,,,,,Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Felnıttképzési Központ
TÁRSAS KAPCSOLATOK ALAKULÁSA GYERMEKKORBAN
2. és 4. osztályban végzett szociometria vizsgálat összehasonlító elemzése
Készítette: Kummer Kármen
Pedagógus Szakvizsga Szakirányú Továbbképzési Szak
Témavezetı: Nanszákné Dr. habil Cserfalvi Ilona
Professor Emerita
Debrecen
2013
2
Tartalomjegyzék
I. Bevezetés……………………………………………………………………….1.
Témaindoklás…………………………………………………………………...2.
II. Elméleti, szakirodalom háttér………………………………………...……….. 5.
1. A szocializáció fejlıdése……………………………………..……………..5.
2. A társas kapcsolatok életkori fejlıdése…………………………...………..7 .
2.1. Óvodától iskolás korig ………………………………………….……..7.
2.2. Az iskolába lépés idıszaka...…………………………………...…...…. 9.
2.3. A család szerepének változása…………………………………………10.
3. Csoportok, közösségek ………………………………..………………….11.
4. Társas kapcsolatok hatása a személyiség fejlıdésére……………………. 12.
5. A pedagógusok szerepe a társas kapcsolatok és a személyiség fejlıdésére13.
III. A vizsgálati módszer bemutatása, a vizsgálat célja, feladata……………….…15.
1. A szociometriai vizsgálati módszer bemutatása………………….……….15.
2. A szociometriai vizsgálatom feladata,célja………………..………………20.
IV. Hipotézisek……………………………………..………………….…………..20.
V. A vizsgálati eredmények bemutatása………………………...………………..21.
2.osztály……………..……………………………………………...………....21.
4.osztály……………………………………………………………………….30.
VI. Összegzés………….…………………………………………………………..37.
Felhasznált irodalom…………………..………………………………………………41.
Bibliográfia…………………………………………………………..………………..42.
Melléklet…………………………………………………………..…………………..44.
1
„ A világon mindenkinek hinnie kell abban, hogy képes valami olyasmit nyújtani, amit a világ nélküle nem kapna meg.” / Gilbert Keith Chesterton/
I. BEVEZETÉS
Kisgyermekkorban az egészséges, megfelelı kortárs kapcsolatok megalapozása
alapfeltétele a hatékony és eredményes nevelésnek, az ép személyiség kialakulásának.
Ezen feltételek, igények kielégítése felnıtt korban is nagyon fontos, pláne
gyermekkorban, amikor még igazán képlékeny és formálható a gyermeki személyiség.
A megfelelı, a késıbbi idıszakokra is nagy erıvel ható szociális fejlıdés
megalapozása nélkül az óvoda, iskola nem teljesíti maradéktalanul a feladatait, s bár a
család szerepe is óriási és döntıen befolyásolja a kisgyermek egészséges fejlıdését, az
iskola szerepe mégsem törpül el mellette, hiszen a gyermek napjainak nagy részét az
iskolában tölti. Itt sajátítja el azokat a képességeket, szokásokat, tapasztalja meg azokat
a szituációkat, melyek késıbb egész életére, társas kapcsolataira meghatározó hatással
lesznek.
Ezek nagyon egyszerőnek tőnı dolgok, bárki mondhatná, hogy nem jelenthet
gondot ezen szokások, szabályok kialakítása, súlyát mégis az a tény adja, hogy nem
maradhat ki az óvodai, iskolai nevelésbıl, hisz ennek hiánya mérhetetlen nagyságú és
szinte helyrehozhatatlan hiányosságokat jelent a gyermek késıbbi életében.
Felnıttek, gyermekek mindennapi életében az egyik legfontosabb és
leglényegesebb pillér az a kapcsolatrendszer, amelyben él és ami által személyisége
fejlıdik. Ahhoz, hogy boldoguljunk a világban, elfogadjanak, megértsenek minket, egy
sor szociális képességet kell elsajátítanunk. A kisgyermek születésétıl kezdve ennek
elsajátítására, megtanulására törekszik.
Kapcsolatrendszerünk egy színes, árnyalt, sokrétő rendszer, melyet a gyermek a
felnıttekhez és társaihoz való viszonyának fejlıdése során sajátít el. Életük során
eligazodásukat, tájékozódásukat nagyban segítik kortárs kapcsolataik, melyek az évek
során folyamatosan változnak, fejlıdnek.
Csodálatos képesség az, hogy meg tudjuk szerettetni magunkat, aktív és építı
tagjai lehetünk egy csoportnak, közösségnek, mely által különféle információkhoz
jutunk, melyek személyiségünket gazdagítják. A kisgyermek személyisége anyanyelve
után a társas kapcsolatai révén fejlıdik leginkább.
2
Napjainkban rendkívül fontos, hogy az iskola a legfejlettebb ismeretekkel, az
emberi gondolkodás és megismerés minden új és fontos vívmányaival szolgáljon, és
általuk segítse a gyermekek szociális fejlıdését, alkalmazkodó képességét. A gyermek
ismeretszerzése kapcsolatrendszerén belül is cselekvés, beszéd és a szociális fejlıdés
által valósul meg
TÁRSAS KAPCSOLAT…szép fogalom. Csupán jó dolgok jutnak róla eszembe,
bár annak idején igencsak megszenvedtem a társas kapcsolataimhoz vezetı rögös út
nehézségeit. Ma már építı jelleggel hat(ná)nak rám ezek az „élmények”, de akkor
bizony nem volt könnyő.
Az élet szerves része, hiszen akarva-akaratlanul találkozunk vele életünk során.
A két szó külön-külön is nagy érték, mégis együtt van igazán értelme: lehet társunk, ha
nincs köztünk igazi kapcsolat, és lehet kapcsolatunk, ha a másik nem igazi társunk.
Társas kapcsolataink-legyen az pozitív vagy negatív töltető- mindenképp
hatással vannak az életünkre, általuk fejlıdik személyiségünk és általuk vagyunk
képesek a kudarcok után is talpra állni.
A TÉMA INDOKLÁSA
Amikor dolgozatom címét megválasztottam, arra gondoltam, hogy nagyon
érdekes a téma és a vizsgálati eredmények is egyszerően feldolgozhatóak lesznek.
Késıbb átgondolva arra a megállapításra jutottam, hogy talán nem is olyan
könnyő téma ez, hiszen a mai gyerekek társas kapcsolatai egészen más értelmet kapnak,
mint annak idején akár az enyém, akár a szüleimé az általános iskolában.
Amikor a témaválasztáson gondolkodtam, ez volt számomra a leginkább
érdekes, mivel a mai rohanó világban a gyerekek életvitelét, társas kapcsolatait, a
mögöttük húzódó értékeket és jellemzı tulajdonságokat amúgy is nagy érdeklıdéssel
figyelem.
A társas kapcsolatok kialakulása, fejlıdése sokak számára talán nem is tőnik
fontosnak, de megvalósulása mégis lényeges lépcsıfokokból, egymásra épülı
fokozatokból áll. Fontosságát gyermekkorban kell megszilárdítani.
3
Nagyon fontos a helyes értékrend, egészséges szemlélet kialakítása, mely nagy
körültekintést igényel és a családdal való összehangoltságot, kapcsolattartást feltételezi.
Ma az emberek jelentıs része nem törıdik eléggé behatóan ezekkel a problémákkal, az
állandó rohanás sokadrangúvá teszi az igazi odafigyelést a gyermekekre, hiszen sok
szülı nem is kíváncsi arra, hogy a gyermeke milyen helyet foglal el abban a
közösségben, ahol-tıle távol-napjainak nagy részét eltölti. Ebbıl adódhat az a helyzet,
hogy váratlanul éri a felismerés: gyermeke nem boldog, nem fogadja be a közösség,
esetleg kudarcélményei okán elindul egy olyan úton, amirıl már nehéz visszaterelni. És
legfıképp nehéz elhitetni vele, hogy ı is fontos tagja lehet egy normális közösségnek és
elfogadják ıt a társai.
Alapprobléma az idıhiány, amiben manapság a családok szenvednek. Nem kis
feladata az iskoláknak ezen probléma orvoslása, hiszen sokszor át kell vennie a családi
szerepeket is. Nagyon fontos az odafigyelés, a tudatosság, a megszilárdítás, az igénnyé
alakítás, a megfelelı modellnyújtás és nem utolsósorban a viszonzás. Ezért lenne
fontos, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a nevelés ezen területére, a társas
kapcsolatok alakulásának segítésére is. Hiánya felboríthatja a kialakított szokások
rendszerét, hiányzó láncszemként akadályozza a teljes körő egészséges nevelést.
Általános iskolai, alsó tagozatos osztályokban végeztem a vizsgálatokat, mert
úgy gondoltam, hogy ebben az életkorban még fellelhetı a gyermekekre jellemzı
ösztönösség és ıszinteség.
Nagyon fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk a gyermekek fejlıdésére, aktuális
állapotára e téren, hiszen a társas kapcsolatok pozitív vagy negatív alakulása rövid-,
illetve hosszútávon egyaránt befolyásolják az élet minıségét.
Eddigi pályám során sokszor találkoztam olyan gyermekekkel, akik bizonyos
okok miatt peremhelyzetbe kerültek a csoportban, és pedagógusként nagyon
kellemetlen volt azt látnom, hogy egy ártatlan kisgyermek rosszul érzi magát a
közösségben és nem aktív tagja a csoportnak, mert akár külsı jegyek, akár belsı
tulajdonságok miatt nem sikerült beilleszkednie és megtalálnia a helyét a gyermekek
között.
Döntı jelentısége van a pedagógusok hozzáállásának, segítı szándékú
közbeavatkozásának, hiszen hathatós segítségük nélkül ezek a gyermekek végleg
4
elveszthetik hitüket abban, hogy valaha is befogadott tagjai lehetnek egy adott
közösségnek. A csoportot vezetı pedagógusról, pedagógiai munkájáról,
személyiségérıl, szociális érzékenységérıl is éles képet ad, ha egy
gyermekközösségben inkább jellemzı a széthúzás, a társak kirekesztése, mint a
harmonikus, összekovácsolt közösségi norma. Talán ízig-vérig pedagógus lényembıl
fakad az a, ma már talán naívnak is nevezhetı hozzáállás, hogy számomra az lenne az
igazi siker, ha az általam nevelt gyermekközösségben uralkodna a „Mindenki egyért-
egy mindenkiért!” elv. Hiszem, hogy a mai korra jellemzı, részben beszőkült és önzı,
részben túlfejlett és hebrencs élet dacára, még alakítható ez az elv a gyermekekben,
hiszen mások elfogadása, segítése és mindez kiérdemlése nélkül aligha boldogulhat az
ember, függetlenül attól, hogy ez manapság kevésbé tőnik fontosnak, és épp ezért
kialakul a gyermekekben egyfajta közömbösség.
Nagyon fontosnak tartom ezek megelızését, kiküszöbölését, hisz mindezek a
káros tényezık nagy veszélyt jelenthetnek a felnövekvı nemzedék és a születendı
generáció számára. Rajtunk, pedagógusokon és a családok hozzáállásán múlik, hogy
milyen értékrend alakul ki a gyermekekben, a közösségek pozitív és negatív hatásait
milyen módon tudják feldolgozni és ezzel társas kapcsolataikat a számukra
legmegfelelıbb minıségben alakítani. Egészséges és magabiztos személyiség
hiányában ez aligha sikerülhet, ezért nagyon fontos a támogatás, a bizalmas légkör
kialakítása, melyben megnyílnak a gyermekek és felszínre kerül igazi egyéniségük,
személyiségük. Sajnos a mai anyagias világban nehéz felvenniük egymással a versenyt,
de ha arra neveljük ıket, hogy a belsı értékek fontosságát megértsék és azokat
értékeljék, akkor mindenkinek egyenlı esélyei lesznek az érvényesülésre és arra, hogy
értékes, befogadott tagjai lehessenek egy adott közösségnek. Ez azért is nagyon fontos,
mert ık is példaként állnak majd mások elıtt és szintén ezt az értékrendet adják tovább.
A mi feladatunk mindezt gyökereiben kialakítani, a gyermekek saját, belsı
igényévé tenni, és ez által a pedagógus pályán még inkább kiteljesedni.
5
II. ELMÉLETI, SZAKIRODALMI HÁTTÉR
„ Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd,
hogy a többiek is erre vágynak.” / Akhilleusz Tatiosz/
Rohanó világunkban szükség van arra, hogy legyünk egymás számára biztos
pontok, melyeket szoros kötelékek főznek össze. Ennek megalapozását már
kisgyermekkorban meg kell kezdeni, melynek színtere elsısorban a család, s azzal
párhuzamosan a különbözı oktatási-nevelési intézmények.
1. A SZOCIALIZÁCIÓ FEJLİDÉSE:
Szocializáció az az interakciós folyamat, amelynek révén az egyén viselkedése
úgy módosul, hogy megfeleljen a csoport tagjai által vele szemben támasztott
elvárásoknak. Az interakció a személyek egymás felé irányuló és egymás viselkedése
által vezérelt aktivitása, melyet rendszerint a résztvevık tárgyi tevékenysége közvetít,
magában foglalja az emberi együttmőködés minden lehetséges változatát, így a
kooperációt, versengést és a kommunikációt is.
Minden olyan tanulást, amely révén bekövetkezı viselkedésváltozás társas
kölcsönhatások, szociális interakciók következtében alakul ki, szociális tanulásnak
nevezünk. Brim: Az a folyamat, amely által az egyének olyan tudásra, képességekre és
állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi ıket arra, hogy különbözı
csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak. A
szocializáció tehát a személyiség fejlıdésének társadalmi vetülete.
„A szociális tanulás formái:
A. Utánzás: a szociális tanulás legelemibb formája. Lehet szándékos, önkéntelen és
késleltetett utánzás. A gyermekek számára az utánzás révén kialakuló beleélés
szinte egyedüli eszköze mások megértésének.
B. Modellkövetés: az utánzott cselekvés mellett az is fontossá válik, hogy ki az,
akit utánzunk. A tanulás modellválasztás alapján jön létre, ami történhet
egyszerő szimpátia alapján, szerepirigység, presztízs alapján.
6
C. Azonosulás (identifikáció): Freud nevéhez kötıdik. A szándékosan vagy spontán
választott modelltıl átvett viselkedési minták a személyiségbe beépülve annak
részévé válnak.
D. Belsıvé tétel (interiorizáció): a szociális tanulás legmagasabb szintje. A modell
már nem játszik fontos szerepet. A viselkedésformák vagy értékek átvétele azért
történik, mert az egybevág az egyén saját értékrendszerével és így annak átvétele
magában is jutalomértékő. Az átvett viselkedésforma, érték, vélemény, stb.
szervesen beépül az egyén személyiségébe, azaz belsıvé válik.”(Dr. Szabó
István, 1994.)
A szociális tanulás során szociális szerepeket sajátítunk el. A szerep
státuszoknak megfelelı, normák által szabályozott viselkedés. A modellkövetı
elsajátítja azokat a viselkedés módokat, amelyek egy-egy szerep megvalósításához
szükségesek. Ezeket a viselkedésmódokat szerepkészségeknek és szereptechnikáknak
nevezzük. A folyamat során belsıvé válnak a normák is, ennek révén a szerep én-
azonos magatartássá válik, s nem a köznapi értelmő tettetést, megjátszást jelenti. A
szocializáció minden szakaszában a környezeti hatások belsıvé válása valósul meg,
kialakítva és formálva a személyiség erkölcsi arculatát, autonómiáját.
„Az egyén társadalmi lény, születése pillanatától kezdve aktívan kénytelen
elsajátítani egész környezetét, hogy valóban társadalmi lénnyé váljék, s hogy elnyerje
én-azonosságát. Mindez a szocializáció eredményeként megy végbe. A szocializáció az
ember társadalomba való beilleszkedésének, társadalmivá válásának szociálisan
meghatározott folyamata, melynek során az egyén megismeri szőkebb és tágabb
környezetét, annak szokás- és normarendszerét, hagyományait, értékeit, együttélési
szabályait, életmódját. A szocializáció meghatározott társadalmi közegekben, az ott élı
emberek kölcsönös egymásra hatásán alapuló késztetések alapján, személyes
közvetítéssel valósul meg. Az egyén szocializációjában elıforduló hibák, hiányosságok,
a szociális tanulás sikertelensége a személyiség torz fejlıdéséhez, deviáns
magatartásformák felvételéhez, antiszociális beállítottsághoz vezethet.”(Dr. Szabó
István, 1994.) Az egészséges önértékelés megalapozza a gyermek biztonságérzetét,
önbizalmát, növeli kompetenciáját, saját hatékonyságába vetett hitét. „Az énkép „az
önmagunkra vonatkozó tapasztalatokat és az önértékelést foglalja magában”-
kölcsönhatásban áll a sikeres társadalmi beilleszkedéssel, illetve annak kudarcával (
Gilly-Lacour-Meyer, 1976.).”(Kósáné Ormai Vera, 1989.)
7
„A kapcsolatok létesítésének és fenntartásának igénye az ember társas lény
mivoltából fakad. A kapcsolatoknak nélkülözhetetlen szerepük van az emberek
életében, hiszen ezek révén érintkezhetnek egymással, ezek keretében nyílik lehetıség
az együttmőködésre, egymás kölcsönös megismerésére, formálására. Az emberek között
létrejövı kapcsolatokat a szociálpszichológia személyek közötti, társas, interperszonális
kapcsolatoknak nevezi.”(Dr. Szabó István, 1994.)
2. A TÁRSAS KAPCSOLATOK ÉLETKORI FEJLİDÉSE:
„A társas kapcsolatok óvodáskorban a játékban, a munkában, iskoláskorban a
tanulásban és a közéleti tevékenységekben alakulnak. A közös élmények és feladatok
elısegítik a kölcsönös kapcsolatok létrejöttét és a szerepek elkülönülését. A közösségi
beállítódás az aktivitás, a beilleszkedés és a közösség tagjai részérıl megnyilvánuló
elfogadottság alapján értékelhetı.”( Kósáné Ormai Vera-Porkolábné Balogh Katalin-
Ritók Pálné, 1984.)
„A társas kapcsolatok életkori fejlıdésére jellemzı a kapcsolat tartósságának
növekedése, a kölcsönösség, a külsı tulajdonságokról a hangsúly átkerülése a belsı
vonásokra. A rokon- és ellenszenv indokai átgondoltabbak és általánosabbak lesznek,
nı a kölcsönös megértés és segítségnyújtás említése az érvek között. A kapcsolatok
nemenkénti alakulása terén már óvodáskorban megfigyelhetı, hogy a gyermekek
kapcsolatainak nagyobb része a velük egykorú és azonos nemő társra esik.
Serdülıkortól válik gyakoribbá a fiúk és lányok közötti kapcsolat.”(Kósáné Ormai
Vera-Porkolábné Balogh Katalin, 1984.) Ugyanezt a társas helyzet, a társaságban
megszerzett rang kialakulásánál is megfigyelhetjük: fiatalabb korban a fizikai
agresszivitásnak van nagyobb szerepe (megverekednek a csoporton belüli pozícióért),
késıbb más stratégia mutatkozik hasznosabbnak. Az, hogy valaki mennyire tudja a
társas kapcsolatait megfelelıen alakítani, a társas készségek és képességek, az ún.
szociális kompetenciák fejlettségén múlik. A szociális kompetencia kutatásának
gyökerei közel 50 évre nyúlnak vissza.
2.1. Óvodától iskolás korig
„A gyermekkori kötıdések alakulásában három fordulópont van. Az elsı a 2-3.
életév körül következik be, amikor az anya és a gyermek között meglazul a szoros testi
8
kapcsolat. A második fordulat az iskolás kor kezdetével esik egybe, a harmadik pedig a
serdülés korára tehetı.”(Püsök Józsefné, 2011.)
Míg óvodás korban a társak leírására esetleges, szituációtól függı és személyes
vonatkozású tulajdonságokat neveznek meg, addig a 6-10 évesek mindinkább valódi,
rejtett személyiségjegyeket és differenciáltabb jellemzéseket fogalmaznak meg. Ettıl
kezdve tudják mások viselkedését okokkal magyarázni.
A 6-7. évtıl növekszik a gyermekek önállóságigénye, és megkezdıdik a szülıktıl, a
családtól való eltávolodás. Egyre több idıt töltenek együtt más személyekkel. Mérei
Ferenc és V. Binet Ágnes (1993) megfigyelése alapján ennek hátterében az áll, hogy
egyensúlyba kerül a gyermek-felnıtt, gyermek-gyermek kötıdés „érzelmi hıfoka”,
indulati feszültsége: a korábbiaké csökken, az utóbbiaké növekszik. Ettıl kezdve a
kortárscsoport döntıen meghatározza az egyén viselkedését. Az azonos korú gyermekek
saját csoportjaikban egyenrangú félként vannak jelen, viselkedésük szabályozásában a
társak mérvadóak, a barátok képviselik a referenciakeretet.
A kortárscsoport elısegíti a szülıktıl való függetlenedést, támogatja a kölcsönösség
megtapasztalását, lehetıséget ad a versengés és a kooperáció gyakorlására, teret kínál
különbözı csoportpozíciók átélésére, illetve sajátos gyermeki kultúrát biztosít (Wader-
Zanden,1985.-idézi Vajda,2002.). Asher és Parker (1989) szerint a kortárscsoport
hozzájárul a szociális kompetencia fejlıdéséhez, támaszt nyújt, biztonságos légkört
teremt, a valakihez tartozás érzését nyújtja, támogatja az intimitást, én-érvényesítési
lehetıséget kínál, valamint különféle szerepek (vezetı, irányító, alkalmazkodó, követı,
magányos) átélését is szolgálja.
6-10 éves kor körül elıtérbe kerül a társakkal történı összehasonlítás, a szülıket
követıen pedig a pedagógusok véleménye lesz meghatározó. A tanítók, tanárok
hozzáállása kimozdíthatja a negatív énképő, alulértékelı tanulókat. A reális énkép
kialakulásához a teljesítmény elismerése, a képességeket és erıfeszítéseket figyelembe
vevı jutalmazás és büntetés együttes alkalmazása járul hozzá. Erikson (2002) a
teljesítmény megnyilvánulás, „iparkodás” idejének nevezte el ezt a korszakot. A
gyermekekben kialakul a teljesítmény vágya, az elismerés kivívásának öröme. A
tanárok elfogadó, támogató attitődje, igazságos visszajelzése, bátorítása,
sikerélményeket biztosító magatartása nélkülözhetetlen.
9
Az iskolás gyermek érzelmei tartalmasabbak, bonyolultabbak és elmélyültebbek
lesznek, mint korábban. „Tágul, szélesedik a szociális környezet és az iskolás gyermek
kiszakad kissé a szülıi kötıdés érzelmi bővkörébıl. A tanítóval való kapcsolat sokféle
érzelemben nyilvánul meg, ami magatartását is motiválja. A rokonszenv, a szülık iránti
szeretet, a szenvedık iránti részvét, a bajtársias érzés is megtalálható
megnyilvánulásaikban. 9-10 éves kortól az elfogadott erkölcsi értékrendszer a gyermek
saját cselekvései megítélésének mércéjévé válik. Megjelenik a tiszta lelkiismeret jó
érzése és olykor a lelkiismeret-furdalás szorongást keltı érzelme is.”( Püsök Józsefné,
2011.)
2.2. Az iskolába lépés idıszaka
„Minden gyermek életében nagy jelentıségő esemény, ha iskolás lesz. Az
iskolában szempontokat és értékrendszert sajátít el, amelyek alapján a vele egykorúak
tetteit, magatartását és teljesítményeit értékelni lehet.”(Püsök Józsefné, 2011.)
Az iskolába lépéssel a gyermekek szociális kompetenciájában látványos
elırelépés figyelhetı meg. Ez szorosan összefügg egyrészt az érzelmi élet fejlıdésével,
illetve az értelmi funkciók érésével, másrészt az iskola és az iskolán túli különféle társas
szervezıdések hatásaival.
Lényegesen javul a kisiskolások személyészlelése, kommunikációs készsége,
bıvül a szókincsük és stabilizálódik az önkontrolljuk, aminek köszönhetıen
eredményesebbek lesznek a beszélgetésekben és az együttes tevékenységekben. (Vajda,
2002)
A kisiskolások gyakran váltogatják barátaikat, a kialakult kapcsolatok inkább
külsı tényezıktıl függnek. A népszerőséget-népszerőtlenséget ekkor lényegtelen
elemek befolyásolják: például a közösség elutasíthatja a furcsa nevő gyermekeket, a
kövér gyermekek szinte mindig hátrányt szenvednek, viszont a vonzó külsejő társakat
elınyben részesítik. A gyerekkori magányosság, elutasítottság, kirekesztettség kóros
folyamatokat eredményezhet. Jelzés értékő, ha egy kisiskolásnak nincsenek barátai. A
kutatások az elutasított gyermekek 4 típusát azonosították (Vajda, 2002):
1. akiket agresszív viselkedésükért zárnak ki a többiek
2. akik elınytelen külsı miatt kerülnek perifériára
10
3. éretlenül, különc módon viselkedık
4. átlagosan viselkedık.
Az iskolába kerülés elıtt a motivációt és az értelmi képességeket a család
alapozza meg. A beilleszkedés szempontjából fontos szerepe van az iskolai kortárs
csoportoknak. A kortárs csoport jelentısége a hozzá való átpártolást követıen válik
fontossá, amikor a többiek szava fontosabb a viselkedés és teljesítmény megítélésében,
mint a felnıtteké. Másrészt az iskola megtanítja a gyermeket olyan iskolai viselkedésre,
tanulmányi munkára, amit csoportja elfogad és elismer. A tanulók négy különbözı
társas helyzetét különböztethetjük meg: népszerő (sok barátjuk van, önérvényesítı
törekvéseik, jó kapcsolatteremtı és kognitív képességeik vannak); elutasított
(zárkózottság és agresszivitás figyelhetı meg náluk); ellentmondásos (a legagresszívabb
csoport, de tagjai jó kapcsolatteremtı és fejlett értelmi képességekkel rendelkeznek);
kívül maradók (gyenge kapcsolatteremtı képességekkel rendelkeznek, magányukat egy-
két „jóbarát” oldja).
2.3. A család szerepének változása
A család funkciója nem csak a gyermekekrıl való gondoskodás, hanem a
szocializáció is. Már a legkorábbi idıszaktól kezdve hat a felnövı egyénre. A családon
belüli kapcsolatrendszer intim, intenzív, tartós, hatásában a legerısebb és maradandó
következményő viszony.
A család hiánya vagy annak diszfunkcionális mőködése döntıen meghatározza a
fejlıdı személyiség felnıttkori magatartását is.
A család belsı kapcsolatrendszere: a; felnıtti párkapcsolatok: a diszharmonikus
kapcsolatok rossz hatással vannak a gyermeknevelésre is; b;szülı-gyermek kapcsolatok:
meghatározó jelentıségő a szeretetteljes és elfogadó légkör; c; testvérkapcsolatok: az
azonos szülıi bánásmód kedvezıen befolyásolja. Ellenkezı esetben pl. rivalizáláshoz
vezethet; d; integrációs kapcsolatok: a nagyszülıkkel és dédszülıkkel való viszony
kedvezı hatású lehet.
A család szocializációs funkciói:
a) Biztonságérzet megteremtése és a személyiségfejlıdés érzelmi alapjainak
lerakása (folyamatos testi és társas-érzelmi kontaktus)
11
b) A beszéd megtanítása (a beszéd közvetíti a család tapasztalatrendszerét)
c) Az elsı interakciós tér biztosítása (elsı kapcsolatait itt alakítja ki, megtanulja a
viszonyulást bizonyos helyzetekhez, illetve az egyes szituációkban elvárt
cselekvési módokat)
d) Modellnyújtás (utánozza családtagjait, magatartásformákat sajátít el, azonosul
velük)
e) Általános értékek és normák közvetítése (családon kívüli társas viselkedés, pl.
orvosnál, boltban,stb.)
f) Éntudat és identitás formálása (az éntudat kifejezi, hogy mindenkitıl elkülönült
lényként létezik. A serdülıkorban kialakuló identitástudat a családtól való
késıbbi elválást és az önálló családalapítást segíti.)
A család többé nem gyakorol egyedüli és korlátlan befolyást gyermekére, akinek
megjelent az életében egy másik fontos tényezı: a kortárscsoport. A gyermek számára
fontos a társak jelenléte, mert: 1: elısegíti a szülıkrıl való leválást, a szabadság és
függetlenség érzését adja; 2: hasonló korú társakkal lehet gyakorolni az együttmőködést
és a versengést; 3: olyan hatalmi pozíciókat gyakorolhat, melyeket máshol kevésbé; 4: a
kortárscsoportok az egyre inkább eltőnıben levı gyermeki kultúrát közvetítik.
3. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK
Az egy osztályba kerülık laza szerkezető és összetartású, kisebb-nagyobb
csoportokba szervezıdnek, lassan alakulnak az alá-, fölé-, mellérendelési kapcsolatok.
„A csoporton belüli rokonszenvi vagy ellenszenvi kapcsolatok erısítik vagy gyengítik
az együttmőködést. Az egyén csoportban elfoglalt helye nem állandó, a „szerep”
különbözı csoportokban, helyzetekben más és más lehet. A csoport legfontosabb
szerepe az, hogy segíti a lelkiismeret, a viselkedést irányító erkölcsi norma- és
értékrendszer kialakulását. A személyiség az egyén és környezete kölcsönhatásának
eredménye, így a társas kapcsolatok az ember motivációs rendszerének alapvetı részét
jelentik.”(Püsök Józsefné, 2011.)
„A tényleges értéktartalommal rendelkezı, meghatározható minıséget képviselı
csoportot közösségnek nevezzük. Az ebben megjelenı érdekek olyan csoportérdekek,
melyek egyúttal társadalmi érdekek is.”(Dr. Szabó István, 1994.) „A közös célok és a
közös tevékenység feltételezi és egyben alakítja a csoport erkölcsi arculatát. Itt
12
formálódik a közösség interperszonális viszonyrendszere.”(Kósáné Ormai Vera-
Porkolábné Balogh Katalin-Ritók Pálné, 1984.)
„Az ember alapvetı szükséglete a kollektívához, közösséghez való tartozás.
Egyén és csoport egymástól elválaszthatatlan, egymást kölcsönösen feltételezı és
meghatározó egységet képez. Az egyén cselekvı részese a csoporton belüli viszonyok
alakulásának, aktív közremőködése nélkül a csoport nem lenne fejlıdıképes. Az egyén
személyes tulajdonságai, képességei, magatartás-és cselekvésmintái által hat a
közösségre. Ez akkor igazán jelentıs, ha az egyén érzi és tudja, hogy a csoport elfogadja
ıt, nincsenek vele szemben fenntartásai.”(Dr. Szabó István, 1994.) A gyermek egyéni
tulajdonságaival hat a csoportra, ugyanakkor azonosul a csoport egészének
célkitőzéseivel. „A közösséget nem csupán a csoportban szövıdı érzelmi kapcsolatok
formálják és tartják össze. A döntı tényezı a közös tevékenység, a csoporttagok aktív
részvétele a csoport életében. Együttes munka, melyben mindenki képességeinek
legjavát nyújthatja. A gyermekcsoportban alakulnak a társadalmi-közösségi
szempontból fontos személyiségvonások, pl. az együttmőködés, az egymás iránti
megbecsülés, a csoport érdekeinek figyelembevétele, a felelısség. A kooperáció mint
kölcsönös tiszteleten alapuló tevékenység nagyon kedvez az erkölcsi fejlıdésnek, a
viselkedési szabályok interiorizációjának, az önkontroll, önfegyelem
kibontakozásának.”(Kósáné Ormai Vera-Járó Katalin-Kalmár Magda, 1977.)
4. TÁRSAS KAPCSOLATOK HATÁSA A SZEMÉLYISÉG FEJLİDÉSÉRE
A rokonszenvi kapcsolatok és tekintélyviszonyok alapján rajzolódik ki a csoport
társas szerkezete, izgalmas kérdés, hogy ki kivel barátkozik, kik a kedvelt, népszerő
gyermekek, vannak-e elutasítottak, a csoport peremén lévık. A veszélyeztetett
gyermekek társas helyzete korán megpecsételıdik. Társaik róluk alkotott képe és az
elképzelésben megjelenı minısítés már az intézményi pályafutás korai idıszakában
diszkriminatív jellegő. Komoly problémát jelenthet az elszenvedınek, ha valaki
népszerőtlen vagy elutasítják, s sajnos kicsi a valószínősége annak, hogy mindez
magától megváltozik. A kirekesztés súlyos, traumatikus élmény lehet a gyermekek
számára, mely kihat késıbbi fejlıdésükre is.
„A személyiség fejlıdésében alapvetı jelentıségő a gyereket körülvevı
közösség, a közösségben alakuló kapcsolatok és a gyerek pozíciója e kapcsolatok
rendszerében. A gyerek akkor érzi jól magát az osztályban, ha a tanítói elégedettség
13
mellé társai szeretetét is megszerzi, ha barátokat, játszótársakat mondhat a magáénak.
Az eredményes beilleszkedés alapja egyrészt az, hogy a gyermek mennyire felel meg az
iskolai követelményeknek, másrészt pedig, hogy elfogadják-e a társai, van-e szerepe,
tekintélye a csoportban, élvezi-e az osztály rokonszenvét, bizalmát, szeretetét.”(Kósáné
Ormai Vera, 1989.)
A gyermekkori kapcsolatok minısége, mélysége vagy felületessége az emberi
élet késıbbi szakaszaiban kialakuló kapcsolatokra meghatározó jelleggel bír.
Szükségünk van társas érintkezésre más emberi lényekkel, ha fenn akarjuk tartani a
normális pszichológiai alkalmazkodást.
Társkapcsolataink döntı hatással vannak személyiségfejlıdésünkre és társadalmi
beilleszkedésünkre. Kutatási eredmények mutatják, hogy az emberrel veleszületett
kötıdési hajlam és a korai anya-gyermek szeretet kapcsolatának élménye tekinthetı a
bıvülı szocializációs színtereken formálódó társas viselkedés kiindulópontjának. A
családban elsajátított minták olyan erıt képeznek, amelyek lényegében egész életünket
végigkísérik. Az óvodai, iskolai évek közösségi tapasztalatai szintén befolyásolják
személyiségünket.
Az érzelmi intelligencia egyik népszerősítıje, Goleman (1997) szerint ahhoz,
hogy társadalmi és magánéletünkben boldogok lehessünk, elengedhetetlen olyan
képességek birtoklása, mint az érzelmek felismerésének és kezelésének képessége, az
önmotiválás képessége, valamint a kapcsolatkezelési képesség. Az utóbbi döntıen
meghatározza társas hatékonyságunkat: meg tudjuk-e szerettetni magunkat
embertársainkkal, tudunk-e népszerőek lenni az adott csoportban, tudunk-e hatással
lenni másokra, képesek vagyunk-e más emberekkel együttmőködni
5. A PEDAGÓGUSOK SZEREPE A TÁRSKAPCSOLATOK ÉS A SZEMÉLYISÉG
FEJLİDÉSÉBEN
A pedagógusok a gyermekkori kötıdések pozitív irányú kialakulásában és
formálásában döntı jelentıséggel bírnak-személyes példamutatásukkal és segítı
szándékuk kinyilvánításával. Az iskolában a pedagógusnak éreznie és éreztetnie kell
minden gyermekkel, hogy a maga természetével értékes ember.„A pedagógus szinte
minden megnyilvánulásának modell jellege van, kapcsolata, barátságos, segítı,
pártatlan magatartása a gyermekek számára mintául szolgál. Az iskola szociális klímája,
14
a nevelési viszonyok egésze hat a gyermekek közötti társas kapcsolatokra. A
szociometriai választás egyenletesebben oszlik meg a nyitott, tanulóközpontú
iskolákban, mivel több lehetıség adódik a gyermekek közötti interakciókra, a közös
tevékenységre.”( Kósáné Ormai Vera, 1989.)
A pedagógusokhoz és más személyekhez főzıdı viszony minısége, a
kortárscsoportban elfoglalt hely, a barátságok szövevénye, a társas kapcsolatok tartalmi
jellemzıi egyaránt meghatározóak az iskolai élet eredményességéhez.
A mai gyerekek világában egyre kevesebb szerep jut a személyes
kapcsolatoknak, mivel az internet adta lehetıségek tág teret adnak a kommunikációnak,
viszont mindez személytelen formában valósul meg. Az internet adta lehetıségeknek
köszönhetıen nincs szükség ıszinteségre, nem számít a mimika és a
metakommunikációs eszközök, melyek önmagukban is nagyon kifejezıek lehetnek.
Nem kell felvállalniuk külsı jegyeiket, korukat, tét nélkül alakíthatnak ki önmagukról
hamis képet. A világháló silánnyá, érdektelenné tette az embereket és a gyermekek
életében ez alapvetı, magától értetıdı módon a kezdetektıl kialakul. A veleszületett
szükségleteken-szeretet, megértés, elfogadás iránti vágy-viszont ez mit sem segít, éppen
ezért a gyermekeknek nagy szüksége van megértı, segítıkész hozzáállásra a
felnıttektıl, és a -megfelelı- család után ezen a téren legfontosabb szerep a
pedagógusoknak jut, akik a napjuk nagy részét töltik a fiatalokkal. A pedagógusok
elhivatottsága szükséges ahhoz, hogy munkájukban minden gyermekre egyénként,
egyedi személyiségként tekintsenek, érzékenyek legyenek minden gyermek viselkedési,
magatartási, beilleszkedési problémáira, és mindent meg is tegyenek annak érdekében,
hogy ne sérüljön a gyermekek személyisége, illetve egészségesen fejlıdjön tovább.
Ehhez nagyfokú empátiára, odafigyelésre van szükség, illetve arra, hogy a
pedagógusnak is célja és igénye legyen egy összekovácsolt, összetartó és komoly
együttmőködésre képes közösség kialakítása, melynek minden gyermek egyenjogú
tagja. A pedagógusok felelıssége is, hogy a gyermekek megtalálják a helyüket a
csoportban, annak értékes tagja legyenek és ez által önbizalommal teli, határozott,
egészséges személyiségő felnıttekké váljanak.
15
III. A VIZSGÁLATI MÓDSZER BEMUTATÁSA, A VIZSGÁLATOM
CÉLJA,FELADATA
1. A SZOCIOMETRIAI VIZSGÁLATI MÓDSZER BEMUTATÁSA
A szociometria vizsgálat elméleti bemutatásánál Mérei Ferenc: Közösségek
rejtett hálózata(1996.) c. könyvét vettem alapul.
Alapgondolata és módszertani kidolgozása J.L.Moreno(1892.) romániai
születéső amerikai pszichiátertıl származik. Ez a módszer az egész világon elterjedt,
mint szociálpszichológiai eszközrendszert alkalmazzák.
Moreno volt az a kutató, aki elsınek vizsgálta magát a társas alakzatot és abban
határozta meg az egyén helyét. Az egyén társadalomba való beilleszkedését igyekezett
megragadni, s a beilleszkedést nem a személyiségjegyekkel, hanem a személy társas
pozíciójával határozta meg. Ehhez dolgozta ki könnyen kezelhetı, egyszerő módszerét,
amellyel a közösségek feltárhatók, leírhatók: a szociometriát. A szociometria alaptétele
a spontán társulások hálózata.
A szociometria vizsgálatot valós feltételek között kell elvégezni, lehetıleg azon
a helyen, ahol a közösség él. Ennek az a célja, hogy a körülmények emlékeztessék a
vizsgált személyeket választásaik helyzeti hátterére, s felidézzék azokat az emlékeket,
melyek belejátszanak a hiteles választás motivációjába.
A vizsgált közösség tagjai valóságos helyzetben felelnek szubjektív kérdésekre
rokonszenvi vagy ellenszenvi választással. Moreno szerint a rejtett hálózat elsıdlegesen
érzelmi színezető, a személyes kötıdések rendszere.
A vizsgálat kérdései a szociometriai kritériumok, amelyekre választással kell
felelni. Lényeges, hogy a választási kritériumok a csoport számára fontos, egyértelmő
helyzetre vonatkozzanak. A kritérium valójában az adott csoportra érvényes norma.
Moreno három olyan kört jelöl meg, amelybıl célszerő kritériumot formálni:
a) együttélés ( pl. kivel lakna szívesen egy szobában?)
b) együtt dolgozás ( talán nem olyan tisztán rokonszenvi színezető, mint az
együttélés, mert hasznossági mozzanat is keveredik bele)
c) együttes társas élet ( pl. kiket hívna meg szívesen vendégségbe?)
16
A szociometria vizsgálat számos változata negatív kritériumokat tartalmaz. A
gyerekek még természetesnek veszik a negatív kérdéseket, szívesen válaszolnak rájuk.
Felnıtt csoportokon végzett szociometriai felmérésben negatív kritériumokat nem
használunk.
A szociogram a vizsgált társas mezı vázlata, a társas mezıt alkotó kapcsolatok
térképe. A megrajzolt vonalak a rokonszenvi színezető kölcsönös kapcsolatokra
vonatkoznak. Mi a szociogramon feltüntetett kapcsolatokat reális viszonylatoknak
tekintjük.
A szociometriai vizsgálat eredményei nemcsak a kapcsolatok térképén, a
szociogramon ábrázolható. Másik módszer a választási eredmények összefoglalása
mátrixon.
Moreno rendszerének egyik alapfogalma a társas atom: egy személy valamennyi
kapcsolatának ábrázolása. Feltünteti a személy valamennyi kölcsönös és egyoldalú
kapcsolatát, azokat is, amelyek tıle indulnak ki, és azokat is, amelyek felé irányulnak.
A több szempontú szociogram kiinduló feltevése az, hogy a szociometriai
hálózatról leolvasható lényeges információk a csoportok, közösségek egészére
vonatkoznak, de a formális társadalmi alakzat részeként jellemzik a vizsgált egységeket.
Moreno leírásában a szociometriai feldolgozásnak négy jól elkülöníthetı üteme van: 1.
a társas atomok elhatárolása, 2. a szociometriai osztályozás, 3. a viszonylatok grafikus
ábrázolása, 4. a közösségi dinamika vizsgálata.
A társas atomból elmélyült feldolgozás esetén valóban kibonthatóak a
személyiség társas összetevıi.
A társas szempontú emberismeretnek alapkategóriája a szociometriai helyzet, az
elhelyezkedés a szociogramon.
A társas helyzet meghatározásának egyik tényezıje az, hogy a személy a
szociogrammal ábrázolt társas mezınek melyik részén helyezkedik el: a középponti
övezet közelében vagy a peremen. Az elutasítás a kirekesztett személyiségével is
összefügg; bizonyos személyiségjegyek és viselkedésmódok indítanak egy csoport
tagjait arra, hogy a nekik ellenszenves, zavaró társukat elutasítsák, a peremre szorítsák,
kirekesszék.
17
Mérei Ferenc(1909-1986) olyan szociometriát igyekezett kialakítani, amely a
közösséget méri fel, nem csak az egyén helyét mutatja meg a társas mezıben, hanem
magát a közösséget is jellemzi.
A több szempontú szociometria három célkitőzése:
1. Ne csak a csoport társas helyzetére, hálózati pozíciójára vonatkozóan kapjunk
értelmezési támpontot, hanem a vizsgált társas alakzatról mint közösségrıl és a
kiscsoportokról mint társas egységekrıl is.
2. Terjedjen ki a jellemzés a társas mezı reális viszonyaira.
3. Adatokat kell kapnunk a társas mezıben hatékony indítékokról
A több szempontú szociometria is a választásnak és a rokonszenvi kapcsolatok
hálózatszerő grafikus rögzítésének az elvén nyugszik. Ebben az értelemben tartozik a
Moreno-féle szociometria körébe.
A szociogramot, a kapcsolódások hálózatát rokonszenvi választások
kölcsönössége alapján rajzoljuk meg, akárcsak Moreno.
A Mérei-féle szociometriában azonban kategóriánként is összegezzük a
választásokat. A választás ugyanis nemcsak páros kapcsolódást fejez ki, nemcsak azt
mutatja meg, hogy kik tartoznak össze, ki kivel szeret együtt lenni, hanem azt is, hogy
az adott közösségben kivel hányan szeretnének együtt lenni, hány szavazatot kap egy-
egy tag az egyes kritériumokban. A közösség álláspontjáról kapunk így információt. Ha
a választások eloszlása nagy, akkor nincs kialakult közösségi állásfoglalás az adott
kritériumban. Közepes eloszlás esetén az eredmények a közvéleményben meglevı reális
áramlatoknak felelnek meg.
A szociometria vizsgálat kérdıívét úgy állítjuk össze, hogy szerepeljenek benne :
• Rokonszenvet feltételezı kérdések ( pl. ki a legjobb barátja?)
• Közösségi funkcióra vonatkozó kérdések ( pl.vezetı)
• Egyéni tulajdonságokra, képességekre vonatkozó kérdések (pl. mőveltség, sport)
• Közösségi helyzetre, népszerőségre vonatkozó kérdések.
A több szempontú szociogram alkalmazásában az instrukciónak ugyanazok az
elvei érvényesek, mint a Moreno-féle szociometriai vizsgálatban: a vizsgált csoport
valamennyi tagja legyen jelen, hangsúlyozni kell a feltétlen titkosságot.
18
A több szempontú szocimetriai vizsgálat adatait két táblázatban foglaljuk össze:
a kölcsönösségi és a gyakorisági táblázatban. A kölcsönösségi táblázat függıleges és
vízszintes tengelyén egyaránt a vizsgált társas alakzat névsora szerepel. A gyakorisági
táblázat függıleges tengelyére a társas alakzat névsora kerül, vízszintes tengelyére
pedig a felmérılap valamennyi választást kívánó kérdése.
A több szempontú szociometria eredményeinek értelmezéséhez olyan
szociometriai mutatókra van szükség, amelyekre a vizsgálati adatok átfordíthatóak.
A mutatók négy csoportja:
1. Szerkezeti mutatók ( segítségükkel a társas mezınek az alapstruktúráját
jellemezhetjük):
CM (centrális-marginális) mutatók: mérlegeljük, hogy van-e az ábrázolt közösségnek
központja és milyen kiterjedéső perem veszi körül. A központ olyan zárt alakzat,
amelyhez a vizsgált társas alakzat tagjainak legalább egynegyede kapcsolódik. A zárt
alakzat együttes aktusainak nagyobb a felszólító jellege, mozgósíthatja és terhelheti az
egész közösséget. Peremnek tekintjük a közösség azon tagjait, akik nincsenek
kapcsolatban a társas mezı központi alakzatával. A központ és a perem viszonyát a CM
(centrális-marginális) mutatóban foglaljuk össze. Három adat viszonyítását tartalmazza,
melyek átlagértéke százalékban: 20-50-30.
Alakzatok: zárt, csillag, lánc, pár, magányos
Kohéziós mutatók: kohézió az a csoportdinamikai feszültség, melyet a csoport tagjai
mint együvé tartozást, mint közösségi érzést, mint szolidaritási tudatot élnek át. Magas
kohézió: az együttesség élménye megnyilvánul. Alacsony szintő kohézió: a csoportban
kevés az együttes élmény, a csoport tagjai közönyösek az együttes feladatokkal
szemben. Többféle mutatóval fejezzük ki:
- kölcsönösségi index (a társas mezıben lévı személyek hány
százalékának van kölcsönös kapcsolata)
- sőrőségi mutató ( a kölcsönös kapcsolatok számának és a csoporttagok
számának a hányadosa)
- kohéziós index (azt fejezi ki, hogy a társas mezıben a szociometriailag
lehetséges kölcsönös kapcsolatoknak hány százaléka realizálódott)
Szerkezeti típusok:
Halmazszerkezet: a társas tér nem strukturált, zárt alakzat nem alakult ki.
19
Laza szerkezet: páros és láncszerő kapcsolódásokkal jellemezhetı struktúra.
Egyközpontú, széles peremő szerkezet: egyetlen nem nagy kiterjedéső, nagyon sőrő zárt
alakzat van, a közösség tagjainak jó része peremre szorult, sok a magányos.
Tömbszerkezet: egyetlen nagy kiterjedéső tömb fogja össze a közösségnek mintegy a
felét. Kevés a magányos, kevesen kerülnek a peremre.
Többközpontú szerkezet: a közösség tagjainak több mint a fele zárt alakzatban
helyezkedik el, legalább két zárt alakzat van, de akár három-négy is. Ezeket csillagok és
láncok főzik hálózatba.
2. A csoportlégkör mutatója: azt olvashatjuk le belıle, hogy mennyiben
szubjektívek a személyes és mennyiben objektívek a funkcióra vonatkozó
választások. A csoportlégkör mutatója viszonyszám: bal oldalára a rokonszenvi,
jobb oldalára a funkcióra vonatkozó választások átlagos szóródása kerül. A
csoportlégkör négy típusa:a személyes oldal szóródása viszonylag kisebb, mint a
funkcióoldalé (a mutató bal oldala közepes, jobb oldala alacsony érték, vagy bal
oldala magas, jobb oldala legfeljebb közepes érték), mindkét oldal szóródása
kicsi, a két oldal szóródása egyformán magas vagy legalább közepes, a két érték
ugyanabba az övezetbe esik, a közösségi funkciókat érintı választások kevésbé
szóródnak, mint a rokonszenvi választások.
3. Választási koincidenciák: látszólag azonos választások mögött különféle érzelmi
áramlatok húzódhatnak. A választási koincidenciákból következtethetünk a
társas alakzat normáira, a közösségi ítéletek, döntések motivációs hátterére.
4. A tagolódási dimenziók mutatói:
Jelentıseknek mondjuk egy társas alakzatban azokat a személyeket, akiket a
társaik sokszor választanak nem egyik vagy másik tulajdonságuk, képességük miatt,
hanem különféle szociometriai kritériumok alapján. A jelentıs személynek a társak
élményanyagában nincs differenciált szerepe, funkciója. Attól jelentıs, hogy sokat
szerepel a csoporttagok tudatában. A jelentıséget a következı szociometriai mutatók
alapján értelmezzük:jelentıségérték, tagolódási sor, jelentıségindex, kizárási mutató,
széli helyzet mutatója.
A szociometriai értelmezés tehát a közösség leírása szociálpszichológiai
kategóriákban, ami kölcsönösségi vázlat, gyakorisági táblázat és mutatók segítségével
készül.
20
2. A SZOCIOMETRIAI VIZSGÁLATOM FELADATA, CÉLJA
Az általam végzett szociometriai vizsgálattal igyekeztem feltárni az alsó
tagozatos kisiskolások szociális helyzetét a beilleszkedés, társas kapcsolatok terén.
Ehhez 2. és 4. osztályos tanulókat választottam, mindkét korosztályból 1-1 osztályban
végeztem felmérést. Feltételezésem szerint második osztályra már alakulóban vannak a
baráti kapcsolatok, más síkon zajlanak, fejlıdnek és alakulnak a közösségi érzések, és
ehhez képest is változást, fejlıdést mutat egy két évvel idısebb gyermekcsoport társas
szerkezete, kapcsolati rendszere.
Vizsgálatommal arra szerettem volna rávilágítani, hogy a mai kor gyermekeinek
fontosak-e a baráti kapcsolatok, beszélhetünk-e kölcsönös kapcsolatokról, mennyire
függ össze a kapcsolatok kölcsönössége esetleg a nemek, korcsoportok függvényében.
Vizsgálatomat kérdıíves módszerrel végeztem, melynek feltétele az volt, hogy
minden gyermek jelen legyen a kérdıívek kitöltésekor, aki tagja az adott csoportnak,
mivel csak ebben az esetben kaphatok értékelhetı és alapos eredményeket. Ehhez
egyrészt arra volt szükség, hogy minden gyermek szüleitıl visszakapjam a beleegyezı
nyilatkozatot és ne legyen hiányzó sem a vizsgálat alkalmával.
A gyermekeket biztosítottam arról, hogy válaszaikat bizalmasan kezelem, azt
társaik elıtt nem fedem fel és ezzel ıszinte válaszadásra kértem ıket.
IV. HIPOTÉZISEK
1. A kölcsönös kapcsolatok az esetek többségében az azonos nemőek között alakulnak
ki
2.A nagyobb korosztályra jellemzı az összetartás, a hatékony közös feladatvégzés és
szolidaritás.
3.A képesség típusú kérdésnél érzelmeikre alapozzák a választást, attól elvonatkoztatni
nem képesek.
21
V. A VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK BEMUTATÁSA
Szociometriai vizsgálatomat egy debreceni általános iskola 2. és 4. osztályában
végeztem.
A kutatáshoz kérdıívet használtam, a kérdések pedig életszerő szituációkat
fogalmaztak meg. A kérdıív összeállításakor a Kósáné Ormai Vera: Neveléslélektani
vizsgálatok(1984.) és Fejlıdéslélektani vizsgálatok(1977) c. könyvére támaszkodtam.
Minden kérdésre maximum három társuk nevével válaszolhattak.
Vizsgálatom eszköze a Mérei-féle több szempontú szociometria volt. 10 kérdést
tettem fel, melyek fıképp rokonszenvi (1,2,3,4,6,8,10-es kérdések) és népszerőségi
(5,7-es kérdések) jellegőek voltak, 1 kérdés pedig képességre vonatkozó (9-es kérdés).
A kérdıívek elemzéséhez egy számítógépes program állt a rendelkezésemre. A
program neve: Szociometria 1.0, melyet a HenaSoft 2008 fejlesztett ki.
Az ábrákon sárga körben a lányok, narancssárga négyzetben a fiúk vannak
jelölve, nevük, monogramjuk helyett pedig számokat használtam a teljes titkosság
biztosítása érdekében
2.osztály
Az osztály 28 fıbıl áll, melybıl 16 lány és 12 fiú, tehát az arány alapvetıen
közel egyenlı. A tanító néni elmondása szerint a közösségben beilleszkedés
szempontjából két gyereket tudna említeni, akik pozitív vagy negatív irányban eltérnek
az átlagtól. Az egyik egy kisfiú, aki lassan két éve nem tud igazán beilleszkedni, a
másik pedig egy kislány, aki kimondottan „motorja” a közösségnek. Egy kislány elektív
mutista. Az ı közösségben elfoglalt helyére, munkámból kifolyólag is, kimondottan
kíváncsi voltam.
A 2. osztály szerkezeti típusa: tömbszerkezet. Egyetlen nagyobb kiterjedéső
tömb fogja össze a közösséget. Ez a típus hosszú idıt együtt töltött csoportot jelez, ami
két év együtt eltöltött idı után elmondható errıl a csoportról.
A kohéziós mutatók összeszokott közösségre utalnak. A kölcsönösségi index
96,42%. A kölcsönösségi index azt fejezi ki, hogy a társas mezıben lévı személyek
hány %-a rendelkezik kölcsönös kapcsolattal. Minél magasabb a mutató értéke, annál
22
kevesebb a magányosok aránya. Ez a magas érték azt jelzi, hogy a vizsgált csoportban
az összetartás az átlagostól magasabb mértékő. Minden tagnak van legalább egy
kölcsönös kapcsolata a társas mezıben. A mutató alapján elmondható, hogy igen érett
közösségrıl van szó.
A sőrőségi index (1,42%, a kölcsönös kapcsolatok számának és a csoporttagok
számának hányadosa) alapján, mely átlag feletti értéket jelez (az átlagövezet 0,90-1,10),
elmondható, hogy a társas alakzaton belül egy személyre az átlagosnál több kölcsönös
kapcsolat jut. A csoporton belül igen nagy az összetartás, az információ könnyen és
gyorsan áramlik a csoporttagok között.
1.ábra
Az 1. ábra a rokonszenvi kérdésekben jelölt kölcsönös kapcsolatokat mutatja.
Több zárt alakzatot láthatunk, és a többszörös kölcsönös kapcsolatok számából jól
kivehetık a közösség központi tagjai. A tanító néni által említett kislány(9) az egyik
ilyen zárt alakzat tagja és a legtöbb kölcsönös kapcsolattal rendelkezik. Szintén ennek a
zárt alakzatnak tagja az elektív mutista kislány(24), akit láthatóan nem közösítenek ki,
sıt, többszörös kölcsönös kapcsolattal rendelkezik. Az ábrán megmutatkozik az is, hogy
alapvetıen a nemek tekintetében elkülönülnek a csoport tagjai, nagy többségben a
23
közösség tagjai saját neme körébıl választott a rokonszenvi kérdésekben, de van
összeköttetés is a nemek között.
A kohéziós index 10,58%( azt fejezi ki, hogy a társas mezıben a
szociometriailag lehetséges kölcsönös kapcsolatok hány %-a realizálódott). Ez a
vizsgált csoport esetében átlagos értéket jelez, mely arra utal, hogy a közösség
összetartó, a szolidaritás és az együttesség dinamikai feszültsége átlagos, így figyelemre
méltó együttes teljesítményre akkor számíthatnak, ha a csoportot megfelelıen tudják
motiválni egy adott cél eléréséhez.
A viszonzott kapcsolatok mutatójának átlagövezete 40-60% között van ( azt
fejezi ki, hogy a társas kapcsolatokban deklarált összes kapcsolatnak hány %-a
kölcsönös). Az eredmény átlagos értéke (41,66%) jelzi, hogy a közösség tagjai
kapcsolataik megítélésében eléggé reálisak, ugyanakkor vágyaik is érvényesülnek
választásaikban.
A fiú-lány kapcsolat mutatóit tekintve, melynek átlagosnak tekinthetı
értéktartománya 3-37% között mozog, elmondható, hogy az osztályban megjelennek a
nemek közötti kapcsolatok, de csak átlagos mértékben, mivel a kapott érték 14,28%,
ami az átlag tartományba esik (1.ábra).
A CM (centrális-marginális) mutató az adott közösség esetében 61:36:4. Három
arányszám alkotja, mely a központot alkotó csoport méretét viszonyítja az azt körülvevı
peremhez. A bal oldali arányszám a központot irányító személyek csoporton belüli %-
os arányát adja meg. A középsı az irányító csoporttal közvetlen kapcsolatot tartó
befolyásoltsági övezet méretét fejezi ki %-osan. A jobb oldali arányszám a központi
alakzattal közvetlen kapcsolatot fenn nem tartó személyek %-os arányát mutatja. İk
alkotják a csoport peremét. Központ az a társas alakzat, mely zárt alakzatot alkotva a
csoportnak legalább egynegyedével kapcsolatban van. A vizsgált közösség esetében a
központnak tekinthetı legnagyobb mérető társas alakzat 28 fıbıl áll, mely a közösség
több mint egynegyedét öleli fel.
24
2.ábra.
A 2.ábra a népszerőségi kérdésekre adott válaszokat mutatja. A képen minden
kapcsolat megjelenik, kékkel jelölve külön a kölcsönös kapcsolatokat. A nyílvégekbıl
látszanak a „csomópontok”, akik a legtöbb szavazatot kapták.
A tömbmutató 96,42%, melynek átlagértéke 43-81% közé esik. A tömbmutató
azoknak a tagoknak a számarányát fejezi ki %-ban, akik a társas mezı legnagyobb
alcsoportjához tartoznak, melyben a tagoknak legalább egy kapcsolatuk van egymással.
A magas érték arra utal, hogy egyetlen nagyobb alcsoport irányítja, befolyásolja a
közösség életét.
A csoportlégkör mutatóit tekintve a csoport a rokonszenvi konformizmus
típusába sorolható. Az arányok megoszlása:2,69:2,22. Az aránypár bal oldalán a
rokonszenvi választásokra adott szavazatok alapján számított átlagos eloszlás
értékét(átlag tartomány 2,00-2,60), jobb oldalon pedig a funkcióra vonatkozó átlagos
eloszlás(átlag 2,60-3,90) értékét tüntetjük fel.
25
3.ábra
A képességre vonatkozó kérdésben (3.ábra) is az látszik, hogy minden tag
inkább a saját neme körébıl választott, de nem feltétlenül a legjobb barátként megjelölt
társát. Ez arra utal, hogy adott esetben el tudnak vonatkoztatni érzelmeiktıl és képesek a
képesség, teljesítmény alapján választani, elismerni, hogy nem feltétlenül a legjobb
barát a legjobb valamiben. A fiúknál jól látszik a mag(3,7,8), akikre mindenki leginkább
számítana. Mindenkinek van kapcsolata, bár kölcsönös kapcsolatról (4.ábra) kevés
esetben beszélhetünk.
A 4.ábra alapján, ami a képesség jellegő kérdésben adott válaszok alapján jelöli
a kölcsönös kapcsolatokat, a magra nem jellemzı, hogy kölcsönösen egymást
választották volna. Ez inkább jellemzı a lányok körében, mivel a fiúk esetében csupán
egyetlen párosnál fordul elı(22-26). İk egyébként a negatív elıjelő kérdéseknél a
legtöbb szavazatot kapták. Ezt jelzi az 5.ábra, ami az 5. kérdés (-) szociogramját
ábrázolja(Kikkel nem játszanak szívesen a gyerekek?).
26
4.ábra
Az ábra bizonyítja, hogy az elızıleg említett két fiú (22,26) valóban a legtöbb
szavazatot kapta az adott kérdésben. Lányok között nem ennyire körülhatárolt az
eredmény, bár két kislányt (9,10) valamivel többször választottak, mint a többieket. Ez
azért érdekes, mert az egyik kislány közülük(9) a pozitív elıjelő népszerőségi
kérdésekben mégis az egyik legtöbb szavazatot kapott csoporttag.
Ezt ábrázolja a 6.ábra diagram formában. Az oszlopokból remekül látszik, hogy
ez a kislány igen közkedvelt a közösségben, hiszen a többiekhez képest lényegesen
többen választották a népszerőségi kérdésben (Kik azok, akiket társaid közül legjobban
szeretnek?) Ugyanez mondható el az elektív mutista kislányról(24), aki a második
legtöbb szavazattal büszkélkedhet. Annak, aki sokkal jobban ismeri a közösséget,
biztosan van elképzelése arról, hogy ez sajnálatból és szolidaritásból ered, vagy valóban
nagyon szeretik ezt a kislányt és építı, meghatározó tagja esetleg a közösségnek.
27
5.ábra
Érdekes ez a kettısség, ami például ezt a kislányt(9) jellemzi, hiszen egyaránt
népszerő és kevésbé kedvelt a közösségben. Ez adódhat némi irigységbıl is, hiszen
központi figurája a csoportnak és szeretik is ıt a többiek, de sikereivel kivált némi
ellenérzést is. Ennek hátterében húzódhatnak olyan személyiségbeli tulajdonságok,
melyek zavarják a többieket és arra ösztönzik ıket, hogy adott esetben, érzelmeiket
félretéve, negatív személyként is meg tudják ıt nevezni.
6.ábra
28
Külön kérdés vonatkozott arra, hogy: Kik nem találtak eddig barátot az
osztályban? Ezzel arra próbáltam rávilágítani, hogy van-e az osztályban olyan gyerek,
aki egyáltalán nem barátkozik, magányos, vagy barátkozna, de esetleg a viselkedése,
magatartása miatt mégsem barátkoznak vele. A 7.ábra éppen ezt mutatja.
7.ábra
Két fiúról(17,26) tisztán látszik, hogy a többség szemében a kérdés szempontjából, bár
negatív értelemben, kiemelkedı helyen vannak. A közösséget jobban kellene ahhoz
ismerni, hogy biztosan tudjuk ennek az okát, ami jelen esetben leginkább a
viselkedésükkel magyarázható, ami miatt beilleszkedésük akadályozott. Ez diagramos
ábrázolással is szembetőnı(8.ábra). Komoly odafigyelést és segítséget feltételez ezen
probléma megoldása a csoportot irányító pedagógusok részérıl, hiszen ez a két kisfiú
megfelelı hozzáállással és segítséggel elérheti, hogy aktív és kedvelt tagja legyen a
csoportnak.
29
8.ábra
Összességében elmondható, hogy ebben az osztályban jellemzı az összetartás,
mindenki rendelkezik kölcsönös, de legalábbis egyirányú kapcsolatokkal, ami arra
enged következtetni, hogy peremhelyzet nem alakul ki. Vannak összetartóbb, kisebb
közösségek a csoportban és megtalálhatók az egész közösséget alapjaiban irányító
meghatározóbb egyének is.
A korosztály életkori sajátossága, hogy a fiú-lány kapcsolatok kisebb, átlagos
mértékben jelennek meg, választásaikban leginkább a saját nemük felé orientálódnak.
A képességre vonatkozó kérdés eredménye kissé meglepı volt számomra, mert
ettıl a korosztálytól nem vártam, hogy érzelmeik kizárásával képesek meghozni
döntéseiket. De éppen erre utal az az eredmény, amibıl az derült ki, hogy nem
feltétlenül választják mindig a legjobb barátaikat, képesek reálisan mérlegelni és
objektíven szemlélni a környezetük tagjait.
Tagolódási mutatókon belül a tagolódási sor adataiból kaphatunk képet a
csoport tagjainak jelentıségérıl. A társas kapcsolatok vizsgálatánál jelentısnek
nevezzük azokat a személyeket, akiket társaik sokszor választanak a különbözı
szociometriai kritériumok alapján. A jelentıs személyek sokat szerepelnek a csoport
tudatában, ennél fogva jelenlétüket nem lehet nem észrevenni. Öt kategóriába
sorolhatók a társas mezıt alkotó személyek. 1. pozitív elsırendő jelentıségőek(az
eloszlási mutató kétszeresét meghaladó számú pozitív választást kapott személyek
száma;1.számjegy). 2. pozitív másodrendő jelentıségőek (az eloszlási mutató
másfélszeresét meghaladó, de annak kétszeresét el nem érı számú pozitív választást
30
kapott személyek száma;2.számjegy). 3. jelentıség nélküliek( azon személyek száma,
akik nem érték el sem a pozitív, sem a negatív elsırendő jelentıségértéket;3.számjegy).
4. negatív másodrendő jelentıségőek (az eloszlási mutató másfélszeresét meghaladó, de
kétszeresét el nem érı számú negatív választást kapott személyek száma;4. számjegy).
5. negatív elsırendő jelentıségőek ( az eloszlási mutató kétszeresét meghaladó számú
negatív választást kapott személyek száma;5.számjegy). Ebben a közösségben a
tagolódási sor 3:3:19:1:2. A tagolódási sorra jellemzı a normál eloszlás. Legtöbben a
jelentıség nélküliek kategóriájában helyezkednek el. A társas mezıben pozitív
elsırendő jelentıségőek a következı sorszámú tagok: 9, 11, 24. Pozitív másodrendő
jelentıségő: 3, 7, 14. Negatív másodrendő jelentıségő: 22. Negatív elsırendő
jelentıségő: 17, 26.
A vizsgálatom adataiból határozott képet kaptam arról a három gyermekrıl,
akiket a fentiekben említettem és valamilyen okból külön kíváncsi voltam rájuk. A
tanító néni által említett két gyermekrıl kiderült, hogy közülük az egyik (9) valóban
központi figura az osztályban, a másik (26) viszont továbbra is küzd némi
kirekesztettséggel, nem sikerült még mindig igazi baráti kört kialakítania. Az elektív
mutista kislányról (24) a kapott adatok alapján elmondható, hogy igen közkedvelt a
közösségben, tehát a vele kapcsolatos probléma alapvetıen nem befolyásolja társai
hozzáállását, megértıek vele és nagyon szeretik.
4.osztály
A 4. osztályban 26 fı szociometria vizsgálatát végeztem el. Ebben a
közösségben 13 lány és 13 fiú volt jelen, tehát teljesen kiegyenlített a nemek aránya.
Ebben az osztályban egy kisfiú társas kapcsolataira, beilleszkedésére különösen
kíváncsi voltam, mivel ıt óvodás kora óta ismerem. Külsı jegyek és viselkedési
jellemzık miatt már az óvodában is eléggé kirekesztett helyzetben volt, érdekelt tehát,
hogy az iskolában eltelt 4 év alatt mennyit fejlıdött, vagy esetleg stagnál a közösségi
helyzete.
A bemutatott szociogramokon rózsaszín kör jelzi a lányokat, kék négyzet pedig
a fiúkat, melyekben-az elızı osztályhoz hasonlóan-számokkal jelöltem a gyerekeket.
Az osztály szerkezeti típusa: tömbszerkezet. A tömbközpontú szerkezeti típusra
jellemzı, hogy a társas tér nagymértékő strukturáltságot mutat. Szinte minden
31
csoporttag rendelkezik kölcsönös kapcsolattal és a közösségen belül átlagosan egy
személyre több mint egy kölcsönös kapcsolat jut. A csoportban kevés vagy egyáltalán
nincs magányos, kevesen kerülnek a peremre.
A kohéziós mutatók összetartó közösségre utalnak.
A kölcsönösségi index 88,46%., a mutató átlagértéke 85-90%. A mutató átlagos
értéke jelzi, hogy a vizsgált csoportban az összetartás átlagos mértékő. A társas alakzat
tagjai mozgósíthatók akár nagyobb együttes teljesítmény elérésére is. A mutató alapján
elmondható, hogy érett közösségrıl van szó.
A rokonszenvi kérdésekre adott válaszok alapján készült szociogram azt mutatja,
hogy nincs peremhelyzető tagja a közösségnek, mert láthatóan mindenkinek vannak
kapcsolatai. A 9.ábrán az összes kapcsolat látható, melybıl a megkülönböztetı kék szín
a kölcsönös kapcsolatokat külön kiemeli. A többszörös vonalakból kirajzolódik
legalább kettı zárt alakzat, ami kisebb, kölcsönös kapcsolatokkal rendelkezı
csoportokat jelent. A csoportok nemek szerint is elkülönülnek(fiúknál 11-20-24,
lányoknál 3-8-23 és 1-4-7), de összeköttetés mindenki között van, teljes elkülönülés,
klikkesedés ezért nem érzékelhetı.
A közösség életét koordináló pedagógusoktól függ, hogy ezeket a kisebb zárt
alakzatokat mennyire ismerik, látnak-e bennük lehetıséget arra, hogy hatással legyenek
a csoport egészére. Minél többen tartoznak a kialakult csoportokhoz, annál nagyobb
befolyásuk van az osztály többi tagjára, ami nyilván csak pozitív hatás esetén
értékelhetı elınyként.
Mivel ezt a közösséget is alapvetıen az összetartás jellemzi, a kisebb zárt
alakzatok nem klikkesedést jelentenek, csupán összehangoltabb kölcsönös kapcsolatok
kirajzolódása, akik a csoport többi tagjával is jó kapcsolatban vannak.
32
9.ábra
A sőrőségi index átlag feletti értéke (1,50) jelzi, hogy a társas alakzaton belül
egy személyre az átlagosnál több kölcsönös kapcsolat jut. A csoporton belül igen erıs
az összetartás, az információ nagyon gyorsan és könnyen áramlik a csoporttagok között.
A kohéziós index mint mutató átlagértéke 10-13% között mozog, ami jelen
közösség esetében a 12,00%-ban határozható meg. A mutató átlagos értéke jelzi, hogy a
közösség összetartó, figyelemre méltó együttes teljesítményre akkor lehet számítani, ha
a csoportot megfelelıen tudják motiválni.
A viszonzott kapcsolatok mutatója 48,14%, ami az átlagövezetben van (
átlagövezet 40-60%). Ez az átlagos érték azt mutatja, hogy a közösség tagjai
kapcsolataik megítélésében eléggé reálisak, s vágyaik is érvényesülnek választásaikban.
A csoport életének fontos része a nemek közötti kapcsolatok vállalása, melyet a
fiú-lány kapcsolatok mutatóinak értéke is bizonyít, ami 38,46%.
A 10.ábrán a népszerőségi kérdésekre adott választások jelennek meg, melyeket
pozitív és negatív elıjelüknek megfelelıen külön diagramon és szociogramon(11-
12.ábra) is ábrázolok, hogy azok tekintetében is láthatóak legyenek a választások.
33
10.ábra
A 11.ábra a negatív népszerőségi kérdés(Kikkel nem játszanak szívesen a
gyerekek?) válaszait foglalja össze diagram formájában. Az eredmények egyértelmően
azt mutatják, hogy van a közösségben két olyan gyerek ( fiúk), akiket valamilyen okból
a többiek nem szívesen fogadnak be. Az egyik ilyen gyerek éppen az, akire személyes
ismeretség miatt külön kíváncsi voltam. Tehát nem változott igazán a közösségi
helyzete azzal, hogy iskolába került és megváltozott az ıt körülvevı csoportösszetétel.
Ezzel ellentétben viszont pozitív rokonszenvi kérdésben(Kit védenél meg, ha bajba
kerülne?) éppen ez a két gyermek kapta szintén a legtöbb szavazatot (13.ábra).
A közösséget sokkal jobban kellene ismerni ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani
egy ilyen eredmény okait, ami jelen esetben-az elızı évekbıl ismervén ezt a kisfiút-
lehet sajnálat, szolidaritás, vagy pedig köszönhetı annak, hogy az eltelt négy év
lehetıséget adott ennek a közösségnek arra, hogy belsı tulajdonságaik alapján
értékeljék egymást.
34
11.ábra
A 11.ábra tehát a negatív elıjelő népszerőségi kérdést ábrázolja, melynek épp
ellenkezı vonatkozású ábrája (12.ábra) a pozitív népszerőségi kérdésre adott válaszok
alapján számított eredményeket jeleníti meg.
12.ábra
A 12.ábra a Kik azok, akiket a társaid közül legjobban szeretnek? kérdés szociogramját
ábrázolja, megmutatva azokat a személyeket a csoportban, akiket a legtöbben szeretnek.
35
13.ábra
Errıl a diagramról (13.ábra) az elızıekben említett ellentét olvasható le, mivel
éppen az a két gyerek lett jelölve a negatív népszerőségi kérdésben a legtöbbször, mint
ebben az esetben a pozitív rokonszenvi kérdésben. Talán épp a gyengeséget,
kirekesztettséget érzik ezzel a két gyerekkel kapcsolatban, hiszen a legkevésbé
befogadottak, mégis ıket védenék meg, ha bajba kerülnének.
A CM (centrális-marginális) mutató értéke 58:31:12. A vizsgált közösség esetén
a központnak tekinthetı legnagyobb mérető társas alakzat 23 fıbıl áll, mely a közösség
több mint negyedét öleli fel.
Ami a tömbmutató értékét illeti, a mérés eredményei alapján számított mutató
szerint a vizsgált csoport átlagon felülinek mondható a kapott 88,46%-os eredménnyel
(az átlagérték 43-81% közé esik). Magas érték esetén egyetlen nagyobb alcsoport
irányítja, befolyásolja a közösség életét.
A csoportlégkör mutatója: személyes oldal: funkció oldal= 2,91: 2,47 ( az átlag
érték 2,00-2,60: 2,60- 3,90). A vizsgálat eredményei alapján a vizsgált csoport a
rokonszenvi konformizmus típusba sorolható. Jellemzı, hogy a társas alakzatban a
személyes kapcsolódásokat a közvélemény szabályozza. Az egyéni kapcsolatokban
mindenki igyekszik a vezetı álláspontjához igazodni.
A következı elliptikus szociogramon (14.ábra) a képességre adott választásokat
láthatjuk, jelölve kivétel nélkül minden kapcsolatot, kékkel jelölve a kölcsönös
kapcsolatokat.
36
14.ábra
Jól látható, hogy ebben a kérdésben is azonos nemő társukat jelölték meg és
kölcsönös kapcsolat is az azonos nemőek között alakult ki.
Összességében elmondható a közösségrıl, hogy egy jól együttmőködı,
összeszokott közösség, amiben alapvetıen mindenki rendelkezik kölcsönös
kapcsolatokkal, ami arra utal, hogy nincs vagy nagyon kevés a magányos csoporttag.
A kölcsönös kapcsolatok többsége az azonos nemőek között alakul ki leginkább,
de vállalják az ellenkezı nemőek választását is.
A képességre vonatkozó kérdésben a választások alapján erre a korosztályra és
az adott csoportra jellemzı, hogy el tudnak tekinteni személyes kötıdéseiktıl, képesek
olyat választani, akit egyébként nem neveznek meg legjobb barátjukként.
A tagolódási sor ( 1:2:20:4:1) ebben az osztályban is azt mutatja, hogy a társas
mezı tagjai közül legtöbben a jelentıség nélküliek kategóriájába tartoznak. Pozitív
elsırendő jelentıségő: 9. Pozitív másodrendő jelentıségő: 11, 26. Negatív másodrendő
jelentıségő: 9, 15, 18, 26. Negatív elsırendő jelentıségő: 3.
37
Ebben a korosztályban sokkal többen voltak, akik kérdéseket hagytak ki, nem
válaszoltak azokra vagy értékelhetetlen válaszokat adtak. Véleményem szerint ez annak
is köszönhetı, hogy életkoruk miatt már másképpen gondolkodnak, a kérdések mögé
nézve talán nem merték bevállalni az ıszinte válaszadást, elkerülendı a bármi módon
kialakuló konfliktusokat. Számukra már tétje volt minden válasznak, ezért nem merték
felvállalni az érzelmektıl független véleménynyilvánítást.
VI. ÖSSZEGZÉS
Szakdolgozatom témája azért nagyon aktuális, mert a mai rohanó világ
gyermekeinek teljesen új dimenzióban zajlik az élete és ez érinti társas kapcsolataikat is.
Mindez nagyban függ a szülıi hozzáállástól, a pedagógusok segítıkészségétıl és
segíteni akarásuktól. A szociális fejlıdésnek meghatározó idıszaka az intézménybe
történı bekerülés, legyen az bölcsıde-ez ma már alapvetı szükséglet a megváltozott
életkörülmények miatt-, óvoda vagy általános iskola. Az élet minden területén nagy
hatással bírnak az intézményekben szerzett tapasztalatok, éppen ezért nem mindegy az
ott eltöltött évek minısége tartalmi, illetve érzelmi szempontból. Ezen körülmények
között fejlıdik a gyermekek személyisége, alakul társas kapcsolatrendszere, melyek
megtanulása, alakulása ösztönös igénye minden embernek. A gyermekeket befogadó
intézményekre nagy felelısség hárul, amikor át kell vennie a család szerepét a
gyermekek életében. Ehhez természetesen elhivatott pedagógusokra van szükség, akik
maximális odafigyeléssel fordulnak a gyermekek felé, nem feltétlenül korlátozva azt a
tananyagra.
A szocializáció fejlıdésével a gyermek igyekszik megfelelni az ıt körülvevı
közösségnek, illetve elvárásoknak. Amennyiben sérül az egyén szocializációs fejlıdése,
az torz személyiségjegyeket, deviáns magatartásformákat, antiszociális beállítottságot
eredményezhet, melynek orvoslása nagyon komoly és nehéz, esetenként reménytelen
feladat. Egy önbizalomhiányos, önértékelési és beilleszkedési problémákkal küzdı
gyermek nagy odafigyelést, törıdést igényel, amely nélkül ez a folyamat nemhogy nem
változik, de még rosszabb irányba is fordulhat.
Az életkor elırehaladtával alakul a gyermekek társas kapcsolatainak minısége,
milyensége, tartóssága. Megváltoznak a szerepek, a család szerepe egyre inkább
38
háttérbe szorul, átveszi helyét az iskola, a kortárscsoportok hatása pedig egyre inkább
meghatározza a gyermekek személyiségének fejlıdését, magatartási, viselkedési
normáit, értékrendjét.
Az intézményi nevelés keretein belül találkoznak a gyermekek elıször azzal az
élménnyel, hogy egy adott közösség tagjai, ami állandó és azon belül alakulnak a
különbözı szerepek, melyek között szerencsés esetben minden gyermek megtalálja a
számára leginkább megfelelı, a személyiségéhez illıt. Legfontosabb, hogy képes
legyen ebben a közösségben kibontakozni, megtalálni saját maga és mások értékeit, és
elérni azt, hogy mások is felismerjék az ı pozitív külsı és belsı tulajdonságait.. A
közösség társas szerkezete a benne lévı rokon- és ellenszenvi kapcsolatok rendszerétıl
függ. Vizsgálatom célja éppen ezen kapcsolatok feltárása, illetve az esetlegesen perem
helyzetben lévı gyermekek helyzetének felismerése volt.
Vizsgálatomat a Mérei-féle többszempontú szociometria módszerével végeztem,
melyhez az összeállított kérdıívet egy második és egy negyedik osztályban töltötték ki
a gyermekek. A szülıi beleegyezı nyilatkozatokkal a szülık hozzájárultak a vizsgálat
elvégzéséhez. Hangsúlyoztam a titoktartási kötelezettségemet, ennek ellenére-fıleg a
negyedik osztály tanulói között-több esetben találkoztam olyan kérdıívvel, melyben
üresen hagyott kérdéseket, oda nem járó barát nevét, illetve saját maguk megnevezését
találtam. Meglátásom szerint ez egyfajta bizalmatlanságból is ered, valamint életkori
sajátosság, hogy nem merik felvállalni véleményüket.
A vizsgálatom eredményei alapján elmondhatom, hogy beigazolódott az a
feltevésem, mi szerint a kölcsönös kapcsolatok többsége az azonos nemőek között
fordul elı. Mindkét osztály esetében elmondható ez, mivel mindkét korosztály
közösségén belül a lányok és a fiúk csak saját nemük körébıl rendelkeznek kölcsönös
kapcsolatokkal. A negyedik osztály tanulói között sokkal inkább jelen van a fiú-lány
kapcsolat, kölcsönösség mégsem alakult még ki.
Mindkét csoport esetében egy nagyon jól összeszokott, összetartó közösségrıl
beszélhetek, ami jelentıs mértékben köszönhetı a csoportokat irányító
pedagógusoknak, hiszen mindez az ı pozitív modell szerepüket feltételezi. Az iskola
kisfelmenı rendszerben mőködik, a vizsgálataimban szereplı negyedik osztály szintén
azzal a két tanító nénivel kezdte az általános iskolát, mint az általam vizsgált második
39
osztály. Ez azért lehet talán fontos, mert az alapokat ugyanazon értékrend alapján
kapták, és hiszem, hogy ez hatással van mind a mai napig a közösségi hozzáállásukra.
A vizsgálat lefolytatása elıtt azt feltételeztem, hogy az alsó tagozatos
gyermekekre jellemzı, hogy döntéseiket érzelmi alapon hozzák meg, választásaikban
attól elvonatkoztatni nem képesek. Ezt cáfolják a kapott eredmények, ugyanis a
képesség jellegő kérdés esetében sok esetben nem az elızıleg legjobb barátnak jelölt
társukra esett a választásuk. Ezen esetekben érzékelhetı volt a megfontolt döntés, ami
nem feltétlenül egyezett a rokonszenvi választással.
Mindkét csoport esetében arra az eredményre jutottam, hogy a közösség tagjai
toleránsak egymással szemben, gondolok itt az elektív mutista kislányra és a két,
nehezen beilleszkedı kisfiúra. Mindez nagyfokú empátiát feltételez, mivel egy
gyermekközösségben gyakran fordul elı az ilyen társak kirekesztése, jelen esetekben
viszont épp az ellenkezıjét tapasztaltam: az említett három gyermekbıl kettı igazán
kedvelt a közösségben, illetve védelmezik, támogatják ıket.
Eddigi pályám során nagyon sokféle felnıtt és gyerek típussal találkoztam, ami
még hatványozottabban jellemzı jelenlegi foglalkozásomra. Pedagógusi pályámat
óvónıként kezdtem, ahol 3-4 évet töltöttem el ugyanazon gyermekekkel és szüleikkel,
így volt lehetıségem ıket nagyon jól megismerni és a megfelelı hozzáállást kialakítani
annak érdekében, hogy együtt tudjunk mőködni. Nagy szükség lett volna ott is egy ilyen
szociometria vizsgálatra, hiszen a gyermekekre jellemzı, hogy tudnak kompenzálni és
eltitkolni problémáikat. Egy ilyen vizsgálat segítségével ezekre fény derülhetett volna.
Nem beszélve a pedagógus közösségrıl, ahol szintén nagy hasznát vettük volna ennek a
módszernek, mivel meggyızıdésem, hogy a sok konfliktus megléte és a
problémamegoldás hiánya fıképp abból eredt, hogy nem a megfelelı emberek
dolgoztak együtt akár csoportban, akár egy-egy projekt esetében.
Jelenleg logopédusként dolgozom, ahol a folyamatdiagnosztika kritériumai miatt
a gyermekek terápiába való ki- és bekerülése a tanév során állandóan változik, ezért tíz
hónapon keresztül stabil összetételő csoportjaim nincsenek. Ebbıl a munkaszervezési
formából adódóan a kislétszámú(3-4 fı) tanítási óra keretében a tagok közötti kölcsönös
kapcsolatok mérése lehetetlen. Az ezt megelızı foglalkozásom során nyert
tapasztalatokból kiindulva javasolnám a jelenleg óvónıként dolgozó kolléganıknek,
hogy csoportjukat térképezzék fel a szociometria módszerével, amibıl mellettük én is
40
értékes információkhoz juthatnék. A terápiás csoportok létrehozása során lenne fontos
ezen eredmények felhasználása, mivel így elkerülhetı lenne például olyan gyermekek
egy idıben történı fejlesztése, akik nem szeretik egymást vagy bármi okból
konfliktusban állnak. Az óvónıkkel együttmőködve, javaslatukat figyelembe véve a
csoportban esetleg peremhelyzetben lévı gyermekek szempontjából is hasznos lehetne a
munkám, hiszen az órákon nagy lehetıség van a személyes odafigyelésre a maximum 3-
4 fıs csoport miatt. Különösen figyelemfelkeltı tünet a logopédiában a súlyos
beszédhiba(általános pöszeség), az orrhangzós beszéd, a dadogás és a korábban említett
elektív mutizmus, ami gyermekközösségben könnyen lehet stigma, bélyeg és mint
olyan, negatívan befolyásolja a gyermekek csoportban elfoglalt helyét és
beilleszkedését. Éppen ezért voltam kíváncsi az elektív mutista kislány helyzetére, akit
óvodás korában ismertem meg. Szülei leginkább azért aggódtak az óvodás évek végén,
hogy kikerülvén az óvónénik, dajkák és a megszokott gyermekközösség elfogadó,
támogató és védelmezı körébıl, magára marad és kirekeszti az új, ismeretlen közeg. De
a vizsgálatom eredményei ennek épp az ellenkezıjét bizonyítják, ami nagyon
megnyugtató mind a szülık, mind a gyermek szempontjából. Számomra pedig ékes
bizonyítéka annak, hogy a szociometria egy nagyon hasznos módszer, melynek minden
oktatási intézményben jelen kell lennie, mert akár a gyermekek között, akár az ott
dolgozó pedagógusok körében történı elvégzése hasznos eredményeket szolgáltat.
Ezekbıl az eredményekbıl pedig olyan értékes információkat kaphatunk, melyek
figyelembevételével hatékonyabb munkavégzés, személyiségfejlesztés és közösségi élet
érhetı el.
Számomra kihívást jelentett ez a téma, a vizsgálat elvégzése, illetve a kapott
eredmények, adatok feldolgozása. Az ehhez nyújtott segítséget megköszönöm
témavezetımnek, Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilonának. A jövıben igyekszem a
vizsgálatok során szerzett tapasztalatokat a munkámban kamatoztatni és a sikeres
munkavégzés érdekében felhasználni.
41
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. Dr. Szabó István:
Bevezetés a szociálpszichológiába (15.o.,17.o.,45.o.,70.o.,84.o)
Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1994.
2. Kósáné Ormai Vera:
Beilleszkedési nehézségek és az iskola (123.o.,124.o.,155.o.)
Tankönyvkiadó, Bp., 1989.
3. Kósáné Ormai Vera-Porkolábné Balogh Katalin-Ritók Pálné:
Neveléslélektani vizsgálatok (267-269.o.)
Tankönyvkiadó, Bp.,1984.
4. Püsök Józsefné:
Gyermekkori kötıdések vizsgálata (16-22.o.)
Flakkus Kiadó, Bp., 2011.
5. Kósáné Ormai Vera-Járó Katalin-Kalmár Magda:
Fejlıdéslélektani vizsgálatok (220.o.)
Tankönyvkiadó, Bp., 1977.
6. Mérei Ferenc:
Közösségek rejtett hálózata (44-217.o.)
Osiris Kiadó, Bp.,1996.
42
BIBLIOGRÁFIA
1. Kósáné Ormai Vera – Járó Katalin – Kalmár Magda:
Fejlıdéslélektani vizsgálatok
Tankönyvkiadó, Bp. 1977.
343 o.
2. Kósáné Ormai Vera – Porkolábné Balogh Katalin – Ritók Pálné:
Neveléslélektani vizsgálatok
Tankönyvkiadó, Bp. 1984.
635 o.
3. Mérei Ferenc:
Freud fényében és árnyékában
Interart, Bp. 1984.
228 o.
4. Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzı Fıiskola:
Személyiség- és csoportvizsgálati módszerek
Szerk.: Pinczésné dr. Palásthy Ildikó
Db., 2006.
174 o.
5. Pinczésné dr. Palásthy Ildikó – Kathyné Mogyoróssy Anita:
A nevelés szociálpszichológiája
Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok
Db., 2011.
91 o.
6. Kósáné Ormai Vera:
Beilleszkedési nehézségek és az iskola
Tankönyvkiadó, Bp. 1989.
239 o.
7. Kozma Tamás:
Bevezetés a nevelésszociológiába
Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1997.
424 o.
43
8. Püsök Józsefné:
Gyermekkori kötıdések vizsgálata
Flakkus Kiadó, Bp.2011.
77 o.
9. Dr. Szabó István:
Bevezetés a szociálpszichológiába
Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1994.
103 o.
10. Dobák István-Vastagh Zoltánné-Vastagh Zoltán:
Így ismertük meg a diákközösséget
Tankönyvkiadó, Bp.,1976.
181 o.
11. Mérei Ferenc:
Közösségek rejtett hálózata
Osiris Kiadó, Bp., 1996.
351 o.
12. Kósáné Ormai Vera:
A mi iskolánk
AduPrint Kiadó, 1998.
315 o.
13. Dr. Arany Erzsébet-Girasek János-Pinczésné dr. Palásthy Ildikó:
Pszichológiai vizsgálati módszerek győjteménye
Db.,2010.
175 o.
44
MELLÉKLET
1. sz. melléklet
KÉRDİÍV
1. Kik a legjobb barátaid az osztályban? a;……………… b;……………… c;…………………
2. Kik nem találtak eddig barátot az osztályban? a;……………….b;…………….. c;…………………
3. Kiket hívnál meg, ha bulit rendeznél? a;………………b,……………… c;…………………
4. Kit védenél meg, ha bajba kerülne? a,……………..b;………………c,…………………..
5. Kikkel nem játszanak szívesen a gyerekek? a,……………..b;……………..c;………………..
6. Osztálykiránduláson kikkel aludnál szívesen egy szobában? a,…………….b;………………c;………………….
7. Kik azok, akiket a társaid közül a legjobban szeretnek? a;……………….b;………………..c;………………….
8. Melyik társad védene meg, ha valaki bántani akarna? a;……………….b;……………….c;……………….
9. Ha nagy bajba kerülnél, az osztálytársaid közül kire számítanál leginkább? a;……………….b;…………………..c;…………………..
10. Kitıl nem várhatnál segítséget? a;……………….b;……………….c;………………..
Az én nevem és osztályom:……………………………………………….
Recommended
