View
76
Download
9
Category
Preview:
Citation preview
SEGÉDLET A LÓ ANATÓMIÁJA CÍMŰ TANTÁRGYHOZ
Kedves csoporttársaim!
Remélem ezzel a (jó) néhány ábrával és könyvrészlettel hozzá tudok járulni a ló anatómia elsajátításához!
Jó felkészülést és sikeres vizsgát!
Andi
SÍKOK ÉS IRÁNYOK A LÓ TESTÉN
A tér jelölése érdekében az állat testén három fő sík fektethető: Középsík vagy mediánsík (planum medianum): a test középvonalán és hosszanti
tengelyén helyeződik, a testet két összeillő félre osztja, jobb (dexter) és bal (siniser) félre.
Vízszintes vagy horizontális sík (planum horisontale): a testen tetszés szerinti magasságban vehető fel a testet háti (dorsalis) és hasi (ventralis) részre tagolja.
Haránt vagy transzverzális sík (planum transversarium): az előbbi két síkra merőleges és a testet elülső (cranialis) és hátulsó (caudalis) félre osztja.
A mediánsíkkal párhuzamosan kétoldalt felvett síkok a sagittalis síkok. A saggitalis síktól a mediánsík felé, a mediánsíkhoz közelebb eső rész medialis, a távolabb eső lateralis helyeződésű. A fejen a száj felé eső a rostralis, oralis (száji) vagy apicalis, az ezzel ellentétesen helyeződő az aboralis vagy nuchalis vagy antiapicalis. A fejen a középsíkhoz közelebb helyeződnek a nasalis, távolabb a temporalis részek, a horizontális sík fölöttiek a maxillaris (állcsonti), az az alattiak a mandibularis (állkapcsi) területek. A végtagokon a törzshöz közelebb eső a proximalis, távolabbra esők a distalis részek; a lábtő felett cranialis, alatta a dorsalis részek mutatnak előre, a hátulsó felület a lábtő felett a caudalis, alatta az elülső végtagokon a palmaris, a hátulsó végtagokon pedig a plantaris felület található. A test belsejében fekvő szervet mély (profundus), a test felületéhez közelit a felületes (superficialis) elnevezéssel illetjük; az üreges szervekben az üregen belül a belső (internus), az üregen kívül a külső (externus) helyeződést különböztetjük meg. A helyeződés iránya lehet: nyíl (sagittalis), hosszanti (longitudinalis), középpont körüli (circularis), haránt (transversalis vagy transversus), egyenes (rectus), ferde (obliquus), középponti (centralis), a középonttól távolabb irányuló (periferikus) és alapi (basalis). A szerv helyeződése lehet: jobb oldali (dexter), bal oldali (sinister), lehet elülső (anterior), hátulsó (posterior), felső (superior), alsó (inferior), középső (medius), közbeeső (intermedius). Mindezeket a kifejezéseket egymással kombinálva, ill. összekapcsolva is használjuk: pl. cranioventrolateralis, dorsomedialis stb.
A LÓ TESTTÁJAI
A fej tájékai
A test tájékai
A MOZGÁS PASSZÍV SZERVEI –
A CSONTVÁZRENDSZER (SYSTEMA SCELETI)
A ló csontváza (sceletum equi)
A fej csontjai (ossa capitis)
A fej csontjai egyrészt az agyvelő üregét, másrészt az orr- és szájüreget zárják magukba. Ennél fogva az agykoponya csontjaira és az arckoponya csontjaira oszthatók. A csontok egymással korán elcsontosodó varratok útján függnek össze, kivéve az állkapcsot, amelyet ízület, és a nyelvcsont, melyet porcos-szalagos összeköttetés fűz össze a fej csontjaival.
Agykoponya: nyakszirtcsont, ékcsont, rostacsont, fal közötti csont, homlokcsontok, falcsontok, halántékcsontok, halántékcsontok pikkelye, sziklacsont
Arckoponya: állcsont, áll közötti csont, orrcsont, orrkagylók, járomcsont, könnycsont, szájpadcsont, röpcsont, állkapocs, ekecsont, nyelvcsont.
A törzs csontjai (ossa trunci)
A törzs csontjait a gerincoszlop csontjai, a mellkas csontjai alkotják
A gerincoszlop (columna vertebralis) csontjai
A csigolyák
A csigolyák általános felépítése
A ló nyakcsigolyái (vertebrae cervicales)
A lónak 7 nyakcsigolyája van. Az 1. és a 2. morfológiailag eltér a többitől. A fejgyám v. atlas az 1. nyakcsigolya, amely elöl a nyakszirtcsonttal kéttengelyű bütyökizületet alkot. Teste hiányzik. A 2. a fejforgató v. axis, v. epistropheus. Az atlsszal egytengelyű forgóizületet alkot. Elülső végén, a fej helyén fognyúlványt találunk. Cranialisan izületi nyúlványai hiányoznak. A harántnyúlványok gyengén fejlettek. A többi nyakcsigolyán jellemző a kis tövisnyúlvány.
A ló hátcsigolyái (vertebrae thoracales)
A hátcsigolyák száma a bordapárokkal megegyező, 18. Tövisnyúlványuk erősen fejlett.
A ló ágyékcsigolyái (vertebrae lumbales)
Az ágyékcsigolyák száma 6 (5) lóban. Hosszú, lapos oldalsó nyúlványok jellemzőek. Lóban a 2 utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványa vaskos, szélein izületi felület alakult ki. Ezek révén az 5. és 6. ágyékcsigolya egymással, a 6. pedig a keresztcsont szárnyaival ízesül.
A ló keresztcsontja (os sacrum)
A keresztcsigolyák keresztcsonttá nőttek össze. Lóban a csigolyák száma 4-5.
A mellkas csontjai
A mellkas dorsalis falát a gerincoszlop, oldalsó falának szilárd vázát a bordák, ventralis falát pedig a szegycsont adja.
A szegycsont (sternum)
Bordák (costae)
A bordák száma lóban 18. Két részük van. A felső része a bordacsont, alsó része a bordaporc. A bordacsont részeit az ábra mutatja.
A végtagok csontjai
Az elülső és a hátulsó végtagon két fő részt különböztetünk meg, a kapcsolóövet és a szabad végtagot. A végtagok a test alátámasztására, mozgatására, helyváltoztatásra szolgálnak. Az elülső végtag kapcsolóöve a vállöv, amelyhez a lapockacsont tartozik (madaraknál + még a kulcscsont és a hollócsőrcsont), a hátulsó a medenceöv, amelyhez a csípőcsont, fancsont és az ülőcsont tartozik. Az elülső végtagot laza, izmos és szalagos összeköttetés, a hátulsót merev, izületes összeköttetés fűzi a törzshöz.
Az elülső végtag csontjai (ossa membri thoracici)
A lapocka (scapula)
A karcsont (humerus)
Az alkarcsont (ossa anterbrachii)
Elülső lábvég csontjai
Részei: elülső lábtő (carpus) elülső lábközép (metacarpus) ujjak (digiti)
A hátulsó végtag csontjai (ossa membri pelvini)
A medencecsont (os coxeae)
Részei: csípőcsont (os ilium) fancsont (os pubis) ülőcsont (os ischii)
A medence méretei és alakulása
A combcsont (os femoris)
A szár csontjai (ossa cruis)
A csánk (hátulsó lábtő) (tarsus) csontjai
A hátulsó lábvég csontjai (ossa pedis)
Részei: lábtő (tarsus) lábközép (metatarsus) ujjak (digiti)
A pata
A patacsont
Az ujj keresztmetszete
A pata talpi felülete
A CSONTOK ÖSSZEKÖTTETÉSEI (izületek és szalagok)
Az izület általános felépítése
A törzs szalagjai
Tarkószalagok
A végtagok néhány izülete, inai és szalagjai
Elülső végtag
Elülső lábtőizület (articulatio carpi)
Oldalt helyezkednek el a kollaterális szalagok. Az izületben csak az alsó csontsort rögzítik szalagok a metatarsushoz (amely ezáltal merev izület), így a felső csontsor felett és alatt az izület teljesen nyitható.
A ló elülső bal lábtőizülete, dorsalis felület,(az izületi tok eltávolítva)
Hátulsó végtag
A medence összeköttetései
A térdizület (articulatio genus)
(cranialis felület)
(caudalis felület, a combcsont nélkül)
(caudalis felület)
A ló jobb térdizülete
Jól látható a térdkalács szalagjai által alkotott patella hurok, amely arra szolgál, hogy beakasztott állapotban izommunka nélkül képes legyen a ló a hátsó végtagját terhelni állás közben.
A hátulsó lábtő- (csánk) izület (articulatio tarsi)
A MOZGÁS AKTÍV SZERVEI – AZ IZOMRENDSZER (SYSTEMA MUSCULORUM)
A ló felületes izmai
A ló nyakának és törzsének izomzata vázlatosan
A fej izmai
A törzs izmai
A hasfal izmai
A ló mellkas és hasizmai
A ló lágyékgyűrűje
A ló rekeszizma
A végtagok izmai
Az elülső végtag izmai
A fejbiccentő izom
A fejbiccentő izom ló esetében (m.sternocleidomascoideus) az elülső végtag tulajdonképpeni előrevonója.
Az elülső végtag kapcsolóövének törzzsel közös izmai
A ló nyakizmai
A lapocka izmai
A ló lapocka- és karizmai
A válltájéki izmok
Az elülső végtag saját izmai
Az elülső végtag izmai vázlatosan
Ínhüvelyek az elülső végtagon
A hátulsó végtag izmai
A hátulsó végtag kapcsolóövének izmai
A ló medence és combizmai
A hátulsó végtag saját izmai
A hátulsó végtag ujjizmai vázlatosan
A hátulsó végtag ínhüvelyei
A végtagok izmai vázlatosan
A ló testének statikája és dinamikája
A LÓ BELSŐ SZERVEI
Recommended