12 NÉPSZABADSÁG 1982. február 13., szombat

Eddig is tiszteltem a bíróságo­kat, de ezután még inkább tisz­teln i fogom. A b írák valam i olyas­m it tudnak, am it egy m agam fajta közönséges földi halandó ésszel fel sem érhet.

I tt van m ind járt a legfrissebb eset, a szegedi taxisofőré, aki u ta ­sával szem ben tanúsíto tt b rutális m agatartása m iatt kerü lt a bíró­ság elé. Az történ t, hogy a taxiba ittas férfi ü lt be. Az ittas u tast a sofőr nem volt hajlandó elszállí­tani, k ilökte a taxiból, m ajd bele is rúgott a feltápászkodó em ber­be, akinek ezzel nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott. A taxis ügyét a Szegedi Járásbíróság gyor­síto tt eljárással tárgyalta . A vád ­lo tta t súlyos testi sértésben ta lá l­ta bűnösnek, és ezért jogerősen 13 500 forin t pénzbüntetésre ítélte.

Nincs m it szépítem a dolgon, a bírósági h ír elolvasása u tán nyo­masztó kisebbrendűségi érzés ke­r íte tt a hatalm ába. Beleképzel­tem magam az elképzelhetetlen helyzetbe, hogy ott ülök a bírói pulpituson, velem szem ben a' ta x i­sofőr m int vádlott, m egism erked­tem a tényállással, m ár tú l v a ­gyunk a bizonyítási eljáráson is, húzom az időt, de sokáig nem húzhatom , m ert gyorsított e ljá rás­sal folyik a tárgyalás, nincs m e­se, ki kell h irdetn i az ítéletet. Te­h á t legyen pénzbüntetés, igen ám, de m ekkora? Ahogyan m agam at ismerem, belőlem nehezen szedné- nének ki fix összeget. Lázasan gondolkodnék, eszembe ju tna az a sok alkudozás gépkocsivezetőkkel, akik m ind azt kérdezték, hogy m ennyit ér meg nekem, h a elfu­varozzák a telkem re ezt vagy azt az építőanyagot, és én sose tu d ­tam erre egyenes választ adni. Esetleg visszarém lene a m últ kö­déből a V idám Park, ahol egyko­ron volt a népszerű játék, hogy ki tud tizenegyest rúgni. I tt á l­ta lában három szor lehete tt rúgni, de hogy m ennyiért, arró l fogal­m am sincs, m ert m indig a szüleim fizették. Bár még ha em lékeznék is, akkor se érnék vele sokat, h i­szen egyrészt o tt labdát kellett

^ írú g n i, nem em bert, m ásrészt úgy­

sem tudnám átszám ítan i az akko­r i forin to t m aira.

A lustábbik énem ekkor azt súgta, hogy hagyjam abba ezt az értelm etlen képzelődést, nem ne­kem kell kiszabnom a pénzbünte­tést, bírói íté letet csak jogvégzett em ber hozhat. Gonoszabbik énem azonban csak nem hagyott békén, és azzal jött, hogy ha van képesí­tés nélküli pedagógus, akkor e l­m életileg m iért ne lehetne képesí­tés nélküli bíró is, tehá t tessék csak k ih irde tn i a pénzbüntetés összegét. Sarokba lettem szorítva. Még szerencse, hogy előttem volt az újság, benne az igazi bírósági ítélet, a 13 500 forintos pénzbün­tetés, jogerősen. Gyorsan ugyan­ennyit m ondtam , és csak azért drukkoltam , nehogy gonoszabbik énem indoklást kérjen az íté le t­hez.

Nem kért, így h á t megúsztam. M agunk között most m ár e láru l­hatom, hogy laikus fe jje l nem tudtam volna sem m ilyen épkézláb indokot összehozni. M árm int a r ­ra, hogy m iért éppen tizenhárom - ezer-ötszáz. Még pontosabban, az ötszázzal lennék a legnagyobb za­varban. Hogy ez m iképpen jö tt ki. A ligha m agyarázhatnám azzal, hogy ez m ár a nyerem ényilleték levonása u tán i összeg. Azt se n a ­gyon hinnék el, ha k italálnám , hogy van az új B TK -ban egy p a­ragrafus, m iszerin t józan utas m egrúgása taxisofőr á lta l huszon­hétezer forint, ittas utas esetén a pénzbüntetés összege a felére csökkenthető. A kkor kijön a 13 500.

Nem tartozik szorosan az ügy­höz, de a m inap hallgattam a rá ­dióban, hogy alaposan meg kell fontolni, hogy hol és kiknek en ­gedélyezik a m agántaxizást. A legfontosabb szem pont az utas biztonsága, valam in t az, hogy az adott helyen tax i tek in te tében m ennyire e llátatlan a lakosság. Nagyon figyeltem, de arró l nem beszéltek, hogy e llá ta tlan helynek szám ít-e az is, ahol olyan taxis van, aki alaposan e llá tja az utas baját.

Önt is érdekelhetiA M agyar Közlöny 6. szám ában,

többek között a mezőgazdasági és élelmezésügyi m iniszter egyik — mó­dosító — rendelete található, am ely­nek a második, az ingatlan-nyilván­tartásról szóló paragrafusa kim ondja, hogy ezentúl a zártkertben azt a földrészletet, am elynek terü lete a 800 négyzetm étert nem éri el, és ra jta állandó jellegű lakó- és üdülőépület van, m űvelés alól k ive tt terü le tkén t kell ny ilván tartan i. Ha a földrészlet terü lete a 800 négyzetm étert eléri vagy m eghaladja, akkor az egy m ű­velési ágba tartozó földrészleten le­vő, állandó jellegű lakó- és üdülő­épületet, a hozzá tartozó udvarral együtt — az általa elfoglalt területtől függetlenül — 400 négyzetm éter te ­rü lettel m űvelés alól k ivett te rü le t­ként kell ny ilvántartani.

A több m űvelési ágban hasznosí­to tt földrészleten belül az állandó jellegű lakó- és üdülőépületet a hoz­zá tartozó udvarra l együtt akkor is külön alrészletként kell ny ilván tar­tani, ha terü lete nem éri el a 400 négyzetm étert. A földrészlet ezt m eg­haladó részét — a terü leti m érték f i­gyelem bevételével a tényleges á lla ­potnak megfelelő művelési ág (m ű­velés alól k ivett terület) szerint kell ny ilvántartani. Az állandó jellegű egyéb épületet — a földrészlet te rü ­letétől függetlenül — azzal a m űve­lési ággal együtt kell ny ilván tartan i,

am elynek területéhez az épület ta r ­tozik.

Szintén e M EM -rendelet m egálla­pítja, hogy az ingatlanhoz kapcsoló­dó jog vagy tény változásának be'- jegyzésére irányuló kérelm et az il­le tékhivatalnál kell benyújtani, a szerződésnek vagyonátruházási ille­ték kiszabására történő bem utatásá­val egyidejűleg. A tulajdonosi válto­zás bejegyzéséhez szükséges okirato­kat az ille tékhivatal 30 napon belül továbbítja a já rási földhivatalhoz.

Ha a szerződést vagyonátruházási illeték kiszabása m ia tt nem kell be­m utatni, akkor az ok irat keltétől szá­m íto tt harm inc napon belül azt egye­nesen a járási földhivatalhoz kell be­nyújtani. Aki többet szeretne tudni errő l a tém akörről, annak figyelm é­be a ján ljuk az alaprendelkezéseket, am elyeket a M agyar Közlöny 1972/ 108., 1980/84. szám ában és a módosí­tások az idei 6. szám ában jelentek meg.

A hivatalos lap idei 6. száma közli a pénzügym iniszter rendeletét is, am ely a vállalatok, a szövetkezetek és te rü le ti szövetségei, valam in t a jo ­gi személyiséggel rendelkező gazda­sági társulások törzskönyvi nyilván­ta rtásáró l és képviseleti könyvéről szóló korábbi pénzügym iniszteri ren ­delet különböző rendelkezéseinek m ódosításáról és kiegészítéséről szól.

B. T.

Kullancsölő növényekA usztráliai ku ta tók érdekes je len ­

séget fedeztek föl, és eredm ényük so­kat ígér, különösen a trópusi és szub­trópusi országok mezőgazdasága, il­letve állattenyésztése szám ára. Az tö rtén t ugyanis, hogy két növényfajt im portáltak D él-Am erikából, am e­lyektől azt rem élték, hogy a levegő­ből m egkötött n itrogént olyan vegyü- letekké a lak ítják át, am elyek a lege­lők növényeinek táp lá lásá ra a lka l­masak. Eközben azonban felism erték, hogy ezek a növények — a Stylo- santhes nem két tag ja — erősen ku l­lancsellenes hatásúak, m árpedig ezek az állatok igen veszélyes élősködői az állatállom ánynak.

Az m ár régebben ism ert volt a szakem berek előtt, hogy vannak nö­vények, am elyek ártan ak a ku llan ­csok lárváinak, azonban ezek hatása igen kicsi volt. A kullancsok úgy ke­rülnek az állatokra, elsősorban a

szarvasm arhákra, hogy lárvá ik a le- vélzeten várnak — egyes fajokéi akár hetekig is —, míg egy á llat hoz­zájuk ér, akkor átkerü lnek annak testére, és ott fejlődnek ki. Csak á l­lati szövettel érintkezve megy végbe ez a folyam at.

Az új felism erés lényege az, hogy a D él-A m erikából Q ueenslandbe im ­po rtá lt és m egtelepített növények valóságos csapdái a kullancslárvá­nak, de nem csak — m int először gon­dolták — m egbénítják őket, hanem a növény kiválaszt egy illő anyagot, és ez m egm érgezi a kullancslárvákat. Szám ítások szerint ha ezt a rá juk nézve gyilkos növényt bizonyos sű ­rűséggel ü ltetik a legelőkre, a k á rte ­vő élősdiek mennyisége erősen csök­kenthető. (A mérgező illő anyag ösz- szetételét még nem ism erik.) A nö­vények trópusi és szubtrópusi éghaj­laton nőnek legjobban.

P. G. P.

Két fénykép nyomábanA m ikor m eglátta a 25 év előtti

fényképét, am i a Nagykörúton, a Corvin köz e lő tt készült, annyira m eglepődött, hogy a hang megszo­ru lt a torkán. De aztán mégsem az újságíró, hanem ő kérdezett.

— Hol akad t rá?M egm utattam a folyóiratot, am iből

kifényképeztük, s am elyben — ké­tes világhírnévvel — ú tjá ra bocsá­tották a 14 éves gyerek arcképét.

— És m iként ta lá lt meg? M ert én ezzel soha nem dicsekedtem . . .

Beavattam , hogy m ennyi u tá n já ­rással ju to ttam el hozzá. M ert a ne­ve ugyan nem gyakori, mégis negy­venhét hasonló vezeték- és kereszt­nevű férfi él az országban. És egyet­len név alap ján nem könnyű tíz és fél m illió em berből azonosítani v a­lakit.

— Pedig az t hiszem, k á r volt a sok cé có é rt. . . Ha m egtudja, hogy én m ilyen voltam , m in d já rt nem lesz anny ira le lk e s . . .

M egtudtam. És mégis közreadom ezt az idillikusnak nem nevezhető, de érdes-kanyargós em beri sorsot, m ert tanulságos lehet.

A különszámEgy puskát cipelő, névtelen, szo­

m orú arcú m agyar kisfiú fényképe já rta be a világot 1956 novem beré­ben. Sok világlap közölte. Először azonban egy am erikai folyóiratban, a L i/e-ban lá to tt napvilágot, mivel az ő riporterük készítette 1956 októ­ber végén—novem ber elején, M a­gyarországon, az ellenforradalom vészterhes napjaiban, sok más, fé l­revezetőén torz, iszonyatosan ke­gyetlen, m eghökkentően árulkodó képpel együtt, össze is á llt egy 96 oldalas különszám ra való anyag az elszabadult pokolból, a K öztársaság téri p árth áz elleni orvtám adásról, a védők legyilkolásáról, a néphatalom védelm ében elesettek m eggyalázásá- ról, a m osonm agyaróvári határőrök lem észárlásáról, a fegyházakból ki- ömlő közönséges bűnözők „átválto­zásáról” szabadságharcosokká. . . A Life 96 oldalas különszám a 1956 no­vem berében jelent meg, benne a névtelen puskás kisfiú képével, és az aláírással: „Budapesten még a gye­rekek is puskákkal járkálnak". A képaláírás az t sugallta olvasóinak, hogy M agyarországon az egész nép fo rdu lt szem be a szocializmussal, h i­szen csak rá kell nézni e rre a szo­m orú arcú k is f iú ra . . .

B izonyára ezért is k e rü lt elő ism ét ugyanez a kép a Life fo tóarchívu­mából és je len t meg ugyancsak a nagy m últú am erikai lap hasábjain — 25 évvel később. A m agyar ellen­forradalom m inap m últ negyedszá­zados évfordulóján ugyanis nemcsak mi em lékeztünk dokum entum ok, té­nyek fényében, tanulságok okán n ép­hatalm unk történetének e vészterhes nap jaira . (Gondoljon az olvasó az Ez történt című sorozatunkra.) Visz- szanyúltak negyedszázaddal korábbi m últunkhoz Nyugaton is. K i őszin­tén, ki ferdítve. Voltak, ak ik re józa- nítóan ha to tt az az út, am it hazánk az elm últ negyedszázad a la tt m eg­tett, m ásokra viszont ez sem volt h a ­tással, ú jra m egpróbálkoztak a régi hanggal, ham isítással. M int például a Life is. M ert nicsak, m it ír t a szo­m orú arcú kisfiúról a 25 év u tán ú j­ra közölt kép alá?

„ A 15 év es P á l P r u c k o t a L ife tu d ó s í tó ­ja , M ich ae l R o u g ie r f é n y k é p e z te le B u d a ­p e s t eg y r o m o k k a l b o r í to t t u tc á já n . V a­jo n k i tu d m a r á n é z n i e k é p re a n é lk ü l, lio g y fe lv e tő d n e b e n n e : m i le t t a k is f iú s o rs a ? 1956-ban, n é h á n y n a p p a l a z u tá n , n o g y a fe lv é te l k é sz ü lt , f e lk e lő tá r s a l t az o ro s z o k e lk e z d té k le ló g a tn i ( é r ts d : fe l­a k a s z ta n i . A s z e rk .) a D u n á n á tív e lő h i ­d a k ró l .”

A Life olvasói a sejtelm esen ten ­denciózus képalá írás nyom án bizo­nyára el is hiszik, hogy 1956-ban m agyar gyerekek-em berek lóg­tak felakasztva a főváros hídjain, vagy — m iután a képszöveg ebben az irányban is e lind ítha tja a fan ­táziá t — gyerekeket-em bereket lö- völdöztek-löktek a h idakról a Duna vizébe. S m ivel az egykor névtelen, szom orú arcú kisfiú 25 év m últán nevet is kapo tt — teh á t íme, valósá­gos, hús-vér —, a szöveg h ite le még erősebbnek tűnik. Ugyan melyik L ife-olvasónak ju tna az eszébe, hogy netán m egkérdezze a budapestieket is: tényleg így történt? Pedig a leg­halkabb kérdésre is roppant hangos és egyértelm ű választ kaphatnának: o trom ba hazugságot közölt a Life, olyat, am it kézből cáfol m inden 40 éven felüli budapesti, ak i i t t é lte á t azokat a valóban m egrázó-szom orú- vésztenhes napokat. Volt persze á l­dozat a harcok során a néphatalom védelmezői között is, az ellenforra- dalm árok között is. (Ez tö rtén t cí­m ű sorozatunk errő l is beszélt.) A felelősségre vonás sem m arad t el azokkal szemben, akik szervezték- vezették az ellenforradalm i felkelést, de csak — és kizárólag! — törvé­nyes felelősségre vonás volt. (A Life netán érdeklődő olvasója errő l is ta -

fiék. Igaz, én tudtam , hogy belőlem soha nem lesz Petőfi. Nem is lett.

— És a számadás napja?— Miféle szám adásé? Az autóbal­

hékra gondol?— Nem, 1956-ra . . .— Nem volt szám adásom . Amikor

a főnökök m egléptek a Corvin köz­ből, tudom, A m erikába m entek, mi is szedelőzködni kezdtünk, hogy el­pucolunk, vissza az otthonba, m i­előtt elkapnak bennünket. De las­súak voltunk. Jö ttek a szovjet kato­nák, voltak velük m agyarok is, e r­re emlékszem, aztán egy em ber el­v itt az iparitanuló-otthonba. Kész, ennyi.

— Később sem ve tté k elő ö tven­hatért?

— Nem. Igaz, én azokról a dolgok­ról soha nem is beszéltem senkinek. A fene tud ja m iért, de nem szeret­tem róla beszélni. Pedig három év­vel később, 17 éves korom ban bele­keveredtem egy galeriba, ahol csak az m aradhato tt talpon, aki jó nagy balhét tudo tt provokálni vagy hazud­ni. Nekem az autó volt a m ániám , m indig vezetni szerettem volna. El is kötöttünk néhányat. Furikáztunk, otthagytuk, jö tt a következő. Elkap­tak. Aszódra kerültem . De erre még gondolni sem szeretek. Aszódról m eg­léptem, m egint elkaptak, bíróság . . . Na, szóval, ez így m ent elég sokáig. A galeriban mi mindig nagyon erős­nek éreztük m agunkat, külön-külön igencsak szelíd gyerekek voltunk. Mondom, nekem az autó volt a vég­zetem. M indaddig, am íg 12 évvel ez­előtt meg nem nősültem. És akkor

Pál Pruck. 15 years old. was photographed on a rubble-strewn Street tn Budapest by LIFE's Michael Rougier. Who can look at thls boy'sface today wlthout wonderíng what may have been hls Jate? Afew days after thls plcture was taken In 1956. the Russlans began hanging hlsfellow rebels Jrom the brldges across the Danube. ♦

— Nem, az t én akaszto ttam m a­gam ra, még m eg is voltam sértődve, hogy nekem csak ilyen- kis puskát adtak.

— M it tudhato tt egy alig 14 éves fiú az akkori világról?

— Azt, hogy ingyen lehete tt bu­szozni, és a puskának szava volt!

Előtte intézetben nevelkedett m int állam i gondozott. 1956 jú liusában fe­jezte be a nyolcadik általánost, az intézet ipari tanu lónak adta, és á t­helyezte az ipari tanulók egyik VIII. kerületi otthonába. Ism erkedés, „ha­verkodás” a többiekkel; itt k o rán t­sem volt akkora szigorúság, m in t az állam i gondozottaknál.

— O któber 23-án mégis rendesen m entünk felvonulni. Azt m ondták, most a haza k íván rendet tőlünk. De m ire a Kossuth térhez értünk, szét­keveredtünk a tömegben. Csavarog­tam a környéken, aztán többekkel ú jra összetalálkoztam. Egy oktatónk vezette őket. H ívott, m enjek én is, m ert most a Rádiónál van szükség a népre — így m ondta. A Rádióhoz nem ju to ttunk el, m ert ott m ár lő t­tek, de egy em ber m egállított, aka­runk -e harcolni a hazáért? M ert ha igen, m enjünk a Corvin moziba. Mo­ziba? N evettünk. Azt m ondja, nem ­csak puskát adnak, hanem enni is. Na, e rre m egindultunk, m ert m ár nagyon éhesek voltunk. O tt m ár elég sokan voltak, de m ielőtt enni adtak yolna, m indenkinek a kezébe nyom ­tak egy-egy puskát. És én kaptam egy beszkártos télikabáto t is, am i a bokám ig ért. Ezen a fényképen is az van rajtam , csak az a lja nem látszik. Benn a m oziban helyezkedtünk el, sok szék m ár ki volt lökve, ahogy visszaemlékszem, nagyon izgalmas volt.

— E m lékszik az am erikai fo tóri­porterre?

— Hogy am erikai volt, azt onnan is tudtuk, hogy a kocsin, am ivel jött, egy am erikai zászló lengett, és a m ieink m ondták, szóval a parancsno­kok, hogy tegyünk úgy, ahogy az am ­csik kívánják , m ert ez fontos. L á t­tam én, hogy folyt a fényképezés jobbra-balra , de hogy engem m ikor kap tak le, a rra nem emlékszem.

Számadás nem voltA rra sem emlékszik, hogy az ellen-

forradalom tom bolásának 13 napja közül m ikor m ondta meg valakinek a nevét az egykor oly „szomorú a r ­cú” kisfiú.

— M iért volt szomorú?— Nem hiszem, hogy szomorú le t­

tem volna. Én ott nagyon jól éltem.— H alálfélelem nélkül?— Maga szerin t van halálfélelm e

egy gyereknek? Azt m ondták, haza­fias dolgokat csinálunk, m in t Pető-

egyetlen p illana t a la tt lehűltem . M egszűnt a vándorlás a m unkahe­lyek között, pedig korábban m entem ám, m int az O rbán lelke. Jogosít­ványt szereztem , hivatásos vagyok, és ez öröm et okoz.

„Ez vagyok én”Három gyerm eke van, és azt m ond­

ja, nem akarja , hogy olyanok legye­nek, m in t ő volt 27 éves koráig. A m unkahelyén, egy építő ipari válla­latnál, egyetlen kifogást em elnek el­lene: sértődékeny. így m ondják. Ha­lásztelken házat épített. Száz pecse­nyekacsát, száz tyúkot és négy anya­kocát nevel.

— Le vagyok szerződve a téesszel. Most építem a lakásom ban a fürdő­szobát. Szóval, ez vagyok én. M ond­tam m agának, hogy lefagy a mosoly az arcáról, ha m eghallja, m ilyen éle­tet csináltam m agam nak.

Ism ét a Life m inapi szám át tartom eléje. Vajon m it m ond egykori, Cor­vin közi tá rsa inak a sorsáról?

— Ezt a D una-híd-sztorit o tt biz­tosan megeszik. De Budapesten . . . ? Volt lövöldözés, volt halál, igaz! Mai fejjel azt is tudom , hogy sok em ber beugrott a nagy szavaknak, Petőfi meg m inden, aztán értelm etlenül m eghalt. De a D una-hidakról 1956- ban még öngyilkos sem esett a Du­nába. Nemhogy belelöktek-belelőt- tek volna em bereket. M ert ha csak egy eset is igaz le tt volna,' akkor én erről hallok. Elhiheti, hogy hallok, én olyan helyeken fordultam meg, hogy feltétlenül e lju t ilyesmi hozzám. P láne azokban az években. K ülön­ben az em berek nem hülyék, jó az em lékezetük, és ma m ár ilyen ócska kis hazugságokkal nem lehet őket m egetetni, még akkor sem, ha ennyi év te lt el azóta. M it akarnak?

H irtelen elhallgat, rám néz, m int aki olyan gondolatsorba kezd, ami nem nagyon illik az ő szájába. S pil­lanatokig m agam is tűnődöm, van-e, lehet-e valam i belső és külső kör a vélem énynyilvánításban? Azt h i­szem, nincs; neki is lehet és van is véleménye. Még akkor is, ha gye­rek fejjel a néphatalom ellen harcoló banditák közé keveredett, és ha ifjú felnő ttkén t a társadalm i együttélés legalapvetőbb szabályai ellen is Vé­tett. S ez esetben P ruck P ál vélem é­nye a hiteles. Hitelesebb, m in t a sok m illió olvasóját befolyásoló am erikai világmagaziné.

Szabó László

lá th a t tényeket egy másik, m inap kö­zölt, A lenini úton cím et viselő soro­zatunkban.)

Mi válaszolunkDe h a m ár a Life fe lte tte a sej te l-

m es-sugalm azó kérdést olvasóinak — „mi is le tt a fiú sorsa?” —, s válasz nélkül hagyta, feleljünk mi.

Pruck Pál gépkocsivezető 1982 ka­rácsonyán lesz 40 éves. Vagyis 1956 októberében még 14 éves sem volt, am ikor a vállára akaszto tta — akasz­to tták? — a puskát.

2 5 Y EA R S AGG

— Árkus József ------

Ötszáz