A bronze anthropomorphic “balsamarium” from Aquincum / Antropomorf bronz „balsamarium” Aquincumból

Archaeologiai Értesítő 139 (2014) 157–169 © Akadémiai Kiadó, Budapest

DOI: 10.1556/ArchErt. 139.2014.7

Antropomorf bronz „bAlsAmArium” Aquincumból

R. Facsády annamáRia*

An anthropomorphic bronze vessel was recovered from a cremation burial of the Budaújlak cemetery section of the canabae’s western cemetery by Bécsi Road in Budapest. The other grave goods from the burial were three light coloured handled jugs, a silver T brooch lacking the pin, a strongly corroded iron belt buckle (?) and bronze fragments that probably came from a small casket. According to the anthropological examination, the few calcinated bone fragments from the burial suggest that the deceased had been a “probably adult man”.

Keywords: Aquincum, cemetery, bronze vessel, bronze bust, balsamarium, unguentum, instrumentum balnei, nebris, bulla

A budapesti Bécsi út mentén, a canabae nyugati temetőjének egyik budaújlaki temetőrészéből, hamvasztásos rítusú temetkezésből antropomorf bronzedény került elő. A sírból ezenkívül három világos színű, egyfülű korsó, illetve kisméretű, tű nélküli ezüst T-fibula, erősen korrodált vas övcsat (?) töredéke és egyéb, ládika maradványaként értelmezhető bronztöredékek kerültek elő. A sírból származó kevés csonttöredék alapján az antropológus „inkább férfi” adultusként határozta meg a kalcinált maradványokat.

Kulcsszavak: Aquincum, temető, bronzedény, bronzbüszt, balsamarium, unguentum, instrumentum balnei, nebris, bulla

Aquincum temetői feltárásról feltárásra többé-kevésbé egyedi iparművészeti tárgyakkal is szol-gálnak. Ezek közé sorolható egy hamvasztásos sírba helyezett, ezüstberakásos, bronzból ké-szült, emberi büszt formájú edény, egy ún. „bal-samarium” (1. kép).

A budapesti Bécsi út mentén, a II. ker. Zsigmond tértől a III. ker. Vörösvári útig húzódó szakaszon több ásatás során kerültek – és kerülnek – elő az aquincumi canabae nyugati temetőjének vegyes

rítusú sírjai. A feltárások – egyéb korlátozó ténye-zők mellett – a mai telekbeosztáshoz kénytelenek igazodni, így az egyes temetőparcellák korabeli kiterjedését csak részben ismerhetjük.1 A bal-samarium az egyik budaújlaki temetőrészben, a Budapest II. kerület, Bécsi út 25.–Lajos utca 24.–Sajka utca 4. szám alatti saroktelek kutatása so-rán, 1993-ban került elő (2. kép). A 15. számú, hamvasztásos rítusú temetkezés környékén 1–2 cm vastag, jól körülhatárolható pernyés foltot fi-gyeltünk meg. A lekerekített téglalap alakú, É–D-i tájolású sírgödör oldalán kiégetés nyomát nem láttuk. A faszén rétegre helyezve a DNy-i, DK-i és

1 Facsády 1996, 14–16, 3. kép.

A kézirat érkezett: 2014. március 18. * Facsády Annamária. Budapesti Történeti Múzeum Aquin-

cumi Múzeum, 1031 Budapest, Szentendrei út 135.; [email protected]

158 r. FAcSáDy ANNAMárIA

ÉK-i sarokban egy-egy világos színű, egyfülű korsó hevert (3. kép). A sír közepe táján feküdt az első ránézésre mérlegsúlynak gondolt bronzbüszt. A faszén rétegben kisméretű, tű nélküli ezüst T-fibula,2 erősen korrodált vas övcsat (?) töredéke és egyéb bronztöredékek voltak. A rendkívül rossz állapotú töredékek némelyikén vasszegecs marad-ványa látható. Helyzetük alapján feltételezhető, hogy a tárgyakat a temetés során ládikába téve helyezték a sírba.

A sírból előkerült kb. tíz csonttöredék Hajdu Tamás antropológus3 meghatározása alapján egy 17–70 év közötti, meghatározhatatlan nemű egyénhez tartozott. Juhász Etelka a feltáráskor „inkább férfi” adultusként határozta meg a kalci-nált maradványokat.4

2 Ltsz.: 94.6.3764, hossza 30 mm, fejszélessége 19 mm. Igen rossz állapotban, a két végén bronzgombokkal, amelyek kö-zül az egyik letört, aranyozás nyomaival.

3 Hajdu Tamás jelentése, kézirat. Munkáját ezúton is köszö-nöm.

4 Juhász Etelka kéziratos feljegyzése.

A balsamarium

Az Aquincumi Múzeum gyűjteményébe került, az Ókortörténeti Osztályon nyilvántartott tárgy5 bronzból készült, fiatal férfit ábrázoló, büszt for-májú edény (4. kép). Felületét helyenként zöld pa-tina borítja, előkerülésekor a fej bal oldalánál lévő akasztó hiányzott. Alját külön hozzáillesz-tett, már töredékessé vált, a büsztnél vékonyabb bronzlap fedi (5. kép). Az emberi alak valamivel a mellek alatt végződik, a vállaknál csupán a karok indítását alakították ki. A fej a törzshöz viszo-nyítva enyhén elfordulva balra dől. Az arc kerek, kissé telt, puha, kövérkés. A fej dőlését hangsú-lyozza a szemek elhelyezése is: a száj vonalához képest a bal szem és szemöldök a jobb szemnél alacsonyabban van. A szemgolyót és az íriszt ezüstfólia borítja, a pupilla mélyített, berakása hiányzik. A szemhéj kissé ráhúzódik a szemgo-lyóra, ezáltal a szemek „fennakadt” pillantásúvá váltak. A felfelé irányuló szemek miatt a tekintet távolba néző, ábrándos jellegű. Az orr egyenes, nincs orrnyereg, a szépen ívelt vonalú szájon fennmaradt az aranyozás (6. kép). Az arcvoná-sokkal éles ellentétben a fejhez simuló, középen elválasztott frizura negroid jellegű: azonos nagy-ságú, szabályos, rovátkolással díszített kis für-tökből áll. A szigorúan sorokba rendezett, szoro-san egymás mellé sorakoztatott tincsek keretezik az arcot, és a fület eltakarva a nyakszirtre simul-nak (7. kép). A fejtetőn kerek lyuk van, amelyet zsanérral záródó kerek bronzlap fed. A hajfürtö-ket ezen a záró lapon is megformázták. Mellette két kör átmetszetű, 6 mm vastag huzalból ovális formára hajlított akasztó, az egyik kiegészítés (8. kép). (A sírból sem fogantyú, sem talapzat nem került elő.) A fiatal férfi mellkason átvetett, a jobb vállat fedetlenül hagyó, a bal vállon kerek fibulával összetűzött nebrist visel, amelynek rojt-jai mellkasán és hátán is jól kivehetők. Nyakában vékony láncszemekből álló nyakláncon függő bulla van, tarkóján a láncot a haj eltakarja. Magassága az akasztóval együtt 12,6 cm, legna-gyobb átmérői: 7,5×4,8 cm.

Ember alakú balsamariumok pannoniában

Az emberi mellkép formájára készített tárgy a szakirodalomban modern elnevezéssel6 balsamariumként számon tartott edények sorába illeszke-dik. Emberi fejet vagy büsztöt formázó üreges,

5 Gyarapodási napló száma: r 2031; Aquincum Ókortörténeti Osztály ltsz.: 94.6.3767; restaurálta Búzás Zsuzsa (1993); az újrarestaurálás és kiegészítés Vecsey ádám munkája.

6 Fontaine et al. 2012, 40.

1. kép. Antropomorf balsamarium Budaújlakról

Fig. 1. Bronze anthropomorphic balsamarium from Buda-újlak

ANTrOpOMOrF BrONZ „BALSAMArIuM” AquINcuMBÓL 159

2. kép. A feltárás helyszíne

Fig. 2. The excavation site


edénynek tartható bronztárgyakat a 19. század óta pannonia területéről is ismer a kutatás. Éber L. 1899-es munkájában a néger típusok élethű áb-rázolásainak elemzése kapcsán általánosságban jegyezte meg, hogy néger főt ábrázoló bronz il-latszertartókból a Magyar Nemzeti Múzeumnak „egész sorozata van”.7 radnóti A. a pannoniai bronzedényeket feldolgozó összefoglalásában8 több hasonló edényről tesz említést, amelyek egyike Óbudáról9 került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A MNM rO 43.1870.34 leltári számon jelenleg is ott őrzött darab a leltár-könyvi bejegyzés alapján a helytartói palota helyszíneként ismert óbudai Hajógyári-szigetről származik, és minden bizonnyal rómer Flóris adományaként került a múzeumba (9–12. kép).10 Magassága 7 cm, legnagyobb átmérői 4,3×3,3 cm, és a budaújlaki példánytól eltérően bajuszos, negroid fejet ábrázol. Alja hiányzik, a fej és a mellkas töredékes „lótuszvirág” formából emel-kedik ki. ruházatnak nincs nyoma. Szemöldöke vastag, pupillája nincs jelezve, orra kicsi, lapos. Erőteljesen formázott szája felett bajuszt visel, állán középen kettéválasztott, kétfelé fésült kis szakáll látszik. Haja hosszú csigákban, lazán egy-másra rétegezve keretezi az arcát, hátul a fürtök különböző hosszúságban fedik egymást. A haj-fürtök vastagságát, erőteljességét kétirányú ferde rovátkolásokkal is kiemelték, amelyek a fejtetőn lévő, 17 mm átmérőjű kerek lyukat fedő lapon is folytatódnak (13. kép).

7 ÉbeR 1899, 8. 8 Radnóti 1938, 172–174. 9 Radnóti 1938, 173, 17; majewski 1963, 118, Kat. 10.10 Az adatokat Mráv Zsoltnak köszönöm.

3. kép. A 15. sír bontás közben

Fig. 3. Grave No 15 during excavation

4. kép. A budaújlaki balsamarium rajza

Fig. 4. Drawing of the balsamarium from Budaújlak


5. kép. A budaújlaki balsamarium alja – Fig. 5. Bottom of the balsamarium from Budaújlak

6. kép. A budaújlaki balsamarium feje – Fig. 6. Head of the balsamarium from Budaújlak

7. kép. A budaújlaki balsamarium háta – Fig. 7. Back of the balsamarium from Budaújlak

8. kép. A budaújlaki balsamarium fejen lévő zárólapja – Fig. 8. The hinged cover of the balsamarium from Budaújlak


ugyancsak bajszos, szakállas, negroid vonású figura került elő egy érdi – tévesen nagytétényi-nek tartott11 – kocsisírból, két strigilisszel együtt.12 Igaron13 – egyéb bronztárgyak mellett – egy bronzüstből szintén negroid embertípushoz tar-tozó alakot formázó tartó került elő. Intercisából két darab is ismert;14 az egyik egy vasstrigilisszel együtt hamvasztásos sírból származik. A Sir-miumból15 és Teutoburgiumból16 ismert példá-nyokról Szabó Klára tesz említést a pannoniából származó bronz illatszertartó edényeket tárgyaló 11 majewski 1963, 119, Kat. 29.12 mRáv 2013, 117.13 bánki 1964–1965, 221; bánki 1972, 53–54; szabó 1984, 108, No

23; Palágyi 2002b, 58.14 szabó 1984, 108, Nos 24–25; majewski 1963, 118, Kat. 14.15 szabó 1984, 108, No 26.16 szabó 1984, 108, No 27.

munkájá ban.17 Egy Bakonyszentkirályon, szán-tás közben talált, erősen sérült, fej alakú bronz-edény publikálása kapcsán legutóbb palágyi S. vette számba a Közép-pannonia területéről elő-került hasonló példányokat: az említett igari da-rabon kívül a bajuszos, negroid jellegű, Keszt-helyen őrzött, valamint a ma már nem fellelhető szentgyörgyvári és a korábban pápán őrzött pél-dányok részletes leírását is közli.18

A budaújlaki balsamarium párhuzamai és ikonográfiai jellemzői

Nagyobb sugarú kitekintés nélkül, csupán a pannoniai példányokon végignézve is igen jelen-17 szabó 1984.18 Palágyi 2002a; Palágyi 2002b.

9. kép. A MNM balsamariuma, elölnézet

Fig. 9. Front of the balsamarium of the Hungarian National Museum

10. kép. A MNM balsamariuma hátulról

Fig. 10. Back of the balsamarium of the Hungarian National Museum


tős ikonográfiai és technikai, valamint méretbeli különbségeket találunk az egyes darabok között. Ez a skála természetesen még tovább szélesedik a római Birodalom egyéb területeiről származó darabok vizsgálata során. Időről időre – többnyi-re egy-egy újabb darab előkerülésekor vagy mú-zeumi felbukkanása kapcsán – kitekintő-össze-foglaló publikációk is születtek a témával kap-csolatban.19 Ezekben a szerzők igyekeztek meg-határozni a gyártási központot vagy központokat, valamint kitértek a különös edények funkciójára is. p. Goessler 1928-ban készült munkáját20 köve-tően a teljesség igényével K. Majewski21 gyűjtötte

19 Korábbi irodalom összefoglalóan: malaise 1970, 143; PiRio 1996, 120.

20 goessleR 1928.21 majewski 1963.

össze több-kevesebb sikerrel a birodalomban addig ismert hasonló darabokat. Művét 1973-ban J. ch. Balty22 részben bírálta, részben kiegészítet-te. F. F. Jones23 a princetoni Art Museum gyűjte-ményében évek óta meglévő edényke kapcsán tekintette át annak egyik típusát. Egy évvel ké-sőbb jelentette meg S. F. pozo24 a hispániai dara-bokról készített publikációját, 1997-ben pedig, két évtizeddel B. A. raev25 munkája után, r. Nenova-Merdjanova26 a moesiai és thraciai balsamariumokat dolgozta fel. A Szerbiában elő-

22 balty 1973.23 jones 1987.24 Pozo 1988.25 Raev 1977, 630.26 nenova-meRdjanova 1997.

11–12. kép. A MNM balsamariumának oldalnézetei

Figs 11–12. Side views of the balsamarium of the Hungarian National Museum


került példányokat M. B. Vujovics,27 nemrégiben pedig a Szlovákiából (és csehországból) szárma-zókat I. Kvetánová és J. Jílek28 közölte. V. Marti 1999-ben Les vases anthropomorphes en bronze du monde romain. Recherches sur les ’balsamaires’ cím-mel készített a témában doktori disszertációt, a kéziratban lévő munka azonban nehezen hoz-záférhető. A tárgytípusból Majewski 116 darabjá-val29 szemben 322 darabot gyűjtött össze,30 ami már a típusok elkülönítése, a gyártási helyek, el-látási területek összevetése és nem utolsósorban használatuk véleményezése szempontjából is meghatározó jelentőségű, következtetések levo-nására alkalmas mennyiség. A V. Marti munká-jának lezárása óta napvilágot látott – vagy egy-egy kutató látókörébe kerülő – darabok publiká-lása, az antik bronztechnikával és bronzművé-szettel foglalkozó kongresszusok témaválasztása újra és újra ráirányítja a kutatók figyelmét erre a tárgytípusra.

Az antropomorf jellegen túl az edények közös jellemzője a fejtetőn található, zsanérral záródó kerek nyílás és a külön készült fogantyú megtar-tására szolgáló akasztók.31 A méretben és egyéb ikonográfiai részletekben azonban jelentős kü-lönbségek mutatkoznak. Bár többen próbálkoz-tak tipológia felállításával, a jelentős eltérések

27 vujovic 1994.28 kvetánová–jílek 2010.29 balty 1973, 262.30 maRti-cleRcx–mille 2002, 385.31 maRti 1996, 982.

miatt csupán igen tág határok között lehet meg-tenni bármilyen típusba sorolást. Eltérő a büszt „elvágása”: a vállindítás vonalában, a mellkas középső részén vagy akár a deréknál „elvágott” mellképek formájára is készülhettek edények. A büsztök mellett előkerültek nyaknál végződő, fej formájú edények, sőt teljes alakot – például guggoló törpét – ábrázoló formák is.32 A büsztök egy részéhez talapzat is tartozott, amelynek – amennyiben egybeforrasztották, mint például a bocholtzi példány esetében33 – nem lehetett gya-korlati jelentősége.

Az arcvonások és a hajviselet alapján a negro-id típus (núbiai, etióp), a dionüszoszi thiasos-kör alakjai (satyr), illetve fiatal férfi (Antinous, Mer-curius) ábrázolása gyakori, de egyedi ábrázolású arcok, egyéb istenalakok, groteszk figurák (tör-pék) is fellelhetők az edénykék között. Az egyes, jellemzőnek tekinthető ikonográfiai megoldások szintén erős keveredést mutatnak, amit az aquin-cumi példány is jól szemléltet.

A fiatal, inkább aszexuális, mint fiús arc miatt többnyire az ún. „Antinous-típusba” sorolt edé-nyek karakterisztikus vonásai egyértelműen meghatározhatók: elmélázó, szomorkás tekintet, szakáll nélküli, kissé pufók arc, „érzéki” szájfor-ma, „szélfútta”, némileg zilált fürtökben álló haj. Az aquincumi példányra ezek közül csupán a hajviselet nem vonatkoztatható, egyébként – el-sősorban az arcvonások alapján – ebbe a sorba il-leszthető be. Legközelebbi párhuzamai – ifjúi arc, nebris- és bullaviselettel – londoni,34 wa-shingtoni35 gyűjteményekből, a bulgáriai Kabi lé-ból,36 a spanyolországi Dianium egyik épületé-ből37 és a hollandiai Bocholtzon feltárt gazdag tumulusból38 ismertek. Az ábrándos tekintetű ifjú bullaviselet nélkül szintén gyakori a biroda-lom különböző területeiről származó példányok között. Idesorolható a már említett szentgyörgy-vári balsamarium, továbbá rilai, trieri39 darabok, egy ugyancsak Kabiléból származó darab,40 a viminaciumi és singidunumi példány.41 Spa-nyolországból Mulvából42 származó darab, a Louvre egyiptomi lelőhelyű példánya,43 vala-

32 maRti-cleRx–mille 2002, 385.33 gRoot 2006, 104.34 jones 1987, 21, B/2, B/3, B/5.35 jones 1987, 21, B/4.36 nenova-meRdjanova 1995, 56, Fig. 4.37 gisbeRt 1993, 226–227.38 gRoot 2006, 101–103, 133, 151.39 majewski 1963, Kat. 16a, 30, 42, 107; bieneRt 2007, 250, Kat.

290.40 nenova-meRdjanova 1995, 56, Fig. 5.41 vujovic 1994, 88, Kat. 4, Fig. 4; 89, Kat. 6, Fig. 6.42 Pozo 1988, 279, Kat. 1.43 maRti-cleRcx–mille 2002, 387, Fig. 4.

13. kép. A MNM balsamariuma, fejtetőn lévő zárólap

Fig. 13. The hinged cover of the balsamarium of the Hungarian National Museum


mint az Aoste-ban,44 pozsonyban (Bratislava, SK)45 és Komáromban (Komarno, SK)46 őrzött edény készült hasonló ikonográfiával. Habár va-lamennyi büszt finom vonású, egyenes orrú, tág-ra nyílt tekintetű ifjú arcmása, amelyekben – némi jóindulattal – akár Antinous számos ábrá-zoláson megőrzött47 vonásait is felfedezhetjük, az egyes példányok mind egymástól eltérő, egye-di készítmények. Az ifjak általában laza, néha kissé rendezetlennek ható, széles loknikból alakí-tott frizurát viselnek. Ezzel szemben a budaújlaki büsztön a kissé lányos arcú ifjú frizurája a neg-roid ábrázolásokra jellemző,48 szorosan egymás mellett sorakozó tincsekből áll. Szembetűnő vi-szont, hogy ellentétben a „tipikus” negroid haj-formákkal, a frizura kialakítása középen elvá-lasztott, és rendkívül merev.

Az ifjú képmását formázó edényeknek csupán egy részén figyelhető meg ruházat, többnyire a nebris viselete, bullával vagy anélkül. A nebris a bacchusi körbe utalja az ábrázolást – emiatt edényünket is satyrként értelmezzük –, a bulla-viselet azonban egészen máshonnan megközelí-tendő problémákat vet fel. A szabad születés jel-képeként49 kezdetben csak fiúgyermekek által viselt, bajelhárító „ékszer” a régészeti leletek ta-núsága alapján50 egyre népszerűbb és általáno-sabb lett. A nyakláncon viselt bulla „tipikusan” negroid (núbiai) vonásokat mutató – széles, la-pos orr, vastag száj, fürtös hajviselet – büszt for-májú edénykén is látható.51 A bulla apotropaikus értelmezését erősítik azok az edények, amelye-ken a nyakláncon phallikus amulett függ.52

Az edényke keltezése és funkciója

A „balsamarium” elnevezés53 azt sugallja, hogy ezek az edények biztosan meghatározható funk-ciójuk után kapták modern elnevezésüket. Bár a kutatók többsége hajlik ennek használatára, sem a csoport neve,54 sem használatának célja nem tisztázott. Az elvileg a funkciót alátámasztó név mellett a szakirodalomban gyakori a formát tükröző megnevezés is: headvase, anthropomorphic

44 PiRio 1996, 121.45 kvetánová–jílek 2010, 252, Abb. 2–3.46 kvetánová–jílek 2010, 252–253, Abb. 4.47 Összefoglalóan: backe 2005; vout 2005.48 pl. FaideR-Feytmans 1979, 127, cat. 221; szabó 1984, 108, Nos

24, 25.49 goette 1986, 133–164.50 migotti 2007, 214–215.51 pl. FaideR-Feytmans 1979, 127, cat. 221.52 Pozo 1988, 282, Nr. 2; további példák: ugyanott, 283.53 maRti 1996, 979; Mustaţă 2011, 235.54 szabó 1984, 102.

bronze vessel, bustvessel, vase anthropomorphe, buste-balsamaire, Kopfgefäß, Büstengefäß stb. For-má juk eredete az etruszkokra nyúlik vissza, és használatuk hosszú időszakot ölelt fel,55 Itáliából mégsem ismerünk hasonló készítményt. Bár a limes menti tartományokban, különösen a rajna mentén igen nagy számban kerültek elő, az egész római Birodalomban kedvelt edényforma volt.56 A több darabon megfigyelhető javítási nyomok pedig az egyes példányok használati idejének hosszára szolgálnak bizonyítékkal. A kutatók véleménye megoszlik a keltezés kérdésében: az 1. századtól a 4. századig igen tág határok között vélik jellemzőnek az edényforma használatát. A keltezéshez segítséget jelent a princetoni büszt, amelynek elhasználódott alját egy jelentőségét vesztett katonai diploma felhasználásával javí-tották ki.57 A budaújlaki példány keltezéséhez – pontosabban sírba tételének idejéhez – a sírban lévő kis fibula (14. kép) ad támpontot: ennek alap-ján a 3. század első felében helyezhették sírba. Megerősíti a keltezést a „fennakadt” pillantású szem ikonográfiája is, amely a kőemlékek tanú-sága alapján szintén a 3. századra jellemző.

Az edényforma területi elterjedésén és haszná-latának időszakán kívül funkciója is vitatott. Az edények beltartalmáról – részletes kémiai vizsgá-latok híján – nagyon keveset tudunk. A francia-országi Aisey-le-Duc lelőhelyen, egy csontvázas sírban in situ talált balsamariumban „illatos szür-ke por” maradványait figyelték meg az előkerü-léskor.58 (Nehezen elképzelhető, bár nem kizár-ható, hogy a 3. század közepe táján sírba került edény 1833-ig változatlanul megőrizte volna az

55 maRti 1996, 984–985.56 maRti-cleRcx–mille 2002, 386, Fig. 2.57 jones 1987, 17.58 PRessouyRe 1962, 180–181; maRti 1996, 985.

14. kép. A budaújlaki sírban talált fibula

Fig. 14. Fibula found in the Budaújlak grave No 15


illatanyagot.) Az 1864-ben Lillebonne-ban talált antropomorf edényke „állati zsiradékot” tartal-mazott,59 egy thraciai edényben pedig „olívasze-rű aromatikus olaj” maradványait konstatálták,60 bár a kémiai összetevők alapján más növénytől származó olaj is lehetett. E rendkívül kétséges „bizonyítékokon” alapul a balzsamtartó funkció feltételezése. A restaurált tárgyak esetében az archeometriai vizsgálatok már nem is nyújthat-nak érdemi információt. Sajnálatos módon azon-ban a frissen előkerült bocholtzi lelet belsejének azonnali kémiai analízise sem hozott értékelhető eredményt.61

Segítségünkre lehetnének az előkerüléskor megfigyelt jelenségek, tárgyegyüttesek, csak-hogy az előkerülés körülményei is igen változa-tosak. Több példány ajándékként, szórványként került a múzeumok gyűjteményébe, rosszul vagy egyáltalán nem dokumentálva. Sírmellékletként hamvasztásos és csontvázas temetkezésből, szarkofágból, kocsisírból és tumulusból is szár-mazhatnak. Ismerünk településről, sőt amfiteát-rum alatti pincéből62 előkerült darabokat. A síregyüt tesben többször előfordult strigilis is: például a thraciai és moesiai példányokat mindig strigi lisszel együtt helyezték el a sírokban,63 de ez a helyzet több pannoniai darabnál is. A test-ápolásban fontos szerepet játszó eszköz jelenléte megerősítheti az edényforma instrumentum balnei szerepét. r. Nenova-Merdjanova éppen emiatt – az ampullák két formája mellett – az antropo-morf edényeket tartja az olajos edénykék 3. típu-sának.64 Méretük, könnyen nyitható és lezárható nyílásuk, hordozásra alkalmas fülük alátámaszt-ja a feltevést, ugyanakkor használhatóságukkal és ikonográfiai értelmezésükkel kapcsolatban több kérdés merül fel. Felvetődött annak lehető-sége is, hogy füstölőedényként funkcionáltak volna,65 ezt azonban az égetést bizonyító nyo-mok hiánya miatt a kutatók többsége elveti.66 Bár forrásaink alapján létezett fémből készült turibulum,67 az effajta használatnak ellentmond az edény formája, szűk nyílása, az izzást tápláló lyukak hiánya. V. Marti az edények alakjára hi-vatkozva68 utasítja el, hogy folyékony anyag tá-rolására szolgáltak volna, míg r. Nenova-

59 maRti 1996, 985.60 nenova-meRdjanova 1995, 54; Palágyi 2002b, 59.61 gRoot 2006, 103.62 bieneRt 2007, 250.63 nenova-meRdjanova 1999, 132; balabanov–nenova-meRd-

ja nova 2006, 35, 46.64 nenova-meRdjanova 1999, fig. 3.65 coaRelli 1961, 177.66 PiRio 1996, 123; Mustaţă 2010, 53.67 HaRsányi 2006, 58.68 maRti 1996, 986.

Merdjanova véleménye szerint lezárható nyílá-suk és fogantyújuk révén alkalmasak lehettek olaj tárolására és szállítására.69 Valóban, ameny-nyiben ezeket a tárgyakat a praktikum oldaláról kívánjuk megközelíteni, igen nehéz megfelelő funkciót találni nekik. Az edények kivitelezése – szobrot idéző formájuk, nemesfém berakásaik, a részletek kidolgozása – háttérbe szorítja a gya-korlatias szempontokat. A középen szélesebb, belül egyenetlen, „holt tereket” kialakító forma és a szűk nyílás megnehezíti a benne tárolt anyag használatát, jelen ismereteink szerint pálcákkal történő kiemelését. A sűrű folyadék a használat-ban azonban folyamatosan fogyott, így az edény-ke aljából kivehető volt.

A lillebonne-i példányban talált állati zsira-dék vagy a kabilei edénykében kimutatható, nö-vényi olajra utaló elemek unguentum alkotóré-szeként értelmezhetők.70 A rendkívül széles ská-lán elő állított és alkalmazott unguenta használata mind a nők, mind a férfiak körében elterjedt volt, ápoló kenőcsként és illatszerként egyaránt. állaguk összetevőiktől – elsősorban „hordozó-anyaguktól” – függően krémszerű vagy sűrű, cseppfolyós lehetett, ugyanakkor léteztek por alakú, „szárított illatszerek”71 is. A kozmetikai és kozme tológiai készítményeket a források ér-telmezése alapján készítették pasztilla formájá-ban is,72 a kényesebb összetevőjű produktumok tárolására pedig – az alabástromnál olcsóbb – bronzból készült edény volt a kívánatos.73 Az antropomorf edények értéküknél és méretüknél fogva alkalmasak lehettek a „balsamarium” funkcióra, akár folyékony, akár kisebb darabok-ban lévő, szilárd halmazállapotú anyagok táro-lására. utóbbi esetleg – a férfiak esetében is el-várt74 – szőrtelenítésnél alkalmazott gyanta lehe-tett, amely éppen e tulajdonsága miatt tett szert nagyobb népszerűségre.75 Az edényke maga pe-dig a gyanta melegítésére is alkalmas, ami ma-gyarázattal szolgálna a különálló fül és tartó, il-letve a talapzat meglétére.

A funkció másik megközelítési módja az edény ikonográfiájának értelmezése. A groteszk, eltúl-zott vonások, agressziót sugárzó arckifejezések apotropaikus értelmezése76 r. Nenova-Merdja-nova véleménye szerint szintén a közfürdőbeli használatot sugallja. A fürdőkben zajló sokféle tevékenységről, a fürdők ricsajáról Seneca is 69 nenova-meRdjanova 1995, 54.70 Facsády 2013, 73–74.71 Plinius Nat. Hist. XIII. 19.72 Kozmètikon 2011, 131.73 Kozmètikon 2011, 133–134.74 Facsády 2013, 21, 122.75 Plinius Nat. Hist. XIV. 123.76 nenova-meRdjanova 2000, 303.


megemlékezik.77 A meztelen, kiszolgáltatott test-re számtalan – valós vagy elképzelt – veszély le-selkedett fürdőzés közben,78 amelyek kivédésére szolgálhatott a bulla viselete. Kétlem azonban, hogy a tárolóedényként használatos tárgyon áb-rázolt függő ugyanolyan mögöttes tartalommal, személyes védelemmel bírhatott. Egyébként az antropomorf edényeknek csupán egy részére illik a gonoszriasztó arckifejezés vagy a függő viselete – az edénytípus használatáról tehát ez

77 seneca Ep. 56.2.78 dunbabin 1989, 35.

a megközelítés sem szolgál meggyőző bizonyí-tékkal.

Az antropomorf edények rendkívül széles ská-lája – amelynek szemléletes reprezentánsa a két aquincumi darab – továbbra is bizonytalanság-ban hagyja a kutatókat. Méretbeli és időbeli különbségeik miatt feltételezhető, hogy haszná-latuk, a bennük tárolt anyag is változott, és érté-küknek köszönhették hosszú ideig tartó meg-becsültségüket.

iroDAlom

backe, A. 2005 Antinoos – Geliebter und Gott. Staatliche Museen zu Berlin, Stiftung preußischer Kulturbesitz. Berlin.balabanov, p.–nenova-meRdjanova, R. 2006 A rare Bronze Balsamarium from the Necropolis of Colonia Flavia Pacis Deultensium. ArchBulg 10/3,

35–51.balty, J. 1973 Balsamaires anthropomorphes du monde romain. JrGZM 20, 261–264.bánki zs. 1964–1965 Jelentés az igari római kori bronzleletről (Bericht über den römerzeitlichen Bronzefund von Igar).

Aregia 4–5, 221. 1972 római bronzok (Bronzes romains). IKMK 30.bieneRt, B. 2007 Die römischen Bronzegefäße im rheinischen Landesmuseum Trier. Trierer Zeitschrift, Beiheft 31. Trier.coaRelli, F. 1961 Nouvi elementi per la cronologia di Begram: cinque recipienti bronzei in forma di busto. Archclass 13,

168–179.Dunbabin, K. 1989 Baiarum Grata Voluptas: pleasures and Dangers of the Baths. papers of the British School at rome 57,

6–46.ÉbeR L. 1899 Néger rabszolga bronzszobrocskája az Aquincumi Múzeumban. Budrég 6, 5–17.Facsády A. 1996 Kutatások a katonai territórium déli részén: Budaújlak (Bp. II. ker.) a római korban (research on the

southern part of the Aquincum military territorium: Budaújlak in the roman period). AqFüz 2, 14–21. 2013 „Forma bonum fragile est”. Szépítkezés a római korban. Budapest.FaideR-Feytmans, G. 1979 Les bronzes romains de Belgiques. Mainz am rhein. Fontaine, P. et al. 2012 Fontaine, p.–Fontaine-Hodiamont, c.–Lenoble-pinson, M.: D’unguentarium à balsamaire. Les noms des

vases à parfum en verre hellénistiques et romains. Vocabulaire latin et terminologie actuelle. signa revue éditée par le comité pour la diffusion de la recherche en archéologie gallo-romaine 1, 39–47.

gisbeRt, j. a. 1993 Balsamario con representacion de Mercurio en una domus de Dianium, Denia (Alicante). In: Arce, J.–

Burkhalter, F. (eds): Bronces y religion romana. Actas del XI congreso Internacional de Bronces Antiguos. Madrid, May–Junio 1990. Madrid, 213–227.

goessleR, p. 1928 Antike Büstengefäße aus Metall. Antike plastik – Walter Amelung. Berlin.goette, H. r. 1986 Die Bulla. BJ 186, 133–164.gRoot, T. 2006 resultaten van de opgraving van een romeins tumulusgraf in Bocholtz (gem. Simpelveld). rapportage

Archeologische Monumentenzorg 127. Amersfoort.


HaRsányi E. A füstölők és a füstölés szokása a császárkorban. AT 50, 57–73.Jones, F. F. 1987 A Bronze Head-Vase. record of the Art Museum, princeton university 46/2, 16–23.Kozmètikon 2011 Marganne, M.-H.–Vincent, A.-L. (eds): Édition, traduction et commentaire des fragments grecs du

Kosmètikon attribué à cléopâtre. Liège.kvetánová, I.–jílek, J. 2010 römerzeitliche Balsamarien aus dem Gebiet der ehemaligen Tschechoslowakei. In: Kuzmová, K. (ed.):

ANODOS. Studies of the Ancient World in Honour of Werner Jobst 8/2008. Trnava, 249–258.majewski, K. 1963 Brazowe balsamaria antropomorficzne w cesarstwie rzymskin (Balsamaires anthropomorphes en

bronze dans l’Empire romain). ArchWarsz 14, 95–126.malaise, M. 1970 À propos d’un buste-balsamaire en bronze du musée de Tongres. Sur les traces d’influences alexandrines

à Atuatuca. Latomus 29, 142–156.maRti, V. 1996 De l’usage des “balsamaires” anthropomorphes en bronze. MEFrA 108, 979–1000.maRti-cleRcx, V.–mille, B. 2002 Nouvelles données sur la répartition des ateliers producteurs des vases anthropomorphes d’époque

romaine: la nature peut-elle déterminer la provenance? In: Guimlia-Mair, A. (ed.): I Bronzi Antichi: produzione e technologia. Atti del XV congresso Internazionale sui Bronzi Antichi, organizzato dall’università di udine, sede di Gorizia Grado–Aquileia, 22–26 maggio 2001. Monumentum instru-mentum 21. Montagnac, 385–392.

migotti, B. 2007 rimska bulla u panoniji (roman bullae in pannonia). VAMZ 40, 187–219.mRáv, zs. 2013 Eiserne Klappstühle aus kaiserzeitlichen Bestattungen der einheimischen Elite in pannonien

(Összecsukható vasszékek a helyi őslakos elit császárkori temetkezéseiből pannoniában). ArchÉrt 138, 105–144.

Mustaţă, S. 2010 The roman anthropomorphic bronze vessel from Strâmba (Turceni, Gorj country). Typological,

functional and chronological aspects. Oltenia 17, 51–56. 2011 remarks on the use and misuse of latin terms in the study of roman bronze vessels. In: cosma, c. (ed.):

Studies in Archaeology and History. An Anniversary Volume to professor Nicolae Gudea on his 70th Birthday. cluj-Napoca, 233–239.

nenova-meRdjanova, R. 1995 Typology and chronology of the Bronze Vessels used in the palaestra and in the Baths from the roman

provinces Thrace and Moesia. In: Mols, S. T. A. M. et al. (dir.): Acta of the 12th International congress on Ancient Bronzes, Nijmegen 1992, provincial Museum G. M. Kam. Amersfoort–Nijmegen, 51–58.

1997 The roman precious Bronze Vessels from Moesia and Thracia. ArchBulg 1/1, 103–112. 1999 roman bronze vessels as part of instrumentum balnei. In: DeLaine, J.–Johnston, D. E. (eds): roman bath

and bathing. JrA Suppl. 37. portsmouth, rhode Island, 131–134. 2000 Images of Bronze against the Evil Eye (beyond the Typological and Functional Interpretation of the

roman Bronze Vessels for Oil). In: Thomas, r. (Hrsg.): Antike Bronzen. Werkstattkreise: Figuren und Geräte. Akten des 14. Internationalen Kongresses für Antike Bronzen in Köln, 21. Bis 24. September 1999, Köln Jb 33, 303–312.

k. Palágyi, S. 2002a Ein neu entdecktes Balsamarium (Kopfgefäß) aus pannonien. In: Guimlia-Mair, A. (ed.): I Bronzi

Antichi: produzione e technologia. Atti del XV congresso Internazionale sui Bronzi Antichi, organizzato dall’università di udine, sede di Gorizia Grado–Aquileia, 22–26 maggio 2001. Monumentum instru-mentum 21. Montagnac, 438–445.

2002b Emberfej alakú bronzedény Bakonyszentkirályról – Kitekintéssel a belső-pannoniai darabokra (A Bronze vessel in the shape of a human head from Bakonyszentkirály – With a survey of pieces from inner pannonia). VMMK 22, 57–68.

PiRio, L. 1996 Flacon en bronze en forme de tête d’adolescent du Musée d’Aoste (Isière), Ier s. ap. J.-c. rAN 29, 119–

123.Pozo, S. F. 1988 Balsamarios antropomorfos en bronce de época romana hallados en Hispania. ArchEsp 61, 275–297.


PRessouyRe, L. 1962 À propos d’un “balsamaire” trouvé à Lamaurelle (L. et G.). rA 2, 165–181.Radnóti A. 1938 A pannóniai római bronzedények. Disspann. Ser. II. No. 6. Budapest.Raev, B. A. 1977 Die römischen Bronzegefäße der römischen Kaiserzeit in Thrakien und Mösien. BrGK 58/2, 605–643.szabó, K. Balsamaires en bronze provenant de la pannonie. Aregia 21, 99–113.vout, c. 2005 Antinous, Archaeology and History. JrS 95, 80–96.Vujovic, M. / Вујовиъ, М. 1994 Антропоморфие бронзане посуде на тлу Србије (Anthropomorphic bronze vessels from Serbia).

ZNM 15/1, 87–95.

A bronzE Anthropomorphic “bAlsAmArium” from Aquincum

annamáRia R. Facsády

The artefact inventoried under number BTM rO 94.6.3767 is a bust-shaped bronze vessel portraying a youth. Its surface is covered with green patina in some spots; the suspension loop on the left side of the head was missing when the vessel came to light. Height with the suspen-sion loop: 12.6 cm, greatest diameter: 7.5 × 4.8 cm.

Another vessel interpreted as a balsamarium, to use a modern term, is known from Aquincum. The vessel in-ventoried under number rO 43.1870.34 in the collection of the Hungarian National Museum appears in Majowski’s catalogue too. According to the information contained in the inventory book, it was found on Hajógyár Island, the location of the roman governor’s palace. Its height is 7 cm, its greatest diameter is 4.3 × 3.3 cm, but unlike the Budaújlak vessel, it portrays a mous-tached Negroid head.

An impressive number of anthropomorphic vessels are known from pannonia and from the roman Empire in general. Aside from the human portrayal, one trait shared by these vessels is the round opening with a hinged cover and the loops for holding the handle. Otherwise, a great diversity can be noted regarding the size and the other iconographic details of these vessels.

The pieces portraying youths with an asexual rather than a boyish face are usually assigned to the Antinous type whose characteristic traits can be quite clearly de-fined: a brooding, wistful look, a beardless, slightly chub-by face, a “sensual” mouth, a “windblown” coiffure of slightly dishevelled curls. The vessel from Budaújlak can be fitted into this series, even though the youth’s coiffure is made up of tight curls more typical for Negroids, the hair is parted in the middle and is rather stiff.

Only some of the vessels portray the youth wearing clothes, usually a nebris, either with or without a bulla. The nebris assigns the depiction to the Bacchus circle, while the bulla, a symbol of free birth, the apotropaic “ornament” appears on a bust-shaped vessel with ex-pressly Negroid (Nubian) features. The bulla’s apotropa-ic interpretation is confirmed by vessels on which a phallic amulet is hung from the necklace.

One starting point for establishing the date of the Budaújlak vase is the small brooch from the burial, in-dicating a date in the earlier 3rd century. This dating is supported by the expression of the eyes, a depiction typ-ical for the 3rd century on the testimony of the stone re-lics.

The function of the vessel type is controversial: they were suitable for keeping balm or ointment. The role of the vessel as an instrumentum balnei is confirmed by the presence of a strigilis in the grave assemblages containing balsamariums.

Another possible approach to determining function is the interpretation of the vessels’ iconography. The grot-esque, exaggerated features and the expressions convey-ing aggressiveness too suggest a use in public baths.

The extremely wide range of anthropomorphic ves-sels, eloquently illustrated by the two specimens from Aquincum, continues to elude scholarly interpretation. The diversity of their form and the chronological differ-ences indicate that their function varied, as did the sub-stances stored in them, and that their long-lasting appre-ciation can be attributed to their value.

Documents

A bronze anthropomorphic “balsamarium” from Aquincum / Antropomorf bronz „balsamarium” Aquincumból