45. évfolyam 1. szám2007/1

„...békességünkvan Istennela mi Urunk

Jézus Krisztusáltal.”

(Róma 5,1)

„Lábam előtt mécses a Te Igéd,

ösvényem világossága.”Zsoltárok könyve 119,105

Vetés és Aratás2

Isten Báránya ......................................................4

A feltámadás valósága ......................................6

Útjelző ..................................................................7

Három ember a kereszten .............................8

Bizonyságtétel ....................................................9

Keresztyén énekek és énekírók ................ 10

A Biblia növényvilága ................................... 11

Mindennap ....................................................... 12

Istennél nincs sablon ................................... 14

Énekeljetek az Úrnak! ................................... 16

Gyermeksarok ................................................. 17

Az Úr Jézus megkísértése ............................ 18

A vak Bartimeus .............................................. 21

Biblia és tudomány ........................................ 22

Szerelem–Házasság–Család ........................ 24

Isten jótetszése ............................................... 25

Ki ölte meg Krisztust? .................................. 28

Nehezen érthető bibliai helyek ................ 30

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn,és mindenkinek költségmentesen megküld-

jük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vetés és Aratás2007/1

(45. évfolyam 1. szám)

Megjelenik negyedévente (D.v.)az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

SzerkesztőségH-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Postacím: 3301 Eger, Pf. 648.Tel/Fax: 06-36-418-510

e-mail: v3218@t-online.huFelelős szerkesztő: Soproni János

TerjesztésH-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

TAVASZI IMÁDSÁG

Tavasz! Színek, fények, illatok!Simogató, meleg sugarak.Zsendülő vetések közt járhatokfelhőtlen, kék ég alatt.

Bimbók bomlanak a fákon, bokrokon,orgonák nyílnak nemsokára.S tavaszi reménnyel vágyakozom„Krisztus jó illatára”.

Mert az megújult életekből árad,s minden virágillatnál édesebb.Felüdül tőle a fáradt,begyógyul tőle a seb.

Megszépül tőle az élet,könnyűvé lesz a nehéz.A szív boldog tavaszra ébred,segíteni mozdul a kéz.

Élő Krisztus, végy lakozást bennünk!Virágok illatoznak szerteszét.Segíts a Te jó illatoddá lennünk,árasztani szíved szeretetét!

Túrmezei Erzsébet

A tartalomból

32007. évi 1. szám

FÉNY AZ ÉJSZAKÁBAN

Jézus: éjszakábanmentő, drága fény,eltévedt lelkeknekéltető remény!Fényed vonzásábansietünk Feléd,szemünk le nem vesszükRólad semmiért.Fényed sötétségbenéletet jelent,szemünk átkarol, mintmentő kötelet.

Jézus: éjszakábanmentő, drága fény,mutass irányt ma is,mert sűrű az éj!Ki eddig Nélküledcéltalanul élt,fényed világánálláthassa a célt!S aki már sötétbőlfénybe érkezett,tükrözhesse visszadicső lényedet!

Pecznyik Pál

Naponként számtalan információ zúdul ránk, hogy boldogabb, könnyebb életet ajánlja-nak…. Ilyen a következő javaslat is: „Fényterá-pia! Fényterápiával a sötét gondolatok és a hosz-szú, téli esték nyomasztó hangulata ellen…”

Ez a megoldás nyújthat átmeneti javulást, és sokan próbálkoznak is vele. De úgy vélem, hogy még a teljesen világi módon gondolkodó és élő embereknél sem lehet az igazi, természe-tes fényt mesterséges módon tartósan és hatha-tósan pótolni. Nem is beszélve az érzelmi-lelki hatás hiányáról.

A csodálatos, természetes fény valóban üdí-tő, jótékony hatással van ránk. Ám hamar jö-hetnek sötét felhők, esős, borongós napok, és máris eltűnik a fény, és elmúlik a hatás.

A hívő emberek számára azonban van egy igazán jó hír a tartós fényterápiáról, ez pedig „az élet világossága”. Aki ebben a fényben él, annak nemcsak a külsejét táplálja (formálja) a világosság, hanem a belső emberét is. Az Úr Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12).

Aki ezt a világosságot megismeri és ebben jár, annak belső emberében, lelki életében is vi-lágosság lesz. Aki pedig ezt megnyeri, az nem jár bűnben, kerüli a „sötétség gyümölcstelen cselekedeteit”. Az tudja, hogy minden percben Isten színe előtt él, és egyben élvezi az Ő örök-kévaló gondoskodását. „A pogányok világossá-gává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig” (Ézs 49,6).

Milyen csodálatos ajándék, hogy nappal és éjjel, borúban és fényben az Úr Jézus vilá-gosságában járhatunk! Az igazi helyett tehát ne keressünk pótmegoldást, hamis csillogást, ideig-óráig tartó fényeket, hiszen: „Világos-ság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz” (Zsolt 112,4). „Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívű-ekre” (Zsolt 97,11).

3

Kedves Olvasó!

A bárány léte már önmagában véve csoda. Ha arra gondolok, hogy pl. a farkasoknak, a vadkutyáknak öt vagy még több kölykük

születik, a juhok pedig csak egyet, legfeljebb kettőt ellenek, akkor ez az egyszerű statisztika önmagáért beszél.

A bárány nem is igen tartozik az intelligens házi állatok közé. A ló nem fog meginni akármi-lyen vizet és akármiből. A kecske ravasz módon szerzi meg az ételét. A bárány, ha a pásztora nem vezeti jó legelőre, mételyt legel, megbetegszik, megkergül. A kerge birka ebben az állapotában esetleg nekiront a saját pásztorának, vagy elszalad az idegen után.

Ami az önvédelmet illeti, ha a ridegen tartott lovakat farkascsorda támadja meg, a felnőttek közreveszik a csikókat, s hátrafelé kemény pa-ták védik a ménest. A rideg szarvasmarhák is körbefogják a borjakat, ám kifelé a kör peremét veszedelmes szarvak határolják. A kecske öklel, s artista módon kapaszkodik meredek sziklák pere-mén, csak a bárány áll meg ijedten, megmeredve, és vagy megvédi a pásztor, vagy ha nem... Szóval nincs rá magyarázat, hogy nem pusztult ki. Mégis tetszett Istennek, hogy ennek a tehetetlen jószág-nak sajátos helyet szabjon a teremtettségben, behatolva egészen Isten országának a dolgaiba.

Ádám és Éva az Édenből kikerülve besötéte-dett értelmével mégis közöl valamit a következő nemzedéknek Istenről. Kain és Ábel keresni próbálják Őt. Kain megnyerő ajándékkal, a föld gyümölcsének legjavát viszi, s kiderül: járhatatlan út ilyen módon elérni az Urat. Ábelben vajon több, jobb, tisztább az istenismeret, vagy csak mert neki bárányai voltak, azért viszi a legszebbét áldozatul? Ugyan honnan tudhatta volna, hogy a bárány kiontott vére kedves áldozat lesz a szent Isten előtt? Mégis az első, hatalmas, örökérvényű kinyilatkoztatás megtörténik. Isten elfogadja ezt a véres élet-áldozatot, s benne elfogadja Ábelt, az Is-tent kereső bűnös embert. Ettől kezdve végigvonul mind az emberiség, mind a kijelentés történetén, hogy a bárányáldozat s a helyettes áldozat Isten előtt összekapcsolódó elgondolás.

Alig néhány fejezettel az őstörténetek után valami félelmetes feszültségű esemény kerül le-jegyzésre: Isten emberáldozatot kér. Ábrahámtól, a jóval száz éven felülitől akarja a fi át, az egyet-lenegyet, akit szeret. Az ígéret gyermekét kéri az Úr, akit negyedszázados várakozás után kapott meg Ábrahám, s akiben ígéretek bontakoznának majd ki. Isten most azt mondja, hogy áldozza fel Izsákot. Érdemes újra imádságos fi gyelemmel végigolvasni ezt a szívet szaggató készülődést, az áldozati fa hasogatását, a néma együttmenetelést Mórijjá hegyére, az oltárrakást kőből, fából, oda-készített tűzzel. S most az oltáron ott van Izsák, Ábrahám kezében lendül a kés, s a mozdulatot az Úr szava vágja el. Próba volt az egész. Istennek drága az ember. Ő nem akar emberéleteket pusztí-tani, sem a meg nem születettet, sem az ifjat, sem a látszólag hasznavehetetlen, vén embert. Lám, kos volt a bokorban. Kifejlett, erőteljes hím bárány, s Izsák helyett az lesz az áldozat (1Móz 22).

Évszázadok vonulnak el. S a történelem szín-padán most megjelenik egy nemzetté terebélye-sedett néptörzs Egyiptomban. Ábrahám magva, Izráel népe ez, rabszolgai állapotban, jól kitervelt fajirtás szenvedő alanyaként. S akkor feltűnik Mózes, az Isten által választott szabadító.

Csapások zúdulnak végig Egyiptom földjén, egyik a másik után. A tizediknél már nem békák, tetvek, sáska, jégeső, de maga az öldöklő angyal az ítéletet hozó isteni küldött. Gósen földjén bá-rány vére pirosítja az otthonok belépő ajtajának szemöldökfáit. S csupán a bárány vére alatt kap védelmet az élet. Másutt elsőszülöttek halnak meg, fel egészen a király palotájáig csak a bárány vére jelent oltalmat (2Móz 12).

Aztán törvénnyé lesz, hogy a megterhelt lelkiismeretű, bűnökbe eső ember, a bárány vére által nyerhet bűnbocsánatot. És nem volt rá más út. Oda kellett állni az oltár mellé, és megvallani Istennek a pap jelenlétében a törvényszegést. Utána kézrátétellel áthelyezni az ártatlan bárány fejére a halált okozó bűnt. Odaalázkodni a pap közbenjáró imádságához, s belekapcsolódni egy teljes lelki azonosulással a bárány helyettes

Vetés és Aratás4

52007. évi 1. szám

halálába. Annak halála, vérontása által történik a bűnbocsánat.

Így telik el 12 évszázad, amely alatt próféciák vigasztalása jelzi, hogy jön az ősellenségtől való isteni Szabadító. Ám Ézsaiás azt is közli, hogy majd mint bá-rány vitetik a mészárszékre (Ézs 53). Dániel próféta szerint pedig megölik a Messiást (9,26).

A bárány vére..., a bá-rány vére..., ez sulykolódott Izráel lelkébe, elméjébe. És 1200 évvel Mózes után a Jordán mellett Keresztelő János ujja rámutat a Názáreti Jézusra, s elhangzik az Ige: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét” (Jn 1,29). S most is a Mórijjá hegyén, – melynek neve idővel Golgota lett –, ott a keresztfa oltárán szenved ki Istennek ama Báránya, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Utolsó mara-dék erejével könyörög ez az áldozati Bárány az Őt keresztre feszítőkért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). Még megment egy hozzá segítségért forduló bűnözőt. Még törődik Máriával, aki által magára vette az örökkévaló Isten Fia az emberi testet. Az Atya ke-zébe teszi a szellemét a tökéletes áldozati Bárány, önönmagát halálba adva olyan főpapként, akinek nem kell áldozatot bemutatnia önmagáért. Elvégzi és bevégzi az örökérvényű váltságot. Ehhez már hozzátenni nem lehet, nem is kell. Ez egyszeri és megismételhetetlen, de erről elfeledkezni soha nem szabad: „...az Ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid 10,10). Meg kell majd törni a kenyeret, s emlékezni arra, hogy a teste így töretett meg értünk. Ki kell majd önteni a bort, s igyon belőle minden benne hívő, s lélekben pedig öleljük magunkhoz a vérét értünk ontó Isten Fiát.

Egyszer csak felismerjük, hogy az Isten Bárá-nya a mi oly sokszor megkergült birka életünknek a jó Pásztorává lett. Nem adja alább, nem elégszik meg kevesebbel, minthogy juhait átvigye örökké-való, mennyei legelőkre, az Ő közvetlen felügyelete alá. Örök életet ad nekik, számára mindegyik felmérhetetlenül drága. Név szerint ismeri őket, és senki sem ragadhatja ki azokat az Ő kezéből.

Ez a mi bárányéletünk nem báránynak szüle-tett, hanem sokkal inkább farkasnak. Újjászüle-tésünk tehát csodák csodája!

Megváltás, újjászüle-tés, megszenteltetés, üd-vösség, örök élet nem fér bele az emberi értelembe, felfoghatatlan. S mégis a miénk! Hódoljon hát lelkünk szüntelen az ér-tünk megöletett Bárány, az egyetlen közbenjáró és üdvözítő Úr Jézus előtt.

Nekünk azért drága a nagypéntek, a húsvét, mert az Isten kibeszélhetetlen szeretete, s a meg-váltásunk rejtőzik benne. Éppen ezért hálával, hódolással, örvendezéssel ünnepeljünk!

Szabó Péter

„AZ ÉN JUHAIM HALLGATNAK A HANGOMRA, ÉS ÉN ISMEREM ŐKET,

ŐK PEDIG KÖVETNEK ENGEM. ÉN ÖRÖK ÉLETET ADOK NEKIK, ÉS NEM

VESZNEK EL SOHA…”(JN 10,27-28)

…mire a kővégül elhengerült,a sötétség a sírbankimerült.Harc volt,és győzötta Fénya feltámadás reggelén!Robajjal történt-e,vagy nesztelen:a végestáttörte a végtelen.Új törvényt szültúj dimenzióvalaz első húsvét reggelen!Pontokká válnaka kérdőjelek:miért és hogyan?– Ezt nem érti meg,csak az,akit elöntött a Fénysaját húsvétja reggelén!

Lukátsi Vilma

„AZ ÉN JUHAIM HALLGATNAK A HANGOMRA, ÉS ÉN ISMEREM ŐKET,

ŐK PEDIG KÖVETNEK ENGEM. ÉN ÖRÖK ÉLETET ADOK NEKIK, ÉS NEM

VESZNEK EL SOHA…”(JN 10,27-28)

VOLTAIRE Voltaire francia fi lozófust, a keresztyén hit ellenségét,

egyszer egy hölgy megkérdezte, mi a véleménye a feltámadás-ról. Meglepő választ kapott: „A feltámadás – asszonyom – a legegyszerűbb dolog a világon. Az, aki egyszer megteremtette az embert, képes arra is, hogy másodszor is megteremtse.”

PÁL APOSTOL Az apostolt a kivégzés fenyegette missziói munkája miatt.

Röviddel az ítélethirdetés előtt ezt írta fi lippi barátainak: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21) Életcélját így értelmezte: „…hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, …hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra” (Fil 3,10-11).

ISAAC NEWTON Newtont, a fi zikust és csillagászt megkérdezte egyik

látogatója: „Hogyan lehet egyáltalában fölfogni a halottak feltámadását? Az egyik ember itt hal meg, a másik ott. Egyeseket elégetnek, és hamvaikat elfújja a szél, mások a tengerbe fulladnak, és halak megemésztik, a legtöbben pedig elenyésznek, és testük a talajt trágyázza.”

Newton egy pillanatig elgondolkodott, azután vett egy maroknyi vasreszeléket, és azt összekeverte homokkal úgy, hogy azt szinte nem lehetett látni. Ekkor elővett egy mágnes-patkót, és ide-oda húzogatta a vas és homok keveréke fölött, és lám – a vasreszelék szemcséi kiszabadították magukat a homok közül, és mindenfelől odarepültek a mágneshez. A látogató szavak nélkül is megértette a választ. Krisztus a mágnes, aki mindazokat, akik az Övéi, a feltámadáskor magához vonzza.

A LÉLEK ANTENNÁJA

Hiába öntöm bármi szép szavakkáa bennem izzó, élô, szent csodát,kimondva holt betűvé dermed át,számodra elszürkült hideg salakká.

Feltámadott Urunk bár adná néked,mint nékem is, élõ saját magát!Meggyôzõn csak ily élmény hatna rád,mely átformálhat önmagának téged!

Kevés a szó, kevés az értelem,itt mérni minden műszer képtelen!De van, mi több: a lélek antennája,

amely felfogja és magába zárjaa mondhatatlan égi többletet:húsvét nyomán van örök életed!

Balog Miklós

A feltámadás valósága

Jézus Krisztus mondta:

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él…”(János 11,25)

„Csak az támadhat fel, akiben élet van. Élet nélkül nincs ereje a feltámadásnak. Ha pl. egy darab fátfelaprítunk és elásunk a földbe, az rövid idQn belül elkorhad, és teljesen hasznavehetetlenné válik. De ha le-vágunk egy ágat a fáról, és elültetjük a földbe, az egy idQ múlva kihajt. Az egyik elkorhad, miközben a másik kihajt. Csak ami él, az támad fel, miután átment a halálon. Az Úr feltámadása tehát az P életén nyugszik.”

W. Nee

Vetés és Aratás6

1. A megigazulásodat, a bűnbocsánatot és a megdicsőülést érintő kérdésekben mindig

csak a Bibliának legyen szava számodra (Róm 5,1; Kol 1,27)!

2. Gondoskodj arról, hogy az imádság és Isten Igéje mindennapos társaid legyenek,

és ezek határozzák meg a szokásaidat. Imád-kozz és olvass Igét rendszeresen, minden este és reggel (2Tim 3,15-17; 1Tesz 5,17)!

3. Minden adandó alkalommal és bármilyen körülmények között tégy vallást Uradról:

szóval, viselkedéssel vagy éppen hallgatással (Lk 12,8-9; 1Pt 3,4)!

4. Nyilvánosság előtt ne arról beszélj, hogy milyen jó vagy, milyen jámborul és szentül

élsz! Inkább arra ügyelj, hogy a viselkedésed tanúskodjon ennek valóságáról (2Móz 34,29; Zsolt 66,16; Fil 3,13-14)!

5. Ne menj olyan helyre, és ne vegyél részt olyan szórakozásban, ahol kellemetlen len-

ne számodra, ha az Úr ott találna (Zsolt 17,4-5; 1Kor 10,31; 2Tim 2,11-12)!

6. Az Úr iránt érzett szeretetből hagyj fel egyszer s mindenkorra minden olyan szo-

kással és viselkedésmóddal, amelyek nem az Ő dicsőségét szolgálják (1Pt 2,11; Ef 5,3-18; 4,22; 5,1-4)!

7. Ne válassz olyan barátokat, akik nem állnak határozottan az Úr mellett (Zsolt 1;

Csel 4,23; 15, 38-40)!

8. Soha ne nevess ki senkit hibája vagy gyengesége miatt, különösen akkor ne, ha ő

keresztyén (Róm 14; Ef 4,2; 1Kor 12,21-26)!

9. Találkozz gyakran keresztyén testvéreiddel, hogy együtt tudjatok imádkozni, és Istent

érintő dolgokról beszélgetni (Júd 20; Mal 3,16; Zsid 10,24-25)!

10. Virrassz és imádkozz! Élj egészen az Úrnak! Várd Isten Fiát, aki visszajön a

mennyből az övéiért (Mt 26,41; 2.Kor 5,15; Fil 1,20-21; 3,7-14)!

11. Rendszeresen látogass keresztyén ösz-szejöveteleket, ahol az Úr Jézus halálát

hirdetik, az Ő Igéjét hallgatják, és imádkozásra jönnek össze. Ügyelj arra, hogy ezeket az al-kalmakat alapos ok nélkül ne szalaszd el (Zsid 10,25; Csel 2,42)!

12. Hagyd, hogy az Úr ott és úgy használ-jon, ahol szeretne. Örömmel szolgáld és

kövesd Őt (1Kor 15,58; Jn21,22; Zsolt 100,2)!

Ezt a 12 pontot ne csak felszínesen olvasd át, hogy aztán feledésbe merüljön, hanem szánj időt arra, hogy az Úr előtt elmélkedj minden egyes ponton. Lehetne ez akár egy „éves program” is: minden hónapban egy pontot a hónap útmuta-tójává nyílváníthatsz. Akárhogy is teszed: kövesd ezt a kis „útjelzőt”, így az egész biztosan hitéleted hasznára válik.

Ernst-August Bremicker

ÚTJELZŐ

Mikor már az észőrjítő kérdésekre nemérkezik válasz, és a mélysötétbencsak sodródnak tova a megtört szívek:egyetlen fény maradt, amely útjelzővéválhat: egyetlen fénysugár,amely még mindig ragyog: az Ige.

Leleszi Balázs Károly

72007. évi 1. szám

ÚtjelzőWalter Scott gondolatai keresztyének számára 12 pontban

Krisztus születése után 33-ban három embert feszítettek keresztre Jeruzsálem külső falainál. Ez az esemény megváltoztatta a világtörténelem folyamatát. A római ítéletvégrehajtók az elítéltek kezét és lábát szöggel átlyukasztották, és hagyták őket meghalni.

A keresztre feszítés gyötrelmes kivégzési mód volt. Az elítélteket bőrből készült, szöggel kivert szíjjal kötözték a fára. Az áldozat napokig élt gyötrő fájdalomban. Halálát általában fulladás okozta.

Egy öreg Bibliában érdekes szövegre bukkan-tam a Jézus halálát leíró bibliai szakasz mellett (Lk 23,32-43), amit valaki odaírt: „Az egyik ember bűnös volt, és bűneiben halt meg. A másik ember bűnös volt, de bűn nélkül halt meg. A harmadik ember nem volt bűnös de a bűn miatt halt meg.” Kik voltak ezek?

AKI BŰNÖS VOLT, ÉS BŰNEIBEN HALT MEG

Az egyik gonosztevő az ország törvénye sze-rint méltó büntetést kapott. Valószínűleg dühös volt saját magára, mert hagyta magát tetten érni. Dühös volt a bíróra, aki elítélte, és mindazokra, akik cserbenhagyták. Sőt különösen dühös volt erre a Jézus nevű emberre, aki mellette ártatlanul függött a kereszten.

Nem volt nehéz olyan valakire haragudnia, aki kijelentette, hogy ő a világ világossága és reménye, és most ugyanúgy függött a fán megfeszítve, mint egy közönséges bűnöző. Ez a lator káromolta Jé-zust, hogy képtelen önmagán, vagy bárki máson segíteni (Lk 23,39). Ez a gonosztevő az önmagá-ban hordott és megtartott bűneivel halt meg.

AKI BŰNÖS VOLT,DE BŰN NÉLKÜL HALT MEG

A másik gonosztevő, aki szintén ezen a napon halt meg, először csatlakozott azokhoz, akik kigú-nyolták az Úr Jézust. Egy ideig ő is azzal gúnyolta, hogy ha valóban Ő a megígért Messiás, mentse meg önmagát (Mt 27, 37-44).

De amint besötétedett, ennek a gonosztevőnek a szívében változás történt. Odaszólt a társához és

ezt mondta: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.” Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz király-ságodba.” Erre ő így felelt neki: „Bizony, mon-dom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,40-43).

Ez a néhány szó az egyik legfontosabb kije-lentése az Újszövetségnek. A bűnbocsánat és az örök élet mindenki számára adott, aki hisz az Úr Jézusban. Sem több, sem kevesebb nem szükséges az üdvösséghez. Egyedül a Krisztusba vetett hit jelenti az örök életet.

Ennek a gonosztevőnek nem volt ideje rendeznie a múltban elkövetett bűneit, de hitt az Úr Jézusban. Ez az út jelentette számára az örök életet (lásd: Jn 3,16-18; Csel 16,31; Róm 4,5; Ef 2,8-9; Tit 3,5).

A hit legegyszerűbb kijelentésére válaszként az Úr Jézus a bűn bocsánatáról biztosította a gonosztevőt. Bár ez az elítélt a bűne miatt halt meg, de bűn nélkül. A mennyek Bírája levette vétkeit a válláról, és helyette az Úr Jézusra, bűnünk hordozójára helyezte.

AKI NEM VOLT BŰNÖS,DE A BŰN MIATT HALT MEG

Az Úr Jézus volt az, aki azon a napon magára vállalta a világ bűneit. Meghalt a világ bűneinek ter-hével, de nem volt benne semmi bűn. Három nappal később feltámadt a halálból, és megmutatta, hogy „tragikus” halála nem volt tévedés. Sebhelyekkel a testén, a feltámadt Jézus bebizonyította tanítványa-inak és azóta millióknak, hogy vállalta Isten ítéletét, és legyőzte a halált.

Ami csodálatos, hogy ez a mi történetünk is, mert Ő ott volt helyettünk és miattunk, bűneinket hordoz-va. Ott voltunk, mindannyian, és vagy az első, vagy a második gonosztevőhöz hasonlóan felelni fogunk tetteinkért.

Nem a szavak tesznek különbséget, hanem a hit. Ha nincs hited, de akarod, hogy legyen, kérd Istent, és Ő ad. Ha nehéz ezt tenned kiálts így: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9, 24)

Martin Rindler

Vetés és Aratás8

92007. évi 1. szám

Elmúlt az ifjúságom, álmaim és terveim is tovaszálltak. Már középkorú vagyok, álmaim, terveim igazán nincsenek. Harcolok a megél-hetésért, a családi békéért. Nagyon küzdelmes múlt áll a hátam mögött. Így visszagondolva, emberfeletti erő kellett az elviseléséhez.

Kevés az a dolog, amit meg tudtam való-sítani, elkótyavetyéltem a talentumokat. Szép hanggal és ügyes rajzkészséggel áldott meg az Isten, mégis itt vagyok egyszerű munkásem-berként és agyondolgozott háziasszonyként. De nem akarok keseregni, mert végülis elégedett vagyok.

Lázadó, gyűlölködő, irigy lélek voltam. De rájöttem, magamnak ártok a legjobban, ha ilyen maradok. Kutattam, kerestem azt a békességet és megelégedést, amely születésem óta előttem volt, csak a karomat kellett kinyújtanom érte, szeretettel és alázattal.

Minden rosszat, amit tettem, megmenté-semre fordított az Isten. Tükröt állított elém, és amikor belenéztem, elborzadtam. Azt mondtam, én nem vagyok ilyen, nem akarok ilyen lenni. Erő kellett a változáshoz, nagy erő. Még néha most is vonz ez a gonosz erő, de

most már le tudom győzni. A tükör, amelybe belenézek, ma már egészen más. Hála és di-csőség tükröződik benne, erő, hit és szeretet. Valóban megtapasztaltam az emberi élet csodáját Istenen keresztül. Már megtaláltam a lelki nyugalmamat Őnála. Jézus Krisztus véd, oltalmaz, szükségemben megsegít.

Amikor elmondom a barátaimnak vagy a férjemnek ezt a csodát, csak legyintenek. Saj-nálom őket, mert nem is akarják megismerni azt az erőt, amelyet Isten ad az Őt szeretőknek, illetve amellyel Isten rendelkezik. Nem látják, hogy csak Vele csodálatos ez a gyötrődő élet. Igen, mert tele vagyunk gyötrelemmel, félelem-mel, aggodalommal, de mégis van reménysé-günk. Tőle kapott hitünkkel és szeretetünkkel le tudjuk győzni az emberi gyarlóságainkat.

Amíg gyűlölettel toroltam meg a bántáso-kat, nem volt bennem békesség, csak a bosszú éltetett. Ahogy a gyűlöletem szeretetté válto-zott, az életem is más lett. Rájöttem, sokkal egyszerűbb így minden. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel – alapon. Mennyi meg-hökkent arc! „Hát te nem is haragszol? Pedig megbántottak, ez nem normális” – mondogat-ják. Pedig ez lenne a normális!

Amíg két ember él a földön, lehetetlen bűn nélkül élni, de mindig lehetséges békét kötni Istennel. Ezt nem lehet pénzbeli értékkel kife-jezni, mert többet ér bármilyen földi kincsnél. Az Úr felé vezető út igen göröngyös, de megéri végigmenni ezen az úton. Szükségesek a pró-bák, amelyek jobbá teszik a szívet.

Nekem a szelíd állataim a kedvenceim, de amikor egy vadóc állatot szelídítek meg, az lesz a legkedvesebb. Talán Isten is így van velünk, emberekkel. „…neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bo-csáttatik meg, kevésbé szeret” (Lk 7,47).

A jutalom, hogy beléphetünk az Ő orszá-gába, és ez a lehetőség mindenkinek adott, aki ezen a földön él. Éljünk hát vele!

Marianna, Nyíregyháza

------Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy segítettél megértenem: Fiad szenvedésében az értünk való szenvedésedet és szeretetedet ismerhetjük meg. Halálában pedig azt látjuk, hogy megfi zettél vétkeinkért, és felkínáltad a megbocsátást. Feltá-madásában biztosítasz minket arról, hogy teljesen elégedett vagy azzal az ár-ral, amelyet Fiad értünk fi zetett. Atyám, azt is köszönöm neked, hogy az első gonosztevőben saját hajlamunkra ismerünk. De láthatjuk magunkat a második gonosztevő szerepében is, aki észhez tért, mielőtt késő lett volna.

6. RappardDóra

„Isten Báránya…”

Rappard Dóra (1842-1923) írta több evangé-liumi éneknek a szövegét és a dallamát is. Dóra egy kis földközi-tengeri szigeten, Máltán született, ahol édesapja, Samuel Gabot az angol egyházi sátormisszió szolgálatában dolgozott.

Rappard Dóra kisgyermek korában szüleivel Svájcba került. Apját 1846-ban IV. Friedrich Willhelm (Vilmos) porosz király megbízásából jeruzsálemi evangélikus püspöknek nevezték ki.

Dóra már fi atalon úgy érezte, hogy ő a legsze-gényebb, legértéktelenebb ember a világon. Egyik éjszaka rádöbbent súlyos lelki állapotára: „Ha most meghalok úgy, ahogy vagyok, el fogok kár-hozni.” Szívében hatalmas küzdelem kezdődött, amelynek végeredményeként 1858 februárjában feltétel nélkül átadta életét Jézus Krisztusnak. 1867-ben eljegyezte magát az akkor Egyiptomban munkálkodó misszionáriussal, Karl Heinrich Rapparddal, aki a St. Chrischonai Zarándok (Pilger) Misszió elöljárója volt.

St. Chrischonán mint az intézet anyja, sok fi a-tal nőtestvérnek anyai barátnője, a konferenciákat látogatók ezreinek lelki gondozója és bölcs tanács-adója volt. Kiváló szellemi adományaival sohasem hozakodott elő. Magatartását mindig a Bibliában megfogalmazott asszonyi tartózkodás, alázat és szolgálatkészség jellemezte. Ezt, és az Úrhoz való ragaszkodását fejezik ki énekei is. Egyik alkalom-mal, amikor férjével szellemi dolgokról beszélget-tek, férje ezt mondta neki: „Ha legközelebb éneket írsz, az Úr Jézus visszajöveteléről írjál.” Amikor megérkeztek Chrischonára, Dóra vette a ceruzát és a papírt, és erről így írt:

„A menyasszony oly régen vár, jöjj hamar, Úr Jézus…” Sok angol nyelvű éneket fordított le, valamint

több könyvet jelentetett meg. Az egyik legszebb köz-ismert éneke, amelynek szövegét és dallamát is ő írta,

Isten Bárányáról szól:

Joseph Scriven (1820-1886) írta ezt a kedves és nagyon sok nyelvre lefordított éneket. Scriven kiemelkedően képzett ember volt, de nem riadt vissza attól, hogy segítsen az egyszerű embereken. Úgy ruházkodott, mint egy átlagos munkásember, mindenhová kész volt elmenni, ahol segítségre volt szükség. Megtörtént, hogy egy ember favágáshoz keresett valakit, és Scriven barátja azt mondta neki: „Megkereshetnéd Scrivent, de nem fog segíteni neked, mert meg akarod fi zetni a mun-káját. Ő pedig olyan, aki csak szegény vagy beteg embereknek vágja fel a tüzifát.”

Scriven Dublinban született, és 25 évesen vándorolt ki Kanadába. Menyasszonya röviddel házasságkötésük napja előtt vízbefulladt. A fent említett ének versét édesanyjának írta, mint vi-gasztalást a szenvedésben. Arra sohasem gondolt, hogy ez a vers egyszer nyilvánosságra kerül. Isten vezetése által egyik szomszédja meglátogatta Scri-vent, aki betegen feküdt, és megtalálta ennek az éneknek a kéziratmásolatát. Egy másik szomszéd-ja pedig megkérdezte, hogy ő írta-e ezt az éneket. Ugyanis nem ismerte őt úgy, mint költőt. Scriven válasza egyszerű volt: „Az Úr és én, együtt.”

Az ének dallama érdekes módon jött létre. Egy vasárnapi iskolai tanító felkereste valamilyen ügy-ben C. Converse jogászt, és az asztalon meglátta az ének szövegét, és azt mondta: „Kár, hogy nincs ennek a versnek dallama.” A jogász beleolvasott, és azt kérdezte: „Van önnek 15 perce?” Ezzel elővett egy papírt, és rövid időn belül megírta az ének dallamát, amely éneket sok hívő ember ismer és énekel a világon:

Összeállította: S. J.

„Isten Báránya, Te ott a GolgotánTeljes győzelmet vettél a harc után.Üdvöt találhat már az egész világ,Mert megfi zetted ott bűnünk váltságdíját.Fennszóval hirdetted a kereszten:Elvégeztem, elvégeztem!”

JosephScriven

„Ó, mily hű barátunk Jézus”7.

Vetés és Aratás10

„Ó, mily hű barátunk Jézus,Hordja bűnünk, bánatunk.Mily dicsőség, hogy nevébenIstenhez fordulhatunk.Mennyi békét elveszítünk,Sírva hordjuk bánatunk,Mind azért, mert hő imábanŐhozzá nem fordulunk.”

Teremtői munkájának harmadik napján Isten ezt mondta: „Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt” (1Móz 1,11). Ezután Isten gondoskodik az éltető napfényről, az esőről, a földben és levegőben található szükséges táplálék-ról. Csodálatos a növényvilágnak az a sok formája és színpompája, amelyekben gyönyörködhetünk napról napra. A növények azonban nemcsak szépségükért lettek teremtve, hanem táplálékul, sőt más fontos feladatot is betöltenek. A növények gazdag világából most a fákkal foglalkozunk, ezen belül is azokkal, amelyek a Bibliában találhatók.

Az akácfa a pillangósvirágúak (Fabaceae) Robinia Pseudoacacia családjába tartozik. Az akácfák különböző fajtái Észak-Amerikától a trópusokon és a szubtrópusi területeken át Ausztráliáig megtalálhatók. Szeretik a kavicsos, homokos, sőt futóhomokos tájakat. Magasságuk eléri a 15-20 métert is. Élettartamuk elérheti a 100 esztendőt is. Virágaik fürtökben találhatók, fehér vagy vöröses színűek. Az akácfa gazdasági jelen-tősége nagy. Értékes szerszámfa, tüzelőanyag. Virágából a méhek kitűnő mézet gyűjtenek.

A bibliai akácról (héberül: sittá; sittimfa a Károli fordításban) olvashatunk az Ézsaiás könyve 41,19-ben: „A pusztában cédrust növesztek meg akácot…” nem azonos a nálunk elterjedt fehérakáccal. A Bibliában zömmel az Afrikában elterjedt akácia fajokról van szó (Acacia arabica, vagy Acacia nilotica), amely nemzetséghez kb. 800 fa és cserje tartozik. Törzsük vékony, levelük jellegzetes szárnyasan összetett, és kemény tüskéik vannak. Virágaik aprók és illatosak.

Az Ószövetség idején a szövetségláda és a szent sátor készítéséhez akáciát használtak mivel nagyon tartós volt és erős illata miatt a rovarok elkerülték. Az Úr ezt mondta Mózesnek: „Készít-senek egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából! Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt!” (2Móz 25,10-11)

„Készíttess oltárt akácfából, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre: négyzet alakú legyen az oltár, a magassága pedig legyen három könyök” (2Móz 27,1). Azért is akácból ill. akáciából kellett készíteni, mert a pusztában ez volt az egyetlen használható fa. Könnyű volt, nyersen is könnyen megmunkál-ható, kidolgozva pedig fi nom erezetű. Kissé sárgás színe idővel megsötétedett.

Ez a fa Palesztinában szintén elterjedt, amit a sittá-ból képzett helynevek is tanúsítanak: „Amikor Izráel Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, mert ezek meg-hívták a népet isteneik áldozatára” (4Móz 25,1-2). Izráel fi ainak a pusztai vándorlás táborhelyeiben találkozunk ezzel a szógyökkel: „Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittimig Móáb síkságán” (4Móz 33,49).

Amikor Izráel népe elérkezett az Ígéret Föld-jéhez, és készülődött a „honfoglalásra”, Józsué kémet küldött ki Sittimből: „Akkor Józsué, Nún fi a, titkon két kémet küldött Sittimből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót” (Józs 2,1). Mikeás próféta könyvében is megtaláljuk Sittim helységét: „Én népem, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák, Móáb királya, mit vála-szolt neki Bálám, Beór fi a, és mi történt Sittimtől Gilgálig? Akkor megismered az ÚR igaz tetteit!” (Mik 6,5) A Biblia említ egy akácia-völgyet is: Abél-Hassittim-et.

Ézsaiás próféta könyvében több messiási prófécia található. Az egyikben olvasunk az akác-fáról: „A pusztában cédrust növesztek meg akácot, mirtuszt és olajfát. A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát meg ciprust” (Ézs 41,19). Az itt említett akác a Jordán völgyének termékeny részén szépszámmal termett. Törzse vastag volt, és ma-gassága elérte a 20 métert. A hagyomány szerint a szent sátor készítéséhez is ezt használták.

Arról nincsenek adatok, hogy az Úr Jézust milyen fából készült keresztre feszítették, de fel-tehető, hogy az is akácfából készült.

K. J.

112007. évi 1. szám

AZ AKÁC

Az 1 Mózes 1-ben olvassuk, hogy Isten elsőként a Napot terem-tette. Isten úgy rendezte el, hogy a Nap egy bizonyos időszakot ölel fel, ez se nem túl rövid, se nem túl hosszú. A napokat az éjszakák választják el egymástól. Éjszaka alvás közben az elmúlt nap benyo-másait feldolgozhatjuk, és felkészülhetünk egy új napra.

Minden új napot ajándékként vehetünk el Isten kezéből, amely az Úrral való közösség élményévé válhat. Ezen kívül Isten kegyelme minden nap megújul (JSir 3,23).

Egy új nap menetét meghatározza az, ahogyan az elmúlt napot lezárjuk, és az újat megkezdjük. Vajon tudatosan vesszük-e az új napot, hálaadással Isten kezéből, és úgy fejezzük-e be, hogy a fontos dolgokról még egyszer beszélünk vele? Hálát adunk-e Istennek min-den kegyelméért, beszélünk-e vele arról, amin esetleg változtatnunk kellene, megvalljuk-e felismert bűneinket, hogy ez által az elveszett közösséget visszanyerjük?

Napjainkban fennáll az a veszély, hogy mivel felgyorsult éle-tünkben minden hamar elmúlik, ezért csak nagyobb időszakokban tudunk gondolkodni és cselekedni.

Egy további veszélyt az jelent, hogy vagy a jövőben vagy a múltban élünk. Ekkor nem az adott napnak élünk. Vagy esetleg kigúnyoljuk a kicsiny kezdet napját (Zak 4,10), mert nem történt semmi különleges? Már nem tudunk csodálkozni Isten csodáin, amelyek naponta körülvesznek bennünket, amelyekkel naponta találkozunk.

Az Úr Jézus egyszer azt mondta a tanítványainak, hogy olyannak kell lenniük, mint a gyermekeknek, hogy bejuthassanak Isten orszá-gába. A gyermekek sokkal inkább a mának élnek, a jelen pillanatnak. Ezt a felnőttek megtanulhatják tőlük.

A Példabeszédek 23,17 felszólít bennünket arra, hogy igyekez-zünk mindennap az Úr félelmében élni. Nem tudunk egy egész évre előre igyekezni, vagy egy hónapra, de még egy hétre sem. Ez egy mindennapos feladat. Ebben van valami bátorító dolog. Bizonyos értelemben mindennap újra kezdhetünk mindent. Minden új nap lehetőséget nyújt erre. Nem kell sem az elmúlt nap terhét magunkkal vinnünk, sem az elkövetkező nap gondja miatt bánkódnunk.

Isten félelme azt jelenti, hogy tiszteljük Őt, teljes bizalommal fordulunk hozzá, minden gondolatunkat, szavunkat, tettünket Őreá irányítjuk. Ez a szívünk dolga, és életünk minden területét érinti. Naponta igyekeznünk kell erre. Más igehelyek segíthetnek nekünk ebben, amelyek arról szólnak, hogy naponta mit tegyünk:

1. NAPONTA OLVASSUK ISTEN IGÉJÉT!„Amikor királyi trónjára ül [a király], írassa le magának e törvény

másolatát abból a könyvből, amely a lévita papoknál van. Legyen az nála, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni Istenét, az Urat; őrizze meg ennek a törvénynek minden Igéjét, és teljesítse mindezeket a rendeléseket” (5Móz 17,18-19). Ahhoz hogy valóban Isten félelmében éljünk, szükséges Isten gondolatait megismernünk, arra mindig visz-szagondolnunk. Hogyan féljük Istent, ha nem ismerjük meg Őt?

„…az Urat féld mindennap”(Példabeszédek 23,17)

2007

MINDENNAP

Vetés és Aratás12

a) Ez a királyok számára fontos. Aki hisz az Úr Jézusban, az a helyzetét tekintve király (Jel 1,6; 5,10). A királyi magatartáshoz Isten Igéjének irányítására van szükségünk. b) A Biblia Isten Igéjét gyakran a táplálékkal hason-lítja össze. Az Úr Jézus azt mondta, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik. Ha az olvasott Ige úgy hat ránk, hogy arról tovább gondolkodunk, akkor helyesen fogadtuk be azt. c) Izráel népe a pusztában naponta szedte a mannát (2Móz 16).

2. NAPONTA IMÁDKOZZUNK!a) Isten dicsérete: „Mindennap áldalak téged, dicsérem neved mindörökké” (Zsolt 145,2). Isten kegyelmének hány csodáját és bizonyítékát láthatjuk naponta! Hogyan viszonyulunk a természethez? Teljes szívből örülünk a minket körülvevő csodás növényeknek? Nincs két egyforma virág, egyik fűszál sem ugyan-olyan, mint a másik. A hópelyhek sem egyformák. Hány különböző színárnyalat van a természetben! Olvasd el még egyszer, hogyan beszélt Isten Jóbnak a természet csodáiról (Jób 38;39); nem szólva azokról a csodákról, amelyekkel Isten Igéjében találkozunk (Zsolt 139,17).b) Naponkénti égő- és ételáldozat bemutatása: „Ezt készítsd az oltáron: naponként mindig két egyéves bárányt. Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el” (2Móz 29,38-39). Az égő- és ételáldozat az Úr Jézus áldozati művét és Istennek átadott életét jelképezik. Isten azt szeretné, ha mi emlékeznénk erre. Egy nap se teljen el úgy, hogy ne tudatosuljon bennünk, hogy Isten mennyire gyönyörködött az Úr Jézusban mint emberben (lásd: Mt 3,17; 17,5).c) A m i nden napi kenyér kérése: „A mi mindennapi kenyerün-ket add meg nekünk naponként” (Lk 11,3). Minden egyes szük-ségletünkkel naponta fordulhatunk az Úr-hoz, és hálát adhatunk annak teljesítéséért. Az életünkben semmi sem természetesebb ennél.

3. NAPONTA VEGYÜK FEL A KERESZTET!„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg

magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem” (Lk 9,23).a) Önmegtagadás: ez a saját énünk megtagadását jelenti, minden bennünk levő bűnös hajlam állandó elítélését. b) A saját kereszt felvétele: aki felveszi a keresztjét, az elindul a kivégzés felé. Akit halálra ítéltek, az végzett a világgal. Ez a kereszt nem általában az emberi élet kellemetlenségeit jelenti, mert azokat a nem keresztyén emberek is tapasztalják. Aki felveszi a keresztjét, az ezzel megvallja Krisztust, akire ezen a világon a halál várt. Egyébként a bemerítésben is ezt fejezzük ki. c) Krisztus követése: Az önmegtagadás és a kereszt felvétele Krisztus követésének két előfeltétele. Aki Krisztust szeretné szolgálni, annak követnie kell Őt, tanulnia kell tőle. Ezen az úton részünk lehet a vele való közösségben, amely a világ összes kincsénél többet ér. Ezen a világon semmi sem hasonlítható ehhez. Ne felejtsük el: ez mindennapos feladat.

4. NAPONTA BÁTORÍTSUK TESTVÉREINKET!„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közü-

letek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma” (Zsid 3,12-13). Sajnos sok olyan ember vesz körül bennünket, akik bár keresztyénnek mondják magukat, nem ismerik Istent. Előbb-utóbb bebizonyosodik róluk, hogy Isten ellenségei, ha meg nem térnek. Minden bizonnyal nem vagyunk távol attól, hogy sok keresztyén elhagyja a hitét. Ennek a hitehagyásnak már most érezhető a lehúzó ereje.

Ha magunk számára teljesítettük az első három pontot, akkor áldozzunk időt és energiát arra, hogy a Zsidókhoz írt levél felszó-lításának is eleget tegyünk. A mellettünk élő testvéreink várnak a bátorító szóra, egy megértő kézfogásra vagy a szükséges bűnbánatra való szeretetteljes utalásra. Mi-lyen sok lehetőségünk van erre minden egyes nap! Ugye, nem szeretnénk el-mulasztani ezeket?!

Werner Mücher

CSENDES ÓRA

Ó, csendes óra! Hajnalfénybe’ fürdődicső küszöb az éj s a nap között!Lelkem számára drága, égi fürdő,melyben megtisztulok, felfrissülök!

Boldog küszöb, te! Melyen térdre hullva,minden bajom, búm Ő elé viszem,és minden terhemet letéve, újrakönnyű és boldog lesz fáradt szívem!

Csendes küszöb! E földi küzdelemhezrajtad térdelve várok új erőt!Míg eljutok a végső győzelemhez,s megállok csendesen a Trón előtt…

Thaly Lóránt 132007. évi 1. szám

CSENDES ÓRA

Ó, csendes óra! Hajnalfénybe’ fürdődicső küszöb az éj s a nap között!Lelkem számára drága, égi fürdő,melyben megtisztulok, felfrissülök!

Boldog küszöb, te! Melyen térdre hullva,minden bajom, búm Ő elé viszem,és minden terhemet letéve, újrakönnyű és boldog lesz fáradt szívem!

Csendes küszöb! E földi küzdelemhezrajtad térdelve várok új erőt!Míg eljutok a végső győzelemhez,s megállok csendesen a Trón előtt…

Thaly Lóránt

(Ezsdrás 8,22-23 ; Nehémiás 2,9)

Vetés és Aratás14

Úgy sejtem, hogy mi, németek találtuk fel az ipari normát. Világbajnokok vagyunk a katalo-gizálásban, rendszerezésben és regisztrálásban. Az új ISO-normával is mi „fertőztük meg” egész Európát. Mindent szabályok szerint, módszere-sen, törvényszerűen, sémák és sablonok szerint hajtunk végre. Olykor úgy látom, hogy minket, ke-resztyéneket is az a veszély fenyeget, hogy egységes rendszerbe foglaljuk az embereket, megtéréseket és isteni vezetéseket, és módszeresen rendezzük el őket. Milyen jó, hogy Isten egészen más.

KINEK VOLT NAGYOBB A HITE?1. PÉLDA: EZSDRÁS

Kr.e. 485-öt írunk. Immár közel 80 éve annak, hogy véget ért a zsidók babiloni fogsága. A perzsák akkor térdre kényszerítették a hatalmas Babiloni Birodalmat. Kores (Círus) pedig azzal kezdte az uralmát, hogy a zsidó népnek megengedte a hazá-jába való visszatérést. Akkor mintegy 50 000 zsidó tért vissza Zorobábel vezetése alatt Jeruzsálembe, hogy újjáépítse a templomot, és újra megindítsa a zsidó istentiszteletet.

Azután évek teltek el. Közben Kores egyik utóda, I.Artaxerxes foglalta el a perzsa trónt (465–423). Ennek hetedik uralkodási évében Ezsdrásnak, ennek az Áron nemzetségéből szár-mazó levita írástudónak szívére helyezte Isten, „hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben” (Ezsd 7,10). Artaxerxestől megbízást és felhatalmazást kap arra, hogy Jeruzsálemben gondoskodjék a belső rendről, és vizsgálja meg a város és környékének állapotát. Azon felül a király mindenben támogatást ígért neki és hét ta-nácsadójának; és nagy értékű adományt is kapott ezüstben és aranyban. Ebben a nagylelkűségben „Istennek a jóakaratát” fedezi fel Ezsdrás, még ha Artaxerxes nem is egészen önzetlenül használta

fel őt, hiszen a perzsa királynak Egyiptommal való határán szüksége volt megbízható határőr-vidékre.

Ezsdrás azonban szellemi ember lévén, egyáltalában nem érdeklődik a politika iránt, és nincsenek hatalmi ambíciói sem. Szándéka egyedül az, hogy népét lelkileg Istenhez vissza-térítse. Ezért elutazása előtt a vele együtt utazó zsidókat böjtre és imádkozásra hívja fel. S mivel tudatában van annak, hogy még a leghatalmasabb földi uralkodó felett is Isten az Úr, ezért nem kér a perzsa királytól segítséget, sem kíséretet védelmül, hanem mindezt Istentől kéri, és meg is kapja. Saját érzéseit és gondolatait a következőképpen írja le: „Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják. Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket” (Ezsd 8,22-23).

A hitnek rendkívül bátor lépése volt ez, jóllehet az aranyban és ezüstben kapott kincsek forintban milliárdokat tettek ki. Mindenesetre királyi kísé-retet kaptak, amellyel a király elismerte ennek a körültekintő és felelőséggel teljes férfi únak a méltóságát. Ezsdrás azonban ezt a hitből fakadó vállalkozását úgy tekintette, mint a hatalmas király előtti bizonyságtételét, és mint szellemi szolgálatának előfeltételét, amelyet népe közt végezni fog. Példája mintaképül szolgálhat a mi Urunkban való igazi bizalomnak. Így vonul be Je-ruzsálembe nagyszámú zsidó kíséretében, köztük papokkal, lévitákkal, énekesekkel, ajtóőrzőkkel. Ottani szolgálata sokakat indított megtérésre és Istenük határozott követésére.

2. PÉLDA: NEHÉMIÁS13 évvel később I.Artaxerxes király uralkodá-

sának 20. esztendejét írjuk Kr.e. 445-öt. Időközben a perzsa király Súsán várába tette át a székhelyét. A király pohárnoka, Nehémiás hírt kap Jeruzsá-lemből, és Isten szívből megrendíti őt. Kegyelmet talál királya előtt, aki szabadságot engedélyez neki, és elküldi Jeruzsálembe, mint hivatalosan kinevezett helytartót. Megbízatása, hogy építsék fel újra Jeruzsálem kőfalait, hogy a város újra a

ISTENNÉLNINCS

zsidó nép központja lehessen. Nehémiás királyi kísérettel elutazik Jeruzsálembe.

Az ottani helyzetet a következőképpen írja le: „Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és lovasokat is” (Neh 2,9).

KISEBB VOLT NEHÉMIÁS HITE?Feltehető a kérdés: Gyöngébb volt Nehémiás

hite, mint Ezsdrásé? Végül is Ezsdrás Istenbe vetett hite következtében lemondott a katonai kíséretről. Miért veszi ugyanezt igénybe Nehémiás? De Isten másként gondolkozik, mint mi. Nehémiásnak ezt a magatartását nem tekinti negatívumnak. Még csak összehasonlítást sem tesz a két esemény között. Nehémiásnak Istenébe vetett hite egészen más helyen és másképpen jut kifejezésre. Gondoljunk csak arra, milyen bátran viselkedik Izráel ellen-ségeivel, pl. Szanballattal és Gesemmel szemben. Ilyen nehéz helyzetekben mutatkozik meg igazán hitének az ereje.

De még mindig megmarad a kérdés: Miért fogadta el Nehémiás az állami kíséretet? Úgy gondolom, hogy Nehémiás ezzel helyesen cseleke-dett, hiszen hivatalos felhatalmazása volt a perzsa királytól a teljhatalommal való cselekvésre. Állami tisztviselő, tehát helytartó, aki katonai erővel is felléphet a környező tartományok helytartóival szemben. Nem magánemberként jött Jeruzsálem-be, és így ott a királytól kapott tekintéllyel kell fellépnie.

Az ilyen eseményekben látjuk Isten nagyságát. Sokféle helyzetet használ fel, és nincs kötve semmi-féle módszerességhez, soha nem cselekszik sémák és sablonok szerint. Minden helyzetben újra meg újra fi gyelembe veszi a személyek és a körülmények sajátosságait. És nekünk is meg kell tanulnunk mindebből, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan, és ne vádoljunk senkit hitben való gyengeséggel, mert cselekvésmódja azt a látszatot keltheti.

Magatartásunkban mindig az a legfontosabb, hogy teljes függőségben és abszolút bizalommal legyünk a mi Urunk iránt, és a szerint cselekedjünk. Meglehet, hogy az élményünk és elért eredménye-ink ez által egészen különbözőek lesznek, de annyi bizonyos, hogy az Úr megáldja azokat.

Eberhard Platte

MIÉRT JÖTTÉL?

Ma még a rózsák neked nyílnak,tavaszi dalt dobol a szíved,ma még visszanevetsz, ha rád nevetnek,s hiszed, álmodod, hogy az életmindenestül a tied.Holnap már aratódalt dúdolsz,learatod életed vetését,szívedben elcsitul a tavaszi ének,s jönnek a gondok, hogy lelked megemésszék.Holnapután már egészen elhal az ének,rád borul az alkonyat,megérkezik érted a koporsó-csónak,s életed szürkülő egérőllebukik a Nap.

Vajon kérdezted-e már önmagadtól,miért jöttél, miért vagy itt?Hiszed-e, hogy valaki ide küldött, s ha hiszed, mit akar veled e hit?Vagy csak azért jöttél, hogytavaszból, fényből, szerelembőlkicsókold a magad részét,s verítékkel edd a kenyeredet,a lelkedet panaszokra tépd szét?De miért jöttél? Nem tudod,én sem tudom, senki sem tudja ezt.De mindenkinek, mindent megmagyaráza GOLGOTÁN a kereszt…

Lángi A. Mária

152007. évi 1. szám

Vetés és Aratás16

A Trans World Radio magyar nyelvû adásaia Vetés és Aratás jelen számának lapzártája idején:

délelõttönként, keddtõl szombatig: 10.30-10.45 óra között egyszerre két helyen: a 41 és 49 méteres rövidhullámon (7210 illetve 6105 kHz);

este, naponta 17.30-18.00 óra között a 49 méteres rövidhullámon (5940 kHz).

Ez a mûsor ismétlõdik a HOT BIRD mûholdról digitális adásként 21.00-22.00 között:TWR Radio Frequency: 12379.60 MHz Transponder 84 Vertical Polary Symbol Rate: 27500 symbols/sec FEC 3/4 SID: 3080 PID Audio: 3530. Ez az adás csak digitális vevõkészülékkel fogható!

késõ este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink fi gyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, 1428 Budapest, Postafi ók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Imádlak Téged

172007. évi 1. szám

„N” betűs rejtvényA sorok kitöltése után a kiemelt betűk összeolvasásával kapjuk a megfejtést: Jézus egyik tanítványa, aki mestere titkos követője volt. (A megfejtésben segíthetnek a következő bibliai fejezetek: 1Móz 6; 11; 2Móz 2; 2Sám 12; Neh 1; Ézs 42; Mt 4; Mk 14; Csel 6.)

1. Próféta, aki rámutatott Dávid király súlyos bűnére. Intését az uralkodó mélységes bűnbánata követi.

2. Amikor Jézus Názáretből a tengerparti Kapernaumba költözött, beteljesült Ézsaiás

próféciája …………… földjére is: „A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott.”3. Az első keresztyén gyülekezetben az étkezés szervezésére hét bölcs és Szent Szellemmel teljes férfi t választanak. Egyikük ez a

prozelita.4. Ábrahám apjának, Tárénak az apja. 5. Prófécia mondja a Messiásról: „A

megrepedt …………… nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el”.6. Amikor az emberi gonoszság igen megnőtt, Isten elhatározta: „Eltörlöm a föld színéről az embert.”

„De ……... kegyelmet talált az Úr előtt.” 7. Egy perzsa uralkodó pohárnoka. Jeruzsálem romos állapota elszomorítja. Böjt és imádság után engedélyt kér és kap királyától a város falainak felépítésére.8. Melyik folyó vizébe tették a csecsemő Mózest gyékénykosárban?9. Milyen növény gyökeréből készült az a drága és illatos kenet, amit szeretete jeléül egy asszony Jézus fejére öntött?

Összeállította: Zentai Péter

Az eltévedt kecskeEgy alkalommal, mint tízéves kisfiúnak az volt a feladatom, hogy három kecskét legeltessek.

Siegenhez, a szülővárosomhoz közeli réten elegendő legelnivalót találtak az állatok maguknak azon a verőfényes, őszi napon. Amikor az állatok legelészni kezdtek, én elmentem egy közeli házba, ahol egy festő éppen egyik szép képén dolgozott.

Nagy lelkesedéssel követtem minden ecsetvonását. Közben teljesen elfelejtettem, hogy tulajdonképpen kecskepásztor volnék. Talán már egy óra is eltelt, amikor eszembe jutottak a kecskéim. Gyorsan kiszaladtam a rétre, de ó, jaj, csak két kecske legelészett ott. A harmadik hiányzott. Hazaszaladtam abban a reményben, hogy otthon találom. De sajnos nem volt sem az ól előtt, sem benne. Anyám aggódni kezdett a kecskéért, így elindultunk a megkeresésére. Két órát kutattunk az erdőben, miközben anyám kiáltozott: „Gidácskám! Gidácskám!” Hirtelen megpillantottuk az egyik dombtetőt. Nem tudom, ebben a pillanatban ki örült a legjobban: a kecskénk, anyám vagy én.

Ez a gyermekkori élményem példázattá lett számomra. Nem úgy vagyunk-e, hogy mindannyian keressük Istent? De egyetlen ember sem találná meg Őt, ha Isten nem keresné az embereket Jézus Krisztusban. Ezért Ő a mi csodálatos reménységünk! A. Wunderlich

Vetés és Aratás18

Amikor az Úr Jézust megfeszí-

tették, mindegyik evangéliumban arról olvasunk, hogy a kereszten ez volt felírva: „a zsidók királya”. Pilátus feltehetQen nem értette, mit is jelent ez. A Máté 28-ban az Úr Jézus beszél arról, hogy milyen hatalmas ez a királyság, mert ott azt mondja, hogy „minden hatalom nekem adatott”. Máté evangéliu-mában az elsQ fejezettQl a negyedikig a mi Urunk királyi mivolta van bemutatva. Az 3. fejezetben látjuk, hogy Krisztus Júda királyi vérvonalából való, vagyis hogy P király. A 2. fejezetben a nap-keleti bölcsekrQl olvasunk, akik keresték Pt. Miért jöttek? Látták az P csillagát. A teremtés hordozta annak a bizonyságtételét, hogy meg fog születni a zsidók királya. Tehát Krisztus királyi mivoltáról maga a teremtés is bizonyságot tett. A 3. fejezet-ben az Úr Jézus keresztelésérQl (bemerítkezésérQl) olvasunk. Isten megnyitotta az egeket, és P maga mondja, hogy ez az én szeretett Fiam. Tehát Krisz-tus királyi mivoltát az egek is hirdetik.

Elérkezünk a 4. fejezethez, ahol Krisztus megkí-sértésérQl olvasunk (Mt 4,3-33). Két nagyon fontos dolgot kell meglátnunk. Megértjük itt a királynak az egyik fontos tulajdonságát, azt, hogy P teljes mértékben tökéletes. A másik, hogy az P munkája is tökéletes.

Legyen elQttünk, hogy ezek a versek mit mon-danak Krisztus jellemérQl, személyérQl és arról a módról, ahogyan P munkálkodik.

Van itt egy fontos kérdés: Miért kísértetett meg az Úr Jézus Krisztus? Ha megkérdeznénk Pétert, mit tud mondani Krisztusról, a következQt mondaná: „P nem ismert b_nt, soha nem hallottam egyetlen

rossz szót sem, amely elhangzott ajkáról.” Ha megkérdeznénk Jánost, Q egy lépéssel tovább ment volna, azt mondaná, hogy Pbenne nincs, és nem is volt b_n. Ez egy csodálatos bizonyság, és ezt el kell fogadnunk, mert maga az Úr mondja, hogy e világ fejedel-

me jön, de semmit nem talál benne. Számunkra is fontos, hogy megértsük

ezt a bizonyságot, mert Péter és János há-rom és fél évig járt együtt az Úrral, és Qk lát-ták az Urat mindenféle helyzetben. Látták,

amikor fáradt, éhes és magányos volt, látták akkor is, amikor a tömeg között munkálkodott, és

látták, hogy mindenben tökéletes volt. Isten Igéjé-ben az egyik legcsodálatosabb állítás az, amit Jú-dás tett, aki azt mondja: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el” (Mt 27,4). Ha valakinek oka lett volna bármi rosszat is mondani az Úr tevékenysé-gével kapcsolatban, az Júdás lehetett volna, de be kellett vallania, hogy Krisztus tökéletes. Miért volt tökéletes? Azért, mert P Isten volt, és azért, mert P most is az, és P mindörökre Isten marad.

Akkor miért kísértetett meg? Ha P b_nt nem követhetett el, akkor miért kellett megkísértetnie? Miért fontos számunkra a Máté evangéliumának 4. fejezete? A következQk miatt: Az Úr Jézus meg lett kísértve, hogy bemutassa: nem tud vétkezni. És azért is, hogy bemutassa, hogyan kell viszonyul-nunk a kísértésekhez.

Elmondok egy hongkongi illusztrációt. Ott na-gyon sok elefántcsontból készült tárgyat árusíta-nak. Az elárusító asztalokon gyertyák égnek, és ha vásárolsz egy elefántcsont tárgyat, akkor a gyer-tyák felett elhúzzák. Ha az áru nem igazi csontból van, hanem m_anyag, akkor a gyertya lángjában megég. Az elefántcsont legfeljebb kicsit kormos lesz, és egyszer_en megtisztítják. Ez bizonyítja a valódiságát. Az áru átment a teszten.

Ez az, ami Krisztus megkísértésénél is történt. Ezzel lett bemutatva, hogy a mi Urunk tökéletes, és P nem tud vétkezni. De ahogy az ellenséghez viszonyult, azzal bemutatta, hogyan kell nekünk is az ellenséghez viszonyulnunk. Most nézzük meg ezeket a kísértéseket. Az elsQ dolog, amit meg kell fi gyelnünk, az a következQ.

A Sátán nagyon ügyes. Az Úr Jézus negyven na-pot töltött a pusztában, és azt olvassuk, hogy éhes volt. A Sátán azt az idQpontot és helyzetet választot-

192007. évi 1. szám

ta, amikor jól tudta, hogy az Úr már milyen hosszú idQ óta éhezett, illetve böjtölt. Azt az idQt választot-ta támadáspontnak, amikor az Úr szükségben volt. Ez az, amit nekünk is meg kell tanulnunk: amikor életünk egy-egy gyenge pontjához érünk, akkor a Sátán támadni fog.

Figyeljük meg, mit tett itt a Sátán? Azt mondja: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak ke-nyérré” (Mt 4,3). Felte-hetjük a kérdést: Hiba lett volna, ha az Úr Jé-zus kenyereket készít a kövekbQl? Bizonyos ér-telemben nem lett vol-na rossz. Emlékezzünk csak arra, amikor ott volt az Úr elQtt az éhes tömeg. P fogta a két halat és az öt kenyeret, és jóllakatta az ötezres tömeget. Tehát az, hogy ha P a köveket kenyérré változtatta volna, nem lett volna rossz dolog, de a kérdés és a helyzet itt a pusztában másként nézett ki. Amikor az Úr Jézus a tömegnek sza-porított kenyeret, akkor másoknak a szükségé-vel törQdött, itt viszont más a helyzet. A Sátán a következQt mondja: „Mutasd meg nekem, hogy Isten vagy. Mu-tasd meg az által, hogy használod hatalmadat saját érdekedben.” Az Úr Jézus így válaszol: „Meg van írva: Nem csak ke-nyérrel él az ember…”

Mi az, amit itt az Úr mond? A következQ két dolgot, amit megtehet: az egyik az, hogy kenyeret készítsen, a másik viszont az, hogy neki Isten aka-ratát kell cselekednie. És ez a második dolog volt az, ami motiválta Pt.

EbbQl megtanuljuk, mi a b_n. A b_n nemcsak az, amit teszünk, hanem az az indulat is, amely azt

kiváltja. Az Úr Jézus éhes volt, és joga lett volna a köveket kenyérré változtatni és enni, de akkor a Sátán utasítására rossz döntést hozott volna.

Urunk a következQt mutatja be itt számunkra: Nemcsak abban volt tökéletes, amit tett, ha-nem indulatában (moti-vációiban) is tökéletes volt. Itt fekteti le szol-gálataink elsQ alapel-vét: amit teszünk, azt a megfelelQ forrásból kell tennünk. Szüksé-ges megismernünk az P akaratát. A világban csak az eredmény szá-mít, Urunk pedig meg-mutatja, hogy nem csak ez a fontos, hanem az is, amilyen módon tesszük a dolgokat.

Amint látjuk az Igé-ben, a Sátán megbukott az elsQ próbálkozás-ban. Ezért magával vit-te Krisztust a kísértQ a szent városba, és a templom pár ká nyára ál-lította, majd kinyitotta a saját „bibliáját”. És amit mondott, az az igazság beszéde volt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le maga-dat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kQbe” (Mt 4,6). A Sá-tán azt akarta, hogy az

Úr Jézus mutassa be, hogy P Isten, és ezt még egy bibliai verssel is alátámasztotta.

Ez egy nagy feladat a mi számunkra. Emlékez-nünk kell mindig arra, hogy a Sátán könyörtelen ellenség, aki jobban ismeri a Bibliát, mint mi, és hivatkozik is rá. De ez az, amit itt az Úr Jézus mond: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mt 4,7)

Sok tanulság van itt számunkra. Ha jól meg-nézzük ezeket a kísértéseket, az Úr Jézus mindig

NE NYUGODJ BELE!

Ha azt látod, hogy lelki életedörömhiányos, kiüresedett,fogytán hited és hálád is vele,ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy gyülekezetedtagjaiban is hűl a szeretet,nagy része fásult, közönnyel tele,ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy egyházadban isakad kór, s némely tanítás hamis,hogy alig látszik KRISZTUS élete,ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,hogy magad sem vagy senkinél különb,s nincs újulás itt, bárhogy kellene,ne nyugodj bele!

Mert könyörögni, sírni lehet itt!Maga a LÉLEK is esedezik,s minden megbánt bűn semmivé lehet,ha az ÚR veled.

Füle Lajos

Vetés és Aratás20

Isten Igéjére hivatkozik. Soha nem vitatkozik a Sá-tánnal, hanem egyszer_en az Írásokra hivatkozik. Figyeljük meg, hogy itt így tett a Sátán is. De mi a különbség? Nézzük meg az 5Mózes 6,38 és 8,3 igehelyeit, amelyre hivatkozik a Biblia. Amikor az Úr idézi ezt a bibliai helyet, az a szövegössze-függés szerint történik. A Sátán a 93. zsoltár 32. versére hivatkozik, de kiragadja a szövegösszefüg-gésbQl az idézett részt. Ott úgy van írva, hogy övéit megtartja, azt, aki a Felséges rejtekében lakik, és a Mindenható árnyékában pihen.

Itt egy egyszer_ alapelv látható. Az Úr Jézus pontosan és a szöveg összefüggésében idézi a Bib-liát, a Sátán pedig éppen az ellenkezQjét teszi. Mit jelent ez számunkra? Azt, hogy fi gyelmesen tanul-mányozzuk a Bibliát! A Biblia Isten Igéje, Isten gondolatait tartalmazza, de óvatosnak kell lennünk abban, hogyan olvassuk, és hogyan értelmezzük. A veszély legtöbbször az, hogy úgy ragadjuk meg az Igét és úgy értelmezzük, ahogy mi szeretnénk és elképzeljük. Hadd mondjak el egy személyes ta-pasztalatot.

Nagymamám nagyon istenfélQ asszony volt. Három fi úgyermeket nevelt fel egyedül. Sokszor nem volt étel az asztalon. Ilyenkor elmondta az Úr-nak a problémát, és kérte a segítségét. Több eset-ben engem is fi gyelmeztetett, hogy az Úr gondot visel rólunk. De beszélt olyan esetrQl is, amikor nagy hibát követett el, amely majdnem lerombolta a hitét. Ez a háború alatt történt. Hírt kapott arról, hogy a legidQsebb fi át a japánok fogságba ejtették. Imádkozott azért, hogy az Úr hozza vissza a fi át. Kinyitotta a Bibliáját, és talált egy bibliaverset, amely valahogy így szólt: „Én majd visszahozom a te fi adat keletrQl.” És Q úgy vette, hogy ez az Isten akarata. De nem így történt, mert 3944 karácso-nyán ez a fi a meghalt. Ez annyira mélyen érintette, hogy hosszú idQ kellett ahhoz, hogy hitélete újra megerQsödjön, és Istenben való teljes bizodalma visszajöjjön. Azt mondta: Úgy kellett volna imád-koznom: „A Te akaratod legyen meg, Uram!”

A következtetés: vigyáznunk kell arra, hogyan használjuk Isten Igéjét, ne ragadjunk ki verseket az összefüggésekbQl! Ez az Úr Jézus üzenete szá-munkra.

Elérkeztünk a harmadik kísértéshez. A kísértQ egy magas hegyre vitte fel az Urat, és megmutatta az egész világot, annak dicsQségével együtt, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem” (Mt 4,9). MirQl akar itt tárgyalni a Sátán? Valahogy így: „Eljöttél, hogy megváltsd

a világot, én neked adom azt, de a kereszt nélkül kapod meg tQlem. Vagyis, egy könnyebb utat kí-nálok neked, hogy betöltsd Isten akaratát. És az Úr Jézus még egyszer a következQt mondja: „…meg van írva!”

Tehát fontos tanulságok vannak itt számunk-ra. ElQször is az, hogy a motiváció nagyon fontos. Másodszor, hogy pontosan azt kell tennünk, amit Isten akar tenni. Harmadszor: nem könny_ annak a módja, hogy Isten akaratát tegyük. Az Úr, amikor a Sátán megkísértette, bemutatta, hogy IstentQl kell függnünk ahhoz, hogy megtudjuk az P akaratát.

Még egy fi gyelemreméltó dologról kell beszél-nünk. A 3. versben a Sátánt úgy nevezi az Ige, hogy kísértQ, az 5. versben ördögnek, a 30. versben pe-dig maga az Úr nevezi Qt Sátánnak. Három megne-vezés, azaz három név, amiben egy különleges do-log található. Ha az Ige egy igeszakaszban beszél a Sátánról, akkor általában ugyanazt a megnevezést használja. Miért van itt háromféle név? Ebben is találhatunk egy nagyon fontos tanítást. Ez azt mu-tatja be, ahogyan a Sátán munkálkodik. ElQször is úgy jelentkezik, mint a kísértQ, és azt mondja: „Mutatok neked egy könnyebb utat, csak gyere el erre az útra.” Ha nem sikerült tQrbe csalni az áldo-zatot, akkor úgy jelentkezik, mint a gonosz, vagyis mint ördög, aki ellene van Isten szolgájának, aki Isten gyermekeinek a vádolója.

A Sátán megnevezés mindezeknél erQsebb. P az, aki teljes mértékben az ellentétes oldalon áll, ezt ne feledjük el. Sokféle jellegzetességgel bír, és sokféle módon támad. Gyakran csak megkísért bennünket, van, amikor más utat akar mutatni, de ha nem ért célt ilyen módszerekkel, akkor teljes ha-talommal támad ellenünk. Urunk viszont azt mu-tatta meg, hogyan tudunk gyQzedelmesek lenni. P földi születésénél fogva király, de a teremtés és a mennyek királya is, a mindenség Ura, aki királyi módon élt itt a földön. P Isten tökéletes Fia, Isten visszatükrözQdése. P a Fiú Isten, P a mi Megvál-tónk és Urunk, akinek teljes szívvel és odaadással szolgálhatunk.

Roger Brind

ÁRA VANVilágosíts meg, Istenem:

Fiad követni mit jelent?

– Keresztet, próbát számtalant,

követésének ára van!

Füle Lajos

212007. évi 1. szám

(Máté 20, 29-34; Márk 10, 46-52; Lukács 18, 35-43)

Az Üdvözítő az utolsó útjára indult Jeruzsálem felé. Alig egy hét múlva véget ér számára a földi kín. Akkor mögötte lesz már a halál minden lelki félelmével, és teste a sírban nyugszik, hogy három nap múlva majd dicsőségesen feltámadjon. Jólle-het érzékeny lelke megérezte mindannak a ne-hézségét, ami reá várt, mégsem volt megengedve áldott kezének, hogy addig pihenjen. Az emberek nyomorúsága és elesettsége felébresztette szívé-nek gyengéd és tiszta érzéseit.

Útja Jerikón vezetett át, majd ezután még Záke-us házában szállt meg (Lk 19). Tény, hogy ez a város évszázadokon át különös átok alatt volt, ami számá-ra nem jelentett akadályt; az Őbenne élő isteni ke-gyelem elsőbbséget élve-zett minden mással szem-ben. Ha nem így lett volna, akkor nem lépett volna Földünkre, amelyet a bűn miatt Isten átka sújtott.

Egy vak koldus, aki hal-lotta a sokaság lármáját, ér-deklődött, hogy mit jelent ez. Megtudta, hogy a názá-reti Jézus éppen arra jár. Márk megmondja a koldus nevét: Bartimeus. Máté azt tudatja velünk, hogy volt egy vak társa is. Ez a harmadik eset, ahol az első evangélium (Máté) két segítségre szorulóról szól, miközben a többi evangélium csak egyet említ.

Bartimeus teljes erőből kiált: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Az Úr nem utasította őt vissza, éspedig nemcsak azért, mert ezzel a címmel szó-lította meg, hanem, mivel jogosan tette azt. Ezzel a megszólítással mindenképpen helyesen járt el, míg a görög sziroföníciai asszonynak, aki beteg lá-nya miatt jött Jézushoz, nem volt joga kérni a gyó-gyulást (Mk 7, 25kk). Bartimeusnak, mint született izráelitának, joga volt arra, hogy egy Dávid törzsé-ből való királyt megszólítson, aki a vakok szemét

és a siketek fülét megnyitja, aki azt műveli, hogy a béna ugrálni tudjon, mint egy szarvas, és a néma nyelve „felujjong” (Ézs 35,5.6). A mellette állók megpróbálták elhallgattatni a vak férfi t, de hiába: „Ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, kö-nyörülj rajtam!” (Mk 10,48) Ha elmulasztotta volna ezt az alkalmat, talán soha nem lett volna másik lehetőség, mert az Úr nem ment újra Jerikó felé.

Kiáltása elérte az Üdvözítő fülét. Amikor a vak megtudta, hogy szabad közelednie hozzá, „ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz”.

Ez a szegény ember megtaníthat minket arra, hogy az „önigazság ruháját” le kell dobnunk, ame-lyet az emberek a mai napig görcsösen magukon tartanak, lelki kárukra. Ó, bár eldobnánk magunk-tól, és mint bűnösök, elfoglalnánk helyünket az Úr Jézus lábánál (Róm 10,3)!

Ahogyan Bartimeus az áldás után vágyakozik, és abban a készségben, aho-gyan siet az Úrhoz, Jézus-nak egyetlen szava elég a gyógyulásához: „Menj el, a hited megtartott téged” (Mk 10,52). És nemcsak ő, hanem mindazok, akik át-élték a csodát, dicsőítették Istent (Lk 18,43).

Bartimeusnak az Úr nem parancsolja meg, hogy hall-gasson, mint korábban két vak embernél tette (Mt 9,30). Most meg akarta mu-tatni Önmagát a nyilvános-ságnak, mint Izráel régóta óhajtott királyát; ezért talán éppen ebben az időpontban

kellett tanúságot tennie az Ő személyéről és ha-talmáról. De a legvilágosabb tanúskodás is haszta-lan volt azoknak az embereknek, akik szellemileg vakok maradtak, és készségesen hagyták, hogy a Sátán félrevezesse őket. Ezért Jézust Jeruzsálem-ben nem királyi korona várta, hanem töviskorona; a dicsőségnek semmiféle trónja nem állt számára készen, hanem helyette a megszégyenítés kereszt-je. De éppen ez a kereszt biztosította az örök kíntól való megváltásunkat Isten csodálatos terve által.

„Mert az Emberfi a sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45).

W. W. F.

BARTIMEUS

A pillanatot:Azt kell megragadni!Mikor vakságomhoz közel jár a fény,a világosság most lehet enyém,a Nagy Vándor most közeleg felém:– Ne hagyj porban, nyomorban, bajban!Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!…

– Jöjj, Bartimeus! Várlak, meggyógyítlak.Mert nincs itt tervem, célom semmi más.Királyságom: szeretet, gyógyulás.Nyíljon szemed, világ, hogy végre láss!S hálaszóra nyílik boldog ajkad…Csak Dávid Fia könyörülhet rajtad!

Siklós József

Vetés és Aratás22

Azt a feladatot kaptuk, hogy tanul-mányozzuk az Íráso-kat. (Jn 5,39) Ha ezt a tudományra vonatkoztat-juk, rengeteg példát találunk olyan modern tudományos té-nyekre, amelyeket a Biblia már több ezer évvel azelőtt feljegyzett, mielőtt a tudósok felfedezték volna.

Ezeket a megállapításokat olyan em-berek jegyezték le, akik semmit sem tudtak a modern tudományról: „A Szent Szellemtől in-díttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Pt 1,21). „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanul-ságunkra írattak meg”; „hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, éle-tetek legyen az ő nevében” (Róm 15,4; Jn 20,31). Vizsgáljunk meg néhány példát.

Fizika„Fölfüggesztette a Földet a semmiség fölé.”

(Jób 26,7)Jób több mint 3500 évvel ezelőtt jegyezte le

ezt a tényt, ami pedig huszadik századi fi zika. A Newton által felfedezett gravitáció törvényei nem tesznek hozzá semmit ahhoz, amit Jób mondott, csupán elmagyarázzák, hogyan „függesztette föl Isten a Földet a semmiség fölé”! A századfordu-lón a tudósok azt hitték, hogy létezik egy „éter” nevű anyag, amely kitölti az űrt, és valahogyan segíti a Földet a helyén tartani. Ezt mára azon-ban megcáfolták, és a legtudományosabb állítás még mindig az, hogy Isten „fölfüggesztette a Föl-det a semmiség fölé”.

Ugyanaz a Teremtő, aki „fölfüggesztette” a Földet a semmiség fölé, jószántából hagyta, hogy Fiát „egy fára függesszék” (Csel 5,30). Áldozata által megbocsátotta mindazoknak a bűneit, akik hisznek benne.

„Ki ül a Föld kereksége fölött…” (Ézs 40,22)

Ézsaiás körülbelül Kr.e. 700-ban jegyezte le ezt a bámulatos tényt. A „kerekség” szó jelen-tése az eredeti nyelven az, hogy „gömb alakú”. Több mint kétezer évvel Ézsaiás után, Kr.u. 1519-ben Magellán, a híres utazó körülvitorlázta a földet, hogy megcáfolja azt a nézetet, misze-rint a föld lapos, és bebizonyította azt, ami több mint 2000 éve ott állt a Bibliában, éspedig, hogy a Föld gömbölyű.

Szintén egy gömbölyű Földet

sejtet Lukács evangéli-umának 17. része, amely-

ben az Úr Jézus ezekkel a szavakkal írja le saját vissza-

térését: „aznap” (31. v.), illetve „azon az éjszakán” (34. v.). Ez arra

enged következtetni, hogy egyidejű-leg lesz világosság a földgömb egyik

oldalán, és sötétség a másikon. „Aznap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye… Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik fel-vétetik, és a másik ott hagyatik” (Lk 17,31.34).

Csillagászat„... az ég serege meg nem számlálható.”

(Jer 33,22)A csillagászat területén további példák talál-

hatók Isten Igéjének hitelességére. Századokon keresztül kísérleteztek, hogy megszámlálják a csillagokat. Ptolemaiosz 1056, Brahe 777, Kepler pedig 1005 csillagot számlált. Ez a szám állandó-an növekedett, manapság viszont közismert tény, hogy csak a mi galaxisunkban jóval több, mint 100 milliárd csillag van, és valószínűleg körülbelül 100 milliárd további galaxis létezik! Mégis több ezer évvel ezelőtt Jeremiás ezt írta: „Az ég sere-ge meg nem számlálható.” Még bámulatosabbak a 147. zsoltár szavai: „Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájukat nevéről nevezi. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa” (4-5. v.). A következő versek arról szólnak, hogy ugyanaz az Isten, aki „a csillagokat is teremtette”, mindenkiről külön-külön gondoskodik.

Hematológia„Mert a testnek élete a vérben van.”

(3Móz 17,11)A tudósok századokon keresztül a „test életé-

ről” beszéltek, és azt állították, hogy az emberi test különböző szervei hordozzák az életet. A vér soha nem szerepelt a listájukon. 1628-ban Har-vey bebizonyította, hogy a vérkeringés a szívből indul, és oda tér vissza, és közben artériákon és vénákon keresztül a test minden részét eléri. El-sőként fedezte fel azt, ami mára már közismert tény.

Újabban a hematológia és az immunológia, e két rohamosan fejlődő tudományág megerősítet-te, hogy az az összetett folyadék, amelyet vérnek

nevezünk, egyedülálló módon életfenntartó. A tudósok egy életen át tanulmányozhatják a vér alkotóelemeit, és mégis ennek a folyadéknak a csodái folyamatosan bámulatba tudják ejteni az emberi elmét.

Az a megállapítás, miszerint „a testnek éle-te a vérben van”, noha több ezer éve írták, tu-dományosan helytálló és pontos. Ha bármely szerv vagy sejtcsoport vérellátás nélkül marad, az eredmény annak a szervnek vagy sejtcsoport-nak a halála. Ez a kórélettana a különféle agy- és szívinfarktusoknak. A sejtek nem működhetnek, és nem élhetnek vérkeringés nélkül.

Az összes sejt – beleértve az agysejteket is – életben maradása a vérellátástól függ. Ma már tudjuk, hogy a vér életfenntartó anyagokkal (oxi-gén, glukóz, aminosavak) látja el a sejteket, és elszállítja mérgező anyagcseretermékeiket (szén-dioxid, laktát, karbamid). Amennyiben ezek a mérgező anyagok nem távoznak el a sejtekből, akkor az végül elhalásukhoz vezet. Milyen bámu-latos rendszer: a test élete valóban a vérben van!

Elképzeléseink ellenére, a vér az egyik leg-hatékonyabb tisztítószer. A fent leírt tisztítási fo-lyamat egy csere-mechanizmus mellékterméke, mely által a vér „kereskedik” a sejtekkel – életet ad a halálért cserébe.

A hematológia tudománya segítségünkre van abban, hogy megértsük a Bibliában található bámulatos, kettős igazságot: „… aki (Krisztus) minket szeretett, és megmosott (szó szerint: meg-tisztított) minket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel 1,5). Ez nem költői szóhasználat, hanem szellemi tény, amely egy a fi zikaihoz hasonló di-namikus szellemi cserefolyamatot ír le. Amikor Krisztus kiontotta vérét a kereszten miérettünk, magára vette bűneinket és bűnös természetün-ket: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára” (1Pt 2,24). Tehát ha elfogadjuk Őt Megváltónknak és Urunknak, meg tudunk tisztulni halálos gonosz-ságunkból, és képesekké válunk arra, hogy elfo-gadjuk az Ő életét.

„Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7). A vér a szívet is megtisztítja. Ha egy vérrög elzárja valamelyik szívartériát, amely vért szállít a szívbe, az em-ber életveszélybe kerül. A kardiológusok meg-próbálják érsebészeti úton eltávolítani a rögöt, hogy a vér eljuthasson a szív sejtjeibe, különben azok rövid időn belül elpusztulnak. A Biblia ezt

mondja: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az” (Jer 17,9). De az Ő vére lemoshatja szívünk gonoszságát, ha hagyjuk, hogy eltávolítsa az el-záródást okozó rögöt azáltal, hogy meghívjuk Őt a szívünkbe. Ekkor részesülünk az Ő örökkévaló életében. Ez tehát az üdvösség: ha a rögöt eltá-volították, a vér újra áramlani kezd, és az ember élete megújul.

(Folytatjuk.)Részlet Dr. F. Abou-Rahme:

Azt mondta Isten c. könyvéből (Hárfa Evangéliumi Alapítvány)

Isten szólIsten meglepően sokféle módon szól az

Ő népéhez. Nem hagyja magát bizonyságok nélkül, sem nem engedi az embereknek, hogy azt mondhassák, nem ismerik Őt.

– Isten szól az Ő Fia által (Zsid 1,1-2),– Isten szava hallható az Ő Igéjében, a Bibliában (Zsolt 138,2),– beszél a teremtett világ által (Zsolt 19, 2-5),– beszél a lelkiismeret által (Péld 20,27),– beszél a Szent Szellem által (Csel 16,6-7),– Isten gyakran használt embereket arra,

hogy átadják üzenetét (Róm 10,17),– halljuk beszédét a természeti jelenségek-

ben (Zsolt 29,1-9),– Ő szól a jelek és csodák által,– egyes embereknek szólt álmok és lá-

tomások által (pl. Jób 33,14-16),– Isten szólhat a körülmények csodálatos

alakulásával,– egyes emberek hallották Isten üzenetét

angyalok közvetítésével (Mt 1,20-21),– egy esetben beszélt egy állat által is

(4Móz 22,28-30).William MacDonald

„Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa

valósul meg.”(Példabeszédek 19,21)

232007. évi 1. szám

Vetés és Aratás24

Amikor egy gyer-mek a maga útját járja, és a szülők szá-mára többé nem érhető el, akkor vajon minden el-veszett? Nem, biztosan nem! Ezeknek a szülőknek lehet segíteni. Ők maguk is tehetnek valamit, és mások is segíthetnek nekik.

Vidd Isten elé kétségbeesésedet!Isten szeretet és világosság. Minden, amit

megmutatunk Istenről, formálja a gyermeket, és Isten ezért meg fog áldani bennünket. Ennek ellenére megvannak a magunk két-ségei, félelmei és kérdései. A gyermek elment, és már nem érhetjük el. Hogyan térhet hozzánk vissza? Menjünk ezzel a kérdéssel Istenhez. Jobb, ha Isten elé visszük ezt az érzést, mint-ha hagyjuk, hogy ott ma-radjon Isten és közöttünk. Mindent odavihetünk elé, a bajainkat és a kiúttalanságunkat is. Talán ezt kér-dezzük: „Miért, Istenem, miért?” Különösen ami-kor látunk más családokat, ahol minden olyan jól megy, nálunk pedig bajok vannak. Isten azonban ezt mondja: „Van hely énnálam, állj a kősziklára!” (2Móz 33,21) Mindig odamehetünk Őhozzá, a lát-szólag kilátástalan esetekben is.

EgyüttérzésMi nem érezhetjük át teljes mélységében azt,

amit a szülők a gyermekeik miatti nyomorúsá-gukban végigszenvednek. De éreztethetjük velük, hogy a bajuk nem hagy bennünket hidegen; pedig talán egy szót sem szólunk, mint Jób barátai kez-detben (Jób 2,13).

Együtt érezni minden szemrehányás nélkül, ez gyakran nehezünkre esik. Amikor úgy gondoljuk, hogy mondhatunk valamit, sok bölcsességre és szeretetre van szükségünk. Ebben Jób barátai nem mutatnak jó példát. Amikor kinyitották a szájukat, már nem volt jó a folytatás.

KegyelemHa gyermekeinkkel minden jól megy, az csak

kegyelem. A hangsúlyt a „csak kegyelem”-re he-lyezem. Nyilvánvaló, hogy a nevelés teljes oda-adást kíván tőlünk. De pontosan tudjuk azt is, hogy bármennyire beleadtuk az erőnket, mégis

kudarcot vallhatunk. Nem szabad elfelejte-nünk, hogy kegyelem

az, ha gyermekeink megőriztettek olyan dolgok-tól, amelyek bennünket mint szülőket igencsak megterhelnének. Hiszen egyáltalán nincs semmi-lyen garanciánk arra, hogy gyermekeinkkel min-dig minden rendben lesz, csak ha ők személyesen az Úr közelében maradnak. Csak ha ennyire tuda-tában vagyunk a kegyelemnek, akkor tudunk se-

gíteni testvéreinknek, akik szenvednek a gyermekeik miatt.

Segítség a testvérektőlVajon a gyermekeink ál-

tal okozott problémákkal oda tudunk-e menni hívő testvéreinkhez, vagy túlsá-gosan büszkék vagyunk?

Vajon azok a hívő test-véreink, akiknek gondjaik vannak a gyermekeikkel, megértést és együttérzést

találnak-e nálunk? Vagy attól kell tartanunk, hogy némelyek már csak azért sem mernek hozzánk jönni, mert úgy érzik, hogy elítéljük őket?

Remélem, hogy vagyunk annyira őszinték és együtt érzők, hogy az emberek odajöhetnek hoz-zánk a gyermekeikkel kapcsolatos gondjaikkal anélkül, hogy szemrehányást tennénk nekik. Ter-mészetesen, nem szabad elhanyagolnunk a saját családunkat sem, amikor egy másik családdal tö-rődünk. De vajon tudjuk-e, mit jelent imádkozni és böjtölni olyan gondok miatt, amelyek egy má-sik családban jelentkeznek? Használjuk először a karunkat, hogy átöleljük őket, és megmutassuk együttérzésünket. Így lehetünk segítségükre!

Jó szülőnek lenni tanulást jelent Mi szülők nem vagyunk tökéletesek; a gyakorlat

azt mutatja, hogy bizonyos dolgokat jól teszünk, másokat viszont helytelenül. A kettő között rend-szerint szakadék tátong. Jó szülőnek lenni tanu-lást jelent, akkor is, ha ez gyakran évekig tart. A gyakorlatban tanuljuk meg, hogy gyermekeink szükségletei milyen sokrétűek. Nem adhatunk meg nekik mindent, amire szükségük van. Amit azonban mi nem tehetünk meg, azt megteheti az Úr. Ő mindent megadhat nekünk, amire szüksé-günk van gyermekeink neveléséhez.

Ger de Conning

252007. évi 1. szám

A keresztyéneknél is előfordul, hogy eltúloz-zák igazságérzetüket. Mert ha valaki indokolat-lanul előnyben részesül, akkor erre igen érzé-kenyen reagálunk. Gyakran jutunk ilyen téves következtetésre: ha Isten minden embert szeret, akkor mindegyikkel egyenlőképpen kell bánnia. Isten azonban másként gondolkodik, mint mi, akár a feladatok szétosztásában, akár a munká-sok jutalmazásában.

Ugyanaz a jutalom! Nem igazságtalan ez? (Mt 20,1-16)

Egy napon a tanítványok felindultan fordul-nak az Úr Jézushoz. Nem értik, miért bocsátott el az Úr egy fi atalembert, aki oly őszintén kívánta követni Őt, miért nem könnyítette meg egy kissé számára a követés útját. Az Úr erre elmond ne-kik egy példázatot bizonyos munkásokról, akiket a gazda különböző napszakokban fogadott fel napszámosnak. A tanítványok elcsodálkozhattak, hogy mindegyik munkás ugyanazt a bért kapta, holott különböző ideig végezték a munkájukat. Az Úr Jézus világossá teszi a kérdést: az elsőként fogadott munkásoknak a megállapodás szerint fi -zették ki a munkabért. Az pedig Isten jóságából következett, hogy a későbbi napszakokban mun-kába állt emberek is ugyanazt a bért kapták.

Ugyanaz az osztályrész! Nem igazságtalan ez? (1Sám 30,24-25)

Különböző teljesítményekért ugyanaz a bér! Ez az elv már az Ószövetségben is megtalálható. Dávid üldözte Izráel ellenségeit, és 200 nagyon fáradt harcosát hátrahagyta a tábor őrizetére. A harcot végigküzdő csapatok itt is igazságta-lanságnak tartották először, hogy a hátramara-dottak ugyanannyit kaptak a zsákmányból, mint azok, akik harcoltak a fronton. Dávid azonban ezt alapelvként és törvényként hirdette ki Izrá-elben. Ezzel megmutatta, hogy a közös feladat érdekében, de különböző mennyiségben végzett munka egyaránt fontos az összetartozás megerő-sítésére.

Különböző jutalom! Nem igazságtalan ez?Pál apostol írja, hogy ő és Apollós különbö-

ző területeken tevékenykedtek Korintusban. Ő plántált, Apollós öntözött. Pál tehát evangelizált és tanított, ő vezette az embereket Jézushoz. Apollósra maradt viszont az „utómunka”, azaz

neki kellett gondoskodnia az újonnan megtért hívők szellemi növekedéséről. Különböző kegyelmi ajándékok, külön-

böző feladatok, különböző odaszánás és odaadás. De Pál felismeri, hogy Isten országában elsősor-ban nem a munkás a lényeges, hanem Isten, aki a növekedést adja. Ezt az apostol nagyon jól el tud-ja fogadni, és nem irigykedik sem mások felada-tára, sem másoknak Istentől kapott jutalmára. Ezt így fejezi ki: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja, fáradozá-sához méltóan” (1Kor 3,6-8).

Különböző eredmény! Nem igazságtalan ez? (Jn 4,36-38)

Miután az Úr Jézus a Jákób kútjánál a sama-ritánus asszonnyal beszélgetett, megengedte ta-nítványainak, hogy vele együtt munkálkodjanak a városban végbement ébredésért. Szemmel látha-tóan vonja bele őket a szolgálatba, és ők átélik a gyümölcstermés örömét. Ebben az összefüggés-ben magyarázza el nekik, hogy Isten aratásában nem mindig van így. A szolgálat „sikere” nem mindig a mi saját munkánkon alapszik, hanem gyakran az előttünk járók munkásságának az eredménye: „Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató. Én elküldtelek ti-teket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”

Vajon mi meg tudjuk-e tanulni, hogy irigy ol-dalpillantások nélkül, amelyeket mások kegyelmi ajándékaira, feladataira, eredményeire és jutal-maira vetünk, Isten országában végzett munkán-kat egyedül Isten szemszögéből nézzük és ítéljük meg? És ezzel olyan távlatból, amelyben minden az egészet szolgálja. Istent akarjuk szolgálni, őt szolgáló engedelmességgel, és a szolgálatban való hűséggel akarjuk tisztelni, függetlenül attól, hogy olyan termést aratunk, amelyet mások ve-tettek, vagy mások aratják azt a termést, amelyet mi vetettünk. Valamennyi esetben mindig Isten a középpont, aki a növekedést adja, aki azonban túlontúl is megjutalmazza hűségünket, de nem ad mindig jutalmat a „sikereinkért”.

Eberhard Platte

Vetés és Aratás26

A Máté 18,15-22-ben olyan dolgokról olvasunk, amikről – ha nem muszáj – nem szíve-sen beszél vagy gondolkodik az ember. Itt ugyanis arról beszél az Úr Jézus, hogy mi a teendő, ha egy testvér vétkezik. (A ké-sői kéziratok hozzáteszik, hogy „ellened”, ami elfogadható, ha azt vesszük, hogy a 21-22. versek erről szólnak.) Rossz dolog, ha vétkezik valaki ellenem, és kel-lemetlen, ha ezt meg kell beszél-ni vele. Még zavaróbb, ha nem sikerül egymás között megoldani a problémát.

S a j n o s a hívők is vét-k e z h e t n e k egymás ellen. Pá l apostol ír olyan eset-ről, amikor a testvérek nem tudták elren-dezni a dolgot eg y más kö -zött, és világi bíróság előtt p r ó b á l t a k meg igazsá-got szolgáltatni (1Kor 6,1). Az apostol levelében határozottan ellenzi ezt a magatartást, és a gyülekezethez méltatlannak nevezi. A közösségnek képesnek kell lennie arra, hogy megnyug-tatóan rendezni tudja az ilyen eseteket.

Ahogyan ebben a problémá-ban útmutatást ad az Úr, abban

nem csupán a megoldást találjuk meg, hanem egy sor kiváltságra is fény derül, amiben a hívő ember részesülhet. Az első, ami mindjárt örömmel tölthet el, az, hogy van arra lehetőségünk, hogy tisztázzuk a kérdést. Nem kell (nem szabad), hogy évekig, esetleg egy életen át hordozzuk a sebeket vagy a terheket. Ha sértődés, megbocsátatlan bű-nök terhelik a közösség egyes tagjait, az kihatással lesz az

egész gyülekezetre: „…egy ki-csiny kovász az egész tésztát megkeleszti” (1Kor 5,6).

Az Úr útmutatását bátran alkalmazhatjuk ma is, hiszen kijelentéseiben jövő időben is beszél (19. v.), és arról az idő-szakról szól, amikor ő maga nem lesz jelen testileg a közös-ségben (20. v.).

Fölmerülhet valakiben az a kérdés is, hogy kell-e egyáltalán foglalkozni azzal, ha a testvé-rem vétkezik. A Máté 7,1-4 arról beszél, hogy „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!”, illetve foglal-kozz először a saját szemedben levő gerendával, mielőtt a másik szemében levő szálkával fog-lalkoznál. Nyilvánvaló, hogy a két igerészt csak az egymással való összefüggésükben, illetve a maga helyén kell értelmezni.

H o g y a n rendezzem tehát, ha egy t e s t vé r e m vétkezik el-lenem?

1 . ) A z el ső lépés mindenkép-pen a négy-s z em köz t i megbeszé-lés legyen. Szeretetben, v é g t e l e n megbocsátá-si készséggel kell ezt ten-nünk. Nagy k i vá lt sága a hívők kö-

zösségének, ha ez az alapelv érvényesül. Ha az első lépés a pletykálás, vagy a másik meg-szégyenítése a többiek előtt, sok kárt okozunk az érintetteknek és a közösségnek is. A rendezés sarokpontja a kegyelem, lényege a megbocsátás.

A 21. versben arról olvasunk, hogy Péter megkérdezi, hány-

Megbocsátás az Úr szerint

15„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszem-közt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. 16Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. 17Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. 18Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. 19Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mind-abban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. 20Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” 21Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” 22Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

272007. évi 1. szám

szor kell megbocsátania. Jó tanítványként igyekszik a Mes-ter előtt egy olyan nagy számot mondani, amivel már a határo-kat feszegeti: „Még hétszer is?” Bizonyára meglepődött, amikor az Úr úgy válaszolt, hogy „még hetvenszer hétszer is”. Ezzel azt fejezte ki, hogy a megbocsátási készségünknek gyakorlatilag végtelennek kell lennie.

William MacDonald szerint a megbocsátásnak három fázis-ban kell végbemennie:

I. Mindenekelőtt a szí-vemben kell megbocsátanom annak a testvéremnek, aki vét-kezett ellenem (Ef 4,32). Ekkor még nem nyilvánítom ki ezt a testvérem felé.

II. Második lépésként szeretetben meg kell feddni a testvért. „Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd...” (Lk 17,3)

III. Amennyiben megvall-ja és megbánja a vétkét, ki kell nyilvánítanom, hogy megbocsá-tottam neki (Lk 17,3-4).

2.) Ha a négyszemközt tör-tént megbeszélés nem vezet eredményre, mert a másik fél nem ismeri el a vétkességét, vagy vitás kérdések maradnak, akkor egy vagy két tanú segít-ségét kell kérni. Ilyenkor még mindig nem tárjuk a problé-mát a nyilvánosság elé, csak a tanúk lettek bevonva. A tanúk biztosítják, hogy az igazság és a jogosság érvényesíthető legyen. A mai világi igazságszolgáltatás is sok esetben tanúk felhasz-nálásával működik, de ennek a lehetőségnek helye van a gyülekezetben is. A tanúknak pártatlanoknak kell lenniük. Így nemcsak az intő lesz védett, ha-nem a megintett is, ha mégsem lenne jogos a feddés.

3.) A gyülekezet elé csak abban az esetben kell az ügyet tárni, ha az előző két módon nem sikerült elrendezni. A közösségnek olyan meggyőző erejűnek kell lennie, amire hallgat a testvér.

Előfordulhat azonban, hogy a gyülekezetre sem hallgat, ilyenkor olyannak kell tekinteni, mint a pogányt és a vámszedőt. Ez a két megjelölés alapvetően arra utal, hogy az illető ilyenkor a közösségen kívülre kerül. Másik értelemben a pogány és a vámszedő a bűnös embert jelképezi. Bár testvérről van szó, a vele való kapcsolat olyan, mintha mégsem lenne az.

Pál apostol a korintusi gyü-lekezetben a bűnben élő test-vérről azt mondja, hogy „...átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke (szelle-me) üdvözüljön az Úrnak ama napján” (1Kor 5,5).

A gyülekezeti közösségből kiszakított ember Isten védő keze alól is kikerül. Többé nem számíthat rá, a Sátán kezébe kerül a teste. Nagyszerű dolog fölismerni ebben a szomorú helyzetben is Isten kegyelmét: a kiközösítés, a fenyítés célja a testvér megmentése. A cél a megtérés, nem pedig az ellen-ségeskedés. Ezzel a lelkülettel kell hozzáállnunk.

Mindezekben megláthatjuk azt a nagy kiváltságot, amit a gyülekezeti közösség jelent. Amíg valaki ennek a része, Isten kezében van, de ha ki-kerül belőle, Isten védelmét is elveszíti. Erre is utalnak azok a mondatok, amikor az Úr Jézus arról szól, hogy „amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is”. Sőt azt is mondja, hogy ha ketten vagy hárman egy akara-

ton vannak az Ő nevében, akkor megadja az Úr az ő kérésüket. A szövegösszefüggésben ez arra utal, hogy ha az Ő nevében (az Úr előtt tiszta szívvel, tekinté-lyét elismerve, neki engedel-meskedve) kérnek valamit a testvérek, akkor az Úr elfogadja a kérésüket a vétkezővel kap-csolatban.

Minden esetben az a cél, hogy a vétkező megtérjen, és helyreálljon a közösség az Úr-ban. A helyes hozzáállás pedig a szeretetben történő megbo-csátás.

Lemperger Róbert

„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így

cselekesztek.” (Jn 13,17)

Nagyon sok keresztyén fejében ott a tanítás, de olyan életet élnek, amely annak ellentmond. Például tudnak mindent az Efézusi levél 1., 2. és 3. részéről, de elhanyagolják a 4., 5. és 6. rész gyakorlati parancsait:

– vessétek el a hazugságot, – legyetek egymáshoz jósá-

gosak,– bocsássatok meg,– tartsátok különbnek egy-

mást magatoknál,– szeressétek feleségeteket,– engedelmeskedjetek urai-

toknak,– imádkozzatok!

Inkább ne lennénk a tanítás birtokában, mint hogy ilyen ellentmondásban éljünk.

Parancsolt neked Isten va-lamit? Akkor kérj tőle segítsé-get, és teljesítsd a parancsát!

W. Nee

Vetés és Aratás28

Felszíthatta-e a „Passió” című fi lm a fajgyűlölet lángját?

Néhány zsidó barátunk attól fél, hogy Mel Gibson Krisztus utolsó óráiról szóló fi lmje vissza fogja forgatni az időt. Sokan emlékeznek az anti-szemitizmus hosszú történetére, amely pl. egyhá-zi vezetők írásaiban, a keresztes hadjáratok és a holocaust történelmi eseményeiben bukkant fel.

Ebben a fi lmben emberek sokasága erőteljes és valósághű megjelenítésben láthatja Krisztus szen-vedését, és felmerül a kérdés: Feltámad-e bennük a gyűlölet azok iránt, akik Krisztus halálát köve-telték? Úgy gondolom, ez nem következik be, ha gondosan meghallgatnak és fi gyelembe vesznek mindenkit, akinek köze volt az Ő szenvedéséhez.

Gibson feldolgozása azt mutatja, hogy nincs olyan csoport, amely külön rászolgálna arra, hogy az Krisztus gyilkosaként legyen megbélyegezve. Az egész fi lm a bukott angyalról, a zsidó vezetők-ről, a pogányokról és Jézusról szól.

Sajátos beszámoló Az első századi szemtanúk világossá tették,

hogy Jézus vezető szerepet játszott saját halálá-ban. A kritikusok azonban ezt a tényt arra hasz-nálták fel, hogy tébolyodottsággal vádolják:

„Természetesen, egy csöppnyi józan ész meg-menthette volna Jézust Pilátus előtt. Nem várták el tőle, hogy hazudjon, vagy megtagadja hitét. Szabadon bocsátásához mindössze annyi kellett volna, hogy ártatlannak vallja magát, és tagadja az ellene felhozott lázadás vádját” (G. W. Foote).

Jézus Krisztus nem volt áldozat G. W. Foote szerint a bibliai írók azt igazolják,

hogy a názáreti rabbi együttműködött azokkal, akik gyűlölték őt.

Máté beszámolója arra utal, hogy Jézus számos alkalommal fi gyelmeztette tanítványait, hogy szenvedés és halál fog rá várni Jeruzsálemben (Mt 16,21; 17,22-23; 20,17-19). Még ha intézkedett is az Úr Jézus, hogy elkerülje a halált, mielőtt küldeté-sét teljesítette volna (Jn 7,1; 10, 39; 17,1-4), elér-kezett a nap, amikor visszautasította ellenállását vádolóival szemben.

Érdekes, hogy az a vád, amely Jézust érte, hogy

meg akart halni, mert elveszítette józan eszét, nem jelent újat. János apostol a vallási vezetőket idézi, amint egymás között azt mondják: „Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgattok rá?” (Jn 10,20) Erre a kérdésre valaki így válaszolt: „Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?” (10,21)

Zsidó vezetők összeesküvése A farizeusok, a szadduceusok és a főpapok

veszélyesnek tekintették Jézust. Nyilvánosan is-tenkáromlással vádolták (Jn 5,18; 10,30-33). Sze-mélyes sértésnek vették, hogy oly sokak szívét megnyerte. Még ha sok dologban ellentmondásba is kerültek egymással, a „sehová sem való rabbi” személyében közös ellenségre találtak. Közösen arra az elhatározásra jutottak, hogy ha nem hall-gattatják el Jézust, az megzavarja a Rómával való törékeny kapcsolatukat, és kérdésessé teszi saját vezetési hatáskörüket. Így, egyik tanítványának segítségével, hamis szemtanúk felbérelésével le-tartóztatták Jézust, és a civil hatóságoktól a kivég-zését kérték.

Egy pogány aláírta a halál elrendelését Egy Pilátus nevű római hivatalnok fontos sze-

repet játszott az Úr Jézus halálában. Miközben el-ismerte: „Semmi bűnt nem találok ebben az em-berben” (Lk 23,4), inkább önmagát védte az előtte álló ártatlan Mester helyett. Pilátus saját politikai jövőjét nem kockáztatta, és így hivatalosan elren-delte Jézus kivégzését (Mt 27, 24).

A pogány katonák bűnösként kezelték A római ítéletvégrehajtók Jézus kínzásában túl-

lépték hivatásuk megengedett határait. Megvető szavakkal csúfolták, ököllel ütötték, arcul köp-ték, barbár módon megostorozták, töviskoronát nyomtak a fejére, és utcákon át közellenségként vonszolták (Mt 27, 27-31). A kivégzés helyén átszö-gezték kezeit és lábait, nevetségessé tették, és a háttérből fi gyelték halálát.

Mi is ott voltunk Egy leírhatatlan pillanatban összeért az ég és

a Föld az idő és az örökkévalóság határán. Alapjá-ban véve mindnyájan ott voltunk.

Dr. Peter Marshall írta: „Ha őszinték vagyunk magunkhoz, bevallhatjuk, hogy mi is ott voltunk,

Ki ölte meg Krisztust?

292007. évi 1. szám

és segítettünk odahelyezni Krisztust. Mert azon a hegyen az akkor megjelent valamennyi durva-ság jelen van most is. Minden érzés, amely akkor érintette az emberi szíveket, most is érinti. Min-den teremtmény képviseltetve volt a Golgota he-gyén, minden bűn rászegeződött, és megbocsátást nyert a kihullott vér által.”

Vajon a Krisztus szenvedéséről készült fi lm, vagy a Biblia megváltoztatja-e az etnikai megvetés megújult érzéseit? Csak ha nem fogadjuk el, hogy mi is ott voltunk, és azt, hogy a szeretet segítette fel arra a fára Megváltónkat, és nem a szögek.

Nagyobbá fogja-e tenni ez a fi lm Urunk szen-vedését, mint az élet? Csak akkor, ha elfelejtjük, hogy még a legnagyobb fi lmek és a képi ábrázolá-sok is csupán kezdetét jelenthetik a történet elbe-szélésének.

Életünk hátralevő éveiben hálával magasztal-juk Istent azért az Egyetlenért, aki azt mondta: „Én vagyok a jó pásztor… és én életemet adom a juhokért… Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van

arra is, hogy ismét visszavegyem.” (Jn 10, 14-18)

M. De Haan

Ki akadályozhat meg?

Értem, miattam és helyettemkeresztjén nem hiába vérzett.Ki akadályozhat meg abban,hogy ezután Jézusnak éljek!

Így lehetek

Leszállott az égből a földre,hogy bűneink itt eltöröljevére árán, szörnyű keresztjén.Így lehetek én is keresztyén.

Füle Lajos versei

„Bűneinket maga vitte fel testében a fára…” (1Pt 2,24)

Jézus keresztje Istennek a bűn felett mondott ítéle-tét hirdeti. Semmiképpen se tűrd meg Krisztus keresztjével kapcso-latban a vértanúság gondolatát. A kereszt nagyszerű győzelem volt, amely a poklot alapjáig megren-dítette. Nincs semmi biztosabb sem az időben, sem az örökkéva-lóságban, mint amit Jézus Krisz-tus véghez vitt a kereszten: he-lyes kapcsolatba hozta az emberi nemzetséget Istennel. Az emberi élet alapjává a megváltást tette, vagyis minden em-bernek utat nyitott, hogy belépjen az Istennel való közösségbe.

A kereszt nem véletlenül jutott Jézusnak: Ő azért jött. Ő az a Bárány, aki: „…a világ teremtése előtt ki-választatott…” (1Pt 1,19-20) Testté lételének (Jn 1,14) egyetlen értelme a kereszt. Őrizkedj attól, hogy a „testben megjelent” Istent elválaszd a „bűnné lett” Isten Fiától. Isten azért lett testté, hogy elvegye a bűnt; nem önmaga kiteljesedéséért. A kereszt az idő és az örökkévalóság középpontja, s mindkettő talá-nyát megoldja. A kereszt nem egy ember keresztje, hanem Isten keresztje, és Isten keresztje soha nem válhat emberi tapasztalattá. Ez a kereszt kapu, ame-lyen át minden ember egységre juthat (megbékél-het) Istennel.

A megváltás középpontja Jézus keresztje, és ezért olyan könnyű elnyerni az üdvösséget, mert Istennek nagyon sokba került. A kereszt az a hely, ahol hatal-mas csapással Isten egyesül a bűnös emberrel, úgy-hogy feltárul az életbe vezető út, – a csapás pedig Isten szívét éri.

A Gecsemáné halálos harca Isten Fiának halál-tusája világmegváltói rendeltetésének betöltésére. Nemcsak annak a jele, hogy győzött az Úr Jézus, hanem hogy az ember megmentése érdekében győ-zött. Most már minden emberi lény odajuthat Isten színe elé, mert az Emberfi a kiállta a haláltusát.

O. Chambers

A kereszt

Vetés és Aratás30

Nehezen érthetõ bib li ai helyek

A Mózes 3,6-ban leírt istenfi -ak és a Júdás 6-ban leírt angyalok

összevetése problémás, és többféle értelmezés látott ezzel kapcsolatban napvilágot. Hadd idézzem elQször a két igehelyet.

„…látták az istenfi ak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak” (3Móz 6,2).

„Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakó-helyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tart-ja fogva annak a nagy napnak az ítéletére” (Júd 3,6).

Nézzük a véleményeket: 3.) Az istenfi ak Sét utó-dai, akik az emberek lányaival házasodtak 2.) Angya-lok: „Történt egy napon, hogy az istenfi ak megjelen-tek, és megálltak az ÚR elQtt. Velük együtt megjelent a Sátán is” (Jób 3,6). 3.) Nem isteni eredet_ lények, hanem démonok által megszállt vagy vezérelt embe-rek, halandó lények.

A Szentírásból kivehetQ az is, hogy az angyali világnak két bukása volt. Az egyik: Lucifer és felte-hetQen az alárendelt angyalok bukása. Ezek viszont nincsenek bilincsbe verve, hiszen az ördög és démonai ma is harcot folytatnak az Úr népe ellen, sQt vádol-ják azokat. Gondoljunk Jób történetére: „Történt egy napon, hogy az istenfi ak megjelentek, és megálltak az ÚR elQtt. Velük együtt megjelent a Sátán is” (Jób 3,6), vagy a Jelenések Könyvében leírtakra: „…mert levet-tetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe elQtt éjjel és nappal vádolta Qket” (Jel 32,30).

Az angyali világ másik bukása az, amelyikre Péter és Júdás is hivatkozik (2Pt 2,4). FeltehetQ, hogy Jú-dás az 3Mózes 6,3-7 versekre gondolt: Az istenfi ak, vagy Istennek fi ai (Károli; Elberfelder ford.) elhagyták eredeti helyüket, mint angyali lények, emberi testben jelentek meg a földön, és összeházasodtak az emberek leányaival. Ez a kapcsolat Isten tökéletes rendje elleni lázadás volt, és mint ilyen, utálatos PelQtte.

Felmerülnek az ellenvélemények is: 3.) Az 3Mó-zes 6,2 nem angyalokról, hanem Isten fi airól (istenfi -akról), tehát emberekrQl beszél. 2.) Az angyaloknak nincs nemük. 3.) Az angyalok nem házasodnak.

Ezzel szemben William MacDonald ezt írja: »Az 'Isten fi ai' elnevezés a sémi nyelvekben mindig angya-

lokra vonatkozik. Továbbá, az sincs megírva a Bibli-ában, hogy az angyaloknak nincsen nemük. Sokszor megjelentek például a földön emberi formában, em-beri testtel, és igényeik voltak (3Móz 38,2-5). Azt sem olvassuk a Bibliában, hogy az angyalok nem házasod-hatnak, hanem azt, hogy a „…feltámadáskor nem nQ-sülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben” (Mt 22,30)«.

Az Ószövetségben az embereket soha nem neve-zik Isten fi ainak. Ez azt támasztja alá, hogy ez a kifeje-zés „istenfi ak vagy Isten fi ai” angyalokra vonatkozik. Az 3Mózes 6,2 így feltehetQen azonosítható a Júdás levelében leírt angyalokkal, akik „elhagyták saját la-kóhelyüket…”, és inkább az emberek között kerestek maguknak helyet, és a földi emberekhez hasonlóan cselekedtek. Ezért Isten „örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az íté-letére” (Júd 6).

Ezeknek az angyaloknak a cselekedete teljesen ellentmondott az Isten által teremtett rendnek, amely többek között az özönvíz általi ítéletet eredményez-te. Az is kétségtelen, hogy az emberekben teljesen általános és mérhetetlenül mély lett a gonoszság. Az Isten által alkotott határoknak (emberek és angyalok) ez a rettenetes megsértése olyan utálatos volt Isten szemében, hogy a földön élQ teremtményeit, az em-bereket és az állatokat el kellett pusztítania. A bukott angyalok kapcsolatából támadtak ugyanis az óriások, és megsokasodott a gonoszság. Isten ezért azt mondta: „Eltörlöm a föld színérQl az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam Qket” (3Móz 6,7). Ezért Isten akaratából a bukott an-gyalok „örökkévaló láncokkal a sötétségbe” lettek ta-szítva és megkötözve.

Végezetül megjegyezzük a következQt: Az 3Mózes 6-ban a Szentírás csak arról ad hírt, ami szükséges ah-hoz, hogy meglássuk, Isten ítélete hogyan fogja vég-legesen megbüntetni a gonoszt. Júdás levelében arról az ítéletrQl olvashatunk, amely ezeket a mélybe bukott mennyei teremtményeket éri, akár összekapcsolhatók az 3Mózes 6-ban leírt „istenfi akkal”, akár nem.

J. Aster

312007. évi 1. szám

A. N. Groves életének jelszava ez volt: „Dolgozz ke-ményen, használj föl keveset, adj sokat, adj oda min-dent Krisztusért!”Harminchárom éves korában Bagdadba, majd Bom-baybe költözött, ahol mint fogorvos dolgozott, s sza-bad idejében az evangéliumot hirdette. Pál apostol példáját követte abban is, ahogy magát és családját eltartotta. Élete Isten hűségének a tanúja.

A. N. Groves –aki először Istenországát kereste138 oldal (14x20 cm)

Mikor boldog igazán az ember? Erről a kérdésről szól az ismert és kedvelt szerző könyve. Figyelmünket Jézus Krisztusra irányítja, mert: „Csak az Ő szívén melegszik fel és nyugszik meg a zaklatott emberi szív. Ő minden sebet begyógyít.”Roy Krisztina – ez a név olyan kedves és népszerű elbeszélésekre emlékeztet, amelyeket ma is örömmel olvashatunk.

Roy KrisztinaBoldog emberek 70 oldal (12x18 cm)

Eszter könyve történelmileg pontos, és Isten a szerzője. Az író az eseményeket allegóriának használja olyan krisztusi igazságok tisztázására és szemléltetésére, ame-lyek a Bibliában máshol egyértelműen megtalálhatók és bizonyítottak. Mindegyikük tökéletes összhangban áll a teljes kijelentéssel.

W. Ian ThomasHa elveszek,hát vesszek el!(Eszter könyvéről)86 oldal (12,5x18,5 cm)

H. Rossier1-2. Királyok könyvének magyarázata297 oldal (34x20 cm)

A Királyok első és második könyvének magyará-zatai fejezetcsoportokban vannak összefoglalva mindkét könyvben. Az első könyv felosztása: Sa-lamon uralkodása, a birodalom felosztása és végül Illés szerepe. A második könyv csoportosítása: Illés és Ahazjá, Illés és Elizeus, Izráel és Júda királyai, Júda utolsó királyai majd a végleges összeomlás.

Dr. F. A. Tatford: Ezékiel könyvének magyarázataJohn Piper: Jézus Krisztus szenvedése... C. H. Spurgeon: Ígéret szerint (Isten ígéretei)G. R. Brinke: Nóé – Krisztus hét szava a keresztenT. Austin-Sparks: Mi az ember?

O. Schaude: Pedagógiai felfedezések a BibliábanR. Junker: Hogyan kapta csíkjait a zebra? D. Boddenberg: Kérdéseim, Isten válaszaI. Thomas: Krisztus megtartó életeEckart zur Nieden: Védjük meg a malmot!

MegfejtésNIKODÉMUS1. Nátán 2. Naftáli 3. Nikoláosz 4. Náhor 5. nádszálat 6. Nóé 7. Nehémiás 8. Nílus 9. nárdus

Gyermeksarok

ˆ

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónkképviseletének németországi címérõl rendelhetik meg:

Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 FilderstadtE-mail: Alexander.Seidel@msoe.org Tel.: 0049-7158-98 28 24

Mission für Süd-Ost-Europa

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azterre a címre küldik el:Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit;Konto-Nr. 41 57 58, BLZ 520 604 00, Bank: EKK Stuttgart

Az -ban élõ olvasóink adományukat az adóból levonhatják (income taxdeductible), ha azt az ottani képviseleteink címére – akár csekkben – elküldik:Hungarian Christian Literature Worldwide Inc.P. O. Box 606, Brunswick, OH 44212

élõ olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájárautalhatják át:Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01

olvasóink adományukat a Misijná spolocnost’ evanjelia JeKiša Kristarészére a következõ számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200

USA

Romániában

Szlovákiai

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó, H-1066 Budapest, Ó utca 16.Telefon: 06-1/311-5860; Fax: 06-1/275-0197E-mail: rendeles@vetesesaratas.huBankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank, 11706016-20800204

Szerkesztõség: Vetés és Aratás, H-3301 Eger, Postafiók 648.Telefon/fax: 06-36/418-510E-mail: v3218@t-online.hu; Internet: www.vetesesaratas.hu

A „Vetés és Aratás” folyóirat díjmentes, aki a kiadását támogatnikívánja, adományát a fenti számlára küldheti.