Nyitvatermők Gymno- spermatophyta · Növénytan gyakorlat BSc II. Növényrendszertan...

Növénytan gyakorlat BSc

II. Növényrendszertan

Nyitvatermők Gymno-

spermatophyta

Cikász (Cycas circinnalis)

Csikófark (Ephedra distachya)

Csikófark (Ephedra distachya)

• Alaktani jellemzők: Vesszős, villásan elágazó hajtású, gyantajáratok nélküli cserjefaj. Levelei pikkelyszerűek, alapjukon összenőttek. A hím generatív hajtásban a változó számú (2-8) 2-2 portokot viselő porzót két takarólevél övezi. A női generatív hajtásban a magányos magkezdeményt 4-7, a megtermékenyítés után elhúsosodó és megpirosodó fellevél veszi körül.

• Virágzási idő: IV – VI.• Gyógyhatás: Gyógynövény. Efedrin nevű hatóanyaga

doppinglistán.• Elterjedés: Eurázsiai elterjedésű faj.• Természetvédelmi helyzete: Hazánkban fokozottan védett faj.

Természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Páfrányfenyő (Ginkgo biloba)

• Alaktani jellemzők: Fiatal korban karcsú, később terebélyes koronájú, lombhullató, kétlaki fa. Levelei legyező alakúak, villás erezetűek, kétlebenyűek. Nőivarú egyedein általában párosával fejlődnek a magkezdemények, melyeket érett állapotban vöröses maghéj borít.

• Virágzási idő: V.• Gyógyhatás: Ősidók óta ismert és

manapság is használt gyógynövény.• Élőhelyigény: Parkokban, kertekben

ültetve előforduló dísz- vagy haszonnövény.

• Elterjedés: őshazája Dél-Kína.

Páfrányfenyő vagy ginkgó(Ginkgo biloba)

Páfrányfenyő vagy ginkgó(Ginkgo biloba) Lombhullató!

Lucfenyő (Picea abies)•Alaktani jellemzők: 30-50 m magasra is megnövő, kúp alakú lombkoronát nevelő, örökzöld fafaj. Idős ágai bókolhatnak, Kérge repedezett, enyhén vöröses vagy szürkés árnyalatú. Tűlevelei merevek, szúrósak, négyélűek és egyesével, csavarvonalban helyezkednek el hajtásain. Tobozai éretten bókolnak, hengeresek, rendszerint a magas ágakon fejlődnek, egyben lehullanak. Tobozpikkelyei vékonyak, csúcsuk hegyes.•Virágzási idő: IV – VI.•Elterjedés: Európai elterjedésű faj.•Hazánkban csak a Nyugat-Dunántúl néhány pontján vannak őshonosnak tekinthető előfordulásai, de sokfelé ültetik.

Lucfenyő (Picea abies)

Lucfenyő (Piceaabies)

Lucfenyő (Picea abies)

Ezüstfenyő (Picea pungens)

•Alaktani jellemzők: A lucfenyőhöz hasonló, attól leginkább kékesszürkén deres, 8-10 mm hosszú tűlevelei révén elkülöníthető faj. Hajtásai fényesek, kopaszok, világosak vagy kissé rózsaszínűek. Tobozai kisebbek a lúcénál, kevés pikkelyűek, melyek lazán egymásra simulnak. •Észak-Amerikából származó, nálunk parkokban, kertekben ültetve előforduló dísznövény.

Európai jegenyefenyő (Abies alba)

• Alaktani jellemzők: 30-60 m magasra növő, kúp alakú lombkoronát nevelő, örökzöld fafaj. Idős ágai bókolhatnak, Kérge repedezett, enyhén vöröses vagy szürkés árnyalatú. Tűlevelei merevek, szúrósak, négyélűek és egyesével, csavarvonalban helyezkednek el hajtásain. Tobozai éretten bókolnak, hengeresek, rendszerint a magas ágakon fejlődnek, egyben lehullanak. Tobozpikkelyei vékonyak, csúcsuk hegyes.

• Nálunk talán a Nyugat-Dunántúl néhány pontján őshonos.

Európai jegenyefenyő (Abies alba)

Kolorádó jegenyefenyő ( Abies concolor)

Andalúzia jegenyefenyő (Abies pinsapo)

...... jegenyefenyő (Abies pinsapo)

Douglas-fenyő(Pseudotsuga

menziesii)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris)

• Alaktani jellemzők: Akár 40 méteres magasságot is elérő, fiatalon kúpos, később ernyő alakúan kiszélesedő lombkoronájú fa. Kérge durván pikkelyes, legalább a lombkoronaszintben vörös színű. Tőlevelei párosával állnak, 3-7 cm hosszúak. Tobozai két évig fejlődnek, aszimmetrikusak, 3-6 cm hosszúak. Tobozpikkelyei fénytelenek, csúcsuk levágott.

• Virágzási idő: V – VI.• Elterjedés: Eurázsiai elterjedésű

faj.• Hazánkban csak a Dunántúl

nyugati részén őshonos, de máshol is ültetik.

• Természetvédelmi helyzete: Hazánkban jelenleg nem áll védelem alatt.

Erdeifenyő (Pinus sylvestris)

Erdeifenyő (Pinus sylvestris)

Feketefenyő (Pinus nigra)

• Alaktani jellemzők: Legfeljebb 20 méter magas fafaj, kérge sötétszürke. 8-15 cm hosszúságú tűlevelei párosával állnak. Két évig fejlődő tobozai tojásdadok, 6-8 cm-esek. A tobozpikkelyek legömbölyített csúcsúak.

• Virágzási idő: V – VI.• Elterjedés: Mediterrán

elterjedésű faj, hazánkban nem őshonos, de sok helyen telepítették.

Feketefenyő (Pinus nigra)

Feketefenyő (Pinus nigra)

Törpefenyő (Pinus mugo)

• Alaktani jellemzők: 1-3,5 m magasságúra növő örökzöld cserjefaj. Tőlevelei párosával állnak, 2-5 cm hosszúak. Tobozai kicsik, 2-5 cm hosszúságúak, pikkelycsúcsuk lapos.

• Virágzási idő: VI – VII.• Gyógyhatás: Hivatalos

gyógynövény.• Európa magashegyeinek

jellegzetes bokorfája, hazánkban sziklakertekben ültetve előforduló dísznövény.

• Elterjedés: Európai elterjedésű faj.

Törpefenyő (Pinus mugo)

Símafenyő (Pinus strobus)

Vörös fenyő (Larixdecidua)

• Alaktani jellemzők: Magas termetű (20-40 m), laza ágrendszerű, lombhullató fafaj. Puha tapintású tűlevelei a rövidhajtásokon 20-40-esével csomókban fejlődnek. Generatív hajtásai márciustól áprilisig növekednek. Tobozai tojásdadok, kicsik (2-3 cm-esek), egy év alatt fejlődnek és éretten is a fán maradnak.

• Virágzási idő: IV – VI.• Gyógyhatás: A népi gyógyászatban

ismert növény.• Elterjedés: Európai elterjedésű faj.• Hazai előfordulásai: Hazánkban

őshonossága (a Nyugat-Dunántúlon) kétséges, hegyvidékeken telepítik.

• Természetvédelmi helyzete: Hazánkban nem áll védelem alatt.

Atlanti cédrus (Cedrus atlantica)

Mocsárciprus (Taxodium distichum)• Alaktani jellemzők: Akár 50

méter magasságot is elérő lombhullató fafaj. Lombkoronája fiatalon kúp alakú, később szétterül. Tűlevelei laposak, kb. 2 cm hosszúak, a törpehajtásokon (melyekkel ősszel együtt hullanak le) fésűsen állnak. Toboza 2-3 cm átmérőjű, gömbölyded, éretten széteső.

• Virágzási idő: V.• Nálunk parkokban,

arborétumokban ültetve előforduló növény.

• Elterjedés: Észak- Amerikából származik.

Mocsárciprus (Taxodium distichum)

Közönséges boróka (Juniperus communis )• Alaktani jellemzők: 1-5 méter

magasságot elérő örökzöld faj. 1-2 cm hosszúságú, hegyes, igen szúrós tűlevelei hármas örvökben állnak, mereven elállnak. Kétlaki növény, a hímivarú (porzós) egyedek általában karcsú, oszlopos növekedésűek, a termős (nőivarú) példányok pedig alacsonyabbak, terebélyesebbek. Tobozbogyói két év alatt érnek kékes színűre.

• Virágzási idő: IV – V.• Gyógyhatás: Hivatalos

gyógynövény.• Elterjedés: Cirkumpoláris

elterjedésű faj.• Legelterjedtebb őshonos

nyitvatermőnk. Hazánkban jelenleg nem áll védelem alatt.

Közönséges boróka (Juniperus communis )

Nehézszagú boróka (Juniperus sabina)

Virgíniai boróka (Juniperus virginiana)• Alaktani jellemzők: 30

méteres magasságot elérő, kúpos lombkoronájú, örökzöld fafaj. Törzse az alapjánál gyakran támaszkodóan kiszélesedik. Kérge vörösbarna színű, keskeny hosszanti sávokban leválik. Hajtásai vékonyak rajtuk egyszerre láthatók fiatal-(tűszerű) és idősebb-(pikkelyszerű) levelek. Tobozbogyói kékesek, 4-6 mm átmérőjűek.

• Gyógyhatás: Gyógyhatása nem ismert.

• Parkokban, kertekben ültetve előforduló dísznövény. Őshazája Észak-Amerika.

• Természetvédelmi helyzete: Hazánkban jelenleg nem áll védelem alatt.

Nyugati életfa (Thuja occidentalis)• Alaktani jellemzők: Mintegy

5 méteres magasságúra megnövő örökzöld cserje vagy kisebb fafaj. Hajtásai vízszintesen rendeződnek vagy lefelé hajlanak, a csúcshajtás mindig felfelé néz. Pikkelylevelei a száron három sorban helyezkednek el. A női toboz nyár elejére elfásodik, pikkelyleveleinek csúcsa nem hajlik vissza.

• Virágzási idő: IV – V.• Gyógyhatás: A népi

gyógyászatban ismert növény.

• Élőhelyigény: Parkokban, kertekben ültetve előforduló dísznövény. Őshazája Észak-Amerika.

Nyugati életfa (Thuja

occidentalis)

Keleti tuja (Biota orientalis)• Alaktani jellemzők: Örökzöld

cserje vagy kisebb fa. Hajtásai függőleges síkba rendeződnek, a középső pikkelylevélsor levelein bemélyedések láthatók. Női tobozának pikkelylevelei először elhúsosodnak, majd őszre megfásodnak, pikkelyleveleik csúcsa visszahajló.

• Virágzási idő: IV – V.• Gyógyhatás: A népi

gyógyászatban ismert növény.• Élőhelyigény: Parkokban,

kertekben ültetve előforduló dísznövény. Őshazája Kelet-Ázsia.

• Természetvédelmi helyzete: Hazánkban jelenleg nem áll védelem alatt.

Tiszafa (Taxus baccata) • Alaktani jellemzők: Legfeljebb 20 méter

magasságot elérő, de rendszerint csak 2-10 méteres, örökzöld cserje vagy kisebb fa. Kérge eleinte vörösesbarna, az idősebb példányoké szürkésbarna, a platánokhoz hasonlóan leváló. Tűlevelei a hajtáson egy síkban állnak, laposak, hegyesek, 20-35 mm hosszúak és 1-2 mm szélesek. Az apró, sárgás színű porzós tobozok tömegesen fejlődnek, a termősök ritkábban állnak és magányos magkezdeményűek. Az érett magot húsos, lédús, édes magköpeny burkolja.

• Virágzási idő: III – IV.• Hazánkban vadon a Bakonyban és a

Bükkben fordul elő, bükkösökben. Egyébként arkokban, kertekben országszerte ültetik.

Tiszafa (Taxus baccata)Termős (balról) és porzós (jobbról) hajtásrészlet