View
3
Download
0
Category
Preview:
Citation preview
Isko
laku
ltúra
200
2A A szülői nevelési stílusElméleti megközelítések és vizsgálati módszerek
A szülői hatások meghatározó szerepe már köztudott, számos kutatási eredmény igazolta, hogy> a szülő-gyermek kapcsolat a
személyiségfejlődés több területére kihatással van. így a gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára a tanulók magatartásának, iskolai
teljesítményeinek, társas készségeinek, deviáns problémáinak a megértéséhez ezek a tapasztalatok nagyon fontosak. Arra
vállalkozunk, hogy áttekintjük a nevelési stílus elméleti megközelítéseit, a legfontosabb tipológiákat kiemelve, majd
igyekszünk bemutatni olyan vizsgálati módszereket, amelyeket hazai kutatók is alkalmaztak a szülői nevelési stílus feltárására.
A fejlődéslélektan kutatóinak érdeklődése már nagyon korán a szülőgyermek kapcsolatra irányult, arra
törekedve, hogy meghatározzák a szülői nevelési stílus fogalmát és vizsgálati módszerek megalkotásával feltárják hatását a gyermek személyiségfejlődésére. A definíció kialakításakor - szemléletüktől függően - három tényezőre helyezték a hangsúlyt: a szülő és a gyermek közötti érzelmi kapcsolatra, a szülő által alkalmazott nevelési eljárásokra, nevelési gyakorlatra és a szülő nevelési elveire, nézeteire. {Darling és Steinberg, 1993)
Elméleti megközelítések
A pszichodinamikus megközelítések a szülő-gyermek közötti érzelmi kapcsolatot tartották meghatározónak, és azt vizsgálták, hogyan hat a gyermek pszichosze- xuális fejlődésére, személyiségének alakulására. Azt vallották, hogy a szülő nevelési nézetei határozzák meg a nevelési stílust, nem pedig a viselkedésmódok, nevelési eljárások, amelyeket gyermekével szemben alkalmaz.
A tanuláselméleti megközelítés (viselkedéslélektan és a szociális tanulás) a viselkedés felől közelítette meg a nevelési stílust, a szülők nevelési elvei, attitűdjei helyett inkább a nevelési tevékenységekre fókuszáltak. A gyermekek fejlődését a
„tanulási” környezet határozza meg, és ezt a nevelési stílus, valamint a szülői viselkedésminták alakítják. Azonosították a szülői kontrollt, amely olyan nevelési eljárások mélyén húzódik meg, mint a fizikai büntetés, szabályok alkalmazása a mindennapi életben. A nevelési stílust úgy tekintették, mint a szülői viselkedések ösz- szességét.
A szülői nevelési stílus dimenzióit, amelyeket a korai elméletalkotók dolgoztak ki, egy másik megközelítésnek tekinthetjük. A szocializációt kutató kezdeti vizsgálatok is felhasználták ezt. Sokan képviselték ezt a szemléletet, közéjük tartozik Schaefer (1965), aki a szülői nevelői attitűdök cirkumplex modelljét dolgozta ki, és két dimenzió mentén osztályoz: az autonómia-kontroli és a szülői szeretet- gyűlölet. Becker ezt a két dimenziót az érzelmi melegség-hidegségnek és a korlátozás-engedékenységnek nevezi. {Ransch- barg, 1975) A különböző kutatók által alkalmazott dimenziók nagymértékű hasonlóságot mutattak és konszenzus kezdett kialakulni azzal kapcsolatban is, milyen ösz- szefüggés van a gyermek fejlődése és a szülői nevelési stílus között.
Schaefer elméletét ismertetjük részletesebben, amely szerint a kontroll és az érzelmi kapcsolat jellege alapján négy nevelési stílus különíthető el. {Ranschburg, 1979) A meleg-engedékeny, harmonikus
'i r \
nevelési attitűd, amely a legkedvezőbb hatású a személyiségfejlődésre. Az érzelmileg meleg, szeretetteljes kapcsolat a gyermek elfogadását, igényeinek figyelembevételét jelenti, de ez nem eredményezi a mindentől óvó, túlzottan féltő szülői nevelést. Az engedékenység sem a gyermek túlzott szabadjára engedése, hanem megkívánja bizonyos szabályok, tilalmak betartását, amelyek nem szigorúan merevek. Ez a nevelési attitűd kedvezőleg hat a gyermek fejlődésére, „pozitív módon fordul a világ felé: aktív, becsvágyó és barátságos, szelleme rugalmas, kreatív” . {Ranschbitrg, 1975)
A meleg-korlátozó attitűd a túlzottan szerető és a viselkedést nagymértékben szabályozó szülői nevelést jelenti, amely még a kamasz önállóságát is megakadályozza, a tetteit irányítani akarja. A korlátozással szembeni ellenérzéseit a gyennek nyíltan nem élheti ki, mivel az agressziót tiltja a szülő, ezért befelé irányul ez a feszültség és szorongás kialakulásához vezethet. E nevelési stílus túlzottan konform viselkedést eredményez, a gyermek kevésbé kreatív az engedékeny légkörben nevelkedőhöz képest, a szabályokhoz való maximális alkalmazkodás jellemzi.
A hideg-engedékeny, elhanyagoló nevelés jellemzője, hogy a szülő elutasítja gyermekét, nem tudja kielégíteni a függőségi igényét. Nyílt ellenszenv, a gyermekkel való nem törődés jellemzi ezt az attitűdöt, illetve ha a szülő mégis foglalkozik a gyerekével, az inkább fizikai büntetésekben nyilvánul meg. A gyerek a szülővel szembeni agresszióját a környezetében vezeti le, amely antiszociális magatartást eredményez és a kriminalitás felé sodródást.
A hideg-korlátozó, tekintélyelvű nevelési attitűdöt hasonlóan a gyermekkel
szembeni ellenérzések, a kötődés elutasítása jellemzi, amely nem nyíltan, hanem rejtetten, a túlzott, szinte elviselhetetlen korlátozások formájában jelentkezik. A gyermekből ez agressziót vált ki, amelyet nem fejezhet ki. Ez a szülő gondoskodik a gyermekéről, sokszor fel is emlegeti, hogy ő milyen sok áldozatot hoz, és amit tesz, az csakis a gyermekéért történik. Ebben az ellentmondással terhes légkörben, hálátlannak érzi magát a gyerek, bűntudatot él át. A nevelési attitűd neurotikus konfliktusokat eredményez, szélsőséges esetekben agresszióját a gyermek önmaga ellen fordíthatja, öngyilkosságba menekül.(Ranschburg, 1979)
A korai elméletekkel szemben Diana Bavmrind tipológiája a szülő-gyermek
kapcsolat megfigyelésein, szülőkkel készített interjúkon és óvodás gyermekek viselkedésének megfigyelésein alapul, vagyis empirikus tapasztalatok alapján alakult ki. (Darling ésSteinberg, 1993) A konfigurációs megközelítés a nevelési stílust olyan mintának tekinti, amely összetett, több konk
rét tevékenységet foglal magába, amelyek külön-külön is hatással vannak a gyermekre, de egy-egy konkrét viselkedés kevésbé fontos a gyennek fejlődése szempontjából, hanem a teljes szülői nevelés mintázata a döntő. A konkrét tevékenységek mellett a szülőnek a gyermekével kapcsolatos hiedelmeit, nézeteit és érzéseit is a nevelési stílus fontos alkotóelemének tartja, ezért ezt a megközelítést a hiedelmek rendszerének is nevezik. (Darling, 1999)
A szülői nevelés szerinte a kontroll funkciója mentén szerveződik, amely nem a korlátozást, a fizikai büntetés alkalmazását jelenti, hanem azokat a törekvéseket, amelyekkel a szülő igyekszik elősegíteni gyermeke beilleszkedését a családba és a társadalomba, vagyis a minél kedvezőbb
A kutatók a gyermekek számára alkottak kérdőíveket, amelyekben arra kérték őket, képzeljék magukat a szülők helyébe és úgy ítéljék meg az állításokat. Ez vezetett végül oda, hogy fontossá vált a kutatók körében, vajon a gyerekek hogyan észlelik szüleik nevelési attitűdjeit. Számukra dolgoztak ki vizsgálati módszereket, amelyekkel az észlelt szülői nevelési
stílust tudták mérni.
Isko
laku
ltúra
200
2A szocializációt. A kontroll alapján három minőségileg eltérő szülői nevelési stílust különített el: autoritáriánus, autoritativ és permisszív, amelyek más területeken is különbségeket mutatnak, ilyenek a kommunikációs stílus, a gyermekkel szembeni követelmények érettsége, a gondoskodás. Vizsgálatait óvodáskorú gyermekek és szüleik körében végezte, így a nevelési stílus hatását erre a korosztályra vonatkozólag ismertetjük, az idősebb gyennekeknél megfigyelhető különbségekre később térünk ki. (Durkin, 1995; Hattie, 1992)
Az autoritáriánus, tekintélyelvű szülő nagyon szigorú, megköveteli a szabályok betartását, szabadon él hatalmával, feltétlen engedelmességet kíván. Kommunikációjában inkább a parancs figyelhető meg, bünteti, ha gyermeke áthágja a szabályokat. Kevésbé érzékeny és figyelmes gyermekére. Ebben a nevelési stílusban nevelkedők szociális készségei kevésbé fejlettek, a gyerekek zárkózottak, félénkek, gyakrabban fordulnak tekintély-személyhez segítségért, az intellektuális érdeklődésük alacsony szintű.
Az autoritativ, megkívánó szülőnek érett, a gyermek életkorának megfelelő, egyértelmű elvárásai vannak. Határozott kontroll jellemzi, de mindig megmagyarázza a szabályok szükségességét, és figyelembe veszi a gyermek érveit. A kétirányú kommunikáció általános nála és a gyermek önálló törekvéseinek támogatása. Érzelmileg melegség és a másik felé irányuló figyelem jellemzi. A gyerekek nagyobb önállóságot és önkontrollt mutatnak, új helyzetekben bátrabbak és a társas kapcsolataikra is a nyitottság jellemző.
A permisszív, engedékeny szülő túlzott mértékben támogatja a gyermek törekvéseit, nagy szabadságot biztosít, nem kontrollál, és kevésbé állít fel szabályokat. Érzelmi tekintetben változóak ezek a szülők, vannak olyanok, akik meleg és elfogadó kapcsolatban állnak gyermekükkel, míg mások hűvösek, zárkózottak, nem érdeklődnek gyermekük iránt. Az óvodáskorban ez a gyennekek éretlenségét okozza, gyengébb önkontrollt és önállótlanságot. (Colé és Colé, 1997)
A gyennek szocializációja szempontjából az autoritativ nevelési stílus a legkedvezőbb, amely instrumentálisán kompetens személyiséget eredményez. Baumrind elméletének kritikusai leginkább azt kifogásolták, hogy a kutatások a normál, jól működő családok szülői nevelési stílusát vizsgálta, míg a deviáns nevelés jellemzőit nem. A másik fő kritika, hogy a megfigyeléseit, interjúit csak az amerikai közép- osztály családjain belül végezte. Ennek ellenére elmélete és eredményei, mint később bemutatjuk, számos további kutatás kiindulópontjául szolgáltak.
Maccoby és Martin elmélete a nevelési stílus osztályozásához a kontroll, a követelmények mellett egy másik dimenziót is bevezet, a szülői érzékenységet, amely hasonlóságot mutat a korábbi elméletekben alkalmazott, a szülő-gyermek kapcsolat érzelmi légkörét leíró (melegség, elfogadás) dimenzióhoz. (Darling és Steinberg, 1993) A különbség abban fedezhető fel, hogy az érzékenység a gyermek jelzéseinek figyelembe vételére, elfogadására vonatkozik, az előző elméletekben ez a dimenzió a gyermek viselkedésétől, jelzéseitől függetlenül is meglévő érzelmi elfogadást írta le. Az érzékenység mértéke alapján gyennekközpontúnak nevezi a szülői nevelési stílust, ha a szülő nagymértékben figyelembe veszi gyermeke jelzéseit, illetve szülőközpontúságnak, ha kevésbé veszi azokat figyelembe. (Atkinson , 1995)
A két dimenziós elmélet szerint az autoritativ, megkívánó szülőket nagyfokú érzékenység jellemzi, elfogadóak gyermekükkel. A követelményeik is egyértelműek, határozottak, magas szintű a kontrollérték náluk. A családi döntések meghozatalakor figyelembe veszik gyermekük véleményét, és a tiltásokat megmagyarázzák.
A tekintélyelvű szülőket nagy mértékű kontroll jellemzi, gyermekük elé magas követelményeket állítanak, de az érzékenységük alacsony szintű, inkább szü- löközpontúak, vagyis a gyermek jelzéseire kevésbé képesek figyelni. Fontosnak tartják az engedelmességet, a normák betartását.
Az engedékeny szülő alacsony szintű követelmények elé állítja gyermekét, kevésbé kontrollálja viselkedését. Gyermekcentrikus attitűd jellemző rá, elfogadó, érzékeny a gyermekkel kapcsolatban.
A két dimenziós megközelítésből adódik, hogy egy negyedik nevelési stílust is elkülönítettek. Az elhanyagoló nevelés azokra jellemző, akiknél alacsony szintű a követelmény és a gyermek iránti érzékenység. Ezek a szülők általában el vannak foglalva a saját dolgaikkal, nem érdeklődnek gyermekeik problémái iránt, szülőcentrikusak. Szélsőséges esetekben visszautasítást, elutasítást jelent, de ez még olyan mértékű, hogy a normál övezetbe sorolhatjuk.
A szülői nevelési stílus vizsgálati módszerei
A szülői nevelési stílus kutatásainál alkalmazott módszerek is hasonló sokszínűséget mutatnak, mint ahogyan az elméleti megközelítéseknél tapasztaltuk. A nevelői magatartás vizsgálatánál főként a szülőgyermek kapcsolat megfigyelését, interjúkat és attitűdskálákat alkalmaztak. A módszerek közül részletesebben a kevésbé időigényes és így a kutatók által gyakrabban használt attitüdskálákat ismertetjük.
Kezdetben ezek a kérdőívek a szülők vizsgálatára készültek, arra kérve őket, hogy ítéljék meg, a nevelési magatartást leíró állításokkal mennyire értenek egyet. Schaefemek (1965) fontos szerepe volt a szülői nevelést mérő attitűdskálák kidolgozásában, hiszen a nevéhez fűződik a PARI (Parental Research Instrument), amelyet 23 - egyenként öt állítást tartalmazó - skála alkot és a gyermekek számára kidolgozott változata, a Children’s Reports of Parental Behavior - CRPB. (Ranschburg, Bolla és Sípos, 1984) A PARI-t számos hazai kutatásban is alkalmazták, annak ellenére, hogy a validitását megkérdőjelezték, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a gyermek a szülői nevelést úgy éli meg, ahogyan a szülő nyilatkozik erről. A nevelési attitűdök mérésére ez mégis elfogadható vizsgálati eszköznek tekinthető.
Később a kutatók a gyermekek számára alkottak kérdőíveket, amelyekben arra kérték őket, képzeljék magukat a szülők helyébe és úgy ítéljék meg az állításokat. Ez vezetett végül oda, hogy fontossá vált a kutatók körében, vajon a gyerekek hogyan észlelik szüleik nevelési attitűdjeit. Számukra dolgoztak ki vizsgálati módszereket, amelyekkel a észlelt szülői nevelési stílust tudták mérni.
Az attitüdskálák közül olyanokat ismertetünk, amelyeket hazai kutatásokban is alkalmaztak, így a magyar populáción is bemért, gyermekek számára készült vizsgálati eszközök. Posztos és Uzonyi (1989) óvodáskorú gyennekek körében végezte vizsgálatát a szülői nevelési attitűdöknek a szociometriái pozícióra gyakorolt hatását kutatva. Az anyákkal a PARI magyar változatát töltették ki a nevelői attitűdök feltárására, míg a gyerekeknél az észlelt nevelési magatartás feltárására a PPI-t (Parent Perception Inventory) választották, és kikérdezés módszerrel vették fel a vizsgálati személyek életkora miatt. A PPI 5-13 éves gyennekek vizsgálatára alkalmas, 18 viselkedésosztályt tartalmazó kérdőív, amelyben mindegyik kategóriához egy-egy állítás tartozik. Ezeknek a szülői viselkedéseknek a gyakoriságát kell megítélni egy ötfokú skálán. Külön van egy attitűdskála az apára és egy az anyára nézve, amely alskálákat tartalmaz: anyai pozitív és anyai negatív, illetve apai pozitív és apai negatív skála. A 18 viselkedési kategória közül ismertetünk néhányat a negatív (például fenyegetés, kiabálás, mellőzés) és a pozitív megnyilvánulásokból (például megerősítés, vigasztalás, beszélgetés).
Sallay és Miinnich (1999) három eltérő Likert-típusú skálát is alkalmazott a gyermekek által észlelt szülői nevelési eljárások vizsgálatára, amikor azt vizsgálták, hogy a családi háttér milyen hatással van a középiskolások self-fejlődésére. Az egyik a PAQ (Parental Authority Questionnaire), amelyet Biiri (1991) a Baumrind által kidolgozott autoritativ, tekintélyelvű és engedékeny nevelési stílusok vizsgálatára alkotott. Ez a kérdőív 30-30 állítást tártál-
Isko
laku
ltúra
200
2/4
máz az anyai és az apai nevelés feltárására. A kérdőívet főiskolások körében is alkalmaztuk a szülői nevelési attitűdök mérésére, ebből a változatból ismertetünk egy-egy állítást, amelyek az anyára vonatkoznak. (Oroszné, 2000)
Az autoritatív nevelési stílus: „Gyerekkoromban édesanyám a velem kapcsolatos elvárásait elmondta, de megbeszélhettük azokat, ha úgy éreztem, nem ésszerűek.” A tekintélyelvű nevelési stílus: „Gyermekkoromban édesanyám nem engedte, hogy bármely döntését megkérdőjelezzem.” Az engedékeny nevelési stílus: „Gyermekkoromban édesanyám megengedte, hogy a legtöbb dologban egyedül, irányítása nélkül döntsék.” Az egyes skálák tíz állítást tartalmaznak, és az elért pontszámok ösz- szege mutatja meg, hogy melyik nevelési stílus mennyire jellemző a szülőre.
A CRPR-t (Child Rearing Practices Report) az eredetileg Block által kidolgozott, de később Likert-típusú skálává átalakított kérdőívet Sallay és Münnich (1999) magyar vizsgálati mintára fejlesztette ki, amely két dimenzió mentén méri a nevelési stílust: korlátozás és gondoskodás. Ennek egy változata ugyancsak az anyára és egy másik az apára vonatkozik. A vizsgálati személyek megítélték, menynyire volt jellemző az adott állítás a szüleikre. Korlátozás: „Szeretném a gyermekemet távol tartani az olyan gyerekektől vagy családoktól, ahol a mi családunktól eltérő értékek és elképzelések uralkodnak.” Gondoskodás: „Tiszteletben tartom gyennekem véleményét, és arra biztatom, hogy ezt őszintén mondja is el.”
A harmadik kérdőív Harvey elméletén alapul, és ezt gyerekekkel és szülőkkel készített mélyinterjúkra alapozva fejlesztették ki korábban, hogy a magyar vizsgálati mintára alkalmas legyen. Ebben a kutatásban ennek a kérdőívnek egy tovább alakított változatát alkalmazták, amely már konkrét állításokat tartalmaz mindkét szülőre vonatkozólag. (Sallay, 1999)
Az attitűd-kérdőívek közé tartozik a Tóth és Gei-vai (1999) által a magyar viszonyokra adaptált módszer is, amelyet azzal a céllal fejlesztettek ki, hogy klini
kai populáció vizsgálatára is alkalmas módszer álljon rendelkezésre. A Szülői Bánásmód kérdőív (H-PBI) 25 állítást tartalmaz, amelyek három skálába rendeződnek: ez a szeretet-törődés, a korlátozás és a túlvédés. A korlátozás az autonómia, önállóság bátorításával, illetve a szabadság korlátozásával kapcsolatos tételeket tartalmazza, míg a túlvédés az infan- tilizálóan, túlzottan védő magatartásokat írja le. A vizsgálati személyeknek egy négyfokú skálán kell megítélniük, hogy az adott állítás mennyire igaz, jellemző a szüleikre. A szeretet skála: „Meleg, barátságos hangon beszélt velem. Gyengéd volt velem”. A korlátozás skálája: „Szerette, ha én döntöttem a saját dolgaimban.” A túlvédés skálája: „Igyekezett függő, önál- Iótlan helyzetben tartani.” A skálák értékét az egyes állításokra kapott pontszá- mok összege adja. A normál populáció (középiskolás és főiskolás személyek) mellett állami gondozásban lévő fiatalokkal is végeztek vizsgálatot, amely igazolta a kérdőív validitását, hiszen szignifikáns különbségeket találtak a szülők megítélésében. Ezt a kérdőívet a szerzők alkalmasnak tartják a veszélyeztetett fiatalok vizsgálatára, hiszen gyors eszköz az elhanyagoló, rideg és túlzottan korlátozó vagy túlvédő szülői hatások feltérképezésére.
Az attitüdskálákon kívül azonban vannak más módszerek is, amelyek alkalmasak a szülői nevelés megismerésére, ezek közül a Ranschburg és mtsai (1984) által kifejlesztett vizsgálati módszert ismertetjük, amely kritikus nevelési helyzeteket tartalmaz, és arra kéri a 10-14 éves korú gyerekeket, ítéljék meg, szüleik mit tennének az adott helyzetben. A választási lehetőségeket a Schaefer-féle négy nevelési attitűd-kategória mérésére dolgozták ki. Egy példa a nevelési helyzetekből: „Társaiddal megbeszélitek, hogy vasárnap hajókirándulásra mentek. Csakhogy szombaton este bemondja a rádió, hogy másnap valószínűleg esni fog. Vajon elengedne-e édesapád vagy édesanyád?” (Ranschburg és mtsai, 1984) Az eredmények összesítésével meghatározható, hogy a szülőre milyen nevelési attitűd jellemző.
Szemle
Látható, hogy a gyakorlatban számos eszköz áll a kutatók, szakemberek rendelkezésére, amelyek főként arra irányulnak, hogy minél egyszerűbb, a fiatalok számára is érthető tételek felhasználásával tudják feltárni a szülők nevelési nézeteit vagy az általuk alkalmazott eljárásokat, és képet kapjanak a nevelési stílusról.
A szülői nevelésistílus hatása a
gyermek fejlődésére
A nevelési stílussal kapcsolatos vizsgálatok főként azt hivatottak feltárni, hogy milyen hatással vannak az eltérő szülői nevelési minták a gyennek társas készségeire, probléma- megoldó viselkedésére, iskolai teljesítményére, pszicho- szociális fejlődésére.Az eredmények alapján azt a következtetést vonták le, hogy a szülői érzékenység, vagyis a gyermek elfogadása a szociális kompetenciára, a pszichoszociális fejlődésre van hatással, míg a követelm ények, a kontroll főként az instrumentális készséget és a viselkedés-kontrolit (például az iskolai teljesítményt és a deviáns viselkedések előfordulását) befolyásolja. Ezek a hatások nemcsak kisebb gyerekeknél, hanem serdülőknél is megfigyelhetők és kimutathatók voltak, bár néha az eredmények csak a változók közötti korrelációs kapcsolatokon alapulnak. {Darling, 1999)
Az autoritativ, megkívánó szülői nevelési stílusban nevelkedett gyerekek sokkal jobb társas készségekkel rendelkeznek,
proszociálisak, társas kapcsolataikban felelősségteljesek, függetlenek, a drogok csábításának ellenállnak, megfelelő az önbizalmuk. Iskolai teljesítményük kiegyensúlyozott, magas szintű.
Az autoritáriánus, tekintélyelvű szülői hatás azt eredményezi, hogy a gyermek kevésbé kompetens és magabiztos társas kapcsolataiban, mérsékelten teljesít jól
az iskolában, alacsonyabb az önértékelés, viszont deviáns problémák (drog- használat) ritkán fordulnak elő. Ez a nevelési stílus eltérően hatott a két nem tekintetében, a lányok sokkal függőbbek voltak, mint a fiúk.
Az engedékeny szülők gyermekei jól alkalmazkodók, proszociálisak, viszont sokkal inkább ki vannak téve a drogoknak, mint azok, akiknél szigorúbb, határozott kontrollt alkalmaztak a szülők. Iskolai teljesítményük is kevésbé jó, de magasabb az önértékelésük.
Az elhanyagoló nevelés hatása a gyerekeknél úgy jelen tkezik , hogy társas kapcsolataik
ban ők a legkevésbé kompetensek és proszociálisak a többiekhez viszonyítva, jobban ki vannak téve droghasználatnak és az iskolai teljesítményük a leggyengébb, nem érdekli őket a tanulás. {Lamborn és mtsai, 1991)
Ismertetünk néhány olyan, főként amerikai serdülőkkel végzett kutatást, amelyek a szülői nevelési stílus hatásait vizsgálták ennél a korosztálynál. Dornbusch és kollégái (1987) 12 évesek körében vé-
A nevelési stílussal kapcsolatos vizsgálatok főként azt hivatottak feltárni, hogy milyen hatással
vannak az eltérő szülői nevelési minták a gyermek társas készségeire, problémamegoldó viselkedésére, iskolai teljesítményére,
pszichoszociális fejlődésére. Az eredmények alapján azt a következtetést vonták le, hogy> a szülői érzékenység, vagyis a gyermek elfogadása a szociális kompetenciára, a pszichoszociális fejlődésre van hatással, míg a követelmé
nyek, a kontroll főként az instrumentális készséget és a viselkedés- kontrolit (például az iskolai teljesítményt és a deviáns viselkedések előfordulását) befolyásolja. Ezek a hatások nemcsak kisebb gyerekeknél, hanem serdülőknél is megfigyelhetők és kimutathatók voltak, bár néha az eredmények csak a változók közötti kor
relációs kapcsolatokon alapulnak.
Isko
laku
ltúra
200
2/4
gezték nagyszabású kutatásukat, amely arra irányult, hogy feltárja a szülői nevelési stílus hatását az iskolai teljesítmény alakulására. Eredményeik igazolták a korábbi tapasztalatokat, vagyis az autoritativ szülői nevelési stílus pozitívan hat az iskolai teljesítményre, míg az engedékeny és a tekintélyelvű szülői hatások kevésbé kedvezőek e tekintetben. Különböző nemzetiségű gyerekek vettek részt a vizsgálatban, és azt találták, hogy az ázsiai nemze- tiségűeknél a tekintélyelvű szülői nevelési stílus nem okoz rosszabb iskolai teljesítményt. Ezt a különbséget főként az eltérő kulturális közeggel és az ebből adódó szülői nevelési stílus specifikus jellemzőivel magyarázzák.
Weiss és Schwarz (1996) főiskolai korosztálynál, elsőéves hallgatók körében végezte vizsgálatát azzal a céllal, hogy feltárja, vajon a szülői nevelési stílus hatása megfigyelhető-e ebben az időszakban, amikor a szülői támogatás már nem általánosan van jelen. A tekintélyelvű nevelési stílus hatása a teljesítmények területén ennél a korcsoportnál is kimutatható, vagyis gyengébbek tanulmányaikban ezek a fiatalok, mint a megértőbb, autoritativ családban nevelkedettek. A drogfogyasztás tekintetében a korábbi eredményekhez hasonlóan azt találták, hogy az autoritativ és tekintélyelvű nevelési stílus esetén a legalacsonyabb az alkohol-használat, míg az engedékeny nevelés esetén fiúknál kimutathatóan nagyobb a deviáns viselkedés mértéke. Az elhanyagoló nevelési attitűd hatása pedig úgy jelentkezik, hogy a fiatalok ebben a korban is szignifikánsan eltérnek a többiektől, a legkevésbé konfonnak, rosszul alkalmazkodnak, önteltek, kevésbé kreatívak. A tapasztaltak alapján azt a következtetést vonták le, hogy ennél a korosztálynál, a késő serdülőkorban a támogató szülői megnyilvánulások azok, amelyek a leginkább kedvező hatásúak.
A kutatások eredményei olyan összefüggéseket tártak fel, amelyek elgondolkodtatóak és továbbra is felhívják figyelmünket a családon belüli szocializáció kiemelkedően fontos szerepére. Különösen azért, mert az eltérő szülői nevelési attitű
dök hatása nemcsak az óvodás- és kisiskoláskorban mutatható ki, hanem a serdülő korosztálynál is. A vizsgálatok azonban sok kérdésre még nem tudtak választ adni, ezek közé tartozik az is, hogy vajon mely folyamatoknak köszönhető az autoritatív nevelési stílus kedvező hatása a gyermek fejlődésére.
Irodalom
Atkinson, R. - Atkinson, R. (1995): Pszichológia. Osiris - Századvég Kiadó, Budapest.Buri, J. R. (1991): Parental Authority Questionnaire. Journal o f Personality Assessment, 57. 1. 110-119. Cole, M. - Cole, R. (1997): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest.Darling, N. - Steinberg, L. (1993): Parenting Style as Context: An Integrative Model. Psychological Bulletin, 113.3.487-496.Darling, N. (1999): Parenting style and Its Correlates. ERIC Digest, ED427896 99.Dornbusch, S. - Ritter, P. - Leiderman, H. - Roberts, D. - Fraleigh, M. (1987): The Relation of Parenting Style to Adolescent School Performance. Child Development. 58. 1244-1257.Durkin, K. (1995): Developmental Social Psychology. Blackwell Publishers, Oxford.Hattie, J. (1992): Self-concept. Lawrence Erlbaum Associates. Publishers, Hillsdale.Lamborn, S. - Mounts, N. - Steinberg, L. - Dornbusch, S. (1991): Patterns of Competence and Adjustment among Adolescents from Authoritative, Authoritarian, Indulgent, and Neglectful Families. Child Development, 62. 1049-1065.Oroszné Perger Mónika (2000). Nevelési stílus vizsgálat tanítójelöltek körében. MPT, XIV. Országos Tudományos Nagygyűlése, Budapest.Posztos Katalin - Uzonyi Adél (1989): A szülői-nevelői attitűd hatása a gyermek szociometriái pozíciójára. Magyar Pszichológiai Szemle, XLV. 5. 482-500.Ranschburg Jenő (1975): A szülői magatartás és a nevelői attitűdök hatása a gyermeki viselkedésre. In: Lénárd Ferenc (szerk.): Ifjúság és Pszichológia. Pszichológiai Tanulmányok. XIV. Akadémiai Kiadó, Budapest. 33-50.Ranschburg Jenő (1979): Félelem, harag, agresszió. Tankönyvkiadó, Budapest.Ranschburg Jenő - Bolla István Károly - Sípos Mihály (1984): A szülői nevelési stilus percepciójának vizsgálata 10-14 éves korú gyerekeknél. Pszichológia,4. 4. 525-545.Sallay Hedvig (1999): Kognitív stílus és szocializáció: O. J. Harvey elméletének és módszerének hazai adaptálása. Magyar Pszichológiai Szemle, LIV. 2. 117-134.Sallay Hedvig - Münnich Ákos (1999): Családi nevelési attitűdök percepciója és a self-fejlödéssel való összefüggései. Magyar Pedagógia, 99. 2. 157-174.
Szemle
Schaefer, E. S. (1965.): Children’s Reports of Parental Behavior: Inventory. Child Development, 36. 413—424.Tóth Ildikó - Gervai Judit (1999): Szülői Bánásmód Kérdőív (H-PBI): A Parental Bonding Instrument (PBI) magyar változata Magyar Pszichológiai Szemle, LIV. 4. 551-566.
Weiss, L. - Schwarz, J. (1996): The Relationship between Parenting Types and Older Adolescents’ Personality, Academic Achievement, Adjustment, and Substance Use. Child Develpoment, 67. 2101-2114.
Oroszne Perger Monika
Azr
Uj Pedagógia SzemleLI1. évfolyam. 2002. március havi tartalma
TanulmányokMég mindig társadalomismeret!Jakab György: Modultárgyak és általános tanulmányokCsemyus László: A társadalomismeret modultantárgy bevezetésének első tapasztalatai Ted Huddleston - Don Rowe: Állampolgárságra és demokráciára nevelés az angol iskolákban Mihály Ildikó: Rachel Colién a betűvilág kisgyermekkori, számítógéppel segített felfedezéséért Földes Petra - Kőrösné Mikis Márta: Esettanulmányok az innovatív pedagógiai gyakorlat bemutatására
NézőpontokMérlegen az oktatásEsélyteremtés - modernizáció - hatékonyság - Interjú Révész Máriusszal, a Fidesz MPP országgyűlési képviselőjévelAz iskolának nyugalomra van szüksége - Beszélgetés Hitler Istvánnal, az MSZP oktatáspolitikai szakértőjévelA liberális oktatáspolitika mindig a gyerekek pártján van - Beszélgetés Horn Gáborral, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivőjével
LátókörCsorna Gyula - Lada László: Az Olvasás éve és a funkcionális analfabetizmus
Kritika-figyelőKönyvek pedagógusoknak - Beszélgetés Falus Ivánnal
OECD-dokumentumokMihály Ildikó: Élethosszig tartó tanulást mindenkinek! - Az OECD oktatáspolitikai alapelveiről
TKA-mellékletImre Anna: A Leonardo projektek termékeiMártonfi György: Összefoglaló értékelés a Leonardo da Vinci program első szakaszáról
KOMA-mcIlékletHelyünk Európában - Beszélgetés Dobos Krisztinával, a KOMA kuratóriumának elnökévelEurópai kihívások a magyar oktatásban - Beszélgetés Sió Lászlóval, az Oktatási Minisztérium politikaiállamtitkárávalSzemelvények a győztes pályázatokból
Recommended