2005. február-március

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

2005. február-márciusIX. évfolyam 2-3. (91-92.) szám

�Világ proletárjai, egyesüljetek!�

Budapest 1945. február 13. 60 évvel ezelõtt, 108 napos ostrom

után, ezen a napon szabadították fel a 2. és3. Ukrán Front csapatai Magyarországfõvárosát, miután megtörték a német meg-szállók és a nyilasoknak felesküdött ma-gyar csapatok hatalmas veszteségeket oko-zó, kétségbeesett ellenállását. Hiába szólí-totta fel az antifasiszta szövetséges koalícióés a szovjet hadvezetés a német és a kolla-boráló magyar illetékeseket, hogy az anyagiés emberi pusztulás elkerülése érdekébennyilvánítsák Budapestet nyílt várossá:Ausztria és Bécs elfoglalásának késleltetésecéljából a fasiszták felelõtlenül a fölösle-ges, súlyos áldozatokat választották. Azértelmetlen ellenállás miatt Budapest ost-románál mintegy 50 ezer magyar és német,60 ezer szovjet és 10 ezer román katonapusztult el, 250 ezren sebesültek meg, éstöbb mint 60 ezren estek hadifogságba.Közel 40 ezer polgári lakos vesztette életét,köztük mintegy 15 ezer Budapesten rekedt,zsidónak minõsített embert gyilkoltak mega nyilasok és a német nácik, s jelentõs szám-ban pusztítottak el antifasiszta ellenállókat.A harcok során elpusztult vagy megsérülta fõváros épületeinek háromnegyede, kü-lönösen Budán, ahol egész városrészekpusztultak el. A visszavonulók felrobban-tották valamennyi Duna-hidat, mérhetetlenkárokat szenvedett a közszolgáltatás, a köz-lekedés, a termelõpotenciál, az élelemellá-tás.

A felszabadult területeken megalakultMagyar Nemzeti Függetlenségi Front, azIdeiglenes Nemzetgyûlés és a Debrecen-ben mûködõ magyar kormány felszólítottaa lakosságot, hogy azonnal lásson hozzáöntevékenyen a helyreállításhoz: “haladék-talanul jöjjenek ki az emberek a pincék-bõl, hozzák lakható állapotba otthonaikat,takarítsák el a romokat. A lakosság szervez-zen házõrségeket a rablók és fosztogatók,a fasiszta bûnösök ellen. A vízvezeték- ésvillanyszerelõk kezdjék meg nyomban a víz,a villany, és telefonvezetékek kijavítását, azorvosok és gyógyszerészek azonnal szer-vezzék meg a közegészségügyi ellátást. Aközellátás nyomasztó helyzetének javí-tására az egyes kerületek alakítsanak nem-zeti segélybizottságokat.”

Január 18-ig felszabadult a pesti oldal,február 13-ára pedig, a budai várkerület el-

foglalásával, a fõváros egésze. A demokra-tikus pártok, társadalmi és szakmai szervez-tek, egyházi képviselõk kezdeményezésére,sorra alakultak meg a kerületi nemzeti bi-zottságok. A budapesti politikai élet vezetõia Vízmûvek Egyetem-utcai épületénekóvóhelyén gyülekeztek, amíg a súlyosanmegsérült városházán nem sikerült meg-felelõ munkafeltételeket teremteni. Január21-én megalakult a Budapesti NemzetiBizottság, és a Függetlenségi Front meg-bízásából, a nemzetgyûlés szellemébenközvetlenül gyakorolta a hatalmat a fõvárosterületén mindaddig, amíg a kormány Deb-recenbõl Budapestre nem költözhetett.

E sorokat nemcsak történészként írom,hanem közvetlen tapasztalataim alapján is:azokban az idõkben a Budapesti NemzetiBizottság ifjúsági titkára voltam, az antifa-siszta ifjúsági mozgalomban részt vett szer-vezeteknek és a Magyar Demokratikus If-júsági Szövetség központi vezetõségénekmegbízásából (az utóbbinak magam is tagjavoltam). A Budapesti Nemzeti Bizottságalakuló ülését Tildy Zoltán, a kisgazdapártelnöke, volt ellenzéki országgyûlési kép-viselõ, a német megszállás idején illegálisanküzdõ Magyar Front egyik irányítója ve-zette. Beszédében többek között aláhúzta:�Ma egy új ország romba dõlt fõvárosábanvagyunk, nemzetünk legjobb fiai közül so-kan ülnek idegen börtönökben, s igen sokmagyar az országtól távol nyomorog éspusztul. Hiába volt figyelmeztetõ és tilta-kozó szavunk, rövidlátó vagy idegen zsold-ba szegõdött kormányok és politikai rend-szerek vakon vezették népünket a kataszt-rófa felé. A német elnyomás és a fasisztaterror, a minden igaz magyarságot megta-gadó nyilas csõcselék hozta ránk ezt a vég-zetet. Nem szabad gyöngének lenni. Tö-mörítsünk össze minden tisztességes erõt,dolgozzunk keményen a bizalom légköré-nek megteremtésén, mert csak ilyen légkör-ben építhetjük újjá az országot.�

A Magyar Kommunista Párt nevébenVas Zoltán, késõbb az éhezõ Budapest el-látásáért felelõs kormánybiztos, az Ideig-lenes Nemzetgyûlés intézkedéseit és elkép-zeléseit ismertette, míg Bechtler Péter, aszociáldemokraták tapasztalt törvény-hatósági múlttal rendelkezõ képviselõje,szakszervezeti vezetõ a demokratikus vá-

rospolitikai tennivalókról szólott. DarvasJózsef népi író, a Nemzeti Parasztpárt egyikvezetõje és Nagy Ferenc, a kisgazdapártfõtitkára, a Parasztszövetség elnöke a fõ-város mielõbbi talpraállásáról szólottak avidék, a parasztság szempontjából. Azalakuló ülés dr. Csorba Jánost, volt náci-ellenes országgyûlési képviselõt, az ellen-állásban Bajcsy-Zsilinszky Endre helyet-tesét nevezte ki polgármesterré. A késõb-biekben Bechtler Pétert, Jámbor Alajosmunkást, dr. Morvay Endre régi tapasztaltközigazgatási szakembert alpolgármes-terekké választották.

Szólni kell arról a Budapesti NemzetiBizottsági ülésrõl, ahol Varga Béla kato-likus plébános, a kisgazdapárt alelnöke,akinek a háború alatt nagy szerepe voltBalatonbogláron a lengyel és más nem-zetiségû menekültek bujtatásában azt ja-vasolta: �Az orosz katona ezer és ezer ki-lométerekrõl jött a Duna-Tisza völgyébe,hogy felszabadítson egy szegény, elnyo-mott, meggyalázott népet, a magyar népet,a germán iga jármából. Ezek a katonák ittestek el Budapest házai között, a házakárkádai alatt és a pincékben lefolytatottharcokban. Azt hiszem, minden magyarember nevében beszélek, amikor azt indít-ványozom, hogy Budapesten, valamint azegész ország területén elesett orosz ka-tonákat tekintsük nemzeti hõsöknek, jelöl-jük meg sírjukat maradandó emlékmûvel.�

Budapest újjáépítésében különösenkitett magáért a munkásság. Nagyon ne-héz körülmények között, szegényes élelem-mel, rohanó inflációban, majd semmibérekkel hozzálátott az újonnan létesítettüzemi bizottságok vezetésével a gyárakrendbe hozásának, a termelésnek, a munkaés megtermelt jövedelmek elosztásánakigazságossága ellenõrzésének. Segítették avidék dolgozóit a földreform lebonyolítá-sában, a parasztok pedig a városiakat azélelem minél gyorsabb elosztásával. Azország dolgozói, hazafias polgárai olyanpéldát mutattak az összefogásban, áldozat-készségben, ami a mának is szóló példalehet újabb nehéz feladataink megoldá-sában.

Széchy András

22005. február-március Dialektika

Rozsnyai Ervin:Attila, téged mindenki tegez

Attila, téged mindenki tegez,és csak a keresztneveden nevez,holott Sándor és Bandi, kikkel együtt lépegetsza gyémántporos csillagutakon,mindenkinek Petõfi és Ady(az kötekedõ, ez részeges),de ha azt mondom: József – ki gondolna rád,inkább a názáreti ács,vagy a rabszolgának eladott ótestamentumi álomfejtõ,vagy egy rizsporos Habsburg-ivadékrezdíti meg az emlékezet állóvizét –te már csak Attila maradsz.

Persze, ha csillag vagy, ami kétségtelen,egyike az imént megidézetthármas csillagkép tûzpontjainak,te sem lehetsz közelebb hozzánk,mint a másik kettõ, kiket családnevükön emlegetünk,hiszen tõlünk, földi téblábolóktólgyakorlatilag minden csillag egyformán távoli.

Ámbár az is lehetséges,hogy a közelség s távolság fogalmaéppen az ellentétes okbólveszti értelmét ez esetben:vagyunk ugyanis egynéhányan,kik bévül hordjuk ezt ahármas csillagzatot,mint rendjelet mellünk belsõ oldalán,mint a szívünkhöz vezetõs onnan szétfutó ereket.Ha pedig így áll a dolog,akkor mindhárman egyek vagytokegymással és velünk:mi vagyunk ti, ti vagytok mi,egység, amely összetöri a nyelvtant,de az eszmei egynyelvûek azértbizonyára megértik, mire gondolok.

És úgy hiszem, megértik azt is,hogy nem a nagyságrendek összemérhetetlenségétakarom kétségbe vonni,egyenlõ mércével mérveszédelgõ porszemet ésszirtet, mely nekifeszül az idõnek,csak régi közhelyekrõlfújom le a port,

A Marx Károly Társaság országos vezetõségének határozata a közgyûlés utáni feladatokról1. A vezetõség jóváhagyta a testület ügyrendjére és munkater-

vére elõterjesztett irányelveket, melyet � kidolgozás után � a követ-kezõ vezetõségi ülés elé kell terjeszteni.

2. A 24 tagú vezetõség feladatát a két vezetõségi ülés köztiidõszakokban az elnök, elnökhelyettes, ügyvezetõ titkár és annakhelyettese 4 fõs együttese végzi. Az országos vezetõség üléseinekidõpontjai: 02. 12., 05. 07., 10. 05., 12. 17.

3. A vezetõség megválasztotta a �Dialektika� c. újság közgyûlésáltal megválasztott felelõs kiadó és felelõs szerkesztõ melletti 12tagú szerkesztõbizottságát, melynek tagjai Alpár Róbert, ArtnerAnnamária, Balta Csaba, Benedikt Szvetlána, Farkas Péter, Fin-ta Gábor, Juhász János, Morva Tamás, Szende György, SzéchyAndrás, Vígh László, Wirth Ádám. Az elõterjesztett lapszerkesz-tési irányelvek alapján szerkesztõbizottsági ülésen kell kidolgoz-ni a konkrét feladatokat. A �Dialektika� kiadásra és terjesztésrekerülõ számait esetenként 1800 példányban állapítja meg. Le-hetõséget kell teremteni évenként 1 � 2 elméleti kérdésekkel foglal-kozó kiadvány, a lap mellékleteként való elkészítésére.

4. A vezetõség áttekintette a Társaság szervezeti helyzetét. El-fogadta, hogy a jelenleg 1250 tagot számláló 41 tagozat 7 régióbavaló szervezését a vezetõség 8 tagja és 12 tagozatvezetõje kezdjemeg. Ebbe a munkába a vezetõség valamennyi tagját és más ak-

vallva, hogy cseppben isremeghet a tenger,és az imbolygó mécsvilággala napsugár tör vágyakozva visszaõsforrása felé.Nem az önteltség beszél tehát,nem a magát szivárványként kelletõbuborék gõgje szól belõlem,amikor azt állítom kicsiny magunkról,hogy belénk zárultak õk,az égi óriások közt is óriások –nem, nem a gõg, hanem abüszke öröm csap ki szavamból, úgy bizony.

És tán tudom is a választ,hogy hármuk közül miért csaka legfiatalabbat szólítjuk keresztnevén.Pedig egyformán kedvesek nekünkmindhárman: õk a micsaládunk, életünk, szerelmetes hazánk,az igazi, a legjobb Magyarország,önnön orcánk, mely a porba buktatva,annál mohóbban szívja magába ésszórja világgá a mélységrejtõzõ ragyogását �különbség ebben nincs közöttük.Ám egyedül Attila,szemünk fénye, a mesékbõl kilépõlegkisebbik fivér,egyedül õ tudta az egyszeregy aritmetikai igazával azt,ami a másik kettõnek csak sejtésül adatott,mert osztálya fájdalmas és bátor nyelvekéntõ volt József, az álomfejtõ:nem a fáraóé – a miénk,ki összesodorja álmainkhomályló foszlányaita tudatos jövõ szálaivá,tanult mérnöke lévén az idõnek,amit mi hozunk magunkkal,s ha õ nekünk Attila, akkor épp ezért.

És azt hiszem, nemcsak éngondolom így, de valamennyien,mi valamennyien, akiknekegyetlen félszeg sóhajtása isviharzó kiáltás,mennyeket megrázó,komisz fellegeket gatyájukból kirázókiáltás, melyben a föld dübörög.

tívistákat is be kell vonni. Ezen tevékenység irányításával OroszJózsef vezetõségi tagot bízza meg. Régiók:I. Teszárovics Miklós vez.tag., Pápista József, Tóth László

tagozatvezetõII. Mihály János, Borsós Gyula, Horváth István tagozatvezetõkIII. Abaházi Béla, Fekete János, Nagy Imre, Komócsin Mihály

tagozatvezetõkIV. Kohánka András, Mihály Albert, Harangozó Ferenc, Mátrai

József vez. tagokV. Tibai József, Széll József, Rigóczki Zoltán tagozatvezetõkVI. Révész László vezetõségi tag, Nagy Péter és Bókony Géza

tagozatvezetõkVII.Baranyi Tibor, Horváth Rafael tagozatvezetõk, Kerekes József

vez. tag5. A vezetõség elfogadta a Társaság örökös tagja elismerésre

elõterjesztett 13 személyre vonatkozó javaslatot: Androvics László(posztumusz), dr. Bíró Ferenc, Dr. Bíró Ferencné (posztumusz),Bognár Ferenc, Kovács István, Nádházi János (posztumusz), PávelNándor (posztumusz), Révész László, Samu József, SebestyénSándor (posztumusz), Simon Péter (posztumusz), dr. Szigeti József,Tuna Jenõ.

(folytatás az 5. oldalon)

3 2005. február-márciusDialektika

Rozsnyai Ervin:

Ideológiai munkánk sarkpontjairól�A Marx Károly Társaság és a Dialek-

tika irányvonaláról� címû közgyûlési ha-tározatunk bevezetõ mondata így szól: �AzMKT-nak és lapjának alapvetõ feladata éstörténelmi küldetése, hogy ideológiailagelõkészítse a kommunista mozgalom meg-újulását.� A Társaság újjáválasztott veze-tõségének elsõ ülésén elõterjesztettem né-hány vázlatos gondolatot arról, hogy véle-ményem szerint milyen fõ kérdések körékellene csoportosítani a határozatban meg-jelölt stratégiai feladat végrehajtását. Hang-súlyozom: nem az a célunk, hogy a Társa-ságot párttá szervezzük, hanem hogy segít-sük egy tudományosan megalapozott prog-ram elkészítését; olyan programét, amelyreegy leendõ marxista-leninista mozgalomtámaszkodni tud. Ez a mozgalom, ha meg-szervezõdik, magja és vonzási központjalehet majd a pillanatnyilag szétszórt, esz-meileg szétzilált baloldalnak.

Nyomatékosan hangsúlyozom ennek amajdani mozgalomnak a lenini jellegét:nem valamiféle elvont �humanizmust� kö-vetne, még csak nem is a �szociáldemokrataértékek megõrzését� tûzné ki célul. A kom-munista mozgalom ugyan valóban a szo-ciáldemokráciából nõtt ki, de idõvel sza-kítania kellett vele, amikor a szociáldemok-raták feladták forradalmi hagyományaikat.A szakítás nem azt jelentette, mintha a kom-munisták minden szociáldemokrata erede-tû értéket sutba dobtak volna: a forradalmiértékeket megõrizték, és beolvasztottáksaját mozgalmukba. Olyan �értékekre� vi-szont, mint az opportunizmus, a békés be-lenövés elmélete, vagy a �jó kapitalizmus-ról�, esetleg a �megjavítható kapitalizmus-ról� szóló mesék � ilyenekre nincs szük-ségünk, és ha saját sorainkban felbukkan-nak (márpedig lépten-nyomon felbukkan-nak), kötelességünk szembeszállni velük.

A következõkben a feladatokat szeret-ném röviden, mintegy címszavakban fel-sorolni, a múlt, a jelen és a jövõ vonatko-zásában.

A múltrólElsõrendû feladatunk módszeresen

kimutatni, hogy az Októberi Forradalom ésa rá következõ szocialista irányú fejlõdésnem zsákutca volt, nem idõ elõtti torzkép-zõdmény, hanem az eddigi világtörténelemcsúcspontja. Éppígy hazánkban a népi de-mokrácia évtizedei az eddigi magyar tör-ténelem csúcspontját alkották. Rendszere-sen fel kell mutatni lapunkban és fórumain-kon a szocialista irányú rendszerek ered-ményeit, összehasonlítva a rendszerváltásutáni szégyenletes hanyatlással, anyagi éserkölcsi zülléssel.

A torzulások nem tehetik semmissé amúlt pozitív összképét. Nem szabad õketsem elhallgatni, sem felnagyítani; elemez-ni kell objektív és szubjektív okaik kölcsön-hatását, bírálva azt a mélyen meggyökere-sedett szubjektivista módszert, amely min-den negatívumért egyes személyek jelle-mét, pszichikai alkatát teszi felelõssé. A tör-ténelem tárgyilagos értékelése nem lehet-

séges másképpen, mint a belsõ és külsõosztályharcok és erõviszonyok elemzésealapján � tekintetbe véve, hogy az osztály-harc maga is bonyolult objektív és szubjek-tív tényezõk szövevénye.

A történelmi kérdések tárgyilagos meg-világítása elé nehezen leküzdhetõ akadá-lyokat gördít a kapitalizmus és a szocializ-mus közötti átmeneti korszak jellegénektisztázatlansága. E kor társadalmi szer-kezete távolról sem olyan áttekinthetõ, minta kapitalizmusé, ahol a két fõerõ, a tõkés-osztály és a proletariátus, élesen különbözikegymástól. Az átmenetet a kapitalista ésszocialista elemek kusza keveredése jel-lemzi, sajátos törvényszerûségekkel, ame-lyeknek feltárására az elmélet mind a mainapig nem vállalkozott � holott enélkül nemtudunk távlatokat nyitni, alternatívát felmu-tatni a kapitalizmussal szemben. Nagyonfontos lenne elemezni 1. az átmeneti kor-szak gazdaságáról, elsõsorban a terv és apiac viszonyáról szerzett tapasztalatokat,különös tekintettel arra, hogy az átmenetalatt nélkülözhetetlennek látszik egy NEP-típusú szerkezet hosszabb távú mûködte-tése; 2. a szocialista demokratizmus for-máit, amelyeknek ellenõrzõ szerepe nélkülaz értéktörvény az ösztönösség útjára tere-li a rendszert, és az elszaporodó burzsoáelemek visszafordítják a fejlõdést a kapi-talizmus felé.

A jelenrõlA múlt történései nem önmagukban

érdekesek, hanem mindig a jelenre vonat-koztatva (�a történelem az élet tanítómes-tere�, mondták a régi rómaiak); ahogy más-részt a jelen feladatai határozzák meg a múltvizsgálatának irányait. � Úgy vélem, kétkérdést különös hangsúllyal kell kiemelni:l. a forradalom vezetõ erejének, 2. a nép-front és a pártépítés dialektikájának kér-dését.

1. A hagyományos elmélet a proletariá-tust jelölte meg a szocialista forradalomvezetõ erejeként. Nincs okunk ezt a tételtfelülvizsgálni. Ma azonban, a multik általvezényelt tudományos és technikai forra-dalom korában, másképp érvényesülnek atõkefelhalmozás törvényei, mint régebben.Marx idején a felhalmozás nagyüzemek-ben koncentrálta a proletariátust, és növelteaz ipari munkásság abszolút számát, jólle-het a termelékenység növekedése rendsze-resen csökkentette a munkások arányát azáltaluk mûködtetett termelõeszközökhözképest. Ez a helyzet ma lényegesen mó-dosult: a termelékenység forradalmánakpéldátlan lendülete következtében a cent-rumországokban az ipari munkásság ab-szolút értelemben, számszerûen apad, és afogyatkozást nem egyenlíti ki a növekvõlétszám a perifériákon. Továbbá: az auto-matizálás, a távmunka, a gyorsan felfutószolgáltató szektor átcsoportosítja a prole-tariátust a koncentrált nagyiparból másterületekre, ahol a szervezettségnek elevekedvezõtlenek a feltételei; s az osztály ato-mizálódását és individualizálódását félel-metes erõvel gyorsítja fel a burzsoá kultúr-

ipar, fõként a tv, amely felváltja a kulturá-lódás és önképzés régebbi kollektív formáit.A kérdés tehát az: hogyan lehet a munkás-ságot � a proletár forradalmak fõerejét �összefogni és megszervezni? Ma még nincselméleti megoldás, mert a mozgalom iscsak szórványos. De meg kell próbálnunkanyagot gyûjteni a csírázó tömegmozgal-makból, tanulmányozva olyan országokirodalmát, ahol a tömegek � a hazaiaktóleltérõen � érdemleges ellenállást fejtenekki a tõkével szemben.

2. A globalizálás kiváltja a kárvallott tö-megek és a �harmadik világ� antiglobalizá-ciós mozgalmait; az imperialista agresszióa háború- és imperializmus-ellenes mozgal-makat; a fasizmus az antifasiszta akciókatés szervezõdéseket. Adva van tehát egy an-tifasiszta, antiimperialista és antiglobalis-ta népfront szükséglete és objektív lehetõ-sége. A népfront létrejötte és tartós politi-kai jelenléte azonban nem lehetséges kom-munista élcsapat nélkül, amely elsajátítot-ta a marxi-lenini elméletet, és világos prog-rammal rendelkezik. A pártnak és egy nép-front-jellegû osztályszövetségnek az építé-se dialektikus összefüggésben van egymás-sal: egyiket sem lehet sem elszakítani a má-siktól, sem feladni a másiknak a kedvéért.

Ma a szövetségi politikát különösenmegnehezíti az ideológiai frontok kusza-sága. Ennek az a döntõ oka, hogy a szocia-lista múltra szórt rágalmak � a Szovjetuniótszétrobbantó eszmei atombombák � továbbélnek a proletár és kispolgári tömegekben,az ifjúságban, a tõke kiszolgáltatottjaiban,és magát a baloldalt is megosztják, atomi-zálják, megbénítják. Nem a nácipárt Göb-belsei érték el ezt a döbbenetes eredményt,hanem az SZKP és a kommunista pártokGöbbelsei, a burzsoá elemek, amelyekmegszállták ezeknek a pártoknak a parancs-noki posztjait. A megrögzõdött hazugságokés rágalmak a kommunista pártok újjászer-vezõdésének legfõbb ideológiai akadályai.De ha nincs szilárd ideológiai alapokonmûködõ kommunista mozgalom, a baloldalideológiailag védtelen lesz, és a burzsoá-zia könnyen megszerezheti az ellenõrzésta szervezõdõ baloldali és népfront-mozgal-mak felett; vagy akár maga is szervezhetilyeneket. Ezért oly fontos hangsúlyozni,hogy a kommunista mozgalom megújulásaa lenini eszmék megõrzésétõl és a mai újhelyzetre való alkotó alkalmazásától függ(nem pedig, mondjuk, az Európai BaloldaliPárt állítólagos �korszerû módszereinek�átvételétõl). A népfront szervezése és akommunista mozgalom lenini alapokonvaló újjászervezése egységes, szét nembontható feladat. Egyidejûleg kell tehátdolgozni a szocialista múlt tisztázásán, ésmegvizsgálni, milyen módszerek, érint-kezési pontok, közös feladatok és érdekekmozdíthatják elõ a népfront-jellegû össze-fogást. (Például: akcióegység a fasisztafenyegetéssel és a szociális leépítésekkelszemben, vagy az egyházak gátlástalan mo-hósága ellen, amely széles polgári körök-ben is visszatetszést és felháborodástkeltett.) (folytatás a 4. oldalon)


A jövõrõlTalán látható az eddigiekbõl, hogy a

múltra és a jelenre vonatkozó feladatokösszefolynak egymással, és tulajdonképpena jövõre irányulnak. A felvázolt munkánakugyanis éppen az a célja, hogy eredményeiösszegezõdjenek egy kollektív munkávalmegszerkesztendõ kommunista program-ban, amely minimális és maximális, köz-vetlen és távoli cselekvési célokra oszlik,anélkül hogy helyettesíthetné a szélesebb,népfront-jellegû stratégiai és akciópro-gramokat.

Úgy gondolom, ezek azok az elvi sa-rokpontok, amelyeknek elméleti-ideológi-ai és gyakorlati tevékenységünket megkellene határozniuk.

A Marx Károly Társaság közgyûlésének második napirendi pontjaElõterjesztõ: Ferencz Lajos vezetõségi tag

Tisztelt Közgyûlés!Kedves elvtársnõk és elvtársak!Azt a feladatot kaptam, hogy terjesszem

elõ a vezetõség beszámolóját Társaságunk2004 évi szervezeti helyzetérõl, fejlõdésé-rõl, és a vezetõség javaslatairól szerveze-tünk korszerûsítésére. Számot adjunkköltségvetési helyzetünkrõl és a 2005 éviköltségvetési javaslatunkról.I. Társaságunk szervezeti életérõl

Társaságunk szervezeti életét a stabi-lizálódás és létszámbeli növekedés jellem-zi. Valamennyi fõvárosi kerületben és me-gyében mûködnek tagozataink, ezeken be-lül csoportjaink. Mûködnek és létesülõbenvannak elméleti szakmai mûhelyeink, ta-gozataink. Országosan 42 tagozatunk, eze-ken belül 23 csoportunk mûködik. Az or-szág 164 helységében élnek tagjaink, támo-gatóink, a �Dialektiká�-t rendszeresenolvasó barátaink. Létszámnövekedésünk azelmúlt évben 238 fõ volt.

A regisztrált, igazolvánnyal ellátott tag-jaink száma: 1 225, közülük a tagdíjatfizetõk száma: 1 113.

Az összes igazolvánnyal ellátott tagok,olvasókör tagok száma: 1 552

A �Dialektiká�-t rendszeresen kézhezkapók száma: 1 691 (ez utóbbiak között195 példány jut az egyetemek, könyvtárak,szakszervezetek, külföldi képviseletek, ésmás intézmények címeire)

Az elmúlt évben létrejött Szlovákiai ta-gozatunk is 5 fõvel, Pozsonyi székhellyel.

Nem hallgathatjuk el, hogy néhány ki-lépõnk is volt, akik elsõsorban idõs korukra,betegségükre és elméleti-politikai érdeklõ-désük hiányára hivatkozva váltak meg Tár-saságunktól. Sajnos elhunyt elvtársainkszáma is gyarapodott: 2004-ben 33 elvtár-sunk elhunytáról értesültünk.

Társaságunk 20 tagú országos vezetõ-sége 2004-ben 4 alkalommal ülésezett. Ülé-seinken fontos elméleti-politikai és szerve-zeti kérdésekrõl tanácskoztunk. Több állás-foglalást is hoztunk, melyeket a �Dialek-tiká�-ban közreadtunk. Több politikai akciószervezését támogattuk. Társaságunk kép-viseletében számos elvtársunk vett résztkülföldi testvérszervezetek rendezvényein.

Központi elméleti-politikai vitafóruma-inkon kívül fõvárosi kerületi, valamint me-gyei tagozataink közül is számosan rendez-tek helyi vitafórumokat idõszerû témákban.Kiemelendõk az 5 kerületi, 11 kerületi, 15,és 18 kerületi, valamint a Békés megyei,Miskolci, Dunaújvárosi, Baranya és Zalamegyei tagozatok fórumai.

A Vasas Szakszervezet székházábanrendezett ünnepi elméleti tanácskozás ki-emelkedõ szerepet játszott Társaságunkéletében. Reményeink szerint ezt követõena szervezés alatt álló szekciókban folyó mû-helymunka elõbbre fogja vinni további fej-lõdésünket.

Említésre méltó eseménye volt Társasá-gunknak alapító tagjaink fehér asztal mel-letti összejövetele, ahol alkalmunk volt azegymással találkozás öröme mellett, azidõszerû elméleti-politikai kérdésekbenvaló eszmecserére.

Részesei vagyunk a baloldali, haladócivil szervezetek közötti együttmûködés-nek, összefogásnak. A pápai majd a fõváro-si összejövetelek jelezték az ebbeli törek-vések irányát. Ezt az együttmûködésre tö-rekvést mutatja az a tény is, hogy mai köz-gyûlésünkre 13 társszervezet képviselõithívtuk meg.

Elképzeléseink szervezeti életünktovábbi fejlesztésére

Szervezeti életünk fejlõdése, taglétszá-munk látványos növekedése és várhatótovábbi emelkedése változtatásokat igé-nyelnek. Meg kell erõsítenünk az országosvezetõséget és operatívabbá tenni mûkö-dését. Ennek érdekében felmerült, hogy a20-25 fõs országos vezetõségen belül egy7-9 fõs csapatot hozzunk össze, amelyhavonkénti rendszerességgel ülésezne azévenként 2-3 alkalommal összeülõ orszá-gos vezetõségi ülések közötti idõszakok-ban. Manapság az események szinte napról-napra olyan helyzeteket teremtenek melye-ket szükséges lereagálnunk. Egy 20-25 fõsvezetõség gyakori összehívása akadályok-ba ütközik, ezért javasoljuk, hogy a köz-gyûlés hatalmazza fel a Társaság elnökétegy gyorsan összehívható, haladéktalanuldöntést hozó operatív csapat létrehozására.Az elnök és elnökhelyettes mellett hozzunklétre ügyvezetõ titkári tisztséget is. A taglét-szám nagyarányú növekedése, a tagozatokösszefogása, a �Dialektika� olvasóinakmegnövekedett köre, és az adminisztrációsfeladatok fokozott követelményei teszikindokolttá ennek a tisztségnek a létreho-zását.

Mindezek mellett szükséges, hogy azországos vezetõség minden egyes tagjakülön-külön kapjon feladatokat Társasá-gunk elméleti-politikai munkája, szervezetitevékenysége, a baloldali és szélesebb de-mokratikus összefogás szervezése, segítéseterületein. Tovább kell fejlesztenünk akülföldi társ szervezetekkel fennálló kap-csolatainkat is.

A tagozatok szervezésének, összefo-gásának jobbítása érdekében a területilegszomszédos megyei tagozatok régiókbaszervezését javasoljuk megkezdeni. A ré-giók leendõ vezetõi egyben tagjai lennének

a 20-25 fõs országos vezetõségnek is. Ez-zel a kisebb és gyengébb tagozatok erõsö-dését, taglétszámunk növekedését érhetjükel. Ezeket az elképzeléseket a �Dialektika�elõzõ számaiban már közreadtuk. Javasol-juk, hogy a Közgyûlés hatalmazza fel avezetõséget az ez irányú szervezõi munkabeindítására. A fõvárosban és a megyék-ben számos olyan tagozataink vannak,amelyek már ma is megfelelnek elképze-léseinknek. Ilyenek a 3-ik, 5-ik, 11-ik, 18-ik kerületi tagozatok és vezetõik, vagy aBékés-megyei, Dunaújvárosi, Hajdú me-gyei, Komárom megyei, Pest megyei, Vesz-prém és Zala megyei tagozataink.

Javasoljuk egy új intézmény létreho-zását Társaságunk és tagságunk továbbimegbecsülésének, az egymás iránti biza-lom erõsítésének segítése érdekében. Hoz-zuk létre a Marx Károly Társaság örököstagja, illetve tiszteletbeli örökös elnöke in-tézményét. A közgyûlés hatalmazza fel avezetõséget posztumusz, és élõk részéreemléklap kiadására, arra érdemesnek ítéltelvtársaink részére.

II. A �Dialektika� c. idõszakilapunk helyzetérõl

Társaságunk legfõbb összetartó és szer-vezõ ereje a �Dialektika� c. folyóiratunk,mely az elmúlt évben 8 alkalommal, átla-gosan 1650 példányban jelent meg. Újsá-gunkat Internetes honlapunkon is megje-lentetjük. Így olvasóink becsült száma eléria 6-7 ezer fõt. Lapunkat és annak egyes írá-sait az Internetrõl többen kinyomtatják ésterjesztik. Újságunk egyes számai és cikkeimás baráti honlapokon is megjelennek. Ígylegutóbb gyõri elvtársaink tették fel hon-lapjukra újságunk külön kiadását.

A �Dialektika� szerkesztésében, írásai-nak elkészítésében, a lap postázásában ésterjesztésében 224 elvtársunk vett részt azelmúlt esztendõben. A felhasznált társadal-mi munkaórák számát országosan 20-25ezerre lehet becsülni. A központi postázóés terjesztõ 10 fõs csapat tagjait, akik oda-adó társadalmi munkájuk mellett a lap anya-gi támogatásában is kivették részüket � névszerint említem: Balta Csaba, Finta Gá-bor, Juhász János, Láng Rózsa, MecsériLili, Mihály Albert, Rudas Erzsi, SalánkiLászló, Siklósi Attila és Zalka Vera elvtár-sakat.

Ennek a 10 fõs csapatnak a munkájátvállalta magára jelentõs részben most egyikelvtársunk, Társaságunk tagja és régi támo-gatója, aki egyéni vállalkozásának lehetõ-ségeit felajánlva a 775 címzett közül mint-egy 600 címre juttatja el a �Dialektika�1800 példányából 1500-at.

A lap terjesztése alkalmával kiemelke-dõ teljesítményt nyújtottak tagozatainkBudapesten a 3, 5, 6-7, 9-10, 11, 13, 14,17, és 18 kerületekben. A megyék közülBékés, Fejér, Hajdú, Heves, Pest, Szolnok,Veszprém és Zala megyékben.

Külön kiemelendõ a szerkesztõbi-zottság 13 fõs csapatának tevékenysége,amely sokszor viharos elméleti-politikaiviták közepette alkotja újságunk egyes ki-adásait.

(folytatás a 3. oldalról)

(folytatás az 5. oldalon)


Tagozatok tagdíj és adomány befizetései 2004-benBudapest: Megyék:I. kerület:.......40.800- Ft Baranya m.:....................... 11.800- FtII. ................100.500- Ft Bács m:..............................10.460- FtIII. ................188.914- Ft Békés m.:...........................36.600- FtIV. ....................5.000- Ft BAZ m.:............................37.600- FtV. ..................49.342- Ft Csongrád m.:.....................14.800- FtVI-VII. ..................70.418- Ft Fejér m.:............................56.900- FtVIII. .................... 2.000- Ft Gyõr-M-S m.:......................7.300- FtIX-X. ..................60.150- Ft Hajdu m.:...........................49.000- FtXI. ..................80.585- Ft Heves m.:...........................34.600- FtXII. ..................37.000- Ft Jász-Nk-Szolnok m.:..........33.800- FtXIII. ..................54.500- Ft Nógrád m.:.........................24.000- FtXIV. ..................33.200- Ft Komárom m.:.................... 11.700- FtXV. ..................16.800- Ft Pest m.:............................104.743- FtXVI. ..................17.400- Ft Somogy m.:.........................8.000- FtXVII. ..................12.000- Ft Szabolcs m.:........................1.500- FtXVIII. ..................13.100- Ft Tolna m.:.............................1.000- FtXIX. ..................24.300- Ft Vas m.: (Új szervezés)................ -XX-XXIII. ................. 4.700- Ft Veszprém m.: ..................... 9.500- FtXXI. .................... 6.900- Ft Zala m.: ............................ 16.400- FtXXII. ....................1.500- Ft Külföld:...............................7.000- FtÖsszesen:..............819.109- Ft Összesen:........................476.703- Ft

Mindösszesen:............. 1 295.812- Ft

Régi vita folyik, és egyszer-egyszerfellángol, a �Dialektika� elméleti-politikaiarculatáról. Egyesek azt szeretnék, ha aTársaság újságja � az Alapszabályunkbana társaságunkra dekraláltaknak megfelelõen� marxista elméleti újság lenne. Mások sze-rint a �Dialektiká�-nak az a feladata, hogya marxista-leninista elmélet terjesztése, fej-lesztése és ápolása mellett foglalkozzon azidõszerû politikai témákkal, a Társaságotérintõ szervezeti élet kérdéseivel, a balolda-li erõk összefogásának és mozgósításánaktémáival. Az az érvelésük, hogy ma Magyar-országon a �Dialektika� az egyedüli olyanújság, amely következetes és markánsmarxista, kommunista elméleti és politikaialapon tájékoztatja az olvasóit.

Persze, jó lenne egy marxista elméletifolyóiratot is megjelentetni. Ehhez a szemé-lyi, szakmai feltételek adva vannak, deanyagi hátterünk nincs. Azon azonban gon-dolkodnunk kell, hogy évente egy-két al-kalommal egy ilyen marxista elméleti füzetkiadásának az anyagi feltételeit biztosítanikellene.

Ami pedig Társaságunk és a �Dialekti-ka� irányvonalát, arculatát illeti: az elsõnapirendi pont keretében elõterjesztett 4pontos HATÁROZAT-tervezetben fogal-mazódott meg.

Tudomásul kell vennünk, hogy a �Dia-lektika� megjelentetéséért az idevonatkozótörvényes rendelkezések szerint a Közgyû-lés által választott felelõs kiadóé és felelõsszerkesztõé a döntés joga. Tehát a végsõdöntés a lap egyes számainak kialakítá-sában az õ kezükben van.

Javasoljuk, hogy a �Dialektika� felelõskiadója továbbra is a Társaság elnöke le-gyen. A felelõs szerkesztõ személyére a Je-lölõ Bizottság tegyen javaslatot. A Szerkesz-tõbizottság többi tagjait az országos veze-tõség ülésén válasszák meg.

Külön kell szólni arról, hogy ismételtenpályáztunk az állami költségvetésbõl 700ezer forintos támogatásra, fenntartásiköltségeinkhez. Az eredmény: újabb eluta-sítás. 2005-ben megismételjük a pályáza-tot. Amennyiben valamilyen csoda folytántámogatást kapnánk, úgy lehetõség nyílnaa �Dialektika� számainak bõvítésére és egyúj elméleti kiadvány létrehozására.

III. Költségvetésünk helyzeteTársaságunk 2004-es költségvetési szá-

mait elõzõ közgyûlésünk 1 millió 800 ezerforint bevételben és kiadásban határoztameg. Ez a döntés azt feltételezte, hogy aTársaság tagjai közül legalább 1200-an, évi1500 forint tagdíjat fognak befizetni. Saj-nos a befizetõk száma elmaradt a várako-zástól, az összegbeli várakozásunk sem si-került.

Pénztárkönyvünk szerint a bevétel 1,315 970 Ft, a kiadás 1,293 149 Ft, az egyen-leg + 22 821 forint.

A bevételek forrásai a 21 fõvárosi ta-gozat 819 109 Ft-jából, és a 20 megyeitagozat 476 703 Ft-jából adódik.

Tehát a tagság összes befizetésénekösszege: 1,295 852 Ft. A többletet egyébforrások nyújtották, így május elsejei lapárusításunk, vagy a Kádár-évfordulón ka-pott adományokból. Egyes Társaságunk-nak adományozott könyvek árusításából isszármaztak bevételek.

A kiadások fõbb tételei: a �Dialekti-ka� összes költségei: 73%, az adminisz-trációs és egyéb költségek: 16%, a helyi-ség mûködtetési hozzájárulás: 11%.

A kiadások több mint 2/3-át kitevõ�Dialektika� elõállítási, postázási és terjesz-tési önköltségi ára példányonként átlagosan80 forint. Ez az egy példányra kimutatottátlagos összeg persze csalóka, hiszen mint-egy 200 példányt az egyetemek, könyvtá-rak, intézmények részére, társszervezetek-nek, egyes külföldi címzettekhez díjmente-sen továbbítjuk, propaganda céljainknakmegfelelõen.

Az adminisztrációs költségek jelentõsrészét a meghívók sokszorosítása és pos-tázása, a tagozatokkal és egyes tagjainkkalvaló levelezési, kapcsolattartási költségekés egyéb adminisztrációs és technikai költ-ségek teszik ki. Példaként említem, hogy amai közgyûlésünkre is 152 címre postáz-tunk meghívót, ami természetesen költsé-gekkel járt.

Javaslatunk a 2005 évi költségvetésre

A vezetõség javasolja a tisztelt Közgyû-lésnek, hogy a 2005 évi költségvetésbenismét 1 millió 800 ezer forint bevételt éskiadást határozzon meg.

Indoklásunk szerint a taglétszám lé-nyeges bõvülése reményt nyújt ahhoz, hogya tagdíjat ténylegesen befizetõk száma elér-je az 1200 fõt. Ehhez az eddigi és jövõbeniadományozók számának és pénzügyi segít-ségének növekedésére is számítunk.

Javasoljuk továbbá, hogy tagozatainka saját helyi költségeik fedezéséhez szerez-zenek szponzorokat, adományozókat. Ígya tagok által befizetendõ évi 1500 forint aközponti költségvetésbe jutna. Eddig ugya-nis több tagozatunk a befizetett tagdíjösszegének felét magánál tartotta, sajátköltségeik fedezése céljából.

Elfogadta a tisztújító közgyûlés, 2005.01. 15-én. (Lásd: Jegyzõkönyvet.)

Ferencz Lajos, Ügyvezetõ titkár


6. A vezetõség fogadóórák és telefoni ügyelet bevezetését fogadta el, melyet a �Dia-lektiká�-ban folyamatosan közzé kell tenni. (Vezetõségi ülések, szerkesztõbizottsági ülésekés központi fórumok idõpontja. Telefonügyelet: Ferencz Lajos 06-20 553 53 04 naponta/szombat és vasárnap kivételével/ 18 óráig.)

7. A vezetõség áttekintette a 2004. évi tagdíjfizetésrõl szóló kimutatást, valamint a2005 év elsõ 6 hetében történt befizetések és kiadások helyzetét. Ez utóbbi esetben ked-vezõ tendenciaként köszönettel értékelte az eddigi 199 fõ befizetésének tényét. Ked-vezõnek ítélte az ez évben a Társaságba belépõ 114 új taggal bõvülést, a kiadott tagsági,támogatói, olvasóköri igazolványok 1 591 számát.

8. A vezetõség elfogadta a Munkáspárt budapesti küldött-értekezletének Társasá-gunkkal kapcsolatban nyilvánosságra hozott Állásfoglalására adandó válaszról az Állás-foglalását. Az Állásfoglalást megküldi a Munkáspárt budapesti elnökségének, �A Sza-badság� szerkesztõségének. Közzé kell tenni a �Dialektika� következõ számában.

9. A vezetõség elfogadta Komárom megyei tagozatunk meghívását Komárom városfelszabadulásának 60. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésre.

A Társaság vezetõségét Szilágyi László vezetõségi tag fogja képviselni.* * *

Jelen határozatot a �Dialektika� következõ számában közzé kell tenni.2005. 02. 12.

Marx Károly Társaság Vezetõsége



ÁLLÁSFOGLALÁSElfogadta a Munkáspárt

budapesti küldöttértekezlete2005. február 5-én

1. A Marx Károly Társaság lapjában,a Dialektikában, a Marx Károly Társaságülésein számos alkalommal vitatkoznak aMunkáspárt politikájáról, a Munkáspárttestületeirõl, a Munkáspárt vezetõirõl. Azutóbbi idõben több alkalommal jelentekmeg a Munkáspártra és vezetõire nézvesértõ, tartalmukban valótlan cikkek. Ezeketaz írásokat úgy tekintjük, mint a pártbelügyeibe való durva beavatkozást, melysérti a szervezeti szabályzat normáit.

2. Felhívjuk a Marx Károly Társaság-ban tevékenykedõ párttagjainkat, utasítsákel az ilyen vitát, lépjenek fel az ilyen tartal-mú írások megjelentetése ellen. Amennyi-ben a lap tartalmában nincs azonnali vál-tozás, anyagiakkal ne támogassák a megje-lenését.

3. Felkérjük az érintett kerületek párt-szervezeteit, elnökeit, elnökségét, alapszer-vezeteit, hogy a II., III., VI., XVIII. Kerület-ben tagjaikkal szemben személyes beszél-getésen tisztázzák: munkáspárti tagkéntvagy Marx Károly Társaság-beli tisztség-viselõként kívánnak-e politikai tevékeny-séget folytatni.

4. A fenti kerületekben párttagként nyil-vántartott Rozsnyai Ervin, a társaság el-nöke, Ferencz Lajos ügyvezetõ titkár, Kar-dos Péter, Farkas Péter, Harangozó Ferenc,Morva Tamás elnökségi tagok tollából, elõ-adásában konkrétan is tetten érhetõ ilyenpártunknak ártó, szervezeti szabályzatotsértõ tevékenység.

5. Kérjük a Marx Károly Társaság ve-zetõit, eredeti céljukkal, a marxizmus tu-dományos feldolgozásával foglalkozzanak,azzal segítsék a Munkáspárt � mint a ma-gyarországi egyetlen marxista párt � poli-tikai törekvéseinek a megvalósulását.

Ez az állásfoglalás jusson el a Marx Ká-roly Társasághoz, jelenjen meg A Szabad-ság újságban.

Válasz a Marx Károly Társaság elleni vádakra

Nyilatkozat

A Munkáspárt lapjában megjelent�Állásfoglalás� kifogásolja, hogy a Társa-ság ülésein �számos alkalommal vitatkoz-nak a párt politikájáról�, �a Munkáspártraés vezetõire nézve sértõ, valótlan tartalmúcikkek� jelenek meg a Dialektikában. Arraszólítja fel a társaságban tevékenykedõpárttagokat, �utasítsák el az ilyen vitákat,lépjenek fel az ilyen tartalmú viták ellen�,s �amennyiben a lap tartalmában nincsazonnali változás, anyagiakkal ne támogas-sák a megjelenését�. Ez nyílt ultimátum egypártoktól független, önálló társadalmi szer-vezetnek.

A Marx Károly Társaság alapvetõ fela-datának tekinti a marxista eszmék hirde-tését és terjesztését, védelmét és alkalma-zását. Idõszerû ideológiai, társadalmi éspolitikai kérdésekben a marxizmus szelle-mében foglal állást. Meggyõzõdésünk,hogy legjobban ezzel segíthetjük a magátmarxistának nevezõ Munkáspárt eredeticéljait és törekvéseit is.

Minden alapot nélkülöz az a gyakranhangoztatott képtelen vád, hogy ellenségeivagyunk a pártnak, s a szociáldemokráciaés a szocialista párt szekerét toljuk, a Mun-káspártot szét akarjuk verni. Mi önálló éserõs kommunista pártért harcolunk ésdolgozunk. Nem hiszünk azonban abban,hogy �egymagunkban vagyunk erõsek�.Elvi alapokon bíráljuk a szociáldemokrataideológiát és a neoliberális gazdaságpoli-tikát. A fenyegetõ fasiszta veszéllyel, a hata-lomra törõ antikommunista szélsõjobbol-dali-jobboldali politikai erõkkel szembenugyanakkor szükségesnek tartjuk a szélesösszefogást minden demokratikus és anti-fasiszta erõvel.

Állásfoglalásaink nem mindig és nemmindenben tetszenek a Munkáspárt egyesvezetõinek. Nem tetszett, hogy bíráltuk aMunkáspárt elnökének a �jó kapitalizmu-sért� lelkesedõ nyilatkozatait. Azzal semérthettünk egyet, hogy a készülõ pártprog-ram irányelvei �a marxista alapokat mástársadalomtudományi irányzatok módsze-

rével és szemléletével� javasolták egyesíte-ni. Vitába szálltunk azzal az állásponttal,hogy Magyarországon egyáltalán nincsjobboldali-szélsõjobboldali veszély, ezzelcsupán a szocialisták és liberális értelmi-ségiek riogatnak. Nem hallgattuk el kriti-kánkat, amikor a Munkáspárt vezetõje többkérdésben együtt haladt a szélsõségesen an-tikommunista jobboldallal: nyíltan együtt-mûködött a Fidesszel és a polgári körökkela kórház-privatizáció elleni aláírásgyûjtésidején, nyilvánosan köszönet mondott Or-bán Viktornak, aláírta a Fidesz politikaicéljait szolgáló petíciót, elõrehozott válasz-tásokat követelt, a népszavazáskor demon-stratívan állást foglalt a jobboldal által kö-vetelt kettõs állampolgárság kérdésében.

A jobboldali-szélsõjobboldali veszély-lyel kapcsolatban az elnök kijelentette: fe-leslegesnek tartja a Marx Károly Társaságaggódását, és nem kér belõle. A legutóbbikongresszus elõtti �vitazáró� cikkében az-zal vádolta a Társaságot, hogy �folyamato-san támadja a pártot�, �támad, vádol, gya-lázkodik�, �a Munkáspártot akarja tönkre-tenni�. Ezekre a súlyos, alaptalan és igaz-talan vádakra sem A Szabadságban, sem aKongresszuson nem volt módunk vála-szolni.

A marxista elméleti munkára vonatkozójavaslatainkat az elnök így intézte el: �van-nak, akik Marx nevével elmúlt korok régiválaszait akarják ránk erõltetni�. Ez nemigaz. Mi nem �régi idõk régi válaszait�akarjuk a pártra erõltetni, a mai kor maikérdéseire kerestünk és keressük valóságosmarxista válaszokat. A marxista elméletimunkához a vita és bírálat szabadságáravan szükség a pártban. Nem elég a hang-zatos felhívás, hogy �ne szégyelljünk le-menni a pincébe, és onnan felhozni Marx-ot, Lenint�. Mi eddig sem a pincében tar-tottuk, hanem olvastuk, tanulmányoztuk,igyekeztünk alkotóan alkalmazni a marx-izmus klasszikusait. Nem rajtunk múlt,hogy a pártban nem folyik marxista elméleti

Alulírottak, a Munkáspárt tagjai, aMarx Károly Társaság választott tisztség-viselõi, visszautasítjuk a társaságunkat ésszemélyünket érintõ, kommunista önérze-tünket durván sértõ vádakat és rágalmakat.A Szabadságban megjelentetett Állásfogla-lás a �párt ellenségeiként� bélyegzett meg,a pártból való távozásra szólított fel, illetvea pártból történõ kizárással fenyegetett megbennünket.

Kommunista meggyõzõdésünkbõl kö-vetkezik, hogy ha pártunk politikájában ésmunkájában hiányosságokat láttunk, ezekrefelhívjuk a figyelmet, és kiküszöbölésükrejavaslatokat tegyünk.

Ezt elsõsorban pártfórumokon, s amíglehetõségünk volt rá, a KB ülésein, pártak-tívákon, munkabizottságokban, taggyû-

léseken tettük, de sajnos kevés eredmény-nyel. Nem fordultunk a polgári sajtóhoz,sem szociál-liberális, sem jobboldali mé-diához. Elvi kérdésekben marxista fórumo-kon szóltunk.

Sem a pártból kilépni, sem a Marx Ká-roly Társaságban viselt tisztségeinktõl meg-válni nem szándékozunk. Kommunistakéntkívánunk dolgozni továbbra is mind a Mun-káspártban, mind a Marx Károly Társaság-ban ugyanazért az ügyért � a marxistamunkásmozgalom megújulásáért. A szer-vezeti szabályzatban biztosított jogainkgyakorlásának korlátozását, a kollektívfelelõsségre vonással és kizárással való fe-nyegetést törvénytelennek, a szervezeti sza-bályzattal ellentétesnek tartjuk.

Nyilatkozatunkat elküldjük a Munkás-

párt Központi Bizottságának és elnöksé-gének, valamint A Szabadságnak, ahol azellenünk irányuló rágalmak és fenyegetésekmegjelentek. Mivel eddigi tapasztalatainkalapján nem látjuk biztosítva, hogy vála-szunkat A Szabadság közölni fogja, a Nyi-latkozatot a Dialektikában jelentetjük meg.

Rozsnyai Ervin, a Marx Társaság elnöke

Wirth Ádám, elnökhelyettesFerencz Lajos, ügyvezetõ titkár

Farkas Péter, vezetõségi tagHarangozó Ferenc, vezetõségi tagKardos Péter, vezetõségi tagMorva Tamás, vezetõségi tag

Budapest, 2005. február 12.

(folytatás a 7. oldalon)


A baloldali összefogásért(Amire a történelem tanít)

A Munkáspárt újabb belsõ vitája, vala-mint a jobboldallal való hallgatólagos ésnem is annyira hallgatólagos együttmû-ködése, a párton belül és a baloldalon aggo-dalmat, értetlenséget keltett.

Ugyanis a szövetségi politika, a mun-kásmozgalom egységtörekvése, összefogá-sa a haladó erõkkel a marxista munkáspár-tok egyik sarkalatos elve volt és lesz a kapi-talista társadalmi viszonyok között. Amarxizmus, a munkásmozgalom kezdettõlfelvette a harcot a nacionalizmus, a popu-lizmus, a faj- és népirtó elméletek, mozgal-mak, a fasizmus ellen. Riadót fújt a fasiz-mus megjelenésekor, amely a veszély lebe-csülése és a baloldali összefogás gyenge-sége miatt, a kapitalista hatalmak asszisz-tálásával borzalmas tetteket hajtott végre.Ez súlyos történelmi tanulság! Hát hiábavált egyértelmûvé, hogy a fõveszély, a fõellenség mindenkor a szélsõjobboldal, il-letve rohamcsapata a fasizmus, valamint arokonnézeteket bátorító, elnézõ, populistajobboldal? A történelem bizonyítja, hogyezekkel az erõkkel, pártokkal sohasem le-het semmiféle együttmûködés, egyetértés,bármilyen csalfa támogatást is fejeznek kia dolgozó osztályok felé!

Egyértelmû, hogy a FIDESZ durva ka-pitalista ideológiai, szervezeti behatolásthajt végre a dolgozó osztályok soraiba, ésigyekszik befolyást szerezni és eltéríteniõket az igazi érdekeikért folytatott harctól.Õk tanultak a történelembõl! Aki ezt nemlátja, nem érti az vagy vak, vagy nem marx-ista, nem baloldali. Ugyanakkor persze nemnélkülözhetõ az MSZP politikájának ke-mény bírálata sem!

Magyarországon tehát a jelenlegi és avárható politikai, társadalmi mozgás meg-követeli a szövetségi politika kiemelt, elvikezelését. Igényli – a történelmi tanulságokalapján is – a termékeny szabad vitát, elem-zést, döntést a Munkáspártban és a baloldalipolitikai-társadalmi szervezetekben. Amunkásmozgalom igazi nagy vezetõi a pár-ton, a mozgalmon belüli nyílt tisztázó vitákhívei voltak. Ha a vita a tekintélyelven, csal-hatatlanság keltésen, sértõdöttségen ala-puló, hamis, félremagyarázó nézetekencsúszik el, az nem a Munkáspárt erõsödésétfogja eredményezni. Mindez � úgy, mintkorábban több esetben � súlyos zavart kelta tagságban, s értékes tagokat, erõket veszít-het a párt. Ez a marxista baloldalnak nemérdeke! Sajnos a pártvezetés nem tudja,vagy nem akarja felismerni, hogy a tagságés a szimpatizánsok zöme felismerte a jobb-oldali veszélyt!

Felelõssége minden baloldalinak, hogyminderre felhívja a Munkáspárt vezetõinek,tagságának figyelmét. Gondolják meg jól,hogy a jobboldallal való bármilyen együtt-mûködés, az ezzel egyet nem értõk kire-kesztése, kizárása, vagy az elvi, tartalmasvita oldja-e meg a kérdést, teremt tisztán-látást, helyes és megfelelõ, marxista, bal-oldali szövetségi politikát, elhatárolódva ajobboldallal való mindenféle együttmû-ködéstõl!

Tóth Lajosnyugállományú vezérõrnagy,

a Munkáspárt volt alapító tagja

Olvasói levél

munka és nincs pártoktatás. Hogyan han-gozhatott el, s maradhatott válasz nélkül,egy önmagát �egyedüli marxistának� neve-zõ párt legutóbbi központi bizottsági ülésén,hogy �nincs itt szükség marxizmusra�?

A Munkáspárt vezetõje által A Szabad-ságban alkalmazott cenzúrát most megkí-sérlik kiterjeszteni a Dialektikára is. Azállítólagos többségre, többségi szavazássalelfogadott párthatározatokra hivatkozvapróbálják elnémítani a vitát és bírálatot.Meghatározó jelentõségû elméleti és poli-tikai vitákat azonban nem lehet többségihatározattal eldönteni. Marx és Engels éle-sen bírálták a �gothai program� elvi hibáit,annak ellenére, hogy a németországi szo-ciáldemokrata munkáspárt kongresszusaazt megszavazta. A revizionista opportuniz-mus és a �baloldali kommunizmus� ellenLenin fellépett akkor is, amikor kisebbség-ben volt a párton belül. A Kongresszus �89-en a többség megszavazta a párt likvidálá-sát, és csak egy kisebbség szavazott ellene.A tagság mégis újjászervezte a pártot.

Hamis az olyan szemlélet, hogy �a vitagyengíti a párt egységét�. Minden vita le-hetetlenné válik, ha az érvelõ vitát kiát-kozással helyettesítik. Elvi álláspontunk ki-


Kedves Elvtársak!A Marx Károly Társaság tagjaként

meghívót kaptam Rozsnyai Ervin elvtárselõadására. A várt elõadás helyett a napiren-det megváltoztatták, és hosszú politikai vitazajlott a Társaság és a Munkáspárt viszo-nyáról. Helytelennek tartom a napirendilyen megváltoztatását. A felszólalásokalapján úgy vélem, nem én voltam az egyet-len, aki csalódott volt.

Azt semmiképpen nem állítom, hogy avita nem volt érdekes, sõt, ha nem az elõ-adásra, hanem politikai vitanapra invitál-tak volna, akkor fel is szólaltam volna. Ígyviszont úgy éreztem, hogy becsaptak, mertaz engem érdeklõ elõadásra mentem el.

A felvetett politikai kérdéssel kapcso-latban véleményem a következõ. A MarxKároly Társaság marxista-leninista csopor-tosulás. A Munkáspárt baloldali szocialis-ta párt, nagyjából hasonló a németországiDemokratikus Szocializmus Pártja (PSD)párthoz. Az a párt azonban jó politikát foly-tat, kapcsolatai vannak a tömegekkel. AMunkáspárt politikája katasztrofális. A pártsem az MSZP-vel, sem a FIDESZ-szelszemben nem tudott alternatívát nyújtani atömegeknek. Azzal, hogy folyamatosan tá-madja az MSZP-t, sok támogatót elvesz-tett. Más bajok is vannak. A Munkáspárttömegbázisa sajnos természetes úton iscsökken. Nem találja meg az utat a fiatal-ság felé, az idõsebbek pedig lassan ott-hagyják e világot. A diktatórikus vezetéssem túlságosan szimpatikus. Amikor bekö-vetkezett a rendszerváltás, az MSZMP tag-sága három részre vált: egy része tovább-ra is kommunistának vallotta magát, és azis maradt, akár belépett akkor az újMSZMP-be, akár nem; egy része a továb-biakban szociáldemokratának vallotta

magát, és az MSZP-vel tartott; egy másikjelentõs részérõl kiderült, hogy a piroskönyvecskére csak karrierizmusból voltszüksége, és azonnal jobbfelé fordult.

Az igazi vesztes az elsõ csoport volt.Az évek során az új MSZMP-ben is kiala-kult a marxista és a baloldali szociálde-mokrata szárny, és az utóbbi gyõzött. A ve-reséggel együtt jár a megosztódás, a vitáka miérttel kezdõdnek, majd hatalmi harckezdõdik, az elvek háttérbe szorulnak. Jöna rend iránti vágy, és kialakul a diktatúra apáton belül. Ez játszódott le a Munkáspárt-ban.

Egy hozzászóló azt mondta, hogy Thür-mer nélkül nincsen Munkáspárt. Ezzel elis-merte a �vezér�-t. A marxizmus nem tag-adja a vezetõ személyek jelentõségét, õkazok, akik felismerik az adott helyzetben aszükséges teendõket, és eszerint is csele-kednek. Sajnos, a Munkáspárt vezetõje nemilyen. Nem látja, hogy az adott történelmihelyzetben mit kellene cselekedni. Felve-tõdött bennem az a kérdés, hogy kell-e ilyenpárt? Ha így halad, hamarosan eltûnik.Elõttünk az osztrák KP példája, amely apártvezetés �eredményes� és behódoló po-litikája következtében ma már csak jelen-téktelen pártocska, amelynek egy-két helykivételével (ilyen pl. Graz) alig van tömeg-bázisa. Közben dúl a vita a párton belül, akritikát igyekeznek elfojtani, akárcsak aMunkáspártban. Az osztrákok ebben mára Munkáspárt elõtt járnak. Õk képviselik aMunkáspárt szomorú jövõjét.

Billes Ferenc(A grazi pártszervezet az országos el-

nökség politikájával ellentétes, marxi-le-nini program alapján ért el kimagaslóeredményeket a tartományi választásokon� a szerk.)

fejtésére, érvelõ vitára egy ideje gyakorla-tilag csak a Dialektikában volt lehetõsé-günk. Most arra szólítják fel a Dialektikaolvasóit, hogy �utasítsák el a vitákat�, s hanem lesz �azonnali változás� a Dialektikatartalmában, �anyagiakkal ne támogassáka megjelenését�. Vajon kinek áll az érde-kében, hogy megfojtsa az egyetlen marx-ista vitafórumot? A Dialektikát a közelkétezres olvasótábor, párttagok és pártonkívüli kommunisták támogatása tartotta elmindeddig, és fogja eltartani a jövõben is.Elnémítani ezt a marxista fórumot nem fogsikerülni senkinek. Mind a Marx KárolyTársaság, mind a Dialektika a maga erede-ti céljainak szellemében, a marxista mun-kásmozgalom szolgálatában folytatja tevé-kenységét. Nem tõlünk kell védeni a Mun-káspártot, hanem azoktól, akiknek vezeté-sével a párttagság létszáma egyharmadárazsugorodott, szavazóinak kétharmada el-pártolt. Mi szeretnénk megállítani és visz-szafordítani ezt a folyamatot. Ha bíráljuk aMunkáspárt politikájának bizonyos voná-sait, érte haragszunk, nem ellene.

Budapest. 2005. február 12.

A Marx Károly Társaságvezetõsége


Sztálin történelmi szerepe HATVAN ÉVESZABADULT FEL

A BUDAPESTI GETTÓ

A budapesti gettó felszabadulásánakhatvanadik évfordulója alkalmából a Do-hány utcai zsinagógában emlékeztek, ahola legfõbb állami méltóságok mellett aközélet számos szereplõje is megjelent. Arendezvényen a gyakran egymással élesenszembenálló politikai erõk képviselõi egy-ségesen hajtottak fejet az áldozatok emlékeelõtt.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök be-szédében hangsúlyozta: �nem engedünkfelejteni, és nem engedjük átírni a történel-met�.

Valerij Muszatov orosz nagykövet em-lékeztetett a Vörös Hadsereg felszabadítóharcára és hangsúlyozta, hogy Oroszországma is elítéli a fajgyûlölet minden for-máját�

Frõhlich Róbert fõrabbi kijelentette:�az antiszemitizmus nemcsak a zsidók el-leni támadás, hanem megszégyeníti azt atársadalmat is, amelyik a gyûlöletkeltésteltûri.�

Schweitzer József ny. országos fõrabbihangsúlyozta, hogy �Bennünket a VörösHadsereg szabadított fel és ezt soha el nemfelejtjük, meg nem tagadjuk�.

Olvasói levélLidice, Oradour és FalludzsaAz iraki Falludzsa elleni amerikai ost-

rommal az amerikaiak ugyanúgy megcsú-folták az emberi civilizációt, mint 1942-bena németek. A tudósítások képillusztrációinláthatjuk a romhalmazt, az utcákon a te-metetlen halottakat, a segítségért hiábakönyörgõ betegek százait. A város látvá-nya felidézi Lidicét, a csehországi falut,amelynek lakosságát kiirtották (miközbena tömeggyilkos náci katonák emlékül ama-tõr fotókat készítettek) és a franciaországiOradourt, ahol a templomba terelt, bezártés felgyújtott tömeget megtorlásként tûz-halállal büntették.

Az iraki háború kezdetén az amerikaivezetõk nyomatékosan állították, hogy ahadmûveletekben kímélni fogják a lakos-ságot. Ezt nyilván az arab világ megnyug-tatására tették. Hogy mit tartottak meg azígéretükbõl, azt a világsajtó hiteles fény-képei tanúsítják.

Az irakiak többsége megszállóknaktekinti az amerikaiakat és szövetségeseiket,szabadságharcosoknak az úgynevezett �ter-roristákat�.

Gáspár IstvánMezõkövesd

Sztálin J. V. (grúz eredeti neve Dzsu-gasvili) születésének 125. évfordulójánismét fellángoltak megítélése körül a viták� ahogy az mindig lenni szokott a történel-met formáló nagy személyiségekkel. A vé-lemények megoszlanak, osztályhovatar-tozás, világnézeti és politikai meggyõzõdésszerint.

Sztálin a forradalmi munkásmozgalomlenini gárdájának kiemelkedõ alakja volt.A grúziai Goriban született, felmenõi job-bágyok, apja cipészmunkás. A tifliszi (mainevén Tbiliszi) görög-keleti papi szeminári-umban viszonylag magasabb fokú képzés-ben részesült, de marxista tevékenységéértkizárták. 1898-ban csatlakozott az illegá-lis Szociáldemokrata Munkáspárt grúz cso-portjához, aktív forradalmi tevékenységéértötször számûzték Szibériába. Az 1912-esprágai pártkonferencián a mensevik oppor-tunistáktól elhatárolódó bolsevikok köz-ponti vezetõségének tagja lett. Részt vett apárt nemzetiségi politikájának elméletikimunkálásában; A �Marxizmus és nem-zeti kérdés� c., 1913-ban írt mûve, mely-ben cáfolta azt a nézetet, hogy a kulturálisönállóság pótolhatná a nemzeti autonómiát,a forradalmi marxista álláspont egyik alapjae kérdésben. Az 1917-es oroszországi feb-ruári polgári demokratikus forradalom után,a lenini �Áprilisi Tézisek� szellemében, õterjesztette elõ a bolsevik párt VI. kongresz-szusán a Központi Bizottság beszámolójátés a forradalom továbbfejlesztésére irá-nyuló terveit. Az Októberi Szocialista For-radalmat követõen a nemzetiségi ügyeknépbiztosa, a katonai bizottság tagja, az in-tervencióban és polgárháborúban többfrontszakaszon a fegyveres harcok irányító-ja. A békekötésért, majd a szocialista építéskibontakoztatásért vívott belsõ vitákban atrockistákkal, az ún. �baloldali kommu-nistákkal�, a jobboldali elhajló értetlenek-kel szemben a lenini útmutatásokat érvé-nyesítette. Lenin betegségének elõrehalad-tával, 1922 áprilisától, õ töltötte be a pártKözponti Bizottságának fõtitkári posztját,1953-ban bekövetkezett haláláig.

Sztálin elhallgathatatlan történelmi ér-demei közé tartozik a korszerû iparosítás,a mezõgazdasági szövetkezetesítés elin-dítása a meglehetõsen elmaradott Orosz-országban, a népjólét és kulturális színvonalemelése, Oroszország népeinek egyenjogú,szovjet típusú szövetségbe való tömörítése,az a páratlanul gyors fejlõdés, amely azországot világhatalommá fejlesztette.Ügyes, rugalmas külpolitikával a Szovjet-

unió nemcsak kiállta a Nagy HonvédõHáború emberfeletti próbáját, hanem segí-tette majd minden kontinensen a népi de-mokratikus, szocialista és nemzeti demok-ratikus forradalmak kibontakozását, a szo-cialista világrendszer kiépítését.

Sztálin megértette és máig ható érvény-nyel alkalmazta a népfrontpolitikát, hang-súlyozva az átmeneti formák szerepét, atartós békéért folytatott antifasiszta az im-perialistaellenes küzdelem elsõrendû stra-tégiai fontosságát. Nem elsõsorban a sztáli-ni vezetés felelõssége, ha e történelmilegúj korszakot nyitó kísérleteket nem tudtákmindenütt eredményesen megvédeni éstovábbfejleszteni.

Ez nem azt jelenti, hogy Sztálin nekövetett volna el súlyos következmények-kel járó politikai hibákat, különösen amozgalmi demokrácia és a kollektív veze-tés terén, a szocialista törvényesség meg-sértésével, nemegyszer az ideológiai-el-méleti munka sajátosságainak szem elõltévesztésével. Mindez kezére játszott az�újító� reformistáknak-revizionistáknakabban, hogy félrevezessék és megingassáka nemzetközi forradalmi mozgalmat, akommunista pártok és szövetségeseik egyrészét, átmeneti vereséget mérjenek amozgalomra.

Tanulva a kudarcokból, a marxista-le-ninisták már eddig is sokat tettek mind ehibák kijavításáért, mind pedig a hruscso-vi-gorbacsovi utódok likvidátori rombolá-sainak helyrehozataláért. Nagy figyelem-mel kísérjük a konstruktív vitákat és kísér-leteket, amelyek a világ valamennyi tájánaz új megoldások keresését kísérik. Figyel-met fogunk fordítani annak a Sztálinmunkásságát értékelõ tudományos tanács-kozásnak az eredményeire is, amely decem-ber 19-20.-án zajlott le Moszkvában a Lo-monoszovról elnevezett állami egyetemen,Oroszország Tudományos Akadémiájánakés az Akadémia Filozófiai Intézetének ren-dezésében, felelõs kommunista pártvezetõkés marxista társadalomtudósok részvételé-vel.

Örömmel láttuk, hogy a Marx KárolyTársaság testvérszervezete, az oroszorszá-gi szocialista orientációjú kutatók tömö-rülése (RUSZO) is résztvett ebben amunkában. Mihelyt megjelenik a tanács-kozás anyaga, beszámolunk róla, és igyek-szünk saját munkánkban is hasznosítani atanulságokat.

Sz.A.


Vincze Attila Tamás fiatal író a holokauszt borzalmairól, em-berségrõl és embertelenségrõl, túlélésrõl és újrakezdésrõl dolgozfel igaz történeteket. A regény egyik szereplõjét, a tábor orvosát,

dr. Klopfer Ferencrõl mintázza, aki egyébként Kertész Imre �Sorsta-lanság� c. Nobel-díjas mûvében is szerepel. A doktor feljegyzéseitleánya, Katz Katalin õrizte meg.

Lejegyzett történetek dr. Klopfer Ferenc tollából(Részletek)

�Amit apa leírt, semmi azokhoz a bor-zalmakhoz képest, amik ott megtörténtek.�

Katz Katalin

�1. 1944 május 22.-én indultunkFelsõvisóról, korán reggel; ez volt a har-madik transzportvonat a kb. 12-15 000lelket számláló gettólakosság elszállítására.A mi vonatunk 60 vagonból állott. Abbana vagonban, ahová én kerültem, vagy 15orvos volt családtagjaikkal; egy kisebbikhányada a vagonlakóknak egyszerû már-marosi zsidókból állott. Kb. 65 személyzsúfolódott a marhavagonban. Éjjeli elhe-lyezkedés körüli veszekedések, kínlódás aszomjúsággal, mert a zárt vagonba nemengedtek vizet bevinni, csak egyszer a 60órás utazás alatt, kínszenvedés a szük-ségleteink elvégzése körül, rémületérzés aNémetországban elkövetkezendõkre gon-dolva, rettegések a velünk hozott, titkosrejtekekre helyezett pénz miatt, a németkatonák zsarolása a vagonablakon keresz-tül � ez töltötte ki az idõt, míg Lengyel-ország gyönyörû tájain haladtunk át.

Május 24-én délután 6 óra tájban érkez-tünk Auschwitzba. Vonatunkat nem en-gedték még be az állomásra. Döbbentennéztük a már messzirõl látszó lángoló val-amit, a krematóriumot, egyikünk sem mertehangosan kimondani, amit gondolt, hogyez vár ránk. Már erõsen sötétedett, amikorAuschwitz egyik külvárosában, Birke-nauban, megállott végre a vonat. Az abla-kon kinézve, fegyencruhás zsidókat láttunk,és én õszinte megkönnyebbülést éreztem:tehát talán mégsem krematórium...

2. Kiszálltunk. Férjet feleségtõl, anyátgyermekétõl elszakítottak, külön csopor-tokba állítottak. Minden csomagot ott kel-lett hagyni. Öregek balra, munkaképesekjobbra mentek. Balra az út állítólag a kre-matóriumhoz vezetett. Egy középkorúügyvéd, aki láthatólag mindenképpenelõnyt akart szerezni magának, odasietettaz egyik SS-hez, és bicegve elõadta, hogya világháborúban megrokkant. Vita nélkülelhitték neki, balra küldték. Láttam, amintnagy elégedetten elbiceg a krematóriumbaindulók csoportja felé.

Nem volt velem a családom. Milyenmegkönnyebbülés volt ez, szóban le semírhatom.

3. Beesteledett. Ott állt a férfiak cso-portja a sötétben, fegyveres SS-katonákközött. Orvosok a csoport elején. Mi leszvelünk? Néma csöndben álltunk. A kre-matórium lángja pokoli fényt küldött az égfelé. Egyszer csak velõtrázó sikoltásoktávoli borzalmas hangzavara töri át az éjicsendet.

Az iszonyatos hangok két percig hal-latszanak, aztán fokozatosan elhalnak, köz-vetlenül utánuk vagy 8-10 lövés hangzik.Utána csend. Mi volt ez? Ma sem tudom.Kb. negyedóra múlva megismétlõdöttugyanez. Mi halálos csendben álltunk. Mitgondoltunk? Egyikünk sem szólt a má-sikhoz. De mit gondolhattunk? El voltamkészülve a halálra. Éjfélig állhattunk ott,akkor elindultunk mi is. Közeledtünk a lán-goló pokol kapujához. A sötétben botorkál-tunk, igen gyéren voltak a villanyok.Megkérdeztem egy mellettem elhaladó fe-gyencruhás, tehát már bennfentes zsidót:hova visznek minket? Németül felelt: �Ster-ben�, mondta, vagy valami ilyesmit. Mármindegy, apatikus voltam. És ekkor bevit-tek a fürdõbe, ahol a szörnyu nyiratkozásvolt, minden ruhánk utolsó és esetleg mégelrejtett értékeink elvétele után csak acipõnket magasan a kezünkben tartvakellett belépnünk a fürdõbe. Mit tagadjam,mindenek ellenére nagyon élveztem afürdõt, és ha gondoltam is arra, hogy kémiaiokokbó, ha szappanfõzés szempontjából,jobb, ha szõrtelen a hulla és tiszta, mégiskicsit megnyugodtam: úgy látszik, a zsidófegyenc azt mondta: �scheren� (megnyír-ni), ezt értettem én �sterben�-nek (meghal-ni)...

4. Másnap reggel lett, mire végeztünka fürdõvel. Irtózatosan álmosak és fárad-tak voltunk, dideregve álltunk új fegyenc-ruháinkban a hideg hajnalban a fürdõépületelõtt. És órákig hagytak itt állni. Láttuk amunkába vonulókat, nõi csoportokat is.Mellettünk néha SS-katonák csoportjaivonultak el, ugató, csaholó, láncon tartotthatalmas vérebek falkájával. Délfelé járha-tott az idõ, amikor betereltek egy barakk-ba. Ezer ember került egy barakkba, amelyállítólag 600 személy befogadására készült.Nagy fatepsik jelentették az ágyakat. Úgyfestett minden, mintha a legcélszerûbbenlenne berendezve ahhoz, hogy elgázosításután a hullákat elégessék, vagy a nagytepsikben elszállítsák. Egy ilyen fatepsibenhárom ember helyezkedhetett volna el, de7-9 embert zsúfoltak egymás mellé, úgy-hogy csak egyik oldalukon feküdhettek. Kiskávét kaptunk kenyérrel � nem volt fontosa halálos aggodalom mellett. De a fárad-tságtól este mégis elaludtunk, én a földön,mert a fatepsiben nem tudtam helyet ki-verekedni � és másnap mégis megkönnyeb-bülve ébredtem, áldva az Urat, hogy élet-ben tartott ismét.

5. Egyes barakkok lakóinak számottetováltak a karjukra. Ezek munkába men-nek, mondták. Mi nem kaptunk tetováltszámot. Azt mondták: mi Buchenwaldba

megyünk. Ezt olyan titokzatosan mondták,hogy azt hittem, fakoporsót értenek alatta(Buchenwald � bükkfaerdõ). Azt is mond-ták, hogy facipõt kapunk ott mindannyian,és ezen a címen a ránk felvigyázó lengyelkápók elszedték bõrcipõinket, adtak értekenyeret, vagy néhány cigarettát, vagy sem-mit, vagy ütleget � ahogy jött. Megint el-fogott a halálos aggodalom. Barakkunkelõtt utakat építettek, kõhalmok, nagy mo-toros hengerek állottak ijesztõen várakoz-va, az utak még el nem készült része felvolt ásva mélyre � miért? Mindenfelé a ba-rakkok körül mély árkok, gödrök, me-dencék voltak kilásva � miért? Súlyostömegek temetõi lehetnek csak ezek azutak, gödrök. Meggyötörten néztem �féltem... És ebbõl a szörnyu auschwitzitáborból egy reggel elindítottak, és én ismétmegkönnyebbültem.

6. Buchenwaldba érkeztünk. A szörnyûsötétben leszállítottak a vonatról, kor-báccsal, bottal siettetve. Este 11 óra lehe-tett. Egy helyen láttuk a megvilágítottkiírást: �Weg nach Karachow�. Mit jelent?Egyesek azt mondták, Karachow � pusz-tulás, mások szerint egy tényleg létezohelység neve. Akkor este mindenesetrenagyon rejtelmesen hatott. Egy 4-5 métermagas emelvényen, messzirõl láthatóan,összefogózva állt négy-öt ember. De vala-hogy kisebb volt minden méretük a normá-lis emberekénél. Furcsa sziluettjük volt: azegyik kövérkés, nagy pocakkal, a másiksovány, magasabb � de mindegyik csak kb.háromnegyede a természetes életnagy-ságnál. Mintha kiaszott múmiákat állítot-tak volna oda elrettentõ például. Késõbbkiderült, hogy tényleg elrettentõ figurák, apocakos egy pap volt, mellette egy zsidó,majd két másik �aszociális elem� szobor-sorozata, amint egymásba karolva álltakegy kapu-emelvényen, mintegy a táborkapudíszeiként. Másnap a cinikus feliratot isolvashattuk, ami akkor készült, amikor mégcsak németeket internáltak ide: �Recht oderunrecht, dein Vaterland� (Igazságos vagyigazságtalan, a te hazád). Az esti bevonulása buchenwaldi fürdõbe megint félelmetesvolt. Nem is említettem, hogy az állomásegyetlen ócska állvány volt az erdõszélen,rajra felirat: �Buchenwald�. Az erdõbennagy csend, sehol egy lélek. Mire szá-míthattam? Így érkeztünk végre a fürdõbe.Megint egy álmatlan éjszaka. A fürdõhe-lyiségben virrasztottunk, nyakunkba csö-pögtek az elromlott zuhanyozók, alvásrólszó sem lehetett. Egy kis száraz helyért sú-lyos harcok folytak. De másnap fürdõ, fer-tõtlenítés, friss fehérnemû, új ruha, regiszt-rálás � újból megkönnyebbültem.


Mesebeszéd a sztereotípiákról, illetve a mozgalmi beidegzõdésekrõlEgyszer volt, hol nem volt� Vagyis

hát, nem egyszer és� nem csak volt� Akárvéletlen is lehet, hogy a Baloldali Elméleti- Politikai Mûhely 2004-ben tartott utolsókét vitája közben gondolkoztam el az aláb-biakon. (A példákat máshonnan is vehet-ném.)

1. Sajnos, a baloldali politikai körökegy részében is emlegetik a polgári meséta szocialista kísérletek kommunizmussáminõsítésérõl. (Könnyebb a sosemvolt fej-rõl leütni a koronát�) Errõl sikerült rövidcikket közölnöm � �Kísértet járja be� cím-mel � a TÉT-Hírlevél 2004. decemberi, il-letve a Fáklya novemberi számában. Nemismétlem az ebben foglaltakat.

2. Az egyik írásos elõterjesztésbenolvasom: � A Tanácsköztársaság bukásaután�� Nos, már sohasem tudjuk meg,hogy valóban megbukott volna-e a Tanács-köztársaság. Ugyanis, mielõtt megbukha-tott volna, leverték, mégpedig idegen csa-patok.

3. Aztán itt vannak a szocialista (igé-nyû) korszakbeli ellentmondások mesebe-li magyarázatai. Az ezekrõl szóló fejtege-tésekben ugyanis az ellentmondásokatszámûzik vagy a mennyországba, vagy apokolba. Az illúziók egy korábbi idõsza-kában � a szocializmussá nyilvánított tár-sadalomban � az ellentmondásokat har-móniává idealizálták. (Szégyenfoltkéntemlegették: �vannak még ellentmondá-sok��) Manapság � a bukást követõen �az ellentmondásokról az anomáliák, a de-formációk értelmében esik szó.

Bárhogyan figyelek, véletlenül semhallok (nemhogy jó szót) elejtett szavakatsem arról, hogy az átmeneti korszakban (és,óh borzalom!) a szocialista fejlõdés soránlétezhetnek (természetes módon léteznek)dialektikus ellentmondások. S ezekbennemcsak gátló, hanem elõre vivõ motívu-mok, hajtóerõk is lehetnek.

A dialektika megvetése, mint mozgalmibeidegzõdés: ez valami képtelen ellentétea mozgalom eredeti értelmének. A dialek-tika-mentes felfogásban akár így is felvet-hetõ a kérdés: Szabad-e úttörõ szerepetvállalnia annak, aki nem bízik az újat elõrevivõ (hajtó) erõk (ellentmondások) lété-ben?! (Az ellentmondást irtó szenvedély-betegség így válik a látszat-optimizmussalellentétes pesszimizmussá�) Szerencsére,a társadalmi valóság az objektív és a szub-jektív tényezõk kölcsönhatásának jóvalbonyolultabb � nemcsak kudarcokkal,hanem reményekkel és lehetõségekkel istarkított � világa.

A társadalmi-politikai valóság dialek-tikus ellentmondásai sajátos módon objek-tív természetûek. Miután élõ emberek (cso-

portok, osztályok) élõ viszonylataiban lé-teznek, bizonyos határokon belül � külön-bözõ irányokba � befolyásolhatók. Az el-lentmondások nem átkok, (amelyek kiát-kozással megoldhatók), hanem adottságok.

Az ellentmondások természetük, fejlett-ségi szintjük, a bennük rejlõ lehetõségektekintetében nagyon különbözõek, diffe-renciáltak. Ennek megfelelõnek kell len-nie a hozzájuk való viszonynak. Jó háromévtizede a szocializmusbeli ellentmondá-sokhoz való viszonynak több mint húsz le-hetséges variációját dolgoztam ki. Ezekegyike � de semmiképpen nem az egyetlen� a megoldásra valóban érett ellentmondá-sok megoldódásában-megoldásában való�közremûködés�.

Tartok tõle, felvetésemet ma is � mintakkor � legjobb esetben mesebeszédnek te-kintik. Egyrészt, létezik a mozgalmi beideg-zõdések hagyományait követõ, ezt erõsítõtömeges (érzelmi) igény, sõt nyomás az el-lentmondások gyorstalpaló megoldására.(Bár ez, legtöbb esetben sajátos módon el-lentéteket szít.) Mindenesetre, ebbõl anézõpontból könnyebb � vonzóbb, látvá-nyosabb � az ellentmondásokat pellengérreállítani, az ellentmondóknak pedig ajtótmutatni (kifelé vagy éppen befelé�), mintmegtanulni kihasználni az ellentmondások-ban rejlõ lehetõségeket. Könnyebb �fe-szítsd meg!�-et kiáltani, mint gondolkod-ni, és gondolatokat befogadni.

Más probléma is van: Nem kedvez adialektikus gondolkozásnak � és az ennekmegfelelõ cselekvésnek � a mai politikaiküzdõtér. Itt ugyanis � a tulajdon priva-tizálása után és ennek nyomán � az érzel-mek demokráciába öltöztetett privatizáció-ja történik. A küzdelem nem annyira azigazságért, mint inkább az igazság birtok-lásáért folyik. A szembenállások szinte torz�helytállásra� késztetik a feleket. Enneklogikája: aki nincs velem, az ellenem van!Így teremtõdik például az (egyetlen) �igazmagyar�, vagy az (egyetlen) �igaz balolda-li� mesefigurája� Az ellentéteknek ez akiélezése � a szándékoktól függetlenül is �alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet asokkal fontosabb társadalmi ellentmondá-sokról, hogy eltorzítsa azokat. Az így ki-zökkentett világ �helyrehozásában� éppena baloldal tudhatna a marxi materialistadialektika elvi és gyakorlati tapasztalataialapján példamutatóan közremûködni.

Itt a mesebeszéd vége! És itt lehetnemozgalmunk vége is, hacsak nem vesszükát újra és újra a történelem által annyiszorigazolt, Engels által megfogalmazott lec-két: �Ha az ellentmondás véget ér, véget éraz élet is, beáll a halál!�

Aggod József

A látásmód hibája�Közép-Európa népei azt várták a

rendszerváltóktól és az õket követõ politi-kai elit tagjaitól, hogy elõször is legyendemokrácia, másodszor legyen piacgaz-daság, harmadszor legyen világosanazonosítható politikai közösség, nemzetiidentitás, és végül negyedszer, hogy or-száguk csatlakozzék Európához. De mind-egyik kívánság mögött ott volt a jólét vágya.A társadalmak hihetetlen történelmi igaz-ságtalanságként élték meg � mint ahogyaz is volt �, hogy akaratuk ellenére a vas-függöny rossz oldalára kerültek� � írjaBozóki András, a �Népszabadság� október16-i számában.

A szerzõ szerint �a rendszerváltó prag-matikus reformerek úgy irtóztak a politi-kai eszméktõl (ami számukra a rosszemlékûmarxizmust-leninizmust jelentette), mintördög a tömjénfüsttõl. Ráadásul mindenüttkáoszt, rendszerválságot láttak magukkörül.�

�Az új rendszernek, a hõn várt piacgaz-daságot bevezetõ demokráciának életmód-váltással együtt járó javuló életfeltételeketkellett teremtenie, hiszen a nép szemébennem érték a demokrácia, ha általános mar-ad a szegénység: nem érték a nemzet, ha aHimnuszt üres hassal kell énekelni (�)nem érték az Európai Unió, ha az csak agazdagok bulija.�

Bozóki András elemzése nemcsak le-egyszerûsítõ, látásmódjának prizmája nem-csak ferdítõ, hanem hibás is. A rendszer-váltással létrejött világ valóságával távol-ról sem egyezõ. A nép (talány, hogy éppenõ miért él ismételten a nép fogalmával,amikor a kormány, � és pláne az ellenzékioldal � leginkább az �emberek� � valósá-gos társadalmi tagozódásokat elmosó �szóhasználatot gyakorolja) nem várta arendszerváltóktól a piacgazdaság, a kapi-talizmus és különösen nem az érintettországokra rászabaduló vadkapitalizmusbevezetését. A népek � a szerzõt és a feu-dálkapitalizmust, valamint a fasiszta rend-szereket sirató társadalmi köröket leszámít-va � a szocialista korszakot nem hihetetlentörténelmi igazságtalanságként élték meg.És nem láttak a népek a szocializmusépítése során maguk körül mindenütt káosztés rendszerválságot. Ami pedig a �rosszem-lékû marxizmust-leninizmust� illeti, a szer-zõ és eszmetársai tömjénfüstje sem takarjael tételei igazságát és aktualitását. BozókiAndrás értékelése nyílván önmaga és amagyar viszonyok korlátjai miatt nem ter-jed ki a nyugati és keleti világra, ahol amarxizmus, mint eszmerendszer egyetemitanulmányok tárgya, a társadalmi élet va-lósága, a kommunizmust pedig a szerzõ éstársai görcsös törekvései ellenére sem sike-rült a politikai szótárból és a mai valóság-ból kitörölni.

A rendszerváltás elõtti és utáni hibáslátásmódot a valóság tényeivel célszerûszembeállítani. A rendszerváltó országoka kapitalista restaurációt követõen hasonlójegyeket és jellemzõket mutatnak. De ma-radjunk a hazai körben. A privatizációtsokan a magyar történelem legnagyobbméretû vagyonátcsoportosításának, más

(folytatás a 11. oldalon)


fogalmazások szerint a közösségi tulajdonnagy ívû elrablásának, külföldi és hazaitõkés cégeknek, személyeknek való át-játszásának tekintik. Ennek hiteles mutató-ja: a gazdasági eredmények, a profit ország-ból történõ rendszeres kivitele, a hazai va-gyonos rétegek hihetetlen meggazdago-dása. E folyamat ellentét párja a lakosságegyharmadának elszegényesedése, a je-lentõs rétegekre kiterjedõ nyomor. A le-épülés és a szegénység látható jegyei ahajléktalanok többtízezres száma. Kap-csolódó következmény a dolgozó emberekkizsigerelése, a velük szemben gyakoroltembertelen bánásmód, és a rendszerváltásutáni idõk láthatóan nem enyhülõ, száz-ezrekre kiterjedõ munkanélküliség. A jelenkor, és nem �történelmi igazságtalanság� ajövedelmek, fizetések és végkielégítésekszakadékokat képezõ különbsége. A 40ezer forintos havi nyugdíjról, a néhány ezerforintos szociális segélyekrõl, az 50 ezerforint körüli létminimumról azok tárgyal-nak és döntenek, aki havi milliós juttatá-sokból, százmilliós végkielégítésekbõl élika nyugati tõkés milliomosokhoz hasonlóédes életüket.

A rendszerváltást követõ demokráciaismertetõ jegye a politikai közélet, az or-szágházban és a képviselõk házában zajlótevékenység, melynek ellentét párja a sza-vazáskor távolmaradók, a demokráciacsaknem egyedüli lehetõségével, a válasz-tásokkal nem élõk sokaságának passzivi-tása. És velejárója a lakosságot megosztóárkok mélyítése, a gyûlöletkeltés, a nem-telen, parlagi beszédmodor, a lejárató, ki-zárásos botránypolitizálás, a mindent ki-fogásoló, elutasító, nyugtalanságot keltõ,folyamatosan félrevezetõ, hazudozó, rágal-mazó magatartás. A rendszerváltás utániközélet külsõségekben is megmutatkozójegye a (hadsereg és a rendõrség létszámátmár rég felülmúló) százezres, vagyono-sokat és nagyvagyonokat õrzõ-védõ sereg.A hatalmi tényezõk akár büszkék is lehet-nének a maguknak felépített �fekete sereg-re�, az õ új intézményükre, amely mellettaz alacsonyabb fokon élõ társadalmi réte-gek közbiztonsága új mélységek száma-dataival mérhetõ.

Új világunk valóban felzárkózott, ésnemcsak politikai, gazdasági és strukturá-lis intézményes értelemben � ahogyanBozóki András értékeli. Felzárkózott élet-minõségben, életmódban, az élet szintevalamennyi külsõ, látható, és árnyékban,fedettségben lévõ jegyeivel a kapitalistavilághoz.

Az igazsággal valami baj van. Bár ért-hetõ, hogy Bozóki és a felsõ egyharmadigazságosnak tekinti azt, ami van. Csak-hogy ugyanezt nem tekintik és érzik igazsá-gosnak a másik oldalon lévõ milliók, a�nép�, az �emberek�, a lakosság nagyob-bik része. Úgy érzik, a �hihetetlen� tör-ténelmi igazságtalanság jött el vagy vissza-jött, amit a nép, a többség � ez is történelmitanulság � nem szokott hosszú távon el-fogadni, eltûrni. A szerzõ figyelmét az iselkerülte, hogy a jelenlegi kormány, sõt, aköztársaság elnöke is az igazság hiányát,és megvalósításának elérendõ célját em-leget.

Szilágyi László

(folytatás a 10. oldalról) Naomi Klein az iraki választásokról(Az alábbiakban kivonatosan ismer-

tetjük a neves újságírónõ cikkét, amely azangol The Guardian 2005. február 12.-iszámában jelent meg.)

Rövidlátó választási megfigyelõk úgyvélik, hogy az iraki nép végül elküldteAmerikának a régen várt virágokat ésédességeket; holott a választók túlnyomótöbbsége arra szavazott, hogy kidobják azUSA által beültetett Allavit, aki nem volthajlandó távozásra felszólítani az EgyesültÁllamokat. Az Egyesült Iraki Szövetség(UIA), amely nagy többséget kapott, vá-lasztási programjában egyebek közt menet-rendet követelt �a soknemzetiségû erõkkivonására Irakból�.

A gyõztes koalíció platformjában másérdekes pontok is olvashatók. Például: �azállam garantáljon állást minden munka-képes irakinak, és lehetõséget a polgá-roknak otthonuk felépítésére.� �TöröljékIrak adósságait és jóvátételi kötelezettsé-geit, fordítsák gazdaságfejlesztésre az olaj-vagyont�. Röviden, az irakiak szavazataielutasítják a Paul Bremer volt amerikai fõ-megbízott által bevezetett radikális szabad-piaci politikát, amelyet most már a Nem-zetközi Valutaalappal nemrég megkötöttegyezmény is elõír.

Támogatni fogják-e ezeket a demokra-tikusan elfogadott követeléseket azok apolitikusok, akik lélegzetvisszafojtva fi-gyelték az iraki választóköröket? �Ne állít-sanak fel menetrendet� � jelentette kiGeorge Bush, négy nappal az után, hogyaz irakiak pontosan erre a menetrendre sza-vaztak. Tony Blair �nagyszerûnek� neveztea választásokat, de kézbõl visszautasítottaa szigorú menetrendet. Az UIA fogadal-mai, amelyek a közszektor bõvítését, azolajjövedelmek megtartását és az adósságelejtését ígérték, valószínûleg hasonlósorsra jutnak. Legalábbis, ha Abd al-Mah-di kap szabad utat: õ Irak pénzügyminisz-tere, és az az ember, akit nagyhirtelen Irakkövetkezõ kormányának vezetõjekéntkezdtek emlegetni.

Al-Mahdi a Bush-kormányzat trójaifalova az UIA-ban. (Ugye, nem gondolták,hogy Bushék minden pénzüket Allavirateszik?) Al-Mahdi októberben az Ameri-can Enterprise Institute összejövetelén aztmondta, szándékában áll Irak �állami tulaj-donú vállalatait átalakítani és privatizálni�.Decemberben ismét Washingtonba utazott,hogy elõvezesse terveit egy új olajtörvény-re, amely �nagyon sokat ígér az amerikaibefektetõknek�. Al-Mahdi maga felügyeltea Shellel, a BP-vel és a Chevron Texacóvalmegkötött üzletek aláírását hetekkel a vá-lasztások elõtt, és megtárgyalta az újabbtakarékossági megállapodást az IMF-fel.

A csapatkivonást illetõen al-Mahdi,úgy tûnik, Dick Cheney-t visszhangozza:�Hogy az amerikaiak mikor mennek el,azon fog múlni, hogy mikor állnak majdkészen saját erõink, és hogyan reagál azellenállás a választások után.� A Sariatörvényével, az ortodox iszlám törvény-kezéssel kapcsolatban pedig, mint hírlik,nagyon közel áll a klérushoz.

Az iraki választásokat újra meg újraelhalasztották, miközben a megszállás ésaz ellenállás egyre nagyobb rombolássaljárt. Most, úgy látszik, a kétévnyi vérontás,megvesztegetés és hátsószobai erõszakos-kodás megegyezéshez vezetett: az ajatol-lah ellenõrzi a családokat, a Texacóé az olaj.Mindenki nyer, kivéve a választókat, akikaz életüket kockáztatták, hogy egy ettõlgyökeresen eltérõ politikára szavazhassa-nak.

Azt mondják, január 30.-án az irakiaknem errõl szavaztak: a lényeg maga a sza-vazás ténye, amely Bush szerint bebizonyí-totta az amerikaiaknak, hogy �az iraki népértékeli a szabadságát.� De hát mirõl is szóltez a szavazás? Az irakiak, akiket bombávalpusztítanak az otthonaikban, megkínoznakaz Abu Ghraibban, agyonlõnek az ellen-õrzõ pontoknál; akiknek cenzúrázzák azújságjait, megszüntetik a víz- és áram-ellátását, voltaképpen milyen szabadságraszavaztak? Arra, hogy továbbra is meg-szállva maradhassanak?

Árulás IrakbanAz Iraki Kommunista Párt részt vesz a

bagdadi bábkormányban, amelyet az ameri-kai megszállók létesítettek az ENSZ köz-remûködésével. A párt németországi kép-viselõje, Rasid Gevilib, vitacikkben kísé-relte meg pártja kollaboráns magatartásáta megszállókkal szembeni ellenállás sajá-tos formájának feltüntetni. �Elõször fordulelõ a történelemben � írja �, hogy az összesfontos politikai pártok a megszállás körül-ményei között kezdenek hozzá egy új ál-lam felépítéséhez.� Elfelejtette pontosítani:azok a pártok, amelyek támogatják a meg-szállást! Az iraki politikai mozgalmak több-sége ellenzi a megszállást és az iraki kolla-boránsok részvételét a megszállók ellen-õrzése alatt mûködõ testületekben – ellen-tétben az IKP-val, amely már ott ült az Ide-iglenes Kormányzótanácsban is, noha azamerikaiak szerint ennek a szervnek egyet-len tagja sem ellenezte a megszállást.

Gevilib azt állítja, õ ellene van a meg-szállásnak, és a �politikai ellenállás� híve.

Csakhogy miféle ellenállás az, amelyikszembefordul a fegyveres ellenállással, ésnemcsak a támogatást tagadja meg tõle,hanem harcol is ellene! Az IKP-nak egyet-len elítélõ szava sem volt az USA-csapa-tok és az iraki kormánykatonák falludzsaimészárlása ellen. A párt, amely gátlásta-lanul továbbra is “kommunistának” nevezimagát, nem lépett ki a kormányból a vér-fürdõ elleni tiltakozásul, ahogy az IszlámDemokrata Párt tette. Ezzel felelõsségetvállalt a városban elkövetett háborús bûn-tettekért. (Mint a Francia Kommunista PártJugoszlávia terrorbombázásáért, amikornem lépett ki a bombázásokban részt vál-laló kormányból. A szerk.)

Az IKP szellemi és erkölcsi züllése nemelszigetelt jelenség, hanem szélsõséges kife-jezése a kommunista mozgalom általánosdemoralizálódásának a Szovjetunió össze-omlása után.

A “ Neue Volksstimme” nyomán


Felelõs kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel: 342-1068Szerkeszti: a SzerkesztõbizottságFelelõs szerkesztõ: dr. Rozsnyai ErvinOTP számlasz.: 1171 1041-2085 9590

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

Nytsz.: 75/763/1997Internet: www.extra.hu/dialektikaE-mail: [email protected]ás: Unio-Print Kuvert Kft.Felelõs vezetõ: Szabó László igazgató

A MARX KÁROLY TÁRSASÁG KÖZLEMÉNYEIOroszországlakossága néppé

válikTöbb mint tízezer ember gyûlt össze a

fõváros Kaluzsszkaja (Oktyabrszkaja)terén, hogy a KPRF felhívására tiltakoz-zon az ország vezetõinek politikája ellen.

Meglepõen sokan voltak a fiatalok:komszomolisták, �nemzeti bolsevikok�,anarchisták, bal- és jobboldaliak. És nagyongyakran mondták: FORRADALOM.

A gyûlést a KPRF moszkvai bizottsá-gának elsõ titkára, Vlagyimir Ulasz nyitot-ta meg: �Összegyûltünk, hogy kifejezzükbizalmatlanságunkat Putyin elnökkel szem-ben, és követeljük a kormány lemondását!�A minisztertanács bûnös politikája szociá-lis katasztrófával fenyeget; ma már világos,hogy pusztán gazdasági követelésekkelnem lehet a helyzeten javítani.

Gennagyij Zjuganov, a KPRF elsõ em-bere, a gyûlés tribünjérõl nemzeti önmentõbizottságok létrehozására szólított fel.Ezeknek a szervezõdéseknek a jövendõszovjetek vázává kell válniuk. Önmentés,önigazgatás, önvédelem � ennek a három�ön�-nek az alapján mûködhetnének a népáltal alkotott ideiglenes szervek. �Orosz-ország lakossága a szemünk láttára váliknéppé� � mondta befejezésül Zjuganov.

Nõtt a szocializmusttámogató ukránok

számaAz ukrán Gazdaságprognosztikai In-

tézet igazgatója Budapesten �szörnyül-ködve� számolt be arról, hogy országábanaz 1994. évi 36 %-ról 2004-re 56 %-ra nõtta nagyüzemek privatizálását ellenzõk ará-nya a felnõtt lakosságon belül. A szocia-lizmust egyértelmûen támogatók arányaugyanakkor 14-rõl 25 %-ra emelkedett.Úgy vélte, hogy nincs ellentét e számok ésJuscsenkó megválasztása között, mert a la-kosság a fennálló hatalom ellen szavazott.

Külföldön történt

A Marx Károly Társaságfogadóórái

Minden hó 3. pénteken15 � 18 óra között

Bp. II. Zsigmond-tér 8. I. em.

Telefon ügyelet szombat-vasárnap kivételével

Minden nap 08 � 18 óra között:06 20 355 53 04

Baloldali választási gyõzelemMexikóban

Mexikó Demokratikus ForradalmiPártja (PRD) meglepõ gyõzelmet aratott aCsendes-óceán partján fekvõ Guerreroszövetségi államban. A párt kormányzó-jelöltje 56 százalékot szerzett, és nagyelõnnyel nyert ellenfelével, a centrista In-tézményes Forradalmi Párt (PRI) jelöltjévelszemben. Ez esélyt ad a gyõztes baloldalipártnak a 2006-ban esedékes elnökválasz-táson. Vicente Fox jelenlegi elnök pártja, akormányzó konzervatív DemokratikusAkciópárt, csupán 1 százalékot ért el.

* Közgyûlés utáni elsõ ülését tartottaa Társaság országos vezetõsége. A 24 tagúvezetõség soraiba a Közgyûlés nyolc újtagot választott. Az ülés résztvevõi Rozs-nyai Ervin elnök, Wirth Ádám elnökhelyet-tes és Ferencz Lajos ügyvezetõ titkár elõ-terjesztésében a Társaság tevékenységétmeghatározó elméleti és szervezeti témákatvitattak meg.

Határozatot hoztak a Társaság elõtt állófeladatokról; döntöttek azoknak a vádaknaka testületi megválaszolásáról, amelyekkela Munkáspárt hivatalosan elmarasztalta aTársaságot és több vezetõjét.

Megválasztották a �Dialektika� szer-kesztõbizottságát. Az ülés megtárgyalta,hogyan emlékezzünk meg felszabadulá-sunknak és a Gyõzelem Napjának 60., va-lamint József Attila születésének 100. év-fordulójáról.

Lapunkban részletesebben is szólunk afentiekrõl.

* Budapest felszabadulásának 60. év-fordulója alkalmából a Munkáspárt buda-pesti szervezete ünnepséget rendezett aSzabadság-téri szovjet hõsi emlékmûnél.Az ünnepi megemlékezésen Társaságunktöbb vezetõje és számos tagja is jelen volt.Az ünnepi megemlékezõ beszédet Thürm-er Gyula, a Munkáspárt elnöke tartotta.

* Társaságunk februári központi vi-tafórumán Wirth Ádám tájékoztatta amegjelenteket a Társaságunkat ért támadá-sokról és a vezetõség válaszáról.

* Március 18-i központi fórumunkonMorva Tamás tart vitaindító elõadást aNépfront-politika idõszerûségérõl.

* Április 14-én, csütörtökön az Ezred-vég, a VASAS Szakszervezeti Szövetségés a Marx Károly Társaság közös ren-dezésében az �Ezredvég� mûsoros ün-nepséget tart, ahol bemutatja József At-tiláról megemlékezõ ünnepi számát.

Az eseményre külön meghívót küldünk.

* Társaságunkhoz ez év február 15-ig 199 fõ tagdíjbefizetése érkezett meg,336.599-Ft összegben. Ebben az idõszak-ban a létszámnövekedés 114 fõ volt.Közülük számosan fizetõ taggá váltak. Jan-uárban a �Dialektika� 2000 példányát 664címre postáztuk. A többi példányt aktiv-istáink személyesen terjesztették.

* A Délkelet-ázsiai szökõár áldozatairészére korábban továbbított 15 ezer forinttámogatáson túl, társaságunk egyik aktiv-istája 10 ezer forinttal járult hozzáadományával.

Növekszik a németmunkanélküliség

Németországban a munkanélküliség amásodik világháború utáni rekordszintreemelkedett, és meghaladta az ötmillió fõt,ami a munkaképes lakosság 12,1 százalé-ka. 1933 óta ez a legmagasabb szint.

A lehangoló perspektívák következ-tében feléled a szélsõjobb, élén az újnáciNemzeti Párttal, amely 9,2 százalékotkapott a szászországi tartományi választá-sokon. A szociáldemokrata�zöld kormányfontolóra vette a szélsõjobboldali pártokbetiltását.

Documents

2005. február-március