A gazdasági átmenet etnikai tájképei (második rész, kefelevonat)

V.4. Vállalkozás és etnicitás

Vizsgálatunk egyik vállalt célja a vállalkozás és az etnikai identitásokkapcsoltának feltérképezése volt. Hogyan jelenik meg az erdélyi ma-gyar vállalkozók identitáskonstrukcióiban az etnikai elem. Ha a régi-ónkkal foglalkozó társadalomtudományos anyagokból indulunk ki, ak-kor az az érzésünk támad, hogy Erdélyben minden az etnicitás körül fo-rog. Ha a magyar, vagy akár a román nyelvû szociológiai irodalomErdélyre vonatkozó fejezetét fellapoznánk a leggyakrabban elõfordulókulcsszó az etnicitás lenne.110 Valóban, egy olyan többetnikumú térrõl vanszó, ahol az etnicitásnak minden esélye megvan, hogy a legkülönbö-zõbb helyzetekben manifesztté váljon. Ennek köszönhetõen Erdély azetnikumközi viszonyok szociológusai számára kiváló kutatási terep.Más szempontból azonban az etnicitás elõtérbe állítása csalóka is lehet;az erre fókuszáló vizsgálatok folyamatosan újratermelik az átetnicizálttársadalom képét. A kutatások némelyikébõl az olvasható ki, hogyErdélyben a vállalkozói elbeszélésekben kikerülhetetlen modernizáci-ós narratívák is etnikai terminusokban artikulálódnak. Kiss Dénes pél-dául az erdélyi magyarok auto-, illetve – a magyarországi magyarokra,valamint a románokra vonatkozó – heterosztereotípáit vizsgálva egymodernizációs (Kelet-Nyugat) lejtõt lát kirajzolódni.111 A lejtõn a háromszereplõ közül legfelül a magyarországi magyarok állnak,112 alul pediga románok. Az erdélyi magyarok a magyarországiakat civilizált, szorgal-mas, jó munkaerõként jellemzik. Ennek a civilizáltságnak az ára ugyanak-kor egyfajta felszínesség, elidegenedettség, individualizmus (önzés), anya-giasság. A másik oldalon a románok civilizálatlanok és primitívek, ugyan-

128

KISS TAMÁS

110 Egy ilyesfajta, a román nyelvû szociológiára vonatkozó összegzés elkészítésébenmagunk is részt vettünk. A kilencvenes évek román társadalomtudományos lapjaitátvizsgálva valóban kiderült, hogy Erdély leginkább az etnicitás kapcsán kerül szóba.Lásd Kiss Tamás – Sólyom Andrea: Regionális ellentétek és a központ hangjai.A romániai szociológia helye és helyzete a kilencvenes években. In. Kovács Éva (szerk.):Mi újság a kelet-közép-európai szociológiákban? Teleki László Alapítvány: Budapest,2002, 112–157.

111 Kiss Dénes: A határon túli magyarok képe önmagukról, a magyarországi magyarokrólés a többségi nemzetekrõl. In Dobos Ferenc (szerk.): Az autonóm lét kihívásaikisebbségben. Balázs Ferenc Intézet – Books is Print – Osiris: Budapest, 2001,335–388.

112 A következõ idézet azt példázza, hogy ennek a diskurzusnak az újratermelésébena társadalomtudományok szerepe sem elhanyagolható: „Tapasztalataim szerinta magyarországi és a romániai, szlovákiai egyetemisták között az a legnagyobbkülönbség, hogy az utóbbiak még mindig számítanak egy külsõ pontra életük alakulásaszempontjából, míg a magyarországiak már tisztában vannak azzal, hogykarrierépítésük döntõ módon a teljesítményeiktõl függ. Ezt a szomszédos országoktársadalmára is érvényesnek tartom, beleértve az ott élõ magyarokat is.” (Bárdi, i.m.,179)

II.

A GAZDASÁGI ÁTMENET (TÁJ)KÉPEIVILLÁNYBAN

131

132

A Villány-Siklósi Borút

TAKÁCS GABRIELLA

Napjainkban egyre nagyobb szerepet és új tartalmat kapnak régi fo-galmak, hagyományok. A rendszer- és hatalomváltozás után a foly-

tonosság szinte semmilyen téren nem volt felvállalható, így egy tudatha-sadásos állapot következett be borkultúránkban, s keresni kellett azokata pontokat, amelyekhez kapcsolódni lehetett. Mindenki és minden terü-leten a gyökereket kereste. A legfõbb kapaszkodási pontnak a ‘hagyomá-nyok’ látszottak. A probléma csak ott volt, hogy e hagyományok megtalá-lását nem azok sokszínûségében és valós értéküknek megfelelõen tártákfel, hanem egy mitizált múltba való meneküléssé alakultak e törekvések.Mindenki a ‘hagyományokra’ hivatkozott, de soha senki nem fejtette ki,nem támasztotta alá tevékenységét, elképzeléseit ilyen alapon.1 E válto-zások hátterében a társadalmi élet- és szemléletmódok változásai is nyo-mon követhetõk. Jelenleg reneszánszát éli a minõségi bortermelés és azemberek célja olyan életvitel kialakítása, melynek egyik jellemzõjea „minõség” hangsúlyozása. Napjaink posztmodern világában ismét di-vatossá vált a vidéki életforma, a természetes anyagok, a „természetesélet”. A külvárosok felértékelõdtek, jellemzõ a kivonulás a városközpon-tokból, a zsúfolt szürkeségbõl. S ha valaki nem engedheti meg magánaka külvárosi otthont, akkor is igyekszik legalább nyáron vidékre utazni.Az utazás kedvéért történõ utazás a társadalom modernizációjához kap-csolódik. A munka háttérbe kerülésével a szabadidõ új és fontos kategó-riává vált. Ugyanakkor kialakult egyfajta autenticizmus, amely más élet-stílusokat, korszakokat idealizál. Az utazás pedig összekapcsolta a sza-badidõt a vidékkel és annak újbóli felfedezésével.

Régió, regionalitás

A regionalitás, regionális tagoltság nem új keletû fogalom, de napjaink-ban – részben az Európai Uniós csatlakozás kapcsán – egyre gyakrab-

133

1 Borok és korok. Bepillantás a bor kultúrtörténetébe. Hermész Kör: Budapest, 2002.348–350.

ban használjuk. Ma, amikor az információs társadalom, a globalizáció,a multikulturalizmus folyamatai a világ „globális faluvá” válását segítikelõ, a regionalitásnak egyre nagyobb szerepe van.2

A „régió” kifejezést a magyar törvényalkotás ma kétféleképpenhasználja:

Tervezési-statisztikai (nagy) régió: több megye (a fõváros) területé-re kiterjedõ, az érintett megyék közigazgatási határával határolt, egybe-függõ tervezési, illetve statisztikai területi egység

Fejlesztési régió: egy vagy több megyére (a fõvárosra) vagy azokmeghatározott területére kiterjedõ, társadalmi, gazdasági vagy környe-zeti szempontból együtt kezelendõ területi egység.3

Magyarországon az Országgyûlés hét tervezési-statisztikai régió lét-rehozásáról döntött, melyeket 1999-tõl kezdtek kialakítani:

– Nyugat-Dunántúl: Gyõr-Moson-Sopron, Vas, és Zala megyék– Közép-Dunántúl: Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém

megyék– Dél-Dunántúl: Somogy, Baranya, Tolna megyék– Észak-Magyarország: Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén

megyék– Észak-Alföld: Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-

Szatmár-Bereg megyék– Dél-Alföld: Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megyék– Közép-Magyarország: Budapest, valamint Pest megye.4

A Dél-dunántúli régió jellemzése

Területe 14 ezer négyzetkilométer fölött van, és ezzel a harmadik legna-gyobb régiónak tekinthetõ Dél-Alföld és Észak-Alföld után. A települé-sek száma itt a legnagyobb a térségek közül, ezek nagy része – körülbe-lül 75%-a – azonban 1000 fõ alatti kistelepülés. A városi népesség ará-

134

TAKÁCS GABRIELLA

2 „Ugyanakkor, amikor a technikai fejlõdés, a társadalmi mobilitás,a tömegkommunikáció egyre nagyobb mértékben országosan homogénné teszia mindennapi életet, – szemmel láthatóan egyre nõ a kereslet a lokális és regionálismegkülönböztetõ kulturális szimbólumok iránt. Elég utalni a sorozatosanmegjelenõ helyi és regionális monográfiákra, a helyi hagyományokat ápoló vidékimúzeumok szaporodására.” Hofer Tamás: A regionális tagoltság különbözõmegközelítési lehetõségeirõl. In: Paládi-Kovács Attila (szerk.): Elõmunkálatoka magyarság néprajzához 7. MTA Néprajzi Kutatócsoport: Budapest, 1980. 109.

3 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl CD Jogtár Buda-pest., KJK-KERSZÖV, 2004. január.

4 Fodor István: Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon. Dialóg-CampusKiadó: Budapest–Pécs, 2001. 51.

nya 55,8%, ami a második legalacsonyabb érték az Észak-Magyarorszá-gi terület 50,0%-a után. A régiót döntõen az ezer fõ alattikistelepülések alkotják, melyek részaránya közel 70%, s ezzel országosátlagban a második helyen állnak a Nyugat-Dunántúl után.

A GDP értékeket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy – több évre vissza-menõen – országos szinten itt a legalacsonyabb, ami a térség elmaradott-ságát tükrözi. A mûködõ vállalkozások területi megoszlásában Dél-Du-nántúl 9,0%-l szintén a sereghajtók között található, Észak-Magyaror-szággal együtt. A munkanélküliségi ráta vizsgálata során is a régió elma-radottságának bizonyítékát láthatjuk, hiszen a 7,8% országosviszonylatban a második legnagyobb érték.5

„Gyökerek”

Az elsõ – szõlõvel kapcsolatos – emléket Pécsett tárták fel: a Kr. u. 380.táján épült ún. „II. számú” sírkamrában lévõ falnyílásban korsót éspoharat, valamint körülötte fürtökkel terhelt szõlõindákat ábrázolta korabeli mûvész.

A magyar szõlõk elsõ írásos említése Szent István pannonhalmi éspécsváradi alapítóleveleiben található, amelyek sajnos nem teljesen hite-lesek, mert a XIII. században részben manipulálták azokat. Az írások-ban szõlõmûvesekrõl, kádárokról és a szõlõ utáni tized fizetésérõl is szóesik. A nyugatról betelepülõ bencés és cisztercita rendek bortermelési is-merteket hoztak magukkal és segítették a szõlõtermesztés elterjesztésétországszerte. Oláh Miklós 1536-ban már azt írja, hogy „ […] alig akada bor eltevéséhez elég hordó, amint azt magam saját szememmel láttamBaranya vármegyében, míg Pécsett voltam […] arra kényszerültek, hogymásféle házi használatra készült hordókat bortöltés céljaira fordítsák ésaz üres hordókért egy másik, borral töltött hordót adjanak ellenszolgálta-tásul.” Kisebb-nagyobb megtorpanásokkal a töröknek meghódolt Délke-let-Dunántúlon tovább növekedett a bortermelés. A török nem akadá-lyozta, hiszen annak adójából és vámjából bõségesen jutott neki is. Eb-ben az idõben a háborúban megtizedelt magyar falvakba, a török által el-lenõrzött területre egyre több szerb – korabeli szóhasználattal: rác –települt be, akik a törökök szövetségeseivé váltak. Telepeseik a dombol-dalakon lévõ szõlõk mûvelését átvették és folytatták, saját eljárásaikkalés szõlõfajtájukkal, a kadarkával kibõvítve azt. A kadarka a délre esõ te-rületek fõ fajtája lett, a szerbek pedig a vörösborkészítés és szõlõmûve-

135


5 Magyar Régiók Zsebkönyve 2001. KSH, Bp. 2002. 3. 15. 17. 20.

lés szakembereinek számítottak egészen a XIX. század végéig. Mivela Rákóczi szabadságharc idején – a császár szövetségeseiként – véresharcokkal szorították ki a kurucokat a Dél-Dunántúlról, a magyarokbosszújától tartó rác lakosok a Dráván túlra menekültek.

Az elnéptelenedett falvakba telepítették aztán a földesurak a né-met telepeseket, akik tovább mûvelték a hátrahagyott tõkéket. A boriránti kereslet tovább nõtt a XIX. században, és a németek egyre na-gyobb területeken kezdtek bort termelni. A század végére azonban máreladási gondokkal küzdöttek a gazdák, és új terméket kellett keresni,amely biztosította a megélhetésüket. Sokan átálltak a magyar tarka szar-vasmarha tenyésztésére, melyre az egész országban nagy volt a kereslet,a kivágott szõlõhegyeken pedig takarmányt kezdtek termeszteni.Az 1880–1890-es években megjelenõ filoxéra óriási pusztítást végzett,de a jó bort termõ vidékeken nagyon gyorsan megtörtént a rehabilitáció,és az elsõ világháborúig szinte teljesen visszanyerték a szõlõterületeket.6

A termelõszövetkezetekbe kényszerítés ismét a szõlõs területek je-lentõs csökkenését hozta magával, nem is beszélve a minõségbeli romlás-ról, hiszen csupán a minél nagyobb mennyiség elérése volt a cél.7 A fal-vakban egészen a rendszerváltásig többnyire csak az idõsebb nemzedékmûvelt szõlõt, és termelt bort magának, s ha az öreg meghalt, örököseigyümölcsössé vagy hétvégi telekké alakították át az egykori szõlõskertet.

A kilencvenes évek elején végrehajtott privatizációval számos csalá-di gazdaság indította el újra fokozatosan a bortermelést, sok helyen kül-földi befektetõk segítségével, akik pénzt és új technológiát is hoztaka pénzhiánnyal küzdõ ágazatba. Több mint tíz évvel a privatizáció utánazonban még mindig gondot jelent a külföldi piacokon való megjelenés.Még mindig nem eléggé ismertek Európában a jobb magyar borok sem:néhány olcsó tömegbor a külföldi érdekeltségek révén ugyan megtalál-ható a szupermarketek polcain, de ezek nem képviselik megfelelõena mai magyar bortermelést. 8

136

TAKÁCS GABRIELLA

6 Andrásfalvy Bertalan: A szõlõ és a bor a Délkelet-Dunántúlon. Rubicon. Történelmifolyóirat, 2003/1–2. 17–21.

7 Olyan minõségû lett ebben az idõszakban a magyar bor, hogy csak a szocialistapiacokra, fõleg a Szovjetunióba lehetett belõle nagy mennyiséget értékesíteni.A hazai piac is igénytelen volt, az emberek azt a viszonylag olcsó bort fogyasztották,amihez éppen hozzájutottak.

8 A bor és az irodalom, a borral kapcsolatos népi bölcsességek, szólások, valaminta bor vallásban, iparmûvészetben, ünnepeken és gyógyításban betöltött szerepérõlbõvebben lásd Pomogáts Béla: Bor és költészet. In: Benyák Zoltán – Benyák Ferenc(szerk.): Borok és korok. Bepillantás a bor kultúrtörténetébe. Hermész kör: Buda-pest, 2002. 9.; Csoma Zsigmond: A borkóstolás története, mûvészete és gyakorlata.Agroinform Kiadó: Budapest, 278–283. Takács Gabriella Ágnes: A bor kultúrája,a kultúra bora. Szakdolgozat. Pécsi Tudományegyetem TTK-FEEFI, 2004.

Gasztronómia

A rendszerváltást követõen megindult egy váltás a gasztronómiában is:lassan elõtérbe kerültek a minõségi borok. E folyamat két síkon mentvégbe: a nõket megcélzó az újságokban egyre gyakrabban jelentek megreceptek, melyekhez vagy a fõzés alapanyagaként, vagy az étkezésfényének emelésére borokat is ajánlottak, így a háziasszonyok is jobbanmegismerték, valamint az üzletekben és éttermekben is nõtt a kínálat.

Manapság sokkal jobb borokat iszunk, mint néhány évtizeddel eze-lõtt, s ez nemcsak magyar vonatkozásban igaz. Napjaink borivói egyreigényesebbek a borok minõségével szemben, és a borkultúra is egyreszínvonalasabb. Persze a változások nem mennek egyik napról a másik-ra, és sajnos az éttermek nagy részében a mai napig ritka, hogy a pincérmegkérdezés nélkül ajánl valamilyen finom bort a megrendelt ételhez –általában a borok nevén, fajtáján kívül nem is tudnak többet mondania nedûrõl. Ez azért is lenne fontos, mivel a bornál minden egyes évjáratmás és más, ellentétben például a különbözõ rövid italokkal, vagya sörrel.

Hamvas Béla szerint „Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szere-lemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. De itt is, ott is minden körülményfontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napsza-kot. Van henyélõ bor, kacér bor, mesélõ bor, tragikus bor. A legnagyobbérzéketlenségre vall például kedélyes családi ebéden drámai bort inni.Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni.”9

Étkezéseknél aperitifként általában fiatal, nem túl savas, nem illa-tos, nem alkoholban gazdag borokat szoktak ajánlani, mint például a riz-lingfélék vagy a sauvignon blanc. Elõételekhez általában szintén könnyûfehérborok párosíthatók igazán, míg levesekhez ritkán ajánlanak bort –vagy azt a bort ajánlják, amivel a levest is ízesítették. Az italsor követi azételsor „nehezedését”, így például a fõételeknél már megjelennek a ro-sé-k, és a könnyû vörösborok is, amelyek nagyszerûen emelik ki példáula barna húsú szárnyasok ízét. Marhahúshoz már a testesebb borok ille-nek, mint például a kékfrankos, vagy a merlot. A vadhús – például õz,szarvas – szintén testes vörösborral finom. Külön mûvészet a sajtok ésa bor párosítása, hiszen például a lágy sajtok szintén könnyû fehérbor kí-séretében válnak még zamatosabbá, míg a füstölt sajtok nagyszerû kísé-rõjének a testes barrikolt borok számítanak. De nem szabad

137


9 Hamvas Béla: A bor filozófiája. Editio M Kiadói Kft.: Szentendre, 2000. 79.

megfeledkeznünk a finom desszertborokról sem: ilyen lehet például azaszú, vagy egy lágy tramini.

Nemcsak a bor megválasztásánál kell figyelnünk a részletekre.A bornyitásnak és a borkóstolásnak is vannak szabályai, amelyeket be-tartva még jobban élvezhetjük az illatokat, zamatokat. Nem mindegy azsem, hogy milyen hõmérsékletû bort fogyasztunk: a pezsgõk 6–8, a szá-raz fehérborok és a rosék: 8–10, félédes fehérborok 10–12, a tokaji aszú10–12, fiatal vörösborok 12–14, idõsebb vörösborok pedig 14–16 ºC-ona legzamatosabbak. Borkóstolókon általános szabály, hogy fehértõl a vö-rös felé, könnyebbtõl a nehezebb felé, száraztól az édesebb feléhaladunk.

„Borkínáláskor a célréteget ismerni kell. Megfelelõ borhoz pedig a megfe-lelõ ételt kell választani, hogy harmóniában legyenek.”10

A borfogyasztók

Borbarátokkal beszélgetve a következõ kategóriákat találtam:Parvenû – lényeg, hogy a bor drága legyen. Reklámokkal befolyásol-

hatóak. Magasabb életszínvonal jellemzi õket, ha pár ember ismeri azetikát, õk is tudni akarják. Felszínes ismeretekkel rendelkeznek, de jó vá-sárlóréteget képeznek. A valódi értékeket nehezen fedezik fel. Trendek,reklámok révén átcsábíthatók, nincs önálló véleményük, nem tudják,hogyan kell mélyében élvezni a bort.

Sznob – minõségi bort fogyaszt, meg is tudja fizetni. Náluk mini-mum ezer forint a bor ára, de az igazán hozzáértõ kevés közöttük. Néhá-nyan rendelkeznek saját ízlésvilággal.

Gourmet – „szegényebb, de okosabb”, nem mindig tudja megfizetnia magas minõségû borokat, de rendkívül ért hozzájuk, és jó reklámhor-dozó is: szeret beszélni a borról. Õk általában egy termelõi körnél lera-gadnak, és állandó fogyasztókká válnak. Mély kapcsolat alakul ki terme-lõ és fogyasztó között.

Alkoholista, iszákos – nem számít a minõség, csak a mennyiség.Általánosságban elmondható, hogy:– általában harminc év felettiek, közép- vagy felsõfokú végzettsé-

gûek,– több közöttük a városi, és inkább a férfiaknál jellemzõ,

138

TAKÁCS GABRIELLA

10 Interjú Környei Béla borakadémikussal, a Dom Perignon Pezsgõrend és a VillányiBorrend tagjával. 2003. október 15.

– vörös- és fehérbort egyaránt fogyasztanak, a rosé kedvelõk köreszûk,

– a vidékiek között a félédes borok, míg városiaknál a szárazaka legközkedveltebbek.

Új, de lassan terjedõ tendencia Magyarországon, hogy egyre többnõ fedezi fel a bor gyönyörét. Ezt segíti elõ, hogy a nõknek szánt magazi-nokban is nagy szerephez jut a borokról, a bor kultúrájáról szóló ismerte-tés.11 Fõzés révén is kapcsolatba kerülnek a borral, de magáért csaka bor élvezetéért is egyre többen isznak, persze mértékkel. A nõk ízlelõ-szervei biológiailag is fejlettebbek. Kevesebb közöttük a dohányos,a helytelenül táplálkozó, ezért az ízek világát is jobban élvezik.

„Létezik egy kategória, amely egyre kevésbé mûködik: azoknak az idõsebb,vidéki paraszt bácsiknak a rétege, akik kimentek a saját kis földjükre, ésmegtermelték a saját borukat. A mai fiatal generációk már nem hajlandó-ak kimenni, és földet kapirgálni. Ebben a rohanó világban az ember nem érrá ilyesmire. Nem kifizetõdõ. Sajnos. Lehet, hogy minõségileg nem olyanjók ezek a borok, de benne van a belsõ kapcsolat a szõlõvel, a természettel;nem is beszélve arról, hogy a saját munkája gyümölcsét itta. Ez a réteg sze-rintem körülbelül húsz év alatt el fog tûnni.”12

Mivel fogyasztók nélkül hiábavaló a termelés, ezért úgy gondolomnapjainkban fokozott figyelmet kell/ene/ tanúsítani a leendõ fogyasztóikör kialakítására. Ennek bár vannak már jó példái, de a folyamat sajnosmég gyerekcipõben jár.

Fogyasztóképzésre jó példa:– a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a bor

kultúrájáról tartott mûveltségi kurzus;– Budapesten a Magyar Borok Házában – amely feladatának te-

kinti a borvidékek borainak reprezentatív bemutatását, a ma-gyar borok színvonalas megjelenítését, és a magyar borkultúraterjesztését – a különbözõ, bort kedvelõknek tartott borkurzu-sok mellett (mint például: „Borismeret és borkultúra kurzusalapfokon”, „Ízek és illatok harmóniája”, „Protokolláris ismere-tek a borkultúra területén”, „Gasztronómia és Borismeret EstekHölgyeknek”) borkóstolókat, borbemutatókat is tartanak.

139


11 Például: Pincerock. A borok útján. Nõk Lapja Évszakok, 2003/õsz, 108–111.;A Négyökrös szekér útján. Shape, 2003/szeptember, 94–95.; Három fiatal:borászlányok. Elite, 2003/szeptember, 26–29. De ezt bizonyítja az ország számoshelyén létrejött „Borbarátnõk Klubja” vagy a nõi borrendek is.

12 Interjú a 26 éves M. Cs. borásszal. Pécs, 2003. szeptember 20.

– A pécsi Rippl Vinotéka képzése, amely egy hét elõadásból állótanfolyamot jelent. A tematikában a borvidékek, borfajták is-mertetése; a bor készítésének, tárolásának szabályai, a kulturáltborfogyasztás követelményei, valamint egy sommelier13 és egyszakács gasztronómiai tanácsadásán túl pincelátogatás is szere-pel. Ezzel kívánják segíteni a potenciális vevõkör kiépítését, hi-szen „nemcsak magunknak, hanem másoknak is jó, ha a fiatalokközül minél többen ismerik és szeretik a jó borokat.”14

Ha valaki érdeklõdik a magyar borok kultúrája iránt, széles, és igé-nyes könyvválasztékkal találkozhat, melyek vagy a borászat, vagy a gaszt-ronómia felõl közelítenek a témához. A könyveknél is nagyobb számbanvannak jelen a különbözõ borral kapcsolatos honlapok az Interneten,melyek a legkülönbözõbb témákban segítik az érdeklõdõk információ-hoz jutását: a különbözõ ételreceptektõl az elektronikus kereskedelemrévén értékesítésre kínált borokon át, a különféle borral kapcsolatos ver-sekig, novellákig szinte minden megtalálható. A nyomtatott sajtó terénazonban jóval szûkebb lehetõségek állnak rendelkezésünkre, mivela Borbarát magazinon, a Borvilág és a Gusto címû periodikákon kívülcsak szaklapokat találunk: a Borászati Füzeteket, és a Bor és Piac címûfolyóiratokat.

„Bár a borászati képzés magas szintû, viszont nincs fogyasztóképzés.Ha nem tudunk kitermelni jó fogyasztókat, nem tudjuk eladni a bort, mertnem lesznek jó fogyasztók. Éves szinten azaz egy millió hektoliter bor tíz-millió emberre, egy évre számítva, nem olyan nagy mennyiség. Szerintembelsõpiaci védelem, fogyasztóképzés, fogyasztásösztönzés kellene. Már kö-zépiskolában elkezdeném oktatni a borkultúrát, az egyetemen pedig min-denképp a tananyag része kellene, hogy legyen. Lassan jellemzõvé válik,hogy borklubok alakulnak az egyetemeken, amelyek a diákok késõbbi éle-tére is kihatnak, hiszen tudni fogják, hogy milyen bort fogyasszanak a vacso-rához, a különbözõ borvidékek felfedezése révén pedig egyrészt jó országismeretre tesznek szert, másrészt a családi nyaralások meghatározásakor isszámíthat a ‘boros tudás’. A bor az életük részévé válhat az embereknek.”15

140

TAKÁCS GABRIELLA

13 „Speciálisan képzett, alapos bor- és gasztronómiai ismeretekkel rendelkezõ, az étel-bor harmóniájában jártas, italkínáló éttermi szakember.” In: Mercz Árpád – KádárGyula: Borászati kislexikon. Mezõgazda Kiadó, Budapest 1998. 274.

14 Interjú a Rippl Vinotéka tulajdonosával. Pécs, 2003. szeptember 30.15 Interjú az FVM Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht. Dél-Dunántúli

Regionális Irodájának vezetõjével. Kaposvár, 2003. október 14.

A termelõk, szakemberek

A villányi Teleki Zsigmond Mezõgazdasági Szakképzõ Iskola ésKollégium a Dél-Dunántúlon az egyetlen, ahol mezõgazdasági ésélelmiszeripari szakmák oktatásával, ezen belül is szõlõtermesztéssel,borkészítéssel és értékesítéssel foglalkozó ismerteket oktatnak.Az iskolához tartozik a villányi borvidék jellegzetes szõlõfajtáitbemutató tízhektárnyi szõlõ, a feldolgozáshoz és a borkészítéshezszükséges technikai felszereltséggel.

A képzés választható az általános iskolából – nyolcadik osztály után– kikerülõk, és érettségivel rendelkezõk számára is, felnõttképzésként.

Felsõfokon a Kertészeti Egyetem szõlész vagy borász szakiránya álla tanulni vágyók rendelkezésére.

A Magyar Borok Háza nemcsak alapismereteket kínál tanfolyamaiközött, de a „Pohárnok” kurzus elvégzésével, vagy a kurzus elvég-zésével, vagy a borbíráló vizsga letételével a borok szakértõjévé is válhataz ember.

„Nem kell mindenkinek mérnöknek lenni, de a szakma él a lehetõségekkel.A magasabb szintû képzések nem gyakorlat-orientáltak, mint régen. Seké-lyes a gyakorlati képzés, azoknak van elõnyük, akik utánajárnak a dolgok-nak, vagy beleszületnek egy gazdaságba.”16

A bor mint üzlet

Napjainkban a bort kedvelõknek több lehetõségük van arra, hogybeszerezzék kedvelt boraikat: kisebb élelmiszerüzletek, szuper-marketek, borkereskedõk, borházak polcain egyaránt ott sorakoznaka különbözõ palackok. Nem is beszélve a közvetlenül, a termelõtõlbeszerzett borokról.

A borszaküzletek, vagy vinotékák képviselik a színvonalasabb érté-kesítést. Két nagyobb típusuk van: vagy „mindent árulnak”, vagy speciali-zálódnak valamire. Elõbbire jó példák a városokban található vinoté-kák, utóbbiak fõleg a pincéknél jellemzõek, ahol saját termelésû boraik-kal állnak a vendégek rendelkezésére. Az eladók vagy a tulajdonosok ál-talában ismerik a termelõket és boraikat, többen kóstolási lehetõséget isnyújtanak, és az eladók hozzáértõbbek, mint az élelmiszerüzletekben.Tanácsadásra is vállalkoznak, széles a borválasztékuk, házhoz szállítást

141


16 Interjú Jekl Bélával, aki a Pannon Borrégió Egyesület elnöke, Nagyharsányhegyközség elnöke, a Villányi Borvidéki Tanács elnöke, a Hegyközségek NemzetiTanácsának tagja. 2003. október 22.

is vállalnak, és a vevõk egyedi kívánságait is igyekeznek teljesíteni. A bo-rokat általában fekve tárolják és az eladóhelység hõmérsékletére is oda-figyelnek. Mindezek ellenére véleményem szerint a borházas érté-kesítési forma még nem túl népszerû Magyarországon.

A különbözõ kisebb-nagyobb élelmiszerüzletek is árusítanak bort.Ezek borválasztéka általában kicsi, hiányoznak náluk a jobb és drágábbborok, nincs tanácsadás, nincs szakképzett boreladójuk, a borok tárolá-sa általában nem szakszerû, mivel a palackok állva kínálják magukata polcokon, gyakran a Nap is melegíti õket. Az eladóhelységek hõmér-séklete sem megfelelõ a borok tárolására. Természetesen azért vannakkivételek is, ahol a bor eladására, tárolására nagyobb gondot fordítanak,mint egy átlag élelmiszerboltban.

A szupermarketek borválasztéka szélesebb. Talán ezzel is magyaráz-ható, hogy ez napjainkban a legnépszerûbb módja a borok beszerzésé-nek. Megtalálhatók náluk az olcsó, kisebb mértékben a drágább borokis. A nagyobb forgalom miatt inkább az olcsó borokra koncentrálnak, mi-vel igyekeznek nagy tételben és olcsón vásárolni. Hátrányuk, hogy nincsszakképzett boreladójuk, így nincs, aki tanácsot adjon a bizonytalan vá-sárlóknak. Talán ez is változni fog a késõbbiekben, miután több szuper-marketben külön borrészlegek is léteznek. Jóllehet az értékesítési ada-tok titkosak, vásárlóként azt tapasztaltam, hogy az akciós borok polcaielõtt sokkal többen megálltak nézelõdni, és több palack is kerülta kosarakba, mint általában.

Ma már az elektronikus kereskedelem elõnyeit kihasználva is vehe-tünk borokat. Magyarországon a borértékesítésnek ez a formája mégnem igazán terjedt el – nagyrészt azért is, mivel az e-commerce is gyerek-cipõben jár még nálunk – de lassan terjedni fog, úgy gondolom. A vásár-lók között itt is elsõsorban az anyagilag jobb helyzetben lévõ társadalmirétegek képviselõi találhatók, akik megfelelõ képzettséggel rendelkez-nek az Internet használatához, bármikor hozzáférhetnek, és nem csaka munkahelyi feladatok elvégzésére használják, hanem mindennapiéletük szerves részeként, akár vásárlásaik lebonyolítására is.

A borvásárlás legtöbbet nyújtó formája az, ha a borokat a termelõ-nél, a helyszínen vesszük meg. Így nemcsak a bort ismerjük meg, de a vi-déket és a termelõt is, akitõl a bort vesszük. Kóstolás közben beszélget-hetünk vele a szõlõrõl, a borokról, a vidék jellegzetességeirõl, az idõjá-rásról – szinte bármirõl – és több bor megízlelése után kiválaszthatjuka nekünk leginkább tetszõket.

A bormarketing kapcsán több szervezetrõl is beszélhetünk a Dél-Dunántúl régiójában, amely marketing feladatokat lát el:

142

TAKÁCS GABRIELLA

1. Fvm Agrármarketing Centrum Kht.

A társaság feladatai közé tartozik például:– a közösségi marketing eszközeinek alkalmazásával a magyar ag-

rártermékek kül- és belpiaci értékesítésének támogatása,– a magyar áruk exportképességének növelése, az országimázs fo-

lyamatos javítása,– a termelõk, kiemelten a kis-és közepes vállalkozások, valamint

a feldolgozók és a forgalmazók piaci munkájának segítése, ver-senyképességük növelése,

– a térségfejlesztési, regionális marketingprogramok támogatása,– az állami támogatások hatékonyabb felhasználásának növelése.

Tevékenységi köre:– piackutatás,– kiadványok, prospektusok, filmek készítése,– termékspecifikus programok – egy-egy ágazat termékeire vonat-

kozóan– belföldi és külföldi kiállítási megjelenés, ahol a magyar

közösségi standon az AMC a részvevõknek kedvezményeketbiztosít a kiállítási helytõl kezdve a tárgyalási segítségnyújtásonát egészen a prospektusok megjelentetéséig.

– szakmai konferenciák, üzletember-találkozók szervezése,– értékesítésösztönzõ akciók, kóstoltatások, magyar hetek,– oktatás, ismeretterjesztés a termelõk számára,– HÍR-Program: Feladata az országimázs és a különbözõ kistérsé-

gek imázsának építése a tájegységek kulináris megismertetésénkeresztül, hagyományos élelmiszereiknek összegyûjtésével, le-írásával, történelmi, földrajzi, kulturális szempontúbemutatásával,

– és információs bázis mûködtetése.Az AMC regionális irodái – Nyíregyházán, Szegeden, Gyöngyösön,

Kaposváron, Veszprémben és Szombathelyen mûködnek.17 Bár a borosrendezvények, pályázatok, programok 98 millió forintnyi támogatástnyertek az AMC-tõl az 2003-ban, ennek ellenére úgy gondolom, a bor-ágazatnál mégsem tudja rendesen betölteni a szerepét. Napjainkban egy-re nagyobb az érdeklõdés a minõségi borok iránt, de ez – véleményemszerint – alapvetõen nem az Agrármarketing Centrum tevékenységénekköszönhetõ. Kutatásaim során nem találtam egyetlen kidolgozott kon-

143


17 Forrás: interjú Eszterhai Ildikóval, a FVM Magyar Közösségi AgrármarketingCentrum Kht. Dél-Dunántúli Regionális Irodájának vezetõjével. 2003. október 14.

cepciót sem arra, hogy akár csak a Dél-Dunántúl területén belül hogyanlehetne a magyar borok fogyasztását ösztönözni, Tudomásom szerint je-lenleg nem létezik egységes bormarketing program, amelynek céljaa kulturált borfogyasztás, és a magyar borok népszerûsítése lenne.

„Én nem sokat láttam az AMC marketing tevékenységébõl. Különbözõ ki-adványokra adnak pénzt, de szerintem a marketing nem szórólapot jelent,hanem valami mást. Sok mindent másképp lehetne csinálni, de Magyaror-szágon mindenbõl politikát csinálnak, és ez agyrém. A szakma a legutolsó.Egy-két szakújság van, akik írnak errõl-arról, de bormarketing nincs. Mimagunkat ‘marketingeljük’: borkóstolókat, bemutatókat, vacsora esteketrendezünk, és ezeken keresztül hirdetjük a magyar bort, saját pénzbõl.Több száz külföldivel kerültem eddig is kapcsolatba. A középborászokmindezt nem engedhetik meg maguknak. Annyit tett az AMC, hogy kül-földrõl – Angliából, Németországból, Hollandiából, Belgiumból, Svédor-szágból, Finnországból – újságírókat küldött ide. Ez így hiteles volt, mivelnekünk már van mit megmutatnunk. Kevesebb pénzt kellene költeni kiállí-tásra, többet kóstoltatásra. A magyar bor imázsának felépítése sokba ke-rül.”18

A marketingnek fontos része kellene legyen a borok bemutatása,kóstoltatása, hogy ezáltal minél szélesebb társadalmi réteghez eljusson.A bort kóstolók olyan élményekhez és ismeretekhez jutnak, amelyekhosszú távon elkísérik õket.

„Az idén voltunk Lengyelországban, ahol Baranyából hat borász tartottborbemutatót, nagy sikerrel. Jövõre még több borász fog bemutatót tarta-ni, amibõl megrendelés is születhet! Sõt, létrehoztuk a Magyar Bortiszte-lõk Egyesületét, ami a magyar borok piacát alapozhatja meg. Az egyik pin-cétõl már most is kértek árajánlatot.”19

Úgy gondolom, e gyakorlati példa nagyszerûen világít rá a tenniva-lókra, s ez nemcsak külföldön, hanem itthon is megvalósítható lenne,hogy bõvüljön és erõsödjön a borbarátok rétege.

144

TAKÁCS GABRIELLA

18 Interjú Gere Attila borakadémikussal, a Pannon Bormûves Céh tagjával. 2003.október 14.


2. Borrendek

Európa országaiban már a középkorban alakultak bor(lovag)rendek-nek nevezett társaságok, melyek a bor kultuszának, egy-egy borvidékhagyományainak ápolását tûzték ki célul, mindezt a lovagi erények gya-korlásával: hûséggel, odaadással és mértékletességgel. A bor már ekkoris egészséges, egészségvédõ italnak számított a számos betegséget oko-zó és terjesztõ vízzel szemben.

A borrendek alapvetõ célja egy-egy borvidék, termõhely, illetvea bor hírnevének, minõségének védelme, emelése. Mintegy összekötika szõlõtermesztést és a borászatot a táj kultúrájával, múltjával, hagyomá-nyaival, és a bort fogyasztóval. A borrendek régen és ma is termelõkbõl,gazdákból álltak össze, tömörültek borrendi egyesületekbe. Megalakulá-sukat gazdasági érdekek is motiválták, céljuk a minõségvédelem, a tech-nológia fejlõdése, a borrend nyújtotta reklám és marketing lehetõségekkihasználása révén az értékesítés, a forgalom növelése. Tagjai, a borlova-gok baráti társaságot, összetartó közösséget alkotva elsõsorbana borrendjük körzetében próbálják céljaikat megvalósítani.

Magyarországon az elsõ borrend 1976-ban alakult meg Baján, PaxCorporis néven. 1989-ben már tizenhárom borrend mûködött hazánk-ban, ezek alakították meg a Magyarországi Borrendek Országos Szövet-ségét. Minden borrend sajátos díszes öltözékkel, lánccal, emblémával, cí-merrel és zászlóval rendelkezik. Külsõségeikben a középkor lovagrendihagyományaira támaszkodnak, legendájukat, ceremóniájukat az általukképviselt borvidék, térség történelmi kulturális szokásai, néprajzi ésszakmai hagyományai, múltja alapján alakítják ki. Nevük utalhat a terü-let régi nevére, a tájegység nevére, egy-egy neves szülöttükre, egy-egy tár-gyi emlékre, egy neves szakemberre. Díszes öltözetüket, kellékeiket isehhez kapcsolódva tervezik meg és készítik el. Maguk határozzák megmûködési rendjüket, ünnepeiket, ceremóniájuk rituáléját és zászlós bo-rukat. A zászlós bor a tájegység legjellegzetesebb, leghíresebb és legjobb-nak ítélt bora. Lehet egy állandó fajta, lehet egy cuvée, lehet egy, éventeházi borversenyen kiválasztott bor, a legfontosabb, hogy kiválóminõségi, és a borrendet és borvidéket reprezentáló bor legyen.

A borrendek saját szabályzatuk alapján, ünnepi ceremónia kereté-ben avatnak új tagokat. Ezt természetesen megelõzi egy sikeres próbaté-tel. Ennek során a jelöltnek valamilyen a borhoz, borvidékhez kapcsoló-dó gyakorlati feladatot (pl. lopózás, borospalack kinyitása, borkiválasz-tás) kell végrehajtani, néha ezekhez a térséghez kapcsolódó szakmai,néprajzi – elméleti kérdés is társul. A sikeres próbatétel után a borrend-

145


re és annak zászlós borára történõ eskütétel következik. Majd a nagy-mester a borrend jelképét jelentõ eszközzel (kard, lopó, bot stb.) az új ta-got a rend tagjává avatja.20

Custodes Vinorum De Villány Borrend

A borrend feladatául tûzte ki a borok magas minõségének védelmét,a kulturált borfogyasztás szolgálatát, a gasztronómia- és a hagyomány-õrzésre érdemes értékek megõrzését. „A borrend tulajdonképpen fõlegmarketingcélokat szolgál.”21

3. Pannon Borrégió Egyesület

2003. januárjában alakult a mecsekaljai, a villányi a szekszárdi ésa tolnai borvidék egyesítésébõl. A Villány-Siklósi Borút Egyesület,hegyközségek, hegyközségi tanácsok a tagjai. A legfõbb közös céljuka piacra jutás kiszélesítése, az itteni marketingmunka hangsúlyozása.Az Egyesület közigazgatásilag talán sikeresebb lesz, és az EurópaiUniós támogatások kapcsán is nagyobb eséllyel indulhat. Ez egytendencia, most van kialakulóban.22

„Ha nem lesz rá szükség, nem használjuk. De a szakma is arról beszél, hogyjó lenne regionális szintre leadni sok mindent. Mindenesetre egy jó kommu-nikációs kapcsolódási pont lesz. Öt borrégió fog létrejönni országos szin-ten: egy lesz még Észak-Magyarországon – Eger, Mátra, Tokaj – és egy Sop-ron környékén.”23

„A szétaprózott huszonkét borvidék egyesítése a cél. De az is lehet, hogyidõvel a borrégiók visszaalakulnak borvidékké.”24

146

TAKÁCS GABRIELLA

20 Forrás: http://www.borrend.hu/borrend2.htm.21 Interjú Tiffán Edével, a Magyar Bor Akadémiájának alelnökével, a Pannon

Bormûves Céh tagjával, a Custodes Vinorum De Villány Borrend tagjával. 2003.szeptember 24.

22 Eddig a Duna Borrégió Egyesület és a Balatoni Borrégió Egyesület jött létrea Pannon Borrégió Egyesületen kívül.

23 Interjú Becker Leonórával, a Pannon Borrégió Egyesület tagjával, a Villány-SiklósiBorút egyik alapító tagjával, Palkonya polgármesterével. 2003. október 7.


4. Pannon Bormûves Céh

2000. április 6-án alakult meg az országos hatókörû szervezet. Tagjatizennyolc magyar „élborász”25. A tagok sorába meghívásos alapon lehetbejutni. Céljuk a társaság által képviselt borkultúra, borászati, szellemiértékek továbbadása.

„Szeretnénk elérni, hogy törvénymódosításoknál kikérjék a véleményün-ket, de például az AMC-nek is van kihez nyúlni: csak felhívják a céh tago-kat, vagy a titkárságot. A piacnak mutattunk valamit ezzel a céhvel. Ez egystabil társaság, stabil minõséget jelentenek. A Külker támogatásával mosta Magyar Sommelier Szövetségen keresztül külföldiekkel szeretnénk fel-venni a kapcsolatot. A Külker a helyet biztosítaná kint, és a helyi sommeli-er-k ajánlanák a borainkat.”26

5. Magyar Bor Akadémia

Bár nem Dél-Dunántúli regionális szervezetrõl van szó, de mivel azAkadémia alelnöke a villányi Tiffán Ede, és számos borakadémikus élrégiónkban, ezért fontosnak tartottam itt bemutatni.

1992. szeptember 10-én a Francia Akadémia mintájára hozták lét-re, a magyar borok rangjának, presztízsének emelése érdekében.27 Tag-jai a magyar szõlészet-borászat és a gasztronómia kiemelkedõ szakembe-rei, a gazdasági- társadalmi élet képviselõi, akik már évtizedek óta sokattettek a magyar borokért.

„Harminchárom rendes tagja, és harminchárom pártoló tagja volt az Aka-démiának. Mára ez a létszám ötven – ötvenre változott. Meg persze vannakörökös tagok is. A bekerüléshez öt tagnak kell javasolni a leendõ tagot.

147


25 Tagjai például a villányi régióból Tiffán Ede, Gere Attila, Bock József, a szekszárdiDúzsi Tamás, Tokaj-hegyalja régióból Szepsy István, az egri Gál Tibor, Pók Tamás,a Balaton-felvidékrõl Figula Mihály, Szeremlei Gyõzõ.


27 „A magyar borok rangja, szimbolikája és sajátos nyelvezete, illat- és ízvilága,valamint kulturális háttere történelmi borvidékeink gazdag hagyományaival együttnemzeti kultúránk fontos alkotóelemét jelentik. Boraink minõségének, hírnevének,tájban is kifejezõdõ egyéniségének és hagyományainak megõrzése és továbbfejlesztése, a borfogyasztási kultúra emelése nemes feladat mindazok számára, akika magyar kultúra felvirágoztatásának ügyét szolgálni kívánják. Ezen feladatokattesszük a Magyar Bor Akadémia legfontosabb célkitûzésévé, amelynekmegvalósításáért minden erõnkkel munkálkodni fogunk, mind a hazai, minda nemzetközi fórumokon.” Részlet a Magyar Bor Akadémia alapító nyilatkozatából.In: Magyar Boralmanach 2003. Ki kicsoda a magyar bor világában? Vinum PassumKiadó: Budapest, 2003. 36.

Egyetemi tanároktól kezdve Gregor Józsefen át olyan emberek a tagjai,akik nemcsak szeretik a bort, de tenni is akarnak érte valamit. Ugyanakkorpéldául nem minden Év Borásza lesz akadémikus. Nagyon szigorúan ve-szik a hiányzást: ha valaki háromnál többet hiányzik, nincs szükség a továb-bi közremûködésére. Minden évben tanulmányúton veszünk részt, az idéna többiek Észak-Olaszországba mentek. Én sajnos pont akkor voltam Len-gyelországban.”28

A különféle szakmai találkozókon kívül részt vesznek, a borászatotérintõ törvények, szabályok kialakításában is. Széles körû nemzetközi kap-csolatokat ápolnak, együttmûködnek külföldi társakadémiákkal is. Az Aka-démia volt a kezdeményezõje és támogatója a Budapesti Nemzetközi Bor-fesztiválnak, a VinAgorának, illetve különbözõ országos és borvidéki verse-nyeknek is. Évrõl évre megrendezi az „Év Bortermelõje” választást, 2002-tõl kezdve pedig részt vesz az „Év Pincészete” választásban is.

Véleményem szerint a bor élvezete teljesen egyéni, szubjektív do-log, mivel borkóstolásnál mindenki másként észleli és értékeli a bor kü-lönbözõ összetevõit. A bor minõségét több tényezõ határozza meg, ésegyetlen bor sem határozható meg mindenki számára kizárólagosan.Van, aki esküszik a száraz borra; van, aki az édesebbet értékeli igazánjónak; másnak a barrikolt borok a kedvencei.

Számos borversenyt szerveznek országszerte, melynek marketingér-tékükön túl önigazoló szerepük is van a termelõ számára: tényleg jó bor,amit alkotott; vagy: lehetne még jobb.

A bor mint szimbólum

A borral kapcsolatban megfigyelhetõ egyfajta jelentésbeli változás: márnem csak egyszerû „szomjoltó anyag” amit megtermelnek éselfogyasztanak, és túl lépett azon a fokon is, amikor egyfajtaszellemiség társult hozzá – ide sorolnám például a hozzá fûzõdõanekdotákat, népi bölcsességeket, verseket és dalokat – míg végülszimbólummá vált. Olyan jelentéseket tölt be, melyek sem anyagi-, semszellemi kultúrájához nem kapcsolódnak közvetlenül: lehet egygyûjtemény darabja, ajándéktárgy, vagy nemzeti jelkép is. Napjainkbanegy üveg bor szimbolizálhat városokat, intézményeket, vállalkozásokat,s e jelkép többet árul el róluk, mint bármely korábbi marketingtermék.

148

TAKÁCS GABRIELLA


Éppen ezért a szimbólumnak szánt bor kiválasztásnál nagyon gondosankell eljárni.

Rendezvények, borturizmus

A borhoz a mai napig számos rendezvény kapcsolódik, melyek egyrenépszerûbbek. Sokan látogatnak el például Villányba a Vörösborfeszti-válra29, vagy az Új Bor Ünnepére, vagy Palkonyára a Pünkösdi NyitottPincék30, esetleg a Mustfokoló alkalmából. Az ilyen jellegû programoknagyszerû reklámlehetõséget jelentenek a minõségi borok számára, éshozzájárulnak a kulturált borfogyasztás népszerûsítéséhez is.

A Villány-Siklósi térség jellemzése

A Borútat magába foglaló siklósi kistérség31 tartós munkanélküliséggelsújtott társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, rurális terület,amelyen belül az általunk vizsgált településcsoport a kedvezõbb adottsá-gú falvakat és városokat tömöríti, így az elmaradott helyett inkább a kö-zepesen fejlett illik rá.

A rendszerváltást követõen a munkanélküliség 32%-ra32 kúszotta térségben, és nem szabad megfeledkeznünk az elsõ jugoszláv háborúnegatív hatásairól sem. „A turizmus ‘pangott’, hiszen senki nem megy odanyaralni, ahol hallani lehet a szomszédban dúló bombázások zaját.”33 A ki-lencvenes években új formák, struktúrák jelentek meg az ország fejlõdé-sében. Ezek kibontakozását azonban a térségben akadályozta a délendúló háború: „A térség déli határhoz való közelsége a sokéves hátrányután a nyolcvanas évtized második felében végre elõnnyé változott,amely potenciált a délszláv válság átmeneti idõre visszafogta.”34

Azok a természetes átmenetformák, amelyek más területeken auto-matikusan kibontakoztak a rendszerváltás után, itt csak egy potenciáli-

149


29 Program: http://www.archimedia.hu/content.php?content=274;set_lang=hu.30 Bõvebben lásd e kötet utolsó fejezetében.31 Kistérség: a települések között létezõ funkcionális kapcsolatrendszerek összessége

alapján behatárolható területi egység, egymással intenzív kapcsolatban lévõ,önszervezõdõ, egymással határos települések összessége. In: 1996. évi XXI. törvény:a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl. KJK-KERSZÖV. CD Jogtár: Buda-pest, 2004. január.

32 Interjú Becker Leonórával, a Villány-Siklósi Borút ügyvezetõjével, Palkonyapolgármesterével. Palkonya, 2002. október 2.

33 Interjú egy 50 éves villányi borásszal. Villány, 2002. március 29.34 Baranya Megyei Térségi Erõforrástérkép /12/. Villány-Siklósi Borút Egyesület, Pécs.

2000. 5.

san sikeresebb vállalkozói /illetve vállalkozó szellemû/ elit segítségévelvalósulhattak meg.

„A magyarországi turizmus helyzetét elemezve azt tapasztaljuk,hogy a turizmus egyszerre erõsíthet, illetve bonthat le bizonyos mítoszo-kat, sztereotípiákat. A ‘tömegvonzás’ bûvöletében a turistaipar egyszer-re alakíthat ki teljesen sajátságos, újszerûnek tûnõ kultúrtermékeket ésrombolhat le már meglévõ, hagyományosnak elfogadott szokásokat. Eb-ben a folyamatban meghatározó fontosságuk van azoknak a személyek-nek, csoportoknak és intézményeknek – tehát az úgynevezett harmadikközegnek35 – amelyek a vendég turisták és a helyi társadalom tagjai kö-zötti kapcsolatot, üzletet lebonyolítják és manipulálják. Ezek az intézmé-nyek és ‘middle men’-ek határozzák meg a turizmus létének pillanatnyimilyenségét, a kapcsolatok lehetõségeit, vagy éppen ellenkezõleg, azokhiányát. Az ilyen, fõleg külsõ mintára helyileg felállított intézményekhozzák létre az állandó múzeumokat, helyi jellegû fesztiválokat, idõsza-ki kiállításokat, publikációkat vagy folklórmûsorokat.” 36

Ilyen intézménynek számít a Villány-Siklósi Borút Egyesület, és„middle man” szerepet töltenek be valamennyien, akik a Borút alapítá-sánál „bábáskodtak”, vagy az Egyesületben vezetõ tisztséget töltenekbe. Adott volt a borral, a borászattal kapcsolatos tudás, a helyi ismere-tek, a kapcsolatrendszerek, – vagyis a tudás-, politikai-, és szimbolikus tõ-kék – amelyek lehetõvé tették a Villány-Siklósi Borút Egyesület létreho-zását, megteremtve ezzel a lehetõséget egy kis régió felemelkedésére, ésugyanakkor egy új lokalitás létrehozására.

A villányi borvidék

A szõlõt – mint ahogy egész Pannóniában – már mûvelték itt a Római bi-rodalom lakosai is, de a mai szõlõkultúra alapjait a törökök kiûzéseután a betelepült rácok és németek rakták le. A rácok hozták magukkal

150

TAKÁCS GABRIELLA

35 „Az öntevékeny szervezetek hagyományosan nagy szerepet játszottak a túlélés-orientált magyar társadalomban. A rendszerváltást követõ években pedig nagyszerep jutott a társadalom életében újra megjelenõ nonprofit szervezeteknek,amelyek között a közös problémák mentén szervezõdõ egyesületek célja nemegyszerûen a társas együttlét, hanem a kölcsönös segítségnyújtás, a válságosélethelyzetbe került vagy tartósan nehéz körülmények között élõ emberek közöserõfeszítése a kiútkeresésre.” Kuti Éva: A nonprofit szervezetek szerepea kilencvenes évek magyar társadalmában és gazdaságában. Közgazdasági Szemle,1996 (XLIII. évf.)/ október., 905–919.

36 Kürti László: A puszta felfedezésétõl a puszta eladásáig. In: Fejõs Zoltán – SzíjártóZsolt (szerk.): Turizmus és kommunikáció. Néprajzi Múzeum – PTEKommunikációs Tanszék: Budapest-Pécs, 2000. Tabula Könyvek 1. 112.

Villány környékére a kadarka szõlõt, és a vörösbor héjon erjesztésénekmódszerét. A késõbb érkezõ német telepesek a kékoportó fajtával gaz-dagították a vörösbor választékot. Ma több mint két ezer hektár kiterje-désû a villányi borvidék teljes szõlõterülete.

A kedvezõ földrajzi adottságok, a mediterrán jellegû klíma, a talajváltozatossága, a soknemzetiségû Baranya évszázados hagyományainakés tapasztalatainak köszönhetõen az ország egyik legjobb minõségû éslegszélesebb választékú borai teremnek itt, melyeket már az 1800-asévekben ismertek Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Fran-ciaországban, sõt Európán kívüli országokban is. Napjainkban ismétkedvezõen ítélik meg ezeket a nedûket, a villányi bortermelõ gazdák szá-mos borverseny, kiállítás díjazott szereplõi. Közülük Tiffán Ede 1991-ben, Gere Attila 1994-ben, Polgár Zoltán 1996-ban, míg Bock József1997-ben elnyerte „Az év bortermelõje” díjat is.

A Villány-Siklósi Borút Egyesület

A fejlõdõ, gazdaságilag szegény országokban a turizmus fejlesztésébendöntõ szerepet játszanak az ország kulturális hagyományai, a népmûvé-szeti örökség. E kulturális elemek a szinte korlátozás nélkül rendelke-zésre álló, minimális befektetést igénylõ – ezért gyümölcsözõen kiak-názható – lehetõségekhez számítanak, hasonlóan más olcsón jövedel-mezõvé tehetõ adottságokhoz, mint pl. a ‘napfény’, ‘hegyvidék’ s egyébjellegzetes természeti környezet.37

Magyarország híres szõlõtermelõ tájai közül elsõként Villány és Sik-lós térsége tûzte ki céljául európai mintára a klasszikus borút kiépítését.

Ebben egyszerre több tényezõ játszott fontos szerepet, így például:Villányban már a rendszerváltás korai idõszakában a borászattal

foglalkozó szakemberek egy része önállóvá vált, és okulva, tanulva a Vil-lányban évszázadok óta létezõ magas színvonalú uradalmi, illetve nagy-üzemi borászkodásból – napjainkra európai színvonalúvá váló – családipincészeteket alakítottak ki, ezáltal példát mutatva a többieknek. (Ide-tartoznak például a már említett Tiffán Ede, Gere Attila, Bock József,vagy Polgár Zoltán pincészetei.) Hiszen „ha neki sikerült, nekem miértne sikerülne?”

A helyi termelõszövetkezet – ahol „egyformán adták el a borokat,mindegy volt, hogy milyen” – éppen abban az idõben volt átalakulóban,

151


37 Fejõs Zoltán: A turizmusról az ökonómián innen és túl In: Uõ (szerk.): Cul/tours.Népmûvelési Intézet: Budapest, 5–6.

az átmeneti idõszak pedig teret engedett az új kezdeményezéseknek.Egyébként is „minden villányi tudja, hogy hogy kell bort csinálni”.38

„A megyei Tourinform szervezésében volt egy tanulmányút Elzász-Rajna,vagyis francia, illetve Dél-Stayermark, vagyis osztrák területekre, amelyekötven-hatvan éves hagyományokkal rendelkeznek a borutak szervezése te-rén. Annyira megtetszett az ötlet, hogy útban hazafelé, már a buszon elhatá-roztuk, hogy nekünk is hasonló kell! Aztán itt a konyhámban jött létre azegyesület 1994. szeptember 14-én hét helyi önkormányzat39: Siklós-Mári-agyûd, Nagyharsány, Kisharsány, Nagytótfalu, Villány, Villánykövesd, Pal-konya, a Baranya Megyei Önkormányzat, civil szervezetek, magánszemé-lyek és vállalkozók az alapítói, összesen tizennyolcan. 1998-ban további há-rom település – Harkány, Vokány, Kistótfalu – önkormányzata kapcsoló-dott a programhoz.”40

„’93-’94-ben kezdõdött a borút szervezõdése, egyre többen csatlakoztak deaz emberek hite, tisztesség és hozzáállása kellett hozzá. Hiszen a ‘jó lesz ezígy is’ mentalitás a biztos bukáshoz vezetett volna.”41

„A Borút megvalósulásához nagyban hozzájárultak a PHARE támogatá-sok, a kamatmentes hitelek (például a pincék átalakításához).”42

Adott tehát egy réteg, aki mer, és akinek lehetõsége is van a változ-tatásra /s nem csupán bátorsága, de – a korábban felhalmozott tõkékegyesítésével – tudása is adott/; adott egy átmeneti korszak, amikor lehe-tõség van új dolgok kialakítására; adott egy történelmi borvidék, amelymagában hordozza a borturizmus kialakításának lehetõségét. A tálcánkínálkozó megoldásra a tanulmányutak révén figyelnek fel. Nem õk hely-ben alakították ki a megoldás felé vezetõ utat, hanem találtak egy készsémát, melyet külföldön már ötven-hatvan éve használnak. De ahhoz,hogy megvalósuljon, összefogásra volt szükség. Potenciálisan ez volt

152

TAKÁCS GABRIELLA

38 Interjú Gettó Jakabbal, a villányi termelõszövetkezet fõkönyvelõjével 2002. március20.

39 A helyi nonprofit közösség szempontjából az önkormányzatok egyarántmegjelenhetnekAlapítóként vagy társalapítói minõségben, Szerzõdõ félként, Támogatóként,adományozóként, Tagként (fõleg a települések egyesületeiben és szövetségeiben) –1998-ra részvételi arányuk 61%A nonprofit szervezetek által nyújtott támogatások vagy önkéntes munkakedvezményezettjeként,

40 Interjú Becker Leonórával, a Villány-Siklósi Borút ügyvezetõjével, Palkonyapolgármesterével. Palkonya, 2001. október 28.

41 Interjú Gere Attilával, Villány, 2001. október 16.42 Interjú Takáts Gyulával, Villány polgármesterével. Villány, 2001. október 17.

a legjobb lehetõség a válság kezelésére, és az anyagi lehetõségek/pályázati feltételek, pl.: PHARE/ is erre ösztönöztek.

„A terek helyekké alakítása egy olyan tudatos pillanatot igényel,amelyre azt követõen viszonylagos rutinnal emlékezhetnek.43 A szom-szédság termelése kolonizáló abban az értelemben, hogy a potenciálisankaotikusnak vagy lázadónak tekintett helyek és helyzetek feletti, társa-dalmilag (gyakran rituálisan) szervezett hatalom érvényesítését foglaljamagába.”44 S bár a Borút helyei a szó hagyományos értelmében nem te-kinthetõek sem kaotikusnak sem lázadónak, azonban a kistérséget ká-osz jellemezte az átmenet éveiben, és a teljes lesüllyedés fenyegette. En-nek megelõzésére, kiküszöbölésére jött létre egy civil szervezet – ezt te-kinthetjük akár rituális szervezetnek is, figyelembe véve a létrehozás kö-rülményeit – amely hatalmat gyakorol, vagyis gazdaságilag felügyeli azaddig különálló vállalkozókat, településeket. Kolonizál, és egyben szom-szédságot teremt az addig ilyen formában soha együtt nem mûködõ köz-ségek és városok között. Egységet sugall, és kialakít egyfajta lokalitásta Borút települései között.45

A klasszikus borút konkrét bejárható útvonalat jelent. Borkörút,mely egy kötetlen barangolás lehetõségét kínálja fel az idelátogatóknaka Villányi hegység mentén a máriagyûdi kegyhelytõl a palkonyai pincefa-luig. Útközben történelmi emlékhelyek, a természet szépsége, a falvakés szõlõhegyek népi építészeti alkotásai kínálnak látnivalókat.

A borhoz értõk tudják, hogy a legnagyobb élvezet közvetlenül a pin-cében történõ kóstolás, ahol a bor a maga természetes környezetében je-lenik meg. Egyebek mellett ezért is volt életrevaló gondolat a Villány-Siklósi Borút létrehozása, hogy azok, akik a borban nem csupán az alko-holt, hanem az ízek harmóniáját keresik, a pincékben ismerkedhesse-nek meg e vidék boraival.

A Villány-Siklósi Borút ötvözi magában a kultúrát és a természet-központúságot. A bor és a borfogyasztás napjainkban rendkívül divatos-sá vált, a kulturált minõségi borfogyasztás pedig egy életstílus tartozéká-nak tekinthetõ.

Az Egyesület célja a borút létrehozása, a minõségi bortermelés elõ-mozdítása, a borturizmus, falusi turizmus fejlesztése, a Villányi borvi-dék szõlõültetvényeinek, ökológiai arculatának megóvása, a helyi minõ-

153


43 Például a Villány-Siklósi Borút Egyesület létrehozása, amelyet valamennyienugyanúgy mesélnek el.

44 Appadurai, Arjun: A lokalitás teremtése. Régió, 2001/3, 9.45 Kovács Éva: Etnicitás vagy etnopolitika? Bizonytalanságok az etnikai identitás

értelmezése körül. Bárdi Nándor – Fedinec Csilla (szerk.): Etnopolitika, TLA, Buda-pest, 2003. 43–58.

ségi borok piacának és keresletének növelése, a mûvészeti, kulturális,mûemlék és népi építészeti értékek védelme, a fentiekhez fûzõdõ érde-kek megfogalmazása és képviselete. Mindezek érdekében az Egyesületösszefogja és koordinálja a térség kommunális, infrastrukturális, gazda-ság- és vállalkozásélénkítõ, természet- és környezetvédõ programjait.Összhangot teremt a térségi önkormányzatok, gazdálkodó szervek, civilszervezetek és egyéb lakossági kezdeményezések között, egyezteti azezekkel kapcsolatos pénzügyi, finanszírozási forrásokat és mindezekismeretében ajánlást dolgoz ki a fejlesztési célok sorrendjénekmeghatározására.

A Borút társadalmi- és gazdasági céljai:– az elvándorlás megállítása,– új munkahelyek teremtése, vállalkozásfejlesztés, jövedelemter-

melõ képességének növelése,– a térség, mint perspektivikus élettér megjelenítése,– a térség polgári elemeinek gyarapítása,– a természeti, építészeti és kulturális örökség védelme,– a térségben lévõ tõke mobilizálása, és további külsõ befektetõk

bevonása,– a települési önkormányzatok és a lakosság együttmûködésében

rejlõ lehetõségek és értékek kibontása.A Villány-Siklósi Borút mentén együttmûködõ települések helyze-

te a program elindításakor, 1994-ben hasonló volt.Az országos jelentõségû védett természeti értékek a turizmus kíná-

lati palettájának kiszélesítéséhez teremtettek alapot. A kiváló termõhe-lyi adottságok egyedi minõségû borok elõállítását alapozták meg. A tér-ség jelentõs mûemléki, építészeti és történelmi emlékei a kulturális turiz-mus kínálatának további bõvítésére váltak alkalmassá. Az etnikumokharmonikus együttélése gazdag nemzetiségi hagyományok fennmara-dását eredményezte.

Mindazonáltal az aprófalvakat kedvezõtlen demográfiai folyama-tok, a munkahelyek hiánya, és romló szociális helyzet jellemezte.Az ag-rárszektorban alacsony feldolgozottsági szinten áramoltak ki a termé-kek a térségbõl. Az országon belüli közlekedés-földrajzi peremhelyzeteakadályozta a térség tõkevonzó erejének kiteljesedését. Ráadásul a bo-rút fogalma ismeretlen volt az országban.

A borút program egyenletes és igényes mûködését alapvetõen befo-lyásolja a programot irányítók és az abban résztvevõk szakmai hozzáérté-se. A képzés megfelelõ alkalmat nyújtott ahhoz, hogy a partnerek talál-

154

TAKÁCS GABRIELLA

kozzanak, megismerjék egymás elképzeléseit. A tanfolyamokat falvan-ként, helyben szervezték, a részvétel ingyenes volt.

A képzéstõl várt legfontosabb eredmények:– hagyományos és új technológiák megismertetése a borászatban,– új piaci elvárásoknak való megfelelni tudás, marketing ismere-

tek,– kínálati elemek eladható „ termékké ” való formálása,– az egyedi jelleg, és táji- kulturális vonások megõrzése,– turisztikai és vendéglátói, vállalkozói ismeretek,– a kulturált borfogyasztás oktatása.Az oktatás tematikája: borkultúra, turisztika, viselkedés-és környe-

zetkultúra, vállalkozói ismeretek, marketing, településfejlesztés és kis-térségi együttmûködés.

A képzést elsõ alkalommal két helyszínen 170 résztvevõvel, majdkövetkezõ évben 50 hallgató továbbképzésével bonyolították le. A hall-gatók 40%-a azóta borúti vállalkozásba kezdett, üzemeltet, vagy ottmunkát vállal.

A térségben élõk áldozatvállalási készsége jelentõs, ez azonban ke-vés ahhoz, hogy együtt, egy idõben, egymást erõsítõ idegenforgalmi ha-tást kiváltó beruházásokba kezdjenek. Ezért épült be a programba egyösztönzõ pénzügyi támogatás, kamatmentes hitel, melyet a vállalkozóka megfelelõ vendéglátói infrastruktúra kiépítésére használhattak. Pá-lyázhattak a civil szervezettel tagsági viszonyt kialakító, azzal és a támo-gató bankkal szerzõdést kötõ, a program követelményeihez alkalmazko-dó vállalkozók. A kamatmentes hitelre való pályázási lehetõség, ésa pénz folyósításának feltételei mobilizálták azokat a potenciális vállal-kozókat, akik a borút vendégfogadó képességét növelték. A bank általkötött kölcsönszerzõdés feltételei között szerepelt a borút minõsítésikövetelményeinek betartása.

Az összesen két alkalommal meghirdetett pályázat végeredménye-ként a Villány-Siklósi Borúton ma 89 támogatott kisvállalkozásmûködik.

A Villány-Siklósi Borút minõsítési rendszerét 1996-ban alkottameg. A követelmények kizárólag a borúti szolgáltatókra vonatkoznak,bár a falusi szálláshelyek minõsítése az országos rendszer alapján törté-nik. Szakértõkbõl álló minõsítõ bizottság rendszeresen vizsgálja a szol-gáltatások színvonalát. A minõsítés tárgya: nyitva tartás, vendégfogadás,felszereltség, információ átadás képessége, a borkóstolás és borértékesí-tés feltételeinek vizsgálata. Az azóta kialakított magyarországi borutakugyanezt a minõsítési rendszert használják.

155


Az információs rendszer táblái adják elsõként a borút kézzelfogha-tó megjelenését. A turisták figyelmét a borútra irányítják, biztosítják azidegenforgalmi látnivalók és szolgáltatások elérhetõségét. Az egyesületkizárólag minõsített szolgáltatók kijelölésérõl gondoskodik. Az irányítótáblákkal egy logikai és grafikai rendszerben készül el a Villány- SiklósiBorút szolgáltatói katalógusa is. A vendégek könnyebb eligazodásátközponti információs iroda is szolgálja.

A borút marketing céljai: a vendégkör kiszélesítése, a turisták tartózko-dási idejének meghosszabbítása, pénzköltési lehetõségek bõvítése. Mind-ezeket a fenntartható turizmusfejlesztés szempontjainak figyelembe vételé-vel a borúti iroda menedzseli. Fõ feladatok: borúti szolgáltatók termék-kí-nálatának továbbfejlesztése, új piacok és vendégkör meghódítása, vendég-barát térségi imázs kialakítása. Marketing eszközök: kiadványok, weboldal,videó készítése, szakmai vásárokon való bemutatkozás, reklám kampányoka médiában, study tour-ok szervezése.

A Villány- Siklósi Borút Egyesület évente tíz-tizenöt kiállításonvesz részt. Kiadványait több százezer példányban juttatja el az érdeklõ-dõknek, referencia filmet, könyveket, CD-t készített kínálatairól. Webol-dala igen látogatott, közvetlen kommunikációs lehetõséget nyújt a ve-võknek és a szolgáltatóknak. Évente ismétlõdõ reklámkampányainakeredményeképpen a kulturált borfogyasztás iránt érdeklõdõ fogyasztókszáma megsokszorozódott, a turisztikai szezon egész évesnekmondható.

Ma borászatok, falusi szálláshelyek, éttermek, panziók és hotelekállnak a vendégek szolgálatára. Közel kétezer borkóstoló hely, többmint 450 szállás, és csaknem ezer éttermi férõhely áll rendelkezésre.Az elmúlt évek alatt a vállalkozások száma megsokszorozódott, a turisz-tikai szezon egész éven át tart. Az üzemeltetõk többsége helyben élõ csa-lád, a munkában több generáció is részt vesz. A minõségi borok iránti ke-reslet a belföldi piacon is egyre növekszik. A borturizmus mentén a ma-gyarországi fogyasztási kultúra javul, és a helyben eladott borok mennyi-sége állandóan nõ. A vendégforgalom az önkormányzatokat fokozotttelepüléskép védelemre, komplex fejlesztési programok megvalósí-tására ösztönzi.

Az Egyesület céljai megvalósítása érdekében 2001. július 15-énmegnyitotta a Villány-Siklósi Borút Utazási Irodát Villányban, ezzel bõ-vítve az eddigi kooperációs egyesületi munkát. Az iroda belföldi uta-zásszervezõi tevékenységet végez, melynek keretében borúti szolgáltatá-sokat értékesít, és borúti programokat szervez. Célja, hogy az ide látoga-tó turistáknak naprakész információkat nyújtson, valamint a borbarát

156

TAKÁCS GABRIELLA

vendégek igényeit, elképzeléseit szolgáltatásaival igényesen, magas szin-ten kielégítse. Az utazási iroda személyre szabottan, igény szerint össze-állított két – három napos programcsomagokkal, hosszabb üdülésekkelvárja vendégeit. Az utazási iroda bevételei a non profit egyesület céljaitszolgálják, mely hosszútávon biztosítja a térség fenntartható fejlõdését.

Az országban elsõként alakult egyesület szerepébõl adódóan jelen-tõs segítséget nyújt új borút-egyesületek létrehozásához is. Ebbéli tevé-kenységének köszönhetõen segítséget nyújtott öt új borút egyesület ala-kulásához a Dél-Dunántúlon, így a szekszárdi, tolnai, a dél-balatoni, za-lai és a Mohács-Bóly Térségi Fehérborút létrehozásához. A Villány-Sik-lósi Borút létrehozása a térség fejlõdésének szempontjából történelmijelentõségû, mely meghatározza a további 50–100 év fejlesztésének irá-nyát.46

„A borutaknak az identitástudat kialakításában van nagy szerepe, úgy gon-dolom, illetve a lakosok faluban tartásánál. Országos mozgalommá válta borút, sõt, úgy tudom, a határon is túl megy majd. A kulturális értékekmegismerésében is nagyon fontos szerepe van.”47

Jogi szabályozás

1. Hegyközségi törvényA Hegyközségek Nemzeti Tanácsa – a hegyközségekrõl szóló 1994. éviCII. törvényben leírt kötelezettségbõl fakadóan – 1996. március 28-ánalakult meg. A hegyközségi rendszer köztestületként mûködik:a törvény értelmében a szõlõ- és borágazatban tevékenykedõk –szõlészek, borászok és borkereskedõk – számára kötelezõ a tagság,ugyanakkor a hegyközségek a jogi szabályozás szerint önkormányzatitestületet alkotnak.

A hegyközségi rendszer három szintbõl áll:Alapvetõ és legfontosabb egységei, a hegyközségek, amelyek egy

vagy több település körüli szõlõültetvényeket képviselnek, összehangol-va és irányítva ezeken a területeken a bortermelést és a kereskedelmet.Ma Magyarországon 321 hegyközség van.

Az egy adott borvidékhez tartozó hegyközségek képviselõi Hegy-községi Tanácsot alkotnak. A törvény szerint a Tanács nem utasíthatjaa hegyközségeket, azonban – mivel az elnökeikbõl és képviselõikbõl áll –

157


46 Becker Leonóra: Villány-Siklósi Borút (avagy partnerség a térségfejlesztésben)Kézirat, 2002.


igyekszik segíteni az adott borvidék egységes arculatának kialakításátvagy fenntartását, és õrködik a felett, hogy az egyes hegyközségek nesértsék egymás érdekeit sem technológiai, sem kereskedelmi vagy mástéren. Ma Magyarországon huszonkét borvidék s ennek megfelelõenhuszonkét Hegyközségi Tanács van.

Az összes Hegyközségi Tanács elnöke és azok egy-egy további képvi-selõje valamint a fõtitkár alkotja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát. Etestület képviseli a hazai borgazdaság érdekeit és koordinálja a borvidé-kek szakmai és gazdasági érdekeit.

A hegyközségi rendszer alapjában véve önellátó: fõ anyagi forrásáta tagok befizetései jelentik. Ezt egészíti ki az állami támogatás, mivela hegyközségek olyan igazgatási feladatokat is ellátnak, amelyeket ko-rábban állami szervek (például önkormányzatok és földmûvelésügyi hi-vatalok) végeztek.

A szervezet egyik legfontosabb feladata az eredetvédelem biztosítá-sa. Ennek érdekében szabályozza és ellenõrzi a telepítést, a termõhe-lyet, a fajtákat, és más speciális elõírásokat. A hegybíró adja ki a szárma-zási igazolást minden egyes megtermelt szõlõmennyiségre, amely alap-ján aztán a bor eredete is ellenõrizhetõ. A termelõk kötelesek jelentenitermelésüket és készletüket a hegyközségeknek.

A hegyközségek másik fontos tevékenységi köre az arculat kialakítá-sára, vagy – ahol ez már létezik – annak védelmére irányul.48

A hegyközségek lapja a Borászati Füzetek, melyet már korábban isemlítettem a szakmai sajtó kapcsán.

„A hegyközség szerepe szerintem ellentmondásos: hatósági és egyben ér-dekképviseleti szerv is. A kettõ pedig ellentmond egymásnak, ez tipikusanmagyaros megoldás. Ez azt eredményezi, hogy mindenki azt csinál, amitakar. Soha semmit nem lehet lekonkretizálni. A legnagyobb egyeztetésszakmai fórumokon van.”49

2. BortörvényA bortörvény 500 m²-ben rögzíti az árutermõ szõlõterület nagyságát,meghatározza a termõhelyeket – borvidék, bortermõhely, egyéb szõlõ-termõ helyek – amely azért érdekes, mert például a korábbi borvidékibesoroláshoz képest új települések kerültek a borvidékekhez, és a nem

158

TAKÁCS GABRIELLA

48 A magyar borászat és az Európai Unió. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara: Buda-pest. 2002. Vállalkozók Európában sorozat 10. 27–32.


borvidékrõl vagy bortermõhelyrõl származó bort legfeljebb asztali bor-ként lehet forgalomba hozni.

A bortörvény rendelkezik a szõlõültetvény telepítésérõl, és kivágá-sáról, és a telepíthetõ fajtákról is. Elõbbi tevékenységek engedélykötele-sek: az engedélyeket a hegybíró vagy a jegyzõ adhatja ki.

„Bornak csak és kizárólag a szõlõbõl származó must vagy cefre sze-szes erjedésébõl származó, a törvény elõírásai szerinti ital nevezhetõ.”Tehát nem nevezhetõ egyszerûen bornak például a meggybor.

A törvény tárgyalja a must cukorfokának és savtartalmának javítá-sát, a különbözõ likõrborok, ízesített italok és szénsavas borok meghatá-rozásait, elõállításuk szabályait, valamint a borpárlatok elõállítását és ke-zelését.

A bortörvények azon is próbálnak segíteni, hogy ne mindenki sajátmaga értelmezze és magyarázza a borok minõségi kategóriáit. Ezért min-den bortermelõ ország bevezetett boraira különféle minõségi/származá-si fokozatokat, és rögzítette, hogy mely borok sorolhatók az egyes kate-góriákba, illetve mit kell a bornak nyújtania ahhoz, hogy egy bizonyosmegkülönböztetõ megjelölést használhasson. Az érvényben lévõ ma-gyar bortörvény a következõ besorolást alkalmazza:

– asztali bor – legalább 13% mustfok,– tájbor – meghatározott táj, elismert szõlõfajták, 15% mustfok

jellemzi;– meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bor – 100 hl/ha-

nál kevesebb szõlõbõl állítják elõ;– meghatározott termõhelyrõl származó különleges minõségû bor

– max. 75 hl/ha hozamkorlát, érett, túlérett vagy aszúsodott sze-mek; 19% mustfok, a tájra, fajtára, készítési módra jellemzõ íz,illat és zamat jellemzi és az évjárat is fontos tényezõ.

A borok minõségi vizsgálatának és az ennek megfelelõ megjelölésé-nek a hatóságok, törvényhozók részérõl tulajdonképpen az a szerepe,hogy bizonyos hibamentességet garantáljon a fogyasztóknak. A III. feje-zet végén találhatók a tárolás és nyilvántartás alapszabályai is. A tárolttermékeknek a pincedokumentumok alapján egyértelmûen azonosít-hatónak kell lennie.

A bortörvény legvitatottabb része az V. fejezet, amely a must, bor ésborpárlat forgalomba hozatalával foglalkozik, ezen belül is például a szõ-lõ és a bor származási bizonyítványával, amely a bor eredetmegnevezésé-nek garanciája és fontos eszköz a hamisítások ellen. A minõségi borokszármazási bizonyítványát a hegyközség, a különleges minõségû borokszármazási bizonyítványát pedig a hegyközségi tanács adja ki. Mustot,

159


bort és borpárlatot forgalomba hozni csak azután lehet, ha az OrszágosBorminõsítõ Intézet (OBI) megvizsgálta és megfelelõnek minõsítette.A forgalomba hozatal célja lehet közfogyasztás, továbbfeldolgozás vagykülkereskedelmi értékesítés. Ebben a fejezetben találhatóak a különbö-zõ termõhelyekrõl, szõlõfajtákból és évjáratokból származó borokelnevezésének, valamint a borok palackozásának és jelölésénekszabályai is.

A VI. fejezet a zárt borvidékekre vonatkozó különleges rendelkezé-seket tartalmazza, és mivel a mai napig egyedül a Tokaj-hegyaljai borvi-dék nyerte el ezt a kiemelt besorolást, ezért a tokaji borkülönlegességek-kel foglalkozik.

Az ellenõrzés és szankcionálás szabályait a VII. fejezet tárgyalja. Vi-szonylag új szankció a minõségvédelmi bírság: ha a vizsgálat során azOBI megállapítja, hogy az elõállított, illetve forgalomba hozott borásza-ti termék nem felel meg a jogszabályokban elõírt, illetve a termék jelölé-sén szereplõ minõségi jellemzõknek, vagy az engedélyezett szintnél többegészségre káros anyagot tartalmaz, minõségvédelmi bírságot szab ki.

A záró, VIII. fejezetben a vegyes rendelkezések között példáula gyümölcslevekre, gyümölcsborokra, a szõlõlé vagy szõlõmust felhasz-nálásával készített üdítõitalokra vonatkozó élelmiszertörvényi utalást,valamint a Magyar Borkönyv elkészítésére való felhatalmazást tartal-mazza. A Magyar Borkönyv fogja összefogni a borok elõállítására, forga-lomba hozatalára, felhasználására és vizsgálatára vonatkozó kötelezõelõírásokat és mindazokat a hazai jogszabályokat is, amelyeket az EU-borjog értelmében el kell készíteni.50

„A törvényi háttér katasztrofális. A szakma szerint átdolgozásra kell vissza-küldeni: az Európai Uniónak megfelelõvé kell alakítani, és a valós dolgokközé tolni. A Hegyközségi törvény is rossz, de nem rosszabb, mint a Bortör-vény.

A villányi borvidéken most akarunk bevezetni egy szigorúbb eredetvédel-mi rendszert – szigorúbbat, mint ami a Bortörvényben szerepel. Önellenõr-zés valósulna meg: a borvidéken belül borbíráló bizottságok állnának fel.Ez alapján lenne a Villányi védett eredetû Classic és a Premium. Ne lehes-sen 400 forintért villányi sauvignon-t kapni, mivel ez rontja Villány hírne-vét! Nyolc-tíz okleveles borbíráló vizsgálná az anonim borokat – a bírálókösszetétele folyamatosan változna – és annyit kellene eldönteni, hogy a vil-

160

TAKÁCS GABRIELLA


lányi védett kategóriának megfelel-e vagy nem az adott bor. Ehhez fajtáralebontva kell a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa felé beadni a javaslatot, in-nen az Országos Borbírálókhoz kerülne, majd ha a miniszter aláírta, tör-vényként mûködne tovább. Az egésznek francia-olasz minta az alapja.”51

Kitekintés: a magyar borkultúra az Európai Uniós csatlakozásperspektívájából

A hazai jogalkotók számos közösségi jogszabály tartalmát már a csatla-kozás elõtt igyekeznek beemelni a hazai jogba. Ennek a törekvésnek a ke-retében készülnek tervezetek a bortörvény módosítására és a már emlí-tett Magyar Borkönyv létrehozására is.

A csatlakozással számos változás jár, például:Az Európai Unió költségvetésébõl finanszírozott támogatások kifi-

zetését – amelyek lehetnek például kivágási-, szerkezet-átalakítási-,akár lepárlási stb. támogatásról – egy EU által akkreditált állami intéz-mény az Agrárintervenciós Központ feladata lesz.

Míg ma csak a hegyközségi tagok kötelesek a szüreti, termelési éskészletjelentéseket leadni, a jövõben ennek – az Európai Unió elõírása-inak megfelelõen – minden érintett gazdasági szereplõre ki kell majdterjednie.

Az Európai Unió elõírásai értelmében a minõségi borok érzékszer-vi bírálatába be kell vonni az érintetteket is. Ehhez Magyarországon ismegkezdõdött a borbírálók képzése – a már korábban említett képzésa Magyar Borok Házában folyik.

A borvidéki régiók létesítésének lehetõségét a borvidékeknek job-ban ki kellene használniuk. (A már említett Borrégió Egyesületek en-nek az elvárásnak megfelelõen jöttek létre, de még például a soproniak-nak is létre kellene hozniuk az adott régióra kiterjedõ egyesületet.)

A borok forgalomba hozatal elõtti kötelezõ minõsítését az EurópaiUnió csak a minõségi borok tekintetében írja elõ. Ehhez képest a magyarjogszabályok szigorúbbak.

A csatlakozásig Magyarország és az Európai Unió közötti borkeres-kedelemre jelentõs hatással van az EU-magyar borkereskedelmi megálla-podás. A 2001-ben kötött új megállapodás értelmében mind Magyaror-szág, mind az Európai Unió vámmentes kontingenseket nyitott egymásszámára, amelyek nagysága a csatlakozásig évrõl évre megadott mérték-

161



ben nõ. Így lehetõség van arra, hogy Magyarország fokozatosan készül-jön fel az egységes belsõ piachoz való csatlakozással járó versenyre.

A versenyre való felkészülést segítheti az exporttámogatás leépíté-se is, mivel az Európai Unióban exporttámogatás csak asztali borra adha-tó. A magyar borok minél jobb külpiaci pozícióját más eszközökkel kellelõsegíteni – például hatékony bormarketinggel. Nagy szerepe vana technikai és gazdasági felkészülésnek abban is, hogy a hazai boroka vámok nyújtotta védelem megszûnése illetve – az Európai Unión kí-vüli országok esetében – csökkenése után is versenyképesek legyenek.

Az Európai Unióban a termelõi és szakmai szervezetek integráció-ja a jellemzõ. Ennek keretében jöttek létre például a pinceszövetkeze-tek is. A kistermelõk többnyire ezekbe a szövetkezetekbe szállítják bea szõlõjüket, és a szövetkezet vezeti a pincekönyvet is.

Tisztázni kellene az EU „szakmai szervezet" kategóriájába beso-rolható hegyközségi szervezet feladatait és jogköreit, és ki kell jelölnia termelõi és szakmai szervezeteket elismerõ állami hatóság is.

Az Európai Unió bortermelõ tagállamaiban az ágazat termékeirekivetett jövedéki és forgalmi adó jóval alacsonyabb a nálunk alkalmazott-nál – a borok átlagos áfa-terhelése 15–16%, a jövedéki adó mértéke ezek-ben az országokban a boron vagy nulla, vagy minimális. Annak érdeké-ben, hogy a csatlakozás után versenyhelyzetünk ne romoljon emiatt lé-nyegesen, hosszú távon szükséges volna az ágazat termékeire kivetettadó jelentõs mérséklése.

Mivel a közös agrárpolitikán belül a borra közös piaci szervezetetalakítottak ki, nem lesz lehetõség arra, hogy a magyar költségvetésbõlbármiféle támogatást kapjon az ágazat, így boraink piaci sikerét a terme-lés minõségétõl és gazdaságosságától függõ versenyképessége határozzamajd meg.

Természetesen az egyes tagállamokban léteznek engedélyeztetetttámogatási formák: például a hatékony közösségi marketingprogra-mok, amelyekkel valószínûleg a magyar borok piaci pozícióján is sokatlehetne elõremozdítani. Fontos lenne például a piackutatás, hogy mára fajtapolitikát is a valós piaci igényeknek megfelelõen lehessen alakítani.A borturizmus fejlesztése pedig továbbra is lehetõséget ad a kisebbtermelõknek megélhetésük biztosítására.

Mivel az Európai Unióban tilos a szõlõtermõ felület bõvítése (igenkevés kivételtõl eltekintve csak újratelepítésre van lehetõség), esetle-ges területbõvítésre csak a csatlakozás elõtt van lehetõség. A csatlako-zás elõtti, minél nagyobb felületen történõ telepítés azért is fontos, mertez szolgálhat a kellõ mennyiségû és minõségû hazai bortermelés alapjául:

162

TAKÁCS GABRIELLA

ma ugyanis hazánkban igen sok az elöregedett és a meg nem mûveltültetvény.

A csatlakozás utáni piaci viszonyokra való felkészülésként át kellvenni a minõségközpontú szemléletmódot, hiszen ez biztosíthatja a bo-rok piacon maradását. Ez természetesen nemcsak a minõségi borok ará-nyának növelésére, hanem az asztali borok minõségének javítására is vo-natkozik. A hazai piacra a csatlakozás ugyanis várhatóan fõként az aszta-li borok és az olcsóbb minõségi borok vonatkozásában gyakorol majd ha-tást. Az Európai Unión belül éves szinten 20–30 millió hl borfeleslegkeletkezik, fõként az asztali bor kategóriában. A csatlakozást követõena jelenlegi vámvédelem megszûnésével ezek az asztali borok és az olcsótengerentúli borok a magyar borpiacon is versenyképes áron fognakmegjelenni, és számottevõ konkurenciát jelenthetnek majd a gyengébbtechnológiai feltételekkel rendelkezõ hazai termelõknek.52

Úgy gondolom, megfelelõ felkészüléssel a szõlõ- és bortermelésa csatlakozást követõen is versenyképes ágazat maradhat, ehhez nagy-mértékben hozzájárulnak a hagyományok, a természeti adottságok, a tár-gyi és szellemi háttér, és a már kialakult exporttevékenység. A kérdés csu-pán az, hogy Magyarország mennyire tud élni adottságaival, és az EurópaiUnió nyújtotta lehetõségekkel.

„A vámmentes kvóta Magyarország felé eddig is megvolt, most még inkábbkibõvülhet. Jó minõségû, alacsony árú borok fognak bejönni, a túl drágavárhatóan nem jön be. A két-, háromezres kategóriának meg lesz a konku-renciája a nyugat-európai, illetve amerikai boroknak köszönhetõen. Reálisár, viszonylag jó minõség jellemzi õket. A magyar borok nem biztos, hogyegybõl kijutnak. Ha kint nem ismerik a magyar kategóriákat, nem is fogjákvásárolni. A bormarketingre pénzt kell áldozni.”53

„Spanyol, francia borok annyira nem jelentenek problémát a csatlakozáskapcsán. Baj lesz viszont, ha megjelennek az olcsó chilei, argentin, új-zélan-di borok. Ezek aránylag olcsóak és jó minõségûek. Nem nagyon jók, de jók.A magyar fogyasztókat a magyar borhoz kellene szoktatni. Erre azonbanmár nincs idõ. Olyan mennyiségben itt lesz a külföld, hogy nem lesz esély

163




se. Három éven keresztül kóstoltattam volna, és mondtam volna, hogy mi-ért.”54

„Még több bor fog bejönni. Az egyszerûbb kategóriákkal lesz majd problé-ma. A kinti borok egészségesek, jó technológiával készülnek, s ez az új tech-nológia sok pénzbe kerülne a magyar termelõknek. A tizenhárom év kevésvolt az anyagi megerõsödésre, hogy a bortársadalom fel tudja venni a ver-senyt. De adja Isten, hogy fel tudják venni. A fogyasztói szokás változato-sabb lesz. Nem félek a csatlakozástól, bár számítunk egy kis megtorpanás-ra. Esetleg nem lesz olyan intenzív a fejlõdés, mint eddig, mivel mást is ki-próbálnak a fogyasztók, de ugyanabban az árkategóriában a miénk jobblesz. Persze van, aki azt mondja, az ilyen cégek fognak befuccsolni, mint mi.Én pont az ellenkezõjét látom.”55

Ahhoz, hogy a jövõben ismét magas szintû magyar borkultúráról be-szélhessünk, elõbb jövedelmezõvé és szervezetté kell tenni a termelést,fejleszteni a marketinget és szélesebb társadalmi rétegek számára is meg-fizethetõvé kell válniuk a magyar minõségi boroknak.

164

TAKÁCS GABRIELLA

54 Interjú Eszterhai Ildikóval, a FVM Magyar Közösségi Agrármarketing CentrumKht. Dél-Dunántúli Regionális Irodájának vezetõjével. 2003. október 14.


A villányi Ötök

SZIGETI ÉVA

A kisvállalkozói lét változó megítélés alá esett a szocializmus évtizede-iben. Az ötvenes évektõl megfigyelhetõ, hogy a politika mindig épp

aktuális érdekétõl függõen tûri vagy támogatja, tiltani tulajdonképpensosem tudja, vagy meri igazán. Eleinte a politika segíti a magánszektorfejlõdését, mert azt reméli, hogy a magántermelés javítani fogja a lakos-ság ellátását, késõbb támogató és korlátozó idõszakok váltják egymást.Az „elvtársak” a kisvállalkozások esetében 1949-ben nem a hagyomá-nyos magántulajdont, hanem „figyelemre méltó alkotókészséggel az álla-mi-szövetkezeti tulajdont és a magánkezdeményezést kombináló kevertformát vezették be”.1 Ez a több szempontból kevert forma, és „el nemdöntött hozzáállás”, akármilyen furcsa is, évtizedeken keresztüljellemezte a magyar viszonyokat.

A rendszerváltáskor a pártprogramok egyhangúlag támogattáka magántulajdon formáinak visszaállítását és a vállalkozást támogató tör-vénykezést. A vállalkozások többsége 1989 és 1995 között indult: ez egy-becseng villányi borászaink „kiugrásával”. A rendszerváltás utáni ma-gyar kormányok nyugat-európai mintákat követve gyors ütemben építet-ték ki a vállalkozástámogatás gazdasági, politikai és jogi intézményeitMagyarországon. E relatíve gyors gazdasági átmenetet magyarázva többszociológus és társadalomkutató2 hangsúlyozza, hogy a Kádár-korszak-beli háztáji gazdaságokban megtermelt jövedelem vitathatatlanul tõkétés alapot képezett a késõbbiekre: ezek a megtakarítások váltak a késõb-bi vállalkozások alapjává. Szelényi Iván szerint a nyolcvanas évek parasz-ti polgárosodásában a harmincas-negyvenes évek agrárvállalkozóinak le-származottai járnak élen, az õ érdekük a mezõgazdaság piaci alapokrahelyezése. (Más kérdés, hogy országos szinten végül mégsem a Kádár-

165

1 Laki Mihály: Kisvállalkozás a szocializmus után. Közgazdasági Szemle Alapítvány,Budapest, 1988:46.

2 Szelényi Iván: A posztkommunista átalakulási válság a mezõgazdaságban és a falusitársadalomban. In: Szociológiai Szemle 1992/3: 15–43; Juhász Pál: Agrárpiac,kisüzem, nagyüzem. Agrárszociológiai tanulmányok. In: Kulcsár László-HársfalviTamás (szerk.) Agrárszociológiai szöveggyûjtemény 1900–1990. Gödöllõ: GödöllõiAgrártudományi Egyetem (2. kötet) 1990: 311–345.

korszak vállalkozó paraszt-polgárai lettek a rendszerváltás gyõztesei, ha-nem az ún. menedzserek, de Villány esetében épp az az érdekes, hogy –legalábbis meglátásom szerint – ez a két dolog valamiképpen ötvö-zõdött: azok tudtak nagyot lépni, akik szakmai tudásuk mellettkapcsolati és humántõkéjük mozgósításával is részt vettek azátalakulásban.)

A kisvállalkozási formákra való átállást a legkülönbözõbb okok ma-gyarázhatták. A vállalkozni merõk túlnyomó többsége azonban az álla-mi, ill. szövetkezeti szektorbéli karrier szétesése miatt kényszerült ma-gánvállalkozás indítására. Az állami munkahely mellett annak nagyfokúbiztossága szólt, míg ellene az állami cég szervezetlensége, alacsony haté-konysága, a kontraszelekció és az állapotok (olykor a termelékenység ér-dekében) javításáért tett erõfeszítés sikertelensége. A vállalkozás beindí-tását meghatározta nyilván az is, hogy ki milyen, a vállalkozáshoz meg-szerezhetõ termelési tényezõkkel (vagy azok megszerzéséhez milyen le-hetõségekkel) rendelkezik: úgy is, mint reáleszközök, szaktudás, piacikapcsolatok vagy ismertség. Leggyakrabban vállalkozáshoz az az út veze-tett, hogy az emberek már a nyolcvanas évektõl „maszekoltak”, „géem-káztak” (gazdasági munkaközösségeket hoztak létre), csoportosan vagyegyénileg, mindenesetre a szabadidõ rovására, az állami szektorban be-töltött munkahely mellett. Amikor mindezek a formák túlnõttek önma-gukon, és a „maszekolás” túlnõtte az állandó munkahelyen kapott fel-adatok kereteit, vagy amikor lehetõség nyílt rá, akkor a tevékenységüketa korábbi kényszerû formákból törvényes keretek közé helyezték: az al-kalmi maszekolgatásokból másodállás, majd másodállásból fõmunka-idõben betöltött vállalkozás lett. Természetesen az út nagy részét a körül-ményektõl függõen a többség igyekezett az átmenetek mezsgyéjén tölte-ni: csak akkor léptek ki az állami „fedezékbõl” végképp, amikor márminden eszköz együtt volt a vállalkozás biztonságosnak ítélt beindításá-hoz. Az alkalmazkodás a társadalmi helyzethez azt is jelentette, hogya „vállalkozók egyszerre voltak állami alkalmazottak és a magángazda-ság szereplõi”3. A sikeres vállalkozás-építõ stratégia tehát hozzávetõlega következõképp körvonalazható: a sikerhez kellett a háztartás és a vál-lalkozás egyfajta, a paraszti gazdálkodás hagyományait idézõ szimbiózi-sa; mindent bevonni, amit csak lehet, a saját területet, saját eszközt,a családi munkaerõt és több nemzedék felhalmozott tõkéjét. A kapaci-tást kezdetben a vállalkozó munkaereje, valamint munkájának tõkeja-vakra váltása növelhette: a gépesítés egyfelõl, a modernkori kaláka intéz-

166

SZIGETI ÉVA

3 Laki, 1998:57.

ményének fenntartása másfelõl.4 Ebben természetesen szerepetjátszottak az állami szektorban ledolgozott évek, valamint a két szektorközött (esetenként évtizedes lavírozásban) eltöltött idõ, amíg fokoza-tosan kiépülhettek az üzleti, szakmai kapcsolatok. Épp ezért a kis- ésközépvállalkozó még ma is két irányban épít kapcsolatot: a helyitársadalom felé éppúgy tud nyitni, mint az állami kapcsolatok irányába.

Laki Mihály szerint a kapcsolati háló volt a vállalkozói tudás legha-tékonyabb közvetítõje a szocializmusban: a lehetõ legtöbb területena szükségben ki is használták ezeket a kapcsolatokat a vállalkozók; a be-szerzéstõl a likviditási problémákig.

A vállalkozás eredményessége mindezeken felül azon is múlik,hogy a környezet tevékenységüket legitimnek ismerje el: a szolidaritáselve a vállalkozáson belül ne kerüljön a gazdasági racionalizmus elveelé, a hálózatok sûrûsége pedig olyan mértékû legyen, ami az egyénnekszabadságot is ad, támaszt is nyújt, de nem telepedik rá.5

S hogy kibõl lesz jó eséllyel vállalkozó? Nagyobb valószínûséggel„a magasabb iskolai végzettségû és kedvezõbb foglalkozású társadalmicsoportokból, végsõ soron a középrétegek tagjaiból (…), azaz a társada-lom nagyobb presztízsû csoportjaiból.”6 Az önállóvá válók nem rombol-ják a fennálló normákat, viszonyokat, nem számítanak deviánsnak, ha-nem környezetükre, közösségükre támaszkodva alakítják ki gazdaságigyakorlatukat. Ugyanakkor az ember vállalkozói hajlama mindig azadott kultúrában ölt konkrét formát, a személyes képesség, az egyéni rá-termettség nem feltétlenül elegendõ kiindulási alap. A gazdaságpszicho-lógia máig nem dolgozott ki olyan személyiségtesztet, amely alapjánmegjósolhatóvá válna, kibõl lesz vállalkozó.7

A fentiek a vállalkozó „természetrajzáról” általános érvényûnek te-kinthetõk. Így többé-kevésbé a villányiakra is érvényesek, noha a 2000-ben várossá vált település egészen más megítélés alá esik, ha tudjuk,hogy adottságaira hogyan építhettek azok, akik meglátták – a korábbanhagyományosnak, meghaladásra ítéltnek látszó életformában – az új le-hetõséget. Ám nem vehetjük egy kalap alá sem az összes vállalkozót,sem a villányi vállalkozókat mint olyanokat. A szakirodalom, mint általá-

167

A villányi Ötök

4 Laki, idézi Polányit (Dahomey és a rabszolgakereskedelem. Egy archaikus gazdaságelemzése. Közgazdaságtudományi és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1972. 115–117)1998:66.

5 Kuczi Tibor: Kisvállalkozás és társadalmi környezet, Replika Kör, Budapest, 2000:53.6 Kuczi, 2000:56.7 Kuczi idézi Bergert (Berger, Brigitte: A modern vállalkozás kultúrája. Replika,

1998. 29:171–184.), 2000:109.

ban, megrajzol egy tipikus fejlõdési ívet, a körülmények kedvezõösszjátékát feltételezve, vagy azokból a legjobbat kihozva általánosít.

Az agrár-vállalkozások, s különösen a borászat más ágazatokbélivállalkozásokhoz képest hagyományainál, a beruházás nagyságánál,a megtérülés hosszánál, a nehézkes területszerzésnél, azaz rugalmatlan-ságánál fogva rurálisnak értékelhetõ. A rurális vidéken való maradáshozépp ezért többszörös „biztosításra” van szükség, így lehet, hogy a „rurá-lis agrárvállalkozások” a mezõgazdaság strukturális átalakulásáteredményezik a kilencvenes évekre.

A legtöbb – valamilyen szinten – naggyá váló vállalkozó ugyanak-kor nemcsak munkát, szakmát cserélt, hanem az országos adatok szerintteret is, hiszen nem feltétlenül abban a miliõben kezdett vállalkozásba,ahol addig élt és ténykedett. Villány helyzete ebbõl és az elõzõekbõl adó-dóan is speciális: valamennyi villányi borász helyileg ugyanabban a tér-ben, térségben maradt, vásárolt az óta is földeket – és nem utolsósorbanboldogult. Abban is tapasztalhatunk különbséget az országos átlaghozképest, hogy ezek a vállalkozók jóval a „többség” – az ország többi ré-szén induló vállalkozás – elõtt kezdték az „alapozást”: villányi borásza-ink ’91-hez, az általános rajthoz képest 4–5 évvel korábban már saját név-vel palackozzák a boraikat, – ugyan még nem saját eszközeikkel (eza fázis marad akkorra, amikor a többiek indulnak).

További érdekesség, hogy bár a neves villányi borászok sajátos sze-repet töltenek be a helyi társadalomban, szó nincs arról, hogy szocialistavállalkozók volnának; sokkal inkább részei az agrárértelmiségi elitnekegy olyan helyi-szakmai közegben, ahol rajtuk kívül jó páran „utaznak”szõlõfeldolgozásban, borban. Látni fogjuk, vannak még további borá-szok, és Villányban „játszik még” két posztszocialista „intézmény”, a to-vábbfunkcionáló szövetkezet és az átmentett vállalat is, ezen felül pedigtõkeerõs külföldiek, akik jobb híján osztoznak a vegyes tulajdonban.Ebben a (játék)térben mozog a mi Ötünk.

Villányi borászok

Laki Mihály Szakonyi Péter könyvét bírálandó jegyzi meg a meginterjú-volt vállalkozókról: „A vállalat sikere sokban függ a vállalkozó által kö-vetett viselkedési, életviteli szabályoktól, életmódjától is. A kötetben ki-zárólag családszeretõ, a család hagyományait tisztelõ, gyerekeit gondo-san nevelõ emberekrõl olvashatunk. A jövedelmeik az átlagosnál jóvalmagasabbak, de ezt nem hivalkodó, hanem visszafogott, a jó minõségetbecsülõ fogyasztásra fordítják. A jövedelmek jelentõs részét fordítják

168

SZIGETI ÉVA

a szegényebbek, a rászorulók támogatására.” 8 Véletlen, vagy sem, de azáltalam választott öt vezetõ villányi borász interjúit olvasva is ugyaneza benyomása támad az embernek. Látszólag mindegyikük példás csalá-di életet él, közösségének megbecsült tagja, minden szempontból fedhe-tetlen életpálya, abszolút egyenes karrierrel, a gyanú legkisebb árnyékanélkül arra vonatkozóan, hogy életének bármely részletét ne a minõségibortermelésre tenné fel. Ez, életútinterjú gyanánt nyilván teljesen rend-ben van, hiszen amikor az ember a saját életét meséli, önmagát és életé-nek döntéseit visszamenõleg is igazolja a mindenkori jelen állapotánakmegfelelõen; senki nem fedhetõ meg amiatt, hogy kudarcairóle keretek között nem vall. Hogy azonban mégsem mindig, mindenüttvolt egyenes az út, arról a sorok között rejlik az információ.

Az elõzõekben láthattuk, hogy, vállalkozóvá lenni sokkal inkábba körülmények szülte kényszerbõl, mintsem eldöntött választás során„lehet”, „lehetett”; legalábbis a nyolcvanas-kilencvenes évek Magyaror-szágán, ahol magyar sajátosságaival úgy társadalmilag, mint a politiká-ban érlelõdõ változásokkal kialakul egy új csoport, a vállalkozóké, akikazóta számtalan elemzés tárgyául választva, anélkül, hogy szándékuk-ban állt volna, „típusokká” váltak, megkülönböztethetõ jegyekkel.

Dolgozatom témája az öt vezetõ villányi borász pályája: kibõl ho-gyan lett borász, milyen típusokba sorolhatók, valamint: jelent-e vala-mit, hogy épp belõlük vált vezetõ borász. Az életpályákat ismerve a szem-betûnõ azonosságok azt sugallják, hogy ez nem véletlen, hiszen az egynemzedékhez tartozó, egymást évtizedek óta ismerõ férfiak életébenvannak közös és hasonló pontok.

Mindannyian ugyanannak a zárt közösségnek a tagjai, barátok, ro-konok láncában tevékenykednek, már az édesapák is barátok voltak,akik a barátságon túl így vagy úgy letették a borászati tevékenység alapja-it, s már a szocializmusban megpróbálnak minõségi bort készíteni. Mind-annyiukat megérinti a történelem szele: svábként vagy kulákként kitele-pített, internált családokból valók, s szüleik a késõbbiekben igyekeznekvisszatérni oda, ahonnan a Rákosi-érában menniük kellett. Mind azöten „protovállalkozók”, akik már a szocializmus alatt is borászkodnak,az ebbõl befolyt plusz pénz teremti meg a lehetõségét a házépítésnek, ko-csivásárlásnak, nyugati utazásoknak. Mindannyian utaznak is, elsõsor-ban Németországba, a kitelepített rokonsághoz – ezért szükségszerûensokkal elõbb találkoznak a nyugati fogyasztási kultúrával és egy vállalko-

169

A villányi Ötök

8 Szakonyi Péter: A pénz mágusai. Sikeres vállalkozók Magyarországon. Budapest:Kossuth Kiadó, 2001.

zói éthosszal is. A borászkodás mellett mindannyian saját szakmájukatis jól mûvelik, valamennyien középvezetõk már a nyolcvanas években;politikai érintettség, hátszél nélkül. A „protovállalkozóság” több, utólagis azonosítható állomásból állt, melynek része volt minden „mellékes” te-vékenység (pl. oltványozás, tartálygyártás stb.), és az is, hogy 1985-bena Borkombinát már névvel címkézi a borukat, melyek ekkor még közös„jó borok”, egyedi címkével. A közös állomások „négylépcsõs” utatrajzolnak végül, errõl még lesz szó.

Életutak és típusok

A paternalistaAz egyik, mára nevessé lett borász sváb családba születik 1948-ban.Édesapja szüleit 1946-ban „svábként” kitelepítették, édesanyja szüleitpedig – bár õk a magyar anyanyelvûnek vallották magukat 1941-ben –kulákként telepítik ki, elõször Hortobágyra, majd Komlóra. Édesapjabetegség miatt „megússza” a kitelepítést, a borász szülei 1947-benházasodnak össze. Az édesapja 1958-ban vissza tud vásárolni egy õsicsaládi szõlõbirtok-részt, ami ráadásul nem is volt kicsi: akkoribana félhektáros terület megszerzése különlegességszámba ment. Így teháta késõbbi borásznak nem ismeretlen a szõlõ; s bár családjában komolyhagyománya van a szõlõmûvelésnek, õ mégis ipari iskolát, majdtechnikumot végez, s választott szakmájában dolgozik. Csak édesapjabetegsége idején, tehát 32 éves korában lát neki komolyan a szõlõvelvaló foglalatoskodásnak, mindaddig hobbiként, sõt, édesapja mellett„segédmunkásként” mûködik közre a családi birtok mûvelésében;fõmunkaidõben pedig végigjárja a gépjavító állomáson a ranglétrát,a csoportvezetõségtõl az üzemvezetõ gyártási elõkészítõségig jut el.

A szõlõvel való foglalkozásban, szõlõhöz való hozzáállásban a for-dulópontot édesapja halála jelenti, ekkortól veti bele magát igazán a mi-nõségi bortermelésbe – 1981-et írunk, ebben az évben egy hektárnyi föld-je van a családnak. Négy évvel késõbb kezdi palackozni saját borait,1987-ben már saját berendezéseivel tölti a bort. A pálya íve innét gyakor-latilag töretlen: a legjobb éttermeknek szállít, borait bemutatja nemzet-közi versenyeken, majd 1992-ben magánvállalkozó lesz. Ugyanebben azévben stabil szállítója már a Gundelnek, és a Sevilla-i világkiállításon isszerepel boraival. 1994-ig az „õsi” családi birtokon dolgozza fel a szõlõt,akkor azonban „leköltözik a faluba a hegyrõl”, építkezésbe kezd; 200négyzetméter alapterületû feldolgozót és ugyanekkora pincét épít.1996-ban belép a Borút Egyesületbe, 1997-ben az év bortermelõjévé vá-

170

SZIGETI ÉVA

lasztják. 1998-ban további épülettel és panzióval bõvül a családi vállalko-zás. 2002–2003-ban újabb beruházás indul: ez a pince tárolókapacitásá-nak, a készáruraktárnak, az erjesztõ résznek és a panziónak a bõvítésétérinti, valamint a tervben szerepelt melegkonyhás étterem létrehozásais, de konferenciaterem, konditerem, szauna, pezsgõfürdõ, szoláriumkialakítása is. A borász ma 25 hektáron évi 1500 hektoliter bort készít.

A szakemberSzintén nagy családi tradíciókra, kilenc generációra tekint vissza egymásik borász szakmai múltja. Õ 1942-ben németajkú családbaszületett, ’47-ben (öccse születésekor) mindent elveszítenek: a családotki akarják telepíteni, ezelõl azonban megszöknek, elbújnak, nagyapjaelsõ világháborús katonatársánál húzzák meg magukat, amíg elmúlika veszély. 1950-ben tudnak visszamenni szülõfalujukba úgy, hogyegykori házukban egy szobát albérletbe kivéve kezdenek mindent újraa nulláról. Az ötvenes évek közepén édesapja vásárol egy kis szõlõtpincével. A leendõ borász, noha orvosnak készül, édesapja betegségemiatt és egy társadalmi ösztöndíj-ajánlat hatására, mely édesapjamunkahelyétõl (az Állami Gazdaságban édesapja, mint a villányiszõlõhegyi területnek a vezetõje dolgozik) érkezik, mégis a maiKertészeti Egyetem jogelõdjébe felvételizik és szerez diplomátokleveles kertészmérnökként 1965-ben. El is helyezkedik az említettgazdaságnál, s saját szavai szerint a szamárlétrát végigjárva tanulja kia szakma csínját-bínját. 1967-ben megvásárolja az elsõ szõlõjétpincével. 17 évnyi munka után az Állami Gazdaság jogutódjától,a Mecsekaljai Borgazdasági Kombináttól már a dél-dunántúli szõlõ ésbortermelési rendszer vezetõjeként köszön el; 1981-ben a VillányiSzövetkezet ajánlatát elfogadva borászati-szõlészeti fõágazatvezetõlesz, ahol a rendszerváltásig 10 évet tölt el. Magyarországon a háztájimegtûrt dolog, egy család egy holdnyi szõlõvel rendelkezhet, eztmindenki kihasználja, aki tudja, ez a fél hektár az „alap”, ebben azesetben is. A munkahelyi bért ennek a területnek a termése hivatottkiegészíteni: a mellékjövedelem teszi lehetõvé, hogy borászunk 45 éveskorában házat épít, elõtte néhány évvel megvásárolja az elsõszemélygépkocsit. ’89-tõl dolgozik a magánszférában, fiával 1990-benalapítják meg vállalkozásukat. A rendszerváltást követõen a kárpótlásijegyek révén 10 hektárnyi területhez jut, ezt a kilencvenes évekközepétõl kezdi betelepíteni. Még fõágazatvezetõ korában tesz szerthazai és nemzetközi szakmai kapcsolatokra, ez késõbbi karrierjénekbiztosít alapot. 1991-ben már az angol Sundaytime Wine Club-nak

171

A villányi Ötök

szállít, ott elnyeri az általuk a világ borainak kiadott tíz aranyéremegyikét. Ennek hatására Magyarországon is megalapítják az „Évbortermelõje” címet, melyet elsõként számára adnak át. 1992-ben egyholland barátjával négyhektáros területen alakítanak kft-t. Az interjúidõpontjában, 2002 õszén közel 20 hektárnyi területen megközelítõlegezerhektónyi bort állítanak elõ, 8–10 kereskedõvel dolgoznak.

A tradicionális borászNem hiányzik a családi indíttatás lényegében a következõ borász életé-bõl sem, aki 1950-ben született, ám déd-, és nagyszülei gazdálkodóimúltja csak áttételesen érvényesül, miután õket a szövetkezetesítésselnincstelenné tették, szülei pedagógusi pályát választottak. A családnakazonban mindig van egy kis „házkerti szõlõje”, a szõlészkedésrendszeres program.

Így történik, hogy egy pécsi gimnázium szõlész-borász osztályábanérettségizik, majd a Kertészeti Egyetemen szerez szakirányú diplomát.Még egyetemistaként, a hetvenes évek közepén jut az elsõ kis szõlõterü-lethez. A Villány-Siklósi Állami Gazdaság az életpálya következõ állo-mása egészen 1986-ig, amikor is egy szomszéd falubeli téesznél vállal fél-állásnyi munkát. Szakcsoportot szervez, melynek elnökévé választják,körülbelül százan 80 hektárt bérelnek, melyet közösen mûvelnek.A rendszerváltás idején már 7–8 hektár saját tulajdonú ültetvénye van,amelyhez a hozzá tartozó földet a dédnagyszüleitõl elvett földek alapjánkárpótlási jeggyel tudja megvásárolni. ’90-ben megszûnik az állása, telje-sen önállóvá válik, és társaságot alapít. Ezek után felesége még néhányévig dolgozik, de aztán csatlakozik õ is a vendéglátáshoz, borturizmus-hoz. Villánykövesdrõl 1993-ban helyezik át a „telephelyet” Villányba, ek-kor kezdik meg a nagy kapacitású pincét megépíteni a kornak megfelelõtechnikai berendezésekkel. 1996-ban az „Év bortermelõjévé”választják. A beszélgetés idején (2002 tavaszán) 40–42 hektár terület,három cég, 6000 hektoliter kapacitású pince és 21 ágyas panzió kötõdikennek a borásznak a nevéhez.

A beházasodóNoha szüleinek is volt szõlõje kereskedõ szakmájuk mellett, a forduló-pontot a szõlészet terén a házassága hozta meg a következõ borásznak,aki 1951-ben született. A családot itt sem hagyja érintetlenül a történe-lem: amikor vége lett a II. világháborúnak, édesapját elviszik az oroszokSzibériába robotolni, amikor pedig hazajön, elkezdõdnek az államosítá-sok, ÁFÉSZ-alapítások. Édesanyja családjától mindent elvesznek, ku-

172

SZIGETI ÉVA

láknak nyilvánítják õket. A késõbbi borász születése után fél évvel Ma-gyarbólyból Villányba költözik a család. 1964-ben a fiú Mohácsra kerülgéplakatos szakmát tanulni, ’65-tõl pedig Villányba tanulónak. 1975-ben megnõsül. Apósától 800 négyszögölnyi területet kap a fiatal pár,hogy ezt mûvelhetik, és övék, ami rajta terem. ’76-ban lánya, egy évvelkésõbb fia születik. A géplakatosként 1968-ban végzõ késõbbi borásza kilencvenes évekig ugyanazon a munkahelyen dolgozik (6–8 cégnévalatt). A szõlõ eleinte leginkább a „maszekolás” keretei között mûkö-dik, a jövedelem kiegészítésérõl szól. Az üzlet aztán beindul, és többethoz, mint az „állami” munkahely. 1983-ban, a gyerekeke 6–7 éves korakörül a felesége (aki a postán dolgozik, de eredetileg varrónõ a szakmá-ja) vállalkozó lesz. 1987–88 táján palackozzák a család borát elõször,mintegy húszhektónyit a kombinát hathatós közremûködésével, ámdenévre szólóan. 1989-ben viszont már otthon palackozhatnak, teljesen hi-vatalosan a rendszerváltás elõtt. 1995-ben siklósi szõlõjüket kárpótlás ré-vén kapják vissza. 1998-ban súlyos balesetet szenved, s fia lényegébenegyik napról a másikra kényszerül átvenni a stafétabotot tõle. A borászfél évet kórházban tölt, ezt követõen két évig mankóval jár, de szerencsé-sen felépülve vissza tud térni a családi vállalkozásba.

A self-made-man1954-ben született, agrármérnök édesapja nyomdokait némiképp követ-ve az erdészeti szakközépiskolát végzi el és szerez technikusi minõsítést.Dolgozik elõször a Mecseki Erdõ és Fafeldolgozó Gazdaságnál egy évet,majd egészen 1991-ig az újpetrei téesznél, mint erdészeti ágazatvezetõ,lényegében eddig tart az erdészeti karrier. 1978-ban nõsül meg, és kerülVillányba, apósától harminchektónyi bort kapnak értékesítésre, amitrendkívül jól sikerül eladni 1979-ben, ez meghatározza a késõbbieket. In-nentõl folyamatosan adnak el (és termelnek) folyóbort, 1987-ben márpalackoznak, 2500 saját palackot töltenek le. 1989-ig felhalmoznaknémi pénzt és hozzáfognak a panzió építéséhez, melyet 1991-ben nyit-nak meg. Utóbbi azért is fontos dátum, mert a borász ekkortól maradtotthon (azaz vált hivatalosan is vállalkozóvá), ebben fél év múlva – addiggyógyszertári asszisztensként dolgozó – felesége is követte. 1992-benmegjelenik egy osztrák szõlész-borász, akivel közös kft-t alapítanak, azinterjú idõpontjában – 2003 õszén – a kft területeit is beszámítva – mint-egy 60 hektárnyi területük van (8,5+50 hektár megoszlásban).

Az elsõként bemutatott borászt paternalistaként jegyzem, mert élet-történetébõl valamiképp a tekintélytisztelet látszik: élete fõmûve sokáig

173

A villányi Ötök

a másodhegedûs szintjén marad rejtve, s csak közremûködõként asszisz-tál a késõbbi „borbirodalomban”.

A másodikként bemutatott borász a szakember, vagy technokrataborász, aki noha a „vérében van” egyfajta tudás a szakmáról, mindent kö-vetkezetesen megtanul (legelõször is értékelni: életét mire célszerû ésillõ feltenni). Harmadikként a tradicionális borász életútja olvasható,aki „jókor volt jó helyen”. Egyrészt tovább örökíti a déd-, és nagyszülõktudását, s ez nincs ellenére, elhivatottnak tûnõ lépésekkel halad a szak-irányú iskolákon át, másfelõl saját kedvére valósítja meg a tágabb érte-lemben vett õsök, úgymint magyarok évszázados hagyományait (szõlõ-fajták kiválasztásától kezdve a borturizmust kiszolgáló „mellékágak”mûködtetéséig – pl. állatsimogatóba választott állatok fajtájával). Negye-dikként a „beházasodó” borászt mutattam be, s azért nevezem így, mertlényegében házasságával alakult úgy az élete, hogy azt a késõbbiekbena szõlõmûvelésre, bortermelésre tehesse fel. A self-made-manként jelöltborász látszólag szintén beházasodással alapozza meg jövõjét, ám hogymégis a magát megalkotó borász szerepében tüntetem fel, azt életútjá-nak ismerete magyarázza. Erdészként nem ismeretlen számára az agrár-világ, ám akárha egy közgazdásszal vagy bankszakemberrel állnánkszemben, sokkal tapinthatóbb és kiugróbb pénzügyi manõverekjellemzik tevékenységét, mint bármelyik más borászét.

Az életutak nyilvánvalóan eltérõek, ám érzékelhetõek azonosságoka borászkarrier kialakulásában, felfutásában. Azonos például a „törté-nelmi érintettség”, a családi múlt: valamiképpen mindannyiuk családjasérül – kitelepítéssel vagy nincstelenné tétellel, de ez a nemzedék szük-ségszerûen a semmibõl indul. A törvény adta lehetõségekkel aztán ki-kiél, ahogy tud: a háztájiként engedélyezett egy holdnyi területen gazdál-kodnak többen, majd ahogy tágulnak a keretek, gyarapodnak a földek,épülnek a pincék is. Mindeközben szakmájában szintén mindegyikük be-csülettel teljesít: nagyobbrészt középvezetõi (ha nem vezetõi) státuszttudhatnak magukénak. Az országos „átlagot” mind a vállalkozókéntvaló indulásban, mind a palackozással messze megelõzik: ’87–88-ramindegyikük palackozza borait, a rendszerváltáskor már vállalkozók,ezt követõen – amikor az ország többi területén ’93 környékén még min-dig azon gondolkoznak, hogy palackozzanak-e – sokadik beruházásukathozzák létre, elõször pincészeteket, majd panziókat, a borturizmuskapcsán éttermet, élményfürdõt; ki mit.

174

SZIGETI ÉVA

További típusokA típusok azonban velük nem merülnek még ki Villányban, hiszentovábbi vizsgálódások alapján körvonalazhatóvá vált, hogy a mástípusok is körvonalazhatók: így például a parvenû-borász, akineklényegében semmilyen helyi és szakmai kötõdése nem volt, anyagihelyzeténél fogva azonban területet, pincét vásárolt és „borászságát”amúgy is meglévõ imidzsének (mint médiaszakember vagy médiasztár)színesítésére használja. Munkánk során találkoztunk befektetõ-borásszalis, aki társadalmi pozíciója és ebbõl fakadó pénzügyi tranzakciói révénjutott nagy részesedéshez a korábbi állami gazdaság, a kombinát„hagyatékából”. Tipizálható egyfajta üzletember-borász is, akilehetõségeihez mérten beállt egy méretét tekintve középszintûvállalkozásra, ezen belül azonban építi lehetõségeit.

Fordulópontok és önértelmezések

A hasonlóságok alapján négy fõ állomás rajzolja meg azt az ívet, ami azÖtökre jellemzõ karriert jelenti: a barátságból induló, összefogásra ésösszezártságra épülõ pályák 1981-ben vesznek lendületet. A másodikfordulópont, a magánosodás, a kilencvenes évek elején következik be,a harmadik fontos dátum hozzávetõleg az 1994-es év, amikor is újpincék és palackozók épülnek. A negyedik tapintható dátum a közelimúlt, amikor ezeknek a pincéknek megtörténik a bõvítése, sõt, szintemindenütt panziók épülnek.

Hogy õk öten Ötökké váltak, az több mindennek köszönhetõ, s való-színûleg a tyúk vagy a tojás esetéhez hasonlóan itt is költõi marad a kér-dés, hogy azért váltak a külvilág szemében összetartozóvá, mert így kom-munikálták és a médiatizáltság következtében kialakítottak egy közösnarratívát, vagy pedig a környezetük hatott vissza és alakult-e ki a mí-tosz… Mindenesetre õk is mint Ötök élik és kommunikálják,konstruálják meg magukat.

Mindaz, amit a bevezetõben a magyar vállalkozókról általában vá-zoltam, így vagy úgy a villányi borászokra is áll. A konkrét életpályák éslehetséges típusok bemutatása után különösen érdekes, hogy adott élet-helyzet kinél hogy következett be, adott borász hogyan élte meg, hogyanreagált bizonyos változásokra. A vázlatos biográfiákban láthattuk, hogyvalamilyen erõsségû kötõdése a szõlõhöz mindegyik borásznak volt.Vagy családi földek, (vagy annak emléke nyomán), vagy jövedelem-ki-egészítésként, de mindenütt elõbukkan valamiképpen a szõlõ, a bor az

175

A villányi Ötök

életutak mesélésében.9 Arra a kérésemre, melyet mindegyiküknekugyanúgy fogalmaztam meg („Vezetõ villányi borászokkal készítek inter-jút, megkérem, hogy meséljen az életérõl”) – nem meglepõ módon – mégisötféle kezdés született.

„Én 1948-ban születtem egy kisközségben – Kisapátfalvának hívják a községet.A szüleim, azok sváb származásúak, tehát valamikor az édesapámnak azõsei, vagy a mi õseink, 1734-ben érkezett be az elsõ blokk itt a környékbe.Hát a háború után az édesanyám szülei, õk is parasztok voltak, édesapám(szülei) szintén parasztok voltak. Mind a két család foglalkozottszõlõmûveléssel és ezáltal borkészítéssel is.”(P)

„Az én családom villányi, Villány környéki - villánykövesdi pontosabban,kilenc generációja - én voltam a kilencedik generáció, aki itt élt, ésgazdálkodással, többek között szõlõ és bortermeléssel foglalkozotta család mindig is.” (Te)

„Tehát én ’50-ben születtem, és baranyai vagyok - hadd meséljeka szüleimrõl, nagyszüleimrõl, mert jelentõsége van abban, hogy milyenszakmát választottam, meg hogy merre indultam. A nagyszüleim,dédnagyszüleim gazdálkodók voltak a megyében, õk földmûveléssel,szõlõtermeléssel, állatokkal foglalkoztak.” (Tr)

„1951. július 11-én születtem Magyarbólyban (…) hathónapos koromtólátkerültünk ide Villányba, és itt a szomszéd házba, itt laktak a szüleimalbérletbe, egészen 8–10 éves koromig, és akkor utána egy másik helyreköltöztünk, ahol a legénykoromat töltöttem.” (E)

„Hát én azt hiszem, hogy onnan kezdhetjük, hogy én erdészetiszakközépiskolát végeztem, aztán technikusi minõsítést tettem. ’73-banfejeztem be, utána egy évet dolgoztam a Mecseki Erdõ- és FafeldolgozóGazdaságnál. Én újpetrei gyerek vagyok, visszakerültem az újpetreitéeszbe.” (S)

Utóbbi két borásznál a szõlõ elõször ebben a kontextusban vetõdikfel:

„Az én családom gyakorlatilag már nem foglalkozott szõlõvel és borral, azén dédszüleim voltak villányiak. Nagypapám az kádármester volt,

176

SZIGETI ÉVA

9 A továbbiakban az idézett részletek után a P, Te, Tr, E vagy S betûvel fogom jelölni,hogy az általam paternalista, technokrata, tradicionalista, elsõgenerációs vagy self-made-man jelzõvel illetett borászról van–e szó. Ezen kívül az interjúk szövegénannyit változtatok – a jelentés csonkítása nélkül, amennyi az élõbeszéd írottszöveggé való alakításához a könnyebb érthetõség miatt szükséges.

a nagymamám pedig a szõlõben élte le az életét. Ami közöm úgymond vanVillányhoz, hogy a dédszüleik is itt éltek. Édesapám ugye agrármérnökvolt, de õ nem ezen a vonalon, õ növénytermesztés-állattenyésztés vonalándolgozott.” (S)

„Nekünk is volt mindig egy kis szõlõnk, de hát nem is gondolta az ember,hogy az is ilyen komoly dolgokba fog, és akkor ’75-ben megnõsültem ésa nejemnek a szülei, magánzók voltak, tehát nem léptek be se a téeszbe, sea gazdaságba sehová, és nagyobb szõlõterületük volt, és akkor mindenkikapott egy kis szõlõterületet, és így kezdõdött, hogy akkor az volt az elsõsaját szõlõnk, ilyen 800 négyszögöl körülbelül, amivel elkezdtünk különdolgozni.”(E)

A szõlõvel való foglalkozás sehol sem kizárólagosan határozza megaz életet, többnyire kiegészítõ jövedelemforrás és tevékenység a csalá-doknak, meglátásom szerint a tradicionalista borászt leszámítva seholsem determinált vagy kódolt az, hogy késõbb bármelyikük élete is ebbenteljesedne ki. Még a kilenc generációra visszatekintõ borásznál is fordul-hatott volna a kocka úgy, hogy az orvosi hivatást választja, hiszen szíveszerint azt választotta volna minden hagyomány és elvárás ellenére:

„…és hát akkor, amikor lemondtam arról, hogy a gimnáziumi, a mohácsigimnáziumi érettségi után orvosnak menjek, akkor kézenfekvõ volt, illetvehát, ami ezt kiváltotta, egy társadalmi ösztöndíj-ajánlat az ÁllamiGazdaság részérõl - édesapám munkáltatója részérõl, és akkora kertészetire mentem.(…) Ha édesapám nem betegszik meg egy bizonyosidõben, akkor én most orvos lennék.

–- Hogyan?

– Hát az térített el, én a kezdetektõl jól tanultam, és ugye egy falusigyereknek a lehetõségek csúcsa az vagy papnak menni, vagy orvosnaklenni, mondjuk az én ingerenciám az nem volt olyan, hogy pap szerettemvolna lenni, inkább orvos szerettem volna lenni, de hát aztán valahogy azédesapám betegsége, de az elõzmények is késztettek engem arra, mertakkor már nekünk is volt ugye az elsõ, ami volt, hogy az ötvenes évekközepén édesapám egy kis szõlõt, egy kis pincét vásárolt.” (Te)

A fentiekbõl tehát látszik, hogy az elõzõ borász családi okok miattdönt a kertészeti egyetem, s ilyenformán a tradíciók továbbvitele mel-lett. A tradicionalista borász útja lényegében egyenes, amint ez kitûniktöbbek között a következetes iskolaválasztásból is. Az elsõgenerációs bo-rász élete ezen a ponton hasonlít a self-made-man típusú borászéra, hi-

177

A villányi Ötök

szen mindkettejük életében ugyanúgy a nõsülés, illetve az após ajándéka(lévén a két borász felesége testvér) az, amely elindítja elõször a borralvaló kereskedést, majd a bor saját elõállítását. Kakukktojás lehet a pater-nalista borász, akinek megvan a családi háttere kezdettõl fogva, hogy ez-zel foglalkozzon, mégis más típusú iskolát választ, s csupán hobbiként,apjának besegítve foglalkozik szõlõvel, annak ellenére, hogy 1980-banmár saját szõlõt telepít. Tízéves korában édesapjának sikerülvisszavásárolni egy, a családi vagyon szempontjából jelentõs föld-területet, errõl így nyilatkozik:

„Igazán nem érzékeltem én, hogy ezt, hogy milyen, milyen komoly dologez.”

Nála a fordulópont az a bizonyítás, amikor édesapja kórházba ke-rül, s nem sokkal késõbb meghal.

„Akkor ugye már ez a két terület volt, elkezdtem a szõlõvel, a borral úgyfoglalkozni, hogy megpróbáltam méltó lenni apám elõzõ sikereihez, ésnagyon sok energiát fektettem abba, hogy jó minõségû bort készítsek,nagyon jó volt az évjárat, nagyon szerencsém volt, hogy így mondjam. Éssikerültek a boraim, a borok megmérettetésen aranyérmet kaptak,ugyanúgy, mint korábban apám, és hát ez egy olyan lökés volt azt hiszem,ami arra buzdított, hogy ezt érdemes csinálni, szabad csinálni.” (P)

Volt már róla szó, hogy az agrárvállalkozások megerõsödése (egyál-talán kialakulása) folyamatának hátterében a késõ-szocialista évek integ-rációs rendszereinek felbomlása, valamint a megélhetés kényszere áll.10

Ez épp Villányban sincs másként, a közel azonos kompetenciák közülazonban eltérõ sikerrel törtek ki egyesek. Az alábbiakban azt próbálomegy-egy illusztris példával szemléltetni, hogy mi mit hozott.

A paternalista borász miután önmaga elkezd szõlõvel és borral fog-lalkozni, 1985-ben már saját borait palackozza, kezdetben pécsi szállodá-sok értékesítik és ismertetik meg egyre szélesebb rétegekkel ezeket a bo-rokat. 1991-ben felkeresi egy budapesti kereskedõ, rajta keresztül kap-csolatba kerül a Gundel étteremmel. 1992-ben lesz magánvállalkozó.

„Tulajdonképpen egymást követték az események. Ma földet vettem,holnap telepítettem, holnapután itt építkeztem, utána megint földetvettem, telepítettem. Tehát ez így ment, ez folyamatosan ment.„

178

SZIGETI ÉVA

10 Kovács Katalin – Bihari Zsuzsanna – Váradi Mónika: Agrárgazdasági szereplõk azátmenet éveiben. In.: Szociológiai Szemle, 1998/3. 99–121.

Pusztán az azonban, hogy szõlõtermesztéssel és borral foglalkozik,talán még nem volna elég egy késõbb virágzó vállalkozás alapjait lerakni.

„Magát a palackozót én a Mezõgépnél gyártottam le, úgy, hogy hoztunkegy mintát Ausztriából, szûrõt gyártottam, a betéteket, meg az egyébdolgokat, azokat Németországban vettem meg, szivattyút vásároltamNémetországban. (…) úgy is mondhatnám, hogy lekoppintottuk, ezt ígynevezik, azokat a berendezéseket, amiket kint láttunk, meg amitbehoztunk használtat, abból mi csináltunk ’újat’, teljesen élelmiszeripariminõségû anyagokból…”

Nem meglepõ, hogy a vállalkozásba fogó emberek az adott lehetõsé-geket kihasználva formálnak mûködõ vállalkozássá valami olyasmit,amit egyébként bárki más is megláthatott volna11; ezen túl pedig a hiány-gazdaság körülményei között a szükséges eszközöket valamilyen saját ta-lálmánnyal helyettesítik.12 Kuczi Tibor kreácsolásnak nevezi azt a „krea-tív barkácsolást”, amellyel tárgyak és kapcsolatok eredeti funkciója és je-lentése megváltozik, s a dolgok új, a vállalkozás mûködési logikájánakmegfelelõ keretben strukturálódnak.13

Ennek a szemléletnek részét képezi a szakma igényének megfelelõtágabb terep feltérképezése is:

„Úgy hozattuk Orosházáról az üvegeket, vagonba’, és akkor lepakoltuk,ugye akkor targoncát, hát elég eléggé macerás dolgok voltak ezek.De végigküzdöttük…„

A vállalkozóvá váláshoz kapcsolatok, humán tõke is elkél. Ez többoldalról erõsíthetõ: ha az ember olyan beosztásban dolgozik, amellyeladott körben szükségszerûen szert tesz ismeretségekre, már van egyfajtaalapja a késõbbiekre, de ezen kívül építhetõ lépésrõl-lépésre is az út,vagy a „hasonszõrûek” eredményein haladva.

„Még a ‘80-as évek közepén, még a Villányi téeszben voltamalkalmazásban, ott is voltak kapcsolatok ugye, a borászpincékben – akárlegyen az nagyüzemi vagy kisüzemi – vendégül látnak borkóstolóra ésa többi. (…) Az X cég igazgatója nekem a Kertészeti Egyetemen nemévfolyamtársam, hanem két szomszédos évfolyamra jártunk, ismertükegymást, hozta el a holland anyavállalatot. (…) A belföldi piacota kezdetek kezdetén úgy oldottam meg, hogy egy volt évfolyamtársamnak

179

A villányi Ötök

11 Kuczi, 2000:144.12 Laki Mihály: Kényszerített innováció. Szociológia 1984–85/1–2. 45–53.13 Kuczi, 2000:143.

a borkereskedelmi cégével vettem fel a kapcsolatot, és az elsõ tíz év abbanúgy tellett el Magyarországon, hogy ennek a cégnek exkluzivitást adtam.

– Utalt arra egy félmondat erejéig, hogy vitte magával a kapcsolatait. Akkor ezlépéselõny volt a többi, mondjuk úgy, kulcsfigurával szemben...

Abszolút.

– Ez nem szült rossz vért?

Nem, mert akik akkor indultak, nem voltak szakemberek, és én képeztemtöbbet közülük ebben az idõben, és ezek az emberek ma hajtogatják, hogyaz indítást, a szakmai felkészítést azt éntõlem kapták.”(Te)

„Nagyon sok kertészmérnök kollégával dolgoztunk együtt, ugye voltunkvagy tizenöten ezen a kis településen; nagyon jó kollegialitás, nagyon jószellem alakult itt ki. (…) Mindegyikünknek volt egy kis saját szõlõterülete,engem is a kollégák segítettek az elsõ szõlõvásárláshoz, a ’70-es évekközepén.”(Tr)

Miért megy jól? – alternatív magyarázatok

A siker Villányban leggyakrabban a kitartással és a céltudatossággalmagyaráztatik.

S noha a sváb etnicitás nyíltan magyarázatként nem, vagy csak na-gyon ritkán jelenik meg, azért az interjúkban felvetõdik egy-egy olyanelem, ami mégiscsak utal egyfajta sváb-ethoszra14, mindazzal együtt,amit általában önmagukról megjelenítenek, vagy valamiért a köztudat-ban ezzel összeforrt jegy vagy jellemzõ (szorgalom, takarékosság, mér-tékletesség, szabálykövetés – de a kiskapu meglátása, lojalitás, öntudat).

„Tehát fontosnak tartottam azt, hogy amivel meg vagyok bízva, azt mindigprecízen és pontosan csináljam. Így voltam a borászatban is. És ezttanultam az apámtól. A szõlõben tisztaság, rend és fegyelem kell, hogylegyen. (…) Mindig tiszta volt a mi szõlõnk. (…)Tehát a borászatbanugyanezt várom, ugyanezt csinálom. Amikor én csináltam fizikailag, akkormagamtól követeltem meg, most meg az emberektõl követelem meg.Nálam nincs mese, elharapom a torkát, ha nem csinálja.”(P)

A dolgosságon, munkaszereteten, precizitáson alapuló érték-, ésnormarendszerbõl azért táplálkozik egyfajta etnikai magabiztosság – deérdekes módon úgy, hogy ezek a borászok maguk választották meg

180

SZIGETI ÉVA

14 Kovács Katalin: Polgárok egy sváb faluban. In.: Tér és társadalom, 1990/1:34.

(sváb) nemzeti identitásukat, vagy valamiképpen „visszaszerezték” azt.Az például nyilvánvaló, hogy a pincék külsõ megjelenésükben magukonhordoznak historizáló dél-dunántúli sváb folklór-jegyeket. Ez egyfélemesterséges hagyományteremtés, újabb lehetõségként felismert adott-ság (az elsõ a gourmet-borászat maga) a turizmus által generált újszármazástudat kialakítása.

A paternalista borász a svábságot „homlokzatként”15 önmegjelení-tésében erõteljesebben használja fel, mint a többiek, vele kapcsolatbana médiumok is jegyzik sváb mivoltát; a családi borászat honlapján is a leg-elsõ információk közt, tényként szerepel.

Bindorffer Györgyi szerint „a svábok mindig tudatában voltak ésvannak ma is, hogy magyarokénál fejlettebb munkakultúrájukkal, mezõ-gazdasági technikáikkal hozzájárultak Magyarország jólétéhez és gazda-godásához.”16 Hasonlóan vélekedik az egyik vezetõ borász is:

„A villányiak azért vezetõ szerepet játszanak a borászatba’, fõleg vörösbor-ba’, jó, hát fehérborba’ a tokaji, de a vörösborba’ a villányi, ismerve az orszá-got, tehát jó, Villány is sváb, de Sopronhoz vagy Szekszárdhoz vagy, Eger-hez képest hát egy kisváros és itt több borász, és jó borász van, mint ezekbe’a nagyvárosokba’.” (E)

A self-man-made borász példaképként említi sváb származásúapósát:

„…após, mint emberi tartás, tisztesség, hát az, hogy én már egy kicsit vak-merõbb voltam, mint õ, mondjuk az természetes, mert azért én fiatalabbvoltam, meg azért a svábok nagyon sok mindenen keresztülmentek…” (S)

Ugyanõ a siker titkáról késõbb:

„Kitartóan dolgozni, tudni azt, hogy mit akarok, összefogva, egymás mel-lett dolgoztunk, de nem egymás ellen (…) hogy jót kell készíteni, és akkorel lehet adni. (…) Kitartó, kemény munka, mai napig.” (S)

A miért megy jól? kérdésre a (burkolt) svábság-magyarázatokon kí-vül még elõfordul a szakértelem és az õsöktõl örökölt szõlõszeretet (Tr),valamint a megfelelõ képzettség re való hivatkozás (Te).

181

A villányi Ötök

15 Goffman Ervin: Az én bemutatása a mindennapi életben. In: Szociológiaiirányzatok a XX. században. Felkai Gábor, Némedi Dénes, Somlai Péter szerk., ÚjMandátum kiadó.2000:332–351 o.; Síklaki István: A szóbeli befolyásolás alapjai I-II.Tankönyvkiadó, Budapest, 1990:3–115.

16 Vö. Bindorffer Györgyi: A magyarországi németek hazaképe. Magyar–németegyüttélés a közös hazában. Betelepedés, asszimiláció, nemzeti identitás. 2001.http://www.akm.tti.hu/bindorffer_moi_nemetek_hazakepe.htm

Némileg része az elõbbiekben már említett sváb ethosznak és egy-ben mentalitásnak az a törekvés is, mely szerint ezek a borászok nema mának dolgoznak, és nem csupán elõrelátóan terveznek, hanem nem-zedékekben mérik nemcsak a múltat, de a jövõt is; olyan beruházásokateszközölnek, amelyekkel, ha eddig nem volt, kialakították, ha volt örök-ség, felvirágoztatták ezeket a „borbirodalmakat”. Az például egyik csa-ládban sem volt kérdés, hogy a „gyerekek” merrefelé indulnak. S ha más-felé indultak is (akad két pedagógus) mindannyian ide érkeztek, „a pá-lyaválasztást meghatározták a villányi szokások” (Te). Mára mára „pedagógusfiú” is borász, édesapjával közösen dolgozik, és a „pedagó-guslány” is elvégezte a kertészeti egyetem szakmérnöki szakát. A továb-bi borászoknál 2–2 utód jellemzõen az ágazathoz kapcsolódóan válasz-tott hivatást: borász, kertészmérnök, idegenforgalmi-, vendéglátó-szakemberek, nyelveket beszélõ agilis fiatalok a kor igényénekmegfelelõen, mindahányan.

„A szõlõterületeket is folyamatosan bõvítettük, miután láttuk, hogy az if-jabb nemzedék is szívesen bekapcsolódik ebbe a munkába, és ezt a pályátszeretnék választani. Nem erõltettük soha, csak valahogy úgy belenõttekebbe, mi meg támogattuk, és mondogattuk nekik, hogy ezt érdemes volnacsinálni, hiszen annyi invesztíció történt, hogy ezt a mi életünkben már való-színû nem tudjuk kihasználni, ez mindenképpen nagy öröm lett volna, haõk ezt válasszák és hát szerencsére ez így történt.” (Tr)

Összegzés

Dolgozatomban szándékom szerint felvázoltam a közel húsz évesa társadalmi-történeti folyamatot, amelynek során egy kisvárosvállalkozó kedvû, valamilyen szinten szõlõvel foglalkozó embere közülnéhány ki tudott törni, illetõleg a „süllyedõ hajóról” úgy tudottelmenekülni, hogy ez aztán sokkal több eredménnyel járt, mintamekkora karrierlehetõség korábbi munkahelyükön nyílhatott volnaszámukra. Összehasonlítva az egyes élethelyzetekre adott reakciókat, azeltérõ alternatívákat és végsõ soron a megélt életutakat, többek közöttazt szerettem volna valamiképpen feltérképezni, hogy milyenmozgatórugók milyen lépésekhez vezettek az egyes életpályákban.Ilyenformán arra voltam kíváncsi, hogy azok a klasszikus feltevések,amelyek a vállalkozóvá válás irodalmában, kutatásokbanmegfogalmazott tézisek és hipotézisek gyanánt eddig felmerültek,állnak-e a villányi Ötökre. Jelesül, hogy a „piacgazdaság” elõretörésenem feltétlenül rombolja le a közösségi kapcsolatokat, sõt, sok esetben

182

SZIGETI ÉVA

éppen megerõsödésükhöz járulhat hozzá; hogy a vállalkozóvá váló em-ber minden rendelkezésére álló anyagi és humán forrást (barátok,család, ismerõsök) a vállalkozásnak rendel alá. Továbbgondoltam azta feltevést, hogy az önállósodás a kontinuitás megszakítását, a környezetfölforgatását is jelenti: a hétköznapi élet rokoni, baráti szálakból szõttvilágának versenyképes vállalkozássá szervezését. Cáfoltam ugyanakkorazt a meglátást, mely szerint az önállósodás nem észrevétlen átcsúszásaz alkalmazotti létbõl a vállalkozóiba, hanem radikális fordulat, ugrása megszokottból az ismeretlenbe.

Dolgozatomnak ugyanakkor nem volt célja a jelenkori állapotokrögzítése, ezért nem foglalkoztam részletesen a Borút kialakításával,mert engem épp az a folyamat érdekelt, amíg (vállalkozóként) ennek ki-alakításáig – vagy a sikerességig – eljutottak.

Villánnyal, a villányi borászokkal kapcsolatban az elemzett interjúkés több, a témában folyó kutatás nyomán arra jutottam, hogy itt egészenspeciálisan alkalmazzák a kapcsolati tõkét, részben a barátságok és a csa-ládi hagyományok nyomán épülõ borbirodalmak az idõ teltével egyre in-kább visszaavanzsálódnak azzá, amik: nevesen például barátsággá. Jóltükrözi ezt a boroscímkék nyomán tett észrevételünk, amely pontosantükrözi, hogy bármennyire is azonos az érdek a borútban és a borturiz-musban, az interjúkban minden borász lényegében ugyanúgy nyilatko-zik a köztük lévõ viszonyról (nincs konkurencia, mert a vidék mindenkiteltart, és ha valaki jó, az mindenkinek jó, stb.). Ehhez képest a terméknem tükröz megjelenésében semmiféle kontinuitást, semmiféle egysé-get arra vonatkozólag, hogy bár ez X.Y., vagy Z. K. borász palackja,azért ez bor mégiscsak ugyanúgy a villányi borvidékrõl való. Az a meglá-tásom tehát, hogy a vállalkozóvá válás az országnak ezen a részén, a vizs-gált borászok életpályája alapján sokkal korábban ment végbe, mint má-sutt – és bár magán visel ez a folyamat általánosan érvényes jegyeket –mégis, speciálisan zajlott. A mai nagyok úgy lettek nagyok, hogy valóbanegyütt indultak, a kezdeti sikerek egymást erõsítették és stimuláltáka többieket, aztán mindenki, vagy legalábbis a többség levált a közösútról és sajátját járja.

És ez is mûködik; kitalálták, megcsinálták: a Villány névbõl ma márélni lehet, nem utolsósorban ezeknek a borászoknak köszönhetõen.Szándékom szerint pedig ez a dolgozat arról szólt, hogy õk e sikertminek köszönhetik.

183

A villányi Ötök

184

SZIGETI ÉVA

Borvilágok. Középborászok Villányban

FAZEKAS ANDREA – SZABADI LAURA – ZSUBORI ANDREA

Tanulmányunk a villányi borászok egy kisebb csoportjának a sikeres át-menetben betöltött társadalmi-gazdasági szerepét méri fel. Elõtérbe

helyeztük az általunk középborásznak nevezett termelõk más csoportok-hoz való viszonyának, illetve a rendszerváltás okozta problémákra (pél-dául a munkanélküliség növekedése, mezõgazdasági válság, stb.) adottegyéni megoldási stratégiáiknak és ezek közös vonásainak feltárását.

Munkánk során a késõbb ismertetett kritériumok alapján meghatá-rozott csoport több képviselõjével készítettünk interjút: döntõ többsé-gük narratív interjú, egy részük pedig kifejezetten a borászati tevékeny-ségre vonatkozó, rövidebb beszélgetés. Ezeket a primer anyagokat sze-kunder forrásokból származó egyéb adatokkal, nyilvános információk-kal egészítettük ki.1 Támaszkodtunk továbbá a teljes kutatásban résztvevõk munkájára, mivel adataik és eredményeik fontos kiegészítést,szélesebb nézõpontot biztosítottak számunkra.

Az elemzés során az életút-interjúk teljes feldolgozásából adódó hi-potéziseinket, a különbözõ adatokból kirajzolódó jellegzetességeketigyekeztünk rendszerbe foglalni, valamint korábbi, az átmenet idõszaká-ra vonatkozó szociológiai írások alapján bizonyítani, illetve cáfolni.2

A vizsgált csoport – Kiket tekintünk középborásznak?

Villány borásztársadalmában három réteg rajzolódik ki. A törpe- vagykisbirtokkal rendelkezõ õstermelõk, akik elsõsorban saját ellátásra, ésnem értékesítésre termelnek szõlõt, a középborászok heterogén cso-portja, és a „nagyborászok”, akik nagy méretekben, és nemzetközi szin-

185

1 Haraszti Gyula: Villányi borok Kossuth Kiadó: hn., 2002.; www.villany.hu;www.villany.lap.hu; www.boraszat.hu; www.borarium.hu; www.kollarpince.hu;www.bor.lap.hu; www.boraszat.lap.hu

2 Leveleki Magdolna: A bomlás virágai. Gazdaságszociológiai írások 1988–1998Veszprémi Egyetemi Kiadó: Veszprém, 1999; Kuczi Tibor: Milyen „készen talált”kapcsolatokból épülnek fel a vállalkozásokon belüli viszonyok? Szociológiai Szemle1993/3–4. 137–146.; Bálint Szabolcs: Az átmenet és etnicitás mikroszociológiája.A származás mint norma Pécs, 2002. Kézirat.

ten is számon tartott minõségben termelnek. Vizsgálatunk a másodikcsoportra irányult.

A középborászként meghatározott kategóriát több különbözõszempont alapján határoltuk be. Ezek egyrészt objektív, fõleg gazdaságijellegû kritériumok, másrészt Villányban szerzett, szubjektívnak tekint-hetõ információk. Mivel a termelés módja és mértéke tekintetében a cso-port erõsen differenciált, fõ jellemzõként a palackozás tényét határoz-tuk meg, azon belül is az éves palackok számát. Ez alapján középborász-nak tekintettük azokat, akik évente átlagosan 15–40 ezer palacknyi borttermelnek, illetve értékesítenek.

Szintén gazdasági jellegû meghatározója a csoportnak a megélhe-tés módja. E tekintetben azokat a termelõket soroltuk a középborász ka-tegóriába, akik számára a bortermelés már elsõdleges megélhetési for-rást jelent, de kizárólag a kereskedelmi tevékenység még nem elegendõ,így szükségképpen kiegészül valamiféle vendéglátói, idegenforgalmiszolgáltatással.

A termelésbeli különbségek mellett a csoport tagjai nagy különbsé-geket mutatnak a származás, a társadalmi háttér tekintetében. Éppenezért olyan szubjektív tényezõket is figyelembe vettünk, mint a helybeli-ek intuitív csoport-meghatározása. Ez egyrészt jelenti a városka polgár-mesterének, másrészt a gazdasági kritériumok alapján kiválasztott cso-porttagoknak a véleményét arra vonatkozóan, hogy kiket tekintenekebbe a kategóriába tartozónak.

Mindezek alapján 15–20 termelõt soroltunk a középborászok cso-portjába, akik jellemzõen, de nem feltétlenül 3–15 ha területû földet mû-velnek, minõségi boraikkal versenyképesek nemcsak a helyi, hanem azországos, esetenként a nemzetközi piacon is.

Problémafelvetés

Kiinduló hipotézisünk az, hogy az általunk vizsgált társadalmi-gazdasá-gi csoport a helyi adottságokat kihasználva épített ki egy olyan sikeresstratégiát, mellyel a rendszerváltás okozta egzisztenciális problémákatmegoldhatták. Ez esetükben egyfajta kényszerbõl fakadó pálya, mivela bortermelés lehetõsége gyakorlatilag az egyetlen megélhetési móda környéken, közvetve vagy közvetlenül, de mindenki sorsára befolyás-sal van. Eredményei a település életére is befolyással vannak; Villány ésa középborászok kölcsönösen függnek egymástól. Feltehetõen a sike-res stratégia egyik alapfeltétele a szakmai tudás, illetve a minõségi ter-melés, mellette azonban kiemelt szerephez jut a többiektõl – részben

186


a más csoportoktól, részben a csoport többi tagjától – való elkülönülés,valamiféle egyéni vonás megteremtése és kiemelése. E kettõ együttesenjátszik szerepet az egyén presztízsének kialakításában és a csoportnaka település sikerességéhez való hozzájárulásában.

Elõfeltevéseink szerint a villányi középborászok esetében meghatá-rozó lesz az elkülönülés folyamata. Ez egyrészt megnyilvánul a településmásik két fõ rétegétõl való elhatárolódásban, másrészt a csoporton belüljelentkezõ egyediség kiemelésében. A kistermelõktõl és az elittõl való el-különülés elsõsorban a csoport önmeghatározásában játszik szerepet,nem a két csoporttal szembeni negatív attitûd megnyilvánulásaként érté-kelendõ. A csoporton belüli fõ funkciója az önkifejezés. Mivel a közép-borászok minõségileg viszonylag homogén réteget alkotnak, a hasonlótermékek közötti pozíciószerzéshez szükség van valamiféle egyedivonás kiemelése.

Feltételezhetõ, hogy ez a réteg erõsen motivált a terjeszkedésben;akár a földterületek, akár a kereskedelmi kapcsolatok, vagy a vendéglá-tás területén. Ennek azonban jelentõs akadályai lehetnek: kérdéses pél-dául, hogy az adott mértékû, már most is kevésnek tartott területbõl ho-gyan lehet újabbakhoz jutni, s ily módon a legtöbb középborász által cél-ként megjelölt 10–15 ha, illetve az ezzel már rendelkezõk továbbiterjeszkedése reális elképzelés-e?

Ezen szempontok szerint elsõsorban arra keressük a választ, hogymit jelent ma középborásznak lenni Villányban? Milyen státuszhoz kötõ-dik, mik az általános csoportjellemzõk, az egyén szempontjából milyencsaládi vonatkozások válnak meghatározóvá, vagy éppen milyen legiti-mációs eszközzel élnek a társadalmi helyzetüket illetõen?

Rendszerváltás és a mezõgazdaság

A rendszerváltást követõen a hazai birtokszerkezet alapvetõen megvál-tozott.3

A magyarországi állami gazdaságok összesen 900 ezer ha-osterületének felét a kárpótlás céljaira vették igénybe. 2002-re mindössze

187


3 Hantos Zsuzsa és Anthony Oberschall: A piacgazdaság születése: a magyarmezõgazdaság a szocializmus után in: Kárpáti Zoltán (szerk.): Társadalmi és területifolyamatok a ’90-es évek Magyarországán Budapest, 2001. 119–135.; Juhász Pál:Leckéink a mezõgazdaság új rendje érdekébenhttp://hi.rutgers.edu/szelenyi60/juhasz.html; Czakó Ágnes – Kuczi Tibor – LengyelGyörgy – Vajda Ágnes: A kisvállalkozások néhány jellemzõje a ’90-es évek elejénKözgazdasági Szemle 1995/4. 399–419.

12 állami tulajdonú gazdaság maradt, a többi magánszemélyeké lett, ésmagángazdaságok, Kft-k, Rt-k formájában mûködnek.

Az átmenet természetesen nem volt zökkenõmentes: a struktúravál-tással egyszerre zajló földtulajdonjogi változások komoly nehézségeketokoztak a késõbbiekben. A privatizáció és a kárpótlási folyamat mellettugyanis a mezõgazdaságnak egyéb – elsõsorban gazdasági jellegû – prob-lémákkal is szembe kellett nézni.

A KGST megszûnése után kelet- és közép-európai exportpiacok zö-mét Magyarország elvesztette, a lakosság vásárlóerejének csökkenésea fogyasztás visszaesésével járt együtt, számottevõen szûkítve a belsõ pia-ci keresletet. A magyar élelmiszer-gazdaság 1991-ben kirobbant általá-nos válsága felkészületlenül érte az érdekelt szereplõket. A rossz helyze-tet fokozta, hogy a megnövekedett magángazdaságok jellemzõjea tõkeszegénység és az elaprózódott birtokméret, illetve a széttagoltbirtok volt.

Az összetett helyzetre különbözõ hatékonyságú megoldási stratégi-ák születtek, jellegzetes például az ún. kényszervállalkozók megjelené-se. Az egyének által felvállalt erõfeszítések eredményessége – legyenekakár anyagi, fizikai vagy szellemi jellegûek – éppúgy számos különbözõtényezõtõl függ, mint ahogy egy település esetleges fejlõdése is. Villányesetében a pozitív kimenetelû döntések sora jellemzõ a város egészéreés az egyének egy számottevõ csoportjára egyaránt.

A rendszerváltásból adódó lehetõségek mélyreható változásokathoztak a térség szõlõ- és bortermelésében, borkultúrájában. A villányigazdák egy része erõteljes fejlesztésekbe fogott, és az országban az elsõkközött alakított ki a korszerû technológiát és a hagyományokat ötvözõborászatokat, valamint összehangolt, európai színvonalú borturizmust.

A középborászok jellemzõi4

A Villány-Siklósi borvidék többek véleménye szerint vezetõ szerepetkezd játszani a magyar bor nemzetközi hírnevének helyreállításában.A vidék borai közül több nyert nemzetközi díjat, arany- és ezüstérmet,minek következtében a világ borszakértõi és borbarátai között ma máregyre ismertebb és elismertebb ez a borvidék, átvéve az elsõséget a soká-ig egyeduralkodó tokaji területtõl.

188


4 Ragadics Tamás: Szõlõ és bortermelés Balatonlellén in: Schadt Mária (szerk.):Településszerkezet, társadalomszerkezet. Rendszerváltás és helyi társadalom Uni-versity Press, Pécs, 2000. 23–28.

A vidék presztízse – mely elsõsorban az elitréteg tevékenységénekköszönhetõen alakult ki és szilárdult meg – kedvezõ hatással van a vizs-gálatunk tárgyát képezõ középborászok helyzetére is. Az a tény, hogya villányi bor ma már minõséget jelent, megteremti számukra annak a le-hetõségét, hogy az országos piacon – esetenként pedig a nemzetközi te-repen is – megjelenjenek. Boraik még kevésbé nevesítettek – vagy fogal-mazzunk úgy, nevük még kevésbé ismert –, így számukra a vidék ismert-sége kézzel fogható (anyagi) hasznot és társadalmilag érzékelhetõ profi-tot egyaránt termel. Ugyanakkor a középborászok egyre elismertebbtevékenysége szilárd hátteret nyújt és biztosítja a térség hírnevénekerõsödését.

Ehhez elengedhetetlen bizonyos minõségi követelmények betartá-sa, de a kiváló bor még nem feltétlen elegendõ. Figyelembe véve, hogyegy-egy borversenyen a részvétel költségei rendkívül magasak, a terme-lõk nem engedhetik meg maguknak a rendszeres nevezést. Boraikugyanakkor már éremesélyesek, egyes termelõknek nemzetközi kapcso-lata kezd kiépülni.

A hely azonban nemcsak presztízsével befolyásolja a középborá-szok életét. Nyilvánvaló, hogy az egyre nagyobb hírû villányi borvidéktermelõinek jelentõs konkurenciával kell megküzdeniük nemcsak az or-szágos piacon, hanem egymás között, helyi szinten is. Ahogy egyre töb-ben termelnek olyan minõségû borokat, melyekkel aranyérmet vagyegyéb országos szintû elismeréseket nyerhetnek, növekvõ fontosságúváválik valamilyen egyedi sajátosság kihangsúlyozása. Ezek elsõsorbana külsõségekben figyelhetõk meg (mint például a palackok, az egyedicímkék), de a borászok önértékelésében és önmeghatározásában is meg-jelennek. Itt jegyeznénk meg, hogy a hely ilyen erõs determináló szerepenem jelenik meg a borászok magukról kialakított képében.

A lokális meghatározottság mellett a középborász rétegben a bor-kultúrának mint legitimáló eszköznek is nagy hatása van. A bor mint azeurópai kultúrának nagy hagyományokkal rendelkezõ eleme jelenikmeg ebben a környezetben. Exkluzivitása hangsúlyossá válik, de a bornemcsak a társadalom elitjének nyújthat különleges élményt: kultúráltfogyasztása mindenki számára elérhetõ -, és mindenki számára ajánlott.A hazai borfogyasztásra korábban jellemzõ attitûd, azaz a mennyiségiszempontok elõtérbe helyezése a minõségi kritériumokkal szembenmára kezd megváltozni. Minden helyzetben feladatuknak tekintik a bor-fogyasztásra vonatkozó ismeretek átadását. Ilyen irányú törekvéseikkelgyakorlatilag saját tevékenységüknek kínálnak egyfajta legitimációsbázist.

189


A borfogyasztási szokásokra gyakorolt befolyásuk mellett erre a tár-sadalmi csoportra jellemzõ egy sajátos viszonyulás a hagyományokhoz.Ez a viszony több módon jelentkezik: egyrészt megnyilvánul azokbana törekvésekben, melyek a hagyományos falukép és pincesor megõrzésé-re irányulnak, másrészt megjelenik az egységes villányi arculat, mint„újonnan teremtett” hagyomány kialakításában. A hagyományok tiszte-lete illetve mesterséges megteremtése sajátos módon mosódik össze,s a borkultúra mellett egy újabb legitimációs eszközként jelenik meg.

Lokalitás és hagyomány – e kettõn kívül a család szerepe is meghatá-rozó a középborászok esetében. Az a tény, hogy borászaink életébena családi és az üzleti szféra közötti határ összemosódik – tekintve, hogydöntõ többségüknek családi vállalkozása van –, sajátos kettõsséget ered-ményez. Egyrészt a „falusi idill” képét közvetíti a vendégek számára,ahol a férfi mint borász, a nõ mint gazdasszony jelenik meg, s a „kedvesvendéget” az egész család fogadja – ezzel a tulajdonképpen tradicionálisfelállással erõsítve a hagyományokhoz való kötõdést. Másrészt a családivállalkozás egy olyan sajátos mozgásteret biztosít tagjai számára, melynem kötõdik a hagyományosan felosztott férfi-nõ szerepekhez, így a fele-ség aktív, tevékeny szerephez jut a vállalkozás mindennapi életében,a munka folyamatában, akárcsak a férj például a gyermeknevelésben.5

Jellemzõ tendencia az a fajta hagyományteremtés, hogy a családivállalkozást a késõbbiekben a gyerek vagy gyerekek viszik tovább.Az utánpótlás már nem (csak) a gyakorlatban szerzi meg a szükséges tu-dást, szakmai végzettséggel rendelkezõ második generációja lesz a villá-nyi középborász rétegnek. Az intézményesített szakértelem mint legiti-mációs eszköz már most is hangsúlyos szempont, különösen azért, mertebben a rétegben még viszonylag kevesen vannak, akik rendelkeznekvele. A középborászok jelentõs része ugyanis gyakorlati úton vagytanfolyami keretek között tett szert borászati ismeretekre.

Összefoglalva tehát a hely determináló ereje mellett a többiektõlvaló elkülönülés, mint az önmeghatározás eszköze, a borkultúra, a ha-gyomány, a család és a tudás mint legitimációs eszközök határozzák mega középborász létre jellemzõ vonásokat. Ezek az általánosságok sajátosmódon tükrözõdnek az élettörténeti interjúkban, melyek során a sikeres-ség kiinduló kontextusként jelent meg. Az alábbiakban a borásszá válásés a többiektõl való elkülönülés folyamatának bemutatására teszünk kí-sérletet, mivel ezek a tényezõk szorosan összefüggnek a többi elemmel,gyakorlatilag meghatározzák azokat.

190


5 Kovács Katalin – Váradi Mónika Mária: Szereplõk és kapcsolatrendszerek egyalföldi mezõváros agrárgazdaságában. In: Szociológiai Szemle 1995/4, 131–145.

A középborászok önjellemzése

Az alábbiakban kiemeljük a középborászok önmagukról kialakítottképének fõ vonásait, melyeket ezután saját megfigyeléseinkkelegészítünk ki. Így kívánunk teljesebb képet adni a csoport jellemzõirõl.Mindenekelõtt ki kell emelni, hogy a megkérdezettek elfogadják azinterjúban felkínált kontextust, a sikerességet, éppen ezért önképükezen a szûrõn keresztül artikulálódik.

Az egyik legmarkánsabban jelentkezõ elem a minõségi termeléshangsúlyozása. A megkérdezettek úgy gondolják, boraik kiváló minõsé-gûek, versenyképesek akár a nemzetközi piacon is.

„Itt a maximális igényességet kell megvalósítani, tehát szép üveg, nagyon jódugó (…) nem lesz egy olcsó dolog, de viszont a bor se lesz olcsó, és hátezek a borok olyanok lesznek, hogy én arra számítok, hogy a bourdeux-ivalfelveszem a versenyt.”6

Saját szerepüket kiemelkedõnek tartják abban, hogy a borvidékpresztízse folyamatosan növekszik, részben a minõségi boraik, részbenvendéglátó-ipari tevékenységük révén.

„De akik idejárnak Villányba, azok végül is tényleg a minõségi borfogyasz-tás végett. És egyre jobban terjesztik Villány hírnevét. Már végül is Villányaz ország borvidékei közül a legismertebb – már a Tokajinak is a hírnevét el-vitte. Legjobban fejlõdött itt a borászat, a borturizmus, az száz százalék,hogy itt a legkialakultabb a vendéglátás.”7

Hangsúlyozottan felvállalják a kultúrált borfogyasztás terjesztõjé-nek szerepét, s erre minden alkalmat meg is ragadnak.

„Kedves egészségükre! Elég hideg, remélem. Elvileg ezt 8–10 fokosan kellkóstolni, és 10–12 fokosan bírálják, egy kicsit, két fokkal mindig melegeb-ben bírálják.

Ennek mi az oka?

Hát, 8–10 fokon adja ki az élvezeti értékeit mutatja legszebben a bor, teháta rosé, de ha egy bor beteg vagy hibás, akkor mindig melegebben jönnek kia hibái, van egy kis dugóíz, vagy darabíz vagy fáradtság, fülledtség, akkorkönnyebben észre lehet venni.”8

191


6 M. T.-vel készült interjú 2002. május 17.7 M. T.-vel készült interjú 2002. május 17.8 K. J.-vel készült interjú 2002. április 9.

Szívesen említenek olyan eseteket, melyek azt bizonyítják, hogyboruk összetéveszthetetlen másokéval.

„Tegnap volt itt egy orvos, és õ mondta, hogy õ Belvárdgyulán ivott ebbõla finom Költõ-borból, (…) és most ezért jött ide, és most visz bort.”9

Hasonló módon mesélnek arról, hogy boruknak már olyan nevevan, mely képes odavonzani, vagy éppen visszacsábítani a vendégeket.

„Tehát itt tudok az embereknek bemutatkozni, megmutatni a borokat, ésazt a dolgot, ami teljesen egyedülálló.”10

Végül jellemzõ, hogy a jövõt hagyományteremtõ családi vállalkozás-ként gondolják el, melyet a lánygyerekek, vagy akár az unokák is továbbvisznek.

„Én bízom benne, hát a nagyobb lány- valahol majd kiveszi a részét belõle–és hát bízunk benne, hogy majd õ is családi vállalkozásba gondolkodva vagyviszi tovább, vagy fogja csinálni.”11

Egy középborászi életút

A középborász életutak közül egy olyat választottunk ki, ahola borászunk nem helybéli, hanem „idegen”, „beköltözõ” – így rajtakeresztül nemcsak a posztszocialista borászi pálya kialakulását, hanema helyi közösségbe való beilleszkedés egyik konkrét formáját isbemutathatjuk.12

Rangos János13 a Villányhoz közeli Virágoson született paraszti csa-ládban 1958-ban. Középiskoláit Pécsett végezte kollégistaként – cukrász-nak tanult. 1976-ban Bólyba került az ottani cukrászdába, hamarosan üz-letvezetõnek nevezték ki. Katonaidejének letöltése után Pécsett helyez-kedett el a Pannónia szállodában, de rövidesen állást váltott és Villánybakerült. A nyolcvanas évek közepén feleségül vett egy villányi lányt, egylánygyermekük van. Ugyanettõl az idõtõl kezdve gazdálkodik szülei villá-

192


9 K. J.-vel készült interjú 2002. május 8.10 M. T.-vel készült interjú 2002. május 17.11 Sz. J.-vel készült interjú 2002. május 9.12 Az elemzési módszerekhez lásd Rosenthal, Gabriele: Reconstruction of Life Sto-

ries: Principles of Selection in Generating Stories for Narrative Biographical Inter-views, in Rosenthal, G. (ed.): The Narrative Story of Lives (I), Frankfurt a.M., 1996.;Gergen, Kenneth: Mind, text, and society: Self-memory in social context, in Neisser,Ulrich – Fivush, Robyn (eds.), The remembering self: Construction and accuracy inthe self-narrative. New York: Cambridge University Press. 1994. 78–104.

13 Az interjút anonimizáltuk.

nyi szõlõbirtokán – közben nem adta fel a helyi étterembeli állását.1987-tõl õ vezette az éttermet, felsõfokú vendéglátóipari végzettségetszerzett. Az üzletet a privatizációkor meg is vásárolta és kiváltotta azegyéni vállalkozói igazolványt. Kezdetben az éttermet üzemeltették csa-ládi vállalkozásként, a kilencvenes évek közepén azonban eladták és bor-palackozásba kezdtek. 1995-ben kis fogadót építettek és Rangos belé-pett a Borútba. A kilencvenes évek végén újabb szõlõterületekre tettszert és külföldi borkereskedõkkel is felvette a kapcsolatot. Fogadóját ésszõlészetét ma már alkalmazottak segítségével üzemelteti.

Rangos János élettörténete a pályafutás ismertetésére szorítkozik –csak azok az élettörténeti események kerülnek említésre, melyek szerin-te befolyásolhatták mai sikeres borászi tevékenységét. Az élettörténet-nek mindazonáltal van egy sajátos íve: a szülõfalu elhagyásától a Villány-ra megérkezésig és beilleszkedésig eltelt idõ eseményei egy másik karri-er, jelesül a vendéglátóipari boldogulás lehetõségét is felcsillantják.Mintha János menekült volna a paraszti létbõl – semmi nyoma annak,hogy Virágosra visszatérne.

Nagyon korán önállósodik, hiszen tizennégy éves korától szüleitõltávol él és csak hétvégente látogathatja õket. A cukrász-szakma, melyettanul, szintén egyfajta eltávolodás a rusztikusabb falusi kultúrától ésa paraszti hagyományoktól, ráadásul a gyors önálló pályakezdés lehetõ-ségével kecsegtet. A vidéki és a városi életmód közötti ingadozás – me-lyekre a választott munkahelyek utalnak – mégis azt sejteti, hogy Jánosnehezen birkózik meg a városi léttel és vissza-visszakanyarodik szûkebbpátriájához. Végül Villányban kezd el dolgozni, de még mindig „városi-as” szakmájában, a vendéglátóiparban – ahol gyors karriernek néz elé-be. Házassága mindazonáltal fordulatot hozhatott életében, hiszenfelesége által közelebb került a villányi helyi közösséghez és az ottjellemzõ tevékenységi formákhoz és életmódhoz.

Az üzletvezetõi pályafutás láthatóan nemcsak az állami tulajdonúcég vezetõjeként, hanem késõbb a privatizációkor, önálló tulajdonos-ként is vonzza. Mégsem tartja meg mindkét tevékenységi formát, hanema vendéglõt, illetve az annak eladásából származó bevételt is borászatifejlesztésekbe forgatja és egy jóval kisebb borharapót nyit. Mintha a ha-gyományos, családi vállalkozásban nagyobb esélyt, vagy egyszerûen na-gyobb biztonságot látna. E többlépcsõs átalakulás, a családi üzemekciklusos fejlesztése nemcsak Rangosra, hanem a többi villányi borászrais jellemzõ.

Viszonylag késõn kezd palackozni, ebbõl kifolyólag némileg lema-rad társaitól a külföldi kapcsolatok kiépítésében, de az ezredfordulóra

193


õ is felzárkózik. Családi keretek között már nem tudja mûködtetni a vál-lalkozását, s noha maga is folyamatosan dolgozik, 3–4 alkalmazott segítimunkájában.

Rangos élettörténeti elbeszélése tipikus „önéletrajzi” narratíva,melyben az iskoláztatás lépcsõfokai és a munkahelyek kerülnek teríték-re, s azok is meglehetõsen szûkszavúan. Az élettörténeti elbeszélések-nek ez a „kidolgozatlansága” sokkal inkább jellemzõ az õstermelõkre ésa középborászokra, mint a „nagyokra” – s ennek elsõsorban nem az elté-rõ mûveltségi szint lehet a magyarázata, hanem a nagyborászok erõtel-jes „mediatizáltsága”: nekik már többször is el kellett mesélniük az élet-történetüket, s eközben jelentõs rutinra tettek szert. Rangos elbeszélésekevésbé reflektált, ráadásul magát is kevésbé éli meg „a” sikeresborásznak, mint nagyobb cégekkel rendelkezõ társai.

Elbeszélésében mégis megemlíti – mintegy a sikeres borász szere-pét legitimizálva – hogy a családban már voltak a szõlõtermesztésnek ha-gyományai. A további kérdésre azonban kiderül, hogy szüleinek ugyanvolt szõlõjük, de nagyon kis terület. A borászkodás szakismereteit, a szõ-lõmûvelés szeretetét felesége családjától tanulta. Ez egyúttal azt is jelen-ti, hogy a szõlõtermesztés és bortermelés teremtette meg számára a tel-jes elszakadás lehetõségét a paraszti életformától.

A szülõi házról egyáltalán nem tesz említést saját elbeszélésében éskésõbbi kérdésünkre is csak kurtán felel. Mintha szülei, virágosi múltjanem volnának beilleszthetõk a sikeres borászról alkotott önképébe. Ez-zel szemben felesége és lánya teljes jogú szereplõi a vállalkozástörténet-nek – gyermeke iskoláztatásáról hosszan mesél, felesége vállalkozásbeliszerepét is részletesen bemutatja.

A másik kiemelkedõ pontja a száraz és rövid élettörténeti elbeszé-lésnek a térbeli mobilitással kapcsolatos. Rangos János a 30–50 kilomé-ternyi távolságra költözéseket minden egyes alkalommal „vándorlás-nak”, „jövés-menésnek”, „kódorgásnak” nevezi – mintha legalábbistöbb megyével arrébb költözött volna szülõfalujától. Mintha számáraa szülõi háztól történõ eltávolodás fájdalmas szakításokkal, törésekkeljárt volna, még akkor is, ha személyes sikerességének záloga épp ez azelszakadás volt.

E témák elemzése alapján úgy látjuk, hogy Rangos önbemutatásá-ban a mindenkitõl független, saját teljesítmény válik meghatározóvá, le-gyen szó akár az önállóan megszerzett tudásról, a saját család alapításá-ról, vagy a vezetõi szerep fontosságáról. Mindazonáltal az interjú finom-elemzése azt is kimutatta, hogy emögött a self-made-man bemutatás mö-gött sokszor a kiszolgáltatottság érzése húzódik meg, különösen akkor,

194


mikor gyermekkori emlékeinek felidézésére kerül sor. Mintha a szülõktúl korai „elvesztése” és saját családalapítása között eltelt idõ – noha lát-szólag sima karrierpályát futhatott be – János számára tévelygés lett vol-na, melynek tárgyi nyomait (az üzlethelyiséget) az elsõ adandó alkalom-mal fel is számolta. „Úgy, valahogy úgy, úgy éreztem, hogy hazább kell, vagyközelebb kell kerülni” – mondja az interjú egy pillanatában. Érzésére sa-ját szót alkot, „hazább”, tehát nem haza, a szülõfalujába, hanem egyolyan helyre, ahol otthon érzi magát, de egyúttal közel is lehet elhagyottotthonától.Villányi megtelepedése a távolság-közelség ambivalenciájá-ra adott sikeres válaszként is értelmezhetõ, „villányiságához” (valóban„hazábban” levéséhez) azonban a beköltözés talán kevésnek bizonyultvolna. A közösségbe való beilleszkedését bizonyosan felgyorsítottaa beházasodás és a borászkodás megkezdése – s ezzel a Villánybanlegitim életforma teljes felvállalása.

Középborász életutak

A borásszá válás ténye önmagában még nem tekinthetõ „különleges-nek”, olyan vonatkozások teszik vizsgálatra érdemessé, mint a fentebbmár hangsúlyozott lokális meghatározottság, a különbözõ szintû- éserõsségû családi befolyás, vagy az egyén életútjának alapvetõ, de eset-leg más irányba mutató pontjai. E szempontok alapján igyekeztünk ki-alakítani néhány jellegzetes kategóriát a középborásszá válásfolyamatában.

Ezek természetesen nem tiszta típusok, az életutak egymásba ját-szó motívumai például a megélt kor, a szocializmus vagy éppen a rend-szerváltást követõ átmeneti idõszak mindenki számára adott körülmé-nyeibõl is fakadhatnak. Éppen ezért nem törekedtünk arra, hogy azegyes kategóriákra abszolút érvényes jellemvonásokat fogalmazzunkmeg, sokkal inkább célunk volt két fõ tengely mentén behatárolni azegyes csoportok elhelyezkedését: ezek a tradíció, illetve a borászat, minta sikeresség egyetlen terepe.

A hagyomány tekintetében – értelemszerûen – annak megléte, vagyhiánya volt a döntõ szempont. A hagyomány, mint kulturális képzõd-mény rendkívül összetett, egyaránt beletartozik a családból magunkkalhozott értékek rendszere, a közösségtõl kapott normák egész sora. En-nek fényében a középborásszá válásban a hagyomány szerepet játszha-tott úgy is, mint családi meghatározottság, illetve a családi értékpreferen-ciákból származó egyéni beállítottság, vagy mint a helyi társadalombanmegjelenõ prioritások leképezõdése.

195


A közösségi normák egy szélesebb körét képezik a szaktudásra, azismeretekre vonatkozó elvárások. Ezek tekintetében két sajátosság mu-tatható ki: az egyrészt, hogy a középborász réteg jellemzõen nem rendel-kezik egyetemi vagy fõiskolai szakmai irányú végzettséggel, többségüka Villányban tartott intenzív tanfolyamon szerzett bortechnikusi képesí-tést. A szaktudást, az azzal rendelkezõk éppen ezért mint a sikeres bo-rászkodás igazolásának egy módját kommunikálják. A másik jellegzetes-ség a szaktudás vonatkozásában, hogy a második generációra, vagyisa gyerekekre hárul a szakmai ismeretek megszerzésének – ma mártörvényileg is elõírt – felelõssége.

„A férjem nem szakképzett borász, de õ már nagyon régen csinálja, dea fiam, az szakképzett.”14

„A lányom idén érettségizett, közben a gimnázium mellett elvégezte a borá-szati iskolát, tehát õ lesz a családban a tanult borász.”15

Ez a jelenség a középborászok nagy hányadánál megfigyelhetõ,s szorosan kapcsolódik a családi hagyomány kérdésköréhez: jelenthetia már létezõ tradíció folytatására, illetve az addig hiányzó megteremtésé-re tett kísérletet is.

A helyi társadalom normái – amely esetünkben a borkészítésselvaló kapcsolódásra fókuszálódnak – majdnem mindenki esetében meg-határozó szerepet töltöttek be. Ez gyakorlatilag egy más szemszögbõlvaló megfogalmazása annak a megállapításunknak, mely szerint a helydeterminál erre a tevékenységre. Annyiban tartjuk adekvátnak a normaszó használatát ebben a kontextusban, hogy a középborászok tevékeny-sége a helyre jellemzõ sajátosságokhoz, a villányi borkészítés hagyomá-nyaihoz – vagyis a termelésben elfogadott normákhoz – igazodva tudotttartós sikereket és biztos társadalmi pozíciót eredményezni számukra.

A családi hagyomány már másképp jelentkezik: egyrészt adódhata korábbi generációk tevékenységének értékkel való telítésébõl, vagyisaz esetlegesen több generációra visszanyúló családi borkészítésszerepének hangsúlyozásából.

„Élethivatásomnak tekintem a szõlészet-borászatot, melynek nagy hagyo-mánya van a családban.”16

196


14 K. J.-vel készült interjú 2002. május 8.15 K. J.-vel készült interjú 2002. április 9.16 www.kollarpince.hu/pincek.php.

„… pontosan még nem számoltuk össze, de több generációra nyúlik visszaaz, hogy családunkban szõlõ- és bortermelés folyt.”17

Másrészt – mivel nem mindenki büszkélkedhet hasonló családi vo-natkozásokkal – a középborászok egy kisebb csoportja úgymond „terem-ti” magának a hagyományt: folytonosságként éli meg saját tevékenysé-gét a legfeljebb szüleire korlátozódó elõzményekhez képest. Ezek azelõzmények azonban rendszerint nem jelentenek többet annál, mintamit valószínûleg nemcsak Villány, de akár Magyarország teljes lakossá-ga elmondhat magáról: volt a családban valaki, aki borászattalfoglalkozott.

„Igazából a családban már volt szõlõültetvény, hát de akkor még igazán nemvolt olyan sok, egy olyan 600 szögölös terület, de abba már, már nyolcvanasévektõl végül is befolytam, meg a szõlõmûvelésbe, meg a borkészítésre.”18

Természetesen ennek értékét nem szabad alábecsülni: az ilyen kor-látozottabb múltbeli vonatkozásokkal rendelkezõk feltehetõen úgy érzé-kelik, a helyi társadalomba való integrálódásuk fontos részét képezi,hogy fel tudjanak mutatni olyan elõzményeket, melyek a közösség életé-ben meghatározó tevékenységhez kapcsolják õket.

Fontos szerepet játszott valamennyi megnyilatkozás során az inter-júhoz megadott kiinduló kontextus, vagyis hogy a kutatásban a sikeresborászokat kerestük meg. Így lehetséges, hogy – bár az adatközlõ nemtartja kiemelkedõ fontosságúnak ezeket a tényeket – mégis úgy érzi,meg kell említenie õket, mintegy igazolva megadott pozícióját.

Sajátos variáns a családi kötõdések elhallgatása, az az eset, amikora hagyományokhoz való kapcsolódás csak külön hívókérdés után tárulfel. Ebben az esetben a megadott kontextus nyilvánvalóan a saját sike-rek kiemelését eredményezi, a hagyományokhoz való kapcsolódás elsõ-sorban a település hagyományaihoz való eredményes, önálló kapcsoló-dásban kommunikálódik, és nem jut szerephez a család ebben játszottszerepe.

Akár létezõ tradícióról, akár „teremtett” (vagy esetleg „teremtõ-dõ”) családi hagyományról van szó, jellemzõ artikulációjának tekinthet-jük a saját címert, mely nemcsak a legitimáció egy vizuális formája, ha-nem a bor és a borászat nemességének egyik szimbóluma is.

A másik megadott tengely – a borászat mint a sikeresség egyetlen te-repe – mentén két csoport megkülönböztetését tartjuk fontosnak.

197


17 Bálint Szabolcs interjúja Sz. G.-vel 2002. március 5.18 Sz. J.-vel készült interjú 2002. április 9.

Az elsõ csoportba azok a középborászok tartoznak, akik nem egyedülezen a területen tartják magukat sikeresnek, a másikat a kizárólag ezena téren érvényesülõk alkotják. Utóbbi csoport tagjai esetében jellemzõ,hogy az életút kisebb kitérõk után rendre visszakanyarodik a borászat-hoz. Ezen tevékenység mellett a „meg nem valósított álmok” szintjénrendszerint markánsan jelentkezik egy teljesen más terület, mint példá-ul a sport. A sikeresség, mint narratív keret általában keserû felhang nél-külivé teszi ezek említését: nem a negatív nézõpont elsõdleges, hanemannak kihangsúlyozása, hogy a borászatot választva egyéb tevékenységcsak hobbi szinten képzelhetõ el.

Azok a borászok, akik a megadott kontextust ugyan elfogadták, denem kizárólagos jelleggel érvényesítették, annyiban térnek el a többiektõl,hogy az egyéb, életükben fontos szerepet játszó cselekvéseket is sikeressé-gük terepeként határozzák meg. Ezek a legkülönbözõbb módon nyilvánul-hatnak meg, de leginkább a munka területéhez kapcsolódó, a borászattólazonban elkülönülõ tevékenységek formájában manifesztálódnak.

Az elkülönülés motívumai

A hasonló körülmények és adottságok homogén szolgáltatás- és termék-kínálatot illetve piaci lehetõségeket eredményeznek, így erõs verseny-helyzet alakul ki a középborászok körében, mely egyrészt a minõségfolytonos javításában, másrészt az egyediség keresésében nyilvánulmeg. Míg a borászok elitrétegét tekintve a Tiffán, Gere vagy Polgár névegyfajta „márkajelzésként” funkcionál, s ez által biztosítéka a minõség-nek, és az egyéni zamatnak, addig a középborászoknak megkülönbözte-tõ stratégiát kell alkalmazniuk, hogy versenyelõnyt szerezve elkülönül-jenek a többiektõl. Ez a differenciálódás nemcsak ez értékesítés,hanem az egyéni önigazolás, önértékelés terén is fontossá válik.

„Megjegyzem, a nyolcvanas években is arra törekedtem, hogy minõségi bo-rom legyen, bár sokan bíztattak arra, hogy ez mennyi vizet elbír meg egye-bek, de hát mondom, azért nem veszek hordót, hogy vizet tartsak benne.Ez volt az egyik. A másik a másság keresése, tehát fõleg az arculati dolgok-ra gondolok, tehát nem szerettem volna, hogy az elõttem járókat majmol-jam bármilyen tekintetben, úgyhogy, hát végül is a forma meg az elképzelésaz sikerült, megvalósítani ezt a dolgot.”19

198


19 M. T.-vel készült interjú 2002. május 17.

Az elkülönülés stratégiájának több elemét is feltérképeztük a villá-nyi borászok középrétegében. A jó, minõségi bor termelése már nemannyira elõny, mint inkább elvárás. Az elõny a más minõségben rejtezik:

„Nem vagyok elégedett egy átlagos minõségû borral. Különlegességeket,csúcsborokat szeretnék elõállítani!”20

Ez a különlegesség megvalósulhat a hagyományosság hangsúlyozá-sában:

„Van még egy kadarka-ültetvényünk, amire azt mondom, hogy Villánybannem igazán jellemzõ, mert nagyon kevesen telepítik, mármint kihalóbanlévõ szõlõfajta, egy õsi magyar fajta, ami nekünk még van, meg ezen kívülszerintem még három-négy pincészetnek van kadarkája.”21

Megfelelõen különleges vonást eredményezhet az új technikák(barrique, reduktív erjesztés) alkalmazása, vagy az egyedi keverésû cu-vée-k készítése is. Az egyedi elnevezések „Lotharingiai Károly” kékfran-kos, Millenniumi Baby kékoportó (Tamás bátya Pincéje), Mayer KopárCuvée (Mayer Pince), Diana Cuvée (Wunderlich Alajos Pincészete)mellett az egyéni vizuális elemek: borcímkék, palackok, a „felélesztett”vagy újonnan létrehozott családi címerek a markáns elkülönüléstszolgálják.

Az egyéni életutakban kiemelt szerepet kapott borokkal elnyertérmek és egyéb elismerések felsorolása, melyek nemcsak a minõséget,hanem a „sikeres borász” kontextusának legitimizálását jelzik:

„Teszten jól minõsítették, jó eredményt ért el, értem el. Akkor kezdtek fel-figyelni igazából a kisebb kereskedõk a borkészítésemre.”22

A különbözõ díjak ugyanakkor az egyéni jelleg kialakulását is szol-gálják, melyet a kommunikálni lehet a pincében kiakasztott oklevelek-kel, vagy a borospalackok címkéjével. Például a Hajrá Hazai! Program2000 különdíja (Róth Pince), vagy a Magyar Hölgyek Gasztronómia ésBorrendjének kitûntetése (Tamás bátya Pincéje) olyan egyedi, megkü-lönböztetõ vonások, melyet nem lehet könnyen reprodukálni.

Az értékesítési piacok nagysága, presztízse kihat az önértékelésre,illetve az elkülönülés eszköze lehet:

199


20 www.kollarpince.hu/pincek.php.21 Sz. J.-vel készült interjú 2002. április 9.22 Sz. J.-vel készült interjú 2002. április 9.

„A boraink azok minden jelentõsebb gasztronómiai helyen, Pesten meg kül-földön is jelen vannak, például a Gundel Étteremben, ami Magyarországegyik leghíresebb – nem egyik, hanem a leghíresebb étterme. De nagyáru-házak is – Corában, Tescoban is ott vannak a boraink. Nemzetközi piaconmeg Svájc, Németország, Dánia és Ausztria.”23

A többiektõl való elkülönülést szolgálhatják a borászkodáshoz kap-csolt egyéb szolgáltatások, jellegzetességek, mint például egy hagyomá-nyos eszközöket bemutató látványpince (Molnár Pince), egy étlapon sze-replõ házi ételkülönlegesség („babos nyúlpaprikás” a Magonyi és Mau-rer Pincében), a borász melléktevékenysége (szeszfõzés – Szemes Jó-zsef), vagy éppen történelmi érdeklõdése (Tamás bátya). Az egyediségstratégiájának köszönhetõen a középborász társadalom nem egy arcta-lan gazdasági-társadalmi csoport, hanem nevesített individuumokközösségévé válhat.

Természetesen nem minden borásznál jelenik meg minden egyesfentebb említett törekvés. A megkülönböztetés igénye ellenére a leg-több borásznál hiányzik ennek a legegyszerûbb eszköze, a világhálónvaló egyedi megjelenés,24 ahol legjobban tudnák ezeket a különbségeketkommunikálni a kor igényeinek megfelelõ formában. Ritka kivételt je-lent ez alól az Õsi Borház – még félkész állapotban lévõ, de nagyon ígére-tes – honlapja.25

Perspektívák

A jelenlegi, a borászokat inkább korlátozó kormánypolitikai intézkedé-seket remélhetõleg segítõ törvényi szabályozás fogja felváltani, illetvekiegészíteni.26 A szigorú jogi elõírás egyrészrõl a magas színvonalú ter-mék garanciája, másrészrõl (ambivalens módon: az ehhez szükséges ad-minisztrációs munka megnövekedésével) pont az elérni kívánt minõséggátja is lehet. Magyarország az egyetlen tagjelölt ország, amely nettó ex-portõr az agrártermékek tekintetében – a mezõgazdasági termékeinektöbb mint 55%-át már most is az Európai Unióba exportálja.Az Uniónak tehát alapvetõen nem érdeke a magyar agráriumgyengítése, leépítése.

200


23 M.T.-vel készült interjú 2002. május 17.24 A www.villany.hu oldalon mindegyiküknek van külön oldala, de ez nélkülözi

a személyes jelleget és mindenféle interaktivitást.25 www.bi-bor.hu.26 A magyar mezõgazdaság és az Európai Unió Európai Tájékoztatási Központ

Kiadványa Budapest.

Ugyanakkor az olcsóbban elõállított, így az alacsonyabb árkategóri-ába tartozó európai borok beáramlása leginkább a középborászokatveszélyezteti.

Az általunk vizsgált réteg nem a villányi bor minõségének verseny-képességében kételkedik. Azt kifogásolják, hogy támogatások híján, ésaz elmaradottabb technikai feltételek által drágább elõállítási eljárás kö-vetkeztében a magyarországi borfogyasztók sorra kipróbálják az új kon-kuráló borokat, és ez a folyamat esetleg a kevésbé stabil, és a piac viszon-tagságainak kiszolgáltatott vállalkozásokat, családokat tönkreteszi.

Az érem másik oldala, hogy új piaci alternatívákat, illetve pályázati,támogatási lehetõségeket is jelent az Unióhoz való csatlakozás. Érdekesés sajnálatos jelenség, hogy a magyar agrártermékek éppen a hazai elõál-lítási technikáknak köszönhetõen az uniós átlaghoz képest kevesebbvegyszert tartalmaznak, de ezek a jó minõségû és olcsó élelmiszerekgyakran holland, vagy francia márkanév alatt kerülnek forgalomba, ésváltanak ki ellenszenvet a magyar vásárlókból. Remélhetõleg a fentipélda a borászatban nem jellemzõ…

A pesszimista hozzáállást az Unióval kapcsolatos informáltságnagymértékben csökkenti, segíti a gazdákat abban, hogy a meglévõ me-zõgazdasági problémákat ne az EU rovására hozzák fel, és ne várjanakirreálisan gyorsan javuló tendenciákat. Az uniós rendszer a fogyasztóiigényeket tartja szem elõtt, így minden EU tagállamnak önmérsékletetkell tanúsítania, Magyarország sem használhatja ki teljes mértékben ag-rárkapacitását. Villány szempontjából is fontos e szempont figyelembe-vétele, például a földkérdéssel kapcsolatban: a szõlõtermelõ felület bõví-tése-, és telepítésének lehetõsége nem korlátlan, csatlakozáshoz kötött.A tájékozottság nagyon fontos (az új adottságok kihasználása és a kötele-zõ érvényû szabályok betartása miatt is), így a borászok informáltságavállalkozásuk mûködtetéséhez és színvonalának fejlesztéséhez elenged-hetetlen. Meglepõdve tapasztaltuk, hogy az információ-szerzés, és az ar-culat kialakításának egyik legegyszerûbb, és leghatékonyabb eszköze, azonline megjelenés mennyire elmaradott e térségben. A kevés kivételtõleltekintve nem lehet az Internetes elérhetõség alapján a közép-, ésfelsõborászokat elkülöníteni. A középborászokra jellemzõ egyediségetkifejezõ önmeghatározás terepe, ennek nyomatékosításának módja,ezáltal, az uniós piacon való jelenlét megerõsítése lehetne a világháló.

A borászoknak az egyéb területen dolgozó agrárvállalkozókkalegyütt a marketing kínálta elõnyöket is ki kellene használniuk, emellettbekapcsolódniuk termékeik forgalmazásába. Az uniós agrárvállalkozá-sok friss tõkét, új módszereket, új piacokat és követendõ példákat fog-

201


nak magukkal hozni. Ha ezek alapján tájékozódnak a borászok, és alapo-sabb marketingstratégiát építenek ki, hatékonyabban tudjákkommunikálni ars poeticájukat.

Az Unió a minõségi bortermelés mellett a családi vállalkozásokattámogatja, ez középborászok szempontjából is örvendetes.

A csatlakozás várható következményei mind a nagyobb, mind a ki-sebb egységekben meg fognak mutatkozni. Villányban valószínûleg fel-erõsödnek az érdekvédelmi törekvések, így az érdekartikuláció erõseb-bé válik. A középborászok eddig is kiemelkedõ szerepet játszottak eb-ben a folyamatban (nem a politika színterén). Emellett a középborászokegymástól való erõteljesebb differenciálódása fog megmutatkozni, pél-dául az egyes címek, díjak által, hogy praktikus módon megjegyezhetõb-bek legyenek, és boruknak jellegzetes karaktert adjanak az új külföldiborokkal szemben is.

Országos szinten minden bizonnyal a kulturális jellegzetességekerõteljesebb kifejezése lesz érzékelhetõ, így a magyar kormánynak is mi-hamarabb a borászok támogatását és a közösségi jogszabályok magyarsajátosságok figyelembevételével történõ alkalmazását kéne elõtérbehelyezni.

Konklúziók

Arra a kiinduló kérdésünkre, hogy mit jelent ma középborásznak lenniVillányban, röviden azt mondhatjuk, hogy egy társadalmi alapon meg-határozott szerepet, mivel nem lehet gazdaságilag egységes csoportrólbeszélni. Azok a legitimációs eszközök, melyek a vizsgálat során kirajzo-lódtak, jól jelzik, hogy a borásztársadalomban elfoglalt erõs pozíciómegszerzéshez milyen jellegû elvárásoknak kell megfelelni. Ezek jelen-tik egyrészt a borászok saját magukkal szemben támasztott igényeit,másrészt a közösség velük szembeni elvárásait.

A villányi középborászok között tapasztalható törekvések az egyénivonások kihangsúlyozására azonban semmiféleképpen nem tekinthetõkaz ellenségeskedés megnyilvánulásainak. A hely erejét minden bi-zonnyal az összefogásra való képesség adja: az a cél, hogy együttes erõ-vel teremtsék meg azokat a feltételeket, melyek között az egyén és a kö-zösség egyaránt prosperálni képes.

„Ez itt Villányban, ez egy összefogás, ez valószínû, hogy példaértékû, amiitt mûködik.”27

202


27 Bálint Szabolcs interjúja Sz. G.-vel 2002. március 5.

Ez az együttes fellépés nyilvánul meg abban is, hogy a falu régi pin-cesorát – részben természetesen az önkormányzat városrendezési és táj-védelmi elveinek megfelelõen – fel fogják újítani. Ezt a középborász ré-teg a villányi hagyományokkal való érintkezés egy újabb pontjaként illet-ve azok bemutatásának egy újabb lehetõségeként értékeli, s ebben a mi-nõségében közös érdeknek tartja. A közös munkában az egyedi arculatkialakítása az aktív résztvevõ joga és lehetõsége, gyakorlatilaga közösség jólétéhez való hozzájárulásának „jutalma”.

Azzal a feltevéssel indultunk vizsgálatunk elején, hogy az adott ré-teg képviselõi gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt sikeresek.Ez beigazolódott azzal, hogy a borászok ezt a kontextust elfogadták, ésélettörténeti elbeszélésükkel igyekeztek alátámasztani. Szintén igazoló-dott az a feltevésünk, hogy a hely meghatározza a szakmát. A terjeszke-désre vonatkozóan úgy véljük, hogy borászaink nem annyira az elitrétegfelé mozdulva tudnak lépni, hanem sokkal inkább a saját csoportjukonbelüli helyezkedés révén. Valószínûleg a középborász pozíciók már fog-laltak, nem szélesedik ez a réteg, az eddigi befogadó jelleg megszûnt,vagy legalábbis erõsen lecsökkent, s csak középen belüli elhelyezkedésváltozhat, az egyedi karakter válhat hangsúlyosabbá.

Végül meg kell említenünk, hogy a politikai semlegesség jellemzõa csoport magatartására, elsõsorban praktikus okokból. Érdekeik nempolitikai célokhoz kötõdnek, a négy éves idõszakokon túlmutatóan kelltervezniük – így számukra „kényelmesebb” és célszerûbb semlegesálláspontot elfoglalni.

203


204


Egy villányi õstermelõi csoportátmenet-képe

BAKICS JÁNOS

Palackozott bort elõállító vállalkozók a fõszereplõi azoknak a kiadvá-nyoknak, könyveknek, amelyek a Villány-Siklósi borvidéknek, és an-

nak villányi körzetének közelmúltjáról az elmúlt években megjelentek.1

Ez az erõs agrár-magánszektor reprezentálja a villányi sikertörténetet,azt a hírnévvel együtt elkönyvelt gazdasági fellendülést, amely az idõköz-ben várossá lett Villány történetébe kiemelkedõ idõszakként íródik. An-nak a gazdagon elemzett átmeneti idõszaknak a helyi történetérõl vanszó, amely az 1980-as évek végétõl sokrétû változássorozatot hozott Ma-gyarország politikai, gazdasági és társadalmi életébe. Említést érdemel,hogy a villányi közegben már a 80-as évek elején érzékelhetõ volt a ma-gántõke mozgolódása, egy-egy bortermelõ vállalkozói mentalitása márutat tört magának az évtized közepére. A korán felismert lehetõségek,a folyamatos megújulási törekvések miatt példaként említik az országtöbb bortermelõ térségében a Villány-Siklósi borvidéket.

Lényegesen kevesebb szó esett viszont az említett kiadványokbanés a nagyobb nyilvánosságban a törpe vagy kisbirtokokkal rendelkezõ õs-termelõkrõl, akik azonban a villányi földterületek jelentõs tulajdonosirétegét alkotják. Mivel e réteg szerepvállalása a „történetben” kevésbéolvasható számunkra, ezért e tanulmány néhány õstermelõ szemszögé-nek felhasználásával tekint a villányi társadalom és gazdaság átalakulásá-ra. A kutatás válaszokat vár arra, hogy a kistermelõk miként értékelik azújonnan kiépülõ gazdasági munkamegosztásban elfoglalt pozíciójukat,társadalmi helyzetüket, hogyan élik meg városuk sikerességét, a fellen-dülõ borturizmust. Az önértékelés szempontjából lényeges lehet annaka helyzetnek a feldolgozása és a kezelési módja számukra – így a dolgo-zat számára is –, hogy miközben láthatják a település és a térség „közös

205

1 Laposa József – Dékány Tibor: Villány. Villány Város Önkormányzata: Villány,2002.; Haraszti Gyula: Villányi borok. Kossuth: Szeged, 2002.; Niszkács Miklós –Mészáros Attila: Szekszárd és Villány-Siklós borgasztronómiája. Paginárium: Buda-pest, 2002.

értékébõl” származó vagyoni és társadalmi differenciálódást, a javarészta sikeres vállalkozóknak köszönhetõ közösségi-regionális siker kiakná-zásában õk is érdekeltek. A dolgozat tehát arra is rávilágít, hogy a hírnév-bõl származó tõke miként váltható át számukra, õk hogyan aknázzák kia borvidék sikereit. Ezzel összhangban azokat a viszonyulásokat isigyekszik feltérképezni, amelyek a kutatás elsõszámú alanyai és a borter-meléssel foglalkozó vállalkozások, nagyüzemek között fennálltak ésalakultak.

A tanulmány fókuszában a villányi õstermelõi réteg azon kis cso-portja áll, amelynek tagjai – termelõi borkimérést lehetõvé tevõ igazol-vánnyal – a villányi fõút (Baross Gábor utca) mentén található pincéik-ben közvetlen borértékesítéssel is foglalkoznak.2 E kis csoport kiválasz-tását éppen ez utóbbi szerepvállalás indokolta; jó fekvésû pincékben le-hetõségeik szerint vesznek részt ezek az õstermelõk a turistákkiszolgálásában, így megtartva maguknak bizonyos önállóságot a szõlõ-termesztéstõl a borértékesítésig. A villányi bortermelés átalakuló viszo-nyainak ismertetése érdekében többször utal a dolgozat az átmeneti idõ-szak elõtti évtizedek körülményeire, de elõremutató irányultság gyanántaz õstermelõi várakozások, jövõképek is szóba kerülnek.

Kis- és nagytermelõk kooperációja – az átalakuló villányi borszek-tor az átmenet éveiben

Villányban több évszázados hagyománya van az egyéni-családi gazdálko-dás és a nagybirtokos szõlõ- és bortermelés együttesének. A térség öko-lógiai adottságainak is köszönhetõen régóta elismert minõségû borkészítésére alkalmas a borvidéki körzet, így a különbözõ gazdálkodásiformák egyaránt bizonyítani tudták életképességüket. Az egymással ko-operáló termelési formák persze az adott korszakok társadalmi szervezõ-déseitõl meghatározott módokon alakultak. A második világháborútmegelõzõ idõszak e szempontú történeti áttekintéséhez számos adalék-kal szolgál Lajber Imre közelmúltban megjelent könyve a villányi borvi-dék történetérõl. Kiderül belõle, hogy a 18. században az általános ura-dalmi munkavégzés mellett alkalmanként a jobbágyok szõlõtelepítési tö-rekvéseit már a földesurak is támogatták, mégpedig olyan jobbágy-tel-ken, amely inkább állt jogilag közelebb a magántulajdonhoz, mertezeket a földeket akár el is adhatta a termelõ gazda, sõt a gyermekei is

206

BAKICS JÁNOS

2 A kiválasztott csoport néhány tagjával, a villányi bortermelõ körzet hegybírójával ésa polgármesterrel készített interjúk adják az elemzés alapját.

örökölhették.3 A borvidék uradalmi és a jobbágy-paraszti termelésû bo-rok közötti minõségi különbség részben a betelepített német családokmunkamódszerei révén egyre csökkent, de abból kifolyólag is, hogy azuradalmak – inkább követve az adott kor technológiai újdonságait – ter-melési mintákkal szolgáltak a kistermelõi rétegnek. A 18–19. századbanépült uradalmi pincékben a saját területeken megtermelt borokon kívüla jobbágyoktól különféle jogcímeken beszedett bort is tárolták, ugyanak-kor a paraszti tulajdonú pincék is megszaporodtak, a termelõk számárakiépült a borszakértõi munkavállalás lehetõsége az uradalmakon.4

A piaci viszonyok erõsebb kiépülésével, a feudális jelegû kötöttsé-gek lazulásával és megszûntével nagyobb volumenû magángazdálkodásalakult ki Villányban. A filoxéravész okozta törést követõen az uradalmiés a kistermelõi tulajdonú szõlõterületek mellett jelentõs volt a borkeres-kedõi tulajdonlás Villányban, e családok a külsõ piacok megtalálása mel-lett a borvidék belsõ hálózatának élénkítésében és a kistermelõi borfelvásárlásában is érdekeltek voltak.

A tanulmány szempontjából közvetlenebbül érintett idõszak a má-sodik világháború utáni szõlõ-és bortermelés, mert a kutatás során meg-szólaltatott õstermelõk az akkori viszonyokhoz mérten beszéltek az át-menetrõl. Az uradalmi és egyéb magántulajdonú termõföldek nagy ré-szén állami vállalatok nagyüzemi gazdálkodása alakult ki. 1945-ben álla-mosított javakból jött létre a Villányi Állami Gazdaság (amely többszöriátszervezõdésen és névváltoztatáson esett át az ezt követõ évtizedek-ben) és az Új Alkotmány Mgtsz. Az elõbbi nagyüzem és jogutódjai vál-tak a borvidéki körzet legnagyobb foglalkoztatóivá és bortermelõivé azelmúlt szocialista idõszakban. Ezek mellett a termelõszövetkezet borá-szati ága és a Tenkesalja ÁFÉSZ által koordinált szakcsoport is jelentõsszõlõterülettel gazdálkodhatott.

Már a politikai rendszerváltást, és a földtulajdoni átalakulást meg-elõzõen is foglalkoztak a kistermelõk munka vagy nyugdíj mellett háztá-ji termeléssel. A bort vagy a félkész termékeiket jórészt a fent említettnagyüzemi cégek, szövetkezetek vásárolták fel, a bor másik részét a ter-melõk – a saját fogyasztáson kívül – általában egy lassan változó, magán-személyekbõl álló vevõkörnek adták el. A kollektív és a családi termelésimódok sajátos együttmûködéseirõl beszámoló tanulmányok az egykorinagyüzemek, szövetkezetek által nyújtott monopolizált piac és egyébszolgáltatások integráló hatását említik. A nagyüzemekben dolgozók

207

Egy villányi õstermelõi csoport átmenet-képe

3 Lajber Imre: A villányi borvidék kialakulásának története. Pécsi TudományegyetemTermészettudományi Karának Földrajz Intézete: Pécs, 2001. 86–87.

4 Lajber Imre i. m. 95–98.

a különféle jutalékos rendszernek köszönhetõen többségükben sajátmunkahelyük számára adták el a háztáji termést és a bort. Szoros együtt-mûködést mutat a villányi Szõlészeti Szakcsoport példája, amelyet az ál-lami gazdaság a kistermelõkkel kooperálva a 80-as évek elején alakítottki. Az együttmûködés lényege abban állt, hogy az új telepítésekért, szõlõ-mûvelési segítségért az õstermelõ termésének meghatározott hányadáta Kombinátnak juttatta. A felvásárlók közötti további választástmeghatározta a termékért kínált ár, de a hosszan tartó együttmûködé-sek általában jövedelmezõbbek és biztonságosabbak voltak a kisterme-lõk számára.

Az 1990-es évtized elejének nagymérvû gazdasági-társadalmi változá-sai a mezõgazdasági szektorban a nagyüzemek átalakulását, sok eset-ben megszûnését eredményezték, így az addig nagyüzemi termelésre be-rendezkedett mezõgazdaság hanyatlásnak indult, a termelésben vissza-esés következett be. Az agrárszektorból nagy tömegek váltak munkanél-külivé, a rendszer megbomlása válságot, kilátástalanságot idézett elõ azország számos térségében, régiójában. Az országos mezõgazdasági vál-sághelyzet Villányban nem idézett elõ hirtelen törést a termelésben, eztöbbek között a fentebb vázolt történelmi hagyományokból eredõena villányi borba vetett érték-hitnek köszönhetõ. A továbblépést, a sú-lyos problémák elkerülését a nagyfokú vállalkozói hajlandóság térnye-résével is értelmezhetjük. A borszektorhoz különféleképpen kapcsoló-dó termelõ még a politikai rendszerváltás elõtt, idejében felismerve a le-hetõséget, palackozni kezdte borát, a gazdasági váltással pedig ténylege-sen megnyílt elõtte az út, hogy virágzó magángazdaságokat teremtsen.A szõlõ és bortermeléshez kötõdõ agrár-magánszektor rendkívül erõsfejlõdésnek indult, a négy-öt vállalkozó mellé, mögé rövidesen felsora-kozott a vállalkozók második és harmadik hulláma, így ma már többmint 30 mezõgazdasági vállalkozó mûködtet pincészetet, fõ- vagy rész-munkaidõs családi gazdaságot. A termelõszövetkezeteket érintõ csõd-hullámhoz képest, a ritka példák egyikeként, de jellemzõen a villányitérségre, az ’Új Alkotmány Mgtsz’ – 2003-tól Villányi Szársomlyó Kft. –is talpon maradt különbözõ szervezeti átalakításokkal, és az egyik húzóágazata továbbra is a bortermelés. A villányi borkészítés korábban csak-nem monopolhelyzetben lévõ állami nagyüzeme – az egykori állami gaz-daság –, egy idõben az egész Dél-Dunántúlra kiterjedõ BorgazdaságiKombinát villányi egysége a ’90-es években többször nevet változtatott,és átalakult szervezeti formájában is. A közelmúltban történt tulajdo-nos-váltás eredményeként ma Csányi Pincészetként mûködik a borvi-

208

BAKICS JÁNOS

dék legnagyobb borászati üzeme. A privatizáció és a kárpótlás során eza nagyüzem is vesztett ugyan szõlõtermõ területeket, ám így is a legna-gyobb birtokosnak mondhatja magát. A villányi termelõi kört tekintve,a bortermelési potenciált és a termõterületeket figyelembe véve teháte nagyüzem mögött sorakozik az egykori termelõszövetkezet szintén nagy-üzemi pincészete, egy-egy nagy léptekkel bõvülõ „befektetõi” pincészet,majd ezek „mögött” sorakoznak a már említett „elsõ- és másodgeneráci-ós” vállalkozók a családi középüzemekkel, a különbözõ társasági formák-ban mûködõ pincészetek, végül a palackozott borral jelentkezõ vállalkozóikört a néhány hektáros földterületet tulajdonló termelõk zárják. Rajtuk kí-vül akadnak néhányan még, akik vállalkozói igazolvánnyal rendelkeznek,õk nagyobb szõlõtermés vagy hordós bor eladásában érdekeltek. A jelen-kor bortermelésében résztvevõ, eddig említett szereplõk is mutatják a ’90-es évek vidéki átalakulásának azon sajátosságát, hogy a vidéki társadalomsokszínûbbé vált, többféle csoportot különíthetünk el; a megélhetési straté-giák diverzifikálódtak a jövedelmi különbségek és az etnikai-kulturális vál-tozatosság növekedésével.5

A villányi õstermelõ réteg piaci lehetõségeinek alakulása – újtársadalmi és gazdasági kapcsolatok

Az õstermelõ kategória 1995-ös törvényi megalkotása a mezõgazdaság-ban tevékenykedõ tömegek számára hozott új jogi szabályozást. Az õs-termelõi igazolvány kiváltásával a saját és a családi szükségleteket meg-haladó termékmennyiség – limitált árbevétel erejéig – kedvezõ adózásifeltételek mellett értékesíthetõ.6 Az õstermelõi kategória a földterüle-tek nagyságát tekintve megfelelõ keretet nyújt a bortermeléssel foglal-kozók számára. A villányi õstermelõi rétegnek a bevezetõben említetttermelési potenciálját érdemes a számok tükrében is vizsgálni. A hegy-község 671 tagjából 558 fõ magánszemély, ez a kategória az õstermelõiformát jelenti a hegyközségi nyilvántartás szerint.7 A megadott adatokalapján földterületeik nagysága összeadva 240–280 hektár közötti,amellyel így közösen a legnagyobb hasznosított termõterülettel rendel-keznek Villányban. Az egyik meghatározó jellemzõ tehát a mûvelt föld-terület nagysága. Az õstermelõk majdnem fele azonban mindössze ne-

209


5 A vidéki átalakulás sajátosságának tekintett diverzifikációt bõven tárgyalja CsiteAndrás és Kovách Imre egyik tanulmánya. Csite András – Kovách Imre: Vidékitörténet. In. Kovách Imre (szerk.): Hatalom és társadalmi változás. Napvilág: Buda-pest, 219.

6 Forrás: http://kkvka.georgikon.hu/ostermelo/ostermel.htm.7 Szende Gábor hegybíróval készített interjú, Villány, 2003.

gyed hektár körüli szõlõterületet birtokol. Ezért e nagyszámú kisterme-lõ mozgástere a termékeladást illetõen a viszonylag szerény megtermeltszõlõ vagy bor miatt beszûkült, viszont túlzott problémát nem is jelentszámukra a termékértékesítés, hiszen igazából értékelhetõ haszonbelikülönbségek nem alakíthatók ki. Fõleg a majd 200 fõnyi negyedhektá-ros vagy ennél is kevesebb területtel rendelkezõ gazda számára a föld-birtoklás és a szõlõmûvelés elsõsorban a villányi léthez szorosan tarto-zó, régóta hagyományozódó foglalatosságként értelmezõdik. Terep-munkánk során többször is hallott kijelentés, melyet a hegybíró is emlí-tett az interjúban, miszerint „nincs olyan család Villányban, amelyiknekne volna szõleje, valamilyen formában ne kötõdne a szõlõhöz”, s ez a helyitermékhez, munkavégzéshez köthetõ identitáserõsítõ viszonyt érzékel-teti. Az õstermelõk körülbelül egyharmadának földterülete fél hektárkörüli, vagy annál nagyobb. A hegyközség adatai azt a tendenciózus vál-tozást mutatják, hogy az egyre nagyobb földterülettel rendelkezõ õster-melõk száma fokozatosan csökken. Az egy hektár körüli, vagy afelettiszõlõterülettel rendelkezõ õstermelõk már viszonylag kevesen vannak.Az általam vizsgált kistermelõk elmondása szerint, egybehangzóan leg-alább 2–3 hektár termõterület szükséges ahhoz, hogy egy család csaka szõlõmûveléssel foglalkozva meg tudjon élni. Azonban ez már komp-lexebb munkavégzést, feladatmegoldást igénylõ állapot, melyhez élet-kor-, mentalitás-, és eszközbeli stb. feltételek szükségesek, mert ez máraz agrárvállalkozás terepét jelenti. Kérdés, hogy ez az összesítve tekin-tett nagy termelési potenciál milyen úton-módon hasznosul, milyen ér-tékesítési lehetõségekkel rendelkeznek az õstermelõk, hogyan alakultát a felvásárlói piac az elmúlt két évtizedben.

Az õstermelõk számára általában nem a szõlõ jelenti a fõ jövede-lemforrást, munkahely vagy nyugdíj mellett foglalkoznak bortermelés-sel. Az általam vizsgált csoportot tekintve a gazdáknak valamivel több,mint 0,5 hektár körüli területük van, és ahogy idõsödnek, egyre több te-rületet engednek át az utódoknak. Ezzel a területnagysággal õk vala-mennyien az õstermelõi átlag felett helyezkednek el némileg, így advavan számukra a lehetõség és õk maguk érdemesnek is tekintik, hogy bo-rukat több csatornán keresztül értékesítsék. Ha a helyzet úgy kívánja, na-gyobb tételben is adnak el bort felvásárlóknak, de érdekeik és felfogásukszerint – termelõi borkimérés mûködési engedélyt beszerezve –pincéikben boreladással is foglalkoznak.

Aki az õstermelõi formát választja gazdálkodási típusnak, tudniakell, hogy kizárólag saját termésû szõlõjébõl készült borát árusíthatja,számára a felvásárlás tiltott. Ezen kívül csak úgynevezett kannás kiszere-

210

BAKICS JÁNOS

lésben értékesíthet az elõbb említett engedéllyel, máskülönben csaka szõlõjét illetve a félkész terméknek minõsülõ hordós borát adhatja elkiszerelés nélkül. Az õstermelõk túlnyomó többsége a saját fogyasztá-son túl tehát ez utóbbi megoldást választja inkább, felvásárlóknak adjákel szõlõjüket vagy borukat.

Mint említettem, a rendszerváltás elõtti idõszakban, a privatizációtés a kárpótlást megelõzõen a gazdák többsége háztáji szõlõterületekengazdálkodott. A mai kistermelõi réteg a fordulatot kísérõ földtulajdoniváltozások során hozzájuthatott bár kisebb földterületekhez, de az elbe-szélések szerint Villányra is jellemzõek voltak a kárpótlással kapcsola-tos, országosan jelentkezõ általános problémák.8 Így a kárpótlási jegyek-kel rendelkezõ kistermelõknek a nagyobb anyagi tõkével bíró vállalko-zókkal, a „tûzhöz közelebb állókkal” szemben nem volt sok esélye az iga-zán jó területek megszerzésére, többen nem saját jogon jutottak értékesterületekhez. A piaci viszonyok uralta kárpótlási folyamat etikai sérel-mei mellett az egész borvidéket tekintve pozitívumként említhetõ azon-ban a felélénkült földvásárlás, a villányi föld értékének emelkedése, ésaz addig elhanyagolt területek bevonása a termelésbe. A kistermelõkvisszakapott termõterületeinek egy része az elmúlt évek során, legfõkép-pen az értékes dûlõkben, az egységes földbirtok tulajdonlására törekvõ,és egyre inkább terjeszkedõ magánpincészetek tulajdonába került, míga viszonylag értéktelenebb földek egy hányadát nagyobb üzemekvásárolták fel.

Az állami idõk egyik fõ villányi felvásárló szervezete, a TenkesaljaÁfész által koordinált Szakcsoport a 90-es évek eleji értékesítési re-cesszió és vezetõi bûncselekmények miatt csõdbe ment, kifizetetlenülhagyva számos kistermelõt a rendszerváltozás környékén. A borászatinagyüzem – Villányi Borászati Rt. – egészen a 90-es évek végéig folyta-tott felvásárlást egyre csökkenõ mértékben, az üzem jelentõs infrastruk-turális és szemléletváltó átalakításának kezdetéig. A termelõszövetke-zet – ma Villányi Szársomlyó Kft. – pedig az akadozó átállások alatt isvégzett némi felvásárlást, amelyet az utóbbi években egyre intenzíveb-ben folytat, a jelenlegi egyetlen felvásárló nagyüzemként. Ma kétszázmagántermelõ tagja van a Kft. szõlõ-bor integrációjának, amely azegyszerû felvásárlás mellett hitelez és különbözõ szolgáltatásokat isnyújt a tagok számára a termék fejében.

211


8 A ’90-es években bekövetkezett agrárszerkezeti, földtulajdonlási változásokelemzéséhez forrásként leginkább Kovács Katalin Bihari Zsuzsannaközremûködésével készített tanulmánya szolgál. Kovács Katalin – BihariZsuzsanna: Bomlás és sarjadás az agrárgazdaságban. Replika, 1998/33–34, 177–192.

Az új piaci szereplõk, a családi vállalkozások egy új felvásárlói réte-get alkotnak Villányban. Számottevõ õstermelõ alakított ki magánvállal-kozóval az elmúlt években gazdasági kapcsolatokat, amely folyamat a vil-lányi társadalom viszonyrendszerére is jelentõs befolyással van. A piaciérvényesülés eltérõ értékrend szerint gazdálkodó termelõket kapcsolössze, a személyes üzletbonyolítások és a kialakuló felügyeleti rendszerkövetkeztében összetettebb kapcsolati hálóval rendelkezõ, integráltabbhelyi társadalom alakult ki Villányban a rendszerváltás óta. A kialakulógazdasági kapcsolatok személyességét hangsúlyozom ki elsõsorban,amely alapvetõ változás a korábbi nagyüzemi feldolgozáshoz és a kister-melõvel folytatott egyszerû termékátvételi tranzakcióhoz képest. A sze-mélyes gazdasági kapcsolatok kialakulása jórészt a helyi társadalomszer-vezõdés egymásra épülõ szintjeinek sorrendjét követi.9 A családon túlelõször a nagycsalád, majd a rokonság, aztán a szomszédság jön szóbaa kapcsolatok kiépítésekor, majd a különbözõ célorientált szövetségi for-mák. Így a kapcsolatok létrejötte elsõsorban gazdasági orientációjú is le-het. A bortermelõ vállalkozók elsõsorban azokat a termelõket keresikfel, akiknek a szõlõterületük kiváló adottságokkal rendelkezõ dûlõkbenvagy a hegyoldalban van, másrészt a szõlõ vagy a bor fajtája, minõségemegfelel az igényeiknek. A szakmai-gazdasági kapcsolat egészen szoros-sá is válhat. A magánvállalkozók legtöbbje egyre nagyobb beleszólást kö-vetel magának a szõlõtermesztési vagy a bortermelési technológiákbaa felvásárlásért cserébe. Természetesen akadnak õstermelõk, akik part-nerek ebben, de vannak, akik elhatárolódnak attól, hogy mások beleszól-janak a tradicionális termesztési, termelõi módszereikbe.

„Ezt egy kistermelõnek is meg kell érteni, hogy csak minõséggel lehet a pia-con maradni. Tehát nem lehet 150 hektolitert termelni hektáronként, ha-nem százat, vagy inkább csak nyolcvanat, mert azért a száz hektóért árbevé-telügyileg lehet, hogy még többet is lehet betenni a zsebbe, mint a 150-ért.Mert a 150-es lehet, hogy egy vékonyabb, gyengébb minõségû, egy tájbor,és az az olcsóbb kategória. Ez csak egy ilyen leegyszerûsített változata a dol-goknak, egyébként a minõséget itt a kistermelõk is megértik. Ugyan nehe-zebben, mert õk mennyiséget, sok litert, sok kilót akarnak eladni a felvásár-lónak, de amikor a felvásárló azt mondja, hogy én csak minõséget tudok el-adni, innentõl csak jó minõséget tudok venni, megtalálja mindenki azta szegmenst, ahová el tudja adni a portékáját.”10

212

BAKICS JÁNOS

9 Bõhm Antal: Az ezredvég magyar társadalma. Rejtjel: Budapest, 2003. 189–192.10 Szende Gábor hegybíróval készített interjú, Villány, 2003.

Az õstermelõk és a vállalkozók közt húzódó érdekellentétbõlkiindulva mutat rá a hegybíró arra, hogy jelenleg még eltérõ minõségûõstermelõi áruk is piacra tudnak találni.

A rövid idõ alatt megerõsödött és látványos vagyonra szert tett vál-lalkozók, és azok a vesztesek, akik nem tudtak valamilyen okból alkal-mazkodni a kiélezettebb versenyhelyzetekhez, és felhagytak a szõlõmû-veléssel, a differenciálódó villányi társadalom két szélsõségét jelentik.Annak az õstermelõi csoportnak a tagjai, akikkel az interjúkat készítet-tem, egy kivétellel inkább az elismerés, a tisztelet, néha a büszkeséghangján szóltak a „nagyoknak” nevezett sikeres magánvállalkozókról.Elismerik szorgalmukat, szakmai tudásukat, tudatában vannak annak,hogy Villány fellendülése a vállalkozó szellemnek, és a megújhodó bor-készítésnek köszönhetõ elsõsorban. Ugyanakkor a piaci átrendezõdés-bõl is következõ, és elsõsorban a jövõre vonatkoztatott kiszolgáltatott-ság lehetõségébõl fakadó érzéseik miatt óvatosan, nem egyértelmû hoz-záállással beszéltek a „nagyokkal” való viszonyukról. Az a termelõ te-kint közülük a közelmúlt villányi történéseire leginkább pozitívan,akinek közeli rokona sikeres vállalkozó, így közelrõl szemlélheti a kima-gasló eredményeket, sõt vele kooperálva valamennyire részesének érziis magát. Azok az interjúalanyok, akiknek az utódai szintén foglalkoz-nak bortermeléssel, sõt már nagyobb volumenben, mint õk, és látjáka folytonosságot, a továbblépés lehetõségét, szintén elégedettnek tekint-hetõk. Az a kistermelõ viszont, akinek családjában nem viszi tovább sen-ki a gazdálkodást, inkább az elkeseredettség hangján szól, a rendiséghezhasonlítja a kialakult helyi társadalmi viszonyokat. Természetesen azátmenethez való viszony mögöttes pszichológiai, szociológiai tartalmaisokrétûek, a következõkben az interjúk elemzése során megmutatkozó,egy-egy fontosnak tartott tényezõre világítok rá.

Önértékelés – habitus

Kovách Imre a ’80-as évek kistermelõi típusait gazdálkodói habitusfaj-ták szerint is elemzi, annak függvényében, hogy milyenek az egyes típu-sok piaci kapcsolódásai.11 Jelen kutatás szûk körben vizsgálódik ahhoz,hogy lehetõvé váljon a villányi õstermelõk rendszerezése ebbõl a szem-pontból, azonban az alaposabban vizsgált termelõi csoport értékrendjé-

213


11 Kovách Imre: Termelõk és vállalkozók. Társadalomtudományi Intézet: Budapest,1988. 90–97.

bõl, mentalitásából a következõkben kiemelt jegyek az általuk elfoglaltgazdasági, társadalmi pozícióhoz magyarázattal szolgálnak.

Az interjúkat adó õstermelõk mindegyike tagja volt a csõdbe jutottszakcsoportnak, amely mûködésének utolsó fázisáig megbízható felvá-sárlónak bizonyult. Emellett bizonyos állandó, visszatérõ magánfogyasz-tóknak („borkuncsaftoknak”) árulták a bort, többnyire elõzetes megbe-szélést követõen. Bár a rendszerváltás után a termelõszövetkezet, és egyideig a Szõlõ és Bor Kft. (a Villányi Borászat Rt. jogelõdje) is megma-radt felvásárlónak, a kérdezett õstermelõk közül néhányan vállalkozók-kal alakítottak ki gazdasági kapcsolatot. Azonban a csoport tagjai kizáró-lag a jobban jövedelmezõ boreladásban érdekeltek e kapcsolatokat te-kintve, szõlõt nem értékesítenek:

„A termelõszövetkezet megmaradt, de bizonyos pénzügyi dolgokból ítél-ve, nem a legjobb fizetõ. Az ember igyekszik, ha egy forintról van szó, olyanhelyre adni, ahol egy forinttal több. Most vannak a nagytermelõk, akikõsszel vásárolnak, de inkább szõlõt szeretnének venni, akkor már nem úgyjön ki az egész, mert az ember dolgozik is, megtermel, mit tudom én, 20–30mázsa szõlõt, másképp fizetik, mint az elkészített bort. Mert õk saját ma-guk szeretnék elkészíteni. Akinek nincs feldolgozója, nincs pincéje, az kény-telen eladni ugye, hát mit csináljon vele. Hát jön a szüret, van egy bizonyostíz nap, azon belül vagy elviszik a szõlõt, vagy a nyakán marad. Általában el-viszik. Mindig olyat kell termelni, ami a nagyokat érdekli.”12

A gazda az õstermelõi réteg egy részét érintõ újfajta kiszolgáltatott-ságról is beszélt, amely azokat érinti elsõsorban, akik nem egyeznek megelõre felvásárlóval az esetlegesen elérhetõ nagyobb haszon reményé-ben. Ugyanis azt a kockázatot vállalják ezzel, hogy gyengébb évjárat ese-tén „kopogtatni kényszerülnek a nagyoknál”. A hasonló gazdasági-társa-dalmi helyzetû õstermelõk e problémája, a kiszolgáltatottság elkerüléseis motiválhatja a kistermelõket a lehetõség szerinti gazdasági autonómiá-ra. Majd mindegyikük kiemelte a gazdasági téren való „több lábon állás”igényét, és ez megfelel annak a párosításnak, amely szerint Kovách Imrea piacérintett kistermelõi gazdasági magatartással leginkább a biztonságethoszát köti össze. Ennél a típusnál jegyzi meg Kovách a fentebb emlí-tett autonómiára törekvéssel szintén egybehangzóan, hogy „amennyirelehet, õrzik kisüzemeik makrogazdasági szervezetektõl való függetlensé-gét, bár ehhez nem ragaszkodnak az elõzõ csoporthoz (presztizs etho-

214

BAKICS JÁNOS

12 F. J. õstermelõvel készített interjú, Villány, 2003.

sza, a piac által nem érintett gazdasági magatartás) hasonló kitartás-sal.”13

Az önbecsülés fontos elemeként jelenik meg mindnyájuknál a bor-készítéshez kapcsolódó hagyományõrzés tudata. Indokolja ez azt is,hogy a begyakorlott termelési technológián – egy-egy speciális esettõl el-tekintve – nem hajlandók változtatni, vagy leginkább a „nagyokkal”szembeni érték-megõrzésként fogják fel. Úgy gondolják, hogy a villányiborok között helye van a tradicionálisan elõállított terméknek.

„Erre igenis büszkék (is) vagyunk, hogy szüleink, nagyszüleink is értettekbort készíteni, normális bort készíteni.. Hát most már mindenfélét tesznekbele, borélesztõt, meg mit tudom én, mit, mi csak a szín bort.”14

Az 1990-es években a borvidékre jellemzõ borkészítési hagyománylátványosan megújult, számos technológiai újdonság vert gyökeret, ámez a fordulat az innovatív hajlamú vállalkozók gazdaságait érintette elsõ-sorban, legalábbis ami az anyagi, eszközbeli változtatást illeti. Az új tech-nológia, az új szemléletmód, a márkásított termékek megjelenése azon-ban növelte a bor „presztízsét”, a borkészítés „helyi diskurzusa” meg-élénkült. Esett már szó az õstermelõk felé irányuló vállalkozói igények-rõl a borminõség vonatkozásában, és arról, hogy a két réteg köztkialakult bizonyos kooperációs formák teret engednek az új típusú gaz-dálkodásnak az õstermelõi földterületeken is. Az innovációk terjesztésé-nek „központosított” formájaként a Villány-Siklósi Borút Egyesületszervezésében a helyi vállalkozók és az õstermelõk is megismerkedhet-tek az újdonságokkal, amelyek leginkább az élénkülõ turizmus minél ha-tékonyabb kiszolgálására vonatkoztak. A termelési innovációk saját gaz-daságban történõ gyakorlati alkalmazása az õstermelõk számára megva-lósíthatatlan azonban, a költségigényes beruházásokkal járó változtatá-sokat a vállalkozói réteg egy jelentõs része sem képes megvalósítani.Épp ez utóbbi csoport jelenti a készterméket felvásárló réteget, hiszenjavarészt a tradicionálisan elõállított bor adja az õ profiljukat is, csaképpen a piaci szereplésükhöz nem elegendõ a saját területekrõlszármazó bor palackozása.

Azok a megjegyzések, amelyekben az õstermelõi csoport tagjai idõskorukra, betegségeikre hivatkozva a fejlesztés helyett immár inkábba gazdaságuk leépítésére utalnak, földterületük fokozatos átadogatásá-ra gyermekeiknek, természetes folyamatot mutatnak: a lankadó munka-

215


13 Kovách Imre: Termelõk és vállalkozók. Társadalomtudományi Intézet: Budapest,1988. 94.

14 K. Á. õstermelõvel készített interjú, Villány, 2002.

kedvet, az energiavesztést. Ám több megjegyzésbõl az is leszûrhetõ,hogy egy viszonylag közös, kontinuusnak tûnõ, hagyományozódó társa-dalmi pozícióból beszélnek ezek a termelõk, a „kicsik”, „kis egerek” sze-repét felvállalva; e kategóriákat hol panaszkodó, hol magukat felmentõértelemben használva – a villányi átmenet eseményeinek, folyamatainakkommentálása közben. Azaz adottságaikkal azonosulva, lehetõségeik tu-datában „használták ki” narratíváikban a társadalmi-gazdasági pozíció-jukat. Majd mindegyikük hangot adott annak, hogy életüket a mindenko-ri országos és helyi hatalmi elit szabta irányvonalaknak megfelelõen kellalakítani, ugyanakkor helyzetük értékelését az egyéni-közösségi felelõs-ség elhárítására is alkalmazták. A beszédben felismerhetõ óvatosság, ésa hatalommal való bizalmatlan viszony a hagyományozódó paraszti pozí-cióra utal.15

A közös érdekképviselet lehetõségét nyújtó gazdaszövetkezéstõl,az õstermelõk jelenkori gazdasági integrációjának tervétõl óvakodnaka megszólalt termelõk, egyrészt gazdasági autonómiájuk féltése, és külö-nösen a szocialista múlt helyi rossz tapasztalata miatt (csõdbe jutottSzakcsoport). A szövetkezés szükségességét ugyanakkor elismerik, az-zal együtt, hogy õk most (még) kevésbé kiszolgáltatottak, mint az õster-melõk többsége. Villányban, az elmúlt évtizedet tekintve nem halmozód-tak fel nagymérvû eladatlan készletek, mint az ország más borvidékei kö-zül számos helyen, így ez sem szorgalmazza a mihamarabbi összefogást.A gazdák tisztában vannak azzal, hogy az Európa Unióban jól mûködõpinceszövetkezetek találhatók, ám azt sem felejtik el megjegyezni, hogyazok csak megfelelõ támogatással életképesek. A kiszolgáltatottabb õs-termelõk számára ez az út látszik járhatónak Magyarország csatlakozásaután. A villányi hegybíró véleménye szerint egy pinceszövetkezet felállí-tása hatalmas pénzbe kerül, de ezen kívül hiányoznak azok a vezéregyé-niségek is, akik ezt közös érdekbõl megszerveznék. A vezéregyéniségekugyanis már vállalkozásokat alapítottak, a termelõk eddig túlnyomó-részt megtalálták számításukat, így a hegyközség és Villány számáraa pinceszövetkezet felállítása nem égetõ kérdés. A polgármester bizako-dó, mert bár több szövetkezési kísérletrõl is tud, amely a közösegyeztetés fázisában megrekedt, ám a kistermelõk jelentõs hányada

216

BAKICS JÁNOS

15 Szilágyi Miklós egyik tanulmányában gazdag szövegelemzéssel mutat ki parasztihabitus- és mentalitásjegyeket kistermelõi interjúkban. E szövegében a történelmiparasztság eltûnésérõl, e réteg társadalmi minõségének változásairól is értekezik.Szilágyi Miklós: Mai kisüzemi agrárgazdaságok néprajzi kutatásának lehetõségei.In. Szilágyi Miklós (szerk.): Utak és útvesztõk a kisüzemi agrárgazdaságban1990–1999. MTA Néprajzi Kutatóintézet – MTA Társadalomkutató Központ: Buda-pest, 2002. 7–15.

számára a jövõt mégis ez jelentheti. Tájékozódási lehetõséget ésvéleményeiknek fórumot addig is a hegyközség intézménye nyújtszámukra.

Borturizmus – õstermelõi szerepvállalás

A borturizmus az elmúlt évtizedben honosodott meg Magyarországon,azóta az idegenforgalom látványosan fejlõdõ ágazatává vált. A Villány-Siklósi borvidéket a magánvállalkozások felfutásának egyik elsõ terepe-ként tekinthetjük, így érthetõ, hogy a vendégfogadás lehetõségeinekmegteremtése is korán felmerült a bortermelõk tervei, elképzelései kö-zött. A magyarországi borturizmus a villányi körzetben indult be elõ-ször, és egyre szervezettebb formája, intézménye révén késõbb az országmás borvidékei számára már példaértékûvé vált. A rendszerváltást köve-tõen egymástól függetlenül próbálkoztak vendégfogadással a villányi vál-lalkozók – és bár a külföldi borutak inspiráló példákat nyújtottak –, azösszefogásra irányuló kísérletek kezdetben sikertelenek voltak. Az áttö-rés 1994-ben következett be, a környék polgármestereinek egyetértésé-vel megyei ösztönzésre alakult meg a Villány-Siklósi Borút. Ezt követõ-en a szálláslehetõségek száma jelentõsen gyarapodott, a látogatók hely-ben eltöltött idejének növekedésével a térségbe irányuló turizmus képeösszetettebb, sokszínûbb lett. Egyre több borkedvelõben támadt igényarra, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen a termelõkkel; tanulmányozhat-ják segítségükkel a termelési helyszíneket és a közös étkezés, borfogyasz-tás élményében is részesülhetnek. Ezt nevezi a hegybíró borturizmus-nak: „amikor le lehet ülni, meg lehet kóstolni a bort, esetleg valamit lehet ha-rapni”. A termelõk szempontjából az új fogyasztói-kör kialakításának ki-emelt helyen kezelt formája a vendéglátás és a közvetlen borértékesítés.Borút-tagokká közülük azok válhatnak, akiknek szolgáltatásai a BorútEgyesület minõsítõ bizottsága által támasztott feltételeknek megfelel-nek. A borértékesítéssel foglalkozókon kívül azonban a szálláshellyel,programokkal jelentkezõk is lehetnek tagok. A megfelelõ minõsítést el-nyert szolgáltatások számára a Villány-Siklósi Borút Egyesület védtáb-lát juttat, a tagok bekerülnek az egyesület információs rendszerébe, ésa borút fõbb csomópontjaiban információs táblák mutatják elérhetõsé-güket.16

217


16 A Villány-Siklósi borút komplex turisztikai, antropológiai vizsgálatáról bõvebbenTakács Gabriellának a kötetben olvasható tanulmányában.

A vizsgált csoport õstermelõi azonban nem tagjai a Borút Egyesü-letnek. Pincéik – több tucat más õstermelõi pincével együtt – nem felel-nek meg a minõsítõ bizottság kritériumainak. A feltételek között szere-pel a pince állandó nyilvántartási rendje, a borkóstolás és boreladás kö-rülményeinek higiéniai és kényelmi adottsága, és a csoportfogadás lehe-tõsége is. A közvetlen borértékesítéssel is foglalkozó õstermelõk nemtermelnek annyi bort, hogy az állandó nyitva tartás kifizetõdõ legyen, ígynyugdíjasként elsõsorban az általuk kialakított munkavégzési rend sze-rint mennek pincéikhez heti néhány alkalommal, általában délutánon-ként. Hétvégén több idõt töltenek a pincében a turizmus tetõzését szemelõtt tartva, továbbá elõre megbeszélt idõpontban is lehet bort vásárolnia pincékben. A nagyobb turistacsoportok kiszolgálása elsõsorban a helyszûkössége és az ülõhelyek hiánya miatt ütközik nehézségekbe.

Azon kevés számú õstermelõ közül, akik Villányban a termelõi bor-kiméréshez mûködési engedéllyel rendelkeznek, többségük a Baross ut-cai pincesoron foglalkozik boreladással. A Baross Gábor utca a Siklós fe-lõl érkezõ út városközpontig tartó szakasza, amely a villányi borturiz-mus fõ útvonala. Az utat pincesorok szegélyezik, amely így látványábanis hívogató a borkedvelõ közönségnek. A városközpontból kifelé tartóturisták 3–4 állandó nyitvatartási renddel mûködõ borozó után, majd-nem két tucat zárt pince mellett haladnak el (a tárt ajtójú kivételek a vizs-gált csoport tulajdonában vannak), míg elérik a Diófás Tér másik olda-

218

BAKICS JÁNOS

A villányi õstermelõk pincéi

lán kezdõdõ „vállalkozói pincesort”. Ezen a soron túlnyomórészt palac-kozott terméket is elõállító, kis és középvállalkozók vendéglátóhellyelrendelkezõ pinceépületei találhatók; az utcakép itt „márkásított”, a pin-céket cégérek, feliratok jelölik. A másik pincesor bezárt épületei túlnyo-mórészt õstermelõi tulajdonban vannak, és ezek legtöbbje borkészítési,bortárolási funkciót lát el. Korábban esett már szó arról, hogy a kérde-zett õstermelõk legfõbb problémaként a rájuk nehezedõ túlzott admi-nisztrációs terhet tekintik, amely a bor jövedéki termékké válása utánsújtja õket igazán. Véleményük szerint ez magyarázza a többi pincetulaj-donos õstermelõ távolmaradását a borkiméréstõl. Hozzátehetjük az ed-digiek alapján, hogy e gazdasági indok mellett, vagy ezzel összefüggés-ben persze más tényezõk is közrejátszanak ebben: az életkor, az egész-ben eladott szõlõ vagy bor stb. Az interjúszövegekbõl kiderül, hogy a kér-dezett õstermelõk a rendszerváltás elõtt is foglalkoztak boreladássalpincéikben, és egy-egy kistermelõ kialakított magának állandóan vissza-térõ „borkuncsaftokból” egy szûk vevõkört. A bortermelési hagyomá-nyokkal rendelkezõ családokban az apa által kialakított vevõkör is „ha-gyományozódott” a fiúra.

A fõút menti pincesorok a bor köré építhetõ Villány-imázs fontos al-kotói, a városszerte több helyen látható modern borászati épületek kont-rasztjaiként a tradicionalitás képviselõi. Megállapítható, hogy a turiz-mus élénkülésével a centrumban található pinceépületek reprezentatív

219


A villányi középborászok pincéi

funkciója felerõsödött. Az õstermelõi pincék vizuális megjelenésén túlaz ott kínált borok karakteressége is vonzó lehet azok számára, akika borturizmust a helyi borkészítési tradíció megismeréseként is értelme-zik. A pincéikben bort árusító õstermelõk tisztában vannak azzal, hogya közvetlen termelõi értékesítés általuk gyakorolt formájára van igény,erre számos visszajelzést kapnak a turistáktól:

„Meg kíváncsiak a turisták a pincére, nem a vendéglõre, hanem a pincérekíváncsiak. Otthon is ihatnak vendéglõben villányi bort, itt meg pincébenkóstolhatják. Egyre többen vannak vállalkozók, akik a pincéjüket is kinyit-ják a vendégek elõtt.”17

A „hagyomány-fogyasztó” turisták az õstermelõi pincesoron „ere-deti” helyszínhez, és „munkás” termelõ-képhez jutnak hozzá. Az idézettõstermelõ megfigyelése szerint ezt a kommunikatív értéket a vállalkozóisoron is felismerték, és a tradicionalitás benyomását keltõ „látványpin-cékben” kóstoltatnak. A megfigyelés kiegészítendõ azonban azzal, hogya „vállalkozói sor” kis- és középtermelõinek említett „tudatossága” de-terminált, hiszen a soron megtalálható vállalkozók többsége még sokszállal kötõdik az „õstermelõi” léthez. Termelési technológiájuk, gazdál-kodói habitusuk nem távolította el õket túlzottan „gyökereiktõl”. A régi-ség, a tradíció radikálisabbnak tûnõ felhasználása, újrateremtése inkábba modern borászati üzemmel rendelkezõ betelepült vállalkozók eseténszembeötlõ, akik a pincesoron található borozóik révén a villányi borter-melõ hagyomány „autentikus” képének is alkotói.

Összefoglalás

A tanulmányban egy villányi õstermelõi csoport rendszerváltozás utánitapasztalatait elemeztem. A boreladást lehetõvé tevõ engedéllyel rendel-kezõ villányi termelõk az átmenet éveit összességében pozitívan értékel-ték. Rendelkeztek annyi autonómiára való hajlammal, önbecsüléssel,hogy a családban hagyományozódó tradicionális termelési és értékesíté-si módokat továbbvigyék, szigorodó törvényi szabályozás és adminisztrá-ciós terhek ellenére. A megélénkült személyes gazdasági kapcsolatok,a borturizmus látványos fejlõdése erõsítették bennük a borral való fogla-latosság érték-hitét, emellett nagyobb pénzügyi jövedelmet könyvelhet-nek el, mint korábban. Gazdálkodói habitusuk és életkoruk sem tennélehetõvé, hogy pozíciójukon változtassanak; a kivétel nélkül nyugdíjas

220

BAKICS JÁNOS

17 F. Á. Õstermelõvel készített interjú, 2003.

termelõk számára leginkább a családon belüli gazdálkodás folytonossá-ga adja a jövõre vonatkozó reményteli nézõpontot. A villányi bor jelen-kori hírnevének elsõ számú megalkotójához, a sikeresség „motorjának”tekinthetõ vállalkozói réteghez való viszony egy-egy kivételtõl eltekintveszintén pozitívnak értékelhetõ a közvetlen rokoni vagy gazdasági érin-tettség miatt. Az õstermelõi csoport tagjainak lehetõségeikhez mértsikerük egyik kulcsa, hogy pincéik – ahol a borkimérést végzik –,a turizmus szempontjából frekventált helyen, a Baross Gábor utcábantalálható. Önmagukat adhatják a pincesoron, ahol a „gumicsizmás”õstermelõ-kép, és a megtermelt bor egyaránt eladható.

221


222

BAKICS JÁNOS

A villányi bor új márkásítása –Egy térség borászati hagyományánakalakulása az átmenet éveiben

BAKICS JÁNOS

A rendszerváltást követõ átmeneti idõszak gazdasági, társadalmi éskulturális változásainak kistérségi, lokális alakulástörténeteivel

foglalkozó elemzések közé illeszthetõ e tanulmány, amely a villányi bormárkásításával foglalkozik. Az elképzelés szerint ugyanis a jelenség vizs-gálata közelebb vihet az említett változások helyi példáinak megragadha-tóságához, abból kiindulva, hogy a bormárkák létrejötte a termelõ borvi-déki körzet társadalmi és kulturális folyamataitól meghatározott. Célki-tûzés tehát, hogy e szöveg hozzátegyen a villányi átmenet képeihez, mi-közben egy terület fontos piaci termékének változatossá tételérõl,ennek módszereirõl ad hírt néhány példán keresztül.1

A jelenség kutatásának alapját az 1980-as évek végétõl létrejövõpincészetek és az átalakult egykori állami cégek szélesedõ, és egyre válto-zatosabb termékkínálata adja. A palackozott borokat elõállító termelõkmárkateremtési helyzetbe kerültek: pincészetüknek, produktumaiknakmárkaneveket kellett kitalálniuk, és e nevek mögé, mellé pedig továbbijelölõket, tartalmakat találni vagy létrehozni, amelyek a márkákat hatá-sosan mûködtetni tudják. A vizsgált márkásítás kezdetét tehát igazítanilehet a magánpincészetek elsõ palackozott termékeinek megjelenésé-hez.2 A folyamat nagyobb hullámai az elmúlt másfél évtizedben levonul-tak, több pincészet elért egy viszonylagos termékszerkezeti stabilitástúgy, hogy kihasznált kapacitással mûködnek. Részben az új szõlõtelepí-tések késõbbi termõvé fordulása, egy-egy új borászati vállalkozás bein-dulása, és a nagyobb borászatok megújulása azonban „ébren tartja”

223

1 A tanulmány több éves villányi kutatómunka egyik eredménye, amely egyrésztKovács Éva Az átmenet és az etnicitás mikroszociológiája, másrészt Vörös MiklósMárkásodás címû kurzusainak keretei között formálódott. Ezúton is köszönöma tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségüket.

2 Néhány termelõ már az 1980-as évek elején elkezdte palackozni borát kisebbtételekben.

a vizsgált jelenséget. A termelõk mára a villányi bor számos márkájáthozták létre; a borvidéki körzet viszonylag kis termõterületéhez mértena márkasûrûség pedig nagynak mondható, mutatva, hogy a vállalkozá-sok számára kedveztek a helyi körülmények.

A tanulmány a villányi bormárkákban megjelenõ értékhangsúlyokbemutatására és a kialakításukat befolyásoló tényezõk feltárására törek-szik. A márkaépítõ stratégiákat befolyásoló gazdasági megfontolások éskényszerek mellett az elemzés fõbb tárgyai közé sorolhatók az egyes bor-termelõk kultúrafelfogása, társadalmi pozíciója és a különféleképpenmegkonstruált lokális identitása. A márkaépítés e „mozgatórugóinak”feltérképezéséhez elsõsorban a bortermelõk szemszögébõl megjelení-tett márkatörténetek szolgálnak forrásként.3

A kutatás kultúra- és társadalomtudományos szemléletének foglala-tát elsõsorban a lokális identitást taglaló, valamint a hagyományalakítástémakörével foglalkozó diskurzusok adják. Mivel a tanulmány nagyhangsúlyt fektet a kistérségi, lokális identitás reprezentációinak vizsgála-tára, így a földrajzi-társadalmi térrõl való újszerû gondolkodás megke-rülhetetlen e tárgyban. Azonban az identitás fogalma nemcsak közvetle-nül a hellyel, a településsel, a térséggel összefüggésben kerül szóba, hi-szen a termelõk természetesen a társadalmi és személyes azonosulásiminták bõvebb tárházából gazdálkodnak.

A hagyományalkotás diskurzusa a kulturális, lokális identitás elmé-leteivel összefonódva jelentkezik, mert az új kulturális, társadalmi identi-tás-konstrukciók határozzák meg a villányi borkultúra jellegét a belátha-tó jövõben. Ebbõl a szempontból a márkásítás úgy jelenik meg, minta hagyományalakítás lehetõsége. Mivel a kutatás kiterjed arra is, hogya márkaalkotás során milyen mintákra támaszkodtak egyes vállalkozá-sok, így a tanulmány a helyi hagyományok felhasználásán kívül a borvidé-ki körzet, a kistérség borkultúrájának „külsõ” mintáival is foglalkozik.Tehát a nemzeti vagy a globális borkultúra mintaadása szintén szóba ke-rül, kérdés, hogy ezeket mennyire találták inspirálónak a villányi borter-melõk márkaépítésük során. Az eddigi szempontok alapján az a kérdésis megfogalmazható, hogy a márkákon keresztül megjelenõ Villány-kép

224

BAKICS JÁNOS

3 A bormárkák szociológiai-antropológiai szempontú vizsgálata elsõdlegesena termelõkkel készített interjúk, és a borcímkék elemzésére támaszkodik. A ter-melõk és a fogyasztók közötti kommunikációnak közvetlen formája a borcímke,mert a palackra ragasztva, az áru részeként informál. Így az áru kiválasztásnál,a vásárláskor döntõ jelentõségû szerepe lehet. Az elemzés egyik módszere, hogye reprezentációt „dialógusba” léptetem a termelõk márkatörténeteivel, így nemcsakaz emblémák, szimbólumok használatának magyarázataihoz jutok hozzá, hanema termelõi intenciók sikerességét, hatásosságát is le tudom mérni.

vajon mennyire tekinthetõ sokszínûnek, vagy a közös elemekfelhasználása alapján mennyire homogén a villányi márkatérkép.

Ha a bor minõségének javulásával és a márkák elszaporodásávalkapcsolatos magyarországi fejleményeket tekintjük, tapasztalható, hogya ’90-es években kialakult egyfajta „borkultusz”, amelynek egyik „kirob-bantója” kétségkívül a Villány-Siklósi borvidék volt, pontosabban a villá-nyi körzet országos viszonylatban korán kibontakozó néhány borásza.A minõségi bor e „kultusz” révén keresett áru, és a jelenkori társadalomegyik fontos státusjelölõ fogyasztási cikke lett, divathullámot indított el.A minõségi bor „köré” ugyanakkor intézményes háló szövõdött – említ-hetõk a borrendek, borünnepek, borutak, borversenyek, konferenciák,szaklapok stb. – amely a bor „diskurzusát” egyre bõvíti Magyarországonis. A borvidékrõl szóló könyvek, a szakfolyóiratok ismertetései; a nyilvá-nos kapcsolattartás a politikai és közéleti szereplõkkel; a kiállításokon,árveréseken való részvétel; a borverseny-díjak mind márkapolitikai je-lentõségûek. A villányi borászati hagyomány megújulása kapcsán a helyirendezvények, szervezetek, intézmények létrejötte nem kerülhetõ meg,ezek társadalmi-kulturális értéke adott esetben közvetlenül is befolyásol-hatja a márkák világát.4

A márkaalkotás

Szükséges szót ejteni a márka-fogalom bizonyos értelmezhetõségi köre-irõl – nemcsak azért, mert a tanulmány központi kifejezésérõl van szó –,hanem azért is, mert vizsgálhatóságának egy-egy aspektusa határozzameg a kutatás profilját és módszereit. A márka-fogalom definitív állan-dójaként tekinthetünk a szimbolikus tartalmak összességére, amely egyadott termék azonosítását és megkülönböztetését egyaránt szolgálja.5

A szimbolikus tartalmak, jelentések hangsúlyozása a márka komplexvizsgálatának követelése is egyben, mert az alapvetõ gazdasági irányult-ság mellett a kulturális, társadalmi szférák feltérképezésének igényétfeltételezi a márkák mûködése és léte mögött. Egy-egy márka eseténa termelõ képviselte értékvilág, az egyénen túlmutató kulturális szerve-zõdések éppúgy fontossá válnak, mint az ettõl természetesen nem elvá-

225

A villányi bor új márkásítása

4 Az új intézmények, szervezetek adott vonatkozási pontokon, a márkaépítésekkelösszefüggésben kerülnek szóba. A villányi bor köré szervezõdõ intézmé-nyesültségrõl részletesen lehet olvasni Takács Gabriella tanulmányában.

5 A közgazdaságtani szemlélethez közelebb álló márka-irodalom is tesz kitérõketa szimbolikus mezõk vizsgálatára. Randall, G.: Márkázás a gyakorlatban.Geomédia: Budapest, 2000, 38–40.

lasztható társadalmi pozícionálás, úgy a termelõé, mint az áruval cél-zott szegmensé.6

A márkák rendszerezésének szempontjai közül jelen tanulmány-ban tehát egyrészt elõtérbe kerül a szimbolikus tartalmak összetettségé-re, „mélységére” irányuló figyelem, másrészt a márkák helyi kultúráhozkötõ gyökereinek vizsgálata. Ez utóbbi szempont a mezõgazdasági pro-duktumok márkáinak érthetõen a kiemelt velejárója. A márkanevek„mögötti teret” a termék jellegével összhangban szívesen töltik fel meg-alkotóik idõtartammal, történetekkel, legendákkal; a legtöbb esetbenmár a márkanév is utal ezekre a tartalmakra. A márkák értéknövelésé-nek, eladhatóságának számtalanszor hangoztatott technikái ezek, hi-szen a fogyasztók többsége vevõ a „tartalmasan” kínált árukra. Emellettfontos szólni a márkákhoz konstruált identitás-mintákról, mert az álta-luk közvetített értékek, személyiség- és stílusjegyek a fogyasztó szubjek-tumok mindennapi önkifejezését, önazonosítását is szolgálják. Az látha-tó az eddigiekbõl, hogy a márka-fogalom használatával olyan fogalma-kat lehet könnyen aktivizálni, amelyek a mai társadalomtudományosgondolkodás kulcsszavai, így a márkák a helyi gazdasági, társadalmi éskulturális jelenségek, folyamatok sûrített képeiként jelenhetnek mega szövegben. A márka vizsgálhatóságának sokrétûsége, sûrûsége adjaa következõkben bõvebben kifejtett szempontok „jogosultságát”.

Bormárka–márkanév

Volker Trommsdorf a márka jellemzõi közt sorolja fel a fogyasztó orien-tációját a márkanévvel és a márkaábrával.7 A márka azonosítása, a már-kanév vagy egyéb márka-jelzetek felismerése a bor vonatkozásában (is)hordozhatnak azonban problémákat. Leginkább akkor tûnik ez fel, haegy adott palackozott bor minél pontosabb meghatározására törek-szünk. Márpedig a különbözõ borcímkék változatos módokon, eltérõhangsúlyokkal mutatnak fel informáló tartalmakat, néha kétségeketokozva a bor márkájának létezésével, megállapíthatóságával kapcsola-tosan, azaz nem nyújtanak megfelelõ márkaazonosítási támpontot.Gondot jelenthet az is, hogy a kelleténél több információ kerül fel a cím-

226

BAKICS JÁNOS

6 Volker Trommsdorf a márkáknak a gyakorlatban megmutatkozó legjelentõsebbtulajdonságai közt említi a piacon való jelenlétet, a folyamatos „beruházást” azegyértelmû kommunikációba, a felcserélhetetlenséget, a vizualizációt, és a cél-csoport-affinitást. Trommsdorf, Volker: Fogyasztó és márka – márkapolitikaiinnovációk. http://www.hpo.hu/ipsz/200208/fogyaszto.htm.

7 Trommsdorf, Volker: Fogyasztó és márka – márkapolitikai innovációk.http://www.hpo.hu/ipsz/200208/fogyaszto.htm.

kére, túlzsúfolttá válik, így a rajta szereplõ elemek „kiolthatják” egy-mást.8 A bormarketinges irodalom problémája úgy is megfogalmazhatóaz eddigiekkel kapcsolatban, hogy mely feltüntetett elemeket tekintsükelsõdlegesen a márkanevet és a márkát alkotó tényezõknek. Vannakolyan vélekedések, miszerint a bormárka magában foglalja az eredetet,a borvidéket és a szûkebb termõhelyeket – például dûlõket –, esetlega borfajtát is. De vehetjük az elõbb felsoroltakat ún. módosító jellem-zõknek is, amelyek szintén a márka részeinek tekinthetõk, meghatároz-zák a márkáról gondoltakat, mindazt, amit egy márkanév „mögé” kép-zelünk. Többnyire azonban a címkéken jól láthatóan fel vannak tûntet-ve azok az állandó jelzetek – márkanevek, logók, emblémák stb. –, ame-lyek elkülöníthetõvé és azonosíthatóvá teszik a terméket. Bonyolultabbhelyzetet teremtenek a borászatok a kialakított termékcsaládok vagyegy-egy termék elnevezéseivel; ez esetben a márkanevek összetetté vál-nak, hiszen az alapmárka további nevekkel bõvül.

A fent említett módosító jellemzõk és a márkanevek számtalan egy-mástól különbözõ terméket jelölnek, így a bor nagyfokú „variabilitással”rendelkezik. Ez a sokszínûség állandó dinamizmussal, elevenséggel töltifel a borpiacot, a termelõk szempontjából pedig kedvezõ terepet kínála márkaalkotáshoz. A fogyasztó számára persze okozhatja ez a sokszínû-ség a választási nehézséget éppúgy, mint a válogatás örömét. Mivel e ta-nulmányban alapvetõen a termelõi felfogás kap teret, így a bormárkák-nak a fogyasztói oldal különféle szegmentációja szerinti kialakítása csakegy-egy termelõi megnyilatkozás mentén kerül szóba.

A márkásítás helyi gazdasági és társadalmi környezete

A villányi borszektor szerkezetváltozásaA villányi bortermelõ szektor ’90-es évekbeli átalakulása az üzemmére-teket, a földtulajdonlást, a gazdálkodási formákat tekintve sokszínûsé-get teremtett. Viszonylag nagy termelési kapacitással három borászatrendelkezik, középüzemi szinten több családi pincészet termel, a palac-kozott terméket elõállító vállalkozói kört a néhány hektáros földterület-tel rendelkezõ kisüzemek zárják.9 A termelési potenciál és a gazdálkodá-

227


8 Keller, Lynn – Horiszny, Ken: Borcímkegrafika és terméktervezés. Bor és Piac,2003/2. 27.

9 Kimagaslóan nagy termõterülettel gazdálkodhat a Csányi Pincészet Rt. ( ~300hektár); a Vylian Szõlõbirtok és Pincészet Rt. már több mint 100 hektár területentelepített szõlõt, míg a Villányi Szársomlyó Kft a vele kooperáló kistermelõkföldjeivel együtt szintén 100 hektár feletti szõlõterületrõl készít bort. A vezetõcsaládi pincészetek 20–50 hektáron gazdálkodnak, míg a családi kisüzemek

si formák sokfélesége az egyik magyarázatát adhatja a villányi márkáksokszínûségének, hiszen a márkastratégiák kialakításának fontos szem-pontja a vállalkozások termelési volumene, az üzemméret.

A márkásítás felõl vizsgálva az elsõ számú választóvonalat a villányibortermelõ társadalomban a termékeit félkészen, vagy kannásan értéke-sítõ õstermelõk és a palackozott bort elõállító vállalkozói réteg közötthúzhatjuk meg. Jórészt a szûkös földterület-gyarapítási lehetõségek mi-att, e két réteg között kialakult új kooperációs formák szükségesek azon-ban ahhoz, hogy a vállalkozók megfelelõ mennyiségû márkázott áruvallegyenek a piacon. A nagyüzemeken kívül a családi középüzemmé fejlõ-dõ pincék többsége is vásárol õstermelõktõl félkész terméket, amelyeta feldolgozás után saját márkanévvel palackoznak. Így a márkás borokelõállításában szélesebb bortermelõi réteg vesz részt annál, mint azta címkék elsõre mutatják.

A kistérség társadalmi folyamataira jelentõs hatással lehetnek azoka minõséget szabályozó intézkedések, amelyek a vállalkozói elit borterme-lõi gyakorlata nyomán terelik az egész körzet bortermelését. Mint az Ro-bert C. Ulin fejtegetéseibõl kiderül, a bordeaux-i borvidék egykori területiklasszifikációja a bortermelõ elit birtokait juttatta elõnyhöz, a termõföldlegmagasabb osztályú besorolását viszonylag kevés birtok kapta meg.10

Szempontunkból azért fontos ezt kiemelni, mert a közelmúltban készült ela Villány-Siklósi borvidékre vonatkozó új eredetvédelmi fejlesztés terveze-te, amely ugyan nem a termõterületeket osztályozza, de szabályozói révénszerepe lehet a termelõk élesebb társadalmi differenciálódásában, a borok,a bormárkák közti hierarchia kiépülésében, amellett, hogy megkérdõjelez-hetetlen az egész borvidéket érintõ hasznossága.

Társadalmi – lokális identitás és reprezentáció

A rendszerváltást követõ évek fõbb változásai közt említhetjük a társa-dalom tagoltságának növekedését és a társadalmi egyén individualizáci-ójának kibontakozását is. Az új társadalmi berendezkedésben helyét ke-resõ egyén az azonosulási minták nagyobb tárházával találkozik, a társa-dalmi szerepeket választhatónak érzékeli, az identitásképzõ mûveletek-hez nagyobb mozgástérrel rendelkezik. „A személyes identitáshangsúlyai eltolódnak a választott és teljesítménynek minõsíthetõ, egyé-

228

BAKICS JÁNOS

termõterületeinek többsége 10 hektár alatti. A villányi borszektor szerkezet-váltásáról bõvebben lehet olvasni a kötet több tanulmányában.

10 Ulin, Robert C.: Hagyományalkotás mint kulturális tõke. Replika, 29, 1998.185–197.

ni erõfeszítéssel kidolgozott kategóriák felé, amelyeknek olykor márcsupán szimbolikus és ideologikus valóságuk van.” 11 Nyilvánvalónak lát-szik, hogy a villányi bortermelõk nagy része a gyors gazdasági gyarapo-dással, a társadalmi mobilizációval, a hírnév kialakulásával párhuzamo-san „újrafogalmazza” társadalmi és lokális identitását. Az identifikációfontos elemeként jelenik meg a bortermelés szakmai presztízse, szá-munkra pedig lényeges az, hogy ez a presztízs hogyan ötvözhetõ a maivállalkozói kultúrával.

A márkaépítés cselekvõ rétegét a diverzifikálttá vált villányi borter-melõi társadalom vállalkozói alkotják, túlnyomórészt õket tekinthetjüka jelenség aktorainak. A vállalkozói habitus, a vállalkozások körülmé-nyeinek újabb gazdaságszociológiai vizsgálatai a kulturális-társadalmiközeg szerepének felértékelését hozták a korábbi elméletekhez képest.Kuczi Tibor szerint az elmúlt másfél-két évtized kutatásai rámutattak,hogy az országok, régiók, kistérségek társadalmi-kulturális klímájánakelemzései felõl érthetõek csak meg a vállalkozói kultúrák.12 Szempon-tunkból a vállalkozói lét „mögötti” társadalmi, kulturális identitásokhangsúlyosak, ezek miként tükrözõdnek a reprezentációkban, a márkák-ban, ugyanakkor a vállalkozói szerepkör, mentalitás karakterének kita-pinthatósága is lényeges. A vállalkozások, a vállalkozóvá válás körülmé-nyeinek vizsgálata az elmúlt évtized egyik kedvelt témája volt a magyargazdaságszociológiai kutatásoknak is. Ennek oka, hogy a rendszerválto-zás után, a magántulajdonlás térnyerésével rendkívül sokan kezdtek vál-lalkozásba az országban. A kényszerûség, a minta-követés, az önállóso-dás igénye mind hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalkozói réteg hamar tö-megessé vált. A tömegességbõl következõen a vállalkozói réteg a társa-dalmi származást tekintve meglehetõsen heterogén képet nyújt. BõhmAntal a vállalkozóvá válás három forrását jelöli meg. A legszûkebb, tradi-cionális csoport a szocializmus kistermelõi; fontos forrást jelenteneka szocialista második gazdaság szereplõi; és számolni kell az új vállalko-zókkal, akik a társadalom legkülönbözõbb rétegeibõl rekrutálódtak, azértelmiségbõl és a munkásság szakképzettebb rétegeibõl is.13 A villányibortermelõ vállalkozók e szempontú társadalmi származását firtatva ki-derült, hogy egykori szakmunkások, és nem szakmabeli értelmiségiek is

229


11 Pataki Ferenc: Identitás, személyiség, társadalom. In Megismerés, elõítélet, iden-titás. Erõs Ferenc (szerk.) Új Mandátum: Budapest, 1998. 364.

12 Kuczi Tibor: Vállalkozás és kultúra. Replika, 29, 1998. 153–155.13 Bõhm Antal: Az ezredvég magyar társadalma. Rejtjel: Budapest, 2003. 82–83.

váltak „borászokká”14, mint ahogy önmagát kényszer-vállalkozóként de-finiáló bortermelõre is akad példa. A villányi kutatómunka során fényderült arra is, hogy a szocializmus idején a borászati szektorban betöl-tött vezetõ pozíció, és a kiépített társadalmi-gazdasági kapcsolatok is tá-mogathatták a vállalkozás beindítását; ez alátámasztja azt a nézetet,amely szerint a múltban gyökerezõ szakmai kapcsolatoknak és a lokálistársadalmi hálózatban elfoglalt helynek is szerepe lehet a vállalkozásokkiépülésében. A vállalkozások kulturális környezetével foglalkozó tanul-mányok leginkább „a szerepelvárások, értékek és normák jelentõségét”hangsúlyozzák a vállalkozások társadalmi legitimációjában.15 Mintemlítettem, a kulturális közeg más-más szintû vizsgálata a nagyobbtérségek, nemzeti kultúrák, régiók és akár egy kistérség sajátosságaira iskiterjedhet. Az általunk vizsgált kistérségben a bornak, bortermelésnektulajdonított érték, a bortermelés hagyománya jelenthette a vállalkozá-sok kiépülésének egyik fontos motivációját, de említhetõ a vállalkozá-sok felfutásának, sikerességének okaként a térségben élõ nagyszámúsváb etnikum sajátos értékrendje, mentalitása.

A vállalkozás és a bortermelés viszonyának érdekes aspektusát ad-hatja a piacorientált magatartás és a termék társadalmiságának kapcso-lata. A vállalkozói mentalitást vajon miként tudja „megszelídíteni”, át-formálni a bor kulturális-társadalmi motívum-köre. A reprezentáció,a márkaalkotás szempontjából tekintve: vajon mekkora teret engedneka bortermelõk a vállalkozói lét megmutatásának. A bormarketingesszakirodalom gyakran hangsúlyozza a bor más agrárproduktumokkal ésitalfélékkel való összehasonlíthatatlanságát. A misztikus, legendás jel-zõk a régrõl eredõ mítoszok ismeretében érthetõek, de többször elõfor-dul, hogy a bor egyediségét a magas presztízzsel vagy az arisztokratikustermék elnevezéssel jelölik. Ezek a meghatározások a bortermelés ésa borfogyasztás egykori uradalmi, fõúri minõségére utalnak valószínû-leg, hiszen a bor készítési folyamatába fektetett munka nem hordozhat-ja elegendõen a róla kialakított képünkben ezeket a társadalmi vonatko-zású asszociációkat. Hiszen ezeket más irányba terelné a paraszti, háztá-ji, kistermelõi bortermelés és a folyóbor többségi fogyasztói rétege.Ezek alapján vehetjük úgy, hogy a magas presztízs és az arisztokratikus-ság a bor társadalmi konnotációira vonatkozó metonimikus jelölõk.

230

BAKICS JÁNOS

14 A terepmunka során készített interjúkon kívül forrásként szolgál ehhez LaposaJózsef villányi pincészeteket bemutató könyve. Laposa József: Villány. VillányVáros Önkormányzata: Villány, 2002.

15 Berger, Brigitte: A modern vállalkozás kulturája. Replika, 29, 1998. 176.

A borral való társadalmi azonosulásnak így tehát kultúrtörténeti mintáiis vannak,16 amelyek felhasználhatók a márkaépítések során.

A lokális-térségi identitás a társadalmi identitástudat részeként isértelmezhetõ, amennyiben bizonyos földrajzi kategóriákkal meghatároz-ható társadalmi csoporttal való azonosulásként fogjuk fel. Az egyén föld-rajzi, társadalmi-kulturális kötõdéseit azonban már nem rögzült, stati-kus formákként kezelik a szociológiai-antropológiai vizsgálódások,mert az effajta felfogás figyelmen kívül hagyja azokat a térbeli és idõbelifolyamatokat, amelyek a kötõdést, a viszonyt újrafogalmazhatóvá teszik.Az egyén földrajzi-társadalmi életterének megváltoztatása – amelynekpolitikai, gazdasági, technikai lehetõségei egyre bõvülnek –, és a szubjek-tum individualizációja a társadalmi-lokális identitás egyre újabb változa-tait képesek produkálni. Az egyén az érzelmi kötõdésével, értelmezõi te-vékenységével tehát identitásokat konstruál, amelyek a minták, a refe-renciák és az identitás reprezentációinak viszonyából következõen szim-bolikus jelleget öltenek. Arjun Appadurai szerint a lokalitást a helyhezvaló kötöttség helyett inkább kulturális koncepcióként kell értelmezni,másfelõl pedig „olyan összetett fenomenológiai minõségnek” kell felfog-ni, „melyet a társadalmi közvetlenség érzete, az interaktivitás technológi-ái, és a viszonylagossá vált kontextusok közötti kapcsolatsor hoz lét-re.”17Azonban a földrajzi hely – akár egy kistérség – továbbra is szolgál-hat identifikációk alapjául, ez különösen jól megmutatkozik az általunkvizsgált márkásítás jelenségével összefüggésben. Ebben az esetben a bor-vidékkel való azonosulás kimutatása gazdasági érdekként is jelentkezik.A Villány-Siklósi borvidék villányi körzete kapcsán a felértékelõdöttnév hatására, a megélénkült gazdasági környezetbe érkezõ új gazdasági,társadalmi szereplõk identifikálódása és lokális identitásuk reprezentá-ciója éppúgy vizsgálható, mint az „õslakosok” által termelt lokalitásokfeltételezetten erõsödõ, „védõ” megnyilvánulásai. Nyilvánvaló gazdasá-gi érdekek fûzik a betelepült új vállalkozókat a villányi körzet kistérségé-hez kötõdõ identitás megkonstruálására. Azonban – a már említett – in-dividualizációs folyamatok, és a sokszínû vállalkozói réteg miatt a cso-portidentitás, a lokális identitás közösségeken alapuló formái nem kör-vonalazódnak tisztán.18

231


16 A bor társadalmi-kulturális szerepérõl, földrajzi-társadalmi elterjedtségérõlolvashatunk Massimo Montanari egyik könyvében, a régi és új bódítószerekrõl írtfejezetben. Montanari, Massimo: Éhség és bõség. Atlantisz: Budapest, 1996.

17 Appadurai, Arjun: A lokalitás termelése. Regio, 2001/3. 3.18 A Villányi Borrend inkább reprezentatív funkciójú bortermelõi csoport.

A vidékfejlesztés kérdéseivel foglalkozó antropológiai-szociológiaiszakirodalom új paradigmái közt említi Csite András a kultúra-gazdaságtézist, amely számol az imént szóba került gazdasági környezettel a lokál-is identitás képzése során.19 Csite András Christopher Ray Kultúra, intel-lektuális tulajdon és territoriális vidékfejlesztés címû munkájára támasz-kodva vázolja fel a megközelítésmód alapvetését.20 Eszerint egy kistér-ség, egy régió fejlesztési lehetõségei közt az egyik fontos kiaknázandó te-rület a kulturális tõke gazdaságivá alakítása. A kultúra–gazdaság tézista globalizációs paradigma részeként tárgyalja Christopher Ray: a globali-zációt mint veszélyforrást, és egyszersmind lehetõséget említi a lokáliskultúra szemszögébõl. Ebbõl fakadóan válik érthetõvé az eszmefuttatáskiindulása, miszerint a helyi kultúrára támaszkodó gazdasági szereplõkmiként növelhetik befolyásukat a helyi gazdaságban. Bár a gazdaságikontroll birtoklásáért folyó küzdelem kontextusában, a térségbe hatolóúj befektetõk „ellenében” íródik a vidékfejlesztés ezen elmélete; azadott hely, a térség nevének felértékelõdése, a helyi kulturális értékek ésaz ezekhez kötõdõ identitások reprezentációja a betelepült vállalkozókszámára is jelenthet óriási lehetõséget. A helyi kultúra és a helyiidentitás effajta eladhatósága függ azonban a térség marketingmunkájá-ért felelõs intézmények, szervezetek munkájától is.

A helyi kultúra mintanyújtásával kapcsolatos kérdésként jelentkezik,hogy a bormárkák, mint azonosulási minták közvetítõi, hogyan és milyencélból használják fel a lokális identitást. Pierre Bourdieau a regionális iden-titások reprezentációinak változataiban a szimbolikus hatalomgyakorlás kü-lönféle módjait ismeri fel.21 Eszerint a helyi tér felosztásának és szimbolikusbirtoklásának megjelenítése a gazdasági érdekekkel összefüggõ társadalmigyakorlatként értelmezhetõ. A márkáknak a korábban említett megkülön-böztetõ funkciójából is kiindulhatunk, ha a márkák egymáshoz való viszony-lataival foglalkozunk. Az imént említett módon a márkákat tekinthetjüka gazdasági érvényesülésért, a terület birtoklásáért folytatott szimbolikusküzdelem szereplõiként. A márkák piaci érvényesülésének egyik lényegeseleme, hogy az adott márka a többitõl jól megkülönböztethetõ legyen.Ez a termelõktõl természetesen megköveteli a többi termelõ márkásításá-ra, a piaci viszonyok alakulására áldozott figyelmet. Érdekükben áll a ter-

232

BAKICS JÁNOS

19 Csite András: A paraszti közösségtõl a ruralitásig: A nemzetközi vidékkutatásokutóbbi harminc évének néhány kulcsproblémája. www. mtapti.hu/mszt/19993/csite.htm.

20 Ray, Christopher: Culture, intellektual property and territorial rural development.Sociologia Ruralis, 1998/1.

21 Bourdieau, Pierre: Az identitás és a reprezentáció. Szociológiai Figyelõ, 1985/1.7–22.

méknek olyan arculatot adni, amellyel nem csak saját ízlésvilágukat, identi-tásukat fejezik ki, hanem amellyel a piacon egyedit tudnak létrehozni.Az egyediség, a különlegesség, a megkülönböztethetõség megmutatása fon-tos gazdasági érdek, így a márkaalkotó szubjektumok keresik a különlegeskulturális értékeket, vagy olyan mentális képeket formálnak egyedivé, ame-lyek valamilyen módon azért kapcsolódnak a helyi hagyomány, borkultúratoposzaihoz.

A bortermelõknek a villányi borkultúrához, földterülethez vagy egy-szerûen a „villányisághoz” kötõdõ identitását összefüggésbe lehet teháthozni a kialakított bormárkákkal. A bortermeléssel foglalkozó villányivállalkozói réteg egyfajta besorolását adja Laposa József, aki egyebekmellett elkülöníti a betelepülõ befektetõi vállalkozói kört, a családi ha-gyományokkal bíró helyi vállalkozókat és a szakirányú felsõfokú képesí-téssel rendelkezõ borász-vállalkozásokat. E rendszerezés kétségtelenülsegítséget nyújthat a lokális identitás reprezentációi, így a márkák vizsgá-latában is, de kritikusan kell alkalmazni, mert a konstruált helyi identitá-sok jellege nem mindig feleltethetõ meg egyértelmûen a fentebbi típu-soknak. Ez elegendõ okot szolgáltat arra, hogy a termelõi oldalról felvil-lantott villányi kötõdéseket „csupán” motiváló tényezõkként mutassukbe. Ugyanakkor a reprezentációkról oldottabban lehet beszélni, ha azo-kat a megkonstruált identitás szerves részeinek tekintjük, nem pediga megbúvó identitások elleplezõiként.22

A hagyományalkotás diskurzusa

Azoknak a közelmúltbeli társadalomtudományi tanulmányoknak a for-málódó elméletei mentén, amelyek a hagyomány és a hagyományalko-tás kérdéskörét vizsgálták, termékenyen lehet beszélni a villányi borvi-dék átalakuló borászati kultúrájáról. A hagyománynak és a hagyomá-nyozódásnak a pozitivista szemlélettõl távolodó felfogásai, amelyek a je-lenség folyamatszerûségét és értelmezõi alakíthatóságát helyezikelõtérbe a zártabb konstrukciók továbbadásával szemben, nagyobb te-ret nyitnak a tradíciók képzõdésének empirikus vizsgálatai elõtt. Ro-bert C. Ulin a délnyugat-francia borászat történetét vizsgálva a hagyo-mányalkotásnak azt a példáját hozza fel, amely szerint az „elleplezia társadalmi és kulturális mozzanatokat a bor „természetes” minõségé-ben”.23 A „természetes” minõséget illetõen arra utal, hogy a közhiede-

233


22 Bourdieau, 1985.23 Ulin, 1998. 185–197.

lemben a kiváló termõföld és a mikroklíma a legfõbb garanciája egyesborvidékek, borok hírnevének, így az egyes termékek hierarchikus rend-je is a természet függvénye. Ezzel azonban azok a hierarchikus társadal-mi és kulturális szervezõdések vagy egyéb politikai okok maradnak rejt-ve véleménye szerint, amelyeknek bizonyos borvidékeken a borok jó-részt a hírnevüket köszönhetik.24 A márkaalkotás villányi példáin keresz-tül megkísérlem felismerhetõvé tenni Ulin említett tézisét, kérdés,hogy találunk e példákat a „természeti elemek” ily módon történõ fel-használására, és a termelõk között véleménykülönbségre e tárgyban.Mindenesetre egymással szembenálló érdekeltségek borítékolhatóaka villányi közegben is, hiszen az alakuló bortermelõi társadalom „termé-szetesen” hordoz bizonyos feszültségeket a hírnév és a gazdasági tõkebirtoklásának növekvõ eltérései miatt.

A társadalmi termékként felfogott hagyomány kapcsán az alkotó szub-jektumok köre foglalkoztatja Ulint, azaz mely társadalmi réteg vagy cso-port rendelkezik az érdekérvényesítés olyan fokával, hogy cselekvéseivel le-hetõsége van a múlt újraalkotására. A hagyományra, tradícióra való hivat-kozással megannyi pincészet brosúrái kapcsán találkozhatunk, de a terme-lõk interjúszövegeiben is többször elõfordul ez a kifejezés.25 A borcímkékáltalában közvetettebb módon utalnak a tradícióra, az elemzések sorántöbb esetben kibontásra kerülnek ezek a jelentések. A kulturális folytonos-ságra való utalás, ennek „láttatása”, a „közösbõl merítés” élménye összetettszimbolikus kifejezési formákat eredményezett.

A hagyományalkotás folyamatainak társadalmi összetevõirõl épp-úgy segítenek beszélni a borászati és a kulturális tradíció új szervezõdé-sei, mint ahogy a kialakuló új társadalmi formák is hozzájárulnak az „újhagyomány” bemutatásához. Mindemellett hangsúlyozandó, hogy a ha-gyományalkotás új fejleményeinek csak egy metszetét adja a márkákvizsgálata. A hagyomány megalkotásának témaköre továbbá azért is hor-doz számos érdekességet a magyar és a villányi borászati tradícióvalösszefüggésben, mert politikai, társadalmi és kulturális rendszerek egy-mást váltásai után a jelenkori vizsgálat arra is rávilágíthat, hogy egy-egytermelõi szemszögbõl mely idõszakok okoznak réseket a hagyományfolytonosságában.

234

BAKICS JÁNOS

24 „A naturalizáció pedig azáltal szûkíti le az elképzelhetõ választási lehetõségeket,hogy a kitalált és megalkotott dolgot hétköznapinak és magától értetõdõnekmutatja, sõt egy távoli és változatlan múlttal köti össze.” Ulin i.m. 191. Uline soraival világossá teszi a természeti jelleggel való felruházás és a köznapihagyományfelfogás kapcsolatát.

25 Hangsúlyozni kell, hogy a Villány-Siklósi borvidék a történelmi címet viseli, azaza bortermelés régmúltra visszavezethetõ hagyományokkal rendelkezik.

A jelenkori márkaalkotási mûveletek egyik fontos mintakészlete-ként tehát a tárgyalt borvidék borászati hagyománya szolgál. Továbbitámpontokra lelhetnek a helyi termelõk az ország más borvidékeinek ha-gyományában is, mint ahogy külföldi példák is jelenthetnek segítséget.E választások mentén is megrajzolható egy „márkatérkép”. A külföldiminták felismerésével a globalizálódó gazdaság, borkultúra, bormarke-ting hatását is érzékeltetni lehet a helyi termelés szempontjából. A jelen-kor kiemelt aktualitásaként a térhódító globalizáció, és – ellenirányú fo-lyamatként – a lokalitást inkább erõsítõ jelenségek „ütközeteire” lehe-tünk figyelmesek, amelyekkel kapcsolatban itt csak bizonyos összefüggé-sek és tendenciák megmutatása lehet cél. A hagyományosnak tekintettés a modernizálódott termelési modelleket, amelyek a fajtaválasztás-ban, az alkalmazott technológiában mutatkoznak meg különösképpen,leginkább a társadalmi, gazdasági tõke birtoklásával állíthatjuk majdfüggvénybe.

Villányi bormárkák

A villányi név jól cseng a jelenkori hazai borpiacon; a kereskedelembenés a vendéglátóhelyeken keresettek a villányi borok. Köszönhetõen egy-részt a korán országos ismertségre szert tett vállalkozások együttes telje-sítményének – amelyet a szakma idejében elismert –, másrészt a bortu-rizmus élénkítésére szintén gyorsan kialakított borút intézményének.Ezek eredményeként a település neve márkanévként is említhetõ. A vil-lányi név gazdasági értékteremtõ képessége miatt így nem meglepõ,hogy a körzet hegyközségeinek határain kívül esõ területek tulajdono-sai lobbiznak a bõvítés érdekében. A neves bortermelõ körzet pedig erõ-feszítéseket tesz a névhasználat védettsége érdekében. A helyi borrendszorgalmazta korábban a villányi név levédését, ám a Védjegytanács eztnem fogadta el. Mivel azonban a hegyközség úgy ítélte meg, hogy lénye-gesen nagyobb mennyiségû villányi bor van a piacon, mint amennyita borvidék megtermel, elkészíttette a már említett eredetvédelmi sza-bályzatot. Eszerint a Villányi Védett Eredetû Bor elnevezést csak palac-kozott és helyben kontrollált bor viselheti. Az új név használatát szigo-rúbb feltételekhez köti például azzal is, hogy pár éven belül a termék-elõállítási folyamatot a palackozással együtt csak a villányi körzetbenengedélyezi.

A villányi bormárkák történetének kezdete a 19. század elejéhez, azelsõ uradalmi címkézett borospalackok jelentkezéséhez köthetõ. Né-hány palack a század utolsó éveibõl látható a Villányi Bormúzeumban,

235


címkéjükön egykori helyi kereskedõk és bortermelõk neveivel. Tárolnakitt az egykori állami borászatok márkáiból is, mint ahogy a most tárgyaltúj márkásítás kezdeti szakaszának egy-egy palackja is megtalálható.

2004-ben majdnem negyven termelõ, több mint háromszáz fajta pa-lackozott villányi borral van jelen a piacon. Hangsúlyozom, hogy a soronkövetkezõ szövegrészekben nem a jelenkori teljes villányi bormárka-kí-nálat rendszerezõ leírására kerül sor, az elemzõ részekben elõfordulópincék és borászatok néhány szempont markáns példáiként szerepel-nek, de számos más villányi pincészet egy lapon említhetõ ezekkel.

A személyes garancia

A fogyasztó vásárlási döntésében fontos szempont a garancia megtalálá-sa egy-egy márkában. Borok esetén a garancia hordozója lehet példáula borvidék, a fajta, a termelõ; a személyes felelõsségvállalás kifejezéseegy márkában azonban a személynév márkanévként való használatávalvalósulhat meg leginkább. Villány „márkatérképét” böngészve azt lát-hatjuk, hogy a legtöbb bormárka termelõi személynévhez kötõdik elsõ-sorban, a „családi” márkáktól a nagyüzemi pincészet személynevesítésé-ig lehetne sorolni a példákat. Az intenzív személyneves márkásítás értel-mezhetõ az állami idõk „névtelensége” felõl éppúgy, mint a borvidékszámos családi vállalkozásának kisüzemi mérete, a személyes közvetlen-ség hangsúlyozása felõl. Az effajta márkázásban a borász, vagy inkábba névviselõ személyének tulajdonságai, ismertsége érthetõen „reklámfe-lületként” mûködnek. A példák közül elsõként azért emelem ki a villá-nyi Tiffán’s bormárkát, mert a személyneves alap-márkanév és a pincé-szet bormarketingjének támogatására több, egymást erõsítõ elem hatá-sa összegzõdik, összefüggésben a helyi társadalom, a borász-társada-lom elismertségével és a családi hagyománnyal.

Tiffán Ede a villányi borászat közelmúltjának meghatározó alakja.A család „1746 óta foglalkozik szõlõ és bortermeléssel Villányban” – tud-hatjuk meg a pincészetet bemutató kiadványból. A családfõ Kertészetiés Szõlészeti Fõiskolát végzett, majd az államvizsga után a villányi államigazdaságnál szerzett tapasztalatokat szakmájában. Késõbb a termelõszö-vetkezet fõágazat-vezetõjeként irányítja az ottani borászatot, és vélemé-nye szerint az akkor létrehozott termékek révén szerzett magának olyanismertséget, amely folytán a késõbbiekben nyitott kapukkal rendelke-zett a magyar gasztronómia és az exportpiacok felé. A családi tradíció ésa szakma helybeli gyakorlása, a rendszerváltás elõtti nagyüzemi terme-lés vezetõ pozíciója, a magángazdaságának korai megteremtése, a hegy-

236

BAKICS JÁNOS

községi tisztség-vállalás, a bor-rendi tagság mind hozzájárulnakahhoz, hogy a termelõt elõtérbeállító márkanév tartalmas le-gyen, és hamar ismertté váljon.Márkapolitikai szempontbólnagy jelentõségû a szakmai elis-mertség országos szinten is:a pincészet elsõként nyerte el azÉv bortermelõje címet. A sze-mélynév felvitele a címkére ért-hetõen hangsúlyos: „nagyon fon-tos momentuma a marketingmun-kánknak a kialakult márkanév, az-zal az írásmóddal. Az aláírásomegy kis finomítással került fela címkékre”.26 A személyességetfokozottan közvetítõ, a termelõkéznyomát megjelenítõ aláírás válik a szóban forgó borok állandóazonosítójának alapjává.

A termelõt elõtérbe állító védjegy jellemzi a márkásítás elsõ hullá-mát képviselõ Bock- , Polgár-, Gere-borokat is, de ezeken kívül – mintemlítettem – még számos, kisebb kapacitással mûködõ pince borait is.A személyneves alap-márka alatt olykor egy-egy termék is megkapjaa termelõ nevét, például a Bock-Cuvée vagy éppen a Günzer-Cuvée.

Maradva a személyesség közvetítésénél, érdemes szemügyre venniMolnár Tamás borkínálatát is. A Molnár-borokon az állandó, beazono-sítható márkanév és annak formátuma még alakulóban van, a termelõnevét is többféle módon megjelenítve találjuk meg rajtuk. Az egyes bor-sorozatok címkéinek felépítése és a címkék alakulástörténeteibõl vettpéldák közvetíthetik a termelõ alakuló márkafelfogását, amely legin-kább a személyes felelõsségvállalás megmutatásának növekvõ mértéké-re utal, de a különféle termékcsaládok iránt eltérõ módon. A Molnár-bo-rok palackjainak egy részén a kezdetekkor a teljes személynév nyomta-tott verziója kapott helyet, amely változat ma is megtalálható a kínálat-ban. A késõbb bõvebben tárgyalt „történelmi” borsorozat azonban máraláírással került forgalomba. Ezeken a borokon hitelesítõ jelzetkéntfunkcionál a szó szoros értelmében vehetõ aláírás, és mutatja a termelõ

237


26 Tiffán Edével készített interjú, 2003.

szemszögébõl tekinthetõ szorosabb viszonyt a sorozathoz, azzal együtt,hogy a személynév az erõs „történelmi” márkasor hátterében marad.A többi Molnár-boron is egyre hangsúlyosabban van jelen a személynév,némelyikre szintén felkerült az aláírás. A személyes felelõsségvállalás el-térõ kifejezéseinek magyarázatául az is szolgálhat, hogy a termelõ kister-melõkkel kooperálva, tõlük vásárol akár kész bort is, majd azt saját már-kanévvel forgalmazza. A személyes közvetlenség másik fajta megjelené-se Molnárnál a pince új elnevezése: Tamás bátya pincéje Kft., az utóbbiévek palackjain már inkább ez kerül a címkék fókuszába. A „történel-mi” borsorozaton emiatt már az aláírás is a címkék szélére tolódik, ami-vel azok halmozott jelzetûnek tûnnek. Az új elnevezés válik valószínûsít-hetõen a Molnár-borok egységes, állandó feliratává. Az üzemméret ésa gazdálkodási forma kommunikációja is lényeges része az arculatnak,a borvidéken leginkább gyakori pince, vagy különlegességként a borma-nufaktúra elnevezések a személyesen felügyelt termelést inkább sugall-ják, mint a pincészetek, borászatok vagy éppen a részvénytársaságok. Fi-gyelemre méltó ötvözetnek tekinthetõ a Tamás bátya pincéje Kft. elneve-zés, mert kétféle gazdálkodói típust szembetûnõen jelenít meg. A gazdál-kodási forma a vállalkozót, míg a ’Tamás bátya’ az õstermelõi rétegetidézi. E névvel konstruált identitás azonban nyilvánvalóan más értelem-mel is gazdagodhat a helyi társadalmi-gazdasági tér ismeretében. A sajátterületrõl származó szõlõ feldolgozásán kívül a kistermelõktõl vásárolt,tradicionális technológiával készített bor palackozásában felismertlehetõség is erõsíti a pince gazdálkodói típusokból összetett képét.Ugyanakkor a név hozzájárulhat ahhoz is, hogy a lokális kötõdéstmesszemenõen szimbolizálja azzal, hogy a helyi közösség közvetlenmegszólítottjaként tûnteti fel a termelõt.

Más típusú személyneves márkára példa Havas Henrik bora, a Ha-vas-bor annyiban, hogy egy média-szereplõ ismertsége kamatozik általaa borpiacon. A saját tulajdonú telepítések beéréséig egy-egy helyi terme-lõ borának felhasználásával tud jelen lenni e márka a villányi borkínálat-ban. A címkén Havas Henrik arcképe látható. A tömegkultúra bázisáraalapozva megjelenõ bormárkák közt említhetjük a Maul pincének azegyik korai valóság-show szereplõje nevét viselõ Tiger borát is, amelybõlcsak egy évjárat került piacra. Tiger a termelõ családdal kooperálva,baráti alapon népszerûsítette a bort.

238

BAKICS JÁNOS

A „természeti” márkák

A márkaalkotásoknak azok a példái kerülnek szóba e fejezetben, ame-lyek a földrajzi teret, egy terület ökológiai adottságait veszik kiindulásialapul. Nem elhanyagolható, hogy a természeti adottságok a kulturálistérben is jelenlévõ tényezõk, az adott térségben élõk képzeteivel felru-házottak, így a formálódó borászati hagyomány, a hagyományteremtéstémakörében is tárgyalhatók. Robert C. Ulin tanulmánya rávilágít arra,hogy a bordeaux-i borvidék földterületeinek osztályozási rendszerenagyban meghatározza az egyes termõhelyekrõl származó borok elad-hatóságát. Ugyan a Villány-Siklósi borvidék is osztályozott a földminõ-ség szempontjából, a palackozott bort elõállító magántermelõk szintekizárólag elsõ osztályúnak sorolt termõföldrõl származó szõlõt szüretel-nek. Bizonyos termõhelyek mégis több figyelmet érdemelnek, mertegyes jelenkori termelõk a villányi borászati hagyományban meglévõ jóhírüket erõsítik ezeknek. A már említett eredetvédelmi munkálatok kö-vetkezõ lépése a borvidék dûlõinek behatárolása lesz a hegybíró elmon-dása szerint. Ez a tervbe vett szabályozás pedig azt készíti elõ, hogy a pa-lackokban valóban a feltûntetett dûlõkbõl származó bor legyen, ami macsak közelítõleg van így, akár az igazán „neveseknél” is. Egyre több ter-melõ „határozza meg” borát a dûlõk segítségével, és ez a folyamat be-tudható annak is, hogy a borvidéki körzet viszonylag kis területén soktermelõ palackoz, így a finomabb különbségtételek, a termõterületet te-kintve kisebb egységek egyre nagyobb fontosságot nyernek.

A villányi Tiffán-pince és Gere Attila pincészetének kínálatában istalálunk termõterület alapú márkafelfogással palackozott borokat, ame-lyek villányi dûlõk után kapták a nevüket. A Gere-pince zászlósboraa Kopár, míg Tiffán Ede és Zsolt Jammertal Cuvéet forgalmaz.

Rajtuk kívül azonban még jó néhány termelõ feltünteti boránakcímkéjén a dûlõ-származást, még ha nem is márkanév formájában. Mala-tinszky Csaba e felfogással szemben – amely szerinte inkább a német ha-gyománynak tudható be – magát és birtokát inkább a francia hagyomá-nyok követõjének vallja: „ott a személy a legfontosabb és nem a terület ké-szíti a bort”.27 Malatinszky vélhetõen a törpe földrajzi struktúrákra gon-dolt, nem a borvidékekre, hiszen köztudomású a francia borvidékekneveinek márkaértéke. Sõt, Lajber Imre épp a francia terület-felfogás-sal állítja szembe a német gyakorlatot, amely inkább kedveli a fantázia-

239


27 Malatinszky Csabával készített interjú, 2003.

márkanevek alkalmazását.28

A dûlõszelekció jelen villányi for-májának problematikus megíté-lésével összhangban van a Mala-tinszky Szõlõbirtok és Kúria ter-mõterületeinek elhelyezkedéseis, hiszen azok nem a szorosanvett villányi, hanem kisharsányi,nagyharsányi, siklósi bortermõterületekhez tartoznak. A szár-mazáshely és a márka viszonyla-tában konfliktus lehetõségét rej-ti magában a dûlõnevek márká-sítása, a már említett Kopár már-kanév29, vagy a JammerthalCuvée. A dûlõnevek védjegyesí-tésének nemcsak jogi, hanemnyilvánvalóan etikai vonatkozá-sai is vannak, hiszen adott terüle-teken további földtulajdonosoktermelnek. Ebben a vonatkozás-

ban a nemzetközi gyakorlat eltérõ; van, ahol tilos származáshelyet már-kásítani, néhol pedig az elsõ bejegyzõt illeti a jog. A Kopár dûlõ védje-gyesítése mégsem zárja ki, hogy más termelõ is használja a nevet, jó pél-da erre a Mayer pince Kopár feliratú borának címkéje, amelyen látható-an a termelõi név védett csupán, ám a dûlõnév felirata van az elõtérben.Ez rámutat a bevezetõben felvázolt márkanévadások problémájára ésszabályozatlanságára, jelen esetben arra, hogy egy már védett név módo-sító jelzetként is tudatosítható márkanévként. A közös természeti érté-kek felhasználásakor tehát azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogyaz egyes márkákkal ismerté vált területek más termelõk eladásistatisztikáit is javíthatják, ha valamilyen módon feltüntetik ezeketa borcímkéken. A terület alapú villányi márkák között nagyobb„struktúrákra” építõket is találunk, így a Vylian pincészet Villányközépkori nevét használja fel, míg a Jackfall bormanufaktúra a villányikörzethez tartozó Kisjakabfalva nevét márkásítja.

240

BAKICS JÁNOS

Kopar.jpg?

28 Lajber Imre: A villányi borvidék kialakulásának története. Pécsi TudományegyetemTermészettudományi Karának Földrajz Intézete: Pécs, 2000. 90.

29 A Kopár márkanév a Gere-boron védjegy oltalom alatt van. A védjegyesítésta Szabadalmi Hivatalban kell kezdeményezni.

A villányi termõföldnél maradva, a borok, és ezzel a márkanevek ki-alakításában szerepet játszik a birtokszerkezet is, az, hogy az egy kézbenlévõ területek milyen szórtságot mutatnak. A termelõk nagy része – a vi-dék e jellegzetessége miatt – számos helyrõl szüretel, sokszor azonos faj-ta szõlõt is. Néhányan a nagyobbak közül ráadásul a kistermelõkkel ko-operálva szõlõt vagy bort vásárolnak fel, a kellõ odafigyelés mellett is el-térõ jegyekkel és minõségben, a technológiai, eszközbeli különbségek-nek köszönhetõen. Mindezek kedveznek a cuvéek terjedésének, azúgynevezett kényszer-házasítások létrejöttének az egyik, míg az össze-tett, harmonizált ízvilág megalkotásának a másik oldalon. Ez utóbbijelenti a borászat egyik felsõfokát a nyilatkozó bortermelõk többségeszerint.

A villányi borvidék kialakulásának történetével foglalkozó könyvébenLajber Imre a természeti adottságokról szólva kifejti, hogy a Villányi hegy-ség területén – amely nagyjából a borvidék területével azonos – számos mik-rotáj sajátos mikroklímával váltogatja egymást, a borvidéken termelt szõlõíze és savtartalma pedig az éghajlat és a talajbeli különbségek hatására ala-kul és változik.30 A borvidék klimatikus viszonyainak ismertetéseiben a villá-nyi bormarketing hangsúlyosan említi a mediterrán éghajlati hatásokat,ami a borvidék egyik leginkább kedvelt és használt ismertetõ eleme az erõsasszociatív, hangulati tartalma miatt. Nemcsak kiadványokban, szlogenek-ben utalnak rá, hanem márkanévben is feltûnik: a Villányi Szársomlyó Kft.Mediterrán Vörös nevû borát lehet említeni. A villányi borvidéki körzet szá-mos borcímkéje képileg is megjeleníti a „napsütéses órák magas számát”;a Polgár Primõr borokon aranyszínû nap-ábra az egyik állandó jelzet, a Ta-más bátya Kft. rosé borán a címke papírjából kivágott kör-forma jelentia tájképbõl „kiemelt” napot, míg a könnyedebb Tiffan’s borok is felhasznál-ják a stilizált napsütést. A Villányi hegységet vagy az egyes dûlõket ábrázológrafikák, fénykép-másolatok sem ritkák a borcímkéken; a Villányi Szársom-lyó Kft. több borán immár az új névhez igazodóan a Szársomlyó-hegy fény-képe látható, míg a stilizált megjelenítések közül kiemelhetõk a kisebb föld-rajzi egységek márkásítására nagy hangsúlyt fektetõ Jekl-pince borai.

A bevezetõben a bordeaux-i borvidék története kapcsán ismerte-tett jelenség – miszerint a természeti környezet felértékelése elrejt bizo-nyos társadalomtörténeti, politikai indokokat a hírnév kialakulásában –nem mutatható ki hasonló egyértelmûséggel a Villány-Siklósi borvidé-ket vizsgálva. A földrajztudósok épp úgy, mint a gazdák – õstermelõktõl

241



a nagyvállalkozókig – nem kizárólagos, hanem csak egy befolyásoló té-nyezõként említik a villányi körzet ökológiai adottságait, ráadásul a fino-mabb földrajzi különbségtételekkel kapcsolatban is érzékelhetõ kon-szenzus, egy-egy ellenvéleményt nem számítva. Más kérdés, hogy ezeketaz adottságokat ki és milyen módon tudja kihasználni.

Márka és minõség

Az értékhangsúlyok különbözõsége jól kirajzolódik a termék, a bor mi-nõségével és a marketing, a termék megjelenítésével kapcsolatos elvárá-sok megfogalmazásaiból. Akad olyan termelõ, aki többször „rangsorol-ja” az elsõ helyre az arculat fontosságát, míg a termékminõség inkábbingadozó megítélés alá esik részérõl. Kijelenti, hogy „a minõségbennincs kompromisszum”31, ugyanakkor azt is vallja, hogy bizonyos szem-pontból „nem is érdemes a csúcsra menni” – azaz csúcsborokat vagypresztízs-borokat készíteni, inkább a középkategóriájú borokat érde-mes palackozni. Nyilvánvaló, hogy a termelõk jó részének nem az erõsterméskorlátozással elõállított borok jelentik a járható utat, hiszen azígy elõállított termékekre bizonyos nagyságrendû termelés felett érde-mes inkább koncentrálni. A megjelenítés elsõsége egy exkluzív külsejûpalack esetén majdnem kizárólagos is lehet: „ebbe az üvegbe bármilyenmás bor is belekerülhet, de az a legfontosabb – amúgy is elég költséges en-nek az elõállítása –, hogy viszonylag olcsóbb borok kerüljenek bele, (…)azért nincs nagy jelentõsége ennek, mert nem isszák meg általában. Mert ki-teszik a vitrinbe és kész.” Azonban a fogyasztó számára mindez jelölt,úgy, hogy nem olvashatók a palackon a megszokott útbaigazító tartalmielemek. Több termelõ számára azonban az úgynevezett csúcsborok elõ-állítása szakmai kihívás, fontos számukra, hogy a legjobb alapanyagok-ból a legjobb tételeket kiemelve alkossanak borokat. Ezek a borok az újszabályozás szerint a prémium nevet viselhetik már a közeljövõben a vé-dett eredetû borok közt. A prémium kategória filozófiájához a termés-korlátozáson kívül hozzátartozik az évjáratok közti válogatás is, teháterõs szelekcióval készülõ termékkör meghatározásáról van szó. E kate-góriába várományos bormárkák némelyike hordozza is nevében a válo-gatottságot vagy a készlet limitáltságát, így Tiffán Ede és Zsolt pincésze-tének csúcsbora, a Grand Selection vagy éppen a villánykövesdi TiffánImre pincéjének kínálatából a Tiffán Limité.

242

BAKICS JÁNOS

31 A fejezet idézetei 5–10 hektár közötti termõterülettel gazdálkodó villányibortermelõvel készített interjúból származnak.

Ezek a borok nemcsak a borszakértõket „szólítják meg”, hanem azta fogyasztói réteget is, amelynek a ritkaság, az exkluzivitás iránti vonzal-ma lényegesen meghatározza vásárlási döntéseit. A „prémium” borokjellemzõivel és márkaneveivel különbözõ módon harmonizálnak a cím-kék; míg a Gere Kopár címkéjén a nagyméretû, vörös színû felirat utala bor kivételes testességére, addig a Tiffán’s Grand Selection címkéjé-nek aranyszínû felirata és fehér alapszíne a bor ünnepélyes megjelené-sét erõsítik. A Tiffán Limité „fémcímkéje” pedig az elõbb említett érze-teket ötvözi. A pincék, borászatok termékkínálatának általában na-gyobb hányadát adó „egyszerû”, könnyebb borok címkéi pedig többnyi-re követik a borok könnyedségét, némely esetben a harsányabbszínvilággal, absztrakt formákkal láthatóan a fiatal fogyasztói rétegetcélozva meg.

Nagyjából a jelenlegi termelési viszonyokra épül a villányi borokeredetvédelmi fejlesztésének minõséget szabályzó része, amely ígya fennálló rendszert erõsíti, és elõsegíti a villányi borok hierarchiájánakkiépülését. Egyrészt a borvidék sikeresebbé válása, rendezettsége miattelõnyös mindez a villányi bor számára, ugyanakkor a prémium kategóriabevezetése, a borvidék elsõ vonalába tartozás e jelzése már kevésbé egy-öntetû megítélés alá esik a helyi társadalomban. A borok hierarchiájá-nak eltérõ véleményezése, a villányi bor minõség és érték szerinti külön-féle differenciálódása feszültségeket termel, bár elsõsorban a vállalko-zói és a „névtelen” bort elõállító õstermelõi rétegek viszonyában.

243


Ugyanakkor nem elhanyagol-ható, hogy ösztönzõ, motiválóhatása is lehet az új kategóriákkialakításának.

A helytörténet és a villányiborkultúra márkái

A személyes garancia kapcsánesett már szó a családok borter-melõi múltjáról, arról a generáci-ókat felölelõ idõtartamról,amely szavatolni látszik a bor mi-nõségét. E fejezetben is idõtar-tamról lesz szó, de ez a helyiség,a vidék múltjának eseményei ésa jelen bortermelése között fe-szülõ történelmi idõ.

A Villány-Siklósi borvidé-ket bemutató kiadványok többsé-

ge a római kori szõlõmûvelés említésével jelöli meg a villányi borászatikultúra kezdetét. A nem túl távoli pécsi, mecsekaljai dûlõkben találtak isszõlõfürtöket ábrázoló oltárkövet, amely következtetni engedett a gyü-mölcs termesztésére a tágabb térségben. A szorosabban vett villányi kör-zetben a római kori oppidium-maradványok ásatásai közben fellelt ma-radványok is erõsítették a kötõdést a régmúlthoz. A villányi Tiffán-pinceborkollekciójában a Cuvée Carissimae márka utal e kapcsolatra.

E bort adó szõlõ mai származáshelyén majd húsz évvel ezelõtt vég-zett talajmunkálatok során került elõ az a római kori feliratos kõdarab,amelyre ez a márka épül. A szõlõben végzett munkák akkori irányítójaTiffán Ede volt – a termelõszövetkezet fõkertészeként –, így õ adta áta kõdarabot az egyik pécsi múzeumnak. A kõre írt sírfelirat szövege adjaa bormárka „emlékezetét”: „Ez a bor Lucia Apulea, a legdrágább feleség(conjugi carissimae) emlékét idézi, aki a III. században a Kopár alján, egyrómai kisvárosban élt. A bor kizárólag a Kopár-dûlõ termése.”32 A kõdarabma a múzeummal kötött szerzõdés szerint a Tiffán-pince fogadótermeelõtt díszeleg, a vendégek számára is megtekinthetõ helyen. A távolimúlttal kapcsolatot teremtõ bormárkát nemcsak a tekintélyes idõtartam

244

BAKICS JÁNOS

32 Tiffán Edével készített interjú, 2003.

miatt értékelheti fel a fogyasztó,hanem az asszociáció is, amelya római birodalom civilizációs,kulturális hagyományát idézi.A márkatörténetbõl pedig kide-rül, hogy a történelmi kötõdésentúl a személyes kapcsolódás ismegmutatkozik, így e kettõsség-gel jól tálalható, erõs márka jöttlétre. A márkához hozzátartozikmég „a misztérium bora” szlo-gen is, amely a borcímkén látha-tó töredék-kõdarabbal összhang-ban a rejtelmességet sugallja,a „házasított” termék – cuvée –elõállításának „õrzött titkára”utalva. A római kori „hagyomá-nyhoz” kötõdést mutatja a Szalontay-Bartholy pince Venatus márkane-vû bora is, amely nevét szintén egy elõkerült oltárkõ feliratozásának kö-szönheti. A felirat tanúsága szerint az egykori római gazda Venatus nevûfiával együtt telepített szõlõt a vidéken. Ugyancsak a római kor történel-méhez nyúl a Teleki Tanpincészet egyik bora, amelynek brosúrája arróltájékoztat, hogy a termék Aurelius Probus császárnak állít emléket.A villányi térségben állítólag az õ nevéhez fûzõdik az elsõ szõlõtelepítés.A Villányi Szársomlyó Kft. Nero márkanevû bora pedig egyszerre jelölia bort adó szõlõ fajtáját, a híres római császár nevének egészben történõközlésével pedig félreérthetetlenül utal a korra.

Szintén a térség történelméhez nyúl Molnár Tamás, aki márkasortépít fel egy régmúlt esemény „emlékére”. A történelmi esemény az1687-es, Villány és Nagyharsány közötti területen zajló csata, az országegy részét még megszállás alatt tartó törökök és a Szent Liga csapatai kö-zött. A terméksor borai az ütközetben résztvevõ hadvezérekrõl kapjáknevüket. Így Károly Gusztáv õrgróf nevét viseli a merlot bor, a kékopor-tó Savoyai Jenõ, a kékfrankos Lotharingiai Károly nevét kapta, a zwei-gelten pedig Eneo Sylvio Caprara gróf szerepel.

A cuvée borok Montecuccolit, Max Emánuelt és Türken Luist ábrá-zoló képekkel kerülnek forgalomba. A termelõ másik kékoportó borá-nak címkéjén pedig egy korabeli harcmezõt ábrázoló tájat láthatunka felsorakozott seregekkel, táborokkal. A termelõ részérõl az egykoricsata marketinges felhasználásának „kulturális misszióként” való beállí-

245


tása kompenzációs eljárásnak tû-nik a gazdasági sikerben érde-kelt vállalkozói magatartás ésa kultúra közti viszony dimenzió-jában: „nem csak magamnak csi-nálok arcot, hanem elég furcsa do-log, de a csatának csinálok egymarketinget”.33 Ebbõl fakadóanalakult ki egy arculatépítõ, pozí-cionáló öndefinitív titulus: Mol-nár Tamás, mint a város törté-nész-borásza. Ezen a pontonvisszautalhatunk a személyes ga-rancia tárgykörére, hiszen a ter-melõ több módon terjesztett tör-ténelmi ismereteivel – például di-rekt marketing – is kelthetia garancia érzetét, amely kap-csolt módon a borokra iskiterjed. Ugyanakkor a tárgyalt

Tamás bátya-ouvre a történetmondói szereppel is gazdagodik.A 17. század végétõl egészen a II. világháborút követõ államosításo-

kig jellemzõ volt Villányra az uradalmi szõlõtermesztés és borkészítés.Amint arról Lajber Imre és Laposa József beszámolnak Villány borkul-túrájának történetével foglalkozó írásaikban, ezek a nagybirtokos gaz-dálkodások az adott kornak megfelelõ szinteken a minõségi borkészítésvezetõ szerepében voltak, korszerûségükkel állandó példát nyújtva a pa-raszti, háztáji termelés számára. Az arisztokrata réteg uradalmai közöttemlíthetjük például a fõhercegi birtokot, a Batthányi- és a Bellyei-ura-dalmakat, mint a vidék meghatározó gazdasági és társadalmi gócait.A társadalmi szerkezetváltozások magyarországi sajátosságai miatt te-hát sokáig fennmaradtak a feudális mintákat hordozó különbözõ uradal-mi birtokok, amellett, hogy a 19. század közepétõl a polgári (kereske-dõi) réteg egyre nagyobb szerepet vállalt a villányi borszektorban. MígFranciaországban ekkortájt a bordeaux-i borvidéken a szõlõtermesztõnagypolgárság már látványosan és tömegesen teremti meg a maga „arisz-tokratikusságát” középkori mintákra épült kúriák és más jelölõk segítsé-gével, addig Magyarországon ez jóval visszafogottabb, ám nem

246

BAKICS JÁNOS

33 Molnár Tamással készített interjú, 2003.

elhanyagolható jelenség. A jelenkori magyarországi birtok- és márkaépí-tés is megtalálja az utat az egykori uradalmi, vagy a késõbbi „polgári”mintakövetés felé. Magyarországon számos bormárka tanúskodik errõl,a különbözõ chateau-k, kastélyok, villák fémjelezte borok jelentõsszámban fordulnak elõ.

Villányban az uradalmi, nemesi szõlõtermesztés hagyományánakfelhasználója és újítója a Malatinszky Szõlõbirtok és Kúria. A birtok tu-lajdonosának, irányítójának bortermelõi felfogása, bormárkái erõsenátitatottak a bevezetõben is taglalt társadalmi konnotációktól. Mala-tinszky Csaba egyik márkastratégiáját egy társadalmi rétegre jellemzõszimbolikus jegyek használatára építi fel. A birtok kialakításának ésa márkák hátterének része, hogy a termelõ a család nemesi gyökereirõlbeszél. Ebben a narratívában helyet kap többek közt a birtokadományo-zás Károly Róberttõl, vagy éppen a családi címer taglalása. A nemesiszármazást a címkék egy részén épp a családi címer hivatott jelezni,másrészt az új tervezésû sorozaton már verbálisan is a fogyasztótudomására jut mindez a ’noblesse’ felirattal.

A családi címer felkutatása, vagy éppen a címer jellegû logó megter-veztetése több villányi pince marketingjében is felbukkan, tehát az õsi„nemes” gyökerek kifejezése nem különlegesség a körzetben. A hasonló

247


„tematikájú” emblematikus jelö-lõk között említhetjük a korona-ábrázolásokat, vagy a szintén gya-kori viaszpecsét-képeket is. E vo-nulat további fontos reprezentá-lója a szóban forgó gazdaság el-nevezése – Malatinszky Szõlõbir-tok és Kúria –, amely név szinténhelyet kap a stratégiába illõMalatinszky borok címkéin.

Malatinszky Csaba felfogá-sa szerint a bor az arisztokrata ré-tegé, vagy az aktuális elnevezésûvezetõ társadalmi csoporthoz tar-tozik, mert ez a csoport tud való-di kulturális javakat létrehozni.Az ismertetett emblémákkal, fel-

iratokkal kifejezett termelõi felfogás a bornak a társadalmi rétegekkelegyüttmozgó történetiségére utal, a fogyasztásra kínált áru „patinája”ebbõl ered,34a hagyomány ebbõl kifolyólag újul meg.

A szõlészeti-borászati kultúrájában virágzó Villányra koncentrálha-tunk a következõ, jelenkori márkaalkotói példán keresztül. A villányiszõlõ – és borkultúra kiemelkedõ és sokat idézett alakja Teleki Zsig-mond szõlõnemesítõ és bortermelõ, aki tevékenysége – leginkább olt-ványnemesítése – révén európai hírnévre tett szert a szakemberek ésa szõlõhöz, borhoz értõ közönség körében is. A Teleki-hagyomány to-vábbvitele így különösképpen eredményes lehet, a hírnév kulturálistõkéje marketingmunkával gazdaságivá alakítható.

Az egykori – 1881-ben alapított – Chateau Teleki Borászat és a Tele-ki-szõlõtelepek nagy része az 1945-ös államosításkor a Szõlõoltvány-ter-melõ Állami Gazdaság alapjául szolgált, a szõlõtelepek kisebbik hánya-dán pedig a Szõlészeti és Borászati Szakiskola kezdett el gazdálkodni.Az állami nagyüzem a sokszori átkeresztelés, szerkezeti átalakítás, jog-utódlás és a privatizáció után ma Csányi pincészetként mûködik. E borá-szati üzem közvetlen jogelõdje, a Villányi Borászat Rt. a Teleki leszárma-zottaktól vásárolt név-használat birtokában hozta létre a Chateau-Telekinevû terméksort, amely 1999-ben jelent meg a borpiacon. A kollekció

248

BAKICS JÁNOS

34 Az idõ áruvá tételének elméletérõl és példáiról – lásd: Appadurai, Arjun:Fogyasztás, idõtartam, történelem. Replika, 1996/21–22., 81–92.

borfajtáit a további megkülönböztetés érdekében Teleki Zsigmond gyer-mekeinek keresztneveivel együtt márkásították. E sorozaton kívül a Csá-nyi pincészet más terméksora is viseli a Teleki nevet a címke fókuszábaállítva azt. A név azonban a helyi szakképzõ iskola tanpincészeténekborcímkéin is látható, a középfokú intézmény Teleki Zsigmond nevétvette fel.

A globalizáció hatásai

A területalapú márkafelfogással kapcsolatban már esett szó a különbö-zõ nemzeti hagyományok, borkultúrák mintaadásáról. A villányi borvi-dékrõl szóló történeti írások kiemelik a különbözõ szõlõ- és borkultú-rák találkozását e területen, a magyar hagyományok mellett a törökökelõl menekülõ rácok a balkáni vörösbor-kultúra megteremtõiként jelen-tek meg, a 18. században betelepülõ németek pedig a sváb szõlõmûvelé-si technikával, mentalitással, új fajtákkal járultak hozzá a sokszínûség-hez. Egy 1815-ös borlajstrom szerint a Bellyei uradalmi pincében – Vil-lánykövesden – külföldi borok sokaságát találhatjuk, többnyire németés francia borokat, köztük bordeaux-i ’chateau’ márkákat is.35 De a kül-földi „mintavétel” néhány más példájáról is beszélhetünk, akár az eddigismertetett „helyi gyökerû” márkák vonatkozásában is. A korábban em-lített ’chateau’ márka megjelenése Magyarországon a 19. századra tehe-tõ, viszonylag korán terjedõ európai jelenségrõl van tehát szó. A ’chate-au’ márkák a kitûnõ minõséget jelentik a francia hagyomány szerint,e kulturális tõkébõl azonban nemcsak a francia termelõk profitáltak, ha-nem szerte Európában számos termelõ.

A bortermelést érintõen az egyik legfontosabb globalizációs tenden-ciaként – amely Villányra is jellemzõ – a szintén francia gyökerû, úgyne-vezett világfajták terjedését vehetjük; a palackozással foglalkozó pincékkínálatában ma már meghatározóak a borvidéken az 1960-as évekbenmegjelenõ cabernet-fajták. A villányi pincészetekben az 1990-es évek-ben elterjedt technológia a barrique-hordós érlelés, de a kezdeti térhódí-tását követõen mára több termelõ is visszafogja alkalmazását azegysíkúság elkerülése érdekében.

A pincészetek kiadványaiban sokszor olvasható a villányi vörösbor,a Villány – Siklósi borvidék összehasonlítása a bordeaux-i borokkal, a hí-res francia borvidékkel. A világháborúkat megelõzõ idõszakban pedig

249



a burgundi bor volt a villányi „párja”. A borvidék öndefiniálására a világ-hírû magyar Tokaj–Hegyaljai borvidék is mintául szolgál: a Kovách-Gressly pincészet borcímkéin a Villányi a borok királynõje.

A világfajták és a már hungarikumoknak tekintett fajták (kékopor-tó, hárslevelû, kadarka) közötti választás alapján újabb vonal húzhatómeg a termelõk között. Kérdés, hogy a termelõk közül kik vállalják,hogy áttérnek a piac kívánalmainak jobban megfelelõ (a globalizálódó íz-léshez igazodó) fajták termesztésére, vagy az új technológiák alkalmazá-sára. Az elõállított csekély mennyiség miatt többen a hagyományosabbvillányi fajtákat választják az új telepítésekhez is, de a gazdasági, pénz-ügyi megfontolásokon kívül a tradíció, a habitus, az életkor, az utódlás,de ideológiai okok is befolyásolhatják e döntést. Azonban azzal a gyako-ri véleménnyel kell szembenézni ezeknek a gazdáknak, amit a legelter-jedtebb és hagyományosnak mondható villányi borfajtáról, a kékoportó-ról tart néhány borász, hogy az a borok „paprikás krumplija”, és bár le-het jó, de igazán nagy bort nem lehet belõle készíteni. Az ellenvéleménypedig a világfajtákból készült borok nagy mennyiségét kritizálja legin-kább, miszerint azokat a világ számtalan helyén termelik, így a helyi jel-legzetes fajták borait inkább keresik majd a külföldiek is. A villányivállalkozók többsége mindkét felfogás jogosultságát elismervea borfajtákat illetõen vegyesen termel, a technológiai elõrelépést pediga fentebb említett befolyásoló tényezõk határozzák meg.

Az 1997-ben létrejött Malatinszky Szõlõbirtok és Kúria termelésea fentiekben megfogalmazottak szerint túlnyomórészt a világfajtákra ésaz új technológiára alapoz. A korábban sommelier-ként és szakírókéntis tevékenykedõ Malatinszky Csaba elõtanulmányok alapján választottaki a Villány-Siklósi borvidéket a gazdaság létrehozására. Mint az márszóba került, Malatinszky kevésbé a terület, mint inkább a személy-ala-pú márkásítás híve, így e felfogást tükrözi, hogy – a korábban ismertetett„arisztokratikus” borsorozat mellett – szakmájára utalva hozta létrea Le Sommelier nevû terméksort a „borszakértõ válogatását” adva, míga Petit Villány sorozat az egyszerûbb borok világát jelenti a kínálatban,köztük a hagyományosan elterjedt villányi kékoportó borfajtával. Mala-tinszky Csaba nevéhez köthetõ – elmondása szerint – a fent említett bar-rique-technológia „behozatala” a borvidékre. Az erõs vállalkozói kedv-rõl tanúskodó innovátori tevékenységének fontos részei továbbá a szû-retlen (unfiltered) borok termelése és a cabernoir borfajta létrehozásais. A betelepülõ vállalkozót a modernizációs törekvéseket tükrözõ néze-tei és gazdasága, a világ bortermelési trendjének és eljárásainakközvetítése a vidék borászati tradíciójának radikális reformerévé teszi.

250

BAKICS JÁNOS

A szõlõbirtok márkái inkább a személyes identitás és a „bor presztízse”mentén épültek fel, a villányi kulturális tájat kevésbé tükrözik.

Mint az olvasható volt, a Malatinszky-borok esetén a francia borkul-túra inspirációja tehát a nyelvi elemek használatában is megnyilvánul.A villányi személyneves márkanevek egy része a településen élõ viszony-lag nagy számú sváb etnikum anyanyelvébõl eredõen németes hangzású.Nyelvi sokszínûséggel is találkozhatunk egy-egy pincészet kínálatát néz-ve: a többször hivatkozott villányi Tiffán’s alapmárka francia eredetûcsaládnévbõl alakul ki, de e név „alatt” – a már ismertetett – latin és an-gol nyelvû egyedi márkanevek és német nyelvû kiegészítõk is olvasha-tók. A több pincészet kínálatában fellelhetõ latin nyelvû márkanevek az„idõ áruvá tételének” nyújtják újabb módját, közülük külön említhetõa Vylyan Szõlõbirtok és Pincészet Rt. Duennium nevû bora, amelya 2000 éves bortermelõi hagyományt kétszeresen is megidézi nyelviformájával és jelentésével.

A következõ globalizáló jelenséghez, az úgynevezett újbor magyar-országi terjedéséhez – amely a francia beaujoulais indíttatására immárszintén a világ borfogyasztói szokásaihoz igazodik – a villányi termelõkis hozzájárulnak, pincészetenként sajátos márkanévvel ruházva fel az új-bort vagy annak sorozatát. Míg Bock József a mezõgazdasági év jeles zá-rónapjának is tartott Márton-napi hagyományhoz kapcsolódik36, ésa névadóról adja újborának a Szent Márton bora márkanevet, addiga Polgár pincészet a Primõr elnevezést használja, a többször hivatkozott„Molnár-marketing” pedig a Millennium Baby nevet adta újborának.

Tradíció és modernizálódás

Fokozatos modernizációra példaként a villányi borászati hagyomány-ból sokat merítõ Polgár Pincészet fejlõdését vehetjük, ha a kiterjedt, ál-landó kísérletezésrõl tanúskodó termékkínálatot és annak „felruházott-ságát” nézzük. A pincészet borcímkéinek világa az eltelt húsz év alattjelentõsen gazdagodott; a korai, kézzel írt címkéktõl a borfajták hangu-latához, ízvilágához illeszkedõ tervezésekig. A kiadványokban, brosú-rákban hirdetett Tradíció – Szakértelem – Elegancia jelszavak által meg-jelölt értékvilágban – a változásokkal párhuzamosan – természetesenhangsúlyeltolódások is elõfordulnak. Erre jó példaként az arculat mo-dernizálásának legújabb fejleményét lehet szóba hozni: a pincészet ed-

251


36 A Márton-napi hagyományról lásd Csoma Zsigmond: Szent Vincétõl Szent Jánospoharáig. Centrál Európa Közhasznú Alapítvány: Budapest, 1999. 187–191.

digi koronával díszí-tett logóját a közel-jövõben valószínû-leg egy ezüstszínû,kör alakú, stilizáltborospoharat ábrá-zoló új emblémaváltja fel. A pincé-szet ezzel lépésttesz a villányi „bor-táj” kevésbé kidom-borított, az elegán-san modern arculatú vidéke felé. A korábbieredményeket megõrzõ, fokozatosan megúju-ló arculat a sokszínûségével tûnik ki, amely il-lik a pincészet széles termékkínálatához.

A táj kulturális képének alkotóelemei-ként tekinthetjük a helyi ünnepeket, az intéz-ményeket vagy az építészetet is. A térség ter-melõi közül sokan választják pinceépületek vagy lakóépületek ábrázolá-sait a címkék képi motívumának, adott esetben így teremtve kapcsolatota személyes tulajdon és a közös, helyi kulturális értékek között. A villá-nyi borcímkék épület-ábrázolásaiból is következtetni lehet tehát identi-tás-mintákra, amelyeket a társadalmi rétegek és az ezekhez kapcsolódótermelési gyakorlatok, vagy a helyi hagyományok és a modernizálódásnyújthatnak. A borcímkéken ábrázolt épületek egyik elemzési szempont-jaként azt vethetjük fel, hogy ezek a képek mennyire referenciálisak.Azaz mennyiben törekszenek a termelõk arra, hogy a valóságos látvány-hoz minél közelebb álló ábrázolás kerüljön a címkékre, vagy inkábba szimbolikus, stilizált megjelenítést választják. Ebben az összefüggés-ben az épületek ábrázolatai, és az üzemméret közötti viszony látványo-san tudósíthat marketingcélokról.

A régi pinceépület, pincesor megjelenítése, az õstermelõi gyökerekreprezentálása inkább a kisebb gazdasági tõkével rendelkezõ termelõk-re jellemzõ. A stilizált paraszti épületegyüttesek megmutatása mellett,jellemzõ a villányi családi pincék borcímkéire a borturizmus hatására„panziósított” lakóházak referenciális ábrázolatai is. A tradíció megmu-tatása a középüzemi szinten termelõk számára is jelenthet elõnyt. A Pol-gár Pince például a jellegzetes villánykövesdi pincesor képével forgal-mazza az egyik borsorozatát, kifejezésre juttatva ezzel a településhez

252

BAKICS JÁNOS

való kötõdést is, ugyanakkorez példája lehet a területfeletti szimbolikus hatalom-gyakorlásnak is, hiszen egyjól beazonosítható „köz-látvány” került fel a címkére.

Arról sem szabad megfe-ledkezni, hogy a középüzemiborászattá fejlõdött vállalko-zások saját gazdaságuk törté-netéhez is visszanyúlhatnak,a „privát idõt és teret” márka-értékké téve, azaz a modern borászati üzemek helyett inkább a gazdaságtradicionálisabb épületére vagy a fogadóként is mûködtetett családi ház-ra utalnak. A közép- és nagyüzemek számára azonban az „arisztokratizá-ló” épületek ábrázolásai jelentik a reprezentációalkotás egyik fontos al-ternatíváját, e vonatkozásban többek közt egy-egy Vylyan borcímke em-líthetõ. E címkéken a stilizált épületek jól érzékeltetik a borászat terme-lésének nagy volumenét. Említhetõ továbbá a Malatinszky Szõlõbirtokés Kúria épületének pincéjében található oszlopsor grafikája is, amelyigazodik a termelõ „arisztokratizáló” társadalmi identitásához,a termelési környezet méretére és jellegére utalva.

Kontinuitás és diszkontinuitás

Érdemes megvizsgálni a korábbi állami nagyüzemek jogutódjainak már-kázását is. Az egykori állami borászatok „örökösei” már nem kizáróla-gosan és fölényesen, de a földterületek és az elõállított bor mennyiségealapján most is vezetõ pozícióban vannak Villányban. Azért kell különfigyelmet fordítanunk ezekre a bortermelésekre, mert épp a termelésipotenciál nagysága miatt a termék- és márkaalkotási lehetõségek is bõ-vebben rendelkezésükre állnak. A Csányi pincészetrõl már esett szóa Teleki-hagyomány felhasználása kapcsán. A másik nagyüzemi borá-szat – amelyre figyelmünk irányul – az egykori ’Új Alkotmány’ Mgtsz;2003-tól nevének és gazdasági formájának megváltoztatása után Villá-nyi Szársomlyó Kft. borászati üzletága. Ezek a nagyüzemek méretükbõladódóan „nehezebben fordulnak”, az új arculat megtervezése, a ter-méksorok, márkák megalkotása még javában tart. A Villányi Szársom-lyó Kft. a 2001-es esztendõt jelöli meg egy látványos termékfejlesztéséveként, a korábban telepített szõlõk termõvé fordulása a borfajták szá-

253


mának emelkedésében is jelentkezett. Az egyre áttekinthetetlenebbéváló termékkínálat miatt – a rendszerezés érdekében is – termékcsalá-dok kialakításán dolgoztak az utóbbi idõben. A Család bora sorozat tag-jai az átlagosnál nagyobb kiszerelésben palackozott termékek, amelyeképp a forma miatt kerülhetnek árelõnybe más pincészetek hasonlóminõségû boraival szemben.

A XX. század bora sorozatban a szövetkezet termelte óborok javakerül forgalmazásra, több közülük muzeális borként.

A muzeális jelzõ használatának feltételei vannak: a termelõ csak ab-ban az esetben tüntetheti fel a borcímkén, ha a bor minimum öt éves, ésaz országos bíráló bizottság az ízlelés után erre alkalmasnak találja.A Csányi Pincészet muzeális borai azért vannak elõnyös helyzetben,mert a nagyüzem egyik jogelõdje az egykori Teleki pince épületébõl ala-kíttatta ki a Villányi Bormúzeumot, így az ott forgalmazott borok muzeá-lis jelzõje „intézményesített ízzel” egészül ki.

A Villányi Szársomlyó Kft. a közeljövõben az édes, félédes boraibólszintén szerkeszt sorozatot, valószínûsíthetõen Édes Borok elnevezés-sel, a felmért igényeknek megfelelõen. A Kft. széles termékkínálatábanviszonylag kevés egyedi márkanevet találunk, az üzletágvezetõ elmondá-sa szerint az eddigiek létrejötte is inkább ad hoc jellegû volt. A Koltai ésa Kunszt Cuvéek barátok tiszteletére megalkotott személyneves már-kák, míg a Katica rosé és a Minaret cuvée egy-egy kiskereskedelmiforgalmazó egység neveit kapták meg, szintén az ismerõsség révén.

254

BAKICS JÁNOS

A felsorolt elnevezésekbõl kiol-vasható, hogy a Kft. több fogyasztóiszegmens számára kínál borokat, ámtisztázott részükrõl, hogy nem törek-szenek mindenáron a bevezetésre ke-rülõ Prémium kategória elérésére, in-kább az egyenletesen jó minõséget kö-vetelõ Classic osztályt célozzák megminõségi boraikkal, nagy hangsúlytfektetve a fogyasztó számára elõnyösárpolitikára. A Csányi-pincészet álla-mi jogelõdjei hosszú idõn keresztül jó-részt a tömegborok elõállításában vol-tak érdekeltek, majd a rendszerváltástkövetõ szemléletváltozással indult ela minõségi termelésre való áttérés, ígya mai új tulajdonos már egy alakulóüzem birtokosa lehetett. Ezzel együtt, az arculat átformálására,a marketingre ma a legtöbbet áldozó borászat Villányban.

A jogutódlásokkal és „örökölt” tulajdonokkal már jó ideje mûködõés gazdálkodó borászati üzemek a magántermelõkhöz hasonlóan szin-tén utalnak a tradícióra a termékeik bemutatása során, ám egymástól el-térõ módon. A Villányi Szársomlyó Kft. nemcsak fennállásának 55 évé-re hivatkozva jeleníti meg a tradíciót, hanem az „örökölt”, egykori Batt-hyányi uradalmi pincére is találunk hivatkozásokat – a borcímkét illetõ-en a XX. század bora sorozat tagjainál. A Csányi pincészet pedig azelmúlt 55 évet „metszi ki” ismertetõibõl, és elsõsorban a Teleki-nevettolja elõtérbe, a hagyományalakítás más példáját mutatva be.

Összefoglalás

A vizsgált idõszak a kialakított bormárkákat tekintve a hagyományter-melés intenzitását mutatja, a villányi borászati hagyományt a termelõkgazdasági érdekeik, társadalmi pozíciójuk, értékviláguk alapján fogal-mazzák újra. A tanulmányban ismertetett márkák és márkastratégiákkialakításával kapcsolatban ezek szerint kerültek felszínre bizonyos be-folyásoló tényezõk, többek között a termelõk családi eredete; a borvidé-ken történt letelepedés ideje; a birtok területi nagysága, elhelyezkedéseés szórtsága; a termelõnek a borról, borelõállításról vallott nézetei;a rendelkezésre álló technológiai lehetõségek. A márkateremtéshez fel-

255


használt kulturális mintákat alapvetõen a földrajzi-kulturális tér, a tör-ténelmi idõ és a „vállalkozások” mûködési idõtartamának vonatkozásá-ban jelöltem ki, a bormárkák lényegében e tipológia mentén kerültekbemutatásra. Ennek az egyszerûsített rendszerezésnek a szemszögébõla villányi bortáj sokszínûsége, a régiség megõrzésére irányuló folyama-tok és a modernizációs kísérletek is megvilágíthatók voltak. A villányibormárkák sokszínûségének hátterében a fent felsorolt tényezõk mel-lett az „egyediséget követelõ” márka-jellemzõt említhetjük. Így a „villá-nyi identitás” megmutatásai mellett a termelõk „ars poeticájának” kife-jezõdései, a személyesre formált márkaarculatok növelik a heterogeni-tást. A befolyásoló tényezõk együttes hatására a pincék, a borászatokkülönbözõ termelési gyakorlatok vagy hiedelmek ébrentartásában érde-keltek, így a kutatás során véleménykülönbségek, konfliktuslehetõsé-gek feltárására is lehetõség nyílt. Emellett a borok hierarchiájának ki-épülésével meghúzható választóvonalak kerültek szóba, összefüggés-ben a társadalom differenciálódásával, amelyet a borvidék villányikörzetének új rendszabályozása tovább erõsít.

256

BAKICS JÁNOS

Palkonya, a „kis ékszerdoboz”

TAKÁCS GABRIELLA

Tanulmányomban egy baranyai falu, Palkonya szereplõit, az õketösszekötõ vagy éppen elválasztó viszonyrendszereket kívánom bemu-

tatni. A falu tipikus példája azoknak a kicsiny településeknek, amelyeka turizmusnak köszönhetik fellendülésüket. Pontosabban elõáll a „tyúkvagy a tojás” dilemma, hiszen a turizmus akkor kezdett igazán fellendül-ni, amikor megvalósult a falufejlesztési program, és a falu is belépetta Villány-Siklósi Borút tagjainak sorába. Ahhoz, hogy a fejlõdés elindul-jon, a falu lakosainak látniuk kellett, hogy érdemes befektetni, változtat-ni, mivel a turizmus fellendülõben van a térségben.

A 2002-ben kezdõdött kutatásom célja, hogy feltárja a faluban be-következett változások körülményeit, következményeit, a palkonyaiakkapcsolatrendszerének újraépülési folyamatát. Az újraépülés elsõsor-ban új elemek rendszerbe szervezõdését jelenti. A régi struktúra lebom-lása és az új kialakulása átmeneti szakaszokat feltételezõ, összefonódófolyamatok, melyek során a szereplõk elnyert pozícióik, kapcsolódásipontjaik, elsajátított tudásuk tekintetében változnak. A falu történeté-nek áttekintése után a rendszerváltozás óta bekövetkezett változásokismertetésére, elemzésére térek át. E változások eredményeként a pusz-tulásnak induló falu új életre kelt. Új szereplõk jelentek meg Palkonyaéletében, akik friss lendületet hoztak magukkal.

A kutatás során interjúkat készítettem palkonyaiakkal, a polgár-mester asszonnyal, és az önkormányzatok képviselõivel. A kapcsolódószakirodalmon kívül forrásként használtam a Palkonyával kapcsolatoskönyveket, ismertetõ anyagokat, a mások által készített és különbözõkiadványokban megjelent cikkeket, leírásokat.

Palkonya története

A Villányi hegység északi szélén elterülõ, a völgybõl a fennsík feléhúzódó falu az Árpádkori okmányokban Palkona, Palkana nevekenfordul elõ. Ebben az idõben a Gyõr nemzetségbeli Óvári Konrádbirtoka, melyet 1296-ban Lõrinc nádor fia Kemény és (Kórógyi) Fülöp

257

kirabolt és elpusztított. 1330-ban Konrád unokái osztoznak rajta.A XV. században a Gyulai és a rokon Patfi családoké. A XVI.században több nemes birtokolta.

Az 1526-os mohácsi csata után Magyarország másfél évszázadonát, török uralom alatt állt. Palkonya a török hódoltság alatt lakott telepü-lés volt. A régi adóívekbõl kitûnik, hogy a török uralom idején a lakosságszáma nagyon alacsony volt. 1554-ben a község a harsányi járáshoz tarto-zott, és a török adószedõnek hét ház után fizetett adót. Az 1600-as évek-ben sokácok települtek le itt, 1652-ben a falu a Zrínyi grófok birtokalett. A török alóli felszabadító háborúk idején elnéptelenedett. 1687-ben a falut az udvari kamara részére lefoglalták. Ebben az évben, a nagy-harsányi csata (a „második mohácsi csata”) idején, – melyben a török sú-lyos vereséget szenvedett, és véglegesen kiûzetett Magyarországról –a községnek nyolc háza és húsz lakosa volt. A lakosság földmûveléssel ésszõlõtermesztéssel foglalkozott. A szántóterület száz hold volt, és a faluegy darab szõlõvel is rendelkezett. A szõlõmûvelést ez az okirat említielõször. A török uralom alatt a hadjáratok következtében a lakosság egyrésze kipusztult, más része elmenekült vagy elhurcolták õket.

1696–98-ban boszniai rácok telepedtek meg. 1700-ban BatthyányiÁdám gróf, országbíró horvát bán kapta meg a bólyi uradalmat és velePalkonyát is. A Rákóczi szabadságharc alatt a falut a szerbek fosztogatá-sai megsemmisítették, a lakosság a kurucok elõl Szlavóniába menekültaz 1709-es összeírás szerint. 1711–13 között ismét rácokkal népesítettékbe a falut.

1740 táján a falu egész népessége kicserélõdött: bár a német telepí-tés idõpontjára vonatkozóan pontos adat nincs, tény viszont, hogy azanyakönyv tanúsága szerint a Siklósról származó Gottfried Harthotösszeeskették a belvárdgyulai malomból származó Anna Mária Schmi-dinnel és fiuk Georg 1744-ben már Palkonyán született. Bár Baranyábaaz elsõ német családok már az 1730-as években betelepültek, de õka szájhagyomány szerint kolerajárványnak estek áldozatául. Ezt a véle-ményt látszik alátámasztani az a tény, hogy késõbb az elsõ nevek közülmár csak Mayer, Müller és Schmidt fordultak elõ. Palkonyai lakoskéntaz újpetrei plébánia anyakönyvébe az elsõ német nevet 1745-ben vezet-ték be. Maga a plébánia is ebben az évben létesült. Korábban a községa siklósi plébániához tartozott. Az elsõ német nevek a telekkönyvben1748-ban fordulnak elõ. Az 1748-as összeírás szerint 24 házban laktaka faluban németek, akik Württembergbõl jöttek. Huszonnégy család te-lepedett le az akkori nevén Pakona-n. Legelõször kis kunyhókat építet-tek, és a bólyi fõúr is segített nekik, melyet csak három év múlva, adó for-

258

TAKÁCS GABRIELLA

májában kellett visszafizetniük. 1752-ben az összeírás a német családokmellett egy magyart is jelöl. Ekkor a földmûvelõkön kívül már két mol-nár, egy takács, egy pintér és egy uradalmi vadász is lakott a községben.1757-ben a községnek már százharminchárom áldozó híve volt. 1760-ban nyolcvan katolikus vallású német családot jegyeztek fel. Ekkor mártanító is oktatta a gyerekeket. Õt Metzing Bálintnak hívták. Ebben azidõszakban már mindenkinek volt egy darab szõlõje a hegyen, és akkorkezdték a ma már mûemléknek nyilvánított teraszos pincesorokat is épí-teni. Úgy is írják, hogy „az elsõ generáció találta a halált itt, a másodika nyomort, és csak a harmadik a kenyeret”. 1769-ben létesült elõszörnyilvános kápolna a faluban, amelyet Ferdinánd Jobst emelt, részben szi-lárd anyagból, részben égetett téglából. Egyes adatok szerint az új temp-lomot 1773-ban építették, még más források szerint török épületfalakfelhasználásával készült. Rókus napján, Szent Rókus nevében lett fel-szentelve, és ezért Rókus napján, augusztus 16-án tartották a templombúcsúját is. A vándorlók vagy a kéregetõk menedékhelye volt. Pontosadat viszont, hogy 1816-ban a Batthyány család építette át a templomotmai formájába, és szentelték Szent Erzsébet tiszteletére. Az oltár képeis Árpád házi Szent Erzsébetet ábrázolja, mikor a szegényeknek pénztosztogat. Így maradt a szentség imádása Szent Rókus napján, a búcsúmeg november 19-én, Erzsébet napján.

259


A palkonyaitemplom

Az 1783-as összeírás szerint a községnek már iskolaháza is volt, bárrossz állapotú. Új iskolát csak 1866-ban építettek. Jellemzõ volt, hogymind a hat osztály egy teremben tanult. Csak 1936-ban lett átépítve az is-kola épülete, amely még ma is áll. Bár a községet két évszázadon keresz-tül szinte kizárólag németek lakták, már 1880–1910-ig 34-en, 1920-banpedig már 149-en vallották magukat a népszámláláskor magyarnak.Az elsõ világháborút követõ két évtized történetét eképp õrizték mege faluban:

„1914-ben minden fiatalnak el kellett menni, huszonketten meg is haltaka háborúban. 1918-ban a szerbek megszállták Palkonyát, õk irányítottakmindent, nehéz élete volt a falu népének. Ez tartott 1921. augusztus 21-ig.A három év alatt alig maradt meg a gazdáknak a napi kenyerük: a szerbek-nek, ami tetszett, azt elvitték. Itt a faluban is volt egy kisebb laktanyaa szerb katonaságnak. A háború után sem sokáig volt békesség. A német-ségnek volt egy szövetsége, a Volksbildungsverein, azaz mûvelõdési szövet-kezet. Ebbõl jött létre a Volksbund. Az addig testvéries nép kettészakadt,mikor jöttek aláírást gyûjteni, hogy lépjenek be a Volksbundba. Voltak,akik aláírták, voltak, akik nem. A népszámláláskor volt, aki magyar nemze-tiségûnek vallotta magát, volt, aki németnek.”1

Az 1938-ban megjelent Dunántúli Vármegyék címû munkájábanSzeghalmy Gyula a következõket írja:

„Németpalkonya kisközség a baranyavári járásban. Területe 1758 k. hold,lélekszáma 547. Lakosai közül 44 magyar, 503 német anyanyelvû, vala-mennyien rom.kat. vallásuak. A lakóházak száma 127. A közoktatás ügyét1 r.kat. népiskola és 1 r.kat. általános továbbképzõ szolgálja. Foglalkozásszerint 419 lakos õstermelõ, 49 iparos, 8 kereskedõ, 14 közlekedési, 7 köz-szolgálati alkalmazott és 48 nyugdíjas.” 1943-ban a faluban már nyolc osztá-lyos tanítás folyt, továbbra is egy teremben. Az ötvenhat iskolás mind katoli-kus volt, a tanítás magyarul és németül folyt.2

A helyi elbeszélés szerint:

„1944. májusában a németek Palkonyán is tartottak sorozást: minden had-kötelesnek el kellett menni. 1944. július 29-én és augusztus 1-én vitték elõket. Csupa fiatalok mind. A nép a vonatra kapaszkodott, a vonat sokáig

260

TAKÁCS GABRIELLA

1 Interjú M. A. palkonyai lakossal. Palkonya, 2002. december 7.2 Dr. Tihanyi Csaba: Palkonya. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára sorozat, 487.

Cartographia: Budapest, 1994, 1–6.

állt. Mindenki tudta, hogy a háború a vége felé jár, és a németek vesztettek,de aki mozogni tudott, annak be kellett vonulnia. Az asszonyok csinálták azõszi betakarítást is, egymásnak összesegítve. A front mindig közelebb jött,és nagyon rossz hírek jöttek, hogy az oroszok hogy bánnak a néppel. Sokanféltek, és itt hagyva mindenüket elmentek, csak azt vitték magukkal, amita lovas kocsira pakolhattak, abban a reményben, hogy úgyis hamar vissza-jönnek. 1944. november 19-én negyvennyolc család ment el. 1944. novem-ber 29-én jöttek az elsõ oroszok Palkonyára. Nagyon simán mentek keresz-tül a falun, egy pár lövéssel ugyan, de áldozat nélkül. Utána jött az igaziprobléma: karácsony másnapján azok közül, akik itthon maradtak, tizenné-gyet elvittek „malenkij robotra” a Szovjetunióba. 17 és 25 év közöttiek vol-tak, akik öt évig kinn voltak, közülük hat nem tért haza. Amikor vége volta háborúnak, a menekültek vissza akartak jönni, de a soproni határon elko-bozták mindenüket, ami még volt nekik, és visszadobták õket Ausztriába.Akik itthon voltak, nagyon összefogtak: vetettek, az élet újból kezdõdött,de megint jött egy nagy változás: telepesek jöttek elõször azoknak a házá-ba, akik a háború elõl elmenekültek, utána úgy volt, hogy az összes németsé-get kitelepítik, és akkor ott, ahol még az õslakos benn volt, oda is került egytelepes család. A régi gazdának a családjával együtt maradt egy szoba. A bú-tor, a jószág mind el lett kobozva. Sok helyen nem fértek össze, de a tulajdo-nos nem szólhatott semmit. Sokan fogták magukat, és elmentek Kishar-sányba vagy Nagyharsányba a magyarokhoz, akik adtak szállást, és ott dol-goztak, mert azokkal Palkonya népe mindig jó viszonyban volt. Volt, hogya telepes ment el, mert nem tetszett neki a sok munka. A szõlõk a hegyenlassan tönkre mentek. 1947-ben jöttek a felvidéki magyarok. Ahol volt mégszép ház, onnan az utolsó családok is át lettek telepítve az öreg házakba,a felvidékiek meg mentek a szebbekbe. Az új telepesek között sokan ren-des, szorgalmas emberek voltak, idõvel nagyon összebarátkoztak a német-séggel. A németek lassan visszavették a házaikat azoktól a telepesektõl,akik elmentek. 1956. után megváltozott a helyzet: már lehetett dolgozni,amennyit akartak – mert 1946.-ban még nem nagyon engedték a németsé-get dolgozni menni más községbe. De lopva ment a nép Kisharsányba, megNagyharsányba is. Rákosi idejében volt egy valaki, név szerint BettenhoferSándor, aki az ivánbattyáni pusztán egy nagy anyatelepet kezdeményezett.Oda sokan elmentek dolgozni, s ez a Villányi Állami Gazdasághoz tarto-zott. 1949-ben sokan beszálltak a közös gazdálkodásba. Az élet szépen ren-dezõdött. Sok fiatal elment Villányba és Pécsre lakni, de akik itt maradtak,nagyon jól megvannak. Megint összefogó kis közösség lett Palkonyából.Eleinte mind elmentek a fiatalok lakni. De a fordulat után már nem na-gyon mentek el… Mindenki igyekszik rendbe tenni a portáját.

261


A polgármester asszony szorgalmazza is, hogy mindenhol rend legyena faluban.”3

A helyi lokalitás kialakulásában jelentõs szerepet játszik a minden-kori hatalom jellege.4 Jelen esetben meghatározó volt a hatalom- ésrendszerváltás idõszaka, hiszen ez indította el a változásokat a falubanis. Az átalakulások többféleképpen mehetnek végbe, de ahogy Appadu-rai is írja, a terek helyekké alakítása olyan tudatos pillanatot igényel,amelyre késõbb viszonylagos rutinnal emlékezhetnek.5 Ilyen pillanatvolt a falu életében a rendszerváltás idõszaka.

A falu polgármestere – és egyben a változások elindítója – B. Leonó-ra, aki egyben a Villány-Siklósi Borút Egyesület és ezzel az elsõ és talánlegsikeresebb borút egyik alapító tagja, és sokáig ügyvezetõje is volt. An-nak ellenére, hogy „betelepülõ idegen” és nem tõsgyökeres palkonyai, el-fogadták vezetõként a faluban. Ebben valószínûleg szerepet játszik svábszármazása is, hiszen így „vér a vérükbõl”. Karizmáját bizonyítja, hogya rendszerváltás zûrzavaros éveiben választották elõször polgármester-nek – elfogadva programját6 – és azóta folyamatosan újraválasztják.Az elõbbi elbeszélõ szerint:

„Hogy miért a Nóra? Az itteni emberek nem törekszenek se a szereplésre,se a hivatal vállalására. Ez soha nem is volt jellemzõ a falura. Õ meg olyankis talpraesettnek tûnt.”7

A rendszerváltás idõszakának bizonytalansága a falu életében is jel-lemzõ volt: pontosan nem lehetett tudni, hogy mi és hogyan fog változni,de a falu lakosai érezték, hogy ideje változtatniuk sorsukon. A kopogta-tócédulák 98%-t a fiatal, várandós fotómûvésznõre adták, tõle remélvea falu fellendítését. A helyiek döntése meglepte a fiatalasszonyt, hiszenõ nem is akart indulni a választásokon, mivel az anyaságra készült.

262

TAKÁCS GABRIELLA

3 Interjú M. A. palkonyai lakossal. Palkonya, 2004. január 9.4 „A szomszédságoknak a kontextusok és a lokális szubjektumok termelésére való

képességét (amelyen belül voltaképpeni lokalizációs tevékenységeik jelentésre éstörténelmi lehetõségre tesznek szert) mélyen befolyásolja a nagyméretû társadalmiformációk (nemzetállamok, királyságok, hittérítõ birodalmak, kereskedelmikartellek) lokalitást termelõ képessége, mellyel meghatározzák a hatalmiszférájukba esõ szomszédságok általános formáját. Ezért a hataloma szomszédságok kontextuális kapcsolatainak kulcsmozzanata.” In: Appadurai,Arjun: A lokalitás teremtése. Régió, 2001.(XII)/3, 13.

5 Appadurai, i.m. 9.6 „Azt szeretem, hogy hagynak dolgozni, hogy megbíznak bennem.” Interjú Becker

Leonórával, Palkonya polgármesterével. Pécs, 2002. október 2.7 Interjú M. A. palkonyai lakossal. Palkonya, 2004. január 9.

Viszont ennek a „felkérésnek” nem tudott ellenállni, és 1990-ben megvá-lasztották Palkonya polgármesterének.

„Választáskor az alaphelyzet az volt, hogy terhes vagyok, volt egy munkahe-lyem: még mindig a mûvésztelepen dolgoztam fotósként – ahol továbbra isszámítottak rám, meg én is rájuk – és itt laktunk, Palkonyán egy új, vagyis in-kább újonnan felújított régi házban, aminek a felújítását akkor fejeztük be.De még nagyon sok munka vissza volt: kívülrõl például még semmit semtudtunk csinálni, csak belül volt kész. Ezek közül a szerepek közül tehát azanyaság is új volt még: akkor az elsõ gyereket szültem– igazán fogalmamsem volt, hogy most hogyan tovább, a polgármesterség is teljesen új volt:a lakosság éppúgy nem tudta, hogy mi a polgármester feladata, mint ahogyén sem az elején. Mindenki azt hitte, hogy én vagyok most minden, azösszes hivatal, én testesítettem meg az egész falu szemében az új rendszert– sõt, az öregek kisbírónak szólítottak. Ez az egész együtt alakult: én mega falu, meg az egymáshoz való kapcsolatunk, és maga a munkám is.” Miu-tán lánya két és fél évesen óvodába ment, egyre többet dolgozott polgár-mesterként, és igyekezett mindenféle új lehetõséget kihasználni saját tudá-sának bõvítése és a falu érdekében is. Így jutott el egy borutas tanulmányút-ra is, melynek eredménye az lett, hogy ’94-ben megalakult a Villány-SiklósiBorút Egyesület8, amely az elsõ Borút Egyesület volt Magyarországon. Azó-ta csak a Dél-Dunántúlon öt új borút egyesület alakult az elsõ mintájára,de a borutak létrehozása országos tendenciának mondható.”9

A polgármester asszony rátermettségét mutatja az is, hogy 1996-ban a Községi Önkormányzatok Szövetsége felkérte, hogy legyen a kép-viselõjük az Európa Tanács magyarországi delegációjában. A Tanácsnaktagja minden olyan állam, ahol demokratikus rendszer mûködik: jelen-leg 44 tagállama van, Magyarország 1990. óta tag.

„A Tanács javaslattevõ szervezet, és van egy olyan kongresszusa, ami az ön-kormányzatisággal foglalkozik, és kizárólag választott politikusként lehet

263


8 „A megyei Tourinform szervezésében volt egy tanulmányút Elzász-Rajna, vagyisfrancia, illetve Dél-Steiermark, vagyis osztrák területekre, amelyek ötven-hatvanéves hagyományokkal rendelkeznek a borutak szervezése terén. Annyiramegtetszett az ötlet, hogy útban hazafelé, már a buszon elhatároztuk, hogy nekünkis hasonló kell! Aztán itt a konyhámban jött létre az egyesület 1994. szeptember 14-én hét helyi önkormányzat: Siklós-Máriagyûd, Nagyharsány, Kisharsány,Nagytótfalu, Villány, Villánykövesd, Palkonya, a Baranya Megyei Önkormányzat,civil szervezetek, magánszemélyek és vállalkozók az alapítói, összesen 18-an. 1998-ban további három település – Harkány, Vokány, Kistótfalu – önkormányzatakapcsolódott a programhoz.” Interjú B. Leonórával, a Villány-Siklósi Borútügyvezetõjével, Palkonya polgármesterével. Palkonya, 2001. október 28.

9 Interjú Palkonya polgármesterével. Palkonya, 2003. október 15.

oda bejutni. Nincsenek szakértõk, hanemcsak politikusok alkotják a nemzeti dele-gációkat. És ennek van egy nagyon erõsrendje, hogy ezt hogy kell összeállítani: le-gyen benne, aki várost, megyei szintû vá-rost, falut képvisel; legyen nõ, férfi– mil-lió-egy szempont, úgyhogy engem is ilyensokféle szempont alapján választottak ki.Nyilvánvaló, hogy ha sok lett volna ilyenválasztott politikus, aki nõbõl van, beszélvagy angolul, vagy franciául, vagy néme-tül – de minimum két nyelven – nem biz-tos, hogy én kerülök be. Kétévente kella magyar delegációt megválasztani ésa szövetségek mindig megtartottak a dele-gátus tagjaként. A munkacsoportokbannagyon aktív munka folyik. Én az egyikilyen tizenhárom-tizenöt fõs munkacso-portnak lettem a tagja, ami tulajdonkép-pen két évig dolgozott, négyszer találkoz-tunk évente. Ez a munkacsoport dolgoztaki, szakértõk segítségével az Európai Táj-képvédelmi Egyezményt.”10

Magyarország gazdag és egyedikulturális örökséggel rendelkezik. A vidékfejlesztés szempontjából nagyjelentõségük van a hagyományoknak, a tárgyi és szellemi emlékeknek,a régészeti és mûvészeti örökség részét képezõ mûemlékeknek,település- és faluképeknek. Mindezek a kulturális értékek erõsítika helyi és nemzeti közösség identitását és egységességét, ugyanakkorgazdagítják az európai kulturális örökséget. Az országos listánkörülbelül 10.400 védett mûemlék szerepel, ezen kívül az önkormányza-tok egyre inkább hajlanak a saját épített környezetükön belül találhatóértékek védelmére. A helyi kultúra és a társadalmi hálózatoka mindennapok mûködési kereteinek kialakításán túl növelik az adotthely vonzerejét is. Ezért a kultúra önmagában is jelentõs értéka vidékfejlesztés szempontjából, mint az elvándorlási tendenciákatlassító, esetleg megfordító tényezõ. Palkonya esetében ez már most islátszik:

264

TAKÁCS GABRIELLA

A borút katalógusának címlapja

10 Interjú Palkonya polgármesterével. Palkonya, 2003. október 15.

„A fiatalok ma már inkább maradnak. Vagy van, hogy elmennek és vissza-jönnek.”11

A turizmus elterjedésével ezek az értékek a helyi fejlõdés jelentõserõforrásává is válhatnak. Magyarországon a vidéki társadalom mégmindig sokkal közelebb van a tradicionális paraszti társadalomhoz, mintNyugat-Európa legnagyobb részén. Kevésbé individuális, inkább közös-ségközpontú. A családi és baráti kapcsolatok még mindig nagyon fonto-sak, áthatják a gazdasági tevékenységek és a mindennapi élet legtöbb te-rületét. Ennek oka egyrészt gazdasági szükségszerûség és hagyomány,másrészt a szocialista idõk szigorú szabályainak a következménye. A szo-cialista uralom negyven éve alatt szinte minden civil szervezet mûködé-sét betiltották, bár az állam sohasem tudta a civil élet minden területét el-lenõrzése alá vonni. Ugyanakkor az élet egyszerûen lehetetlen lett vol-na, ha az összes központi rendelkezést és szabályt betartják. Ezért ki-sebb területeken és a vidéki társadalom egészében is különféleönvédelmi mechanizmusok alakultak ki. Ezek a mechanizmusok nagy-részt személyes kapcsolatokon és a hagyományos életformán alapultak.Palkonyán is adott volt egy összetartó, a sváb hagyományokat a központitiltás ellenére is részben – például a nyelv átörökítése révén – ápoló,átadó közösség.

A rendszerváltást követõen pedig maga a polgármester asszony isa település arculatának megóvását, vonzerejének növelését tekintettecéljának:

„Rögtön az elején látványos dolgokat terveztem: nagyon pontosan tudtam,hogy le fogom bontani a hullámpalából épült buszmegállókat, meg hogya szeméthalmokat el fogom tüntetni. Nagyon klassz volt az, hogy a falusiakmind jöttek és mondták, hogy bármi van, csak szóljak és segítenek, nagyonjó volt az az elsõ pár év. Volt egy változás az országban, és még akkor min-denki hitt abban, hogy na hát most akkor itt vége van a kommunizmusnak,majd most újra lehet valami kis autonóm döntéshez jutni, és az emberekezt nagyon gyorsan felfogták, hogy itt ezentúl õk fogják eldönteni azt, hogymi legyen Palkonya sorsa. Tele volt már a hócipõjük azzal, hogy Villánybament el minden. Elment innen az iskola, elment a pap, mindent elcipeltek,és nem jutott ide soha pénz. Nem voltak járdák Palkonyán, nem volt közvi-lágítás, egy-két lámpa volt, szóval eszméletlen helyzetben volt ez a falu.Az egész környéken nem volt telefon ’94-ig.”12

265


11 Interjú egy 50 éves palkonyai asszonnyal. Palkonya, 2003. január 20.12 Interjú Palkonya polgármesterével. Palkonya, 2003. október 15.

A falu szerkezete

A község legnevezetesebb mûemlék-együttese a faluvégi domboldaltbeborító, már korábban is említett, ötvenhárom présházból álló pince-sor. A szõlészet-borászat aranykorától, a XIX. század elejétõl kezdve fo-kozatosan épülõ présház-együttes apró, fehérre meszelt házacskái mais szép látványt nyújtanak. A pincék közel húsz éve országosan védettmûemlékek. A település egyetlen, kanyargó utcájában található 108 la-kóház közül 52 „parasztház” 100–200 éves múltra tekint vissza, míga többi épület 1960–80 között épült. Az ötvenes évek új építési irányza-tai – új ideológiát követve – nem hagytak teret a hagyományos építkezé-si módszereknek. A tehetõsebbek régi házaikat földig rombolva, az ak-kori irányzatoknak megfelelõ új stílusú lakásokat építettek. A falu felétképezõ vályogból épült lakóházak inkább a szegényebb családoknál ma-radtak meg. Õk az épületek felújítását, állagmegóvását általában szak-mai segítség nélkül, egyénileg végezték. A falukép-védelmi akciókezdetekor – 1992-ben – a falu szerkezete, az épületek tömege,elhelyezkedése még mindig hagyományosan paraszti volt.

A falukép-védelmi akció azért is érdekes, mert hazánkban csak1997.-ben született meg az LIV. törvény a mûemlékvédelemrõl, amely-nek célja, hogy „azokat az építészeti, mûszaki és a velük összefüggõ mû-vészeti alkotásokat, amelyek történelmük pótolhatatlan emlékei és kul-turális örökségét a társadalom számára – a nemzeti vagyon részeként –

266

TAKÁCS GABRIELLA

Palkonya látképe

különleges értéket jelentenek, megfelelõ védelemben részesítése, ésmegõrzésük, fenntartásuk, hasznosításuk, valamint tudományos kutatá-suk (a továbbiakban együtt: mûemlékvédelem) alapvetõ szabályait meg-állapítsa.”13

Az akció legfontosabb céljai voltak:– modern életfeltételek megteremtése hagyománytisztelõ mód-

szerekkel;– a megmaradt vályogházak stílusos átalakítása;– egyedi falukép megóvása és fejlesztése;– az egyes családok életminõségének javítása;– a település vonzerejének növelése.A feladat végrehajtása különösen gondos elõkészítést igényelt, hi-

szen az önkormányzat által elképzelt fejlesztési cél kizárólag magántulaj-donokat érintett. Ezért hosszú, minden részletre kiterjedõ párbeszédrevolt szükség az érintettek, és az akció koordinátorai között, továbbá ösz-tönzõ eszközökre (pénzre), szakértõkre és megszállottakra.

Elsõ lépésként egy szakértõ csoport elkészítette Palkonya építésze-ti értékvizsgálatát. E felmérés minden védettségre javasolt épület fotó-ját, értékeinek számbavételét és szakmai javaslatokat tartalmazott az át-építésre, felújításra vonatkozóan. Második lépésként ebbõl az anyagbólkiállítást rendeztek, és meghívtak minden tulajdonost annak megnyitójá-

267


A pincesor

13 1997. évi LIV. törvény a mûemlékvédelemrõl. CD Jogtár Bp., KJK-KERSZÖV,2003. szeptember.

ra, ahol ismertették a helyi védelem fogalmát, elõnyeit, és az azzal járókötelezettségeket. Ahhoz, hogy az önkormányzati elképzelést végre le-hessen hajtani, szükség volt a tulajdonosok pozitív hozzáállására és bele-egyezésére. A helyi védelemre tervezett épülteknél nincs építési tilalom,csak azt kell világosan szem elõtt tartani, hogy az átépítéseknél mindigaz épület eredeti stílusát kell megtartani.

„Bár a pincefalu védelem alatt állt, maga a település lepusztult volt. Csaka pincefalu tartotta meg az idegeneket odavonzó látványát. Villány társköz-sége volt Palkonya, és jellemzõ volt rá is az, ami a társközségekre általában:minden a székhelyközségbe ment inkább, az értelmiségiek is elmentek,a pap és az orvos is. A település magára maradt. Egyedül az agrárértelmisé-giek maradtak, a mezõgazdasági tevékenységek hatására. Munkalehetõsé-get a pécsi Vízmû kínált még. A rendszerváltás után valamivel nagyobb tá-mogatást kaptak a kistelepülések. Önkormányzati választások voltak, pol-gármestereket, képviselõket választottak. A községek éledezni kezdtek.Fontossá vált, hogy Palkonya képét meg kell tartani. Az identitástudatszempontjából is fontos, hogy megmaradjanak régi épületek, építmények.Ez például azt jelenti, hogy ha végig mennénk és kivennénk ezt vagy azt azépítményt, szegényebb lenne a falu. Itt nagyobb értéket jelentett, ami meg-volt. De a pusztulás lassan kezdte felemészteni: a szõlõk elhanyagoltak vol-tak, éppen ezért a présházakat se használták. Vagy meghalt a tulajdonosuk,vagy nem bort érleltek benne, vagy cigányok költöztek oda, akik lelakták.Palkonyának a kilencvenes évek elején nem volt településrendezési terve,csak építészeti értékvizsgálata, meg a helyi szabályozás: például, hogy mi-lyen módon lehet átalakítani a házakat. A szabályok betartása mellé pénztis kínált az önkormányzat. Akkoriban még nem voltak pályázatok. Annakidején kitapétáztuk a faluházat a helyi házakról készült fotókkal, amikhezoda volt írva, hogy melyik ház, milyen értékei vannak, és mit is lehetne mégváltoztatni rajta. Meghívtuk a helyieket, hogy nézzék meg. Jó kis alaphan-gulatot adott, amikor egymásnak mutogatták a házaikat: ’Nézd, itt a Tiédis! Ha már valaki elkezdte – márpedig például Nóráék, a polgármesterasszonyék ebben élen jártak – könnyebb volt õket meggyõzni, hogy marad-jon a község hagyományos képe, és ne épüljön át.”14

Elõször a jelenlévõk felének érezhetõen nem tetszett az ötlet, ma-gánügyükbe való beavatkozásnak tekintették a tervezett helyi rendele-tet. Világossá vált, hogy a teljes lakosság meggyõzése szükséges a falu-kép-védelmi program sikeréhez. Számtalan újságcikk íródott, ami a falu

268

TAKÁCS GABRIELLA

14 Interjú Baranya megye fõépítészével. Pécs, 2004. január 7.

lapjában, a „Rólunk van szó”-ban jelent meg. Több televíziós kisfilm ké-szült a település értékeirõl – például: „Csodabogarak” az ideköltözõ újmûvészekrõl, vagy Oskó Judit mûsora „A hely szelleme” – sugallva a fa-lukép-védelem szükségességét, és szem elõtt tartva az ebbõl fakadó elõ-nyöket, mint például a turizmust.

Egy évvel késõbb (1993) az önkormányzat pénzalapot hozott létre,melybõl a védett épületek tulajdonosai igényelhettek házaik restaurálá-sára. A vissza nem térítendõ támogatás igen csekély mértéke ellenérenagy érdeklõdés mutatkozott annak felhasználására. Az összes felújítan-dó ház tulajdonosa aláírta a beleegyezõ nyilatkozatot, és vállalta az építé-szeti szabályok megtartását. A helyreállítási, restaurálási folyamat meg-kezdõdött. Még ebben az évben tíz épület készült el. A családok az átla-gosan kapott támogatás tízszeresét költötték házaikra.

„Azt hiszem két tényezõ fogta meg igazán a helyieket: egyrészt, hogy adunkhúszezer forintot, ha rendbe hozzák a házaikat, másrészt leesett az, hogyha mindenki visszaállítja az eredeti állapotot, akkor ez különlegességnekszámít, és ezt meg kell óvni. A fórum után persze többen egyénilegkerestek meg: félelem inkább azzal kapcsolatban volt, hogya mûemlékvédelem miatt aggódtak, hogy ha el szeretnék adni a házukat,akkor hátrányos helyzetbe kerülnek.

A sikerhez hozzájárult a közel egy éves elõkészítési munkát igénylõ Orszá-gos Falukép Védelmi Nap (1994), melynek rendezési jogát Palkonya nyerteel. A fesztiválon több száz építész, vidékfejlesztéssel foglalkozó szakember,kül- és belföldi település képviselõje vett részt. A Falukép Védelmi Nap na-gyon jó hatással volt Palkonyára. ’94 tavaszától nyár közepéig elkészült a tízház felújítása, illetve mindenki elkezdett festeni, meszelni a fesztivál elõtt.A tíz ház javarészébõl nyitott portákat csináltunk: a százötven-kétszáz ven-dég bemehetett, szétnézhetett. Volt borkóstoló – díszpalack is készült errea napra –, meg különbözõ kulturális rendezvények is. Palkonya logója is ak-kor készült. Nem kellett más, csak idegeneket idehozni, és a spontán reakci-ók: ’hú, de szép ez a falu!’ meggyõzték az embereket. Leesett a tantusz: aminekünk hétköznapi, másnak attrakció. Mindenki csak dicséretet kapott.”15

Az 1992-ben védettnek javasolt 52 lakóházat, tulajdonosaik teljestámogatásával – stílusjegyeit megtartva illetve visszaállítva – helyreállít-ották. Az akció eredményeként a falu fele megújult, teljesen megváltoz-tatva Palkonya utcaképét.16

269


15 Interjú Palkonya polgármesterével Palkonya, 2003. december 17.16 www.palkonya.hu/palkonya/palkonya_bemutatkozik/.

2004. elején ott tartanak, hogy az annak idején létrehozott pénz-alapból évente tíz ház kap támogatást, így ötévente egyszer jár. Összegetavaly már 30.000 forint volt, de jövõre szeretnék 50–60.000-re emelni.A támogatás anyagi metódusát Baranya megye jelenlegi fõépítészévelegyütt ötlötte ki annak idején a polgármester asszony. Az építész munká-jával nagyban hozzájárult a falukép megóvásához, amely néha nem iskönnyû:

„Volt, hogy a védettnek nyilvánított ajtót kivették a helyérõl. Egy felül fara-gott, festett ajtó volt, ami még felújítható lett volna. De összetörték, mertcsak úgy fért fel a kocsira, amivel a szeméttelepre vitték ki. Késõn érkez-tem. De egyébként is folyton figyelem, hogy mi, hogyan változik, mit ho-gyan alakítanak, és ha valami nem felel meg az elõírásoknak lebontatom,vagy megbüntetem õket. Erélyesnek kell lenni, különben nincs eredményeaz egésznek. Mondok egy másik példát: helyi építészeti elõírás, hogy hul-lámpala használata tilos a faluban. Egy házaspár végig azt pakolt a kertjük-ben: azonnal ment is ki a büntetés érte: háromszázezer forintot kellett vol-na befizetniük. Nem fizették be, hanem egy nap alatt lebontották az egé-szet. De olyan is volt, hogy az egyik marginális helyzetû család helyett meg-csináltuk mi a felújítást. Egy helyileg védett, de majdnem összedõlt házbanlaktak. Ez így viszont annyira kínos volt számukra, hogy azóta minden év-ben minimum meszelni szoktak.”17

A rendezett falukép kialakítását a lokalitás szempontjából tartom fontos-nak. Appadurai szerint a lokalitás materializálódása a házak építését, az ös-vények és átjárók összehangolását, a szántóföldek és kertek kialakítását ésátalakítását jelenti. „(…) a kisméretû társadalmak nem tekintik és nem istekinthetik adottnak a lokalitást. Úgy tûnik, inkább azt feltételezik, hogya lokalitás csupán átmenetei jellegû marad, ha kemény és rendszeres mun-kával nem termelik meg és nem tartják fenn azt anyagi valójában.”18

Jelenleg a falu lakosságát alkotó 108 család fele az önkormányzat ál-tal 1992-ben védelem alá helyezett épületben lakik. A falukép-védelmiakció, mely a helyi lakosságot aktívan bevonta, és saját tulajdonának res-taurálására késztette, látványos eredményeket hozott. A falukép rende-zettsége, hagyomány tisztelete javította az itt élõk életkörülményeit,növelte és növeli a táj vonzerejét, az ingatlanok piaci értékét. A falukép-védelmi akció a falu teljes megújulását eredményezte. A településen be-ruházó telefontársaság, gázmû, sõt új beruházásait tekintve az áramszol-

270

TAKÁCS GABRIELLA

17 Interjú Palkonya polgármesterével. Palkonya, 2003. december 17.18 Appadurai, Arjun: A lokalitás teremtése. Régió, 2001.(XII)/3, 6.

gáltató is figyelembe vette falukép-védelmi szempontjaikat, és vezetéke-it a föld alá helyezte. Az ingatlanárak a többszörösükre emelkedtek, éscsak a parasztházakra mutatkozik kereslet.

A népszerûsítõ mûsorok hatására a lakosság az egyéb közösségimunkákban is aktívabb szerepet vállalt: új klubházat adtak át, ide költö-zött az akkor már évek óta mûködõ nyugdíjas klub; a gyerekek helyi szak-körökön (például képzõmûvészeti szakkörön) vehetnek részt.

A falu arculatának szerves része a játszótér is: a helyi újságban jelen-tek meg elõször a rajzok, amelyek megmutatták, hogy az új játszótér mi-lyen hintákat, játékokat kap. Népi fafaragókat hívatott a polgármester,õk tervezték a libikókát, a forgó-pörgõ hintát, a gerendás nagyhintát.A falu férfitagjai pedig a betonozásban, a felállításban segédkeztek.

Nemzetiségi értékek

„Ennek német falunak kéne lennie, de szerintem ez már rég nem számít.Nem a nyelv számít, hanem a nemzettudat: az ember nem fajhoz tartozik,hanem nemzethez. Az itt élõ svábok egy része már a XVIII.-XIX. század-ban magyarnak vallotta magát. A nyelvet sokan megõrizték. És van NémetKisebbségi Önkormányzatunk is.”19

„Azelõtt – hát azelõtt mi volt –- nagy szegénység volt. Cselédnek menteka népek. Palkonya nem volt gazdag falu, volt pár paraszt, és kész. Mi az isko-lában klumpába’ jártunk. Hát nem jutott pénz cipõre – meg ott tanultunkmeg magyarul is. Otthon mindig svábul beszéltünk – még most se tudok tö-kéletesen magyarul, mondják is az unokáim.”20

„A nagyanyáink még nem tudtak magyarul, mi is csak akkor kezdtünk ta-nulni, amikor iskolába jártunk– aztán nekünk meg sokáig el volt tiltva a né-met nyelv– nem volt szabad egy szót sem kiejteni. Az iskolában is feketepontot kaptunk, ha németül beszéltünk.”21

Egyrészt a német nyelv használatának tilalma, másrészt az iskolainémet oktatás hiánya lehet az oka annak, hogy ma már inkább csak azidõsek használják a nyelvet egymás közt. A középkorúak, ha tudnak isnémetül, nem nagyon beszélnek, inkább csak akkor, ha külföldiek jön-nek a faluba, vagy ha õk mennek külföldre. A sváb hagyományok is hát-térbe szorultak, de ebben valószínûleg szerepet játszik az 1940-es évek

271


19 Interjú Palkonya polgármesterével. Palkonya, 2003. december 17.20 Interjú egy 67 éves palkonyai asszonnyal. Palkonya, 2002. október 7.21 Interjú egy 73 éves palkonyai asszonnyal. Palkonya, 2002. december 7.

végén megjelenõ nagyszámú magyar telepes is. A lakosság etnikai össze-tételének arányát tükrözi az 1999-es adat is, mely szerint Palkonyán59% a magyarok, 40% a németek és 1% a cigányok aránya.22 A roma csa-lád azóta elköltözött. 23

„A fiatalok se igazán veszik át a tudást a családon belül az öregektõl. Nincsrá igényük. Ez talán fokozatosan változni fog, mert most megint jól jön az,ha valaki tud németül. De mondjuk egy rendezvényt nem lehetne németüllevezetni, mert csak sértõdés lenne belõle.”24

A Német Kisebbségi Önkormányzatnak jelenleg inkább kulturálisprogramok szervezésében és lebonyolításában van szerepe. Farsangibált, május 1-én halászléfõzõ versenyt, õsszel szüreti mulatságot szervez-nek. Legújabb kezdeményezésük a színházlátogatás, illetve a nyárona gyerekeket szeretnék elvinni közösen a vidámparkba és az állatkertbe.

„Régebben mondjuk jobban összetartottak itt a népek– most meg megya ’most nincs idõm, jön a munka; most ide kell mennem, most oda’. Pedigrégen is volt munka, meg voltak szõlõk is.”25

A Kisebbségi Önkormányzat új célkitûzései közzé tartozik egyolyan helyi kiállítás létrehozása, amely a sváb hagyományokon nyugod-na. Például szeretnének berendezni egy szobát régi sváb bútorokkal,a népviselet jellegzetességeivel. Ehhez létezik is egy pályázati kiírás,csakhogy ott házra, házfelújításra nem pályázhatnak. Nekik viszont csakarra lenne szükségük, hiszen a szülõk, nagyszülõk tárgyai megvannak.

Niedermüller Péter állítását26 támasztja alá a falu kulturális élete:Palkonyán nem maradtak fenn igazán a régi sváb hagyományok, hanem

272

TAKÁCS GABRIELLA

22 Baranya Megyei Térségi Erõforrástérkép (12), Villány-Siklósi Borút Egyesület:Pécs, 2000, 15.

23 „Az etnicitást, az etnikai és a nemzeti identitást sem lehet egyszerûen a múltból,a kulturális hagyományok összefüggésében levezetni, s nem lehet azt valami’természetesnek’, adottnak és megváltoztathatatlannak tekinteni. Az etnicitást, azetnikai és nemzeti identitást sokkal inkább társadalmi folyamatként,szociokulturális opcióként, a társadalmi szervezõdés egy lehetséges stratégiájakéntérdemes értelmezni; olyan társadalmi ’termékként’, amely az önmagunk és másokmeghatározására irányuló, a politikai és társadalmi téren belüli kizárásokról ésbenne foglalásokról folyó szimbolikus ’tárgyalásoknak’ az eredménye, amelya kulturális különbségeket politikai és társadalmi határokká változtatja át.”Niedermüller Péter: Etnicitás és politika a késõ modern nagyvárosokban. Replika,1999/38.

24 Interjú egy 52 éves palkonyai férfival. Palkonya, 2004. január 20.25 Interjú egy 50 éves palkonyai asszonnyal. Palkonya, 2004. január 20.26 „A kultúra nem objektum, nem valamiféle ’érték’, melyet az embernek meg kell

õriznie vagy védelmeznie, hanem olyan szimbolikus eszköz, amelyet folyamatosanlétrehozunk, ’termelünk’, s egyidejûleg állandóan alakítunk, változtatunk,

az emberek életéhez alkalmazkodott a kultúra is: manapság a falubana magyar kultúra döntõ, a fenti okokon kívül ez is oka lehet annak, hogya német hagyományok sem tudnak akkora lendülettel újraéledni.

Turizmus

A gazdaságfejlesztésben egyre fontosabb szerep jut a turizmusnak,mivel napjainkban egyre népszerûbbek a különbözõ kulturális-, vagysportprogramokat ajánló, kikapcsolódást ígérõ turisztikai programcso-magok.27

A tömegturizmust felváltó alternatív vagy szelíd turizmust egyretöbben választják, ami ugyan több energiát igényel28 – hiszen a turistatöbb idõt tölt el az adott helyen –, de minõségi változást jelent az értékekfontosságát tekintve. A kulturális programok ráadásul a helyi lakosok-nak is több lehetõséget biztosítanak, ami által az elmaradotttérségekben például csökkenthetõ a munkanélküliség.

A XX. század második felében kialakult tömegturizmus negatív ha-tásait csökkenteni kívánó új utazási típus, az alternatív turizmus elsõ for-mája a „zöldturizmus” volt, amelynek középpontjában a természeti érté-kek álltak.

Az ökoturizmus tervezésénél, fejlesztésénél a környezeti értékektiszteletben tartása, a szegénység csökkentése áll elõtérben, aminek alap-

273


kicserélünk stb., azaz a legkülönbözõbb társadalmi helyzetekben használunk.”Niedermüller Péter: Etnicitás és politika a késõ modern nagyvárosokban. Replika,1999/38.

27 „…a mai – ‘posztmodern’ – utazó, turista a tevékenységek széles skálájával ötvözia szorosabb értelemben vett turizmust: pl. ‘kalandkeresés’ vízen, õserdõben,hegycsúcsokon, komplex üdülési aktivitás (kerékpár, gyalogtúra, kenuzás stb.),kiegészülve egy sor szakma, intellektuális tevékenység iránti érdeklõdéssel, pl.:régészet, antropológia, ökológia néprajz, stb. Ma az idegenforgalmi iparlegdinamikusabban fejlõdõ ágának a kulturális, a kalandkeresõ ésa természetközpontú stílusok terjedését szolgáló szféra számít.” Fejõs Zoltán:„Hordák” és „alternatívok”? A turizmus néhány újabb megközelítése. In: Uõ(szerk.): A turizmus, mint kulturális rendszer. Budapest, Néprajzi Múzeum, 7.

28 „Az ’ádáz’ tömegturizmus – amelyet a rövid idõintervallum, a gyors közlekedésieszközök használata, a ‘nevezetességek’ hajszolása, a szellemi elõkészületek hiányajellemez, és ami emléktárgyak s képeslapok vásárlásából, hangos kíváncsiskodásból,fölényeskedésbõl és a fényképezõgép állandó kattogtatásának utálatos szokásábóláll – másik oldalán az elõkelõ, szelíd utazás található. Ebben az esetben az emberegyedül, családi vagy baráti körben utazik, sok idõ áll rendelkezésére, mindiga megfelelõ, gyakran a lassabb közlekedési eszközöket veszi igénybe. Az utazásnakezt a módját – a nevezetességek puszta fogyasztásával szemben – az élmények, azelõzetes szellemi felkészülés, a tanulás öröme, az új ismeretek szerzése, ezekrögzítése feljegyzések, rajzok és fényképek formájában (micsoda ellentéte eza puszta kattintgatásnak!) továbbá a tapintat és a csend jellemzi.” Köstlin, Konrad:Utazás, régiók, modernség. Café Bábel, 1996/4. 122.

ját a fejlett turizmus képezi. Fontos továbbá, hogy a gazdasági fejlõdés,a fenntartható fejlõdés szervesen kapcsolódjon a folyamathoz. Az ökotu-risztikai utazások iránt az érdeklõdés folyamatos növekedést mutat.Miután a természet és a kultúra szoros kapcsolatban állnak egymással azeurópai régiókban, a falusi turizmus gyakran kötõdik az ökoturizmus-hoz, illetve a két turizmusforma számos helyen nem válik el élesen egy-mástól. Európa-szerte, így Magyarországon, is a természeti tájakhozmindig kapcsolódik az ember, a helyi közösség. Az utazási motivációkközött ezekben a régiókban jelenik meg a legnagyobb arányban a termé-szet, ezért a kontinensen az ökoturizmus kiemelt szerepet kaphat.29

Palkonyán a faluvédelmi programnak is köszönhetõen a falu turista-forgalma fellendült: míg korábban „szezonnak” csupán a nyár számí-tott, addig most egész évben folyamatosan jönnek az ország más tájairól,illetve a külföldrõl ide látogatók. S bár a csúcsot továbbra is két fõ-idõ-szak jelenti: a tavaszi idény (pünkösd környéke); illetve az õszi idõszak(a szüret ideje), de a hétvégi turizmus is egyre nagyobb teret hódít.A vendégkör megoszlása: 60% magyar, 40% külföldi: német, holland,belga, skandináv.30

Palkonyán a turizmus több ágra bontható az ide érkezõ turistákszempontjából:

– azok az itthon élõ magyarok, akik valahonnan valahogyan hal-lottak a faluról;

– külföldre szakadt a magyarok, akik visszajárnak Magyarország-ra, szeretik a villányi térséget, és például Palkonyán találnakszállást;

– külföldön élõ volt palkonyaiak és leszármazottaik, akik esetlegháztulajdonosok is a faluban;

– külföldiek, akik háztulajdonosok Palkonyán, valamint az õ bará-taik;

– külföldiek, akik valahonnan hallottak Palkonyáról.Az utolsó csoportba tartoznak még az Európai Kulturális Falu moz-

galom tagországaiból érkezõ külföldi barátok: hollandok, franciák, ola-szok, csehek, németek is. Palkonya képviseli Magyarországot az Euró-pai Kulturális Falu mozgalomban. Már öt éve holland kezdeményezésreszövetkezett tizenkét országból tizenkét falu Európában, hogy a föld-rész kulturális fõvárosa mintájára a kulturális falu mozgalmat elindítsa.

274

TAKÁCS GABRIELLA

29 Muskovszky Nóra: Alternatív turizmus és regionális gazdaságfejlesztés.http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2002/07/evilag-11.html

30 Forrás: interjú a Villány-Siklósi Borút ügyvezetõjével, Palkonya polgármesterével.Palkonya, 2001. október 28.

Az osztrák, német, görög, spanyol, angol, olasz, cseh, észt, francia, hol-land, dán résztvevõk tíz éves programtervezet alapján évente többször istalálkoznak, hiszen a közös programban szerepelnek lakossági csereláto-gatások, diák-, ifjúsági táborok és évente egyszer konferenciák is. Leg-utóbb Angliában vett részt Palkonya polgármestere azon az összejövete-len, ahol a hostess angol falu a turizmust ítélte a konferencia legfõbbgondolatának. A korábbi években volt már természetvédelemmel, szoci-ális gondokkal foglalkozó konferencia is. Az eszmecsere után, az északitenger partján lévõ halász- és üdülõ falu, Aldeburgh az Európai Kulturá-lis Falu évet ünnepélyesen megnyitotta. Palkonya 2007-ben lesz házigaz-dája az Európai Kulturális Falu éves rendezvényeinek.

„Minden évben szoktunk menni valahová. Az idén valószínûleg Görögor-szágba utazunk, bár a hollandok is hívtak minket, mivel meg akarják ünne-pelni, hogy mi is EU tagok leszünk.”31

275


Az Európai Kulturális Falu mozgalom

31 Interjú a borturizmussal foglalkozó családdal. Palkonya, 2004. február 1.

„Mi már jó ismerjük egymást, sok-sok barátság született az elmúlt években,a lakosok között. Sok új jelentkezõ falu is lenne, de úgy döntöttünk, hogynem akarjuk tovább bõvíteni a tagok számát, viszont segítünk a hozzánk ha-sonló mozgalmak életre hívásában.”32

Általában az új dolgok gyorsan terjednek, és vidéken különösen érzékelhe-tõ, hogy „ha a szomszédnak van valamilye, akkor az nekem is kell”!33

Éppen ezért volt érdekes számomra, hogy annak ellenére, hogya falu polgármestere a Villány-Siklósi Borút egyik alapító tagja, és soká-ig ügyvezetõje is volt, Palkonyán csupán egy család csatlakozott a borútiszolgáltatókhoz. Hiába „ment jól az üzlet”, példájukat nem követték a fa-lubeliek.

„Nem mindenki szereti ám a vendéglátást, ebbe bele kell születni. Jópofátkell vágni, nem szabad megsértõdni mindenen. Én ebbe születtem bele. Ná-lunk mindig nagy volt a család, mindig voltak itt vendégek, hozzá voltamszokva. Jelenleg Palkonyán egyedül vagyok a Borútban, a vendéglátásban.A faluból egyedül én végeztem el a hat hónapos tanfolyamot is34, ami a falu-si vendéglátást oktatta a borutasoknak. Minõsítve van a vendéglátás, és eztellenõrzik is. Biztos, hogy ha csatlakoznának még a borúthoz innen ketten-hárman, azért másképp alakulna a dolog, jobban fejlõdne. Talán most majda pincék jobban beindulnak, meg a horgásztó is fejlõdik. ”35

„A falusi turizmus még nem terjedt el. A Borút itt kezdõdik Palkonyán, demég nem mennek úgy a dolgok, szerintem. Egyedül a Pünkösdi Nyitott Pin-cék idején van sok vendég.”36

276

TAKÁCS GABRIELLA

32 Interjú Palkonya polgármesterével. Palkonya, 2003. december 17.33 „A falusi társadalom kisebb csoportokból, közösségekbõl áll: rokoni, baráti

szervezetekbõl, tulajdonosi hálókból, partneri kapcsolatokból. Az új ötletek nagysikerrel kecsegtetnek, és ezért gyorsan terjednek egy-egy ilyen hálózaton belül, denehézkesen jutnak át egyik kapcsolathálóból a másikba. Az átjárhatósághoztöbbnyire gyenge kapcsolatokra van szükség. Végül persze a leggondosabban õrzöttinnováció is el fog terjedni, már nem is lesz újdonság, és nem jelent rendkívüligazdasági hasznot.” Letenyei László: Innovációs láncok falun. Két falusiesettanulmány a gazdasági újítások terjedésérõl.http://www.mtapti.hu/mszt/20004/letenyei.htm.

34 „Az átlagos helyi lakosoknak kétségkívül képzésre és jelentõs pénzügyi, technikaisegítségre van szüksége ahhoz, hogy ebbe az üzletbe belevágjon. További korlátozótényezõ az, hogy a klasszikus falusi turizmus hazai piaca jelenleg nagyon kicsit,a vendégek legtöbbje külföldi.” Nemes Gusztáv: A vidékfejlesztés szereplõiMagyarországon. Intézmények, megközelítések, erõforrások. MûhelytanulmányokÚj Sorozat: Budapest, 2000/10. 58.

35 Interjú a borturizmussal foglalkozó családdal. Palkonya, 2004. február 1.36 Interjú egy 48 éves palkonyai nõvel. Palkonya, 2004. január 20.

„Én igazából féltem a falut egykicsit. Nem szeretném, ha tu-ristacsoportok járnának ide.Egy idõ után ez mindenhol be-indul…”37

„A külföldiek szerint Palko-nya egy kis ékszerdoboz.”38

„Tök jó itt, hogy nyáron min-denféle nemzetiségû emberegyütt bulizik: finnek, belgák,jönnek Németországból is…és nagyon jó fejek!”39

Üdülõ háztulajdonosok

Az „üdülõ háztulajdonosokon”belül két fõ csoportot különíthe-tünk el: a rendszeresen – általá-ban hétvégenként – felbukkanóvárosi magyarok és az év egy részét itt töltõ külföldiek csoportját. Elõb-biek hétvégi szabad napjaikon élvezik, hogy kiszabadultak a városból:füvet nyírnak, partikat rendeznek a barátaik számára. Néha kicsit zajo-sak. Utóbbiak fõleg 1998–2000. között vásároltak itt házat: finn mûvé-szek, akik a polgármesterasszony baráti társaságából kerültek ki; a voltbelga nagykövet; illetve vannak például német tulajdonú házak is.A finn mûvészekkel van némi probléma, mivel nem tartják/tartatjákrendben a házat és az udvart. Bár csak a nyári hónapokat töltik itt, deezt a feladatot például a belga tulajdonos, – aki számítógépeket is ho-zott a falunak, és diplomata kapcsolatrendszere révén is sokat segít –a borturizmussal is foglalkozó család segítségével oldja meg. Mindkétfél jól jár, hiszen a család anyagi bevételhez jut, és ugyanakkor a tulajdo-nos is nyugodt lehet a portája felõl. A belga férfi, és uruguay-i származá-sú felesége például úgy került a faluba, hogy pár éve Palkonyán jártak,és pont eladó volt az egyik parasztház. Megtetszett nekik a falu – azasszonyt állítólag gyerekkorára emlékeztette a környék – és megvettéka házat, majd az elõírásoknak megfelelõen felújították.

277


A Pünkösdi Nyitott Pincék szórólapja

37 Interjú egy harmincas palkonyai férfival. Palkonya, 2004. január 9.38 Interjú a borturizmussal foglalkozó családdal. Palkonya, 2004. február 1.39 Interjú H. B. palkonyai lakossal. Palkonya, 2003. december 17.

Ezek az „ideiglenesen lakott” házak azonban kicsit szervetlen,különálló részei a falunak. Egyrészt nincs bennük folyamatosan élet,másrészt az önkormányzat se jutott bevételhez általuk: helyi lakoskéntfejkvóta járna utánuk, és a személyi jövedelemadójuk egy része is idefolyna be. Ezen kíván változtatni a 2004. januárjától bevezetett helyiépítményadó, melynek összege 400 Ft/m2.

2000. óta csak magyar városi értelmiségiek vettek itt házakat, és õkmár „betelepülõk”.

Betelepülõk

A fiatal értelmiségiek-mûvészek magukat a tévéfilm – a palkonyaimûvészeket bemutató film címe volt – és a polgármester asszony utánszabadon „csodabogarak” kategóriába sorolják. M. Judit szerinte kategóriát a polgármesterék „vezették be” a faluba, mivel már õk seszámítottak hétköznapi embereknek a népmûvészet, és egyáltalána mûvészet iránti rajongásukkal. Ráadásul a polgármester fotós volt,volt férje pedig angol szobrász.

M. J. és K. Cs. mûvész-házaspár. J. az Iparmûvészeti Fõiskolán vég-zett, majd a Pécsi Tudományegyetem Mûvészeti Karán járt posztgraduá-lis képzésre. Szobrász-keramikus. Jelenleg kisfiuk mellett tanít, és rajz-szakkört vezet a villányi általános iskolában. Párja a linz-i egyetemenvégzett keramikusként. Nyáron szoborkert szokott lenni az udvarukban,melyet az ide látogatók mindig megcsodálnak.

„Nórát ismertük már korábban is, de különben nem ismertünk itt senkit.Nem akartunk a városban lakni, és gondoltuk, ingatlanon egyébként se le-het bukni, úgyhogy megvettük itt ezt a házat. Sok menetben történt az ide-költözés, de ’99 óta folyamatosan itt lakunk. A házat tíz éve vettük. Annyiraegymásra vannak itt utalva az emberek– itt egyébként is minden természet-közeli. A párom kerámiával foglalkozik, azzal nem is lehetne a városbanélni. Szerintem azok költöznek vidékre, akiknek valamilyen kapcsolatukvan a természettel, vele együtt akarnak élni. Itt a létfenntartáshoz szüksé-ges tudás van meg. Hogy hogyan kell együtt élni a földdel, és olyan ténylege-sen fontos tudás, mint a természetes gyógymódok, például. De az is lehet,hogy a kiköltözõknek szükségük van a térre, vagy kemény, régivonalas fa-lun élõk. Mostanában inkább a gazdagok költöznek ki, úgy gondolom.Kiköltöznek és bejárnak. Mondjuk, színésznõk nem nagyon költöznekide… Egy értelmiségi számára a vidéki élet luxus.”40

278

TAKÁCS GABRIELLA

40 Interjú M. J. és K. Cs. palkonyai lakosokkal. Palkonya, 2004. január 9.

R. Sz. és párja, H. B. 2000. szeptemberében vette meg palkonyai há-zukat, de a pár nem költözött egybõl ide. Az egyetem befejezése utánmég négy évet Budapesten éltek: „menedzseréletet”, ahogy õk mond-ják. „Aztán a párom beleszeretett ebbe a házba. Annyira romos volt,hogy a felújítás nem érte volna meg, ha csak hétvégi háznak használjuk.Úgy döntöttünk, hogy itt élünk. Egyszerûen igényünk volt arra, hogy le-gyen egy saját környezetünk, ne csak a lakás.” Palkonyát egy barátjuk ré-vén ismerték meg, és lenyûgözte õket a környék. Sz. jelenleg a Pécsi Tu-dományegyetemen tanít, illetve bedolgozik egy pécsi cégnél. B. hüllõk-kel és struccokkal foglalkozik. A helyiek sokat segítettek a fiatal párnak,akik idõközben vettek egy pincét, melyet vendégházzá akarnak alakíta-ni; és idevonzottak Nyugat-Magyarországról egy külsõ befektetõt is. Az,hogy Palkonyán megjelent az elsõ komolyabb külsõ beruházó aki – fertõ-di és nyárligeti panziói után – Palkonyán alakít át egy régi parasztházat,és a palkonyai pár is vendégfogadásra alkalmassá alakít egy pincét, – s ez-zel összesen 20–30 szálláshelyet teremtenek – jelentõs minõségi változá-sokat hozhat a helyi turizmus alakulásában, hiszen a falusi turizmushozeddig csak egy család csatlakozott.

Összefoglalás

Palkonya elmúlt 14 éve igazi sikertörténet – persze a helyi léptékkelmérve. Mondhatnánk azt is, hogy egy apró kis „csoda”, amely képesvolt visszafordítani a korábbi negatív folyamatokat; az elvándorlást,a népesség elöregedését, a gazdasági stagnálást és a közösség lassúfelbomlását. Mivel magyarázható e korántsem általános jelenség?

A külsõ vezetõ választásából kétféle magyarázat is következik: egy-részt a faluban olyan gyenge volt már a szomszédság4141 összetartó ere-je, hogy nem bízhatták egymásra a közösség irányítását. A másik magya-rázat a palkonyai népességszerkezetben keresendõ: az elöregedõ falu-ban a „a helybeliek nem törekszenek se a szereplésre, se a hivatal vállalá-sára”, meglehet, az épp megbukott szocialista rendszerbõl nézve kicsitgyanús is volt számukra az új feladat. Talán a felelõsség-áthárításnak,

279


41 Szomszédságon a weberi fogalmat értem: „A szomszédság gyakorlatilag azokatjelenti, akik – kivált fejletlen közlekedés esetén – szükséghelyzetben egymásravannak utalva. Szükséghelyzetben a szomszéd tipikus segítõtárs, és ezérta ’szomszédság’ testesíti meg – persze a szónak teljesen tárgyilagos, nem patetikus éselsõsorban gazdaságetikai értelmében – a ’testvériséget’”. In: Weber, Max:Gazdaság és társadalom. A megértõ szociológia alapvonalai. 2/1. Közgazdasági ésJogi Könyvkiadó: Budapest, 1992, 63.

egyfajta autoritás utáni vágynak a nyomai is fellelhetõk a falubeliekválasztásában.

A polgármester asszony mûvész-értelmiségi léte a másságot is meg-jeleníti – az elöregedõ faluban szellemi foglalkozásúak amúgy is kevesenéltek, s közülük is inkább csak az agrárértelmiségiek maradtak ott. „Ide-gen”, aki mégis ott lakik a faluban, de ugyanakkor sváb származású, te-hát „vér a vérükbõl” és értelmiségi, de mégsem a hagyományos, helybenis jól ismert értelmiségi szakmák képviselõje. Ráadásul egy nõt – egy ép-pen terhes fiatalasszonyt – választottak polgármesternek, azaz nem a ha-gyományos férfi-nõi szerepeket követték, éppen ezért gender aspektusais van a falubeliek döntésének.

A polgármester self-made-woman szerepe is sokatmondó, hiszenahogy a falu, úgy õ maga is fejest ugrott az „idegenségbe”. Korábban köz-igazgatási ismeretei, tapasztalatai egyáltalán nem voltak, közben kellettmegtanulnia, mit is jelent egy község vezetése, ezért igyekezett minéltöbbet tudni, és minél jobban képezni magát. Személyes rátermettségeazonban túlmutat a községházán adódó feladatok rutinos elvégzésén, hi-szen – valószínûleg a mûvész-életben szerzett jártassága és kapcsolatai„átforgatásával” – nemcsak a falu, hanem az egész térség átalakulásá-nak egyik legjelentõsebb kezdeményezõjévé vált.

A palkonyai személyes történet szimbolikus szintjei is elgondolkod-tatóak: Becker Leonóra épp gyermeket várt, amikor a helyiek a kívánsá-gukkal megkeresték: keltse életre a Csipkerózsika álmot alvó falut. A ter-

280

TAKÁCS GABRIELLA

A felújításra kerülõ épület

hes asszonyba vetett bizalom az érem egyik oldala, a másik a belsõ, sze-mélyes, és ezért teljesen egyedi pillanat, amelyben az asszony élete telje-sen átalakul, hiszen magán kívül már gyermekérõl is gondoskodnia kell.Talán a fotómûvésznõ nem is vállalta volna el a neki kínált szerepet, hanem lett volna állapotos. Szimbólikusan – legalábbis a kívülálló számára– mintha egybecsúszott volna a történelmi fordulat, a helyi átalakulás ésa személyes átmenet. E szerencsés egybecsúszás is magyarázhatja a pal-konyai sikert.

A személyes tényezõkön túl persze nem szabad megfeledkeznünka XX. század végén megjelenõ globális kihívásokról sem, melyekkela polgármester asszony világlátottsága, mûveltsége révén már korábbantalálkozott, viszont maga a település csak késõbb szembesült. A szocializ-mus idején egyes helyeken már megkezdõdött a kulturális örökségfelértékelõdése, ezt támasztja alá például Baranya megye jelenlegifõépítészével készített interjú is.42 A rendszerváltás körüli idõkre tehát mármegszületett, és mûködött az örökségvédelem fontosságának felismerése

281


Az építési látványterv

42 „Már a két világháború között is folyt az épületek kiválasztása, és védelem alá helyezése,de az ötvenes évektõl a folyamat még jobban ’beindult’. A helyi védelem alá helyezésigazán a hetvenes évektõl volt jellemzõ, a folyamatban nagyobb hangsúlyt kaptak egyesmegyék, így Baranya is: 1977-ben született egy megyei határozat a településvédelemmelkapcsolatban, mely szerint a települések ’védelemre szoruló’ épületeit fel kell kutatni.1987–88-ban egy rendelettel mindezt kötelezõvé tették, de országosan még nem írtákelõ.” Interjú Baranya megye fõépítészével. Pécs, 2004. január 7.

kapcsán egy mozgalom, de csak a rendszerváltást követõen intézményesült,hiszen a mûemlékvédelemrõl szóló törvény 1997-ben született meg.

Az okok után az átalakulás következményeirõl is essék néhányösszefoglaló szó. Palkonya, bár korábbi hagyományai, szomszédsági szo-lidaritásai a rendszerváltást megelõzõ évtizedben erõsen meggyengül-tek, mégis megõrizte a képességet arra, hogy e tradíciókat és összetarto-zás-érzéseket feltámassza. Mára egyfajta távolsági etnicitás nyomai vál-tak kitapinthatóvá, hiszen a világháború idején kivándorolt családok,vagy leszármazottaik egyre intenzívebben tartják a kapcsolatot a faluval,ahol napjainkban a falubeliek újra igyekeznek szerephez juttatni a svábhagyományokat. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a tér-ségben ma is sok sváb él, s Palkonya a hagyományokat követõ kistájaksorának csak egyik láncszeme. Napjainkra azonban ez a hagyományõr-zés és vidékiség is megváltozott.43

Palkonyán – elsõsorban az épített környezet megóvásán keresztül –létrejött egyféle tradícióteremtés, amely növeli az összetartozás érzetét.Paul Morris szerint a közösségek két modellre bonthatók: vannak, akikszármazás alapján; és vannak, akik egyfajta beleegyezés alapján alkot-nak csoportot.44 Az elsõ közösségre Morris a zsidó modellt említi példa-ként, ahol a kultúra és a vallás között jelentõs átfedések vannak, és mind-két terület pontosan meghatározott. Ezek a közösségek alapvetõen nemvégeznek hittérítõ tevékenységet, de mindig felismerik az átalakulás,megújulás lehetõségét, és a kultúra „legális” formái felé irányulnak. Jel-lemzõ rájuk egyfajta visszatekintés a múltba, ahonnan gyökereik szár-maznak. E „származási közösségek” természetüknél fogva pluraliszti-kusak, mivel azonosságuk nem egy ideológián, hanem a származásnakvaló megfelelési szabályokon nyugszik.

A másik csoport megegyezés alapján jön létre. Morris a keresztény-modellt állítja példaként. Ezek a közösségek mindig az elõzõ csoportbóljönnek létre, annak utódjaiként. Önkéntes társulások, melyek mindig„újak”, melyek lelki közösségük eljövendõ végzete felé fordulnak, így fo-lyamatosan foglalkoznak saját maguk alakításának folyamatával.

Úgy gondolom, a falu esetében is megfigyelhetõ a közösségformáló-dásnak e két metódusa, hiszen létezett egy vallásában, kultúrájában, szo-kásaiban meghatározott, svábok által lakott kis falu, ahol napjainkban

282

TAKÁCS GABRIELLA

43 „A vidék nem más, mint egyfajta vidékiség, önmagának, egykori jelentésénekidézete, az a hely, ahol a vidéki élet ideológiává vált. Még a kedélyesség is az Énnek,mint a regionális vagy nemzeti mentalitás megjelenítésének eszköze. Köstlin,Konrad: Utazás, régiók, modernség. Café Bábel, 1996/4, 123.

44 Heelas, Paul–Lash, Scott–Morris, Paul (szerk.): Detraditionalization. Blackwell Pub-lishers: Oxford, 1996., 238.

a svábság csupán kisebbségnek tekinthetõ. A külvilág felé sugárzott kép– hosszú idõ után – egy újfajta közösséget ábrázol, mely sváb gyökerek-bõl származik, de véleményem szerint valódi alapja az ott élõk szövetsé-ge – nemzetiségi hovatartozás nélkül. Morris meghatározásától eltérõPalkonya esete, mivel a falunak, mint közösségnek célja nem elsõsorbanaz Istennek tetszõ életvitel, hanem a fennmaradás, és ennek érdekébenalakítják folyamatosan önmagukat.

Az egységes, rendezett falukép, a tradícióval való kereskedés ésa minõségi turizmus gazdasági fellendüléshez vezet, és egyúttal kialakítegy teljesen posztmodern etnikai tájat is, ahol élni jó:

„Én visszajöttem ide. Többször is elköltöztem, de itt vagyok. Jó ittnekem.”45

„A fiam tizenhat éves, és azt mondta, nem akar innen elmenni soha. Pécsnagy, büdös és mocskos.”46

„Sokan az atmoszférája miatt, mikor meglátják a falut, úgy gondolják, ittkéne élni.”47

A polgármester asszony szerint „a XXI. században a távolságokmár nem akkorák, mint régen. Ha valaki szeretne humánus körülmé-nyek között lakni, akkor ilyet fog keresni magának.”48

283


45 Interjú egy 30 éves palkonyai férfival. Palkonya, 2002. november 15.46 Interjú egy 35 éves palkonyai asszonnyal. Palkonya, 2002. november 15.47 Interjú M. J. palkonyai lakossal. Palkonya, 2004. január 9.48 Interjú Palkonya polgármesterével. Palkonya, 2003. október 15.

Documents

A gazdasági átmenet etnikai tájképei (második rész, kefelevonat)