VASTAGH PÁL IGAZSÁGÜGYI MINISZTER ÚRNAK 2006. November 2.

E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényrõl tárgyalt. Ezzelösszefüggésben a következõkre szeretném szíves figyelmét felhívni.

Valószínûnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltári dokumen-tumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Azidézett dokumentum szerint 1943 nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz,hogy tegyék lehetõvé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból.

VASTAGH PÁL IGAZSÁGÜGYI MINISZTER ÚRNAKBudapest, 1995. jún. 27.

Tisztelt Miniszter Úr!

E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényrõl tárgyalt.Ezzel összefüggésben a következõkre szeretném szíves figyelmét felhívni.

Valószínûnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltáridokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt kapottelhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943. nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszásznagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetõvé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból.

Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettõl Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmétadta elõ, hogy „a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élõ 800 000zsidó megsemmisítését eredményezné.“

Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következõt írta sajátkezûleg a dokumentumra: „Ekérdést megkülönböztetõ figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki anémetek ellen, amely a német megszállást eredményezné.“

Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelmûen megállapítható, hogy a magyar nemzet védõfalként lettfeláldozva az országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó megmentése érdekében.

Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte szajkózott „utolsó csatlós, fasiszta, tömeggyilkosstb.“ megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak. De azt, hogy az áldozattól követeljenekunos-untalan bocsánatkérést, vagyoni kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhetõ.

Az eddig felsoroltak ismeretében a következõ kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz: Állítson fel egy bizottságot annak megközelítõ megállapítására, hogy az 1943-as kiugrás megakadályozása következ-

tében milyen kár érte a magyar nemzetet: a liberátorok szõnyegbombázásából, az ország késõbbi hadszíntérré válásából,a lakosság elhurcolásából, azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, azország negyven éven át tartó folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából.

A felsorolt károkat - amelyek többszörösét teszik ki az or-szág jelenlegi külsõ és belsõ adósságának - teljes egészébenaz idézett zsidó képviselet felé kell benyújtani. Elutasításesetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.

Mindaddig, amíg a Magyar Állam ez irányú vagyonjogi kö-vetelését nem teljesítik, elfogadhatatlan a másik oldal bármi-nemû követelése.

Miniszter Úr! Levelem már csak azért is idõszerûvé vált,mert a gyilkos nemzet minõsítést éppen attól a külföldön élõneves karmestertõl kaptuk, aki a sajtó híradása szerint amagyar népet „milliós nagyságrendû gyilkosoknak“ nevezte.Az illetõ karmester Solti György, aki ezt követõen május 8-án a Budapest Kongresszusi Központban a Fesztivál Zenekartvezényelte.

Miniszter Úr! Elképzelhetõnek tartja-e, hogy valaki Izraelnépét a palesztinok milliós nagyságrendû gyilkosának nevez-ze, s utána Tel Aviv legnagyobb koncerttermében izraeli ze-nekart vezényeljen?

Üdvözlettel: TERSCHACH RUDOLF

Megjelenik minden páros hó-nap utolsó napján

Fõszerkesztõ: Sárosi ZoltánKiadja: Sárosi kiadói- és nyom-daipari Kft2153 Fót, Vörösmarty tér 2.telefon: 06 (27) 361-036Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje

Elõfizetéssel kapcsolatosinformációk: 299-0032A lap elõfizethetõ rózsaszínûpostautalványon a Két Hollós

Könyvesbolt címén (Bp. Kenyér-mezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetésidíj egy évre: 3000 Ft.

világháló: www.dobogommt.hu

villámlevél:dobogommt@dobogommt.hu

HU ISSN 1589-3677(nyomtatott)HU ISSN 1589-4746 (online)

A lapban megjelent cikkekértfelelõsséget vállalunk!

DobogóMitikus Magyar Történelem

kéthavonta megjelenõ õstörténeti kiadvány

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 3

EZ IS TÖRTÉNELEM!

Dobogó4

Az 1764-es madéfalvi mészárlás és megtorláskövetkeztében öt háromszéki és csíki székely fa-lu népe vándorlásra és bújdosásra kényszerült.Végül Bukovina földjén leltek új hazára, ahol fo-kozódó elszigeteltségük folytán egy sajátos ha-gyományrendszert alakítottak ki: megõrízték aXVII-XVIII. századi erdélyi hagyományaikat, öt-vözték a körülöttük élõ népek kultúrájának né-hány elemével, így egy jellegzetes bukovinai ma-gyar kultúrát alakítottak ki. Ez a kultúra nagyonsok archaikus elemet õriz, olyanokat, amelyekmár Magyarországon és Erdélyben is csak nyo-mokban találhatók meg. A bukovinai székelységmûveltsége a háromszéki és a csíki székelységkultúrájában gyökerezik, akik Bukovina német,lengyel, román, ruszin népelemei közé kerültek.Ahogyan Székelyföld a magyarság õsi kultúrájá-nak õrzõje, úgy lett a csíki-háromszéki õsi hagyo-mányok õrzõje a bukovinai székelység. A hagyo-mánytisztelet mégjobban felerõsödött késõbbidiaszpóráik szórványában. A történelem viszon-tagságai közepette a bukovinai székelység akirajzások és sorozatos áttelepülések etniku-mává vált: 1764-ben Moldvában Pusztina, Sós-kút, Belényes, Darló, Nagyszalánc, Kisszalánc,Sóstartó, Szamoska, Csügés; 1777-86-ban Buko-vinában Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva,Andrásfalva, Józseffalva; 1883-ban az Al-duná-nál Hertelendyfalva, Sándorfalva, Székelykeve(az egykori Nándorfehérvár közelében); 1884-ben Erdély-hegyalján Gyorok; 1888-1910 közöttErdélyben Déva, Vajdahunyad, Cserna-keresztúr,Sztrigyszentgyörgy, Vice, Magyarne-megye, Bab-sa, Marosludas; 1905-1910 között KanadábanPunnichy, Hapkins, Eszterháza, Székelyföld, Má-riavölgy, Hamilton; 1924-ben Brazíliában Boldog-asszonyfalva; 1940-ben bácskai honfoglalás;1945-ben a Bács-Tolna-Baranya megyei megtele-pedés után Érd, Mözs, Komló...

Nem csoda, ha a bukovinai székely faragottkálvária e szavakkal kezdõdik: „A székelység útjaJézus keresztútja, lelkünk soh’se csügged, habártestünk vérben ázik a Tejúttól a Golgotáig”. Talánezért oly féltve orzött kincsük a hit és a hagyo-mányok, köztük a felbecsülhetetlen néprajzi ér-tékkel bíró karácsonyi népszokások.

A legnevezetesebb és legszínpompásabb szo-kás a betlehemezés, melyet az öt bukovinai falu-ból élõ hagyományként magukkal hoztak. Ki neismerné a dévai betlehemeseket?! Az 1993-asszatmári nemzetközi betlehemes fesztiválon alegnagyobb elismerésben részesültek, de fellép-tek már a bukaresti magyar nagykövetségen ésBudapesten is.

A magyarországi televízióban, lemezen, hang-és képszalagon is közreadott kakasdi, izmányi,érdi hagyományõrzõ csoportok bemutatásábanélményszámba menõ esemény volt a házról-ház-ra járó betlehemesek színpompás menete, a Kis-jézus születéséhez kapcsolódó eseménysor megje-lenítése.

Karácsony napján a dévai és csernakeresztúritelepeken, házról-házra járva bekopogtatott a ki-rályból és király-szolgából, Szent Józsefbõl és SzûzMáriából, angyalból és pásztorokból álló kis csapat,bemutatva õsi szokás szerint a Kisjézus születé-sének történetét. Elõadásuk ismétlõdõ jellege aXVII. század liturgikus hagyományaira emlékeztet.A pásztorok öltözéke és tánca mintha feleleve-nítené a napfordulót ünneplõ õsi népszokásokat.

„A mi népünk“ hagyományaiban és Isten sze-retetében élni akar és a betlehemi pásztorokképében elhalmozza ajándékaival a Kisjézust,énekel és táncol jöttének tiszteletére, mert tudja,hogy ez az egyedüli reménye. A játék befejez-tével:

„Köszönöm s hálálom, kik itt hallgattátokAlacsony munkánkot meg nem utálátok,Kiért az egekben legyen koronátok.Ti pedig jó gazd, kik szállást adátokSemmiféle átok ne férjen hozzátok.A Kisjézus áldása szálljon tireátok”

Karácsonykor se szeri se száma a tréfás mula-tozásnak és népi szokásnak. December 25-énCsernakeresztúron, de Déván is, akárcsak a ma-gyarországi bukovinai székely településeken, élõszokás a leányok megéneklése.

Két huszár, egy könyves, egy lámpásos, kétzsidó és egy szamár sorra felkeresik a kiválasz-tott leányos házakat.

A megéneklés az ajtóban a „Szûz egy fiat szült,kin mennyben öröm gyúlt...” kezdetû karácsonyi

Évszázados karácsonyi hagyományok a bukovinai székely településeken

SCHREIBER ISTVÁN

NostradamusMagyarországra vonatkozó

jóslatai„Fiatal oroszlán, tiszteletreméltó, bátran élteti a régi

forradalmat,De az öreg oroszláné lesz a végszó, ifjúra vének

ritkán szavaznak.Sok kacskaringós utat mér be, míg Istentõl rászabott

útját bejárjaDe eljut a legnagyobb tisztességre, és sokáig néki

nem lesz párja.“

����

„Jön új nemzedék, mely erõs lesz, és nem szégyenlitöbbé, hogy magyar

A vének nemzedéke önmagán erõt vesz, s nemcsakönmagának túr és kapar.

Erkölcsében megújul majd az ország, és végrebüszke lesz minden fia,

Mert bámulatba ejti egész Európát ezerszáz évnekelteltével Pannónia.“

����

„Új király jön majd kemény törvényekkelGyorsan leszámol minden gazemberrelFejet nem hajt õ már, keletnek, nyugatnakA bûnösök futnak, magyarok maradnak!“

����

„Jön majd egy ember, a második millennium után,ki felette áll minden torzsalkodásnak:Õ lesz az itt, ki Pannonföldrõl Istenhez kiált, És Isten meghallgatja imádságait.O lészen az, kinek uralkodása folytán Pannónia ismét erõs és gazdag,Nagyobb lesz, mint akármely szultán, az õ szavára minden országban adnak,S önként kezére bíznak minden hatalmat.“

����

„A második ezredév után, Pannónia váratlan erõrekap,

Királyok gyûlése lesz Budán, de császáruk Magyarmarad.

Kelet s nyugat központja lesz, egy évszázadralegyõzhetetlen,

Szembeszállni velük nem érdemes: uralkodik aLélek és a Szellem.“

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 5

énekkel folytatódik. A házban vidám, tré-fás szópárbaj indul a katonák között.

„Jó estét gazda, bort asztalodra!Itt fogok maradni jó zsíros pánkodra...”

Majd hosszas élcelõdés után így fejezõ-dik be:

„Harminchárom récetojás, mennyi itt a két rokolyás.Húzd rá nekem, te mózsikás!”

Így járták végig a kiszemelt lányos háza-kat. Bukovinában a gyermekek sem ma-radtak ki a karácsonyi népi hagyományok-ból. 24-én alkonyatkor csoportokba verõd-ve indultak házról-házra. Az ablakok alatt ka-rácsonyi dalokat énekeltek, majd bekéredz-kedtek és így verseltek:

„Áldja meg az Isten e háznak gazdáját.Piros hajnal után hozza fel a napját.Hogy vígan várhassák a kisded Jézus-

kát!Én kicsike vagyokEgy perecet várok,S avval tovább állok.“

Perec, alma, dió került a tarisznyába,majd folytatták útjukat.

28-án, Aprószentek napján, nem is olyanrégen még szokásban volt az aprószenteke-lés. A legények csigolya fából vesszõt készí-tettek. Kisebb csoportokban megjelentekegy-egy leányos háznál és sorra aprószen-tekelték a család minden tagját. A vesszõsuhogása közben, ütemesen így verseltek:

„Aprószentek, Dávid, Dávid.Jó egészséggel viseld az új esztendõt!“

A háziak megvendégelték a legényeket.A játék folytatódott az utcán, a következõleányos háznál...

Befejezésül, merem állítani, hogy az anép, amely annyi hányadtatás közepettehû maradt önmagához, nyelvéhez, hitéhez,hagyományaihoz, az megmarad és élni foga jövõben.

Dobogó6

Az Esztétikai töredékeiben meghatározta, hogy ahagyományos láncszerû kapcsolással ellentétben aköltemény „az értékminõségek nucleus-centrumú,gerezdszerû nyelvi szerkezetbe foglalása“. Verseigömbszerû belsõ tágulással szervezõdnek verstestté.Hangsúlyozta a versegész és a versrész egységénekdialektikáját, vagyis a versegész jelentését hordozzaés sugározza ki minden részegység is. A versmag tá-gulása fizikai és szellemi síkon, térben és idõbenegyaránt megnyilvánul. „A mûalkotás befelé végtelenegész.“ „A mûalkotás egyetlen idõdarabot fog össze,ezt az idõdarabot végtelenné mélyíti…végtelen, ön-magába visszatérõ görbévé alakítja. Határolt végte-lenséget hoz létre.“ - olvashatjuk saját meghatáro-zásában. Munkamódszere is egyedülálló, verseit gyak-gyakran írta úgy, hogy a papírív különbözõ pontjairaelõször a kulcsszavakat írta le a rímekkel nem tö-rõdve, és erre „szerkesztette“ rá a teljes költeményt.Mondhatni, hogy fraktálszerûen megsokszorozva rejtiel a vers minden részletében a vers egészét alkotó,áthozott szellemi tartalmat, üzenetet. Saját megfogal-mazásában: „az intuíció végtelen megsokszorozásaés kisugárzása“, „a világhiány létrehívása és avilágrend teremtése“ minden költemény - mindezpáratlan szellemi tisztánlátásra utal…

A külsõ szerkezeti rend és a belsõ gondolati fe-gyelem szétválaszthatatlan nála: igen gyakori, hogy aversindítás a konkrét képektõl az egyre elvontabbakfelé tart, majd újra visszaér a konkrét világba. Ez alegjelentõsebb verseit (Eszmélet, A Dunánál, Leve-gõt! Téli éjszaka, Óda, Hazám) organikus egésszészervezõ perspektívaváltás követhetõvé teszi azolvasó számára a meditatív állapotban zajló gondol-kodás folyamatát és törvényszerû útját. A költõ figyel-mének iránya a látható világból emelkedik föl a szel-lemi dimenzióba, a csak szellemi érzékeléssel meg-ragadható szférába, majd onnan újra visszatér azérzékelhetõ fizikai világba - áthozva az üzenetet, hogycselekvésbe fordulhasson át az alkotó megvilágo-sodás folytán szavakba öntött szellemi tartalom.

A belsõ rendezettségre való törekvése a nyelvipontosságban is megnyilvánul. Tiszta definíciókatkövetel önmagától és másoktól, végsõkig kimunkált,kicsiszolt nyelvi formába öntött gondolatokat, amely-lyel teljesíthetõvé válik a belsõ parancs: „az igazatmondd, ne csak a valódit“ (Ars poetica). A valóság(mint emberi, materiális dimenzió) és az igazság(mint isteni, szellemi dimenzió) gyakran ellentétpár-ként jelenik meg József Attilánál. Az igazság transz-cendenciára utal, az „igaz“ több, mint a valódi, merta teljes átlátszóságot és a szubjektumtól való mentes-

séget jelenti, azt, hogy semmi nem marad rejtve avilágban, vagyis a tudatosság fejlesztése által elér-hetõ legteljesebb szellemi rend állapotát jelzi.

A munkavégzés ritmusát a világegyetem rendjéhezigazítja:

„dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen,úgy érdemes"

(Ne légy szeles)

Szellemi síkon a rendigény és a rendteremtésképessége szinte magától értetõdõ természetesség-gel növekszik benne kozmikus szemléletté, a mikro-kozmosz és makrokozmosz egylényegûségének felis-meréséig. A kozmikus rendet belsõ világában is meg-élve az univerzum ritmusát önmagában érzi:

„minden szervem óra,mely csillagokhoz igazítva jár“

(Majd emlékezni jó lesz)

A teremtett világ spirituális rendjét konkrét kép-ben hozza le az érzékelhetõ világba, a szabad akaratés a determináltság filozófiai kérdését feszegetve:

„Akár egy halom hasított fahever egymáson a világszorítja, nyomja összefogjaegyik dolog a másikáts így mindenik determinált“

(Eszmélet)

Az emberi társadalmak élhetõségét a Teremtéstörvényéhez illeszkedõ rendben jelöli meg, amelybenaz isteni kegyelemként az embernek juttatott szabadakarat a Teremtés rendjébe történõ belesimulás felis-merését jelenti:

„Ahol a szabadság a rendMindig érzem a végtelent“

(Töredékek)

Az emberi kapcsolatok rendezettségét az összetar-tozásban éli meg:

„Mindannyian és egyformánTestvéreim vagytok“

(Tanítások)

Az „egyformán“ és a „testvéreim“ fogalmakpontosan tükrözik József Attila világképét: a terem-

A hétszer született költõJózsef Attila grafológus szemmel (2. rész)

W. BARNA ERIKA VIKTÓRIA:

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 7

tett világ, s benne az ember az isteni egység létfon-tosságú elemei. A teremtett világ beteljesülését azemberi élet végsõ értelméhez elvezetõ rendben, segyszersmind a fentebb hivatkozott, a különválasz-tottságot feloldó kozmikus egységben látja:

„Tudom, hogy nemcsak por vagyunk:Por és Istenpor vagyunk.VisszahullvánA por a porral elkeveredikVisszahullvánÍgy keveredik el Istennel a lélek.“

(Tanítások)

Egész élete, költészete a végsõ rend megteremté-sére, a hajdan elvesztett egység helyreállítására tettkísérletek sora, folytonos erõfeszítés, hogy az elvá-lasztottság sebe így gyógyulhasson. A harmónia meg-valósulását társadalmi szinten a XXV. századra prog-nosztizálja az Érzitek-e c. versében:

„Barátaim, a pilátusok megfürödtek,Lemosakodtak tetõtõl-talpig szublimáttalÉs mi igen gyönyörû gyerekek leszünk,Kezünkben cukorrá válnak a dolgok.Érzitek-e a XXV. századot?“

(Érzitek-e?)

Ahogyan a költészetében, úgy a kézírásában isvégtelen mélységû szeretetvágy és szeretetképességtükrözõdik, amelynek a megélése frusztrált. Nempusztán egy érzésrõl, egy múlékony hangulati jelen-ségrõl szól József Attila akkor, amikor szeretetrõlbeszél, hanem krisztusi világértelmezésrõl, az emberiéletet kiteljesítõ, emberi lényünkbe „programozott“létfontosságú funkcióról. A világ széthullottságátértelmes rendbe fordító szeretet az, aminek a hiányátaz éhezésnél is jobban megszenvedte. Legsérüléke-nyebb pontja ez, akár önmaga elpusztítására is ké-pes, ha reménytelennek látja a kiegészülést.

A szerelem spiritualitását már tizenhét évesenfelismerte:

„Ó úgy szeretnék eggyé lenni véled!Hogy folyna eggyé vérem és a véredMint szélvész ültén két fáradt folyam.Egy lelkünk lenne, mely nyugodtan lengneÉs semmisülne át a végtelenbeS betelt egy test, mely többé nem akar.“

(Eggyéölelõdés vágya)

Prózában ezt így értelmezi a Vágó Mártához írtlevelében:

„Azt hiszem a szerelem semmi más, mint a testszörnyû erõfeszítése, hogy õ is oly végtelenül szabadés örökkévaló legyen, mint a szellem, tehát, hogyszellemmé váljon.“

A párkapcsolatok végsõ lényegére világított ráezzel: a szerelem spirituális célja az isteni egységhezvaló visszatérés: a szerelem hidat épít az isteni ésemberi világ között. Az „eggyéölelõdés“ fizikai-lelki-szellemi összeilleszkedése teljesedik ki a „másik fe-lünkkel“ való kiegészülésben. Napjaink párkapcsolatikáoszában egyre világosabban tisztul ki, hogy a csap-dáink múlékony egydimenziós kapcsolatokat rejte-nek, az ûr betölthetetlen, égetõ vágy ûz a lelki-szelle-mi kapcsolódás megtalálására is. Viktor Frankl eztúgy tette a helyére, hogy „a házasság csak akkor java-solható, ha a partnerek egyfajta szellemi munkakö-zösséget akarnak létrehozni, nem pedig két biológiaiegyed fajfenntartási társulását“. Szerinte nincs ésnem is lehet „boldogtalan“ szerelem, az ön-ellent-mondás, ugyanis az igazi szerelem boldog, kölcsönö-sen gazdagító és teremtõ erejû. Spranger szerint aszeretet felismeri a szeretett ember érték-lehetõsé-gét, Dosztojevszkij szerint szeretni valakit annyi, mintúgy látni, ahogyan õt Isten elgondolta.

József Attila életének egyik tragédiája, hogy nemtalálta meg az igazi párját, lelkének másik felét, aki-vel megélhette volna a földön beteljesülõ legmaga-sabb szintû találkozást. Ezt önjóslatként tizenhatévesen elsiratta:

„Egyedül fogok én állni a világon.Egyedül, egyedül nem lesz soha párom“

(Egyedül)

Minden kapcsolatában küzdött az el-nem-fogadott-ság gyötrõ érzésével. Vágó Márta egy másféle JózsefAttilát keresett, errõl tanúskodik a költõ levele: „Temindig zavarosságaimat vetetted a szememre. Kí-vántad zavarosságomról való lemondásomat, holottzavarosságaim csupán a jelzett társadalmi felekezetszellemiségétõl való eltérülések, nem zavarosságok.Azt kívántad tehát, hogy hasonló legyek olyan embe-rekhez, akiktõl lényegileg különbözöm, szerintedhátrányomra, szerintem elõnyömre, de mindenesetreminõségileg. De tisztán áll elõttem az is, hogy belsõ,fejlõdésbeli eddigi tevékenységem mennyiben voltabajgós és mennyiben értékesebbülés. - És mindencsámpa ellenére is szépen lépegetett a lábam, úgy-hogy mégis szeretném megveregetni vállacskámat,de nem merem, mivel azonnal dühöngenél.“

Hamar kiderült, hogy Szántó Judit sem volt igazánlelki-szellemi párja, betegítõ konfliktusokban éltek. ASzabad ötletek jegyzékében meglehetõsen nyersenfakadt ki a költõ: Judit csak „technikai közösülésrealkalmas“, ami jelzi a kettejük között betölthetetlenûrt. Flóra jelenthette volna a szellemi-lelki társat is,aki költészetét nagyra becsülve áldozatot is hozottvolna, de õ sem tudta József Attilát teljességgelelfogadni, teljes lényébõl szeretni, valójában IllyésGyula párja volt. Lelki-szellemi fejlõdése írásképénekváltozásai alapján

Dobogó8A Teremtés törvényei folytán az ember nem „ké-

szen“ születik. Emberré válni életfeladatot jelent,hozott „eszköztárunkra“ alapozva tanulás, önfejlesz-tés és önkiteljesítés révén válhatunk teljes önma-gunkká. A fizikai születésünk után sorozatos újraszü-letésekkel emelhetjük egyre magasabbra lelkünket -Istenhez közelítve. Önmagunkon belül kell kihordaniújabb önmagunkat és a lelki-szellemi szinten egyremagasabb rendû embernek életet adni. Ez a megke-rülhetetlen folyamat a pszichológia nyelvén a szemé-lyiségfejlõdés, s ennek stációi minõsítik életutunkat.Tévelyeghetünk, távolodhatunk önmagunktól, köze-ledhetünk igazi énünkhöz, választásaink, döntéseink,felismeréseink, félreértéseink segíthetnek vagy tévút-ra vihetnek, ebben áll egész életünk gyötrõ dilem-mája avagy megváltást jelentõ megérkezése. A kézí-rás változásai átalakulásaink, lelki-szellemi újraszü-letéseink lenyomatai.

A grafológiai vizsgálatban a kézírás mélyréte-geinek: ritmusának és vonaljellemzõinek lényegi áta-lakulása jelzi a személyiségfejlõdés folyamatánakkülönbözõ szintjeit. Az egyes szakaszok azonbanmereven nem választhatók szét, fokozatosan áthaj-lanak egymásba, a jelzett évszámok ezért jelzésér-tékûek.

Végigtekintve József Attila kézírásait az elsõ vers-tõl az élete utolsó napján készített levelekig, rendkí-vül meredek lelki-szellemi fejlõdést, többszörös újjá-születést látunk. A már bemutatott Kedves Jocó c.vers „koravén“ írásképe alapján arra következtet-hetünk, hogy 11-12 éves korára már átlépett a gyer-mekkoron. Ismerve korai életeseményeit, arra követ-keztethetünk, hogy a világra jövetel utáni második„születés“ az öcsödi név- és anyavesztés lelkiválságát követõ önmagára találás lehetett („egyszerdisznók közt az ólban“). Attila király felfedezésenyomán édesanyja profetikus álmának megvilágo-sodása, s a kilencéves kori halálközeli élménye lehe-tett számára az elsõ spirituális beavatás. Bár Öcsö-dön többszörös veszteséget kellett elviselnie, mégiskiemelkedõ fontosságú élményei között véljük atermészetközelséget, amely az elsõ meditatív álla-potokat elõhívhatta. Másrészt a Pistaság megéléserévén jutott el a „mégis vagyok“ felismeréséhez, sajátküldetéstudatának megerõsödéséhez.

A költõi feladat tudatos vállalása, az elsõ versekmegszületésének ideje, a „szárba szökkenés“ lelki-szellemi mozzanata a következõ stáció („egyszerhajló, szép búzában“). Ez az idõszak átfogja kamasz-korát. Láthattuk, hogy súlyos kalászokkal integet máraz elsõ pillanattól kezdve, látható rendkívülisége, afentiekben feltárt koravén gyermekség állapota. Azíráskép fokozatos tisztulása, élettelibbé válása, oldó-dása alapján követhetjük József Attila fejlõdését.

Az írása és a lelke fokozatosan alakul, szinte „meg-fiatalodik“ a korábbi önmagához képest. („Oly friss-ízû az ég“ (Oly friss) A kezdeti nehézkes írómozgásegyre gördülékenyebbé, egyre tisztábbá szelídül, egy

magasabb szintre emelkedve. Kézírásának harmóniája,szépség áthatotta átlényegültsége olyan hatást kelt,mintha fokozatosan levedlené a komor „öreg“ testet.

A bátrak c. versének kézírása lendületesen haladelõre, nagy méreteibõl erõteljes önérvényesítési vágy-ra, méltóságérzetre, dacos, öntudatos kiállásra követ-keztethetünk. A költõ életvággyal telten, hittel, biza-lommal fordul a világ felé, a szépség-jóság-igazsághídjáról pásztázza körbe az égi és földi világot. Szinteaz egész teste egyetlen érzékszervvé válik, erõteljesintenzitással érzékeli mindazt, ami körülötte van.Egymást ellentétezik a férfias és nõies polaritások.Egyfelõl mágikus erõérzet tölti el, nincs akadály, amielõtt megtorpanna, másrészt végtelen érzékenysége,szeretetvágya, könnyezõ ellágyulásai sérülékenységétis felfedik.

A jól olvasható, tiszta formák az önmagával szem-beni igényességrõl, magasan lebegõ én-ideálról valla-nak. Mércéje már itt felsejlik, amelyet majd az Arspoetica c. versében paranccsá emel: „A mindenség-gel mérd magad“. A kézírás érzelmi telítettsége máraz alkotói élmények hatására formálódó, lélekbenerõsödõ kamaszt mutatja, aki miközben áhítja az elis-merést, nem akar, és nem tud leadni saját mércéjé-bõl.

Az írás eredetiségi foka alacsonyabb a késõbbimintákhoz viszonyítva, a magas fokú kreativitás mel-lett a külsõ modellek még támaszul szolgálnak.Ugyanezt a tendenciát a költészete is követi, a pálya-kezdés elsõ éveiben még felismerhetõen igazodik anagy elõdökhöz és csodált kortársakhoz - több eset-ben a témaválasztás és a stílus egyaránt jelzi ezt.

Az írás mélyen rejlõ, lappangó belsõ feszültségét alobbanékonyság, az érzelmek intenzív megélése és aszélsõségek megfékezésére törõ önfegyelem egymás-nak ellenfeszülõ dinamikája adja. Erõs érzékiség árada vonal sûrûségébõl és mázoltságából, az elsõ szerel-mi ölelés felizzása fûti át. Szívében „vágyhegylánc jaj-kráteres“, amelyet igyekszik kordában tartani, deszeretetvágya mindennél erõsebb késztetést jelent.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 9Az íráskép nyugtalanító vonalegyenetlensége a

konfliktuskezelés nehézségeire hívja fel a figyelmet,amely a hasítás elhárító mechanizmusára utal. A kon-fliktuskiváltó én-állapotokat mereven szétválasztja,ami gyakran a szeretett személy iránti ambivalens ér-zésekhez vezet. Erõs egység-igény hatja át a személy-iségét, ezért is él meg gyötrelmesen minden kettõs-séget, minden disszonanciát, de az integráció képes-sége érzelmi síkon még kialakulatlan.

Kézmozdulatainak szabad kilengése hírül adja,hogy saját értékének egyre inkább tudatában van

„És a végtelen Nap ideszédült lelkeÉgbebillenõ fejem koszorúzza“

(Erõének)

E korszak mélypontja 1922, hatvan Aszpirinneladta hírül magányát és hûvösebb klímájú környezeté-nek elutasítását.

Ha pályaválasztási dilemmával fordult volna gra-fológushoz annak idején József Attila, akkor bizonyá-ra felmerült volna a zenei pálya is. Kézírása fejlettritmusérzékét, tiszta hallását mutatja, s ha korai gyer-mekkortól tanítják hangszeren játszani, nagy mûvészlehetett volna.De ugyanígy zeneelméleti területen issikeresen alkothatott volna. Elõadói képességét is-merjük, ezt részben kiaknázta, nagyon szeretett sza-valni, s elbûvölte azt, aki hallgatta.

Rendkívüli adottságai, sokoldalú tehetsége révénviszont akár tudós vagy feltaláló is lehetett volna,kreativitása, intuíciója révén új összefüggéseket fe-dezhetett volna fel. De bármilyen úton is járt volna, amûvészet és a tudomány szétválaszthatatlanul össze-fonódott benne. Ezek lehetõségek, képességek, ame-lyeket végül is a költészet és filozófia terén kamatoz-tatott - mindannyiunk okulására.

A negyedik „újjászületés“ a próféciák, a „mennybelátás“ korszaka („egyszer kongó kolostorban“), amelytizennyolc és huszonkét éves kora közötti életsza-kasz. A Kedves Jocó c. versének kézírásához képestélénkebbé vált az írása, hajlékony ívek oldják fel azellentétek feszültségét. Csiszoltabbak, árnyaltabbaka mozdulatok, a formák mívesebbek, a „mennybe lá-tó“ költõ lelkének éteri tisztasága árad az írásképbõl.Az elementáris ritmus (Grundrhytmus) szabad kibom-lása is sugallja, hogy transzcendencia élményeibenátéli a világ egységét, amelyet A Kozmosz éneke c.versébõl ismerünk: „Minden világ a Mérhetetlen ré-sze, Az Isten is a lelkek Egy-Egésze“

Tudjuk életeseményei alapján, hogy ez sem voltzavartalan idõszak, mégis a kézírások alapján ez alegharmonikusabb életszakasza. A szellemi emelke-dés egyre intenzívebb, de még a fizikai világban iserõsek a gyökerei. Írásának ritmusa Vivaldi és Beet-hoven zenéjét idézi, még a földön állva a csillagokranéz, és hallja Isten szózatát: Nagy bánatomnak égõcsipkebokrán,

„Ó én Uram, hogy megjelentél nékem…mindent levetkezem, Uram,S elõdbe küldöm lelkem szûzi põrén.“

(Uram)

Az írásminták egyre markánsabban jelzik az öntu-datos, dacos kiállást, a belsõ szabadságot, autonó-miát. Már nem az alkalmazkodás, hanem az önkifeje-zés, a kiválás lép elõ elsõdleges értékké, ahogyan né-hány évvel késõbb a Kész a leltár c. versébenösszegzi lelki fejlõdésének dinamikáját: „Ha féltemis, a helyemet megálltam-születtem, elvegyültem éskiváltam.“

A Tiszta szívvel c. versének kéziratában a sajátos Jó-zsef Attila-i írásritmust, egyéni formavilágát látjuk. A kéz-írás líraisága drámai sûrítettséggel vegyül, melankolikusés kolerikus grafikus elemek ötvözõdnek. Bár a betûszá-rak kilengései még a korai dinamikát õrzik, mégis csök-kenni kezd a betûméret, harmonikusabb az összkép, aszélsõséges elemek ritkultak. Az íráskép határozott moz-gásvezérléssel jött létre, van ereje. Az írás homogenitásaalapján építõ és nem romboló erõt áraszt. Provokatívkezdõbetûi a környezetét a tespedtségbõl kiragadó bá-tor kiállásra vallanak. A lehajló sorok viszont vívódásait,felhõsödésre hajlamos hangulatait jelzik. Nem destruk-tivitást, hanem inkább a kétségekkel és nehéz sorsávalbirkózó, végsõ kicsengésében mégis reménykedõ lét-értelmezést körvonalazhatjuk belõle a grafológiai vizs-gálat alapján. Ha Horger Antal rendelkezett volna gra-fológiai ismeretekkel, József Attila kézírásában mélysé-ges szeretetvágyáról, kamaszos provokációról, kitisztultigazságérzetérõl olvashatott volna.

(következõ számunkban folytatjuk)

Pásztorkodás

A csordából idõlegesen elmaradt állatok érzése,vagy a külön járó jószágé általában a gyermek (ritkáb-ban az öreg) dolga volt. A gyermekek rokonaik, test-vé-reik társaságában már kiskorukban kezdtek pász-torkodni, hogy „szokjanak“. Elõször csak az állatok„térítését“ bízták rájuk. A leányok rendszerint libátõriztek. Báránykát, kecskegidát kisebb fiú vagy leány-ka egyaránt legeltetett. A csingó-bingó állatokat: csi-kókat, borjúkat, teheneket nagyobb iskolásfiúk õriz-ték. A nagyobb gazdák a nagyobb gyermekeiket föld-mûvelésre fogták, a kisebbeket pásztorkodni küldték.A kisebb gazdák „kisszógának“ adták gyermekeiket.Elõfordult, hogy hétnyolc éves leányka már disznó-pásztornak szegõdött.

A gyermekpásztortól a szülõ elvárta, hogy „az álla-tot ismerje, ne verje, jól etesse, vadtól megõrizze, éspontos számban hazaadja“. A legeltetõ helyek isme-rete a gyermeknek is érdeke volt, mert kevesebb volta dolga a jó legelõn, több ideje jutott a játékra. A pász-torok legeltetés közben készítették el térítõeszközei-ket. Az ostort is a pásztorkodó gyermekek fonták pa-tak göbeiben ázó kenderbõl.

Az elkóborló állat „visszahívásához“ is érteniük kel-lett: ismerniük kellett kolompjának, „harangjá“-nak sza-vát, s azokat a helyeket, ahova jobb eleség reményébenszívesen csatangolt. A vad jöttét általában a kuvasz je-lezte; a pásztor „csühítéssel“ uszította rá a kutyákat, õmaga bottal, fejszével védekezett. A különjáró állatokata pásztor nevérõl ismerte és szólította.

A járatlanabb gyermekszolgát a fejõs pásztor ta-nította meg fej. A pásztornemzedékbõl származó ti-zenkét-tizenhárom esztendõs gyermek már sajtot istudott készíteni; de megtanulta az állatgyógyítás tudo-mányát is.

Ha az állatok jól jártak jutott ideje a játékra is. A ki-sebb fiúk minden nap mást és mást játszottak: rá-köptek egy kõre, pl. égõ szenet tettek rá, s olyantszólt, mint egy puska; bükkmakkot tûzbe dobtak, saz is nagyot szólt. Játékokat faragtak: nyírfahéjból ha-vasi kürtöt tekertek, mogyoróágakból bakszánt haj-lítottak, amin a kisebbeket húzták. Utánozták a na-gyok munkáját: faággal kaszálást mímeltek, sajtotcsináltak. Ugráltak a bokrokon keresztül; „csingolyáz-tak“ a faágon; fára mászva kergetõztek (mókuskáz-tak), budálkodtak, pisztolyoztak, rablóztak; ijesztget-ték a lányokat; bogarakat zümmögtettek, kutyákathámba fogták, „csapták“. Jellegzetes fiúpásztorjáté-kok, amikbe a jelenlévõ leányok is bekapcsolódtak:

botos, bicskás. Nagyon szerettek „bicskapapozni“:„Vettük kukkra a hegyes fát, ha a hegye beállt a fõd-be, nyert.“ A pusztákon: tómáztak, tegéztek, mala-coztak. A játékszereket helyben készítették el, s aztánotthagyták, hogy a következõ alkalomra is meglegyen.Kiterjedt térségben „bûzbefutóztak“, „cikkeztek“. Alibapásztor leánykák színes köveket gyûjtöttek, kutat,házat ástak, kemencét raktak, kenyeret sütöttek, fõz-tek, babát neveltek, komaasszonyoztak, egymást vizi-telték, lakodalmaztak; növényszárakból, levelekbõljósolgattak, ezek különféle mutatványokra is alkal-masak voltak. A nagyobbak labdáztak, kicsigyûrûz-tek, kézimunkáztak. A szérû közelében a boglyábanbújócskáztak. Ha fiúcska is volt a játszó lánycsapat-ban, segített gátat dugni a patakon, és fürdõztek.

A mezõn, ugaron pásztorkodók kevesebbet gyûj-tögettek és többet játszottak: cikkeztek, lovaztak, vagygomboztak, tegéztek. A lánykák kakaskáztak, sasoztak.

Rossz idõben is menniük kellett õrizni. „Hamegázott (a pásztor) a jó Isten megszárította.“ Rögtön-zött hajlékokban húzódtak meg az esõ és a forró nap-sütés elõl. A deleltetés egybeesett az ebédidõvel:tüzet tettek, és szalonnát sütöttek. Evés után szuny-nyadtak egyet, vagy viccelõdtek, beszélgettek. Két-három órai deleltetés után az állatokat felköltötték;délután is játszottak, közben meg-megtérítették egy-más állatait, ijedten kapták tarisznyájukat és indultakkeresésükre. Hazatereléskor ugratták egymást, meg-beszélték a másnapi tervet; otthon megkötötték atehenet és megfejték.

A havasi pásztorkodás során tavasztól õszig,esõben, szélben pásztorgyerek nagy természetismerõlett, megfigyelések (állat, növény viselkedése), ta-pasztalatok alapján elõre számított az idõjárás válto-zásaira: esõt jelzett pl. az állatok nyugtalan, bogárzó,táncoló viselkedése.

Az égitestek járása szerint a pásztorgyermek meg-tanult tájékozódni. Napközben az árnyék irányábóltudta meg, hogy hány óra Pálcát ütött fel a pusztán ésköréje a földre írta az óra számjegyeit Éjszaka az idõta járó csillagok és a telihold állásáról számította.

Az õrzés nyújtotta szabad perceiben játszottak õkis: seggbáloztak, kecskét ugrottak, küzdölõdtek, vere-kedtek, cserkabolán forgatták egymást. Horgas bükk-fából 1 méternyi hosszú, 30 cm-nyi széles, felfelé gör-bülõ állú csúszkát faragtak, s a hegy oldaláról a füvönlecsúsztak rajta; a kisebb gyermekeket elõszeretettelugratták be - például azzal biztatták, hogy szájkosaratfonnak neki, s e célból fûszálat tettek a szájába, amitfogaival össze kellett szorítania; ekkor hirtelen meg-rántották a füvet, s a fiú szája megtelt bogyós virág-zattal. Hidaztak, vizet öntöttek egymás kabátujjába.

Dobogó10

GYERMEKKOR (3. rész)Molnár V. József: Az emberélet szentsége címû könyve nyomán

MOLNÁR V. JÓZSEF

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 11

ELÕADÁSOK A DUNAÚJVÁROSI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN

(Újtelep, Szilágyi Erzsébet utca 34.)

Dr. VÉGVÁRI JÓZSEF nyelvész: „JÉZUSSAL MAGYARUL.“ (Hit és anyanyelv). 2007. február. 9. péntek,18 óra.

Prof. BAKAY KORNÉL régész: A SZÉKELY KÉRDÉS MAI ÁLLÁSA. 2007. március 3. szombat, 18 óra

MOLNÁR V. JÓZSEF néplélekrajzkutató: „KEREK ISTEN FÁJA“ 2. rész: HÚSVÉT ÖRÖME. 2007. március 31.szombat, 17 óra!!

SZELESTEI LÁSZLÓ néprajzkutató: „HÍRÖK, NEVÖK FENNMARAD…“ rettegett bakonyi betyárok - SavanyútólSobri Jóskáig. 2007. április 20. péntek 18 óra.

MOLNÁR V. JÓZSEF néplélekrajzkutató: „KEREK ISTEN FÁJA“ 3. rész: PÜNKÖSD PIROSA. 2007. május 12.szombat, 17 óra!!!

DR. KISZELY ISTVÁN antropológus: MIT ADOTT A MAGYARSÁG EURÓPÁNAK? 2007. június 16. szombat, 18óra

AZ ELÕADÁSOKRA A BELÉPÉS DÍJTALAN, TÁMOGATÓ ADOMÁNYAIKAT SZERETETTEL FOGADJUK!

Este az öregek „hazajáró lelkek“-rõl, „vadleány“-ról, „kísértetek“-rõl, „boszorká“-nyokról meséltek ne-kik. Lefekvés elõtt imádkozniuk kellett. A juhokatõrzõk a marhapásztor gyermekeknél magányosabbakvoltak. Játszani nem értek rá: állandóan a juhokra kel-lett figyelniük. Csak az õrzés és a fejés szüneteiben,ha már a vízhordáson, favágáson, tûzvetésen túl vol-tak, faraghattak furulyát, „írhattak“ szilva- és barack-magot, diót, fenyõágat és szilvalevelet bicskájukkal apálcájukra vagy a készülõ guzsalyra. Ilyenkor tekertékjuharból a kürtöt. Az egyhangú munkát nyár derekán,pünkösdkor vagy szentpéterkor a pásztorünnep szakí-totta meg. Pásztoréletükben nevezetes esemény volta húsvét is, amikor a gazdáktól ajándékot: festett to-jást, kalácsot, perecet „madarat“ kaptak.

Állatgondozás

Állatgondozásból kivétel nélkül minden gyermekkivette a részét: a kisebb leányok a csirkéket etették,krumplit fõztek a disznóknak, vályúba öntötték amoslékot. A kisfiúk annyira szerették a bárányokat,kecskéket, borjúkat, hogy maguk ajánlkoztak: "Ennivetek, édesapám; megitatom." Ahogy nõttek, rájuk

merték bízni a marhák és a lovak gondozását is.Etettek, kihányták a "ganéjt", "aljaztak", kefével,kaparóval tisztogatták a lovat és a tehenet; a lekeféltmarhaszõrbõl labdát készttettek. Segítettek befogni atehenet, fejtek; a birkák nyírását is elvégezték.

Szénamunka

Kaszálótakarításnál a gyermekek nyesték fel a bok-rokat, elgereblyézték a vakondtúrásokat és a szeme-tet; a kaszálást bottal utánozták, de összetakarásnál,forgatásnál, petrencézésnél segítettek már. Szekérra-káskor „tapodták“ a szénát, a csípõs legyeket elhajtot-ták a tehenekrõl.

Földmûvelés

Földmûvelésre leginkább a középgazdák szorítot-ták rá a gyermeket. A szántóföld takarítást a kicsigyerek is tudta csinálni; de „ganyézásnál“ csak a na-gyobbak segítettek. Szántáskor a hat-hét esztendõsfiú vagy nagyobb leányka az állatokat vezette, ha há-rom lóval szántottak (faekével), könnyû az álatokatnem terhelõ hétnyolc éves gyereket ültettek fel azelsõ lóra, vagy a „borozdás“-nál kevésbé húzó hátsó-ra. Ha rossz földben csak "tekeregtek az állatok, ne-hezék gyanánt az ekére gyermeket ültettek. Egyik-má-sik nyolc-kilenc esztendõs fiú már ragaszkodotthozzá, hogy az eke szarvát megfoghassa; de a tíz-ti-zenkét éves fiú már szántott; a felülre került kuko-ricacsutkákat a kisebbek gyûjtötték össze. A gyerme-kek segítettek a kert ásásában, gondozásában; kínt aföldeken vetésnél, ültetésnél, kapálásnál.

MOLNÁR V. JÓZSEF:AZ EMBERÉLET SZENTSÉGE címû

elõadássorozataI. 24-én (szerdán) és II. 21-én (szerdán)

18 órai kezdettel a KÉT HOLLÓS KÖNYVESBOLTBAN!

Dobogó12

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 13

Tisztelt Máté Imre Úr!

Az Ön által felvetett vádakra az alábbi válaszokkal élek:

1. Az említett levélben a szerzõ nem állítja, hogy Ön az SZDSZ tagja lenne.Azt viszont igen, hogy a liberalizmust, mint eszmét nem utasítja el. „Máté Imre ebben a környezetben

szerezhette az utolsó 150 évben államilag mindenkor támogatott finn-ugrista tudományát, valamint napnál isvilágosabb elkötelezettségét a liberalizmus iránt.“

Tehát nem az SZDSZ tagjának, hanem a liberalizmus elkötelezettjének tartja Önt a szerzõ.

2. A szerzõ megint csak nem állítja, hogy Ön a Szabad Európa Rádió uszítói közé tartozott volna. „PláneTi ne vegyétek be ezt a maszlagot! Tudnotok kell, hogy a mai SZDSZ emberei között ott ül az ÁVH-s körmösBauer fia, és más hasonlók. EZEK mindig több vasat tartottak a tûzben. Amikor fordult a hatalom, azonnalkészen állt saját fajtájuk új generációja.

Aki nem hiszi, tegyen egy kirándulást a Terror Házába, és idõzzön el az ismerõs nevek fölött, és nézzenutána jelenlegi párt fõembereink múltjának.

EZEK - ha Máté úrnak szabad így írni, akkor nekem is, csak én másokat értek ezek alatt - bizony a SzabadEurópa Rádió adásaiban folyamatosan hazudták az ENSZ csapatokat, nem törõdve azzal, hány fiatalgyerekben tartják fenn a gyõzelem hiú reményét az orosz tankok vágóhídján. Ebbõl a rádióból sugároztákkésõbb Máté úr írásait a nyolcvanas évek derekán, merthogy itt volt munkatárs.“

3. A szerzõ megint csak nem állítja, hogy Önnek nincs diplomája: „Az író (Máté Imre)1934-ben született,és az ELTE bölcsészkarán tanult rövid fejszámolás után kb. 1954 és 1956 között.“

Tisztelt Máté Imre Úr!

Ha elfogad tõlem egy jó tanácsot: Ne hallgasson azokra, akik a maga könyvébõl pénzt csináltak maguknakés most, hogy kicsúszni látszik a lábuk alól a talaj Önt is megpróbálják félreinformálva bele vonni nemtelenjátékukba. Sajnos az Ön könyve több sebbõl is vérzik. S hazánkban az elszaporodott mûtáltosok - mindentörténelmi tudás nélkül - exponálták magukat Yotengrit-ügyben. Az õhozzájuk járó emberek pedig félre lettekvezetve általuk. Ennek tisztázását - „táltosok“ lévén - már nem vállalják fel. Hiszen milyen táltos az, amelyikennyire nem ismeri a saját múltját és a saját történelmét? Ha bevallanák, szembe kéne nézniük avval aszámukra kínos ténnyel, hogy annyira táltosok, amennyire az izraeli külügyminiszter antiszemita.

Levelébõl egyértelmûen kiderül, hogy nem olvasta az Ön által nehezményezett írást. Az megelgondolkodtató, hogy mégcsak nem is a könyvével kapcsolatos észrevételeket emelte ki, hanem a személyétsoha nem ért támadásokat. Ráadásul, mint levelében írja „egy méltányos összegért“ eláll a perbe fogásomtól.Máté Úr! Egy kicsit olyan ez, mint amikor a prostituált megsértõdik, mert (bocsánat az erõs kifejezésért!)lekurvázták, de van az az összeg, amiért ezen meg sem sértõdik...

Önnek kéne kártérítést fizetnie annak a rengeteg embernek, akit összezavart, tévútra vitt könyvével. Saj-nos az ilyen szellemi nyomorbadöntést nem bûntetik.

Papp György levelének leközlésével - mint azt a „Szerkesztõ megjegyzése“ címû írásban leírtam (úgylátszik ezt sem olvasta, tisztelt Máté Úr!) - miért gondoltam fontosnak közreadni az írást. Sajnos nem az Önkönyve az egyetlen, amely káros hatással van azokra az emberekre, akik érdeklõdnek hagyományaink,õstörténetünk iránt. Tendenciát vélek felfedezni abban, hogy az önéhez hasonló könyvekben egy cseppnyivalódi magyar hagyomány mellett, mennyi sületlenséget lehet eladni. Ez ellen pedig nem csak lehetõségünk,hanem kötelességünk is felemelni szavunkat!

Egyébként meg hazánkban is, pont mint az Ön hazájában Németországban, sajtó szabadság van. Tehátjogunkban áll leközölni leveleket, amik esetleg Önnek nem tetszenek, de markáns véleményt képviselnek.

Így nem hogy nem vagyok hajlandó Önnek kártérítést fizetni, hanem egyenesen megkövetelem, hogykérjen bocsánatot nyílvánosan azoktól az emberektõl, akiket Ön a könyvével félrevezetett!

A fenyegetését pedig visszautasítom.

A mégjobb belátás reményében:

SÁROSI ZOLTÁN (Dobogó fõszerk.)

„...Az energiamezõt három különbözõ varázsigé-vel látták el rétegenként, ezeket mantráknak nevez-zük. A szertartás több órát vett igénybe.“ (Zana And-rea Renáta szíves levélbeli közlése.) - A beszámo-ló, úgy érezzük, nem szorul kiegészítésre.

Az út harmadik, legalsó szakasza az egyéni élet sík-jára hozza le a „Fény küldöttét“, az „atillaság“ - értsükmeg jól: a teljesség! - vállalóját. Itt az ún. „kardináliskereszt“ határozza meg „õkutyaságát“ (a Kos-állomá-son), valamint a „Gólya“ és a „Nye-reg“ stációin átlépdelve, a „bak-szarvú“ Faun-Atillát. Itt éri - mertcsak itt érheti - gúny és rágalom,mocsok és meg-nem-értés. De idekapcsolódik a személyét ért leg-kedvezõbb méltatás is, olyan elis-merés, amilyen földi haladók kö-zül nem soknak jutott osztályrészül.

„Atilla, a Hun Birodalom kirá-lya, minden bizonnyal szakrálisuralkodó volt, valószínûleg a szak-ralitás igen magas fokán. A szak-ralitás - eredeti értelmében - nemcsupán a szentség méltóságát je-lentette, hanem valóságos theour-gikus-mágikus hatalmat is - mintigazi királyi hatalmat, amely túlter-jed a király külsõ hatalmán, ben-sõleg megalapozva azt.“ (LászlóAndrás Néhány megjegyzés a ma-gyar királyok Szent Koronájávalkapcsolatban, 27. o.)

És ezen a síkon, szigorúan az egyéni élet kereteiközött kell meghoznia az elsõ „nagy áldozatot“, amelya visszaemelkedéshez hozzásegítheti - õt és a rábí-zottakat. Ezt jeleníti a catalaunumi éjszaka virtuális -mert csak megajánlott, de be nem teljesített-, ám ígyis teljes értékû „nyereg-máglyája“.

A visszatérés útvonala, illetve menetrendje ugyan-csak figyelemreméltó. Az egyes létfokozatokon mostrendre levegõs-jegyek segítik a vándort a „Fényhon“felé. A nyereg a Mérleg, a hullámsír (a hullámot ezút-tal nem vizes közegben értelmezve!) a Vízöntõ téridõ-egységét hozza be a képbe, s végül... De itt megintmeg kell állnunk egy pillanatra.

A vízzel kapcsolatos temetkezés ugyanis még leg-alább két vonatkozásban tartogat fontos tanulságokatszámunkra. Az egyiket Szent Ethelbert angol király ésvértanú (vö. Ether herceggel!) legendája szolgáltatja,akinek történetét most a házasságkötés drámai moz-zanatától kezdve idézzük.

„Ethelbert választása... Offiának, Mercia királyánakAtala nevû leányára esett... Atala szíve is szívesenhajlott a szép arczú, daliás király felé. Azonban a le-endõ menyasszony anyja búnõs szerelemre gyulladtEthelbert iránt s tudván, hogy vágyai a szent életû if-júnál kielégítésre nem találhatnak, megesküdött, hogyleánya boldogságának útját vágja. Bérgyilkosokatfogadott tehát, akik éjnek idején titokban leszúrták aszent királyt s testét egy folyó partján temették el... Agyászba borult Atala pedig kolostorba vonult s ott fe-jezte be bánatos életét.“ (Delek Crescens Lajos:

Szentek élete L, 541-542. o.)Ha az Atala név, a (nász-)éj-

szakai orgyilkosság és a folyópar-ti - itt látszólag teljesen értelmet-lenül hangsúlyozott - temetésmozzanatai nem hoznák elég kö-zel ezt a történetet Atilla földi pá-lyafutásának végjátékához, akkorhadd figyelmeztessen még nyo-matékosabban az analógia lehe-tõségére az a tény, hogy az idé-zett mûben Szent Ethelbert nevemellett zárójelben egy másik névis szerepel, s ez nem más, mint:Etele. Az ünnepe pedig május21., az Ikrek havának nyitánya.Nos, így vezet át bennünket aVízöntõ „hullámos“ téridõ-tarto-mánya az „ostor és pöröly“ honá-ba a vissza-„fényesedés“ útján.(Csak zárójelben jegyezzük meg:a Magyar Honvédség új ünnepe -nyilván anélkül, hogy a szorgal-

mazói tudatosan tervelték volna ki így - történetesenéppen Etele-Atilla napjára esik. A régi, mint ismeretes,Szent Mihály napján, szeptember 29-én volt. Nomenest omen!)

A második tanulság szorosan összefügg az elsõvel.A legújabb, radiesztéziás módszerekkel - egyszerûb-ben fogalmazva: ingázással - nyert információk szerinta hullámsírra vonatkozó utalás szó szerint is vehetõ,csakhogy nem az egykor élt történelmi személyre, ha-nem annak képmására vonatkoztatva. Ez a zománc-kép Atillát, mint a szkítát és mint „Krisztus-Istenbenhívõ császárt“ jelenítette meg, és eredetileg a SzentKoronán szerepelt, a mai Kón(stantin)-ábrázolás he-lyén. Vagyis - a Korona képi programjában kimutatha-tó naptári rend értelmében-éppen az Ikrek havánakmegfelelõ helyen. (Vö.: Pap Gábor. Gyorsjelentés aKorona-kutatás állásáról, 57. o.)

Ezzel bezárult a kör. Mégsem mondhatjuk, hogyvége a történetnek. Elõször is azért nem, mert a mon-

Dobogó14

„JÖTT ÉVE CSODÁKNAK“A magyar csillagmítoszi hagyomány élõ Atillája (befejezõ rész)

PAP GÁBOR

Géza és László hercegek a váci„szarvascsoda“ jelenetében - a KépesKrónika miniatúrája

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 15dott Atilla-képmás ma is a folyómederben (illetve, azidõjárástól függõen, esetenként a folyó partján fek-szik, feltámadására várva. Másodszor azért nem, mertez a feltámadás, úgy látszik, eleve nem „egymenetes-nek“ tervezõdött.

A Magyar-lengyel krónika Aquila-Atillájának saját-ságos idõzavara figyelmeztet rá, hogy az atillaság azólmosi reinkarnáció után sem szûnt meg közvetlenülbeavatkoznia nemzet életébe. Ebben a furcsa vonal-vezetésû történetben Aquilánk legfontosabb, kifeje-zetten angyali unszolásra véghezvitt haditette Hor-vátország és Szlavónia meghódoltatása, ugyanakkorfiát és utódját Kálmánnak hívják. A konkrét történelmiutalások félreérthetetlenül Szent László felé terelget-nek bennünket, s valóban: õ is egy Iker-típusú kettõs-ség egyik - s ugyancsak a harciasabb - tagjaként tûnikfel a hazai história színpadán. A Képes Krónika éppenígy jeleníti meg, testvérével, Géza herceggel karon-fogva, a váci „szarvas-csoda“ kapcsán. Eléggé nyilván-való, hogy amennyire Szent László Atilla szerepét viszitovább az adott, igencsak kritikus történelmi helyzet-ben, úgy Géza a Buda-szerep méltó folytatója. (Meg-jegyzendõ: az említett radiesztéziás vizsgálatokeredményei azt mutatják, hogy a Koronán a mai Géza-képmás helyén - Buda zománcképe volt!)

A francia Thierry Amadé a múlt század közepe tá-ján még úgy vélte, hogy az Atilla-hagyomány egyenesfolytatói a magyar múltban Árpád, majd Szent István.

„...az ember egy epopea vázlatát látja mintegyelébe rajzolódni, melynek hõsei Atilla, Árpád és SzentIstván lesznek: Atilla az összes húnok közös atyja ésdicsõsége; Árpád Magyarország alapítója; Szent Istvána magyarok elsõ szentje, elsõ királya s a keresztyén éspolgáriasult életbe avatója.“ Nos, a kép - mint arra atudós Thierry-fordító, Szabó Károly, már annak idejénfigyelmeztetett - túl szép, s ami a nagyobb baj, nemegészen helytálló. Ma már pontosabban fogalmazha-tunk: a magyar mondai-csillagmítoszi hagyomány azAtillával kezdõdõ pillér-hármast Álmossal folytatja ésSzent Lászlóval fejezi be. Erre a hármasságra pedig -kellõ körültekintéssel és szakértelemmel-már valóbanfel lehet építeni a nemzet mitikus történelmét. (Mintismeretes, a Csaba-szerepet is Szent László folytatja,amikor sírjából kikelvén, a Hadak útján siet a szoron-gatott székelység megsegítésére.)

És a jövõ? Atilla, amikor a rábízott életek végve-szélybe sodródtak, kétféle menedéket tudott kínálninekik. Az egyik - Catalaunumnál - a (kaszás) szekér-várban öltött testet, a másik kifejezetten a jövõnekszólt, és úgy hívták: Csaba királyfi. Az elsõ esetbenkéttagú képlettel állunk szemben. Egyik eleme: a „ka-szás“, a múlthoz köt: az Orion csillagképet s veleNimród õsatyát mutatja fel mentõ példaként. A „sze-kér“ ugyanitt a Napút túlsó (magasabb) oldalára lendítát bennünket, s ott az Auriga csillagképben egyene-sen a Capellára, a Bakkecske fiára vezetõdünk rá. Sakkor már itt is vagyunk a jövõnek szóló fõ-fõ ígéretföldjén, (Kaba-)Csabánál - ezzel pedig a magunk igen-

csak hosszúra nyúl csillagmítoszi kalandozásának is avégére érkeztünk.

„Mán itt lent az utolsó csata készül, maroknyi népaz ellenség árjával szemközt, midõn egyszerre pari-pák dobogása hallatszik s fényõs hadak némán vonul-nak éjente az égön fölfelé; a dicsõ hadtársak, kik há-romszor jövének segítségre, most negyedízben, minthallgatag szellemek, hosszú sorban nyomulnak acsillagos égön keresztül, feleik segedelmére s leszáll-nak ott, hol a kék boltozat ama hovasokkal ölelkezik.Nincs halandó erõ, mely megállhatna a halhatatlanokelõtt...“ (Toroczkai, 18. o. )

Útban vannak felénk...Írtam Szentimrén,

az Úr 1993. évében, perzselõ tavaszban

Juszkó Béla: Csaba útja, olajfestmény, 1910-es évek (magántulajdon)

Cser Károly: Attila,lovasszobor, 1940-es évek- elpusztult. Az emberalak

töredéke a MagyarNemzeti Galéria

raktárában található.

Dobogó16

(folytatás a Dobogó IV.évfolyamának 2. számából)

Nézõpont: Az Ige csak nekemszól és csak rólam szól, hiszenbennem kell testet öltenie!

„...legyen meg az akaratod, a-mint a mennyben, úgy a földön is.“Mi Isten akarata? Isten akarata,„parancsa örök élet.“ (Jn 12:50)„Mert Atyámnak az az akarata,hogy mindenki, aki látja a Fiút éshisz benne, örökké éljen...“ (Jn6:40) - mondja Jézus. Az Isten aka-ratát megfogalmazó szavak megér-téséhez most egy másik, jobbanismert mondatok idézek: „Mert úgyszerette Isten a világot, hogy egy-szülött Fiát adta oda, hogy aki hiszbenne, az el ne vesszen, hanemörökké éljen.“ (Jn 3:16) Ezt a mon-datot én nagyon sokat olvasgat-tam, és egyre furcsábbá vált. Ha aszeretetrõl azt mondjuk, az egy ön-zetlen, tudatos adás, akkor az „úgyszerette Isten a világot“ szavakbólautomatikusan következik - a sze-retet adás oldalából, mint cseleke-det típusból -, hogy valamit kapnifogunk. Ugyanis aki szeret, ad. Ésvalóban, Isten „váratlanul“ a fiátadta oda. Ilyen értelemben ez aszeretet szó már „bejött“. Az adásaz egy kisugárzás. Emlékezzünkvissza: a férfi egy kiáradó, a nõ egybefogadó princípium. Mivel Istenkisugárzott, azért adott - a fiát„adta oda“.

Olvasom, egyes országokbanlassanként már lefordítják a Bibliátemancipált módon is, vagyis azIstenre vonatkozó hímnemû sza-vak semlegesnemûek lesznek. Hát?!Meg lehet csinálni, de ez nem fog-ja segíteni a lelki békénk megta-lálását, mert ezek a fogalmak nema társadalom aktuális értékítéleteszerintiek. Ezek lelki törvények.Tehát azt, ami kiáradó neveztékférfinak. Kész. Ami befogadó, azt

meg nõnek nevezték. Ha ezeketsemlegesnemûvé tesszük, akkoraztán fõleg nem fogjuk érteni, mi-rõl van szó.

Tehát „úgy szerette a világot“ -ezért kaptunk. És nem a lányát, ha-nem a fiát kaptuk. Az nagyon jó,éppen reá vártunk. Hiszen nemazért jött a Fiú - Õ is egy kiáradás-, hogy meghallgassa a panaszain-kat. Ha Isten azért küldte volna a„Csemetét“ (Zak 3:8/Károli), hogyfelmérje a helyzetet, hogy elpana-szolhassuk neki, milyen sanyarú itta sorsunk, akkor a lánya jött volna.Tehát a szeret az egy kiáradás, deaki jött, az milyen nemû, milyenprincipium, az attól függ, mi volt afeladata. Ha a panaszaink meghall-gatása, akkor lány. Ha tanít, Õ iskisugároz, akkor fiú. Ez ilyen egy-szerû. Tehát szeretett bennünketIsten, a fiát adta oda, „hogy akihisz benne, az el ne vesszen, ha-nem örökké éljen“. Ez a mondatannak az értelmezésnek a vezér-mondata, miszerint Jézusnak a sö-tétség-világosság harcában kevésa katonája, toborozza a vitézeket,legyünk az Õ csapatának harcosai,és akkor majd reméljük, gyõznifog. Vagyis ha mi Jézus követjük,akkor lesz örök életünk. Jutalom-ként. Ha nem követjük, akkor nemlesz örök életünk. Büntetésként.Tehát ez egy feltételes dolog. Namost, ugye mást sem olvasunk azEvangéliumokban, minthogy Istenszeret bennünket. Hiszen az Atyánk.Hogy lehet az, hogy nem lesz örökéletünk?

De mi az élet? És mi a halál? Ateremtéstörténet 2. és 3. fejezeté-ben olvashatjuk: Isten ültetett egykertet az Édenben, és „a földbõlmindenféle fát sarjasztott, ami te-kintetre szép és táplálkozásra al-kalmas; azután kisarjasztotta azélet fáját a kert közepén, meg a jóés a rossz tudásának a fáját." (Ter2:9) Most figyeljünk a fákra! IstenÁdámnak mondja: „Minden fárólfogyaszthatsz, csak a jó és a rossz

tudásának fájáról ne egyél, mertmeghalsz.“ Jön a kígyó: „Semelyikfáról sem ehettek?“ Éva: „Csak akert közepén álló fáról nem ehe-tünk, sõt nem is érinthetjük(?!),mert meghalunk.“ - Hát az valamiborzasztó fa lehet, ha még érintenisem szabad. Bizonyára szúr... ra-gad... - Kígyó: „Nem fogtok meghal-ni, hanem olyanok lesztek, mint azistenek, ismerni fogjátok a jót és arosszat.“ - A kert közepén álló fáróla jót és a rosszat. - Esznek róla,lebuknak. Azt mondja Isten: „Aha!Ettetek arról a fáról, amelyikrõlmegtiltottam.“ Kiûzi õket, odaállít-ja a kerubokat, hogy õrizzék azélet fájához visszavezetõ utat.Most tegyük fel a kérdést: a kertközepén hány fa van?

Egy! Összesen. Attól függ, mi-nek nézem. Ebben a mondatsor-ban fel kell figyelnünk arra, hogysoha nem két fáról van szó. Kép-zeljük el a helyzetet! Ádám és Évaott élnek az Éden kertjében. Hogy-hogy nem ettek õk az élet fájáról?Elõtte. - És akkor bizonyára mégma is élhetnének. - Mindenbõlfogyaszthattak. Ott sündörögnek ajó és a rossz tudása fájának kör-nyékén. - Hát van ott mellette egymásik fa, arról eszünk, errõl nem. -De ugyanarról a fáról van szó. Aztgondoljuk a kert közepe jó nagyhely, ott sok fa elfér. Nem! A kertközepe az egy pont, oda nem férel több fa. Az az egység helye. Ottegy fa van. Akárhány névvel illet-hetem én azt a fát, akkor is csakegy van belõle. Ugyanis Isten azélet fáját, meg a jó és rossz tudá-sának fáját ültette a kert közepé-be. Ha innen nézem az élet fája,ha onnan nézem a jó és rossz tu-dásának fája. Isten meg is mondja,milyen fa ez, ha onnan nézem: „Dea jó és rossz tudás fájáról ne egyél,mert amely napon eszel róla, meg-halsz.“ (Ter 2:17) Ezek szerintonnan nézve ez a halál fája. Ha aróla való evés hatása a halál, akkorez nyilván a halál fája. Meg ugyan-

Mit is tanított Jézus?Az imádság és a Miatyánk „sablonja“ V. rész

VIGH TIBOR

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 17ez az élet fája is. Ez a középen állókülönös fa az élet-halál fa. És eb-bõl világosan kezd derengeni: azélet és a halál ugyanannak a vala-minek (az öröklétnek) különbözõnézõpontból való látásmódja, áté-lése. Soha ne felejtsük el, Isten sze-ret bennünket! Hiszen az Atyánk, akibelénk lehelte „az élet leheletét“ (Ter2:7).

Elõször nyomozzuk ki a „halál“szó jelentését. Közbevetõleg meg-jegyzem: ha valakit esetleg zavar-ba ejtene a fák darabszámánakcsökkennése - mert számára a te-remtéstörténet két fával érthe-tõbb: azaz a belõle kikerekedõ Is-ten-kép, valamint Isten és az em-ber közötti viszony úgy elfogad-hatóbb -, akkor õ nyugodtan ma-radjon meg a két fánál. Az élet ésa halál fogalmak önálló (egymástólelszigetelt) tartalmai valóban kétkülön tartalmú elnevezéshez (életfája, illetve a jó és rossz tudásánakfája) vannak kötve. Az „egy fa van“eset elsõsorban a fogalmak (és afák) egymáshoz való viszonyát se-gít megérteni, de az önálló jelen-téstartalmak értelmezései függet-lenek a fák számától, vagyis a „kétfa van“ szemléletet elõnyben ré-szesítõk számára is ugyanolyanhelytállóak. Tehát mi a „halál“?Nézzük csak meg az evést tiltómondatsort: „Az Úristen parancsotadott az embernek: A kert mindenfájáról ehetsz. De a jó és rossz tu-dás fájáról ne egyél, mert amelynapon eszel róla, meghalsz.“ (Ter2:16,17) Na most, mi tudjuk,Ádám és Éva - a szöveg szerint -ettek a fáról, és fiziológiai értelem-ben nem haltak meg akkor. Hiszenutána még kiûzték õket, gyerekeiklettek. Hát mi van itt? Isten követ-kezetlen? Ilyen erõtlen? A mi fogal-mainkba ez is beleférhet, sajnos.Ádámról késõbb olvashatjuk: 930éves korában halt meg (Ter 5:5).Hát hogy a csudában nem halt õmeg azonnal? - „Azon a naponhalsz meg! Amikor eszel!“ - Ilyen-kor jön a magyarázat: hogyhát lét-rejött a halál (mint büntetés), amiugye minket is sújt. Az én gondol-kodásmódom szerint viszont, haegyszer Isten azt mondta: „azon a

napon meghalsz, amikor ettél“, ak-kor azon a napon „meg fogsz hal-ni“. Az evés után rögtön. Csak ak-kor kezdjük el a halál idõpontjáttologatni, ha - elfeledkezvén Istenszeretetérõl - nem értjük ezt amondatot.

A látszólagos ellentmondás fel-oldásához tartsuk szem elõtt: haelkóborol egy bárány, azt a pásztormeg szokta keresni. Isten meg fõ-leg. És természetesen meg is talál-ja. Azt is tudnunk kell: ez a „meg-halsz“ mondat is, mint ahogy azegész Biblia, nekünk szól. - Csaknekem szól, és csak rólam szól. -Tehát nem Ádámnak! Vele még be-szélt Isten. Ez az írott változata, ezmár egy tanítás az utókor számára.Ez nagyon fontos! Tehát például az„Úristen parancsot adott azembernek“ szavak is már a rejt-vényhez tartoznak. Nekünk, az ol-vasónak szólnak már. És rólunk.Akkor nézzük másképpen ezt atiltó mondatot: „A kert mindenfájáról ehetsz. De a jó és rossz tu-dás fájáról ne egyél, mert amelynapon eszel róla, meghalsz.“ (Ter2:16,17). Ez bizony nemcsak egytiltás, hanem egy tájékoztató isegyben. Egy használati utasítás ah-hoz a fához. „Minden fáról ehetsz“:ebben ez a fa is benne van, termé-szetesen. „De a jó és rossz tudásá-nak fájáról nem ehetsz ANÉLKÜL,hogy azon a napon, amikor eszelróla, meg ne halnál.“ Ha eszel rólabe fog következni - azon a napon,rögtön - az az állapot, amire mostazt a kifejezést használja Isten:„meghalsz“. Be is következett. Egy-bõl. Ettünk mi arról a bizonyosfáról, „erre felnyílt“ (Ter 3:7) a sze-münk: azonnal megváltozott a lá-tásmódunk, és elkezdtük a mulan-dóságot tapasztalni, vagyis a ha-lált. A halál az a mulandóság. Min-den elmúlik. Nekiálltunk szortíroz-ni a világot: jó-rossz, tetszik-nemtetszik... Ami rossz, az nem kellnekünk. Múljon el! A jó kell ugyan,de az is elmúlik, aktualitását vesz-ti. Mindig más kell a boldogsá-gunkhoz, tehát az is mulandó. Min-den mulandó. Az örök élet csak aléleken keresztül lennne látható.Kifele, az anyagvilágban, csak mu-

landóság tapasztalható. És ez kö-vetkezett be akkor, amikor felnyílta szemünk. Isten ugyanis a féltõenóvó tiltásban azt mondta Ádám-nak: „Ha eszel a kert közepén állófáról, és nem életnek, hanem a jóés a rossz tudásának nézed (vagyisnekilátsz tapasztalat nélkül, szub-jektíven szelektálni; elkezdesz va-lamirõl a teljességben betöltöttszerepének ismerete nélkül ítél-kezni), akkor abban a pillanatbanhalott állapotba fogsz kerülni. Hanem látod a világban az összhan-got, az egységet, egybõl mulandó-vá válsz.“ S így most már az isérthetõvé válik, miért nem voltszabad a jó és rossz tudása fájátmég érinteniük sem. - És ne isérintsétek ezt a témát, ezt a mu-landóságot! Mert amint érintitek,egybõl kiszúrhatja a szemeteket, sakkor leragadtok nála. Beépül azönazonosításotokba, és az nagygond lesz nektek, gyerekek! - Serre utalva mondja Isten az evésután Ádámnak: „Arcod verítékéveleszed kenyeredet, amíg visszanem térsz a földbe, amibõl lettél.Mert por vagy és a porba térsz visz-sza.“ (Ter 3:19) A „féltõen-szeretõIsten“ (Kiv 20:5/Károli) ezen szavaimár az ember állapotát fogalmaz-zák meg. Azét az emberét, akievett a jó és rossz tudása fájáról,azaz a szelektálás, a mulandóság,vagyis a halál fájáról: felnyílt aszeme, és figyelme kizárólag a„tekintetre szép“ (Ter 3:6) külvilágfelé fordult, ezáltal elfeledte „azélet leheletét“ (Ter 2:7): céltévesz-tetté vált - bûnbe esett. Megszüle-tett minden kor emberének mulan-dó szemléletû önazonosítása, azegó: „porból lettem, por vagyok,porrá leszek.“

Hát ezt a látásmódunkat kelle-ne nekünk átépítenünk abba azirányba, hogy örök életünk van,ezért most már foglalkozzunk az„élet“-tel. Mi az élet? Volt-e élet aMarson? Ember által küldött szon-dák kapirgálnak ott: volt víz, nemvolt víz? Volt-e, van-e ott élet? Be-szélgetek a barátommal, aki sze-rint a tudomány egyre jobban meg-fejti majd az életet, hiszen példáula Marianna-árokba (ami a Föld leg-

Dobogó18mélyebb pontja, több mint tizene-gyezer méter mély) az 1960-asévekben jutott le a francia Pic-quard, és akkor kiderült, ott is vanélet. Vannak halak. Elõtte ezt lehe-tetlennek tartották, hiszen olyanmélységben iszonyatos nagy anyomás, azok a halak nem létez-hetnének. És akkor a barátom ma-gyarázta nekem: - Hogyhát tudodez úgy van: az élet mélységét azóceánokban a tudomány fokoza-tosan mélyítette. Elõször 200 mé-terig találtak életet, majd 500méterig, aztán kiderült, amíg vanvíz, addig van élet. - Én más ol-dalról közelítettem meg ezt a kér-dést: - Miért meglepõ az, hogy ottvan élet? Az élet az egy megnyil-vánulási formája valaminek - mind-járt kitérünk rá -, hát az olyan for-mát fog fölvenni, ami ahhoz aviszonyhoz kell. - Tehát visszatérvea Marshoz, hogyha ott, ne adj’ Is-ten!, találkoznak egy zöld ember-kével, az semmiképpen sem lep-het meg bennünket. Nem elõírás,hogy legyen, de ha van, akkor amindjárt jövõ definíció szerint,neki egy olyan megnyilvánulásavan. Istenem, õ olyan. Õt is Istenteremtette. A nyolcadik napon.

Az élet ugyanis nem egy fizio-lógiai folyamat. Mennyit keressükmi - az orvostudománytól kezdve aparapszichológiáig - az élet titkát.Ha valaki, mondjuk, most hal meg,akkor az élete megszûnik. És ak-kor most mi történik vele? Mérjükgrammokban, távozik-e valamilyenlélek, mindenféle csodálatos mû-szerrel próbáljuk leleplezni az éle-tet. A mi fogalmaink szerint mi azélet? Élõ az, ami mozog, környe-zetével kölcsönhatásban van, anyag-cserét folytat, szaporodik... stb.Ennek ugye az ellentettje lenne ahalott, ami nem mozog, ami fel-oszlik. Ilyenkor, régebben (mikormég nem értettem) azt a kérdéstmindig feltettem magamban: miértoszlik fel a halott? Erre azt szoktákmondani: mert ilyenek a természettörvényei. No dehát, én miért nemoszlom fel, most? Ugye, a kettõközött az a különbség, hogy az élõtvalami egyben tartja.

Elmesélem honnan jöttem ráarra, amit most mondok. És mitcsinál a búzamag? Azt learattáknéhányszáz éve - ez egy valós tör-ténet -, jött a háború, elfelejtkez-tek róla, napjainkban a magtáratmegtalálták, a magot beteszik víz-

be, és az kicsírázik. Mit csinált ez abúzamag ezalatt a néhányszáz évalatt? A mi fogalmaink szerintmost, amikor már csírázik vitatha-tatlanul él. Amikor learatták, azakkori ember fogalmai szerint isvitathatatlanul élt, hiszen a kalász-ból frissen csépelték ki. Most is él,akkor is élt, ez biztos. A kettõ kö-zött mit csinált? Anyagcserét foly-tatott? Nem látványosan tette.Nem oszlott föl... ugye, most mártudjuk, azért nem oszlott föl, mertvalami egybetartotta. Ez a „vala-mi“, ami egybetartotta, nyilván ezaz élet. Ezzel még nem fejtettükmeg a titkot, csak azt tudjuk: ez azélet. Vagyis most már mondhatjuk,annak nem kell ugrálnia, meg anyag-cserét folytatnia látványos módon.Tehát mit csinált a búzamag? Ez abúzamag várt. Mire várt? Ez a bú-zamag arra várt, hogy teljesítse aküldetését. Ez a búzamag több-száz éven át arra várt, hogyha el-jön az ideje, más formában foly-tassa az életét. Mégpedig abban aformában folytassa, amilyen for-mában rendeltetett neki. Ugye, egymagnak az az élete, hogy csíráz-zon. Az azért van, az nem egy re-pülõgép.

És ez a küldetés az élet, amihezanyagi megnyilvánulási eszközöketkap az, aki kap. Tehát annak vanteste... bármilye van. Na most, haez a küldetés olyan, hogy valaki-nek tizenegyezer méter mélység-ben kell ezt a „missziót“ végrehaj-tania, akkor olyan felszerelést,„egységcsomagot“ fog kapni, amioda való. Tehát, amikor mi azegységcsomagból próbáljuk kifilo-zofálni, mi az élet, akkor azért le-põdünk meg mindig, mert azt hisz-szük, neki ugyanaz a küldetése,mint nekem, aki nem a tengerfenekén élek. Nem! Neki más aküldetése.

A Két Hollós könyvesboltbanelhangzott „Mit is tanított Jézus?“elõadássorozat könyv formájábanis megjelent „Jézus evangéliuma“címmel.

LábnyomokEgyszer egy ember azt álmodta, hogy az Úrral együtt mennek az

úton, miközben életének egyes jelenetei villannak fel elõtte az ég-bolton. Az ember észre vette, hogy sétájuk közben két sor lábnyo-mot hagynak a homokban, maguk mögött, amik egymás melletthaladnak. Az egyik az övé, a másik az Úré.

Amikor életének utolsó jelenetéhez érkezett emberünk, vissza-tekintett a lábnyomokra. Ekkor feltûnt neki, hogy az út folyamánsokszor csak egyetlen sor lábnyom látható. Arra is felfigyelt, hogyez mindig életének legkeservesebb szakaszainál fordult elõ. Bán-totta a dolog, így megkérdezte az Urat:

- Uram, Te azt ígérted, ha követlek Téged, mindig velem járszéletem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben nem voltálvelem, hiszen a homokban csak egyetlen sor lábnyom látható.Nem értem, miért éppen akkor hagytál el, amikor a leginkábbszükségem lett volna Rád?

Az Úr így felelt: - Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és sohasem hagynálak

el. Amikor csak egy sor lábnyomot látsz, akkor a karjaimba vette-lek, és úgy hordoztalak.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 19

Mióta egy kis õrségi faluba költöztem, nem kellmeghallgatnom derék meteorológusaink bizonyárafáradságos munkával összeállított, de semmitmondókijelentésekkel teletûzdelt („az ország egyes terüle-tein elõfordulhat csapadék“ - hol és mikor?!?) ésmégis gyakran téves elõrejelzéseit. Elegendõ meg-kérdeznem a két szomszéd nénit, hogy vannak. Mind-kettõjüket mûtötték, ha fáj a lábuk vagy a derekuk,akkor két nap múlva lehûlés lesz, hidegfront érkezik.Az elõrejelzés biztos, bejön. Gondolom a kedves Ol-vasók közül sokan ismernek ilyen embereket, akikvalamilyen sebesülés vagy mûtét után érzékeny(eb-b)é váltak az idõjárás változásaira. Az élettan hiva-tásos kutatói közül bizonyára senki sem ismer ilyenembereket, mert ezt a hallatlanul izgalmas témátsenki sem kutatja. Vajon miért? Hogyan lehetséges,hogy mi emberek a testünkben érezzük napokkalelõre az idõjárás változását? Milyen kapcsolaton, csa-toláson keresztül történik ez? Elektromos? Mágne-ses? Egyéb? A sebesülés vagy a mûtét miért fokozzafel ezt az érzékenységet?

Az egyik szomszéd néni három napra elõre jeleznitudja, ha esni fog az esõ. A pincéjében egy bizonyoshelyen elkezd vizesedni a talaj, ha esõ lesz. Ezt márén sem akartam elhinni, de ez is mûködik. A Föld vi-zei valahogy tudnak az egek vizeirõl. Tudományosszemmel ez természetesen képtelenség, de ez a való-ság.

Az állatok is kiváló esõjelzõk. Közismert népi böl-csesség, hogy ha alacsonyan repülnek a fecskék,akkor esõ lesz. Honnan tudják? A hangyák is kiválóesõ-elõrejelzõk. Mozgásuk esõ elõtt egy-két nappalmegváltozik. Nem tudom, hogy a hangyák életénekkutatói ezt tudják-e, még az is lehet, hogy igen, éshangyászati szaklapokban cikkeznek errõl, de ez egé-szen biztosan nem kap nagy nyilvánosságot. Az okvilágos: választ kéne tudni arra a fölöttébb kelle-metlen kérdésre, hogy miként érzik meg a hangyáknapokkal elõre az esõt.

Publicitást kapott viszont az a tény, hogy a 2004.december 26-ai Indiai-óceáni szökõárnak nem voltakállat-áldozatai. A vadállatok megérezték a szökõárközeledtét.

Szembe kellene néznünk azzal a ténnyel, hogy azember, sõt az egész élõvilág mennyire szorosan kap-csolódik a Földhöz, mint élõlényhez. Az állatok mégképesek érzékelni a Föld állapotát, a közelgõ történé-seket, a mi érzékeink már eltompultak. Annyi eszünkazért még lehetne, hogy legalább megfigyeljük azo-kat, akik még képesek ezeket érzékelni - a többiélõlényt. Meteorológiai intézeti jelentések nélkül több

napra elõre tudhatnánk az idõjárást, csak meg kel-lene figyelni a természetet. Városban persze ez ne-hezen megy, s ez önmagában megkérdõjelezi a vá-rosi életforma létjogosultságát. Leininger Dániel ku-tatásaiból tudjuk, hogy egy nagyváros úgy viselkedika környezetével szemben, mint egy rákos sejt egyélõlényben.

Tudomásul kellene vennünk, hogy a Föld nevû ha-talmas és összetett élõ rendszer részei vagyunk. Haazt károsítjuk, akkor magunkban teszünk kárt. Észrekellene venni napi rutin cselekedeteinkben a környe-zetkárosítást. A mosogató-, mosó-, tisztálkodó-, pi-pere- és illatszerek döntõ többsége méreg a környe-zet számára. (A használói számára is.) Az eldobottmûanyagok - zacskók, tejfölöskupák, tejes- és gyü-mölcsleves flakonok - olyan hulladékok, amelyeknem bomlanak le, és évszázadokon át a nyakunkonmaradnak. Kinek-kinek tudatosítania, majd korlátoz-nia saját károsanyag-felhasználását, illetve víz- éslevegõszennyezését..

Sosem késõ, mindig vissza lehet térni a termé-szethez. Kertem növényeinek megfigyelése során si-került megtennem elsõ felfedezésemet. Bizonyárasokan ismerik a hajnalkát, ezt a hatalmas kék virá-gokat hozó dísz-kúszónövényt. Nevét onnan kapta,hogy virágai hajnalban nyílnak, majd a délelõtt folya-mán becsukódnak. A tornácunkhoz legközelebb esõfára futtattunk hajnalkákat, jól látjuk õket. Egy késõ-szeptemberi reggelen meglepve tapasztaltam, hogynem nyíltak ki a nagy kék virágok. Nagyon hûvös, dederült reggel volt, a hõmérséklet gyorsan emelkedett.A hajnalkák, nevüknek fittyet hányva, délelõtt nyíltakki. Elõször meglepõdtem, aztán leesett a húszfilléres:kb. 10 fok alatti hõmérséklet alatt nem nyílnak ki ahajnalka virágai. Tehát természetes hõmérõm is van!A természet mindig megadja a maga tökéletesenpontos idõjárás-jelentését, csak fel kell fogni.

Idõjárás-jelentés„Az Úr nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.“

NÉMETH ZSOLT

TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJABudapest, VII. ker. Péterffy Sándor u. 27. I/10

(68-as kapucsengõ)

Hétfõtõl-vasárnapig: 830-1900

Bejelentkezés: +36 (70) 210-9071

Az Iskola, klubdélutánjait a KÉT HOLLÓS Könyvesboltban minden hónap elsõ

keddjén 18 órai kezdettel tartja

Cím: Budapest, VIII. ker. Kenyérmezõ u. 3/a Tel.: 299-0032.

A belépés díjtalan!

Dobogó20

(folytatás az elõzõ számból)

Ma üzemel a Szahara NY-i peremén egy törzsi kert,egy kút körül. A víznek óriási jelentõsége van. Hakevés van belõle, akkor is, ha sok van belõle, akkoris. Íme a példa!

A távolkelet is produkál példákat. Nepálbanrizstermelésre minden helyet kihasználnak. Afolyómeder korábbi földtörténeti korokban több vizetlátott, most kertek tömege települt a mederbe.

A fülöp-szigeteken krónikus helyhiány van avárosok körül, így a termõföldek mindenhovaeljutnak, ahova víz vezethetõ.

A kínai rizsföldek kiépítése is igen aprólékos éstökéletes.

Ezek a megoldások igen látványosak, és horribilismunkát tartalmaznak. Minden tisztelet a létrehozóemberé.

Jemenben, az Arab-félsziget szélén, a kisvá-ros sziklákra épült. Az 5-6emeletes házak alulkõbõl, felül földbõl épül-tek, folyóvízzel, fürdõszo-bával, vízöblítéses vécé-vel, és így épülnek már3000 éve. A termõföldeka sziklák teraszain van-nak. A város egy védelmikiépítés része. Nem ha-gyományos vár, de beve-hetetlen! Életformájuk a-lig változik, változott azelmúlt évszázadokban.Bámulatos teljesítmény!

Én azonban a legkisebb dombomat se adnám oda,ezekért a kiépítésekért. Azt a harmóniát, bensõséges,természetes bájt, azt az Istenközelséget, amit az itte-ni kiépítések mutatnak, egyetlen másik sem produ-kálja.

Az újabb kutatások a Kárpát-medencébe teszik azelsõ földmûvelõ kultúrákat, és a nagyállat tenyész-tõket. A „Lengyel-Zengõvárkony-Zók“ kultúrát, és a„Kõrös“ kultúrát tekinthetjük a földmûvelés beveze-tõinek.

ÁRTÉRI GAZDÁLKODÁS

A növényi vegetáció akkor dús, amikor sok víz állrendelkezésére. Ha tehát a csapadékomat hosszabbideig tudom a területemen tartani, többet szív be atermõtalaj, magasabb a talajvíz szint, dúsabb nö-vényzethez jutok. A dúsabb növényzet több legelõ ál-latot tud eltartani, tehát állatállományom is gyarap-

Törzsi kert a NY Szaharában

Nepálban a legkisebb helyet is kihasználják

A Fülöp-szigeteken is teraszokat alkalmaznak

Kínában igen precízen építik a földeket

Jemenben is nehéz megtermelni a mindennapit.Járhatatlan sziklákra telepítik tereszaikat.

National Geographik, 1985. október

TÓTH JÓZSEF

ÉPÍTETT TÁJAK (2. rész)

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 21szik. Ha gazdaságom bõségesen ellát, kevés gonddaléhetek és sok gondolattal, bõ a gyermekáldás, gyara-podhat nemzetem. Egyszerû összefüggések.

A víz megtartása tehát központi kérdés. Igen sze-rencsés helyzetben vagyunk. A Kárpátok és Alpok vízvá-lasztói közötti területen leesõ minden csepp víz rajtunkfolyik keresztül. Ma is meg kell találnunk azt a technológiát,amit elõdeink is megtaláltak, amivel használni tudjuk,természetesen a teremtés törvényein belül.(*)

Folyóink szabadon mozogtak, és árvízkor nagy te-rületeket borítottak. Ez biztosította a Kárpát-medencepéldátlanul dús termékenységét.

A térkép igen szépen mutatja, hogy a Kárpát-me-dence legalább 25 %-át víz járta. Az ártéri gazdálko-dásnak pont az a lényege, hogy nem szabályozok, ha-nem tudomásul veszek. Ez az energiatakarékos meg-oldás.

Nem küzdök a természettel, együtt élek vele!Az ártéri gazdálkodás olyan módszer, ami vízjárta

területeket von be a szervezett gazdálkodásba, egyút-tal javítja annak természetes mûködését. Olyan terü-leteket, amiket semmilyen más, ismert módszerrelsem lehet hasznosítani. Sehol a világon nem is tudjákhasznosítani. Ezt mi tudjuk, magyarok, a mi szellemitermékünk.

Az a régi ártéri gazdálkodó tudta, hogy amikor avíz idejön magától, azt meg kell tartani, és akkor más-kor is kézre áll, függetlenül a pillanatnyi csapadéktól.A munkát a táj vízmegtartó képességének növelésébekell beleölnie, nem gátépítésekbe, levezetésekbe.

Az ártéren a teremtett világgal szimbiózisban élek,mint annak része. Rásegítek a teremtett világmûködésére, és a keletkezõ többletbõl elveszem a

szükségletemet. Molnár Géza ezt úgy mondja, hogy„Ha az emberi tudatnak van szerepe az evolúcióban,akkor az, hogy az evolúció esetlegességeit kiküszö-böli.“ Szentigaz!

Az ártéri gazdálkodást a Duna vonatkozásábanAndrásfalvy Bertalan írta le. Molnár Géza: A Tiszánálc. könyvében az alföldi gazdálkodást, és folyóinktermészetét taglalja. Mindketten igen pontosan ésrészletesen tárgyalják témáikat. Bõséges leírásoktalálhatók tehát a fokok mûködtetésérõl, és a külön-féle tereptárgyak biztosította javakról, az elvégzettmunkáról, a befizetett adóról. Már csaknem feledés-be ment ez a briliáns gazdálkodási mód. Nagy kár lettvolna.

Ezek teremtették a példátlan halbõséget a folyó-inkban, és a sok munkával járó, de bizonyos jólétetaz egész országban. A korabeli nyugati utazók leírásaszerint, folyóinkban egyharmad rész hal, kétharmadrész víz volt.

Az élõvízhez, és a hozzá csatlakoztatott holtágak,a hullámtéri legelõk, kaszálók és gyümölcsösök, va-lamint az állandó szárazulatok gabonája, bõségesenbiztosították az élethez szükséges javakat.

Akkortájt a magyar szilvalekvárt egész Europavásárolta, Szegedrõl társzekerek vitték, szalmábarakott cserépköcsögökben, vizahólyaggal lekötve.Nem ismerték a lekvárt Europában, nem is tudtákelkészíteni. (*)

Az itt élõ ember elfogadta a világot olyannak,amilyen, a folyók természetét is, és alkalmazkodotthozzá. Árvízkor a víz szabadon mozgott, hatalmas te-rületeket borított. Így az árvizek szintje a lehetõ leg-alacsonyabb volt, a szárazulat pedig a legnagyobb,ami lehetséges. Csak víz nem járta területen termeltgabonát, épített falut.

Minden kiszámítható volt, és biztonságos. A ter-més bõséges.

A kereskedelmet görögök és örmények vitték,közmegelégedésre.

A régi magyar társadalomban az önzésnek nemvoltak a társadalomban szervült formái! (**)

(következõ számunkban folytatjuk)

(*)Amikor 1946-ban a bonyhádi svábokat kitelepítették Németországba,iszonyú kirablottságukban, szegénységükben és kitaszítottságukban is, újhazájukban, gyûjtött gyümölcsbõl, lekvárt fõztek télire. A környékbõl csodá-jára jártak ízes lekvárjaiknak az „õslakosok“, de évek kellettek, míg az euro-péer gõgöt elnyomta a szükség, megvették a lekvárt a „jött-mentektõl“, éseltanulták a készítés módját is.

Az ártéri ember, ha jártában-keltében jófajta gyümölcsfát talált, ágatvágott róla, és az ártérben növõ vad gyümölcsfába oltotta. Mindezt nem ö-nös haszonszerzés motiválta, hanem a Jóisten és a közösség tisztelete, sze-retete! Ott javított a környezetén, ahol lehetõsége adódott, áldozatot hozott.Így került jó gyümölcs országszerte. Figyelemre méltó, csodálatosan nemesmagatartás!

(**)A Fuggerek, és a Habsburgok a maguk önzõ többlethasznáért gátakatépítettek, az ereket, csatornákat nem tisztíttatták, sõt betömették, a szabadvízmozgások korlátozása pedig, más helyeken akkora víztöbbletet eredmé-nyezett, amit nem bírt el a helyi kapacitás.

(*) Vizünk tehát van bõven, hacsak szakembereink el nem pocsékoljuk.Közbevetõleg ma a vízügyes szakemberek úgy tudják, úgy tanítják, a túl sokvizet gyorsan el kell vezetni, le kell csapolni, meg kell tõle szabadulni mie-lõbb. A mezõgazdaságnak meg csatornát kell ásni a következõ folyóig, aminöntözõ vízhez juthat, szivattyúkat kell telepíteni, üzemeltetni, szóval öntöz-ni. Amikor az aszályos nyárban minden kiég a földeken, sírdogálunk egykicsit a terméskiesés miatt, de az õszi esõk „belvizét“ megint gyorsan leve-zetjük, nehogy károsodjon a vetés, a tavaszi árvizet szintén, félünk a gátsza-kadásoktól, nagy pénzeken mentjük az árvíz áldozatait, újjáépítünk, de avizet gyorsan elvezetjük újra, és nyáron megint jön a sírás a szárazság miatt.A lineáris gondolkodás iskolapéldája.

Épeszû ember települést csak ott épít, ahol víz nem jár. Hogy manapságrégi falvainkat is elönti az árvíz, annak köszönhetõ, hogy a gátak közészorítva példátlanul megnõtt az árvízi vízszint, soha nem látott mértékûre.Épeszû ember ilyet nem idéz honfitársai fejére. A megfizetett vagy az önzõigen. Ideje lenne észhez térni, és visszatérni a korszerûbb régihez!

Dobogó22

Szentek legendái - legendák szentjei

Szent Ambrus püspök, egyházdoktor(december 7.)

Szent Ambrusé az érdem hogy a nyugati keresz-ténységbe átvitte a keletinek eszméit, támadó és vé-dõ lendületét; a latin egyházi irodalmat klasszikusértékû mûveivel gazdagította; az egyház és az államközt a helyes egyensúlyt megõrizve az egyház méltó-ságán nem engedett csorbát ejteni. Nagy, igazán ró-mai egyénisége minden irányban alapvetõ módonnyilatkozott meg: az egyházkormányzatban, a lelki-pásztorkodásban, az istentisztelet szervezésében, aszónoklásban, egyházi énekben. Érdemei közé tar-tozik az is, hogy az Egyház számára megnyerte a ke-reszténység egyik legnagyobb lángelméjét, SzentÁgostont.

Származása, életpályája, tanulmányai készítettékelõ korszakos fontosságú egyházi hivatására.

Atyja Galliának volt prefektusa, kormányzója. Há-rom gyermeke, Szatirusz, Marcellina közt Ambrus volta legifjabb. 339 táján született Trierben. A birodalomakkor még a Rajnáig és az Óceánig terjedt. Meghaltaz apa, az édesanya három gyermekével Rómába köl-tözött. Ambrus keresztény családi környezetben nõttfel. Közszolgálati pályára készülvén, mint testvére,Szatirusz is, az ú.n. szabad mûvészeteket, a mai ele-mi és középiskola anyagát tanulmányozta, élvezettelfoglalkozott a latin irodalom klasszikusaival, kik köztCicero szónoklatai és a költõk remekei vonzották.Tanulmányai kimûvelték írói és költõi hajlamát. Be-fejezésül jogot tanult kiváló mestereknél.

Úgy indult el a közpályán, hogy nem kellett alulrólkezdenie. 370-ben már elnyerte a konzuli méltóságotés két itáliai tartomány kormányzatával bízták meg,Milánó székhellyel. Széles látóköre, megnyerõ modo-ra, az emberekkel való barátságos bánásmódja na-gyon népszerûvé tették a fiatal konzult. Politikai térennem is volt nehézsége, de vallási, egyházi téren sú-lyos kérdések megoldása várt rá. A városban ebbenaz idõben a az ariánusok voltak az urak; a püspökmaga is közülük való volt. Ambrust érdekelték a val-lási kérdések, meggyõzõdéssel vallotta a katolikushitvallást, de még nem keresztelkedett meg, csak,mint hitjelölt készült a keresztségre. 373-ban meghalta város ariánus püspöke. A katolikusok közben meg-erõsödtek, és azt követelték, hogy legyen most kato-likus a püspök. Viszont a másik fél nem akart en-gedni. Hosszú viták folytak a két fél közt, ki legyen apüspök. Míg a viszály mindinkább elmérgesedett, Am-brus a béke érdekében elhatározta, hogy közvetítenifog a két fél közt. A katolikusok és ellenfeleik aszékesegyházban tárgyaltak, mikor megjelent ott Am-

brus, a konzul. A vitázók elnémultak, köszöntötték amagas rangú vendéget. egyszer csak egy gyer-mekhang kiált fel: „Ambrus legyen a püspök!“ Ahangnak hatalmas visszhangja támad a nép között.Ambrus megretten, menekülni akar, de most márpártkülönbség nélkül mindenki õt akarja püspöknek.Hiába szabadkozik, hogy még meg sincs keresztelve,hogy nem alkalmas a püspöki tisztre. El kell fogadniaaz egyhangú választást. Felveszi a keresztséget, azu-tán nyolc nap múlva már püspökké szentelik.

Csakhogy Ambrusra az új hivatás óriási felada-tokat ró. A püspök tisztje, hogy népét a hit igazsá-gaira tanítsa. Ambrus úgy érzi, sokat, nagyon sokatkell tanulnia, hogy híveit, az eretnekeket is taníthas-sa, meggyõzhesse az katolikus igazságról. Bámulatosszorgalommal mélyed el a fiatal püspök az egyháziirodalomba, a szent könyvekbe, a nagy görög szent-atyák, fõleg szent Vazul hatalmas mûveibe. Az ered-mény nem marad el.

Ambrus püspök nemsokára megkezdi szentbeszé-deit. Sûrûn prédikál, alig múlik el istentisztelet aszékesegyházban, melyen ne beszélne. Híveit elsõ-sorban a szentírás magyarázataival táplálja. Édes ízevan az õ elõadásában már a szöveg szerinti értelem-nek, is de õ nem elégszik meg ezzel; levonja az Írás-ból az erkölcsi tanulságot, és buzgón keresi a szentkönyvek titkos, jelképes jelentését is. Legszíveseb-ben a húsvét elõtti hetekben és húsvét hetében. Ahitre, a keresztségre készíti elõ a jelölteket, megma-gyarázza nekik a hit alapvetõ igazságait és a szent-ségeket, azok szertartásait. legnagyobb boldogsága,ha a kételkedõket, tévelygõket el tudja vezetni a hit-hez. Ágostont, az afrikai rétort ( tanár) 387-ben ke-resztelte meg. Beszédeit maga is leírja, de hallgatóisem restek, gyorsírással följegyzik õket. Így kelet-keznek nagy szentírás magyarázó és hitoktató mûvei(a teremtéstörténetrõl, a paradicsomról, Noéról és abárkáról, Lukács evangéliumáról, a szentségekrõl.

A püspök feladata továbbá a papság nevelése.Ambrusnak erre is gondja volt; írt is egy kiváló mun-kát: az egyház szolgáinak hivataláról. Ugyanígy tárgyala szüzek, az özvegyek állapotbeli kötelességérõl.

Szavát is, tollát is a hit védelmére használja. Azariánusok tévedéseit, akik tagadták Krisztus istensé-gét, az Ige megtestesülését meggyõzõ módon cáfolja.A Szentlélek istenségének védelmére is könyvet ír. ASzentlélek istenségének védelmére is könyvet ír.

Ambrus észreveszi azt is, hogy az egyház istentisz-teleti rendje, liturgiája is szervezõ kézre vár. Költõitehetsége oly himnuszok szerzésében nyilvánul meg,melyek hamarosan más egyházakban is elterjednek

FELLEGI BÉLA

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 23és ma is gyöngyei a zsolozsmázó Egyháznak. Amilá-nói liturgiát, mely sokban eltér a rómaitól,Szent Ambrusról nevezték el. Neki is része vanabban, hogy a liturgia sok õsi elemet megõrzöttszép szertartásaiban.

Hívei rajongtak érte, szószéke elõtt hívõk éshitet-lenek, igazhitûek és eretnekek tolongtak.Legjobban a bûnbánatra jelentkezõk épültekpüspökük résztve-võ, meleg, irgalmas lelkén.Helyettük is õ sírt, hogy megindítsa bennük abûnbánat könnyeit. Számukra mindig voltráérõ ideje, pedig a volt konzult, az akkoriszékváros püspökét a közügyek, az államügyekis eléggé igénybe vették.

A birodalmat ezidõtájt hatalmas megrázkód-tatások érték. A gótok csellel belopóztak azország keleti részén és Bizáncig jutottak.Valens császár 378-ban elesett Drinápolynál agótok elleni harcban. Gracián császár, akiMilánóban székelt, Nagy Teo-dózra bízta abirodalom keleti felét. A külsõ bajokhoz avallásszakadás és a pogányság mozgolódásajárult. Rómában a szenátus palotájába visszaakarták vinni Viktória, a gyõzelem pogányistennõje oltárát. Am-brusnak nehézküzdelmet kellett vívnia, hogy ezt megakadá-lyozza. Gracián szívesen hajlott tanácsaira, deamikor õt 383-ban katonái megölték, utóda atizenhárom éves II. Valentinián lett, aki helyettariá-nus érzelmû édesanyja kormányzott.Jusztina az ariá-nusok számára követelt egykatolikus templomot. Katonákat küldött atemplom átvételére, de Ambrus híveivel együttéjjel-nappal bennmaradt a templom-ban, mígcsak a katonák dolguk végezetlen el nemtávoztak. Valentinián másként érzett, mintanyja: a szent püspök volt legfõbb támasza. Deõ is merény-letnek esett áldozatul (392).

Az Egyház jogainak és a keresztényéleteszmény-nek védelmében még a különbenrendkívül érdemes Theodozius császárral isszembe kellett szállnia. Nagy Teodóz vérfürdõtrendezett Thesszalonikában (Szalo-niki). Mikorezután visszatért Milánóba és be akart menni atemplomba, Ambrus a kapuban fogadta ésmegtiltotta neki a templomba való belépést. (Anyilvános bûnösök ugyanis ki voltak zárva ahívõk közösségébõl, míg csak vezekléssel jóvánem tették vétküket.) A császár meghökkent,Ambrust õ is nagy-rabecsülte. Hivatkozott azószövetségi királyok, Dá-vid, Salamon hasonlótetteire. Ambrus azt felelte ne-ki: „Ha követtedõket vétkeikben, kövesd õket a bûn-bánatbanis.“

A nagy püspök, akit tudományáért azegyházatyák közt tisztel a kereszténység. 397.május 4-én halt meg.

Legendájának jellegzetesmozzanatáért Ambrust rajzóméhkaptárral szokták ábrázol-ni, ami emlékeztet szavának,himnuszainak édességére is. Améhkaptár ragadta meg a mé-hesgazdák és mézesbábosokérdeklõdését, ezért választot-ták Ambrust védõszentjüknek.Névünnepét valamikor misévelés áldomással tisztelték meg.

Ambrus föltûnik Bártfa(1460), Szepeshely (1470), Baka-bánya (1510), továbbá Csík-

szentlélek (1510) szárnyasoltá-rain a többi egyházatyák társa-ságában.

A Tridentinum elõírja, hogya barokk fõoltáron legalábbkét egyháztanítót kell szobor-alakban ábrázolni. Ezek legin-kább Ágoston és Ambrus.Mûvészettörténeti szakirodal-munk tájékozatlanul „szentpüspök” általánosítással emle-geti õket. Egy zágrábi jezsuitaiskoladráma (1615) Ambrusvirtusairól szól.

BÁLINT SÁNDOR, Szent Ambrusról:

Dobogó24

A román, magyar, szász parasztasszonyok és acigány nõk hosszú századokon át rendszeresen gyûj-tögették az egyes évszakoknak megfelelõ gyógynövé-nyeket, s ezekbõl a sok-sok nemzedéken át felhal-mozott tapasztalatnak megfelelõen, különféle beteg-ségek esetén, többnyire fõzeteket, teákat készítettek.Így például az egyik kalotaszegi faluban, Magyarfe-nesen, egy öreg zsindelyfedelû ház árnyékos torná-cán és padlásán egész kis „gyógyszertárat“ láttunk,sokféle szárított növényt csokrokban vagy zacskók-ban felakasztva. A háziasszony köhögés ellen bodza-favirág-teát, hûlés ellen feketenadály teáját használta,vesebántalmak ellen egérfarokfûböl, csikófarokbólvagy meggyszárból fõzött teát, a gyomor- és májbajokellen meg kamilla- és hársfateát készített, a feltörtlábat útilapu vagy „mokányszurok“ (fenyõgyanta), agennyes sebet sülthagymahéj borogatással, a fogfá-jást kamillatea öblögetéssel gyógyította. De régi útleí-rásokból tudjuk, hogy a nép már sok évszázaddal ez-elõtt ismerte a „borvizek“ különbözõ gyógyító hatásátis.

A modern orvostudomány sok esetben igazolta ahagyományos népi orvosságok, természetes gyógy-szerek alkalmazását, és ma az ásványos források ésfürdõk, valamint a gyógyfüvek használata fontos té-nyezõ az orvoslásban. A gyógynövény-gyûjtés gyógy-szerellátásunk szolgálatában áll, és egész mozgalom-má lett, melyben fõként a falusi lakosok vesznekrészt.

Természetesen a gyógynövény-gyûjtõnek, azon kí-vül, hogy fölismeri az egyes növényeket, tisztábankell lennie azok fejlõdési szakaszaival is. Tudnia kelltehát, hogy a gyógynövény hatóanyagát tartalmazógyökér, szár, levél, virág, termés mikor a legfejlet-tebb, mikor lehet szüre telni ezeket. A gyökeret, gu-mót vagy hagymát õsszel vagy kora tavasszal, a rü-gyet duzzadás idején, a levelet virágzás elõtt, a virá-got nyílás idején, a termést megfelelõ érettségi álla-potban stb. Igen fontos kérdés a „learatott“ növényekszakszerû eltartása. Az eltartás módja a szárítás,aszalás, melynek szellõs, de árnyékos helyen kell tör-ténnie, vékony rétegben kiterítve lepedõre, rácsra,szitára. A gyökereket mosás és fölmetélés után szárít-juk, az illóolaj-tartalmukért gyûjtött növényeket hû-vös helyén szárítjuk, hogy aromájuk megmaradjon.

A begyûjtött gyógynövények orvosságkénti felhasz-nálására azonban mindig orvosi engedély és utasításszükséges, mert egyes növényi hatóanyagok az ava-tatlan kezében méreggé is válhatnak, és több növénykis mennyiségben is halálos méreg. Akit a gyógynö-vény gyûjtése, felhasználása és értékesítése különö-

sen érdekel, az megfelelõ szakkönyvekben talál errebõséges anyagot. Itt most éppen csak felsoroljuk azo-kat a közismertebb, régtõl fogva a leggyakrabbanhasznált gyógynövényeket, amelyeket a természetjá-rónak tanácsos ismernie.

Apróbojtorján, bogyójából készült tea belsõlegaz asztmát, külsõleg (mosogatással) az ótvart gyó-gyítja. Aranyvirág, virága szaponin hatóanyaga folytánvesebaj elleni teának alkalmas, de csak orvosi ren-delésre fogyasztható.

Áfonya, levelébõl arbutin, metilarbutin és mirtillintartalma folytán alkalmas tea készíthetõ a cukorbe-tegség enyhítésére.

Árnika, virágából készült tinktura erõs értágító ésvérbõséget elõidézõ hatása Folytán alkalmas zúzó-dások, sebek borogatására.

Árvacsalán, levele urticolt, hangyasavat és vitami-nokat tartalmaz, s a belõle készült tea belsõleg has-menést állító, bedörzsölve reuma és zsába e1Len ishasználható. Levelének s gyökerének vízzel és ecet-tel készített fõzete jó bedörzsölõ szer korpásodás,hajhullás ellen.

Beléndek, magját izzó cserépre téve vízzel leön-tik, és a fájós fogat ezzel gõzölik (az arcot letakarva,és a szájat kinyitva). A füvébõl készült teával a fisztu-lás fogakat öblítik.

Bodzafa, virágából készült tea, izzasztó hatású,köhögés elleni ezer, esténkénti fogyasztása reumaellen is jó, külsõleg kelésre, sebre és hajmosónak al-kalmas, gyümölcsének nedve jó idegzsába ellen, abelõle készült befõtt carotint és A-vitamint tartalmaz,és jó vesetisztító. Kérgébõl vizelethajtó fõzet készít-hetõ. A földibodza szárának és gyökerének fõzetébõljó borogató szer készül sebes daganatra, a termé-sébõl készült lekvárját („csete“) és a levelébõl fõzöttteát pedig a tüdõbajosok fogyasztják éhomra.

Borbolya, bogyója a máj mûködési zavarainál, azepekõ és sárgaság esetén jó hatású.

Boróka, bogyója teának elkészítve gyomorerõsítõ,köhögést csillapító fürdõvízbe téve pedig reuma elle-ni szer, mely egyben illatosítja is a fürdõvizet.

Borsfû, a fagyásos lábat áztatják fürdõvizében.Borsmenta, levelébõl fõzött tea szélhajtó, hasgörcsellen alkalmas, nyugtató hatású, illó olajai fertõtlenítõhatásúak.

Bükkfa, makkját két kõ között megtörik, olajtar-talmát kipréselik, és az égési sebet kenik vele.

Csikófark, teafõzete vesebaj ellen használatos.Cserfa, hamuját pirított kenyérrel fogyasztják a

vérhasban szenvedõk.Ebszõlõ, húzó hatású, ezért kelevények, gennyes

sebek borogatására használják teáját.Egérfarkfû, a levelébõl kicsavart lével kenték be,

MIHEZ KEZDJÜNK A TERMÉSZETBEN?Gyógynövények

Dr. KÓS KÁROLY

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 25és füvével kötözték be az orbáncos testrészt. Azon-ban használatát az orvostudomány még nem ellenõ-rizte.

Ezerjófû, levelébõl, szárából készült tea (esetlegpá1inkával keverve) régi orvossága a gyomorbántal-maknak puffadáskor és a köhögést is szünteti.

Égerfa, lefejtett kérgének fõzetével a reumás lá-bat gõzölik.

Fagyocska, szárított gyökerébõl fõzött teával atüdõbajt, kúrálják sokfelé.

Fagyöngy, levele és fiatal hajtásai bõséges C-vita-min-, glukozida-, szaponin- és viscintartalmúak, ezérta vérnyomás és érelmeszesedés kitûnõ orvosszere le-het, megfelelõ orvosi felügyelet mellett.

Farkasalma, felfõzött meleg levével, áztatják éskötözik a keléses sebet.

Fehérmályva, virágát és levelét apróra vágva, hi-deg vízben félnapig áztatják, majd meglangyosítvafogyasztják köhögés, hörghurut ellen.

Fenyõ, tiszta gyantája a tövis okozta sebre vagy alyukas fogba helyezve fertõtlenít, és szünteti a Fájdal-mat is. Fodormenta, levelébõl, a benne levõ összehú-zó cser anyagok miatt, hasmenést, hasgörcsöt szün-tetõ tea készíthetõ.

Galagonya, gyümölcse trimetilamin, quercitrin éscrataegus savat tartalmaz, és alkalmas szívmûködéstszabályozó s egyben idegnyugtató tea vagy tinktúrakészítésére.

Gyermekláncfû, gyökerének és levelének fõzetebelsõleg használva epe- és májbajok enyhítõszere.Gyümölcsaljafû, ázatát két ruha között a puffadásosgyomorra kötik.

Gyûszûvirág, keserû amyagokat - illetve glukozi-dák mérgezõ vegyületeit (digitalin stb.) - tartalmazteája, tinktúrája fontos szívgyógyszer, csak orvosifelügyelet mellett használható.

Hagyma, különösen a vöröshagyma zsírbam meg-sült vagy csak a kemence sütõlapján üvegesre pirítottszeletének a kelevényre helyezésével meggyorsítjáka tisztulást.

Hársfa, a virágából fõzött tea köhögés, spanyol-nátha, reuma és köszvény gyógyszere, a hársfaszéngyomorbántalmak ellenszere mézgája pedig - tejbenfeloldva égési sebekre teendõ.

Ibolya, füvébõl - mézzel is ízesítve - hörghurutotmegszüntetõ tea készül.

Izsóp, külsõleg fogfájást csillapító szer. Kakukkfû, a füvébõl készült -tea, fertõtlenítõ ha-

tású is, szamárköhögés és gyomorfájás ellen jó.Kankalin, szaponintartalmú gyökere és virága tea-

fõzetként jó köptetõ.Keserûlapu, kelésre, sebre teszik.Keskeny útifû, teája székrekedés ellen használa-

tos.Kék iringó, a füvébõl készült tea, köhögés, lég-

csõhurut és szamárköhögés, ellen is jó.Kocsános cserfa, a termésébõl fõzött teát, vér-

szegénység ellen isszák.

Kosbor, gumója sok nyálkaanyagoz, keményítõt,kálium-, kálcium- és foszforsavas sót tartalmaz, s abelõle készült tea - orvosi ellenõrzés mellett - bélhu-rut elleni orvosság.

Kökény, virágából enyhe hashajtó és vizelet-elõ-mozdító hatású tea készül.

Kökörcsin, füvének fõzetét szamárköhögéskorisszák. Kömény, magjának fõzete a hasgörcs ellen-szere, külsõleg kelésre is teszik. Fodormentával ösz-szefõzve régen „kolera-teá“-nak fogyasztották, s ilyen-kor kerülték a nyers víz fogyasztását.

Kõrózsa, húsos levelét kinyomkodva ennek levétkanálban megmelegítik, és fájós fülbe öntik, s otttartják egy negyedóráig. Használatához azonban or-vosi beleegyezés szükséges.

Leánder, levelébõl készült gyûszûnyi mennyiségûteát itatnak a hideglelésben szenvedõvel.

Liliom hagymájának fõzete húzó hatású, ezért ke-levényeket borogatnak vele,

Lóstyán, elterjedt gyulladást, lázat mulasztó; szûr-ve a hideglelõs betegre tették.

Mályva, gyökerébõl hûléses, reumás betegek für-dõvizet szoktak készíteni.

Martilapu, levelébõl köhögés, légcsõhurut ellenitea készül. A levelébõl fõzött fürdõvíz reuma és hûlésellen alkalmas. Magát a levelet sebre is teszik.

Muhar, összezúzott 1evelét valami más levéllel(pl. kukoricapanusával) sebre szokták kötni a mezõndolgozó emberek.

Nadragulya, mérges alkaloidákat tartalmaz, me-lyek kivonatai csak orvosi ellenõrzés mellett hasz-nálhatók.

Nyírfa, levelébõl reuma elleni fürdõvizet fõznek;kevés nyírfaleveleit az aranyvirágból készült teába istesznek.

Ökörfarkú fû, teája a gyomorbántalmakat enyhíti. Pemetefû vagy pöszörce, keserû teáját egyesek

heptika tüdõbaj elleni gyógyszerként használják.Pocagaz, magvát pipába téve asztma ellen szív-

ják. Somfa gyümölcsének fõzete cukor nélkül hasme-nés ellen alkalmas, akárcsak az aszalt vadalma ésvadkörte fõzete.

Somkóró, virágából, lenmagliszttel vagy zabder-cével fõzve, oszlató flastrom készül.

Szamóca vagy földieper, gyümölcse jó epekõ-oldó, levelébõl hasmenést állító, kellemes ízû teakészül.

Szarkaláb, teája hasmenést állító hatású.Szeder, levelébõl a köhögést, indájából a hasme-

nést állító tea készül.Szénamurva (szénatörmelék), melyben sokféle

gyógyfû is van, teája a fogfájást csillapítja, de álta-lánosan használják reuma ellen gõzfürdõként. llyen-kor üstben fõzik meg a szénamurvát, és a fürdõkádatponyvával letakarják, hogy a gõz el ne menjen.

Székfûvirág (aprópiper, kamilla), virágát szikeshelyen, hol tömött szõnyegként nõ, gereblyeszerûeszközzel gyûjtik; õsi, megérdemelten népszerû

Dobogó26gyógyfû, a virágából készült teát gyomorfájás ellen isszák, kiválóhashajtó, fisztulás fogfájás ellen öblö-getõ kötõhártyagyulladásosszemet és fájós fület borogatják vele. Általában jó baktériumölõ ésgyulla-dást oszlató ezért kelevényre és gennyes sebre egy-aránthasználják. A székfûvirág, hársfavirág és bors-menta keverékébõlkitûnõ izzasztó tea készül.

Szomorúfûz, levelébõl készült forró lábfürdõ fö-lött gõzölik,majd a kissé lehûlt vízben áztatják, végül pedig a meleg levelekkelborogatják a fagyásos lábat.

Tavaszi hérics, sok glukozidát is tartalmazó nö-vény, adonidinhatóanyaga a szívbetegségek ellen-szere, mely orvosi ellenõrzésmellett a digitalis he-lyett is alkalmazható.

Tárnics, gyökere sok glukozidát tartalmaz, amely meleg vízbenvagy alkoholban oldódik.

Torma, megneszelve és kendõbe téve fejfájás el-len (homlokravagy nyakszirtre helyezve), de reuma és köszvény ellen ishasználatos.

Tüdõfû, levelébõl, mely szaponint, szalicilsavat és növényinyálkát tartalmaz, rekedtséget és légcsõ-hurutot mulasztó teakészül. A tea hatékonyabbá té-telére köménymaggal fõzik.

Útilapu (hazuglapu), levelét sebre teszik, gyógyító hatású. Asokat vándorló, kisebbzett lábú embernek is „útilaput kötnek atalpára“, hogy tovább mehessen.

Vadalmafa, héját sebre, vadhúsra tették. Vadpetrezselyem, teája vizeletindító.Vérhullató fecskefû, füve számos alkaloidát tar-talmaz, teáját

májbajok és sárgaság ellen ajánlják.Zsálya, keserû teája tejben megfõzve fogfájás ellen. Zsurló vagy

békarokka, is szaponint, kovasa-vat, aconitint, oxálsavat és C-vitamint tartalmazó növénybõl fõzött teát tüdõbajos betegek, máj-és vesebántalmak és köszvény ellen fogyasztják, mit fürdõvizet ahûléses, reumás betegek használják (a gõzö1gõ kádat ilyenkorlefedik).

A gyûjtögetett növémyekbõl különféle háziszerek is készülnek.Így a zsurlót (ezt a marosszékiek kannamosónak nevezik) bútorok,edények mosására, az apróbojtorján gyökerének fõzetét és azárvacsalán levét hajhullást gátló szernek, hajmosóvíznek, aszékfûvirág fõzetét hajfestõnek, szõkítõnek, a levendulát és afodormentát pedig a ruha közé helyezik a szekrénybe, részben molyellen, részben a fehérnemû illatosítására.

Az illatosító nõvények közül ma is kedvelt az izsóp, a levendula,az ibolya, a gyöngyvirág, a szegfû, a fodormenta a bazsalikom, arezeda, a rozmaring, a majoránna és több más, melyeket ott találnia házak kiskertjében, a tornácon "cserepes virág"-ként, a házbeliasztalon csokorba szedve, a mestergerendán, vagy szekrénybe téve"szagosító"-nak, a lányok könyveiben könyvjelzõ gyanánt és alegények kalapja mellett bokrétaként. De ott szerepelnek a népkedvelt növényei, különösen az illatos és díszes virágok, réginépdalainkban, mint például ebben a XVI. századi eredetûvirágénekben is:

„Ej, haj, gyöngyvirág, Piros szekfû, szarkaláb, Levendulavirág, Ha kertedbe mehetnék, És ott kertész lehetnék, Mindjárt meggyógyulnék!“

Idézet: Dr. Kós Károly: Mihez kezdjünk a természetben c. könyvébõl. Kiadta: IfjúságiKönyv-kiadó, Bukarest, 1968.

A tücsök és a hangyaA hangya a forró nyarat szorgalma-

san végigdolgozta, építgette-szépítgetteházát, és élelmet halmozott fel felké-szülvén a kemény télre. A tücsök úgygondolta, a hangya bolond, és végig-mulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és anélkülözõ tücsök sajtótájékoztatót hí-vott össze azt a kérdést feszegetve, ho-gyan lehet az, hogy míg egyesek kint fa-gyoskodnak a hidegben, mások úgy él-nek, mint a hangya. A CNN, az RTLKlub, a TV2 és az MTV felvételeket mu-tatott be a didergõ tücsökrõl, és a me-legben, terített asztal mellett henyélõhangyáról. A világ döbbenten konsta-tálta az égbekiáltó különbséget.

Hogyan lehetséges, egy ilyen jól fej-lõdõ, épülõ országban a tücsköt ígysorsára hagyni? Az NZSZ (NemzetköziZöldbogarak Szövetsége) vezetõi többhírmûsorban is „zöldellenes elfogult-sággal“ vádolták a hangyát, és felhívtáka figyelmet arra a szomorú tényre, hogya világon sok tücsök áldozata ennek akirekesztõ-mozgalomnak. Breki, a bé-ka, a tücsökkel együtt lépett fel aMónika Show-ban, és mindenki köny-nyekre fakadt, amikor az „Azért VannakA Zöldbarátok“ címû slágert énekelték.

A Köztársasági Elnök és feleségeegy jótékonysági bálon támogatásukrólbiztosították a tücsköt, és olyan javakjuttatását helyezték kilátásba, amibõl atücsök az elõzõ kormányzati ciklusbankimaradt; ahogy a miniszterelnök fogal-mazott: „... hogy ne süvölthessenekújra az elõzõ rendszer szelei“. LengyelLászló politológus a Mélyvíz adásábankifejtette, hogy a hangya a tücsök kárá-ra szépen meggazdagodott, és egyúttalaz ilyen típusú jövedelmek elvonásátcélzó adójogszabály szükségességéthangoztatta az egyenlõ közteherviselésszellemében. Végül, az „Egyenlõ Esé-lyeket Az Anti-Zöldekkel“ szervezethathatós közremûködése nyomán a han-gyát visszamenõleges hatállyal megbírsá-golták, mert nyári munkái közben nemfoglalkoztatott elegendõ számú zöldbogarat, adótartozásait behajtották ésházát az állam elkobozta. A történetvégén látjuk, amint a tücsök felélte ahangya utolsó téli élelemtartalékait akormánytól kapott házban (ami nem-rég még a hangyáé volt), a hangya pe-dig eltûnik a hóban.

Másnap reggel pedig a tücsök fogtaa cókmókját és (mivel sikerült teljesenfelélnie a hangya vagyonát) elindul egyújabb hangyát keresni...

(íródott 1996-ban...)

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 27

Adni több, mint venni.

Úgy, ahogy benneteket találni foglak, úgy ítélek fölöttetek.

Kérjétek a legnagyobbat, és megkapjátok a kicsit; kérjétek az eget, és megkapjátok a földet.

Ti pedig a kicsinybõl akartok nõni, és a nagyból kicsinnyé lenni.

Lássad meg, hogy íme az elsõt olyanná teszem, mint az utolsót és az utolsót olyanná, mint az elsõt.

Aki közel vagyon hozzám, az közel van a tûzhöz; aki pedig távol van tõlem, az távol van Isten országától.

Engedd, hogy megmentselek és megmentsem a lelkedet.

Akik velem voltak, nem értettek engem.

Ha a jobbat nem úgy teszitek, mint a balt, a felsõt nem úgy, mint az alsót, a hátulsót nem úgy, mint azelülsõt, nem éritek el a Mennyek országát.

A világ csak híd, menj át rajta, de ne építs rajta házat.

S azon a napon látott valakit, aki szombatnapon dolgozott, és így szólt hozzá: "Ember, ha tudod, hogy mitteszel, üdvözültél, ha nem tudod, átkozott vagy és a törvényt gyalázod."

Az Úr

- Prédikálni megyünk Assziszibe - szólította Ferencegy ízben a hallgatag Rufinusz testvért. Elindultak.Csöndesen, nem nézve se jobbra, se balra, ballagtakvégig a városon. Már maguk mögött hagyták sorra atemplomokat, mikor Rufinusz megszólalt:

- Azt mondtad, atyám, prédikálni fogunk.- Mi mást cselekedtünk? - válaszolta Ferenc. Azzal sar-

kon fordultak, és hazatértek.„Egész testébõl nyelvet csinált“ - jegyezte föl ké-sõbb

szent Ferencrõl elsõ életrajzírója, Celanói Tamás testvér.

***Szent Mihály böjtje idején történt. Egy éjszaka

jajveszékelésre riadnak fel az atyafiak:- Meghalok éhen! - kiáltozta álmában egy kis

újonc. Szent Ferenc tüstént talpon van; kenyeretszeg, és a földre települve együtt falatozik az éhesújonccal. Másnap jókor reggel kiviszi magával aszõlõbe. Kenyér és szõlõ: Krisztus teste, vére.

***

Koldusasszony állított be az assissibeli testvérekhez.- Mit adhatnánk anyánknak? - kérdezte szent Fe-

renc Catáni Pétert, a gvárdiánt.

- Semmink sincs - nézett körül Péter - hacsaknemez az evangéliumos könyv, melyet a zsolozsmánálhasználunk.

- Adjuk oda anyánknak! - szólt a szent. Ételt megruhát vehet az árán. Istennek tetszõbb, ha odaadjuk,mintha csak olvassuk. Erre tanít a könyv.

***

Írd, amit tollba mondok neked - szólt FerencLeó testvérhez. Az pedig leült s írta, amint itt kö-vetkezik:

„Settesoli Jakopa testvérnek, Isten szolgálójá-nak, Fráter Ferenc, Krisztus szegénye. Üdvöt ésáldást! Tudd meg, drágalátosom, hogy az áldottKrisztus kinyilatkoztatta nekem életem végét,mely nemsokára be fog következni. Azért, ha mégéletben akarsz látni, indulj és gyere Angyalos Bol-dogasszony klastromába. Hozz magaddal daró-cot és viaszgyertyát temetésemre. Továbbá egykeveset abból a mandula-krémbõl, amilyet, mikorRómában beteg voltam, ennem adni szoktál“.

Alig készült el a levél, kopogtatnak, s Jakopaasszony áll az ajtóban, magával hozva mindazt,ami a levélben foglaltatott.

Dobogó28

„És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvéna templomba, kezdé kiûzni azokat, akik a templom-ban árulnak és vásárolnak vala: a pénzváltók aszta-lait és a galambárusok székeit pedig felforgatá“

/Márk, 11:15/

Johahnes B. Bauer grazi dogmatörténész, patroló-gus „Az újszövetségi apokrifek“ címû tanulmánykö-tetét 1991-ben jelentette meg a Márton Áron Kiadó. Abudapesti teológushallgatók által is forgatott mûegyik írása „A zsidó-keresztény evangéliumok“ címetviseli, és három ilyen evangéliumról emlékezik meg:a Nazarénus-evangéliumról, a Héberek evangéliumá-ról és az Ebioniták evangéliumáról.l

A Héberek evangéliumának a patrológus szerintsajátságos gnosztikusmisztikus lelkisége van: görögülbeszélõ zsidó-keresztények számára iródott a II. szá-zad elsõ felében, Egyiptomban. Ugyanakkor kelet-kezett, ugyancsak görög nyelven, valószínûleg a ke-leti Jordán vidékén, az Ebioniták evangéliuma. Azebioniták tagadták Jézus szûzi születését és ebbõleredõ istenfiúságát.

Csak emlékeztetõül: a Szûztõl születés eszméjeZarathustrától ered, az Újszövetség héber eredetijé-ben az édesanya minõsítésére a fiatal lánynyalegyenértékû há’alma szerepel a szûzlányt jelentõpetulla helyett. Így az ebioniták szerint Jézussal csakmegkeresztelkedésekor egyesült a Szentlélek.

Jézus a következõképpen nyilatktozik küldetésé-rõl az Ebioniták evangéliumában: „Azért jöttem, hogyeltöröljem az áldozatot, és ha nem hagyjátok abbaaz áldozatbemutatást, nem múlik el a harag felõle-tek.“ 2 Ugyanebbõl a forrásból arról értesülünk, hogya tanítványok azt kérdezték Jézustól az Utolsó Va-csora elõtt: „Hol kell elkészítenünk neked a húsvétilakomát?“ Az Úr ezt válaszolta: „Tán arra vágyom én,hogy húst egyek veletek ezen a húsvéton?“

Az ebionitákat azért minõsítette eretneknek anagyegyház, mert gnoszticizáló jellegû volt a kriszto-lógiájuk és vegetariánusok voltak. Olyannyira azok,hogy amikor evangéliumuk Keresztelõ Szent Jánosróltudósit, eledelét csupán vadméznek mondja , amely-nek íze mint a mannáé és az olajban sült kacsáé. Asáska egyáltalán nem említõdik: a buzgó vegetar-iánusok a sáskát (akrisz) a kaláccsal (enkrisz) helyet-tesítették3.

Amikor a Kr. utáni III. század végén Iránban a sza-szanidák elûzik az arszakidákat, és egyúttal felszá-molják a pártus kereszténység kialakult intézmény-rendszerét, máguspapjaik a következõ kifogásokkal

élnek a pártus-keresztény papok ellen: azok nem ve-getariánusok, nem nõsülnek és helytelenítik a hábo-rúkat. Összehasonlításul: az egyiptomiak evangéliu-mai is ellenezték a házasságot és az utódnemzést, azEbioniták és a Héberek evangéliuma pedig egyaránt avéráldozat - és így a húsevés - elkerülésére buzdít.

Léteztek tehát olyan korai, keleti keresztény szek-ták, amelyek nagy hangsúlyt helyeztek az állatok bár-milyen célú megélésének elkerülésére.

Hogyan függhet ez össze azzal a Megváltóval, aki aTemplom udvarából elûzi a galambárusokat és apénzváltókat? Csak a szakrális helyen ûzött kereske-delmi tevékenységet helyteleníti? Vagy többrõl vanszó: a véráldozat elvetésérõl? A kérdés eldöntéséhezvégig kell gondolnunk a Kelet áldozati rítusait. A ká-naániak egy Gé-henna nevû helyen elsõszülötteiketáldozták istenüknek. Ábrahám is hasonló emberál-dozatra készül, amikor az Úr kegyelme zergét hajt azáldozat színhelyére.

Megszületik tehát a behelyettesítõ áldozat: emberhelyett az állatnak - a „bûnbaknak“ - kell halálávalmegváltani az isteni kegyelmet. De vajon valóban azég kegyelmérõl van szó? Vagy csak a démonok örül-nek a fiatal testekbõl hirtelen kiszabaduló tetemeséteri energiának? Maga a Teremtõ talán soha nem iskért véráldozatot?

Az eredeti, mezopotámiai Vízözön-legendában,melyet a Gilgames-eposz örökít meg számunkra, Ut-napistim még két féle módon áldoz isteneinek meg-menekülésekor:

„Szélnek eresztettem a bárka valamennyi lakóját és bárányt áldoztam örömömben.Áldozati magvakat szórtam szét a tetõn, cédrusfát és mirtuszt égettem.Az istenek megérezték az áldozatot, orrukba jólesõ illat szállt, legyek módjára gyülekeztek.“ 4

A Biblia Genézisében Noé már az összes állatbólkénytelen az Úrnak égõáldozatot adni: „És oltárt építeNoé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és min-den tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltá-ron.“5 Az Úrnak ugyanis az égõáldozat illata a kedves,tömjénáldozatról már nem esik szó.

Ezt a kétértelmûséget küszöböli ki - ám nem a vér-áldozat javára! - az 50. zsoltárban megszálaló istenielv, amely így szólítja meg Izraelt:

8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hegyégõáldozataid szûntelen elõttem vannak.

9. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból,vagy bakokat a te aklaidból:

10. Mert enyém az erdõnek minden vadja: a bar-

A kereszténység megújulásáhozKISS IRÉN

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 29mok az ezernyi hegyeken.

11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát és amezõ állatai tudva vannak nálam..

12. Ha megéhezném, nem mondanám megnéked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és abakoknak vérét iszom-é?

14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd afelségesnek fogadásidat!6

Ám az 51. zsoltár könyörgõ híve is így fohászkodikUrához:

17. Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdes-se szájam a te dicséretedet.

18. Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy ad-nék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.

Ez az ószövetségi Úr a jelek szerint egylényegûazzal a Jézussal, aki el akarta törölni a véráldozatot,és nem kívánt húst enni Golgothája elõtti húsvétján -ahogy arról az Ebioniták evangéliuma tudásit. Jánosapokrif evangéliumát: Az ember fiának csodálatosgyógyításairól és tanításairól arámi nyelven a vatikánikönyvtárban õrzik, de egy ószláv példánya a Habs-burgok királyi könyvtárában is fellelhetõ volt. Azevangéliumot Dzsingisz Khán hordái elõl nyugatramenekült resztariánus papok hozták magukkal. A mûXXII. fejezete a Tizparancsolatot értelmezi, s a Ne ölj!parancsát a következõképpen:

„Mert mindennek Isten adott életet, és amit Istenadott, azt nem veheti vissza az ember. Mert bizonymondom néktek, egyetlen anyától erednek mindazonlények, amelyek a földön élnek. Ezért A TESTVÉRÉTÖLI, AKI ÖL! Ettél a gyilkos embertõl az Anyaföldelfordul és megvonja tõle éltetõ, elevenítõ kebelét.És angyalai. elkerülik, annak utána a Sátán vesz szál-lást a testében. A levágott, megölt állatók húsánaksírjává válik a teste, de egyben a saját sírja is lesz.Mert bizony mondom néktek, AKI ÖL, ÖNMAGÁT ÖLIMEG ÉS AKI A LEVÁGOTT ÁLLATOK HÚSÁT ESZI, AHALÁL HÚSÁT ESZI. Ezért testében minden csepp vérméreggé válik: lehelletében megérezni a dögleteslehelletüket: húsában húsuk gennyes tályogokká ala-kul: csontjaikban az õ csontjaik meszesednek: bele-ikben beleik rothadnak: szemeikben az õ szemeikhomálylanak és füleikben az õ füleik fórmálnak via-szos, gennyes váladékot. A.haláluk az õ halálukká lé-szen.“7

Az evangéliumi örökhagyás így folytatódik:„SOHASEM ÖLJÉTEK MEG ÉS SOHASEM EGYÉTEK

MEG ÁRTATLAN ÁLDOZATAITOK HUSÁT, HACSAKNEM AKARTOK A SÁTÁN RABSZOLGÁI LENNI.“

Csakhogy az Úr már a Szent Jeromos általhéberbõl latinra fordított Vulgatában is úgy rendel-kezik, hogy az ember ne egye az állatok húsát. Eztmár azért sem teheti meg, mert az Úr a Vízözön utánminden teremtett lénnyel - emberrel és állattal egya-ránt - szövetséget köt:

9. Én pedig imé szövetséget szerzek. ti veletek ésa ti magvaitokkal ti utánnatok.

l0. És minden élõ állattal, mely veletek van; ma-dárral, barommal, minden mezei vaddal, mely vele-tek van; mindattól kezdve, ami a bárkából kijött, aföldnek minden vadjáig.

11. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ez-után el nem vész özönvíz miatt minden testi és sohanem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.8

Ebbõl a kettõs - emberekkel és állatokkal történõ -szövetségkötésbõl az következne, hogy az állatokvédelmet élveznek az ember gyilkos szándékaivalszemben. Meglepõ mádon mégis a következõképpenrendelkezik a Genézis Ura:

3. Minden mozgó állat,.amely él, legyen nektekeledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazo-kat.

4. Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyé-tek.9

Lehetséges, hogy a Vízözön utáni földi viszonyokmiatt engedélyezte az Úr állatok ember általi megö-lését és húsuk fagyasztását - hogy tudniillik az áradatkövetkeztében szétrothadt minden földi vegetáció?

Az újszövetségi idõkhöz közeli Hóseás könyvébenaz Úr a következõképpen rendelkezik a számárakívánatos imádási formáról:

6. Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatott azIstennek ismeretét inkább, mint égõáldozatokat.lo

Az új elvárás még határozottabban fogalmazódikmeg a Könyv 8. részében:

13. Nékem szánt áldozatképen húst vágnak ésesznek; az Úr nem tekint azókra kedvesen. Immármegemlékezik az õ álnokságukról és megbünteti az õvétkeiket Egyiptomba fognak õk visszatérni.

Nem marad el a véráldozat elitélésének nyomaté-kosítása a 9. részben:

4. Nem áldóznak az Úrnak borral: és nem lesznekkedvesek elõtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint agyásztornak kenyere: mindnyájan, kik abból esznek,megfertéztetrnek, mert kenyerök csak étvágyuknakszólgál: nem fut be az Úr házába.

Ez a bibliai kinyilatkoztatás már közvetlenül ismegelõlegezi a Héberek és az Ebioniták evangéli-umának állítását, miszerint Jézus, mint az Úr képvise-lõje, a véráldozatot ment eltörölni Jeruzsálembe. Em-lékeztetõül: az 50. zsoltár Ura sem fogadhatott már eltulkokat és bakokat. A Dávid bûnbánati imáját tar-talmazó 51. zsoltár pedig megerõsíti az elmondotta-kat:

18. Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy ad-nék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.ll

Mi következik mindebbõl? A Vízözön utáni, emberés Isten közti szövetség három szakaszra tagolódik:

I. Szövetség az élõvilággal. Állatok feláldozása,állati hús fogyasztása megengedett. Embert ölni tilos.

II. Szövetség Izraellel. A véráldozat, égõáldozatsem kívánatos.

III. Szövetség az emberiséggel - a krisztusi Eucha-risztia kora. Emberölés, húsevés, véráldozat, égõál-dozat tilos.

Dobogó30Ezt a harmadik szakaszt értel-

mezi egy viszonylag új keletû - alig200 éve napvilágait látott - szentí-rás, a Bibliaként szolgáló MormonKönyve.Ez az aranylemezekre írt,az ókorban Amerikába áttelepültkánaániakat megszólító kinyilat-koztatás az Úr Jézusnak a kánaá-niak (nefiták) közt végzett tanítá-sait tartalmazza. Ismerteti a meg-váltás tervét, elmondja a helyesföldi élet módját.

A Mormon Könyve úgy tekint akrisztusi áldozatra, mint szüksé-ges kiengesztelésre az elbukottemberiségért. Ez azonban csaknem emberi léptékû vagyis isteniáldozat lehet:

11. Mert nincs az a földi em-ber, aki saját vérének feláldozásá-val megválthatná embertársai bû-nét. Mert például ha valaki gyilkol,akkor a mi törvényünk, ami pedigigazságos, az õ fivére életét köve-telje? Bizony mon dom nektek,hogy nem.

12. Hanem a törvény annak azéletét követeli, aki a gyilkosságatelkövette. Ezért a világ bûneit semválthatja meg semmi más, csakegy végtelen kiengeszte-lés.l2

Ha a mostani kereszténység tu-datállapotát egybevetjük a fenti-ekbõl következõ, kívánatõs tudat-állapottal, abból egyfelõl a keresz-ténység szükség szerû, mély vál-ságára következtethetünk az em-ber- és állat-ölés és a húsevés szo-kásának fennmaradása miatt, más-felõl a megújulás lehetséges útja iskörvonalazódik.

JEGYZETEK

1. A Studia Theologica Budapesti-nensia sorozatban látott napvilágot

2. Epiphanios tolmácsolása3. i.m. 16.o1da14. Gilgames, Tertia, 2004, 65.o1da1

- ford. Zászlós Levente 5. Mózes I/8:2ó6. Zsoltárok Könyve - Károli G. ford. 7. Edmond Székely ford.8. Mózes I/9 9. ugyanott 10. 6.rész 11. Zsoltárok Könyve12. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jé-

zus Krisztus Egyháza, 1999, Alma 34

Évezredes gondolatokWass Alberttõl

Jó vagy és szelíd. Szeretni akarsz, és halált osztogatsz. Nem ér-zed a gyûlöletet, aminek eszközéül jöttél erre a földre. Terméket-len maradsz, mint a tûzliliom, aminek illata megöli a legyeket. Haéletet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is, és nemtehetnél róla. Borzalmas írás van a tenyereden, leány... és azírások ellen nem tehetünk semmit. Te vagy a bosszú angyala, aki-nek boszorkány a neve... szép és borzalmas a sorsod, félelmetesés gyönyörûséges... kivánságod parancs a poklok hatalmasai elõtt,vágyad beteljesül, mielõtt kimondanád... gyûlöleted vért és tüzetteremt, s csókod nyomán kinyílik a halál... megcsúfolt szüzekbosszúját hordozza véred... megcsalt leányok átkát váltod valóra...eredj... megérzed a szemek mögött a gondolatot, és meghallod aszavakat, amiket nem mondanak el. Meglátod, ami láthatatlan,meghallod, ami hang nélkül való, s megérzed, aminek illata sincs,mert még meg sem született az idõben.

���

Arról folyt ugyanis a szó, hogy mi több: ha egy medvét lõtt va-laki, vagy pedig két disznót. Ki ezt mondta, ki azt.

- No, Bandi öcsém - fordult oda a báró a Sándru fiúhoz -, mitszólasz te ehhez, hadd lám?

Az pedig illedelmesen megtörölte elõbb a száját, kis, pelyhedzõbajuszkéjét is megpödörgette, aztán kivágta bátran:

- Én a két disznó mellett szavazok!- S ugyan miért? - hökkent meg a báró.- Azért, mert a disznó mindenképpen elõkelõbb, mint a medve.- Nocsak - lepõdtek meg erre az urak is.De a báró már látta, hogy ebbõl ki kell bújjék valami fortély, s

ezért hát bíztatta is a fiút:- Na, hát magyarázd meg a dolgot, hadd értsük!Nem is kérette az magát:- Hát nem a kegyelmes báró úrtól hallottuk többször is, hogy

ebbõl vagy abból a disznóból képviselõ, fõispán vagy éppenminiszter lett? Medve pedig még ez ideig nem töltött be a hazábansemmiféle hivatalt!

Wass Albert: A funtineli boszorkány

„Ültünk a kabátokon s hallgattuk a csöndet, mely nagy volt ésolyan szép, hogy szinte fájt. Néha jött még egy-egy kiránduló, kö-szöntötték egymást Sándor bácsival, aztán leültek odébb és hall-gattak õk is. Ahogy ott némán ültünk a forrás körül, ismerõsök, is-meretlenek, olyan volt éppen, mintha egy titkos vallás hívei lettünkvolna valamennyien. Úgy is volt, ma már tudom. Természetimádóktitkos szektája voltunk s a város rabszolgái, kik elszöktünk vasár-naponként titkos áhítatra. Hallgatásunk mélyén orgonaszó és imád-ság bujkált, s a bükkerdõ arany boltívei alatt ott járt akkor az Isten.Csönd és hulldogáló levelek között.”

Wass Albert: A titokzatos õzbak

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 31

Csillag után mentek a keleti bölcsek,napkeleti bölcsek, hideg éjszakában,mentek-mendegéltek reménykedõ szívvel,napkeleti bölcsek, hideg éjszakában.

Nappal is haladtak harmatos napfényben,úgy indultak útnak, szívükben reménnyel,hegyen általkeltek, völgyekben vonultak,úgy indultak útnak, szívükben reménnyel.

Városokon mentek, poros utcát léptek,vittek vágyakozva, boldog-békességet,falvakon át mentek, tanyáknak köszöntek,vittek vágyakozva, boldog-békességet.

Kerek földnek táját, egészen bejárták,szárnyaló igéknek jövetelét várták,pirkadt már a hajnal, balzsam-koszorúsan,szárnyaló igéknek jövetelét várták.

Mikor megpihentek, még akkor is mentek, apáik szavára sokszor emlékeztek,ha meghallod hírét, indulj hosszú útra, apáik szavára sokszor emlékeztek.

Éjt nappal követett, a nappal az éjjelt,a régi regéknek erejét megérzék,a Hold Napot váltott, a Nap Holddá válott,a régi regéknek erejét megérzék.

Ezüstös hó hullott, fehér dísz a fákon,szeretet világlott az egész világon,zsenge barmok bõgtek, asszonyok zokogtak, szeretet világlott az egész világon.

Megszületett, mondták, emberek reménye,fénye messze árad, Isten gyermekének,szívébõl kicsordul világ megváltása,fénye messze árad, Isten gyermekének.

Csillag után vágynak ma a magyar lelkek,ma a magyar lelkek, hideg éjszakában,mennek-mendegélnek, reménykedõ szívvel,ma a magyar lelkek, hideg éjszakában.

Király-hágó felõl Hargita hegyéhez, úgy indulnak útnak reménykedõ szívvel,

kincses Kolozsvárra, Marosvásárhelyre,úgy indulnak útnak reménykedõ szívvel.

Székelyudvarhelyre, faragott kapukhoz,visznek vágyakozva, boldog békességet,Csíksomlyói Szûzhöz, onnan bé Moldvába,visznek vágyakozva, boldog békességet.

Felvidéknek földjét egészen bejárják,szárnyaló igéknek jövetelét várják,Pozsony városában s Kassán énekelnek,szárnyaló igéknek jövetelét várják.

Lenn a Délvidéken halkan imádkoznak,apáik szavára megint emlékeznek,Szabadkán megállnak, Zentán összegyûlnek,apáik szavára megint emlékeznek

A pilisi õsök szívét dobogtatják,a régi regéknek erejét megérzék,zöld hegykoszorúnak ösvényein lépnek,a régi regéknek erejét megérzék.

Másfelé is mennek, testvért látogatni,szeretet világlik, ‘hol magyarok élnek, egymást átkarolják, közös Kárpát-körben,szeretet világlik, ‘hol magyarok élnek.

Megszületett, mondják, magyarok reménye,fénye messze árad, Isten gyermekének,szívébõl kicsordul népe óhajtása,fénye messze árad, Isten gyermekének.

Szõke István Atilla

Szeretet világlik, ‘hol magyarok laknak(a téli ünnepkör legfényesebb áradása)

SEMSEI ANGELIKA elõadása: január 4. csütörtök, 18 óra: Lélektánc - önmagunk megismerésemozgásokon keresztül (Belépõjegy: 500 Ft)

GÉCZY GÁBOR elõadása: január 9. kedd, 18 óra: „Síppal, dobbal, nádihegedûvel“ (Belépõjegy: 1000 Ft)

PAP GÁBOR elõadása: január 10. szerda, 18 óra: Mûvészettörténet - Látogatás a Nagyistenségnél(Belépõjegy: 1000 Ft)

TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB, vezeti Tóth Tibor: január 16. kedd, 18 óra (Belépõjegy nincs!)

FRIEDRICH KLÁRA és SZAKÁCS GÁBOR elõadása: január 18. csütörtök, 18 óra: Rovásjelek Tatárlakától aviszokoi piramisokig (Belépõjegy 500 Ft)

W. BARNA ERIKA elõadása: január 19. péntek, 18 óra: Utazás belsõ galaxisunkban (Belépõjegy: 500 Ft)(Egyéni életfeladataink, rejtett képességeink, szellemi-lelki-testi egyensúlyunk, tudattalan motivációink,személyiségünkbõl következõ si-kereink és csapdáink, párválasztási játszmáink, személyes forgatókönyvünkszereposztásai, önpusztító tendenciáink, pszichoszomatikus betegségeink, lelkiállapotunk klímaváltozásai ésezek kihatásai feltárhatók a kézírásból. Ezeken vezeti végig a hallgatókat W. Barna Erika Viktória a Hétszerszületett költõ c. folytatásos cikkünk írója.)

MOLNÁR V. JÓZSEF elõadása: január 24. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége (Belépõjegy: 1000 Ft)

NAP-FÉNY-ERÕ KLINIKA KLUB, vezeti Dr. Sári Erzsébet: január 25. csütörtök, 18 óra (Belépõjegy: nincs!)

SZÁNTAI LAJOS elõadása: január 26. péntek, 18 óra: Magyar királyok és szentek (Belépõjegy: 1000 Ft)

NÉPDALTANULÁS: január 29. hétfõ 18 óra: „Magyarok Istene, tekints e szép népre” (Belépõjegy nincs!)

TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB, vezeti Tóth Tibor: február 6. kedd, 18 óra (Belépõjegy nincs!)

PAP GÁBOR elõadása: február 7. szerda, 18 óra: Mûvészettörténet - az õskori örökség továbbélése(Belépõjegy: 1000 Ft)

Prof. Dr. ANDREAS HEJJ elõadása: február 9.péntek, 18 óra: A kígyó bûvöletében - a titkostársaságok tündöklése (Belépõjegy: 500 Ft)

W. BARNA ERIKA elõadása: február 16. péntek, 18 óra: Utazás belsõ galaxisunkban (Belépõjegy: 500 Ft)

MOLNÁR V. JÓZSEF elõadása: február 21. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége (Belépõjegy: 1000 Ft)

NAP-FÉNY-ERÕ KLINIKA KLUB, vezeti Dr. Sári Erzsébet: február 22. csütörtök, 18 óra (Belépõjegy: nincs!)

SZÁNTAI LAJOS elõadása: február 23. péntek, 18 óra: Magyar királyok és szentek (Belépõjegy: 1000 Ft)

NÉPDALTANULÁS: február 26. hétfõ 18 óra: „Magyarok Istene, tekints e szép népre” (Belépõjegy nincs!)

ELÕADÁSOK - PROGRAMOKa Két Hollós Könyvesboltban

(Budapest, 1081 kenyérmezõ u. 3/a., telefon: 299-0032)

január-február

Dobogó32

„OTT AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ...“Kirándulás szakrális tájakon

TAVASZ - KELET (március 23-24-25)Zarándok utat hirdetünk természeti- és kulturális örökségünk megismerésére. A Kárpát-medence a világlegmozaikosabb tája, a teljességet adja domborzati formákban, ásványokban, kõzetekben, növényzetben,népeiben. Itt a Teremtés összes íze megtalálható. Kóstolóra hívjuk Önöket mely során felkeressük azutunkba esõ hegyeket, vizeket, barlangokat, hasadékokat, várakat, szent helyeket, templomokat. A négy útalkalmával az adott évszakhoz tartozó égtáj felé barangoljuk be a tájat, télen észak felé haladva a végcél aTátra, tavasszal a Vereckei-hágó, nyáron a Kazán-szoros, õsszel az Enns folyó. Megismerkedünk a tájatgondozó emberek észjárásával, ételeivel, életével. Reméljük, hogy a három napos kirándulások soránmegtapasztalt íztengerbõl mindnyájunk számára felsejlik az Isten!

Tokaj-hegy (kilátó), Sátoraljaújhely (Magyar Golgota), Csap (UA határ), Ung-vár, Vereckei-hágó, Munkács (vár, múzeum), Nagyszõlõs, Huszt (vár), Técsõ (festettkazettás

mennyezet), Máramaros-sziget (RO határ), Nagybánya, Szi-lágysomlyó (festettkazettásmennyezet), Nagykároly (szenthely), Debrecen (meglepetés)

A túrát GÉCZY GÁBOR, PAP GÁBOR és SZÁNTAI LAJOS vezeti

További információk: KÉT HOLLÓS Könyvesbolt, (Bp. 1081 Kenyérmezõ u. 3/a, tel.: 299-0032)

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 33

KERCSELICS IMRE szellemgyógyász elõadásai, klubjai 2007-ben

Témakörök:

Anatómiai ismeretek, láthatatlan testeink, meditáció - csakrák tisztítása - agyprogramozás, egészség megõrzése, a táplálékés a gondolatok szelektálása, a „böjt csodája“, a négy Szent elem megismerése, érzékelése, szétválasztása, lehívása, al-kalmazása, a betegség okai és gyökerei, az eredményes gyógyítás alkalmazott módszere, szellemsebészet, távgyógyítás,gyógyítás fényképen keresztül, fantomgyógyászat, a vér, mint betegség hordozó tisztítása, fókuszban az anyaság, stb.

Az elõadások helye: HOTEL PLATÁNUS (Budapest, VIII., Könyves Kálmán krt. 44.)

AZ ELÕADÁSOK IDÕPONTJAI: 2007. február 3 - 4. I-II. rész2007. március 3 - 4. III-IV. rész2007. március 31 - április 1. V-VI.. rész2007. május 5 - 6. VII-VIII. rész2007. szeptember 1 - 2. I-II. rész2007. október 6 - 7. III-IV. rész2007. november 3 - 4. V-VI.. rész2007. december 1 - 2. VII-VIII. rész

Az elõadások kezdési idõpontja 9 óra, és 17 óráig tartanak.

A KLUBNAPOK IDÕPONTJAI: 2007. március 2. (péntek)2007. május 4. (péntek)2007. október 5. (péntek)2007. november 30. (péntek)

A klubok kezdési idõpontja 18 óra, és 21 óráig tartanak.

Szervezõ: FÓRIS MÁRIA, telefon: 06 30/685-7900 Internetes elérhetõség: www.szellemgyogyaszat.hu

Dobogó34

1 Ikrek Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés

2 Ikrek Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés

3 Rák Telihold Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás

4 Rák Fogyó Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás

5 Oroszlán Fogyó Tûz Fehérje Hajvágás, dauer

6 Oroszlán Fogyó Tûz Fehérje Hajvágás, dauer

7 Szûz Fogyó Hideg-Föld Só Hajfestés

8 Szûz Fogyó Hideg-Föld Só Hajfestés

9 Szûz Fogyó Hideg-Föld Só Hajfestés

10 Mérleg Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés

11 Mérleg Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés

12 Skorpió Fogyó Víz Szénhidrát Növényápolás

13 Skorpió Fogyó Víz Szénhidrát Növényápolás

14 Skorpió Fogyó Víz Szénhidrát Növényápolás

15 Nyilas Fogyó Tûz Fehérje

16 Nyilas Fogyó Tûz Fehérje

17 Bak Fogyó Hideg-Föld Só Bõr- és körömápolás

18 Bak Fogyó Hideg-Föld Só Bõr- és körömápolás

19 Vízöntõ Újhold Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés

20 Vízöntõ Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés

21 Halak Növõ Víz Szénhidrát Talpmasszírozás

22 Halak Növõ Víz Szénhidrát Talpmasszírozás

23 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom

24 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom

25 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom

26 Bika Növõ Hideg-Föld Só Gyantázás

27 Bika Növõ Hideg-Föld Só Gyantázás

28 Ikrek Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés

29 Ikrek Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés

30 Halak Növõ Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás

31 Halak Növõ Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás

1 Oroszlán Növõ Tûz Fehérje Hajvágás, dauer

2 Oroszlán Telihold Tûz Fehérje Hajvágás, dauer

3 Oroszlán Fogyó Tûz Fehérje Hajvágás, dauer

4 Szûz Fogyó Hideg-Föld Só Hajfestés

5 Szûz Fogyó Hideg-Föld Só Hajfestés

6 Mérleg Fogyó Levegõ-Fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés

7 Mérleg Fogyó Levegõ-Fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés

8 Mérleg Fogyó Levegõ-Fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés

9 Skorpió Fogyó Víz Szénhidrát Növényápolás

10 Skorpió Fogyó Víz Szénhidrát Növényápolás

11 Nyilas Fogyó Tûz Fehérje

12 Nyilas Fogyó Tûz Fehérje

13 Nyilas Fogyó Tûz Fehérje

14 Bak Fogyó Hideg-Föld Só Bõr- és körömápolás

15 Bak Fogyó Hideg-Föld Só Bõr- és körömápolás

16 Vízöntõ Fogyó Levegõ-Fény Zsír-olaj Szellõztetés

17 Vízöntõ Újhold Levegõ-Fény Zsír-olaj Szellõztetés

18 Halak Növõ Víz Szénhidrát Talpmasszírozás

19 Halak Növõ Víz Szénhidrát Talpmasszírozás

20 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom

21 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom

22 Bika Növõ Hideg-Föld Só Gyantázás

23 Bika Növõ Hideg-Föld Só Gyantázás

24 Ikrek Növõ Levegõ-Fény Zsír-olaj Szellõztetés

25 Ikrek Növõ Levegõ-Fény Zsír-olaj Szellõztetés

26 Rák Növõ Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás

27 Rák Növõ Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás

28 Rák Növõ Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás

FEBRUÁRJANUÁR

Összeállította: Aranyos Andrea

HOLDNAPTÁR

KERECSEN-FÉSZEKÕSTÖRTÉNETI, IRODALMI, NÉPRAJZI, ÉRTÉK- ÉS HAGYOMÁNYÓVÓ MÛHELY

(Budapest, III., Csobánka tér 5.)

január 7. HERCZEG FERENC: A Pilis rejtélye a Holdvilágárok

január 21. FRIEDRICH KLÁRA-SZAKÁCS GÁBOR: Rovásjelek Tatárlakától aviszokói piramisokig (eredeti filmfelvételekkel)

február 4. GÖNCZI TAMÁS: Magyar mítosz és hagyomány I. - Boldogasszonykemencéje

február 18. TÁBORI LÁSZLÓ - ZÁHONYI ANDRÁS: Hol vagy Mezopotámia?

AZ ELÕADÁSOK DÉLUTÁN 3 ÓRAKOR KEZDÕDNEK!