Upload
trinhnguyet
View
216
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
TartalomBevezetés...............................................................................................................................................2
1 Az andragógia és a hitélet összefüggései........................................................................................4
1.1 Az andragógia helye az embernevelésben..............................................................................4
1.2 Az egyház felnőttoktatásban és -képzésben betöltött szerepéről..........................................8
1.3 A pasztoráció és az andragógia összefüggései, közös vonásai..............................................11
2 Közgazdasági paradigmaváltás, munkahelyi spiritualitás.............................................................12
3 A z elképzelt coach képzés............................................................................................................16
3.1 Coachok szerepe a vállalatvezetésben..................................................................................16
3.2 A jelenlegi közgazdasági vonatkozású keresztény szemléletű oktatások..............................17
3.3 Az elképzelt coach képzés.....................................................................................................19
3.4 A képzés eredménye.............................................................................................................20
Összefoglalás........................................................................................................................................22
Irodalomjegyzék...................................................................................................................................23
Bevezetés
A dolgozat témája annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy van-e helye és szerepe a papság
coach-ként történő fellépésének a világi életben, a keresztény vezetésű vagy orientációjú
szervezetek (ideértve a profit és non-profit szektort is) vezetőinek coacholására.
Az egyre inkább érzékelhető közgazdasági paradigmaváltás egyre több keresztény szemléletű
közgazdasági képzést elindítását indokolta, számos keresztény képzésben vehetnek részt a
felnőttek is. Felmerült bennem, hogy mi történik azokkal az egykori hallgatókkal, akik a
tanultakat napi szinten kívánják integrálni munkájukban és például a keresztény
vállalatvezetést, a munkahelyi spiritualitást megteremteni. Kérdéses számomra, hogy mit tud
tenni egy a keresztény szemléletű vállalatvezetésnek elkötelezett vezető, ha nincs ideje
elvégezni egy kifejezetten fiatalok számára hirdetett képzésben, másrészt napi, egyénre
szabott tanácsokra, segítségre lenne szüksége, melyet egy katedrális képzés esetleg nem tud
kielégíteni.
Úgy vélem, helye, értelme és célja lenne, ha ebben az esetben fordulhatnák olyan
szakemberekhez, mint a coachok, akik – ahogy azt nagyon sok példa igazolja –a világi
életben (gyakran spirituális eszközökhöz nyúlva) hatékony és személyes segítséget képesek
nyújtani vezetők számára.
Úgy vélem, hogy, helye, értelme és célja lehet annak a vonulatnak is, hogy azok a felnőttek,
akik felnőttként kezdik el vallásuk gyakorlását és ezt életük minden területére integrálni
kívánják azt, gyakran igényelnék vallási és gyakorlati vezető tanácsait.
Dolgozatom első fejezetében áttekintést nyújtok az andragógiáról, az egyház
felnőttoktatásban és -képzésben betöltött szerepéről
és az andragógia és a hitélet összefüggéseiről beszélni, az andragógia és a pasztoráció közös
vonásairól. Ebben a fejezetben a rendelkezésre álló szakirodalomra támaszkodom.
Dolgozatom második fejezetében rövid áttekintést nyújtok a közgazdasági
paradigmaváltásról, arról, hogy pontos mit értünk ez alatt, mit tapasztalunk. Ebben a
fejezetben Baricz Sarolta Laura domonkos rendi nővér szakdolgozatára, cikkekre,
megfigyeléseimre támaszkodom.
Dolgozatom harmadik fejezetében teszek javaslatot egy olyan speciálisnak mondható
képzésre, mely a világi életben gyakran igénybevett szakember (coach) képzésére irányul.
Ebben a fejezetben részben a már elindított, rendelkezésre álló képzések bemutatására
támaszkodom.
Munkám során az alábbi három fő gondolat vezérel:
Ahhoz, hogy „iskolát teremtsünk”, először fel kell mérnünk a társadalmunk valós igényeit, s
melyek azok a feladatok, melynek megoldásához jelentősen hozzájárulhatunk.
„Eddig mintha külön állt volna a gazdaság és a hit, az üzlet és az etika világa. (…) Aki hosszú
távon szeretne sikeres lenni, és embertársain akar segíteni, az mindig az egész embert nézi:
testestől, lelkestől.” Dr. Béres József
„Istent megtalálni az általunk gyakorolt mindennapi dolgokban sokkal könnyebb, mint
felemelkedni a sokkal elvontabb Isteni dolgokhoz. Ezek jóval nagyobb erőfeszítést kívánnak
ahhoz, hogy elérhetővé tegyük őket a magunk számára.” Szt. Ignác
1 Az andragógia és a hitélet összefüggései
1.1 Az andragógia helye az embernevelésben
Az andragógia a felnőttség pszichológiai, társadalmi jellemzőinek feltárásán keresztül vezet el
a felnőttnevelés cél – és feladatrendszerének meghatározásáig. A felnőttkori nevelés
alapkérdéseire keresi a válaszokat. Az „élethosszig tartó tanulás” alapelveit és modelljét a
különböző életkori szakaszok specifikus jellemzői határozzák meg. A modern világban
kitüntetett szerepet játszó felnőttoktatásnak többféle modellje ismert, amelyek elsősorban
értékfilozófiai alapelveik, célkitűzésük, stratégiai prioritásaik meghatározásában mutatnak
különbséget.1
1. ábra Az andragógia helye, forrás. Dr. Kozma Gábor előadás, átvett hivatkozás: Dr.
Kiss Tamástól.
1 Hodossi Sándor (2008): A felnőttkatechézis református modelljei Magyarországon, Doktori értekezés gyakorlati teológia tárgykörében Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Az andragógia fogalmát Alexander Kopp német tanár használta először 1833-ban, azonban
széles körben ez a szóhasználat nem terjedt el, mivel a 19. század közepén a liberális
felfogással ellenkezett a felnőttek nevelésének eszméje. A felnőtt ember taníthatóságával,
nevelhetőségével kapcsolatosan először a 20. század elején végeztek tudományos kutatásokat.
W. James amerikai pszichológus 1893-ban kifejtette, hogy az emberek azokat az eszméket
vallják, amelyekre életük 25. éve előtt tettek szert és ezt követően már nem képesek újat
tanulni, új kompetenciákra szert tenni, azaz az ember fejlődése 25 eves korara befejezettnek
tekinthető. Ebben az időben többen hangoztattak, hogy a felnőttkori tanulás, illetve a
felnőttoktatás nem kamatozik, hiszen a „begyepesedett” felnőttek legfeljebb szűk, korlátozott
irányokban képesek előre haladni a tanulással.2
Ez a pesszimista gondolkodás sajnos sokszor egybeesik a tapasztalatokkal. Azonban a
társadalmi átalakulás felgyorsulása, a tudomány es a technika fejlődessenek megváltozott
üteme, az információs robbanás már akár egy nemzedéken belül is megkívánja az új
képességek, ismeretek elsajátítását. Márcsak ez is indokolttá tette, hogy a felnőttkori tanulás
megjelenjen a tudományos területeken. Természetesen a pesszimista gondolkodás cáfolata is
igen hamar megjelent, Thorndike (1928) igyekezett megtalálni a felnőttkori tanulás
pszichológiailag értelmezhető tényeit. Megállapítása szerint a tanulás optimuma valóban a 25.
életév körüli időszakra esik. Ettől kezdve tényleg hanyatlás következik, azonban eredményei
azt is igazolták, hogy ez hanyatlás oly lassú es olyan mérsékelt, hogy a tanulási teljesítmények
50 éves korig tulajdonképpen a korábbi tanulási teljesítményekkel azonosak. 50 éves kor
felett már felgyorsult hanyatlás a jellemző. Későbbi eredményei azt is igazolták, hogy a
milyen mértékben csökkenek életkor szerint a tanulási képességek. Érdemes látom
megemlíteni Szewczuk eredményeit is, aki szerint a felnőttkori tanulás a korábbi (gyermek és
ifjúkori) tanulás tartalmától es formájától függ. E tétel kiterjeszthető a már felnőttkorban
folyamatba tett minden korábbi tanulás hatásával.3
Montralban 1960 – ban rendezték meg először a felnőttoktatási világkonferenciát, ahol
konklúzióként levonták, hogy a permanens tanulás a jelen gyakorlata.4 A kifejezést
(permanens tanulás) váltotta fel az élethosszig való tanulás modellje, és ez a fogalom azóta is
központi szerepet kap az oktatással foglalkozó szervezetek számára. Zrinszky László szerint
az egész életen át tartó tanulás azért vált fontosság, mert a modern, dinamikusan változó
2 3 Dr. Koltai Denes es Lada Laszlo (2006): Az Andragógia korszerű eszközeiről es módszereiről, Tanulmánykötet, Budapest4 Hodossi Sándor (2008): A felnőttkatechézis református modelljei Magyarországon, Doktori értekezés gyakorlati teológia tárgykörében Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem
társadalmakban nem látható előre, milyen képességekre, készségekre lesz szüksége az
embernek.5
Nagy József arra hívta fel a figyelmet, hogy a felnőttek tanulása szempontjából két
tényezőnek van szerepe: a már meglevő kompetenciáknak és a megújulásra való képességnek.
A felnőttek tanulásával kapcsolatosan alapvető kérdés a motiváció, amely nyilván lehet külső
kényszer vagy belső indítatáás is. Csoma Gyula részletesebben ír a motivációkról: így az első
a munkavégzéssel kapcsolatos egzisztenciális motiváció, ilyen esetben azért tanul az ember,
hogy legyen munkája, vagy jobb munkája lehessen. A következő az érdeklődés, amikor a
motiváció külső kényszer nélküli, a harmadik – szerintem egyre jelentősebben megjelenő –
motiváció a társadalmi tekintély.6
Természetesen a felnőttkori tanulást segítő motivációk mellett szükséges szót ejteni a
visszatartó tényezőkről is: ilyen negatív tényező, ha a felnőtt nem látja világosan a képzés
célját, vagy ha ez a cél túl távoli, esetleg irreálisnak tűnik.7 Sőt Dr. Koltai – Lada
tanulmánykötetükben rávilágítanak –Secwuk szavaival - arra is, hogy a felnőttképzés
legerősebb korlátjai a fáradtság és az időhiány.8
A felnőttnevelésről, felnőttképzésről való gondolkodást nagymértékben meghatározta az a
világnézeti és filozófiai alap, amely alapján az egyes andragógiai elméletek felépülnek. Horst
Siebel a felnőttképzés öt egymástól eltérő koncepcióját különbözteti meg:
A perszonalisztikus álláspont, amely azzal indokolja a felnőttképzés szükségességét, hogy a
személyiség kibontakozása nem zárul le az iskolás kor végével. Ezen koncepció alapján a
felnőttképzés célja a sokoldalúan képzett, művelt személyiség, aki képzettségével teljesíti ki
személyes szabadságát, és a megszerzett ismeretei által egyre függetlenebbé válik a
társadalmi korlátoktól. Siebel az egyházi felnőttképzés önértelmezéséen is a perszonalisztikus
elemeket látja dominánsnak. Pöhlmann és Spitzner nyomán azt is elismeri, hogy a bibliai és a
hellenisztikus tanulásfelfogás között alapvető a különbség (a jelenlegi leggyakoribb képzési
forma a hellenisztikus felfogást követi. A Biblia tanulásfogalma nem csupán kognitív
természetű, affekttív , szociális aspektusa egyaránt van. „A Biblia ezen egységes tanulás-
fogalma szorosan összefügg a bibliai hit-értelmezéssel, Nem egoista önkiteljesítést jelent,
5 ZrinszkyLászló: Bevezetés az andragógiába - a felnőttképzés tudománya. Okker, Bp.1996.6 Csoma Gyula (2005): Andragógiai Szemlvények, Nyitott könyv, 45-47.o.7 Csoma Gyula (2006): Tud-e az ember felnőttkorban tanulni? in Dr. Koltai Denes es Lada Laszlo (2006): Az Andragogia korszerű eszkozeiről es modszereiről, Tanulmánykötet, Budapest8 Zrinszky L. (1996): A felnőttképzés tudománya, Okker Oktatási Iroda, 33.o.
hanem a világ megváltoztatására törekszik”.9 A későbbiekben részletesen tárgyalom a New
Age és az ÉN központú spiritualizmus egyes aspektusait, azonban szükségesnek látszik ezt is
megvilágítani, ti.: a perszonalisztikus motiváció – bár kétségtelenül megjelenhet a vallásos
felnőtteknél, messze nem azonos vallásos motivációval. Számomra Siebert felosztása azt
tükrözi, hogy a a perszon áll a középpontban, és ez nem igaz a bibliai perszonalizmusra (ahol
Isten áll a középpontban).
A felnőttképzés piacorientált koncepciója a felnőttek oktatásának szükségességét a
megnövekedett társadalmi mobilitás magyarázza, ahogy arra már korábban utaltam. A képzés
elsődleges célja eszerint az újabb szakképesítéshez és ezen keresztül a jobb
munkaminőséghez köthető.
A felvilágosodás alapelveiből indulnak ki a reformisták, akik azt emelik, hogy a társadalmi
egyenlőtlenségek csökkentésében és a mobilitás erősítésében játszik nagy szerepet a
felnőttoktatás.
Siebel felosztása külön tárgyalja a lényegében egymás variációjának is tekinthető politika-
gazdsági és újmarxista felfogást. Minkét irány materialista alapokra épít, és az osztályharc
egyik alkotóelemének tekintik a felnőtt oktatást. kapitalista érdekek kiszolgálóinak tartják a
felnőttképzés intézményét, melynek elsődleges célja a néptömegek fegyelmezése, féken
tartása.10
A fentiek szorosan összefüggnek a felnőttségét kérdésével is, azaz azzal, hogy mikortól, kit
tekintenek felnőttnek.
A katolikus felnőttképzés felnőttsége leginkább abban fejezhető ki, ha alanyait valóban
felnőttnek tekinti. Ha a felnövekedett emberre mint autonóm, döntésképes és felelősségvállaló
emberre tekint, s nem kényszeríti „hallgató”, pszichológiai értelemben véve gyermek
szerepbe.
Pszichológiai szempontokon túlmenően a felnőttség lényegének meghatározására
segítségünkre van a teológia emberképe, amely Prof. Dr. Nemeshegyi Péter SJ
megfogalmazásában a következő fő elemekből áll11:
1. Az Isten az embert az ő saját képére és hasonlatosságára teremtette9 Siebel H. (1983): A felnőttképzés elméleti alapjai In Andragógia Szöveggyűjtemény Budapest, Tankönyvkiadó 121-140.o. 10 Siebel H. (1983): A felnőttképzés elméleti alapjai In Andragógia Szöveggyűjtemény Budapest, Tankönyvkiadó 121-140.o.
2. Az ember más emberekkel és más emberekért élő személy
3. Az ember testével-lelkével egy
4. Az ember bensőjében hangzó lelkiismeretének szava az emberi méltóságának jele
5. Az embernek az Isten értelmet adott és kezet adott, ezért az ember feladata, hogy
munkája által tökéletesítse a teremtett világot
6. Az ember élete meghaladja a halál által korlátolt evilági életet. Az Isten minden
embert örök életre teremtett
A felnőttképzés akkor válik katolikus felnőttképzéssé, ha a felnőttség pszichológiai és
teológiai elemei valósan tetten érhetők, felfedezhetők benne, különben legjobb esetben is csak
a katolikus egyház keretei között végzett felnőttképzési tevékenységről beszélhetünk.
Ez tehát egy lényegi különbség: kit tekintenek felnőttnek kérdése éppen ezért mélyen áthatja
minden oktatási, képzési modell lényegét, küldetését.
1.2 Az egyház felnőttoktatásban és -képzésben betöltött szerepéről
A FEECA 2004. évi nyilatkozatában így fogalmaz: „Az egyre inkább szekularizálódó
társadalomban mind nagyobb jelentőségűvé válik az egyház társadalmi küldetése. Ez
mindenekelőtt az egyházi képzési kínálatra érvényes. Ennek értelmében a katolikus
felnőttképzés a vallás és hit ügyének fontos „ajtónyitó”-jának tekinti magát.”12 Ennek a
nyilatkozatnak az értelmében a katolikus felnőttképzés mintegy az egyház világi arcaként
fogható fel. „Elegendő-e, ha a katolikus felnőttképzés a vallás és hit ügyének ajtónyitója, vagy
ennél sokkal szélesebben fogalmazható meg a küldetése?” Véleményem szerint egyértelműen
igen. Mélyen egyetértek Rettegi Zsolt szavaival: „A katolikus felnőttképzés csak akkor
töltheti be egyházi és társadalmi szerepét, ha a pasztoráció lényegi részévé válva, tartalmában
közel kerül minden jószándékú emberhez. Nem pusztán közvetítői céllal, hanem önálló
identitással.” Fontos kérdés számomra, hogy miért van ennek most aktualitása. A válasz
11 Rettegi Zs. (2005): Fontoljuk meg együtt!-A katolikus felnőttképzés helyzete Magyarországon Vitaanyaga Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetség 2005. február 11-13.-ára rendezett Jubileumi Konferenciájára
12 Kiadta a FEECA Közgyűlése Szombathelyen/Magyarországon a 2004. évi Európa nap alkalmából (május 5.).
megtalálhatjuk Dr. Habil Cselényi István Az egyház társadalmi tanításának kompendiumában:
„A katolikus társadalmi tanítás aktualitását az adja, hogy a legutóbbi száz-százötven évben
szélsőséges ideológiák léptek színre, és az emberrel vagy az emberen való kísérletezés
minden formája megjelent. Épp ezért érdemes meghallanunk az evangélium, és mai tanúja, a
mai egyházak, köztük a mai katolikus egyház társadalmi tanítását, amely kiáll az ember, az
emberi személy és a humán értékek védelme mellett.”13 Ahogy arra a következő fejezetben
rátérek és részletezem ez az válasz különösen megerősítést nyert az elmúlt években tapasztalt
válságos időszakban.
Úgy vélem érdemes a fentiek alapján kicsit körüljárni, hogy pontosan mit mond az egyház a
maga társadalmi tanítása és a felnőttoktatás összefüggéséről, legutóbbi megnyilatkozása, a
Iustitia et Pax (Igazságosság és Béke) Pápai Tanács összefoglalásában (melynek címe
ugyancsak ez: Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma.)14
1. „A felnőttoktatáson belül fontos feladat a korszerű papnevelés, melynek lényege a
szociális érzékenységre való nevelés. Az 533-as pont így nyilatkozik erről: Nem lehet kevésbé
fontos az a kívánság, hogy a társadalmi tanítást a pap- és kispapképzésbe beillesszék, amely a
szolgálatra való felkészülésük keretei között ki kell, hogy fejlessze az Egyház szociális
területen végzett lelkipásztori tevékenységének és tanításának minőségi tudását, valamint az
élénk érdeklődést a saját koruk szociális kérdései iránt.”
2. A világiak hivatása: Ez a képzés természetesen nem rekedhet meg a szemináriumok
falai között. Az 543-as pont ezt mondja: Legyen az Egyház társadalmi tanítása a hívő világiak
képzésének kiegészítő része. Meg kell adni nekik arra is a lehetőséget, hogy az egyház e
tanítását integrálják egyéb ismereteik közé, konkretizálják és sajátosan alkalmazzák.”15Az
Egyház társadalmi tanítása alátámasztja és világossá teszi a világiaknak azt a szerepét, hogy az
evilági rend különböző minden dimenzióját keresztény élettel áthassák:16 „Az Egyház
communioja, amely már az egyes személy tevékenységében megjelenik és hatékony, különös
kifejezést nyer a világiak közösségi tevékenységében, vagyis közös elkötelezettségükben,
13 Dr. habil. Cselényi István Gábor főiskolai tanár, PhD (teol.), CSc (szociol.), a római Pápai Szent Tamás Akadémia lev. tagja: AZ EGYHÁZ TÁRSADALMI TANÍTÁSÁNAK KOMPENDIUMA, letölthető: www.nepfoiskola.hu/MNT_hu/downloads/.../05-tarsadalmi%20tanitas.doc14 Dr. habil. Cselényi István Gábor főiskolai tanár, PhD (teol.), CSc (szociol.), a római Pápai Szent Tamás Akadémia lev. tagja: AZ EGYHÁZ TÁRSADALMI TANÍTÁSÁNAK KOMPENDIUMA, letölthető: www.nepfoiskola.hu/MNT_hu/downloads/.../05-tarsadalmi%20tanitas.doc15 Sollicitudo rei socialis 62:AAS 81 (1989) 516-517. in Cselényi16 XXIII. JÁNOS, Mater et magistra: AAS 53 (1961) 455.in Cselényi
amikor közös felelősséggel részt vesznek az Egyház életében és küldetésében.”17 A
dolgozatban tárgyalt lehetséges coach képzés elsősorban erre a szemléletre támaszkodik.
3. Az 531-es pontban ezt olvassuk: A társadalmi tanítást intenzív és folyamatos
képzési munkára kell építeni, amely elsősorban a keresztény világiakra vonatkozik, és
akiknek elkötelezettségét a civil életben figyelembe kell venni: Feladatuk „szabad
kezdeményezéssel és a másik oldalról jövő tanácsok és direktívák lusta várása nélkül, saját
közösségeik gondolkodását, szokásait, törvényeit és életrendjét keresztény szellemmel
áthatni”.18 A keresztény világiaknak nyújtott képzési kínálat első szintje tegye őket alkalmassá
a kulturális, szociális, gazdasági és politikai területen lévő feladataiknak hatékony komolyan
vételére és így kifejleszteni a közjó szolgálatára irányuló szolgálat érzékét.19 Ez igen fontos
gondolata a lehetséges képzésnek, tudniillik maga a coach is oktató, tanítói tevékenységet
végez sok esetben, ez tehát azt jelenti, hogy a coach a tudását úgy kell hogy átadja, hogy az
továbbszivárogjon, átitassa az adott közösséget. Ugyanakkor az iránymutatás azt is feltételezi,
hogy maga a coach több mint jártas az aktuális gazdasági, kulturális, szociális környezet
ismeretében, amelyet kizárólag folyamatos képzéssel lehet fenntartani.
4. A második szint a politikai tudat fejlesztését szolgálja, és elő kell készítenie a laikus
keresztényeket a politikai színtéren való fellépésre: ”Aki hajlamos rá, vagy kiképezhető erre,
fel kell készülnie a politikus nehéz, de ugyanakkor tiszteletreméltó hivatásának a
gyakorlására, az egyéni előnyökre és anyagi haszonra való törekvés háttérbeszorításával”.20
5. Az 532-es pontban pedig ezt találjuk: A katolikus képzési intézmények lehetősége
és kötelessége abban a képzésben értékes szolgálatot nyújtani, amelyben ezek a keresztény
üzenet inkulturációjának, azaz az Evangélium és a különböző tudományágak gyümölcsöző
találkozásának különös figyelmet szentelnek. A társadalmi tanítás szükséges eszköz az
eredményes szeretetre, igazságosságra és békére való keresztény neveléshez és a morális és
szociális kötelességeknek a különböző kulturális és szakmai illetékességek keretei közötti
megérleléséhez.
1.3 A pasztoráció és az andragógia összefüggései, közös vonásai
17 II. JÁNOS PÁL, Christifideles laici,29: AAS 81 (1989) 443. in Cselényi18 VI. PÁL, Populorum progressio, 81: AAS 59 (1967) 269-297. in Cselényi19 II. VATIKÁNI ZSINAT, Gaudium et spes, 75: AAS 58 (1966) 1097-1099. in Cselényi20 II. VATIKÁNI ZSINAT, Gaudium et spes, 75: AAS 58 (1966) 1098-1099. in Cselényi
2 Közgazdasági paradigmaváltás, munkahelyi spiritualitás
A közgazdasági paradigmaváltás szükségességére éppen az elmúlt évek válsága világított rá
leginkább. Dr. Baricz Sarolta Laura gyergyószentmiklósi egyházi konferencián Farkasból
bárány című előadásában kifejtette, hogy szerzetesként a sokéves közgazdászi előéletének
tapasztalatát hasznosítva próbálja a keresztény értékrend alapjain nyugvó gazdasági életvitelre
felhívni az érintettek figyelmét. „Nemcsak gazdasági válságról, hanem válságrendszerről
beszélhetünk, amelynek alapja az erkölcsi válság” – hangsúlyozta a nővér, kifejtve, hogy a
válsághoz lényegében a haszonelvű gondolkodásmód vezetett, amely a globalizációval a
társadalom minden szegmensét érinti.
„Párbeszédre van szükség, amikor válaszokat keresünk a válság kihívásaira” – hangoztatta
Baricz Sarolta Laura. Úgy vélte, már érzékelhető a paradigmaváltás a 21. századi
közgazdaságtanban. Párhuzamba állította a haszonelvű piacgazdálkodást az erényetika elvein
alapuló gazdasági gondolkodásmóddal, és rámutatott arra, hogy míg a haszonelvű gazdasági
viszonyulás korlátlan, de ugyanakkor mindent szabályozó elveivel a pusztuláshoz vezethet,
addig az erényetika elvein nyugvó gazdasági viszonyulás – noha korlátai vannak – az
erkölcsösséget és a közjó szolgálatát helyezi előtérbe. Természetesen ahhoz, hogy az
erényetika elvein nyugvó gazdasági viszonyulás nagyobb teret hódíthasson, elsősorban a
vállalkozóknak a pénzhez, profithoz való viszonyulásának kell alapjaiban változnia.
A munkahelyi spiritualitásról Baritz Sarolta Laura (OP) ír kiváló dolgozatában is (Munkahelyi
spiritualitás, paradigmaváltás az üzleti életben.21) Dolgozatában részletesen elemzi az egyes
kultúrák, vallások spiritualitás értelmezését, azt, hogy hol találjuk meg ezt a spirituális
kapitalizmust? 22 A választ a pszichológiában és a gazdaságban már oly sokszor hivatkozott
Abraham Maslow alapján kaphatjuk meg, ugyanis Burack, Biberman, Whitty a maslowi
szükségletek hierarchiájával magyarázza azt a jelenséget, hogy a spirituális kapitalizmust nem
Ugandában, Zairében de nem is Magyarországon, hanem az USA-ban, Új-Zélandon,
Svédországban, Ausztráliában, Norvégiáéban, Kanadában, Japánban, Kínában kell keresni.
Ugyanis a spirituális kapitalizmus ott tud megjelenni, ahol a maslowi hierarchia legalsó ill.
alul lévő szükségleteit már kielégítették, s az emberek a magasabb szükségletek iránt lesznek
21 Baricz Sarolta (OP) (2004): Munkahelyi spiritualitás, paradigmaváltás az üzleti életben, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, szakdolgozat22
szabadok, ami közül a legmagasabb az önmegvalósítás. A másik magyarázat a spirituális
kapitalizmus létrejöttére a globalizált világpiac növekedéskényszeréből adódik. A szuper
élessé vált („dog eat dog”) versenyben a vállalatok állandó profit, termelékenység,
teljesítmény növekedésre, költségcsökkentésre vannak ítélve, az egyre gyorsabban változó
világpiachoz való alkalmazkodási kényszerre, állandó rugalmasságra. Erre megfelelő
menedzsment technikák kialakításával kell válaszolni. A kapitalizmus létrejöttekor a munkás
fizikai ereje volt az, amit a vállalat teljesítménynövekedéséhez odaadott. A technika korában
kognitív képességei voltak azok, amelyek előnyt jelentettek a versenyben; ma, a globalizáció
és az informatika-, high-tech korában nem elég a tudás alapú menedzsment, újabb tényezőt
kell találni az emberben, hogy azt kihasználva még többet, még magasabb szintűt, még
különlegesebbet tudjon előállítani, s ez a tényező az ember lelke (spirit). Nem ritka a mai
fejlett világban, hogy a munkavállalók, menedzserek heti 50-70 órát dolgoznak, ezt fokozni
tényleg már csak valamilyen „különleges” technikával lehet. A szakirodalom a spirituális
kapitalizmus kialakulását az un. baby boomerek, a 60-as évek diáklázadásai generációjának
életközepi krízisével is szokta magyarázni, akik most keresik újra életük értelmét, s e célból a
spiritualitáshoz fordulnak. Ugyanígy krízissel magyarázza a munkavállalók oldaláról a
spiritualitás iránti érdeklődést: a karcsúsítások, a bizonytalan munkahelyek (többé nem létezik
az élethosszig tartó, napi nyolc órás foglalkoztatás), átszervezések, a kizárólag
profitmaximalizáló célok, a munkahely és magánélet kettéválása, a munkahelyi izoláltság, a
felgyorsult világ, a közösségek, vallási közösségek és családok felborulása biztonságvesztést
okoz. Éppen ezért egyre inkább vonzó a befelé fordulás, a biztonság magamban való
megtalálása, ill. egy valódi értelem utáni keresés. A munkavállalóknak állandóan bizonyítani
kell, hogy értéket adnak hozzá a vállalathoz, s ez egyre nagyobb mértékben kíván
tréningeken, továbbképzéseken, való részvételt, valamint spirituális megközelítést. Számos
szakirodalom, kutatás és vállalati esettanulmány mutatja be a New Age fellege alatt fellelhető
munkahelyi meditációs technikákat, ám Baricz nagyszerűen rávilágít dolgozatában ennek
jános arcúságára, arra, hogy az ilyen jellegű technikák, módszerek, bár valóban a spirituálisak,
leginkább a hatékony munkavállaló „fejlesztésére” irányulnak, és ahogy maga a NEW Age
szellemisége az ÉN felé és nem Isten felé irányul. (Ahogy Baricz megfogalmazza: „A
munkahelyi meditációs gyakorlatokkal, a New Age tudattágító technikáival, az intuitív
gondolkodás forszírozásával és az összetartozás, az Egész (wholeness) iránti elkötelezettség
alapján a teammunka fejlesztésével az egyre nagyobb teljesítmény elérésére serkentik a
munkavállalót. A teljesítmény még azzal is fokozható, hogy a New Age logikája szerint az
embert végtelen teljesítményre képesnek mondják, s ezzel serkentik is teljesítményének
fokozására, hiszen csak a helyes meditáció és technika kérdése önmaga kiteljesítése, istenné
válása”.23 továbbá valamivel korábban a New Age-ről: „A New Age jól illeszkedik a
fogyasztói társadalom, és a neoliberalizmus ideológiájához: ti. az ÉN szentként való
ünneplésével, az ehhez tartozó köldöknéző, eszközzé degradált, választható lelkiséggel. «A
New Age …a jólét evangéliuma, valamint fogyasztói kultúra, amelynek hatását egyértelműen
mutatja azoknak a gyorsan növekvő száma, akik szerint a kereszténységet és a New Age-t
össze lehet egyeztetni, mindegyikből azt választva, ami kinek-kinek leginkább tetszik.»”24
„Az emberek minden évben több, mint egy hónappal dolgoznak többet, mint egy évtizeddel
ezelőtt. Nem meglepetés tehát, hogy a munkahely –és nem a templomok, vagy a városi terek –
az a hely, ahol ez az amerikai társadalmi jelenség először feltűnik. Az iroda az, ahol egyre
több ember eszik, tornázik, randevúzik, leadja a gyermekét… és szundikál a cég által
fenntartott sátrakban.”25 A munkahelyi spiritualitás megértéséhez tehát ez az információ is egy
jó adalék. Az idézetet azért választottuk, mert a szakirodalomban „büszkén” emlegetett, sőt a
szerzők által az Egyház szociális tanításával összehasonlítani szándékozott, a munkavállaló
elkötelezettségére építő tanuló szervezet (learning organization), tanulságaihoz erősen illik a
fenti leírás.
A témát Porth, Mc Call, a Saint Joseph’s Egyetem munkatársai, s Baush, a Marquette
Egyetemről dolgozta fel.26 Kiindulásnak ők is a globális versenyben nehezen fenntartható
kompetitivitást nevezték meg, hivatkozva az IBM, GM, Westinghause bukására, s azt a tényt
állapították meg, hogy a versenyelőny fenntartásához egy vállalatnak folyamatos innovációs
forrásra, innovációs kapacitásra van szüksége, s ehhez a munkaerő menedzsment egészen más
megközelítése szükséges, mint a központosított, ellenőrzés orientált taylori. Eszerint a
vállalati menedzsmentben a felső vezetés új szerepe az emberi lélek felszabadítása, ami
lehetővé teszi a kreativitást, a vállalkozó szellemet a munkában. Ez tulajdonképpen a tanuló
vállalat, ahol az innováció és a kreativitás virágzásnak indul az „emberi lélek
felszabadításával”. A tanuló szervezet azt keresi, „hogyan hatoljon be az emberi lehetőségek
teljességébe.” A kompetitív előnyt hosszútávon csak képzett munkaerővel lehet fenntartani,
akik elkötelezettek a cég küldetéséhez, víziójához. A termék-innovációs, technológiai,
marketing, pénzügyi előnyök, és más értéktöbblet források lemásolhatók, mások által is
23 Baricz Sarolta (OP) (2004): Munkahelyi spiritualitás, paradigmaváltás az üzleti életben, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, szakdolgozat24 Jézus Krisztus, az élő víz … 3.o. in Baricz 4.o. 25 Michelle Conlin: Religion in the Workplace, The Growing presence of Spirituality in Corporate America, in: Business Week, Nov. 1. 1999 pp. 150-154. Work and Spirit, 249-262.o in Baricz (2004)26 Work and Spirit, 249-262.o in Baricz (2004)
elsajátíthatók, sőt felülmúlhatók, amint ezt jó pár egykor sikeres nagyvállalat története
mutatja; de a tanuló vállalat ezzel szemben a képzett munkaerő „fenntartható elköteleződését”
építi fel, azzal, hogy a leszivárgási elv alapján a vállaltvezetők részére „időtálló, gazdag
filozófiai, teológiai bölcsességeket biztosít”, mely a munkaerő felé áramlik. Az ezektől a
forrásoktól való tanulás nemcsak a vállalat üzleti céljait segíti elérni, hanem lehetővé teszi az
embereknek, hogy „kiviruljanak” a vállalton belül.27 A keleti és nyugati világ spirituális és
vallási hagyományai nagyon gazdagok, ezek a tradíciók hozzájárulhatnak a menedzselés
sikeréhez. A tanuló vállaltban sem ritka a meditációs gyakorlatok használata, a két féltekés
gondolkodás (whole brain thinking) megvalósításához. A tanuló szervezet terminológiája ma
már elterjedt fogalom az USA-ban, elemzéséről többek között Easterby–Smith, Garvin,
Senge, Crossan munkáiban olvashatunk. Porth, Mc Call és Baush a kutatásaik alapján
levonják azt a tanulságot, hogy ezeknél a vállalatoknál „az elsődleges az ember”28, s ezt
egybecsengőnek nevezik a zsidó-keresztény tanítással, s hosszas fejtegetésbe kezdenek II.
János Pál pápa Centesimus Annus enciklikájának és a tanuló vállalatnak összehasonlításával.
Levonják azt a következtetést is, hogy az Egyház etikai tanítását még inkább figyelembe kell
venni, s a jövő kilátása szerintük az, hogy a nagy egyházak értékei, szociális tanítása és a
tanuló szervezet eszméje még jobban konvergálni fognak egymáshoz. Azonban a fentiekből a
keresztény tanítás alapján gondolkodó ember számára az derül ki, hogy a szervezet számára
az elsődleges a teljesítmény fokozás, a talpon maradás a növekedés kábulatában élő
versenykörnyezetben; s ezt a munkaerő vállalathoz kötésével, elkötelezettségének, sőt:
lelkének megszerzésével, s az ember teljes mértékű kihasználásával érik el, ahogy az már
korábban a New Age szellemében megvalósított munkahelyi spiritualitásnál is felmerült.
Baricz S.L. külön kitér arra is , hogy a változások a felső vezetőktől kell, hogy kiinduljanak, s
a leszivárgási elv (trickle down effect) alapján a többi alkalmazottra is kiterjed. Ezt láthatjuk
jó néhány vállalatnál, hogy a vezető spiritualitása, amely meghatározza a vállalat egészének
spiritualitását, pozitív hatással van a cégre, s környezetére. (ld. később pl. Dollar General,
Tom’s of Main, Greenleaf szolgáló vezetési elve, a servant leadership, s egyes keresztény
vállalat gyakorlata. A szolgáló vezetés összefügg a ma már elterjedtebb felfogással, az
érintettek (stakeholder) szolgálatával, s az egyre tökéletesedő vevőszolgálattal.29
27 Work and Spirit 250.o. in Baricz (OP) (2004), 13.o.28 Work and Spirit 255.o. in Baricz (OP) (2004), 14.o. 29 Baricz (OP) (2004)