ckhardt Géza néven látta meg anapvilágot 1930. május 7-én Buda-pesten. Szüleit hamar elvesztette,

így kisgyermekkorától kezdve nővére,Eckhardt Piroska és férje, Péch Zoltángimnáziumi tanár nevelte. Tízévesen hi-vatalosan is örökbe fogadták, s ettőlkezdve hálával és szeretettel viselte aPéch vezetéknevet. A budapesti piaristagimnázium elvégzése után a MűszakiEgyetem esti tagozatára iratkozott be,de tanulmányai mellett több különbözőmunkát is vállalt. Elméleti felkészültsé-gének és gyakorlati tapasztalatainak kö-szönhetően magas mérnöki tudásratett szert, a forradalom idején az IkarusKarosszéria- és Járműgyár üzemmér-nöke volt. 1951-ben megházasodott,egy év múlva kisfia született. Az otthonörömét azonban nem sokáig élvez-hette, mert feleségével való kapcsolatamegromlott, a veszekedés megmér-gezte mindennapjaikat, és már 1955-ben felbontották házasságukat. A gyer-mek az édesanyánál maradt, amibePéch sohasem tudott belenyugodni. Fi-atal apaként a válás és a kisfiú elvesz-tése is rendkívüli módon megviselte, shogy elterelje gondolatait, minden ere-jével a munkába és a tanulásba mene-kült, de így sem találta a helyét a világ-ban – ilyen körülmények között érte aforradalom.

FELKELÃK ÉS ORVOSOK

1956. október 23-án – látva a rádiónáltörténteket, a Sztálin-szobor szétvertromjait, a feldühödött tömeget, majdaz embereket, akik házról házra járva,a kapualjakba behúzódva próbáltak fe-dezéket találni a szovjet tankok elől,akárcsak 1944–1945-ben – emlékeimegelevenedtek: kamaszkorában a szov -jet alakulatok két ízben is elvitték egyrövid időre az utcáról munka ürügyén,máskor hetven kilométert gyalogolt ne-velőapjával élelemért a márciusi hideg-ben. Nem vacillált, október 24-én jelent-kezett a Péterfy Sándor utcai kórházbaönkéntes mentősofőrnek: „1948-tól első-segélynyújtó vagyok, oklevelem is van, vér-adó is vagyok s ezért mentem oda segíteniembertársaimon […] hogy ha már fegy-verrel nem tudok” – vallotta később. Cse-lekedeteit mindig a jó szándék és az ön-zetlenség vezérelte, fegyvert soha nemfogott kézbe. Szelíd magatartására, nagyodaadással végzett munkájára, bátorsá-gára egykori barátai ma is emlékeznek.

1956. november 4-én a bevonulószovjet hadsereg katonái felfedezték a

72 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

E

A Kádár-kormány a forradalom és szabadságharc leveré-

sét követŒen minden olyan embertŒl félt, aki magatartá-

sával, felfogásával bizalmat és megbecsülést szerzett,

s egy közös cél érdekében másokat is mozgósítani tudott.

Péch Géza is közéjük tartozott: fiatal apa, önkéntes men-

tŒsofŒr és illegalitásba menekült ellenálló volt.

MÜLLER GABRIELLA

PÉCH GÉZA

Péch (Eckhardt)Géza érettségitablóképe (1948)

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

kórházhoz közeli Baross tér 19. épüle-tében lévő fegyvereseket, és a kialakulttűzharcban szétlőtték a környék nagyrészét. Miután néhány órával később azutcák elcsendesedtek, a meghátrálnikényszerült felkelők, elsősorban Nickels-burg László és csoportja a Péterfy-kór-házba menekült, de ide húzódott visszaAngyal István és a Tűzoltó utcai csoportis. A kórház működésében ismét fordu-lópont állt be. Az épületegyüttes ugyan -is kiválóan alkalmas volt arra, hogy fel-tűnés nélkül legalább egy lélegzetvétel-nyi időre befogadja és elrejtse a forradal-márokat a hatóságok elől. Az emberekközti összetartás, egymás segítése márjóval hamarabb, az októberi napokbankialakult, ebben a váratlan és kényszerűhelyzetben pedig hallgatólagos meg-egyezés jött létre: a beköltözött felkelőkimmár fegyvertelenül, illegalitásba vo-nulva, fehér köpenyt öltve kaptak biz-tonságos menedéket, szállást, élelmet,s cserébe ahol tudták, segítették a kór-ház dolgozóinak munkáját.

A felfordulás és zűrzavar közepettePéch Géza nemcsak az orvosokat és csa-ládtagjaikat szállította be a Péterfybe,hanem a saját gyermekét is magávalvitte. Az ötéves fiúcskát az alagsorbanhelyezte biztonságba, ahol néhány na -pig a kórházban segédkező édesanyákés ápolónők vigyáztak rá. Egyáltalánnem számolt azzal, hogy november 6-án ő maga is a sérültek közé kerül: azegyik útja során ugyanis, amint kiszálltaz autójából, és felemelt egy sebesülteta földről, lövés érte a bal vállán. A kór-házba ugyan sikeresen visszajutott, dekezelésre szorult és napokig seblázbanfeküdt. Mire felébredt a seblázból, a har-cok is véget értek, így a nevelőszüleire

bízta a gyermeket. Nem is gondolta,hogy életében akkor látja utoljára a fiát,elvált felesége ugyanis Péch tudtán kívülelvitte és disszidált vele.

A rohamos gyorsasággal újjászerve-ződő és egyre éberebb karhatalom ha -mar felfigyelt a Péterfyben működő ille-gális munkára. Szaglászni kezdtek a kór-ház körül, és november 12-én egy ki-sebb razziát rendeztek. Ennek hatásáraa kórház igazgatósága távozásra kértea felkelőket, majd feloszlatta a mentő-szolgálatot is. A segítségnyújtók részéreigazolást állítottak ki, hogy a munkahe-lyükön elszámolhassanak a kimaradás-sal. Az újra működésbe hozott megfi-gyelő- és ügynökhálózatnak köszönhe-tően az államvédelem mégis pontosantudta, hol kell keresnie az ellenséget –a nagy rajtaütésre november 16-án ke-rült sor. Az alagsorban tartott házkuta-tás és igazoltatás során a rendőrségtöbb fegyvert, rádiót és sokszorosítógé-pet foglalt le, s több tucat embert letar-tóztatott, köztük a röplapgyártást ve-zető Angyal Istvánt is.

Az ezt követő napokban a felkelők ésaz orvosok közül is sokan elhagyták azországot. Papíron Péch persze kórház-ban fekvő betegként kísérte figyelem-mel az eseményeket, de valójában eköz-ben sem tudott nyugton ágyban ma-radni, mindenkinek szívesen segített,amiben tudott, legyen szó mentős tár-sairól vagy az ellenállást szervezőkről.A formálódó ellenállást ugyanis még ígysem tudták teljesen megtörni: az Ober-sovszky Gyula és Gáli József írók körétömörülő értelmiségiek és a kórházbanmaradt fiatalok folytatták. Nekik kö-szönhetően került sor a röplapok mel-lett az Élünk című lap megjelentetésére,

aztán november 23-án a néma tünte-tésre, majd december 4-én nők százai-nak részvételével egy újabb békés tün-tetésre. Ezek az események mint sike-res tömegdemonstrációk a tovább élőpolitikai ellenállás valójában legkevésbésem lebecsülendő erejét mutatták azújonnan megalakított Magyar Szocia-lista Munkáspárttal szemben, amelyegyre keményebben és erőszakosabbanreagált minden ellene irányuló meg-mozdulásra.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 73

Péch Géza 1930–1958

Üzemmérnök, 1956. október 24-tŒlönkéntes sebesültápolóként vett részta forradalomban, majd novemberbenbekapcsolódott az ellenállás szervezé-sébe. 1957 februárjában BécsbŒl ha-zafelé jövet tartóztatták le, elsŒ fokonéletfogytiglani börtönbüntetésre ítél-ték, ítéletét azonban másodfokon ha-lálbüntetésre módosították. 1958. áp-rilis 22-én három társával együtt fel-akasztották.

Név

jegy

A VII. kerületi Péterfy Sándor utcai kórház 1956-ban Budapestegyik legmodernebb kórházának számított. Ahogy október 23-áneldördültek az elsŒ lövések a városban, az ügyeletes baleseti kór-ház orvosai azonnal munkához láttak. Az egyszerı járókelŒk vagya közlekedés leállása miatt a fŒvárosban, a pályaudvarokon reked-tek közül is sokan felajánlották segítségüket. A kerület lakói ön-szántukból hordtak be nyers, tartós élelmiszereket, és vidékrŒl isérkeztek élelemcsomagok. KésŒbb jelentŒs mennyiségı adomány,gyógyszer, vér és ruhanemı gyılt össze külföldön, amelyet a Nem-zetközi Vöröskereszt, illetve segélyvonatok vagy a határhoz indí-tott gépkocsikaravánok segítségével szállítottak tovább és osz-tottak szét a rászorulók közt.

Néhány nap leforgása alatt annyian sérültek meg Budapesten,hogy az Országos MentŒszolgálat képtelen volt egyedül megoldani

a szállításukat. Ezért más kórházakhoz hasonlóan október 26-ána Péterfyben is önkéntes mentŒszolgálatot hoztak létre. A hely-hiány enyhítésére ez idŒ tájt szerelték fel az épület alatt húzódópincerendszert, majd nyitották meg a Domonkos utcai kisegítŒkórházat is. A szétlŒtt, használhatatlanná vált mentŒautók he-lyébe a közeli garázsokból kértek gépkocsikat, de a sofŒröket ésa beteghordó személyzetet is gyakran az utcáról toborozták – nohaa mentési munkában való részvétel ezekben a napokban egyálta-lán nem volt veszélytelen feladat. Az emberek erŒt próbáló, össze-hangolt munkájára az egyre erŒsödŒ harcok miatt mind nagyobbszükség volt. Rengeteg sérült került a kórházakba a barikád mind-két oldaláról, az orvosok és mentŒápolók pedig – tekintet nélkülaz emberek politikai hovatartozására, nézeteire, egyenruhájára –mindenkit igyekeztek ugyanolyan ellátásban részesíteni.

A FORRADALOM KÓRHÁZA

A II. SZÁMÚ NÃI KLINIKA

A Péterfy-kórház munkatársai a forra-dalom után is tartották a kapcsolatotazokkal az orvostanhallgatókkal, ápo-lókkal vagy egykori önkéntesekkel, akik-kel az októberi napokban Budapestenismerkedtek meg. Ettől az időszaktólkezdve az ország több pontján – ígyDebrecenben, Pécsett, Sárospatakon,Sopronban és Székesfehérváron, vagyisvidéki kórházakban, klinikákon és egye-temeken is – szerveződtek olyan kisebb-nagyobb csoportok, amelyek tagjai egé-szen 1957 februárjáig hittek abban,hogy meg tudják valósítani a 16 pontbafoglalt jogos követeléseket.

Péch Géza december közepén ismer-kedett meg a II. Számú Női Klinikán dol-gozó egyetemistákkal. Az ottani medi-kusszobában lakó fiatalok, Békési Béla,Rácz József és társaik a Budapesti Or-

vostudományi Egyetem -re jártak, sokan közülükaktívan részt vettek a for-radalomban, jelen voltaka tüntetéseken, s néhá-nyan fegyvert is fogtak.„Mi nem abban bíztunk,

hogy megverjük a szovjet hadsereget,hanem abban bíztunk, hogy nem merikezt megcsinálni” – idézte fel Rácz évti-zedekkel később. A harcok ideje alattmaguk is különböző feladatokat vállal-tak: gyógyszer- és vérszállítást, sebesül-tek ellátását, és segédkeztek az egye-temmel kapcsolatban álló gyógyintéze-tekben.

Sok helyütt az ezekből a diákokbólalakult egyetemi nemzetőrségek láttákel az épületek fegyveres védelmét, il-letve azzal könnyítettek a segélyhelyekmunkáján, hogy maguk szervezték mega véradást, az élelmiszer-ellátást, majda helyreállítási munkálatokat is. Miutánnappal véget ért az egészségügyi mun -ka, éjjel sem tétlenkedtek, hanem az ut-cáról összeszedett felhívások és röpcé-dulák sokszorosításán fáradoztak. Péchrokonszenvesnek találta az egyetemis-tákat, s hamar megtalálták a közös han-got. Szinte mindannyian azt az álláspon-tot képviselték, hogy az alulról jövő nyo-más hatására a kormány hajlik majd akompromisszumokra, és békés úton el-érhetik, hogy a forradalom értékeinek,eredményeinek legalább egy része meg-maradjon.

Első ötletük a letartóztatott írókmegmentésére és a nyomozók megté-vesztésére szolgáló mentőakció tervevolt: az Élünk egyik stencilre írt példá-nyát újra nyomtatni és terjeszteni akar-tak, hogy a hatóságokkal elhitessék,nem a megfelelő írókat tartóztatták le,hiszen a lap továbbra is megjelenik.A sokszorosítógéphez kalandfilmbe illőmódon jutottak hozzá – egyiküket sür-gős lábgipszelés ürügyén beszállítottáka Honvéd Kórházba, majd az ott dol-gozó fiatalok segítségével a „beteg” egysokszorosítógéppel mentőautón távo-zott. Az Élünk álszáma helyett végülsaját röpirataikat lehúzva sikeres akcióthajtottak végre 1957. január 23-án Deb-recenben, ahol a forradalom első napjaemlékére a debreceni ismerősökkel kö-zösen több száz cédulát szórtak szét avárosban.

ILLÚZIÓK BÉCSBEN

Mindeközben Bécsben egymás után ala-kultak az emigráns és a Magyarország-ról kiszökött forradalmárok alkottaszervezetek. Ezek közé tartozott a Ba-ross téri parancsnokság tagja, PásztorGyula köré tömörülő, egykori fegyvere-sekből, politikai foglyokból és a Péterfy-kórházból disszidált orvosokból, ápolók-ból létrejött csoport is. Valódi célkitű-zéseikről vagy azok megvalósításánakmódjáról egyelőre igen keveset tudunk,a kintiek közül ugyanis senkit sem fog-tak el, így nincsenek „első kézből szár-mazó” információink az elképzeléseikrevonatkozóan. Az iratok alapján az elgon-dolásaik többsége még csak tervek vagyegyszerű beszélgetések szintjén léte-zett, amelyeket a nyomozó szervekvégül csúsztatásokkal, eltúlozva, késztényekként jelenítettek meg a jegyző-könyvekben – ami aztán emberek éle -tébe került.

Annyi bizonyos, hogy politikailagsúlytalan kis csoportként tudták: ahhoz,hogy az ellenállás érdekében bármiféleváltozást érjenek el, előbb meg kell sze-rezniük a nyugati országok segélyszer-vezeteinek támogatását, és összekötte-tést kell találniuk a hazaiakkal. Úgy vél-ték, hogy fel kell keresni minden kisebb-nagyobb hazai csoportot, és egységbekell őket szervezni, hiszen a külön-külön, egymástól függetlenül tevékeny-kedő, szétforgácsolt csapatok kevésbéhatékonyak a szovjetek által támogatottKádár-kormány túlerejével szemben.

Az új „parancsnokság” élére Nickels-burg Lászlót szánták. Választásuk egy-

Péch Géza Thököly úti lakásuk folyosóján,1954 körül

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

részt nyilvánvalóan abból fakadt, hogynem olyan rég még maguk is a Barosstéri vezető irányítása alatt harcoltak,másrészt pedig bíztak abban, hogy egy-kori parancsnokuk vezető szerepe, je-lentősége a budapesti felkelőcsoportokközt még mindig érvényben van, s ezál-tal a korábban kiépített kapcsolatrend-szerét, tekintélyét felhasználva minden-képpen az ügy hasznára válik majd.

Első lépésként december közepén fu-tárokat küldtek Magyarországra. Azannak idején a Péterfy-kórházban men-tőorvosként dolgozó Schiff Tamás, majdnéhány nappal később a Baross téri fel-kelők zászlóaljparancsnoka, BaloghLászló is abban a reményben kereste fellakásán Nickelsburgot, hogy a parancs-nok elvállalja a szervezkedés vezetését,a magyarországi csoportok összefogását.A találkozás meghökkentő eredménnyeljárt, ugyanis Nickelsburg László hallanisem akart az egészről. Meghallgatta ter-veiket, majd gorombán összeszidta őket:őt hagyják ki ebből, mert fejjel menneka falnak.

Ezt követően vezetett Balogh útja aklinikára, hiszen néhány, a forradalomszellemében tevékenykedő fiatal is több-nek tűnhetett a semminél. Balogh itt iselmesélte, hogy Pásztor Gyula vezetésé-vel forradalmi bizottság alakult Bécs-ben, ő pedig annak megbízásából jötthaza, hogy felkeresse és közös irányításalá vonja az ellenállásért tenni akaróembereket, miközben a bécsiek azondolgoznak, hogy a nyugati szervezetekanyagi támogatásával lehetőleg mindensegítséget megadjanak nekik. Balogh ésPéch már korábbról ismerték egymást,ugyanis november 4-én, miközben aszovjet tankok a Baross teret lőtték, Ba-loghot a törmelékek alól mentették ki,és amikor átszállították a Péterfybe,Péch segédkezett az ellátásában. Bár azegyetemisták lelkesedtek a beszámoló-ban felvázolt lehetőségért, Péch inkábbkételkedett a hallottakban. Baloghotnagyhangú embernek, az általa elmon-dottakat meg egyszerűen dajkamesé-nek tartotta. A beszélgetés végül azzalaz elhatározással ért véget, hogy tájé-koztatják a Pásztor-csoportot a jelenhelyzetről, s ennek tükrében határoz-nak a további lépésekről.

KAPCSOLATÉPÍTÉS, ÖSSZEFOGÁS

A forradalom és szabadságharc befeketí-tésének szándékával kiadott Fehér köny-vek sorozatának első kötete 1956. de -cember 5-én jelent meg. Péch a kihall -

gatások alatt mindvégig következetesenállította, hogy az októberi napokbanigen is becsületes forradalom zajlott, sennek részeseként egyszerűen nem hitteel, amit a propagandakiadványban írtak.Hónapokkal később, a tárgyalás során is

kiállt amellett, amit látott és tapasztalt:„tényleg voltak túlkapások és borzalmasdolgokat műveltek az ellenforradalmá-rok [a Köztársaság téren – M. G.], deolyan eset is történt, hogy a kenyérért sor-ban állók közé nem felkelők lőttek”.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 75

AZ ÁRULÓ…vártam, mikor fog Péch magától beszélni. […] levitték kihallgatásra. EzenidŒ alatt ketten voltunk Pálinkással, amikor Pálinkás megjegyezte, ez egyŒrült. Egy hétig hazudozott össze-vissza, és most azt akarja, hogy higgyenekneki. Holmi gyermekmesével állította be ausztriai útját, hogy azért ment ki,hogy különváltan élŒ feleségétŒl a gyermeket visszahozza. Pálinkásnak az avéleménye […] hogy Péch Géza a hazudozásaiba fullad bele. à már úgy ismeriezt a Péterfy-ügyet, és annyi változatban hallotta a Gézától. à nem bíró, demár az elmondottak alapján legalább ötször halálra ítélte.

(A beszélgetés a budapesti börtön egyik cellájában hangzott el 1957-ben, a jelentést pedig a „Kecskeméti” fedŒnév alatt foglalkoztatott Harangi Zol-

tán, a vizsgálati foglyok közé ültetett zárkaügynök írta. A politikai rendŒrség eszköztárában nem volt szokatlan a téglák alkalmazása, ami ebben az

ügyben különösen jó húzásnak bizonyult. A forradalom után ügynökké lettHarangi egy olyan embert árult el, aki bízott benne a börtön falai közt, és aki annak idején megmentette az életét, mert a felkelŒk már akkor

is besúgással vádolták.)

VAGÁNY FIÚKA személyautókra lepedŒk voltak borítva, azokon festett vörös kereszt. Lenna földszinten, meg az udvaron, azt lehet mondani, hogy táboroztak, a kór-háznak a konyhájáról étkeztek, […] ezek a vagány fiúk, néhány lány is közöt-tük, azokban a napokban, mondhatom, hogy megnemesedtek. Szívvel-lélek-kel beálltak egy ilyen önkéntes mentŒszolgálatba, a saját ruhájukat rongyol-ták, bevérezték, esetleg egy fehér köpenyt sikerült valahol zabrálniuk, és mégaz életüket is kockáztatták.

(Lambrecht Miklós, a Péterfy Sándor utcai kórház kórboncnok szakorvosa)

MentŒsvilág

Fáradhatatlanul és önmagát nem kí-mélve, sokszor golyózáporon keresz-tül hordta a harcok során sebesülthonfitársait. Rögtönözve felszereltvöröskeresztes zászlós autóján jó né-hány golyó lyuggatta helyet lehetettmegszámolni. Egyik alkalommal Œtis találat érte. Egyik karját érte aszovjet tankból leadott sorozat. Félkézzel kormányozva a kocsit mégbehozta a súlyos sebesültet a kór-házba. Az egyik bejáratnál […] Gézakiszólt az ott várakozó betegszállí-tóknak: vegyétek ki a sebesültet!

à maga azonban nem mozdult. Majdarra kérte Œket, hogy Œt is vegyék kiaz autóból. A betegszállítók azt hit-ték, viccel velük. Aztán hamarosanészrevették, hogy egyik karja fur-csán lóg, s Géza arca – nyilván a vér-veszteség miatt – szokatlanul sá-padt. Ãt is felvitték a mıtŒbe, aholsérült felsŒkarját bekötözték, gipsz -be rakták, s befektették az egyikkórterembe. De betegágyában semmaradt tétlen.(Schimmer József, a Péterfy Sándorutcai kórházban segédkezŒ kispap)

FÉL KÉZZEL IS

Mivel úgy vélték, hogy a Fehér könyvnem a valóságot tartalmazza, sőt, egé-szen más megvilágításban tünteti fel azeseményeket, mint ahogyan azok való-jában megtörténtek, Péch és barátai el-határozták, hogy megpróbálnak egyEllen-fehérkönyvet kiadni, majd terjesz-teni, hogy ebben mutassák meg a valóhelyzetet – meggyőződésükké vált: nemlehet hagyni, hogy az embereket igazta-lanságokkal befolyásolják és félrevezes-sék. Tervezett könyvük alapanyagát el-sősorban a Budai Béla matróz általAusztriából becsempészett külföldi új-ságok szolgáltatták: Budai ugyanis szol-gálati útjai miatt gyakran mozgott Bu-dapest és Bécs között, így több magán-levelet, kisebb küldeményeket és nyu-gati lapokat is bejuttatott az országba.

Budai és Péch ismeretsége szintén aPéterfy-kórházból eredt, ahol október-ben Budai is önkéntes mentősofőrnekállt, miközben Kárpátaljáról érkezettbeteg édesanyját és testvérét mint szov-jet állampolgárokat a kórházban ápol-ták és óvták. A Budai családdal kialakultjó viszonyára alapozva Péch később szí-vességet kért. Annak ellenére, hogy amagyar hatóságok végig tagadták, márnovember elején országszerte terjedt ahír, hogy a szovjet egységek Ungvár ésSztrij börtöneibe hurcolják a letartózta-tott felkelőket. Péch pedig ezzel kapcso-latban fordult segítségért Budai Bélatestvéréhez, amikor édesanyjuk felgyó-gyult és a hazautazáshoz készülődtek:egy beszélgetés során arra kérte BudaiLászlót, hogy próbáljon meg érdeklődnia Szovjetunió területére deportált fog-lyokról, s amennyiben sikerül informá-cióhoz jutnia, értesítse őt levélben.

A klinikán összejáró fiatalok tudtákjól, hogy szándékaikkal nincsenek egye-dül. Igyekeztek saját környezetükben tá-jékozódni, keresték a kapcsolatokat Bu-dapesten és vidéken egyaránt, hogymás, hasonló felfogású fiatalokat be-vonva szélesíthessék az illegális munkát.Mindezt azonban nem olyan célzott ésszervezett formában kell elképzelnünk,mint ahogyan azt később a nyomozássorán szándékosan felnagyították, sőt acsoportban még kimondottan vezető fi-gura sem létezett, hiszen mindenkisaját belátása szerint, de a kitűzött cé-loknak megfelelően cselekedett.

Ugyanakkor a forradalmat követő el-lenállást tekintve Péch és társai tevé-kenysége mégis fontos adalék lehet. Hafeltérképezzük a kis csoport tagjainakismeretségi körét, majd az ismerősökösszeköttetéseit, az általuk indított kez-deményezéseket, akkor egy kezdetleges,

de tényleg szerteágazó, az ország többpontját érintő, kisebb-nagyobb „sejtek-ből” álló hálózat rajzolódik ki. A szervez-kedés sokkal komolyabb, a hatalomravalódi veszélyt jelentő formát is ölthe-tett volna, ha a politikai rendőrség nemszámolja fel időben.

Sérült válla miatt Péch rendszeresenvisszajárt a Péterfy-kórházba, így kap-csolatai az októberi–novemberi napok-ban megismert emberek többségévelkésőbb sem szakadtak meg. Decembervégén épp Esztergomban járt barátai-nál, amikor összetalálkozott a Faluszín-ház munkatársaival, akik novemberbenoly módon segítették az Élünk csapatát,hogy titokban a rendelkezésükre bocsá-tották a színház stencilgépét az épület-ben – így készült el több száz példány-ban a december 4-i nőtüntetésre szólófelhívás is. Ez alkalommal Péch megem-lítette, hogy a híresztelések szerint Do-rogon bányászsztrájk készül, és ha ezzelkapcsolatban többet tudnak meg, akkorőt is értesítsék.

Hasonló jellegű vidéki utat tett 1957január elején Székesfehérváron is, aholgyermekkori barátját, dr. Németh Jenőtlátogatta meg a kórházban. Péch és Né-meth együtt jártak a piarista gimnázi-umba s a cserkészcsapatba. Barátságukabban az időben vált még szorosabbá,amikor Németh a budapesti egyetemenvégezte sebészorvosi tanulmányait.Péch házasságkötésekor ő volt az eskü-vői tanú. A forradalom napjaiban Né-meth doktort a fővárosba rendelték,ezért egy darabig a Péterfy-kórházbanPéch gépkocsiját kísérte mint mentőor-vos: október 30-án is együtt hordták asebesülteket, amikor a tömeg megost-romolta a Budapesti Pártbizottság épü-letét. Péch székesfehérvári látogatása-kor szóba került, hogy a Vértes hegységerdeiben valószínűleg fegyveresek buj-kálnak, mert néhányan közülük kötszerés gyógyszer reményében keresték fela kórházat. Németh doktorral abbanegyeztek meg, hogy Péch a csoportjukegyik tagját hamarosan elküldi az orvos-hoz a megbeszélt jelszóval, Némethpedig megpróbál találkozót összehozniközöttük.

MI A HELYZET BÉCSBEN?

Időközben azonban a bécsi csoport aharmadik futárt, Gerlei Józsefet is Buda-pestre küldte, mert az előzőektől sem -mi hír nem érkezett – ugyanis mind -ketten Magyarországon ragadtak. Ger-leit a forradalom szabadította ki a bör-

tönből, nem ismerték egymást Péch Gé-zával, de Pásztor Gyula, talán az októberikórházi tapasztalatai alapján, mégis ha-tározottan hozzá küldte, hogy legyen se-gítségére. Végül a Zsuzsi presszóbangyűltek össze január 5-én a II. Számú NőiKlinika medikusaival és a korábbi futár-ral, Balogh Lászlóval együtt, hogy meg-hallgassák a futár mondandóját. Bécsbenkeveset változott a helyzetértékelés, to-vábbra is minden segítséget megígérteka szervezkedések támogatására. A cso-port tagjai így két kérést fogalmaztakmeg: a kórházak készletei szűkösek,ezért ruha- és gyógyszercsomagokra vanszükségük, illetve pénzbeli adomá-nyokra, mert az eszközök, utazások költ-ségeit mostanáig mindenki a fizetéséből,iskolai ösztöndíjából állta.

A megbeszélés kapcsán Péch Gézaleg inkább abban bízott, hogy végre hírthoznak a fiáról, de mivel felesége ésgyermeke eltűnése óta már több hét isbizonytalanságban telt el, végül nehézdöntést hozott – ő maga utazik Bécsbe.Mindvégig családjára hivatkozott az uta-zása célját illetően, egyedül az elsőfokúbírói ítélet ellen benyújtott fellebbezé-sében szólta el magát, hogy őt lényegé-ben kihívták Ausztriába.

Géza szabadságot vett ki a munkahe-lyén, majd 1957. január 16-án szököttát többedmagával az osztrák–magyarhatáron. Bécsbe érkezve egy szervezett,egységes csoportra számított, de hamarcsalódnia kellett: Péch a látottak-hallot-tak alapján úgy vélte, hogy a társaság-ban párhuzamosan fut egy politikai ésegy katonai jellegű feladatokkal foglal-kozó vonal. Céljuknak ugyan valóban amagyar menekültek és az ellenálló cso-portok támogatását tekintették, dealapvető nézeteltérésekkel küszködtek,a köztük lévő marakodás pedig „versen-gés [volt] a pozícióért, a pénzért, a nyu-gati hatalmak előtti bevágódásért”.A csoporton belül nagy szakadást ered-ményezett, hogy nem sikerült igazánbefolyásos erővé válniuk és a Király Bélaelnökletével létrejött Magyar Forra-dalmi Tanács 1957. január 5–7. közöttStrasbourgban tartott alakuló közgyű-lésére eljutniuk.

Ugyanakkor bécsi tartózkodása ide-jén Péch a csoport három „külföldi kap-csolatával” került érintkezésbe, s e talál-kozások, még ha csak néhány szót vál-tottak is, megpecsételték későbbi sorsát.Az egyszerűen csak Hanzi néven szólí-tott férfi egy kereskedelmi cég meg -bízottjaként mutatkozott be, az ötve-nes években viszont együttműködött amagyar állambiztonság bécsi rezidentú-

76 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

rájával. Péch a férfi irodájában találko-zott először Pásztor Gyulával, s ekkorvált nyilvánvalóvá, hogy tulajdonképpenHanzi látja el a csoportot pénzzel: Pász-tor ugyanis a költségei elszámolására ér-kezett hozzá. A másik pénzforrást Len-gyel Béla altábornagy támogatása jelen-tette: Lengyel az Egyesült Államokbanélő emigráns kisgazdapárti politikus,Echkardt Tibor által létrehozott FirstAid for Hungary segélyszervezet megbí-zottjaként szervezte Bécsben a magyarmenekültek ellátását. Péch sérült vállanem sokkal a kiutazása után kezelésreszorult, s a kórházi beutalót a Horthy-hadsereg egykori katonatisztje segítsé-gével kapta meg. Bár a nyomozók igye-keztek valódi kapcsolatuk mögé jóvaltöbbet képzelni, talán tényleg csak a vé-letlen műve lehetett, hogy Péch, vagyiseredeti nevén Eckhardt Géza a politikusEckhardt távoli rokonságához tartozott.

Péch és a vele együtt érkező Baloghis részletesen beszélt a Pásztor-csoport-nak a magyarországi helyzetről, és va-lószínűleg rádöbbenthették őket arra,hogy elképzeléseik tévesek, mert a for-

radalomnak és fegyveres erejének szin -te már nyoma sincs Magyarországon.A beszélgetéseken Tormai Gábor, a Sza-bad Európa Rádió tudósítója, PásztorGyula harmadik kapcsolata is részt vett,aki még így is azt az álláspontot képvi-selte, hogy különböző akciókon keresz-tül ébren kell tartani a tömegekben aforradalomi hangulatot. Péch ugyan be-számolt nekik arról, hogy néhány fiatal-lal összefogva milyen kezdeményezése-ket indítottak el, ám ezek édeskevésnekbizonyultak a bécsiek elvárásaihoz ké -pest. Ilyen körülmények között rá kel-lett jönniük, hogy egy újabb forradalommegszervezése értelmetlen vállalkozás– viszont határozott irányt sem tudtakszabni a további teendőknek azon túl-menően, hogy a sebesültek, üldözöttekkijuttatására kell szorítkozniuk.

Balogh teljesen kikelt magából emi-att: „Ti csak itt a górét játsszátok, de a bő-rötöket nem meritek a vásárra vinni!”Gézát arra kérték, hogy segítse az em-bercsempészek munkáját odahaza, Péchazonban visszautasította a feladatot,mondván, hogy a mai határőrizet mel-

lett ez megoldhatatlan, éskülönben sem hajlandó„magyar em bert a nyuga-tiaknak elad ni”. RáadásulPéch hiába kereste fel azosztrák hatóságokat, nemtudta disszidált feleségétés fiát megtalálni. A tanácstalanság kö-zepette pedig nem maradt más válasz-tása, haza akart jönni.

Miközben Bécsben folytak a megbe-szélések, a magyar hatóságok futárt fog-tak: Horváth Lajost, akit – miután PéchGézával együtt több embert kijuttatottaz országból – a bécsiek azzal a megbí-zással küldték vissza a Péterfy Sándorutcai kórházba, hogy újabb sebesülteketszöktessen ki. Horváthot azonban az ál-lamvédelem őrizetbe vette, majd be-szervezte. Az általa elmondott informá-ciók alapján terjedelmes tájékoztató je-lentés készült egyenesen Tömpe István,a politikai rendőrség munkáját fel-ügyelő belügyminiszter-helyettesnek.Eszerint „az ügy igen széles kiterjedésűés felszámolása komoly csapást jelent azellenforradalomra”, de még ennél is fon-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 77

Péch Géza (baloldalon) éscsaládja zuglóiotthonukban

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

tosabb volt, hogy doku-mentálni tudták „az el-lenforradalom szervezé-sében a nyugati imperi-alizmus aktív részvéte-lét”. Ezt követően a

magyar hatóságok elérkezettnek láttákaz időt, hogy a szervezkedést teljes egé-szében felszámolják.

NINCS FOLYTATÁS

Péch Gézát 1957. február 10-én a gönyűihajóállomáson egy uszályban rejtőzve„fedezték fel” és tartóztatták le, majd tár-sait is néhány napon belül begyűjtötték.

Előfordult, hogy Péchet huszonnégyóra alatt öt-hat alkalommal is vallatták,máskor meg napokig magára hagyva bi-zonytalanságban tartották. Társai emlé-kezete szerint a börtönben többször na-gyon megverték, bár Péch csak durva bá-násmódra panaszkodott – vizsgálótisztjeegyébként kőművesnek tanult, a szak-mai sikert épp ez a nyomozás hozta elszámára, mert a per lefolytatása után aBelügyminisztérium még évtizedekig akémelhárító vizsgálati munkában foglal-koztatta. Miközben Péch a vizsgálat nyo-morúságos körülményei között napról

napra kétségbeesettebben azt találgatta,vajon hogyan vallanak a társai, vajonhisz-e neki a nyomozó, a családjának írtleveleiben igyekezett a gyötrődés legki-sebb jelét sem mutatni: még borotválat-lan arcából is tréfát űzött.

Arra törekedett, hogy saját és társaicselekményeit is a lehető legjelentékte-lenebb színben tüntesse fel, de mint ki-derült, a védekezési lehetőségeket a zár-kaügynökként beültetett „barát” hamartönkretette. A vizsgálat a szervezkedésmagyarországi vonalára és a nyugatikapcsolatrendszer felderítésére össz-pontosított, figyelmen kívül hagyva akapcsolatok tényleges jellegét és minő-ségét. Csak egy fő szempont érvénye-sült: be kellett bizonyítani, hogy a szer-vezkedés rendkívül kiterjedt és jól szer-vezett volt, s a hátterében a nyugati ha-talmak álltak.

A bírósági tárgyalást nagy látványos-ságnak szánták, így a per megrendezé-séhez a Vizsgálati Osztály részletes elő-írást készített: a vádlottakat egy kima-gaslóan veszélyes alvilági szervezet tag-jaiként jelenítették meg, amelyben azelsőrendű vádlott Péch Gézát a szervez-kedés nyugati irányítóinak főmegbízott-jaként állították be. A főper köré „szatel-litpereket” alakítottak ki, a kisebb szé-

kesfehérvári és debreceni csoportokataz ügyészséggel és a megyei bíróságok-kal egyetértésben vonták felelősségre. Anyilvános tárgyaláson nagy számbanmegjelent hallgatóságot különböző párt-szervezetek képviselői alkották, a napi-lapok pedig gúnyos hangvételű cikkek-ben tudósítottak a történtekről.

Az ügyet első fokon a hírhedten ke-gyetlen Tutsek Gusztáv, másodfokonpedig a „mosolygós halálként” emlege-tett Borbély János elnökletével tárgyal-ták. Az 1957. október 4-én kihirdetettítélet alapján Péch Gézát szervezkedés-ben való tevékeny részvétel, valaminthűtlenség bűntettében találták bűnös-nek, és életfogytig tartó börtönbüntetéstszabtak ki rá. A hallgatóság és az ügyészazonban kevesellte a büntetést, ezért aLegfelsőbb Bíróság Péch tevékenységéta hűtlenség vádja mellett a népköztársa-ság megdöntésére irányuló szervezkedésvezetése bűntettének minősítette – éshalálbüntetéssel sújtotta. A per nagy-részt valós tényekre, megtörtént esemé-nyekre, tettekre épült, de az összefüggé-seket szándékoltan eltorzítva állapítot-ták meg. Péch Géza és társai esetébennem a forradalomban való részvételt,hanem a hatalommal való szembeszegü-lést torolták meg.

78 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Péch Géza és kisfia,Péch György biciklizik, 1955

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™