Hírek a misszióból NÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd2Tajvan – Nyilvánosságra hoz-ták a kínai Scheut misszioná-riusok névsorát

„A Nagy Fal hõseinek” nevezik azt a679 Scheut misszionáriust (Szûz Má-ria Szeplõtelen Szíve Kongregáció,CICM), akik életüket 1865 és 1955között a kínai missziónak szentelték.Az elsõ Scheut misszionáriusok1865-ben érkeztek Kínába, alapítójuk,P. Theophile Verbist vezetésével, és ké-sõbb Mongóliában is több missziótalapítottak. Ma ismét mûködik a rendKínában, ahol a félreesõ vidékeken alegegyszerûbb embereknek hirdetik azEvangéliumot. (Fides hírügynökség)

Vatikán – A Pápai MissziósMûvek éves közgyûlése

A PMM éves közgyûlésén, amelymájus 15-én kezdõdik Rómában, 115nemzeti igazgató vesz részt a világminden tájáról. A közgyûlést IvanDias bíboros, a Népek EvangelizációjaKongregáció prefektusa és HenrykHoser érsek, a Pápai Missziós Mûvekelnöke nyitja meg. Az elsõ két mun-kanapon a kontinensek szerint kialakí-tott csoportok tanácskoznak és a cso-portok által javasolt témákról általá-nos vitát rendeznek. A közgyûlés elsõfele a Szent Péter-bazilikában szent-misével ér véget. Május 19. és 21.között a Pápai Missziós Mûvek négytagozatának fõtitkárai tartják megéves jelentésüket, a közgyûlés részt-vevõi értékelik az elmúlt esztendõbenvégzett munkát és megvizsgálják abefolyt támogatásokról készített je-lentéseket. A közgyûlés során a kül-dötteket kihallgatáson fogadja XVI.Benedek pápa. Az éves közgyûlés elõtti napokban,

május 13-án és 14-én a tavalyi köz-gyûlés óta kinevezett kilenc nemzetiigazgató, köztük a PMM magyar igaz-gatója, Madassery Sebestyén atya résztvehet egy külön ülésen, amelynek so-rán jobban megismerhetik a PMMnégy tagozatának karizmáját, jogi ésegyházi felépítését, valamint a Egyházidõszerû missziós kérdéseit. (Fides hír-ügynökség)

Dél-Korea – A Suwoni Egyház-megye elsõ „fidei donum”papjai Szudánban fognak tevé-kenykedni

Három koreai egyházmegyés papotküldtek április 3-án Szudánba, aholezentúl „fidei donum” papokként fog-nak mûködni. Õk az elsõ ilyen papoka Suwoni Egyházmegyébõl. A suwoniszékesegyházban tartott elbocsátóünnepségen kétszáz pap és több mintkétezer hívõ vett részt.„Szent Pál mindennap úgy élt, mint-

ha az lenne az utolsó. Az õ példájátszem elõtt tartva kell a szudáni lakos-ság között élnetek és Isten szereteté-rõl tanúságot tennetek” – mondta asuwani püspök ünnepi beszédében.Mazzolari szudáni püspök 2004-benkért missziós papokat a koreai egy-házmegye missziós megbízottjától.Az elsõ három jelölt megfelelõ kultu-rális, lelki és nyelvi felkészítés utánmost indulhatott útnak. (Fides hírügy-nökség)

Peru – Készülnek a limai nagy misszióra

A limai érsek kezdeményezésére kétévig tartó missziót rendeznek a peruifõvárosban, válaszként a Latin-Ame-rikai Püspökök Tanácsának (CELAM)aparecidai felhívására, hogy kezdõd-jék el a latin-amerikai új evangelizá-ció. A limai nagy misszió április 28-án kezdõdött a limai katedrálisbanünnepi szentmisével. Azt tervezik,hogy a városmisszió során az animá-torok meglátogatják az érsekség te-rületén élõ családokat. Az animá-torok világi hívek, akik plébániáikonkészülnek fel hittani ismeretekbõl anagy feladatra. A jövõ év az ifjúság-gal, a kultúra, az egészség és a mun-ka világával való találkozás jegyébentelik. Limában rendeznek majd egyszimpóziumot a családról és az Egy-ház szociális doktrínájáról, valamintaz iskolákban hittanvetélkedõket tar-tanak. A misszió befejezõ szakaszárapedig mariológiai és eucharisztikuskongresszust hirdettek. (Fides hírügy-nökség)

TartalomKrisztus módján szeretni 44Erõvel tölt el majd benneteket 55Remény, alázat és hálaNáray Szabó Ágnes vallomása 66

Isten ereje az emberi gyengeségbenBuzai Tamás vallomása 77Katonaorvosként Afganisztánban 88

Legyünk az új evangelizációapostolai! 1100Szabadság a rácsok mögött 1111Teréz, a missziók fõ patrónája 1122A mennyországban is kínai 1133Gyermekeknek 1144

LLaappttuullaajjddoonnooss:: Pápai Missziós MûvekFFeelleellõõss kkiiaaddóó:: Madassery Sebestyén SVD,

a PMM igazgatójaSSzzeerrkkeesszzttõõ:: Szerdahelyi CsongorMMuunnkkaattáárrss:: Szabó BernadettTTöörrddeellééss,, llaapptteerrvv:: Bukovszki AntalKKoorrrreekkttoorr:: Agonás Szonja

PPááppaaii MMiisssszziióóss MMûûvveekk1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. • Tel./fax: 226-4610

E-mail: pmmmisszio@gmail.com

NNyyoommááss DD--PPlluuss KKfftt..,,Felelõs vezetõ: Németh Lászó ügyvezetõ

Sebestyén atya íróasztalaNÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd 3Nincs nagyobb dicsõség,mint az Üdvözítõ munkatársának lenni

Az 1928-as Magyar Katolikus Almanach Breyer István kano-nok, késõbbi gyõri püspök tollából külön fejezetet szentel amissziós ügynek. A szerzõ az akkori pápát, XI. Piuszt amissziók pápájának nevezi, és arra buzdítja a magyar katoli-

kusokat, hogy missziós törekvéseiben támogassák Õszentségét. Mintírja, a magyar nemzet mindenkor kivette részét az egyház missziós kül-detésébõl. Évszázadokon át mint a nyugati kereszténység védelmezõjeállta meg a helyét és tette lehetõvé a nyugati népek békés fejlõdését,végzett térítõ munkát a Balkánon és a keleti végeken. A XX. század húszas éveiben új lendületet kapott a magyar missziós

elkötelezettség. A jezsuiták magyar provinciája már korábban megkezd-te kínai misszióját, és újabban nyolc tagot bocsátott a zambézi missziószolgálatába is. A Miasszonyunkról nevezett kalocsai szegény iskolanõ-vérek közül a magyar jezsuiták kínai missziójába tízen mentek 1927-ben. A ferences Mária-missziósnõvérek kongregációjának kilenc tagjamûködik ekkor a missziókban, a magyar ferencrendiek, lazaristák és ben-cések egy-egy, a magyar szaléziánusok pedig tíz taggal képviseltetikmagukat a külföldi missziókban. A szerzõ nagy jelentõségûnek és szép reménységekre jogosítónak ne-

vezi az „Isteni igérõl” nevezett missziós kongregáció (verbiták) budaté-tényi letelepedését. Õk is – mint írja – magyar fiúkból fognak misszio-náriusokat nevelni. Van már egy magyar páterük, egy diakónusuk, há-rom teológusuk és 15 fráterük. Budatétényi missziós intézetükben pe-dig 76 középiskolás ifjú készül az apostoli küldetésre. A korabeli magyar missziós sajtóról is tájékoztat. Rendszeresen megje-

lenõ lapok: a Kat. Világmisszió, a Kat. Missziók a tengeren túli országok-ban, a Kis Hitterjesztõ, Szent Mihály missziós naptára, az Afrikai Vissz-hang, a Néger Gyermek, az Ifjúsági Missziós naptár és a Szalézi Értesítõ.A missziós orvosok képzésére is megtörténtek már 1927-ben az elsõ

lépések. Feladatként írja a szerzõ a következõket: A Kláver Szent Péter Társula-

ton kívül a Szentatya által hivatalosan elismert és elrendelt hitterjesz-tési egyesületek, nevezetesen a Jézus Szent Gyermeksége a gyermekekrészére, a papság missziós szövetsége, a Hitterjesztés Egyesülete a fel-nõttek részére, Szent Péter mûve a bennszülött papság neveltetésére,be kell kapcsolódjanak a lelkipásztori életbe. Az úttörõ tevékenység etéren már megindult, most már csak megerõsítésén és kiszélesítésénkell kitartással dolgoznunk. „A Szentatyának joga van reményleni – írja Breyer István kanonok –,

hogy a világegyháznak ebbõl a nagy munkájából a magyar katolikusok,azoknak unokái, akik évszázadokon át vért és életet áldoztak a keresz-ténységért, szintén ki fogják venni részüket. És dicsõségünkre fog válni,mert nincs nagyobb dicsõség, mint az Üdvözítõ munkatársa lenni. Dejavunkra is lesz, mert a Patrona Hungariae, kitõl lesújtott helyzetünk-ben annyit várunk, egyszersmind a Patrona missionum is, ki semmitsem felejt abból, amit a missziók javára tenni fogunk.”E nyolcvan évvel ezelõtt leírt gondolat ma is idõszerû.

A feltámadáshitével a halálkultúrájaellen

Ne m r é gjöttemmeg In-diából,

álmélkodva láttam,hogy mennyiremegváltozott azottani világ néhányév alatt. Egyrészrõl örültem, hogy emelkedikaz életszínvonal, de másrészrõl szomorúantapasztaltam, hogy az emberek eltávolod-nak az igazi hittõl és a felebaráti szeretettõl.Nagy betegségnek tartom az õszinte feleba-ráti szeretet hiányát a társadalomban. Kedves missziós barátaim! Pünkösdi idõ-

szakban vagyunk. Jézus feltámadása való-ban örömet okozott a tanítványoknak.Mégis zárt ajtók mögött imádkoztak. Csakakkor tudtak megszabadulni a félelmeiktõl,kilépni önmagukból és a zártságukból,amikor leereszkedett tûzlángjában a Szent-lélek szabadító ereje. Ekkor kiléptek a zártajtó mögül. Odaálltak az emberek elé, hogytanúságot tegyenek a Feltámadottról. Eb-ben a számban olyan tanúságtételeket tá-runk elétek, amelyekben a Szentlélek erejejelenik meg.Az Egyháznak nagy szüksége van a Szent-

lélekkel eltelt bátor és derûs hívekre. Terádis. A feltámadás hírét hittel, meggyõzõdés-sel, lelkesen és félelem nélkül hirdetjük azemberek között a halál és hazugság kultúrá-jával szemben. Ez a missziónk. Új módonébredjünk rá az Isten és embertársaink irántvaló szeretetre! Gyakoroljon ránk új vonzó-erõt a Szentírás! A Szentlélek tüze járjon átbennünket!

P. Benvin Sebastian SVD

a PMM igazgatója

Kérdések és válaszok a misszióról NÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd4

„Nem kell elmenniük, tiadjatok nekik enni.”(Mt 14, 16) Ezekkel aszavakkal fordult Jé-

zus a tanítványaihoz, miután elláttaaz embereket lelki kenyérrel, és arrakérték, hogy bocsássa már el az éhestömeget.A missziós felhívás minden idõkre

szól. Így nekünk is! A mi feladatunkaz, hogy megkeressük a szûkölködõ-ket, és az életükhöz szükséges földikenyeret feléjük nyújtsuk.A Biblia évében kövessük nyomon a

kenyér bibliai megjelenéseit. Miért kapkülönleges hangsúlyt a mindennapikenyerünk? Miért említi az ó- és az új-szövetségi Szentírás egyaránt olygyakran az éhezést? Mi függhet egydarab kenyértõl, és mit tanítanak errõlaz egyes pápai megnyilatkozások?A Bibliából árad a javak megosztásá-

ra való felszólítás és az irgalmasoknakszóló isteni ígéret. A szegények éséhezõk különleges helyet foglalnak elIsten szívében. „Ne vesd meg az éhe-zõt... és ne fordítsd el arcodat a nél-külözõtõl!” (Sir 4,2;4) „Íme, törd megaz éhezõnek kenyeredet... Akkor majdelõtör, mint a hajnal, világosságod.”(Iz 58,7;8) Az Úr „Éhezõket tölt beminden jóval” (Lk 1,53).A radikális, mindent összefoglaló el-

igazítást magától, Jézustól hallhatjuk,amikor a ránk váró ítéletrõl beszél:„éheztem, és ennem adtatok”, „ami-kor megtettétek ezt egynek e legki-sebb testvéreim közül, nekem tetté-tek” (Mt 25,35;40). Ha akár csak a vi-lág szemében legkisebb felebarátunk-kal is jót teszünk, akkor az Atya ál-dottai leszünk! Ez nem jelent keve-sebbet, mint azt, hogy Jézus a misszi-

ós küldetésünk teljesítését kéri majdrajtunk számon.

XIII. Leó Rerum novarum kezdetû en-ciklikájától (1891) kezdve folyamato-san foglalkoznak pápai megnyilatko-zások koruk égetõ szociális kérdései-vel. Az utóbbi évtizedekben a misszi-ós küldetés, a szegény, kiszolgáltatottés éhezõ ember felé fordulás elõtérbekerült. A XX. század elsõ felében kor-szakalkotó volt a Pápai Missziós Mû-vek két pap és két laikus asszony általalapított tagozatainak pápai státuszraemelése: ráirányította a figyelmet alaikusok szerepére, valamint az egészvilágra irányuló missziós feladatokra.Most csak néhány pápai megnyilatko-zásból van lehetõségünk idézni...

VI. Pál pápa Populorum progressiokezdetû enciklikájának (1967) meg-rendítõ szavai: „Ma már senki semhunyhat szemet a tény fölött, hogyegész kontinensek vannak, aholszámtalan férfi és nõ éhezik, számta-lan gyermek betegszik meg az alultáp-láltság miatt, s ezért sokan közülükelpusztulnak életük virágjában.” (45)„Amikor annyi nép éhezik, akkor min-den közösségi vagy egyéni pazarlásbotrányos, tûrhetetlen gyalázattá vá-lik.” (53) „Újságírók, azon igyekezze-tek, hogy szemünk elé tárjátok a nyo-mor siralmas képeit is, amitõl az em-berek könnyen elfordítják tekintetü-ket, hogy ne zavarja lelkük nyugalmát.Mert nagy szükség van arra, hogy agazdagok megtudják, a szegények ottállnak ajtajuk elõtt, és szemükkel fal-ják lakomájuk maradékát.” (83) Végül:„Kérünk mindannyiótokat Isten nevé-ben, válaszoljatok elszánt szívvel szo-rongó könyörgésünkre!” (87)

II. János Pál pápa Redemptoris missiokezdetû enciklikája (1990) már a címé-ben is minden idõre érvényes missziósmegbízatásról beszél. A Szentatyaéletével tanúsította misszionáriusi el-kötelezettségét: elutazott a föld végsõhatáráig! „Minden pap rendelkezzékmissziós lelkülettel és érzékenységgel,nyíljanak meg az egyház és a világszükségletei elõtt.” (67) Külön feje-zetben foglalkozik az enciklika a PápaiMissziós Mûvek világot átfogó köte-lességével (84). „A keresztény reményarra indít minket, hogy minden erõn-ket vessük be az újraevangelizálás és avilágmisszió munkájába.” (85) „Aki-ben missziós lelkület van, azt átjárjaKrisztus lelkek iránti lángoló szeretete,és Krisztus módján szereti az Egyhá-zat.” (89) Befejezésül II. János Pál re-ményének ad hangot: „Látom már egyúj missziós korszak derengését...”(92)

XVI. Benedek pápa eddigi mindenmegnyilatkozását átjárja a szükségetszenvedõ és kiszolgáltatott emberekiránti együttérzés. Az Isten szeretetkezdetû apostoli buzdításában így ír:„A »mindennapi kenyerünket addmeg nekünk ma« imádság arra köte-lez bennünket, hogy tegyünk megminden lehetségest azért, hogyszûnjék meg vagy legalább csökken-jen a világban az éhség és az alultáp-láltság botránya, mely miatt milliókszenvednek” (91).A Biblia évében a pápai megnyilatko-

zásokra is figyeljünk, hiszen nekünkírták! Új missziós korszak derengésétjelzi, hogy egyre többen felelnek ígyaz Úr belsõ kérdésére: „Íme, itt va-gyok, engem küldj!” (Iz 6,8).

Dombai Mária

Krisztus módjánszeretni

A Szentlélek eljöveteleNÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd 5

Felmerült bennem tavaly,hogy megkérdezem a hí-veket, mit mondanának,ha néhány mondatban

össze kellene foglalni a katolikustanítás lényegét. A plébánosatya ki is hirdette, hogy tudjanakróla a testvérek. Négy vasárnapiszentmisén érdeklõdtünk, és kö-zel száz személlyel sikerült be-szélnünk. Közel egyharmad ré-szük szólt Istenrõl, összesen nyolcanJézusról, és mindössze egy személyhozta szóba a Szentlelket.Vajon miért jut ritkán eszünkbe a

Szentlélek?Hitoktatóként tapasztalatom, hogy

mivel pünkösd a tanítási év végénvan, ezért általában csak egy óra szóla Szentlélekrõl. Ez a gyerekeknek szól,de mi van a felnõttekkel? Veni Sanctétimádkozunk, és aztán?Az Apostolok cselekedeteibõl tud-

juk, hogy az õsegyházban az elsõpünkösdtõl kezdve állandóan a Lélek-re hagyatkoznak, Lélekkel telve hirde-tik az evangéliumot, és rohamosannövekszik a hívek száma. Nekünk megnem növekszik rohamosan a szá-munk.Talán azt gondoljuk, hogy könnyû

volt az apostoloknak, mert õk átéltéka pünkösd csodáját, de ezt átélték atöbbiek is pünkösd után.Talán mi is sóvárgunk hasonló ta-

pasztalatra. Isten Igéje nekünk is szól.Miután meghallgatták Péter pünkösdibeszédét, és feltették a kérdést, hogymit tegyenek erre, azt a választ kap-ták, kaptuk: „Tartsatok bûnbánatot,és mindegyiktek keresztelkedjék megJézus Krisztus nevében bûneitek bo-

csánatára: akkor megkapjátok aSzentlélek ajándékát. Mert az ígéretnektek szól, valamint a ti fiaitoknak,és mindazoknak akik távol vannak...”(ApCsel 2,38–39)Az ígéret pedig a Jn 16,7-ben olvas-

ható: „Jobb nektek ha én elmegyek.Mert ha nem megyek el, a Vigasztalónem jön el hozzátok, ha azonban el-megyek, elküldöm õt hozzátok.”Jézus már elküldte a Szentlelket nem

csak pünkösdkor, de a bérmálásunkkoris. Ahhoz, hogy elfogadjuk a Lélekajándékát, hinnünk is kell, hogy elfo-gadjuk Õt. Néha megkopik bennünk abuzgóság, az odaadottság. Pál magaszól: „Szítsd fel magadban a kegyel-met, amely kézrátételem által bennedvan.” (2Tim 1,6) Ez nekünk is szól.Felmerült bennem, hogy több aka-dályt gördítünk a Szentlélek elé, s mimagunk gátoljuk meg az Õ kiáradásátránk.Állhatatosan kell imádkoznunk,

ahogy az apostolok is várták a pün-kösd érkezését. Fontos, hogy mélyenvágyódjunk utána. Az alázat elõkészí-ti a Lélek érkezését. Vele szembenazonban ott a gõg: én már tudom,hogy kell keresztényként élni, én mártudok csoportot vezetni, karitászban

dolgozni, evangelizálni, szolgálni azegyházban. Valóban tudom? Akadá-lyozzák a Lélek munkáját a bennünklévõ sérelmek, az évek óta hordozottés az új lelki sebek is.Téves elképzelések is élnek bennünk

a Szentlélekrõl...Számos területre egyszerûen nem

engedjük be a Szentlelket – félelem-bõl, nehogy olyan vizekre kormányoz-zon bennünket, amelyet gondosan elakarunk kerülni. Hagytuk, hogy aSzentlélek ereje megkopjon bennünk,s ezért középszerûekké váltunk. Hamegállok a hitben való növekedésben,vissza is kezdek csúszni. Nem hiszemel, hogy engem be tud tölteni aSzentlélek. A többieket lehet, de énnem vagyok alkalmas. Én majd szépenmeghúzódom hátul valamelyik sarok-ban. Isten azonban számít ránk, számít

rád. Arra hívott, hogy a Szentlélekerejével és ajándékainak segítségével,örömmel hirdessük az evangéliumot.Jézus Krisztust, aki elhozta közénk azIsten országának bizonyosságát. Netétovázzunk hát! Jöjj, Szentlélek!

Bartha Angélaszociális testvér

Erõvel tölt el majd benneteket

Tanúságtevõ élet NÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd6

Vallásos családban nevelked-tem, ahol, ha nem is min-denki „mintakeresztény”,és sok probléma is van, de

mondhatjuk, belenõttem a katolikusvallás szerinti életbe. Jártam hittanra,cserkészetre, vasárnapi misére. Ámsokáig ezek csak külsõségek voltak,nem jelentettek számomra sokat. Ahitemet csak 18 éves korom körülkezdtem komolyabban venni. De mi isa hit? Mit jelent, hogy hívõ valaki?Vannak, akik hisznek Istenben, van-nak, akik nem – mondhatnánk. Azon-ban a hitre mindenki meghívást kap.Nem érzem magam kiváltságos hely-zetben azért, mert hiszek Valakiben,akibõl minden és mindenki lett, akimindenben ott van, aki mindennek akezdete és a vége. Mindenkinek eljönaz életében valami, amiben meglát-hatja Istent, csak nyitottnak kell len-nünk. Én a leginkább a barátaimbanés a közösségben tudom felfedezni.Sokan mondhatnák azt, hogy köny-

nyû nekem (és a hozzám hasonlóknak)hinni Istenben, mert végtére is minde-nem megvan, van hol laknom, van mitennem, egészséges vagyok, van, kitszeressek és van, ki szeressen, rengetegbarátom van, sokfelé jártam már, anya-gi gondjaim sincsenek. Igaz, könnyûígy mindig mosolyogni, vidámnak len-ni, nyitni az emberek felé, mert van,ami erõt adjon mindehhez. De a hitnem csak azt jelenti, hogy hiszünk.A hit szüntelen hálaadás is mind-

azért a sok jóért, amit nap mint napkapunk: a napfényért, a családunkért,

a barátokért, az egészségünkért, a va-sárnapi ebédért, akár csak egy moso-lyért. Egy pillanatra sem szabad elfe-lejtenünk, hogy ezek a maguktól érte-tõdõnek tûnõ dolgok a legkevésbé semmaguktól értetõdõek, mindent kap-tunk és kapunk folyamatosan. Hiszensok ember van, aki nélkülözi ezeket.Ezért esténként, amikor imádkozom,

mindig végiggondolom a napomat, ésmindenért hálát adok, amit aznapkaptam: sikerült valamit elintéznem,találkoztam valakivel, akit régen nemláttam, jó hangulatban telt egy csalá-di esemény. Amit mindennap megkö-szönök, azok a körülöttem lévõ em-berek, és az, akit a Jóisten mellém ren-delt, aki nélkül félembernek éreznémmagam. Azért köszönöm meg õket,mert létük számomra Isten nagy sze-retetének bizonysága.Egy lelkigyakorlaton megismertem

egy fiút, aki négy éve tolókocsihozvan kötve, és még a kezét is alig tud-ja mozgatni. Azelõtt sportoló volt.Fogalmam sincs, én hogyan viselked-nék ilyen helyzetben, de ez a fiú olyanmély hitrõl tett tanúságot, hogy el-szégyelltem magam. Hogy lehet az,hogy valaki, aki képtelen bármit egye-

dül csinálni, minden mozdulatáhozsegítség kell – pedig a kortársai isko-lába járnak, sportolnak, szórakoznak,míg õ messzirõl sem éli egy átlagos fi-atal életét – képes ekkora hittel és re-ménnyel élni? És mégis ez a tragédiaaz, ami Istenhez még közelebb vezet-te õt, ami által akkora hite lett, hogyérzi, egyszer meg fog gyógyulni.A hit tehát egyszerre remény, alázat

és hála Isten felé, akire rábízhatjukmagunkat félelem nélkül, aki mindenhajszálunkat számon tartja, még hakilátástalan helyzetbe is kerülünk.

Náray Szabó Ágnes

Remény, alázat és hálaKülönleges év számomra az idei, sok változásthoz az életemben. Befejezem az egyetemet, ál-

lamvizsgázom, férjhez megyek, munkába állok. Talánnem véletlenül éppen ennek az évnek az elsõ napjánkért fel Sebastian atya, hogy írjak néhány sort a hitajándékáról. Még soha nem foglaltam össze, mit je-lent számomra Jézus, fiatalként hogyan élem meg a hitemet a mindennapjaimban.

Bélyeggyûjtés a missziók javára

Azok a testvérek, akik bélyeggelszeretnék támogatni a missziót, küldjenek bélyegeket a címünkre.

Pápai Missziós Mûvek1223 Budapest, Jókai Mór u. 14.

Tanúságtevõ életNÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd 7

Gyerekkoromtól kezdve min-dig versenyszerûen sportol-tam, és mellette mindvégigott volt a motorozás. Ahogy

teltek az évek, egyre jobban belemerül-tem ezekbe a dolgokba, és azokba,amivel egy mai átlagos fiatal szokottfoglalkozni, és közben teljesen megfe-ledkeztem – és elhagytam – a legjobbbarátomról, Jézus Krisztusról.Amikor 17 éves koromban megkap-

tam a jogosítványt egy nagyobb kate-góriás motorra, rá négy napra felbo-rultam és kitörtem a nyakam. Onnan-tól kezdve nyaktól lefelé teljesen lebé-nultam, és majdnem meghaltam. Azorvosok közölték velünk, hogy nincsesélyem a gyógyulásra, készüljek fel akerekes székes életre és a teljes kiszol-gáltatottságra. Lesújtott a hír.Az ápolók javasolták, hogy egy pap

idõnként meglátogasson. Ennek nemsok értelmét láttam, de beleegyeztem,és ez az atya négy hónapon át, amígkórházban voltam, mindennap eljötthozzám. Soha nem beszélt nekem Jé-zusról, csak mindig arról, ami engemérdekelt. El nem tudtam képzelni,hogy mi motiválja, hogy velem legyen.Miután stabilizálódott az állapotom,

kezdõdhetett a rehabilitáció. Egy évigMagyarországon, majd 2005-ben Por-tugáliában, ahol egy õssejtmûtétenestem át, majd tíz hónapig gyógytor-náztattak Amerikában. Meg voltamgyõzõdve, hogy saját erõmbõl és aka-ratomból elõbb-utóbb talpra állok.2006 májusában láttam egy filmet a

Duna tévén Pio atyáról. Annyira meg-ragadott a személye, hogy alig ismer-tem magamra. Pár napon belül be isszereztünk mindenféle könyvet róla.Miközben Pio atya életérõl olvastam,valamilyen belsõ késztetést éreztem,hogy elkezdjek imádkozni. Az elejénmég vonakodtam tõle, de aztán még-

iscsak elkezdtem. De most már tu-dom, hogy a Szentlélek hívott meg azimára és egy új életre, Pio atya köz-benjárása által. Azért, hogy megtanít-son és eszembe juttasson mindent,amit Krisztus már a születésemnél aszívembe írt.Ettõl kezdve, ahogy egyre jobban be-

lemerültem az imába, azon vettemészre magam, hogy már egyáltalánnem érdekelnek azok a dolgok, amelyekaddig lekötöttek. Most már egyedülcsak az foglalkoztat, ami fönt van, aholKrisztus ül az Isten jobbján, mertKrisztussal feltámadtam és Benneminden megújult számomra. Megtalál-tam Benne a reményt és a kiutat ebbõla kilátástalan helyzetbõl. Mert egyet-len kereszt sem azért van, hogy össze-törjön, tönkretegyen, megrokkantsonvagy fájdalmat okozzon nekünk. A ke-reszt Isten végtelen irgalmából és sze-retetébõl fakad. Csak a keresztben ta-lálhatunk gyógyulást sebeinkre, beteg-ségeinkre, mert a kereszt Isten min-denható ereje. Ha néha úgy érzed,hogy már nem bírod tovább hordozni akeresztet, vagy elestél vele, akkor nyu-godtan állj meg egy pillanatra, és Mári-ával együtt lélekben öleld magadhozerõsen Jézus szent keresztjét. Csókoldmeg isteni vérével áztatott szent lába-it, és mondd teljes szívedbõl: „Jézu-som, bízom benned”, és utána továbbtudsz majd menni. Egyikõnk sem kapolyan keresztet, amelyet ne bírna el.Ne feledjük, hogy a keresztet mindigfeltámadás követi, a bûnt megbocsá-tás, a szomorúságot öröm, a betegsé-get gyógyulás, mert Isten megadja aszabadulás lehetõségét.Különös dolgot mutatott nekem Jé-

zus, amikor a rózsafüzért imádkoz-tam. Ima közben láttam magam,amint fekszem a kórházban és belépaz atya, aki mindig járt hozzám.

Ahogy néztem õt, hirtelen megláttambenne Jézust. Ekkor tudatosult ben-nem, hogy a pap személyében magaJézus járt be hozzám, és Õ állt ott azágyam mellett szótlanul, csendesen,visszautasítottan. Mellettem volt,ahogy megígérte: Veletek vagyok min-dennap. Felfoghatatlan az az alázat,szeretet és irgalom, ahogyan Isten kö-zeledni akar az emberhez, és magá-hoz akarja vonzani. Az emberért ké-pes még a Szentírás szavait is megvál-toztatni, mert az esetemben nem aztörtént, hogy beteg voltam és meglá-togatattok, hanem beteg voltál ésmeglátogattalak. Csak én vak voltamés süket, a bénultság mellett.Higgyétek el, Krisztus velünk van

életünk minden napján! Ne féljetekHozzá közeledni, hanem nyissátokmeg szíveteket irgalma elõtt, mertegyedül csak Õ tud kérdéseitekre vá-laszt adni és életünknek értelmet ad-ni. Mert Õ a világ és az élet világossá-ga, szenteljetek idõt neki, verjetekbenne gyökeret, épüljetek rá, erõsöd-jetek meg benne és mindig döntsetekmellette. Ne a világ dolgai mellettdöntsetek, mert azok a dolgok csakcsalóka, apró és mulandó örömöketadhatnak, viszont Jézus által az örökéletet és Istent kaptuk ajándékba.

Buzai Tamás

Isten ereje az emberigyengeségben

A külmisszió új útjain NÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd8

Atájékoztatóra megérkezvenem sok esélyt adtam ma-gamnak, mert a terembenlegalább kétszázan voltunk

a 35 helyre. Nem adtam föl, a tömegpedig a veszélyes helyzetek, illetve anem éppen luxus munkakörülményekhallatán fogyatkozni kezdett.Pár hónap múlva Kabul 45 °C-os,

száraz, poros levegõjû repülõterén ta-láltam magam. A busz ablakából ki-nézve csak ámultam, mintha egy film-be csöppentem volna. Körülöttem vá-lyogból tapasztott épületek, teljesenrendezetlen közlekedés, a legkülönö-

sebbek pedig az emberek. Férfiak kü-lönbözõ fejfedõkkel, arabos ruházat-ban, a nõk pedig egész testüket elfedõburnuszban, amely leggyakrabban kékszínû volt.Megkezdõdött a munka. Elõször a

szélsõséges idõjáráshoz, az 1800 mé-teres tengerszint feletti magassághoz,a homokviharokhoz és az európai em-bernek szokatlan higiénés körülmé-nyekhez kellett alkalmazkodni egynagy katonai táborban, ahol sátorbanlaktunk.Gyakran kerültem kapcsolatba a he-

lyi lakosokkal, mivel mentõorvosként

dolgoztam. Eleinte izgultam, hogyanviszonyulnak majd hozzánk a helyiek,mennyire látnak ellenségnek bennün-ket. Azonban a személyes tapasztala-taim jók voltak. Ha megálltunk a kon-vojjal, és észrevették, hogy van egyvöröskeresztes jármû is, pár percenbelül kisebb tömeg keletkezett körü-löttünk. Volt, aki csak nézelõdött, desokan különbözõ betegségek, sérülé-sek miatt jöttek oda hozzánk. Olyanfalvakba is eljutottunk, ahol éventelegfeljebb egyszer fordul meg orvos.Addig fel sem fogtam, hogy néhánytabletta lázcsillapító vagy egy dobozfertõzés elleni gyógyszer mennyirenagy segítség lehet egy-egy szegénycsaládnak, akik nem tudnák a tüdõ-gyulladástól szenvedõ gyermeküketorvoshoz vinni. Általában tolmácssegítségével kommunikáltunk, akikangolra vagy németre fordították le ahelyiek beszédét. Volt azonban olyaneset is, amikor igazán súlyos betege-ket, sérülteket kellett ellátnunk, és ép-pen nem volt tolmácsunk, de csodála-tos módon megértettük, mi a baj.Eljutottam kórházakba is. A legne-

hezebben feldolgozható látvány agyermekkórház volt, ahol gyakran öt-hat gyerek is feküdt egy ágyban, és ál-talában nem volt elég gyógyszerük,kötszerük, a fertõtlenítésre sem voltannyi lehetõségük, mint itthon. Ami-kor tudtunk, segítettünk egy-egy iga-zán nehéz eset kezelésében.

Katonaorvosként AfganisztánbanMásfél éve szolgáltam mint katonaorvos, amikor meg-hallottam, hogy az afganisztáni békefenntartó misszi-óhoz keresnek orvosokat. Mivel már régóta foglalkoz-tatott a gondolat, hogy egy fejlõdõ országba menjekgyógyítani, jelentkeztem.

Az egyik eldugott kis faluban voltegy érdekes esetünk. Egy testvérpárjátszott a házuk elõtt a porban, oda-mentünk hozzájuk, és adtunk nekikegy tábla csokit. Forgatták a kezükben,néztek értetlenül. Odahívtam a tolmá-csot, és megkérdeztem, mi a baj, erreõ elmagyarázta, hogy ezek a gyerekeksosem láttak csokit, és nem mertékmegenni. Aztán persze megkóstolták,és ízlett nekik. Az ember nem is gon-dolná, hogy ami nekünk természetes,másoknak teljesen ismeretlen.Afganisztánban nagy kincs a víz.

Egyszer az egyik faluban vártuk, hogya tûzszerészek végezzenek az akna-mentesítéssel. Közben a gyerekek kö-zül sokan körénk gyûltek. Meglátták,hogy van nálunk víz. Mivel annyi nemvolt, hogy egész üveggel osztogas-sunk, kis gyógyszeres poharakbakezdtük kiöntögetni. Az egyik kislány

viszonzásképpen a hajából a csatotakarta nekem adni...Akadtak nehéz pillanatok is. Míg a

lakosság nagy része örült a békefenn-tartók ottlétének, bizony voltak elle-nünk irányuló támadások is. Nemegyszer imádkoztunk a merényletek-ben, aknatámadásokban meghalt ka-tonatársaink koporsói mellett.Mindezek ellenére engem az moti-

vált, hogy a segítõ szándékunkkal ta-lán valamiféle változást tudunk elindí-tani az emberek gondolkodásában.

Hazaérve jöttem rá, hogy nem is tud-juk értékelni azt, hogy nálunk nincsháború. Furcsa volt, hogy nem kellettazon aggódni, mikor jön egy támadás.Néhány hónapos itthon tartózkodás

után ismét nyugtalanság költözöttbelém (talán a Lélek indíttatása?), éselindultam egy újabb békefenntartómisszióba, ezúttal Koszovóba. Itt va-lamivel békésebb kép fogadott, mintKabulban. Megdöbbentett azonban,hogy határainktól néhány száz kilo-méterre milyen pusztítás volt néhányévvel ezelõtt, illetve milyen etnikai,vallási feszültségek vannak még min-dig. Itt is napi kapcsolatba kerültem alakossággal. Fontos tanulság volt itt,hogy valóban csak a segítségre szoru-ló embert lássuk a hozzánk forduló-ban, akkor is, ha õ az elõzõ napi tün-tetésen éppen az öklét rázta felénk.Sokat gondolkodtam azon, mi indítja

el az embert egy ilyen misszióba, ahe-lyett, hogy itthon lenne szeretõ csa-ládja körében, viszonylagos kényelem-ben. Mert kint hiányzik ám a család, abarátok, sokszor telefonon sem tu-dunk úgy beszélni, ahogy szeretnénk.Úgy gondolom, hogy a Lélek ösztön-zése nélkül nem mentem volna seho-vá. Számomra mindenképpen kellettehhez Valaki, aki azt mondta, hogymenj, segíts olyan helyzetekben, aholmás nem mer, olyan embereken, akinmás nem akar, és akkor én is segítekneked, hogy meg tudd tenni.

Varga Annamária

A külmisszió új útjainNÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd 9

A misszió barátai NÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd10

Amisszió sokáig az Evangélium pogányok közöt-ti hirdetését, illetve a pogányok keresztény hit-re térítését jelentette csupán számomra. Úgyéreztem, hogy nekem ezzel kapcsolatosan sem-

mi feladatom nincs, hiszen a hittérítõk dolga. Miután amisszióról korábban keveset beszéltek és írtak, azt gon-doltam, hogy családanyaként és dolgozó nõként eleget te-szek minden ezzel kapcsolatos kötelezettségemnek, haévente egyszer adakozom a világmisszió javára szervezettgyûjtéskor, valamint bekapcsolódom a missziós vasárnapiimádságokba.Van egy gyermekkori mesekönyvem a világmisszióról Uta-

zás a mesefelhõn címmel. A könyvet Waigand József atya írta, aki a Hitterjesztés

Mûvének országos titkára volt, és a Korda Rt. adta ki 1946-ban. Ez a könyv még arról szól, hogy milyen sok magyar fiúés lány kötelezi el magát missziós küldetésre, és vállalkozika kiutazásra Japán, Hátsó-India, Kína népeihez.Négy évtized múlva, 1988-ban II. János Pál pápa az egy-

kor virágzóan keresztény országok új evangelizációjánakszükségességérõl beszélt. Magyarországi látogatásakor,1991-ben hazánkat is missziós területnek nyilvánította,hiszen mindannyiunkat arra hívott, hogy legyünk az or-szág új és olyannyira szükséges evangelizálásának bátor ésmeggyõzõdéses apostolai.Európa keresztény gyökereitõl elszakadni látszó népeihez

fordulva 2003-ban a pápa ismételten hangsúlyozta, hogy emissziós munka a világi krisztushívõkre mennyire fontosfeladatokat ró.Az utolsó néhány évben a misszió fogalma számunkra

teljesen átalakult és kibõvült. Ebben nagy segítségünkrevoltak a budapesti városmissziós tapasztalataink a keresz-tény ember missziós feladatairól.Mindenkinek elsõdleges feladata az Örömhír hirdetése.

Viselkedésünkkel, beszédünkkel, életünkkel tanúságot kelltennünk az Evangéliumról, és embertársaink iránti sugárzószeretetünkkel be kell kapcsolódnunk Isten országának épí-tésébe.

Missziós küldetéssel jött négy évvel ezelõtt Magyaror-szágra India Kerala államából Sebastian atya. A vele valótalálkozás sokunk számára meghatározó volt. A keleti em-ber gondolkodásmódja, mély hite, a lényegre törõ igehirde-tés és az, ahogy anyanyelvünket gyorsan és kiválóan elsa-játította, mély hatást gyakorolt ránk. Átértékeltük magun-kat és újraértelmeztük hitünket. Nagyon mélyen érintettminket õszinte keresetlen szavaival elmondott tanúságté-tele.A Pápai Missziós Mûvek segít bennünket abban, hogy ki-

ki felismerje, sajátos élethelyzetében miként teljesítheti Jé-zus missziós parancsát. Azaz, hogy minél jobban tudato-síthassuk magunkban és másokban létünk értelmét, az Is-tennel való közösség megtartásának fontosságát.Örülnék, ha létrehozhatnánk a PMM barátainak hálóza-

tát. Fontos, hogy hitünk ápolásában, missziós küldeté-sünkben támogassuk egymást, mert akkor hatékonyabbansegíthetjük a misszió ügyét és misszionáriusainkat.

Ecseri Emõke

Legyünk az újevangelizációapostolai!

Kedvesjótevõink!

Idén tartjuk a Biblia évét. Hitünket és Krisztus tanítását átadni a

következõ nemzedéknek nagyon nagy feladat mindannyiunk számára.

Ilyen célból szervezünk bibliatábort Kõszegen július 29-tõl augusztus 2-ig

10–14 éves gyermekek számára.

Hálásan köszönjük minden eddigi lelki és anyagi segítségüket.

Kérem, továbbra is segítsenek ebben a munkában. Isten fizesse meg jó akaratukat.

Számlaszámunk: 11705008-20182041

Misszió itt és mostNÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd 11

Börtönpasztoráció – elsõ hal-lásra talán furcsa és felesle-gesnek tûnõ szókapcsolat,hiszen kimondva, kimondat-

lanul a börtönnek mint intézménynekegyik alapvetõ feladata éppen az,hogy az odakerültek szemléletét pozi-tív irányban változtassa meg, onnankiszabadulva gondolkodásmódjukbanmegújult emberként élhessenek to-vább. Másfelõl pedig a társadalom, éssokszor a keresztények is, nagyon ál-talánosítva mondanak negatív ítéleteta börtönben lévõkrõl.A tapasztalat ugyanakkor azt mutat-

ja, hogy a börtön sokkal inkább nevela bosszúállásra, mint a jóra, nagymér-tékben tönkremennek a családi kap-csolatok, tehát még az esetlegesenmeglévõ emberi értékek is sérülnek,sõt sok esetben veszendõbe mennek.Nekünk, keresztényeknek pedig tuda-tosítani kell magunkban, hogy a ke-resztény erkölcsre alapozva igenis soksegítséget lehet adni a fogvatartottak-nak, és küldetésünk van feléjük is: azörök élet számukra is nyitva áll, de eztfel kell ragyogtatni elõttük.Mit vihetünk tehát nekik? Hogyan

segíthetünk rajtuk, hogy szemléletük,életfelfogásuk megváltozzék? SzentArnold Janssen rövid fohásza a magaegyszerûségében eligazít bennünket:„Éljen Jézus szíve az emberek szívé-ben!” Azaz éljünk úgy, hirdessük úgya megtestesült Igét, hogy a környeze-tünkben valóra váljon ez az ima: a miszívünkben élõ jézusi szív nyománegyre jobban látható legyen a szere-tetbõl fakadó irgalom.A börtönmissziós munkában rendkí-

vül fontos ennek az isteni szeretetneka felragyogtatása. Õszintén és hihetõ-

en kell a fogvatartottaknak rámutat-nunk, hogy õk is fontosak Isten sze-mében, hiszen Jézus Krisztus értük ismeghalt. Látnunk kell, Isten a bûnöstszereti, de a bûnt elítéli, nem pártolja,megveti: „Menjetek, és tanuljátokmeg, mit jelent ez: Irgalmasságot aka-rok, és nem áldozatot. Mert nem azértjöttem, hogy az igazakat hívjam, ha-nem a bûnösöket.” (Mt 9,13) Tudja,hogy szenvednek, segíteni szeretnenekik. Erre kér fel bennünket. „TehátKrisztus követségében járunk, magaaz Isten int benneteket általunk.Krisztus nevében kérünk: engeszte-lõdjetek ki az Istennel!” (2Kor 5,20)Késõbb pedig ezt olvassuk: „A kellõidõben meghallgatlak, s az üdvösségnapján segítek rajtad. Nos, most van akellõ idõ, most van az üdvösség nap-ja!” Micsoda újdonság a börtönök vi-lágában, ahol farkastörvények ural-kodnak, egy másfajta törvényt hirdet-ni, és megélésére bíztatni, nevelni!Nekünk keresztényeknek meg kell él-

nünk Pál apostol tanítását: „Hirdesdaz Igét! Állj elõ vele, akár alkalmas,akár alkalmatlan!” És, aki befogadjaezt az Igét, azzal az történik, mint azemmauszi tanítványokkal: behívtákJézust az otthonukba, ajtót nyitottakKrisztusnak, és felismerték Õt a ke-nyértörésnél. A jó hír hatására az em-ber a hit útjára lép és a keresztség ál-tal elérkezik az Eucharisztia asztalá-hoz. Igen, ez a Szentlélek mûve, ésebben a mûben vagyunk mi munka-társak. Minden börtönben dolgozómissziós tapasztalja: „Boldog ember,akinek az Úr nem tulajdonít bûnt.”(Róm 4,8) Nehéz meghatódottságnélkül beszámolni arról az esetrõl,amikor az egyik fogvatartott a szom-

bat délutáni szentmise elõtt meg-gyónt, majd a szentmisén megáldo-zott, és vasárnap hajnalban a zárkájá-ban meghalt. Ezek után nem lehetolyat kérdezni, hogy megéri-e a fá-radtság, nem inkább másra kellene-eaz idõt fordítani. S akkor még nem isszóltunk a „börtönben voltam, és föl-kerestetek” evangéliumi igazságról!Azt hiszem, akkor fogjuk igazán

megérteni a börtönmisszió fontossá-gát és szükségességét, ha rájövünkarra, hogy mi mindannyian egyszerrevagyunk missziósok és a sátánfogvatartottjai. Mi mindannyian abûn szolgaságában élünk, és ez azigazi szabadságvesztés: „Hiszen nemazt teszem, amit akarok: a jót, hanemazt cselekszem, amit nem akarok: arosszat” (Róm 7,19).Tegyük fel ezek után még egyszer a

kérdést: mit is adhatunk mi a fogva-tartottaknak, de magának a világnakis? Péter apostol segít válaszolni:„Ezüstöm, aranyam nincs, de amimvan, azt neked adom. A Názáreti Jé-zus Krisztus nevében kelj fel és járj!”És a béna járni kezdett. Ezt adhatjuk abörtönben sínylõdõ embernek. Ke-resztelõ János, az Úr hírnöke lehetünkszámukra, mert bár ezüstünk, ara-nyunk nincs, de Krisztust hirdetjük;és a bûn miatt megkötözött ember-nek, a reménytelenség miatt szomorúembernek, a megbocsátást nem isme-rõ, ezért magatehetetlen embernekmondhatjuk: „A Názáreti Jézus Krisz-tus nevében kelj fel és járj!”Ez a börtönmissziósok öröme: tanúi

az Isten nagy tetteinek: „Mert csak éntudom, mi a tervem veletek: – így szólaz Úr – békességet és nem romlást ter-vezek, jövõt és reményt adok nektek.”

Pomozi István

Szabadság a rácsok mögött

A misszió szentjei NÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd12

Teréz 1873. január 2-án születettMartin Lajos József Szaniszló és GuérinMária Azélia kilencedik gyermeke-ként, Mária Franciska Terézia névre ke-resztelték. Édesanyja halálakor mind-össze négyéves volt. A család ekkorköltözött Lisieux-be. Teréz bencésapácákhoz járt iskolába. Tízéves korá-ban súlyosan megbetegedett, de pün-kösd napján a Szûzanya megjelentneki, rámosolygott és meggyógyítot-ta. A kolostori élet utáni vágyát fo-kozta két idõsebb nõvérének belépé-se a karmelita rendbe. 1886 karácso-nyán élte át megtérését. Felfogta,hogy Isten a felebaráti szeretetre hív-ja õt, ettõl kezdve többször mondo-gatta lelkivezetõjének: ,,Nekem az amennyország, hogy jót tehetek a föl-dön!”Édesapja 1887 pünkösdjén megadta

a beleegyezését, hogy Teréz belépjena karmelbe. Mindent megtett azért,hogy haladéktalanul beköltözhessen akolostorába. A bayeux-i püspöktõl1887-ben kapott engedélyt, de megkellett várnia a nagyböjt végét. 1888.május 9-én Teréz átléphette a lisieux-i karmel kapuját, azért hogy lelkeketmentsen, és elsõsorban a papokértimádkozzék.Annak ellenére, hogy a gyóntatója

megnyugtatta: mentes a halálos bûn-tõl, sokat küszködött a lelki száraz-sággal és az egyedülléttel. A szenve-

dés iránti készsége olyan fokban növe-kedett, ahogyan gyarapodtak a szen-vedései. 1889. január 10-én nevéhezmegkapta „a Gyermek Jézusról és aSzent Arcról nevezett” rendi nevet, aszerzetesi ruhát ekkor öltötte magára.Amikor a kolostorban veszedelmesjárvány tört ki, Teréz bátor odaadássalápolta a betegeket. 1893-ban kezdettverseket írni. Az év végére készült el aJeanne d’Arc küldetése címû drámával,

amelyet a következõ évben a kolostor-ban elõ is adtak a nõvérek. 1895-bennõvérei kérésére és elöljárója paran-csára elkezdte írni gyermekkora emlé-keit. 1896 elején adta át feljegyzéseikéziratát a fõnöknõnek. Ez a munka azEgy lélek története címû könyv elsõnyolc fejezetét tartalmazza.Halálos betegségének elsõ jelei 1896

nagypéntekén mutatkoztak. Nemsokkal utána félelmetes kísértések tá-madták meg a hitét és reménységét,és e kísértések egészen a haláláig gyö-törték. A szeptemberi lelkigyakorlatelején fedezte fel különleges hivatá-sát: „Az én hivatásom a szeretet!”1897 júliusában költözött be a beteg-szobába, a hónap végén felvette a be-tegek kenetét, szeptember 30-ánezekkel a szavakkal halt meg: „Iste-nem, szeretlek!”Terézt 1923-ban boldoggá, 1925-

ben szentté avatták. Ugyanebben azévben a missziók fõpatrónájává nyil-vánította a pápa, 1944-ben Franciaor-szág második patrónája lett. Ha lé-nyét és tanítását elõítéletek nélkülszemléljük, akkor a következõ voná-sok tûnnek elénk: Elsõ jellemvonásaaz Úr Jézus iránti szeretet, amelymindent felülmúl. Egyedül Õt szeret-

né megtalálni, és nem akar soha sem-mi olyat tenni, amivel megszomoríta-ná. Második vonása, hogy amit ön-maga számára lehetetlennek látott, aza szegény Jézusban elérhetõvé vált,aki isteni erejével segít az embergyengeségein, azáltal, hogy a végte-

len irgalmasság magasba emeli ésmagába zárja a lelket. Teréz önátadá-sa Isten irgalmas szeretetének szólt,arra törekedett, hogy szabaddá te-

gye az utat Isten végtelenül finomszeretete számára, amely ki akar árad-ni az emberekre.Tudatára ébredt, hogy itt a földön a

testvéri szeretet jelent mindent, shogy Istent csak abban a mértékbenszerethetjük, amilyen mértékben a fe-lebaráti szeretetet gyakoroljuk. Terézteljesen elszánta magát, hogy mindenembertestvért úgy fog szeretni, aho-gyan Jézus szereti õket. A gyengeségés a kicsiség egyáltalán nem jelentakadályt az életszentség útján, ha alélek teljes bizalommal ráhagyatkozikJézus végtelen irgalmára. Terézbenmindez nem a nagy kinyilatkoztatá-sok villámfényes világosságában élt,hanem a hit homályában. Hitének na-gyon kemény próbatéteket kellett ki-állnia. A léleknek ugyanis gyakrannincs egyebe, mint „a láthatatlan fényszilárd pontja, amely még a hit elõl iselrejtõzik”. Teréz misztikájában a re-mény izzik abban a tökéletes önát-adásban, amelyet állandóan megvaló-sít a szeretet, és mindez a hitbõl fa-kad. Erre gondol Teréz a lelki gyermek-ség kis útjával: az egyház szívénekközepébe és az evangélium magvábatörekszik. Ünnepét 1927-ben vettékfel a római naptárba, október 1-re.

Teréz, a missziók fõ patrónája

,,Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!’’

A misszió szentjeiNÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd 13

Az Isteni Ige Társasága eb-ben az évben ünnepli elsõmisszionáriusa, az öt évvelezelõtt szentté avatott Jo-

sef Freinademetz halálának centenáriu-mát. Meg kell, hogy emlékezzünk róla,hiszen õ Krisztus hitének és egyházá-nak nagyon is buzgó terjesztõje volt.Mivel a Val Badia név bennünk az

olasz síparadicsomot idézi fel, nem isgondolnánk már rá, hogy az 1852-ben itt született Josef Freinademetzugyanannak a Habsburg Birodalom-nak az állampolgárként látta meg anapvilágot, mint legtöbbünk õsei.A világ kapui Brixenben, a püspöki

székvárosban nyíltak meg számára.Kispap éveit olyan szeminárium töltöt-

te, amely nagyra becsülte a missziósmunkát és a misszionáriusokat, hiszenprofesszorai között is volt egykorimisszionárius. Így nem véletlen, hogyaz egyházmegyei lap 1878-as híradásaa steyli missziósház létesítésérõl a kétéve szentelt József atya szívében ter-mékeny talajra hullott. Azonnal felvet-te a kapcsolatot az intézmény vezetõ-jével, Arnold Janssennel – akivel késõbbegyütt avatták szentté –, és így alig félév múlva már a Szent Mihály Missziós-házban találjuk õt.Mivel ekkor még az alapító számára

sem volt világos, hogy milyen jogi ke-retek között kívánja megvalósítani amissziós közösség mûködését, ter-mészetes volt, hogy Josef Freinade-metz másodmagával különösebb ki-képzés vagy noviciátus nélkül alig félév múlva elindulhatott a messzi Kíná-ba. 1879-tõl három évig Hongkong-ban mûködött, olasz misszionáriusokmellett. Ezt az idõszakot József atyamissziós noviciátusnak nevezte. Ezjól kifejezi a tényt: nem Steylben, ha-nem Kínában lett hithirdetõvé. A sze-génység elfogadását a szülõi házbólhozta magával, a külsõségek feladását

Steylben tanulta, de hogy az embere-ket is elfogadja, azt itt kellett megta-nulnia, nem kevés áldozat árán. Anagy missziós buzgalom érdektelen-séggel találkozott, ahol az „idegen ör-dög” legfeljebb hosszú orra miatt vál-tott ki bárkiben is kíváncsiságot. Mi-vel egy romantikus álomkép után ro-hant, rövidesen kiábrándulttá vált, ésaz elõítéletek kezdték megfojtani buz-galmát.Isten kegyelmének és saját eltökélt-

ségének köszönhetõen azonban Jó-zsef atyának sikerült felismernie a ne-hézség gyökerét: „A fõ dolog méghátra van: a belsõ ember átváltozása.A kínai felfogásmódot, a kínai szoká-sokat és hagyományokat, a kínai jelle-met és képességet megtanulni nemmegy egyik napról a másikra, egy évalatt sem, és néhány fájdalmas operá-ció nélkül sem.” E felismerés után máralkalmassá vált arra, hogy 1882-benátvegye a verbiták elsõ önálló misszi-ós területét a dél-santungi Puoliban.Nem vágyott magasabb tisztségekre,mindig közvetlenül az emberekkelakart foglalkozni. Vándor misszionári-usként járta éveken keresztül a falva-

kat, hogy közösségeket építsen ki.1886-ban örökfogadalmát nemcsakIstennek teszi, hanem Kínának is: „Is-ten veled, drága hazám, túl a tenge-ren.” Ugyanakkor más helyen írja:„Kína számomra otthon és csatatér,ahol egyszer el szeretnék esni.” Va-gyis eggyé akart válni az itt küzdõemberekkel, problémáikkal és a végsõ-kig el kívánt menni értük az Isten felévezetõ úton. „Én élni és halni akarok akínai emberekkel.” Ez a változás nemvakság vagy frusztrációból származóönámítás volt, hiszen tisztában volt ahelyzettel: „Mennyit rászedtek márengem a kínaiak!” Hanem, attól fogva,hogy hozzákezdett a csalódások fel-dolgozásához, már nem a kínaiak jel-lemét okolta, hanem egyszerûen ke-reszthordozásról beszélt. Másrészt akeresztényektõl sok viszontszeretetetis tapasztalt: „A keresztények úgyszeretik papjaikat, mint Európában,vagy még jobban. Ezért az ember szí-vesen megkockáztat néhány kereszt-hordozást.”

Az európai politikai nyomás el-lenhatása mindennapi életében egyreinkább érezhetõvé vált. Többször ta-pasztalta meg saját testén a helybeli-ek „véleményét” ottlétérõl. A verésekmár-már az életveszélyességig foko-zódtak. A helyzet legsúlyosabbá aboxerlázadás idején vált. Tapasztalvaaz európai és közöttük elsõsorban anémet katonák brutalitását, szívvel-lélekkel a kínaiak mellé állt. MagánakII. Vilmos császár testvérének tettszemrehányást Csingtao város meg-szállásáért. Egyre inkább nyilvánvaló-vá vált számára hátországa, Európagyenge hite, amely nagy mértékbenakadályozta hitterjesztõ munkáját,hiszen ezáltal minden szava hitelte-lenné válhatott. „Bárcsak Európa iga-zán katolikus lenne! Nem kétlem, ittvolna Kína megtérésének ideje. De ígyaggódással és remegve kell a jövõbetekintenünk” – írta. Hogy mennyiremegváltoztatta õt a kínaiak iránt ér-zett szeretet, azt a következõ mondá-sa fejezi ki legjobban: „Én az égben iskínai szeretnék lenni.”

Tóth Zoltán SVD

A mennyországbanis kínai

Legyetek olyanok, mint a gyermekek NÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd14Bibliai kvíz1. Jónás prófétát egy, a Tigris folyó

melletti városba küldi az Úr,hogy megtérésre szólítsa fel azembereket. Melyik ez a város?

a) Babilonb) Betlehemc) Ninive

2. Az evangéliumok szerint Jézusszíneváltozása egy hegyen tör-tént. Melyik ez a hegy?

a) Tábor-hegyb) Sínai-hegyc) Olajfák hegye

3. Hogy hívják Ábrahám feleségét?a) Sárab) Támárc) Noémi

4. Melyik két apostol volt Zebedeusfia?

a) Péter és Andrásb) Jakab és Jánosc) Júdás Tádé és Barnabás

5. Ki volt Mózes felesége?a) Rutb) Cippórac) Éva

6. Milyen hangszeren játszott Dá-vid Saul királynak?

a) lantb) víziorgonac) hárfa

7. Mi volt a leggyakrabban alkalma-zott halálbüntetés a zsidóknálJézus korában?

a) keresztre feszítésb) akasztásc) megkövezés

8. Mi volt Jézus apjának a foglalko-zása?

a) ácsb) szõlõmûvesc) asztalos

9. Mi a rabbi?a) tanítób) tanulóc) ókori íróeszköz

10. Kb. mikor íródott az utolsóbibliai könyv?

a) Kr. u. 300 körülb) Kr. u. 200 körülc) Kr. u. 100 körül

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tornyos királyipalota. Abban a palotában sok szoba volt: kék szoba,zöld szoba, rózsaszín szoba, sárga szoba, barna szo-ba. A szobákban kék kandalló, zöld kandalló, rózsaszín

kandalló, sárga kandalló, barna kandalló. Ám azokat a kandalló-kat nem fûtötte senki. A palotában már réges-régen padlófûtésmûködött, így hát a kandallók hidegek és élettelenek maradtak.Élt abban a palotában egy kis királyfi, úgy hívták, hogy Bucó.

Megvolt mindene, amit felséges és elfoglalt királyszülei meghozathattak neki.Volt emelõdaruja, markoló autója, mentõautója, kisautója, nagyautója, még egyigazi lovagvára is volt. Csak jókedve nem volt szegénykének. Sápadtan tengett-lengett Bucó királyfi a padlófûtéses palotában, a jéghideg

kandallók között. – Mit szeretnél, Bucóka? – kérdezgették felséges, elfoglalt királyszülei. Bucó királyfi azonban egyre kedvetlenebbül forgatta a drága játékokat.– Csak nincs valami baja ennek a gyereknek? – aggodalmaskodott a felséges,

elfoglalt királyné. – Hívatni kell a doktort! – adta ki a parancsot a felséges, elfoglalt király. Csakhogy mire a doktort elõkerítették, addigra Bucó királyfi eltûnt! Hiába néz-

ték a kék, zöld, rózsaszín, sárga és barna szobákban, a kis királyfi nem volt sehol.Talán még õ maga se tudta volna megmondani, hogy hol van, ugyanis eltévedt. Az egész úgy kezdõdött, hogy Bucó királyfi nagyon unta magát, és unalmában

kisomfordált a palota parkjába. Nem vette észre senki, hiszen mind a doktort ke-resték. A park zegzugos ösvényein Bucó királyfi addig tekergett, addig csatan-golt, míg tökéletesen utat tévesztett. Egyszer csak a kert túlsó végében, a ma-gas kõkerítés közelében egy barátságos házikóra bukkant. Abban a királyi parkgömbölyded kertésze lakott a családjával.Bucó királyfi odaosont a házikóhoz, és óvatosan belesett az ablakon. Odabent

a gömbölyded kertész éppen négykézlábra ereszkedve ügetett a szõnyegen kör-be-körbe. A hátán két, hasonlóan gömbölyded kisgyereke lovagolt.– De jó nekik! – gondolta Bucó királyfi, és sóvárogva bámulta a benti képet.Odébb, egy gömbölyû kisasztal mellett a szintén gömbölyded kertészné ült,

ölében egy gömbölyded kisbabával, akit gömbölyû tálkából etetett. Az egészgömbölyded kertészcsaládnak piros és mosolygós volt az arca. De ez még nemminden! A sarokban gömbölyû fekete vaskályha magasodott, oldalán szép,gömbölyded ablakkal. Az ablakocskán keresztül jól látszott, hogy a kályhábanvalami fényesen világít. Bucó ilyet még sohasem látott.Biztosan attól a fényes valamitõl ilyen mosolygósak! – gondolta. Abban a pillanatban a kertészné kikiáltott az ablakon:– Gyere be, te kisfiú! Igyál velünk egy bögre teát! Bucó királyfi nem kérette magát. Belépett a jó meleg házba, kortyolgatta a te-

át, és megkérdezte:– Mi az a fényes, ami a kályhátokban világít?

Bucó királyfi és a tûz

Legyetek olyanok, mint a gyermekekNÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd 1511. Kit támasztott föl Péter apos-

tol?a) senkitb) az anyósátc) Dorkászt

12. Athénban kigúnyolták Pálapostol prédikációját. Miért?

a) mert Jézus csodáiról beszéltb) mert Jézus feltámadásáról prédi-

káltc) mert elfelejtette, mit akart mon-

dani13. Hány könyvbõl áll az Újszövet-

ség?a) 19 b) 27 c) 35

14. Hol olvasható a szeretethim-nusz?

a) az efezusiaknak írt levélbenb) a korintusiaknak írt elsõ levélbenc) János evangéliumában15. Hány pecséttel van lepecsételve

a trónon ülõ kezében lévõkönyv a Jelenések könyvében?

a) 3 b) 5 c) 716. Amikor Isten szövetséget kö-

tött Ábrahámmal, mit kelletttennie az állatokkal?

a) elégetnib) nyersen megennic) kettévágni

17. Mivel nem azonosította magátJézus?

a) farkassal b) ajtóvalc) szõlõtõvel

18. A fõtanács egyik tagja tanács-kozásuk alkalmával védelmébevette Jézust. Ki õ?

a) Nikodémusb) Gamálielc) Kaifás

19. Hány csapás érte Egyiptomot,amikor nem akarta elengedni azsidó népet?

a) 5 b) 10 c) 1520. Kit választottak apostollá Júdás

helyett?a) Páltb) Lukácsotc) Mátyást

A gömbölyded kertész fát dobott a gömbölyû kályhába, és rámutatott a fé-nyességre:– Az a tûz! – válaszolta. – Mi azzal melegítünk.Bucó királyfit körülölelte az illatos melegség. A tûz lobogott, a fa ropogott, és

Bucó szívében nagy elhatározás született. Megköszönte a teát, és futott egészen hazáig. Csodák csodájára, most elsõre

hazatalált!A felséges és elfoglalt királyszülõk nem gyõztek csodálkozni, mikor egyetlen

csemetéjük mosolygós és piros arccal elõkerült. A doktort elküldték, és egyszer-re kérdezték:– Mit szeretnél, Bucóka?Bucó királyfi vett egy nagy levegõt:– Felséges, elfoglalt királyapám, tüzet szeretnék a kandallókba! A király máris hívatni akarta a szolgákat, de Bucó elébe állt, a térdére tette a

kezét, és sóvárogva így szólt:– Felséges, elfoglalt királyapám, azt szeretném, hogy te tegyél tüzet a királyi

kandallókba! Mit volt mit tenni, a felséges, máskor oly elfoglalt királyapa saját két felséges,

máskor oly elfoglalt kezével hasogatta fel a fát. A felséges, máskor oly elfoglaltkirályanya saját két felséges, máskor oly elfoglalt kezével hordta be a gyújtóst.Bucó királyfi saját két kezével tépte és gyûrögette a régi újságpapírokat. Mikor aztán fellobogott a tûz, s a kék, zöld, rózsaszín, sárga és barna kandal-

lók felmelegedtek, a padlófûtést is elzárta a felséges, máskor oly elfoglalt király-apa saját két felséges, máskor oly elfoglalt kezével.Új élet kezdõdött a tornyos királyi palotában. A kék, zöld, rózsaszín, sárga és

barna kandallókban lobogott a tûz, körülöttük a király maga lovacskáztatta fel-séges hátán a fiacskáját. Este a királyné maga ringatta felséges ölében Bucókáját.S ha valaki belesett az ablakon, láthatta, hogy mindhármuk arca piros és mo-solygós, mint az olyan embereké, akik valóban tudnak örülni. Így volt, nem így volt, égbõlpottyant mese volt!

Döbrentey IldikóRajz: Szerdahelyi Zsuzsi

Ami a kályhának a tûz, az az embernek a Lélek. A Lélek éltet, a Lélek melegít, aLélek vonzza a többi embert. A Lélek feladatot, küldetést ad. A Lélekkel érdemes,értelmes és örömteli az életünk.

Megoldások: 1 c, 2 a, 3 a, c b, 5 b, 6 c,7 c, 8 a, 9 a, 10 c, 11 c, 12 b, 13 b,14 b, 15 c, 16 c, 17 a, 18 a, 19 b, 20 c

Az élet szolgálatában NÉPEK MISSZIÓJA • 2008. pünkösd16

– Ketten vannak? – kérdezte az ultrahangos a felesége-met, amikor kevéssel karácsony elõtt elment a vizsgálatra.Negyedik gyermekünket vártuk.– Nem, egyedül jöttem, a férjem otthon van a nagyobbak-

kal – válaszolta.– Mármint a babák... ketten vannak? Én mintha két emb-

riót látnék itt... Gratulálok anyuka, ikrei vannak!Amikor Cili hazajött az orvostól, az arca ragyogott az

örömtõl, és közben pedig folytak a könnyei. Csak mutattaa leletet. Lassan elkezdtem olvasni: „Két élõ embrió...” – Mi van?! Ikrek?! – erre igazán nem számítottunk. Meg-

duplázódott az öröm: igazi karácsonyi ajándék Istentõl. A

gyerekek ugráltak, táncra perdültek, mi meg csak nevet-tünk, szólni sem tudtunk. Az ünnepek után újabb ultrahangra kellett menni. Sokáig

tartott a vizsgálat, végül lehívták a fõorvost. – Úgy látom, az egyik baba nagyobb, mint a másik –

mondta komoran. Akkor már hat centisek voltak, illetve azegyikük, az úgynevezett „B” magzat egy milliméterreltöbb. – Az baj? – kérdeztük. – Lehet baj belõle. Iker-iker transzfúzió. A nagyobb elszív-

ja a táplálékot a kisebbtõl, aki így nem tud növekedni, meg-áll a fejlõdésben, elhal, és mumifikálódik. Ez okozhat trom-

bózist, illetve szepszist – hangzott a halálos ítélet. – Kéthetente tessék jönni.Letaglózva jöttünk ki a kórházból. Hát akkor lehet, hogy

nem két, hanem egy baba sem lesz? Sõt, Cili élete is ve-szélybe kerülhet? Rengeteget imádkoztunk, rengetegenimádkoztak velünk és értünk.Jártunk szorgalmasan a vizsgálatokra, ahonnan mindig

valami újabb rossz hírrel bocsátottak el. Nõtt a különbséga babák között. Szigorú fekvés otthon. El lehet képzelni,

három gyerek mellett... Sok se-gítséget, szeretetet kaptunk ro-konainktól, barátainktól. Házi-munka, fõzés, gyerekvigyázás...és sok vigasz, bátorítás. Istenakaratára bíztuk tehát õket, ésez megnyugvást adott. A nagy-hét elõtt egy héttel pedig jött azújabb orvosi döntés: be kell fe-küdni a kórházba, naponta infú-zió. Szegény Cili... nem tudom,Jézus hány szúrást kapott a tö-viskoronától, de õ legalább any-nyit. Mégis derûs volt és vidám.A terhes patológián napontatörténnek tragédiák, és bár õ issokat szenvedett, tudta vigasz-talni a többieket. Szinte minden-nap volt valaki, aki bement akórházba, és megáldoztatta. Közeledett a pünkösd, és ne-

kem utazni kellett: munkámnak része az évenkénti televízi-ós közvetítés a csíksomlyói búcsúról, hogy azok is láthas-sák, akik nem tudnak elmenni. Indulás elõtt néhány nappalderült ki, hogy a császármetszést már nem lehet továbbhalogatni. Reggel bementem a csíksomlyói kegytemplombaimádkozni. Késõbb kiderült, hogy éppen akkor látták meg anapvilágot: két fiú. Csaba és Árpád Miklós. Másfél hónap-pal korábban érkeztek, szegények csont és bõr voltak. Kéthét múlva hozhattuk haza õket, éppen a nyári vakáció ele-jén. Azóta pedig úgy meghíztak, hogy hét hónapos koruk-ban már akkorák voltak, mint sok baba egyévesen...

Barlay Tamás

Pünkösd a családban