2013/4

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLI. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLI. évfolyam • 4. szám

2013. augusztusKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HALÁSZ PÉTERHÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁNSZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALANTOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

Szerkeszti:SELMECZI KOVÁCS ATTILA

•Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:

selmeczikovacs@gmail.com

Megjelenik

aEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Olvasószerkesztõ:

Balahó Zoltán•

Nyomdai munkák:Opticult Bt. (Kovács Gyula),

mondAT Kft.ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Bagitáné Szécsényi Mária igazgató,Általános Iskola, Mindszent

Bagyinszky Marianna gimnáziumi tanár,Békéscsaba

Bodnár Krisztián történész, Bodrogolaszi

Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó tanár, Veszprém

Debreczeni-Droppán Bélaa Honismereti Szövetség elnöke, Budapest

Demeter Zsófia dr. CSc. történész, múzeumigazgató,Székesfehérvár

Gárdonyi Géza író (1863–1922)

Gelencsér József dr. jogász, Székesfehérvár

Halász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok

Hála József dr. etnográfus, Budapest

Halminé Bartó Anna dr. titkár,Pest megyei Honismereti Egyesület

Juhász Antal dr. DSc. professor emeritus, Szeged

Kanász Viktor egyetemi hallgató, Nagykanizsa

Kardos Tímea egyetemi hallgató, Debrecen

Lukács László dr. DSc. egyetemi tanár,Székesfehérvár

Matyikó Sebestyén József költõ, író, Siófok

Murányi Lajos ny. könyvtáros, Budapest

Nagyillés Anikó egyetemi hallgató, Szeged

Paál Zsuzsanna dr. a MNT Önkéntes GyûjtõSzakosztályának elnöke, Budapest

Polgárdy Géza dr. jogász, újságíró, Budapest

Sebestyén Kálmán dr. CSc. történész, Budapest

Surányi Dezsõ dr. DSc. botanikus, történeti-ökológus,Cegléd

Szecskó Károly dr. történész, ny. levéltáros, Eger

Szõts Zoltán Oszkár osztályelnök,Doktoranduszok Országos Szövetsége, Budapest

Udvarhelyi Nándor geológus, Miskolc

Várnai Ferenc dr. zenekutató, zeneszerzõ,ny. fõiskolai tanár, Pécs

Vasvári Zoltán mûvelõdéstörténész, Erdõkertes

A címlapon:Saroktéka, Sütõ Levente Lehel munkája, 1998.

(Sütõ Levente Lehel felvétele)

TARTALOM

ÉVFORDULÓK

350 esztendeje született Köleséri Sámuel, Erdély tudós polihisztora (Udvarhelyi Nándor)............... 3

Árvíz Józsefvárosban, 1838 (Debreczeni-Droppán Béla) ................................................................... 5

Emlékezés Nádler Róbertre, a fõváros mûvészi krónikására (Vasvári Zoltán) ................................... 11

Petri Mór emlékezete. Százötven éve született Szilágy vármegye monográfusa (Polgárdy Géza) .... 13

Id. Szinnyei József halálának 100. évfordulójára (Szõts Zoltán Oszkár) ............................................ 14

Emlékezés Seprõdi Jánosra, halálának 90 éves évfordulóján (Várnai Ferenc)................................... 16

Erdély nagy magyar történettudósának, Kelemen Lajosnak emlékére (Sebestyén Kálmán)............... 19

ISKOLA ÉS HONISMERET

TanítómestereinkGárdonyi Géza: A látás ............................................................................................................... 21

Helyismereti-helytörténeti kiadványok élményközpontú használata az oktatásban(Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó) .................................................................................................. 23

„Mindszent múltját homály ne fedje” A Mindszenti Általános Iskola településtörténeti projektje(Bagitáné Szécsényi Mária) ......................................................................................................... 27

HAGYOMÁNY

A népi jogszokások körébõl. Az éneklés mint szankció és mint feladat (Gelencsér József)............... 30

TERMÉS

Thököly Imre és Zrínyi Ilona levelezése 1686-ban (Kardos Tímea)................................................... 35

Az 1840-es évekbeli magyarországi liberalizmus Metternich szemszögébõl (Bodnár Krisztián)...... 38

Adalékok Surd 1848–1849-es történetéhez (Kanász Viktor) ............................................................... 42

Trianon és a revízió a memoárirodalom tükrében (Bagyinszky Marianna)......................................... 44

KRÓNIKA

A XLI. Országos Honismereti Akadémia, Székesfehérvár, 2013. július 1–5.

Ünnepi megnyitó. Szent István király és népe (Debreczeni-Droppán Béla) ............................... 49

A Honismereti Akadémia kitüntettjei .......................................................................................... 52

A szekcióülések összefoglalói ..................................................................................................... 59

A magyar népmûvészet sikere Amerikában (Hála József) .................................................................. 62

Faust Miklós emlékünnepség Magyarországon (Surányi Dezsõ)........................................................ 64

Vörösmarty-szobor Kaposvárnak (Matyikó Sebestyén József)............................................................ 67

Az önkéntes gyûjtõk közösségének újjászervezése 2013-ban (Paál Zsuzsanna)................................ 68

In memoriam

Kenyéri Kornélia (Halminé Bartó Anna) .................................................................................... 70

KÖNYVESPOLC

Misóczki Lajos: Utazás, szállás, vendéglátás Magyarország török hódoltsági területén(Szecskó Károly) .......................................................................................................................... 72

Ván Benjámin: Szilády Áron élete (Juhász Antal) .............................................................................. 72

A bácskai magyarság migrációtörténetéhez (Nagyillés Anikó)A Koronakerület gondnoka. 100 éve született Gyetvai Péter kanonok, egyháztörténész ........... 73

Kettõs kötés. Tiszteletkötet Balogh Mihály 70. születésnapjára (Murányi Lajos) .............................. 74

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Halász Péter)..................................................... 76

Tisztelt Szerzõink!Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word for-

mátumban szíveskedjenek megküldeni a selmeczikovacs@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogad-ni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja(1088 Bp. VIII., Bródy Sándor u. 46. Tel.: 1–266-0857)

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

350 esztendeje született Köleséri Sámuel,Erdély tudós polihisztora

A történelmi Bihar megye déli részén, Nagyszalontától nyu-gatra, a Kölesér patak partján található az elpusztult, egykor jelen-tõs középkori mezõváros, Keresér, Kölesér helye. Dél-Bihar talánlegnagyobb vára állt itt. Nem véletlen tehát, hogy itt volt a bihari(váradi) egyházmegye egyik fõesperességének a székhelye. A tö-rökök 1598-ban feldúlták és elpusztították Kölesér várát. Ezt kö-vetõen a várat már nem építették újjá, helyette a visszatérõk és aBocskai által letelepített háromszáz hajdú megalapította a közel-ben Szalonta városát. Errõl az egykori tiszántúli kálvinista ma-gyar településrõl származott a Köleséri lelkészdinasztia.

Apja, idõsebb Köleséri Sámuel Váradon volt református prédi-kátor, teológiai tanár, s számos teológiai értekezését, beszédét tet-te közzé. Váradon ekkor kezdték nyomtatni Károli Gáspár ma-gyar Bibliáját, amelyet Köleséri bõséges oldaljegyzetekkel látottel és javította szöveget. Majd a Borsod megyei Szendrõre kerültlelkésznek, ahol 1663. november 18-án megszületett elsõ gyerme-kük, ifjabb Sámuel. Természetesen õt is papnak szánták, s külföl-di egyetemekre küldték. A rendkívüli képességû fiatal 1680-tólkét évig Leidenben bölcsészetet, filozófiát, 1682-tõl Franekerbenteológiát tanul, majd 1683 nyarán már Angliában találjuk. Idejé-nek nagy részét Londonban töltötte, ahol teológiai tanulmányokatfolytatott, de nagy tisztelõje volt a természettudós Newtonnak is.A természettudományokkal már Leidenben kezdett nagy érdeklõdéssel foglalkozni, elsõ mûvei fizikaitárgyúak voltak, a fényrõl (De Lumine), majd a világrendrõl (De Systemate Mundi) írt értekezést.

Két doktori diplomával tért haza 1685-ben, gernyeszegi papi bemutatkozó istentisztelete azonbannem sikerült. Állítólag belebonyolódott a Miatyánk elmondásába. Pártfogója, Teleki Mihály kancellárpénzadományával ismét nyugatra utazott, hogy orvosi tanulmányokat folytasson. Hogy pontosan hová,azt nem tudjuk. Egyesek Leidenbe, mások Franekerbe, Bécsbe vagy Halléba helyezik orvosi képzését.Magyar László András kutatásai nyomán még az is megkérdõjelezhetõ, hogy orvosi doktorátust szer-zett volna másfél-két év (1686–88) alatt, valószínûleg csak afféle „kényszerorvos” volt, aki azonbanélete nagy részében orvosként dolgozott, mégpedig kiválóan.1 1688-ban érkezett haza másodszor, s Er-délyben telepedett le. Nagyszeben városa már orvosaként, physicusaként alkalmazta.

Bod Péter sokoldalú tevékenysége közül az orvosit tartja legfontosabbnak: „… mindenféle tudomá-nyokban nagy bölcsessége volt; az orvoslás mesterségében pedig nagy földön mása nem volt; aki oly jóla nyavalyák okait észrevehette volna, s oly fundamentomosan orvosolhatta volna.”2 Cserei Mihály „hí-res excellens doktornak” nevezte.3 Orvosi tevékenységét az utókor is nagyra értékelte. Valériu Bologaromán orvostörténész Pápai Páriz Ferenc mellett Köleséri Sámuelt tartotta a század legkiválóbb erdélyiorvosának.4 Erdély legfontosabb családjai, a Telekiek, a Bethlenek, Károlyiak választották háziorvo-

3

ÉVFORDULÓK

1 Magyar László András: Az orvos Köleséri Sámuel. Korunk, Kolozsvár, 2012. 4. sz. 90–95.2 Bod Péter: Magyar Athenas. Bp., 1982. 352.3 Cserei Mihály: Erdély históriája [1661–1711] Bp., 1983. 413.4 Valeriu Bologa: Adalékok a Román N. K. orvostudományának történetéhez. Bukarest, 1955. 143.

suknak. Kótay Pál szerint „a korabeli anatómiai ismeretek biztos ura.”5 Elsõ orvosi mûve 1707-ben je-lent meg, melyben a skorbut egyik válfajáról, az általa Földközi-tengeri skorbutnak nevezett betegség-rõl (Dissertatio de Scorbuto Mediterraneo) ír, kora tudományos színvonalán. 1709-ben az Erdélybe be-hurcolt pestisrõl ír, ismerteti tüneteit, majd kitér a gyógymódokra. Több orvosi tárgyú cikke és egy ka-lendáriumban kiadott felvilágosító sorozata érdemel még említést.

Orvosi tevékenysége mellett érdeklõdése egyre inkább az ásvány- és kõzettan, Erdély ásványkincse-inek és bányászatának megismerése felé fordul. Szakértelmét bizonyítja, hogy a kincstári hivatal hatás-körét átvevõ Cameratica Comissio 1699-ben az erdélyi ércbányák felügyeletével bízza meg. A császárihivatal az országhoz visszatérõ egykor nagy múltú erdélyi arany-ezüstbányák újbóli beindítását és nye-reségessé tételét tûzte ki célul. Köleséri munkája eredményes volt, az erdélyi bányászat néhány évtizedután fellendült, és III. Károly majd Mária Terézia uralkodása idején valóban újra virágzásnak indult.

Bányászati tevékenységének legfontosabb eredménye a fõ mûvének tekinthetõ Auraria Romano-Dacica címû latin nyelvû könyv, mely 1717-ben Nagyszebenben jelent meg. Az erdélyi aranybányászatmúltját bemutató 258 oldalas mû a magyar bányászat egyik elsõ jelentõs alkotása. A mûvet az uralko-dónak ajánlotta, „A legjobb fejedelem, Dacia újrateremtõje”6 felirattal, aki válaszul egy arany kegy-lánccal jutalmazta Kölesérit. Két évvel késõbb a Császári Természettudós Társaság fölvette tagjai közé.A könyv ismerteti az aranybányászat kezdeteit, a dákok, a rómaiak, majd a magyarok bányászati köz-pontjait, a korabeli kitermelési technológiát, eszközeit. Egy-egy fejezetben értekezik az erdélyi arany-pénzverés történetérõl és technológiájáról, a pénzügyi és jogi vonatkozásokról, illetve az arany orvosi,gyógyszerészeti felhasználásáról. Mûvére külföldön is felfigyeltek, az angol Royal Society – elsõ ma-gyarként – éppúgy tagjává választotta, mint a német Leopoldina Társaság, a pétervári és a páduai aka-démia. Sikerét mutatja, hogy 1780-ban másodszor is kiadták Pozsonyban, melyhez a neves történészPray György írt elõszót. Levelezésébõl tudjuk, hogy mûve csak elsõ kötete egy három részesre tervezettországismereti nagy összefoglaló munkának, ami ha megjelenik, erdélyi honismereti irodalmunknakgyöngyszeme lehetett volna. A római idõktõl kezdve a Habsburg hódításig szándékozott tárgyalni Er-dély múltját. Anyaggyûjtését a Havasalföldre is kiterjesztette, s e munkájában mind Brancoveanu, mindConstantin Stolnic Cantacuzino fejedelmek támogatták Kölesérit.7

Rendkívül kiterjedt levelezést folytatott kora német, svájci, angol, holland, román tudományos, mû-velõdési és politikai életének kiválóságaival. Természettudományi, elsõsorban földtani, õslénytani kér-désekrõl számos levelet váltott a zürichi Johann Jacob Scheuchzer professzorral. Két levele ismert azangol Sir Hans Sloane professzorhoz, aki a Royal Society titkára, majd 1727-tõl elnöke volt. Másodikleveléhez ajándékként egy erdélyi bányából származó aranyrögöt mellékelt.8 A hallei és jénai pietistafelvilágosodás eszméit és kiadványait a havasalföldi és moldvai román fejedelemségek felé közvetítettetovább. Tudományos levelezése a közelmúltban jelent meg Kolozsvárott.9

Köleséri karrierje töretlenül emelkedett. 1715-tõl a Gubernium titkára, majd 1727-tõl tanácsosa lett.Felemelkedését pártfogójának, Savoyai Jenõ hercegnek is köszönhette. Kezdetektõl vállalta a császárhûséges szolgálatát.

Lelkes bibliofil volt. Kora Magyarországának leggazdagabb, mintegy négyezer kötetes könyvtárá-val rendelkezett, messze felülmúlva kortársait. Beszerzésük, összegyûjtésük nagy hozzáértésrõl, sokol-dalú érdeklõdési körrõl tanúskodik. Széleskörû ismeretsége révén hozzájutott a távoli országokbanmegjelent könyvekhez is. Bibliotékájában ott sorakoztak a korai német felvilágosodás legfrissebb kiad-ványai, az államismereti történeti iskola lényeges mûvei, teológiai, történeti, jogi, orvosi és természet-tudományos könyvek. Halála után a Gubernium kötelezte az örökösöket, hogy a könyvtárat egyben kelltartani, majd leltárba vetette a könyveket. A tervek ellenére nem lett belõle közkönyvtár, a könyvek egypadláson penészedtek meg, míg végül nyilvános árverésen elkótyavetyélték.

Mindehhez hozzájárult a sikeres és elismert tudós Köleséri szerencsétlen, zaklatott magánélete is.Elsõ felesége a kétszer megözvegyült, jómódú szász paplány, Mederus Asnátha volt. A pénzt könnyenszóró és féltékeny természetû feleséget nehezen viselte tudós férje. Húszévi házasság után 1715-benkérte az egyházi hatóságtól, hogy törvényesen válasszák el õket, ami tárgyalás nélkül meg is történt. A

4

5 Kótay Pál: Színek az orvos Köleséri Sámuel életmûvében. Orvostörténeti Közlemények 117–120. (1987).173–181.

6 Kótay i. m.7 Jakó Zsigmond: A XVIII. század eleji román mûvelõdési élet és a korai német felvilágosodás kapcsolatai

Köleséri Sámuel levelezésének tükrében. Nyelv- és irodalomtudományi Közlemények 1969. 13. sz. 55–65.8 Gömöri György: Ifj. Köleséri Sámuel levelei Sir Hans Sloanéhoz. Magyar Könyvszemle 1989. 3. sz.9 Jakó Zsigmond: Köleséri Sámuel tudományos levelezése 1709–1732. Kolozsvár, 2012.

feleség azonban nem nyugodott bele a válásba, és Bécstõl kérte annak megsemmisítését. 1716-banKöleséri feleségül vette Lázár György királybíró özvegyét, Bethlen Juditot, aki azonban négy év múlvaváratlanul meghalt. Ezalatt a még mindig csinos elsõ feleség katolizált, személyesen ment fel Bécsbe,ahol megvesztegette Kászoni János kancellárt, sõt megnyerte ügyének magát a császári párt is. Keresz-tülvitte, hogy Bécs parancsot küldjön a Guberniumnak és a protestáns püspöknek, hogy Kölesérit nemesketheti össze újra. Köleséri a császári elismerés és Savoyai Jenõ pártfogásában bízva nem vette ko-molyan a tiltást, s harmadszor is megnõsült. 1731 decemberében megdöbbenésére érvénytelenítettékmásodik és harmadik házasságát, s a következõ évben bigámia vádjával börtönbe zárták. 1732-ben avárosi tömlöcben hamarosan agyvérzést kapott, s meghalt. Vagyonán örökösei is összevesztek, emlékétirigyei próbálták besározni.

Családi problémái és méltatlan halála azonban nem kisebbítik a sokoldalú tudósi érdemeit. Mintegynegyven mûve jelent meg nyomtatásban. Igazi polihisztor volt, írásaiban teológiai, filozófiai, jogi, tör-ténelmi, régészeti, numizmatikai, nyelvészeti, orvosi, matematikai, fizikai, minerológiai, bányászati té-mákkal foglalkozott.

Sírfeliratát Weszprémi István közölte 1774-ben: „Állj meg utas! Köleséri Sámuel úr fekszik itt, Er-dély fejedelemségének hajdani kormányszéki tanácsosa, tanult bölcs tudós, erénye és nemessége tekin-tetében híres ember, aki igen szerette a tudományt, és sok éven át bújva a könyveket Szeben városát tu-dásával és eszével híressé tette. Egy személyben költõ, történetíró és orvos, kinek dicséretébõl bármitlevonni annyi, mint hozzátenni. Tekintsd benne a kialudt lámpát, mely életében sok embert világítottmeg szép tudományával, és még most is, hogy itt hagyta a régi világ sok szép híres emlékét, ragyognifog holta után, s mint a napfény, örökre fog világítani az emberek emlékében.”10

Udvarhelyi Nándor

Árvíz Józsefvárosban, 18382013. június 9-én 891 centiméterrel tetõzött a Duna Budapesten. Minden idõk legmagasabb víz-

szintjével tetõzõ zöld (jégmentes) árvize tulajdonképpen nem veszélyeztette Pestet és benne Józsefvá-rost. Senki sem gondolhatott arra, hogy a rakparti részeken komoly baj történhet. Ez pedig bizonyosmértékben egy 175 évvel ezelõtti dunai áradásnak, illetve az akkori tanulságok levonásának köszönhe-tõ. Az 1838-as „nagy pesti árvíz” után ugyanis, ha nem is rögtön, de mindenképpen annak nyomán ki-épített budapesti rakpart döntõ módon segítette most is a fõvárost a védekezésben. De 175 évvel ezelõttmég nem volt kiépített rakpart, és a Duna magasabbra szökött, mint valaha. A gátak pedig nem bírták ahatalmas nyomást. A jeges víztömeg elöntötte az akkor még külvárosnak számító Józsefvárost is. Sohanem érte nagyobb pusztulás e városrészt, mint akkor, hiszen házainak több mint kétharmada vált rom-má az árvíz következtében.

A „nagy árvíz” elõzményeiBudapestet, azaz az akkor még különálló Budát, Pestet és Óbudát nem 175 éve öntötte el elõször az

árvíz. A történeti feljegyzések 1012-tõl 1838-ig 54 jelentõsebb árvízrõl tesznek említést. A XVIII. szá-zadi nagy dunai áradásokról már részletes leírások szólnak. Ezek közül is a legnagyobb vízállással az1744. évi (812 cm), az 1775. évi (864 cm) és az 1799. évi áradások tetõztek. Ezek, csakúgy, mint az1838. évi, jeges áradások voltak, melyeket általában a csapadékos tél utáni hirtelen jött enyhülés idézettelõ.

Az árvizek a Duna sekély medrû, szigetekkel és zátonyokkal szabdalt jellege miatt voltak viszony-lag gyakoriak. Csak Komárom és Paks között negyven olyan helye volt a Dunának, ahol sziget osztottameg a medret, és amely jégtorlaszképzõdést okozhatott. Pest-Buda alatt ez a jelleg még inkább szembe-tûnõ volt, hiszen a mai Lágymányosnál kb. 1 km-nyi szélességben helyezkedett el a Kopaszi és a Nyúl-futási zátony, melyek a Csepel-szigettel együtt rendszeresen gátolták a tavaszi jégelvonulást.

Az 1837–38-as év tele különösen csapadékos volt. A Duna vízszintje Pest-Budánál az esõzéseknekköszönhetõen már 1837. december végén magas volt, mely a következõ év elsõ napjaiban a több naposhavazásnak köszönhetõen még tovább nõtt. A korabeli tudósítások szerint Buda vízivárosi részén a la-

5

10 Weszprémi István: Kereseeri Köleséri Sámuel. In: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza 1. Bp.,1960. 165–181.

kosok már csak csónakkal közlekedhettek ekkor, és a Dunasor pincéit is elárasztotta a víz. A tél nem-csak nagyon csapadékos volt, hanem legalább annyira hideg is, melynek következtében a Duna a két„testvérváros” között 1838. január 7-re – magas vízállásnál – úgy befagyott, hogy biztonságosan lehe-tett rajta közlekedni, amit a város lakosai ki is használtak. A katasztrófa ebben a helyzetben – ma úgymondanánk – kódolva volt, hiszen a tavaszi hóolvadás a Duna vízgyûjtõ területeirõl olyan nagy víztö-meget szállított, amely nem tudott lefolyni a folyó természetes medrében, mert a fõvárosnál és attól dé-lebbre fekvõ szakaszokon a jégtorlaszok megakadályozták azt.

A budai építészeti igazgatóság mérnökei, köztük a híres vízépítõ mérnök, Vásárhelyi Pál 1838. feb-ruár végén méréseket végeztek, hogy lássák a pontos helyzetet. A felmérések aggasztó állapotokat mu-tattak, melyek hatására a városi hatóság a pesti partvonalon homokból és trágyából (!) mintegy négy-lábnyi (120–130 cm) magasságú töltést rakatott és (mentõ) csónakokat készített elõ. Egyben meghagy-ta, hogy gátszakadás esetén a városban minden harangot húzzanak meg, valamint ágyúval és dobolássalis jelezzék a vészt a lakosságnak.

A gátak átszakadnak

A Duna 1838. március 5-én újra kilépett medrébõl elárasztva Óbudát és a budai oldal alsóbb részeit,így Újlakot, az Országutat, a Vízivárost és a Rácvárost (Tabánt). A vízállás március 12-re olyan mérték-ben megnõtt, hogy az említett óbudai és budai részeken már a házak emeleti ablakainak magasságát iselérte, és elkezdõdött a gyengébb épületek összeomlása. A vész nagyságát már elõre jelezte Esztergomés Vác tragédiája, hiszen elõbbiben 630, utóbbiban 210 (egyes adatok szerint 300) házat vitt el a soha-sem látott nagy ár. A Szentendrei-sziget falvainak pusztulása után az áradat megérkezett a fõvárosba. Ittazonban még ekkor sem gondolt senki a legrosszabbra: ugyan a pestiek tömegekben jártak ki a Du-na-parti töltésekre megcsodálni a folyón feltorlódó hatalmas jégtáblákat, de tulajdonképpen folytattákmindennapi életüket és várták a város tavaszköszöntõ ünnepét, a József-napi vásárt.

Az árvízi helyzet 1838. március 13-án tovább fokozódott és hamarosan katasztrófához vezetett. Azemlített napon, este kilenc órakor ugyanis a már teljesen átázott és meggyengült parti szükséggátat amai Vörösmarty tér magasságában áttörte az ár, és az alacsonyabban fekvõ belvárosi utcákat, – ahogy akorabeli leírások írják: Pest „legszebb részét” gyorsan elöntötte. Ekkor zúgni kezdtek a vészharangokés elkezdõdött a menekülés, de ez korántsem a városból való kiözönlést, hanem inkább a magasabbanfekvõ terekre, illetve a felsõbb emeletekre vagy a padlásokra való felmenetelt jelentette. A pesti ideigle-nes gát után a váci nagytöltés adta meg magát: a jeges áradat a mai Lehel tér környékén tört be és hama-rosan elöntötte Terézvárost. Eközben a Dunába folyó csatornák és a pincék is megteltek vízzel. Ezekkésõbb sorra dõltek be, és okoztak olyan hatást, mintha földrengés is sújtaná a várost. Sokan ezt is hit-ték.

Józsefváros víz alatt

Március 13-ról 14-re virradó éjjel a víz, miután a Csepel szigetnél álló jégsánc visszanyomta, áttörtea Soroksári gátat és rövid idõn belül elöntötte Ferencvárost és Józsefvárost. A lakosságot ez teljesen fel-készületlenül érte, hiszen senki sem gondolta, hogy az ár a külvárosokat is érinteni fogja, olyan területe-ket, amelyeket korábban sohasem. Mivel az árvíz betörése hirtelen érte a józsefvárosiakat, legfõképpenmindenki saját életének megmentésére gondolt, és azonnal felmenekült a padlásra, illetve a tetõre. Alegtöbb helyen az állatok mentésére már nem jutott idõ és figyelem, így rengeteg jószág veszett oda.(Ekkortájt még Pest külvárosi részein sok helyen tartottak lovat, tehenet és más háztáji állatot.) A men-tés nagyobb csónakokkal, kisebb ladikokkal viszonylag gyorsan megindult.1 A nagy árvízrõl levonultaután néhány héttel könyvet megjelentetõ Trattner János errõl a következõket írta: „Ijedtség és zavaro-dás mindenütt uralkodott, segítség hívás, és jajgatás mindenfelül hallatszott. Csónakok mindenfelé siet-tek, de sokkal több segedelem után esdeklõ, mint a’ segítõ.”2 A mentésben példát mutató és a leghõsie-sebben helytálló Wesselényi Miklós báró mellett révészek, halászok, vízimolnárok, valamint fõurak,polgárok és katonák vettek részt. A korabeli újságok közülük is kiemelték Prónay Albert bárót, RádayGedeon grófot, Szapáry Sándor grófot, Eötvös József és Dániel bárókat, és a híres nyomdatulajdonos,Landerer Lajost. Utóbbi Terézváros mellett Józsefvárosban több száz embert mentett meg,3 de sokan

6

1 Debreczeni-Droppán Béla: A nagy pest-budai árvíz. In: Budapest 36. évf. 2013. 3. sz. 8–9.2 Trattner János: Jégszakadás és a Duna’ kiáradása Magyar Országban… Buda, 1838.3 Trattner i. m. 183. A megmentett embereket Landerer a Hatvani utcai Horváth-házban (ma: Kossuth Lajos u.

3.) található könyvnyomtató mûhelyében helyezte el, ott, ahol pontosan tíz évvel késõbb a Nemzeti dalt és a 12pontot nyomtatják.

köszönhették itt életüket Striss Ferenc józsefvárosi jegyzõnek, Molnár György pesti számvevõ tisztnekés Paulay Ferenc ügyvédnek is, akik saját pénzüket sem sajnálták, hogy megmentsék a bajba jutotta-kat.4 (Az árvíz idején érdemeket szerzõk közül helytállásukért késõbb huszonegyen kaptak díszpolgár-ságot.) Az élet és vagyon mentésében nagyon jelentõs részt vállalt a Pesten állomásozó katonaság is (el-sõsorban a hidásztanító osztály naszádjai, dereglyék, csónakok mentették az embereket).

Ebben a tragikus helyzetben azonban nemcsak hõsök születtek, hanem voltak, akik azt nyerészke-désre használták: a bajba jutottakat csak busás fizetségért szállították száraz területre. Ilyen árvízi me-nedékhelyekbõl több kisebb is volt Pesten. A legjelentõsebbek ezek közül a mai Szerviták tere volt, arajta álló templommal és kolostorral, a Teleki-család kétemeletes palotájával, valamint az evangéliku-sok temploma a mai Deák téren és a pesti ferences templom és rendház, amelynek terén az árvíz napjai-ban (ideiglenesen) vágóhíd is mûködött. A Józsefvárosból menekülõk legnagyobb részét – több ezerembert – a nem sokkal korábban felépült Ludoviceum épületében szállásolták el. E helyek mellett mégmajd minden belvárosi magánházba és középületbe fogadtak károsultakat, ezek közül említésre méltó-ak Károlyi György gróf palotája, a Károly kaszárnya (a korábbi Invalidus-ház) és a pesti Megyeháza,melyek még ma is állnak.

A Duna vízszintje március 14-én is tovább emelkedett és megindult a házak összedõlése. Ezen a na-pon a legtöbb földszintes józsefvárosi háznak már tetejéig ért a víz. Átfázva, étlen-szomjan, halálféle-lemmel várta mindenki a segítséget, amelyet viszont ha jött is, erõsen hátráltattak a már egyre több he-lyen magasodó épületromok. Ezek több helyen is gátként akadályozták a mentõcsónakokat abban, hogyeljussanak a megmentésükért hangosan könyörgõkig.5 (A vízen való közlekedést nehezítették még azárral együtt bezúduló hatalmas jégdarabok is.) Megrázóak a korabeli leírások, amelyek a mentés körül-ményeirõl, egy-egy tragédiáról részletesebben szólnak. Pl. a Rajzolatok c. lap egy megmenekültasszony elbeszélése nyomán leírja, hogy az asszony látta, ahogy egy ház ablakaiban tíz gyerek állt, mintaz orgonasípok és segítségért kiáltottak szüleikkel együtt. De az átázott épület egyszer csak rájuk sza-kadt és eltemette a népes családot („a hangok elnémultak, mintha sohasem lettek volna”). Az újságíró atörténet elbeszélése után a következõ megjegyzést teszi: „Ez a’Jó’sefvárosban történt, hol az ítélet igenigen nagy volt!”6

7

4 Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1838. márc. 28. 25. sz. 188.5 Debreczeni-Droppán i. m. 10–11.6 A’ Pesti ár. In: Rajzolatok 4. évf. 1838. márc. 22. 22. sz. 175.

Árvízi mentés a Józsefvárosban.(Franz Collar fametszete, 1838. – Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)

Mentõcsónakok Józsefvárosban

Az egykorú leírásokból az is kiderül, hogy már a „nagy árvíz” második napján, március 14-én – amitaz egyik lap tudósítása siralomnapnak nevezett7 – a legtöbb mentést végzõ tudatosan nem a Belváros-ba, hanem a külvárosokba, köztük a Józsefvárosba ment segíteni, ahol nem a vagyon-, hanem az ember-élet múlt a gyors érkezésen. Wesselényi, aki élen járt a józsefvárosi lakosok mentésében is, a követke-zõket írta naplójában: „A József- és Stáció-utcákban [ma: Baross utca] harsogott a segélyért kiáltók lár-mája, ide siettünk; sokat volt szerencsénk megmenteni. Már ekkor [ti. március 14-én] kezdettek a házakomlani és düledezni. Ezeknek ropogása, zuhanása, a vizek között emelkedõ porfellegek, a rémítõ sikol-tás, sírás, ordítás, borzasztó képét mutatta a dúló enyészetnek.”8 Az „árvízi hajós” sok ember életétmegmentette, elbeszélése szerint a Múzeum, a Pacsirta [ma: Ötpacsirta], a Tavasz [ma: József utca,Krúdy utca, Reviczky utca], a Városmajor [ma: Bródy Sándor utca], az Õsz [ma: Szentkirályi], a Vad-kecske [ma: Horánszky utca] és a Gyöngytyúk [ma: Gyulai Pál utca] utcákból. Az árvíz tetõzéséneknapjánál, március 15-én ezt olvashatjuk naplójában: „Az Üllõi-útra menve s onnan balra a Serfõzõ-ut-cán [ma: József körút Baross utca és Üllõi út közötti szakasza] be, a József-várost majdnem egészen le-tarolva találtam, még sokat találtunk utolsó inség és veszély közt küszködve s többízben vittünk meg-mentetteket a Ludoviceumhoz.”9 A mentést nehezítette, hogy a folyó által elragadott kapuk, deszkák,fák és az „utca szélességû” jégtáblák feltorlódása sok helyen megakadályozta, hogy a hajók eljussanaka segélyért kiáltókhoz. Az egyik szemtanú néhány héttel a veszedelem után erre így emlékezett: „A’Jó-zsef és Ferenczvárosi egyházak’ tája körül ’s az ott fekvõ számos sikátorokban még az utszameneteketsem lehetett jól megösmerni! ’s a’ (volt) utszatéreken máskép nem lehete elõhaladni, mint faldüledék,gerendák, töredezett bútorok, szétzúzott ajtók, ablakrámák, földön fekvõ háztetõk ’stb. felett bajosan át-mászkálva.”10

Az elkeseredettség valamelyest csökkent, amikor István fõherceg, a Budán székelõ József nádor fia– nyilvánvalóan édesapja utasítására – élelmiszerrel megrakodva átkelt a Dunán és megérkezett Pestre.A nádornak azonban nem ez volt az egyetlen gyors segítséget nyújtó lépése. Mivel a mentésre mindenhõsiességgel együtt is egyfajta fejetlenség volt jellemzõ, a nádor, aki maga is 36 szobát megnyitott a bu-dai várban az árvíz elõl menekülõk számára, március 14-én Lónyay János (1796–1859) helytartóságitanácsost, Bihar megye fõispáni helytartóját, – a késõbbi miniszterelnök Lónyay Menyhért édesapját –árvízi királyi biztossá nevezte ki, azzal a feladattal, hogy szervezze meg a lakosság mentését és elhelye-zését, valamint a város élelmiszerellátását. Emellett pedig a városi hatóságot rögtönítélõ hatalommalruházta fel, hogy biztosítsa a köz- és vagyonbiztonságot.11

Az árvíz tetõzése

Az árvíz 1838. március 15-én (tehát napra pontosan tíz évvel az 1848-as forradalom elõtt) tetõzött. Enap reggelén a már idézett Trattner János a következõket jegyezte le: „Még most sincs szabadulás! a’víz még most is olly nagy mint tegnap, sõtt még valamivel nagyobb. De még ez legkissebb volna, de a’mit külvárosokrúl hallunk legerõsebb szívet is megrendíti. Szegényeknek rettenetes éjszakájok volt.Ferencz várossa majd egészen megsemmísítetett, Jó’sef város, és Terézia városnak méljebben fekvõ tá-jéka is nagyobb részint.”12 A következõ nap ezt írta: „Ludoviceumba, mondják, hogy több hat ezer em-bernél összetódúlva van. Jó’sef városból sokan a’homok halmokra vették magokat, de mint hogy tegnapolly tetemessen áradott a’víz, kõbányába futottak.”13 A vízszint március idusának délutánján és estéjénis tovább nõtt, mígnem tizenegy órakor 29 láb 4 hüvelyk, 9 vonással (929 cm) tetõzött, amely jóvalmeghaladta az addigi legnagyobb, 1775. évi vízállást. (A dunai vízmérce zéró pontját késõbb egy mé-terrel lejjebb vitték, így a mai számítás szerint az 1838-as árvízszint 1029 cm magasságig ért, tehát 138cm-rel haladta meg a mostani, 2013. júniusi jégmentes rekordot.) Ez Józsefvárosban az egykorú leírá-sok szerint azt jelentette, hogy a víz magassága pl. a józsefvárosi plébániatemplomban 5 láb 3 hüvelyk(163 cm) volt, a Rókus-kápolnában pedig ezt a szintet is jócskán meghaladta.14

8

7 A’ Pesti nagy árvíz. In: Rajzolatok 4. évf. 1838. márc. 22. 22. sz. 173.8 Báró Wesselényi Miklós: „Az árvízi hajós” naplója. Sajtó alá rend. és kiad. Dr. Rubinyi Mózes. Bp., 1938. 20.9 Báró Wesselényi i. m. 28. „Az árvízi hajós” ezek után egy õt nagyon megrázó Práter utcai mentésrõl ír (ld. uo.).

10 1838. április 25-én kelt visszaemlékezés Albach Szaniszló után. In: Magyar Hazai Vándor 1839. 54.11 Debreczeni-Droppán i. m. 11.12 Trattner i. m. 52.13 Trattner i. m. 69.14 Albach i. m. 58.

Ez az óriási víznyomás aztán már kimoz-dította helyérõl a Csepel-szigetnél álló jég-torlaszt és így március 16-án már elkezdõd-hetett az apadás. A változást jelezte, hogy17-én már gõzhajó is járt Pest és Buda kö-zött, a következõ napon pedig a Duna vissza-tért a medrébe. A folyó ezután a fõváros alattitelepüléseket öntötte el.

Józsefváros romokbanAz árvízrõl szóló egykorú tudósításokból

és az ár levonulta utáni pontos kárfelmérés-bõl tudjuk, hogy milyen szörnyû károkatokozott a Duna kiöntése. Pesten összesen2281 ház dõlt össze, ebbõl a legtöbb épület,szám szerint 891 Józsefvárosban vált rom-halmazzá. (Ferencvárosban fele ennyi házsemmisült meg, de ott ez az épületek 83%-át jelentette!) További 115 ház került a „nagyon megsértett”kategóriába és az 1255 józsefvárosi épületbõl mindössze 249-rõl volt elmondható, hogy az árvíz után iserõsen állt. Ez azt jelentette, hogy ha csak az összedõlt házakat számoljuk, Józsefváros 71%-a vált rom-má. Az ingóságokban keletkezett kár felbecsülhetetlen volt. Ennél azonban még fájdalmasabb volt,hogy sokan az árvíz áldozatává váltak. Leginkább gyerekek, öregek és betegek voltak közöttük. A ha-lottak számát eleinte 153-ra tették, amibõl 151 emberélet Pestre jutott. Késõbb ezt 136 fõre módosítot-ták, végül 122 embert nyilvánítottak hivatalosan az árvíz következtében elhunytnak. Ez azonban csak avízbe fulladtak és a házak romjai alá temetettekre vonatkozott, azokra nem, akik (akár hetekkel) késõbbhaltak bele sérüléseikbe vagy a jeges vízben való meghûlés következtében. Ebbõl a szempontból beszé-des az a statisztikai szám, mely szerint Pesten 1838 márciusában összesen 438-an hunytak el. Termé-szetesen ebben benne van az árvíz elõtt elhunytak száma és azokéi is, akik az áradás után, de nem annakkövetkeztében haltak meg. Viszont nincsenek benne pl. az áprilisi „árvízi” halottak, és azok sem, akik

9

Árvíztábla a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén(Dabasi András felvétele)

A józsefvárosi Német utca részlete az árvíz után(Carl Klette-Georg Scheth kõnyomata, 1838. – Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)

valamilyen oknál fogva nem kerültek bejelentésre. Ezek alapján összességében 200 körülire becsülhet-jük az árvíz áldozatainak számát. Bár nem készült a halottakat illetõen olyan statisztika, amely városré-szek szerinti bontásban mutatta volna az emberéletben okozott kárt, a pusztulás mértékébõl arra követ-keztethetünk, hogy az árvíz valószínûleg Józsefvárosban követelte a legtöbb életet. Emellett 30 ezerember vált egyszerre koldussá,15 lett mindene oda.

A pusztulásról az Ismertetõ c. lap március 18-i számában a következõket olvashatjuk: „Jósefváros-ban a’ víz méginkább kegyetlenkedett, ugy hogy a’ mint mondják, mert még ma is nagy része víz alattfekszik, ferencz várossal (sic!) együtt egészen elsepertetett., ’s alig áll itt ott néhány ház. Jósefvárosbana’város’korháza Rókusnál szinte szörnyen szenvedett és majd az elsõ emeletig vizben állott, ugyhogy a’betegek összetömve a’ végveszélynek vannak maig kitéve.”16 A már többször idézett Trattner János Jó-zsefváros árvíz utáni helyzetét így összegezte: „A’Jó’sefvárosban a’Kerepesi út és Statio útsza [ma: Ba-ross utca] közt, igen sok ház sülyedt le, és több nagyobb megsértetett, a’Zerge útsza [ma: Horánszky ut-ca] (a’ Rákosiék közelében) környékével együtt egészen omladékban feküdt, ’s innen az egészJó’sefvárosban a’ Baromvásár- [ma: Népszínház utca], Fuvaros [ma: Kis Fuvaros utca, Nagy Fuvarosutca] és Koszorú útszáig, mellyek az árvíz határait tették, és hol szinte több ház rogyott le, nem leheteegyebet látni, omladékdomboknál, és csak ritkaság volt egyes álló ház. A’Gólya [ma: Bókay János utca]útsza felsõ, és Óriási [ma: Leonardo da Vinci] útsza alsó során, a’ Rontó [ma: Nagy Templom]útszában a Futó útszának belsõ részében, a’ Zsák- [ma: Vajdahunyad utca], Türedelem-[ma: Kisfaludyutca], Nap- és Prater útszákban egy egész házat sem lehetett látni, és a’ mellyik állott is, nagyon megvolt rongálva, kivévén néhány ép házat, a’ Statio útsza és Üllõi út végén, és némelly más helyeken.Öszvesen ezen külvárosban, mely 1250 házon felyûl számlált, majd 900 dõlt be, százon felyûl (ezek közta’ Nemzeti Museum és a’ Rókus temploma is) nagyon megsértetett, és 250 sem vala veszedelem nélkûllakható.”17 Trattner mûvében így summázta Józsefváros pusztulását: „Jó’sef városba bizonyosan nemtöbb mint egy negyed része maradt meg, és ezek is többnyire dûllõfélbe vannak (ti. a házak), csak itt ottlátni egy egészen ép házat.”18 A Nemzeti Múzeum Józsefváros szélén lévõ épületében majd egy méte-res víz állt az árvíz tetõzésekor. A gyûjteményeket a Múzeum tisztségviselõinek és az azt õrzõ katona-ságnak köszönhetõen sikerült megmenteni. A régi múzeumépület azonban olyan állapotba került, hogyaz árvíz után ki kellett üríteni. A Múzeum kincseit az új, ma is álló palota felépüléséig (1846-ig) aLudoviceum épületében õrizték.19

Megkezdõdik az újjáépítésA Budapesten minden idõk legnagyobb árvízszintjével tetõzõ Duna, mint fentebb említettük, 1838.

március 16-án kezdett el apadni, néhány nap múlva pedig visszatért medrébe. Az árvíz tanulságait a vá-rosvezetés és a szakmai körök hamar levonták. A legfontosabb lépés, amire gyorsan sor került, az újépítési szabályzat kiadása volt.20 Józsefvárosban ma is áll néhány olyan ház, amelyet már ennek elõírá-sai alapján építettek.

Természetesen azonnal megkezdõdött az árvízkárosultak megsegítése is. Ez kezdetben – már az ár-víz napjaiban – fõként élelmiszersegélyek küldését és szétosztását jelentette. Késõbb az ország mindenrészébõl, sõt Európa több országából – elsõsorban persze Bécsbõl és Ausztria más városaiból – érkez-tek pénzadományok, melyeket egy köztiszteletben álló férfiakból összeállított bizottság kezelt. A segé-lyezés tehát 175 éve is szervezetten folyt, melyben különösen nagy hangsúlyt kapott a különbözõ mes-terséget ûzõ károsultak megsegítése.

Az árvíz levonulása után azonnal elkezdõdött az újjáépítés. A Budán székelõ József nádor ebbendöntõ – ösztönzõ és irányító – szerepet játszott. A lakosság eleinte nem hitte, hogy a romos városból le-het még valaha szép fõváros. Ennek ellenére a következõ évtized egy addig soha nem látott felvirágzásthozott Pest és benne Józsefváros életében. A változást jól mutatja, hogy a „nagy árvíz” után néhány év-vel a Pestet is felkeresõ híres dán meseírót, Andersent már lenyûgözte a pezsgõ és gyönyörû palotákkalbüszkélkedõ – Fõnixként feltámadó – magyar fõváros.

Debreczeni-Droppán Béla

10

15 Rémítõ vízáradás. In: Regélõ 1838. márc. 22. 22–13. sz. 175.16 Vizözön. In: Ismertetõ 1838. márc. 18. 22–13. sz. 126.17 Trattner i. m. 158.18 Trattner i. m. 90.19 Bõvebben ld. Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum az 1838-as árvízben. In: www.

magyarmuzeumok.hu/kiallitas/1252_a_magyar_nemzeti_muzeum_az_1838-as_arvizben20 Közönséges Épitési rendszabás szabad királyi Pest városára nézve. Pest, 1839. Ld. még Somogyi Miklós: Az

árvíz hatása Pest építésügyére. In: „Jégszakadás és Duna’ kiáradása” Pest-Buda 1838. Kiállítási katalógus.Bp., 1988. 24–26.

Emlékezés Nádler Róbertre,a fõváros mûvészi krónikására

Nádler Róbert 155 éve, 1858. április 22-énszületett. „Én szerencsének tartom, hogy Budán,a Krisztinavárosban születtem, mégpedig egy vil-lában, kertek közt, közel a szabad természethez, abudai hegyekhez. Ily miliõben az ember, anélkülhogy tudná, oly tapasztalatokat szerez, önkénte-lenül megszereti a természetet, ami aztán kihat azegész életére. Emlékszem például, milyen örö-münk volt, amikor egy rajzórán azt rajzoltuk, amiodakint szinte az ölünkbe hullott. Almát, szép, ke-rek, piros almát. Az ilyen gyermekévek egészenmás gyermekévek, mint azok, ahol a gyerek a ter-mészetet csak vonatablakból, könyvekbõl, abszt-rakt fogalmakból ismeri meg, s nem közvetlenül.Ezt csak azért mondom, hogy mint kis diák min-den idõmet rajzra fordítottam” – emlékezettgyermekéveire a Mûvészetnek adott interjújábanaz ötvenhárom éves festõ 1911-ben.

A ma kevéssé számon tartott kiváló festõ- ésiparmûvész, mûvészpedagógus építészeti pályárakészült. A müncheni, majd a bécsi mûszaki fõis-kolán tanult, de az osztrák fõvárosban már a kép-zõmûvészeti akadémiát is látogatta, érdeklõdéseerõteljesen a festészet felé fordult. Diplomájamegszerzése után Ybl Miklós építészeti irodájá-ban kezdett dolgozni és iparmûvészeti pályázatokon vett részt. Festészeti tanulmányait Székely Berta-lannál folytatta, majd két esztendõn át Emil Schindler tanítványaként a tájképfestészet mesterfogásaitsajátította el. Hosszabb tanulmányutakat tett Olaszországban, Dél-Tirolban, Bajorországban, Francia-országban és Egyiptomban is.

Nádler Róbert igen jelentõs szerepet játszott a magyar mûvészi rajzoktatás megreformálásában, kor-szerûvé tételében és az elemi és középiskolai rajztanítás tanrendi bevezetésében. 1889-ben meghívástkapott az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzõ egyik tanszékének vezetésére.1915-tõl az vezetõje 1917-ig, a Mûegyetemen pedig az tanította.

Az 1900-as Párizsi Világkiállításon jött rá, hogy a rajzoktatás csupán fõiskolai fokon mit sem ér, szé-lesebb alapokra kell helyezni, reformokra van szükség. Ekkor indult országos jelentõségû munkássága.Rajzoktatási metódusában az addigi másoltatás helyett az önállóságra helyezte a hangsúlyt, a természetés képzelet alapján való rajzolásra-festésre ösztönözte tanítványait. Ez a rajzoktatás forradalmát jelen-tette, ennek élharcosa lett. Újító eszméi, elképzelései a hivatalos kulturális kormányzat részérõl is tá-mogatásra találtak. Számos külföldi útján ismerkedett a legfrissebb nemzetközi módszerekkel, eredmé-nyekkel, amelyeket itthon propagált. Kongresszusokon, zsûrikben vett részt, elõadásokat tartott, a rajz-tanítás ügyét koordinálta az országban. Munkája eredményeként 1915-ben az iskolai rajz a „normáltanmenet” része lett.

Nádler festészete akadémikus jellegû. Mûvészetében nem tartozott az újítók, az avantgárd alkotókközé, de értékes életmûvet hozott létre. Alkotásai többnyire kisméretûek, nagyrészt táblára, erõsen hígí-tott olajjal festett tájképek, csendélet-szerû festmények az Emil Schindlertõl elsajátított osztrák tájkép-festészet sajátos, „hangulati impresszionizmusának” stílusában. „Képeim nagy részének a szujet-i azoka helyek, ahol megfordultam. Egy részük magyar földrõl, a Balaton, Szolnok mellõl való, másrészükOlaszország, Dalmácia, Dél-Franciaország, a Földközi-tenger s legutóbb Tunisz vidékérõl” – nyilat-kozta a Mûvészet folyóiratnak 1911-ben. Kiválóak a XIX. század utolsó éveiben, itáliai útjain, fõképpVelencében született városképei, hajós-vitorlás festményei, akvarelljei. Nyaranta sokat tartózkodott aBalatonon, és számos kisméretû képén örökítette meg a nyári tó világát. Balatoni alkotásai Egry Józsefcsodálatos mûvészetének elõképei.

11

Munkássága viszont igen jelentõs néprajzi, hon- és népismereti szempontból. Mûvészi pályáját méghuszonévesen veduta festõként kezdte. Részt vett a Budapest fõváros által a városi látképekre kitûzöttpályázaton és meg is nyerte az elsõ díjat. Ekkor festette meg a fõváros rendelésére az 1885. évi országoskiállítás korzóját, a Bomba teret (a mai Batthyány tér), a Vámház téri Vásárcsarnok épületét és a budaivárkastély hátsó oldalát. Munkáiban kiválóan tudta kamatoztatni építészeti ismereteit is. Ezek az alko-tásai nemcsak egy ígéretes tehetség elsõ mûvészi remeklései, de fontos várostörténeti források is (l. hát-só borítón).

De Nádler nemcsak a fõváros mûvészi krónikása. Hazai utazásai során felfedezte a falusi táj népét, akilencszázas évek végén a Dráva menti Dél-Somogyot, mindenekelõtt Drávasztárát. A dél-dunántúli,ormánsági és a sokác viseleten keresztül találta meg az utat a magyar népmûvészethez. A szolnoki mû-vésztelepen együtt festett barátaival, Deák-Ébner Lajossal, Vágó Pállal, Aggházy Gyulával, BihariSándorral, de nem vált az alföldi iskola tagjává.

Mint iparmûvész is szívesen fordult a magyar népi formavilág felé és ebben az úttörõk közé tarto-zott. Éles szemmel látta meg a magyar népmûvészetben a keleties elemeket. Nemcsak maga alkalmaztaa magyar motívumokat, hanem a tanításba is belevonta a népmûvészetet, s ezzel hosszú idõre utat muta-tott a magyar iparmûvészet fejlõdésének. Az órái anyagába már a század elején bekerültek a magyarnemzeti motívumok, sõt a népmûvészetet igyekezett bekapcsolni a képzõmûvészetbe is.

Nádler Róbert életében számos fontos poszt betöltésére kapott lehetõséget, amelyekben maradandótalkotott. Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el: Ráth-díj, Esterházy-díj még az 1880-as,’90-es években, majd az 1920-as években sorozatban jelentõs mûvészeti díjak: Állami Vízfestmény-díj, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestõk Egyesületének díja (kétszer is megkapta), a fõváros akvarelldíja. 1925-ben nagy állami aranyérmet kapott. A Magyar Képzõmûvészek Egyesületének több évig voltaz elnöke. A hetvenéves mûvész munkásságát gyûjteményes kiállításon mutathatta be a Mûcsarnokban.

A magas életkort megélt alkotó, gazdag életmûvet hagyva maga után nyolcvanévesen, 1938. június7-én hunyt el Budapesten.

Vasvári Zoltán

12

Balatoni táj (Kieselbach Galéria)

Petri Mór emlékezeteSzázötven éve született Szilágy vármegye monográfusa

Ahol Petri Mór nevét megemlítik – így irodalmi éséletrajzi lexikonokban – mint tanárt, írót, költõt, törté-nészt, esetleg lapszerkesztõt tartják számon, megemlítve,hogy õ készítette el, írta meg az egykori Szilágy várme-gye monográfiáját. Tegyük hozzá, hogy 6, ugyancsak ter-jedelmes kötetben. Mindezen nehéz fennakadni, hiszenmint élete folyásának itt következõ rövid áttekintése so-rán látni fogjuk, hosszú éveket szentelt a tanári hivatás-nak, írt történelmi munkát, s kerültek ki tolla alól verses-kötetek is, noha poétaként kifejtett alkotó tevékenységé-nek minõsége meg sem közelítette Ady Endréét, akit vi-szont irodalomra tanított a zilahi gimnáziumban. Ténytovábbá, hogy lapszerkesztéssel is foglalkozott. Ám, hafeltennénk a kérdést, hogy mégis mi az, ami a legmara-dandóbbnak bizonyult Petri Mór élete munkájából, akkoralighanem az említett, grandiózus vármegye monográfiá-ját sorolnánk az elsõ helyre. Azt ugyan nem állítjuk,hogy más, említett tevékenységeit megelõzve, minde-nekelõtt helytörténész lett volna. Szilágy vármegye részletes ismertetése terén azonban mindenkit meg-elõzött, s az úttörõnek kijáró dicsõség így aligha vonható meg tõle. Ez pedig mindenképpen indokolttáteszi, hogyha máskor nem is, legalább születésének kerek évfordulóján felidézzük a múló idõben las-san-lassan feledésbe veszõ alakját.

Petri Mór százötven évvel ezelõtt, 1863. július 11-én született, az ebben az idõben még Szilágy, ké-sõbb azonban már Szatmár vármegyéhez tartozó Tasnádszarvadon. Atyja, hollómezei Petri (korábbanPetrikás) László földbirtokos, egykori 1848–49-es honvéd, édesanyja Gúthy Teréz volt. E reformátusnemesi családban Móron, az egyetlen fiún kívül még öt nõvérét nevelték a szülõk. Ennek pedig azértvan jelentõsége, mert anyja kívánságára neki, az egyetlen fiúnak kellett leánytestvéreit férjhez adnia. Kitudja, talán ebben az utóbb említett tényben kereshetõ annak oka, hogy õ maga, noha hosszú életet,összesen 82 évet élt, mindvégig nõtlen maradt.

Gimnáziumi tanulmányainak magánúton vágott neki,ám az elsõ évet követõen a lakóhelyéhez közeli Zilah vá-ros református kollégiumába került. Itt tett érettségi vizs-gát 1881-ben, majd a pesti egyetemre járt, ahol egészen1886-ig természet- és mennyiségtani tárgyakat tanult.Csak ekkor, több évi kitérõ után váltott a humán tárgyak-ra, s ettõl kezdve magyart, latint, nyelvészetet, irodalom-és mûvészettörténetet, meg esztétika elõadásokat hallga-tott. Végül 1889-ben szerezte meg tanári oklevelét, s1894-ben avatták bölcsészdoktorrá.

Az erdélyi református egyházkerület 1889-ben meg-választotta rendes tanárnak, méghozzá volt iskolájábaZilahra. Feladatait itt oly sikeresen látta el, hogy már1894-ben kinevezték Szilágy vármegye tanfelügyelõjé-vé. Közben 1889–94 között a Zilahon megjelenõ Szilágycímû hetilapot is szerkesztette. Idejébe az is belefért,hogy 1903-ban, amikor Kolozsváron megjelent BáróWesselényi Miklós és munkái címû mûve, Németország-ban, 1904-ben pedig Romániában tegyen tanulmány uta-kat.

1905-tõl a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtisztviselõje, 1907–1922 között pedig Pest vármegye tan-felügyelõje volt. Utolsó két aktív évét (1922–24) ismét a

13

minisztériumban töltötte, majd nyugalomba vonult. Irodalmi munkásságának köszönhetõen, ugyanistöbb verseskötete látott napvilágot, tagja lett az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a Petõfi Társaságnak,1929–34 között a Petõfi-ház igazgatója is volt.

Szilágy vármegye monográfiája címû mûvének 1901-ben megjelent elsõ kötetéhez elõszót írt,amelyben kifejtette, hogy az 1896-os millenniumi év, Magyarország fennállásának ezredéves évfordu-lója volt az az esemény, amely az ország vármegyéit saját monográfiáik megíratására ösztönözte. Maiszóval élve az „ötletgazda” Tolna vármegye volt, amely át- iratot intézett az ország vármegyéihez, java-solva, hogy a jeles alkalom „fényének emeléséhez” járuljanak hozzá azzal, hogy ki-ki megíratja a magamegyei monográfiáját. Szilágy vármegye közgyûlése – amint Petri írja – már 1883-ban „magáévá tette”a gondolatot, s ezzel döntés is született a nem kis anyagi áldozattal járó feladat megvalósítására. Meg-bízták Bölöny Sándort a monográfia megírására, aki késõbb visszalépett, majd Szikszai Lajos alispánPetrit kérte fel annak elkészítésére. Õ pedig nekilátott, s mint az elõszóban írta „Hány levéltárt kutattamát? Ezeknek csak puszta felsorolása lapokra terjedne. A munkámban elõforduló jegyzetek számolnak beróluk. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy beutaztam az egész vármegyét: egyházak, községek,magánosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtetett, valamennyit átkutattam, mint szintén föl-kerestem a vármegye határain kívül levõ mindama levéltárakat, amelyekben csak valami adatot véltemfölfedezni…”

Az 1901-ben megjelent elsõ kötet 815 nagyalakú oldalon, huszonöt fejezetre osztva Szilágy várme-gye általános történetével foglalkozik. A még ugyanebben az évben napvilágot látott második kötet aváraknak, Aranyos, Cseh, Hadad, Kövesd, Somlyó, Valkó, Kraszna, s uraiknak, a Bánffy, Báthory,Drágfi, stb. birtokos családoknak, valamint Zilah város történetét veszi sorra. Az 1902-ben kiadott har-madik és negyedik kötetek Szilágy vármegye községeinek, több mint ötszáznak a történetét ismertetik.Végül az ezt követõ ötödik és hatodik kötetek a birokosok és családok (2592 család) történetét adják elõABC sorrendben, elõbbi A-tól K-ig, míg az 1904-es megjelenésû utolsó, L-tõl Z-ig. E hatodik kötet utó-szóval zárul, természetesen megköszönve itt mindazok segítségét, akik nélkül több ezer oldalas nagymunkáját bevégezni nem tudta volna.

Petri Mór a Szilágy vármegye monográfiájának megjelenését követõen még több mint négy évtize-det élt, ám helytörténeti szempontból már semmi érdemeset nem alkotott. Budapesten, hunyt el, 1945.március 2-án.

Polgárdy Géza

Id. Szinnyei József halálának100. évfordulójára

Magyarország egyik legnagyobb bibliográfusa, hírlaptudósa,a Magyar írók élete és munkái címû lexikon szerzõje, az Orszá-gos Széchényi Könyvtár Hírlaptárának megalapítója, SzinnyeiJózsef száz esztendeje hunyt el. Emlékét életének rövid bemuta-tásával idézzük fel.

1830. március 18-án született Révkomáromban. SzüleiFerber Alajos és Hikker Julianna voltak, így születési neveFerber József volt.1 Ötévesen veszítette el édesapját, majd egyévvel késõbb édesanyját is.2 Ezután három nõvérével apai nagy-nénjéhez került, s Feichtmayer János tímármester lett a gyám-juk. 1845-ben nagynénjük is elhunyt, ekkor a gyámfelügyeletetsógora, Amtmann János vállalta el.3

Fiatal korában filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott. Ne-vét 1848-ban változtatta hazafias felbuzdulásból FerberrõlSzinnyeire. Október 21-én belépett a Komáromban állomásozó

14

1 Gyurcsó Júlia: Idõsb Szinnyei József bibliográfia. ELTE, Bp., 2011. I. kötet, 6.2 Szinnyei József, id.: Egy polgártemetés 1835-ben. Ziegler, Komárom, 1886.3 Szinnyei József, id.: A Timár ház. Naplójegyzetek, 1835–1848. Spitzer, Komárom, 1889.

18. zászlóaljhoz. Közkatonából 1849. augusztus 29-ére fõhadnagyi rangig emelkedett. Szolgálatát vé-gig Komáromban látta el. Az október 3-ai fegyverletétel után Beöthy Zsigmond ügyvédi irodájábandolgozott gyakornokként. Miután örökségéhez hozzájutott, abbahagyta tanulmányait, s 1853 tavaszáig,Gancsházi Gancs Klementinával kötött házasságáig csak a szórakozásnak élt. 1854-tõl Pozsonybandolgozott, mint ügyvédi irodai alkalmazott, majd 1864-tõl 1872-ig a Hungária Biztosító Társaság fog-lalkoztatta. Hely- és hírlaptörténeti írásai 1861-tõl kezdve jelentek meg. A könyveket már diákkorábangyûjtötte, szenvedélyét késõbb a színlapokra, gyászjelentésekre, kéziratokra és a hírlapokra is kiterjesz-tette.4 Gyûjtése nemcsak saját céljait szolgálta, hosszú élete során számos közgyûjteményt gyarapítottajándékaival.5 1869-tõl rendszeresen jelentek meg a magyarországi hírlapokat bemutató közleményei aVasárnapi Újságban, egészen 1894-ig. 1895-tõl 1905-ig a Magyar Könyvszemle mellékletként adta eze-ket közre.6

1869-ben a Hungária Biztosító fuzionált a Nemzeti Biztosító Társasággal, ezért Szinnyei Pestre köl-tözött családjával együtt. A vállalat 1872-ben csõdbe ment, s az akkor már rendszeresen publikálóSzinnyeit kinevezték az Egyetemi Könyvtár alkönyvtárnokává. 1875-ben ideiglenes elsõ könyvtárõrré,azaz az igazgató utáni legfontosabb pozícióba nevezték ki, melyet 1879-ben véglegesítettek.7 A napikönyvtári feladatok elvégzése mellett kezdett el foglalkozni egy életrajzi lexikon összeállításának gon-dolatával. Tervét 1877-ben tette közzé a Magyar Könyvszemlében, azonban egyelõre nem talált semmecénást, sem kiadót hozzá.8

1880-ban „Alapítsunk hírlapkönyvtárakat!” címmel programadó cikket jelentetett meg A Hon címûfolyóiratban.9 Írásában egy országos hírlapkönyvtár felállítását szorgalmazta, s elképzeléseinek óriásivisszhangja volt.10 Trefort Ágoston közoktatási miniszter 1884. július 2-án rendelte el az Országos Hír-lapkönyvtár felállítását.11 Helyét a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárában jelöl-ték ki. Megalapítása európai léptékkel is jelentõs volt, mert a Bibliotheque Nationalon és a BritishLibraryn kívül nem sok könyvtár rendelkezett hírlapgyûjteménnyel.12 Vezetésével és felállításávalSzinnyei Józsefet bízták meg.13 A feladatot csak félállásban látta el, munkaideje másik részét az Egye-temi Könyvtárban töltötte továbbra is. Ez a helyzet csak 1888-ban változott meg, amikor teljes munka-idõben, õri minõségben áthelyezték a Magyar Nemzeti Múzeumba.14 Ezzel egy idõben az önállókéntindult hírlapkönyvtárat a Széchényi Könyvtár osztályai közé sorolták be. Ez lett a könyvtár negyedikosztálya a kézirattár, a nyomtatványtár és a levéltár mellett.15 A Hírlaptár napjainkban már nem önálló,hanem a törzsgyûjtemény részét képezi, de állománya máig együtt van, kiszolgálása is önálló olvasóte-remben történik.16 A hírlapok méltó könyvtári kezelésének magyarországi megteremtését méltán ne-vezhetjük idõsebb Szinnyei József egyik fõ mûvének. Noha a kezdetektõl õ vezette de facto, a tár igaz-gatóõrévé csak 1901-ben nevezték ki, osztályigazgatóvá pedig 1910-ben. Rangja elnevezésétõl függet-lenül összesen huszonöt évig állt a Hírlaptár élén.17

Szervezõi tehetségét és tudományos munkáját többször jutalmazták. A kereskedelmi miniszter1896. augusztus 21-én az országos millenniumi kiállítás közmûvelõdési csoportjának zsûritagjává ne-

15

4 Kocsy Anikó: Hírlaptárolni pedig muszáj. Könyv, könyvtár, könyvtáros. 2005. 3. sz. 31.5 Az Országos Széchényi Könyvtárnak számos hírlapot, színlapot és további aprónyomtatványt adományozott.

Vö. Kocsy Anikó: Id. Szinnyei József „hírlapkönyvtára”. In: Gyûjtõk és gyûjtemények: a Nemzeti Könyvtárgyûjteményes kincsei és történetük. Szerk.: Boka László és Ferenczyné Wendelin Lídia. OSZK-Kossuth, Bp.,2009. 104–115. A más közgyûjteményekbe került ajándékaival kapcsolatban vö. Gyurcsó i. m.

6 Gyurcsó i. m. 8.7 Gyurcsó i. m. 9–10.8 Szinnyei József, id.: Egy „Magyar írók névtárá”-nak terve. Magyar Könyvszemle. 1877. 6. sz. 353–371.9 Szinnyei József, id.: Alapítsunk hírlap-könyvtárakat! A Hon 1880. október 16. 6.

10 Goriupp Alisz: A Magyar Nemzeti Múzeum hírlaposztálya fennállásának elsõ félszázadában, 1884-1934. Bp.,1934.

11 Dezsényi Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára (Fennállásának hetvenötödik évfordulója elé). In:Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve, 1957. Bp., 1958. 87.

12 Kocsy i. m. 34.13 Kereszty István: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának hírlaposztálya. Magyar Könyvszemle. 1895. 3. sz.

235–249.14 Gyurcsó i. m. 13.15 Dezsényi i. m. 87.16 Kocsy i. m. 39.17 Gyurcsó i. m. 15.

vezte ki, s munkájáért 1897-ben miniszteriköszönetben részesült.18 TevékenységétFerenc József is elismerte, s még ebben azévben királyi tanácsosi címmel jutalmaz-ta.19 1899. május 5-én a Magyar Tudomá-nyos Akadémia levelezõ tagjai közé vá-lasztotta. Székfoglaló beszédét 1901. októ-ber 7-én tartotta meg, benne Sándor István(1750–1815) bibliográfusnak állított emlé-ket.20 Az Akadémia mellett más tudomá-nyos testületben is tevékenykedett. A Ma-gyar Történelmi Társulatnak egyik alapí-tója volt, s 1878. december 5-étõl haláláigaz igazgatóválasztmány tagja is, miként aMagyar Heraldikai és Genealógiai Társa-

ságnak is, annak 1883-as alapításától. 1902-ben az 1848–49-es Honvéd Egyletek Országos KözpontiBizottsága rendes, 1905-ben a Komárom Vármegyei és Városi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli, majd1908-ban a Petõfi Társaság szintén tiszteletbeli tagjának választotta.21

1889-ben, több sikertelen kísérlet után az Akadémia végre elfogadta pályázatát életrajzi lexikonánakelkészítéséhez. Biztosították az anyagi feltételeket megírásához és kiadásához.22 1890. január 12-énnapvilágot látott a Magyar írók élete és munkái címû bibliográfia elsõ kötetének elsõ füzete. A lexikontSzinnyei összesen tizennégy kötetesre tervezte. A monumentális alkotáson közel negyed évszázadigdolgozott, s megfeszített munkája csaknem teljes sikerrel járt. Az utolsó kötet utolsó füzetén dolgozott– éppen Zichy Antal életrajzát fejezte be – mikor 1913. augusztus 1-jén betegsége ágynak döntötte,majd augusztus 9-én, délelõtt 10 órakor elhunyt.23 Mûve befejezésével fiát, Szinnyei Ferencet bíztameg az Akadémia, aki apja jegyzetei alapján 1914. május 31-én készült el az utolsó életrajzzal.24

Az elkészült életrajzi lexikon napjainkig használatos. 1980–81-ben a Magyar Könyvkiadók ésKönyvterjesztõk Egyesülete újra közreadta hasonmás kiadásként, majd az Arcanum Adatbázis Kft.2000-ben CD-romon is kiadta. A lexikon nemcsak használatban maradt, hanem egyenesen „aSzinnyeiként” fogalommá vált, máig megõrizve a nagyszerû könyvtáros-bibliográfus emlékét. Így aHírlapkönyvtár megteremtése mellett joggal nevezzük híres bibliográfiáját Szinnyei József élete másikfõ mûvének.

Szõts Zoltán Oszkár

Emlékezés Seprõdi Jánosra,halálának 90 éves évfordulóján

Seprõdi János a magyar népzenekutatás egyik erdélyi úttörõje volt. Méltó folytatója annak a nagyértékû fonográffal történt dallam- és dalgyûjtésnek, amelyet Vikár Béla indított el, és folytatott a XIX.század végén. Seprõdi János Bartókot és Kodályt megelõzve ismerte fel a XX. század kezdetén a falusinépdalkincs értékeit, és szorgalmazta annak megmentését, felgyûjtését, lejegyzését. Az elsõk közöttgyûjtötte és publikálta értékesnek ítélt népdal lejegyzéseit közkinccsé tételük céljából.

16

18 Szinnyei József, id.: Magyar írók élete és munkái. Hornyánszky, Bp., 1914. XIII. kötet 963. h.19 Szinnyei József kitüntetése. Magyar Könyvszemle 1897. 5. sz. 221.20 Id. Szinnyei József székfoglalója a Magyar Tudományos Akadémiában. Magyar Könyvszemle. 1901. 9. sz.

416–417.21 Szinnyei József, id.: Magyar írók élete és munkái. Hornyánszky, Bp., 1914. XIII. kötet 963. h.22 Gyurcsó i. m. 14.23 Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1913–1923. évi állapotáról és mûködésérõl. MNM, Bp., 1926. 8.;

Szinnyei József, id.: Magyar írók élete és munkái. Hornyánszky, Bp., 1914. XIV. kötet, Utószó.24 Gyurcsó i. m. 16.

Szinnyei József gyûjteményének tulajdonbélyegzõje

Seprõdi János hirdetõjévé és megvalósítójává váltaz országban élõ nemzetiségek népzenéje felgyûjté-sének is. Mint a kolozsvári gimnázium ének-zene ok-tatója, figyelte, kutatta az általános magyar énektaní-tás, különös tekintettel a középiskolai zeneoktatás el-méleti és gyakorlati területeit. Rátapintott azok XX.század eleji hiányosságaira, és felmutatta kedvezõhatásait is. Fölemelte szavát a középiskolai énektaní-tás mielõbbi kötelezõvé tételéért. Felhívta a figyel-met a magyar zenetörténet kutatásának folytatásáraés további tudományos igényû vizsgálatára. Egyikszószólója volt az egyházi zene, elsõsorban a refor-mátus egyházi éneklés megújításának, új énekes-könyv kézbeadásának.

Példát mutatott iskolai és városi zenei együttesekalakításában, vezetésében, és részt vállalt a már mû-ködõkben. A mûzene befogadásának lehetõségeitigyekezett gazdagítani, színesíteni, énekkari, hang-szeres darabok és színházi zenék komponálásával,szûkebb és tágabb környezete zenekedvelõi számára.Zenekritikák írásával az volt a célja, hogy elõsegítsea városi hangversenyélet fejlõdését.

A fentebb leírtakból kiviláglik Seprõdi Jánostöbbirányú, elismerésre méltó zenei, irodalmi és pe-dagógiai tevékenysége, melyet kivételes tehetségemozgatott és kitartó ügybuzgalma táplált. Mielõttéletútjának felvázolását elvégeznénk, szólnunk kell röviden a XIX. század második felétõl a XX. szá-zad kezdetéig terjedõ idõszak magyarországi zenei és általános mûvelõdési helyzetérõl.

A reformkor magyarosodást szolgáló mûvelõdési lendülete az 1848–49-es forradalom és szabadság-harc leverését követõen megtorpant. Ha az 1867-es kiegyezés után némiképpen konszolidálódott is azország gazdasági és kulturális állapota, a magyar mûvészeti tevékenység nem tudott a korábbi fejlõdésútjára visszatérni. A politikai és mûvészeti hatások – különösen a nyugatiak, majd késõbb a tengeren tú-liak – megnehezítették a magyar nemzeti hagyományvilág és mûvelõdésügy erõteljes kibontakozását.Nemcsak a magyar nyelv vált nehezen „államnyelvvé”, hanem a magyar zenei nyelv is. Azok, akik mû-velték és tanították a „mûvészi zenét”, nehezen boldogultak a magyar nyelvvel.

Nem véletlen, hogy ezt írta Szabolcsi Bence az 1870-es éveket követõ idõszakról: „Országszerte di-adalát üli a késõi népszínmû, csárdás, a dalárda, szalonzene, a magyar nóta”. Nem lehetett véletlen azsem, hogy a fenségesen szárnyaló nemzeti himnuszunk, megszületése után hatvanöt év múlva válhatottcsak „engedélyezett” himnuszunkká.

Seprõdi János a hajdani Maros-Torda megyei Kibéden született 1874. augusztus 15-én, református,székely, földmûves szülõktõl. János keresztnevû apja és Kerekes Kláraként felnevelkedett anyja1872-ben kötöttek házasságot. Az elsõként megszületett Jánost még hét gyermek követte, négy leány éshárom fiú. A nehéz gondokkal, de szeretetben nevelkedett gyermekek között hamarosan kitûnt „a gyorsfelfogású” Jánoska, akit Kibéden és Makkfalván elvégzett elemi iskola után tanítójának, Ösz Jánosnaksikerült beíratnia a székelyudvarhelyi Református Kollégiumba. Itt tanult meg iskolatársától és annakhangszerén – kivételes tehetségével, elismerõen – hegedülni.

Az elõkészítõ év után, I. osztályosként tagja lett a gimnáziumnak. Ahogy lehetõsége adódott, belé-pett az iskola ének- és zenekarába, azt követõen pedig az önképzõkörbe. Az utóbbi tagjaként, az IfjúMagyarország címû folyóirat pályázatán, Mohács címû dolgozatával díjat nyert. Késõbb õ lett az ön-képzõkör elnöke. Évek múltán zenei tudása olyan fokot ért el, hogy a gimnázium vezetése megbízta azalsóbb osztályok zeneismereti oktatásával és az egyházi énekek tanításával.

1894-ben felvételt nyert a Kolozsvári Egyetem Bölcsészeti Karának magyar és latin szakára. Kap-csolata alma materével azonban nem szakadt meg. Mint egyetemi hallgató éneket tanított a III.–VIII.osztályokban, és vezette a kollégium ének- és zenekarát. Ettõl az évtõl kezdve mûködõ tagja a Kolozs-vári Zenekonzervatórium zenekarának, és fellép az intézmény kamarazenei együtteseiben is. „Ilyenmódon – írta önéletrajzában – nemcsak könyvekbõl, elméletileg, de mint karvezetõ (dirigens) és elõadó,gyakorlatilag közvetlenül is megismerkedtem a zenemûvészet alkotásaival, s e közvetlen szemlélet és ta-

17

pasztalat eredménye az a zeneirodalmi munkásság, melyet 1898 óta felmutathatok.” Ugyanebben azévben, egyetemi tanulmányait befejezve, kinevezték volt középiskolája helyettes tanárának, a magyarés a latin nyelv és irodalom oktatójának.

Az ének-zene tanításához nem lett hûtlen. Ha gondban volt a gimnázium „hivatásos” zenetanárok-kal, vele oldották meg az ének-zeneórákat. Ha szükség volt rá, úgy átvette az iskola ének- és zenekará-nak a vezetését is. Nem pihent meg Seprõdi önmaga tervszerû zenei továbbképzésével sem. Zenei ol-vasmányairól gondos kivonatokat készített, amelyeket kritikáiban használt fel. Ekkor tájt kapcsolódottbe Kolozsvár irodalmi és színházi életébe. 1901-ben a vallás- és közoktatási miniszter kinevezte a kol-légium rendes tanárává. Székfoglaló elõadását a népszínmûrõl és Szigligeti Edérõl tartotta. Ez év õszénmutatta be a színház A két góbé címû népies bohózatát. Ebben az évben kezdte meg szülõfaluja népze-néjének gondos gyûjtését. Ebben az idõben jelentek meg elsõ könyvismertetései, ekkor kapcsolódott bea református énekeskönyvek vitájába.

Nagy fába vágta a fejszéjét, amikor háromfelvonásos operát is komponál Jókai egyik novellája alap-ján.

Lázba hozta a középiskolai ének-zene oktatás megújításának kérdése. Munkához lát és elkészíti a re-formátus gimnáziumok énekoktatásának tervezetét, melynek felolvasására módja nyílik 1905-ben, a ta-náregyesületek egyik budapesti ülésén.

Seprõdi János 1906-ban tagja lett az Erdélyi Múzeum Egyesületnek, Ettõl az évtõl kezdve éveken átlelkesen számolt be az egyesület ülésein kutatásairól, így 1906-ban a Rákóczi nótáról és változatairól,1908-ban A székely táncokról és A Vietorisz- és a Kájoni-kódex hangjegyírásáról, 1909-ben a kisorosz-ok zenéjérõl, 1910-ben A magyar népballadákról és 1911-ben a székelység közötti házasító dalokról.Az egyesület vándorgyûlésein a marosszéki énekmondókról és a Batthyány-kódexrõl olvasott fel érte-kezéseket.

A XIX. század elsõ évtizedeiben bõven akadt dolga a Kolozsvári Zenetársaságban és a Zenekonzer-vatóriumban: hegedûsként és brácsásként, illetõleg különbözõ bizottságok tagjaként. 1908-ban kitünte-tõ meghívást kapott és elutazott Máramarosba ruszin népzenét gyûjteni. Számos orosz-rutén és romántáncot, zsidó dallamot és lakodalmas énekeket rögzített fonográf hengerekre. 1911-ig a népzenegyûjtéstszülõföldjén folytatta. Mindkét településrõl háromszáznál több népdalt és félszáz hangszeres dallamotörökített meg.

1909-ben megpályázta a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán betöltésre várózenetörténeti tanszék vezetõi állását. Ezt elsõsorban azért tette, hogy családjának, feleségének és hatgyermekének elfogadható megélhetést biztosítson. Az állást nem nyerte el. Ez némiképpen visszafogtamunkakedvét. 1911-ben mégis újabb tevékenység elvégzését vállalta el. A kolozsvári középiskolai ta-nári kör rendezésében a Kolozsvári Nemzeti Színházban ifjúsági elõadásokat tartott a magyar zene fej-lõdésérõl, bõséges zenei illusztrációkat megszólaltatók közremûködésével. A világháborús körülmé-nyek leállítják ezt az igen sikeres tevékenységét. 1918-ban azonban módjában állt ismét zenei elõadá-sokat tartani Kolozsvár ifjúságának: Lisztrõl, Erkelrõl, Mosonyiról és több korabeli magyar zeneszer-zõrõl. Más feladatok elvégzését is igénylik tõle, de õ sem kíméli magát saját tervei megvalósításaiban.Írói tevékenységérõl egyik közeli munkatársa ezt írta: „… csöndes embernek ismertem Seprõdit, de azutóbbi idõkben megváltozott ez… kritikái csöppet sem simogatnak, keményen megmondja bennük a ma-gáét.” A zenei élet gondjai mellett ekkortájt az elemi iskolák oktatásának és a parasztság mûvelõdésé-nek kérdései foglalkoztatták.

1921-ben már betegen, de részt vett a Romániai Magyar Dalosszövetség elsõ tordai énekkari verse-nyén a bírálóbizottságban, és jelen volt a nagyenyedi kollégium alapításának háromszáz éves jubileumiünnepségein. 1922-ben a betegsége megálljt parancsolt többirányú munkálkodásának. Egy év múlva,1923. március 6-án a Kolozsvári Gimnázium ormára helyezett gyászlobogó adta tudtára a városnak, ba-rátainak, tisztelõinek és tanítványainak halálának a bekövetkeztét.

Seprõdi Jánost a házsongárdi temetõbe helyezték örök nyugalomra. Értékes hagyaték maradt, mun-kássága által az utókornak.

Várnai Ferenc

18

Erdély nagy magyar történettudósának,Kelemen Lajosnak emlékére

Ötven évvel ezelõtt Kolozsváron elhunyt Kelemen Lajos, az erdélyi magyar tudománytörténet nagyalakja, aki közel hat évtizeden keresztül az erdélyi magyar történetírás irányító személyisége volt. Nevefogalommá vált mindazok tudatában, akik mûvelték vagy mûvelik az erdélyi magyar históriát, vagy ér-deklõdnek a szülõföld, a hazai táj története iránt.

Kelemen Lajos 1877. szeptember 30-án a Bolyaiak városában született, elemi és középiskolai tanul-mányait szülõvárosában, a Marosvásárhelyi Református Kollégiumiban végezte. Histórikusi pályájá-nak elindítója középiskolai történelemtanára, Koncz József volt, aki felkeltette bene a kutatás szenvedé-lyét, mely azután egész életén végigkísérte.

Diákévei meghatározó jelentõségû olvasmányai Orbán Balázs A Székelyföld leírása, Kõvári LászlóErdély régiségei, majd késõbb megismerkedett Rómer Flórisnak a magyarországi régi falképekrõl írottkötetével, e munkák hatására honismereti csoportot szervezett, és megkezdte Erdély történelmi emléke-inek, néprajzi nevezetességeinek megismerését. Ezek a honismereti kirándulások rendkívüli eredmé-nyeket hoztak, ezek közül a legjelentõsebb az adámosi unitárius templomban felfedezett mennyezet-festmény a mohácsi csata évébõl (1526), mely a legrégebbi ilyen jellegû erdélyi mennyezetfestmény-nek bizonyult. Ekkor ébredt fel benne a mûvészettörténet iránti vonzalom, és az eddig elhanyagolt mû-emlékek iránt érzett felelõség.

A levéltári kutatás szenvedélye is ekkor bontakozott ki benne, ugyanis rábukkant a marosvásárhelyiszabó- és szûcscéh 1608. évi kiváltságlevelére, amit közlés céljából elküldött Szádeczky Lajos kolozs-vári egyetemi tanárnak, a Székely Oklevéltár szerkesztõjének. Késõbb – kolozsvári egyetemi hallgatókorában – szakmai felkészülés szempontjából is Szádeczky gyakorolta reá a legnagyobb szellemi ha-tást, aki meggyõzte õt a levéltári anyag használatának fontosságáról, és tette azt számára egész életébenalapvetõ tudományos elvvé és gyakorlattá.

Az egyetem elvégzése után az Erdélyi Múzeum Könyvtárához került, majd 1907-ben a KolozsváriUnitárius Kollégium történelemtanára lett. A több mint egy évtizedes tanári pályán maradandót alko-tott, egykori tanítványai emlékezése szerint történelemórái felejthetetlen élményt jelenthettek. MikóImre nemzetiségpolitikus méltán írta róla: „Nem láttam még történelemkutatót, aki olyan mélyen éltevolna át a múltat és annyira meg tudta volna eleveníteni. Az elmúlt idõ embereirõl úgy beszélt, minthakortársai lettek volna.”

1918-ban kinevezték az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárosává, az itt végzett munkája KelemenLajos életének legkimagaslóbb eredménye. Ez a levéltár neki köszönhetõen országos jelentõségû intéz-ménnyé lépett elõ, az alig negyvenezer darabot számláló gyûjteménybõl az erdélyi társadalom egykoriéletének milliós gyûjtõlevéltára lett. Ezáltal megteremtette az erdélyi magyar história mûvelésének for-rásbázisát. Arisztokrata családoktól kezdve a székely kisnemesekig sok embert meggyõzött arról, hogya tulajdonukat képezõ régi iratokat, családi levéltárakat az Erdélyi Nemzeti Múzeum õrizetébe adva, te-gyék azokat a történelemkutatás számára hozzáférhetõvé. Munkája révén elérte, hogy az erdélyi ma-gyar családi levéltárak többsége, köztük a legjelentõsebbek közgyûjteménybe kerültek, és megmene-kültek a késõbbi elpusztulástól. Kelemen Lajos teljesítménye megismételhetetlen, mert az utolsó órá-ban – az elsõ világháború és a hatalomváltás elõtt – mentette meg ezeket a történelmi forrásokat.

Levéltári munkássága önálló alkotás: levéltár-rendszerezõ felfogása ugyanis megegyezett a késõbbkibontakozó korszerû levéltárelmélettel, amelynek alapelve az a gyakorlat, amely szerint a levéltárianyagot szerves egységként kell kezelni, szemben az addig alkalmazott mesterséges rendszerekkel.

Kelemen Lajosnak, mint historikusnak az írásai középpontjában az adat- és forrástisztelet állt, de eznem volt száraz adatfelsorolás, elõadásmódjában mindig az összefüggések feltárására és megértetéséretörekedett. Tudományos munkássága több mint 400 címszót ölel fel szûkebb hazája, Erdély XVI–XVII.századi történetébõl, több írása ma már történeti forrása mûvészettörténetünknek. Életmûvébõl a nagyösszefoglalások sajnos kimaradtak, munkásságát értékelve Jakó Zsigmond a következõket írta róla:„Voltak e században is, akik Kelemen Lajosnál többet írtak Erdély történetérõl, de annak tiszta szívvelés kézzel történõ feltárásáért nálánál többet más bizonyosan nem tett”.

Tudományos munkái közül önálló kötetben jelent meg Kolozsvári Kalauza (1902) és Az Erdélyi Mú-zeum Egyesület múltja és jelene (1904) címû összefoglaló mûve. Kiadta Bod Péter leveleit, (1907),Hermányi Dienes József anekdotáit (1925), Bánffy Józsefné emlékiratait (1931) stb. Tanulmányait két

19

poszthumusz kötetben Benkõ Nagy Margit jelentette meg (Mûvészettörténeti Tanulmányok, 1977,1982).

A magyar irodalom jeles regényírói – Móricz Zsigmond, Nyirõ József, Gyallay Domokos és mások– többször felkeresték és adatokat kértek tõle. Móricz Zsigmond az Erdély-trilógia írására készülõdvemeglátogatta Kelement, és megcsodálta az erdélyi történelem nagy és apró mozzanataira kiterjedõ tu-dását. Mûve egyik szereplõjében a mindentudó Kelemen deákban irodalmilag is megörökítette alakját.

Tudományos munkásságáért több elismerést is kapott: 1908-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság,1910-ben a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság választotta tagjává, 1927-ben pedig az Erdé-lyi Múzeum-Egyesület fogadta igazgató-választmányi tagjául.

1930-ban Josef Pilsudski (1867–1935) lengyel államfõ Kolozsváron a levéltárban Báthory István er-délyi fejedelem és lengyel király anyagában kutatott Kelemen Lajos útmutatásai alapján. Értékes segít-ségéért a lengyel államférfi diplomáciai úton a Polonia Restituata lovagrend II. osztályú keresztjéveltüntette ki a neves erdélyi tudóst.

A magyar tudományos kitüntetés sem késett sokáig: történetírói és levéltárosi munkássága elismeré-séül 1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává, majd 1962-ben rendes tagjává vá-lasztotta. 1940. október 24-én a Kolozsvárra visszatért Ferencz József Tudományegyetem megnyitásá-nak napján fényes külsõségek között átvehette a korszak legjelentõsebb mûvészeti és tudományos ki-tüntetését, a Corvin-láncot.

Hetvenedik születésnapja alkalmából az Erdélyi Tudományos Intézet emlékkönyvet adott ki (Ko-lozsvár, 1947), nyolcvanadik életévének betöltésekor a Bolyai Tudományegyetem munkatársai újabb

emlékkönyvvel köszöntötték (Kolozsvár, 1957). Ek-kor a hivatalos állami elismerés jeleként a RománNépköztársaság I. osztályú munkaérdemrendjéveltüntették ki.

Kelemen Lajost pozitivista történésznek tekint-hetjük, de kutatásai során úttörõ módszertani elveketérvényesített, különbözõ tudományszakok eredmé-nyeit összegezve a komplex módszernek és szemlé-letnek egyik kezdeményezõje, megalapítója volt.Félévszázad óta alig készült el munka Erdély történe-tével kapcsolatban, amely ne támaszkodna kutatásieredményeire.

Erdély történészeinek példát mutatott az elsõdle-ges források, a levéltári anyag használatának elen-gedhetetlen követelményére. A fiatal kutatók seregemellett élenjáró történészek munkáit is segítette, há-lával gondolt reá Balogh Jolán, Bíró József, BíróVencel, Debreczeni László, Herepei János, JakóZsigmond, Szabó T. Attila, Palotay Gertrúd, TomborIlona stb. Történészi alapelvét írásaiban gyakranhangsúlyozta, nevezetesen azt, hogy Erdély történetea magyarok, a románok és a szászok közös múltja.

A nagy historikus 1963. július 29-én Kolozsváronhunyt el, egész Erdély a kincses városba sereglettmagyar népe kísérte örök nyughelyére, a Házson-gárdi temetõbe.

Sebestyén Kálmán

20

Kelemen Lajos halálánakötvenedik évfordulója alkalmából alapítottmûemlékvédelmi díj

Tanítómestereink

Gárdonyi Géza:A látás*

A könyvkereskedõk kirakatában piroslanak a Baedeckerek. Mindenki utazik, akinek hûs, leveles ott-hona nincsen, no meg akinek ideje, erszénye engedi.

Mindig jólesik a lelkemnek, mikor fiatal embereket látok úton, akár vasúton, akár országúton. Ezekazért utaznak, hogy lássanak. Föl vannak szerelve földképpel, messzelátóval, kalauzkönyvvel, jegyzõ-könyvvel, s a szemükben az élet szeretete mosolyog. De vajon van-e köztük csak egy is, akit akár a szü-lõk, akár a mesterek megtanítottak volna látni?

Mert más a nézés, meg más a látás. Nézni mindegyike tud. Látni nem. S bizony az utazók közül nemmindig az tér a tapasztalatok legtöbb kincsével haza, aki a távolból leghamarabb megmondta, hogy a to-ronyóra mennyi idõt mutat, hanem sokszor az a vaksi útitárs, amelyik szemüveg nélkül még az ajtón isalig tud kimenni.

De hát mi az a látás?A minap, ahogy szivarra gyújtok egy régi kertpalánk oszlopánál, látom ám, hogy egy kis vörös-

derekú légy egy nálánál négyszerte nagyobb keresztespókot cipel a deszkán fölfelé. Szemem, szám el-állott erre a csodára. Hogy a pók elfogja a legyet, ez a természet rendjében van. De hogy a légy fogja ela pókot, a galamb a sast, a nyúl az agarat, ezt még nem hallottam.

Elhatároztam, hogy mihelyt hazaérek, lerajzolom ezt a cipekedést, s elküldöm vagy a rajzot, vagy abogarat a Nemzeti Múzeum bogárosztályának. Hát hogy lerajzolhassam, néztem figyelmesen. Néztemelõször a bogarat, hogy ha netalán elröppen, emlékezetbõl is lerajzolhassam.

Az elsõ, amit megjegyeztem rajta, az volt, hogy akkora és olyanforma ugyan, mint a házilégy, demégis más: karcsúbb, kicsinyfejû s a potroha felsõ fele angolvörös. A légynek két szárnya van, enneknégy keskeny. A felsõ szárnyak a nagyobbak s ezeken díszül barna foltocska. Az alsó szárnyak kiseb-bek és szintén átlátszók. Aztán azt is észrevettem, hogy ennek a kis bogárnak két vékonyka mozgékonycsápja van, mint két kis hajszál, s a lábai is hosszabbak valamivel, mint a közönséges légyé, különösena két hátulsó. A pókról mindössze azt jegyeztem meg, hogy a lábai behajoltak, és hogy a bogár a fejénélfogva vonszolja a korhadt deszkán fölfelé. Nagy munka volt neki. Bizonyosan izzadt és lihegett. Micso-da gondolat foglalkoztatta ezt a kis szárnyas rablót? Csak az, ami az õsembert, mikor valami kõvel vagydoronggal szarvast sújtott, s társ híján maga cipelte-vonszolta haza az erdõn a barlangjába.

A bogár a deszkahasadék felé közeledett. Üveget vettem hát elõ, hogy belefogjam. De bíz a kis va-dász elbocsátotta a nagy zsákmányt, és úgy elillant, hogy még csak azt se láttam, merre repült.

Megnéztem a pókot. Hajlékony volt és duzzadt, de élettelen. A bogár ölte meg kétségtelenül. És ek-kor jutott eszembe, hogy olvastam én valamikor valamit olyan darazsakról, amelyek fullánkkal megbé-nított pókokat hordanak a petéik mellé, hogy amikor ezek kikelnek, friss tápot találjanak. De hát darázsvolt volna az a kis bogár? Mi, akik parasztok vagyunk a természettudományban, a darazsak neve alattnem efféle bogarakat ismerünk. Lehet, hogy darázs volt. Ha a természettudósok a bolhát is a legyek csa-ládjába osztották, nem lehetetlen, hogy a legyeket a darazsak közé helyezték.

Elõveszem hát a papirost, meg a festéket, de még hozzá se kezdek a rajzoláshoz, mikor az a kérdé-sem támad, hogy nini:

– Mivel is fogta az a bogár azt a pókot? A szájával? A lábával?

21

ISKOLA ÉS HONISMERET

* 150 évvel ezelõtt, 1863. augusztus 3-án született Gárdonyi Géza. Írásának újraközlésével, amelyet elõszónakszánt az „Amiket az útleíró elhallgat” címû könyvéhez, emléke elõtt tisztelgünk. (A Szerk.).

Én tehát negyedóráig néztem õket, s még azt is megjegyeztem, hogy a bogár lábán alig látható kör-möcskék vannak, s a két hátulsó lába térdén egy-egy tüske is. De azt, hogy a bogár mivel fogta a pókot,nem láttam. Dehát hogyan hogy nem láttam? Hiszen néztem, a szemem rajta volt. Látnom kellett. Lehe-tetlen, hogy folyton ne láttam volna, mikor mindig elõttem volt. Hát pedig mégsem láttam. Látva semláttam, mert nem tudok róla.

Egyik tehetségünk se bizonytalanabb a látásnál. A kezünket csak mindennap és mindig látjuk, demelyikünk tudja megmondani, ha csak a kezére nem néz, hogy a mutatóujja hosszabb-e vagy a gyûrûsujja? Pedig ennek a két ujjnak a különbsége minden embernél más, éppúgy, mint ahogy minden ember-nek más az arca. És ez a különbég olyan szembetûnõen karakterizálja a kezet, hogy nézetem szerint arendõri személyleírásokban is meg kellene jegyezni. Ezt annak a bizonyítására említem meg, hogymindnyájan tökéletesnek tartjuk a látásunkat, pedig némelyikünk még a saját kezét sem látta tökélete-sen.

Hát akkor hogyan látjuk az arcokat?

Gondoljunk apánk, anyánk vagy valamelyik szerettünk arcára, amelyik mindennap elõttünk él. Pró-báljuk ezt az arcot lediktálni rajzolónak. Azt csak meg tudjuk neki mondani, hogy tojásdad-e az arc,vagy gömbölyû? szõke-e? barna-e? kékszemû-e vagy fekete? De már a továbbiakban gondolkozunk ésakadozunk. A rajzoló ugyanis azt fogja kérdezni tõlünk, hogy a homlok van-e olyan magas, mint ami-lyen hosszú az orr, és hogy a távolság az orr és az áll hegye között mennyivel hosszabb, mint az orr, havéletlenül nem rövidebb? Aztán azt fogja kérdezni, hogy a két szem között való távolság megfelel-epontosan az egyik szem hosszának? Milyen a fül? a szemöldök? a halánték? Kiáll-e az arccsont? A kétajak közül melyik a szélesebb? s az ajakárok milyen görbületben vonul le az orr mellõl?

Csakhamar megvalljuk, hogy az arc mindennap elõttünk van ugyan, de mink ezekre a kérdésekre fe-lelni még sem tudunk. Azt nem mondjuk, hogy nem láttuk, pedig ezt kellene mondanunk. Hiszen a sajátarcunkat csak eleget láttuk már a tükörben, s bizonyára meg is néztük gondosabban, mint a más arcát,de melyikünk tudja megmondani, hogy milyen a füle? Pedig minden fülnek más a rajza, sõt az embereknagy részének még a két füle sem egyforma.

Hát ha ilyen a látóképességünk a mindennapiakban, milyen akkor, amikor a tudásunk gyarapításavégett utazunk?

Legkedvesebb olvasmányom az önéletírás meg az útleírás. Szóval azok az olvasmányok, amelyek-ben az író a maga személyében, per én beszél. De olyan útleírást még nem olvastam, amelyik kielégítettvolna. Mintha ezeknek az embereknek, akik leírták az utazásukat, hiányzott volna valamelyik érzékükaz öt közül. Némelyik csak a szemével utazik. A füle, orra, nyelve bõre, itthon maradt. Másik (egy erdé-lyi báró jut itt az eszembe) még a szemét sem viszi magával, ellenben az evõeszközét és hálósipkájátugyancsak nagy gonddal. Palesztinába utazott a kétségtelenül kedves és jólelkû öregúr, s az utazása le-írásából bõven értesültem arról, hogy mikor mit evett és hogyan aludt. De hogy miket látott, azt ki kel-lett találnom a nagyszerû! felséges! pompás! érdekes! jelzõkbõl.

Volt õ a Keopsz piramison is. Ezt így írja le: – No, ez valami nagyszerû! A szultán kincstára: Pompáslátvány. Egy naplenyugvás a Boszporuson: Sehol ilyen elragadónak nem láttam a naplementét, ezt anagyszerû jelenetet sohasem felejtem el!

Nem szó szerint idézem, mert hiszen csak a megjelenésekor olvastam a könyvet, de ilyenformákbenne a leírások.

Hát õ nem látta másképpen a világot. Az ilyenféle látású ember nézve sem lát színt, arányt, formát,értéket, hasonlóságot, megtartásra méltó karakterjegyeket az utazása közben elõtte föltáruló rendkívüli-ségekben, csak ahogy általánosságukban hatnak rá a látottak, s másnap már elfelejti, mint az álmot.

Nekünk, magyaroknak nem csekély hibánk az, hogy rohanvást szoktunk utazni. A futó ember pedignem lát semmit, nem hall semmit, nem érez semmit. Csak az álló ember, a nyugodtlelkû és nyugodtsze-mû, az az öterejû fölfogó, aki az öt érzék képességeivel a tudásának birtokába szedi az utazásban eléjeforduló kincseket.

Aki a botanikához nem ért, az hiába megyen a párizsi híres füvészkertbe. Annak minden fa csak faés minden virág csak virág. Aki soha nem olvasott a tenger életvilágáról, hiába nézi meg a nápolyi ak-váriumot, akár csak kínai könyvet nézne kínai nyelvismeret nélkül. És aki az épületekben nem látja azépítõmester gondolatát, hogyan utazik az végig a városokon?

Nem is kellene talán külföldön utaznia, csak az érett elméjû embernek, aki már nem csak a hölgyekiránt érdeklõdik, hanem az emberi mûvelõdés valamelyik ága iránt is, és aki egyszóval úgy megyenArabus országba, hogy tud arabusul.

22

A fiatalság okosabban cselekszik, ha elõször a hazáját járja be.

Istenem, ez a mi Magyarországunk micsoda nagy és szép világa a látnivalóknak! A történelem, a ter-mészettudomány és az emberismeret érdekességei kínálkoznak itt gyönyörködésre lépten-nyomon.

Egyszer, hogy Erdélyben kószáltam, két helyen is találkoztam angolokkal, akik nem gyõzték áldaniazt az ötletüket, hogy ide jöttenek, ebbe a leíratlan különös országba, amely tele van a természet reme-keivel és csodáival. Pedig ezek az angolok csak fele harmada gyönyörûséghez juthatnak, mint mink,mert mink a mi hazánkban, különösen a történelmi nevezetességû helyeken, a szívünkkel is utazgatunk.

Helyismereti-helytörténeti kiadványokélményközpontú használata az oktatásban1

A helyismeret-helytörténet iskolai megjelenését felgyorsította az a tanterv-felfogás, mely a „nemze-ti” szint „helyi” értelmezését szorgalmazta. Különbözõ tantervi megoldásokat rendre tankönyvi megol-dások is követtek. A helyismeret-helytörténet igen sok szempontból más konstrukciójú tudás, mint a„nemzeti kánonba” foglalt. Szubjektívebb, mobilabb, a laikusok számára megközelíthetõbb stb. Ez jel-legzetes kihívás a tananyagok készítõi számára. Új didaktikai megközelítések szükségesek.2

A felteendõ kérdés: Hogyan segítik az élményközpontú tanulást azok a helyismereti-helytörténetikiadványok, amelyeket három város nevelési-oktatási intézményei segédanyagként használnak az okta-tásban? A tananyag-tankönyvfejlesztésben szerzett tapasztalataim alapján kívánok elemzést adni. Jel-legzetes, hogy az elemzés tárgyát képezõ munkafüzetek és könyvek azonos koncepció alapján, önkor-mányzati megrendelésekre készültek. A négy korosztálynak szóló kiadványok koncepciója más városrais adaptálható.

A munkafüzetekben és a könyvekben is számtalan feladat szerepel, ezzel ötlettárként is segítik a pe-dagógusok munkáját. A feladatrendszerekben például kreatív írás, tanulóra méretezett kutatás, forrás-elemzés, helyszíni séta, drámapedagógiai rekonstrukciók szerepelnek.

Az óvodás foglalkoztató füzet témakörei úgy épülnek fel, hogy az óvodák nevelési programjába il-leszthetõk legyenek. Beváltnak mondható az évkör szerinti elrendezés. Hasonlóképp az újfolklorizmuseredményei nyomán az általános iskolák alsó tagozatosainak szánt munkafüzet folklorisztikus keretbenmutatja be a település objektumait, közösségeit, társadalmát. A felsõ tagozatos és a középiskolás diákokáltal használt könyvek a történelem menetét követik, így a helytörténet a köztörténettel párhuzamosantanítható.

A feltett kérdésre a válasz a kiadványok használatának gyakorlati tapasztalatai alapján adható meg.Az óvodások és kisiskolások a város természeti és épített környezetével, néphagyományaival ismerked-ve játékokon, meséken, verseken, dalokon, kézmûves tevékenységen keresztül élhetik meg a valóság-ban és a színes képeken látottakat. A 10–14 éves korosztálynak és a középiskolásoknak készült köny-vek a helytörténet, a történelem, valamint az irodalom és a mûvészeti tárgyak tanításában is használha-tók. A feladatokban dráma, vizualitás, zene, kézmûvesség is teret kapott.

A könyvek anyagát kiegészítõ olvasmányok, szemelvények gazdagítják. Az ifjabb korosztályt in-kább a konkrét gondolkodás jellemzi, s az élményszerû történetek révén ismerik meg legjobban a törté-nelmi tényeket. Az idõsebbek számára a képszerû megjelenítés mellett az elvont gondolkodás fejleszté-sére is lehetõséget adnak a szemelvények. A kötetek lényegi összetevõje a gazdag, színes képanyag,amely a szöveg ismeretében értelmezhetõ.

A munkafüzetek és könyvek használata során fogalmazták meg pedagógusok, hogy ezek elsõsorbaninteraktív kiadványokként használhatók. A prezentációban kísérletet teszek beválás vizsgálatra, hatás-elemzésre, eredményvizsgálatra is a könyvet használó pedagógusokkal készített interjúk alapján, me-lyeket példákkal illusztrálok.

23

1 Elhangozott az International Research Institute, S.R.O. neveléstudományi és szakmódszertani konferenciáján,Révkomáromban 2013. január 8-án.

2 Dr. Karlovitz János: Tankönyv – elmélet és gyakorlat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2001.

A törökszentmiklósi tankönyvcsaládTörökszentmiklós Város Önkormányzata négy korosztálynak szóló tankönyvcsaládot jelentetett

meg pályázati támogatással. Ezeket a kiadványokat 2012 szeptembere óta segédanyagként használják ahelyismeret-helytörténet tanításához a település minden nevelési-oktatási intézményében.

Az óvodásoknak szóló helyismereti foglalkoztató füzet3 tíz séta keretében ismerteti meg a gyerekek-kel a város természeti és épített környezetét. A kiadványt az óvodások három éven át használhatják. Azifjabbak számára két éven keresztül elégséges, ha a gazdag képanyagot tanulmányozzák, megerõsítveígy a sétákon látottakat. A harmadik évben a „nagyok” már megoldhatják a képekhez kapcsolódó fel-adatokat is, melyek az iskolaérettség mérésére is alkalmasak. A képek és feladatok mellett javasolt te-vékenységek is szerepelnek minden hónap témafeldolgozásánál, mint pl. mese kitalálása és eljátszása,kézmûves foglalkozás, rajz, verstanulás, játékok, dalos játékok, dalok.

Példa a foglalkoztató füzet használatára. A decemberi séták keretében a város templomait látogattákmeg a gyerekek. A Római Katolikus Fõtemplomban felfedezhették a kunrózsás mintával kivarrt oltárte-rítõt, a Református Templomban pedig a keresztszemes hímzést. Ezek a motívumok egymást váltva dí-szítik a foglalkoztató füzet lapjait. A decemberi séta képeihez a következõ feladat kapcsolódik, amit anagycsoportosok oldottak meg: – Hol láttad a képeken látható mintákat? Kösd össze a templom képé-vel!

Az óvónõk véleménye szerint a foglalkoztató füzetre jellemzõ a témák sokoldalú, játékos megköze-lítése. Használata során az óvónõknek lehetõsége van a saját tempóban történõ feldolgozásra, a csoport-juk fejlettségi szintjéhez alkalmazkodó, rugalmas feladatadásra. A füzet a gazdag képanyaggal – min-den feladatmegoldás nélkül – puszta nézegetéssel is képet ad a településrõl, esztétikuma feladatok nél-kül is ízlésformáló.

Az általános iskolák alsó tagozatos tanulói részére készült helytörténeti munkafüzet4 Török-szentmiklós és környékének néphagyományait dolgozza fel, bevezetõ olvasmányai emellett bemutatjáka város természeti környezetét, régi épületeit, szobrait, és a település rövid történetét. A kiadvány hó-napról hónapra haladva sorra veszi a jellemzõ gazdasági munkákat, a jeles napokat, népszokásokat,megismertet a hónaphoz köthetõ eseménnyel, mesterséggel, népmûvészeti alkotásokkal, népmesékkel,népi játékokkal, népdalokkal, közmondásokkal, szólásokkal, találós kérdésekkel.

A munkafüzetet a gyerekek négy éven át használják. A 6–9 éves korosztály számára – a bevezetõmódszertani ajánlásában – javasolt feladatok témái elsõsorban a népmesék, népdalok, népi gyermekjá-tékok, a szokásokhoz fûzõdõ dramatikus játékok, valamint a népmûvészeti motívumok és a kézmûves-ség. A szellemi és tárgyi néprajz alsóbb osztályokban megszerzett ismereteit a 10 éves korcsoport az ol-vasmányokkal továbbépítheti, illetve a megszerzett tudást újrarendezheti.5

A törökszentmiklósi iskolákban olvasás, környezetismeret, technika, rajz- és énekórákon használjáka munkafüzeteket. A tanítónõk beszámolója szerint a gyerekek örömmel fedezték fel a képeken iskolá-jukat, volt óvodájukat, a város épületeit, szobrait.

A szeptember hónap eseményéhez kapcsolódó feladatok alapján vásárt rendeztek, a „portékákat”maguk készítették el. Vásári kikiáltó szövegeket találtak ki. Az aranyszõrû bárány címû népmesérõlképsorozatot készítettek, és mint vásári képmutogatók elõadták a mesét. Lelkesen játszották a munka-füzetbõl megismert Törökszentmiklóson gyûjtött gyerekjátékokat, népszokásokat. A képeken látott,majd a múzeumban tanulmányozott ostort, csuhé- és csutkafigurákat maguk is elkészítették.

Negyedik osztályban gyakran használták a munkafüzetet olvasás órákon is. A Szent Mihály havánálmegismert hagyományápolást, a szilvalekvár fõzését régi recept alapján összehasonlították az olvasó-könyv Szilvalekvár fõzése címû szövegével. Mindszent havánál a szüretrõl, szüreti felvonulásról olva-sottakkal kiegészítették a Szõlõszüret címû olvasmány ismeretanyagát. Szent András havának esemé-nyét a disznóvágást és a hozzá fûzõdõ népszokást a Disznótor címû olvasmánnyal vetették össze.

A tanítónõk véleménye, hogy a helytörténeti munkafüzet használata során a játékok és manuális te-vékenységek oldják az írás és olvasás feszítettebb tempójú óráit. A játék örömének segítségévelkönnyebb a néprajzra figyelés kialakítása is. A Törökszentmiklóshoz és lakóihoz köthetõ képanyag ta-nulmányozása motiváló hatású, az olvasmányok iránt is nagyobb érdeklõdést vált ki.

24

3 Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: Törökszentmiklós, a mesélõ város. Foglalkoztató füzet óvodásoknak. Török-szentmiklós Város Önkormányzata, Törökszentmiklós, 2012.

4 Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: Törökszentmiklós, a hagyományok birodalma. Helytörténeti munkafüzet az ál-talános iskolák alsó tagozatos tanulóinak. Törökszentmiklós Város Önkormányzata, Törökszentmiklós, 2012.

5 Ágh Zsófia: Útmutató a tárgyi és a szellemi néprajz tanításához. Tárogató Kiadó, Bp., 1993.

A törökszentmiklósi helytörténeti tankönyvcsalád harmadik tagja az általános iskolák felsõ tagoza-tos tanulóinak, negyedik tagja pedig a középiskolásoknak szóló könyv. Ezen kiadványok szakmai, pe-dagógiai, arculatbeli megoldásai megegyeznek a veszprémi általános iskolákban, illetve az esztergomiközépiskolákban használt helytörténeti tankönyvekével. A két különbözõ korosztálynak szánt kiadványfelépítése megegyezik. Mindkét korcsoportnak szóló könyv fejezetei az idõrendet követik. A fejezetekelsõ része röviden, a lényeget kiemelve bemutatja az adott kort. Azt is mondhatjuk, hogy ez a törzs-anyag. Az egyes alcímek alatt rövid áttekintést kapunk egy-egy korszak legfontosabb eseményeirõl, atársadalomban, közigazgatásban, gazdaságban, kulturális életben bekövetkezett változásokról.

A középiskolás könyv használatával a történelmi folyamatokat végigkísérve, egy-egy jelentõs helyieseményt kiemelve megismerhetik a diákok a település mellett a város környékének is a történetét. Atörzsanyagot minden fejezetben az irodalomajánlás követi. A felsõs könyvben ezután kérdések, felada-tok következnek, a középiskolás könyvben pedig tudáspróba és gondolkodtató kérdések, feladatok. Afejezetek második részében a felsõs könyvben kiegészítõ olvasmányok, a középiskolás könyvben sze-melvények segítik az adott korszak megismerését, megértését. Ezekhez az olvasmányokhoz is kérdé-sek, feladatok kapcsolódnak. A könyvek végén találunk idõrendi áttekintést, személynévmutatót, a kö-zépiskolás könyv végén helységnévmutatót is. A kötetek gazdag képanyagában szerepelnek fotók, áb-rák, térképek, táblázatok.

A törökszentmiklósi általános iskolák felsõ tagozatos tanulóinak és a középiskolásoknak készülthelytörténeti tankönyvekrõl6 a tanárok véleménye, hogy a könyvek felépítése az egyszerû használható-ságot szolgálja, az áttekinthetõséget állandó elemek és ikonok segítik. A fejezetkezdõ oldalakon szél-díszként megjelenõ képmontázs utal az adott fejezet tartalmára. A fejezetek megismerése után a diákokszívesen írnak történeteket az adott korról a képmontázs alapján. A különbözõ fejezeteket más-más szí-nû szélcsík jelzi, melyen megjelennek a különbözõ ikonok, amelyek fontos helyszínek – múzeum,könyvtár, templom, emléktábla – felkeresését ajánlják, szómagyarázatra hívják fel a figyelmet. Az ál-landó elemeket, az irodalomajánlást, a kérdéseket, feladatokat és a kiegészítõ olvasmányokat is jelzikikonok.

A tanulóknak élményt jelent, hogy a könyvben olvasottak alapján a helyszíneket felkeresve oldjákmeg a feladatokat. A kérdések, feladatok a megértést segítik, vagy továbbgondolásra, utánajárásra ösz-tönöznek, vitát indukálnak. A kiegészítõ olvasmányok, szemelvények és a hozzájuk kapcsolódó felada-tok lehetõséget adnak a diákok terhelhetõségének, érdeklõdésének figyelembevételére.

A feladatokban megjelenõ dráma, kézmûvesség örömteli tevékenységet jelent a gyerekeknek. Ilyenpéldául az általános iskolás könyvben a település kialakulásáról szóló kiegészítõ olvasmányhoz kap-csolódó feladat: – „Védõszentünk, Nicholas tiszteletére ezen a helyen Isten házát fölépítjük. Szent Mik-lós temploma mellett a szentmiklósiak élnek ezentúl.”7 Folytassátok az idézettel kezdõdõ jelenetet! Úgykanyarítsátok a cselekményt, hogy áldozatok árán a feladat teljesül. Vagy a terv akadjon el valami mi-att!

A szentmiklósi palánkvár leírásának és ábrázolásainak megismerését követõen pedig az egyik fel-adat makett készítése a várról.

A középiskolás könyvben minden fejezet mottóval kezdõdik, ami az adott korszakra jellemzõ idézet.Például az õskorról szóló fejezet szemelvényei között szerepel Illyés Gyula Kunhalmok címû költemé-nye, a mottó pedig ennek a versnek a részlete. Így nyílik lehetõséget a mû irodalmi feldolgozására is.Népszerûek a témához kapcsolódó következõ feladatok: – Képzeljétek el, hogy régész, biológus és kör-nyezetvédõ szakemberek vagytok! Nézzetek utána a szakterületeteknek megfelelõen, hogy miért érté-kesek a kunhalmok! Készítsetek szórólapot, amelyen felhívjátok a környékbeli földtulajdonosok fi-gyelmét, hogy miért kell óvnunk a kunhalmokat!

– Képzeljétek el, hogy filmforgatócsoport tagjai vagytok! Dokumentumfilmet készítetek a Spekt-rum Televíziónak térségünk kunhalmairól. Tervezzétek meg a film néhány kockáját! Készítsetek film-forgatókönyvet! A narrátor szövegét írjátok a képhez!

25

6 Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó – Csõke Tibor – Galsi Zoltán – Héja László: „Õrizzük tehát, gyûjtsük össze em-lékeinket”. Törökszentmiklós története a kezdetektõl napjainkig. Törökszentmiklós Város Önkormányzata,Törökszentmiklós, 2012.; Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó – Csõke Tibor – Galsi Zoltán – Héja László: „A Ti-sza-völgyben tömérdek a lappangó kincs”. Törökszentmiklós és térsége a kezdetektõl napjainkig.Törökszentmiklós Város Önkormányzata, Törökszentmiklós, 2012.

7 Darvasi László: A könnymutatványosok legendája. Jelenkor, Pécs, 1999. 111.

A veszprémi helytörténeti tankönyvVeszprém általános iskoláiban 2008 óta használják a felsõ tagozaton a helytörténeti tankönyvet.8 A

megyei múzeum és könyvtár, illetve a városi önkormányzat a helyi televízióval évrõl évre szervez hely-történeti vetélkedõket az iskolásoknak a könyv alapján. Az elmúlt tanév során 650 gyerek vett résztazon a vetélkedõn, melynek feladatait és a könyv alapján készült filmeket a város honlapján kísérhettékfigyelemmel a gyerekek.

A tanárok véleménye, hogy a helytörténeti tankönyv segítségével komplex, sokszínû tevékenyke-désre nyílik lehetõség. A feszített tanórai munkába azonban nehéz beilleszteni a könyv anyagának fel-dolgozását, ezért a diákok zömmel otthoni feladatként foglalkoznak a város történetével, és errõl óraelején beszámolnak. A legeredményesebben tanórán kívüli formában, például helytörténeti szakkörbenhasználják a könyvet. Ennek hátránya, hogy csak az önkéntes jelentkezõket vonja be a tevékenységikörbe, elõnye viszont, hogy minden résztvevõnek sikerélményt ígér.9

A több szaktárgyat integráló komplexitásra példa az a tanórán kívüli foglalkozás, amelynek témájaVetési Albert veszprémi püspök kora volt. A gyerekek a helytörténeti könyv kiegészítõ olvasmányaibólmegismerték Vetési Albert diplomáciai tevékenységét és Beatrix királyné megkoronázásának történe-tét. A képek közül tanulmányozták a koronázásról készült illusztrációt, illetve egy iniciáléval díszítettkönyvlap és a Vetési miseruha fotóját. Az utóbbi kettõt a veszprémi érseki könyvtárban és az Egyház-megyei Gyûjteményben is megnézték. A könyv feladatai közül a következõket oldották meg:

– Írjatok levelet Vetési Albertnek, melyet a velencei köztársaságban teljesített diplomáciai szolgála-ta során kap meg! Utasítsátok arra, hogy kísérõivel együtt csatlakozzanak a királyi küldöttséghez, éskössék meg Nápolyban Beatrix és Mátyás jelképes esküvõjét!

– Alkalmazzatok leveletekben díszítést! A kész levelet viaszpecséttel zárjátok le! Tervezzétek meg,és készítsétek el a pecsétet! …

– Készítsétek el a Vetési-kazula másolatát papírból!– Az illusztráció segítségével mondjátok el, hogyan történt Beatrix koronázási szertartása! Játsszá-

tok el a koronázást!– Alkossátok meg Vetési Albert naplójának azt a jegyzetét, ami életének nagy eseményérõl, Beatrix

királyné megkoronázásáról szól!– Keressétek meg a könyvtár zenemûtárában a Mátyás király udvarának zenéje címû CD-t vagy más

reneszánsz zenét, és hallgassátok meg!– Képzeljétek el, hogyan ünnepelhették meg Beatrix megkoronázását Mátyás udvarában! Vegyetek

részt a reneszánsz táncban! …

Az esztergomi helytörténeti tankönyvEsztergom Város Önkormányzatának megbízásából olyan középisko-

lás tankönyv született, amely Esztergom vármegye településeinek törté-netét dolgozza fel, lehetõség szerint bemutatva az egykor a történeti vár-megyében összetartozó, majd a történelem viharaiban kettészakított, mapedig az Ister-Granum Eurorégióban ismét egymásra találó területeket.10

A könyv egyik lektora, Trencsényi László, az ELTE PPK AlkalmazottNeveléselméleti Tanszék vezetõje a következõt írta errõl lektori vélemé-nyében: „Fõként a közelmúlt története tele van még élõ, be nem hegedtsebekkel, a történetek hõsei és elszenvedõi közöttünk élnek, a történelemés a történettudomány általános értékelése megnyugtató, ám a helyi tör-ténetekben, helyi mintázatokban máig ott a hangsúlyvesztés veszélye. Aszerzõk mértéktartóan, miközben világosan mutatják be ezeket a fejlemé-nyeket, nem korbácsolják az indulatokat, nem írnak vádiratot, a történel-met tanítómesterként alkalmazzák a mai nemzedékek mai problémáinak,értékkeresésének megoldásához.”

26

8 Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: „A tudományosság és kultúra bölcsõje”. Veszprém város története a kezdetek-tõl napjainkig. Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Mûvészetek Háza. Veszprém, 2008.

9 Kováts Dániel: A honismeret tanórán és iskolán kívüli lehetõségei, formái. Honismeret. Hagyományátadás.Módszertani segédanyag. Különszám. Bp., 2010. 149–152.

10 Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó – Gergely Endre – Peragovics Ferenc: „Múltunk határok nélkül”. Esztergom éskörnyéke a kezdetektõl az Ister-Granum Eurorégióig. Esztergom, 2011.

A kiadványt használó tanárok véleménye, hogy a könyv számos módon kapcsolódik a magyar köz-történethez. A fejezetek tagolása, a leckék szövege, a szemelvények segítenek abban, hogy diáknak, ta-nárnak könnyû legyen eligazodni a korszakok közt, a kicsiben a nagyot megtalálni, vagy országos ese-mények, folyamatok helyi szintû lecsapódását megfigyelni.

Mivel lehetetlen egy ekkora terület minden településének történetét párhuzamosan bemutatni, nemkezelhetõ a könyv hagyományos tankönyvként. Minden korban a legfontosabb, legérdekesebb momen-tumokat célszerû kiemelni. A tanárnak szelektálnia kell a leckéken belül megjelenõ témák közt. Ennekalapja, hogy saját települése miként jelenik meg az adott fejezetben, illetve milyen személyes közükvan a diákoknak az ott tárgyalt eseményekhez. Más oldalról viszont még ezt az anyagot is ki lehet egé-szíteni. A XX. századi anyagokkal kapcsolatban helyet kap a még élõ emlékezet gyûjtése, rögzítése,mint ahogy a könyv is többször közöl még élõ személyektõl visszaemlékezéseket.11

Komoly motiváló ereje van a személyes sorsok megjelenésének a könyvben. Aktív megismerésre,problémák önálló felvetésére sarkallja a diákokat. Például a szemelvényekben a csehszlovákiai depor-tálásról és a málenkij robotról visszaemlékezéseket olvastak, megismertek részletet a dorogi németektiltakozó levelébõl, amit a magyar királyi belügyminiszterhez írtak a magyarországi SS-toborzás ellen,illetve a máriahalmi lakosság kérelmét a németek kitelepítése ellen.

Csapatokat hoztak létre a tanulók, az elsõ a csehszlovákiai kitelepítésekkel foglalkozott, a második amálenkij robottal, a harmadik a németek kitelepítésével. A könyv vonatkozó anyagait dolgozták föl acsapatok. Beszámolót készítettek és vitát rendeztek. Összehasonlították a szenvedõ, jogfosztott, va-gyontól, sõt élettõl megfosztott emberek sorsát.

* * *A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a kiadványok képanyaga, feladatrendszere, szemelvényei

sok segítséget nyújtanak a pedagógusoknak, és ötleteket adnak az élményközpontú használathoz. Alegtöbbször felvetõdõ probléma az idõhiány. A kiadványok használatához tanácsként az esztergomikönyv elõszavának mottóját idézem:

„... nem egyébb, hanem az helységben egy által folyó patak,mellybõl kiki annyit merétsen, amennyi szükséges fog néki lenni.”

(Kusanics György katolikus vizitátor)

Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó

„Mindszent múltját homály ne fedje”A Mindszenti Általános Iskola településtörténeti projektje

A Mindszenti Általános Iskola a kisváros egyetlen oktatási intézményeként látja el a 6–14 éves kor-osztály oktatását, nevelését. Székhelyén 350-en, tagintézményében 200-an tanulnak 25 osztályban. Is-kolánk alapvetõ céljának tekinti a kiegyensúlyozott, érzelem gazdag, önálló, önmaga és mások irántigényes gyermekek nevelését, akiknek fontos az eredményes munka, a tanulás, a mûveltség megszerzé-sének igénye, és akik a társadalom által elfogadott erkölcsi normák szerint igyekszenek megvalósítaniegyéni és közösségi céljaikat.

A 2011/12-es tanév tervezésekor merült fel az ötlet, hogy nevelési feladatként településtörténeti be-tekintést nyújtsunk tanulóinknak. Eredeti elhatározásunk szerint ez a munka egy tanévet ölelt volna fel,azonban egy-két hónap eltelte után rá kellett jönnünk arra, hogy egy tanévnél jóval többet terveztünk,így végül a projektünk három félévig tartott. Meghatároztuk a fõ területeket: régi mesterségek, mind-szenti híres emberek, mindszenti épületek, régi tanyai iskolák emlékhelyei, régi ízek kóstolója.

A projekt elsõ szakaszában a régi mesterségek feldolgozása történt meg. Minden osztály a székhe-lyen és a tagintézményben egyaránt választhatott egy mesterséget a következõk közül: halász, takács,méhész, kubikos. Feladatuk az volt, hogy minél többet tudjanak meg ezekrõl a mesterségekrõl, majdelõadás formájában mutassák be tudásukat. A gyerekek látogatást tettek a helyismereti gyûjteményben,búvárkodtak a könyvtárban, és olyan embereket kerestek fel, akik valaha ezeket a mesterségeket ûzték.

27

11 Bánki István: Emlékezet, megemlékezés – elbeszélt történelem („oral history”) az iskolában. www.tte.hu//media/pdf/35-banki-emlekezet.pdf [2012. 12. 14.]

A gyûjtött tárgyakból kiállítást is készítettek. Fontos cél volt a minél több önálló kutatás, természetesenszükség volt az osztályfõnökök koordináló szerepére. Egy délután – meghirdetve az eseményt a szülõk-nek, érdeklõdõknek – zsûri elõtt adtak számot tudásukról. Az alsó tagozatos gyerekek nagyon élveztéka fellépést a helyi kulturális központ színpadán, a nagyoknál ez nem volt mindig jellemzõ az életkori sa-játosságokból fakadóan. Volt olyan felsõ tagozatos osztályfõnök, aki azt a lehetõséget használta ki,hogy az osztályába járó tanuló szülei méhészettel foglalkoztak. Így adódott a feladat, hogy ellátogassa-nak a családhoz, ott megtudjanak minél többet errõl a mesterségrõl. Riportot készítettek a családtagok-kal, azt rögzítették, majd bemutatták társaiknak. Az egész projekt során rendkívül befolyásoló tényezõvolt, hogy a pedagógusok milyen módszereket alkalmaznak. A jól megválasztott eszközök, a tevékeny-ségközpontú ismeretszerzés fél sikert jelentett.

A Mindszenti Általános Iskola hagyományos programjaként jelenik meg minden évben az iskolahét,településtörténeti projektünk második periódusát erre a hétre terveztük. A napok témái a következõkvoltak.

Hétfõ: Barangolás Mindszenten. Ennek a napnak az elõkészítése már a tél folyamán elindult. A tan-testület olyan mindszenti híres embereket választott ki, akiknek életútja, munkássága példaértékû lehettanulóink számára: Demeter Lajosné helytörténész, iskolaigazgató; Tóth Emma helytörténész, tanító;Nagy István iskolaigazgató; Hám János iskolaigazgató; dr. Ávéd László orvos, természetvédõ; KellerLajos plébános, helytörténész. A tanulók a helyismereti gyûjteményben, a városi és az iskolai könyvtár-ban, családtagoktól gyûjtöttek adatokat, majd feldolgozták azokat tablók formájában, amelyek megte-kinthetõk voltak az iskola folyosóin. Az iskolahét elsõ napján a tanulók elbarangoltak azokra a helyek-re, ahol az említett emberek megfordulhattak. Ezeken a helyeken pedagógusok várták õket, olyan cél-lal, hogy még további információkkal szolgáljanak a diákoknak.

Kedd: Örökségünk Napja. Ezen a napon vetélkedõ formájában adtak számot a tanulók. Az életkorisajátosságokhoz igazodva rejtvények, kvíz-kérdések, mozgásos feladatok sokasága várta a gyerekeket.

Szerda: Kézmûvesek Napja. Ez a nap volt az egyetlen, ahol külsõ szakemberek, mesterek segítségétkértük. A fazekas, a gyékényes, a nemezelõ hangulatos foglalkozásait sokáig emlegették diákjaink.

28

Részlet a Kézmûvesek Napja foglalkozásból

Csütörtök: népi olimpia. Talán a projekt egyik legsikeresebb napjaként emlegethetjük. Remek han-gulatban telt a délután és az este. Elõkerültek az olyan régi eszközök, mint a petrencés rúd, a talicska, adiótörõ, amelyek hasznos eszközként szerepeltek a sportversenyeken. Elõkerültek a régi népi játékokis, mint pl. a méta. Ez a játék a felsõ tagozatosok kedvencének számít a mai napig. Az este folyamáncsaládi torna keretében a szülõk bevonásával folyt, sokszor emelkedett hangulatban a versenyzés a régiidõk eszközeivel, játékaival.

Péntek: régi ízek kóstolója. Minden osztály elõzetes feladatként kapott egy süteménynevet, amelyetel kellett készíttetnie. Ilyenek voltak pl.: barátfüle, fánk, lepény, pite, töpörtõs pogácsa. Az anyukák,nagymamák megmutathatták sütési tudományukat és segítõkészségüket. Rengeteg sütemény került azasztalra a kerékpárversenyben és a táncházban elfáradt és kiéhezett gyermekek nem kis örömére.

A 2011/12-es tanév településtörténeti munkája az iskolahéttel be is fejezõdött. A folytatásra 2012õszén került sor: a régi tanyai iskolák helyét kerestük föl. Csodálatos õszi idõben pattant kerékpárra akicsik kivételével az egész iskola egy nemes cél érdekében. Mindszent egykori tanyavilágában hat is-kola mûködött. Egy épület áll még, a többi helyen kopjafa õrzi az iskolák helyeit. Ezeket a kopjafákat arégi idõkben a tanyavilágban élõ emberek és leszármazottaik állíttatták emlékül, tisztelegve a tanyai is-kola, a tanyai tanító, a dûlõutak szorgos népe elõtt. Egy kb. 20 km-es körzetben lehet felkeresni az em-lékhelyeket. Néhány pedagógus elõször bejárta a vidéket, a kopjafákon megörökített dolgokat felhasz-nálva, készült el a feladatlap, amelyet vidám kerékpározás közben az osztályok kitöltöttek. Méltán le-hetünk büszkék arra, hogy ezeket a helyeket bemutattuk diákjainknak, hiszen a mindszenti embereknagy része nem tudná megjelölni, hol vannak ezek az emlékhelyek, a régi iskolák életérõl is rengeteg is-meretet adtunk át diákjainknak.

A projekt utolsó lépésére és zárására e tanév õszén került sor. Az utolsó feldolgozandó terület amindszenti épületeket ölelte fel. Ezek: a bankpalota, a városháza, az iskolák, az óvodák, a templom, akápolna. Itt is szükség volt sok-sok elõzetes tudás megszerzésére. A tanulók járták a várost, és a nevelõkáltal adott instrukciókat követve szerezték be a legfontosabb adatokat a megjelölt épületekrõl. Eddig aszékhelyi és a tagintézmény külön-külön dolgozott, a projektzárót viszont együtt valósítottuk meg. Afelsõ tagozatosok egy része rádiós vetélkedõn vett részt, másik részük métában mérte össze tudását. Azalsó tagozatos diákok állomásról állomásra járva oldottak meg érdekes, változatos feladatokat az épüle-tekkel kapcsolatban. A játék a végén sehol nem maradhatott el. Ez volt az egyetlen nap, amelyen a pro-jekt idõtartama alatt nem volt tanítás.

A projekt végére érve megállapítottuk, hogy rendkívül nagy tudásanyagot sikerült átadni a tanulók-nak. Feladta a leckét az idõnként száraznak tûnõ anyag élvezetessé tétele, átadásának módja, de úgygondoljuk sikerült azzal megbirkózni. A projekt sikeréhez nagymértékben hozzájárultak a pedagóguso-kon kívül a helyi kulturális központ dolgozói. A településtörténetért, a hagyományápolásért elkötelezettmindszenti emberek önzetlen segítsége, figyelme a munkánk iránt szintén követendõ példa lehet. Min-denképpen kívánatos az összegyûlt anyag rendszerezése, amely egy helytörténeti munkafüzet elkészí-téséhez adhat megfelelõ alapot.

Bagitáné Szécsényi Mária

29

A népi jogszokások körébõl.Az éneklés mint szankció és mint feladat

A társadalom tagjainak életviszonyait századok óta magatartási szabályok, normák határozzák meg.A normák közé tartoznak a jogi normák, melyeknek széles értelemben három nagy csoportját külön-böztethetjük meg. Egyrészt az erre feljogosított szervek által megalkotott jogszabályokat, mindenek-elõtt törvényeket, melyeket írásba is foglaltak. Másrészt a szokásjogot, azokat az állandóan követett, al-kalmazott magatartásszabályokat, melyeket nem állami szervek alkottak ugyan, de ezek mint helyeseltgyakorlatot elismerték és alkalmazták. Harmadrészt a jogszokásokat, melyeket, mint magatartásszabá-lyokat a társadalom valamely közössége alakított ki, tartott és tartatott meg, vagyis a maga eszközeivel,maga kényszerített ki.

A jogszokások a társadalom legkülönbözõbb rétegei körében éltek. Így mindenekelõtt a parasztság,aztán a különbözõ mesterségek, foglalkozások képviselõi, továbbá a katonaság, a fegyveresek, illetve adiákok, vagy éppen a nemesség, azon belül az arisztokraták közt. Az egyes rétegek jogszokásai külön-böztek egymástól, de az idõ múlásával egy-egy rétegen belül is változtak azok.

A jogszokások az állam által alkotott jogszabályok, illetve az állam által elismert és alkalmazott szo-kásjog mellett kiegészítõ, pótló jelleggel léteztek, de gyakran azokkal szemben, azoknál erõsebben él-tek, hatottak.

Az egyes társadalmi rétegek jogszokásainak részét képezték azok a szankciók, hátrányok, melyeketa jogszokások normáinak megsértõivel szemben alkalmaztak. Az alkalmazó, a hátrányt, a büntetést ér-vényesítõ általában maga a közösség vagy annak kisebb-nagyobb csoportja volt. Az is elõfordult, hogya közösség nevében, a közösség helyeslése mellett az egyén lépett fel. Tárkány Szücs Ernõ a Magyarjogi népszokások címû alapvetõ mûvében a társadalmi kényszerrõl szólva a szankciók hosszú sorát hoz-ta: kapcsolat megszakítás, kinézés, megszólás, kibeszélés, kikiáltás, kiéneklés, csúfolás, szitok, átok,eskü, jelképes eltemetés, külsõ megváltoztatása, macskazene, megkövetésre kényszerítés, megfélemlí-tés, népítélet.1 Valamennyi hátrány, következmény, azaz szankció felsorolása nehezen képzelhetõ el, hi-szen a jellegzetes típusok mellett elõfordultak ritka vagy egyedi formák, a közösségtõl, a sértést okozószemélyétõl, a sérelem nagyságától és más tényezõktõl függõen. A csak esetenként elõforduló, szûkebbkörben alkalmazott szankciók egyike az énekre, nótára kényszerítés volt. Itt kívánok utalni arra a körül-ményre, hogy a közösség által alkalmazott, az egyén által a közösség nevében vagy egyetértésével tettszankciókkal sokszor határos volt, mondhatni szûk mezsgye választotta el az önbíráskodást és az egy-házi kényszerítést.

Fegyveres szerveknél, háborús körülmények köztAz énekre kényszerítés legközismertebb, leggyakoribb területe a laktanyák világa volt. Szinte min-

den katonaviselt férfi, de különösen a régebben szolgálatot teljesítõk, megerõsítették mindezt és sok-szor konkrét esetet említettek alkalmazására.

Székesfehérváron 1945 elõtt a 3. (Szent István) gyalogezredben a tisztek és altisztek fegyelmezet-lenség esetén vagy más okból a szolgálati szabályzatban nem szereplõ, de a laktanyákban elterjedt bün-tetések valamelyikét alkalmazták. Közéjük tartozott a teljes menetfelszerelésben meneteltetés, amiheznótát vezényeltek. A kudarcok és az azt követõ büntetések, a kitolások elkerülése érdekében az újoncokkörében is gyorsan kialakult, hogy ha elhangzott a vezényszó, akkor melyik nótára zendítsenek rá. Min-den egységnek megvolt a maga kedvelt éneke.

A füzéri Lupis Elek 1943. október 4-én vonult be katonának a Magyarországhoz visszakerült Kassá-ra, a Görgey laktanyába, a 37 mm-es páncéltörõ tüzérekhez. Visszaemlékezéseiben újoncidejének

30

HAGYOMÁNY

1 Tárkány Szücs Ernõ: Magyar jogi népszokások. Bp., 1981. 787–793.

egyik, általa látott eseményét örökítette meg: Mindig kürtszóra, a kürt jelzésére kellett nótázni. Egyszera velünk egy ezredben szolgáló aknavetõsöknek nem sikerült a nóta. Parancsnokuk felvezényelte õket afára, hogy szedjék le az õszi sárga leveleket. A szinte teljesíthetetlen parancs mellé azt is elrendelte,hogy nótázzanak. Mégpedig a „Jegenye fa tetejében fészket rak a csóka” kezdetû dalt énekeljék.2

A második világháború utáni Magyar Néphadseregben, ha nem ment az ének, büntetésbõl alakiz-tatták az egységet. A parancsnok vezényszavára kellett végrehajtani az alaki feladatokat (jobbra át, bal-ra át, hátra arc, díszmenet). A végén újra énekelni kellett, menet közben, mégpedig a „Nóta!” vagy „Nó-tát!” parancsra. Más fegyelmezetlenség büntetése is lehetett ugyanez. Saját tapasztalatomból tudom,hogy eképpen történt ez Kalocsán, az elõfelvételis egyetemistákból álló 37. ezredben. A több eset közülaz egyik legemlékezetesebb az volt, amikor vacsorára menet alegységünk, a 82-es aknavetõ üteg, gyen-gén énekelt. Az étkezést követõen a szakaszparancsnok õrmester az üteg katonáit az alakuló térre vezé-nyelte. Ott alakiztatta, és különösen a fárasztó vigyázzmenetet, azaz a díszmenetet gyakoroltatta. Acsaknem félórás alakizás és menet során az õrmester többször nótát vezényelt. Ekkor már egyszerre éskellõ hangerõvel teljesítette a parancsot az üteg.

Bár a néphadseregben is rendszeresen elhangzott, hogy a kollektív büntetés tilos, bizonyos szituáci-ókban mégis alkalmazták. Egyébként a nevelõ célzatra hivatkoztak.

Kortól függetlenül az egység megbüntetését a kívülállók, a többi katona jórészt kárörvendve figyel-te, azt természetesnek vette, az okát ismerõk általában egyet is értettek vele. Rendszerint a megbüntetettközösség maga is érezte, hogy erre rászolgált. Tanult is belõle. (A szadista parancsnokok más kategóriátképeztek.)

1945 elõtt az egyre keményebb magyarországi zsidótörvények megalkotása után a jogszabály hatá-lya alá tartozókat mind több hátrány érte, majd életük is veszélybe került. A jogi normák elõírásain kí-vül a hatalommal rendelkezõk a megaláztatás más módjait is alkalmazták. Így a katonaságra felkészítõleventeoktatás keretében, amint ezt a következõ példa szemlélteti.

A Sugár (Spitzer) család 1933. november 1-én költözött Pincehelyrõl Simontornyára. A második vi-lágháború után Brazíliában élõ családtag, Sugár György 1923-ban született. Visszaemlékezésében ígyírt az elsõ zsidótörvényt, az 1938. évi XV. tc-t követõ nehéz idõkrõl: „Szomorú emlékeim egyike afegyvercsörtetõ, irredenta elméletet tápláló levente kiképzés fapuskával, ami 1939-ig hazafias nótázásközben a vállamat nyomta. Utána elvették, lapátot kaptam helyébe, míg a címeres sapkát sárga megbé-lyegzõ karszalag helyettesítette. Mint a faluba érkezõ vándorcirkuszt reklámozó láncra fûzött majom, afalu zsidóit egyedül jelképezve, kullogva a fess szakasz után, teljes harci díszben, lapáttal és szalaggal.[…] Mohos János vezetõ fõoktató kedvenc nótáját énekelték a leventék. „Kinek zsidó lány a babája,kössön kötelet a nyakára.” A díszhazafi mellém jött. A hangomat akarta hallani, e dalra kényszerített. AHangya üzlet elõtt ténfergõk hahotája közben.”3

A Jugoszláv Népfelszabadító Hadseregnek, közkeletûen Tito partizánjainak 1944–45-ben nagyszá-mú magyar civil esett áldozatul, nemcsak Bácskában, hanem Bánátban, Baranyában, Szlavóniában és aMuraközben is. A kivégzés elõtt a szerencsétleneket sokszor megkínozták vagy megalázták, így énekreis kényszerítették. Lajkó Rózsi csáktornyai asszony Doroszlón élõ testvérének írta 1944. augusztus7-én édesapjuk partizánok általi elhurcolásáról és kivégzésérõl. „Öcsém […] édesapánkat elvitték apartizánok július 23-án, este fél tizenegy órakor, de nagyon sokat lehajtottak akkor magukkal, 68-at[…] az õ hajlékában éjjel a zsiványok kiszólították és elhajtották […] összekötözve hajtották el, mentmezítláb, gyalog, olyan útra öreg létére, ütötték, zavarták, szaladni kellett neki […] enni, inni nem kap-tak és dalolni kellett nekik és ütötték, szurkálták, fejbelövöldözték.”4

A második világháború idõszakában a japán hadsereg India elfoglalását is célul tûzte ki. Utánpótlásivonalként vasutat kívántak kiépíteni az õserdõn keresztül. A 400 km-es távolság áthidalása iszonyatosáldozatokkal járt, melyhez a japánok ázsiai kényszermunkásokat és angolszász hadifoglyokat használ-tak fel. A japánok a hadifoglyokat alacsonyabb rendû, nem teljes értékû lényeknek tekintették. Az egyikfogolytábor, azaz haláltábor parancsnoka arra kényszerítette foglyait, hogy reggelente a Hófehérke cí-mû rajzfilm törpéinek a dalát énekelve vonuljanak munkába. Az 1942 októbere után érkezõ hadifoglyo-kat más megaláztatások is érték.5

31

2 Füzér történelme, weblap3 Tóthné Unghy Ilona: „…és meséld el fiaidnak…” A simontornyai zsidóság krónikája I–II. Simontornya,

2004–2005. A Sugár (Spitzer) család II. 3.2.9.4 Sajti Enikõ: Még hidegebb napok. Megtorlás a Délvidéken. Rubicon 2009/5. 36.5 Varga Csaba Béla: A sárga pokol rabjai. Halálvasút a Kwai folyó partján. Regiment. 2011/2. 51.

Magyarországon Recsk község (Heves m.) mellett 1950–53-ban az Államvédelmi Hatóság (ÁVH)kényszermunkatábort mûködtetett. Bírósági ítélet nélkül kb. 1500 fogvatartottat vittek ide. A recski tá-borban az ávós õrök más megaláztatás mellett foglyaikat szórakoztató dalok, operett részletek, nótákéneklésére is kényszerítették. Aztán jót mulattak ezen is.

A XX. század közepén a rendõrök a rájuk vonatkozó jogszabályi elõírásokat számos esetben, min-den következmény nélkül túllépték, túlléphették. A nyomozás során a vallomás kikényszerítése érdeké-ben, de akár a már felderített bûncselekmény, tisztázott tényállás esetén is alkalmaztak verést, így oda-ütöttek a gumibottal, illetve elcsattant egy-egy pofon. A rendõrök eljárásuk során megszégyenítést is al-kalmaztak, illetõleg szórakoztatták magukat.

Ezért kényszerítettek gyanúsítottakat énekre is. Az alábbi történetet az esemény egyik szereplõjétõl1960 körül magam is hallottam. A rakodómunkás foglalkozású sárkeresztúri (Fejér m.) cigányember atörténtek után jó pár hónappal mesélte el a vele és társaival lezajlottakat, élményszerûen, meglepõen jókedéllyel. A hallgatóságot a zsákoló brigád további tagjai és magtári dolgozók adták, akik érdeklõdés-sel figyeltek. Az elbeszélõ, a harmincas éveiben járó erõs férfi néhány falubeli cigány társával elment aközeli halastóhoz halászni, azaz halat lopni. A sikeres tevékenységbõl származó sok ponttyal és máshalfélékkel terhelten már hazafele tartottak, amikor a rendõrök megfogták õket. A székesfehérvárirendõrkapitányságra vitték be valamennyit, törvénysértésük egyértelmû volt. Egy kellõ méretû zárt te-remben a tetteseknek, az orvhalászoknak kör alakot formázva kellett sétálniuk, körbejárniuk. A rend-õrök rájuk parancsoltak, hogy énekeljék a „Hej, halászok, halászok, / Mit fogott a hálótok?” kezdetûnépdalt. Mikor a szövegben odaértek, hogy „Nem fogott az egyebet/ Vörösszárnyú keszeget” akkor abent lévõ rangidõs rendõr felkiáltott: „Mit, keszeget? Pontyot!” Azzal odasózott egyet gumibotjával alegközelebb esõ elkövetõnek. Társai hasonlóan cselekedtek a többiekkel. A dalt még párszor megismé-teltették.

A jó elõadó készségû, színesen mesélõ cigány férfi a verésen és megaláztatáson nyilván azért iskönnyen túltette magát, mert a lopásnak egyébként súlyosabb következményei nem lettek. Maga is ne-vetett a történteken. Holott a jogsértõ eljárás a rendõrök oldaláról is nyilvánvaló volt. A kényszervalla-tás, a verés, a megszégyenítés, benne az énekeltetés abban az idõben a rendõrök között gyakorlattá, jog-szokássá válhatott, parancsnokaik hallgatólagos tudomásulvétele mellett.

A nótáztatással, énekeltetéssel elsõsorban az erõs hatalmi helyzetben lévõ, fegyveres szervek, testü-letek tagjai büntették a nekik alárendelteket, vagy a nekik kiszolgáltatottakat. Harcok, háborúk, diktatú-rák idején fokozottan, a helyzettel visszaélve, de békében is. A katonaságnál békében és háborúbanegyaránt a parancsnok, a magasabb rendfokozatú az alárendelteket. A bûnüldözõ szerveknél a rendõr agyanúsítottat. Háborúban a fogva tartó katona a hadifoglyot, a partizán vagy a reguláris katona a civilt.Az ellenséghez tartozó hadifogoly vagy civil számára abban a helyzetben az énekre kényszerítés márönmagában megalázó volt. Ezt tovább növelhették a hatalmaskodó személyek, ha a kiszolgáltatottakatjelképrendszerük körébe tartozó énekre vagy ellenkezõleg, rájuk nézve sértõ, a helyzethez nem illõ, il-letve a fogva tartók számára külön értékkel bíró, esetleg szórakoztató dalok éneklésére kötelezték.

A Balkánon, az egykori Jugoszláviában és utódállamaiban napjainkig él az énekkel megalázás, bün-tetés a más nemzethez tartozás miatt.

A második világháború után Jugoszlávia felbomlásakor a legvéresebb háborút a pravoszláv szerbekvívták a muzulmán bosnyákok ellen. Különösen kegyetlen volt a srebrenicai népirtás, mikor is a szer-bek kb. 8 ezer bosnyák férfit és fiút gyilkoltak le, majd földeltek el tömegsírokba. A vérengzés egyik el-követõjét, Bozidar Kuvelja, szerb nemzetiségû férfit 2013-ban a Sarajevoban székelõ, a háborús bûnök-ben ítélkezõ boszniai bíróság 20 év börtönbüntetésre ítélte. A vádlott 1995. július 13-án, a háború vég-napjaiban, mint egy szerb különleges rendõrségi alakulat, a Jahorina zászlóalj tagja vett résztSrebrenica mellett, Kravicanál a muszlimok lemészárlásában. Az alakulat tagjai 200–300 férfit tereltekössze, bezárták õket, majd kézigránátot hajítottak közéjük, illetve tüzet nyitottak rájuk. A sebesült vagytúlélõ mintegy 70–100 fõt orvosi segítség ígéretével csalták ki, aztán arra kényszerítették õket, hogyszerb nacionalista dalokat énekeljenek, végül ismét golyózáport zúdítottak rájuk. A cselekményrõl né-hány túlélõ tudott beszámolni.6

A Vajdaságban élõ magyar fiatalok fél éve tartó zaklatásáról számolt be 2007-ben a Vajdaság Mainternetes hírportál. Eszerint a Tisza melletti Péterrévén (v. Bács-Bodrog m.) egy szerb fiatalokból állócsoport összesen több mint 20 magyar fiatalt vert és alázott meg. Volt, akit arra kényszerítettek, hogy aszerb himnuszt vagy valamilyen soviniszta szerb dalt énekeljen hangosan. Ha a magyar fiatal nem is-merte a szerb éneket, felpofozták vagy haladékot adtak neki, hogy tanulja meg. Volt rá példa, hogy a

32

6 Index internetes hírportál 2013. január 11.

gyerekeiket védelmezõ magyar szülõk is verést kaptak. Az elkövetõ 5–6 szerb fiatal jórészt az országmás részébõl menekült a Tisza mellé és szervezõdött bûnbandába.7

Szokások, játékok

A szokások, játékok során az énekeltetés büntetése nem megalázásként, megszégyenítésként, hanemellenkezõleg, tréfaként, valamennyi szereplõ szórakoztatásaként bukkant fel. Az oldott hangulatra jel-lemzõen, még az elmarasztalt is derülni tudott rajta.

A népszokások körébe tartoztak a szüreti bálok. Ezeket az esti zenés mulatságokat a Móri-völgybenés a Zámolyi-medencében egykor a kocsmahelyiségekben vagy alkalmi sátrakban tartották meg. Elõzõ-leg szalagokkal, gyümölcsökkel, néhol piros paprikával és zöldséggel is feldíszítették azt. Több falubana helyiség mennyezetérõl kocsikerék lógott alá, rá körben szõlõt aggattak, közepére boros üvegetakasztottak. Másutt a szõlõkoszorú, más néven korona került középre. A felfüggesztett gyümölcsöket,szõlõt elárverezték vagy vételárat kellett érte fizetni. Aki enélkül próbált tánc közben vagy a szünetbentépni, lopni, és valamelyik csõsz vagy csõszleány lefülelte, az a bíró elé került. A tetten ért elkövetõt abíró leginkább pénzbírságra ítélte, de más tréfás büntetést is alkalmaztak, így az énekeltetést. A bíró, acsõszök és a csõszleányok a szokás zsáneralakjai voltak.8

A lakodalom gazdag szokásanyagának sokfelé részét képezte a mennyasszony cipõjének, sõt, magá-nak a mennyasszonynak ellopása. Ezekre az ünnepi vacsora és a menyasszonytánc közötti idõben, ahangulat fokozása érdekében került sor. Visszaváltásukért pénzt kellett fizetni, vagy más büntetés járt.Az elmarasztalt a lakodalom valamelyik tisztségviselõje, különösen a násznagy, vagy az egész násznéplett. Az erdélyi Homorodkarácsonfalván (v. Udvarhely m.) a menyasszonytánc velejárója volt az aralo-pás, amit a násznagy büntetése követett. Esetenként közös éneklés járt a figyelmetlenségért, a menny-asszony megszöktetéséért.9

Pár évtizeddel ezelõtt a gyerekek, fiatalok sõt, részben a városi felnõttek körében is népszerû társas-játék volt a zálogosdi. Az iskolások, diákok elsõsorban, a felnõttek mondhatni kizárólag szobai játék-ként ûzték. A néprajzi szakirodalom szerint, aki játék közben elnevette magát, tiltott szóval válaszolt,meggondolatlan mozdulatot tett, és különösen a feltett kérdésre nem tudott hirtelen válaszolni, az aprószemélyes tárgyat, zálogot adott a szedõnek vagy a kérdezõnek. A játék második részében a zálogkivál-tásra került sor. A feltett kérdés ekképp hangzott: – Mit érdemel az a bûnös, akinek a záloga a kezembenvan? A bíró vagy más jogosult, anélkül, hogy a tárgyat látta volna, meghatározta a büntetést: mókásmozdulatot végeztetett, énekeltetett, lányt fiúval és viszont csókoltatott, stb. 10

Székesfehérváron és környékén is, mint országszerte, az idézett módon folyt le a játék. A büntetésekközt különösen gyakran szerepelt az éneklés, a versmondás, a tárgynak köszönés, a négy égtáj fele vég-zett cselekvés. A játék közben a társaság igen jól szórakozott, sokat nevetett. Az éneklés, mint büntetésnem sértette az erre kötelezettet. Sokszor tréfás tartalmú dalt kellett elõadnia a jókedv további növelésé-re.

A gimnáziumok és a felsõfokú iskolák tanulói, hallgatói évszázadok óta szívesen énekelnek. Az ifjú-sághoz, a diákélethez szervesen hozzátartozik a dal. A különféle diákhagyományokba is bekerültek azénekek. Szemléltetésül a selmecbányai hagyományoknak a jelenlegi határaink között továbbélõ egyikelemérõl ejtek szót.

A gazdag selmecbányai diákhagyományok örökösének ma nem csak a soproni, hanem a miskolci, adunaújvárosi és a székesfehérvári hallgatók egyaránt vallhatják magukat. A soproni székhelyû Nyu-gat-Magyarországi Egyetemnek 2000 óta ismét része a székesfehérvári Geoinformatikai Kar, közkeletûnevén a Geo.

A selmeci hagyományok Székesfehérváron 1972-ben keltek új életre, azokat azóta is folyamatosangyakorolják. Az intézménybe belépõ hallgató még csak balekjelölt. A tanévkezdõ félév második hete atanszéki hetek kezdete, amikor a felsõbb évesek az újakat oktatják, dalokra tanítják, beszélgetnek velük.A tanszéki hetek befejezõ momentuma a balekvizsga, ahol a jelölt számot ad megszerzett tudásáról. El-sõ részében a hagyományok ismeretérõl számol be, a másodikban valamilyen humoros feladatot old

33

7 Index internetes hírportál 2007. augusztus 1.8 Gelencsér József – Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. Székesfehérvár,

1991. 511–512.9 Szent Korona Rádió adása 2010. február 5.

10 Haider Edit: Zálogosdi. Magyar Néprajzi Lexikon 5. Bp., 1982. 612.

meg. A vizsgán sikeresen átjutott pogányokat a hat szakestély egyikén, a balekkeresztelõn, az idõs, arraérdemes hallgatók, a firmák balekká keresztelik.11

Engler Péter tanszékvezetõ docens, aki oktatóként is a hagyományok további õrzõje, hívta fel figyel-memet a következõkre: a balekvizsgán az utóbbi évtizedekben is kapott a jelölt olyan feladatot, hogy ír-jon meghatározott témáról humoros dalt, csasztuskát, és azt énekelje el. De ez nem büntetés volt, hanemfeladat.

Az éneklést, a nótázást azonban a balekká érdemesültek megélhették a döntõen feladatjelleg mellettnémileg kényszerként is. Errõl számolt be az egyik elsõ évfolyamos geós, aki 2012-ben társaival együttSzékesfehérvárról Selmecbányára kirándult. Az Akadémia meglátogatása után a Bányászkocsmábanvágott Steigelt, sört fogyasztottak. Az ekkor következõ nótaéneklés megpróbáltatásáról az érintett ígyírt: „Majd eljött a pillanat, amitõl a balekkeresztelõ óta féltem, a nótázás. Nagyon sokáig kellett, hogygyõzködjenek, de erõt vettem magamon és sikerült. […] Egyedül nótáztam és még egy kicsit élveztemis. Nagyon jó volt átélni, hogy nem az számít, hogy milyen a hangom, hanem az, hogy szívbõl jön a nó-ta.”12 Az elsõéves balek az énekléssel vált a közösség tagjává. Az idõsebbek ezt elvárták tõle, ezzel méginkább maguk közé fogadták.

Ahogy a parasztság és más társadalmi rétegek mulatságaiban a zene és a tánc sokszor együtt járt,úgy bizonyos alkalmakkor az énekléshez, mint szankcióhoz táncra kényszerítés kapcsolódott. Ennekrészletezése azonban túlmutat jelen írás keretein,13 ahogy az éneklés vagy nótázás tiltása is.

ÖsszegzésAz énekeltetés a ritkán alkalmazott szankciók közé tartozott. Természetébõl adódóan feladatot is je-

lentett. A szankció és a feladat közötti arány élethelyzettõl, életviszonytól függõen változott. Halálosfenyegetettség esetén szinte kizárólag a szankcionálás érvényesült, a diákhagyományok továbbvivõinélmár inkább csak a feladat. A két véglet, a szigorú büntetés és az igen enyhe hátrányként megélt feladatközött számos átmenet létezett. Sújthatta, érinthette ez az egyént, máskor a közösséget.

Az énekeltetés különbözõ rétegekben, szubkultúrákban élt. Egymással ellenséges viszonyban,hadihelyzetben lévõk közt megalázó szankcióként, embertelenségek, háborús bûnök mellett. Békeidõ-ben a fegyveres szervezeteknél a fegyelem, a rend megtartása, helyreállítása eszközeként alkalmazták.Mind háborús, mind békés körülmények között a hatalommal rendelkezõk szokásos, a közösségük általelfogadott, gyakorolt eszközként, mondhatni jogszokásként vették elõ. A nemzetközi jog, a belsõ jog-szabályok rendelkezéseitõl eltérõen, illetve azok határán mozogva.

A katonai, rendõri szerveknél, a saját állampolgárokkal szemben alkalmazva ennek a szankciónaklehetett némi humoros jellege. Különösen a kívülállók számára, és az akkori életviszonyok között.

A népszokások során, a diákság és mások társas játékainál az énekeltetés bár szankció volt, de ezt aközösség tagjai nem érezték annak, általa a szórakoztatás, a tréfálkozás, a jó hangulat valósult meg. Aselmeci hagyományok továbbvivõinél szintén a hangulat befolyásolására szolgál, ugyanakkor a közös-ségbe fogadás egyik feltétele, esetleg a kényszer érzetével, bár az elrendelõk ilyen szándéka nélkül.

A negatív forma, az ének eltiltása is büntetés lehetett az egyén, a közösség, sõt, egy nemzet számára.

Gelencsér József

34

11 Budai Péter (fõszerk.): „Így lesz Firma, s Veterán…” avagy a Selmeczi Diákhagyományok Alba Regiában.Székesfehérvár, 2005. 8–25.

12 Asztalos Andrea: Az elsõ Selmecem. Eséstüske. Geó Újság elektronikus formában, 2012. december.13 Gelencsér József: Táncra kényszerítés. Székesfehérvár, 2013. kézirat.

Thököly Imre és Zrínyi Ilona levelezése1686-ban

Thököly Imre 1685. október 15-i váradi elfogatása után nem sokkal már megkezdõdött a levelezés aMunkácson maradt Zrínyi Ilona, a török vezetés, valamint Thököly között. A levelezés bizalmas embe-rek útján folyt az erdélyi fejedelemség területén. A Munkács ostromát irányító Caraffa, a császári hadakgenerálisa, természetesen tisztában volt vele, hogy a házastársak között igencsak élénk levélváltás fo-lyik, ami felettébb bosszantotta is. A sûrû levélváltásról tanúskodnak nemcsak Rákóczi Ferenc Vallo-másai,1 de Dobay Zsigmond 1686-os naplója is.2 Ezen évben tizenheten töltötték be a levélhordó szere-pét. Név szerint: Szent-Andrássy János,3 Egry János,4 Kis Pál,5 Komlóssy,6 Futaky,7 Kubinyi Péter,8

Görgey Imre,9 Pogány Zsigmond,10 Lessenyey Nagy Mihály,11 Madács Péter,12 Kellemessy János,13

Nemessányi Bálint,14 Bay László,15 Jeney Sámuel,16 Baranovszky András,17 Tardy István,18 LetenyeyMárton.19 Mellettük deákok,20 a hírvivõk és néha katonák21 is fel-feltûnnek postásként, sõt az ostromzáralatt lévõ Munkácsra akadt, hogy egy parasztasszony22 vitte be a levelet a városból.

A szorosan körülzárt várból mindig az este beköszöntével tört ki egy kisebb csapat a levélvivõketvédve, s miközben a német strázsával megütköztek – elterelve azok figyelmét – , az alatt indultak Thö-kölyhez az alkalmi postások.23 A levéllel sosem egy embert indítottak útnak, legalább ketten vitték,24

sokszor két fõ katonai kísérettel. A várba is nagy többségében éjjel érkeztek a levelet hozók,25 és sok-szor még ugyanazon éjszaka indították útjára a választ. Elõfordult, hogy egy nap többször is indítottakegymáshoz levelet.26 Ugyanez fordítva is megtörtént, és az is elõfordult, hogy egy napon egymás után

35

TERMÉS

1 Rákóczi Ferenc: Vallomások. Bp., 2003. (Továbbiakban: Vallomások) 18.2 Dobay Zsigmond naplója. In: Monumenta Hungariae Historica Magyar Történelmi Emlékek II. o. írók. XXI-

II./2. Késmárki Thököly Imre és némely fõbb híveinek naplói és emlékezetes írásai. Közli: Thaly Kálmán. Bp.,1868. 415–458.(Továbbiakban: Dobay)

3 Dobay, 415.4 Dobay, 418.5 Dobay, 420.6 Dobay, 419.7 U.o.8 Dobay, 420.9 Dobay, 423.

10 Dobay, 432.11 Dobay, 434.12 Dobay, 439.13 U.o.14 Dobay, 442.15 Dobay, 447.16 U.o.17 Dobay, 450.18 Dobay, 452.19 Dobay, 451.20 Dobay, 452.21 U.o.22 Dobay 417. „1686. február 7. Újfalusi asszonytúl béküldték a leveleket.”23 Dobay, 419., 423.24 Dobay, 423. „Görgey Imre uram harmadmagával kegyelmes Urunkhoz küldetett.”25 Dobay, 420. „Éjjel érkezett Kubinyi Péter kegyelmes urunktól.”26 Dobay, 432. „Asszonyunk õ nagysága Pogány Zsigmond uramot urunkhoz kûdte, vagy két óra múlva Kubinyi

Pétert is.”

érkeztek küldöttek Munkácsra.27 A közlekedés vagy gyalog,28 vagy lovon29 történt. Igen gyakori eset,hogy a fontos küldötteket parasztruhába öltöztetve indították útnak a levelekkel.30

Zrínyi Ilona Thököly nevében és ügyében írt férje fogsága alatt a bosztandzsi pasának és a portánakis.31 Zrínyi Ilona Munkács ostroma alatt Thököly leveleit küldte Lengyelország felé, s különösen sûrûnlevelezett egy Demiczky nevû lengyellel, aki a munkácsi várnak is gyakori vendége volt.32 A levelezéscsak 1686. júniusa – Thököly erdélyi nemesi ellenállása – után akadozott némileg, amikor erdélyi és né-met részrõl is nehézségekbe ütköztek a levelet szállítók.33

A Thökölytõl érkezõktõl elsõsorban a fejedelem tartózkodási helyét akarták tudni. Zrínyi Ilona leve-leiben a vár állapotáról, az ostromról, a hadi eseményekrõl értesítette Thökölyt.34 A házastársak termé-szetesen személyesebb információkat is közöltek egymással leveleikben. Nem véletlenül, hiszen ami-kor 1685 õszén Thököly búcsút vett feleségétõl és biztonságban, erõs várban tudva feleségét elindultVárad felé, még egyikük sem sejtette, hogy nemcsak a biztonságról gondoskodott, de a hosszú hóna-pokra egy részét is Zrínyi Ilonánál hagyta, egy új élet reményében. Thököly csak télen, az áldott ünne-pek után értesült a bizonyosságról, hogy a sors fordulatában Munkács várában rekedt Zrínyi Ilona gyer-meket vár. Ahogy a hír, úgy a válasz is csak a küldöttek szavai által közvetítõdött. Csak Thököly napló-jából tudható, hogy felesége várandóssága az egyetlen örömhír és vigasz számára a sötét téli napokon:„nagyobb vigasztalást vettem, hogy csak két hete lévén Munkácsrúl való kijöveteleknek és feleségemetjó egészségben és jó reménség alatt hatták: naponkínt nevekedvén már tapasztalhatóképpen, és terhesvolta nyilvánvaló lévén – Munkács várát is jó dispositióban, s bõ éléssel s elég néppel hatták.”35

Hogy mennyiben befolyásolta a várható, közelgõ családi esemény Thököly lépéseit, az természete-sen nem bizonyítható, de Zrínyi Ilona kívánsága egyértelmûen kivehetõ levelébõl: „az istenért, ha lehetédes szívem uram, akkor legyönk egyött, hogy igaz szeretettel és hivséggel kézhez adhassam gyermeki-met egyött várral, benne valókkal egyött, ha hótom történnék is könnyebb leszen lelkemnek. Ezzel aján-lom magamat kglmed igaz szeretetibe. Kglmednek engedelmes felesége.”36

A már több terhességet és szülést megélt, tehát e téren meglehetõsen tapasztalt Zrínyi Ilona 1686.május 5-én a szülés várható idõpontját próbálja meghatározni levelében: „Azonban édes kedves uram,mi az én állapotomat illeti, én most is nem tudom, mikor kell várni új vendégszámot, nem tarthatom ve-res superlátra, az most is megvan-e nem tudom; 2–3 hétig-e vagy tovább nem gondolom...”.37

A türelmetlen várakozás, és reménység a születendõ gyermekkel kapcsolatban sokkal inkább témavolt a házastársak közötti információáramlásban, ha nem is levélben, de személyes küldöttjeik általüzenve. S fejedelmi pár lévén természetesen a hõn áhított herceg születését várták. Zrínyi Ilona 1686.május 10-én is ezt írta: „Míg én élek addig senki ne féltse confusiotól Munkácsot, de óránként nem tu-dom mit éri fejemet, adjon isten csak én oly szerencsés lehetnék édes szívem, kegyelemedet fiú magzat-tal örvendezhetném, magam életemnek letételével is nem bánnám. Ezzel maradok kgdnek engedelmesés igaz szeretettel szolgáló felesége.”38

36

27 Dobay, 434. „Délután érkezett urunktól egy parasztember…azután csakhamar Komlóssy uram is érkezettugyan urunktól…”

28 Dobay, 441. „ Két katonát gyalog küldött kegyelmes urunkhoz levelekkel.”29 Dobay, 452.30 Dobay, 442. „Nemessányi Bálint uram urunkhoz ment parasztruhában, gyalog.”31 MHHS XXIV. Késmárki Thököly Imre naplói és egyéb emlékezetes írásai. Közli: Thaly Kálmán Bp., 1873.

(Továbbiakban: Thaly) 277. „feleségem levelét vette, kiben írja nekie, hogy szép hadai vadnak az váron kívûl sbelûl is, kiknek is szépen megfizettetett… azon váradi levelet több portai levelek közzé csinálta…”

32 Dobay, 447. 450. „ Demiczky nevû lengyel jött Lengyelországból.”33 Dobay naplója: „Június 25. Érkezett Madács és Kellemessy uram Szebenbûl, Erdélybûl, mivel az erdélyiek ott

megárestálták volt õ kegyelmeket, s urunkhoz õ nagyságához nem bocsátották.”34 Szilágyi Sándor: Zrínyi Ilona levelei 1681–1687. Történelmi Tár, 1880. (Továbbiakban ZIL) 419. Zrínyi Ilona

levele 1686. május 5.: „nagy confusiovel ment vár alul maga Caprara general, és irhatom kgmednek 700 és 16forgó golyót és tözes labdákot keveket és granátoknak sokaságát hánta be várokba és palánkokba, több emberkárával nem vagyunk 8-nál, az otorny és az felsõ áhok oda vannak, az egy háló házunk és aranyos palotamegmaradott… igen kevés lövést tettek hiában várbul, omlott olykor sorján német… ha asszony ember vagyokis Munkácson megmertem várni õket, vigyék hirét máshová is…”.

35 Thaly, 302–303.36 ZIL, 419.37 Uo.38 ZIL, 420.

Thököly 1686 májusában valóban a tõle telhetõ módon a legközelebb tartózkodott Munkácshoz, dea vár alá nem juthatott el. S még a gyermek megszületése elõtt el kellett indulnia egészen a déli terüle-tek felé. Az a vágy, hogy e gyermek születésekor együtt legyenek, nem valósulhatott meg. Ez valószí-nûleg Thökölynek sem tetszett, azonban nem állt hatalmában ellentmondani a török parancsnak. A köl-csönös csalódottság és aggodalom két különbözõ okból uralkodott a házasfeleken. Ez Zrínyi Ilona1686. május 31-i levelébõl derül ki: „értem sok dolgok miatt ide nem gyöhetett, kglmed legyen úgy, mintistennek és kglmednek tetszik. Én édes szivem uram nem tudom, ki kedveskedett ott azzal a hírrel, hogyén megbetegedtem, senki nálamnál jobban nem tudja, és isten ha azt az orát elhozza, akkor keresztel-jünk elébb nem […] gyalogom és lovasom azok kezel tanánkozik az ki megkeresi kglmedet és az általtudositják, mint leszek, más szovának ne higyjen […] még el nem múlt az idõ, Isten dolga, mikor és mint,talán igen szépen reá is érkezhetne kglmed…”.39

A június elején született gyermekrõl azonban nincs adat. A május végi levélbõl még egyértelmûenkiderül, hogy a felesége és születendõ gyermeke miatt nyugtalan és aggódó Thököly szüntelen rémhíre-ket kapott mindkettejük egészsége felõl s ezért küld újabb és újabb levelet, és embert Munkács felé pon-tos információkért. Ahogy a levélbõl is sejthetõ, az olyan bizalmas családi híreket, mint a gyermek ne-me és születésének idõpontja, mindezeket Zrínyi Ilona küldöttjei, lovasa vagy gyalogja tolmácsoltaThökölynek személyesen, s õk értesítették az 1686 júniusában Erdélyben, Hunyad vármegyei birtokai-ért küzdõ Thökölyt gyermeke születésérõl. Dobay naplója nem tesz említést Zrínyi Ilona másállapotá-ról sem, levelezésben nem maradt fenn.

Sokkal érdekesebb, hogy a szóbeli üzenetek közlésén, és a folyóírással írt leveleken kívül még mi-lyen módszereket használt a házaspár levelezésükben. Az egyik ilyen módszer volt a szteganográfia: aláthatatlan tinta. Ennek használatáról pontos képet kaphatunk a Thököly naplójában olvasható ZrínyiIlona 1685. december 30-i levelének történetébõl: „parasztruhában feleségem inasa, Kulin nevõ, azmásik, az Bereg vármegyei parasztember adának kezemhez egy félárkust, tiszta, s nem írott papírost,kirûl midõn tudakozódtak volna jelentém: azon oly írás volna, kit tûz által lehet megismérni…”.40

Ugyanezen módon küldte el Thökölynek a munkácsi vár alaprajzát is.41

A másik a sifrírozás, vagyis a rejtjelekkel írás. Rákóczi Vallomásaiban az olvasható, hogy bevettszokás volt a munkácsi várban, hogy Zrínyi Ilona átadta a rejtjelekkel írott leveleket Absolon Dániel-nek, Thököly kancellárjának, hogy az fordítsa át a hagyományos betûkre.42 Abban az esetben, haAbsolon Dániel nem tudta a kulcsokkal megfordítani a levelet az egyet jelentett azzal, hogy a kódkulcsnem az általa ismertek egyike. Ezen esetben a levelet Zrínyi Ilonának visszaadta. Ugyanis Zrínyi Ilonátis kitanította Thököly a rejtjelekkel írás technikájára és a fejedelemasszony birtokában volt a „titkosabbjelek kulcsának” is, amelyet Thököly azért hagyott meg neki, hogy közölje vele a „legtitkosabb titko-kat”.43 Ez azt jelenti, hogy Zrínyi Ilona rendelkezett egy saját titkos kóddal is, amit csak õ és Thökölyhasznált,44 tehát ez a kód kifejezetten a házaspár egymás közötti kódja volt, amivel a legbizalmasabb in-formációkat vitték papírra.45

A levélváltás gyakoriságáról szólva, az 1686-os évben átlagosan háromnaponta küldtek egymáshozlevelet, természetesen akadt, hogy ritkábban, de az is, hogy naponként, vagy egy nap többször is indí-tottak útnak levelet. Ez az információk sürgõsségétõl is függött. 1685 októberétõl egészen 1692-ig a le-velezés volt az egyetlen érintkezési lehetõségük a házastársaknak, és éppen 1688 elején Zrínyi Ilona akapitulációs aláírásával errõl az egyrõl is le kellett, hogy mondjon.46

Kardos Tímea

37

39 ZIL, 420.40 Thaly, 302–303.41 ZIL, 422–423. „Édes uram a munkácsi sáncznak delineátióját csak propter formam küldvén kgdnek, annak há-

tára feiresen írtam azon dolgokat, kiket máskint pennára nem mertem tenni, melyet tüzre tartván, meg fogjakgd olvasni s continentiáját érteni…azon sáncznak delineatioját pedig, ha kgd addig is, míg mindencircumstantiájával megküldhet, mert conservalni akarná az hátán levõ írás hogy ne tessék, valamely papiros-sal ragassza bé kgd.”

42 Vallomások, 18.43 U.o.44 U.o.45 Thaly, 297. „Kétféle leveleit írván csak feleségemnek is kinek egyikét jel mellett Andrássinak paraszt köntösben

kell megvinni”. A kódolás és rejtjelezésrõl lásd még: Kardos Tímea: Thököly Imre és a homofonikus behelyet-tesítõ sifre. In. Valóság 2012/5. 27–38.

46 Thaly, 319.

Az 1840-es évekbeli magyarországiliberalizmus Metternich szemszögébõl

Metternich kancellár évtizedeken keresztül befolyásolta hazánk sorsát is – él a kép a köztudatban.De ténylegesen mekkora hatalommal is bírt ez a politikus? Gyûlölte-e a magyarokat, vagy csak a ridegmegfontolások irányították? Hogyan látta az 1840-es évek elsõ felének ellenzéki mozgalmait? Igazavolt-e, és milyen eszmék mozgatták? Sok izgalmas kérdés, amelyekre nem mindig egyszerû megfogal-mazni a feleletet. Jelen dolgozat keretei között nem adhatok átfogó képet sem a korszakról, sem Metter-nichrõl, röviden azonban mégis célszerû megemlíteni néhány dolgot.

Az 1840-es évek elején sokak számára úgy tûnhetett, hogy a magyar rendek és a bécsi abszolutiz-mus között kezd helyreállni a viszonylagos „egyensúly”, és a kompromisszum mentén folytatódhat to-vább az élet. A kormányzati terror alábbhagyott, amnesztiát hoztak, az 1839–40-es országgyûlés is mi-nimális – inkább elvi jellegû – „sikerekkel” ért véget a magyar liberálisok számára. A kormány fõ céljaazonban továbbra is a status quo megõrzése maradt. Varga János kiemeli, hogy a kormányzat csak amódszereit változtatta meg, ezért is reménykedhettek a liberálisok.1 A reformerek jelentõs része nempihent, kezdtek kirajzolódni a végrehajtandó reformok, az 1830-as évek tapasztalatai pedig sokat segí-tettek a továbbiakat illetõen.2 Megfigyelhetõ volt azonban a magyar ellenzék polarizálódása is. VelikyJános két markáns vonulatot különböztet meg az 1840-es évek elejére vonatkozóan: a Széchenyi-féleelitista-liberális, illetve a kossuthi demokratikus-liberális beállítottságút,3 illetve a centralisták csoport-ja is szerephez jutott. Metternich sokkal több irányzatot látott az ellenzéken belül.

Ekkoriban kezd kialakulni (illetve jobban megerõsödni) a közvélemény, többek között a hírlapokmegjelenése révén; így a politikai programok viszonylag „szabadon” napvilágra kerülhettek, a polémiapedig a röpiratokról áttevõdött ezekre az orgánumokra, amelyek több emberhez juthattak el, mint akönyvek és a röpiratok (a rövid cikkeket az érdeklõdõk nyilván szívesebben olvasták, mint a hosszabbírásokat). A közvélemény pedig fontos fegyver, illetve támasz lehetett, s különösen érvényes volt ezpéldául az 1840-es évek elsõ felében.

A liberálisok gondolkodásában az ország átalakításának összetett terve kezdett megfogalmazódni, apolgári szabadságjogok (idõnként bizonyos mértékben korlátozott) megadásától kezdve az önálló nem-zetgazdaság kiépítéséig, vagyis ez azt jelentette volna, hogy Magyarország jóval függetlenebb és fejlet-tebb pozícióba kerül, mint amiben addig volt. A reformerek liberális többsége a monarchián belül, per-szonálunió megteremtésével kívánta elérni a céljait (többek között Ausztria túlsúlya, illetve a magyar-ságnak a germán és szláv tengerben történõ elpusztulásától való félelem miatt is).4 Maga Kossuth, a so-kak szemében radikálisnak tûnõ politikus is kimondta az 1844. augusztus 27-i pesti gyûlésen, hogy megakarják tartani a monarchiát, a dinasztiát, de alkotmányosságot várnak.5

Ez már átvezet az 1843–44. évi országgyûlés kérdéséhez. Andics Erzsébet szerint ennek az ország-gyûlésnek az a jelentõsége, hogy felszínre hozta a reformok elkerülhetetlenségét.6 Úgy vélem, a rend-szer elavultsága már korábban is nyilvánvaló volt sokak számára, és lényegében véve a reformerek is azátfogó átalakulásért küzdöttek; véleményem szerint ebben a kérdésben fontosabb az, hogy ki milyenmértékben képes szembenézni a valósággal, ki mennyire tud elfogadható és sikeres választ adni a felme-rülõ problémákra, és hogy a tényleges átalakulás indul-e meg, vagy gyõznek a látszatreformok. Lát-nunk kell ugyanakkor azt is, hogy a felsõ vezetésen belül is voltak ellentétek; Metternich pl. nem támo-gatta a nádor azon ötletét (1842), hogy birodalmi támogatást adjanak Magyarország fejlesztéséhez.7

Eduard Schmidt-Weissenfels így értékeli ezt az idõszakot: „Az 1843/44-es magyar országgyûlésolyan ellenzéket állított csatasorba, amelynek kíméletlen elõrenyomulása a legnagyobb zavarba hozta

38

1 Varga János: Kereszttûzben a Pesti Hirlap. Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841–42-ben.Akadémiai Kiadó. Bp., 1983. 10.

2 Vörös Károly (szerk.): Magyarország története 1790–1848. Akadémiai Kiadó. Bp., 1980. 2. kötet, 855.3 Veliky János (szerk.): Polgárosodás és szabadság. Magyarország a XIX. században. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Bp., 1999. 88. Hasonló felfogást követ Velkey Ferenc is, bõvebben jellemezve a két „csoportot”. Uo. 97–98.4 Uo. 101.5 Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. 2. bõv. kiad. Osiris Kiadó. Bp., 2002. 317–318.6 Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Akadémiai Kiadó. Bp., 1975. 209.7 Varga János: „A kormányszervek elõkészületei az 1843. évi diétára”. Századok 1980. 5. sz. 730.

a kormányzatot.” Véleménye szerint a magyar ellenzék el akarta szakítani Magyarországot Ausztriától,és a kormány csak iszonyú áldozatok árán tudta legyõzni õket.8 A következõ mondatának eleje kínosanrímel Metternich késõbb idézendõ írásának kezdetére: „Nyilvánvaló volt, hogy Magyarország a forra-dalom felé közelít [mármint 1844 környékén], és érthetetlen, hogy sem Metternich, sem egy másik mi-niszter nem tartotta ezt igaznak, és nem akart idõben meghozott rendszabályokkal intézkedni [!]”.9 Va-gyis a szerzõ a kormányzatot is elmarasztalja, sõt súlyos vádakkal illeti a kancellárt is. Ebben nyilván-valóan szerepet játszott az is, hogy mûve 1860-ban jelent meg, tehát részben az 1848/49-es tapasztala-tait vetítette vissza a múltba. Az állapotokat megõrizni, Magyarországot pedig Ausztria „gyámkodása”alatt tartani akaró osztrák vezetés számára természetesen egyáltalán nem volt jelentéktelen a kérdés, na-gyon is komolyan foglalkoztatták a problémák. Záborszky Alajos is megfogalmazta: „Változni kell te-hát a’ kormánypárt eddigi eszétvesztõ, bizonytalan irányú, és tétovázó mûködésének, ha csak tekinté-lyét fogytig fölzsurmolni [fölmorzsolni] nem akarja…”10

Természetesen az ellenzék „támadása” a status quóra veszélyes lehetett, ami nemtetszést váltott ki akonzervatív vezetésnél. Tanú erre többek között maga Metternich is. De milyen ember is volt a kancel-lár? Itt sajnos nem tudok részletesebben foglalkozni a neveltetésével, értékrendszerével, a betöltött po-zíciójának megfelelõ magatartásával. Csupán néhány mozzanatot ragadnék ki jelleme összetettségénekábrázolására. Egyesek rideg számítónak látják, mások úgy vélik, sokszor félelembõl cselekedett. Sán-dor Pál azt írja, hogy Metternich politikája lényegében véve az I. Ferencét követte, de annak egyéni ret-tegése nélkül.11 Robert John Weston Evans szerint: a kancellár „paranoiddá vált a változással kapcso-latban, a hazafiakkal és a nacionalistákkal kapcsolatban pedig rövidlátóvá”.12 A teljes igazságot nehézkideríteni.

Gergely András úgy vélekedik, hogy Metternich fokozatosan gyámság alá vonta a dinasztiát.13 Ezvéleményem szerint a herceg szerepének bizonyos mértékû „misztifikálásához” vezet, másrészt ebbõlarra a következtetésre is juthatunk, hogy kvázi maga Metternich lett volna egy személyben felelõs min-den megtörtént eseményért. Én ezt a megállapítást kissé túlzónak tartom, bár nem vonom kétségbe,hogy a kancellár meglehetõsen tekintélyes befolyással bírt a császári családban, illetve a politikában.Azzal a kitétellel is csak részben értek egyet, miszerint Metternich képtelen volt felismerni a változásokszükségességét.14 Úgy gondolom, az õ esetében inkább arról beszélhetünk, hogy a célja a birodalommegõrzése volt (mind bel-, mind külpolitikai téren), így egyfajta „konzervatív reformot” kívánt végre-hajtani, az abszolutizmus fenntartása érdekében bizonyos változtatásokat is elfogadott.

Karl Groos portréjában a metternichi „magabiztossághoz tartozik az a tudat is, hogy sohasem – vagyszinte soha nem – téved”.15 Groos lélektani tanulmánya is kiemeli a herceg jellemében megbúvó kettõs-séget, ám õ ezt a politika, illetve a magánélet viszonyában teszi meg. Fontosabb viszont ennél a követ-kezõ megállapítása: „Metternich ezen magatartását azzal a már említett ténnyel lehet magyarázni, hogya belsõ képe [Innenbild] tárgyiasításakor egy fejedelmi nagyság benyomását akarta kelteni. Így akartalátni magát, és valóban így is látta: nem a kis cselek és fortélyok embereként […], hanem az örök igaz-ságok és a szent elvek rendíthetetlen képviselõjeként”.16 A szerzõnek csak részben van igaza, amikor eztírja; tény, hogy a kancellár ragaszkodott a status quóhoz és bizonyos dolgokhoz, de nem volt ostoba.Véleményem szerint éppen az intelligenciájára bizonyíték az, hogy az 1843/44-es országgyûlés alatt õlátta el utasításokkal többek között a nádort és a Titkos Magyar Bizottság tagjait.17 Ugyanakkor kétség-telen, hogy minden problémát az osztrák irányítású egységállam szempontjából ítélt meg, így a magyarreformerek kérdését is. Niederhauser Emil úgy véli, Metternich mindig is valamiféle barbár népnek tar-

39

8 Schmidt-Weissenfels, Eduard: Fürst Metternich. Geschichte seines Lebens und Seiner Zeit. Kober & Markgraf.Praha, 1859. 207–208.

9 Uo. 208.10 Záborszky Alajos: Országgyülési szemle. Pozson, 1843–1844. 3.11 Sándor Pál: Deák és a jobbágykérdés az 1832-36. évi országgyûlésen. In: Tanulmányok Deák Ferencrõl.

Szerk. Baranyai György et al. (Zalai Gyûjtemény 5.) Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1976. 126.12 Evans, Robert John Weston: The Habsburgs and the Hungarian Problem, 1790–1848. In: uõ: Austria, Hungary,

and the Habsburgs. Central Europe 1683–1867. Oxford University Press. New York, 2006. 189.13 Gergely András: Áruló vagy áldozat? István, az utolsó nádor rejtélye. (Labirintus) Helikon. Bp., 1989. 13.14 Uo.15 Groos, Karl: Fürst Metternich. Eine Studie zur Psychologie der Eitelkeit. Cotta. Stuttgart – Berlin, 1922. 18.16 Uo. 30.17 Andics i. m. 210.

totta a magyart,18 de tudjuk, hogy sokszor igyekezett igénybe venni egyes magyar politikusok szolgála-tait is.

Miskolczy Gyula szerint Metternich a 30-as évektõl közvetítõ szerepet töltött be a magyar ország-gyûlés – illetve az ókonzervatív politikusok – és a kormány között. Célja a régi, „kipróbált” alkotmánymegvédése volt, és Miskolczy szerint sosem adott az udvarnak olyan tanácsot, hogy a magyar alkot-mányra törjenek.19 Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy ez még mindig a rendi alkotmány volt,és azt sem szabad szem elõl tévesztenünk, hogy mi volt ennek az „alkotmányõrzésnek” a célja.

Lényegében véve a „barbárságot” körvonalazó megnyilvánulásokat olvashatunk az Aforizmákbanis, de ennek megvan az oka: Magyarország viszonylagos fejlõdése (akár szellemi, akár gazdasági tekin-tetben) nem nyerte el Metternich tetszését. Evans a már említett írásában annak a véleményének ad han-got, hogy a kancellár „Magyarországot Ausztria felügyelete alatt akarta civilizálni”.20 Nos, ez a „civili-zálás” kissé pejoratív csengésû szó, egyébként pedig Magyarországon voltak pozitívumok (az ellenzékszemszögébõl): az alkotmány, a viszonylag erõs közvélemény stb. A Metternich-féle megoldás sokszorreformok látszata mögé bújtatott hatalom-megerõsítési kísérlet volt, kisajátították a jelszavakat. A „ci-vilizálással” szemben sokszor éppen hogy visszahúzó erõt jelentettek Bécs törekvései, és részben ennekis köszönhettük viszonylagos elmaradottságunkat.

A magyar reformellenzék komolyan vette a törvényeket, fõként az 1791. évieket, rendszeresen apel-lált is ezekre; az udvar fiktívnek tartotta Magyarország függetlenségét.21 Maga Metternich is érezhetteazt, hogy az ellenfelei egyre erõsödnek, illetve hogy elõbb-utóbb valamiféle változás fog bekövetkezni;1843. június 29-én ugyanis ezt írta József nádornak: „A dolgok úgy nem maradnak, mint ahogyan mostvannak”.22 Nyilvánvalóan citálhatnék olyan idézeteket, amelyek arról szólnak, hogy a kancellár refor-mokat óhajt,23 de nézeteim szerint ezek a változtatások inkább a felvilágosult abszolutista uralkodók in-tézkedéseihez lennének hasonlóak. Ballagi Géza így ír: „… a kormánynak már ez országgyûlés kezde-tén eltökélt szándéka bizonyos elõre megállapitott terv szerint vezetni az átalakulási mozgalmat, az or-szággyûlés folyamán pedig még inkább belátja ennek a szükségét, s ha szándékát mégsem valósithatjameg, ennek oka az, mert a haladás föltételeire és módjára nézve közte és a nemzet közt a véleményelté-rés sokkal nagyobb, semhogy engedményekkel kiegyenlithetõ lenne”.24

Látható, hogy a kancellár személyisége nem volt könnyen „megfogható”, azt nem lehet egysíkúanjellemezni. A magyarországi ellenzék néhány vonását helyesen ismerte fel (pl. azt, hogy az bizonyosmértékû önállóságra vágyott Ausztriával szemben), jól látta Magyarország viszonylagos elmaradottsá-gát, ugyanakkor sokszor hajlamos volt eltúlozni a „veszélyt”. S hogy mi vezette ebben? Õ még részbena XVIII. század embere volt, meg akarta õrizni a birodalmat, a birodalom egységét és súlyát, az uralko-dó hatalmát, és mindent ennek rendelt alá, azaz (némileg) változtatva akart változatlanságot, állagmeg-õrzésre törekedett.

A hercegnek komoly problémákkal kellett szembenéznie, így „a kemény kéz politikájának” beveze-tését sürgette, az „erjedést” megfékezendõ. Schmidt-Weissenfels ezt így értékeli: „A kormányzati rend-szer Magyarországra és Erdélyre vonatkozóan eddig »negatív« volt; a rendeknek átengedték a kidolgo-zandó törvényjavaslatokat. Az ilyen passzivitás azonban veszélyes, mivel minden országot irányítanikell…”25 1844-ben született Metternichnek az Aforizmák a magyarországi állapotokról címû írása,amelyben feltérképezi hazánk helyzetét (némileg csapongva, több témát is felölelve), majd pedig meg-oldást javasol a „problémák” kezelésére. Lássuk tehát alaposabban is, mit is mondott a kancellár.

A mû szinte vadromantikus képpel indít: Magyarország a forradalom poklának tornácán áll. (Mind-ezt még érzékletesebbé teszi az, hogy a német nyelvû eredetiben az elsõ mondatot felkiáltójel zárja le.)Metternich Magyarország „felemelésérõl”, „jobb jövõ felé való vezetésérõl” beszél, vagyis ebben bennrejlik az is, hogy a birodalom nyugati fele magasabb szinten áll, joga – és szinte már kötelessége – ve-zetni a magyarokat. A kancellár sokszor említi írásában a király és a korona jogait, a kötelezettségeit vi-szont már ritkábban. Kissé nyakatekert logikával azt igyekszik bebizonyítani, hogy a „radikálisok”

40

18 Niederhauser i. m. 254.19 Miskolczy, Julius: „Metternich und die ungarischen Stände”, Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs,

Bd. 12. 1959. 241.20 Evans i. m. 89.21 Szabad György: Kossuth irányadása. Válasz Könyvkiadó. Bp., 2002. 62.22 Idézi: Andics i. m. 210.23 Ld. pl. Niederhauser i. m. 258.24 Ballagi Géza: A nemzeti államalkotás kora 1815–1847. Athenaeum. Bp., 1897. 568.25 Uo., 210. Kiemelés az eredetiben.

(értsd: a magyar ellenzékiek) képviseleti alkotmány utáni vágya értelmetlen, hiszen már létezik ez azalkotmány. Amit pedig Metternich megkövetel, az a rend: az országokat irányítani kell, ezzel meg-mentve õket a „forradalomtól” – vagyis mindattól, ami szerinte pl. Magyarországon be fog következniaz ellenzék hatalmának további növekedése esetén. A kancellár valójában egyfajta komor víziót fest ittmeg, összemosva a különbözõ irányzatokat, mi viszont tudjuk, hogy az ellenzék zöme a viszonylag ra-dikálisnak mondható követelések ellenére sem akart forradalmat, elszakadást stb. A „megmentés”, azország „racionális állapotba” való hozatala az uralkodótól függ, neki kell ezt végrehajtania, vagy leg-alábbis elvben neki kellene.

Maga Metternich is észreveszi a városi polgárság jelentõségét, ahogyan azt sok magyarországi libe-rális is tette. Természetesen neki az a célja, hogy ezt a réteget a kormány oldalára állítsa. Ugyanakkorpl. Eötvös József is erre a csoportra kívánt támaszkodni, míg az ellenzék többsége attól tartott, hogy avárosi polgárság nagyobb súlya a kormány számára lehet kedvezõbb.26 Látható, hogy nem volt teljesenérdektelen ez a kérdés, és részben kapcsolatban állt a nemzetiségi problémával is. Metternich pedig ki-jelenti, hogy a kormánynak kell irányítania a városi szellemet, hiszen erre megvan a lehetõsége.

Komolyan foglalkoztatja a kancellárt az iparosítás kérdése. Meglehetõsen támadóan lép fel a ma-gyarországi iparfejlõdés – különösen pedig a Védegylet – ellen, hazaárulással vádolva a liberális ellen-zéket. Ez természetesen nem volt célja senkinek, viszont a magyar ipar bármilyen csekély megizmoso-dása is sérthette az osztrákok gazdasági érdekeit, másrészt pedig a hazai termékek vásárlására való fel-szólítás (Széchenyi szavával élve) „ujjhúzás” volt a birodalom vezetésével. Nehéz eldönteni, hogyMetternich vajon komolyan rettegett-e egy esetleges, a Védegylet által szervezett „forradalomtól”.Ballagi Géza szerint „a védegylet ügyét annak ellenségei s különösen a kormány teszik az ellenzék ügyé-vé, holott eredetileg nem volt az”.27 Ez csak részben igaz, hiszen tudjuk, hogy hazai viszonylatban nemvolt elhanyagolható a mozgalom iránti lelkesedés, jóllehet az rövid idõ múltán kifulladt. Az is kérdéses,hogy vajon a Metternichéhez hasonló támadások mennyire erõsítették meg az ellenzék szellemiségét,mennyire tették vonzóbbá a mozgalmat az ellenzékiek szemében.

A mû végén a kancellár felsorolja a különbözõ ellenzéki csoportosulásokat, amelyekrõl azt állapítjameg, hogy erõtlenek, kis létszámúak – esetleg tulajdonképpen nem is léteznek –, így felmerülhet az ol-vasóban a kérdés: kik is azok, akiktõl Metternich annyira fél, akik állítólag a forradalom szélére taszí-tották Magyarországot? Az Aforizmákból erre sem igazán kapunk választ, ezért véleményem szerint azállamférfi írása nagyrészt csupán általánosságok, (fél)igazságok, torzítások kissé kusza, csapongó stí-lusban összeillesztett sorozata.

Hogy az országgyûlés milyen eredményekkel járt, köztudott. Metternich joggal érezhette úgy, hogyerõs, hiszen az ellenzék némileg visszaszorult. A kormány pozíciója kezdett szilárdabbá válni, a meg-egyezés lehetõsége egyre kisebbé vált. Schlett István szerint a rendszer alkalmatlan volt a békés átala-kulásra.28 Vajon igaz ez? Tény, hogy nem létezett stabil erõegyensúly, és különösen a 40-es évek elejénkezdtek kiélezõdni a különbözõ konfliktusok. A neuralgikus pont azonban a megegyezés kérdése volt:valamelyik (vagy mindkét) félnek legalább részben engednie kellett volna, ez azonban a pozíciók fel-adásával járt volna. Egy másféle elképzelés szerint: „Ha a felsõház nem engedett volna az udvar utasí-tásának, ha a népnek az alsóházban ülõ képviselõi révén kifejezett vágyát az 1843–44-es országgyûléstiszteletben tartotta volna, akkor jogi forradalom orvosolhatta volna Magyarország legfontosabb tár-sadalmi és politikai problémáit békés, fokozatos változásokkal, és az 1848-as véres forradalom nem kö-vetkezett volna be.”29 Helyes-e ez a nézet? Egy-egy struktúra nem önmagától változik meg, ezért azelõbbi idézet igazságtartalma annyi, hogy az emberek tevékenységét is figyelembe kell venni, tõlük isfügg a rendszer rugalmassága, a békés átalakulás képessége. Jelen esetben is az emberek tevékenységevolt a befolyásoló tényezõ, az õ kompromisszumra való képességük vagy képtelenségük döntötte el,hogy az 1840-es években hogyan alakult Magyarország (és a birodalom) sorsa. Más szóval: nem (vagynem csak) a rendszer volt rugalmatlan, hanem sokszor az azt irányító politikusok elgondolásai (is).

Úgy vélem, elsõsorban az udvar kompromisszumkészségének hiánya, a bonyolult bel- és külpoliti-kai megfontolások, illetve a magyar ellenzék viszonylagos fejletlensége volt az oka annak, hogy az or-szág sorsa az ismert módon alakult az 1840-es években. Mindkét félnek túl sokat kellett volna feláldoz-nia, a kisebb engedmények viszont valószínûleg nem elégítettek volna ki senkit. Azt is figyelembe kell

41

26 Schlett István: Eötvös József. (Magyar História. Életrajzok) Gondolat. Bp., 1987. 76–77.27 Ballagi i. m. 619.28 Schlett i. m. 98.29 Király Béla: Deák Ferenc. ford. Péter Katalin. Akadémiai Kiadó. Bp., 1993. Király Béla nézõpontját itt talán

befolyásolhatták az 1956-os élményei is.

vennünk, hogy amennyiben az udvar enged, akkor ez akár precedenst is jelenthetett volna a birodalommás országai-népei számára.

Metternich tehát részben igazat írt, amikor Magyarország fejletlenségét vagy az ellenzék „sokszínû-ségét” – mondjuk ki: megosztottságát – tárta fel, de megállapításai azzal a céllal születtek, hogy befo-lyásoljanak, tehát nem lehetnek egészen pártatlanok. Az Aforizmák egy adott életszakasz „terméke”,ezért nem lehet Metternich egész pályájára rávetíteni az itt kifejtett elveket, ennek ellenére így is jel-lemzõ képet ad e politikus tevékenységének egy szeletérõl.

Bodnár Krisztián

Adalékok Surd 1848–1849-es történetéhezA Zala és Somogy megye határán lévõ Surd faluban1 a mai napig él a szájhagyomány, hogy az

1848–1849-es forradalom és szabadságharc alatt a települést a horvát csapatok háromszor is felégették.Ezt több ismeretterjesztõ munka közli, de a történtek tudományos feldolgozása mindeddig elmaradt.2

Így a Somogy Megyei Levéltárban végzett eddigi kutatásaim alapján a falu 1848–1849-es történeténektisztázására vállalkozik e dolgozat.

Az Árpád-kortól meglévõ pár száz fõs település a török kor pusztításait túlélve a korban aZichy-grófok birtokában volt.3 Surd egy nagyon fontos útvonalon fekszik, amely Nagykanizsán átha-ladva összeköti az ország középpontját a horvát területekkel. A falu mindössze pár km-re terül elLégrádtól, amely a középkor óta az egyik legfontosabb átkelõhely volt a Dráva e szakaszán. E földrajzihelyzet erõsen befolyásolta a falu történetét 1848–49-ben is.

A település ’48 eredményeivel az új választások alkalmával találkozott, amikor is az értelmiségicenzus alapján az evangélikus lelkész, Szabó Pál, a jegyzõ, Simon István kapott választói jogosultsá-got.4 Rajtuk kívül még 7 fõ a régi jogon, 82 fõ a föld-, és háztulajdonának nagysága miatt, 1 emberazért, mert iparos vagy kereskedõ volt, és 2 fõ a jövedelme nagysága miatt került be az új választói név-jegyzékbe.5 Így Surdon a választásra jogosultak létszáma 92 fõre nõtt 1848 májusában.

A forradalom gyors sikerei okozta eufória 1848 nyarára lassan elmúlt, és az egyre ellenségesebbenviselkedõ horvátok miatti szorongás lett úrrá az egész országon, de leginkább az érintett területeken,Somogy, Zala és Baranya vármegyékben. A Batthyány-kormány a délrõl jövõ fenyegetés hatására 1848júniusában Csányi Lászlót kormánybiztosként e vármegyékbe küldte, és az õ vezetésével elkezdõdött aDráva-vonal védelmének kiépítése. A vonal biztosításához több ezres katonaságra volt szükség, ezértSomogy, Zala, Baranya és Vas vármegyékben is elrendelte a nemzetõrség felállítását. Surd a ZákányiKapitánysághoz tartozott Alsó- és Felsõ-Gyékényes,6 Eörl7 és természetesen Zákány mellett. A So-mogy Megyei Levéltárban megtalálhatók az eddig publikálatlan Surdra vonatkozó nemzetõr- és hon-védösszeírások. Az 1848. május 30-án kelt Surdon történt összeírás 71 fõs nemzetõrcsapattal számolt.8

A nemzetõrök neveit vizsgálva sok olyan, a mai napig Surdon lakó család õsével találkozhatunk, mint aHorváthok, Rozsok, Kunok, Kanászok, Dezsõk, Betseitsek, Dömék, Borsosok, Kovácsok, Csikosok,Imrék, Kisék és Bognárok.9 Ezen kívül a szabadságharc alatt több surdi honvéd is harcolt, nem egy kö-zülük korábban már nemzetõr is volt. A honvédek családnevei közt szintén találunk olyan ma is Surdonélõ családokat, mint a Vas, Rozs, Dezsõ, Gõbölös, Péntek, Kanász, Vajda, Imre, Varga, Horváth, Ko-vács és Kun család.10

42

1 A település 1950-ig Somogy megyéhez tartozott, majd Zala megyéhez csatolták.2 Pl. Zala megye kézikönyve II. Fõszerk.: Hóbor József. Ceba Kiadó, Bp., 1998. 403.3 Vasdényei Imre: Õsi birtokok és birtokosok Somogyvármegyében. Kaposvár, 1922. 33.4 G. Jáger Márta: Az országgyûlési népképviselet kezdetei Somogy vármegyében (1848–1849). In: Somogy

megye múltjából 2003–2004. Szerk.: Bõsze Sándor. Kaposvár, 2004. 98.5 Uo. 98.6 Ma Gyékényes (Somogy megye).7 Ma Õrtilos (Somogy megye).8 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban SML) Somogy Vármegye Újoncozási Bizottságának iratai: Nem-

zetõr összeírás 1848. május, Marcali járás (IV. 103. a).9 Uo.

10 SML Somogy Vármegye Újoncozási Bizottságának iratai: Honvédállítási lajstromok 1848, Marcali Járás (IV.103. b); A szabadságharcban részt vett honvédek összeírása 1849 (IV. 103. c).

A falu a szabadságharc elsõ szelét 1848 augusztusában érezte meg. Ekkor már várható volt Jellasicshorvát bán támadása, így Csányi László augusztus 16-án kelt levelében Vidos József nemzetõrparancs-nokot arra utasította, hogy a ,,készülõben lévõ események miatt”11 vonuljon közelebb a Drávához, ésnégy századot Ivánkovits õrnagy vezetésével Surdra, és a vele szomszédos Beleznára és Zákányba he-lyezzen át.12 Vidos József augusztus 21-i levelébõl tudjuk, hogy ez meg is történt.13 E katonák Vas vár-megyébõl származó nemzetõrök voltak.14

Jellasics horvát bán csapatai élén szeptember 11-én átlépte a Drávát, és bár Csányi hatalmas erõvelszervezte annak védelmét, mégsem vállalkoztak a magyar csapatok a horvát hadsereg feltartóztatására,hanem a Balaton-felvidéken át Buda felé vonultak vissza. Így Surdot a Nagykanizsára bevonuló horvátcsapatok elfoglalták, ám ekkor még komoly kár nem érte a települést. A helyzet a szeptember 29-igyõztes pákozdi csatával megváltozott. Jellasics Bécs felé menekült, a másik mozgó horvát oldalvédse-reget, Roth és Philippovich csapatait október 7-én Ozoránál fegyverletételre kényszerítették, így a hor-vát fõsereget megverve módja nyílt a magyar hadvezetésnek a horvát felvonulás mentén lévõ települé-sek helyõrségeinek felszámolására. Ennek rohamos gyorsasággal neki is álltak, és október elején márKanizsa környékén állomásoztak a magyar csapatok. Október 3-án Vidos József Veszprém, Gyõr, Sop-ron, Zala, Moson és Somogy megye nemzetõrcsapataival Kanizsa lakosságának segítségével kiûzte avárosból a Nugent alezredes15 által vezetett megszálló katonaságot.16

Nugent Kanizsát elveszítve visszavonult Légrádba, majd átkelt a Dráván, ám a visszavonulás soránoktóber 3-án bosszúból felgyújtotta Szentmiklóst17 és Surdot. Errõl a császári hadsereg részérõl Buritsvezérõrnagy Nugent tábornokhoz írt jelentésébõl tudunk, aki leírta, hogy Batthyány Károly október3-án Kanizsára támadt, mire Nugent gróf alezredes Szentmiklóson, Surdon és Zákányon át visszavo-nult, és a három település ,,a visszavonulás alatt fegyújtatott”.18 A magyar hadsereg iratai közt mégpontosabb leírást találunk Vidos József október 4-én kelt jelentésében, melyben leírja, hogy NugentSzentmiklóson és Surdon ,,rabolt és gyújtogatott”, és ezért a települések lakossága a ,,legfõbb fokigingerülve van”.19 Majd tudósít arról is, hogy a levél írásának napján a surdi elöljárók felkeresték, mivela ,,posta malmi, gólai és gotalai, a Dráván innéd fekvõ horvát helységi lakosok õket rabolják, gyújtás-sal fenyegetik, és marháikat rabolják”.20 Ezért Vidos a rendteremtés érdekében Kiss János és Vécseyõrnagy urakat küldte zászlóaljaikkal ,,a gonoszok szétûzésére”.21 Emellett Asbóth Lajos is megemlítikiadott emlékirataiban, hogy Nugent ,,visszavonulását Surdon és Zákányon át folytatá”,22 és az elõretö-rõ magyar hadsereg ,,a horvátokat ismét a Dráván túlra nyomta vissza”.23 A visszavonulást követõ na-pon, október 14-én egy ismeretlen magyar katona a következõ sorokat jegyezte fel a naplójában:,,utunkba láttuk az elégetett Sz[ent] Mikós nevü falut, a kocsmában borzasztó dulásokat tettek az illyrek,az ajtók betörve a szobába feldulva az istállokba még most is égö gerendák.”24

A surdi eseményekrõl a legérzékletesebb tájékoztatást mégis Szalóki Elek evangélikus lelkésztõl ka-punk, aki az 1897-ben kiadott mûvében a szemtanúk elbeszélése alapján így ír: ,,… és bekövetkezett az1848-iki örökké emlékezetes esztendõ. De a mennyi szabadságot hozott, épen annyi pusztulást is okozotta gyülekezetben. Nem ugyan közvetlenül, hanem igenis közvetve, a mennyiben a protestáns családoknakfelét koldusbotra juttatta. A Dráván való átkelés helye közel Surdhoz volt; az országut a községen veze-

43

11 Csányi László kormánybiztos iratai 1848–1849 I. Szerk.: Hermann Róbert. Zala Megyei Levéltár. Zalaeger-szeg, 1998. 196.

12 Uo. 196.13 Hermann Róbert: ,,…tán a tavasz a durva tél után kellemetes leend”. Vidos József levelei és jelentései 1848.

február–szeptember. Vasi Szemle 1998/2. 155–156.14 Aradi Péter: A Dráva-vidék szervezése 1848 nyarán. Somogyi Almanach 16–17. szám. Kaposvár, 1972. 46.15 Nem azonos a szabadságharc alatt a császári hadseregben szolgáló Nugent tábornokkal.16 Hermann Róbert: Nagykanizsa 1848-49-ben. In: Nagykanizsa városi monográfia II. Szerk.: Rózsa Miklós,

Lendvai Anna. Nagykanizsa, 2006. 483–484.17 A mai Miklósfa (Zala megye).18 Nagykanizsa és környéke 1848–1849-ben. Okmánytár I. Szerk.: Hermann Róbert, Molnár András. Nagykani-

zsa, 2000. 239.19 Nagykanizsa és környéke 1848–1849-ben. Okmánytár I. 234.20 Uo. 234.21 Uo. 234.22 Asbóth Lajos: Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratból II. Pest, 1862. 58.23 Uo. 58.24 Merk Zsuzsa, Rapcsányi László: ,,A mi szánkból hangzott az elsõ éljen a Mura tulsó partján”. Egy népfelkelõ

közlegény kéziratos naplója Soprontól Csáktornyáig 1848. október havában. Soproni Szemle 2004/1. 41.

tett keresztül, a melyen Jelasich hordái barangoltak napról-napra. És hogy ezen vad nép menyire tisz-telte a tulajdont, mennyire volt elõzékeny a gyûlölt magyar faj iránt, azt mindenki megítélheti, a ki csakkeveset forgatta is az akkori történelemnek lapjait. Midõn pedig Nugent csapatát Nagy-Kanizsárólvisszavonulásra kényszerítette a kanizsai népfölkelõk csapata, ismét Surdon vezetett keresztül visszavo-nulásuk utja. A vereséget azzal bosszulták meg, hogy majdnem az egész közösséget felégették. És miu-tán a munkabíró nép, mint nemzetõr, mind távol volt a községbõl, az öregek és asszonyok pedig a he-gyekbe és erdõkbe menekültek, a tûzbõl semmit ki sem menthettek. A legtöbbnek nem maradt egyebe,mint a mi rajtuk volt. Bizony megérezte a gyülekezet, hogy hívei felerészének vagyona egy délután tönk-re ment.”25 Ám a katolikus gyülekezet tagjai sem jártak jobban, mert a faluban lévõ katolikus iskola, ésannak az 1848 elõtti iratai az enyészeté lettek. Sok épület pusztulhatott el, fõleg azok, amelyek az úthozközel álltak, így a falusiak az újjáépítéskor – tartva egy hasonló esettõl – sok épületet az úttól távolabbhúztak fel.26

A falu így október 3-a után újra a magyar csapatok fennhatósága alá került. Azonban télre a hadisze-rencse ismét fordulni látszott. A magyar hadsereg decemberben kénytelen volt feladni a Dunántúlt,majd Budát és Pestet is. Így történhetett meg, hogy 1848. december 30-án már a császári tiszt,Dimatschek õrnagy azt jelentette a felettesének, hogy Kanizsán és a környezõ falvakban, így Surdonsem tartózkodik magyar katona.27

A gyõzelmekkel teli tavaszi hadjárat (1849. március 4.– május 21.) következtében 1849 májusában aDél-nyugat Dunántúl, és így Surd is újra a magyar katonaság ellenõrzése alá került, viszont az orosz in-tervenciót követõen a magyar seregek országszerte visszaszorultak. 1849. július 23-án Nugent azt írta,hogy a stájer és horvát határ fedezéke megvan, és például e hó 26-án Pálffy gróf hadosztálya Surdnálfog táborozni.28 Egy ugyanezen a napon kelt jelentésében pedig leírja, hogy ,,rövid idõn belül a hadtestzöme Iharosberénynél és Surdnál összpontosul”.29 Majd a hadsereg továbbvonult az ország belseje felé,és ezzel Surdon véget ért a szabadságharc.

Az egymástól független források egyértelmûen rávilágítanak arra, hogy Surdot – ellentétben az ed-digi köztudattal – csak egyszer, 1848. október 3-án égették fel a császári Nugent alezredes horvát kato-nái. A falun viszont minimum háromszor, 1848 szeptemberében, majd október 3-án és 1849. július 26.körül vonultak át császári katonák, és ekkor bizonyára több atrocitás is történt. Véleményem szerint er-re vezethetõ vissza a falu háromszori felégetésének mítosza. További kutatást igényel a surdi nemzet-õrök és honvédek története, valamint a falura vonatkozó nemzetõr- és honvédösszeírások teljes publi-kálása, ami a surdi és a környezõ települések helytörténészeinek és családfa-kutatóinak is kitûnõ forrástjelentene.

Kanász Viktor

Trianon és a revízióa memoárirodalom tükrében

A villámháborúnak induló elsõ világháború körül kialakult naiv kép minden mértéket felülmúlt, ígynem csoda a súlyos anyagi, emberi veszteségek – a totális háborúk általános kísérõ jelenségeinek –sokkhatásként való megélése. A magyar társadalom jóformán fel sem dolgozta a háborúban való vere-ségének és veszteségének a tényét, máris egy újabb csapással, a „nemzethalállal” is felérõ Trianonnalkellett szembenéznie. Már a békefeltételeket is általános megdöbbenés fogadta. A magyar békedelegá-ció vezetõje Apponyi Albert gróf 1920. január 16-án fejtette ki a békekonferencia Legfelsõbb Tanácsaelõtt a magyar állásfoglalást a megkötendõ békérõl:1 „Nem tétovázom, azonban és nyíltan kimondom,

44

25 Szalóky Elek: Vázlatok a surdi ágostai evangélikus gyülekezet történelmébõl. 1897. 7–8.26 Kincses László adatközlése 2012. augusztus 18-án (Született Surdon 1941. június 16-án, édesanyja neve

Tislerics Mária)27 Okmánytár I. 293.28 Okmánytár II. 205.29 Uo. 209.

1 Eördögh István: Erdély román megszállása (1916–1920). Olasz és vatikáni levéltári források alapján. Szeged,2000. 79.

hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosításnélkül elfogadhatatlanok. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásánakmegtagadásából származhatnak… A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal. Ausztriával ésBulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott anemzet életére lényeges területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Ar-ról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad és népességének majdnem kétharmadrészét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlõdés majdnem összes feltételei megvo-nassanak…”2 A magyar ellenjavaslat azonban, mely földrajzi, gazdasági, kulturális és etnográfiai érve-ket tartalmazott, nem talált megértésre. A magyar békedelegáció ezért feloszlott, Apponyi, pedig haza-utazott, mert nem akarta ezt a békét aláírni. A békeszerzõdést 1920. június 4-én két magyar megbízott,Drasche Lázár követ és Benárd miniszter írta alá Versailles-i Trianonban.3 Az amerikai és a brit delegá-ció a fentieknél lényegesen kedvezõbb, s a fennen hirdetett népek önrendelkezési elvének sokkal in-kább megfelelõ határokat javasolt Magyarország számára. Az amerikai javaslat a mai határok menti,döntõen magyarok lakta területeknek mintegy 2/3-át, a brit pedig kb. a felét hagyta volna meg. Azon-ban szembekerülve a környezõ „nyertes” államok mohóságával, amelyeket etnikai érvek híján az érin-tettek általában stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontokkal támasztottak alá, a konferencia már1919. februári és márciusi szakértõi tanácskozásain, ezt az álláspontjukat az említett két fél elvetette.4

Horthy Miklós kormányzó is úgy vélekedett, hogy a magyar békedelegációt kész tények elé állították,és a békeszerzõdés bárminemû módosítására lehetõséget sem adtak: „Magyarország sorsát már elõzõ-en eldöntötték, mégpedig hamisított statisztikák és térképek alapján, melyeket Benes terjesztett elõ, ésannak a hamis vádnak az alapján, hogy a magyarokat »háborús felelõsség« terheli, amit azóta a törté-netírók és nemzetközi jogászok megcáfoltak. Bár Lloyd George és Wilson a háború alatt ismételtenhangsúlyozták, hogy az Osztrák-Magyar-Monarchia felosztása nem háborús cél, azonban az olaszok-kal, románokkal és csehekkel idõközben kötött titkos szerzõdések Magyarországot máris felosztották.Még a versailles-i szerzõdés is megengedte a népszavazást. Az összes magyar javaslatokat azonban,hogy állami hovatartozásuk kérdésében is gyakorolhassák önrendelkezési jogukat, akik addig Szent Ist-ván koronája országainak voltak polgárai, kivétel nélkül mind elutasították.”5

„… A trianoni szerzõdés aláírásának órájában, Magyarországon a lobogókat félárbocra eresztették.18 évig tartott míg ismét magasba vonhatták õket.”6 A szerzõdés értelmében ugyanis a történelmi Ma-gyarország elvesztette területének több mint 2/3-át, lakosságának több mint a felét. Az elszakadt terüle-tek egy részén a román, a szlovák, a szerb, a horvát vagy a német nemzetiség volt többségben, de kevertés tisztán magyar lakosságú területeket is elcsatoltak az országtól.7 A magyar anyanyelvûek 1/3-a –több mint 3 millió ember – idegen állam alattvalója lett, s közülük mintegy 1,5 millióan az új határokmellett, az anyaország területével összefüggõ tömbben éltek. Az elsõ világháborút lezáró békeszerzõ-dések, az utolsó magyar népszámlálás adatai szerint, Romániához csatoltak 1 660 000 fõt, Csehszlová-kiához 896 000 fõt, Jugoszláviához 577 000 fõt.8 A békefeltételek szigorúságának, igazságtalanságánakés a magyarokkal szembeni méltánytalanságának, Barcza György emlékiratában, ekképpen ad hangot:„Megdermedve olvastam ennek a békediktátumnak a szövegét. Tudtam, hogy megvertek, illetve, hogy aháborút, mint a Monarchia egyik fele elveszítettük, habár akkor már mindenki tudta, hogy Magyaror-szág volt az egyetlen állam, melynek kormányfõje a háború ellen 1914-ben tiltakozott, és csak a többségakarata elõtt hajlott meg, mert hiszen úgyis leszavazták volna. Így jött létre Trianon… De midõn a béke-feltételeket olvasom, egész meggyõzõdésem és politikai érzékem, azt sugallta, hogy ezt a békét magyarembernek aláírnia sohasem lenne szabad… Ez a béke oly helyzetet teremtett a Duna völgyében, melyidõvel elõbb-utóbb okvetlen újabb súlyos konfliktushoz kell, hogy vezessen. Igaz, a háborút elveszítettükés ezért logikusan fizetnünk kellett… A Monarchiát szétrombolták, holott fõ ellenségük, a német mindenkifosztottsága és megaláztatása dacára, hozzánk képest alig veszített valamit területébõl és lakosságá-ból. Ezért Trianon több mint vétek, politikai hiba volt. Melynek meg kellett magát bosszulnia.”9

45

2 Gróf Apponyi Albert beszéde a békekonferencián, 1920. január 16-án (részletek) In: Magyar Fórum 2000. jú-nius 4. 2.

3 Barcza György: Diplomataemlékeim 1911–1945. Bp., 1994. 147–148.4 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Bp., 1999. 139.5 Horthy Miklós: Emlékirataim. Bp., 1990. 141–142.6 Uo. 145.7 Jelentések a határon túli magyar kisebbség helyzetérõl. Bp., 1988. 187.8 Pándi Lajos (szerk.): Köztes Európa 1763–1993 (térképgyûjtemény). Bp., 1995.9 Barcza i. m. (1994) 148–149.

A háború után véget ért a szövetségesek korábbi teljes körû gazdasági, katonai, politikai egysége.Amint láttuk a békeszerzõdések parafálása és ratifikálása idején a diplomácia segítségével az együtt-mûködés volt a mérvadó, mely a békerendszer életbe léptetésével megszûnt. A gazdaság, a politika és adiplomácia területein az elkülönülés tendenciája vált uralkodóvá.10 Ez a tendencia érvényesült Magyar-országon is, ahol a külpolitikai elszigetelõdés mellett az új határok által okozott problémákkal is szem-be kellett nézni. IV. Károly hazatérési kísérletei pedig, – melyrõl Kállay Miklós késõbbi magyar mi-niszterelnök is negatívan vélekedett – nemcsak a Teleki-kormány konszolidációs törekvéseit akasztottameg, hanem Magyarország külpolitikai helyzetét is tovább rontotta. A visszaemlékezésében a követke-zõképpen ír az ország helyzetérõl: „Trianon után külpolitikailag teljesen elszigetelõdtünk; Károly ki-rály két visszatérési kísérlete pedig arra ösztönözte szomszédainkat, hogy szövetkezzenek és megnyissáka kisantantot, azzal a céllal, hogy megakadályozzák Magyarország talpra állását, gazdaságilag és poli-tikailag elszigeteljék, és meghiúsítsák revíziós kísérleteit.”11 Ahogyan a fentiekben már Kállay Miklósemlítette Trianonnak volt még egy a két világháború közötti, a magyar gondolkodásmódot erõsen deter-mináló következménye, ez pedig a revizionizmus eszméjének a megjelenése. 1927. július 27-én létre-jön – Rothermere angol lord hazai sajtókampányának, majd kezdeményezésének következtében – aMagyar Revíziós Liga, Herczeg Ferenc elnökségével. A szervezet célja az volt, hogy társadalmi össze-köttetések kiépítésével és a legkülönfélébb propaganda kiadványokkal meggyõzze az európai közvéle-ményt a trianoni békeszerzõdés által teremtett helyzet tarhatatlanságáról, s így közvetve a nagyhatal-mak külügyminisztériumaira is hasson.12 Elsõsorban Nagy-Britannia felvilágosítását tartotta fontosnak,mivel itthon az a nézet terjedt el, hogy országunk felosztása a szomszéd államok félrevezetõ propagan-dájának a bûne, és kialakult az a kissé naiv elgondolás, hogy a Magyarország történelmérõl és jelenhelyzetérõl szóló hiteles információk terjesztése a nagyhatalmakat rábírja majd arra, hogy tévedésükethelyrehozzák. A liga a békeszerzõdés remélt felülvizsgálatát szándékozott elõkészíteni propagandájá-val. Gyûjtötte a magyar kisebbségek sérelmeirõl szóló jelentéseket, valamint a revíziós témájú hazai éskülföldi publikációkat, s maga is, rendszeresen is közölt revíziópárti cikkeket a hazai sajtóban ésRothermere lapjaiban.13 A Revíziós Liga feladatát Kállay Miklós a következõképpen látta: „Megalaku-lásakor azt tûzte ki célul, hogy ébren tartsa a trianoni Magyarországon a békeszerzõdés revíziójánakgondolatát, segítsen orvosolni a kisebbségbe taszított sérelmeit, támogassa az utódállamok magyarjaitnemzeti létük megõrzésében, gyermekeik magyar szellemû nevelésében. Ugyancsak fontos célja volttermészetesen ország-világ elõtt hangoztatni, hogy Magyarország nem mondott le a békeszerzõdés reví-ziójának gondolatáról. A Ligát a magyar nép elégedetlensége hozta létre. A társadalom minden osztá-lya revizionista volt a paraszttól és a munkástól kezdve végig.”14

Kezdetben, a történelmi Magyarország elveszített területeinek visszaszerzéséért „a kultúra békésfegyvereivel” megvalósuló – az idõ elõrehaladtával azonban egyre erõszakosabb útra lépõ – és az etni-kai határokat fedõ, revizionista törekvések jutottak érvényre. Ennek ellenére az ún. Rothermere-vonalatnem tartották magyar javaslatnak, mivel „… a magyar nemzet nem adja föl jogát a maga ezredéves […]államterületéhez.”15 Ezzel tulajdonképpen a Liga olyan programot is hirdetett, mely a Rothermere általjavasolt etnikai határkiigazítást ugyan helyes törekvésnek tartotta, de lényegében nem mondott le azesetleges integrális revízió lehetõségérõl.16 A liga propagandájának aktivitása, valamint a revízió iránttanúsított nemzetközi érdeklõdés aggodalmat keltett a kisantant államaiban. Csehszlovákiában, Romá-niában és Jugoszláviában, 1931-ben létrejöttek az elsõ antirevizionista szervezetek, sõt egy francia pub-licista kezdeményezésére központot állítottak fel Párizsban.17

Bethlen István18 magyar miniszterelnök óvatos politikájának következtében, csak 1928-ban látta al-kalmasnak az idõt arra, hogy – a debreceni beszédében – nyíltan megfogalmazza külpolitikai célját, arevíziót: „Mi nem tartományokat vesztettünk el. Bennünket földaraboltak… mi fajunk egyharmadárólörök idõkre le nem mondhatunk. Ezt igazságul elfogadni nem tudjuk… Ha valaki a mellényét rosszul

46

10 Magyarország története 1918–1990. Szerk.: Pölöskei Ferenc – Gergely Jenõ – Izsák Lajos. Korona Kiadó, Bp.,1995. 55.

11 Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942–1944. Bp., 1991. 75.12 Magyarország története 1918–1990 (1995).13 Rubicon 1997/3. 31.14 Kállay i. m. 75–76.15 Rubicon 1997/3. 31.16 Összes terület visszaszerzésére irányuló törekvés.17 Rubicon 1997/3. 33.18 Bethlen István, magyar miniszterelnök 1921–1931 között.

gombolja be, öltözékét csak úgy hozhatja rendbe, ha kigombolja, és azután jól gombolja be. Ezekre ahatárokra egy végleges békét felépíteni nem lehet. Ezekre a határokra, fel lehet építeni egy börtönt,amelyben mi vagyunk az õrzöttek és a gyõzõk az õrzõk… nekünk más határokra van szükségünk.”19

Bethlen beszédét követõen mozgásba lendült a kultuszkormányzat apparátusa is, amely a revíziós cél-kitûzéseket ideológiailag támasztotta alá. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterkidolgozta a neonacionalizmus vagy pozitív nacionalizmus fogalmát.20A „kultúrfölény” meghirdetõjeaz alábbiakban fogalmazza meg a neonacionalizmus lényegét: „A neonacionalizmus lényege, hogy amagyar hazafiasságot, az õsrégi patriotizmust öntudatosan olyan célok felé vezessük, amelyektõl a ma-gyar faj megerõsödését és hazánk feltámadását várhatjuk.”21

Az 1929-ben kibontakozó gazdasági világválság – mely Magyarországon Bethlen távozásához ésGömbös hatalomra jutásáig volt realizálható –, a gazdaságban az állami intervenció felerõsödését, anemzetközi viszonyokban a revízió, a társadalmi és politikai berendezkedést illetõen a liberális-demok-ratikus rendszerek megingását és az autokratikus, sõt a totalitárius törekvések elõtérbe kerülését jelen-tette.22 A revíziós törekvéseknek teljesen alávetett külpolitika, egyre inkább – a területi igényeink támo-gatása miatt – német orientáltságúvá és az általa képviselt fasiszta eszmék alárendeltjévé vált, melynekkövetkeztében a békés úton meghirdetett területi revízió 1938-tõl a nyílt erõszak útjára lépett, mely is-mét a vesztes oldalon, a II. világháborúba sodorta Magyarországot. A nagyhatalmak álláspontjától elté-rõ fordulatot Kállay a következõképpen indokolta: „Hogyan tudott volna Magyarország határozottab-ban ellenállni az új német nyomásnak, amikor senki nem állt mellé? Magyarországot megfosztották jo-gaitól, lefegyverezték, ellenségesen és gyanakodva figyelték a nyugati politikusok és a nem hivatalossajtó. Élni akarását arcátlanságnak, tiltakozásait felháborító elégedetlenkedésnek, közeledési kísérle-teit tolakodásnak minõsítették. Amikor Németország erõsödni kezdett, sem az angolok, sem a franciáknem akartak belekeveredni a magyar ügyekbe […]; a nyugati hatalmak nem akarták, hogy aktív szere-pet játszunk az európai, kivált a kelet-európai politikában. Mindezen akadályok ellenére és a késõbbigyalázatos propaganda állításaival szemben, a németek által meghódított országok közül Magyaror-szág õrizte meg legtovább függetlenségét, és tartott ki legtovább a nyugati értékek tiszteletében.”23 Ígykerült sor a müncheni egyezményt24 követõen, 1938. november 2-án az elsõ25 és 1940. augusztus 30-ána második26 bécsi döntésre, illetve 1939. március 14-én Kárpátalja visszafoglalására,27 melyeket Kállayszerint „A magyar kormány vonakodva, a magyar nép azonban lelkesen fogadott”. A két szerzõdést,„… amelyek a trianoni békeszerzõdés hibáit próbálták orvosolni. Mindkét esetben Olaszországnak kö-szönhettük, amit elértünk, minthogy Ribbentrop szokásához híven, ellenünk dolgozott. Békés úton kap-tuk vissza tehát elszakított területeink és véreink egy részét, de sajnos nem a Népszövetség, hanem a ten-gelyhatalmak segítségével, és Olaszország egyesítésével.”28

Gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök a területszerzéssel a Szent-István-i állameszme újabb meg-erõsödését látta: „A magyar nemzet Szent István adományában, a szentistváni gondolatban, e gondolatemlékében és hagyományában él. A titka nem más, mint, kitartott mellette az ország egysége idején ésaz ország szétdarabolásának az idején… Az eszme két hagyománynak, a lélek két tartalmának, a ma-gyarnak és a kereszténynek az egységesítése… A gondolat örökség, melyet ápolunk…”29 „Minden erejé-

47

19 Bethlen István emlékirata 1944. Szerk.: Romsics Ignác. Bp., 1988. 52.20 Magyarország története 1918–1990 (1995) 52.21 Nemzeti Újság 1928. január 29-i számából22 Magyarország története (1995) 100.23 Kállay i. m. 78.24 A müncheni egyezmény megkötésére 1938. szeptember 29-én került sor, melynek értelmében Anglia, Francia-

ország és Olaszország hozzájárultak ahhoz, hogy Hitler újrarajzolja Közép-Európa térképét.25 Az elsõ bécsi döntés értelmében 11927 km terület, vele Komárom, Érsekújvár, Rozsnyó, Kassa, Ungvár és

Munkács városa – mintegy 1 050 000 lakossal, melybõl 86,5 % magyar volt, került vissza Magyarországhoz. Adöntés egyértelmûen az etnikai határokat fedte. Magyarország története 1918–1990 (1995) 125.

26 A második bécsi döntés értelmében - mely Ribbentrop és Ciano közremûködésével született -, Magyarországvisszakapta Észak-Erdélyt és Székelyföldet 43 104 km területtel és 2 400 000 lakossal, akiknek több mint a fe-le (51,4%) magyar volt, de átkerült 42,1% román is. Uo.: 132.

27 Kárpátalja visszafoglalásával 12 061 km terület és mintegy 600 000 lakos (ebbõl 40 000 magyar, a többi fõlegrutén) került Magyarországhoz. Uo.: 130.

28 Kállay i. m. 83.29 Gróf Teleki Pál: Magyar politikai gondolatok. Bp., 1941. 10–15.

vel azon volt, hogy a németeknek barátjuk, de ne szolgájuk legyünk, s hogy politikai együttmûködésünkne fajulhasson el szatellita megalázó szerepéig, és hogy elõre vonjunk meg egy végsõ és utolsó határvo-nalat, melyen túl semmi esetre sem megyünk el a németek iránti baráti szolgálatban.”30 Teleki azonbanolyan kényszerhelyzetben találta magát, melybõl egyetlen kiutat, a németellenes szerepvállalás nyíltmeghirdetése jelentette, ugyanakkor mindent elkövetett az angol kormánnyal történt kapcsolatfelvételtovábbi fenntartására, illetve helyzetünk tisztázására. A területgyarapodás megvalósulása azonban, anémet propaganda által félrevezetett revizionista társadalom számára már kijelölte a további utat… Te-leki jól látta a revizionizmus veszélyeit: „A revízió, ezt csak neked mondom, a legnagyobb veszély,amely fenyeget, de ez ellen nem tehetek semmit, mert belebukom. Mindent vissza! Akárhogy, akárki ál-tal, bármely áron. Mármost aztán beszélj velünk! A németek ezt jól tudják, és erre játszanak, a rettentõrevíziós propaganda elvette az emberek józan eszét, a katonák verekedni akarnak a németek mellett, akormányzó nekik hisz, a revíziós áramlat és a katonaság ma egyek, ezek visznek a bajba…. Jelszavakután futnak az emberek, és mindenki érzelmi politikát csinál. Hogy ebbe az ország belepusztul, azt nemakarják nekem elhinni. A revízióba bele fogunk pusztulni, ez fog minket a háborúba belesodorni…” Te-leki elõre látta, hogy a németek az antanthatalmakkal szemben nem nyerhetik meg a háborút, melybe habelesodródunk, az ismét súlyos következményekkel járhat hazánkra nézve, hiszen a területi revíziónkmegvalósításáért a „németek… majd követelik az árát.”31 A helyzet 1941 áprilisában vált igazán tartha-tatlanná, amikor Hitler elhatározta Jugoszlávia megtámadását, és részvételünk fejében Bácskát ígérte.Teleki ellenérveit, a németbarát katonai vezérkar befolyása alatt lévõ Horthy Miklós kormányzó nemvette figyelembe, így Teleki más kiutat nem látván az öngyilkosságba menekült. A támadás az an-gol-magyar diplomáciai kapcsolatok megszûnéséhez és újabb területi revízióhoz32 vezetett. Az ezt kö-vetõ események, a kassai incidens, a doni katasztrófa, a német megszállás, a zsidók deportálása, a kiug-rási kísérlet sikertelensége, a háború elvesztése a politikai és a katonai vezetés kudarcát bizonyították,illetve azt, ahogyan Ullein-Reviczky Antal találóan megjegyezte: „Egy kis ország nem csinálja, hanemelszenvedi a történelmet”.

A nemzetiségi problémát lakosságcserével nem lehetett megoldani, Trianon következtében a határo-kon túl jelentõs számban él magyar nemzetiség kisebbségben. Az idõ folyamán a magyar politikának anemzetiségiekkel szembeni magatartásmódja nem volt minden esetben toleránsnak mondató. Az euró-pai viszonylatban liberálisnak nevezhetõ intézkedések mellett számos mulasztás, diszkriminatív intéz-kedések, kegyetlenségek is történtek, mely a Szent-Istváni állam felbomlását eredményezte. Azonbanaz anyaország etnikai határokat figyelmen kívül hagyó feldarabolása, és ezen a területeken élõ magyar-sággal szembeni erõszakos fellépések, autonómiájuk korlátozása korántsem nevezhetõ igazságos ren-dezésnek. A nemzetközi konfliktusokat lezáró békeszerzõdések eredménytelenségét, a mesterségesenlétrehozott nemzetállamok, mint Jugoszlávia, Csehszlovákia és Szovjetunió felbomlása bizonyítja. Azelsõ világháború öröksége mindmáig fenyegeti Európa és a világ békéjét, ezért fontos, hogy a feszültsé-gek feloldását a múlt ideológiai béklyóitól mentesen, az aktuális politikai áramlatoktól függetlenül, tár-gyilagosan, és az igazsághoz hû történelemszemlélettel keressük. A kisebbségek nemzeti örökségénekés kultúrájának megsemmisítésére irányuló politikai erõszak a nemzetközi együttélést veszélyezteti. Amegoldást a Kelet-Közép-Európában élõ több milliós magyar kisebbség számára az emberi jogainakbiztosítása és autonómiájának megvalósítása jelentené, amely a Duna-völgyi népek közti tartós béké-hez vezetne. A sokszínû Kárpát-medencében nem egymás ellen, hanem együttmûködve, a nemzetiségi-ek létének, nyelvének, kultúrájának, vallásának, nemzeti identitásának elfogadásával olyan jövõt kelle-ne felépíteni, amelyet büszkén, nyugodt szívvel hagyhatnánk utódainkra. Nem elfelejtve, hogy a nem-zeti identitás erõsítése, a hagyományok tisztelete nem nélkülözheti a nemzetiségek elfogadását és tisz-teletét.

Bagyinszky Marianna

48

30 Barcza i. m. 402–403.31 Barcza i. m. 403.32 Az 1941. április 6-i Jugoszlávia elleni támadás eredménye: Bácska, a Baranyai-háromszög, a Muraköz és a

Mura-vidék ismét Magyarországé lett, mintegy 11 475 km terület több mint egymillió lakossal, melynek 40%volt magyar. Magyarország története 1918–1990. 134.

A XLI. Országos Honismereti AkadémiaSzékesfehérvár, 2013. július 1–5.

Ünnepi megnyitó

Szent István király és népeTisztelettel és szeretettel üdvözlöm a XLI. Országos Honismereti Akadémia résztvevõit, a határon

innen és túlról érkezõket. Sok szeretettel üdvözlöm a vendéglátó Fejér Megyei Honismereti Egyesülettagjait és az Akadémiánkat szívesen látó Székesfehérvár városát. Örülünk, hogy 2000. év után immármásodszor tarthatjuk „koronázó” városunkban legfontosabb összejövetelünket, amely egyben mindenévben a legnagyobb honismereti országos rendezvény hazánkban.

Szent István királyi székvárosa a magyar államiság elsõ öt („dicsõ”) évszázadában fontos szerepettöltött be történelmünkben. Ebbõl a legközismertebb, hogy Székesfehérvár koronázó város volt. A ma-gyar királykoronázások hármas feltételrendszerében ott szerepel, hogy a koronázásnak Fehérváron kellmegtörténnie (a Szentkoronával, az esztergomi érsek által). Tehát ez a város legitimációt adott és az isfontos, hogy ehhez a feltételrendszerhez, ehhez a tradícióhoz eleink erõsen ragaszkodtak. A fehérváriSzûz Mária Prépostság volt évszázadokig a Szent Korona és a koronázási jelvények õrzõje. Hasonlóanfontos azt is mindenkor megjegyezni, hogy a középkorban a késõbbiekben sajnálatosan elpusztult fe-hérvári bazilika volt a magyar királyok temetkezõhelye. Nem mindenkit ide temettek, de uralkodóinktöbbsége itt nyugodott. Sajnos az örök nyugalom nem adatott meg, mert a sírok sorsa hasonlóan szomo-rú lett, mint magának az országnak. Sok mindent említhetnénk még, miért is jelentõs város történel-münkben Akadémiánk színhelye, és azt is hosszan sorolhatnám, hogy nemzetünk mennyi sok nagysága

49

KRÓNIKA

Az Akadémia megnyitó ünnepsége

született, tanult vagy tanított, élt ebben a szép városban. Ezt most én nem tenném meg, a következõ na-pokban úgyis lesz errõl még szó és nálam sokkal szakavatottabb személyek beszélnek majd errõl. Vi-szont van egy gondolat, ami eszembe jutott, amikor készültem ide, Szent István városába: Székesfehér-vár akkor volt erõs és töltött be fontos szerepet a magyar történelemben, amikor Magyarország maga iserõs és virágzó ország volt. Kívánom a fehérváriaknak (és magunknak is), hogy ez ismét így legyen!

Az államalapítás millenniumán tanácskozásunk Szent István államalkotói mûvérõl szólt, arról be-széltek elõadóink, hogy hogyan rakta le elsõ királyunk a magyar keresztény állam alapjait. Most, halá-lának közelgõ 975., és az 1938-as Szent István-év 75. évfordulója ismét alkalmat nyújt, hogy beszél-jünk, értekezzünk róla, folytassuk ott, ahol tizenhárom éve abbahagytuk, folytassuk az istváni örökségértékeinek felmutatását. Folytatni – ez egyébként is honismereti mozgalmunknak egyik legfontosabbszava, igéje. Folytatni mindazt, ami a múltban értékként létrejött, amit elõdeink kezdtek el, hogy fenn-maradjunk, hogy magyarként megmaradjunk. Akadémiánk idén azt mutatja be elõadásain keresztül,hogy hogyan él tovább István király emléke a magyarságban. Az elõadásokból a sok-sok kultusztörté-neti adat, érdekesség mellett, azt hiszem, mindenképpen kitûnik majd az a folyamatos ragaszkodás,amivel a magyar nép Szent István személyéhez kötõdött. Fülünkbe cseng az az õsi magyar egyháziének, mely így kezdõdik: „Ah hol vagy magyarok tündöklõ csillaga! /Ki voltál valaha országunk istáp-ja? / Hol vagy István király? Téged magyar kíván…”. Elsõ királyunk a magyarság körében minden kor-ban nagy tiszteletnek örvendett, még a legsötétebb idõben is, amikor Szent István ünnepén a szovjetmintára készült alkotmányt (és az új kenyeret) kellett ünnepelni helyette. Amikor brosúra szólt „a szem-forgató, tömjénfüstben aszalódott tömeggyilkos” királyról. Ez a kép valamelyest még ma is él, és alap-vetõen jóérzésû közösségekben is terjed. Az idegenekre támaszkodó, a magyarságot karddal és kereszt-tel, azaz erõszakosan a keresztvíz alá hajtó uralkodóról beszélnek olyanok, akik a honfoglalás és a ka-landozás korának hagyományait tisztelik, abban látják identitásuk lényegét, és közben elfelejtik azt,amire legutóbbi fehérvári akadémiánkon Andrásfalvy Bertalan is felhívta a figyelmünket: a honfogla-lás-kori sírokban bõven találunk tárgyi bizonyítékokat arra, hogy a magyarság egy része már a Kár-pát-medence elfoglalása elõtt felvette az új hitet. De arról is elfelejtkeznek sokan, hogy a X. század fo-lyamán nagyon sok magyar törzsfõ felvette a kereszténységet, pl. az augsburgi csatát elvesztõ Lehel ésBulcsú vezérek is keresztények lettek, de István nagyapja, az erdélyi Gyula is, csakúgy, mint Koppányvagy Ajtony (ti. bizánci rítusú). Ha olyan nagy ellenállás lett volna az új vallással szemben, akkor annaklenne nyoma. De csak két, korántsem országos kiterjedésû pogánylázadásról tudunk, a Vata vezette és aVata fia János indította felkelésekrõl, melyek évekkel István halála után történtek (1046, 1061). Hason-lóan hamis képet festenek azok, akik idegenek kontra magyarok küzdelmeként állítják be István ésKoppány harcát. István ugyan német katonák támogatásával gyõzedelmeskedett, de seregének túlnyo-mó hányadát saját népe adta.

Az sem igaz, hogy Szent István az új rend kiépítésével, a keresztény magyar állam megszervezésé-vel minden régit felszámolt volna, mindent, ami népe közjogi és kulturális tradíciójához hozzátartozott.Ezzel kapcsolatosan Zlinszky Jánost, neves jogtörténészünket idézném: „A király maga vezette a szer-vezõ, újjáalakító munkát. […] Nem változtatott feleslegesen. Nem módosította, amit nem kellett és mun-kája szerencsésen megértésre talált népe nyitott és türelmes szemléletében. Meghagyta a fegyveres ka-tonák szabadságát, így azok nem láttak az új rendben veszélyt. (Csak a fejedelemmel szemben az egyénifüggetlenségre törekvõ törzsfõkkel került ellentétbe.) Idegen, elkülönülõ, rendi elõjogot élvezõ hûbériréteg, elkülönült fegyveres hatalom nem települt rá a királyságban a magyar szabadokra. Megmaradt ajoguk az uralkodó kiválasztására, elfogadására is, amint ezt a következõ századok egyértelmûen mutat-ják. […] Megmaradt az uralkodó együttmûködése a törzsi elõjárókkal a királyi tanácsban, amint az azIntelmek 4. és 7. fejezete, s egy sor törvény világosan igazolja. Közébük, nem föléjük ültek ország dol-gában az egyházi vezetõk, és a király ispánjai.”1 Íme, hát a nagy uralkodó, a bölcs államférfi, aki úgy al-kot újat, hogy nem dob mindent el a régibõl, mert neki is fontos, mert neki is értékes elõdei öröksége.Errõl, az elõdök követésérõl az Intelmekben többek közt ezeket írja a nagy király gyermekének: „Nehézlesz megtartani királyi hatalmadat ezen a vidéken, ha nem fogod utánozni az elõtted uralkodó elõdei-det. Hiszen melyik görög kormányozná a latinokat görög szokás szerint, vagy melyik latin kormányoz-hatná a görögöket latin szokás szerint? Semelyik.”2 Ma is megszívlelendõ gondolat ez, csakúgy, mint azIntelmek sok más bölcsessége. Jó lenne, ha nem mindig csak azt az egy bizonyos mondatot idéznénk(„az egy nyelvû és egy szokású ország gyenge és esendõ”), úgy magyarázva, ahogy azt Szent István so-hase gondolhatta.

50

1 Zlinszky János: A magyar jogalkotás kezdetei. Szent István, államalapító és törvényhozó. (Elõszó) In: SzentIstván király Intelmei és Törvényei. Bp., 2001. 9–10.

2 Szent István király Intelmei és Törvényei. 2. kiad. Bp., 2001. 31.

A Zlinszky Jánostól vett korábbi idézet a közjogi be-rendezkedésre vonatkozott, de hasonló lehetett István(Vajk) kötõdése népe kulturális örökségéhez is. – Sokminden eltûnt a régi magyar életbõl, kultúrából – nemtudjuk egészen pontosan, hogy mennyi minden, de azttudjuk, hogy mennyi minden fennmaradt és túlélt ezerévet. Akkor viszont mégsem lehetett olyan erõs és kér-lelhetetlen a „régi” üldözése (ebbõl a szempontból sem).A kereszténység felvétele és Szent István esetében való-di megélése nem jelenthette azt, hogy õ egész nap latinulés görögül társalog, naphosszat gregorián énekeket hall-gat, és nyugati öltözéket hord. Én hiszem, illetve látommagam elõtt, ahogy István király magyar népdalokaténekel, mondjuk a vitézeivel. Magyar ruhát visel, tar-solylemezzel, amelyen ott a kereszt jele.

„Mintha alakját még mindig köd takarná!” – írjaHóman Bálint, kiváló történészünk, kultuszminiszte-rünk, Székesfehérvár egykori országgyûlési képviselõje1938-ban, közvetlenül a Szent István Emlékév befejezé-se után.3 (Ebben a városban ma is sok minden idézi a 75évvel ezelõtti méltó megemlékezést.) Valóban, manap-ság is még bizonyos köd takarja elsõ királyunk szemé-lyét, bár végignézve a tankönyveket, nincs olyan nagybaj ezen a téren, mint gondoltam. Minden ott áll a kö-zépiskolai tankönyvekben, amit tudni kell. Tényszerûen,szárazon, bemagolhatóan, de át nem élhetõen. Szerencsére vannak mindig olyan tanárok, akik képesekarra, hogy élõvé tegyék a történelmet, így István király korát is. De hiányoznak az új alkotások, pl. mo-zifilmek, tévéfilmek, képregények, amelyek igazán megfognák a mai fiatalokat. Az utóbbi évszázadbanszülettek nagyszerû alkotások, elég, ha Kós Károly 1934-ben megjelent regényére, Az országépítõrevagy Sík Sándor ugyanazon évben kiadott 3 felvonásos Szent István-drámájára gondolunk. És persze aharminc éve bemutatott István, a király címû rockoperára, Szörényi Levente és Bródy János közkedveltmûvére, amely több nemzedék számára hozta közelebb Szent Istvánt és korát. Ezekre és más korábbanszületett alkotásokra támaszkodhatunk, de úgy hiszem minden kornak újra és újra meg kell fogalmaz-nia mit jelent számára elsõ királyunk, és mindaz, ami uralkodásának köszönhetõ. Nem könnyû ez, hi-szen az ember jobban átéli, jobban véleményezi azt, ami idõben (és térben) közelebb van hozzá. 1848 és1956 forradalmai átélhetõbbek, mert rengeteg személyes történet köt hozzá minket. A közelmúlt törté-nelme szüleink, nagyszüleink, dédszüleinkkel történt vagy azokkal, akiket említett felmenõink még is-mertek. 100–150, de akár 200 év még tud nagyon személyes és élõ történelem lenni, ha a család fontos-nak tartja átadni a megõrzött történeteket, vagy akár a tárgyi emlékeket. Államalapító királyunkkal kap-csolatosan nem lehet hasonló személyes történetünk. De közelebb kerülhet hozzánk, ha akarjuk, ha ér-dekel, ha foglalkozunk vele. Ott van pl. a korábban már idézett Intelmek. Jó lenne, ha minden magyarelolvasná. Sajnos nem kötelezõ olvasmány, pedig annak kellene lennie. Igazán nem hosszú mû, de an-nál értékesebb és belõle igazán közel lehet kerülni Szent Istvánhoz, az uralkodóhoz és az emberhez is.Fiához írt intelmei nagyon személyes hangúak, ezért valószínûleg ténylegesen az õ gondolatait õrzik,még akkor is, ha esetleg más fogalmazta meg ebben a formában. Ezt a nagyon szép királytükröt a törté-nelemórán kívül lehetne erkölcstan (és hittan) órákon is használni, elemezni, persze nem az általános is-kola elsõ osztályában, hanem valamikor késõbb.

Szent István király 975 éve itt hagyott minket, és mégis folyamatosan velünk volt és velünk van.Sziklára építette házát, amelyben ma is lakunk. Sokat köszönhetünk neki.

Végül megköszönöm a Nemzeti Kulturális Alap és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormány-zatának anyagi támogatását, reméljük, hogy a fehérvári Szent István Emlékév sikeréhez, tartalmi gaz-dagságához a ma kezdõdõ konferenciánkkal mi is hozzá tudunk járulni.

Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a XLI. Honismereti Akadémiát. Kívánok mindenkinek jó ta-nácskozást, szellemi és lelki feltöltõdést!

Debreczeni-Droppán Béla

51

3 Hóman Bálint: Szent István. Bp., 1938. 7.

Az ünnepélyes szalagfelkötés(Mándli Gyula felvételei)

A Honismereti Akadémia kitüntetettjeiBél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérem kitüntetésbenrészesültek

DR. DEMETER ZSÓFIAtörténész, múzeumigazgató, a történelemtudomány kandidátusa,fõiskolai tanár

Balassagyarmaton született, általános- és középiskoláit szülõvárosában végezte. A debreceni Kos-suth Lajos Tudományegyetem történelem-francia nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. Azegyetem elvégzése után jelenlegi munkahelyén, Székesfehérváron a Szent István Király Múzeumbanhelyezkedett el. Elõbb a dunaújvárosi múzeum megbízott igazgatója volt, majd a megyei múzeumiszervezet tudományos titkára, késõbb helyettes igazgatója, jelenleg múzeumigazgatóként dolgozik.

Székesfehérváron letelepedve hamarosan bekapcsolódott a város kulturális életébe. Egy évtizediglátta el a Fejér Megyei Múzeumegyesület fõtitkári teendõit, illetve a TIT megyei szervezete történelmiszakosztályának titkári feladatait. A Magyar Történelmi Társulat Közép-Dunántúli Csoportjának titká-ra, majd elnöke. Tagja a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának, valamint a MagyarTudományos Akadémia köztestületének. A múzeumi szakkérdések kidolgozása kapcsán országos szin-tû szervezetekben, bizottságokban dolgozik. Évekig volt a Móra Ferenc-díj kuratóriumának tagja, aMMISZ titkára, illetve a Nemzeti Emlékhely Közalapítvány alelnöke.

A múzeumban végzett kutatói tevékenységét kiállításokon is bemutatta, melyeken megemlékeztektörténelmi személyiségekrõl, illetve a tematikus történeti kiállításokon a város és a megye életérõl éstörténetérõl. Részt vett Székesfehérvár egyik, azóta lebontott városrészének, a Palotavárosnak a kutatá-sában, melyen belül a rác népesség székesfehérvári jelenlétének kérdéseivel foglalkozott. A történetibelváros rekonstrukciós munkáihoz készített adattár és komplex történeti felmérés során a belvároshelytörténeti kérdéseit kutatta. Részt vett a Révai helynévlexikon munkálataiban, a zámolyi kutatások-ban, illetve a székesfehérvári topográfiai munkákban. Bekapcsolódott az MTA Veszprémi AkadémiaiBizottságán folyó településtörténeti kutatásokba is.

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett egyetemi doktori címet, majd – tudomá-nyos továbbképzési ösztöndíjasként – nyújtotta be kandidátusi disszertációját. A disszertáció témájávalkapcsolatosan eddig 14 tanulmánya és közleménye jelent meg. A disszertáció megvédésére és a kandi-dátusi fokozat odaítélésére 1998-ban került sor.

1999-ben a múzeum gyûjteményében található amatõr film, Pattantyús-Ábrahám Emánuel filmte-kercseinek feltárása kapcsán történelmi dokumentumfilmet készített Fehérvári pillanatok címmel az1938-as székesfehérvári eseményekrõl, amelyet a 31. Magyar Filmszemlén mutattak be. A Külügymi-nisztérium megbízásából részt vett Magyarország nemzetiségi viszonyainak kialakulásáról szóló Sok-színû Magyarország címû film készítésében.

2000-ben a székesfehérvári Kodolányi János Fõiskola Társadalomtudományi Tanszékének tanáralett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájának alapító tagja.

A Fejér Megyei Honismereti Egyesület alapító tagja, elõadásokat tart, vetélkedõk zsûrijében tevé-kenykedik, programokat szervez. A Fejér megyei honismereti táboroknak 26 éven át volt egyik vezetõ-je. A székesfehérvári országos honismereti akadémiák szakmai irányítója. Az egyesület mûködéséhezaz intézményi hátteret az általa vezetett múzeum biztosítja.

Fejér Megyei Honismereti Egyesület

DUKRÉT GÉZAtanár, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság elnöke

Nagyváradon élõ nyugdíjas tanár, a Partium honismereti mozgalmának fõ szervezõje, 1942. szep-tember 17-én született Nagyváradon, iskoláit is szülõvárosában végezte. 1965-ben szerzett tanári diplo-mát a Kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem földrajz-biológia szakán. Tanári pályáját egyparciumi település általános iskolájában kezdte, amelynek néhány év múlva igazgatója lett. Az utolsótizenkét évében nyugdíjaztatásáig a szülõvárosában, Nagyváradon tanított. Diákjaival bejárta egész Er-

52

délyt, nagy hangsúlyt fektetve a települések történetének és mûemlékeinek megismertetésére. Ebben atémakörben írta I. fokozati vizsgadolgozatát is.

Az 1970-es évek elejétõl foglalkozik néprajzi adatgyûjtéssel, tárgyi néprajzzal és néprajzi tárgyakgyûjtésével, melynek eredményeként 1500 tárgyból álló gyûjteményt hozott létre. Fõ érdeklõdési terü-lete a bihari Hegyköz. 1982-ben írta elsõ néprajzi dolgozatát, amely azonban fiókban maradt, viszont1993-ban ezzel a dolgozattal nyerte el a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság III. díját és a Buda-pesti Néprajzi Múzeum különdíját.

Alapító tagja az újraalakult Erdélyi Kárpát Egyesületnek (EKE), majd a Régi EKE VisszaállításánakKezdeményezõ Bizottsága titkára. Alapítója az EKE Bihar megyei Osztályának, melynek 16 évig voltelnöke, valamint a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottságnak, melynek a mai napigelnöke. Számos szakmai és társadalmi szervezet vezetõ tisztségviselõje: az EKE országos alelnöke,majd elnöke, késõbb az Országos Vezetõ Tanács tagja, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökségi tagja,mint a Partium régiójának felelõse. Tagja a Kriza János Néprajzi Társaságnak, a Magyar Néprajzi Tár-saságnak, az Erdélyi Múzeum Egyesületnek, a Hungeo TOP-nak, a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Tár-saságnak, a Kárpát-medencei Mûemlékvédelmi Koordinációs Bizottság menedzsment, oktatási és civilkapcsolatok munkabizottságának. Tiszteletbeli tagja a MTESZ Hajdú-Bihar Megyei Szervezete Mû-emléki Albizottságának, tiszteletbeli elnökségi tagja a hajdúszoboszlói székhelyû Bocskai István Ha-gyományõrzõ Egyesületnek.

Honismereti és helytörténeti kutató és szervezõ munkáját 1990-ben kezdte. Szerkesztõje volt a RéviMagazin címû negyedévi lapnak. Megalapította a Partium címû honismereti lapot, mint a PartiumiKözlöny mellékletét, amelynek azóta is felelõs szerkesztõje. A Partiumi füzetek helytörténeti könyvso-rozat elindítója, szerkesztõje és menedzsere. Az egész Partium mûvelõdéstörténetét felölelõ sorozatbaneddig 69 kötet jelent meg, a sorozaton kívül pedig további 11 könyv látott napvilágot. Mind mennyisé-gét, mind pedig színvonalát tekintve az egész Kárpát-medencében példa nélküli vállalkozás.

Minden évben megszervezi Nagyváradon a Partiumi Honismereti Találkozót és tizennyolc éve hívjaössze a háromnapos Partiumi Honismereti vándor Konferenciát. Az ifjúság számára eddig 8 honismere-ti tábort szervezett, melyeknek célja a honismereti nevelés mellett mûemlékek állagmegõrzése. Ebbõlaz alkalomból eddig 23 emléktábla elkészítését és felavatását valósította meg.

Több mint 400 írása jelent meg a helytörténet, mûemlékleírás, turisztika, népismeret tárgykörben, éstöbb mint félezer honismereti, ismeretterjesztõ témájú elõadást tartott. Dukrét Géza több mint két évti-zede jó kapcsolatot ápol a Honismereti Szövetséggel, rendszeres résztvevõje a Honismereti Akadémi-áknak, valamint a honismereti kiadványszerkesztõk konferenciájának. Jelentõs érdeme, hogy az általaéletre hívott és mûködtetett Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság nagyban hozzá-járul e hatalmas, határmenti régió mindkét oldalának eredményes honismereti munkájához.

Halász Péter

SZÉKELYNÉ KÕRÖSI ILONAtörténész, etnográfus muzeológus,a Bács-Kiskun megyei Honismereti Egyesület elnöke

„Anyagiakkal, hivatalos elismerésekkel, elõléptetésekkel nemigen kényeztetik a muzeológusokat. Aztmindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az adott feltételek, körülmények mellett tudja-e szívvel-lé-lekkel – és persze tudással – gyakorolni a hivatását, vagy sem. Én magam ebben a szellemben, teljesemberként és teljes odaadással végzem a munkámat, noha pontosan tudom, hogy manapság a magunk-fajták mélységes hivatástudatával tudnak erkölcsi értelemben a leginkább visszaélni. Amit otthonrólmagammal vittem a támogatásokon és a féltõ, szeretõ gondoskodáson túl, az a munkamorál, szilárd er-kölcsi értékrend és a tartás. Ezt visszük tovább, még akkor is, ha ma más értékrendek mentén könnyebbélni és érvényesülni.”

Így vall magáról és hivatástudatáról Székelyné Kõrösi Ilona, aki Kiskunhalason született 1953-ban.A kiskõrösi Petõfi Sándor Gimnáziumban érettségizett, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Böl-csészettudományi karán történész szakon Eötvös-kollégistaként végzett. Késõbb ehhez még népmûve-lõ, etnográfus és heraldikus diplomát is szerzett. Pályakezdõként került a Bács-Kiskun Megyei Múze-umigazgatóságra, ahol elõször muzeológusként, majd az intézmény tudományos titkáraként, késõbb aTörténeti-Néprajzi Osztály vezetõjeként és a Katona József Emlékház szakmai vezetõjeként tevékeny-kedett. Múzeumi munkájának középpontjában mindig a tervszerû gyûjtés, a tudományos feldolgozómunka, a kiállítások és közönségkapcsolatok egyensúlyban tartása állt.

53

Tevékenysége szerteágazó. Tudományos munkájának fõ területei: a társadalom-, az életmód-, a mû-velõdés-, az iskola- és a várostörténet, valamint a fotótörténet. Az elsõk között foglalkozott aKlebelsberg-kori kultúrpolitikával és a korszak iskolaépítési akciójával. Néprajzi gyûjtõtáborok és er-délyi gyûjtõ utak, egymást követõ OTKA-programok, a Néprajzi Múzeum által irányított inventárium-kutatás, a Duna-Tisza közét érintõ migrációs kutatások fémjelzik tevékenységét. Gyûjtõmunkája nyo-mán több tízezer fotóval, dokumentummal, tárggyal gyarapodtak a múzeum gyûjteményei. Az általaitthon és külföldön rendezett 300 kiállítás témái között a régi népélet, a viseletek, a kecskeméti tanyákés Kecskemét várostörténete, a Klebelsberg-iskolák, történelmi személyiségek emlékkiállításai, a vi-lágháborúk és Trianon szerepelt. Konferenciákat szervezett és konferenciaköteteket, folyóiratokat szer-kesztett (Múzeum Közlemények, Honismereti Közlemények), s múzeumi munkája mellett számos he-lyi kiadvány, gyûjtemény és helytörténeti kiállítás létrehozásában közremûködött.

Honismereti munkája még az 1960-as évek végén az iskolai helytörténeti gyûjtemény és szakkör ke-retében kezdõdött. Rendszeresen részt vett a megyei helytörténeti pályázatokon és felnõtt kategóriábanis díjakat nyert. Egyetemistaként megszervezte a fõvárosban tanulók Bács-Kiskun Megyei Klubját;közgyûjteményeket, helyi hagyományokat és fiatal mûvészeket bemutató kiállításokat rendezett. Pá-lyakezdõ muzeológusként gyermek, középiskolás és felnõtt honismereti szakköröket vezetett, nyárihonismereti táborokat szervezett. Részt vett helyi tantervek kidolgozásában, helyi tankönyvek kimun-kálásában, helytörténeti és mûvelõdéstörténeti vetélkedõsorozatok szervezésében. A kecskeméti isko-lákban elõadásokat és kiállítás-megnyitókat tartott, kiállításokat rendezett, helytörténetet és néprajzottanított. Számos történelmi és mûvelõdéstörténeti vetélkedõre készített fel iskolai csapatokat.

A megyei Honismereti Egyesületnek megalakulása óta tagja, 1997-tõl elnöke. A megyében rende-zett honismereti fórumok, valamint a 2001. évi Honismereti Akadémia egyik szervezõje. Az 1990-esévektõl az õ kezdeményezésével tartalmas és élõ kapcsolatok alakultak ki az erdélyi, vajdasági és kár-pátaljai civil szervezetekkel, helytörténeti kutatókkal, helyi folyóiratokkal. A honismereti munka fon-tosságát és a helytörténeti értékeket népszerûsítve a sajtóban cikksorozatai jelenetek meg, publikációsjegyzéke több száz tétel.

Számos szakmai egyesület és civil szervezet tagja (MAMUTT, Pulszky Társaság, HungarológiaiTársaság, Magyar Irodalmi Emlékházak, Kecskeméti Városszépítõk Egyesülete stb.), 2011-ig a Kár-pát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége ügyvezetõ elnöke. Családtagjai több szálon kötõdnek akulturális örökségõrzõ munkához, s valamennyien a megyei honismereti egyesület tagjai. Sokrétû hon-ismereti tevékenységét évtizedek óta társadalmi munkában, szabadidejében végzi. Munkájának elisme-réseként megkapta a Klebelsberg-díjat, Bács-Kiskun Megye Tudományos Díját, Kecskemét Közmûve-lõdési Díját, a Katona József Díjat, a Szilády- és a Pilinszky-díjat.

Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület

54

Bél Mátyás Emlékérmesek: dr. Demeter Zsófia, Dukrét Géza, Székelyné Kõrösi Ilona(Mándli Gyula felvétele)

Honismereti Munkáért Emlékéremmel kitüntetettek

DÖBÖR ISTVÁNNÉAz 50 éve folyamatosan mûködõ ózdi honismereti mozgalom meghatározó személyisége, vezetõje.

Példás szervezõkészségének, magas színvonalú szakmai munkájának, kitartó és következetes tevé-kenységének eredményeként Ózdon a honismereti mozgalom – az igen nehéz körülmények ellenére is– a korábbi idõszak hagyományainak szellemében kiemelkedõ színvonalon mûködik. Tíz éve példamu-tatóan vezeti a Lajos Árpád Honismereti Egyesületet, amely 2012-ben ünnepelte alapításának 50. év-fordulóját.

Eredeti foglalkozása pedagógus, Ózdon tanított a Vasvár Úti Általános Iskolában. A honismeret sze-retetére az indíttatást a családban szüleitõl, Sárospatakon egykori tanárától, dr. Kováts Dánieltõl kapta.Édesapja, id. Vass Tibor, az ózdi Honismereti Kör alapító tagja, Ózd iparáról és gyártörténetérõl szólószámos kötet szerzõje és szerkesztõje, öccse, Ózd sporttörténetének írója, édesanyja néprajzzal foglal-kozott.

Jómaga középiskolás korától gyûjtötte szülõvárosának és környékének tárgyi és szellemi emlékeke-it, összegyûjtötte Uraj település lakodalmas szokásait, szüleitõl gazdag textil- és cserépgyûjteménytörökölt, édesanyja népviseleti babagyûjteményét városi rendezvényeken több alkalommal is bemutatta.Rendszeresen és sikeresen írt honismereti pályázatokat, munkáltató tankönyvet szerkesztett az iskolá-soknak. Napjainkban krónikát vezet, amelyben Ózd fontosabb eseményeit írja le és képekkel illusztrál-ja. Ez igen fontos alapja lesz a nagy múltú kohászvárosról készülõ várostörténeti monográfiának.

Az õ szakmai irányításával a Lajos Árpád Honismereti Kör Ózd város Önkormányzatával közösenévente pályázatot ír ki, hogy összegyûjtsék Ózd és térségének történelmi emlékeit és népi hagyománya-it. A kiemelkedõ pályázatokat könyv alakban is megjelentetik, a többi dolgozatot pedig a LakóhelyünkÓzd címû kiadványban adják közre, melynek évek óta Döbör Istvánné az egyik szervezõje és szerkesz-tõje. Szervezésében kerül sor A hely ahol élünk… címû elõadássorozatra, amelynek keretében az Ózd-ról elszármazottak és Ózd-kutatók tartanak rendszeresen tartalmas beszámolókat és elõadásokat.

Honismereti tevékenysége során fontosnak tartja az ifjúság körében végzett munkát. Egyesületévelminden évben megemlékeznek a Honismeret Napjáról, melyen fontos szerep jut a középiskolásoknak.Ennek is köszönhetõ, hogy az ózdi középiskolások a megyei Istvánffy Gyula Honismereti Gyûjtõpályá-zatokon szép számban készítenek pályamunkát és az ifjúsági kategóriában rendkívül eredményesek.

Az egyesület hagyományainak szellemében a Herman Ottó Múzeummal, valamint Dédestapolcsánytanulóifjúságával és a település lakóival közösen színvonalas rendezvényekkel ünnepelték meg a név-adó, Lajos Árpád születésének századik évfordulóját, valamint a Lajos Árpád Honismereti Egyesületalapításának ötvenedik évfordulóját.

Rendszeres kapcsolatot ápol megyénk és más megyék honismereti egyesületeivel, résztvevõje a kü-lönbözõ megyei és országos rendezvényeknek és a honismereti akadémiáknak. Munkájában önzetlen,lelkiismeretes, fáradhatatlan és kitartó.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület

GÁL RÓZAKiskunlacházán csak mindenki Róza nénije, 1941 nyarán született Pesterzsébeten, de gyermekkora

és kisiskoláskora Kiskunlacházához és Pereghez köti. A kecskeméti tanítóképzõben készült pedagógushivatására, melyet több éven át gyakorolta Lacháza és Áporka iskoláiban. Érdeklõdése a szûkebb hazairánt már ekkor megmutatkozott, és elkezdte gyûjteni Kiskunlacháza és Pereg dûlõ- és helyneveit. Köz-ben munka mellett magyar-orosz szakos tanári diplomát szerzett, ahol szakdolgozati témájául is nyelv-történetet választott. Tanári tevékenysége mellett ellátta körzetben az orosz nyelv általános iskolai okta-tásának tanfelügyeletét is. Ezután a Természettudományi Karon tanított másfél évig, aztán az OrszágosPedagógiai Intézet, közismert nevén az OPI szakfelügyelõje volt 15 évig. Mindeközben szorgalmasantanult angolul, németül, lengyelül, ez utóbbiból idegenvezetõi végzettséget is szerzett.

Nyugdíjas éveire, melyek kezdete a rendszerváltás idejére esett, visszatért szülõfalujába, ahol az ön-kormányzat mindjárt megbízta a helyi kalendárium elkészítésével, melyekbõl két sikeres kiadványtszerkesztett, nagyrészt helytörténeti anyagok felhasználásával. 1991-ben az õ vezetésével és szerkesz-tésében indul el útjára, s jelenik meg azóta is rendszeresen, ma már elektronikusan is a Mi Újságunk cí-

55

mû helyi lap. Ugyancsak 1991-ben a mûvelõdési ház õt bízta meg a helytörténeti jellegû fotópályázatmegszervezésével és lebonyolításával. Közremûködésével sikerült Lacházán a Bercsényi úton találhatórégi nádfedeles, közel kétszáz éves épületbõl a lacházi tájház kialakítása.

Az 1988-ban alakult Peregi Nyugdíjas Klub rendelkezésére bocsátott megüresedett iskolaépületbena nyugdíjasok elõször csak díszítésképpen saját gyönyörûségükre nagyszámú, a régi falusi életbenhasználatos tárgyat gyûjtöttek össze. Ebbõl született az ötlet, hogy vezetésével a peregiek által„angyalosháznak” nevezett régi parasztpolgár-házban ezekbõl rendezzenek – néprajzos muzeológusvezetésével – Letûnt Évszázadok Életmódja címmel helytörténeti kiállítást, és kért szakszerû segítségeta gyûjtemény hivatalos nyilvántartásba vételére. Szervezõmunkájával, kitartásával és türelmével járulthozzá az épület tájházzá alakításához, melynek eredményeképpen az önkormányzat pályázatot nyert anyugdíjasok kezelésében lévõ Peregi Angyalos Ház felújítására, mely azóta is látogatható.

2011-ben a Peregi Nyugdíjas Klubból kinõtt Peregi Hagyományõrzõ Egyesület vezetõjévé válasz-tották. Azóta a hagyományõrzés területén kifejtett tevékenysége még aktívabb lett, hiszen a tagok isközvetlenül támogatják munkáját. Az egyesületben felelevenítették a korabeli gyerekjátékok készítésétés Játékiskola címmel a nyilvánosság elõtt rendszeresen bemutatják ezeket a játékokat, és lehetõvé te-szik az idelátogató gyerekeknek és szülõknek, hogy a kézmûves táborokban elkészítsék és kipróbálhas-sák azokat. 2012-ben pedig ennek mintájára – pályázati pénzbõl, hagyományteremtõ céllal – egyhetesbennlakásos Népijáték-készítõ tábort rendeztek. Gál Róza aktív részese minden év júniusában a Lacipe-csenye fesztivál – avagy László-napi vigasságok kiskunlacházi rendezvényeinek. A ráckevei Duna-par-ton nyaranta rendezett Péntek esti korzón és az Angyalos házban tartott alkalmakon, valamint adömsödi kultúrházban vezetésével mutatkoznak meg valamilyen tájjellegû meglepetéssel a nyugdíjasklub tagjai. Kiskunlacházán jól ismertek és kedvelt programok a Hol élsz te? – helyismereti kirándulá-sok gyerekeknek, a Helységünk hegy- és vízrajza címû autóbuszos vidám határjárások felnõtteknek, aHáztûznézõ címû meglepetésprogramok, vagy az Idõutazás Lacházán, Peregen és Bankházán. Mind-emellett felkarolja és segíti a Lacháza és Pereg helytörténetét kutatókat. Õ vállalkozott rá elõször, és ve-le rendeztük meg az elsõ Pest megyei Honismereti Barangoló Vándorgyûlésünket, mellyel kiváló és ha-gyományteremtõ példát mutatott az azóta is évenként megrendezett megyei fórumunknak. A Pest me-gyei Érdy János Honismereti Egyesületnek õ maga és az általa vezetett egyesület 2005 óta tagja, a Hon-ismereti Szövetségben küldöttként képviselõnk. 2009-ben jelent meg Kiskunlacháza helynevei címûkönyve. Korát meghazudtoló energiával végzi ma is önként vállalt munkáját.

Pest megyei Érdy János Honismereti Egyesület

DR. HOGYA GYÖRGYA 90. évében járó helytörténetkutató 1923. július 23-án a Bodrogköz legjelentõsebb városában, a ma

is többségében magyarok lakta Királyhelmecen született. 1940-ben Ungvárra került dolgozni a MagyarKirályi Állami Kórházba. 1943-ban Veszprémbe költözött és díjnok lett a veszprémi, majd a pécsi Ma-gyar Királyi Állami Gyermekmenhelyen. A második világháború idején, 1944-ben tényleges katonaiszolgálatra hívták be, 1945-ben amerikai hadifogságba esett. 1947-ben tért haza, és a budapesti ÜllõiÚti Állami Gyermekmenhelyen irodatiszt lett. Egy év múlva visszakerült Veszprémbe, ahol elõbbGyermekmenhelyen, majd a Megyei Gyermekkórházban gazdasági vezetõ-helyettesként dolgozott. AMegyei Kórház tûzvédelmi fõelõadójaként vonult 1983-ban nyugdíjba.

A helytörténettel elõször az 1940-es évek végén az Egészségügyi Alkalmazottak Szabad Szakszer-vezete titkáraként került kapcsolatba, amikor egészségügyi témakörben több kiállítást szervezett. A ku-tatómunkával és az írással 50 éves korában kezdett foglalkozni. Elsõ munkái is üzemtörténetrõl szól-nak, melynek fortélyait autodidakta módon sajátította el. A helytörténeten belül fõleg az egészség-ügy-történet kutatásával foglalkozott. Munkáival megalapozta Veszprém város egészségügy-történetiszakirodalmát. 1975-ben a Megyei Gyermekkórház 25 éves jubileuma alkalmából, 1978-ban a régiegészségügyi emlékekbõl, 1985-ben a Csolnoky Ferenc Megyei Kórházban állandó kiállítást és1988-ban a Helyõrségi Klubban Dokumentumok, relikviák a Veszprém megyei katonák életébõl címenrendezett kiállítást. Szinte minden évben részt vett különbözõ helytörténeti pályázatokon, ahol országoshelyezéseket ért el munkáival. 1976 és 2000 között eltelt 25 év alatt tizennyolc tanulmánya, monográfi-ája jelent meg.

Elsõ munkája a veszprémi gyermekkórház történetérõl szólt. Az ezt követõ munkák is a veszprémiegészségügy történetével foglalkoztak: így a veszprémi mentõ- és vérellátó állomásról, a veszprémikórházról, a tüdõbeteg gondozóról, és írt Magyar Királyi 7. Honvéd Tábori Kórház történetérõl, két

56

veszprémi orvosról, id. és ifj. Csolnoky Ferencrõl, valamint a veszprémi fõorvosokról és kórházigazga-tó fõorvosokról, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház történetérõl az ezredfordulón. Foglalko-zott a gyermek- és ifjúságvédelem múltjával és jelenével, a könyvkötészettel, a Veszprémi HelyõrségiKlub történetével, Veszprém város szervezett tûzvédelmével és a veszprémi tûzoltóság történetével.Adatokat közölt Veszprém város temetõinek történetéhez, összegyûjtötte és bemutatta Veszprém városszolgálatában állt polgármesterek és tanácselnökök munkásságát, az 1848/49-es honvédsíremlékeketVeszprémben. Ezen kívül tanulmányai, cikkei jelentek meg Veszprémi Napló, a Veszprémi Szemle, aKórházi Híradó, az Egészségügyi Dolgozó, a Megyei Pedagógiai Körkép, a Veszprém Megyei Honis-mereti Tanulmányok címû periodikákban. Dolgozatainak kéziratit és pályamunkáit õrzi a MagyarNemzeti Múzeum Történeti Adattárának Helytörténeti gyûjteménye.

Hogya György alapítója a Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnek, tevékenységéért megkaptaa Honismereti Emléklapot. Szorgalma, kitartása és munkakedve példaként állítható minden amatõrhelytörténetkutató számára.

Veszprém Megyei Honismereti Egyesület Elnöksége

SOMFAI TIBORNÉ Muskóczki Elvira1932. szeptember 22-én született egy picike nyírségi faluban, a gyönyörû nevû Kékcsén. Elemi isko-

láit szülõfalujában végezte, majd a polgári iskolába Kisvárdára az Orsolyákhoz került. Itt végezte el atanítóképzõt is. Szülei és tanárai tanították emberségre, mások munkájának elismerésére és a népmûvé-szet minden ágának megbecsülésére, mellyel már az iskolai önképzõ körben is foglalkozott. Egerbenvégezte a fõiskolát történelem-földrajz szakon, ezután a parádi iskolában kapott állást 1953-ban, s in-nen ment nyugdíjba is.

Parád palócok által lakott település, ahol még ma is figyelnek a hagyományok õrzésére, hát még hat-van évvel ezelõtt. A régi paraszti világ tárgyai, szokásai akkor még elevenen éltek. Énekelték a népdalo-kat és õrizték a padlásokon a régi tárgyakat. Faluhelyen a betelepülõkre csak azt mondják, hogy„gyütt-ment”, de Parádon szívesen fogadták a fiatal és agilis tanárnõt, aki fontosnak tartotta a hagyomá-nyok gyûjtését, bemutatását, újraélesztését. Az évek során sikerült is hatalmas ismeretanyagra szert ten-nie és ma már elmondható, hogy kevesen ismerik olyan jól a palócok életét, mindennapjait, szokásait,hagyományait és népmûvészetét, mint õ. Kezdeményezésére és irányításával sikerült felkutatni ésösszegyûjteni a Parádi Palócház anyagát, berendezési tárgyait. Bakó Ferenc egri múzeumigazgatóval,jeles néprajzkutatóval járta a házakat és gyûjtötték a népi emlékeket. Gyakran látta vendégül és kalau-zolta az ország leghíresebb néprajzkutatóit, köztük Ortutay Gyulát és Dömötör Teklát is.

A parádi iskolában, az egri vármúzeum munkatársainak segítségével, iskolai múzeumot létesített, deBodonyban a Mûvelõdési Házban is, mint az intézmény igazgatója, házi múzeumot hozott létre. Gyûj-tésének eredményeibõl az Egri Vármúzeum gyûjteménye jelentõs anyaggal gazdagodott. A bodornyiPávakör, amelynek mûsora többször is szerepelt a rádió mûsorában, vezetése alatt kapott országosarany minõsítést. Ez a pávakör képviselte országunkat a törökországi nemzetközi folklórfesztiválonIsztambulban, de szerepeltek a szomszédos országokban is.

A népi kézmûvesség és a népszokások is nagyon érdekelték. Ismereteinek bõvítésére számos tanfo-lyamot végzett el, mint a szövõ, a néptánc, a díszítõmûvészeti, honismereti és a népdalkör vezetõ to-vábbképzéseket. Sok iskolai csoportot szervezett és készített fel a népdalok, néptáncok, népszokásokbemutatására. Tanítványaival megfordult az ország jó néhány jelentõs városában, számos arany minõsí-tést kaptak munkájuk elismeréseként. Éveken át más helységek iskolásait táboroztatta Parádon, aholnépi játékok, néptáncok, népdalok bemutatásával, tanításával terjesztette választott hazája, Palócországnépi kultúráját.

Megalakulásától kezdve aktívan részt vett a Heves Megyei Honismereti Egyesület munkájában,kezdetben elnökségi tagként, 2004-tõl három cikluson keresztül az egyesület elnökeként. Gyümölcsözõkapcsolatot épített ki az Egri Kulturális és Mûvészeti Központtal, a Heves Megyei Népmûvészeti Egye-sülettel, Eger Vára Baráti Körével, a hatvani, a gyöngyösi, a poroszlói honismereti körrel. Kapcsolat-ban állt a megye általános- és középiskoláival. Ezen a bázison szervezte meg megyei szinten a népmû-vészeti szakkörök munkáját, helytörténeti vetélkedõket, kirándulások alkalmával erõsítette a szûkebbpátria megismerését minden korosztály részére. A hetvenes évek közepétõl minden évben, nem lankadókedvvel és szeretettel szervezett honismereti-népmûvészeti táborokat általános iskolások számáraParádon, Csillebércen és Zánkán. Mindig teljes odaadással foglalkozott a gyerekekkel. Humora, termé-szetes, szívbõl jövõ jókedve sokszor segítette át a nehézségeken és állította a honismereti mozgalom

57

mellé az embereket, öregeket és fiatalokat egyaránt, miközben látható tisztelete és megragadó érdeklõ-dése a népmûvészetek és hagyományok iránt példa lehet mindenki számára.

Nyugdíjba vonulása után Egerbe költözött, és a mai napig is aktívan tevékenykedik. Szakköröketvezet, gyerekeknek adja át tudását, megyei honismereti vetélkedõket, találkozókat szervez, miközben ahonismereti tábori munkáját is aktívan folytatja. Az elismert és sok helyen fellépõ egri Dobó KaticaNépdalkörnek szintén alapító tagja és vezetõje ma is. Somfai Tiborné, mindannyiunk által tisztelt ésszeretett Elvira, tavaly ünnepelte 80. születésnapját. 2012-ben a nyolcvan évet meghazudtoló fiataloslendülettel vezényelte le Egerben a 40. Országos Honismereti Akadémiát.

Részvétet könnyen kap az ember, az irigységért azonban keményen meg kell dolgozni. Nos, õt so-kan irigyeljük. Vitalitásának titka valószínûleg abban keresendõ, amit Deák Ferenc így mond el: „Csaka munka fejti ki, csak az tartja fel a testnek és léleknek erejét; csak a munka tesz hasznossá magunkra éspolgártársainkra nézve”.

Heves Megyei Honismereti Egyesület

SZÕNYEGI HAJNALKASárbogárdon született, itt járt iskolába is. Diplomáját a Szombathelyi Tanárképzõ Fõiskola könyv-

tár-történelem szakán szerezte 1981-ben. Szakmai pályafutását még ebben az évben a sárbogárdi Ma-darász József Városi Könyvtárban kezdte. Könyvtárosként a szakmai munka minden területével fogla-kozott. Egyik elsõ munkája a könyvtár névadójának életútját bemutató tájékoztató füzet megírása volt.A zenei könyvtárosi tanfolyam elvégzése után katalogizálta a könyvtár hanglemezállományát. A helyiPetõfi Sándor Gimnáziumban könyvtár fakultációt vezetett, melynek hatására tanítványai közül többenkönyvtáros szakon tanultak tovább az egyetemen. Ebben az idõben lett tagja, majd egyik vezetõje a vá-rosban mûködõ honismereti szakkörnek.

1992-ben költözött Székesfehérvárra, ahol a Fejér Megyei Levéltárban helyezkedett el. Itt részbenkönyvtárosi, részben levéltárosi munkát végzett. A levéltárban eltöltött évek alatt kapcsolódott be a tu-dományos kutatásba, Tác község története és Dunaújváros története címû kötetetekben írt fejezeteket.

1999 júniusában került a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárba, ahol a helyismereti könyvtár cso-portvezetõje lett. Összeállította a könyvtár egyik különleges állományának, a Dévay-gyûjteménynek arégi könyveket magába foglaló könyvtártöredék-katalógusát. A munka 2004-ben a Nemzeti Kulturális

58

A Honismereti Munkáért Emlékéremmel kitüntetettek: Szõnyegi Hajnalka, dr. Hogya György,Somfai Tiborné, Döbör Istvánné, Gál Róza (Mándli Gyula felvétele)

Alapprogram és a székesfehérvári Lánczos-Szegfû Alapítvány támogatásával jelent meg. Feldolgozta asárbogárdi Madarász József Városi Könyvtárban õrzött, kiemelkedõ helyismereti jelentõséggel bíró do-kumentumokat, a Sárbogárdi Iparos Olvasókör 1924 és 1937 között íródott jegyzõkönyveit. A 2006-ban megjelent kötetet bevezetõ tanulmánnyal egészítette ki. 2008-ban megszervezte – a Fejér MegyeiÖnkormányzat megbízásából – az online Fejér Megyei Életrajzi Lexikon összeállítását, mely mindenérdeklõdõ számára rendelkezésre áll a könyvtár honlapján. Az 1938-as Szent István Emlékév 75. évfor-dulója alkalmából – a városi levéltár felkérésére – további szócikkekkel bõvítette a Lexikont. Jelenlegaz Ikarus Székesfehérvári Gyára történetének megírásával foglakozik, a történeti értékû iratanyag hiá-nyában személyes visszaemlékezések alapján.

A Fejér Megyei Honismereti Egyesületnek 2002 óta aktív tagja. Már egyesületi tagsága elõtt is résztvett a Honismereti Szövetség és az egyesület vetélkedõinek zsûrizésében. Rendszeresen tart elõadáso-kat egyesületi programjainkon. Tevékeny tervezõje, lebonyolítója az általános iskolás tanulók részéreszervezett hagyományos vetélkedõinknek, munkahelye ad helyszínt e rendezvényeknek. Õ készíti a vá-ros általános és középiskolás diákjai részére a városismereti verseny feladatlapjait. Egyesületünket márkét ciklus óta küldöttként képviseli a Honismereti Szövetség küldöttgyûlésein.

Szakmai munkája elismeréseként megkapta a Fejér megyei könyvtárosok részére alapított TóthGyörgy Emlékérmet 2005-ben, a Magyar Kultúra Napján Fejér Megye Közgyûlése fõtanácsosi címmeltüntette ki 2008-ban. Honismereti munkáért emléklapot kapott 2005-ben és 2010-ben.

Fejér Megyei Honismereti Egyesület

Honismereti Emléklappal kitüntetettekBudapest: Balázs Attila, Gaál Károlyné, Vízy László; Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Marozsán

Zsolt, Tóth Tamás, Elek Józsefné Farkas Emõke; Csongrád megye: Gilicze János, dr. SzerdahelyiPéterné, támogató: Kiszombor Nagyközség Önkormányzata; Fejér megye: Nyitrainé Pásztor Ágnes,Rátkai Zsuzsanna, Alcsúti Honismereti Kör; Heves megye: Molnár Endréné, Csortos Béláné, KatonánéHajdú Ilona, Nagy Sándor, Pogonyi Lászlóné, Vincze Károlyné, Zelei Csilla, támogatók: Egri Kulturá-lis és Mûvészeti Központ, Minorita Rend Szent Hedvig Kollégiuma, Pásztorvölgyi Általános Iskola ésGimnázium; Jász-Nagykun-Szolnok megye: Benedek József, Lukácsi György és Lukácsi Györgyné;Tolna megye: Baltavári István, Baltavári Istvánné, Barteczka Mária, Jakab Géza, dr. Pappné FarkasGabriella, Videcz Ferencné, Steib György, Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület; Veszprém megye:Móri Sándor, Révfülöpi Honismereti Egyesület, támogatók: Pálmann Judit, Harczi Lívia, Keszey Já-nos, Áment Márton; Jászjákóhalma: támogatók: Fodor Dénes, Kovács Sándor, Lendvai Miklós,Losonczi Mihály, Gubicz András Gazdakör, Jákó Kertbarát Kör, Községi Népdalkör; Határon túli: Dá-niel Erzsébet, Nána; Fleisz Judit, Nagyvárad; Olasz Angéla, Arad; Kiss Margit, Kolozsvár; Kiss-IvánAnna, Horgos; Szabó Lajos, Szabadka; Z. Urbán Aladár, Olovány.

A szekcióülések összefoglalói

Szent István emlékezete a Kárpát-medencébenEgy híján húszan voltak jelen a szekcióban, közülük nyolcan vettek részt aktívan a beszélgetésben.

Olasz Angéla elmondta, hogyan õrzik náluk, Aradon Szent István emlékét. Az aradiaknak – mondta –,van miért a szívükben hordozni Szent István emlékét. De vajon hordozzák-e? – tette föl a kérdést, s aköltõvel válaszolt: ahogy lehet! Volt náluk Szent István királyról elnevezett utca, de már megváltoztat-ták a nevét. Felmerült a lehetõség, hogy mióta a román ortodox egyház is szentjei közé sorolta elsõ kirá-lyunkat, miért ne lehetne Aradon István magyar királyról és ortodox szentrõl utcát elnevezni? Továbbiemlékhelyek: az aradi mártírokra emlékezõ Szabadság-szobor fõ alakja, Hungária, kezében Szent Ist-ván kardját tartja. A belvárosi minorita templomban, bal felõl Benczúr Gyula Szent Istvánt ábrázoló ké-pe látható.

Arad megyében, egy Vinga nevû, bolgár és magyar katolikusok által lakott település 1892-ben épülttemplomában a mellékoltárokat Szent István, Szent Imre, Szent László király tiroli mester által faragottfaszobra díszíti. Zimánköz temploma Szent István nevére van szentelve, az oltár fölött Szent István fa-

59

szobra, fölötte a mennyezeten István országfölajánlásának jelenete látható. Aradgálon Boldog Gizellatemplomában a szent életével foglalkozó jelenetek, és egy Veszprémbõl kapott ujjperec ereklye látható.2009-ben felállították Gizella mellszobrát a templom elé.

Szabó Lajos, a Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság elnöke röviden ismertette Szabadka vá-ros eredetmondáját, mely szerint elsõ ízben egy lótolvaj elítélésével foglalkozó oklevélben említik a te-lepülés nevét. Valamikor összesen 11 templom kellett ahhoz, hogy püspöki város lehessen, ebbõl 6templomban megtalálható Szent István alakja. A XVII. századtól szokásba jött Szent István napján aduzsianca ünnepség, ami tulajdonképpen aratóünnep. A rendszerváltás óta hatalmas Szent István napiünnepséget tartanak a Szabadka melletti Palicson, ez a délvidéki magyarság legnagyobb augusztus 20-iünnepe. Beszélt továbbá az aracsi templomromnál történt Szent István-jelenésrõl.

Kiss Margit elmondta, hogy a Kolozsváron negyedszerre megrendezett Magyar Napokon, a Do-nát-negyedben, Szent István nevére szentelt templomban két éve nagy sikerrel mutatták be a Szent Ist-vánról szóló rockoperát.

Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság elnöke a Nagyváradtól 40km-re lévõ Szentjobb településrõl tartott kiselõadást. Ennek apátságában õrizték 400 évig Szent Istvánjobbkarját. Úgy került ide, hogy 1061-ben, egy Mercurius nevû szerzetes ide, a Berekisz család birtoká-ra menekítette a Szent Király tetemét. Itt talált rá Szent László, amikor szentté akarta avatni Istvánt.Monostort alapított, fatemplomot emelt, majd Álmos fia 1098-ban kõtemplomot épített. A tatárok fel-dúlták, ezért a kart Raguzába menekítették. Hosszú idõn át itt, a csontok fölött esküdtek az igazukra akülönbözõ perlekedõk, tehát hiteles hely volt. Amikor Nagy Lajos idejében létrejött Lengyelország ésMagyarország közötti perszonálunió, a király a lengyeleknek is adott a karcsontokból. Mátyás után, areformáció idején elûzték a katolikusokat, késõbb visszatértek, majd a bencésektõl a pálosokhoz kerültaz apátság. Raguzából Mária Terézia szerezte vissza az ereklyecsontokat, és szép ereklyetartót készítte-tett számukra. Selyemre festtette a Szent Jobbot, amit aztán Pannonhalmának ajándékozott, ami késõbbSzentjobbra, az apátságba került. 2006-ban szobrot emeltek Mercuriusnak a Szent Jobb megmentõjé-nek. 1993-ban az apátság helyén lévõ temetõkápolna falán Tempfli József püspök, Szentjobb címzetesapátja és Dukrét Géza emléktáblát avatott. 2005-ben, Bihar községben egész alakos Szent István szob-rot avattak.

Néma Sándor, Gyõr-Sopron-Moson Megyei Levéltár igazgatója beszámolt róla, hogy a konglome-rátum megye mindhárom alkotóját Szent István alapította. Gyõr késõbb püspöki székhely lett. 996-banalapították a Pannonhalmán a Bencés-rendet. A megölt Ajtony vezér egy darabját Gyõr városkapujáraszögezték, de nem tudják melyik részt.

Ezeken kívül még többeknek volt kisebb-nagyobb mondanivalójuk a témakörben, amit aztán egy-más között beszéltek meg.

Halász Péter

Szent Istvánhoz kötõdõ emlékjelek, emlékhelyekA vitaindító tájékoztatóban beszéltünk – az elõadásokban természetesen sokrétûen elemzett Székes-

fehérvár mellett – a szent királyhoz kapcsolódó helynevekrõl. Ennek kapcsán esett szó az ikonográfiaszempontjából jelentõs „Bambergi lovas” ábrázolásáról és a bambergi dóm építéstörténetével kapcsola-tosan II. Henrik, a „jó sógor”, illetve III. Konrád, az ellenséges utód szerepérõl. Ugyancsak a bajor ro-konság kapcsán említettük Scheyern, a Wittelsbach-család temetkezõ kápolnája festménysorozatát,amely kápolna helyén állt – a hagyomány szerint – az, ahol István herceg számára Gizellát feleségülkérték. A ma látható ábrázolás 1624–25-ben készült.

A hozzászólásokban újabb fontos helynevekkel találkoztunk.

Dukrét Géza tájékoztatott a Szent Jobb történetének szentjobbi szakaszáról, az apátság történetérõl,az ereklye további sorsáról, saját kutatásairól és az emlékállítás folyamatáról.

Bándi László hozzászólásában kiemelte Veszprém, a királynék városa, a passaui Gizella-ereklye tör-ténetét, szólt a Szent György-kápolna és a királyi palota feltárása történetérõl. Felvetésére szóba hoztukSólyt, a Koppánnyal vívott csata színhelyét, korai oklevéladásunk jellemzõit, és ennek kapcsán a2009-ben négy megye számára meghirdetett ezeréves sólyi ünnepségeket. Beszámolót hallgattunk megSóly Nemzeti Emlékhellyé avatásáról, illetve Gyulafehérvár 2009. évi ünnepségeirõl. Bándi László

60

hozzászólásában foglalkozott a koronázási palást Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella ábrázolá-sával, illetve a készítés és a használat történetével.

Tanulságos és érdekes beszámolóval jelentkezett Balogh Péter az 1939-ben, a New Yorkban rende-zett világkiállítás pavilonjára készített Szent István-szobor kalandos történetérõl. A szobrot Rumi RajkiIstván készítette, majd adomány révén Ohio államba, a Ferencesek kertjébe került, ahol a környék ma-gyar közösségeinek zarándokhelyévé vált. 1991-ben a szombathelyi Rumi Rajki Mûpártoló Kör kezdtekutatni a szobor történetét, majd a Rajki-szobor ihlette alkotást (Tornay E. András munkáját) Szombat-helyen a Kálváriához csatlakozó Szent István Parkban állították fel.

A szép képekkel illusztrált történet nagy sikert aratott, s többen szóltak újonnan alkotott Szent Ist-ván-szobrokról, s azok közösségformáló jelentõségérõl (Aba, Somlyó-hegy, Jászladány).

A jól megfogalmazott szekció-téma két fõ kérdését: a Szent Istvánhoz kapcsolódó helynevek, illetveaz ábrázolások egyes kérdéseit sikerült megbeszélni. Köszönet minden értékes hozzászólásért.

Demeter Zsófia

Szent István alakja a néphagyománybanSzekcióülésünk mottójául Hóman Bálint 1938-ban leírt sorait választottuk: „Az országos Szent Ist-

ván-kultusz gyökerei a szentté avatás idejébe nyúlnak vissza, mikor a belsõ és külsõ háborúságok, zsar-noki tobzódások, pogány lázongások félszázados korszakának minden rémségét és gyötrelmét átéltnemzedék szemében István király alakjáról már lefoszlott minden emberi gyengeség, csupán erényeimaradtak épen, s ezek fényében Szent István hatalmas alakja egyre magasabbra emelkedett.”

Plenáris ülésünk elõadásaihoz kapcsolódóan meghallgattuk a Magyar Rádióban 1988-ban elhang-zott Szent István király a néphagyományban címû elõadást, amely Jancsó Adrienne, Sebestyén Márta ésKozák András közremûködésével készült. Ugyancsak az Akadémia plenáris ülésének témáiban levetí-tettük a kárpát-medencei és a moldvai magyarság Szent István tiszteletérõl készült bemutató CD-t.

Szekcióülésünk résztvevõi közül az Esztergom megyei Bényben gyûjtött történeti mondával egészí-tette ki az elhangzottakat dr. Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó tanárnõ, tankönyvíró. A monda arról szól,hogy Szent István király a bényi sáncvárat furfanggal foglalta el a pogányoktól. Káldos Gyula celldö-mölki nyugalmazott könyvtárigazgató hozzászólásából megtudtuk, hogy a sághegyi szõlõsgazdák Tün-dérvölgyi Baráti Társasága 1999-ben faharanglábat állított a szõlõhegyen, amelyre 2001-ben elkészülta harang, egyik oldalán „Szent István harang” felirattal. A harangot Szent István király ünnepéhez kap-csolódva 2001. augusztus 22-én szentelték fel. Délben harangoznak a szõlõhegyen, ha valaki meghal abaráti társaságból, azt kiharangozzák.

A Szent István énekek kapcsán arról is beszéltünk, hogy a moldvai magyarok körében Szent Istvánmagyar király emlékét napjainkban elsõsorban a karácsonyi éneklés tartja fönn. Például Bákó megyé-ben, Klézsén december 25-én estétõl másnap hajnalig-reggelig tart az éneklés. Nemenként és korosztá-lyonként elkülönülve 20–25 fõs csoportokat alkotnak, így mennek az ablakok alá. Karácsonyi énekek-kel köszöntenek, de a névnapjukat tartó Istvánokat Szent István magyar király énekével: Ah, hol vagymagyarok tündöklõ csillaga… Szent István protomártír ünnepének elõestéjén a Szent István királyrólszóló ének hangzik fel.

Szekcióülésünkön szóba került Szent István magyar király és Nagy István (ªtefan cel Mare) mold-vai vajda személyének a moldvai magyar történeti mondákban való felcserélõdése is. A Vadrózsa-pör(1864) óta köztudomású, hogy a magyar és a román népi elbeszélõ hagyomány nagymértékben hatottegymásra az erdélyi, s tegyük hozzá, a moldvai szomszédságban. Történetek, motívumok kerülnek átegyik néptõl a másikhoz. Így kerülhetett számos, Nagy István fejedelemmel kapcsolatos monda a mold-vai magyarok elbeszélõ hagyományába. A moldvai Szent István-mondák egy része ma már csak NagyIstván vajda hagyománykörében lelhetõ fel. Nagy István moldvai vajdának 1993-ban a görögkeleti-or-todox egyházban történt szentté avatása még inkább hozzájárul a Szent István magyar királlyal való fel-cserélhetõségéhez.

Lukács László

61

A magyar népmûvészet sikere AmerikábanNagy nemzetközi sikert aratott a magyar népmûvészet és népi iparmûvészet 2012-ben: Santa Feben

(Új-Mexikó, USA), az immáron kilencedik alkalommal megrendezett, az UNESCO által is támogatottés díjazott Nemzetközi Népmûvészeti Vásáron (Santa Fe International Folk Art Market) a világ mindenrészérõl, több mint ötven országból érkezett mintegy kétszáz kézmûves (például dél-szudáni és ukrángyöngyfûzõk, dél-koreai és üzbegisztáni agyagmûvesek, perui és marokkói ékszerkészítõk, chilei vas-mûves, kirgiz nemezkészítõ, marokkói szõnyegszövõ és mások) között elsõ és egyetlen magyarként ottvolt Sütõ Levente Lehel vargyasi bútorfestõ-asztalos és fafaragó is. A Múzeum-hegyen július 13. és 15.között megtartott rendezvényen, a 123. számú sátorban állította ki néhány készítményét (egy faragottsaroktékát, egy faragott asztalt három székkel, festett tükröket, különbözõ méretû festett ládákat stb.),illetve mutatta be az Egyesült Államok minden részérõl és külföldrõl érkezett nagyszámú érdeklõdõnekfaragótudását.

Az egy nonprofit alapítvány által mûködtetett, amerikai jómódú mecénások által szponzorált és amegvalósításnál ezernél is több önkéntest megmozgató, igen jól elõkészített, magas színvonalon meg-szervezett, évente megtartott rendezvény célja a hagyományokat továbbéltetõ, autentikus kézmû-ves-iparágak megmentése, a mûvészeti értékeket hordozó használati és dísztárgyakat készítõ kézmûve-sek támogatása. A magas szakmai és mûvészi színvonalat egy nagy apparátussal dolgozó, kulturálisantropológusokból, muzeológusokból és marketingszakemberekbõl álló szigorú zsûri (válogatóbizott-ság) garantálja, amely a részletesen (szakmai önéletrajzzal, tárgyfotókkal stb.) dokumentált jelentkezé-sek alapján dönt a résztvevõkrõl. A fenti szakemberek minden kritériumának megfeleltek a vargyasitárgyak, s így kerültek Santa Febe alkotójukkal együtt.

Vargyas (Udvarhelyszék, Erdõvidék) az erdélyi festett bútorok egyik legrégebbi és egyik legjelentõ-sebb elõállító központja. 1568-ban a Dániel család hívására Fiatfalváról ment a településre két famûvesmester, Sütõ János ács és Sütõ József asztalos, hogy az ott birtokos família leégett udvarházát újjáépítseés bebútorozza.1 Az asztalosmesterség az említett Sütõ József révén honosodott meg Vargyason. Õ lett

62

Sütõ Levente Lehel Santa Feben 2012-ben

1 Dr. Kós Károly: A vargyasi festett bútor. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1972. 15.

a megalapítója annak a nevezetes, a múltban a használatitárgyak készítésén kívül templomi mennyezet- és karzat-festést is végzõ bútorfestõ-asztalos dinasztiának, a Sütõcsaládnak, amelyrõl a néprajzkutató dr. Kós Károly azalábbiakat írta: „Nem tudunk még egy példát arra, hogy abútor-, illetve deszkafestõ asztalosmesterség annyi nem-zedéken át öröklõdött volna megszakítás nélkül apáról fi-úra, mint a Sütõ családban. (…) A vargyasi bútorfes-tõ-asztalos Sütõk esetében olyan példa áll elõttünk,amely egyedülálló mûvészettörténetünkben, amilyenre anéprajzkutatók eddig csak gondoltak, anélkül azonban,hogy ezt adatszerûen bizonyíthatták volna: egyetlen falu-si családon belül, apáról fiúra szállva, 14 nemzedék négyévszázadon át folytatta s folytatja napjainkig ugyanazt amûvészeti ipart.”2

A fenyõdeszkából készített vargyasi bútorok (ágy, lá-da, tálas, falitéka, szegletalmárium, pad, asztal, szék stb.)formájukban és szerkezetükben nemigen különböznek amás asztalosközpontokban elõállított tárgyaktól; sajátos-ságuk és jellegzetességük az alapszínük (bordópirosvagy égszínkék), valamint a gazdag és változatos virág-ornamentika (a leggyakrabban használt motívumok: a ró-zsa, a tulipán és a szekfû).3 Az asztalosfamília tizenne-gyedik generációját képviselõ Levente Lehel és öccse,Gábor, bár idõnként újításokat is alkalmaznak, általábana hagyományos anyagokat az õseiktõl örökölt techniká-val dolgozzák fel és a díszítésnél nemcsak a motívumok-hoz, mintákhoz, hanem a régi festõalapanyagokhoz (ás-ványi festékek, túróenyv stb.) is ragaszkodnak. Mintahogy használják az elõdeiktõl rájuk maradt kéziszerszámokat és eszközöket (például egy 1680-as da-tálású márvány festéktörõt, fogórészén kutyát ábrázoló porozógyalut 1758-ból, alapgyalut 1830-ból,kígyófejes metszõkést stb.) is.

Sütõ Levente Lehel 1954-ben született. Általános iskolai tanulmányait szülõfalujában kezdte, majda brassói sporttagozatos tizenkét évfolyamos iskolában folytatta, ahol 1973-ban érettségizett. Közben„házilag” elsajátította a bútorfestõ-asztalosság és a fafaragás szakmai fogásait és titkait. Tanítómestereinagyapja, id. (vagy, ahogy õ nevezte magát: „Vén”) Sütõ Béla (1895–1982), „a vargyasi bútorfestés ha-gyományainak kitûnõ ismerõje és fenntartója”,4 aki „a bútorfestõ mesterség óriási méretû, hatalmasgyökerû és lombkoronájú fájaként” emelkedett társai fölé,5 és édesapja, ifj. Sütõ Béla (1919–2000) vol-

63

Vargyasi saroktéka, ifj. Sütõ Béla munkája,1992 (Sütõ Levente Lehel felvétele)

2 Dr. Kós i. m. 14., 15.3 Részletesebben lásd Dr. Kós i. m. A vargyasi bútorfestõ-asztalosokról és készítményeikrõl lásd még például

Malonyay Dezsõ: A magyar nép mûvészete. II. A székelyföldi, a csángó és a torockói magyar nép mûvészete.Franklin Társulat, Bp., 1909. 188., 194–195. + XXIII. tábla 1–7. ábra, XXVI. tábla 1–2. ábra; Cseke Péter:Víznyugattól vízkeletig. In: Víznyugattól vízkeletig. Riportok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976. 64–77.;Kónya Ádám: Florile lui Sütõ Béla. Sütõ Béla virágai. In: Seres András (szerk.): Meºteri populari. Népi meste-rek. Kovászna Megye Mûvelõdési és Szocialista Nevelési Bizottsága, Sepsiszentgyörgy, 1977. 73–91.; SütõAndrás: Rigó és apostol. In: Nagyenyedi fügevirág. Esszék, tûnõdések. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1978.204–210.; K. Csilléry Klára: Sütõ család. In: Ortutay Gyula (fõszerk.): Magyar néprajzi lexikon. IV. Akadémi-ai Kiadó, Bp., 1981. 510–511.; K. Csilléry Klára: Bútormûvesség. In: Domonkos Ottó (fõszerk.): Magyar nép-rajz. Anyagi kultúra 2. Kézmûvesség. Akadémiai Kiadó, Bp., 1991. 522–523.; Domanovszky György: A ma-gyar nép díszítõmûvészete. I. Akadémiai Kiadó, Bp., 1981. 122.; Kocsi Márta – Csomor Lajos: Festett bútoroka Székelyföldön. Népmûvelési Propaganda Iroda, Bp., 1982. 29–30, 37, 67–68, 95, 97, 107–109, 120–121,152, 169–172, 179, 215. stb.

4 Dr. Kós i. m. 14.

5 Kocsi – Csomor i. m. 215. Id. Sütõ Béláról részletesebben lásd még például Banner Zoltán: …Itt mûvészekkellenek. In: Csillagfaragók. Népi alkotók, naiv mûvészek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972. 86.; Kónyai. m.; Balogh Edgár: Vargyasi változások. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 25–29, 132–135, 150. + egyfotó oldalszámozás nélkül; Kocsi – Csomor i. m. 215.

tak. A vargyasi festett bútorról szóló elsõ részletesnéprajzi munka6 megjelenése és sikere után a falu-ban újra feléledt az érdeklõdés a bútorfestés és a fa-faragás iránt. Bútorfestõ tanfolyamot szerveztek,amelyben ifj. Sütõ Béla tanított, Levente Lehel pe-dig a helyi általános iskolában az 1970-es évek kö-zepétõl az 1980-as évek derekáig okította a fafara-gást az érdeklõdõ gyermekeknek.

Aztán, megelégelve a román államvédelmi ható-ság (Securitate) rendszeres zaklatásait, Levente Le-hel 1984-ben házasságkötés révén Magyarországraköltözött. Szellemi szabadfoglalkozásúként Csepe-len, Nõtincsen és Szentendrén gyakorolta õsei mes-terségét. 1990-ben felvételt nyert a budapesti EötvösLoránd Tudományegyetemre, ahol a néprajz szakonés kulturális antropológia szakon egyaránt 2000-benkapott diplomát (néprajzi szakdolgozatát a székely-zsombori festett bútorokból, kulturális antropológiaidiplomamunkáját pedig a régi és az új székelyföldikopjafákról írta). Magyarországra érkezése óta ket-tõs állampolgár. Minden hónap egy részét szülõföld-jén és szülõfalujában tölti. A Székelyföldrõl hozza abútorok alapanyagait (fa, ásványi festékek), amelye-ket budakeszi mûhelyében dolgoz fel. Vargyasonmegvásárolt egy közel kétszáz éves házat, amelyben

egy „élõ múzeum”-ot (mûködõ mûhely + kiállítás) tervez kialakítani.

Sütõ Levente Lehelt az utóbbi idõben két nagy kitüntetés érte: 2011-ben megkapta A NépmûvészetMestere címet, 2012-ben pedig részt vehetett Santa Feben a rangos Nemzetközi Népmûvészeti Vásá-ron. Már az ezen való jelenlét lehetõsége is nagy elismerésnek számít, ezenkívül tárgyait részletesendokumentálták a helyi Nemzetközi Népmûvészeti Múzeum (Museum of International Folk Art) részé-re. Ez utóbbiak egyébként az utolsó szálig vevõre találtak, sõt, a mester több megrendelést is kapottAmerikából.

Végezetül két jó hír a magyar népmûvészet és népi iparmûvészet tisztelõi és kedvelõi számára. Azegyik: a vargyasi õsi mûhelyben dolgozó Sütõ Gábor fiai, a tizenötödik generációt képviselõ Gábor,Béla és (különösen) István is jól bánik a vésõvel és az ecsettel! A második jó hír: Istvánnak két kicsi fiú-gyermeke van...

Hála József

Faust Miklós emlékünnepségMagyarországon

A közelmúltban a budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara és Nagyberény (ahol szü-letett) megemlékezett dr. Faust Miklós világhírû gyümölcsfiziológusról halálának 15. évfordulóján(1927. dec. 25. – 1998. jún. 6.). A tudós halála után alakult Faust Miklós Amerikai-Magyar Baráti ésTudományos Társaság volt az egyik szervezõje a programnak, együtt a Faust Miklós nevét viselõnagyberényi általános iskolával. Erre az alkalomra az Egyesült Államokból hazalátogatott Faust özve-gye, leánya és családja is.

A felvidéki Aranyosmarótról Trianon miatt áttelepült édesapja a nagyberényi egyházi uradalom gaz-datisztje volt, az édesanyja Nemesdédrõl származott. Faust Miklós egyszer mesélte, hogy kisiskolás-ként a Kis-Koppány patak vizében szívesen pecázott szivárványos öklére és keszegre, itt szerette meg

64

A vargyasi Sütõ család két generációja (balróljobbra: Levente Lehel, ifj. Bélaés Gábor) (Hála József felvétele, 1992)

6 Dr. Kós i. m.

igazán a természetet. Pécsett járt középiskolába, majd azAgrártudományi Egyetem Kert- és Szõlõgazdálkodási Ka-rára iratkozott be.

Faust Miklós 1952-ben végzett a fõiskolán, majd fele-ségével, Spielenberg Máriával a Császártöltési ÁllamiGazdaságban helyezkedtek el. Amikor látták, hogy az ese-mények semmi jóval sem kecsegtetnek, 1957-ben Jugo-szláviába menekültek, majd Amerikában kötöttek ki. Azelsõ éveik sok nehézséggel jártak, Faust kétkezi munkás-ként dolgozott egy gyümölcstárolással foglalkozó cégnél,majd a Rutgers Egyetemen vállalt fizikai munkát, kiegé-szítõ tanulmányokba is kezdett. Itt a friss diplomája a ker-tészettudományban is megnövelte a lehetõségeit, majd aCornell Egyetemen növényélettan és biokémia szakirány-ban 1962-ben doktori fokozatot szerzett. Mint elmondta,feltették neki akkor a nagy kérdést: oktatás vagy kutatás…Nyelvi nehézségei már ugyan nem voltak, mégis a kutatóiéletutat választotta. Az USA Mezõgazdasági Minisztériu-ma Kutatási Központjában (USDA-ARS), a Maryland ál-lambeli Beltsville-ben kapott állást, és néhány év múlva aGyümölcskutatási Osztály vezetõje lett – 30 éven át.

Kutatásainak köszönhetõen elismerést szerzett magá-nak a gyümölcsérés biológiai és biokémiai folyamatánaktisztázásával, vagy a gyümölcsök fedõszínének, a tárolha-tóság problémáinak vizsgálatában. Késõbb érdeklõdése egyre inkább a törpésítés, vagyis a mérsékelthajtásnövekedés és a virágrügyképzés feltételei, valamint a mélynyugalom kérdései felé irányult. Nemvolt valamiféle száraz szobatudós, mind az amerikai, mind a világ nagy kertészeti szervezeteiben is ak-tívan dolgozott. FAO- és USA-beli programok során egyaránt figyelt a fejlõdõ világ és természetesenKelet-Európa támogatására; vezetõ tisztségviselõ volt az amerikai (ASHS), majd a nemzetközi kerté-szeti társaságban (ISHS).

Legutolsó nagy és megfeszítõ munkájuk volt (két kínai származású tudóstársával) a 775 oldalasAgriculture in China 1949–2030 címû kötet. Ez adta az ötletet, hogy készüljön hasonló fejlesztési prog-ram Magyarország gyümölcstermesztése – 2020 címmel. Hazautazása elõtt három nappal érte a halál.Addig is már közel félszáz magyar mezõgazdasági szakember, de más területen dolgozók amerikai útjátsegítette és támogatta. Faust neve fogalom volt Washingtonban, mint egy tiszteletbeli konzulról beszél-tek róla.

Amerikai (Gourley-díjat kétszer is), nálunk a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem díszdoktori cí-me, majd a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium elismerése és a Magyar Köztársaság Ér-demrend Kiskeresztje, vagy a Kínai Népköztársaságnak a külföldi állampolgároknak adható legmaga-sabb kitüntetése azt a megbecsülést fejezték ki, hogy a munkássága messze több volt a kuriózumok ku-tatásánál. Legfontosabb munkája Physiology of temperate zone fruit trees, a mai napig alapvetõ forrás-mû az amerikai egyetemeken. Néhány munkatársával 1995-tõl elkezdte publikálni az Origin anddissemination… „review-kat, melyek az egyes csonthéjas fajokat dolgozta fel. A történeti-ökológia, s abiodiverzitás paradigmájának elõfutárai lettek e mûvek, amelyek egybegyûjtve 2011-ben a ScriptaHorticulturae 11. köteteként újra megjelentek Leuvenben Origin and dissemination of Prunus crops cí-men.

* * *A Budapesti Corvinus Egyetemen rendezett emlékülésen Palkovics László tudományos rektor-

helyettes köszöntõje után Hrotkó Károly dékán elõadása elsõsorban azt sugallta, hogy a magyar-kínaigyümölcstermesztési együttmûködés és fejlesztési program létrehozója maga Faust Miklós volt. TimonBéla a Faust család által életre hívott Faust-alapítvány történetét mutatta be, majd Kajati István – BubánTamás – Sallai Pál – Böszörményi Ede a neves tudóst, mint tanítómesterüket mutatták be. Surányi De-zsõ az alma (Faust kedvenc gyümölcse volt) hazai termesztéstörténetérõl adott összefoglalást, utalvaarra a fájdalmas törésre, amit Faust Miklós váratlan halála jelentett az említett tanulmánysorozat közö-sen tervezett folytatásában.

A Faust Miklós-alapítványnak köszönhetõen eddig négy fiatal magyar kutató járt féléves amerikaiösztöndíjjal az USÁ-ban. Ezen a kollokviumi napon, a kinn végzett munkájuk lényegét ismertették a

65

Amerikai barátai körében (1958)

fórumon. Simon Gergely a cseresznye és meggy gyümölcsminõség megõrzésének élettani problémáitmutatta be, Bujdosó Géza az USÁ-ban a cseresznye mûvelési rendszerekkel kapcsolatos kísérleteirõlszámolt be. Farkas Ágnes az indián annóna-cserje virágzásbiológiai sajátságait és megporzását értékel-te, Kocsis Marianna pedig a szõlõ-lisztharmat rezisztenciáját értékelte ismert és új magyar hibridek ese-tében – mindketten a Beltsville-i Intézetben végezték kutatásaikat.

* * *A tudományos kollokviummal azonos súlyú ünnepség színhelye volt a Balaton-melléki

Nagyberényben tartott emlékezés is. Faust Miklós személye és munkássága már nem ismeretlen a tele-pülésen, de 15 évvel halála után mégis indokoltnak látszott a mai tanulóifjúságra tekintettel felfrissíteniaz ismereteket. A nagyberényi program azt az éltetõ melegséget sugározta, mint amit a tudós saját hazá-ja iránt mindvégig érzett és ápolt. A nevét viselõ iskola falán lévõ emléktábla megkoszorúzása után azünnepi szentmisét Bara Andor plébános celebrálta a nemrég restaurált mûemlék-jellegû Szent Im-re-templomban a vendégség és az iskolai tanulók jelenlétében. A program az iskolában folytatódott. Amagyar és az amerikai himnusz elhangzása után Tóth András Károly Nagyberény polgármestere, majdJudit Quasney, Faust Miklós leánya köszöntötte az ünnepség résztvevõit.

Az iskolai ünnepi mûsort Kabályné Csötönyi Anikó konferálta. Elõször Oláh Ibolya Magyarországcímû dala hangzott el, majd Pósa Lajos: Magyar vagyok versét Sebály Attila és Gáspár Tamás szavalta,

Nyers Alexandra pedig a My Country-t mondta el – természe-tesen angolul. Tamás István: Tiéd ez az ország Balogh Benceés Király Dániel elõadásában volt hallható, majd aHonfoglalás-ból vett részlet és Csézy: Ez a mi otthonunk c.dala után Soós Melinda: Magyarország szép emléké-t SipõczGábor, Cselényi László: Falum c. versét Sipõcz Kamilla sza-valta el.

Hangulatos része a mûsornak a „Volt egyszer egy gyü-mölcsfa” címû népmesei feldolgozás, majd az ünnepi hangu-lat fokozódása a táncbemutatóval vált teljessé. Majd az alsótagozatos tanulók a Kecskekeresõ-t mutatták be. Mielõtt amûsor végén Szász Gáborné igazgató „Büszke lenne-e ránkFaust Miklós?” szólt volna ünnepi beszédében az iskola okta-

66

Az iskola logója

A koszorúzás résztvevõi a szülõi háznál

tó- és tehetséggondozó munkájáról, de már szinte a táncosok elõtt megtörtént a válaszadása. Az alsó ta-gozatos csoport nagyon kedves Mezõföldi táncjátékot, a felsõsök pedig a fergeteges iramú Bökönyicsárdás-t adták elõ. Zárásként a Szózat hangzott el.

A jelenlévõk ezután felkeresték a gazdatiszti házat, ma a Berényi Agrár Zrt. központja, amelybenFaust Miklós született. Elsõsorban dr. Kölber Mária szervezõ-munkájának köszönhetõen elkészült em-léktáblát avatták fel, a rövid ünnepi beszéd után mind a Faust család, a nagyberényi iskola és az önkor-mányzat, s mind a Faust Miklós Baráti és Tudományos Társaság koszorúját elhelyezték az emléktáblá-nál. A társaság elnöke azzal zárta be az ünnepséget, hogy mind helyben, mind a friss diplomás szakem-berek, az alapítványi ösztöndíjasok körében bõvíteni fogják a tagság körét. Mint ahogy léteznek olyanFaust kéziratok, melyek elkészülte „csak” fordítási, vagy simítgatási munkát kíván – és az óhaza hasz-nára is válik.

Surányi Dezsõ

Vörösmarty-szobor KaposvárnakVörösmarty Magda grafikusmûvész kü-

lönleges ajándékkal örvendeztette meg szü-lõvárosát, Kaposvárt: a nagy költõt és a híresrokont ábrázoló Vörösmarty Mihály bronzmellszobrot adományozott a városnak. „Sze-rettem volna valamilyen kézzel fogható nyo-mot hagyni magam után” – mondta el la-punknak Vörösmarty Magda. – Akkor jutotteszembe az adományozás ötlete, amikor ki-derült, hogy abban a városban, ahol szület-tem, ahol a gimnáziumi éveimet töltöttem, ésamelyhez annyi kedves emlék fûz, nincs Vö-rösmartyt ábrázoló szobor. A Színházpark-ban méltó környezetbe kerül. „Rólam, mintadományozóról röviden csak annyit tudok ír-ni, hogy a kaposvári Munkácsy Mihály gim-náziumba jártam, ahol kitûnõ tanerõ okta-tott. Sokat köszönhetek tanáraimnak. Leg-utóbb felfedeztem, hogy a városban nincs Vö-rösmarty-szobor, s gondoltam, mielõtt meg-halok – kisfiam már korábban meghalt – le-rendezem az adományt. Ennek nyomán jutot-tam Varga Imre szobrászmûvészhez, akiörömmel vállalta a megbízást, lévén õ is So-mogy megyei születésû. A szobor elkészült, szokatlan és kitûnõ. A kaposvári Városi Önkormányzat na-gyon örült az adománynak, a talapzat már több hete a helyén áll – a színház melletti sétányon van – márcsak a kaposváriakra várunk.”

A május 2-ai avatáson Vörösmartyt idézõ mûsor hangzott el. A város nevében Szita Károly polgár-mester mondott köszönetet az ajándékért. A mû alkotója, Varga Imre szakított a korábbi ábrázolási ha-gyománnyal, amely Barabás Miklós romantikus stílusú Vörösmarty ábrázolásában gyökeredzik. Arendhagyó ábrázolás alapját egy eddig ismeretlen rajz adta. Ahogy Varga Imre fogalmazott, e szobor-ban „Vörösmarty éppen a vén cigányra gondol”.

Szoboravató beszédében Aknai Tamás hangsúlyozta, hogy „a kései Vörösmarty mûvek keserûségeszámomra egyértelmûnek mutatta, hogy a kételyekkel teli meghökkent tekintet, amit a szobor közöl,nagymértékben az irodalmi mûvek szellemében és az ember ismeretében megfogalmazott látvány. Nemkellett hozzá elõkép. És ha netán volt, ez a portrészobor bizonyos, hogy olyan minõségeket tett rá, ame-lyek abban eredetileg nem voltak meg. Varga Imre Vörösmarty portréja nem támaszkodhatott nagyszá-mú és ikonográfiai hitelû elõképre, mely a felidézés önkéntelen készségét fokozhatná. Ami a ráismerés,az igazolás jelentéstani garanciáit biztosítanák a bronzszobornak. Egy-két mûvészettörténeti villanás

67

Aknai Tamás professzor, Szita Károly polgármester ésaz adományozó Vörösmarty Magda leleplezi a szobrot(Tarczy Péter felvétele)

maradt csak Vörösmartyról. A szobrásznak itt a XIX. századi költõ életmûvébõl, intellektuális megnyil-vánulásaiból lehetett leginkább kiindulnia, és mert feladata esetünkben egy arc, egy tekintet felidézésevolt, annak hitelességét a mûvekbõl sugárzó személyesség, a lélekállapot vizuálisan is megragadhatórekonstrukciója adta. Az elképzelés megalapozott kísérleteiben nem csak esztétikai természetû a fel-adat. Milyen ember volt Vörösmarty? – fogalmazódik meg számunkra a ma szinte egyedül érdekes kér-dés, amit az irodalomtörténet a maga könyvárnyi fóliánsában magabiztosan rejteget. A drámai, kriti-kai, költõi munkákból, politikai természetû megnyilvánulásokból kibontakozó személyiségnek megtalál-ta a szobrász azt az egyetlen arckifejezésben érzékeltethetõ karakterjegyét, amely megmozdítja, aktivál-ja a történeti idõben elmosódó körvonalú arcot. Ha van érték, ha van mire emlékezni e szobormû elõtt,akkor az elsõsorban az adottságok, képességek nagy energiájának és a lelkialkat tartózkodó, félelem-mel, óvatossággal és kételyekkel teli minõségének konfliktusa.”

Varga Imre szándéka szerint a „Vén cigány” címû költeményben foglalt gondolatot tolmácsol az újVörösmarty-szobor: A vén cigány a költõ utolsó befejezett költeménye. A magyar romantikus líra bra-vúros teljesítménye rapszódia. A címben szereplõ cigány jellegzetes nemzeti motívum: a magyar virtusszerinti mulatozás alázatos szolgája, aki muzsikájával elfeledteti a bánatot. A „Húzd rá cigány” felkiál-tás az elkeseredett ember sírva vigadását idézi, azt a vigasztalhatatlan állapotot, melyet csak a bor és azene mámora oldhat fel. A vén cigány itt az idõs költõ metaforája is: a költõ önmagát buzdítja, mikormuzsikálásra szólítja fel, azaz versírásra. Lelkesítõ kiáltás, miszerint a szenvedés mélypontja után szük-ségszerûen valami jobbnak kell jönnie. A refrén a közelgõ halál érzetével fokozza a buzdítás, a felszólí-tás erejét. A versben beszélõ vén cigány tehát az utolsó nagy erõfeszítésre sarkall. Felül kell emelkednia gondokon, le kell gyõzni legalább a bor és a zene zsongító hatásával a fájdalmakat. Milyen legyen azutolsó, a halál elõtti pillanat? Erre a meg nem fogalmazott kérdésre adja meg a választ a második és har-madik strófa: legyen olyan hatalmas, hogy vegye igénybe a költõ minden szellemi és fizikai energiáját.Olyan megdöbbentõ idõket élünk (sugallja az ötödik versszak), mint amilyen végzetes csapás volt azemberiség számára a Paradicsom elvesztése. Az utolsó szakasz fennhangon hirdeti a reményt: „Leszmég egyszer ünnep a világon”. A kaposvári színházparki sétányon álló Vörösmarty arckép szobor posz-tamensére is éppen ez a korunknak szóló, aktuális üzenet van bevésve.

Matyikó Sebestyén József

Az önkéntes gyûjtõk közösségénekújjászervezése 2013-ban

Az Önkéntes Gyûjtõ Szakosztály vezetése megújult 2012 májusában. Baksa Brigitta, Birinyi Józseftitkárok és Paál Zsuzsanna elnök az önkéntes gyûjtõk mozgalmának újjászervezését a következõ hárompontban határozta meg:

1.) gyûjtõmozgalom felélénkítése, közösségformálás;

2.) a szakmai munka erõsítése, a még elérhetõ hagyományos elemekvalamint a tradíció XXI. századi, élõ formáinak gyûjtése, dokumentálása,más szakosztályokkal való együttmûködés;

3.) utánpótlás-nevelés, oktatási intézményekkel, múzeumokkalegyüttmûködés, társintézményi hálózat kiépítése.

A megújulás eszközeinek tekintjük a havi rendszerességgel megren-dezendõ szakmai üléseinket, tábort, pályázatot, kiállítást, konferenciát,továbbképzést, kiadványt. Célközönségünknek tekintjük a pedagógusok,kézmûvesek, muzeológusok, népzenészek, népi hangszerkészítõk, nép-táncosok, népdalénekesek, helyi gyûjtõk, néprajzkutatók teljes körét.

A Szakosztályunk legfõképpen a következõ feladatokat tûzte ki magaelõtt:

– Az oktatási intézményekkel való kapcsolat megerõsítését: a népraj-zot szabadon választó és az elsõtõl nyolcadik évfolyamig kidolgozotttantervet bevezetõ iskolákat bevonjuk módszertani ismeretterjesztõ elõ-adásainkba, Tradíció Pályázatunkon várjuk a „jó gyakorlat” bemutatását.

68

– A Tradíció Gyûjtõi Pályázat rendszeres meghirdetését: az önkéntes kapacitás megnyerése, a pálya-mûveket a Néprajzi Múzeum Adattárában elhelyezése érdekében. Az elsõ pályázati kiírás 2013. február20-án lett kibocsátva 2013. április 30-i benyújtási határidõvel a Magyar Néprajzi Társaság honlapján:www.neprajzitarsasag.hu. Idõközben az eredményhirdetés is lezajlott 2013. június 22-én a NéprajziMúzeum dísztermében egy egész napos ünnepi ülés és kiállítás keretében. A szakmai zsûri az értékelésszempontjait és kategóriánkénti értékelését adta elõ, majd Kemecsi Lajos fõtitkár értékes könyvjutal-makat osztott ki. A rendezvény fénypontja a 10 legjobb pályamû szerzõinek és tárgyaiknak bemutatko-zása volt, valamint a 2013-as esztendõ egyik Sebestyén Gyula emlékérmesének, Devecsei Gáborné Il-dikó csipkekészítõnek az ünnepélyes elõadása a nemeshanyi csipke néprajzi feltárásáról. Devecsei Ildi-kó a csipke nemeshanyi készítését néprajzi múzeumi etnológiai adattári gyûjtései alapján sajátította el,és immáron évek óta vissza is tanítja. Az évtizedekkel ezelõtt, a készítõk halála miatt eltûnt készítés-módra Ildikó egy sümegi tanító önkéntes gyûjtõ pályamûvében szabatosan leírva talált rá, és azóta a ta-nítványok kezein újra éleszti.

A Tradíció Pályázat fõdíja a tábori részvétel: a zsûri által legjobbnak tartott díjnyertes pályamûvekkészítõit, mintegy 18 fõt szakosztályunk meghívja a 2013. július 22–25. között megrendezendõ Tradí-ció Táborunkba. A díjkiosztó eseményen 85 fõ vett részt. A legjobb pályamûvek szinopszisát Tradíciócímen alapítandó szakmai kiadványban, az MNT lapjában, a Honismeretben és más szakmai folyóirat-okban vagy önálló kiadványban tervezzük kiadni.

Országos és Külhoni Önkéntes Gyûjtõk Tradíció találkozóját a Tradíció Tábor keretében rendsze-ressé tesszük 2013-tól, mikor is elõször rendezzük meg. Az Országos Találkozó a Szakosztályi munkaeddigi legrangosabb rendezvénye volt, most néhány éves szünet után továbbképzési céllal 2013-ban új-ra visszaállítjuk. A találkozó a pályázatokon kiemelkedõ munkák készítõinek bemutatkozási és képzésilehetõséget kínál, szakmai szemináriumok, elõadások, vita és a közösségformálás kereteit teremti meg.Keressük a pályázati forrásokat és a szponzorokat a lebonyolításához, számítunk Társaságunkban azönkéntes feladatvállalásra és a szervezésben a megyei múzeumi hálózatban és közmûvelõdésben aktívintézményekre, muzeológusokra, pedagógusokra, amatõr gyûjtõkre és a folklorista, etnográfus kollé-gák részvételére. A 2013. július 22-tõl július 26-ig tartó tábor kapuit kinyitjuk a honismereti érdeklõdõkelõtt is: 2013. július 15-ig várjuk azok e-mail-es jelentkezését, akik egy-egy napos részvételt terveznekkörünkben.

Az országban, más-más helyszínen, félévente egynapos helyi találkozókat szervezünk múzeumok-ban, közmûvelõdési és oktatási intézményekben, szakmai szövetségek székhelyein.

Sebestyén Gyula emlékéremre jelölések összegyûjtése: a Társaság éves rendje szerint javaslatot te-szünk a legeredményesebb és/vagy legaktívabb gyûjtõ személyére. Tagtársaink és gyûjtõink javaslataitfogadjuk a gyujtoszakosztaly@gmail.com elérhetõségen, vagy a 0613065570 telefonon.

– A korábbi önkéntes gyûjtõi pályázatokra beérkezett pályamunkák tematikus katalógusának elké-szítését: az önkéntes gyûjtõ mozgalomból a 60 esztendõ alatt kimagasló, díjazott munkák hatalmas érté-ket képviselnek szaktudományunk számára. A legjobb gyûjtõk pályamûveinek és a lokális, valamint atematikus gyûjtések (pályamunkák) számbavétele idõszerûvé vált. Egyetemi hallgatók és szakemberekbevonásával Etnológiai Adattári kéziratok, a Fotó- Filmtárban archívumi kutatását kezdeményeztük. Akutatómunkát konferenciával zárjuk és az eredmények kiadására keressük a lehetõségét.

– A gyûjtésre és a gyûjtött anyag feldolgozására irányuló továbbképzések kialakítását: a pályázatok-ra való szakmai felkészülést és az adattári kutatómunka elõkészítéséhez igazítjuk rendezvényi prog-ramjainkat, a bemutatókat és az elõadásokat, ahol a gyûjtõink (az önkéntes gyûjtõi pályázatra készülõk,az adattári kutatást végzõ egyetemi hallgatók és a kézmûves tárgyalkotók, népzene–néptánc–népi hang-szer stb. gyûjtõk) betekintést kapnak a néprajzi kutatás módszereibe. Az „Igy gyûjtünk mi ...” rendez-vénysorozatunk célja a felkészítés és a Tradíció Pályázaton és Tradíció Táborban való részvétel. Azexpresszív mûfajok a Hungarikum Szövetség, Magyar Értéktár piramisában elõkelõ helyet foglalnak el,jelentõs helyi karakterrel bírnak, a nemzeti identitásunk jelentõs hordozói. Számítunk a szakmánk jelesképviselõire elõadások, szemináriumok és bemutatók elõkészítésében és megtartásában. Az elõadásso-rozatot továbbképzési jelleggel, egymásra felépítve állítjuk össze, a folyamatos bekapcsolódás lehetõ-ségének megteremtésével. A végén tanfolyami záróbizonyítványt tervezünk kiállítani.

– Az élményszerûséget: az önkéntes gyûjtés érdeklõdésbõl és lelkesedésbõl táplálkozik. A felada-tunknak tekintjük e lelkesedés fenntartását új élmények biztosításával. Külhoni önkéntes gyûjtõk bevo-nása is célunk (Felvidék, Délvidék, Erdély) a kézmûves és népzenei/néptáncos bemutatókra és kiállítá-sokra, a Tradíció táborra és képes/hangzó kiadványok elkészítéséhez. Pályázatok útján a táborhoz anya-gi forrást igénylünk és szponzorokat nyerünk meg az ügynek.

69

A szakosztályi mûködés hatékonyságának növelése érdekében a látogatottság fokozására és arészvételi aktivitás serkentésére közösségi oldalakat és weblapokat mûködtetünk: http://www.neprajzitarsasag.hu/?q=node/577; http://tradicio.weebly.com; https://www.facebook.com/OnkentesGyujtok; https://www.facebook.com/tradicio2013.

A Szakosztály a rendezvények nívójának emelése és a diszciplínák közti kapcsolatok lehetõségeinektágítása érdekében, a nyitottság jegyében kapcsolatokat épít ki és a szakosztály múltjában hagyomá-nyosan meglévõ kapcsolatokat újítja meg kétoldalú megállapodások keretében. Törekvésünk, hogytársszervezõkkel valósítsuk meg minél több programunkat. Az együttmûködési megállapodásokat atársszervezõ intézményekkel fokozatosan készítjük elõ. Eddig a Tájház Szövetséggel és a HonismeretiSzövetséggel, az AMKA-val és a Szakszervezetek Országos Diákszövetségével kötöttünk együttmûkö-dési megállapodást.

Paál Zsuzsanna

In memoriam

Kenyéri Kornélia(Csákvár, 1948. október 4. – Budakeszi, 2013. május 22.)

„A remény legnagyobb kétségbevonója a halál.A halál azt mutatja meg az embernek,

mennyivel lesznek mások a dolgok,az elmúlás mit ad hozzá az élethez,

s mit vesz el belõle.”(Csóri Sándor)

Nem sokan tudtak a betegségérõl, ezért is ért váratlanul bennünket a halálhíre. Kevesen tudták, hogymilyen nehéz terhet hordoz magában. Ebben is olyan volt, mint minden másban, csendesen szemlélõdõ,háttérbe húzódó, de szigorú, néha kemény, olykor szarkasztikus. Úgy ment el, ahogy élt: csendben,szinte észrevétlenül. Mert a hivatása is a háttérben munkálkodó, a rivaldafényt kerülõ volt. Soha nemállította magát vagy eredményeit a középpontba, a szerénység, a határozottság és a tudás volt személyi-ségének jellemzõ vonása. A feladatokat kereste és nem az elismerést. Elkötelezett ember volt, számáranem üres szólam volt a hûség, a felelõsségvállalás, a kötelességtudás és a segítõkészség.

A Szombathelyi Tanárképzõ Fõiskola könyvtár-népmûvelés szakán szerezte elsõ diplomáját, majdaz ELTE történelem-könyvtár szakán újabb oklevelet. Már a fõiskolai, sõt az egyetemi diplomamunká-ja is helytörténeti témát dolgozott fel (Fejér megye, illetve Vác sajtótörténete), melyben azt vizsgálta,hogyan formálja, szervezi a helyi sajtó a helyi társadalom politizáló csoportjait. 1974-tõl a Szakszerve-zetek Pest Megyei Könyvtárának munkatársa, 1982-tõl a 200 tagkönyvtárból álló hálózat igazgatója,majd 1995-ig – a központi könyvtár sikeres átmentéséig – módszertanosként az ellátórendszeri munkairányítása és továbbképzések szervezése volt a feladata. Szakmai tevékenységének elismeréseként1989-ben a Szakszervezeti Könyvtárigazgatók Tanácsának elnökévé választották. Az ELTE Tanárkép-zõ Fõiskolai Karán az 1990-es évektõl bekapcsolódott a leendõ könyvtárosok képzésébe, sajtótörténetispeciálkollégiumot vezetett és a helytörténeti munka alapjait ismertette meg a hallgatókkal.

A népi kultúra iránti elkötelezettség és a katolikus hit a rendszerváltozás hívévé tették, de személyeséletében mégis nehéz volt látni, tapasztalnia a munkahelyek megszûnését, a szakszervezeti könyvtárakpusztulását. A gazdátlanná váló gyûjtemények és a könyvtárosok megmentése érdekében általa vívottküzdelmes csaták krónikája – kollégái szerint – a legújabb kori magyar könyvtártörténet egyik tanulsá-gos fejezete lesz. Mégis sok méltatlan támadás érte ezekben az években. Nem mindenki nézte jó szem-mel azt a tevékenységet, amellyel nem hagyta elkótyavetyélni a szakszervezeti könyvtárak gyûjtemé-nyeit. S szakmai pályafutásában újabb fejezet kezdõdött: a Pest megyei szakszervezeti könyvtár „át-mentése” és egy új könyvtár létrehozása volt a feladat. 1995-tõl könyvtárosként és a sajtótörténet okta-tójaként dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karárán, ám újra váltaniakellett. 2000-ben sikeresen pályázta meg a Néprajzi Múzeum Könyvtárának vezetõi állását, ahol az or-szág egyik legjelesebb szakkönyvtárának lett felelõs vezetõje. Hosszú éveken át a Könyv, Könyvtár,

70

Könyvtáros címû szakfolyóirat szerkesztõbizottságának volt tagja. Számos írása jelent meg a folyóirat-ban.

2009-ben nyugállományba vonult. Szülõfalujához, Csákvárhoz õszintén és szeretettel kötõdött,melynek történetét élete végéig kutatta. Rövid nyugdíjas éveinek sok napját is itt töltötte. Számos cik-ket írt és több alkalommal tartott rádióelõadást, adott interjút a község múltjáról, s két kiállítást is rende-zett (2009-ben a Csákvári Egyházközség története címmel, 2010-ben a Vértesboglári Egyházközségtörténetérõl.)

A Pest megyei Népfront megyei bizottságán 1990 áprilisában együtt bábáskodtunk a Pest MegyeiHonismereti Egyesület alapításánál, amit akkor még röviden csak HEGY-nek neveztünk. Aztán június-ban már Csillebércen a Honismereti Szövetség alakuló ülésén tébláboltunk az általunk addig ismeretlenegyesületi élet paragrafusai között, s Neki mindig voltak jó tanácsai, ötletei, amivel sikerült helyes útraterelni a tanácskozást a jog útvesztõiben. Már ezen az ülésen eldöntöttük, hogy az egyesület igényt tarta Népfront könyvtárának honismereti anyagára, s könyvtáros lévén a honismereti könyvtár bölcsõjételõször õ ringatta, amely ma már a Nemzeti Múzeum több ezer kötetes különgyûjteményeként mûkö-dik. Aztán a Pest megyei Egyesület titkáraként intézte több éven át az egyesület ügyeit. Együtt szervez-tünk sok megyei és országos rendezvényt: honismereti akadémiákat, vetélkedõket, találkozókat, konfe-renciákat. Részt vett temetõfeltárásokban, vallási szokások és szakrális emlékek, levéltári- és fotó-anyagok gyûjtésében, a 48-as honvédek és a Gyöngyösbokréta történetének feldolgozásában, könyvtá-rak helyismereti gyûjteményének kialakításában. Sok éven át tevékenykedett a Honismereti SzövetségFelügyelõ Bizottságában. Mindig szívesen jött, ha szükség volt rá.

A hûség és a felelõsségvállalás mellett személyisége meghatározó vonása volt a kötelességtudás és asegítõkészség. Szigorú, mondhatni maximalista volt – elsõsorban önmagával –, de környezetével, mun-katársaival szemben is, emiatt vélték többen úgy, hogy tüskés a modora. Pedig csak követelt, mert tisz-telte az embert. Segítõkész volt, a jó ügyért mindig bátran kiállt és munkatársai, kollégái egzisztenciájá-nak védelmét mindig következetesen képviselte. Barátai problémáit, ügyes-bajos dolgait mindig meg-hallgatta, – s ha õszinték akarunk lenni –, gyakran vissza is éltünk türelmével, empátiájával. Gyakoriironikus megjegyzései, kitûnõ humorérzéke, ugyanakkor fanyar humora miatt is felejthetetlen barátai,ismerõsei számára.

Tavaly novemberben az esztergomi barangolón még reménykedtünk, hogy segít a kemoterápia. Ja-nuárban azt írta, hogy a régi dolgait rendezgetve talált nekünk valamit az egyesület alapító tagjairól,gondolván, hogy még szükség lesz rá. Áprilisban, amikor megkérdeztük, vállalja-e újra a HonismeretiSzövetségben régóta viselt felügyelõbizottsági tagságát, azt válaszolta: „keressetek valakit helyettem,mert az állapotom egyre romlik, s már nem vállalhatok semmilyen hosszú távú feladatot.” Már akkortudta, hogy nem sikerült, amit annyira remélt, reméltünk. Az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Em-léke biztosan elhalványul majd a hétköznapokban, de a hiánya megmarad. Búcsúzunk Tõle a Pest me-gyei Érdy János Honismereti Egyesület, a Honismereti Szövetség és valamennyi megyei, fõvárosi hon-ismereti egyesület tagjának nevében, akik ismerték.

Halminé Bartó Anna

71

MISÓCZKI LAJOS:

Utazás, szállás, vendéglátásMagyarország török hódoltsági területén

Misóczki Lajos fõiskolai magántanár mintegy két év-tizeddel ezelõtt a hazai történettudományban addig elha-nyagolt területet, idegenforgalmunk történetét kezdtekutatni. A témában eddig számos tanulmányt, közle-ményt és önálló kötetet is (Az északkelet-magyarországivendégforgalom a 17. századtól 1830-ig. Eger, 2008.címmel) közreadott. Idegenforgalommal kapcsolatos írá-sai közül néhány kuriózumot megemlítek: Az utazás ésvendéglátás a középkori Magyarországon (2000); Turiz-mus a Rákosi-rendszerben (2003); Fiume és környéké-nek idegenforgalma a 19–20. század fordulójáig (2007);Zarándoklat és búcsújárás Magyarországon, mint a val-lási turizmus elõzménye (2008).

Igazi különlegesség a közelmúltban megjelent köteteis, mind témaválasztásában, mind szakmailag. A munkaöt fejezetre tagolódik. A szerzõ az elsõ részében kor- éshelyzetképet rajzolt Magyarországról, amely 1541-tõlhódoltsági terület lett az oszmán-török birodalom része-ként. Elsõként azt vizsgálta meg, hogy nálunk mikéntvezetett az út a török uralomhoz. Az elsõ fejezeten belülelõször a hódoltság földrajzi kiterjedésérõl szólt, majdvizsgálta annak közigazgatási beosztását, a társadalom, anépesség, a gazdaság, a vallás és a mûvelõdés kérdéseit.

Könyvének második fejezetében – Változás és alkal-mazkodás a hódoltsági utas- és vendégforgalomban. Út,közlekedés, utazás címûben – jutott el munkája tényle-ges témájához. E nagy fejezeten belül elõször a száraz-földi és vízi útról, a közlekedésrõl nyújt adatokat, majdarról szólt, hogy a korabeli magyarok hogyan készültekfel az utazásra. Ezt követõen tért ki az úti célokra: vásá-rozás, kereskedés, követjárások Bécsbõl Isztambulba ésvissza, majd arról írt, hogy Erdélybõl Isztambulba a kö-vetjárás hogyan zajlott le. Írt az itthoni hivatalos külde-tésrõl, a fürdõzési célú utazásról, a helybeni fürdõforga-lomról. Ezt követte a vallásos célú zarándoklás bemuta-tása (török és keresztény zarándokok). Írt a protestánsúton járó lelkészekrõl is. A rokoni összejövetelek, csa-ládlátogatások, a különleges találkozások, „látogatá-sok”, iskolai vagy tanulmányi utak leírása után arrólszólt, hogy milyen mûvelõdési lehetõségek voltak azutazások során. A könyv második fejezetét az utazásraösztönzõ útleírások, útikönyvek, beszámolók, ismerte-tõk leírásával zárta.

A szerzõ bizonyította, hogy léteztek olyan könyvek,amelyek az utazással és az útleírás elméletével foglal-koztak, valamint kiadtak útkönyveket nemcsak magyar,hanem külföldi szerzõktõl is. Ezt követõen az utazási kö-rülményekrõl írt. Könyvének harmadik fejezetében avendégfogadás, a szállás kérdéseit elemezte a hódoltságterületén. Ebben a részben szólt az új vendégfogadásiszokásokról, a kényszerû vendégfogadásokról, szállás-foglalásokról. Ezt követõen az ingyen szálláshelyeketmutatta be (kórházak, fürdõk, vendégházak, lakosságiszállásadás). Majd a fizetõ helyekrõl írt (pásztorházak,csapszékek, korcsmaszerû fogadók, városházi szálláshe-lyek, karavánszerájok).

A könyv utolsó fejezete a vendégelés, az étkezés, amulatozás kérdéseit taglalta. A szerzõ igen érdekes, ed-dig még nem ismert adatok felsorakoztatásával szólt a

vendégelés, az étkezés, a mulatozás témájáról, sõt a ré-szegségrõl is. Ez utóbbi nem volt idegen a magyarságtólsem.

Az ismertetett fejezeteket követõen Misóczki Lajosfeloldotta a rövidítéseket, amelyeket munkájában hasz-nált. Ezt követi a rendkívül gazdag magyar és idegen (la-tin, német) nyelvû irodalom felsorolása. Összesen 186forrást regisztrált (könyveket, tanulmányokat, ismerteté-seket). A precizitásáról ismert történész feltehetõen a té-mára vonatkozó összes irodalmat áttekintette. A kötetetnémet és angol nyelvû összefoglaló zárja.

Misóczki Lajos képekkel is gazdagon illusztráltkönyvét nemcsak az idegenforgalmi szakembereknekajánlom, hanem mindazoknak az olvasóknak, akik a té-ma iránt érdeklõnek.

(Líceum Kiadó. Eger, 2012. 198 p.)Szecskó Károly

VÁN BENJÁMIN:

Szilády Áron élete„A pozitivista szemléletû és módszerû magyar iroda-

lomtörténet-írás kiemelkedõ képviselõje, szövegkiadásaiszámos esetben vetették meg a késõbbi kutatások alapja-it” – írja Szilády Áronról az Új magyar életrajzi lexikon(Helikon Kiadó, 2007.VI.414.) Fõ mûvei: Török–ma-gyar kori történeti emlékek I–IX. (Szerkesztette SzilágyiSándorral és Salamon Ferenccel. Pest, 1863–1872.); Ré-gi magyar költõk tára I–VII. (Bp., 1877–1912.); Temes-vári Pelbárt élete és munkái (Bp.,1880.). Életrajzát, egy-házi és közéleti pályaképét Ván Benjamin reformátuslelkész írta meg, aki 1919–1922-ig, három és fél évig akiskunhalasi eklézsián káplán volt mellette.

Szilády Áron 1837-ben született a Somogy megyeiSágváron. Apja református lelkész, aki néhány év múlvaa kiskunsági Halas mezõváros eklézsiájára került. 1851õszétõl a nagykõrösi gimnáziumban tanul, ahol tanáraArany János és a költõ, mûfordító Szász Károly. A deb-receni teológián folytatja tanulmányait, ott a francia ésolasz mellett elsajátítja a héber, arab, török és perzsanyelvet. Hogy tökéletesítse nyelvtudását, 1857–58-banhosszabb törökországi tanulmányutat tesz. Tanulmá-nyozza a török deftereket, fogadja õt a szultán, akivelfranciául és törökül társalog. 1858–59-ben Göttingábanjár tanulmányúton. Hazatérve több vidéki településen se-gédlelkész. 1863 januárjában választották a halasi refor-mátus egyházközség lelkészévé, ahol közel hat évtize-den át látta el teendõit.

Ván Benjámin (1892–1985) kiskunhalasi gazdacsa-lád sarja, így már elemi iskolás diákként ismerte Szi-ládyt, hallotta prédikációit. Egyéniségét, közéleti tevé-kenységét azonban akkor ismerte meg igazán, amikorkáplánja lett. A zárkózott, kevés emberrel barátkozóSzilády bizalmába fogadta, elõtte élete olyan fordulóirólis megnyílt, melyekrõl másoknak nem beszélt. A memo-ár bepillantást ad az alföldi mezõváros közéletébe, egyé-ni és osztályérdekektõl meghatározott politikai, társadal-mi küzdelmeibe. Szilády függetlenség-párti volt, 1865-ben nagy többséggel választották Halas országgyûlésiképviselõjévé. Háromszor választották újjá, ami mutatjanépszerûségét. A hetvenes években Tisza Kálmánnalegyütt kivált az ellenzéki 48-as pártból és átlépett a kor-

72

KÖNYVESPOLC

mánypártba. Ezután az 1878-as országgyûlési választá-son alulmaradt a függetlenség-párti Mocsáry Lajossalszemben. Tizenhárom évig volt képviselõ, és parlamentiszereplései eredményének tartották a Pest–zimonyi vas-útvonal megépítését, ami Halast bekapcsolta az országgazdasági vérkeringésébe.

Szilády Áront a Magyar Tudományos Akadémia1861-ben, 24 évesen választotta levelezõ taggá. Életútjá-nak elsõ méltatója, Bálint Sándor írta, hogy tudományospályájának elsõ szakaszát a nyelvészet iránti érdeklõdésjellemezte. Kiválóan hasznosította hatalmas nyelvtudá-sát. Szerkesztette török kori nyelvemlékeink köteteit, ésSzarvas Gáborral 1872-tõl szerkesztõje a Magyar Nyelv-õr c. folyóiratnak. Utóbb az irodalomtörténet került kuta-tásai homlokterébe: a Régi magyar költõk tára hét köteteXVI–XVII. századi költõink eredeti szövegkiadásáhozjegyzeteket és alapos magyarázatokat nyújt. Az 1890-esévekben hívták a budapesti tudományegyetem keletinyelvészeti (orientalisztikai) és irodalomtörténeti tanszé-kére, de az egyetemi katedrát nem fogadta el. Ragaszko-dott lelkészi hívatásához, Kiskunhalashoz. Ván Benja-min úgy látta: „becsületbõl” volt hûséges, nem akartmegfutamodni a helyi közéletben gáncsoskodó ellenlá-basai elõl.

Sziládyt papsága 60. évfordulója közeledtével meg-kérdezték: „Mit csinált Halason hatvan év alatt?” – Mirekeserûen válaszolta: „Végigcsináltam a Páka-pört” – Pá-ka puszta Félegyháza határában terült el, és a Jászkunság1745. évi megváltásakor ebbõl 1300 holdat a halasi köz-birtokosság szerzett meg. Apja javasolta, hogy a pusztajövedelmét a halasi református iskola javára fordítsák.Ajánlatát elfogadta a közgyûlés, ám utóbb vissza akartákvonni, – s emiatt indult a pör. Szilády becsületbeli ügy-nek tekintette, hogy apja nemes szándéka megvalósul-jon. Három évtizeden át küzdött politikai ellenfeleivel:módos cívisekkel, ügyvédekkel, míg a pör lezárult és areformátus gimnázium megépült.

Ván Benjámin emlékezésébõl tudhatjuk, hogy Szilá-dyt mély barátság fûzte Gyulai Pálhoz, a kor vezetõ iro-dalomkritikusához, és az õ révén szövõdött barátságaGörgey Artúrral. Baráti viszonyt tartott fenn Jókai Mór-ral, aki a hódoltság korában játszódó török tárgyú regé-nyeit vele beszélte meg, több ízben meglátogatta Hala-son. Nagyra becsülte Vámbéry Ármint, a kiváló orienta-listát, akinek tökéletes nyelvtudását, életrevalóságát, élesmegfigyelõ képességét dicsérte.

A helyiek közül „nagyon kevés embert engedett kö-zel magához” – írja Ván Benjamin. Puritán, szigorú mér-tékû emberként mutatja be, aki elítélte a pózolást, anagyravágyást, az álszenteskedést. Kiváló szónoknaktartja: „prédikációiban prófétai ereje tört fel, aki meglát-ta az emberi élet rugóit” – írja. Érezhetõen hatottak rá areformáció kori, kálvinista prédikátorokat idézõ beszé-dei. Ugyanakkor szerény ember volt: amikor a MagyarTudományos Akadémia hatvan éves akadémiai tagságátmeg akarta ünnepelni, elhárította az ünneplést, és ebbenhajthatatlan maradt.

Ván Benjámi nyugalomba vonulása után írta megSzilády Áron életrajzát. Többen bíztatták rá, maga isérezte: emlékezésével tartozását róhatja le. Jó, hogymegtette. Elismerés illeti Szakál Aurélt, a kiskunhalasimúzeum igazgatóját, hogy az adattárban õrzött kéziratottöbb mint öt évtizeddel megírása után sajtó alá rendezteés kiadta. A könyv egy XIX. századi különleges adottsá-gú tudós pap életének, egyházi és világi hatalmasokkalvívott küzdelmeinek rajza – s egyben korrajz is. SziládyÁron egyénisége, családja, rokonsága mellett kép nyílika dualizmus kori alföldi mezõváros társadalmára és a

protestáns egyház mûködésére, kapcsolatrendszerére. Amemoár, illetõleg a Sziládyval folytatott beszélgetésekélethû fölidézése több helyen szociográfiai hitelû olvas-mányt nyújt.

(Thorma János Múzeum könyvei 35. Kiskunhalas,2012. 287 p.)

Juhász Antal

A bácskai magyarság migrációtörténetéhezA Koronakerület gondnoka. 100 éve születettGyetvai Péter kanonok, egyháztörténész

A kötet a bácskai magyarság település- és migráció-történetének alapkutatásait elvégzõ Gyetvai Péterre em-lékezik. Gyetvai munkássága a bácskai magyar családokgenealógiai tudatában ma gyakran támpillérként jelenikmeg, eredményei visszatérõ hivatkozási alapot képez-nek. Gyetvai 1912. május 26-án született Péterrévén.1938-ban szentelték pappá. 1950-ben az érseki hivatalvezetõje. 1956-tól kezdõdõen az egyházmegye történeté-nek, a Tiszai Koronakerület kutatásának szentelte életét.Gyetvai Péter kanonok, egyháztörténész és a kalocsai fõ-egyházmegye levéltárosa volt. Legjelentõsebb munkájaaz 1991. szeptember elsején Kalocsán, három kötetbenmegjelent A Tiszai korona-kerület településtörténete cí-mû monográfiája. Ezután avatta a kalocsai érsekség a„Koronakerület gondnokává”. Õ maga a kötetek megje-lenését nem érte meg, 1988. július 15-én meghalt.

A három kötetes mû a bácskai magyar parasztságXVIII. század második felére, illetve a XIX. századraesõ migrációit mutatja be. A szerzõ kiemeli, hogy a cím-ben szereplõ „településtörténet” kifejezést népesség-mozgásként kell érteni, hiszen a tényleges telepítés csaka XIX. század második felében, illetve a XX. századbankövetkezett be. Az elsõ rész tanulmánykötet, amely a Ti-szai Koronakerület történetét és a népesség eredetét mu-tatja be. A második kötet adattár, amely a kerület magyarlakosainak betûrendes névjegyzékét tartalmazza. A har-madik pedig függelék, látszólag a Gyetvai család leszár-mazásáról, történetérõl szól. Ennél azonban jóval több.A harmadik kötet ugyanis egy magyar parasztcsaládmintáján a XVIII–XIX. századi paraszt családok vándor-lását, kapcsolathálóját mutatja be.

A háromkötetes mû olyan témával foglalkozik,amely viszonylag feltáratlan. A mû egyszerre település-történet, népesedéstörténet, migráció- és családfakuta-tás. Segíti egyrészt a kerület múltjának megismerését,amelynek fontos szerepe van egy közösség identitásánakkialakításában, erõsítésében. Emellett a publikált XVIII–XIX. századi személynevek segítséget nyújthatnak a maélõ utódoknak a családtörténetük rekonstruálásában, il-letve összekötheti õket a családjuk származási helyével.

A Koronakerület a történeti Magyarország egyik új-kori szabadalmas jogállású közigazgatási egysége volt,1751-ben Mária Terézia szervezte meg. A kerület létre-jöttének célja egyrészt a terület vármegyerendszerbe va-ló visszakerülése nélküli polgárosítása, másrészt az egy-kori határõrök helyben tartása volt, akik nemigen akar-ták feladni a szabados katonaéletüket a jobbágylét ked-véért. Így született meg ez a kiváltságos kerület, amelytíz helységbõl állt: Martonos, Ókanizsa, Zenta, Ada,Mohol, Péterréve, Óbecse, Földvár, Turja és Szenttamás.A kerület székhelye Óbecse volt. A kiváltságoslevél akerület számára örökös koronabirtokot, szabad halásza-tot, viszonylagos szabad bíráskodást, kedvezményesadózást, vallásszabadságot, illetve Óbecse, Zenta ésÓkanizsa számára vásártartási jogot adott. Emellett a ke-

73

rület lakói szabadon eldönthették, hogy ki települhet le akerületben és ki nem. A kiváltságok dacára sok határõrmégis az Ukrajnába való elvándorlás és a határõr életfor-ma ottani folytatása mellett döntött. Ezért a második(1774. augusztus 1.), illetve a harmadik (1800. március14.) kiváltságlevélben ezeket a jogokat a katolikus, fõ-ként magyar lakosságra is kiterjesztették.

Gyetvai eleven emlékérõl tanúskodik és a fent ismer-tetett munka elõtt tiszteleg az a Péterrévén 2012-benmegjelent tanulmánykötet, amely a 2012. május 31. ésjúnius 2. között itt megtartott tudományos tanácskozáselõadásait tartalmazza. Tíz tanulmányról van szó, ame-lyek különbözõ szemszögbõl (néprajz, irodalomtörténet,vallás, történelem) közelítették meg Gyetvai Péter mun-kásságát és korát. A köszöntõ kötet mindössze háromolyan tanulmányt tartalmaz, amely szorosan kötõdik az„ökonómus generális” életútjához és munkájához. MákFerenc és fõként Bárth János tanulmányában GyetvaiPéter életrajza és a munkássága mellett megismerhetjüka három kötetes népesedéstörténeti könyv megjelenésé-nek hátterét és szerzõjének személyiségét is.

A másik hét tanulmány Gyetvai Péter korával, vallásihátterével, kortársaival (például Petrányi Ferenc), a dél-vidéki egyházi sajtóval és az Õrszállásiak önazonosságá-val foglalkozik. Ezáltal a tanulmánykötet nem csupán azegyháztörténészek, illetve a néprajzkutatók számára le-het érdekes és hasznos, hanem a történészek, valláskuta-tók, illetve a sajtókutatással foglalkozók számára is.Emellett a tanulmánykötet nagy érdeme, hogy felhívja afigyelmet egy kiváló, ám elfelejtett kutatóra, akinek há-romkötetes munkája olyan új, általa elsõként használtforráscsoport: a bérmálási anyakönyvek, jegyzékek köz-readását tartalmazza, amely segítséget nyújthat a migrá-ciókutatásban, családfakutatásban és a nyelvészet szá-mára is.

Gyetvai Péter precizitása, nagy munkabírása, állhata-tossága és hivatásszeretete követendõ példaként szolgál-hat a mai kor embere számára mind Magyarországon,mind a Délvidéken. Tudásának, eredményeinek megis-merése és továbbadása az utókor feladata. A török utánimagyarság migrációjának vizsgálata és megismeréseösszekapcsolja az egyes területeket, segít a történelmimúlt megismerésében és megértésében s egyúttal a voltkerület identitásának megõrzésében.

Az emlékezõ tanulmányok egyszerre tudományosak,mégis közérthetõek. A jubileumi kötet ezáltal tanulságosés élvezetes olvasmányt jelenthet bárki számára, aki a té-ma iránt érdeklõdik. A tanulmánykötet Gyetvai Péterszületésének 100 évfordulója alkalmából megtartottkonferencia elõadásából készült az Óbecsei Népkönyv-tár kiadásában.

(Szerkesztette Kinka Erzsébet – Mák Ferenc –Pastyik László. Óbecse – Péterréve, 2012. 112 p.)

Nagyillés Anikó

Kettõs kötés. Tiszteletkötet Balogh Mihály70. születésnapjára

Kunszentmiklóson, a városháza dísztermében kerültsor 2013. június 10-én a könyv ünnepélyes bemutatójára,egyúttal a város szülöttének, tanárának, könyvtáros-ta-nárának, mûvelõdéstörténészének, Balogh Mihálynak aköszöntésére. Az eseményen közel hatvanan vettekrészt, többnyire barátok, ismerõsök és a könyv létrejötté-ben közremûködõk. A kötet majdnem igazi „Fest-schrift”, de szerencsére nemcsak a tisztelõk, barátok és

pályatársak, hanem a jubiláns írásai is szép számmalmegtalálhatók benne.

Bõdi Szabolcs polgármester Köszöntõ Balogh Mi-hály 70. születésnapjára címû írásával indul a kötet, me-lyet Szabó Sándornak, a csurgói Nagyváthy János Szak-középiskola igazgatójának Balogh Mihály laudációjakövet, mely egykor a Pro Schola emlékplakett átadásaalkalmából 2001-ben hangzott el. Ezt egészíti ki BaloghA pályarajz folytatása c. írása a jelenig, 2013 májusáig.Ezután következik Balogh Mihály szakmai életrajzaadatokban és Balogh Mihály mûveinek bibliográfiája(utóbbi Dömsödy Andreának, az OFI PKM munkatársá-nak köszönhetõ).

Varga Katalin, az Oktatáskutató és Fejlesztési Intézet– Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OFI PKM) igazga-tója A Magyar Pedagógusok Háza c. írása az intézményúj otthonáról, Balogh 1998 és 2005 közötti fõigazgatóitevékenységének egyik fontos kezdeményezésérõl szól;a Ház hosszú távú terveit ismerteti részletesen – nemhallgatva el a nehézségeket, kudarcokat, de az új fejlesz-tések eredményeit sem.

Kalmárné Morcsányi Rozália, aki a kilencvenesévekben a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) is-kolai könyvtáros szekciójában töltött be vezetõ tisztsége-ket – 1997-ben az önálló Könytárostanárok Egyesületé-nek elnöke is lett – Egy életmû a könyvtáros-tanári hiva-tásért és egy évtized a Magyar Könyvtárosok Egyesületeélén címmel Balogh kimagasló egyesületi tevékenységé-re emlékezik szemtanúként.

Bege Nóra fotográfus, mûvészetterapeuta egykori ta-nítványként idézi fel személyes emlékeit egykori tanárá-ról költõi emelkedettséggel (Balogh Mihály 70 éves).Jáki László Balogh Mihály jubileumára c. írásában mun-katársként és idõsebb, tapasztalt barátként tekint visszaközös tevékenységükre, elsõsorban a Könyv és Nevelésújraindítására és az OPKM igényes sorozataira (Tudóstanárok – tanár tudósok, Mesterek és tanítványok).

A köszöntõ rész három utolsó írásában elõször SitkeiBéla a kunszentmiklósi sajtóban végzett közös tevékeny-ségrõl ír (b.m., a helyi zsurnaliszta), majd Szabó Sándorkér ismét szót Közel-távoli találkozások (Levélféle Ba-logh Mihálynak) címû visszaemlékezõ köszöntésében,hogy felidézze közös élményeiket a kunszentmikósigimnáziumban. Végül a kötet szerkesztõje, Tölgyesi Jó-zsef Egy életmû olvasata vs. Balogh Mihály címmel írarról, hogyan ismerte meg elõször az ünnepelt írásait,majd õt magát személyesen.

A kötet további kétharmadában Balogh publikáció-ból válogatott a szerkesztõ a címben jelzett „kettõs kö-tés” alapján: elõször könyvtári, könyvtár-pedagógiai,majd helytörténeti írásai következnek, némelyik rövidít-ve. Mielõtt azonban ezt a közel 130 oldalt áttekintenénk,nézzük meg a hátsó borítófedelet, ahol a jubiláns értel-mezi a kötet címadását:

„Ez meg miféle cím? – kérdezte a minap valaki, aki-nek még a kérdésére is adok. Hamar beláttam: ténylegelkél ehhez a címhez némi magyarázat. Írásaim egy részea könyvtárak világáról vall. Tanárból lettem iskolaikönyvtáros, valamikor ’az emberélet útjának felén’. Min-dig is tanár akartam maradni a könyvtárban, mindigkönyvtárostanárnak tartottam magam. Ezért a kettõs kö-tésért megszenvedtem. (…) Írásaim másik fele vallomásszülõhelyemrõl, ahol otthon vagyok, ahol hetven éveélek. (…) Néhány írás egyszerre szól Kunszentmiklósról,iskoláról és könyvtárról. Õk a legkedvesebbek.”

Nézzük elõször a könyvtáros nyolc tanulmányát! Azelsõ írás az újra megindított Könyv és Nevelés c. folyó-irat beköszöntõje 1999-bõl (Lectori salutem), majd a

74

Kortársak visszaemlékezései elsõ olvasási élményeikrec. írásban saját gyerekkori olvasmányait idézi fel. (Ez azelsõ nyomtatott közlés, hiszen 2010-ben csak elektroni-kus változata volt hozzáférhetõ.)

Fontos alapcikk a Könyvtáros? Tanár? Könyvtáros-tanár! (1994) – többször, több helyen is megjelent –, hi-szen egy új foglalkozás, a könyvtáros-tanárság tapaszta-latait rögzíti benne. Legalább ennyire emlékezetes a dániskolai könyvtárakban tett tanulmányutat megörökítõ be-számoló, a „Van egy farmom Dániában” 1995-bõl.

A Gyõri Gáspár könyvtárostanár (1923–1983) mun-kásságát ismertetõ kötet (2003) bevezetõ tanulmányábólhárom szemelvény került a kötetbe: az alapos bevezetés(Iskolai könyvtár?), az Egy régi vita máig ható tanulsá-gokkal c. fejezetnek az …és modell lett-e? része, és azEpilógus.

Ezután két szubjektív szakmai beszámoló követke-zik. A Könyvtári kalandozásaim Mexikóban címmel írtkét tudósításban „elõször egy iskolai könyvtárban szer-zett tapasztatai”-ról ír Balogh, „majd a legrégibb mexi-kói könyvtárról, a pueblai Palafoxiánáról”(2007–1008). (Aki a harmadikra is kíváncsi, két folyó-iratban is felleli.) A Római vakáció(m) harmadik, befeje-zõ része az Egy könyvtáros (netes) kalandjai Rómábancímet kapta (2009). Ezeket – bár kollegáinak szánta – a„civilek” is élvezni fogják!

A záró tanulmány már a nyugdíjba vonulása utáni év-ben, 2007-ben jelent meg „Nyolc esztendõ nem a vi-lág…” (Emlékeim az OPKM-rõl) címmel, melyben kö-zel negyven év személyes benyomásairól számol be.

A helytörténeti részben tíz közlemény olvasható, hétBaloghtól, három egy-egy recenzenstõl. A Felsõ-Kis-kunság – Dunamelléket tanártársával, Szabó Sándorralírta. A 2000-ben publikált 192 oldalas helyismereti olva-sókönyvbõl a bevezetés (Otthontól a hazáig), a kunokrólszóló fejezetek (A kunok a Duna-Tisza közén, A kunokéletmódja, szokásaik, A kunok nyelve), majd nyelvi (táj-szólások, tájnyelv) és néprajzi témák (viselet, szerelem ésházasság, szokások, ünnepek és jeles napok) kerültek bea kötetbe.

A Dunavecse-monográfia 2001-ben látott napvilágota Száz magyar falu könyvesháza sorozatban. Itt is csakízelítõt kapunk a 211 oldalas könyvbõl: a bevezetõt (A„Kis lak” faluja: Vecse) és az utolsó fejezetet (Összefog-laló), ezek mégis átfogó képet adnak a Duna mellett fek-võ, 1271 óta ismert településrõl. (Az utóbbi szövege akötet kedvéért kisebb változtatáson is átesett.)

A város és a krónikás (Bors Károly Kunszentmikló-son) 2004-ben jelent meg, és az elsõ helyi újság kiadójá-nak, Bors Károlynak 1892-ben kiadott helytörténetimunkája (Kunszentmiklós város történelmi adatai: lete-lepedési kora, anyagi és szellemi fejlõdése) hasonmás ki-adásának kísérõköteteként látott napvilágot. Ebben aszerzõ a Somogy megyébõl származó, 1854-tõl haláláiga városban élõ krónikás életét és munkásságát dolgoztafel. Itt is csak a mû eleje (A vándorszínész, A város) és avége („Igaz tisztelõjük, Bors Károly”) kerülhetett újraközlésre.

A költõ és a város (Petõfi Sándor Kunszentmiklóson)c. kötet 2012 nyarán látott napvilágot, és remekül foglal-ja össze Petõfi pályáját és rövid életének helyi színtereit,eseményeit, kapcsolatait. A választott szemelvények kö-zött szerepel a két Elõszó (… amelyben a szerzõ elõszörmagát ajánlja, … azután mentegetõzik), majd az esemé-nyek helyszínét megrajzoló „Kies Kiskunság, szeretettSzentmiklós”, az Árvíz elõtt… és az Így utazhattak õkhangulatos fejezetei. 1848 nyarának a követválasztásivereségét elemzi a Végsõ számvetés némi tanulsággal c.

fejezet, majd a „könnyedebb hangvételû” Kerestem Pe-tõfi Pistitben a szerzõ kitartó kutató munkáját követhet-jük nyomon.

A Tiszteletpéldány 2008-ban jelent meg az OPKMMesterek és tanítványok sorozatában, s a maga 231 olda-lával egy nagyszerû, de mára elfeledett tanár, a Kun-szentmiklóson született Baráth Ferenc pályáját rajzoljafel, kitérve egy fontos litografált könyvecske, Molnár(Neumann) Ferenc hatodikos tanuló szöveggyûjtemé-nyére is és a késõbbi sikeres író gyerekkorára. A pesti re-formátus gimnázium tanáráról és diákjához fûzõdõ kap-csolatáról írt monográfiából a szerkesztõ remek érzékkelválasztotta ki a Prológust és a zárófejezetet, a Mester éstanítványt, ahol a kötet lényeges mondandói fogalma-zódnak meg, és többek között Baráth Ferenc és AranyJános (és persze Balogh Mihály) tanári „ars poétikája”is.

A Mészöly Dezsõ kunszentmiklósi kötõdése c. írást a94 éves költõ, mûfordító 2011 végén bekövetkezett halá-la inspirálta. (Mészöly több szálon is kötõdött a város-hoz: rokonai és barátai egyaránt szép számmal éltek avárosban.)

A Legalul? címû riport a kötet egyik régibb darabja –csak a Könyvtáros? Tanár? Könyvtárostanár! jelent megelõbb –, 1994 õszén publikálta a szerzõje az Élet és Iro-dalomban a Soros Alapítvány támogatásával több évetmegélt verseny egyik szakaszában. Günter Wallraffra, az„álruhás” török vendégmunkásként is dolgozó német ri-porterre utal a cím – Ganz unten- – és a mottó (Wallraffneve a kötetbõl hiányzik). A riportban két kortársát(egyikük iskolatársa volt), G.-t és J.-t szólaltatja meg,akik Ausztriában próbálnak boldogulni munkaerejüketáruba bocsátva és a borzalmas munka- és életkörülmé-nyeken felülemelkedve, örök idegenként.

Jó az a szerkesztõi megoldás, hogy Balogh háromfontos mûvének, honismereti olvasókönyvének kritikája(Cs. Kovács Jenõtõl), Petõfi-könyvének recenziója (KissGy. Csabától) és Baráth Ferencrõl és Molnár Ferencrõlírt könyvének ismertetése (Trencsényi Lászlótól) is eb-ben a részben, az illetõ szemelvények után olvasható.Ezek a mûvek fontosak mind a szerzõ pályája, mind té-májuk szempontjából, s így a terjedelmi okokból rövidrészletek után a mûvek egészérõl is képet kaphat az olva-só. A szerkesztõi feladat nem lehetett könnyû, hiszenolyan írásokat kellett kiválasztani, melyek terjedelmükmiatt beleférnek a megszabott oldalszámba, s témájuk-nál fogva sem annyira speciálisak, hogy a laikus olvasótelrettentsék. Ezt a majdnem lehetetlen küldetést vállaltaés végezte el jól Tölgyesi József, a székesfehérváriKodolányi János Fõiskola docense.

A kötet utolsó két oldalán a közremûködõk adatai, il-letve a jubiláns nyolc könyvének színes címlapfotói ta-lálhatók. A könyv rendhagyó abban a tekintetben is,hogy számos fekete-fehér fényképet közöl az ünnepeltpályájának különbözõ szakaszáról, sõt, a borítófedélen isõt láthatjuk valahol úton, a kiskunsági tájban, szerényen,háttal – de mégis felismerhetõen.

A kötetben található élõfejek a keresésben segítik azolvasót; a tördelés és a borító a Petõfi-könyvet is gondo-zó Hóka László munkáját dicséri.

Végül a recenzens örömmel nyugtázza, hogy a Hon-ismeret olvasóinak ismét egy fontos könyvrõl számolhatbe, s egyúttal az õ nevükben is kívánhat a szerzõnek jóegészséget és további tevékeny életet!

(Szerkesztette: Tölgyesi József. Kunszentmiklós Vá-ros Önkormányzata. Kunszentmiklós, 2013. 208 p.)

Murányi Lajos

75

76

Tallózás a honismereti irodalomban

Marosvidék. Makó és térsége kulturális folyóirata.Kiadja a Marosvidék Baráti Társaság. Makó 2012. 3. 80old. – A tartalomból: Bogoly József Ágoston: MunkácsyMihály Csongrád megyei utazása, a hírlapok és MikszáthKálmán nézõpontjai; Urbancsok Zsolt: KultúrpalotátMakónak! A színház és a leventeotthon ügye1941–1944-ben; Marosvári Attila: Fõhajtás a háborúk ál-dozatai elõtt; Szabó György – Horváth Mihály: CzirbusIstván makói tanító életpályája; Molnár István: HerczegIstván, a sikeres és elfelejtett tornász; Ivanicsné VargaErzsébet: Egy igazi tanár [Ivanics Géza] emlékére; SiketIstván László: Fõgimnáziumi emlékképek Páger Antal-ról; Halász Péter. Elsõ Csángó Zarándoklat; Nagy Vera:Börcsök Attila néprajzi gyûjteménye; Börcsök Attila:Huszonöt éves a magángyûjteményem; Kiss Margit:Honismereti évforduló Kolozsváron; Gilinger Katalin.Karsai Ildikó jelei a bogárzói templomban.

„Meg kell a búzának érni”. A magyar táncház-mozgalom 40 éve. Szerk.: Halmos Béla – Hoppál Mihály– Halák Emese. Európai Folklór Intézet. Bp. 2012. 205old. és 57 old kép. – Halmos Béla: Elõszó helyett; KósaLászló: Ünnepi köszöntõ; Borbély Jolán: Dicséret, di-csõség!; Novák Ferenc: Az elsõ magyarországi táncházmegalakulásának hiteles története; Timár Sándor: Bol-dog vagyok! – negyvenéves a táncházmozgalom;Andrásfalvy Bertalan: a táncház helye a magyar társada-lom- és mûvelõdéstörténetben; Héra Éva: „A másodikpillanat” – gondolatok a táncházmozgalom 40. évében;Halász Péter: A honismereti mozgalom és a táncház;Zelnik József: Nomád nemzedék Kádárkádiában; Besz-prémy Katalin: A nomád nemzedék régen és ma – avagymit köszönhetünk e generációnak ma a népi kézmûves-ség területén?; Timár Sára: Szocialista közmûvelõdés éstársadalmi gyakorlat a Kádár-korszakban; Sebõ Ferenc:Táncház és tudomány; Jávorszky Béla: Ez már szinterock and toll! A táncházmozgalom küldõ szemmel;Quigley, Colin: Táncház revival és a vonós zenekarokmuzsikája Közép Erdélyben; Kobzos Kiss Tamás: „Apjafújja furulyája – hogy a fia jól csinálja” – táncház-mozgalom és népzenetanítás; Richter Pál: Ötéves a nép-zenészképzés a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemen;Selmeczi György: Táncház és koncertterem; DiószegiLászló: A táncházmozgalom hatása a színpadi néptánc-mûvészetre; Hortobágyi Gyöngyvér: Néptáncoktatásrólrégen és ma; Sándor Ildikó: Honnan jön, hova tart az ap-rók tánca?; Csonka-Takács Eszter: A „táncház módszer”az UNESCO szellemi kulturális örökség rendszerében;Kupec Mihály: A táncház múltja és jelene Felvidéken;Orosz Ildikó: Múlt és jövendõ – Táncházmozgalom Kár-pátalján; Könczei Csongor: A 35 éves erdélyi táncház rö-vid történeti áttekintése; Nagy István: Bácskai-bánátitáncházak; Bartha Sándor: Táncházak Nyugat-Európá-ban: egy hungarikum és egy életmód; Dreisziger Kál-mán: A táncház esélyei a diaszpórában élõ magyarságkörében; Szakály Anna: A torontói táncházmozgalom;Otsuka Nami: Táncház Japánban; Eredics Gábor: Nem-zetiségi táncházak Magyarországon; Brzeziñski, Szymon:Táncházmozgalom Lengyelországban; Túry Ferenc –Kopp Mária: A táncházmozgalom ereje a pozitív pszi-

chológia szemszögébõl; Hoppál Mihály: Egy korszakemlékezete – Utószó helyett; A kiállítás képei.

Mezõség. Történelem, örökség, társdalom. Szerk.:Keszeg Vilmos és Szabó Zsolt. Sztánai Füzetek 6. Mûve-lõdés. Kolozsvár 2012. 476 old.

Mihalkó Gyula – Pozsonyi József: A hortobágyipásztorkalap – és készítõi, a balmazújvárosi Mihalkócsalád. Tiszántúli Történész Társaság. Balmazújváros2010. 128 old.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2012. 11. 22 old. –A tartalomból: Nyisztor Ilona: Romániai Magyar HázakII. Találkozója Kolozsváron; Fekete Réka: Katolikus szi-get ortodox vidéken – Regáti magyarok között; HalászPéter: Százhetvenöt éve született és száz éve halt megImets Fülöp Jákó; Sántha Attila: A milkói kun püspök-ség nyomai Észak-Vráncsa mikrotoponímiájában; Hu-szita Biblia – János evangélista könyve; Tánczos Vilmos:A moldvai csángók nyelvészeti kutatása I.; Seres Attila –Iancu Laura: Brassói Lapok a moldvai csángókról(1913); Iancu Laura: [Amikor elhagyták a falut];Tánczos Vilmos: A moldvai csángók nyelvészeti kutatá-sa III.;

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2012. 12. 22 old. –A tartalomból: Borbáth Erzsébet: Néhány gondolat amoldvai csángó oktatási program jövõjérõl; BotezatuVictoria: II. Balladaéneklõ-verseny és találkozó SzálkaRózsa emlékére Klézse-Budán; Három éves a CsángóRádió; Halász Péter: Hetven esztendeje született Domo-kos Mária; Fekete Réka: Katolikus sziget ortodox vidé-ken – Regáti magyarok között 2.; Bogdan ConstantinDogaru: A Putna tartománybeli katolikusok a szekuri-táté célkeresztjében; Oláh-Gál Elvira: Az egymásra-találás és az összetartozás ünnepe – XI. Csángó NapCsíkszeredában; Halász Péter: Kilencvenöt esztendejeszületett Mikecs László, a csángók kutatója; Mirk Lász-ló: Egy neves néprajzkutatóra [Székely László] emléke-zünk; Tánczos Vilmos: A moldvai csángók nyelvészetikutatása II.; Seres Attila – Iancu Laura: Brassói Lapok amoldvai csángókról (1913); Iancu Laura: [Ellátó Mi-hály].

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 1. 22 old. –A tartalomból: Benke Paulina: IX. Szeret menti Népdal-vetélkedõ – Somoska; Borbáth Erzsébet: A DomokosPál Péter Alapítvány hozzájárulása a moldvai csángó-magyar értelmiség kineveléséhez a 2011–1012-es tanév-ben; Faragó József: A szabófalvi hejgetés emlékei; Feke-te Réka: Csángó falu Dobrudzsában; Huszita Biblia – Já-nos evangélista könyve; Sebõ Ferenc: Gyûjtések a hábo-rú után – csángók; Sántha Attila: Bernardo Silvestri „ho-mályos” helynevei; Tánczos Vilmos: A moldvai csángóknyelvészeti kutatása III.; Seres Attila – Iancu Laura:Brassói Lapok a moldvai csángókról (1913); Iancu Lau-ra: [Közben Luca].

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 1. 22 old. –

Honismereti Bibliográfia

77

A tartalomból: Halász Péter: „Szürkefejû öreg bácsó…”Jáki Sándor Teodóz halálára; Halász Péter: A magyar ésa csángó himnuszról; Faragó József: A szabófalvi hej-getés emlékei; Sántha Attila: Orhei; Huszita Biblia – Já-nos evangélista könyve; Tánczos Vilmos: A moldvaicsángók nyelvészeti kutatása IV.; Seres Attila – IancuLaura: Brassói Lapok a moldvai csángókról (1913);Iancu Laura: [A böjti napokon.]

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 1. 22 old. –A tartalomból: Iancu Laura: A Lakatos Demeter Egyesü-let emlékestje Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetespap,népzenekutató, tanár emlékére; Oláh-Gál Elvira: XVII.Csángó Bál Budapesten Petrás Incze János emlékére;Faragó József: A szabófalvi hejgetés emlékei; Sántha At-tila: Orhei; Huszita Biblia – János evangélista könyve;Tánczos Vilmos: A moldvai csángók nyelvészeti kutatásaV.; Seres Attila – Iancu Laura: Brassói Lapok a moldvaicsángókról (1913); Iancu Laura: [Cikóné késõbb meg-tudta]

Mûvelõdés. Közmûvelõdési folyóirat. Fõszerk.: Sza-bó Zsolt. Kolozsvár 2012. április. 30 old. – A tartalom-ból: Egyed Ákos: A modern magyar nemzet születésnap-ja; Benkõ Levente: Március 15-i koszorúért politikai bör-tön – világszabadság a kommunista diktatúrában; Ger-gely Gyula: Mûemlékvédelem felsõ fokon – A KelemenLajos Mûemlékvédõ Társaság közgyûlése; Németh Jú-lia: Kós András emlékezete; Orbán István: Örmény gyö-kerek és a Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium;Gyõrfi Dénes: Vita Zsigmond tudósításai a moldvaicsángókról katonáskodása idején (1932); Szûk Balázs:Adalékok az erdélyi cigányságnak a 14. szd. végétõl1893-ig terjedõ történetéhez.

Mûvelõdés. Közmûvelõdési folyóirat. Fõszerk.: Sza-bó Zsolt. Kolozsvár 2012. május. 30 old. – A tartalom-ból: Benkõ Levente: Kultúrát és közösséget épít azEMKE; Szabó Zsolt: Vlad Liviu szeretett kincses városa;dr. Kós Károly: Sztána üdülõtelep I.

Mûvelõdés. Közmûvelõdési folyóirat. Fõszerk.: Sza-bó Zsolt. Kolozsvár 2012. június 30 old. – A tartalomból:Benkõ Levente: A közelmúlt feltárásának felette szüksé-ges voltáról; Farkas Zoltán: Antal Dániel mezõgazdasá-gi szakíró emlékezete; Bakos István: Veres Péter öröksé-ge; Fazekas Loránd: Miért van két emlékmûve Rákóczitiszabecsi emlékmûvének?; Oláh-Gál Róbert: FinályHenrik és Trefort Ágoston; Kós Károly: Sztána üdülõte-lep II.; Balla Károly: Jobbágytelki táncos aratókaláka.

Németh László: A magyar forradalomról. GörömbeiAndrás utószavával. Magyar eszmék sorozat. NapKiadó.Bp. 2011. 160 old.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2010.1. 96 old. – A tartalomból: Klamár Zoltán: Az építettörökség számbavétele Pacséron; Sári Zsolt: A szabadtériNéprajzi Múzeum új fejlesztései: a vasútállomás és amúzeumi vasút; Szilágyi Judit: Hatvanéves a debreceniNéprajzi Tanszék; Szilágyi Miklós: Összegzés és új kuta-tások kezdeményezése Györffy István zsákmányolásvizsgálataiban; Selmeczi Kovács Attila: A mûvelõdéspo-litikus Györffy István; Halász Péter: Lükõ Gábor és amoldvai magyarok; Szilágyi Miklós: A 75 éve születettIkvai Nándor emlékezete; Küllõs Imola: Rendhagyó em-lékezés egy „néprajzos” lelkészre [Molnár Ambrus].

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2010.

2. 96 old. – A tartalomból: Tóth J. Attila: újabb magyar-országi bödönhajóleletek; Filep Antal: Százötven évesaz Erdélyi Múzeum- Egyesület; Bali János: A nagyváro-si kerület, mint kutatási problematika; Szilágyi Miklós:Százhuszonöt éve született Ecsedi István; Gráfik Imre:Szubjektív arcképvázlat Kresz Máriáról; Kriston Vizi Jó-zsef: Kresz Mária elsõ tárgya: a játék; Csupor István:Kresz Mária, a „kerámiakutató”; Halák Emese – HoppálMihály: Az Európai Folklór Központért Egyesület és azEurópai Folklór Intézet története (1994 – 2009).

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2010.3. 96 old. – A tartalomból: A Magyar Néprajzi Társaság122. rendes közgyûlése (2010. 05. 19.); Magyari Márta:Húszéves a Kriza János Néprajzi Társaság; Mohay Ta-más: A Magyar Néprajzi Társaság köszönti a Kriza Já-nos Néprajzi Társaságot; Juhász Katalin: A magyar nép-mûvészet helye és jövõje a Kárpát-medencében; Besz-prémy Katalin: A népi kézmûvesség útjai a 21. század-ban; Hála József: Emlékezés Gyarmathy Zsigánéra; dr.Ravasz László beszéde Gyarmathy Zsigáné sírjánál;Kriston Vizi József: 25 éve hunyt el „a földmûvelés histó-riása”, Takács Lajos; Eperjessy Ernõ – Krupa András:Gyivicsán Anna köszöntése; Vörös Éva: KöszöntõKnézy Judit 70. születésnapjára; Deáky Zita. A hatvan-éves Lábadi Károly köszöntése; Szilágyi Miklós: Kö-szöntjük a 60 éves Lukács Lászlót; Klamár Zoltán:Silling István hatvan éves

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2010.4. 96 old. – A tartalomból: Halász Péter: A Lakatos De-meter Csángómagyar Kulturális Egyesületrõl; HortinéBathó Edit: Hinkali, dzükka, bakal – Látogatás Oszétiá-ban a jászok rokonainál; Tizedes Erika: A szilvásváradihelytörténeti és néprajzi gyûjtemény; Horsa Istvánné:múzeumpedagógiai foglalkozások a komáromi KlapkaGyörgy Múzeumban; Örsi Julianna: Pénovátz Antal 75éves; Lackner Mónika: Flórián Mária köszöntése; SzTóth Judit: Ikvainé Sándor Ildikó születésnapjára; Po-zsony Ferenc: köszöntjük Olosz Katalint; Szilágyi Mik-lós: Köszöntõ Örsi Julianna 60. születésnapjára; MódLászló – Simon András: A 60 éves Barna Gábor köszön-tése; Tátrai Zsuzsanna: Csáky Károly 60 éves; G. SzabóZoltán: Köszöntjük a 60 esztendõs Kobzos Kis Tamást;Felföldi László: A 60 éves Pálffy Gyula köszöntése.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2011.1. 96 old. – A tartalomból: Szablyár Péter: A Magyaror-szági Tájházak Szövetsége VIII. Országos Találkozója(Kiskõrös 2010. 09.); Füreder Balázs: Jankó János nyo-mában – a Balaton gasztronómiája napjainkban; SáriZsolt: Kultúra és természet: a juhtartás és a pásztorkodáseurópai öröksége; Száz éve hunyt el Katona Lajos; VoigtVilmos: Távkép Katona Lajos mai jelentõségérõl;Reisinger János: Katona Lajos száz éve; Hála József:Adalékok Katona Lajos és Hermann Antal kapcsolatá-hoz; Hermann Antal: dr. Katona Lajos életrajzi adatai;Zomborka Márta: Katona Lajos emlékének ápolása Vá-cott; Cseri Miklós – Sólyom László: Megnyílt az Észak-magyarországi falu tájegység a Szentendrei SzabadtériNéprajzi Múzeumban; Szilágyi Miklós: Száz éve szüle-tett Erdei Ferenc; Lilik Ferencné: Ünnepség Barsi Ernõkilencvenedik születésnapja alkalmából; Barsi Hajna:Gyerekkori emlékeim; Hála József – Liszka József –Vincze Kata Zsófia: Voigt Vilmos 70 éves; hála József –Kocsis Gyula – Balogh Balázs: A hetvenéves Paládi-

78

Kovács Attila köszöntése; Balogh Jánosné Horváth Te-rézia: Száz éve született Dorogi Márton.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2011.2. 96 old. – A tartalomból: Hála József – Máté György:Bevezetés a Fél Editre, Ortutay Gyulára és Tálasi István-ra emlékezõ számhoz; Hudecz Ferenc: Ortutay Gyula, azegyetemi tanár és rektor; Voigt Vilmos: Ortutay Gyula azELTE Néprajzi Intézetében; Erdélyi Zsuzsa: Ortutay-emlékeimbõl; Filep Antal: Tálasi Istvánról és a társada-lomtudományi kapcsolatokról; Gráfik Imre: Tálasi Ist-ván, a halk szavú, ám nagy hatású professzor; KocsisGyula: Emlékezés Tálasi Istvánra; Paládi-Kovács Attila:Megnyitó a „Magyar néprajztudomány a 20. szd. dere-kán” címû konferencián; Kósa László: Zárszó a Magyarnéprajztudomány a 20. szd. derekán” címû konferencián;Fülemile Ágnes: Fél Editre emlékezünk; Voigt Vilmos:Laudatio temporis acti. Fél Edit születésének 100. évfor-dulóján; Mohay Tamás: Emlékezés Fél Editre; Róna-TasAndrás: Fõhajtás Fél Edit emléke elõtt.

Olvasó. Tanulmányok a 60 esztendõs Barna Gábortiszteletére. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 26.Szerk.: Mód László és Simon András. Szeged 2010. 898old. – A tartalomból: Bartha Elek: Barna Gábor köszön-tése; Bárth Dániel: Benedictio peregrinorum – a zarán-dokok megáldásának liturgiatörténeti vonatkozásai; PetiLehel: A moldvai csángók napbanézését megelõzõ rituá-lis cselekedetek; Vass Erika: A búcsúk szerepe a Hunyadmegyei református szórványmagyarok körében; BodnárMárta: Újfalusiak a barkai búcsún – adatok Tarnaújfaluvallási népéletéhez; Ferkov Jakab: Adalékok a mohácsi-ak máriagyüdi zarándoklatairól és a sokácok Szûz Máriatiszteletérõl; Prosser-Schell, Michael: Magyarországinémetek búcsújárása a II. vh. után; Mesztegnyei Imre: Alourdes-i zarándoklat általánosítható tapasztalatai; Ba-logh Balázs: „Úgy támaszkodj a botodra, hogy azon fel-tápászkodhassak” – a betlehemezés szerepe a toledoimagyarok közösségi életében; Klamár Zoltán: Az identi-tás elemei: egy hagyományteremtõ pásztornap a Ti-sza-vidéken; Lektinen, Ildiko: Mari kendõk rituális hasz-nálatban; Zsigmond Gyõzõ: A gomba a magyar népszo-kásban; Balázs Lajos: Kísérlet mitikus rítusok azonosítá-sára a székely-magyar sorsfordító népszokásokban;Karácsony-Molnár Erika: Adventi szokások egy mold-vai településen, Lészpeden; Lukács László: Üdvözlégyóh szentséges Fõ… Szent István király tisztelete a Szé-kesfehérvári Egyházmegyében; Schell Csilla: Szent Ist-ván barokktemplom: adalékok a Baden-Württenbergbekitelepített magyarországi németek integrációjához;Lantosné Imre Mária: A szentek tiszteletének megújulá-sa a barokk kori pécsi egyházmegyében; Prokopp Mária:Az esztergomi Bakócz kápolna, a magyar Loréto; VoigtVilmos: Az Istenszülõ, „Minden fájdalmasok öröme”;Szilárdfy Zoltán: Egy pozsonyi votívkép a dóm, kegy-szobráról; Iancu Laura: Kép és kultusz Magyarfalu val-lásában – ikonográfiai jegyzetek; Romsics Imre: Má-ria-képek Kalocsa északi szállásainak határában; MériEdina: Vallásos motívumok a magyarországi kékfestésmintakincsében; Verebélyi Kincsõ: A halott ágya; N. Sza-bó Magdolna: „Rejtõzködõ képek” – Kontuly Béla, Bá-lint Sándor és Szeged-Alsóváros; Bartha Elek: Szentraktárak a tájban; Perger Gyula: „Föld Induláskorra valoImádságok Gyõrieknek”; Erdélyi Zsuzsanna: Az antik-va-imádság; Pócs Éva: A „2. merseburgi ráolvasás ma-gyar típusai; Kakukk Mátyás: Oszét istenségek imái; Ma-gyar Zoltán: Kultuszhelyek és szakrális témájú narrati-

vumok a Rozsnyói-medencében; Gleszer Norbert –Zima András: Mojse Rabbénütõl Mózes a bölcs állam-férfiig – nemzedékek, értékek és a történetiség rendje aszázadforduló magyar nyelvû budapesti zsidó hetilapjá-ról; Frauhammer Krisztina: Határtalan szakralitás – gon-dolatok a virtuális kultuszhelyekrõl; Povedák István: Ka-landozások a folklór határain: a posztmodern kor bandi-tái; Máté-Tóth András: Megjegyzések a vallástudományegyházfogalmához; Schill Tamás: Dunapataji unitáriusegyház megalakulása; Jároli József: Népi vallásosságravonatkozó adatok a kevermesi római katolikus egyház-község Historia Domusában (1835–1945); S. LackovitsEmõke: „A jó Isten kezébe rejteni magunkat” – római ka-tolikusok Litéren; Szabó József: A népi vallásosság nyo-mai a földrajzi nevekben; Bárth János: A fogadalom ere-je; Csoma Zsigmond: Noé, a vidám részeges? – AzÓszövetség egyik szimbóluma és továbbélése a változómai népi kultúrában; Gyöngyössy Orsolya: Céhek és val-lásos társulatok Csongrádon a 18–19. szd-ban; KerekesIbolya: Egy tápai „szent asszony” – Palika Örzse élete;Bornicz-Papp Bernadette; Adatok Jézus vállsebénekmai tiszteletéhez; Kemecsi Lajos: Szakralitás a múzeumienteriõrben; Hetény János: Jó úton járunk!; Fejõs Zol-tán: Magyarok South Norwalhon – adalékok az abaújiakkivándorlásához; Pozsony Ferenc: Orbaiszék népi kultú-rája az eddigi kutatások tükrében; Szabó Á. Töhötöm:Hatások és minták: alkalmazkodások az erõforráshoz afalusi építkezéshez; Bathó Edit: Fûrészelt deszka vérte-lek, házoromdíszek és tornácok a Jászságban; Paládi-Kovács Attila: Mezei bölcsõk északon; Szilágyi Miklós:A jobbágyvilág emléke Ungtarnócon (20. szd. vége); Ju-hász Antal: A cselédek életkörülményei a Pallaviciniuradalomban; Viga Gyula: Adatok és megjegyzések a tu-tajozáshoz; Vargha Katalin – T. Litovkino Anna: A köz-mondás azé, aki elferdíti? – Az antiproverbiumok hasz-nálatára vonatkozó elsõ magyar kérdõíves felmérés né-hány eredménye; Péter László: Radnóti folkturizmusa;Novák László Ferenc: Egy gyakori – általános – magyarnév, a Tót; Schubert Gabriella: A „falba épített feleség”balkáni változatai: mítosz és valóság; Németh Tibor:Egy tudós kocsis, Váli Mari emlékirataiból; Nagy Zol-tán: A láthatatlan „osztjákok”, vagyis hantik a Tomszkimegye területén; Forrai Márta: Kohlbach Bertalan, amagyarországi zsidó folklór elsõ kutatója; Filep Antal:Társadalmi összeütközés a templomi ülésrend körül;Báti Anikó: Cserépfalu községi élete az ünnepek, ünnepiérkezések; Knézy Judit: Érdekek és ellentétek a vásár- éspiachálózat változásaiban Somogy megyében a jobbágy-korszak utolsó 150 évében; Hubai Gabriella: „Ezenkönyvecske csak is a bevásárlás céljaira szolgál…” –egy falusi tanító életmódjának néhány aspektusa napi vá-sárlásainak tükrében; Borsos Balázs: A „szögedi nem-zet” a Magyar Néprajzi Atlasz adatai tükrében; MódLászló–Simon András: Borrégiók, borvidékek, dûlõk –szempontok a magyarországi szõlõ- és borkultúráhozkapcsolódó határok értelmezéséhez; Varga Sándor: Bo-tos táncok az Erdélyi Mezõségen; Welker, Klaus:Religiöse Volkskunde und Frömmigkeitsgeschite. Ein(persönlicher) Bericht; Dvoøáková, Hana: „Bring mitetwas…”. Wallfahrtsgeschenke; Stark, Laura: Apocalip-tic Visions and Resistance to Secularization in FinnishFolklore; Škovierová, Zita: Seating Order int he Churchas a Reflection of Social Differentiation in Slovakia;Fikfak, Jurij: Slovenian Proests int he 19th Century andVernacular Culture between Research and Education;Risteski, Ljupco S.: Phenomelogy of Folk Religion.

79

Examples from Macedonian Folk Tradition; Sedakova,Irina: Family Values int he Narratives of theOld-Believers in Bulgaria and Romania; Kiliánová,Gabriela: Depart in Peace. Two Cases of Contempo-rarya Funeral Ceremonies in Western Slovakia;Çobanoðlu, Özkul: The Concept of Satan in TurkishCulture; Korkiakangas, Pirjo: Returning to „Norma-litiy”: How Finns reccolect their adaptation to everydaylife after the Second World War; Leimu, Pekka: CustomsGoverning the Use of National Flags in Europe andNorth America; Mardosa, Jonas: Verba (Palm) inEastern Lithuania and Western Belarus int he SecondHalf of the 20th Century – Begining of the 21st Century;Virtanen, Timo J.: Dear Waters – Focus on the UrbanRiver in Szeged and Turku; Ruotsala, Helena: TheCross-border Region of the Tornio Valley; Åstrom,Anna-Maria: Servants and their Masters on Dependanceand Distance in the Finnish Manorial Society; Snellman,Hanna: „I just left”: Narrated Female Migration Experi-ences; Paríková, Magdaléna: Zwischen Integration undDesintegration? /Kulturanthropologische Analyse derFolgen des „Vertrages über den Bevölkerungsaustauchzwischen Ungarn und Tschechoslowakei – 1946–48;Voronina, Tatiana: Fasting – „Unrestricted” in theTraditional Nutrition of Russians; Nedeljkoviæ, Saša:Construction of Ethnicity: The Case of Montenegrinimmigrants in Vojvodina.

Papp István: A magyar népi mozgalom története,1920–1990. Jaffa Kiadó. Bp. 2012.

Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és EmlékhelyTársaság. Összeállította: Dukrét Géza. Boldog Várad.Civil, polgári, szövetségi élet 1. Kiadta az ÚjvárosértEgyesület. nagyvárad 2012. 46 old.

Pejin Attila: Zenta céhes ipara 1872-ig. VajdaságiMagyar Mûvelõdési Intézet. Zenta 2011. 155 old.

Pusztay János: Gyökereink. A magyar nyelv elõtör-ténete. Milyen áfium ellen kell orvosság? Nyelvészeti ta-nulmányok és vitairat. NapKiadó. Bp. 2011. 224 old.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2012. 3. 24 old. – A tartalomból:dr. Selmeczi László: László Gyula és a Lehel kürtje;Vincze János Farkas: A jászladányi zsidók és a NagyHáború; dr. Farkas Ferenc: Százéves a jászapáti gimná-zium; dr. Fehér Zoltán: Emlékeink sublótjából – A ju-hászbojtár atillája; Illéssy Ádám: Jász- és kunkapitányoka Nyeregszemlén; Fodor István Ferenc: „Jászjákóhalmapolgármestere vagyok. Mond ez Önnek valamit?!” – ta-lálkozásaim kitelepítettekkel; Iris: Dr. Dobos László kö-szöntése; Csörgõ Terézia: 245 éves a jászberényi Lehelvezér Gimnázium; Trianoni emlékmû avatása Jász-fényszarun; Kovács J. Béla: Száz esztendeje született[Jászárokszálláson] Görbe János színmûvész; Mizsei Ti-bor: A kerekudvari öreg nyárfa; Vidovich Kálmán: „Jászvitézek rajta, elõre! – avagy a jászberényi gumihuszároknyomában; Iris: Jász Nap Jászkarajenõn.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2012. 4. 24 old. – A tartalomból:dr. Selmeczi László: Egy „rendkívüli” jelentõségre szerttett oklevél a Jászság betelepítésérõl; Bognár Mária: AJászság a török korban; gozi: Jászsági múzeumpedagógi-ai fórum a Hamza Múzeumban; Bessenyei Vendel: Em-léktábla avatás(on) Kassán; Benedek József: Pányváspulyka, Lábatlan tyúk, Rézpogácsa… Népi ételek a Jász-

ságból; Papp Izabella: „Nagy érdemû szentelt tárgyakothagyunk örök emlékül!” – egy régi kereszt újjászületéseJászboldogháza határában; Iris: XVIII. Jász Világtalál-kozó Jászfelsõszentgyörgyön; Borbás Ferenc jászkapi-tány beszámolója a 2011. évben végzett munkájáról;Sisa József ötvös iparmûvész a Jászságért Díjas; VígMárta: Helytörténeti vetélkedõ Kunhegyes legrégebbiépületérõl és névadójáról; Szaszkó Sándor: A JászkunHármas Kerület VIII. kézi aratóversenye Jászberényben;Durbints sógor: A bacilusos asszony; dr. Farkas Ferenc:Negyven éve énekli népünk dalait a jászjákóhalmi Köz-ségi Pávakör.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2012. 5. 24 old. – A tartalomból:dr. Fülöp Tamás: dr. Küry Albert alispán; dr. Fehér Zol-tán: Hajdani apáti szálas legények; Sallai János: Jász te-lepülések az I. katonai felmérés idején; Bagi Gábor:Adalékok a kisújszállási református gimnázium történe-téhez; Bognár Mária: A jász mintakincs továbbélése;Hortiné dr. Bathó Edit: A kunok II. Világtalálkozója;Illéssy Ádám leköszönõ nagykunkapitány beszámolója;Benedek József: Koritsánszky Ottó emléknap Kölesden;Lukácsi László: Helytörténeti gyûjtemény Jászalsó-szentgyörgyön; Jászok látogatása Iránban; Hortiné dr.Bathó Edit: Jászkun kapitányok elsõ pálinkamustrája;Durbints sógor: Verembõl verembe; Kenyérsütés Portel-ken; Lõrik Lászlóné: Virtusvetélkedõ Jászdózsán; Bene-dek József: A kolozsvári Kõváry László Honismereti KörJászkiséren; Szirákiné Rigó Katalin: Kisasszony napjatótkéri pusztán.

Silling István: Barangolások Nyugat-Bácskában.Fórum Kiadó. Újvidék 2012.

Székelyföld. Kulturális folyóirat. Fõszerk.: LövéteiLázár László. Kiadja Hargita Megye ÖnkormányzataHargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2012. 10. 194. old. –A tartalomból: Újrakezdeni, mint annyiszor a történe-lemben – Toy Chowdhury, szül. Zabolai Mikes Katalingrófnõvel beszélget Oláh-Gál Elvira; Demeter M. Attila:Megjegyzések a nemzet és a nacionalizmus fogalmához;Tánczos Vilmos: A moldvai csángók nyelvészeti kutatásaII.

Székelyföld. Kulturális folyóirat. Fõszerk.: LövéteiLázár László. Kiadja Hargita Megye ÖnkormányzataHargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2012. 11. 194. old. –A tartalomból: Oláh-Gál Róbert: Egy különös gyergyó-alfalvi történet nyomában; Kis Krisztián Róbert: Szé-kelyföldi leventék és leventelányok; Tánczos Vilmos: Amoldvai csángók nyelvészeti kutatása III.;

Székelyföld. Kulturális folyóirat. Fõszerk.: LövéteiLázár László. Kiadja Hargita Megye ÖnkormányzataHargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 4. 194. old. – Atartalomból: Oláh Sándor: Egy „demokratikus magatar-tású” pap az ügynökhálózatban; Gottfried Barna: SzántóLõrinc, egy székely tüzér visszaemlékezése katonaidejé-re, 1911–1914.

Szépfalusi István – Vörös Ottó – Beregszászi Ani-kó – Kontra Miklós: A magyar nyelv Ausztriában ésSzlovéniában. Gondolat Kiadó – Imre Sami Nyelvi Inté-zet – Magyar Nemzetiségi Mûvelõdési Intézet. Bp. – Al-sóõr – Lendva 2012. 351 old.

Szûcs Sándor: A puszta utolsó krónikása. AlföldiKönyvtéka Sorozat 7. Szerk.: Dankó Imre. Gondozta:Örsi Julianna, V. Szathmári Sarolta. Kiadja a Túrkeveikulturális Egyesület. Túrkeve 2012. 324 old.

Tamás Károlyné Kiss-Tóth Vilma: Juhászok a Ba-konyban. Szentgál 2009. 130 old.

Tóth Pál Péter: Népességfejlõdés és magyarság.Gondolat Kiadó. Bp. 2011. 223 old.

Tytti Isohookana-Asunma: Csángó körkép. NémethZsolt Ajánlásával, Pozsony Ferenc Elõszavával. Fordí-totta: W. Balicza Klára. Kiadta a Méry Ratio Kiadó és aFinnugor Népek Világkongresszusa Magyar NemzetiSzervezete. Bp. 2012. 145 old.

Ungváry Krisztián – Tabajdi Gábor: Budapest adiktatúrák árnyékában. Titkos helyszínek, szimbolikusterek és emlékhelyek a fõvárosban. Jaffa Kiadó. Bp.2012.

Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése aMuravidéken. Kepéné Bihar Mária – Lendvai Kepe Zol-tán (szerk.): Hogy ne menjen feledésbe I. Magyar Nem-zeti Mûvelõdési Intézet. Lendva 2009. 60 old.

Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés Tudományosés Kulturális folyóirata. Fõszerk.: Gyurácz Ferenc. Vas

Megye Közgyûlése. Szombathely 2012. 5–6. 515–712.old. – A tartalomból: Tóth Imre: A Savariai császári pa-lota és díszterme; Keszei Balázs – Balogh Lajos: Lábujj-hegyen Keletnek? – A piros gyûszûvirág lappangó meg-honosodása Magyarországon; Kulcsár László: KitaibelVas megyében; Horváth Sándor: Egy rejtõzködõ tárgytündöklése: a kovászfa Vasban; Széll Kálmán: Egy csak-nem elfeledett mártír: Garamvölgyi Tivadar; BaloghJánosné Horváth Terézia: Csepreg egyik hûbérura, grófdaruvári Jankovich Antal; Gál József: A SzombathelyiZenekedvelõk Egyesülete; Horváth János. Az Unga-resca mûvészeti arculata; Soós Péter – Tóth József: AzErnuszt Kelemen-kastélykert (Az 50 éves Herman OttóSzakképzõ Intézet parkja); Szabó Csaba: Adatok a Vasmegyei amatõrfotózás történetébõl; Szabó Géza: Társa-dalom – nyelv és kultúra.

Wéber Attila: Metamorfozisok. A magyar jobboldalkét évtizede. Napvilág Kiadó. Bp. 2010.

Összeállította: Halász Péter

80

MEGRENDELÕLAP

Megrendelem a HONISMERET címû folyóiratot ………………………… példányban.

Az elõfizetési csekket az alábbi címre kérem:

Név: ………………………………………………… irányítószám: …………………

Cím:………………………………………………………………………………………

Az elõfizetés díja egy évre: 1980,– Ft

A megrendelõlapot kérjük a Honismereti Szövetség címére visszaküldeni:1370 Budapest, Pf. 364. Tel./fax: 327-77-61

Dátum: …………………………… …………………………aláírás

A Sütõ bútorfestõ-asztalos és fafaragó dinasztia családfája(Dr. Kós Károly után)

460 Ft

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ

Nádler Róbert: Az 1885-ös országos kiállítás A Vámház téri Vásárcsarnokés(Budapesti Történeti Múzeum)