NNCL1659-594v1.0FORGOTTEN REALMS

R. A. SALVTORE

KÉT KARD

VADÁSZPENGÉK TRILÓGIA3. RÉSZ

A fordítás az alábbikiadás alapján készült:

R.A. SalvatoreTwo Swords

Copyright Ó 2005 by Wizards of the Coast, Inc.Licensing by Hasbro Consumer Products

All Rights Reserved

Fordította: Sziklai IstvánNyomdai előkészítés: Bárány Tamás

Korrektúra: Czene IstvánBorítógrafika: Todd Lockwood

Kiadja: Delta Vision KftFelelős kiadó: Terenyei Róbert

ISBN: 963-9474-18-4Terjeszti: Delta Vision Kft

Budapest, 1094 Ferenc krt. 27.Telefon: (36-1) 216-7053

Telefon/Fax: (35-1) 216-7054

GYŐZELEM!

De ki győzött? Obould király minden lépésével meglepte ellensége it, és talán éppen mostváltoztatta meg mindörökre a Világ Hátának arculatát.

Miközben hősök hullnak el, királyságok kapkodnak az utolsó korty levegő után, és a harcraéhes hordák elől nincs többé biztos menedék, a magányos drow ismét azon kapja magát,hogy ezrek éle tét tartja fekete bőrű markában. És csak egyvalaki kételkedik ab ban, hogymindenkit meg tud mentem: de az éppen Drizzt maga.

A fantasy műfaj legkedveltebb alakjai közé tartozó hősöknek vé gül dönteniük kell élet éshalál, győzelem és vereség, remény és csüggedés között.

Előhang

A fáklyafény szinte eltűnt a törpe tárnák kérlelhetetlen sötétjében. A füstös levegő DellyCurtie körül keringett, kaparta a torkát és bántot ta a szemét, legalább annyira, mintamennyire zavarta a nagy közös helyiségben tartózkodó többi ember folytonos zsörtölődéseés panaszkodása. Regis háznagy kegyet gyakorolt, amikor jó pár termet ezeknek a láthatóanhálátlan népeknek a rendelkezésére bocsátott, azoknak a menekülteknek, akik azokról atelepülésekről jöttek, amelyeket a kö nyörtelen Obould király és orkjai dúltak fel dél felé tartóútjuk során.

Delly emlékeztette magát, hogy ne ítélje meg túl keményen eze ket az embereket.Mindannyian iszonyatos veszteségeket szenved tek el, közülük sokan egyedül élték túlcsaládjuk lemészárlását, és az egyik teljesen lerombolt közösségből mindössze hármanmaradtak életben! Regis és Bruenor bármennyire is megtett mindent, hogy megfelelőkörülményeket teremtsen nekik, ezek a körülmények nem az embereknek lettek kitalálva.

Ez a gondolat szinte főbe kólintotta Dellyt, aki a válla fölött hát rapillantott kisgyerekére,Colsonra, aki - végre! - elaludt apró böl csőjében. Az alvó baba mellett ült Bodnárfi Cottie, egyvézna karú, vékonyszálú, szalmaszőke hajú, és az őt ért nagy veszteségtől bána tos tekintetűnő, aki karját szorosan összefonta mellén, és közben előre-hátra hintázott, mindig csakelőre-hátra...

Delly tudta, hogy saját meggyilkolt gyermekére emlékezik.Ez a rémítő gondolat azonnal kijózanította Dellyt is. Bár Colson nem az ő lánya volt,

legalábbis nem vér szerint, de örökbe fogadta az újszülöttet, éppen úgy, ahogy Wulfgar isörökbe fogadta Colsont, Dellyt pedig maga mellé vette útitársnak és feleségnek. Delly önkéntés lelkesen követte a férfit Mithrill Csarnokba, és magát jóindulatú nak és nagylelkűnektartotta, amiért nem kötötte gúzsba férje kalan dos természetét, és végig mellette állt,félredobva saját vágyait.

Delly elmosolyodott - inkább szomorúan, mint vidáman. Talán ez volt az első alkalom,hogy a fiatalasszony jónak és nagylelkűnek találta magát.

De a törpe tárnák fala egyre szorosabbra zárult körülötte.Delly Curtie sosem gondolta volna, hogy vágyakozva gondol majd vissza Luskan utcáira,

ahol vad és őrült életet élt, jobbára fél részegen, és ahol minden éjjelt más és más férfikarjában töltött. Eszébe jutott az okos Morik, a csodálatos szerető, és Arumn Gardpeck, akorcsmáros, aki mintha az apja lett volna. Eszébe ju tott Pocsolya Josi is, és amikor eszébejutott a férfi nevetségesen os toba vigyora, az megnyugtatta valamelyest.

- Ha, kezdesz meghülyülni - dünnyögte a nő alig hallhatóan. Megrázta a fejét, hogylerázza magáról ezeket az emlékeket. Most már ez volt az élete, Wulfgarral és a többiekkel.

- A Harcpöröly Klán törpéi jóravaló népek - suttogta magában. - Gyakran különcök, demindig kedvesek, és sokszor egyszerűen és mókásan csak abszurdak, de jellegzetes,mogorva külsejük érző bel sőt takar. - Akadtak köztük olyanok, akik furcsa ruhákat vagy vér-teket viseltek, de a klán olyan jószívűségről tett tanúbizonyságot, amilyet Delly még sosemlátott senkinél, egyedül talán Arumnt leszámítva. Úgy kezelték, mintha ő is egy fajba tartoznavelük... vagy legalábbis megpróbálták, bár a különbségek megmaradtak.

És ez tagadhatatlan volt.Megmaradtak a különbségek, mint ahogy az is, hogy mit részesít előnyben egy ember, és

mit egy törpe, és ez éppen úgy megmaradt, akár a barlangok fojtogató levegője, amely egyreállottabb lett, mivel mostanra Mithrill Csarnok minden kapuját lezárták és eltorla szolták.

- Ó, bárcsak még egyszer érezhetném arcomon a szelet és a nap sütést! - kiáltott fel egyasszony a közös helyiség túlsó feléből, és egy kancsó sört emelt a magasba, köszöntésgyanánt: mintha csak Delly gondolataiban olvasott volna.

A teremben mindenfelé korsók emelkedtek a levegőibe, és koccan tak egymáshoz. Dellylátta, hogy a csoport ismét jó úton halad a tel jes lerészegedés felé. Nem volt hova menniük,és az ivás legalább annyira enyhítette tehetetlenségüket és csalódottságukat, mintamennyire segített tompítani a rettenetes emlékeket, amelyeket akkor él tek át, amikor

Obould lerohanta a lakóhelyüket.Delly ismét megnézte Colsont, majd körbejárt az asztalok között. Vállalta, hogy

gondoskodik erről a csoportról, felhasználva a Luskanban szolgálónőként szerzetttapasztalatait. Menet közben belehallgatott egy-két beszélgetésbe, és minden gondolat újabbfogást talált rajta, és belemart abba a kevés boldogságba is, ami a szívében maradt.

- Kovácsműhelyt nyitok majd Ezüstholdban - jelentette ki az egyik férfi.- Ezüsthold, bah! - vitatkozott vele egy másik, aki a törpékhez hasonló durva dialektust

beszélte. - Ezüstholdban nincs semmi, csak egy halom táncikáló elf. Eriggy inkábbSundabarba! Biztos jobb megélhetést találsz egy olyan városba', ahol az emberek tudják, miaz igazi üzlet.

- Ezüsthold viszont sokkal befogadóbb - kiáltott oda egy másik asztal mellett ülő asszony. -És úgy mondják, hogy sokkal szebb is.

Ezek szinte ugyanazok a szavak voltak, mint amelyeket Delly is hallott egykor MithrillCsarnokról. A Csarnok sok tekintetben per sze valóban megfelelt hírnevének. Mint ahogy azis bizonyos, hogy Bruenor és népe csodálatosan fogadta őt, a maguk egyedi, törpés módján.És az is igaz, hogy Mithrill Csarnok legalább annyira lenyű göző volt, mint Luskan. Ám Dellykezdte felismerni, hogy egyben olyan látvány is, ami hamar elveszik az egyformaságban.

Átvágott a termen, majd visszakanyarodott Colson felé, aki még mindig aludt, de álmábanreszelősen köhécselt: Delly hallotta már ezt a köhögést a füstös alagutakba szorult többiembertől is.

- Igazán nem vagyok hálátlan Regis háznagynak és Bruenor ki rálynak azért, amit tettek -hallotta meg Delly egy nő szavait, aki mintha szintén a gondolatai között olvasott volna -, deez nem em bernek való hely! - Az asszony felemelte, kancsóját. - Ezüstholdra vagySundabarra! - mondott köszöntőt, és sokan ujjongtak. - Vagy bármi másra, ahol láthatád anapot és a csillagokat!

- Everlundra! - kiáltotta egy férfi.A hideg kőpadlóra állított rideg bölcsőben Colson ismét köhögni kezdett.A kislány mellett Bodnárfi Cottie tovább himbálta testét, előre-hátra.

Első rész

Az orkok becsvágya

A domboldalt nézem, amely most csendes, leszámítva a madarakat. Mindenütt ott vannak. Amadarak, amint kárognak, rikácsolnak és cső rükkel a semmibe révedő szemgolyókbadöfnek. A varjak nem köröznek az égen, mielőtt leszállnának a holtakkal teleszórt mezőre.Úgy röppennek oda, mint méh a virágra, nyílegyenesen tartanak céljuk felé, oly ha talmaslakoma vár rájuk. Ők a tisztogatók, akárcsak a csúszómászó ro varok, az eső és a soha nemcsituló szél.

És az időmúlása, ami mindig jelen van. A napok, hónapok, évek mú lása.Amikor mindennek vége, csak a csontok és a kövek maradnak majd. Elhallgatnak a

sikolyok, eloszlik a bűz. A vért elmossa az eső. A kövérre hízott madarak szárnyra kapnak éselrepülnek, s az elesett harcosok ból addigra nem marad semmi egyedi.

Csak a csontok és a kövek maradnak, hogy összeforrjanak és elkeve redjenek. A szél vagyaz eső szétmállasztja a csontvázakat, és egymáshoz tapasztja őket, az idő múlása pedigbetemeti őket, és minden, ami meg maradt, felismerhetetlenné válik - csak a legélesebb szemlátja majd, hogy mi is történt itt. Ki emlékszik majd arra, hogy kik haltak meg itt, és mitnyertek cserébe azért, amit mindkét oldalon elveszítettek?

A csatára készülő törpe arcára vetett pillantás minden bizonnyal arról árulkodna, hogy azerőfeszítés megéri az árát, mert amikor a törpék népét háború fenyegeti, nemes ügyénszállnak harcba. Egy törpe semmit nem tisz tel annyira, mint azt, hogy ha barátjamegsegítéséért harcolhat: őket a kö zösség csomózza egybe, a hűség, saját maguk és azellenség kiöntött vére.

Ezen az egyén életét nézve talán ez a halál jó, értékes lezárása egy be csületesen leéltéletnek, vagy annak az életnek, amelyet értékessé változ tat ez az utolsó, legvégső áldozat.

Ennek ellenére önkéntelenül is arra gondolok, hogy szélesebb értelemben, mire való ez azegész? Mennyit ér az. ár, mennyit az erőfeszítés, és mennyit a nyereség? Vajon Obould elérmást is, minthogy népéből szá zak, talán ezrek vesznek oda? Nyer bármi olyasmit, ami tartóslesz? Va jon jelent Bruenor népének bármi fontosat is, hogy ezen a magas bércen diadaltarattak? Nem lett volna egyszerűbb besurranni Mithrill Csarnok ba, ahol sokkal könnyebbenvédhető alagutak vannak?

És száz év múlva, amikor a maradványokból csak por marad, törőd ni fog ezzel bárki is?Azon gondolkodom, hogy mi táplálja azt a tüzet, ami a dicsőséges csa ták képét égeti oly

sok értelmes faj tagjának szívébe - köztük az enyémbe is? A mészárszékké változott lejtőtnézem, és csak a semmitmondó ürességet látom. Hallom a fájdalomsikolyokat. A fejembenvisszhangzanak a kiáltások, amikor a haldokló harcosok szeretteiket szólítják, mert tudják,hogy ütött az utolsó órájuk. Látom, ahogy leomlik egy torony, a tetején a legkedvesebbbarátommal. Ha csak a megfogható maradványokat nézem, a törmeléket és a csontokat, azaligha ér meg egy csatát, és azon töprengek, hogy vajon akad-e itt más, nem annyiramegfogható do log, valami ennél sokkal fontosabb? Vagy talán csak valamiféle káprázatjátszik velünk, és hajt újra meg újra háborúkba? Félek tőle, hogy igen.

Ezt a gondolatmenetet követve, vajon amikor a háborús emlékek el halványulnak, ott belülmindannyian arra vágyunk, hogy valami nagy szerű dolog részei legyünk, és ezért hajlandóakvagyunk eldobni a nyu galmat, a békét, a hétköznapiságot, az eseménytelenséget? Vajonegyüt tesen gondoljuk azt, hogy a béke egyenlő az unalommal és a megelége dettséggel?Talán a háború parazsát saját keblünkön dédelgetjük, ame lyet csak a kín és a veszteségkínzó és friss emlékei tompítanak el, és amikor a gyógyító idő szétoszlatja az üszkös füstöt,azok a tüzek ismét fel lobbannak. Kisebb léptékben ezt láttam meg magamban, amikor rájöt-tem és bevallottam magamnak, hogy nem vagyok sem a kényelem, sem a megelégedettséghíve, mert csak akkor vagyok maradéktalanul boldog, ha a szél az arcomba csap, ha lábamösvényeken tápod, és ha az úton kaland vár rám.

És járni fogok ezeken az ösvényeken, de egészen más érzés, ha egy se reg trappol azoldalamon - mint ahogy trappolt Obould mellett. Ebben az esetben az erkölcsi megfontoláskomolyabb szerepet kap, ahogy azt oly ridegen bizonyítják a kövek között heverő csontok is.Rohanunk a fegy verbehívó szóra, a gyülekezőre, a dicsőség hívására, de mi van azokkal,akik a nagyságra való szomjazás közben az utunkba állnak?

Ki emlékszik majd arra, hogy kik haltak meg itt, és mit nyertek cserébe azért, amit mindkétoldalon elveszítettek?

Amikor elveszítjük valamelyik szerettünket, óhatatlanul is megfogad juk, hogy sosemfeledjük el őt, és egész hátralevő életünkben emlékezni fogunk rá. De mi, az élők, továbbküzdünk a jelennel, és a jelen gyakran minden figyelmünket magának követeli. És ahogy azévek múlnak, min den egyes nappal, vagy minden egyes tíznappal egyre kevésbéemlékszünk azokra, akik eltávoztak. Majd eljön a bűntudat, mert ha már én sem em lékszemZaknafeinre, apámra, és mentoromra, aki feláldozta magát ér tem, akkor ki emlékezne? És hasenki nincs már, aki emlékezne, akkor ta lán mindörökre eltávozik. Ahogy pedig az évektelnek-múlnak, úgy eny hül a bűntudat is, mert egyre többet és többet fejlődünk, ésöntömjénező gondolataink ingája átbillen: és ilyenkor már azért tapsoljuk meg magun kat,hogy időnként, nagy ritkán még emlékszünk az eltávozottakra!

Hallottam szülőket, akik azt mondták nem sokkal gyermekük születé se után, hogy félnek ahaláltól. Ez a félelem ott is marad a szülőkkel a gyermek életének első néhány tucat évében.De a szülők nem attól félnek, hogy a gyermek meghal - bár az bizonyos, hogy ez is aggasztjaőket -, hanem magukat féltik. Mert melyik apa az, aki el tudja fogadni, hogy az előtt kellmeghalnia, még mielőtt gyermeke elég idős lenne ahhoz, hogy emlékezzen rá?

Kinek jó hát, hogy meg tudja nevezni a kövek között heverő csontok gazdáját? Kinek jóhát, hogy emlékszik a szemben megcsillanó szikrára, még mielőtt megérkezik egy károgóvarjú?

Azt kívánom, bárcsak köröznének azok a varjak és vinné el őket a szél, és az arcokmindörökre megmaradnának, hogy emlékeztessenek minket a fájdalomra! Hogy amikor aharsonák diadalittasan felrikolta nak, és új seregek tipornak rá a kövek között heverőcsontokra, a halot tak arca emlékeztessen minket az árral

Kijózanító látvány tárul elém, ahogy a vérmocskos köveket nézem.Rikoltó figyelmeztetés hasít fülembe, ahogy a varjak károgását hallom.

Drizzt Do’Urden

1Énfiam szeretetéért

- Gyorsabban kell mennünk! - közölte az ember már vagy századszor aznap délelőtt:legalábbis a mellette baktató, nagyjából negyven törpének így tűnt. Galen Firth meglehetősenkirítt a fáklyafényes, füstös alagútban. Még az emberekhez képest is magas férfi feje és vál laaz alacsony és zömök szakállas nép tagjai fölé tornyosult.

- Felderítőket küldettem előre, és azok olyan gyorsan dolgoznak, ahogy csak tudának -felelte Dagna generális, a nagy tiszteletnek örvendő harcos, aki számos csatát látott már.

A vén törpe megtornásztatta még mindig széles vállát, piszkos sárga szakállát pedigvastag bőrövébe gyűrte, hogy azután még ma is éles tekintetével végigmérje Galent, azzal amegrovó pillantással, amelyet látva a Harcpöröly Klán törpéi sok-sok évtizeden át fejüketleszegve somfordáltak el a közeléből. Dagna nagy becsben tartott katonai parancsnok voltszinte az idők kezdete óta, régebb óta, hogy Bruenor királyként uralkodott, és ez már azelőttis így volt, hogy Shimmergloom, az árnysárkány és duergar szolgái meghódították MithrillCsarnokot. Sokan arra számítottak, hogy Dagna vezeti majd az Őrző Völgye feletti sziklaszirtvédelmét, hiába volt jelen még a nagy tiszteletű Kérgesüllő Banak is. Amikor azonban nemígy történt, akkor mindenki arra gondolt, hogy Dagna lesz a Csarnok háznagya, míg Bruenora halállal viaskodik.

Az igazsághoz tartozik, hogy mindkét lehetőséget felkínálták Dagnának, és akikdönthettek a kérdésben, mindkét helyen szíve sen látták volna őt. De a hadvezér mindkétszernemet mondott.

- Csak nem azt akarád mondani, hogy a felderítőim fussanak gyorsabban, és ígyegyenesen belerohanjanak a trollokba, meg ha sonlókba, ha? - kérdezte Dagna.

Galen Firth a kérdéstől hátrahőkölt egy kicsit, de még csak arc izma sem rezzent, és nemkerült a földre.

- A helyedben olyan gyorsan haladnék ezzel az oszloppal, ahogy csak tudok - felelte. - Avárosomat komolyan szorongatják, talán már le is rohanták, és délen, ezeken a pokolialagutakon kívül so kan óriási veszélyben lehetnek. Reménykednék abban, hogy ez elégnagy hajtóerőt jelent a törpéknek, akik a szomszédainknak mond ják magukat.

- Én nem mondok semmit - felelte Dagna gyorsan. - Én csak azt teszem, amit aháznagyom és a királyom monda nékem.

- És egyáltalán nem törődsz az elesettekkel?Galen nyers kérdését hallva a közelben haladó törpék közül többen felszisszentek, hiszen

éppen Dagna, a büszke törpe volt az, aki alig né hány tíznappal ezelőtt elvesztette egyetlenfiát. A hadvezér hosszan és szúrósan meredt az emberre, elfojtva a fájó szúrást, ami dühösválasz ra serkentette volna, ehelyett felidézte kötelességét és feladatát.

- Olyan gyorsan megyünk, ahogy megyünk, és ha tenmagad gyor sabban akarsz menni,akkor örömmel látánk elől. Tudatom a felderí tőimmel, hogy minden további nélkülengedjenek által. Még az is le het, hogy megállás nélkül menetelénk el holttetemed mellett,már ha megtaláljuk trollrágta tested valamelyik folyosóban. Még az is le het, hogy nesméirokonidat nélküled mentjük meg, feltéve, ha még a környéken vannak. - Dagna szünetettartott, és még egy darabig meredten nézte az embert, némán hozva Galen Firthtudomására, hogy a legkevésbé sem blöfföl. - De az is lehet, hogy mégsem így lesz.

Ez láthatóan valamelyest lehűtötte Galent, aki hatalmasat harákolt, majd visszafordult azelőttük húzódó alagút felé, és határozott léptekkel előredübörgött.

Dagna egy pillanat alatt mellette termett, és keményen karon ra gadta.- Duzzogj, ha duzzogni akarsz - dörmögte a törpe -, de csendben tedd!Galen kitépte magát a törpe satuszerű szorításából, és szikrázó te kintettel viszonozta

Dagna villámló pillantását.Erre a közelben levő törpék közül többen a szemüket forgatták, és azon töprengtek, hogy

vajon Dagna bevert orral, a földön fetrengve hagyja-e majd hátra az embert. Galenegyébként csak az utóbbi napokban lett ennyire elviselhetetlen. Jó néhány nappal ez előtt

ötven törpével indult útnak Mithrill Csarnokból, akik Regis háznagy parancsára siettek aszorongatott nesméiek segítségére. Út juk zavartalan és háborítatlan maradt, míg azalagutakban rájuk nem rontott egy csapat troll. A harcból futásban kerestek menedé ket, éshosszú utat tettek meg dél felé, majd a hatalmas ingovány, a Trollmocsarak szélén feljutottaka felszínre. Galen Firth azonban úgy vélte, hogy nagyon eltértek kelet felé, így hát nyugatnakindul tak, ahol újabb alagutakra bukkantak. Galen hiába tiltakozott, Dagna úgy döntött, hogycsapata több hasznot hajt, ha a nyugatra vezető földalatti alagutakban folytatja útját. Azinkább föld-, mint kőalagút egyáltalán nem olyan volt, mint amelyeken át Mithrill Csarnokbóldélre tartottak: a fejük felett fák és bokrok gyökerei lóg tak, és csúszómászók kúszkáltak afekete televényben. Mindez csak még jobban nyomasztotta Galent. Az alagutakösszeszűkültek, alacsonyabbak lettek, aminek a törpék örültek, főleg úgy, hogy hatal mas éscsúf trollok üldözték őket. Viszont Galennek az idő nagy ré szében kétrét görnyedve kelletthaladnia.

- Nagyon megszorongatád az öreget - jegyezte meg egy Tömzsipörölyű Fender nevezetűifjú törpe a következő pihenőnél, amikor haraptak valamit. Ő és Galen a csapat zömétől kicsittávolabb te lepedett le, egy szélesebb és magasabb részen, ahol az ember ki tudta nyújtani alábát, bár ez nem sokat javított keserű hangula tán.

- Az én ügyem...- Ismert előttünk, és mindannyian átérezzük fontosságát - csitította Fender. - Mindannyian

éppen úgy érzünk Mithrill Csarnok iránt, ahogy tenmagad érzel Nesmé irányába... efelől nelegyenek kétségid.

Fender nyugtató szavai azonban nem hatottak Galenre, és az em ber hosszú ujját a törpeképébetolta, de olyan közel, hogy Fender csak nagy nehézségek árán álltáig, hogy neharapja le.

- Mit tudtok ti az érzéseimről - mordult rá Galen. - Mit tudtok ti, amikor a fiam lehet, hogyott kuporog a hidegben? Talán már megölték, vagy talán trollok hemzsegnek körülötte?Tudjátok ti, hogy mi lett a szomszédaim sorsa? Tudjátok...

- Dagna generális nem régen vesztette el a fiát - szakította félbe Fender, amitől Galenhátrahőkölt.

- Dagnabitnak hívták - folytatta Fender. - Hatalmas harcos és hű barát volt, akárcsak azösszes rokona. Lapályosnál esett el az ork horda kezétől, királyát és fajtársait védve a keserűvégig. Ő volt Dagna egyetlen fia, és éppen olyan ígéretes pálya állt előtte, mint amit az apjafutott be. A törpe bárdok sokáig fogják még zengeni Dagnabit nevét, bár gyanítom, hogy ezaligha fogja lehűteni a vén Dagna fortyogó vérét, és aligha habarcsolja be megrepedt szívét.És akkor jövel te, te rövidéltű, felhőt szagló fajankó, aki így követelő zik, meg úgy követelőzik,mintha csak a te dolgod fontosabb lenne mindennél, amiről mi, törpék, egyáltalán tudhatánk.Bah, én meg próbáltam megértetni ezt véled! Megpróbáltam meglátni a félelmidet. Detudd meg, hogy tolakodó egy fajta vagy, méghozzá olyan, akit hamarabb tipornak bele asziklába, minthogy valaha is meglátád az otthonod, hacsak nem tanulod meg, miként fogd beazt az ostoba szádat.

A láthatóan megrökönyödött Galen egy darabig csak ült ott, és hebegett.- Te engem fenyegetsz, engem, egy Nesméi Lovast? - nyögte ki végül.- Én csak azt mondám neked... és döntsd el tenmagad, hogy ba rátként vagy ellenségként

teszem ezt... hogy nem segítsz sem magadon, sem népiden, ha az alagút minden egyes kanyarulatinál Dagnával harcolsz.

- Az alagút... - vágott vissza a makacs ember. - Ki kellene men nünk a friss levegőre, aholmeghallhatnánk népem segélykiáltásait, vagy megláthatnám tábortüzük fényét!

- Vagy ahol azon vennéd észre magad, hogy egy sereg troll vesz körül, és hát mi lehetennél csodásabb?

Galen Firth felhorkantott, és elutasítóan intett. Fender vette a jelzést, felállt és magárahagyta az embert.

De megállt, és visszanézett.- Úgy cselekedel, mintha ellenségek vagy nálad alantasabbak kö zött lennél. Ha Nesmé

többi lakója is éppen olyan ostoba, mint ten magad... ha túl buta ahhoz, hogy felismerjen egysegítőkész bará tot... akkor ki kételkedne abban, hogy a trollok igazából szívességet teszneknekünk?

Galen Firth remegni kezdett, és Fender egy pillanatig azt hitte, hogy az ember felugrik ésmegpróbálja megfojtani őt.

- Barátsággal jöttem hozzátok Mithrill Csarnokba! - kiáltotta a Nesméi Lovas, eléghangosan ahhoz, hogy magára vonja az alagútban távolabb, Dagna köré gyűlt törpékfigyelmét.

- Te a szükségtől hajtva jövel Mithrill Csarnokba, és nem tettél mást, csak panaszkodtál,és többet kértél, mint amit mi adni tudánk - javította ki Fender. - És Regis háznagy, meg azegész klán mégis elfogadá a barátsággal járó kötelezettséget... nem a terhet, hanem akötelezettséget, te fajankó! Nem azért vagyunk itt, mintha bármivel is tartozánk Nesmének,és nem is azért, mintha bármit is kérnénk Nesmétől, de végül talán még néked is megjönannyira az eszed, hogy rájöjj, mi mindannyian egy közös dologban reménykedénk. És ez adolog nem más, minthogy megleljük tenfiad, és városod minden lakóját, méghozzá épen ésegészségesen.

A nyers és őszinte kinyilatkoztatástól Galen csak levegő után kapkodott, és ebben apillanatban, még mielőtt a nesméi eldönthette volna, hogy felordítson vagy lesújtson, Fenderegy „Bah!" kísére tében lesajnálóan intett kérges kezével a férfi felé.

- Esetleg gondolhatnátok arra is, hogy valamivel kevesebb zajt üssetek, he? - szólalt megvalaki a másik irányból: Dagna generális volt az.

- Jöjj tisztába tenmagaddal! - szólt oda még Fender Galennek, és ismét legyintett egyet. -Gondolkozz azon, amit mondtam, vagy ne tedd... a döntés terajtad áll.

Galen Firth felállt, és lassú léptekkel otthagyta a törpét: a szélesebb üreg közepe felétartott, ahol több volt a hely. Nem annyira egyene sen, mint inkább oldalazva haladt, minthacsak védeni akarná magát a nyomába szegődött szavaktól, amelyek láthatóan belemartak.

Fender ennek örült - már csak Galent Firth és Nesmé érdeké ben is.

A ruganyos és kecses Tos'un Armgo némán osont az alacsony fo lyosóban, dobónyíllal afoga között és fűrészes élű késsel a kezében. A sötételf örült, hogy a törpék visszamentek aföld alá, mert sebezhetőnek és védtelennek érezte magát a szabad levegőn. Neszt hal lott,így megtorpant, és hozzátapadt a sziklafalhoz: hajlékony teste beleolvadt a fal horpadásaibaés mélyedéseibe. Szorosabbra vonta magán piwafwiját, a varázslatos drow köpenyt, amelymég a legárgusabb tekintetek elől is elrejtette, és arccal fordult a kőfal felé: egye dül csak aszeme sarkából kémlelte az alagutat.

Egy darabig várt, majd lazított, amikor meghallotta, hogy a tör pék visszatérnek megszokottrutintevékenységükhöz, az evéshez és a tereferéléshez. Azt hiszik, hogy az alagutakbanismét biztonságban vannak, mert úgy gondolják, hogy a trollokat messze maguk mögötthagyták. Hiszen miféle troll akadhatott a nyomukra a csetepaté óta eltelt néhány napban?

Tos'un tudta, hogy egyetlen ilyen troll sincs, és ezen elmosolyo dott. A törpék persze nemszámoltak azzal, hogy durva és vadállatias ellenségeikhez hozzácsapódott két sötételf. Adrow-nak egyál talán nem okozott nehézséget, hogy kövesse a nyomukat, és a Proffittnevezetű kétfejű trollt, meg bűzös bandáját elvezesse ebbe a járatba.

A drow a másik irányba pillantott, arra, ahol társa, Kaerlic Suun Wett papnő várakozott,egy fal melletti sziklatömb tetején guggol va. Még Tos'un sem tudta kivenni piwafwibaburkolózott alakját, csak annyit, hogy megmoccan, amikor felé fordult, és egyik karjátkinyújtja az ő irányába.

- Kapd el az őrszemet! - villantak meg a nő ujjai a drow elfek bo nyolult jelrendszeréthasználva. - Szükségünk van egy fogolyra.

Tos'un nagy levegőt vett, és ösztönösen a foga közé szorított do bónyílért nyúlt. A fegyverhegyét drow méreggel kenték be, az elké pesztően erős bénító folyadékkal, aminek csakkevesen tudtak el lenállni. Tos'un ezt a parancsot jó néhányszor hallotta már Kaer'lic-től éskét másik drow társától az elmúlt évek során, mivel a csoport ból ő volt a legalkalmasabb arra,

hogy begyűjtse a vallatáshoz szük séges lényeket, főleg akkor, ha a célpont egy nagyobbcsapathoz tar tozott.

A sötételf kinyújtotta szabad kezét, hogy Kaer'lic tisztán láthas sa, és az ujjaival felelt neki.- Szükség van erre? Éberek és sokan vannak.Kaer'lic ujjai azonnal megvillantak.- Tudni akarom, hogy ez csak egy elszigetelt csapat, vagy Mithrill Csarnok seregének

előretolt felderítői!Tos'un azonnal jobbjába fogta a dobónyilat: ilyen kérdésekben nem mert vitatkozni

Kaer'lic-kel. Mindketten drow-k voltak, és a drow-k birodalmában, még egy olyan csoportnális, ami ilyen messze került a Mélysötét nagyvárosaiban érvényes illemszabályoktól, a nőkrangban a férfiak fölött álltak: Lolth, a Pókkirálynő papnői pe dig, mint amilyen Kaer'lic is volt,mindenki fölött.

Így hát a felderítő visszafordult, és lekuporodott a padlóra, majd kúszva-mászva megindultcélpontja felé. A drow megtorpant, ami kor meghallotta, hogy a törpe felemeli a hangját, ésvitatkozni kezd a csapat egyetlen embertagjával. A drow közben elfoglalt egy olyan pontot,ahonnan jól látott, de ő rejtve maradt, és türelmesen várt, hogy eljöjjön az ideje.

Hamarosan több törpe is rászólt a két vitatkozóra, hogy maradja nak csendben, mire aTos'unhoz legközelebbi szakállas alak zsémbesen mondott valamit, és rálegyintett azemberre.

A sötételf még egyszer hátrapillantott, majd addig hallgatózott, amíg éles fülével meg nemhallotta Proffitt közelgő csapata verte dübörgést.

Tos'un lopózva indult meg: jobb karja mozdult először, és a dobó-nyilat a törpe vállábadöfte, miközben balja keresztbe villant, és a recés kés hajszálpontos vonalat metszett a törpetorkára. A drow könnyedén végezhetett volna ellenfelével, de úgy fordította a pen gét, hogyaz ne a fő ütőeret vágja át: ugyanezt a módszert alkalmaz ta nemrégiben egy másik törpénéla Surbrin melletti toronyban. A seb végül persze halálos lenne, de addig nem lesz az, amígKaer'lic közbe tud avatkozni, és a Pókkirálynőtől kapott néhány kisebb va rázslattal meg tudjamenteni a nyomorult teremtmény életét.

Tos'un arra gondolt, hogy a fogoly ennek dacára azt kívánja majd, bárcsak inkább hagytákvolna meghalni.

A törpe fürgén mozdult, és megpróbált kiáltani, de a drow már el metszette a hangszálait.Az áldozat megpróbált ütni és csapkodni, de a méreg máris kifejtette a hatását. A halálossebből vér patakzott, a törpe pedig a földre rogyott, Tos'un pedig megkezdte visszavonulását.

- Bah, mindig is nagyszájú voltál! - érkezett egy elfojtott kiáltás a csoport derékhada felől. -Maradj már csendben, Fender, érted?

Tos'un hátrált tovább.- Fender? - jött a következő, sürgető kiáltás.Tos'un meglapult a fal és a padló találkozásánál: nagyon kicsire húzta össze magát, és

szinte teljesen láthatatlanná vált varázslatos köpönyege alatt.- Fender! - kiáltott fel valaki, a sötételf pedig elmosolyodott ön nön ravaszsága láttán, mert

tudta, ezek az ostoba törpék azt gondol ják megmérgezett társukról, hogy meghalt.A táborban mocorgás kelt, ahogy a törpék felugráltak és felkap kodták fegyvereiket.

Tos'unnak csak ekkor jutott eszébe, hogy sokba fog kerülni Proffittnak és a trolljainak, hogyKaer'lic egy foglyot akart. A drow iménti támadása ugyanis elorozta a meglepetés előnyétől.

A sötételf azonban ettől a támadás gondolatát csak még mámorítóbbnak találta.Törpék kiáltották Fender nevét, de mindegyiküknél hangosabb volt Vassipkás Bonnerbas

kiáltása, aki a legközelebb állt elesett tár sához.- Trollok! - rikkantotta és alighogy a hangja eljutott a többiek hez, már érezték is az átkozott

fenevadak bűzét.- Vissza a tűzhöz! - harsogta Dagna generális.Bonnerbas habozott, mivel már csak egy lépésre volt szegény Fendertől. Így hát nem

hátra, hanem előre lépett, és gallérjánál fog va ragadta meg barátját. Fender fejehátranyaklott, Bonnerbas pe dig hangosan beszívta a levegőt, amikor megpillantotta a fényes

vércsíkot a nyakán. A törpe ernyedten hevert, és egyetlen hangot sem adott ki.Bonnerbas úgy gondolta, hogy Fender halott, vagy hamarosan az lesz.Ekkor meghallotta, hogy a trollok rohamra lendülnek, felpillan tott, és rádöbbent, hogy

hamarosan ő is csatlakozik Fenderhez Moradin csarnokaiban.Bonnerbas hátrált egy lépést és felemelte fejszéjét, majd átlós ív ben vadul meglendítette,

és mély árkot szántott a legközelebbi, két-rét görnyedt troll karjába. A lény hátrahőkölt,megtántorodott, és elesett, de még mielőtt földet érhetett volna, elrepült, ahogy a mö götteérkező két másik troll felöklelte, miközben megrohanták Bonnerbast.

A törpe ismét meglendítette fejszéjét, majd megfordult, hogy me neküljön, de az egyik trollkarmos keze rácsapott a vállára. Bonnerbas azonnal megtapasztalta, hogy a fenevadakmilyen rémítő erővel bírnak, mert hirtelen hátrafelé kezdett repülni, hogy pö rögve ésbukfencezve csapódjon neki a trollok lábának - mintha csak sudár fák törzsének ütközöttvolna. Egyensúlyát vesztve omlott a földre, a hátán érve talajt. A dühös törpe azonban mégitt is fej széjét lengette, és jó pár találatot bevitt. A trollok azonban most már köré gyűltek,elzárták Dagnától és a többiektől, így szegény Bonnerbasnak nem volt hova futnia.

Az egyik troll felé nyúlt, de a törpe akkora erővel sújtott le, hogy könyökből szelte le avégtagot. A szörnyeteg felbömbölt, és hátratántorodott, Bonnerbas pedig megpróbált oldalrahemperedni és talpra ugrani a legnagyobb és legcsúfabb troll előtt, akit a törpe va laha islátott: a szörnyeteg fölé tornyosult, és az iszonytató kétfejű rémség mindkét torz arcán szélesmosollyal pillantott le rá. A troll kinyújtotta karját, Bonnerbas pedig meglendítette fejszéjét.

Amikor a fejsze anélkül szelte át a levegőt, hogy bármibe is becsa pódott volna, a törperáébredt, hogy rászedték, de még mielőtt is mét suhinthatott volna a fegyverével, egy irdatlantalp jelent meg fölötte, és zúdult rá, szinte belepréselve a kőbe.

Bonnerbas küszködve próbált kiszabadulni, de semmit sem tehe tett. Próbált lélegezni, detúl nagy volt a rá nehezedő nyomás.

Ahogy a trollok áttrappoltak az elesett törpéken, Dagna generá lis nem tehetett mást, csakfelmordult, és némán átkozta magát, amiért hagyta, hogy csapatát meglepjék. Kérdések ésszitkok kava rogtak az elméjében. Hogy követhették őket az ostoba, bűzlő trol lok vissza azalagútba? A fenevadak miként tudtak megbirkózni a felderítés és a megközelítésnehézségeivel, ráadásul pont akkor, amikor Dagna úgy gondolta, hogy nyugodtan tarthatnakebédszü netet?

A veterán parancsnok gondolatai között támadt felfordulást azonban hamarosanhiggadtság váltotta fel, és utasításokat kezdett harsogni, vonalba rendezve erőit. Először arragondolt, hogy vissza húzódik az alacsonyabb alagutakba, ahol a trolloknak még jobban megkell görnyedniük, de törpe ösztönei azt súgták, hogy maradjon, ahol van, közel a tűzhöz.Fiainak megparancsolta, hogy rendezked jenek be védelemre a főzőtűz előtt a másik oldalon,Dagna pedig maga vezette az ellentámadást az öt törpe széles arcvonalon: előre nyomultak,és nem voltak hajlandóak visszahúzódni a támadó trol lok elől.

- Szorosan álljatok! - kiáltotta újra meg újra, miközben lecsapott harci kalapácsával. -Döngöld a földbe! - dörögte a mellette álló, fejszét forgató törpének. - Ne hasítsd ketté őket,ha azzal akár egyetlen lépést is nyerhetének!

A törpe, aki láthatóan azonnal felfogta, hogy a tűznek ezt az ol dalát mindenáron tartaniukkell, megpördítette a fejszéjét, és neki állt ütlegelni a legközelebbi trollt, a fegyver tompavégével csapva le rá újra meg újra, hogy sakkban tartsa a lényt.

Mind az öt törpe hasonlóan cselekedett, Galen Firth pedig Dag na mögé rohant, ésvagdalkozni kezdett remek hosszúkardjával. Mindannyian tudták azonban, hogy nemtarthatnak ki sokáig, mi vel az első sor mögött újabb trollok jelentek meg, és puszta tömegükelég volt ahhoz, hogy a kis csapatot hátranyomják.

Dagna, aki azt hitte, hogy mindnyájuknak befellegzett, felrikol tott dühében és olyan erővelcsapott le, hogy a csúf kalapács kö nyökből letépte az egyik troll karját.

A troll a jelek szerint észre sem vette a sérülést, csak nyomult elő re, Dagna pedigfelismerte, hogy hibázott. Túlságosan nagy ívben lendítette meg fegyverét és mostsebezhetővé vált.

A troll azonban váratlanul meghátrált, a törpe hadvezér pedig le bukott és felkiáltottmeglepetésében, amikor az első fáklya, Galen Firthnek köszönhetően megjelent a küzdőkközött. Az ember előrenyúlt a lebukó Dagna fölött, és égő fáklyájával a troll felé döfött mire alény botladozva hátrálni kezdett a tűz elől!

A trollok félelmetes ellenfelek voltak, és az a hír járta, ami igaz is volt, hogy ha egy trolltszáz darabra vágsz, akkor abból száz új troll születik, mert minden egyes darabkaregenerálódik, és teljesen új lénnyé alakul. Azonban volt egy gyengéjük is, amit jól ismertmin denki a Birodalmakban: a tűz végett vetett a regenerálódásnak.

A trollok ezért nem szerették a tüzet.Hamarosan újabb fáklyákat döftek előre Dagna és a többiek között, mire a trollok

meghátráltak, de csak egy lépést.- Előre Fenderhez és Bonnerbashoz! - bömbölte Dagna, mire törpék egyként ujjongtak fel.De ekkor a másik irányból felhangzott a „Trollok az alagútban!” kiáltás, és közvetlenül a

törpe hadvezér mögül újabb figyelmeztetni kiáltás harsant.- Milyen mélyen vagyunk? - ordított vissza a generális.- Gyökerek függnek a mennyezeten - felelte az egyik harcos. - Nem vagyunk túlzottan

mélyen!- Akkor fúrjuk által! - parancsolta a vén törpe.Az egyre szűkülő kör közepe táján álló törpék habozás nélkül munkához láttak. Ketten

megragadtak egy harmadikat, és a magas ba emelték, mire a szakállas alak csákányávalnekilátott széthaso gatni a földet.

- Hideg van idelenn! - kiáltotta Dagna, és tudta, hogy elég csak ennyit mondania, mertmegbízható bajtársai pontosan érteni fog ják, miről van szó.

- Rakjatok hát a tűzre! - érkezett a megfelelő válasz, nem is egy törpe szájából.- Galen Firth, gyerünk a réshez! - bömbölt rá Dagna az emberre.- Mit csinálsz? - dörögte az ember. - Harcolj tovább, jó törpe, mert nincs hova futnunk!Dagna előrebökött egy fáklyával, mire a szemközt álló troll hát raugrott. A törpe ekkor

gyorsan megpördült és egy erőteljes mozdu lattal megtaszította Galent.- Fordulj meg, te tökfilkó, és jutass ki minket innét!Galen értetlenül és habozva hátat fordított a harcnak, miközben napfény szűrődött le a

főzőtűztől balra eső területen. A két törpe, aki harmadik társukat tartotta, nagy erővel felfelélendítette a csá kányost, aki megkapaszkodott a lyuk peremében és kivergődött a felszínre.

- Tiszta! - kiabált le.Galen ekkor megértette, hogy mi a terv, a lyukhoz rohant, és ha bozás nélkül elkezdte

kitolni a törpéket a résen. Azonban csak egye sével juttathatta ki őket, mert a fenti törpékazonnal nekiláttak fa anyagot leadogatni a tűzhöz.

Dagna bólintott, és előrenyomulásra ösztökélte övéit, mire az öt törpe dühödten ésgyönyörűen vagdalkozva tört előre, úgy hangol va össze mozdulataikat, hogy a trollok netudjanak előretörni. Viszont a törpék sem tudtak teret nyerni, a hadvezér pedig a szíve mé-lyén tudta, hogy két társa, Fender és Bonnerbas halott.

A kemény vén törpe kisöpörte a komor gondolatokat a fejéből, és nem engedte, hogy azokvisszaterelődjenek elesett fia felett érzett gyászára. Dühére és a kétségbeejtő helyzetreösszpontosított, és har ciasan tört előre, harci kalapácsát és fáklyáját lengetve. Érezte, hogymögötte egyre melegebb lesz, ahogy fiai felszították a tüzet. De va lóságos máglyára leszszükségük, ha a csapat utolsó tagjait is ki akar ják menekíteni az alagutakból, fel a frisslevegőre.

- Le a fejjel elől! - hallatszott egy kiáltás, amelyet Dagnának és társainak szántak.Az öt törpe egyként ugrott előre, és vadul rohamoztak, egy újabb lépéssel hátraszorítva a

trollokat. Majd egyszerre ugrottak hátra, és kuporodtak le.Lángoló ágak és fahasábok repültek át a fejük felett, és gurultak ide-oda a trollok között,

akik őrjöngve ugráltak, hogy kitérjenek az útból.Dagna szíve azonban összeszorult, ahogy a hatékony össztüzet nézte, mivel a zűrzavaron

túl megpillantotta a földön fekvő két faj társát, és látta, hogy mindketten meghaltak. Ö és négy

társa visszavonultak, egyenesen vissza a lyuk alá, nem sokkal Galen mögé, aki folytatta a törpék

kijuttatását.Az alagút kezdett megtelni füsttel, ahogy egyre több és több ágat és fahasábot adogattak

le a résen át. Egy csapat törpe kizárólag a tű zifát hordta a tűzre. A meggyújtott ágakkal,amelyek elsősorban fenyőgallyak voltak, a törpék ide-oda rohangásztak, hogy visszaker-gessék a legközelebbi trollokat, míg a fahasábokat a tűzre halmoz ták, azok helyett a fatuskókhelyett, amelyek már lángra lobbantak: ezeket felkapták és az ellenség közé hajították. Atörpék fokozato san valóságos tűzfalat húztak, elzárva minden megközelítési útvo nalat.

Soraik egyre gyérültek, ahogy mind többen kecmeregtek ki a fel színre: Galenfáradhatatlanul emelte fel őket várakozó fajtársaik ke zébe.

A Dagna mellett álló törpe sürgette vezérét, hogy induljon, de a mogorva, vénszürkeszakállú félresöpörte a gondolatot, mint ahogy félresöpörte társát is - beletaszítottaGalen várakozó karjaiba. A törpe felfelé emelkedett, és már kint is volt, Dagna harcosai pedigegyre fogytak, ahogy egymás után jutottak ki társaik.

Az ember ekkor egy hatalmas ágat nyújtott a hadvezér felé, a vén törpe pedig átvette avalóságos tűzcsóvát, cserébe hátraadva pörölyét. Az ágat vízszintesen maga elé tartotta, ésbömbölve rohamra lendült, egyenesen berontva a trollok közé: a lángok belemartak akezébe, de a trollok ennél sokkal rosszabbul jártak. A szörnyetegek egymásba botlottak nagyigyekezetükben, ahogy megpróbáltak kitérni a vad törpe elől. Dagna meglendítette a lángolótuskót, és rá juk hajította. Ezután megfordult, és visszafutott oda, ahol Galen vá rakozott. Azember leguggolt, két kezéből bakot formázott, amibe a törpe futtából beleugrott, mire anesméi megfordult, közvetlenül a rés alá lépett, és felfelé lódította a szakállas alakot.

Dagna éppen csak eltűnt a lyukban, amikor Galen máris megpördült, hogy fogadja atrollok rohamát, amiről tudta, hogy mindjárt megindul, de közben törpe kezek nyúltak le éskulcsolódtak rá szo rosan az alkarjára.

A férfi a levegőbe emelkedett, „Húzzátok!" kiáltások közepette. Feje és válla már kibukkanta felszínre, és Galen egy pillanatra azt hitte, hogy már kint van.

Ekkor azonban megérezte a lábára fonódó karmos mancsokat.- Húzzátok, tökfilkók! - dörögte Dagna generális, majd ő is oda ugrott, megragadta az

ember gallérját, megvetette a lábát és nagyot rántott a férfin.A nesméi felordított fájdalmában. Egy kicsit kiemelkedett a rés ből, de azonnal vissza is

rántották - most ő volt a kötél ebben a kö télhúzásban.- Ide egy fáklyát! - kiáltotta Dagna, és amikor látta, hogy egy törpe rohan felé egy lángoló

ággal, elengedte Galent, aki már-már teljesen eltűnt a lyukban.- Fogjátok a lábimat! - parancsolta a hadvezér, és lehajolt a nesméihez.Abban a pillanatban, amint két törpe erősen megragadta a boká ját, a generális fejjel előre

belevetette magát a lyukba a vergődő Galen mögött, és előrenyújtotta fáklyáját... az emberfelnyüszített, ahogy a tűzcsóva elsöpört mellette.

A nesméi vadul ordibált, ahogy a fáklya megperzselte a lábát, de máris kiszabadult. Atörpék mind Galent, mind Dagnát kirántották a lyukból, a generális pedig ott maradt a résszélén, a felágaskodó és felfelé nyúlkáló trollt nézve. A vén törpe a fáklyával lecsapott aszörnyetegre, sakkban tartva mindaddig, amíg a fiai újabb lángoló ágakat halmoztak fel észúdítottak le a résbe.

Azután súlyosabb tuskókat cipeltek oda, és löktek le, eltorlaszol va a nyílást, majd amikorvégeztek, Dagna és a többiek elhátráltak, hogy kifújják magukat.

Ekkor azonban kiáltás harsant, és újra meg kellett indulniuk, mi vel a trollokat nem állítottameg a lángokkal eltorlaszolt kijárat. Karmos kezek szaggatták fel a földet, ahogy aszörnyetegek saját ma guk is nekiláttak kiásni magukat.

- Szedjétek össze tenmagatok és futás! - bőmből te Dagna, mire a törpék nagysebességgel lódultak meg a nyílt terepen.

Sokakat támogatni kellett, két törpét pedig cipelni, de egy gyors számlálás végén kiderült,hogy csak két főt vesztettek: Fendert és Bonnerbast. Mégsem nevezte egyikük sem az

összecsapást győze lemnek.

2Csontok és kövek

Azon a napon a romlás és a rothadás aratott diadalt, felkúszva a vé res hegyoldalon, acsontok és a sziklatömbök között. Felpuffadt hul lák gőzölögtek a hűvös reggeli levegőben,ahogy az utolsó, megfog hatatlan hőfoszlányok kipárologtak testükből, ahogy életenergiájukelenyészett a közönyös szél végtelen és csitító mormolásában.

Drizzt Do'Urden a csatatér lejtőjének alján bóklászott, fekete ar cát egy szövetdarabbalkötötte be, védelmül a bűz ellen. Idelent szin te az összes tetem az orkok közül került ki:sokan haltak meg abban az egetrengető robbanásban, ami a csata közepétől kicsit távolabble tarolta a hegygerincet. A robbanás az éjszakát nappallá változtatta, a lángnyelvek ezer lábmagasra törtek az égen, és sok-sok tonna törmelék zúdult a rajzó szörnyetegekre, laposrasajtolva őket.

- Egy fegyverrel kevesebb, amit pótolnom kell - szólalt meg Innovindil.Drizzt megfordult, hogy szemügyre vegye a felszíni elfet. A szép elf nő is elfedte az arcát,

de ez szinte alig csökkentette báját. A ken dő fölött ragyogó kék szempár nézett vissza adrow-ra, és ugyanaz a szél, ami tovasodorta a holtak bűzét, vadul kapott bele a nő arany-színű hajfonataiba. Drizzt úgy látta, hogy a ruganyos és kecses Innovindil nem is jár, hanemtáncol, és még odaveszett társa és sze relme, Tarathiel felett érzett gyásza sem béklyóztameg a nő lábát.

A sötételf nézte, ahogy a felszíni elf lehajol egy ismerős tetemhez: Urlgen volt az, arettenetes háborút kirobbantó ork fenevad, Sokvesszős Obould fia. Innovindil ölte megUrlgent, vagy inkább az ork ölte meg szándékolatlanul saját magát, amikor megpróbáltalefejel ni a nőt, de ehelyett annak előrántott tőre mélyedt a homlokába. Innovindil megvetettelábát az ork vezér felpuffadt fején, kezével erősen megragadta a tőr markolatát, és kirántotta.Szinte meg sem rezzent, amikor lehajolt, és megtörölte a pengét a halott ingében, majdmegpörgette a kezében, és belecsúsztatta a bokájára szíjazott tokba.

- Nem foglalkoztak azzal, hogy kifosszák a csatatéren heverő tör péket vagy akár asajátjaikat - állapította meg Innovindil.

Ezt Drizzt és az elf nő már akkor észrevette, még mielőtt pegazu suk, Alkony letette volnaőket a sziklás hegyoldalon. A hely teljesen elhagyatottnak tűnt, bár az orkok a közelbenvoltak. Mindketten hallották, hogy a lejtő gerince mögötti völgyben tanyáznak, az ŐrzőVölgyének nevezett helyen, Mithrill Csarnok nyugati bejáratánál. Drizzt tudta, hogy a törpéknem győztek, annak dacára, hogy az ork tetemek száma sokszorosan meghaladta szakállasbarátaiét. A végén azonban a szörnyetegek csak leszorították őket a szirtfalról, vissza azŐrző Völgyébe, onnan pedig Mithrill Csarnok tárnáiba. Az orkok drágán megfizettek adiadalért, de a csatatér az övék volt. Te kintve a Harcpöröly Klán bezárt kapuihoz gyűlőellenséges sereg puszta nagyságát, Drizzt elképzelni sem tudta, hogy a törpék mikénthódíthatnák vissza a terepet.

- Csak azért nem fosztogattak, mert a csata még nem ért véget - felelte Drizzt. - Egészenmostanáig az orkok nem pihenhettek: elő ször a törpéket űzték vissza Mithrill Csarnokba,majd a nyugati ka pu környékét alakították át saját kedvükre. Azonban arra számítok, hogyhamarosan vissza fognak térni.

Innovindilre pillantott, és látta, hogy a nő nem figyel rá, és egy különösen csúfösszecsapás maradványait bámulja: egy nagy tetem halmot. Drizzt még azelőtt felismerte,hogy a másik min lepődött meg, mielőtt lehajolt volna, és meggyőződött volna arról, hogy azelfnő azon a helyen áll, ahol a híres Zsigerontó Brigád harci tombolói küzdöttek bátran.Odalépett Innovindil mellé, és összerezzent a szétszaggatott tetemek rettenetes látványától -Thibbledorf Pwent fiai soha nem a kifinomultságukról voltak ismertek -, majd még he-vesebben rezzent össze, amikor meglátta a több mint egy tucat, szo rosan összezsúfolódotttörpe holttestét. Mindannyian egymást véd ve haltak meg, egymás után, ami méltó vég volt

ezeknek a bátor harcosoknak.- A páncéljuk... - rázta meg a fejét Innovindil, és arcára a meg hökkenés, ámulat és undor

keveréke költözött.Ennél többet nem is kellett mondania, mivel Drizzt tökéletesen tisztában volt vele, hogy a

Zsigerontók vértezete gyakran vált ki ér tetlenkedést. Az élezett peremű, barázdált, egymástátfedő lapok, és a Zsigerontók páncéljából kiálló rengeteg fémtüske elsöprő fegyver réváltoztatta a törpék testét. Míg fajtársaik magasra emelt csákán nyal, csatabárddal, harcikalapáccsal és karddal rohamoztak, a Zsigerontóknak csak rohamozniuk kellett.

Drizzt arra gondolt, hogy alaposabban is szemügyre veszi a tere pet, hogy megnézze, régibarátja, Thibbledorf is a halottak között van-e, de végül meggondolta magát. Jobb, ha inkábbfolytatja az út ját: a halottak számbavétele a háború utánra való.

Ugyanez a megfontolás adta meg Drizztnek az önigazolást is, hogy miért nem tér vissza aHarcpöröly Klánhoz, és miért nem néz szembe azzal, immár minden barátja eltávozott,hiszen mind meg haltak Lapályosban.

- Menjünk fel a gerincre! Jó lenne, ha megtudnánk, mi okozta a robbanást, még mielőttObould csatlósai visszatérnének ide, hogy kifosszák a tetemeket.

Innovindil egyetértése jeléül bólintott, és megindultak a felrob bant kőhalom felé.Ha ő és Drizzt mindössze húsz lépéssel továbbmennek az Őrző Völgye felé, újabb

árulkodó ork hullahalmot láthattak volna: akad tak ott hármasával egymás mögött heverőhalottak is, akiken mindössze egyetlen perzselt szélű lyuk tátongott.

Drizzt Do'Urden pedig tudta volna, hogy a Taulmaril nevezetű íj ütötte ezeket a sebeket,az az íj, amelyet barátja, Catti-brie használt - Cattie-brie, akiről úgy hitte, hogy meghaltLapályosnál.

Nikwillig, a törpe a hegység keletre néző oldalában ült, nekidől ve a sziklafalnak, és acsüggedés, meg a kétségbeesés ellen küzdött: tartott tőle, hogy ez megbénítja majd a lábait,és a végén addig ma rad itt, amíg az éhezés vagy valami erre kóborló ork le nem teríti.Megnyugtatta viszont az a tudat, hogy jó munkát végzett, és hogy a csatatértől keletrehúzódó csúcsokra tett útja segített megfordítani a dühöngő csata kimenetelét... legalábbisaddig, amíg Kérgesüllő Banak le tudta juttatni a törpék döntő többségét a sziklaszirtről, ésbiztonságosan vissza tudott vonulni velük Mithrill Csarnokba, meg előzve a rohamozó orkhordát.

A diadal pillanata újra és újra lepergett a törődött törpe fejé ben, mintegy litániaként zengettszorult helyzetének nyomasztó félelme ellenében. A küzdőknél magasabbra mászott ahegyolda lon, még amikor a csatamező a pirkadat előtti sötétségbe burkoló zott, mindenfigyelmét és a magával hozott tükröt a felkelő nap fe lé fordítva. A lapról visszatükröződőfénysugarat a szemközti ge rinc lejtőjére irányozta, amíg rá nem talált az ott elhelyezett má siktükörre, fényesen megvilágítva a célpontot Catti-brie-nek és varázslatos íjának.

Majd Nikwillig látta, ahogy a sötétség hirtelen világossággá válik, ahogy a több mint ezerláb magas lángnyelv a csatatér fölé emelke dik. Mint a tavon szétterjedő hullámgyűrű, vagy afűszálakat meghajlító szélroham, úgy tört elő az irdatlan robbanásból a forró hő hullám ésrepkedtek szanaszét a kő- és földkoloncok, végigsöpörve a csatamező északi részén, aholaz orkok zöme éppen rohamra készülődött. Az orkok sorokban dőltek a földre, és sokan sohanem keltek már fel. Rohamukat majdnem tökéletesen sikerült megállíta ni, éppen úgy, ahogyazt a törpék remélték.

Nikwillig elvégezte hát a munkáját, de a felbarri törpe már akkor tudta, amikor elindult aveszélyes vállalkozásra - és reménykedett, hogy ez lesz a végkimenetel -, már akkor tudta,hogy visszatérésére nincs sok remény. Banak és a többiek biztos, hogy nem várják be, amígő lekecmereg a hegyről - de még ha be is akarták volna várni, hogyan juthatott volna átNikwillig a közte és a törpék között rajzó orkokon?

Amikor Nikwillig aznap elindult, öngyilkos küldetésre készült, és nem bánt meg semmit, deettől még nem csökkent a rátelepedő na gyon is valós félelem, hogy halálának perce egyreközeleg.

Ekkor Tredre gondolt, felbarri bajtársára. Több más társukkal együtt indultak útnak egynapfényes reggelen Harckoronás Emerus király fellegvárából, nem is olyan régen - egyszerűkereskedő kara ván voltak, semmi több. És bár a megszokottól eltérő úton haladtak, mivelegy új kereskedelmi útvonalat akartak lefektetni Emerus király üdvére és saját zsebükhasznára, nem számítottak komoly bajokra. Arra azonban egyáltalán nem készültek fel, hogyegyenesen belesé tálnak a törpe emlékezet óta a térségben látott legnagyobb ork seregelőőrseibe! Nikwillig azon töprengett, mi történhetett Treddel. Va jon elesett az ádázcsatában? Vagy lejutott az Őrző Völgyébe és on nan Mithrill Csarnokba?

A kétségbeesett törpe szánalmasan felkacagott, amikor arra gon dolt, hogy Tred korábbanel akarta hagyni Mithrill Csarnokot, hogy hazatérjen a hírekkel Felbarr Citadellájába. Akemény, csatákban edzett, harcért rajongó Tred követként akart szolgálni a két erődít ményközött, és a sors iróniája, hogy éppen Nikwillig volt az, aki er ről lebeszélte.

- Ha, mekkora bolond valál, Nikwillig! - suttogta a törpe a gyá szosan tutuló szélbe.De hiába mondta ezt, nem gondolta komolyan. Maradt ő is, és Tred is, méghozzá azért,

mert úgy vélték, tartoznak Bruenor király nak és fajtársainak, maradtak azért, mert úgygondolták, ez a háború a Delzoun törpék közti összetartásról szól, arról, hogy vállt vállnakvetve állnak egymás mellett, egy közös ügy érdekében.

Nem, egyáltalán nem volt bolond, amiért maradt, és nem volt bolond, amikor önkéntjelentkezett, sőt erősködött, hogy ő lesz az, aki kimegy a tükörrel, és egybegyűjti a hajnalelső sugarait. Végtére is nem volt fegyverforgató. Önként és saját akaratából mászott bele abajba, de tudta, hogy az előtte álló út valószínűleg gyors és kegyet len véget ér majd.

A törpe talpra kászálódott. A válla fölött hátrapillantott az Őrző Völgyére, és ismét elvetettea gondolatot, hogy arrafelé induljon. Bizonyos ugyan, hogy ez volt a legközelebbi bejáratMithrill Csarnokba és a biztonságba, de ehhez előbb át kellene jutnia a hatalmas ork táboron.És ha valahogy sikerülne is ez a hőstett, a törpék oda lent voltak a barlangjaikban, a bezártkapu mögött, és nem valószí nű, hogy a közeljövőben ismét kinyitják azt.

Nikwillig döntött: irány kelet! A Surbrin folyó felé, és reményei szerint, dacolva mindeneséllyel, azon túlra.

Mintha egy hangot hallott volna a közelben, és elképzelte, hogy egy ork járőr tagjai márisőt figyelik, készen arra, hogy rávessék ma gukat, és halálra verjék. Nikwillig vett egy nagylevegőt, és lépett egyet előre.

Megkezdődött komor utazása.

Drizzt és Innovindil délnek fordult, és elindultak a szétrobbantott gerinc felé: úgy haladtak,hogy az Őrző Völgyét annak a pontnak a közelében érték el, ahol a törpék lefektették afémcsöveket. A csö vek odalentről haladtak felfelé az egykori hegygerinc alatt kanyargóalagutak bejáratához. Természetesen egyikük sem tudta, hogy mire való a csővezeték.Egyikük sem sejtette, hogy a törpék, Nanfoodle, a gnóm utasításait követve a föld alattijáratokban található sújtóléget vezették fel ide, megtöltve vele a nem kívánatos óriások éska tapultjaik alatti alagutakat.

Ha a páros talán többet töpreng a csövek rejtélyén, és leereszkedik a szirtről, hogyalaposabban is szemügyre vegye őket, akkor talán Drizzt és Innovindil megsejthetett volnavalamit a gigászi tűzgolyó tit kából. Ebben a pillanatban azonban legkevésbé sem a tűzgolyófoglal koztatta őket. Alattuk a legnagyobb ork sereg kavargott, amit valaha is láttak: az ŐrzőVölgyét jelző sziklaszálak között sötét formák való ságos tengere zubogott. Ezrek, tízezrekmozogtak odalent, és jellegte len tömegükből csak itt-ott magasodott ki egy-egy ormótlandéróriás.

Ahogy Drizzt Do'Urden tekintete végigsiklott a vidéken, úgy vett észre egyre többet éstöbbet ezekből a hatalmas szörnyetegekből, és le vegő után kapkodott, amikor felmérte asereg tényleges méretét. Több száz óriás volt odalent: mintha csak a Világ Hátán élőkolosszusok mindegyike előbújt volna, hogy válaszoljon Obould király hívására.

- Láttak már az Ezüst Gyepük ennél sötétebb napot? - kérdezte Innovindil.Drizzt a nő felé fordult, bár nem volt benne biztos, hogy a kérdés neki szól, vagy csak egy

megjegyzést hallott éppen.Innovindil oldalra billentette fejét, és belenézett a bíborszínű szempárba.- Emlékszem, amikor Obould királynak sikerült elkergetnie Felbarr Citadellájának törpéit -

magyarázta. - Micsoda sötét nap volt az! Akkor azonban mégis csak úgy látszott, hogy az orkkirály az egyik sötét barlangot felcseréli egy másikra. Habár hódítása rettene tes voltHarckoronás Emerus királyra és a többi felbarri törpére néz ve, senki nem tekintette azt avidékre kiható fenyegetésnek. Az ork király megragadott egy váratlan lehetőséget, és olyandiadalt ara tott, amit mindannyian rövidéletűnek gondoltunk, mint ahogy az is lett. De ez... -Hangja elhalt, és az elf tehetetlenül rázta a fejét, amikor lepillantott a völgyre, és az irdatlanork seregre.

- Úgy sejtem, hogy a Harcpöröly Klán törpéinek zöme sikeresen bejutott az alagutakba -gondolkozott hangosan Drizzt. - Afelől biz tosíthatlak, hogy őket nem egyszerű elkergetni. AHarcpöröly Klán barlangjaik mélyén még Menzoberranzan támadását is visszaverte. Kétlem,hogy lenne a világon annyi ork, amennyivel bevehetnék a Csarnokot.

- Lehet, hogy igazad van, de mit számít ez?Szenvedély

Drizzt furcsállóan nézett az elfre. Már majdnem megkérdezte, hogy érti ezt, de ekkormegértette, hogy mitől fél Innovindil, és in kább hallgatott.

- Ezt az erőt, amit Obould egybegyűjtött valóban nem lesz egy szerű visszakergetni hegyiodújába - bólintott. - Szükség lesz Ezüst holdra, Everlundra, de talán még Sundabarra is...Felbarr és Adbar Citadellájára, meg Mithrill Csarnokra. Szükség lesz a holderdei elfekre és amirabari Elastul őrgróf seregére. Egész Északnak egybe kell gyűlnie Mithrill Csarnokhívására a szükség óráján.

- De az ár még így is hatalmas lesz - felelte Innovindil. - Rémítően hatalmas. -Visszapillantott a véres, tetemektől feketéllő csat mezőre. - A gerincen vívott harc csak egykisebb csatározásnak fog majd tűnni, és az Ezüst Gyepük varjai kövérre híznak,

Drizzt tekintete folytatta a pásztázást, és odalent nyugat felé moz gást vett észre: gyorsanrájött, hogy egy csapat ork kerekedik fel, és hagyja el az Őrző Völgyét.

- A fosztogatók hamarosan megérkeznek - mondta. - Ideje in dulnunk!Innovindil tekintete elidőzött még az Őrző Völgyén.- Nyoma sincs Pirkadatnak - jegyezte meg, utalva a másik pega zusra, Alkony párjára, aki

egykor társa, Tarathiel hátasa volt.- Biztos vagyok benne, hogy még mindig Obouldnál van, még hozzá élve - felelte Drizzt. -

Még egy ork sem pusztítana el egy ilyen fenséges teremtényt.Innovindil csak nézett lefelé, és éppen csak megrántotta a vállát, majd ismét

szembefordult a drow-val.- Legalábbis reméljük.Drizzt megfogta a nő kezét, és együtt indultak észak felé, végig a szétzúzódott és

megrepedt kövek között. A robbanás leemelte a ge rinc tetejét, egy összeszabdalt szurdokothagyva hátra. A páros imitt-amott szénné égett óriások maradványaiba botlott. Még egykiégett katapultot is találtak, ami valahogy megőrizte alakját az ir datlan robbanás dacára is.

Felfedezéseik több kérdést vetettek fel, mint ahányat megvála szoltak, így egyikőjük semjutott közelebb ahhoz, hogy kitalálja, mi okozta a kataklizmát.

- Amikor végre utat lelünk Mithrill Csarnokba, majd megkérde zed a törpéket - szólalt megInnovindil, amikor már messze jártak a csatatértől, és a lapos fennsíkon várták Alkonyvisszatértét.

Drizzt csak némán megbiccentette fejét erre a kendőzetlen indít ványra, ami arraösztökélte, hogy térjen vissza a törpe erődítménybe, ahol nem lenne más választása, mintszembenézni a félelmeivel.

- Talán csak az istenek trükkje volt - szólt az elf nő.- Vagy a Harpelleké - tette hozzá Drizzt, a sok mérföldre nyugat ra, egy Hosszúnyereg

nevezetű kis településen élő különc, de hatal mas (általában saját maguk és a közelükben

élők javát nézve túlsá gosan is hatalmas!) varázslókból álló családra utalva. A Harpellekkorábban már Mithrill Csarnok segítségére siettek, és tartós barát ságot kötöttek Bruenorralés fajtársaival. Drizzt eleget tudott róluk ahhoz, hogy tisztában legyen vele, ha valakivéletlenül idézett elő egy olyan katasztrófát, mint ami a gerincen történt, akkor az csakis akaotikus emberek furcsa famíliájának műve lehet.

- Harpellek?- Hidd el, nem akarod tudni - felelte Drizzt halálosan komolyan. - Érd be annyival, hogy

Harcpöröly Bruenor szert tett néhány nem mindennapi barátra.Alig mondta azonban ezt ki, Drizzt rögtön felismerte a szavaiban rejlő iróniát, és sikerült

elmosolyodnia, látva Innovindil egyre széle sedő vigyorát.- Minden számítás szerint hamarosan úgyis megtudjuk - mondta a nő. - De most megvan

a saját dolgunk.- Pirkadat - bólintott Drizzt, és megrázta Innovindil kinyújtott kezét. - És a bosszú. Tarathiel

nyugodtabban pihen majd, ha Sok-vesszős Obould halott.- Egy hegyes kard végez vele? - kérdezte a nő, és kezét fegyvere markolatára tette. -

Vagy egy görbe szablya?- Szerintem a szablya - felelte Drizzt a legcsekélyebb habozás nél kül, és visszanézett dél

felé. - Én akarom megölni.- Akkor hát Tarathielért és Bruenorért! - mondta Innovindil. - Azokért, akik meghaltak és

Észak javáért!- Vagy egyszerűen csak azért, mert végezni akarok vele - jelen tette ki Drizzt olyan jeges

hangon, hogy még Innovindil is beleborzongott.És erre még csak szólni sem tudott.

3Tsinka Shinrill felmordult, és ebben több volt a harag, mint a szen vedély, majd rágördült

Obouldra.- Sötét üregükbe szorítottad őket! - kiáltotta a sámánnő, és sze me tágra nyílt... annyira

tágra, hogy sötét szembogara körül tisztán látszott szemének sárgásfehérje, amitől leginkábbönmaga eszelős torzképének tűnt. - És most leásunk ebbe az üregbe!

Sokvesszős Obould könnyedén megfékezte a sámánt, aki remegő testével megpróbáltamagához ölelni a királyt, ő azonban vaskos, iz mos karjával felemelte a nőt a szalmávaltömött ágyról.

- Mithrill Csarnok elbukik Obould, Gruumsh hatalma előtt - folytatta Tsinka. - És nemsokkal ezután Felbarr Citadellája ismét a tiéd lesz. A miénk lesz minden! Megöljük Bruenorés Emerus min den csatlósát! A vérükben fogunk fürdeni!

Obould erre éppen csak vállat vont, és lelökte a sámánt a priccsről. A nő ruganyosánlandolt, és máris talpra szökkent, agyaras szá jából nyál csöpögött.

- Van valami, amit Obould aki Gruumsh nem tud meghódítani? - mászott rá ismét akirályra. - Mithrill Csarnok, Felbarr... Adbar! Igen, Adbar! Mind elesnek előttünk. Északösszes törpe erőssége! Megfutamítjuk őket, már azt a néhányat, akit nem falunk fel. Meg-szabadítjuk Északot az átkozott törpéktől.

Obould kipréselt egy mosolyt, de ez inkább gunyoros mosoly volt, semmint egyetértő.Hallotta már ezt a tirádát korábban is... lénye gében újra meg újra. Azóta, hogy MithrillCsarnok nyugati kapuja döngve bezárult, barlangjaikba zárva a Harcpöröly Klánt, Tsinka és atöbbi sámán egyfolytában abszurd képzelgéseiknek adtak hangot, arról ábrándozva, hogymeghódítják az Ezüst Gyepüket, és ami azon túl van.

És Obould is osztotta reményeiket. Semmit nem akart annyira, mint visszaszerezni aSokvesszős Citadellát, amelyet a törpék ismét Felbarr Citadellájának neveztek. Az ork királyazonban azt is látta, hogy mennyire ostoba ez a terv. Most már az egész vidék tud róluk. Azbiztos, hogy ha átkel a Surbrinon, akkor meg kell ütköznie Ezüst hold és Everlund seregeivel,valamint a Holderdő elfjeivel és a mély, hidegvízű folyótól keletre élő Delzoun törpékegyesített csapataival.

- Te vagy Gruumsh! - kiáltotta Tsinka, és megragadta Obould fe jét, majd durván arconcsókolta. - Isten vagy az orkok között! - Új ra megcsókolta. - Gerti Orelsdottr fél tőled! - Tsinkafelsikoltott, és újfent csókkal illette a királyt.

Obould elvigyorodott, felidézve utolsó találkozását a déróriás hercegnővel. Gerti valóbanfélt tőle, vagy legalábbis jobban tette volna, ha fél, mert az ork jobbnak bizonyult nála kurtaösszecsapá sukban, amikor a földre küldte őt, majd hagyta, hogy elsomfordáljon. Korábbanelképzelhetetlen hőstett volt ez, és csak azt a célt szolgálta, hogy mindenki, aki látta, ésmindenki, aki hallott róla, megbizonyosodjon afelől, hogy Obould király több egyszerű orknál.Hogy megtudja, ő Egyszemű Gruumsh, az orkok istenének kegyelt je. Az istenség erővel ésgyorsasággal áldotta meg őt, meg elképesz tő fürgeséggel és a király hitt benne, hogy akorábbinál nagyobb böl csességgel is.

Vagy talán ez az újkeletű bölcsesség nem is volt annyira új. Talán Obould új helyzetében,amikor teljesen váratlanul, könnyűszerrel és elsöprő lendülettel bekebelezte a Világ Háta, azÁdáz-hágó, a Surbrin folyó és a Trollmocsarak közti vidéket, egyszerűen csak más,felsőbbrendű nézőpontból szemlélte a világot.

-...Mithrill Csarnokba... - mondta éppen Tsinka, amikor az uralkodó figyelme ismét azagyváló sámán felé fordult. A nő, aki lát hatóan észrevette a király hirtelen támadtérdeklődését, elhallga tott, és ismét felvette a gondolatfonalat. - Még a tél beállta előtt be kelljutnunk Mithrill Csarnokba. El kell kergetnünk a Harcpöröly Klánt, hogy vereségük ésmegaláztatásuk híre még azelőtt elterjed jen, hogy a hó eltorlaszolná a hágókat. Egész télenműködtetjük a törpe kohókat, hogy megerősítsük vértjeinket és fegyvereinket. Ta vasszalpedig megállíthatatlan erőként törünk elő, dübörgünk végig Északon, és elpusztítjukmindazokat, akik elég bolondak ahhoz, hogy az utunkba álljanak.

- Sok orkot vesztettünk, amikor a törpéket a föld alá kergettük - próbálta fékezni Obould amásik lendületet. - A köveket ork vér festi vörösre.

- Érdemesen kiontott vér! - sikoltotta Tsinka. - És még többen halnak majd meg! Mégtöbbnek kell meghalnia! Az első nagy győ zelmünk már közel van!

- Az első nagy győzelmünket már learattuk - javította ki Obould.- Akkor a második áll előttünk! - kiáltotta azonnal a sámán. - Méghozzá Ő, Aki

Gruumshhoz méltó győzelem! Most csak sziklá kat és kopár földet nyertünk. A jutalmat mégmeg kell szerezni.

Obould kartávolságra tolta magától a másikat, és úgy fordította a fejét, hogy alaposabbanis szemügyre vehesse. A sámán ismét re megni kezdett, de hogy a szenvedélytől vagy aharagtól, azt nem tudta megállapítani. Meztelen teste csillogott az izzadtságtól a fák-lyafényben. A nő csomós izmai szinte szétpattantak a remegéstől - olyanok voltak, akár atúlhúzott rugó.

- Mithrill Csarnoknak még a tél beállta előtt el kell esnie - jelen tette ki Tsinka, ezúttalhiggadtabban. - Gruumsh ezt mutatta meg nekem. Harcpöröly Bruenor volt az, aki azon asziklán állt, megtör ve az orkok áradatát és megtagadta tőlünk a még nagyobb diadalt.

Obould felmordult a név hallatán.- Mindenfelé terjed annak a híre, hogy életben van. Úgy tűnhet, mintha Mithrill Csarnok

királya halottaiból támadt volna fel. Ez Moradin Gruumshhoz intézett kihívása, hát nem látod?Semmi két ség, hogy te vagy Gruumsh bajnoka, míg Harcpöröly Bruenor király Moradiné. Elkell rendezd ezt a dolgot, méghozzá gyorsan, még mi előtt a törpék összegyűlnek Moradinhívására, úgy, ahogy az orkok egybegyűltek Obouldéra!

A szavak belemartak a királyba, mert több értelem volt bennük, mint amit szándékában álltbeismerni. Nem lelkesedett azért, hogy Mithrill Csarnok ellen vonuljon. Tudta, hogy seregeminden egyes lépésnél komoly akadályokba ütközne. El tudna viselni ilyen retten tőveszteségeket, és maradna reménye, hogy biztonságban tudhatja azt a földet, amelyetkirályságának szánt?

Viszont a hírek valóban úgy söpörtek végig az orkok sorain, mint a széltől hajtott tűz aszáraz fűvön. Senki sem kételkedett abban, hogy ki volt az törpe, aki a Csarnokba valóvisszavonuláskor a vé delem közepén harcolt. Bruenor volt az, akiről azt hitték, odave szett

Lapályosnál. Bruenor volt az, aki visszatért a sírból.Obould nem volt annyira ostoba, hogy alábecsülje a történtek fontosságát. Tudta, hogy

jelenléte mennyire sarkallja saját harco sait... hathat vajon Bruenor másként a törpékre?Obould minden más fajnál jobban gyűlölte a törpéket, még az elfeknél is, de a FelbarrCitadellájánál történtek miatt zsémbes tisztelettel tekintett a zömök szakállasokra. Felbarrnálkedvező pillanat kínálkozott a fel legvár bevételére, ráadásul a meglepetés előnye is az őoldalán állt, de most, ha hallgat Tsinkára, akkor erőit egy védett és felkészült törpe erősségellen kellene vezetnie.

Létezett vajon olyan faj Torilon, aki jobb volt otthona védelmé ben a törpéknél?A király úgy vélekedett, hogy talán a drow-k jobbak, és ezt a gon dolatot továbbfűzve a

délen folyó eseményekre terelődött figyelme, ahol feltehetően a két sötételf segít a csúfProffittnak és trolljainak abban, hogy délről szorongassák Mithrill Csarnokot. Obould felis-merte, hogy a diadalhoz ez szolgáltathatja a kulcsot, ha úgy határoz na, nekiront a törpeerősségnek. Ha Proffittnak és bűzös bestiáinak sikerül Bruenor harcosai közül elég sokatelvonniuk, és magukra terelniük a király figyelmét, a Mithrill Csarnok lezárt nyugati kapujaellen intézett vakmerő rohammal az ork uralkodó megvetheti oda bent a lábát.

Az ork király Tsinkára nézett, és ráeszmélt, hogy minden, amit gondol, az arcára van írva.A sámánnő vigyorogva kivillantotta ren geteg fogát, és lelkesen forgatta sötét szemét... ahódításra és Obouldra vágyva. A nagy uralkodó leengedte karját, magához von ta Tsinkát éshagyta, hogy gondolatai elterelődjenek a terveiről. Megőrizte azonban a halott törpék és abedőlő törpe kapu képét, mert Obould tökéletesen mámorítónak találta mindkettőt.

A hideg szélben a rázkódás csak még fájdalmasabb volt, de Obould összeszorította afogát, és még erősebben préselte lábával az ide-oda ugráló pegazus oldalát. A fehér szőrű,lószerű teremtmény szárnyait szorosan a hátára kötötték. Obould nem engedhette meg,hogy a lény felszálljon a földről, mert a pegazus egyáltalán nem tört meg, bármennyirepróbálkoztak is az orkok. A király látta, hogy mi lyen könnyedén repültek rajta az elfek, de apegazus eddig az összes orkot ledobta a hátáról, akinek sikerült felkapaszkodnia rá, és jó pá-rat le is tiport, még mielőtt a gondozóinak sikerült megfékezniük.

Eddig mindenkit ledobott, kivéve Obouldot, aki olyan erővel szorította lábával a hátasoldalát, hogy a lény nem tudta lerázni ma gáról.

A ló felfelé lökte tomporát, amitől a király teste hátrarándult, nyaka fájdalmasanmegreccsent, feje pedig annyira hátrafordult, hogy látta, amint a pegazus hátsó patáiösszecsattannak az állat hát só része fölött! Az uralkodó keze szorosabban markolta a vastagkö telet, Obould pedig felmordult, és még erősebben szorította lábával hátasát, olyan erővel,hogy már-már attól tartott, elroppantja annak bordáit.

De a pegazus csak hányta-vetette magát: ugrált, tekergőzött, és vadul ki-kirúgott. Obouldazonban még ebben a vad hánykolódásban is talált ritmust, és a vergődés, meg a csapkodásereje fokozato san enyhült.

A pegazus immár lassabban forgott körbe-körbe, mire az ork elvigyorodott, mert rájött,hogy a fenevad végre kezd fáradni. A pil lanatot kihasználva lazított egy kicsit, és mégszélesebb lett a vigyora, amikor gondolatban egybevetette a pegazus vad rángatózását az-zal, amit előző éjjel Tsinka művelt. Kéjsóváran gondolt arra, hogy mennyire összeillő apárosítás.

Ezután elrepült, méghozzá le a pegazus hátáról, abban a pillanat ban, ahogy a teremtényváratlanul és vadul ismét hánykolódni kez dett. Obould nagy csattanással ért földet, arccalelőre, kicsavarodott tagokkal, de sikerült összegömbölyödve előrebukfenceznie, amivelmeglelt valamennyit elveszített méltóságából, még ha a lábait egy előre nem is sikerült.Csupán egy pillanatra nézett körül riadtan, tartva attól, hogy fenséges repülése esetlegkisebbítette a róla kiala kult képet a közelben levő orkok szemében. És valóban, mind hitet-lenkedve meredtek rá - vagy csak ostobán, de ezt Obould nem tud ta megállapítani -,ráadásul annyira meglepődtek, hogy a gondozók még csak nem is mozdultak a pegazus felé.

A lószerű teremtmény pedig vágtatva közeledett a földön heverő ork király felé.

Obould szélesen elvigyorodott, talpra szökkent, karját szélesre tárta, és hatalmasatbömbölt, harcba szólítva a pegazust.

A hátas azonnal megtorpant, felhorkant és patájával kapálni kezdte a földet.Erre Obould felnevetett, megtörve a feszült csendet, és odasétált a pegazus elé, mintha

csak csalogatná, hogy sújtson le rá. A lény hátracsapta fülét, és egész teste görcsbe rándult.- Talán meg kellene, hogy egyelek - közölte Obould higgadtan, és egészen közel lépett a

teremtményhez, majd belebámult a szemé be, amitől a szárnyas ló persze csak mégidegesebb lett. - Biztosra veszem, hogy zsenge lenne a húsod.

Az ork király még egy darabig farkasszemet nézett a pegazussal, majd megfordult, ésöblösen felröhögött, amihez a közelben álló orkok is csatlakoztak.

Amikor Obould megbizonyosodott róla, hogy visszanyerte elvesz tett méltóságát,visszafordult a lényhez, és ismét Tsinka jutott az eszébe. Még hangosabban kezdett nevetni,amikor gondolatban felcserélte a ló fejét a vad és szenvedélyes sámánéval: bár az orr és ajelentősebb vonások komoly átalakuláson estek át, úgy látta, hogy az arc többi részenagyjából ugyanolyan maradt, kivéve azt, hogy Tsinka szembogarának széle fehér volt. Aperzselő, és heves tekin tet nem változott. Mint ahogy a vad és fékezhetetlen érzelmek sem.

Obould azonban ekkor rádöbbent, hogy szó sincs hasonlóságról: mert míg Tsinkahánykolódása és szikrázó szeme a szenvedélyből és az eksztázisból született, addig aszárnyas ló őrjöngését a félelem szülte.

Az ork királyba ekkor hirtelen belevillant, hogy nem, nem a féle lem volt az az ok:egyáltalán nem a félelem. A pegazus nem egy vad állat volt, amit be kell fogni és meg kelltörni. A hátason évek óta lovagoltak, méghozzá az elfek, akik semmire sem mentek volnavéz na lábaikkal, ha a szárnyas ló le akarja rázni őket magáról.

A pegazus hevességét nem a félelem, hanem a hamisítatlan gyű lölet szülte.- Ó, eszes bestia vagy te - mondta Obould szelíden, mire a pega zus előre-, majd ismét

hátracsapta fülét, mintha csak minden szavát értené. - Hűséges maradsz a gazdádhoz, éstovábbra is gyűlölsz en gem, aki megöltem őt. Örökké küzdeni fogsz velem, valahányszormegpróbálok a hátadra ülni, nem igaz?

Az ork király bólintott, és összehúzta a szemét, hogy alaposabban is szemügyre vehessea teremtményt.

- Vagy mégsem? - kérdezte, és gondolatai elkalandoztak, mintha csak a pegazusszemszögéből nézné a dolgokat.

A lény szándékosan altatta el gyanakvását, amikor az imént raj ta ült. Úgy tett, minthamegnyugodott volna, és amikor Obould la zított egy kicsit, ismét őrülten hányni kezdte magát.

- De nem vagy olyan okos, mint amilyennek hiszed magad - kö zölte a király az állattal. -Meg kellett volna várnod, amíg felrepü lök a hátadon a felhők közé, és akkor kellett volnalevetned. El kel lett volna hitetned velem, hogy én vagyok a gazdád. - Az ork felhorkantott, ésarra gondolt, hogy milyen íze lehet a pegazushúsnak.

A gondozók nemsokára teljesen megfékezték a szárnyas lovat, majd a vezetőjükodafordult Obouldhoz:

- Akarsz ma még lovagolni, isteni uram?Obould felvihogott az ostoba titulus hallatán - bár nyíltan nem tiltotta annak használatát -,

és megrázta a fejét.- Sok tennivaló vár rám.Ekkor észrevette, hogy az egyik ork durván összeköti a pegazus hátsó lábát.- Ebből elég! - dörrent rá, mire az orkok megdermedtek. - Mos tantól fogva gyengéden és

tisztelettel bánjatok vele! Erre többen hitelkedve meredtek rá.- Keress új gondozókat! - vakkantott rá Obould a csapat vezető jére. - Mostantól kesztyűs

kézzel bánjatok vele! Ne verjétek!Alig fejezte be a király a mondandóját, látta, hogy hiba volt el vonni a csapat figyelmét, mert

a pegazus váratlanul megrázta ma gát, felborított két orkot, majd kirúgott, és egyenesenhomlokon ta lálta azt a szerencsétlent, aki a hátsó lábait próbálta összehurkolni. Az orkelszállt, majd a földet érés után fetrengeni kezdett, és szánal masan nyüszített.

A többi ork ösztönösen is mozdult, hogy megbüntessék a teremt ményt, de Obouldhatalmas „Elég!" üvöltése megfékezte őket.

Az uralkodó a pegazusra nézett, majd ismét a gondozók vezető jére:- Ha egyetlen karcolást is látok rajta, a te bőrödre is ugyanaz ke rül! - közölte vele.Amikor az ork elsomfordált, jól láthatóan remegve, Obould tud ta, hogy szavai

meghallgatásra találnak majd. Undorodva egy oldal pillantást vetett a még mindig a földönfetrengő, súlyosan sebesült bolondra, majd távozott.

A déróriás őrszemek (tizenöt láb magas, jóképű, formás termetű behemótok) arcánmegjelenő meglepetés semmivel sem maradt el Obould kísérőinek meghökkenésétől, amikora király közölte velük - többek között Tsinka Shinrill visító tiltakozása közepette -, hogyegyedül akarja felkeresni Gerti Orelsdottrt. Senki sem kételkedett benne, hogy Gerti ésObould viszonya fagyosra fordult. Utolsó talál kozásukkor az ork egy rúgással a földre küldteaz óriásnőt, megszégyenítve és felbőszítve őt.

A király felszegte fejét, és előreszegezte tekintetét - még azt a csodálatos védősisakotsem viselte, amelyet a sámánok készítettek neki. Körülötte mindenfelé óriások magasodtak,közülük többen olyan kardot viseltek, ami hosszabb volt, mint maga Obould. Ami kor az orkmegközelítette a hatalmas barlang bejáratát, ahol Gerti ideiglenes szállását felütötte, messzedélen hegyi otthonától, az óri ásőrök sorfalat képeztek tőle jobbra és balra. Az acsargó,impozáns méretű alakok két sorba rendeződve meredtek rá. Akiket maga mö gött hagyott,azok utána indultak, elzárva minden lehetséges mene külési útvonalat.

Obould hozzá sem ért hátán keresztbe vetett kétkezes kardjához, hanem továbbra isfelszegte az állat, sőt megengedett magának egy vigyort is, csakhogy kimutassa, mennyiremagabiztos. Tudta, hogy fizikai értelemben lemondott ugyan a kísérete jelentette előnyről, deazzal is tisztában volt, hogy amikor ezt tette, azzal érzelmi síkon tett szert előnyre.

Látta, hogy a barlang bejáratán túl nagy a mozgolódás, hatalmas alakok sietnekjobbra-balra. Amikor belépett, és szeme hozzászokott a ragyogó napfényt hirtelen felváltóderengéshez, amit az odabent elhelyezett néhány fáklya vetett, látta már, hogy nem kellsokáig várna a meghallgatásra. A déróriások között gyönyörűnek és félel metesnek számítóGerti Orelsdottr a barlang végében állt, és az ork királyra meredt - pillantásában keveredett agyanakvás és az undor.

- Úgy tűnik, megfeledkeztél a kíséretedről - szólalt meg a nő, és Obould fenyegető élt véltkihallani szavaiból.

Ennek dacára is bízott benne, hogy Gerti nem támad rá. Tiszta harcban győzte le azóriásnőt, és ezzel megszégyenítette, de még na gyobb lenne szégyene a saját népe között,ha másokat uszítana rá, hogy bosszút álljanak érte. Obould persze nem értette tökéletesen adéróriásokat, mivel elég kevés ismerettel rendelkezett róluk, de azt tudta, hogy igaziharcosok, márpedig a harcosok szinte mindig alá vetik magukat valamiféle becsületkódexnek.

Gerti szavai nyomán a teremben levő óriások közül többen sut togni és kuncogni kezdtek.- Ezrek nevében beszélek - mondta most az ork király. - Mint ahogy Orelsdottr úrhölgy a

Világ Háta déróriásainak nevében be szél.Gerti kihúzta magát és hatalmas kék szeme összeszűkült - szem bogara még teltebb

kéknek tűnt bőrének kékes árnyalata miatt.- Beszélj hát, Obould király! Még számos dolog vár ma rám, és kevés a vesztegetni való

időm.Az ork .laza testtartást vett fel: azt akarta, hogy lássák, tökélete sen nyugodt. A körülötte

felhangzó mormogásból elégedetten szűr te le, hogy sikerült elérnie a kívánt hatást.- Nagy győzelmet arattunk itt, Orelsdottr úrhölgy. Északföldét a valaha látott legnagyobb

suhintással foglaltuk el.- Az ellenségeink még éppen hogy csak mozgolódnak - muta tott rá Gerti.Obould biccentéssel nyugtázta az állítást.- Könyörögve kérlek, ne cáfold meg mindazt, amit elértünk. Mithrill Csarnok mindkét

kapuját lezárattuk. Nesmé valószínűleg elpusztult, a Surbrin pedig a mi kezünkön van. Most

nincs idő arra, hogy engedjük szövetségünket... - Obould ekkor szünetet tartott, és úgyforgatta a fejét, hogy egy pillanatra a teremben tartózkodó összes óriás szemébe nézhessen,egymás után.

- Orelsdottr úrhölgy, én az orkok nevében beszélek. Az orkok tí zezrei nevében. - Ezt azutolsó, lenyűgöző állítást még jobban kihangsúlyozta. - Te az óriások nevében szólsz.Emeljük ennek nagyságát azzal, hogy négyszemközt folytatjuk a beszélgetést!

Gerti felvette azt a testtartást, amelyet Obould már sokszor lá tott: egyszerre volt elutasítóés eltűnődő. Az óriásnő csípőre tette egyik kezét, és elfordult, de csak annyira, hogy egyikformás lába előbukkanjon fehér öltözéke alól, ajkát pedig összecsücsörítette, ami már inkábbvolt ajakbiggyesztés, és ami akár lehetett egyfajta utolsó bosszantás is, még mielőtt azok ahatalmas kezek kinyúlnak és megfojtják a szerencsétlen áldozatot.

Obould minderre tisztelettudó meghajlással felelt.- Jöjj! - intett neki Gerti, és amikor a hozzá legközelebb álló óri ás tiltakozni akart, a nő a

leghevesebb szemöldökráncolással hall gattatta el, amit az ork király valaha is látott tőle.- Eddig remekül alakul minden - gondolta Obould.Az óriásnő invitálásának eleget téve, az ork megindult utána egy rövid folyosón. A király

kihasználta az időt, és szemügyre vette az óriások által kibővített falakat: ez tisztán látszottaz új csákánynyomokból. A mennyezet sem mindenhol volt természetes képződ mény, mivela legalacsonyabb pontokat úgy faragták meg, hogy Gerti csatlósai közül még alegmagasabbak is kiegyenesedve halad hassanak végig a folyosón. A király igazánimpozánsnak találta az itt végzett munkát, különös tekintettel annak hatékonyságára és gyor-saságára. Eddig nem volt vele tisztában, hogy az óriások ilyen jók a kövek fürgemegmunkálásában: ez a felfedezés pedig még hasznos lehet, ha valóban be akarja törniMithrill Csarnok kapuit.

A járat végén nyíló barlangüreg egyértelműen Gerti saját szobája volt, mivel egy nehézfaajtó zárta le, odabent pedig számos vastag és puha medvebőr borította a földet. Gertiodébb rúgott néhányat, majd rámutatott a csupasz kőre, jelezve Obouldnak, hogy üljön le.

Az ork király nem kérdezett semmit, és nem panaszkodott, sőt még akkor is mosolygott,amikor keresztbetett lábakkal letelepe dett, és közben előhúzta pallosát. A lenyűgözőenhosszú fegyver mi att addig nem tudott volna leülni, amíg az a hátán van. A pengét ráfektettea térdére, karnyújtásnyira, de ő maga hátradőlt, és jó messze tartotta tőle a kezét, hogytesttartása még a legcsekélyebb fe nyegetést se sugallja.

Gerti minden mozdulatát árgus szemmel követte, és ezt a király is felismerte, bármegpróbált közönyt erőltetni magára, amikor a nő becsukta az ajtót. Az óriás ezután áthaladta szobán, és tartózkodó testtartásban letelepedett a legvaskosabb bundahalomra, de mégígy is a lejjebb ülő és jóval kisebb teremtű ork király fölé magasodott.

- Mit akarsz tőlem, Obould? - kérdezte Gerti nyíltan, kimért és csípős hangon. Tekinteterezzenetlenül tapadt az orkra.

- Mindkettőnket felingerelt Bruenor király visszatérése és egy nagyszerű lehetőségelvesztegetése - felelte Obould.

- A déróriások elvesztegetése.-És az orkjaimé... több mint ezren vesztek oda a fajtársaim közül, köztük a saját fiam is.- Számomra ők egyetlen fajtársammal sem érnek fel.Obould némán fogadta a sértést, emlékeztetve magát a hosszú távú célokra, így nem

ugrott fel, hogy leölje a boszorkányt.-A törpék sem értékelik kevesebbre fajtársaikat, mint mi a mieinket, Orelsdottr úrhölgy -

mondta inkább. - Nem mondhatják, hogy győztek.- Sokan elmenekültek.- Egy lyukba, ami a börtönük lesz. Az alagutakat talán máris el tömi a trollok bűze.- Ha Donnia Soldou és Ad'non Kareese nem lennének halottak, több értesüléssel

rendelkeznénk Proffitt-ról és nyomorult fajtájáról - felelte Gerti, arra a két drow elfre utalva,akik tanácsadóként és felderítőként szolgáltak neki és Obouldnak, és akiket ettől a barlang tólészakra holtan találtak.

- Megsiratod halálukat?A kérdés Gertibe fojtotta a szót, és elárulta, hogy meglepődött, amikor szépen ívelt

szemöldökét felhúzta egy pillanatra.- Természetesen te is tudod, hogy csak saját szórakozásukra hasz náltak minket, és nem

többre - jegyezte meg Obould.Gerti ismét felvonta szemöldökét, de ezúttal tovább tartotta így.- Meglepődtél? - tudakolta az ork.- Ők drow-k. Csak magukat és saját vágyaikat szolgálják. Persze, hogy tudtam: csak egy

bolond számított volna másra.- Viszontmeglepett, hogy én is tudom - gondolta Obould, de nem mondott semmit.- És ha a másik kettő meghal Proffitt-tal együtt délen, az csak an nál jobb - jelentette ki

Gerti.- De csak miután nem lesz rájuk többé szükség. A megmaradt drow-k fontos szerephez

jutnak még, ha át akarjuk törni Mithrill Csarnok védelmét.- Áttörni a védelmet?Csoda lett volna, ha Obould figyelmét elkerüli a nő hangjából ki csendülő hitetlenkedés

vagy az egyértelmű kétkedés.- Elfoglalom a Csarnokot.- Ezrével fogják lemészárolni az orkjaidat.- Bármekkora árat kell is fizessünk érte, meg fogja érni - jelen tette ki Obould, és nehezére

esett, hogy hangjából ne érződjön ki önnön kétkedése. - Addig kell szorongatnunkellenségeinket, amíg azok még nem szervezték meg, és hangolják össze támadásaikat. Asarkukban lihegünk, és nem akarom, hogy szilárdan megvessék a lá bukat. És akkor végre azenyém lesz Harcpöröly Bruenor feje.

- Akkor orkok tetemén fogsz majd átkúszni, hogy megszerezd... de nem a déróriásokén.Obould egy biccentéssel nyugtázta a kijelentést, bízva benne, hogy ha sikerül Mithrill

Csarnok felső alagútjait bevennie, Gerti is beáll a sorba.- A fajtársaidra csak a külső héj feltöréséhez van szükségem.- A leghatalmasabb ajtók is felnyithatóak - közölte Gerti, akit jól láthatóan és váratlanul

érdekelni kezdett a dolog.- Minél hamarabb töritek fel a héjat, annál hamarabb lesz az enyém Bruenor király feje.Gerti kuncogott, és egyetértése jeléül bólintott. Obould azonban sejtette, hogy a nőt sokkal

jobban érdekli, hogy esetleg hamarosan tízezer ork hal meg, mint a törpék esetlegeslegyőzése.

A király hatalmas lábizmai segítségével könnyedén felemelkedett ültéből, és közbenegyetlen mozdulattal helyére csúsztatta pallosát. Viszonozta Gerti bólintását, és elhagyta aszobát, megtartva hetyke testtartását, miközben elballagott az óriás őrök várakozó sorfalakö zött.

Nyugodt és magabiztos viselkedése dacára Obould gyomra felka varodott. Gertitermészetesen gyorsan fog cselekedni, és a királynak nem sok kétsége volt afelől, hogy azóriásnő bejuttatja őt és seregét a Csarnokba, de miközben kérésének megvalósításántöprengett, valami más is rágta belül. Obould ismét maga előtt látta a vidék mindendombjának tetején ott magasodó ork erődöket, amelyeknek jól védhető falai a támadókminden egyes lépésnyi térnyerését vér rel fizettetik meg. Mennyi törpének, elfnek ésembernek kell holtan hevernie a dombok lejtőin, még mielőtt ez az átkozott triumvirátusszakít még csak annak gondolatával is, hogy kiverjék őt onnan, és fogadják el győzelmétvéglegesnek? Hány törpét, elfet és embert kell Obouldnak megölnie ahhoz, hogy orkjai szerttegyenek saját király ságukra, és kihasítsák maguknak részüket a nagyvilág kincseiből?

Remélte, hogy sokat, mivel élvezettel gyilkolta a törpéket, elfeket és embereket.,Amikor kilépett a barlangból és szeme elé tárult a hatalmas észa ki táj, tekintete

végigvándorolt a sziklás hegyeken és szélsöpörte lej tőkön. Gondolatban várakat épített rájuk,amelyek felett ott lobog majd az Egyszemű Isten és a Sokvesszős király zászlaja. Az általukvetett árnyékban, a védett völgyekben városkákat képzelt el - Lapályoshoz hasonló erős és

biztonságos városokat, amelyeket azon ban nem a bűzös emberek, hanem csakis orkoknépesítenének be. Máris kapcsolatokat, kereskedelmi útvonalakat és kötelezettségeketvázolt fel lelki szemei előtt, kincseket, hatalmat, tiszteletet és befo lyást látott maga előtt.

Obould hitt abban, hogy mindez valóra válik. Kiszakítja saját ki rályságát, és megvédi azt,méghozzá úgy, hogy sem törpe, sem elf, sem ember még csak nem is remélheti, hogyvalaha is képes lesz ki verni onnan az ork uralkodót.

Obould visszapillantott Gerti barlangjára, és egy futó gondolat villant át az agyán: arragondolt, hogy visszamegy, és mindezt el mondja neki. Sőt, még meg is fordult, és tett egylépést visszafelé.

Azonban megtorpant, amikor eszébe ötlött, hogy Gerti semmire se tartaná látomását, ésnem érdekelné a végkimenetel. De még ha így lenne is, vajon mit tenne Tsinka és a többisámán? Tsinka hódí tásról prédikált, nem letelepedésről, és azt bizonygatta, hogy fülébemaga Gruumsh suttog.

Obould felső ajka csalódottan felfelé görbült, és ökölbe szorított kezét maga mellé ejtette.Nem hazudott Gertinek. Semmit nem akart jobban, mint Harcpöröly Bruenor szívét akezében tartani.

De vajon a jutalom, ahogy azt mondta, tényleg megéri a minden kétséget kizáróanrettenetes árat?

4Királyi nézőpont

A barlangban tartózkodók egyike sem látta túl fényesnek a fáklya fényt, egyikük sem találtavidámnak a táncoló és pislákoló lángokat. Talán az a felismerés okozta ezt, hogy a kapukbezárultak, és ez a csekélyke fény választja el mindössze a hatalmas törpe építményt,Mithrill Csarnokot a teljes sötétségtől. A törpék és a többiek persze ki tudtak jutni. Voltakalagutak, amelyek délre vezettek, még a Trollmocsarak pereméig is, bár onnan aztjelentették, hogy máris harcok robbantak ki arrafelé. Akadtak alagutak, amelyeken át nyu-gaton egészen Mirabarig el lehetett jutni, keleten pedig közvetlenül a Surbrin folyó alatt olyanhelyekig, mint Felbarr Citadellája. Azon ban egyik útvonal sem volt könnyűnek nevezhető, ésmindegyik be hatolt a Mélysötét néven ismert hatalmas labirintusba, ahol sötét lények ésnéven nevezhetetlen rémségek lakoztak.

Mithrill Csarnok sötétebb helynek tűnt hát, mint korábban, a fáklyákból kevesebb égett, éslángjuk sem volt oly hívogató. Bruenor király máris elrendelte, hogy takarékoskodni kell, hogyfel készüljenek arra, ami hosszú, nagyon hosszú ostromnak ígérkezett.

Bruenor kőtrónján ült, és súlyos, mélyzöld-bíbor ruháját viselte. A mesterséges fénybentorzonborz szakálla inkább tűnt narancsszínűnek, mint vörösnek - talán az volt az oka, hogyhosszú hajába az őt ért nagy megpróbáltatás óta a korábbinál több ősz szál vegyült. Bruenorsok napon át nagyon közel járt a halálhoz. Még Mithrill Csarnok legnagyobb papjai is csakúgy tudták életben tartani, hogy szinte folyamatosan gyógyító varázslatokat mondtak azuralkodó testére, bár úgy hitték, a király szelleme már rég elhagyta azt. A papok úgy vélték,hogy maga Bruenor, vagy legalábbis a törpe esszenciája, maga a lélek már eltávo zott, hogyátvegye méltó jutalmát Moradintól. És úgy sejtették, hogy Regis, a félszerzet háznagy volt az,aki megtalálta őt, varázslatos rubin-függőjének mágiáját használva. Regis elcsípte Bruenortekintetében az élet megmaradt aprócska szikrájának csillanását, és valahogy a mágiasegítségével eljuttatta gondolatait a királyhoz, akitől könyörögve kér te, hogy térjen vissza azélők földjére.

Azt mondta, hogy egyetlen király sem heverészne ilyen némán, ha tudja, hogy népemilyen szörnyű nagy bajban van.

Így hát Bruenor visszatért, a törpék pedig meglelték a hazaveze tő utat, bár ez az útszámos elesett társuk testén át vezetett.

Azoknak, akik jól ismerték a királyt, egyedül csak a szürke haj szálak árulták el, hogymilyen próbatételen esett át a törpe. Az ural kodó sötét szeme még mindig elevenen

szikrázott, és úgy tűnt, hogy széles vállán akár egész Mithrill Csarnokot el bírja cipelni, ha aszükség úgy hozná. Vagy egy tucat helyen kötések borították testét, mivel a Csarnokba valóvégső visszavonulás során rettenetes sebe ket szenvedett, olyan sebeket, amelyek egy nálagyengébb törpét már rég leterítettek volna, de ha ezek a sérülések okoztak is neki va lamikényelmetlenséget, a legkevésbé sem mutatta.

Felöltötte harcoktól megviselt, megtépázott, összekarcolt és fel hasogatott vértjét, kedvespajzsát pedig, amelybe klánjának címerét, a habzó söröskupát maratták, a trón oldalánaktámasztotta, és nekidöntötte csatabárdját, amelyen jól látszottak az időtől, kőszilánkoktól,vértektől és ogrekoponyáktól származó karcolások.

- Mindenki, aki csak látá a robbantásod, mind a fejét rázza, ami kor megpróbálja elmesélni- mondta éppen Bruenor Nanfoodle Buswilligannak, a mirabari gnóm alkimistának.

Nanfoodle idegesen egyik lábáról a másikra állt, mire a zömök törpe még közelebb hajolthozzá.

- Ugyan már, apróság! - hízelgett neki a király. - Most nincs időnk sem a szerénykedésre,sem az idegeskedésre. Akárhogy vesszük is, nagy tettet vivél végbe, és a Csarnokbanmindenki tisztelettel hajtja meg üstökét előtted. Nagy becsben állasz miközöttünk, ugyetudád?

Nanfoodle erre mintha kicsit kihúzta volna magát, és hátradöntötte a fejét, hogyfelpillantson az emelvényen ülő impozáns törpé re. Nanfoodle ismét összerezzent, amikorhosszú, görbe és hegyes or ra hozzáért Bruenor hasonlóan tekintélyes szaglószervéhez.

- Mit tevél? - kérdezte Bruenor. - Azt mondják, hogy feljuttatád az Őrző Völgye alatti forrólevegőt.

- Én... mi... - helyesbített Nanfoodle, és a többiek felé pillan tott, többek között TömbvállPikelre, az igencsak furcsa törpére, aki a messzi Impresk-tó partján fekvő Carradoonbólérkezett.

A gnóm bólintott, amikor Pikel szélesen elmosolyodott, és egyik öklével a levegőbecsapott, szájával némán formázva a szavakat:

- Óó-oj!Nanfoodle megköszörülte a torkát, és visszafordult egyenesen Bruenorhoz, aki közben

hátradőlt a trónján.- Igen, fémcsöveket használtunk, hogy lentről feljuttassuk a for ró levegőt - erősítette meg a

gnóm. - Pörölycsapó Torgar és fiai megtisztították a gerinc alatti alagutakat az orkoktól, ésszurokkal kenték be azt. Mi felvezettük a forró levegőt azokba a járatokba, és amikorCatti-brie nyila begyújtotta az egészet...

- Bumm! - bömbölte Tömbváll Pikel, mire minden tekintet meglepetten fordult felé.- Hi-hi-hi - vihogott a zöldszakállú törpe, és felrántotta a vállát, mire a teremben tartózkodó

zord alakok mindegyike csatalakozott a jóleső nevetéshez.Azonban ez csak röpke felüdülést jelentett, mert helyzetük súlya gyorsan ismét rájuk

telepedett.- Nos, jó munkát végzél, gnóm - jelentette ki Bruenor. - Fajtársim közül sokakat

megmentél, és ezt Kérgesüllő Banak maga monda nekem. Márpedig ő nem az a fajta, kiérdemtelenekre szórja dicsé retét.

- Mi... Shoudra és én... szükségét éreztük, hogy bizonyítsunk, Bruenor király - felelteNanfoodle. - Segíteni akartunk, méghozzá úgy, ahogy tudunk. Néped roppant nagylelkűenviseltetett Torgarral, Shinglesszel és a többi mirabarival...

- Többé már nem mirabariak - vágott közbe egy hang, Torgar hangja. - Most már egyszers mindenkorra Harcpörölyök vagyunk. Elastul őrgrófot nem tekintjük ellenségünknek, hacsaknem tesz az zá minket, de ugyanakkor nem tartozunk hűséggel sem Mirabar trónjának. Nem:a szívünk, a lelkünk, az öklünk és a pörölyünk Bruenor királyé!

Hatalmas ujjongás csapott fel a csarnokban, amelyet a jelenlevő mintegy tucatnyi egykorimirabari törpe kezdeményezett, hogy azu tán csatlakozzon hozzájuk a többi teremben álló.

Bruenor egy darabig sütkérezett az általános vidámságban, amit üdvös fénysugárnaktekintett ezen a sötét napon. Mert ez a nap va lóban sötét volt Mithrill Csarnoknak, éppoly

sötét, mint Mélysötét folyosói, sötét, akár egy drow papnő szíve. Hiába volt a törpék,Catti-brie és Wulfgar minden erőfeszítése, áldozata és hősiessége, hiába hozott Regisháznagyként bölcs döntéseket, végül mindnyáju kat beszorította a barlangokba egy olyanellenség, akivel Mithrill Csarnok nem mérkőzhetett a siker reményében nyílt csatatéren.Bruenor fajtársai közül százak haltak meg, és a mirabari menekültek több mint harmada isodaveszett.

Bruenor ezen a napon fontos személyiségeket látott vendégül, a felbarri Bütyökfi Tredtőlkezdve, akinek még fájt drága barátjának, Nikwillignek az elvesztése Ivánnal és arendíthetetlen Pikellel bezárólag, aki mindig vihogott és tele volt vidámsággal, keze elvesz-tése dacára is. Bruenor maga kereste fel Kérgesüllő Banakot, a had vezért, aki napokon átcsodásán tartotta az Őrző Völgyétől északra elterülő magaslatot, dacolva a lehetetlennel is.Ő kereste fel Banakot, mert Kérgesüllő Banak nem kereshette fel királyát. A végsőmenekülésben súlyosan megsebesült: a hadvezér ragaszko dott hozzá, hogy ő hagyja elutolsóként a sziklaszirtet, és ekkor bé nult meg a lába. A papok azt mondták, hogy egy orklándzsa beledöfött a gerincébe, és gyógyító varázslataikkal ezen nem tudtak se gíteni. Aznaptehát a generális ágyában feküdt, várva a kényelmes kerekesszék elkészültére, amivalamivel nagyobb mozgásszabadsá got ad majd neki.

Bruenor mogorva hangulatban találta Banakot, de a törpe harciassága érintetlen maradt,és sokkal jobban foglalkoztatta azok sorsa, akik elestek, mint a saját sérülése - pont úgy,ahogy azt a ki rály várta. Végtére is Banak a Kérgesüllőktől származott, akik ép pen olyanszívós vérvonalat tudhattak magukénak, mint a Harcpö rölyök: erős karúak, erős lelkűek éspáratlanul hűségesek voltak. Bár bizonyos, hogy Banak fizikailag megbénult, de Bruenortudta azt is, hogy a hadvezér aligha lett harcképtelen, bármilyen harc várjon is rá.

Nanfoodle meghallgatása jelentette az aznapi audienciák sorának végét, mert amikor azuralkodó elbocsátotta a gnómot, kimentette magát. Nem feledkezett meg arról, hogy vár rámég egy találkozó, de azt jobb volt négyszemközt intézni.

Az egyik homályosan megvilágított folyosó végén hátrahagyta kí séretét - ThibbledorfPwent ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy két Zsigerontója kísérje a törpe királyt, bárhovament is az -, odalépett az ajtóhoz, halkan bekopogott rajta, majd kitárta.

Odabent az íróasztalánál üldögélő Regist találta, aki egyik kezé vel az állat támasztotta, amásikban pedig lúdtollat tartott egy ki göngyölt pergamenlap fölé, amely megpróbáltösszepöndörödni, hi ába voltak rajta korsóformájú papírnehezékek. Bruenor biccentett ésbelépett, majd leült a félszerzet puha ágya mellett álló székre.

- Nem úgy nézel ki, mint aki sokat falatozik, Bendőkorgi! - vigyorodott el a király, majdbenyúlt tunikájába, és előszedett egy szép nagy süteményt. Az uralkodó barátja felé dobtaazt, aki megfogta, majd letette, anélkül, hogy beleharapott volna. - Ugyan, ha még so káig eztcsinálád, akkor Zörgőcsontinak foglak hívni! - dörögte Bruenor. - Gyerünk már, kapd be! -bökött rá a süteményre.

- Mindent leírok - nyugtatta meg Regis, és az egyik papírnehezé ket levette a lapról, majdfelemelte a pergamen szélét, amitől a frissen tintával leírt szavakon aprócska repedésektámadtak. Amik ezt Regis észrevette, kisimította a lapot, és vadul fújkálni kezdte.

- Nincs semmi olyas, amit tenmagad nem tudsz megmondani én nekem.Amikor végzett, a félszerzet rápillantott a törpére.- Miért búslakodol, Bendőkorgi? - kérdezte a törpe. - Jó munkát végzél... átkozottul jót,

abból ítélve, amit a generálisaim mondának nékem.- Oly sokan meghaltak - suttogta Regis éppen csak hallhatóan.- Egen, ez a háború kínja.- De én tartottam őket odakint - magyarázta a félszerzet, és fel ugrott székéről, miközben

kurta, zömök karjával hadonászott. Majd elkezdett fel s alá járkálni a szobában, mindenlépésnél dünnyögött valamit, mintha csak a benne lakozó fájdalom egyszerre akart volnaelőtörni belőle. - Ott fent a szirten. Megparancsolhattam volna Banaknak, hogy jóval a végsőmenekülés előtt térjen vissza. Men nyien élnének akkor még most is?

- Bah, oly kérdéseket tevéi fel, amikre nincs válasz! - bőmből te Bruenor. - Bárki képes

levezényelni egy csatát, miután az már befe jeződött. Viszont egy csatát levezényelni úgy,hogy az még tart... nos, ez mutatja az értékidet.

- Lehozhattam volna őket onnan. Lehozhattam volna őket on nan.- Á, szóval tudád az ork sereg valódi nagyságát, igaz-é? Tudád, hogy még tízezren

csatlakozának soraikhoz, és nyugatról törnek be a völgybe, igaz-é?Regis pislogott, de nem felelt.- Nem tudál te sem többet, mint bárki más, beleértve Banakot is - folytatta Bruenor. - És

Banak nem lelkesedett azért, hogy otthagy ja a szirtet. Amikor pedig végül megtudtuk azigazságot ellensé günkről, megmentettünk, amit csak tudtunk, és ez rengeteg, még ha nem isannyi, mint amennyit szerettünk volna. A kezükre juttat tuk Északföld egészét, hát nem látád?És ez nem olyasmi, amit bár melyik Harcpöröly büszkén ismerne el.

- Túl sokan voltak... - kezdte Regis, amivel csak egy újabb han gos „Bah!"-ot csalt ki akirályból.

- Elfutottunk, Bendőkorgi! A Harcpöröly Kán visszavonult az orkok elől!- Túl sokan voltak!Az uralkodó elmosolyodott, és bólintott, jelezve, hogy Regis ép pen úgy táncol, ahogy ő

fütyül.- Persze, hogy sokan voltak, és mi megtettük, amit tehettünk, de nehogy azt hidd, hogy

parancsot adni futásra, főleg az orkok elől, olyasvalami, amit megtevék, ha lett volna másválasztásom. De nem volt más választásom! Én is kint tartottam volna Bana kot, Bendőkorgi.És ne legyenek kétségid, én is ott lettem volna véle!

Regis felpillantott Bruenorra, és egyetértőén bólintott.- A kérdés most az, hogy mi a következő lépés? - kérdezte a tör pe király. - Ismét

kimegyünk, és újra harcolunk? Vagy esetleg tán keletre tartunk, és átvágunk a Surbrinon?Vagy délnek, hogy körbemenjünk?

- Dél - motyogta Regis. - Ötvenet küldtem délre, a nesméi Galen Firth társaságában.- Cattie-brie beszéle nekem erről, és ezt is jól tevéd, legalábbis én így ítélem meg. Nem

rajongék azokért a nesméi fiúkért azok után, amit évekkel ezelőtt velünk tettek, és ahogysemmibe vették Telepeskőt. Kőfejű egy banda, a valaha is látott legkőfejűbb! De a szom szédaz szomszéd, és néked segítened kell, ahogy csak tudsz, és ahogy én látom, te mindentmegtevél, amit megtehettél.

- De most még többet tehetünk - jelentette ki Regis. Bruenor megvakarta vörös szakállát,és ezen eltöprengett egy da rabig.

- Lehet, hogy igen - bólintott. - Ha még néhány százat délre kül dünk, azzal új lehetőségekis nyílhatnak előttünk. Okos gondolat. - Regisre nézett, és boldogan látta, hogy a félszerzetláthatóan vala mennyit lerázott a vállára nehezedő teherből, és kedves barna sze mébe lelkescsillogás költözik ismét.

- Küldd Torgart és a mirabariakat! - javasolta a félszerzet. - Re mek csapat, és tudják, hogyharcoljanak a felszín fölött és alatt.

Bruenor abban már nem volt biztos, hogy egyetért ezzel az ötlet tel. Lehet, hogyTorgarnak, Shinglesnek és a többi mirabari törpé nek elege van már a harcból, és már így iséppen elég különleges és nehéz feladatot kellett végrehajtaniuk. Talán itt az ideje, hogy kifúj-ják magukat Mithrill Csarnokban, és elkeveredjenek azokkal a tör pékkel, akik ezekben afolyosókban és barlangokban élnek azóta, hogy az építményt évekkel ezelőtt visszaszereztékShimmergloom-tól, az árnysárkánytól és duergar csatlósaitól.

Bruenor azonban semmi jelét nem adta, hogy kételkedne a Regis javasolta ötletbölcsességében. Mindent egybevetve, a félszerzet az elmúlt tíznapok során sokszorbizonyított már, éleslátása és tudása pedig olyan forrás volt, amit a törpe király semmiképpensem akart elapasztani.

- Gyere velem, Bendőkorgi! - villantott ki rengeteg fogát. - Néz zük meg, hogy boldogul Ivánés Pikel! Lehet, hogy ők olyan szövet ségeseket is ismernek, akikre mi nem is gondoltunk.

- Cadderlyt?- Inkább a Holderdő elfjeire gondoltam - magyarázta Bruenor. - Úgy tűnik, hogy ők ketten

áthaladtak az erdőn, úton Mithrill Csar nok felé. - Szerintem remek lenne, ha rá tudnák venniaz elfeket, hogy nyilaikkal és mágiájukkal a Surbrinon át puhítsák meg ellen ségeink állásait.

- De hogyan üzenjünk nekik? - tudakolta Regis. - Már úgy ér tem, az elfeknek. Vannakmessze északkeletre vezető alagútjaink?

- Hogy jutott oda Pikel és Iván legelőször? - kacsintott egy hatal masat a törpe. - Ivánelmondása szerint valahogy a fáknak és gyöke reknek volt hozzá köze. Azt hiszem, fáinkazok nincsenek, de gyö kérből ne állánk rosszul.

Regis tőle telhetőén igyekezett utánozni Pikel hangját:- Hi-hi-hi!

Bütyökfi Tred ujját összecsücsörített ajkához emelte, méghozzá jól láthatóan,emlékeztetve a törpe katapult legénységét, hogy a csend mindennél fontosabb.

Kérgesüllő Bellán egyetértése jeléül hasonló mozdulattal jelzett vissza Trednek, és jelezteaz oldalvetős katapultot kezelő csapatá nak, hogy óvatosabban mozogjanak, miközben akosárral foglalatos kodnak. A folyosó kapuja mellett felszerelt oldalvetős szerkezet MithrillCsarnok külső védelmének állandó ostromgépei közé tar tozott. Az állítható hosszúságú kartökéletes ostromgéppé tette minden helyzetben, keleten pedig a katapultok az első vonalbake rültek és alapvető fontosságúak voltak, lévén közel a hatalmas és háborgó folyó, amelyhullámaival folytonosan csapkodta a köveket. A barlangrendszer keleti nyúlványában, nemsokkal a csapaton túl, az alagutak lefelé fordultak, a veszedelmes Mélysötét felé. A keletioldalvetőseket még békeidőben is gyakran használták, visszaűzve az ámbraszínbehemótokat vagy a térváltó bestiákat, vagy a fénytelen alagutak bármely más sötétteremtményét.

Tred saját kérésére került erre a helyre, rögtön azután, hogy az Őrző Völgyének kapujátbezárták, mivel ez az őrposzt azokra az alagutakra felügyelt, amelyek Mithrill Csarnokotkötötték össze a Mélysötét felső részén át Felbarr Citadellájával, Tred otthonával. Ugyanerrőla pontról, innen, ahol a vasalt kaput gyorsan és biztosan be lehetett csukni, indultak útnakazok a küldöttek, akiket Regis háznagy küldött, hogy kihallgatást kérjenek FelbarrCitadellájában Harckoronás Emerus királytól, és elmondják Tred, Nikwillig és az eltűntkaraván történetét.

Tred órákat töltött itt, dupla váltást vállalt, és akkor is a közelben őgyelgett, ha nem voltőrségben. Egyedül éppen a mai napon járt a Harcpöröly Klán barlangrendszeréneknagycsarnokában, de most is csak azért, mert Bruenor király hívatta. Nemrég tért vissza amegbe szélésről, és társait felizgatva találta, mert mozgást jelentettek keletről.

A kapun túl az alagút lefelé lejtett egy kör alakú természetes bar langba, ahonnan többelágazás nyílt. Az oldalvetőnél kuporgó tör pék készen álltak arra, hogy a barlangüregetmészárszékké változ tassák, és több hordónyi roppant gyúlékony olajat készítettek elő. A bajlegelső jelére a törpék legurítják a hordókat a lenti barlangba, majd amikor azok tartalmaszétfolyik odalent, az oldalvetőből kilö vik a szurokkal bekent és meggyújtott kóccsomót.

Kérgesüllő Bellán jelezte Trednek és a hordógörgetőknek, hogy a katapult készen áll, mireaz összes törpe néma csendbe burkoló zott, és jó páran a földre vetették magukat, fülüket akőpadlóhoz nyomva.

A kör alakú kamrába vezető egyik alagútból jött a hang.A rámpa tetején az egyik hordót néma csöndben a helyére igazí tották, egy lelkes ifjú törpe

pedig máris nekivetette a vállát, készen arra, hogy legurítsa.Tred a hordó felett idegesen kukucskált lefele, szemét meresztgetve a sötétbe. Fáklyafény

pislákolt fel odalent.A hordó mögötti törpe is felfigyelt rá, majd felvakkantott, és ne kiveselkedett az

abroncsoknak.Tred azonban megállította, még mielőtt igazán belelendülhetett volna: nemet intett ujjával

és a homlokát ráncolta. Kisvártatva mindannyian megörültek, hogy így tett, mert a következőhallot ták:

- Ugyan, te nagy disznózsír orrú, már megén körbevezetél min ket!

- Én ugyan nem, mondom néked, aki anyád legnagyobb tévedé se vagy! Ez nem az abarlang, melyen már átaljövénk.

- Átaljövénk, és kimenénk, immár negyedszer, te tökfilkó!- De nem!Tred és körülötte a többi törpe szélesen vigyorgott.- No, ha már negyedszer jövetek által, akkor ezt megtehetnétek kevesebb zsivajjal is, ti

rengőhasú, szakállas céltáblák! - kurjantott oda Tred.Odalent a barlangjárat elnémult, majd fürgén előbukkant a fény.- Ó, szóval ti lennétek ezek az osonó lények? - kérdezte Tred. -Lépjetek közelebb, hadd

lássuk, Harcpörölyök vagy Harckoronásak vagytok-é?- Harckoronásak! - kiáltott fel valaki lentről, és ez a hang a fel ismerés szikráját lobbantotta

fel Tredben.- Harcpöröly! - kiáltott fel valaki más, mire a teremben levő tör pék tudták, hogy Sütifejű

Sindel az, egyike a Regis által kiküldött követeknek. Az ifjú papnövendék és kiválópitekészítő ugyanazt a nevet viselte, mint mostanra hírneves bátyja, Cordio.

Fáklyák lobbantak életre odalent, és több alak bukkant fel, majd indult el felfelé futva ameredélyen. Amikor közelebb értek, Tred felismerte egyikükben régi barátját.

- Szélesövű Jackonray! - kiáltotta. - Több, mint egy félszerzet ebédidő telt el azóta, hogyutoljára látálak!

- Tred, barátim! - felelte Jackonray, aki hét társa élén haladt. Köztük volt Sindel is, de amásik követ nem látszott sehol.

Jackonray vastag bőrre illesztett, sötétszürke fémlapokból álló páncélzatot viselt. Fején tálalakú, recézett sisakot hordott, csúcsán borzas szürke hajfonat türemkedett elő, ami lelógotta fémsisak alá. Jackonray szakálla azonban nem volt ilyen fésületlen, ehelyett arany ésezüstszálak csíkozták, és egybe be volt fonva, ami a törpé nek egyedi és jellegzetes külsőtkölcsönzött. Vezetéknevéhez illő módon széles, és szikrázó ékkövekkel kivert övet hordott.Könyök hajlatába kapta fegyverét, és folytatta mondókáját:

- Sajnálattal hallám, mi történt a fivéreddel. - Keményen vállon veregette Tredet egyikkezével, ami olyan keménynek érződött, mintha kőből lenne.

- Egén, Duggan jó barát volt.- És hű társ. Tisztesség a családidnak!Tred vállához emelte kezét és ünnepélyesen megszorította Jackon ray vaskos és erős

mancsát.- Gondolom, Emerus királytól jövetek és jó hírekkel - mondta Bütyökfi egy pillanattal

később. - Induljunk hát Bruenor királyhoz!- Egén, egyenesen hozzá!Ők ketten és Sindel gyors léptekkel nekiiramodtak, a többi felbarri törpe pedig libasorban

követte őket. Ahogy áthaladtak Mithrill Csarnok lakottabb részein, jó néhány Harcpörölycsatlako zott a menethez, így mire átjutottak az Alsóvároson, és megmásztak a Bruenorterméhez vezető fő alagutakat, közel ötven törpe vonult már: sokan egymás közöttcsevegtek, hírekkel szolgálva saját erődít ményeikről. Mások előrefutottak, hogy bejelentsékőket a király nak, jóval azelőtt, hogy megérkeztek volna.

- Hol van Nikwillig? - tudakolta Jackonray, aki Tred mellett dübörgött.- Még mindig odakint, Északon - magyarázta Bütyökfi, és nem le hetett nem észrevenni

komor hanghordozását. - Nikwillig a keleti he gyekbe indult, hogy onnan küldjön nekünk jelet,és tudta, hogy azu tán nem lesz könnyű visszajutnia Mithrill Csarnokba. Úgy érezte...éreztük... hogy tartozunk Bruenornak, mivel annyit tett azért, hogy megbosszulhassukodaveszett fajtársainkat.

- Ez valóban illendőnek tűnik. De ha mostanra nem jutott be, akkor valószínűleg halott.- Egén, de hősként halt meg, és ennél többet egyetlen törpe sem kívánhat.- Mi többet kérhetél még ennél?- Erre, erre! - intett Sindel.Amikor a menet megérkezett Bruenor fogadótermébe, annak ka puját már nyitva találták, a

törpe király pedig a trónján ült, érkezésü ket várva.- Bruenor király, bemutatom néked Szélesövű Jackonray-t - ha jolt meg Tred. - A

kürtfolyami Szélesövűek közül, magának Harc koronás Emerus királynak az első kuzinjaiközül. Jackonray egyben Harckoronás király saját unokaöccse, méghozzá kedveltunokaöccse. Az utolsó számolás szerint hatodik a trónörökösök között, rög tön Emerus királyöt fia után.

- Hogy hatodik vagy huszonhatodik, az csak Harckoronás király hajlandóságától függ -kacsintott egyet Jackonray. - Engedi, hadd találgassunk.

- Egén, ez mindig is okos döntésnek számított - közölte Bruenor.- A követid elmondák Emerus királynak, hogy összetűzésbe ke veredtél Sokvesszős

Oboulddal - jelentette ki Jackonray.- Abból, amit hallottam, róla lehet szó.- Nos, Bruenor király, tudd meg hát, hogy ez az Obould eszes alak, legalábbis az orkok

között. Nagyon óvatosan kell bánnod ez zel a disznóorrúval.- Engem és fajtársimat beszorított a Csarnokba - magyarázta a törpe uralkodó. - A Surbrin

melletti keleti kapu is bezárult.- Ezt a felbarri felderítők is látták - válaszolta Jackonray. - És a folyó nyugati partján végig

óriások és orkok építik ki a védelmet.- És a fajtársimat elűzték a nyugati kaputól is, az Őrző Völgyéből - ismerte be Bruenor. -

Soha nem gondoltam vala, hogy a Harcpö röly Klán törpéit föld alá kényszerítheti egy csapatbűzös ork, de hát miféle csapat ez! Ezren és ezren vannak.

- És olyasvalaki vezeti őket, aki ért a harchoz - mondta Jackon ray. - Tudd meg, Bruenorkirály, hogy ha Obould ide kényszerített téged, akkor Obould arra is gondola, hogy utánadjőve.

- Akkor megfizeti annak árát.- És biztosra veszem, hogy drága árat fizet érte, jó Bruenor király.- A déli alagutakban máris harcolnak - jegyezte meg az uralko dó. - Nem orkokkal, hanem

bűzös trollokkal, és a harcok még nem súlyosak.Jackonray megsimogatta ezüst és arany szakállát.- Ezüsthold uralkodója, Lady Alustriel üzenetet küldött, hogy a Trollmocsarakban nagy a

mozgolódás. Oly nagy, hogy az innentől délre fekvő földeket fenyegeti. Ne légyenekkétségid, hogy olyan nagy küzdelem vár ránk, mint amilyet még egyikünk sem látott. De tuddmeg, hogy Obould sem fog tétlenül ülni, és nem hagy téged sem tétlenül ülni. Annak alapján,amit ezzel a kutyával harcolva szűrtem le - márpedig több harcot láttam ellene, mint amennyitel tudsz képzelni -, ha délen már folyik a harc, akkor készülj fel arra, hogy valami mégnagyobb történik északon, keleten vagy nyugaton. Obould beszorított téged ebbe abarlangba, és nem hagy néked nyugtot, még akkor sem, ha ez minden ork, góbiin vagy óriáséleté be kerül, akit csak talál.

- Ostoba orkok - dörmögte Tred.- Egén, és éppen ezért olyan veszedelmesek - közölte Bruenor. A két törpéről saját

tanácsosaira nézett, majd egyenesen ismét Jackonrayre. - És mi érkezik Felbarrból?- Nagyra tartom a nyíltságidat - hajolt meg ismét mélyen Jackonray. - És én azért vagyok

itt, hogy elmondjam, ne kételkedj bennünk. Felbarr tenmögötted áll a végsőkig, Bruenorkirály. Mint ahogy az aranyunk és a törpéink is. Már most is százak dolgoznak a Surbrin alattialagutakban, biztosítva a Mithrill Csarnokból Felbarrba vezető utat. Ne légyenek kétségid,hogy megnyitjuk és biztosítjuk az utat.

A király hálája jeléül bólintott, de egyben intett is, jelezve, hogy többet akar hallani.- Megteremtjük a kereskedelmi és az utánpótlási útvonalat - folytatta Jackonray. - Emerus

király elmondá nékem, hogy mond jam el néked, a szükség idején Mithrill Csarnokképviselőiként mű ködünk majd, és ehhez még megbízatás sem kell.

Erre gondterhelt kifejezés redőzte Bruenor arcát, és ez a kifejezés tükröződött a jelenlevőHarcpörölyök képén is.

- El kell juttatnotok áruitokat a piacra, így hát mi leszünk a pia cotok - közölte Jackonray.

- Ez úgy hangzik, mintha azt mondanád, engedjünk át mindent Obouldnak, amitmegszerzett, és hagyjuk, hadd tartsa meg.

A kihallgatás során első ízben tűnt úgy, hogy Jackonray egy kissé elbizonytalanodik.- Nem, nem erről van szó, de Emerus király úgy véli, hogy bele telik egy kis időbe, mire

visszaszorítjuk az orkokat - magyarázkodott Jackonray.- És mikor jön el a visszaszorítás ideje?- Ha eljön a harc ideje, akkor felsorakozunk mellettetek, vállt vállnak vetve - bizonygatta

Jackonray. - Tudd meg, Bruenor király, hogy Felbarr véled van, mint törpe a törpével. Amikorkitör a harc, veletek leszünk. És ne légyenek kétségid: nemcsak Felbarr áll mel léd, bár AdbarCitadellájának tovább tart majd mozgósítania több ezer fős seregét.

Annyi bizonyos, hogy az együttérzés mélyen meghatotta Bruenort, de figyelmét nemkerülte el Jackonray köntörfalazása sem. A vidék többi vezére értesült tehát az orkokmegindulásáról, de a je lek szerint még folyik a megbeszélés arról, hogy mit kellene tenniük,vagy hogy mit tehetnek.

- Addig is megnyitjuk azokat az alagutakat és biztosítjuk, hogy áruitokat el tudjátok juttatniFelbarrba, és onnan a piacra - közöl te Jackonray, és Bruenor, akit eddig még csak nem isfoglalkoztatott ez a gondolat, és aki még nem nyugodott bele ebbe a komor eshe tőségbe,csupán bólintott.

- Ez az ork... valahogy több volt egy orknál - mondta Wulfgar. Az inkább hét, mint hat lábmagas barbár, akit a Jeges Szelek Völ gyének tundrája edzett meg, erősebb volt a legtöbbembernél, és azt gondolta, hogy erősebb bármely orknál is. De az az állatias lény, akikettévágta Csillagizzás Shoudrát, megcáfolta ezt, amikor egy váll rándítással odébb taszítottaa harcost. - Mintha egy lezúduló kőlavinának feszültem volna neki.

Cattie-brie megértette döbbenetét és bánatát. Wulfgar, Beornegar fia nem sokszor maradtalul olyan közdelemben, ahol a nyers erő do minált. Még óriások sem hajították félre látszólagilyen könnyen.

- Azt mondják, maga Sokvesszős Obould volt az - felelte a lány.- Ő és én találkozunk még - fogadkozott Wulfgar, és kristálykék szeme felszikrázott a

gondolatra.Catti-brie odasántikált mellé és finoman kisöpörte a férfi hosszú szőke haját az arcából,

mire a barbár odafordult hozzá és belenézett a szemébe.- Ne tégy semmi meggondolatlant! - kérlelte a lány szelíden. - Ne kételkedj benne, hogy

elkapjuk Obouldot, de csak a maga ide jében kerítünk majd rá sort. Elkapjuk őt, mint ahogyelkapjuk mindnyájukat, de itt és most nincs helye a személyes bosszúnak. Több forog ittkockán a büszkeségnél.

Wulfgar jót kuncogott, és elmosolyodott.- Való igaz - válaszolta -, de te sem hiszel jobban saját magad nak, mint ahogy tőlem

elvárod, hogy higgyek. Újra meg akarod cé lozni az íjaddal azt a rondaságot, mint ahogy én ismeg akarom tud ni, hogy mire lehet képes.

Catti-brie mindent megtett, hogy ne mosolyogjon vissza a barbár ra, de tudta, hogymélykék szeme éppen olyan fényesen csillog, mint Wulfgar.

- Valóban akarom őt - ismerte be. - De nem igazán az íjammal.Tekintete a bal csípőjére szíjazott, tokjában pihenő mesés kardra, Khazid'heára siklott,

amelyet „Vágónak" is neveztek, méghozzá nem érdemtelenül. Létezik vajon olyan vért, köztea Sokvesszős Obould ál tal viselt csodálatos darab, amely képes ellenállni csonthasítóélének?

Mindketten egyszerre ébredtek rá, hogy mindössze néhány hü velykre állnak egymástól,elég közel ahhoz, hogy érezzék a másik le heletének melegét.

Catti-brie törte meg a feszült csendet, amikor játékosan összebor zolta Wulfgar már amúgyis bozontos fürtjeit, majd lábujjhegyre áll va megcsókolta az arcán... egy barát csókja volt ez,semmi több.

A maga módján meghatározó pillanat volt ez a lánynak.

Wulfgar válaszvigyora nem tűnt már ennyire magabiztosnak.- Szóval úgy gondoljuk, hogy felderítőket kellene felküldenünk a kürtőkön keresztül -

szólalt meg egy hang Catti-brie háta mögött, és amikor a lány megfordult, megpillantotta aszobába lépő, őt örökbefogadó apját, Bruenort, mögötte pedig Regist. - Meg kell tud nunk,hogy mit gondolnak az ellenségeink, és így megfelelően tud juk őket fogadni.

- Ezek csak orkok - szólt Wulfgar. - Helyesebb lenne azt monda ni, hogy nem sokatgondolkodnak.

Nyilván nagyobb sikert aratott volna tréfálkozása, ha az ork sereg utolsó hadmozdulatanem él olyan élénken a fejükben, amikor is a szörnyetegek cselesen előtörtek a nyugatihegynyúlvány mögül, erő ik zömét Banak legényei mögé juttatva, ami majdnem végzetes ka-tasztrófával járt a törpékre nézve.

- Semmit nem tudánk az orkokról, amíg nem látjuk őket saját sze münkkel - mondtaBruenor. - Még egyszer nem becsülöm alá őket. Regis mocorgott, láthatóan kényelmetlenülérezte magát.

- Én úgy vélem, hogy nagyobb diadalt arattunk, mint ahogy gon doljuk - jegyezte meggyorsan Catti-brie. - Miénk volt a nap, bár valóban komoly veszteségek értek minket.

- Nékem viszont úgy tűnik, hogy mi vagyunk azok, akik egy bar langba szorultunk - felelteBruenor.

- Nekem viszont úgy tűnik, hogy ennél többet nem tehettünk vol na - érvelt a nő, ésegyenesen a félszerzetre nézett, elismerő arckifeje zéssel. - Ha rögvest bejöttünk volna,akkor nem tudjuk meg, hogy mi támad ellenünk. Miféle forrásra támaszkodhattunk volna, hamásként cselekedünk, ha egyenesen lemenekülünk a gerincről? Vajon tényleg felfogtukvolna az ellenünk felsorakozott erő nagyságát és vérszomját? Vajon akkor is ilyen hatalmascsapást mértünk volna ellenségünkre? Azért jöttek, hogy harcoljanak ellenünk, így hát miharcolni fogunk, efelől ne legyenek kétségeid, de jobb, ha tudjuk, mi ellen harcolunk, és jobb,hogy már eddig is oly sokat terítettünk le közülük. Hála érte Nanfoodle-nak és a többieknek,mert olyan rengeteggel végeztünk közülük, amennyiben legfeljebb csak reménykedhettünk,még akkor is, ha a harc saját védett alagútjainkban folyt volna.

- Helyesen látád a dolgokat, te lány - bólintott Bruenor, miután egy ideig emésztette adolgokat. - Ha arra gondolnak, hogy elle nünk törnek, legalább azt tudjuk, hogy mit vetnek beellenünk.

- így hát szegjük fel az állunkat és markoljuk még erősebben a fegyvereinket! - kontrázottrá Wulfgar.

- Óó-oj! - szólt Regis, mire mindenki furcsálkodva nézett rá. A félszerzet megvonta a vállát.- Helyénvalónak tetszett - magyarázta, és senki sem tiltakozott.

5A TÚL MAGAS MENNYEZET ALATT

Galen Firth dühösen járt fel s alá, minden lépése egyre növekvő türel metlenségérőlárulkodott. Alig hallhatóan dünnyögött magában, de arra ügyelt, hogy szitkai ne zavarják mega törpéket, akik egy nagy kört alkottak, átfogva egymás vállát. A szakállas nép tagjai lehajtottfejjel imádkoztak Moradinhoz Fender és Bonnerbas lelkéért. Már hosszú utat megtettek aréstől, ahol kivágták magukat az alagútból, hogy így meneküljenek el a rájuk támadótrolloktól, és még mindig a felszínen voltak: egy fenyőligetben kerestek menedéket a heveszivatar elől.

Amikor a törpék végeztek - végre végeztek, gondolta Galen -, Dagna generális nemvesztegette az időt azzal, hogy odaballagjon az emberhez.

- Ma éjjel átgondoljuk, hogy milyen úton menjünk! - kiáltott oda a törpe. - Jó néhányan úgyvélekednek, hogy már éppen ideje visszamenni az alagutakba.

- Éppen csak az imént kergettek ki minket onnan - emlékeztet te Galen.- Egen, de én nem efféle alagutakról beszélek. Mélyebb alagutakat keresénk, megmunkált

kőalagutakat... alagutakat, amelyek ad nak a törpéknek valamit, amihez érdemes

ragaszkodni. Egyetlen troll sem szorítja ki a Harcpöröly törpéket a kőalagutakból, efelől nelegyenek kétségid!

- Megfeledkeztek úti célunkról, és arról, hogy miért vagyunk itt.- Azok a trollok a nyomunkban vannak - felelte Dagna. - Ha marosan beérnek minket, és

ezt te is tudád.- Az biztos, főleg, ha továbbra is megállunk és imádkozunk min den... - Galen hangja

elhalt, amikor meglátta a hadvezér arckifeje zését, és ráébredt, hogy túlment egy bizonyoshatáron.

- Megbocsátám néked ezt, de csak most az egyszer - figyelmez tette a törpe. - Tudám,hogy fájnak nékid saját veszteségeid. Mind annyian tudjuk ezt. Csakhogy kifutánk az időből.Ha még sokáig itt maradunk, akkor ne gondold azt, hogy nem vesszük hamarosan utunkathazafelé.

- Mit akarsz ezzel mondani?Dagna lassan megfordult, felmérve a vidéket.- Nyugatnak tartunk majd, arra a magas gerincre - mutatott rá a több mérföldre emelkedő

magaslatra. - Onnan nyílik a legjobb ki látás a környékről. Lehet, hogy megpillantjuk anépidet. De lehet, hogy nem.

- És ha nem, akkor azt tervezitek, hogy visszafordultok Mithrill Csarnok felé.- Nem áll előttünk más lehetőség.- És hová menjen Galen? - kérdezte az ember.- Ahova Galen menni akar - válaszolta Dagna. - Bizonyítál a harcban, énelőttem és a fiaim

előtt. Elfogadnak tenmaguk mellett, és egyikük sem panaszkodik. De lehet, hogy te erre nemvagy képes. Lehet, hogy Galen inkább maradni akar, hogy körülnézzen, és meg haljon.Lehet, hogy Galen jobbat tesz népének, ha elmegy Ezüst holdba vagy egy másik városba,amelyet nem szorongatnak orkok és van tartalékserege. A döntés a tiéd.

Az ember megdörgölte az arcát, és érezte, hogy borostája mostan ra sűrű szakálláterebélyesedett. Rá akart ordítani és üvölteni Dag nára, de bármennyire szerette is volna ezttenni, tudta, hogy a törpe jelen helyzetben ennél többet nem ajánlhat. A trollok valahogykisza golták őket, és újra meg fogják találni őket. Vajon Dagna és csekély létszámú csapatahányszor remélheti, hogy megmenekül előlük?

- Még ma éjjel megindulunk a gerinc felé?- Nem látom értelmét a várakozásnak - felelte Dagna.Galen bólintott, és ennyiben hagyta a dolgot. Összeszedte felsze relését, és megigazította

csizmáját, miközben a törpék menetre ké szen felsorakoztak. A nesméi megpróbált a jelenre,a kötelességére összpontosítani, mert tudta, ha belegondol a jövőbe, elszántsága porráomlik. Mert Galen Firth életének ezen a pontján úgy tetszett, minden kérdés így kezdődik: „Milesz, ha...?"

- Nem tűröm, hogy visszavonuljunk az alagutakba, amíg meg nem tudjuk, hova lett anépem! - morogta Galen, amikor feltor nászta magát a széljárta gerinc csúcsán az utolsósziklarézsűre. Az ember leporolta magát, és Dagnára meredt, valamiféle választ vár vaméltatlankodására, de a törpe furcsamód nem is figyelt rá: ehe lyett délnyugat felé bámult.

- Mi..? - kérdezte Galen, de a hang a torkán akadt, amikor kö vette a törpe pillantását, és atávolban meglátta a tüzek (talán tá bortüzek) fényét.

- Lehet, hogy ezen már túl is vagyunk - mondta Dagna. Újabb törpék érkeztek, ésmindannyian izgatottan ugrándoztak és mutogattak a távoli fények felé.

- Átokverte bolondok, hogy ilyen lángoló tüzet raknak, amikor mindenfelé trollok ólálkodnak- jegyezte meg az egyik törpe, mire a többiek egyetértőén bólogattak, egészen addig, amígDagna, aki ész revette, hogy milyen szabálytalan a lángok mozgása, el nem hallgat tatta őket.

-A trollok ellen raktak tüzet! - jött rá a hadvezér. - Odalent harc dúl!- Oda kell mennünk! - kiáltotta Galen.- Egy mérföld... - számolgatta az egyik törpe.- Nehéz terepen - tette hozzá egy másik.

- Figyeljétek a csillagokat és futás! - adta ki a parancsot Dagna generális.A törpék a csillagok állása alapján meghatározták a tüzek irá nyát, majd gyors léptekkel

lefelé sorjáztak a gerinc hátán. Galen Firth rohant legelöl, megelőzve a csapatot, elég ostobamódon, mi vel emberi szemével nem látott valami jól a sötét éjszakában. Még egy tucat lépéstsem tehetett meg, amikor megbotlott és megtántorodott, majd fejjel nekiesett egy fatörzsnek,amitől hátrazuhant. El esett volna, ha nem érkezik Dagna, aki karjait széttárva elkapta.

- Maradj közvetlen énmellettem, hosszúlábú!- parancsolt rá a törpe. - Majd mi eljuttatunktéged oda!

A kurta, de izmos lábú törpék nem tartoztak a Birodalmak leggyor sabb futói közé, deegyetlen faj sem vehette fel velük a versenyt eltö kéltségben és szívósságban. A csapatnekilódult, és köveken, fatönkökön át rohant, és ha valamelyikük megbotlott, a többiekelkapták, talpra rántották és segítettek neki, hogy ismét felvegye a ritmust.

Kiértek a laposabb területre, majd láthatatlan pocsolyákon csör tettek át, aztán nyírfákon ésbokrokon verekedtek keresztül magu kat - ez utóbbi olyan gubancos volt, hogy az egyikrészen néhány törpe előrántotta fejszéjét és vadul csapkodni kezdett vele. Amikor átjutottakezen az utolsó akadályon is, és már tisztán látták maguk előtt a tüzek fényét, Galen Firthcsatakiáltást hallatott. Bátorító ki áltások, fájdalomsikolyok és dühödt üvöltések hasogattákszét az éj szaka csendjét, a nesméi szíve pedig elcsüggedt, amikor meghallot ta, hogyszámos kiáltás nem harcosoktól ered, hanem asszonyoktól, gyerekektől és öregektől.

Nem tudta, mire számíthat, amikor ő és Dagna végre áttörtet majd az utolsóbokorcsoporton is, és kiér a csatatérre, de a legrosszabbra készült: egy kaotikusmészárszékre, ahol csapdába esett né pe kis csoportokba verődve gyér ellenállást fejt ki.Sürgetni kezdte Dagnát, hogy képezzen törpéiből védőkört, akik megóvják népét, de amikormegpillantotta a küzdőket, szavai a torkán akadtak, és szíve megtelt újjáéledő reménnyel.

Mert népe, Nesmé bátor lakói keményen harcoltak és jól küz döttek.- Kettős ellipszis - szólalt meg az egyik mögöttük érkező törpe, megnevezve azt a roppant

bonyolult védekező alakzatot, amelyről Galen tudta, hogy Nesmé Lovasai gyakranalkalmazzák a Trollmocsarak átszegdelt, fákkal teleszórt vidékén. A kettős ellipszisben aharcosok két elnyújtott gyűrűt formáztak, amely középen, egyet len pontban értek össze. Hamegfelelően alkalmazták, ez az alakzat az egyik legkiválóbb védőformáció volt, mivel aharcmező minden pontján több védő tudott egyszerre lecsapni, mint ahány támadó. Egybenkockázatos alakzat is volt, mert ha a formáció bárhol össze roppant, a támadók a védőkegész szakaszait szigetelhették el a töb biektől, és pusztíthatták el őket.

Eddig azonban úgy tűnt, hogy kitart, bár éppen csak, és kizárólag azért, mert a védőkrengeteg égő fáklyát használtak, amelyeket va dul lengettek, hogy elijesszék a trollokat, ésmég náluk is ostobább szövetségeseiket, a fákra hajazó cserjelényeket.

- A kiszáradt fáknak dőlniük kell! - ordította Galen, amikor ész revette, hogy a támadókközött a nyomorúságos trollok megszokott szövetségesei is ott vannak. A cserjelényekvalóban leginkább apró és csontvázszerű korhadt fákra emlékeztettek, kicsavarodott karjukzömök ágakat idézett.

Alig kiáltotta ezt el, máris felfigyelt arra, hogy a nesméi vonal egyik szakasza komolyveszedelemben forog, mert két ifjú, akik in kább még csak fiúk voltak, meghátráltak egykülönösen nagydarab és csúnyán acsargó troll elsöprő rohama elől. Galen maga mögötthagyta a törpéket, és egyenesen a szörnyeteg háta mögé került, elő renyújtott karddal. Megsem torpant, futás közben sújtott le a gya nútlan lényre, átdöfve a bestiát, amitől azhatalmasat rándult és elő rezuhant. A két ifjú javára legyen mondva, nem törték meg a gyű rűt,és futottak el, csak félreugrottak az elhulló troll elől, majd azon nal odaszökkentek a vadulcsalapáló karok mellé, és lecsaptak fák lyáikkal: a tűz bugyborogva terjedt a fenevad zöld ésszürke foltos bőrén.

Galen kitépte kardját, és éppen időben perdült meg, hogy hárít sa egy másik troll karmosmancsának ütését, majd a mellé zárkózó társáét is. Galent, akit keményen szorongattak, ésaki mögött a fel nyársalt bestia még közel sem volt harcképtelen, elöntötte a féle lem, hogysorsa idő előtt beteljesedik. Valamivel könnyebben vette a levegőt, amikor a tőle balra álló

troll váratlanul összerándult és megtántorodott. A földre zuhanó lény előrebillenő feje fölöttmegemelkedett egy súlyos fejsze, és még lejjebb kényszerítette a bestiát. A törpe átcsörtetetta szörnyetegen, és elnyomakodott Galen mel lett, hogy leterítse a nesméi mögött a sebesülttrollt. Közben egy újabb törpe jelent meg, ráugrott a földre zuhant fenevadra, ésugródeszkának használva, egyenesen rávetette magát a Galen előtt álló másik fenevadra.Lábait a teremtmény dereka köré fonta, és lendü letét kihasználva, testét oldalra rántotta, úgycsavarva el azt, hogy egyfajta emelőként szolgáljon a troll altestén. A törpe kurta, izmos karjanagyot rántott a trollon, és lendületének köszönhetően máris a fenevad mögé került. Az aprószakállas harcos ezt a lendületet, és izmos karjának erejét használva rántotta magával arémséget: a bes tia átbukfencezett rajta, amikor ő is a földre esett.

- Ide a fáklyáddal! - hallotta meg Galen az egyik törpe kiáltását, amit a nesméi védővonalegyik tagjához intézett.

A nesméi arra fordította fejét és a válla fölött hátrapillantott, hogy megnézze, mi a helyzet,de fojtott kiáltással hőkölt vissza, ami kor egy fáklya süvített el az arca előtt. Követte a balróljobbra repü lő lángoló fegyver útját, ami egyenesen az azt kérő törpe kinyújtott kezébenlandolt, aki ügyesen elkapta és fürgén megpördítette a fa hasábot. A törpe alatt vergődő trolléppen a hátára fordult, hogy hárítsa a támadást, de a szakállas alak a szemébe nyomta afáklyát, majd azonnal a szörnyeteg szájába tömte, amikor a teremtmény fáj dalomüvöltésrenyitotta pofáját. A fenevad vadul csapkodni kez dett, amitől a törpe elrepült, de ügyesen talpraugrott, és egyetlen könnyed mozdulattal maga elé rántotta harci kalapácsát.

Újabb ellenségek érkeztek, hogy bekerítsék Galent, meg a törpét, de Dagna és fiaimegelőzték őket, vadul védelmezve bajtársaikat.

Galentől jobbra fürgén szoros gyémántalakzatba rendeződtek, tőle balra pedig amegmaradt törpék szintén hasonló formációba álltak, majd a két csapat gyorsan forognikezdett, hogy a vonalaik összeér jenek.

- Úgy látám, hogy a népidnek nem idegen a csata! - vetette oda Dagna generális azembernek. - Rajta hát, csatlakozz hozzájuk! Enmagam és enfiaim értetek vagyunk itt, nelégyenek kétségid!

Galent Firth megpördült, és lecsapott a mögötte még mindig küszködő makacs trollra,majd elrohant a földre rogyó bestia mel lett, hogy helyet keressen magának az emberekvédővonalában. Tudta, hogy a csapatban kell lennie néhány Lovasnak is, mivel túl ságosanjól együttműködtek ahhoz, hogy ezt egy képzetlen harcos megszervezhesse.

A védelem központi alakját abban a pillanatban vette észre, ami kor az is megpillantotta őt,és ettől Galen tekintete még komorabbá vált. Az ifjú harcos szinte összezsugorodni látszott apillantásától. Galen elrohant a városlakók között, és a két, összehangoltan moz góvédőalakzat közös ízesülési pontjához száguldott.

- Én vezetem a forgást! - kiáltott oda a feltételezett vezérnek.- Már elrendeztem, Firth kapitány - felelte az ember, akit Ranneknak hívtak.- Félre! - dörögte Galen, mire Rannek hátratántorodott.- Szorosabbra a sort! - kiáltott oda a kapitány a nesméieknek. - Húzódjunk összébb, hogy

törpe szövetségeseink segíthessék a visszavonulásunkat!

- Okos döntés - dörmögte Dagna generális, aki követte a két fér fi közi furcsa párbeszédet.Az emberek még a frissen érkezett kétszer húsz törpe támogatásával sem remélhették, hogygyőzelmet aratnak a rémséges támadókon. A vonal mentén már több helyen kezdtek kialudnia tüzek, és ahol erre sor került, azonnal megjelentek a fé lelmetes trollok: mancsukbüntetlenül és keményen sújthatott le, mivel ők nem félték a hagyományos fegyvereket.Végtére is egy da rabokra szabdalt troll csak a családot növeli.

- Alakzatba, fiaim! - kiáltotta Dagna. - Kettős sorokba! Három oldalú szabdaló formáció!A fegyelmezett törpék egyszerre bömböltek fel, megpördültek, ugrottak, vetődtek és

szökelltek, hogy megfelelő alakzatba rende ződjenek: egy háromszöget képeztek, amelynekmindegyik csúcsán a legvadabb harcosok tömörültek. A Harcpöröly Klán ezt a sajátosformációt „hasító éknek" nevezte, mivel könnyedén neki lehetett irányozni az ellenséges

vonalak gyenge pontjának, megváltoztatva a támadás súlypontját. Dagna az alakzat közepénmaradt, onnan irá nyított, hatalmas gyilkológépként mozgatva törpéit az emberek vo nalánakperemén, támogatva azt. Szinte teljes kört tettek meg: fák lyákkal űzték el a trollokat, acserjelényeket pedig szinte tűzifaként vagdalták, súlyos fejszéik csak úgy saraboltak. Dagnaváratlan pa rancsára az egyik csúcs döbbenetes pontossággal levált, elrohant az emberekvonala mentén északnak, vissza a magasabb terep felé, leagyalva a menekülési útvonalatelzáró néhány trollt.

- Északnak! - kiáltott oda Galen Firth alárendeltjeinek, megért ve a tervet. A hozzálegközelebb állókat a mondott irányba lökte, mozgásra serkentve őket.

Vele átellenben Rannek hasonlóképpen tett, és kettejük között az emberek zömehamarosan meglódult észak felé.

Dagna a rendezetlenül özönlőket nézte, és csak nagy nehézségek árán sikerült úgyforgatnia csapatát, hogy azok fedezni tudják a visszavonulók utolját. Látta, hogy a két embervadul dolgozik: egyikük a másik fiatalabb változatának tűnt, de a képzett és veterán kato nákhiggadtságával tette a dolgát. Azt is észrevette, hogy Galen Firth szándékosan nem pillant amásikra, és ügyet sem vet annak erőfeszítéseire.

Dagna megcsóválta a fejét, majd újfent feladatára összpontosított.- Átkozott emberek - dörmögte. - Makacs egy fajta.

- Sikerült a mentési kísérlet - jegyezte meg Tos'un Armgo, mi közben ő és Kaer'lic atávolból figyelték a csatát.

- Most talán igen - felelte a papnő.Tos'un tisztán kihallotta hangjából a közömbösséget, és valóban, miért kellene Kaer'licnek,

vagy éppen neki azzal törődnie, hogy egy csapat embernek sikerül-e vagy sem elmenekülnieProffitt szörnyű séges harcosainak markából?

- A törpék valószínűleg hazafelé veszik az irányt - mondta a drow hím, és a válla fölötthátrapillantott a megkötözött és betö mött szájú Fenderre. A drow aljas vigyort villantott fel, éserősen ol dalba rúgta a törpét, aki erre összegömbölyödött és felnyögött.

- A jelentések alapján ez csak töredéke Nesmé szétszóródott me nekültjeinek - vetetteellene Kaer'lic. - És ezek a megrémült embe rek tudják, hogy fajtársaik hasonlóan szorulthelyzetben vannak szerte a vidéken. Lehet, hogy a törpék egyesítik erőiket ezzel a csa pattal,hogy a mentési kísérletet nagyobb szabásúvá tegyék. Hát nem az lenne a legcsodásabbirónia, ha ellenségeink összegyűlné nek, és együtt érné őket a vég?

- Az ellenségeink?Ez az egyszerű kérdés láthatóan elgondolkodtatta Kaer'licet.- Ha emberek és trollok, vagy akár törpék és trollok között kell választanom, akkor azt

hiszem a trollok ellen küzdenek - vallotta be a drow hím. - Viszont, ha most találnék egyelkóborolt, védte len embert, attól tartok, nem lennék képes ellenállni a csábítás nak.

- És nem is kellene - közölte a papnő. - Töltsd kedvedet ahol, és amikor csak tudod,barátom, mert hamarosan lecsapunk az ellen ségre, ami annyit jelent, hogy az éber és harcrakész törpékkel akasz tunk majd tengelyt.

- Talán ebbe a kedvtelésbe belefér néhány védtelen ork is. Kaer'lic felnevetett ennekhallatán.

- Mindnyájuknak - az orkoknak, a trolloknak, a törpéknek, az embereknek és azóriásoknak - rettenetes halált kívánok, és azt, hogy végezzék be.

- Ez még jobb is - bólintott Tos'un. - Reménykedem, hogy a tör pék úgy döntenek, ittmaradnak délen, a nyílt terepen, egyre nagyobb csapattal, mert jelenlétük megkönnyíti, hogyrávegyük Proffittot is a maradásra.

Tos'unt, alighogy kimondta, saját szavai hallgattatták el, és látha tóan hasonló kijózanítóhatással jártak Kaer'licre nézve is. Ez volt az egész ügy veleje, a két sötételf köztikimondatlan egyezség: egyi kük sem akart visszatérni az északra, a Mithrill Csarnok fővédelmi vonalához vezető alagutakba. Obould azzal küldte őket délre, hogy pontosan ezt azútvonalat kövessék, hogy biztassák fel a trollokat, szorongassák meg a törpéket a

barlangrendszer déli felében. Min dent egybevetve azonban nem volt valami vonzó gondolat,hogy az erődített törpe állások ellen induljanak, és a törpe csarnokokba os toba fenevadaktársaságában törjenek be.

- Proffitt észak felé fordítja majd a tekintetét, éppen úgy, ahogy Obould kérte tőle - fűztehozzá kicsivel később Tos'un.

- Akkor neked és nekem meg kell győznünk arról, hogy az itteni helyzet fontosabb - felelteKaer'lic habozás nélkül.

- Obould nem fog örülni.- Akkor talán Obould megöli majd Proffittot, vagy ami még jobb, egymást fogják

lemészárolni.Tos'un elmosolyodott, és ennyiben hagyta a dolgot: tökéletesen elégedett volt azzal a

szereppel, amit ő és három társa eddig elért. Már a kezdetektől háborúra biztatták Obouldotés Gerti Orelsdottrt, a drow-kat pedig sosem érdekelte igazán, hogy mi lesz ennek aküzdelemnek a végkimenetele. Az igazat megvallva, az sem foglalkoztatta őket, hogy melyikoldal arat diadalt, a törpék vagy az orkok, leg alábbis addig, amíg találnak némi izgalmat, vagylegalább hasznot tudnak húzni a háborúból. És ha a háború során rettenetes kínt ésveszteséget tudnak okozni Obould, Gerti és Harcpöröly Bruenor csatlósainak, attól csak mégjobb lesz a mulatság!

Persze sem Kaer'lic, sem Tos'un nem tudta, hogy két hiányzó tár suk, Donnia Soldou ésAd'non Kareese holtan hever északon, és egy renegát drow végzett velük.

Több mint egy órával később sikerült első ízben megpihenniük egy kisebb barlangban,amely egy apró tavacska mögötti sziklaszirt ben rejtezett. Itt végre lehetőségük nyílt arra,hogy bekötözzék se beiket, és felmérjék, ki van még életben egyre fogyatkozó soraikban.Nesmé több nemzedék óta a térség fontos városa volt, erődített fa lai mögött erősen ésszilárdan állt, mint az Ezüst Gyepük előretolt helyőrsége, védve a vidéket a vadTrollmocsarakból jövő szörnyek betöréseitől. Az állandó küzdelem és szüntelen munkaösszehozta a nesméi közösséget, így minden veszteség nagy fájdalommal töltötte el őket.

Aznap több mint tucatnyian haltak meg, és jó páran eltűntek, ami komoly érvágásnakszámított egy száznál kevesebb főt számláló csapat esetében. És tekintve a kicsinybarlangban heverő emberek súlyos sebeit, biztosra volt vehető, hogy az éjszaka hátralevőórái so rán a halottak száma még tovább nő majd.

- A napvilág nem barátja a trolloknak, még ha csak nyomokat követének is - közölteDagna Galen Firth-szel, amikor összeakadt a férfival a barlang bejáratánál. - A fiaimeltüntették a nyomokat, és végezének a túl közel merészkedő trollokkal, meg cserjékkel, denem üldögélhetünk itt sokáig, mert a bestiák hamarosan ismét ránk törnek.

- Akkor újra és újra felkerekedünk - felelte Galen. Dagna a férfi kijelentését - amelybeneltökéltség és belenyugvás keveredett -, beleegyezésnek tekintette.

- Árnyékból árnyékba kell haladnunk - folytatta az ember. - Ki használjuk mindengyengeségüket, és keményen csapunk le rájuk.

Megtaláljuk városom többi csapatát, hogy azután egyetlen, mindent elsöprő erővé álljunkössze.

- Megtaláljuk azokat a mély és egyenes alagutakat, amelyek egyenesen Mithrill Csarnokfelé futnak - javította ki Dagna, mire Galen Firth szeme felvillant haragjában.

- Népemből még sokan odakint kóborolnak. Nem fogom őket cserbenhagyni a szükségidején.

- Hát, ezt néked kell eldöntened - közölte Dagna. - Azért jöttem ide, hogy lássam, mikéntsegíthetek, és ezt enmagam s fiaim meg is tettük. Újabb hat halottat hagytam hátra, és eznyolc az ötvenből, ami közel az egyhatoda csapatimnak.

- És erőfeszítéseitek tízszer annyi életet mentettek meg, mint ahányan meghaltak. Vagytalán tíz nesméi élete nem ér fel egyetlen törpe életével?

- Bah, ne így nézd a dolgokat! - horkantott hatalmasat a törpe. - Én úgy vélem, hogyegyetlen összecsapásban lemészárolhatnak mindnyájunkat, ha akár egyetlen hibát is vétünk.

Több mint két szer húszat az én legényimből és közel százat a te népidből.- Akkor majd nem hibázunk - felelte Galen mély és szenvtelen hangon.Dagna ismét horkantott és otthagyta az embert, tudva, hogy sem mit nem fog elérni ma

éjszaka. Az igazat megvallva, nem is kellett törnie magát, mivel fogalma sem volt róla, hogycsapata merre ta lálhatna olyan alagutakat, amelyek visszavezetnek Mithrill Csar nokba. Ahadvezér tudta, éppen úgy, mint Galen, hogy ez a csoport a következő órákban, de talánnapokban is a szükségtől hajtva ha lad majd tovább, és a választás nem rajtuk áll. Ráadásulvalószínű leg olyan útirányokról vitatkoznak majd, amit nem is áll módjukban választani, és ezaztán igazán bődületes ostobaság.

Dagna áttörtetett a nesméiek sorain, meghallgatva kedveskedé süket és hálájukat, amiértcserébe dicsérettel illette őket remek helytállásukért. Rábukkant saját papjaira is, akik buzgónkötözték a sebesülteket, és minden törpét buzdítóan vállon veregetett, akivel csakösszeakadt. Dagna azonban főként az embereket vette szemügyre: jóravaló és szívósnépségnek tűntek, még ha a kemény gene rális meglátása szerint kicsit úgy gondolkodtak is,akár az orkok.

Felsejlett benne, hogy valójában akkor nevezhetők ork gondolko dásúnak, ha Galen Firthképviseli őket.

Dagna céltudatosabban haladt tovább, és keresni kezdte azt az em bert, akinek tetteikiemelkedtek a csatamezőn a szokványos teljesít mények közül. A férfira a kicsiny barlangvégében talált rá, amint egy sima, gömbölyded kövön feküdt. Amikor a hadvezér közelebbért, lát ta, hogy a férfi sok sebet kapott: bal kezén három ujja úgy meghajlott, hogy szinteteljesen biztosan eltört, bal fülén pedig egy feltűnő seb ék telenkedett és félő volt, hogy a fülebármelyik percben leszakadhat.

- Esetleg megnézethetnéd a papokkal az ujjadat, meg a fülidet - lépett az ember eléDagna.

A láthatóan meghökkent harcos gyorsan felült, és megigazgatta megviselt lánc-ésbőrvértjét.

- Az én nevem Dagna - nyújtotta kérges kezét a hadvezér. - Dagna generális MithrillCsarnokból, Harcpöröly Bruenor király hadparancsnoka.

- Üdvözöllek, Dagna generális. Nesméi Rannek vagyok.- A Lovasok egyike?A férfi bólintott.- Legalábbis az voltam.- Bah, hamarosan visszajuttok a várositokba!A törpe észrevette, hogy derűlátása láthatóan nem vidította fel a férfit, bár gyanította, hogy

az ember mogorvasága elsősorban nem a városához fűződik - tekintve, hogy Galen Firthmiként bánt vele a csatamezőn.

- Jó munkát végzél amott - jelentette ki Dagna, amire egy közö nyös vállrándítás volt csaka felelet.

- A puszta létünkért harcoltunk, jó törpe. Kevés lehetőségünk van: ha hibázunk,meghalunk.

- Hát nem így van ez mindig? - kérdezte a generális. - Sok évem alatt arra az igazságrajöttem rá, hogy a háború az, ahol igazán meg mutatkozik egy törpe jelleme. Vagy akár azemberé.

- Ez így igaz.Dagna összehúzta szemét bozontos és jellegzetes szemöldöke alatt.- Közel százan vágynak itt fajtársidból, akikről gondoskodnod kell. Tisztában vagy-é ezzel?

Arcodon mégis a vereség tükröződik, pedig minél több embert kellene kijuttatnod innen, amita trollok utatok végének szánnak.

- Most, hogy Galen Firth visszatért, már őhozzá fordulnak majd - felelte Rannek.- Bah, ez nem elég jó válasz!- Ez az egyetlen válaszom.Ezzel lesiklott a kerek kőről, udvariasan, de közönyösen megha jolt a törpe felé, majd

elment.Dagna generális beletörődőén sóhajtott egy hatalmasat. Erre most nem volt ideje. Most

nem. Úgy nem, hogy trollok szorongat ják őket.- Emberek... - dünnyögte alig halhatóan, és megrázta bozontos üstökét.

- Magatehetetlenek és szétszóródtak - mondta Kaer'lic Suun Wett a kétfejű, hatalmastermetű Proffittnak, nem sokkal azután, hogy az emberek csapata egyelőre elmenekült azőket üldöző trollok és cserjelények elől. - A vidék teljes uralásának órája karnyúj tásnyira vantőled. Ha most keményen és könyörtelenül lesújtasz rájuk, tökéletesen megsemmisíted anesméiek maradékát, és ezzel minden támaszt, ahol az emberek esetleg megvethetnéklábukat a földeden.

- Obould király az alagutakban akar látni minket - felelte Proffitt egyik feje.- Méghozzá most! - hangsúlyozta a másik.- Hogy győzelemre segítsétek Obouldot északon? - tudakolta Kaer'lic. - Azon a vidéken,

ami semmit nem jelent Proffittnak és népének?- Obould segített nekünk.- Obould megmutatta a kivezető utat Proffittnak, akit követ az összes troll - tette hozzá a

másik fej.Kaer'lic nagyon jól tudta, miről beszél a kétfejű lény. Az igazat megvallva nem más, mint

Donnia Soldou volt az, aki cselekvésre bírta Proffittot, az ork király képviselőin keresztül.Mindezt Donnia annak reményében tette, hogy a kétfejű vezér és vadállatias trolljai elégfelfordulást tudnak okozni a fontosabb emberi települések kö zelében, hogy a térségjelentősebb szereplői, főleg Ezüsthold úrnője, Lady Alustriel, tekintetüket Obould feléfordítsák és megindítsák ellene félelmetes seregeiket.

Akkor persze sem Kaer'lic, sem a többi sötételf nem sejthette, hogy milyen gyorsan ésmilyen magasra emelkedik majd Obould ki rály. A játszma új fordulatot vett.

- Proffitt pedig segített Obouldnak lezárni Mithrill Csarnok hát só kapuját - emlékeztette atrollt a papnő.

- Szemet... - kezdte az egyik fej.- Szemért - tette hozzá a másik öblös nevetés kíséretében.- De még maradtak törpék... - szólt az első.- Akiket... - folytatta a második.- Megölhetünk! - bömbölték együtt.- Igen, vannak még megölnivaló törpék Mithrill Csarnokban -bólintott Kaer'lic. - Törpék,

akik beszorultak a barlangjaikba és nincs hova menniük. Törpék, akik még mindig ott várnakmajd arra, hogy megöljék őket, amikor Proffitt itt bevégezte a mun káját.

A troll két feje egymásra nézett, és egyszerre bólintott.- De Nesmé népe még nem esett ekkora csapdába - szólt közbe Tos'un Armgo, felvéve a

fonalat, éppen úgy, ahogy azt ő és Kaer'lic korábban megtervezték és elpróbálták. - Messzirefognak majd me nekülni, oda, hol Proffitt már nem érheti el őket. Vagy magukkal hoznaksok-sok barátot, és amikor Proffitt kijön az alagutakból, azt veszi észre, hogy egy hatalmassereg vár rá.

- Még...- Több...- Ölnivaló! - közölte a troll, és mindkét feje ostobán vigyorgott.- Vagy túl sok ölnivaló - vitatkozott vele Tos'un és gyors, aggódó pillantást vetett Kaer'licre.- Nesmé barátai varázslókat hoznak magukkal, akik hatalmas mágikus tüzeket gyújtanak -

figyelmeztette a trollt Kaer'lic baljóslatúan.Ez letörölte Proffitt ostoba és lelkes vigyorát.- Mit tegyünk? — tudakolta az egyik fej.-Küzdj meg velük most! - felelte Kaer'lic. - Segítünk neked megtalálni az összes embert, és

segítünk úgy helyezkedned, hogy mindet elpusztíthasd. Nem fog sokáig tartani, és azutánúgy me hetsz az alagutakba harcolni a törpékkel, hogy bízhatsz benne, egyetlen sereget sem

indítanak ellened, és nem fogják várni vissza térésed.Proffitt két feje előredőlt, az egyik az ajkát rágcsálta, a másik eltátotta a száját: láthatóan

mindkettő megpróbálta megemészteni ezeket a nehéz szavakat és a bonyodalmas tervet.- Öld meg az embereket, majd öld meg a törpéket! - fogalmazott egyszerűbben Kaer'lic. —

Utána tiéd lesz a vidék. Senki sem próbál ja majd újjáépítem Nesmét, ha minden lakosahalott.

- Proffittnak ez tetszik.- Megölni az embereket - mondta a második fej.- Megölni a törpéket - fűzte hozzá az első.- Megölni mindet! - ujjongott a második.- És megenni őket! - rikoltotta az első.- Megenni mindet! - lelkendezett Kaer'lic, és intett Tos'unnak, aki hozzáfűzte:- Mert remek az ízük!Tos'un megvonta a vállát, jelezve Kaer'licnek, hogy nem jutott eszébe jobb, amivel

hozzájárulhatott volna a társalgáshoz. Lényegében azonban mit sem számított, mit mondott,mert hamarosan mindkét sötételf rájött, hogy aprócska cselszövényük bevált, még hozzáigencsak könnyen.

- Emlékszem még, amikor Obouldot is ilyen könnyen lehetett manipulálni - mondta Kaer'licszinte kesernyésen, amikor Tos'un társaságában elhagyta Proffitt táborát.

Tos'un nem vitatkozott a kijelentéssel, hiszen valóban, nem is olyan régen a világ mégsokkal egyszerűbb helynek tűnt.

6AZ ELŐRELÁTÓ ORK

- Engedd ki magadból az egész napi bosszúságot - mondta Tsinka Shinrill, és ujjaivalvégigsimított Obould hatalmas vállán, majd be leharapott a tarkójába, inas kezét és lábátpedig a király köré fonta.

Az uralkodó, megérezve a sámánnő megfeszülő izmait, ismét a vad pegazusra gondolt.Mulatságos képek villantak át elméjén, de éppen olyan könnyedén tessékelte ki őket fejéből,mint amilyen könnyedén tette odább a szerelmes Tsinkát, és lépett a sátor köze pére.

- Sokkal több egy ostoba lénynél - jelentette ki, sokkal inkább magának, mint a nőnek.Amikor megfordult, látta, hogy a sámán őt nézi, és meghökkent arca éles ellentétben állremegő, csupasz alak jával.

- A szárnyas ló - magyarázta Obould. Tsinka lerogyott egy halom szőrmére. - Több egylónál... többről van szó, mint a szárnyai... - Elfordult, bólintott, és járkálni kezdett fel s alá. -Igen... az én hi bám volt.

- Hiba? Te Gruumsh vagy, és így tökéletes.Obould vigyora hangos röhögéssé fajult, amikor ismét a nő felé fordult.- Alábecsültem ezt a lényt. Úgy tűnik, hogy a pegazus sokkal több egy szárnyas lónál.Tsinka álla leesett. Az ork király ismét felnevetett.- Egy ló lehet okos, de ez a lény több annál - fejtegette Obould. - Bölcs. Igen, bölcs! És ha

ezt tudtam volna...- Gyere ide! - kérlelte őt Tsinka, aki kinyújtotta karját és annyi ra eltúlzott, annyira

nyilvánvalóan csábos pózt vett fel, hogy az ural kodó jót derült rajta magában.Azonban így is odasétált, de az esze máson járt, és meglátásának jelentőségén kezdett

töprengeni. Kiismerte a pegazus jellemét, és rájött, hogy a teremtmény több egy ostobaszárnyas lónál: felismer te, hogy az állat makacssága a hűségéből fakad. Márpedig ha ő rá jötterre, akkor nyilván a pegazus korábbi gazdái is tisztában voltak vele; ha pedig tudták, akkorbiztos, hogy semmiképpen nem hagy ják annyiban a bebörtönzését.

Ez a gondolat visszhangot vert Obouldban, árnyékba borította Tsinka minden mozdulatát,minden harapdálását, minden simogatását, minden dorombolását. Ahelyett, hogy a vágymámora elfoj totta volna a pegazus megmentésére siető elfek képét, az csak to vábbi

lendületet kapott, és egyre élesebbé vált. Obould felfogta, hogy milyen értékkel bír a lény,amelyet csatlósai elfogtak.

Az ork király hatalmasat ordított, megrémisztve Tsinkát, aki megdermedt, és vad észavaros szemekkel meredt rá.

Obould félrelökte a sámánnőt, és felpattant, az egyik bundát de reka köré csavarta, majdfelhajtotta a sátorlapot, és kisietett a tá borhelyre.

- Hová mész? - sikoltott utána Tsinka. - Nem mehetsz el!Obould eltűnt a szeme elől, ahogy a sátorponyva visszahullt a he lyére.- Nem mehetsz ki a páncélod nélkül! - kiabálta a sámánnő. - Te Gruumsh vagy! Te isten

vagy! Meg kell védened magad!A király bedugta fejét a résen át, és szélesen elvigyorodott, kivil lantva fogait.- Ha isten vagyok... - kezdett bele, de függve hagyta a kérdést, Tsinkára bízva, hogy találja

ki a választ. Hiszen ha tényleg isten, ak kor miért lenne szüksége páncélra?

- Pirkadat - kapkodott levegő után Innovindil, amikor végre valahára megpillantotta acsodálatos szárnyas lovat.

Mögötte, túl a sziklaszirten, a hegynyúlvány lejtőjén Alkony ka pálta a földet ésfelhorkantott, láthatóan tudatában annak, hogy fi vére és társa odalent van a füves völgyben.

Innovindil alig hallotta maga mögött a pegazust, és szinte észre sem vette a mellettemocorgó sötételfet. Tekintete rátapadt a szár nyas lóra ott lent: a lény összekötözött lábakkallegelte a magas, barna füvet. Az elf nem tudta kitörölni emlékezetéből az utolsó al kalmat,amikor Pirkadatot látta, amint éppen hálót dobnak rá, sem azokat a képeket, amelyek ahhoza kaotikus jelenethez társul tak. Szerelmének, Tarathielnek a halála újra és újra felvillantelméjében. Látta, amint kétségbeesetten járja a kardok táncát Oboulddal szemben, és látta ahirtelen bekövetkező döbbenetes véget.

Rámeredt Pirkadatra, és visszafojtotta könnyeit.Drizzt Do'Urden a vállára tette a kezét, és amikor Innovindil vég re fel bírt nézni rá,

megértette, hogy a drow nagyon is tisztában van vele, milyen zűrzavar tombol most benne.- Értelek - erősítette meg a drow. - Én is őt látom magam előtt. Innovindil némán bólintott.- Találjunk módot arra, hogy egy hatalmas lépéssel közelebb ke rüljünk Tarathiel

megbosszulásához - mondta Drizzt. - Mindenek-felett az lenne a kívánsága, hogyszabadítsuk ki Pirkadatot az orkok kezéből. Hadd pihenjen meg a lelke!

Újabb néma bólintás, és Innovindil ismét visszafordult a füves völgy felé. Ezúttal azonbannem a pegazusra összpontosított, hanem azokra a megközelítési útvonalakra, amelyekeneljuthat a szeren csétlen teremtményhez. A szárnyas ló körül őgyelgő őröket is alapo sanmegnézte: fél tucatot számolt.

- Gyorsan és keményen csaphatunk le Alkony hátán – szólalt meg végül. - Ledoblakegyenesen Pirkadat mögött, és fedezlek, amíg kiszabadítod elfogott barátunkat.

Drizzt már azelőtt a fejét csóválta, hogy az elf befejezte volna mondandóját, mert tudta,hogy a völgy túloldalán, az alacsony ge rinc mögött terül el az ellenség hatalmas tábora.

- Nagyon kevés időnk lesz - felelte. - Ha már azelőtt riasztjuk őket, hogy egyáltalánodaérnénk hozzájuk, még kevesebb idő jut Alkony kiszabadítására, és arra, hogy eltűnjünk.A déróriások mes sze, nagyon messze tudják hajítani szikláikat, és általában pontosancéloznak.

Innovindil nem bocsátkozott vitába. Alig mondta el javaslatát, már ugyanazok azellenérvek jártak a fejében, mint amelyeket Drizzt felvetett. Amikor ismét a sötételfrepillantott, megnyugodott egy kicsit, mert látta, hogy a drow szemügyre vesz minden megkö-zelítési lehetőséget és mérlegel minden mozdulatot. Innovindilben már eddig is hatalmastisztelet ébredt a sötételf iránt. Ha van vala ki, aki képes a pegazus megmentésére, akkor azDrizzt Do'Urden.

- Mondd meg Alkonynak, hogy készüljön a füttyjeledre - mond ta kisvártatva a drow. -Éppen úgy, mint amikor mi... amikor te megölted Obould gyilkos fiát.

Innovindil leosont a gerincről, és odakúszott Alkonyhoz. Amikor nem sokkal később

visszatért, egy mosolygós Drizzt üdvözölte, aki intett neki, hogy kövesse. A sötételf úgysiklott a kövek között, akár egy kígyó. Az elf szorosan a nyomában járt.

Közel fél órába került, mire ők ketten átjutottak a hegy keleti lej tőjének jobbára nyíltszakaszán. Árnyékból árnyékba mozogtak, ki-szögellésből hasadékba, onnan megrepedésbe. Drizzt észak felől kö zelített ahhoz a ponthoz, ahol Pirkadat legelészett, de mégmindig ötven yard volt köztük és a pegazus között. Innen jobb volt a kilá tás nyílt, ésfelfedeztek még két ork őrt, így létszámuk már nyolcra nőtt.

Drizzt magára mutatott, majd Innovindilre, azután pedig a magas fűre, és kezével kígyózó,hullámzó mozdulatokat tett. Amikor az elf bólintott, hogy érti, és leguggolt, a drow felemeltkeze megállította.

Drizzt mozgatni kezdte ujjait a drow-k csendes jelnyelvén, de hama rosan csalódottanabbahagyta, láthatóan azt kívánva, bárcsak az elf is értené.

Ehelyett Drizzt eltorzította az arcát, és felfelé nyomta az orrát, próbálva orknak tűnni. Majdismét a magas fűre bökött, és bizony talanul megvonta a vállát.

Innovindil válaszul kacsintott, jelezve, hogy érti, majd ismét le guggolt, előhúzta tőrét acsizmaszárából, és a szájához emelte. A pengét összeszorított fogai közé fogta, és lehasalt,majd kúszni kez dett, ki a fák közül, megközelítve a fű peremét. Még visszanézett Drizztre,kezével jelezve, hogy jobbra fog menni, nyugat felé attól a ponttól, ahol Pirkadat állt.

A drow balra indult a fűben, szintén kúszva, és ők ketten egyre jobban eltávolodtakegymástól.

Drizzt a könyökén tolta előre magát, lassan és módszeresen kúsz va előre, majd mindentizedik könyöklés után megállt, és felemelte a fejét annyira, hogy egy pillantást vethessen alegközelebbi ork őr re. Meg akarta kerülni, hogy azután ráronthasson, és leterítse, de mostnem ez volt a feladata. Drizzt leküzdötte ösztöne diktálta dü hét, elfojtotta magában aVadászt, aki állandóan megtorlást köve telt Bruenor és a többiek haláláért. Legyűrte ezt aharagos ösztönt, és némán emlékeztette magát, hogy Pirkadat sorsa tőle függ, hogyTarathiel, egy másik elesett barátjának szelleme mit kíván tőle.

Elkanyarodott az orktól, elég nagy ívet írva le, ezzel elkerülje a felfedeztetést, majd úgyhelyezkedett, hogy kelet felől közelíthesse meg Pirkadatot. Hamarosan már az ork őrökvonalán belül járt. Mindenfelől hallotta őket, amint torokhangú nyelvükön beszélget tek, vagyéppen a földet rugdosták. Hallotta, hogy Pirkadat a talajt kapálja, és úgy sejtette, még jóhuszonöt lábra lehet a hátastól. Tud ta, hogy ezt a távot megtenni valószínűleg tovább tartmajd, mint amennyi idő alatt eljutott idáig a százegynéhány lábra levő fáktól, mivel mindenmozdulatának hangtalannak kell lennie, és ügyelnie kell arra, hogy ne borzolja fel a füvet.

Hosszú percek teltek el, amíg Drizzt tökéletes csendben hevert, majd rátámaszkodottmaga elé nyújtott könyökére, és vagy egy láb nyit előrehúzta magát. Nyugat felé kúszott, ésremélte, hogy ezzel egyre közelebb kerül Innovindilhez.

Közvetlenül maga előtt lépés zaját hallotta, amitől megdermedt. Egy pillanattal későbbmegpillantott a fűben egy bőrbe és szőrmébe bugyolált, erős, vastag ork lábat.

Még csak levegőt sem mert venni.A vadállatias alak odakiáltott a barátainak... olyan gyorsan be szélt anyanyelvén, hogy

Drizzt nem értette. A drow azonban egy ki csit megkönnyebbült, amikor meghallotta, hogy atöbbi ork felrö hög válaszul.

Az ork nyugat felé indult, eltávolodva Drizzttől.A sötételf egy darabig nem mozdult, időt adva a lénynek, hogy jó messzire jusson tőle, és

közben figyelt arra is, nem veszi-e észre Innovindilt.Elégedetten indult tovább, de meglepetten torpant meg, amikor Pir kadat hirtelen

felnyerített. A pegazus felhorkantott és felágaskodott, mellső patái súlyosan zúdultak le aföldre. A szárnyas ló ismét felnyihogott, hangosan és zabolátlanul, majd hányta-vetettemagát: olyan erő vel rúgott ki, hogy Drizzt tisztán hallotta a levegőt hasító paták zaját.

A drow kockáztatott, és felemelte a fejét... de gyorsan rájött, hogy hibázott.Mögötte, a fák közül, ahonnan ő és Innovindil érkezett, egy ork őrszem kiáltását hallotta.

Előtte a nyolc őr közelebb húzódott egy máshoz, és egyikük felordított.

Oldalról zajt hallott, mire arra nézett... és látta, hogy a távoli ge rincről még több ork rohanlefelé.

- Csapda - suttogta alig hallhatóan, és szinte el sem akarta hin ni, hogy ez lehetséges.A másik oldalán szintén mozgásra lett figyelmes, amikor Innovindil felpattant az egyik ork

őr mögött. Az elf becsapósan tö rékenynek tűnő keze a meglepett lény arcára tapadt, éshátrarántot ta a fejét, míg a másik keze felfelé emelkedett, és tőrének éle vörös csíkot rajzolta teremtmény védtelen nyakára.

A legközelebb álló ork felordított és rohamra lendült, miközben társa összerogyott,tenyerét a halálos sebre szorítva.

Innovindil keze meglendült, és a véres tőrt a közeledő lény felé hajította. A szörnyetegkezeivel hadonászva és vadul himbálva tes tét kitért a penge elől, de az okos elf éppen arravárt, hogy ellenfe le figyelme elterelődjék. Egyetlen sima mozdulattal rántotta elő kardját, éselőrebukfencezett, villámgyorsan átszelve a távolságot, ami elválasztotta a félreugró orktól. Anő kecsesen talpra szökkent, és még mindig előrefelé mozogva, kardjával lecsapott, és erőscsa pást mért az ork mellére.

De máris három másik rohant rá.Drizzt veleszületett drow képességeihez nyúlt, és mágikus sötét séggömböt vetett az

útjukba, majd felugrott és rohant, hogy útjukat állja. Az egyik orknak sikerült megállnia avarázslat uralta terület előtt, a másik egyszerűen felbömbölt és fejjel előre berontott agömbbe, míg a harmadik oldalra kanyarodott.

- Átjön! - figyelmeztette a drow a társát, és alig mondta ezt ki, a rohamozó ork máriskibukkant a sötétséggömb túloldalán, alig két lépésre az elftől.

De Drizzt figyelmeztetése elegendő volt Innovindilnek, aki már is maga elé kapta kardját.Mikor pedig az ork előrenyújtott lándzsá val rárontott, félreütötte a fegyver hegyét.

Az ork dübörgött tovább, és megpróbálta erősebb termetével le hengerelni a nőt, deInnovindil az utolsó pillanatban négykézlábra ereszkedett, és oldalt fordult a fenevadnak. Azork bárhogy igyeke zett is, már nem tudott lassítani, sem irányt váltani, így elbotlott az elfben,és átbucskázott fölötte.

Azonban Innovindil sem tudott időben talpra pattanni, így fél térden állva kellett hárítania akövetkezőnek rárontó szörnyeteg kardcsapását. Az ork keményen szorongatta, éspengéjével különböző szögekből sújtott le a nőre. Az elfnek vadul kellett forgatnia afegyverét, hogy hárítani tudja a támadásait.

Innovindil felkiáltott, amikor újabb alak rohant el mellette, és beletelt egy hosszú pillanatba,mire felismerte, hogy Drizzt Do'Urden az, majd egy másikba, hogy megnézze magának az őtszoronga tó orkot. A lény hirtelen több lépés távolságra került tőle, és reme gő kézzelszorongatta kardját. Amíg az elf nézte, vörös vércsíkok je lentek meg arcán és nyakán.

- Ezek vártak ránk! - kiáltott oda neki a drow, és ismét elsuhant mellette, hogy az elf mögéugorva összecsapjon azzal az orkkal, aki felbukott a nőben.

Az ork új ellenfele felé döfött lándzsájával, de csak a levegőt ta lálta. A tökéletesegyensúlyú, fürgén mozgó drow könnyedén hátra felé és oldalt siklott. Majd Drizzt máriselőtört a döfés mögül, gyorsabban, mint ahogy azt az ork várta. A lény még sosem csatázottDrizzt Do'Urdenhez hasonló ellenféllel, még csak nem is látott drow-kat csatában, olyat megfőleg nem, aki olyan varázslatos boka pereceket viselt, amelyek mágikus úton gyorsították fellépteit.

Szablyák sújtottak le a védtelenné vált lényre, árkokat szántva arcába és mellébe. Az orkelejtette lándzsáját, és maga elé rántotta karját, hogy így próbálja valahogy hárítani atámadásokat, de a drow csodás pengéi módszeresen folytatták halálos munkájukat.

Drizzt vagy kéttucatszor csapott le a visszavonuló orkra, majd fel ugrott és a biztonságkedvéért mellbe rúgta a teremtényt, egyben ezt a mozdulatot használva arra, hogymegfordítsa lendületét és mozgá sának irányát.

Teljesen megfeledkezett az orkról, amikor megpördülve azt látta, hogy Innovindil hátrál amegmaradt négy őr elől. És még több, még sokkal több ork árasztotta el a mezőt jobbról,balról és szemből ér kezve. A fák között harsanó ordítások elárulták Drizztnek, hogy a

humanoidok ott vannak jóval mögöttük is, más kiáltások pedig azt, hogy egyesek nem járnakmár olyan messze tőlük.

- Pirkadathoz! - kiáltott oda Innovindil Drizztnek, amikor a drow odarohant mellé, ésbaljával megragadta a nő jobbját, miköz ben megnyugtató pillantást vetett rá. A sötételf láttamár így har colni Innovindilt és Tarathielt, az elmúlt pár napban pedig közösen is gyakoroltákezt a technikát.

A nő arckifejezése elárulta kétkedését.- Nincs választásunk - mutatott rá Drizzt.A drow az elf elé pördült, hogy fogadja a legközelebbi ork roha mát. Dühödten forgatta

szablyáját, lecsapott a lény fegyverére, majd a hárítási kísérlet alá vágott, de csak röviden,hogy ne találja el az orkot. Ellenfele azonban ezt nem ismerte fel, és közben a drowmegpördült. Az ork valójában még csak meg sem sejtette a drow szán dékát, nem ismerte fel,hogy a drow megszokott, rutinszerű, oldalirányú mozgása nem más célt szolgál, minthogy azorkot átengedje a mögötte érkező elfnek.

A fenevad mindössze annyit fogott fel, hogy a bordái között tes tébe döfő elf kard fájdalmatcsiholt.

A már újabb ellenféllel küzdő Drizzt alig figyelt oda az előzőre, aki felnyögött ésösszerogyott. Tökéletesen megbízott Innovindilben, és ha volt egyáltalán gyenge szem azáltala és a nő által létrehozott harci láncban, akkor ő volt az. így hát Drizzt még vadabbulküzdött, szablyái szinte összefolytak, fegyvereket ütöttek félre és esetlen hárító mozdulatokrakésztették az orkokat, védtelenné téve őket Innovindilnek, aki éppen olyan gyorsan éskeményen küzdött mögötte, mint amilyen gyorsan ő pördült mögé, hogy teljes sebes séggelsújtson le azokra az orkokra, akiket az elf támadásai szolgáltattak ki neki.

A páros táncolva szelte át a mezőt, szűk köröket írva le, egymás után pörögve ésfeltartóztathatatlanul haladva a megbéklyózott pe gazus felé. Drizzt viszont minden egyesfordulásnál, minden egyes szögből tisztán láthatta, hogy ezen a napon nem menthetik megPir kadatot. Alábecsülték ellenségüket, nem is gyanították, hogy több rejlik abban, amit látnak:a gondozói mellett legelésző pegazus lát ványában.

Újabb három ork esett el. A negyediket Drizzt kettős vágása terí tette le, az ötödiket agyorsan perdülő Innovindil, aki fürgén ledöfte a teremtményt, amikor az még mindig az odébbszökkenő Drizztet figyelte.

Amikor a drow legközelebb megperdült, térdre vetette magát, hogy elkerülje az egyik orkügyetlen kardcsapását. Ahelyett, hogy megragadta volna a lehetőséget, és lesújtott volna azegyensúlyát vesztett lényre, a sötételf a pillanatnyi szünetet kihasználva előrán totta ónixszobrocskáját. Tudta, hogy Guenhwyvart még nem túl ré gen bocsátotta el, de nem volt másválasztása, így megidézte a pár ducot asztrális otthonából.

Rögvest ezután ismét talpra szökkent, és dühödten forgatta pen géit, hogy visszaverje azegyre szervezettebb támadásokat. Mögöt tük, éppen amikor fordultak, a szürke füst kezdettalakot ölteni és megszilárdulni.

Az egyik ork észrevette a jellegzetes macskaformát, és rácsapott a ködre, de pengéjeátszelte azt, anélkül, hogy ellenállásba ütközött volna. A csalódott ork felmordult, ésmegfordította a csapás irányát, de a pára már anyagiasuk, és egy hatalmas mancsfélreütötte a kar dot, még mielőtt az elég lendületet vehetett volna. A párduc könnyedénmegfeszítette hátsó lábát, és rávetette magát a fenevad arcá ra, a földre terítette a lényt, majdgyorsan belemart, amitől a bestia üvölteni és vergődni kezdett a földön, a hatalmasGuenhwyvar pe dig máris tovaszökkent, hogy újabb áldozat után nézzen.

Drizzt azonban tudta, hogy még a párduc sem lesz elég, mivel egy re több orkot pillantottmeg, aki elözönlőtték a mezőt, méghozzá...

- Minden irányból - szólt oda társának. - Nincs szabad út.- Minden irányból, egyet kivéve - javította ki Innovindil, és éle set füttyentett.Drizzt rögtön bólintott, jelezve, hogy megértette, és amikor az elf az övére akasztott

keskeny kötélért nyúlt, a drow fokozta a tempót: vadul küzdött a nő oldalán, hátraszorítva azorkokat. Odakiáltott párducának, jelezve, hogy hangolják össze harcukat: míg Guenhwyvar

tisztán tartotta az egyik oldalt, addig Drizzt támadott tovább a másik irányba.Innovindil kisvártatva máris egy hurkot lengetett a kezében, len dületet gyűjtve. Majd

felbukkant Alkony, és bukórepülésben zúdult alá, átröppenve azon a sziklás gerincen,ahonnan Innovindil és Drizzt először pillantotta meg Pirkadatot. A pegazus viharsebesenérkezett - egy óriás hajította szikla zúgott át a levegőn, hajszállal hibázva el a lószerűjószágot -, majd a fű fölött tizenöt lábbal vízszin tes irányt vett fel, és olyan gyorsan suhant elaz orkok fölött, hogy az esetlenül utána dobott lándzsák el nem érhették.

A jól idomított pegazus leszegett fejjel repült Innovindil fölé, aki tökéletesen hajította el alasszót, majd belekapaszkodott a kötélbe, és lábát beledugta a húsz láb hosszú kötél aljáracsomózott hurok ba. A pegazus azonnal felfelé röppent, és ahogy repülni kezdett, ma gávalvitte az elfet is.

Innovindilbe szúró fájdalom hasított, ahogy áttört a legközelebbi orkok között: az egyiklándzsával elég jól céloztak ahhoz, hogy fel hasítsák a derekát. Az elf szerencséjére ez voltaz egyetlen fegyver, amelyet rá tudtak emelni, miközben átzúgott az ide-oda botladozónagydarab alakok között. Majd máris fölöttük járt, és megpördült, miközben Alkony hatalmasszárnyai vadul csapkodtak, hogy sebességet gyűjtsenek, és feljebb repítsék őket.

Innovindil, aki elkábult az ütközésektől és a csípőjére kapott seb től, annyira még magánálvolt, hogy erősen kapaszkodjon, és mász ni kezdjen felfelé.

Drizzt túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy kövesse társa tényke dését, és jó párszorösszerezzent, amikor kőtömbök süvítettek el fö lötte a levegőben. A dühtől űzött drow hirtelenrohamra lendült, áttört az orkok során, és végre elért Pirkadathoz.

A pegazus mellső lábait erősen kipányvázták: Drizzt semmikép pen nem tudta egykönnyenkiszabadítani. És úgy tűnt, hogy szá mára sincs kiút, mivel az orkok ekkor már teljesenkörülvették, vállt vállnak vetve, rés nélküli falat képezve. A drow hallotta, hogy valahol a sorokmögött Guenhwyvar felvonyít fájdalmában: az üvöltés olyan szívbemarkoló volt, hogyazonnal elbocsátotta a párducot.

A sötételf megkerülte Pirkadatot, és megrohamozta az orkok fa lát, majd irányt váltvavisszarohant a pegazushoz. Ez az egész hát borzongatóan ismerősnek tetszett neki, főlegakkor, amikor az orkok kántálni kezdtek:

-Obould! Obould! Obould!A drow-nak eszébe jutott Tarathiel utolsó harca, eszébe jutott a vad állati harcos, aki

megölte elf barátját. Akkor megesküdött, hogy meg bosszulja halálát, de minden kétely nélkültudta, hogy ez most nem az alkalmas hely, és nem az alkalmas idő. Látta, hogy az orkoksorai egy helyen szétválnak, és megpillantotta ellenfelének csontfehér sisakját.

Drizzt ökle elfehéredett, ahogy mohón megszorította szablyáinak markolatát. Mennyirevágyott arra, hogy csodás pengéivel lesújt hasson Sokvesszős Obould király koponyájára!

De azt is észrevette, hogy az orkok soraiban sámánok is akadnak: még ha sikerül isObould fölé kerekednie, miként remélheti, hogy olyan halálos sebet tud okozni neki, amelyetazok nem gyógyítnak meg? Ha sikerül is meghátrálásra kényszerítenie a királyt, nem fogvajon nekirontani az egész ork horda?

Nem akart felnézni, és kinyújtania kezét egyetlen reménye felé, de bíborszínű szememégis jó párszor felfelé villant. Észre is vette Innovindilt, aki mintha egy papírsárkány zsinegelenne, éppen ak kor tűnt el a fák mögött, és kétely nélkül tudta, hogy amikor ismét felbukkanaz elf, akkor már a pegazus hátán fog ülni.

A csontfehér sisak eddigre már az első soroknál járt, a kántálás üteme és hangereje pedigfokozatosan erősödött.

Drizzt oldalra kapta a fejét, mintha csak ideges lenne, de valójá ban ezzel álcázta felfelévetett gyors pillantását.

Meg is látta a mozgást, az árnyékot. Kezei ismét megszorították szablyái markolatát: nemakart mást, mint valamelyik remek pengé jét jó mélyen beledöfni Obould mellébe.

Hirtelen megpördült, ráugrott Pirkadat erős hátára, mire a pega zus megrázta magát, ésdobogni, meg forogni próbált.

- Meg fogsz ölni, Obould? - kiáltotta a drow, és kihúzta magát a lény hátán állva. Erről a

magaslati pontról tisztán látta az ork király fejét és felsőtestét, a hosszúkás szemvédőjűcsontsisakot, amelynek áttetsző lencséin megcsillantak az utolsó napsugarak. Látta az orkcsodálatos, mindenhol bordázott fekete páncélját, és a lenyűgöző pallost, amelyről Drizzttudta, hogy az ork király egyetlen gondolat tal képes lángra lobbantani.

Látta hát ellenségét, és a sötételfnek el kellett töprengenie azon, vajon le tudná-e győzniObouldot más körülmények között, mond juk, ha mindketten semleges terepen állnának,mindenféle szövet séges nélkül.

- Elég hatalmas vagy ahhoz, hogy legyőzz, Obould? - kiáltotta oda mégis dacosan, miveltudta, hogy most neki kell a középpontban áll nia, hogy minden tekintetet magához kellvonzania, és rá kell vennie az ork királyt, ne parancsolja meg alattvalóinak, hogy rohanják le.- Gyere hát! - hetvenkedett a drow, és feldobta a levegőbe egyik szablyáját, majd ügyesenismét elkapta a markolatánál. - Régóta vágyom már arra, hogy lássam, amint pengéimetvörösre festi fröcskölő véred!

Ekkor az orkok legelső sora is szétvált, szabaddá téve az utat Obould és Drizzt között. Adrow-nak minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy nagy levegőt vegyen, és rezzenetlenülálljon a pegazus hátán, mert Obould puszta jelenléte bántotta érzékeit: az, ahogy a lénykiegyensúlyozottan és szilárdan haladt, az, hogy ő maga volt a megtestesültrendíthetetlenség, és belemart az a könnyedség, ami vel a király úgy forgatta kezében asúlyos kardot, mintha az csak egy elf sétapálcája lenne.

- Szükségem van rád, Pirkadat - hadarta a drow halkan. - Kö nyörgöm, lökj a magasba,hogy megtaláljam az utat, ami majd ismét elvezet hozzád!

Drizzt felfelé vetett sebes pillantása elárulta, hogy Innovindil és Alkony visszatért, ésmegkezdték bukórepülésüket, de még nagyon magasan jártak; a kötél alattuk lengedezett.

- De nem most, Obould! - rikoltotta Drizzt, amivel több orkot megriasztott, majd gyorsanhátraszökkent Pirkadat tomporára, és dobbantott egyet a pegazuson.

A teremtmény elértette a jelet, és felfelé lökte hátsóját, Drizzt pe dig elrugaszkodott, és alendületet felhasználva felrúgta magát a le vegőbe. Ugrás közben tokjukba lökte szablyáit, ésmegpördült a levegőben, hogy szembe kerüljön a közeledő kötéllel.

- Majd máskor, Obould! - kiáltotta, amikor keze ráfogott a kötél re, vagy jó húszlábnyira aföldtől. - Csak mi ketten, de majd máskor!

Az ork király felbömbölt, mire csatlósai lándzsákat, köveket és fejszéket hajítottak alevegőbe.

De a gyorsan mozgó célpontot most sem tudták eltalálni, Drizzt pedig erősebbenkapaszkodott, miközben szél süvített el a füle mel lett.

A magasból jól látta az óriásokat, akárcsak a jelek szerint Innovindil és Alkony is, mivel apegazus elkanyarodott, amikor zá porozni kezdtek a sziklák.

A gyorsan sötétedő égen egyre magasabbra emelkedtek, és sike rült megúszniuk a kövekzáporát, elérve a gerincet és a biztonságot. Mindenesetre ezután Drizzt és elf társnője újólagkelt tisztelettel tekintett ravasz ellenfelükre.

Odalent a mezőn Obould nézte, ahogy eltűnnek, és legalább annyira mulattatta a dolog,mint amennyire bosszantotta.

Tudta, hogy máskor tényleg sor kerül majd rá, és a legkevésbé sem félt ettől.Körülötte az orkok ujjongtak és kurjongattak.Előtte Pirkadat hányta-vetette magát, és nyihogott, de a pegazus gondozói máris rohantak

felé, ostorral a kézben, hogy megszelídít sék a jószágot.Obould rájuk ordított, hogy csökkentse lelkesedésüket.- Csak nyugodtan és finoman!

Másnap, nem sokkal azt követően, hogy a nap megjelent a kele ti láthatáron, a gondozókfelkeresték Obouldot.

- A jószág nem sérült meg, istenkirály - nyugtatta meg a főgondozó. - Az állat készen áll alovaglásra.

Obould, karjában a fülét harapdáló Tsinka Shinrill-lel, rávigyorgott az orkra.- És ha a bestia megint ledob, levágom a fejed - ígérte meg, mi re Tsinka felvihogott.A gondozó elsápadt és elhátrált.Obould hagyta, hogy még egy darabig kényelmetlenül izegjen-mozogjon. Az ork királynak

nem állt szándékában sem aznap, sem máskor felkeresni a pegazust. Tudta, hogy soha nemlovagolhatna biztonságosan a jószágon, és azt is tudta, hogy a szárnyas lóval soha többénem csalogathatja magához ellenségeit. Röviden, a pegazus nak már nem vette semmihasznát... vagyis majdnem.

Az ork királyban ekkor merült fel, hogy az elfogott pegazus talán mégis tehet neki egyutolsó szívességet.

7Ahogy Gruumsh akarja

- Én mondom néked, nem fognak jönni, amíg a trollok délen rohangásznak - mondtaCordio, aki egyre inkább Mithrill Csarnok ve zető papjai közé emelkedett, és hangadóvá váltaz élethalálharcban.

- Moradin mondja ezt néked, he? - vágott vissza azonnal Bruenor.- Bah! Ennek semmi köze hozzá - felelte Cordio. - Most a saját fejimet használom, és

ennél többre nincs is szükség. Miért vonnák ki a trollokat az alagutakból, ha az orkok velükakarnak megszorongattatni minket? Még az orkok sem lehetnek ennyire ostobák. És ez azObould okosabbnak tűnik a legtöbbjénél.

Bruenor a papról Cordio betegére, Kérgesüllő Banakra nézett, aki még mindig nem tudottsem járni, sem állni, miután egy ork lándzsa hátba találta az Őrző Völgyét északról övezőgerincről való visszavonulás közben.

- Én nem vagyok ebben oly biztos - felelte a bölcs öreg törpe. - A trollok persze bármikorvisszatérhetének, és csak találgathatánk, vajon Obould tudja-é, hogy a trollok elmentek.Nincsenek fürkész szemeink odakint, Bruenor király, márpedig szemek nélkül nem építnémMithrill Csarnok biztonságát egy sejtésre.

Bruenor megvakarta bozontos üstökét és megráncigálta vörös szakállát. Szürke szemeBanakról Cordióra vándorolt, majd vissza öreg hadvezérére.

- Jönni fog - döntötte el végül a király. - Obould nem hagyja ennyiben a dolgot. Egyszermár bevette Felbarrt, és semmit nem akar annyira, mint megtenni még egyszer. És tudja,hogy nem juthata el oda, csak akkor, ha Mithrill Csarnokon át megy. Előbb vagy utóbb, dejönni fog.

- Én úgy sejtem, előbb - mondta Banak, mire ő és Bruenor Cordióra néztek.A törpe pap feltartotta a kezét a megadás jeleként.- Egész nap elvitatkoznék veletek arról, miként kell bekötözni egy sebet, de a katonai

parancsnokok ti vagytok. Cordio csak arra van, hogy feltakarítson utánatok.- Hát akkor hagyjuk, hogy Obould sámánjai takarítsanak fel - je lentette ki Bruenor.- A fiúk már most nekiláttak berendezni a felső csarnokokat a védelemre - nyugtatta meg

Banak.- Van egy ötletem, hogy miként adhatánk többletmunkát Obould sámánjainak - közölte a

törpe király, és elindult a folyosó felé. Szé lesre tárta Banak szobájának ajtaját, majdvigyorogva visszanézett. - Az egész klán adósid, Kérgesüllő Banak. A Mirabarból jöttek pedigúgy néznek reád, mintha félisten lennél.

Banak sztoikusán meredt a királyra, habár sötét szeme sarkában megcsillant valaminedvesség.

Bruenor továbbra is szúrósan meredt a sebesült hadvezérre. Kicsattintotta széles övét, ésegyetlen gyors mozdulattal lerántotta. A bőrszíjat ökle köré tekerte, és összecsukta a csatot,azt a vaskos, faragott mithrill kapcsot, amelyét a klán címere, a habzó sörösku pa díszített,méghozzá úgy, hogy a címer kerüljön felülre. Bruenor egy pillanatra sem engedte el Banaktekintetét, majd szabad kezé vel megragadta és kitámasztotta az ajtót, majd erős balhorgot

mért rá. A király még kijjebb tárta az ajtót, így Banak és Cordio láthat ta keze munkáját: aHarcpörölyök habzó söröskupája belemélyedt a fába.

- Arannyal és ezüsttel töltjük majd ki - ígérte meg Bruenor: ez volt a legnagyobbtisztesség, amit csak Mithrill Csarnok királya adhatott alattvalójának. Az uralkodó ezutánbólintott és távozott, be húzva az ajtót maga mögött.

- Azt gondolám, hogy a királyid kedvel téged, Kérgesüllő Banak - jelentette ki Cordio.Banak hátradőlt, megtámasztva a hátát.- Vagy azt gondolja, hogy nekem már annyi.- Ugyan!- Akkor gyógyíts meg engem, te átokverte bolond! - dörögte Banak.Cordio kifújta a levegőt, és sokáig hallgatott, majd azt dünnyögte:- Moradin áldásával, úgy lesz - lehelte alig hallhatóan.És a pap valóban remélte, hogy Moradin letekint rá, és megadja a szükséges hatalmat, ha

máshoz nem is, de legalább ahhoz, hogy enyhítse a lebénult Banak kínjait. Mert egy olyannagyra becsült és tiszteletreméltó törpe, mint amilyen Banak is volt, nem szenvedhe tett elilyen méltánytalanságot.

Obould szálegyenesen állt a sziklaszirten, és a munkálatokat fi gyelte. Orkoksürögtek-forogtak mindenfelé az Őrző Völgyében, fegyvereiket élezték, a gyors és zárt harcialakzatokat gyakorolták, de a fontos munkálatok zömét nem az orkok végezték, hanem Ger tióriásai. A király végignézte, ahogy nyugat felől megjelenik több mint egy tucat kolosszus,olyan vastag kötelekkel vonszolva egy hatalmas farönköt, mint egy ork törzse. Más óriások alezárt nyugati kapu melletti falnál ügyködtek, a törmeléket hordták el, és szem ügyre vették abejárat felett a hegyet. Megint mások a kapu mind két oldalán felállított magas tornyoknálfarönköket kötöttek össze és kalapáltak egybe, míg egy harmadik torony több mint száz lábmagasra emelkedett, és egyenesen szemtől szemben nyújtózott az ég felé a Harcpöröly Klánmegvasalt nyugati kapujával.

Obould tekintete végigsiklott a bejárat fölötti hegyen, ahol szá mos felderítője sietettide-oda a kövek között. A király a legfonto sabbnak a meglepetés sikerét tekintette. Nemakarta, hogy akár egyetlen törpe is kikukucskáljon és megtekintse az előkészületeket. Tsinkaés a többi sámán biztosították afelől, hogy a törpék nem szá mítanak majd a támadásra. Úgyszámoltak, hogy a szakállas népet délen lekötik Proffitt trolljai, és éppen úgy, ahogy évekkelezelőtt Felbarr Citadellájánál, az itteni törpék is túlságosan megbíznak majd megvasaltkapujuk erejében.

Az ork uralkodó lefelé indult a sziklás lejtőn, amikor megpillan totta Gertit néhány fajtársagyűrűjében, amint egy magas faasztalon kiterített pergamen fölé hajol. Az óriásnő apergamenről a tornyo kon folyó munkálatokra pillantott, majd onnan a völgyben vonszolthatalmas fatörzsre, és elvigyorodott. A mellette álló óriás rábökött a lapra, és bólintott.

Obould tudta, hogy értenek a dologhoz, így minden lépése egyre magabiztosabb lett.- Hatalmas kapu - mondta Gertinek, amikor odaért. Az óriásnő vetett rá egy pillantást, ami

valahol félúton helyezke dett el a hitetlenkedés és az undor között.- Amit egy törpe építeni tud, azt egy óriás le tud rontani - felelte.- Hamarosan meglátjuk - felelte az ork király, majd mélyen és tisztelettudóan meghajolt.

Közelebb lépett a nőhöz, mire a Gerti mellett álló óriások kicsit eltávolodtak, hogytöbbé-kevésbé négy szemközt beszélhessenek.

- Alattvalóid milyen mélyen hatolnak majd be Mithrill Csarnok ba? - tudakolta Obould.- Mithrill Csarnokba? - kaffantotta a nő. - Termetünket nem azokhoz a mocskos, zsúfolt

alagutakhoz szabták, Obould.- Amit hallottam, az alapján az előcsarnok mennyezete jó maga san van.- Megmondtam, hogy bedöntjük a főkaput, és ez így is lesz. Amint a bejárat bedől, orkjaid

beronthatnak Bruenor király gyilkos barlangjaiba.- Úgy hírlik, Mithrill Csarnoknak rengeteg kincse van.- Olyan kincsek, amelyeket már megszolgáltam.

Obould ismét meghajolt, de ezúttal nem olyan mélyen, és nem annyira tisztelettudóan.- Az óriásaid nagy segítséget nyújtanak majd harcosaimnak az előcsarnokban.

Gondoskodnak róla, hogy megvethessük a lábunk. És akkor a harcosaim sűrű füstkénttörhetnek végig az alagutakon, szétkergetve a törpéket.

Gerti alattomos mosolya elárulta, hogy ő ebben egyáltalán nem bízik ennyire.- Utána pedig te és fajtársaid elindulhatnak a Surbrinhoz, ahogy megegyeztünk - mondta

Obould.- Akkor indulok a Surbrinhoz, amikor majd én úgy döntök - vá gott vissza Gerti. - De az is

lehet, hogy nem megyek. Vagy éppen visszatérek Hófehérbe, vagy elindulok Ezüstholdba, haarra érzek kedvet, hogy bevegyem Lady Alustriel városát. Nem köt megegye zés Obouldhoz.

- Nem vagyunk ellenségek, Orelsdottr úrhölgy.- Ez maradjon is így, a saját érdekedben.Obould véreres sárga szeme csak egy villanásra szűkült össze, fel fedve az óriásnő előtt a

benne fortyogó haragot.- Szeretném, ha az óriásaid az első sorokban küzdenének az elő csarnokban - kérte az ork

király.- Hát persze, hogy szeretnéd. Egyetlen harcosod sem ér fel velük erőben vagy

ügyességben.- Nem ingyen kérném.- Mithrill Csarnok kincseit kínálod nekem? - kérdezte Gerti. - A Harcpörölyök királyának

fejét, akiről már egyszer azt állítottad, hogy meghalt?- A pegazust - bukott ki Obouldból, és egy pillanatra látta a Ger ti kék szemében felvillanó,

árulkodó meghökkenést.- Mi van vele?- Nem vagyok olyan ostoba, hogy megpróbáljak lovagolni rajta, mivel az a ló nem egy buta

teremtmény, hanem annak az elfnek a hű barátja, akivel végeztem - vallotta be a király. -Persze megehetném, de hát nem tehetném meg ezt akármelyik lóval? Szerinted vi szont apegazus gyönyörűséges lény, nem igaz, Orelsdottr úrhölgy? Hófehérhez illő trófea, igaz-e?

- Ha viszont semmi hasznát nem látod...- Ezt nem mondtam - szakította félbe Obould.- Veszélyes játékot űzöl.- Az ajánlatom becsületes. Küldd az óriásaidat az orkjaim mellé, hogy együtt zúzzák szét

Mithrill Csarnok első védelmi vonalát. Amint beszorítottuk a törpéket a szűkebb alagutakba,hagyd rám a járatokat, te pedig menj utadra, a Surbrinhoz, vagy ahova tetszik. És magaddalviheted a szárnyas lovat is.

Gerti dacos testtartást vett fel, de a szemében izzó szikra elárulta, hogy érdekli az ajánlat.- Sóvárogsz arra a lényre - jelentette ki Obould nyíltan.- Nem annyira, mint ahogy azt te hiszed.- De az óriásaid az orkjaim oldalán rohamoznak majd.- De csak azért, mert szívesen öldösnek törpéket.Obould ismét mélyen meghajolt, és ennyiben hagyta a dolgot. Valójában fikarcnyit sem

törődött azzal, hogy Gerti miért küldi be csapatait - amíg így tesz.

- Hi-hi-hi.Iván önkéntelenül is elmosolyodott, látva fivére törhetetlen vidám ságát. Pikel

körbeszökdécselte Mithrill Csarnok felső nyugati barlang jait, leginkább Nanfoodle nyomábanjárva. Bruenor király közvetlenül azután kereste fel a párost, hogy beszélt Cordióval ésBanakkal. Az uralkodó, aki meg volt róla győződve, hogy az orkok megpróbálnak betörni aCsarnokba, megbízta a két, szokványostól elütő alakot - a törpe dú-dadot, ahogy Pikel magáthívta, és a gnóm alkimistát -, hogy segítsenek a behatolókra váró szokatlan és kellemetlenmeglepetések előkészítésében. Nanfoodle természetesen azonnal munkába állította Mithrillcsarnok legjobb sörfőzőit, hogy különféle robbanásveszélyes folyadékokat kotyvasszanak. Avalaha látott legritkább és legdrágább összetevőket kádakba és bögrékbe töltötték. Bruenor

utasítására Nanfoodle csapatától semmit nem lehetett megtagadni.Iván a páros mögött haladt, óvatosan és vigyázva cipelve egy rocskányi áttetsző

folyadékot. Mindent megtett, hogy a robbanékony anyag ne loccsanjon ki, mivel a sajtárbanugyanaz az anyag hullám zott, mint amit kézi számszeríja vesszőire erősített apró fioláibantá rolt. Általában csak „robbanóolaj"-nak hívták: az egzotikus varázsfő zet a becsapódáshatására robbant fel. Iván számszeríjának vesszőit úgy tervezték meg, hogy becsapódáskorszéttörjenek, összepréselve a tárolórekeszt és a fiolát, a robbanás révén pedig a vesszőhegye bár milyen akadályt képes volt átütni. Figyelembe véve, hogy ehhez a művelethezmindössze elegendő volt néhány csepp robbanóolaj, a törpe el sem tudta képzelni, hogy azeszes Nanfoodle mihez akar kez deni ekkora mennyiséggel ebből a hatékony keverékből.

- Pontosan oda - utasított Nanfoodle két másik törpét, akiket a keze alá adtak. A nyugatielőcsarnok lapos falára bökött, a kapu mellé, amelyen át a felső szint főfolyóira lehetettkijutni. Intett Ivánnak, hogy vigye oda a rocskát is, amit a törpe meg is tett, fivé re, Pikeltöretlen „hi-hi-hi"-je közepette.

- Lennél olyan kedves, és megérdeklődnéd Gyertyástól, hogy mi ként halad a munkával? -kérte meg ezután Nanfoodle Ivánt, utal va a hunyorgó, vézna törpére, akit ViaszujjúBedhongee-nak hív tak, de csak Gyertyásnak becéztek, utalva családja hagyományosfoglalkozására.

Iván óvatosan lehelyezte a sajtárt a fal mellett a padlóra, majd rá nézett a két másiksegítőre, akik ecsetekkel felszerelkezve érkeztek.

- Rendben, megyek - nézett vissza a gnómra. - De csak azért, mert jó messzire akaroklenni innen, amikor valamelyik tökfilkó fel rúgja a rocskát.

- Bumm! - közölte Pikel.- Egen, bumm, te pediglen a felét sem tudád - mondta Iván, és elindult.- Mekkora is volt a méret? - kérdezte meg tőle Nanfoodle, mie lőtt két lépést tehetett volna.- Amit Gyertyás mért? Két törpe egymás mellett és kettő egymás nyakában állva - felelte

Iván, ami öt láb széleset és nyolc láb maga sat jelentett.Látta, hogy Nanfoodle int az ecsetekkel felszerelt törpéknek.- Átokverte gnóm - dünnyögte, és elhagyta a barlangot. Éppen csak kiért a folyosóra,

amikor meghallotta az alkimista magyarázó hangját.- Bombácskák, Pikel. Idebent nem lesz nagy robbanás... leg alábbis nem olyan, mint kint

volt.- Bumm? - tudakolta a fivére.Iván behunyta a szenét, és megcsóválta a fejét, majd gyors léptek kel megiramodott, mert

előrelátóan úgy vélte, jobb, ha minél messzebb kerül Nanfoodle-tól. Akárcsak a legtöbbtörpe, Iván is elisme réssel adózott az okos ostromgépeknek. A Harcpörölyök oldalvetőskatapultja és a.„prés", vagyis az a görgős kordé, amely kilapította és szétzúzta azellenfeleket, különösen lenyűgözték. Ám Nanfoodle ténykedése bántotta Iván gyakorlatiastörpe érzékét. Odakint, a ge rincért vívott csatában a gnóm a föld alatt összegyűlt sújtólégetve zette fel a déróriások által tartott gerincre, hogy azután az egész hegynyerget cafatokrarobbantsa.

Ivánban ekkor ötlött fel, hogy bár az alkimista munkája segíthet biztonságossá tenniMithrill Csarnokot, egyben elképzelhető az is, hogy menetközben elpusztítja az egészbarlangrendszert.

- Ez nem a te dolgod - zsörtölődött magában a törpe. - Te har cos valál, nem pedighadvezér.

Háta mögött felcsapott fivére nevetése. Iván nagyon jól tudta, hogy ez a nevetés általábannem vezet jóra. Gondolataiba belopa kodott az ezer láb magasra szökő lángnyelv és ahegygerinc darabja inak levegőbe repülő képe.

- Nem pedig hadvezér - dünnyögte újfent, és megrázta a fejét.

- Remek munkát végzél, Bendőkorgi - szólalt meg Bruenor.Regis összerezzent a váratlanul felcsattanó hangra, és kisebbfajta koromlavinát zúdított le

a barátjára, aki közvetlen a nyomában ka paszkodott felfelé a szűk kürtőben. Bruenor morgottés köhécselt, de nyíltan nem zúgolódott.

- Biztos vagy benne, hogy ezen kijutunk? - kérdezte Regis két köhögőroham közepette.- Enmagam használtam, amikor itthagyátok engem a büdös duergarokkal - nyugtatta meg

Bruenor. - És nekem sem voltak mászóeszközeim! Ráadásul csatától elgyengült testim televolt se bekkel! És...

Még jó darabig folytatta a panaszkodást, de Regis elengedte a fü le mellett. Valahogymegnyugtatta a tudat, hogy alatta ott van a fe csegő és szószátyár Bruenor, ami világosanemlékeztette arra, hogy otthon van. Ettől azonban még nem lett könnyebb a mászás, főleg,hogy Regis karja még mindig sajgott. A farkas, amely belemart, egé szen a csontjábamélyesztette fogait, és bár már több tíznap eltelt az óta, Cordio és Stumpet pedig gyógyítóvarázslatokat mondott rá, at tól Regis még mindig csak egy megviselt félszerzet maradt.

Tudta viszont azt is, micsoda megtiszteltetés, hogy Bruenor őt kérte meg, másszon elől akürtőben, így nem állt szándékában lassí tani. A törpe zsörtölődése verte visszhang alapjántájékozódva fel nyúlt, ujjait a nyers kő mélyedésébe dugta, és újabb lábnyit húzta magátfelfelé. Újra és újra megismételte a műveletet, hosszú perce ken át fel sem pillantva.

Amikor végre hátrahajtotta a fejét, megpillantotta odafent a hal ványan derengő éjszakaieget, alig húszlábnyira maga fölött.

Regis mosolya azonban szinte elhalt, amikor arra gondolt, hogy akár egy ork őrszem islehet ott, aki arra készül, hogy a fejébe döf jön a lándzsájával. A félszerzet megdermedt, és jódarabig nem moc cant.

Valaki megpöccintette a talpát, Regis pedig kényszerítte magát, hogy lefelé nézzen, beleBruenor szemébe... ami úgy tűnt, fehérebb lett, főleg a törpe arcát teljesen elfeketítő korommiatt. A király széles mozdulatokkal intett a félszerzetnek, hogy másszon tovább.

Regis kifújta a levegőt, hogy lehiggadjon, és tekintete lassan a csillagfényes ég feléfordult. Majd hirtelen kelt fürgeséggel, egyik kezével a másik fölé kapaszkodva felfelé tört, ésaddig nem lassított, amíg el nem érte a vasrácsot, ahonnan egy rúd hiányzott - még ab ból azidőből, amikor évekkel ezelőtt Bruenor felmászott itt. A fél szerzet elszántan morrant egyet,bátorságot merített abból a hőstett ből, ahogy törpe barátja elmenekült a duergarok elől, ésgyorsan fel felé nyomakodott, addig meg sem állva, míg a felsőteste ki nem emelkedett akürtőből. Akkor megtorpant, félig kint, félig bent, és lehunyta a szemét, várva a gyilkoscsapást.

Az egyetlen hangot a magas hegyek között süvítő szél nyöszörgése és az időnként lentrőlfelhallatszó, Bruenor keltette zörej adta.

Regis feltornászta magát, kimászott, és térdre ereszkedett, majd körbenézett.Káprázatos, kilátás tárult elé a Negyedik-csúcsnak nevezett hegy tetőről. A szél

dermesztőén hideg volt, és hó borította a vidéket, le számítva a kürtő közvetlen környékét,ahol a meleg levegő még mindig felfelé áramlott a hatalmas Alsóváros törpe kohóiból.

Regis felállt, szeme megigézve meredt a körülötte elterülő pano rámára. Nyugat felé, azŐrző Völgye irányába nézett, ahol Obould hatalmas seregének ezernyi tábortüze égett. Afélszerzet megfor dult, és felmérte az alatta elterülő keleti oldalt, a Surbrin nagy fo lyamánaksötéten kígyózó vonalát és a nyugati parton látszódó tü zeket.

- Moradinra, Bendőkorgi! - dörmögte Bruenor, amikor végre si került kijutnia a hasadékból,és ő is felállt, hogy szemügyre vegye az elétáruló képet, a tábortüzeket, amelyeket az EzüstGyepük jóindulatú népei ellen induló seregek gyújtottak. - Egész éltemben nem láttam mégekkora ellenséges csűrhet.

- Van még remény? - kérdezte Regis.- Bah! - horkant fel a kemény öreg király. - Mind csak ork! A törpéim tíz az egyhez öldösik

majd őket!- Lehet, hogy ennél is többre lenne szükség - felelte a félszerzet, de bölcsen csak az orra

alatt motyogott, nehogy a barátja meghallja.- Nos, ha jönnek, akkor nyugatról fognak jönni - jelentette ki Bruenor, mivel a környéken

egyértelműen itt tömörült össze az el lenség főereje.

Regis odalépett mellé, de nem mondott semmit. Maradt még egy órájuk az indulásig, apirkadat első fényéig. Nem mehettek túl messzire, mivel szükségük volt a kürtőből felszállómelegre ahhoz, hogy kibírják a dermesztő hideget, hiszen a szűk kürtőben való mászáshoznem vehettek fel túl sok réteg ruhát.

Így hát vártak, egymás mellett állva, türelmesen. Mindketten tud ták, mi forog kockán, és aszél harapása csekély ár volt ezért cserébe.

De nemsokára felhangzott az első vonyítás: először csak egyetlen farkas volt, majdmindenfelől válasz érkezett rá.

- Mennünk kell - szólalt meg később Regis, amikor a kórusban felcsapó vonyítás percrőlpercre hangosabbnak tetszett.

Bruenor mintha kőből lett volna. Csak annyira moccant meg, hogy visszapillantson keletfelé.

- Gyerünk már, gyerünk! - nógatta a törpe az eget, a hajnal fé nyét csalogatva.- Bruenor, egyre közelednek!- Mássz be a lyukba! - parancsolta a törpe.Regis megrángatta a karját, de a király nem moccant.- Még a fejszéd sincs nálad.- Ne légyenek kétségid, rögvest megyek utánad, de látni akarom Obould seregét nappal

is.Vonyítás szabdalta szét a sötétséget, de olyan közel, hogy Regis szinte érezte arcán a

farkas forró leheletét. Karja pusztán az emlék től sajogni kezdett, és nem vágyott rá, hogyismét szembekerüljön az állat csillogó fehér agyaraival. Még erősebben ráncigálta Bruenorkarját, és amikor a törpe félig elfordult, mintha a kürtő felé lépne, a félszerzet hasra vetettemagát, és becsúszott a lyukba.

- Gyerünk már! - ösztökélte Bruenor a hajnalt, majd megfordult és hunyorogva nyugat felénézett.

Valamivel világosabb lett, de Bruenor még mindig nagyon keve set látott a sötét völgyből. Aszemét meresztgette és Moradinhoz fo hászkodott, de végre sikerült kivennie valamit, ami kétnagy obeliszkre hasonlított.

A törpe megvakarta a szakállát. Vajon az orkok szobrokat építe nek? Vagy őrtornyokat?Bruenor a közelben meghallotta a kutyaszerű teremtmény puha lépteit, de még mindig a

völgyre meredt, előrehajolva, miközben felkapott egy kődarabot, és a zaj irányába hajította.- Gyere hát, te ostoba kölyök! Még az a szerencséd, hogy a ku tyahúst nem igazán

kedvelém!- Bruenor! - kiáltott ki Regis a kürtőből. - Mit csinálsz?- Annyi szent, hogy nem futok el néhány ványadt farkas elől!- Bruenor...- Bah! - horkantotta a törpe. Belerúgott a hóba, majd megfor dult, és elindult a kürtő felé,

Regis nagy megkönnyebbülésére. A törpe azonban megtorpant, ismét visszafordult, és amagas, sötét formákra szegezte tekintetét.

- Tornyok - dörmögte, és megrázta bozontos üstökét. Beleugrott a lyukba, ésmegkapaszkodott a rácsban, nehogy leessen. És akkor megértette.

- Tornyok? - Újra felhúzta magát, és oldalról mozgást vett észre: alig tíz lépésre egy farkasszeme csillant meg. - Ó, ti ravaszdi disznópofájúak!

Ezzel Bruenor eltűnt.Egész úton nógatta Regist, hogy siessen lefelé, mert ráébredt, hogy imádott Mithrill

Csarnoka nagyobb veszélyben forog, mint ahogy azt valaha is képzelte. Eddig azontöprengett, hogy vajon Obould az alsó alagutak felől próbál-e majd közelíteni vagy talánmaga ásat egyet, netán megpróbálja betörni a nagykaput.

- Tornyok... - dörmögte egész úton lefelé menet, mert már tudta a választ.

Másnap reggel egy fa jelent meg a Negyedik-csúcsnak nevezett hegyen: nem igazi fa voltpersze, hanem egy törpe, akit fának álcá zott a furcsa Tömbváll Pikel druida mágiája.

Hamarosan megjelent egy második fa is, lejjebb, a hegy nyugati lejtőjén, majd még odábbegy harmadik is. Az „új hajtások" sora pedig csak nyúlt tovább, tör pe törpe után, míg alegutolsó fa el nem érte az a pontot, ahol jól lehetett látni az Őrző Völgyében folyósürgés-forgást.

Amikor a jelentések kezdtek visszaszivárogni Mithrill Csarnokba arról, hogy az óriásitornyok, és az obeliszkek közé felfüggeszthető és meglendíthető rémséges faltörő kos mármajdnem készen van, a Csarnokban a munkálatok őrületes sebességgel folytatódtak.

A törpe barlangrendszer nyugati felében a hatalmas, ovális előcsar nokra két erkély nézett.Mindkettőhöz alagutak vezettek, amelyek a barlangrendszer mélyében fekvő alagutakkalkapcsolódtak össze, és mindkettő kiváló hely volt az íjászoknak és a kalapácsvetőknek. Azegyik erkély nyugati oldalánál a törpék egy titkos kamrát építettek, ahol egyetlen törpe fért el.Ennek a tetejéről ugyanolyan fémcső nyúlt ki, mint amilyeneket Nanfoodle használt, hogy asújtóléget eljutassa az északi gerincre: az egymásba illeszkedő csöveket szilárdan amennyezethez rögzítették és a hatalmas barlang közepéig vezették. Ezután egy vaskoskötelet húztak át a csöveken, rákötötték a titkos kamrá ban egy csörlőre, majd kilógatták acsövek túloldalán, középtájon, közel a padlóhoz, jó harminc-negyven láb hosszan.

A barlangban mindenfelé törpék építették ki a védelmi állásokat: alacsony falakat, amelyekfeltartják majd a támadókat, és amelyek lehetővé teszik, hogy visszavonulhassanak a keletifőfolyosóba. Eze ket a kiszögelléseket úgy építették meg, hogy egy síkban legyenek a fentfutó párkányokkal. A csapatok folyamatosan gyakoroltak, még hozzá nem más, mintKérgesüllő Banak figyelő tekintete előtt, és a lenti harcra kijelölt törpék nagyon is jól tudták,hogy nagy valószí nűséggel az erkélyeken küzdő társaik jelentik majd az egyetlen esélyt arra,hogy élve kijussanak a barlangból. A szorgalmas Harcpörölyök az ellenség feltartóztatásaérdekében sok száz vassulymot szór tak szét közvetlenül a nagykapu előtt: akadtak köztükkülön erre a célra készült darabok, de csupán éles fémszilánkok is, az Alsóváros kohóibólkikerült hulladékanyag.

De nem csak a tervezett csatatéren folyt ilyen lázas munka. A ko hók izzottak, a sörfőzőüstöket folyamatosan hatalmas kanalakkal kevergették, a köszörűkövek sivítottak, akovácsok kalapácsai szüntelenül duhogtak, és számos fazekaskorong pörgött, pörgött, egyrecsak pörgött.

Az erőfeszítéseket megkoronázó pillanat egy délután érkezett el, amikor a törpék egyikcsapata egy nagy, többrétegű, kör alakú tálat cipelt be a barlangüregbe. A több mint tizenötláb átmérőjű szerke zet fémből készült, lemezek osztották fel több szintre, amelyeket kö zépenegy rúddal kapcsoltak össze, ami alig néhány lábnyira emel kedett ki a tálból, és egy vaskosfűzőkarikában végződött. A törpék ezen a lyukon át kötötték rá a fentről himbálózó kötélre.

Nanfoodle idegesen többször is ellenőrizte a központi rúd kioldó mechanizmusát. Afeszítőerőnek megfelelőnek kellett lennie: a me chanizmus nem lehetett túl gyenge, mertakkor a tálban levő anyag puszta súlya aktiválja, de nem lehetett túl erős sem, mert akkornem fogja elengedni a tálat. Ő és Tömbváll Iván több mint tucatszor el lenőrizték aszámításokat, és bizakodtak.

Bizakodtak.Amikor Nanfoodle körülnézett a kíváncsiskodó törpéken, rájött, hogy milyen sok minden

forog kockán, és ettől apró térde valóság gal megrogyott.- Működni fog - nyugtatta Iván, majd a törpe odahajolt hozzá, és a fülébe súgott valamit.

Ezután finoman vállon ragadta a gnómot, és odébb tessékelte, majd intett a mögöttük állósegédeknek, akik egy porcelángömbökkel megrakott kordét toltak oda nagyon óvatosan.

A törpék pedig nekiláttak, hogy a törékeny gömböket bepakolják a szerkezetbe, akülönféle vajatokba, amelyek mindegyike különfé le szögekben álló peremben végződött.

Amikor ezzel végeztek, az egyik fenti törpe előretolta a csörlőkart a titkos kamrában, mirea szerkezet elkezdett felemelkedni a földről: a csörlő lassan és egyenletesen tekerte fel akötelet. Más törpék felmásztak a tál mellett felállított létrákra - a szerkezet emelkedés köz benlassan forgott.

- Hozzatok egy létrát és egyengessétek el a szélét! - rendelkezett Iván, amikor a korong

elfoglalta helyét, nem messze a mennyezet től: a tál alját úgy festették meg, hogy úgy nézzenki, mintha a mennyezet része lenne, és amint a helyére került, már lehetett lát ni, hol van mégszükség kisebb-nagyobb javításokra.

- Működni fog - mondta a sárga szakállú Tömbváll fivér Nanfoodle-nak, aki idegesenbámult felfelé.

A gnóm Ivánra nézett, és kipréselt magából egy halvány mosolyt.

A párkányon Bruenor, Regis, Catti-brie és Wulfgar a reményke dés és a hamisítatlanrémület keverékével figyelte a munkálatokat. A két ember már szemtanúja volt Nanfoodleegyik meglepetésének, és mindketten úgy vélték, hogy az az egy alkalom éppen elég voltahhoz, hogy tápot adjon az egy életre elegendő fantasztikus meséknek.

- Nem tetszik nékem a döntésid - fordult a király a félszerzethez. - De becsülöm aszándékod, és egyre jobban és jobban tisztellek, ap róság.

- Nekem sincs ínyemre a saját döntésem - vallotta be Regis. -De nem vagyok harcos, ígyviszont segíthetek.

- És hogy fogsz kijutni onnan, ha nem tudjuk visszafoglalni a csarnokot? - tudakoltaCatti-brie.

- Más lenne a kérdés, ha egy törpe vállalna el a feladatot? - kér dezett vissza a félszerzet.Cattie-brie elgondolkodott egy pillanatra, majd így szólt:- Talán elkaphatnánk egy orkot és rávehetnénk, hogy oldja ki a pecket.- Aha, biztos sikerülne - felelte Bruenor, de a szarkasztikus meg jegyzés dacára

mindnyájan felfigyeltek arra, hogy megremeg a hang ja, és ez világosan jelezte, hogy ő istisztában van vele, akárcsak a többiek, hogy talán most látja utoljára élve félszerzet barátját.

Viszont ha kudarcot vallanak, valószínűleg mind meghalnak.- Azt akarom, hogy ti ketten a másik párkányon legyetek - for dult Bruenor két

embergyermekéhez. - Közvetlenül a menekülőfo lyosó mellett.- Én inkább arra gondoltam, hogy odalent harcolok - mondta Wulfgar.- A falak túl alacsonyak néked, és remek célpont lennél ellenséginknek, hiszen kétszer

olyan magas vagy, mint egy törpe - felel te a király. - Nem, te a párkányon harcolsz majd. Ottküzdtök mindketten, mivel ott lesztek a leghatékonyabbak. A lövésiteket és dobástokattartogassátok az óriásokra, ha megérkeznek, és maradja tok a menekülőalagútban.

- Hogy mi legyünk azok, akik elsőnek menekülünk? - tudakolta Catti-brie.- Egen - ismerte el a törpe. - Elsőként kell indulnotok, hogy ne dugaszoljátok el a járatot

fajtársim elől.- És mi lenne, ha inkább mi lennénk az utolsók? - érdeklődött Wulfgar, és rákacsintott

Catti-brie-re.- Nem, ti mentek először, méghozzá korán, és erről ennyit - kö zölte Bruenor. - Az alagút

közelében kell maradnotok, és mielőbb el kell tűnnötök szem elől a járatban, mert nem tudtokolyan mély re hajolni, mint a legényim odafent. És most elég legyen a vitából, inkább ataktikátok beszéljétek meg!

A törpe Regishez fordult.- Van elegendő vized és ennivalód?- Volt ilyen valamikor? - kérdezte Catti-brie. Regis szélesen elvigyorodott, és felemelte

gödröcskés arcát, majd megveregette dudorodó hátizsákját.- Ma kell meglennie - felelte Bruenor. - De várhatunk véle még egy kicsit.- Jól vagyok, és készen állok.- Tudád, mi a jel?A félszerzet bólintott.Bruenor vállon veregette, és odébb lépett, de még rávigyorgott barátjára, és tehetetlenül

megvonta a vállát, Regis pedig belépett a titkos kamrába, behúzta maga mögött a kőbőlfaragott ajtót, és elreteszelte belülről. Azonnal két törpe lépett a csukott bejárathoz, ésnekiláttak, hogy agyaggal és apró kövekkel elegyengessék a széleit, teljesen lezárva azt. Azajtó annyira tökéletesen beleolvadt környezetébe, hogy még egy képzett elf is csak nehezen

vette volna észre: még úgy is, ha megmondják neki, pontosan hol van.- Te persze odalent leszel? - kérdezte Catti-brie Bruenortól.- Az én helyem ott van a sűrűjében. - A törpe látta, hogy foga dott lánya a homlokát

ráncolja, így még hozzáfűzte. - Ha esetleg van hozzá kedved, időnként az íjaddalmegtisztíthatod az utat, ha azt látád, hogy túl sok ork figyelmét vonom enmagamra

Ettől felragyogott a lány arca, mert arra emlékeztetette, hogy le gyenek bár fent apárkányon vagy odalent, mindig együtt vannak.

- Megfizettetünk velük minden egyes hüvelyknyi előrehaladást - tudatta Bruenoralárendeltjeivel, amikor a kürtőkön át híre jött, hogy az Őrző Völgyében felállított tornyokelkészültek, és odakint hosszú köteleket feszítenek ki. Beletelt egy időbe, mire az üzenet atörpe „fasoron" és a kéményeken át lejutott az Alsóvárosba, majd a folyosókon vissza azelőcsarnokba, így alig hagyták el Bruenor ajkát ezek a szavak, a nagy vaskapu márishatalmasat döndült. Az egész barlangüreg megrázkódott az iszonytató erejű ütéstől, és jónéhány törpe megtántorodott.

A kapuhoz legközelebb állók azonnal odarohantak, hogy megnéz zék, milyen károkkeletkeztek, és mint kiderült, ettől az egyetlen ütés ről máris repedések jelentek meg ahatalmas szárnyakat tartó kőben.

- Nem bír ki sokat! - kiáltott hátra a kapuhoz legközelebb levő mérnök.Ő és csapata gyorsan visszavonult, várva a következő döndülést... ami még jobban

megremegtette a termet. Az ajtó megrepedt a hatal mas súly alatt, és jó pár szempár meredtidegesen a mennyezetre, ahol a törékeny, tál alakú szerkezet himbálózott.

- Ki fogja bírni! - kiáltotta Bruenor a törpék első sorának köze péből, a terem túloldalán, akapuval szemközt. - Ne nézzetek fel! Az ellenségeink egy-két csapás múlva berontanak!

- Te lány! - kiáltott fel Catti-brie-nek. - Célozd meg a kapu kö zépvonalát, és ha az kinyílik,és bedugja rajt' egy ork az ocsmány fe jét, terítsd le! Ez mindannyiótoknak szól!

A hatalmas faltörő kos ismét meglendült, nekicsapódott a vasa lásnak, a kapu pedig ismétmegreccsent, és ezúttal egy akkora rés je lent meg rajta, amelyen ha egy óriás nem is, deegy ork már átfért volna. Ahogy azt Bruenor előre látta, az ellenség kurjongatva, ordibálvarohanta meg a kaput, és vetette neki magát. Egyikük megpró bált átfurakodni a résen, de anyilak és a számszeríjvesszők zápora azonnal a földre küldte.

A hasadék mögött az orkok nekiláttak benyomni és a földre dön teni a kaput, és harcraéhesen tömörültek össze a repedés körül.

Újabb nyíl- és számszeríjvesszők fogadták őket, köztük egy ezüst csíkot húzó nyíl is,amelyik felnyársalta a legelső lényt, és mögötte még néhányat: ettől a nyomás egy pillanatraenyhült.

Majd a faltörő kos ismét meglendült, a jobb oldali kapuszárny pe dig leszakadt óriási felsőzsanérjáról, és befelé lendült recsegve-ropogva, ahogy az alsó fémtartópánt elcsavarodott.Kődarabok hull tak a magasból, összelapítva az orkok első sorát, de ez szinte le semlassította az őket követő áradatot.

Orkok özönlöttek be a terembe, mire a törpék felbömböltek és felkészültek a rohamra. Atörött kapuszárny kicsavarodott, és kifelé a földre dőlt, számos balszerencsés orkotösszezúzva, és ezzel lassítva a rohamot. A magasból lövedékek záporoztak. Egy súlyos har-ci kalapács pörögve zúgott végig a levegőn, és csapódott be, szétha sítva az egyik orkkoponyáját. Amikor a roham elérte a legközeleb bi frissen felhúzott falat, törpék ugrottak felmogulé, célra emelték nyílpuskáikat, és belelőttek a rohamozó sorokba. Ezután félredob ták aszámszeríjakat, hosszú lándzsákat kaptak elő, és nekiszegezték azokat a támadóknak. Alegelöl dübörgő orkok, akiket a mögöttük jövők hullámai toltak előre, még csak kísérletet semtehettek, hogy lelassítsanak vagy kitérjenek.

Ezután Banak jól képzett katonái egyszerre engedték el a lándzsá kat, és rántották előzúzó-vágó fegyvereiket. Kardok, fejszék és ka lapácsok csapkodtak vadul, ahogy az orkokrohama elérte a törpéket. Fentről koncentrált nyílzápor söpörte el az ellenség második so rát,így a törpék visszavonulhattak a második fal mögé.

Ugyanez a jelenetsor ismétlődött meg minden tízlábnyi szaka szon, faltól falig, visszaegészen addig, ahol Bruenor állt.

- Wulfgar! Catti-brie! - kiáltott fel Bruenor, amikor az eddigiek nél nagyobb termetű alakjelent meg a törött kapunál. Alig fejezte be a mondatát, fogadott lányának Taulmariljábólmágikus nyílvessző suhant elő az óriás behemót alakja felé, közvetlen a nyomában egypörgő harci kalapáccsal.

Az orkok közben bevették a második falat, ahol még többen es tek el.De a szörnyek megállás nélkül rohamoztak tovább.

Regis összegömbölyödött, és bedugta fülét, hogy ne hallja a köve ken visszaverődősikolyokat és üvöltéseket. Számos csatát látott már - saját meglátása szerint túl sokat is -, ésjól ismerte ezeket a rémes zajokat, amelyek mindig egyformák voltak. Legyen szó akár aCalimport utcáin dúló küzdelmekről, akár a Jeges Szelek Völgyében látott vad csatákról -vívják azt akár a tundrái barbárok vagy a goblinfélék ellen - vagy a Mithrill Csarnok irigyelttárnáinak visszahódításáért és megtartásáért dúló ütközetekről, ezek a zajok újra és új ramegrohanták. Mit sem számított, hogy a sikolyok orkoktól, tör péktől vagy óriásoktólszármaznak-e. Egyformán hasítottak a leve gőibe, és az éles hangú rikoltásokban ahalálfájdalom lüktetett.

A félszerzet örült, hogy a titkos kamrában lehet, ahol nem kell látnia a patakzó vért és amegtört testeket. Erőt merített abból, hogy fontos szerepet játszik a törpék tervéneksikerében, hogy jelen tősen hozzájárul ahhoz.

Ahogy telt-múlt az idő, úgy szerette volna ezeket a gondolatokat kiverni a fejéből, úgyszeretett volna minden gondolatot kiverni a fejéből, és nem vágyott másra, csak hogy ottülhessen a lezárt kam ra szinte teljes sötétjében. Lehunyta a szemét, bedugta a fülét, és aztkívánta, bárcsak ez az egész tőle messze, nagyon messze zajlana.

- Óriás! - szólt oda Wulfgar Catti-brie-nek, aki mellette térdelt az erkélyen. Alig mondta eztki, a hatalmas alak belépett a kidőlt kapuszárny melletti világosabb helyre, és elindult befelé,maga előtt hajtva az orkokat. Wulfgar a hadistennek címzett bömböléssel a vál la mögélendítette harci kalapácsát, majd másik kezével is ráfogott, pontosan a gerince mögé igazítvaa pörölyt.

- Tempus! - kiáltotta ismét. Felsőtestével hátradőlt, majd berogyasztotta térdét, és ebből adőlt tartásából előrehajolt, és hatalmas válla előrelendült, ahogy mindkét karja előretört a fejefölött, és a pörögve útjára küldte a fenséges Égisz-agyart a terem túlsó végébe.

Catti-brie Wulfgar kiáltása nyomán gyorsan célba vette az óriást, és lőtt: nyila könnyedénmegelőzte a harci kalapácsot, és elsőként csapódott a lénybe, annak felkarját találva el. Akolosszus felkiáltott, és kihúzta magát, készen arra, hogy megküzdjön a párkányon állópárossal, de ekkor a harci kalapács becsapódott, hatalmas reccsenéssel találva arcon ateremtényt.

Az óriás megingott. A következő nyílvessző a törzsét találta el, majd a harmadik is,Wulfgar pedig, akinek varázslatos kalapácsa visszatért a kezébe, ismét Tempus nevétharsogta, és ismét útjára bocsátotta a pörölyt.

A kolosszus megfordult, és a kapu felé botorkált.A kalapács a hátába csapódott, előre és a földre taszítva a lényt, akinek lerogyó tömege

összelapított még egy balszerencsés orkot is.- Még több jő - jegyezte meg Catti-brie, amikor egy újabb, majd még egy hatalmas alak

lépett be a kapun.- Csak szórd meg őket a nyilaiddal! - javasolta Wulfgar, akinek kezében ismét ott termett a

varázslatos kalapács. Célba vette az egyik újonnan érkezettet, de ekkor látta, hogy a földrekerült, sebe sült óriás makacsul megpróbál feltápászkodni. így hát Wulfgar arra felé fordult,hadistenének nevét harsogta, és elhajította a pörölyt. A kalapács pontosan tarkón találta atalpra kecmergő óriást: olyan reccsenés hallatszott, mint amikor megreped a kő. A kolosszusha talmas döndüléssel azonnal a földre zuhant, és nem mozdult többet.

Mostanra azonban már két óriás volt az előcsarnokban: az elől haladót eltalálta Catti-briefélelmetes íjának egyik lövése, de a behemót a következő vessző elől fürgén félreugrott, és amágikus löve dék belefúródott a kőfalba. A kapuban újabb kolosszus bukkant fel, de nemmozdult onnan, és kisvártatva az erkélyről lövöldözők is megértették, hogy miért. Mert azóriás gyorsan megfordult, majd valamit odadobott a teremben beljebb levő társának, akielkapta, megpördült, és továbbhajította azt a legelől haladó szörnyetegnek. Catti-brie nyilabelecsapódott a kolosszusba, de az nem ejtette el, amit a kezében fogott, hanem arccalfordult az erkély felé, magasba emelte mindkét kezét, amelyben egy irdatlan sziklátszorongatott, és eldobta.

- Futás! - kiáltott fel a Wulfgar balján álló törpe, majd az övénél fogva megragadta abarbárt, és félrerántotta.

Wulfgar egyensúlyát vesztve megtántorodott, és a földre zuhant a törpe mögött. Csakamikor hatalmasat esett, majd felnézett, csak ak kor jött rá, hogy a törpe megmentette azéletét. Az óriás dobta szikla nagy erővel csapódott ugyanis neki az erkély párkányának,ahonnan felfelé pattant, és nekivágódott a menekülőalagút melletti falnak.

Ott gellert kapva visszazuhant az erkélyre, Wulfgar pedig elszörnyedve nézte, ahogyrázuhan drága barátjára.

- Kiüríteni a csarnokot! - harsogta túl egy hang a csata moraját, Harcpöröly Bruenorhangja, aki a törpék vonalának centrumában küzdött, és most éppen fajtársait terelte kifelé. -Adjatok időt ne künk, íjászok!

- A különleges vesszőket! - kiáltottak fel a törpék mindkét erké lyen.A számszeríj ászok egyszerre nyúltak legjobb lövedékeikért, ame lyeknek fejét olyan

fémmel vonták be, ami egy csillag fényességével égett, ha tűzbe nyomták. Fáklyavivőkrohantak végig az íjászok során, miközben kiáltások harsantak, figyelmeztetve mindenkit,hogy a vesszőket a legveszedelmesebb pontokra lőjék ki.

Egyik lángoló lövedék a másik után suhant lefelé az előcsarnok végébe s annak is aközepébe, közvetlenül oda, ahol a tápodat sem hátráló Harcpöröly Bruenor és elitharcosai, aZsigerontó Brigád tar tották a visszavonulók utolsó védvonalát.

- Indulás! - kiáltott fel a törpe király, amikor az orkok sorai szét hullottak a magnéziumhegyűvesszőktől elvakítva, és felfelé szálltak azoknak a hihetetlen kínról árulkodó sikolyai, akiket alövedékek eltaláltak.

- Torlaszoljátok el! - kiáltotta most Bruenor. A felette húzódó erkélyen az egyik törpenagyot rántott Wulfgaron, elvonszolva őt attól a sziklatömbtől, amelyik rázuhant Catti-brie-re.

- Szükségünk van reád! - bömbölte a törpe.A barbár megpördült, kék szemében könnyek csillantak. Ő is tagja volt annak a csapatnak,

amelynek az volt a feladata, hogy be végezzék a visszavonulást; egyike volt annak anégyesnek, amelynek az olvadt fémmel teli kádat fel kellett emelnie, hogy tartalmát lezú-dítsák a menekülőfolyosó előtti térre, ezzel időt nyerve a hátráló Bruenornak és aZsigerontóknak.

Wulfgar, akit elragadott a düh, megváltoztatta a tervet. Félrelök te a törpéket, karjávalátfogta a kádat, majd felkapta azt, és odaro hant az erkély széléhez - közben folyamatosanordított.

- Ez lehetetlen - dörmögte az egyik törpe.De nem volt az.A barbár a kőperemhez érve megbillentette a kádat, majd felfor dította, olvadt fémet

zúdítva az orkokra.Közvetlen alatta egy sziklatömb csapódott az erkélynek, és a be csapódás ereje

megtaszította Wulfgart, miközben kődarabok törtek le alóla.A barbár még vetett egy utolsó pillantást Catti-brie felé, majd a súlyos fémkádat követve,

lezuhant az erkélyről.

8

Gallen álláspontja

Dagna generális nagyot fújtatott, mint ahogy láthatóan teste is el lazult. Arra gondolt, hogyvégre jó hírt is hallott, mivel egyik felde rítője azzal tért vissza, hogy alagutakra bukkant, olyanalagutakra, amelyek egyenesen és jó mélyen észak felé vezetnek, minden való színűségszerint vissza Mithrill Csarnokba.

Dagna, negyven megmaradt törpéje, valamint Galen Firth és a menekülő emberek többmint egy teljes tíznapja rohantak a sáros, hepehupás terepen, összeszedve Nesmé szétszórtlakóinak maradé kát. Több mint négyszáz nesméi volt most már velük, de ezeknek kevesebb,mint a fele tudott harcolni, és sok volt a sebesült is.

Az csak rontott a helyzeten, hogy ellenségeik ott ügettek a nyo mukban, és szórványostámadásokat intéztek ellenük. A csetepa ték az elmúlt néhány napban szinte teljesenmegszűntek ugyan, de Dagna képtelen volt kiverni fejéből azt a gondolatot, hogy ezeket acsatározásokat nem a véletlen szülte, hanem valami nagyobb cél összehangolt erőfeszítéseittükrözték. Még az is felmerült a hadve zérben, bár ezt nem említette meg Galen Firth-nek,hogy az utolsó néhány menekültcsapatot, akik főként asszonyokból, gyerekekből ésöregekből álltak, a trollok szándékosa kímélték meg. A jelek sze rint agyafúrt szörnyetegekláthatóan rájöttek, hogy Dagna és Galen csapatukba olvasztanak minden menekültet, mintahogy arra is, hogy a kevésbé épkézláb emberek csak lelassítják a többieket, és csökkentik akészleteket. A törpe hadvezér felismerte, hogy őt és a bajtársait is terelik valamerre. A bölcsvén törpe elég jól ismerte a háborút ahhoz, hogy tudja, az idő ellene és szedett-vedett seregeellen dolgozik. Bármilyen kemények voltak is az emberek, és bár-milyen elszántnakmutatkozott is Galen Firth, Dagna szíve mélyén úgy érezte, hogy soha nem jutnak ki innen,és hamarosan mind meghalnak.

Végül azonban ezen a hideg és esős napon szívmelengető hír ér kezett egy lehetségesmenekülési útvonalról, ráadásul alagutakról volt szó, és a hadvezér tudta, hogy mind ő, mindfiai odalent sokkal hatékonyabban tudják majd lelassítani a félelmetes trollokat. Kis vártatvarábukkant Galen Firth-re, és meglepve látta, hogy az ember éppen olyan izgatott, mint ő.

- Visszatértének a felderítőim - mondta Dagna üdvözlés gya nánt.- Akárcsak az enyéim - felelte Galen hasonlóan lelkesen.A törpe generális nekiállt magyarázni az alagútról, mert azt hitte, az ember hasonló híreket

kapott, mint ő, de rá kellett ébrednie, hogy a férfi nem is figyel rá, sőt hamarosan ő fogottbele saját mondókájába.

- Ellenségeink gyengék köztünk és Nesmé között - fejtegette Galen. - Csak egy vékonyvonalat alkotnak, mert a város körül se hol sem találnak készleteket.

- Úgy érted, Nesmé romjai körül - javította ki Dagna.- Nem annyira romos az még. Igaz, hogy a város megviselt, de még védhető.A törpe hallgatott egy darabig, megemésztve a hallottakat.- Védhető?- A falaink mögött félelmetesek vagyunk, jó törpe.- Nem kételkedem ebben, de megfeledkezel arról, hogy ellenségtek egyszer már

kikergetett titeket azok közül a falak közül?- Nem voltunk megfelelően felkészülve rájuk.- Erőtök akkor jóval számosabb vala, mint a mostani!- Meg tudjuk tartani a várost - makacskodott Galen. - Üzenetet küldtünk Everlundba,

Mirabarba és Ezüstholdba. Bizonyos, hogy hamarosan megérkezik az erősítés.- Hogy eltemesse a csontjaitokat? - kérdezte Dagna, mire Galen összeráncolta a

homlokát. - Nem gondolhatád komolyan, hogy még közelebb menendsz a Trollmocsarakhoz,miközben egy sereg cserje lény, meg troll üget a sarkadban!

- Sereg? A harcok egyre ritkulnak, amióta elmenekültünk a trollok elől - vágott vissza azember. - Joggal hihetjük, hogy ellensége ink közül sokan bevették magukat a Mithrill Csarnokfelé vezető alagutakba.

- Na egen, a Mithrill Csarnokhoz vezető alagutak. Éppen ezért jövék ma hozzád.

Megtaláltuk a kivezető utat: mélyen halad és csendes. Még ma elérhetjük az alagutat, ésútnak indulhatunk.

- Hát semmit sem hallottál abból, amit mondtam?- Tenmagad hallottad, amit mondái? - kérdezett vissza Dagna. -Ki akarsz sétálni a hegyek

fedezékéből a nyílt terepre, ahol ellenségid lecsaphat reád. Lemészároltatád önnön népidet.- Megmentem Nesmét.- Nesmének vége!- És te is ilyen gyorsan elhagynád Mithrill Csarnokot, Dagna ge nerális?- Mithrill Csarnoknak nincs vége.Most Galen Firth-ön volt a sor, hogy hallgasson, és nagy levegőt vegyen, szembesülve a

törpe hadvezér megingathatatlan pragmatiz musával.- Én Nesmé Lovasa vagyok - magyarázta lassan és nyugodtan, mintha csak egy esküt

ismételne, amit már számtalanszor elmon dott korábban. - Egész életemet a városvédelmének szenteltem. Most módot látunk rá, hogy visszatérjünk otthonunkba. Ha pedigvisszajutunk városunk falai mögé...

- Az átkozott trollok ott érének titeket és megölének benneteket.- Akkor nem, ha közülük olyan sokan figyelnek északra, mint ahogy én azt hiszem.- És te egész népidet kockára akarád tenni erre a hitre alapozva?- Jönni fog a segítség - jelentette ki Galen. - Nesmé pedig ismét felemelkedik.Dagna belenézett az ember szemébe.- Enmagam és fiaim az alagutaknak tartunk, és azokon át vissza Mithrill Csarnokba.

Szívesen vesszük, ha vélünk tartasz... Regis háznagy felajánlotta segítségét. Bölcsentennéd, ha elfogadnád.

- Ha hazatérünk... a saját otthonunkba, jó törpe... Mithrill Csarnok nem ajánlja fel azt atámogatást, amire szükségünk van?

- Arra kérsz, hogy kövesselek ostoba utadon!- Csak arra kérlek, hogy álljatok szomszédaitok mellé, amikor azok otthonukat védelmezik

a közös ellenségtől!- Ezt nem mondhatod komolyan! - szólalt meg valaki, mire Dagna és Galen Firth is arra

fordult, és megpillantották a feléjük tartó Ranneket. Az ifjú céltudatosan és határozottléptekkel köze ledett. - Főleg akkor nem, ha haladhatunk északnak, a föld alatt, aholszövetségeseink jobban tudnak oltalmazni minket.

- Sorsára hagynád Nesmét?Rannek határozottan megrázta a fejét.- Először és legfőképp a sebesültekről és azokról gondoskodnék, akik nem tudnak

harcolni. A Lovasok velük törődnek, nem pedig üres épületekkel, és falakkal, amelyeket újjálehet építeni.

- Most már Rannek az, aki eldönti, merre tartsanak a Lovasok? Rannek, az őrszem?Dagna figyelmesen hallgatta a párbeszédet, és észrevette, hogy a fiatalabb ember hirtelen

veszít kezdeti lendületéből.- A Lovasok nevében szólok, és Nesmé egész népének nevében szólok - folytatta Galen

Firth, és visszafordult a törpéhez. - Lehető séget látunk, hogy visszatérjünk otthonunkba, ésmi élünk ezzel a lehetőséggel.

- Ez ostobaság.- Biztosan meg tudod mondani, hogy az alagút, amelyet találta tok, nincs tömve

ellenségeinkkel? Biztos lehetsz abban, hogy egyál talán Mithrill Csarnok felé űznek majdminket? Vagy az is lehet, hogy amint lemegyünk a föld alá, és elmenekülünk erről a vidékről,máris megérkeznek Mirabar, Ezüsthold és Everlund seregei? És ak kor mi lesz, Dagnagenerális? Nem találnak majd senkit, akit megmenthetnének, és nem lesz város, amelyneksegíthetnének talpra állni. Azt fogják hinni, hogy elkéstek és hazavonulnak.

- Vagy éppen északnak fordulnak, ahol még nagyobb küzdelem dúl a Harcpöröly Klánföldjén.

- Ebben reménykedsz, nem igaz?

- Ne beszélj ostobaságokat! - figyelmeztette Dagna. - Egészen idáig eljövénk, tíz fiamkerüle Moradin csarnokába, és mindezt a ti érdeketekben.

Galen Firth ettől visszahőkölt egy kicsit, sőt, még a fejével bic centett egy aprót.- Nem arról van szó, hogy nem értékeljük eléggé a segítségeteket, de meg kell értened,

hogy mi éppen olyan hűségesek vagyunk ottho nunkhoz, mint a Harcpöröly Klán MithrillCsarnokhoz. Minden jelentés arról számol be, hogy tiszta az út. Csekély kockázat áránátverekedhetjük magunkat Nesméig, és valószínűtlen, hogy ellenségeink a közeljövőbenképesek lesznek ismét csatarendbe állni, hogy megint megpróbáljanak elűzni minket. Ésaddigra a segítség is megérkezik.

A törpe, akit aligha győztek meg a hallottak, szőrös karját össze fonta mellkasán: izmaicsak úgy dudorodtak és rángatóztak a csuk lóját díszítő nehéz bőr csuklóvédők fölött.

- És mi lesz a többi menekülttel, akik még mindig odakint van nak? - folytatta Galen Firth. -Talán hagyjuk őket a sorsukra? Fus sunk és rejtőzzünk el - fordult gyorsan Rannek felé -,miközben rokonaink az árnyékokban remegnek, remélve, hogy valahol menedé ket lelhetnek?

- Nem tudjuk, hogy vannak-e még odakint - válaszolta Rannek, bár hangja kevésbécsengett magabiztosan.

- Nem tudjuk, hogy nincsenek-e - vágott vissza Galen Firth. -Az életem megéri-e, hogykockáztassuk? És a tiéd? - A heveskedő veterán ismét Dagnához fordult.

- Igen, megéri - válaszolta meg a férfi saját kérdését. - Gyertek velünk, ha akartok, vagyfussatok el és rejtőzzetek el Mithrill Csarnokba, ha így döntőtök. Nesmé még nem veszett el,és én nem nézem végig, hogy elveszik!

Ezzel Galen megfordult, és elviharzott.Dagna megfeszítette mellén összefont karjait, és hosszú ideig kö vette tekintetével Galent,

még mielőtt odafordult volna Rannekhez.- Ostobaság - mondta végül. - Még azt sem tudjátok, hol rejtőz nének a trollok.Rannek nem felelt, de Dagna megértette, hogy nem neki kell választ adnia. Amikor Galeri

Firth azt mondta, hogy Nesmé népének nevében szól, az igazat mondta. Rannekelmondhatta, amit akart, még ha röviden is, de csak ennyit tehetett.

Az ifjú harcos arckifejezése elárulta kételyeit, de csak meghajolt, és követte Galen Firth-öt,a parancsnokát.

Kisvártatva, amikor leszállt az alkony, Dagna és negyven harco sa az egyik dombocskaoldalában állva figyelte, mint távozik Galen Firth és a négyszáz nesméi. A vén törpe józanesze azt súgta, hogy engedje őket útjukra, és ezzel legyen vége az ügynek.

- Fordulj meg, és indulj az alagutak felé - ezt mondta magában újra meg újra.A percek teltek-múltak, de ő mégsem adta ki a parancsot, és a menetelő emberek fekete

tömege lassan beleveszett a Nesmét északról övező ködös lápvidék árnyékába.- Nem tetszik ez énnekem - szólt oda Dagna a körülötte állók nak. - Nem tetszik énnekem

ez az egész dolog.- Lehet, hogy kicsit túlságosan is tiszteléd a trollok ravaszságát - felelte a vén veterán

mellett álló egyik törpe, és a generális nem hagyhatta figyelmen kívül ezt az állítást sem.Vajon túl sokat tulajdonít a trolloknak? Az eddigi futás és a meg talált menekültek

elhelyezkedése vezette el arra a gondolatra, hogy esetleg olyan csapdával állnak szemben,amilyet ő is állított volna, ha ő üldözi a menekülő embereket. Csakhogy ő törpe volt, számoshadjárat veteránja, ellenségei pedig csak trollok; nagydarab, ostoba, a taktikához nem sokatkonyító trollok.

Talán Galen Firth-nek volt igaza.De a kételyei mégis megmaradtak.- Kövessük őket egy darabon, a lelkem megnyugtatása végett - mondta végül Dagna a

többieknek. - Egy felderítő balra, egy felde rítő jobbra, mi pedig hátul megyünk, de nem olyanközel, hogy az átokverte Galen meglásson minket.

Ennek hallatán több törpe zsörtölődni kezdett, de egyikük sem hangosan.

- Jönnek, kis törpicsek - mondta a fajtársaihoz képest is taszító kinézetű csúf troll az alatta

heverő, megviselt törpének. - Éppen úgy, ahogy azt a drow elfek mondták.Egy másik troll elröhögte magát, ami olyan volt, mintha a ne vetés egy csapat részeg törpe

tüdejéből szakadt volna fel: Erre a két alak még jobban lelapult a sáros parton, és csakidőnként ku kucskáltak ki az ágas-bogas bokron át, ami még inkább elrejtette őket.

Alattuk hevert szegény Tömzsipörölyű Fender, akinek mellére egyikük súlyos talpanehezedett: a szegény törpe alig kapott levegőt, nemhogy segíthetett volna a többieken.Nem tömték be ugyan a száját, de csak rekedtes hörgést tudott kipréselni a torkából, kö-szönhetően a ravasz drow pengéjének.

De Fender képtelen volt csak úgy ott feküdni. Hallotta, amint a sötételfek azt mondják atrolloknak, hogy hamarosan az összes me nekült és a makacs törpék is a kezükbe kerülnek.Fender az elmúlt napokban magatehetetlenül hevert, és nézte, hogy a két sötételf mi kéntvezényli a trollok és a cserjelények hadmozdulatait. A két okos drow biztosította alegnagyobb és legrútabb trollt, a Proffitt neveze tű kétfejű ocsmányságot, hogy az ostobaemberek egyenesen bema síroznak majd a csapdába.

És most ott voltak, nem messze Nesmé elhagyatott városától, gondosan elrejtőzve anyugatnak menetelő emberektől északra egy hosszú árokban, míg tőlük jobbra, a trollokszövetségesei, a fákra hajazó cserjelények lapultak.

A Fendert a földhöz szorító troll még hangosabban kezdett nevet ni, közben pedig fel-leugrált, minden alkalommal még lejjebb ta posva a törpét a sárba.

Fender, aki pusztán ösztönének engedelmeskedett, mert tartott tőle, hogy halálra tiporják,kinyújtotta a kezét, és megragadott egy kiálló gyökeret, majd odébb gurult, magával rántva apuha fát. Ami kor a troll legközelebb leérkezett, lába a törpe helyett a gyökéren landolt, ésFender megkönnyebbülten látta, hogy a troll a jelek sze rint nem vette észre a cserét -gyanította, hogy a gyökérdarab is ha sonlóan rugalmas lehet, mint a teste.

A törpe nem pihent meg, hogy megünnepelje aprócska győzel mét, inkább úgy igazította agyökeret, hogy elég ideig álljon ki a földből ahhoz, hogy elszórakoztassa a trollt, majd amásik irányba hemperedett, és négykézlábra állt. Nesztelenül kúszni kezdett a töb bi,hasonlóan izgatott troll mögött, eltávolodva tőlük, de még min dig fogalma sem volt róla,miként menekülhetne el.

Tömzsipörölyű Fendernek be kellett ismernie önmaga előtt, hogy azért nem tudja, mimenekülés módja, mert nincs rá mód. Nem ma radt számára kiút ennyire összetörve, így nemis kapaszkodott a reménybe, hogy valaha is kiszabadul a nyomorult trollok markából.

- Akkor jöjjön a második legjobb megoldás - suttogta maga elé némán, és az ároklegkevésbé meredek lejtőjének aljához osont, oda, ahol rengeteg gyökér kapaszkodott felegészen az árok tetejéig, jó nyolclábnyira a sáros fenéktői. Fender vett egy nagy levegőt, ésegy pillanatig sajnálattal gondolt azokra a kedves barátokra és csa ládokra, akiket már sohatöbbé nem fog látni, majd mozgásba len dült, és kezeit használva, négykézláb felrohant agyökérszövevé nyen.

A meglepetésre épített, és igaza volt: sikerült kijutnia az árokból, és eltávolodnia alegközelebbi, döbbenten bámuló trolltól. Hallotta, hogy mögötte felrikoltanak az őrei, és hogyegyre hangosabbá válik a felháborodás moraja.

Fender az életéért rohant, de még inkább azoknak az embereknek az életéért, akik mitsem sejtve közeledtek a rajtaütés kijelölt pontja felé. A törpe megpróbált kiáltani, hogyfigyelmeztesse őket a trollokra, de persze nem járt sikerrel; csak még vadabbul kezdett elintegetni, amikor az elől haladó emberek közül többen rohanni kezdtek felé.

Fendernek hátra sem kellett néznie, hogy tudja, a trollok a nyo mában rohannak, mert azemberek elsápadtak, és csúszkálva fékez tek le. Látta, hogy szemük tágra nyílik adöbbenettől és a rettegés től. Látta, hogy hátrálnak néhány lépést, majd megfordulnak, és ré-mülten kiabálva elrohannak.

- Fussatok! - fújtatott Fender. - Fussatok messze és megmene kültök!Ekkor úgy érezte, mintha keményen hátba találta volna valami, és tüdejéből kiszaladt a

levegő. Azonban nem repült el, és furcsamód nem érzett fájdalmat. Amikor lenézett amellére, már értette miért: testéből egy súlyos faág vastag és kihegyezett vége meredt elő.

- Ó! - mondta Fender, és valószínűleg ez volt a leghangosabb ki fejezés, amit ki tudottmondani azóta, hogy a torkát átvágták.

Majd elzuhant, és bár nem szabadult ki, elégedettséggel töltötte el a tudat, hogymegtalálta a második legjobb megoldást.

- Ostoba trollok - villantak Tos'un Armgo ujjai Kaer'lic felé, a sötételfek néma kézjeleitmutatva. - Még egy sebesült fogoly őrzését sem lehet rájuk bízni?

A hasonlóan utálkozó Kaer'lic hallgatott, és inkább a kibontako zó eseményeket figyelte. Aemberek máris megkezdték a kapkodó visszavonulást, és kelet felé rohantak. Az északon,egy kisebb magaslaton álló Kaer'lic elégedetten és reménykedve bólintott, mikor látta, hogyaz emberek dél felé kanyarodnak, ahogy arra számítani is lehetett, elkanyarodva a rohamozótrollok elől.

- Meghalt? - kérdezte a papnő, a törpére mutatva. Mintha csak felelni akarna, Fenderösszerándult.

- Fussatok csak a fák fedezékébe! - suttogta a drow papnő. A ligetben minden valódi fárahárom cserjelény (amelyek nagyon ha sonlítottak a halott, kopár fákra) jutott. - Igen, ott majdtaláltok fát, hogy elégethessétek a trollokat!

Kaer'lic szélesen rámosolygott társára, amit az hasonlóan sokat tudó vigyorral viszonzott,mivel ő is tisztában volt vele, hogy a biztos halál vár a szedett-vedett csapatra.

Tos'un azonban ekkor felmordult, ami elorozta a nő örömét, és amikor követte a másikdrow pillantását, aki összehúzott szemmel meredt kelet-északkelet felé, ő is megpillantotta azott felbukkanó újabb csapatot, amely egy sziklás lejtőn robogott lefelé, csatakiáltá sokatkurjantva, fegyverét csörgetve és a törpe isteneket, Moradint, Clangeddint és Dumathointszólítva.

Majd a törpék csodálatos módon egyetlen dalban egyesítették hangjukat és újra és újra akövetkező refrént ismételték: „Merről jövénk, meneküljetek! Tartjuk őket, szabadok lesztek!"

Újra és újra elzengték a verssort, egyre sürgetőbben és sürgetőb ben minden egyesismétlésnél, mert úgy tűnt, hogy a nesméiek nem kanyarodnak északkelet felé.

- A törpék tudnak a cserjelényekről - jelentette ki Kaer'lic.Tos'un lekicsinylőén felnevetett:- A Torilon vagy alatta élő összes faj közül létezik a bűzös trolloknál alkalmatlanabb faj egy

egyszerű csapda kivitelezésére?- Azok, amelyek kevésbé voltak alkalmasak a trolloknál, már ko rokkal ezelőtt kihaltak.- És most mi lesz?- Nézzük a mókát! - felelte a papnő. - És hozd ide azt a törpét! Talán Lolth Úrnő megadja

nekem a hatalmat, ami ahhoz kell, hogy életben tartsam, így esetleg lelhetünk benne mégnémi örömöt, mi előtt megölnénk.

Dagna felderítői kijelölték a tökéletes útvonalat, hogy elállják az üldözők útját. A törpékalázúdultak a magasból, és kurta, erős lábu kat egyre gyorsabban szedték, ahogy lefelérobogtak a lejtőn. Elro hantak a nesméiek mellett, tőlük balra, és egy törpeként üvöltöttek ráarra a néhány ember harcosra, akik láthatóan arra készültek, hogy megforduljanak éscsatlakozzanak a törpék rohamához.

Dagna megkerülte fiaival az embereket, és szinte le sem lassítot tak, amikor belerobbantaka rohamozó trollokba. Fejszék, kardok és pörölyök csaptak le, felmorzsolva az első sorokat.Az elől haladó, állva maradt trollok megfordultak, hogy megküzdjenek az új és kö zelebbiellenséggel.

A törpéket - saját taktikájuknak köszönhetően - szinte azonnal körülvették. A felismerésazonban nem hozott magával kétség beesést, mivel a törpék pontosan ezt tervezték.Megállították a ro hamozó trollokat, így a nesméiek elmenekülhettek.

De tudták, mi lesz ennek az ára.És elfogadták, miközben harci dalt zengett ajkuk.Dagna csapatából egyetlen törpe sem hagyta el élve a csatateret.

- Nézd csak, milyen könnyű elterelni Proffitt bolondjait! -mondta Kaer'lic. - A kétszer húszfős csapat ellen fordulnak, miköz ben hússzor annyian futnak el!

- Nem fognak elmenekülni - felelte Tos'un, aki felmászott egy fá ra, Kaer'lic és a hörgőFender fölé, mert innen jobb kilátása nyílt a vidékre. - A cserjelények dél felől elébükkerülnek. Az emberek máris látják, hogy beérik őket. Számos hím máris a védelmet for málja.

Kaer'lic felpillantott társára, de mosolya furcsálló homlokráncolássa vált, amikor a papnőmagasan Tos'un felett észrevett az égen egy tüzes csíkot, amely nyugatról keletre tartott, ésegyre lejjebb ereszkedett. Amikor a lángoló szerkezet átsüvített a drow férfi fö lött, Kaer'licmár az alakját is ki tudta venni. Valamiféle szekér volt az, talán egy harci szekér, amelyetlángoló lovak húztak.

Tos'un is felpillantott, akárcsak mindenki más a csatamezőn.A szekér lefelé suhant, alacsonyan bevágott az emberek fölé, akik közül sokan a földre

vetették magukat félelmükben, míg a többiek váratlanul éljenzésben törtek ki.És ekkor, az emberektől délre, hatalmas tűzgolyók robbantak, és lángok szöktek az égre.- A cserjelények! - kiáltott fel Tos'un.Tőle keletre az emberek ismét futásnak eredtek.Azon az éjfekete éjszakán a Harcpöröly Klán iránti csodálata még tovább nőtt, és

nemcsak ennek a kiemelkedően bátor csapatnak a tette láttán, hanem azért is, mert a klánmég ebben a sötét időben is harcosokat küldött délre. Ezüsthold hírt kapott Nesméből arról,hogy a Trollmocsarak lakói felkeltek ellenük, és további értesülések jutottak el hozzá FelbarrCitadellájából, Harckoronás Emerus ki rálytól arról, hogy Sokvesszős Obould hadba indult.Alustriel azon nal felkerekedett, hogy kiderítse, mi a helyzet.

Most már tudta, hogy Mithrill Csarnokra iszonyatos nyomás ne hezedik. Tudta, hogy egészÉszakot elsöpörte a vérszomjas ork király és csatlósainak hada, és hogy a Surbrin nyugatipartján komoly erő dítések épültek.

Tudta azt is, hogy nem sokat tehet a helyzet javításáért, de ami kor a kétségbeesettenmenekülő nesméiekre nézett, megnyugtatta a gondolat, hogy egy keveset mégis segíthetett.

Hosszú ezüst haja a háta mögött lobogott, miközben Ezüsthold úrnője, Lady Alustriel egyikkezével mágikusan teremtett tűzszekerének gyeplőjét fogta, másikkal pedig különfélemozdulatokat tett, amitől újabb apró, izzó lánglabdacs kelt életre a tenyerében. Elka nyarodotta szekérrel, átszáguldott a megmaradt cserjelények legna gyobb csoportosulása fölött ésrájuk hajította a labdacsot.

A tűzgolyó a sűrűjükben robbant, és az éhes lángok belemartak a teremtményekkéregszerű bőrébe.

Alustriel bedöntötte a szekeret, hogy jobban lássa az odalent zaj ló eseményeket, és látta,hogy az emberek ismét futásnak eredtek, míg a megmaradt cserjelényeket láthatóantúlzottan lefoglalta azt, hogy eltávolodjanak égő fajtársaiktól, semmint hogy további üldö zésregondoljanak. Alustriel szívét csüggedés fogta marokra, amikor nyugat felé pillantott, ahol acsata már majdnem véget ért: a trollok lehengerelték a törpéket.

9Vitatott isteni közbeavatkozás

Wulfgar a karjával csapkodott, és megpróbált zuhanása közben meg fordulni, remélve,hogy eltávolodhat a zűrzavar magjától, ahol orkok sikoltoztak fájdalmukban és rohangásztakmindenfelé, ahol az olvadt fém izzott haragvóan, és ahova a kád hatalmas csattanássalzuhant le. Zuhanása szögén azonban nem sikerült változtatnia, de szerencsé jére ösztönösenis továbblökte magát, amikor leesett a magasból. Egy csapat gyanútlan orkra érkezett, magaalá temetve őket.

Ez azonban éppen csak tompította a közel két tucat láb magasból történt zuhanást, és

Wulfgar erősen megütötte magát: teste kicsa varodott, és hatalmasat csattant, amikor ő ésalatta az orkok a pad lónak csapódtak. Égető kín hasított belé - úgy sejtette, hogy jó párcsontja eltörhetett -, de tudta, hogy most nincs ideje megremegni. A barbár artikulálatlanulüvöltve maga alá húzta lábát, és felfelé lökte testét, vadul sújtva le öklével és kalapácsával,megpróbálva visszatartani a legközelebbi orkokat.

A kijárat! folyosó felé botorkált, ahol tudta, hogy Bruenor és a többiek az utolsó védőállástalakították ki a csarnokban, de túl sok ork volt közte és a járat között. Az a reménye gyorsantovaszállt, hogy a megolvadt fém és a súlyos kád okozta zűrzavar révén kitör het, mert azorkok máris mozdultak, és mindenfelől nekiugrottak. Wulfgar érezte, hogy valami a vállábadöf, mire gyorsan odébb pördűlt, és ettől a silány lándzsahegy azonnal letört. Égisz-agyarnagy erővel lendült körbe, bezúzva az egyik ork oldalát: az ütés olyan erős volt, hogynekilökte a lényt egy másiknak, majd mindketten elzu hantak, magukkal rántva egyharmadikat.

Lándzsa döfött Wulfgar farába, és a földre került egyik ork erősen beleharapott a barbárbokájába. A harcos rúgott és ütött, meglen dítette kalapácsát és vállával tört előre utat, de azellenállás egyre erősödött körülötte.

Nem tudott áttörni, mint ahogy a törpék sem remélhették, hogy eljutnak hozzá.

Wulfgartól távolabb egy csapat ork indult meg óvatosan az egyet len ajtó felé, nem tudva,egy újabb folyosóra vagy egy újabb terem be jutnak-e. Félve attól, hogy ellenségeik a zárt ajtómögött vára koznak, a teremtmények odakiáltottak az egyik déróriásnak, hogy törje be abejáratot.

Az óriás először összeráncolta a homlokát, mert éppen azon töp rengett, hogy nem juthatel időben a fentről leesett emberhez, akiről tudta, hogy ő ölte meg a barátját azzal arettenetes harci kalapáccsal, és bosszantotta, hogy nem végezhet vele. De amikorészrevette, hogy az orkok izgatottan mutogatnak az ajtóra, a kolosszus ajka mosolyragörbült, és rövid nekifutás után, lehajolva, nekivetette magát. Az óriás a vállával csapódottneki az ajtónak, amely nem volt ajtó, és amelyről a teremtmény azt hitte, hogy azt betörveegy terembe jut.

Csakhogy nem volt terem, és nem volt ajtó.Főleg viasz volt, ajtó alakúra formázva, és nem egy folyosó vagy terem volt mögötte,

hanem tömör kő - egy falrész, amelyet alapo san bekentek a félelmetes robbanóolajjal.Az óriás irdatlan erővel csapódott az álajtónak, a viasz pedig szét olvadt a hirtelen előtörő

és elsöprő robbanásban. A viaszban elrejtett számos éles fémdarab szanaszét repült, egyadott vonalban vé gigsöpörve a termen.

Az óriás hátratántorodott, és ami megmaradt szétroncsolt arcá ból, arra a tökéleteshitetlenkedés ült ki. Az óriás széttárta mind két karját, és lenézett széthasogatott testére, afejétől a lábujjáig csíkokra hasogatott bőrére, és a mindenfelé folydogáló vérpatak okra.

Tehetetlenül vetett még egy pillantást hátrafelé, majd holtan esett össze.Köröskörül, ahol a szétspriccelő szilánkok arattak, orkok buktak fel, sikoltoztak és haltak

meg.A nagycsarnok keleti végében a harc véget ért: a törpék és az orkok megfordultak, és

tátott szájjal meredtek a halálos aratásra, amit a szétrobbanó ajtó vágott az orkok sorába, ésami még két má sik balszerencsés óriást is elért. A tömegben azonban akadt egy har cos, akimég így is folytatta a küzdelmet. A fájdalomtól és a harag tól túlságosan elvakult Wulfgar mégcsak a robbanást és a sikolyo kat sem hallotta, ehelyett új erőre kapva, vadul sújtott le itt ésott, miközben úgy morgott akár egy állat - már annyi józanság sem ma radt benne, hogyistene nevét ki tudja ejteni.

Inkább csak botorkált, semmint céltudatosan haladt előre, de még így is áttörte amegzavarodott orkok sorát. A következő han gos dörrenést is alig hallotta, bár a hirtelenrengéstől csaknem ki szaladt lába alól a föld, ahogy egy hatalmas szikla zuhant le mögöt te,súrolva egy orkot és agyonlapítva egy másikat. Ha hátrafordult volna, és ha érzékeit nemhomályosítja el az érzelmi és fizikai kín, felismerhette volna azt a bizonyos kőtömböt.

De nem nézett hátra, csak törtetett tovább előre. A felrobbanó ajtó okozta zavarodottságotkihasználva, sikerült átverekednie ma gát Bruenorékhoz. Törpék rohantak oda hozzá, afféleölelő karként rajzottak mögé, és becipelték az előttük ásító alagútba.

- Vigyétek a papokhoz! - mondta Harcpöröly Bruenor, amikor vég re volt egy szabadpillanata, hogy alaposan végigmérje fogadott fiát.

A barbár testéből lándzsahegyek és ork nyílvesszők meredtek elő, és ez csak a megviseltember látható sebeinek töredékét jelentették. Bruenor nagyon jól tudta, hogy Wulfgarnakfeltehetően jóval több olyan sérülése van, ami még csak nem is látszik.

A törpe királynak azonban félre kellett dobnia a fia miatt érzett félelmeit, méghozzágyorsan, mert a szervezett visszavonulás kriti kus pillanathoz érkezett, és ehhez tökéletesegyüttműködésre volt szükség. Bruenor és harcosai továbbra is makacsul küzdöttek, deközben folyamatosan hátráltak kifelé a tágas csarnokból, összezárva soraikat, ahogybeszorultak az egyetlen menekülőfolyosóba.

Az elől álló néhány sor megtartotta zárt alakzatát, de a harctól távolabb levők megfordultakés elrohantak, megtisztítva az utat a hamarosan megkezdődő menekülésnek.

Távolabb, a rejtett oldalkamrákban a mérnökök nem hagyták el helyüket: továbbvárakoztak a karos csődöknél.

Bruenor az egyelőre szórványos menekülés központjában állt, szemtől szemben az üldözőorkokkal. Aznap jó néhány rovátkával gazdagodott a fejszéje, amely ork koponyákat hasítottszét. A törpe király minden egyes hátráló lépésnél meg kellett, hogy küzdjön fel-háborodásával, amit annak láttán érzett, hogy a bűzös bestiák be törtek szent csarnokába, ésemlékeztetnie kellett magát, hogy vissza kell vonulnia előlük, mielőtt fordulna a kocka.

Amikor elérték a kijelölt pontot, Bruenor felkiáltott, kiáltásához pedig csatlakoztak akörülötte állók üvöltései.

A mérnökök meghúzták a karokat, amitől a nagy előcsarnokhoz vezető folyosómennyezete a szó szoros értelmében leszakadt. Két hatalmas kőtömb csusszant le, kitöltve ajáratot, összelapítva az alá juk került balszerencsés orkokat és elzárva az előcsarnokbaözönlő társaiktól legalább húszat - azokat, akik a legközelebb voltak Bruenor fiaihoz.

A feldühödött törpék rövid úton végeztek a csapdába esett bes tiákkal.Az öröm azonban, amit Bruenor afölött érzett, hogy sikerült a ki ürítés, és hogy megtudta,

Wulfgar sebei nem súlyosak, rövid életű nek bizonyult. Mert nem sokkal később az uralkodóelérte azt a pontot, ahol a párkányról menekülő törpék csatlakoztak a visszavo nuláshoz -törpék, akik gyengéden karjukba fogva hozták Catti-brie-t.

A titkos kamrában összekuporodott Regis pufók kezével megdörgölte arcát, mintha csakegyre erősödő félelmét akarná ezzel a moz dulattal félresöpörni. Gyakran felpillantott arejtekhelye tömör kő falába robbant lyukon át beszűrődő fénypászmára. Regis hallotta arobbanást, és tudta, hogy viaszos csapdaajtó volt az. Láthatóan az egyik lövedék lepattantvalamiről - remélte, hogy egy ork koponyá ja volt az -, és kilőtt felfelé, áthasítva a kamra külsőkőfalát, alig egy hüvelykkel hibázva el szegény fékszerzet arcát. Regis legalább ilyen gyakrannézett a másik, sokkal erősebb falra, ahol a lövedék, egy fém parittyagolyó, volt látható,beágyazódva a sziklába.

A félszerzetnek minden erejét össze kellett szednie, hogy egyen letesen vegye a levegőt,mert tudta, semmiképpen sem engedheti meg, hogy felfedezzék őt az orkok. Azt is tudtaazonban, hogy feljöt tek a párkányra, mivel hallotta morgásukat és maga mögött a kövöncsattogó nagy talpukat.

- Még öt óra - formálta a szája némán a szavakat, mivel tisztában volt vele, hogy azellentámadás előtt betervezett pihenő zajlik ép pen. Tudta, hogy meg kellene próbálniaaludnia, de érezte az orkok szagát a közelben, és egyszerűen nem tudott annyira ellazulni,hogy akár egy pillanatra is lehunyja a szemét;

A Bruenor köré gyűlt törpék tisztán hallották a király minden szavából kicsengő tétovázást.- És ez képes lesz görögni? - kérdezte a törpe király a „préselő" (az orkokat és hasonló

fajzatokat a falhoz nyomó és őket összezúzó, súlyos, görgős kos) módosított változatamellett álló mérnöktől. El térően a Harcpörölyök használta jellegzetes préselőktől, amelyekalig voltak többek egy vaskos tengelyre szerelt kőhengernél, amely mögé rudakat erősítettek,és a törpék ezeknél fogva, futva tolták őket előre, ez az újfajta masinéria sajátos jegyekkelbírt. Az egytonnás faltörő kos törzsének előrészéből harci disznókon ülő törpékre hajazó,fából faragott alkotások (Tömbváll Pikel munkái) ugrottak elő, alattuk pedig egy fémszoknyahúzódott, hajóorra emlékeztető én terülve szét. Nanfoodle „orkfogónák" nevezte el agépezetet, és úgy tervezték meg, hogy lándzsahegy módjára hasítson éket az el lenségestömegbe, félrelökve azokat az útból.

Az egész szerkezetet alaposan bezsírozott fémkerekekre erősítet ték, és vékony,kihegyezett perem szegélyezte, amely egész egyszerű en belehasított azoknak a testébe,akiket a fogó elhibázott. Fogan tyúkat helyeztek el rajta, ahol húsz törpe tolhatta a masinériát,va lamint Nanfoodle kiegészítette még valamivel: a disznólovas szob rokat csatlakoztatta atengelyből futó rúdhoz, így azt a hatást keltet te, mintha a hat fatörpe „lovas" ténylegrohamozna, és egymást előznék meg, ahogy szökkenve törnek előre.

- Végül meg fog állni - vélekedett a gnóm. - Úgy sejtem, hogy leginkább a hullahalom, ésnem a szerkezet megállítására irányuló összehangolt erőfeszítés miatt. Ha a törpékmozgásba lendítik a ma sinériát, csak egy csapat óriás lassíthatja le újra!

Bruenor bólintott, majd minden oldalról megvizsgálta a szerkezetet.Tudta, hogy nem állhat meg. A jelenlegi válságot kell tanulmá nyoznia, és annak

megoldására kell összpontosítani.Még ha két gyermeke meg is sebesült.

Wulfgar minden mozdulatra összerándult, de vállára terítette far kasbőr köpenyét, éssikerült jobb karját annyira hátranyújtania hogy megragadja a ruhadarab hátát, ésbeburkolózzon vele, elfedve az egymásba kapaszkodó mithrillszemekből álló erős láncingét.

- Mit csinálsz? - tudakolta Delly Curtie, aki éppen visszatért a szobába, miután lefektetteColsont.

Wulfgar úgy nézett rá, mintha a válasz magától értetődő lenne.- Cordio azt mondta, hogy ma már nem mehetel vissza - emlé keztette őt Delly. - Azt is

monda, hogy túlságosan megsebesültél.A barbár megrázta a fejét, és bekapcsolta a farkasbőr köpeny csatját. Még mielőtt

befejezhette volna, Delly máris odaugrott, és belecsimpaszkodott az egyik karjába.- Ne menj! - könyörgött. Wulfgar hitetlenkedve meredt rá.- Orkok vannak Mithrill Csarnokban. És ez tűrhetetlen!- Engedd, hogy Bruenor kiűzze őket! Vagy még jobb, ha megvas tagítjuk előttük a falakat,

ők meg maradjanak csak az üres termek ben.Wulfgar arckifejezése egy jottányit sem változott.- Elindulhatunk a Felbarrba vezető alagutakban - folytatta Delly. - Az egész klán. Ott

szívesen fogadnak majd minket. Hallot tam, hogy Szélesövű Jackonray ezt mondta, amikoraz északról el űzött emberekkel beszélgetett.

- Talán valóban bölcs lenne, ha közülük sokan útnak indulnának - ismerte el Wulfgar.- Senki sem akar Felbarrban élni. Mindnyájan Ezüstholdba, Everlundba vagy Sundabarba

mennének. Jártál valaha is Ezüstholdba'?- Egyszer.- Tényleg olyan szép, mint amilyennek mondják? - kérdezte Delly és a szemében felizzó

szikra elárulta leghőbb vágyát, és ezt Wulfgar is tisztán látta, akinek kék szem tágra nyílt afelismeréstől.

- Meg fogjuk látogatni - ígérte meg, bár tudta, Delly nem éppen „látogatást" forgat afejében, és az korántsem lesz elég neki.

- Te miről beszélsz? - kérdezte aztán váratlanul a barbár. Delly hátrahőkölt a kitöréshallatán.

- Csak látni szeretném, ez minden - felelte, és lesütötte tekinte tét.

- Van valami baj ?- Orkok vannak a Csarnokban. Te magad mondád.- De ha nem lennének orkok a Csarnokban, te akkor is szívesen elmennél Ezüstholdba

vagy Sundabarba?Delly belerúgott a kőpadlóba, és ez a fajta tétovázás annyira szo katlan volt tőle, hogy

Wulfgar tarkóján felmeredtek a szőrszálak.- Miféle élet vár a gyermekre, ha csak a szüleit és törpéket lát maga körül? - kockáztatta

meg végül Delly. Wulfgar szeme felparázslott.- Catti-brie is így nevelkedett.Delly felpillantott, és arckifejezése nem volt éppen túl hízelgő.- Nincs időm ezen vitatkozni - jelentette ki a barbár. - A préselőt most állítják fel, én pedig

elfoglalom a helyem mögötte.- Cordio azt mondta, nem kéne kimenned.- Cordio pap, és mindig az óvatosság oldalára téved, ha azokról van szó, akiket ápol.- Cordio törpe, aki azt akarja, hogy minden épkézláb harcos oda fent gyilkolja az orkokat -

vágott vissza Delly, mire Wulfgar kipré selt magából egy mosolyt. Úgy vélte, ha nem lenneColson, Delly mellette indulna harcba.

De az is lehet, hogy mégsem, ötlött az eszébe, amikor alaposab ban megnézte a nőt, éslátta a szinte szenvtelen arckifejezés alatt megbúvó őszinte rosszallást. A barbár alig látta őta konfliktus kitö rése óta, azóta, hogy elváltak a Jeges Szelek Völgyétől a Mithrill Csarnokhozvezető úton. A férfi csak most ismerte fel, hogy Delly mennyire magányos lehetett idelent atörpékkel, akiket túlságosan lekötöttek a sürgető problémák ahhoz, hogy törődjenek vele ésmegnyugtassák.

- Felkeressük Ezüstholdat, amikor ez véget ér. És Sundabart is - ígérte meg Wulfgar.Delly ismét lesütötte a pillantását, de egy aprót azért biccentett.Wulfgar ismét összerándult, csakhogy most nem a testi kínjai mi att. Hitt abban, amit

mondott, és most nem volt ideje kicsinyes vi tákra. Odalépett Dellyhez, és a kíntól merevenlehajolt, hogy meg csókolja a nőt, aki azonban csak puszira nyújtotta arcát.

Mire Wulfgar, a harcos, Beornegar fia, és Bruenor fia, Mithrill Csarnok bajnoka elhagyta aszobát, a fejéből már teljesen kiverte Dellyt, és a nő aggodalmait.

- Betörtünk a csarnokba! - visította Tsinka.Obould rávigyorgott, és arra gondolt, a sámán valószínűleg elfe lejtette, miként kell úgy

beszélni, hogy közben ne emelje néhány oktávval feljebb a hangját. Körülöttük mindenfeléorkok ujjongtak és ugrabugráltak, a levegőibe lökve öklüket. A nagy előcsarnok a ke zükrekerült, akárcsak a hatalmas barlangteremtől északra és délre nyíló szobák garmadája. Akeleti folyosót súlyos kőtömbök zárták le, de ha sikerült betörniük Mithrill Csarnok fenségesnyugati kapuját, hihette-e bárki, hogy ez a hevenyészett akadály komolyan feltartóz tathatjaőket?

Az orkok sorokban meneteltek el mellette, kicipelve halott társaikat az Őrző Völgyébe, aholrádobálták őket a meggyújtott gigan tikus máglyára. És a sorok szinte végtelennek tetszettek!A csarnok ban vívott néhány perces csata során, amikor is halál záporozott rá juk fentről és atörpék makacsul ellenálltak, több mint háromszáz ork lelte halálát. A csapdák, köztük az azelsöprő robbanás, aminek eredetét Obould még mindig nem tudta kideríteni, több minthússzal végzett. Az ork király azon töprengett, hogy vajon még milyen trükkök lapulhatnakHarcpöröly Bruenor tarsolyában. Vajon Mithrill Csarnoknak ezt az egész szegletét fel akarjákrobbantani, mint ahogy tették az Őrző Völgyén túli hegygerinccel, ott az északi sziklaszirten?

Megöltek egyáltalán egyetlen törpét is a harcban? Obould biztos ra vette, hogy legalábbnéhányat leterítettek, de a törpék annyira összehangoltan vonultak vissza, hogy egyetlentestet sem hagytak hátra.

Mellette Tsinka éles hangján folytatta a zagyválást, és hősies kön tösbe öltöztetve adta előújra a történteket. Gruumsh dicsőségéről szónokolt, és arról, hogy a Harcpöröly Klántkisöprik őseik földjé ről, mire a közelben álló orkok hasonló lelkesedéssel és örömmel kezdtek

visítozni.Obould legszívesebben megfojtotta volna a sámánt.A történtektől láthatóan egyáltalán nem boldog Gerti Orelsdottr hangja volt az, ami elvonta

figyelmét az őrjöngő tombolástól. Négy óriás veszett oda a harcban, két másik pedigsúlyosan megsebesült és megégett, az óriásnő pedig soha nem viselte jól, ha nagyrabecsültfajtársaiból akár csak egy is elhullott. Habár Obould egyre jobban belefáradt Gerti folyamatosnyavalygásába, tudta, hogy szüksége lesz az óriásnőre és csapataira, ha tovább akar törnielőre a Csar nokban, és ha továbbra is meg akarják tartani állásaikat a Surbrin mentén. Azork király bármennyire utálta is elismerni, királyságáról szőtt látomásába jelenleg GertiOrelsdottr is beletartozott.

Az uralkodó visszapillantott Tsinkára. Vajon felfogta-e egyálta lán, milyenmegpróbáltatások várnak még rájuk? Vajon felfogta-e, hogy nem veszthetnek orkokatszázasával minden teremben, ha meg akarják hódítani Mithrill Csarnokot? És hogy ha mégissikerül kiverni a Harcpörölyöket innen ezen a rettenetes áron, akkor biz tos, hogy Felbarr ésAdbar Citadellája, meg Ezüsthold és Everlund városa visszavágnak?

- Gruumsh! Gruumsh! Gruumsh! - kezdte kántálni Tsinka, mire a közelükben álló orkoktorkuk szakadtából ismételték.

- Gruumsh! Gruumsh! Gruumsh!

A zaj átszűrődött a fülkébe ütött lyukon át, és visszaverődött a kövekről, kitöltve ahelyiséget és hasogatva szegény Regis fülét. Úgy tűnt, mintha az orkok egész népe afélszerzet vállán ülne, és diadalittasan rikoltozna, így Regis ösztönösen isösszegömbölyödött, és a fülére tapasztotta kezét. A zaj azonban minden erőfeszí tése dacáracsak még hangosabbnak tűnt, mert az orkok dobogni kezdtek a lábukkal, és a hatalmascsarnok beleremegett közös eufóriájukba.

Regis még jobban összehúzta magát, megpróbálva mindezt kívül rekeszteni. Már-már aztvárta, hogy maga Gruumsh sétál be a csar nokba, és a kis lyukon át benyúlva, kirántja őtonnan. A foga annyira vacogott, hogy az már fájt, füle pedig lüktetett a hangzavartól. -Gruumsh! Gruumsh! Gruumsh!

Regis rémülten ébredt rá, hogy maga is kiabál, csakhogy ne hall ja a pokoli ricsajt. Rémültreakciója azonban nagyon is szerencsés nek bizonyult Mithrill Csarnok védőinekszempontjából, mert a félszerzet éppen időben kapta le tenyerét füléről és tapasztotta azt aszájára, hogy meghalljon egy másik hangot a kántáláson túl.

Mély és torokhangú törpe kürtök zengtek fel valahonnan a bar langrendszer mélyéről.Regisnek beletelt egy hosszú pillanatba, mire meghallotta, és még egybe, mire felismerte

a hangot.Mindkét kezével megragadta a csörlőkart, és hátrafelé rántotta, kioldva a csörlőt. Addig

tartotta így, amíg elszámolt kettőig, majd előrelökte.A kerék ezalatt a két szívdobbanás alatt forogni kezdett, a kötél csévélődni kezdett, átfutott

a falifülke tetején, majd végig a mennyezeti fémcsöveken. A hatalmas előcsarnokban azernyőformájú masinéria aláhullt, majd hirtelen rándulással megállt, ahogy a félsz erzet ismétmegakasztotta a csörlő futását. A rántás eltörte a tál ala kú készség fémlapjait helyén tartózsanérokat, és egymás után átfordította azokat a lapokat, miközben az erős rántásánakengedve, az egész masinéria lassan forogni kezdett.

Porcelángömbök gördültek elő a szerkezet közepéből, végig a fémvájatokon, amelyek akülönböző szintek felfelé álló szegélyeiben értek véget. A forgómozgás és a különbözőkibocsátási szögek miatt a görgő gömbök úgy repültek le a masinériáról, hogy a lehetőlegnagyobb „robbanási" területet fedjék le - éppen úgy, ahogy azt elter vezték.

Mindegyik porcelángömbben valamiféle folyadék volt. Akadtak olyanok, amelyeket élesfémdarabokkal és ugyanolyan robbanóolajjal töltöttek meg, mint amelyik felrobbantotta aviaszajtót, míg a többiben egy roppant reakcióképes kotyvalék kapott helyet, ame lyik márpusztán a levegővel való érintkezéstől felrobbant.

Szilánkdarabok röpködtek és tűzgolyók robbantak fel mindenfe lé az orkok tömegében.

A „Gruumsh" kiáltásokból elfojtott nyögések lettek, ahogy a fém darabok belehasítottak adisznószerű lények tüdejébe, de ezt messze túlharsogta azoknak az orkoknak ahalálsikolyaiból kihallatszó kín, akiket a lángok emésztettek el.

„Ezer sebesült és néhány halott." - így magyarázta el találóan Tömbváll Iván és Nanfoodle,a gnóm az ernyőszerű szerkezet műkö dését Bruenornak és a többieknek.

A törpe király pedig pontosan ezt akarta. A Harcpöröly Klán tör péi elég jól ismerték azorkokat ahhoz, hogy tudják, milyen hatal mas felfordulást és rettegést okoztak ellenségeikközött. A barlang rendszer végében a Regis által használt karok nagyobb változataithátrahúzták, amelyek elengedték azokat az irdatlan ellensúlyokat, amelyek láncokkal összevoltak kötve az előcsarnokból kivezető ala gutat lezáró kőtömbökkel.

Először a törpék sorainak vége mozdult meg. A törpék előre nyomták vállukat, ésfelmordulva megtaszították a masszív préselőt, előregörgetve azt. Erőfeszítésük óriásilendületet kapott, amikor megjelent köztük Wulfgar, és megragadta a felső fogantyúkat, ame-lyeket úgy helyeztek el, hogy neki kényelmes legyen.

- Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk! - kiáltották a hadparancsnokok a törpék első soraiból,amikor a görgős prés megjelent és végigdübörgött a csarnokon. Az élcsapat, a vad harcidisznókon ülő lovasság szétterült a préselő előtt és már akkor rohamra indult a csarnok el len,amikor a kőtömbök még éppen csak elkezdtek felemelkedni. Mellettük Tömbváll Pikeldrámaian lengette megmaradt kezét, mi közben ujjaival különféle mozdulatokat tett, ködötidézve, ami mintha magából a köböl szállt volna fel, homályba borítva a folyosó végét, ahatalmas előcsarnok legközelebbi részét.

A kőtömbökön túl a zűrzavar uralkodott a teremben: a tucatnyi tüzecske miatt az orkokmég mindig ide-oda rohangáltak. Mások vadul rúgkapáltak félelmükben és fájdalmukban.Akadtak azonban olyanok is, akik észrevették a közelgő rohamot, és ordítozva védő állástvettek fel.

A harci disznókon ülő törpék Moradin nevét harsogták, és gyor sabb futásra ösztökéltékhátasaikat, de ahogy elérték a folyosó végét, hirtelen lelassítottak, megrántva a zablákat.Egyszerre kanyarodtak oldalra, berobogva a csarnok falát szegélyező számos falfülkébe.

A járathoz legközelebbi orkok azonban még mindig látták a roha mozó lovasságot, vagylegalábbis azt hitték, hogy látják, mivel a ködben nem igazán tudták megkülönböztetni avalódi disznókat a préselő elején díszelgő faragott figuráktól, így hát előreszegeztéklándzsáikat, és szoros alakzatot vettek fel, felkészülve a rohamra... ... hogy azutánfélresöpörje őket az egy tonnás görgős törpe ha digépezet.

Wulfgar és a törpék berontottak a csarnokba, előrehajtva a szer kezetet, amely gond nélkülhajigálta félre az orkokat. Mögöttük dübörgött a harci disznókon ülő lovasság, amely precízenlegyező alak zatot vett fel, hogy hatékonyan lerohanják azokat a kisegítő ork csa li. Acsapatokat, akik nem rendelkeztek az efféle roham visszaveréshez szük séges hosszúlándzsákkal.

Odafent, ahogy az ellensúlyok felemelték a többi kőtömböt is, Bruenor és társai rontottakki üvöltve a párkányokra, ahol várako zásaiknak megfelelően több ork bámulta ostobán azelőcsarnokban dúló káoszt, mint amennyi kész volt megvédeni magát. A törpe ki rálynak,Pwentnek és a Zsigerontóknak sikerült megvetniük lábu kat a nagypárkányon. Elképesztővadsággal hajigálták lefelé az orkokat, és kisvártatva megtisztították az erkélyt, de Pwent ésfiai már jó előre felkészültek erre a kiszámítható végeredményre. A Zsigerontók közülnéhányan máris beszíj ázva érkeztek a párkányra - a kötelek súllyal működő csigákhozkapcsolódtak. Amint a párkány többé-kevésbé megtisztult, a vezérkötelesek, ahogy Pwenthívta őket, egyszerűen leugrottak az erkélyről, de az ellensúlyos csigák las sítottákzuhanásukat.

De nem túlságosan. Végül is fel akarták hívni magukra a figyelmet.A többi Zsigerontó is rávetődött a kötelekre, hogy lejussanak oda, ahol az igazi munka várt

rájuk, és így tett Bruenor is, miközben az elfoglalt erkélyeken az apró alagutakból előözönlőszámszeríj ás törpék sorakoztak fel.

A kezdet kezdetén a zűrzavar volt az úr, és Bruenor meg a legé nyei eltökélték, hogy ezt alegvégsőkig fokozzák. Egyre több és több törpe dübörgött elő vagy ereszkedett le fentről,kiszélesítve és meg vastagítva az öldöklők sorát.

A számszeríj ászok az Őrző Völgyébe kivezető bejáratnál állókat vették gondosan célba,azokat az orkokat keresve, akik parancsokat harsogtak.

- Vezér! - kiáltott fel az egyik törpe, és rámutatott az egyik orkra, aki magasabbnak tűnt acimboráinál, talán azért, mert felállt egy kőtömbre, hogy onnan jobban irányíthassa a harcot.

Húsz törpe fordította arra nyílpuskáját, és a „Lőj!" parancsra ki lőtték nyilaikat.A balszerencsés ork parancsnok, aki üvöltve osztogatta utasítása it a védekezőknek,

hirtelen elhallgatott - elhallgattatta és darabokra szedte a nyílvesszők zápora, amelyek közöttakadt jó néhány robbanóolajos is, amelyek szinte széttépték a testét.

A körülötte levő orkok felbömböltek és elmenekültek. Ahogy Bruenor, Wulfgar és odalent atöbbi harcos előretört az előcsarnokon át, a folyosókból még csak akkor jöttek elő alegfontosabb törpék. Mérnökök szaladtak kifelé, kezükben súlyos fémla pokkal, amelyeketgyorsan össze lehetett rakni úgynevezett gyilkos katlanná: a tölcsér formájú két falszakaszt abetört kapu közelében lehetett felállítani. A szerkezetek tetején lándzsahegyek meredeztek,és tucatnyi lőrés nyílt rajtuk: a gyilkos katlan komoly vámot szed majd ellenségeiken, ha azorkok ellentámadásra lendülnének. Csakhogy ezt a munkát gyorsan és tökéletes időzítésselkellett végrehajtani. Az első darabokat, amelyek az Őrző Völgyétől leg messzebb akartakfelállítani, közvetlenül a rohamozó törpék mögött helyezték el. Márpedig ha az orkoknaksikerül elég gyorsan vissza vágniuk, és esetleg az óriások is segítenek nekik, akkor ahatalmas fémfalak elé szorult törpék igencsak nagy bajba kerülhetnek.

De ez nem történt meg. Az ork visszavonulásból tömény rette gésszülte menekülés lett, ésa megmaradt orkok mind kifutottak Mithrill Csarnokból, feladva a megszerzett terepet.

Alig néhány perc leforgása alatt több tucat ork halt meg, és az előcsarnok ismét Bruenorékkezére került.

- Fordítsd vissza őket! Vezesd vissza őket! - könyörgött Tsinka Shinrill Obouldnak. -Gyorsan! Rohamra! Még mielőtt a törpék megerősítik állásaikat!

- Az orkjaidnak kell elől menniük - fűzte hozzá Gerti Orelsdottr, mivel nem álltszándékában rohamra küldeni óriásait, hogy azok oldják ki a mindent kétséget kizáróanravasz csapdákat, amelyeket a törpék máris felszereltek.

Obould Mithrill Csarnok betört kapuja előtt állt, és nézte, amint legnagyobb félelme valóraválik.

- Törpék az alagutakban - suttogta alig hallhatóan, és minden szónál megcsóválta a fejét.Tsinka még mindig azt ordibálta, hogy támadjon, és ő majdnem engedett is neki.Úgy tetszett, hogy az ork királyságról szőtt látomásait elmossa az orkok vérének áradata.

A király tudta; hogy ellentámadást indít' hatna, hisz puszta létszámfölényükkel valószínűlegvisszaszerezhet nék az előcsarnokot. De gyanította azt is, hogy a törpék még erre azeshetőségre is felkészültek, és megint csak összehangoltan, előre megtervezett módonvonulnának vissza.

Húsz ork halna meg minden egyes elesett törpéért, éppen úgy, mint az első támadásban.Egy oldalra vetett pillantással láthatta az első betörés hulláiból rakott, még mindig füstölgő

halmot.Tsinka még mindig rikácsolt.Az ork király megrázta a fejét.- Itt állítsatok fel védelmi vonalat! - kiáltott oda parancsnokai nak és csapatvezéreinek. -

Építsetek kőfalat és rejtőzzetek mögé! Ha a törpék megpróbálnak kijönni a Csarnokból,öljétek le őket!

Láthatóan számos parancsnok meglepődött az utasítás hallatán, de egyikükbe sem szorultannyi bátorság, hogy megkérdőjelezze Sokvesszős Obould király utasítását, és csakkevesen akadtak közü lük, akik ismét vissza akartak rohanni a törpék járataiba.

- Mit csinálsz? - visította Tsinka. - Öld meg mindet! Rohamozd meg Mithrill Csarnokot és

öld meg mindet! Gruumsh azt követeli...Hangja hirtelen elhalt, ahogy Obould marka szorosan ráfonódott a torkára. Az ork király

egy kézzel felemelte a sámánt a földről, és odahúzta összevont szemöldökű arcához.- Tsinka egyre jobban fáraszt, amint megmondja nekem, hogy mi Gruumsh akarata. Ahogy

mondani szoktad, én vagyok Gruumsh. Márpedig nem megyünk vissza Mithrill Csarnokba!Végighordozta pillantását Gertin és a többieken, akik mind kételkedve néztek rá.- Zárjátok le a kaput! - parancsolta Obould. - Rekesszétek el a bűzös törpéket bűzös

járataikba, hadd maradjanak csak ott! - Visszafordult Tsinkához. - Nem fogok orkokatlándzsahegyre tűzetni, csakhogy tobzódhass! Mithrill Csarnok pusztán apró kényelmetlen-ség, nem több... feltéve, ha úgy döntünk, hogy annak tekintjük. Bruenor király hamarosanjelentéktelenné válik: csak egy törpe lesz egy betapasztott lyukban, ahonnan nem tud kitörniellenem.

Tsinka szája megmozdult, ahogy vitatkozni próbált, de Obould még erősebben szorította atorkát, így a sámánnő suttogása hörgéssé változott.

- Vannak jobb módszerek is - nyugtatta meg Obould. Ledobta a nőt, aki tántorogva tettnéhány lépést hátrafelé, majd a hátsójára esett.

- Ha meg akarod élni, hogy meglásd ezeket a módszereket, akkor bölcsebben válogasdmeg a szavaidat és a hanghordozásod - figyel meztette Obould.

Ezzel sarkon fordult, és elment.

MÁSODIK RÉSZ

A TÖRPÖK BECSVÁGYA

Az Őrző Völgyétől keletre elnyúló magas gerincről néztem, ahogy az óri ások összeállítják azirdatlan faltörő kost. Néztem, ahogy az orkok gya korolják a taktikát: szoros vonalakatképeztek, és hirtelen rohamokat in dítottak. Hallottam az iszonytató ujjongást, a törpék vérétés a törpék fe jét követelő vérfagyasztó rikoltásokat, a harci vágy szülte állatias sikolyokat.

Ugyanerről a gerincről néztem , ahogy a hatalmas kost óriások sora húzza hátra, és lendítimeg, hogy az gyorsan és erősen csapódjon be a hegy aljába, amelyen álltam, neki MithrillCsarnok fémkapuzatának. A föld megremegett a lábam alatt. A döngő hang még sokáig ottreszketett a levegőben.

Majd újra meglendítették, és újra meg újra az útjára bocsátották.Majd ordítások töltötték meg a levegőt, és megindult a vad roham.Álltam ott a gerincen, Innovindillel az oldalamon, és tudtam, hogy a barátaim, Bruenor

fajtársai a szülőföldjükért és a puszta életükért csa táznak közvetlenül alattam. És én nemtehettem semmit.

Ebben a szörnyű pillanatban jöttem rá, hogy ott kellene lennem a tör pékkel, orkokat ölve,amíg végül le nem vágom az utolsót is. Ebben a szörnyű pillanatban jöttem rá, hogy azelmúlt néhány tíznapban hozott döntéseimmel, amelyeket a harag és még inkább a félelemszült, elárul tam azt a barátságot, ami köztem és Bruenor között mindig fennállt.

Nem sokkal ezután - túl hamar! - a hegyoldal elcsendesedett. A csa ta véget ért.Rémülten ismertem fel, hogy az orkok diadalt arattak, hogy megvetet ték a lábukat Mithrill

Csarnokban. Vagy legalábbis elűzték a törpéket az előcsarnokból Némileg megnyugtatott atudat, hogy az ork sereg zöme a betört kapun kívül maradt, és folytatta munkáját az ŐrzőVölgyében. Mint ahogy túl sok óriás sem ment be.

Bruenor fajtársait tehát nem söpörték el: valószínűleg feladták a szé les előcsarnokot ajobban védhető szűkebb alagutakért.

A reménykedés azonban nem mosta el bűntudatomat. A szívem mé lyén megértettem,vissza kellett volna mennem Mithrill Csarnokba, hogy a törpék mellett álljak, a törpék mellett,akik oly régóta magukkal egyenrangúként kezeltek engem.

Innovindil oda sem figyelne rám. Már korábban emlékeztetett arra, hogy én soha nemmenekültem el a Mithrill Csarnokért vívott csata elől Obould fia az én döntésem miatt haltmeg, és számos ork tért vissza a Vi lág Hátán húzódó odújába, köszönhetően az én... vagyisInnovindil, Tarathiel és az én általam. ..ami általunk Északon végzett munkánk nak.

Nehéz beismerni, hogy nem nyerhetsz meg minden, a barátodért vívott csatát. Nehézmegérteni és elfogadni saját korlátaidat, és az ezzel járó rádöbbenést, hogy bár megpróbálszmindent, az gyakran elégtelennek bizo nyul.

Akkor és ott, azon a hegyoldalon állva és a csatát figyelve, abban a pillanatban, amikorminden oly sötétnek tűnt, akkor kezdtem csak igazá ból elfogadni Bruenor és a többiekelvesztését. Persze a szívemen tátongó seb nem forrt bel Tudom, és elfogadom, hogy sohanem is fog. Viszont megszabadultam a bűntudattól, hogy szemtanúja voltam egyik barátomelestének, attól a bűntudattól, hogy nem voltam ott vele, hogy segítsek ne ki, vagy hogyfogjam a kezét, amikor eljött a vég.

Életünk során a legtöbbünk megismeri a veszteség érzetét. Egy elfnél, legyen az droiw,hold-, vad- vagy avariel elf, aki évszázadokat él, ez elke rülhetetlen - legyen szó akárszülőjéről, barátjáról, fivéréről, szerelméről vagy gyermekéről. A mélységes fájdalom gyakranelkerülhetetlen velejá rója a tudatos létezésnek. De mennyivel elviselhetetlenebb lesz aveszteség, ha belülről mardos minket a bűntudat!

A bűntudat.Ez a legkönnyebben feltámadó érzés, és egyben ez a legalattomosabb is. az egyéni

önzésben gyökerezik, bár a jólelkű népeknél a forrása álta lában mások szenvedésébőlfakad.

Amit korábban nem értettem, de most már igen, az az, hogy nem a bűntudat a felelősségmögötti hajtóerő. Ha jót cselekszünk, de csak azért tesszük, mert félünk attól, hogy mikéntérezzük magunkat, ha nem így te szünk, akkor igazából nem tudjuk még szétválasztaniegymástól a jót és a rosszat. Mert létezik egy szint efölött: a közösség, a barátság, és a hű-

ség megértésének szintje. Én nem azért döntök úgy, hogy Bruenor vagy bármely másikbarátom mellé állok, hogy így enyhítsem a bűntudatomat.

Azért teszem ezt, mert a kölcsönös barátság mindkettőnket erősebbé és jobbá tesz.Ezáltal életünk sokkal értékesebbé válik.

Ezt tanultam meg azon a szörnyű napon, azon a hideg hegyen állva, és nézve aszörnyeket, amelyek betörték annak a helynek a kapuját, amely oly régóta az otthonom volt.

Hiányzik Bruenor, Wulfgar, Catti-brie és Regis. A szívem vérzik ér tük, és sóvárog utánukminden nap minden percében. De elfogadom a veszteséget, és nem veszek magamra másérzelmi terhet saját ürességemen kívül. Nem fordultam el barátaimtól a szükség óráján, bárnem le hettem hozzájuk olyan közel, amennyire szerettem volna lenni. Amikor Withegrootornya ledőlt, amikor Harcpöröly Bruenor aláhullt a magas ból, a szurdok túloldaláról aztnyújtottam neki, amit akkor tudtam: a szeretetemet és a szívemet.

És most megyek tovább, oldalamon Innovindillel, és folytatjuk harcun kat közösellenségünk ellen. Harcolunk Mithrill Csarnokért, Bruenorért, Wulfgarért, Regisért,Catti-brie-ért, Tarathielért és a jólelkű népekért. Megküzdünk az Obould és gonosz csatlósaijelentette szörnyűséges meg próbáltatással.

Végül felkínáltam hát elesett barátaimnak a szeretetemet és a szíve met. És mostátnyújtom nekik el nem múló barátságomat és az elszánt ságot, hogy úgy élek tovább, amithallva a törpe király rám meredne, fél rebillentené fejét, és arcára az a jellemzően kétkedőkifejezés költözne, amivel fogadni szokta egyik vagy másik tettemet.

- Átokverte elf - mondja majd gyakran, amikor lepillant rám Moradin Csarnokaiból.És én hallani fogom őt, és a többieket is, mivel ők mindig velem van nak, és nem csekély

részét alkotják Drizzt Do'Urdennek.Amint kezdem elengedni őket, rájövök, hogy ezzel csak még erősebben ölelem őket, és

amikor felpillantok majd Moradin elképzelt csarnokaira, és meghallom egy elvesztett barátelsuttogott zsörtölődését, mosolygok.

Drizzt Do’Urden

10Váratlan fordulat

Valahol elméje hátsó zugában hallotta, hogy felrivall egy kürt, a föld pedig remegni kezdetta lába alatt. Az elfek álomszerű, meditatív ál lapotából, a Merengésből felrezzenő Drizztbíborszínű szeme felpattant. A drow könnyedén, mintha csak pislogna egyet, máris talpraszökkent, és mindkét keze ösztönösen a csípőjére szíjazott szablyákra fonódott.

A táborhely szélfogójának használt kőtömböt megkerülve, futva érkezett Innovindil.A lábuk alatt a hegy ismét megremegett. Kicsit távolabb Alkony dobogott a sziklán, és

felnyerített.- A törpék? - kérdezte az elf nő.- Reméljük, hogy a törpék - felelte Drizzt, és nem akart belegon dolni sem, hogy milyen

pokoli pusztulást okozhatott a rengés a Harcpöröly Klán soraiban, ha Obould csatlósai voltakaz okozói.

Mindketten rohanni kezdtek, teljes sebességgel száguldva lefelé a sziklás lejtőn. Egyetlenfaj sem mérkőzhetett a fürge és kecsesen mozgó elfek (legyen az hold- vagy drow elf)lépteivel. Egymás mel lett futottak, sziklákat ugráltak át, és suhantak át végtelen mélynek tűnőkeskeny hasadékok felett. Egymást segítve lendültek át a ter mészeti akadályokon - Drizztfellódította Innovindilt egy alacsony kőfalra, míg a nő visszafordulva a kezét nyújtotta neki.

Rohantak lefelé, minden lépésnél segítve a másikat. Elértek egy sima és meredek ívűlejtőhöz, amely szakadékban végződött, de ahelyett, hogy lassítottak volna eddigi gyorsfutásukon, csak leszegték fejüket, és száguldottak tovább, mert a lejtő aljában, a szirt me-redélye fölé magasodva egy apró fa állt, ők pedig erre vették az irányt. Drizzt a levegődbeszökkent, és megpördült, törzse vízszintbe fordult a föld felett. Kinyújtott karjaival elkapta afát, és annak se gítségével oldalra lendült, erejét használva, hogy megváltoztassa fu tása

irányát.Innovindil közvetlenül mögötte érkezett, és hasonló mozdulatsor után ismét együtt

rohantak tovább a meredély szélén. Ugyanahhoz a kilátóhoz igyekeztek, ahonnan ObouldMithrill Csarnokba törté nő betörését figyelték, egy nyugaton álló magas, lapos sziklára,ahonnan a völgy nagy részét beláthatták, leszámítva a Csarnok ha talmas kapuja előttiközvetlen térséget.

Hamarosan mindketten meghallották a lentről felhangzó sikolyo kat, Drizzt szíve pedignagyot dobbant, amikor felismerte, hogy egyedül csak az orkok kiáltásait hallja.

Mire a drow elf és Innovindil elérték leshelyüket, orkok özönlöt tek elő a betört kapun túlról,teljes sebességgel száguldva vissza az Őrző Völgyébe. Egyesek testét lángok égették,narancsszínben izz va a fakuló napfényben, míg mások csak tántorogtak, láthatónmegsebesülve.

- A törpék visszavágtak - jegyezte meg Innovindil. Drizzt mindkét keze szablyáimarkolatára simult, és már el is in dult lefelé, amikor az elf nő megragadta a vállát, ésvisszatartotta.

- Azt teszem, amit te tettél, amikor Tarathielt megölték - magya rázta, amikor a sötételfösszehúzott szemöldökkel visszanézett rá. - Semmit nem tehetünk odalent.

Drizzt lepillantott, és tudta, hogy az elfnek igaza van. A kapuhoz legközelebbi területenordibáló és lökdösődő ork harcosok valóságos tengere hullámzott - egyesek a betört kapufelé rohantak, mások pe dig el onnan. Imitt-amott óriások emelkedtek ki a tengerből, akár egyhajóhad roppant árbocai, óvatosan közeledve a kapuhoz. Eltéveszthetetlen volt azelőcsarnokból kiszűrődő csatazaj: a sikolyok és üvöltések kakofóniája, acélcsengés, és aleomló kövek moraja.

Egy óriás tántorgott ki onnan, szanaszét szórva az orkokat.A sziklán álló Drizzt öklével a levegőbe ütött, mert gyorsan nyil vánvalóvá vált, hogy a

törpék aznap diadalmaskodtak, és hogy Obould csatlósait nyersen és durván kiakolbólítottákMithrill Csar nokból.

- Előrenyomulnak! - kiáltott oda neki Innovindil. Amikor a drow megfordult, látta, hogy a nőegészen a szikla széléig merészke dett, sőt még át is mászott a lapos kőeresz peremén, hogyjobban lásson. - A törpék visszafoglalták a kaput! - kiáltotta.

Drizzt ismét a levegődbe öklözött, és magában némán gratulált Harcpöröly Bruenor királyrokonainak. Sokszor volt tanúja harciasságuknak a Jeges Szelek Völgyének fagyos éskönyörtelen vidékén, vagy a Menzoberranzanból érkezett fajtársai ellen vívott háború ban.Amikor jobban belegondolt a dologba, és felidézte korábbi tár sait, ráébredt, hogy nem kellenemeglepődnie az események várat lan fordulatán. Drizztet azonban mégis meghökkentette, haarra gondolt, hogy milyen hatékonyan sikerült visszaverniük egy ekkora sereget, mint amitObould vezetett.

Innovindil nemsokára visszakapaszkodott mellé, amikor a csata zaj némileg elült. A nőmegfogta a kezét, és nekidőlt a drow-nak.

- Úgy tűnik, hogy az ork király alábecsülte Bruenor király fajtár sainak erejét - jegyezte megaz elf.

- Meglep, hogy így verték vissza az orkokat - vallotta be Drizzt. - Az előcsarnokon túlialagutak ugyanis sokkal keskenyebbek és jobban védhetők.

- Nyilván nem állhatják az orkbűzt a csarnokaikban.Erre Drizzt csak elmosolyodott.Ők ketten még jó ideig álltak ott, és amikor végre nyugovóra tértek az éj hátralevő részére,

azt ugyanezen a lapos sziklán tették. Mindket ten kíváncsian várták, hogy mit tesznek azorkok visszavágásképp.

Amikor a felkelő nap rézsútos pászmái néhány órával később megvilágították őket, és alenti völgyet, mindkét elf némileg meglepve látta, hogy az orkok eltávolodtak a kaputól, ésláthatóan egy általán nem volt sürgős nekik, hogy közelebb merészkedjenek. Amennyit Drizztés Innovindil láthatott, abból úgy tűnt nekik, mintha az orkok és az óriások védőállásokbahúzódnának. Az elfek kíváncsian figyelték, amint a csapatokba verődött orkok súlyos

köveket, tolnak le kordékon a hegyoldalból, és zúdítják le őket más csapatok mellett, akiksietve falakat emeltek belőlük.

Időről-időre egyik másik óriás felkapott egyet ezekből a sziklák ból, és dacos ordításthallatva a kapu felé hajította azt, de úgy tűnt, ez a legtöbb, amit a szörnyetegek ellentámadáscímén indítottak.

- Hallottál valaha is olyanról, hogy az orkok önként feladnák a területet, hacsak nem éppenfejvesztett menekülésről van szó? - kérdezte Drizzt, legalább annyira magától, minttársnőjétől.

Innovindil összehúzta kék szemét, és alaposabban szemügyre vet te a lenti völgyet, valamiolyan nyomot keresve, ami elárulhatná, hogy mi áll az erőszakos és kegyetlen szörnyetegekszokatlannak tű nő viselkedése mögött. De csak annyit tudott megállapítani, hogy az orkoknem gyűlnek össze újabb rohamraj ugyanakkor soraik sem törnek meg, és nem szaladnakszerteszét, ahogy az oly gyakran meg történt. Ehelyett beásták magukat.

Delly Curtie odaosont a résnyire nyitott ajtóhoz. Csizmáját kezé ben tartotta, mert nemakarta, hogy azok hangosan kopogjanak a kemény kőpadlón. Leguggolt és bekukucskált:nem lepődött meg, de azért csalódottságot érzett, amikor meglátta az ágy mellett ülőWulfgart, aki éppen Cattie-brie fölé hajolt.

- Visszavertük őket - mondta éppen a férfi.- Remélem, többen haltak meg, mint ahányan elmenekültek -felelte a nő még mindig

elhaló hangon. Catti-brie többször nagyot nyelt, mire sikerült végigmondania ezt az egyetlenmondatot, de nem sok kétség férhetett hozzá, hogy egyenletesen és fokozatosan javul azállapota. Amikor lehozták Catti-brie-t a párkányról, a pa pok tartottak tőle, hogy sebeivégzetesnek bizonyulnak, ehelyett azonban az kötötte le minden erejüket, hogy a nőt ágybantartsák, távol a harctól.

- A nevedben is lecsaptam néhányat - nyugtatta meg Wulfgar. Delly nem láthatta férjearcát, de biztosra vette, hogy a nő arcán felvillanó mosoly tükröződik a férfi arcán is.

- Lefogadom, hogy megtevéd - felelte Catti-brie.Delly Curtie legszívesebben berontott, és pofon vágta volna. Ilyen egyszerű volt ez az

egész. Az a bájos arc, a ragyogó mosoly, a szikrázó mélykék szempár valósággal belemart aluskani nőbe, hiá ba tudta, hogy a másik sebesült.

- Már megint úgy beszélsz, mint egy törpe, aranyom? - suttogta Delly alig hallhatóan,felfigyelve Catti-brie akcentusára, ami sebez hetősége idején láthatóan sokkal jobban illettMithrill Csarnok já rataiba, mint az a köznyelvi beszédstílus, amit mostanában vett fel.Lénygében a nő egyre inkább úgy beszélt, mint Delly.

Delly megrázta fejét saját kicsinyessége hallatán, és megpróbálta lerázni magáról.Wulfgar mondott valamit, amit nem értett, mire a barbár nevet ni kezdett, és példáját

követte a sebesült nő is. Mikor nevetett így utoljára Delly és Wulfgar? Nevettek így valaha is?- Kamatostul visszafizetjük nekik még ezt - szólt a barbár, mire Catti-brie bólintott, és újra

elmosolyodott. - Folyik a megbeszélés, hogy kitörjünk-e a keleti kapun, vissza a Surbrin felé.Ellenségeink nyugaton erősebbek, de még ott is ritkulnak a soraik.

- Keletre tartanak? - kérdezte Catti-brie. Delly látta, hogy Wulfgar megvonja a vállát.- Még ha így is van, ők sem hiszik magukat elég erősnek ahhoz, hogy arról betörjenek, és

nem várják, hogy mi kitörhetünk - ma gyarázta Wulfgar. - A mérnökök azonban erősködnek,hogy meg tudjuk csinálni, méghozzá gyorsan. Valószínűleg Nanfoodle löttyeit használjákmajd, és felrobbantják a fél hegyet.

Erre mindketten újra felnevettek, de Dellyt ez most nem érde kelte, mert sokkal jobbanlekötötte a Wulfgar szavaiban rejlő lehe tőség.

- Felbarr Citadellája támogatni fog minket a Surbrin túlpartjáról - folytatta a barbár. -Seregük máris Télperem városa felé menetel, ami a folyó másik oldalán terül el, északraattól. Ha a keleti kapu ból indulva meg tudjuk vetni a lábunkat a folyamnál, és új harcosokat,meg készleteket tudunk áthajózni a vízen, Obould nem szorít vissza minket többé aCsarnokba.

- És akkor az északról menekült emberek kívánsága teljesül, és mind eltűnnek MithrillCsarnokból - tette hozzá halkan Delly.

Nézte, ahogy Catti-brie felkönyököl, éppen csak egy kicsit össze rezzenve. Ismétfelvillantotta tökéletes mosolyát, amelynek fénye égette a másik nő szívét.

Mert tudta, hogy Wulfgar arcán hasonló mosoly terül szét.Mert tudta, hogy kettejük között olyan kötelék feszül, amit ő soha nem hozhat létre azzal

az emberrel, aki a férjének nevezi ma gát.

- Csak súlyos árat fizetve törhetnek ki - mondta Obould a köré gyűlteknek, a legfőbbsámánoknak és a csapatparancsnokoknak, meg Gerti Orelsdottrnak és néhány legfontosabbdéróriásának. - Odabent vannak az üregük mélyén, és ott is maradnak. Lanka datlanerőfeszítéssel folytatjuk ennek a völgynek a megerősítését. Mint ahogy a törpék úgy építettékfel benti menedéküket, hogy a behatolók drágán megfizessenek a betörésért, úgy lesz ez avölgy az ő leölésük első vonala.

- De nem fogsz visszamenni? - kérdezte Gerti. A szemközt álló Tsinka Shinrill és néhánymásik sámán is felmor dult erre, mire Obould király rájuk sandított.

- Hadd maradjanak csak az üregük mélyén! - felelt meg Gerti nek. - Ez mind az enyém... amiénk. - Izmos kezével széles ívet írt le, átfogva az északra elterülő hegyeket és vidéket.

- És mi a helyzet Proffitt-tal? - kockáztatta meg Tsinka. - A déli alagutakba rendeltük, hogya törpékkel harcoljon. A trollok számí tanak a győzelmünkre.

- Arasson csak győzelmet, ha tud - felelte Obould -, de mi nem megyünk be.- Cserbenhagyod a szövetségesed?Obould szemöldökráncolása elárulta, hogy Tsinkát mindössze egy szó választja el a

haláltól.- Proffitt már így is többet nyert, mint amit valaha is elérni re mélhetett - közölte az ork

király. - Méghozzá Obouldnak köszön hetően! Harcolni fog, és meghódít néhány alagutat,vagy visszaszo rítják a Trollmocsarakba, ahol még sosem birtokolt nagyobb hatal mat, mintmost. - Az uralkodó véreres sárga szeme fenyegetően összeszűkült, és mély morgás hagytael tépett ajkát, ahogy hozzátetet te: - Van még valami mondanivalód ezzel kapcsolatban?

Tsinka elhátrált.- Akkor itt végeztünk is? - tudakolta Gerti. Obould odafordult hozzá:- Egyelőre igen. Biztosítanunk kell azt, amit megszereztünk, mi előtt tovább támadjuk

ellenségeinket. Leginkább keleten les ránk most veszély.- Vagy délen - jelentette ki Gerti. - Délen nem védelmeznek minket nagy folyók Everlund

és Ezüsthold seregeitől.- Ha délről jönnek, akkor Proffitt elég időt nyer nekünk - ma gyarázta Obould. - Az ellenség,

akikre fel kell készülnünk, Felbarr-ból és Adbarból jön. Törpe a törpéhez. Ha áttörnek aSurbrinon, az zal kettészakítják vonalainkat.

- Ne feledkezz meg az alagutakról! - szólalt meg Gerti egyik ta nácsadója. - A törpékismerik a Mélysötét felső szintjeit. Lehet, hogy azon kapjuk magunkat, hogy a seregünkközepén másznak elő odúikból!

Minden tekintet a magabiztos Obouldra szegeződött, aki szemmel láthatóan hitelt adott afigyelmeztetésnek, és fontosnak tartotta azt.

- Minden dombra őrtornyot, és minden hágóba falat építek. Nem lesz jobban megerődítettés támadásra jobban felkészített ki rályság, mint ez, mivel nincs még egy királyág, amelyetennyi ellen ség venné körül. Minden eltelt nappal egyre erősebb lesz Obould bi rodalma, aSötétvesszős Királyság. - Kihúzta magát és peckesen fel-alá járkált az egybegyűltek előtt. -Éberségünk nem fog hanyatlani. Nem fordítjuk félre a tekintetünket, mint ahogy egymás ellensem fordítjuk fegyvereinket. Még többen csatlakoznak majd sorainkhoz. A Világ Hátánakminden odújából és azon túlról is eljönnek majd, hogy lássák Gruumsh hatalmát és Oboulddicsőségét!

Gerti is kihúzta magát, bár csak azért, hogy a fennhéjázó ork fö lé tornyosuljon.- Enyémek a dombok a Trollmocsarakig, a tiéd pedig a Világ Há ta - nyugtatta meg az ork

király. - Kincsek áradnak majd északra, fizetségként a szövetségedért.A csúf uralkodó fogait kivillantva vigyorgott és nagyot tapsolt. Kisvártatva egy csapat ork

közelítette meg a gyülekezetet, a meg béklyózott pegazust vezetve.- Nem valami kezes hátas - fordult Obould Gertihez. - Megbíz hatatlan és ostoba jószág.

Talán egy griff való Obould királynak, vagy inkább egy sárkány... igen, az tetszene. De nemegy efféle puhány és törékeny jószág. - Körülnézett. - Gondoltam arra is, hogy megeszem -tréfálkozott, mire az összes ork vihogni kezdett. - De látom a tekintetedben a megcsillanóérdeklődést, Gerti Orelsdottr. A csúfságot és a szépséget mi nem egyformán ítéljük meg, ésén úgy sejtem, hogy te kifejezetten szépnek tartod ezt a teremtményt.

Az óriásnő kételkedve meredt rá, mintha azt várná, hogy mind járt odalép a pegazushoz,és kettéhasítja.

- Akár csúfnak, akár szépnek tartod, a jószág a tiéd - közölte Obould, meglepve a körülötteálló orkokat. - Tekintsd trófeának vagy ebédnek, aminek csak akarod, és fogadd hálámatmindazért, amit itt tettél.

Az óriásnő kíséretének egyetlen tagja, de még a legközelebbi dér óriás barátai sem láttákmég Gertit ennyire megrendültnek, kivéve azt az esetet, amikor Obould legyőzte őt aharcban. Úgy tetszett, hogy az ork király minden alkalommal ki tudja billenteni egyensú lyábólOrelsdottr úrhölgyet.

- Te csúfnak tartod, ezért ajánlod fel nekem? - makacskodott az óriásnő, előgombolyítvaegy szövevényes tagadás fonalát, bár látha tóan nem fűlt hozzá különösebben a foga.

Obould még a fáradságot sem vette, hogy feleljen. Csak állt ott, és rendületlenülmosolygott.

- A téli szelek már fújdogálnak fent a hegyekben - buktak ki a szavak esetlenül Gertiszáján. - Már nem sokáig maradhatunk, ha még tavasz előtt viszont akarjuk látni Hófehért.

Obould bólintott.- Megkérnélek arra, hogy néhány fajtársadat bocsásd a rendelke zésemre a Surbrinál az

elkövetkező és az azt követő évszakra. Addig folytatjuk az építkezést, amíg a tél hava nemvédelmezi oldalunkat. Jövő nyárra a folyón már nem lehet átkelni, és óriásaid hazatérhet nek.

Gerti tekintete ide-oda járt Obould és a pegazus között, mielőtt bólintott volna.

A Mithrill Csarnok visszafoglalt nyugati kapujától délre elterülő hegyoldal jóval szabdaltabbés kevésbé meredek volt, mint a bejá rattól északra emelkedő szirtek, vagy azok, amelyek azŐrző Völgyét északról szegélyezték. Éppen ezért választotta Drizzt és Innovindil ezt amegközelítési útvonalat. Az éj leple alatt, olyan csendesen osonva, ahogy csak elfek tudnak,óvatosan haladtak lefelé a becsa pós lejtőn, lépésről lépésre közelebb kerülve MithrillCsarnokhoz. Tudták, hogy a törpék ismét visszavették a kaput, mivel időről-időrekatapultlövedékek vagy lángoló szurokgolyók zúgtak elő, és csapódtak be Obould fedezéketépítő csapatainak soraiba.

Drizzt bízott benne, hogy be tudnak jutni a Csarnokba, és ekkor döbbent rá, hogy kifogyotta kifogásokból. Ideje volt hazamenni és szembenézni a bánat démonaival. A szíve mélyéntudta, hogy remé nyeit szétzúzzák majd, és megtudja azt, amiről eddig is tudta, hogy igaz. Abarátai odavesztek, és néhány száz yarddal odébb, a sziklák közt tekergő út végén ameztelen igazság várt rá.

Mégis ment tovább, oldalán Innovindillel.Alkonyt a hegytetőn hagyták, de nem ponyvázták ki, hadd futkározzon és szárnyaljon

kedvére. A pegazus várni fog rájuk, vagy el menekül, ha úgy hozza a szükség, és Innovindilegészen biztos volt benne, hogy újra megtalálja majd, ha szüksége lesz rá.

Vagy százötven lépésre lehettek az Őrző Völgyétől, amikor bele futottak egy kisebbfajtaproblémába. Az elől haladó Drizzt ráébredt, immár kifogyott a lefelé vezető könnyűösvényekből, és nem látott semmilyen módot rá, hogy ő és Innovindil a fedezékektakarásában lejusson a völgybe.

- Jó pár őrszemet állítottak fel, és mind éber - suttogta az elf nő, miközben lekuporodott adrow mellé. - Többen vannak az orkok, és éberebbek, mint ahogy vártam.

- Ravasz a parancsnokuk - bólintott Drizzt. - Nem lehet vigyá zatlanságon kapni.- Erre nem tudunk lejutni - jelentette ki Innovindil.Mindketten tudták, hol tértek rossz felé. Nem sokkal mögöttük, a szurdokszerű meredélyen

egy villás elágazás nyílt. Az egyik ösvény szinte nyílegyenesen vezetett le a kapu fölöttigerincre, míg az, ame lyiken jöttek, dél felé kanyarodott. A kaput figyelő páros láthatta amásik csapást, és úgy tűnt, azon lejuthatnak annyira, hogy egy utol só, kétségbeesettiramodással elérjék a bejáratot.

Azonban felismerték azt is, hogy ha bemennek a Csarnokba, ak kor nem lesz egyszerűonnan ismét kijutniuk.

- Nem mehetünk vissza erre, és jöhetünk le a másik úton, mert addigra ránk virrad - szóltmost Drizzt. - Akkor hát legyen holnap?

Amikor a nő felé fordult, látta, hogy egy nagyon komoly Innovindil néz vissza rá.- Ha bemegyek, cserbenhagyom a népemet - felelte az elf, és már eddig is suttogó hangja

még csendesebb lett.- Hogyhogy?- Miként jutunk ki ismét, amikor úgy tűnik, hogy a völgybe nem vezetnek titkos ösvények?- Ki tudunk jutni, ha Bruenor kohóinak egyik kürtőjén felmá szunk - felelte Drizzt, de

Innovindil csak a fejét csóválta.- Holnap be kell menned, mert vissza kell térned hozzájuk.- Egyedül? - kérdezte Drizzt. - Azt nem.- Meg kell tenned. Egyhamar nem jutunk el Pirkadathoz. A pe gazusnak akkor van a

legtöbb esélye, ha Mithrill Csarnok megalku szik érte Oboulddal. - A nő kezét Drizzt válláratette, majd felfelé csúsztatva azt, gyengéden megsimogatta az arcát, azután pedig is métvisszahúzta, megérintve a másik nyakát. - Én idekintről folyta tom a figyelést. Szavamatadom, hogy a távolból teszem. Tudom, hogy visszatérsz, és akkor talán lesz majd rá valamimód, hogy visszaszerezzük Tarathiel elrabolt hátasát, aki a barátunk. Nem enged hetem,hogy Obould még tovább birtokoljon egy ilyen gyönyörű te remtményt.

Törékeny keze ismét gyengéden megsimogatta Drizzt arcát.- Meg kell tenned - mondta a nő. - Értem és érted. És Tarathielért.Drizzt bólintott. Tudta, hogy társának igaza van.Elindultak vissza a csapáson: úgy tervezték, hogy visszatérnek rejtett táborukba, majd

amint a nap ismét lebukik a nyugati látha táron, a másik útvonalon lejönnek.Az éjszaka a kalapácsok csengésétől és a kövek görgetésétől volt hangos, mind a

Csarnokban, mind az Őrző Völgyében, de kettejük számára eseménytelenül telt az éjszaka:egymás mellett hevertek a csillagok alatt a hűvös őszi szélben. Drizzt meglepte, hogy akövet kező órákat nem félelemben töltötte: nem félt attól, hogy mit hoz a következő éjszaka.

Legalábbis ami a barátait illeti, mert az ő sorsukat már elfogadta. Féltette viszontInnovindilt, és azon az éjjelen gyakran rápillantott, és ilyenkor magában mindig megfogadta,hogy olyan gyorsan vissza tér, ahogy csak tud, hogy ismét csatlakozzon a nő küldetéséhez.

Tervük azonban nem vált valóra, mert amikor másnap ragyogó reg gelre virradtak, az ŐrzőVölgyében támadt nyüzsgés a megfigyelőpontjukra csalogatta a két elfet. Érdeklődve nézték,hogy egy, főleg óriásokból - szinte csak óriásokból - álló nagy karaván kerekedik fel, és indulútnak tőlük nyugatra, az Őrző Völgyének bejárata felé. Több ork is velük tartott, főlegkészletekkel megrakott kordékat húzva.

És egy másik teremtmény is a karavánnal utazott. Innovindil éles szeme még ebből atávolságból is ki tudta venni szegény Pirkadat csillogó fehér szőrét.

- Felbomlanak a soraik? - kérdezte a nő. - Visszahúzódnak?Drizzt a lent zajló eseményeket tanulmányozta, és azoknak az orkoknak a mozdulatait

figyelte, akik nem tartottak az óriásokkal. Az Őrző Völgyét elözönlő szörnyűséges seregderékhada nem moz dult. Sőt, az alacsony és magas védelmi állások kiépítése is töretlenlendülettel folytatódott.

- Obould nem adja át a területet - jelentette ki a drow. - De úgy tűnik, mintha az óriásokmegelégelték volna a harcot, vagy mintha valahol máshol lenne rájuk sürgősen szükség.

- Bárhogy is, van náluk valami, ami nem az övék - mondta Innovindil.- És mi visszavesszük tőlük - fogadkozott Drizzt.Lepillantott az ösvényre, amelyen valószínűleg lejuthatna Mithrill Csarnok kapujához, az

ösvényre, amelyen aznap éjjel szán dékában állt leereszkedni, hogy elrendezze a múltat, és ajövendőt.

Visszapillantott nyugatra, a menetre, és tudta, hogy aznap éjjel nem fog rálépni a kapuhozvezető ösvényre.

Mert egyszerűen nem tehette.Rápillantott társnőjére, és megnyugtatóan rámosolygott, jelezve, hogy minden rendben, és

készen áll, hogy vele tartson.Készen áll, hogy hazavigye Pirkadatot.

11BOTORKÁLÁS

Az éhségtől kába és gyenge Nikwillig, akinek tagjai elzsibbadtak, ujjai pedig behasadtakés eltorzultak a tucatnyi eséstől a nehéz hegyi terepen, makacsul rakosgatta egyik lábát amásik elé, és botorkált tovább. Többé már abban sem volt biztos, hogy merre tart egyálta-lán... csak annyit tudott, hogy előre. Egy része egyszerűen csak le akart heveredni, éselmúlni csendben, megszabadulni a fájdalomtól és az ürességtől, amely ott lakozott ahasában és a gondolatai között.

Az elmúlt néhány nap nem volt kegyes a Felbarr Citadellájából jött szegény törpéhez. Azélelme elfogyott, bár vizet bőségesen ta lált. Ruhája számos helyen elszakadt, amikortöbbször elesett - egy szer jó harminc lábat bucskázott alá egy sziklás lejtőn. A zuhanás utánközel egy órán át hevert eszméletlenül, és még a fegyverét is elvesztette. Az esés soránNikwillig elejtette rövidkardját, és a pen ge berepült egy keskeny hasadékba, ami inkább csakegy mély repe dés volt két sziklatömb között. Miután a törpe magához tért, elin dult visszafelé,és meg is találta a fegyvert, de sajnos túl messze volt, hogy kurta karjával elérje.

Felkapott hát egy kisebb ágat és újra próbálkozott, a bottal pró bálva olyan helyzetbepiszkálni a kardot, hogy elérhesse azt. Csak hogy a penge lecsusszant eddig észrevehetetlenkényes pozíciójából, és csattogva hullt alá a hasadék mélyebb bugyraiba.

Nikwillig erre tehetetlenül vállat vont, és mivel amúgy sem volt soha valami nagy harcos,ennyiben hagyta az egészet. Nem nagyon törődött azzal, hogy fegyvertelen maradt azellenséges területen, ahol mindenfelé rusnya orkok kószáltak, mert tudta, hogy ez ellensemmit nem tehet.

A felbarri Nikwillig ugyanazt tette, mint amikor szemtanúja volt Nanfoodle robbantásánakés a törpék visszavonulásának: beletörő dőén megvonta a vállát. Folytatta útját, alapvetőenkelet felé tart va, bár az ösvények jobban eltérítették észak felé, mint azt szerette volna.

Néhány nappal később a törpe már szinte vakon botorkált to vább. Egyfolytában a„Surbrin" szót ismételgette, hogy emlékeztesse magát úticéljára, de az esetek zömében márazt sem tudta, hogy mit jelent ez a szó. Egyedül a törpék makacssága tartotta talpon.

Egyik láb a másik után.Most már laposabb terepen járt, bár ennek alig volt tudatában, és még mindig egyenletes

iramban haladt, ha nem is gyorsan. Útja kez detén jobbára éjszaka haladt, a nappali órákbansekély barlangokba húzódott, de most már minden mindegynek tűnt.

Már nem számított. Semmi sem számított, csak az, hogy egyik lá bát a másik elé rakja, éshogy a „Surbrin" szót ismételgesse.

Hirtelen azonban valami más lett a fontos.Az a valami a szél szárnyán jutott el Nikwillighez. Nem látta, nem hallotta, de a szagát

érezte. Valamit sütöttek.A törpe gyomra nagyot kordult, és Nikwillig megtorpant, ahogy egy pillanatra kitisztultak a

gondolatai. Kisvártatva lába ismét meg lódult, de úgy tűnt, mintha saját akarata lenne. A törpeoldalra kanyarodott... bár nem tudta, hogy jobbra vagy balra, vagy hogy milyen irányban. A

sülő hús illata megállíthatatlanul húzta előre, ő pedig járás közben előredőlt, és nyalogatnikezdte kicserepesedett, száraz ajkát.

Érzékszervei még jobban kitisztultak, amikor meglátta a főzőtüzet, és a szakácsot: abetegesen narancsszínű bőrt, a bozontos feke te hajkoronát és az előre ugró alsó állkapcsot.

Semmi sem tud annyira kijózanítani egy törpét, mint egy goblin látványa.A lény szemmel láthatóan nem vette észre. A nyárs fölé hajolt, és egy kőtálból valamiféle

szaftot öntött rá.Nikwillig ismét megnyalta a szája szélét, ahogy a lédús, sötét hú son végigömlött a sűrű

folyadék.- Báránycomb - gondolta Nikwillig, és a megviselt törpe önural mának minden morzsájára

szükség volt ahhoz, hogy ne nyögjön fel hangosan, és ne rohanjon oda vakon a tűzhöz.Maradt egyhelyben, és jobbra, majd balra nézett. Nem látott a közelben más

szörnyetegeket, így a törpe összekuporodott, készen a rohamra: leszegte a fejét, ésegyenesen nekirohant a gyanútlan gób iin szakácsnak.

A góbiin éppen felegyenesedett, és kíváncsian megfordult, éppen időben ahhoz, hogy arávetődő törpe vállon találja. Mindketten el repültek, felborították a nyársat, és mindenfeléparazsak repkedtek. Nagy csattanással értek földet, a forró szaft kifröccsent, és a java agóbiin arcára loccsant. A lény felordított az égető fájdalomtól, és megpróbálta arcáratapasztani a kezét, de Nikwillig mindkét kezé vel megmarkolta vézna nyakát. Többszörfelemelte és a földhöz csapta a goblint, majd odébb botorkált, hátrahagyva a földön fetrengőés nyüszítő fenevadat.

A báránycomb is leesett, és végiggördült a porban, de a törpe még arra sem vesztegetteaz időt, hogy lesöpörje róla a koszt. Mind két kezével megragadta, és mohón beleharapott,nagy darabokat szaggatva le a lédús húsról, és szinte rágás nélkül nyelte le azokat.

Néhány harapással később Nikwillig szünetet tartott, annyi idő re, hogy levegőt vegyen, éshogy élvezze a hús ízét. Ekkor mindenfelől ordibálás csapott fel.

A törpe talpra kecmergett, és futni kezdett. Egy lándzsa súrolta a vállát, de továbbsuhant,anélkül, hogy beleállt volna a testébe. A józan ész azt sugallta volna Nikwillignek, hogy dobjael a húst, és teljes sebességgel fusson, de az éhhalál szélén álló törpe már messzi re került ajózan észtől. Úgy ölelte melléhez a combot, mintha egyetlen gyermeke lenne, és vadulrobogott tovább, ide-oda cikáz va a sziklák és a fák között, próbálva minél jobban fedezékbenma radni az őt üldöző szörnyetegek elől.

Egy apró liget mellett szaladt el, de csúszva fékezett le, mert egy rövid, de meredek lejtőszéléhez érkezett. Alatta, alig ötvenlábnyira a széles, csillogó Surbrin hömpölygöttmegállíthatatlanul.

- A folyó... - dünnyögte Nikwillig, és ekkor eszébe jutott, hogy mi is volt a célja, amikorelindult a Mithrill Csarnoktól északra emelkedő hegygerincen elfoglalt megfigyelőpontjáról.Bárcsak át tudna kelni a folyón!

A mögötte felcsapó ordítástól ismét futásnak eredt, és lefelé bo torkált a lejtőn... egy lépés,két lépés... Ekkor hatalmasat esett, arccal előre, és csak annyira sikerült összegömbölyödnie,hogy buk fencezve bucskázzon lefelé. Egyre gyorsabban görgött lefelé, de nem engedte elértékes terhét: addig hempergett, és görgött lefelé, amíg bele nem csobbant a hideg vízbe.

Talpra kászálódott, és a vízparthoz tántorgott, majd futva indult meg a folyó mentén.Ekkor valami keményen hátba találta, de erre csak felrikoltott, és rohant tovább.Bárcsak találna egy farönköt! Be vonszolná a vízbe, és bár legyen átkozott a jeges víz,

egyszerűen csak belekapaszkodna, és ellökdösné magát a parttól.Meglátott maga előtt egy ígéretes facsoportot, de a kiáltások egy re közelebbről

hallatszottak, és Nikwillig tartott tőle, hogy odáig már nem jut el.És valamilyen okból - amit először nem is értett -, a lába lassab ban mozgott, és úgy

bizsergett, mintha csak elzsibbadt volna.A törpe megtorpant, és lenézett: vért látott - a saját vérét -, amint az lecsepeg

szétterpesztett lábai között. Hátranyúlt, és csak ekkor jött rá, hogy az ütés, amit érzett, nemis ütés volt, mivel a ke ze egy goblin lándzsa nyelére fonódott.

- Ó, Moradin, te játszasz velem - szólalt meg Nikwillig, és térdreMaga mögött hallotta a rohanó goblinok kurjantásait és ordibálását.Lepillantott a kezére, és a benne markolt báránycombra, majd megvonta a vállát, a

szájához emelte a húst, és egy jóízűt harapott belőle.Most nem nyelte le gyorsan, hanem alaposan megrágta a falatot, és megforgatta a

szájában, élvezve annak frissességét, lédússágát, és melegét. Felötlött benne, hogy ha amásik kezében egy korsó méz sört tartana, az lenne az igazán törpéhez illő halál.

Tudta, hogy a goblinok mindjárt odaérnek, de mégis meglepődött, amikor egy husánglesújtott a tarkójára, arccal előre a porba taszítva.

Nikwillig, Felbarr Citadellájából, megpróbált a bárányhús ízére összpontosítani, ésmegpróbálta elfeledni a fájdalmat. Remélte, hogy a halál gyorsan eljön érte. Azután már nemtudott semmiről.

12AZ OKOS MÁS KÁRÁN TANUL, A BOLOND...

- Nem gondolhatod komolyan, hogy folytassuk utunkat Nesmé felé - fortyogott Rannek,miután sikerült elrángatnia Galen Firthöt, kicsit messzebb a tábortól.

Órákon át rohantak Dagna generális és törpéinek hősies önfelál dozását követően, visszaaz északi dombokhoz, amelynek közelében a törpék azokra az alagutakra bukkantak,amelyek Mithrill Csarnok felé haladtak.

- Az ötven törpe áldozata mellékes, ha a büszkeséged forog koc kán? - nyomult továbbRannek.

- Te vagy az, aki büszkeségről beszélsz - felelte Galen Firth, mire ellenfele meghátrált éshallgatott.

De csak egy pillanatra, mert azután Rannek kihúzta magát, és kidüllesztette széles mellét.- Soha nem felejtem el a hibámat, Galen Firth - válaszolta. - De nem tetézem azzal

tévedésem, hogy egész csapatunkat trollok és cserjelények karmai közé vetem!- Szétzavarták őket! - rikoltotta Galen, mire mindketten a töb biek felé pillantottak, és látták,

hogy többen furcsállóan néznek rá juk. - Szétzavarták őket - ismételte a férfi, jóval halkabban.- A törpék bátor helytállása és Alustriel tűzvihara szétzúzta őket. Ül döztek egyáltalán minket?Nem? Akkor hát nem lehet, hogy a szörnyék hazatértek trágyaszagú mocsarukba? Hátennyire el akarsz futni?

- Te meg annyira ostoba lennél, hogy ismét besétálnál közéjük? Hát mit sem törődszazokkal, akik nem tudnak harcolni? Haljanak meg a gyerekeink csak azért, mert te hősködsz,Galen Firth?

- Még azt sem tudjuk, hol vannak azok a barlangok - vitatkozott az idősebb férfi. - Nembolyonghatunk csak úgy találomra a vidéken, és remélhetjük, hogy rábukkanunk a megfelelőlyukra a föld ben.

- Akkor a te vezetéseddel vonuljunk be Ezüstholdba! - javasolta Rannek.- Ezüsthold fog ide vonulni - erősködött Galen. - Nem láttad ta lán Alustrielt?Rannek beharapta az ajkát, de minden önuralmára szüksége volt, hogy ne köpje le a

másikat.- Hát ekkora bolond lennél? - kérdezte. - Méghozzá hálátlan bo lond?- Nem én vagyok az a bolond, aki ide juttatott minket, messze otthonunktól - felelte Galen

habozás nélkül, ugyanolyan higgad tan, mint ahogy Rannek beszélt az imént. - Az az emberéppen előt tem áll, és tévesen azt hiszi, hogy joga van kérdőre vonni engem.

Rannek arca rezzenetlen maradt, és nem hőkölt meg, de az iga zat megvallva tudta, hogyerre nincs kész válasza. Nem ő volt a pa rancsnok. Nesmé elgyötört népe nem hallgatná megőt, ha a kipró bált Galen Firth más parancsot ad nekik.

Még egy darabig rámeredt a másik férfira, majd megcsóválta a fe jét, és megfordult. Mégaz arcára költöző grimasz dacára sem tor pant meg, amikor meghallotta a háta mögött GalenFirth lekicsiny lő horkantását.

Másnap hajnalra kiderült, hogy Ranneknak nem kell tovább vi tatkoznia Galen Firth-szel,mert a menekültek felderítői visszatér tek és jelentették, hogy nagy csapat troll közeledik nagyiramban dél felől.

Rannek Galen Firthöt nézte, amint az megemészti a komor érte sülést, és már-már aztvárta, hogy a férfi elrendeli a harcosoknak, hogy zárják soraikat, és indítsanak támadást: demég a konok és nyakas Galen sem volt ennyire vakmerő.

- Szedelőzködjetek, és készüljetek az indulásra, méghozzá gyor san! - kiáltott oda akörülötte állóknak, majd visszafordult a felde rítőkhöz. - Néhányan kövessétek nyomonközelgő ellenségeink mozgását! Mások fürgén iramodjanak meg északkeletre! Keressétekmeg azokat a felderítőinket, akik a Mithrill Csarnokba vezető alagutakat kutatják, ésgondoskodjatok menekülési útvonalról!

Amikor végzett, megfordult, és Rannekra meredt, aki egyetérté se jeléül bólintott. GalenFirth arca megfeszült, mintha csak valami burkolt sértés érte volna.

- Megfuttatjuk ellenségeinket, azután pedig megkerüljük őket, hogy hazatérhessünkotthonunkba - közölte a makacs Galen a ka tonáival, mire Ranneknak leesett az álla.

A futáshoz már hozzáedződött nesméiek perceken belül úton vol tak, és felvették a legjobbalakzatot: a leggyengébbek haladtak a menet közepén, ahol mindenfelől védelmezhettékőket. Kevesen akadtak olyanok, akik beszéltek. Tudták, hogy a trollok szorosan anyomukban vannak, és hogy aznap mindnyájuk élete véget érhet.

A délelőtt közepére magasabb és kedvezőbb terepre értek, és er ről a kilátóhelyről Galen,Rannek és még néhányan végre szemügy re vehették az őket üldözőket. Szinte kizárólagcsak trollokat láttak: a közeledő hordában sehol sem lehetett felfedezni a cserjelények fásvégtagjait. De a trollok még mindig jó páran voltak, köztük hatal mas teremtű példányok is, ésmutatóba akadt egy-két kétfejű ször nyeteg is.

Rannek tudta, hogy jól tették, amikor visszavonultak, ahogy azt néhány órával korábbanjavasolta is. Azonban minden elégedettsége odalett, mert tartott tőle, hogy ezeket aszörnyetegeket nem tud ják majd lehagyni.

- Tartsátok az embereket mozgásban, amennyire ez csak lehetséges! - adta ki aparancsot Galen Firth, és Rannek figyelmét nem kerülte el, hogy a férfi hangja hasonlófélelmekről és komorságról árulkodott, akár beismerte azt, akár nem. - Megvannak már azokaz alagutak?

- Rábukkantunk néhány alagútra - magyarázta az egyik ember. - De nem tudjuk, hogymilyen mélyen húzódnak.

Galen Firth nagy- és mutatóujja közé csippentette az ajkát.- És ha azelőtt menekülünk be, hogy biztosat tudnánk, és kiderül, hogy csak zsákutca... -

folytatta a másik.- Akkor igyekezzetek! Húzzátok szét a felderítők vonalát az ala gutakban! Olyan járatot

keresünk, amelyik kanyart ír le és visszatér a minket üldöző ellenség mögé. Vagy elfutunkmellettük vagy belé jük futunk... tétovázásra nem lesz időnk!

A férfi bólintott, és elrohant.Galen végigmérte Ranneket.- Szóval azt hiszed, hogy igazad volt - szólalt meg.- Mintha bármit is számítana - felelte Rannek. - Teljesen mind egy. - Hátrapillantott az őket

üldözőkre, és Galen tekintete követ te az övét. - Soha nem vártuk volna, hogy egy ennyirekaotikus és fegyelmezetlen népség, mint a trollok, ilyen kitartóan követnek majd minket!Egész életemben...

- Az életed nem nyúlt még olyan hosszúra - emlékeztette Galen.- Ezért tudtak becsapni azon az éjszakán, amikor te voltál az őrség parancsnoka.- Mint ahogy téged is lóvá tettek most, amikor azt hitted, hogy nem fognak üldözni minket -

vágott vissza Rannek, de amit mondott, azt még ő maga is gyatra érvnek találta, Galenönelégült képe pedig nem sok kétséget hagyott afelől, hogy nem sikerült beleszúrnia amásikba.

- Örülök, hogy üldöznek - felelte az idősebb férfi. - Ha meg is le pődtem, ez kellemesmeglepetés. Mert így elcsalogatjuk őket, távo labb Nesmétől. Amikor ismét a falaink közöttleszünk, majd jut elég idő arra, hogy megerősítsük védelmünket.

- Hacsak nem vár ott ránk még több troll.- Kudarcod nyomán egyre inkább túlbecsülöd ellenségeinket, Rannek. Ezek trollok.

Ostobák és vérszomjasak, de semmi több. Várakozáson felüli kitartásról tesznektanúbizonyságot, de ez nem tart már soká.

Galen felhorkant, és távozni készült, de Rannek megragadta a karját. A Lovas dühödtenfordult felé.

- Feltennéd az összes ember életét erre az állításra? - kérdezte a fiatalabb katona.- Egész életünk kockán forog Nesmében... már századok óta - felelte Galen. - Ez az, amit

teszünk, így élünk.- Vagy így halunk?- Akár.Galen kitépte magát Rannek szorításából. Egy darabig még ráme redt a másikra, majd

elfordult tőle, és parancsokat kezdett harsogni a körülötte állóknak. De szinte azonnal benneszakadt a szó, mert a menekültek tömegéből valaki felkiáltott:

- A Fejszések! Jönnek a Mirabari Fejszések!- Dicsőség Mirabarnak! - kiáltott fel valaki más, mire az ujjongás végigsöpört az egész

tömegen.Rannek és Galen Firth áttörtetett a nesméiek között, átnyomko dott az emberek között,

hogy megnézzék, merre van a hangzavar okozója.Törpék közeledtek - tucatnyi és tucatnyi törpe menetelt feléjük, köztük sokak pajzsát

Mirabar fekete fejszéje díszítette. Zárt és fe gyelmezett alakzatban haladtak, soraik nembomlottak szét még a dimbes-dombos terepen sem, ahogy elszántan masíroztak.

- Nem mirabariak - közölte az egyik felderítő zihálva Galennel, mivel egészen idáig futott,hogy megelőzze a jövevényeket. - Állítá suk szerint inkább a Harcpöröly Klánból valók.

- A híres mirabari Fejszések jelét viselik magukon - mondta Galen.- Egykor valóban azok voltak - magyarázta a felderítő. Elhallga tott és odébb lépett, a

többiekkel együtt figyelve a közeledő szakál las alakokat.Két, harcoktól megviselt törpe tartott feléjük: egyikük sűrű fekete szakállt viselt, a másik

pedig ősöregnek tűnt, és ő volt a legrútabb törpe, akit az emberek eleddig csak láttak.Alacsonyabb és köpcösebb volt társánál, fekete szakállának felét mintha letépték volna, ésmég az egyik szeme is hiányzott. Az emberek könnyen kitalálhatták, hogy pirospozsgás,viharvert arca századok születését és elmúlását látta. A két alak arrafelé tartott, ahol Galenállt: az egyik nesméi felderítő kalauzolta őket. Odaballagtak a férfihoz, és a fiatalabb tör pemaga elé ejtette súlyos harci kalapácsát, fejjel lefelé, majd ké nyelmesen rátámaszkodott.

- Pörölycsapó Torgar Delzoun, a Harcpöröly Klánból, szolgála tidra! - közölte. - Ő abarátim, Shingles.

- Mirabar címerét viseled, jó Torgar - szólalt meg Galen. - És örömmel állunkszolgálatodra.

- Mirabariak voltunk - közölte Shingles. - Elhagytuk a várost, hogy nagylelkűbb királytszolgáljunk. És te most mindennek a végét látád, mert azért vagyunk itt, hogy segítsünknéked, és Dagna gene rálisnak, aki véled együtt indult erre.

A közelben álló emberek közül többen aggódva pillantottak egy másra, és arckifejezésüknem kerülte el a törpék figyelmét.

- Elmondom majd nektek Dagna elestének történetét, amikor az idő engedi, hogymegtudjátok az igazságot - húzta ki magát Galen Firth. - Most azonban ellenségeinkszorosan a nyomunkban van nak. Trollok... sok-sok troll.

A legtöbb törpe egymás közt dörmögött valamit „Dagna elestéről", de Torgar és Shinglesarckifejezése szenvtelen maradt.

- Akkor hát irány az alagutak! - határozott Torgar. - Enmagam és fiaim többre menénk alangaléta fenevadak ellen, ha azoknak le kell hajolniuk, hogy ne verjék be csúf fejüket a

mennyezetbe.- Már küzdöttünk velük ott, és visszaszorítottuk őket - bólintott Galen. - Talán meg tudjuk

törni őket, és utat nyithatunk a vonala ikon keresztül.- Keresztül? - tudakolta Torgar. - Azoknak az alagutaknak a túlvégén Mithrill Csarnok áll,

és mi arra tartunk.- Hírt kaptunk arról, hogy Ezüsthold hamarosan csatlakozik a küzdelemhez - fogott bele a

magyarázatba Galen, és a közelében ál lók egyike sem mert rámutatni arra, hogy amit mond,az nem telje sen felel meg a valóságnak. - Felvirradt a győzelmünk napja, meri Nesmé isméttalpra áll és a vidék ismét biztonságos lesz!

Mindkét törpe kíváncsian méregette egy darabig, majd egymásra néztek, és megvonták avállukat.

- Ez most nem számít - nézett Shingles Torgarra. - Bárhogy dön tünk is, ezt a döntést azalagutakban kell meghoznunk. A másik törpe bólintott.

- Előre az alagutak felé!

- Az oldalfolyosó szabad! - szállt a kiáltás törpéről törpére a vo nal mentén.- A fáklyákat! - bömbölte Shingles.A második sorból húsz törpe rohant elő égő fáklyával a kezében, és a tüzes hasábokat

áthajították Shingles és a harcosok első sora fö lött, akik kemény küzdelmet folytattak az őketüldöző trollok első vonalával.

Egy hosszú alagúton jutottak le ebbe a széles üregbe, ahol a töl csér alakú bejáratnálsorakoztak fel: itt húsz törpe is elfért egymás mellett, míg csak néhány troll tudott egyszerreátjönni, hogy meg küzdjön velük. A fáklyavivők a lángoló fadarabokat az alagút bejá ratánakkeskenyebb része felé hajították, ahol taktikusan, jó előre lámpaolajjal leöntött kiszáradtfahasábokat helyeztek el.

A tűz bömbölve kelt életre.A trollok nem sok mindentől féltek, de a rövid lista élén ott állt a tűz, ami legyőzte

elképesztő regenerálódási képességüket.A fáklyák jelentősen fellazították az üldözők sorait, Shingles pe dig az első sorral, és a

mögötte állókkal váratlan, elsöprő rohamra indult, visszakergetve azt a néhány trollt, akik alángoló akadály in nenső oldalán ragadtak. Sokat sikerült beszorítani a lángok közé, atöbbieket pedig álltó helyükben feldarabolták vagy ledöfködték.

A törpék ekkor megfordultak, és tökéletesen megtartva az alak zatot, futásnak eredtek. Azoldalfolyosót tisztának találták, és a me nekültek már jó ideje úton voltak.

Torgar fiainak aznap délután már harmadszor sikerült visszaver niük makacs üldözőiket, atrollokat.

Azonban mindannyian tudták, hogy a szörnyetegek újra jönni fognak, így a legelöl haladótörpék buzgón megvizsgáltak minden kereszteződést és termet, ami csak útjukba esett,megfelelő helyet keresve a következő védőállás kialakításához.

Az ember harcosok hátvédjében haladó Rannek mindezt csodálat tal és hálával figyelte.Tudta, hogy Galen Firth a saját levében fő, mert már maguk mögött hagyták azt az utat,amelyen a trollokat megkerül ve esetleg visszajutottak volna a felszínre, valahol Nesméközelében.

Csakhogy Torgar volt a parancsnok, és nem Galen. Ezt mind Rannek, mind a többinesméi világosan felfogta. Miután a törpe ér tesült Dagna elestének részleteiről,ellentmondást nem tűrően kö zölte, hogy az emberek elszakadhatnak a törpe kísérettől, haakar nak, de ezt saját felelősségükre teszik.

- Minden dicsőség Dagnának és Mithrill Csarnoknak! - mondta Torgar Galennek, és atöbbieknek, meghallgatva a szomorú históri át. - Csatlakozik fiához Moradin Csarnokaiban,ahol megbecsült hely vár rá.

- Megpróbált segíteni otthonunk visszaszerzésében - szólt közbe az ember, mire a törpeolyan pillantást vetett rá, amilyet általában csak az orkoknak tartogatott.

- Megmentette azt az ostoba seggidet! - vágott vissza Torgar. - És ha úgy döntesz, hogy

ismét megkockáztatád ezt az utat, tudd meg, hogy Dagna hibát követett el. De tudd meg aztis, nesméi Galen Firth, hogy Torgar és fiai nem követek el ugyanazt a hibát. Ne lég yenekkétségid, hogy bármerre megyünk is, azokban az alagutakban megyünk, melyek MithrillCsarnokba vezetének vissza.

És ennyi volt az egész, és még a rátarti Galen sem vitatkozott töb bet, mint ahogy egyetlenszóval sem fejezte ki tiltakozását a nesméi harcosok között, így hát Torgar átvette a teljesirányítást, és ő ve zette a kétségbeesett menekülést. Addig futottak, amíg az üldözők miattvédőállást nem kellett kialakítaniuk, de még ekkor is ügyel tek arra, hogy mindenösszecsapás csak egy gyors lefolyású csetepa té legyen, és ne torkolljon valódi csatába.

Rannek pedig örült ennek.

13széttartó utak

- Egy ork parancsait követjük? - kérdezte egy Urutha nevezetű nagydarab, széles vállúdéróriás Gertitől, amikor a közel száz kolosszusból álló menet megkerülte a Negyedik-csúcsészaki lejtőit, és keletnek indult a Surbrin felé.

- Parancsait? - kérdezett vissza a nő. - Én nem hallottam paran csokat. Csak egy kérést.- És az nem egy és ugyanaz, ha teljesítjük a kérést?Gerti felnevetett, méghozzá a déróriásnőhöz képest meglepően lágyan, majd karcsú kezét

Urutha irdatlan vállára tette. Tudta, hogy finoman kell bánnia vele, mert Urutha egyike voltatyja legközeleb bi tanácsadóinak, és legmegbízhatóbb testőreinek. Márpedig Gerti apja, anevezetes Szürkekéz Őrei árnyéka még mindig messzire ve tült, még akkor is, ha atekintélyes jarlt már hosszú hónapok óta nem látták a déróriások között, és kevesengondolták úgy, hogy va laha is elhagyja még szállását. A beszámolók szerint Őrei egyértel-műen a halálán volt, egyetlen utóda, Gerti pedig annak a küszöbén állt, hogy megörököljeHófehért és vele minden kincsét, egyben a félelmetes óriások hűségét is.

Gerti hercegnő már jó ideje tudta, hogy Őrei halálának utolsó gyümölcse lesz alegfontosabb és egyben a legkényesebb ajándék. Ha bármelyik hataloméhes óriás, aki elégmagasra kapaszkodott az Őrei által kialakított hierarchia létráján, megpróbálja megdönteniőt, akkor ennek eredménye a legjobb esetben is az eddig közel egy séges erőszétforgácsolódása lesz. Ez pedig olyasvalami volt, amit Gerti egyáltalán nem akart.

A hercegnő önmagában is rettenetes erőt képviselt: remekül ér tett a kardhoz és amisztikus mágiához. Gerti az elemek erejét sza badíthatta arra, aki ki mert állni ellene,szétzúzhatta azt villámmal, tűzzel, és dühöngő jégviharral. De elég volt csak a kezét Uruthavál lára tennie, hogy eszébe jusson, időnként a mágia önmagában nem elegendő.

- A mi érdekünk is az, hogy Obould sikerrel járjon... legalábbis jelenleg - fogott bele amagyarázatba. - Ha seregét már most szét verik, ki állítja meg Mithrill Csarnok, Felbarr,Adbar, Ezüsthold, Everlund, Sundabar, esetleg Mirabar és ki tudja még hány nép erő it, és kigátolja meg őket abban, hogy a háborút kitolják közvetle nül Hófehér kapujáig? Nem, jóUrutha, Obould az az ütköző, ami re szükségünk van az idegesítő törpék és emberek ellen.Hadd ka varogjanak csak ezrével és hulljanak el, de csak lassan!

- Belefáradtam már ebbe a hadjáratba - vallotta be Urutha. - Láttam, ahogy több minthúszan hullanak el a fajtársaim közül, és semmit sem tudunk arról, mi a helyzet a Surbrinnállevő rokonaink kal. Lehet, hogy Felbarr törpéi máris átkeltek a folyón? Lehet, hogy újabb húszfajtársunk hever holtan a szakállasok bűzhödt lábai előtt?

- Semmi ilyesmi nem történt.- Nem tudhatod.Gerti bólintással nyugtázta az állítást, és megvonta a vállát.- Majd odamegyünk, és megnézzük. Legalábbis közülünk néhá nyan.Ez a meglepő belenyugvás felkeltette Urutha figyelmét, és az óri ás elfordította világoskék

bőrű busa fejét, hogy alaposabban is szem ügyre vegye Gertit mélykék szemével.A nő szemérmesen viszonozta a másik furcsálló pillantását, és fel figyelt arra, hogy Urutha

meglehetősen jóképű, ahhoz képest, hogy már nem fiatal. Hosszú haját lófarokba fogta, amijókora darabon szabadon hagyta homlokát, mivel haja elől és oldalt már gyérült. Vo násaiazonban még mindig erőt sugároztak: a magasan ülő arccsont ok, a nagyon éles és markánsorr. Gertiben felötlött, hogy ha a szó beli meggyőzés nem lesz elegendő, hogy maga melletttartsa Uruthát, másfajta csáberőt is bevethet, hogy ugyanazt a hatást érje el - ráadá sul azvolt benne a legjobb, hogy ez nem is lenne valami kellemetlen dolog.

- Néhányan, barátom - mondta halkan, és ujjai gyengéden vé gigsimították a hatalmasóriás vastag nyakának tövét, sőt ujjbeggyel meg is érintette a láncing fölötti csupasz bőrét. -Járőrt küldünk a folyóhoz... erőink felét... hogy keressék meg hiányzó barátainkat, és kezdjékösszegyűjteni őket. Lassan észak felé fordulunk majd, és hazamegyünk. Mondom, lassan,nehogy Obould felháborodásában szökésnek tartja távozásunkat. Úgy véli, hogy a folyótbiztosítania kell, mint saját birtokát, és tekintve seregének nagyságát, nem ke rülhet komolyerőfeszítésbe meggyőzni arról, hogy nincs már szük sége arra a néhány óriásra.

- Tudod, fenn akarom tartani a szövetséget - folytatta az óriásnő. - Nem tudom, hogy mitvárhatok az ellenséges településektől, de húszezer orkkal nem akarok tengelyt akasztani.Húszezerrel? - viho gott fel. - Vagy mostanra kétszer, netán háromszor ennyien vannak már?

- Az orkok úgy szaporodnak, akár a kártevők: mint a mezei ege rek vagy az otthonainkatelözönlő százlábúak - felelte Urutha.

- És az ember azt gondolhatná, éppen olyan okosak, mint azok - mondta Gerti, és továbbbabrálta társa nyakát. Örömmel konstatál ta, hogy a feszültség kioldódik Urutha merevizmaiból, és hogy a mosoly első jelei feltűnnek az óriás jóképű arcán.

- Még az is elképzelhető, hogy hagyományos ellenségeink felke resnek minket, hogy egyesetleges szövetségről tárgyaljanak - fűzte hozzá az óriásnő.

Urutha összehúzta szemét a gondolatra.- A törpék? Azt hiszed, hogy Mithrill Csarnok, Felbarr Citadel lája vagy Adbar Citadellája

törpéi belemennek abba, hogy együttműködjenek velünk? Azt hiszed, hogy HarcpörölyBruenor és bará tai megfeledkeznek a kőzáporról, ami rájuk omlasztotta azt a tor nyot?Tudják, ki lendítette meg a kost, amely betörte a nyugati ka put. Tudják, hogy egyetlen orksem lett volna képes ilyen erőkifejtésre.

- És tudják azt is, hogy hamarosan kifuthatnak a lehetőségekből - közölte Gerti. - Obould atél folyamán beássa magát és megerősí ti állásait, én pedig kétlem, hogy ellenségeink módottalálnak arra, hogy lecsapjanak rá még hóolvadás előtt. Addigra pedig...

- Nem hiszed, hogy Ezüsthold, Everlund és a három törpe király ság képes kiverni azorkokat?

Gerti észrevette a másik hitetlenkedő hangsúlyát.- Húszezer orkot? - suttogta. - Negyvenezret? Hatvanezret? Ma gaslatokon álló erődített

falak mögül?- Így hát Gerti felajánlja, hogy segít azoknak a népeknek vissza vágni, akik oly régóta az

ellenségeink? - tudakolta Urutha.Az óriásnő gyorsan olyan testtartást vett fel, ami elárulta, hogy távol áll tőle minden efféle

gondolat.- Nyitva hagyom annak lehetőségét, hogy népem gyarapodjon - magyarázta álláspontját. -

Obould nem a szövetségesünk. Soha nem is volt az. Azért tűrtük el, mert szórakoztatottminket.

- Talán ő is éppen így érez irántunk.A fegyelmezett Gertinek ismét sikerült elengednie füle mellett a kellemetlenül igaznak tűnő

kijelentést. Tudta, hogy nagyon ingatag kötélen kell táncolnia, vissza egészen Hófehérig. Azóriásai és Obould diadalt arattak a déli előrenyomulás során, de vajon milyen ténylegeshaszonra tettek szert a déróriások? Úgy tűnt, hogy Obo uld mindent elért, amire csak vágyott.Sikerült jó erősen megvetnie a lábát az emberek és a törpék földjén. Ennél is fontosabb éslenyűgözőbb volt, hogy hadba hívó kiáltására számos ork törzs felelt, és ezek egyesültek is,ráadásul a király vaskemény irányítása alatt. A sereg viszont, minden hódítása dacára,semmi kézzelfogható, elvi hető zsákmányra nem tett szert. Nem foglalták el Mithrill Csarno-

kot, és nem kaparintották meg a kincseit.Gerti óriásai nem olyanok voltak, mint Obould csatlósai. A déróriások nem ostoba orkok

voltak. Az orkoknak elég volt győzni a csatatéren, még akkor is, ha ötször annyit vesztettek,mint amennyi ellenséget megöltek. Gerti népe kérdőre vonja majd őt, hogy mutassa meg,miért érte meg a délre vonulás több tucatnyi óriás életét?

Gerti a menet elejére pillantott, a pegazus irányába. Igen, ez a zsákmány illik Hófehérhez!Az óriásnő elhatározta, hogy gyakran megsétáltatja majd a lószerű teremtényt a népe előtt.Emlékezteti őket, hogy milyen előnyökkel járt eltörölni a bosszantó Withegroo-t és Lapályosnépét. Elmagyarázza majd nekik, hogy mennyivel bizton ságosabb az otthonuk, most, hogy atörpéket és az embereket vissza szorították messze délre.

Az óriásnő ráébredt, hogy ez még csak a kezdet.

Meglepte a puhaság, miközben tudata kikászálódott a sötétség ből: a törpe mindig is aztgondolta, hogy Moradin Csarnokai mele gek az ott égő tüzektől, de a hely kemény, akár a kő.Nikwillig összerezzent, és mocorogni kezdett, majd megérezte, hogy a válla vas tag takaróbafúródik. Levelek és gallyak zörrentek meg alatta.

A törpe szeme felpattant, majd azonnal össze is húzta is azt, mert a napfény vakítóanbeleszúrt.

Nikwillig abban a pillanatban, amikor nyitva volt a szeme, és be levillant környezete képe,látta, hogy egy sűrű, lombhullató erdőben van, és ahogy jobban belegondolt a dologba, aszegény törpe még jobban összezavarodott. Mert ahol elesett, ott nem voltak a közel benerdők, és legutoljára Moradin Csarnokaiban számított volna fákra és szabad égre.

- En tu il bi-inway - hallott meg egy dallamos hangot, amelyről tudta, hogy egy elfé.Nikwillig behunyva tartotta a szemét, miközben zavaros gondo latai között a szavak újra és

újra leperegtek a fejében. Nikwillig, felbarri kereskedő révén gyakran üzletelt más fajokképviselőivel, köz tük elfekkel is.

- Bi-inway... - formálta szája a szavakat. - Ébredt... en tu il bi-inway... felébredt.Most már tudta, hogy egy elf beszél hozzá, így lassan felnyitotta a szemét, hogy az

fokozatosan szokjon hozzá az erős fényhez. Megfe szítette a testét, és nyögés szakadt felbelőle, ahogy megpróbált a hang irányába fordulni.

A törpe ismét becsukta a szemét, és visszahanyatlott, majd vett egy nagy levegőt, hogy afájdalom kiáramoljon belőle, majd ismét kinyitotta a szemét... és meglepetten látta, hogysápadt bőrű, zord arcú elfek veszik körül.

- Ébren vagy? - kérdezte egyikük, a kereskedők közös nyelvét használva.- Kicsit meg vagyok lepve, ha mondhatom ezt - felelte Nikwillig reszelős hangon, ahogy a

szavak előtörtek pergamenszáraz torkából. - A goblinok jól ellátták szegény Nikwillig baját.- A goblinok halottak - közölte a jobb oldali elf, aki láthatóan a vezér lehetett, mert egyik

társát leszámítva a többieket odébb hessegette, majd lehajolt, így a törpe alaposabban isszemügyre vehet te. Egyenes szálú fekete haja volt, és sötétkék szemei, amelyekről a törpeúgy látta, hogy nagyon közel ülnek egymáshoz. Az elf szögle tes szemöldöke szinte összeértközépen, majdhogynem sötét színű V betűt formázva a keskeny orr fölött.

- Mi pedig elláttuk a sebeidet - folytatta azon a hangon, ami fur csán nyugodtnak ésmegnyugtatónak hatott, legalábbis az arcához viszonyítva. - Fel fogsz épülni, jó törpe.

- Kivonszolátok onnan? - kérdezte Nikwillig. - Azok a goblinok a folyónál kaptak el engem,és...

- Az utolsó szálig lelövöldöztük őket - biztosította őt az elf.- És te ki valál? - tudakolta Nikwillig. - És kik valának azok a „mi?"- Én Holderdei Hralien vagyok, ő pedig Althelennia. Két társun kat keresve keltünk át a

folyón. Talán te, aki Mithrill Csarnokból jössz, láttad őket?- Én nem Mithrill Csarnokból jövék, hanem Felbarr Citadellájá ból - tudatta Nikwillig, és

megfogta Hralien kinyújtott kezét, majd engedte, hogy az elf óvatosan ülő helyzetbetámogassa. - Az az Obould nevezetű fenevad jól elbánt velem, és Bruenor volt az, akimegmentett engem, és barátimat, Tredet. Sajnálom, hogy ezt mon dom, de nem láttam a

barátitokat.A két elf egymásra nézett.- Nagy repülő lovakon utaznak - szólalt meg Althelennia. - Ta lán messziről láttad őket,

magasan fenn az égen.- Á, azok ketten! - mondta Nikwillig, mire mindkét elf mohón előrehajolt. - Sajna, látni nem

látám őket, de hallottam felőlük a Tömbváll fivérektől, akik az erdőtökön jövének át, útbanMithrill Csarnok felé.

A letört elfek visszahúzódtak.- És a Csarnok még Bruenor kezén van? - kérdezte Hralien egyidőben azzal, amikor

Althelennia azt tudakolta, hogy mit tud „a nagy tűzről, amelyet a nyugati égre szökkenniláttunk".

- Egen, egen - felelte a törpe. - Gnóm tűz volt az, méghozzá olyan, hogy még egy sárkányis büszke lehetne rá.

- Sokat kell mesélned nekünk, jó törpe - mondta Hralien.- Úgy látom, hogy legalább ennyivel tartozom nektek - bólintott Nikwillig.Nyújtózkodott egyet, néhányszor megrecsegtette bütykeit, nya kát, vállát, majd hátradőlt,

hátát az egyik fának vetve. Ezután elme sélte a történetét, kezdve a több tíznappal ezelőttFelbarr Citadellá jából indult karavánnal, folytatva a katasztrofális kimenetelű ork rajtaütéssel,és azt követő céltalan bolyongással, sebesülten, éhesen, oldalán Treddel. Elbeszélte azelfeknek az emberek nagylelkűségét és Harcpöröly Bruenor kedvességét, aki rábukkantkettejükre, amint éppen hazafelé tartott Mithrill Csarnokba, hogy ott ismét megkoronázzák.

Beszámolt nekik Lapályosról, és a vakmerő felmentésről, a mirabari törpék váratlansegítségéről, akik éppen úton voltak, hogy csatlakozzanak a Harcpörölyökhöz. Elmesélte azŐrző Völgye felet ti összecsapást, nagy részletességgel ecsetelve, miként gyűltek ha lomba azork tetemek.

Az elfek mindvégig töretlen figyelemmel hallgatták, szenvtelen arccal, megemésztveminden szavát. Semmilyen érzelmet nem mu tattak, még akkor sem, amikor Nikwillig hirtelenfelugrott, és elme sélte azt a robbanást, amelyet Nanfoodle idézett elő, és ami olyan tökéletesvolt, hogy leborotválta az egész hegynyúlványt.

- Így álltak a dolgok akkor - fejezte be Nikwillig. - Obould be szorította Bruenort abarlangjába nyugaton, a trollok, orkok és óri ások pedig ugyanezt tették keleten. MithrillCsarnok ma magányos ékkő a mindenfelől rajzó csúszómászók halma között.

A két elf egymásra pillantott.Arckifejezésük nem nyugtatta meg túlzottan a viharvert törpét.

Több mint egy tíznappal később Drizzt és Innovindil már a Világ Hátának legmagasabbdombjait járta. Gerti és közel háromszor húsz óriása egy tekergőző ösvényen haladt ahegyek felé, de még ezen a kacskaringós úton is gyorsan mozogtak. Az út során a két elfalapo san szemügyre vehette a Surbrin mentén folyó munkát, és a látvány nem töltötte elŐket bizakodással. A part mentén végig - főként a gázlóknál, és olyan helyeken, ahol azátkelés lehetségesnek tűnt -, erődítéseket emeltek és ezeket folyamatosan bővítették.

Ők ketten igyekeztek az előttük álló feladatra, Pirkadat megmen tésére összpontosítani, deez nem bizonyult könnyűnek, főleg Innovindilnek nem, aki gyakran és hangosan töprengettazon, hogy esetleg irányt kellene váltania, és a folyó felső szakaszán átkelve, fi gyelmeztetniekellene fajtársait.

De a holderdei elfek természetesen gondosan szemmel tartották a Surbrint, és már tudták,hogy mi folyik ott - legalábbis Innovindil erősen hitt ebben.

Így hát folytatta útját Drizzttel: ők ketten közelről figyelték Gertiéket, és lehetőségetkerestek, hogy visszaszerezhessék Pirkada tot. Eleddig azonban nem kínálkozott esély.

Amint elérték a hegyeket, a sziklásabb terepet, egyre nehezebb lett lépést tartani azóriásokkal. Drizzt többször előhívta Guenhwyvart, és előreküldte, hogy rohanva felderítse,merre jár a csapat, és megbizonyosodjon róla, ő és Innovindil jó irányban ha ladnak.

- Attól tartok, ostobaság, amit teszünk - mondta az elf nő Drizztnek, amikor egyik éjszaka

letáboroztak egy kiugró szikla ár nyékéban, ami adott annyi fedezéket, hogy a drow legalábbegy kis tüzet rakhasson. Szokványos esetben nem tett volna ilyet, és bár az ősz még éppencsak beköszöntött Mithrill Csarnoktól délre, de ide fent a magasban a szél már a telet idézte. -És miközben mi hiábavalóan loholunk itt, népem és a törpéid ostrom alatt állnak.

- Addig nem hagyod cserben Pirkadatot, amíg van remény - fe lelte a drow savanyúmosollyal, és arckifejezése, meg szavai nem ép pen hízelgő tükröt tartottak az elf nő elé.

- Csalódott vagy, ennyi az egész - fűzte hozzá még Drizzt.- Te nem?- Dehogyisnem. Én is csalódott vagyok, mérges és szomorú, és semmit nem akarok

jobban, mint leszedni Obould fejét a nyakáról.- És hogyan küzdőd le ezeket az érzéseket, Drizzt Do'Urden?A drow hallgatott egy darabig, mielőtt válaszolt volna, mert lát ta, hogy Innovindil tekintete

megváltozik, ahogy feltette a kérdést, mint ahogy a hangja is. A sötételf ráébredt, hogy a nőlegalább annyira kérdezi ezt Drizzt érdekében, mint a sajátjában. Együtt töltött tíznapjaiksorán Innovindil sokszor fordult oda a drow-hoz, és mon dott valami olyasmit, hogy „Tudod,mit jelent elfnek lenni, Drizzt Do'Urden?" Világos volt, hogy a nő úgy véli, a drow mentoránakkell lennie az elfeket illetően, a sötételf pedig örömmel vette ezeket a leckéket. Az is eszébejutott, most első ízben rögtön a kérdés el hangzása után, hogy amióta Innovindil megkezdtefinom okítását, ezeket a kérdéseket mindig úgy fejezte be, hogy a teljes nevét hasz nálta.

- Visszaemlékszem - felelte. - Főként pirkadatkor beszélek ma gamhoz hangosan.Kétségtelen, hogy ha valaki kihallgatna, azt gon dolná, megőrültem, de van valami abban,hogy kimondom a szava kat, hogy hangosan beszélek a félelmeimről, a fájdalmamról és bűn-tudatomról, és ez segít feldolgozni ezeket a gyakran irracionális ér zelmeket.

- Irracionális?- Például irracionális a saját fajtámhoz fűződő fajgyűlölő hozzáál lásom - felelte Drizzt. -

Irracionális az elkötelezettségem ahhoz, amiről tudom, hogy helyes. Irracionálisak a kínjaim,amelyeket egy barát, vagy akár egy ellenség elvesztése miatt érzek.

- Ellifain miatt.- Igen.- Nem vagy hibás benne.- Tudom. Hát persze, hogy tudom. Ha tudtam volna, hogy Ellifain az, megpróbáltam volna

lebeszélni, vagy ártalmatlanná ten ni úgy, hogy ne haljon meg. Tudom, hogy maga idézte előa saját ha lálát. De ettől ez még szomorú, és kínt okoz nekem.

- És bűntudat gyötör?- Egy kicsit - vallotta be Drizzt.A szemközt ülő Innovindil most felállt, megkerülte a tábortüzet, és letérdelt Drizzt elé, majd

finoman megsimogatta az arcát.- Azért érzel bűntudatot, mert gyengéd a természeted, Drizzt Do'Urden. Akárcsak az

enyém, vagy amilyen Tarathielé volt, vagy a legtöbb elfé, bár ezt gondosan titkoljuk másokelől. A lelkiismeret a mi megváltásunk. Az, hogy mindent megvizsgálunk, jót és rosszat,cselekvést és következményt: ez határozza meg céljainkat. És ne csapd be magad, azévszázadokon át tartó életben gyakran csak a céltudatosság az egyedüli, amid van.

Mennyire jól ismerte Drizzt ezt az igazságot!- Kimondod, hogy mit gondolsz valamiről, ami megtörtént? - tu dakolta Innovindil. - Fogod

az élményeidet, és újra lepörgeted őket magad előtt, hogy eltöprengj saját tetteiden ésérzéseiden, immár az utólagos bölcsesség ragyogásában és mindent felfedő fényében?

- Előfordul.- És eközben Drizzt magáévá teszi a leckét, amit megtanult? Cse lekedeteid

megerősítésével szert teszel némi magabiztosságra, ha hasonló helyzetbe kerülsz?A kérdésen Drizzt jó percig töprengett, hátradőlve. Az volt az ér zése, hogy Innovindil ki

akar hozni valamit ebből a beszélgetésből. A drow számos belső konfliktust oldott már megaz önmagával foly tatott beszélgetésekkel, és úgy hitte, hogy a kör már közel teljes... egészena lapályosi katasztrófáig.

Tekintetét ismét Innovindilre emelte, és észrevette, hogy a nő még közelebb jött hozzá.Már érezte leheletének melegét. Az elf aranyhaja nagyon-nagyon puhának tűnt abban apillanatban, és úgy tűnt, mintha a háttérben égő tűz lángra lobbantotta volna. Szemesötétnek és talányosnak tetszett, de szinte izzott.

Innovindil ismét gyengéden megsimogatta a drow arcát, Drizzt pedig érezte, hogy vérszökik az arcába. Megpróbálta megállítani a kézremegését.

- Gyengéd és gyönyörű léleknek tartalak, Drizzt Do'Urden - mondta a nő. - Jobban értemmár azt a nehéz utat, amelyre léptél, és csodálom elszántságodat.

- Szóval úgy véled, hogy most már tudom, milyen elfnek lenni? - kérdezte a drow, inkábbcsak azért, hogy enyhítsen a hirtelen rátö rő feszültségen, és hogy feloldja a hangulatot.

De Innovindil nem engedte el ilyen könnyen.- Nem - érkezett a felelet. - Az egyensúly felé vezető út felénél jársz, annak a felénél, ami

foglalkozik a hosszú távú célokkal. Visszaemlékszel, és aggódsz, önmagád kérdezgeted,hogy őszintén tudd megítélni tetteid, és őszinte válaszokat követelsz magadtól, és eznem csekélység. Az ifjú elfek cselekszenek és vizsgálódnak, és az ön értékelés őszinte útjánhaladva egy napon úgy cselekszel majd, b ármi kerüljön is utadba, hogy tökéletesen biztosleszel abban, hogy amit teszel, az helyes.

Drizzt még jobban hátradőlt, ahogy Innovindil egyre közelebb hajolt hozzá, de arcukat márígy is csak néhány hüvelyk választotta el egymástól.

- És mi van azzal a féllel, amit nem tanultam meg? - kérdezte, bár attól tartott, hogyminden szava recsegőnek hat.

Innovindil válaszul egészen hozzáhajolt és megcsókolta.Drizzt nem tudta, miként viselkedjen. Hosszú ideig ült ott, és nem tett semmit, csak érezte

a nő ajkának és nyelvének puhaságát, a nyakán végigsimító kezét, és a testéhez simulóInnovindil ruga nyos testét. Szinte egész valója lángra gyúlt, és mintha a világ forog ni kezdettvolna, így Drizzt még csak meg sem próbált gondolkozni, hanem egyszerűen csak... érzett.

Azután visszacsókolta Innovindilt, és keze megérintette a mási kat. Hallotta, hogy halknyögés szakad fel saját ajkáról, de még szin te ennek sem volt tudatában.

Az elf nő hirtelen elhúzódott tőle, és kezét maga elé nyújtotta, hogy visszatartsa Drizztet.Egy pillanatig furcsállóan nézett a drow-ra, majd megkérdezte:

- Mi van, ha a lány életben van?Drizzt éppen meg akarta kérdezni, hogy mi a hirtelen váltás oka, de a nő kérdésére csak

habogni tudott.- Ha tudnád, hogy Catti-brie életben van, akkor is folytatnád ezt? - tudakolta Innovindil

olyan hangsúllyal, mintha a kérdés vé gén ott lett volna az a bizonyos „Drizzt Do'Urden".A drow gondolatai szédülten kavarogtak, és csak annyit sikerült kinyögnie:- D-de...- Ó, Drizzt Do'Urden! - fordult el a nő, és közben kecsesen talp ra szökkent. - Túlságosan

sok időt szentelsz a tökéletes önuralom nak. Minden lépésnél a jövőt mérlegeled.- Hát ilyen elfnek lenni? - kérdezte Drizzt, és hangja csöpögött a gúnytól.- Ilyen is lehet - felelte Innovindil, majd ismét közelebb lépett a másikhoz, és lehajolt

hozzá, egyenesen és huncutul belenézve Drizzt szemébe. - Tapasztalataid szerint aközömbösség adja meg az elf mi benlétét. De időnként megfeledkezni erről: ez adja meg azt,hogy mit jelent élni, barátom.

Ezzel a nő kuncogva megfordult, és otthagyta a drow-t.- Te húzódtál el, nem én - emlékeztette őt a sötételf, mire Innovindil azonnal visszaperdült

felé.- Nem válaszoltál a kérdésemre.Igaza volt, és ezt Drizzt is tudta, de még csak ekkor kezdte felidéz ni magában az előbbi

tettével együtt járó, szaggató érzelmeket.- Láttalak felelőtlennek csatában - folytatta a nő. - De a szere lemben? Az életben?

Szablyáiddal a kezedben szembeszállsz egy, de még tíz óriással is! De ha a szívedről vanszó, vagy-e feleennyire bá tor? Haragosan kiáltasz fel, ha goblinfélékkel csatázol, de felkiál-

tasz-e a szenvedélytől?Drizzt nem felelt, mert nem tudott mit mondani. Lesütötte sze mét, és önironikusan

felkacagott, de meglepődött, amikor Inno vindil ismét leült mellé, és megnyugtatóan átölelte avállát.

- Egyedül vagyok - mondta az elf nő. - A szerelmem eltávozott, és a szívem üres. Mostegy barátra van szükségem. Te vagy az a barát?

Drizzt hozzáhajolt, és megcsókolta, de csak az arcán.- Örömmel vagyok az - felelte. - De vajon a barátod, vagy in kább a tanítványod vagyok, ha

ilyen szabadon játszadozol az érzése immel?Innovindil tűnődő testtartást vett fel, és némi hallgatás után fe lelt csak:- Remélem, tanulni fogsz a tapasztalataimból, mint ahogy remé lem, én is fogok a tieidből.

Tudom, hogy életem gazdagodott azáltal, hogy az elmúlt tíznapokat a te társaságodbantöltöttem. Remélem, ezt te is elmondhatod.

Drizzt tudta, hogy erre a kérdésre nem kell felelnie. Átölelte hát Innovindilt, és magáhozhúzta. Azután csak ültek a csillagok alatt, és engedték, hogy a Merengés nyugalmaelárassza őket.

14ÁTCSOPORTOSÍTÁS

Hatalmas szemfödél függött Mithrill Csarnok fogadóterme fölött. Az orkokat kiszorították, anyugati bejáratot a jelek szerint sikerült biztosítani. És Nanfoodle ravaszságának, valamintrobbanó kotyvalékainak köszönhetően csak kevés törpe esett el mind az előcsarnok ellenielső ork rohamban, mind az ellentámadásban, aminek során kiverték őket.

Délről pedig hírek érkeztek - egyszerre reménykeltők és tragiku sak.Harcpöröly Bruenor szálegyenesen állt trónja előtt, mindenkinek a figyelmét magára

vonva, kezdve a terem falai mentén álló őröktől, azokkal a városlakókkal és menekültekkelbezárólag, akik a ka punál várakoztak a királyi kihallgatásra.

Az uralkodó mellett Cordio és Stumpet állt, a klán két főpapja. Bruenor intett nekik, mireCordio belemerített egy nagy korsót a törpék szenteltvízével, a nagyon édes mézsörrelmegtöltött hordóba. A csarnokban segédek rebbentek széjjel, hogy szétosszák az inniva lót,így az összes megjelent, még a három nem törpe - Regis, Wulfgar és Nanfoodle - is korsóttartott a kezében, amikor a király a sajátját köszöntésre emelte.

- Így csatlakozik hát az adbari és Mithrill Csarnokbéli Kószaszakállú Dagna generális afiához Moradin Csarnokaiban – harsogta Bruenor. - Dagnára, és mindenkire, aki veleszolgált! Szomszédaik védelme érdekében és a bűzhödt trollokkal csatázva adák életüket!

- Itt szünetet tartott, majd hangja mennydörgővé erősödött: - Így jó meghalni!- Így jó meghalni! - érkezett a csarnokot rázó felelet. A király egyetlen hajtásra kiürítette

korsóját, majd visszalökte azt Cordiónak, és lerogyott a trónjára.- Nemcsak rossz híreket kaptunk - szólalt meg Kérgesüllő Banak, aki az uralkodó mellett

ült különleges székében, amellyel közlekedni tudott, mivel lábai többé nemengedelmeskedtek akara tának.

- Egen? - kérdezte Bruenor.- Látták Alustrielt a csatában - felelte Banak. - És ez nem cse kélység.A király az ifjú futárra nézett, aki a híreket hozta délről. Amikor Bruenor kiküldte a mirabari

törpéket, azzal kitolta Mithrill Csarnok hírszerző vonalait, továbbá felállított egy futárrendszertis, amin keresztül a hírek gyorsan tudtak áramlani. Most, hogy az orkokat ki verték, a törpekirály elvárta, hogy a dolgok simán menjenek, és szentül elhatározta, hogy nem éri újabbmeglepetés egyetlen irány ból sem.

- Alustriel ott volt? - kezdte faggatni a futárt. - Vagy csak azt gondoljuk, hogy ott volt?- Ó, látták őt magát, királyim - közölte a törpe -, amint egy lán goló szekéren érkezett az

égen egy tűzgolyóban!- És a lángok fátylán át honnan tudták megállapítani, hogy ő az? - kockáztatta meg

Nanfoodle, majd elsápadt, és elhátrált, mire min denki megértette, hogy csak hangosangondolkodott.

- Egen, Alustriel volt az - nyugtatta meg Bruenor a gnómot, és vele mindenki mást. - Tudokegy-két dolgot Ezüsthold úrnőjének tüzes szekeréről.

Erre a király közelében állók kuncogni kezdtek, főleg az általában hallgatag Wulfgar, akielső kézből tapasztalta meg, milyen az, ami kor Bruenor irányítja Alustriel mágikus szekerét.Egyszer messze délen, kint a tengeren a törpe király végigszáguldott a lángoló szerke zettelegy kalózhajó fedélzetén, hatalmas katasztrófát okozva... per sze a kalózoknak.

- Szóval tud róla, hogy folyik a harc - jelentette ki Bruenor, és egy másik királyságküldöttjére nézett.

- Felbarr Citadellája biztosan beszámola néki - bólintott Szélesövű Jackonray. -Rendszeresen járnak futárok Ezüstholdba és Sundabarba. Annyi bizonyos, hogy Alustrieltudja, mi folyik itt, ha csatlakozott a délen vívott harchoz.

- De el fog jönni északra a seregével, mint ahogy akkor tette, amikor a drow-k megindultakMithrill Csarnok ellen? - tudakolta Wulfgar.

- Lehet, hogy el kellene küldenünk hozzá Bendőkorgit, hogy de rítse ki - felelte Bruenor, ésrákacsintott a barbárra, miközben mindketten a félszerzetre néztek.

Regis azonban láthatóan nem értette el a dolgot, mert nagyon csendben és hallgatagonült, lehajtott fejjel.

A király csak egy pillanatig tanulmányozta, és máris tudta, hogy mi az oka barátja jóllátható döbbenetének.

- Mit gondolsz vala, Bendőkorgi? - bömbölte. - Szerinted használhatád a rubinodatAlustrielen, és segítségül tudád hozni egész Ezüstholdat?

Regis felnézett, és megvonta a vállát, de azután szeme tágra nyílt, ahogy láthatóanfelismerte a kérdés abszurditását.

- Bah, nyugodj csak meg! - kacagott fel Bruenor. - Nem kell használnod a mágikusfüggődet olyasvalakin, mint Alustriel!

A törpe király körül állók mindegyike felnevetett erre, de miután elült a vidámság, azuralkodó arcára komolyság telepedett.

- Viszont beszélnünk kell Ezüstholdról, és tenmagad, meg a lá nyom ismerétek legjobbanazt a helyet. Most pedig menj és ülj az ágya mellé, Bendőkorgi! Beszélni fogokmindkettőtökkel, amint itt végzem dolgomat.

A terembe gyűlt tömegből mindenki láthatta - már aki vette a fá radtságot, hogy rápillantson-, hogy Regis mennyire megkönnyebbült, amikor elbocsátották. Bólintott és gyors léptekkelelindult ki felé a teremből, de mire elérte a kaput, szinte már futott.

Regis Catti-brie-t az ágyban ülve találta, előtte egy tálcán jókora adag étellel. Amikorbelépett az ajtón, és a lány rámosolygott, az volt a legédesebb látvány, amit csak életébenlátott, mert az a mo soly telve volt lelkesedéssel és elfogadással. Ez a mosoly jobb napo katés újabb küzdelmeket ígért - Regis korábban tartott tőle, hogy efféle dolgokat Catti-brie sohatöbbé nem remélhet.

- Látom, Stumpet és Cordio alapos munkát végzett - jegyezte meg, amikor beljebb lépett aszobába, és egy kis széket húzott oda az ágyhoz.

- És Moradin elég jó volt, hogy meghallgassa könyörgésük, és meggyógyítson egyhozzám hasonlót. Szerinted... szerinted lehet, hogy több van bennem a törpékből, mintahogy azt bármelyikünk is gondolná?

A félszerzet felfedezett egy kevés iróniát ebben a kérdésben, kü lönös tekintettel arra, hogya lány a mondat közepén javította ki törpe akcentusát.

- Mit gondolsz, mikor kelhetsz fel?- Kevesebb, mint egy tíznapon belül - felelte Catti-brie. - És új ra harcolni fogok, még

mielőtt kettő eltelne... vagy még hamarabb, ha a szükség úgy hozza, efelől ne legyenekkétségeid.

Regis kétkedve nézett rá.

- Ezt te gondolod így vagy Cordio is?Catti-brie elengedte a kérdést a füle mellett, inkább visszatért az evéshez, amiből Regis

megértette, hogy a papok valószínűleg leg alább egy hónapra taksálják a felépülését.Amikor a lány végzett az egyik gyümölccsel, áthajolt az ágy túlol dalára, amelynek lábához

egy csöbröt raktak a hulladéknak. Eközben azonban a takaró felemelkedett a Regis felölioldalon, így a félszerzet vethetett egy pillantást Catti-brie összezúzódott csípőjére éscombjára.

A nő még azelőtt visszahajolt, hogy barátja elrejthette volna fáj dalmas arckifejezését.- Az a szikla alaposan eltalált - mondta Regis, tudva, hogy nem kerülheti meg a dolgot.Catti-brie betömködte a takarót maga alá.- Szerencsém volt, hogy előbb megpattant a párkányon és a fa lon - vallotta be.- Mennyire komoly a sérülésed?A lány arca kifejezéstelenné vált.Regis belenézett a szemébe, és tovább faggatózott.- Mit mondanak, mennyi idő alatt gyógyulsz meg? A csípőd összezúzódott, az izmok

szétszakadtak. Fogsz tudni járni?- Igen.- Fogsz tudni futni?A nő hallgatott egy sort, arcán megfeszültek az izmok.- Igen.Regis tudta, hogy ezt a választ inkább az elszántság, semmint a várakozás szülte. Ezzel

azonban ennyiben is hagyta a dolgot, és megacé lozta magát; nem engedte, hogy aszánalom hullámai elárasszák. Na gyon jól tudta, hogy Catti-brie hallani sem akar semmiilyesmiről.

- Üzenet érkezett délről - váltott témát Regis. - Lady Alustriel csatlakozott a küzdelemhez,még ha csak rövid időre is.

- De Dagna elesett - mondta Catti-brie, meglepve Regist.- Az efféle hírek gyorsan terjednek a törpék közösségeiben - ma gyarázta a lány.Regis egy darabig hallgatott, hogy mindketten elmondhassanak egy néma fohászt az

elesett törpe lelkéért.- Szerinted lesz valaha is ugyanolyan? - kérdezte végül a félsz erzet.- Nem lesz - felelte Catti-brie, mire a félszerzet felkapta a fejét, mert nem pontosan ezt a

választ várta, és nem ezt akarta hallani az általában derűlátó nőtől. - Mint ahogy nem voltugyanolyan azután sem, amikor visszavertük a sötételfeket a föld alatt. Ez a harc biztos,hogy sebeket ejt majd, barátom.

Regis ezen töprengett egy darabig, majd egyetértése jeléül bólin tott.- Obould jó mélyen és jó durván belemászott a dolgokba. Bruenor örülni fog, amikor majd

kitűzeti a fejét a nyugati kapun túl.- Nem minden változás rossz... - mondta Catti-brie.- Itt van például Torgar a legényeivel - vágott közbe gyorsan Regis. - És úgy tárgyalunk

Felbarr-ral, mit azelőtt soha!- Aha - bólintott a nő. - És időnként a tragédia mozdítja meg azokat, akiket hátrahagytak:

Ez a tragédia változtatja meg őket, méghozzá úgy, hogy tudják, ez a helyes út, de korábbansoha nem volt meg a bátorságuk hozzá, hogy rálépjenek.

Volt valami a lány hanghordozásában és távolba révedő tekinte tében, ami arról árulkodotta félszerzetnek, hogy sok minden kava rog Catti-brie-ben, és nem minden úgy, ahogy arra őés a többiek számítanának.

- Megpróbálunk kiküldeni fentre néhány felderítőt a kürtőkön át, hogy nézzenek körül -szólalt meg Regis. - Reméljük, kapunk hírt Drizztről.

A lány arca megrezzent a drow említésére. Nem volt ez grimasz, csak éppen annyirarándultak össze a vonásai, hogy a félszerzet tud ja, érzékeny pontra tapintott.

Így hát gyorsan témát váltott. Végtére is mi értelme találgatni, hogy mi lehet Drizzttel,amikor senki nem tud semmi biztosat, még ha mindannyian ugyanabban reménykednek is?

Így hát Regis in kább az eljövendő jobb napokról beszélt, Obould és az ostoba orkokelkerülhetetlen vereségéről, és a szép időkről, amit együtt élveznek majd Mirabar bátortörpéivel, a klán legújabb tagjaival. Beszélt Tredről és Felbarr Citadellájáról, meg a Mélysötétalagútjainak vé gén található közösségek erős elkötelezettségéről. Beszélt Ivánról, Pikelről ésa Szárnyaló Szellemről, a törpék otthonáról, az Impresk-tó partján álló Carradoon városafölötti Hópihe-hegységben található katedrálisról. Többször megismételte, hogy ő bizonyfelkeresi és meglátogatja azt a csodálatos helyet, mire Catti-brie végre elmo solyodott, ésRegisnek sikerült rávennie, hogy beszéljen róla, mert a lány és Drizzt már egyszer jártakCadderlynél és Danicánál

Vagy egy óra telhetett el, amikor hangosan kopogtattak az ajtón, és Bruenor zúdult berajta.

- Üzenet jőve Felbarrból - közölte, és még arra sem vette a fá radtságot, hogy köszönjön. -Jackonray futárai azzal a hírrel tértek vissza, hogy Harckoronás Emerus megindult!

- A keleti alagutakon át közelednek? - tudakolta Regis. - Meg felelő lakomával kell várnunka király látogatását.

- Ezúttal nincs idő evésre, Bendőkorgi - felelte Bruenor. - És nem az alagutakon jönnek.Emerus király a fiait a föld fölött indította út nak. Nagy sereg menetel a Surbrin folyóhoz.Előőrseik már tábort is vertek Télperemnél, a folyó túlpartján. Az ottani városlakók még so hanem látának olyan társaságot, mint amilyet ma láthatnak!

- A keleti kapun fogsz kitörni - jegyezte meg Catti-brie.- Átkelünk Garumn Szurdokán, mindennel, amink csak van - válaszolta a király, arra a

barlangra és vízmosásra utalva, amely Mithrill Csarnok keleti végét elválasztotta abarlangrendszer többi részétől. - Kirobbantjuk a hegyoldalt magunk előtt, és olyan gyor sanrontunk ki, hogy az ostoba orkok a folyóba ugrálnak majd, csak hogy minél messzebbkerüljenek tőlünk!

- És azután majd integetünk egymásnak a folyó két partján állva? - érdeklődött Regis.Bruenor bosszúsan meredt rá.- Megvetjük lábunkat ezen az oldalon, és északabbra szorítánk az orkokat. Emerus átkel a

folyón... már útközben csónakokat épít. A keleti kaputól a folyóig terjedő terület MithrillCsarnok kezén lesz, fallal körülvéve és megerődítve, és lesz ott még egy híd is, amelyen átegyre gyarapodó szövetségeseink kényelmesen átkelhetnek, hogy csatlakozzanak aküzdelemhez.

A vakmerő terv Regisbe fojtott minden csipkelődést, és ő is, meg Catti-brie is némánfigyeltek

- Mikor? - nyögte ki végül a félszerzet.- Három nap múlva - közölte Bruenor, mire Regisnek leesett az álla.- Addigra készen állok az indulásra - szólalt meg a lány, mire a törpe és a félszerzet is

meglepetten fordult felé.- Nem, nem fogsz - mondta az apja. - Már beszéltem volt Cordióval és Stumpettel. Ebből

kimaradál, lányom. Szépen meg gyógyulsz, és felkészülsz a harcra. Ne légyenek kétségid,hogy szük ségünk van reád, miután megvetettük a lábunkat, és megpróbálánk megépíteni aztaz átkozott hidat. Az íjad a toronyban számomra fe lére egy légiónyi talpassal.

- Nem tarthatol távol a harctól! - vitatkozott Catti-brie. Regis majdnem felkuncogott, hogy alány hirtelen mennyire tör pének hatott ismét, amikor az ingerültség a hatalmába kerítette.

- Nem, én nem is - bólintott Bruenor. - A sebed viszont igen. Még csak állani sem tudsz, teszakálltalan gnómlány!

- Addigra már tudok!- És akkor majd sántikálasz - közölte a király. - És akkor majd ott leszel nékem, meg

fiamnak, Wulfgarnak, meg Bendőrkorginak, és nekünk éppen olyan gyakran kell majdhátrafelé pislognunk, mint ahányszor előre kell néznünk, azokra az átkozott orkokra!

Catti-brie, aki eddigre már szálegyenesen ült az ágyban, és éppen közelebb akart hajolniBruenorhoz, hogy folytassa a vitát, ekkor visszahanyatlott a párnájára, és ezzel együtt aszava is elakadt. A szemében a szikra nem hunyt ki - annyira vágyódott a harcra -, de

világosan látszott, hogy Bruenor trükkje bevált: a vén király, aki mindenképpen ágyban akartatartani lányát, arra játszott rá, hogy Catti-brie makacskodása milyen hatással lenneszeretteire.

- Meggyógyulsz majd - mondta az uralkodó halkan. - Megígérem néked, te lány, hogy mégbőségesen lesz ork, aki a te nyiladra vár, amint készen állasz, hogy ismét visszatérj.

- És mit akarsz tőlem? - tudakolta Regis.- Tapadj rá Jackonrayre! - adta ki az utasítást a törpe király. - Te leszel az én szemem és

fülem Felbarr aggályaira. És szükségem vagyon reád, hogy figyelj Nanfoodle-ra, meg azokraa Tömbvállékra, hogy nyíltan, a gnóm csűrés-csavarása, meg Pikel „bumm!"-jai nél külelmond nékem, hogy miként halad annak az átokverte kapunak a megnyitása. Azok azóriások több tonnányi sziklát halmozának a kapura, amikor bezártuk azt, márpedig nekünkgyorsan és erősen kell kitörnünk, hogy beleszorítsuk őket a Surbrinba.

Regis bólintott, és felpattant: máris indult az ajtó felé. Azonban alig indult el, márismegtorpant, és visszafordult Catti-brie felé.

- Jobb napok jönnek - mondta a lánynak, aki rámosolygott.Regis tudta, hogy egy barát mosolya ez, de olyan baráté, aki más ként kezdi látni a világot.

15A TÖRPÉK SZÍVÓSSÁGA

A trollok hordája leereszkedett a dombon, visszaoldalgott a lápba, és bele veszett aködbe, hogy a sebeit nyalogassa, mire hatalmas ujjongás csapott fel a felsorakozott törpékés emberek vonalából. Ismét sikerült megtartaniuk az állást, aznap már harmadszor, maka-csul ellenállva annak, hogy visszaszorítsák őket az alagutakba, ame lyek fekete üregekkénttátongtak a mögöttük lévő domboldalban.

Pörölycsapó Torgar kevésbé izgatottan figyelte a visszavonulást, mint társai, ésegyértelműen nem olyan lelkesen, mint a szinte tel jesen megkergült Galen Firth, akivégigvágtatott az emberek vona la mentén, és azt kiabálta, hogy Nesmé újabb győzelmetaratott.

Torgar úgy vélte, hogy ez végül is igaz, de vajon a győzelmet le het-e mérni átmenetielőrenyomulásokkal és visszavonulásokkal? Mindhárom összecsapásban kitartottak, mivel alegelöl haladó trollokat égő fahasábok záporával árasztották el. Amikor Torgar tűzi-fakészletükre pillantott, csak remélhette, hogy a faanyag kitart még negyedszer is.Győzelem? Körülvették őket, és egyedül csak az ala gutakba vonulhattak vissza. Több fátnem tudnak szerezni a tüzekhez, és nem is remélhetik, hogy áttörhetnek az erős trollok újabbés újabb sorain.

- Minden okot megragadnak, hogy rikácsoljanak, és a levegőbe öklözzenek - szólalt megZsindelyfi. Shingles, aki felkaptatott barátja mellé. - Mondjuk, nem hibáztatom őket, de nemtudom, hogy még mennyi győztes öklözésünk maradt.

- A tüzek nélkül nem tudunk kitartani - helyeselt Torgar halkan, hogy csak Shingles hallja.- Makacs trollcsapattal akadtunk itt össze - folytatta a vén tör pe. - Nem kapkodják el a

dolgot. Tudják, hogy sehova nem futha tunk, csak a járatokba.- Jött vissza olyan felderítő, aki fát hozott magával? - kérdezte Torgar, mert több törpét

kiküldött azzal a feladattal, hogy vizsgálják meg az oldalsó alagutakat, abban a reményben,hogy találnak kiutat egy olyan területre, amelyet nem ellenőriznek ellenségeik, és eset legonnan be tudnak csempészni valamennyi fát.

- A legtöbb visszajött, de egyik sem hozott hírt begyűjthető fáról. Annyink van, amennyit ittlátsz, és semmi több.

- Feltartjuk őket, ameddig csak tudjuk, de ha a következő össze csapásban nem törjük megőket, akkor az lesz az utolsó csatánk itt a szabad ég alatt.

- A fiúk máris gyakorolják a hátráló alakzatokat - nyugtatta meg Shingles.Torgar végigpillantott a védővonalon, majd harcostársaikra ván dorolt tekintete. Nézte,

hogy Galen Firthnek ismét sikerül fellelke sítenie az embereit: a magas férfiből csak úgy

ömlött végtelennek tetsző energiája, egyik ujjongást a másik után csiholva ki.- Nem hiszem, hogy a mi legényeinkkel lenne a baj - közölte a törpe.- Ez a Galen legalább annyira konok, mint a trollok - bólintott Shingles. - Bár őt valamivel

nehezebb meggyőzni.- Ezt Dagna is megtanulta.Még nézték egy darabig az ide-oda rohangászó Galent, majd Torgar így szólt:- Amikor az utolsó lángoló ágat is rászórtuk a trollokra, és azok még mindig nem törtek

meg, mi bontjuk fel az alakzatot, és vissza megyünk az alagutakba. Galen és fiai jönnek, haakarnak, vagy idekint maradnak, ahol felfalják őket. Erről nem lesz vita. Nem küldöm Bruenormég egy csapatát Moradinhoz, csak azért, hogy meg védjek egy embert, aki túl nyakas vagytúl ostoba ahhoz, belássa a nyilvánvalót. Vagy fut velünk együtt, vagy küzd tovább egymaga.

Megfontolt parancs volt ez, és Torgar mindezt jó hangosan is megismételte. A körülötteálló törpék mind tudták, hogy ellent mondást nem tűrő utasításról van szó. Nem fognaklovagiasan és hiábavalóan a végsőkig küzdeni Galen Firthért és a nesméiekért.

- Mindezt elmondád Galennek is, ugyebár?- Háromszor - közölte Torgar.- Hallgat reád?- Dumathoin tudja csak - felelte Pörölycsapó, utalva a törpe is tenre, akit a Hegyek Alatti

Titkok Őrzőjeként is ismertek. - És Dumathoin nem fogja megmondani nékem. De alegkevésbé sem szeretném, ha félreértnéd, mi a szerepünk itt. Mi alkotjuk Bruenor délivédvonalát, és mi Mithrill Csarnokhoz tartozunk, nem Nesméhez. Ha azok a népek jönniakarnak, eljuttatjuk őket haza, a csarnokokba, vagy meghalunk eközben. Ha azok a népekúgy dön tenek, hogy maradnak, akkor egyedül halnak meg.

Ennél világosabban nem is fejezhette volna ki magát, de se Torgar, se Shingles nem hitteegy pillanatra sem, hogy akár ez az egyértelmű állásfoglalás is képes lenne áthatolni GalenFirth tömör koponyáján.

A trollok nem sok időt fecséreltek el az átcsoportosításra, mert azonnal megindultak, amintaz előző összecsapás tüzei elhamvad tak. Mohóságuk csak megerősítette Torgar korábbigyanúját, hogy nem valami ostoba csürhéről van szó. Tudták, hogy a törpék a ve reségperemére sodródtak, és azt is tudták, hogy a tüzesen záporozó ágak sem tartanak ki avégtelenségig.

A trollok rohamra lendültek, felfelé a dombon, hosszú lábaik gyorsan hajtották őket előre ameredélyen. Soraik lazák és szellősek voltak - láthatóan megpróbálták minél kisebbveszteséggel megúsz ni a lángoló lövedékeket.

- Dobásra készülj! - harsogta Shingles, és a harcosok fáklyákat dugtak a törpék vonalamentén felhalmozott faanyagba.

- Még nem - suttogta oda Torgar a barátjának. - Éppen erre szá mítanak.- És ez minden, amink van. De Torgar megrázta a fejét.- Ezúttal nem. Még nem.A trollok egyre közeledtek. A védővonalnak azon a végén, ahol az emberek álltak, lángoló

fahasábok repültek.De Torgar még mindig visszatartotta a dobást. A trollok egyre közeledtek.- Rohamozó ék! - kiáltotta Pörölycsapó, meglepve a körülötte állókat, még Shinglest is, aki

pedig már sokszor küzdött cimborája oldalán Mirabarban.- Rohamozó ék? - kérdezte.- Űzzük el őket! Mindet! - bömbölte Torgar, aki magasra emelte harci kalapácsát, és

felrikoltott: - Utánam, fiúk!Torgar átugrotta a mellvédet, Shinglesszel az oldalán. Anélkül, hogy vetett volna egy

pillantást jobbra vagy balra, a törpe lerohant a dombon, bízva benne, hogy legényei nemhagyják cserben.

És azok nem is bizonyultak méltatlannak erre a bizalomra. A tör pék áradatként törtek elő,átvetődtek a barikádon, hogy a túlolda lon talpra szökkenjenek, és néhány kurta lépésmegtétele után már is rohamozó ékbe fejlődtek, így mire összecsaptak az első trollokkal,

alakzatuk már zárt volt és szoros.Torgar sújtott le először, ahogy az illett is. Hatalmasat lendített kalapácsával, az előtte álló

troll pedig hátraszökkent, kikerülve a fegyver távjából, majd rögtön előre is ugrott. Láthatóanazt gondol ta, hogy az erőszakos kis teremtmény védtelenné vált, így a szörnye teg kitátottaszáját, és rávetette magát a törpére.

Éppen úgy, ahogy azt Torgar remélte, mert ahogy pörölye átszel te a levegőt a fenevadelőtt, a törpe, aki nem adta bele minden ere jét a suhintásba, hiába tűnt úgy, megfékezte afegyver lendületét, és megfordítva a kalapács irányát, visszarántotta maga elé. Egyik kezefeljebb csúszott a pöröly nyelén, miközben egyik lába előrecsusszant, és szinte oldalt fordulta trollnak, majd a gyilok fejét egyenesen a rémség eltátott szájába döfte. Fogak törtek, ésTorgar hallot ta, ahogy megreccsen a troll állkapcsa.

A törpe nem üldögélt a babérjain, hanem visszarántotta a kalapácsot, és hátrafeléátlendítette a jobb válla fölött, miközben baljá val elengedte a nyelét, majd amikor a fegyverelérte ívének mély pontját, ismét ráfogott a baljával, és visszafelé pörgette, át a feje fö lött.Ekkor már teljes erejével csapott le, testének minden izmát megfeszítve, és a pöröly fejévelbeleszántott a troll agyába.

A lény azonnal a földre zuhant, és vadul vergődött, de Torgar csak az arcába taposott,miközben zúdult tovább, lefelé.

- Okos törpék - jegyezte meg Kaer'lic Suun Wett. A drow papnő, oldalán Tos'unnal egymagas, fákkal borított szírten állt, távolabb az események színterétől.

- Észrevették, hogy a trollok szétszórtan és hullámokban támad nak, és így próbáljákhatástalanítani a lángoló ágakat - bólintott a másik sötételf.

- És most ezeket a csalinak előreküldött fenevadakat a törpék megfutamítják, vagyleterítik, anélkül, hogy egyetlen ágat is elhají tanának - mondta Kaer'lic.

A törpék és a mellettük álló emberek taktikája közti kontraszt mostanra kristálytisztává vált.Míg a törpék vad rohamra lendültek, az emberek tartották állásaikat, és ők valóban sokatráhajigáltak az égő fahasábokból a trollok első sorára.

- Proffitt kifárasztja az embereket, és áttör rajtuk, hogy oldalba támadja a törpéket -mutatott a mondott irányba Kaer'lic.

A csatatér alsó szakaszán a fegyelmezett törpék máris fordultak, szanaszét szórva atrollok első sorait. Az ék anélkül kezdte meg visszavonulását, hogy megfordult volna, így azalakzat jobban szétterü lő, lazább végénél álló törpék érték el elsőként a falat, Ők pedig nemvesztegették az időt, hanem rögtön felszították a tüzeket, és előké szítették a fahasábokat.

Kaer'lic felmordult, öklével a tenyerébe csapott, mikor észrevet te, hogy Proffitt csapataiüldözőbe veszik a visszavonuló törpéket. A trollokat láthatóan felbőszítette a szakállasokvakmerő rohama, és most felfelé robogtak a domboldalon, a hátráló ék nyomában.

Mielőtt a rohanó törpék elérték volna a falat, máris megkezdő dött a zárótűz: tucatnyi éstucatnyi lángoló fahasáb repült át a bari kád és a törpék fölött. A trollok annyira zárt tömegbennyomultak előre, hogy egyik találat a másik után érte őket, így amikor a lángok belemartakegyikükbe, és felcsapott a tűz, a közelben rohanó társai is megérezték a lángok fájdalmasharapását.

- Bolondok - nyögött fel Kaer'lic, és a papnő egy varázslat szava it kezdte el dünnyögni.Egy pillanattal később kis vízgejzír csapott fel a trollok között, el oltva a tüzeket, és némi

könnyebbséget hozva a törpék lángoló lö vedékeitől. Kaer'lic alig hallhatóan mormogvabefejezte a varázsla tot, majd nekiállt újabb vízmennyiséget idézni. Közben arra gon dolt,mennyivel könnyebb lett volna az egész, ha Proffitt nem enge di az üldözést, hanem ehelyettcsatlósainak zömét a védővonal nyu gati végébe, az emberek állásához küldi.

Még a váratlanul felcsapó mágikus víz jelentette enyhülés ellené re is elsöprőnek ésroppant hatékonynak bizonyult a tűzzápor, ami egymás után gyújtotta meg a trollokat. Torgarazonban látta, hogy milyen helyzet állt elő. Ismét beledöftek az ellenségbe, de most márelfogyott az előnyük. A fa elfogyott.

Torgar a lángokon és az égő trollokon túlra pillantott, a mögöt tük várakozó szörnyetegekhordájára, akik a domb aljában lapultak, türelmesen várva, hogy lelohadjon a tűz.

- Tartsd fel őket, addig, ameddig csak tudád, de egy pillanattal sem tovább - utasította atörpe Shinglest.

- És te hová menendsz? - kérdezte a vén törpe.- Galen Firthnek még egyszer hallania keli, amit már elmond tam, hogy ne legyen

félreértés. Amikor elindulunk, akkor tényleg elindulunk, és ha ők nem jönnek, akkor magukramaradnak.

- Mondd el néki, és engedd, hogy lássa ezt a szemedben, amikor elmondád - tanácsoltaShingles. - Nyakas fajta.

- Akkor meghal, és ennyi.Torgar vállon veregette régi barátját, és elügetett nyugat felé: a legényei mögött haladt, és

minden lépésnél bátorító szavakat kiál tott neki. Hamarosan elérte az ember harcosokat, akikmind elő szedték már a fegyverüket, mert előttük, lejjebb a dombon a tűz las san leégett. Atörpének nem okozott nehézséget megtalálnia Galen Firthöt, mivel a férfi egy sziklán állt,lelkesítő szavakat kiabált és az öklével hadonászott.

- Jól harcoltatok! - mondta Torgarnak, amikor meglátta a köze ledő törpét. - Brilliánsmanőver volt a kitörés és a támadás.

- Egen, és hamarosan még ennél is okosabb hadmozdulatra kerül sor - feleltePörölycsapó. - Ennek során visszamegyünk az alagutakba, és nem is jövünk ki onnan ismét.

Galen megtartotta mosolyát, amíg megemésztette ezeket a szava kat, és lemászott akőtömbről. Mire azonban Torgar elé állt, a mo solyt már homlokráncolás váltotta fel.

- Nem törték át vonalainkat, és nem is fogják!- Komoly szavak, ügyesen megfogalmazva - felelte a törpe. - Az első fele igaz, és

remélem, a második is. De ha megvárjuk, hogy iga zad vagyon-é vagy sem, mindannyianmeghalunk, ha tévédéi.

- Én már réges-régen felajánlottam az életemet Nesmé védelmé ben.- Akkor maradj az állásidban, ha úgy döntél. Én azért vagyok itt, hogy elmondjam néked,

enmagam és az enfiaim elindulunk az alagutakba, és ott is maradunk. - Torgar tisztában voltvele, hogy min denfelől rémülten pillantanak rá, hallva bejelentését.

- Akkor hát zárd összébb majd a soraidat, ha ennyire konok valál - folytatta Torgar. - Énazt gondolám, hogy néked az alagútba kel lene jönnöd velünk... néped öregjei és a fiataljaimielőttünk ménének, harcosid pedig mellettünk. Ezt gondolám én, Galen Firth. De tégy úgy,ahogy néked tetszik.

A törpe ezzel meghajolt, és megfordult, hogy távozzon.- Könyörgöm, maradjatok! - lepte meg őt Galen a fogalmazással.- Mint ahogy Dagna generális is úgy döntött, hogy harcol Nesméért.A törpe az ember felé pördült, vaskos szemöldöke összefutott és árnyékba borította sötét

szemét.- Dagna azért adá az életét és fiai életét a tiétekért, mert te túl nyakas voltál, hogy tudd,

mikor fuss el - javította ki. - Ez nem olyan hiba, amit ma szándékomban állna elkövetni.Elmondám néked, hogy mi elmegyünk. Meghívtunk, hogy tarts vélünk. A döntés a ti éd, ésnem az enyém.

A törpe fürgén elindult, és amikor Galen ismét utána kiáltott, nem torpant meg, csakminden lépésnél annyit dünnyögött maga elé:

- Átokverte bolond!- Várj! Várj! - hallott meg egy újabb kiáltást maga mögül, mire Torgar megfordult. Látta,

hogy egy másik nesméi harcos, a Rannek nevezetű fut végig a vonal mentén Galen Firthfelé, és az égre mutogat. - Várj, jó törpe! Alustriel az! Ismét jön Alustriel!

A törpe pillantásával követte a felfelé mutató ujjat, és megpillan totta a sötét égen agyorsan és vadul száguldó, csíkot húzó tüzes sze keret.

És ugyanekkor dobszó dörrent, délkelet felől, és kürtök rivalltak.- Az Ezüst Gárda! - kiáltott fel egy ember. - Az ezüstholdi Ezüst Gárda érkezik!

Torgar Galen Firthre nézett, aki láthatóan éppen annyira megle pődött, mint mindenki más,bár már a kezdetektől azt mondogatta, hogy meg fog érkezni a segítség.

- Megmenekülésünk közel, jó törpe - szólt oda neki Galen. - Maradjatok hát, éscsatlakozzatok a ma éjszakai nagy diadalhoz!

- Lolth Úrnőre, visszajött! - nyögött fel Tos'un, amikor meglátta az éjszakai égenvégigsüvítő árulkodó lángvillanást.

- Obould legrosszabb rémálma - mondta Kaer'lic. - Ezüstholdi Alustriel. Roppantfélelmetes ellenfél, nekem legalábbis úgy mondták.

Tos'un Kaer'licre pillantott, és a nő hanghordozása elárulta, hogy ezt a titulust kihívásnaktekinti. Szikrázó szemmel bámult fel a szekérre, és szája egy varázslat szavait formáltahangtalanul, ujjai pedig rúnákat írtak a levegőbe.

Tökéletesen időzítette varázslatát, amelyet akkor bocsátott útjára, amikor Alustrielelrobogott nem sokkal fölöttük. Ügy tűnt, mintha maga a levegő torzulna el és szikrázna fel aszekér körül, és visszhangzó mennydörgés hallatszott, amitől megremegett a föld Tos'unlába alatt. Alustriel figyelme láthatóan elterelődött, mert a drow felfigyelt a szekér különösmozgására, amint jobbra-balra, és előre-hátra dőlt, sőt még egy éles kanyart is leírt: mindezarról árul kodott, hogy hajtója elvesztette felette az irányítást.

Kaer'lic gyorsan újabb varázslatot mondott, ezúttal vizet robban tott Alustriel rázkódójárművének útjában.

A szekér megbillent, repülése megtört. Egy pillanatra a mágikus lovakat ölelő lángokpislákolni kezdtek, majd teljesen kihunytak.

- Lolth dicsőségére! - vigyorodott el Tos'un, ahogy a szekér zu hanni kezdett lefelé.Mindkét drow felkészült a fenséges becsapódásra, a lovak és a hajtó szívmelengető

sikolyaira, és amikor a repülő szekér földet ért, rá kellett ébredniük, hogy nagyobbkatasztrófát okoztak, mint amit el tudtak képzelni.

Csak éppen nem úgy, ahogy tervezték.A lángok ugyanis ismét fellobbantak, amikor Alustriel becsapó dott a földbe, kirobbantak a

szekérből és a lovakból, majd egy tűz golyóvá dagadtak, ami beburkolta a szekeret, ahogy aztovábbrobo gott odalent.

Mindkét drow szája tátva maradt, ahogy a hajtó visszaszerezte az irányítást járműve felett,és inkább gördülve, mint repülve, pusztító és halálos rendet vágott Proffitt seregéneksoraiban. Alustriel dél nek fordult, széles ívben, amiből mindkét drow megértette, hogy akanyart azért írja le, hogy megtalálja a mágikus támadás okozóját.

- Meg kellett volna halnia - szólalt meg Kaer'lic, és megnyalta hirtelen kiszáradt ajkát.- De nem tette - felelte Tos'uniA szekér felreppent az égre, és folytatta fordulóját, egy teljes kört írva le. A sötételfek nagy

csatazajt hallottak kelet felől, és dobok, meg harsonák hangját.- A barátait is magával hozta - jegyezte meg Kaer'lic.- Sok barátját - találgatott Tos'un. - Mennünk kellene. A sötételfek egymásra néztek, és

bólintottak.- Hozd a foglyot! - parancsolta a papnő, és meg sem várta, hogy Tos'un elinduljon a kis

üreg felé, ahol szegény Fendert rejtették el.A két drow és foglyuk gyorsan nyugat felé vette az irányt, hogy minél messzebb kerüljenek

a lángoló szekeret hajtó vad nőszemélytől.A törpék és az emberek vonalaiból északon felharsanó örömkiál tásokból, a keleten

hallatszó harsány csatazajból, az égen robogó szekeret hajtó nő nyers hatalmából ésakaraterejéből tudták, hogy a vég eljött Proffittért.

Lady Alustriel és Ezüsthold hozták el neki.

Az ezüstholdi Ezüst Gárda zárt alakzatban rohamozta meg a trollokat, előreszegezettlándzsával, miközben mögülük lángoló nyilak záporoztak. A dombon álló Torgar nem tudtamáshogy leírni az összecsapást, mint amikor hullám zúdul a fövényre, mert úgy tetszett, az

Ezüst Gárda teljesen lehengerli a troll sereg keleti végét.De kisvártatva úgy tűnt, hogy a hullám megtörik néhány hatalmas sziklaszirten. Végtére is

ellenségeik trollok voltak: erős és ha talmas lények, amelyek testileg ellenállóbbak voltak avilág összes teremténynél. A rohamozok üvöltése a haldoklók sikolyaiba olvadt. A zártalakzatokból kisebb csoportok lettek, körülzárt harcosok, akik vadul küzdöttek, hogy távoltartsák maguktól az óriási, csúf trollokat.

Az Ezüst Gárda első sorai előtt tűzgolyók robbantak, ahogy az ezüstholdi csatamágusok iscsatlakoztak a harchoz.

De a trollok sorai nem törtek meg, a szörnyetegek pedig nem fu tottak el. Vérszomjasánfogadták a támadást, és árkot szántottak az emberek tömegébe, a földbe döngölve, ésagyontaposva a har cosokat.

- Most, fiúk! - rikoltotta Torgar törpéinek. - Azért jöttek, hogy segítsenek nekünk. Itt azideje, hogy viszonozzuk a szívességet!

A dombról megindult a szakállas nép rohama: teljes sebességgel vágtatták le a sivár,sziklás lejtőn. Jobbjukon, nyugatról érkezett Galen, és jöttek az emberek, a trollok mögékerülve, akik kelet felé nyomultak, hogy ott vívjanak csatát az új fenyegetéssel.

Ömlött a vér - trolloké, törpéké és embereké. Trollok bömböltek, emberek sikoltoztak,törpék mordultak, és a levegőt megtöltöt te a rettegés és a kín balladája. A dráma percrőlpercre megújult, száznyi személyes küzdelem játszódott le a nagy, átfogó konfliktuson belül.

Aznap sokak élete véget ért, életek szakadtak meg azon a véres, sziklás lejtőn, a pirkadatelőtti fényben játszó ég alatt.

Ahogy a vonalak egyre jobban összepréselődtek, a varázslók ha tékonysága csökkent, ésa csata az acéllal összecsapó mancsok, a troll vadsággal mérkőző törpe makacsságküzdelmévé fajult.

Végül azonban nem a fegyverek, vagy a kiváló taktika hozta meg a diadalt az embereknekés a törpéknek, hanem az egymással való törődés, a tudat, hogy a harcosok mindszámíthatnak egymásra, va lamint a közösségbe és az áldozatba vetett hit. A szándék, hogymegálljanak és meghaljanak, és ne hagyják cserben barátaikat. Leginkább a törpékben voltmeg ez, de Nesmé és Ezüsthold embereiben szintén ott lapult, míg a trollok egymagukbanküzdöttek, egyedül az önfenntartás ösztöne és a vérszomj tartotta őket a csatában.

Egy órával később a hajnal vérrel és testrészekkel borított csata mezőre virradt, ahol halottemberek, halott törpék és elégett trollok hevertek. Imitt-amott trollok darabjai vergődtek ésrángatóz tak, amíg a keresőcsapatok meg nem gyújtották őket.

A megviselt, és megtépett Pörölycsapó Torgar, akinek fél arcát trollkarmok szántották fel,végigsétált saját sebesült katonái mel lett, és mindegyiket vállon veregette. Társai az őnyomában hagy ták el Mirabart, és a város elhagyása utáni első tíznaptól kezdve nem láttakmást, csak csatát ádáz csata után. Ám egyetlen törpe sem panaszkodott, és senki semdörmögött olyasmit, hogy inkább visszamenne. Mostanra Harcpörölyök lettek, egyszer smindenkor ra, hűségesek fajtársaikhoz és királyukhoz.

Minden egyes törpe rászolgált erre a csaták során.Ahogy Torgar folytatta sétáját harcosai mellett, észrevette Shinglest, aki izgatottan

beszélgetett az ezüstholdi katonákkal.- Mit tudál meg? - kérdezte, amikor odaért régi barátja mellé.- Tudom, hogy Alustrielnek nem áll szándékában északra vonulnia Obould ellen - érkezett

a meglepő felelet.Torgar tekintete a két katonára villant, akik továbbra is szenvte lennek és rezzenetlennek

tűntek, és láthatóan nem siettek, hogy megmagyarázzák a meghökkentő bejelentést.- Itt van ő? - tudakolta a törpe.- Lady Alustriel a nesméi Galen Firth-szel tárgyal - felelte az egyik ember.- Akkor az lesz a legjobb, ha odavezetsz minket.A katona bólintott, és elindult át a táboron, elhaladt az egymás ra halmozott ezüstholdiak

teteme mellett, el a rettenetesen megse besült emberek mellett, ahol a papok vaduldolgoztak, hogy ellássák a legsúlyosabb sebeket. A tábor közepén felállított sátorban buk-

kantak rá Alustrielre és Galen Firthre, és a nesméi láthatóan olyan emelkedett hangulatbanleledzett, mint amilyenben általában.

A két törpe megvárta, amíg a katona bejelenti őket, majd odasé táltak, ahol Lady Alustrielés Galen állt. Ezüsthold úrnője láttán a nyakas Torgar megtorpant, mivel mindaz, amit alenyűgöző nőről hallott, csak halvány mása volt a valóságnak. A sudár és formás nő olyanméltóságot és hatalmat sugárzott, amilyet a törpe még soha nem látott. A legfinomabbanyagból készült lebegő anyagú, bíborral szegett fehér ruhát viselt, fején pedig gyémántokkalékesített arany fejpántot hordott - de még a drágakövek csillogása sem mérkőzhe tettszemének csillogásával. Torgar szinte hinni sem akarta, de úgy tetszett, hogy Alustrielhezviszonyítva még Csillagizzás Shoudra ra gyogása is elhalványult volna.

- Hö-hölgyem - habogta, és olyan mélyen meghajolt, hogy feke te szakálla a földet seperte.- Üdvözöllek, Pörölycsapó Torgar - szólalt meg Alustriel, és hangja olyan volt, akár a hűs

északi szél. - Reméltem, válthatok veled néhány szót, akár itt, akár a Mithrill Csarnokkirályával, Bruenorral esedékes találkozón. Mirabari tetteid nyugtalanító hullámokat keltettekaz egész vidéken, amint azt nyilván te is tu dod.

- Ha ez a hullám észre téríti a vaskos koponyájú Elastul őrgrófot, akkor több mint megérte- felelte a törpe, aki mostanra visszanyer te tartását, és szófukar modorát.

- Ám legyen - adta be a derekát Alustriel.- De mit hallottam épp az imént, hölgyem? - érdeklődött Torgar. - Ez csak valami

badarság, hogy azt gondolád, vége a csatának?- A vidéken hemzsegnek az orkok és az óriások, jó törpe. Biztos ra veszem, hogy a

küzdelem messze nem ért még véget.- Épp az imént mondták nékem, hogy nem indulsz Mithrill Csar nok felé.- Így igaz.- De éppen az imént mondád...- Az idő nem alkalmas arra, hogy felvegyük a harcot Obould ki rállyal - magyarázta

Alustriel. - A tél gyorsan közelít, és már keve set tudtunk tenni.- Bah, hiszen a seregeid... ha már a seregeidről van szó, hol van Everlund és Sundabar?...

szóval egy tíznap alatt elérhetik az Őrző Völgyét!- A többi város a távolból figyel - közölte Alustriel. - Attól tar tok, nem ismered a vidékre

zúduló veszedelem nagyságát.- Nem ismerem? - nyílt tágra Torgar szeme. - Mostanra már több tíznapja ennek a

sűrűjében küzdőm! Ott álltam a gerincen Kérgesüllő Banakkal, feltartóztatva a hordát.Enmagam és enfíaim hódítottuk vissza azokat az alagutakat, hogy az átkozott gnóm bolondlerobbanthassa a hegynyúlvány tetejét!

- Igen, szeretném meghallgatni a teljes történetet, de majd más kor - mondta Alustriel.- Hogy mondhatád azt, hogy nem ismerem? Jobban ismerem mindenkinél!- Ellenségeink óceánjának első hullámait láttad csak - közölte Ezüsthold úrnője. - Orkok

tízezrei másztak elő üregeikből Obould hívására. Magam láttam. Széltében-hosszábanátrepültem a csatatér fölött. Az egyesített sereg ebben a pillanatban semmit nem tehet, hogymegszabaduljon ezektől az élősködőktől. Nem küldhetünk tízezreket, hogy meghaljanak,amikor sokkal jobb, ha megerősítjük vé delmi vonalunkat, ami feltarthatja az orkok tengerét.

- Mégis idejövél, hogy segíts Galennek!- Igen, egy olyan ellenség ellen, amivel el tudtunk bánni... és még ez is komoly érvágást

jelentett nekünk. A trollokat visszaszorítottuk, és visszaűzzük őket a mocsarakba, ahovavalók. Nesmét - bökött az asztalon kiterített térképre - újra felépítjük, és megerősítjük, mivelegyedül ez a város adja a legjobb védelmet a Trollmocsarak teremt ményei ellen.

- Szóval eljövél megsegíteni Nesmét, de Mithrill Csarnokot nem - közölte Torgar, aki sohanem rejtette véka alá a véleményét.

- Ott segítünk, ahol tudunk - felelte Alustriel, megőrizve higgadt ságát és hidegvérét. - Haaz orkok lazítanak a szorításukon, és ha le hetőség kínálkozik, akkor Ezüsthold MithrillCsarnokba vonul, és azon túl is, és örömmel áll Harcpöröly Bruenor király és kiváló klánjamellé. Úgy sejtem, hogy Everlund is velünk menetel majd, és biz tos, hogy Felbarr és Adbar

Citadellája sem hagyja cserben Delzoun rokonait.- De nem most.Alustriel széttárta a karját.- Semmit nem tehetsz?- A küldöttek felveszik a kapcsolatot Harcpöröly királlyal - vála szolta a nő. - Megtesszük,

amit tőlünk telik.Torgar érezte, hogy remeg, kezét ökölbe szorította teste mellett, és minden önuralmára

szükség volt, hogy ne vesse rá magát Alustrielre vagy a mellette álló önelégült Galenre. Aférfi úgy ált ott, mintha a világon minden a legnagyobb rendben lenne, hiszen Nesméthamarosan visszaszerzik.

- Semmi többet nem tehetünk, jó törpe - szólalt meg Ezüsthold úrnője. - Nem indíthatomneki seregeimet a hamarosan beálló ha vazásnak, egy olyan félelmetes ellenséggel szemben,mint ami éppen háborút vív Mithrill Csarnokkal.

- Ezek csak orkok - mondta Torgar.Erre nem érkezett felelet, és tudta, hogy nem is fog.- Velünk tartasz Nesmébe? - kérdezte Galen, és a törpe érezte, hogy ismét elfogja a

remegés. - Megünnepled diadalmas győzel münket, most, hogy Nesmé ismét szabad?A törpe szúrósan meredt az emberre.Majd Torgar megfordult, és kisétált a sátorból. Hamarosan vissza érkezett fajtársaihoz,

Shinglesszel az oldalán. Egy órán belül elindul tak, vissza az alagutakba, és lépteiketszaporázva Mithrill Csarnok felé vették az irányt.

16futóhomok és tömör szikla

- A folyó túlpartján már feltűntek a felbarri fiúk - jelentette iz gatottan Szélesövű JackonrayBruenor királynak.

A Felbarr Citadelláját képviselő törpe már napok óta élénk figye lemmel követte a kürtőkönát érkező beszámolókat, és pontosan er re a hírre várt. Tudta, hogy fajtársai úton vannak, ésHarckoronás Emerus beleegyezett a Surbrinon történő átkelésbe, hogy így üssön rést azorkok védőgyűrűjén, és készen áll, hogy a felszínen hozzon létre kapcsolatot MithrillCsarnokkal.

- Háromezer harcos - folytatta Jackonray. - És az átkeléshez szükséges csónakok.- Készen állunk, hogy keleten kitörjünk a barlangokból - felelte Bruenor. - Az összes

legényim Garumn Szurdokánál gyülekezik, és már alig várja, hogy rohamra lendülhessen, éselűzhesse a bűzlő orkokat a folyópartról.

A két törpe vállon veregette egymást, mire a fogadóteremben le vő összes törpe éljeneznikezdett. A Bruenor emelvénye mellett ülő két alak korántsem tűnt ennyire lelkesnek.

- Gyorsan ki fogod juttatni őket? - tudakolta Regis Nanfoodle-től.A gnóm bólintott.- Mithrill Csarnok áradatként törhet majd előre - nyugtatta meg a félszerzetet. - De hogy

elég gyorsan el fogják-e pusztítani a folyó parti védelmet...?Ugyanez a kérdés vert visszhangot Regis fejében is. Újra és újra győztek, és még amikor

teret vesztettek, ellenségeik vesztesége ak kor is súlyosabb volt, mint az övék. De mindensikert akkor értek el, amikor védekeztek.

Most azonban valami egészen mást terveztek.- Mi az, amit tudál, Bendőkorgi? - kérdezte Bruenor egy pillanat tal később, és Regis

ráébredt, hogy nem sikerült valami ügyesen meggátolnia, hogy félelme kiüljön az arcára.- Rengeteg ork van ott - felelte.- Hamarosan rengeteg halott ork lészen! - dörögte Jackonray, mire az éljenzés még

hangosabb lett.- Ismét miénk az előcsarnok, és ott nem jönnek be — mondta Regis halkan. A szavak

elképesztően semmitmondónak tűntek, alighogy kimondta őket, és fogalma sem volt, hogy

milyen kedvező hatást érhet el a nyilvánvaló dolgok megfogalmazásától. Ekkor azonbanbelévillant, hogy ez csak egy tudatalatti halogató taktika, egy módszer arra, hogy abeszélgetést másfajta, kevésbé felkavaró témákra terelje.

- És hamarosan megfutamítjuk őket! - kontrázott Bruenor, mire a törpék még hangosabbanéljeneztek.

Regis rádöbbent, hogy nem lehet szembeszállni az árral. Az érzel mek túl magasracsaptak, a harag átcsordult a bosszú eksztázisába.

- Nem kellene kockáztatnunk - mondta a félszerzet, de senki nem figyelt rá. - Óvatosankellene mozdulnunk - folytatta, de nem hallgatták meg. - Mostanra sikerült megállítani őket -próbálta meg elmagyarázni. - Mennyi ideig maradnak együtt a csapataik odakint a hóban ésa hidegben, amikor tudják, hogy nincs hova menniük? A hódítás éhsége nélkül az orkoklendülete megtörik, mint ahogy a harci kedvük is.

Nanfoodle megfogta a karját, ami megakasztotta a félszerzetet, aki pedig éppen kezdettvolna belelendülni. Regis csak ekkor vette észre, hogy Nanfoodle az egyetlen, aki felfigyeltarra, hogy ő beszél, mivel a vadul hurrázó és ide-oda ugrabugráló törpék egyetlen elsut togottszavát sem hallották.

- Gyorsan ki fogunk jutni - nyugtatgatta a gnóm. - A mérnöke ik lenyűgözők. Ne aggódj, kifogják szélesíteni az alagutakat! A Harcpöröly törpék még azelőtt az orkok nyakán lesznek,hogy azok felismernék, megtámadták őket.

Regis bólintott. Nem kételkedett a részletekben, de az egész terv még mindignyugtalanította.

Valaki a vállára csapott, mire megfordult, és látta, hogy Wulfgar guggol le mellé.- Itt az ideje, hogy visszakergessük az orkokat északra - szólalt meg a nagydarab ember. -

Itt az ideje, hogy visszaűzzük az élőskö dőket hegyi odúikba, meg fagyos vidékükre.- Én csak... - kezdte Regis.- Dagna odaveszte miatt van ez - mondta Wulfgar.Regis felpillantott rá.- Nagy erővel csaptál ki, és súlyos árat fizettél - magyarázta a barbár. - Annyira meglepő

ezek után, hogy kevésbé vagy lelkes az újabb kitörés miatt?- Szerinted az én hibám volt?- Úgy vélem, helyesen cselekedtél, és itt mindenki egyetértett vele, és egyetért még most

is - felelte Wulfgar, és bátorítóan mosoly gott. - Ha Dagna le tudna nyúlni MoradinCsarnokaiból, megra gadná a gallérodat és meglódítana, hogy te vezesd a rohamot a ke letikapun át. - A barbár rátette kezét a félszerzet vállára, mire Regis válltól nyakig eltűnt azirdatlan mancs alatt.

Az apró alak figyelmét ismét a központi beszélgetés felé fordítot ta, éppen időben ahhoz,hogy hallja, amint Bruenor parancsokat ordibál, jelzőzászlósokat küldve fel a hegytetőre akürtőkön át, hogy tudassák a folyó túlpartján álló felbarri legényekkel: eljött az ideje Obouldmegfutamításának.

Az éljenzés minden más zajt elnyomott, és még Regist, sőt Nan foodle-t is magávalsodorta.

Eljött az ideje Obould megfutamításának!

- Még a tél előtt! - harsant a kiáltás, és az emberi menekültek kel teli közös helyiségbenéppen olyan hangos ordibálás csapott fel, mint odafent, ahol a törpék esküdtek bosszútObould király ellen. Mithrill Csarnok folyosóin hírek terjengtek arról, hogy megérkezett FelbarrCitadellájának serege, és hogy Bruenor király, meg a törpéi arra készülnek, hogy kitörjenekbörtönükből.

A Surbrin folyó ismét biztonságos lesz - ez már szinte készpénz nek volt vehető -, a törpékpedig ígéretet tettek, hogy átjárót nyit nak a folyón át a háborítatlan vidékekre. Még a télbeállta előtt átkelhetnek a folyón.

- Én soha többé nem mászom be egyetlen alagútba se! - kiáltot ta az egyik férfi.- De azért nagy hurrá Bruenor királynak és klánjának vendégsze retetéért! - bömbölte egy

másik, mire hatalmas ujjongás tört ki.- Még a hó előtt Ezüstholdban leszünk! - harsogta valaki.- Everlundban! - vitatkozott vele egy másik.- Híre jött, hogy Nesmé életerős embereket keres, hogy újjáépít sék azt, amit a trollok

lerontottak - szólalt meg egy harmadik.Minden egyes megemlített város egyre hangosabb éljenzést vál tott ki.És mindegyik úgy döfött bele Dellybe, mintha darázs csípte vol na meg. Bólogatva, és

mosolyogva sétálgatott köztük, és megpróbált vidámságot erőltetni magára. Hiszen ezek azemberek olyan sok ba jon estek át, oly sok szerettüket látták meghalni, és oly sok házat láttakleégni! Sziklás vidékeken haladva sok-sok mérföldet tettek meg, elszenvedve az elemekharagját, és elszenvedve a sarkukban egészen Mithrill Csarnokig lihegő orkoktől valófélelmet.

Delly szeretett volna velük együtt Örülni, mivel rászolgáltak arra, hogy forduljon aszerencse. De amikor híre jött, hogy a törpék a le hető leghamarabb ki akarnak törni, ésmindenki úgy számította, hogy megnyílik a menekültek előtt a távozás lehetősége, Delly nemtudott semmi másra gondolni, csak arra, hogy hamarosan ismét ma gára marad.

Persze ott volt neki Colson, és Wulfgar is, amikor éppen nem har colt - ami mostanábanritkán fordult elő. Ott voltak a törpék, és ő féltőén gondoskodott róluk.

De most ismét látni akarta a csillagokat. És sütkérezni akart a napfényben. Erezni akartaaz arcán végigsimító szelet. Kesernyés mosoly kúszott az arcára, amikor Arumnra és Josiragondolt a Zsiványkardban.

Delly hamar lerázta magáról a nosztalgikus emlékeket és az ön-sajnálatot, amikorközelebb ért a nagy terem sarkában ülő magá nyos alakhoz. Bodnárfi Cottie aznap éjjel nemvett részt az éljenzésben, és láthatóan szinte észre sem vette, mi történik körülötte. A nő egyszéken ücsörgött, lassan előre-hátra himbálózott, és a kezében tartott kisgyereket nézte.

Delly letérdelt mellé, és gyengéden rátette kezét Cottie vállára.- Sikerült ismét elaltatnod ötét, igaz-é, Cottie? - kérdezte Delly halkan.- Kedvel engem.- Ugyan ki ne kedvelne? - tette fel a kérdést a nő, és jó ideig csak ott térdelt mellette, a

másik asszony vállát masszírozva, és időnként Colsonra pillantva.A lelkes várakozás zajai, a kiáltások és az éljenzés visszhangot vert körülöttük, ahogy

egyik ember a másik után tárta fel grandiózus ter vét, hogy miként kezd majd új és jobb életet.Állhatatosságuk erősen meghatotta Dellyt, akárcsak a mindenen átsütő közösségi érzés. Akü lönféle kisvárosokból érkezett menekülteket, akik a törpék alagútjaiba kényszerültek,összekötötte a közös ügy és az emberek közti barátság.

Delly végig megőrizte mosolyát, pedig amikor eszébe jutott, hogy miért ujjonganak atöbbiek, inkább sírni lett volna kedve.

Nem sokkal később elhagyta a teremt Colsonnal a karjában. Meglepetésére Wulfgarttalálta a szobájában.

- Hallom, készen álltok, hogy kitörjetek a Csarnokbó, és a Surbrinhoz meneteljetek -üdvözölte férjét.

A nyers szavaktól és a hanghordozástól Wulfgar hátrahőkölt ül tében, és Delly érezte, hogya férfi minden lépését árgus szemekkel követi, miközben Colsont odavitte a kis bölcsőhöz.Letette a csecsemőt, és új javai gyengéden végigsimította az arcát, majd felegyene sedett, ésvett egy nagy levegőt, mielőtt visszafordult volna a bar bárhoz, és így szólt volna:

- Hallom, hogy neked is szándékodba' áll menni.- A sereg már Garumn Szurdokánál gyülekezik - erősítette meg Wulfgar. - Felbarr

Citadellájának serege már feltűnt odafent, és ke letről közeledik a Surbrinhoz.- És Wulfgar ott lesz a törpékkel, amikor előrontanak a Csarnok ból, igaz-e?- Ott a helyem.- Néked és Catti-brie-nek - jegyezte meg Delly. Wulfgar megcsóválta a fejét, és láthatóan

nem vette észre a má sik gunyoros hangvételét.- Ő nem mehet, és ez nehéz neki. Cordio hallani sem akar róla, hogy menjen, mivel a

sebei még nem forrtak be.- Úgy látszik, sokat tudól erről.- Éppen a betegágya mellől jövök - mondta Wulfgar, és a bölcső höz lépett, éppen akkor,

amikor Delly ellépett onnét, így a férfi nem vette észre, hogy a másik összerezzen abeismerés hallatán.

- Az ágya mellől vagy az ágyából? - kérdezte a nő gondolatban, de azután gyorsan kivertefejéből az abszurd gondolatot.

- Rettenetesen szeretne részt venni a csatában - folytatta a bar bár, akit mostanra teljesenlekötött Colson (a gyermek bölcsője fö lé hajolt, és az ujját mozgatta az arca előtt, a kislánypedig megpró bálta elkapni), így észre sem vette Delly rosszalló homlokráncolását. - Mindenea harc. Úgy vélem, hogy az orkok iránti gyűlölete vetek szik a Zsigerontókéval.

A férfi végre felnézett Dellyre, és mosolya abban a pillanatban le hervadt, amintmegpillantotta asszonyának megkövült arcát, és karba font kezét.

- Mind elmennek - mondta a nő, látva a barbár értetlen arckifejezését. - Ezüstholdba ésEverlundba, vagy ahová az útjuk viszi őket.

- Bruenor megígérte, hogy megtisztítja az utat - felelte Wulfgar.- Megtisztítja mindannyiunknak - hallotta meg Delly a saját hangját, és szinte hinni sem

akarta, hogy ezt mondja. - Rettenete sen szeretném látni Ezüstholdat. Elviszel engemet oda?- Ezt már megbeszéltük.- Mennem kell - szólt Delly. - Túl régóta vagyok már az alagu takban. Csak egy kis

kóborlásra, egy látogatásra vágyom, egy esély re, hogy halljam a hozzám hasonlók szavát akorcsmákban.

- Áttörünk és szétszórjuk az orkokat - fogadkozott Wulfgar. Oda lépett a nőhöz, és izmoskarjával átölelte. - Még a tél beállta előtt megfutamítjuk őket, és még el sem jön a nyárdereka, mikor vissza űzzük őket odúikba. Napjaik letűntek, és Bruenor visszaszerzi a vi déketa jóakaratú népeknek. Azután elmegyünk Ezüstholdba, és Sundabarba is, ha akarod!

Nem láthatta Delly arcát, annyira ölelte a nőt.De ha látta volna, akkor sem értett volna meg semmit, annyira megdermedt asszonya.

Dellynek nem voltak válaszai, de még kérdé sei sem.A beletörődés vívott ádáz csatát a türelmetlenséggel, és a nőnek még ahhoz sem volt elég

bátorsága, hogy nekiálljon számolgatni a hátralevő sok-sok napot.

Nikwillig, akit felvillanyozott és magabiztossággal töltött el a lehe tőség, hogy FelbarrCitadelláját felbiztathatja Mithrill Csarnok meg segítésére, a déli oldalon hagyta el aHolderdőt, Hralien kíséretében. Délnyugatnak tartottak, a Surbrin felé, hogy értesüléseketszerezze nek, az elf pedig úgy tervezte, hogy visszatér Holderdőbe, miután gondoskodottarról, hogy biztonságban útnak indította a törpét.

Amikor elérték a Surbrint, megpillantották ellenségeiket a túl parton, amint még mindigfolytatják félelmetes védőállásaik kiépí tését. Hatalmas, kihegyezett cölöpökből sáncfalatemeltek a folyó nyugati partján, és kőhalmokat is lehetett látni, nyilván hogy azo kathasználhassa az a néhány, imitt-amott feltünedező óriás, vagy az a rengeteg katapult,amelyet mostanra elkészítettek és felállítot tak.

- Azon jár az eszük, hogy mindent megtartsanak - jegyezte meg Nikwillig.Hralien nem felelt.Nem sokkal később elindultak keletnek, és még sötétedés után is folytatták útjukat,

eltávolodva a folyóparttól. Másnap reggel korén felkerekedtek, és fürge léptekkel haladtak.Déltájban egy kereszteződéshez értek.

- Jó utat, jó törpe! - búcsúzott itt Hralien. - Természetesen a te ellenséged a miellenségünk is, így várható, hogy hamarosan ismét találkozunk.

- Örülök az első találkozásnak - válaszolta Nikwillig. - És Moradin áldásával örülök majd amásodiknak is.

- Úgy legyen! - mosolyodott el az elf, és vállon veregette a tör pét, majd visszafordult északés az otthona felé.

Nikwillig lépteibe új fürgeség költözött. Soha nem gondolta vol na, hogy túléli az ŐrzőVölgyétől északra vívott csatát, mivel az volt az érzése, hogy öngyilkos küldetést vállal. Devégre-valahára hazafelé tartott.

Vagy legalábbis ezt hitte.Amikor az alkony leszállt a dombvidékre, egy magas kőszirthez érkezett, és annak

tetejéről Nikwillig messze délen egy roppant se reg táborát pillantotta meg.Egy seregét, amelyet ismert.Felbarr Citadellája tehát máris megindult!Nikwillig a levegőbe öklözött és megéljenezte fajának harcosait. Ezután szemügyre vette

az őt a tábortól elválasztó tájat. Legszíve sebben azonnal futni kezdett volna, hogy mielőbbcsatlakozzon hozzájuk, de tudta, hogy fáradt lábain nem jutna el odáig aznap éjsza ka, ígyhát tábort vert, arra gondolva, hogy pihen egy kicsit.

Lehunyta a szemét.Amikor másnap délelőtt felébredt, a nap már majdnem elérte csúcspontját. A törpe

felpattant, és a szirt déli végébe rohant. A se reg már elment - tudta, hogy elmasírozott keletfelé. Keletnek, a fo lyóhoz, ahol azok a félelmetes védőállások húzódtak.

A törpe körbenézett, szemügyre vette a vidéket, fajtársai nyomát keresve. Utol tudja érniőket?

Nem tudta erre a választ, de vajon meg meri-e próbálni?Nikwillig hosszú perceken át szaladgált körbe-körbe, és gondola tai gyorsabban pörögtek,

mint ahogy teste követni tudta. Egyetlen név ötlött újra meg újra az eszébe: Hralien.Kisvártatva futva hagyta el a szirtet, de nem dél, hanem észak felé.

17A MOHÓSÁG ÁRA

Harcpöröly Bruenor a Garumn Szurdokán átívelő híd keleti kapu háznál állt, és a közelgőtámadás előkészületeit figyelte. Futárok rohangásztak fel s alá, továbbítva a mérnököktől ésa hegy keleti lejtőjére kiküldött felderítőktől kapott üzeneteket és beszámolókat - az utóbbiaka hatalmas Alsóvárosba vezető, mostanra lehűlt kürtő kön át kiabáltak le. A törpe királyünnepi harci öltözékét viselte, pajzsán ott díszelgett klánjának címere, a bemaratottsöröskorsó, és megviselt, sok helyen kicsorbult csatabárdját lazán pihentette a vál lán - nemvolt viszont a fején védjegyévé vált egytülkű sisakja.

Regis és Wulfgar mellette álltak, akárcsak Kérgesüllő Banak, akit egy hordszékbeszíjaztak, amelyből két erős rúd állt ki. Négy erős törpe állt a közelben: ők fogják majdhordozni a hadvezért, és olyan helyen teszik le a csatamezőn, ahol a hadvezér segíthet atörpe ez redek mozgásának irányításában.

- A lánynak ki kell hagynia a mai mókát - szólalt meg Bruenor, utalva a távollevőCatti-brie-re, ami feltűnő volt. A nő újra és újra felhozta, hogy részt akar venni a csatában, deCordio és a többi pap hallani sem akart róla, végül pedig Bruenor és Wulfgar csendesenrámutattak, hogy a jelenlétével leginkább csak azt érné el, hogy ve szélybe sodorja a körülöttelevőket.

- Mókát? - visszhangozta Regis.Tekintetét továbbra is keletre szegezte, ahol három magas emel vényt húztak fel:

mindegyiken csillék sorakoztak, amelyeket felcsörlőztek, majd rögzítettek a sínekkelfelszerelt rámpák tetején. A sí nek az emelvényről lefelé futottak a szurdok széléig, onnanpedig to vább a keleti bejáratig, Az alagutakba vezető kaput ismét kinyitot ták, de az orkok,trollok és óriások alapos munkát végeztek, és a ka pu elé döntötték a hegyoldalt, csapdábaejtve a törpéket barlangja ikban. Miközben a mérnökök lefektették a síneket, a bányászokmeghosszabbították a menekülőalagutakat, egészen a kőomlás szé léig fúrva tovább azokat,annyira közel a külvilághoz, hogy gyakran szünetet kellett tartaniuk, és megvárni, amíg ahangoskodó ork őrök továbbállnak.

- A Pwent-féle mókát - vihogott Bruenor. - Az átokverte őrült azt vette a fejébe, hogy a

középső csillesor tetejére áll, ahelyett, hogy belebújna! - kacsintott rá Banakra.- Csak előreszegezi sisaktüskéjét, és valószínűleg leomlasztja vele a fél hegyet - tette

hozzá Banak. - És imádni fog minden zökkenést és minden sziklát, amelyik rázuhan arra atúlságosan kemény fejére.

- Ez nem is kétséges - kontrázott Bruenor.- A középső alagút lesz akkor hát a legszélesebb - mondta most Wulfgar, komolyabb

hangot ütve meg.- Tehát enmagam és tenmagad közvetlenül azok mögött a csillék mögött rohamozunk -

közölte a király.- Arra gondoltam, hogy én a bal oldalin megyek - felelte Wulfgar. - A felderítők jelentése

szerint annak az őrtoronynak ko moly védelme van. Döntő lesz, hogy azt bevegyük,méghozzá gyor san.

- Akkor legyen a bal. Mindketten ott leszünk.- Rád középen lesz szükség, hogy irányíts - vetette ellene Regis.- Bah! - horkant fel Bruenor. - Ott Pwent fog harcolni, márpe dig Pwent nem fogad el

utasításokat. Ezek a fiúk elég gyorsan kijut tatják Banakot, ő pedig majd parancsokat ad afolyó mentén.

Mindhárman, az ember, a törpe és félszerzet is, a sebesült Banakra nézett, miközben akirály beszélt, és egyikük figyelmét sem kerülte el a vén harcos arcára kiülő őszinte hála. Ahadvezér látni akarta a harc végét, be akarta fejezni azt, amit az Őrző Völgyétől északra, amagas gerincen kezdett el. Amint azt mindannyian meg tapasztalták Tömbváll Pikel példáján,amikor a zöldszakállú törpe elvesztette az egyik karját, a fizikai fogyatékosságkiküszöbölhető, mert a sebesült más úton is hozzátehet a közös ügyhöz.

A beszélgetés folytatódott még egy darabig, de ők négyen nem igazán beszéltek semmilényegesről, pusztán csak azokat a feszült perceket múlatták, amelyek még hátravoltakaddig, amíg meg nem jön a végső üzenet az Alsóvárosból. Garumn Szurdokában már min-denki menni akart, kitörni a Csarnokból és harcba szállni. A Harcpöröly törpék mindegyikeharcedzett veterán volt, és jól tudták, hogy a csata előtti pillanatok jelentik általában alegnagyobb meg próbáltatást.

Ezért fordultak most ők négyen reménykedve a Mithrill Csarnok mélyéből rohanvástérkező futár felé.

- Bruenor király - zihálta a törpe -, a felderítők jelentik, hogy Felbarr készen áll azátkelésre, és az átokverte orkok zöme a vízpart ra gyűlt.

- Akkor hát itt az idő - mondta az uralkodó mindhármuknak.Éleset füttyentett, magára vonva a közelben álló törpék figyel mét, majd a levegőbe emelte

csatabárdját és megrázta.Ujjongás csapott fel mellette, ami tavon szétterülő hullámként futott a szurdok széle felé.

Odafent harcosok másztak be a csillék be, szorosan összezsúfolódva, és magukra húzták avastag fémfedő ket, alattuk pedig a mérnökök a rögzítő csapszegekhez léptek.

Wulfgar elrohant a bal oldali alagút felé, kis híján legázolva Nanfoodle-t, aki Bruenor felészaladt - a király éppen a legutolsó utasításokat adta Banaknak.

- Bárcsak maradt volna még egy kevés a robbanóolajból! - nyög te a gnóm.- Bah, a törpék ledöntik azokat a falakat! - utánozta Regis tőle telhetően Bruenort, mire a

király furcsállóan nézett rá, de a félsz erzet csak bátorítóan rákacsintott.Úgy tűnt, hogy Regis félredobta korábbi kételyeit, vagy legalább is elfojtotta azokat, mivel a

legjobb esetben is vitathatóak voltak, de még mielőtt Bruenor eltöprenghetett volna azon,hogy mi is a hely zet, a rögzítőpeckeket kioldották, és a három nagy csillesor dübö rögvemegindult a síneken.

Több mint ötven láb magasból zúdultak alá, lendületet gyűjtve és egyre gyorsulva, ahogyvégigsüvítettek a beolajozott síneken, egyenesen be az alacsony, keskeny alagutakba.Annyira tökéletesen idő zítették az indulást, és annyira minimális volt a sínpárok közti elté rés,hogy a csillesorok egymás mellett dübörögtek végig az alagutak ban, és mindössze egyszempillantásnyi eltéréssel csapódtak bele a hegynyi sziklába.

Fémen és kövön csikorduló fém sikoltott és leomló sziklatömbök morajlottak, visszhangotverve a nagy barlangüregben, ami hatal mas csatakiáltást csalt ki az összegyűlt katonákból,akik máris ro hamra lendültek.

Wulfgar a balszárnyon rohant elől, habár szinte kétrét kellett gör nyednie, hogy elférjen akeskeny folyosóban. Előtte ragyogó nap fény áradt befelé, mert a csillesor áttörte a köveket,és most ide-oda csúszkálva, gurulva bukdácsolt lefelé. A romahalmazból törpék spricceltekszanaszét, fegyverüket lengetve.

A barbár kijutott a szabadba, és azonnal látta, hogy sikerült tel jes meglepetést okozniuk. Akörnyéken csak kevés ork volt, és aki ket látott, azok is inkább tűntek megszeppentnek,mintsem harcra késznek. Wulfgar legyűrte magában az ösztönös késztetést, hogy avédtelennek tűnő csillésekhez rohanjon, ehelyett fürgén balra for dult, és a sziklás lejtőnmegiramodott az őrtorony felé. Az ajtó félig nyitva volt, és éppen egy ork lépett mögé, amikorWulfgar előre nyomta vállát, és nekirohant a bejáratnak.

Az ork felmordult, és átrepült a termen, kezével-lábával csapkod va. Három társa értetlenarccal követte röptét. A jelek szerint nem vették észre, hogy ellenség tört rájuk, még akkorsem, amikor Égisz-agyar lezúdult fentről és szétzúzta a legközelebbi koponyáját.

Wulfgar körbeperdült a holtan összerogyó ork körül, és még forgása közben oldalralendítette harci kalapácsát. A megcélzott ork elugrott, és félrevetődött, kifacsarva testét, hogyelkerülje a csapást, de a pöröly még így is elég erősen érte ahhoz, hogy megpörgesse, és alevegőbe lökje testét - repülésének a torony kőfala vetett véget idő előtt. Wulfgarelőreszökkent, és lecsapott a harmadik orkra, aki azonban a fegyver hatótávolságán kívülremenekült. A barbár azon ban megfordította a kalapács lendületének irányát, és balról jobbraelhajította, egyenesen hátba találva azt az orkot, akit arccal előre a falnak röpített - szétzúztaannak bordáit, és felhasította az oldalát. A lény levegő után kapkodott, és vér tört elő aszájából.

Wulfgar azonban oda se nézett, mert biztos volt benne, hogy ha lálos sebet ejtett. Nemzavarta, hogy nincs a kezében Égisz-agyar, mert bízott benne, hogy hívására úgyis ott teremmajd, ehelyett ro hamra lendült, és félreütötte a megmaradt ork lándzsáját, amint az esetlenülmegpróbálta megcélozni vele.

A hatalmas barbár még megtett egy lépést, majd kezei az ork nya kára fonódtak, és hátra-,illetve lefelé nyomta a lényt, hátrahajlítva annak testét, és kiszorítva belőle a szuszt. -Feletted! - kiáltotta egy törpe reszelős hangon a bejáratból. Wulfgar hátrapillantvaHuskennugget Bilit, látta, azt az őrsze met, aki itt volt akkor is, amikor a tornyot elfoglalták.Bilit egy mér gezett dobónyíl terítette le, és ezzel egyidőben szakértő módon vág ták át atorkát, átmetszve hangszálait, amelyek még csak mostaná ban kezdtek gyógyulni. Avisszavonuló törpék halottnak hitték Bilit, de azért magukkal vonszolták, mivel így kívánta aszokás - és ezt valóban jól tették, mivel a törpe nemsokára magához tért, és suttogvaátkozódott.

Wulfgar tekintete ekkor felfelé villant, éppen idődben ahhoz, hogy lássa, amint a fentigalériáról az egyik ork lándzsát hajít rá. Az ork dobás közben összerándult, ahogy Biliszámszeríjvesszeje belefúródott az oldalába.

A barbár már nem tudott félrevetődni, így megcsavarta a testét, és megremegett,miközben felfelé lökte a kezét, benne a még hal dokló orkkal, hogy így védje magát. Alándzsa a haláltusáját vívó ork hátába csapódott, mire Wulfgar félrelökte a lényt. Odapillan tottBilire, aki rákacsintott, majd a nagydarab ember odarohant a létrához és felfelé lökte magát,kezével elkapva a galéria peremét. A barbár elképesztő erejével könnyedén felhúzta magát.

- Égisz-agyar! - kiáltotta, markába idézve a mágikus pörölyt.Bömbölve és a kalapácsot suhogtatva hamarosan át repített le a galériáról, Odalent pedig

a törpék, köztük Bili és Bruenor, azon nal végeztek velük, amint földet értek.Wulfgar a tetőre vezető létrához ugrott, és kis híján elbotlott a mellette elszáguldó apró

alakban. Még csak meg sem lepődött, ami kor látta, hogy Regis kimászik a galéria kisablakán, mint ahogy ak kor sem hökkent meg, amikor felrobogott a létrán, és vállával be löktea fenti csapóajtót - a csapóajtót, amelyre az orkok elemózsiás zsákokat halmoztak -, és azt

látta, hogy Regis kukucskál felé a to rony pereme mögül.Amint a barbár magára vonta a torony tetején álló három ork fi gyelmét, a félszerzet

felkapaszkodott a falon, és leült a mellvédre. Regis kiszemelt egy célpontot, és elhajítottakicsiny buzogányát, amely pörögve szelte át a levegőt, arcon találva a teremtényt. A fe nevadhátratántorodott, kis híján átbucskázott a mellvéden, és ami kor végre sikerült visszanyernieegyensúlyát, a félszrezet repülőrúgása találta telibe. Az ork átzuhant a torony peremén, majdőt követ te egy másik, akit Wulfgar hajított le, illetve a harmadik, aki ön szántából ugrott le,amikor szembekerült a dühöngő barbárral.

- Ez jó hely az irányításra! - rikoltotta Bruenor, aki a csapóajtón át érkezett. A toronytetődéli peremére rohant, és lepillantott a csa tatérre.

A vad törpe arcán szétterülő széles mosoly egészen addig tartott, amíg keletre, a folyó felénem nézett.

Amikor belerobbantak a kőfalba, a becsapódástól összekoccan tak a fogaik, és a csillébenösszezsúfolódott nyolc törpe mind arra a helyre préselődött, ahol egy pillanattal korábbanmég csak ketten voltak. Azonban mindegyik törpe kibírta az ütközést, és nemcsak ebben acsillében, és nemcsak a másik kilencben, hanem a másik két szerelvény összesen húszkocsijában is.

Tömbváll Iván és Pikel megfeszítette testét és teljes erejükkel ki felé nyomták a többieket,próbálva meggátolni, hogy azok össze nyomják egymást. A rázkódás azonban folytatódott,ahogy a vascsil lék ide-oda dülöngéltek és ütődtek. Sziklák görögtek lefelé, ahogy a csillesortovábbdübörgött.

Amikor végre megállt, Iván elsőként húzta maga alá a lábát, és vetette neki a hátát a kocsibehorpadt tetejének. Egy kicsit feljebb lökte, éppen csak annyira, hogy ki tudja dugni a fejét.

- Moradinra! - kiáltotta társainak. - Hé, fiúk, mind nyomjátok, méghozzá keményen!Mert Iván már látta, hogy a nem terv nem vált be tökéletesen, legalábbis az ő

szerelvényüknél nem. Éppen csak áttörték a hegy fa lát, és ezzel megindítottak egy lavinát,ami a csillesor felét maga alá temette, alaposan összeverve a kocsikat, és még mindigeltorlaszol ta az alagút kijáratát, így a mögöttük rohanó katonák csak nehezen juthattak ki.

Iván megragadta a csille elcsavarodott fémfedelét, és teljes erejé ből megtaszította Amikoraz szemernyit sem engedett, megpróbálta legördíteni róla az egyik rázuhant súlyos követ.

- Gyerünk, cimborák! - bömbölte. - Még mielőtt az átkozott orkok itt leiének minket ebben adobozban!

Erre mind nekiálltak felfelé tolni és vállukkal kifelé nyomni a fe dőlapot, ami recsegveengedett egy kicsit. Iván seperc alatt átpré selte magát a résen.

A magaslatról elétáruló látvány nem volt sokkal biztatóbb. A ki lenc kocsiból csak kettő álltnyitva, és abból is vérző és kábult törpék másztak elő. Ügy tűnt, hogy a hegyoldal fele rájukomlott, ők pedig beszorultak.

Kelet felől pedig Iván látta és hallotta az orkok rohamra lendülő hordáját.A sárgaszakállú törpe üggyel-bajjal megfordult megsérült csillé jük tetején, és lelökött több

követ, majd lehajolt és teljes erőből fel felé rántotta a fedlapot.A résen kiugrott Pikel, majd egy másik törpe, majd egy újabb, mi közben Pikel űzte-hajtotta

a többieket.Mert az orkok közeledtek.Ekkor azonban tőlük északra ordítás harsant, és Ivánnak sikerült átkukucskálnia a

kőtömbök között, így megpillanthatta a szintén rohamra lendülő Harcpörölyöket. A középsőés az északi szerelvény áttörte a falat, pontosan úgy, ahogy tervezték, és most az egész se-reg kiözönlött Mithrill Csarnokból, kelet felé dübörögve, illetve szétszóródva déli irányban,hogy védővonalat képezzenek a szeren csétlenül járt déli szerelvény körül. A vad törpékfejvesztett roham mal fogadták az orkok rohamát: fejszék csattantak lándzsának, kar dokkardoknak, és a sorok olyan erővel és vérszomjjal rohantak egymásba, hogy az elől dübörgőorkok és törpék fele már az összecsapás első néhány percében elesett.

Iván leugrott a törmelékhalomról, és rohamra vezette azt a né hány törpét, akiknek sikerült

kijutniuk a déli csillesor kocsijaiból. A déli szerelvény nyolcvan törpéjéből kevesebb, minthúszan búj tak elő - a többiek nem tudtak csatlakozni a küzdelemhez, vagy azért, mertsúlyosan megsebesültek, vagy azért, mert képtelenek voltak felfeszíteni megrongálódott éssziklákkal betemetett csillé jük tetejét.

Mire Iván, Pikel és a többiek belevetették magukat a küzdelem be, az orkok rohamát mármegállították. Egyre több és több törpe özönlött elő: alakzatok álltak össze és indultak megösszehangol tan, hogy oldaltámogatást adjanak, és megtörjék az ork harcosok áradatát.

- A folyóhoz, fiúk! - harsant egy kiáltás a törpe harcvonal elejé ről, és Iván felismerte Tredhangját. - Felbarr legényei átkelnek, és szükségük van reánk!

A bősz Harcpörölyöknek nem is kellett mást mondani, máris még keményebbengyűrköztek neki a harcnak, visszaszorítva az orkokat, és felkapva a kiáltást, egyre csak aztbömbölték:

- A folyóhoz!

Délen és középen sikerült jelentős előrehaladást elérni: a törpék itt szétzúzták azellenállást, és gyorsan haladtak, de északon, a to rony tetején álló Bruenor, Wulfgar és Regiselé egészen más kép tá rult.

A félszerzet összerezzent, amikor egy hatalmas szikla zuhant rá az egyik, felbarritörpékkel megrakott tutajra, többeket a jeges vízbe szórva, majd puszta súlyával rögtönlenyomta a jármű egyik oldalát, megpörgetve a tutajt.

A csónakok láthatóan az ár ellen küszködtek, és a felbarri törpék evezőikkel próbáltáklegyőzni az áramlatot, hogy eljussanak a part ra, ahol az összecsapás zajlott. Csakhogy azorkoknak és óriásoknak is volt néhány trükk a tarsolyában. A gyors áramlattal hadakozótörpe tutajokat kihegyezett cölöpök várták, amelyeken a tutajok fennakadtak, és amelyekmeggátolták az evezést. És ahogy teltek múltak a percek, úgy sűrűsödött az óriások általhajigált, és katapul tok kilőtte sziklák zápora. A sziklák hatalmas loccsanással landoltak avízben, vakóságos szökőkutakat képezve, vagy csapódtak bele a tutajokba, átütve azokfenekét.

Több tucatnyi csónak volt már a vízen, mindegyikben több tucat törpével, és a toronybanálló három barát mind arra gondolt, hogy vajon képes lesz-e átjutni akár egyetlenegy is.

Bruenor parancsokat bömbölt az odalent várakozó parancsnoka inak.- Irány az az átokverte folyó, ott meg forduljatok északnak! Észa kon meg kell tisztítanunk a

partot! Vezesd őket át a gerincen! - utasította a törpe Wulfgart. - Meg kell állítanunk azokataz óriásokat!

A barbár bólintott, és elindult lefelé a létrán, mire Regis megrázta a fejét, és kimondtamindegyikük félelmét:

- Túl sokan vannak.Néhány perc múlva a törpe sereg derékhada kettévágta az orkok seregét, és ékbe

tömörülve a Surbrin partja felé tört előre. De mint ahogy egyre több és több törpe rontott elő,hogy megerősítse a vonalakat, ugyanígy özönlött az ork erősítés észak felől. A hegynyúl-ványt megkerülve hatalmas kavargó tömeg dübörgött elő, hogy be levesse magát aküzdelembe.

Bruenor és Regis tehetetlenül nézte, hogy mi történik. A király látta, hogy elérhetik afolyópartot, és megtarthatják annak déli nyúlványát, de nem törhetnek előre elég messzeészakon ahhoz, hogy akadályozzák az óriások zárótüzét, és segítsenek a rossz helyenátkelni próbáló szegény felbarri törpéken.

Újabb sziklatömb csapódott be az egyik tutajba, a rajta utazók fe lét a vízbe szórva, akiketsúlyos páncéljuk azonnal lehúzott a jeges mélységbe.

Regis pufók kezével megdörzsölte az arcát.- Az istenekre! - mormolta.Bruenor öklével belevágott a torony kőfalába, majd a létrához fordult, és leugrott a lenti

karzatra. Kisvártatva már odakint volt Wulfgarral, és maga köré gyűjtött minden törpét aközelből, majd ő és a barbár rohamot vezényelt északnak, fel a hegynyúlványon, és azon túl.

Regis fentről ordibált nekik, de hiába. A félszerzet tisztán látta a gerincen túli erőknagyságát, és tudta, hogy Bruenor és Wulfgar sor sa megpecsételődött.

A folyón újabb csónak süllyedt el.

18A TÖRPÉK FOGA FEHÉRJE

Nikwillig felnyögött és felordított, amikor újabb tutaj borult fel, a hul lámsírba taszítva abátor törpéket. Reménykedve nézett a társára.

Hralien, aki legalább annyira csalódott volt, mint a törpe, másfe lé figyelt, a háta mögé, aholharcosai rohantak szét a kövek között. Sikerült megtalálniuk a pontot, ahonnan alegpusztítóbb össztűz zú dult az átkelőkre - itt három óriás kényelmesen szórhatott sziklátszikla után a törpék védtelen járműveire, amint azok elhaladtak mellettük.

Az elf vezér már többször intette türelemre harcosait, de mostan ra mindegyikük, mégHralien is, ideges és bosszús volt, látva, hogy a jó törpéket milyen könnyűszerrel mészároljákle. A parancsnok zárt alakzatban tartotta fegyverforgatóit, és addig nem engedte lőni őket,amíg közvetlenül a három óriás fölé nem értek.

Az elf most bólintott, mire Holderdő hatvan legjobb harcosa megfeszítette íját. Némabiccentésekkel és kézjelekkel elosztották egymás között a célpontokat, majd Hralienkiáltására lőttek.

A gyanútlan óriások mindegyikét húsz nyílvessző találta el, és még mielőtt az elsöprősortűz célba ért volna, az elfek máris újabb vesszőt illesztettek az idegre.

Újabb hatvan nyíl suhant lefelé, és az elf íjak pendülését elfojtot ta az óriások felharsanósikolya.

A háromból egyet leterített a második sortűz: a kolosszus a vas kos nyakából kiállóvesszők után kapkodott. A másik kettő talpon maradt, és megindult, de nem támadóik felé. Abehemótok már ép pen eleget láttak az elfek harci egységéből. Egyikük egyenesen nyu gatfelé dübörgött, míg a másik, akinek a lábát több lövés érte, sántikálva próbálta tartani alépést. A következő sortüzet így egyedül a bicegős óriás kapta: háromszor húsz vesszőfúródott bele, és lökte rá a kövekre.

A nyugati folyóparton, ahol eddig csak röhögtek a törpék könnyű leöldöklését látva,hirtelen zűrzavar és fejetlenség támadt. Óriások és orkok üvöltöttek fel: soktucatnyi lénykezdett rohangászni fel s alá, akiket az események teljesen készületlenül értek.

- Előrenyomulás! - kiáltott oda Hralien a sajátjainak. - Senki se menjen olyan közel, hogykardot kelljen húznia!

A zord arcú elfek, akik kiszélesedő oldalú - leginkább madár-szárnyra emlékeztető -,egyforma ezüstsisakot, valamint a szélben csapkodó, ezüsttel szegett erdőzöld pelerintviseltek, most megindultak előre, tökéletesen tartva a sort. A holderdei harcosok egy szerreillesztették a nyilakat az idegekre, egyszerre emelték célra íju kat: rájuk volt bízva, hogymegtalálják a legjobb célpontokat.

Azonban úgy tűnt, csak kevés ork veszi magának a bátorságot, hogy feléjük tartson, ígycélpontjaik egyre ritkultak.

Az elfek délnek meneteltek, nyilaik felhőként szálltak előttük.

Wulfgar rohant elől, fel a hegynyúlványra, ahol ő és törpék azon nal beleütköztek avonalaik megsegítésére délnek rohanó orkok se regébe.

A hatalmas barbár Égisz-agyarral a kezében szétszórta a legköze lebb levőket. Egyikkezével nagy ívben meglendítette a harci kala pácsot, ami eltalált két orkot és mindkettőtelrepítette, majd Wulfgar lépett egyet előre és lecsapott, egy harmadikat is légi útra küldve.Mellette a törpék vad áradatként zúdultak előre, fegyvere ikkel döfködve és vagdalkozva,vállukkal taszítva félre azokat az orkokat, akiket nem találtak el.

- A magaslatra! - kiabálta Wulfgar egyfolytában, hogy csapatai mielőbb megszilárdítsákállasaikat a gerincen.

Wulfgar szikláról sziklára szökkent felfelé, azok az orkok pedig, akik megpróbálták útjátállni, lefelé hullottak: vagy összezúzták, vagy egyszerűen csak lelökték őket. A barbár érte elelsőnek a ge rinctetőt, ahol mozdíthatatlanul állt, óriásként tornyosulva az orkok és a törpékfölé.

Kiabálva maga köré gyűjtötte a törpéket, azok pedig engedelmes kedtek, szétszórtalakzatba rendeződtek körülötte, de tökéletes po zíciókat vettek fel. Az elsőként érkezők abarbár oldalát védték, míg az utánuk jövők fajtársaik oldalát biztosították. A törpék sorokbankaptattak felfelé, de az orkok nem voltak ennyire lelkesek, így a hegynyúlvány északi oldalánfelfelé törtető szörnyetegek inkább nyugatra vagy keletre kanyarodtak, megpróbálva elkerülniaz össze csapásnak azt a pontját, ahol a hatalmas és bikaerős barbár lenget te vérszomjasharci kalapácsát.

A magaslaton álló Wulfgar látta, hogy a katasztrófa szinte elke rülhetetlen, mivelmesszebb, keleten, odalent a folyóparton, olyan tömegű ork gyűlt össze, és áramlott dél felé,hogy lehetetlennek tűnt, hogy a törpék megtartják a nehezen megszerzett terepet. Ed digre atörpék is elérték a folyót a hegynyúlványtól délre, és most vadul munkálkodtak azon, hogymegerősítsék gyenge állásaikat.

Ha elveszítik a partot, a folyón átkelő bátor felbarriak sehol sem tudnak kikötni.Wulfgar tekintete a folyóra kúszott, ahol az óriások dobta sziklák nagy loccsanással értek

vizet, ahol az áradatba esett törpék kapálóz tak, ahol megrongálódott tutajok küszködtek ésahol kőtömbök záporoztak rájuk. A barbár őszintén eltöprengett azon, hogy vajon a folyópartmegtartásával elérnek-e bármit is? Vajon lesz egyetlen felbarri törpe is, aki át tud kelni?

Azonban a Harcpörölyöknek meg kellett próbálniuk. A felbarriak érdekében, és az egésztörpe közösség érdekében, meg kellett próbálniuk.

Wulfgar hátrapillantott, és meglátta Bruenort, aki egy másik csapatot vezetett ahegynyúlvány lábánál kelet felé, gyors iramban tör ve előre a folyóhoz.

- Keletnek fordulunk! - adta ki a parancsot katonáinak. - Meg tartjuk a magaslatot, ésmegfizettetünk az orkokkal minden egyes hüvelyknyi előrehaladást!

A körülötte álló törpék felujjongtak és követték vezérüket, lezúdúlva a sziklakiszögellésen,arrafelé, ahol az aláereszkedett a folyó hoz. Mivel csak százan voltak, nem lehetett kétséges,hogy veszíte ni fognak, hogy rövid úton legyűrik és leöldösik őket. Mindnyájan tudták ezt.Mégis mindnyájan lelkesen rohantak tovább.

Majd elhelyezkedtek a magas és keskeny sziklás terepen, amely a csatateretkettéosztotta: északra volt attól, ahol Bruenor belevetet te magát a küzdelembe, és ahol atörpék egyre nagyobb fölényre tet tek szert, és délre attól, ámenről a horda közeledett.

- Bruenor fogja védeni a hátunkat! - bömbölte Bruenor. - Egye dül csak az északiak ellenkészüljetek!

A törpék ide-oda szaladgáltak, megkeresve a legjobb helyeket, ahol valamennyire védvevoltak az északról jövő ellenségtől, bízva abban, hogy Bruenor király és fajtársaik megvédikőket a délen még mindig küzdő orkoktól.

- Minél több időt nyerünk a mögöttünk harcolóknak, annál több felbarri tud partra szállni! -kiáltotta Wulfgar, akinek valósággal bömbölnie kellett, hogy meghallják, mit mond, mert azorkok ára data már közel járt: folyamatosan visítoztak és kurjongattak.

Az orkok teljes erőből futva érték el keskeny gerinc alját és neki láttak megmászni,miközben Wulfgar Égisz-agyart hajította feléjük, a törpék pedig sziklákat ésszámszeríjvesszőket zúdítottak rájuk, elsöpörve őket. Akik felértek a megerődített állásokig,főként Wulfgarral, Beornegar fiával találták magukat szemközt. A sudár és izmos barbárősöreg tölgyként, rendíthetetlenül állta a rohamokat.

Wulfgar, aki túlélte a Jeges Szelek Völgyének könyörtelenségét, meg sem moccant.Wulfgar, aki kibírta Errtu, a démon kínzásait, félredobta félelme it, és mit sem törődött az

ork lándzsák döféseivel.A törpék köré gyűltek, és felrikoltottak, amikor meglendítették fejszéjüket vagy

kalapácsukat, vagy előredöftek remekmívű kard jukkal. Rikoltottak, hogy elűzzék sebeikkínját, az eltört ujjakét, a szúrt és vágott sebek fájdalmát. Rikoltottak, hogy tagadják a nyil-

vánvaló igazságot, hogy az orkok tengere hamarosan elsöpri őket, Moradin Csarnokaibaküldve őket.

Ordítottak és kiáltásaik kisvártatva még hangosabbak lettek, ahogy egyre több törpeérkezett erősítésül, azok a törpék, akik Bruenor király oldalán harcoltak - és jött magaBruenor király is, aki elszánta magát, hogy hősies fia mellett hal meg.

Mögöttük a felbarriak egyik tutaja elérte a partot, ahonnan azon nal törpék rontottak elő, ésindultak meg északnak. Majd besiklott a második csónak is, és még újabbak közeledtek.

De mind Bruenor, mind Wulfgar tudta, hogy ez nem lesz elég, ahogy előre és hátrapillantgattak. Ellenségeik egyszerűen túl sokan voltak.

- Vissza a Csarnokba? - kérdezte Wulfgar a valósággal szembe sülve.- Nincs hova futnunk, fiú - felelte a király.A barbár arca grimaszba rándult a törpe hangjából kicsendülő re ménytelenség hallatán.

Úgy tűnt, hogy bátor kitörésük teljes vere ségbe fullad.- Akkor harcoljunk! - vetette oda Wulfgar Bruenornak, majd dörgő hangon felkiáltott, hogy

mindenki hallhassa. - Harcoljatok! Mithrill Csarnokért és Felbarr Citadellájáért! Harcoljatok apuszta életetekért!

A gerinc északi oldalán az orkok húszasával hullottak, de még mindig jöttek: mindenelesett helyére ketten ugrottak.

Wulfgar továbbra is a harc sűrűjében maradt, habár karja egyre jobban fáradt, és pörölyeis egyre lassabban lendült. Tucatnyi sebből vérzett, egyik keze a megszokott kétszereséredagadt, amikor Égisz-agyar nyele túlságosan lent csattant össze egy ork husángjával. Dekényszerítette magát, hogy marka összezáruljon a kalapács fáján.

Kényszerítette magát, hogy remegő lábai megtartsák.Felmordult, és ordított és lecsapott még egy orkot.Nem törődött az északról még mindig özönlő ezrekkel, ehelyett a kalapács halálos

ütőtávjában levőkre összpontosított.Ő is, meg a törpék is annyira csak a közvetlen veszélyre koncent ráltak csakhogy egyikük

sem vette észre, amikor az orkok sora hirtelen meg fogyatkozott északon. Senki sem figyeltfel arra, hogy az orkok vá ratlanul nyugat felé kezdenek rohanni, vagy egyszerűen csapatostulrogynak le a kövekre - sokan ott vergődtek, míg mások már azelőtt meghaltak, hogy eldőltekvolna.

Egyetlen védő sem hallotta az elf íjak pendülését.Ehelyett csak harcoltak tovább és tovább, és egyre értetlenebbül, de ugyanakkor

megkönnyebbülten is nézték, hogy egyre kevesebb és kevesebb ork özönlik feléjük.Mert a horda, amely délen nyakas ellenfelekkel, északon pedig új és elsöprő ellenséggel

nézett szembe, szétszóródott.

A hegynyúlványtól délre a csata még hosszú ideig dühöngött, de végül Wulfgarcsapatának figyelmét csak felkeltették a Harcpörölyök derékhadát támogató erők, és amikora gerincre megérkeztek a holderdei elfek, soraikban Nikwilliggel, és nekiláttak halálpontosnyílzáport zúdítani a legkitartóbb és legelszántabb ork alakzatokra, a végkimenetel már nemlehetett kétséges, és gyorsan eljött a vég.

Harcpöröly Bruenor a hegynyúlványtól délre, a folyóparton állt, és a hullámzó folyótfigyelte, amely azon a sötét napon több száz felbarri törpe hullámsírja lett. Sikerült eljutniukMithrill Csarnok ból a folyóig, a barlangrendszer ismét megnyitotta kapuit, és sike rültlétrehozniuk egy hídfőt, ahonnan továbbnyomulhatnak majd észak felé.

De az ár, amit fizettek...Rettenetes volt.- Csapatainkat délre küldjük, hogy jobb partraszálló helyet ke ressenek - mondta Tred a

törpe királynak, majd elnémult, amikor szembesült a csata kijózanító valóságával.Bruenor végigmérte a kemény törpét és a mellette álló Jackonrayt.- Ha délen meg tudjuk tisztítani a partot, csónakjaink átkelhet nek, messze elkerülve a

kődobáló óriásokat - fejtegette Jackonray.

Bruenor zordan bólintott.Tred felemelte kezét, és merészen vállon veregette a törődött ki rályt.- Tudjuk, hogy megtetted volna ugyanezt érettünk is. Ha Felbarr Citadelláját ostromolták

volna, Bruenor király minden legényit harcba küldötte volna.Az uralkodó tudta, hogy ez így van, de akkor miért tűnt a folyó vize vörösnek?

HARMADIK RÉSZ

TÉLI PIHENŐ

„Tudod, mit jelent elfnek lenni, Drizzt Do'Urden?"A társnőm újra és újra felteszi ezt a kérdést, mert úgy látszik, elszán ta magát arra, hogy

segít megértetni velem a századokat átívelő élet kö vetkezményeit - jókat és rosszakategyaránt, különös tekintettel arra, hogy milyen sokan vannak ismerőseim között olyanok, akikfeleannyi időt sem élnek majd, mint én.

Mindig is furcsállottam, hogy bár az elfek közel egy évezredet is meg élhetnek, míg azemberek ritkán léteznek egy évszázadnál tovább, az em ber varázslók mégis gyakran a tudásés hatalom olyan fokára jutnak, ami vetekedik a legnagyobb elf mágusokéval. Egyértelműnektűnik, hogy ez nem intelligencia, sokkal inkább összpontosítás kérdése. Eleddig mindezt azemberek érdeméül tudtam be, a sürgetésnek, hiszen ők tudják, hogy életük nem hosszasanpereg le.

Mostanra eljutottam oda, hogy megértsem, a kiegyensúlyozottságra való törekvés részbenbetudható az elfek életszemléletének, és ez a szem lélet nem a gyengeségben és nem azálságosságban rejlik. Az életnek ez a csendesebb folydogálása az az alkotóelem, amijózanságot hoz egy olyan létezésbe, ami századok születését és elmúlását látja. Vagy haúgy tetszik, a szakaszokra osztódó, csordogáló létbe, amelyet időnként kitörések sza kítanakmeg.

Most már így látom ezt, ami meglep engem, és ez a gondolat akkor kristályosodott kibennem, amikor Innovindil felidézte mind ember, mind elf párjaihoz fűződő, bensőséges ésszemélyes kapcsolatait. Ami kor Innovindil mostanában azt kérdezi tőlem, hogy „Tudod, mitjelent elfnek lenni, Drizzt Do'Urden?", magabiztosan, őszintén és nyugodtan mosolygok. Mertúgy hiszem, hogy életemben először, tényleg tudom a választ.

Elfnek lenni annyi, mint meglelni saját időközeinket. Elfnek lenni annyi, mint az életetrövidebb időtartamokban élni. Ez nem jelenti az elő regondolkodás feladását, csak annyit,hogy megleljük az érzelmileg kelle mes időszakaszokat, azokat a rövidebb időtartamokat,amelyekre feloszt juk életünk. Ennek a felismerésnek a fényében a már megszokott kérdésegyre gyakrabban alakul a következővé: „Ebben a létezésben milyen hosszú időszak számítkellemesnek?"

Számos olyan tény van, ami megköveteli, hogy választ adjunk erre a kérdésre - hogymeghozzuk a döntést, ami inkább tudattalan, semmint tudatos. Elfnek lenni annyi, mint túlélnitársaidat, ha azok nem elfek: de ha még azok is, ritka az a kapcsolat, ami századokon ível át.Elfnek len ni annyi, mint élvezni gyermekeid arany pillanatait - akár félelfek, akár teljesen elfek-, és tudni, hogy esetleg nem élnek túl téged. Ebben az eset ben az egyetlen megnyugvást azaz őszinte és mélyen gyökerező meggyő ződés nyújtja, hogy valóságos áldás a gyerekeiddellenni és átélni ezeket a rövidebb, boldogító időszakokat, és tudni azt, hogy ez az áldásnagyobb súllyal esik a latba, mint az a mélységes fájdalom, amit minden könyörületes lényérez leszármazottja halálakor. Ha nagyon is valóságos annak lehetősége, hogy túléledgyermekedet - még akkor is, ha a gyermek eléri élettartamának, végét -, és emiatt nemvállalsz soha gyermeket, akkor a veszteség kétszeresen is szomorú.

Ebben az értelemben egyetlen válasz létezik csupán a kérdésre: elfnek lenni annyi, mintünnepelni az életet.

Elfnek lenni annyi, mint élvezni a pillanatot, a napkeltét és a napnyug tát, a szerelem éskaland hirtelen és kurta epizódjait, a társaságban töl tött órákat. Leginkább annyi, mint sohanem lebénulni a senki által elő re nem látható jövőtől való félelem miatt, még akkor sem, haaz előjelek látszatra egyértelmű, és gyakran kedvezőtlen végkimenetei irányába mu tatnak.

Ennyit tesz elfnek lenni.A felszíni elfek, szemben a drow-kkal, gyakran énekelnek és táncol nak, így kényszerítik

magukat a jelenbe, az adott pillanatba, és még ha rég letűnt hősökről és hőstettekről vagyeljövendő próféciákról énekelnek is, dalukban, a pillanatban, a jelenben megragadják azöröm vagy az em lékezés momentumát, és éppen olyan szorosan markolják azt, mint ahogyegy ember teszi.

Az ember elszánhatja magát arra, hogy valami „igazán nagyot" te gyen, hogy nagyhatalmúvezér vagy bölcs legyen belőle, de az elfeknek az idő folyása túl lassú az efféle célzatos és

egyértelműen megfogalmazott ambíciókhoz. Az emberek emlékezete kurta, hogy úgymondjam, de ez igaz az elfekre is. A rég halott ember hősök minden kétséget kizáróan aligemlékeztetnek a jelenleg élő bárdok és hallgatóságuk fejében róluk élő képre, de ez igaz azelfekre is, még akkor is, ha valószínűleg azok az elf énekmondók ismerték dalaik ihletőit!

Az évszázadok elhomályosítják és megváltoztatják az emlékeket, az idő prizmája pedigeltorzítja a képeket.

Az elfek igazán nagyot akkor cselekednek, ha megfelelően ragadnak meg egy történelmipillanatot, vagy akkor, és ez a gyakoribb, ha a kisebb jelentőségű eseményekösszekapcsolódásából valami olyan áll össze, ami messze nagyobb az alkotórészeinél.Talán ez nem több a folyamatos fej lődésnél, ami a tapasztalatból fakadó tudásfelhalmozásával jár együtt.

Most már tudom, hogy elfnek lenni leginkább annyit tesz, mint nem megbénulni attól ajövőtől, amit senki sem irányíthat. Tudom, hogy meg fogok halni. Tudom, hogy szeretteim ismeghalnak egy napon, és közülük sokan halnak meg énelőttem - de ezt csak sejtés, és nembizonyosság! A bizonyosság erő, a sejtés pedig mit sem ér, és egy sejtés miatt aggódni mégennyit sem ér.

Most már tudom ezt, így lehullnak rólam a jövő láncai.Tudom, hogy minden pillanatot meg kell becsülni, ki kell élvezni, és a lehető legjobb

módon, a lehető legtöbbet kell kihozni belőle.Most már tudom, milyen feleslegesek az értelmetlen aggódás láncai.És szabad vagyok.

Drizzt Do'Urden

19csendes tíznapok

A tél már megérkezett messze északon, a Világ Háta magasabb előhegyeiben. A fagyosszelek szúrós havazást hoztak magukkal - a hó gyakran inkább vízszintesen, mintsemfüggőlegesen hullt. Drizzt és Innovindil mélyen és szorosan az arcukba húzták csuklyájukat,de a jeges hó még így is csípte az arcukat, és a hótakaró csillogása még akkor ishunyorgásra késztette az érzékeny szemű Drizztet, ha a nap nem ragyogott fényesen. Adrow szívesebben mozgott volna sötéte dés után, de ehhez egyszerűen túl hideg volt, így ő,Innovindil és Al kony az éjszaka óráit a tűz mellett töltötték, nap nap után. A drow szinte hinnisem akarta, milyen drámaian gyorsan változott meg az időjárás, főleg ha az vesszük, hogyMithrill Csarnok környékén még mindig tartott az ősz.

Lassan haladtak - jobbára csak néhány mérföldet egy nap, és ezt is csak akkor, ha nemkellett éppen valamelyik jeges hágóban küsz ködniük. Néhány esetben kockáztattak, ésAlkony hátán átrepül tek egy-egy különösen nehéz hegygerincen, de a szél veszedelmetjelentett még az erős szárnyú pegazusnak is. Ezenkívül pedig a leg kevésbé sem akarták,hogy Gerti és kolosszusokból álló serege ész revegye őket!

- Hány nap telt el? - kérdezte Drizzt Innovindilt, amikor egy szürke délutánon éppenvégeztek az ebéddel, és pihentek.

- Egy teljes tíznap és talán még hat nap? - kérdezett vissza az elf, aki láthatóan szinténnem volt benne biztos, hogy pontosan mennyi ideje üldözik már Gertit

- Úgy tűnik, mintha egy évszak telt volna el - mondta a drow.- A nyár soha nem köszönt be a hegyek között, és idefent az ősz és a tavasz az, amit mi

odalent télnek hívunk.Drizzt dél felé pillantott, és ez eszébe juttatta, hogy milyen maga san is járnak már. A táj

szétterült a lába előtt, lefelé lejtve, és annyi ra kibomlott előtte a vidék, hogy már-márlaposnak látszott innen fentről. Ezt látva Drizztben felötlött, hogy ha a környék kopár len ne ésnem ennyire szabdalt, akkor, ha legurítana egy kerek követ, az egészen Mithrill Csarnokigpattogna.

- Jóval előttünk járnak - jegyezte meg a drow. - Talán saját utat kellene keresnünk.- Bizonyos, hogy Hófehérbe tartanak - felelte Innovindil. - Mint ahogy nem kétséges az

sem, hogy megtaláljuk a helyet. Alkony há táról sokszor láttam már az óriások tanyáját. -Északnyugat felé in tett, fel a hegyekbe.

- Képesek leszünk egyáltalán átkelni a hágókon? - kérdezte Drizzt, és felpillantott azacélszürke égre, amelyen a sűrű fellegek még több havat ígértek.

- Így vagy úgy, de képesek - válaszolta az elf.A drow-t megnyug tatta Innovindil jól látható elszántsága: összevont szemöldöke min den

tekintetben éppen olyan erőt és sztoicizmust sugallt, mint amit magában érzett. - Jól bánnakPirkadattal.

- A déróriások értékelik a szépséget.- Akárcsak én - gondolta magában Drizzt, de nem szólt. A szép ség, az erő és a szív

együttesét.Ezen töprengett, miközben tekintete Innovindilre siklott, de pusz tán a gondolat elegendő

volt ahhoz, hogy emlékei közt feltoluljon egy másik társnője képe, akit egykor ismert. Drizzttudta, hogy ket tejük között sok a hasonlóság, de elég volt csak Innovindil hegyes fü lét és élesívű szemöldökét látnia, hogy eszébe jusson, kettejük kö zött vannak hatalmas különbségek is.

Az elf nő felállt a lassan leégő tűz mellől, majd nekiállt összeszed ni készleteit éscsomagját.

- Talán megtehetünk még némi utat, mielőtt elkezdene havazni - mondta, miközbenfelkötötte kardját és tőrét. - Ha fújni fog a szél, nem tudunk átvágni a viharon.

Drizzt csupán megbiccentette a fejét válaszul, de Innovindil túl elfoglalt volt ahhoz, hogyészrevegye. A drow csak nézte társát, amint pakol, élvezettel figyelte testének könnyedmozgását, és ahogy hosszú aranyhaja szétterül, amikor belekap egy-egy kósza szélroham.

A Lapályos elestét követő napokra gondolt, amikor egy barlang ban rejtőzködött, éskezében forgatta drága barátja egytülkű sisak ját. Ismét megrohanta az akkor érzett üresség,amiről eszébe jutott, milyen messzire jutott onnan. Drizzt akkor engedett a haragnak és afájdalomnak, keblére ölelte a teljes reményvesztettséget, életében talán először.

Innovindil és Tarathiel ragadták ki arról a sötét helyről, türelem mel, csitító szavakkal ésegyszerűen a barátságukkal. Elviselték ösz tönös védőfalát, amelyet azért húzott fel, hogymeggátolja minden közeledésüket. Kétely nélkül elfogadták az Ellifain halálról szóló be-számolóját.

Drizzt Do'Urden tudta, hogy soha senki nem pótolhatja Bruenort, Catti-brie-t, Regist ésWulfgart, mivel ők négyen annyira a részéve váltak már, amennyire egy barát csak képeserre. De talán nem is kell, hogy pótolják őket. Talán érzelmi szükségleteit kielégítheti ezekkörül a lyukak körül is, anélkül, hogy betömné a lyukakat. Tudta, hogy Innovindil ezt ígértemeg neki. És ez örömmel töltötte el.

- Mozogni gyorsabban! - adta ki a parancsot Kaer'lic, törve a törpék nyelvét. A felszínentöltött néhány év alatt felszedett né hány szót ezen a nyelven, és a sok keménymássalhangzó miatt a törpék beszéde hasonlított drow-kéra, de még inkább asvirfneblinekére, amelyen a papnő folyékonyán beszélt. Arra az esetre, ha netán nem lenneelég érthető, a nő hátba rúgta szegény Fendert, amitől a törpe előretántorodott.

Majdnem elesett, de bármennyire törődött volt is, konoksága egy szemernyit semcsökkent. Kihúzta magát és hátranézett, fenyegető en összehúzva szürke szemét bozontosszemöldöke árnyékában.

Kaer'lic buzogánya nyelével az arcba sújtott.Fender hatalmasat esett, és vért köhögött fel, majd kiköpte az egyik fogát. Megpróbált

ráordítani a papnőre, de művészi ügyességgel átmetszett torkából csak zihálás és lihegéstört elő: olyasfajta hang, mint amikor szélroham zörgeti meg a felakasztott pergamenek sorát.

- Csak óvatosan - szólt rá Tos'un a társára. - Minél jobban meg sebesíted, annál továbbtart, mire eltűnünk innen. - Elhallgatott, és visszanézett dél felé, mintha arra számítana, hogyegy csapat harcos vagy a tüzes szekér dübörög feléjük. - Ott kellett volna hagynunk ezt anyomorultat Proffittéknál. A trollok megették volna, és ezzel lezárult volna az egész ügy.

- Vagy éppen Lady Alustriel és serege megmentette volna, ami kor lerohanják Proffittékat,és gondolod, hogy sok időbe telne, mi re ő elmondja nekik, hogy két sötételf járja a vidéket?

- Akkor egyszerűen csak meg kellett volna ölnünk, és ezzel vége lett volna az egésznek.Kaer'lic hallgatott, és egy pillanatig társát méregette. Engedte, hogy arcára kiüljön a

csalódottság, és tényleg így is érzett: oly sok év elteltével ennél azért többet várt a BarrisonDel'Armgo Ház harco sától.

- Obould semmi többet nem tud majd kicsikarni belőle, mint amennyit nekünk sikerült -folytatta Tos'un bizonytalanul, és hangja elárulta, hogy megpróbál védekezni, még haügyetlenül is. - És nem kell alkudoznunk az ork királlyal, aki örülni fog, hogy visszatértünk,még úgy is, hogy a hírek, amiket hozunk, nem lesznek éppen az ínyére.

- Proffitt bukásának és Nesmé visszafoglalásnak híre fel fogja dü híteni őt.- De elég eszes ahhoz, hogy elválassza a híreket a hírhozóktól.- Ezzel egyetértek - felelte Kaer'lic. - Csakhogy te azt feltétele zed, hogy Obould király még

él, és erőit nem szórták szét vagy gyűr ték le. Eszedbe jutott az, hogy talán olyan Északratérünk vissza, ahol ismét Harcpöröly Bruenor az úr?

Ez a nyugtalanító gondolat láthatóan felötlött már Tos'unban is, és a drow hím Kaer'licmögé nézett, ahogy szegény leterített Fender éppen megpróbált talpra kászálódni.

- Amikor újra találkozunk Donniával, pofon vágom őt azért, hogy erre a rettenetes útrakényszerített.

- Attól tartok, ha valaha is találkozunk még Adnonnal és Don niával, mindnyájunknak új utatkell keresnie - válaszolta Kaer'lic, alaposan megnyomva a ha szócskát. - De az is lehet, hogyObould folytatja az előrenyomulást és a hódítást. Talán sokkal nagyobb si kert arat, mint amitbármelyikünk is elérni remélt, a Trollmocsarak északi partján történt kudarc ellenére. Ha

Obould kiépíti állásait Mithrill Csarnokban, vajon talál-e olyan erőt még Lady Alustriel is,amivel ki tudja űzni őt?

- Ez kívánatosabb fejlemény lenne?A kérdés alapjában véve nevetségesnek tűnt, és Kaer'lic már majdnem felfortyant, de

ekkor eszébe jutott utolsó találkozásuk az ork királlyal. A veszedelmesen magabiztos ésdölyfös ork nem kérte őt és Tos'unt arra, hogy délnek tartsanak Proffitt-tal. Nem kérte:parancsolta.

- Majd lesz, ahogy lesz - ennyit mondott mindössze a papnő. Figyelme visszaterelődöttFenderre, és felrántotta a térdelő tör pét, majd durván előre taszította.

Északkeletén látták a Negyedik-csúcs csillogó tetejét: innen úgy tűnt, nincs messzebbegynapi járásnál. A válaszok pedig ott rejlettek.

Habár lemezvértjének tüskéiről még mindig egy ork darabjai lóg tak le, ez láthatóan nemzavarta különösebben Thibbledorf Pwentet. De a bánat és csüggedés zavaros pillanataibanHarcpöröly Bruenor keresve sem találhatott volna nála jobb barátot.

- Ha megtartjuk a folyópartot ettől a ponttól délre, akkor a fél barnák és a többiszövetségesek azoknak az átokverte óriásoknak a dobótávján kívül át tudának kelni -fejtegette Pwent higgadtan a királynak.

Ők ketten a parton álltak, és a keleti oldalon zajló munkálatokat figyelték, ahol a félbarnákmáris lerakták a híd alapjait.

- De el tudjuk nyújtani a vonalainkat? - tudakolta Bruenor.- Bah! Nem kell túlságosan széthúzni - érkezett a lelkes felelet. - Innen délre egyáltalán

nem látának ostoba orkokat, nyugatról meg nem jöhetnek a hegy miatt. A kutyák egyedülészak felől köze líthetnek.

Ekkor mindkét törpe megfordult, és a mondott irányba nézett, a hegynyúlványra, asziklagerincre, amely a folyó felé lejtett. Számos törpe volt odafent, akik éppen falat húztakfel a meredek hegyoldaltól addig a toronyig, amelyet Wulfgar és Bruenor vett be. Céljuk azvolt, hogy a megközelítési útvonalat a lehető legszűkebbre szabják, így az orkok nem tudjáklerohanni őket. Amint a fal elkészül, és megerősítik, a torony lesz annak a sarokpontja, ésfalat meghosszab bítják egészen a folyóig.

Addigra pedig a toronytól keletre húzódó hegygerincet őrhelyek tarkítják majd, bennük ahalálos íjú holderdei elfekkel.

- Sose gondoltam volna, hogy boldog leszek, amiért láthatok egy csomó átokvertetündérkét - zsörtölődött Pwent, mire Bruenor ar cára régen látott vigyor telepedett, ami egyreszélesebb lett a szavakban rejlő igazság miatt. A király úgy vélte, ha Nikwillig nem ve zeti aholderdei elfeket délre, akkor kétséges lett volna, hogy diadalt aratnak-e aznap. A legjobbesetben is valahogy vissza kellett volna jutniuk Mithrill Csarnokba, és le kellett volna zárniukaz alagutakat. Legrosszabb esetben pedig elveszítettek volna mindent.

A kitöréssel felvállalt kockázat nagyságát Bruenor igazából csak akkor ismerte fel, amikora hegynyúlvány aljának déli részén csatá zott, a három törpecsapat közepében állva. Akirályba ekkor villant bele, hogy valójában mennyire kényes is a helyzetük, látva északonWulfgart és délen Pwentet a derékhaddal, és a törpe uralkodó csak ekkor döbbent rá, hogymennyit kockáztattak a támadással. Mindent kockára tettek.

- Hogy tervezik átküldeni a kompokat? - kérdezte Bruenor, mert tovább kellett lépniük,előre kellett nézniük. Végtére is győzelmet arattak.

- A felbarriak azt tervezik, hogy összekötik a tutajokat, hogy azo kat ne sodorja el a víz -magyarázta Pwent. - Innen délre túl erős a sodrás, hogy egy magányos hajó átjusson.Két-három nap alatt jó lenne végezni ezzel. Azután kijöhetnek az emberek a Csarnokból, ésnekiállhatnak áthozni a megfelelő köveket a túlpartról, hogy nekiálljunk megépíteni a hídnakezt a felét.

- És áthozni Emerus királyt - szólalt meg valaki, mire mindket ten megfordultak, és látták,hogy Szélesövű Jackonray közeledik: a törpe egyik karja fel volt kötve, mert a csatában egylándzsaszúrást kapott.

- Emerus átjön? - tudakolta Bruenor.- Közel ezer legényét vesztette el - mondta Jackonray komoran. - Egyetlen törpe király

sem hagyná annyiban ezt, és hagyná szenteletlenül a földet.- A papjaim már megtevék, és a folyót is megáldották - nyugtat ta meg őt a király. - És

tenmagad, meg Emerus áldásaival azoknak az elmerült, bátor fiúknak csak még könnyebblesz a Moradin Csar nokaiba vezető út.

- Úgy mondják, hogy te is valál ott - szólt Jackonray. - Ügy ér tem, Moradin Csarnokaiban.Valóban olyan fenséges palota, ahogy a mesék mondják?

Bruenor nagyot nyelt.- Egen, királyim Moradin szemébe nézett és azt mondta: „Küldj vissza, hogy bűzlő orkokat

ölhessek!" - dörögte Pwent.Jackonray bólintott és szélesen elvigyorodott, a király pedig ennyiben hagyta a dolgot.

Tudta, hogy a túlvilágon tett utazásról szóló históriák mostanra mindenfelé eljutottak -leghangosabban Cordio és a többi pap harsogta Őket, alaposan kiszínezve a történteket. Deennél többet Bruenor sem tudott.

Csak a meséket ismerte. A találgatásokat és a remekbeszabott históriákat.Valóban Moradin oldalán járt?A törpe király tényleg nem tudta. Emlékezett a lapályosi csatára. Emlékezett Catti-brie

hangjára, bár csak messziről, nagyon messziről. Emlékezett, hogy meleg és kényelemérzetönti el, de minden olyan homályos volt előtte. Az első tiszta kép, amit a lapályosi tra gédiaután fel tudott idézni, Regis arca volt, mintha csak a félszerzet és mágikus rubinfüggőjebelenyúlt volna a lelkébe, hogy felzavarja mélységes álmából.

- Ki hagyná ki ezt a mókát? - kérdezte éppen Pwent, amikor Bruenornak sikerült ismétodafigyelnie a beszélgetésre.

Ekkor vette észre azt is, hogy Jackonray szinte nem is figyel a má sik törpére, ehelyettcsak áll és őrá mered.

- Megtiszteltetés, hogy vendégül láthatánk a nagy Emerus királyt - nyugtatta meg Bruenorés látta, hogy a felbarri megkönnyebbül. - Elbúcsúzhat a fiaitól és kifejezheti megbecsülésétfelbarri Nikwillignek, rögvest azután, hogy én magam kifejezem Mithrill Csarnoknagyrabecsülését néki. Semmi kétség, hogy Nikwillig nyer te meg nekünk a napot.

- Ez a találkozó amúgy is régen esedékes leend már, közted és Emerus király között -bólintott Jackonray. - És hamarosan az adbari Harbromm királyt is meghívjuk ide. Aztán majdmeglátjuk, hogy állnak meg azok az ostoba orkok három királysággal szemben!

- Öljük meg mindet! - bömbölte Pwent, megriasztva két beszélge tőtársát, és magára vonvaa közelben lévők figyelmét, de mivel azok is törpék voltak, természetesen azonnal átvették akiáltást.

Ismét mindannyian ujjongtak, kivéve Bodnárfi Cottie-t, aki már mosolyogni semmosolygott, nemhogy ujjongott volna. Hírek érkez tek az alagutakon át, hogy a keleti kapumegnyílt, és hamarosan nyitva áll az út is: kompok viszik majd át a menekülteket aSurbrinon, a háborítatlan délkeleti vidékekre. Onnan pedig tavasszal továbbmehetnek,kiszabadulva Mithrill Csarnok sötét kőfalai közül.

Az ujjongás végigkövette Delly Curtie-t, aki karjában Colsonnal elindult a folyosón, magamögött hagyva a közös termet. Odabent egyfolytában mosolygott, mindenkit biztatott ésvállon veregetett, azzal nyugtatgatta Cottie-t, hogy új életet kezdhet, és talán még gyermekeiis születnek majd. Válaszul csak egy megtört és keserű mosoly volt a jutalma, amikor a nőegy pillanatra elszakította könnyáztatta tekintetét a padlóról.

Amikor azonban Delly kiért a teremből, képtelen volt többé mo solyogni. Odabent ő iséljenzésre biztatott másokat, de idekint min den hurrázás a szívébe markolt. Hamarosanmindannyian átkelnek a Surbrinon, és ő egyike lesz annak a négy embernek, aki marad.

Sikerült megőriznie közömbös arckifejezését, amikor belépett sa ját szobájukba, ahol otttalálta Wulfgart, amint éppen leveti vértől mocskos tunikáját.

- A tijéd? - kérdezte a nő, és odarohant férjéhez.

Egyik kezével szorosan a csípőjéhez szorította Colsont, míg a má sikkal megtapogatta abarbár izmos testét, komoly sérülés után ku tatva.

- Orkvér - felelte Wulfgar, és gyengéden kivette felesége kezéből Colsont. A férfi arcafelderült, amikor magasra emelte a kisbabát, és belenézett a szemébe, mire a csecsemőgőgicsélni és ficánkolni kez dett, arcocskája pedig csak úgy ragyogott a boldogságtól.

Komor hangulata dacára Delly nem tudta elfojtani szívmelenge tő mosolyát.- Úgy mondják, hogy megerősítik a folyót - szólalt meg rövid hallgatás után.- Egén, a hegytől a folyóig, és onnan egészen le délre. Pwent és csapata éppen most

végez a megmaradt, elszigetelt orkokkal. Reggelre valószínűleg egy sem marad életben.- És azután vízre bocsátják a kompokat?Wulfgar csak annyi időre vette le tekintetét Colsonról, hogy el árulja, furcsállja a nő

hanghordozását, és Delly ebből tudta, hogy túl mohón ejtette ki a szavakat.- Igen, holnap nekilátnak kifeszíteni a vezérköteleket, de azt nem tudom, ez mennyi ideig

tart majd. A felperzselt földek népe már alig várja, hogy mehessen?- Te nem várnád, ha nem Bruenor fia lennél? Wulfgar ismét ránézett, elárulva, hogy ismét

meghökkent. Már majdnem bólintott, de végül csak a vállát vonta meg.- Te nem vagy Bruenor gyermeke.- Viszont Wulfgar felesége igen.A barbár csípőjéhez fogta Colsont, és amikor a kisbaba nyöszö rögni és rugdalózni

kezdett, letette a földre. Ezután odaállt egyene sen Delly elé, és hatalmas mancsát a nőkarcsú vállára tette.

- Át akarsz kelni a folyón - jelentette ki.- Az én helyem Wulfgar mellett van.- Csakhogy én nem mehetek - felelte a barbár. - Még éppen csak elkezdtük megtörni

Obould szorítását, és most, hogy megnyílt az út Mithrill Csarnok kapuin túl, meg kell tudnom,mi lett a barátom sorsa.

Delly nem szólt közbe, hiszen tudta, hogy Wulfgar csupán az iga zat mondja.- Amint Mithrill Csarnoktól keletre a Surbrin biztonságosabb lesz, Bruenor király talál majd

neked odakint egy helyet, ahol dol gozhatsz a napsütésben. Egyetértek veled, hogy minketnem abból a fából faragtak, mint a törpéket.

- A falak egyre szorosabban záródnak körém.- Tudom - csitította Wulfgar, és magához húzta a nőt. - Tudom.Amikor vége lesz... remélem, még a nyáron... te és én elutazunk az összes városba, amit

annyira szeretnél látni. Jobban meg fogod majd szeretni Mithrill Csarnokot, ha az inkább leszaz otthonod, mintsem a börtönöd. - Amikor elhallgatott, még jobban magához ölelte a nőt,erős karjával testéhez préselve őt. Megcsókolta Delly feje búb ját, és azt suttogta, hogy adolgok jobbra fordulnak majd.

Felesége hálás volt a szavakért és gesztusokért, de gondolatai kö zül nem tudta kiűzniazoknak az embereknek az ujjongását, akik ha marosan elhagyhatják Bruenor királybirtokának füstös és sötét alagútjait.

Azt is tudta viszont, hogy ezt nem mondhatja el Wulfgarnak. A férfi megpróbáltamegérteni, és ezt Delly nagyra értékelte, de férjé nek végül csak nem sikerült megértenie. Aző élete maga volt Mithrill Csarnok, hiszen itt voltak szeretett barátai. És idekötötte a munkájais.

Nem pedig Ezüstholdhoz, ahol Delly lenni akart.

20EGY ADAG IGAZI BARÁTSÁG

Kétezer korsó emelkedett köszöntésre: a kupák szélén kicsordult a sörhab. KétezerHarcpöröly törpe, vagyis mindenki, akit nem kötött munkája a folyóhoz vagy az alagutakhoz,azt kiáltotta: „A mirabari Harcpörölyökre!" Majd egyszerre felhajtották italukat, hogy azutánhab tapadjon a sárga, vörös, fehér, narancs, fekete, barna, ezüst, sőt még egy zöld szakállra

is.- Óó-oj! - rikkantotta Tömbváll Pikel, a köszöntő elhangzása után.Catti-brie figyelmét nem kerülte el, hogy Pikel, aki nem volt sem Harcpöröly törpe, sem

mirabari, milyen tökéletesen kihangsúlyozza az ünnepség jelentőségét, amit a Harcpörölytörpék rendeztek a mirabari bevándorlók részére. Az apja trónszéke mellett, a Csarnok banritkaságnak számító bolyhos párnákon üldögélő nő eltöprengett azon, milyen valószínűtlentömeg gyűlt is össze a teremben.

Természetesen zömüket Bruenor rokonai adták - akadtak köztük olyanok, akik mégShimmergloom, az árnysárkány eljövetele előtt Mithrill Csarnokban éltek, míg másokHarcpörölyként a Jeges Sze lek Völgyében, Kelvin Halmának árnyékában nőttek fel. Akadtakitt keletről jött felbarriak, aki láthatóan éppen annyira itthon érez ték magukat, mint aHarcpörölyök. Torgar és legényei is mind itt voltak, még azok is, akik megsebesültek az ŐrzőVölgyétől északra, a gerincért vívott csatában, vagy a nemrégiben délen lezajlott ütkö zetben.Itt volt Tömbváll Iván és Pikel, és bár ok nem tartoztak a Harcpörölyök közé, mégis abarlangrendszer minden lakója szívesen tudta volna okét a klán soraiban. Itt volt Nanfoodleis, a gnóm, meg Regis, Wulfgar, és Catti-brie.

A lány tisztában volt vele, hogy őket, így együtt nem a vér köti össze, hanem a közös ügyés a közös elhatározás. Apjára pillantott, aki trónján ült és újabb korsó sört, vagyis a papokáltal megszentelt vizet hörpölgetett. Catti-brie azt is tudta, hogy a király köszöntője és hálájavalóban őszinte. Nem is lehetett volna boldogabb, vagy meghatottabb, már ami Torgar,Shingles és a mirabari legények ér keztét illeti. Újra és újra kivívták neki a diadalt, kezdve azészaki hegy-völgyes tereptől a délen frissiben elvégzett munkáig. Csodásán küzdöttekKérgesüllő Banakkal az Őrző Völgyétől északra, kiszorí tották az alagutakból az odabevackolódott orkokat, hogy Nanfoodle végbevihesse mágiáját a gerincen. Rettenetesveszteségeket szenvedtek el, de ezt a törpék megszokott szenvtelenségével visel ték. Aveszteségektől csak értékesebb lesz a győzelem, és elfogadha tatlan mindaz, ami nemgyőzelem.

Catti-brie-be ekkor villant be, hogy mindez tükröt tart apja elé. Minden, kezdve Torgardöntésétől, hogy elhagyja Mirabart, bezáró an azzal, hogy a Felbarr Citadellájából jöttekrosszul megválasztott helyen ugyan, de bátran megpróbáltak átkelni a folyón - mindezHarcpöröly Bruenor jellemének vagy inkább annak egy részének volt köszönhető.

Catti-brie csak mosolyogni tudott, amikor szeretett atyjára né zett.Tekintete egy idő után a trónról Banakra vándorolt, aki abban a hordszékben kuporgott,

ami - legalábbis Catti-brie tartott ettől -hamarosan a börtönövé válhat. A hadvezér a testétáldozta az ügyért - még az optimista Cordio is kételkedett benne, hogy a tör pe képes leszújra járni -, de mégis itt volt, éljenzett, ivott és ragyo gó mosolya csak úgy villogott vén szőrösarcában.

Catti-brie úgy vélekedett, hogy ez egy jó nap a Harcpörölyök életében. A keleti kitöréskortörtént tragédia dacára, a Mithrill Csar nok és Surbrin közötti terepen kialakult kényes helyzetdacára, an nak ellenére, hogy az orkok minden irányból szorongatták őket, an nak ellenére,hogy mindannyian rettentő veszteségeket szenvedtek, annak ellenére, hogy barátok ésrokonok vesztek oda mindörökre, ez a nap mégis jó volt a Harcpöröly Klán életében.

Teljes szívével hitt ebben, de mégsem lepődött meg, amikor meg érezte, hogy egykönnycsepp gördül le puha arcán.

Mert Catti-brie-t kételyek kezdték gyötörni.Ügy érezte, hogy elvesztette Drizztet, és csak ennek a felismerés nek a fényében volt

képes ezt végül bevallani önmagának. És azt is, hogy mindenkinél jobban szerette őt. Hogyegyedül a drow tette őt teljessé és boldoggá. Rengeteg gond merült fel köztük, a hosszú életés gyerekek problémái, és az, hogy mit szólnak ehhez mások - most mindez eszébe jutott,most, hogy mindez reménytelenül odalett. Ezek az elképzelt gondok most annyira ostobánaktűntek: a zavaro dottság és az önpusztítás kicsinyes furkálódásainak. Amikor Catti-brie otthevert a földön, és körülvették a goblinok, amikor azt gon dolta, hogy élete véget ért, olyanürességre bukkant, ami meghalad ta felfogóképességét. Halandóságának tudata rohanvást

idézte fel benne azokat a dolgokat, amelyeket meg kellett volna tennie. A zűrzavarbanelveszve eltaszította magától Drizztet. A zűrzavarban elveszve Catti-brie megfeledkezettarról, hogy a jövő nem egy egye nes út, amelyet az utazó kénye-kedve jelöl ki. A jövő a jelenmin den egyes tettéből épül fel, és a mostok megválasztása eltéphetetlenül összefonódik,hogy azután kibomoljon belőle a kívánt út. Ha minden egyes napból kihozza a lehetőlegtöbbet, akkor megbánás nélkül élhet, márpedig ez a sajnálkozás nélküli élet adta a kulcsotaz elkerülhetetlen halál elfogadásához.

És most Drizzt elveszett számára.Vajon Catti-brie egész élete elég lesz arra, hogy beforrjon ez a seb?- Jól vagy?Wulfgar hangja puhán szólt, telve aggódással, és amikor a lány felnézett, látta, hogy a férfi

kék szeme rámered.- Nehéz időszak volt - vallotta be Catti-brie.- Rengetegen meghaltak.- Vagy eltűntek.Wulfgar arca elárulta, hogy a barátja megértette, mire céloz.- Most már ismét ki tudunk jutni, így reménykednünk kell ab ban, hogy Drizzt is be tud

jönni. A lány arca rezzenetlen maradt.- De ha nem is, majd mi kimegyünk és megtaláljuk. Te és én, Bruenor és Regis - jelentette

ki a nagydarab ember. - Talán még Ivánt és Pikelt is rá tudjuk venni, hogy tartsanak velünk akeresés ben... hiszen tudod, az a furcsa alak szót ért a madarakkal. És a ma darak mindentlátnak a környéken.

A lány arca továbbra is rezzenetlen maradt.- Megtaláljuk őt - fogadkozott Wulfgar.Újabb éljenzés harsant fel a csarnokban, Bruenor pedig magához szólította Torgart, és

tisztes beszédet vágott ki.- Mondd el, mi hozott téged ide! - nógatta végül a törpe király. - Mesélj nekünk az

utazásodról!Wulfgar vigyora azonnal lehervadt, amint visszapillantott Catti-brie-re, akinek arckifejezése

éppen olyan távoli és elérhetetlen, és nem kevésbé elgyötört maradt, mint eddig.- Szeretnél elmenni? - kérdezte a barbár.- Holtfáradt vagyok - felelte a lány.Nagy erőfeszítés árán felállt, és kimerültén rátámaszkodott a mankóra, amelyet Cordio

készített neki. Csoszogva lépett egyet elő re, de Wulfgar máris ott termett, és megfogta, majda hatalmas em ber egyetlen, könnyed mozdulattal a karjába kapta.

- Hová menetek, ti ketten? - tudakolta a trónján ülő Bruenor. Előtte Torgar éppen utazásátmesélte a teljesen lenyűgözött tömeg nek.

- Csak egy kis pihenésre van szükségem, ez minden - felelte Catti-brie.A király egy darabig még aggódva nézte őket, majd bólintott, és visszafordult Torgarhoz.A lány ölébe fektette mankóját, és fejét Wulfgar erős vállára haj totta. Lehunyta szemét, és

hagyta, hogy a barátja kivigye őt az ün nepségről.

Delly Curtie nyitott szívvel közeledett a fogadóteremhez, elszán va magát arra, hogymegpróbál beilleszkedni arra a helyre, amelyet Wulfgar mindig az otthonának fog nevezni.Egyfolytában azt mondogatta magának, hogy saját akaratából tartott Wulfgarral, hogy vi lágotakart látni, amikor férje elhagyta a Jeges Szelek Völgyét. Eszé be idézte, hogy máskötelezettsége is van, mint ami ahhoz a férfihoz köti, aki a jelek szerint inkább érezte magátotthon a törpék, mint a saját fajtája között. Emlékezette magát, hogy felelős Colsonért és akislány jólétéért.

Elhatározta, hogy a dolgok sűrűjébe fog csapni. Amilyen gyakran csak lehet, kicipeliWulfgart a Csarnokból, és hosszabb időt fog el tölteni a szomszédos, elsősorban embereklakta településeken.

Ekkor az előcsarnok labirintusában mozgást vett észre szemből, és már az alak méretéből

meg tudta állapítani, hogy Wulfgar az. Delly lépteibe könnyedség költözött. Változtatni fogezen a tarthatatlannak tűnő helyzeten.

Amikor belépett egy nyitott kapuszárnyon, és megkerülte az egyik hatalmas kádat,amelyet a papok sörfőzésre használtak, Delly ismét megpillantotta férjét, immár közelebbről.

A nő tudta, hogy a barbár nem vette észre őt, mert a kezében tar tott lányra figyelt.Delly szeme tágra nyílt, és az egyik söröshordó mögé ugrott, ne kivetette a hátát, és

szorosan behunyta a szemét, védekezésül a beléhasító fájdalomtól. Hallotta, hogy Wulfgarés Catti-brie elhalad a hordó túloldalán, és nézte, amint kilépnek a kicsiny szoba bejára tán,és egyre távolodnak.

A nő kifújta a levegőt, és úgy érezte, mindjárt elsüllyed a padlóba.

Lady Alustrielnek nem kellett megvárnia, amíg elindulnak a kompok ahhoz, hogy átkeljen aSurbrinon. A sudár és gyönyörű nő, aki éppen annyira otthonosan mozgott a mágikusművészetekben, mint a politika színpadán, varázslatos tüzes szekerével egy laposfölddarabra szállt le Mithrill Csarnok megnyitott keleti kapuja előtt, mire a törpék fedezéketkeresve szétspricceltek, ellenben a hegynyergen állásaikban elhelyezkedő holderdei elfekkórusban üdvö zölték és tisztelegtek neki.

Alustriel kilépett szekeréből és egyetlen kézmozdulattal füstgomollyá oszlatta a járművet.Megigazgatta sötét köntösét, és helyére fésülte hosszú ezüst haját, miközben kecses, deelszánt vonásain szétterült az alkalomhoz illő ünnepélyesség. Tudta, hogy nem könnyűlátogatásnak néz elébe, de tartozott ennyivel barátjának, Bruenornak.

Alustriel céltudatos léptekkel indult meg a kapu felé. A törpe őrök félreálltak útjából,örömmel bocsátva be, míg egyikük előrero hant, hogy bejelentse érkezését a királynak.

A törpe uralkodót két másik törpe és egy elf társaságában találta, amint éppenHarckoronás Emerus király érkezését tervezgették. Amikor Alustriel belépett, mind a négyenfelálltak, és még Bruenor is mélyen és udvariasan meghajolt.

- Jó Bruenor király - köszöntötte Alustriel. - Szívet melengető, hogy újra látlak. Hallottunk amegpróbáltatásaidról, és valóban szörnyű az, ami a jóakaratú népekkel történt ezen avidéken.

- Bah, éppen csak megcsiklandozták őket egy picit, hisz' tudád - kacsintott rá a király. - ígyaz én érkezésem csak még lenyűgözőbb és lehengerlőbb lesz.

- Kétlem, hogy Harcpöröly Bruenornak szüksége van efféle segédeszközre.- Te mindig oly kedves vagy, nem igaz? Alustriel erre csak biccentett.- Hadd mutassam be néked Jackonrayt és Tredet Felbarrból - mu tatott rá a király a két

törpére, mire azok kis híján elvágódtak, ami kor megpróbáltak meghajolni Ezüsthold kiválóúrnője előtt. - Ő pe dig Holderdei Hralien. Soha nem gondoltam volna, hogy enmagam ésenyéim ennyire hálásak leszünk, hogy láthatánk egy csapat elfet!

- Egymás oldalán állunk - jelentette ki Hralien. - Különben biz tos, hogy mindannyianelbukunk a sötétséggel szemben, amit Obould jelent.

- Egén, és örömmel látám, hogy te is úgy döntöttél, eljössz ide, jó úrnőm - fordult BruenorAlustrielhez. - Mirabari Torgar nemrégi ben tért vissza a bűzhödt trollok fölött aratott diadalból,és azt meséié, hogy tenmagad és Sundabar úgy döntött, hátramarad.

- Félek, az igazat mondta - vallotta be a nő.- Egen, értem én, hogy arra gondolsz, várjuk ki a telet, és én nem is vitatám ezt az ötletet -

felelte Bruenor. - Viszont okos dolog len ne terveinket olyan hamar megvalósítani tavasszal,ahogy csak tudjuk. Van egy gnómunk, aki majd kiagyalja, miként működjön együtt az ötsereg. - Elhallgatott, amikor észrevette, hogy Alustriel egyfoly tában csóválja a fejét.

- Mire gondolsz? - tudakolta Bruenor.- Azért jöttem, hogy megerősítsem azt, amit Torgar már elmon dott neked, barátom - szólt

Alustriel. - Lekötjük Obouldot ott, ahol van, de Ezüsthold, Everlund és Sundabar úgy döntött,hogy ez úttal nem háborúzik vele.

A király biztosra vette, hogy az álla nekicsapódott a padlónak, annyira eltátotta a száját.- Átrepültem a vidék fölött, ahol harcolni szándékozol, és azt kell mondjam neked, hogy ez

az ork király bölcs. Már most is állá sait erősíti, harcosai beássák magukat minden hegytetőn,és minden egyes talpalatnyi földet konokul védeni fog.

- Ez csak eggyel több ok arra, hogy itt és most megszabaduljunk tő le - vitatkozott veleBruenor, de Alustriel ismét csak a fejét csóválta.

- Attól tartok, túl nagy lesz az ár - felelte.- De Nesmét megsegítetted, nemdebár? - A király képtelen volt elfojtani gúnyos

hanghordozását.- Igen, visszaűztük a trollokat a mocsárba. Csakhogy ők közel sem voltak olyan

félelmetesek, mint a Mithrill Csarnokot északról fenyegető ork erő. Több tízezer ork özönlöttelő Obould hívására.

- Több tízezer, akik fegyverüket tenmagad és drágalátos Ezüstholdad ellen fordítják majd!- Talán. És ebben az esetben elszánt és szívós ellenállásba ütköz nek majd. Ha Obould

továbbnyomul, olyan terepen fog harcolni, amelyet mi választunk, nem pedig ő. Falainkmögül fogunk megvív ni vele, és nem hátulról rontunk rá.

- És tenmagatok egyedül hagytok engem és rokonimat?- Nem egészen - bizonygatta Alustriel. - Megnyitottátok az utat a folyóhoz... bárcsak

Ezüsthold is tudott volna csapatokkal segíteni!- Jó néhány száz felbarrival kevesebb heverne a folyó fenekén, ha így történt volna - szólt

közbe Tred, és hanghordozásából világosan kitűnt, hogy ő sincs jobban elragadtatva Alustrielmeglepő álláspontjától, mint Bruenor.

- Nehéz idők járnak - közölte Ezüsthold úrnője. - Nem is próbá lom jobb színben feltüntetnia dolgokat. Azért jöttem ide, hogy át adjam Ezüsthold és Sundabar javaslatát és ígéretét.Segítünk meg építeni a hidat a Surbrinon, és segítünk megvédeni a hidat, vala mint nyitvatartani Mithrill Csarnok keleti kapuját. Látom, hogy a kaputól északra fekvő hegynyúlványonerődítéseket emeltek, ezért íjászegységeket és katapultokat küldök, hogy segítsék avédelmet. Váltott rendszerben varázslókat jelölök ki, hogy azok vállt vállnak vetve álljanak aharcosaiddal, tűzgolyókkal kínálva meg azokat, akik megkockáztatják a támadást.

Bruenor rosszallása erre enyhült valamelyest, de éppen csak.- Jól ismersz engem, Harcpöröly Bruenor - mondta Ezüsthold úr nője. - Amikor a drow-k

Mithrill Csarnok ellen indultak, városom az oldaladra állt. Hány Ezüst Gárdista esett el azŐrző Völgyében vívott csatában?

A király erre összerándult, arcvonásai ellágyultak.- Ahogy te kívánod, én éppen úgy kívánom, hogy bárcsak egy szer s mindenkorra

elűzhetnénk Obouldot és ork söpredékét erről a vidékről. De én láttam őket. Fel semfoghatod, milyen ellenségek szövetkeztek ellened. Ha Felbarr és Adbar összes törpéje, megEzüsthold, Everlund és Sundabar összes harcosa az oldaladra állna, még akkor is öt azegyhez arányban kellene öldösnünk őket ahhoz, hogy diadalt arassunk. És Obould erői mégakkor is napról napra duzzadnának, mert egyre több ork özönlik elő a Világ Hátának odú iból.

- És ezt is figyelembe véve, azt gondolád, hogy szándékában áll itt megállni? - kérdezteBruenor. - Mert ha az erői duzzadnak, akkor minél tovább várunk... minél tovább vársz te,annál hatalmasabbak lesznek.

- Nem hagytunk cserben, barátom, mint ahogy nem hagynánk soha - válaszolta Alustriel,és odalépett a királyhoz, gyengéden a vállára téve a kezét. - Mithrill Csarnok minden sebemélyen bele vág a vidék összes jóakaratú népének szívébe. Te leszel az ösztönzés, azegyedül lobogó fény a vidéken, amelyre ráterült a sötétség. Nem hagyjuk, hogy ez a fénykihunyjon. Amíg élünk, barátom, melletted harcolunk.

Bruenor király nem ezt akarta hallani Alustriel úrnőtől, de úgy tűnt, hogy ennél többet nemremélhet... és az igazat megvallva, ez jóval több volt annál, mint amit várt, tekintettel arra,hogy Torgar milyen keserűen számolt be Alustriel szándékairól.

- Éljük túl a telet! - mondta végezetül Alustriel. - És nézzük meg, milyen reménnyelkecsegtet a tavasz!

21

gerti kopogtatója

A hó süvítve csapott le rájuk, arra kényszerítve Drizzt és Innovindil, hogy előrehajoljanak,és nekifeszüljenek a szélnek, ami megpróbálta felborítani őket. A drow ment elől, olyan gyor-san lépkedve, ahogy csak tudott, mivel tisztában volt vele, hogy bár az óriások hagytacsapás még tisztán látszik, ez nem tart már so káig. A sötételf folyamatosan mozgattaingujjába behúzott ujjait, összezárva és ismét kinyitva azokat, hiábavalóan próbálva meggá-tolni, hogy azok elfagyjanak. Innovindil azzal biztatta, hogy Gerti otthona, Hófehér már nincsmessze. A drow remélte, hogy ez igaz, mert elképzelni sem tudta, még meddig folytathatjákútjukat a hó viharban.

A délelőtt közepére a csapást majdnem teljesen betemette a hó, és Drizzt legalábbannyira ösztönére, mint nyomkövető képességére támaszkodva haladt tovább. Ameddig csaklehetett, egyenes vonal ban küzdőtte magát előre, és csak akkor tért el az iránytól, ha olyansziklaomlás vagy vízmosás állta útját, ami feltehetően az óriások ka ravánját is eltérítette.

Az egyik sziklagörgeteget megkerülve a drow megbizonyosod hatott róla, hogy a sejtése jóvolt, mivel egy sekély mélyedés kö zepén félig eltemetett, és a frissen hullott hó dacára méggőzölgő trágyahalmot pillantott meg. Drizzt odasietett, és az ürülék fölé hajolt. Kinyújtottaegyik kesztyűs kezét, és szétválogatta az egyes darabokat.

- Nem véres a széklet - mondta Innovindilnek, amikor a nő is le guggolt mellé.- Pirkadatot jóltartják, annak ellenére, hogy beköszöntött a tél - bólintott az elf.- Gerti úgy bánik vele, akár egy értékes háziállattal - jelentette ki a drow. - Ez jó jel.- Azt leszámítva, hogy most már biztosra vehetjük, nem fog kön nyen lemondani a

pegazusról.- Efelől soha nem is volt semmi kétségem - felelte Drizzt. - Azért jöttünk ide, hogy

megküzdjünk a barátunkért, és ezt meg is tesszük. - Innovindil szép arcába nézett, miközbenfogadkozott, és látta, hogy a nő hálás ezekért a szavakért. - Menjünk! - intett a drow, ésindult tovább.

Innovindil megrántotta Alkony zabláját, előreösztökélve a pega zust, és lépteibe új fürgeségköltözött, ahogy követte társát.

Ez azonban nem tartott sokáig. A vihar felerősödött, és a hó olyan erővel süvítettkörös-körül, hogy Innovindil és Drizzt alig lát ta a másikat, ha néhány lábnál jobbaneltávolodtak egymástól.

Kicsit kifújhatták magukat, amikor megkerültek egy keletre néző kiszögellést, mivel a szélészaknyugatról fújt és a hegynyúlvány vé delmet nyújtotta ebből az irányból. Drizzt nekivetettehátát a csu pasz kőnek, és kifújta magát.

- Ha találunk egy megfelelő beugrót, talán várnunk kellene ott, amíg a vihar véget ér -javasolta, és örült, hogy anélkül is lehalkít-hatja hangját, hogy a szél lecsapna rá éselkapdosná a szavait.

Vett egy nagy levegőt, és zúzmarás csuklyáját hátravetette arcá ból. Letörölte a havat ahomlokáról, és önkéntelenül is kuncogni kezdett, amikor felfedezte, hogy a szemöldökebejegesedett, de ami kor társnőjére nézett, látta, hogy az oda se figyel rá.

- Innovindil? - kérdezte.- Nincs rá szükség - felelte az elf. - Úgy értem, letáborozni.A nő belenézett Drizzt szemébe, majd a másik irányba mutatott.A sziklafal egy darabig északnak futott, majd visszakanyarodott keletre. Drizzt pedig

néhány száz lábbal odébb egy tátongó sötétség foltot vett észre a kőben, egy sziklábaágyazott barlangot.

- Hófehér?- Igen - felelte Innovindil. - Jellegtelen bejárata annak, ami minden híresztelés szerint

minden, csak nem jellegtelen.Álltak még ott egy darabig, és visszafojtották a lélegzetüket.- Van terv? - kérdezte váratlanul Innovindil.- Pirkadat odabent van - válaszolta Drizzt. - Tehát bemegyünk.

- Egyszerűen besétálunk?- Természetesen kivont karddal. - A drow társához fordult, és rá-vigyorgott.Ügyelt arra, hogy egyszerűnek tűnjön a dolog, és végül is az volt. Pirkadatért jöttek,

Pirkadat pedig Hófehérben volt, így összeszedték a holmijukat és elindultak a sziklafalmellett, ahol a hó nem képezett buckákat.

Alig tucatnyi lépésre járhattak a barlang szájától, amikor Drizzt intett Innovindilnek, hogymaradjon hátra, ő pedig előreosont. A barlanghoz érve felegyenesedett, majd lassanelőrehajolt, és beku kucskált.

Beoldalazott a bejárat fala mentén, és óvatosan elindult az alagútban, amely szinteazonnal húsz láb szélesre tágult. A drow meg dermedt, amikor szemből meghallotta a mély ésegyenletes légzést. Fürgén átosont a járat szemközti falához, majd tovább osont előre egybeugróig.

Odabent egy óriás ült, hátát a falnak támasztva, kezét tarkójára fonva, és ajka meglebbentminden horkantásnál. Lábain keresztbe vetve egy óriási pöröly hevert: boldogabbik végétragyogó munká val sasfejre formázták. Az éles, kampós csőr ellensúlyozta a fej laposhátoldalát.

Drizzt beljebb óvakodott. Tisztán látszott, hogy a kolosszus han gosan horkol, és a drowtudta, hogy odaléphetne és átvághatná a torkát, még azelőtt, hogy a lény ráébredne ajelenlétére. Önmagát is meglepte azonban, mert tokjába csúsztatta szablyáit. Óvatosan, deküszködve a súllyal, leemelte a pörölyt az óriás öléből, mire a behemót horkantott egynagyot, motyogott valamit, leengedte egyik kezét és az oldalára fordult.

Drizzt elhagyta az alkóvot, és visszatért a barlang bejáratához, ahol Innovindil és Alkonyvárt rá.

- Remek fegyver - suttogta a drow, bár láthatóan alig bírta meg tartani.- Megölted a gazdáját? - kérdezte az elf.- Mélyen alszik, és nem jelent fenyegetést ránk.Innovindil furcsálló arckifejezése eszébe jutatta Drizztnek saját különös döntését. Miért

nem ölte meg egyszerűen az óriást? Hát nem lett volna eggyel kevesebb ellenségük azeljövendő csatában?

Feleletképpen azonban csak a vállát vonta meg, majd ujját ajká hoz emelte, és intett azelfnek, hogy kövesse.

A folyosó másik fala mentén haladtak el a beugró mellett. Szá mos láb megtétele után azalagút élesen jobbra kanyarodott, és a mennyezet itt még magasabban húzódott. Nemmessze a kis csapat tól természetes fény ömlött be a vagy ötven láb magas plafonon át: aviharos nappal szürke derengése szűrődött ott be. A padló itt csú szós volt, és helyenként hófedte be. Nem sokkal odébb kétszárnyú kapu magasodott.

- Reméljük, hogy nem zárták be, és hogy meg van olajozva - je gyezte meg Innovindilhalkan.

Mindhárman óvatosan közelebb merészkedtek. Alkony minden lépése kopogott a kövön,és az éles visszhang másik két társát erő sen aggasztotta. Mind a drow, mind az elf eljátszotta gondolattal, hogy kint hagyják a pegazust, és meg is tették volna, ha nem dü höng a pokolivihar.

Drizzt fülét a kapura tapasztotta, és jó darabig hallgatózott, mie lőtt megfogta volna afogantyút... vagyis majdnem megfogta a fo gantyút. Mert amikor kinyújtotta a kezét a többmint két lábbal a feje fölött elhelyezett karikáért, észrevette, hogy a gyűrű belső pere me nemolyan sima, sőt egy részen kifejezetten darabos megmunkálású. Erre gyorsan visszahúzta akezét.

- Csapda? - kérdezte Innovindil.Drizzt intett, hogy nem tudja. Levette köpenyét, majd meglazí totta varázslatos páncélingét

annyira, hogy ingujját rá tudja húzni az egyik kezére. Ismét kinyújtotta a kezét, és lassanmegfogta a fo gantyút. Az ingen át is érezte az éles belső peremet, és óvatosan úgy mozgattaa kezét, hogy a csapda, már ha az volt, ne nyomódjon ne ki a tenyerének.

- Készen állsz a harcra? - kérdezte hangtalanul társnőjétől, és Jéghalált bal kezébe fogta.

Amikor Innovindil bólintott, Drizzt vett egy nagy levegőt, és résnyire tárta a kaput. Kifeléhúzta, majd kezé vel azonnal a bal csípőjére szíj ázott Csillámért kapott.

De az odabent eléjük táruló látványtól mindketten megkönnyeb bültek. A nyitott kapunmeleg izzás áramlott ki. A bejáraton túl a fény csillogva verődött vissza miriádnyi falról ésfülkéről, amelyek mind ragyogó jégből készültek - de nem átlátszatlan, havas jégből, hanemtiszta és tükörszerű jégből. Minden elképzelhető szögből a drow, az elf és a pegazus képeverődött vissza.

Drizzt belépett, és szinte elveszett a visszatükröződő Drizztek ten gerében. A fülkék alighavoltak elég szélesek ahhoz, hogy beférjen oda egy óriás, és olyan labirintusszerűenhelyezték el őket, hogy az éber drow fejében azonnal vészcsengők kezdtek el csilingelni,ahogy összeszedte magát az első döbbenetből. Intett Innovindilnek, hogy gyorsan kövesse,majd berohant a terembe.

- Mi ez? - kérdezte az elf, amikor végül beérte Drizztet, aki ép pen megtorpant a ragyogójégfalak határolta négyágú kereszteződés ben.

- Ez a védelmük - felelte a drow.A sötételf körülnézett, szeme beitta a látványt, megerősítve félel meit. Felfigyelt a láthatóan

egyáltalán nem kőből készült falakkal éles kontrasztot alkotó csupasz kőpadlóra. Látta amagasan húzódó mennyezetbe vágott számos lyukat, amelyek a barlangüreg déli felé benkeletről nyugatra húzódtak, és amelyeket gondosan úgy tervez tek meg, hogy pirkadattólalkonyaiig elfogja a fényt. Ezután szem ügyre vette számos tükörképét, végigkövette azoksorát a hatalmas terem teljes hosszában. Tudta, egyetlen őrszem elegendő ahhoz, hogymegpillantsa a behatolókat.

Drizzt tudta, hogy ezt a tükörcsarnokot mágia hozta létre, és al kotójának különleges tervevolt vele.

- Gyorsan mozogj! - mondta a drow, és máris meglódult.Leszegett fejjel cikázott az útvesztőben, próbálva olyan oldalkam rákat találni, amelyek úgy

tükrözték vissza alakját, hogy azzal össze zavarhatták az esetleges őrszemeket. Csak abbanreménykedhetett, hogy a csarnok őrzésével megbízott őrök nem éberebbek az alagútbanlátottnál.

Egyetlen riadókürt sem bőgött fel, és a távolból sem csapott fel bömbölés. Drizzt jobb híjánúgy vélekedett, hogy ez jó jel.

Az egyik éles kanyart követően a drow hirtelen megtorpant, mi re az Alkonyt vezetőInnovindil, aki a nyomában haladt, beleszaladt, és kis híján fellökte.

Drizztnek azonban sikerült talpon maradnia, és az ütközés lendü letét elnyelve, nem előre,hanem oldalra csusszant, mivel semmi képpen nem akart kilépni a barlang keleti végét jelző,húsz láb szé les nyílt területre. Mert ez a határ egy folyó volt, és bár befagyott, Drizzt tisztánlátta a fagyott felszín alatt rohanó vizet.

Szemközt és kicsit balra a drow megpillantott egy újabb alagutat. Intett Innovindilnek, hogyóvatosan kövesse, majd lassan elindult lefelé a part mentén, és csak a járattal közvetlenülszemközt lépett ki a barlangteremből. Odafent észrevett egy hatalmas, himbálózó kötelet -ami talán elég magasan volt ahhoz, hogy egy óriás elérhes se, és átlendülhessen rajta a vízfelett.

Hallotta Alkony patáinak kopogását, ahogy a pegazus eltávolo dik tőle, és amikormegfordult, látta, hogy Innovindil már felült a teremtményre, és úgy állította a lényt, hogy azegyenesen neki tud jon futni a kivezető alagútnak. Drizzt vigyorogva odaszökkent, ésfelpattant a nő mögé, az elf pedig nem vesztegette az időt, hanem vágtába ugratta Alkonyt, apegazus pedig elrugaszkodott a partról - a lény szárnyai meglendültek, és nagyot csapottvelük. A pegazus, sokkal inkább egy őzhöz, mintsem egy lóhoz illő kecsességgel röppent áta befagyott folyón, be az alagútba, ahol Innovindil gyorsan megrántotta a kantárt.

Drizzt egy szemvillanás alatt leugrott az állatról, nyomában a nővel.- Szerinted tudják, hogy itt vagyunk? - kérdezte a holdelf.- Számít az?A folyosók itt már hagyományosak voltak: magasak, szélesek, kacskaringósak, olyanok,

akár egy útvesztő, számos kanyarral és ol dalfolyosóval. Hófehér elképesztő nagyságameglepte Drizztet, az előttük álló feladat mérete pedig kissé elcsüggesztette.

- Guenhwyvar majd kiszimatolja, merre van Pirkadat - mondta, miközben előhúzta aszobrocskát.

- Gyanítom, hogy inkább a te véredet szimatolhatja majd - szó lalt meg egy hang, amelynem Innovindilé volt: túl mély és öblös volt ahhoz, hogy egy elfé lehessen.

Drizzt és társnője lassan megfordult, miközben Alkony a követ kapálta.Két déróriás állt nyugodtan, alig húsz lábnyira mögöttük: egyi kük, a nő, csípőre tette a

kezét, a másik, a férfi pedig hatalmas ka lapácsát jobbjába fogta, és türelmesen ütögette velea bal tenyerét.

- Hoztatok egy másik pegazust is Gerti Úrhölgynek - mondta a nő. – Elégedett lesz... talánannyira, hogy megengedi, gyors halált haljatok.

Drizzt bólintott, és így szólt:- Hát persze, azért jöttünk, hogy örömet szerezzünk Gertinek. Ez a leghőbb vágyunk.Alig fejezte be mondandóját, amikor rácsapott Alkony tomporá ra, Innovindil pedig rögtön

felpattant a pegazus hátára, ahogy az megugrott.Drizzt megpördült, hogy kövesse, tett néhány lépést, majd ami kor meghallotta mögötte a

rohamra lendülő óriásokat, gyorsan visszafordult, és megrohanta őket, dühödten bömbölve.- Drizzt! - kiáltotta Innovindil, és a drow a hangjából tudta, hogy a nő arra a

következtetésre jutott, hogy neki szándékában áll összecsapni a kolosszusokkal.Persze esze ágában sem volt ilyet tenni.A kalapácsos óriás felé rohant, és amikor az meglendítette a fegy verét, jobbra

kanyarodott, egyenesen a másik behemót felé.Az első túl okos volt ahhoz, hogy folytassa támadását... a táma dást, amivel valószínűleg

eltalálta volna társát. De amikor az óriásnő Drizzt felé nyúlt, a drow ismét fordult, újfentvissza az első felé: varázslatos bokaperecekkel felgyorsított lába elmosódott folttá vált. Vetettegy bukfencet, és közben oldalra gördült, majd azonnal fel is pattant, és jobbra pördült, ígypont átrohant a két óriás között. Mindketten utánakaptak, és a nő el is csípte volna, ha a kétbehe mót feje nem csattan össze félúton.

Mindketten felmordultak, és kiegyenesedtek, miközben Drizzt rohant tovább.Alig tíz lépést tehetett meg a folyóban, amikor a drow újabb óri ások kiabálást hallotta meg,

és be kellett fordulnia egy merőleges át járóba, ha nem akart egyenesen nekirohanni az egyikkolosszusnak.

- Csak ne zsákutca legyen - suttogta a drow minden beláthatat lan kanyarnál, ami már-márfohásznak hatott.

Hamarosan egy szélesebb folyosóhoz ért, amelyet mindkét olda lon különféle alakú ésméretű szobrok szegélyeztek. A legtöbb jég ből készült, de akadt néhány kőalkotás is. Voltakitt óriás méretűek, de a legtöbb ember- vagy elfnagyságú volt. A követ éppen olyan ap-rólékosan és hozzáértőén faragták meg, mint ahogy a törpék szok ták a követ, és azalkotások eleganciája sem kerülte el a drow figyel mét: ezek a szobrok nem ríttak volna kisem Menzoberranzanból, sem egy elf faluból. Azonban nem sok ideje maradt, hogymegálljon és megcsodálja a faragványokat, mert maga mögött hallotta a köze ledő óriásokat,és szemből is dübörögtek. És ekkor a szemmel látha tóan végtelen barlangrendszer mélyénfelbőgött egy kürt.

Drizzt lekapta magáról a köpenyét, és oldalra ugrott, egy elf mé retű szoborcsoport felé.

Innovindil csak remélhette, hogy a padló továbbra is marad kő, és nem fogja jég borítani,mert nem igazán engedhette meg, hogy Alkony lelassítson, főleg úgy nem, hogy mindenfelőlóriások rohan tak elő. Egyik folyosót a másik után hagyta el, időnként befordultegyiken-másikon, másszor pedig elvágtatott mellettük, ha látta, hogy abból az irányból egyújabb ellenséges csapat tart felé. Az elf csak vakon menekülhetett tovább - ennél jobbat nemtehetett. Ek kor eszébe ötlött, hogy akár repülhet is vakon, mire a levegőbe pa rancsolta apegazust, hogy így gyorsítsa menekülésüket. Azonban vigyáznia kellett a repkedéssel, mert

így Alkony nem tudott éles ka nyarokat bevenni. Innovindil nézett előre, nézett hátra, és újrameg újra felpillantott. Remélte, hogy a mennyezeten lesz majd valami rés, amelyen át aszárnyas ló gyorsan kiröppenhet - egy természetes kürtőn vagy a plafonba vágottvilágítóablakon át mindketten elme nekülhetnek.

Az egyik kanyarnál az elf és az éppen futó pegazus kis híján neki vágódtak a falnak, mivela forduló több mint derékszögűnek bizo nyult. Alkony csúszva, hirtelen fékezett le, súrolva afalat, miközben Innovindil befordította a pegazust a kanyarban.

Az elf nő beszívta a levegőt, ahogy ismét egyenesbe hozta az álla tot, és vágtába ugratta,mivel nagyon jól tudta, hogy a pillanatnyi mozdulatlanság is sebezhetővé teszi őket.

Ezért csak kevéssé lepődött meg, amikor észrevette, hogy egy gi gászi jéglándzsa,(hosszú, hegyes jégcsap) repül felé a maga mögött hagyott folyosóról. Ösztönösen lebukott,és ha nem tette volna, a lándzsa felnyársalja. A közelében elsuhanó fegyver még így is majd-nem leverte az állat hátáról, mivel a lándzsa a felette levő kövön szi lánkokra tört, ésjégrepeszek záporával árasztotta el.

A makacsul nyeregben maradt Innovindil sarkát Alkony oldalá ba vágta, futásra késztetve apegazust. Mögötte és oldalt (ahonnan a lándzsát dobták) kiáltások harsantak, és a nő elég jólbeszélte ah hoz a déróriások nyelvét - ami kicsit hasonlított az elfekére -, hogy megértse,amint egy óriásnő a lándzsavetőt korholja.

- Meg akarod sebesíteni Gerti új kedvencét?- A pegazust vagy az elfet? - kérdezett vissza a másik óriás, és dörgő hangja visszhangot

vert Innovindil mögött a kövön.- Mindkettőt! - kacagott fel az óriásnő.Volt valami a hangjában, amitől az holdelf azt kívánta, bárcsak inkább eltalálta volna az a

lándzsa.

Két óriás rohant végig a folyosón, és csak időnként pillantottak oldalra, egészen addig,amíg egyikük hirtelen félre nem szökkent és diadalittasan fel nem ordított.

- Okos! - rikkantotta a másik, amikor ő is észrevette a köpenyt a szobron... a köpenyt,amelyet nem kőből faragtak, mert úgy lebbent, ahogy csak a szövet tud.

Az első óriás tett még egy oldallépést, majd meglendítette súlyos husángját és lecsapott aköpenyre. Az alatta levő jégszobor szilán kok és repeszek tömkelegére robbant szét.

- Ó, összetörted Mardalade művét! - kiáltotta erre a másik.- É-és a drow? - hebegte az első, és elejtette a husángját.- Ő roppant mulatságosnak tartja a dolgot - szólalt meg egy hang mogulé, mire mindkét

óriás megpördült.Drizzt, aki máris eliramodott a másik irányba, csak annyi időre állt meg, hogy tisztelegjen,

majd elmosolyodott és az óriások mögé mutatott.Egyik kolosszus sem fordult meg - egészen addig, amíg meg nem hallották a hatalmas

párduc mordulását.A két óriás visszaperdült, és lebukott, ahogy a hatszáz fontnyi fekete bundába csomagolt

izom átugrott fölöttük, elég közel ahhoz, hogy mindketten a levegőibe lökjék karjukat, és mégjobban összehúzzák magukat: egyikük neki is esett az egyik szobornak.

Drizzt eddigre már elrohant, és a pillanatnyi szünetet kihasznál va megpróbált kiigazodni azegymásba fonódó folyosók útvesztőjében. Figyelmesen hallgatta a körülötte felcsendülőhangokat, pró bálva kihámozni azok forrását. Az eddig számára ismeretlen terüle tek felőlfelcsapó ordibálás elárulta neki, hogy Innovindil még min dig menekül, és viszonylag jóelképzelés volt arról, hogy ő maga nagyjából merre lehet.

Ismét futásnak eredt, nyugat felé, majd északra tartott, azután is mét nyugatnak. Ahogy akövetkező négyes elágazáshoz közeledett, meghallotta a pegazus patáinak kopogását, miremég gyorsabban futott, mert arra gondolt, hogy fellendül barátja háta mögé, amint az elrobogmellette.

Ekkor azonban lelassított, és gyorsan elvetette az ötletet, mert rá ébredt, hogy jobb, ha azóriásoknak két célpontja van.

Innovindil és Alkony keresztben száguldott el előtte: a pegazus leszegte fejét és mostéppen gyors szárnycsapásokkal haladt, alig né hány lábbal a padló fölött. Drizzt önkéntelenülis megtorpant, hogy megcsodálja, az elf milyen ügyesen irányítja a szárnyas lovat, de mégígy is hallotta, hogy mögöttük ott dübörögnek az óriások. Ismét fut ni kezdett, és ahogy a kétóriás elszáguldott előtte a kereszteződésben, vadul üldözve az elfet, a drow elszaladtmögöttük, és megvág ta egyikük vádliját, mire a lény felbömbölt fájdalmában.

A kolosszus megállt, társa pedig lelassított, és mindketten meg fordultak, hogy azelnyargaló sötételf után nézzenek.

A sebesült ekkor arcra zuhant, ahogy egy nagy párduc ugrott a tar kójának, hogy azutánmáris elrugaszkodjon onnan. Újabb három óriás érkezett a kereszteződéshez, és mind azöten vadul kiabálni kezdtek.

- Balra!- Jobbra!- Egyenesen!- Az elfet, ti bolondok!- A drow-t!Mindez persze csak röpke, lélegzetvételnyi időt adott Drizztnek és Innovindilnek.Körbe-körbe rohangásztak, és Drizzt most már olyan folyosókon járt, amelyeket felismert.

Újabb kereszteződéshez ért, és ismét hallotta Alkony patáinak kopogását, de most ő ért odaelőbb. Újra elgon dolkozott azon, hogy felpattan a pegazusra, de újra elvetette a gon dolatot,mivel menekülő társa mögött még több óriás bukkant fel.

Drizzt megtorpant a sarkon, és csak annyira hajolt ki, hogy Innovindil észrevegye. Aszemközti irányba mutatott, arra az alagútra, amely a közeledő elftől balra nyílt. A nő válaszuljobbra kanyarodott Alkonnyal, széles ívet írva le Drizzt mellett.

- Jobbra, balra, megint jobbra és egyenesen a folyóig! - ordította a drow, ahogy a pegazuseldübörgött mellette.

Drizzt visszahúzódott a sarok mögé. Hallotta, hogy mögötte óriá sok közelednek, mintahogy Innovindil üldözői is egyre hangosab bak lettek: idegesen pislogott hol erre, hol arra,remélve, hogy az elf üldözői érkeznek meg hamarabb a kereszteződéshez.

Őszintén és nagyon megkönnyebbült, amikor látta, hogy az elf nyoméban járók lesznek agyorsabbak. A még mindig a pegazuson lovagló elfre összpontosító óriások teljessebességgel futottak, és tökéletesen meglepődtek, amikor Drizzt előugrott a sarok mögül, ésrájuk kiáltott.

Erre megtorpantak és egymásban estek el, ahogy megpróbálták elkapni, mire a sötételfelrohant arra, amerről jött. Az óriások zava rodottsága csak sokszorosára erősödött, amikoraz eddig Drizztet ül döző kolosszusok is belerobbantak a kereszteződésnél kialakult fel-fordulásba.

A drow elmosolyodott, és képtelen volt tagadni önmaga előtt, hogy élvezi a dolgot!De ekkor jégdarabok záporoztak rá, és egy apró fekete felhő kez dett gomolyogni magasan

fent, közvetlenül a mennyezet alatt, és ökölnagyságú jégszemek hullottak rá. Lába alatt akőpadló szinte azonnal síkossá vált, mire az elf óvatosan továbbcsúszott rajta, ép pen csakmegtartva egyensúlyát.

Persze amint szárazabb felülethez ért, a lába kicsúszott alóla, és bukfencet kellett vetnie.Eközben hátrapillantott, és észrevette, hogy a kereszteződésben támadt tumultusban azegyik óriásnő őt nézi, és vaskos ujjait ismét mozgatni kezdi.

- Hát ez bájos - mondta a drow, és talpra szökkent, majd olyan gyorsan elrohant, ahogyazt csak a csúszós felület engedte.

A villámcsapást egy pillanattal azelőtt érezte meg, hogy az felvil lant volna, mire oldalravetette magát, a padlóra. Ugrása felgyor sult, ahogy a villámnyaláb megperzselte. El kellettterelnie figyelmét zsibbadt és megégett karjáról, mivel az óriások mindkét csoportja máris anyomába eredt.

Drizzt teljes sebességgel futott az életéért, remélve, hogy jól sejtette, merre lehetnek abarlangrendszerben. Innovindilt körbe küldte, bízva abban, hogy a megjelölt

kereszteződéshez egyidőben érkezik majd a ná la gyorsabb pegazussal. A jégvihar és avillámcsapás miatt azonban ez aligha történhet így, feltéve, hogy gyors számolgatása pontosvolt.

Ekkor megpillantotta az elf nőt az előtte levő folyosóban, amint gyorsan és egyenesenvágtat a befagyott folyó és a menekülést jelen tő alagutak felé. Innovindil hátranézett, ahogy adrow mögé zárkó zott, követve társnőjét.

- Vágtass! - kiáltotta a sötételf, mert tudta, hogy a nőnek nincs ideje megállni és bevárniaőt. Az óriások ott jártak a sarkában, és ott volt köztük az alattomos varázstudó is... akinekalighanem ked vére lesz, hogy az összes behatoló éppen előtte van a hosszú és egye nesalagútban.

- Ugrass át! Repülj át! - kérlelte Drizzt Innovindilt, amikor már-már elérte a nő a befagyottfolyót, és ő engedelmeskedett is: Alkony fürgén átröppent a víz fölött, hogy a túlparton tegyele lovasát Mi vel az elf nem volt bolond, azonnal megrántotta a gyeplőt, majd el kanyarodott apegazussal, és néhány lábbal odébb vágtatott, el on nan, ahol be lehetett látni az alagútba.

Drizzt nem sokkal utána érkezett a folyóhoz, sarkában a dübörgő óriásokkal. A drow egyszemernyit sem lassított, ehelyett előrevette magát: úgy gondolta, átcsusszan a túlpartra,majd ott ismét rohan ni kezd. Amikor hasra vetette magát a jégen, megpillantotta Inno vindilt,és hallotta, hogy a nő odakiált neki valamit.

Ekkor azonban a másik oldalról, tőle jobbra és a feje fölül hangos süvítést hallott, mire azoldalára gördült, éppen időben ahhoz, hogy lássa, amint egy irdatlan szikla repül felé: az azóriás dobta, aki az egyik párkányon kuporgott.

- Drizzt! - sikoltotta Innovindil.A drow összehúzta magát és megfordult, keze elkapott egy ka paszkodót, mert látta, hogy

a kolosszus pontosan célzott. Csúszását lelassítva elkerülte, hogy a kőtömb összezúzza, dea szikla éppen előtte csapódott neki a jégpáncélnak, és törte át azt. A drow, aki nem tudtamegállítani csúszását, belezuhant a jeges vízbe.

- Drizzt! - sikoltotta ismét Innovindil.Az ujjaival kapaszkodó drow-t a jeges áramlat könyörtelenül cibálta, így már csak egy

rezignált vállrándításra futotta az erejéből.Azután elmerült.

22BELSŐ HANGOK

- Meg kelletik tenned - mondogatta Delly Curtie magában újra meg újra, miközben kifeléhaladt a törpék barlangrendszeréből. Ha bár biztosra vette, hogy a lehető legjobbancselekszik - minden érintett szempontjából -, mégis állandóan emlékeztetnie kellett ma gáterre és bizonygatnia ezt.

Nem maradhatol itten, egyetlen perccel sem tovább.Bah, de hát ő még csak nem is a te gyermeked, te ostoba nőszemély!Ez inkább férjed javát szolgálja, mintsem a tiédet, és az a jány is jobb annál, mint amilyen

te valaha is lehetsz!A nő újra és újra elmondta magában ezeket az észérveket, litániaként ismételgette őket,

miközben egyik lábát a másik elé rakta, és egyre közelebb került Catti-brie szállásánakcsukott ajtajához. Colson megmoccant, és felsírt, mire Delly még szorosabban öleltemagához a kislányt, és csitítóan gügyögött neki.

Odaért az ajtóhoz, és rátapasztotta a fülét, majd amikor nem hal lott semmit, kicsit beljebblökte, majd megtorpant és ismét hallgatózott. Most már hallotta Catti-brie egyenleteslégzését. A nő nem sokkal ezelőtt tért vissza a fogadó teremből, miután közölte, hogyszüksége van egy kis alvásra.

Delly belépett a szobába. Amikor meglátta a nőt, felkavarodtak benne az érzelmek: harag,féltékenység, és a gyomrát mardosó kétségbeejtő kisebbrendűségi érzés.

- Nem, vesd félre most eztet! - határozott magában Delly, és kényszerítette magát, hogy

közelebb lépjen az ágyhoz.Érezte, hogy minden egyes lépésnél kétségek rohanják meg, han gok kavalkádja kiabálta

azt, hogy ragaszkodjon Colsonhoz, és soha ne engedje el. Lepillantott a lányra, aki a hátánfeküdt, és vörösbar na haja arcát keretezte: ettől aprónak, már-már gyermeknek lát szott. Dellynem tagadhatta, hogy a másik szép, a bőre puha, és min den vonásában gyönyörű.Catti-brie-nek jó, bár kemény élete volt, de ezek a nehézségek valahogy nem hagytaknyomokat a testén - leszámítva a legutóbbi sérülését. Minden csata és harc ellenére egyetlenheg sem csúfította el a nő arcát. Delly egy röpke pillanat ra késztetést érzett, hogyösszekarmolja.

Egy nagyon-nagyon röpke pillanat volt ez csupán, Delly pedig nagy levegőt vett, ésemlékeztette magát, hogy önnön alattomossá ga sokkal inkább róla állít ki negatívbizonyítványt, mintsem Catti-brie-ről.

- Ez a jány soha nem vetett rád még csak egy haragos pillantást sem, soha nem illetetttégedet durva szóval - idézte fel magában Delly az igazságot.

A nő Colsonra pillantott, majd vissza Catti-brie-re.- Remek anyád lesz ő - suttogta a csecsemőnek. Lehajolt, majd ismét kiegyenesedett,

magához ölelte Colsont, és megcsókolta a feje búbján.- Meg kelletik ezt tenned, Delly Curtie! Nem lophatod el Wulfgar gyermekit!A nő azonban tudta, hogy éppen ez itt a bökkenő. Wulfgar gyer meke? Mennyivel inkább

volt Colson Wulfgar gyermeke, mint Delly Curtie-é? A barbár az auckney-i Meraldától hoztael a kisbabát, a nő kétségbeesett kérésére, de amióta Delly hozzájuk csapódott Luskanban,messze nem a férje, hanem ő volt a gyermek igazi szülője. Wulfgar ugyanis kisvártatvaelindult, hogy megkeresse Égisz-agyart és meglelje önmagát. A barbár napokra eltűnt, hogyorkokkal csatázzon. Delly pedig eközben gondoskodott Colsonról, etette, és álomba ringatta,játszott vele és még felállni is megtanította.

Ekkor újabb gondolat ötlött az eszébe, ami anyai felbuzdulását még tovább ösztönözte. HaDelly eltűnik, és Colsont Wulfgar gond jaira bízza, felhagy vajon a férfi a harccal? Hát persze,hogy nem. És vajon felhagy-e harcias életmódjával Catti-brie, miután sebei be gyógyulnak?

Hát persze, hogy nem.Hol hagyja hát Colsont?Delly kis híján felkiáltott kétségbeesésében. Elfordult az ágytól, és bizonytalanul lépett

egyet az ajtó felé.- Jogod van a gyermekhez, és ahhoz, hogy saját magad alakítsd az éle ted - mondta ekkor

egy hang a fejében.Delly ismét megcsókolta Colsont, és határozott léptekkel átszel te a szobát: arra gondolt,

anélkül távozik, hogy visszanézne.- Hát minden jónak azzal a nővel kell történnie? - kérdezte a hang, és a Catti-brie-re való

utalás annyira egyértelmű volt, mintha csak Delly saját belső hangját hallotta volna.- Újra és újra adsz magadból, de éppen saját jó szándékod okoz ne ked gyötrődést -

folytatta a hang.- Egen, meg a sötét kőfolyosók, és az, hogy nincs senki, akivel meg oszthatnám a

gondolataimat - felelte Delly, aki még mindig nem éb redt rá, hogy egy másik értelmes lénnyelbeszélget.

Az ajtó felé nyúlt, de megtorpant a mozdulat közepén, mert va lami arra késztette, hogyoldalra nézzen. Catti-brie holmija egy kis lócán hevert: vértjére és fegyvereire megviseltutazóköpenyét te rítették. És volt ott egyvalami, ami különösen megragadta Delly tekintetét ésnem eresztette. A köpeny alól kikandikált egy kardmarkolat, amelyet csodásán faragtak meg,és úgy csillogott, hogy ilyet Delly még soha életében nem látott. Szebb volt még alegragyogóbb törpe metszésű drágakőnél is, többet ért, mint egy sár kány hegynyi aranya.Még mielőtt ráébredt volna, hogy mit tesz, Delly Curtie oldala mellé engedte Colsont,megtámasztotta a csí pőjén, és egy gyors lépéssel a kardnál termett. Szabad kezével ki húztaa köpeny alól, egyszersmind kiszabadítva a pengét a tokjá ból is.

Azonnal tudta, hogy a penge csak az övé, és senki másé. Azon nal tudta, hogy egy ilyen

fegyverrel ő és Colsont utat vághat maguk nak a zavaros világban, és most már mindenrendben lesz.

Khazid'hea, az értelmes és éhes kard mindig efféle dolgokat ígért.

Amikor kinyitotta a szemét, egy megnyugtató arc hajolt fölé: a kristálykék szempár telvevolt lágysággal és aggodalommal. Még mi előtt Catti-brie teljesen tisztába jött volna azzal,hogy ki is ő, és hol is van, ösztönösen is megsimogatta Wulfgar arcát.

- Átalszod az életed - szólalt meg a nagydarab ember. A lány megdörgölte a szemét, ésásított, majd hagyta, hogy a fér fi ülő helyzetbe támogassa.

- Akár alhatok is. Amúgy sem hajtok túl sok hasznot senkinek.- Azért gyógyulsz, hogy csatlakozhass a küzdelemhez. És ez nem csekélység.Catti-brie vita nélkül fogadta az állítást. Természetesen bosszan totta a harcképtelensége:

utált arra gondolni, hogy Wulfgar és Bruenor, de még Regis is odakint áll a csatasorban, mígő idebent biztonságban szundikál.

- Hogy mennek a dolgok keleten? - tudakolta.- Az idő kitart, és a komp is működik. Felbarri törpék kelnek át, készleteket és

építőanyagokat hoznak a falhoz. Az orkok természe tesen mindennap lecsapnak, de aholderdei elfek segítségével eddig könnyedén visszavertük őket. Viszont még nem léptek feligazán nagy erővel, bár azt nem tudjuk, hogy miért nem.

- Mert tudják, hogy a hegy innenső oldalán mindnyájukat le fog juk ölni.Wulfgar biccentése elárulta, hogy osztja barátja véleményét.- Kedvező terepet kell megtartanunk, és minden elmúló órával csak erősödik a védelmünk.

A felderítők nem jelentették, hogy az orkok gyülekeznének. Úgy sejtjük, hogy ők is beássákmagukat az általuk meghódított vidéken.

- Akkor hát a tél kemény munkával fog eltelni, és nem sok harccal.- Nem kétséges viszont, hogy véres tavaszra készülhetünk.Catti-brie bólintott, bízva benne, hogy mire az idő melegre for dul, addigra már régen

készen fog állni a harcra.- Az északi települések menekültjei már most megkezdték a tá vozást - folytatta Wulfgar.- Elég biztonságos az út, hogy ezt megkockáztassák?- Egy mérföldön át miénk a folyópart, és dél felé még hosszabban, a komp pedig az

óriások hatótávján kívül működik. Elég biztonsá gos tehát az út... a legelsők valószínűleg márát is keltek a folyón.

- Mennyire tiszta odafent a helyzet? - tudakolta Catti-brie, és meg sem próbálta palástolnia hangjából kicsengő aggodalmat.

- Nagyon. Talán túlságosan is - felelte Wulfgar, félreértve a lány aggodalmát, de ekkorelhallgatott, mert megértette, mi a valós hely zet. - Azon töprengsz, hogy vajon Drizzt utattalál-e hozzánk?

- Vagy hogy mi találunk-e utat hozzá?Wulfgar leült az ágy szélére, és hosszan, nagyon hosszan nézte Catti-brie-t.- Nem olyan régen éppen te mondtad nekem, hogy nem halt meg - emlékeztette a férfi. -

Ebbe kell kapaszkodnod neked is.- És ha nem tudok? - vallotta be a nő, és lesütötte a szemét, mi közben hangot adott

félelmének.Wulfgar hatalmas tenyerébe fogta a lány állat, és felfelé tolta a fe jét, így Catti-brie-nek a

szemébe kellett néznie.- Akkor kapaszkodj az emlékébe, habár én nem hiszem, hogy meghalt volna - bizonygatta

a barbár. - Jobb, hogy szeretted...A lány félrenézett.Némi zavart csend után Wulfgar ismét maga felé fordította a lány arcát.- Jobb, hogy szeretted, és elvesztetted őt, mintha egyáltalán nem is ismerted volna őt -

közölte, felidézve a Birodalmak minden szeg letében közismert ősi mondást. - Szerelmesekvoltatok: ennél különlegesebb dolog pedig nem létezik.

Árulkodó könnyek gyűltek Catti-brie mélykék szemébe.- Te... te azt mondtad nekem... - habogta Wulfgar. - Azt mon dod, hogy a Deudermont

kapitány hajóján töltött évek alatt...- Nem mondtam neked semmit - felelte a lány. - Hagytam, hadd találgass.- De...Wulfgar elhallgatott, felidézve a közte és Catti-brie között zajló beszélgetést, amit akkor

folytattak, amikor Banak hadállásában küzdöttek. Akkor egyértelműen rákérdezett, hogy alány és Drizzt többek lettek-e barátoknál, és bár a nő valóban nem felelt egyértel műen, arrakitért, hogy hat hosszú éven át együtt utaztak.

- Miért? - kérdezte végül Wulfgar.- Mert azt gondolom, hogy bolond voltam semmiért - válaszolta Catti-brie. - Viszont

valóban közel kerültünk egymáshoz. Csak ép pen soha nem... Nem akarok beszélni erről.- Szeretted volna látni, hogy miként reagálnék, ha azt hinném, hogy te és Drizzt

szerelmesek vagytok - szólt Wulfgar, és ez kijelen tés volt, nem kérdés: ez elárulta, hogymindent kitalált.

- Ezt nem tagadhatom.- Hogy lásd, Wulfgar valóban felgyógyult-e az Abyssban elszen vedett kínzásokból? Hogy

lásd, sikerült-e felülkerekednem nevelte tésem démonain?- Ne haragudj érte - mondta Catti-brie. - Talán csak azt akartam látni, hogy Wulfgar

megérdemel-e olyan feleséget, mint Delly.- Szerinted még mindig szeretlek?- Mint ahogy a fivér szereti a húgát.- Vagy jobban?- Ezt tudnom kell.- Miért?Az egyszerű kérdés hallatán Catti-brie visszahanyatlott a párnáira.- Mert tudom, hogy a dolgok tovább jutottak köztem és Drizzt között - mondta rövid

hallgatás után. - Mert tudom, hogyan érzek most, és ezen semmi sem változtat. És mertlegfőképpen azt akartam tudni, hogy miképpen fog ez hatni rád.

- Miért?- Mert nem zúznám szét a csapatunkat - válaszolta Catti-brie. - Mert mi öten olyasvalamit

kovácsoltunk itt egybe, amit nem akarok elveszíteni, bárhogy érzek is Drizzt iránt.Wulfgar jó darabig meredt a lányra, aki fészkelődni kezdett a bar bár árgus tekintete előtt.- Nos, mire gondolsz?- Arra gondolok, hogy minden múló nappal egyre kevésbé festesz úgy, mint egy törpe -

vigyorodott el a férfi féloldalasán. - Ezt a ki ejtésedre értem, viszont a lelkedben minden napegyre inkább törpésebb leszel. Úgy értem, Bruenor az, aki mindkettőnket megfertő zött. Talánmindketten túlságosan gyakorlatiasak vagyunk önnön dolgainkban.

- Hogy mondhatod ezt?- Hat évet töltesz el egy férfiember mellett, akit szeretsz, és nem lesztek szeretők?- Csakhogy ő nem ember, és ez itt a gond.- Csak akkor, ha a törpe gyakorlatiasságod gondot csinál belőle.Catti-brie nem állhatott ellen sem barátja mondandójának, sem mosolyának, ami

hamarosan rá is átragadt. Ekkor mindketten fel nevettek, némi öniróniával.- Meg kell találnunk - jelentette ki végül Wulfgar. - Mindannyi unk érdekében Drizztnek

vissza kell térnie közénk.- Hamarosan felépülök, ép leszek, és akkor indulhatunk - bólin tott Catti-brie, de miközben

ezt mondta, tekintete a holmijára té vedt, a kopott utazóköpenyre, és az alóla kikandikálósötét fajú Taulmarilra.

És a hüvelyre, amelyben korábban Khazid'hea pihent.- Mi az? - tudakolta Wulfgar, amikor megpillantotta a lány hirte len homlokráncolását.Catti-brie kinyújtotta az ujját.- A kardom - suttogta.

A barbár felállt, és odalépett a batyuhoz. Lehúzta róla a köpönyeget, és gyorsanmeggyőződött róla, hogy a kard valóban eltűnt.

- Vajon ki vihette el? - kérdezte. - Ki lehetett?Miközben Wulfgar értetlenül és furcsállóan nézett körül, Catti-brie sokkal komorabb arcot

vágott, mivel ő ismerte az értelmes kard hatalmát, és azzal is tisztában volt, hogy aki kihúztaKhazid'heát a tokjából, az többet kapott, mint amire számított.

Sokkal többet.- Meg kell találnunk a pengét, méghozzá gyorsan.- Nem való ez neked - szólalt meg a hang Delly fejében, amikor a nő a várakozó komp felé

indult. Körös-körül törpék faragták a kö veket, elegyengetve a kaputól a folyóig vezető utat, éskiépítve a védelmet a hegynyúlványon.

Delly nem tudta, miként feleljen a fejében hallható hangra, a hangra, amelyről aztgondolta, hogy a sajátja.

- Mi nem való nekem? - kérdezte hangosan, de azért arra ügyel ve, hogy ne keltse felsokak figyelmét. A furcsa beszélgetést úgy igyekezett álcázni, hogy odafordult Colsonhoz, ésúgy tett, mintha csak a kisbabához beszélne.

- Annyira együgyű vó'nál, hogy arra gondolsz, vissza kéne men ned a bányákba, és ottfolytatnod az életed a törpék között? - kér dezte Delly magától.

- A világ több mint Mithrill Csarnok és a Surbrinon túli vidék - ér kezett a váratlan felelet.Delly oldalra lépett, az egyik paraván takarásába, amelyet a tör pék azért eszkábáltak

össze, hogy a munkások védve legyenek a je ges szélrohamoktól. Lerakta Colsont egyszékre, és nekiállt lepakolni a csomagját, mert rádöbbent, hogy az a másik hang egyáltalánnem a fejében szól, hanem a felszereléséből jön. Delly óvatosan ki csomagolta Khazid'heát,és amint a markolat csupasz fémét ismét a kezében tartotta, a hang is tisztábban csendültfel.

- Nem kelünk át a folyón. Északnak megyünk.- Szóval a kard saját elmével bír, igaz? - kérdezte Delly, akit lát hatóan inkább mulattatott a

dolog, mintsem aggasztott. - Ó, hozni fogol nekem jó pár csengő érmét Ezüstholdban,igaz-e?

Mosolya lehervadt, amikor karja meglendült, Khazid'hea hegye pedig lassan éskérlelhetetlenül Colson felé csusszant.

Delly sikoltani próbált, de rá kellett döbbennie, hogy erre képte len, mert a torkát hirtelenmarokra kapta valami. Rémülete azon ban szinte azonnal eloszlott, mert kezdte átlátni azegész dolog szép ségét. Igen: egyetlen csuklómozdulttal kiolthatja Colson életét. Egyetlenmozdulattal istent játszhat.

Csúfondáros mosoly költözött Delly arcára. Colson értetlenül né zett rá, majd a penge felényúlt.

A kislány megvágta az ujját a gonoszul éles hegyben, mire sírni kezdett, de a nő szintemeg sem hallotta.

Mint ahogy le sem sújtott a karddal, habár eléggé hosszan töp rengett ezen. De ekkor egykép villant belé, amint Colson élénkvö rös vére megfesti a kardot, az ő kardját - és ezvisszafogta a kezét.

- Olyan könnyű lenne megölni a kislányt. Nem dacolhatsz velem.- Átkozott penge - zihálta a nő.- Mondd ki ezt még egyszer hangosan és átmetszem a kislány torkát - fogadkozott az

intelligens kard. - Északnak megyünk.- Meg... - nyitotta szóra a száját Delly, de rémülten elharapta a mondatot. - Megpróbálnál

arra rávenni, hogy északnak tartsak, egy gyermekkel a karomban? - kérdezte némán. - Átsem jutnánk a peremsávon.

- Hagyd itt a gyermeket!Delly levegőért kapkodott.- Mozgás! - dörögte a kard, és Delly Curtie életében még soha nem hallott ilyen követelőző

parancsot. Az eszével tudta, hogy egyszerűen a földre dobhatná a pengét, elrohanhatna, demégsem tud ta megtenni. Nem tudta, miért, de képtelen volt megtenni.

Azon kapta magát, hogy egyre nehezebben veszi a levegőt. Számtalan könyörgés suhantát az agyán, de mindegyik visszakanyarodott ön-magába, így nem tudott mitszembeszegezni Khazid'hea parancsával. Dacosan megrázta a fejét, de ennek ellenéreellépett Colson mellől.

A közelben felcsendülő hang egy pillanatra feledtette vele gyöt rődését, mert Delly ismerteezt a bizonyos jajveszékelést. Megpördült, és látta, hogy Bodnárfi Cottie tart a komp felé,ahol a révész éppen azt vakkantotta, hogy mindenki siessen.

- Nem hagyhatod őt itt - esdekelt Delly a kardnak.- A torka... olyan puha... - ékelődött Khazid'hea.- Megtalálják majd a gyermeket, és megkeresnek minket. Tudni fog ják, hogy nem keltem

át a Surbrinon.Amikor nem érkezett tagadó válasz, a nő tudta, hogy felkeltette a gonosz kard figyelmét.

Most nem fogalmazott meg igazán megfog ható, egész mondatokat, inkább csak kuszaképeket és gondolatokat villantott fel, hogy a kard megértse, nagyjából mire céloz.

Kisvártatva Delly a komp felé rohant, hóna alatt a bebugyolált Khazid'heával. Nem sokatmagyarázkodott Cottie-nak, amikor az értetlenül bámuló nő kezébe nyomta Colsont, deigazából nem is kellett sokat magyarázkodnia, mert a nőt annyira lefoglalta Colsonbabusgatása, hogy nem is hallott semmit.

Delly addig várt, amíg a révész rá nem kiabált:- Indulunk, asszony! Szálljál fel hát!- Mi ütött beléd? - kérdezte az egyik utas, egy férfi, aki gyakran üldögélt Cottie mellett.Delly Colsonra nézett, és könnyek szöktek a szemébe.Az a futó gondolata támadt, hogy feltépi a kisbaba torkát.A révész szemébe nézett, és megrázta a fejét, mire a törpe eloldozta a komp kötelét, a

folyó hullámaira bízva a kompot. Delly a másik irányba botorkált, de gyakran hátrapillantott.Alig tett meg azonban tíz lépést, már egyáltalán nem is nézett vis sza: tekintetét

előreszegezte, észak felé, ahol Khazid'hea némán elsuttogott, megfoghatatlan és ködösígéretei várták; testét mégis el öntötte az ujjongás általános érzete.

Delly Curtie-t annyira hatalmába kerítette Khazid'hea hatalma, hogy a nő nem is gondoltmár Colsonnal, miközben átfurakodott a munkások és az őrök között, el a kövek között, mígvégül futni nem kezdett észak felé a folyóparton.

- Megállni! - kiáltotta az elf, és egy törpe őrszem is megismétel te a kiáltást.- Hagyd abba a futást, és igazold tenmagad! - rikoltotta a törpe.Jó pár elf vette célba a menekülő alakot, és a törpék is felemelték számszeríjukat. Újabb

kiáltások harsantak, de addigra az alak lőtávolon kívülre jutott, és az íjak lassan ismétleereszkedtek.

- Mi történe? - kérdezte Tömbváll Iván a törpe őrszemet, aki az előbb rákiáltott amenekülőre. Mögötte Pikel az égnek emelte kar ját, és izgatottan zagyváim kezdett. A törpeőrszem északnak muta tott a folyópart mentén, ahol a rohanó alak még mindig látszott.

- Valaki kirohant, de az is lehet, hogy egy ork felderítő volt az - felelte a törpe.- Nem ork volt az - mondta a mellette álló elf. - Szerintem em ber volt, méghozzá nő.- Tündérkés szemek - suttogta az őr Ivánnak, és hatalmasat ka csintott hozzá.- Akár félork is lehetett - töprengett Iván hangosan. - Félork felderítők bejuthattak az északi

városokból jöttékkel. Az lészen a legjobb, ha megszigorítjátok az őrséget.Az elf bólintott, és a törpe is, de Iván alig fogott bele mondandó ja folytatásába, valaki

vállon ragadta és keményen visszarántotta.- Mi ütött beléd? - kérdezte Iván, aki elhallgatott és fivérére me redt.Pikel erősen markolta bátyja vállát, de nem nézett a szemébe. Ehelyett üresen meredt

maga elé, és ha Iván nem látta volna már ezt a druida trükköt, azt hihette volna, hogy fivéreteljesen elveszett a gondolataiban.

- Már megint egy madár szemén át nézed a világot, igaz-é? - tuda kolta a törpe, és csípőre

tette a kezét. - Te átokverte dúdad, te aztán tudád, miként intézd el, hogy még a szokásosnális jobban szédelegj.

Mintha csak elértette volna, Pikel megtántorodott, de Iván el kapta, és megtámogatta. Adruida szeme szélesre tágult, majd fivé rére meredt.

- Visszajövél? - érdeklődött Iván.- Uh-óh - mondta Pikel.- Uh-óh? Mit látál, te átokverte bolond?Pikel közelebb lépett és arcát Iván fejéhez nyomta, majd izgatot tan suttogni kezdett a

fülébe.És ekkor fivére szeme még kerekebbre tágult, mint Pikelé. Mert a druida egy madár

szemén át nézte a dolgokat, és a madár, kérésének engedve, közelebbről is szemügyrevette a menekülő alakot.

- Biztosra mondád?- Uh-huh.- Wulfgar Dellyje?- Uh-huh!Iván észak felé taszígálva megragadta Pikelt, nagyot rántva rajta.- Keríts egy madarat, hogy tartsa szemmel. Mennünk kell!- Miről szólasz? - tudakolta a törpe őrszem.- Mit fogtok csinálni? - visszhangozta a kérdést az elf is.- Küldjétek üzenetet Bruenornak! - kiabált Iván. - Állítsátok meg azt a kompot, és az

alagutakból kerítsétek elő Wulfgart!- Hogyan? - kérdezte egyszerre a törpe és az elf.- Enmagam és fivérim hamarosan visszatérünk. Most nincs idő a vitára. Menjetek és

mondjátok el Bruenornak!A törpe őrszem elrobogott dél felé, a Tömbváll fivérek pedig el száguldottak északra, ügyet

sem vetve a meglepett őrök ajkáról fel szakadó kiáltásokra.

23kölcsönös előnyök

A vihar jelentősen csendesedett, de a nap ettől csak még sötétebb nek tetszett Innovindilszemében, ahogy ott ült Alkony hátán és a Hófehérbe vezető barlang bejáratát nézte. Úgyvette észre, hogy az óriások a belső kapuig üldözték, a folyosón üldögélő őrszem pedig mégmindig jólesőn horkolt, amikor Alkony hátán elvágtatott mel lette.

Az elf tudta, hogy mennie kellene, és nem a közelben őgyelegnie. Tudta, hogy az óriásoktitkos alagutakon kilopózhatnak a hegynyúl vány párkányaira, esetleg éppen a közelében,talán valahol fölötte. Tartott tőle, hogy ha jobbra vagy balra nézne, akkor megpillantana egysziklatömböt, amint az felé süvít.

De Innovindil nem nézett oldalra, és nem ösztökélte mozgásra Alkonyt sem. Csak ült apegazus hátán, és előremeredt, a tényekkel dacolva és reménykedve, hogy Drizzt Do'Urdenhamarosan felbuk kan a barlang bejáratában.

Az ajkát rágcsálta, miközben teltek-múltak a percek. Tudta, hogy a lehetetlenre vár. Láttaa drow-t beleesni a rohanó áradatba, és el tűnni a jégpáncél alatt, ahonnan nem voltmenekvés. A folyó a közelben sehol sem bukkant a felszínre, legalábbis sehol nem látta,vagy hallotta, így nem is tehetett semmit.

Egyáltalán semmit.Drizzt elveszett számára mindörökre.- Vigyázz rá, Tarathiel! - suttogta az elf a szélbe. - Köszöntsd őt a szép Arvandorban, mert

a szíve inkább a Seldarine-é, mintsem a sötét démonkirálynőé. - Innovindil ekkor bólintott,mert teljes szívével hitte, amit mondott. Tudta, hogy Drizzt Do'Urden fekete bő re dacára nemvolt drow, és nem a drow-k életét élte. Talán visel kedésében és gondolkodásában nem voltelf sem, bár Innovindil úgy vélte, hogy ő elvezethette volna erre az útra. Abban azonban a nő

teljesen biztos volt, hogy az ő istenei nem taszítják el a sötételfet, de ha mégis, akkor mihasznuk van számára a továbbiakban?

- Ég veled, barátom! Nem feledem az áldozatodat, mint ahogy azt sem, hogy Pirkadatértléptél be a barlangokba, és nem saját ja vadért.

Kihúzta magát, és megrántotta a gyeplőt, hogy fordulásra késztes se a pegazust, és hogyinduljon, de félbehagyta a mozdulatot. Vissza kell jutnia Holderdőbe - így kellett volna tenniemindvégig, már jóval azelőtt, hogy Tarathiel elhullott Obould félelmetes kardja előtt. Hahadba tudja szólítani népét, talán visszatérhetnek Hófehérbe, és akkor ténylegkiszabadíthatják Pirkadatot.

Igen, ez az út állt előtte, ez volt az egyetlen út, és minél hamarabb indul, annál hamarabbeltűnhetnek innen.

Mégis hosszú-hosszú idő telt el, mire Innovindil elég erőt gyűjtött ahhoz, hogy megfordítsaAlkonyt, és megtegye a hazafelé vezető el ső lépéseket.

Csapkodott és kapálózott, vadul rugdosódott, és a karjával kalimpált, ahogykétségbeesetten próbálta fejét a fagyos, roppant fagyos víz és a jég közti vékonyka,levegővel teli sávban tartani. Egyedül az ösztöne bírta rá Drizztet arra, hogy folyamatosanmozogjon, ahogy az áradat magával ragadta, mert ha abbahagyta volna a kapálózást, és afájdalommal, meg a küszködés hiábavalóságával törődött vol na, valószínűleg egyszerűenfeladta volna a küzdelmet.

Mindenesetre nagyon úgy tűnt, hogy így is mindegy, mit csinál, mert mozdulataifokozatosan lassulni kezdtek, ahogy a jeges hideg beszivárgott a tagjaiba, elzsibbasztvaizmait, és ellankasztotta kapálózását. Minden egyes megtett lábbal és minden egyes elteltmásod perccel Drizzt egyre jobban lelassult, és lejjebb süllyedt, és most már szinte állandóanvizet nyelt.

Ekkor nekicsapódott valami keménynek, és az áradat fellökte en nek a valaminek atetejére, ami legalább néhány pillanatnyi könnyebbséget hozott. A drow belekapaszkodott asziklába, és sikerült egy légzárványt találnia. Felfelé sújtott öklével, és megpróbálta át törni ajégpáncélt, de keze kérlelhetetlen gátba ütközött. Ekkor eszébe jutott a szablyája, és egyikkezével ráfogott Csillám markola tára. A penge biztosan át tudja hasítani...

Csakhogy zsibbadt ujjaival nem tudta elég szorosan megmarkolni a fegyver nyelét, és alighúzta ki a szablyát tokjából, az áramlat azon nal kitépte azt a kezéből. Ahogy Drizztösztönösen is az elsodródó és mélybe vesző kard után kapott, a víz ismét elragadta, ésmegforgat ta, így feje mélyen belemerült a jeges vízbe.

Kapálózott és küzdött, de tudta, hogy minden hiába. A hideg hatal mába kerítette, átitattacsontjait, és egy olyan éjsötét hely felé hívogat ta, amit Drizzt még sosem ismert meg. Nemlátott mást, csak a feketén örvénylő vizet, de még ha lett volna is fény valahol a közelben,Drizzt akkor sem láthatta volna, mivel behunyta szemét. Gondolatai befelé fordultak,végtagjai és érzékei pedig egyre jobban elhaltak.

A drow valahol messziről érezte, ahogy valami megtaszítja, ahogy a folyó kanyarodott és amélybe hullt. Sziklákra zuhant, de szinte semmit nem érzett már, ahogy teste egyik kőről amásikra verődött.

Majd a folyó ismét a mélybe zúdult, ezúttal meredekebben - mintha csak egy vízesésbefutott volna. Drizzt csak zuhant, majd hatalmas csattanással ért le, és úgy érezte, minthabeékelődött vol na a jég közé: nyaka furcsa, kitekert szögben állt. A hideg késként döfött azarcába és egyre beljebb fúrta magát.

Innovindil Hófehérből kelet felé indult, végig balján tudva a ma gas hegyeket, és a csúcsokárnyékában maradt, mert tudta, hogy azok megvédik majd a fagyos széltől az éj leszálltaután, és elrejtik tábortüze fényét, amit okvetlenül raknia kell.

Nem merte arra kérni Alkonyt, hogy emelkedjen a levegőbe, mi vel bármelyik erősebbszélroham katasztrófát okozhatott volna. Felmerült benne a gondolat, hogy délnek fordul, ésa jobb idő, meg a Harcpöröly Klán törpéi felé száguld. Vajon segítenének neki? Va jon

mellette vonulnának Hófehérbe, hogy megmentsenek egy pe gazust?Innovindil tudta, hogy valószínűleg nem. Mint ahogy azzal is tisz tában volt, bár a

beismeréstől fájdalom hasított belé, hogy valószí nűleg nem jut vissza Hófehérbe a tavaszihóolvadás előtt.

Csak reménykedhetett abban, hogy Pirkadat kibírja addig.

Drizzt meglepve ébredt rá tévedésére, amikor felfedezte, hogy nem alulról préselődik nekia jégpáncélnak, hanem éppen ellenke zőleg, annak a tetején fekszik. A drow nagyot nyögött -a nyögés mintha sajgó csontjai mélyéről tört volna elő - és kinyitotta a sze mét, majdfeltámaszkodott a könyökére. Maga mögött hallotta a vízesés zubogását, így arrafelé nézett.

A folyó kidobta a levegőbe, amikor átbukott a zuhatagon, és elég messzire repült ahhoz,hogy a háborgó víztől ugyan nem messzire, de mégis egy jeges felületen érjen földet.

A drow felköhögött némi vizet: tüdeje lüktetett és átfagyott. A hátára gördült, és felült, majdgyorsan ismét fekvő helyzetbe csú szott, amikor reccsenést hallott maga alól. Lassan ésóvatosan kúszni kezdett a folyó partját jelző kőfal felé, ahol talált egy bevágást. Itt leülhetettés eltöprenghetett szorult helyzetén.

Ráébredt, hogy víz alatti utazása nem tartott túl sokáig... felte hetően nem került messzebbötven lábnál attól a ponttól, ahol be lecsapódott a folyóba, leszámítva persze a két nagyvízesésen meg tett zuhanást.

Drizzt kezével az övéhez kapott, hogy kitapintsa Jéghalált, de pen géje sehol sem volt,mire arca grimaszba torzult, ahogy felidézte, ho gyan vesztette el a szablyát. Kesernyéspillantást vetett a vízesés te tejére, és azon morfondírozott, miként szerezhetné visszafegyverét.

Ekkor azonban villámként hasított bele a felismerés, hogy ez va lójában mit sem számít.Bőrig ázott és a hideg hamarabb végez ve le, mint akármelyik erre tévedő óriás. Ez agondolat járt a fejében, amikor nagy kínnal-keservvel ingatag lábára állt, és araszolni kez detta fal mentén. Súlyának legnagyobb részét a falra terhelte, és ahol csak lehetett, sziklárólsziklára lépkedett. Mindössze néhány száz lábat tett meg, és a vízesés moraja még mindigvisszhangot vert körülötte, amikor a szemközti oldalon megpillantott egy oldalfolyo sót, amibőlegy rakodópadka ugrott ki, rajta egy ládányi hatalmas horgászbottal.

Nem igazán volt ínyére, hogy visszatérjen Hófehérbe, de nem lá tott más megoldást. Hasrafeküdt a jégen, és úgy kúszott előre, hogy elkerülje a jég alól kikandikáló sziklákat. Majdtalpra szökkent, és végigcsúszott a befagyott folyón. Ha kellett, kúszott-mászott, de si kerültátjutnia, majd felkapaszkodott a rakodópadkára, és elindult az emelkedő folyosón.

Nem sokkal később ismét óvatosan kezdett lépkedni, mert az ala gutak újfentkiszélesedtek és megmunkáltabbakká váltak: díszes oszlopok tartották a mennyezetet, ésközülük számosat különféle minták és faragványok díszítettek. Egyszer pedig éppen időbenbu kott le ahhoz, hogy ne vegye észre az a két óriás, aki nem sokkal előtte cammogott át egykereszteződésen.

Megvárta, amíg eltávolodnak, majd...- Hogyan tovább? - töprengett magában. Hová menjen?Az óriások balról jobbra tartottak, így Drizzt balra indult, olyan gyorsan mozogva, ahogy

azt még mindig dermedt és rettentően saj gó lábai engedték, de tudta, hogy hamarosan tüzetkell találnia. Küszködve próbálta elérni, hogy ne vacogjon a foga, szemhéja pedigle-lecsukódott.

Több kanyarral és folyosóval később a barlangrendszer lakottabb részére ért, de ha azóriásokat zavarta is az állandó hideg, ennek semmi jelét nem adták, Drizzt pedig sehol nemlátott tüzet. Ment hát tovább - milyen egyéb lehetősége maradt? -, bár nem tudta, merre ésnem tudta, miért.

A mögötte felhangzó kiáltás tudatta vele, hogy észrevették, és az üldözés ismét kezdetétvette.

Drizzt beszökkent egy sarok mögé, harminc lábat rohant, majd gyorsan, leszegett fejjelismét bevett egy kanyart. Futott tovább, im már egy szobrokkal szegett folyosón - amit

ráadásul felismert! A föl dön egy széttört műalkotás hevert, rajta a drow utazóköpenyével.Futás közben felmarkolta a ruhadarabot, maga köré csavarintotta, és száguldott tovább,ahogy egyre több és több óriás szegődött a nyomába. Tudta, merre kell tartania, és azokat akanyarokat keres te, amelyek egyre közelebb viszik majd a kijárathoz.

Csakhogy minden kanyart elálltak, ahogy az óriások a vele pár huzamos folyosókonrohantak a kijárat felé. A sötételf ráébredt, hogy minden menekülési útvonalat szépenfokozatosan lezárnak előtte, és terelik valamerre. Drizzt azonban nem állhatott meg, csakakkor, ha harcolni akart, mert mögötte két óriás dübörgött, és azok mindig közelebb kerültek,ha lelassított. Balra kellett fordulnia jobb helyett, és így is tett, szűk ívben véve a következőkanyart, és rohant tovább az életéért. Ezután ismét balra fordult volna, mert arra gon dolt,talán így az őt üldöző páros háta mögé kerülhet.

De ezt az utat is lezárták előle.Drizzt hát jobbra kanyarodott, és egy nyitott kapu felé száguldott. Átfutott egy hatalmas

barlangon, ahol két másik bömbölő óriás is csatlakozott az üldözéshez. Újabb kétszárnyúkapu következett, majd eljutott egy folyosó végébe, amely jobbra és balra vezetett tovább. Azegyik út éppen olyan jónak tűnt, mint a másik, így a drow balra fordult, és száguldott tovább,egyenesen be egy hatalmas te rembe, ahol egy gigászi kerek asztal állt, amelyet egy csapatdéróri ás ült körbe, akik éppen csontokat vetettek - a játszma tétjeként kupacokba rakottezüstpénzek szolgáltak.

Az asztal felborult, érmék és csontok repkedtek mindenfelé, ahogy a kolosszusokfelugráltak és a drow-ra vetették magukat.

- Ez így nem jó - szűrte a szót Drizzt lilára fagyott ajkai és vaco gó fogai között.A következő kapu be volt csukva, így a drow szinte le sem lassí tott, hanem a vállával

vetődött neki, belökve azt. Odabent megtántorodott és hunyorgott, mert a barlangrendszerlegjobban megvilá gított termébe jutott. Gyorsan megpróbált rájönni, hol is van, majdmegacélozta remegő lábait és futott tovább.

Bárhová vezetett is az útja.Mint kiderült, egy hatalmas és ovális terembe jutott, amelyet fa liszőnyegek és szobrok

díszítettek. Különféle szörnyetegek fejei (ámbraszín behemótok, térváltó fenevadak, és mégegy kisebb sár kányé is) díszelegtek a falakon trófeák gyanánt. Drizzt tudta, hogy nincsegyedül, de csak mikor megpillantotta a terem túlsó végében álló emelvényt, akkor derült ki,hogy nem tévedett. Mert a trónon egy különösen szép óriásnő ült, csodás ruhákbaburkolózva és a drow számos értékes karperecet, nyakláncot és gyűrűt látott rajta. A mesésszövésű és anyagú fehér ruhát viselő nő hátradőlt székében és keresztbetette az öltözék alólkivillanó formás lábait.

- Annyira imádom, amikor a préda maga kínálja fel magát - szó lalt meg a nő közösnyelven, amit éppen olyan tökéletesen beszélt, mint Drizzt.

A drow hallotta, hogy a kapu döngve bezárul mögötte, az őt üldö ző egyik óriás pedig vettea fáradtságot, hogy bemutassa őt a nőnek.

- Ő az a drow, akit akartál, Orelsdottr úrhölgy - közölte a te remtmény. - Úgy hiszem, DrizztDo'Urdennek hívják.

A sötételf megrázta a fejét, és kezével megdörzsölte átfagyott ar cát. A másik kezévelpedig előhúzta Jéghalált... ám ekkor meghallotta, hogy a tőle jobbra és balra álló óriás őrökmegmoccannak, és előrántják fegyvereiket. Felmérte mindegyiküket, és szemügyre vet te aráirányzott lándzsák és kardok sorát.

A drow egy vállrándítással a padlóra dobta szablyáját, majd rálé pett, és Gerti felé rúgta apadlón.

- A híres Drizzt Do'Urden még csak nem is harcol? - kérdezte az óriásnő.Drizzt nem felelt.- Többet várnék tőled - folytatta Gerti. - Megadod magad anélkül, hogy elkápráztatnál

minket pengeforgatásoddal? Vagy azt hiszed, hogy meghagyom az életed, amiért megadodmagad nekem? Mert ha ezt hiszed, akkor valóban bolond vagy, Drizzt Do'Urden. Vedd fel aszablyádat, ha akarod! Kapd fel a fegyvered, és legalább próbálj meg küzdeni, még mielőtt a

katonáim kiszorítják belőled a szuszt!Drizzt gyűlölködve meredt a nőre, és arra gondolt, hogy azt teszi, amire Gerti kérte. Még

mielőtt azonban felmérhette volna, milyen esélyei vannak arra, hogy felkapja a pengéjét, ésodaszökkenhessen Orelsdottrhoz, majd egy-két vágást elhelyezzen a hercegnő csinospofikáján, az óriásnő mellől mély, vadállati morgás vonta magára mind az ő, mind a trónusonülő alak figyelmét.

Gerti arrafelé fordult, Drizzt pedig követte tekintetét, akárcsak a teremben tartózkodó többióriás, és megpillantották Guenhwyvart, amint egy párkányon gubbasztott alig tizenöt lábnyiraa nőtől, fejmagasságban.

Az óriásnő arca rezzenetlen maradt, és meg sem moccant. Drizzt látta, hogy a hercegnőerősebben markolja a hatalmas trón fehér kőkarfáit. Gerti tudta, hogy a párduc rávetődne,még mielőtt felemelhetné a kezét. Tudta, hogy Guenhwyvar karmai beletépnének puha, kékbőrébe.

Az óriásnő nagyot nyelt.- Talán most már inkább lesz kedved megalkudni – kockáztatta meg Drizzt.Gerti megvetően pillantott felé, majd tekintete visszaugrott a fe nyegetően kuporgó

macskára.- Valószínűleg nem fog tudni megölni - mondta a drow, bár elfa gyott állkapcsába minden

szónál kín hasított. - De lesz vajon még valaki, aki ezután ránéz Gerti Orelsdottr úrhölgyre,és ismét meg csodálja a szépségét? Az egyik szemét is vájd ki, Guenhwyvar! - fűz te méghozzá Drizzt. - De csak az egyiket, hogy lássa azok arckifeje zését, akik rámerednek hegesképére!

- Hallgass! - mordult fel a nő. - Lehet, hogy a macskád megse bez, de azután egyszempillantás alatt végzek vele.

- Ezért kell megalkudnunk - mondta Drizzt a legcsekélyebb ha bozás nélkül. - Mivelmindkettőnknek sok a vesztenivalója.

- Ki akarsz jutni innen.- Először le akarok ülni egy tűz mellé, hogy megszárítkozzam és felmelegedjek. A drow-k

nem kedvelik a hideget, főleg akkor nem, ha vizesek.Gerti lekicsinylőén felhorkantott.- Népem nyáron és télen abban a folyóban fürdik - hencegett.- Remek! Akkor az egyik harcosod kiszedheti belőle a szablyámat. Úgy tűnik, beszorult

valahova a jég alá.- A pengéd, a tüzed, az életed, és a szabadságod - mondta Gerti. - Négy szívességet

kérsz az alku során.- És cserébe felajánlom neked a szemed, a füled, a szád és a szép séged - vágott vissza

Drizzt.Guenhwyvar felmordult, jelezve Gertinek, hogy a hatalmas párduc minden szót ért, és

készen áll, hogy bármelyik pillanatban lecsapjon.- Négy a négyhez - folytatta a sötételf. - Ugyan, Gerti, mit nyer nél azzal, hogy megölsz?- Betörtél az otthonomba, drow.- Miután te lerohantad az enyémet.- Szóval engedjelek el, hogy megkeresed elf társnődet, és újra be törjetek az otthonomba?

- kérdezte Gerti.Drizzt majdnem elájult a megkönnyebbüléstől, most, hogy meg tudta, Innovindilnek sikerült

megszöknie.- Csak akkor jövünk vissza ismét, ha továbbra is fogva tartod azt, ami a miénk - közölte a

drow.- A szárnyas lovat.- Ő nem a déróriások barlangjába való házi kedvenc. Gerti erre ismét felhorkant, mire

Guenhwyvar felbömbölt és hát só lábának karmaival végigkaristolta a követ.- Add át nekem a pegazust, és én megyek a dolgomra! - szólt Drizzt. - Guenhwyvar pedig

eltűnik, és egyikünk sem háborgat so ha többé. De tartsd csak meg a pegazust, és ölj meg

engem, ha akarsz, viszont akkor Guenhwyvar letépi az arcod. És figyelmeztet lek GertiOrelsdottr, hogy Holderdő elfjei visszajönnek a szárnyas lóért, és Mithrill Csarnok törpéi velüktartanak majd. Nem lelsz majd nyugalmat, amíg nálad az ellopott kedvenc.

- Elég! - ordított rá a déróriásnő, majd Drizzt meglepetésére ne vetésben tört ki.- Elég, Drizzt Do'Urden - kérte a nő immár csendesebben. - Csakhogy megint kértél tőlem

valamit: így az alku a te javadra bil lenne.- Cserébe... - kezdte a sötételf, de Gerti felemelt kézzel fojtotta belé a szót.- Ne nevezd meg semelyik testrészemet, amelyet a macskád meg kímélne - mondta. -

Nem, ennél jobb alkura gondoltam. Visszajut tatom neked a pengédet, és megmelegedhetszegy hatalmas tűznél, közben pedig annyi ételt tömhetsz magadba, amennyit csak bírsz. Ésmég azt is megengedem, hogy kisétálj Hófehérből... vagyis kilova golj drágalátos szárnyaslovadon, bár fájdalmat okoz nekem megvál ni egy ilyen gyönyörű teremtménytől. Mindeztmegteszem érted, Drizzt Do'Urden, és még többet is.

A drow szinte hinni sem akarta az elhangzottakat, és láthatóan ezzel nem volt egyedül abarlangban, mert jó pár óriás eltátotta szá ját a csodálkozástól.

- Nem vagyok az ellenséged - közölte Gerti. - Soha nem is vol tam.- Láttam, amint néped hatalma sziklákkal dobál egy tornyot. A barátaim voltak abban a

toronyban.Az óriásnő vállat vont, mintha ez mit sem számítana, és így szólt:- Nem én... nem mi kezdtük ezt a háborút. Mi csak egy kiemel kedett orkot követtünk.- Sokvesszős Obouldot.- Igen. Szálljon átok a nevére!Erre Drizzt felhúzta a szemöldökét.- Meg akarod ölni őt? - tudakolta Gerti.Drizzt nem válaszolt. Tudta, hogy nem kell.- Bárcsak láthatnám ezt a csatát! - vigyorodott el kicsit csúfondárosan az óriásnő. - Talán a

kezedre adhatom Sokvesszős Obouldot, Drizzt Do'Urden. Érdekel a dolog?A drow nagyot nyelt.- Most úgy tűnik, hogy még inkább az én javamra billentetted az alkut - vonta le a

következtetést.- Való igaz, és ezt is el is fogadom, két kikötéssel. Először is, meg ölöd Obouldot. Azután

nyélbe ütsz egy békekötést Hófehér és kör nyező királyságok között. Bruenor király törpéinem állnak bosszút a népemen, mint ahogy Lady Alustriel sem, sem a Harcpöröly Klánbármelyik szövetségese. Olyan lesz, mintha Hófehér óriásai soha nem is vettek volna résztObould háborújában.

Hosszú időbe telt, mire Drizzt megemésztette a megdöbbentő sza vakat. Miért csinálja eztGerti? Talán azért, hogy megmentse szép ségét, de a drow már kezdte sejteni, hogy sokkaltöbbről van itt szó. Az nyilvánvaló volt, hogy Gerti gyűlölte Obouldot... az is lehetsé ges, hogyesetleg kezd félni tőle? Vagy csak azt gondolja, hogy az ork király a végén úgyis elbukna,akár elárulja őt, akár nem, és az ered mény katasztrófális lenne a népére nézve? Igen, ha ahárom törpe királyság egyesíti erejét a három ember királyság népével, vajon megállnánakaz orkoknál, vagy továbbnyomulnának, hogy éppen úgy bosszút álljanak az óriásokon is?

Drizzt körülnézett, és látta, hogy számos óriás bólogat, vigyorog, és egymás közöttsustorog, láthatóan teljesen egyetértve Gerti ja vaslatával. Hallotta, hogy egyesekellentmondanak a tervnek, de ők nem voltak hangosak, és nem ők voltak többségben.

A sötételf kezdte felfogni a dolgokat, miközben vacogva állt a teremben. Ha ő győz, Gertimegszabadulna egy láthatóan utált riváli sától, ha pedig veszít, attól az óriásnőnek semmivelsem lesz rosszabb.

- Rendezd el! - mondta végül Drizzt a hercegnőnek.- Szedd fel a ledobott szablyádat, és bocsásd el a párducot!Vészharangok szólaltak meg a drow fejében, a gyanútól grimasz ba dermedt fekete arca.Gerti azonban ettől csak még nyugodtabb nak tűnt.- Népem előtt adom a szavamat, Drizzt Do'Urden. A Világ Há tának óriásai között adott

szavunk a legértékesebb dolog, amink csak van. Ha most becsaplak, szerinted lesz olyantagja a népem nek, aki elhiszi, hogy vele nem tenném meg ugyanezt?

- Én nem vagyok déróriás. A szemetekben alacsonyabb rendű nek számítok - érvelt Drizzt.- Hát persze, hogy az vagy - kuncogott Gerti. - De ez semmin sem változtat. Emellett

nagyon jól fogok mulatni, ha megnézem az Obould királlyal vívott csatádat. A gyorsaság azerő ellenében, a taktikás harcos a vad harag ellen. Igen, élvezni fogom. Nagyon is. -Elhallgatott, és ismét a szablya felé intett.

Drizzt egy hosszú pillanatig a nő szemébe nézett.- Távozz, Guenhwyvar! - parancsolt rá a párducra.A nagymacska füle felmeredt, az állat pedig furcsállóan meredt Drizztre.- Ha elárul, keresd meg őt, amikor legközelebb az anyagi síkra jössz, és foszd meg a

szépségétől! - mondta Drizzt.- Nem szegem meg adott szavam! - közölte Gerti.- Távozz, Guenhwyvar! - szólt a drow ismét, majd előrelépett, és felvette Jéghalált a

földről. - Térj haza, és pihend ki magad, hogy legközelebb már erőd teljében hívhassalak!

24MÁSOK ÉRDEKÉBEN

Drizzt másnap reggel kivezette Pirkadatot Hófehérből, tökéletesen tudatában annak, hogyGerti óriásai minden lépését figyelik. Az idő nyugodt volt, és melegebb, mint korábban, a nappedig ragyogóan csillant meg a frissen lehullt havon.

A drow kinyújtózott, és megigazgatta ruháját, köpönyegét, meg az övét, amelyen ismét ottlógott mindkét szablyája. Húsz lépést sem tett meg a bejárattól, amikor megfordult ésvisszanézett Hófe hérre: még mindig csodálkozott azon, hogy Gerti állta a szavát, és hogyegyelőre tartotta magát ahhoz, amiben megegyeztek. Ezt re ménykeltő jelnek tekintette avidék jövőjére nézve, mert úgy tűnt, hogy Gerti Orelsdottrnak és déróriás seregének valóbannincs ked ve továbbfolytatni a háborút, és ami legalább ennyire fontos volt, láthatólag nemkötötte őket barátság Sokvesszős Obouldhoz. Úgy tetszett, hogy Gerti majdnem annyiraszerette volna holtan látni az ork királyt, mint amennyire Drizzt, és ha ez igaz az óriásnőre,vajon igaz lehet-e Obould rivális törzsfőnökeire is? Vajon akad-e súrlódás az irdatlanseregben, ami győzhet ott, ahol a törpék nem tudtak?

Ezt a reménykeltő gondolatot hamar felváltotta egy másik, ami kor Drizztnek eszébe jutott,hogy ha Gerti valóban el tudja rendez ni találkozóját Oboulddal, akkor ezzel Drizzt fel tudjagyorsítani a támadó horda felbomlását. Ha nem áll a had élén az ork uralkodó, akkorkaotikus alattvalói egymás torkának ugorhatnak, ahogy tel nek-múlnak a napok, és atíznapok.

A sötételf ökölbe szorította kezét, majd ismét kinyitotta, megfe szítve alkarjának izmait,kiűzve csontjaiból a fagy utolsó foszlányait is. Ahogy Innovindil megölte Obould fiát, ő, Drizzt,még nagyobb csapást mérhet az orkokra.

Amikor eszébe jutott elf társnője, egyik kezével leárnyékolta sze mét, és az eget pásztázta,remélve, hogy megpillantja a repülő lovat. Legszívesebben felpattant volna Pirkadat hátára,és a magasba szárnyalt volna vele, hogy alaposabban szemügyre vehesse a vidéket, deGerti ezt szigorúan megtiltotta. Ráadásul Pirkadat olyan hámot vi selt, ami meggátolta apegazust abban, hogy széttárja szárnyait.

A déróriásnő alkut kötött vele, de ezt saját feltételeivel és meg kötéseivel tette.Drizzt mindezt fejbiccentéssel fogadta, és továbbpásztázta az eget. Nála volt a pegazus. A

szablyáját kihalászták a fagyos vízből, és megvolt az élete is. A Hófehérbe történőkatasztrofális betörés után ezek a dolgok többet jelentettek, mint amit el tudott képzelni.

És még meg is harcolhat a gyűlölt Oboulddal. Drizzt tisztában volt vele, hogy a dolgokmódfelett jól alakulnak.

Legalábbis eddig. .

Gerti hatalmas trónján ült, figyelve a fogadótermében sürgő-forgó óriásokat. Tudta, hogymindegyiküket meglepte döntésével, és a felé vetett pillantások legalább annyira voltakgyanakvóak, mint furcsállóak. Gerti azzal is tisztában volt, hogy hazardírozik. Apja, a nagyOrel jarl, aki a Világ Háta számos óriáscsaládját egyesítette vaskezű irányí tása alatt, ahalálán volt, és Gerti tűnt a legesélyesebb örökösnek. Az óriásnő viszont azt sem felejtette el,hogy az egyesítés után ez lesz az első hatalomátadás, amit nem lehetett éppen apróságnaktekinteni.

Ad'non Kareese és Donnia Soldou tanácsát megfogadva, szövet kezett a hatalmasbecsvággyal megáldott Oboulddal, kivezette né pét hegyi otthonukból, hogy eredetileg kevéskockázattal járó és gyors lefolyású rajtaütésekben vegyenek részt, ahol a veszteségeket azork csürhe szenvedte volna el, míg a déróriások begyűjtik a zsák mányt. Ironikus módon,Obould sikerei emelték á tétet, méghozzá veszélyes mértékben, Gerti pedig megértette, hogyaz ork uralkodó egyre több és több hatalomra tesz szert szövetségük révén. Obould egyreinkább jelentéktelennek és kisstílűnek tűntette fel a déróriás nőt saját déróriás alattvalóikörében, és Gerti tudta, hogy ezt nem tűrheti el. Így hát elrendezte, hogy elszakadjonObouldtól, de még így is tudta, hogy kockázatot vállal. Mert ha az ork király folytatjahódításait, de ha csak egyszerűen megtartja és megszilárdítja már eddig is jelentősszerzeményeit, Gerti népének akkor is túlzott mér tékű árat kellett fizetnie a viszonylagszerény mértékű zsákmányért, hiszen több mint harminc déróriás veszett oda a hadjáratban.És a déróriásnő azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy ezt az árat saját tekintélyéből ismeg kell majd fizetnie.

A magányos drow viszont kulcsot szolgáltathat az erőviszonyok kiegyenlítésénekmegindításához, így Gerti a Drizzttel kötött alkut nem tekintette akkora hazardírozásnak, mintszemélyes környezete. Az ár nem volt több, mint lemondani a pegazusról: igaz, hogy a szár-nyas ló ragyogó csecsebecsének tűnt, de a hercegnő számára nem bírt gyakorlati értékkel.És hogy mit nyerhetett?

Ez bizony sok mindentől függött, és a déróriásnő ezt tekintette az egész alku egyetlenkockázatos tételének. Mert ha Drizzt megöli Obouldot, akkor úgy tűnik majd, hogy Gertibölcsen és előrelátóan döntött, amikor otthagyta az ork király háborúját. Ezt még továbbfokozhatja az, ha Drizzt betartja ígéretét, és Orelsdottr úrhölgy kí vánságának megfelelőenfegyverszünetet ajánl a félelmetes ellenségeknek, akik minden kétséget kizáróan sietvekiseprűzik a vezér nélkül maradt orkokat a meghódított területekről. Vajon nyerhet-e Gertivalamit ebből a balvégzetű hadjáratból - esetleg talán még ke reskedelmi kapcsolatokat islétesíthet Mithrill Csarnok törpéivel.

A veszélyt az a nagyon is valós eshetőség jelentette, hogy Obould öli meg Drizztet, és ígymég nagyobb tekintélyre tesz szert alattvalói között - feltéve, ha ez még lehetségesegyáltalán. Persze ebben az esetben Gerti még mindig mondhatja azt Obouldnak, hogy adrow-t éppen ebből a célból adta a kezére. Talán még úgy is csűrhet-csa varhatja a dolgokat,hogy úgy tűnjön, mintha ő, és nem Obould len ne a bábok igazi mozgatója.

- A szárnyas ló több gondot okozott, mint amennyit ért - mond ta Gerti egy, a közelbenálldogáló óriásnőnek, aki éppen rávillantot ta gyanakvó és furcsálló pillantását.

- Gyönyörű volt - felelte a nő.- És ez a szépség elfek végtelen sorát vonzotta volna Hófehérbe, akik megpróbálták volna

kiszabadítani.Erre többen még inkább furcsálkodva néztek rá, mert mikor félt Gerti attól, hogy

alacsonyabb rendű fajok merészkednek be Hófe hérbe?- Valóban azt akarjátok, hogy szúrós vesszőket lövöldöző elfek osonjanak be

otthonunkba? Vagy hogy az eszes törpék új alagutakat fúrjanak kevésbé használtfolyosóinkhoz, és így szivárogjanak be kö zénk, meglepetésszerűen törve elő, szétzúzvatérdkalácsunkat csúf kis kalapácsaikkal?

Miközben magyarázott, látta, hogy néhány óriás bólogatni kezd, Gerti pedig gondosanszemügyre vette a különféle arckifejezése ket. Azonnal bele kellett vetnie magát a játszmába,ravasznak tüntetve fel saját manővereit, anélkül, hogy a többiek eszébe jut tatta volna,

lényegében saját baklövése hozta nyakukra az összes bajt és kockázatot. Minden az üzenetmiatt alakult így, az üzenet miatt, amelyet Gerti Orelsdottr kapott bölcs öreg apjáról, és emi attaz üzenet miatt akarta minél jobban megszilárdítani uralmát az elkövetkező néhánytíznapban, egészen addig, amíg a veszteség kínja el nem tompul.

Ha pedig Drizzt Do'Urdennek sikerül megölnie Obouldot, akkor az üzenetet is könnyebbenhasználhatja ki saját előnyére.

Ugyanaz a vihar, ami hatalmas havazást zúdított a Hófehér kör nyéki hegyekre, délkeletfelé örvénylett, erős szelet, és ostorcsapás szerű hideg esőt hozva magával: a vihar olyanerővel csapott le a Surbrinra, hogy a felbarri törpék kikötötték a kompot a keleti par ton, ésvisszahúzódtak a menedéket nyújtó barlangokba. Az embe rek bármennyire is szerettek volnaútnak indulni Ezüstholdba, nem merték kockára tenni szerencséjüket a rettenetes időben, ígyők is beszorultak ezekbe a barlangokba.

Bodnárfi Cottie igyekezett a lehető legkevésbé szem előtt lenni: meghúzódott a háttérben,és a tűz vetette fény peremén maradt, Colsont teljesen beburkolva egy takaróba. A többiekpersze hama rosan tudomást szereztek a gyermekről, és kérdezgetni kezdték a nőt.

- Mit csiná'tál az anyjával? - hajolt le hozzá az egyik férfi, és kényszerítette Cottie-t, hogyegyenesen a szemébe nézzen, és őszin tén feleljen.

- Én láttam, amint Delly saját akaratából nyomta Cottie kezébe a gyermeket - felelte egynő, aki a szegény és elveszettnek tűnő Bodnárfi helyett válaszolt. - Éppen a kompnál történtmindez, majd Delly elrohant.

- Elrohant? Vagy egyszerűen csak lekéste a kompot? - kérdezte a férfi gyanakodva.- Elrohant - bizonygatta a nő. - Saját akaratából.- Azt akarta, hogy a gyermek távol legyen Mithrill Csarnoktól, amíg a harcok folynak -

hazudta Cottie.- Akkor a törpéknek tudniuk kellene, hogy Bruenor király örök befogadott unokája az utasok

között van - érvelt a férfi.- Nem! - kiáltotta Cottie.- Nem - mondta a másik nő is, aki segíteni próbált. - Delly nem akarta, hogy Wulfgar, az a

nyakas bolond tudjon róla, mert akkor visszakövetelné a gyereket.Ebben volt ráció, így a férfi felállt és most rámeredt erre a nőre.- Ugyan! Mi közöd vagyon végül is ehhez az egészhez? - kérdez te az asszony.- Semmi - felelte egy másik férfi. - És Bodnárfi Cottie-nál nincs jobb anya.Erre többen is bólogattak.- Akkor hát ez a mi saját titkunk, és nem tartozik a mogorva tör pékre - jelentette ki az

asszony.- Gondojjátok, hogy ezt Wulfgar is így nézi majd? - vitatkozott a kétkedő férfi. - Aztat

akarjátok, hogy a hozzája hasonlók, meg szen vedélyes apja végigkergessen minket avidéken?

- Ugyan mivégre kergetne? - mondta a Cottie mellett ülő asszony. - Hogy visszaszerezzea saját gyerekét? Akkor visszaadjuk ne ki a kislányt, és senki sem szállna vitába vele.

- Csakhogy akkor már haragvó tekintettel fog jönni - mondott ellent a férfi.- Én úgy látom, hogy a haragját a feleségére kell zúdítania - szó lalt meg egy másik ember.

- Ő bízta a gyermeket Cottie gondjaira, így Cottie-nak gondoznia kell őt. Wulfgar és Bruenorsemmi mást nem tehet, minthogy elfogadja ezt!

- Bezony! - helyeseltek többen is.A kétkedő férfi hosszan és szúrósan meredt Cottie szövetségesei re, majd odafordult a

nőhöz, aki olyan melegen ölelte magához a gyermeket, ahogy arra csak egy anya képes.A férfi nem tagadhatta, hogy Cottie és a gyermek látványa meg melengeti a szívét. A nő,

aki annyi fájdalmat élt át, talán először tűnt nyugodtnak megpróbáltatásai során. Habár a férfifélt Wulfgar bosszújától, ezt az egyszerű megállapítást nem cáfolhatta, így hát megadóanelmosolyodott, és bólintott.

A vihar órái alatt a hegynyúlványon minden védekezési munká lat lelassult, és eső, megjeges dara korbácsolta az őrjáratozó elfeket és törpéket. Még azt is megkockáztatták, hogycsökkentik a járőrözést, mivel úgy hitték, egyetlen ellenség sem támadja meg őket eb ben aszélviharban.

Tömbváll Ivánt és Pikelt szintén lelassította az időjárás. A drui da állatbarátai, akik eddigútbaigazították őket a törpék állásaitól északra Delly Curtie üldözése közben, még mindigfolytatták a ke resést a dúdad kérésére, de egyre alacsonyabban repültek és egyre rövidebbideig, mert a látótávolság jelentősen lecsökkent.

- Átokverte bolond nőszemély - zsörtölődött Iván újra meg újra. - Mire gondolt, amikorkirohant Mithrill Csarnokból?

Pikel sipítása hasonló értetlenségről árulkodott.Iván belerúgott egy kőbe, és magában azon töprengett, jó ötlet volt-e belevágni az

üldözésbe. Már több mint egynapi járásra voltak a hegynyúlványtól, és valószínűleg jómélyen járhattak az ork vona lak mögött, bár eddig még egyetlen átokfajzatot sem láttak.

A törpe őszintén remélte, hogy nem kell majd Pikel „gyökérjáró" trükkjéhez folyamodniuk,hogy visszajussanak Bruenor fiaihoz.

- Átokverte bolond nőszemély - dörmögte, és belerúgott egy má sik kőbe.

Az örökké éhes Khazid'hea által űzött Delly Curtie azok kevesek közé tartozott, akik ajeges viharban odakint kóboroltak. A kime rült, bőrig ázott, átfagyott és nyomorult nő mégcsak el sem gondol kodott azon, hogy menedéket keressen, és megálljon: a kard egyet lenilyen gondolatot sem hagyott átsuhanni az elméjén.

Khazid'hea annyira fogva tartotta Delly Curtie-t, hogy az asszony lényegében a kardmeghosszabbításává vált. Egész léte arra összpon tosult, hogy örömet okozzon a pengének.

A kard azonban ezt nem értékelte semmire. Delly engedelmes rabszolgának bizonyult,Khazid'hea azonban nem erre sóvárgott: ő érdemes fegyverforgatót keresett, így hát, amikorleszállt a sötétség, és Delly szeme egy távoli tábortűz fényét továbbította a kardnak, afegyver még tovább űzte a nőt, a lehető legnagyobb sebességre sarkallva.

Az asszony órák óta gyalogolt, gyakran elesett és felhorzsolta a bő rét, egyszer pedigmegcsúszott az egyik jeges sziklán, és úgy beverte a fejét, hogy kis híján elájult.

Mit csinálok én itt? Ezüstholdba vagy Sundabarba akartam men ni, ehelyett itt bolyongokezen a vad vidéken!

Ez a gondolatfoszlány még inkább arra késztette Khazid'heát, hogy még jobban ösztökéljeDellyt, még jobban uralja őt, és tovább űzze előre.

Amikor mindketten meghallották a táborozó lények torokhangú beszédét, az orkok nyelvét,a kard megérezte a nő félelmét. Az alat tomos penge azonban megragadta ezt a félelmet ésátformálta: sze gény Dellyt olyan képekkel árasztotta el, hogy a nő látta, amint ezek az orkoklemészárolják gyermekét. Az asszony nő rettegését ekkor iz zó harag váltotta fel, és a nőfejetlenül és egyszerűen berohant a tá borba. Khazid'heával a kezében berobbant a tűzfénykörébe, a mesés penge pedig egyetlen döféssel végzett a legközelebbi, meglepődöttorkkal, majd a nő a kard hegyével átdöfte egy másik ork védekezésül felemelt alkarját, ésmélyen beleszúrt a teremtény mellébe.

Delly kirántotta ellenfeléből a fegyvert, és vadul lecsapott a so ron következő bestiára, mélyárkot szántva egy fatörzsbe, amikor az ork félrevetődött. A nő vadul rávetette magát,szúrta-vágta, ahol csak érte: az orknak sikerült az egyik csapást hárítania, amitől lere pültegyszerű lándzsájának feje, majd félelmében hátrálni kezdett.

Valami oldalba találta Dellyt, de a nő szinte észre sem vette, an nyira magával ragadta adüh, és egyre csak tört előre, újra meg újra arcba döfve a rút lényt, vágta és szúrta, míg márkardja élénkvörös vércsíkokat húzott maga után a levegőben. Érezte a vér illatát, de túldühödt és túl megszállott volt ahhoz, hogy undorodjon tőle.

Valami ismét oldalba találta, és most már arrafelé perdült, mert azt hitte, egy ork csapott lerá. A pillanatnyi tisztánlátás az értetlen kedés pillanatába csúszott át, amikor a nőmegpillantotta támadó ját, aki tábortűz másik oldalán állt, íjjal a kezében.

Delly lenézett az oldalára, és látta, hogy két nyílvessző fúródott bele mélyen, majd éppenidejében emelte fel ismét a tekintetét, hogy lássa, amit az ork ismét megfeszíti íját.

Khazid'hea elárasztotta a nő elméjét azzal a képpel, amint ez a fe nevad éppen átharapjaColson torkát, mire az asszony felsikoltott és rohamra lendült.

És hátratántorodott a mellébe csapódó nyíl ütésétől.Delly felmordult, és talpon maradt, majd az íjászra meredt, és ma kacsul lépett egyet előre.

Nem is hallotta, amint az ork társa mögé lopózik, nem is hallotta, amint egy kard tör elősuhanva a háta fe lé.

A teste ívbe feszült, szeme az égre meredt, és egy pillanatra béke járta át.A felhőtakarón támadt résen át megpillantotta az odafent sikló Selűne-t, körülötte csillogó

könnyeivel, és arra gondolt, hogy mi lyen gyönyörű.Khazid'hea kicsúszott a kezéből, éles hegye belefúródott a földbe, várva, hogy

érdemesebb forgató ragadja meg a markolatát.A kard érezte, amint kapcsolata teljesen megszakad Delly Curtie-vel, és tudta, hogy

árvaságra jutott.De nem sokáig.

25gerti mulatsága

Drizzt nézte, amint Gerti két hírnöke elhagyja a védett völgyecskét vagy egy mérföldreHófehértől keletre, és felé tart. A drow gyorsan megismerte az óriásnő bizalmának határait:egyértelműen és világo san tudatták vele, hogy ne próbálja meg levenni a hámot Pirkadatrólés azzal is tisztában volt, hogy minden mozdulatát gondosan figyelik. Ha megpróbálnaelfutni, az óriások sziklákkal árasztanák el őt és a pegazust.

A drow ennek dacára úgy vélte, hogy Gerti bízik benne, és miért ne tette volna? HiszenDrizzt valóban vágyott rá, hogy megmérkőz zön Oboulddal! A sötételf megértette, hogy aGerti által tett „óvintézkedések" sokkal inkább saját népének szóltak - vagy legalábbis hinniekellett ebben. A drow egész életét egy bölcs vezér környeze tében élte le, egy törpe mellett,aki tudta, mit kell tennie, és azt is tudta, hogy döntéseit miként tálalja - ami két külön dolog -,így hát értette a jelenlegi ügy politikai vetületét is.

Persze lehetséges, hogy Gerti csak arra használja fel, hogy általa ölessé meg Obouldot,és nem áll szándékában elengedni az össze csapás után sem Drizztet, sem Pirkadatot, bármilesz is a végkime netel. Ám legyen így: Drizztnek ezt el kellett fogadnia, mivel nem volt másválasztása Hófehér barlangjában. Amikor minden elve szett, a hercegnő megcsillantotta előttea remény szikráját.

A két óriás megérkezett Drizzt völgyébe, és ennivalóval teli zsá kot meg egy vizestömlőthajítottak a lábához.

- Jelentős létszámú ork sereg halad innen keletre, a hegyvonulat mentén egy magasanfekvő hágóhoz - mondta egyikük, egy gyönyö rű óriásnő.

- Obould király küldte őket, hogy segítsenek felépíteni egy nagyvárost az egyik jól védhetőhelyen - fűzte hozzá a másik. Ez az óri ás még hatalmas fajtájához képest is izmosnak ésszéles vállúnak tűnt, és nem kevésbé volt jóképű, mint amennyire szép a társnője: világoskékbőre és ezüstszín szemöldöke volt, amely V-be futott össze, amikor a homlokát ráncolta.

- Sötétvessző várát - közölte az óriásnő. - Jól teszed, ha az eszed be vésed ezt a nevet, éstovábbadod szövetségeseidnek ezt az érte sülést.

A beszámoló jelentősége nem kerülte el Drizzt figyelmét. Hófe hér felé tartva világos jeleitlátta annak, hogy az ork király be akar ja ásni magát, és meg akarja tartani a meghódítottterületet. Az eh hez vezető úton logikus lépésnek tűnt felhúzni egy nagyobb várost a VilágHátának egyik jól védhető magaslatán - azon a hegyvonu laton, ahonnan egyre több és többork özönlött Obould zászlaja alá.

- Obould azonban nincs a karavánnal - fejtegette az óriásnő. - A király egyik hegyről amásikra jár, ellenőrzi a kisebb váraknál fo lyó munkálatokat, és emlékezteti az orkokat, hogy

kit szolgálnak.- A sámánjai vele vannak - tette hozzá a másik. - És valószínű leg két sötételf is vele tart,

akik a környéket fürkészik... tudsz ró luk?Drizzt arckifejezése mindent elárult az óriásoknak, amit tudni akartak.- Tudjuk, hogy kettőt megöltél a drow-k közül - folytatta az óri ás. - Ezek ketten az ő társaik

voltak. Délre küldték őket a trollokkal, de vissza fognak térni. Ne legyenek kétségeid, hogynehez telni fognak rád, Drizzt Do'Urden.

- A gyilkosság és a háborúskodás olyan gyakori népem körében, hogy legalább ennyirevalószínű, hogy nem fognak - felelte Drizzt, és vállat vont, mintha nem számítana a dolog, ésami azt illeti, nem is számított. Ha a két drow Oboulddal volt, akkor már úgyis az el lenségei.

- Mi reggel indulunk - tudatta vele az óriásnő. - Gerti reméli, hogy három napon belültalálkozhat a királlyal.

Drizzt arra gondolt, hogy a déróriás hercegnő még azelőtt holtan akarja tudni az orkuralkodót, hogy annak nagyívű tervei megvaló sulnának. De inkább nem mondott semmit.

Az Obould mozgásáról szóló minden egyes hírmorzsa csak tovább erősítette DrizztnekGertivel kötött alkuját. Az óriásnő olyan hábo rú közeledtét érezte, amit nem lett volna képesbefolyásolni. Ráadá sul úgy ítélte meg, hogy ha nem is lesz háború, hatalmi helyzete ak kor isjelentősen gyengül Sokvesszős Obould király felemelkedésé vel.

Drizzt tudta, hogy Gerti hazardírozik, amikor tálcán kínálja fel őt Obouldnak, hiszen azuralkodó ázsiója feltehetően tovább növek szik majd, ha győztesen kerül ki azösszecsapásból. A puszta tény, hogy Orelsdottr úrhölgy felvállalta ennek kockázatát, elárultaDrizztnek, mennyire kétségbeejtő helyzetben van a nő.

Obould egyre inkább teljhatalomra tett szert, Gerti pedig úgy vé lekedett, hogy nincs mitveszítenie.

A drow furcsállta, hogy az ork király legyőzésével ennyi hasznot hajt majd Gertinek, hiszenaz óriásnő aligha volt a szövetségesének nevezhető. Emlékezett még Lapályosbombázására, arra, hogy Ger ti harcosai milyen rideg szívvel tekintettek a városkaszerencsétlen, ostromlott lakóira, és miként zúdították rájuk egyik sziklatömböt a másik után.

De ha győzelmet arat, és megöli Obouldot, az orkok erői pedig el kezdenek széthullani, ésegymásnak esnek az erős vezér eltűntével, Drizztre még akkor is vár egy feladat: ki kelljárnia a fegyverszüne tet az óriásoknak.

A drow zordan bólintott, és szíve mélyén is elfogadta az alkut, amelyet korábban azeszével már elfogadott akkor, amikor a puszta élete forgott kockán. Mindenkinek jobb, ha aháború egyszerűen véget ér, ha az orkok sötét áradatát visszaszorítják odúikba, és a vi déketvisszaszerzik a jóindulatú népeknek. Miféle haszonnal járna, ha megtámadnák Hófehért, aholtöbb száz törpét és szövetségest mészárolnának le?

- Készen állsz megküzdeni vele? - kérdezte az óriásnő, és amikor Drizzt ránézett, akkorébredt csak rá, hogy annyira elmerült gondo lataiban, hogy nem is hallotta a kérdést, amelyetpárszor már feltet tek neki.

- Három nap múlva - bólintott. - Obould három nap múlva ha lott lesz.Az óriás és az óriásnő egymásra pillantottak, mindketten elvigyorodtak, majd távoztak.Drizzt többször elismételte magában fogadalmát; hagyta, hogy az átitassa csontjait és

szívét, míg végül egyfajta litániaként csendült fel, szemben a fájdalommal és aveszteségérzettel.

- Obould három nap múlva halott tesz - mondta ki hangosan, és szája mohó mosolyrahúzódott.

A két óriás a Drizzttől jobbra húzódó ösvényen haladt, és szem mel tartotta Pirkadatot, deazon a fagyos és tiszta délelőttön nem ők kötötték le a drow figyelmét. Mert tőle balra, egykopár és sziklás dombtetőn Gerti Orelsdottr és Obould király állt a napsütésben: beszélgettekés vitatkoztak.

Az óriásnő mindent elrendezett: olyan helyre juttatta Drizztet, ahonnan a sötételf gyorsanés könnyen elérhette a kiszemelt pon tot, majd idecsalta Obouldot, hogy négyszemközt

tárgyaljon vele.Az ork láthatóan semmit sem gyanított: elképesztően magabiztos nak és nyugodtnak tűnt.

A király kezdetben óvatosan viselkedett, amikor Gertivel együtt megérkezett a dombtetőre,de néhány perc nyi mutogatás és beszélgetés után a jelek szerint megkönnyebbült.

Drizzt tudta, hogy a védelem kiépítéséről beszélgetnek. A Hófe hértől délre tartónégynapos út során Drizzt mindenfelé látta, mint körvonalazódnak Obould király nagyra törőtervei. Számos domb tetőn és hegyoldalban folyt az építkezés északon, sziklafalak öltöttekalakot és máris lerakták több nagy vár alapjait. Nem messze attól a halomtól, ahol a kétvezér tárgyalt, egy másik dombon vagy száz ork küszködött a kövekkel, erős védelmet építveki.

Ez a látvány csak még inkább sietségre ösztönözte Drizztet. Meg akarta ölni Obouldotazért, amit az ork tett a barátaival és Észak ár tatlan népével; és meg kellett ölnie Obouldotazokért, akik életben maradtak. A drow elf mindenesetre nem efféle viselkedésre számí tottegy orktól. Még Menzoberranzban sokszor hallotta azt, hogy a goblinfélék egyedül azért nemigaznak le más fajokat, mert hiányzik belőlük az összetartó erő. Még Menzoberranzan önteltnagyasszony anyái is rajta tartották egyik szemüket góbiin és ork rabszolgáikon, mert tudták,hogy bár a szörnyetegek önmagukban gyengék, ha egyesítik erőiket, abból hatalmaskatasztrófa kerekedhet.

Ha pedig Obould valóban ennek az egyesítő erőnek bizonyul, leg alábbis a Világ Hátán,akkor halnia kell.

Hosszú percek teltek el, Drizzt pedig önkéntelenül is megszorította szablyája markolatát.Idegesen pillantott a szomszédos dombtető felé, ahol több más ork - sámánoknak tűntek -,folyamatosan szemmel tartotta vezérét: gyakran a földhalom széléig sétáltak, és kíváncsianmeredtek rá a két alakra. Érdeklődésük az elmúlt néhány perc során lanyhult, de Drizzt tudta,hogy ez valószínűleg csak átmeneti jelenség.

- Siess, Gerti! - suttogta maga elé.A drow ekkor riadtan visszabújt az árnyékok közé, mert mintha csak az óriásnő

meghallotta volna kérését, elfordult Obouldtól és elviharzott: gyors, hosszú lépteivel lefelétartott a domboldalon.

Drizzt annyira meglepődött ezen, hogy kis híján elszalasztottá a pillanatot. A király, akitláthatóan készületlenül ért az óriásnő hir telen távozása, tátott szájjal meredt Orelsdottr után,szeme kidül ledt furcsa, koponyaformájú sisakjának túlméretezett, üvegszerű lencséi mögött.

A drow lerázta magáról tépelődését, és rohanni kezdett felfelé a lejtőn, gyorsan ésnesztelenül. Alig néhány lépésnyire az orktól ju tott fel a dombtetőre, és egy pillanatigeljátszadozott a gondolattal, hogy megrohanja ellenfelét és ledöfi, még mielőtt Obouldegyálta lán észrevenné.

De ekkor a király felé pördült, mire Drizzt csúszva fékezett le.- Már azt hittem, soha nem lesz bátorságod a szövetségeseid nél kül mutatkozni - mondta

a drow és szablyái a kezében teremtek... úgy tűnt, mintha mágikus úton kerültek volna oda,olyan gyorsan és könnyedén rántotta elő őket.

Mélyhangú morgás tört elő Obould torkából, ahogy végigmérte a drow-t.- Drizzt Do'Urden? - kérdezte, és minden szótagot egyre hango sabban mordulva ejtett.- Jó dolog, hogy tudod a nevemet - felelte a drow, és megindult oldalra, Obould pedig

fordult vele, hogy mindig jól láthassa. - Azt akarom, tudd, hogy hívnak. Azt akarom, hogymegértsd, miért halsz meg ma délelőtt.

Obould gonoszul felkacagott - a hang szinte semmiben sem kü lönbözött a folytonosmorgástól. Lassan és megfontoltan bal válla fölé emelte kezét, megragadta pallosa hatalmasmarkolatát, és las san előhúzta a pengét. A kardtok felső részét hosszában kettévág ták, ígyamint a fegyver hegye elhagyta a hüvelyt, Obould máris ke resztben maga elé lendíthette apallost.

Drizzt hallotta, hogy a szomszédos dombon kiáltozni kezdenek, de ez mit sem számított.Sem neki, sem Obouldnak. Drizzt nagyobb zsivajt hallott, és amikor arra pillantott, látta, hogyorkok rohannak felé, többen pedig felemelik íjukat: az ork király ekkor intett feléjük, mire azok

megtorpantak és leeresztették fegyvereiket. Az uralkodó éppen annyira akarta ezt a harcot,mint a drow.

- Akkor hát Bruenorért! - mondta Drizzt, és nem értette, hogy Obould véreres sárga szememiért szűkül össze. - Lapályosért, és azokért, akik ott haltak!

Folytatta a körözést, Obould pedig fordult vele.- A Sötétvesszős Királyságért! - felelte erre Obould. - Az orkok fel emelkedéséért, és

Gruumsh dicsőségéért! Azért, hogy a napfény, amit az emberek, elfek és törpék túl sokáigbitoroltak, most ránk süssön!

A szavak hallatán Drizzt hátán ösztönösen is végigfutott a hideg, de a drow-t túlságosanmagával ragadta már a düh, hogy teljes egé szében felfogja az ork állítását.

A sötételf megpróbálta a lehető legtökéletesebben felmérni ellen felét, próbált valamigyengeséget felfedezni az ork mesés vértezetén. Ehelyett azon kapta magát, hogybelemered Obould már-már hipnotikus tekintetébe: olyan erővel parázslóit a nagyvezérszeme. Annyi ra lekötötte ez a szempár, hogy szinte észre sem vette, amikor Obouldmegindul. Drizzt annyira megdermesztette az a véreres szempár, hogy csak a legeslegutolsópillanatban moccant, hátratolva csípőjét, és így elkerülve, hogy a rettenetes kard oldalirányúvágása kettészelje.

Obould jött tovább, visszakezes vágással sújtott le, majd hátra húzta kardját és egyszer,kétszer, háromszor a hátráló drow felé dö fött vele.

Drizzt ide-oda pördült, és kitért, fürgén mozogva, végig megtart va egyensúlyát hátrálásközben. Ellenállt a késztetésnek, hogy saját pengéivel akassza meg ezeket a vágásokat ésdöféseket, mert rádöb bent, hogy Obould csapásai túl erősek ahhoz, hogy egy kézzel hárít-hassa azokat. A drow a király előrenyomulásának pillanatait arra használta ki, hogy megleljesaját ritmusát. Miközben a lehetséges módszerek között kutatott, felismerte, hogy jobb leszminél távolabb maradni ellenfelétől, így hát oldala mellett tartotta szablyáit, szét tárva mindkétkarját, és egyedül fürgesége, meg gyors léptei akadá lyozták meg Obouldot abban, hogytalálatot vigyen be.

Az ork király felbömbölt, és még dühödtebben nyomult előre, már-már fejetlenül. Döfött,előrelépett, oldalt lendítette pallosát, majd hirtelen előreugrott, miközben keresztbe sújtottkardjával. De Drizzt még így is gyorsabban mozgott hátrafele, mint Obould előre, az orkpedig még csak a közelében sem járt annak, hogy eltalálja. A veterán drow harcos pedig,akinek egyensúlya tökéletes volt, mint mindig, hagyta, hogy a penge elsüvítsen mellette,saját mozgásának irányát pedig gyorsabban fordította meg, mint ahogy az a véreres szempisloghatott volna.

A drow elrohant Obould mellett, kicsit elkanyarodva, amikor az ork király vállávalmegpróbálta felöklelni őt. Mindkét szablyájával egyszerre döfött Obould oldala felé, és amikora vért megállította a pengéket, Drizzt hirtelen tett egy félfordulatot, majd ismét vissza perdült,magasabban vágott fegyvereivel, egyikkel a másik után, és mindkettő végigcsúszott az orkkirály szemvédőjén.

Obould bömbölve rontott rá, pallosa átszelte a levegőt - de csak a levegőt, mert addigraDrizzt már csapástávolságon kívül járt.

A drow mosolya azonban rövidéletűnek bizonyult, mert amikor szemügyre vette csapásaieredményét, a négy egyértelmű találatot, látta, hogy semmilyen sérülést nem okozott, demég csak meg sem karcolta a koponyaszerű sisak áttetsző szemlemezét.

Obould pedig egy szemvillanás alatt már rajta is volt, arra kény szerítve, hogy lebukjon éskitérjen, sőt egyszer még hárítania is kel lett. Az Obould csapásában rejtőző nyers erőzsibbasztó remegést küldött a drow karjába. Újabb rést vett észre ellenfele védelmén, ésDrizzt máris támadott, Csillám pedig lecsapott a szürke sálra, ame lyet az ork a torkára tekert.

Drizzt pedig, aki semmi jelentős sikert nem ért el ezzel a csapás sal, kis híján elvesztettehaja egy részét: éppen csak sikerült lebuk nia, hajszállal kerülve el a súlyos pallos iszonytatócsapását. A drow csak akkor jött rá, hogy Obould szándékosan hagy réseket a védel mén,amikor újabb brutális támadás zúdult rá - csak ekkor ébredt rá, hogy az ork szándékosancsalogatja.

Ennek nem látta ugyan értelmét, de miközben csípőjét jobbra, balra és hátrafelé kellettdobálnia, egyszer pedig még kénytelen volt oldalra is bukfencezni, kétségbeesetten keresettvalami rést, ahol betalálhatna. Csakhogy úgy tűnt, Obould csodálatos páncélja még a lábát isteljesen beburkolja.

Drizzt a levegőbe ugrott, miközben a pallos keresztben elzúgott alatta. Könnyedén értföldet, és megrohanta ellenfelét, de Obould ösztönösen cselekedett, és átlósan maga elélökte a kardját.

A pallos lángra lobbant, ám a meglepett Drizzt tökéletesen rea gált, és lecsapott ráJéghalállal.

A szablya mágiája erősebbnek bizonyult a pallos tüzénél, és haragosszürke füstfelhőbenoltotta ki azt. Ezúttal az ork lepődött meg, méghozzá éppen akkor, amikor meglódult volna,hogy legázol ja ellenfelét. Habozása újabb rést nyitott védelmén, de a drow más fajtataktikához folyamodott: lebukott, és az ork lábai közé vetette magát. Az volt a terve, hogymegpördíti és elcsavarja testét, a föld re döntve Obouldot.

Vajon hogy küzd majd a páncélos teknős, ha a hátán fekszik? Az okos gondolattalazonban Obould király fatörzsszerű lábai sze gültek szembe: habár Drizzt teljes erővelcsapódott be, az uralkodó lábai még csak egy arasznyit sem mozdultak el.

A kába drow tudta, hogy azonnal mozgásba kell lendülnie, még mielőtt Obould meglendítikardját és felnyársalja őt kiszolgáltatott pozíciójában, így is tett, és már tudta, elég gyorsahhoz, hogy elke rülje a pengét.

De Obould is mozdult, az ork pedig nem a kardra összpontosított, ehelyett meglendítettelábát. Páncélozott talpa a drow mellkasába rúgott, és jó tízlábnyira repítette a hátára érkezőDrizztet. A levegő ért hiábavalóan kapkodó drow éppen akkor gördült félre, amikor Obouldkardja lesújtott, széthasítva a követ, amelyen az imént még feküdt.

A sötételf villámgyorsan mozdult, jobbra-balra tekerte és csavar ta testét, majd maga alákapta lábát és oldalra vetődött, éppen csak elkerülve a következő hatalmas suhintást.

A támadást befejező következő rúgás elől azonban nem sikerült tökéletesen kitérnie: bár alendülő láb éppen csak súrolta, mégis új fent felborította. A drow-nak most sikerült annyirafelegyenesednie, hogy hátrabukfencezhessen, és ismét talpra szökkenjen, újfent szemtőlszemben állva a rárontó orkkal.

Drizzt is felrikoltott és rohamozott, de csak egyetlen lépést tett előre, majd máris oldalrakanyarodott. Nem nyerhetett, így hát futott.

Lerobogott a köves domboldalon, miközben egyfolytában hallot ta a többi dombon álló orkkiabálását és az őt gúnyoló Obouldot. Gyorsan beugrott egy sziklakiszögellés mögé, hogymielőbb eltűnjön az íjászok szeme elől, majd ismét egyenesen lefelé száguldott. A szíve atorkába ugrott, amikor megpillantotta a földet kapáló Pirkada tot, amint rá vár. Már közelebbért, amikor felismerte, hogy a pega zus nem viseli a hámot.

Pirkadat már akkor futásnak eredt, amikor Drizzt mellészökkent, és néhány lépésmegtétele után a ló a levegőbe röppent, és széttár va szárnyait, a levegőibe emelkedett.

Gerti kezdte a zárótüzet, amikor egy sziklát hajított a levegőbe, nem sokkal vétve el arepülő lovat és drow lovasát. A kíséretébe tartozó tucatnyi óriás is dobálni kezdett, éshamarosan mindenfelé kőtömbök repkedtek.

Azonban egyik sem találta el a drow-t, mivel Gerti egyértelmű pa rancsokat adott. Ahogy apegazus bedőlt oldalra, az óriásnőnek sike rült magár a vonnia a sötételf figyelmét, aki aprótbiccentett a nő felé.

- Kudarcot vallott, miért nem öljük meg hát? - kérdezte a Gerti mellett álló óriás.- Obould iránti gyűlölete ettől csak fokozódni fog - magyarázta az óriásnő. - Újra fog

próbálkozni: a szerepe még nem ért véget eb ben a drámában.Miközben beszélt, visszanézett a dombtetőre, ahol Obould állt fenséges tartásban,

pallosát kihívóan a magasba emelve, mögötte pedig orkok és sámánok éljeneztek őt ésGruumsht.

Gerti visszanézett Drizztre, remélve, hogy jövendölése igaz lesz.

- Találj módot arra, hogy megöld, Drizzt Do'Urden! - suttogta, és nagyon is tisztában voltazzal, hogy milyen kétségbeesetten cseng a hangja. Ez pedig nem töltötte el örömmel.

NEGYEDIK RÉSZ

HATALMI EGYENSÚLY

Az életben meg lehet találni az egyensúlyt az én és a közösség, a jelen és a jövendő között.A világ túl sok olyan zsarnokot látott, akit csak az előb bi érdekelt: önző férfiakat és nőket,akik a jelenben tobzódtak a jövő ká rára. Elméletileg viszont azokat tapsoljuk meg, akik aközösséget helyezik az első helyre és a jövő megjobbításán ügyködnek.

Mélysötétben szerzett tapasztalataim után, amikor is egyedül voltam, és amikor annyiralekötött a puszta túlélés, hogy a jövő nem volt több számomra, mint a következő nap, szóvalmindezek után megpróbáltam az utóbbi, láthatóan kívánatos cél felé elmozdulni. Ahogybarátokra tet tem szert és megtudtam, mi is az igaz barátság, a közösség erejét az egyénszükségletei fölé helyeztem, többre értékelve azt. És amikor megismertem olyan kultúrákat,amelyek erejük, jellegzetességük és a közösség révén fej lődött ki, kezdtem mindendöntésemet úgy nézni, ahogy azt a történészek néznék századok távlatából. A hosszú távúcélok a rövidtávú nyereség fölé helyeződtek, és ezek a célok mindig a közösségszükségleteire épültek, nem az egyéni igényekre.

Innovindillel kapcsolatos tapasztalataim révén, miután láttam az el vesztett barátokról éssoha be nem teljesedett szerelemről szóló igazságot, megértettem, hogy csak félig voltigazam.

„Elfnek lenni annyi, mint meglelni saját időközeinket. Elfnek lenni annyi, mint az életetrövidebb időtartamokban élni." Megtanultam, hogy ez igaz, de ennél többről van szó. Mertelfnek lenni annyi, mint élni, mint megtapasztalni a pillanat örömét a hosszú távú vágyakonbelül. Többre van szükség ahhoz, hogy élvezhessük az élet örömeit, mint a jövendőbe vetettreményekre.

Ragadd meg a pillanatot, és ragadd meg a napot! Leld meg az örömöt, és mégkeményebben harcolj a csüggedéssel!

Életem utolsó néhány évében birtokoltam valami igazán csodálatosat. Volt velem egy nő,akit szerettem, és aki a legjobb barátom volt. Valaki, aki ismerte minden hangulatomat, és akia rosszat is jóra fordította. Vala ki, aki nem ítélkezett, ehelyett arra bátorított, hogy találjammeg a vála szokat saját kérdéseimre. Arcomat bátran beletemethettem sűrű hajába. Sajátlelkem tükörképét ott láttam kék szemében. Testünkben megleltem a kirakós utolsó darabjátis arról, hogy valójában kicsoda Drizzt Do'Urden.

Azután elvesztettem őt, és ezzel elvesztettem mindent.És csak Catti-brie elvesztésével ébredtem rá, milyen ostobaság volt ha boznom. Féltem az

elutasítástól. Féltem széttörni azt, ami köztünk volt. Fél tem Bruenor reakciójától, későbbpedig az Abyssból visszatért Wulfgarétól

Féltem, féltem és féltem, és ez a félelem tartott vissza a cselekvéstől, újra és újra.Milyen gyakran fordul elő ez velünk? Milyen gyakran hagyjuk, hogy irracionális félelmek

bénítsák meg tetteinket! A csatában ez sosem fordult elő velem, mert ott sosem riadtamvissza attól, hogy kardomat összemér jem másokéval. De a szerelemben és a barátságbanigen, mert tudtam, hogy az ott ejtett sebek mélyebbek, mint amilyet egy penge szántani tud.

Innovindil elmenekült a déróriások tanyájáról, és most én is kiszaba dultam. Meg fogomtalálni őt. Megtalálom és belekapaszkodok ebbe az újonnan kovácsolt barátságba, és haebből valami több lesz, nem béklyóz meg többé a félelem.

Mert amikor mindennek vége lesz, amikor a halál kapuja előtt állok majd, vagy haInnovindilt elragadják tőlem a körülmények vagy leteríti egy szörnyeteg, nem akarokmegbánni semmit.

Ezt tanította meg nekem Lapályos.Amikor láttam Bruenort aláhullani, amikor először éltem át egy barát elvesztését,

visszavonultam a Vadászba, abba az ösztönös haragba, amely tagadta a kínt. Innovindil ésTarathiel mozdított ki ebből a pusztító, ebből az önpusztító állapotból, és most már tudom,hogy számomra Lapályos legnagyobb tragédiáját a bukás előtt elvesztegetett évekjelentették.

Nem követem el újra ezt a hibát. A közösség továbbra is előbbre való lesz az énnél; ajövendő haszna nagyobb súllyal esik latba, mint az azon nali vágyak. De talán nem annyira,mint korábban. Most már tudom, hogy meg kell lelni az egyensúlyt, mivel a legnagyobb

önzetlenség éppen akkora hiba lehet, mint a legnagyobb önzőség, és az öröm nélküli, min-dent feláldozó élet végső soron magányos és üres.

Drizzt Do’Urden

26ÚJRA ÁT A RÉSEN

Tudta, hogy Innovindil elmenekült, de Drizzt ennek ellenére sem tagadhatta, hogy a szívenagyot dobban, amikor azon a tiszta és nyu godt délutánon megpillantotta a sziklás síkságfölött a messzeségben szárnyaló nagy pegazust. Pirkadattal azonnal arra fordult, és a szár-nyas ló, ami nem kevésbé tűnt izgatottnak, mint ő, teljes sebesség gel repült célja felé.Kisvártatva Drizzt már tudta, hogy őt is észre vették, mivel a másik lény feléjük fordult, ésAlkony szárnyai éppen olyan vadul szelték a levegőt, mint Pirkadatéi.

Nem telt bele sok idő, és mind Drizzt, mind Innovindil meggyőződ hetett róla, hogy valóbana másikat látják. A két pegazus elsuhant egy más mellett, majd visszakanyarodtak. Egyiklovas sem fogta vissza há tasát, így Pirkadat és Alkony valóságos légi balettet mutatott be,való di örömtáncot: egymás mellett buktak alá, ide-oda suhantak, hirtelen elkanyarodtakegymástól, hogy azután viharsebesen repüljenek ismét egymáshoz, amitől mind Drizzt, mindInnovindil lélegzete elállt.

Végül az állatok leszálltak egy sziklás felületre, mire a drow és az elf leugrott a nyeregből,és egymás karjaiba vetették magukat.

- Azt hittem, hogy odavesztél! - kiáltotta Innovindil, arcát Drizzt sűrű hajába temetve.A sötételf nem felelt, csak még szorosabban ölelte a másikat, mintha soha nem akarná

elengedni.Innovindil kinyújtott karral tolta el magától, rámeredt, hitetlen kedve megcsóválta a fejét,

majd ismét ölelésébe rántotta a másikat.Mellettük Pirkadat és Alkony kapálta a földet, és egymáshoz dörgölték fejüket, majd

elvágtattak, közben pedig szökelltek, és hányták-vetették magukat.- És még Pirkadatot is megmentetted - lehelte Innovindil, és is mét ellépett a drow-tól, aki

csak akkor vette észre, hogy a nő arcán könnyek futnak lefelé.- Ez némi magyarázatra szorul - közölte Drizzt faarccal.Innovindil kérdően meredt rá.- Van egy történetem, ami elmesélésre vár - szólt a drow. - Meg vívtam Obould királlyal.- Akkor tehát halott.Drizzt komor hallgatása minden szónál ékesebben beszélt.- Meglep, hogy itt talállak téged - bökte ki a sötételf némi szü net után. - Azt hittem, hogy

vissza fogsz térni Holderdőbe.- Meg is tettem, és ott derült ki, népem átkelt a folyón, hogy megsegítse Mithrill Csarnokot.

A törpék kitörtek a keleti kapun, és egyesítették erőiket a Felbarr Citadellájából jöttékkel. Mármost is a védelmi állásaikat erődítik, és nekiálltak megépíteni egy hidat a Surbrin fölött, hogyMithrill Csarnokot összekössék az Ezüst Gye pük többi királyságával.

- Jó hírek - derült fel a drow.- Obouldot nem lesz könnyű elűzni - emlékeztette Innovindil, mire a sötételf bólintott.- Akkor most éppen dél felé tartottál, a keleti kapuhoz? - tuda kolta Drizzt.- Még nem - érkezett a felelet. - A vidéket derítem éppen fel. Amikor Mithrill Csarnok

képviselője elé járulok, teljes beszámoló val akarok szolgálni Obould itteni hadmozdulatairól.- És amit eddig láttál, az nem túl biztató.- Obouldot nem lesz könnyű elűzni - mondta az elf ismét.- Ennyit én is láttam - felelte Drizzt. - Gerti Orelsdottr tudatta velem, hogy Obould király

nagy csapatnyi orkot küldött északkeletre a Világ Háta mentén, hogy fogjanak bele egyroppant város építésébe, ami majd a Sötétvessző vára nevet fogja viselni.

- Gerti Orelsdottr? - Innovindil álla leesett hitetlenkedésében, amikor meghallotta a nevet.Drizzt rávigyorgott.

- Mondtam, hogy van egy történetem, ami elmesélésre vár.Kerestek egy csendes és védett zugot, Drizzt pedig ott apróra el mesélte, milyen

szerencsésen menekült meg a földalatti folyóból, és hogy Gerti Orelsdottr milyen meglepődöntést hozott.

- Guenhwyvar megmentette az életedet - vonta le a következte tést Innovindil, amit a drownem is tagadott.

- És a déróriások meglepő előrelátásról tettek tanúbizonyságot - fűzte még hozzá asötételf.

- Ez jó hír az egész vidéknek - bólintott az elf. - Ha a déróriások otthagyják Obouldot,akkor sokkal gyengébb lesz.

Drizzt ebben már nem volt annyira biztos, tekintettel azokra az előrehaladott védelmimunkálatokra, amiket a térség fölött átrepül ve látott. És még csak abban sem volt biztos,hogy Gerti valóban otthagyja Obouldot. Lehet, hogy otthagyja Obouldot, de mi van, ha valaminagyobb tervet forgat a fejében?

- Az bizonyos, hogy a népem, a törpék és az emberek jobban bol dogulnak majd az orkokellen, ha a fenevadak között nincsenek ott a félelmetes déróriások - mondta Innovindil látva adrow kétkedő arckifejezését.

- Ez igaz - ismerte el Drizzt. - És ez talán csak a kezdete a nagy hódító seregszéthullásának, ami mindannyiunk szerint be fog kö vetkezni. Az ork törzsek ritkán maradtakhűségesek egyetlen vezér hez. Talán valódi természetük a hegytetőkön vívott csatákban buk-kan elő, amikor egyik ork vár a másikkal hadakozik majd.

- Fokoznunk kellene a disznóképű teremtményekre nehezedő nyomást - vigyorodott elhamiskásan az elf. - Itt az ideje, hogy em lékeztessük őket arra, nem volt bölcs dolog követniSokvesszős Obouldot balvégzetű kirándulásán.

Drizzt bíborszínű szeme felparázslott.- Nincs rá okunk, hogy a felderítést teljes egészében innen a ma gasból végezzük.

Időről-időre le kellene ereszkednünk, hogy próbá ra tegyük ellenségeink lelkesedését.- És hogy talán gyengítsük elszántságukat? - kérdezte Innovindil, aki egyre szélesebben

vigyorgott.Drizzt összedörzsölte tenyerét. Az Obouldtól elszenvedett vere ségtől feltüzelve alig várta

már, hogy ismét harcoljon.Még mielőtt aznap lement volna a nap, a két szárnyas ló ork ka tonákkal teli tábor fölé

repítette lovasait. Egymás mellett zúdultak alá villámsebesen: mind a drow, mind az elflepattant hátasáról, futva értek földet, megőrizve egyensúlyukat, majd a vágtázó pegazuso katkövetve átrobogtak a tábor közepén, ment közben szanaszét kergetve az orkokat.

A kezdeti zűrzavarban mind Innovindilnek, mind Drizztnek sike rült bevinnie néhány vágást,de egyikük sem lassított le annyira, hogy egyetlen ellenfélre összpontosítson. Mire Pirkadatés Alkony elérte a kis tábor másik végét, a két elf alkarja már egymásba fonó dott, pengéikpedig tökéletes és halálos harmóniában villogtak.

Nem ölték meg a táborhely mind a huszonhárom orkját, mivel a fenevadak annyiramegrémültek és összezavarodtak már az össze csapás kezdetén, hogy inkább megpróbáltakeltűnni, mintsem a védekezéssel foglalkozni, ami az elsöprő párosnak igazán kedvére valóvolt. A harc legalább annyira üzenet volt ellenségeiknek, mint amennyire az orkok megölésevolt a célja. A küzdelem vad pillanataiban Pirkadat és Alkony tökéletesen játszotta aszerepét: ide-oda repkedtek, patáikkal az orkok fejét vették célba, és felülről rontot tak rá arraaz ork csoportosulása, amelyik a jelek szerint megpróbált valami védhető állást kialakítani.

Hamarosan Drizzt és Innovindil ismét hátasaikon ültek, a pega zusok pedig elvágtattak:nem keltek szárnyra a rájuk telepedő alko nyaiban, ehelyett patáik dübörgő visszhangotvertek a havas, köves talajon.

Az üzenetet átadták.

Az ork a véres penge végét bámulta, miközben utolsó áldozata a földön vergődött. Háromcsapással terítette le: az egyikkel levágta a karját, a többivel pedig hosszú, mély sebeketejtett a haldokló ork törzsén hosszában. Az elesett ork bőrtunikáját annyi vér mocskoltaössze, hogy aki ránézett volna a lényre, biztos azt mondta volna, hogy háromnál több vágástkapott.

Ez volt Khazid'heában a szép: a penge nem csak karcolásokat ej tett a bőrruhákon vagy a

csonton vagy akár a fémcsatokon. Vagdaló volt a beceneve, és az értelmes kard ezt a nevethasználta, amikor jelenlegi forgatójával beszélgetett. És a Vágó nevet jelenlegi forga tójakifejezetten találónak ítélte.

A kardforgatót több ork is kihívta, hogy megszerezze a pengét. És most mindegyikük -köztük az a kettő, aki egyszerre rontott a tulaj donosra, meg még egy ork, akit a vidék legjobbharcosának tartot tak -, holtan hevert a földön.

- Van olyasmi, amit nem tudunk elemi? - kérdezte a kard az orktól, mire a lény agyaraitkivillantva elmosolyodott. - Van olyan ellenfél, akit nem tudunk legyőzni?

Khazid'hea valójában szánalmas teremtménynek tartotta az orkot, és tudta, hogy azok afajtársai, akiket a kardforgató az imént legyőzött, szinte biztos, hogy jobbnak bizonyultakvolna nála, ha gyengébb fegyvert tart a kezében. Amikor a legfélelmetesebb ellen féllelcsaptak össze, a kard, aki telepatikus úton irányította forgató ját, elgondolkodott egy pillanatigazon, hogy megtéveszti az orkot, hogy ellenlábasa diadalmaskodjon, és szerezze meg afegyvert.

De abban a pillanatban Khazid'hea nem akart kockázatot vállal ni. Ez az ork harcbanmegállta a helyét, bár éppen csak, viszont őt a kard könnyedén tudta uralni. Az értelmespenge pedig a bestia ré vén akart találni magának egy igazán érdemes társat, és amíg nemakad ilyen, addig ez az ork is megteszi.

A kard már látta, amint Sokvesszős Obould király a kezében tartja.Khazid'hea ezt a kellemes gondolatot dédelgetve egyelőre beérte jelenlegi forgatójával.Az utolsó harccal, és az utolsó halott orkkal egyelőre vége sza kadt az egymást követő

kihívók sorának, mivel a védelmi munkála tokban részt vevő többi ork nagyon gyorsankinyilvánította, hogy semmit nem akarnak a kardforgatótól, illetve annak új és halálos já-tékszerétől. Khazid'hea ekkor visszacsusszant tokjába: a munkáját elvégezte ugyan, deéhségét még közel sem csillapította.

Ezt az éhséget semmi sem csillapíthatta. Az éhség miatt nyúlt ki a kard Delly Curtie-ért,hogy így szabaduljon meg Catti-brie-től, az egykor oly kiváló forgatótól, aki azonbanegyhamar aligha fog harcba szállni, bár a háború ott dühöngött a kapuk előtt. Emiatt az éh-ség miatt kényszerítette a kard Dellyt arra, hogy a nő nekivágjon a vad Északnak, mivel anagy folyón túli vidék a béke posványába fúlt.

Khazid'hea pedig gyűlölte a békét.A kard így hát az elmúlt néhány napban egyre izgatottabb lett, ahogy egyik ork a másik

után lépett elő, hogy kihívja a kard jelen legi forgatóját. Khazid'hea ekkor kezdte meg tervevégrehajtását: ott sustorgott az ork gondolatai között, és azzal az ígérettel csábítot ta, hogy őkketten el tudják mozdítani Obould királyt.

- Van olyasvalami, amit mi nem tudunk megtenni? - kérdezte újra meg újra.Csakhogy a kard a meglepően makacs ellenállás falába ütközött, valahányszor utalást tett

Obouldra. Az ork, mint ahogy az összes ork is, a szokásostól eltérően egészen másképpengondolt a vezéré re. Beletelt némi időbe, mire Khazid'hea igazából felfogta, hogy amikor azorkot arra buzdítja, hogy döntse meg Obouldot, lényegé ben azt kéri tőle, hogy terítse magáraegy istenség palástját. Amikor felfogta, hogy mi a helyzet, az értelmes penge visszavontakérését, és kivárt, remélve, hogy ha jobban megismeri az ork sereg felépítését, találhat másikcélpontot.

A kétkezi munka és az unalmas béke napjaiban azután meghal lotta, hogy egy jól ismertnevet kezdenek el suttogni.

- Azt mondják, hogy az a drow elf Drizzt Do'Urden, Bruenor ki rály barátja - mondta azegyik ork annak a csoportnak, amelybe beletartozott a kard jelenlegi forgatója is.

Az intelligens penge szívta magába az értesülést. Úgy tűnt, hogy Drizzt és társa le-lecsapa vidék ork táboraira, és már eddig is sokan meghaltak.

Alighogy a kardforgató otthagyta beszélgetőtársait, Khazid'hea belopózott gondolatai közé.- Milyen hatalmas leszel, ha elhozod Drizzt Do'Urden fejét Obould királynak? - kérdezte az

ördögi kard, és a kérdéshez a dicsőség és a jutalom képeit társította, meg az ork bajnoklábainál heverő összeszabdalt drow elf tetemének képét. Táncoló és az orkot dicsőítő sá-

mánokét, és ork nőstényekét, akik már attól elájultak, ha meglát ták a győzedelmes hőst.- Meg tudjuk ölni őt - fogadkozott a kard, amikor megérezte a ké telkedést. - Te és én

együtt le tudjuk győzni Drizzt Do'Urdent. Jól isme rem őt, és tudom, mik a fogyatékosságai.Aznap éjjel a kardforgató több lényegretörő kérdést tett fel an nak az orknak, aki a gyilkos

sötételfről szóló híresztelések kútfője volt. Hol került sor a támadásokra? Biztos benne, hogya drow elf is részt vett bennük?

Másnap a kardforgató Khazid'heával a kezében és a gondolatai között elosont társaiközül, és nekivágott a sziklás vidéknek, hogy megkeresse áldozatát és a dicsőséget.

Khazid'hea új és nagyon is érdemes forgatóra vágyott.

27ZÚGOLÓDÁS

Mithrill Csarnok fogadóterme szinte teljesen üres volt, de akik bent voltak, azok igenkomoly súlyt képviseltek. Négy játékos ülte körül a kerek asztalt, egyenlő távolságraegymástól a terem képzeletbeli átlóin: úgy helyezkedtek el, hogy senki se üljön közelebb amásiknál az emelvényhez és a rajta álló jelképes trónhoz.

Amikor a terem kapuja döngve bezáródott, és az utolsó kísérő is távozott, Bruenor királytekintete egy darabig elidőzött uralkodótársain... legalábbis közülük kettőt elfogadott magávalegyenrangúnak, míg a közvetlenül szemközt ülő harmadik alakot kénytelen volt eltűrni annak.Tőle balra a másik törpe, Harckoro nás Emerus király ült, aki éppen rosszalló grimaszbagyűrte az arcát: szakálla takarosán nyírt és ápolt volt, de úgy tetszett, hogy az ősz szálak ameghatározóak benne. Persze ezen Bruenor nem is csodál kozott, mivel Emerus közel annyitörpét veszített, mint a Harcpöröly Klán, csak éppen sokkal váratlanabbul és tragikusabbmódon.

Bruenor jobbján egy másik szövetségese foglalt helyet, méghozzá olyasvalaki, akit sokratartott: Ezüsthold úrnője, Lady Alustriel hosszú évek óta volt barátja Bruenornak és MithrillC s a r n o k n a k .Amikor a sötételfek megtámadták a törpék szülőföldjét, Alustriel bátran kiállt az uralkodó ésfajtársai mellett, és saját városának né pe nagy veszteségeket szenvedett el a harcban. AzÚrnő számos har cosa veszett oda a drow-kkal az Őrző Völgyében vívott csatában. A nőéppen olyan királyinak és gyönyörűnek tűnt, mint mindig. Hosszú, mélyzöld ruhát viselt, ésezüst fejpántja jól kiemelte szoborszerű vonásait és ezüstszínű haját. Alustriel minden mérceszerint szép séges volt, de ennél több is: erő és komolyság sugárzott belőle. Bruenor azontöprengett, hány ostoba férfi becsülte alá az Úrnőt, akik azt hitték, hogy a nő bájos pofikájajelenti hatalmának csúcsát? A törpével átellenben a nesméi Galen Firth terpeszkedett. Apiszkos és mosdatlan ember, akit friss sebek és hegek borítottak, a jelek szerint egyenesen acsatamezőről érkezett, és már többször ki fejtette azt a szándékát, hogy mihamarabb visszaakar térni oda. Bruenor ezért természetesen tisztelte, de a törpének még így is nehezéreesett bármiféle tiszteletet kimutatni a férfi iránt. Bruenor nem felejtette el, miként bántak veleés barátaival Nesménél, mint ahogy azt sem, hogy a város milyen rosszul fogadta Telepeskőlétét, azt a közösséget, ahol Wulfgar népe telepedett le, Bruenor védőszár nyai alatt.

Most azonban Galen itt ücsörgött Mithrill Csarnokban, mint vá rosának képviselője, éséppen Alustriel hozta ide, mint mondta, egyenrangú uralkodótársként.

- Ismert, hogy én nemcsak Ezüsthold, hanem Everlund és Sundabar nevében is szólok.Elfogadjátok ezt? - kérdezte Alustriel.

- Egen - felelték mindhárman vita nélkül, mivel az Úrnő már a kezdetektől tudatta velük,hogy a másik két jelentős város is felkér te, legyen a képviselőjük, és mivel senki semkételkedett a becsüle tes hölgy szavaiban.

- Akkor mindenki képviselteti magát - jegyezte meg Galen Firth.- Nem mindenki - szólalt meg Harckoronás Emerus, akinek hangja úgy moraj lőtt, mint a

sziklaomlás a barlang mélyén. - Harbrommnak nincs jelen képviselője.- Két másik törpe már ül az asztalnál - vágott vissza Galen. - Két ember szól a négy ember

királyság nevében, de két törpe nem ele gendő három törpe tárnára?Bruenor felhorkantott.- Alustriel három szavazatot kap, méghozzá jogosan, mivel ő két másik fél felkérésének is

eleget tesz. Hogy te miért szólalhatsz fel, azon viszont még mindig csodálkozám.Galen összehúzta a szemét, mire a király ismét felhorkant.- Sem én, sem Bruenor király nem vagyunk felhatalmazva rá, hogy szóljunk Adbar

Citadellája királyának, Harbrommnak a nevé ben - jelentette ki Harckoronás Emerus. -Harbromm királyt tájékoztatták a helyzetről, és időben tudatja velünk döntését.

- Most van itt a beszéd ideje! - kiáltotta Galen Firth. - Nesmé továbbra is támadás alatt áll.Elűztük a trollokat és a cserjelényeket a városból és visszaszorítottuk őket aTrollmocsarakba, de vezérük, a Proffitt néven ismert fenevad kitért előlünk. Amíg ő él,Nesmé so ha nem lesz biztonságban.

- No, akkor hát az összes harcosimat odaküldöm hozzád, és ennyi - felelte Bruenor. - Majdazt mondom Obouldnak, hogy tartsa vissza több tízezer fős seregét, amíg tisztességesen felnem készülünk a fogadásukra.

A gúnyolódástól Galen tekintete még jobban összeszűkült.- Semmit nem fogunk dönteni ellenségeinkről, ha egymás között nem tudunk civilizált

megegyezésre jutni - szólt közbe az örökké diplomatikus Alustriel. - Kérlek benneteket, hogytemessétek el ré gi sérelmeiteket, Bruenor király és Galen Firth. Ellenségeink szo rongatnakminket, és leginkább a ti népeiteket szorongatják, így en nek kell legfőbb aggodalmunktárgyának lennie.

Harckoronás Emerus hátradőlt a vaskos fából készült ülőalkal matosságon, és izmoktóldudorodó kezét karba fonta hordószerű mellkasán.

Bruenor végigmérte törpe uralkodótársát és elismerően rákacsin tott. Bruenor tökéletesentisztában volt bele, hogy Emerus elsősor ban törpe. Hűsége elsődlegesen Bruenorhoz,Harbrommhoz és azok klánjaihoz fűzte: ők álltak törődése csúcsán.

Ahogy annak lennie is kellett.- Rendben, temessünk el minden sérelmet - felelte Bruenor Alustrielnek. - És tudd meg,

hogy jó néhány kiváló Harcpörölyt veszítettem el, amikor segítettem Galen Firthnek és bajbakerült váro sának. És semmit sem kértünk cserébe a szívességért.

Galen szólásra nyitotta a száját, hogy újfent valami rosszalló és in gerült megjegyzésttegyen, de Alustriel hirtelen félbeszakította egy nyers „Elég!" kiáltással, amelyet egyenesenneki célzott.

- Megértjük Nesmé sanyarú helyzetét - folytatta a nő. - Vagy ta lán nem az Ezüst Lovagokcsatáznak még most is ott, biztosítván a környéket, hogy az iparosok újjáépíthessék aházakat és megerődíthessék a falakat? Talán nem az én varázslóim járőrőznek a falakon,készen arra, hogy kiejtsék a tűzgolyókat megidéző szavakat?

- Ez igaz, kiváló hölgyem - ismerte el Galen Firth, és ő is hátra dőlt székében.- A trollokat megfutamítjuk és visszakergetjük a Trollmocsarakba - ígérte meg Alustriel a

másik háromnak. - Ezüsthold és Alustriel segíteni fogja Nesmét, hogy ez így történjen.- Ez jól hangzik, de mikorra tervezetek? - tudakolta Bruenor. - Még azelőtt visszafizetek

őket, mielőtt alaposan benne járnánk a télben?A kérdés már csak annál is sürgetőlob volt, mert Mithrill Csarnok keleti kapujánál éppen

aznap hullott le az első komolyabb hó.- Mi is azt reméljük, hogy Nesmé népe visszatérhet otthonába még azelőtt, hogy az utakat

túl mélyen betemetné a hó - felelte Alustriel.- És akkor seregitek készen állnak arra, hogy az enyém mellett harcoljanak, amikor a tél

kiereszti markából a vidéket? - érdeklő dött Bruenor.Ezüsthold úrnőjének arcán megfeszültek az izmok.- Ha Obould király folytatja támadását Mithrill Csarnok ellen, akkor majd ráébred, hogy a

Harcpöröly Klánt Ezüsthold, Sundabar, és Everlund erői is segítik.Bruenor hagyta, hogy hosszú és kellemetlen csend támadjon, mi előtt rátért volna a

lényegre.

- És ha Obould király úgy dönt, hogy felhagy az előrenyomulás sal?- Ezt már megbeszéltük korábban - emlékeztette őt a nő.- Beszéljük meg újra! - dörögte Bruenor.- Mire a tél véget ér, Obould serege alaposan beássa magát - mondta Alustriel. - Az a

sereg éppen elég félelmetes akkor is, ha vé dett állások ellen vonul, de ezt a néped nálamsokkal jobban tudja.

- Bah, hiszen te mindent feladál! - szakította félbe Emerus ki rály. - Te azt gondolád, hogyhagyjuk meg az orkok kezén azt, amit megszerzének!

- Rettenetes lesz az ár, ha ki akarjuk vetni őket állásaikból - ma gyarázta Alustriel, de nemcáfolta a másik szavait. - Talán túlságo san is nagy.

- Bah! - mordult fel Emerus. Öklével a súlyos faasztalra csapott, amelyet szerencsére jóerősre építettek, különben az uralkodó for gácsokra zúzta volna szét. - Harcolni fogtokNesméért, de Mithrill Csarnok már nem éri meg az erőfeszítést?

- Jobban ismersz annál, mintsem hogy ilyet mondj, Emerus király.Alustriel kijelentése lehűtötte a törpét, aki a megszokottnál sok kal idegesebb volt a folyónál

történt katasztrófa óta. Az uralkodó éppen aznap vezette a Surbrin megszentelését, ésmondott búcsút közel ezer jó törpéjének.

Megint hátradőlt ültében, ismét karba fonta izmos kezét, és ha talmasat harákolt.- Bruenor király... Bruenor, barátom, meg kell értened, miért gondolkodunk így - mondta

Alustriel. - Ezüstholdtól kezdve Everlundon át Sundabarral bezárólag magunk sem akarunkmást, mint megszabadítani a vidéket Obouldtól és sokezer fős hadától... éppen úgy, mint ti.De én átrepültem a megszállt területek felett, és láttam áradatukat és előkészületeiket. Haellenük megyünk, az olyan katasztrófát eredményezhet, amit még nem láttak az EzüstGyepük. Mithrill Csarnok ismét nyitva áll: utatok a Surbrinon át biztosítva van. Most már tivagytok az egyetlen őrhely, a magányos bástya a jóindulatú népek számára a Trollmocsarakés a Világ Háta, a Surbrin és az Ádáz-hágó közti vidéken. Nem szenvedtek hiányt sembarátokban, sem utánpótlásban. Ha Obould ismét ellenetek tör, azt látja majd, hogy az EzüstLovagok vállt vállnak vetve állnak a Harcpöröly Klán törpéi mellett.

- Talán inkább csípőt a vállnak vetve - ékelődött Galen Firth, de a szemöldökét összevonókét törpe látványa elárulta, hogy gyenge tréfálkozási kísérletét nem értékelik, Alustriel pedigzavartalanul folytatta.

- A keleti kaputok és a Surbrin közti térség nem esik el, még ak kor sem, ha minden egyestalpalatnyi földet az általam képviselt há rom város halottai kell is, hogy elborítsanak. Ebbenmindannyian egyetértünk. Télperemet katonai táborhellyé alakítjuk, Ezüsthol don át pedigzavartalanul áramlanak majd készletek és katonák a városba. Felváltjuk Harbromm királytörpéit, hogy azok visszatér hessenek munkájukhoz, és biztosíthassák a Felbarr és MithrillCsar nok közti útvonalat Mélysötéten át. Hatalmas szekereket, valamint kocsisokat adunkHarbrommnak, így Adbar Citadellája könnyedén eljuthat a harci övezetbe, akkor, amikorkedve tartja. Nem takaré koskodunk a költségekkel.

- Viszont takarékoskodtok a harcositokkal - jegyezte meg Bruenor.- Nem fogunk ezreket nekivezényelni a védett hegyeknek egy szinte teljesen kopár

vidékért - válaszolta Alustriel őszintén.Bruenor, aki ugyanolyan tartásban üldögélt, mint törpe uralkodó társa és éppen olyan arcot

is vágott, csak komoran bólintott vála szul. Nem villanyozta éppen fel Alustriel döntése: nemakart mást, mint a rusnya Obouldot visszakergetni hegyi odújába. Csakhogy Bruenor népemár vívott csatát az ork királlyal és annak légióival, így az uralkodó megértette a nő indokait.

- Akkor hát erősítsétek meg Télperemet! - mondta. - Hangoljá tok össze katonáitokmunkáját! Képezzétek és gyakorlatoztassátok őket! Bárcsak Holderdő is úgy döntött volna,hogy képviselteti ma gát ezen a megbeszélésen! Hralien, aki a nevükben szól, támogatástígért, de csak a távolból. Minden bizonnyal attól tart, hogy Obould valószínűleg éppen úgyerdejük ellen vonul, mint ahogy tette Mithrill Csarnokkal, bosszúból azért, hogy beavatkoztaka küzde lembe. Ugyanazt a hűséget várom el mindnyájatoktól az ő irányuk ba is, mint amitMithrill Csarnoknak kínálatok fel.

- Természetesen - mondta Alustriel.- Ezer törpémet mentették meg - bólintott Harbromm is.Galen Firth csendben ült, még ha nem is nesztelenül Bruenor észrevette, hogy a férfi

láthatóan egyre izgatottabb, mivel a beszél getés elterelődött imádott Nesméjének sorsáról.- Indulj, és állítsd helyre a városidat! - szólt oda neki a törpe ki rály. - Erősebb lészen, mint

bármikor: karavánokat küldék, megpa kolva a legjobb fegyverekkel, melyeketkovácsműhelyeink kovácsolának. Akkor majd az átkozott trollokat a bűzös mocsaraikbantarthatád, távol az én hátamtól.

Az ember erre láthatóan megnyugodott, még karba font testtar tását is feladta, ahogyelőrehajolt.

- Nesmé nem feledi el Mithrill Csarnok segítségét, főleg úgy, hogy Mithrill Csarnokot isrettenetesen szorongatják.

Bruenor válaszul biccentett, és a szeme sarkából látta, hogy Alustriel helyeslőén mosolyoga törpe nagylelkű ajánlatát és szava it hallva. Mithrill Csarnok királyát nem nyűgözték le azaznap ho zott döntések, de megértette, hogy össze kell tartaniuk.

Mert ha úgy határoznak, hogy külön-külön állnak ellen, akkor egymás után buknak elObould hordájával szemben.

- Ezt nem tudhatod - mondta Catti-brie, próbálva megnyugtat ni a másikat.- Delly eltűnt, Colson eltűnt és Khazid'hea is eltűnt - felelte Wulfgar, és úgy tetszett,

mindjárt összecsuklik, amikor kiejtette eze ket a rettenetes szavakat.Ő és Catti-brie tudatták Mithrill Csarnokban, hogy az értelmes kard elveszett, és azt is

világosan mindenki értésére adták, hogy a pengét nem lehet félvállról venni, mivel nagyhatalommal bíró, veszedelmes fegyver.

Nyilvánvaló volt, hogy valaki elvitte, és csak kevés olyan törpe akadt, akit az intelligenskard varázslata le tudott volna gyűrni, így maradt Delly, vagy valamelyik másik menekültember, aki mostan ra már átkelt a folyón.

Catti-brie magában egyetértett azzal, hogy csak Delly lehetett az. A nő tudta, hogy Wulfgarfelesége már korábban is járt a szobájá ban. Félálomban egyszer vagy kétszer látta is Dellyt,amint az ajtó ból leskel befelé, bár azt nem tudta, hogy ezt aggodalomtól vagy fél tékenységtőlvezérelve teszi. Lehetséges, hogy Delly azért jött, hogy beszéljen vele, de ebbenmeggátolták az unatkozó és éhes Khazid'hea machinációi?

De hová mehetett Delly? Hogy volt bátorsága elhagynia Mithrill Csarnokot Colsonnal,anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna ró la Wulfgarnak?

Ettől a rejtélytől Wulfgart majdnem szétvetette a düh. Bármeny nyire viharvert volt is a férfi– akinek pihenésre lett volna szüksé ge -, mindössze egy napot töltött ágyban, de főleg azótanem jött álom a szemére, hogy megérkezett Tömbváll Iván és Pikel érthetet len üzenete,miszerint üldözőbe vettek egy magányos alakot, aki észak felé menekült. A többi törpelefogadta volna, hogy Bodnárfi Cottie az, aki magánkívül volt a fájdalomtól, de mindCatti-brie-nek, mind Wulfgarnak volt egy olyan nyugtalanító érzése, hogy va laki másveszthette el a józan eszét, vagy legalábbis valaki más volt az, aki szándékolatlanulbeengedett egy rosszindulatú jelenlétet a gondolatai közé.

- Vagy az is lehet, hogy sorainkba férkőztek Obould lopakodó szövetségesei? - kérdezteWulfgar. - Talán kémek jutottak Mithrill Csarnokba? Ők rabolták el netán a kardot, afeleségemet és a gyerekemet?

- Majd mindent megtudunk szép sorban - nyugtatgatta Catti-brie. - Hamarosan rájövünk,merre ment Delly. A vihar alábbha gyott, és a komp hamarosan ismét működni fog. De akárAlustriel, akár Emerus király is segítségünkre lehet a keresésben. Amint befe jezik aBruenorral folytatott tárgyalást, megkérjük őket, hogy kutassák fel a folyón átkeltmenekülteket. Biztos vagyok benne, hogy ott találjuk a válaszokat.

Wulfgar arckifejezése elárulta, hogy talán éppen ezektől a vála szoktól fél.De most semmit sem tehettek. Törpék tucatjai kutatták át a csar nokokat a kard, a nő és a

kisbaba után. Cordio és néhány paptársa még jövendölő varázslatokat is használt, hogy

segítse a keresést.Eddig azonban csak kérdéseik voltak.Wulfgar lerogyott a fal mellé.

- Obould három nap múlva halott lesz - mordult fel a Vihardal nok nevezetű óriás. - Eztígérted Gerti hercegnő, de Obould még mindig él, és hatalmasabb, mint valaha, míg azsákmányunk, a pe gazus, a sötételf és a mágikus párduc, kicsúszott a markunkból.

- Jobban áll az ügyünk, most, hogy Drizzt Do'Urden is ugyan azért a célért küzd, mint mi -vitatkozott az óriásnő, és fel kellett emelnie a hangját, hogy hallják a felcsapó tiltakozó morajmiatt. Az események súlya ismét lefelé nyomta Gerti vállait. Néhány tíznap pal ezelőtt mindenolyan egyszerűnek tűnt: kölcsönad néhány óri ást, hogy azok imitt-amott a távolból sziklákathajigáljanak az orkok által bekerített településekre, hogy megpuhítsák a védelmet, és ígyObould lerohanhassa ezeket a városkákat. Ő pedig megkapja a ha dizsákmányt, alig néhánysziklatömbért cserébe.

Vagy legalábbis így gondolta. A gerinc felrobbantása, ahol húsz óriás égett szénné,visszafordíthatatlanul megváltoztatott mindent. A Mithrill Csarnok elleni támadás, ahol újabbóriások estek áldoza tául különféle trükköknek és csapdáknak, szintén visszafordíthatat lanulmegváltoztatott mindent. Gruumsh szertartása, ahol Obould a jelek szerint istenimagasságokba emelkedett, újfent visszafordít hatatlanul megváltoztatott mindent.

Gertinek mára csak annyi maradt, hogy megpróbáljon kihátrálni a dologból, Obouldra és atörpékre hagyva, hogy a végsőkig csatáz zanak. Saját fajtája pedig azon ügyködött, hogyegyensúlyt teremt sen, és így elérje, bárki is arat diadalt, egyikük se támadjon rá Hó fehérre.

A körülötte felcsapó morgolódás egyértelműen elárulta, hogy faj társai nem igazán hiszneksem benne, sem furcsa döntéseiben.

Bárcsak Drizzt Do'Urden levágta volna azt a nyomorult Obouldot!- Drizzt félelmetes ellenfél - mondta most Gerti, saját gondolat menetét követve. - Talál rá

módot, hogy lecsapjon Obouldra.- És Hófehérre is?Gerti összehúzta a szemét, és rámeredt az epés Vihardalnokra. Vi lágosan kitűnt, hogy a

nagydarab harcos a riválisaként igyekszik fel lépni, ha majd a nagy Orel jarl végül kileheli alelkét. És az is tisz tán látszott, hogy számos másik óriás is kezdte kedvező színben lát nihelyezkedését.

- Drizzt a szavát adta, hogy nem teszi, és arra is, hogy másokat is lebeszél arról, hogyellenünk törjön, feltéve, hogy Bruenor legyőzi Obouldot.

- Micsoda pazarlás! - zúgolódott Vihardalnok. - Mindannyian barátokat vesztettünk el, ésmivégre? Talán több rabszolgánk van, aki kiszolgál minket? Több gazdagságra tettünk szert,mint amennyink azelőtt volt, hogy követtük az ork Obould királyt? Van akár egyetlenszárnyas lovunk is, ami az egyetlen volt, amit megszereztél, hogy azután azt is továbbad?

- A mi... - kezdte Gerti, mire valóságos panaszáradat zúgott fel a teremben. - A mi... -mondta hangosabban, és még jó néhány szor el kellett ismételnie, mire a morajelcsendesedett. - A mi helyzetünk jelentősen javult. Ezt a háborút nem kerülhettük volna el.Ha nem csatlakozunk Obouldhoz a kezdet kezdetén, valószínű, hogy hamarosan azellenségeink között találnánk, de lehet, hogy már mostanra az lenne. Most viszont nemcsakhogy ez nem követ kezik be, de egyben még az adósunk is lett. Ráadásul Bruenor király és aszövetségesei is adósaink Drizzt Do'Urden miatt, még akkor is, ha háborút viselünk ellenük.A mi helyzetünk tehát javult, és ez a mai zavaros és vészterhes időkben nem csekélység!

Meggyőződéssel ejtette a szavakat, és belesűrítette fejedelmi rangjának súlyát is, mire aterem teljesen elcsendesedett.

De Gerti tartott tőle, hogy hamarosan ismét háborogni kezde nek, és Vihardalnok, akiezúttal hallgatott, nem hagyja ennyiben a témát.

Távolról sem.

28

érzelmek áradása

- No, hát akkor ennyi - mondta Tömbváll Iván.Ő és a fivére a nő holtteste mellett álltak. A asszony a hasán fe küdt, egyik karját kinyújtva

tartotta, és a válla úgy fordult, hogy lát ni lehetett az arcát.A mozdulatlan alakot néhány arasznyi hó lepte be, mire Pikel le hajolt, és egy részét

letörölte Delly arcáról, majd sikertelenül meg próbálta lefogni a szemét.- Szegény Wulfgar - szólt Iván.- Óóóó - bólogatott a fivére.- De sehol sem látom az apróságot - mondta az idősebbik testvér. - Gondolád, hogy

esetleg az átkozott okok magukkal vitték a kölyköt?Pikel csak a vállát vonogatta.Mindkét törpe szemügyre vette a környéket. A jelek szerint egy kis táborba jutottak, a

tábortűz maradványai még látszódtak a hó ban, valamint a menedéknek használt, összefogottágak is. Delly teste nem heverhetett itt régóta: Pikel megerősítette, hogy legfel jebb egy-kétnapja.

Iván körbejárta a területet, bele-belerúgott a hókupacokba, és megvizsgált minden sziklát,meg fatönköt, nem találja-e valami je lét Colsonnak. Percek múlva végül visszafordultöccséhez, aki egy magaslaton álldogált nem messze tőle, Ivánnak háttal, és éppen az égrenézett, leárnyékolva szemét egyik kezével.

- No, hát akkor ennyi - ismételte Iván. - Delly Curtie odaveszett, és a kiskölyköt semtaláljuk sehol. Rajta, bugyoláljuk be vala mibe, majd vigyük vissza Mithrill Csarnokba, hogyWulfgar végső búcsút vehessen tőle.

Pikel nem fordult felé, ehelyett izgatottan ugrándozni kezdett.- Gyerünk! - kiáltott oda neki Iván, de a zöldszakállú Pikel csak még izgatottabb lett.- No, mi az, amit látál? - tudakolta Iván, aki végre megértette, mi történik. Elindult fivére

felé. - Talán valami jelet, hogy merre mehettek azok az ostoba orkok? Arra gondolsz, hogyfel kellene ke rekednünk és meggyőződnünk arról, hogy fogoly-e a kiskölyök?

- Óó-oj! - kiáltotta Pikel, és idegesen ugrándozott, miközben észak felé mutogatott.- Hogy? - kérdezte Iván, és odafutott Pikelhez.- Drizzit Dudden! - sipította Pikel.- Mi?- Drizzit Dudden! Drizzit Dudden! - rikoltozta Pikel, és még ma gasabbra ugrált, tömpe új

javai pedig észak felé bökdösött.Iván hunyorított, leárnyékolta szemét a tűző nap elől, és ekkor megpillan tott egy nagytestű

repülő lényt. Kisvártatva már látta, hogy az egy szárnyas ló.- Pegazus - dörmögte. - Talán a holderdei elfecskék azok.- Drizzit Dudden! - javította ki Pikel, mire Iván furcsállóan né zett rá. Gyanította, hogy fivére

ismét azokhoz a mágikus képessége ihez folyamodott, amelyek különféle állatoktulajdonságaival ruház zák fel. Iván szemtanúja volt már annak, amikor Pikel egy sas sze méthasználta, és azzal már több száz yardról észrevette a réten át futó mezei egeret is.

- A madárnak szemét vetted kölcsön, igaz-é? - tudakolta a sárgaszakállú törpe.- Hi-hi-hi.- És azt mondád nékem, hogy Drizzt ül azon a repülő lovon?- Drizzit Dudden! - erősítette meg Pikel.Iván a távolba vesző pegazus felé nézett, majd megrázta bozontos üstökét. Azután

lepillantott Delly Curtie-re. Ha itt hagyják, a kö vetkező havazás biztos, hogy betakarja, éstalán egészen a tavaszi hóolvadásig így marad.

- Meg kell találnunk Drizztet - mondta Iván, miután egy pillana tig latolgatta alehetőségeket. - Szegény Delly és szegény Wulfgar... de hát mily sokakat hagytunk kint amadarak martalékául, amióta Obould lerohant minket. Ostoba orkok!

- Ostoba orkok! - visszhangozta Pikel.- Drizzt? - kérdezte Iván.

- Drizzit Dudden - felelte zöldszakállú fivére.- No hát, akkor vezess, te átokverte, bolond dúdad! Ha megta láljuk azokat az orkokat, és

ezek az orkok vitték el Wulfgar aprósá gát, akkor ki alkalmasabb arra, hogy visszaszerezze akölyköt tőlük,mint Drizzt Do'Urden?

- Hi-hi-hi.

Az intelligens kardnak hat forgatója akadt Delly Curtie után. Khazid'hea ármánykodótelepatikus erejét használva férkőzött be egymást követő tulajdonosai gondolatai közé, éskifacsarta belőlük, hogy a közelben levők közül melyik orktól tartanak a leginkább. Mi utánsikerült azonosítania a legérdemesebb pengeforgatót, a kard nak már nem okozott nagynehézséget, hogy összecsapásra bírja az erőszakos teremtményeket, és úgy alakítsa azösszecsapást, hogy az érdemesebb harcos arasson diadalt.

Ezután ismét hírt kapott arról, hogy Harcpöröly Bruenor sötételf barátja a környékenügyködik, orkokat mészárol, és Khazid'hea tud ta, karnyújtásnyira van attól, hogylegáhítottabb célját elérje. A penge azóta vágyódott arra, hogy Drizzt Do'Urden forgassa,amióta Catti-brie birtokába került. A nő is érdemesnek bizonyult a haszná latára, de a kardtudta, hogy Drizzt egészen másmilyen harcos. Drizzt kezében Khazid'hea egyik diadaltarathatná a másik után, és nem kellene a tokjában csücsülnie, mert a drow nem lövöldözött atávolból az íjával.

Khazid'hea úgy vélekedett, hogy az íj gyáva fegyver.- Milyen nagy dicsőséget aratsz majd és milyen fantasztikus gazdag ságra teszel szert,

amikor majd elviszed Obould királynak Drizzt Do'Urden fejét - mondta a kard jelenlegiforgatójának, egy karcsú és kistermetű orknak, aki ügyességére és gyorsaságára épített,szemben a nyers erővel, amire vadállati fajtája általában támaszkodott.

- A drow maga a halál - jelentette ki az ork hangosan, mire töb ben értetlenül néztek rá.- Akkor nem, ha engem tartasz a kezedben - fogadkozott Khazid'hea. - Ismerem őt.

Ismerem a mozdulatait és a technikáját. Tudom, mi ként győzd le.Az ork hamarosan útnak indult, és északnyugat felé tartott, ahol utoljára jelentették a

drow-nak és elf társának felbukkanását. Khazid'hea pedig elkezdett gondolkozni azon, hogybölcsen döntött-e. Nem volt csekélység, hogy az értelmes kard milyen könnyűszerrel győztemeg az orkot - mint ahogy győzött meg minden orkot. A pen ge azonban tisztában volt vele,hogy Drizzt Do'Urden nem egy gyenge akaratú ork. A drow küzdeni fog Khazid'heakésztetései ellen.

Kivéve akkor, ha ezek a késztetések csak azt erősítik, amit Drizzt már úgyis a fejébe vett.Abból pedig, amit Khazid'hea tudott, na gyon úgy tetszett, hogy a drow-t gyilkos őrjöngésszállta meg.

Ami tökéletesnek tűnt.

Drizzt lepattant Pirkadat hátáról, amint a pegazus leszállt, és vág tára váltott. A könnyedéntalpra érkező drow rohanni kezdett hátasa mögött, amint az átdübörgött az ork táboron,feldöntögetve a szörnyetegeket.

A tábor közepén a sötételf előretört, és hirtelen rávetette magát az egyik orkra, majdlevágta a szárnyas ló rohamától még mindig tántorgó teremtményt. Az ork két rövidívűcsapástól a földre zu hant, és a könnyű gyilkosság lehetővé tette Drizztnek, hogy azonnaltesthelyzetet váltson, és megpördülve fogadja egy másik bestia tá madását. Egy visszakezes,lefelé zúduló hárítás a jobb oldali pengé vel leszelte az ork előredöfött lándzsájának a hegyét,és miközben a drow blokkolt, balját máris maga elé rántotta keresztbe. Az ork el vesztetteegyensúlyát, mert szúrása csak minimális ellenállással találkozott, Drizzt pedig jobbról balravágott felemelt pengéjével, fel tépve a lény torkát.

A drow mögül dübbenés hallatszott, mire a sötételf odébb szök kent, de az onnan érkezőfenyegetés már meg is szűnt, mivel a lopa kodó orkot egy jól irányzott elf nyílvesszőleterítette. Drizzt gyorsan tisztelgett a tábor fölött köröző Innovindilnek és Alkonynak, majd

megindult, hogy megkeresse következő áldozatát.Az egyik vastag fenyő alsó ágai között megpillantott egy alakot, mire rohanni kezdett a fa

felé. Lassítás nélkül ugrott neki a fa tör zsének, erősen megvetette a lábát, majd elrúgtamagát oldalra és felfelé, és így az egyik alsó ágra érkezett. Három fürge ugrással oda-szökkent a remegő orkhoz, és néhány gyors vágás után a humanoid lezuhant a földre.

Drizzt leugrott a legalsó ágra, és gyorsan körülnézett. A tábor túl oldalán megpillantott egymagányos orkot, valamivel közelebb, és kissé balra pedig egy háromfős csoportot.Vigyorogva indult el a trió felé, de szinte azonnal meg is torpant, tekintete pedig hirtelen ráta-padt arra a magányos alakra, aki szemből tartott felé.

A sötételf szíve a torkába ugrott, és legszívesebben felordított volna dühében, és hogytagadja a nyilvánvalót. Felismerte az ork kezében levő kardot.

Drizzt futva tört elő a fa mögül. Nagyon is tisztelte a hatalmas fegyvert, amelyet az ork amarkában szorongatott, de most ez nem számított. Nem lassított és nem próbálta felmérni azellenfelét. Csak rohant, szablyái elmosódott foltként cikáztak, köröket írtak le a válla fölött,keresztbe vágtak és előredöftek. Vágott, ugrott, majd döfött, újra meg újra. Időnként fémescsendülést hallott, amikor eltalálta Khazid'hea kiváló pengéjét, máskor csak a levegőbehasítot tak meglendített szablyái, megint máskor pedig a bőrvértbe vagy a húsba csapódókardok tompább hangja ütötte meg a fülét.

Körbetáncolta az orkot, pengéi oldalra és egyenesen sújtottak le, folyamatosan változtattairányukat, hogy meghiúsítson minden gyengécske hárítási kísérletet, bár az ork már csaknem is próbálko zott védekezéssel. A drow az egyik forgás közepén megtorpant, majdvisszafelé pördült az ork mellett, szablyái pedig döftek, zúztak és vágtak. A technika nemszámított már. Csak az számított, hogy lesújtson a szörnyetegre. Csak az számított, hogydarabokra vágja a lényt, aki Catti-brie kardját tartotta a kezében.

Vérpermet röpködött mindenfelé, de Drizzt még csak észre sem vette. Az ork elejtette apengét összeszabdalt kezéből, de Drizzt még csak észre sem vette. A fény kihunyt ateremtény szemében, min den erő kifutott a lábából, egyedül csak a drow egy pillanatra semszünetelő csapásai tartották még talpon.

De Drizzt még csak észre sem vette.Az ork végül a földre rogyott, a drow pedig odalépett fölé, és ha lálos szablyái tovább

csépelték.Alkony szállt le mögötte, Innovindil pedig leszökkent a hátáról, és odarohant a sötételfhez.De Drizzt még csak észre sem vette.Csak ütött és vágott. Tucatszor, kéttucatszor, százszor sújtott le, míg végül ingujját

lucskosra áztatta az ork vére.- Drizzt! - hallotta meg végül, és a hanghordozásból felismerte, hogy Innovindil már jó

régóta kiabálhatja a nevét.Térdre esett, véres pengéit a földre ejtette, majd felkapta Khazid'heát, és maga elé

nyújtotta, véres tenyerén tartva.- Drizzt? - mondta újra Innovindil, és leguggolt a sötételf mellé. A drow ekkor zokogni

kezdett.- Mi az? - tudakolta a nő, és magához húzta társát. Drizzt csak nézte Khazid'heát, és

bíborszínű szeméből patakzot tak a könnyek.

- Más magyarázatok is lehetségesek - mondta Innovindil a drow-nak nem sokkal később.A Surbrin közelében táboroztak le, egy csendes tavacska mellett, ami még nem fagyott be,így Drizzt lemos hatta a vért a kezéről, az arcáról, egész testéről.

A sötételf felpillantott rá, majd Khazid'heára nézett: a kard egy kövön hevert az elf előtt.Innovindil is a pengét bámulta.

- Nem ért váratlanul a dolog - közölte a drow.- De ez nem csökkentette a döbbenetet.Drizzt egy pillanatig még rámeredt, majd lesütötte a tekintetét.- Valóban nem - ismerte el.

- Az ork kamatostul megfizetett érte - emlékeztette az elf. - Bosszút álltál Catti-brie-ért.- Valahogy ez kevésbé nyugtat meg.Az elf mosolya azonban csillapítóan hatott rá. Innovindil éppen fel akart állni, de ekkor

félbehagyta a mozdulatot, és oldalra pillan tott. Drizzt követte tekintetét, és látta, hogy egymadárka ül a kö vön csiripelve. Ekkor a madár felröppent, és elszállt.

- Furcsa - jegyezte meg az elf.- Micsoda?Innovindil rápillantott társára, de nem válaszolt. Arca viszont to vábbra is értetlenséget

tükrözött.Drizzt tekintete visszatért a kőre, majd felpillantott az égre, a ma darat keresve, ami persze

már rég elrepült. A drow megvonta a vál lát, és visszatért a mosakodáshoz.Nem telt sok időbe, hogy a rejtély megoldódjon, mert kevesebb mint egy óra múlva, éppen

akkor, amikor mind Drizzt, mind Innovindil Pirkadatot és Alkonyt csutakolta, egy furcsa hangütötte meg a fülüket.

- Drizzit Dudden, hi-hi-hi.Amikor megfordultak, megpillantották a közeledő Tömbváll Ivánt és Pikelt, és ekkor

mindketten megértették, hogy a kismadár a törpe druida egyik kéme volt.- Nem vagytok éppen a legszebb látvány egy fáradt törpe szeminek - köszöntötte őket

Iván, és szélesen mosolyogva besétált a táborukba.- Én is üdvözöllek titeket - felelte Drizzt, és előrelépett, hogy megrázza a törpe kinyújtott

kezét. - Méghozzá furcsálkodva.- Nem kerültetek kissé messze a törpék vonalaitól? - kérdezte Innovindil, aki szintén

odajött, hogy köszöntse a fivéreket. - Vagy hozzánk hasonlóan ti ketten is kint rekedtetekMithrill Csarnokból?

- Bah, hiszen éppen onnan jöttünk! - mondta Iván. - Senki nem esett ott csapdába...Bruenor kitört kelet felé, és most tartjuk a Surbrinig terjedő vidéket.

- Bruenor? - kérdezte Innovindil, még mielőtt Drizzt megtehet te volna.- Vörös szakállú törpe, sokat zsörtölődik - tudatta Iván.- Bruenor elesett Lapályosnál - jelentette ki Drizzt. - A saját sze memmel láttam.- Leesett, az igaz, de visszapattant - közölte a törpe. - A papok hosszú-hosszú napokon át

imádkoztak érte, de végül Regis ébresztette fel.- Regis? - kapkodott levegő után a drow, és a lélegzete is elakadt.- Az apróságra gondolsz? - kérdezte Iván. - Van, aki Bendőkorginak hívja.- Hi-hi-hi - csatlakozott a beszélgetéshez Pikel is.- Mikor szalada világgá az eszed, Drizzt? - érdeklődött Iván. - Azt gondoltam, hogy

ismered Bruenort és Regist.Drizzt Innovindilre nézett.- Ez lehetetlen.Az elf arcán széles mosoly ült.- Azt hitted, meghaltanak, igaz-é? - tudakolta a sárgaszakállú törpe. - Bah, hova tetted a

hitedet? Mondhatom néked, Ők ketten aztán egyáltalán nem halottak! Alig néhány nappalezelőtt váltunk el tőlük. - Iván arca ekkor hirtelen elkomorodott. - De hoztam né ked néhányrossz hírt is, elf. - Rápillantott a kardra, amitől Drizzt szívébe ismét csüggedés költözött.

- Wulfgar barátnője felkapta a pengét, és egymaga kijött ide - kezdett bele Iván. -Enmagam és fivérim...

- Fivérim! - szakította félbe Pikel büszkén.- Enmagam és fivérim utána eredtünk, de már túl későn bukkan tunk rá.- Catti-brie... - Drizzt ismét nem kapott levegőt.- Nem, nem ő Wulfgar barátnője, Delly. Néhány nappal ezelőtt holtan akadtunk rá. Azután

észrevettünk téged, amint azon az átokverte szárnyas lovon ülsz, így hát idejövénk, hogymegtaláljunk. Bruenor, Regis, Catti-brie és Wulfgar rettenetesen aggódának miat tad: ezt istudnod kelletik.

Drizzt szóra képtelenül állt ott, ahogy a szavak súlya lassan elju tott tudatáig.

- Wulfgar és Catti-brie is? - kérdezte suttogva.Innovindil odaszökkent mellé, és átölelte, mert látta, hogy a drow mindjárt eldől támogatás

nélkül.- Azért valál itt kint, mert azt gondolád, hogy minden barátod meghalt? - tudakolta Iván.- Lapályost lerohanták - szólalt meg a drow.- No, ez igaz, de a fivérim...- Fivérim! - kiáltott azonnal Pikel. Iván kuncogni kezdett.- A fivérim épített egy szobrot, hogy elbolondítsa az orkokat, és Thibbledorf Pwenttel az

oldalunkon megadtuk nékik azt, ami kijárt! Mindenkit kijuttatánk Lapályosból, ésvisszamenekültünk Mithrill Csarnokba. Azóta is orkokat öldösénk. Százával irtjuk a kutyákat.

- Láttuk az Őrző Völgyétől északra a csatateret - mondta Innovindil. - És a szétzúzotthegygerincet.

- Bumm! - kiáltotta Pikel.Drizzt csak állt ott, a fejét rázta, ahogy lehengerelték a hírek. Igaz lehet vajon mindez?

Tényleg életben lehetnek a barátai? Bruenor, Wulfgar és Regis? És Catti-brie? Igaz lehetvajon? Társára nézett, és látta, hogy Innovindil melegen mosolyog rá.

- Nem is tudom, mit mondjak - vallotta be.- Egyszerűen csak légy boldog! Mert én boldog vagyok helyetted is.Drizzt erre alaposan megölelgette.- És ők is boldogak lesznek, hogy láthatnak, efelől ne légyenek kétségid - közölte Iván a

sötételffel. - De azért néhány könnyet még ontani fogunk szegény Dellyért. Nem tudom, miszállta meg azt a lányt, hogy csak így elrohant.

A szavak belemartak Drizztbe, és elugrott Innovindiltől, hogy ha ragos pillantást vessen azintelligens kardra.

- De én igen - felelte és alig hallhatóan megátkozta Khazid'heát.- A kard uralni tudja viselőjét? - kérdezte Innovindil.Drizzt odalépett a pengéhez és felkapta, a szeme elé emelve. Telepatikusán tette fel

kérdéseit Khazid'heának, érzékelve az oda bent lappangó életet, és válaszokat követelt.Ezután valami más is az eszébe jutott.- Szerszámozzátok fel a repülő lovaitokat! - javasolta Iván. - Mi nél előbb visszajuttok

Mithrill Csarnokba, annál jobb mindenkinek. A barátid nagyon is hiányolnak téged, DrizztDo'Urden, és én azt gondolám, hogy te éppen annyira hiányolod őket.

A drow ezzel az állítással igazán nem akart vitába szállni, de mi közben ott állt, kezében acsodálatos karddal, a karddal, ami szinte bármit képes volt átvágni, gondolatai már egy másikúton jártak.

- Le tudom győzni őt - jelentette ki.- Micsoda? - tudakolta Iván.- Hogy érted ezt? - kérdezte Innovindil.Drizzt feléjük fordult, és így szólt:- Már legyőztem Obouldot.- Megvívtál véle? - bukott ki Ivánból a hitetlenkedés.- Nem is olyan régen megvívtam vele egy dombocskán, nem me sze innen - magyarázta

Drizzt. - Megvívtam vele, és vagy tucatszor eltaláltam, de a pengéim nem tudták átütni avértjét. - Felemelte Khazid'heát, és hatalmas erővel keresztbe vágott vele maga előtt. -Tudjátok, mi a beceneve ennek a pengének, amire valóban rá is szolgált?

- Vágó - felelte, amikor a másik három csak rámeredt. - Ezzel a karddal le tudom győzniObouldot.

- Ez a harc más napra való - szólalt meg Innovindil. - Azutánra való, hogy ismét találkoztálazokkal, akiket szeretsz, és akikről azt hitted, hogy elvesztetted őket.

Drizzt megrázta a fejét.- Obould most egyik dombtetőről a másikra vonul. Magabiztos, és csak kevés kísérő tart

vele. Elkaphatom, és ezzel a pengével le győzhetem őt.- A barátaid megérdemlik, hogy lássanak téged, a barátság pedig azt követeli, hogy eleget

tegyél ennek - mondta az elf.- Bruenorhoz fűződő szolgálatom az egész vidékre vonatkozik - válaszolta Drizzt. - Észak

népe megérdemli, hogy kiszabaduljon Obould szorításából. És én most megkaptam enneklehetőségét. Hogy megbosszuljam Lapályost, és az összes többi városkát, hogymegbosszuljam a betolakodók által megölt törpéket. Hogy megbosszuljam Tarathielt. Talánsoha többé nem lesz ilyen esélyünk.

Tarathiel említése láthatóan véget vetett az elf vitatkozókedv ének.- Most akarsz utána indulni? - tudakolta Iván.- Nem hiszem, hogy lenne ennél alkalmasabb idő. Iván ezen gondolkodott egy darabig,

majd bólintott.- Hi-hi-hi - fejezte ki egyetértését Pikel is.- Az én nevimben is adj egyet-kettőt a kutyának - mondta Iván, majd váratlan ötlettől

vezérelve elmosolyodott. Előhúzta kézi szám szeríját, amely már-már közelített a tökéletesdrow darabokhoz, és odadobta Drizztnek, majd kibújt vállszíjából, amelyben a robbanó-nyilaksorakoztak, és átnyújtotta a drow-nak.

- Lövellj ezekből egy párat a fenevadra, és majd meglátod, amint szökell! - jelentette ki atörpe.

- Hi-hi-hi.- Enmagam és fivérim... - kezdett bele Iván a mondandójába, de ekkor elhallgatott, és

Pikelre nézett, várva, hogy az félbeszakítsa. A testvére azonban értetlenül meredt rá.Iván felsóhajtott.- Enmagam és fivérim... - kezdte újra.- Fivérim!- Egén, mi ketten visszatérünk Mithrill Csarnokba, és elmondjuk barátidnak, hogy itt vagy

kint - közölte Iván. - És hogy hamarosan csatlakozál hozzánk.Drizzt elf barátjához fordult.- Menj velük! - kérlelte. - Vigyázz rájuk fentről, és gondoskodj róla, hogy épségben

megérkezzenek!- És engedjem, hogy egyedül vesd magad Obould király után? Drizzt felemelte az

alattomos kardot, a vállszíjat és a számszeríjat.- Le tudom győzni őt - fogadkozott.- Feltéve, ha egyedül éred - vitatkozott vele Innovindil. - Ebben viszont segíthetek.Drizzt megrázta a fejét.- Megtalálom, és a távolból fogom figyelni - ígérte meg. - Talá lok megfelelő lehetőséget és

meg is ragadom azt. Obould a kezem ben tartott kardtól fog elesni.- Bah, ez nem egyszemélyes munka! - tiltakozott Iván is.- Pirkadattal gyorsan tudok mozogni. Obould nem kap el, csak akkor, ha úgy döntök, hogy

elkaphat. És ekkor Obould király meg fog halni.A drow tökéletesen higgadtan és kiegyensúlyozottan beszélt.- Nem maradok Mithrill Csarnokban - közölte Innovindil. - El kísérem oda a törpéket, de

rögtön azután visszatérek hozzád.- Én pedig várni foglak - fogadkozott Drizzt. - Obould fejével a kezemben.Ügy tűnt, ehhez már nem lehet semmit hozzátenni, de Pikel per sze közbekotyogott:- Hi-hi-hi.

29nagy levegŐ

- Kezdek belefáradni ebbe az utazgatásba - szólt oda Tos'un Armgo drow társnőjének.Napokon és napokon át mást se tettek, csak haladtak, míg végül be nem érték Obouldot

sok mérfölddel északra attól a helytől, ahol eredetileg számítottak rá, Mithrill Csarnok nyugatikapujánál. Ott láthatóan nem alakult jól az ütközet, az ork király pedig úgy tűnt, nincs olyanhangulatban, hogy elmesélje, mi történt. Gyorsan egy értelművé vált az is, hogy az utazás

csak ekkor kezdődik a két drow számára - feltéve, ha Oboulddal szándékoznak maradni. Úgytet szett, hogy az ork király sehol sem fog letelepedni, még úgy sem, hogy az időjárás egyrezordabbra fordult.

Az egyik napsütéses délelőttön, amikor Tos'un és Kaer'lic lapos köveken ülve várakozottaz uralkodóra, nem mesze egy meredek oldalú dombtetőn felépített váracska alapjai mellett,úgy látszott, végre valódi lehetőséget kapnak arra, hogy visszatérésük óta első ízbenbeszéljenek Oboulddal. Az ork király csak akkor szórakoz tatja vendégeit, ha ahhoz vankedve. A két drow körül mindenfe lé orkok szorgoskodtak: kivágták a domboldal pusztaföldjén és szürke kövei között növő néhány fát, és eltakarították azokat a sziklatömböket,amelyek fedezéket nyújthattak az esetleges ellen ségnek.

- A királyságát építi - jegyezte meg Kaer'lic. - Jó ideje célozgatott már erre, de egyikünksem vette a fáradtságot, hogy odafigyel jen rá.

- Néhány várból még aligha lesz királyság - mondta Tos'un. - Fő leg, ha az orkokról vanszó, akik hamarosan úgyis egymás ellen for dulnak majd.

- Semmi kétség, élvezeteteket lelitek majd benne - szólalt meg ekkor egy durva hang.A két sötételf megfordult, és látták, hogy Obould közeledik, meg Tsinka, a bosszantó

sámán. Kaer'licnek feltűnt, hogy a nőstény egy általán nem látszik elégedettnek.- A jövendölés a múltbeli viselkedésen alapult - közölte Tos'un, és meghajolt. -

Természetesen nem sértésnek szántam.Obould összehúzott szemmel meredt rá.- Ez a viselkedés Obould, Aki Gruumsh eljövetele előtt volt - fe lelte. - Továbbra sem

osztozol a királyságomról szóló látomásom ban, de ez a te bajod.Kaer'lic azon kapta magát, hogy egy apró lépést hátrál az impo záns és kiszámíthatatlan

orktól.- Már azt hittem, hogy ti ketten is követtétek két társatokat a Pókkirálynő oldalára - közölte

az ork, és beletelt egy hosszú pilla natba, mire megértették, mire céloz.- Donnia és Ad'non? - tudakolta Kaer'lic.- Egy másik drow elf ölte meg őket - felelte Obould, és ha zavar ta is a dolog, akár a

legcsekélyebb mértékben is, ennek semmi jelét nem adta.Kaer'lic Tos'unra nézett, de a veszteséget mindketten egy vállrán dítással fogadták.- Úgy tudom, hogy az egyik sámán trófeaként megtartotta Ad'non fejét - közölte az ork

király érzéketlenül. - Visszaszerezhe tem nektek, ha szeretnétek.Az őszintétlen ajánlat sokkal jobban beledöfött Kaer'licbe, mint ahogy azt várta, de

gondosan ügyelt rá, hogy haragja ne üljön ki az arcára, miközben végigmérte az uralkodót.- Egyben tartottad a seregedet a Mithrill Csarnoknál elszenve dett vereség dacára - szólt,

és arra gondolt, jobb, ha ejtik a beszél getésnek ezt a fonalát. - Ez jó jel.- Vereség? - sipította Tsinka Shinrill. - Mit tudsz te erről?- Tudom, hogy nem vagytok Mithrill Csarnokban.- Az ár nem érte meg a zsákmányt - magyarázta Obould. - A külső csarnokokban

döntetlenre mérkőztünk. Továbbnyomulhat tunk volna, de akkor már világossá vált, hogyszövetségeseink nem érkeztek meg. - Összehúzta a szemét, Kaer'licre meredt és még hoz-zátette: - Úgy, ahogy eredetileg terveztük.

- A kiszámíthatatlan és megbízhatatlan trollok... - vonta meg a vállát a papnő.Obould továbbra is rosszallóan nézett rá, Kaer'lic pedig tudta, hogy az uralkodó legalábbis

sejti, hogy ő és Tos'un milyen szerepet játszottak abban, hogy Proffitt trolijai távolmaradtak aküzdelem től.

- Figyelmeztettük Proffittot, hogy késlekedése gondokat okozhat északon - tette hozzá amásik drow. - Csakhogy ő és nyomorult trolijai emberi vért szimatoltak, a nesméiek vérét,akik oly sok éve gyűlölt ellenségeik. Nem lehetett meggyőzni, hogy vonuljon észak ra, MithrillCsarnok felé.

Obouldot láthatóan ez nem hatotta meg.- És akkor Ezüsthold is rájuk rontott - folytatta Kaer'lic, próbál va elterelni a figyelmet. -

Semmi többre nem számíthatsz Proffitt-tól és bandájától. Már attól a néhány trolitól, aki

túlélte.Mély morgás tört elő Obould agyarai közül.- Tudtad, hogy Lady Alustriel jönni fog - jelentette ki a papnő. - Lelj vigaszt abban, hogy a

nő számos értékes harcosa most holtan hever a déli lápokban. Nem fogja örömmel északfelé fordítani a te kintetét.

- Jöjjön csak bátran! - mordult fel Obould. - Addigra készen ál lunk minden hegyen ésminden hágóban. Meneteljen csak Ezüst hold Sötétvesszős Királyságba! Itt csak halált talál.

- Sötétvesszős Királyságba? - tátogta Tos'un hangtalanul.Kaer'lic most már nemcsak Obouldot vette alaposan szemügyre, hanem Tsinkát is, és

észrevette, hogy a sámán elfintorodik a jöven dő királyság említésekor. Talán rejlik itt valamimegosztottság?

- Proffitt tehát vereséget szenvedett - mondta az ork király. - Meghalt?- Nem tudjuk - vallotta be Kaer'lic. - A csata zűrzavarában tá voztunk, amikor nyilvánvalóvá

lett, hogy a trollokat visszaszorítják a Trollmocsarakba. Oda pedig nem óhajtottam bemenni.- Nem óhajtottál bemenni? - kérdezte Obould. - Nem arra uta sítottalak, hogy maradj

Profitt-tal?- Oda soha nem mennék be - közölte Kaer'lic. - Sem Proffitt-tal, sem Obouldért.Pimasz viselkedése újabb dühödt szemöldökráncolást eredmé nyezett, de az ork király

nem lépett közelebb hozzá.- Sok mindent elértél, Obould király - jelentette ki a papnő. - Többet, mint amit

lehetségesnek tartottam ilyen rövid idő alatt. Nagy diadalaid megbecsülése végett hoztamneked egy ajándékot. - Amikor befejezte mondandóját, odabólintott Tos'unnak, a drow hímpedig futásnak eredt, és a domboldalon lerohant oda, ahol még megmaradt egyetlensziklacsoport. Eltűnt a kőtömbök mö gött, majd kisvártatva előbukkant, egy elgyötört törpétvonszolva elő.

- Ez az ajándékunk számodra - közölte Kaer'lic.Obould próbált meglepett arcot vágni, de Kaer'lic átlátott a szi tán. A királynak mindenfelé

voltak kémei és őrszemei, és már az előtt tudott a törpéről, hogy találkozott volna asötételfekkel.

- Nyúzd le a bőrét, és edd meg a húsát! - szólalt meg Tsinka, aki nek szemébe hirtelenvadság és éhség költözött. - Én addig előké szítem a nyársat!

- Te szépen befogod a pofád! - javította ki Obould. - A Harcpöröly Klánból való?- Igen - felelte a drow papnő.Obould helyeslőén bólintott, majd Tsinkához fordult:- Az egyik társzekéren csináljatok neki helyet! A közelemben akarom tudni. És

halálbüntetés terhe mellett ne bántsátok!Erre a sámán nyíltan a homlokát ráncolta, ami nem is kerülte el Kaer'lic figyelmét.- Talán még értékesnek is bizonyul számunkra - mondta Obould. - Úgy számítom, hogy

még a tavasz beállta előtt megalkudhatok a törpékkel.- Megalkudni? - visszhangozta Tsinka, és hangja ismét visítássá erősödött.Obould összevont szemmel meredt rá, mire a nő hátratántorodott.- Most vidd el, és gondoskodj róla! - vetette oda az ork király, akinek hangja egyszerre volt

higgadt és fenyegető.Tsinka odaugrott a törpéhez, majd vadul maga után vonszolta szegény Fendert.- És ne okozz neki sérülést! - parancsolta Obould.- Arra számítottam, hogy benyomulsz Mithrill Csarnokba - tu datta Kaer'lic az ork királlyal,

miután a sámánnő eltűnt. - Amikor visszatértünk az Őrző Völgyébe, valójában azt vártam,hogy az ork sereg szétszóródva menekül vissza a Világ Hátára.

- Bizalmad lenyűgöző.- Ez a bizalom növekszik, Obould király - nyugtatta meg Kaer'lic. - Úgy vélem, hogy nagy

bölcsességről és megfontoltságról tettél bizonyságot.Obould egy horkantással fogadta a bókot.- Van még valami más, amit szeretnél? - kérdezte. - Ma még sok teendő vár rám.

- Még mielőtt a következő építkezésre indulnál?- Igen, ezt tervezem - közölte Obould. Kaer'lic mélyen meghajolt.- Akkor jó utat, Sötétvessző király!Az uralkodó egy pillanatig mérlegelte a címet, majd sarkon fordult, és távozott.- Egyik meglepetés a másik után - jegyezte meg Tos'un, miután t király elment.- Többé már nem vagyok annyira meglepett. Hibáztunk, amikor alábecsültük Obouldot. Ez

nem fog újra megtörténni.- Akkor térjünk vissza a Mélysötét felső alagútjaiba, vagy keres sünk egy másik vidéket,

ahol szükség van játékos fortélyainkra.Kaer'lic arckifejezése semmit sem változott. Összehúzott szeme szinte nyilakat lövellt a

távozó Obould után, miközben a papnő a friss értesüléseket emésztette. Odaveszetttársaikra gondolt, de azu tán már nem törődött velük többet - úgy, ahogy az a drow-k közöttszokás. Elgondolkodott viszont Obould viselkedésén, aki annyira tiszteletlenül viselkedett ahalott sötételfek és a Pókkirálynő iránt. Bizonyos dolgokat nem volt olyan könnyű feldolgozni.

- Mielőtt elmegyünk, váltanék pát szót Tsinkával - közölte végül.- Tsinkával? - kérdezte Tos'un szkeptikusan. - Hiszen ő még az orkok mércéjével mérve is

bolond.- Éppen ezért kedvelem az orkokat - felelte Kaer'lic. - Mert ki számíthatóak és ostobák.

Még aznap, miután Kaer'lic számos teremtővarázslatot elmon dott, és felruházott egybizonyos tárgyat egy bizonyos varázslattal, létrejött a találkozó: a papnő egy kövön üldögélt,szemközt az ork sámánnővel. Tsinka gyanakvóan és érdeklődve méregette, amire a drowpersze előre számított.

- Nem örültél annak, hogy Obould király úgy döntött, Mithrill Csarnokot a törpék kezénhagyja - kezdte Kaer'lic nyíltan.

- Nem az én dolgom, hogy megkérdőjelezzem Obould, Aki Gruumsh döntéseit.- De tényleg így lenne? Gruumsh akarata az, hogy békén hagyjá tok a törpéket? Meglepve

hallom.Tsinka elfintorodott, némán kifejezve csalódottságát, Kaer'lic pe dig tudta, hogy érzékeny

pontra tapintott.- Gyakran igaznak bizonyul, hogy amikor a hódító nagy zsák mányra tesz szert, egyben

félni is kezd - fejtegette Kaer'lic. - Végtére is hirtelen oly sok mindent elveszíthet.- Ő, Aki Gruumsh nem fél semmitől! - visította az agresszív sámán. Kaer'lic egy bólintással

nyugtázta az állítást.- De valószínűleg Obould királynak többre lesz szüksége Tsinka bökdösésénél, hogy

teljesítse Gruumsh akaratát - mondta a drow.A sámán furcsálkodva meredt Kaer'licre.A papnő csúfondárosan elmosolyodott, majd övtáskájába nyúlt, és előhúzott egy apró,

pókformájú csatot, amelyet az ork szeme elé dugott.- Egy harcos vértéjének szíjához való - magyarázta.Tsinka egyszerre méregette érdeklődve és aggódva a tárgyat.- Fogadd el! - javasolta Kaer'lic. - Fogasd össze vele a köpenye det! Vagy csak nyomd rá a

bőrödre! Akkor meg fogod érteni.Tsinka átvette a csatot, és közelebb húzta magához, Kaer'lic pe dig némán kimondta a

szót, ami szabadjára engedte a csatban az ál landóvá tett varázslatokat.A sámán szeme tágra nyílt, ahogy megérezte a beléáramló bátor ságot és hatalmat.

Lehunyta a szemét, és megfürdött a tárgyból ára dó melegségben, a papnő pedig kihasználtaa lehetőséget, hogy újabb varázslatot mondjon az orkra: barátságbűbájt bocsátott rá, amitőlTsinka teljesen ellazult.

- Lolth Úrnő áldása van rajta - magyarázta Kaer'lic. - O is öröm mel látná, ha a törpéketkikergetnék Mithrill Csarnokból.

Tsinka távolabb tartotta magától a csatot, és furcsállóan nézegette.- Ez majd arra készteti Obould, Aki Gruumsht, hogy visszatérjen a törpék csarnokaiba, és

befejezze hódítását?- Önmagában ez az egy természetesen nem. Csakhogy sok ilye nem van. Te és én pedig

erre ösztönözzük majd a királyt, mivel tud juk, hogy Obould legnagyobb dicsősége még nemérkezett el.

A sámán továbbra is üveges szemmel meredt a melltűre még jó ideig. Majd frissenszerzett legjobb barátjára nézett, és szélesen el mosolyodott.

Kaer'licnek nehezére esett őszintén viszonozni a mosolyt, úgy, hogy az ne tűnjönlekicsinylőnek. A drow azonban emiatt sem ag gódott túlságosan, mivel Tsinka most mármegbízott benne, és azt gondolta róla, hogy ő az új legjobb barátja.

A drow papnő közben azon merengett, hogy vajon Obould mit szólna ehhez abarátsághoz.

Mithrill Csarnok falai korábban még sosem tűntek ilyen fojtógatónak. Iván és Pikel aznapreggel tértek vissza a Dellyről és Drizztről szóló hírekkel, ami az érzelmek kavargó áradatátzúdítot ta a nagydarab emberre. Wulfgar csak ült a gyertyafényben, hátát a kőfalnak vetve,szeme rezzenetlenül, de mit sem látva meredt előre, miközben gondolatai az eltelt hónapokemlékeihez kanya rodtak.

Felidézte magában utolsó beszélgetését Dellyvel, de immár a nő kétségbeesésénekfényében látta mindezt. Hogy nem vette észre a jeleket, az egyértelmű segélykiáltást?

Önkéntelenül is grimaszba torzult az arca, amikor felidézte mit válaszolt Dellykönyörgésére, hogy menjenek el Ezüstholdba vagy valamelyik nagyvárosba. Akkorlekicsinyelte a nő érzéseit, félresö pörte a nyaralásra tett ígéretével.

- Nem hibáztathatod magad - szólt oda neki Catti-brie a szoba másik feléből, felrezzentveWulfgart merengéséből.

- Nem akart itt maradni - felelte a férfi.Catti-brie odasétált hozzá, és leült mellé az ágyra.- Mint ahogy nem akart elszaladni az orkok uralta vad vidékre sem. A kard tette ezt, és én

voltam a bolond, hogy elől hagytam a pengét, ahol bárki felkaphatta, aki erre járt.- Delly akkor már indulófélben volt - erősködött Wulfgar. - Nem bírta elviselni a törpék sötét

alagútjait. Úgy jött ide, hogy teljes szívével egy jobb életben reménykedett, és amit talált... -Hangja ha talmas sóhajtásban halt el.

- Ezért úgy döntött, hogy a többiekkel átkel a folyón. És magával vitte a gyermekedet.- Colson éppen annyira az övé is volt, mint az enyém. Nem ke vésbé formált rá jogot. Azért

vitte el Colsont, mert úgy vélte, hogy az a legjobb a kislánynak... efelől semmi kétségem.Catti-brie Wulfgar alkarjára tette a kezét. A férfi hálás volt a gesztusért.- De legalább Drizzt él - nézett a barbár a lány szemébe, és kipré selt magából egy

mosolyt. - Ez viszont jó hír a mai napon.Catti-brie megszorította barátja karját, és ő is elmosolyodott.Wulfgar rájött, hogy a nő nem tudja, miként reagáljon. Catti-brie nem tudta, mit mondjon,

vagy mit tegyen. A barbár elvesztette Dellyt, barátja viszont meglelte Drizztet, és mindezt egymondatban hallották egy törpe szájából! Szomorúság, együttérzés, remény ésmegkönnyebbülés kavargott a nőben, de éppen így a férfiban is. Catti-brie attól tartott, hogyha a mérleg serpenyője túlságosan átbillen a pozitív oldalra, azzal csökkentené a barátját értveszteség mértékét, és tiszteletlennek mutatkozna.

A lány aggódott Wulfgar érzései miatt, ami a férfi eszébe idézte, hogy milyen nagyszerűbarátja is van. Kezét a nő kezére tette, és viszo nozta a szorítást, majd immár őszintébbenelmosolyodott és bólintott.

- Drizzt megtalálja Obouldot és megöli - jelentette ki a barbár, és az erő visszatért ahangjába. - Azután pedig visszatér hozzánk, aho va tartozik.

- Mi pedig megtaláljuk Colsont - felelte Catti-brie.Wulfgar vett egy nagy levegőt, mert tudta, hogy össze kell szed nie magát, ha nem akart

belesüppedni a reménytelenségbe.Egész Mithrill Csarnok a kisbabát kereste, abban reménykedve, hogy Delly nem vitte

magával. A törpék egészen a Surbrinig kime részkedtek, annak dacára, hogy egyfolytábanzuhogott a dermesztő én hideg eső, és megpróbáltak hírt kapni a túlpartról, hogy esetleglátta-e valamelyik révész a gyermeket.

- Az idő hamarosan megjavul - mondta most Catti-brie. - Ak kor pedig kimegyünk, ésmegtaláljuk a lányod.

- És Drizztet - felelte a barbár.A lány elvigyorodott és rántott egyet a vállán.- Ha jól ismerem Drizztet, akkor ő hamarabb talál majd ránk.- És Obould feje ott lesz a kezében - fűzte hozzá Wulfgar. Ez legalább adott egy kis

reményt azon a napon, amihez hasonló an sötétet Wulfgar még sosem élt át.

- ... egy ogre és egy kőtömb orkagyú, goblinszagú kölyke! - for tyogott Bruenor. Fel-alájárkált fogadótermében, és belerúgott min denbe, amibe csak tudott.

- Hi-hi-hi - kuncogott Pikel.Iván vetett egy pillantást a fivérére, és intett neki, hogy hallgas son.- Valaki hozza ide a páncélim! - bömbölte Bruenor. - És a fej szém! Adjatok nékem száz

bűzlő orkot, hogy leölhessem őket!- Hi-hi-hi.Iván megköszörülte a torkát, hogy elrejtse testvére arcátlanságát. Éppen az imént

számoltak be Bruenor királynak arról, hogy mit szándékozik tenni Drizzt, hogy a drow mikéntvette magához a mágikus kardot, meg Iván kézi számszeríját és indult Obould után.

Bruenor nem fogadta jól a hírt.Bármennyire felvillanyozta is a tudat, hogy drága barátja életben van, a király nem állhatta

a tétlenséget. Odakint vihar tombolt, je ges eső korbácsolta a vidéket, a magasabbterületeken pedig sűrűn hullt a hó, így sem Bruenor, sem senki más nem merészkedhetett kiMithrill Csarnokból. Bruenor persze tudta, hogy ha szép lenne az idő, akkor sem sokattehetne, hogy segítsen Drizztnek. A drow egy repülő lovon ült - hogy is remélhetné, hogybeéri?

- Átokverte ostoba elf - dörmögte, és belerúgott kőtrónusának sarkába, majd még morgottvalamit, miközben odébb sántikált.

- Hi-hi-hi - vihogott Pikel.- Csak a lábadat fogod eltörni, és akkor még ebből a teremből sem mehetsz ki - mondta

Regis, aki futva érkezett a csarnokba, hogy megtudja, mi a helyzet. Hírek terjengtek abarlangrendszer ben arról, hogy Drizzt életben van és nincs semmi baja, valamint hogyBruenor királyra rájött a hoppáré.

- Hallottad vala?Regis bólintott.- Tudtam, hogy életben van. Drizzt megöléséhez több kell, mint néhány ork meg déróriás.- Obould után fog eredni. Egymagában - mordult fel Bruenor.- Akkor nem lennék Obould helyében - vigyorodott el a félszerzet.- Bah! - horkantotta a törpe. - Az átokverte ostoba elf megint eloroz minden mókát!- Hi-hi-hi - szólt Pikel, mire Iván oldalba könyökölte.A druida vadul meredt rá fivérére, tekintetébe vadság költözött, és fenyegetően elkezdte

rázni az ujját, miközben madárszerű csiripelést hallatott.Iván erre csak a fejét csóválta.- Búú! - közölte Pikel, majd hozzáfűzte: - Hi-hi-hi.- Befognád végre? - tudakolta Iván, és fejét rázva elfordult a má siktól, izmos karját

összefonva a mellén. És látta, hogy Regis kuncogva mered rá.- Mi az?Bruenor király is megállt, ő is végigmérte Ivánt, majd ő is vihog ni kezdett.Iván értetlenül meredt mindkettőjükre, mert velük ellentétben ő nem vette észre, hogy

fivére éppen az imént festette át a szakállát éppen olyan zöldre, mint amilyen Pikelé volt.- Azt gondolják rólad, hogy mulatságos vagy - szólt oda Iván az öccsének.

- Hi-hi-hi.

Drizzt Do'Urden lehajtotta a fejét, arcába húzta a csuklyáját és nem keresett menedéket avihar elől. Mithrill Csarnoktól északra mindent hó borított: a szél az arcába fújta a darát, ésegyre mélyebb rétegeket képezett, de a drow Pirkadattal a sarkában egyre csak tört előre adimbes-dombos, sziklás terepen, nagyjából arrafelé tartva, ahol utoljára látta Obouldot.Amikor a nap lebukott, a sötételf kó sza rábukkant egy sziklakiszögellésre, ami alatt meghúztamagát, és nekidőlt a pegazus hátának, hogy legalább az állat testének hője melegítsevalamennyire.

A vihar napnyugta után vonult el, de a szél csak még vadabbul dühöngött. Drizzt kilépett amenedékből és az égen száguldó felhő ket figyelte, meg az imitt-amott feltünedezőcsillagokat. Felkapasz kodott a sziklakiszögellésre, amelynek takarásában az éjszakát töl tötte,és körbenézett a vidéken. Innen több tábortüzet is ki tudott venni, mivel a környéken mégszép számmal táboroztak Obould se regének maradványai. Megjegyezte a legtöbb tábortüzettömörítő helyet, majd lemászott a szikláról, és kényszerítette magát, hogy pi henjen, amireigencsak szüksége volt.

Nem sokkal hajnal előtt ébredt és indult útnak Pirkadat hátán - időről-időre felröppent apegazussal, de mindvégig alacsonyan re pült.

Mosoly terült szét a drow arcán, ahogy megközelítette az előző éj jel látott tábortüzeket,mivel hamarosan megpillantotta Obould lo bogóját - ugyanazt a zászlót, amelyet az ork királymagánkaravánján is látott lengeni. Keresett egy jó kilátóhelyet, ahol letelepedett, és akaraván hamarosan ismét felkerekedett.

Drizzt alaposan szemügyre vette a menetet, és megpillantotta magát Obouldot is, amintéppen parancsokat harsogott.

A drow bólintott, és alaposan szétnézett a vidéken, olyan utat ke resve, ahol árnyékkéntkövetheti a karavánt.

Türelmes lesz, és kivárja a megfelelő alkalmat.- Mindnyájukat meg foguk ölni - suttogta az alattomos Khazid'hea a fülébe.Drizzt összpontosított, és egyszerűen kirekesztette elméjéből a te lepatikus behatolót,

miközben figyelmeztette a kardot.- Ha még egyszer megzavarsz, megetetlek egy sárkánnyal. Évezrede kig fogsz csücsülni

egy kincshalomban, ha nem tovább.A kard azonnal elcsendesedett.Drizzt tudta, hogy Khazid'hea nem véletlenül került hozzá, mint ahogy azt is tudta, hogy a

kard már jó ideje vágyott arra, hogy ő for gassa. Eltöprengett azon, hogy talánengedékenyebbnek kellene lennie a karddal, el kellene fogadnia a tolakodását, és el kellenehi tetnie vele, hogy lényegében ő a főnök.

De azután úgy határozott, hogy mit sem számít ez az egész, és to vábbra sem engedte lementális védelmét. Khazid'hea a legtöbb em bert uralni tudta, és kezdetben,meglepetésszerűen még Catti-brie-t is hatalmába kerítette, saját akaratához hajlítva a lánytetteit.

De egy olyan veterán és fegyelmezett harcosnak, mint amilyen Drizzt Do'Urden volt, egyolyan harcosnak, aki nagyon is jól ismer te az intelligens kard, Khazid'hea tolakodótermészetét, Khazid'hea akaratereje csak apró kellemetlenséget jelentett. Drizzt ezen elme-rengett egy pillanatig, majd úgy döntött, hogy nem kell kockáztat nia. Obould éppen elég leszellenfélnek.

- Mindnyájukat meg fogjuk ölni - mondta ki hangosan, és pa rázsló tekintete elé emelte akardot. Érezte, hogy Khazid'hea elégedett.

30AZ ISTENEK TOMBOLÁSA

Kaer'lic Suun Wett majdnem elájult, amikor megpillantotta a dél ről közeledő szárnyas ló

eltéveszthetetlen alakját. Az orkok felajzották íjukat, a papnő pedig felidézett egy varázslatot,de Obould moz dult elsőként és a leggyorsabban, egyben a leghatározottabban.

- Senki ne lőjön! - bömbölte, és ide-oda rohangált, meg forgoló dott, hogy mindenki jólhallja parancsát.

Amikor Kaer'lic felé fordult, a drow papnő olyan tüzet látott lo bogni a király szemében,hogy azonnal megfeledkezett minden ed dig dédelgetett gondolatáról, vagyis arról, hogyügyet sem vet a pa rancsra, és megkínálja a pegazus lovasát egy Lolthtól kapott varázs lattal.

Még jobban feldühödött persze, amikor a szárnyas ló közelebb ért, és felismerte afenséges teremtény hátán ülő fekete bőrű lovast.

- Drizzt Do'Urden - formálta szája hangtalanul a szavakat.- Ide mer jönni? - kérdezte a mellette álló Tos'un.A pegazus ekkor elkanyarodott, és felágaskodott. Nem folytatta útját, ehelyett hatalmas

szárnycsapásokkal szinte egyhelyben lebe gett.- Obould! - kiáltotta Drizzt, és szélirányba igazította pegazusát, így szavait az orkok tisztán

hallhatták. - Beszédem van veled! Négy szemközt! Neked és nekem van egy befejezetlenbeszélgetésünk!

- Elvesztette a józan eszét - suttogta Kaer'lic.- Vagy éppen alkudozni jött Oboulddal? - találgatta Tos'un. - Talán Mithrill Csarnok

követe?- Pusztítsd el! - kiáltott oda Kaer'lic Obouldnak. - Küld ki az íjá szaidat és lövesd le, vagy

megteszem én a saját...- Tartsd vissza a varázslataidat, különben hamarosan Ad'nonnal és Donniával

beszélgethetsz erről - felelte Obould.- Öld meg a rusnya bestiát! - suttogta Tos'un a papnő fülébe, aki majdnem rázúdította

egyik mágikus támadóvarázslatát az uralkodóra... de ekkor a józan ész felülkerekedettösztönös gyűlöletén. Drizztre pillantott, aki leereszkedett egy szomszédos magaslatra, egymeredek domboldalba ékelődött hatalmas, és lapos sziklára, amelynek másik végét többtermészetes, sudár kőoszlop támasztotta alá.

Kaer'lic gondosan elrejtette vigyorát, mert amikor visszanézett az ork királyra, látta, hogyaz uralkodó remek lemezvértjét pókformá jú kapcsok fogják össze. Bár egyáltalán, nemtervezte, hogy Drizzt Do'Urden közelébe menjen, lényegében a helyzet pontosan úgy ala kult,ahogy azt remélte. Sőt, még jobban is alakult, mivel nem vár ta, hogy éppen Drizzt Do'Urdenlesz az első félelmetes ellenfél, aki vel Obould királynak szembe kell néznie „megerősített"vértjében. Ha Drizzt csak feleolyan jó, mint ahogy azt a papnő kezdte hinni, akkor Obouldranagyon csúnya meglepetés vár.

- Szándékodban áll szót váltani a hitetlennel? - tudakolta Kaer'lic.- Ha Mithrill Csarnok nevében szól, és tud mondani olyasmit, amit hallani óhajtok, akkor

igen - válaszolta Obould.- És ha nem?- Akkor minden kétséget kizáróan azért jött, hogy megöljön.- Mégis odamész hozzá?- Igen, és akkor megölöm. - Obould tekintete tökéletes magabiz tosságról árulkodott.

Már-már úgy tűnt, hogy unatkozik: mintha csak Drizzt nem jelentene komoly kihívást.- Ezt nem teheted - lépett gyorsan Tsinka istene mögé. - Nincs értelme. Pusztítsuk el

távolról, és folytassuk utunkat! Vagy küldj egy követet... küldd Kaer'licet, aki jól ismeri a drowelfek módsze reit!

A papnő hirtelen kerekre táguló vörös szeme felfedte, mennyire retteg ettől azeshetőségtől, de gyorsan összeszedte magát, és gyűlöl ködő pillantást lövellt Tsinkára.Amikor a sámán arckifejezése gondterheltté, sőt sértődötté vált, Kaer'licnek eszébe jutott avarázslat, és eszébe ötlött, hogy ők a „legjobb barátok" a szánalmas sámánnal. Si kerültrámosolyognia a bolond orkra, majd felemelte mutatóujját és ide-oda mozgatta, jelezveTsinkának, hogy ebbe ne szóljon bele.

A nő még egy darabig továbbra is kíváncsian nézte nagyon ked ves sötételf barátját, majd

elmosolyodott, jelezve, hogy elértette a célzást.- Úgy hallottam, hogy félelmetes ellenfél - mondta Kaer'lic, de csak azért, mert tisztában

volt vele, hogy aligha tudja lebeszélni Obouldot arról, amit tenni készül.- Már megvívtam vele korábban - vonta meg a vállát a király.- Lehet, hogy csapda - szólt Tsinka, de hangja elhalt, ahogy jám borán Kaer'licre nézett.Obould felvihogott, és elindult, de szinte azonnal megtorpant és visszanézett: sárga fogai

kivillantak a csontfehér sisak szájnyílása mö gött. Két lépéssel Kaer'lic mellett termett, atarkójánál fogva felrán totta a földről szegény Fendert, majd könnyedén a hóna alá kapta.

- Soha ne alkudj úgy, ha nincs nálad ellenérték - mondta még, majd elviharzott.

Drizzt nem lepődött meg, amikor látta, hogy Obould elindul lefe lé a távoli dombtetőről, bára fogoly törpére nem készült fel. A ver gődő rabot leszámítva azonban a király egyedül jött.Miközben Drizzt korábban árnyékként követte az uralkodót, megfelelő terepet keresve,számos bonyolult rajtaütést eszelt ki, minek során Pirkadat hátán ülve lecsaphatnavalamelyik magas szirt fedezékéből, gyors és halálos támadást intézve az ork ellen. De adrow azt is tudta, hogy semmi szükség ezekre a tervekre. Harcuk során alaposan felmérte azorkot, és nemcsak annak fizikai képességeit. Tudta, hogy Obould nem fog elfutni atisztességes küzdelem elől.

De mi legyen a törpével? Drizztnek valami módot kell találnia ar ra, hogy az uralkodó neölhesse meg a szerencsétlen flótást. Talán csak akkor kellene megküzdenie az ork királlyal,ha az biztosítja a fogoly biztonságát. Miközben a közeledőket figyelte, a drow-nak egyreinkább meggyőződésévé vált, hogy pontosan ezt kell tennie, és arra a következtetésre jutott,hogy Obould nem fogja megölni a tör pét. Drizzt egyre inkább úgy látta, hogy van valami akirályban, ami Artemis Entrerire emlékezteti. Céltudatos és felettébb büszke, aki nek folytonbizonyítania kell - de kinek? Talán önmagának.

Drizzt a legcsekélyebb kétség nélkül tudta, hogy Obould el fog jönni hozzá. Nézte az orkkirály hosszú lépteit, nézte, ahogy a többi ork és a két drow elf széles ívet alkotva követi anagy uralkodó ma gányos alakját. A sötételf baljában ott volt Jéghalál, jobbjával pedigelőhúzta a Pirkadatra kötözött, tokba dugott Khazid'heát, de azon nal le is engedte, hogy nelássanak benne komolyabb fenyegetést.

- Kivágjuk a szívét - fogott bele a fogadkozásba a kard.- Csendben maradsz, és nem férkőzöl a gondolataim közé! - felelte Drizzt telepatikus úton.

- Elég, ha csak egyszer eltereled a figyelmemet, és én ledoblak a hegyoldalról, majd rádgördítek egy kő- és hólavinát.

A koncentráló drow hangja annyira erős és parancsoló volt, hogy az intelligens pengeazonnal elcsendesült.

- Győzni fog, igaz? A vértjére mondott mágiáddal Obould győzni fog, igaz? - vartyogtaTsinka, miközben kilátóhelyet keresett, oldalán a két drow-val.

Kaer'lic jobbára oda se figyelt rá, amitől a bolond sámán persze csak még inkábbforszírozta a dolgot. Végül a drow papnő odafordult hozzá.

- Ő Gruumsh, igaz?Tsinka megtorpant... megállt és a vartyogást is abbahagyta.- Drizzt csak egy egyszerű drow harcos - folytatta a papnő. - Obould pedig Gruumsh.

Félted netán Gruumsht?Tsinka elsápadt, ahogy kétségei visszatükröződtek hitének hiá nyosságaiban.- Úgy hát hallgass, és élvezd az előadást! - torkollta le Kaer'lic, és hangja annyira

parancsoló volt, köszönhetően többek kötött a varázslatnak, ami még mindig befolyásoltaTsinkát, hogy lényegé ben olyan hatással volt a sámánnőre, mint Drizzt Khazid'heára.

- Mondd, mit akarsz, de gyorsan! - kezdte Obould, amikor fel kapaszkodott a magas, éslapos kőtáblára, szemközt a drow-val. Pir kadat fürge léptekkel meglódult, majd felrepült,ahogy arra Drizzt kérte.

- Mondjam? - kérdezte a drow.Obould ledobta szerencsétlen Fendert a kőre: a törpe felnyögött, ahogy arccal előre földet

ért.- Mithrill Csarnok nevében jöttél alkudozni?- Jó ideje nem jártam Mithrill Csarnokban. Mosoly terült szét a király arcán, ami jól látszott

a rettenetes ko ponyasisak mögött is.- Azt hiszed, hogy a törpék alkudozni fognak veled? - tudakolta Drizzt.- Van más választásuk?- Fejszéikkel és íjaikkal fognak szólni. Dühvel válaszolnak majd, semmi mással.- Éppen az imént mondtad, hogy nem jártál Mithrill Csarnok ban.- Vissza kell vajon térnem arra a helyre, és ahhoz a néphez, amit oly jól ismerek, hogy

kitaláljam, mit tesz majd a Harcpöröly Klán?- Ez már nem csak a Harcpöröly Klánról szól - felelte Obould, és Drizzt látta, hogy a

mosolya lehervad. Az ork király felmordult, és belerúgott a nyöszörgő Fenderbe, amitől atörpe átrepült a kőlap pe remén, és legurult a rövid lejtőn.

Ez a hirtelen fellobbanó harag készületlenül érte a drow-t.- Alkudni akarsz Mithrill Csarnokkal? - Drizzt legalább annyira állította, mint kérdezte ezt,

és még csak meg sem próbálta elrejteni a hangjából kicsendülő meglepetést.Obould gyűlölködve méregette a drow-t az áttetsző szemlemez mögül.Drizzt mindenfelől kérdések ostromolták. Ha Obould alkut akar kötni, lehetséges, hogy

ezzel véget érne a háború? És ha ő megvív az ork királlyal, akkor vajon hűtlenné válik-eBruenorhoz és népéhez, hiszen talán éppen az imént látta felcsillanni a remény szikráját, amia háború végét jelenthetné?

- Visszatérnél hegyi otthonodba? - bukott ki Drizztből azonnal, amint a kérdés alakot öltötta fejében.

- Nézz körül, drow! - vakkantotta Obould. - Most már ez az ott honom. A királyságom!Amikor a kis kedvenckéden repülsz, Obould nagyságát látod. A Sötétvesszős Királyságotlátod. Emlé kezz erre a névre arra a néhány percre, ami még az életedből hátra van. ASötétvesszős Királyságban halsz meg, Drizzt Do'Urden, és Obould király hazájának egyikhegyoldalában falnak majd fel a ma darak. - Acsarogva fejezte be mondandóját, és maga eléemelte pal losát, majd határozott léptekkel megindult előre.

- Ki a helyettesed? - érdeklődött Drizzt, és a váratlan kérdéstől Obould megtorpant. - Mertamikor meghalsz, tudnom kell majd. Talán az az ork bölcsebb lesz, mint Obould, és belátjamajd, hogy semmi keresnivalója itt a törpék, elfek és emberek között. De ha nem lesz az,megölöm őt is, és majd beszélek az ő helyettesével.

Drizzt látta, hogy Obould szeme kerekre tágul az üveglap mögött, majd az ork királyköveket remegtető bömböléssel előreszökkent, és vadul előredöfött hatalmas kardjával - apenge a döfés közben láng ra lobbant.

A drow egy szemvillanás alatt lesújtott Jéghalállal: a varázslatos fegyver rácsapott apallosra, és haragos füstfelhővé porlasztotta a fegyver tüzet, miközben Drizzt oldalra ugrott.Lecsaphatott volna Khazid'heával Obouldra, aki elképesztő magabiztosságról téve ta-núbizonyságot, még a legelemibb védekezésről is megfeledkezett. De a sötételf még nemtámadott.

A pallos süvítve vágott keresztbe, kiszámítható módon, gyors hátrálásra késztetve adrow-t. Ha Drizzt kihasználta volna az első rést, és lecsapott volna frissen szerzett kardjával,bevihetett volna egy találatot, de semmi jelentőset nem ért volna el vele.

Viszont ebben az esetben Obould rájött volna, hogy sérthetetlen nek hitt páncélja nem isolyan sérthetetlen.

A király vadul támadott tovább, vágott és szúrt, egyre csak előre tört, a lapos kőtáblán túlés a mellette levő magaslatokon álló orkok pedig vidáman kurjongattak és hurráztak.

Drizzt miden egyes pördülését és hátrálását gondosan kiszámolta, hagyta a másikatdühöngeni, így jóval kevesebb energiát használt el, mint felbőszült ellenfele. Meg sempróbálta kifárasztani Obouldot, ehelyett alaposan felmérte az ork mozdulatait és fordulásait,

hogy jobban tudja, mire számítson.A pallos az egyik cselnek szánt szúrás során, amiből váratlanul visszakezes, lefelé

irányuló vágás lett, ismét lángra lobbant, és ha Drizzt nem látta volna már korábban ezt afigyelemelterelő taktikát Tarathiel, az elf ellen használni, akkor meglepetésként érte volna, ígyazonban a lefelé sújtó pallos csak a rácsapó Jéghalállal találko zott, ami kioltotta a nagyobbfegyver tüzet.

Obould váratlanul és vadul ismét előretört, és megrohamozta a drow-t, aki balra lépett,majd azonnal visszaugrott, és máris bukfen cet vetett, ahogy Obould előbb az egyik iránybamozdult, majd a másikba, és rézsútosan vágott a kardjával. A pallos ismét lángot köpött, abukfencező Drizzt pedig érezte a mágikus tűz hőjét, ahogy a fegyver elsüvített felette.

A sötételf talpra szökkent és megpördült, lépett egyet hátra, és is mét oldalt csusszant,ahogy Obould tovább nyomult előre. Körbe körbe keringőztek, az orkok a király minden egyescsapásánál éljeneztek és üvöltöttek, bár a király kardja még csak a közelében sem járt aminden támadás elől kitérő drow-nak.

Aki láthatóan fáradni sem fáradt.Obould végül felhagyott a rohamozással, és felemelt pallosának lángnyelvei mögül

rámeredt Drizztre.- Fogsz majd harcolni velem? - tudakolta.- Azt hittem, már azt teszem. Obould felmordult.- Fuss el, ha azt akarod! És mérd össze velem a pengéd, ha nem félsz!- Kezdesz fáradni?- Kezdek unatkozni! - bódult el Obould.Drizzt elmosolyodott, és hirtelen rohamot színlelt, majd váratla nul megtorpant, és

mindenkit meglepetésként ért, hogy Jéghalált felhajította a levegődbe. A király tekintete arepülő kardra tapadt.

A drow szabad kezével a háta mögé nyúlt, előrántotta a megtöl tött számszeríjat, és amikorObould tekintete visszavillant rá - igen, a sötételf azt akarta, hogy az ork lássa, mi következik!- megvonta a vállát, és lőtt.

A nyíl a király sisakját a bal szemén találta el, majd széttört, hogy azután egy haragoslángnyelv és fekete füst kíséretében felrobban jon. Az uralkodó feje nagy erővel csapódotthátra, az ork pedig elrepült, és rázuhant a sima kőlapra, egyenesen a hátára: mintha csakegy hegy esett volna rá. Mozdulatlanul hevert ott.

A nézők eszelős ujjongását néma csend és döbbenet váltotta fel.- Lenyűgöző - jegyezte meg Tos'un halkan.

Mellette Kaer'lic tátott szájjal állt, tőle nem messze pedig Tsinka kapkodott levegő után ésnyüszített.

Nézték, ahogy Drizzt a háta mögé, a helyére csapja a nyílpuskát, és könnyedén elkapja azaláhulló szablyát.

Kaer'lic észrevette a közeledő pegazust, és hirtelen attól kezdett félni, hogy Drizzt ismételmenekül - ezt pedig nem engedhette meg.

Belefogott hát egy nagy erejű varázslatba, de nem a túlzottan is szerencsés drow-t céloztameg vele, hanem a repülő lovat, de ekkor Tsinka közbeavatkozott. A sámánnő megragadta akarját, és azt sikoltotta:

- Mozog!A drow papnő Obouldra nézett, aki fekvő helyzetéből felült, majd hátrafelé feszítette testét,

behajlította lábát, és felfelé lökve magát, talpra szökkent.Az orkok kurjongattak örömükben.

Drizzt gondosan elrejtette meglepetését, amikor Obould ismét ott állt előtte. Megpillantottaa nyílhegyet a sisak üvegacél lapjába ágyazódva, és a lemez többi részét fedő fekete,megperzselt foltokat, amelyek a másik szemlencsén is látszódtak.

Végül is nem számított arra, hogy a nyíl végez a királlyal, de azért szerencse, hogy az ork

király eleste inkább érte meglepetésként, mint hirtelen felpattanása, mert Obould felbömbölt,és máris táma dott, vadul kaszabolva kardjával.

Csakhogy...Csakhogy nem látott! Drizzt erre akkor döbbent rá, amikor félre szökkent, Obould pedig

nyomult tovább előre, az üres levegőt csé pelve.- Öld meg most! - dörögte az éhes Khazid'hea, és a vele tökélete sen egyetértő drow még

csak meg sem rótta ezért az értelmes kardot.Hirtelen lépett egyet előre, és a pengével a mesés vértezet egyik illesztése felé döfött: a

remek kard átvágta a páncélt, és belecsusszant Obould oldalába.A hatalmas ork felüvöltött, és félreugrott, kitépve a kardot Drizzt markából. Az uralkodó

hátratántorodott néhány lépést, és vér csör gött a testébe döfött kardpenge mellett.- Fondorlat! - rikoltotta a király, és lerántotta fejéről a tönkrement sisakot, majd áthajította

azt a sziklalap szélén. - Nem tudsz legyőzni tisztességes küzdelemben, és nem tudszlegyőzni tisztességtelenül sem!

Drizzt csodálkozva látta, ahogy az ork ismét rátámad.

- Hihetetlen - suttogta Tos'un.- Makacs - javította ki Kaer'lic acsarogva.- Gruumsh! - bömbölte az egyszerre vigyorgó és zokogó Tsinka, és az összes ork

ujjongott, mert ha az Obould oldalából kiálló kard halálos sebet okozott is, ez egyáltalán nemlátszott a hatalmas ork szüntelen rohamain.

- Még csak azt sem tudja, mikor halott - mordult fel Kaer'lic, és útnak indított egyvarázslatot: szólította a varázstárgyakat, amelye ket Lolth Úrnő kegyéből helyezett el.

Ideje volt véget vetni a komédiának.

Drizzt megpróbálta leküzdeni hitetlenkedését és viszonozni Obould megújult támadásait.De így is beletelt néhány hárításba, és több, az utolsó pillanatban történt elugrásba, mireráébredt, hogy elő kell rán tania Csillámot, hogy pótolja elvesztett kardját.

- És mit nyertél ebből a fondorlatból, drow? - dörögte Obould, aki egyre csak nyomult előreés a kardját suhogtatta.

- Nincs már sisakod, és ez nem csekélység! - kiáltotta Drizzt. - A teknőc előbújt apáncéljából.

- De csak azért, hogy lássa életed utolsó pillanatait, te bolond! - harsogta a király. - Hogyláthasd az arcomon szétterülő elégedett séget, miközben a tested kihűl! - A beszélgetésnekegy elsöprő tá madással vetett véget, és megpördült, abban a pillanatban, hogy Drizztfélreszökkent.

A mozdulat készületlenül érte a sötételfet, mert valójában egy „mindent vagy semmit",„győzelem vagy vereség" mozdulat volt. Ha Obould rosszul tippel, és ellentétes iránybamozdul, mint amerre Drizzt hirtelen félreszökkent, akkor a drow-nak nem okozott volnagondot, hogy egyik vagy akár mindkét szablyájával lecsapjon az ork tarkójára.

De Obould jól tippelt.A sarkán álló, sarokba szorított és visszavonulási lehetőségekből kifogyott Drizzt

kétségbeesetten hárította a csapásokat. A király olyan gyorsan forgatta kardját, hogy asötételf még csak nem is gondolhatott arra, hogy hatékony ellentámadást indítson. Az orkural kodó olyan dühödten rohamozott, hogy Drizzt még csak el sem ját szadozhatott agondolattal, hogy megkockáztat egy csapást ellenfe le védtelen fejére. A drow megérezte azObould csapásaiban rejlő erőt, és tudta, hogy nem tudja félreütni a pallost. Mint ahogy a ha-lott sötételfről leszedett ing, de még Bruenor legjobb mithrillércéből kovácsolt kiváló vért semvédhette volna meg a kettévágástól.

Ilyen egyszerű volt az egész: Obould jól sejtette, hogy merre fog ugrani, és ezzel legyőzteDrizztet.

A sötételf mindkét pengéje nekicsattant a lesújtó pallosnak. Jéghalál ismét kioltotta amakacsul felcsapó lángokat, de a hárí tástól zsibbasztó remegés futott végig a drow karján,

és még a két-pengés blokkolással sem tudta teljesen félreütni a kardot. Elesett - inkább,minthogy kettévágják -, majd előrevetette magát, egy bukfencbe, de semmiképpen nemjuthatott el úgy Obould mellett, hogy ne találja el legalább egy rúgás. Megfeszített izmokkalvárta a találatot.

De az nem jött.Drizzt azonnal körbeperdült, amint talpra szökkent, és azt látta, hogy Obould vadul

rángatózik és vonaglik.- Mi ez? - vicsorogta az ork király és előbb balra, majd jobbra len dült a teste.Drizztnek beletelt néhány pillanatba, mire rájött, mi az oka: ész revette, hogy Obould

vértjén a pókalakú kapcsok életre keltek. Nyolclábú teremtmények mászkáltak mindenfelé azorkon, és a ki rály ordításaiból, meg vonaglásából nagyon úgy tűnt, hogy a pókok közül jópáran vették a fáradtságot, hogy megcsípjék.

Miközben az ork csapkodott, a mesés páncél darabjai szanaszét repkedtek. Az egyikalkarvért a földre hullt, majd az uralkodó kirú gott, hogy megszabaduljon szabadon csapkodólábszárvértjeitől. A hatalmas mellvért is leesett, akárcsak az egyik oldalvért, és a hát páncélis. A másik oldalvért is meglazult, és egyedül csak a király testébe fúródott kard tartotta ahelyén... Obould felüvöltött, ami kor az alattomos penge mocorogni kezdett.

Drizzt nem értette, mi történik, de nem is törődött vele: előre szökkent, hogy végezzen azuralkodóval.

De azonnal hátra is szökkent, mert Obouldnak sikerült összpon tosítania, és ellentámadástindított egy hirtelen és jól irányzott döféssel. A drow összerándult hátrálás közben, és oldalánvér szennyezte be a varázslatos inget. Visszavonulása alatt végig ellenfelére meredt: mégmindig kábult volt attól, hogy a királynak miként sike rült koncentrálnia egy ilyen támadásra.

Obould elszakadt tőle és kihasználva a pillanatnyi pihenőt, fel egyenesedett. Arcagrimaszba torzult, egyik kezével pedig szétlapí tott egy pókot, amelynek valahogy sikerülttalálnia egy gyenge pon tot kemény irháján. A király meglendítette kezét és a nyolclábú te-temet a földre hajította, majd felmordult, és arca eltorzult, ahogy ki húzta Khazid'heát azoldalából, amivel lejött az oldalvért is. - Forgass engem! - visította a kard.

Obouldból vadállati ordítás robbant ki, és az uralkodó áthajítot ta a bosszantó kardot aszikla peremén túlra.

- Újabb fondorlat! - bömbölte Drizztnek. - Nem maradsz mél tatlan fajtád sötét hírnevéhez,drow!

- Ehhez semmi közöm! - kiáltott vissza Drizzt. - Te pedig ne be szélj fondorlatról, Obould,amikor olyan páncélba bújtál, amit a pengéim nem tudnak átvágni.

Ez a visszavágás láthatóan lehűtötte és elcsendesítette az orkot, aki ismét szálegyenesenállt, és úgy tűnt, töpreng valamin. Majd megadóan biccentett Drizzt felé, ami utánelmosolyodott, és így szólt:

- Most viszont már nem viselem.Obould széttárta mindkét kezét, és pallosán ismét lángok lobban tak, majd a király intett a

drow-nak, hogy folytassák.Drizzt is kihúzta magát az oldalába hasító fájdalom dacára, viszo nozta a bólintást, és

előreszökkent.Akik a harcot figyelték, legyenek bár drow-k vagy orkok, a követ kező néhány pillanatban

se nem éljeneztek, se nem kurjongattak, de még csak fel sem nyögtek. Csak álltak ottmindannyian megkövülve, ahogy hipnotizálta őket az összecsapás hirtelen fellobbanó dühe,a kardok suhogása, az ide-oda ugró és lebukó küzdőfelek. A pengék olyan gyakrancsattantak össze, hogy csengésük egybefolyt. A kar dok újra és újra csak egy hajszállalvétették el a gyilkos csapást, ami től a nézők levegő után kapkodtak.

A zűrzavaros összecsapás a végsőkig próbára tette Drizztet. Az egyik pillanatban úgyérezte, mintha Artemis Entrerivel harcolna, olyan sima, gyors és ravasz volt Obould mindenmozdulata. A következőben pedig az elvezetett energia fájdalmas emlékeztetőként vib ráltvégig karján - olyan volt, mintha egy irdatlan óriással küzdene.

Ekkor minden gondolatot száműzött, és beleveszett a Vadászba, engedve, hogy haragja

felszínre törjön, és átengedte magát a töké letes összpontosításnak és dühnek.Egy pillanat alatt rájött, hogy a vele szembenálló teremtményt ugyanennyire uralják az

érzelmei.

Kaer'lic tudta, hogy bűbájvarázslatának utolsó foszlánya is ellib bent, amikor Tsinka Shinrill- aki rájött, hogy a drow becsapta őt Obould páncéljával -, odaugrott a papnőhöz, és visítoznikezdett vele.

- Nem tudod legyőzni! Még a fondorlatod is elhalványul Obould hatalma mellett! -sikoltotta. - Úgy döntöttél, hogy elárulsz egy is tent, és most megtanulod, hogy milyen botorulcselekedtél!

Úgy tűnt, hogy az eszelős Tsinka öröme a tetőfokra hág, Kaer'lic pedig ezt nem tűrhette. Adrow keze felemelkedett, miközben kiej tette varázslata utolsó szavát is: a levegő hirtelenösszesűrűsödött, és egy szikrázó energianyaláb elrepítette, és a földre küldte Tsinkát.

- Öld meg! - utasította a papnő Tos'unt, aki azonnal mozdult, hogy teljesítse az élvezetesfeladatot.

- Várj! - gondolt meg magát Kaer'lic. - Hagyd még élni egy da rabig! Hadd lássa meghalniistenét!

- Inkább el kellene tűnnünk erről a helyről - felelte Tos'unt, akit nyilvánvalóanmegfélemlített Obould király látványa, amint az ork az ügyes drow minden egyes csapását asajátjával viszonozza.

Kaer'lic figyelmeztető pillantást lövellt társára, majd figyelmét is mét a magasan fekvőkőlapra összpontosította. Tekintetébe vadság költözött, és kántálni kezdett Lolth Úrnőhöz,miközben magába markolt, mágikus erejének minden unciáját felszabadítva egy hatal masvarázslathoz. Ahogy a különféle mozdulatokat tette, úgy tűnt, mintha megsűrűsödne körülöttea levegő. Haja égnek meredt és lo bogni kezdett, bár nem fújt a szél. Kinyújtott kezévelbelemarkolt a levegőbe, majd magához húzta azt, és ekkor kinyújtotta a másikat is. Ezt amozdulatsort újra és újra megismételte, mintha csak minden energiát begyűjtene magamellől, és a saját testébe húzná.

Ekkor a föld megremegett a talpa alatt. Kaer'lic halkan felmor dult, majd egyre erősebbenés gyorsabban morgott: eleinte lassab ban, de azután egyre szaporábban és hangosabbannyögött, miközben a drow papnő lassan kinyújtotta mindkét kezét Drizzt és Obould felé.

Mindenfelől hangos morajlás hallatszott. Az orkok összekuporod tak, kiabáltak vagyelfutottak. A föld pedig rázkódni kezdett, elő ször gyors és cikázó rengésekkel, majd hatalmaskövek gördültek ki a helyükből. Sziklák hasadtak szét és morzsolódtak porrá. Kaer'lic előttegy hasadék nyílt, és száguldott rohanvást a küzdelembe feled kezett vívók felé.

És ekkor Kaer'lic földrengésének engedve a magas sziklaplató széthasadt, és a köveklavinaként görögtek alá. Obould alázuhant, miközben tiltakozva bömbölt.

Drizzt a nyomában hullt alá.

31elfnek lenni

Orra nem volt több egy eltorzult, alaktalan húspépnél, és az orra, meg a bal szeme körülvér és kosz borította arcát. A sámán tudta, hogy Kaer'lic varázslata szinte az összesarccsontját eltörte, de Tsinka örült neki, hogy mire magához tért, a két drow már régen el-ment. Úgy tűnt, hogy már mindenki réges-régen elment: az orkok elmenekültek a rettenetesföldrengés elől.

Tsinka Shinrill hosszú perceken át csak ült a földön és bámulta a vele szemköztimeghasadt sziklát, ahol még mindig porfelhő lebe gett a kőomlás nyomán. Mit tett Kaer'lic?Lolth Úrnő miért támadt rá Obould, Aki Gruumshra? A szerencsétlen, összetört sámán eb bensemmi értelmet nem látott.

Bár nem reménykedett, mégis talpra kecmergett, és a katasztrófa sújtotta terület felévánszorgott. Ugyanazt az utat követte, amelyen Obould indult korábban, hogy találkozzon a

renegát drow-val. A hóban és a talajban még mindig látta istene lábnyomait. A megal vadtvértől és a szeméből csorgó könnyektől félvak Tsinka botorkált tovább, jó néhányszor elesett,és istenéhez kiáltozott.

- Hogy engedhetted meg ezt?Kis híján elesett a hó és a törmelék által félig eltemetett alakban: a sámán visszahőkölt és

belerúgott, amikor megpillantotta a csúf kis törpét. A szakállas felnyögött, mire az orkbelerúgott még egyet, majd ment tovább. Felhúzta magát a lapos sziklatábla maradványira,ami egykor a csatatér volt. A földrengés kettéhasította, és a má sik fele, ahol Obould és Drizztálltak, leszakadt.

Tsinka karjával megtörölte arcát, és kényszerítette magát, hogy tovább botorkáljon.Hamarosan térdre esett, és szemét meresztgetve kémlelte a romahalmazt a porfelhőn át.

És alig tucatnyi lábbal lejjebb meg is pillantott egy viharvert, de nagyon is élő sötételfet.- Te! - bődult el a sámánnő, és az alak felé köpött.Drizzt felpillantott. A mocskos és zúzódásokkal borított drow, akinek egyik oldalát átáztatta

a vér, egyik karját pedig testéhez szo rította, nem úszta meg sértetlenül a zuhanást. Demegúszta: egy keskeny párkányra zuhant, ami a feledés legszélén egyensúlyozott.

- És most hová futsz? - ordított oda neki Tsinka.A nő körülnézett, majd odábbmászott, és hamarosan mindkét kezében egy-egy kővel

ismét megjelent. Az egyiket elhajította, de elhibázta vele a drow-t, ám a másikkal márgondosan célzott, és az a sötételf védekezően felemelt karjáról pattant le.

- Sehol sincs a repülő lovad, drow! - kiáltotta a sámán, és elsántikált, hogy újabblövedékeket keressen.

Hamarosan ismét kövekkel szórta meg Drizztet, aki semmit sem tehetett, csupán a karjátemelhette fel védekezésül, és el kellett vi selnie a sajgó találatokat. Nem maradt hely, aholmozoghatott vol na, és nem talált kapaszkodót sem, amelyen feljuthatott volna a la possziklára.

Valahányszor Tsinka elhajított egy követ, a sámán felsandított az égre. Megfogadtamagában, hogy a pegazus nem lepi meg. A drow közreműködött Ő, Aki Gruumshelpusztításában, és ezért a drow-nak meg kell halnia.

Kifutott a lehetőségekből. Drizzt semmit sem tehetett a támadá sok ellen. Még mindigmegvoltak a szablyái és Iván számszeríja, csakhogy a nyílvesszők Pirkadaton maradtak, ésa pegazust sehol sem lehetett látni. Az aprócska párkányon kuporgó Drizzt csak re-ménykedhetett, hogy a szárnyas ló előbb megtalálja, mint ahogy be következik ellenségeielkerülhetetlen visszatérése.

De nem volt ilyen szerencséje, és most csak annyit tehetett, hogy felemelt kezével hárítjaa záporozó köveket.

Az ork sámán hosszabb időre eltűnt, mire Drizzt kétségbeesetten nézett körül. A pegazusttovábbra sem látta semerre, és amikor job ban belegondolt, tudta, hogy beletelik némi időbe,mire Pirkadat visszamerészkedik az ingatag és megroggyant területre.

- De legalább Obouldnak vége - suttogta, és átkukucskált a pár kányon, ahol a kövek mégmindig görögtek és morajlottak. - Bruenor lesz a nap győztese.

Ez a gondolat bármennyire reményt is csepegtetett belé, egy pil lanattal később már el isenyészett, mert amikor felnézett, látta, hogy az ork visszatért, és mindkét kezével egy nagysziklát emel a fe je fölé. A drow gyorsan oldalra nézett, olyan helyet keresve, ahovaátugorhatna.

De nem talált ilyet.Az ork rávicsorgott és lendületet vett.Majd összerándult és elrepült: mind a sámán, mind a kőtömb le-bucskázott a meglepett

drow mellett, végig a csipkézett hegyolda lon. A fenti sziklaplató pereme fölött pedig kihajoltegy szőrös és el gyötört arc.

- Üdvözöllek, Drizzt Do'Urden! - köszöntötte Fender. - Gondo lád, hogy haza tudnál vinni?

- Felkeressük Gertit, és megtudjuk, mire készül - szólt Kaer'lic.- A törpe eltűnt, Tsinka pedig valószínűleg a pusztulásunkra tör - felelte Tos'un.- Ha egyáltalán él még a disznóképű sámán - vágott vissza a pap nő. - Remélem, hogy

igen, mert akkor még kellemetlenebbé tehet ném a halálát. Túl sokat láttam ezekből anyomorult és ocsmány bűzű orkokból. Túl sok tíznapot töltöttünk mocskos társaságunk ban,hallgattuk ostoba makogásukat, és tettünk úgy, mintha az, amit mondanak, egy fikarcnyit isérdekelne minket. Gruumsh ma gához vette Obouldot, Lolth Úrnő pedig Drizztet. Mindkettőgyö törtessék az örökkévalóság végezetéig!

Kaer'lic annyira felhergelte magát, hogy észre sem vette, amint Tos'un szeme kerekretágul, és szinte kibuggyan az üregéből. A nő annyira elmerült a szitkozódásban és adühöngésben, hogy beletelt egy kis időbe, mire rájött, hogy Tos'un nem rá mered, hanemmögé. Kaer'lic megdermedt álltó helyében. Tos'un felnyüszített, megpördült és elrohant.Kaer'lic tudta, hogy habozás nélkül követnie kellene társa példá ját, de még mielőtt agyamegparancsolhatta volna a lábának, hogy fusson, egy izmos kéz ragadta meg a haját atarkójánál, majd olyan erővel és vadul rántotta hátra a fejét, hogy a drow úgy érezte, minthaegész testét összesajtolták volna.

- Felismered ezt az ocsmány bűzt? - suttogta Sokvesszős Obould a fülébe. Egyik kezévelmég erősebben húzta hátra és lefelé a nő fe jét, de nem engedte, hogy a drow elessen. - Amakogásom most is sérti a füledet?

Kaer'lic alig tudott moccanni, olyan erős volt az a szorítás. Látta, hogy Obould a pallosátelőrenyomja az oldala mellett, de távol tart ja a testétől. Erezte a tarkóján az ork forróleheletét, amely olyan büdös volt, amilyen csakis egy orké lehet. A drow-nak hátra kelletthajtania a fejét és meg kellett feszítenie az állkapcsát, hogy egyálta lán meg tudja mozdítaniaz szájizmait, de azzal már hiába próbálko zott, hogy akár egyetlen szót is kiejtsen.

- Varázsolnál, boszorkány? - érdeklődött Obould. - Sajnálom, de ezt nem hagyhatom.A király hirtelen előrelökte busa fejét, és szája satuként zárult rá Kaer'lic védtelen nyakára.

A drow felemelte a kezét, megragadta az orkot, és minden erejével rúgkapált és vergődött.Obould oldalra rántotta a fejét, amivel kitépte a nő torkát. Még jobban hátrarántotta

Kaer'licet, arcához nyomta saját véres és el gyötört képét, majd a papnő arcába köpte sajáthúsát.

- Gruumsh áldásával ruháztak fel - közölte. - Tényleg azt hitted, hogy meg tudsz ölni?Kaer'lic levegőért kapkodott, kezével vadul és összevissza csapko dott, miközben csak úgy

dőlt a vér feltépett torkából, bugyborékolva a tüdejéből kiszökő levegő miatt.Obould a földre lökte, hogy lassan szenvedjen ki.Körbenézett a tájon, és az egyik távoli gerincen mozgást vett ész re. Tudta, hogy nem

Tsinka az, mivel látta a sámán összezúzott te temét, miközben visszafelé mászott ahegyoldalon.

Szüksége lesz egy új sámánra, egy új ágyasra, aki istenként keze li. Gyorsan kell lépnie,hogy újra megszilárdítsa hatalmát, hogy rö vidre zárja a bukásáról szóló híreszteléseket.Tudta, hogy az orkok gyorsan elmenekülnének, és egyedül ő, Gruumsh hatalmával felru-házva állíthatja meg a hátrálásukat.

- Sötétvessző - mondta ki elszántan a szót. - Az otthonom.

Az idő megenyhült, a levegő felpezsdült és kitisztult, délről pedig meleg szél fújt.Bruenor és barátai nem is maradtak odabent, ehelyett minden napot az északi

hegynyúlványon töltöttek, és egyfolytában észak fe lé nézelődtek.Tömbváll Pikel felderítő madarai jelentették először a két szár nyas ló felbukkanását, amint

azok teljes sebességgel száguldottak Mithrill Csarnok felé, így hát nem volt meglepetés,amikor a jellegzetes teremtények megjelentek a látóhatáron, de azért mindenki hi hetetlenülmegkönnyebbült.

Bruenor és Wulfgar néhány lépéssel a többiek elé állt: mögöttük ott gyülekezett Regis, aTömbváll fivérek, Cordio, Stumpet és Pwent, míg Catti-brie hátramaradt: egy botratámaszkodott, és ne kidőlt a torony falának.

Alkony egyenesen a törpe király előtt ért földet. Innovindil átlen dítette lábát az állat hátafölött, és fürgén leugrott, menet közben megperdülve, hogy megtámassza szegény Fendert.A törpe támoga tás nélkül valószínűleg lehuppant volna a szárnyas lóról.

Wulfgar előrelépett, és gyengéden leemelte a szakállas alakot a pegazus nyergéből, majdátnyújtotta Cordiónak és Stumpetnek, akik azonnal elrobogtak vele.

- Obould odaveszett - közölte Innovindil. - Az orkok nem fog nak kitartani, és egész északismét szabad lesz.

Alig fejezte be mondandóját, amikor Pirkadat is megérkezett.- Micsoda látvány egy vén törpe megfáradt szemének! - szólalt meg Bruenor.Drizzt lecsusszant a nyeregből. Rápillantott a királyra, de tekin tetét azután előreszegezte,

és átvágott a többiek sorain, akik úgy váltak szét előtte, mintha vállával tört volna magánakutat, folyo sót képezve a drow és Catti-brie között.

- Köszöntelek itthon - mondta Regis.- Sosem kételkedtünk abban, hogy visszatérsz - jelentette ki Wulfgar.Drizzt bólintott mindkettőjüknek, de egyre csak előreszegezte te kintetét. Vállon veregette

Bruenort, ahogy elhaladt mellette. Me netközben összeborzolta Regis haját, megragadta ésmegszorította Wulfgar erős alkarját.

De egy pillanatra sem állt meg, és csak előre figyelt.Hatalmas ölelésbe rántotta Catti-brie-t, magához szorította, csó kolta és összepréselte, és

felemelte a földről.És még most sem állt meg, vitte magával a lányt.- Hát ezt jelenti elfnek lenni, Drizzt Do'Urden - suttogta Innovindil, ahogy azok ketten

távolodtak, Mithrill Csarnok kapuja felé tartva.- Hát legyek szakállas gnóm! - bukott ki Bruenorból.- Hi-hi-hi - vihogott Pikel, mire Regis zavartan kuncogni kez dett.Úgy tűnt, hogy mindnyájukat módfelett mulattatja a helyzet, de Bruenor öröme lehervadt,

amikor Wulfgarra pillantott.A nagydarab ember arra nézett, ahol Drizzt és Catti-brie távolo dott, és a közöny álarca

mögött felderengett az őszinte fájdalom.

utóhang

- Meg fogja érteni - mondta Drizzt Catti-brie-nek, amikor az egyik kora reggel ágyuk szélénültek. Közel két tíznap telt el azóta, hogy a drow visszatért Mithrill Csarnokba.

- Nem fogja, mivel nem is kell megértenie - vitatkozott a lány. - Azt mondtad neki, hogymenni fogsz, így hát menj is. Tartsd magad a szavadhoz!

- Innovindil meg fogja érteni... - próbált ellentmondani Drizzt, de hangja elhalt, látvaCatti-brie kérlelhetetlen és megrovó tekin tetét. Már többször átrágták magukat ezen.

- Le kell zárnod életednek ezt a fejezetét - mondta a lány hal kan, és megfogta a drowmindkét kezét, majd az ajkához emelte Őket, hogy megcsókolja - A szablyád éppen olyanmélyen hasított bele a te szívedbe is, mint Ellifainéba. Nem Innovindil miatt térsz visszahozzá. Nem tartozol semmivel Innovindilnek és a népének: ez igaz, és ezt meg is fogjaérteni. Te csak magadnak tartozol. Azért kell visszatérned, hogy Ellifain nyugalmat leljen,Drizzt pedig bé két.

- Hogyan hagyhatnálak el éppen most?- Hogyan ne hagyhatnál el? - vigyorgott rá a lány. - Nem két lem, hogy visszatérsz hozzám,

még akkor is, ha útitársad egy gyönyö rű elf lesz.- Emellett - folytatta Catti-brie -, én amúgy sem leszek itt. Meg ígértem Wulfgarnak, hogy

vele tartok Ezüstholdba és azon túlra is, ha szükséges.Drizzt a mondat második felére rábólintott, egyetértése jeléül. A törpe révész szerint Delly

Curtie ott járt a kompnál, még mielőtt a hajó átkelt volna az északi menekültekkel a keletipartra, és a törpe arra is emlékezett, hogy a nő átadott valamit egy másik ember asszonynak- talán éppen egy kisbabát. Azt nem tudta, ki lehetett a nő, mert mint mondta, mind annyira

egyformának tűntek.Wulfgar nem akart várni tavaszig, hogy Colson nyomába eredjen, Catti-brie pedig nem

akarta, hogy egyedül menjen.- Nem jöhetsz velünk - mondta a lány a drow-nak. - Jelenléted túl nagy felfordulást

kavarna azokban a fecsegő városokban, és bár kinél van is a gyerek, tudná, hogy üldözzük.Neked is megvan a sa ját feladatod, és nekem is.

Drizzt nem vitatkozott tovább.- Regis Bruenorral marad? - tudakolta a sötételf.- Valakinek maradnia kell. Bruenor teljesen magánkívül volt, amikor híre jött, hogy Obould,

vagy egy másik ork, aki Obouldnak adja ki magát, továbbra is összetartja ellenségeinket. Aztgondolta, hogy ellenfeleink mostanra már megkezdik a visszavonulást, ehe lyett az északrólérkező minden jelentés arról számol be, hogy a munkálatok zavartalanul folytatódnak.

- Sötétvesszős Királyság... - lehelte Drizzt hangtalanul, és meg rázta a fejét. - Alustriel és atöbbiek pedig nem indulnak ellene. Catti-brie megszorította a másik kezét.

- Majd mi megtaláljuk a módját.Mivel a lány olyan közel ült hozzá, Drizzt sem hihette másként: nem hihette, hogy létezik

olyan probléma, amit ne tudnának megoldani.Nem sokkal később a drow felkereste Bruenort a tróntermében: a király mellett Regis

üldögélt, előtte pedig a Tömbváll fivérek áll tak, már útra készen.- Üdvözöllek újfent, sötételf - köszöntötte Iván a drow-t. - Enmagam és fivérim... - A törpe

szünetet tartott.- Fivérim! - közölte Pikel.- Szóval, útnak indulunk haza, hogy megnézzük, Cadderly tud-e kezdeni valamit a fiv...

Pikel karjával. Most jó néhány tíznapig biz tos nem kerül itt sor nagy küzdelemre. Úgygondoljuk, hogy még visszajövünk és megölünk néhány orkot. - Iván Bruenorhoz fordult. -Feltéve, ha engeded, Bruenor király.

- Van olyan uralkodó, aki annyira ostoba, hogy elutasítja a Tömbvállak segítségét? -kérdezte a király udvariasan, bár Drizzt barátja minden szavából kihallotta a fortyogó dühöt.

- Bumm! - kiáltotta Pikel.- Egen, bumm - szólt Iván. - Gyere hát, Cadderly kedvenc mó kusának zöld szakállú

kuzinja! Vigyél haza... de ne valami szűk gyö kereken át, haliad?- Hi-hi-hi.Drizzt nézte, amint a fivérek elhagyják a csarnokot, majd vissza fordult Bruenorhoz:- Lesz még olyan a királyságod, mint korábban?- Ezek ketten elég jóravaló népek - felelte a király. - Bár a zöldszakállú megrémiszt.- Bumm! - szólalt meg Regis is.Bruenor fenyegetően mérte végig a félszerzetet.- Amikor legközelebb azt mondád, hogy hi-hi-hi, letépem a szemöldököd.- A városi népek békén fogják hagyni őket, elf - fordult a törpe Drizzthez. - Átokverte

bolondok, hogy hagyják a bűzös orkoknak megtartani, amit megszereztek.- Nem látnak más utat, és nincs is rá okuk, hogy keressenek.- És éppen ezért ostobák. Obould, vagy akármelyik disznóképű vette is át a helyét, nem

fog a fenekén ülni, és a kereskedelmi útvo nalakról vitázni.- Nem tudok vitába szállni veled.- Nem hagyhatják, hogy itt maradjanak.- Mint ahogy mi sem remélhetjük, hogy szövetségesek nélkül kiakolbólíthatjuk őket -

emlékeztette Drizzt a törpét.- Ezért kell ilyeneket találnunk! - jelentette ki Bruenor. - Útnak indulasz Invo... Inno... azzal

az átokverte elffel?- Megígértem neki, hogy elviszem Ellifainhoz, hogy Ellifain teste méltóképpen

visszatérhessen Holderdőbe.- Rendben van, legyen így.- Tudod, hogy visszatérek.

Bruenor bólintott.- Gauntlgrym - mondta ekkor a király, ami mind Drizztet, mind Regis készületlenül érte.- Gauntlgrym - ismételte az uralkodó. - Mi hárman. És a leá nyom, ha addigra készen áll,

és enfiam, ha addigra visszatér a kis lány felkutatásából. A válaszokat Gauntlgrymben találjukmajd.

- Honnan tudod? - érdeklődött Regis.- Tudom, hogy Moradin nem azért engedett vissza, hogy aláírjak valamiféle egyezséget

egy bűzölgő, büdös, disznóképű orkkal - felel te Bruenor. - Tudom, hogy egyedül nemküzdhetek meg velük, és nem kaptam még elég biztosítékot, hogy mások mellettem harcol-nak.

- És úgy véled, hogy a válaszokat a dilemmádra egy rég elteme tett törpe királyságbantalálod meg? - tudakolta Drizzt.

- Tudom, hogy jó hely arra, hogy kezdésnek körülnézzek. Banak kész arra, hogy atávollétemben átvegye a Csarnok irányítását. Ezt már el is rendeztem. Szóval tavasszal jönGauntlgrym, elf.

Drizzt kíváncsian mérte végig, mert nem tudta biztosan, hogy Bruenor nem töri-e a fejétvalamiben, vagy csak rá jellemző módon az egyhelyben ülésre reagál azzal, hogy keresvalamiféle módot arra, hogy ismét a kalandok útjára lépjen. Ahogy ezt Drizzt végiggondol ta,rájött, hogy végeredményben ez mindegy is. Ő sem volt kevésbé elszánt, mint Bruenor:vágyott már arra, hogy ismét érezze az arcá ba fújó szelet.

- Gauntlgrym tavasszal - bólintott hát.- Megmutatjuk az orkoknak, hogy milyen fából faragtak minket.A mellette ülő Regis erre csak felsóhajtott.

Tos'un Armgo azóta nem volt ilyen egyedül és ennyire lehangolt, amióta elhagyta amenzoberranzani sereget a Mithrill Csarnokból történt visszavonulást követően. Mindháromtársa meghalt, és tud ta, hogy ha továbbra is Északon marad, Obould hamarosan elküldi őt isutánuk.

Kaer'lic testére aznap délelőtt talált rá, de a nőt megfosztották mindentől, aminek esetleghasznát vehette volna. És most hova menjen?

Felidézte magában Mélysötét kacskaringós útjait, és ráeszmélt, hogy nem szívesen térnevissza Menzoberranzanba, még akkor sem, ha így döntene. Ugyanakkor a felszínen semmaradhatott az orkok között.

- Gerti - döntötte el végül, miután szinte egész nap a lehetősé gein töprengett ugyanazon asziklalapon üldögélve, ahol Obould és Drizzt csatázott. Ha el tud jutni Hófehérbe, ott találhatszövetsége seket, és talán menedéket is.

De csak akkor, ha eljut oda. Elhagyta a sziklaplatót és elindult az egyik ösvényen lefelé avölgybe, ahol védve volt a széltől és Obould számtalan kémének fürkész tekintetétől. Talált isegy lent futó csapást, amelyre ráállt, és nagyjából észak felé vette az irányt.

- Csak nem hagysz itt? - hallott meg egy hangot, mire megtor pant.Tos'un ekkor ráébredt, hogy valójában nem hallott semmiféle ki áltást: sokkal inkább érezte

azt a gondolatai között. A drow értetle nül nézett körül, érzékeit hozzáhangolva akörnyezetéhez.

- Itt vagyok! Tőled balra. A kő mellett.Tos'un az utasítások alapján hamarosan rábukkant a hang forrá sára, és sok-sok nap

elteltével először vigyorodott el, amikor fel emelte a mesés kardot.- Örülök a találkozásnak - üdvözölte Khazid'hea.- Hát még én - mondta Tos'un, aki érezte a fegyver különleges ki egyensúlyozottságát, és

felfigyelt annak hihetetlenül éles pengéjére.Lepillantott oda, ahol a kardot találta, és látta, hogy a fegyvert az imént Obould

átdöfhetetlennek tartott vértjének egyik illesztéséből húzta elő.- Hát még én... - ismételte, és arra gondolt, hogy talán nem volt teljesen hiábavaló ez a

kaland.

Mint ahogy Khazid'hea sem panaszkodott, mert az intelligens kardnak nem telt sok időbe,hogy megértse, legújabb forgatója nem' csak érdemes harcos, de egyben hasonlógondolkodású is.

Egy tiszta és csípős téli reggelen Drizzt és Innovindil útnak indult Mithrill Csarnokbóldélnyugat felé. Úgy tervezték, hogy Nesmé mellett haladnak el, hogy megnézzék, - mikénthalad a város megerődítése, majd északon átvágnak a Trollmocsarakon Hosszúnyereg fe lé,amely a híres Harpell varázslócsalád otthona. A Harpellek rég óta Bruenor királyszövetségesei voltak, és minden kétséget kizáró an csatlakoznak majd a küzdelemhez,amikor végül megindul a harc. Bruenor annyira kétségbeesetten keresett szövetségesek -bár milyen szövetséges - után, hogy örömmel elfogadta még a különc varázslók segítségét is,akik legalább olyan gyakran robbantották fel egymást, mint ellenségeiket.

Drizzt és Innovindil úgy gondolták, hogy nagyjából délnyugati irányt fognak követniegészen a tengerig, remélve, hogy lesznek olyan napok, amikor szárnyas hátasaikonhaladhatnak. Azután északnak fordulnak majd, bizakodva abban, hogy addigra már a tél islazít dermesztő szorításán, és így jutnak el a szurdokba és az öböl be, ahol Ellifaint öröknyugalomra helyezték.

Még ugyanaznap délelőtt egy komp kelt át üggyel-bajjal a jeges Surbrinon, fedélzeténWulfgarral és Catti-brie-vel, a két baráttal, akik elszánták magukat, hogy meglelik a barbárelveszett kislányát.

Bruenor és Regis elbúcsúztatta mindkét párost, majd visszatértek a törpe királymagánszállására, hogy nekilássanak felvázolni tavaszi utazásuk terveit.

- Gauntlgrym, Bendőkorgi - recitálta a király újra meg újra, a fél szerzet pedig mostanramár tudta, a törpe ezt egyfajta fohászként mormolja, hogy így űzze el az ork invázió rémítővalóságát. Már at tól rettenetes izgatottság vett erőt Bruenoron, ha arra gondolt, hogy aküszöbénél kezdődik a Sötétvesszős Királyság.

Regis tudta, hogy barátja így menekül el a valóság elől, azzal, hogy megpróbál tennivalamit, bármit, és így próbál visszavágni.

A félszerzet azóta nem látta a törpét ilyen lelkesnek és izgatott nak, amióta sok-sok évvelezelőtt útnak indultak a Jeges Szelek Völgyéből, hogy megleljék Mithrill Csarnokot.

Mindannyian ott lesznek, mind az öten - hatan, Guenhwyvart is beleszámítva. Talán Ivánés Pikel is visszatér még a tavasz eljövete le előtt, és velük indul a kalandra.

Bruenort túlságosan lekötötték a térképei és a készletek listái, hogy odafigyeljen társára,így meg sem hallotta, amikor Regis hal kan ezt dünnyögte:

- Hi-hi-hi.