MAGYAR HALTERMELÔK ÉS HALÁSZATIVÍZTERÜLET-HASZNOSÍTÓK SZÖVETSÉGE

Új stratégiát fogadott el és nevet is változtatott a Haltermelôk Országos Szövetsége ésTerméktanácsa. A Szövetség – tagjai érdekeit védve – továbbra is folytatja munkáját azágazati ügyek hazai és nemzetközi képviseletében, de tevékenységében nagyobb súlytkap a természetes vízi halfogás és annak fenntarthatósága. Szakmai közösségkéntsegíti tagjait eligazodni a halászat és a horgászat legfontosabb gazdálkodási,környezeti és társadalmi kérdésében.

A Szövetség dinnyési Ivadéknevelô Tógazdasága saját tenyésztésû, genetikailagellenôrzött tükrös és pikkelyes ponty, valamint növényevô halfajok és ragadozó halakivadék korosztályait ajánlja tógazdaságok, horgászvizek és természetes vizeknépesítéséhez.

A Szövetség tagja lehet minden halászati tevékenységet folytató magánszemély, jogiszemély, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkezô szervezete. A Szövetséghívja és várja soraiba a horgász-halász vízkezelôket és a természetes vízi halfogásbanérdekelt más szervezeteket is.

Címünk: 1126 Budapest, Vöröskô utca 4/b.

Fotó: Kunkovács László

Halászat103. évfolyam • 3. szám • 2010 ôsz

TECHNOLÓGIAI ÉS INNOVÁCIÓS PLATFORM • SZERVESANYAG-TERMELÉS ÉS -HASZNOSÍTÁS

• 50 ÉVE ÍRTUK • MIRÔL SZÁMOL BE A KÜLFÖLDI SAJTÓ?HAZAI VADPONTY FAJTÁINK GENETIKAI VÁLTOZATOSÁGÁNAK FENNTARTÁSA • A FOGAS HALNÉV ETIMOLÓGIÁJA

A Vidékfejlesztési Minisztérium tudományos folyóirata

AGROINFORM

1899 óta

FISH COOP KFT.ajánlatai:

Részletes felvilágosítás:

FISH COOP KFT., Csoma Gábor ügyvezetô5500 Gyomaendrôd, Áchim u. 3/1.

Telefon: 06-30/9952-187 vagy 06-30/9554-569, 06-56/446-016, Telefon/fax: 06-66/386-437

FISH

-COOP KFT.

GYO M A E N DRÔ

D

Tár sa sá gunk folyamatosan elô se gí ti a tó gaz da sá -gok, ter mé sze tes vi zek ivadékolását.

Zsen ge és elô ne velt csu ka-, sül lô-, har csa-, ponty-, fe hér és pettyes bu sa-, amur iva dé kot,valamint ponty egy- és kétnyaras, illetve foghatóméretû korosztályát kíná lunk meg vé tel re.

Tár sa sá gunk igény sze rint a zsen ge és elô neveltiva dé kot hely szín re szál lít ja.

Az árak a ta vasszal kiala kult or szá gos árak nakmeg fe le lôen megál la po dás alap ján ke rül nek meg -ha tá ro zás ra.

A FISH COOP KFT. a GALATI „PLASEPESCARESTI” SA Há ló gyár ter mé kei nek ki zá ró la -gos ma gyaror szá gi for gal ma zó ja.

Vál lal ja:

� há lók (mû anyag),

� kö te lek (mû anyag és ken der),

� inslégek (mû anyag),

� há ló cér nák és kö tö zô anya gok (mû anyag),

� bálakötözô zsi nó rok (mû anyag) rö vid ha tár -

idô vel tör té nô szál lí tá sát.

A há lók anya gá nak vas tag sá ga, szem nagy sá ga,bi zo nyos ha tá rok kö zött a léhés mély sé ge éshossza egye di leg meg vá laszt ha tó.

Ugyanígy a kö te lek, inslégek, há ló cér nák és kö tö -zô anya gok vas tag sá ga és szí ne a meg ren de lôigé nye sze rint tel je sít he tô.

A kiadványok és poszterek megrendelhetôk és kaphatók a Kiadóban1149 Budapest, Angol u. 34. • Telefon: 36-1-220-8331 • www.agroinform.com

Vidékfejlesztési Minisztériumtudományos folyóirata

Fôszerkesztô:DR. PINTÉR KÁROLY

Szaktanácsadó:DR. WOYNAROVICH ELEK

Szaklektorok:DR. BÍRÓ PÉTERDR. HARKA ÁKOS

DR. HORVÁTH LÁSZLÓDR. VÁRADI LÁSZLÓ

A folyóirat megjelenését támogatja:Magyar Haltermelôk és HalászatiVízterület-hasznosítók Szövetsége

Szegedfish Kft.Fish Coop Kft.

Kiadja:

Budapest XIV., Angol u. 34.Tel./Fax: 220-8331

Postai irányítószám: 1149www.agroinform.com

Felelôs kiadó:BOLYKI ISTVÁN

H A L Á S Z A T

Megjelenik negyedévenként

Szerkesztôség: Budapest V.Kossuth L. tér 11. 1055Telefon: 301-4180

E-mail: Karoly.Pinter@vm.gov.hu

Terjesztiaz AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft.

1149 Budapest, Angol u. 34.Elôfizethetô a kiadónál postai utalványon

vagy átutalássala K&H 1020 0885-32614451számú

csekkszámláján, a kiadványpontos címének megjelölésével.

Díja egy évre: 2800 Ft

2010/172 – AGROINFORM

HU ISSN 0133-1922Index: 125 372

CÍMKÉPÜNK: Vadpontyok tavaszi lehalászása a HAKI ex-situ génbankjában(Lehoczky István felvétele)

ALAPÍTVA: 1899

A TARTALOMBÓL

Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform (EATIP)(Váradi L.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szervesanyag-termelés és -hasznosítás a halastavakban. II. rész(Horváth L., Béres B., Csorbai B.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK

Jelentôsebb hazai vadpontyfajtáink genetikai változatosságának fenn-tartása a HAKI ex situ génbankjának, valamint a faj természetesvizeinkben élô populációinak segítségével (Lehoczky I., Nagy Z.T.,Bakos J., Jeney Zs..) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A fogas halnév etimológiai vizsgálata (Rácz J.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

FROM THE CONTENTS

SCIENTIFIC PAPERS

Maintenance of the genetic variability of the most important Hungari-an wild carp strains using the ex situ gene bank of HAKI and thenatural populations of the species (I. Lehoczky, Z.T. Nagy, J. Bakos,Zs. Jeney) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Etymological research of the fishname fogas ( J. Rácz) . . . . . . . . . . . .

AUS DEM INHALT

WISSENSCHAFTLICHE MITTEILUNGEN

Erhaltung der genetischen Variabilität der meist bedeutenden unga-rischen Karpfenrassen mittels der ex situ Genbank von HAKI undWildbestände der Art (I. Lehoczky, Z.T. Nagy, J. Bakos, Zs. Jeney) . .

Etymologische Untersuchung des Fischnamens Fogas (J. Rácz) . . . .

Halászat81

86

104

110

104

110

104

110

77

103. ÉVFOLYAM • 2010. 3. SZÁM • ÔSZ

2010. október 26–29.Oroszország, Moszkva

INTERFISH 2010Nemzetközi halászati kiállításInformáció:interfish-expo@yandex.ru,honlap: www.interfish-expo.ru

2010. október 26–29.Franciaország, Poitiers

EUROPEAN CRAYFISH:FOOD FLAGSHIPS ANDECOSYSTEM SERVICESNemzetközi konferencia azeurópai folyami rákrólInformáció:http://eucrayfis2010.conference.univ-poitiers.fr

2010. november 17–18.Spanyolország (Bilbao)

II. International Congress onQUALITY OF FISH ANDSEAFOOD PRODUCTSInformáció: Sandra Relian(srelian@anfaco.es,tel: +34 986469303), honlap:www.plancalidadproductospesqueros.es

2011. február 19–22.Olaszország (Rimini)

MEDITERRANEAN SEAFOODEXHIBITIONInformáció:s.bellini@riminifiera.it, honlap:www.saporerimini.it

2011. augusztus 1–4.Németország, Berlin

6th WORLD RECREATIONALFISHING CONFERENCE:Toward Resilient RecreationalFisheries 6. Rekreációs HalászatiVilágkonferenciaInformáció: honlap:http://www.worldrecfish.org/

2012. május 7–11.Egyesült Királyság, Skócia,Edinburgh

SITHWORLD FISHERIESCONGRESS6. Halászati VilágkonferenciaInformáció:http://www.6thwfc2012.com/

78

RRRReeeennnnddddeeeezzzzvvvvéééénnnnyyyynnnnaaaappppttttáááárrrr

HHHHaaaalllláááásssszzzzrrrruuuuhhhháááákkkk,,,, hhhhaaaalllláááásssszzzzccccssssiiiizzzzmmmmáááákkkktermészetes gumiból, méretre szabva!

Megrendelhetôk még:halszállító tartályok tömítôgumijai, méret szerint.

A termékek könnyen javíthatóak TIP-TOP és PANG javítóanyagokkal.Megrendelésnél a lábméretet,

a testmagasságot és a használó súlyát kell megadni.

A ruhákra egy év garanciát adok.

ARATÓ ISTVÁNgumijavító, mûszaki gumiárukészítô mester

Szentlôrinc, Munkácsy M. u. 22.T/fax: (73) 571-026 • Tel.: (73) 571-025

HALÁSZATI FELSZERELÉSEK

FORGALMAZÁSA,

ÖSSZEÁLLÍTÁSA

ÉS KÉSZÍTÉSE

www.halaszhalo.hu

Tel./fax: 06-96 324-65006-20 315-4312

WOYNAROVICH ELEKVi zeink rôl min den ki nek

A könyvbôl a ví zi élô vi lág sok szí nû -sé gé rôl, a víz ben élô szer ve ze tek rôl,az ott vég be me nô fo lya ma tok ról ésezek nek az em ber re gya ko rolt ha tá -sai ról kaphatunk ismereteket.

271 ol dal • Ára: 2400 Ft

KISS SÁN DORHa gyo má nyos ha lá sza ti esz kö zökE könyv mind azo kat az esz kö zö ket kívánjabe mu tat ni, el ké szí té sé ben se gít sé get ad ni,a hasz ná la tát leír ni, me lye ket a szer zô ma -ga is ké szí tett, hasz nált, vagy hasz ná la tá -ban részt vett.

144 ol dal • Ára: 1600 Ft

A kiadványok megrendelhetôk és kaphatók a Kiadóban • Tel.: 36-1-220-8331

79

A2009. évi költségvetés terhére, állami haltelepí-tési program keretében, összesen bruttó 139 502 000 Ft értékû, kétnyaras ponty került te-

lepítésre. Minden megyében történt kiegészítô telepí-tés, összesen 212 vízterületen. A haltelepítések 2010májusában fejezôdtek be.

Baranya megye: Belsô-Bédai holtág (a MohácsiDolgozók H.E.és a Mohácsi Halászati Kft. által haszno-sított szakaszok), Felsôbödei-holtág, Boki Duna-holtág,Külsô-Bédai holtág, Dráva, Zalátai Ó-Dráva holtág, Vá-jás-tó holtág.Összesen: 3 671 000 Ft értékben

Bács-Kiskun megye: Kiskunsági Öntözô Csatorna,Fûzvölgy Öntözô Csatorna, Gemenci vízrendszer, Tisza266,5–258 fkm., Sárköz vízrendszer.Összesen: 8 994 000 Ft értékben

Békés megye: Bristyók- (Félhalmi) holtág, Danzug-holtág, Siratói-holtág, Hármas-Körös I.–II., Kettôs Körös,Sebes-Körös, Peresi-holtág, Nagyér- (Csengeti) holtág,Harangzugi-holtág, Kákafoki- és Bikazugi-holtág, Bika-zugi Holt-Körös.Összesen: 8 627 000 Ft értékben

Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Bodrog, Hámori-tó, Hórvölgyi-víztározó, Hernád, Lázbérci-víztározó,Monoki-víztározó, Rakacai-víztározó, Sajó, Takta, Tisza440,5–581,4 fkm,Tiszalúci Holt-Tisza, Varbói-víztározó,Vissi-holtág.Összesen: 11 380 000 Ft értékben

Csongrád megye: Matyéri-víztározó, Kurca-fôcsa-torna (Szegvár, Szentes), Gyálai Holt-Tisza (Görbe, Lisz-tes, Sárgás, Hordós, Fehérpart, Szilvás), Hármas-Körös,Maros, Tisza, Atkai Holt-Tisza, Mártélyi Holt-Tisza.Összesen: 8 260 000 Ft értékben

Fejér megye: Duna, Velencei-tó, Pátkai-tározó, Fe-hérvárcsurgói-tározó, Sárszentmihályi-tározó, Duna Ado-nyi-mellékága, Dunaújvárosi-öböl, Nádor-csatorna, Gö-bölyvölgyi-tó, Lépakúti-tó, Bozót-patak.Összesen: 6 791 000 Ft értékben

Fôváros és Pest megye: Duna 1630-1708 fkm + öb-lözetek, Ráckevei Duna, Farmosi- víztározó, Hévízi-horgásztó, Gombai-víztározó, Nagybörzsönyi-víztározó,Trianon csatorna.Összesen: 12 482 000 Ft értékben

Gyôr-Moson-Sopron megye: Gyirmóti Holt-Marcal,Szigetköz, Dunaremetei-holtág, Iparcsatorna, Zátonyi-Duna, Mosoni-Duna, Holt-Marcal (Nádorvárosi SHE),Lajta Jobb parti csatorna, Fertô tó.Összesen: 10 646 000 Ft értékben

Hajdú-Bihar megye: Hajdúszováti Öntözô-tározó,Nyugati Fôcsatorna 59+580-70+255, K-IV. Öntözô Fô-csatorna, Keleti Fôcsatorna K-IV., Hajdúszoboszlói tég-lagyári tavak, Fancsikai-tavak, Keleti Fôcsatorna (HBmegyei H.Sz.Sz.), Látóképi- tó, Hortobágy-Berettyó Fô-csatorna, Hortobágy folyó, Kiserdei-víztározó, K-VI-os

csatorna, Nádudvari I.-II tó, Halastói-tápcsatorna, Hen-cidai-tó, Mézeshegyi-tó.Összesen: 6 975 000 Ft értékben

Heves megye: Tisza-tó, Egerszalóki-tó, Markazi-víz-tározó, Gyöngyösi-víztározó (Deli-tó), Tarnóca patak.Összesen: 5 323 000 Ft értékben

Jász-Nagykun-Szolnok megye: Alcsiszigeti Holt-Ti-sza, Zagyva (Közép-Tisza Vidéki H.E.Sz.és Halász Kft.szakasza), Tisza, Tarna-holtág, Szászbereki Holt-Zagy-va, Bereki-víztározó.Összesen: 8 627 000 Ft értékben

Komárom-Esztergom megye: Égeresi-horgásztó,Súri-víztározó, Majki felsô tó, Viscosa-bányatavak, Szák-szendi-víztározó, Sátorkô-pusztai homokbányató, Mo-nostori -holtág, Esztergomi Kis-Duna, Pilismaróti felsô-öböl, Duna 1708–1770,3 fkm.Összesen: 5 874 000 Ft értékben

Nógrád megye: Rézparti-víztározó, Zagyvarónai-hûtôvíztározó, Dobordali-pataki víztározó, Berekalji-víztározó, Hasznosi-víztározó, Derék-pataki víztározó,Palotási-víztározó, Nagyoroszi-pataki víztározó, Összesen: 918 000 Ft értékben

Somogy megye: Balaton, Dráva, Babócsai Rinya,Nagyatádi Rinya, Ó-Dráva, Jaba-tározó, Kis-Bók-holtág,Nagy-Bók-holtág, Gyékényesi-kavicsbányató, Töröcs-kei-tó, Bolhó-tôzegtó, Somogyfajszi-tó, Kutas-víztározó.Összesen: 11 197 000 Ft értékben

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Tisza (RákócziHalászati Szövetkezet és Szabolcsi Halászati Kft. szaka-sza), Szamos, Kraszna, Túr, Öreg-Túr, Tisza 494–540,5fkm, Tisza 581,3–638 fkm, Lónyai Fôcsatorna, Császár-szállás I., II., Harangodi-víztározó, Rétközi-tó, Tiszado-bi-holtág, Keleti Fôcsatorna, Mátyusi-Rózsás, Vajai-víz-tározó, Csobaji-holtág, Leveleki-víztározó, Holt-Sza-mos, Boroszlókert, Marót-zug, Szenke-tó, Endesi-hol-tág, Kisvárdai vízállások, Pásku-holtág.Összesen: 11 564 000 Ft értékben

Tolna megye: Kapos, Sió csatorna, Duna 1493–1564fkm,, Szálkai-víztározó.Összesen: 5 507 000 Ft értékben

Vas megye: Pinka-patak, Rába, Marcal, Máriaújfa-lui-víztározó, Magyarszecsôdi- kavicsbányató, Merse-váti-tôzegbányató, Püspökmolnári-kavicsbányató.Összesen: 3 855 000 Ft értékben

Veszprém megye: Kálváriavölgyi-víztározó, Mar cal,Nagybirkás-tó, Fenyves-tó, Dolomit Bánya-tó, Széki-tá-rozó, Nagyteveli II. víztározó.Összesen: 3 488 000 Ft értékben

Zala megye: Kis-Balaton I. ütem dél, Kéthatár-tó,Nagykanizsai-csónakázótó, Zalaegerszegi Gébárti-víz-tározó, Kistolmácsi-víztározó, Zalalövôi-víztározó, Szé-víz-pataki tôzeggödör (Pölöske), Kerka, Letenyei hosz-szúvíz, Zalaszentmihályi-tôzegbányató, Belsôsárdi-tó.Összesen: 5 323 000 Ft értékben

Állami haltelepítési program

80

Vállalkozás/vállalkozó neve Támogatás (Ft)

Agro-aqua Fejlesztô Szolgáltató Kereskedelmi Kft. 1 732 295

Agropoint Kft. 2 407 718 Al-ku Carp Halászati és Ker. Bt. 576 600 Alba Agrár Zrt. 1 695 033 Aranyponty Halászati Zrt. 2 407 718 Balatoni Halgazdálkodási Zrt. 2 407 718 Béke Agrárszövetkezet 1 300 167 Békés Ferenc 604 819 Békés Olga 277 273 Bocskai Halászati Kft. 2 407 718 Czikkhalas Halastavai Kft. 2 142 195 Dél-borsodi Agrár Kft. 1 937 924 Fish-coop Mezôgazdasági

Termékértékesítô és Továbbképzés Szervezô Kft. 2 407 718

HAL-GAZDA Kft. 279 295 Halász Termelô és Kereskedelmi

Korlátolt Felelôsségû Társaság Kft. 2 407 718 Haltermelôk Országos Szövetsége

és Terméktanácsa 974 163 Hetényhal Haltermelô és Értékesítô Kft. 930 342 Hortobágyi Halgazdaság Zrt. 2 407 718 Jászkiséri Halas Haltermelô Szolg. Kft. 1 507 231 Kárókatona Halászati Kft. 481 544 Kicel Mezôgazdasági és Kereskedelmi Kft. 737 725 Kingfischer Bt. 81 862 Koda Attila 288 445 Körösi Halász Szövetkezet 1 775 162 Lengyel Ferencné 184 913 Magyar Országos Horgász Szövetség 847 517 Mohácsi Halászati Termelô, Szolgáltató

és Kereskedelmi Kft. 951 723

Vállalkozás/vállalkozó neve Támogatás (Ft)

Mohosz Nagybaracskai Haltermelô Kft. 2 407 718

Nemes György 255 218 Pannónia Mezôgazdasági Zrt. 823 439 Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség 841 257 Sellô Haltenyésztô és Ker. Kft. 1 386 845 Siltok Mezôgazdasági Kereskedelmi

és Szolgáltató Kft. 2 407 718 Söllei János 214 383 Stáció Kft. 2 407 718 Szabolcsi Halászati Kft. 1 223 121 Szabó Andrea 450 484 Szabó Ábel 396 599 Szabó József 1 285 240 Szabó Wieslawa Józefa 720 582 Szabó és Társa Szolgáltató

és Kereskedelmi Bt. 1 097 919 Szegedfish Mezôgazdasági Termelô

és Szolgáltató Kft. 2 407 718 Tamás és Csóti Bt. 288 926 Tamás Lajos 87 641 Tamási Hal Haltenyésztô

és Keresk. Kft. 151 205 Tatai Mezôgazdasági Zrt. 2 407 718 Tiszasülyi Haltermelô

és Kereskedelmi Kft. 2 407 718 Tógazda Halászati Zrt. 2 407 718 Tóth József Pál 109 792 V-95. Általános Vállalkozási Kft. 2 407 718 Varsányi Józsefné 345 748 id. Szabó Józsefné 272 313

Összesen 65 372 710

A minôségi pontytenyésztési programban való részvétel alapján

2010-ben elnyert támogatások

Kászoni Zoltán: Kerti tavak címû könyve az Agroinform Kiadó gondozásában!

A tartalomból• Kerti dísztavak az ókorban és napjainkban• Az akváriumtól a kerti dísztavakon át a háztáji halastavakig• Kis hidrobiológia: A kerti dísztavak egyénisége, lelke, élôvilága• A vízinövények, a tavak ékkövei• Kerti tavak tervezése, építése• Csak elkezdeni lehet• Az akváriumtól – a kerti tavon át – a haltenyésztésig

Megrendelhetô: AGROINFORM KIADÓ • 1149 Budapest, Angol u. 34.Információ: Böjte Anikó • tel./fax: 220-8331 • www.agroinform.hu

MEGJELENT • MEGJELENT • MEGJELENT • MEGJELENT • MEGJELENT

81

Technológiai Platformok az Európai Unióban

Európai paradoxonnak is nevezik azt a helyze-tet, hogy amíg az Európai Unió kutatói és kutató-intézményei világviszonylatban kiemelkedô mun-kát végeznek és eredményeket érnek el, az EUgazdasági teljesítménye elmarad két fô verseny-társa Japán és az USA teljesítménye mögött. Alap-vetô feladat tehát az Európai Unió versenyképes-ségének növelése, amely a K+F tevékenységek in-tenzifikálását, a K+F erôforrások kihasználásánakjobb összehangolását, illetve a K+F eredményekhasznosítási hatékonyságának növelését tesziszükségessé.

2000. márciusban az Európai Tanács lisszabo-ni ülésén elfogadta az Európai Kutatási Térséget(ERA), mint az Európai Unió közös tudomány- éstechnológia-politikai stratégiájának alapját. AzEurópai Unió 2002. márciusában a barcelonai Eu-rópai Tanácson céljául tûzte ki, hogy 2010-ig aGDP 3%-t fogja költeni kutatásra, melynek 2/3-aaz ipartól (vállalkozásoktól) származik. Ez egy-részrôl a nemzeti és európai kutatási politika ko-ordinálását igényli, másrészrôl a közszféra-ma-gánszféra együttmûködésének ösztönzését. Az eu-rópai technológiai platformok ez utóbbi célkitûzésmegvalósítását hivatottak elôsegíteni. A technoló-giai platformok stratégiai kezdeményezések. Az ipar kulcsszerepet tölt be valamennyi plat-formban, de az egyéb szereplôket, köztük a kuta-tási közösséget, a felügyeleti szerveket, a szabvá-nyosító testületeket, a pénzügyi szervezeteket, acivil társadalmat és a fogyasztókat is mobilizálja.A technológiai platformok célorientáltak, elôrete-kintést, és kutatási stratégiai tervet és részletesakciótervet dolgoznak ki. Az elmúlt év októberé-ben 36 technológiai platform mûködött az EU-ban, amelyekrôl a következô honlapon találhatórészletesebb információ: http://cordis.europa.eu/technology-platforms/home_en.html#

Ma már megállapítható, hogy a K+F finanszí-rozási helyzet javítására irányuló törekvések nem,vagy csak részben teljesültek. A GDP arányosankutatásra és fejlesztésre fordított összegek az EU-ban 2007-ben ugyanazon a szinten voltak, mint2002-ben (1,85%). Magyarország a GDP 0,97%-átfordította K+F finanszírozásra 2007-ben, amivel aközépmezônyben van. Sajnos hazánk utolsó elôtti

abban a rangsorban, ami azt mutatja, hogy a vál-lalkozások milyen aránya végez tényleges inno-vációt. Az európai 38,9%-os átlaggal szemben amagyar mutató értéke 20,1%.

Mindenképpen szükség van az innovációs tevékenységek intenzifikálására, amely alól a hazai akvakultúra sem kivétel. E törekvést segít-heti az EATIP munkájában, illetve a platform ál-tal kezdeményezett programokban való aktívrészvétel.

Az Európai Akvakultúra Technológiai ésInnovációs Platform (EATIP)

megalakulása, szervezete és mûködése

Az Európai Technológiai Platform (EATP) azeurópai akvakultúra legaktívabb képviselôinek(vállalkozások, intézmények és magánszemélyek)kezdeményezésére jött létre, 2007 novemberében. A platform nevében ekkor még nem volt benne az„innováció”, azonban 2009-ben a szervezetet márEurópai Technológiai és Innovációs Platform (EATIP) néven jegyezte be egy belga bíróság. Ígyaz EATIP jogi személyként, nemzetközi non-pro-fit szervezetként mûködik, amelynek a HAKI istagja egyedüliként Kelet Európából. A platformalulról jövô kezdeményezésként jött létre és kez-detben önerôbôl mûködött. Komoly lobbi munkaeredménye volt, hogy az Európai Bizottság, amelystratégiai területeken szorgalmazta a technológiaiplatformok létrehozását, végül elismerte az akva-kultúra fontosságát és e területen technológiaiplatform létrehozásának létjogosultságát. Az EATIP, mint önálló jogi személy pályázhatott a 7. Keretprogram egy specifikus kiírására és sike-res pályázatának eredményeképpen 2010-tôl EUforrások is rendelkezésre állnak az EATIP céljai-nak megvalósítására.

Az EATIP három alapvetô célja az alábbiakbanfoglalható össze:– Erôs kapcsolat létesítése az akvakultúra ágazat

és a fogyasztók között különös tekintettel olyankérdésekre, mint az egészséges táplálkozás, atermékminôség és a nyomonkövethetôség;

– Az akvakultúra ágazat fenntarthatóságánakbiztosítása, amely magában foglalja a társadal-mi, környezeti és gazdasági aspektusokat;

Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform (EATIP)

Váradi László

– Az akvakultúra társadalmi szerepének megszi-lárdítása többek között a szaktudás növelésé-vel, kommunikációval, hálózat építéssel.

Az EATIP specifikus céljai:1. Olyan akciók lehetôségének feltárása és azok

végrehajtása, amelyek javítják az európai ak-vakultúra, illetve kapcsolódó ágazatok ver-senyképességét különös tekintettel a tudás-ala-pú tevékenységekre.

2. A tagok által felismert kihívások, kutatási ésinnovációs igények, illetve errôl alkotott kol-lektív vélemények tanulmányozása, fejleszté-se, képviselete, ha kell védelme anélkül, hogya platform részt venne tagjainak szakmai tevé-kenységében; specifikusan egy Európai Akva-kultúra Stratégiai Kutatási Program, illetve ah-hoz csatlakozó Végrehajtási Terv kidolgozásaa következô évtizedekre.

3. A kollektív állásfoglalások megismertetése amegfelelô hatóságokkal, szervezetekkel, illet-ve az EATIP elfogadtatása az Európai Bizott-sággal, az Európai Közösség tagországaival, il-letve az Európai Gazdasági Térséggel, mintegy európai technológiai platform.

4. Intézkedéseket és megfelelô mechanizmusokatkifejleszteni annak érdekében, hogy a kutatás,fejlesztés és innováció jobban szolgálhassa azeurópai akvakultúra fenntartható fejlôdését.

5. A szervezet aktív tagjai tevékenységének segí-tése, nevezetesen a közös tanulmányok kidol-gozásában való részvétel biztosításával, illetveadminisztratív támogatással.

Az EATIP vezetô testülete az Igazgatók Taná-csa, amelyet a platform közgyûlése választott meg2009. február 3-án. Az Igazgatók Tanácsának 12tagja van, jelenlegi elnöke Gustavo Larrazabal aspanyol Tinamenor cég vezetôje. Az EATIP veze-tô testületének jelenleg nincs kelet európai tagja.A testület legfontosabb feladata a platform Tema-tikus Tagozatainak létrehozása, amely szakmaiegységek munkája alapvetôen járul hozzá a plat-fom céljainak megvalósításához, különös tekin-tettel a Jövôkép Tanulmány és a Stratégiai Kuta-tási Program kidolgozásához.

Az EATIP nyolc tematikus területen hozott lét-re Tematikus Tagozatokat az alábbiak szerint:1. Termék minôség, a fogyasztók biztonsága és

egészsége

2. Technológiák és rendszerek

3. A biológiai életciklus menedzsmentje

4. Fenntartható takarmánytermelés

5. Az akvakultúra és a környezet integrációja

6. Tudás menedzsment

7. Vízi állatok egészsége és jóléte

8. Szocio-ökonómia és menedzsment

A tematikus tagozatok vezetôje mindig egy vál-lalkozás szakértôje, míg helyettese az adott szakte-rületen mûködô kutatóintézmény szakembere. A tagozatok vezetôi és helyettesei alkotják az EATIPIrányító Tanácsát. A tagozatok munkacsoportokathozhatnak létre, illetve a munkába bevonhatnakkülsô szakértôket is.

A tematikus tagozatok között a „Technológiákés rendszerek” tagozat elnökének Jone Gjerde úr-nak (a norvég Aquagroup cég egyik vezetôje) he-lyettese Dr. Váradi László a HAKI fôigazgatója, akiígy az EATIP Irányító Tanácsának tagja is. E tago-zatban mûködik egy édesvízi akvakultúra munka-csoport, amely elsôsorban a tógazdasági halter-meléssel foglalkozik. E munkacsoport vezetôjeJacek Juchniewicz (az Aller-Aqua Polska cégigazgatója), illetve helyettese Zdenek Adamek aCseh Tudományos Akadémia brnoi intézeténekkutatója. Az édesvízi akvakultúra munkacsoportaktív külsô szakértôje a lengyel golyszi halászatikutatóintézet munkatársa Maczej Pilarczyk.

A „Biológiai életciklus menedzsmentje” tago-zat munkájában felkért szakértôként részt veszDr. Jeney Zsigmond a HAKI tudományos fôigaz-gatóhelyettese.

Az EATIP szervezetérôl és mûködésérôl, illet-ve a tematikus területek munkájáról részletesebbinformációk találhatók az EATIP honlapján:http://www.eatip.eu/

Aquainnova Projekt az EATIP céljainakmegvalósításáért

Az EATIP sikeres pályázatának eredménye az„Aquainnova” projekt, aminek célja az, hogy elô -segítse a szakirányítás és az akvakultúrában érde-keltek részvételét az akvakultúra kutatásban és in-novációban. (Supporting governance and multi-stakeholder participation in research and innova-tion of aquaculture”). A projekt végrehajtásában ak-tív európai szervezetek a FEAP (koordinátor); EAS,AquaTT és Eurofish. A 30 hónap futam idejû kb. 1 millió Euró költségvetésû projekt alapvetôen azEATIP által kitûzött célokat, nevezetesen egy Jövô-kép Tanulmány (Vision Document) és egy Straté-giai Kutatási Program (Strategic Research Agenda),illetve egy végrehajtási terv kidolgozását szolgálja.

A projekt fô munkacsomagjai (Work Packages)és azok költségvetései a következôk:

1. Projekt menedzsment (73 400 Euro; 7,4%)

2. A projekt végrehajtását támogató eszközök ésmódszerek kidolgozása (77 900 Euro; 7,9%)

82

83

3. A projekt elôrehaladásának ütemezése és nyo-mon követése (82 200 Euro; 8,3%)

4. Tematikus Munkacsoport ülések (246 000 Euro;24,9%)

5. Promóció és az információk terítése (95 600 Euro;9,7%)

6. Az akvakultúrában érdekeltek konzultációja(336 200 Euro; 34,0%)

7. Tudás transzfer (77 500 Euro; 7,8%)

Amint a költségvetésbôl is látható a kiemelt kétfô tevékenység a „Tematikus Munkacsoport ülé-sek”, illetve „Az akvakultúrában érdekeltek kon-zultációjának” megszervezése, melyek együttesrészesedése a költségvetésbôl 58,9%. Ez utóbbitransz-nacionális workshopok keretében történikaz alábbi négy fô területen:a. Hidegvízi akvakultúra (Észak Európa)

b. Édesvízi akvakultúra (Kelet Európa)

c. Földközi tengeri, dél európai akvakultúra (DélEurópa)

d. Kagylótermelés.

Az informális egyeztetések alapján, az édesvízi ak-vakultúra workshop egyik lehetséges helyszíne Ma-gyarország, de errôl konkrét döntés késôbb születik.

A workshopok is a projekt fô „termékeinek” akidolgozását szolgálják, amelyek: a Jövôkép Ta-nulmány (Vision Document); a Stratégiai Kutatá-si Program (Strategic Research Agenda); illetve akutatási program végrehajtási terve.

A projekt az EU kérésére megfelelô szinergiátalakít ki más olyan projektekkel, amelyek az EUés EU-n kívüli régiók együttmûködésének fejlesz-

tését szolgálják az akvakultúra területén, mintpld. az AqASEM (Ázsia), a Sarnissa (Afrika) illetveaz Aqamed (Mediterrán régió). Fontos kiemeleni,hogy az AqASEM Projekt konzorciumnak hazai il-letôségû tagaj is van a HAKI révén.

Az Aquainnova projekt nyitó ülésén (2010. feb-ruár 7–9) az EATIP Irányító Tanácsának magyartagjaként Dr. Váradi László jelezte, hogy (bár nemalaptalanul) a projekt programjában túlsúlybanvan az EU, illetve Norvégia akvakultúra fejleszté-se és az EU-s aspektusok tárgyalása, mégis megkell találni a módját a kelet európai régió bevoná-sára különös tekintettel a nem-EU-s országokra.Nehogy olyan helyzet alakuljon ki, hogy erôsebblesz a projekt kapcsolata Ázsiával és Afrikával,mint a kelet európai régióval. Megerôsítette, hogya NACEE vállalja az összekötô szerepet a projektmenedzsmentben aktívan részt vevô Eurofish-elegyüttmûködve. A NACEE megfelelô kapcsolatotteremthet az EATIP és a kelet európai platformok(magyar és orosz) között is, bár jó lenne ennekvalami mechanizmusát kialakítani. Dr. VáradiLászló felhívta a figyelmet arra, hogy a NACEE azEATIP mintájára nemzetközi non-profit egyesü-letté alakul várhatóan még 2000-ben. CourtneyHough és Torgeir Edwardsen az EATIP vezetôszakemberei számítanak a NACEE-re és ígérték,hogy az Igazgatók Tanácsának ülésén megvitatjákaz együttmûködés lehetséges formáit.

A „Technológiák és Rendszerek” tematikustagozat mûködésének eredményei

Miután e tagozat foglalkozik külön a hazai ak-vakultúrát leginkább érintô édesvízi tógazdálko-dással, illetve e tematikus területen a legaktívabba kelet európai részvétel, részletesebb tájékozta-tást adok a tagozat mûködésérôl és tevékenységé-nek eredményeirôl különös tekintettel a tagozat2010. április 28–29. között megtartott ülésére.

Az ábra a világ nagyobb régióinak akvakultúra termékek világimportjából való részesedését mutatja be 2009-ben. Az ábrából jóllátható, hogy az Európai Unió a világ legnagyobb importôre 40%-osrészesedésével az akvakultúra termékek világ piacán, mindamel-lett, hogy egyben a legmagasabb a kialakult árszínvonal is. Az EU-ban elfogyasztott hal és haltermékek mintegy 65%-a im-portból származik, így az importtól való függôsége nagyobb, mintbármely más húsféleség esetében. (Forrás: FAOStat)

Az EU-ban az akvakultúra termelés növekedése 2001 és 2008között 0,5% volt, ami gyakorlatilag stagnálást és a 2002-ben ki-adott európai akvakultúra stratégiában becsült 4%-os növeke-déshez képest jelentôs elmaradást jelent, miközben az euró-pai nem EU országokban az akvakultúra éves növekedése7,6% volt ebben az idôszakban. (Forrás: FEAP)

84

A „Technológia és Rendszerek” tagozat 5 mun-kacsoportot hozott létre az alábbiak szerint: 1. tengeri ketreces akvakultúra;

2. recirkulációs akvakultúra rendszerek;

3. édesvízi akvakultúra (tavi haltermelés);

4. kagylófélék termelése;

5. feldolgozás.

Az európai akvakultúra jövôképét illetôen a ta-gozat úgy véli, hogy 2030-ban is meghatározó leszaz EU-n kívüli (ázsiai) import különösen az ala-csonyabb árfekvésû tömegtermékek körében. Azeurópai termelôk számára azonban komoly lehe-tôséget biztosít a magasabb értékû, garantált mi-nôségû és biztonságos termékek „niche” piaciszegmense. Szükséges azonban az európai ter-melôk magas minôségû, prémium termékeinekátfogó promóciója tanúsítványok, minôségi ga-ranciák, marketing programok révén. Ugyanak-kor további feladat a termékek diverzifikációja aválaszték bôvítése a feldolgozási technológiák fej-lesztésével. Kiemelt prioritás a terméklánc egé-szének fejlesztése és korszerûsítése hasonlóan abaromfi iparéhoz. Fontos ugyan az élelmiszerbiz-tonság azonban a biztonságos élelmiszer termékelôállítás nem csökkentheti a jövedelemzôséget.Problémát jelent, hogy más élelmiszer biztonságiszabványok vannak a nem EU országokban,amely sok esetben piaci hátrányt jelent az EU ter-melôi számára. A társadalomnak és a döntésho-zóknak el kell ismerni, hogy az akvakultúra biz-tonságao és egyben fenntartható módon környe-zetbarát élelmiszertermelô ágazat. Az európai ak-vakultúra termékek mellett komoly piaci lehetô-ség a technológiák és berendezések értékesítése,illetve a tudás transzfer nem európai országok ésrégiók irányába.

Néhány kihívást is megfogalmazott a tagozataz alábbiak szerint:

– eltérô rendelkezések még EU országok közöttis, amely hátrányba hozza az akvakultúra ter-melôket más ágazatokkal szemben;

– a tagországok/régiók eltérô fejlettségi szintje;

– az akvakultúra nem kellô ismerete, illetve ne-gatív megítélése;

– nem megfelelô kommunikáció a termékláncszereplôi között;

– nem megfelelô regionális és inter-regionálisegyüttmûködés.

A tagozat összefoglalóan megállapította, hogya gazdasági életképesség biztosítása az európaiakvakultúra fenntarthatóságának kulcskérdése. A mûszaki fejlesztés és automatizálás segítheti a

költségek csökkentését és a termelékenység nö-velését, következésképpen az akvakultúra jöve-delmezôségét. Az informális technológia (IT) al-kalmazása szintén segítheti a nyomon követhetô-séget és a minôségbiztosítást, illetve a fogyasztóiigények jobb megismerését, az ágazat gyors rea-gálását. Az alkalmazott technológiáknak növelnikell a környezetbarátságot és a vízhatékonyságot.A partmenti zónában folyó ketreces haltermelés ajövôben a parttól távolabb folyik majd, ami egy-ben nagy kihívás a mûszaki fejlesztés területén is.

A „Technológia és Rendszerek” tagozat a fenti-ek figyelembe vételével kidolgozta a tematikus te-rületre vonatkozó jövôkép vázlatát, amely magyarnyelven megtekinthetô a Magyar Akvakultúra Szö-vetség (MASZ) honlapján: http://masz.haki.hu

A „Technológia és Rendszerek” tagozat javasol-ja a következô kulcsmondatok figyelembe vételét azEATIP általános jövôképének kimunkálása során:– a társadalom felismeri, hogy az akvakultúra az

egyik leginkább környezetbarát, hatékony ésfelelôsségteljes élelmiszertermelô szektor Európában;

– az akvakultúra vonzó munkalehetôség (jól fi-zetô és biztonságos);

– a haltermelés negatív ökológiai hatása mini-mális;

Az EATIP 2010. július 10-i brüsszeli közgyûlésén elôadást tar-tott Guido Milana úr is az Európai Parlament (EP) képviselôje,aki az Európai Bizottság által a 2009-ben elôterjesztett európaiakvakultúra stratégiára vonatkozó EP jelentés összeállítója volt.A „Milana Jelentés” néven ismert dokumentum a MASZ hon-lapján magyar nyelven is olvasható: http://masz.haki.hu

85

– az akvakultúra termelés és az ökoszisztémaigényei összhangban vannak;

– a termelô rendszerek biztosítják az elôállítan-dó élô szervezetek optimális élettani igényeit;

– a fogyasztók elismerik, hogy az akvakultúrá-ban elôállított élelmiszerek biztonságosak ésegészségesek;

– az akvakultúra kielégíti az európai élelmiszerellátás biztonságának kritériumait;

– az akvakultúra biztosítja az állatjóléti feltétele-ket a termelés és a levágás során;

– javul az akvakultúra gazdasági eredményessé-ge a globális piaci igények kielégítését figye-lembe véve;

– olyan termelési technológiák kerülnek kifej-lesztésre, amelyek biztosítják az ágazat terme-lékenységét és profitabilitását;

– speciális technológiák biztosítják a feldolgozá-si melléktermékek teljes hasznosítását.

A „Technológia és Rendszerek” tagozat, mástagozatok elôtt járva már az ülést megelôzôenmunkacsoportonként kidolgozott stratégiai kuta-tási program vázlatokat. Az „édesvízi akvakultú-ra” munkacsoport Macziej Pilarczyk lengyel kuta-tó vezetésével, a HAKI kutatóinak aktív közremû-ködésével kidolgozta az édesvízi akvakultúraStratégiai Kutatási Programját E program a tógazdálkodásra vonatkozik, miután az édesvízi

akvakultúrában fontos másik területet a recirku-lációs rendszereket külön munkacsoport tárgyal-ja. Az európai édesvízi tógazdálkodás StratégiaiKutatási Programjának vázlata magyar nyelvenszintén megtekinthetô a Magyar Akvakultúra Szö-vetség (MASZ) honlapján: http://masz.haki.hu

Az EATIP tematikus tagozatai által kidolgozottjövôkép vázlatot és a stratégiai kutatási programvázlatát nemzetközi workshopokon és az ineter-neten keresztül véleményezhetik az európai ak-vakultúra szakemberei és érdekcsoportjai. Szá-munkra fontos, hogy a tógazdasági haltermelésméltó módon épüljön be az európai akvakultúrafejlesztés átfogó programjába. Ezért nemcsak aHAKI, hanem más hazai szervezetek (pl. MagyarHalgazdálkodási Technológiai Platform, MagyarAkvakultúra Szövetség) aktívabban be kell, hogykapcsolódjanak az EATIP programjaiba.

Az Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform(EATIP) új logója

LAJKÓ IST VÁN

Ha lá sza ti alap is me re tek

El sô ként fog lal ja ös sze azo kat atud ni va ló kat, ame lyek elen ged he -tet le nek a ha lá szat tal fog lal ko zószak em be rek szá má ra. Ki vá lóanhasz nál ha tó tan könyv ként is.

Be mu tat ja a ví zi élô he lye ket ésélet kö zös sé ge ket, rész le te senis mer te ti a ha zai hal fa jo kat, azokfon to sabb fa ji ha tá ro zó bé lye geit.

148 ol dal • Ára: 1200 Ft

PIN TÉR KÁ ROLY

Hor gá sza ti alap is me re tek

A hor gász vizs ga szak mai anya -gát tar tal maz za, mely nek is me -re te min den hor gász szá má ranélkülözhetetlen.

Kön nyû, mel lény zseb ben is el fé rôkiad vá nyunk mind azon hor gá -szok nak ké szült, akik hob bi juk nakszak sze rûen sze ret né nek ál doz ni,megis mer ve an nak tör vény ad take re teit, fo gá sait, ki fe je zé seit.

130 ol dal • Ára: 1100 Ft

Halas könyvek az Agroinformtól

A kiadványok megrendelhetôk és kaphatók a Kiadóban1149 Budapest, Angol u. 34. • Telefon: 36-1-220-8331 • www.agroinform.com

Energetikai zsákutcák a halastavakban

A halastavi haltermelés ered-ményes mûvelésének kiemeltalapkérdései: a szervesanyagmegtermelése a tóban, a felhal-mozott szervesanyag és a bennerögzült energia vándorlása atáplálkozási szinteken keresztüla haszonhalakig. Ezeknek a fo-lyamatoknak a biológiai össze-függéseit a Halászat 103. évfo-lyam 1. számában, a 2010 tava-szi számban már áttekintettük.Jelenlegi írásunkban az elôzôdolgozat folytatásaként meg-vizsgáljuk azokat a folyamato-kat, amelyek eredményeként azenergia és anyagvándorlás a kí-vánatos iránytól eltér és idôsza-kosan a szervesanyag kivonódika körforgalomból, illetve torzultirányba halad. Azt is áttekintjük,milyen eszközök állnak a halte-nyésztô rendelkezésére a holt-vágányra térült energia vissza-terelésére.

Az elsôként nagyító alá vettilyen energetikai zsákutca aszerves üledék, annakmértékte-len felhalmozódása.

1. A holt szerves üledék felhalmozódás, mint energetikai zsákutca

A halastavakban az idôlép-téktôl függôen beszélhetünksze zonon belüli és több szezon-ra kiterjedô szerves üledék, el-sô sorban holt szervesanyag(szer ves iszap) felhalmozódás-ról. A szerves üledék halastavifelhalmozódása akkor követke-zik be, ha a holt szervesanyagképzôdés gyorsabb ütemû, mintannak lebontása. Ilyen esetek-ben vagy a lebontó, a vissza-

mentô energetikai ág nem mû-ködik kellô hatékonysággal ésmegfelelô sebességgel, vagy a(holt) szervesanyag képzôdéseigen gyors és nagymértékû.Ezekben az esetekben a rend-szerben több szervesanyag ke-letkezik és ülepedik le idôegy-ség alatt, mint amennyit a visz-szamentô, dekomponáló több-sejtû szervezetek és a baktériu-mok képesek lebontani.

Vizsgáljuk meg, hogy milyenokai lehetnek annak, ha a szer-vesanyag képzôdés, ülepedésgyorsabb, mint a lebontás. Aszerves üledék gyors keletkezé-sének egyik fontos forrása a na-ponként a pontyoknak kiada-golt, kiegészítô takarmány elfo-gyasztása után képzôdött pon-tyürülék, amely újabb és újabbrétegekben ülepedik a korábbiszervesanyag masszára. Hasonló

hatása van az amur trágyánaka szárazföldrôl bevitt fûfélékbôlszármazó nagymennyiségûürülék képzôdésekor. Ugyanidesorolható a busa ürüléke is,amely a víztestben lévô élô bio-masszából (zoo- és fitoplank-ton, bakterioplankton egy részestb.) gyárt holt szerves törmelé-ket, csökkentve az élô lebegô,és növelve az ülepedô holt szer-vesanyagot. Ezen kívül, mintbelsô forrás, az elhalt növényibiomassza és az elpusztuló vízimikroszervezetek összetöredez-ve és leülepedve szintén növe-lik az üledék szervesanyag tar-talmát. Nemcsak a vízi növé-nyek, hanem a szél és esô általbejuttatott szárazföldi eredetûszerves törmelék, valamint azintenzív szerves trágyázás is eb-be az irányba hat (allochton ha-tások).

86

Szervesanyag termelés és hasznosítás a halastavakban II.

Dr. Horváth László, Béres Beatrix, Csorbai Balázs

Valós energiautak (összefüggések) a halastóban.A természetes és a kiegészítô áplálék a pontyállomány tápanyag elátását

szolgálja

Takarmány

Lebontók

Trágya

A keletkezés és-lebontásegyensúlyához, a folyamat meg-értéséhez át kell tekintenünkazokat a tényezôket is, amelyekbefolyással vannak a szerves-anyag lebontására.

1.1 Üledéklakó, szerves törme-léket fogyasztó szervezetek

A rendszer fontos eleme azüledéklakó, szerves törmeléketfogyasztó szervezetek létszáma,és összetétele. A szerves törme-léket közvetlenül táplálékkénthasznosító törmelékevô (detrito-fág) szervezetek között jelentô-ségüket tekintve kiemelkedneka tó iszapjában élô rovarlárvákelsôsorban az árvaszúnyogok

(Chironomidák) iszaplakó lár-vái. Ezek mellett a csôvájó gyû-rûs férgek (Tubificidák) és azüledékben élô ágascsápú rákok(Cladocerák), a kagylós rákok(Ostracoda), és az evezôlábú rá-kok (Copepodák), valamint kü-lönbözô Puhatestûek (Mollus-cák), közöttük kagylók és csigákalkotják azokat a csoportokat,amelyeknek a szervesanyag le-bontásban fontos a biológiaiszerepük.

Amikor ezeknek az élôlénycsoportoknak a létszáma nagy,és anyagcseréjük intenzív, a le-ülepedô formált szervesanyagnagy részét még a sekély tavak-ban is elfogyasztják, feldolgoz-zák, annak energiatartalmát

hasznosítják. Leggyakrabbanazonban hiába jelentôs a táplá-lék kínálat (szerves üledék) ahalastóban, ezek a csoportoknem képviseltetik magukat kel-lô létszámban. Ennek elsôdle-ges oka a kihelyezett halállomá-nyok magas létszáma és intenzívtáplálkozása.

Az elôbbiekben felsorolt üle-déklakó élôlények ugyanis kivé-tel nélkül fontos haltáplálék szer-vezetek, amelyeket a fenékentáplálkozó halfajok, mindeneke-lôtt a pontyok intenzíven keres-nek és megszerzésükért az üle-dékben turkálnak (bioturbáció).

Ha a fenti élôlény csoportokszaporodási (utánpótlási) ütemelassúbb, mint a halak kifalásitáplálkozási tevékenységéneküteme, a biomassza szintjén amérleg negatív lesz, tehát azüledéklakók létszáma csökken,a szervesanyag kínálat ezzelpárhuzamosan egyre nô, azújonnan képzôdött és leülepedôszervesanyag mennyisége több,mint a lebontott szervesanyagé.A tenyésztô számára ökonómiaiszempontok miatt szükségsze-rûen magas hallétszám estén anagyobb méretû törmelékevôhaltáplálék szervezeteket teháta halak kifalják, ezért a szerves-anyag lebontásában ezek a szer-vezetek csak korlátozott mér-tékben vesznek részt. A kifalásinyomás olyan nagy lehet, hogyegyes élôlény csoportoknál ahalak intenzív táplálkozása mi-att a hatékony újratermelôdés-hez (szaporodáshoz) szükségesállomány hányad is hiányzik,nincs elég szaporodóképes iva-rérett egyed, hiába nagy a táplá-lék kínálat. Kivételt ez alól ahullámszerûen szaporodó árva-szúnyogok képeznek, hiszen ittaz utánpótlás külsô forrásból avízen kívülrôl érkezik, a vízretelepített petecsomók formájá-ban, amelyek azután kikelve azüledék árvaszúnyog lárva állo-mányát hatékonyan gyarapítják.Az árvaszúnyogok szaporodóegyedei nem feltétlenül ugyan-abból a víztestbôl származnak,ahová petéiket elhelyezik, tehát

87

A szervesanyag eredete

– szerves trágya

– kiegészítô (abrak) takarmány

1. Külsô források

– szárazföldi növényzetbeadása (amur)

2. Belsô források

– haltrágya

itt a halak kifalása nem mindigkorlátozza az utánpótlás mérté-két.

1.2 A mikrobák szerepe a taviszervesanyag feltárási folyamataiban

Ha nem lennének vízi bakté-riumok, mikro gombák és egy-sejtûek, a tavakban igen hamarfelborulna a számunkra kedve-zô tápanyag egyensúly. Ezeket aszervesanyag lebontásában igenhatékonyan közremûködô mik-roszkopikus méretû élôlény –csoportokat a halak ugyanisközvetlenül alig képesek gyérí-teni (kivétel a fehér busa), ezértmindig nagy létszámban vannakjelen az intenzív termelésû ha-lastavakban.

Azt is bátran kijelenthetjük,hogy a halastavi környezetben,a lebontási folyamatokban a leg-fontosabb szerepet tehát a mik-roorganizmusok játsszák. Ezeka mikron méretû baktériumok,gombák és egysejtûek kedvezôviszonyok mellett igen gyorsan,órákon belül szaporodnak, szá-mos környezeti tényezôvelszemben toleránsak, szerves-anyag bontásuk meleg környe-zetben igen gyors. A legfonto-sabbnak tartott baktériumoknaka lebontási folyamatban kétnagy csoportja különíthetô el, azaerob csoport, amelynek életfo-lyamataihoz oldott oxigénre vanszükségük, és az anaerob cso-port, amelynél a lebontási folya-matokat oxigénhiányos környe-zetben is képesek elvégezni.

Az elsô csoport a víztestben ésaz üledék felsô, oxigénnel jól el-látott, vékony rétegében él, míg amásodik csoport a mélyebb, azoldott oxigéntôl elzárt üledékré-tegekben tevékenykedik.

Az aerob csoportnál a lebon-tás végterméke széndioxid (hid-rokarbonát), míg az anaerobbaktériumoknál szintén széndi-oxid, illetve részben metán.

A szempontunkból fontosabbaerob csoport végzi nemcsak azüledék felsô rétegeiben, hanema víztestben is a lebontást, tehát

a halak bioturbálása, az üledékfelkeverése éppen azáltal segítiigen hatékony módon a lebontá-si folyamatokat, hogy a már ki -ülepedett, és az anaerob iránybatartó szervesanyagot visszakeve-ri újból és újból az oxigén-gaz-dag víztérbe. Itt a baktériumok-nak alkalmuk nyílik a formáltszerves törmelék felszínén meg-telepedni és haladéktalanul elkezdeni a holt szervesanyagtovább bontását, ami a teljes mineralizációig tart.

Az idôsebb, hatékonyabbanturkáló pontyokkal népesítetthalastavak üledékének szerves-anyag tartalma ezért rendsze-rint kevés, a tó alja szinte ke-mény. Ezekben a tavakbannincs energia zsákutca az üle-dékben.

A szerves üledék felhalmozó-dás több évig ivadéknevelésrehasznált tavakban, vagy olyanrégi építésû halastavakban gya-kori, ahol évek alatt laza, sokszervetlen agyagkolloidot ésmás szervetlen, kolloid méretûszemcsét (szilikátokat, kálcium-karbonát kristályokat stb.) tar-talmaz. Ezek nehezítik a szerveslebontást, mert gátolják az oxi-gén lejutását az üledék mélyebbrétegeibe.

A tavak aljának mélyedései-ben is összegyûlhet laza, szer-vesanyagban gazdag üledék,amely lassanként közrejátszhata tavak fokozatos feltöltôdésé-ben is.

A szervesanyagok által kivál-tott feltöltôdési folyamatnak amegelôzésére és a felhalmozottszervesanyag energiatartalmá-nak visszafordítására az anyag-forgalomba, több évi ivadékne-velés után szükség van a „vetés-forgóra”, azaz néhány évig idô-sebb halállományokat szükségesezekbe a tavakba telepíteni, hogyazok feltárják a több év alatt fel-halmozott szerves üledéket.

A vastag rétegben lerakódottszerves üledék csökkentésérehatékony eljárás a tavak téliszárazon tartása, amikor a szer-vesanyag a légköri oxigén hatá-sára oxidálódik, illetve lassan

humifikálódik (megkezdôdik atalajképzôdés). A tótalajon kelet-kezô széndioxid kilép a rend-szerbôl, és a légkörbe távozik,növelve az üvegházhatást, tehátkörnyezettudatos szemlélet mel-lett, ha van lehetôségünk, töre-kedjünk más módon, pl. biotur-bációval feltárni és hasznosítania felhalmozott szerves üledéket.

Külön kérdés a szikes vizeküledéke. Hazánkban jelentôsarányban épültek olyan halasta-vak, amelyek altalaja szikes,vagy sziksós. Ezeknél a tavaknáligen nagy a szervetlen kolloid-tartalmú üledékképzôdés, vas-tag és igen laza, hígan folyósiszap képzôdik a tótalajon,amely hamar elzárja a mélyebbüledékréteget az oldott oxigén-tôl, ezért a szerves üledék le-bontása lassúbb és nem mindiga kívánatos széndioxid-hidro-karbonát termelô irányba halad.A szikes tavakban fokozottanfontos az idôsebb pontykorosz-tályok telepítése a tó üledéké-nek hatékony bioturbálása cél-jából. E mellett más tóiszapszellôztetési és kezelési eljárá-sokat is célszerû alkalmazni (pl.gyakoribb mészkezelés).

2. A vízi-mocsári növényzete(makrofita vegetációja), mint energetikai zsákutca

A haltenyésztés céljára épí-tett mesterséges, lecsapolhatóés feltölthetô halastavak leg-többje a vízmélységét tekintve asekély, vagy igen sekély állóvízitótípusba sorolható. Átlagosmélységük 1–1,5 m. Ezt a szinteta vízmélység csak kivételesenhaladja meg, fôként a völgyzá-rógátas, nagy lejtésszögû domb-vidéki tavak esetén találkozha-tunk 2 m-nél nagyobb vízmély-ségekkel.

Az alámerülô hínárvegetációmegtelepedésének mélységi ha-tára a víz átlátszóságától függô-en a 6 m-es vízmélységig terjed-het, míg a kiemelkedô vízi nö-vényzet behatolása maximum 2 m-ig lehetséges.

88

Mivel a halastavak vize anagy halnépesség bioturbálásamiatt legtöbbször jól árnyékolt,zavaros, ezért a növényzet tér-hódításának határai ezekben atavakban inkább alacsonyabbmélységek felé tolódnak, a hí-nárféléknél 3–4 m, míg a ki -emelkedô vízinövények eseté-ben 1,5 m az átlagos betelepü-lés, a térnyerés határa.

A fentiek szerint tehát megál-lapítható, hogy gyakorlatilag ha-lastavaink nagy többsége a hid-robiológiai kategorizálás szerint,mint állóvízi élettáj, a parti övbe(Litorális régió), más nevezék-tan szerint a Fitális élettájba tar-tozik. Ennek megfelelôen a ha-lastavak teljes területén elural-kodhatnának akár a kiemelkedôvízinövények változatos állomá-nyai, akár pedig az alámerülôhínárfélék tömegalkotó fajai.

A növényzet korlátlan terje-dése legjobban az üzemen kívülihalastavakon figyelhetô meg.Ezek, még vízborítás mellett isnéhány év alatt nádassá, majdfûzzel és égerrel borított cserjés-sé változnak. Ebbôl az állapotbóla folyamat visszafordítása márigen nehéz és költséges feladat.

A természetes feltöltôdési ésátalakulási folyamatok ellen atógazdáknak folyamatosan küz-denie kell. A tavak kultur álla-potban tartása a tógazdálkodásegyik legfontosabb, folyamato-san végzendô feladata.

Mivel a hagyományos pontydominanciájú termelési szerke-zetekben a természetes ponty-táplálék legfontosabb eleme azooplankton, ez az életformapedig a nyíltvízi élettáj élôlénytársulása, ezért a tógazdánakminden áron fenn kell tartania a

nyíltvízi régió dominanciáját.Erre azért van szüksége, hogyelegendô elsôdleges fogyasztószervezet álljon halai (másodla-gos fogyasztói) rendelkezésére.

Az elhanyagolt halastavak-ban kifejlôdô hatalmas makrofi-ta vegetáció tehát felfogható egyolyan energetikai zsákutcának,amelyben a megtermelt növényiszervesanyag nem áramlik fel-sôbb fogyasztói szintekbe, ha-nem a vegetációs idôszakban fo-lyamatosan gyarapodik, vagyjobb esetben is kihasználatlanulstagnál, biomasszájában egyrehalmozódik a biológiai energia.Ez a helyzet csak a vegetációsperiódus végén változik meg,amikor elkezdôdik a növényzetpusztulása, felkészülése a téliidôszakra, az áttelelésre.

Ekkor kezdôdik el a lassú fel-táródási folyamat, amelynek többszakasza van. Elsô lépés az élônövényzet pusztulása, ami miatta tóban hatalmas mennyiségûholt szervesanyag keletkezik,amely mechanikai hatásokra(szél, hullámzás) lassan ap ró -zódni, töredezni kezd, közben pe-dig ülepedik és tömörödik. A las-sú degradáció és a feldaraboló-dás eredményeként megnövek-szik az elhalt növényi szerves-anyag egy részének a felszíne,ami lehetôvé teszi a törmeléke-vôknek és a baktériumoknak-gombáknak a növényzetben kö-tött energia egy részének feltárá-sát. Ez az energia lassan vissza-szivárog az ôsszel fokozatosanlassuló anyag és energia áramba.Az elpusztult növényi biomasszanagyobbik része azonban tovább-ra is feltáratlan marad.

Az elpusztult és leülepedettszerves növényi tömeg tehátlassan bomlani kezd a tó iszap-jában, növelve annak szerves-anyag tartalmát. Ez a szerves-anyag idôszakosan az üledék-ben raktározódik és minden-képpen kikerül abból az anyag-forgalomból, aminek a halak fe-lé kellene tartani. E helyett át-kerül a korábban már tárgyaltüledék képezte zsákutcába, akártöbb évre is.

89

A mocsári és vizi növények zonációja. A nádközeg képzôdése

A legfontosabb nádas alkotó mocsári növények,1. nád, 2. gyékény, 3. káka

Terjeszkedés

Plankton Hinaras Nádas Zsombékos Rét Csejék � fákCsejék � fák

Nádtôzeg

Tavi üledék

Az üledék mélyebb, oxigénhi-ányos rétegeiben halmozódószervesanyag hosszabb idôléptékalatt a tó szélterületeinek feltöl-tôdése miatt az üledékes talajokkialakulása, vagy a tôzegképzô-dés irányába indul, és ezzel tar-tósan kilép az aktív anyagforgal-mi ciklusból, ezért jogosanmondhatjuk, hogy a bemutatottúton haladó biológiailag megter-melt növényi makrofita biomasz-sza energiatartalma a halastavitermelésnek egy igen lényegeszsákutcáját képezheti.

Melyek a tógazda feladataiennek a zsákutcának az elkerü-lésére, vagy felszámolására, azenergia helyes irányba terelésé-re? Mindenekelôtt tudatábankell lennie annak, hogy a kulturállapotú halastavakban nincshelye nagymennyiségû makrofi-ta vegetációnak. Nemcsak a fentvázolt energiahalmozódás elke-rülése miatt kell távol tartanunka gyorsan elszaporodó maga-sabbrendû növényzetet, hanemazért is, mert ezek a gyorsannövô és agresszíven terjedô nö-vények óriási tápanyag konku-renciát jelentenek az egysejtûalgák irányában, amikre viszontfeltétlenül szükségünk van azalga-zooplankton-hal energeti-kai útvonal mûködéséhez.

A makrovegetáció tápanyagelszívó hatása leglátványosabbanaz ivadéknevelô tavakban figyel-hetô meg. Ezekben a tavakban,ha teret engedünk a makovege-tációnak, a víz igen hamar letisz-tul, az átvilágított (fotikus) zóna ató fenekéig terjed, tehát a legyö-kerezô hínárfélék is elegendôfényenergiához jutnak, erôtelje-sen tudnak szaporodni. Az algáka tápanyagszegény környezetbencsak alacsony létszámban, és táp-anyagra éhezô állapotban lehet-nek jelen, az ôket fogyasztó kis-rákok pedig tartós peték képzé-sével jelzik a számukra kedvezôt-len, táplálékszegény viszonyokat.

A letisztult vízben mélyre ha-toló fény hatására az üledék fel-színén fonalas algák és olyan al-gakolóniák (kovamoszatok-kékés zöldalgák együttesen) teleped-

nek meg, amelyek képesek azüledékbôl is tápanyagokat (bizo-nyos szervesanyagokat, vitami-nokat) kinyerni. Ilyenkor többirányban is energetikai zsákut-cák keletkeznek (lásd késôbb azalga-kérdésnél elmondottakat is).Az apróállat evô halivadékainktáplálék hiányában eleinte éhez-

nek, majd éhen pusztulnak, vagyzsákmányul esnek a növényzetközött egyre nagyobb számbanmegtelepedô nagytermetû falánkragadozó vízi rovaroknak és lár-váiknak. A tógazdák ilyenkor aztmondják, hogy a vízi növényzetmegfojtotta az ivadékot és átme-netileg a tavat is.

90

A bentonikus eutrofizáció és a tófeltöltôdés

Energiatorlódások a szervesanyag, a kékalga és a makrofitonok szintjén

Víz alatti növények

Sásrét

Nádasöv

Szerves anyag

Úszólevelûekzónája

Hogyan kerülhetjük el ezt alehangoló állapotot, és milyenbeavatkozásokat kell végrehaj-tanunk a káros folyamatok meg-elôzése érdekében?

2.1. A vízi növényzet túlszaporodásának megakadályozását szolgálómechanikai és kémiai eljárások

Mindenekelôtt kijelenhetjük,hogy sokkal hatékonyabb és ol-csóbb a makrovegetáció elbur-jánzásának megelôzése, mintmegszüntetése. Ez a megállapí-tás nemcsak az ivadéknevelô ta-vakra érvényes, hanem az idô-sebb korosztályokat nevelô ta-vakra is.

Idôben felkészülve és el-kezdve a védekezést számos ha-tékony lehetôség áll a tógazdarendelkezésére. Az ivadékneve-lésnél maradva, ennél a korosz-tálynál a növényzet fenyegetéseaz egyfázisú ivadéknevelésnél alegnagyobb, amikor a zsengeivadékból nevelünk egy lépés-ben egynyaras ivadékot. Nemhanyagolható el a növényzettúlszaporodásnak a lehetôségeaz elônevelt ivadékra épülô egy-nyaras nevelés során sem, külö-nösen nagyobb méretû tavakesetében, ez esetben azonban atógazdának kicsit könnyebb ahelyzete.

Mindkét esetben el kell fogad-nunk, hogy szükség van mecha-nikai növényirtásra. Erre a célrakülönbözô hínárvágók-nádvágók(tókaszák) idôszakos használatanélkülözhetetlen. Különösen fon-tos a mechanikai növényirtásmegszervezése olyan nagy terü-letû tavakban, ahol a korábbiévekben már jelentkezett töme-ges vízinövény állomány. Az ilyentavakban még szárazon tartásmellett is a növények tövei, mag-vai áttelelnek, és ez elôre vetíti atavaszi gyors és nagymérvû nö-vényesedést. Ha ismét ivadékne-velésre kívánjuk használni eze-ket a tavakat, meg kell szervezniaz idôben elvégzendô mechani-kai növényirtást/rit kítást.

A vágást akkor kell kezdeni,amikor a víz tisztulni kezd és jóllátható a növényzet növekedése.

Érdemes a növényvágást úgyvégezni, hogy sávosan haladva akikaszált folyosók között marad-jon kevés növényzet, ami a hali-vadéknak búvóhelyet, a haltáp-lálék szervezetek bizonyos cso-portjainak élôhelyet jelent.Szük ség szerint a vágást a sze-zonban többször is meg kell is-mételni.

Sokféle vízinövény szorongat-hatja az ivadéknevelô tavak iva-dékállományait, az alámerülô hí-nárféléktôl a leveleiket a vízfel-színre emelô legyökerezô vízinö-vényeken át a vízbôl kiemelkedôvízi-mocsári növényzetig.

A géppel kivágott növényzeta vízben a szelek hatására ván-dorol, sodródik. Ezt megelôzen-dô egy erôs szél után érdemesrögzíteni az egy-egy sarokba ki-sodródott növényi biomasszát(kikarózás). Ha van rá lehetô-ség, gépi úton ezt az esetenkéntigen tetemes mennyiségû, sok-tonnányi növényzetet célszerû atóból kitermelni. A kiszáradásután a nagy víztartalmú növényibiomassza a parton meglepôenkis halommá zsugorodik. Kivé-telt képez a nád és a gyékény,amely növények biomasszájasok cellulózt és kovasav tartal-mú vegyületet tartalmaz, e miattlassan szárad és lassan bomlik.

A vegyszeres növényirtás atavakban igen költséges és ke-vés eredménnyel jár. Fôkéntvízügyi csatornák növényzetmentesítésére alkalmaznak kü-lönbözô, az állati élôlényekrekevésbé veszélyes vegyszereket.A jelenlegi gyakorlat szerintegyetlen olyan eset van, amikora vegyszeres növényirtás haté-kony és alkalmazása megfonto-landó. A nagy kiterjedésû náda-sok (nád, gyékény és káka tár-sulásai) ellen hatékonyan alkal-mazható az augusztusi légi per-metezés különbözô Glüfozáttartalmú totál herbicidekkel.Ezek a klorofilszintézist gátlóherbicidek általában nem toxi-kusak a vízi élôlényekre, bele-

értve a vízi Gerinceseket is,mert a heterotróf élôlényekbôlhiányzanak azok az enzimek,amelyekre a szóban forgó vegy-szercsalád gátlólag hat.

Az augusztusban kipermete-zett növényirtó vegyszer a nö-vényzet lombjára hullva onnankönnyen felszívódik és a telelés-re készülô növények a raktáro-zandó tápanyagokkal együttvisszaszívják azt a gyökértörzs-be. A vegyszer itt fejti ki hatását,elpusztítva a teljes növényt. (Hanyáron, a vegetációs idôszakbanpermetezünk, a növények leve-leit a vegyszer ugyan leperzseli,de maga a növény életben ma-rad, hamar újra kihajt.)

Egy szélcsendes idôben, au-gusztus közepén-végén elvég-zett repülôgépes, vagy helikop-teres permetezés hatása 3–4sze zonra biztosan megoldja aki emelkedô vízi növényzetokozta problémákat. Azért nemvégleges a hatás, mert a nö-vényzet lassan regenerálódniképes, és képes újra elhatalma-sodni a tóban. Érdekes, hogy avíz partján élô töveket a vegy-szer kevésbé károsítja, mint avízben élôket, ezért a part felôlmár a következô szezonbanmegindul az életben maradt nö-vényzet beterjedése a tóba.Ilyenkor a korán elkezdett véde-kezésre, amikor még csak né-hány tô kezd szaporodni, érde-mes energiát fordítani, és a nö-vényeket kézi vagy motoros ka-szával kivágni.

Napjainkban, a mezôgazda-ságban a vegyszerterhelés egyrenagyobb, ezért ha van rá lehetô-ségünk, kerüljük el a vegysze-res kezeléseket, mivel más mó-don is elérhetjük célunkat, kü-lönösen a víz alá merülô hínár-félék esetében. Ezért célszerû abiológiai módszereket elônybenrészesíteni.

2.2 A halak szerepe a növényzetvisszaszorításában

Ebben a makrofiták elleniküzdelemben a tógazdák haté-kony segítséget kapnak maguk-

91

tól a tóba telepített halállomá-nyoktól, közöttük is elsôsorbana pontytól és az amurtól.

Unalomig ismételjük, hogy akörnyezetét álalakító ponty sze-repe azért igen jelentôs a halas-tóban, mert a fenéklakó (benti-kus) élôlények utáni állandóturkálásával zavarossá teszi avizet, felkavarva a szerves ésszervetlen üledéket. Ez azértfontos tevékenysége, mert köz-ben többek között kitúrja a gyö-kerezô hínárfélék töveit is, le-szaggatja hajtásaikat, elfo-gyasztja magvaikat. A zavaros, amindössze maximum 30–40 cmmélységig átvilágított vízben alegyökerezô hínárfélék egysze-rûen nem kapnak elég fényt, le-veleik felszínére ráülepednek akolloid szemcsék (agyag kolloi-dok, mészkristálykák stb.), el-zárják a növényt a fénytôl. A fel-sô 20-30 cm-es vízoszlopban azegysejtû algák eközben optimá-lis fény és tápanyag viszonyokattalálnak (ide húzódik fel a táp-anyagban jól ellátott – trofogénzóna) és intenzíven szaporod-nak. Ezt a környezetet a tó (és atógazda) a ponty intenzív táplá-lékkeresô tevékenységének kö-szönheti, amely tevékenységehatékonyan átalakítja közvetlenvízi környezetét, kedvezôtlennétéve azt a makrofiták számára.

Érdekeségként megemlíthe-tô, hogy míg a ponty környezet-formáló hatását, és magát apontyot, mint ízletes halhústadó halat a Közép-kelet Európaiés az Ázsiai országokban élônépek nagyra értékelik, addigaz emberi közrehatással ÉszakAmerikába és Ausztráliába bete-lepült, ott faunaidegen ponty ál-lományok megítélése ezekbenaz országokban és népeiknél et-tôl eltérô. A Közép Európai né-pesség, még inkább az Ázsiábanélô hatalmas néptömegek az év-százados tradíciókra épülôen azízletes és tenyésztési szempont-ból igénytelen pontyot és a ro-kon pontyféléket (pl. Kínában anövényevô halakat, Indiában az„Indian Major Carp” csoportot–alkotó helyi pontyféléket)

kiemelten tenyésztik, addig máskontinenseken (Észak Amerika,Ausztrália) az oda betelepítettponty környezet formáló tevé-kenységét igen károsnak minô-sítik, és ezért a pontyot tûzzel-vassal irtják. Azt tartják, hogyhatékony turkálásával a sokkalértékesebb és kedveltebb helyihalfajok ívóhelyeit, életfeltételeitteszi tönkre. A ponty ezeken akontinenseken hasonló megíté-lés alá esik, mint nálunk a fau-naidegen ezüstkárász, amelyfajt nálunk nemkívánatos gyom-halnak minôsítjük, míg vannakországok, ahol a kárász édeskésés szálkás húsát igen nagyra ér-tékelik.

A mindenevô (omnivor)ponty táplálkozása során tehát a

tavi környezetet alkalmatlannáalakítja a lágyszárú hínárvege-táció számára. A nagy egyed-számban népesített, erôteljesenfejlôdô pontyállomány saját ma-ga gondoskodik a tó nyíltvízi ré-giójának megôrzésérôl, ezzelolyan szerepet lát el, ami nélkü-lözhetetlen nemcsak a mono-kultúrás pontytenyésztés, ha-nem a polikulturás halneveléshalfajai számára is.

A pontyon kívül közeli roko-na, az amur szintén képes azüledéket felkavarni és az ülepe-dô szervesanyagot visszafordíta-ni a nyíltvízi (pelagiális) régió-ba, ha nem is olyan mértékben,mint az aktívabb ponty. Azamurnak e mellett a szerepemellett sokkal közismertebb és

92

A halastó keresztmetszete

Napfény

az algatermelés színtere

folyamatos keveredés

a zooplankton szaporodásaa halak plankton fogyasztása

Víztest

???? iszap????? iszap

üledéklakó élôlények fogyasztása

gyakran hangoztatott tevékeny-sége az élô makrovegetáció köz-vetlen és hatékony fogyasztása.Erôs és kemény szájával képesmegragadni és feltépni a gyöke-rezô hínárféléket, felszaggatni anyíltvíz felôli széleken a nádgyöktörzseit a fiatal hajtásokmegszerzéséért. Leveleiknélfogva behúzza a vízbôl kiemel-kedô nádat, gyékényt, és a vízalatt lassan elrágja azokat. Erreaz erôsebb, kemény szárú vízinôvényeket is kiirtó tevékeny-ségre természetesen csak azidôsebb, több kg testtömegûpéldányok képesek, ezért az el-növényesedett, termelésbôl ko-rábban kikerült tavak rekultivá-lásához csak idôsebb, és nagylétszámú amur állományok ké-pesek több tenyész-szezon alatt.Kedvezô hatású, ha ilyenkorszintén több kg testtömegûponty állományt is telepítünk acélból, hogy azok a növényzetközötti, fokozatosan növekvôvíztereket is zavarosan tartsák.A túltelepítés az állományokéhezésével jár, ezért azok job-ban rákényszerülnek a nehe-zebben megszerezhetô kemény-szárú vízi növényzet felszámolá-sára.

A biológiai növény-mentesí-tésnek ez a módja környezetba-rát, és viszonylag olcsó, melles-leg még közvetlen hasznot ishajthat, hiszen a zsákutcábanfelhalmozott, stagnáló biológiaienergiát tereli vissza a nyíltvízianyagforgalomba. Ilyen esetek-ben a tenyésztés célja nem anagy hozamok elérése, hanemaz évek alatt túlszaporodott nö-vényállományok energiájának,tápanyagainak visszafordításaaz anyagforgalomba, a nyíltvízirégió visszaállításával.

A gazda legfontosabb szere-pe ebben a folyamatban a halál-lomány ôrzése és hozzásegítésea nehezebben megszerezhetôvízi növényzet eléréséhez. A víz-bôl kiemelkedô nádat és kákátugyanis még a nagyobb méretûamurok is nehezen tudják a víz-be behúzni. A halak dolgát úgyszokták megkönnyíteni, hogy

csónakon a nádszegély belsô ol-dalán haladva, az élô nádat kéz-zel a vízre törik, amelyet így azamurok már könnyebben eltudnak fogyasztanak.

A nagyterületû nádasok nád-vágó szerkezetekkel történôszezonközi vágását meg kellfontolni, és lehetôleg szakaszol-ni kell, mert a hirtelen nagy-mennyiségben a víztérbe vágottnád és gyékény biomasszát azamurok csak lassan tudják fo-gyasztani. Az a hányad, amelyetpár nap alatt az amurok nemképesek elfogyasztani, késôbbaz üledékbe kerül és ott köny-nyen rohadni kezd, veszélyez-tetve a tó oxigénháztartását.

Az évszázadok óta mûvelt kí-nai, amur dominanciájú poli-kulturás termelési szerkezetek-ben (az amur részaránya a ki-helyezett halállomány 60%-át iselérheti) az amurokat szárazföl-di eredetû fûfélékkel, zöldséghulladékokkal etetik, amelyekszervesanyagának nagy hánya-dát az amurok finom, diszper-gált szerves törmelékként (trá-gya) visszajuttatják a vízbe. Ez afolyamatos szerves trágyázástartja el az ôsi kínai amurcentri-kus polikultura többi tagját(30–40% busát, néhány százalékpontyot és néhány más, kisebbjelentôségû helyi halfajt). En-nek a technológiának az euró-pai adaptálása azért nehézkesés korlátozott, mert a ponty do-minancia feltételezi a kiegészítôabraktakarmányozást, ami vi-szont károsan hat a nagy létszá-mú amurállományra. Az abrak-takarmányok magas keményítôtartalmát az amur ugyanis kép-telen hatékonyan emészteni, asok keményítô fogyasztása bél-gyulladást, májelfajulást okoz azamurnál, amelyeknek hatásáraa szezon alatt szórványos, de fo-lyamatos elhullással kell szá-molni nagyarányú amur telepí-tése esetén.

Ma úgy gondoljuk, hogy azamurállományok részaránya mégakkor sem lehet az összes kihe-lyezett hallétszám 20–30%-ánáltöbb, ha rendszeresen etetjük a

tavat szárazföldi eredetû zöldta-karmánnyal és ezt a zöld bio-masszát a reggeli órákban, az ab-raktakarmány napi kijuttatása elôtt adagoljuk ki, hogy az amu-rok elôször a zöldtakarmánnyallakhassanak jól.

A makrofiták elleni védeke-zésben a fent bemutatott me-chanikai és biológiai módszerekmellett további módszerekkel ispróbálkozhatunk a nemkívána-tos mértékben túlszaporodottnövényállományok kordábantartása céljából. Ezek közé tar-toznak az elhanyagolt termelés-bôl idôszakosan kivont halasta-vak esetén a lúdállományok te-lepítése, sertéstartás a vizenyôsterületeken, vízi bivaly legelte-tése sekély vizû nádasokban,stb., azonban ezek költséges ésközelrôl sem olyan hatékony el-járások, mint a ponty és amurál-lományok erôteljes telepítése avízi és mocsári növényzet visz-szaszorítására.

2.3 A vízvirágzás és a kékalgáktúlzott elszaporodása. A telepes algák okozta bioenergetikai zsákutca

Az eddigiekben azt írtuk többhelyen is, hogy a tógazda elsôd-leges célja úgy befolyásolni ahalas tavi környezetet, hogy abiológiai energiatermelés aplanktonikus algák szintjén kö-vetkezzen be, és ne a maga-sabbrendû vízi növényzet állo-mányaiban. Fenntartva ezt azalapszabályt, az alábbiakbankissé pontosítjuk ezt a kérdés-kört, hiszen nagyon sokféle algavehet részt a biológiai termelés-ben a valóban hasznos egysejtûzöldalgáktól az eutróf sekély ha-lastavakban igen gyakran ésnagy létszámban élô kékalgá-kon (tudományos nevük Cyano-baktériumok) át a népes csopor-tot alkotó Kovamoszatokig, és akülönleges környezetet igénylôritkább alga csoportokig (pl. os-toros moszatok, barna vagy vö-rösmoszatok stb.).

Tehát a közismert ”alga” fo-galom igen változatos és nagy-

93

számú növényi szervezetet ta-kar. Legtöbb csoportjuk igenôsi, a földi élet kialakulása ótajelenlévô növény. A mai nö-vényvilágban a kezdetleges nö-vénykék közé tartoznak. Lehet-nek egysejtûek, vagy képezhet-nek néhány sejtbôl álló kolóniá-kat, telepeket, de lehetnek kö-zöttük hosszú fonalakat, kötege-ket kialakító, helyhez rögzülôfajok is.

A hazai könnyen felmelege-dô, tápanyag gazdag sekély ha-lastavakban azok a fajok vannaktúlsúlyban, amelyek jól tolerál-ják a gyorsan felmelegedô se-kélyvízi, áramlásokkal felkevertkörnyezetet, és magas a táp-anyag igényük. Az eutróf halas-tavakban tehát a tág ökológiaitûrôképességû euriök algafajoka gyakoriak. Ezek között nagyszámban vannak olyan csopor-tok, amelyek bôséges tápanyagellátás mellett rövid idô alatt be-következô, túlzott elszaporodás-ra, vízvirágzásra hajlamosak.

Szaporodásukhoz nemcsak akedvezô tápanyag viszonyok(hidrokarbonát, nitrogén ésfoszfor vegyületek) megléte, ha-nem más környezeti feltételek isszükségesek. A tavaszi-nyári,több napig tartó csendes, szél-mentes, napfényes idôszakokkedveznek szaporodásuknak,amikor a Nap sugárzó energiájabehatol a tavak vizébe, felmele-gíti a felsô rétegeket abban akörnyezetben, amelyben a téli,lebontás eredetû növényi táp-anyagok felhalmozódtak a víz-térben.

Az algák fogyasztói, a primernövényevôk, mindenek elôtt azegysejtûek, kerekesférgek, a kü-lönbözô rendszertani csoportok-ba tartozó kisrákok, a halak kö-zül pedig a szûrô életmódotfolytató busák.

A tógazda számára a legrövi-debb és leghatékonyabb ener-getikai útvonal az egysejtû zöl-dalgák – kisrákok- plankton fo-gyasztó halak tápláléklánc. Eb-ben az energiaútban mindenenergetikai szintnek megvan afogyasztója, e mellett a szerves-

anyag lebontásnak, a tápanya-gok visszamentésének az útvo-nala is rövid és gyors.

Ha a fent bemutatott rövidútvonalon bármely szinten kor-látozás (limitáció) keletkezik, azenergia megtorlódik, vagy elka-nyarodik, és nehezen hozzáfér-hetôvé válik.A halastavakbangyakori eset, hogy az energeti-kai szinteken belül versengéskezdôdik a szûkös készletekért(tápanyagért), és a gyôztes cso-port nem a fent vázolt egyenesirányba tereli az energiát. Ilyeneset fordul elô, ha a Nitrogénvagy a Foszfor nem elegendô anövényi (egysejtû alga) terme-lés zavartalan menetéhez.

Ennek oka lehet a lebontáslassúsága, az eleve szûkös táp-anyagkészlet stb. Ilyenkor azoka versengô csoportok jutnak el-ônyhöz, amelyek képesek meg-kerülni a korlátozó tényezôt.

Az algák változatos világábanvannak olyan csoportok, ame-lyek nem is igazi algák, mertvannak ugyan asszimilációraképes színanyagaik, de baktéri-umszerû tulajdonságokkal isrendelkeznek. Ezek a Kékalgák(Cyanofiták), ma a baktérium-szerû tulajdonságaik miatt arendszertanban a Cyanobaktéri-umok között tartjuk ôket nyíl-ván. Mit tudnak ezek az alga-szerû növénykék, amit a valódialgák nem? Mindenekelôtt ké-pesek a vízben oldott gázalakúNitrogén felvételére és anyacse-réjükbe kapcsolására (ezt a fo-lyamatot nitrogén fixációnaknevezzük). A folyamat kémiájanem egyszerû, sok tekintetben aPillangós növények gyökereinélô talajlakó nitrogénkötô bak-tériumok tevékenységéhez ha-sonlítható.

Ezzel a képességgel a nitro-génhiányos (N-limitálta) kör-nyezetben is tudnak a kékalgákszaporodni, elônyhöz jutva a va-lódi növények közé sorolt zöl-dalgákkal szemben.

Ezek az ôsi baktériumszerûnövénykék ezen kívül fel tudnakvenni olyan szerves molekulákat(pl. különbözô vitaminokat) is,

amelyeket az üledék baktéri-umflórája termel. A kék algákszaporodására ezek az anyagok(vitaminok) is serkentôleg hat-nak. A szervesanyagban gazdagüledéken a zöldalgák és kova-moszatok is képesek bizonyostápanyag felvételre, azonban aN-kötésre képtelenek.

A kékalgák még ezekkel azelônyökkel sem elégszenekmeg. A törzsfejlôdés során olyantulajdonságokat is szereztek,mint a szaporodó algasejteket,kolóniákat együttartó fehérjetermészetû ragadós, kocsonyásburok, ami megnehezíti egyesfajok (pl. a Mikrocisztiszek) el-fogyasztását, eltömve az algaevôkisrákok szûrôkészülékeit. Van-nak közöttük olyan csoportok is,amelyek különbözô méreganya-gokat (algatoxinokat) is termel-nek, mérgezést okozva az ôketelfogyasztó növényevô szerve-zetekben. Más Cyanobaktéru-mok pelyhes, laza kolóniákatképeznek (Aphanizomenon),amelyek szintén megnehezítik akisrákok táplálkozását.

Összességében tehát, ahol anövényi tápanyagok körforgal-mában bármilyen kis zavar tá-mad, (pl. tápanyaghiány) a za-varokat áthidalni, vagy kikerül-ni képes kékalgák zavartalanultovább szaporodnak és vetély-társak híján óriási létszámú ké-kalga állományok alakulhatnakki vízvirágzás következik be.

Ezek a túlszaporodott algaál-lományok nappal szervesanyagotés oxigént termelnek (asszimi-lálnak), míg éjjel oxigént vonnakel (disszimilálnak), ezzel a tavaknapi oxigénszintjének ingadozá-sát egyre szélsôségesebbé teszik,egészen a felhôs napokat követôelsô hajnali oxigénhiányig és azebbôl eredô halpusztulásig. Víz-virágzás méretû algaszaporodásmellett a délután mért 200%-osoxigén túltelítettség fölötti oxi-génkoncentráció elôrevetíti a kö-vetkezô hajnalban bekövetkezôerôteljes és veszélyes mértékûoxigénhiányt.

Ha a vízvirágzás legveszélye-sebb következményét, a hajnali

94

hipoxia miatti halpusztulást kü-lönbözô gyors beavatkozásokkalel is sikerül kerülni, a hatalmasalgatömeg ettôl függetlenül méga tóban marad és fenyegetô ve-szélyként további nehézségeketokozhat. A kékalgák ugyanisgyorsan felélve környezetük fel-vehetô tápanyag készletét, el-ôször éhezni kezdenek, majd,mint minden tömeges elszapo-rodásra képes (gradációt okozó)vízi szervezet, önmaguk környe-zetét tönkretéve, tömegesen el-pusztulnak. Az elhalt alga bio-massza nagy fehérjetartalma(60% fehérjét is tartalmazhat-nak) miatt gyorsan rothadásnakindul, ami oldott oxigén felhasz-nálásával és toxikus vegyületekkeletkezésével (NH4-NH3) jár-hat együtt, tehát az alga vízvi-rágzás lecsengése után másod-lagos vízszennyezések és mér-gezések léphetnek fel.

A kékalga vízvirágzás egyikmagyarázata ezek szerint a ké-kalgák nagy alkalmazkodó képes-sége és számos különleges tulaj-donsága, másrészt pedig az ôketfogyasztó szervezetek hiánya.

Mint a fejezet elején leszö-geztük, energetikai zsákutca ak-kor alakul ki a halastóban, ha azadott energetikai szintnek hi-ányzik a hatékony fogyasztóiszintje. A kékalgák esetében akisrákok nem minôsíthetôk ha-tékony fogyasztóknak. A halakközül kizárólag a fehér és a fehérjellegû hibrid busa képes haté-konyan ritkítani a nemkívánatosés halastavakban leggyakoribbMicrocistis, Anabena és Aphan-izomenon kékalga népessége-ket. A busa szûrô szerve ugyan-is nem tömôdik el a kocsonyásalgaburoktól, és a szájába beke-rülô telepes, pelyhes algatöme-geket is képes elfogyasztani, kü-lönösen a másod-harmanyarasbusaállomány. Ezért a busa nemhagyható ki az intenzíven trá-gyázott, népes halállományok-kal rendelkezô vízvirágzásrahajlamos halastavakból, bár-mennyire szeretné sok tógazdakiiktatni ezt az alacsony áronértékesíthetô, könnyen sérülô

és pusztuló faunaidegen halfajttermelési szerkezeteibôl.

Természetesen vízvirágzástnemcsak kékalgák okozhatnak.Minden olyan algafaj képezhethatalmas népességet, amelynekaz adott környezetben sok táp-anyag áll a rendelkezésére,ugyanakkor nincs kellô létszá-mú fogyasztója, avagy azok fej-lôdése még a bôséges algatáplá-lékon is lassú.

A folyamatos szerves terhe-lésnek kitett tavakban az ostorosmoszatok (Euglenofiták) is okoz-hatnak váratlan, jellegzetesensárgászöld színû vízvirágzást,mivel hatalmas méretük miattalig van fogyasztójuk. A halasta-vakban sajnos a leggyakrabban aKékalgák okoznak veszélyesmértékû vízvirágzásokat.

2.4 A kékalga vízvirágzás megfékezése, az algábanrögzült biológiai energiavisszaterelése a nyíltvízi(pelágikus) zóna táplálékláncába

A kékalgák okozta vízvirág-zás nem mai keletû jelenség,bár kétségtelen, hogy az idô el-ôre haladtával az egyre öregedôhalastavak viszonyai egyre ked-vezôbbek az algavirágzáshoz.Ezt a trendet elôsegíti, mint ob-jektív fizikai hatás, az egyreszélsôségesebb idôjárás (hirte-len igen nagy hômérséklet inga-dozások, tartósan aszályos idô-szakok, aminek következtében ahalastavak vizei besûrûsödnekstb.). Ezek a folyamatok mindkedvezô feltételeket teremtenekelsôsorban a kékalgák okoztavízvirágzásos jelenségek számá-ra, mivel hatásukra nô az esélyea biológiai folyamatok zavarai-nak is.

A kékalga eredetû vízvirág-zásra is igaz a korábbi megálla-pítás: egyszerûbb megelôzni,mint megszüntetni. Sajnos itt isaz esetek nagy többségébenmár a megszüntetés nehezebbfeladata hárul a tenyésztôre.

Hogyan elôzhetjük meg avízvirágzást? Több lehetôsé-

günk is kínálkozik. Ha a fent el-mondottakat végig gondoljuk,logikusan következnek az aláb-biak.

Mivel a vízvirágzást felfog-hatjuk egy egyensúlytalan vízikörnyezet következményének,helyre kell állítanunk az ener-giaáramot. Ennek egyszerû esz-közei vannak.

Tavasszal, a haltermelésiszezon elejétôl folyamatosan,hetenként vett zooplanktonminta segítségével követni kella tavak planktonikus kisrák ál-lományának alakulását. Erreegy egyszerû planktonháló elég-séges. Ha a hetenként hasonlómódon végzett plankton minta-vétel eredményeként azt észlel-jük, hogy halaink egyre intenzí-vebb táplálkozása miatt (vagy acsökkenô táplálék kínálat miatt)erôteljesen csökken a zooplank-ton biomassza, gyorsan kell cse-lekedni. Ilyenkor az elsô teendôa szerves trágyázás, amellyelpótolni véljük a tápanyagokat.Ha ennek eredményeként nemnövekszik a zooplankton állo-mány néhány napon belül, megkell fontolni a meszezés lehetô-ségét. A mészkezelés (mészhid-rát – Ca(OH)2) baktericid hatá-sával kezdetben féken tartja akékalgák szaporodását, növeli aszéntartalékokat és vizünk puf-ferkapacitását. Ezt a beavatko-zást követi a zöldalga állománytáplálása kisadagú, hetenkéntiammónium nitrát kilocsolásával(10–15 kg/hét/ha). Ezt a keze-lést napfényes reggelenként cél-szerû elvégezni. Az ammónium-nitrát nagyon gyorsan oldódik,és hamar elkeveredik a tavakturbulens és konvekciós áram-latai miatt. Alganevelô hatásáróla következô órák oxigén méré-seinek növekedése tájékoztatbennünket.

A nitrogén kezelés hatása2–3 nap alatt már látható, a vízszíne enyhén zöldes árnyalatotkap. Ha fiatal, kisméretû egy-nyaras halat helyeztünk ki to-vább nevelésre, hatásos a tói-szap boronálása a szervesanyag

95

és a foszfor tartalékok feltárásá-ra. Motorcsónakkal tóboronátkell vontatnunk le-fel a tóban.

A kiadagolt szervestrágya, ésa kisadagú ammóniumnitrátnem engedi a Nitrogént limitál-ni, ezért a zöldalgák elônyöshelyzetbe kerülnek a kékalgák-kal szemben, mivel alacsonyabbnitrogén koncentrációt is hasz-nosítani tudnak, mint a kékal-gák. A tóboronálás, vagy az idô-sebb halkorosztályok reszusz-pendáló, turkáló tevékenységepedig a kiülepedett foszfor forrá-sokat fordítja vissza a nyílt vízbe.

Az ilyen módon szinten tar-tott, vagy szintre emelt zoop-lankton mellett a halak étvágyá-tól függôen takarmányoznunkkell. A naponta kiadagolt, testtö-megre vetített takarmánynak jóesetben 3–4 óra alatt el kellfogyni az etetôhelyeken, ez jelzi,hogy a szükséges mértékû ta-karmányt adagoltuk ki a tóba.

Fontos a szinten tartott zoop-lankton állomány mellett a pár-huzamos takarmányozás, mertígy nem alakul ki egyoldalú fe-hérje (zooplankton) fogyasztás ésaz azzal járó ammónia torlódás akopoltyún, tehát elkerülhetô akopoltyú nekrózis, e mellett a túl-zott zooplankton fogyasztás is.

Az ammóniumnitrát beviteltszükség szerint hetente-kéthe-tente ismételhetjük. Számol-nunk kell azzal, hogy hatásához,az algák elszaporodásához né-hány napra szükség van, nemszabad türelmetlenül, rövid idônbelül ismételnünk a kezelést,mert ezzel magunk provokálha-tunk kisebb vízvirágzást, igaz,hogy ez rendszerint hasznos zöl-dalga virágzás lesz. Ha a víz szí-ne a zöldes, vagy a szerves trá-gyából beoldódó huminsavakmiatt barnás árnyalat helyett ké-keszöld árnyalatot kap, illetve aszélverte partok mentén alga-hab alakul ki, készülni kell a ké-kalga vízvirágzás megelôzésére.(az algahabot rendszerint kékal-gák alkotják, amikor a fénysze-gény mélyebb vízrétegekben faj-súly csökkentô gázbuborékokatképeznek telepeikben, hogy a

fényellátott felsôbb vízrétegekbeemelkedhessenek).

Az algaszaporodás megféke-zésére régóta használnak rézve-gyületeket (rézszulfátot, illetverézoxikloridot). Ezeknek a ke-zeléseknek kockázata is van.Nemcsak a halakra is veszélyesvegyszerekrôl van szó, hanemkörnyezetvédelmi hatásaik iskárosak lehetnek. E mellett azalgákra hatékony mennyiségûrézvegyületek kipusztítják a zo-oplankton szervezetek nagy ré-szét is, ezzel idôszakosan kiesika halak fehérjetápláléka, aminem kívánatos, mert csökkenazok növekedésének üteme.

A vízvirágzás megelôzésére,megfékezésére régóta általáno-san elterjedt a mészvegyületek(mészhidrát, mészkôpor, égetettmész) használata. A meszezé-sekkel nemcsak az algákat-bak-tériumokat tudjuk visszaszoríta-ni, hanem a víz kémiai összeté-telét is kedvezô irányba befolyá-solhatjuk.

A kékalgák elleni védekezés-ben környezetkímélô, sokat ígé-rô lehetôség a cellulóz, vagyszalma kezelés („trágyázás”).Úgy tûnik, hogy napjainkban akékalga vízvirágzás leghatéko-nyabb, veszélytelen eszköze aszáraz árpaszalma, vagy ennekhiányában bármilyen száraz,nem elázott és/vagy penészesgabonaszalma.

A legutóbbi idôkben a külföl-di szakirodalomban egyre gyak-rabban olvashatunk errôl a ha-tékony beavatkozásról. Hazánk-ban ez az eljárás még csak mostkezd terjedni.

Ennek a módszernek a lé-nyege, hogy a szalmában lévôalgicid vegyületek átmeneti ha-tása mellett lassúbb, hosszabbidôt igénylô biológiai folyamato-kat is hasznosít az algavirágzásmegelôzésére, megfékezésére.

Ebbôl a mindenütt beszerez-hetô biológiai eredetû növényianyagból 50–60 kg/ha/kezelésmennyiségû száraz szalmát kella partszéleken szétteríteni. A ke -zelést egy szezonban szükségszerint többször is megismétel-

hetjük, mértékét kockázatmen-tesen növelhetjük.

Ebben az eljárásban szalmaeredetû (csaknem teljesen tiszta)cellulózt visznek be a tavakba azalga szaporodás korlátozására.

Mi az elméleti alapja a szal-mabevitel hatásosságának? Mamég vitatott a hatásmechaniz-mus, több egymásra épülô hatástis feltételeznek. Egyik ilyen hatása szalmában lévô polifenolok al-gicid hatása. A szalmában a cel-lulóz molekulakötegek közöttszámos más, fitokémiailag aktívvegyület, többek között gyûrûsszénvegyületekbôl álló polifeno-lok is szintetizálódtak és raktáro-zódtak az aktív növényi élet idô-szakában. Ezek a vízoldékonyszerves vegyületek a tó szalma-kezelése után gyorsan beoldód-nak a vízbe, és mintegy megbé-nítják elsôsorban a kékalgákéletfunkcióit. Nagyon kis kon-centrációban hatékonyaknak kelllenniük, mert 10 000 m3 tóvízreösszesen 50–60 kg szalmát szá-mítunk és az ebbôl beoldódó po-lifenolok esetleg csak grammnyimennyiségekben lehetnek jelen.

A polifenolok és más biológia-ilag aktív fitokemikáliák algicidhatását látszik bizonyítani, hogymár néhány órával a kezelésután jelentôsen csökken a vízvi-rágzásra (erôs asszimilációs akti-vitásra) jellemzô magas nappalioxigéntermelés. Ennek az lehetaz egyetlen magyarázata, hogyezek a vegyületek erôteljesen gá-tolják az algák, elsôsorban a víz-virágzásra hajlamos kékalgák fo-toszintetikus aktivitását és felte-hetôen más életfunkcióikat is. A fitokemikáliák toxikus hatásacsak néhány napig lehet érvé-nyes, mert a legtöbb szerves ve-gyületet néhány napon belül azoxigénben gazdag élôvizekben abaktériumok ozmózissal felve-szik és lebontják. A külföldi szak-irodalom és a hazai tapasztalatokszerint ezért a szalmakezelésnekmás hatásai is vannak/lehetnek akékalgák szaporodására. Ez amásodik, késôbb kezdôdô hatáshosszabb idôszakra blokkolja akékalgák szaporodását.

96

Ez a hatás a cellulóz lebontás-ban résztvevô vízi baktériumokés mikrogombák, valamint az al-gák között kialakuló, a tápanya-gokért folyó verseny, amely ben akékalgák a vesztesek. Ennek atápanyag konkurenciának az alényege, hogy a szalma összetéte-le igen egyoldalú, 90% fölöttiarányban hexózokból (hat széna-tomból álló egyszerû cukormole-kulák) álló növényi vázpolisza-charid, tiszta cellulóz. Nagyonkevés benne a megkötött és rak-tározott nitrogén és foszfor ve-gyület. A cellulóz, amely a földöna legelterjedtebb szerves vegyü-let, jellemzô tulajdonsága, hogy acukormolekulák közötti kémiaikötés erôssége olyan nagy, hogyez az egész óriás cellulóz mole-kulát szilárdan tartja. Gondol-junk a vékony szalmaszálra,amely képes függôlegesen meg-tartani a hatalmas és súlyos ka-lászt. Ezt a cukormolekulák kö-zötti kémiai kötést csak a baktéri-umok és mikrogombák képesekenzimatikus úton, a celluláz enzi-mük segítségével felhasítani. Afelbontás után igen sok tisztaszénvegyület áll a mik ro or ga -nizmusok rendelkezésére (nagy aszénkínálat). A mikroorganizmu -soknak a szén mellett az életfo-lyamataikhoz azonban, igaz, hogykisebb arányban, de Nitrogénre ésFoszforra is szükségük van, mertezek nélkül nem képesek számoséletfolyamatot és az azokhozszükséges szerves vegyületeketfelépíteni és mûködtetni.

A számok tükrében nézve ezta kérdést, emlékezzünk rá, hogyaz algák számára a szén: nitro-gén:foszfor aránya 106:16:1 mól-súlynyi arány, míg a szalmábana szén nitrogén foszfor arány a200:1, a foszfor pedig csak nyo-mokban van jelen. A szalma le-bontás során tehát a mikróbákszénkínálata hatalmas, míg anitrogén és a foszfor kínálatelégtelen. A nagy széntöbbletmiatt erôteljes a mikroorganiz-musok szaporodási késztetése,viszont az ehhez szükséges nit-rogén és foszfor kínálat nagyonhiányos, a baktériumok és gom-

bák oldaláról tehát nagyon nagyaz igény/kereslet ezek iránt a ve-gyületek iránt. Ezt az igénytnem a szalmából lebontott, ha-nem a vízben oldott Foszfor ésNitrogén vegyületekbôl fedezika vízigombák és baktériumok,agresszíven elvonva ezeket az al-gák elôl. Ezért az algák Nitro-gén és Foszfor hiányban szen-vednek, ami gátolja szaporodá-sukat. Így a kezdeti polifenolgátlás fokozatosan átalakul N ésP limitációvá. Ennek a gátlás-nak a hatása több hétre terjed,mivel a mikroorganizmusok iscsak lassan képesek bontani anagyon erôs kötésû cellulózt.

Ez a vízben lejátszódó folya-mat nagyon hasonlít a szárazföl-di növénytermesztésben már ré-góta ismert Pentozán hatáshoz,amikor a nyersen beszántottcellulóz lebomlása során a nö-vények gyökereitôl vonják el atalaj cellulózbontó mikroorga-nizmusai a P és N vegyületeket,amit a növények N hiányos tü-netei igazolnak.

Hetekkel a szalmakezelésután, a lebontás bizonyos késôb-bi fázisában már csökken, illet-ve késôbb megszûnik az alga-gátlás, a szalma eredetû szénve-gyületek ekkor már szénforrás-ként (fontos növényi tápanyag-ként) szerepelnek a vízi öko-szisztémában, ezzel is növelve arendszer produktivitását.

Ez az új, és vegyszermentes,környezetkímélô algaszaporo-dást gátló módszer az erôtelje-

sebb szerves trágyázás elôtt is újlehetôségeket nyit, hiszen hatá-sosan tudunk védekezni az eset-leges túltrágyázás következté-ben kialakuló kedvezôtlen alga-virágzás ellen.

A szalmakezelés hatására avízi ökoszisztémák korábbi flóraés fauna elemei átalakulnak, újprofilú biocönózis alakul ki. A baktériumokon és gombákon,mint kiaknázatlan táplálék kí-nálaton, az ôket fogyasztó egy-sejtûek és kerekesférgek szapo-rodnak el, majd az azokat zsák-mányoló ragadozó Copepodák,amiket már a ponty közvetlenülis fogyaszt. Tehát létrejön egyúj, párhuzamos tápláléklánc,ami a szalma külsô eredetûenergiáját és a kihasználatlankékalga tömegek energetikaizsákutcájának biológiai energi-áját közös csatornába tereli és akisállat fogyasztó haszonhalakszámára hozzáférhetôvé teszi.

E mellett a nyilvánvaló bioló-giai haszon mellett a szalmake-zelés csillapítja a vízvirágzásokozta magas nappali asszimilá-ció eredményeként jelentkezôoxigén túltelítettséget, ezzel meg-nyugtatóan csökkenti a követke-zô hajnalban kialakuló potenciá-lis oxigénhiány kockázatát is.

Következô írásunkban, foly-tatva a szervesanyag biológiaizsákutcáinak halastavi elôfor-dulásait, a zooplanktonban és afaunaidegen gyomhalakban tor-lódó energia kérdéseivel fogunkfoglalkozni.

97

HálószaküzletKiváló minôségû skandináv

húzó-, illetve dobó-, eresztôhálók, profi halász ruhák, valamint varsák értékesítése kedvezô árakon.

Cserháti ZoltánTelefon: 06-20-346-6648

98

AHalászat 1960. júliusi számában szeré-nyen megbújik Dr. Woynarovich ElekPontyikra érlelés Zuger üvegben c. írása.

A mellékelt három fényképpel együtt is mindösz-sze egyetlen lapoldalt foglal el. A szerzô beszámolsikeres elôkísérleteirôl a pontyikra ragadósságá-nak elvételére. „Évek óta tanulmányoztam az ik-raszemek ragadósságát, és annak megszûntetését.Ez évben ilyen irányú kísérleteim sikerrel jártak.Elôször a szintén igen ragadós keszegikra rag-adósságát sikerült elvenni. Kontroll kísérletek bi-zonyították, hogy ez a beavatkozás a megtermé-kenyítésnek és a kikelô lárvának semmit sem ár-tott. A pontyikra ragasztóanyaga viselkedésébennémileg eltér a keszegikra ragasztóanyagától, deezzel is bíztatóan sikerült a kísérlet. Ez év május24-én egy 10 kg súlyú ponty 2 l-nyi ikrájából egy litert annak ragadósságát megszûntetve Zuger-üvegben érleltem és kb. 95%-os keléssel ki-keltettem.” Az olvasó – ha felfigyelt a rövid cikkre– tanúja lehetett a mesterséges halszaporítást forradalmasító magyar találmány születé -sének.

Ugyanebben a lapszámban Tölg István a szak-mai fényképezés fontosságára hívja fel a figyel-met, egyben ahhoz tanácsokat is adva Fényképe-zôgéppel a halasvizek partján c. cikkében. E ta-nácsok napjaink digitális fényképezési techniká-jának alkalmazásakor is megszívlelendôk. „A halnagyságának érzékeltetéséhez, ha nagyobb pél-dányról van szó, helyes a kézbentartás…Lehetôlega gép lencséjével párhuzamosan egy síkban legyena halat atrtó személy és a hal… az elôtérbe helye-zett tárgy aránytalanul megnagyobbítva látszik aképen… A háttér kiválasztásakor arra gondol-junk, hogy az minél célszerûbb, a témát támogatólegyen. Ne terelje el a nézô figyelmét a fôtárgyról.Ha ügyesen választunk, inkább rávezeti a szemeta kép lényegére. Fejezze ki, hogy a fénykép milyenkörülmények között készült. A kifeszített háló el-mosódott képe, az égbolt, a hullámos, de élettelenvíztükör minden halászati témához alkalmas ésstílusos háttért ad. … a testforma, vagy az egyestesttájak fényképezésekor egyszerû, részletszegényhátteret válasszunk.”

A lap augusztusi számában Ribiánszky Miklósis bekapcsolódik a tógazdasági ragadozók te-nyésztésérôl egész évben folyó vitába. Hozzászó-

lásában egyrészt ösztönzi e halak nagyobb ará-nyú tenyésztését, a lehalászási eredmények szé-gyenfoltjának nevezve az évente felnevelkedôgyomhal mennyiséget. Másrészt felhívja a figyel-met a lehetôségek korlátjaira, a munkaszervezésnehézségeire. A tógazdasági ragadozó tenyésztéssikertelenségének egyik okát a vegyes népesíté-seknek tulajdonítja. Mint írja: „Az elmúlt évekbena halgazdaságok tavaikat fôleg vegyesen népesí-tették. A hasvízkór kártételei miatt a kihelyezésután elhullott tenyészhalat zsengeivadék ráhelye-zéssel igyekeztek pótolni. Így nevelték elô a követ-kezô év kihelyezéséhez szükséges nagyobb egyed-súlyú ivadék egy részét is. A tógazdaságok általá-ban szûkösen voltak ellátva évrôl-évre pontyiva-dékkal, ami a kihelyezések alacsony darabszá-mában is megmutatkozott. Ezért érthetô, hogymellôzték a ragadozó hal kihelyezését, mert a kö-vetkezô évre szükséges tenyészanyag biztosításaérdekében minden darab fiatal ponty megôrzésé-re kellett törekedni.” És még egy gondolatsor acikkbôl: „Azt kellene talán még a gyakorlatbanjobban elhatárolni, hogy hol, milyen adottságokmellett, melyik ragadozót tenyésszük külön-különvagy egyiket, másikat vegyesen is. Azt gondolom,hogy mivel a Dunántúlon lényegesen kisebb éskönnyebben kezelhetô tóegységek vannak, itt el-sôsorban a fogassüllô tenyésztése indokolt. A Ti-szántúlon, ahol a hal gondosabb kezelése nehe-zebben oldható meg, a kiterjedt tóterületek miattnagyobb tömegû hal kerül egyszerre a hálóba, aharcsa tenyésztése az elônyösebb. A jelenleginél in-tenzívebben kell foglalkozni a jövôben a feketesü-gérrel. Igyekezni kell tenyésztésének lehetôségeit aHortobágyon is kipróbálni.”

A Halértékesítô Vállalat budapesti telepénrendkívüli esemény volt az elsô pisztráng szállít-mány érkezése. A beszámoló szerint: „A pisztránghazánkban valóban primôr cikk, hiszen mintegy20 éve nem kapható a budapesti halpiacon, ésnem szerepel a vendéglôk étlapján. A pisztrángota Halgazdasági Tröszt garadnai pisztrángnevelôtelepe állította elô, amelyet… 2 éve üzemeltet.., Re-mélhetô, hogy most már évrôl évre jelentôsebbmennyiségû árupisztráng áll majd rendelkezésreés teszi még változatosabbá a magyar halkülönle-gességeket.”

Dr. Pintér Károly

50 éve írtuk

„Ez a szezon már elúszott?” –Új Néplap. A Tiszán levonulóárhullám derékba törheti azidei idegenforgalmi szezont aTisza-tónál. Tiszafüreden jú-nius elsején nyitottak volna aszabad strandok, ám az árvízalaposan átmosta a terveket.A víz tiszta, de természetesenaddig, amíg az árvízi védeke-zés tart, nincs fürdôzési sze-zon sem. Szûcs István alpol-gármester közölte, hogy azidei turisztikai nyitány a Ha-las Napokkal esik egybe, azeddig tervezett rendezvényekközül a Tiszavirág-ünnepetkésôbbre kellett halasztani.Hatalmas víztöbblet van a tá-rozótóban. A „Szôke folyón”jelenleg levonuló árhullám anyári üzemvízszinthez képestTiszafüreden majdnem há-rom, Kiskörén pedig megkö-zelítôleg 2,5 m-rel magasabbvízállást eredményez. Az ed-digi 881 centiméterrel szem-ben 1030 centiméter a vízál-lás Kiskörénél. A mostani ár-víz mintegy 250 millió köb-méterrel növeli meg a nyárivízszinthez tartozó 132 millióköbméteres tároló térfogatot.

***„Kié az elúszott hal?” – a

Kisalföld tudósítása 2010. jú-nius 15-én. Az árvíz sorántöbb, a horgásztavak, folyókközelében lévô telekre sodortmagával a víz halakat. Az in-gatlan tulajdonosok nemakarták visszaadni az értükérkezô egyesületi képviselôk-nek. A halászati felügyelô ésaz ügyvéd szerint sem azövék a hal. Az elöntött ingat-lan tulajdonosokban felme-rült több helyütt, hogy hamár a víz besodorta a tavak-ból, folyókból a halakat, ak-kor azzal szabadon rendel-kezhetnek. Felmerül a kér-dés, vajon kié a hal? A megyeihalászati felügyelô, Fekete

Áron elöljáróban elmondta:törvény szabályozza a halá-szati, horgászati tevékenysé-get. A halászati jog a víz tulaj-donjogának elválaszthatatlanrésze. Kivételt képez ez alól aholtág, a bányató és a víztáro-zó, melyek esetében a halá-szati jog a magyar államot il-leti meg. Kivéve, ha önkor-mányzati tulajdonban vannakés az a halászati jogot gyako-rolni kívánja, mondta FeketeÁron. A halászati jog haszon-bérbe adható, a halászatra jo-gosultakról a hatóság nyil-vántartást vezet. Halászni éshorgászni a hatóság által kia-dott érvényes engedéllyel –állami halász, illetve horgász-jeggyel – lehet. Az adott vízte-rületen a halászáshoz a jogo-sult területi engedélye szük-séges. Amennyiben tehát azérintett ingatlanok tulajdono-sai nem azonosak a halászatijogosulttal, akkor az érvényesdokumentumok hiányábanhalvédelmi bírság kiszabásá-ra számíthatnak. Összefoglal-va, az árvízzel sújtott ingatla-nokon jelen lévô halat jog-szerûen a halászatra jogosultés a területi engedély birto-kosa foghatja ki. Ha egy ôzikemegy be a kertbe, az kié? Aztsem vághatja le az ingatlantulajdonosa – nyilatkozta Fe-kete Áron.

***Kisalföld: „Halak úsznak a

kertben.” A belvíz szintemegoldhatatlan problémaNagybajcson. Ahogy emelke-dik a Duna, úgy nônek a gon-dok. Az önkormányzat tulaj-

donában lévô Budai-tó el-hagyta a medrét, a szomszé-dos ház kertjében úsznak ahalak. Van, ahol víz ésszennyvíz buzog fel az utcá-ra. A háztartásokból nemmegy el a fekália, a csatorna-rendszer teljesen telített,szinte nincs száraz pince, atelkeken pedig áll a víz.Nagybajcsnak is vízrendezésitervre van szüksége!

***„Nem kérdés, hogy kel-e a

busa.” – Napló. Miután a bu-sa állománya jelentôs a Bala-tonban, kulcsfontosságú lett acsökkentése. Az (entrofizá-ció) elgazosodás elleni bioló-giai védekezés eszközekéntelôször 1973-ban telepítettekázsiai eredetû fehér busát aBalatonba. Az erôsen entrofi-zálódott tóban a busa növe-kedése gyorsnak bizonyult ésállománya a visszafogás tech-nikai nehézségei miatt egyreinkább felhalmozódott.Ugyanakkor a busa betelepí-tése nem hozta a várt ered-ményeket, hiszen a nagy tö-meg ellenére sem változottérdemben a víz minôsége.Mindez dr. Tátrai István tu-dományos fômunkatárs(MTA Balatoni LimnológiaiKutató Intézet) publikációjá-ból származik (1973–1983). Afolyamatosan kifogott, zömé-ben 70–110 cm-es busák 6–12éves korcsoporthoz tartoz-nak. Évente 200–350 tonnakörül szóródik a busa kifo-gás. Az új fogás feltehetôennem az 1984 elôtti állomány-ból származik, azok döntô ré-sze már elpusztult. Bár rólukszóló elhullásról ritkán halla-ni. Természetes elhullás csakelvétve észlelhetô. A viszony-lag állandó éves halászati ho-zam feltételezi a halászott ál-lományok folyamatos után-pótlását. Ugyanis a BHG

99

HazaiLAPSZEMLE

100

1990. elôtt abbahagyta a busatelerepítését, állami tilalomvolt meghatározva. A pótló-dás potenciális forrásai lehet-nek a Balaton befolyó vizei,azok végén a halastavak is, atelepítést követô években adéli befolyókból és tározók-ból is vándorolhattak busaegyedek a tóba, amelyek hoz-zájárulhattak az állomány ak-kumulációjához és adják aBalatonban a ma élô állo-mány zömét. A busa Balaton-ban történô szaporodásáróljelenleg nincsenek pontos is-mereteink, csupán feltétele-zehetjük, hogy nem történikmeg.

***„ Nem csitul a horgász-ha-

lász vita.” – Új Néplap. A ter-mészetes vizek halállomá-nyát féltik a halászoktól ahorgászok. Utóbbiak szabadrablást emlegetnek, a halá-szok azonban visszautasítjáka vádakat. Míg a halak ívásiidejében a horgászokat szigo-rúan ellenôrzik, hogy betart-ják-e a fogási tilalmat, addig ahalászok, lévén halôrzési fel-adatuk is, tulajdonképpenmagukat ellenôrzik – álltjaMenyhárt József, a SzolnokiVárosi Televízió horgászm-agazinjának szerkesztôje. Azegyik legnagyobb baj, hogynálunk a naptárra bökve jelö-lik ki a tilalmi idôszakokat, segyáltalán nem veszik figye-lembe az idôjárási tényezô-ket, pedig azok nagyban meg-határozzák, hogy az egyeshalfajok mikor vonulnak azívóhelyre. Herman Ottónak1880-ban megjelent Magyarhalászat kézikönyve c. mûvé-ben olvasható, hogy akkori-ban az úgynevezett fokokat,amelyek az ívó helynek alkal-masak, meg sem lehetett kö-zelíteni halász-szerszámmal.Ma, míg ôk drága pénzen ki-

váltják a horgász engedélyt éskötelesek betartani a tilalmiidôket, addig a halászok lera-bolják a természetes vizeket.Teljes mértékben visszautasí-tom a halászokat ért vádakat,válaszolta Csoma Gábor, aszajoli székhelyû Halász Kftügyvezetôje. A halászatról,horgászatról szóló törvényránk is ugyanúgy vonatkozik,mint a horgászokra, s mi be istartjuk a szabályokat. A leg-nagyobb félreértést az okoz-hatja, hogy a horgászok ösz-szekeverik az orvhalászokataz ôsi tiszai mesterséget legá-lisan gyakorlóktól. Az sem fe-lel meg a valóságnak, hogy ahalászokat senki nem elle-nôrzi. Halôreink a vízirendôr-séggel közösen telesítenekszolgálatot, a természetvédel-mi ellenôrök is ellenôrzik te-vékenységünket, nem beszél-ve arról, hogy a hal szállítása,a hatósági állatorvos állat-egészségügyi igazolása nélkülnem lehetséges – mondtaCsoma Gábor. Menyhárt Jó-zsef szerint célszerû lenne akörnyezô országok szabályai-hoz hasonlóan, náluk is feb-ruár elseje és június 15. kö-zött a természetes vizekbenminden halászati tevékenysé-get megtiltani. A törvény, másegyéb mellett rendelkezik ahal élôhelyének védelmérôlis. Elôírja ezt a naptári idô-szakot, amelyben az egyeshalfajok egyedeit nem lehetkifogni. Elôírás van a fajlagostilalmakra stb., vázolja hosz-szasan Kiss Róbert, a megyeimezôgazdasági szakigazgatá-si hivatal földmûvelésügyiigazgatója. Hozzáteszi, aki azelôírt tilalmakat nem tartjabe, legyen az horgász vagyhalász, halvédelmi bírságraszámíthat. Ennek mértéke10–500 ezer forintig terjedhet.

***

„Halbô esztendôket ígér-nek az idei áradások.” – Ko-márom-Esztergom MegyeiHírlap. Várhatóan már a jövôév második felében jelentke-zik halászok, horgászok zsák-mányában az a bôséges hal-szaporulat, mely a Tisza idéneddig tapasztalt magas vízál-lásának köszönhetô – mondtaCsoma Gábor, a folyó közép-sô szakaszát kezelô HalászKft ügyvezetôje az MTI-nek.A folyó Kisköre és Tiszaugközé esô mintegy 150 folyam-kilométernyi szakaszát hasz-nosító szajoli székhelyû vál-lalkozási irányítója elmondta:a mezôgazdaság számos ága-zatában dolgozók nehézsége-ivel ellentétben, a halászokés horgászok számára átla-gon felüli eredményességetígérnek az idei tiszai áradá-sok. A ponty szaporodási fel-tételei ugyan nem voltak elégkedvezôek, mert a folyó a ta-vaszi ívás idején bôséges víz-zel kedvezett, de a hirtelentörténô víz visszahúzódás azikrák egy részének szárazrakerülésével elpusztult, de ezvolt jellemzô a frissen kikeltivadékokra is. Ideális körül-mények között ívtak le vi-szont a keszegfélék és a raga-dozó halak is. Különösen acsuka, süllô és a harcsa ese-tében minôsíthetô kedvezô-nek a közeli jövô, a gazdagtermészetes szaporulatra te-kintettel. A már jövô évbenérezhetô növekedés több évigis eltarthat. Mindemellett to-vábbra is szükség van a tiszaihalállomány mesterségespótlására. A halszaporulatfenntartását és a hossszú távúhalbôséget azonban elsôsor-ban a természetes ívóhely fej-lesztése és megújítása garan-tálná – nyilatkozta CsomaGábor.

Dr. Dobrai Lajos

101

NÖVEKSZIK AZ EU HALIM-PORTJA. Az Európai Unió mesz-sze a legnagyobb halimportôr avilágon. A FAO adatai szerint,míg Japán és az Egyesült Álla-mok egyenként mintegy 13 mil-liárd USD értékben importálhaltermékeket, az EU esetébenez az érték 39,5 milliárd USD.

A dán akvakultúra szervezetelemzést készített a 27 tagor-szág 2005–2009 közötti Törökor-szágból és Vietnamból lebonyo-lított importjáról. A fagyasztottés friss aranydurbincs, valamintfarkassügér Törökországbólszármazó importja az adatokalapján 16 ezer tonna körül2007-ben tetôzött, ezt követôenazonban 2008-ban és 2009-ben14 ezer tonnára esett vissza. A füstölt pisztráng import folya-matosan évi 2 ezer tonna körülalakult. Az 1 kg-nál nagyobb fa-gyasztott pisztráng behozatala erelációban a korábbi 2 ezer ton-náról 2008-ban 5 ezer tonnáraemelkedett. E három csoport-ban termékek ára a vizsgált idô-szakban nagyjából stabil volt,kisebb emelkedést tapasztaltaka füstölt pisztráng, ugyanakkorenyhe csökkenést a tenyésztettaranydurbics és farkassügérárakban. Robbanásszerûen nôttmeg az EU fagyasztott panga(Pangassius) filé importja Viet-namból. 2005-ben még csak 50 ezer tonna, 2008-ban már200 ezer tonna volt a behozatal.A növekedés üteme 2009-re le-lassult, de még akkor is megfi-

gyelhetô volt az emelkedés.2006 és 2008 között e termékára kilogrammonként 2,3 euró-ról 1,8 euróra csökkent. Euro-fish Magazine, 4/2010

***

CSÖKKENÔ AKVAKULTÚRÁSTERMELÉS SPANYOLORSZÁG-BAN. Spanyolországban az akva-kultúra produktuma 2008-ban253 ezer tonna, értékben 492millió euró volt, ami 2007-hezképest mennyiségben 7%-os, ér-tékben 11%-os csökkenést je-lent. A tengeri akvakultúrás ter-melés, amibôl 185 ezer tonnavolt a puhatestûek, 44 ezer tonnaa halak, 25 tonna a tengeri növé-nyek és alig 100 tonna körül volta rákok részesedése. Az édesvíziakvakultúra meghatározó halfa-ja a szivárványos pisztráng, 23 ezer tonna körüli termeléssel,ami az édesvízi akvakultúrás ter-melés mintegy 97%-át képezi.Néhány év alatt csökkent e halfajtermelés 35 ezer tonnáról a je-lenlegi szintre. A galíciai piszt-ráng-termelôszervezet szerintrendkívül eltérô az egyes gazda-ságok jövedelmezôsége. A ter-melés csökkenéséhez több té-nyezô is hozzájárult. A tenyész-tôk környezeti problémákkalküszködnek és vízhiánnyal a víz-folyások felsô szakaszain épültvízierômûvek miatt; az adózássalés a marketinggel is akadnakgondok. Az utóbbiak közé tarto-zik a panga importjának hatása,amely kedvezôtlennek tûnik a

pisztráng értékesítése szempont-jából. A szervezet elnöke szerintpromóciós kampányokkal igye-keznek ismét népszerûvé tenni apisztrángfogyasztást, elsôsorbana lakosság 30–40 év közötti kor-osztályait célozva meg. Foglal-koznak még angolna, tengeripisztráng, tokfélék és compó te-nyésztésével. A spanyol lakosságélelmiszerekre fordított kiadása-iban egyébként a halak jelentôsszerepet játszottak az utóbbiévekben. A hal iránti kereslet nö-vekedését az elmúlt évekbenolyan okokkal magyarázzák,mint az egészséges és biztonsá-gos élelmiszerek iránti igény, va-lamint a nôk fokozatos munkábaállása, amelynek következmé-nyeként emelkedett a háztartá-son kívüli fogyasztás. 1995–2008között az egy fôre jutó éves hal-fogyasztás 30 kg-ról 37 kg-raemelkedett. A háztartásokon be-lüli halfogyasztásban továbbra isnagy, 45%-os a friss halászati ésakvakultúrás termékek részará-nya. Spanyolország halászati ésakvakultúrás termelése nem ele-gendô a belföldi kereslet kielégí-tésére, ezért rendkívül fontos azimport. Az import meghaladja azexportot, így a halászat külkeres-kedelmi mérlege Spanyolország-ban egyértelmûen negatív. 2009-ben a teljes halimport meghalad-ta a 1578 ezer tonnát, 4264 millióeuró értékben. Ezzel szemben azexport mennyiségben 1046 ezertonna, értékben 2239 millió euróvolt. Spanyolország fô beszállítóiMarokkó, Argentína, Ecuador ésKína, az EU-n belül pedig Fran-ciaország, az Egyesült Királyságés Portugália. Eurofish Magazi-ne, 4/2010

***

ÚJ MEGOLDÁSOK A PONTYSZÁLKÁTLANÍTÁSÁRA. Len-gyelország potytermelése a ko-rábbi évi 20–25 ezer tonnárólmintegy 15 ezer tonnára csök-kent az elmúlt három évben. A visszaesést a tenyészanyagmagas árával, a drága takar-mánnyal és az alacsony keres-lettel magyarázzák. A kereslet-

Mirôl számol beaa kküüllffööllddii ssaajjttóó??

csökkenésének egyik oka a kel-lemetlenséget okozó szálkák je-lenléte a kereskedelmi forga-lomba kerülô pontytermékek-ben, így a belezett és fejezetthalban, az ál-filében (bordákattartalmazó filében) és a filében.A ponty iránti kereslet növelésé-nek egyik útja lehet a szálkákkiküszöbölése. Ennek egyik le-gegyszerûbb módja a szálkákkihúzása lenne hasolóan ahhoza technikához, amelyet a lazacfeldolgozása során alkalmaz-nak. A ponty esetében azonbanezt az eljárást lehetetlen alkal-mazni. A fejezett és belezett halesetében ezt megakadályozza ahal bôre, a filé és az ál-filé ese-tében pedig az a tény, hogy aszálkák túlságosan erôsen ta-padnak környezetükhöz. Ebbena helyzetben az egyedüli megol-dás a szálkák semlegesítésére akereskedelmi pontytermékek-ben azok feldarabolása annyirarövid részletekbe, amelyek márnem zavaróak a fogyasztó szájá-ban. Ismert és a háztartásokbanrégóta alkalmazott eljárás az

irdalás. Ennek gépesítését eddigcsak a filékben oldották meg azimportból származó gépekkel.,amelyek azonban a fejezett ha-lak és az ál-filék esetében nemhasználhatók. Egy SEAFOODp-lus projekt keretében a gdyniaiTengeri Halászati Intézetbentöbbféle, új rendszerû szálkaap-rítót konstruáltak, kifejezetten apontyterméknél történô alkal-mazásra. Az egész halakra kifej-lesztett berendezés hárommilli-méteres darabokra vágja a szál-kákat. Az üzemi próbák során a410–480 mm-es hosszúságú,1440–2120 gramm súly közöttipontyoknál az eredmény akonstruktôrök várakozásánakmegfelelô volt. A gép nagysága850 x 850 x 430 mm, teljesít-mény igénye 0,55 kW, kapacitá-sa 25 db hal percenként, 1 fô ke-zelôvel. Belezett, illetve belezettés fejezett halaknál hasonlóeredményeket értek el. Egy má-sik gép az ál-filék szálkaaprítá-sát szolgálja. Ennél nem kézierôvel történik a haldarabokmozgatása, mint az elôzô beren-

dezésnél, hanem szállítószalagtáplálja be azokat. A próbaüze-mek során a 310 mm-es hosszú-ságig terjedô nagyságú fél hal-aknál percenként 30 db volt ateljesítmény. A filék szálkátlaní-tására szolgáló harmadik géptí-pus a kereskedelemben kapha-tó gépeknél általánosan hasz-nált megoldásokat alkalmazza.A különbség az árban van: ez agép lényegesen olcsóbb. A szál-lítószalagos adagolású berende-zés teljesítménye 310 mm-esigterjedô nagyságú filékbôl 30db/perc, a többi géphez hason-lóan 1 fô kiszolgáló személyzet-tel. Kiegészítésként a filé szál-kátlanításához hordozható vál-tozatot is konstruáltak. Ennekmérete 590 x 340 x 470 mm, tel-jesítmény igénye mindössze0,15 kW: a 400 mm-esig terjedônagyságú filékbôl 1 fô személy-zettel percenként 50 db-ot szál-kátlanít. A hordozható berende-zés több nemzetközi kiállításonis díjat nyert. Eurofish Magazi-ne, 4/2010.

Dr. Pintér Károly

102

WOYNAROVICH ELEKVízi környezetünk védelmeMivel szinte tehetetlenül kell megélnünk, ho-gyan pusztul ki vizeinkbôl az értékes, halállo-mány és hogyan sorvadnak el an nak hivatottkarbantartói, a természetes vízi halászok, ho-gyan szennyezôdnek feltartóztathatatlanul ér-tékes természetes vizeink és azt is, hogyanállnak mindehhez az illetékes hatóságaink.

140 ol dal • Ára: 1800 Ft

WOYNAROVICH ELEKBalatoni körhinta1900-tól a halászati részvénytársaság, amely a tóhalállományával gazdálkodott, igyekezett a legal-kalmasabb technikával az évi haltermést kifogniés az eredetileg jó hal (A hal)/silányhal (B hal)arányát a jó hal irányába javítani, fôként a balato-ni fogas állományát felemelni, és megérdemeltenjó minôségét jó propagandával elismertetni.

172 ol dal • Ára: 1900 Ft

LAJKÓ IST VÁN – TASNÁDI RÓ BERTA tó gaz da sá gi hal te nyész tés

Tar tal maz za a ha las ta vak alap ve tô és gya kor la tihal te nyész té si tud ni va lóit.

A könyv célja, az utóbbi 10–15 évben jellegébenés tulajdonviszonyaiban átalakult ma gyar országihalastó-gazdálkodás alap is me reteinek összefog-lalása.

212 ol dal • Ára: 1200 Ft

A kiadványok megrendelhetôk és kaphatók a Kiadóban1149 Budapest, Angol u. 34. • Telefon: 36-1-220-8331 • www.agroinform.com

103

2010/369/EU A Bizottság határozata (2010. jú-nius 18.) egyes tagállamoknak a halászati adatokgyûjtésére, kezelésére és felhasználására vonat-kozó nemzeti programjaihoz a 2010. évben nyúj-tott uniós pénzügyi hozzájárulásról

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L168 2010. július2. 19. oldal

A Bizottság 599/2010/EU rendelete (2010. júli-us 8.) a halászati tevékenységekre vonatkozó in-formáció elektronikus rögzítésérôl és jelentésérôl,valamint a távérzékelés eszközeirôl szóló1966/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vo-natkozó részletes szabályok megállapításáról ésaz 1566/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezé-sérôl szóló 1077/2008/EK bizottsági rendelet mó-dosításáról

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L174 2010. július9. 1. oldal

2010/381/EU A Bizottság határozata (2010. jú-lius 8.) az Indiából importált, emberi fogyasztásraszánt akvakultúra-termékek szállítmányaira al-kalmazandó szükségintézkedésekrôl

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L174 2010. július9. 51. oldal

2010/387/EU A Bizottság határozata (2010. jú-lius 12.) a Bangladesbôl importált, emberi fo-gyasztásra szánt rákfélékre vonatkozó szükségin-tézkedésekrôl szóló 2008/630/EK határozat mó-dosításáról

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L178 2010. július13. 31. oldal

Halászati partnerségi megállapodás az EurópaiUnió és a Salamon-szigetek között

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L190 2010. július22. 3. oldal

A Tanács 621/2010/EU rendelete (2010. június3.) a halászati lehetôségeknek az Európai Unió ésa Salamon-szigetek között létrejött halászati part-nerségi megállapodás keretében történô elosztá-sáról

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L190 2010. július22. 29. oldal

Az Európai Parlament és a Tanács640/2010/EU rendelete (2010. július 7.) a kék -úszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó

fogási dokumentációs program létrehozásáról és az 1984/2003/EK tanácsi rendelet módosítá-sáról

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L194 2010. július24. 1. oldal

A Bizottság 686/2010/EU rendelete (2010. júli-us 28.) a 2187/2005/EK rendeletnek a Balti-ten-ger, a Baeltek és az Øresund területén folytatotthalászat során alkalmazott Bacoma típusú szelek-tálóablak és a T90 típusú vonóháló jellemzôi te-kintetében történô módosításáról

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L199 2010. július31. 4. oldal

A Tanács 712/2010/EU rendelete (2010. július26.) az 53/2010/EU rendeletnek egyes halászatilehetôségek tekintetében történô módosításárólés a 754/2009/EK rendelet módosításáról

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L209 2010. au-gusztus 10. 1. oldal

A Bizottság 725/2010/EU rendelete (2010. au-gusztus 12.) a 2009. évben a 847/96/EK tanácsirendelet 4. cikke (2) bekezdésének megfelelôenvisszatartott mennyiségeknek a 2010. évi halásza-ti kvótákhoz való hozzáadásáról

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L213 2010. au-gusztus 13. 6. oldal

2010/560/EU A Bizottság határozata (2010.szeptember 16.) a 2008/603/EK, a 2008/691/EK ésa 2008/751/EK határozatnak az 1528/2007/EK ta-nácsi rendelet II. melléklete szerinti származásiszabályoktól a tonhal és a tonhalfilé (loin) vonat-kozásában Mauritiuson, a Seychelle-szigeteken ésMadagaszkáron fennálló különleges helyzetre fi-gyelemmel lehetôvé tett ideiglenes eltérés hatá-lyának meghosszabbítása tekintetében történômódosításáról

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L245 2010. szep-tember 17. 35. oldal

2010/569/EU A Bizottság határozata (2010. jú-nius 23.) a Franciaország által a Fonds de pré-vention des aléas pêche nevû alapnak és a halá-szati vállalkozásoknak nyújtott adótámogatások-ról (C 24/08 (korábbi NN 38/07) sz. állami támo-gatás)

Hivatalos Lap, 53. évfolyam, L250 2010. szep-tember 24. 23. oldal

EU ha lá sza ti jogszabályfigyelô

Aponty (Cyprinus carpio L.) avilág egyik legfontosabb te-nyésztett halfaja, melynek

éves termelése meghaladja a 3,4millió tonnát. A faj természeteselterjedési területe nyugat-keletiirányban Nyugat-Európától Eurá-zsián keresztül Kínáig, Koreáig,Japánig és Délkelet-Ázsiáig ter-jed, míg észak-déli irányban Szi-bériától a Mediterráneumig és In-diáig terjed. A Cyprinus carpiocarpio (az európai alfaj) vadonélô populációi lassan, de folyama-tosan és megállíthatatlanul ha-nyatlanak. A populációk el tû -nésének fô oka a vadvizekbe tele-pített domesztikált egyedekkel,ázsiai eredetû egyedekkel, vala-mint ezek hibridjeivel történô ke-resztezôdés. A vadponty-populá-ciók megritkulásának másik fôoka az élôhelyvesztés és a kör-nyezetszennyezés. Nagy a valószí-nûsége annak, hogy a természe-tes vizeinkben már alig található-ak genetikailag tiszta vadpontyegyedek.

A vadponty veszélynek kitettfajként szerepel az IUCN vörös

listáján (ez azt jelenti, hogy jelenpillanatban nem kritikusan ve-szélyeztetett, vagy veszélyeztetett,de a természetes állományok kö-zéptávon nagy valószínûséggel kifognak pusztulni). A fenti infor-mációkból jól látszik, hogy a ha-zai folyóinkban (Tisza, Duna) élôvadponty-állományok helyzete bi-zonytalan és fennmaradásuk aszabad természetben megkérdô-jelezôdött. Ebben a helyzetben aHalászati és Öntözési Kutatóinté-zet (HAKI) élô ponty-génbankjá-ban, valamint a fajtafenntartószervezeteknél (SporthorgászEgyesületek Bács-Kiskun MegyeiSzövetsége, Magyar OrszágosHorgász Szövetség) található ti-szai és dunai vadponty állomá-nyok különleges jelentôséggelbírnak.

Korábbi kutatásaink során aHAKI élô génbankjában fenntar-tott 15 pontyállomány (köztük atiszai és dunai vadponty) geneti-kai változatosságát már vizsgál-tuk és arra a következtetésre ju-tottunk, hogy az itt megôrzött kétvadponty-állomány genetikailag

változatos és jól elkülönül a többifajtától. Magas genetikai diverzi-tásuk, a sok megfigyelt egyedi al-lél, a heterozigóták magas arányamind azt mutatták, hogy különle-ges és különösen értékes állomá-nyok ezek.

Jelen vizsgálatunkban cé-lunk volt, hogy a HAKI élô gén-bankjában fenntartott tiszai ésdunai vadponty-állományok ge-netikai változatosságát fenntart-suk, és ha lehetséges, növeljük.Emellett célunk volt még a Ti-sza és Duna folyókból olyanegyedek, PIT-taggel történô je-lölése, génbanki elhelyezése ésgenetikai vizsgálata, amelyek atipikus vadponty-fenotípust (tel-jes pikkelyezettség, orsóforma)mutatják és esetleg felhasznál-hatóak a génbanki és fajtafenn-tartói állományok vérfrissítésé-hez. Célunk volt még az eddigtenyésztésben lévô és a most te-nyésztésbe kerülô összes egyedszármazás- vagy tisztaságvizs-gálata, mellyel kizárhatóak a tenyésztésbôl a nem kívánatos,ázsiai eredetû egyedek.

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 104–109.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

104

Jelentôsebb hazai vadpontyfajtáinkgenetikai változatosságának fenntartásaa HAKI ex situ génbankjának, valamint

a faj természetes vizeinkben élô populációinak segítségével

Lehoczky István, Nagy Zoltán Tamás*, Bakos János és Jeney ZsigmondHalászati és Öntözési Kutatóintézet, Anna-liget 8. Szarvas, H-5540

* Royal Belgian Institute of Natural Sciences, Joint Experimental Molecular Unit Rue Vautier 29, B-1000 Brussels, Belgium

Anyag és módszerek

A genetikai vizsgálatok során aTisza és Duna folyókból befogott15 illetve 12 vadponty (vadpontyfenotípusú) egyed genetikai válto-zatosságát, allélgazdagságát ésgenetikai tisztaságát vizsgáltuk,melyeket a HAKI ex situ pontygénbankjában található dunai éstiszai vadpontyok hasonló para-métereivel hasonlítottunk össze.

A vizsgált halakról a mintavé-tel során egy kb. 4–8 mm2 nagy-ságú farokúszó darabot vágtunkle, melyet a genomikus DNS kivo-násáig 96%-os etanolban tartósí-tottunk. A teljes genomikus DNSkivonása a minták fehérjetartal-mának proteináz K (proteinase Kfrom Tritirachium album, Sigma-Aldrich) enzimmel való emészté-se után magas sókoncentráció al-kalmazásával történt (Miller ésmtsai. 1988)

A kísérletsorozat során 6 kifeje-zetten a ponty fajra kidolgozottmikroszatellit DNS markert(MFW1, MFW4, MFW6, MFW7,MFW16, MFW28) alkalmaztunk(Crooijmans és mtsai. 1997). Avizsgált hat mikroszatellit lókuszesetében fluoreszcens (Cy5) vég-jelölésû primereket alkalmaztunk.

A vizsgálni kívánt mikroszatel-lit-markerek megsokszorozásá-hoz PCR berendezést használ-tunk. A PCR (GeneAmp 2700 PCRsystem, Applied Biosystems) elsôciklusa egy 2 percen át tartó de-

naturáló lépés 94°C-on. Ezt kö-vette harminc cikluson keresztül40 másodperc 94°C-on (denaturá-lás), 50 másodperc 55°C-on (pri-mer-kötôdés) és 90 másodperc72°C-on (elongáció). Az utolsó lé-pés 10 perc 72°C-on, amely lehe-tôvé teszi a Taq polimeráz [Sig-ma-Aldrich] terminális transzfe-ráz aktivitásának kifejezôdését.Annak érdekében, hogy a külön-bözô lókuszokon megfigyelhes-sük az allélek változatait, a PCR-termékeket 7%-os denaturáló po-liakrilamid gélen (32% forma-mid, 5% karbamid) választottukszét ALF Express II (AmershamBiosciences) szekvenáló berende-zéssel. A PCR-termékek méreté-nek meghatározása érdekében azamplifikált termékek mellett mé-ret-standardot (50, 150 és 300 bphosszúságú méretstandardok,Amersham Biosciences) és ismertméretû standard mintákat futtat-tunk. A gélek értékeléséhez aFragment Analyser 1.03 (Amers-ham Biosciences) szoftvert alkal-maztuk.

A génbanki állományok és azújonnan befogott egyedek geneti-kai tisztaságának ellenôrzéséheza PCR-RFLP módszert alkalmaz-tuk. A módszer lényege, hogy aPCR-ben felszaporított 2 génrész-letet restrikciós enzimekkel hasít-juk. Gross és mtsai. (2002) 2 (ND-3/4), illetve 4 (ND-5/6) olyan rest-rikciós enzimet találtak, amelyekalkalmasak az európai és ázsiai

anyai vonalak elkülönítésére (1.táblázat) Az ND-3/4 és az ND-5/6mitokondriális gének a ponty mi-tokondriális genomjának körül-belül 25%-át teszik ki (Lehoczkyés mtsai. 2005).

A vizsgálatokhoz szükségesmitokondriális DNS-t a genomi-kus DNS kivonására használt ésfentebb részletezett módszerrelvontuk ki.

A restrikciós fragmenshossz-polimorfizmus vizsgálatát 2 PCRreakció segítségével vizsgáltuk,melyek során a mitokondriálisNADH-3,4 dehidrogenáz és aNADH-5,6 dehidrogenáz génekhatároló régióit szaporítottuk fel.Az amplifikációhoz szükséges pri-merpárokat a ponty teljes mtDNSszekvenciája (Chang és mtsai.1994) alapján tervezték. A PCR-t50 l-es térfogatban, a következôkomponensek jelenlétében futtat-tuk: 1x PCR puffer (10 mM Tris-HCl, 50 mM KCl, pH=8,3), 1,5 mMMgCl2, 0,1 mM dNTPs, 0,2 ìMmindkét primerbôl és 0,5 egységTaq DNS-polimeráz (MBI Fer-mentas). A polimeráz-láncreakciósorán egy 3 perces 95°C-os dena-turáló lépés után 35 cikluson ke-resztül alkalmaztunk 95°C-t 30másodpercig, 55°C-t 40 másod-percig, majd 72°C-t 90 másodper-cig. A reakciót egy 10 perces72°C-os lépés zárta. A két termékkörülbelüli hossza 2400 (ND-3/4)és 2600 (ND-5/6) bázispár volt. AzND-3/4 gének PCR-termékeitHinfI, HpaII, AluI és TaqI restrik-ciós enzimekkel daraboltuk, mígaz ND-5/6 gének PCR-termékeitBsuRI és Eco47I restrikciós enzi-mekkel hasítottuk. A hasítás so-rán az enzimekkel kevert PCR-termékeket 2 órára 37°C-os ter-mosztátba helyeztük, kivéve a Ta-qI enzimet, melyet 65°C-os ter-mosztátba helyeztünk 2 órára. Ahasított PCR-termékeket ezután

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 104–109.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

105

1. táblázat. A restrikciós enzimekkel elôállított fragmensek hossza(bp) a hat diagnosztikus enzim esetében (Gross és mtsai., 2002)

Lókusz Enzim Európai haplotípus Ázsiai haplotípus

ND-3/4 HpaII 530,380,340,310 530,380,310

ND-3/4 HinfI 950,580,520 950,580,480

ND-3/4 AluI 670,510,470 670,510,360

ND-3/4 TaqI 1470,890 1220,890, 250

ND-5/6 BsuRI 730,600,540,350 730,600,260

ND-5/6 Eco47I 2380,220 2600

2%-os agaróz gélen futtattuk 80percen keresztül. A hasított PCR-termékek méretének (1. táblázat)meghatározása érdekében a min-ták mellett méretstandardot fut-tattunk (100bp size ladder, MBIFermentas). A termékek méreté-nek meghatározásához a BIO-1D(Vilber-Lourmat) géldokumentá-ciós rendszert használtunk.

A laboratóriumi vizsgálatokeredményeinek feldolgozásáhozmolekuláris és populációgeneti-kai célszoftvereket alkalmaztunk,valamint felhasználtuk korábbivizsgálataink eredményeit is. Azallélfrekvenciákat, az allélek átla-gos számát, a megfigyelt (Ho) ésvárt (He) heterozigozitás értékeitminden fajta esetében a GENE-POP szoftvercsomag segítségévelszámítottuk ki (Raymond és Rous-set, 1995). A várt heterozigozitásérték azt mutatja meg, hogy adottallélszám esetén Hardy-Weinbergegyensúlyban mennyi lenne a he-terozigóták aránya. A megfigyeltheterozigozitás érték az adott po-pulációban ténylegesen megfi-gyelt heterozigóta arányt jelenti.

A Hardy-Weinberg egyensúly-tól való eltérést (t-próba) és a he-terozigóta deficit valószínûségi (p)értékeit ugyancsak a GENEPOPszoftvercsomaggal teszteltük. Afajtapárok közötti fixációs index(FST-érték) kiszámításához és ösz-szehasonlításához, valamint az al-lélgazdagság (allelic richness-Ar)kiszámításához és az egyes lóku-szokon megfigyelt allélok meg-számlálásához az F-Stat progra-mot (Goudet 1995) használtuk.

Az FST -érték, vagyis a populá-ciók közötti differenciáltság kife-jezi a fajon belül, az egyes popu-lációk között fennálló elkülönült-ség mértékét a számított (egyen-súlyi) heterozigóta-arányok alap-ján (Nei 1973). Az FST hányadostszéles körben alkalmazzák a fa-

jon belüli genetikai strukturáltságjellemzésére. Ha értéke 0,05-nélkevesebb, a differenciáltságotcsekély mértékûnek ítélhetjük.0,25 feletti Fst értékek igen nagy-mértékû izolációra, fajon belülifragmentálódásra utalnak. Az al-lélgazdagságot (allelic richness)az egyes populációk genetikai di-verzitásának jellemzésére hasz-náljuk. Azt mutatja meg, hogy az

adott mintában mennyi az allélekvárható száma. Mivel számításasorán figyelembe vesszük a vizs-gált populáció nagyságát is, pon-tosabb képet ad az egyes fajták,populációk genetikai változatos-ságáról, mint az átlagos lókuszon-kénti allélszám (Leberg 2002). Aheterozigozitás-értékek, bár fon-tos mérôszámai a genetikai válto-zatosságnak, nem reagálnak any-

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 104–109.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

106

2. táblázat. A vizsgált fajták/csoportok néhány genetikai mérôszáma A-allélszám, He-várt heterozigoztitás, Ho-megfigyelt heterozigozitás, PH-W-Hardy-Weinberg egyensúlytól való eltérés valószínûségi értékei,*-szignifikáns eltérés (p<0,05), **-erôsen szignifikáns eltérés (p<0,01)

fajtatiszai dunai génbanki génbanki

befogott befogott tiszai dunai

lókusz

MFW1 A 10 9 15 13

He 0,93 0,95 0,89 0,91

Ho 0,75 0,8 0,4 0,57

PH-W 0 0 0 0

MFW4 A 8 7 10 11

He 0,87 0,85 0,87 0,86

Ho 0,81 0,8 0,93 0,96

PH-W 0,0977 0 0 0,0152

MFW6 A 9 5 12 6

He 0,7 0,75 0,86 0,81

Ho 0,66 0,69 0,93 0,96

PH-W 0,6425 0,66 0,757 0,0002

MFW7 A 13 14 21 19

He 0,93 0,95 0,92 0,92

Ho 0,72 0,73 0,74 0,84

PH-W 0,0121 0 0,025 0

MFW16 A 10 9 17 16

He 0,92 0,91 0,91 0,91

Ho 0,88 0.84 0,82 0,84

PH-W 0,2791 0 0 0,0006

MFW28 A 8 6 11 13

He 0,8 0,82 0,8 0,86

Ho 0,41 0,67 0,72 0,61

PH-W 0,0002 0 0,009 0,0001

Allélek átlagos

száma lókuszonként 9,66 8,32 14,32 13

Átlagos He 0,86 0,87 0,87 0,88

Átlagos Ho 0,7 0,75 0,76 0,79

PH-W * ** ** **

nyira gyorsan egy, a populációtérintô „bottleneck” (palacknyak)jelenségre, mint az allélgazdag-ság, ezért ezen mérôszám hasz-nálata is elengedhetetlen (Kali-nowski 2004).

A fajtapárok közötti Nei-féleDa (Nei 1972, Nei és mtsai. 1983)genetikai távolság értékek (me-lyek 0 és 1 közötti értéket vehet-nek fel) kiszámításához és a belô-lük generált törzsfa (dendrog-ramm) elkészítéséhez (Neighbo-ur-Joining módszer; NJ) a Populations (Langella 1999) és aTreeView szoftverek (Page 1996)segítségét vettük igénybe.

A besoroló tesztet (Ranala ésMountain 1997) (assignment test,self-classification, Bayesi-mód-szer), mellyel azt vizsgáltuk, hogyaz egyes egyedek melyik fajtábaillenek bele leginkább, a GeneC-lass (Piry és mtsai. 1999) szoftversegítségével végeztük.

Eredmények

A mikroszatellit DNS-marke-rek vizsgálatának eredményeit a2. táblázatban foglaljuk össze. Azeredmények arról tanúskodnak,hogy mind a génbanki állomá-nyok mind pedig az újonnan be-

fogott egyedek csoportjai szignifi-kánsan eltérnek a Hardy-Wein-berg egyensúlytól. Az összes vizs-gált csoportról elmondható, hogyaz átlagos várt heterozigozitás ér-tékek alacsonyabbak az átlagosmegfigyelt heterozigozitás érté-keknél.

A besoroló teszt futtatása so-rán felhasználtuk az általunk ko-rábban elvégzett vizsgálatokeredményeit is, így ki tudtukszûrni azokat az egyedeket azújonnan befogottak közül, me-lyek genetikai szempontból nemillenek bele a tiszai, illetve dunaivadponty csoportba. A besorolóteszt eredményei alapján a befo-gott egyedek közül 19-et (11 tiszaiés 8 dunai vadponty) PIT-taggeljelöltünk meg és elhelyeztük ôketa génbanki tavakba.

A befogott egyedekkel kiegé-szült génbanki állományokat ösz-szehasonlítottuk a korábban márvizsgált génbanki állományokkal.A vadpontyok jól elkülönülnekmind a hazai, mind a külföldi te-nyésztett fajtáktól, valamint egy-mástól is. A fajtapárok közötti Dagenetikai távolság (Nei és mtsai.1983) adatokat a 3. táblázat átlófeletti részében mutatjuk be. Alegnagyobb genetikai távolságot

(Da: 0,7466) a koi és az amurivadponty között találtuk. A koi atöbbi fajtától is távol áll genetika-ilag. A legalacsonyabb genetikaitávolságot az ukrán pikkelyesponttyal mutatja (Da: 0,5). A ma-gyar fajták közül egymástól legtá-volabb (Da: 0,4436) a tiszai vad-ponty és a felsôsomogyi tükrösponty állnak. A magyarországi te-nyésztett fajták közül legközelebbegymáshoz (Da: 0,125) a szegeditükrös és a mórichelyi tükrösponty állnak. A fent említett gene-tikai kapcsolatok jól tükrözôdneka 1. ábrán látható NJ dendrog-rammon, mely a Nei-féle Da ge-netikai távolságokon alapul. Jóllátszik az is, hogy a dunai és tiszaivadponty a fa egy közös ágára ke-rült és két hazai vadpontyfajtánkjól elkülönül, mind a hazai te-nyésztett fajtáktól, mind pedig akülföldi fajtáktól. A két hazai vad-pontyfajta hasonlóan a saját ered-ményeinkhez, Kohlmann ésmtsai. (2005) eredményei szerintis a Da távolságokon alapuló NJdendrogram szomszédos ágaintalálható. A fajtapárok közötti fi-xációs index (FST) értékek a ge-netikai távolság adatokhoz hason-ló képet mutatnak. Az eredmé-nyeket a 3. táblázat átló alatti ré-

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 104–109.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

107

Amuri v.

Dunai v.

Szarvasi 15 t.

Szarvasi 22 t.

Tatai t. Tiszai v.

Fresinet p.

Sumonyi t

Felsôsomogyi t.

Koi

Ukrán p.

Nagyatádi t.

Mórichelyi t.

Szegedi t.

Vietnámi p.

Amuri v. 0 0,4535 0,3871 0,3604 0,3592 0,4069 0,3498 0,4990 0,4763 0,7466 0,3771 0,4237 0,4318 0,3755 0,4457

Dunai v. 0,0443 0 0,2469 0,3059 0,2754 0,2715 0,2705 0,3189 0,4030 0,5986 0,3632 0,3456 0,3238 0,2870 0,4795

Szarvasi 15 t. 0,0238 0,0291 0 0,1336 0,1539 0,3043 0,1571 0,2182 0,2487 0,6312 0,2527 0,2097 0,2233 0,1647 0,4089

Szarvasi 22 t. 0,0334 0,0495 0,0142 0 0,1620 0,3429 0,1439 0,1748 0,1971 0,6202 0,2710 0,1702 0,1994 0,1270 0,4311

Tatai p. 0,0253 0,0276 0,0044 0,0164 0 0,2665 0,1616 0,2084 0,2647 0,6164 0,2801 0,2146 0,2116 0,1578 0,4551

Tiszai v. 0,0444 0,0274 0,0410 0,0615 0,0321 0,2472 0,3716 0,4436 0,6332 0,3518 0,3138 0,2615 0,2682 0,4852

Fresinet p. 0,0390 0,0542 0,0323 0,0305 0,0288 0,0490 0 0,2397 0,2642 0,5724 0,2745 0,1804 0,1942 0,1615 0,3993

Sumonyi t. 0,0938 0,0479 0,0493 0,0378 0,0394 0,0789 0,0781 0 0,2436 0,5726 0,3818 0,1866 0,2211 0,1643 0,5360

Felsôsomogyi t. 0,0818 0,0841 0,0508 0,0529 0,0504 0,0983 0,0840 0,0653 0 0,6737 0,3571 0,2976 0,2707 0,2161 0,5060

Koi 0,1148 0,1017 0,1120 0,1192 0,1030 0,0997 0,1265 0,1232 0,1606 0 0,5036 0,5492 0,5808 0,6088 0,5420

Ukrán p. 0,0224 0,0386 0,0116 0,0269 0,0201 0,0391 0,0338 0,0664 0,0641 0,0919 0 0,2806 0,3242 0,2797 0,3967

Nagyatádi t. 0,0429 0,0430 0,0195 0,0158 0,0219 0,0493 0,0260 0,0391 0,0736 0,1038 0,0184 0 0,1488 0,1446 0,4425

Mórichelyi t. 0,0400 0,0291 0,0176 0,0269 0,0166 0,0279 0,0363 0,0364 0,0581 0,0913 0,0235 0,0080 0 0,1250 0,4494

Szegedi t. 0,0416 0,0337 0,0188 0,0110 0,0093 0,0417 0,0337 0,0260 0,0476 0,1100 0,0295 0,0147 0,0053 0 0,3722

Vietnámi p. 0,0505 0,0617 0,0546 0,0722 0,0539 0,0671 0,0674 0,1040 0,1059 0,0792 0,0398 0,0613 0,0514 0,0559 0

3. táblázat. A vizsgálatban résztvevô fajták közötti genetikai távolság (Da) (az átló felett), valamint a fajtapárokközötti fixációs index (FST-érték)(az átló alatt; a vastagon szedett FST-értékek nem szignifikánsak).

szében mutatjuk be. Vadpontya-inkra mindezek mellett jellemzôa magas lókuszonkénti átlagos al-lélszám és a heterozigóták magasaránya. A tiszai és a dunai vad-ponty átlagos megfigyelt heterozi-gozitás értékei (Ho=0,73 és 0,77)az összes vizsgált populáció közüla legmagasabb értékeket mutat-ják. A vizsgált fajták az allélgaz-dagság tekintetében sokkal ki-egyenlítettebb képet mutatnak,mint a lókuszonkénti átlagos al-lélszám esetében (8,14–15). A ti-szai és a dunai vadponty átlago-san 4,61-es allélgazdagsága meg-haladja mind a hazai tenyésztettfajták (4,35), mind pedig a kül-földrôl származó fajták 4,34-es át-lagos értékét. Ez is hazai vad-pontyfajtáink magas genetikai ér-tékét bizonyítja.

A PCR-RFLP vizsgálatok soránminden egyednél a tipikus euró-pai haplotípust találtuk. Ez alap-ján kijelenthetô, hogy anyai vona-lon tisztának tekinthetôek a vizs-gált egyedek. Ennek gyakorlati je-lentôsége a génmegôrzésben van.Több európai pontyfajta (pl. Rops-ha) ôsei között ugyanis ázsiai faj-tákat is találunk (Gross és mtsai.2002) és ezen fajták egyes egyedeiesetleg kikerülhettek természetesvizeinkbe, vagy a tenyésztôi mun-ka során véletlenül bekerülhet-nek a génbankban fenntartott ôs-honos fajták közé. Ilyen típusúvizsgálatokkal kiszûrhetôek azázsiai haplotípusú egyedek és ki-zárhatóak a további tenyésztésbôlés a természetes vizeinkbe telepí-tésbôl is. Gross és mtsai. (2002) vizsgá-

latukban eredetileg 10 restrikciósenzimmel emésztették a PCR ter-mékeket és összesen 7 különbözôhaplotípust találtak. A haplotípu-sokat mind a távolságalapú, minda maximum likelihood alapú sta-tisztikai módszerek 4 elkülönült

csoportba sorolták be. Az európaicsoportba 2 haplotípus került, azamuri és vietnami csoportbaugyancsak 2 haplotípus, míg a koicsoportba 1 haplotípust soroltak astatisztikai programok.

A PCR-RFLP alapú vizsgálatokeredményei azt mutatják, hogy aHAKI génbankjában fenntartottdunai és tiszai vadpontyfajták ésaz újonnan befogott egyedekanyai vonalon nem keveredtekázsiai eredetû fajtákkal így te-nyésztésbe vételük és a késôbbi-ekben utódaik esetleges visszate-lepítése folyóinkba nem hordozgenetikai kockázatot.

A vadpontyokkal folyó munkaeredményeképpen 2010. július el-sô hetében 100-100 ezer elônevelt

tiszai és dunai vadpontyot telepí-tettünk vissza eredeti élôhelyük-re, hozzájárulva ezzel a biodiver-zitás megôrzéséhez és a két folyóôshonos halállományának gazda-gításához. A haltelepítés a TiszánCsongrádnál, a Dunán Madocsá-nál történt.

Összefoglalás

Vizsgálataink eredményekéntkét jelentôs vadpontyfajtánk meg-menekülhet a teljes pusztulástólés stabil, életképes, genetikailagtiszta és változatos állományaikkerülhetnek további megôrzésreés szaporításra a HAKI ex situgénbankjában. A vizsgálatainkeredményeként tenyésztésbe vont

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 104–109.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

108

1. ábra. A fajták genetikai távolság (Nei Da) adataiból generált NJ(Neighbour-Joining) dendrogramm

11 tiszai és 8 dunai vadpontyegyed együttesen a génbankbaneddig is fenntartott állományokkalkiváló alapot biztosítanak majdarra, hogy ivadékaikat a Tiszábaés a Dunába telepíthessük. Egyesetleges környezeti katasztrófabekövetkeztekor is jó szolgálatottehetnek majd az ilyen módon fel-frissített és megôrzött fajták. A faj-ták megôrzésével és fenntartásá-val biztosíthatjuk, hogy nagy fo-lyóinkban még sokáig jelen legye-nek ezek az amúgy kipusztulásraítélt, de magas genetikai értéketképviselô, hazai pontyfajták.

MAINTENANCE OF THE GENETIC VARIABILITY OFTHE MOST IMPORTANTHUNGARIAN WILD CARPSTRAINS USING THE EX

SITUGENE BANK OF HAKIAND THE NATURAL

POPULATIONS OF THESPECIES

I. Lehoczky, Z.T. Nagy, J.Bakos, Zs. Jeney.

Summary

As a consequence of the pre-sent study, the extinction of thetwo important local strains ofcommon carp (Tisza and Dunawild carp) can be avoided. Gene-tically pure and stable, viable po-pulations of these important stra-ins can be maintained and propa-gated in the ex situ genebank ofthe Research Institute for Fisheri-es, Aquaculture and Irrigation.During the present project, 15 Ti-sza wild carp and 12 Duna wildcarp were intercepted from theiroriginal habitat. These fish sho-wed the typical wildcarp phenoty-pe. After the genetic analysis(using microsatellite and mito-

chondrial markers) of these indi-viduals, 11 Tisza wild carp and 8Duna wild carp specimens wereadded to the ex situ genebank ofthe insitute. These fish – togetherwith the original genebank stockof both strains – will serve as a so-lid basis for the propagation andthe intoduction of their offspringinto our rivers. In case of an un-desirable environmental disasterthese genebank populations canbe used for the repopulation ofthe Danube and Tisza rivers.

Irodalom

Crooijmans, R.P.M.A., Bierbooms,V.A.F., Komen, J., Van der Poel,J.J., Groenen, M.A.M., 1997.Microsatellite markers in com-mon carp (Cyprinus carpio L.).Animal Genetics 28: 129–134.

Chang, Y.S., Huang, F.L., Lo, T.B.,1994. The complete nucleotidesequence and gene organizationof carp (Cyprinus carpio) mito-chondrial genome. J. MolecularEvolution 38: 138–155

Gross, R., Kohlmann, K., Kersten,P., 2002. PCR-RFLP analysis ofthe mitochondrial ND-3/4 andND-5/6 gene polymorphisms inthe European and East Asiansubspecies of common carp(Cyprinus carpio L.) Aquaculture204: 507–516

Goudet, J., 1995. Fstat version 1.2: acomputer program to calculate Fstatistics. Journal of Heridity 86:485–486.

Kalinowski, S. T., 2004. Counting al-leles with rarefaction: Private al-leles and hierarchical samplingdesigns. Conservation Genetics 5:539–543.

Kohlmann, K., Kersten, P., Flajs-hans, M., 2005. Microsatellite-ba-sed genetic variability and diffe-rentiation of domesticated, wildand feral common carp (Cyprinuscarpio L.) populations. Aquacultu-re. Special Issue: Genetics in Aqua-culture VIII. 247: 253–266.

Langella, O., 1999. Populations,1.2.28 (12/5/2002) Copyright (C)CNRS UPR9034

Leberg, P.L., 2002. Estimating allelicrichness: effects of sample sizeand bottlenecks. Molecular Eco-logy 11: 2445-9.

Lehoczky, I., Jeney, Z., Magyary, I.,Hancz, C., Kohlmann, K., 2005.Preliminary data on genetic vari-ability and purity of common carp(Cyprinus carpio L.) strains keptat the live gene bank at ResearchInstitute for Fisheries, Aquacultu-re and Irrigation (HAKI) Szarvas,Hungary. Aquaculture. Special Is-sue: Genetics in Aquaculture VIII.247: 45–49.

Miller, S.A., Dykes, D.D. Polesky,H.F., 1988. A simple salting outprocedure for extracting DNAfrom human nucleated cells. Nuc-leic Acids Research 16: 1215.

Nei, M., 1972. Genetic distance bet-ween populations. American Na-turalist 106: 283–292.

Nei, M., 1973. Analysis of Gene Di-versity in Subdivided Populations.Proceedings of the National Aca-demy of Sciences of the United Sta-tes of America 70(12): 3321–3323

Nei, M., Tajima, F., Tateno, Y., 1983.Accuracy of estimated phylogene-tic trees from molecular data. Jo-urnal of Molecular Evolution 19:153–170.

Page, R. D. M., 1996. TREEVIEW: Anapplication to display phylogene-tic trees on personal computers.Computer Applications in the Bios-ciences 12: 357–358.

Piry et al. 2004. GeneClass2: A Soft-ware for Genetic Assignment andFirst-Generation Migrant Detecti-on. Journal of Heredity 95:536–539.

Ranala, B. Mountain, J.A., 1997. De-tecting immigration by usingmultilocus genotypes. Proceedingsof the National Academy of Scien-ces USA 94: 9197–9201.p.

Raymond, M., Rousset, F., 1995. GE-NEPOP(1.2): a population gene-tics software for exact tests andecumenicism. Journal of Heri-dity 86: 248–249.

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 104–109.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

109

Afogas a Balaton jellegze-tes és értékes halakéntvált ismertté. Ezüstös szí-

ne és igen jóízû, lemezesenfoszló húsa más vizek süllôjétôlelônyösen különbözteti meg.Pintér Károly megállapítása sze-rint (MoH. 183) elterjedési terü-lete Európában – a sikeres ho-nosítások révén – ma már azAral-tó vízrendszerétôl az Atlan-ti-óceánig ér, de más kontinen-seken is elôfordul. Lukács Ká-roly új varietásnak írta le a sül-lôt, „fogas balatonica” néven.Ezt francia és német nyelven ispublikálta, talán azért, hogy abalatoni fogasnak jobb piacotszerezzen. Unger bebizonyítot-ta, hogy a fogas jellemzô tulaj-donságai genetikusan nem kö-töttek, és a Balaton speciáliskörnyezeti viszonyai között lép-nek fel. A fogassüllô állományaegész elôfordulási területén vi-szonylag egységes, alfajokatnem különböztetnek meg.

Korábban több szerzô két-ségbe vonta a kôsüllô faji önál-lóságát. A Sander nem nálunk ishonos két tagja közötti különb-ségekrôl többen is írtak. PintérKároly megállapítása szerint(Halhat. 40) a farok alatti úszó-ban az osztott sugarak száma fo-gasnál 11–14 közötti, kôsüllônélcsak 9 vagy 10. Kiegészítô bé-lyegként említi a fogas szájábanmeglévô feltûnôen nagy „ebfo-gakat”, amelyek a kôsüllô fel-nôtt példányainak szájában nin-csenek. A fogas szájszeglete el-

éri a szem hátsó szegélyénekvonalát vagy azon túl is ér, a kô-süllônél nem. Hogy a kôsüllô ta-lán csak egy változata volna afogassüllônek, elképzelhetetlen,Berinkey László vizsgálatai sze-rint két jól elkülöníthetô fajrólvan szó. Vutskits György emlí-tette elôször a kôsüllôt (1896),és írt a balatoni fogassüllô ivariés a kôsüllô faji különbségeirôl(1911). Nem megbízható rend-szertani bélyeg ugyan, de fontoslehet, hogy azonos vízterületena kôsüllônél a fogassüllô mindigvilágosabb színezetû. Az aljzatszínével, a víz átlátszóságávalszoros összefüggésben változhata süllô színezete, a balatoni sül-lôk más vízterületek állományá-nál határozottan világosabbak.

Melyik halfajról is van szó

Mielôtt a fogas terminusszármazására térnénk, szüksé-gesnek látszik a név jelentésétvizsgálni. A XVIII. századtól ahelyismereti irodalom már „ba-latoni specialitásként” méltatjaa fogast, sok szerzô azt is hozzá-teszi, hogy más vizeinkben nemis fordul elô. Megpróbálták, fô-leg a XX. századi halkereske-dôk, hogy önálló halfajjá minô-sítsék a süllôtôl való megkülön-böztetés érdekében. HermanOttó írja, hogy a süllôrôl „csu-pán a Balatonnál hiszik néme-lyek, hogy külön faj s nem a hí-res fogas ifjú sarja” (HalK. Mes-terszótár). A fogas – mint bala-

toni tájszó – csak a Balaton kör-nyékén volt a tó nagyobb süllô-jének elnevezésére használat-ban. A fogas név csakis a Bala-ton süllôjére vonatkozott, „éspe-dig egészen Herman Ottó önké-nyes névadásáig, tekintet nélkülarra, hogy kicsiny, vagy nagyhalat jelentett-e. A fogas név azéles, úgynevezett ebfogakbóleredt, melyek éppúgy feltûnneka félkilós, mint a három kilós fo-gas szája csúcsán. Tehát egy kü-lönleges fajtája (helyi változata)a Lucioperca sandrának” – írjaLukács Károly (Halászat 1940).Elterjedt ugyanis az a feltevés,hogy a Balaton kis süllôje csakígy nevezett, míg, ha nagyobbranôtt, fogas lesz a neve. Ugyan-akkor van a tóban egy másiksüllô, az ún. kôsüllô (N. tótsüllô,csehsüllô, tarkasüllô, Volga-sül-lô, vadsüllô, bandár stb.) ’San-der volgensis’, mely nem éri elaz 1 kg-os súlyt, zömökebb éssötétebb testû. A komoly filoló-giai alapossággal kutató LukácsKároly írásaiból állította össze aszerkesztô, id. Zimmer Ferenc(A „fogas”. Bp., 1940) a fogassül-lôre vonatkozó adatokat. Azalábbiakban ezt a (nyelv) törté-neti anyagot néhány továbbiadattal egészítjük ki.

Lukácsnak a fogasra vonat-kozó adatgyûjtése az említettösszeállításban 1778-tól indul.Ugyanakkor az írott források-ban már Bél Mátyásnál jelent-kezik a névadásban, névhaszná-latban a különbségtétel a fogas

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 110–116.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

110

A fogas halnév etimológiai vizsgálataRácz János

janos.racz@freemail.hu

és a süllô között a Balatonnál. A polihisztor leírásaiból hitelesképet kapunk az 1700-as évekeleji népi halászatáról. A jégihalászatról szóló, mintegy há-romszáz éves klasszikus népraj-zi leírásában, a halak felsorolá-sánál megtaláljuk mindkét ma-gyar halnevet: „…Luciopercas,Hungaris Fogas et Süllyô”. 1812.december 16-án az alsóörsiek avízjoggal rendelkezô veszprémikáptalannal halászati szerzôdéstkötöttek. Ennek 2. pontja szerint„a Tekéntetes Földesuraságnakaz halnak csak az becsesebb ne-mei, úgymint süllô, fogas, ponty,harcsa és csuka tetszenek és kí-vántatnak a magok természe-tekben beszolgáltatni...” J. S.Kohl 1842-ben megjelent útle-írásában azt közli a „berühmteFogasch”-ról, hogy a „süllônekegy faja, és csakis ebben a tóbanfordul elô”. A balatoni fogas azországhatárokon kívül szinténismert volt tehát. Ugyanebbenaz évben John Paget szerint „Afogas állítólag nem is él megmásutt, csak a Balatonban.” Eb-ben a században is megvolt te-hát a kettôsség a névhasználat-ban, Horváth Bálint 1848-banazt veti fel, hogy „ha süllô és fo-gas egyfajta hal, honnét van az,hogy süllôt a Tisza és Dunábans más vizekben is fognak, de fo-gast soha?” Jókai Mór Az aranyember (Bp., 1872) c. regényé-ben ír le egy balatoni jégi halá-szatot. Ô is különválasztja a fo-gast és a süllôt: „Bécsbe, Pestrecsak a fogastmeg a süllôt viszik,amit drágán megfizetnek.” Bá-torfi Lajos leírása szerint (1876)„Némelyek szerint a fogas nemegyéb, mint süllô, mely a Tisza-és Dunában s más folyóban szá-mosan találtatik, t. i. még ki-csiny, vagy fiatal a süllô, fogas-nak neveztetik, ha jobban meg-

nôtt, süllônek hívják. De ezekvéleményében nem lehet osz-tozni, mert a Balatonban egyfor-ma nagyságú süllô és fogas ta-láltatik, más vizekben gyakortakülönféle nagyságú süllôt, fo-gast pedig soha nem fognak.”Az egykori sajtóban ugyancsakkülön kezelték a fogast és a sül-lôt; vö. Zalai Közlöny (Nagy-Ka-nizsa), 1887. 50. szám: „A tila-lom folytán kezd a nemes hal is,mint a fogas és a süllô szaporod-ni.” Tapolcza és Vidéke, 1891.41.: „apró halat, sôt süllôt is szépmennyiségben fognak, de a fo-gas ma is csak ritkaság.” 1891.49.: „A balatonpartvidéken párhelyett jobb szerencsével halász-tak a napokban, amennyiben ahálókban süllô is volt meglehetôsmennyiségben, sôt ami csuda, fo-gas is! A Balaton e ritkaságát el-fütyölte a gôzös Bpest és Bécs fe-lé.” 1892. 5.: „A szerencse máignem igen nagy, süllô még csakvolna, s más apróbb hal, hanemfogas most is csak ritka…” 1892.50.: „A szép fehér fogas és süllôkott hevernek garmadákban azúzmarás gyepen, várva rájuk avasúti szállítók, mert azonnal vi-szik a birodalom minden részé-be.” 1893. 1.: „Keszthelytôl fogvaKeneséig valami nagy halfogásmég nem volt egy halásztelepensem. Fogunk süllôt, közönségeshalat szép számmal, de bizonyfogast aránylag keveset, ami ki-jön is a jég alól, viszik azonnalBécs és Budapest felé.” 1895. 46.:„A balatoni halászatban egy kisszerencse állt be, amennyiben amúlt héten sok süllôt fogtak, úgyegy kilósig. Fogas kevés volt, aztis elvitték a fôváros felé.” 1901.11.: „A részvénytársaság 1900-ban 20 millió süllôikrát helyezetta Balatonba ... Kifogtak 615 mm.[métermázsa] süllôt és 55 mm.fogast.”

Tehát akkor mi is a fogas,azaz a süllô mitôl és mikor fo-gas? A fogas a Balaton süllôje.Rendszertani helyét Herman Ot-tó így jelölte meg: „A sügérfélékcsaládjába tartozó csontos hal,neme süllô, faja: Fogas Süllô.” E rendszertani besorolással, ahal elnevezésével elfogadta és tu-dományos rangra emelte a bala-toni süllô tájnevét. A fogas a Ba-laton melléki népnyelvi halnév-bôl vált köznyelvi elnevezéssé.

A fogassüllô nevei

A ma érvényes binominálisnév a Sander lucioperca (FB.),visszatértek egy korábban elve-tett genus névhez. Magyar elne-vezések: fogas süllô; alakválto-zata, szerzôi ekvivalense: fogas-süllô; kereskedelmi név: balato-ni fogas; N. (népnyelvi, nyelvjá-rási) név: szellô, fehérhúsú csu-ka, sül (Halhat.), cöpeksüllô,bocka süllô (Vu.), harcsasüllô(ÚMTsz.), csíkos süllô, kéksüllô,zôdsüllô (K.), fogas, fehérhasúcsuka, süllô (VNAE.), hóttsüllô(Nyr. 123).

Idegen nyelvi neve az albánluci, lucioperke, bolgár byala ri-ba, sulka, cseh candát obecný,dán almindelig sandart, san-dart, holl. snoekbaars, angolperch-pike, pike-perch, pikeperch(használatos még a német ere-detû zander is angol nyelvterü-leten), észt koha, finn kuha,francia perche-brochet, sandre(Belgiumban és Svájcban is),német Amaul, Candat, Hecht-barsch, Nagemaul, Sandart,Sandat, Sandaten, Sandbarsch,Sandel, Sander, Sannat, Sau-mer, Saumert, Schiel, Schill(Ausztriában), Schindel, Zander(Svájcban is), Zannat, Zant, va-lamint Berschick, Wolgazander(Oroszországban), görög

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 110–116.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

111

ðïôáìïëáýñáêï, olasz lucioperca,sandra, kirgiz, кабимки коксеркеlett zandarts, litván starkis, nor-vég gjörs, gjørs, perzsa sevideh,sibey, sibeyak, soof-e-maamooli,suf, suf-e ma’muli, lengyel san-dacz, portugál lúcio perca, lucio-perca, óporosz starkis, románalâar, ciopic, guran, salau,salau, strapazan, suduc, zmug,orosz обыкновенный судак�(és azorosz судак Azerbajdzsánban,Fehéroroszországban, Lettor-szában, Ukrajnában is), szerbsmud, smudj, smuð, szlovák zu-bác obycajný, szlovén smuc, spa-nyol lucioperca, svéd gös, törökakbalık, levrek, sudak balıgı,uzunlevrek balıgı (FB.).

Szótörténet, etimológia

A fogas a sügér alakúakrendjébe tartozik. A szaknyelvilatin Perciformes elnevezés agörög perke ’sügér’ és az ’alak’jelentésû latin forma szavakbólképzett.

A fogas halnév viszonylagkorán felbukkan a magyar írás-beliségben, már a XVI. századderekától adatolható. SzarvasGábor és Simonyi ZsigmondNyelvtörténeti szótárukban a fo-gashal nevet, amely a XVII. szá-zad végi szegedi halászok job-bágyi szolgáltatását érintette, abalatoni halra vonatkoztatták.Lukács Károly azonban kimu-tatta (MNy. 36), hogy ékezethi-ány miatti téves olvasat itt a fo-gashal, és a helyes a fogáshalalak, amely több régi oklevél-ben is elôfordul. Ugyanakkor„Mibôl lesz a fogas?” (Bp., 1940)c. tanulmányában a fogas elsôemlítését – tévesen – Bél Má-tyásnak tulajdonítja. Lukács ké-sôbb (MNy. 39) egy 1719-bôl va-ló latin nyelvû urbáriumot idéz,amelyben Vörösberény és Kene-

se halszolgáltatásai között ol-vasható: „A böjt idejére sózottcsukából és azokból a halakból,melyeket fogasnak és süllyônekneveznek (piscium Fogas etSüllyô vocatorum), három dara-bot adnak.” Sôt – és ezzel meg-találta a fogas halnév elsô fel-bukkanását a magyar írásbeli-ségben – egy ennél 168 évvelkorábbi említését is adatolja.Takáts S. „Emlékezzünk eleink-rôl” c. mûvének a gyalmos halá-szokról szóló fejezetében szere-pel ugyanis egy Nádasdy Tamásnádorhoz, mint fôkapitányhozírt dunántúli levél. Désházy Bol-dizsár devecseri alkapitány1551. dec. 28-án kelt levelébenemlíti a Sárvárra küldött vada-kat és halakat: „kegÿelmesuram hatta vala hogÿ … jó vada-kat kÿldenek es fogassokat …Nagnak kildetem … keet fo-gasth.” Mezôlaky Ferenc apát,Nádasdy familiárisa pedig latinlevelében 1561. február 10-énZalavárról sajnálattal közli,hogy nem sikerült Salmo et Den-tatus halakat küldeni (az utóbbihalnév nyilván a fogas latin for-dítása). A késôbbi szótörténetezután 1719: fogas (MNy. 39),1730 k.: ua. (Bél Mátyás: NotitiaComitatus Simeghiensis), 1799:ua. (Mitterpacher: Compendi-um), 1809–1812: ua. (MOL Kiad-ványai 3), 1833: fogas hal (Da.),1840: ua. (Szi.), 1863: ua. (He.),1882: fogas süllô (Ch.), 1884: fo-gas (Nyr. 13), 1887: ua. (HalK.).

Az ótörök eredetû süllô szójelentése fogas, azaz olyan hal,amelynek foga van. Erre a jel-legzetességre utal a fogas hal-név is, amely ráértéssel a fogashalból, fogas süllôbôl keletke-zett. Magyar fejlemény tehát, je-lentéstapadással jött létre. Fône-vesült jelzô. A név keletkezésehasonló volt a sertés, szarvas,

farkas állatnevek létrejöttéhez.A fogas esetében a névadásiszemlélet háttere az alsó állkap-csán a fogak között elhelyezke-dô két kiemelkedô, feltûnô, úgy-nevezett ebfog. A szlovákban ésa csehben azonos szemléletû afogas zubác neve is, amely tulaj-donképpen ’nagy fogú (hal)’, il-letve a német Zahnfisch. Másnyelvek is átvették ennek arendkívül ízletes halnak a ma-gyar nevét; vö. német Fogosch,szerbhorvát fogaš, fogoš, csehfogoš és francia fogache ’ua.’.Régi átvétel az osztrákban, hi-szen már 1829-ben említi Csap-lovics János (Gemälde von Un-garn): „köstliche Fogas, wel-chen man in Wien Fogoschnennt”. 1917-ben írta F. O.Waldman (Fischerei Zeitung44), hogy „a világháború elôttPárizsban igen keresett volt asüllô, hol ’Fogach’-nak hívták”.1920-ban a neves ichtyológus,Kurt Smolian a halfajokat is-mertetve mûvében (Merkbuchder Binnenfischerei) így szere-pel: a) Zander; b) a német nép-nyelvi nevekkel Fogas, Fogasch,Fogosch nur im Plattensee inUngarn. 1933-ban kelt a PoroszMezôgazdasági Fôkamara, Ber-lin; Fil. 601. ügyiratszámú irata(in: A „Fogas”. Bp., 1940), melyszerint „A Németországban el-terjedt szóhasználat szerint Fo-gasch név alatt csakis a Balaton-ban fogott süllôfajt értik”. Ha-sonlóan vélekedtek ugyanabbanaz évben a Német Mezôgazda-sági Társaság T. Fi/Ak. 58.062sz. iratában (uo.): „A Fogas, Fo-gasch, Fogosch elnevezés csakisa Magyarországon lévô Balatonhalfogásaira alkalmazott megje-lölés”, illetve a hannoveri Tarto-mányi Halászati Egyesületnél(uo.): „a mi felfogásunk szerintFogasch a Balatonból származó

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 110–116.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

112

magyar süllô”. A bécsi konyhajövevényszavai között a magyarPalatschinken, Gulasch, Langos,Tarhonya, Letscho, Debreziner,Halasle és Dobostorte mellettmegvan a Fogosch halnév ma is.

A fogasnak több tájnyelvi ne-ve is használatos a magyarban.1904-ben írta Vutskits György (ATermészet, aug.): „A népies el-nevezések ismerete a szakem-bernek is nagyon megkönnyeb-bíti feladatát. Aki ugyanis a Ba-laton Keszthely melletti részé-nek halfajait össze akarjagyûjteni, a tudományosan meg-állapított magyar és latin elne-vezésekkel néha nem boldogul... Ha középnagyságú, 1–2 kilog-ramm súlyú fogas süllôre vanszükségünk, harcsa süllôt kér-jünk.” A harcsasüllô ’közepesnagyságú fogassüllô; fiatalja sül-lô, a nagy fogas’ kontaminációstípusú elnevezés, népetimológi-ás magyarázó összetétel, kéthalfaj nevét tartalmazó kompo-zítum. Olvasható a balatoni fo-gas elnevezés is a szakiroda-lomban, hiszen a süllô balatonilokálvariációja ez a hal. Fehér-húsú, fehérhasú csuka néven vi-lágos húsa miatt hívják. Tiszafü-reden hóttsüllô társneve is hasz-nálatos, Harka Ákos megállapí-tása szerint halványabb színemiatt a fiatal példányra mond-ják a halászok. A balatoni halá-szok a rövidebb és szélesebb ik-rásokat a fogassüllô külön fajtá-jának tartották, és cöpeksüllônéven hívták. Balatoni bockasüllô társneve esetében a bockajelzô a hal kedvelt tartózkodásihelyére utal. A Balatonnál a boc-ka (vagy dörc) szó jelentéseugyanis halásztopográfiaigyûjtésekben ’tôzeges, agyagos,kemény talaj’. Jankó Jánosnak afonyódi halászok így magyaráz-ták meg: „A hal a bockán végzi

összegyüvetelét … s ezen fürdika süllô, a fogas meg a keszeg.”Csíkos süllô szigetközi neve sö-tét-világos váltakozású hátszí-nére utal. Szintén a Szigetközbôladatolt, színre utaló név a kék-süllô és a zôdsüllô; a hal környe-zetéhez alkalmazkodó színe anévadás szemléleti háttere. A fe-hérköves egy hibrid süllô (fogas-süllô ikrás × kôsüllô tejes) neve,kutatók (Specziár A., BercsényiM., Müller T.) HAKI tanácskozá-sokon (pl. 2006. máj. 24–25.) be-számoltak arról, hogy a fogas-süllô és a kôsüllô közötti hibri-dizáció mesterséges szaporításieljárással könnyen megoldható,akár az ívási idôszakon kívül is.A hibridizációnak tehát semmorfológiai, sem biokémiai aka-dálya nincs. Az Ormánysági Szó-tár fogas ’halnév’ adata arról ta-núskodik, hogy a balatoni tájszómás nyelvjárásokban szinténhasználatossá vált.

A fogaséhoz hasonló szemlé-leten alapul süllô halnevünk is.A TESz. szerint csuvasos jellegûótörök jövevényszavunk; vö.csuvas šêla, baskír hïla, karakal-pak sïla ’fogas, süllô’. A csuvashalnév a ’fog’ jelentésû csuv. šêlalapszónak ugyanolyan szárma-zéka, mint a magyar fogas a fogfônévnek. A cseremisz šêla-kol’fogas’ (kol ’hal’) ugyancsak csu-vas eredetû terminus. A süllôvelkapcsolatban elôször 1927-benhívták fel a figyelmet arra, hogya süllô szóra vonatkozó legré-gibb adataink kifogástalanulmegfelelnek a csuvas halnév-nek. A mai csuvas alak magya-rázata: a *šilliã balik jelzôs szer-kezetbôl vált ki, s az -ll- hang -l-hangra redukálódott. A csuvasnyelvben a šêla, šêla pula fônéva m. fogas, fogashalhoz hason-lóan szintén elliptikus alak: šêlapula > šêla. Süllô és fogas sza-

vunk sajátos tükörfordítás: azócsuvas szó is átkerült a ma-gyarba, illetve annak tükörfordí-tása ugyancsak, és az ócsuvasszó morfémáit szintén lefordí-tották magyarra. Hassan Erenvéleménye az (MNy. 2002), hogyaz etimológiai szótárainkbanmegadott süllô szó töve vitatha-tó (EWUng.: csuv. ºãla, ócsuv.*ºilek /középtör. tiºek).Süllô halnevünk a fogasnál

korábbi felbukkanású írásbeli-ségünkben: személynévkéntmár 1138/1329 (MNy. 32: Sileu)és 1211-ben kimutatható(OklSz.: Silleu), köznévként1395 k.: scilew (Besztercei Szó-jegyzék), 1405 k.: sille (SchlägliSzójegyzék), 1407–1410: sillev(Zsigmondkori Oklevéltár II.),1435 k. ua. (Soproni Szójegy-zék), 1514: swllw, 1519: silew,1521: sywlle, 1532: silew(OklSz.), 1536: sylleu (NicolausOlahus: Hungaria), 1570 k.: sillö(Lencsés: Ars Medica), 1588: sil-lo (Frank:HasznK.), 1590: süllö(SzikszF.). A süllö „Ujfalvi-Szik-szainál a XVI. században capitosqualus; a latin meghatározásinkább a fejes domolykóra illik;de késôbb még egyszer elôfor-dul ’Lucioperca Gessnero’ he-lyes meghatározással” (HalK.).[Ez utóbbi jelentésmagyarázat-ban Conrad Gessner neve sze-repel, akitôl a latin elnevezésszármazik, l. alább.] 1647: ua.(SzBodó:Sódics.), 1719: sullyô(MNy. 39), 1728: süllô (Come-nii:Orbis), 1791: süllö (Dugo-nics:Etelka), 1801: süllô (Föl-di:Természeti história), és in-nen kezdve minden forrásbanígy szerepel. A népnyelvbenGyu.: sül | MTsz.: sillô | OrmSz.:süllô | Ethn. 1943: szúróshátú sil-lér, szúrós süllô ’sügér’ | K.;ÚMTsz.: feketesüllô; a süllôk szí-ne ugyanis a környezethez al-

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 110–116.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

113

kalmazkodik, zavaros, vagy sö-tét, mély vizekben sötétebb lesza háta, fekete csíkokkal. A szel-lô, sül, sillô, sillér, süllér nevek asüllô terminus nyelvjárási alak-változatai.

A Kárpát-medencébe, a Du-na térségébe a törökségi ere-detû halnevet a magyarok hoz-ták, és tôlünk vették át a kör-nyezô szláv nyelvek. Szintén amagyarból való a román salau’ua.’, sula ’Aspro zingel’, sul ’Lo-ta lota’, salaias ’ua.’ (ez utóbbikicsinyítô képzôs alak), N. suléu,saliu, selau és cealau ’süllô’. Anémetbe ugyancsak átkerült.Néhányan (pl. Lumtzer–Melich)süllô halnevünket tévesen a né-metbôl magyarázták, holott ép-pen fordított a szókölcsönzés, anémet halnév való a magyarból.Már Herman Ottó felismeri jóérzékkel az összefüggést, sze-rinte a süllô „a német Schill ésSchiel névvel egy tôbôl fakad.Galgóczinál (1622) megvan”(HalK.). Régi átvétel lehet (vö.pl. L. F. Marsigli: Danubius Pan-nonico-Mysicus /Hága–Amsz -ter dam, 1726/ c. mûve IV. köte-tében a XXII. táblán: Lucioper-ca. Schiel. Smul. Sÿllo). A Zan-der mellett Ausztriában a ma-gyarból átvett Fogosch, illetve –az Alsó-Bajorországban szinténismert –, és ugyancsak magyareredetû Schill használatos a sül-lô neveként. A németben R.Schicel, Schiele, Schill, Schiel, N.Schindel; a felvidéki és erdélyinémeteknél is megvan. Ma aSchill német nyelvterületen el-sôsorban a Duna vízrendszerénismert halnév, általánosan, sôtszinte kizárólagosan Kelet-Ausztriában használatos, azazAlsó-Ausztriában, Burgenlandés Steiermark tartományokban(ÖKF). A németben növénynév-ben is elôfordul a süllô Schill el-

nevezése; vö. Schillkraut, azazsüllôfû. Biztosan összetartozóetimológiailag a süllô magyar,román, német, valamint kár-pukr. šullu, šull’ju, or. és ukr.szulá, szhv. šúlj, sulac, sulica,suljac, šulica, šíl, šilj, šiljar, csehšíl, szlk. šíl, šúl, šula, šúlava, šu-lava, šilec, gör. sula, salaul, blg.sulka neve. Már P. S. Pallas em-líti a nem szláv nyelvi megfele-lôket: „Malorossis Sulá, TatarisSyla /unde Hungaris Sylli/” (Zo-ographia Rosso-asiatica III. Pet-ropoli, 1811). Berg szerint azorosz szulá közvetlenül a török-bôl való, Vasmer (REWb.) ezt anézetet ismétli. Leder (RF.) vi-szont – hangtani és szemantikaiokokból – nem fogadja el a köz-vetlen török származtatást, ámaz esetlegesen testformára uta-ló különféle szláv fônevekkel ésigékkel való összekapcsolásanem meggyôzô.

A süllô ném. Zander, Sanderneve viszonylag kései és eleinteritka felbukkanású a németírásbeliségben, még az 1493-ban megjelent HeidelbergerFischbüchlein sem említi. Mind-azonáltal egyházi írásokból aközépfelnémet czandas már1400 körül adatolható. A XV.századi alnémetben sandat, san-dät, tájnyelvi sandar, sandak,XVI. sz. sandet, zandet, sandel(ÖKF). Poroszo. nyugati részénczandas, felsôszorb sandak.Conrad Gessner híres zoológiaimûvében (Historiae animalium.IV. Zürich), 1558-ban olvashatóa Sander. A német nyelvterüle-ten a XVI. századtól egészen aXX. századig egymás mellettszerepelt a Sander és a Zander,csak az 1930-as évektôl egysé-gesítették, és állandósult a mai(Z-vel kezdôdô) írásmód. Szláveredetû halnév a németben.Ugyan Preobrazhensky, vala-

mint Rostafinski a szláv nevekettartja német eredetûnek (<ném. Zander), azonban itt ép-pen fordított a szókölcsönzésiránya! Egyértelmû – különöstekintettel a halfaj elôfordulásá-ra a német nyelvterület keletirészén –, hogy a német szó szár-mazik a szlávból; ugyanígy Be-ke, Wick, Kluge és Berg, vala-mint a Der große Duden (Leip-zig, 1962). Vasmer nagy etimo-lógiai szótárában (REWb.) Bekeés Kluge magyarázatát veszi át,és az újfelnémet Zander halne-vet szláv eredetûnek tartja. Utala Sandart és a Sand ’homok’összefüggésre is. Noha a homo-kos fenekû vízterület valóbankedvelt élôhelye ennek a hal-nak, mégsem vehetô komolyanaz etimológia. Mindenesetre anémet halnévnek lehetett hatá-sa néhány szomszédos szlávnyelvre, ám a süllô összetartozóés ószláv eredetû mai szláv el-nevezései e német név szláveredetét bizonyítják. A név ma-gának a süllônek Kelet-Európá-ból való elterjedésével párhuza-mosan magyarázható; vö. mégópomeráni sqdac, sqdwc, sazwc,lengyel sandacz, N. sqdacz, sen-dacz, sedacz, R. sqdecz, cendat,sedak, siedac, cseh és szlovákcandát, kandát, óorosz sudók,or. sudak ’süllô’. Az angol zan-der elsô említése az irodalom-ban XIX. századi, ott nyilván né-met jövevényszó. Megvan afrancia (sander), az olasz (san-der, N. sandra, sandron), a dán(sandart), a holland (zander) ésa lett (zandarts) nyelvekben is.

A német Sandbarschmindenbizonnyal népetimológia ered-ménye (< a ’homok’ jelentésûSand és a Barsch ’sügér’ össze-tétele), az élôhelyre utal. A né-metben megvolt a hal Zahnfischneve is (Korabinszky, illetve

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 110–116.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

114

Windisch), amely nyilván a ma-gyar fogashal elnevezés tükör-fordítása. A szerzôk – zárójelben– oda is írják a magyar nevet.Magyarázatként még hoz-záfûzik, hogy e halnak nagy fo-gak állnak ki a pofájából. Ha-sonlóan még 1782-ben: „Zahn-fisch, ungrisch: Fogas” (Ungris-ches Magazin, Pozsony), 1794-ben „A mi Dentexünket, Fogast,németül: Zahnfisch” (Grossin-ger), továbbá 1809-ben „Zahn-fisch, magyarul fogas” (Rumy),1834-ben „négy nagy foga miattFogasnak (Zahnfisch) nevezetthal” (Albach), egy évvel késôbb„der köstliche Zahnfisch, unga-risch Fogas” (Schmiedl), vala-mint 1888-ban „Fogas, verde-utscht: Zahnfisch” (Thiele).Ugyancsak erre utalnak németrégi és nyelvjárási Zahnt, Zan-nat, Zant, Amaul, Nachmaul,Nagemaul, csuvas šêla, baskírhïla, karakalpak sïla, cseremiszšêla-kol és szlovák zubác obycajny társnevei.

A fogassüllô tudományos ne-vét nem régen cserélték visszaStizostedion lucioperca-ról aSander lucioperca binomenre. Alatin Stizostedion nemzetségnéva görögbôl magyarázható, a tüs-kés uszonyokra, érdes pikke-lyekre és a hegyes fogakra utal.A szaknyelvi latin Luciopercaterminus pedig két halfajta, acsuka és a sügér latin nevét istartalmazó kompozítum. Enneka névadásnak a szemléleti hát-tere a süllô hasonlósága a csu-kához, ill. a sügérhez. Megnyúlttestükkel és fejükkel, tüskésuszonyaikkal egyeznek. A süllôtermészetesen nem a csuka és asügér hibridje. Ugyanis egészenaz 1700-as évekig tartotta magátaz a rendszertani tévhit, hogy asüllô valami hibrid fajta, a csukaés a sügér keveréke lehet. Ezért

adta neki 1558-ban Conrad Ges-sner a Lucio-perca nevet, amely-nek ’csukasügér’ a jelentése. Aszerzô szerint „Ennek a külön-leges német halnak a feje egycsukáé, testének többi része pe-dig egy sügér”. Az 1700-as évekelején írta Bél Mátyás, hogy„Húsa kissé szívós, akár a csu-káé, miért is luciopercanak ne-vezik”. Ez a latin lucioperca névvolt a mintája az angol pike-perch, illetve perch-pike (az an-gol pike ’hegyes’, egyébként azoológiában ’csuka’, a perch pe-dig ’sügér’ jelentésû), németHechtbarsch (csukasügér), fran-cia perche-brochet (tlk. sügér-csuka, azaz fordított szórend-del), portugál lúcio perca, olaszlucioperca, luccioperca, spanyol,katalán lucioperca, albán lucio-perke társnevének. Ezeket a ter-minusokat – nyilván latin mintá-ra – ugyancsak a másik két ra-gadozó hal nevével képezték. A névadás szemléleti háttere atest alaki hasonlósága, gyökererégrôl adatolható: 1729-ben írjaG. J. Wagner „Edlen Fischerey”címû mûvében a süllôrôl, hogy„aus einen Hecht und aus einenParsch gleichsam zusammenge-setzt, denn der Kopf ist schmal,nach Art der Hechte, der übrigeLeib aber gleichnet einemParsch” (azaz egy csukából ésegy sügérbôl egyenlôen összeál-lított, mert a fej keskeny, mint acsukáé, míg egyéb teste sügér-hez hasonló).

Az oroszból átvett a lengyelsekret ’kis fogasok elnevezése,inkább a kôsüllôt hívják így’. Aromán nyelvjárási zmug, smugés smudj a Bánságban szerbhor-vát átvétel. Végül a süllô morfo-lógiai jellegzetességére utaló el-nevezések. A hal színe volt anévadási szemlélet háttere a m.fehérhúsú csuka, hóttsüllô, kék-

süllô, zôdsüllô, az a. blue pikeÉszak-Amerikában, fr. doré bleués blg. бяла риба terminusok ese-tében. Az or. cop, ukr. copyk, capalakleíró nevek, a hal hengeresteste a névadás indítéka, a csap-hoz hasonlítás alapja. Az or. szu-dák halnév igen régi felbukka-nású, 1459/60: szudok, 1607: ua.,a lengyelben 1472-tôl adatolha-tó: cendak. Különösen a délszlávsüllônevek (szbhv. smuc, smoj,smug, smudina, smulj, szlovénsmuc, smoj, smug, blg. smadók)összetartozása mutatható jól kiaz ’égetô, szaggató, dörzsölô,horzsoló’ jelentésû szbhv. smú-diti, blg. smada, ószláv *smod-alakkal. A süllô hegyes, keményuszonysugaraira, uszonytüskéi-re utal. Akárcsak a Percidae csa-ládhoz tartozó más halak (sügér,durbincs, bucó) esetében, külö-nösen a tüskeszerû, szúrós, bö-kôs hátuszony sebezheti meg ahalászok kezét.

A szaknyelvi lucioperca név –mint fent már láttuk – összeté-tel, utótagja, a Perca nemzetség-név a latin perca ’sügér’ halnév-bôl való, az ógörög ðÝñêç (pérke-)’ua’ folytatója. A végsô forrás azóindoeurópai *perk- / *prek- ’fol-tos, pettyes’ szó. Az ókori halnéva ’változatos, sötét színû, színes’gör. ðåñêíüò (perknosz), a ’söté-tül’ jelentésû perkazein szócsa-ládhoz tartozik. A sügér az édes-vízi halak többségénél valóbanjóval sötétebb színezetû. Az ösz-szetétel elôtagja ugyancsak gö-rög-latin eredetû. A csuka latinlucius neve elôször a IV. század-ban élt római költô, DecimusMagnus Ausonius írásaibanbukkan fel. Az ógörög lykosz(ëý÷ïò) ’csuka, ill. farkas’ állat-névre vezethetô vissza. A csukarégi latin nevének átvételei alegtöbb nyelvben ma is haszná-latosak.

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 110–116.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

115

HivatkozásokAlbach = Albach, J. A.: Kurze Geog-raphie für das Königreich Un-garn. Pest, 1834.

Bátorfi Lajos: Adatok Zalamegyetörténetéhez I. Nagykanizsa,1876.

Beke Ödön: Deutsche Fisch- undPflanzennamen. Indogermanis-che Forschungen 52.

Bél Mátyás: Tractacus de re rusticahungarorum (kézirat, Ráday-gyûjt. és OSZK).

Berg, L. S.: Nazvanija ryb i etno-cseszkije vzaimootnosenija slav-jan. Szovjetszkaja Etnografija 2(1948): 62–73.

Berinkey László: The osteology ofLucioperca lucioperca és L. vol-gensis. Annales Hist. Nat. Mus.Nat. Hung. S.N.9. 1958.

Berinkey László: Halak – pisces.Bp., 1966.

Ch. = Chyzer Kornél: Zemplénme-gye halai. Igló, 1882.

Da. = Dankovszky Gregor: Magya-ricae linguae lexicon. Posoni,1833.

EWUng. = Etymologisches Wörter-buch des Ungarischen. Bp.,1992–.

FB. = http://www.fishbase.orgFrank:HasznK. = Frankovics Ger-

gely: Hasznos könyv betegségekellen. Monyorókerék, 1588.

Gyu. = Gyurkó István: Édesvízi ha-laink. Bukarest, 1972.

Halhat. = Pintér Károly: Halhatáro-zó. Bp., 1989.

HalK. = Herman Ottó: A magyar ha-lászat könyve I–II. Bp., 1887.

He. = Heckel, Jacob: Magyarországhalainak rendszeres átnézete.(In: Magyar Orvosok és Termé-szetvizsgálók VIII. nagygyûlésé-nek évkönyve, 1863.)

Horváth Bálint: A füredi-savanyú -víz ’s Balaton környéke. Magyar-Óvárott, 1848.

Jankó = Jankó János: A Balaton-mel-léki lakosság néprajza. Bp.,1902.

K. = Kovács Antal: A halászat szak-szókincse a Felsô-Szigetközben.Bp., 1987.

Kluge, F.: Etymologisches Wörter-buch. Berlin, 1963.

Kohl, J. S.: Hundert Tage auf Reisenin den össterreichischen Staaten.Wien, 1842).

Korabinszky M.: Almanach von Un-garn auf das Jahr 1778. Preß-burg.

Lumtzer–Melich: Deutsche Ortsna-men und Lehnwörter. Innsb-ruck, 1900.

MNy. = Magyar Nyelv. Bp., 1905–.MoH. = Pintér Károly: Magyaror-szág halai. Bp., 1989 és 2002.

MOL Kiadványai 3 = Hatóság- és hi-vataltörténet 5. 1980; keszthelyiudvari gazdasági költségek.

MTsz. = Magyar Tájszótár I–II. Bp.,1893–1901.

Nyr. = Magyar Nyelvôr. Bp.,1872–.OklSz. = Szamota István–Zolnai

Gyula: Magyar Oklevél-szótár.Bp., 1902.

ÖKF = ÖKF-Forum. Fischer für Fischer (www.oekf.at/Forum).

Paget, J.: Ungarn und Siebenbürgen.Leipzig, 1842.

Preobrazhensky, A.: Etymological

Dictionary of the Russian Langu-age. New York, 1951.

REWb. = Vasmer, M.: Russisches ety-mologisches Wörterbuch. Heidel-berg, 1955.

RF. = Leder, I.: Russische Fischna-men. Wiebaden, 1971.

Rostafiñski, J.: Symbola ad histori-am naturalem medii aevi. Kra-ków, 1900.

Rumy = Rumy K.: Geograp-hisch–statistisches Wörterbuch.Wien, 1809.

Schmiedl = Schmiedl, A.: Reisebuch.Wien, 1834.

Specziár A. – Bercsényi M. – MüllerT.: Morphological characteristicsof hybrid pikeperch (Acta Zoolo-gica Acad. Sci. Hung. 55 (1), pp.39–54, 2009).

SzBodó:SóDics. = Szentmártoni Bo-dó János: A só dícsérete. Lôcse,1647.

SzikszF. = Szikszai Fabricius: No-menclatura. Debrecen, 1590.

Szi. = Szirmay András: Pisces aqua-rium Hungariae. Vindobonae,1840.

Thiele: Das Königreich Ungarn. Wien, 1888.

VNAE. = Gozmány László: Vocabu-larium nominum animalium Eu-ropae. Bp., 1979.

Vu. = Vutskits György: A Magyar Bi-rodalom halrajzi vázlata. Keszt-hely, 1904.

Wick, Ph.: Die slavischen Lehnwör-ter. Marburg, 1939.

Windisch, K. G.: Geographie des Kö-nigreichs Ungarn. Preßburg,1780.

HALÁSZAT Vol. 103. (2010) pp. 110–116.

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

116

HALTERMELÔK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE ÉS TERMÉKTANÁCSA

Legfontosabb tevékenységek

• Vállalkozási tevékenység szervezése, a termelés, a bel- és külkereskedelem területén.Közremûködés a termékek export értékesítésében.

• A termeléshez szükséges eszközök és anyagok hazai és külföldi beszerzése.

• Szaktanácsadás a tagoknak, halászati, gazdálkodási, környezetvédelmi, állat egészség - ügyi, szervezeti, pénzügyi és jogi kérdésekben.

• Természetes vizeink halállományával kapcsolatos környezet- és természetvédelmi kérdések vizsgálata, az állománypótlás hatásainak elemzése.

Biológiai alapok

• A Szövetség Dinnyési Ivadéknevelô Tógazdasága saját tenyésztésû, genetikailag ellenôrzött tükrös és pikkelyes ponty, valamint növényevô halfajok és ragadozó halak ivadék korosztályait ajánlja tógazdaságok, horgászvizek és természetes vizek népe-sítéséhez. Az ivadék felneveléséhez technológiát biztosít.

A Szövetség tagja lehet

• Minden halászati tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkezô szervezetei.

Címünk: HALTERMELÔK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE ÉS TERMÉKTANÁCSA1126 Budapest, Vöröskô u. 4/b

Fotó: Kunkovács László

Halászat103. évfolyam • 2. szám • 2010 nyár

MAGYARORSZÁG HALÁSZATA 2009-BEN • MEGALAKULT A MAGYAR AKVAKULTÚRA SZÖVETSÉG

HELYZETKÉP A TISZÁRÓL • 50 ÉVE ÍRTUK • MIRÔL SZÁMOL BE A KÜLFÖLDI SAJTÓ?

GYÓGYNÖVÉNYKIVONATOK ALKALMAZÁSA A HALBETEGSÉGEK MEGELÔZÉSÉRE • LÁPI PÓC FAJVÉDELMI MINTAPROGRAM

A Vidékfejlesztési Minisztérium tudományos folyóirata

AGROINFORM

1899 óta

2010_2_Halaszat borito_halaszat 4/25/17 8:13 AM Page 1