i) A Délvidéki Szigethegységekben.

22. A Zengővonulat és a környező dom bvidék földtani viszonyai.

Dr. V adász M. E leméb-1:ő1.

- (Az V. táblával.)

Egy évi szünetelés után a m. kir. földtani intézet igazgatóságától nyert megbízatásom alapján végzett mecsekhegységi ujrabejárási munká­lataimat 1913. év nyarán újból folytatva, ezúttal az alaphegységen kívül a délre .eső dombvidék bejárása került sorra. Ezzel a hegység keleti vonu­latát alkotó Zengő és az ettől délre eső gránit-dombvidéket magában fog­laló 21. öv XIX. rovat. Bátaszék és Pécsvárad jelzésű térképlap bejárását bevégeztem s a nyugaton csatlakozó Pécs jelzésű lap jövő évben eszköz- lendő bejárásával a külső vizsgálatok előreláthatólag véget is érnek. Az újabb gyűjtésekkel növelt gazdag anyag feldolgozása ezzel egyidejűleg szintén megkezdődött s jelenleg a jura-kövületek vizsgálata van soron.

A bejárt terület szerkezetileg három vonulatra tagolható és pedig egy északi és egy déli mezozós üledékekből álló vonulatra, melyek között középponti tengely gyanánt gránit és kevés kristályos palából álló kris­tályos alaphegység foglal helyet. Az északi mezozóos-vonulat a tulajdon- -képeni Mecsekhegységhez tartozik s annak előbbi jelentéseimben „keleti jura-vonulat11 gyanánt nevezett részét alkotja. Legkiemelkedőbb tömegét a Zengő adja, miért is az alábbiakban ezt az északi vonulatot Zengővonu- lat néven említem. A kristályos alaphegység a „fazekasboda-morágyi gránitvonulat11 néven ismert terület, melyet az említett két mezozóos vonu­lathoz való viszonya alapján középponti kristályos vonulatnak nevezhe­tünk. A kristályos vonulattól délre a fiatal halomvidékből egyes elszige­telt rögökben kiemelkedő másodidőszaki képződményekét déli mezozóos- vonulat néven foglalom össze. Ezeknek a vonulatoknak rövid jellemzését a következőkben adom.

A Zengővonulat.

Fölépítésében mezozóos képződmények és az ezekre települt neogén üledékek vesznek részt. Legrégibb képződménye a Váralja és Nagymá- nyok között kibukkanó középső-triász vékonytáblás, településében erősen

jvonulat. Magy. kir. Fö ld tan i In téze t 1913. évi jelentése. V. TÁBLA.

í. A Zengővonulat szerkezetének átnézetes szelvénye.M érték az a lapra kb. 1 : 43,000. A lap : magasság = 1 : 1'5.

lengőisse/

Hossiufíerény

II. A Zengő vonulat déli részének szelvénye. M érték az a lap ra kb. 1 : 36,000. A lap : m agassághoz = 1 : 1*5.

t — tithon n = neokom P = trachidolerit ip = fonolit f = forrásmészkő

m ja = abráziós kavics mtb — homok váltakozó

kongériás homokkővel m .c = kavics

alsó-mediterrán

m2a = meszes, lithothamniumos konglomerátumm2b = 1 aj tam észkőm2c = meszes kötőszerű homokkőirigd = meszes homokm2e — Pycnodontás-buccinumos kék agyag

s = szarm ata márga és mészkő p = pannon homok és agyag L — lösz.

felső

mediterrán

III. A mezozóos vonulat és a kristályos alaphegység települése.M érték az a lap ra kb. 1 : 36,000. A lap : m agassághoz = 1 ; 1‘5.

(2 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S . 3 3 7

zavart szürke mészkő, mely a hegység nyugati részében nagy területet bo­rít, itt azonban csak föltorlódott maradványa az egykor szintén nagyobb területen előforduló képződménynek.

A Zengővonulat zömét juraképződmények alkotják. Homokkövek, agyagpalák, széntelepek, márgák és mészkövekből álló folytonos üledék- sorozatot adnak, melyekben a legalsó liásztól kezdve az összes jura emele­tek képviselve vannak. Előző jelentésemben röviden vázoltam azokat a jel­legeket, melyek alapján a jurasorozaton belül a legalsó széntartalmú réteg­csoport, a fedömárga, a középső-liász, a felső-liász, alsó-, középső- és felsö- dogger, valamint a maim és titkon a térképen kikülöníthetők. További részletezések azonban csak faunisztikai alapon eszközölhetők, mert a kép­ződmények folytonossága annyira kifejezett, hogy éles határok még az említett rétegösszletekben sincsenek. Az évek hosszú során gyűjtött gaz­dag kövületanyag, mely a m. kir. földtani intézet gyűjteményében van, melyet saját gyűjtéseimmel is növelhettem, nemcsak a jurasorozat to­vábbi tagolását teszi lehetővé, hanem becses adatokat fog szolgáltatni ál­talános faunisztikai, fácies-kifejlődés és földrajzi elterjedés szempontjá­ból is. A jura-anyag tanulmányozása még ezután kerül csak sorra, azért egyelőre az abból vonható következtetésektől eltekintek. Addig is azon­ban, míg a részletes vizsgálat megejthető lesz, nem tartom fölöslegesnek annak a beosztásnak ismertetését, melyet a m. kir. földtani intézet gyűj­teményében levő anyag alapján annak idején H ofmaüo* K á r o l y és B ö c k h J án os eszközöltek. Amennyire megállapítanom sikerült az idősebb réte­gek anyagát (liász-alsó-dogger) H o fm a n x vizsgálta, míg a magasabb jurasorozatot B ö c k ii J. tanulmányozta. B öck h J. vizsgálatainak eredmé­nyeit magyar nyelven a tudományos akadémia kiadásában megjelent igen becses munkában közölte is;1) H o fm a nN azonban erre a tárgyra vo­natkozó fáradságos munkájának semmi írásos nyomát nem hagyta reánk. Midőn tehát a mecseki jurasorozatnak általuk készített beosztását az egyes emeletekben előforduló jellemzőbb fajokkal együtt itt közlöm, ezzel rögzíteni óhajtom a hegység tanulmányozásának azt az állapotát, melyben az munkám megkezdésekor volt.

A m. kir. földtani intézet gyűjteményében levő jura-anyag a követ­kező osztályozásban van kiállítva.

S z é n t a r t a l m ú k é p z ő d m é n y . Főként növényeket és puha­testűeket tartalmazó homokkő, agyagpala, szenes pala, szén- és márgaréte- gek Cardinia sp., Gervilia infraliasica Qu. sp. és Lima gigantea Sow. sp.-el.

t) Adatok a Mecsekhegység és dombvidéke jurakorbeli lerakodásainak isme­retéhez. Értekezések a természettudományok köréből. XI. k., 1881.

A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1913. 22

338 D R. V A D Á SZ M. E L E M É R (3)

B u c k l a n d i öv :Cardinia gigantea Qm Cardinia hybrida Sow. Arietites sp.

O b t u s u s ö v :Spiriferina Walcotti Sow. Tinna sp.Pecten calvus Gf .Pecten subulatus M ü n s t .

Pecten liasinus Nyst.Gryphea obliqua Gr.Mytilus Morrisi Opp.Cucullaea hettangensis Teeqtj. Pholadomya decorata Ziet. Pleurotomaria anglica Sow. Arietites stellaris Sow, sp.

O x y n o t u s öv :Oxynoticeras oxynotum Qu. sp.

R a r i c o s t a t u s öv :Avicula sinemuriensis Orb. Arietites raricostatum Ziet. sp. Aegoceras brevispina H a u . sp.

K özépső-liász.

Túlnyomó részben homokos és tüzköves mészkövek, márgák, alá-- rendelten crinoideás mészkő.

B i p u n c t a t u m - r é t e g e k :Cycloceras bipunctatum Tt.

H e n l e y i - r é t e g e k :Rhynchonella sp.Pecten velatus G oldf.Phylloceras cfr. Partschi Sttjr. sp.Phylloceras cfr. Capitanei Cat. sp.Lytoceras fimbriatum Sow. sp.Liparoceras Ilenleyi Sow. sp.

M a r g a r i t a t u s - r é t e g e k :Pentacrinus basaltiformis Mell.Spiriferina rostrata Schl. sp.Rhynchonella sp.

<4) F E L V É T E L I JE L E N T É S . 3 3 9

Avicula cygnipes P h il .Amaltheus margaritatus Monf. sp.

S p i n a - t u s - r é t e g e k :Vhylloceras sp.Amaltheus spinatus Bbug. sp.Harpoceras sp.Belemnites paxillosus S c h l o t h .

Felső-liász.

'Sötétszürke kissé homokos és fekete vékonytáblás és leveles márga. B i f r o n s - r é t e g e k :

Inoceramus dubius Sow.Vhylloceras Nilssoni Héb. sp.Lytoceras cornúcopiae Y. & B. sp.Coeloceras subarmatum Y. & B.Harpoceras bifrons Bbug. sp.Belemnites tripartitus S chl.

R a d i a n s - r é t e g e k :Vhylloceras Nilssoni Héb. sp.Harpoceras radians R e in . sp.

A lsó-dogger.

Szürke homokos agy-agmárgák.O p a l i n u s - r é t e g e k :

Vosidonomya opalina Qu.Veden lens Sow.Harpoceras opalinum Qu. sp.Belemnites exilis O r b .

M ű r e h i s o n a e - r é t e g e k :Inoceramus fuscus Qu.Harpoceras Murchisonae Sow. sp.

K özépső-dogger.

Szürke mészmárga-rétegek palás és pados váltakozással.A l s ó P a r k i n s o n i - e m e l e t (Cosmoceras subfurcatum ré- .

legek) :Ostrea rhysa B öckh.1)

i) Ez és az alább em lített többi Böcim-féle faj a föntebb idézett munkában ívan leírva.

09 *

3 4 0 DK. V A D Á SZ M. ELEM ÉK

Phylloceras Zignoanum Orb. sp.Lytoceras polyhelictUm Böckh.Stephanoceras Humphresianum Orb. sp. Cosmoceras subfurcatum Ziet. sp. Ancyloceras baculatum Qu. sp.

B a j e u x - e m e 1 e t :Inoceramus petalotus Böckh.Lytoceras tripartitum Rasp. sp.Lytoceras dasyptychum Böckh.Cosmoceras dubium Qu. sp.Cosmoceras ujbányaense Böckh.Cosmoceras Stürsenbaumi Böckh..Belemnites baranyaensis Böckh.

Felső-dogger.

Vörös, szürke vagy zöldes tarka gumós agyagmárga A l s ó b a t h - e m e l e t :

Inoceramus petalotus Böckh..Posidonomya álpina G-ras. sp..Phylloceras óbányaense Böckh..Phylloceras flabellatum N e u j i .Phylloceras disputabile Zitt.Phylloceras mediterraneum Rétim,.Oppelia aspidoides Opp. sp.Stephanoceras rectelobatum Hau. sp.. Stephanoceras molarum Böckh.Perisphinctes subtiliplicatus Böckh. Perisphinctes aurigerus Opp. sp.Belemnites Neumayri Böckh.

F e l s ő b a t h - e m e l e t :Rhynchonella cfr. spaJhica L á m ..Waldheimia digona Sow. sp.Posidonomya álpina Gkas. sp.Phylloceras disputabile Zitt.Stephanoceras linguiferum Orb. sp.. Stephanoceras eszterense Böckh.Perisphinctes curvicosta Opp. sp.

C a l l o v i e n :Rhynchonella pennini'ca Uhl.Phylloceras disputabile Zitt.

(fi) F E L V É T E L I JE L E N T É S . 341

Phylloceras euphyllum Nkum.Stephanoceras bullatum O i í b . sp.Haploceras vallis-calcis B öckh .

Maim.

Különböző színű tömött fehér, szürke, sárga vagy vörös többnyire jól rétegezett vagy pados, helyenként tüzköves mészkövek.

O x f o r d - e me l e t :Phylloceras tortisulcatum Orb. sp.Perisphinctes plicatilis Sow. sp.Peltoceras transversarius Qu. sp.Aspidoceras perarmatum Sow. sp.

K i m m e r i d g e - e m e l e t :Phylloceras ptychoicum Qu. sp. 'Phylloceras tortisulcatum Or b . sp.Aspidoceras pressulum Neum.Aspidoceras longispinus Sow. sp.Aspidoceras Haynaldi H e k b .

A l s ó - t i t h o n e m e l e t :Terebratula dyphia P ict. ’Perisphinctes cimbricus N eu m .Aptychus punctatus V oltz. yAptychus latus Muksi. 1

F e l s ő - t i t h o n e m e l e t :Terebratula dyphia P iot.Perisphinctes cfr. transitorius Orr. sp. - íAptychus punctatus V oltz.Aptychus Beyrichi Opp.

Ebben a fölsorolásban a gazdag faunának csak néhány alakját óhajtottam adni, a Böckn-Hofmanx-féle szintezés igazolására. További ismertetésbe nem bocsájtkozhatom mindaddig, mig az egész faunát uj revizió alá nem vettem. Annyit azonban már itt is meg kell jegyeznem, hogy a magasabb rétegekben az ammoniteszek mind nagyobb mennyiség­ben jelennek meg, amit hajlandó volnék a juratengernek területünkön való mélyülésével magyarázni. Még csak arra kell reáutalnom, hogy az összes juraüledékek úgy kifejlődésükben, mint faunájukban is erősen emlékeztetnek a közép-európai fáciesre, míg a mediterrán-alpesi fáciestől minden tekintetben eltérnek.

A Zengővonulat mezozóos alaphegységének üledékeit kövületes tra- chidolerit-tufák és ezzel váltakozó tengeri rétegek zárják le. Ezeket a ré­

3 4 2 DK. V A D Á SZ M. ELEM EK

tegeket H oem ann mutatta ki először s faunájukat is tanulmányozni kezdte. Hátrahagyott kézirattöredékéből a kagylók leírását a közelmúlt­ban a m. ikir. földtani intézet jóvoltából kötelességszerűen sajtó alá ren­deztem.1) Azóta a fauna többi elemeit: foraminiferákat, korallokat, echino- dermatákat, brachiopodákat, csigákat és ammoniteszeket is földolgoztam, úgy hogy ezeknek a rétegeknek egész faunáját a- következőkben adhatom:

F o r a m i n i f é r a :Spiroloculina sp.Nodosaria (Dentalina) sp.Cristellaria crepidula F. & M. sp.Cristellaria convergens Born.Orbulina universa Oeb.Discorbina sp.

A n t h o z o a :Trochosmilia cfr. Lorioli Iaoby.Pleurosmilia sp.Stylina sp.Thecosmilia sp.Trochoseris poculum F kom.Calamophyllia ? sp.Thamnastrea sp.

E c h i n o d e r m a t á :Eugeniacrinus bernensis Oost.Eugeniacrinus cfr. Dionisii Oost.Plicatocrinus ? sp.Cidaris punctatissima A gess.

B r a c h i o p o d a :Crania irregularis R oem. sp.Thecidea tetragona R oem. sp.Thecidea Campichi L ob.Rhynchonella multiformis R oem.Rhynchonella Renauxiana Orb.Rhynchonella cfr. decipiens Dub. sp.Megathyris megatrema Sow. sp.Terebratula russillensis L or, var. ?Terebratula depressa Lám.Terebratula cfr. hippopea R oem.Terebratula sp.

i) Néhai Hofmann K ároly: A Meesekhegység középső-neokom rétegeinek kagylói. (Matti, és term . értesítő .XXX.) 1912. és M. k. földt. in t. évkönyve XX. k. 5, fűz. 1912.

(V>

(8 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S . 3 4 3

Terebratula cfr. Moreana Okb.Waldheimia tamarindus Sow. sp.Terebratulina striatula W a h l . sp.Terebratulina gracilis Schl. sp.

L a m e l l i b r a n c h i a t a :Perna cfr. Ricordeana Óbb.Ctenostreon pseudoproboscidea L ob sp.Pecten (Neitha) aequicostatus Lám. var. virgatoauritus V ad . Pecten (Aequipecten) cfr. Carteronianus Óbb.Spondylus striatus Sow. sp.Spondylus hystrix Guldf.Ostrea cfr. minős Coqu.Ostrea (Alectryonia) Cornuélis Coqu. var rotundata V ad . Ostrea (Alectryonia) mecsekensis V ad.Ostrea (Alectryonia) macroptera Sow.Exogyra Couloni D ebr. sp.Exogyra tuberculifera K o c h & D uttk.Mytilus (Arcomytilus) cfr. Couloni Mabcou.Lithodomos aubersiensis P ict. & Camp.Arca sp. ind.Isoarca sp. ind.Trigonia Matyasovszkyi H o e m .Astarte transversa L eym.A starté (Praeconia) subcordiformis H o f m .Astarte (Praeconia) ventricosa H oem.IHceras semistriatum H oem.Valletta Germani P ict. & Camp.Monopleura Böckhi Hofm.Bicornucopina Petersi H ofm.Corbis (Mutiella) Riegeli H ofm.Cardium cymotomon F é l ix .Cardium sp. (cfr. Cottaldianum Óbb.Cyprina sp. ind.Cyprina sp. (cfr. Carteroni Orb.J Pholadomya ind. sp.Gastrochaena astraearum Óbb.

G r a s t r o p o d a :Terebrella (?) Hofmanni n. sp.Psendomelania sp.Nerinella hungarica n. spNerinea (Piozoptyxis) cfr. Coquandiana Óbb.

3 4 6 D B. V AD Á SZ M. E L E JIÉ R (11)

delt kiterjedésben. Ugyancsak ezek közé települt egy riolittufa-véteg is, mely Szászvártól délre egészen Váraljáig keskeny, eleinte összefüggő, majd kelet felé szétszakadozott sávban nyomozható. Mindezek az alsó­mediterrán emeletet képviselik.

A felső-mediterrán elején az alsó-mediterrán jelenségeinek folyta­tását észleljük. A tenger további előrenyomulására utalnak a legalsóbb kavicsos-konglomerátumos rétegek, melyek a déli peremen Pécsvárad és Hosszúhetény között, az északi részeken Hidasd körül észlelhetők. A ma­gasabb rétegek tiszta tengeriek: lajtamészkő, finomabb meszes homokkő, majd agyag, végre a felsőbb rétegek felé féligsósvízi és édesvízi rétegek, melyek mindenütt végignjmmozhatók s Hidasdnál tekintélyes vastagságú lignitréteget is tartalmaznak. Fölemlítésre méltó, hogy ugyanitt a réteg­sort újból tengeri jellegű lajtamészkő zárja le. Ebből a rétegsorból a felső­mediterrán térsziningadozásra kell következtetnünk, mely az egész vo­nulaton belül az emelet vége felé beállott regresszióra vezetett.

A felső-mediterránban megindult regresszió a szarmata emeletben folytatódott s ennek üledékei kizárólag féligsósvizi jellegű agyagmárgák- kal és mészkövekkel vannak képviselve. Csak kevés helyen bukkannak felszínre Pécsváradon és Hidasd környékén, mivel a legtöbb helyen pan­non üledékek takarják. A pannon emeletet ugyanis újabb erőteljes transz- gresszió vezeti be, mely azonban mint előző jelentéseimben említettem, nem érte el a mediterrán transzgresszió 400 méteren felüli magasságait. A pannon képződmények az alsó-pannonra jellemző faunával, az alap­hegység közelében durvább, attól távolabb mindinkább finomodó üledé­kekkel vannak képviselve. Durva kavicsos homok közbetelepült homok­kövekkel, majd agyag és finomszemű márgák észlelhetők az idetartozó rétegek között.

A lösz, mint alább látni fogjuk, nagy szerepet visz a hegység taka­róképződményei között. Általában a hegység közvetlen környékén a déli oldalakon nagyobb vastagságban észlelhető.

A Z engővonulat sze rk eze te ,

A mezozóos alaphegység főbb vonásaiban egy periklinális medencét zár körül. A medence közepén Újbányán a trachidolerit és ennek neokom üledékekkel váltakozó tufája foglal helyet s ezt közel kelet-nyugati csapósban a juraüledékek szegélyezik. Az utóbbiak négy szárnyat for­málnak, melyek azonos csapás mellett ellenkező dűlést mutatnak. Pécs­várad és Hosszúhetény között egy déli dűlésű szárnnyal végződik dél felé az alaphegység, melyre azután hasonlóan déli dőlésben a neogén rétegsor települ. Pécsvárad-Hosszúheténytől Újbányáig egy teljes réteg­

(1 2 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S . 3 4 7

sorozatú északi szárnyat nyomozhatunk, majd Újbányán újból forduló dűlésirányban ismét déli szárny következik, mely a szászvári bányától délre ér véget egy nagy hosszanti törés mentén. A szászvári bányánál egy északi irányú újabb vonulat nyomozható, mely kelet felé Nagymá- nyoknál ér véget s a fedőhegység alá merül. Ezeket a szárnyakat nagy hosszanti törésvonalak határolják s ezek adják meg egyszersmind az egész vonulat jellegét is. Kelet felé a vonulat egységessége megszakad s kisebb- nagyobb részekre tagolódva húzódik tovább.

Az egész vonulat szerkezetéről az I. szelvény ad áttekintést. Kitű­nik ebből, hogy a hegységet a törések jellemzik, melyek mentén a földara- bolódott részek összetorlódtak. A helyi, jellegű egymásra torlódásokon kívül különösen szembeötlő az északi, szászvár— mányoki szárnynak a me­diterránra való reátolódása, mely úgy a külszínen, mint különösen a szász­vári bányában világosan észlelhető. Ehhez hasonló, de sokai kisebb mér­tékű jelenség Hosszúhetény fölött is látható, ahol az alsóliász fedőmárga a középső liászra került. (1. I. szelvény). Az északi szárny különben is a legerőteljesebb zavargásokat mutatja, amelyek a trachidolerit-telérekkel átjárt rétegeken kívül még abban is nyilvánulnak, hogy az egyes réteg- összletek erősen redukált vastagságban és hiányos rétegsorral vannak je­len. A felső-liász, alsó- és középső dogger ugyanis ebben a szárnyban sehol sem mutatkozik.

A fedőhegység képződményei az összetöredezett alaphegységet délen déli, nyugodtabb településben, északon zavartabb átlagos északi dűlésben környezik. Utólagos mozgásokat a fedőhegység is szenvedett. Ezek közül legszembeötlőbb a föntebb emlitett jelenség, mely két hosszanti törés mentén a mediterránt az alaphegység közé juttatta, aminek folytán az északi mezozóos szárny egy ferde szögben álló vetődés mentén az alsó­mediterrán fölé került.

A törések korát illetőleg előző jelentéseimben három időszakot álla­pítottam meg. A biztosan kimutatható első összetöredezés az alsó-krétában történt s az előrenyomuló miocén-tenger már egy erősen kialakított régi térszint talált. Egy második kevésbbé erőteljes földarabolódás a medi­terrán-tenger előrenyomulását lehetővé tevő sülyedéssel kapcsolatos. Vé­gül egy újabbi erőteljes diszlokációs időszak a pannont közvetlenül követő időben történt. Ez utóbbi alakította ki egyszersmind a mai térszin nagy formáit is. Ezek az utóbbi mozgások leginkább a hegység peremén ész­lelhetők; a mellékelt I. szelvény déli részén a pécsi országúton a szarmatát ilyen pannonutáni törés diszlokálta, nemkülönben Szászváron a falu fö­lött a trachodoleritban találunk hasonlókorú vetődéseket. Különösen érde­kes az utóbbi hely, ahol a pannon rétegek 70°-os kimozdulást szenvedtek.

34S D R. V AD Á SZ M. E L E M É R (13)

A kristályos vonulat,

A Zengővonulattól délre átlag 300 m magasságú szertetagolt tér­szinti dombvidék gyanánt vonul a kristályos alapliegység. Túlnyomó rész­ben gránitból áll, melyet R o th S am u kőzettani vizsgálata alapján az orthoklas-, orthoklas-oligoklas és gneisz-gránitok közé kell sorolnunk.1) Többnyire tekintélyes vastagságú lösz födi s csak a völgyek és árkok be­vágásaiban bukkanik ki, míg a tetőkön eltűnik. Északkelet-délnyugati irányú vonulatban nyomozható Mórágy és Fazekasboda között, ahol aztán a fiatal takaró alá merül. Északi peremén Ófalu mellett Bonyhád puszta körül fillit is települ reá meredek északi dűlésben. Yalószinű azonban, hogy a fillit idősebb a gránitnál s utóbbinak föltörése emelte ki a fillitet eredeti helyzetéből. Amennyiben ez a feltevésünk helyes, úgy a fillitet a gránit egységes takarója gyanánt kell elképzelnünk, melyből ma csak gy kis foszlány maradt vissza. A gránit borára vonatkozólag közvetlen észleléseink nincsenek. A hegység legrégibb üledéke a perm, melynek homokkövében a gránit anyaga már benne van. Ha elfogadjuk, hogy a gránit a fillitnél fiatalabb, úgy előbbinek korára nézve csak a régibb palalozoikum marad.

Fölemlítendő még, hogy a gránitban észlelhető igen szép aplit és jjegmátitos teléreken kívül Fazekasboda mellett, valamint Geresd fölött trachidolerit-telér is látható.

A kristályos vonulat fedőhegysége ugyanazokból az elemekből áll, melyekről föntebb volt szó. A vonulat különböző részei azonban a neogén- ban más-más jelenségek hatása alatt állott. Az északi részek úgy látszik csak a pannon emeletben kerültek hullámok alá, mivel közvetlenül az egyenesre nyesett gránitfelületen a pannon üledékek települnek. Délebbre, Rácmecskétől kezdve már az alsó-mediterrán üledékei is jelen vannak és pedig legalsóbb transzgressziós, gránittörmelékkel teli homok és kongériás homokkőrétegekkel. Különösen érdekes a Fazekasboda—Geresd közötti részlet, mely az ősi gránittérszin lepusztított szigete gyanánt állott ki a mediterrán tengerből, melynek üledékei északon és délen szegélyezik. Északon nagy gránittuskókkal teli homok és homokkőrétegek vannak kon- gériákkal. Délen ugyanezek a rétegek változatosabb kifejlődésben, amennyiben az alsó-mediterrán tufás rétegét is észlelhetjük e fölött a kavicsréteget, majd egy homokos-márgás édesvízi kongériákkal és a hvdro- biidae-családba tartozó csigákkal teli réteget, mely fölött a lajtamészkő következik. A felső-mediterránon belül Püspöklakon egy édesvízi és ten-

!) A fazekasboda-mórágyi hegylánc eruptív kőzetei. (Föleit. In t. Évk. IV. k.1876.)

(14) F E L V É T E L I JE L E N T É S . 3 4 9

geri rétegből álló s a liidasdival azonosítható rétegsor következik. A neogén fedőhegység üledékeit itt is a szarmata homokkő és cerithiumos mészkő rétegei fölé települt pannon homok és agyag zárja le.

Az egész kristályos vonulat és az itt említett neogén tagok nagy vastagságú lösztakaró alatt csak kisebb-nagyobb foltokban bukkannak ki.

A déli mezozós vonulat.

A kristályos vonulattól délre a pannon és lösztakaró alul több el­szigetelt mezozóos rög bukkanik felszinre. Ezek közül a legkeletibb a Duna mellett közvetlenül a Duna 90 rn-es szintjén, Bátánál észlelhető sötétszürke, dolomitos triászmészkő, mely a mecseki „kagjdósmészkő11 ré­tegekkel jól azonosítható s a középső triászba sorolható. Bátától délkeletre Szabar határában a mohácsi országút mellett, továbbá ettől keletre Mo- nyoród községben, valamint Ivéméndtől délre és Versendtől északra szürke és sárgás tűzköves-homokos rétegek vannak nagy kőfejtőkben föltárva. Helyenkint, így különösen Kéménden crinoideás féleségek is vannak köz­tük. Ezekről a rögökről a legutóbbi időkig nincsen irodalmi adatunk. Az. elmúlt évben ifj. L óczy L a jo s tett róluk említést s a föltárt képződmé­nyeket középső liászkorúaknak mondja.1) A kormegállapítás egyedül a Kéménden és Monyoródon elég gyakorinak mondható belemnites-ek és. rbynchonellák alapján eszközölhető. H ofm a nm , a terület első térképezője a m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében levő Belemnites Blainvillei V o l tz . alapján ezeket a rétegeket az alsó-doggerbe (Murchisonae-rétegek) utalta. Saját gyűjtéseim alapján a Belemnites exilis O e b . jelenlétét is meg­állapíthattam, mely tudvalevőleg a felső liászra és alsó doggerra szorít­kozik. Ha még fölemlítem, hogy ezekhez hasonló homokos-crinoideás, be- lemnites-tartalmú rétegek Ófalun közvetlenül a középső-dogger alatt és középső-liász fölött találhatók, akkor a kifejlődésbeli azonossággal támo­gatott föntebbi kövületmeghatározások alapján H o f m a o t kormeghatáro­zását helyesnek tartom és a kéménd—szabari jurarögöket alsó-dogger-be sorolom.

A bátai és kéménd—szabari rögök csapása közel kelet-nyugati. A bátai triászrög dőlését biztosan megállapítanom — hozzáférhetetlensége folytán — nem sikerült; rétegei látszólag dél felé hajolnak. A kéménd— szabari több kőfejtőben feltárt alsó-dogger rétegek kivétel nélkül lankás északi hajlást mutatnak. Erősen összetöredezett voltát különösen a szabari föltárások észleltetik.

Ezeket a rögöket a kristályos vonulattal parallel haladó, valamikor

!) Földtani Int., évi jelentése 1912-ről, p. 172.

■350 D B. V A D Á SZ M. EL EM ÉR ( 1 5 )

egységes ÉK—DNy csapású mezozóos vonulat összetöredezett darabjai gyanánt kell tekintenünk. Az egykori vonulat rögei felszínre nem buk­kannak, csakis mesterséges föltárások révén láthatók, mert részben a pannon üledékek, részben a lösz vastag takarója alatt vannak. Minthogy közvetlenül a pannon üledékek abráziós terméke települ egyenesre tarolt felületükön, kétségtelennek kell tartanunk, hogy ez a vonulat, legalább előttünk észlelhető részében csak a legfiatalabb időben sülyedt a pannon tenger hullámai alá. A bátai rög egyenesre nyesett felületén pleisztocén homok és homokos lösz települ, ezen a részen a pannon, melynek tengere a lenyesést okozta, a prepleisztocén időben elhordatott. A kéménd—szabari föltárások mindegyikében a rétegek lekerített tűzkőkavicsaiból és breccsás törmelékéből álló abráziós réteg fölött szürke vagy fehér finomszemű agyagmárga települ 10—20 m vastagságban s erre azután diszkordáns településsel a lösz következik.

A v o n u la to k sze rk ez e ti k ia laku lása .

Végigpillantva az egyes vonulatokon, röviden meg kell emlékez­nünk még azok egymáshozi viszonyáról is. Láttuk, hogy a Zengővonulat­nak a neokommal lezáródó egységes mezozóos üledéksorozata erőteljesen összetöredezve s egyes részeiben pikkelyszerűleg föltárva periklinálist for­mál. Ezt a periklinálist, részben .a külszínen, részben a fedőhegység alá merülve hiven követi a kristályos alaphegység is. A két vonulat egymásra települése Ófalunál észlelhető, ahol a liász közvetlenül a fillitre torló­dott (III. szelvény). A Zengővonulat szászvár—mányoki északi szárnyá­ban Váralján és Mányoknál a triász mészkő is kibukkanik meredeken fölállított rétegekkel. Ebből a körülményből, továbbá az északi szárny mediterrán rétegeiben található nagymennyiségű kagylósmészkő kavics­ból és gránit görgetegekből azt következtetjük, hogy a hegység mai északi végződésén túl egy gránitvonulatra támaszkodó s a mecseki triász-perm vonulattal azonos elsülyedt hegységrészt kell keresnünk, mely csak a leg­fiatalabb harmadidőszakban sülyedt el. A Zengővonulat ezek szerint két olyan kristályos vonulat között foglal helyet, melyeknek sülyedésével kapcsolatban térfogaidban összeszorítva hosszanti törések mentén föl- darabolódott és pikkelyesen föltorlódott.

A déli mezozós vonulatnak a Zengővonulattal fáciesben egyező kép­ződményei a kristályos vonulattal közvetlen érintkezésbe a felszínen nem jutnak. Valószínűleg Ugyanúgy torlódnak meg a grániton, mint ahogy azt az északi mezozóos vonulatban Ófalunál észlelhetjük.

A kristályos vonulat a legfiatalabb időkig szárazulat volt s ez alatt az idő alatt ősi térszínné alakult, melynek az erózió-bázis többszöri vál­

( 1 6 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S . 3 5 1

tozásához alkalmazkodnia kellett. Ebből az ősi térszínből ma csak a pan­non-tenger nyeste roncs maradt reánk Fazekasboda—Mórágy árkokkal szabdalt dombvidékében. A Zengővonulat a neokomtól a neogénig tartó szárazföldi időszak alatt ugyancsak denudációs térszínné formálódott, melynek nyomait a mai 500—700 m magaslatok mutatják, ahova a ké­sőbbi tengerek közvetlen pusztító hatásai nem értek el. A későbbi folya­matok eredményezte térszín ebhez simul hozzá. Ezen az óharmadidőszaki térszínen keletkezik egy miocén abráziós párkány 400 m magasságban s ez előtt a pannon üledékek födte 300 m magas hullámos dombos tér­szín, melyhez a gránitvonulat is tartozik.

Az egész területen az üledékek fölhalmozódása tart a pannon eme­let végéig. Ekkor egy rövid szárazföldi időszak áll be. melyet egy vörös agyagos, ltonkréciós babérces réteg jelez a pleisztocénban megindult lösz­képződés határán. Ahol a lösz közvetlenül idősebb térszínre hullt, több­nyire mindenütt megvan ez a jellemző és jól fölismerhető vörös határ­réteg, melynek keletkezése az elmondottak szerint a leventéi emeletbe esik. A löszképződést megelőzőleg jelentős denudációs működés volt folya­matban, mely az idősebb képződmények egy részét sok helyen eltávolí­totta. így Szászváron a lösz a pannon homok vápáiban települt. Monyo­kon az egyik kagylómészkő föltárásban a mészkő pannon-marta egyenes felületén csak repedésekben és vékony kéregben maradt meg a pannon homok s a lösz közvetlenül a mészkövön fekszik. Ugyanilyen jelenségeket mutatnak a szabari kőfejtők és a bátai föltárás is.

A térszín mai formáinak kialakulását a Zengővonulattól délre el­terülő dombvidék lassú pannon időszakbeli sülyedése indította meg. A Zengővonulat mai nagyobb hosszanti völgyei nem idősebbek a pleisztocén­nél, amit majdnem mindegyikben észlelhető terraszok bizonyítanak. A patakok eróziós tevékenysége az, alaphegységben igen erős, amint azon­ban az alaphegységet elhagyták, elsekélyesednek, széles, nyílt völgyek­ben haladnak és sokszor egészen elposványosodnak. Ezek a dombvidékbeli nyilt völgyek jórészt a pleisztocén deflatiónal; köszönik létüket, mely a pannon homokkal födött térszínen többnyire szerkezeti vonalak mentén létesítette azokat.

A te rü le t h asznosíthatósága.

A területünkön előforduló különböző célokra hasznosítható kőzetek, gránit, mészkövek, homokkövek, agyag és homokrétegek használhatósá­gáról más alkalommal óhajtok szólni, itt röviden csak a leginkább köz- érdeklődés tárgyát tevő liász szénről emlékezem meg. A liász legmélyebb rétegeiben előforduló széntelepek Pécs vidékén régen művelés alatt álla­

3 5 2 ü l i . VADÁSZ M. EL EM ÉR (1 7 )

nak. Ezeknek a Zengővonulatban való jelenlétét is kétségtelennek tart­hatjuk. Az északi szászvár—mányoki szárnyban szintén művelés alatt állanak. A közbeeső részeken négy olyan helyet lehet megemlítenünk, ahol a szénképződmény legjobban megközelíthető. Ezek egyike Ófalu mellett a ,,Goldgrund“ nevű völgy torkolata, ahol a széntartalmú homokképződ- mény a filliten fekszik. Sok reményre települése alapján nem jogosít.

Nádasdtól délre a „Rőtbe Erde“ árkában lapos boltozatot formálva szintén kibukkanik a széntartalmú képződmény felső része, melyet a fedő- márga alsó rétegei födnek észak felé, dél felé pedig vetődés mentén a mediterrán alá bukik. Az északi részen eszközölt fúrás a közelmúltban a szénképződményt elérte, azonban gazdaságos mélységben művelhető telepekre nem akadt.

A másik két helyen csak a fedőmárga vaii felszínen, úgy hogy a szénképződmény csakis fúrások által közelíthető meg. A Zengővonulat déli részén Hosszúhetény és Pécsvárad között a vasasi telepek fedőjéül tekinthető alsóliász márgarétegek vannak felszínen. A vasasi telepeket azonban kelet felé a Hármas lábánál haladó haránttörés a mélybe elve­tette, ami a kutatásnak nagy akadálya azzal a hosszanti vetődésrendszer­rel együtt, mely Pécstől Pécsváradon át kelet felé nyomozhatólag itt a fedőmárga. rétegeit településükben ismételten megzavarta s északi dőlé­süket déli irányúvá változtatta. (I. II. szelvény.) Ezen a területen tehát igen nagy s ma még alig gazdaságos mélységekkel kell a kutatásnak számolnia.

Talán leginkább hasznosítható, bár túlnagy reményekre szintén nem jogosító rész az, mely Szászvár-bányától délre a Somlyó északi lábánál kibukkanó fedőmárgák által határolható. Ez a kibukkanás a periklinális rétegeinek déli településű szárnyához tartozik s a közeli mediterrán utáni nagy vetődés dacára, a külszínen lankásan dűlő rétegeket mutat. Való­színűnek tarthatjuk, hogy a település a mélyben sem zavartabb, csakis trachidolerittel átjárt, s mintegy 300 m mélységben a szénképződmény elérhető.

Minthogy a déli mezozoós vonulat a Mecsekkel azonos fáciesű, jog­gal fölmerülhet a liász széntelepeknek ezen a területen való előfordulá­sának kérdése. Mint láttuk, a külszínen levő rögök alsó-dogger korúak s ha a széntartalmú liász jelenlétét föltételezzük is, az észlelhető lankás település tekintetbevételével sem lehet 800 méteren belül azt elérni. Ez a vonulat tehát a szénkutatás céljaira ugyancsak meddőnek mondható.