2011. MÁJUS 9., HÉTFŐ - European Parliament€¦ · Wallis asszony által idézett érveket, aki arra jutott, hogy parlamenti mentelmi jogomat fel kell függeszteni – holott

2011. MÁJUS 9., HÉTFŐ

ELNÖKÖL: JERZY BUZEKelnök

(Az ülést 17.05-kor megnyitják.)

1. Az ülésszak folytatása

Elnök. – Az Európai Parlament 2011. április 7-én, csütörtökön berekesztett ülését ezennelújra megnyitom.

2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

3. Az elnökség nyilatkozatai

Elnök. – Néhány megjegyzéssel szeretném kezdeni. Ma ünnepeljük az Európa Napot. Anap nagy részét Firenzében töltöttem, az Európai Egyetemi Intézet városában, ahol jelenlegaz Európa Fesztivál zajlik. Rendeztek egy konferenciát az Európai Unió helyzetéről is, aholtalálkoztam az Európai Egyetemi Intézet diákjaival.

A 61. évfordulóját ünnepeljük Robert Schuman nagy jelentőségű nyilatkozatának, amelyannak idején kikövezte az Európai Unió létrehozásának útját. Mostanra pedig rengetegmindent elértünk már együtt. Robert Schuman büszke lett volna az eredményeinkre.Alapító atyáink tudták, hogy a válságok azért vannak, hogy leküzdjük őket, és biztosalapokat építsünk a jövő számára, ezért ma, május 9-én, a múltra emlékezve a jelenendolgozunk és reménnyel tekintünk előre a jövőbe.

Másodszor, az Európai Unió ma a nemzetközi ügyek teljes értékű résztvevője. Ezt május3-án az Egyesült Nemzetek Közgyűlése is megerősítette, amely elsöprő többséggel elfogadta,hogy az Európai Unió részt vegyen az ENSZ munkájában. Az Európai Unió képviselőiezentúl felszólalhatnak a Közgyűlésen és az EU tagállamai által elfogadott módosításokatnyújthatnak be. Ez a tagállamok, a Bizottság és a Tanács közös eredménye, de részt vállaltbenne az Európai Parlament is. Továbbra is egy emberként kell felszólalnunk és fellépnünk.Közös fellépésünk különösen fontos, mivel további lépésekről kell döntenünkÉszak-Afrikával kapcsolatban, ahol egyre feszültebb a helyzet, csakúgy, mint Szíriában ésBahreinben.

Harmadik mondandóm, hogy az Európai Unióban május 17. a homofóbia elleni nemzetközinap lesz. Az Európai Unió minden fronton küzd a megkülönböztetés ellen, Európán belülépp úgy, mint azon kívül. A homofóbia sem kivétel. Sajnos még mindig üldöznek, kínoznak,sőt ölnek meg embereket a világ minden táján. A hátrányos megkülönböztetést elszenvedőkvédelmére irányuló kötelezettséget legfontosabb jogi aktusaink rögzítik – így például aSzerződés és az alapjogi charta. És mi tartjuk magunkat ehhez a kötelezettséghez.

Végezetül, negyedik mondandóm: az Európai Parlament teljes mértékben elítéli agáza-övezeti katonai bíróság által az Izraellel való együttműködés miatt halálra ítélt férfiakegyikéknek kivégzését. Az Európai Unió mindig ellenzi a halálbüntetést. A kivégzésekvégrehajtásához való visszatérés aláássa a tartós békülésre tett erőfeszítéseket Palesztinában.

1Az Euròpai Parlament vitàiHU09-05-2011

4. Kérelem a parlamenti mentelmi jog fenntartására

Elnök. – Most pedig tennék néhány adminisztratív jellegű bejelentést. De Magistris úr kétkérelmet nyújtott be mentelmi jogának fenntartására vonatkozólag két bírósági üggyelkapcsolatban, amelyben érintett, és amelyek közül az egyik Cosenzában, a másik Milánóbanfolyik. Uspaskich úr egy Vilniusban folyó bírósági eljárással kapcsolatban nyújtott bementelmi jogának fenntartására irányuló kérelmet. És Tudor úr szintén mentelmi jogánakfenntartására irányuló kérelmet nyújtott be. Az eljárási szabályzat 6. cikkének (3) bekezdéseértelmében e kérelmeket továbbítjuk az ebben illetékes Jogi Bizottságnak.

Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök úr! Ez nem ügyrendi kérdés; csakegyszerűen nem értem, amit az előbb mondott.

Ha jól értem, de Magistris úr mentelmi jogának fenntartását kérte. Ez bizonyára valamifélreértés. Mivel de Magistris úr otthon, a hazámban a mentelmi jog elleni harc bajnoka,valamit bizonyára félreértettek. Véleményem szerint valószínűtlen, hogy de Magistris úra mentelmi jogának fenntartását kérelmezte volna. Bizonyára félreértettem valamit, ezértszeretném, ha tisztázná számomra ezt a kérdést.

Elnök. – Mint mondtam, mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelmet nyújtott be.A kérelemről, mint mindig, az eljárási szabályzat 6. cikkének (3) bekezdése értelmében abizottság fog dönteni.

5. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

6. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

7. Mandátumvizsgálat: lásd a jegyzőkönyvet

8. A rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott jogszabályok aláírása: lásd ajegyzőkönyvet

9. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

***

Luis Yáñez-Barnuevo García (S&D). – (ES) Elnök úr! Biztos vagyok benne, hogy azértnem említette, mert túl friss a hír, de tegnap fontos esemény történt Kubában: úgy tűnik,hogy a rendőrök meggyilkolták Juan Wilfredo Soto García kubai disszidenst egy SantaClara-i, kubai közparkban. Elnök úr, úgy vélem, hogy tekintettel az Európai Parlamentemberi jogi kérdések iránt tanúsított érzékenységére, önnek legalább független vizsgálatotkellene kérnie a kubai disszidens meggyilkolása körülményeinek felderítése érdekében.

Elnök. – Köszönöm a megjegyzését. Ha valóban ez történt, az ön által javasolt álláspontotfogjuk képviselni. Köszönöm, hogy felhívta erre a figyelmünket.

10. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd ajegyzőkönyvet

11. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet

12. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

09-05-2011Az Euròpai Parlament vitàiHU2

13. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet

14. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések:lásd a jegyzőkönyvet

15. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet

16. Ügyrend

Elnök. – Kiosztották a napirendtervezet végleges változatát, amelyet az ElnökökÉrtekezletének 2011. május 5-i, csütörtöki ülésén az eljárási szabályzat 137. cikke alapjánkészítettek el. A következő módosításokat javasolták:

[Szerda]:

Speroni úr hamarosan ismertet egy módosítást. A kül-, biztonság- és védelempolitikátövező vita kapcsán a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport kérte, hogy afőképviselő és a Bizottság alelnöke a szíriai és az ashrafi táborbeli helyzetre vonatkozónyilatkozatában térjen ki az egyiptomi kopt keresztény közösségre is. Ezt a módosítástszerdán délelőtt 9.00 órakor tárgyaljuk, Ashton asszony jelenlétében. Most pedig Speroniúr ismerteti a módosítást. Köszönöm.

Francesco Enrico Speroni, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Nem kívántukalapjaiban megváltoztatni az ügyrendet – illetve nem akartunk alapvető módosításokatjavasolni – új ügyrendi pont felvételével vagy valamely pont felváltásával; egyszerűen csakazt kérjük, hogy bővítsük ki azt a témát, amelyről az alelnök be fog számolni.

Csupán csak azt szeretnénk, hogy a vita tárgyát képező témát bővítsük ki Szíriával, azAshraf táborral, a keresztény kisebbség ügyével és mindenekelőtt az egyiptomi koptkeresztény kisebbség ügyével. Érzékeny területről és témáról van szó, amely kisebbségekvédelmét érinti; ezért kérem képviselőtársaim támogatását ehhez a javaslathoz.

Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr! Teljes mértékben támogatom a kérést, de mostazért kértem öntől szót, hogy a keddi ügyrendről szóljak. Nem tudom, kaphatok-e szótmost, vagy inkább majd csak az után, hogy határoztunk Speroni úr javaslatáról.

Elnök. – Most le kell zárnunk a szerdai napra vonatkozó pontról szóló kezdeti vitánkat.

Mario Mauro (PPE). – (IT) Elnök úr! Azért kértem szót, hogy támogatásomról biztosítsamSperoni úr kérését, pontosan azért, mert a kopt keresztény közösséget érintő összeütközésekáltal uralt helyzet jól illusztrálja, milyen veszélyeket rejtenek az egyiptomi történések.

Ezért kérek mindenkit, hogy támogassa ezt a javaslatot, pontosan azért, mert az nem akopt közösség identitása demonstrálásának védelméről szól. Inkább az egyiptomi helyzetösszetettségének bizonyítéka. Ezért úgy vélem, hogy az Európai Parlament szigorúfelügyelete – különösen Ashton biztos asszony nyilatkozata révén – feltétlenül szükséges.

Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindenkitsokkoltak az egyiptomi események. Mindazonáltal, ésszerűen kell viselkednünk. Ashtonbárónővel hat pontot fogunk megvitatni. Itt van Szíria, Ashraf, a Gualtieri-jelentés, azAlbertini-jelentés, továbbá itt van Európának mint az ENSZ egyik globális szereplőjénekproblémája. Ennek aztán tényleg semmi értelme.


Úgy vélem, fel kellene kérnünk a Külügyi Bizottságot az egyiptomi helyzet megvitatására,ideértve mindent, ami a kisebbségek között zajlik, valamint hogy készítsen sajátkezdeményezésű jelentést, majd egy hónappal később egyszerűen rendezzen vitát Ashtonbárónővel Egyiptom kérdéséről. Rendes vitát kell folytatnunk mindarról, ami Egyiptombantörténik. Ha egy újabb, hatodik pontot veszünk fel a listára, egy személy fogja azt megvitatni,míg az összes többi valami másról fog beszélni. Ha hat pontot akarnak megvitatni Ashtonbárónővel, akkor nem Egyiptom áll majd a vita középpontjában.

Ezért, bár megértem az érzéseiket, nem az a megoldás, hogy felveszünk az ügyrendbe mégegy dolgot, amit amúgy sem tárgyalnánk meg szerda délelőtt.

(A Parlament egyetért a kérelemmel)

** *

Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr! Rövid leszek: az Elnökök Értekezlete holnapra,keddre tervezte a szavazást a parlamenti mentelmi jogom esetleges felfüggesztéséről.

Nem szeretnék túl részletesen foglalkozni a dologgal, de konkrétan az ügyrendi kérdésselkapcsolatban szeretném elmondani, hogy – finoman fogalmazva – kissé megütköztemazon, hogy mivel vita nincs a napirenden, nem ismertethetem álláspontomat a tiszteltHázzal, akár csak két vagy három percben sem. Pedig úgy vélem, lenne okom rá, hogyismertessem, mert úgy tűnik számomra, hogy az előadó újra elővette a múlt alkalommalWallis asszony által idézett érveket, aki arra jutott, hogy parlamenti mentelmi jogomat felkell függeszteni – holott ezt a Bíróság világosan elítélte.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

Elnök. – Ez nem ügyrendi kérdés.

Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr! Vitát követelek, és ragaszkodom a két vagy háromperces felszólalási időhöz. Tudomásom szerint ez ügyrendi kérdés. Két vagy három percegy európai parlamenti képviselő becsületének védelmére: csak ennyit kérek. Elképzelhető,hogy egy napon a Parlament esetleg tiszteletben tartja egy tagjának azt a jogát, hogymegvédje magát, és nem csak Guatemalában vagy Indonéziában, hanem itt, ebben azülésteremben is?

Elnök. – Gollnisch úr, az eljárási szabályzat 7. cikkének (8) bekezdése értelmében járunkel, amely elég egyértelműen meghatározza, miként kell eljárnunk ilyen ügyekben. Ha önnekbármilyen megjegyzése van az ügyrenddel kapcsolatban, azt legalább egy órával az üléselőtt jeleznie kell; az ülést pedig épp most nyitottuk meg. Ismétlem, ez szerepel az eljárásiszabályzat 7. cikkének (8) bekezdésében.

Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr! Az Elnökök Értekezlete szerdadélutánra ütemezett be egy vitát a Schengeni-megállapodásrok félre tételére vonatkozóolasz és francia kormányjavaslatokról. Engedje meg, hogy ezt javítsam, a vita valójábankedden délután 15.00 órakor lesz.

Az Elnökök Értekezlete úgy döntött, hogy Barroso úr is vegyen részt a vitán, ezért szeretnémmegtudni, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján jelen lesz-e. Hogy ez miértolyan nagyon fontos nekünk? Azért, mert Barroso úr, a Bizottság elnöke volt az első, akiállást foglalt Sarkozy úr és Berlusconi úr csúcsértekezlete után, míg azt követően a biztosokmás véleményt fogalmaztak meg.


Tekintettel arra, hogy a Bizottság elnökének az a feladata, hogy a Bizottságot képviselje,nagyon szeretnénk, ha Barroso úr jelen lenne kedden délután 15.00 órakor. Elnézést kérekazért, hogy összekevertem a keddet és a szerdát.

Elnök. – Cohn-Bendit úr, köszönöm a megjegyzését. Utána fogok nézni. Pillanatnyilagnincs erről információm, de utánanézek. Külön önnek!

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLAalelnök

Elnök. – Az e heti ügyrendet elfogadottnak nyilvánítom (1) .

17. Az olaj árának emelkedéséből adódó válság az európai halászati ágazatban (vita)

Elnök. – A következő napirendi pont a következők tárgyalása:

– a João Ferreira és Patrick Le Hyaric által az Egységes Európai Baloldal/az Északi ZöldBaloldal Képviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésa halászati ágazatban az üzemanyagárak emelkedése miatt kialakult válságról(O-000096/2011 – B7-0306/2011),

– az Alain Cadec, Antonello Antinoro, Jim Higgins, Jarosław Leszek Wałęsa, Maria do CéuPatrão Neves, Werner Kuhn, Ioannis A. Tsoukalas, Crescenzio Rivellini, Rareş-LucianNiculescu, Vito Bonsignore és Salvador Garriga Polledo által az Európai Néppárt(Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeliválaszt igénylő kérdés az európai halászati ágazatban az olajárak emelkedése miattbekövetkezett válságról (O-000101/2011 – B7-0307/2011),

– a Philippe de Villiers és Juozas Imbrasas által a Szabadság és Demokrácia EurópájaKépviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés azüzemanyagárak emelkedése miatt az európai halászati ágazatban kialakult válságról(O-000102/2011 – B7-0308/2011),

– a Britta Reimers által a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportnevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés az európai halászatiágazatban az olajárak emelkedése miatt bekövetkezett válságról (O-000106/2011 –B7-0310/2011),

– a Josefa Andrés Barea, Kriton Arsenis, Luis Manuel Capoulas Santos, Estelle Grelier, IlianaMalinova Iotova, Guido Milana, Ulrike Rodust, Antolín Sánchez Presedo és CatherineTrautmann által a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai ParlamentiKépviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés azolajár-növekedésről és a halászati ágazat számára nyújtott támogatásról (O-000107/2011– B7-0311/2011),

– az Isabella Lövin által a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja nevébena Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés a halászati ágazatban az olajárakemelkedése miatt bekövetkezett válságról (O-000113/2011 – B7-0313/2011).

Alain Cadec, szerző. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Először is, aParlamentnek csak egy székhelye van: Strasbourg!

(1) Az ügyrendre vonatkozó egyéb módosítások:


2011 februárja óta állandóan emelkedik az olaj ára, és nemrégiben meghaladta a 100dolláros küszöböt. A fenti olajár-emelkedés súlyosan érinti az európai part menti régiókhalászait.

Igazából az olajárak emelkedésével a halászati működési költségek az egekbe szöknek.Különösen a kisüzemi halászatot érinti súlyosan. A halászok bevétele is az olajáraktól függ.A hivatásos halászok mindenütt azt mondják nekem, hogy aggodalommal tölti el őket azolajárak emelkedése. Azt szeretném, ha együttesen lépnénk fel annak biztosítása érdekében,hogy az üzleti vállalkozások a működési költségek emelkedése ellenére is el tudják végeznia munkájukat.

A fenti kérdéssel és az ezt követő állásfoglalással felszólítom a tagállamokat arra, hogyszükség esetén és a verseny torzítása nélkül segítsék a hivatásos halászokat a munkájukfolytatásában. Ebből következően a de minimis támogatás felső határértékének vállalatonként30 000 euróról 60 000 euróra való felemelését kérem. Ez egyáltalán nem jelenti aparlamenti, illetve az európai költségvetés növelését. A de minimis támogatás olyantámogatás, amelyet a tagállamok csak akkor nyújthatnak üzleti vállalkozásaiknak, havéleményük szerint az nem torzítja a versenyt.

A tagállamoktól egy kicsit több rugalmasságot kérek. A Bizottságot pedig arra szólítomfel, hogy alaposan elemezze a kérésemet, és értse meg az egész – védelemre és fejlesztésreszoruló – ágazat aggodalmait. A halászok közössége olyan férfiakból és nőkből áll, akiknekmegfelelő jövedelemre van szükségük, és akiket támogatnunk kell. Egyebek mellett azimportált halászati és akvakultúra-termékek európai piacokon való nagymértékűmegjelenése következtében ez az ágazat egyre gyengül. Itt nem csak gazdasági nyereségrőlvan szó. A mi érdekünk is, hogy megőrizzük ezt a tevékenységet; ezáltal fejleszteni tudjuka területeinket és a tengerparti régiókat, garantálni tudjuk az Európai Unióélelmezésbiztonságát és meg tudjuk őrizni az ágazat munkahelyeit.

Bastiaan Belder, szerző. – (NL) Elnök úr! A halászati ágazatban nagyon súlyos a helyzet.Az üzemanyag ára magas, miközben a hal ára alacsony, valójában rekordokat döntőenalacsony.

Hölgyeim és uraim! A sima lepényhal halászatára szeretném felhívni a figyelmüket. A simalepényhal halászata nagyon fontos hazám, Hollandia, de Franciaország, Belgium, Angliaés Dánia számára is. Néhány évvel ezelőtt a sima lepényhalból nagyon alacsony volt akészlet, és ennek következtében engedélyezték a többi lepényhalfajta vámmentesbehozatalát. Olcsó fajtákét, amelyek kevésbé ízletesek, de ez nem tartozik ide. Napjainkbanazonban van elég sima lepényhalunk, de az olcsó lepényhal vámmentes behozatala továbbfolytatódik. Ennek következtében a friss sima lepényhalat mesze a bekerülési költségekalatt értékesítik, vagy kivonják a piacról és árverésen értékesítik. Ez igazán sajnálatos helyzet.Le kell állítani a simalepényhal-filé vámmentes behozatalát, elnök úr. Ez nem csak a halászokóhaja, hanem a feldolgozóiparé és a piacé is. Miért? A kereskedők számára rendkívül fontosa halászok túlélése, mert ellenkező esetben a jövőben nem fog szerepelni a sima lepényhala kereskedők kínálatában.

Hölgyeim és uraim! Sürgősen konkrét intézkedésekre van szükség. A jelenlegi válságmegköveteli, hogy Európa határozott intézkedéseket tegyen. Azt kérem önöktől, hogyszavazzanak egy ilyen intézkedés mellett.

Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) (A felszólaló az eljárási szabályzat 149. cikke alapján kékkártyás kérdést tesz fel Cadec úrnak.) Elnök úr! Cadec úrnak szeretnék feltenni egy kérdést a


bevezető gondolataihoz kapcsolódóan, nevezetesen, az Európai Parlament feltételezett,egyetlen székhelyére vonatkozóan. Cadec úr, talán észrevette, hogy a Parlament időnkéntBrüsszelben is ülésezik, hogy a bizottságok Brüsszelben tartják a megbeszéléseiket, és hogyaz adminisztráció, bizonyos mértékig, Luxembourgban folyik. Pusztán csak tájékoztatniakartam önt arról a tényről, hogy ez a helyzet esetleg nem pont olyan, amilyennek önképzeli.

Alain Cadec, szerző. – (FR) Elnök úr! Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy ezzel atémával kapcsolatban a Szerződés egyértelmű: az Európai Parlamentnek, annak azülésteremnek, ahol ma és egész héten vagyunk, a székhelye Strasbourg, és csak Strasbourg.

Természetesen Brüsszelben dolgozunk. Én havonta két hetet vagyok ott, és önökhözhasonlóan, hölgyeim és uraim, jól érzem ott magam, és sokat dolgozom. Azonban aParlamentnek – ennek az ülésteremnek – a székhelye Strasbourg, és ennek így is kellmaradnia.

Britta Reimers, szerző. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim, és uraim! Az EurópaiUnióban sok vállalat számára további terheket jelent az üzemanyag árának folyamatosemelkedése. Az európai halászok különösen megszenvedik ezt az áremelkedést, mivelnem tudják egyszerűen a fogás növelésével, illetve jobb árak felszámításával ellentételeznia többletköltségeiket.

A jelenlegi észak-afrikai és közel-keleti politikai helyzet tovább súlyosbította a problémát.Éppen ezért meg kell vizsgálnunk az üzemanyagárak növekedésének gazdaságra ésfoglalkoztatásra gyakorolt hatásait az EU-ban. Melyek a különösen nagy kockázatnak kitettágazatok, és milyen támogatást lehetne nyújtani számukra a verseny torzítása nélkül? Ezértarra kérjük a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést.

Fontos, hogy támogassuk az európai halászati ipart, egyebek mellett azért, hogy ne nőjöntovább a harmadik országokból származó importtól való függőségünk. A közös halászatipolitika reformjának a küszöbén konkrét kötelességünk, hogy óvatosak legyünk és ezzelaz üggyel kapcsolatban ne tegyünk elhamarkodott lépéseket.

Ulrike Rodust, szerző. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az európaihalászat súlyos válságban van, ahogy arra képviselőtársaim már rámutattak. Az európaitengerek halászai a jövedelmük oly súlyos csökkenéséről panaszkodnak, ami már amegélhetésüket is fenyegetheti. Mégis miért csökken a halászaink jövedelme? Amennyireén meg tudom ítélni, ennek három oka van. Először, a halállomány csökkenése; másodszor,általános árcsökkenés pontosan azokon a területeken, ahol a halállomány egészséges éstúlságosan magas a kínálat; és harmadszor – és ez az, ami ma minket foglalkoztat –, aműködési költségek nyersolajár-emelkedések miatti növekedése.

Nekünk, politikusoknak, ezen a ponton kell közbelépnünk. Minden tőlünk telhetőt megkell tennünk annak érdekében, hogy segítsünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy csak azttehetjük meg, amit meg tudunk tenni. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)Képviselőcsoportja által beterjesztett, állásfoglalásra irányuló indítvány többet ígér annál,mint amit meg tudunk tenni. Az üzemanyag-támogatások finanszírozása érdekében a deminimis támogatás felső határértékének 100%-os, 30 000 euróról 60 000 euróra történőnövelését kéri. Az üzemanyag-támogatás azonban olyan dolog, amelyet sok tagállamvalójában nem engedhet meg magának. Következésképpen sok halászt ezzel a módszerrelegyáltalán nem tudnánk segíteni.


Ráadásul továbbra is fennállna a másik két probléma: először is a túlhalászás ténylegesennövekedne, másodszor pedig ez nem oldaná meg a piaci árak problémáját.

Ami a halászat pénzügyi támogatását illeti, én itt egy sokkal súlyosabb problémát látok.A tagállamok nem használják fel az Európai Halászati Alapot, annak ellenére, hogy azEurópai Unió 50%-ot fizet. A halászaink érdekében valamit sürgősen meg kell változtatniezen a területen.

Hölgyeim és uraim! Munkálkodjunk együtt azon, hogy csütörtökre elkészüljön egy másikszöveg, és együttesen álljunk elő egy ésszerű, fenntartható és kevésbé látványos halászatipolitikával.

Isabella Lövin, szerző. – Elnök úr! Én is köszönetet szeretnék mondani kollégámnak,Cadec úrnak, hogy lehetőséget adott számunkra az alapvető kérdések megvitatására. Előszöris, ami az olaj árának emelkedését illeti, valójában két olyan ágazat van, a repülés és ahajózás – beleértve a halászatot is –, amely valamennyi energiahordozó tekintetében mármost is adómentességet élvez. Vagyis, az Európai Unió más ágazataival összevetve, ahalászatot arányaiban kevésbé érinti az olaj árának emelkedése, mivel már most ismentességet élveznek valamennyi adó alól.

Ez már önmagában egy olyan rejtett támogatás, ami hozzájárult ahhoz, hogy az európaihalászok tovább folytathassák a kimerült halállomány halászatát; és a halászati ágazatonbelül a legmagasabb fosszilistüzelőanyag-fogyasztásúak – így például a fenékhálós éshalradaros halászhajók – a legkártékonyabbak. Tehát a de minimis támogatást 2008-banmár tízszeresére emelték; ez is komoly támogatás az ágazat részére. Ezzel párhuzamosanmégis számtalan ígéretet teszünk a nemzetközi színtéren a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentésére, sőt 2050-re 80-95%-os csökkentésről beszélünk; Nagoyában azt ismegígértük, hogy 2020-ra beszüntetjük a környezetre káros támogatásokat; a KereskedelmiVilágszervezet tárgyalásai keretében azzal is foglalkozunk, hogyan lehetne megszüntetnia halászati támogatások torzító hatásait.

Úgy gondolom, hogy ha az EU most bevezetné a megnövelt de minimis támogatást, akkoraz nagy valószínűséggel aláásná az EU vezető szerepét a most folyó tárgyalássorozatban,azt a jelzést küldve a világnak, hogy más országok is növelhetik a halászatiüzemanyag-támogatást, ami ördögi kört eredményezne, növelve a nyomást a világhalállományán. Most egyáltalán nem erre van szükségünk: meg kell fordítanunk afolyamatot, és ez teljesen rossz jelzést adna. A piacnak el kell fogadnia az áremelkedést, ésa Bizottságnak erre kell összpontosítania a közös halászati politika reformja során.

Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A Bizottság tudatában van a halászatiágazat jelenlegi helyzetének. Az üzemanyagárak csak az egyik, de nem az egyetlen okátképezik a fennálló problémának.

Ami az üzemanyagárakat illeti, a Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, hogy a helyzetmegoldása érdekében teljes mértékben használják ki az Európai Halászati Alap nyújtottalehetőségeket. Ezeket a lehetőségeket még nem aknáztuk ki. Mindezidáig a tagállamok azelőirányzott összegeknek kevesebb, mint 20%-át vették igénybe.

A magas üzemanyagárak kérdését úgy kezelhetjük a legjobban, ha kihasználjuk azokat azEHA-intézkedéseket, amelyek segítenek a halászati flotta átstrukturálásában, illetvehozzáadott értéket teremtenek a halászati termékek tekintetében, ily módon növelve azárakat. Nagy valószínűséggel az üzemanyagárak az elkövetkező években is magasak lesznek.


Természetesen a múlt héten estek az árak, de ennek ellenére az árak várhatóan magasakmaradnak.

A Bizottság ezért a közös halászati politika és a pénzügyi szabályozás reformjának keretébenazon gondolkodik, hogy miként lehetne tovább ösztönözni a kevésbé üzemanyag-igényeshalászatot. A cél az, hogy mozdítsuk elő az ágazat átalakítását és növeljük azüzemanyagárakkal szembeni ellenálló képességét. Ugyanakkor ennek a megközelítésnektiszteletben kell tartania azt az elvet, hogy a pénzügyi segítségnyújtás semmilyenkörülmények között sem eredményezheti a halászati erőkifejtés növekedését.

A halászati ágazat üzemanyagárakkal szembeni ellenálló képességének növeléséhez alegjobb eszköz, ha biztosítják, hogy a halászat szintje összhangban álljon a maximálisfenntartható hozammal. Ennek eredményeként rövid távon nő a halállomány. A több haltöbb halászati lehetőséget jelent, ami az ágazat számára általánosságban több bevételtjelent.

Ami a de minimis küszöbérték felemelését illeti, ez nem új téma. A Bizottság még 2008-bantanulmányt készített, elemezve az egy kedvezményezettre jutó felső határérték 30 000euróról 100 000 euróra történő emelésének a hatásait.

A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy ezt a javaslatot nem fogadhatjuk el,elsősorban három ok miatt. Először is egy ilyen emelés – az üzemanyag-igényesebbtechnológiák használatára ösztönözve – torzítaná a halászati tevékenységet, amierőteljesebben károsítaná a tengeri környezetet. Másodszor azért, mert a nagyobb ésüzemanyag-igényesebb halászhajók több támogatást kapnának, mint a kisebb, kevésbéüzemanyag-igényes halászhajók. Nem hiszem, hogy közülünk bárki is arra szeretnéösztönözni a nagyobb halászhajókat, hogy több üzemanyagot használjanak.

A harmadik ok még fontosabb, és néhány parlamenti képviselő már említette is. Többtagállam már most megszorító intézkedések bevezetésére kényszerül. Ezért a tagállamokcsak korlátozott mértékben támogatnának egy olyan javaslatot, amely a közkiadásoknövekedését eredményezhetné. Még ha fel is emelnénk a de minimis küszöbértéket, soktagállamnak akkor sem lenne pénze arra, hogy kihasználja ezt az új lehetőséget az adófizetőkpénzének elköltésére. Ha csak néhány tagállam fizetne magasabb de minimis támogatást,akkor ez torzítaná a versenyt, és egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtene a különbözőtagállamok flottái számára. Ez az összes közül a legfontosabb indok.

Ami a Zöldek által felvetett, a halászati ipar üzemanyagadó alóli mentességénekcsökkentésére irányuló javaslatot illeti, azt nem tudjuk elfogadni. Ezt a kérdést az uniósjogszabályok önmagukban nem tudják megfelelően kezelni, ezért azt globális szinten kellmegvitatni. A kizárólag az EU kikötőiben felvett üzemanyag megadóztatása erőteljesentorzítaná a versenyt az uniós flották kárára. Kárt okozna az EU kikötőinek is, mivel sokhalászhajó egyszerűen az EU-n kívül venné meg az üzemanyagot. Ezért a tagállamokat asaját alapunk felhasználására kérjük.

Carmen Fraga Estévez, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Miközben a közöshalászati politika javasolt reformjára várunk, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)Képviselőcsoportja ismét aggodalmát szeretné kifejezni a halászati ágazat gazdasági helyzetemiatt.

Amíg nem terjesztik elő az új közös piacszervezéséről szóló javaslatot, az ágazatnaktovábbra sem lesz túl sok mozgástere az árak megállapítására. A behozatali szabályok,amelyek jelentős része az illegális halászatra vezethető vissza, megőrzik a tisztességtelen


versenyt az uniós termelés esetében: az új ellenőrzési kötelezettségek miatt a vállalatokarra kényszerülnek, hogy erőforrásaik nagyobb részét mobilizálják, és a mindenre kiterjedőválság sem igazán segíti elő a minőségi termékek fogyasztásának növekedését. Emellettmég figyelembe kell venni az üzemanyagárak növekedési tendenciáját, amely ismétfenyegetést jelent azon vállalatok számára, amelyeknek sikerült túlélniük a 2008-as válságot.

A közös halászati politika széles körű reformja várható, és ennek fényében, illetve astrukturális támogatások folytonos csökkenése miatt sok vállalatnak – a 2013-as kilátásokravaló tekintettel – likviditásra lehet szüksége az átszervezéshez és az alkalmazkodáshoz.

Ezért terjesztettük be ezt a szóbeli kérdést és ezt az állásfoglalásra irányuló javaslatot atisztelt Ház elé, hisz ez a támogatás az EU költségvetésének nem kerül semmibe, illetveemellett azért is, mert a kért támogatásnövelés messze elmarad a többi ágazat, így a szállításés a mezőgazdaság által megkapott de minimis támogatástól. Nem szeretnénk magunkata 2008-ashoz hasonló helyzetben látni, amikor a Borg biztos úr által az utolsó pillanatbanelfogadott intézkedéscsomagot vitattuk meg.

Önnek is szeretnék valamit mondani, biztos asszony: igaz, hogy van néhány olyan tagállam,amelyik képes lesz, és van néhány olyan, amelyik nem lesz képes ezt a támogatást megadni,és ön szerint ez egyenlőtlenséget szül. Ugyanakkor nagyobb aránytalanságot szül az a tény,hogy néhány tagállam nem társfinanszírozza az Európai Halászati Alapot, és ez általánosanelfogadott. A támogatást kell javasolni, és minden olyan tagállam, amelyik meg kívánjavédeni az ágazatát, meg is tudja majd védeni azt.

Catherine Trautmann, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony,hölgyeim és uraim! A halászok azt mondták nekünk, hogy egyre nehezebb megélniük amunkájukból.

A számukra már eddig is nagyon fájdalmas helyzeten felül, ami a halászati kvótákcsökkentéséből és a flottából való tervezett kilépésből ered, most megjelent az egekbeszökő olajárak által okozott újabb probléma. Habár az ár kissé csökkent, továbbra isingadozik, és ez a helyzet immár két éve kihat az európai halászok, de különösen a kisüzemiés a part menti halászok mindennapi életére.

Ez a helyzet rendkívüli aggodalomra ad okot, és alig várjuk, hogy megmutathassuk ahalászoknak, hogy teljes mértékben támogatjuk őket. Ennek érdekében felszólítjuk azEurópai Bizottságot, hogy emelje fel a számukra a válság leküzdése érdekében nyújthatóde minimis támogatás küszöbértékét. Ez egyszerűen csak a sürgető helyzet miatt hozottideiglenes intézkedés.

A Bizottság 2007-ben már reagált egy hasonló jelenségre, és a jelenlegi új csúcs küszöbénszeretnénk tudni, hogy milyen konkrét intézkedéseket – amelyek közül néhánnyalkapcsolatban már közöltek részleteket – szándékoznak tenni. Rendkívül fontosnak tartjuk– miként Fraga Estévez asszony is elmondta – annak ellenőrzését is, hogy a tagállamokfelhasználják-e a rendelet által jelenleg előirányzott összes forrást.

Egy olyan időszakban, amikor körvonalazódni látszik a jövőbeni közös halászati politika,úgy hiszem, hogy a halászaink nem ellenzik a változást, sőt, épp ellenkezőleg. Közülüksokan azt mondták nekem, hogy hajlandók erőfeszítéseket tenni, különösen a halállománymegőrzése érdekében. Ez valójában közös felelősségünk. A fenti erőfeszítés megvalósulásaérdekében nem eshetnek áldozatul a munkájukon kívül álló olyan tényezőknek, amelyekfelett nincs semmilyen ellenőrzésük.


Az e témával kapcsolatos gyors és hatékony válaszadás az ön részéről, biztos asszony,olyan jelzést adna, ami segítene megerősíteni a Bizottság és a szakma közöttihagyományosan törékeny kapcsolatokat.

Chris Davies, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Ma az üzemanyagáraknövekedése miatt a halászok részére nyújtandó támogatást szorgalmazzuk, holnap agazdálkodók, majd a teherautó sofőrök, ezt követően pedig a légitársaságok üzemeltetőikövetkeznek, és aztán mi a helyzet a benzinkutak tulajdonosaival? Az ő nyereségük iscsökkent az üzemanyagárak növekedése miatt.

Mindannyian megszenvedjük az üzemanyagárak emelkedését. Rajta, támogassuk egymást!Ez ostobaság. Egy amerikai típusú, népszerűséghajhász politizálás – az ágazati érdekekmelletti erőltetett érvelés – vette kezdetét az Európai Parlamentben. A jelenlegi vita azonbanazt tárja fel, hogy miközben mindenki a fenntartható halászati politika szükségességemellett érvel, a gyakorlatban, amikor erre kerül a sor, néhányan nincsenek tisztában a„fenntartható” szó jelentésével. Valójában nem tudják, hogy mit jelent.

A Bizottság eléggé világossá tette, hogy tisztában vannak azzal, hogy a halászati iparbizonyos szempontból gazdaságilag nem életképes, de ez nem a megnövekedettüzemanyagárak következménye. Ennek oka a több évtizedes, fenntarthatatlan halászatigyakorlat. Ha a piac korlátozott, ha a halászok nem képesek közvetlenül a fogyasztókraterhelni a hal költségeit, akkor ezt kellene vizsgálnunk. Biztosítanunk kell, hogy közvetlenkapcsolat álljon fenn a hal ára és a fogyasztók felé felszámolt költségek között, de afenntarthatatlan gyakorlatok egyszerű támogatása nem megfelelő módszer a túlhalászatcsökkentésére, amely a gazdasági problémák elsődleges oka. Egy hónappal ezelőtt, amikorCadec úr feltette ezt a kérdést a biztos asszonynak, ő azt mondta a parlamenti bizottságnak,hogy nem szándékozik pártfogásba venni az üzemanyagárak növekedésének kompenzálásaérdekében nyújtott támogatások kérdését. Ezt ma is megismételte, és én a magam részérőlörömmel hallom a szavait.

Marek Józef Gróbarczyk, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Az alapvetőena környezet védelmén alapuló közös halászati politikának lehetővé kell tennie az európaihalászat fenntartható módon történő irányítását és fejlesztését. A halászat a gazdaságkülönösen fontos része, de hangsúlyozni kell azt is, hogy a halászat olyan kulturális értékkelbír, amelyet generációról generációra adnak át. Ezért a közös halászati politika egyikcéljának az említett érték megtartására kell irányulnia.

Gazdasági szempontból ez a megfelelő gazdasági egyensúly fenntartása miattelengedhetetlen. Tekintettel az üzemanyagárak drasztikus növekedésére Európában, amihozzájárult az iparág összeomlásához, a közös halászati politikának tartalmaznia kelleneegy olyan mechanizmust, amely megóvja a halászokat a jelenlegihez hasonló helyzetekbenaz árak ellenőrizhetetlen emelkedésétől. Az Európai Unió nem engedheti meg magának,hogy az európai tengerészeti ipar újabb ágazata vándoroljon el a Távol-Keletre, ahogy ezmegtörtént a hajóépítés és a tengeri szállítás esetében. Meg kell jegyeznünk, hogy Izland– pontosan azért, mert fenntartásai vannak a közös halászati politikával kapcsolatban –nem akar csatlakozni az Európai Unióhoz.

A fentiek tükrében jelentősen fel kellene gyorsítanunk a közös halászati politika reformját,lépéseket kellene tennünk a környezetvédelem érdekében és megfelelő védelmet kellenebiztosítanunk a halászok számára. Ismét felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e bevezetnünka regionalizációt a halászati ipar esetében, és az egyes országoknak nem kellene-e nagyobb,de kiegyensúlyozott, befolyást gyakorolniuk a KHP-re. Ismét hangsúlyozni kell, hogy a


válság és a gazdasági instabilitás követeztében a KHP már nem működőképes, és sorsukrahagyja a halászokat.

Jean-Paul Besset, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Meg kellmondanom, hogy meglehetősen elégedett vagyok a Damanaki asszony által a növekvőüzemanyagárak halászokra gyakorolt hatásával kapcsolatban adott válasszal.

Mindez valójában az Európai Unión belüli politikai következetességről és egy súlyosstrukturális tendenciáról, nevezetesen, az olaj szűkösségéből eredő olajár-emelkedésrőlszól, és közülünk mindenki tisztában van azzal, hogy ez állandósulni fog. Ezért nemadhatunk rövidtávra szóló, a körülményektől függő megoldást az olajárak ingadozásávalösszegfüggő támogatásnövelés révén. Ez politikai logika kérdése. Az Európai Uniónakszilárdnak kell maradnia az általa meghatározott elvek és célkitűzések vonatkozásában,nevezetesen a legfontosabb kérdésnek számító globális felmelegedés elleni küzdelem és afosszilis tüzelőanyagok által okozott üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéseterén.

Ezért el kell kerülni az ellentétes jelzések küldését és az ellentétes politikák megvalósítását.Egy kudarcra ítélt energiarendszer túlélésének biztosítása nem segít a halászokon; ennekkövetkeztében ők is elkerülhetetlenül kudarcra lesznek ítélve. Ehelyett biztosítani kelleneszámukra a halászati erőforrásaik átszervezésének lehetőségét, valamint a termelésikapacitásaiknak az energiatakarékos eszközök létrehozására történő átállítását. Atámogatásoknak ezért a fenti területekre, nem pedig a változó olajárak miatti rövid távúsegítségnyújtásra kellene irányulniuk.

Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Elnök úr! A mai napon egy olyan kérdéssel állunkszemben, amellyel 2008-ban egyszer már foglalkoztunk. Akkor az Európai Parlamentszolidaritását fejezte ki a halászokkal, és felszólította a Bizottságot, hogy dolgozzon kikonkrét javaslatokat azzal a szándékkal, hogy enyhítsék a helyzet súlyosságát a halászattólleginkább függő régiókban. A statisztikai adatok egyértelműen kimutatják, hogy 2003-tólaz Európai Unióban a halászat költsége több mint háromszorosára emelkedett, és azüzemanyagárak hirtelen növekedése azt jelenti, hogy jelenleg a halászoknak 40%-kal többetkell fordítaniuk a pénzeszközeikből arra, hogy a friss hal a lehető leggyorsabban eljussona vevőikhez.

Az üzemanyagáraknak az elmúlt néhány hónap alatt a világpiacon bekövetkező gyorsemelkedése kétség kívül a legfontosabb oka a helyzet hirtelen romlásának. Azüzemanyagárak emelkedése közvetlenül jelentkezik a halászok nyereségénekcsökkenésében, mivel a halászhajók dízelmotorral működnek. Tehát egy ördögi körrelállunk szemben. A halászok, miközben megpróbálják ellentételezni az üzemanyagárakemelkedését, növelik a kifogott hal mennyiségét, és távolabbi halászhelyekre hajóznak,ami viszont azzal jár, hogy a hajóik több üzemanyagot használnak. Ezért van sürgős szükségarra, hogy az Európai Bizottság további intézkedéseket hozzon, és – ahogy azt aképviselőcsoportom javasolja – egy hároméves időszakra a de minimis támogatás felsőhatárát vállalatonként 30 000 euróról 60 000 euróra emelje. Ez olyan ésszerű javaslat,amely a jelenlegi helyzetben segítséget nyújtana egy pénzügyi nehézségekkel küzdő ágazatszámára, továbbá biztosítaná a társadalmi és gazdasági fejlődést is.

Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr! Az a tény, hogy a mostani ülés alatt,amelynek a napirendjéről nem hiányoznak a megvitatandó kérdések, időt szakítottunkerre a témára, rámutat arra, hogy a tisztelt Ház mekkora jelentőséget tulajdonít a növekvőolajáraknak és a halászati ágazatra gyakorolt hatásainak.


2007 óta a hordónkénti ár 63%-kal növekedett, és, habár a mai napon csökkent, nemhiszem, hogy annyira lecsökkenne, hogy fenntartható legyen.

Mi, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai ParlamentiKépviselőcsoportja, aggódunk az ágazatot érintő válság miatt, és meg vagyunk győződvearról, hogy a megoldások között szerepelnie kell egy olyan Uniós válasznak, amelytartalmazza a tagállamok és a kormányok által már eddig is követelt fellépéseket.

Ezért azt kérjük, hogy a jelenlegi helyzetet olyan hatékony és pártatlan mechanizmusoksegítségével kezeljék, amelyek uniós szükségintézkedések tesznek lehetővé.

2007-ben de minimis intézkedéseket fogadtak el. Most nem csak de minimis intézkedéseketkérünk öntől, Damanaki biztos asszony: azt kérjük, hogy vizsgálja meg az Európai HalászatiAlap (EHA) megnyitásának és rugalmasabbá tételének lehetőségét, mivel – ahogy ön iselismerte – egyes tagállamok nem tudnak pénzt adni és nem tudják megoldani a problémát.

Reméljük, hogy a Bizottság képes lesz új utakat és konkrét megoldásokat találni annakérdekében, hogy fel lehessen használni az EHA-t a flotta legerőteljesebben sújtott rétegeinek,azaz a kisüzemi halászoknak, a part menti halászoknak, illetve a távoli kikötőkből indulóhalászoknak a megsegítésére.

Biztos asszony, azt szeretném kérni, hogy tanulmányozza annak a lehetőségét, hogy aközös halászati politikába, miként javasolta, olyan új intézkedések kerüljenek, amelyekkorlátozzák a halászat túlzott üzemanyag-függőségét. Azt is szeretném kérni, hogykötelezze el magát a termékértékesítés szükséges javítása mellett. Ezeket az ön által említettfenntarthatósági, továbbá környezeti és társadalmi szempontokból kell nézni, de a másikoldalról, ami szintén fontos, is meg kell vizsgálni: vagyis az emberi oldalról, azon halászokszempontjából, akik sokat szenvednek.

Véleményünk szerint ez egy szükségintézkedés, és azt gondoljuk, hogy a rövid távúrugalmassági intézkedések lélegzetvételhez juttathatják ezt a nagyon súlyosan érintettágazatot.

Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr! Sürgős szükség van olyan konkrétintézkedésekre, amelyek csökkentik azt a hatást, amelyet az üzemanyagárak emelkedéseokoz a halászati ágazatban.

Ez az ágazat egyre szűkösebbé váló erőforrásokkal dolgozik, egyre alacsonyabb árakat kapés a harmadik országok részéről erőteljes versenynek van kitéve, ami egyértelműen torzítjaa piacot. Ezért minden olyan szükséges intézkedést támogatok, amely nem ró semmilyenkiadást az európai költségvetésre.

Figyelembe véve azonban az ágazat fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét és tekintettelaz új reformra, a halászati flotta energiahatékonyabbá tétele érdekében meg kellene fontolniaz innovációs politikával kísért erőfeszítések lehetőségét az eddig megtett erőfeszítésekentúlmenően. Erre azért van szükség, mert a terület vizsgálatának támogatása egyben anyereségesség melletti elkötelezettséget is jelenti, illetve az energiapiachoz kötődő ágazatok,így például a hajóépítés számára lehetőséget jelent arra, hogy legyen jövőjük és újramegtalálják a helyüket.

Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Tudomásul kell vennünk, hogy a magasnyersolajárak fennmaradnak, és hogy soha nem fogunk visszatérni azokhoz az időkhöz,amikor a hordónkénti ár 30–40 dollár volt. Az olcsó nyersolaj már a múlté. 2011-ben aminimális átlagár továbbra is hordónként 80–100 dollár lesz. Ilyen körülmények között


várhatóan továbbra is kedvezőtlen hatások fogják érni a gazdaságot. A halászati ágazatbanúj intézkedéseket kell hozni, szem előtt tartva mindenekelőtt azt, hogy az európai halászokerőteljes globális versenynek vannak kitéve.

Sok régióban a halászat az egyetlen életképes gazdasági tevékenység, és fontos amunkahelyek számának fenntartása szempontjából. Miként már utaltam rá, az olajárakvárhatóan továbbra is magasak lesznek, és ez a gazdasági légkör elsősorban a kisüzemihalászatot fogja érinteni. Mindez az alábbi fontos kérdést veti fel: milyen jövője van a közöshalászati politikának és az Európai Halászati Alapnak? Ha ezt az alapot nem igazánhasználják ki, akkor ez azt jelenti, hogy az felülvizsgálatra és reformra szorul.

Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Tényleg nemlesz halászat, ha nem sikerül megállítani a halászat és a halállomány összeomlását. Fontosazonban azt is megvizsgálni, hogy mi történik valójában a halászainkkal. Igaz, hogy akisüzemi és a part menti halászok jelenleg sokat szenvednek.

Egy olyan intézkedés kibővítéséről beszélünk, amelyhez a gyakorlatban csak ritkán vanhozzáférésük. A gazdasági válság következtében a legtöbb mediterrán ország nem leszképes kihasználni a de minimis támogatást. Ez tény. Másrészt viszont meg kell vizsgálnunk,hogyan tudjuk felhasználni az európai halászati alapot a súlyos gazdasági válságtól sújtottországok támogatására a fenti problémák leküzdése és a halászaik megsegítése érdekében.

Én személy szerint támogatom a de minimis támogatás kiterjesztését, bizonyos feltételekmellett: a kisüzemi halászokra, a kisüzemi, part menti halászatra kell összpontosítanunk;azokra a halászokra kell összpontosítanunk, akik megfelelő, fenntartható halászatigyakorlatot folytatnak; és végül annak biztosítására kell összpontosítanunk, hogy afinanszírozás ne eredményezze a halászati erőkifejtés növekedését, továbbá a fentiintézkedések ne veszélyeztessék az európai halászat környezeti és társadalmi életképességét.Annak biztosítására is oda kell figyelnünk, hogy ne vegyük el az európai halászat kedvétattól, hogy hatékonyabbá váljanak.

Egyetértek önnel, biztos asszony, meg kell néznünk, hogyan tudjuk hatékonyabbankihasználni az Európai Halászati Alapot, és különösen azt, hogyan tudjuk elősegíteni azonországok aktívabb részvételét, amelyek már nem rendelkeznek elegendő forrással sajáthozzájárulásaik fedezéséhez.

Iliana Malinova Iotova (S&D). – (BG) Elnök úr! Az új közös halászati politikában egysor feltételt és követelést határoztunk meg a fenntartható és felelősségteljes halászatbiztosítása érdekében. Ugyanakkor a halászok ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek ésa tisztességtelen versenynek. Az elmúlt évek során egy másik súlyos problémával isszembekerültek – az állandóan emelkedő olajárakkal. Mindezek a tényezők szintelehetetlenné tették e foglalkozási forma folytatását.

A de minimis elv, szándékaink szerint, 2013-ig alkalmazható. Ha valóban az ágazatkilátásairól gondolkodunk, akkor eljött a felülvizsgálat ideje. Az üzemanyagárakmegháromszorozódtak, ami természetesen felvetette azt a kérdést, hogy az EU jogiszabályozása elegendő, illetve megfelelő-e a gazdasági realitások szempontjából, ésmegfelel-e az európai halászok igényeinek. Ebből a szempontból azt várom el a Bizottságtól,hogy vizsgálja felül a jelenleg alkalmazandó 30 000 eurós felső határt, és hogy jelentősennövelje meg ezt az összeget.

Azonban van egy másik fontos téma is. A Bizottságnak fel kell hagynia a tisztán ellenőrzésifunkciójával az állami támogatások nyújtása terén, és ténylegesen ösztönöznie kell a


tagállamokat annak kihasználására. Miért fontos ez? Az Európai Unió néhány országainkább meg sem említi ezt a lehetőséget, mert ez további terhet jelentene a hazai költségvetésszámára. Másrészt viszont, amikor nyomást gyakorolnak a halászati ágazatra, akkorBrüsszelt használják fel annak igazolására. Már egy futólagos elemzés is rámutat arra, hogya bolgár halászok nem is tudnak arról, hogy létezik ilyen lehetőség és rendelet. Az ágazatszervezetei többször kértek állami támogatást az ágazat megsegítése érdekében, de a deminimis rendeletről fogalmuk sincs. Az államokat csak most, hogy a magas olajárak általokozott csapásokat enyhíteni kell, kezdtek el foglalkozni a fenti lehetőség biztosításával,ami nem csak a magas olajárakkal, hanem az ágazat általános túlélésével kapcsolatban iskérdéseket vet fel.

Másrészt viszont ott van az európai források – köztük a de minimis rendelet hatálya alátartozó pénzeszközök – felhasználásával kapcsolatos nehézkes eljárás problémája is.

Ez az oka annak, hogy a képviselőtársaim által felvetett kérdéseket ki szeretném egészítenia sajátommal is, és köszönetet szeretnék mondani Cadec úrnak a mai vita kezdeményezésért.Hogyan fogja ösztönözni az Európai Bizottság a tagállamokat a de minimis rendelet általnyújtott lehetőségek kihasználására? Milyen intézkedéseket kíván hozni a Bizottság annakérdekében, hogy megteremtse az egyensúlyt a források felhasználása feletti ellenőrzés ésaz európai halászok számára e forrásokhoz való hozzáférés biztosítása között?

Antolín Sánchez Presedo (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim!Az olajárak emelkedése a növekvő globális kereslettel szemben álló termelési korlátokbóleredő strukturális tendencia. Az elmúlt években ennek a változékonysága súlyos csapásokatokozott és megnehezítette a fokozatos alkalmazkodást. Ezért olyan válaszra van szükségünk,ami véget vet a halászati ágazatban gyakran hirtelen bekövetkező költségnövekedésnekés az ágazatban már most fennálló nehéz helyzet további súlyosbodásának.

Amikor 2007-ben elfogadták a de minimis támogatást bevezető rendeletet, úgy gondoltuk,hogy az nem érinti a kereskedelmet és nem torzítja a versenyt. Szükség van a fentiszempontok értékelésére és arra, hogy elmozduljunk egy nagyratörőbb megoldás felé,amelyet a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv és az Európa 2020 stratégia szemelőtt tartásával, valamint a közös halászati politika reformfolyamatának keretében kellmegtalálni.

Úgy vélem, hogy egy következetes válasz növelné az ágazat szerkezetátalakítási képességét,ugyanakkor pedig segíti a legsebezhetőbb tagjait, elsősorban a kis- és közepes méretűtermelőket. Kedvezőnek találom az ágazat helyzetének az Európai Halászati Alapigénybevétele és az igénybevétel előmozdítása révén történő könnyítését – ahogy azt abiztos asszony is felvázolta –, és úgy gondolom, hogy ennek összhangban kell állnia atöbbi intézkedéssel és a nagyobb stabilitás érdekében meghozott hosszú távú fellépésekkel.

Estelle Grelier (S&D). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió halászai,mint tudjuk, három fő problémával küzdenek: először is a rendkívül bonyolult, népszerűtlenkvótarendszer miatt erőteljesen korlátozó gyakorlatok bevezetésére kényszerültek.Másodszor, a képzési lehetőségek hiánya és a szakma észlelhető presztízsvesztesége komolytoborozási problémákat vet fel. Harmadszor, és a mai napon ezzel a témával foglakozunk,az olajárak emelkedése még tovább nehezíti a működési körülményeket e válság sújtottaágazatban.

2008 és 2010 között a francia halászok például heti 100-200 euró jövedelemveszteségetszenvedtek el az olajárak változása miatt, annak ellenére, hogy a forgalmuk nem változott.


Egy kikötőváros által megválasztott képviselőként támogatom a képviselőtársaimat azonkövetelésükben, hogy a Bizottság adjon felhatalmazást a de minimis támogatási határértékfelemelésére. Ez az intézkedés levenné a terhet a halászok válláról, lehetővé téve számukra,hogy megfelelő megélhetésük legyen a munkájukból. Azonban – ellentétben azzal, amiszintén elhangzott – ez nem érintené a halállományok helyreállítását.

A közös halászati politika jövőbeni reformjának a halászok megsegítésére kell törekednie.Annak bebizonyítása – különösen a mai napon, az Európa Napon –, hogy az Európai Unióodafigyel a szükségleteikre, már önmagában jó kiindulópont lenne, biztos asszony.

João Ferreira, szerző. – (PT) Elnök úr, biztos asszony! Az üzemanyagárak jelentősemelkedése nagymértékben súlyosbította a halászati ágazatot sújtó válságot, nem utolsósorban gazdasági életképességét, és az ágazatban dolgozók már eddig is csekély jövedelmejelentős mértékben tovább csökkent. A jelenlegi értékesítési dinamika nem teszi lehetővé,hogy a termelési tényezők – köztük az üzemanyag – költségének változása kihatássallegyen a hal árára, és többek között a jelenlegi importpolitika is hozzájárul ehhez. Az elsőértékesítéskori átlagárak az elmúlt néhány évben stagnáltak, illetve csökkentek, anélkül,hogy ez a végső fogyasztói ár csökkenésében is megnyilvánult volna.

A jelenlegi egységes közös piacszervezés a halászati termékek esetében nem járult jelentősmértékben hozzá sem az első értékesítéskori ár növeléséhez, sem pedig a hozzáadott értékágazati értékláncon belüli jobb elosztáshoz. Sok vállalat gazdasági helyzete romlott azutóbbi években, és ennek következtében sokuk felhagyott az üzleti tevékenységével, amiazzal a valós kockázattal jár, hogy több ezer halászati vállalkozás megy tönkre és több ezermunkahely vész el az üzemanyagárak emelkedése miatt. A part menti, kisüzemi halászatiágazat különösképpen sebezhető, és néhány tagállamban, így Portugáliában, a flotta többmint 90%-át teszi ki. Ilyen körülmények között a Bizottság tehetetlensége és a szükségesintézkedések meghozatalával kapcsolatos elutasító magatartása – az ön által, biztos asszony,a mai napon megerősített álláspont – teljes mértékben szégyenteljes.

A Bizottság a halászati ágazat problémái kapcsán csak egy megoldásra tud gondolni: ahajók számának válogatás nélküli megnyirbálása, ami olyan, mintha a betegséget a páciensmegölésével gyógyítanánk meg. Azt is fontos megemlíteni, hogy amikor a múltban ilyencsökkentéseket anélkül hajtottak végre, hogy figyelembe vették volna a flottajellegzetességeit, egyes esetekben a halállomány állapotát és az országok fogyasztási igényeit,nem oldottak meg egyet sem azok közül a problémák közül, amelyekkel az ágazat jelenlegnéz szembe. Mindez csak a tulajdonviszonyok és az ágazati tevékenység uniós szintűkoncentrációját eredményezte.

Éppen ezért olyan szükségintézkedéseket kell elfogadni, amelyek azonnali és megfelelőválaszt adnak az ágazat társadalmi-gazdasági szükségleteire: például egy uniós szintenfinanszírozott garanciaalap létrehozása, amely az üzemanyagárak stabilitását, valamintaz uniós költségvetés valamennyi pénzügyi lehetőségének és küszöbértékének a kiaknázásáthivatott biztosítani az ágazat számára nyújtandó különleges támogató intézkedésekfinanszírozása érdekében. Figyelembe véve azonban az olajárak emelkedésének strukturálistendenciáját, másrészről pedig a környezeti fenntarthatóság követelményét, olyanintézkedésekre is szükség van, amelyek biztosítják az ágazat közép- és hosszú távúéletképességét.

Szükség van az első értékesítéskori árak javítását és a hozzáadott érték ágazati értéklánconbelüli tisztességes és megfelelő elosztását szolgáló intézkedések meghozatalára is. AzEurópai Halászati Alapnak (EHA) hatékonyan és fenntarthatóan kell támogatnia a halászati


flotta korszerűsítését és megújítását, nem utolsó sorban a különböző halászati formákváltozatosabbá tétele és a motorok biztonsági, környezetvédelmi ésüzemanyag-hatékonysági okokból történő lecserélése által.

A tagállami szinten elfogadható adózási intézkedések mellett uniós szintű megoldásokrais szükség van ahhoz, hogy ne nőjenek tovább a tagállamok között már most is meglévőkülönbségek, amelyek azért nőnek, mert a súlyos társadalmi és gazdasági válság alegsérülékenyebb gazdaságokat sújtja a leginkább.

Gabriel Mato Adrover (PPE). – (ES) Elnök úr! A legjobb dolog egy kérdés feltevésévelkapcsolatban az, hogy választ is kapunk rá, még akkor is, ha ebben az esetben a válaszbizonyos értelemben kiábrándítónak tűnik.

A halászati ágazat egyértelműen válságban van: a halászok jövedelme napról napra csökken,gyakran megnehezítve az e területen végzett munka folytatását. Nem az álcázotttámogatásokról, illetve a fenntarthatatlan gyakorlatokról van szó: olyan problémákrólbeszélünk, amelyek a teljes támogatásunkat igénylik. Ezt újra és újra javasoljuk, és egytisztességes követelés ismételgetése, ahogy Cadec úr tette, nem vethető a szemére: őkövetkezetes.

Senki sem javasolta a halászati erőkifejtés növelését. Nem értjük, hogy miért kell elutasítaniaz olyan intézkedéseket, amelyek kivételes helyzetekre vonatkoznak. Mindössze aztjavasoljuk, hogy a Bizottság ne fordítson hátat egy olyan ágazatnak, amelynek sürgősszüksége van a segítségre, és ez a segítség a mai napon a de minimis támogatás emeléselehet.

Luís Paulo Alves (S&D). – (PT) Én is csatlakozni szeretnék azokhoz, akik az itt levőkközül a mai napon aggodalmukat fejezték ki a halászok alacsony jövedelme miatt, amittovább súlyosbítanak a – különösen az elmúlt hónapokban – történelmi magasságokbaemelkedő üzemanyagárak.

Ahogy helyesen már megemlítették, az üzemanyagárak jelentős hatással vannak a halászatikis- és középvállalkozásaink túlélésére, súlyos hatást gyakorolva mindenekelőtt a már mostis alacsony halászati jövedelmekre. A szakadatlanul emelkedő üzemanyagárak alapvetőenkedvezőtlen hatást gyakorolnak ránk is: kevesebb hajóút; nyomorúságos jövedelem ahalászoknak, amit még tovább súlyosbítanak az alacsony első értékesítéskori árak; ahalászati és az akvakultúratermékek harmadik országokból Európába való növekvőbehozatala; és a pénzügyi nehézségek miatt az ágazatot elhagyni kényszerülő emberek,ami a munkahelyek további elvesztését eredményezi.

Éppen ezért ahhoz, hogy a jelenlegi válság súlyosbodását meg tudjuk akadályozni,intézkedéseket kell hozni a halászati ágazat problémáinak megoldására; gyors és átfogófellépésekre van szükség. A Bizottságnak ezért pozitívan, rövid- és hosszú távúintézkedésekkel kellene reagálnia az ágazat ellentmondásos helyzetének és halászainksúlyos jövedelemcsökkenésének megoldása érdekében.

Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – Elnök úr! Beszéljünk világosan: az európai halászatiflottát sürgősen át kell szervezni ahhoz, hogy felhagyjanak az energiaigényes,környezetromboló halászhajók és felszerelések használatával, és olyan emberségesebbgyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek kevesebb energiát igényelnek és hosszú távonfenntarthatóbbak: környezetileg, társadalmilag és gazdaságilag egyaránt.


Ezért gondolom azt, hogy ha több állami forrást juttatnánk a halászati ágazat részére amegemelkedett üzemanyagárak miatt, az a közös halászati politika reformja során rosszjelzést küldene és arra ösztönözné a halászhajó-tulajdonosokat, hogy erősebb és nagyobbfogyasztású motorokat használjanak. Ezért ezt súlyos hibának tartom.

Már elmagyarázták, hogy nem áll fenn a körülmények összejátszásából adódó, illetveszerkezeti probléma, és – legyünk egyértelműek ezzel a témával kapcsolatban is – a jelenlegiadatok azt mutatják, hogy az európai halállomány 70%-a túlhalászott, tehát minden olyanintézkedés, amely a túlhalászat csökkentésére irányul, jó intézkedés. Minden olyanintézkedés, amelynek ellenkező hatása van, rendkívül rossz intézkedés lenne.

Jacky Hénin (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr! Éppen most hallottam két képviselőtársamat,akik a fenntarthatósággal és ahhoz a tényhez kapcsolódó problémákkal foglalkoztak, hogyegyes szakmákat támogatnunk, mivel nem képesek eleget keresni a megélhetésükhöz.Viszont pont az ellenkezőjét kell tennünk. A halászok csak egy dolgot kérnek: képeseklegyenek megélni a munkájukból, és el tudják végezni a munkájukat. Ezért, ha most az olajaz időszaki probléma, akkor az marad a jövőben is. A kisebb fogyasztású motorokkalkapcsolatos kutatásokba kell beruháznunk.

A most zajló reform azonban magába foglalja azoknak a kisüzemi halászoknak atönkretételét, akiknek az olajfogyasztása kisebb, csak azért, hogy a gazdagok méggazdagabbakká váljanak. Mindez oly mértékben igaz, hogy, habár a reformok követikegymást, mégis állandóan csökken a hal ára, annak ellenére, a halárusoknál még soha nemvolt ennyire drága a hal, mivel egyes halfajták már megfizethetetlenek a fogyasztók számára.

Fontos a kvótarendszer reformja, de fontos a szakmán belüli azon gyakorlatok reformjaés megvizsgálása is, amelyek miatt a kisüzemi halászok végtelen szenvedéseken mennekkeresztül, miközben a nagyüzemi halászok egyre gazdagabbá válnak!

Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr! Az üzemanyagárak emelkedése egyújabb problémát jelent a halászok számára, ez azonban csak a legutolsó, és nem a legelsőprobléma. A brit halászati flotta számára a legnagyobb probléma az uniós tagság.

Az Egyesült Királyság halfogásának 70%-át szállítja az EU-ba, de a kvótája alapján csak13% engedélyezett számára. Nem lenne tisztességesebb, ha az Egyesült Királyság arányosabbrészesedést kapna? Különösen a Nagy-Britanniába érkező tőkehal mennyisége csökkentle az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás előtti 300 000 tonnáról napjainkramindössze 7000 tonnára. A brit halászok további veszteségeket szenvednek el a tengerentöltött napok száma terén, és lassacskán kiszorulnak az üzletből.

Hosszú távon a brit halászok ki akarnak vonulni az Unióból; rövid távon tisztességesbánásmódot követelnek a közös halászati politika alapján. A brit halászok – mint a fogadóország képviselői – számára növelni kell a tengeren töltött órák számát. Hallottunk afenntarthatatlan halászatról, de a brit vizeket nem a brit flották halásszák túl; a problémátaz jelenti, hogy a brit vizek nyitva állnak mindenki előtt.

Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A képviselőknek válaszul azt tudommondani, hogy megértem az összes aggodalmukat. Osztom az aggodalmunkat a halászainkalacsony jövedelme miatt, különös tekintettel a tengerparti régiók kis halászhajótulajdonosaira. De ezt a problémát valóban az üzemanyagárak emelkedése okozza? Biztosakebben? Újra és újra megvitatjuk ezt a problémát, és arra jövünk rá, hogy a probléma máraz áremelkedés előtt is létezett.


Természetesen megértem, hogy az üzemanyagárak emelkedése ronthatott a helyzeten, dea probléma alapvető oka mindig is a túlhalászat volt – a megállapított határértékeken túlihalászat, ami miatt a halállomány nem marad egészséges. Ezt már megbeszéltük, és ez aza legfontosabb probléma, amit a közös halászati politika reformja révén meg kell oldanunk.

Természetesen most az üzemanyagárakról van szó. Ez problémát jelent, és meg kellbeszélnünk, hogyan tudunk vele megbirkózni. Az egyetlen módja annak, hogy tartósanszembe tudjunk szállni ezzel a problémával, az, hogy javítjuk az ágazat ellenálló képességétaz üzemanyagárak emelkedésével szemben. Ez az egyetlen mód, mivel nem tudhatjuk,hogyan alakulnak az üzemanyagárak a jövőben. Hadd mondjak egy példát arra, hogy mitörténhet: Belgiumban az utolsó válság óta javították a flotta motorjainak a színvonalát,így most 20%-kal csökkent flottáik üzemanyag-kiadása. Tehát ezen az úton kell haladni,és mi is ezt próbáljuk megvalósítani.

Mindazonáltal a javaslataik alapján javaslatot nyújtottunk be a Bizottsághoz a de minimisfelső határértékének növelésére. Nézzük csak meg ezt a problémát. Mi is ez a felsőhatárérték? Ez annak a támogatásnak a felső határa, amit a tagállamok nyújthatnak azágazatuk számára. Ha a Bizottság most felemeli ezt az értéket, az azt jelenti, hogy csak azegészséges költségvetéssel rendelkező tagállamok tudják ezt nyújtani. Tehát ez egyenlőtlenversenyfeltételeket eredményez az ágazaton belül, kedvezőbb helyzetbe hozva a gazdagabbországokat. Szeretném tisztázni ezt a kérdést, hogy megértsük a helyzetet.

Tehát, ha felemeljük a határértéket, ez is csak a nagyobb halászhajók számára lesz kedvező.Meglep, hogy néhány parlamenti képviselő – akiktől nem vártam volna, hogy ezt mondják– arra kérnek, hogy emeljük fel ezt a határértéket. A tagállamok saját állami támogatást isnyújthatnak. A gazdagabb tagállamok már most is megadhatják ezt.

Ami a pénzalapokat illeti, hadd magyarázzam meg. A tagállamok a finanszírozásunknakcsak 20%-át használják ki. Néhány parlamenti képviselő azt mondja nekem, hogy aproblémát a finanszírozásunk okozza, mivel azt nem tudják az általuk kívánt módonkihasználni; de rugalmasak vagyunk; a tagállamok át tudják csoportosítani afinanszírozásukat – minden egyes tagállam megteheti ezt. Csak Olaszország kérte tőlünkaz átcsoportosítást, és azt jóváhagytuk. Tehát miért nem próbálják meg meggyőzni atagállamokat – a saját hazájuk kormányait – arról, hogy megfelelően használják fel aforrásokat? Ha tényleg segíteni akarunk, és ha a finanszírozás felhasználásával van gond,akkor azért vagyok itt, hogy ezt mindenki számára lehetővé tegyem, de ez ideig nemtörténtek ilyen irányú erőfeszítések.

A kérdésre adott közvetlen válaszom: igen, a finanszírozás rendelkezésre áll; igen, atagállamok felhasználhatják azt; és, igen, a tagállamok a saját erőforrásaikból hozzátehetneka de minimis határértékhez. Tehát, ha megfordítom a helyzetet, ennek az lesz az egyetlenkövetkezménye, hogy torzítja a tagállamok közötti, valamint a kisebb és nagyobbhalászhajók közötti tisztességes versenyt. Ezt meg kell értenünk. Természetesen van egyáltalános probléma, és – a reformunkra hivatkozva – beszélhetünk arról, hogy mit tehetünkelsősorban a kisüzemi halászatok megsegítése érdekében. Beszélhetünk minden másjavaslatról is, de a de minimis határérték felemelése olyan, ami nem segíthet.

Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. május 12-én, délben kerül sor.

(Az ülést néhány percre berekesztik.)


Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az európai halászok és különösen alegsúlyosabb pénzügyi problémákkal küzdő tagállamokban, így például a Portugáliábanélő halászok nehéz gazdasági helyzetben vannak, amelyet az üzemanyagárak emelkedésemég tovább súlyosbított. A helyzet kezelése érdekében a Bizottságnak a halászokmegsegítése érdekében szükségintézkedéseket kell hoznia. Ezért a Bizottságnakengedélyeznie kell, hogy a tagállamok által a halászok részére nyújtható támogatásokösszege ideiglenesen – három éves időtartamra – 30 000 euróról 60 000 euróra nőjön.Ezen kívül az Európai Halászati Alapnak (EHA) elsősorban a halászok részére kelltámogatásokat biztosítania a halászati módszerek változatosabbá tételéhez és a motorokbiztonsági, környezetvédelmi és/vagy üzemanyag-hatékonysági okok miatti lecseréléséhez.A fenti intézkedéseknek különös figyelmet kell szentelniük a kisüzemi és a part mentihalászatnak. Végezetül rendkívül fontos, hogy legyenek olyan szabályozó mechanizmusok,amelyek növelik az első értékesítéskori árakat és lehetővé teszik a hozzáadott érték halászatiágazati értékláncon belüli tisztességes és megfelelő elosztását oly módon, hogy az figyelembevegye a termelőknek fizetendő árakat.

Jim Higgins (PPE), írásban. – A jelenlegi magas olajárak súlyos hatást gyakoroltak ahalászok működési költségeire, olyannyira, hogy néhányan a munkájuk beszüntetésérekényszerültek. Az indítvány e heti elfogadását követően örülök annak, hogy a Parlamentszükségintézkedések bevezetésére szólítja fel a Bizottságot, beleértve az egy vállalat számárajelenleg nyújtható 30 000 eurós állami támogatás 60 000 euróra történő felemelését egyhároméves átmeneti időtartamra.

18. Rádióspektrum-politika (vita)

Elnök. – A következő napirendi pont a Gunnar Hökmark által az Ipari, Kutatási ésEnergiaügyi Bizottság nevében benyújtott jelentés a rádióspektrum-politikáról(COM(2010)0471 – C7-0270/2010 – 2010/0252(COD)) (A7-0151/2011).

Gunnar Hökmark, előadó. – Elnök úr! Ez a jelentés Európa első helyének megszerzésérőlszól, ezért nagyon helyénvaló, hogy ma este erről vitázhatunk. 1950-ben, amikor Schumanaz Unió megalapítását javasolta, akkor az a szénről és acélról szólt; ma az információstechnológiáról és a tudásról szól, amelyek kulcsfontosságúak lesznek Európa jövőjeszempontjából.

Örömmel jelenthetem ki, hogy az általunk ma előterjesztett jelentés a javaslatot támogatóárnyékelőadókkal, Trautmann asszonnyal, Rohde úrral, Chichester úrral és Lamberts úrralvaló rendkívül jó együttműködés eredménye. Ezért nagyon hálás vagyok, hogy ma egyolyan javaslatot vitatunk meg, amely lehetővé teszi Európa számára, hogy visszaszerezzea vezető szerepet a mobil távközlés, a mobil internet és a modern információtechnológiaterületén.

Számomra a jelentésben található különféle javaslatokról folytatott vita arról a döntésrőlszól, hogy Európa első vagy harmadik kíván-e lenni. E döntés nagyon egyszerű számomra.Néha, amikor a világ legnagyobb gazdaságairól beszélünk, akkor az Egyesült Államokatés Kínát említjük, elfeledkezvén arról, hogy a legnagyobb gazdaság az Európai Unió, annakellenére, hogy nem a miénk a legnagyobb piac. Ma rajtunk áll, hogy megvitassuk,megtesszük-e azokat a lépéseket, amelyek elhozhatják a változást.


Ha így kívánunk tenni, akkor – annak érdekében, hogy a hírközlés és a sávszélességfejlesztése tekintetében területről területre haladva biztosíthassuk vezető szerepünket –azt szeretném, ha Európa rendelkezne a legjobb széles sávú kapacitással és a legnagyobbsebességekkel, mivel ilyen módon mi válhatunk a modern gazdaság és a versenyképességünkszempontjából kulcsfontosságú valamennyi új szolgáltatás otthonává. Azt szeretném, haEurópa lenne a Google-ok, a Yahoo-k és az Apple-ök, és valamennyi további olyan vállalatkövetkező generációjának otthona, amelyek egyszerre jelentik a versenyképesség és azinnováció megtestesülését. Azzá lehetünk, de az is lehetséges, hogy más gazdaságok,például Amerika, Kína vagy India veszik át a vezető szerepet, ezért döntenünk kell.

A jelentésben azt javasoltam, hogy a 800 MHz-es sáv vonatkozásában ragaszkodjunk a2013-as dátumhoz. Emellett azt javasoltam, hogy legyünk törekvőbbek, és mondjuk ki,hogy az Európai Uniónak fel kell szabadítania 1200 MHz-et az 1,5 GHz-es és a 2,3 GHz-essávból, és hogy meg kell kezdenünk a vitát a 700 MHz-es sávról – mivel ha most nemkezdjük meg, akkor a jövőben már nem lesz lehetőségünk dönteni –, és hogy az 5 GHz-essávot valamennyi rövid hatótávolságú mobil internetes kommunikáció esetében a közös,engedélyhez nem kötött felhasználásra tartsuk fenn.

Íme, itt van a javaslatunk. A lehető legnagyobb támogatást szeretném kérni a Parlamenttől,mivel ekkor tudjuk megvitatni a tagállamokkal, és így tudjuk feltenni nekik azt a kérdést,hogy vajon szeretnének-e mindannyian elsők lenni, avagy megelégszenek a harmadikhellyel. Úgy vélem, egyszerű döntésről van szó, és nagyon várom a vitát és a szerdaiszavazást.

Neelie Kroes, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Egyértelmű ébresztést hallhattunk, és úgyvélem, valóban ez az a hang, amelyre Európának szüksége van. Szeretnék köszönetetmondani, különösen az előadónak, Hökmark úrnak, az első rádióspektrum-politikaiprogrammal kapcsolatban elvégzett kemény munkájáért.

Az információról és a technológiáról van szó, valamint arról, hogy eldöntsük, milyenhelyzetet foglaljon el Európa: a Távol-Keletét, a Vadnyugatét, valahol a kettejük között –e játéknak számos fontos szereplője van, de Európa valóban megszerezheti az első helyet.

A program alapvető fontosságú a digitális Európa és az európai gazdaság, valaminttársadalmunk egésze számára. A jelentés alapján egyértelmű, hogy a Parlament osztja aBizottság nézeteit az összehangolt és hatékony spektrumpolitikának a széles sávúcélkitűzések teljesítése szempontjából való fontosságát illetően.

Valóban alapvető fontosságú Európa gazdasági és versenyhelyzetének fenntartása ésjavítása, valamint társadalmi és kulturális hatásának annak révén történő maximalizálása,hogy a polgárok érdekében lehetővé tesszük az innovatív szolgáltatások működését.Szeretném továbbá hozzátenni a „kulturális hatás” kifejezést is, mivel ez is elég fontos. Haaz internetről beszélünk, akkor el kell mondanunk, hogy az internet az egyik olyan főeszköz, amely további lehetőségeket kínálhat az Európai Közösség tagjainak ahhoz, hogybelülről ismerjék meg és belülről láthassák a kulturális hatást.

Nagyon találó volt annak megemlítése, hogy ez most a döntés pillanata. A továbbiakbanmár nem a szép szavakról van szó, eljött az igazság pillanata, és felelősséget kell vállalnunk.Nem szerezhetjük meg az első helyet – amely a vezető hely – ha nem hozzuk meg azokata döntéseket, amelyeket meg kell hoznunk.

Ami a kulturális szempontokat illet: azért szeretném először a kulturális elemethangsúlyozni, mivel tudom, hogy a Parlament képviselői nagyon aggódtak e miatt.


Ami azt illeti, jelentős szinergiákat látok a spektrumnak a tartalom és kultúra terjesztésérevaló használatában, különösen, ami az audiovizuális médiát és a vezeték nélküli szélessávot illeti. A digitális televíziózás és a vezeték nélküli széles sáv sikerrel fejlődhet egymássalpárhuzamosan, és nem szabad elfelejtenünk, hogy a széles sávú internethez való hozzáférésszintén nagy kulturális és szociális értékkel bír. Ráadásul a vezeték nélküli széles sáv alapvetőfontosságú azokon a területeken, amelyek jelenleg nélkülözni kénytelenek az ilyenhozzáférést.

A javaslat nem csak védelmet, hanem a jövőbeni fejlődés lehetőségét is biztosítja azonértékes kulturális és gazdasági szolgáltatások számára, amelyek – egyébként – interaktívmédiatartalmat hoznak létre és vonzó kulturális kínálattal látják el a jövőbeni adattovábbításirendszereket. Természetesen a fennmaradó akadályokat – például az éterben vagy akábeltelevíziós hálózaton fellépő interferenciát – fel kell számolni, ehhez nem férhet kétség.

Valamennyien tudatában vagyunk annak, hogy a műsorszórás nem ismer határokat. Azeurópai uniós politikáknak megfelelő támogatásra lesz szüksége a nemzetközi tárgyalásoksorán, a tagállamoknak pedig szintén támogatásra lehet szüksége a szomszédos nem uniósországokkal folytatott tárgyalásokhoz. A vita teljes anyagának előkészítése révéntermészetesen már kapcsolatba kerültem egyes tagállamok bizonyos minisztereivel, akiknagyobb mértékben is konfrontálódtak a szomszédos országok megközelítéseivel.

Rátérve a jelentés tartalmára: a Bizottság – néha kisebb módosításokkal – támogatni tudtaa Parlament valamennyi felvetését. A Bizottság különösen több kérdésben is üdvözli ajelentésben képviselt álláspontot, illetve egyetért vele. Ilyen például először is a spektrumnaka digitális menetrendben betöltött azzal kapcsolatos fontos szerepe, hogy valamennyipolgár számára biztosítani kell a nagy sebességű széles sávú szolgáltatásokhoz valóhozzáférést. Nem kétséges, hogy ezzel kapcsolatban az önök oldalán állunk.

A második a további spektrum felszabadítása lehetőségeinek folyamatos felülvizsgálataannak érdekében, hogy ki lehessen elégíteni a vezeték nélküli széles sáv iránti növekvőfogyasztói igényt. Teljes mértékben az önök oldalán állunk, és noha az önök tempója egykicsit talán nagyobb, biztosak lehetnek abban, hogy tudjuk, ez a következő lépés.

A harmadik 2013-nak mint a digitális hozadék 800 MHz-es sávja felszabadításihatáridejének megerősítése, ugyanakkor az eltérések 2015-ig való alkalmazásaszükségességének elismerése. Így a cél 2013, de annak lehetőségével, hogy 2015-igeltéréseket alkalmazunk kivételes műszaki körülmények fennállása esetén, valamint továbbieltéréseket engedünk meg a harmadik országok viszonylatában felmerülő koordinációsproblémák esetére, amelyről korábban már beszéltem.

A negyedik az elektronikus kommunikáción túli más fontos uniós politikák hatóköre: itta környezetvédelemről, a közlekedésről vagy a kutatásról beszélek, és annakszükségességéről, hogy jelentős mennyiségű spektrumot tegyünk hozzáférhetővé.

Az ötödik a spektrumhasználatra vonatkozó hatékony kimutatás, amely alapvető része ahatékony és előretekintő politikai program kialakításának.

A hatodik az uniós politikák nemzetközi szintű előmozdítása összehangolásának, valaminta nem uniós országokkal folytatott tagállami tárgyalások támogatásának szükségessége.

Számos más olyan fontos kérdés van, amelyek tekintetében a jelentés támogatja vagymegerősíti a bizottsági javaslatot, és ez biztató. Bizonyos módosítások tekintetében azonbanegy kicsit árnyaltabbnak kell lennie a bizottsági megközelítésnek. A szerkezetátalakítás


esetében az elvek és célkitűzések előterjesztésének nem szabad csökkentenie a hatékonyspektrumhasználat elvének láthatóságát, amely elvnek valamennyi ágazat esetében a lehetőlegnagyobb mértékben kell érvényesülnie. Egy másik árnyaltabb megközelítést igénylőkérdés: noha megértem az elegendő spektrumnak az audiovizuális szolgáltatások számáravaló biztosítása szükségességének belefoglalását, nem szabad, hogy ez együtt járjon aszolgáltatás meghatározott módjainak kiválogatásával.

A Bizottság álláspontja és az előadó jelentése között újabb árnyalatbeli eltérést jelent averseny kérdése. A spektrumnak a belépők számára való fenntartása megfelelő eszközlehet bizonyos esetekben, de figyelemmel kell lenni a szükségtelen eljárások elkerülésére;ezzel közelebb kerülnénk egymáshoz. Egy másik, szintén az árnyalatbeli különbségekbenmegnyilvánuló eltérés: noha az áttérési költségeknek a tagállamok általi ellentételezésefontos kérdés – ez nem lehet kétséges –, ennek az állami támogatásra vonatkozószabályokkal összhangban kell megtörténnie. Úgy vélem, nincs különbség álláspontjainkközött; olyasmi ez, amelyre ki kell térni.

A Bizottságnak csupán két javaslat elfogadásával kapcsolatban vannak kisebb nehézségei.Az első dolog, hogy a technikailag már harmonizált spektrum esetében a harmonizáltspektrum használatának 2012-ig való engedélyezésére vonatkozó kötelezettséget nemválthatja fel az ilyen spektrum rendelkezésre bocsátására vonatkozó enyhébb kötelezettség.A meglévő álláspontok ezt már megkövetelik, nekünk pedig a spektrum hatékonyengedélyezése felé kell elmozdulnunk: előre, nem pedig hátra kell lépnünk.

A második dolog, amely eltéréseket mutat, és amelynek elfogadásával kapcsolatbannehézségeink vannak, a műholdas széles sávú hozzáférés spektrumával kapcsolatos. ABizottság azt szeretné, ha ennek rendelkezésre állását ténylegesen biztosítani tudná. Mindkétemlített kérdéssel – a mindkét féle spektrum rendelkezésre állásának engedélyezésével ésbiztosításával – kapcsolatban megoldást kell találnunk, és én biztos vagyok abban, hogymeg is tudjuk találni.

Zárásképpen néhány megjegyzés. A Parlament és a Bizottság is elismeri, hogy figyelemmela program végrehajtását illetően még előttünk álló munka jelentőségére, kívánatos a javaslatmielőbbi elfogadása. Egyértelmű nyilatkozatra van szükség – minél hamarabb, annál jobb.A Bizottság mindent megtesz a folyamat támogatása érdekében, és teljes mértékben bízomabban, hogy a Parlament részt vesz majd a Tanáccsal folytatott korai vitában azért, hogygyors és sikeres megállapodásra juthassunk.

Az idő fogy. Az idő ellenünk van e kérdésben, és amennyiben megoldást szeretnénk, ésamennyiben támogatjuk a Hökmark úr által említett első helyet, akkor a lehetőleggyorsabban kell haladnunk abba az irányba.

ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOUalelnök

Petra Kammerevert, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnökasszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A gyors internetkapcsolatok minden területrekiterjedő fejlesztésére irányuló politikai kezdeményezések – elvben – üdvözlendők. Arádiófrekvencia azonban véges erőforrás, és – mindenekfelett – a közjavak egyike.Ennélfogva a Kulturális és Oktatási Bizottság különösen fontosnak tartja annak egyértelművétételét, hogy a spektrum alapvető fontosságú – és az is marad – a társadalmi, kulturális,szociális és gazdasági feladatok széles körének elvégzése szempontjából. Emiatt különösen


fontos volt számunkra, hogy a távközlési csomagnak a médiapluralizmus és a kulturálissokszínűség megőrzésére szolgáló követelményeit ne hajítsák ki a hátsó ajtón.

Mind az állami, mind pedig a magán műsorszórás alapvetően garantálja Európában amédiapluralizmust és a vélemények sokféleségét. Biztosítanunk kell, hogy a jövőben isakadálytalanul elláthassák ezeket a létfontosságú feladatokat. A Kulturális és OktatásiBizottság ennélfogva azt javasolta, hogy a 790-es sávot ne nyissák meg első körben, de azIpari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság sajnos nem követte javaslatunkat. Noha több helyenis szerepel, a műsorszórás érdekeit figyelembe kell venni, a Kulturális és Oktatási Bizottságjobban szerette volna, ha ezzel kapcsolatban sokkal egyértelműbb a megfogalmazás.

Különösen fontos volt a számunkra, hogy a frekvenciasávok kiosztása előtt egyértelműelőírásokat állapítsanak meg annak megelőzése érdekében, hogy például a színházakat ésmindenkit, aki vezeték nélküli mikrofont használ, megterheljék a frekvenciaváltozás vagyaz új technológia költségeinek megfizetésével.

Mindnyájunkkal szemben elvárás, hogy minden érintett fél számára igyekezzünk az érdekekméltányos egyensúlyát biztosítani. Remélem, hogy ez a jövőben is sikerülni fog.

Pilar del Castillo Vera, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos asszony!Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, képviselőtársunknak, Hökmarkúrnak, mivel munkája kitűnő és – amellett, hogy kitűnő – remekül felvázolja a jövőt, amipedig véleményem szerint különösen értékessé teszi a jelentést. Engedjék meg ugyanakkor,hogy – az előadóhoz hasonlóan – én is köszönetet mondjak valamennyi árnyékelőadónak.A munka eredménye az az egyhangú támogatás volt, amelyben a jelentés az Ipari, Kutatásiés Energiaügyi Bizottságban részesült.

Az előttünk lévő jelentést természetesen egy célkitűzés vezérli, amely nem más, mint az,hogy miként tehetjük az európai gazdaságot versenyképesebbé a globális világban. Ajelentésnek ez a fő célkitűzése, és ennélfogva, azt hiszem, ez rendkívüli módon jól van így.

Nem merülök el a részletekben, de szeretném felhívni a figyelmet két vagy három olyanszempontra, amelyek véleményem szerint kulcsfontosságúak. Mindenekelőtt olyanhelyzetben vagyunk – és a jelentés rá is mutat erre –, hogy a mobil kommunikáció számárakijelölt 800 MHz-es sávban biztosított vezeték nélküli széles sávú szolgáltatás Európa-szertevalósággá válik. A jelentés azonban még ennél is tovább megy: még többet vetít előre ajövőből.

A 700 MHz-es frekvenciasávról beszélünk, amelynek szintén rendkívüli kapacitása van amobil távközlést és a mobil távközlés fejlődését illetően. Úgy vélem, ez az, amiért ajelentésben szereplő javaslatokat nagyon kedvezően kell fogadnunk és értékelnünk. Eznem egy jelentéktelen kérdés: a gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó spektrum jelenlegaz európai bruttó nemzeti össztermék (GDP) 3%-át teszi ki, és ez még csak a kezdet.

Szeretném megemlíteni a videó jelentőségének exponenciális növekedését a különbözőemberek, valamint a különböző intézmények és vállalatok közötti kommunikációelemeként. A videó jelenleg a világforgalom 40%-át teszi ki, és ez még csak a kezdet: 2014-remár a végfelhasználói forgalom 91%-át adja majd.

Ilyen módon a jelentés nagyon realisztikus módon pozícionálja magát a rendkívüli jövőelképzelését illetően, ezért úgy vélem, hogy holnapután teljes mértékben támogatnunkkell azt.


Catherine Trautmann, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, biztosasszony, hölgyeim és uraim! Első olvasatban nyilvánítunk majd véleményt arádióspektrum-politikai program tervezetéről, és szeretnék köszönetet mondani aBizottságnak, amiért támogatták és átalakították ezt a javaslatot, amelyet a távközlésicsomagról folytatott vitáink során terjesztettek be először.

Szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Hökmark úrnak, valamint árnyékelőadóképviselőtársaimnak a jelentéssel kapcsolatos jó együttműködésükért, amely néhány olyanjelentős politikai kérdést tár fel, amelyek a jelentés nagyon nagy mértékben műszaki jellegűaspektusai mögött rejlenek. Számos vitánk volt, amelyek ténylegesen feltárták előttem,hogy a Parlament és a Bizottság véleménye és törekvése – természetes módon – ugyanaz.

A következtetés az, hogy a spektrum olyan véges erőforrás, amely nem ismeri azországhatárokat. Úgy tűnik, ezzel kapcsolatban mindenki egyetért. Itt azonban a spektrumkezelésnek javítása céljából megtalálni kívánt megoldásokról, valamint az általános célokrólvan szó, amelyek tekintetében bizonyos eltérések figyelhetők meg, különösen a tagállamokvonatkozásában, amelyek – nem tagadom – történelmileg rendelkeztek bizonyos függetlenfelelősséggel.

Noha az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban előterjesztett és elfogadottkompromisszumok közül nem mind olyan kiegyensúlyozott, amilyennek én személyesenszeretem volna, nagyon őszintén támogatom egy olyan spektrumkezelési megközelítéskialakítása felé való elmozdulást, amely integráltabb, reálisabb és jobban reagál polgárainktársadalmi, kulturális és gazdasági igényeire. Ez, biztos asszony, közös szál a Parlamentáltal elfogadott valamennyi állásfoglalásban, legyen szó a képviselőtársam, Toia asszonyáltal elkészített saját kezdeményezésű jelentésről, akár pedig azokról a javaslatokról,amelyeket a távközlési csomagért felelős előadók egyikeként én magam is védelmeztem.

A rádióspektrum-politikai program tekintetében képviselőcsoportom és én is különöshangsúlyt helyeztünk módosításaink egyes pontjaira. Megtalálható közöttük azátláthatóságnak a spektrum jelenlegi kiosztása és kezelése megismerésének érdekébentörténő bevezetése – azaz a kimutatás készítésének elve –, valamint az elektronikuskommunikációs ágazat növekvő frekvenciahasználati igényére megoldást jelentő innovatívés eredeti megoldások megkeresése. Ezeknek minőségi – és nem csupán mennyiségi –megoldásoknak kell lenniük. A spektrumhatékonyságot hangsúlyozva a spektrumbanelérhető szolgáltatások sokféleségének korlátozása nélkül rendezzük majd a helyzetet.

Ennek során a spektrumot a digitális szakadék áthidalásának, valamint az olyan újszolgáltatások kidolgozásának eszközeként használjuk fel, amelyek nem csak a nagytelekommunikációs társaságok, de azon kkv-k és induló vállalkozások számára is elérhetőek,amelyeknek szükségük van rájuk. Úgy vélem, hogy ez a gazdasági dimenzió alapvetőfontosságú.

Végezetül a következő szakaszról szeretnék néhány szót szólni. Ahogyan ön is említette,kezdettől fogva egyértelmű, hogy az első olvasatbeli megállapodás ugyan lehetetlen, delényeges, hogy az év végére megállapodásra jussunk. Alapvető fontosságú ezközszolgáltatásaink, a fogyasztók elvárásainak való megfelelés és az internetnek a meglévőinfrastruktúrára való tekintet nélkül való fejlesztése szempontjából. Alapvető fontosságúaz Európai Unió ezen erőforrásnak köszönhető, tervezett gazdasági fellendülésénekszempontjából is.


Jens Rohde, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony! Jobb és kevésbé költségesadatátvitel nagy sebességű széles sávú hálózaton mindenki számára 2020-ban: azt kellmondanom, hogy nagyratörő politikai célkitűzésről van szó, és teljes mértékbentámogatom. De valljuk be: nem lesz könnyű. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a Parlamentelső olvasatbeli álláspontjával meg tudjuk tenni az első nagy lépést e cél felé.

És legyünk egyértelműek: a mindenki számára elérhető széles sáv nem csak annakbiztosításáról szól, hogy mindenkinek legyen Facebook-profilja. Európának mint vezetőtudásalapú gazdaságnak a világban való helyéről szól. Ha sikerül 500 millió embertcsatlakoztatnunk, akkor polgáraink és üzleti vállalkozásaink a digitális világ valamennyielőnyével és lehetőségével élni tudnak majd. Különösen két dolognak kell megváltoznia,ha Európa el akar jutni e célhoz.

Először is európai szintű, jól működő és a versenyt támogató távközlési piacra vanszükségünk. Ez az, amiért bevezettük a verseny ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Nemengedhető meg a tagállamoknak, hogy a frissen felszabadított spektrumot egymeghatározott piaci szereplőnek osszák ki, ha ez megszüntetné vagy korlátozná a piaciversenyt.

Másodszor, a spektrum hatékonyabb kiosztására van szükségünk: olyan kiosztásra, amelyaktívabban tükrözi napjaink különböző spektrumigényeit és spektrumszükségleteit. Ezaz, amiért nem csak úgy alakítjuk ki ezt a programot, hogy felszabadítsuk a 800 MHz-essávot, hanem hogy további, legalább összesen 1200 MHz-nyi sávot szabadítsunk fel2015-ig.

Hadd fejezzem be azzal, hogy köszönetet mondok a Bizottságnak, a biztosnak, az előadónakés árnyékelőadó-társaimnak rendkívül jó együttműködésükért; e nélkül nem lett volnalehetséges az ilyen szintű törekvés.

Giles Chichester, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Mindenekelőttszeretnék gratulálni az előadónak, Hökmark úrnak, amiért sikerrel keresztülkormányoztaa jelentést a szakbizottságon, és nagyon széles körben sikerült egyetértést elérnie.Csatlakozom a többi előadóhoz, amikor köszönetet mondok munkájáért.

Rendkívüli módon támogatom az olyan irányú jogalkotás iránti vágyát, hogy Európamegfeleljen az ágazat technológiai kihívásainak, és megtartsa vezető helyét a világban. Acsúcstechnológiáról van szó, amely nagyon fontos. A legfontosabb a különböző érintettérdekek – a vezető műsorterjesztők, a mobilszolgáltatók, a széles sávú elérést nyújtószolgáltatók és a hivatalos felhasználók, így a hadsereg és a polgári segélyszolgálatok érdekei– megfelelő egyensúlyának megteremtése.

Csupán arra szeretnék óvatosan figyelmeztetni, hogy e területen és e folyamatbantiszteletben kell tartanunk a szubszidiaritást és a nemzeti hatásköröket. E szakpolitikaitéren a jogalkotás különösen nehéz, mivel az érintett technológiai megoldások nagyongyorsan és nagyon sokat változnak és fejlődnek, ami azt jelenti, hogy mindig csakfelzárkózni igyekszünk ahelyett, hogy a történések előtt haladnánk a jogalkotással.Mindazonáltal úgy vélem, hogy cselekednünk kell annak érdekében, hogy megtisztítsukaz utat az új technológia előtt, a spektrumnak az új technológia által való kiaknázása éshasznosítása előtt, és remélem, hogy e javaslat és a jelentés pontosan ezt teszi majd.

Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! Azzalszeretném folytatni, hogy több elhangzott dologra is válaszolok, és azzal kezdem, amit


Trautmann asszony mondott. Arról tájékoztattak – és ez igaz is –, hogy rádióspektrumvéges erőforrás.

Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a rádióspektrum közös vagyon. Olyan vagyon,amelyet senki sem birtokol kizárólagosan. Ami bennünket illet, akárkiről legyen is szó,senki, egyetlen szereplő sem formálhat egyfajta kizárólagos jogot, egyfajta ráruházott jogota spektrumra, és úgy vélem, ez olyasmi, amit a jelentés megállapít.

Mivel közös és megosztott vagyonról van szó, először is részleteiben kell megértenünk,hogyan hasznosítják ma a spektrumot – ezért vetődik fel az a gondolat, hogy széles körűenés átfogóan vizsgáljuk meg, hogyan használja az összes érdekelt, köztük azok, akiketChichester úr az imént kiemelt, azaz a polgári védelmi szolgálatok, illetve a katonaiszolgálatok. Valóban fontos annak megértése, hogy ezt a korlátozott erőforrást hogyanhasználják ma, mivel nem érezzük úgy, hogy optimálisan hasznosítanák – éppenellenkezőleg. Másodszor, átlátható folyamatra van szükségünk e korlátozottan rendelkezésreálló erőforrás kiosztásához, ugyanakkor a folyamatnak elég dinamikusnak kell lennieahhoz, hogy megelőzzük minden, a ráruházott jogokkal kapcsolatos gondolat ismételtfelmerülését.

Szeretném, ha figyelmet fordítanánk a spektrum kiosztásának és árverezésének elveire,mivel a spektrumot nem szükségszerűen hasznosítják minden esetben kereskedelmi célokraés ily módon profitszerzésre. Gondolok a kulturális dimenzióra is, amelyet szinténmegemlítettek, de a rádióspektrum közszolgálati célú felhasználására is – tényleges vitátkellene folytatnunk a polgári védelmi szolgálatokról –, valamint a katonai célúra is.

Amennyiben tisztán piacalapú megközelítést alkalmazunk, akkor egyértelműen az a veszélyfenyeget, hogy prioritást – de mindenesetre túlzott jogokat – adunk azoknak a piaciszereplőknek, akikről tudjuk, hogy méretüknél fogva torzítani tudják a piacot; máskéntszólva tudjuk, hogy a kis szolgáltatók nem mindig tudnak versenyre kelni velük.

Végül szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a rádióspektrum exponenciálishasználatának közegészségügyi hatásai is vannak. Tudom, hogy nem ez a jelentés tárgya,de úgy vélem, hogy nagyon szorosan nyomon kell követnünk ezt a kérdést, mivel apolgárainkat érinti.

Sabine Verheyen (PPE). – (DE) Elnök asszony, Kroes asszony! A frekvencia értékes éskorlátozottan rendelkezésre álló erőforrás, amelyet odafigyeléssel és előrelátással kellkezelni, figyelemmel a társadalom egészére. Ennélfogva a rádióspektrum-politikai programkülönös fontossággal bír. A spektrumot hatékonyan kell hasznosítani, figyelembe véve agazdasági, szociális és kulturális szempontokat. Ennek érdekében valamennyi frekvenciasávesetében teljes mértékben ki kell használnunk a rendelkezésünkre álló technikai eszközöketazért, hogy a lehető legnagyobb hatékonyságot érhessük el.

Az elmúlt évben elfogadott távközlési csomagnak kell alkotnia rádióspektrum-politikaiprogramunk alapját, mivel a csomag megállapítja azt is, hogy az EU és az uniós tagállamokfrekvenciagazdálkodásának egyenlő mértékben kell figyelembe vennie a kulturális,társadalmi és gazdasági érdekeket. Ezeket különösen a frekvenciahasználat uniósharmonizációjával kapcsolatban kell figyelembe venni.

Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni arra, hogy az első digitális hozadék tagállamokbanvaló végrehajtása eddig nagyon eltérő mértékben haladt. Az UHF sáv további – különösena 800 MHz-alatti – megnyitását ezért csak azt követően szabadna megfontolás tárgyává


tenni, ha figyelembe vettük az ebbe a sávba tartozó „fehér terekkel” kapcsolatostapasztalatainkat.

Sok olyan technikai és pénzügyi kérdés van, amelyek végleges rendezése még hátra van.Különösen a következő kérdések tekintetében nem sikerült még megfelelő megoldásttalálni: az interferencia által jelentett problémát, valamint a kulturális létesítmények és ahelyi hatóságok költségeinek utólagos műszaki kiegészítéssel kapcsolatos ellentételezését– például a rádiós mikrofonok tekintetében – még nem sikerült kielégítő módon rendezni.

A frekvenciasávok kiosztásakor a különféle eltérő érdekeket felelős módon kellösszeegyeztetni egymással. Egyfelől a mobil széles sávú hálózatok minden területre kiterjedőbiztosítása az európai polgárok érdekében álló alapvető követelmény, de másfelől aközszolgálati és magán műsorszórás területén való fejlesztést a kulturális sokféleség és atájékoztatás fontos eszközeként kell figyelembe venni. Meg kell határoznunk a technikaifejlődés helyes pályáját, valamint Európának a digitális információs technológia és kulturálissokféleség terén elfoglalt helyét.

Teresa Riera Madurell (S&D). – (ES) Elnök asszony, biztos asszony! Természetesengratulálhatunk magunknak a mai vita megtartásával kapcsolatban.

Túl gyakran hallhattuk azt, hogy a frekvenciatervezés és -gazdálkodás a tagállamokkizárólagos hatáskörébe tartozó technikai kérdés. Ma – annak az eltökéltségnekköszönhetően, amelyet a Parlament a távközlési csomagnak a képviselőtársunk, Trautmannasszony által csodálatosan vezetett vitája során tanúsított – a spektrumról folytatott vitáraott kerül sor, ahová tartoznia kell: az Európai Unió politikai szférájában.

Az a tény teszi szükségessé jogalkotóként való beavatkozásunkat, hogy véges ésországhatárokon átnyúló nyilvános erőforrásról van szó, de ezt a folyamatot nem szabadazoknak a különféle felhasználásoknak az összeütközéseként feltüntetni, amelyekrefrekvenciasávokat oszthatunk ki.

A szakadatlan technológiai előrehaladás azt jelenti, hogy egyre több adatot vagyunk képesektovábbítani kisebb spektrumhasználat és kevesebb interferencia révén. Célunk az olyandinamikus tervezés alapjának megteremtése, amely a technológiai előrehaladást annaklehetővé tételére használja fel, hogy a felhasználók különféle csoportjai kompatibilisebbeklehessenek, ily módon nyerve ki nagyobb gazdasági és társadalmi eredményt ebből azértékes erőforrásból.

Nem szeretnénk, ha a folyamatnak nyertesei vagy vesztesei lennének, sokkal inkább aspektrumhasználat és -kiosztás folyamatos javításának folyamata mellett elkötelezettszereplőket szeretnénk látni, illetve azt szeretnénk, ha e folyamat mindenekelőtt a polgárokszociális és gazdasági fejlődésének előmozdítására irányulna.

Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Elnök asszony, Kroes asszony, Hökmark úr, hölgyeimés uraim! Szeretném azzal kezdeni, hogy gratulálok barátomnak, Hökmark úrnak a kitűnőjelentéséhez, és egy olyan szellemű nyitottsághoz, amelyről a viták során tanúbizonyságottett.

A jelentéstervezet általánosságban támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely a800 MHz-es sávnak a digitális televíziózásra való átállással és az analóg televíziósműsorszórás teljes megszüntetésével 2013. január 1-jéig történő felszabadításánakszükségességéről szól.


A földi televíziós műsorszórás digitalizálásának eredményeként nagyszámú frekvenciaválik hozzáférhetővé – ezt nevezzük digitális hozadéknak. Azok a tulajdonságok,amelyeknek e frekvenciák a lefedettség és az épületeken való áthatolás tekintetébenbirtokában vannak, egyetemlegesen elismertek: ezért is nevezik őket arany frekvenciáknak.

Ezzel van összefüggésben, hogy az Európai Bizottság egy olyan első programra teszjavaslatot, amely megközelítést dolgozna ki 2011–2015 vonatkozásában azokkal astratégiai rádióspektrum-politikai kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel az Európai Uniónakszembe kell néznie.

Mindazonáltal, Kroes asszony és Hökmark úr, szeretnék két olyan szempontot kiemelni,amelyeket fontosnak tartok. Először is úgy vélem, létre kellene hoznunk a 8. cikkbenemlített kimutatást; célszerű pontos, szakszerűen összeállított kimutatásra hagyatkoznunk,hogy még a harmonizált frekvenciasávok kifejezett megemlítése előtt azonosíthassuk azúj sávokat. Ha a vezeték nélküli széles sávú hírközlés által felhasználható további frekvenciákkeresésének célját el kívánjuk érni, illetve ösztönözni szeretnénk e cél elérését, helyénvalóvolna, ha e kimutatás alapján haladhatnánk úgy, hogy az eredmény előrebocsátása ésminden előzetes technikai szakértelem nélkül kiválasztunk egy vagy több meghatározottfrekvenciasávot.

Az utolsó pont, amelyet szeretnék megvitatni, a jelenleg katonai célokra alkalmazottfrekvenciasávok használatával kapcsolatos. A Bizottságnak természetesen nincs hatáskörearra, hogy megvizsgálja a katonai felhasználású spektrum megosztásának lehetőségeit.Ennélfogva a 7. cikk (3) bekezdésének módosítása ellen vagyok, amely az egyes uniósszakpolitikák rádiófrekvencia-igényeivel foglalkozik, és amely a polgári frekvenciák katonaicélra való felhasználását javasolja.

Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök asszony! A mai vita tárgyát képező határozataz első európai rádióspektrum-politikai program elindulását jelzi. A program célja arádióspektrum felhasználásának stratégiai tervezése és harmonizációja a belső piacműködésének biztosítása érdekében. Gyakorlati szinten a program megkönnyíti afrekvenciasávokhoz való hozzáférést, az általános engedélyezés alapján maximalizálja aspektrum használatának rugalmasságát és növeli a használat hatékonyságát, elkerüli averseny torzulását, valamint elkerüli a káros interferenciát és zavart, továbbá harmonizáljaa technikai feltételeket és óvja az egészséget.

A határozattal összhangban a Bizottság – a tagállamokkal együtt – kimutatást készíti aspektrum jelenlegi felhasználásának módjairól és az esetleges jövőbeni spektrumigényekről,különösen a 300 MHz és 3 GHz közötti frekvenciatartományt illetően.

Az előterjesztett módosításokat arra használtuk, hogy a digitális szakadék áthidalásátkérjük annak érdekében, hogy 2020-ra valamennyi uniós polgár hozzáférhessen a legalább30 Mbps sebességű széles sávú kommunikációs infrastruktúrához, valamint hogylehetőségeket teremtsünk a megnövelt széles sávú kapacitások révén mind az üzleti ágazat,mind pedig a közszolgálati szolgáltatások számára. Kértük a fogyasztói termékek éstechnológiák hozzáférhetőségének szavatolását annak biztosítása érdekében, hogy afogyasztókat a digitális technológiára való átállásra és a digitális hozadék hatékonyfelhasználására ösztönözzük. Üdvözlöm az annak biztosításának tulajdonított fontosságot,hogy a szükséges rádióspektrum rendelkezésre álljon a Föld légkörének és felszínénekmegfigyeléséhez. Ez lehetővé teszi az űrbeli alkalmazások kifejlesztését és alkalmazását,valamint a szállítási rendszerek fejlesztését, különös tekintettel a Galileo és a GMS


rendszerre, valamint az intelligens közlekedésbiztonsági és közlekedésszervezésirendszerekre.

Patrizia Toia (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy van egypont, amelyben valamennyien egyetértünk, és amelyet valamennyien megállapítottunk,azaz hogy a frekvenciaharmonizációval és a koordinált frekvenciahasználattal foglalkozóprogram kettős célt szolgál.

Úgy vélem, hogy ez az a kulcsfontosságú pont, amely mindig eszünkbe kell jusson; máskéntmegfogalmazva a program révén jelentős potenciált teremthetünk az e területnek atávközlési ágazat, az audiovizuális ágazat és az új szolgáltatások által történő gazdaságikiaknázására, ugyanakkor lendületet adhatunk a gazdasági fejlődésnek és a távközlésiágazathoz kapcsolódó más ágazatoknak. Lehetőséget teremthetünk azon kulturális éstársadalmi fejlődés számára, amelyet ez a kettős cél is megenged és szükségessé tesz.

Biztos asszony, véleményem szerint ezt a programot egyben lehetőségnek is kell tekinteni,mivel döntéseink révén bizonyos alapvető elveket tarthatunk tiszteletben és erősíthetünkmeg.

Az első a médiapluralizmus elve. A rádiófrekvenciák kezelésére szolgáló rendszer európaiszintű felülvizsgálata nagyon fontos, és én úgy vélem, hogy határozottan meg kell előznünka frekvenciajogok felhalmozását és a monopóliumok és oligopóliumok létrehozását,amelyek sajnálatraméltó módon léteznek egyes európai országokban, egyre erősebbéválnak, és a műsorszórási ágazatban is megvetik a lábukat.

A második a piac liberalizációja és új szereplők előtti megnyitása közötti egyensúly és améltányosság elve, hogy a számottevő beruházásokat végrehajtó szereplők által tettkötelezettségvállalások előmozdíthatók, támogathatók és fenntarthatók lehessenek apiacon.

Az utolsó az átláthatóság és annak szavatolása, hogy a kiosztott frekvenciákkal jólgazdálkodnak, illetve jól kezelik őket. Nem csak azért beszélünk az árverésekről, hogy apiac egy olyan vetületére összpontosítsunk, amelyet a spektrum valamennyi lehetségesszociális felhasználásával össze kell egyeztetni, hanem hogy kimondjuk, nem szabadmérlegelni, és nem szabad tisztességtelen előnyhöz juttatni a rádiófrekvenciákkalkapcsolatban. Ezt a pontot is szorosan figyelemmel kell kísérni.

Végezetül, sajnos nincs arra időm, hogy a szociális szempontokról is részletesebben szóljak,de képviselőcsoportom valamennyi tagja hosszasan vitázott róluk.

Lambert van Nistelrooij (PPE). – (NL) Elnök asszony, Kroes asszony! Ma ünnepeljükaz Európa Napot. Európa lelkesen keresi azokat a konkrét dolgokat, amelyek fontosakpolgáraink számára, és amelyek egyúttal prosperitást és jólétet is hoznak magukkal azeurópai közösség számára. E témakör, Hökmark úr jelentése, tökéletesen illeszkedik ehheza feladathoz. A téma konkrét és még jobban képbe helyez bennünket a társadalmi ésgazdasági dimenziókat illetően. A közhasználatú frekvenciák, amelyekből egyébként hiányvan, felszabadulnak, és erre nagyon nagy szükség van, amennyiben ki szeretnénk elégíteniaz egyre több és egyre gyorsabb vezeték nélküli internetkapcsolat iránti igényt.

Ezzel kapcsolatban magától értetődő követelmény az európai szintű jó koordináció.2013-ban felszabadul a 800 MHz-es sáv, 2015-ben az 1200 MHz-es, és erre igen nagyszükség van, ha Európa globális szinten az éllovasok között szeretne maradni. Eszolgáltatások jelentős pénzügyi értékkel – évente 200 millió eurós forgalommal –


rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés 3–4%-a függ attól, hogy elegendőspektrum áll-e rendelkezésre. És ez a százalékarány csak egyre növekedni fog.

Nézzük meg például a GSM-szabványt, amelyet az 1990-es években közösen alakítottunkki; a szabvány elfogadása szintén a megfelelő időben a megfelelő irányba megtett lépésvolt. Azt kell mondanom, hogy a méretgazdaságosság megvalósul. Ez minden egyes évben80 milliárd eurós bevételt jelent. Hazám, Hollandia, amelynek parlamenti képviseletéttöbbi holland képviselőtársammal látom el, készen áll erre; már felszabadítottuk a helyeta negyedik generációs mobil internet számára.

Röviden összefoglalva: mind a kisegítő szolgáltatások, televíziós állomások, közszolgálatiműsorszórók, mind pedig az esetlegesen támadó interferenciákkal kapcsolatos folyamatosproblémák, például a helyi mikrofonokkal kapcsolatos problémák, a múltba vesznek majd.Ezért őszintén remélem, hogy e kitűnő és ígéretes jelentés alapján már első olvasatbanmegállapodásra tudunk majd jutni a Bizottsággal. Sok szerencsét kívánok!

Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök asszony! Először szeretnék elnézést kérni azért, amiérta képviselők elhagyják el az üléstermet. E vitával egy időben kerül sor a szavazásra az Ipari,Kutatási és Energiaügyi Bizottságban, és arra még nem sikerült rájönnünk, hogyan tudnánkkétfelé osztódni.

Hökmark úr jó kompromisszumot talált. E kérdés tekintetében mindig figyelembe kellvennünk azt a teljesítményszintet, amelyet a jövőben látni szeretnénk egyfelől az elsőgenerációs hálózatoknál, másfelől pedig a kábelszolgáltatóknál és mindenki másnál, akiérdeklődik a spektrum iránt, különösen pedig a vészhelyzeti szerveknél.

Ezt a teljesítményszintet meg kell határozni. Ezekkel az adatokkal kapcsolatban alegfontosabb szempont az adatok mennyisége. A következő legfontosabb szempont azadatok továbbításához szükséges idő, a jeltovábbításnak egyúttal az adatok együttesjelenlétét lehetővé tevő erőssége, és végül a szoftveresen megállapított prioritások. A jövőrenézve részletes jelentésre van szükségünk ezzel kapcsolatban annak érdekében, hogyjelentős mértékben növeljük az első generációs GSM-hálózat sebességét. A kábelhálózatiszolgáltatók már nagyon nagy, akár 100 megabit/s-os sebességeket is elértek, amitiszteletreméltó sebesség, és a jövőben tovább növelhető.

Jelentős problémáink vannak az árszint kérdése terén, különösen az adatroamingtekintetében. Egyes tagállamokban már most is lehet egy gigabájtot venni 1 eurónálolcsóbban. Az imént megnéztem a saját telefonomon, hogy mennyibe kerül nekem abarangolás. Otthon egy gigabájt 1 euróba kerül. Amikor itt vagyok, egy gigabájt 9900euróba kerül, és amikor egy másik tagállamba utazom, akkor akár 14 900 euróba is kerülhet.Haladéktalanul cselekednünk kell ezzel kapcsolatban. Arra szeretném kérni önt, biztosasszony, gondoskodjon arról, hogy ez a határozat ne csak a teljesítménytartományt és ateljesítményszintet vegye figyelembe, hanem – mindenekelőtt – hozzunk létre az árszinttekintetében olyan egységes európai piacot, amely lehetővé teszi az emberek számára azadatszolgáltatások használatát abban az esetben is, ha nem a saját tagállamukbantartózkodnak. Sürgős prioritásaink vannak e kérdés rendezését illetően.

Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony! Európa csak akkor fogja tudni megőriznia világ legnagyobb gazdasági területeként betöltött vezető szerepét, ha átveszi a vezetéstaz új technológiák fejlesztésében és alkalmazásában.

A széles sávú technológia ennek kétségtelenül fontos része. Új rádióspektrum-politikaiprogramunknak nagy átviteli kapacitást és nagy átviteli sebességet kell biztosítania. E cél


eléréséhez kétségtelenül kevésbé megfelelő az átfogó, európai szintű frekvenciatervezésés -kezelés, mivel a Bizottság maga is azt hangsúlyozza, hogy ezt az egyes tagállamokbanlehet jól és hatékonyan elvégezni. A koordinátori szerep azonban természetesen kívánatosvolna.

Véleményem szerint a magas költségek ellenére az optikai hálózatok kialakítását ösztönöznikellene. Az Európai Unió jelenleg le van maradva versenytársai, az Egyesült Államok ésKína mögött. Ez valószínűleg a határozatlan politika és a túl nagy bürokráciakövetkezménye.

Ennélfogva egyetértek az előadóval, Hökmark úrral abban, hogy teljes mértékbenragaszkodnunk kell a spektrum felszabadítására vonatkozóan kitűzött határidőhöz.

Neelie Kroes, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondanimindenkinek, aki részt vett ebben a magával ragadó vitában, mert noha úgy tűnik, nagyontechnikai jellegű kérdésről van szó, a nap végére mégis általános jellegűvé válhatott, merta rádióspektrum olyan, mint a víz vagy a tiszta levegő. A rádióspektrum – ahogy CatherineTrautmann megfogalmazta – véges vagyon, a közjavak egyike és egyben az alapvető javakegyike is. Az előadó és az előadó árnyékelőadói is sikeresen tették egyértelművé ezt avonatkozást, valamint sikeresen vázolták fel számunkra, hogy mit kell tenni a kedvezőeredmény érdekében.

Természetesen demokratikusan járunk el: megvitatjuk a kérdést, a vita pedig vonzó. Nemsokkal ezelőtt vitattuk meg a digitális menetrendet; valamennyien egyetértünk a digitálismenetrendet illetően; ez a kérdés fontos téma a digitális menetrend vonatkozásában. Mivelha nem vállaljuk a felelősséget és nem állunk ki határozottan mellette, akkorelfeledkezhetünk arról, amit Toia asszony mondott korábban: tudatában kell lennünkannak, hogy 2020-ra – és ezt a digitális menetrendben tűztük ki – minden európainaklehetőséget kell biztosítani arra, hogy dolgait a spektrum adta lehetőségeken keresztülintézze.

Beszéltünk arról is, hogy 2013-ig minden európai polgár számára digitális lehetőségeketkell teremteni. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor következetesnek lennünk, illetve olyanhelyzetben kell lennünk, hogy vállalhassuk következetességünk következményeit.

Szeretném megköszönni minden olyan képviselőnek, aki egyértelműen fogalmazott,közölte a prioritásokat, ugyanakkor – a nap végén – egyetértett azzal kapcsolatban, hogypontosan mit kell tennünk a rádióspektrum kezelésével kapcsolatos szabályozás stratégiaimegközelítését illetően. Kétségtelenül továbbra is vannak leküzdendő akadályok. Figyelembevéve, hogy mi is forog kockám, biztos vagyok abban, hogy ezeket az akadályokat sikeresenlegyőzzük majd.

Teljes mértékben tiszteletben tartjuk a spektrum műsorszórásra és kulturálistevékenységekhez való felhasználását: nem szeretném, ha e téren félreértés lenne.Amennyiben mégis támadna némi bizonytalanság, akkor azt majd rendezni fogjuk. Aszéles sáv további spektrumhoz juttatását és a második digitális hozadékot illetőenvéleményem szerint mindenki tudatában van annak, hogy előbb vagy utóbb – és aparlamenti képviselők többsége szerint valószínűleg előbb – ezzel a kérdéssel isfoglalkoznunk kell. Ez egy mindenki számára előnyös helyzet, és a 800 MHz-es sávfelszabadításakor azt a lehetőséget választottuk, amely a spektrum legkisebb részét érintette,úgyhogy ezt az utunkon megtett első lépésünknek tekinthetjük.


Hogy egy pillanat erejéig a múltba tekintsünk: ki gondolhatta volna 15 évvel ezelőtt, hogymiről lesz ma szó? Ha 15 évvel ezelőtt várakozó álláspontra helyezkedünk, és politikuskénthabozunk meghozni a döntéseket, kudarcot vallottunk volna. Ha így lett volna, most nemarról vitatkoznánk, hogy az első vagy a harmadik helyet akarjuk-e, hanem hogy el akarjuk-ekerülni, hogy az utolsó helyre kerüljünk.

A spektrum nemzeti hatáskörbe tartozik: ezt jól tudom. A Bizottság egyetért ezzel, akimutatás elkészítése pedig a tagállamok feladata. Valamennyien egyetértünk abban, hogya spektrum nagyon értékes erőforrás, és fel kell ismernünk, hogy amikor az egységesdigitális piacról beszélünk, az lehetőséget ad arra, illetve felelősséget ró ránk azzalkapcsolatban, hogy a határokon átnyúló módon gondolkodjunk – és ha van olyan terület,amely tekintetében határokon átnyúlóan kell gondolkodnunk, az a spektrumpolitika.

Ami a határidőket, valamint azt illeti, hogy mi forgott, illetve mi forog kockán, egyértelmű– legalábbis számomra –, hogy 2013 nem túl korai. Tudnunk kell azt is, hogy az eltérésekalkalmazása kétféle helyzetben javasolt: a szomszédos országokkal kialakult problémákés a senki által előre nem látható körülmények esetében. Úgy vélem azonban, hogy el kellfogadnunk, az idő nem a mi oldalunkon áll, és hogy az eltérésekkel nem szabad visszaélni.

Összességében várom a Tanács tagjaival folytatandó megbeszéléseket, várom a szavazáseredményét, és bizalommal tekintek a jövőbe, azzal a reménnyel, hogy azon pillérek egyike,amelyről beszélgettünk, az év vége előtt véglegesítésre kerül.

Szeretném azzal zárni, hogy köszönetet mondok – ismételten – nem csak az előadónakés az árnyékelőadóknak, de a különböző érintett bizottságok tagjainak is konstruktív ésnagyon kedvező irányú erőfeszítéseikért.

Gunnar Hökmark, előadó. – Elnök asszony! Véleményem szerint tudnunk kell, hogy atársadalom egy olyan részéről beszélünk, amely rendkívül nagy iramban fejlődik. A változásrendkívül gyors, és ez a tempó ilyen is marad. Valóban arról beszélünk, milyennekszeretnénk a dolgokat a 2020-ban.

Éppen ezért fontos, hogy a 700 MHz-es sávról folytatott vita során leszögezzük, nemmondunk semmi többet annál, mint hogy lehetőségünk kell legyen a sáv legjobb módonvaló felhasználásáról való döntés későbbi meghozatalára. Ahogyan az már elhangzott, arádiófrekvenciák véges erőforrások és egyben közjavak is, és felelősek vagyunk azért, hogya lehető legjobban és leghatékonyabban használjuk fel őket – miként arra már Trautmannasszony is rámutatott.

Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a kulturális és kereskedelmi célú felhasználás nemütközik egymással. Azt szeretném, ha olyan fajta ambícióink lennének, amelyek lehetővéteszik számunkra a kultúra új technológián keresztüli megjelenítését, és nem tartanánkfenn a technológiát kizárólagosan a kereskedelmi célú felhasználásra – ami annak azeredménye lesz, ha nem vagyunk elég ambiciózusak. Ebben az esetben a kultúra lemarad,és nem hiszem, hogy az európai kultúra a legjobb lehetőségekhez jutna, ha a régitechnológiák rabja maradna.

Véleményem szerint nem csak arra a műsorszórás mai állapotának biztosítására vanlehetőség, hanem arra is, hogy az új időknek megfelelően új lehetőségek jöjjenek létre. Deehhez képesnek kell lennünk döntéseket hozni. Azt kell mondanom – irónia nélkül ésnagyon elégedetten –, hogy ma este senki nem kérdőjelezte meg, hogy az elsőnek kelllennünk e téren. A verseny és a tudás globális világában csak az első hellyel lehet győzni,a mi célunk pedig kizárólag az első hely lehet.



A szavazásra 2011. május 11-én, szerdán kerül sor.

19. Vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciák Pakisztán számára (vita)

Elnök. – A következő napirendi pont a Vital Moreira által a Nemzetközi KereskedelmiBizottság nevében benyújtott jelentés a Pakisztán számára vészhelyzeti autonómkereskedelmi preferenciák bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletreirányuló javaslatról [COM(2010)0552 - C7-0322/2010 - 2010/0289(COD)](A7-0069/2011).

Vital Moreira, előadó. – (PT) Elnök asszony! Ezt a jelentést tulajdonképpen nem én írtam.Én csak botcsinálta előadója lettem az utolsó percben, mivel az eredeti előadó abbahagytaa jelentés kidolgozását. Így aztán a bizottság elnökeként, az eljárási szabályzatnakmegfelelően átvettem a feladatot. Nem csak botcsinálta, hanem egyben vonakodó előadóis vagyok, mivel igazság szerint nem szavaztam meg a jelentést, továbbá messzemenőenkifogásolom a tartalmát. Ennek ellenére úgy áll a dolog, hogy lovagiasan fel kell vállalnoma rám háruló kötelezettségeket.

Mint tudjuk, ez a Pakisztánnak adandó kivételes kereskedelmi preferenciákról szóló jelentésaz Európai Tanács egyik határozatából ered, amelyben arra utasította a Bizottságot, hogyterjesszen javaslatot a Parlament és a Tanács elé. Mivel ezek a kivételes preferenciák aKereskedelmi Világszervezet (WTO) pozitív és negatív megkülönböztetést tiltó szabályábaütköznek, a kereskedelmi preferenciák megadása előtt felmentést kell kérni a WTO-tól.Mindennek dacára a Bizottság a Parlament elé terjesztette a javaslatot, és a NemzetköziKereskedelmi Bizottság, amelynek én vagyok az elnöke, úgy döntött, hogy vitára bocsátja,majd szavazást tart e jelentésről, amelynek akaratlanul lettem az előadója. E szavazáseredményét hozzuk most az ülésterembe.

Az ügy, elnök asszony, hölgyeim és uraim, meglehetősen vitatottnak bizonyult a ParlamentNemzetközi Kereskedelmi Bizottságában, azt illetően, hogy vészhelyzeti segélyként – ezvolt ugyanis az ürügy az Európai Bizottság javaslatára – alkalmazzunk-e egy adott országesetében kereskedelmi preferenciákat; aztán azt illetően, hogy mi legyen a kereskedelmipreferenciák időtartama és köre; végezetül pedig azt illetően, hogy milyen feltételrendszertírjunk elő a kedvezményezett, ez esetben Pakisztán számára.

Bár a szakbizottság többsége megszavazta a Bizottság javaslatát, azaz a Pakisztánnaknyújtandó kivételes kereskedelmi preferenciákat, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságtulajdonképpen megszavazott számos olyan módosítást is, amelyek célja a Pakisztánnakadott kereskedelmi előnyök hatásainak korlátozása volt, egyebek között védzáradékbeépítésével arra az esetre, ha a kereskedelmi vámok csökkentése vagy eltörlése túl nagybehozatali növekedést eredményezne Pakisztánból. A többi módosítás olyankövetelményekkel függ össze például, hogy Pakisztán ne vezessen be az árukivitellelkapcsolatos korlátozásokat, illetve szüntesse meg a jelenlegieket.

Összefoglalva, fontos figyelembe venni, hogy erőfeszítéseink hiábavalónak bizonyulhatnak,ha nem kapjuk meg a WTO-tól a felmentést; e pillanatban nem tudjuk, megkapjuk-e végül,és ha igen, mikor. Mindenesetre, még ha hiábavalónak is bizonyulnak az erőfeszítéseink,arra mindenképpen kiváló lehetőség ez, hogy megvitassuk, mennyire ésszerű kivételeskereskedelmi előnyöket vészhelyzeti segélyként – ebben az esetben egy adott országnak


nyújtott politikai ellenszolgáltatásként – alkalmazni, és hogy melyek az ilyetén alkalmazáskorlátai.

Fennáll a veszély, hogy veszélyes precedenst teremtünk, vagy még rosszabb esetben politikaicélra használunk kereskedelmi preferenciákat, amelyeket talán jóval objektívebb, kevésbészabad mérlegelésű, illetve helyzetfüggő követelményekhez kellene kötnünk.

Neelie Kroes, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! Ma a Pakisztánnak nyújtandóvészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciákra irányuló jogalkotási javaslatot vitatjukmeg. A Bizottság az Európai Tanács kifejezett kérésére terjesztette elő ezt a javaslatot,közvetlenül a tavaly nyáron Pakisztánt sújtó árvizek után, amelyek óriási károkat okoztakaz országnak és népének.

Szeretném megköszönni az előadónak és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak azelvégzett fáradtságos munkát, valamint azt, hogy támogatták a javaslatot. Az EurópaiBizottság javaslata 75 pakisztáni exportcikk behozatali vámjának egyoldalú, ideiglenesfelfüggesztését irányozza elő. A kereskedelmi preferenciák nagyjából a Pakisztánbólszármazó európai behozatal negyedét liberalizálnák két évre, további egy évre szólómeghosszabbítás lehetősége mellett.

Az Európai Unió tisztában van azzal, hogy az efféle kereskedelmi engedmények esetleg azEU iparára is hatást gyakorolhatnak, különösen olyan érzékeny ágazatokban, mint atextilipar, ezért igyekeztünk egyensúlyt találni Pakisztán megsegítése, valamint a sajátiparunk és más áruszállító országok érdekei között.

A választott termékek köre korlátozott. A nagyon érzékeny árucikkek liberalizálására felsőkorlátot szabtunk meg, továbbá a liberalizáció korlátozott időtartamra szól. Időközbenfelmentést kértünk a Kereskedelmi Világszervezettől a vonatkozó WTO-szabályok alól,hogy végrehajthassuk a javasolt intézkedéseket. Ahogy önök is tudják, még tárgyalunkerről a kérdésről a többi WTO-taggal, és reméljük, hamarosan megoldás születik.

Lehet, hogy már nem mindenki előtt lebeg ott a megélhetésüket elveszített emberek képe,de nem szabad elfelejtenünk, milyen óriási anyagi károkat okoztak a pusztító árvizek mindhumanitárius szükségletek, mind gazdasági károk formájában. Ezek a kereskedelmiintézkedések nem önmagukban állnak, hanem kiegészítik az EU által Pakisztánnak nyújtottjelentős összegű – 480 millió eurós – humanitárius segélyt és fejlesztési támogatást. Azambiciózus kereskedelmi intézkedések alapvető fontosságúak a pakisztáni gazdaságfellendülése szempontjából, és a példátlan természeti katasztrófákra adott középtávúválaszunk részét kell képezniük. Ennélfogva remélem, hogy a Parlament támogatja majda javaslatot.

Most pedig hadd térjek ki az előterjesztett módosítások némelyikére. Nem fogokmindegyikkel kapcsolatban részletekbe bocsátkozni, de hadd emeljem ki a legfontosabbakat.Tudom, hogy vannak olyan igények, amelyek szerint az autonóm kereskedelmi preferenciákfeltételeként kössük ki, hogy Pakisztánnak tiszteletben kell tartania néhány alapelvet.Megértem az e tekintetben felmerülő aggályokat, és önök is tisztában vannak azzal, hogyaz emberi jogi kérdések a Pakisztánnal ápolt hosszú távú kapcsolataink szerves részétképezik. Mivel azonban a felmentés ideiglenes jellegű, hogy választ adhassunk avészhelyzetre, a Bizottság nem tartja helyénvalónak e feltételrendszer alkalmazását.

Az emberi jogokról szóló párbeszédünk a pakisztáni partnerségi és együttműködésimegállapodás keretében zajlik; ez a megfelelő fórum ahhoz, hogy ilyen kérdéseketmegvitassunk Pakisztánnal, és fenntartható megoldásokat találjunk rájuk. Ami a Pakisztán


számára a vámok, illetékek és más hasonló hatású intézkedések fenntartását, bevezetését,emelését, illetve egyes termékek kivitelének vagy behozatalának bármiféle korlátozásátkötelező érvénnyel megtiltó rendelkezéseket illeti, úgy hiszem, hogy az ilyen feltételeksúlyosan aláásnák a preferenciák nyújtását, és ellentétesek lennének rendeletünk szellemével,jellegével, valamint céljával. E rendelet keretében továbbá azt sem nem tilthatjuk meg, hogyPakisztán a nemzetközi kötelezettségeivel összhangban álló végrehajtási intézkedésekethozzon.

Másrészt el tudnánk fogadni egy olyan mechanizmus bevezetését, amely lehetővé tenné apakisztáni vámkvóták vámmentes behozatali részének korlátozását, amennyiben aliberalizált termékek mennyisége bizonyos szintek fölé emelkedik. Azzal is egyetértek,hogy a preferenciákat meg kell szüntetni olyan termékek esetén, amelyek súlyosnehézségeket okoznak vagy okozhatnak egy hasonló vagy közvetlenül versengő termékuniós gyártója számára – ennek tényét egy, a Bizottság által végzett vizsgálat állapítanámeg. Azzal is egyet tudnánk érteni, hogy a rendelet alá tartozó behozatalra vezessünk bevámfelügyeleti mechanizmust, amelyhez negyedéves jelentések tartoznának. A hatóságiengedélyezés előfeltételéül szolgáló előzetes felügyeleti mechanizmus azonban indokolatlanterhet jelentene.

Végül megjegyzem, hogy egyes igények szerint a kereskedelmi preferenciákat a felmentéskezdetétől számított egy évre kellene korlátozni. Úgy gondolom, hogy ez igen problémáslenne.

A Bizottság eredetileg három évre szóló rendkívüli intézkedéseket javasolt. A Tanács akompromisszumos javaslatban – ez szerepel a WTO-nak beadott felmentési kérelemben– két évre korlátozta az időtartamot, amely további egy évvel meghosszabbítható. Azidőtartam egy évre szűkítése azonban megszüntetné az autonóm kereskedelmi preferenciákelőnyét, azaz értelmetlenné tenné őket.

Hadd emeljem ki azt is, hogy a november 10-én létrejött tanácsi kompromisszum alapjaaz, hogy hét textil- és ruházati termékre a teljes liberalizáció helyett vámkvótát vezetnénkbe. Ez a kompromisszum volt a WTO-hoz később benyújtott felmentési kérelem alapja.Ez azonban nem jelenik meg az Európai Parlament módosításaiban, és a WTO-tagokkalfolytatott egyeztetés eredményeképpen megeshet, hogy néhány további termékre isvámkvótát kell bevezetni.

Amennyiben megadják a felmentést, annak feltételei egyben az EU által Pakisztánnakadható preferenciák maximumát is megszabnák, következésképpen a rendeletben aWTO-felmentés tartalmának is szerepelnie kell, miután a WTO erről megállapodásra jutott.Hadd biztosítsam önöket afelől is, hogy a Bizottság éves hatástanulmányt készít aPakisztánnak adott autonóm kereskedelmi preferenciákról, majd azt a Parlament és aTanács elé tárja, ami újabb ok arra, hogy ne csökkentsük az eszköz alkalmazásánakidőtartamát.

Köszönöm az Európai Parlament együttműködését ebben az érzékeny kérdésben. ABizottság készen áll szorosan együttműködni a Parlamenttel a javaslat elfogadása érdekében,továbbá a célból hogy az EU határozott, felelős cselekvőkészséget mutasson a rászorulóországok megsegítése terén.


ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDISalelnök

Cristian Dan Preda, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (RO) Elnök úr! Úgy hiszem,ez a megfelelő pillanat arra, hogy megvitassuk Moreira úr jelentését. Miért? Azért, mertmég várjuk az Európai Unió által kért felmentéssel kapcsolatos döntést a KereskedelmiVilágszervezettől a jelen vitánk tárgyában.

Személyes meglátásom szerint ebben az összefüggésben fontos, hogy világos üzenetetadjunk az Európai Unió többi kereskedelmi partnerének. A Pakisztánnak nyújtott eredeti,nagylelkű vészhelyzeti humanitárius segélyt az Uniónak eltökélten ki kell egészítenie apakisztáni gazdaság fenntartható fellendülését célzó kereskedelmi intézkedésekkel. AKereskedelmi Világszervezettel folytatott diplomáciai egyeztetések egyértelműen időtigényelnek még, mivel az Unió kereskedelmi partnereinek aggályait is tekintetbe kell venni.Jelenleg bizonytalan az egyeztetések kimenetele. Ahogy azonban az utóbbi idők eseményeiemlékeztettek rá, egyértelműen stabil, jólétben élő Pakisztánra van szükségünk, amelynem indul meg a szélsőségek lejtőjén, és partnerünk lehet a terrorizmus ellenierőfeszítésekben.

A Külügyi Bizottság véleményének előadójaként szeretném megköszönni a NemzetköziKereskedelmi Bizottságban dolgozó képviselőtársaimnak, hogy elfogadták avéleményünkben kifejtett fő pontokat. Szeretnék kiemelni közülük kettőt. Az első és aKülügyi Bizottság számára talán legfontosabb az, amelyet a biztos úr is említett, vagyis azaz igény, hogy a kereskedelmi preferenciákat ne különítsük el az emberi jogifeltételrendszertől, az alapvető munkajogi normákat is ideértve. Úgy hiszem,véleménykülönbség áll fenn közöttünk ebben a kérdésben. Mivel az emberi jogoktiszteletben tartása az EU és Pakisztán között létrejött kötelező érvényű megállapodás egyikfő szempontja, az ezen ország számára javasolt autonóm kereskedelmi preferenciákat azemberi jogok tiszteletben tartásától kell függővé tenni. Másrészt, a Bizottság nem végzettteljes körű előzetes hatásvizsgálatot a javasolt intézkedésekkel kapcsolatban. Azt gondolom,hogy különösen jelentős hatást állapított volna meg Pakisztán lakosságára és az országköltségvetési forrásaira nézve.

Daniel Caspary, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim!Csaknem kilenc hónappal a katasztrofális árvizek után Pakisztán továbbra is rosszhelyzetben van, a pakisztáni népnek szüksége van a segítségünkre. Ennélfogva megfelelőés helyes volt az Európai Unió intézkedése, amellyel nagyon gyorsan összeállított egy többmillió eurós segélycsomagot, és igen fontos, hogy ez a segély tényleg el is jusson a helyiközösséghez.

Én kezdettől fogva nem lelkesedtem különösebben a Bizottság javaslatáért, amely a Tanácsnyomása alatt született, és amelynek célja, hogy szokatlan módon, külkereskedelmieszközök alkalmazásával nyújtsunk rövid távú segítséget Pakisztánnak. Ezt többszörfelvetettem a szakbizottságban, és konkrétan meg is kértem az Európai Uniókülpolitikájának felelősét, jelesül főképviselőnket, hogy jöjjön el a szakbizottságba vagy aParlamentbe, és fejtse ki, miért kéne a külkereskedelmet ellenszolgáltatásként felhasználni,és hogy ismertesse részletesen számunkra az Európai Bizottság átfogó stratégiáját, valaminthelyezze mindezt általános keretbe, és közben esetleg győzzön meg bennünket arról, hogytényleg értelmes dolog – ismétlem – a külkereskedelem révén rövid távú hozzájárulástnyújtani e tekintetben.


Nagyon hálás vagyok, hogy David úrnak és másoknak sikerült a szakbizottság nagytöbbségének támogatását elnyerő csomagot összeállítaniuk. E tekintetben különösen aztszeretném hangsúlyozni, hogy időkorlátot kívánunk bevezetni. Ezzel az egyetlenmegoldással kerülhetjük el, hogy a pénzeszközök rossz helyre kerüljenek.

Milyen a pillanatnyi helyzet Pakisztánban? Bin Laden ugyan kikerült a képből, az utóbbinapok kérdése azonban továbbra is fennáll: vajon milyen mértékben tudtak a pakisztánikormány képviselői arról, ki rejtőzködik a hazájukban? Számos képviselőtársam – még asaját képviselőcsoportomban is – elégedetlen ezzel kapcsolatban. Továbbá nem tudjukmég, hogyan reagál a többi ország a WTO-n belül, és hogy végül megadják-e ahozzájárulásukat. Ennélfogva jó lenne, ha a módosításokról szóló holnapi szavazás soránnem tartanánk végszavazást, hanem visszaküldenénk az ügyet a szakbizottságnak, ésmegvárnánk, mire vezetnek a WTO-tárgyalások, hogy lássuk, végső soron van-e értelmehozzájárulásunkat adni ehhez a csomaghoz.

Gianluca Susta, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim ésuraim! Egészen őszintén nem értem, miért ragaszkodott ilyen elszántan a NemzetköziKereskedelmi Bizottság többsége ahhoz, hogy vitára bocsássa ezt az ügyet, hogy aztán aszakbizottsághoz való visszaküldést kérje; ezt az igényt mi elutasítjuk. Mindkét döntéshibás: egyebek között az idő rövidsége miatt kizárólag a lényegi kérdésre szorítkozom, deelőtte még jelzem, hogy maradéktalanul egyetértek Moreira úr felszólalásával.

A mai bonyolult világban, amelyben természeti és ember okozta katasztrófák követikegymást, mégpedig folyamatosan és nagy számban, veszélyes precedenst teremtenénk, haminden humanitárius vészhelyzetre a kereskedelempolitika felülvizsgálatával válaszolnánk.Nem tudnánk megállni ezen a lejtőn, amely komoly egyensúlytalanságokhoz, és ebbőladódóan a legszegényebb országok méltánytalan kezeléséhez vezet. Csakis kiegyensúlyozott,állandó és objektív szabályok révén használhatják ki ezek az országok akereskedelempolitika előnyeit, amely nem veheti át a fejlesztési támogatás helyét.

Tudjuk, hogy a Pakisztán számára elkülönített esetleges segély már nem használható fel acsaknem egy évvel ezelőtti árvíz károsultjainak megsegítésére. Ugyanilyen biztonsággaltudjuk azt is, hogy e humanitárius segély árát főként, ha ugyan nem kizárólag az európaitextilipar fizeti meg. Nem fogadhatjuk el ezt a tisztességtelen eltérést a kereskedelempolitikaszabályaitól, ugyanis tisztában vagyunk azzal, hogy a megbeszéléseink során más tényezőketis figyelembe kell vennünk.

Valamennyien tudjuk, hogy Pakisztán árvíz sújtotta lakosságával való szolidaritásunkkifejezése mellett a segítségnyújtás másik alapvető indoka az a döntés, hogy támogatjukPakisztán terrorizmus elleni erőfeszítéseit. Az utóbbi napok során a pakisztáni hatóságokés az al-Kaida közötti viszonylatban, valamint magában a bin Laden-ügyben kialakulthomályos területek jelzik, mennyire megbízhatatlan ez az ország. Úgy hiszem, hogy erre,valamint az utóbbi időkben felmerült komoly emberi jogi kérdésekre kell ráirányítani afigyelmet.

Niccolò Rinaldi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeimés uraim! Helytelen, hogy 2011 májusában tartunk vitát egy 2010 nyarán bekövetkezetttermészeti katasztrófáról, amelynek következtében 12 millió ember vált földönfutóvá, ésaz érintett ország 20%-a dőlt romba.

Nem támogatom a szocialistáknak az imént Susta úr által kifejtett álláspontját. Részbenennek a habozásnak tudható be, hogy még mindig azon törjük a fejünket, milyen eszközöket


fogadhatnánk el Pakisztán aktív megsegítése érdekében, és afeletti frusztráltságunk mellett,hogy ez még nem sikerült, tisztában vagyunk azzal is, hogy politikai és humanitáriusértelemben kiérleltebb kereskedelempolitikára van szükségünk: a kereskedelempolitika anehéz helyzetbe került népek megsegítésének egyik eszközévé kell, hogy váljon.

Elismerem, hogy az intézkedéscsomagra vonatkozó javaslat kidolgozásával a Bizottsággyorsan és eredményesen cselekedett, ezt a csomagot nyilvánvalóan meg kellett vitatni,kiegyensúlyozottá kellett tenni, hogy ne büntesse a válság által már megviselt európaiágazatot. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által elvégzett – többek között egyesmódosításokban is megjelenő – munkának köszönhető – a módosítások közül a Liberálisokés Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport a 37-est támogatja –, hogyvállalkozások is kérhetik a védzáradék alkalmazását. Úgy tűnik azonban, hogy rossz időkjárnak manapság Pakisztánra, és túl sokan nem állnak helyt, nem teljesítik a feladatukat.

Arra kérjük Indiát, hogy változtasson a hozzáállásán, és a jó szomszédsági viszonykézzelfogható jeleként enyhítse nemleges álláspontját a Kereskedelmi Világszervezetnél(WTO). Igaz, hogy a két ország kapcsolatai problémásak, amelyeket a mumbai merényletekmellett az is megnehezíti, hogy Pakisztán vonakodott azonosítani és elfogatni a merényletekelkövetőit. Ez az ügy azonban megtörheti a rossz szomszédi viszonyban kialakult rosszszokásokat.

A pakisztáni hatóságoktól is kérünk valamit, jelesül azt, hogy nagyobb határozottsággalvessék fel ezt a kérdést az Indiával fennálló kétoldalú kapcsolatokban. Az utóbbi időbensor került ugyan kétoldalú találkozókra, bár kevés eredménnyel jártak, talán mert apakisztániak tekintélykérdéssé tették az ügyet. Világos, hogy a „krikett diplomácia”, amelyetéppen két hete, a megismerkedésünkkor hangsúlyoztak a pakisztáni parlamenti képviselők,eddig nem hozott érdemi eredményeket.

Végül, elsősorban a WTO-t kérjük – mint nemrég Genfben, a Parlamentközi Közgyűlésalkalmával –, hogy gyors ütemben alakítson ki olyan mechanizmusokat, amelyeksegítségével a nemzetközi kereskedelmi szabályok gyorsan, rugalmasan alkalmazkodhatnakegy váratlan katasztrófa sújtotta ország vészhelyzeti igényeihez. Ebből a vámcsökkentésiügyből lehet, hogy nem lesz semmi, de az is lehet, hogy új korszakot nyit a kereskedelmitárgyalások történetében.

Sajjad Karim, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ez volt a Pakisztánt valaha értlegsúlyosabb természeti katasztrófa. Büszkén mondhatom, hogy gyorsan reagáltunk.Georgieva biztos ott volt a helyszínen, és amikor Szaid Juszaf Raza Gilani miniszterelnökkeltalálkoztam, vele egyértelműen meg tudtam vitatni az EU reagálásának kérdését.

Egy dolog teljesen világossá vált. El kellett szakadnunk a hagyományos gondolkodásisémáktól. Új megoldással kellett előállnunk, hogy segíteni tudjunk. A válasz: rövid távútámogató intézkedésként a segély mellé kereskedelmi lehetőséget kell biztosítani.

Örömömre szolgál, hogy a szakbizottság hosszas tanácskozás után elfogadta a jelentést,és az ott dolgozó képviselőtársaimtól tudom, milyen fáradtságos munkát végeztek annakérdekében, hogy elfogadható megoldást dolgozzanak ki. De attól tartok, hogy a Bizottságáltal hivatkozott módosítások némelyike gyengíti eredeti szándékaink szellemiségét, eredetireagálásunk módját.

A WTO szintjén ellenvetések fogalmazódtak meg az EU javaslatával kapcsolatban. EgyrésztIndia azt mondja, hogy ez ne legyen az EU-India szabadkereskedelmi megállapodás része.Egyetértek. Nem kéne azokat összekapcsolni. Ez helyes megközelítés. Ugyanakkor India


maga is kereskedelmi kedvezményt kér a közvetlenül Pakisztánból érkező árukra. Ez márellentmondás a megközelítésben. Arra kérem őket, hogy gondolják ezt át.

Úgy hiszem, hogy a tisztelt Háznak meg kellene erősítenie a Bizottság álláspontját. Azévenkénti hatástanulmány formájában garanciával rendelkezünk.

Hallom képviselőtársaim érveit a biztonsági aggályokról, de miután jómagam is épp, hogytúléltem a mumbai merényleteket, azt mondom e képviselőtársaknak: nem ez a megfelelőpillanat, hogy hátat fordítsanak Pakisztánnak. Az EU szavahihetősége forog kockán.Támogassák a Bizottság javaslatát.

Keith Taylor, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Sokakhoz hasonlóan itt,a tisztelt Házban, én is osztom a szörnyű árvizek sújtotta pakisztáni nép iránt érzettaggodalmakat, együtt érzek a pakisztániakkal. Együtt éreztem velük az árvíz idején, ésegyütt érzek velük most is. A politikai akarat hiányát, a vállalati érdekek közbeszólását, aWTO döntésképtelenségét látva azonban azt kell mondanom, hogy az elénk terjesztettajánlások felhígítják a Bizottság által igen rövid határidővel előterjesztett eredeti javaslatokat.

Elhangzott már, hogy rövidebb időtávra, három év helyett egy évre kellene bevezetni akereskedelmi preferenciákat: ez idő alatt Pakisztán nem tarthatja fenn, illetve nem emelhetia vámokat, illetékeket. Az is szerepel a javaslatban, hogy az egyéves programról ne csakéves beszámoló készüljön, hanem negyedéves jelentésekben számoljanak be az intézkedésekalkalmazásáról, végrehajtásáról. Ez összességében óriási bürokrácia kialakításával jár,amely aztán egy éven belül meg is szűnik.

Ennélfogva jórészt a 43. módosításban szereplő javaslattal értek egyet, vagyis azzal, hogyküldjük vissza a jelentést a szakbizottságnak, és alkossunk olyat, amely ténylegesen biztosítjaa Pakisztánnak nyújtani kívánt segítséget. Végezetül, úgy gondolom, hogy az ügy rámutatarra, milyen égető szükség van a WTO működésének felülvizsgálatára, hogy megfelelőenműködő demokratikus testületté váljék, átlátható eljárásrenddel, elszámoltatható tagokkal.

Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeimés uraim! Csaknem egy év telt el azóta, hogy pusztító árvizek sújtották a pakisztáni népet.Valamennyien nagyon közel érezzük magunkhoz e katasztrófa sújtotta ország népét.

Botrányos, hogy a WTO-tárgyalások egyre csak nyúlnak; már ez is egyértelművé teszi,hogy a kereskedelemkönnyítésnek ez a formája nem alkalmas vészhelyzetisegélyintézkedésre. Képviselőcsoportom többször is felszólította a Bizottságot, hogyterjesszen elő B-tervet annak érdekében, hogy gyors és hathatós segítséget nyújthassunka pakisztáni népnek az ország újjáépítéséhez. Semmiféle alternatív megoldást nemterjesztettek azonban elő. Talán a Bizottság kifogyott az ötletekből vagy cselekvésképtelen,mert az Európai Tanács nagyon is ismerős ellenállása miatt akadályoztatva érzi magát.Máskülönben úgy tűnhetne, hogy a WTO nehézkes tárgyalásai csak ürügyül szolgálnak atétlenségre.

Hozzánk hasonlóan önök is már a kezdetek előtt tisztában voltak azzal, hogy nehéztárgyalások várhatók, sőt önök valószínűleg már akkor tudták ezt, amikor Németországés más tagállamok külügyminiszterei elküldték önöket erre a misszióra. A textil-, bőr- ésetanoltermékek kereskedelmének könnyítése, amelyet önök most fel akarnak ajánlaniPakisztánnak, végül is aláásná a többek között Banglades által elért GSP+ (általánospreferenciarendszer+) státuszt, ráadásul ezek az országok – Pakisztánnal ellentétben – ezta munkavállalók jogairól és a környezetvédelemről szóló fontos ENSZ- és ILO-egyezményekratifikálásával érték el. Pontosan ez a státuszelőny teszi lehetővé Banglades számára, hogy


elsődleges termékeket hozzon be Pakisztánból, feldolgozza azokat, majd Európábaexportálja. Nem csoda, ha ez az ország most ellenállást tanúsít.

Ha őszinték akarunk lenni, nem várhatunk helyeslést arra az elképzelésre, hogy a világegyik legszegényebb országának kárára kívánjuk megsegíteni Pakisztánt. Ezáltal végsősoron magunknak is kárt okozunk, ráadásul ezt a kereskedelmi preferenciarendszerünkfelülvizsgálatáról szóló új bizottsági tervezet ismertetésének előestéjén tesszük.

Én a következő megoldást javaslom erre a problémára: az árvíz utáni újjáépítést szolgálóközvetlen segélyt helyezzük a középpontba, továbbá intézkedjünk azonnal ahelyett, hogyeredménytelenül zárjuk a genfi tárgyalásokat. Végül is minden egyes nappal, amelyen mieurópaiak elmulasztjuk a segítségnyújtást, csökken Pakisztán irántunk táplált bizalma, ésvégső soron nagy politikai árat kell majd fizetnünk ezért.

Claudio Morganti, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim!Teljesen elfogadhatatlannak tartom ezt a jelentést. Tisztában vagyok vele, hogy tavalytragikus árvizek sújtották Pakisztánt, és azt gondolom, hogy helyes segítséget nyújtaniennek az országnak. Úgy tudom, hogy az Európai Unió máris rendelkezésre bocsátottmintegy 500 millió eurót, ezt én nem tekintem jelentéktelen összegnek.

Ezek az új engedmények abszurdak, mivel olyan ágazatra – a textiliparra – összpontosítanak,amely Pakisztánban domináns ágazat ugyan, de amely Európában tönkrement, mégpedigéppen az ázsiai országok tisztességtelen versenygyakorlata tette tönkre. Mi akarjuk megadnia kegyelemdöfést az európai textiliparnak? Az Északi Liga ezt egyértelműen nem akarja, ésnem is áll szándékunkban ezt elfogadni.

A felmentések megadásának kérdését – amennyiben a Parlament elfogadja az intézkedéseket– a Kereskedelmi Világszervezetnek kell majd a későbbiekben elbírálnia. Úgy tűnik, egyesállamok – az imént említett Indiát, Pakisztán régi ellenségét is ideértve – hajlandóak ebbebeleegyezni, természetesen nem ingyen, hanem azért cserébe, hogy hasonlóan kedvezőfeltételeket kaphassanak az Európai Uniótól, amely hajlik az ilyen igények teljesítésére.

Az a benyomásom, hogy az EU kereskedelempolitikáját a lehető legrosszabb önpusztítómagatartás irányítja, ennélfogva remélem, hogy minden további nélkül elutasítják ezt azintézkedést.

Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! Amit nem pusztított el a háború és a terrorizmusÉszaknyugat-Pakisztán egyes régióiban, azt 2010-ben elsöpörte az ár. A vészhelyzetitámogatásra előirányzott 415 millió euró mellett az EU most számos termék vámját ismeg akarja szüntetni. Pakisztán hamarosan eléri régi vágyát, a különlegesvámpreferenciákkal rendelkező fejlődő ország státuszt.

Az EU-nak nem szabad azonban abba az illúzióba ringatnia magát, hogy a kereskedelmipreferenciák megadása véget vet az iszlám fundamentalisták és terroristák előretörésénekaz atombombával rendelkező Pakisztánban. Az Egyesült Államok több milliárdos katonaitámogatással sem tudta ezt elérni. A Nyugat tehát nagy árat fizetett a pakisztáni vezetéskicsiny és egyre csökkenő részének hűségéért.

Bin Laden likvidálása az Egyesült Államok részéről ugyancsak számos kemény kérdéstvetett fel. Még ha Pakisztán ismerte is az al-Kaida vezérének tartózkodási helyét, aki ellennemzetközi elfogatóparancs volt érvényben, és ha ennek alapján fel is szólították volna akiadására, mindez nem változtat azon, hogy a célzott likvidálással megsértették Pakisztánszuverenitását. A Nyugatnak nem szabad feladnia a saját elveit, nem mondhat le például


a jogállamiságról. A terroristákat, diktátorokat, tömeggyilkosokat bíróság elé kell állítani,nem pedig célzottan likvidálni.

Paulo Rangel (PPE). – (PT) Elnök úr! Először is külön szeretnék gratulálni az EurópaiNéppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjában dolgozó kollégánknak, Davidúrnak a munkájához. Ma én képviselem őt itt, mivel nyomós okból nem lehet jelen azülésteremben. Azt szeretném mondani, hogy mindig is etikai és erkölcsi szükségszerűségnektekintettük a pakisztáni árvíz áldozatainak támogatását. Ezen oknál fogva határozottantámogattuk az eddigi összes hagyományos, humanitárius segélyintézkedést. Valóban úgygondoljuk, hogy a sok millió károsult számára segítséget és stabilitást hozó munkánakfolytatódnia kell.

Nem fogadhatjuk el azonban, hogy az Európai Unió kereskedelempolitikáját a humanitáriussegítségnyújtás megfelelő és alkalmas eszközének tekintsék. Igazság szerint ez két károskövetkezménnyel jár: egyrészt az Európai Unión belül, különösen a déli országok esetében,illetve textil- és ruházati iparukra nézve, amelyeket az Unióba való belépésük óta márissúlyos mértékben meggyengített példátlan gazdasági, társadalmi és pénzügyi válság;másrészt pedig nemzetközi szinten, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tárgyalásaisorán, ahol teljesen felboríthatja a tárgyalások egyensúlyát a világ legnagyobb kereskedelmitömbjének – az Európai Uniónak – a potenciális pakisztáni export előtti megnyitása. Nemvéletlen, hogy ilyen patthelyzet alakult ki.

E helyzettel szembesülve tehát nagyon is természetes, hogy nyolc hónap kemény tárgyalásai– amelyekben részt vettünk, és megtettük messzemenően konstruktív javaslatainkat – utánkimondjuk: sajnos az egyetlen lehetséges álláspont számunkra, hogy azt a módosításttámogatjuk, amely a végét jelenti ennek a rendeletre irányuló javaslatnak, a ma ismertformájában. Nem azért kell ezt most megtennünk, mert nem vagyunk szolidárisakPakisztánnal, hanem azért, mert úgy hisszük, hogy a humanitárius segélyt megfelelő helyen,megfelelő módon kell nyújtani.

Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos úr! Főként azért volt bonyolult azEurópai Parlament jelentésének kezelése, mert a Kereskedelmi Világszervezet (WTO)jóváhagyását igénylő intézkedések szerepelnek benne, és ezért tér el a Bizottság előzetes,a Parlamentnek megküldött tervezete a Genfbe küldöttől.

Szükségesnek gondoljuk Pakisztán megsegítését. Úgy hisszük, hogy kivételes jelleggeladhatók kereskedelmi preferenciák, feltéve, hogy figyelembe veszik az európai ipar számáraérzékeny szempontokat, és különösen a textilipar szempontjait, amely erősen megszenvedia válság következményeit olyan régiókban, mint a spanyol Valencia tartomány.

E jelentésnek köszönhetően azonban megállapíthattuk, hogy a nemzetközi kereskedelemterén hozható intézkedések valószínűleg nem kezelhetők az ilyen esetben indokoltsürgősséggel, ebből pedig le kell vonnunk a tanulságokat a jövőre nézve.

Segítsünk Pakisztánon, igen; azonban ne a Bizottság eredeti javaslata szerint, mivel az nemveszi figyelembe az európai iparra gyakorolt hatásokat az érzékeny termékekre magadottvégrehajtási határidők tekintetében, sőt késleltetné az intézkedések végrehajtását, ugyanisnem egyezik meg a WTO jóváhagyására váró szöveggel: lekésnénk a határidőt.

Ennélfogva elfogadhatatlannak tekintjük, és úgy gondoljuk, hogy ellene kell szavaznunk.

João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, biztos úr! A rendeletre irányuló javaslat isméta Bizottság képmutatásának egyértelmű és sajnálatos példája. Olyan képmutató gyakorlatot


tükröz, amely a humanitárius segítségnyújtás körébe emeli a szigorúan csak kevesekkereskedelmi érdekét szolgáló ügyeket; a tisztán, nyersen üzleti érdekeket. Képmutatógyakorlatot testesít meg, ugyanis a Pakisztánt sújtó természeti katasztrófát kihasználvanéhány nagyhatalmú európai nagyvállalat rég dédelgetett terveit váltja valóra.

Ma a Pakisztánnak nyújtandó humanitárius segítség az indok. Tegnap még a terrorizmuselleni harc volt az. Tegnap és ma is ugyanaz a valódi szándék: olyan kereskedelmiengedmények elérése, amelyek elsősorban a nagy európai importőrök számára jelentenekelőnyt. Így fest a helyzet, bármennyire igyekszik is a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságmegédesíteni a pirulát olyan hatástalan védzáradékokkal, amelyek mit sem változtatnaka lényegen.

Ezek a kereskedelmi engedmények, ahogy maga a jelentés is elismeri, kárt okoznak azEurópai Unió textiliparának, valamint a leginkább belőle élő országoknak és régióknak.Súlyos hatás ez egy máris legyengült ágazatban – a világkereskedelem liberalizálása ugyaniskeményen sújtotta –, egy olyan ágazatban, amely magas munkanélküliséggel, szegénységgelés marginalizációval küszködő, valamint a gazdasági diverzifikáció alacsony fokávaljellemezhető régiókban összpontosul. Még súlyosabb a helyzet, ha ezek a régiók olyantagállamokban találhatók, mint Portugália, ahol rendkívül súlyos gazdasági és társadalmiválság alakult ki, és amelyet hamarosan tovább súlyosbíthat a Nemzetközi Valutaalap (IMF)és az Európai Unió által előkészített jogtalan beavatkozás.

Emlékszem, hogy a portugál parlament egyhangú határozatot hozott az ilyen kereskedelmiengedmények ellen. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megvédik az európaitextilipart és a hozzá kapcsolódó munkahelyeket. Semmi ilyet nem tapasztaltunk a Bizottságrészéről.

Mara Bizzotto (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A mai vita tárgyát képezőrendelet a szolidaritás leple alatt valójában Európa újabb árulása polgárai ellen.

Nem engedhetjük meg, hogy az EU további károkat okozzon a minőségi ágazatoknak,például az olasz és más országbeli textiliparnak. Minden lehetséges eszközzel meg kelleneőket védenünk a Kína, Törökország, India, Vietnám, Pakisztán és más hasonló országokrészéről megvalósuló tisztességtelen versennyel szemben; ezekben az országokban ugyaniséhbérért kizsákmányolják a munkavállalókat, és semmiféle minimális garanciát nembiztosítanak a szociális jogok terén. Ezekbe az országokba telepítette át számos nagyeurópai vállalat a termelését az európai munkahelyek rovására.

Továbbá nem értem, miért nem lehetett még azt sem kivárni, hogyan ítéli meg ezt arendeletet a Kereskedelmi Világszervezet. Európa időközben kimutatta a foga fehérjét:semmitől nem riad vissza sem ma, sem a jövőben, ha kárt tehet polgárainak és minőségiiparágainak az érdekeiben. Őszintén remélem, hogy a rendeletet a szavazás során elutasítják.

Georgios Papastamkos (PPE). – (EL) Elnök úr! Én is egyértelműen támogatom, hogy azEurópai Unió nyújtson humanitárius segítséget, ahogy és amikor ez lehetséges. Megértema Bizottság érvelését a Pakisztán számára előnyös egyoldalú kereskedelmi engedményekmellett. Nem értek azonban egyet a Bizottság javaslatával, amely az Unió két iparágának,jelesül a textiliparnak és bioetanol-ágazatnak a vállára rakná a legnagyobb terhet.

Szeretnék rámutatni arra, hogy az európai textilipar – a Kereskedelmi Világszervezetenbelül megvalósult liberalizáció eredményeképpen – óriási nyomásnak volt kitéve az utóbbiévek során.


Négy ciklust dolgoztam végig egy olyan régió parlamenti képviselőjeként, amelynek egyikterülete, Naoussa Európa-szerte az egyik legmagasabb munkanélküliségi rátával rendelkezika textilipar globalizációjának hatására. Ami a bioetanolt illeti, hangsúlyoznám, hogy azEU-ban jelentős beruházások történtek ebben az új ágazatban. Nem szabad szem előltévesztenünk, hogy két olyan ágazatról van szó, amelyben Pakisztán a jelek szerintkülönösen versenyképes. Továbbá az említett engedmények nincsenek olyanfeltételrendszerhez kötve, amelyet Pakisztánnak a GSP+ státusz megszerzéséhez teljesíteniekellene. Végezetül szeretném megkérdezni, vajon az említett engedmények Pakisztán árvízsújtotta lakosai számára hoznak-e előnyöket. Én ezt kétlem. A jó szándék jeléül az azellenjavaslatom, hogy más iparcikkek vonatkozásában tegyünk engedményeket. Miértéppen a textilárukra vonatkozzanak? Ugyanannyira használnánk ezzel a pakisztáni árvízáldozatainak. Minden esetre korlátozni célszerű az engedmények időtartamát és körét,továbbá védzáradékokat kell beépíteni az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)Képviselőcsoportja által javasolt módosítások szerint.

Bernd Lange (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Valamennyien szilárdan hisszük, hogysegítenünk kell Pakisztán népén, de az eszköz, amelyet önök javasolnak, biztos úr, nemmegfelelő erre, mégpedig három okból sem az.

Először is egyáltalán nincs arra bizonyíték, hogy a kereskedelemkönnyítés az árvíz sújtottaembereknek használ. Éppen ellenkezőleg, láthatjuk, hogy a pakisztáni textilipar mástérségekben van, és az utóbbi években amúgy is növekedést könyvelhetett el. Tehát ezt azágazatot egyáltalán nem érte kár. Fel nem foghatom, hogy akarunk az árvíz sújtottaembereken kereskedelemkönnyítéssel segíteni.

Másodszor, nem értem, hogyan adhatunk ilyen könnyítéseket egy olyan országnak, amelyegyértelműen nem teljesíti a GSP+ feltételeit a szociális és környezetvédelmi normák terén,és hogyan adhatunk olyan jelzést más országoknak, például Bangladesnek, amely ellenbenteljesíti ezeket a feltételeket, hogyan mondhatjuk nekik gyakorlatilag azt, hogy az őerőfeszítéseik nemkívánatosak, és hogy más eszközökkel is el lehet érni ezt a jogállást.

Harmadik érvem, biztos úr, hogy ez nem egy szolidaritáson alapuló megközelítés, mivelEurópán belül egyoldalúan, kizárólag bizonyos ágazatokra és bizonyos országokra rakjákrá ennek terheit. Ha tenni akarunk valamit, akkor a szolidaritás szellemében, minden országés mindenki részvételével kellene cselekednünk, ez pedig azt jelenti, hogy közvetlen segélytkell eljuttatnunk az árvíz áldozataihoz. Ez lenne a megfelelő megközelítés.

Paweł Zalewski (PPE). – (PL) Elnök úr! A részvétnyilvánítások e szörnyű katasztrófaminden áldozatát megilletik, ezért is helyes, hogy az Európai Unió haladéktalanul igyekezetthumanitárius segélyt nyújtani. Pakisztán jövője kulcskérdés a világ és Európa számára.Fontos ország ez a terrorizmus elleni harc szempontjából, továbbá az Európai Unióbairányuló bevándorlás meghatározó forrása.

Az Európai Unió eddig sajnos nem rendelkezett Pakisztánnal kapcsolatos politikaielképzeléssel. Az EU kereskedelmi preferenciákra vonatkozó javaslatának nincs konkrétcélja. A Bizottság nem tudta megindokolni, miért kellene végrehajtani a javaslatot, és aNemzetközi Kereskedelmi Bizottság sem volt erre képes az ülése során. A javaslat nemsegít az árvíz sújtotta embereken, sőt az ország fejlődését sem befolyásolja jelentősen. AzEurópai Unió két fontos, nagy jelentőségű érdeke Pakisztánnal kapcsolatban: az első aterrorizmus elleni harc; a második az ország gazdasági fejlődése, amelynek más országokhozhasonlóan a jogállamiságon kell alapulnia. Tehát eredményt nem hozó javaslatok helyett


feltételrendszerhez kötött komoly, széles körű gazdasági támogatást és együttműködéstkellene kialakítanunk.

Ha Pakisztán bővíteni akarja az együttműködést az Európai Unióval, akkor bizonyítaniakellene, hogy egészen kézzelfogható módon együttműködik a terrorizmus elleni harcban,és hogy jogállamot alakít ki. Ekkor már lenne értelme egy széles körű segélyprogramnak;széles körű, és nem egy-két gazdasági területre korlátozott programra lenne szükség. Ajavaslat az előterjesztett formában – ezt újfent megismétlem – semmit sem old meg, ezértúgy hiszem, el kell utasítanunk. Felszólítom Ashton asszonyt, hogy terjesszen elő egyátgondolt, feltételrendszerhez kötött elképzelést a Pakisztánnal folytatandóegyüttműködéssel kapcsolatban.

David Martin (S&D). – Elnök úr! Immár nyolc hónap telt el azóta, hogy a Tanács értelmesintézkedéscsomagot javasolt a pusztító árvíz sújtotta Pakisztán megsegítésére. Sajnálattalkell megállapítanom, hogy nyolc hónap elteltével még mindig a vitánál tartunk a végrehajtáshelyett.

Tegyük fel a kérdést, miért is volt szükség erre a csomagra. A segély más, mint amit ez akereskedelmi csomag magában foglal. A segítség természetesen nagyon fontos Pakisztánszámára, de a kereskedelmi csomag mögött meghúzódó elképzelés arról szólt, hogyösztönzést ad a vállalkozóknak az árvíz által szó szerint elmosott gyárak újjáépítésére,valamint új beruházások elindítására a textiliparban és más ágazatokban. Nem igaz, hogya textilipart nem érintette az árvíz. Igaz, hogy a textilipar nagy részének központja azelöntött területen kívül helyezkedik el, de a textilipart támogató csomagok közül sok érintiezeket a területeket, sőt a textilipar jó része is a víz alá került területeken található.

Ez a textilipar újjáépítését ösztönözte volna, mert megmutatta volna, hogy van piaca atermékeiknek. Válaszunk sajnos nagyon kötözködő volt. Egyértelműen támogatni tudoma védzáradékról szóló elképzelést, de a semmi is jobb lenne annál, mint hogy ez az egészegyetlen évre vonatkozzon. Egy év nem ad kellő kibontakozási lehetőséget a szükségesberuházások számára.

Azt is sajnálatosnak tartom, hogy India kevésbé támogatta a WTO-n belül a javaslatot, deremélem – ahogy Rinaldi úr is említette –, hogy az úgynevezett „krikett diplomácia”megoldáshoz vezet, és India is belátja, hogy humanitárius okból, valamint biztonságiérdekből is fontos elősegíteni a munkahelyteremtést, a jövőbe való befektetést Pakisztánban.

Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, biztos úr! Látom, hogy ez a téma megosztotta atisztelt Házat. Ennek dacára, képviselőtársaim nézeteivel ellentétben, én támogatom aTanács által előterjesztett javaslatot.

A Fejlesztési Bizottság tagjaként éppen a fejlesztés szempontját szeretném hangsúlyozni.Bár a finanszírozás formájában megvalósuló sürgős humanitárius segítség alapvetőjelentőségű a pakisztánihoz hasonló katasztrófákra adott válasz során, ennél többre vanszükség. A legeredményesebb fejlesztési módszer az, ha képessé tesszük az embereketönmaguk megsegítésére. Ezért aztán üdvözlendőnek tartom a vámakadályok megszüntetését– bármennyire ideiglenes módon történik is –, és bízom benne, hogy az átmeneti időszaklehetővé teszi a Bizottság által javasolt eljárás kiértékelését. Ha ez a folyamat és megközelítésműködik, akkor talán felülvizsgálom majd az Európai Unió fejlesztési támogatásánakmeghatározását. Ha egyáltalán beszélhetünk valamiféle fenyegetésről, akkor nem Pakisztán,hanem Kína jelenti a legnagyobb fenyegetést Európa textiliparára nézve.


George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr! Ahogy néhány képviselőtársunk máremlítette, ön is nyugtázta azt az érvet, hogy Pakisztánnak különleges kereskedelmipreferenciákat nyújtani nem megfelelő megoldás az árvízkárosultak megsegítésére, őkugyanis a kereskedelmet nem tekintik helyénvaló eszköznek egy ilyen vészhelyzetre.Egyetértek: lehet, hogy a kereskedelmi preferenciák nem közvetlenül az árvíz sújtottaembereken segítenek. Viszont a humanitárius segítséget kiegészítő intézkedésekvégrehajtásával hozzájárulhatunk Pakisztán gazdasági fellendüléséhez. A nemzetközikereskedelem voltaképpen nem áll szöges ellentétben a humanitárius segítségnyújtással.A gyakorlatban az Európai Unió minden szakpolitikája bizonyos fokig kiegészíti a többiszakpolitikát. Tulajdonképpen amikor kereskedelmi preferenciákat kínálunk a fejlődőországoknak, akkor ezt nem tisztán pragmatikus, kereskedelmi okból tesszük, hanemszolidaritásunknak adjuk tanújelét ezen államok felé.

Charles Tannock (ECR). – Elnök úr! Valóban döbbenetesek voltak a tavaly nyáripakisztáni árvíz képei, és az Európai Unió helyesen igyekezett segélyintézkedésekkeltámogatni a pakisztániak millióit, akiknek az életét romba döntötte a szörnyű katasztrófa.

A humanitárius segítséget politikai feltételek nélkül kellene nyújtani. Vészhelyzetikereskedelmi preferenciákat adni ellenben politikailag vitatott intézkedés mind Pakisztán,mint a térség szempontjából. Oszama bin Laden pakisztáni jelenléte ismét arra hívta fel afigyelmet, hogy Pakisztán kétértelműen áll hozzá a terrorizmus elleni harchoz.

Engem személy szerint aggaszt, hogy úgy tűnhet, mintha ezek a vészhelyzeti kereskedelmipreferenciák megjutalmaznák a pakisztáni kormányt, amiért nem cselekedett e tekintetben.Az is aggaszt, hogy az így kialakuló tisztességtelen kereskedelem következményei károkoznak a világi, demokratikus Bangladesnek, ahol szintén gyakoriak az árvizek, és amelyszintén erősen a textilárukra támaszkodik.

Ez jó szándékú intézkedés, és természetesen teljes mértékben elfogadom, de a rövidfelszólalásomban körvonalazott tényezők fényében rendkívül körültekintően meg kellfontolnunk.

Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Nem kérdés, hogy ez a tervezet támadásaz európai textilipar ellen. Engedjék meg azonban, hogy egy humanitárius szempontot isbevonjak a vitába. A széles körű vámmentességet az emberi jogok feltétel nélküli tiszteletbentartásával kell összekapcsolni. E tekintetben a keresztény kisebbségekre és a nők jogairagondolok. Az istenkáromlás elleni pakisztáni törvény különösen aggasztó: halállal sújtmindenkit, aki Mohamedet szidalmazza. A fundamentalizmus a pakisztáni társadalomminden rétegét áthatja, sőt még a hírneves Nemzetközi Iszlám Egyetem hallgatói közöttis kimutatható.

Egyértelmű, hogy önök sem hiszik el azt az érvet, hogy a kereskedelmi preferenciáksegítségével növelhető a jólét és leküzdhető a radikalizmus. Az EU nem adhat úgykereskedelmi preferenciákat, hogy eltekint az alapvető törvényességtől, illetve nem követelimeg az alapvető törvényességet.

Jean Lambert (Verts/ALE). – Elnök úr! A Pakisztán ügyében illetékes küldöttségelnökeként meg kell mondanom, hogy ma este igazi krokodilkönnyeket hullattak ittegyesek, akik a szokásos álláspontjuktól 180 fokban eltérő nézeteket fogalmaztak meg.

Amikor korábban vitát folytattunk erről a kérdésről, a Bizottság biztosított bennünket,hogy a kérdéses ügyeket körültekintően értékelték, nehogy ütközzenek az EUexportérdekeivel. Ez megváltozott? Azt kérdezték tőlünk: miért éppen a pakisztáni


textiláruk? A válasz: mert a textiláru számukra az egyik fő exportcikk. Nem várhatják eltőlük, hogy pár hónap alatt elővarázsoljanak valami csodát.

Nekünk is voltak kétségeink ezen intézkedés árvíz sújtotta területekre gyakorolt lehetségeshatásaival kapcsolatban. Felvetettük ezt a kérdést, amikor Pakisztánban jártunk, ésközvetlenül az ottani parlamenti képviselőktől hallottuk, hogy az intézkedés előnyös leszválasztókörzetük ipara számára, tehát tényleg meg kell gondolnunk, milyen üzenetetadunk, ha nem támogatjuk ezt az intézkedést.

Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Elnézést szeretnék kérni, hogy nem voltamitt a vita elején, de épp, hogy megérkeztem a brüsszeli géppel, és önök – hogy is fogalmazzak– gyorsabban haladtak a tervezetthez képest, ami dicséretes, ám ez azt eredményezte, hogykissé elkéstem.

Hallottam a jelentéssel kapcsolatban elhangzott valamennyi felszólalást. Mindössze néhánypontot szeretnék hangsúlyozni. Először is, nem egy szabadkereskedelmi megállapodásrólvan szó. Úgy tűnik számomra, hogy számos felszólalás abból a feltételezésből indul ki,hogy ez egyfajta szabadkereskedelmi megállapodás, annak összes elemével. Például atársadalmi feltétel, azaz a fenntarthatósági feltétel, ahogy mondani szoktuk, itt nemalkalmazandó, mivel az intézkedés teljesen egyértelműen időben korlátozott érvényű.

Másodszor, nem is az általános preferenciarendszerről van itt szó. Azzal a közeljövőbenfoglalkozunk majd, ott arról szól majd a vita, hogy mely országokra terjedhet ki, és melyekrenem.

Nem, ezt a javaslatot a súlyos pakisztáni árvíz nyomán terjesztette elő az Európai Bizottság,két éves időkorláttal, amely még egy évvel meghosszabbítható.

Hadd mondjam el azt is, hogy az egy évre való korlátozást javasló módosításnak, őszinténszólva, szerintem nem sok értelme van: jobb lenne, ha önök egyszerűen leszavaznák.

Miért nem jutottunk még dűlőre, miért veszik elő most ezt az érvet, miközben már egy évtelt el az árvíz óta? Egyszerűen azért, mert csak most adtuk be a felmentési kérelmet aWTO-nak, ahol azonban komoly problémákba ütköztünk Pakisztán szomszédjai részéről.Nem gondolom, hogy a nevükön kell őket neveznem. Megpróbáltunk megoldást találni.Azt gondolom, hogy jó irányba haladtunk, és a következő hetek során kiderül majd, milyenlehetséges hatással járnak az utóbbi idők pakisztáni eseményei.

Most viszont a WTO kezében vagyunk a felmentés sorsát illetően, és a felmentést kizárólagegyhangú döntéssel kaphatjuk meg, tehát nem lehet kikényszeríteni a WTO-tól. Mindösszelegjobb tudásunk szerint igyekezhetünk elfogadtatni.

El szeretném mondani, hogy az egyik előző felszólalótól eltérően én nemkrokodilkönnyekről, képmutatásról és hasonlókról szólok. Nem az én tisztem eztkimondani, de fogalmazzunk úgy, egészen semleges hangnemben, hogy ami ma este ittelhangzott, az nincs feltétlenül összhangban a korábban elhangzottakkal. Nem azértváltozott az érvelés, mert telik az idő, és még mindig nem kaptuk meg a felmentést.

Kezdettől fogva vitatott volt, hogy közvetlenül az árvíz sújtotta embereknek használunk-e.Részben nekik, igen. Kezdettől fogva elhangzott, hogy humanitárius segélyre is szükségvan. Eddig is szó volt 480 millió euróig terjedő humanitárius segélyről, tehát nem változtakaz érvek, és tényleg nem látom annak értelmét, hogy most hirtelen irányt váltsunk.


Nyugtáztuk az európai textiliparral és etanoliparral kapcsolatban felmerülő problémákat.Létezik egy javasolt védzáradék, amely, azt gondolom, elegendő védelmet kínál a lehetségesproblémákkal szemben, tehát ez meglehetősen világos, és önök is vagy mellette vannak,vagy ellenzik. A Bizottság támogatja, és azt gondolom, hogy Pakisztán gazdasági fejlődése,valamint a Pakisztánnal kapcsolatos egyértelmű biztonsági kérdések miatt nagy hiba lenne,ha az Európai Parlament nem vállalná fel a felelősségét, és nem szavazná ezt le.

Vital Moreira, előadó. – (PT) Elnök úr! Szeretném üdvözölni De Gucht biztos urat, némikéséssel, amelyet megértünk, de azt gondolom, hogy maradt még idő a szakbizottság végsőálláspontjának ismertetésére.

A jelentés botcsinálta előadójaként, mert ismétlem, hogy akaratom ellenére lettem az,engedjenek meg nekem mindössze két észrevételt. Az első, hogy ez a vita ugyanolyan vagymég nagyobb nézeteltéréseket hozott felszínre, mint amilyenek a Nemzetközi KereskedelmiBizottságon belül mutatkoztak, a másik pedig, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságáltal elfogadott javaslatok érdemeiről – amelyek némelyike nem győzte meg az EurópaiBizottságot –, e javaslatoknak, illetve a Bizottság ellenvetéseinek érdemeiről holnap döntmajd a plenáris ülés.

Engedjenek meg nekem mindössze két záró észrevételt. Két dologgal nem vádolható aParlament, illetve a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság. Először is azzal, hogy gátolnipróbálta volna ezt az ügyet; annak ellenére sem tette ezt, hogy az egész a KereskedelmiVilágszervezet (WTO) felmentésétől függ, és igazság szerint olyan ügyről kellett szavazni,amely e felmentés hiányában okafogyottá válhat. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságvalójában ennek ellenére döntött a folytatás mellett.

Másodszor, tekintetbe vettük a Bizottság utolsó percben előterjesztett módosításait, hiszena Bizottság – az egyetlen testület, illetve intézmény, amely jogalkotást kezdeményezhet –előterjesztette a javaslatát, de a WTO-hoz benyújtott felmentési kérelem feltételei nemazonosak a Bizottság által a Parlament elé terjesztett javaslatban foglaltakkal. Továbbáezután következett még a tanácsi kompromisszum, amely szintén eltért a Bizottság eredetijavaslatától.

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ezek egyikét sem tekintette olyan problémának,amely megakadályozná, hogy saját kezébe vegye a vitát és szavazzon róla, azaz beépítettemind a Bizottság, mind a Tanács kései változtatásait.




Krzysztof Lisek (PPE), írásban. – (PL) A Pakisztánnal kapcsolatos kérdések sosem teljesenvitamentesek, még akkor sem, ha egy természeti katasztrófát követő segítségnyújtásrólvan szó. A Pakisztánnak nyújtandó autonóm kereskedelmi preferenciák esetében fontosa védzáradék beépítése arra az esetre, ha a vámok eltörlése fennakadásokat okozna akereskedelemben. Célszerű saját kereskedelmi érdekeinket is figyelembe vennünk, és hosszútávon gondoskodnunk róluk azáltal, hogy optimális érvényességi időszakot határozunkmeg, valamint teljesítendő feltételeket szabunk Pakisztán számára. A 2010 nyaránPakisztánt sújtó katasztrofális árvizek tragikus hatással jártak az ország gazdaságára. AzEU úgy akar segíteni Pakisztánon, hogy hozzájárul az ország gazdaságának fejlesztéséhez.Annak fényében, hogy Pakisztán, geostratégiai helyzete folytán, szokatlanul fontos az EU


biztonsága szempontjából, mindent el kell követnünk, hogy stabilizáljuk az ottaniállapotokat. Ily módon elejét vesszük a pakisztáni közvélemény radikalizálódásának. Egystabilabb gazdaság mindig demokratikusabb társadalommal jár, és csökkenti azantidemokratikus, radikális társadalmi irányzatok vonzerejét. Döntésünk egyértelmű jelzéstad Pakisztán számára, hogy segíteni akarunk, és hogy szeretnénk, ha Pakisztán stabil,gazdag országgá válna, ami megakadályozza a közvélemény radikalizálódását. Úgy hiszem,hogy Pakisztán szövetségesünkként segíthet az afgán patthelyzet feloldásában is.

Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) Támogatom az elvet, hogy a 2010. júliusi árvizeketkövetően segítsünk Pakisztánnak fellendíteni a gazdaságát. Úgy érzem azonban, hogy aBizottság által előterjesztett javaslat több okból sem megfelelő. Először is, ez nemkülönösebben gyors megoldás: csaknem egy év telt el a katasztrófa óta, és még semmipozitív jelét nem tapasztaljuk az Unió által a javaslat hatálybalépéséhez a WTO-tólmegszerzendő felmentésnek; nem fejeztük még be a jogalkotási munkát, sőt még aTanácsban is tárgyalások vannak hátra. Másodszor, nem készült hatástanulmány, így nemtudjuk, milyen hatással járnak ezen intézkedések akár a pakisztáni, akár az európaigazdaságra, különösen a textiliparra és az etanolágazatra nézve, amelyekre a javaslatkonkrétan irányul Azt sem tudjuk, hogyan osztja majd el Pakisztán az intézkedések általérintett kivitelből származó jövedelmeket, hogy azok valóban előnyt jelentsenek az árvízsújtotta térségek számára. Végül pedig megjegyzendő, hogy a javasolt intézkedések nemtámasztanak emberi jogi kötelezettségeket Pakisztánnal szemben. Ez ellentmond minden,az utóbbi időben elfogadott álláspontnak, és kivételesnek kell maradnia.

20. Szabadkereskedelmi megállapodás Indiával (vita)

Elnök. – A következő napirendi pont a Moreira úr által a Nemzetközi KereskedelmiBizottság nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés az EU és Indiaközötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások jelenlegi helyzetéről(O-000059/2011 - B7-0214/2011).

Vital Moreira, szerző. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, nemhasználom fel a rendelkezésemre álló öt percet. Az ügy egyszerű. A NemzetköziKereskedelmi Bizottság kezdeményezéséről van szó, amelynek én vagyok az elnöke, ésebben a minőségben teszem fel ezt a kérdést, amellyel kapcsolatban a képviselőcsoportokkonszenzussal megállapodásra jutottak. Örülök, hogy feltehetem ezt a kérdést, amelyet aképviselőcsoportok koordinátorai jóváhagytak a bizottságomban, és amely az EU és Indiaközötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos, 2007 óta tartó tárgyalásokjelenlegi helyzetét illetően számos vonatkozásban vár választ az Európai Bizottságtól.

Hangsúlyoznom kell e kezdeményezés fontosságát. Tulajdonképpen a Lisszaboni Szerződéshatalmas újításai közé tartozik, hogy nem csupán ahhoz biztosít jogot az EurópaiParlamentnek, hogy a tárgyalások után véglegesen jóváhagyja többek között a nemzetközikereskedelmi megállapodásokat, hanem ahhoz is, hogy a tárgyalások minden egyesszakaszáról a kezdetektől tájékoztatást kapjon.

Ez azt jelenti, hogy a Parlamentnek joga és kötelessége, hogy figyelemmel kísérje atárgyalásokat – ebben az esetben a kereskedelmi tárgyalásokat –, és hogy a rendelkezésreálló parlamentáris eszközök – például meghallgatások, állásfoglalások és szóbeli választigénylő kérdések – felhasználásával politikai szempontból beavatkozzon annak érdekében,hogy tájékozott legyen a tárgyalások előrehaladása tekintetében.


A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság éppen ezért úgy gondolja, hogy a Bizottságra figyel,amely – ezt meg kell mondanunk – rengeteg információval látott el bennünket a témávalkapcsolatban. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a Bizottságnak nyilvánosan választ kelladnia számos kérdésre. A szóbeli választ igénylő kérdés hét, konkrétan a következőkrevonatkozó kérdést foglal magában: számos kényes kérdésben – például a közbeszerzésterén – elért előrelépések; a generikus gyógyszerekkel összefüggésben a szellemitulajdonjogokról szóló tárgyalások; a Bizottság által az Európai Tanácsnak benyújtott, atengeren túli beruházási tárgyalásokra vonatkozó megbízatás iránti kérelem; a kultúrávalés a kulturális szolgáltatásokkal kapcsolatban tárgyalt kérdések; felmérték-e konkrétan azIndiával való szabadkereskedelmi megállapodás főbb európai iparágakra gyakorolt hatásait;számszerűsítette-e a Bizottság a szabadkereskedelmi megállapodásból származó, az EurópaiUniót érintő előrelátható nyereséget és veszteséget; és végül, biztosít-e bennünket a Bizottságarról, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése előtt kellőképpen figyelembeveszi a Parlament e kérdéssel kapcsolatos álláspontját.

A kérdéseket írásban fogalmaztuk meg, amelyek megtalálhatók az általunk benyújtottdokumentumban, és úgy gondolom, hogy elég világosak ahhoz, hogy előrelépést érjünkel az Európai Unió és az egyik legjelentősebb kereskedelmi partnerünk közötti fontoskereskedelmi tárgyalásokról szóló nyilvános információk kérdésében.

Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Moreiraúrnak és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak, hogy lehetőséget biztosítottakszámomra, hogy a plenáris ülésen foglalkozzam ezzel a fontos tárgyalással.

Kétség sem férhet hozzá, hogy amennyiben ebben a helyzetben megállapodást kötünkIndiával, annak nem csupán óriási gazdasági, hanem stratégiai jelentősege is lenne. Indiamég csak a fejlődési út elején tart, amelynek eredményeképpen az évszázad egyiklegfontosabb gazdasági szereplőjévé válhat. Az Indiával kötendő ambiciózus éskiegyensúlyozott megállapodás más szintre emelné kapcsolatunkat azáltal, hogy stabil,kiszámítható keretet biztosít jövőbeni gazdasági kapcsolatainkra nézve.

Ezért nagyon keményen dolgozunk azon, hogy tető alá hozzuk ezt a megállapodást, éserre reális esélyt is látok. Nyilvánvaló, hogy Indiát a legmagasabb politikai szinten érdeklia lehetőség. A decemberi India–EU csúcstalálkozó azzal zárult, hogy mindkét fél kifejeztehatározott elkötelezettségét a tárgyalások minél hamarabbi befejezése mellett.

Számos kérdésben előrelépést tettünk. Szépen haladunk előre a felkínált vámtarifák terénés már a szolgáltatásokkal kapcsolatos ajánlatcserét készítjük elő. Jelenleg a közbeszerzésrőlfolytatunk intenzív tárgyalásokat, és ez az első alkalom, hogy India lényegi közbeszerzésifejezetről tárgyalt, beleértve a különleges szabályokat és a piacra jutással kapcsolatoskötelezettségeket.

Mindazonáltal nem akarom eltitkolni, hogy még vannak előttünk olyan kényes kérdések,amelyek nehéz tárgyalásokat feltételeznek. Amint az általában a tárgyalásoknál lenniszokott, az utolsó lépések a legnehezebbek. Először is ott vannak a vámtarifával kapcsolatostárgyalások, amelyeken az elmúlt néhány hónapban gyorsan elértünk némi kedvezőelőrelépést, és bizonyos vagyok abban, hogy India lényegesen jobb ajánlattal fog előállni,de néhány ágazat – különösen az autóipar, valamint a bor- és szeszesital-ágazat továbbrais kemény feladatot fog jelenteni.

A szolgáltatásokról is rendkívül intenzív tárgyalásokat folytatunk, és egyre világosabbankirajzolódnak egy lehetséges csomag körvonalai, de néhány alapvető érdekünk olyan


gazdasági ágazatokat érint, ahol csak tervezgetik a jogalkotási reformot vagy az mégfolyamatban van. Ez főleg a biztosítási, postai, pénzügyi, kiskereskedelmi, jogi és számviteliszolgáltatásokat érinti. Ez nagyon megnehezíti a tárgyalásokat. A fenntartható fejlődést ismegemlíthetem, amely természetesen igen fontos számunkra, ugyanakkor nagyon kényestéma India számára. Teljesen tisztában vagyunk az Európai Parlament ezzel kapcsolatosnézeteivel, amelyeket figyelembe is fogunk venni.

Maradjunk azonban realisták! Meg kell vizsgálnunk, hogy végül is mit érhetünk el egyolyan partnerrel, mint India. Olyan megoldást kell találnunk, amely megfelel azelvárásainknak, de India sajátos helyzetét is figyelembe veszi. Tehát igen, lesz egy fejezeta fenntartható fejlődésről, amely a megállapodások lényeges részét fogja képezni, amelyelismeri a vonatkozó nemzetközi normákat és együttműködésen fog alapulni, de azzal istisztában kell lennünk, hogy a fenntartható fejlődésről szóló fejezet – amely lehetővé tennéa társadalmi vagy környezeti kérdésekhez kapcsolódó kereskedelmi korlátozásokalkalmazását – nem lesz elfogadható India számára. Azzal a modellel se lenne összhangban,amelyet kereskedelmi megállapodásainkban általánosságban támogatunk. E területen nemszankciókra, hanem együttműködésre törekszünk.

A tárgyalások során szintén érzékeny kérdésnek bizonyult, illetve némi aggodalomra adottokot a gyógyszerekhez való hozzáférés, valamint e szabadkereskedelmi megállapodás általa fejlődő világban a gyógyszerekhez való hozzáférésre esetlegesen gyakorolt hatás. Haddnyugtassam meg azonban önöket e döntő fontosságú részletek felől. Teljesen tisztábanvagyunk azzal, hogy India milyen különleges szerepet játszik abban, hogy a fejlődő világbanhozzájussanak a megfizethető gyógyszerekhez. Ezért ez a szabadkereskedelmi megállapodás– legyen szó akár a szellemi tulajdonjogokról, akár a beruházásokról szóló vagy másfejezetről – nem fogja többek között a kötelező engedélyek révén sem csorbítani Indiakapacitásait a generikus gyógyszerek fejlesztése, gyártása, illetve exportálása tekintetében.E célból pontosan mi javasoltunk nagyon egyértelmű nyelvezetet, ugyanakkor szem előttkell tartani, hogy a szellemi tulajdonjogok szilárd keretében rejlő lehetőséget, amelynyilvánvalóan ösztönözheti az innovációt és a kutatást, többek között az új gyógyszerekfejlesztését. Következésképpen a szellemi tulajdonjogokról szóló fejezetről Indiával valómegegyezés továbbra is fontos célkitűzés számunkra e tárgyalás során.

Hadd fogalmazzak nagyon világosan a gyógyszerkészítményekre vonatkozó adatvédelemés adatkizárólagosság tekintetében is. A megállapodás révén azt fogjuk kérni, hogy ha Indiaaz adatkizárólagosság rendszerének bevezetése mellett dönt, azt megkülönböztetéstőlmentesen alkalmazzák oly módon, hogy az európai gyártók is élvezhessék az abból fakadóelőnyöket, és természetesen továbbra is úgy gondoljuk, hogy a gyógyszerekhez valóhozzáférés és a tesztadatok védelme konstruktív módon egyidejűleg megvalósulhat. Azösszes érintettel való további párbeszéd bizonyára elő fogja segíteni az üggyel kapcsolatosközös megközelítés kialakulását.

Ezenkívül a szellemi tulajdonjogokról szóló fejezetben a földrajzi jelzések is az EU főérdeklődési körébe tartoznak. E tárgyalás során fontos, hogy olyan politikai eredménytérjünk el, amely lehetővé teszi a jelentős uniós földrajzi jelzések hatékony védelmét. Eddignehéznek bizonyultak a tárgyalások. Mindazonáltal a Bizottság továbbra is kielégítőeredményre törekszik.

Végül, ahogy azt önök is tudják, a Bizottság kiegészítő tárgyalási iránymutatást terjesztetta Tanács elé a befektetések védelmével kapcsolatos tárgyalásokhoz is. A megfelelőtitoktartási kötelezettségekre is figyelemmel a Parlament is megkapta ezt a tárgyalásiiránymutatást. A Tanács jelenleg vizsgálja ezt az iránymutatást, és kíváncsian várjuk a


Parlament véleményét. Az, hogy mikor és hogyan folytatható tárgyalás erről a fejezetről,végül is attól függ, hogy a Tanácsnak mikor sikerül megállapodásra jutnia erről a kiegészítőtárgyalási iránymutatásról.

Zárásképpen hadd ismételjem meg újólag, hogy ez a tárgyalás rendkívül fontos, és szerintemegy olyan lehetőség, amelyet nem szalaszthatunk el. Természetesen nem köthetünkmegállapodást bármilyen áron, csak akkor, ha az előttünk lévő tartalom megfelelő. Hahiányzik a lényeg, egyszerűen nemet kell mondanunk. Indiának nehezére esik teljesíteniebizonyos kéréseinket, például autóink, boraink és szeszes italaink piacra jutását vagy egyesszolgáltatási ágazatok megnyitását illetően. Várakozással tekintek az elé, hogy egyreintenzívebb eszmecserét folytassunk az Európai Parlamenttel, ahogy remélhetőleg a végsőszakaszba érkezünk.

Úgy gondolom, hogy a most következő vita hasznos lehetőséget kínál arra, hogy a tiszteltHáz kifejtse nézeteit e tárgyalásokkal kapcsolatban. Ezeket a nézeteket lehetőség szerinttekintetbe vesszük, nem hagyva figyelmen kívül e konkrét tárgyalás tényeit és sajátosságait.Ebben a vonatkozásban várjuk azt a véleményem szerint rendkívül időszerű állásfoglalást,amelyet az Indiával való szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán terveznek elfogadni.

Daniel Caspary, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim!Szeretném kijelenteni, hogy India esetében határozottan egyetértek a biztos úrral abban,hogy kedvező számunkra, ha ezzel az országgal kereskedelmi megállapodással kapcsolatostárgyalásokat folytatunk. Már a stratégiai indokok – ön említett néhányat ezek közül – isönmagukért beszélnek. Különösen az, hogy sajnálatos módon semmilyen előrehaladástnem érünk el a WTO keretében, még inkább amellett szól, hogy megkössük ezt aszabadkereskedelmi megállapodást Indiával.

Engem azonban még mindig az a kérdés aggaszt, hogy vállalkozásaink számára vajontényleg biztosíthatjuk-e, hogy bejussanak az indiai piacra. A szabadkereskedelmimegállapodás végül is valóban a mai világnak, valamint a gazdasági hatalom Európa ésIndia közötti jelenlegi megoszlásnak felel meg, vagy az még tíz–tizenöt év múlva is megfelelőlesz?

Ebből a szempontból egyre jobban aggaszt a kizárások kérdése. Teljesen megértem, hogya tárgyalások során India jelenleg miért is kér bizonyos kizárásokat néhány ágazatban.Pillanatnyilag egy olyan fejlettségi szinten lévő országnak, mint India, kizárásokra vanszüksége. Ez feltétlenül olyasmi, amit mi Európában nagyon jól megérthetünk.

Ugyanakkor világosan szeretném látni, hogy mindezen kizárások egy konkrét naponlejárnak. Azt szeretném, hogy ezekre a kizárásokra vonatkozóan egyértelmű határidőt,illetve határozott viszonyítási szempontokat szabjanak meg, bármennyire is strukturáltak– esetleg a Bizottság megvizsgálhatná, milyen javaslatokat szándékozik előterjeszteni Indiaköveteléseinek teljesítése érdekében. Ezért nagyon egyértelmű időkorlátokat szeretnékminden kizárás tekintetében, vagy határidők, vagy viszonyítási szempontok formájában.Ez a legkevesebb, amivel a vállalkozásainknak, és ilyen formán a munkavállalóinknaktartozunk.

Nagyon megköszönném, ha el tudná mondani nekünk, hogy a tárgyalások során mennyiretartják szem előtt az ilyen kizárásokat és a rájuk vonatkozó lehetséges időkorlátokat.

A másik fontos téma, amelyről ön is említést tett, és amellyel kapcsolatban egyetértésemetszeretném kifejezni, a szellemi tulajdon kérdése. Feltétlenül olyan eredményt kell elérnünk,amely gazdálkodóink és más érintett felek javára szolgál, különösen a földrajzi jelzések


terén. Ami a gyógyszereket illeti, gyártóinknak is segítenünk kell, de úgy gondolom, abbanmindnyájan egyetértünk, hogy ez nem történhet azok rovására, akik az olcsógyógyszerekhez való hozzájutástól függnek.

Harlem Désir, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim ésuraim! Az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokambiciózusak, sok gazdasági ágazatot érintenek, ugyanakkor aggodalomra is okot adnakEurópában és Indiában, ahogy azt az indiai parlament két házának kereskedelmi bizottságaés az Európai Parlamentnek az Indiával való kapcsolatokért felelős küldöttsége között amúlt hónapban létrejött találkozón tapasztalhattam.

India fellendülőben van; stratégiai partner, ahogy arra ön is emlékeztetett bennünket.Mindenki tisztában van a közöttünk lévő kereskedelem fejlesztésének fontosságával. Nema semmiből kell kiindulnunk, mivel az Unió már most is India legfontosabb kereskedelmipartnere, a legjelentősebb befektető Indiában, valamint az indiai befektetők fő célpontja,továbbá India az általános preferenciarendszer legnagyobb kedvezményezettje.

Ezért oda kell majd figyelnünk minden olyan új hatásra, amit az új és átfogóbb kereskedelmimegállapodás gyakorolhat az indiai gazdaság érzékeny ágazataira. A mezőgazdaságragondolok például – indiai kollégáink beszéltek erről – és az azon ágazatokra vonatkozókövetkezményekre, amelyek különösen ki vannak téve az európai feltörekvő országokbólszármazó versenynek, továbbá az autóiparra gondolok. Egy ilyen megállapodásnaktársadalmaink és a foglalkoztatás fejlődését kell szolgálnia, és nem korlátlan liberalizációtkell előidéznie, aminek végzetes hatásai lennének.

Képviselőcsoportom éppen ezért számos részletet szeretne kihangsúlyozni a tárgyalásoksorán, amelyeknek egy olyan megállapodással kell lezárulniuk, amely elősegíti a fenntarthatófejlődéssel és a szegénység felszámolásával kapcsolatos célkitűzések megvalósítását, amelyetvilágos és ellenőrizhető kötelezettségvállalásoknak kell kísérniük, természetesenegyüttműködés alapján, és amelynek aztán komoly társadalmi és környezetvédelmikötelezettségvállalásokkal kell összekapcsolódnia.

Néhány részletet külön is ki szeretnék emelni. Először is, ami a mezőgazdaságot illeti –amit már korábban említettem –, felszólítjuk a Bizottságot annak biztosítására, hogy amegállapodás egyetlen – akár a mezőgazdasági kereskedelem liberalizációjára, akár aszellemi tulajdonjogokra vonatkozó – rendelkezése se fenyegesse az indiai kisüzemigazdálkodást. A vetőmagra vonatkozó rendelkezésekre gondolok például.

Másodszor, ami a generikus gyógyszereket illeti, a fejlődő világban India a legnagyobbgenerikusgyógyszer-gyártó. Felszólítjuk a Bizottságot, hogy a továbbiakban ne követeljemeg az adatkizárólagosságot, mivel az összes nem kormányzati szervezet azt állítja, hogyez kárt okozhat az említett gyógyszerek forgalmazására nézve.

Harmadszor, a szolgáltatások terén mindenekelőtt azt szorgalmazzuk, hogy aközszolgáltatásokat hagyják ki a liberalizáció alá tartozó ágazatokból, a IV. rész tekintetébenpedig az egyenlő bánásmód biztosítására, azaz a szociális dömping valamennyi formájánakelutasítására szólítunk fel.

Végezetül – köszönöm, elnök úr – úgy gondoljuk, hogy a fenntartható fejlődésről szólófejezetnek kötelező kötelezettségvállalásokat kell tartalmaznia a szociális és környezetinormák, különösen az ILO szociális normáinak tiszteletben tartása tekintetében.


Niccolò Rinaldi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeimés uraim! Ezek a tárgyalások kicsit hasonlítanak a négykarú Siva istennőre, mert ekkoraerőfeszítésre van szükség, hogy tető alá hozzunk egy ilyen összetett megállapodást.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport álláspontját fogomismertetni. Elsőként vegyük a gyógyszerekhez való hozzáférés kérdését. Üdvözlöm ugyana biztos úr kijelentését, de megerősítem, hogy ellenzek minden olyan kísérletet, amelyprotekcionista intézkedések bevezetésére irányul egy olyan ágazatban, ahol korábbanEurópa éppenséggel akadályozta az olcsó gyógyszerekhez való hozzáférést. Ha a hamisításkérdését protekcionista célok érdekében használjuk fel, nos, ennél mélyebbre már nem issüllyedhetünk. A megállapodásnak inkább az lenne a feladata, hogy az indiai és az európaigyógyszeripar számára biztosítsa az együttműködés lehetőségét.

A második az ipari ágazatok kérdése. Arra kérjük Indiát, hogy az olyan érzékeny ágazatokat,mint például az autóipar és a szeszesital-ágazat, is vegye bele a megállapodásba, amelyekbenexportunkat jelenleg magas adókkal sújtják.

A harmadik a mezőgazdaság. Ami bennünket illet, kinyilvánítjuk, hogy hajlandóak vagyunkmegvitatni a mezőgazdasági termékek kérdését és megnyitni a piacunkat, de csak néhányfeltétel kikötése mellett: nyilvánvalóan nemet kell mondanunk a géntechnológiávalmódosított szervezetekre, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a földrajzi jelzésekvédelme érdekében. Ami ez utóbbit illeti, emlékeztetném önöket arra, hogy a földrajzijelzések jelenleg nem csupán kereskedelempolitikai kérdésnek számítanak, hanem Európaidentitásának is részét képezik. Ezért reméljük, hogy óriási erőfeszítéseket fogunk tenniannak érdekében, hogy az indiai bürokratikus rendszerben egyszerűsödjön a nyilvántartásbavételi eljárás, amely pillanatnyilag nagyon nagy terhet jelent, talán még az európairendszernél is nehézkesebb, és ez mindent elmond a helyzetről.

Ami a közbeszerzéseket illeti, gratulálok a Bizottságnak, ha India valóban késznekmutatkozik arra, hogy első alkalommal bevonja a közbeszerzéseket egy nemzetközimegállapodásba. Az indiai vasút – csak példaként említem, hogy 17 000 szerelvény 18millió utast szállít minden egyes nap, és a következő 10 évben további 25 000 km pályamegépítését tervezik – egy a számos piac közül, amely esetleg megnyílhat aszabadkereskedelmi megállapodás következtében.

Ha jól haladnak a tárgyalások, mindkét fél nyertes lesz: elősegítjük a fenntartható fejlődést,fokozatosan felszámoljuk a gyerekmunkát és a szociális biztonság sokkal haladóbb formájáttámogatjuk. Úgy gondolom, hogy értelmetlen és hátrányos lenne, ha elleneznénk amegállapodást, ezért felkérem a parlamenti képviselőcsoportokat, hogy ne utasítsanak eleleve egy kompromisszumos szöveget.

Robert Sturdy, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A biztos úr már elmondta,hogy ő egyetért ezzel az állásfoglalással, amely ismételten felsorolja mindazon dolgokat,amelyeket az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás előmozdíthat: abefektetéseket, a vámok és a nem vámjellegű akadályok eltörlését stb.

Egy ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodás megkötésével a kétoldalú kereskedelem2015-re várhatóan 160 milliárd euróval fog növekedni, a kulcsfontosságú ágazatokban akétoldalú közvetlen külföldi befektetések pedig mintegy 30%-kal is nőhetnek.

Meg vagyok róla győződve, hogy a biztos úr egyet fog érteni abban, hogy pontosan azilyen számok fogják ösztönözni a gazdaságot és a munkahelyteremtést, nem csupán szerteaz Egyesült Királyságban, hanem Indiában is.


A sussexi, Regionális Integrációkat Elemző Központ az EU és India között megkötendőszabadkereskedelmi megállapodásban rejlő lehetőségekről szóló legelső elemzésében azta következtetést vonta le, hogy minden előny attól függ, hogy a szöveg mennyiben tér kiés foglalkozik a biztos úr által konkrétan említett kulcsfontosságú területekkel, például akormányzati beszerzésekkel, a szolgáltatásokkal, a kereskedelmi könnyítéssel kapcsolatosberuházásokkal stb.

Az elemzés azt állítja, hogy ha a megállapodás főként csak a felszínes integrációra, konkrétana vámok csökkentésére szorítkozik, nagy a valószínűsége, hogy a kereskedelem eltérítésemindkét fél esetében nagyobb lesz, mint a kereskedelemteremtés.

A biztos úr említést tett a fenntartható fejlődésről, és ez nagyon helyénvaló. Azt mondanámönöknek, hogy nagyon is óvatosnak kell lennünk. A határvonalakat meghúztuk, kőbevéstük őket, és remélem, hogy nem fogunk túl messzire menni az engedmények irányában.

A határvonalak tekintetében egyetértek Caspary úrral is. Nagyon jó volt a felvetése ebbenaz ügyben.

Itt meg kell említenem azt is, hogy a WTO dohai fejlesztési fordulója milyen hatást gyakorolaz EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásra. A Genfből származó aktuálisjelzések eddig nem voltak pozitívak, a biztos úr pedig nemrég beismerte, hogy abszolútkétséges a tárgyalások sikere. Most jött el talán az idő, ahogy mondta, hogy előálljunk egyB-tervvel – gyorsan hozzátenném, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság már régótaezt várta. Milyen hatása lesz ennek az EU és India közötti szabadkereskedelmimegállapodásra?

Franziska Keller, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Fogalmazzunk világosan:a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokon nem egyenrangú felekvesznek részt. India egy főre jutó GDP-je az Európai Unióénak körülbelül 6%-a. Bár Indiaambiciózus ország, de mégis egy fejlődő ország, ahol rengeteg a szegény és éhező ember.Erről nem feledkezhetünk meg.

A fejlődés tekintetében köt bennünket a Lisszaboni Szerződésben foglalt politikai koherenciaelve, ami arra vonatkozik, hogy egyetlen politikánk sem hátráltathatja a fejlődést. Ez aszabadkereskedelmi megállapodás viszont árt a mezőgazdaságnak, a kiskereskedelemnek,az indiai vállalatoknak stb. A példákról már esett szó. Ezen túlmenően a vitarendezésrevonatkozó rendelkezések révén India és az EU, valamint az EU tagállamai politikaimozgásterét például új környezetvédelmi jogszabályok bevezetésére korlátozzuk.

Ez a mechanizmus vezetett oda, hogy multinacionális vállalatok országokat perelnek beaz egészségügyi és környezetvédelmi politikájuk miatt – és ez az önök kormányait isérinteni fogja.

A generikus gyógyszerekkel kapcsolatban azt látom, hogy a kérdés nem került még ki aveszélyzónából. Az adatkizárólagosságra mindenáron való törekvés problémát jelent,függetlenül attól, hogy ez milyen módon történik.

A Parlamentnek azt az egyértelmű üzenetet kell küldenie a Bizottság felé, hogy egykereskedelmi megállapodásnak tisztességesnek kell lennie és nem csökkentheti a politikaimozgásteret.

Sajnálatos módon azonban az EPP, az ALDE és az ECR képviselőcsoportok a saját parlamentiképviselői hatalmukat korlátozzák. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságbankövetkezetesen arra kérték a Bizottságot, hogy ne térjen ki a befektetésekről szóló fejezetre


mindaddig, amíg a Parlament nem nyilvánít véleményt abban a tekintetben, hogy szerintemilyen is legyen a befektetési politika, de az állásfoglalásban most felkérik a Bizottságot,hogy anélkül tegyen lépéseket, hogy megvárná a Parlament véleményét. Hogy is van ezakkor?

Nagyon remélem, hogy néhány kollégám újból át tudja olvasni a szöveget, mielőtt szerdánegyszerűen csak egyetértene vele. Remélem, hogy világos üzenetet tudunk majd küldenia Bizottság felé, és ezáltal képesek leszünk befolyásolni a tárgyalásokat, nagyon isegyértelművé téve, hogy az Európai Parlament élni kíván hatáskörével.

Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr! Az eddiga Parlament elé terjesztett állásfoglalásra irányuló indítványok mindegyik képviselőcsoportszámára világossá teszik, hogy a Parlament úgy érzi – miként ezt eddig is hangsúlyoztuk–, hogy a tárgyalások konkrét helyzetéről nem kapott kellő tájékoztatást. Hálás vagyokezért, hogy a mai napon részletesebb információkat kaptunk. Különösen a Ház baloldalifeléről feltett kérdések foglalkoznak közvetlenül az európai emberek, de az indiaiakaggályaival is, ezen aggályok a saját szociális és gazdasági helyzetüket érintik, valamint azeurópai és indiai munkavállalók és munkát keresők kilátásait – beleértve az EU tagállamaibanmunkát keresőket is.

Tudjuk jól, hogy az ördög a részletekben lakozik, tudni szeretnénk tehát a következőt,biztos úr: mi lesz a tárgyalások konkrét témája, amikor szóba kerül a nyilvános ajánlattételifelhívás a szolgáltatási ágazatban, vagy ha szóba kerül a munkaerő migrációja? A szellemitulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatban milyen szöveget terjesztettek elő? Mi a helyzeta környezetvédelemmel és a mezőgazdasággal? A konkrét szövegeket áttanulmányozvaazt akarjuk megvizsgálni, hogy vajon veszélybe kerül-e India azon szerepe, hogy a világszegényeinek gyógyszertárául szolgál, és hogy a megállapodás akadályozná-e a maláriaelleni olcsóbb gyógyszerek és az AIDS kezelésére szolgáló gyógyszerek gyártását, anélkül,hogy figyelmen kívül hagynánk a saját gyógyszeripari vállalataink által a kutatás területénvégrehajtott jelentős befektetéseket. Meg akarjuk vizsgálni azt is, hogy a jövőben vajonkötelezik-e az európai helyi hatóságokat, a kórházakat vagy a minisztériumokat arra, hogyolyan ajánlattételi felhívásokat tegyenek közzé, amelyekbe indiai cégek is bevonhatók?Tudni szeretnénk, hogy vajon a megállapodás szabályozni fogja-e az indiai nővérek vagyidősápolók esetében az Európai Unió tagállamaiba történő belépés feltételeit, beleértve atartózkodás időtartamát és a képesítések elismerését. Tudni akarjuk, hogy a megállapodásszövege vajon kockázatot jelent-e az indiai kisüzemi gazdálkodók vagy a halászok számára,és hogy fenyegeti-e az európai acélipari munkásokat az elbocsátás veszélye, mert amegállapodás jóvoltából a jövőben szabadon fektethetik be az indiai tőkét az unióstársaságok felvásárlásába.

Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Igaza lett azoknaka politikai elemzőknek, politikusoknak – többek között Henry Kissingernek –, akikmegjósolták több évtizeddel ezelőtt, hogy az új világrendben az Amerikai Egyesült Államok,az Európai Unió, Oroszország és Kína mellett India vezető szerepet fog betölteni. Ehheztermészetesen gratulálunk India népének, India népeinek, viszont nem szabadelfeledkeznünk azokról a jogsértésekről, többek között gyermekmunkáról, amik idevezettek, ehhez a fejlődéshez, és az Európai Uniónak egyértelmű üzenetet kell küldeniIndiának, hogy a jövőben az emberi jogsértéseket és a gyermekmunkát nem lehet folytatni.Ez nem fér bele abba az eszmeiségbe, amit az Európai Unió képvisel.


A szabadkereskedelmi megállapodásban nem látjuk annak a biztosítását, hogy az európaigazdaság, az európai termelés kellő függetlenséget élvezne. Tehát mi azt javasoljuk, hogya szabadkereskedelmi egyezménybe tegyünk bele olyan biztosítékokat, amik garantáljákaz európai családi vállalkozóknak, kisgazdáknak, termelőknek azt a függetlenségét,amelynek útján Európa kilábalhat abból a gazdasági válságból, amiben jelenleg vagyunk.

Paweł Zalewski (PPE). – (PL) Elnök úr! Helyénvaló dolog, hogy amikor a KereskedelmiVilágszervezeten belül gondot okoz a kereskedelemliberalizáció kiterjesztése, az EurópaiUnió szabadkereskedelmi megállapodásokat köt olyan fontos globális partnerekkel, mintpéldául India. Sok a közös pont India és az EU között – India a világ legnagyobbdemokráciája, olyan ország, amely stabilizáló tényező a nemzetközi színtéren, ésszövetségesünk a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben. A kereskedelmi kapcsolatokóriási szerepet játszanak a mai világban. Ha helyes mederbe tereljük a kereskedelmikapcsolatokat, ez gazdasági növekedést és fejlődést hozna India számára, és fokozná anemzetközi stabilitást. Mindez a mi érdekeinket is szolgálja.

Helyénvaló, ha azt is elvárjuk a Bizottságtól, hogy tűzze napirendre a külföldi befektetésekrendkívüli jelentőségű kérdését, és hogy foglalja bele a megállapodásba a külföldibefektetések ösztönzését és védelmét. Már készült a témában egy európai parlamentidokumentum, amely azzal foglalkozik, hogy a Parlament mit vár el a külföldi befektetésekkölcsönös védelméről szóló jövőbeni tárgyalásoktól. Holnap egy olyan jelentős rendeletrőlfogunk szavazni, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy további intézkedést tegyen.Nagyon fontos, hogy növekedjen ez az ágazat, és ebből előnyök származzanak mind azeurópai, mind pedig az indiai befektetők számára.

George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr! Amennyiben a tárgyalások mindkét félszámára kielégítő módon zárulnak le, akkor az Indiával kötött szabadkereskedelmimegállapodás lesz a legjelentősebb ilyen jellegű megállapodás. Az Európai Unió Indialegnagyobb kereskedelmi partnere, és az általános preferenciarendszer az Európai Unióáltal alkalmazott egyik olyan eszköz, amely ösztönzi az ország gazdasági fejlődését.

Bár India feltörekvő gazdasággal rendelkezik, továbbra is vannak társadalmiegyenlőtlenségek. Több mint 200 millióan élnek napi 2 dollárnál alacsonyabb összegből.Az emberi, szociális és környezetvédelmi jogok helyzetén javítani szándékozó politikaiakaratnak is támogatnia kell az India által az erős gazdaság felépítésére irányulóerőfeszítéseit. Éppen ezért a tárgyalások folyamán az Európai Bizottságnak arra kelltörekednie, hogy az említett területekre vonatkozó, jogilag kötelező záradékok kerüljenekbe a megállapodásba. India nem csak a gazdaság, hanem a demokrácia területén is példátmutathat a többi fejlődő ország számára.

Bill Newton Dunn (ALDE). – Elnök úr! Tagja voltam annak az európai parlamentiküldöttségnek, amely a múlt hónapban Indiában járt. Kevesen voltunk a csoportban, defelettébb érdekes, és nagyon hasznos utazás volt.

Konkrétan a szerdán szavazásra kerülő indítvány 29. bekezdéséről szeretnék szólni. Ebbenaz áll, hogy a Parlament „örömmel veszi tudomásul az indiai kormány gyermekmunkafelszámolása érdekében tett erőfeszítéseit”. Feltételezem, hogy az ezt megfogalmazó személya vélhetően gyermekmunka igénybevételével gyártott, Európába behozott termékek ellenintéz támadást, de az indítvány nem erről beszél. A szöveg kiemeli az indiai élet egy mainapig létező, sajnálatos oldalát. Küldöttségünk tavaly meglátogatott egy, az EU által agyerekmunka felszámolása érdekében finanszírozott dél-indiai projektet. Abból, amit ottláttunk, az derült ki, hogy a gyerekek azért dolgoztak a földeken – nem gyártottak ők


semmit –, hogy a szüleik által felhalmozott adósságot ki tudják fizetni. Egy életre erre lettekítélve, és kimaradnak az oktatásból.

Az állásfoglalásra irányuló indítványban használt megfogalmazás esetlegesen sértő lehetaz indiaiak számára. Ők természetesen fel akarják számolni a gyerekmunkát. Vagy töröljüka szövegből a 29. bekezdést, vagy módosítsuk úgy, hogy aggasztóak a számunkra azok atermékek, amelyek gyerekmunka alkalmazásával készülhettek. Számomrafelsőbbrendűséget sejtet, ha Európa azt mondja, hogy „Mi már leszámoltunk agyerekmunkával, de ti, indiaiak még mindig nem”. Egy nagyon fontos kereskedelmipartnerrel nem ilyen jellegű kapcsolatot kell ápolni.

Peter van Dalen (ECR). – (NL) Elnök úr! Úgy gondolom, hogy az Indiával kötendőszabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban kétféle felfogás létezik.

Az egyik nézet szerint most van egy olyan megállapodásunk, amely a világ leginkább átfogómegállapodása. Fenn kell tehát tartanunk; ez önmagában is fontos, és ha kereskedünkIndiával, majd előkerül számos, úgynevezett nem kereskedelmi aggály, mint például akisebbségi jogok, a gyerekmunka és a kasztrendszerből eredő megkülönböztetés. Ezt anézetet úgy nevezem, hogy „a helyzet a kereskedő szemszögéből”. Ez a gondolkodásmódhatja át az előttünk lévő állásfoglalást.

A másik gondolkodásmód, elnök úr, tulajdonképpen megköveteli, hogy elsőként a nemkereskedelmi aggályokat oszlassuk el, és csak ezután kössünk megállapodást. Ezt a nézetetúgy nevezem, hogy „a helyzet a prédikátor szemszögéből”. Tudjuk, hogy az utóbbimegközelítés alkalmazása esetén India semmiképpen nem akar majd megállapodni velünk.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy 2009 márciusában elfogadtunk egyállásfoglalást, amely számba vette mind a kereskedelmi, mind pedig a nem kereskedelmiaggályokat. Véleményem szerint az előttünk lévő állásfoglalás visszalépést jelent. Tartalmazugyan egy fenntartható fejlődésre vonatkozó záradékot, de elég erőtlen formában. A dalitokhelyzetéről szinte egyáltalán nem esik szó. A jelenlegi szöveg alapján a természet és akörnyezet számít a legnagyobb vesztesnek. Ezért nem tudom jóváhagyni az állásfoglalásszövegét. A tárgyalásainkat a 2009-es állásfoglalás szellemében kell folytatni. Akereskedőnek és a prédikátornak továbbra is együtt kell működnie, és itt a biztos uratidézem: „csakis így lehet kiegyensúlyozott megállapodást kötni”.

Georgios Papastamkos (PPE). – (EL) Elnök úr! Nagyon is helyénvaló, hogy az EU jelenlegikülkereskedelmi politikájában központi célkitűzés az, hogy ambiciózus és kölcsönösenelőnyös megállapodást kössünk Indiával. Ha a tárgyalásokat gyorsan akarnánk lezárni,fokozni kellene a konzultációt az olyan kulcsfontosságú területeken, mint például aszolgáltatások, a nem vámjellegű akadályok, a közbeszerzések és a földrajzi jelzések kérdése.

Ami az árukereskedelmet illeti, kiemelném azt a tényt, hogy India – átlagát tekintve – magasvámokat vet ki mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasági termékekre. A szolgáltatásiágazat hozzáférhetőségét illetően sajnos úgy tűnik, hogy jelenleg ebben nem tapasztalhatóegyértelmű elkötelezettség India részéről. Az Uniónak a leghatározottabban ragaszkodniakell ahhoz a követeléséhez, hogy minden földrajzi jelzés fokozott védelmet élvezzen egyolyan fontos piacon, mint amilyen India. Továbbá India a dohai fordulón a földrajzijelzésekkel kapcsolatos többoldalú tárgyalások keretén belül az Unió szövetségese is. Megkell jegyezni, hogy India egyértelmű jogi kerettel rendelkezik, különösen, ami a földrajzijelzések nyilvántartásba vételi eljárását és védjegyek melletti feltüntetését illeti.


Végezetül azt szeretném mondani, hogy az Uniónak rugalmasságot kell tanúsítania Indiaazon kérését illetően, hogy védelmet élvezzenek az indiai nem mezőgazdasági földrajzijelzések, hogy cserébe India is védelmet nyújtson az európai földrajzi jelzések számára.

ELNÖKÖL: DIANA WALLISalelnök

Bernd Lange (S&D). – (DE) Elnök asszony, biztos úr! A Lisszaboni Szerződéshatálybalépése után én tényleg azt gondolom, hogy fontos lenne, hogy közösen döntsünka tárgyalások struktúrájáról, mert a Szerződés a kereskedelmi kapcsolatok tekintetében újszerepet ruház a Parlamentre. Ha ismét fontolóra vesszük azt a tényt, hogy Indiaegyértelműen a jövő egyik piacának számít, akkor ennek a Parlament által elfogadottegyértelmű álláspontban is meg kell jelennie: véleményünk szerint – a munkahelyekkelösszefüggésben – kulcsfontosságú kérdésnek számít az Európai Unió ipari fejlődése.Világossá kell tennünk ezért, hogy a kereskedelmi megállapodásokban az európai iparimunkahelyek érdekét elsődleges szempontként kell kezelni.

Ezen okból, bár a megállapodásnak aszimmetrikusnak kell lennie, végül is a vámok mértékétnullára kell levinni. Elfogadhatatlan a számunkra, hogy a 100%-os vámmal terhelt gép- ésautóipari ágazatban a tárgyalások végén esetleg egy 50%-os szintben állapodjunk meg.Amíg nem érjük el a nulla vámot, addig ez a körülmény az Európán kívüli befektetéseketfogja ösztönözni.

Következésképpen, biztos úr, világosan meg kell határoznunk a kiemelten fontos területeket,mégpedig az iparon belül. A szociális normák területén is meg kell megvalósítani az egyenlőesélyeket, mert erre is szükség van ahhoz, hogy a munkavállalói jogok tekintetébenegyértelmű kötelezettségeket tudjunk szabni India számára.

Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – (RO) Elnök asszony! India egy irigylésre méltó gazdaságinövekedéssel rendelkező virágzó ország és az egyik legnagyobb kereskedelmi partnerünk.Az Indiával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás rendkívül fontos a kereskedelmikapcsolatok jövője szempontjából. Ezért szorgalmazom én is, hogy a lehető leghamarabbkössük meg ezt a megállapodást.

Az egyik fontos szempont a szolgáltatások liberalizációjához kapcsolódik, különösen a3. és 4. rész tekintetében. India és az Európai Unió gazdasági növekedésében is kiemeltenfontos szerepet játszanak a szolgáltatások, ezt pedig a szabadkereskedelmi megállapodásnakis tükröznie kell. Ami a 4. részt illeti, meg kell oldani a szakmai képesítések elismerésévelkapcsolatos problémákat, mindazonáltal meglehetősen nehéz kérdésről van itt szó, merta szakmai képesítések kölcsönös elismerése terén még az Európai Unió tagállamai közöttis akadnak gondok. Szeretném felkérni a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást arról, hogymilyen szakaszban tartanak most az ezzel kapcsolatos tárgyalások.

A másik szempont a közbeszerzések piacának kölcsönös hozzáférhetőségével vanösszefüggésben. Ha az európai társaságoknak lehetőségük lesz bekerülni az indiaiközbeszerzési piacokra, akkor ez hozzájárulhat társaságaink fejlődéséhez. Arra azintézkedésre is szükség van India részéről, amely a közbeszerzések területén olyanáttekinthető és egyértelmű szabályozást alakít ki és vezet be, amely lehetővé teszi az európaitársaságok számára is, hogy hozzáférjenek e piaci lehetőségekhez.

Sajjad Karim (ECR). – Elnök asszony! Még 2007-ben, a tárgyalások kezdetekor én voltama téma parlamenti előadója, és egyfolytában azt hangsúlyoztam, hogy amennyire csak


lehetséges, arra kell törekednünk, hogy egy ambiciózus, széles körű és átfogószabadkereskedelmi megállapodást próbáljunk kötni, és nagy örömmel látom, hogy egyolyan tervet követtünk, amely pont ezt tűzte ki célul.

Elég egyértelmű ez a számomra, amikor az Indiai Kereskedelmi Kamarák Szövetsége mostazt mondja, hogy a 2009-es 69 milliárd eurós szintről a kétoldalú kereskedelem 2015-benvalószínűleg eléri a 160 milliárdot.

Az is ösztönző tényező, hogy India elkötelezte magát egy sor probléma, különösen példáula nem vámjellegű akadályok kérdésének a megoldása mellett. Nagy bátorítást jelent aztlátni, ahogyan a jelenlegi indiai kormány szembenéz a korrupcióval kapcsolatosproblémákkal, és egészen odáig is elmegy, hogy letartóztatja a Nemzetközösségi Játékokigazgatóját, illetve hogy foglalkoznak a nem vámjellegű akadályokkal is.

Azt is üdvözlendőnek tartom, biztos úr, hogy ön 2010. december 13-án Anand Sharmaindiai kereskedelmi miniszterrel közösen nyilatkozatot adott ki, amelyben egyhangúlagkijelentették, hogy a megállapodás nem fog tartalmazni semmi olyat, ami megakadályozná,hogy a legszegényebbek is hozzáférhessenek az életmentő gyógyszerekhez. Azt remélem,hogy ez a lépés bizalmat fog ébreszteni a kollégáinkban, itt a tisztelt Házban, abban atekintetben, hogy a megfelelő módon állunk hozzá a tárgyalásokhoz.

Egyetlen kérdés van csak hátra, amely mindig is vízválasztónak számított, ez pedig aközbeszerzések ügye. Biztos úr, minden esetben, amikor ez után érdeklődöm, azt azinformációt kapom, hogy létezik egy részletes tárgyalási terv, de erről mind a mai napigsemmi konkrétat nem tudunk. Esetleg ön most tudna erre vonatkozó részletekkel szolgálni?Végezetül, veszem magamnak a bátorságot, hogy megkérdezzem öntől, hogy még a nyárvége előtt meg tudjuk-e kötni a szabadkereskedelmi megállapodást.

Lena Kolarska-Bobińska (PPE). – (PL) Elnök asszony! A többi képviselőtársammalellentétben nekem úgy tűnik, hogy ebben a pillanatban ez a megállapodás nagyon előnyöslesz mind India, mind pedig az Európai Unió számára. Változóban van a világrend. Egyesszuperhatalmak gyengülnek, míg mások, mint például India, erősebbekké válnak. Ezértvan nekünk, az Európai Uniónak szükségünk egy ilyen partnerre, egy demokratikuspartnerre, mert nem demokratikus partnerekkel is ápolunk különféle kapcsolatokat. Ajelenleg a tárgyalási szakaszban tartó megállapodás az áruk, a szolgáltatások cseréjét és abefektetéseket érinti, de kényes szociális és környezetvédelmi kérdésekre való utalások ishelyet kapnak benne.

Nagy örömömre szolgált, hogy a biztos úr a generikus gyógyszerekkel kapcsolatbanmegemlítette, hogy a betegeket semmilyen káros hatás nem veszélyezteti. Sokszor jártammár Indiában és más fejlődő országokban, és azt hallottuk ottani AIDS-es betegektől, hogymilyen fontos számukra az olcsó gyógyszerekhez való hozzáférés. A digitális szolgáltatásokés a személyes adatok Európában is nagyon fontosak. Meg vagyok róla győződve, hogyIndia képes lesz megfelelni a személyes adatok kezelésével kapcsolatos európai feltételeknek,bár az EU éppen most módosítja ezeket, és valószínűleg változtatni fog még rajta, ahogya technológia fejlődik. A Sonynál bekövetkezett legutóbbi események fényében azeurópaiaknak meg kell győződniük arról, hogy biztonságban vannak az adataik, hakülföldön dolgozzák fel azokat. Biztos vagyok benne, hogy ez a megállapodás növelnifogja a különböző környezetvédelmi és munkaügyi normákat, de ezzel kapcsolatbanóvatosnak kell lennünk. Különösen a mostani vitát követve úgy tűnik nekem, hogymindegyikünk eltérő elvárásokat támaszt Indiával szemben, és ezeket mind bele akarjukfoglalni a szabadkereskedelmi megállapodásba. Itt azonban egy szabadkereskedelmi


megállapodásról van szó, és nem foglalhatjuk bele az összes elvárásunkat, vagy mindazt,amit szerintünk Indiának meg kellene valósítania.


Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Ez a megállapodás rengetegkülönböző kérdést érint, ezért nagyon nagy odafigyelést igényel, hogy a lényeggelfoglalkozzunk. Véleményem szerint két fontos dolgot kell kiemelnünk – mindkettőt belehetne sorolni a „méltányosság” címszó alá. Az első a gyártóink és az iparunk irányábantanúsított méltányosság. Ez már számtalanszor szóba került. Nem szabad megengednünk,hogy bizonyos, kezdetben talán ésszerűnek tűnő korlátozások állandó jelleggelfennmaradjanak. Rögtön a megállapodás elején ki kell kötnünk, hogy egyes intézkedésekmeddig maradnak életben, és hogy milyen körülmények esetén szűnnek meg azintézkedések. Elvégre India nyilvánvalóan folyamatosan fejlődni fog, nekünk pedig eztfigyelembe kell vennünk. E tekintetben osztom az előttem felszólaló képviselőtársaim általkifejtett nézőpontokat.

Az emberekkel szembeni méltányosságról is szó van, az Európai Unióban és Indiábanegyaránt. Ez is rendkívül fontos. Egy ehhez hasonló megállapodásnak tartalmaznia kellbizonyos, nem kimondottan csak a kereskedelemhez kapcsolódó elemeket is – ezekrőlmár szintén esett szó: fenntarthatóság, emberi jogok, szociális, környezetvédelmi ésmunkaügyi normák – ezek is hihetetlenül fontos kérdések. Mindenekelőtt e szempontokatúgy kell megállapítani, hogy a teljesítésük elmulasztása következményeket vonjon magaután. Egyáltalán nem arra gondolok, hogy kioktatóan lépjünk fel indiai barátainkkalszemben. Az emberi jogok tekintetében el tudom képzelni, hogy Indiában a sajtó jogiszabályozása jobb, mint az Európai Unió némely tagállamában. Másképpen fogalmazva,az ő szempontjukból is szemlélnünk kell a dolgokat. A követelményeknek viszont kötelezőérvényűnek kell lenniük mindkét félre nézve, teljesíteniük kell azokat, és ha nem teljesülnek,akkor ennek mindkét fél esetében következményekkel kell járnia a szociális dömping miatt.

Tokia Saïfi (PPE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr! Támogatjuk a szabadkereskedelmimegállapodással kapcsolatban Indiával folytatott tárgyalásokat, amely megállapodásnakambiciózusnak kell lennie, jóllehet felvet bizonyos kérdéseket is.

Először is azt, hogy szerepeljen-e a megállapodásban egy fenntartható fejlődésről szólófejezet. Ez a szabadkereskedelmi megállapodás egy új generációs megállapodás, teljesentermészetes tehát, hogy tartalmazzon egy ilyen fejezetet. Viszont itt nem a „valamitvalamiért” elvről van szó, hanem önmagáért tárgyaljunk egy ilyen fejezetről. Továbbá, haa szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél fejlettségi szintjét is tükrözni akarja, nemhunyhatunk szemet az olyan alapvető dolgok felett, mint például a gyerekmunka tilalma.Bár 1986 óta tilos, becslések szerint még mindig 60 millió gyerek dolgozik az indiaigyárakban és termőföldeken. A Bizottság a tárgyalások során nem hagyhatja figyelmenkívül az alapvető szociális normákat.

Visszatérve a tisztán kereskedelmi fejezethez, nem sikerült még teljesen megoldani aközbeszerzési szerződésekhez való kölcsönös hozzáférés kérdését. Örömömre szolgál,hogy bevonták a tárgyalásokba az indiai szövetségi kormány szerződéseit. Mi a helyzetazonban a tartományi szerződésekkel?

Végezetül néhány aggályomat szeretném kifejteni a szellemi tulajdonjogok védelmévelkapcsolatban, különös tekintettel a földrajzi jelzésekre – számos alkalommal volt már szóerről. Az indiai jogszabályok ezeket a jogokat csak nemzeti szinten védik, nemzetközi


szinten nem. Amennyire én tudom, a Bizottság 200 jelzést sorolt fel, amelyek védelmétegy, még a szabadkereskedelmi megállapodás előtt hatályba lépő megállapodás kereteinbelül kívánta biztosítani. Még mindig ez a terv?

Elnök. – Most pedig rátérünk a vita „catch-the-eye” részére. Nem fogom tudni megadnia szót mindenkinek, aki kérte, azokat pedig, akik szót kapnak, arra kérem, hogy tartsákmagukat a rendelkezésükre álló egy perchez.

Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Indiával kötendőszabadkereskedelmi megállapodás nyilvánvalóan izgalmas lehetőség, amelyben óriásilehetőség rejlik a világ legnagyobb demokráciájával való kereskedelem szempontjából.

Én azonban meglehetősen csalódott vagyok amiatt, hogy a szabadkereskedelmimegállapodással kapcsolatos tárgyalások csak lassan haladnak a megállapodás megkötésefelé. Különösen a szellemi tulajdonjogok területén van szükség világos és tisztességesbánásmódra, mert emberi jogi szempontból elfogadhatatlan a fejlődő országoklegszegényebb lakosai alapvető jogainak veszélyeztetése, beleértve a generikusgyógyszerekhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogát. A közegészségügymegfelelő védelme érdekében a Bizottságnak és az indiai hatóságoknak a hamisítottgyógyszerek közös meghatározása révén fokozniuk kellene együttműködésüket egy olyanfontos problémával kapcsolatban, amely káros a betegek egészségére.

Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök asszony! Az Európai Unió indiaiküldöttségének tagjaként támogatom az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmimegállapodás megkötését. India fontos fejlődő ország és jelentős kereskedelmi partner azEurópai Unió számára. Fontos azonban, hogy tudjuk a megállapodás pontos részleteit.Emlékeztetőül meg kell említenem, hogy az Európai Parlament ratifikálni fogja ezt amegállapodást. Éppen ezért kérünk tájékoztatást a tárgyalások jelenlegi állásáról. Aztszeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy ez a megállapodás hogyan tükrözi majd azEurópai Unió és India jövőbeni iparpolitikáját. Külön hangsúlyt kell helyezni a szellemitulajdonjogok és szabadalmak tiszteletben tartására és védelmére. Végül, de nemutolsósorban szeretném megtudni, hogy ez a megállapodás elő fogja-e segíteni, hogy azEurópai Unió és India álláspontjai közeledjenek egymáshoz az éghajlatváltozás elleniküzdelem és a szennyező kibocsátások csökkentése terén.

Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök asszony! Európa számára pillanatnyilagkulcsfontosságú, hogy szabadkereskedelmi megállapodást kössön Indiával. A jelenlegigazdasági problémák idején ez a megállapodás biztosítani fogja, hogy az Unió nagyobbmértékben piacra jusson a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságában.

Ugyanakkor még mindig sok probléma vár megoldásra. Véleményem szerint alaposan kikell dolgoznunk a mezőgazdasággal és a lakosság mozgásával kapcsolatos kérdéseket.Ezen túlmenően nem történt megfelelő előrelépés a közbeszerzés és a szolgáltatások, aszellemi tulajdon – többek között a földrajzi jelzések – védelmére vonatkozó alapelvek, afenntartható fejlődés feltételei terén, és különösen az azonos versenyfeltételek megteremtéseesetén a termelési szabványok betartásában. Úgy gondolom, hogy elengedhetetlenmegvizsgálni az egyes ágazatok sajátos jellegét, hogy csökkentsük azon lehetséges negatívhatásokat, amelyeket egy szabadkereskedelmi megállapodás gyakorolhat az Európai Unióérzékeny gazdasági ágazataira.

Syed Kamall (ECR). – Elnök asszony! Úgy gondolom, mindnyájan örülünk annak afejlődésnek, amely Indiában nagyjából az elmúlt évtizedben, különösen a tavalyi sikertelen


marxista és szocialista politikák dömpingje óta végbement. Ez lehetővé tette, hogy azország megszabaduljon béklyóitól és bámulatos növekedést érjen el.

Ezenkívül emlékeztetni szeretném kollégáinkat a politikai színtér minden szegletéből,hogy mivel ez egy kereskedelmi megállapodás, a kereskedelmi szempontokra kell ahangsúlyt helyeznünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi szempont nem fontos,de ha a kereskedelmet tudjuk a középpontba helyezni, hogy hozzájáruljunk az indiainövekedéshez, valamint segítsük az indiai vállalkozókat, hogy fejlődést érjenek el ésmunkahelyeket teremtsenek saját falvaikban és városaikban, ez mindnyájunk számáraelőnyös lesz. Aggaszt engem, amikor a kezdetektől szinte imperialista módon túl nagyhangsúlyt helyezünk a saját normáinkra, ahogyan azt kollégám, Bill Newton Dunn korábbanemlítette.

Fontosnak tartom, hogy a kereskedelmi megállapodások fejlesztésére összpontosítsunkannak érdekében, hogy jólét alakuljon ki ezekben az országokban, többek között Indiában,és segítsünk nekik kilábalni a szegénységből. Így tehetünk a legtöbbet.

João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! Az Európai Unió gyengébb gazdaságai,például Portugália termelési kapacitásának radikális csökkenését – ami az erősek és az ilymódon meggyengültek, illetve a gazdagok és az ily módon elszegényedettek közöttiversenyen alapuló integráció következménye, és amit az európai nagyhatalmakóriásvállalatainak érdekei irányítanak – a világkereskedelemnek az említett hatalmak önösérdekei által vezérelt liberalizációja és deregulációja tovább súlyosbítja.

Szembesülve az említett irányvonal követése által előidézett, látható katasztrófával, avisszavonulás helyett az Európai Unió továbbra is olyan jeleket ad, hogy teljes gőzzel,vakon halad előre. Pontosan ebben az összefüggésben kell megvizsgálnunk ezt amindezidáig legátfogóbb megállapodást.

Sürgősen alapos változásra van szükség a jelenlegi kereskedelempolitikában, amely averseny helyett a komplementaritás felé irányítja a nemzetközi kereskedelmet, a tisztességesés igazságos gazdasági kapcsolatok kialakítása felé, amelyek kölcsönösen előnyösek, ésamelyek nem csupán néhány vállalat és pénzügyi intézmény, hanem országok és emberekfejlődését szolgálják. A mostani sokrétű válság a gazdasággal, társadalommal, energiávalés környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tekintetében új kiindulási alapot teszszükségessé, amit a szabadkereskedelem, a neoliberalizmus egyik pillére, nyilvánvalóanmegvalósíthatatlanná tesz.

Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani akollégáknak az Indiával való szabadkereskedelmi tárgyalásokról szóló, rendkívül tartalmasvitáért. Természetesen nagyon nehéz minden kérdéssel részletesen foglalkozni, engedjékmeg, hogy néhány olyan kérdésre helyezzem a hangsúlyt, amelyet többször is feltettek.

Ami a közbeszerzést illeti, nyilvánvaló, hogy a közbeszerzésről szóló fejezet nem a helyi,hanem a központi szintre összpontosít. Mellesleg ez az első alkalom, hogy készek voltakmagáról a közbeszerzésről tárgyalni, de szeretnék ennek a korlátaira is rámutatni. Nagyonlényeges, hogy a tárgyalásaink – amennyire lehetséges – kiterjednek India központi szintű,állami tulajdonú vállalataira is, ahol a közbeszerzések nagyobb részét végrehajtják. NiccolòRinaldi a vasút példáját hozta fel, amely kétségtelenül a legjelentősebb ágazatok közétartozik, tekintettel India nehéz infrastrukturális helyzetére.

Egy másik kérdés, amely többször is szóba került, a gyermekmunka problémája. Úgygondolom, hogy helyes, ha különbséget teszünk a gyártás során és a mezőgazdaságban


alkalmazott gyermekmunka között. Nyilvánvaló, hogy még mindig elég sok gyerek dolgozika mezőgazdaságban. Nem minden esetben egyértelmű, hogy közben járnak-e iskolába isvagy sem, de úgy gondolom, hogy a többségük igen. Az is előfordulhat, hogy elég kevésgyermek dolgozik olyan áruk előállításán, amelyeket Európába exportálnak, tehát úgyvélem, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a két dolog között, ahogy arra NewtonDunn úr is helyesen felhívta a figyelmet.

Hadd mondjam még el, hogy a gyermekmunka nagyon összetett probléma, ahogy azeurópai országokban is mindig az volt. Nagyon jól emlékszem, hogy amikor fiatal voltam,persze annak már jó ideje, de azért mégsem évszázadokkal ezelőtt volt, sok gyermekdolgozott, különösen a mezőgazdaságban, tehát nem olyasmiről van szó, ami teljesen azeurópai sötét középkorhoz tartozik.

a Bizottság tagja. – (FR) Désir úr felvetette, hogy Európa azt követeli, hogy azadatkizárólagosság kérdése része legyen a tárgyalásainknak. Több képviselő kifejezettena fejlődő országok orvosaival kapcsolatban tett erről említést.

Szeretnék nagyon egyértelműen fogalmazni, és már számtalan alkalommal, konferenciákonés közvetlenül az érintett nem kormányzati szervezeteknek is elmondtam, hogy nemkérünk adatkizárólagosságot; éppenséggel nem kérjük ezt. Azt mondjuk – és ezmindenképpen ésszerűnek tűnik nekem –, hogy amennyiben India valaha úgy dönt, hogyadatkizárólagosságot alkalmaz, az ránk is érvényes lesz. Ezt nevezzük mi „nemzetibánásmódnak” a szakmai zsargonban, és úgy gondolom, ez a helyes felfogás. Ezért úgyvélem, hogy bizonyos mértékben bírálat érne, ha beleegyeznék, hogy az indiai gyógyszeriparvonatkozásában olyan védintézkedéseket alkalmazzanak, amelyek nem érvényesek sajátiparágunkra. Erről van szó, semmi másról. Tényleg teljesen egyértelmű szeretnék lenniebben a kérdésben.

Elnök asszony, más kérdések is szóba kerültek, különösen a vámokkal kapcsolatban – ezta kérdést többek között Caspary úr is felvetette. Természetesen különböző határidővonatkozik például India és Európa esetében a nulla vám elérésére, ami teljesen érthető,mert a két ország fejlettségi szintje eltérő. Az egyetlen kérdés, hogy bizonyos ágazatokbanelérhető-e a nulla vám. Mindig azt hangsúlyozzuk, hogy ezt minden ágazatban meg kellvalósítanunk. Ennek ellenére a következőre szeretném felhívnia figyelmét, Caspary úr: mia legelőnyösebb a saját iparunk számára? A nulla vám elérése nagyon hosszú távon, vagyegy elég drasztikus csökkentés az első néhány évben? Úgy gondolom, hogy tulajdonképpenegyensúlyt kell teremtenünk a kettő között, és aztán majd meglátjuk, mire jutunk.Mindazonáltal a két célkitűzésre szeretném felhívni a figyelmüket: a nulla vám elérésemondjuk 20 év alatt, és időközben nagyon mérsékelt csökkentés alkalmazása. Véleményemszerint ugyanezen megoldás nem feltétlenül ennyire előnyös saját iparágunk számára.Tehát meglátjuk, és biztos vagyok abban, hogy a tárgyalások során együtt a lehető legjobbmegoldást fogjuk elérni.

a Bizottság tagja. – Ami a földrajzi jelzéseket illeti, a magas szintű védelem fontos célkitűzésa tárgyalás során, és elég sok időt és erőfeszítést igényelt, hogy Indiával közös megközelítésrejussunk. Azt is figyelembe kell venni, hogy India kétoldalú megállapodás révén még sohanem biztosította a földrajzi jelzések védelmét, tehát ez az első alkalom, hogy erről egyáltalánegy partnerükkel tárgyalnak. Ezzel a kérdéssel továbbra is erőteljesen foglalkozunk azzalaz általános célkitűzéssel, hogy elérjük a földrajzi jelzéseink magas szintű védelmét.

Úgy gondolom, hogy a többi kérdés nagy részét már érintettem. Természetesenszándékomban áll, hogy folytassam a megállapodással kapcsolatos tárgyalást a Parlamenttel


és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsággal, annál is inkább, mert most már a tárgyalásvégéhez közeledünk. Nem akarok pontos határidőt mondani azzal kapcsolatban, hogymikor jutunk végleges megállapodásra. Semmiképpen sem kerülhet túl sok időbe, mivelmost már a legérzékenyebb témákkal foglalkozunk – autóipar, bor- és szeszesital-ágazat,közbeszerzés és földrajzi jelzések. Elhatározásra kell jutnunk, tehát azt mondanám, hogyvalóban a tárgyalások végjátékában tartunk. A cél előtti utolsó szakaszban vagyunk, demég mindig elég rögös út áll előttünk.

Elnök. – Obermayr úr, korábban ön szót kért. A vita catch-the-eye részének kezdetekoremlítettem, hogy nem tudom megadni a szót mindenkinek, és sajnálom, hogy ön is ebbea csoportba tartozik.

Rendben van, de nincs sok időnk.

Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony! Ezzel kapcsolatban, szeretnék rámutatniarra, hogy nagyon is jól értem, amit ön mond, és hogy elnökként ön nagyszerű munkátvégez. Az ön elődje azonban nem járt el helyesen, amikor engedélyezte, hogy több képviselőis fél perccel vagy 20 másodperccel túllépje a rendelkezésre álló időt –, a biztos úr is 7 perc36 másodpercig beszélt három perc helyett. Nyilvánvalóan nem tisztességes, hogy mosttartsuk be az időt, amikor a felszólalási idő amúgy is csak egy perc. Mindazonáltal értem,amit mond, és köszönöm a megértését.

Elnök. – Amikor átvettem az elnöklést, abban a pillanatban világossá tettem, hogy elvárom,hogy az este további részében mindenki tartsa be a rendelkezésére álló felszólalási időt,máskülönben gondok lesznek, mert a vita bele fog nyúlni az éjszakába, és én ezt nemszeretném.

Négy állásfoglalásra irányuló indítvány (2) érkezett hozzám, amelyeket az eljárási szabályzat115. cikkének (5) bekezdésével összhangban nyújtottak be.

A vitát lezárom.



Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE), írásban. – (PL) Az indiai gazdaság a világ egyikleggyorsabban fejlődő gazdasága. Az indiai külföldi beruházások jelentős része még mostis az Európai Unióban található, és csak maga a Tata-csoport Nagy-Britannia ipariágazatában vezető munkáltató. Tekintettel India fejlődési ütemére, el kell ismerni, hogyaz India és az EU közötti kereskedelmi megállapodás az egyik legjelentősebb éslegigényesebb az eddig megkötött megállapodások közül. A megállapodás mindkét félszempontjából kétségtelenül hozzá fog járulni a beruházások, valamint az import és azexport szintjének növeléséhez. Lehetővé fogja tenni a szabadabb árucserét, valamint előfogja segíteni, hogy nagyobb fellendülés következzen be Indiában és az uniós országokbanis. A megállapodás élénkíteni fogja a világkereskedelmet, különösen a szolgáltatások terén.A megállapodás aláírásából fakadó előnyök ellenére szem előtt kell tartanunk azonbanazon kérdéseket, amelyekkel kapcsolatban a megállapodás részes feleinek eltérő nézeteivannak. Az EU nem vesz át olyan árut, amelyet a környezet károsításával vagygyermekmunkával állítanak elő. Annak a megállapodásnak, amelyet mi szeretnénk elérni,megfelelő munkahelyeket, diverzifikált, fejlődő gazdaságokat és multikulturális

(2) Lásd a jegyzőkönyvet


sokszínűséget kell garantálnia. Döntő fontosságú egy hatékony és az együttműködéstjavító döntéshozatali rendszert létrehozni, valamint az egyének és szervezetek képzéséttámogató intézkedéseket bevezetni, ami hozzá fog járulni a régiók fejlődéséhez. A kitűzöttcélok eléréséhez átlátható és nyilvános vitára van szükség.

Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Az EU és India közötti szabadkereskedelmimegállapodásról szóló tárgyalások kritikus szakaszához érkeztünk. Ez egy nehéz feladat,amelynek során reményeim szerint a Bizottság határozottan megpróbálja majdösszeegyeztetni Európa különböző stratégiai érdekeit. Ezzel kapcsolatban szeretnémfelhívni a figyelmet arra, hogy előrelépést kell tenni az indiai piacnak az európai borexportelőtti megnyitása terén. Jelenleg az indiai piac elzárja magát a termékeink elől azáltal, hogyfelháborítóan magas, 150%-os vámot vet ki rájuk. Ezért meg kell követelnünk akereskedelmi viszonosság elvének tiszteletben tartását. Ténylegesen abszurdnak tűnik,hogy piacunkat nagymértékben meg kell nyitnunk a feltörekvő országok bortermékeielőtt, miközben számunkra nem biztosított a megfelelő bejutás az ő piacaikra. Ennélfogvaarra ösztönzöm a Bizottságot, hogy folytassa azt az ambiciózus stratégiát, amelyet végheztudott vinni a Dél-Koreával való szabadkereskedelmi megállapodás megkötésekor. Azt,hogy az EU-n kívül termelt olcsóbb borok jutnak be a piacunkra, feltétlenül kompenzálnunkkell azzal, hogy termékeink számára biztosítjuk a külföldi piacokra, elsősorban az olaszpiacra való nagyobb mértékű bejutást, amiben kivételes növekedési potenciál rejlik.

21. Az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok (vita)

Elnök. – A következő napirendi pont, a Daniel Caspary és Jarosław Leszek Wałęsa általa PPE képviselőcsoport nevében, Syed Kamall, Robert Sturdy és Jan Zahradil által az ECRképviselőcsoport nevében, Niccolò Rinaldi, Metin Kazak és Marielle De Sarnez által azALDE képviselőcsoport nevében, valamint Emilio Menéndez del Valle, David Martin ésVital Moreira által az S&D képviselőcsoport nevében, az EU és Japán közötti kereskedelmikapcsolatok tárgyában a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita(O-000088/2011/rév.1 – B7-0220/2011).

Jarosław Leszek Wałęsa, szerző. – (PL) Elnök asszony! Az elmúlt néhány hónapbanJapán érdeklődést tanúsított az iránt, hogy egy esetleges szabadkereskedelmi megállapodástekintetében tárgyalásokat nyisson az Európai Unióval. Az Európai Parlamentszempontjából a nem vámjellegű akadályok jelentik a legfontosabb kérdést, amelyet márszámtalan esetben hangsúlyoztunk a Kereskedelmi Bizottság ülésein. Nem a vámok jelentika problémát, hanem az a számtalan korlátozó szabályozás és akadály, amellyel az uniósvállalatok szembesülnek a japán piacra való belépéskor. Támogatom az Európai Unió ésJapán közötti nagyobb mértékű együttműködést, de azt hiszem, elsődlegesen e nemvámjellegű akadályoknak a megszüntetését kell előtérbe helyezni, amelyek korlátozzákaz uniós termékek japán piacon való megjelenését.

Ezért is fogadták el az Európai Tanács márciusi következtetéseiben a 30. bekezdést, amelykijelöli azt az irányvonalat, amelyet az Európai Uniónak az EU–Japán csúcson követnie ésképviselnie kell a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások megnyitásasorán. Meglehetősen helyes, ha e tárgyalások megnyitását attól tesszük függővé, hogy Japánmennyire mutatkozik hajlandónak arra, hogy felülvizsgálja – többek között – a nemvámjellegű akadályok és a közbeszerzésekre vonatkozó korlátozások kérdését. Érdemesezt észben tartani, annál is inkább, mivel Japán a hamarosan hatályba lépő EU–Koreaszabadkereskedelmi megállapodás eredményeképpen az európai uniós piacokonbekövetkező versenyképesség-csökkenés ellen lobbizik.


Syed Kamall, szerző. – Elnök asszony! Úgy vélem – és remélem –, hogy a tisztelt Házképviselőinek többsége egyetértene azzal, hogy a WTO által megtestesített többoldalúmegállapodásokat és a Dohai Fejlesztési Menetrend sikeres kimenetelét kell előnybenrészesítenünk. De tekintettel a mindannyiunk által ismert, ott felmerülő nehézségekre,véleményem szerint a Bizottság támogatást érdemel azzal kapcsolatban, hogy tárgyalásokatfolytasson e kétoldalú megállapodások némelyikéről is.

Ezért azt hiszem, lépnünk kellene az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás terén.Elismerem, hogy a Japánt ért természeti katasztrófák miatt felmerülnek bizonyosaggodalmak, de számos olyan japán kollégával, baráttal és egyéb személlyel beszéltem,akik úgy vélik, hogy ha kellő érzékenységgel járunk el, akkor egy EU–Japán megállapodásazt az üzenetet küldené, hogy Japán visszatért a rendes kerékvágásba és a „gyógyulás” útjáralépett.

Ha vetnek egy pillantást a statisztikákra, 2009-ben Japán és az EU együtt a világ GDP-jénektöbb mint a negyedét adta, a világkereskedelem több mint 20%-át tette ki, míg a közvetlenkülföldi tőkebefektetések összesített mennyisége kb. 200 milliárd euró volt. Tekintettelarra, hogy az EU országainak és Japánnak közös kihívásokkal kell szembenézniük,véleményem szerint fontos, hogy megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket, és kereskedelmimegállapodásokon keresztül igyekezzünk megoldani őket.

Az alacsony vámok ellenére véleményem szerint egyértelmű, hogy az EU és Japán közöttikétoldalú kereskedelmi mennyiségek elmaradnak az EU más fontos kereskedelmipartnereivel folytatott kereskedelem mennyiségétől. Szerintem ez nagyrészt a nemvámjellegű akadályok következménye. Becslések szerint néhány ilyen akadály költségegyakorlatilag magasabb, mint a meglévő vámtarifa, és hogy a leghasznosabb e korlátoklebontása lenne. Az uniós országokon belül működő vállalatok számára előnyös lenne,ha a közbeszerzések terén, az orvosi eszközök piacán – ahol nem ismerik el megfelelőmértékben a nemzetközi szabványokat –, a szolgáltatások terén – ideértve a pénzügyi éspostai szolgáltatásokat is –, valamint a kkv-k piacra jutása terén fennálló korlátok kérdésétis kezelni tudnánk. A japánok számára az autóiparban és az IKT ágazatában jelentkeznénekaz előnyök. De ne feledjük el, hogy ha megszüntetnénk vagy csökkentenénk a japánIKT-termékek előtt álló akadályokat, az az EU számára is hasznos lenne.

Összességében tehát azt gondolom, hogy mindkét oldal úgy érzi, hogy egy EU–Japánszabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél számára előnyös helyzetet teremtene.

Metin Kazak, szerző. – Elnök asszony! Én magam is aláírtam ezt a szóbeli választ igénylőkérdés benyújtására és egy állásfoglalásra irányuló kezdeményezést most, a 20. EU–Japáncsúcstalálkozó előtt, mert úgy vélem, hogy az Európai Parlamentnek – amelynek majdhozzá kell járulnia a Japánnal létrejövő bármilyen lehetséges szabadkereskedelmimegállapodáshoz – a lehető legkorábban ismertetnie kell az álláspontját.

Véleményem szerint a Parlamentnek arra kell felhasználnia ezt a lehetőséget, hogyhatározott támogatását fejezze ki egy Japánnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásiránt, mégpedig a következő okokból:

Az Európai Unió és Japán olyan ipari óriások, amelyek hasonlóképpen demokratikusértékeket vallanak, és együttesen a világ bruttó hazai termékének 38,5%-áért felelnek.Hasonló kihívásokkal is kell szembenéznünk: Kína felemelkedésével, a pénzügyivilágválsággal, a csökkenő demográfiai tendenciával, valamint a nyersanyagokhoz ésenergiaforrásokhoz való hozzáférés és az árstabilitás elérésének szükségességével.


Ezért nagyszerű lehetőséget látok abban, hogy továbbfejlesszük a Japánhoz, vagyis hatodiklegnagyobb kereskedelmi partnerünkhöz fűződő kereskedelmi kapcsolatainkat. A gazdaságielőnyök egyértelműek. A Copenhagen Economics gazdasági tanácsadó cég jelentése arraa következtetésre jutott, hogy a vámok kétoldalú megszüntetése és a nem vámjellegűakadályok csökkentése mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára előnyös lenne,és az EU-ban 33 milliárd euróval, Japánban 18 milliárd euróval növelnék a gazdasági jólétet.

A szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások esetleges megnyitását a Tanácsis támogatja, amennyiben Japán hajlandó hozzányúlni a piaci hozzáférést gátló, nemvámjellegű akadályokhoz és a közbeszerzésekre vonatkozó korlátozásokhoz. Szeretnémmegismételni, hogy a nem vámjellegű akadályok és a közbeszerzések alapvetően fontosterületek az európai uniós vállalatok számára, amelyeken Japánnak jelentős engedményeketkell tennie.

Természetesen az Európai Parlament megköveteli, hogy a Bizottság teljes mértékbenátlátható módon folytasson le minden tárgyalást, és hogy kellő időben rendelkezésünkrebocsássa az ágazati hatástanulmányokat. Ezenfelül az olyan érzékeny ágazatok, mint azautóipar, az elektronika, a repülés és a gépgyártás terén esetleg bekövetkező súlyos károkelkerülése érdekében a Dél-Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodáshoz hasonlóantámogatni fogjuk a kétoldalú védintézkedések meghozatalát.

Összegzésképpen, szilárd meggyőződésem, hogy épp itt az ideje, hogy a Parlament kifejezzetámogatását a magas szintű munkacsoport létrehozásán alapuló jövőbeli EU–Japánszabadkereskedelmi megállapodás iránt, különösen a 2011 márciusában bekövetkezettkatasztrófát követően.

David Martin, szerző. – Elnök asszony! Egy EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodásnyilvánvalóan jó lehetőséget kínál arra, hogy Európa jelentős mennyiségű munkahelyetteremtsen, illetve az európai vállalatok előnyöket szerezzenek, mégpedig azért, mert azEU-nak a japán piacon való részvétele – összehasonlítva a máshová irányuló európai uniósexporttal – jelenleg rendkívül szerény.

Valójában, az OECD szerint, a japán piacokon való jelenlétünk az egyik legkisebb mértékű,aminek okát kollégáim már kifejtették. A probléma nem a magas vám jelentetteakadályokban rejlik – hiszen a vámok viszonylag alacsonyak –, hanem épp a nemvámjellegűekben; ezek közé tartozik a szabályozás bonyolultsága, a kölcsönös elismerésselkapcsolatos kérdések, a közbeszerzési szerződésekhez való szerény hozzáférés és ígytovább.

Az egymillió dolláros kérdés – mind a Bizottság, mind a Parlament számára – az, hogyvajon ragaszkodjunk-e ahhoz, hogy Japán a tárgyalások megkezdése előtt továbblépjen enem vámjellegű akadályok kezelése terén, vagy nyissuk meg a tárgyalásokat abban areményben, hogy ezzel az említett akadályok csökkentésére ösztönözzük Japánt. A kérdésrenem könnyű választ adni.

Mindazonáltal úgy vélem, jó ómen, hogy Japánnak szándékában áll foglalkozni e kérdéssel.A japán miniszterelnök meghirdette a „nyitott Japán” politikáját, ez pedig részben annakköszönhető, hogy felismerte, hogy a japán ipar a jelenlegi környezetében ellehetetlenedik.Ez természetesen részben a dél-koreai szabadkereskedelmi megállapodás által a japánexportra gyakorolt várható hatásoknak is betudható, de úgy vélem, azt a felismerést istükrözi, hogy Japánnak eddig korlátozott tapasztalatai voltak az ország megnyitásávalkapcsolatban.


Az európai vállalatok valamelyest meg tudtak jelenni a japán telekommunikációs,autógyártási, kiskereskedelmi és biztosítási ágazatban, ami nem károsította a japángazdaságot, sőt, valójában inkább ösztönözte az országban az innovációt és a fejlesztéseket.Úgy gondolom hát, hogy ezek jó ómennek számítanak.

Mindent összevetve, képviselőcsoportom úgy véli, hogy Japánnak még mindig egy kicsivelhatározottabb szándékot kellene mutatnia, mielőtt még tárgyalásokat kezdenénk vele aszabadkereskedelmi megállapodásról. Nem vagyunk a szabadkereskedelmi megállapodásellen, de véleményünk szerint Japánnak egy kicsit még többet kellene tennie annakbizonyításáért, hogy a japán miniszterelnök nem a levegőbe beszél.

Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Múlt márciusban Japánt cunami ésföldrengés sújtotta, óriási katasztrófát okozva. A japán emberek rugalmassága biztosítbennünket afelől, hogy Japán képes lesz túljutni ezen a katasztrófán, és hogy még erősebbenkerül ki belőle, mint valaha. Az EU által kínált segítség és szolidaritás ugyancsak eszközülszolgál ehhez a felépüléshez.

Ez a tragédia néhány hónappal előzött meg egy rendkívül fontos EU–Japán csúcstalálkozót,amelyet 2011. május 28-án tartanak, és amelynek feladata, hogy a következő évekrevonatkozólag meghatározza kapcsolataink irányát.

Mint tudják, az előző EU–Japán csúcs tavaly áprilisban volt, amelynek keretében létrejöttegy magas szintű munkacsoport. A magas rangú tisztviselők alkotta csoport feladata azonlehetőségek meghatározása, miként lehetne átfogóan, minden szempontból erősíteni azEU–Japán kapcsolatokat úgy a politikai, a gazdasági, mint az ágazati együttműködés terén.A kereskedelmi kapcsolatokat illetően a magas szintű munkacsoport megvizsgálta, milyenmódon lehet erősíteni és integrálni a gazdasági kapcsolatokat, illetve milyen módon lehetkezelni a minkét fél számára fontos kérdéseket. Ezek közé tartoznak a vámok, a nemvámjellegű intézkedések, a beruházások és a közbeszerzések.

A japán oldal egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy azt a megoldást részesítené előnyben,ha tárgyalásokat kezdenénk a kedvezményes vámtarifákat tartalmazó szabadkereskedelmimegállapodásról. Egyértelmű azonban, hogy az EU oldaláról nem elegendő egy olyanmegállapodás, amely csak a vámtarifákra összpontosít. Japánnal kapcsolatban a problémátvalójában nem annyira a vámok jelentik, mint inkább az a tény, hogy az uniós exportőrökés befektetők még mindig mindenféle nem vámjellegű akadályba ütköznek. Tipikus példaerre az orvosi eszközök és egyes élelmiszeripari termékek esetében tapasztalható számos,fáradságos jóváhagyási eljárás vagy az autóalkatrészek esetében a nemzetközileg elfogadottszabványoknak való megfelelés hiánya.

E területeken Japánban évtizedek óta fennállnak ezek az akadályok. Az elmúlt évekbenmár felvetettük ezeket a kérdéseket különböző Japán–EU kétoldalú párbeszédek során, deeddig csekély előrehaladást sikerült elérni.

Mindezek fényében olyan megállapodásra lenne szükségünk, amely kezeli a nem vámjellegűakadályokat, növeli a befektetők piaci hozzáférését és megnyitja a japán közbeszerzésipiacot.

A magas szintű munkacsoport kereskedelmi tárgyalásainak fókuszában annak felderítéseáll, hogyan lehetne nagyobb előrelépést tenni ezeken a területeken. Bizonyos fokúelőrehaladást sikerült elérni korlátozott számú, az EU által meghatározott listán szereplőnem vámjellegű intézkedés kapcsán, nevezetesen a 27 intézkedésből 3 esetében, de a listánszereplő többi nem vámjellegű intézkedéssel kapcsolatban úgy érezzük, hogy Japán nem


tudott egy olyan hiteles tervezetet felmutatni, amely alátámasztaná, hogy leküzdhetőkezek a problémák. Így a Bizottság véleménye szerint a magas szintű munkacsoport általelért eredmények a dolog jelenlegi állása szerint nem jelentenek többet, mint jó alapot atovábbi tárgyalásokhoz.

2011. március 25-én az Európai Tanács ismét megerősítette az EU–Japán kapcsolatokstratégiai jelentőségét, kijelentve, hogy „a küszöbönálló csúcstalálkozót fel kell használniennek a kapcsolatnak az erősítésére és közös programunk előmozdítására”. E tekintetbenegy sikeres szabadkereskedelmi megállapodás feltételeit azon az alapon kell meghatározni,hogy Japán tudja-e bizonyítani, hogy hajlandó foglalkozni többek között a nem vámjellegűakadályok és a közbeszerzéseket érintő korlátozások kérdésével.

A tárgyalások tovább folynak Japánnal. A múlt héten találkoztam Matsumotokülügyminiszter úrral pontosan e kérdés megvitatása céljából. Véleményem szerint nemegyértelmű, milyen mértékben tudunk előrelépni a Tanács feltételeinek teljesítésetekintetében az EU–Japán csúcsig hátralévő rövid időben. Különösképpen azért lenneszükség több munkára, hogy az elhatározás ugyanazon szintjére jussunk azzal kapcsolatban,hogy megállapodjunk a tárgyalások tartalmáról és egy ambiciózus, ám a realitást semnélkülöző megoldásról.

Ezt egy úgy nevezett „hatókörbecslő” gyakorlat segítségével lehetne elérni, amelyet a csúcsután lehetne lebonyolítani. Ezek után megvizsgálnánk az eredményeket, és eldöntenénk,hogy megkezdenénk-e a tárgyalásokat.

Ami a kereskedelmet és a gazdaságot illeti, a szándéknak legalább a következők biztosításárakell kiterjednie: minden áru 100%-ban vám- és kvótamentes kezelése; határozott és hitelesütemterv a nem vámjellegű intézkedések döntő többségének megszüntetésére; nyíltbefektetési rendszer a Japánba irányuló külföldi működő tőke olyan szintjének elérésecéljából, amely összehasonlítható a más OECD-országokba irányulóéval; a közbeszerzésipiac olyan szintű nyitottsága, amely megfelel az EU-országok minden kormányzati szintenmeglévő nyitottságának.

Azt is meg kell említenem, hogy ha a csúcs vezetői úgy döntenek, hogy továbbhaladnakaz átfogó kétoldalú jogszabályi keret kidolgozása felé, abba mind a kereskedelmi ésbefektetési kapcsolatoknak, mind a politikai kapcsolatoknak és együttműködésnek belekell tartoznia.

Erre az átfogó megközelítésre, amely kiegyensúlyozott módon ölel föl minden kétoldalúpolitikai és gazdasági kapcsolatot, azért van szükség, hogy megvalósíthassuk a mélyebbstratégiai partnerséget eredményező célkitűzéseinket és szándékainkat.

A Japánhoz fűződő gazdasági kapcsolataink tekintetében valóban döntő szakaszba értünk,és még mindig van néhány tisztázásra váró kérdés. Ezért üdvözlöm ezt a vitát, és érdeklődvevárom az önök azzal kapcsolatos véleményét, hogy miként kellene alakítanunk ezt akapcsolatot a következő években.

Daniel Caspary, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim!Szeretném őszintén megköszönni a biztos úrnak, hogy áttekintést nyújtott nekünk azEurópai Unió és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok jelenlegi állásáról.

Sajnos az a benyomásom, hogy az említett kapcsolatok helyzete alig-alig javult az elmúltkét évben. Ön említette a 2009-es csúcsot és a magas szintű párbeszédet, aminek alapján


az a benyomásom, hogy egyelőre e tárgyalások során sem sikerült semmilyen nyilvánvaló,újabb piaci hozzáférést szereznünk Japánban az európai vállalatok számára.

Most, hogy az első kezdeményezés, vagyis a magas fokú párbeszéd sikertelennek bizonyult,attól tartok, elsősorban nem az a kérdés, hogyan tudnánk esetleg kézzelfogható sikertelérni a magas szintű tárgyalások során, hanem már azt kellene megfontolnunk, hogytárgyaljunk-e egyáltalán a szabadkereskedelmi megállapodásról.

Nagyon is el tudom képzelni, hogy lenne értelme szabadkereskedelmi megállapodást kötniJapánnal, de még mielőtt belekezdenénk az erre irányuló tárgyalásokba, talán nem nagykérés, hogy előbb várjuk meg, milyen eredményre jutunk a jelenlegi eszközzel, nevezetesena magas szintű párbeszéddel. Szeretnék egyértelmű lenni ezzel kapcsolatban: nem azértmondom ezt, hogy a tárgyalás bármilyen morzsáját elvegyem Japántól, hanem azért, mertőszintén tudni szeretném, vajon Japán komolyan gondolja-e, hogy erősíteni szeretné ahozzánk fűződő kereskedelmi kapcsolatait, valóban megnyitja-e előttünk a piacait és atermékeink iránt tanúsított hozzáállását.

Kíváncsi lennék – és sajnos erre most egyáltalán nem tért ki, biztos úr –, hogyan kívánjákbevonni az Európai Parlamentet a felhatalmazás megadásába. Az a benyomásom, hogyelég sok mondanivalónk lenne Japánnal kapcsolatban. Az Indiával, Kanadával és Koreávalfolytatott tárgyalások kapcsán mi, a Parlament több ízben bíráltuk azt, hogy – véleményünkszerint – bizonyos mértékig helytelen prioritásokat tartottak szem előtt a tárgyalások során,ezért most sokat segítene, ha ez alkalommal rögtön a felhatalmazás megadását követőenszorosan bevonnák a Parlamentet is.

Gianluca Susta, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeimés uraim! Az Európai Tanács azon kérelmét, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodásmegkötésére irányuló tárgyalásokat kezdhessen Japánnal, gondosan meg kell vizsgálni.Ezért üdvözöljük a biztos úr óvatos megközelítését, és a Parlament egészét ennek követéséreszólítjuk fel; ez inspirálta képviselőcsoportunk állásfoglalási indítványát is.

Az új japán kormány – legalábbis szavakban – bizonyította, hogy hajlandó megnyitnipiacát, a fejlett világ egyik legzártabb piacát. E pozitív hozzáállást a gyakorlatban is igazolnikell, különös tekintettel az Európai Unió által meghatározott 27 nem vámjellegű akadályra,amelyeket csökkenteni kell ahhoz, hogy megkezdhessük Japánnal a tárgyalásokat ésprioritást biztosítsunk számukra kereskedelmi politikánkban. Úgy véljük, hogy ekapcsolatok javítása segíthet abban, hogy Európa versenyképesebbé váljon, mivel Japánadja a világ GDP-jének 9%-át, és ha ezt hozzáadjuk a saját részesedésünkhöz, az már többmint 35%-ot jelent.

Ma azonban nem fogadhatunk el állásfoglalást anélkül, hogy egyedi, kötelező erejű ésigazolható feltételeket ne szabjanak a szabadkereskedelmi megállapodásokról szólótárgyalások megkezdéséhez; nevezetesen azt, hogy valódi kölcsönösség valósuljon megés megfelelő hatásvizsgálat készüljön.

Először is, aggaszt bennünket Japán autóiparban alkalmazott protekcionista politikája,mivel egyensúlytalanság áll fenn az export és az import között. Másodszor, szeretnénkfelvetni a nem vámjellegű akadályok kérdését. Egy sor szabványról van szó, azegészségügytől a növények egészségén át a – különösen a mezőgazdaságban és azautóiparban alkalmazott – műszaki szabványokig, továbbá exporttámogatási szabályokról,vámvizsgálatról, egyéb tényezőről, figyelembe véve a hamisítást, valamint a Kínával ésKoreával folytatott háromoldalú kereskedelemről.


Összegzésképpen, hölgyeim és uraim, azt kérjük, hogy mielőtt az Európai Unió kijelentené,hogy hajlandó megnyitni a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányulótárgyalásokat, határozottan határozza meg a Közösség azon érdekeit, amelyeket védeniszándékozik, valamint azokat a területeket, amelyeken kölcsönösséget fog kérni Japántól.Reméljük, hogy a Bizottság számításba veszi a megjegyzéseinket.

Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony! Múlt évdecemberében Japánban jártam, ahol a japán tisztviselők által egyik leggyakrabbanhangoztatott aggodalom az volt, hogy lassan történik előrelépés az Európai Unió és Japánközötti kereskedelmi kapcsolatokban. Mindannyian tudjuk, hogy – az EU néhánytávol-keleti partnerével ellentétben – Japánnal osztozunk a demokrácia, az emberi jogokés a liberális piacgazdaság jelentette értékekben, és ezáltal ez az ország az EU természetesebbpartnere lehetne.

A tavaly áprilisi 19. EU-Japán csúcson megállapodás született egy magas szintű csoportlétrehozásáról az EU és Japán közötti kapcsolatok eddigi alakulásának elemzése érdekében,és hogy javaslatokat dolgozzanak ki a jelenlegi tevékenységek racionalizálására. A magasszintű csoport találkozóin ezenkívül hangsúlyt kapott a nem vámjellegű intézkedésekkelkapcsolatos további munka fontossága, és remélem, hogy a megállapodásokat a lehetőleghamarabb sikerül a gyakorlatban megvalósítani.

Szeretnék annak érdekében felszólalni, hogy időszerű és konkrét lépéseket tegyenek a nemvámjellegű akadályok mérséklése, és ezáltal az EU-Japán kereskedelmi kapcsolatokliberalizációja érdekében. Az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok javítása mindkétpiacnak nagyban kedvezne, különös tekintettel az innovációra és a technológiákra, deüdvözölném a kiberbiztonság terén folytatott további együttműködést is.

Remélem, hogy javíthatjuk a Japánhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatainkat, és érdeklődvevárom a kapcsolatok terén történő előrelépést.

Keith Taylor, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Igen kívánatos lennefelülvizsgálni a más országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainkat, és igen érthető,hogy Japán – a közelmúltban Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán– különösen vonzónak tartja a szabadkereskedelmi megállapodást.

Számos olyan dolog van az EPP-ALDE-ECR-állásfoglalásban, amit támogatunk, de úgyvélem, hibát követnek el, amikor azt írják, hogy a Parlament „határozottan támogatja” egyszabadkereskedelmi megállapodás megkötését. Ezt szó szerint idéztem a másodikbekezdésből. Véleményem szerint korai még támogatni, amíg nem áll rendelkezésünkreegy esetleges megállapodás környezeti és társadalmi szempontú hatásvizsgálata. Előrevetítika választ, még mielőtt meghatároztuk volna a megállapodás végrehajtásának hatásait.Sokan szóltak hozzá a nem vámjellegű akadályok kérdéséhez és a magas szintű csoport eterületen még a továbbiakban végzendő munkájához. Úgy vélem, itt pozitív előrelépésrevan szükség.

Amikor szem előtt tartjuk Japán mint kereskedelmi partnerünk fontosságát – a kétoldalúkereskedelemben az EU éves 120 milliárd euró forgalommal Japán harmadik legnagyobbkereskedelmi partnere és második legnagyobb befektetője –, véleményem szerint elismerjük,hogy bármilyen kétoldalú megállapodás hordozza azt a veszélyt, hogy esetleg aláássa avilág más országaival, különösen pedig a fejlődő országokkal kötött többoldalúmegállapodásokat. Így hát véleményem szerint a szabadkereskedelmi megállapodás feltételnélküli határozott támogatását felül kell vizsgálni.


Végezetül szeretném megjegyezni, hogy míg a legteljesebb mértékben együtt érzünkJapánnal, a jövőbeni kereskedelmi politikákat nem lehet egyszerűen arra alapozni, hogykit ért legutóbb természeti katasztrófa.

Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr!Egyetlen témára kellene összpontosítani az e hónap végén megrendezendő EU-Japáncsúcson: a katasztrófára, amely a földrengések, a cunami és a folyamatos radioaktívszennyezés eredményeképpen Japán népét sújtja, és arra, hogy milyen konkrét segítségetnyújthatnak az Európai Unió, annak tagállamai és egyes polgárai ahhoz, hogy Japán rövid,közép- és hosszú távon le tudja küzdeni az ebből fakadó problémákat. Ezért szeretnémmég egyszer kifejezni a japán emberek iránti legmélyebb együttérzésemet.

Azonnal ki kell bővítenünk a partnerségre vonatkozó ajánlatunkat és segítenünk kell akatasztrófa leküzdésében – különös tekintettel a vitára, amelyet a közelmúltban tartottunkPakisztánról. A csúcstalálkozó eredményeképpen konkrét döntéseknek kell születniük,különösen a szennyezett területek megtisztítása kapcsán folytatott együttműködésről ésa megújuló energia terén folyó közös kutatásról és fejlesztésekről.

A kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink – egy megfelelő megállapodás keretében történő– lehetséges fejlesztésének nem csupán egy nukleáris balesetre adott válasznak kell lennie.Ezért a tárgyalások megkezdését sem kell túlzottan elhamarkodni; sőt, azt alaposan megkell vizsgálni, külön figyelmet szentelve az eltérő hagyományoknak és életmódnak.

A két gazdaság méretét és erejét figyelembe véve, különös gonddal kell eljárni egy átfogó,kétoldalú kereskedelmi megállapodás megkötése során. Számos kérdés felmerült már,többek között a szellemi tulajdonjog és a közbeszerzések kérdése, a befektetett tőke pedigmindkét oldalon csökkentette a politikai fellépés mozgásterét. Ezért hosszú távúhatásvizsgálatokra van szükség a 27 uniós tagállam és Japán közötti, jövőbeli gazdaság-és kereskedelempolitikai együttműködés megfelelő fejezeteivel és szempontjaivalkapcsolatban. Továbbá ebből kifolyólag mind az Európai Parlamenttel – mint együttdöntésrejogosult szervvel –, mind a közvéleménnyel konzultálni kell.

William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Alegtöbb ember tudja – sokan viszont nem –, hogy röviddel azután, hogy egy ország azEurópai Unió tagja lesz, minden kereskedelmi megállapodását megvitatja a Bizottság,különös tekintettel az EU kereskedelmi biztosára. Ennek során mind a 27 tagállam érdekeitki kell elégíteni, ami a gyakorlatban természetesen azt jelenti, hogy ez sosem lesz így.

Ennek eredményeképpen egy EU által tárgyalt kereskedelmi megállapodás nagyvalószínűséggel kedvezőtlenebb lesz egy adott tagállam – és ki kell mondanom: az EgyesültKirályság – számára, mintha a tárgyalásokat a tagállam maga folytatta volna le.

Nos, mindennek az az értelme, hogy az EU egy nagy kereskedelmi blokk, és ennek okánolyan kereskedelmi szerződésekről tárgyalhat, amelyek lehetősége nem állna nyitva atagállamok előtt, ha saját maguk szeretnék azt elérni. De mit látunk itt? A Japánnal kötendőuniós kereskedelmi szerződés tárgyalásai még meg sem kezdődtek rendesen, miként azta biztos úrtól hallottuk. Mindeközben a viszonylag kicsi, ám dinamikus gazdaságú Svájcmár 2009-ben kereskedelmi megállapodást kötött Japánnal.

Ismétlem, íme az újabb bizonyítéka annak, hogy az Egyesült Királyság és más közreműködőtagállamok sokkal jobban járnának az Európai Unió jelentette bürokratikus létesítményenkívül.


Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony! 2009-ben az EU és Japán a világ gazdaságitermelésének több mint egynegyedét állította elő, míg a világkereskedelem több mint20%-áért volt felelős. Ezért a Japánnal kötendő, jól átgondolt szabadkereskedelmimegállapodásnak központi jelentősége van az EU számára. Vannak kiaknázhatószinergiahatások, ahogy léteznek közös kihívások is, úgymint például a Kínával folytatottverseny vagy a nyersanyagokhoz való biztos hozzáférés.

A kétoldalú védzáradékok azonban szintén fontosak ebben a megállapodásban. Gondolokitt az olyan érzékeny gazdasági ágazatokra, mint az autógyártás, az elektronika, az űrhajózásés a gépgyártás. Biztos vagyok benne, hogy Japán tisztességes és megbízható partner lehetés lesz.

A lényeg az, hogy bármilyen fontos kereskedelmi partner lehet is Japán, az európaipolgárokat meg kell védeni a radioaktív sugárzással szennyezett termékek jelentettemindennemű kockázat ellen.

Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) Elnök asszony, De Gucht úr, hölgyeim és uraim! Talánszokatlannak tűnik ezzel kezdeni egy felszólalást az Európai Parlamentben, de be kellvallanom, nem vagyok biztos abban, hogy ez a megfelelő időpont arra, hogy kereskedelmimegállapodást kössünk Japánnal –, illetve egy ilyen megállapodás tanácsos-e egyáltalánvagy sem.

Három oka van a bizonytalanságomnak. Az első kérdés az, hogy nem ássuk-e alá saját,többoldalú megállapodásra irányuló szándékunkat azzal, hogy számos külkereskedelmimegállapodást kötünk igen jelentős kereskedelmi partnerekkel. Nem áll-e fenn annak aveszélye, hogy túlságosan az egyéni megállapodásokra összpontosítunk, miközben ezmegakadályoz bennünket abban, hogy egy megfelelő és kellőképpen életerős, többoldalúszerződésrendszert hozzunk tető alá?

Másodszor, nem az az érzésem, hogy Japán „félúton találkozna” velünk a piaciprotekcionizmus és a nem vámjellegű akadályok kérdésében. E gépezet kerekeit pedig mármozgásba kellett volna hozni, máskülönben az egész megállapodást az a veszély fenyegeti,hogy túlontúl egyoldalú lesz.

A harmadik kérdésem a következő: milyen következményekkel járna? Nem állszándékomban megítélni, hogy a végső elemzés szerint jó vagy rossz lenne-e számunkraegy ilyen megállapodás. Azt azonban szeretném előre tudni, hogyan értékelik a társadalmikövetkezményeket, és hogy állnak a dolgok a környezet és a munkaerőpiac tekintetében.Ezek olyan kérdések, amelyeket – úgy hiszem – nem tisztáztak kellőképpen. Egészen biztos,hogy ezeket a kérdéseket jobban fel kellett volna mérni és meg kellett volna vizsgálni,mégpedig előzetesen.

Ahogy arra már néhány képviselőtársam is rámutatott, ha e pontokat tisztáznák, tanácsoslenne, ha a Bizottság konzultálna a Parlamenttel a felhatalmazás megadásakor. Ezzelelkerülhető lenne számos olyan nehézség, amely a többi kereskedelmi megállapodáskapcsán felmerült azért, mert nem konzultáltak előzetesen a Parlamenttel. Üdvözölnémezt az eljárást minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás kapcsán is.

Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim!Úgy tűnik, némelyik képviselőcsoport nagyon biztos benne, hogy helyes, ha mostambiciózus szabadkereskedelmi megállapodást kötünk Japánnal. Miként már hallották,az én képviselőcsoportom nem annyira biztos ebben. Én magam őszintén osztom ezt az


álláspontot, mert úgy vélem, hogy a kereskedelmi együttműködés erősítésével segíthetünkújabb gazdasági dinamizmust generálni Japánban az országot ért katasztrófát követően.

Van azonban néhány alapvető, elkerülhetetlen kérdés. Nem kívánom megismételni, milyenfontos előre jelezni a kétoldalú kapcsolat következményeit, vagy hogy nem szabadelkövetnünk azt a hibát, hogy előbb határozzuk meg a szabadkereskedelmi prioritásokat,majd később ezekhez igazítjuk hozzá függő változóként az európai iparpolitikát, vagyhogy a fenntarthatósághoz való hozzájárulás kérdését is figyelembe kell venni.

Valami mást szeretnék kiemelni: úgy vélem, hogy azt a hatást, amelyet egy efféle, kétnemzetközi kereskedelmi óriás között létrejövő szabadkereskedelmi megállapodásgyakorolhat a világkereskedelem egész szerkezetére, mélyebb részletességgel kell megvitatni,mint ahogy ez idáig történt. Ha a kereskedelem két ilyen „mamutja” tárgyalásokat kezdegymással egy szabadkereskedelmi megállapodásról, az nem egyszerűen egy kétoldalúügy. Egészen mostanáig nem volt még szabadkereskedelmi megállapodás két gazdaságiszuperhatalom között – ez lenne tehát az első. De mit is jelent ez? Mi a stratégiai perspektíva?Milyen hatása lesz ennek?

Nem elég csupán kijelenteni, hogy többoldalú kereskedelmet szeretnénk, és ha nem kapjukmeg, akkor ragaszkodunk a kétoldalú szabadkereskedelemhez, és majd meglátjuk, mitörténik. Azért is felelősek vagyunk, hogy világossá tegyük a következményeket az európaiközvélemény számára; ezért kell központi jelentőséget tulajdonítani annak, amire néhányképviselőtársam már felszólított, vagyis, hogy a Parlamentet is vonják be a mandátummegadásába.

George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök asszony! Az Európai Unió és Japán gazdaságafelel a világ GDP-jének 35%-áért. Úgy vélem, hogy két ilyen gazdasági hatalom közöttlétrejövő szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél számára előnyös lenne. Előszöris azonban meg kell szüntetni az alapnehézségeket, amelyek – gyakorlati szempontból –a mindkét oldal számára igazán hasznos megállapodás kidolgozásának útjában állnak.

A japán piacot jelenleg akadályok, nem vámjellegű akadályok zárják el előlünk, ahogy aztmár képviselőtársaim is említették; korlátozzák az importot, ami kihat minden kereskedelmitevékenységre és befektetésre. Az Európai Bizottságnak az általa vezetett tárgyalásokkeretében törekednie kell arra, hogy elősegítse az átláthatóbb szabályozási intézkedéseket,amelyek ahhoz segítik majd hozzá az európai vállalatokat, hogy teljes mértékben megértséka japán partnerekkel folytatott kereskedelem szabályait, és azért is, hogy lebontsa aközbeszerzésekhez való hozzáférés szabályozási akadályait. Végül, azt is gondolom, hogyhatástanulmányt kell készíteni, amely megvizsgálja egy esetleges megállapodás hatásait,különösen az olyan érzékeny európai iparágakra nézve, mint az autógyártás, az elektronikaés a repülés.

Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, biztos úr! Japán számos érdeke egyezik azEurópai Unióéval, és ezek nem korlátozódnak csupán politikai kérdésekre, hanemkiterjednek a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra is.

Bár mind Japán, mind az Európai Unió érett gazdasággal rendelkezik, kereskedelmiegyüttműködésük során elmulasztották kiaknázni a gazdasági ütőképességükben rejlőlehetőségeket. A vámok mellett számos olyan akadály is gátolja a hatékony kereskedelmiegyüttműködést, amelyet Japán a szabványosítás, a közbeszerzésekhez és az államiszerződésekhez való hozzáférés útjába gördített. Bár úgy vélem, az az érdekünk, hogyjavítsuk a Japánnal való kereskedelmi együttműködést, törekednünk kell arra, hogy ez az


együttműködés tisztességes, nyílt, kiegyensúlyozott és mindkét fél számára előnyös legyen.Ezért támogatásomat szeretném kifejezni az Európai Bizottság e cél érdekében tetterőfeszítései iránt.

Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Két ponthoz szeretnék hozzászólni.Először is, a kétoldalú és a többoldalú megállapodások közötti kapcsolathoz. Néhányképviselő felhozta, hogy a kétoldalú megállapodások helyett a többoldalúakra kelleneösszpontosítanunk. Pontosan ezt tesszük! Mint tudják, a dohai forduló többoldalútárgyalásai súlyos helyzetben vannak, és mi vagyunk az egyetlen nagy kereskedelmi blokk,amely a közelmúltban javaslatokat tett arra vonatkozólag, hogy az ipari ágazatoktekintetében próbáljuk meg áthidalni a fejlett és a feltörekvő gazdaságok közöttikülönbségeket. De miközben valóban a kereskedelem többoldalú szempontjairaösszpontosítunk, nem szabad elhanyagolnunk a fontos partnereinkkel kötött kétoldalúkapcsolatainkat sem.

Másodszor, ami Japánt illeti, ahogy önök közül is többen elmondták, ez valóban a tyúk ésa tojás esete. Elkezdjük-e a tárgyalásokat, remélve, hogy azok során meg tudjuk oldani azévek óta alkalmazott, nem vámjellegű akadályok kérdését, vagy próbáljunk meg inkábbleszámolni ezen akadályok többségével oly módon, hogy előfeltételként szabjuk ezt aszabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások megindításához? Véleményemszerint bizonyos mértékig alkalmaznunk kell ezt a feltételrendszert, mert Japán esetébennem a vámok jelentik a legfőbb problémát. Az ideális természetesen az lenne, ha 100%-baneltörölnénk a vámokat, ahogyan az egy fejlődő vagy feltörekvő gazdaság esetében lenne.A valódi gond azonban a nem vámjellegű akadályokkal van. Készítettünk egy listát arróla 27 nem vámjellegű akadályról, amelyet alapvetően fontosnak tartunk kereskedelmikapcsolataink szempontjából, de ebből eddig csupán három esetre találtunk általunk iselfogadható megoldást.

A japánok azt állítják, hogy a maradékra is kínálnak megoldást, de az elénk tártjavaslataikban ezt mi nem láttuk.

Ezért úgy véljük, hogy hatókörbecslést kell végeznünk, hogy tudjuk, miről beszélünk.Remélem, hogy e hatókörbecslés során fel tudunk számolni egy sor nem vámjellegűakadályt, és ez majd megteremti a megfelelő légkört ahhoz, hogy hozzálássunk a valódiszabadkereskedelmi tárgyalásokhoz Japánnal. Nos, ez a mi álláspontunk. Véleményünkszerint legalábbis részben előfeltételként kell kezelnünk e kérdést, és ehhez ragaszkodnunkkell.

Elnök. – Négy állásfoglalásra irányuló indítványt (3) érkezett hozzám, amelyeket az eljárásiszabályzat 115. cikk (5) bekezdésével összhangban nyújtottak be.

A vitát lezárom.



Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Véleményem szerint a repüléstechnika terén valóközeledés óriási lehetőséget teremt majd mind az európai, mind a japán gazdaság számára.Az európai repülőgépipar hosszú ideje főbeszállítója a nemzetközi piac polgári és katonaitechnológiájának. Japán szintén végez az általános repülés, valamint az utas- és teherszállítás

(3) Lásd a jegyzőkönyvet.


terén alkalmazható fejlettebb megoldásokat célzó kutatásokat. Becslések szerint a légi utas-és áruszállítás az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat lesz a következő évtizedekben. Igaz,hogy már most is vannak példák az európai uniós és japán partnerek együttműködésére– mint például az EC 145 helikopter, amely az Eurocopter és a Kawasaki közös fejlesztése–, de véleményem szerint ennél sokkal szélesebb körű is lehetne az együttműködés.Támogatom az arra irányuló lépéseket, hogy felgyorsulhasson az európai-japán repülésügyiegyüttműködés vállalati szinten, valamint a kutatás és fejlesztés terén egyaránt.

22. A tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodásoktekintetében megállapított átmeneti rendelkezések (vita)

Elnök. – A következő napirendi pont Carl Schlyter által a Nemzetközi KereskedelmiBizottság nevében benyújtott jelentés a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalúberuházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szólóeurópai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0344 –C7-0172/2010 – 2010/0197(COD)) (A7-0148/2011).

Carl Schlyter, előadó. – (SV) Elnök asszony! Bonyolult kérdésről volt szó. Több mintezer kétoldalú beruházási megállapodásunk van. A Lisszaboni Szerződés szerint ez az EUhatáskörébe tartozik. Hogyan kellene kezelnünk ezt a helyzetet?

Semmiképpen nem lesz könnyű feladata. Sok-sok találkozónk volt, és megpróbáltunkközös álláspontra jutni, de sikertelenül. Őszintének kell lennem ezzel kapcsolatban.Szavaznunk kell a kérdésről, és majd meglátjuk, mi lesz a Parlament álláspontja. Szerettemvolna, ha olyan álláspontra jutunk, amellyel kapcsolatban valamennyien egyetértünk, hogyjobb pozíciónk legyen, amikor tárgyalásokba bocsátkozunk a Tanáccsal. Ebben az esetbenmeg tudhattuk volna védeni a Parlamentnek a Szerződésben megállapított hatásköreit éselveit. Ez azonban nem volt lehetséges amiatt, hogy érzékeny kérdésről van szó, különösenami azt illeti, hogy mihez kezdjünk a régi kétoldalú megállapodásokkal. Ami azokat az újmegállapodásokat illeti, amelyeket a tagállamok fenntartanak, és amelyek megkötésérejogosultak, kétségtelenül megegyezhettünk volna egy olyan politikában, amelyben megfelelőaz egyensúly a beruházók jogai és a többi jogok között.

Ez azonban nehézséget jelentett a régi megállapodások tekintetében, és ennélfogvamegtartottam azokat a kompromisszumokat, amelyeket a szakbizottságban javasoltunk,mivel a szavazás nagyon kiegyensúlyozott volt. Továbbra is remélem, hogy naprakészebbálláspontunk van a beruházási megállapodásokkal kapcsolatban, mint volt a régimegállapodásokkal kapcsolatban, amelyek esetében mi ruháztunk be más országokba.Manapság legalább ugyanannyi beruházás érkezik tagállamainkba. Ezért gondoskodnunkkell arról, hogy politikánk rendelkezzen a szükséges hatókörrel, továbbá hogy a beruházásoka környezettel és a szociális ügyekkel kapcsolatos fejlettebb, korszerűbb munkáhozigazodjanak. Meg kell védenünk a Szerződés e részét. A beruházási politika ezt semhagyhatja figyelmen kívül. Ahogyan már említettem, meg kell várnunk, hogyan alakul aholnapi szavazás.

Egy másik probléma ezzel kapcsolatban az, hogy nem tudjuk felhasználni a beruházásokmaximális védelmének indokolását sem. Az ugyanis nem a megfelelő módja a jogbiztonságmegteremtésének. Mivel az új kereskedelempolitika kiegyensúlyozottabb, ezért arról iskiegyensúlyozottabb elképzeléssel kell rendelkeznünk, mit foglalhat magában a maximálisvédelem. Természetesen nem kívánunk az emberi jogok és a környezetvédelem káráramaximális védelmet nyújtani az állami tulajdonú külföldi társaságoknak, de a diktatúrák


tulajdonában lévő társaságoknak sem. Olyan egyensúly ez, amelyet reményeim szerint elfogunk tudni érni. Az elképzelés nem az, hogy a beruházási megállapodásokat a szociáliscélkitűzések elérésére használjuk, ugyanakkor nem szabad, hogy a beruházásimegállapodások akadályozzanak meg bennünket a szociális és környezetvédelmicélkitűzéseink elérésében. Ez egy messzemenő következményekkel járó vita.

Egy másik fontos megvitatandó kérdés az átláthatóság. Elismerjük, hogy a Parlament ésaz EU új hatásköröket kapott. A Bizottságot most már felelősség terheli. Ennélfogva adokumentumokhoz is hozzá kell férnie. Növelnünk kell az átláthatóságot. E megállapodásokközül sokat akkor szövegeztek meg, amikor alig fordult még elő vitarendezés. Most többmint 300 esetünk és folyamatban lévő eljárásunk van. Ennélfogva ezt a kérdést tüzetesebbenmeg kell vizsgálni. A teljes titoktartás nem lehetséges, és nagyon remélem, hogy függetlenülattól, mit gondolunk a politika és a beruházás közötti kapcsolatról, amikor azátláthatóságról van szó, együttesen tudunk fellépni, és meg tudjuk védeni a nyitottságotés a Szerződés által ránk ruházott új illetékességi köröket. Őszintén remélem, hogy ígylesz majd. Ennélfogva remélem, hogy a 13. módosítást támogatni fogják. E nélkül egyáltalánnem lesz demokratikus ellenőrzésünk e folyamatok felett. Szükségünk van erre, ha megszeretnénk tartani, illetve védelmezni szeretnénk a jogbiztonságot.

Sok más ország – például az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada – esetében amegállapodásaik megújításának irányába mutató tendenciákat láthatunk. Jó lesz, ha megtudunk egyezni a meglévő vitamechanizmusok és bírósági eljárások korszerűsítéséről,mivel már elavultak, ezért korszerűsíteni kell, illetve átláthatóbbá kell tenni azokat. Ígylesz egy beruházási politikánk a jövőre nézve. Ezzel egy más összefüggésben fogunkfoglalkozni – a magáról a jövőről folytatott vita keretében.

Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! A kétoldalú beruházásimegállapodásokra vonatkozó átmeneti rendelkezésekről szóló rendelet fontos jogalkotásikezdeményezés. A Lisszaboni Szerződés új kizárólagos hatáskörrel ruházta fel az Uniót aközvetlen külföldi befektetéseket illetően.

A tagállamok által megkötött több mint 1200 nemzetközi beruházási megállapodásfolyamatos érvényességét – a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta – a nemzetközi jognem kérdőjelezi meg. Az uniós jog alapján azonban összeegyeztethetetlen a közvetlenkülföldi befektetéssel kapcsolatos kizárólagos hatáskörrel. E megállapodások ugyanakkorértékes forrásául szolgálnak a külföldön működő európai beruházók jogi védelmének.Mivel Lisszaboni Szerződés nem tartalmaz a kétoldalú megállapodások státusát tisztázórendelkezéseket, a megállapodások további érvényben maradásának engedélyezésével megkell teremtenünk a jogbiztonságot a megállapodásokból profitáló beruházások számára.

Noha fontos a meglévő beruházási megállapodások jóváhagyása, az is fontos, hogy amegállapodások tartalmával, illetve a beruházások és az uniós beruházási politika közöttikölcsönhatással kapcsolatban esetlegesen felvetődő lényeges kérdések rendezése érdekébenelőirányozzuk az együttműködés formájában való fellépés lehetőségét. Megfelelőmechanizmusokat kell fenntartanunk az olyan uniós fellépések tekintetében, amelyeklehetővé teszik a politika uniós szintű fejlesztését és végrehajtását. Megértem, hogy abizottsági javaslattal összefüggésben az ilyen fellépés hatóköre jelenti a legnehezebb kérdésta Parlament, de még inkább a Tanács számára.

Így az előttünk álló kihívást egy olyan megoldás megtalálása jelenti, amely védelmet biztosítaz általam az imént említett elvek számára, illetve a Parlament és a Tanács számára egyarántelfogadható. Ezzel kapcsolatban elismerjük, hogy az intézmények között még mindig


tátong néhány, áthidalásra váró jelentős szakadék, de a nap végére kompromisszumot kelltalálnunk az EU és az uniós beruházók érdekében.

Úgy véljük, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által elfogadott módosítások azilyen megoldás megtalálásának alapjául szolgálnak. Fenntartják az alapvető bizalmat aBizottság javaslata iránt, ugyanakkor a lehetséges kompromisszumra törekszenek.Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy az 5. és 6. cikk továbbra is a Bizottságnál hagynáa beruházási megállapodások felülvizsgálatához, valamint – amennyiben az ilyenmegállapodások számottevő problémát jelentenének – a jóváhagyások visszavonásáhozszükséges hatáskört.

E folyamat főbb szereplőinek álláspontjára tekintettel mindnyájunknak némi rugalmasságotkell mutatnunk. A Bizottság hajlandó arra, hogy szerepet vállaljon ebben, rugalmas legyenés előmozdítsa a Parlament és a Tanács közötti megállapodás létrejöttét, de nemmindenáron. Ügyelni fogunk a javaslatunkban szereplő alapvető elvekre. Biztosítani kella kétoldalú kereskedelmi megállapodások fennmaradását, ugyanakkor nem dicsőíthetünkfenntartás nélkül megállapodásokat, ha jelentős problémákat okoznak.

A Bizottság teljes mértékben osztja a Parlament azon véleményét, miszerint aberuházásokkal kapcsolatos hatáskört elsősorban európai uniós szinten kell gyakorolni,továbbá támogatjuk a beruházási tárgyalások európaivá tételének célkitűzését. Világossákell tennem azonban, hogy a Bizottság nem fog tudni tárgyalni minden olyan országgal,amelyet a tagállamok a beruházásvédelem célpontjaivá kívánnak tenni. Tagállamaink többmint 100 országgal kötöttek beruházási megállapodásokat. Ezek felváltása fokozatosanfog végbemenni és évekig fog tartani. Éppen ezért fontos létrehozni egy olyan hatékonymechanizmust, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy – bizonyos feltételekmellett – kétoldalú beruházási megállapodásokról folytassanak tárgyalásokat, illetve ilyenmegállapodásokat kössenek. A mechanizmusnak tiszteletben kell tartania az érintettintézmények eljárásait és jogait.

Végezetül hangsúlyozni kell, hogy a jogalkotási folyamat egy döntő szakaszához érkezünk,az idő pedig meghatározó tényezővé válik. Ez azért fontos, mert minél több ideig tart arendelet elfogadása, annál tovább tart az átmeneti időszak, amelynek során a beruházóka jogbiztonság hiányától szenvedhetnek. Remélem, hogy a szavazást követően a Parlamentés a Tanács le tud majd ülni egymással, hogy mielőbb megállapodásra juthassanak ekérdéssel kapcsolatban. Készen állunk arra, hogy tevékenyen segítsük őket e törekvésükben.

Paweł Zalewski, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! Azzal szeretnémkezdeni, hogy köszönetet mondok Schlyter úrnak, aki fő előadóként a többség kialakításarévén megfelelő keretet teremtett a szakbizottság munkájához annak érdekében, hogyolyan javaslatot állítsanak össze, amely majd eléri – és már el is érte – a többségi bizottságitámogatást. Ahogyan azt Schlyter úr mondta, akármi is történjék holnap – a szavazáseredményét illetően mindenki csak találgathat –, remélem, az eredmény a szakbizottságmunkáját tükrözi majd. Az Európai Unió közös beruházási politikájának kialakítása nagyonfontos előrelépést jelent az Európai Unió integrációja felé. Ha az Európai Unión belül avállalatok közösen, egyazon keretrendszeren belül, ugyanazon elvek alapján versenyeznek,akkor ugyanennek külföldön is helytállónak kell lennie; a vállalatoknak a jogi védelemugyanazon rendszerével kell rendelkezniük.

De Gucht úrral is egyetértek. Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy támogatja a szakbizottságáltal megvitatott javaslatot, mivel e javaslat nagyon jó kompromisszumot jelent ez eltérőálláspontok között: egyfelől kompromisszumot jelent a Bizottság és a tagállamok által


előterjesztett vélemények között, másfelől pedig összeegyeztethető a beruházók érdekeivel,de mindenekelőtt kiváló lehetőségeket nyit meg az Unió egészét szolgáló jövőbeni uniósberuházási politika előtt. Nagyon fontos, hogy új rendszert hozzunk létre, kezdve a jelenleghatályos és a tagállamok által megkötött megállapodásokon alapuló szilárd jogalapmegteremtésével, hogy végül az egész Európai Unióra vonatkozóan létrejöhessen egyközös védelmi rendszer. Fontos, hogy a holnapi szavazás tárgyát képező állásfoglalást aTanács gyorsan elfogadja. Olyasmi ez, ami nagyon fontos. Remélem, erre még ebben azévben sor kerül a Bizottság tevékeny részvétele és támogatása mellett.

Monika Flašíková Beňová, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök asszony, biztosúr, hölgyeim és uraim! A globalizált gazdaság korában az Európai Unió közöskereskedelempolitikája meglehetősen természetesnek tűnik számunkra.

Ennek fényében az Európai Unió által koordinált beruházási politikára irányulókezdeményezés ugyanilyen normálisnak tűnik. A tagállamok több, egymást átfedő ésesetenként egymásnak ellentmondó kétoldalú beruházási megállapodásán alapuló jelenlegirendszert ésszerű időn belül fel kell váltania az uniós beruházási megállapodások újkeretrendszerének, amely összhang áll az uniós politikák horizontális célkitűzéseivel. Énmagam amellett vagyok, hogy a fő hangsúlyt a fejlesztéspolitikára helyezzük. Egyetértekaz előadóval abban, hogy az új rendszerre való átállásnak nem máról holnapra, hanemegy előre meghatározott átmeneti időszakon belül kell megtörténnie, amelynek időtartamátés szabályait a legcsekélyebb jogbizonytalanság elkerülése érdekében előre meg kellhatározni. Ilyen határidő nélkül a szabályozás párhuzamos, egymással esetlegesenösszeegyeztethetetlen beruházási rendszerek kialakulását tenné lehetővé.

Kellően hosszú átmeneti időszakra van szükség, mivel az uniós beruházási politikahatározatlan idejű kettőssége elfogadhatatlan a Parlament számára, hiszen az Európai Unióműködéséről szóló szerződés megállapítja, hogy a beruházáspolitika teljes mértékben azEurópai Unió hatáskörébe tartozik.

Niccolò Rinaldi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeimés uraim! Hálás vagyok Schlyter úrnak e kényes és rendkívüli józanságot követelő témávalfoglalkozó jelentésért. Az európai megállapodások nem tudnak minden beruházásimegállapodásnak a helyébe lépni, de a Bizottság sem hagyhatja figyelmen kívül az európairendelkezéseket megsértő megállapodásokat, és egyetértünk az előadóval abban, hogy ahangsúlyt az átláthatóságra helyezi.

Ideális esetben rendelkeznünk kellene olyan záradékkal, amely automatikusan hatályonkívül helyezi a jelenleg hatályos 1200 megállapodást. Ez azonban sajnosjogbizonytalanságot teremtene a beruházók számára, és talán túl sok munkát adna aBizottságnak. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságon belüli módosításaink sikeresekvoltak először is annak biztosítását illetően, hogy a Bizottság hatásköreit teljes mértékbentiszteletben tartsák, másodszor pedig annak rögzítését illetően, hogy garantálni kell ajogbiztonságot.

Előfordulhat, hogy a holnapi plenáris ülésen szavazásra kerülő módosítások közül némelyikmegbontja ezt a kompromisszumot és egyensúlyt, én pedig arra kérem képviselőtársaimat,az előadót és különösen az árnyékelőadókat, hogy olyan kiegyensúlyozott intézkedéstvessenek fel, amely mindenki számára elfogadható.

Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, De Gucht úr,hölgyeim és uraim! Én is köszönetet szeretnék mondani az előadónak, Schlyter úrnak az


elvégzett kemény munkáért és azért, hogy – az Európai Parlament szellemében – megpróbáltvalamennyi fél számára kielégítő kompromisszumot találni, valamint közös erővelmegpróbálta megtalálni és kidolgozni a legjobb megoldásokat. Nem egyszerű kérdésrőlvan szó.

Magában foglalja a nemzetközi kereskedelempolitika részét képező közös uniós beruházásipolitikát annak az Unión és a tagállamokon belüli szociál-, gazdaság- ésfoglalkoztatáspolitikai helyzetre gyakorolt valamennyi hatásával együtt, mérlegelve egyfelőla pénzügyi csoportok, a nagyvállalatok és gazdasági vállalkozások, másfelől aszakszervezetek és munkavállalók érdekeit.

Éppen ezért fontos, hogy az ilyen megállapodás demokratikus alapokon jöjjön létre, illetvea polgárok megőrizzék bizalmukat a Parlament ellenőrző szerepével kapcsolatban.Reményeim szerint a holnapi szavazás si megmutatja, hogy a Parlament támogatja azelérni kívánt kompromisszumot.

William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! ALisszaboni Szerződést rendes körülmények között úgy tekintik, mint amely hatókörébenalkotmányosnak minősül; amit azonban most láthatunk, az annak példája, hogy aLisszaboni Szerződés miként befolyásolja – és kedvezőtlenül fogja majd befolyásolni – atagállamok kereskedelmét. Tudom, hogy átmeneti megállapodásokat vitatunk meg, deami most a lényeg, hogy a Lisszaboni Szerződés megfosztotta a tagállamokat attól ajoguktól, hogy kétoldalú beruházási szerződéseket kössenek.

Valamikor a jövőben – és még mindig nem világos, hogy mikor – a kétoldalú beruházásiszerződések a Bizottság hatáskörébe tartoznak majd. Lisszabon miatt a beruházásiszerződések a Bizottság – és nem csak a Bizottság – politikai célkitűzéseinek eszközévéválhatnak: teljes mértékben biztosak lehetünk abban, hogy a Zöldek megpróbáljákelőmozdítani politikai programjukat, és ezt már sokszor láthattuk a kereskedelmimegállapodásokban. Kísérletet tesznek majd arra, hogy mindegyik beruházásimegállapodáshoz hozzátoldják a teljes zöld programot.

A Zöldek tehetséges politikusok – és ezt csodálattal mondom. Gyakran járnak majd sikerrel,aminek következtében a beruházás, és ily módon a kereskedelem is lehetetlenné fog válniés meg fog bénulni valamennyi tagállamban. Ezzel szemben az Unión kívüli országokatnem érinti majd a Zöldek által előadott „entek pantomimja”, ha emlékeznek A GyűrűkUrának e szereplőire. Ez mind nagyon-nagyon elkeserítő.

Daniel Caspary (PPE). – (DE) Elnök asszony! A beruházások biztonsága – bel- és külföldönegyaránt – kulcsfontosságú mind Európa, mind pedig az érintett partnerországok gazdaságifejlődése szempontjából. A meglévő munkahelyek biztosításának, illetve az új munkahelyekteremtésének egyetlen módja, ha védelmet biztosítunk a beruházások számára.

Ebből kifolyólag két dolgot tartok fontosnak. Először is a már meglévő több mint ezermegállapodást meg kell őrizni. Nincs értelme annak, hogy a beruházókat, a tagállamokatés másokat a jogbizonytalanság állapotába jutassuk.

Másodszor, és ez különösen fontos a számunkra: a jövőben sok közös, a mind a 27tagállamra és az ezekből a tagállamokból származó beruházókra vonatkozó európaimegállapodással kell rendelkeznünk, ha az európai belső piacon egységes védelmi szintetszeretnénk elérni.


Ezért nagyon hálás vagyok képviselőtársaimnak – Schlyter úrnak, valamint Zalewski úrnak,Sturdy úrnak és Rinaldi úrnak –, mivel megpróbáltak széles konszenzust kialakítani, és ezsikerült is nekik. Véleményem szerint jó volna, ha a többi képviselőcsoport is átgondolnáezt a kérdést, és felismerné, hogy az előttünk lévő kompromisszum valójában egy nagyonjó megoldás, amely minden igényt megpróbál kielégíteni.

Saját képviselőcsoportom nevében szeretném ismételten egyértelműen kijelenteni, hogya beruházók, a munkavállalók és a tagállamok számára egyaránt jó megoldást szeretnénk.Gyors tárgyalásokat várunk a Tanáccsal, hogy ne húzzuk-halasszuk a kérdés rendezését,hanem rövid időn belül megoldást találjunk.

Tekintettel a képviselőcsoportok közötti véleménykülönbségekre, képviselőcsoportomazt támogatja, hogy e héten készüljön el az első olvasat. Végül szeretném még hozzátenni,hogy nyitottak vagyunk arra, hogy gyors megoldást találjunk a második olvasatot illetően– és nagyon örülnénk, ha ez lehetséges volna –, más szóval azt javasoljuk, hogy ahelyett,hogy a második olvasat esetében a rendes eljárást követnénk, próbáljunk meg a másodikolvasat „korai szakaszában” megállapodásra jutni.

Szeretnék még egyszer köszönetet mondani a résztvevőknek. Úgy vélem, hogy e jogalkotásifolyamat elfogadásával a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság megmutatja, hogy képesekvagyunk az összetett problémák és az összetett dokumentációk ésszerű időn belülikezelésére.

George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök asszony! 2009 óta a kereskedelempolitika azEurópai Unió kizárólagos hatáskörébe került, és most közös nevezőt kell találnunk akülföldi beruházási politika nagy része számára.

Ennélfogva előáll majd egy átmeneti időszak, amelynek során a tagállamok és a harmadikországok közötti kétoldalú beruházási megállapodásokkal kapcsolatos hatáskörök uniósszintre kerülnek át. Úgy vélem, hogy ebben a helyzetben előnyösebb, ha formáliskormányközi megállapodás helyett uniós szintű eljárást fogadunk el a kétoldalú beruházásimegoldások ellenőrzésére és felülvizsgálatára. A közös érdekek védelmének biztosításaérdekében a változtatások végrehajtását az Európai Bizottságra kell bízni, és nem atagállamokra.

Éppen ezért az európai végrehajtó szervnek az átmeneti folyamat által majd érintettberuházók számára jogbiztonságot, az összes uniós tagállam számára pedig egyenlőberuházási feltételeket kell biztosítania.

Bastiaan Belder (EFD). – (NL) Elnök asszony! Hazám, Hollandia, évszázadok ótakereskedőnemzet, a biztosnak pedig ezt tiszteletben kell tartania, mivel mi azegyüttműködésnek köszönhetően teremtettük meg egységes országunkat. A holland üzletiközösség a világ legnagyobb befektetői közé tartozik. Hollandia 98, a védelem nagyonmagas színvonalát biztosító kétoldalú beruházási megállapodást kötött.

A javasolt engedélyezési rendszer túlzott hatáskört biztosít a Bizottságnak a hatályosberuházási megállapodások jóváhagyásának visszavonásához, és túl kevés biztonságot ada megállapodásoknak. Elfogadhatatlan az a fenyegetés, hogy a tagállamoknak esetleg aztmegelőzően kell majd a Bizottság ösztökélésre felmondaniuk hatályos kétoldalú beruházásimegállapodásaikat, hogy az Unió azonos szintű védelmet biztosító új megállapodást kötne.Az engedélyeket csak abban az esetben legyen szabad visszavonni, ha az Unió már azonosszintű védelmet biztosító új megállapodást kötött.


Godelieve Quisthoudt-Rowohl (PPE). – (DE) Elnök asszony! Négy dologról szeretnéknagyon röviden szólni. Az első, hogy e projekt címeként hatalmas betűkkel azt kellenefelírni, hogy „A biztonság és a megbízhatóság szavatolása az Unióban befektetni kívánóberuházók, illetve a máshol befektetni kívánó uniós beruházók számára”. Mindkétcsoportnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a meglévő megállapodásokrahivatkozhassanak.

A második: noha nagyon hálásnak kell lennünk az előadónak ezért a valóban átfogómunkáért, el kell kerülnünk, hogy túl sok mindent foglaljunk bele a kereskedelmimegállapodásokba. Ellent kell mondjak az előadónak, mivel teljesen rendjén van, hogy avéleménykülönbségekkel szakbizottsági vagy parlamenti szinten foglalkozunk, és nemmindent lehet kompromisszumos úton rendezni. Ennek megfelelően szeretnék köszönetetmondani az előadónak a pártatlan együttműködésért. Várjunk, és majd meglátjuk, hogyanalakul a holnapi szavazás.

A harmadik: üdvözlöm De Gucht úrnak azt a kijelentését, hogy a Bizottság nem kérdőjeleztemeg a hatályos megállapodásokat. Ez nem jelenti azt, hogy az EU-nak ne kellene gyorsanúj megállapodásokat kötnie most, hogy az Unió újjászerveződött a Lisszaboni Szerződésalapján. Amennyiben azonban De Gucht úr úgy véli, hogy ez a helyzet, akkor természetesenegyet fog érteni azzal, hogy jelentősen lazítsunk a hatályos megállapodások vizsgálatáraszolgáló eszközön – ami mellett egy módosításban szavaztunk –, illetve négy egyértelműkritériumra korlátozzuk a jóváhagyás visszavonásának indokait.

És ezzel el is érkeztem utolsó észrevételemhez: elég egyértelművé vált e megbeszélések ésa szakbizottsági munka során, hogy itt különböző érdekekről van szó attól függően, hogykinek-kinek a hazája hány kétoldalú megállapodást kötött. Ezért jó, ha az irányelvegyértelműen meghatározza az átmeneti időszakot.

John Bufton (EFD). – Elnök asszony! A világ mintegy 2500 kétoldalú beruházásimegállapodásából 1500 vonatkozik az uniós tagállamokra. Az EU-n kívüli kereskedelemés beruházás alapvető fontosságú a gazdasági fellendülés szempontjából. Kételkedemabban, hogy a vesztésre álló euró és a három tagállam gazdaságának megmentésére tettelfuserált bizottsági próbálkozás fényében sok külső piac bízza rá kereskedelmi csomagjaitaz EU-ra. Milyen hatással lesz majd az EU kétoldalú megállapodásokkal kapcsolatoskizárólagos hatásköre a tagállamokra?

Az Egyesült Királyságnak kereskedelmi deficitje van az EU-val szemben, és a harmadikországokkal kötött megállapodásokra hagyatkozik, amelyek közül több már évek ótaérvényben van, és a Nemzetközösségünkhöz kapcsolódik.

Megdöbbentőnek találom, hogy az EU egy olyan elgondolást igyekszik megvalósítani,hogy többségi szavazással uniós szinten ajánl nemzeti csomagokat, aláásva az egyestagállamok arra való képességét, hogy olyan előnyökhöz jussanak, illetve olyan előnyökettartsanak meg, amelyek jelentős mértékben támogatják a nemzeti gazdaságokat. Aztszeretném kérdezni a Bizottságtól, hogy ténylegesen elismeri-e az „adott szó kötelez” elveta nemzetközi jogban.

Georgios Papastamkos (PPE). – (EL) Elnök asszony! A valamennyi európai beruházószámára egyenlő bánásmódot biztosító közös külföldi beruházási politika elfogadásanagyon fontos előrelépést jelent. Mindaddig, amíg a beruházási szerződéseket uniós szintennem lehet megkötni, el kell kerülni a jogi vákuumot – a Caspary úr által említettjogbizonytalanságot –, az európai beruházók számára pedig biztosítani kell a szükséges


jogbiztonságot. Szeretnék rámutatni arra, hogy az uniós tagállamok jogalkotása – ajogalkotás egységesítésével együtt – minden szükséges garanciát biztosít a harmadikországok beruházói számára. Másrészről, ha a harmadik országokban beruházó európaiakszámára magas szintű védelmet kívánunk biztosítani, az Unió egyes tagállamai általmegkötött hatályos kétoldalú megállapodásokat érvényben kell hagyni.

Véleményem szerint az állásfoglalás-tervezet semmilyen módon nem biztosítja a szükségesjogbiztonságot. Itt különösen a következőkre utalok: az első a Bizottságnak a hatályosmegállapodások fenntartására vonatkozó engedély visszavonásával vagy a hatályosmegállapodások módosítására, illetve az új megállapodások végrehajtására irányuló újtárgyalások jóváhagyásával kapcsolatos mérlegelési jogköre; a második a jogi keretrendszeröt éven belüli felülvizsgálatáról szóló rendelkezés; és a harmadik az új megállapodásokrendkívül időigényes végrehajtási eljárásai. Véleményem szerint a Nemzetközi KereskedelmiBizottság által elfogadott módosítások a megfelelő irányban tett lépést jelentenek.Megismétlem: a célkitűzéseknek a hatályos megállapodások fenntartására és az új kétoldalúmegállapodások végrehajtására és alkalmazására szolgáló eljárás egyszerűsítésére kellirányulniuk.

Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony! A tagállamok beruházási politikáit a közöskereskedelempolitika részekén kell uniós szinten harmonizálni. A tagállamoknakbiztosítaniuk kell, hogy a kétoldalú beruházási megállapodások összeegyeztethetők legyenekaz Unió fejlesztési politikáival. A Bizottságnak fokozatosan olyan új megállapodásokkalkell felváltania a meglévőket, amelyek a beruházások védelmének ideális rendszeréülszolgálnak. A közvetlen külföldi befektetések kockázatos jellege miatt az átmeneti időszaksorán magas szintű jogbiztonságot kell garantálni.

Ezzel kapcsolatban üdvözlöm a Bizottság és az előadó által elfogadott, párhuzamosságonalapuló megközelítést. E megközelítés alapvető fontosságú a kétoldalú megállapodásokhatályban maradása szempontjából, illetve abból a szempontból, hogy a tagállamoklezárhassák tárgyalásaikat, vagy éppen újakat kezdhessenek. Végezetül támogatom, hogyrögzítsük a tagállami kétoldalú megállapodásokról az uniós nemzetközi megállapodásokravaló áttérés határidejét.

Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, biztos úr! Az uniós tagállamok határokonátnyúló beruházásainak védelme a Lisszaboni Szerződés elfogadását követően rendkívülösszetett és kényes kérdéssé vált.

A tagállamok által eltérő, gyakran egymással összeegyeztethetetlen jogrendszerek keretébenkötött több mint 1200 kétoldalú beruházási megállapodást az Európai Unió égisze alattkell átfogó módon, az érintett felek jogainak sérelme nélkül felváltani. A tagállamihatáskörök Európai Unióra való átruházása miatt kialakult jogi holtpontról való kimozdulásegyedüli lehetséges módjának egy olyan megközelítés tűnik, amely lehetővé teszi, hogyegy átmeneti időszakban mindkét fajta megállapodás egymás mellett létezhessen annakérdekében, hogy a tagállamok újra tudják tárgyalni a hatályos kétoldalú megállapodásokat,vagy – összhangban az EU beruházási politikájával – le tudják zárni az előkészületben lévőmegállapodásokról folytatott tárgyalásokat.

Mindemellett e folyamat során megfelelő együttműködést kell fenntartani a Bizottság ésa tagállamok között, hogy a beruházók és a szerződő felek jogbiztonsága a legkisebbmértékben se sérüljön.


Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Szeretnék röviden kitérni arra akérdésre, amelyet a Parlament néhány képviselője vetett fel az uniós szakpolitikákkal valóösszeegyeztethetőséggel kapcsolatban. Arra törekszünk, hogy rugalmasak legyünk és jókompromisszumot érjünk el az átmeneti szabályozást illetően.

Ezek a módosítások tovább mutatnak a Bizottság rendeletre irányuló kezdeti javaslatán,mivel számottevő mértékben terjesztik ki azoknak a felülvizsgálati és visszavonásimechanizmusoknak a hatókörét, amelyekkel kapcsolatban a tagállamoknak és többképviselőnek is jelentős fenntartásai vannak. Ezeket az új kritériumokat – amelyek a hatályosuniós szakpolitikákkal vagy a Szerződés 21. cikkében megállapított általános uniós elvekkelvaló összeegyeztethetetlenséggel kapcsolatosak – úgy lehet tekinteni, hogy utat nyitnakminden olyan fajta további követelményhez, amelynek a hatályos beruházásimegállapodásoknak meg kell felelniük. Úgy vélem, hogy egy ilyen megközelítésthatározottan elleneznének a tagállamok, mivel jelentős mértékben növelné ajogbizonytalanságot az e megállapodásokból profitáló beruházók tekintetében.

Visszatérve az eljárás további lépéseire, úgy vélem, hogy a holnapi szavazás fontos üzenettelbír a folyamat valamennyi érintettje, de – a jogalkotási eljárás tekintetében – különösen aTanács számára. A holnapi szavazás eredményét a jövő pénteki nyilvános vitán vitatjukmeg a miniszterekkel. Jövő pénteken a Külügyek Tanácsa a kereskedelem kérdésében ülössze, és ez lesz az egyike az ott napirendre kerülő témáknak.

Remélem – és bízom benne –, hogy az önök szavazatai a megállapodás alapjául szolgálnakmajd. A holnapi szavazás a módosításokról és a jelentés egészéről szól majd, de – ahogyanazt Caspary úr másokkal egyetemben már elmondta – remélem, ez nem akadályoz majdmeg bennünket abban, hogy a második olvasat korai szakaszában megállapodásra tudjunkjutni.

Carl Schlyter, előadó. − (SV) Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek,aki részt vett a vitában. Nehéz vita volt. A Quisthoudt-Rowohl asszony és mások általfelvetett néhány észrevétel a biztonsághoz és a méltányossághoz kapcsolódik. Pontosanazokhoz a szempontokhoz, amelyek tekintetében valamennyien egyetértettünk: aberuházásoknak tisztességeseknek kell lenniük, az emberekkel tisztességesen kell bánni,valamint ésszerű szintű biztonságra van szükség. Ugyanakkor nem védelmezhetjükagyonbabusgatott gyermekekként őket. Olyan ez néha, mint egy aknamező: néha rosszullépünk, és aztán jobban odafigyelünk. Másfelől a kockázatoknak ésszerű mértékben előrejelezhetőknek kell lenniük, és képesnek kell lennünk annak megértésére, hogy milyenkockázatokat vállalunk. Ha túlzott védelmet biztosítunk, akkor megőrizzük régiiparágainkat, és mivel nem merünk új döntéseket hozni, elszalasztjuk azt a változást ésmegújulást, amelyre szükségünk van. Ez szerencsétlen dolog volna. Ennélfogva nem értekegyet a biztosnak az itt előterjesztett egyes kompromisszumokkal kapcsolatos bírálatával,mivel mi a Szerződésre hivatkozunk, és önök azok, akik majd értelmezni fogják, hogymiként kellene alkalmazni. Nagyon jól tudjuk, hogy nem vizsgálhatnak felül minden egyesmegállapodást, és nem vonhatnak kétségbe mindent, és kizárólag a súlyos jogsértésekettudják áttekinteni.

Szintén jó dolog, hogy egyetértünk abban, az 5. és 6. cikket meg kell tartani. Nem volnaszerencsés, ha a Bizottság egyedüli eszköze egy-egy megállapodás vizsgálatára az volna,hogy az ügyet a Bíróság elé viszi. Ha egy megállapodás megkérdőjelezhető, és a Bíróságazt mondja, a megállapodás érvénytelen, hirtelen megállapodások százai válnának


érvénytelenné előzetes figyelmeztetés nélkül. Ez a gyakorlat természetesen nemeredményezne jogbiztonságot. Fontos, hogy az 5. és 6. cikk megmaradjon.

Teljes mértékben egyetértek Caspary úrral abban, hogy a tárgyalásokat gyorsan kelllebonyolítani. Függetlenül a holnapi szavazás alakulásától, fontos, hogy a tárgyalásokatgyorsan folytassuk le. Már beszéltem a magyar elnökséggel, és ők készen állnak éshajlandóak is arra, hogy a szavazást követően azonnal foglalkozzanak a kérdéssel. Mindezeredményezhet első olvasatbeli döntést is, de nem úgy tűnik, hogy ebben az esetben ezlenne majd a helyzet.

Nem gondolom, hogy Earl of Dartmouth-nak aggódnia kellene amiatt, hogy a Zöldekveszik át a beruházási politika feletti irányítást. Számos olyan erő van, amely azt kívánja,hogy maradjon ugyanolyan, mint amilyen az elmúlt 50 évben volt. Azt kell mondanom,hogy még ha csodálja is az arra való politikai képességünket, hogy elfogadtassuk ajavaslatokat, kérem, azért ne túlozza el. A magam részéről az ön retorikai képességeitcsodálom. Segítségükkel talán még zöldebb politikát tudnánk megvalósítani.

Ahogyan azt már említettem, e héten kell szavaznunk, és majd meglátjuk, hogyan alakula szavazás eredménye. Szeretnék köszönetet mondani a résztvevőknek és a magyarelnökségnek is, amellyel több alkalommal is találkoztam.


A szavazásra 2011. május 10-án, kedden kerül sor.


Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Mind a WTO, mind pedig az OECD szintjénkísérletet tettek a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó átfogó, minden gazdaságiágazatot felölelő nemzetközi előírások bevezetésére. A kétoldalú beruházási megállapodásokáltal kínált jogi védelem fontos annak biztosítása tekintetében, hogy az üzleti vállalkozásokbátorítást kapjanak a külföldi beruházásokkal kapcsolatos lépések megtételére, amimilliókba kerülhet. Az EU a közvetlen külföldi befektetések kedvezményezettje éskezdeményezője is. A későbbiekben fog kiderülni, hogy az Európai Unióban hatálybanlévő, mintegy 200 kétoldalú beruházási megállapodás összehangolására irányuló lépésvégül megoldja-e azt a problémát, hogy a nemzetközi jogon alapuló, kötelező erejű,kétoldalú beruházási megállapodásokkal kapcsolatos döntőbírósági ítéletek bizonyosmódon a beruházóknak kedvező kötelezettségeket rónak a tagállamokra, ami azEU-Szerződés megsértése miatt indított jogsértési eljárásokhoz vezet. A közvetlen befektetéstermészetesen nem csodaszer, ahogy azt például Közép- és Kelet-Európa gazdaságiátalakulásakor beharangozták. Noha az uniós beruházók közvetlen külföldi befektetésilehetőségeivel kapcsolatos nagyobb kiszámíthatóság üdvözlendő dolog, a beruházásipolitika lehetséges hátrányos vonatkozásait – például a helyi lakosságnak a kiszervezés ésa termelés áthelyezése miatti elbocsátásoktól és bércsökkentéstől való félelmét – nemszabad a szőnyeg alá söpörni. Hasonlóképpen egyértelművé kell tennünk a fejlődő országokszámára, hogy a közvetlen külföldi befektetés csak abban az esetben tud javítani azéletszínvonalon, ha teljesülnek az alapvető intézményi követelmények, például tiszták atulajdonjogok, független a jogrendszer és stabil a politikai helyzet. Úgy vélem, ezzel azálhumánus fejlesztési támogatással kapcsolatban hiányzik az őszinteség.


23. Egyperces felszólalások (az eljárási szabályzat 150. cikke)

Elnök. – A következő napirendi pont a politikai jelentőségű ügyekkel kapcsolatosegyperces felszólalások.

Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök asszony! Ma van a Schuman-tervbejelentésének 61. évfordulója. Számos hivatalos megemlékezést, ünnepséget és felvonulástrendeznek ennek megünneplésére. De ne hagyjuk, hogy az ünnepi hangulat elhomályosítsaa látásunkat, hogy ne vegyük észre azokat a problémákat, amelyekkel az EU jelenleg küzd.Először is felelnünk kell a következő kérdésekre: Összeegyeztethető-e a nemzeti érdek,amely a következő pénzügyi tervről szóló tárgyalások során megmutatkozott, az alapítóatyáink által hangoztatott szolidaritással? Másodszor, összeegyeztethetőek-e Európaszellemiségével azok a kezdeményezések, amelyek visszafordítják az európai integrációt,mint például a legutóbbi, a schengeni térség korlátozására irányuló kezdeményezés? Végülpedig, nem jelent-e veszélyt ezen ambiciózus terv számára a jelenlegi euróövezeti válságés az annak kezelése során a tagállamok részéről tanúsított szolidaritás hiánya?

Sajnos sokkal több példát is említhetnénk, amelyek rámutatnak az európai integrációválságára. Ezen az évfordulón azonban ragadjuk meg a lehetőséget, és gondolkozzunk elkomolyan azon, mit tegyünk, hogy megállítsuk ezeket a romboló tendenciákat, és hogy ajövőben visszatérjünk a helyes, dinamikus integrációhoz. Újítsuk meg Európa szellemiségétRobert Schuman elképzelései mentén, hogy e közös projektünk során elért sikereinket nekelljen kidobnunk az ablakon.

Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Tisztelt Elnök Asszony! Európa napján a közösségigondolatról szeretnék szólni. Az Unió életében a gazdasági kormányzásról szólójogszabálycsomag új fejezetet jelent. Betartása és betartatása esetén az új gazdaságpolitikaiirányítási rendszer végre felelős gazdaságpolitikára sarkallhatja az uniós tagállamokat. Ezazonban Európa stabilitásának csak az egyik feltétele.

Aggasztó jelenség, hogy az utóbbi időben több tagállamban tapasztalható a demokratikusvisszarendeződés. Egyes tagállami kormányok átlépnek a korábban sérthetetlennek tartottjogállami kereteken, korlátozzák a valódi demokrácia érvényesüléséhez elengedhetetlensajtószabadságot.

A demokratikus visszarendeződés elleni fellépésben az Európai Bizottságnak és a Tanácsnaknyíltan fel kellene lépnie, mindez súlyos problémákhoz fog vezetni a jövőben, ha a Bizottságés a Tanács nem lép az uniós demokratikus deficit ellen. Köszönöm a figyelmet!

Filiz Hakaeva Hyusmenova (ALDE). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! AzEurópai Unió 976 milliárd eurót különített el a 2007–2013 közötti időszakra. Ennek azösszegnek a nagy részét olyan programoknak ítélték oda, amelyek esetében az EurópaiBizottsághoz kell támogatásért folyamodni.

Egy bolgár tanulmány kimutatta, hogy a jóváhagyott projektek többségéhez kapcsolódópénzeszközök három vagy négy európai országhoz kerültek, csupán néhány más országrészvétele mellett. A Bizottságnak sajnos nincs a birtokában az ezen eredmények és ezekokainak, illetve e programok hozzáadott értékének összefoglalása, és attól tartok, hogyezért ezt nem is fogják figyelembe venni a következő pénzügyi keret kidolgozásakor.

A Bizottság ígéretet tett arra, hogy e programok esetében alkalmazni fogja az átláthatóságés egyenlő bánásmód elvét. Ez azt is jelenti, hogy többet tesz a lehetőségek előmozdításáértés az információhoz való tisztességesebb hozzáférés biztosításáért.


Meggyőződésem, hogy a Bizottságnak lépéseket kell tennie a programoknak az érdekelteurópai polgárok körében való népszerűsítése érdekében, ugyanakkor gondoskodnia kellaz újonnan csatlakozó országok kedvezményezettjeinek szükségleteiről is.

Marina Yannakoudakis (ECR). – Elnök asszony! A múlt héten találkoztam egy férfivelaz otthoni, helyi templomomban, aki a fia emlékmiséjét intézte. A fiú tavaly, 37 évesenhunyt el rákban. Egyetlen szülőnek sem lenne szabad átélnie a gyermeke elvesztése miattifájdalmat. Anyaként el sem tudok képzelni ennél rosszabbat. De több mint kétezer olyanszülő, fivér, anya és nővér él Cipruson, akik nap mint nap szenvednek ettől, és nem tudnaknapirendre térni szeretteik sorsa felett.

1963–64-ben a társadalmi feszültség, majd Ciprus ezt követő, 1974-es török megszállásakövetkeztében kb. kétezer török és görög ciprusi tűnt el. Sorsukról azóta sem tudunksemmit. 1981-ben létrehozták az eltűnt személyek bizottságát, amelyet elsősorban európaiuniós forrásokból finanszíroznak. A munka, amelyet e bizottság végez, eddig is sok családszámára hozott békét. De még mindig túl sok tennivaló vár rájuk, hiszen még mindig többmint másfél ezer eltűntről tudunk.

Felkérem a tisztelt Házat, hogy támogassa az eltűnt személyek bizottságának munkáját,és támogassa a 10. írásbeli nyilatkozatot, amely humanitárius célkitűzései mentén igyeksziknyugalmat, emlékezést és megbékélést hozni ezekbe a családokba.

Michail Tremopoulos (Verts/ALE). – (EL) Elnök asszony! Ma van az Európa nap, amiazokra a célkitűzésekre emlékeztet bennünket, amelyekre az Európai Uniónak alapulniakell: az európai intézményrendszer elmélyülése, a közös gazdaságpolitika, amelynekvéleményem szerint a társadalmilag igazságos jólétet és a fenntarthatóságot kell prioritásnaktekintenie. Az euróval kapcsolatos megállapodás azonban alapjában véve rossz iránytjelez, mivel nem tesz mást, mint a hagyományos, ortodox gazdaságpolitikát erőlteti ránk.Az arra irányuló kísérletek, hogy a szociális állam megszorításaihoz kapcsolják az eurót,valamint a bérekre és nyugdíjakra nehezedő folytonos nyomás hosszú távon nem csak apolitikai kohéziót rombolja le, de az európai eszményt is.

Erre válaszul mi, Zöldek, a fenntartható jólétre vonatkozó megállapodást javasoljuk:integrált költségvetési konvergencia, egy valódi intervencionista és ambiciózus európaiköltségvetés, valamint a társadalmi és környezeti dimenzió központivá tétele. Ezértlehetőséget szeretnénk teremteni arra, hogy más irányba induljunk el.

Arra azonban senkinek sincs felhatalmazása, hogy életeket megváltoztató döntésekethozzon anélkül, hogy egyeztetett volna a polgárokkal. Az egyetlen megoldás a polgárokkalfolytatott alapvető párbeszéd és a hozzájuk való közvetlen odafordulás. Az európaialkotmánnyal foglalkozók korábbi hajthatatlansága megakadályozott bennünket abban,hogy intézményesítsük az európai népszavazásokat. Találhatunk azonban alternatívmegoldásokat, feltéve, hogy megvan az ehhez szükséges politikai akarat. Tartozunk ezzelEurópának és Európa jövőjének.

Georgios Toussas (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony! Ma van a jelentős, alulról szerveződőantifasiszta mozgalom győzelmének a 66. évfordulója, amelynek során 1945. május 9-énledöntötték a Németország, Japán, Olaszország és szövetségeseik közöttifasiszta-imperialista tengelyt. Tisztelettel adózunk az elhunytak, a megkínzott munkások,a férfiak és nők előtt, akik azért harcoltak, hogy eltiporják a fasizmust a kommunista pártokkeretei között, valamint a nemzeti szabadságharcosok és az antifasiszta mozgalmak előtt.A nép fasiszta-imperialista tengely elleni döntő győzelmének szervező erejét a kommunista


pártok adták; a Szovjetunió embereinek hősies küzdelme változtatta meg a háború folyását,közel 20 millió halott, több ezer sérült, lerombolt és a földdel egyenlővé tett falvak ésvárosok és a gazdaság tönkretétele árán. Arcátlanság a több millió halottal és sebesülttel,valamint a fasiszta és náci kegyetlenség görögországi és egyéb európai áldozatával szemben,hogy az Európai Unió igyekszik kitörölni és meghamisítani a történelmet azzal, hogy május9-ét, a népek antifasiszta győzelmének napját az Európa Nap útszéli ünneplésévé változtatja,olyan nappá, amely az európai monopóliumokat élteti. Ma a munkásosztály és a nép alsó,szegény rétegei ismét a legrosszabb kapitalista válságok egyikétől szenvednek. A legnagyobbcsapást szenvedik el a második világháború vége óta…


Gerard Batten (EFD). – Elnök asszony! Az egyik londoni választóm tájékoztatott arról,hogy komoly vádak értek egy bizonyos Vladimir Perisic urat, akit Dr Vladmir De Rothschildnéven is ismernek, és aki azt állítja magáról, hogy orvos és sebészspecialista.

Perisic úr állítólag orvosilag nem képzett, nem szerepel a General Medical Council (ÁltalánosOrvosi Tanács) nyilvántartásában, és arra használja hamis orvosi bizonyítványát, hogypénzt csaljon ki kiszolgáltatott emberektől. Állítólag azt is állítja, hogy találkozott DavidCameronnal és meggyőzte az Egészségügyi Minisztériumot, hogy fontolja meg az államiegészségbiztosítási utalványrendszerre vonatkozó javaslatát. Ennek eredményeképpen aközelmúltban megjelent róla egy jóhiszemű cikk egy országos, vasárnapi lapban. Ez továbbihamis legalitást nyújthat neki, hogy becsapja a komoly orvosi ellátásra szorulókat. Ez aszemély súlyos veszélyt jelenthet a lakosságra nézve.

Perisic úr esetét ki kell vizsgálniuk a megfelelő egyesült királysági hatóságoknak, ésamennyiben az állítások beigazolódnak, megfelelő módon fel kell lépni vele szemben.Ezenkívül az országos sajtó is dönthetne úgy, hogy hasznos szerepet kíván játszani az ügyfelderítésében.

Corneliu Vadim Tudor (NI). – (RO) Elnök asszony! Közismert tény, hogy ahol aNemzetközi Valutaalap tisztségviselői felbukkantak, jelentős lázongások törtek ki. Ezek adespotikus bürokraták jelenleg egy olyan nevetséges megállapodást akarnak Romániárakényszeríteni, amelynek következtében az ország 400 kórházából 150–200-at bezárnának.Eddig 71 kórházat zártak be, amely ártatlan emberek halálát okozta. Az ok, ami miattmindezekre állítólag szükség van, vérlázító. Ezek a kórházak állítólag nem jövedelmezőek.Mindazonáltal a világon sehol sem termelnek pénzt a kórházak, hiszen ők másféle előnyöketbiztosítanak számunkra.

E népirtáson felháborodva, büntető feljelentést tettem az IMF romániai képviselője, JeffreyFranks, valamint helyi bérencei ellen. Az Európai Parlamenthez és az EgészségügyiVilágszervezethez fordulok, hogy foglaljon állást ez ügyben, és akadályozza meg, hogy azEurópai Unió egy tagállama emberirtó táborrá váljon.

A „Nagy Pénz”, amely egy új világrendet igyekszik bevezetni, jelenleg bennünket irt, deholnap akár önök ellen is fordulhat. Bízom benne, hogy az IMF nem szeretne az al-Kaidahelyébe lépni.

Iuliu Winkler (PPE). – (HU) Mi, a romániai magyar nemzeti közösség tagjai a jövőEurópáját a régiók és a közösségek Európájának képzeljük el, melyben otthonra lelnek aroma közösségek is. A Parlament elnöke ma, Európa napján úgy fogalmazott: „Ne sáncoljukvissza magunkat belső köreinkbe, hanem egységben harcoljunk a kihívásokkal.”


Aggodalommal követem az Erdélyben kirobbant ellentéteket, ahol helyi kisközösségek afeszültség, a zaklatás vagy éppen a félelem hatására befelé fordulnak, kirekesztve a velükegyütt élő közösségeket. Egy európai régióban egyértelmű: a roma közösség jövője nemrövidlátó részintézkedésekben, hanem jövőbe néző, szolidaritásra és párbeszédre épülőeurópai cselekvésben rejlik.

A magyar elnökség irányítása alatt készülő roma integrációs stratégia a jövő Európájátteremtheti meg a roma közösségek számára is. A Bizottság, a Parlament, a tagállamok, azilletékes hatóságok és minden érintett helyi közösség, mindannyiunk felelőssége, hogy ezvalósággá váljon.

Ioan Enciu (S&D). – (RO) Elnök asszony! Az egészségügyi szolgáltatások jelenlegi románkormány által javasolt reformja azon ellenreformok sorozatát folytatja, amelyek lassan,de biztosan valódi szociális katasztrófa felé vezetik ezt az országot. A bukarestiBoc-kormány által javasolt úgynevezett egészségügyi reform mögötti szándék az, hogykórházakat zárjanak be, csökkentsék az orvosi felszerelésekre szánt beruházásokat, valamintnővéreket és orvosokat tegyenek munkanélkülivé, amelyek mindegyike drasztikusintézkedésnek számít egy olyan orvosi szolgáltató rendszer ellen, amely már most iskrónikus forráshiánnyal küzd.

Románia az orvosi szolgáltatások mennyisége és minősége tekintetében az utolsó helyenáll európai liga tabelláján. Az egészségügyi szolgáltatások még erősebb megnyirbálásasúlyos támadás az emberi élet és integritás ellen. A Boc-kormány által javasolt úgynevezettegészségügyi reform közvetlen támadás az EU Alapjogi Chartája által biztosított jogokellen. Románia állampolgárainak nevében felszólítom az Európai Bizottságot, hogy lépjenfel és akadályozza meg ezeket az embertelen, emberek életét és jogait veszélyeztetőintézkedéseket.

Ivo Vajgl (ALDE). – (SL) Elnök asszony! A megállapodás, amelyet a múlt héten sikerültmegkötni a palesztinoknak, vagyis a Fatah és a Hamasz magas rangú képviselőinek, ésamelyben az új, átmeneti egyiptomi kormány is aktívan közreműködött, új lehetőségeketnyit meg egy valódi, a kölcsönös elismerés elvére épülő, békét és együttélést célzópalesztin-izraeli párbeszéd újrakezdése, vagy inkább megkezdése előtt.

Remélem, hogy az izraeli kormány helyesen fogja értékelni a lehetőséget, amelyet ez apalesztin megállapodás magával hoz.

Helytelen kételkedni a palesztin egyesítés és a demokratikus választásokról szólómegállapodás jelentette hozzáadott értékben. Ezért Netanyahu miniszterelnök nyilatkozatai,miszerint a Ramallah-i hatóságoknak választaniuk kell Izrael és a Hamasz között, nemkedveznek sem a békének, sem a megoldás megtalálásának, sem azon projektmegvalósításának, hogy a két állam a kölcsönös tisztelet szellemiségében egymás mellettéljen.

Az volna a jó, ha az arab világban jelenleg zajló demokratikus változások szilárd alapotbiztosítanának a biztonság, az egymás mellett élés és a fejlődés új struktúráinak.

Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök asszony! Ismét a litvániai lengyelek igen fájdalmashelyzete miatt emelkedtem szóra. Ebben az országban a lakosság csupán 7%-a lengyel, bárszámuk bizonyos területeken természetesen nagyobb. Igen kiábrándító, hogy 2004. előtt,mielőtt még Litvánia csatlakozott volna az Európai Unióhoz, a lengyel kisebbségnek többjoga volt, mint most. Paradox módon visszalépés történt, különösen az oktatásügyben, avezetéknevek lengyel írásmódja terén és a Litvániában élő lengyelek jogaival és kiváltságaival


kapcsolatban. Úgy vélem, hogy az Európai Parlamentnek – amely nagyon helyesen szótemel a különböző etnikai kisebbségek érdekében úgy Európában, mint nemzetköziviszonylatban – a Litvániában élő lengyel kisebbségért is ki kell állnia.

Tatjana Ždanoka (Verts/ALE). – Elnök asszony! Arra irányuló kérelmemet, hogy egypercben felszólhassak a szavazáshoz és a szavazáson jelöltként való induláshoz valódemokratikus jog Spanyolországbeli visszavonásáról, múlt szerdán küldtem meg atitkárságra, akkor, amikor a Legfelső Bíróság a spanyol kormány kérésére betiltotta azEusko Alkartasuna és az Alternatiba két törvényes párt részvételével létrejött Bildu választásikoalíciót, valamint eltiltott több független jelöltet is.

„A Baszkföldi Békefolyamat Felé” Baszk Barátságcsoport tagjaként egyik aláírója voltamannak a nyilatkozatnak, amelynek célja, hogy felkérjék a spanyol kormányt, hogy vizsgáljafelül álláspontját és tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében,hogy a május 22-i választások során tiszteletben tartsák a demokratikus elveket.

Mindeközben múlt pénteken a spanyol alkotmánybíróság határozata értelmében a Bildumegkapta az engedélyt, hogy indulhasson a választásokon. Rendkívül üdvözlöm ezt adöntést, és szeretném kifejezni abbéli reményemet, hogy a május 22-i, baszkföldi választásoka demokrácia és a választási jog nemzetközi normáinak megfelelően fognak zajlani.

Rui Tavares (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! A Parlament menekültekkel kapcsolatoselőadója vagyok, és azt mondhatom, hogy ez a küldetés mostanában igen lehangoló, mitöbb, hátborzongató. Múlt hónapban tájékoztattam a tisztelt Házat több mint 100 menekültLampedusa partjainál bekövetkezett haláláról, és most, hogy még magunkhoz sem tértünka Líbiát elhagyó 600 menekült eltűnésének hírétől, a tudomásunkra jutott, hogy több mint60-an vesztették életüket az Észak-atlanti Szervezet (NATO) hajóinak és néhány európaiflotta szeme láttára.

Ne gondoljuk, hogy semmit sem tehetünk az efféle tragédiák ellen. Rengeteget tehetünk,amit meg is kell tennünk, és aminek megtételére általunk aláírt nemzetközi egyezményekköteleznek bennünket.

A maradék 20 másodpercben három példát említenék. A Tanácsnak le kell zárnia amenekültek áttelepítésével kapcsolatos együttdöntési eljárást, amelyet e Parlamentmegszavazott, és amely ilyen esetekben alkalmazandó válságmechanizmusokról isgondoskodott. Javaslatot kell benyújtani egy olyan humanitárius folyosó kialakítására,amelyen keresztül elhagyhatnák Líbiát az ENSZ menekültügyi főbiztosa által menekültkéntelismert személyek, a NATO-nak pedig teljesítenie kell az 1973-as határozat szerintifeladatát, a civilek védelmét, ami azt jelenti, hogy a nyílt tengeren menekítenie kell azembereket. A segítség elmulasztása, ne feledjük, bűncselekmény, amelynek a mi nevünkalatt nem lenne szabad bekövetkeznie.

Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök asszony! Az európai választásokról készültDuff-jelentés végül nem került fel a mostani ülés napirendjére.

Használjuk ki hát ezt az alkalmat arra, hogy átgondoljuk, majd a jövő hónapban utasítsukel. A nemzetek fölötti lista elképzelése abszurd. Számos kérdést vet fel: miért szavaznánaka szlovák, német vagy olasz választók olyan jelöltekre, akiket tolmács nélkül meg semértenek? Hogyan fogja aztán a választott európai parlamenti képviselő képviselni aválasztóit, ha el sem tudja olvasni az általuk írt leveleket? Hányszor fog egy görög európaiparlamenti képviselő találkozni szlovák szavazóival? És miről fognak beszélni? Ezenkívülcsak a nagy tagállamok élveznék egy páneurópai lista előnyeit. E jelentés elfogadása igazolna


minden olyan euroszkeptikus állítást, miszerint az Európai Unió egy multinacionálisállammá válás ambícióit dédelgeti. Ez megkérdőjelezné e Parlament demokratikuslegitimitását, és csak még jobban elidegenítené az embereket az európai projekttől.

Spyros Danellis (S&D). – (EL) Elnök asszony! Arról szeretnék beszélni, hogy biztosítanikell az éghajlati alap átláthatóságát és hatékonyságát. Az éghajlatváltozásról szóló cancúnitárgyalások egyik legkézzelfoghatóbb eredménye a zöld éghajlat-változási alapról születettmegállapodás volt, amely eddig páratlan, 100 milliárd dolláros finanszírozásban részesült.Míg az ENSZ keretében létrehozott ideiglenes bizottság igyekszik végleges formába önteniaz alapot, hogy azt az év végén Durbanban véglegesen is jóváhagyhassák, még mindigvannak megválaszolatlan kérdések ennek az egyedülálló és rendkívül jelentős eszközneka mikéntjével kapcsolatban. Ennek az alapnak egy gondosan tervezett eszköznek kelllennie, amely hatékonyan tudja majd finanszírozni a fejlődő világ éghajlatváltozáshoz valóalkalmazkodását. Mindazonáltal, mind a közösségi kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EUETS) elleni közelmúltbeli támadások, mind a Transparency International nemrégibenkiadott jelentésében szereplő, az éghajlatvédelmi finanszírozással kapcsolatos korrupciórólszóló információk okot adnak az aggodalomra, nemcsak azért, mert óriási pénzösszegekforognak kockán, hanem azért is – és ez még fontosabb –, mert egy olyan globális küzdelemvan veszélyben, amely esetében – minden mástól eltérően – nincs lehetőség újabbpróbálkozásokra.

Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök asszony! Antall József 1990-ben minden magyarminiszterelnökének nevezte magát, beleértve a Magyarországon kívül élő magyarokat is.

Ma, Orbán Viktor még tovább ment. Új alkotmányt fogadtak el, amely egy egységes, mindenmagyart felölelő magyar nemzet eszménye mellett kötelezi el az országot, amely alattminden olyan személyt kell érteni, állampolgárságtól függetlenül, aki a magyar etnikaicsoportba tartozik. A nemzetközi joggal ellentétben, amely szerint egy nemzeti kisebbségsegítése és védelme mindig annak az államnak a felelőssége, ahol az adott kisebbség él, ezaz alkotmány azt is kimondja, hogy Magyarország felelős a külföldön élő magyarok sorsáért.Az új magyar alkotmány azokat az erőfeszítéseket is támogatja, hogy a külföldön élőmagyar kisebbségek kollektív, etnikai alapokon nyugvó autonómiát szerezzenek. A magyaralkotmány rendelkezései módot adhatnak arra, hogy beavatkozzanak más országokbelügyeibe és feszültséget keltsenek Magyarország és a környező országok között. Ez nemfér össze a demokratikus Európa szellemiségével.

François Alfonsi (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony! Szeretném kifejeznimegkönnyebbülésünket, hogy a spanyol alkotmánybíróság határozatát követően a Bildukoalíció által állított lista részt vehet Baszkföld demokratikus választásán. Ez a határozatfellebbezési eljárás keretében született. Vagyis megdöntötte a legfelső bíróság ítéletét, amelyismét megtiltotta a baszk nacionalista baloldal választásokon való részvételét.

Elfogadható lett volna, ha az Európai Unió szívében megfosztották volna a polgárokatattól a joguktól, hogy azokra a jelöltekre szavazzanak, akiket támogatni szeretnének?Spanyolország szerencsére úgy döntött, hogy megáll, és nem halad tovább ezen az európaidemokrácia számára oly veszélyes úton. Ennek csak örülhetünk, és fel kell szólítanunk aBildut, hogy váltsa valóra a célkitűzéseit, amelyek mellett elkötelezte magát: amellett, hogyvéget kell vetni mindenféle politikai erőszaknak Baszkföldön és fel kell oszlatni az ETÁ-t.

Új politikai légkör van mostanában kialakulóban. A párbeszéd nem egyszerű, de a békeiránti vágy egyértelműen kifejezésre jutott. Szeretném, ha az Európai Parlament továbbrais szorosan figyelemmel kísérné ezt a fontos fejleményt, mert Baszkföld Európa szívében


található. Lényegbevágó Európa számára, hogy ez a békefolyamat, amely az észak-írországiután 10 évvel következett be, támogatást kapjon és mehessen tovább a maga útján.

Catherine Stihler (S&D). – Elnök asszony! 12 éve teszek fel folyamatosan egy kérdésta Bizottságnak és a Tanácsnak, de nem kapok rá választ, mondván, hogy a kérdéshipotetikus.

Csütörtökön Skócia népe az urnákhoz vonult a skót parlamenti választásokon, amelyena Skót Nemzeti Párt nyerte el a mandátumok túlnyomó többségét. Most már tehát nem aza kérdés, hogy mi lenne „ha” népszavazást tartanának a skót függetlenségről, hanem inkábbaz a kérdés, „mikor” tartják azt.

Ezen új körülmények között kérdezem újra a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ha egy jelenlegiuniós tagállam egy része úgy döntene, hogy el kíván szakadni, az új állam uniós tagmaradna-e, vagy újra kérelmeznie kellene a tagságot. Skócia népe egyértelmű választérdemel erre az egyértelmű kérdésre.

Pat the Cope Gallagher (ALDE). – (GA) Elnök asszony! Azokról a tüzekről szeretnékszólni, amelyeket az otthonom – Donegal – környékén és Írország más területeinszenvedtünk el a múlt hétvégén, amelyek erdőket, termőföldeket, kerítéseket és vadállatokatpusztítottak.

Szeretnék elismeréssel adózni a tűzoltóságnak, akik éjt nappallá téve dolgoztak háromnapon át, valamint a fegyveres erők embereinek – mindazoknak akik a terepen, vagy ahelikopterekről végezték a munkájukat. Minden erejükkel azon voltak, hogy megfékezzéka tüzet.

Erőt adott a helyi közösség reakciója – fiatalok, gazdák, üzletemberek jöttek segíteni arendőrséggel és a polgári védelmi erőkkel egyetemben. De tanulnunk kell az esetből. Kikell dolgoznunk egy veszélyhelyzeti tervet, hogy hasonló esetekben egyetlen perc se vesszenkárba.

Mindenesetre azért mondtam el mindezt, hogy köszönetet mondjak mindazoknak azembereknek.

Monika Smolková (S&D). – (SK) Elnök asszony! Száz évvel ezelőtt atyáink a nyolcórásmunkanapért, a méltóságteljes életért és jobb munkakörülményekért küzdöttek.

A munka törvénykönyve a jogszabályok azon része, amely révén egy állam az alapvetőszociális jogok rendszerét biztosítja a munkavállalóknak. A jelenlegi szlovák kormány amunka törvénykönyvének olyan módosítását készíti elő, amely a munkaidőt heti 56 órára,míg a túlórát a jelenlegi 400 óráról 560 órára emelné. Ezenkívül hátrányos helyzetbe hozzaa munkavállalókat, bizonytalanságot teremt azok számára, akik foglalkoztatásban állnak,valamint csökkenti az állás nélkül maradtak anyagi támogatását.

Paradox módon az új szabályok a munkaadók számára is destabilizáló hatásúak. Aszakszervezetek az utcára vonultak, hogy hangot adjanak a munka törvénykönyvénekmódosításával kapcsolatos ellenvéleményüknek. Az Európai Unió a szegénység elleniküzdelem évének nyilvánította 2010-et. Egész Európa a szegénység ellen harcol. A szlovákkormány ezzel a munkatörvénykönyvvel tovább táplálja a munkanélküliséget és továbbnöveli a szegénységet.


Ramon Tremosa i Balcells (ALDE). – (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnékbeszámolni a kubai emberi jogi aktivista, Juan Wilfredo Soto García vasárnap bekövetkezetthaláláról, és egyben szeretném őszinte együttérzésemről biztosítani a családtagjait.

A kubai kormány hivatalos története az, hogy a halálát hashártyagyulladás okozta, deKubán belüli másként gondolkodók szerint Juan Soto halálát az okozta, hogy Castrokommunista rezsimjének rendőrei megverték.

Guillermo Fariñas, az emberi jogok védelméért odaítélt Szaharov-díj tavalyi díjazottja akubai rezsimet és különösen a Kommunista Párt első titkárát, Raúl Castrót vádolja JuanSoto halálával.

Valószínű, hogy Raúl Castro arra bátorította követőit, hogy alkalmazzanak erőszakot azellenzék ellen a Kubai Kommunista Párt nemrég véget ért hatodik kongresszusán, így akubai másként gondolkodók őt tartják felelősnek ezért a legutóbbi gyilkosságért.

Szeretném elítélni Juan Soto García halálát, és lerántani a leplet a kubai szabadság ésdemokrácia hiányáról.

Estelle Grelier (S&D). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Mint tudják, a leginkábbrászorulók megsegítését célzó európai élelmiszersegély-programot 1986 kivételesen hidegtelén indították el sürgősséggel az Európai Unióban, amelyet aztán a következő évbenbelefoglaltak a közös agrárpolitikába.

Ez a program életbevágóan fontossá vált 13 millió olyan európai polgár számára, akikneknagyon bizonytalan a munkahelyük. Jótékonysági adakozással és szociális szolgáltatásokkalenyhíti az élelmiszerre szánt költségvetésük terheit, és évente európai polgáronként egyeurónyi segélyből gazdálkodik. Az Élelmiszerbankok Szövetségével, a Secours populaire-rel,a Vöröskereszttel és Franciaországban a Restos du Coeur-rel együtt én magam is aggódome program jövőjéért, miután az Európai Bíróság megkérdőjelezte a KAP keretéből történőfinanszírozás jogszerűségét.

Parlamentünk gyakran hangsúlyozza az élelmiszerhez való jog alapvető természetét.Intézményeink 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európaiévének nyilvánították.

A jogi egyértelműség hiányát használni kifogásként egy értékeit már bizonyítottélelmiszersegély-program felszámolása érdekében – ahogy arra néhány tagállam törekszik– katasztrofális lenne, nemcsak az érintett emberek, hanem Európa hitelessége és a rólakialakult kép szempontjából is. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy hozza meg a programvédelméhez, megőrzéséhez és megerősítéséhez szükséges politikai intézkedéseket.

Iliana Malinova Iotova (S&D). – (BG) Elnök asszony! A romániai határellenőrző szervekmár több mint tíz napja jogszerűtlenül tartanak fogva egy bolgár halászhajót és a kapitányát,Hristo Spasovot, akit a Fekete-tenger romániai partjaitól 20 mérföldre keletre fogtak el,amely az ország fennhatóságán kívül eső terület.

Az Európai Unió vizeihez és erőforrásaihoz való egyenlő hozzáférés a közös halászatipolitika egyik alapelve. Ezt az alapelvet a 2371/2002/EK tanácsi rendelet is megerősíti.Bulgária és Románia uniós csatlakozását követően mindkét ország tengeri területei apáneurópai felségvizek részét képezik, és a rendeletek közvetlenül alkalmazandóak a kétország saját nemzeti jogszabályaiban.


A bolgár hatóságok megküldték a román félnek a szükséges dokumentumokat, amelyekigazolják, hogy a hajó szerepel az Európai Unió nyilvántartásában és rendelkezik mindenengedéllyel arra, hogy halásszon a Fekete-tengeren. Ennek ellenére a román fél részérőlsemmilyen előrelépés nem történt. Az egyetlen válasz az volt, hogy csak a románjogszabályok és az ország alkotmánya alkalmazandó.

Mély aggodalmunknak szeretnénk hangot adni azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unióvizeihez való egyenlő hozzáférés továbbra is óriási gondot jelent a halászoknak. Felszólítjuktisztelt román képviselőtársainkat és a Bizottságot, mint a Szerződések őrét, hogyközvetítőként avatkozzanak be az ügy megoldása érdekében.

Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony! Tegnap a második világháborúvégére emlékeztünk, ma pedig az Európa Napot ünnepeljük. El kell mondani, hogy azEurópai Unió egy rendkívül jellegzetes és egyedülálló modell, amely elsősorban ademokrácián és az Európai Unió nemzeteinek egymás mellett élésén alapul.

Most, amikor egy ilyen fontos évfordulóra emlékezünk, meglehetősen csüggesztőszámunkra, hogy alig néhány nappal ezelőtt a magyar parlament, és azt követőenMagyarország köztársasági elnöke aláírt egy olyan alkotmányt, amely szembemegy ademokrácia alapelveivel. Ez már csak azért is szerencsétlen eset, mert jelenleg a magyarkormány és Magyarország mint ország tölti be az Európai Unió elnöki tisztjét.

Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, lábbal tiporja az alapvető demokratikus elveket.Nemcsak, hogy elutasította az ellenzékkel való együttműködést országa alaptörvényénekelfogadása során, de – az alkotmány megalkotásának körülményei folytán – alapjaibanaláásta a kisebbségek jogait és megingatta az európai uniós tagállamok közötti jószomszédikapcsolatokat. Ezért remélem, hogy a velencei bizottság eredményeit továbbítani fogjákegy európai parlamenti állásfoglalás elfogadása érdekében, amely kinyilvánítaná, hogy aFidesz-kormány árt Magyarországnak.

Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök asszony! Minden év május 9-én megünnepeljükaz Európa Napot, és én most szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden jót kívánjakminden európai polgárnak. Robert Schuman, francia külügyminiszter 1950. május 9-inyilatkozatában jelezte, hogy Európa nem egyszerre és nem egyetlen terv alapján fogfelépülni, hanem olyan különleges vívmányok mentén, amelyek elsősorban valódiszolidaritást fognak teremteni. A Schuman-terv célja az volt, hogy egyesítse a piacokat,korszerűsítse és bővítse a szén- és acéltermelést, valamint hogy jobb és egyenlőéletszínvonalat teremtsen az ezekben az ipari ágazatokban dolgozó munkások számára.

Ma a tagállamok gazdasági, pénzügyi és társadalmi válsággal néznek szembe, amelykörülmények között nagyobb szükség van szolidaritásra és az Európai Unió alapelveinektiszteletére, mint valaha. Követelem, hogy számolják fel a román és a bolgár munkásokszabad mozgását gátló akadályokat. Továbbá kérem a tagállamokat, hogy támogassák azúj iparpolitikát és az új innovációs politikát, amelyek képesek az európai polgároknaktisztes megélhetést biztosító, új munkahelyeket teremteni.

Kinga Göncz (S&D). – (HU) Ha eredményt akarunk elérni a romastratégiában, egyszerrekell javítani az oktatási, foglalkoztatási, egészségügyi, lakhatási helyzetet és fölvenni aharcot a romaellenesség, a gyűlöletbeszéd, a romákat sújtó diszkrimináció ellen. Egyik semlehet eredményes, ha a másikat figyelmen kívül hagyjuk.

A Bizottság romastratégiája csak az egyik oldalra, a szociális tennivalókra figyel, ott iselsődlegesen a tagállamokra hárítja a felelősséget. Sajnálatosan alig említi a romaellenesség


elleni fellépés szükségességét, a kérdés emberi jogi dimenzióját. Nem szólalt meg a Bizottságakkor, amikor Magyarországon heteken keresztül paramilitáris csoportok tartottákfélelemben a roma lakosokat Gyöngyöspatán, és a magyar kormány csak akkor lépett,amikor a feszültség, a provokáció erőszakba torkollott. Félő, hogy amennyiben Európanem hajlandó a bizottsági közleményben említettnél nagyobb szerepet vállalni a romákhelyzetének javításában, a hasonló helyzetek meg fognak ismétlődni. Most még nem későváltoztatni. Szeretnénk hallani Viviane Reding biztos asszony megszólalását ezekben azügyekben.

Teresa Riera Madurell (S&D). – (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A figyelmüketszeretném kérni és emlékeztetni szeretném önöket, hogy az idei évet a Kémia NemzetköziÉvévé nyilvánították, így emlékezve Marie Curie-re, aki pontosan 100 évvel ezelőtt kapottkémiai Nobel-díjat.

A „Kémia – az életünk, a jövőnk” szlogennel igyekeznek tudatosítani a társadalomban,milyen módon járul hozzá a kémia a jólétünkhöz.

A kémia tette lehetővé a vakcinák és az antibiotikumok létét, amelyek megkétszereztékvárható élettartamunkat, és ugyancsak kulcsszerepet játszik az új energiaforrásokkifejlesztésében és az élelmiszerek javításában. A vegyipar ezenfelül stratégiai ágazatEurópában, amelyben 25 000 vállalat tevékenykedik, közvetve vagy közvetlenül ötmillióembernek adva ezzel munkát.

Nekünk itt a Parlamentben ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy sikerrevigyük a Kémia Nemzetközi Évét, mert, ahogy Marie Curie mondta, „most van itt az ideje,hogy többet értsünk, és így kevésbé féljünk”. Az idei év ünnepe remek alkalom e tanácsmegfogadására.

Elnök. – Ezzel vége az egyperces felszólalásoknak.

24. Erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra (rövid ismertetés)

Elnök. – A következő napirendi pont a Kriton Arsenis által a Környezetvédelmi,Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében benyújtott jelentés, az„Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése azéghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyvről (2010/2106(INI)) (A7-0113/2011).

Kriton Arsenis, előadó. – (EL) Elnök asszony, biztos úr! Az erdők mindannyiunk számárafontosak, mindenkinek ebben az ülésteremben és minden európai polgárnak Európaminden szegletében. Az erdők identitásunk részét képezik. Használjuk őket szabadidős ésfoglalkoztatási célokra egyaránt; mégis, az erdők mindannyiunk számára, Európa mindenterületén mást jelentenek. Ha egy észak-európai a mediterrán erdőkbe látogat, azt hiheti,hogy sok olyan terület, amelyet mi a földközi-tengeri térségben erdőnek nevezünk,valójában szavanna vagy park, hiszen nem helyszíne semmilyen termelőtevékenységnek.Vagy fordítva, ha valaki a Földközi-tenger mellől Észak-Európa erdeibe téved, aztgondolhatja, hogy az ottani erdők sokkal inkább ember által „gyártottak” semminttermészetesek, hiszen jelentős termelési tevékenység színterei.

Ezek az erdők azonban, amelyek olyannyira mást jelentenek minden egyes európai emberés minden európai terület számára, ugyanazzal a fenyegetéssel néznek szembe: azéghajlatváltozással. Az éghajlatváltozás egyre több erdőtűzzel, egyik országról a másikraterjedő, egész fajokat veszélybe sodró betegségekkel és a szélsőséges időjárási körülmények


által okozott katasztrófákkal fenyegetik az európai erdőket. Mindezek a hatások földrajziterületenként eltérőek ugyan, de túlmutatnak az országhatárokon, és azokat az EurópaiUnió segítségével kell orvosolni.

Ma a vitát folytatjuk le, két nap múlva pedig szavazni fogunk az erdők védelméről szólóeurópai parlamenti jelentésről. Ezt a jelentést a kezdetektől fogva az egyetértés alakította,és az egyes országok és képviselőcsoportok tagjainak együttműködésével készült. Amikorbizottsági vitára került, 50 kompromisszumos módosítás formálta tovább, mindenképviselőcsoport és európai terület hozzájárulásával. Ezért biztos vagyok benne, hogy eza jelentés a Parlament arra vonatkozó véleményét képviseli, hogy miként segíthetnénk azerdőkön és hogyan segíthetjük közösségeinket abban, hogy alkalmazkodni tudjanak azéghajlatváltozáshoz.

Mit kérünk ebben a jelentésben? Azt kérjük a Bizottságtól, hogy folytassa azéghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról és az erdők éghajlatváltozástól való védelmérőlszóló fehér könyvvel kapcsolatos munkát, új rendeletet szeretnénk a régi helyett mind azerdőtüzek megelőzésével, mind az erdők állapotára vonatkozó információkkalkapcsolatban, valamint a közös agrárpolitika második pillérén belül több támogatástkérünk az erdők számára.

Országaink területének 42%-át teszik ki az erdők, a KAP támogatásaiból mégis csupán1%-ot kapnak. Szeretnénk lehetőséget kapni állami szervezetek finanszírozására, szeretnénkfenntarthatósági követelményeket a fabiomassza energiahordozóként való felhasználásatekintetében, és végül szeretnénk proaktív, életképes, az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodóerdőgazdálkodást.

Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony! E jelentés szerepe, hogy újra megnyissa azerdők európai szintű védelméről szóló vitát. Az erdővédelmi tevékenységek és az erdészetiinformációk közrebocsátása egyaránt az európai intézmények és a tagállami hatóságokegyüttműködésén alapulnak.

Szeretném kiemelni a jelentés 23. cikkét, amely az illegális fakitermelés elleni fellépésreszólít fel. Meg kell említenem, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás végrehajtásaéletbevágóan fontos az európai biológiai sokféleség megőrzéséhez. E folyamat végigviteléhez további pénzügyi forrásokra és a jogszabályi korlátok megszüntetésére vanszükség. Ösztönözni kell az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatásokat, különösen amultinacionális projektek keretében. Szintén üdvözlöm az erdészeti ágazatbanfoglalkoztatottak képzési programjainak megszervezésére irányuló kezdeményezést.

João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! Csak két rövid megjegyzést szeretnéktenni e természeténél fogva hatalmas témával kapcsolatban. Elsőként szeretném felhívnia figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek jelenleg számtalan erdei ökoszisztémát sújtanak.Többek között megemlíteném az invazív, idegen fajok elterjedését, a kártevőket és azerdőtüzeket. A bizonyítékok szerint e tényezők némelyike időről időre újra megjelenik,különösen a konvergenciarégiókban. Szükség van egy szigorú tanulmányra, amely felmériezek hatását, valamint azt, hogy mi volna a legjobb módja annak, hogy ellenállóbbá tegyükerdeinket a biotikus és abiotikus fenyegetések e csoportjával szemben. E célból elegendőpénzügyi forrást kell biztosítani az uniós programokon és támogatási intézkedésekenkeresztül az erdők ökológiai állapotának és az erdei növényzet egészségi állapotánakértékelésére és újraosztályozására, ideértve az őshonos fajokat és az elegyes erdőketelőnyben részesítő újraerdősítést, valamint az erdők ellenálló képességét és a biológiaisokféleséget.


Másodsorban szeretném felhívni a figyelmet a természeti adottságok, és ebből kifolyólagaz Európában előforduló erdei ökoszisztémák rendkívül nagymértékű különbözőségére.Ezeket fel kell ismerni és értékelni kell: értékelni kell többfunkciós mivoltukat, valamint abennük rejlő munkahely-teremtési és fejlesztésösztönzési lehetőségeket.

Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony! Az éghajlatváltozás európai erdőkre gyakorolthatásairól szóló legfrissebb tanulmányok szerint az erdei ökoszisztémák egy sor sajátos,regionális válasszal rendelkeznek.

Az a képesség, hogy mennyire tudunk megküzdeni a várt problémák különböző típusaivalés mennyiségével, függ a regionális természeti adottságoktól (a hegyvidékek például másproblémákkal szembesülnek, mint az alacsonyan fekvő, sík vidékek), az erdei növényzetfiziológiai érzékenységétől, attól, hogy az egyes ökoszisztémák milyen mértékbenfejlesztették ki saját alkalmazkodóképességüket, de függ a várt éghajlatváltozás intenzitásától(például Közép- és Kelet-Európában az előrejelzések szerint a világátlagnál másfélszernagyobb lesz a változás) és attól is, hogy milyen technikai lehetőségek állnak majd azerdészet rendelkezésére ahhoz, hogy lépéseket tegyen az alkalmazkodás érdekében, példáuloly módon, hogy az ellenálló fák javára megváltoztatja a fajták összetételét. Az erdőkvédelmét és alkalmazkodóképességét segítő intézkedések megtervezésekor ezért rendkívülfontos a sajátos helyi és regionális jellegzetességek figyelembevétele, valamint a védettélőhelyekre jellemző tényezők tiszteletben tartása.

Seán Kelly (PPE). – Elnök asszony! Örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma délután.Képviselőtársaim és én ma először beszéltünk az Ír Nemzetgyűlésben – a Dáilban – azEurópa Napról, így hát ebből a szempontból történelmi nap a mai.

Az előttünk fekvő téma teljességgel életbevágó, hiszen az erdőknek óriási szerepük van,különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Sokat hallunk az olyan kiemelt témákról,mint a megújuló energia stb., amelyek bizonyára fontosak, ám az erdők ennél sokkal többfigyelmet érdemelnek, mivel egy erdő kinevelése sokáig tart, ezért védeni és segíteni kellazokat.

Szükség van kutatásokra, különösen az erdőtüzek korlátozásának módjait illetően.Nyugtalanító a felismerés, hogy egyetlen meggyújtott gyufaszál több ezer hektárnyi,gyönyörű erdőt pusztíthat el. Abban is egyetértek az előadóval, hogy nem elég a KAP 1%-átfordítani erdőtelepítésre. A mi parlamentünk a következő években szeretné növelniÍrországban az erdő borította területeket, és a KAP-on keresztüli támogatás növelésebizonyára ésszerű és megtérülő lenne.

Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni ezen a későiórán, hogy köszönetet mondok az előadónak, Arsenis úrnak, elkötelezettségéért és azerdők védelméről és az erdészeti információcseréről szóló jelentés elkészítésébe fektetettmunkájáért.

Ugyancsak köszönet illeti az álláspontjukat ismertető bizottsági tagokat is értékesközreműködésükért. A Bizottság bejelentette abbéli szándékát, hogy az éghajlatváltozáshozvaló alkalmazkodásról szóló 2009. évi fehér könyvvel összefüggésben zöld könyvet kívánkiadni az erdők védelméről és az erdészeti információcseréről. Ezt 2010 márciusábanfogadták el.

A zöld könyv megnevezte az erdők különböző társadalmi-gazdasági és környezeti funkcióités a következő évtizedekben előttük álló kihívásokat. Ezenkívül felülvizsgálta az erdészetiinformációcsere jelenlegi európai rendszerét is. Legfontosabb eleme azonban az volt, hogy


felszólította a Parlamentet és a Tanácsot, valamint az összes többi érintettet is, hogy fejtsékki véleményüket az erdővédelemről, az erdészeti információcseréről és az előrevezetőútról, hogy az EU hozzáadott értéket biztosíthasson a tagállami szinten és az Európa-szerteszélesebb körben zajló munkához. A vezérelv a tagállami hatáskörök és a szubszidiaritástiszteletben tartása volt, ugyanakkor azt is vizsgálta, miként tudna az EU a legjobb módonhozzájárulni annak biztosításához, hogy az erdők funkcióinak védelme megvalósuljon ésaz ehhez szükséges információk rendelkezésre álljanak.

Az elmúlt év egyeztetésekben gazdagon telt, és a Tanács következtetései az érintettekkelfolytatott konzultáció eredményeivel együtt már részét képezi a Bizottság következőlépésekről alkotott elképzelésének. Annak ellenére, hogy hosszú vita folyt arról, vajonszüksége van-e az EU-nak erdészeti politikára vagy sem, nagy örömmel látom, hogy azerdők gazdasági, társadalmi és környezeti funkciónak értékelése egyaránt szerepelt azérintettek és a Tanács álláspontjában, és úgyszintén evidenciaként van jelen a Kriton Arsenisáltal készített jelentésben is.

Hasonlóképpen nagyon nagy szükség van az összevethető információk cseréjére is számosolyan erdészeti témában, mint például a foglalkoztatás, a készletek, a biomassza, azerdőtüzek, a talaj és az erdők szén-dioxid-megkötő képességével kapcsolatos információkés tendenciák, az erdők egészsége, a biológiai sokféleség és a vizek védelme, és mindenintézet nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megtalálja az ennek eléréséhez szükségeseszközöket.

Már a Parlament jelentése előtt elkezdtünk együtt dolgozni a tagállamokkal, hogytovábbfejlesszük és még világosabban meghatározzuk az uniós szinten szükséges, pontosinformációkat. A jelentés az e munkára való összpontosításban is segítségünkre lesz.

Amint az információszükségletek világossá váltak, újabb szakaszt kell kidolgoznunk. Akövetkező év során gondosan fogunk munkálkodni mindkét téren, elkerülve az erdészetiterületen tett egyéb erőfeszítések átfedéseit.

A lényeges, hasznos és összevethető információkkal felszerelkezve a közeljövőben jobbanképesnek kell lennünk arra, hogy hozzáadott értéket biztosítsunk az EU számára azerdészettel kapcsolatos társadalmi-gazdasági és környezeti kérdések terén, ily módonkikövezve az EU előtt az utat az arra irányuló segítségnyújtás terén, hogy az erdőkkifejthessék mindannyiunk számára oly sokféle kedvező hatásukat. A Bizottság mostrészletesen tanulmányozni fogja ezt a jelentést, majd teljes mértékben mérlegelni fogja azerre, valamint a Tanács következtetéseire és az érintettek álláspontjára adott válaszainkat.




Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) Az erdők védelméről szóló jelentés az erdőkfakitermelés miatti hanyatlásával foglalkozik. Tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozásmiatt további veszteségekkel kell számolnunk, az európai erdészet bonyolult és kockázatoshelyzetben találja magát. Egyes tagállamok (pl. Németország és Ausztria) kiegyensúlyozotterdészeti politikát folytat. Sok ország azonban – különösen az újabb tagállamok, mintpéldául Csehország is – teret enged a fenntarthatatlan erdőgazdálkodásnak, amit a növedékteljes kiirtásának és kizsákmányolásának is nevezhetnénk. A fakitermelés és az új növedékaránya már a 100%-ot is meghaladja. Elengedhetetlen szükség van a fakitermelés és az


erdőirtás uniós szintű szabályozására, amíg ezekben az országokban olyan hozzá nemértő és korrupt politikusok vannak, akik vagy képtelenek, vagy nem hajlandók véget vetniennek a tendenciának. Csehországban üzletté vált az erdőgazdálkodás, amelyben semmimás nem számít, csak a résztvevő cégek pénzügyi profitja. A fenntartás vagy a fenntarthatóerdőgazdálkodás szóba sem kerül. Meglehetősen elterjedt, hogy egyes állampolgárokengedély nélkül vágnak ki fákat, mert a tüzelőanyag ára miatt ez kifizetődő. A hatóságokhozkell fordulnom, akik elmulasztják büntetni az efféle eseteket, sőt, még csak nem isfoglalkoznak velük, mert az erdők kivágása általánosan bevett gyakorlattá váltCsehországban. Üdvözlöm a jelentést. Ez egy újabb lépés, amelyet a fenntartható európaierdészet irányába teszünk, megfékezve az erdők egyes tagállamokban zajlókizsákmányolását.

Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz (PPE), írásban. – (PL) A jelentés pontosan bemutatja,hogy az erdészeti politika a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Mindazonáltal uniósszinten is támogatnunk kell azt, mégpedig legalább a szubszidiaritás elve miatt. Azéghajlatváltozás szempontjából rendkívül fontos az erdők biztonságának megteremtése,hiszen egyre inkább fenyegetik őket természeti katasztrófák, különösen pl. az erdőtüzekvagy a széles körben terjedő fabetegségek. Nem szabad megfeledkeznünk az erdőknek abiológiai egyensúly és a biológiai sokféleség fenntartásában játszott kivételes szerepéről,valamint arról, hogy az erdők a gazdaság megfelelő működésének értékes láncszemei, nemcsupán a fakitermelésnek köszönhetően, hanem más, közös értéket jelentő termékek ésszolgáltatások révén is. Véleményem szerint ezért rendkívül fontos egy fenntartható, közöseurópai erdőgazdálkodási politika létrehozása. Felkérem a Bizottságot, hogy dolgozzonki jogilag kötelező érvényű követelményeket a fabiomassza fenntartható fejlesztésére,ugyanakkor vezessen be eszközöket az erdőkre vonatkozó és erdészeti információkösszegyűjtése és ezen információ hozzáférhetővé tétele céljából.

Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Én voltam a Mezőgazdasági ésVidékfejlesztési Bizottság e jelentéssel kapcsolatos véleményének előadója. Igyekeztemhangsúlyozni, hogy az erdők és a vidéki közösségek között kapcsolat van, amely az erdőkfontos bevételi forrásként és a mezőgazdasági termelésben játszott gazdasági és társadalmiszerepére alapul. Úgy vélem, hogy ennek egyik lényeges eleme az erdők jövőbeli közösagrárpolitikában betöltött szerepe. Különösen igaz ez abban a tekintetben, hogy Európaerdészeti ágazatbeli fellépése különösen a KAP második pillérén, a vidékfejlesztésen keresztülvalósul meg. Ezt erős, hatékony eszközként kell megőrizni, ugyanakkor megfelelő szintűtámogatásokat kell biztosítani a 2013 utáni KAP-programok keretében is. Fenn kell tartaniaz e programok keretében létrehozott erdőültetvények támogatásait. Az erdők fontosszerepet töltenek be abból a szempontból is, hogy a piac által nem jutalmazottközszolgáltatásokat nyújtanak. Ezért úgy vélem, hogy az erdőtulajdonosoknak közvetlenülkifizetendő, területalapú támogatást kellene kapniuk. Az erdőknek az Európai Unióenergiastratégiájában betöltött szerepe egy további lényeges szempont, mivel az erdőkbenrejlő azon lehetőség, hogy megújuló energiaforrásként is hasznosíthatók, jelenleg nincseléggé kiaknázva.

Ivari Padar (S&D), írásban. – (ET) Az Európai Unió és a tagállamok erdészettel kapcsolatoskülönböző politikái között nincs megfelelő összhang. Ezért még alaposabban össze kellhangolni az erdészethez, a mezőgazdasághoz, a megújuló energiaforrásokhoz és a biológiaisokféleséghez kapcsolódó szakpolitikákat, illetve az egyéb környezetvédelmi politikákat.Ugyancsak figyelembe kell vennünk azonban az ipari és kutatási politikát, valamint azEurópa 2020 stratégiát. Az erdészet magától értetődően az integrált vidékfejlesztési és


regionális politika részét képezi, amit a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről folytatotttárgyalások során sem szabad szem elől téveszteni.

Rovana Plumb (S&D), írásban. – Az európai erdők gazdasági, társadalmi és környezetiszerepük révén jelentősen hozzájárulnak az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez ésaz európai társadalmak alkalmazkodásához. Az erdőkhöz kapcsolódó uniós eszközöknekezért naprakésznek kell lenniük, hogy kezelni lehessen a fenntartható erdőgazdálkodástés az erdők megőrzést fenyegető új veszélyeket. A jelentés hangsúlyozza a fenntarthatóerdőgazdálkodás központi szerepét és az erdők versenyképesség és foglalkoztatásszempontjából betöltött jelentőségét, mivel mindez döntő fontosságú az EU számáraéghajlati célkitűzéseinek megvalósításában és a szükséges ökoszisztéma-szolgáltatások –mint a biológiai sokféleség megőrzése, a természeti katasztrófák elleni védelem és aszén-dioxid légkörből történő megkötése – biztosításában. A jelentés a következőket kéri:1. A nemzeti erdészeti programokon (NFP) keresztüli jelentéstétel megerősítése és afenntartható erdőgazdálkodás jobb végrehajtása az Európai Unióban. 2. Az erdőtüzekmegelőzését célzó és az erdészeti információcserére vonatkozó jogszabályok azonnalielfogadása, tekintettel az éghajlatváltozás jelentette fenyegetésre, valamint azösszehasonlítható adatok összegyűjtésének és terjesztésének szükségességére. Továbbáfelszólít egy erdővédelmi fehér könyv kiadására, amely foglalkozik a pénzügyi forrásokkal,a tudáscserével és a kutatás támogatásával. 3. Elismerték az erdők vidékfejlesztésbenbetöltött fontos szerepét, valamint az erdészet és a biológiai sokféleség támogatása előttálló akadályok felszámolásának szükségességét. Szorgalmazni kell továbbá, hogy aközintézmények és a vidéki termelők hozzáférhessenek a megfelelő intézkedésekfinanszírozásához.

25. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

26. Az ülés berekesztése

(Az ülést 23.35-kor berekesztik)


Documents

2011. MÁJUS 9., HÉTFŐ - European Parliament€¦ · Wallis asszony által idézett érveket, aki arra jutott, hogy parlamenti mentelmi jogomat fel kell függeszteni – holott