Bebírókés helyiek

Bebírók és helyiek együttmû ködése a helyi fejlôdésért - Modell a társadalmi felelôsségvállaláseszközeinek használatára a helyi gazdasági-társadalmi párbeszéd kialakításában

és a helyi fejlesztésben címû projekt hírlevele

2016. április

Nagykanizsa és Zalamerenye, 2016. február 19. Elsô látóutunkon Zala megyében jártunk, ahol Zalamere-

nyén találkoztunk a környezô települések polgármestereivelés civil szervezetek képviselôivel. Miután bemutattuk a Válvölgy településein Bebírók és helyiek címmel megvalósulóprojektünket és annak addigi tanulságait élénk eszmecserekezdôdött a résztvevôkkel arról, hogy mennyire relevánsak ta-pasztalataink és mik lehetnek azok a megoldási módok, amiketprojektünk a Vál völgyi közösségeknek ajánl. Ez különösenfontos volt Zalamerenyérôl és Zalakarosról érkezett résztve-vôknek, hiszen mindkét településen számottevô a betelepültek(„bebírók”) aránya; Zalamerenyén sok külföldi, fôleg németekés hollandok vásároltak házat és helyi lakosok lettek. Ez, meg-

lévô elônyei mellett, hogy ti., rendbe tették a romos ingatlano-kat növelve a település ingatlan vagyonát, új igényekkel jelent-keztek, stb., számos hátránnyal is járt, ami közül alegfontosabb a kommunikáció és az együttmûködés hiánya.Más jellegû, de hasonló problémák jelentkeznek Zalakarosonis, ahol turizmus áldásos hatásai mellett számolni kell annakkörnyezeti, kulturális, stb. hátrányaival. A zalamerenyei talál-kozó legfontosabb üzenete az volt, hogy a problémák és konf-liktusok megoldásának kulcsa a folyamatos kommunikáció ésaz együttmûködés a bebírókkal a helyi közösség javára.

Második találkozónk Nagykanizsán volt, ahol találkoztunk aZala megyei Cigányok Egyesületének és néhány más Roma szer-vezet képviselôjével, akikkel a beírók és helyiek problémakörnekegy speciális vetületét a Romák és nem-Romák közötti helyi konf-liktusokat, az együttmûködés és együtt nem mûködés területeités lehetséges megoldási lehetôségeit vitattuk meg. A beszélgetéssorán több fontos konklúzió fogalmazódott meg. Folyamatos di-alógus szükséges a Roma és nem-Roma csoportok között helyiszinten, amihez olyan „mediátorok” szükségesek, mint az Egye-sület, továbbá szükséges bevonni a Roma közösségeket a helyiLEADER programokba. Ugyanakkor szükséges növelni a társa-dalmi szolidaritás erejét, aminek kiváló eszköztára lehet azegyéni és társadalmi felelôsségvállalás (CSR), ahogy ezt a Válvölgyi településéken megvalósuló Bebírók és helyiek projekt ta-pasztalatai és közösségi kezdeményezései is mutatják.

LÁTÓÚTON ZALÁBAN

Ajka, 2016. április 01. Eseménydús és találkozásokban gazdag látóútunk az

ajkai Kristály Völgy Egyesület segítségével valósult megés a város jellegébôl adódóan elsôsorban a szegények ésfogyatékkal élôk integrálását segítô civil szervezetek mun-kájával ismerkedhettünk meg. Ezek közé tartozik a Mol-nár Gábor Alapítvány, akik a megalázóan alacsony ellátásrajogosult fogyatékkal élôk társadalmi integrációját segítikegy erre a célra létrehozott komplex mûhelyben, ahol afoglalkoztattak árúcsomagolással és szövéssel foglalkoz-

nak, ami, túl azon, hogy az egyszerû segélynél magasabbjövedelmet biztosít a számukra visszaadja méltóságukatazzal, hogy piac-képes termékeket állítanak elô és teljes ér-tékû embernek érezhetik magukat. Az Alapítvány tevé-kenysége szép és követésre méltó példája a szociálisgazdaságnak és annak, hogy az állami szerepvállalást jólkiegészíti a civil kezdeményezés, különösen abban az eset-ben, mint Ajkán is láttuk, ha olyan lelkes civilek és önkén-tesek állnak emögött, mint az ajkai Egyesület. A társadalmi integráció szívszorongató példáját láttuk

a város egyik falusias negyedében létrehozott Családok Át-meneti Otthona (CSÁO), melynek lakói az ország külön-bözô hátrányos helyzetû régióiból érkezett hátrányos

LÁTÓÚTON AJKÁN

Tinnye és Pilisvörösvár, 2016. április 13.A projekt keretében szervezett ún. „látóutak” harmadik

állomáshelye Zalamerenyét, Nagykanizsát és Ajkát köve-tôen a Vál-völgye kistérséghez földrajzilag közel esô Tinnyeés Pilisvörösvár volt. A látóutat azzal a céllal szerveztük,hogy az abban résztvevôk megismerkedjenek és tapaszta-latokat cseréljenek a település múltjához kapcsolódó ha-gyományok átörökítésének fontosságáról és a közösségiéletben játszott szerepérôl. Elsô utunk Tinnyén Tóth Jánosné-

hoz (mindenki Eszti nénijéhez) veze-tett, aki évtizedek óta szisztematikusmunkájával gyûjtötte össze a falu múlt-jára vonatkozó tárgyi és írásos emléke-ket és hozta létre a lenyûgözôhelytörténeti gyûjteményt. A látogatástöbb fontos tanulsággal szolgált. Azegyik az volt, hogy a múlt ismerete erô-síti a helyi identitást és nagyon fontosszerepet tölt be a Tinnyére újabban be-települtek („bebírók”) között, akikközül sokan keresik fel Eszti nénit,hogy megismerkedjenek újonnan vá-

lasztott lakóhelyük történetével és hagyományaival. A másiktanulság az volt, hogy a hely története az eddigieknél fonto-sabb szerepet kell, hogy betöltsön az iskolai oktatásban,mivel ez közelebb viheti és kézzel foghatóbbá teheti a sok-szor elvont történelem, földrajz, stb. tanítását az ott élô gye-rekek számára. Tinnyét követôen Pilisvörösváron megismerkedtünk a

katolikus ünnepkör úrnapjához kötôdô virágszônyeg ké-

HAGYOMÁNY ÉS ÜNNEPEK SZEREPE A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSBEN

helyzetû családok (köztük sok Roma), akik ezekben az át-meneti otthonokban kapnak kapaszkodót és reménytahhoz, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. A CSÁO te-vékenysége azonban nem merül ki abban, hogy otthontnyújtanak ezeknek a családoknak, hanem életvezetési ta-nácsokat adnak, segítenek munkát találni, odafigyelnek rá,hogy a gyerekek iskolába járjanak és elsimítsák az idôn-ként óhatatlanul jelentkezô konfliktusokat a CSÁO-sok és

város negyed között. Ez illeszkedik a „bebírók és helyiek”problémaköréhez is azzal a különbséggel, hogy esetünk-ben a „bebírók” nem jómódú vállalkozók és nem turistákés így nyilvánvalóan más megközelítésre és módszerekrevan szükség. A CSÁÓ tevékenységét meglepôen nagy-számú önkéntes és civil aktivista segíti.A civil szervezetekkel és aktivistákkal való találkozása-

ink megerôsítették bennünk azt, hogy a válságokkal sújtottiparvárosban továbbélnek a szolidaritás és a civil önszer-vezôdés évszázados hagyományai, ami a várost nyitottá ésbefogadóvá teszi és ebben kiemelkedôen fontos szerepevan az önkormányzat és a civil szervezetek együttmûkö-désének.

Felelôs kiadó: Tudástôke Alapítvány – Szerkesztô: Kézdy Zsófia – Nyomdai elôkészítés: Erdôs János

Kapcsolat:Kézdy Zsófia projektmenedzser

kezdy.zsofia@ruralnet.huTelefon: +3670/390-2698

Blog: http://bebirok.blog.hu/

szítésnek az egész közösséget, a gyerektôl az idôsebbekig,megmozgató hagyománnyal. Itt kalauzunk Tóth Eszternéprajzos, akinek kitûnôen dokumentált fotósorozatátnézhettük meg a pilisvörösvári virágszônyeg készítésrôlés Rotheim Józsefné volt, aki nemcsak az úrnapi virág-szônyeg készítésnek egyik közösségi motorja, de a pilis-vörösvári sváb hagyományok megôrzésének ésto vábbadásának rendkívül agilis szóvivôje. Elmondta,hogy az úrvasárnapra már jóval az események kezdéseelôtt készülnek a családok, megtervezik azokat a mintá-kat, amiket az akkor gazdagon nyíló virágokból raknakki s a közel egy kilométer hosszúságú virágszônyeg ké-szítésének minden egyes szakaszáért egy-egy család vagykisebb lakóközösség felel. Bechtold Tamás, aki Vál pol-gármestereként vett részt a látóúton elmondta, hogy

Válon is vannak ennek a mai napig élô hagyományai ésélénk eszmecsere alakult ki arról, hogyan lehetne a ta-pasztalatokat megosztani a helyi ünnepeknek a közösségiéletben betöltött szerepérôl.