View
2
Download
0
Category
Preview:
Citation preview
1
Nobel-díjak a katalízisben Hannus István
A 93 eddig kiosztott kémiai Nobel-díjból 13 katalízissel kapcsolatos
Az SZTE Kutatóegyetemi Kiválósági Központ tudásbázisának
kiszélesítése és hosszú távú szakmai fenntarthatóságának megalapozása
a kiváló tudományos utánpótlás biztosításával
TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0012 projekt
2
Az első 10 év Nobel-díjai Fizika
1901 Wilhelm C. Röntgen
1902 Hendrik A. Lorentz-Pieter Zeemann
1903 Henri Becquerel - Pierre és
Marie Curie
1904 Lord John Raleigh
1905 Lénárd Fülöp
1906 Sir Joseph J. Thomson
1907 Albert A. Michelson
1908 Gabriel Lippmann
1909 Guglielmo Marconi és Karl F. Braun
1910 Johannes van der Waals
Orvostudomány és fiziológia
1901 Emil A. von Behring
1902 Sir Ronald Ross
1903 Niels Finsen
1904 I. P. Pavlov
1905 Robert Koch
1906 S. Ramón y Cajal – Camillo Golgi
1907 Charles Laveran
1908 Ilja Mecsnyikov - Paul Ehrlich
1909 Emil Th. Kocher
1910 Albrecht Kossel
Irodalom
1901 Armand Sully - Prudhomme
1902 Theodore Mommsen
1903 Björnstjerne Björnson
1904 José Echegaray és Frederik
Mistral
1905 Henryk Sienkiewicz
1906 Giosué Carducci
1907 Rudyard Kipling
1908 Rudolph Eucken
1909 Selma Lagerlöf
1910 Paul J. L. Heyse
Békedíj
1901 Henry Dunant és Frederic Passy
1902 Élie Ducommun és Charles A. Gobat
1903 William Randal Cremer
1904 Nemzetközi Jogi Intézet
1905 Bertha von Suttner
1906 Theodore Roosevelt
1907 Ernesto Moneta és Louis Renault
1908 Klas P. Arnoldson és Fredrik Bajer
1909 Auguste Beernaert és Constant de
Rebecque
1910 Nemzetközi Állandó Békeiroda, (IPB)
Bern
Kémia
1901.: Jacobus H. van’t Hoff
1902.: Emil H. Fischer
1903.: Svante A. Arrhenius
1904.: Sir William Ramsay
1905.: Adolph von Baeyer
1906.: Henri Moissan
1907.: Eduard Buchner
1908.: Ernest Rutheford
1909.: Wilhelm Ostwald
1910.: Otto Wallach
Nobel-díjak 1909-1920 Fizika
1909 Guglielmo Marconi és Karl F. Braun
1910 Johannes van der Waals
1911 Wilhelm Wien
1912 Nils Gustaf Dalén
1913 Heike Kamerlingh-Onnes
1914 Max Th. Felix von Laue
1915 Sir Lawrence Bragg-Sir William Bragg
1916
1917 Charles Glover Barkla
1918 Max Planck
1919 Johannes Stark
1920 Charles Guillaume
Orvostudomány és fiziológia
1909 Emil Th. Kocher
1910 Albrecht Kossel
1911 Allvar Gullstrand
1912 Alexis Carrel
1913 Charles Richet
1914 Bárány Róbert
1915
1916
1917
1918
1919 Jules Bordet
1920 August Steenberg Kroch
Irodalom
1909 Selma Lagerlöf
1910 Paul J. L. Heyse
1911 Maurice Maeterlinck
1912 Gerhard Hauptmann
1913 Rabindranath Tagore
1914
1915 Romain Rolland
1916 Carl von Heidenstam
1917 Karl Gjellerup, Henrik Pontopiddan
1918
1919 Carl Spitteler
1920 Knut Hamsun
Békedíj
1909 Auguste Beernaert, Constant de Rebecque
1910 Nemzetközi Állandó Békeiroda, Bern
1911 Tobias Carel Asser és Alfred H. Fried
1912 Elihu Root
1913 Henri La Fontaine
1914
1915
1916
1917 A Nemzetközi Vöröskereszt
1918
1919 Thomas W. Wilson
1920 Léon Bourgeois
KÉMIA
1909 Wilhelm Ostwald
1910 Otto Wallach
1911 Marie Curie,Sklodowska
1912 Victor Grignard, Paul Sabatier
1913 Alfred Werner
1914 Theodore W. Richards
1915 Richard Willstätter
1916
1917
1918 Fritz Haber
1919
1920 Walther H. Nernst
A kémiai Nobel-díjak
OSTWALD, Wilhelm (Riga, 1853.09.02. – Lipcse, 1932.04.04.) német fizikai kémikus.
A Nobel-díjat 1909-ben kapta „a katalízis területén végzett munkáiért, valamint a
kémiai egyensúlyok és a reakciósebesség alapvető vizsgálataival elért eredményeiért”.
Egyetem: Dorpati (ma: Tartu, Észtország).
Doktori: 1878 – oldatok kémiája.
Egyetemi tanár: 1881, Riga.
1887, Lipcse.
1904, Harvard.
Sokoldalú munkásság.
1875 – kémiai affinitás.
Lépcsőszabály, egy rendszer instabil állapotból közbenső állapotokon keresztül jut stabil állapotba.
1882 – egyensúlyi reakciók – észterezés.
Már gyerekkorában kitűnt kémiai érdeklődésével.
„Energia” villa
Grossbothen, Grimmaer Strasse 25.
1906, lemondott, „Energia” nevű villájába
visszavonult.
A kémiai Nobel-díjak
Támogatta Arrhenius elektrolitos disszociáció elméletét.
Sav-bázis elmélet, indikátorok.
1885 – tankönyv – a fizikai kémia önálló eredményei.
1887 – folyóirat (van‟t Hoff-al).
Wilhelm
Ostwald
Fia Wolfgang is kiváló kémikus, kolloid kémia, diszperz rendszerek.
Wilhelm Ostwald a tudománytörténet fontosságát is felismerte.
Filozófus is volt: szubjektív idealista, monista.
1894 – katalízis, a katalizátor az egyensúlyt nem befolyásolja, az aktiválási energiát
csökkenti, gyakorlatban is alkalmazta.
Ammónia oxidáció fém platinán, salétromsav gyártás.
HNO3 nitrálás, műtrágyák.
1902-ben szabadalmaztatta az eljárást, igen fontos ipari folyamat lett.
Nitráló-elegy: cc.HNO3 : cc.H2SO4 1:2 arányú elegye
A kémiai Nobel-díjak Az energetizmus megalapítója.
Az energia anyagtalan, tiszta mozgás.
1914 – Ostwald újra kísérletezik,
színelmélet.
Szerint a boldogság nem mérhető, viszont a szervezet teljes energiafogyasztása igen.
Wilhelm
Ostwald
G – a boldogság mértéke. E – energia, amit az ember saját akarat szerint használ fel.
W – az az energia, amit szándékai ellenére kell felhasználnia.
E + W – a teljes energiafelhasználás.
A boldogság és szerelem termodinamikája. (1904)
E – W előjele azt mutatja, hogy kedvünk szerint, vagy ellenére használtuk az energiát.
Nagysága, hogy milyen mértékben.
Boldog ember, akinek sok az energiája és azt szándéka, hajlamai szerint használhatja fel.
Ludwig Boltzmann (1905), előadás Bécsben.
„Az entrópia-tétel és a szerelem magyarázata a
valószínűség számítás elvei alapján.”
Az a faj, az a variáns marad fenn, amelyik
sikeresebben tudja csökkenteni a maga
entrópiáját.
G = (E + W) (E – W) = E2 –W2 “Boldogságformula”:
SALÉTROMSAVGYÁRTÁS
1902 Ostwald, katalitikus ammóniaoxidáció
1906 BASF: gyakorlati megvalósítás
LÉPÉSEK
- ammóniaoxidáció
- NO oxidáció
- NO2 (N2O4)elnyeletés
1) Ammóniaoxidáció
molkJHOHNNONH
molkJHOHNONH
molkJHOHNOONH
o
r
o
r
o
r
18036564
12616234
9036454
223
2223
223
Katalizátor: Pt/Rh vagy Pt/Ir Hőmérséklet: 750-800 oC
(95/5) (90/10)
belépő gáz: 10-12 tf% NH3 + levegő
alsó robbanási határ: 16% NH3 (1 bar), 12,4% (10 bar)
Pt-háló behelyezése a reaktorba
működő (aktív) katalizátorháló
Az aktív Pt-felület kialakulása
Ammóniaoxidáció reaktorok a gyakorlatban
A kémiai Nobel-díjak
SABATIER, Paul (Carcassone, 1854.11.05. –Toulouse, 1941.08.14.) francia kémikus.
A Nobel díjat 1912-ben kapta, megosztva V. Grignard-ral, „a szerves vegyületeknek a
finoman eloszlatott fémek jelenlétében végzett hidrogénezéséért, amellyel jelentősen
hozzájárult a szerves kémia jelenlegi fejlődéséhez”.
Egyetem: École Normale – Párizs.
Doktori: 1880 – fém-szulfidok.
Egyetemi tanár: 1884, Toulouse – 1930, nyugdíj.
Hidrogénezés nikkel (Ni), platina (Pt), palládium (Pd) fém katalizátorok jelenlétében.
Munkatársa J.B. Senderens.
Ipar, olaj keményítés, margarin.
Megmaradt a laboratóriumi kísérleteknél. Katalizátorok, katalizátor mérgek, dehidratálás.
Etán Metán
Ciklohexán
CO, CO2 metán, CH4 1897, etilén etán, C2H6
1901, benzol ciklohexán. C6H12
Nobel-díjak Fizika
1918 Max Planck
1919 Johannes Stark
1920 Charles Guillaume
1921 Albert Einstein
1922 Niels Bohr
1923 Robert Andrews Millikan
1924 Karl Siegbahn
1925 James Franck és Gustav Hertz
1926 Jean Baptiste Perrin
1927 Arthur Holly Compton és C.T.R. Wilson
1928 Sir Owen Williams Richardson
1929 Louis-Victor de Broglie
1930 Sir Chandrasekhara Venkata Raman
1932 W. Karl Heisenberg
Orvostudomány és fiziológia
1919 Jules Bordet
1920 August Steenberg Kroch
1922 Archibald Hill-Otto Meyerhof
1923 J. MacLeod-Sir F.Banting
1924 Willem Einthoven
1926 Johannes Grib Fibiger
1927 Julius Wagner-Jauregg
1928 Ch. Henri Nicolle
1929 Sir Frederick Hopkins-
Christiaan Eijkman
1930 Karl Landsteiner
1931 Otto Warburg
1932 Lord Edgar D. Adrian-Sir
Charles Sherrington
Irodalom
1919 Carl Spitteler
1920 Knut Hamsun
1921 Anatole France
1922 Jacinto Benavente
1923 W. B. Yeats
1924 Stanislaw Reymont
1925 George Bernard Shaw
1926 Grazia Deledda
1927 Henri Bergson
1928 Sigrid Undset
1929 Thomas Mann
1930 Sinclair Lewis
1931 Eriki A. Karlfeldt
1932 John Galsworthy
Békedíj
1919 Thomas W. Wilson
1920 Léon Bourgeois
1921 Karl H. Branting és Christian L.Lange
1922 Fridtjof Nansen
1925 Sir A. Chamberlain és Charles G.Dawes
1926 Aristide Briand és Gustav Stresemann
1927 Ferdinand Buisson és Ludwig Quidde
1929 Frank Billings Kellogg
1930 Lars Nathan Söderblom
1931 Jane Addams és Nicholas M. Butler
Kémia 1918 Fritz Haber
1919
1920 Walther H. Nernst
1921 Frederick Soddy
1922 Francis W. Aston
1923 Fritz Pregl
1924
1925 Richard A. Zsigmondy
1926 Theodor Svedberg
1927 Heinrich Otto Wieland
1928 Adolf Windaus
1929 Sir Arthur Harden-Hans von
Euler-Chelpin
1930 Hans Fischer
1931 Carl Bosch - Friedrich Bergius
1932 Irving Langmuir
A kémiai Nobel-díjak HABER, Fritz (Breslau, 1868. 12. 9. – Bazel, 1934. 1. 29.) német kémikus. Az 1918-as Nobel-díjat 1919-ben kapta „az ammónia elemeiből való szintéziséért”.
Egyetemi tanár: 1906, Karlsruhe.
1911, Berlin, Vilmos császár
Fizikai Kémiai Intézet, igazgató.
A hidrogén és nitrogén egyensúlyi reakciója.
A nyomás növelése, hőmérséklet csökkentése kedvez a reakciónak.
Jelentősége: salétromsav gyártás – műtrágyák, nitrálás, robbanóanyagok.
1909 – szabadalom a BASF-nek (Badische Anilin- & Soda-Fabrik)
Carl Bosch dolgozta át ipari eljárássá.
Egyetem: Heidelberg,
Berlin- Charlottenburg műszaki egyetem.
Doktori: 1891, ugyanott, szerves kémia.
1905 - ammónia szintézis.
1914-től a BASF Ludwigshafenben már napi 20 tonna ammóniát állított elő.
A BASF társulás minden kilogramm előállított ammóniáért jutalékot adott
Habernek, aki így hamarosan multimilliomos lett.
N2(g) + 3H2(g) ↔ 2NH3(g) (DH = -92,2 kJ/mol)
4 mól gázból 2 mól gáz keletkezik
Haber ammónia szintézis apparátusa
A kémiai Nobel-díjak
1914 – I. világháború, kormány szolgálat, harci gázok.
Háború végén Németország jóvátételre kötelezése (50 ezer t arany).
1933-ig újra Intézet igazgató, antiszemitizmus, lemond.
Max Planck kvantum elméletének kémiai alkalmazása, adszorpció,
szabad gyökök, láncreakció.
1934 – meghívás Cambridge-be.
Jelentősebb könyvei:
A levegőtől a szénen át a nitrogén trágyáig, a kenyérig és a bőséges táplálkozásig. (1920)
Kémia a háborúban. (1922)
1915 – Ypern – klórgáz támadás a francia fronton,
személyesen irányítja.
1916 – Kémiai hadviselési szolgálat főnöke.
Elektrolízissel próbálta tengervízből az aranyat előállítani, 1926 kudarc,
a tengervíz aranytartalma sokkal kisebb, mint azt korábban gondolták.
Fritz Haber
Olaszországba gyógykezelésre utazott, útközben azonban Bázelben szívrohamot kapott és meghalt.
Ypern Gáztartályok
A kémiai Nobel-díjak
BOSCH, Carl (Köln, 1874. 8. 27. – Heidelberg, 1940. 4. 26) német kémikus.
A Nobel-díjat 1931-ben kapta, megosztva → F. Bergius-szal „a nagynyomású kémiai
eljárások felfedezése és kifejlesztése területén végzett munkáiért.”
1914, BASF – vezetőségi tag.
1919, BASF – elnök.
1925, BASF fúzió az I.G. Farbenindustrie-val, marad elnök.
Az olcsó katalizátorokat és a nagy
nyomást előállító reaktor
problémáit Carl Bosch oldotta
meg.
Nagy nyomáson a hidrogén
reaktív, duplafalú reaktor.
Bosch teremtett belőle nagyipart (mezőgazdaság, haditechnika).
Egyetem: 1894, Berlin- Charlottenburg – mérnök.
Doktori: 1898, Lipcse, szerves kémia.
Haber-Bosch NH3 szintézis levegőből és szénből (vízgáz).
A nyomás, a hőmérséklet és az inertgáz koncentráció hatása
az egyensúlyi NH3 koncentrációra
Haber-Bosch körülmények
KATALIZÁTOR
A magnetit (Fe3O4) redukciója során kialakuló
α-Fe szerkezet
Magnetit katalizátor redukció előtt és után
Relatív sebesség – Fe(111) : Fe(100) : Fe(110) = 418 : 25 : 1
ALWIN MITTASCH (1869 – 1953)
- Lipcse (Ostwald)
1909-1913: ~ 2500 katalizátorminta
magnetit (Kiruna) redukciójával
Fe/Al2O3/K2O
Al2O3: szerkezeti promotor (Al2O3 > TiO2 > Cr2O3 > MgO > CaO > SiO2)
Az ammóniaszintézis katalizátor BET
felületének függése az Al2O3 tartalomtól
K2O és/vagy CaO:
kémiai promotor
A katalizátor aktivitásának függése a K2O
felületi borítottságtól A K2O adalékolás hatása az ammóniszintézis
katalizátor fizikai tulajdonságaira és aktivitására
Ammóniaszintézis
Kémia díj: Gerhard Ertl német kémikus ”szilárd felületeken lejátszódó kémiai
folyamatok tanulmányozásáért”.
2007-es Nobel-díj
Gerhard Ertl 1936-ban
született, Münchben tanult,
dolgozott, jelenleg a berlini
Fritz Haber Intézet
emeritus professzora.
Meglepetésre nem kapott
Gábor Somorjai?!
A felületi reakciók napjainkban létfontosságúak sok területen, pl.:
autókatalizátorok freonbontás korrózió félvezetőgyártás
ammónia,
műtrágyák
Gerhard Ertl fő kutatási területe egykristály felületeken lejátszódó reakciók
mechanizmusának vizsgálata.
Fe, vas felületen az ammónia, NH3 szintézise, Haber-Bosch szintézis
Pt, platina egykristály felületeken a CO, szén-monoxid reakciói
A „60-as évektől új vizsgálati módszereket dolgozott ki, nagyvákuum
berendezésekben, tiszta fémfelületeken lejátszódó adszorpció, felületi reakció
tanulmányozására. AES Auger Electron Spectroscopy, FTIR Fourier Transform Infrared Spectroscopy
HREELS High Resolution Electron Energy Loss Spectroscopy
LEED Low Energy Electron Diffraction, PEEM PhotoEmission Electron Microscopy
SIMS Secondary Ion Mass Spectroscopy, UPS Ultraviolet Photoelectron Spectroscopy
Eredményei nagy jelentőségűek mind az alapkutatásban, mind a gyakorlati
életben (nitrogén műtrágyák, katalizátoros autók)
Magyar partnerek: Bozsó Ferenc, Solymosi Frigyes, Paál Zoltán
Bozso, Ertl, Grunze and Weiss, Chemisorption of hydrogen on iron surface
Applied Surface Science 1, 103 (1977a)
Bozso, Ertl, Grunze Interaction of nitrogen with iron surfaces.1. Fe(100) and Fe(111)
Journal of Catalysis 49, 18 (1977b)
Ertl, Huber, Paál and Weiss, Interactions of nitrogen and hydrogen on iron surfaces
Applied Surface Science 8, 373 (1981)
A kémiai Nobel-díjak BERGIUS, Friedrich (Goldschmieden, 1884. 10. 11. – Buenos Aires, 1949. 3. 30.) német
kémikus.
A Nobel-díjat 1931-ben kapta, megosztva → C. Bosch-sal „a nagynyomású kémiai
eljárások felfedezése és kifejlesztése területén végzett munkáiért.”
Egyetem: Lipcse.
Doktori: 1912 – „Nagy nyomás alkalmazása kémiai folyamatokban és a kőszén
képződés utánzása”.
Haber aszisztense.
Szén cseppfolyósítás – nagynyomású hidrogénezés.
1927 – szabadalmát megveszi az I.G. Farben.
Szénpor olajban 450 oC, 200 bar, Fe2O3 katalizátor.
Apja gyárában ismerkedett a kémiával.
nC(s) + (n + 1)H2(g) CnH2n+2(g) nem így
Termék – motorhajtóanyag (benzin).
Bosch utóda – BASF, I.G. Farbenindustrie igazgatójaként.
(Interessen Gemeinshaft Farbenindustrie)
A szénben lévő gyűrűk hidrogénezése
HIDROGÉNEZÉS
KÉMIAI FOLYAMATOK EXTRAKCIÓ
t: 350 oC fölött PIROLÍZIS
p: 70 MPa (termikus depolimerizáció
OLDÓSZER
(pépesítő olaj)
speciális hidrogénátvivő
tulajdonságok
naftalin tetralin dekalin
Anyagmérleg: 100 kg szén + 4-8 kg hidrogén: 70 kg olaj + gáz
Termikus hatásfok: 35-40%
A termékhozamok és a
hidrogénfogyasztás
kapcsolata a széncsepp-
folyósítás folyamán
Iszapfázisú hidrogénezés
1 rész iszapszén + 1-1,5 rész pépesítő olaj
+ katalizátor
vas-szulfát, gyepvasérc,
vörösiszap
nyomás: 650-700 bar
hőmérséklet: 350-400 oC
gáz (metán-…- bután)
benzin, 5-10%
termékek olaj desztilláció középolaj, 40-50%
kátrány nehézolaj 35-45%
szilárd (iszap)
pépesítő olaj recirk.
(katalizátor + hamu)
Szénhidrogének: paraffin, naftén, aromás
(olefin 5% alatt)
fenol, kén-hidrogén, CO, CO2
A kémiai Nobel-díjak LANGMUIR, Irving (Brooklyn, New York, 1881. 1. 31. – Falmouth, Massachusetts, 1957.
8. 16.) amerikai fizikai kémikus.
A Nobel-díjat 1932-ben kapta „a felületi kémia területén végzett kutatásaiért és elért
eredményeiért”.
USA – General Electric kutatólabor,
1932 – 1950 igazgató.
Adszorpció – izoterma, Θ = Kp/1 + Kp.
Monomolekulás borítottság.
Felületi reakciók.
Langmuir – Hinshelwood.
Oktett elmélet. Heterogén katalízis.
Egyetem: New York Columbia-egyetemen kohómérnök és Göttingen fizikai kémia.
Doktori: 1906, Göttingen, Nernst.
Wolfram szálas izzó, nitrogén töltés, elektroncsövek.
Ionos kötés Kovalens kötés
A Langmuir-izoterma egyenlet
ábrázolása különböző K értékek esetén.
The Nobel Prize in Chemistry
1956
"for their researches into the
mechanism of chemical reactions"
Sir Cyril Norman Hinshelwood
Nikolay Nikolaevich Semenov
1/2 of the prize 1/2 of the prize
United Kingdom USSR
University of Oxford Oxford, United Kingdom
Institute for Chemical Physics of the Academy of Sciences of the USSR Moscow, USSR
b. 1897 d. 1967
b. 1896 d. 1986
láncreakciók, égések
A kémiai Nobel-díjak ZIEGLER, Karl Waldemar (Helsa bei Kassel, 1898. 11. 26. – Mülheim an der Ruhr, 1973.
08. 12.) német kémikus. A Nobel-díjat 1963-ben kapta megosztva G. Natta-val „a nagymolekulájú polimerek
kémiája és technológiája terén elért eredményeikért.”
Egyetem: Marburg.
Doktori: 1923, Marburg.
Egyetemi tanár: 1926-1945, Halle
1943-1968, Szénkutatási Intézet, Mülheim, igazgató
Kutatási területe: fémorganikus vegyületek (alkil-lítium) alkalmazása szerves szintézisekben
Ziegler-féle katalizátorok, pl. trietil-alumínium előállítása, segítségével
kopogásgátló tetraetil-ólom
1949, ezzel a katalizátorral az etilén nagy molekulasúlyú polietilénné alakítható
1953, ipari eljárás, titán-tetraklorid, trietil alumínium oldatán átvezetve 100 oC alatt,
légköri nyomáson polietilén
Nagynyomású eljárás 2000-3000 bar nyomáson
G. Natta-val más olefinek, propilén polimerizációja is.
A kémiai Nobel-díjak
NATTA, Gulio (Imperia, 1903. 02. 26. – Bergamo, 1979. 05. 02.) olasz kémikus.
A Nobel-díjat 1963-ben kapta megosztva K. Zieglerrel „a nagymolekulájú
polimerek kémiája és technológiája terén elért eredményeikért.”
Egyetem, doktori: Milánó
Egyetemi tanár: Padova, Róma, Torinó, 1938-Milánó, műegyetem
1932, tanulmányút Staudingernél
Propilén, sztirol – izotaktikus polimerek
Ziegler-katalizátorral
A sztereospecifikus polimerizáció alapjai
Propilén polimerizációs katalizátorok generációi
Név Üzembe
helyezés
Technológia Kapacitás,
kt/év
Olefin-1 gyár 1975 LINDE 370
Olefin-2 gyár 2004 LINDE 250
LDPE-1 üzem 1970 ICI 55
LDPE-2 üzem 1991 BASF 65
HDPE-1 üzem 1986 PHILLIPS 210
HDPE-2 üzem 2004 MITSUI 200
PP-3 üzem 1989 HIMONT 100
PP-4 üzem 1999 MONTELL 180
A TVK termelőgyárai és -üzemei
LDPE =kis sűrűségű polietilén (0,918-0,924 g/cm3),
HDPE = nagy sűrűségű polietilén (Phillips 0,934-0,955, Mitsui 0,945-0,960
g/cm3) PP = polipropilén
The Nobel Prize in
Chemistry 1973
"for their pioneering work, performed
independently, on the chemistry of the
organometallic, so called sandwich
compounds"
Ernst Otto Fischer
Geoffrey Wilkinson
1/2 of the prize 1/2 of the prize
Federal Republic of Germany
United Kingdom
Technical University Munich, Federal Republic of Germany
Imperial College London, United Kingdom
b. 1918 d. 2007
b. 1921 d. 1996
atmoszférikus nyomáson,
szobahőmérsékleten hidrogénez
A kémiai Nobel-díjak
Oláh György (Budapest, 1927. V. 29.) 1994-évi Nobel-díjjal jutalmazott "hozzájárulása a karbokationok kémiájához"
Egyetem: Budapesti Műegyetemen vegyészmérnök.
Doktori: 1949.
Egyetemi tanár: 1965-1977 a Case Western Reserve University, 1977 - University of
Southern California professzora.
1977- Loker Szénhidrogénkutató Intézet igazgatója.
Ezek a kutatások vezettek az ólommentes benzin
előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is,
ugyanakkor új utakat nyitottak a szupersavak által katalizált
karbokationok, valamint a szén cseppfolyósításának eljárása
felé is.
Az ő munkái döntötték meg a szén négyvegyértékűségének dogmáját, és új utakat
nyitottak a szénhidrogének előállítására.
2001. évi kémiai Nobel-díj - királis szintézisekért, a biomolekulák
aszimmetrikus szintézisét biztosító katalitikus reakciók kifejlesztéséért
K. B. Sharpless amerikai, W.S. Knowles amerikai, R. Noyori japán
oxidáció hidrogénezés
királis foszfin ligandumok a Wilkinson katalizátorban királis epoxidálás
Kémia díj: a szerves szintézisben alkalmazott metatézis módszer kidolgozásáért.
2005-ös Nobel-díjak
szül. 1945 szül. 1942. szül. 1930.
Massachusetts
Institute of
Technology (MIT)
Cambridge, MA,
USA
California Institute
of Technology
(Caltech) Pasadena,
CA, USA
Institut Français du
Pétrole Rueil-
Malmaison,
France
USA USA Franciaország
a díj 1/3-a a díj 1/3-a a díj 1/3-a
Richard R.
Schrock
Robert H.
Grubbs Yves Chauvin
Az alkének metatézis reakcióját ipari kutatók észlelték először az ötvenes években,
különböző heterogén katalizátorokon. A reakció lényege a legegyszerűbb példán
bemutatva:
A reakciót a petrolkémiai iparban többféle változatban is akalmazzák, mint pl. a
gyűrűfelnyitásos polimerizáció és az α,ω-diének előállítása cikloalkének
etenolízisével:
Az igen szokatlan reakció mechanizmusára több (később helytelennek bizonyult)
javaslat is született és a szakmai vita 1975-ig tartott. Annak ellenére történt ez így,
hogy Chauvin már 1971-ben megtalálta a helyes megoldást, miszerint a reakció
fémkarbén-komplexeken és metallaciklobután komplexeken mint közti termékeken
át játszódik le:
A két másik Nobel-díjasnál azt ismerték el, hogy milyen sikeresen alkalmazták a
reakciót bonyolultabb szerkezetű alkének látványos átalakítására oly módon, hogy
vagy egyáltalán nincs (elvben) melléktermék, vagy a melléktermék is értékes és nem
káros (pl. etén). („zöld kémia”)
Schrock: Grubbs:
A Grubbs által használt Ru-komplex 1998-
ban elnyerte a „Reagent of the Year” címet
Kémia díj: Gerhard Ertl német kémikus ”szilárd felületeken lejátszódó kémiai
folyamatok tanulmányozásáért”.
2007-es Nobel-díj
Gerhard Ertl 1936-ban
született, Münchben tanult,
dolgozott, jelenleg a berlini
Fritz Haber Intézet
emeritus professzora.
Kémia díj: Richard F. Heck (University of Delaware, USA), Ei-ichi Negishi (Purdue
University, USA) és Akira Suzuki (Hokkaido University, Japán) kapták a
palládiumatomok által katalizált szerves kémiai reakciók területén elért
eredményeikért. Az eljárások például új gyógyszerek fejlesztésében
nélkülözhetetlenek.
2010-es Nobel-díjak
Richard F. Heck sz.
1931, Springfield, MA,
USA
Ei-ichi Negishi sz.
1935, Changchun,
China
Akira Suzuki sz. 1930,
Mukawa, Japan
Új szén-szén kötés kialakítása minden időben a szintetikus szerves kémia
meghatározó átalakításai közé tartozott. A klasszikus C-C kötést létrehozó
módszerek (pl. Grignard-reakció, Wittig-reakció, cikloaddíció stb.) mellett az
elmúlt 30 évben az átmenetifémek (Pd, Ni, Cu) által katalizált
keresztkapcsolási (cross-coupling) reakciók jelentősen kiterjesztették a
szintetikus lehetőségeket. Ezek a kapcsolási
reakciók a kezdeti egyetemi és akadémiai kutatóhelyekről kikerülve nagyon
hamar ipari alkalmazást nyertek.
Ezeket az úgynevezett palládium-katalizált keresztkapcsolásokat (például a
terület úttörőiről, a most díjazottakról elnevezett Heck-, Negishi- és Suzuki-
reakciót) világszerte használják a szerves-kémiai kutatásokban, a módszerrel
létrehozott molekulákat pedig például a gyógyszer- és elektronikai iparban
alkalmazzák.
Heck-reakció
Aril-haligenidek és alkének között lejátszódó kapcsolási reakció.
Heterogenizálás, fém Pd-ot vinni szilárd hordozóra
Negishi-reakció
A palládium-katalizált kapcsolási reakciók közül is kiemelkedik a Suzuki-
Miyaura reakció, ami alkalmazásának gyakoriságát és változatosságát illeti.
Ez elsősorban a kiindulási bórsavak könnyű hozzáférhetőségének,
stabilitásának és kevéssé toxikus tulajdonságának tudható be.
Recommended