Transcript
Page 1: FODOR JÁNOS Impériumváltás Erdélybenrubicon.hu/ma_files/2017_7_8_89.pdf · jét, mások pedig felm ondtak munkahe-lyükön. A hűségesküt nem vállaló, de még állásban

z első világháborút követően azOsztrák–Magyar Monarchiaszétesésével Erdély Romániá-

hoz került. Az impériumváltás, majdaz azt követő integrációs időszak több -éves folyamat volt. 1918 januárjábanWoodrow Wilson amerikai elnök 14pontból álló békenyilatkozatában azOsztrák–Magyar Monarchia népeinekaz autonóm fejlődés biztosítását írtaelő, ugyanazon év októberében pedigválaszjegyzéket küldött a magyar kü-lönbéke-ajánlatra, melyben az autonó-miát már nem tekintette elegendő biz-tosítéknak a béke megteremtéséhez.

ROMÁN ULTIMÁTUMAlexandru Vaida-Voievod a jegyzékrereagálva szólalt fel október 18-án a bu-dapesti országgyűlésben, ahol a követ-kezőket mondta: „Azon természetesjognak alapján, hogy a sorsa felett min-den nemzet maga rendelkezhessék,amely jogot a Monarchia fegyverszü-

net iránti ajánlatával most már Ma-gyarország kormánya is elismerte, amagyarországi és erdélyi román nem-zet e joggal kíván élni, és ehhez képestköveteli a maga részére is a jogot, hogyteljesen szabadon és minden idegen be-folyástól menten önmaga határoz-hassa meg intézményes állami elhelyez-kedését és koordináltságának viszonyáta szabad nemzetek között.” Az élesebbszemű budapesti politikusok tudták,hogy mindez mit jelent: a románoknem kívánnak Magyarország kereteiközött élni, azonban a parlamenti kép-viselők többsége – akárcsak a magyarközvélemény – nem vette komolyan, je-lentéktelen nyilatkozatnak gondolta.

A Wekerle-kormány lemondása ésaz őszirózsás forradalom kibontako-zása után, október 31-én a budapestiVadkürt Szállóban megalakult a Ro -mán Nemzeti Tanács, kezdetben hatnemzeti párti és hat szociáldemokratataggal. Később ez az arány a szociálde-

mokraták háttérbe szorításával módo-sult, az erdélyi román vezetők ugyanisnem a tanácsok rendszerében gondol-kodtak, hanem a hagyományos állam-apparátus kategóriáiban. A novemberidiplomáciai események egyértelműenazt erősítették, hogy az 1916-os buka-resti titkos szerződés területi követe-léseit továbbra is érvényesnek tartjákRománia felé. A november 5-én nyilvá-nosságra hozott ún. Lansing-üzenet-ben az állt, hogy az amerikai elnök „ro-konszenvez a Román Királyság terüle-tén és azon kívül élő románok nemzetiegységének gondolatával”, s az USA ígé-retet tett arra, hogy befolyását érvénye-síti ennek megvalósítása érdekében.Ugyanakkor Berlin is megüzente a ro -mán kormánynak, hogy amennyiben akivonuló Mackensen hadseregét nemháborgatják, „Románia törekvéseit jóin -dulatúan kezelik”. Ezzel a győztes hatal -mak mellett az addigi ellenfél is hozzá-járult Románia erdélyi bevonulásához.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 89

A

FODOR JÁNOS

Impériumváltás Erdélyben

Page 2: FODOR JÁNOS Impériumváltás Erdélybenrubicon.hu/ma_files/2017_7_8_89.pdf · jét, mások pedig felm ondtak munkahe-lyükön. A hűségesküt nem vállaló, de még állásban

90 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

November 9-én a Román NemzetiTanács Aradról „ultimátumot” küldötta budapesti Magyar Nemzeti Tanács-nak, ebben a Kelet-Magyarország felettiszuverenitás, az önrendelkezési jog, avagyon- és a közbiztonság garantálásaürügyével bejelentették a románokelszakadási törekvését. Jászi Oszkár ve-zetésével november 13-án kormánykül-döttség érkezett Aradra, ahol erdélyi bi-zottsági tagokkal, valamint a szász ésa sváb nemzeti tanácsok delegátusaivalegészült ki. A magyar közvélemény– de még a Jászi politikai ellenfelénekszámító Bethlen István is – bizakodás-sal tekintett a tárgyalások elé. Jászi tár-gyalási alapja a svájci kantonrendszer-hez hasonló, demokratikus alapokonnyugvó föderatív állam megszervezésevolt, amely jelentősen megnyirbálta aRomán Nemzeti Tanács igényeit, mivela kormányzást Erdély nemzetiségi vi-szonyainak megfelelően képzelte el. Mi-után az RNT visszautasította az ajánla-tot, Jászi 11 pontból álló átmeneti ja-vaslatot tett, melyben a román több-ségű területeket teljesen az RNTfennhatósága alá helyezte volna. Azon-ban a román tárgyaló felek részérőlerre is visszautasító válasz érkezett. Azelutasítás hatására Jászi értetlenül meg-kérdezte: „Végtére is mit akarnak a ro-mánok?” „Teljes elszakadást” − vála-szolta Iuliu Maniu.

SZÉKELY NEMZETGYŰLÉSJászi aradi tárgyalásaival egyidejűleg,november 13-án aláírták a belgrádi ka-tonai konvenciót, melynek lényeges kö-vetkezménye, hogy a szövetségesek

– így az újra hadat üzenő Románia is –megszállják Erdély egy részét. Előőr-seik már november 12-én – a MÁV je-lentése szerint korábban is – megjelen-tek a Gyimesekben. Ezután a RománKirályság hadserege sorra megszálltaaz egyes székelyföldi településeket. No-vember 26-án Csíkszeredába is bevo-nultak. A megszállásról kétségbeesetttáviratokban adtak hírt a budapestikormányzatnak, ahonnan az a válaszérkezett, hogy a benyomuló román csa-patok antantcsapatoknak tekinten-dőek, és arra utasították a helyi köz-igazgatást, hogy gondoskodjon elszál-lásolásukról, valamint élelmezésükről.

A katonai konvenció és az aradi tár-gyalások eredményeinek tudatábanBethlen István november 17-én több er-délyi vezetőt hívatott Marosvásár-helyre, ahol egy „székely nemzetgyűlés”megszervezését próbálta előkészíteni.A bejelentett gyűléshez csatlakoztak aszékelyföldi és más erdélyi települések –Torda, Gyulafehérvár, Déva, Zilah stb. –nemzeti tanácsai. Akciójukkal a későbbiromán nemzeti nagygyűlést próbáltákmegelőzni, s ehhez a szászok támoga-tását is igyekeztek elnyerni.

Egyedül a Marosvásárhelyi NemzetiTanács ellenezte a gyűlés szervezését,mivel – teljesen félreértve a helyzetet –a múlt rendszer politikusainak vissza-térésére gyanakodott. Végül Bethlenékvisszavonulót fújtak, s a nagygyűlésszervezése a Marosvásárhelyi NemzetiTanácsra hárult. Bethlen nem tudtamegnyerni Kolozsvárt sem a „székely”ügynek, így a szervezésből való kihát-rálásával a nagygyűlésnek csak szim-

bolikus jelentősége maradt. A területiintegritás kérdése került a közép-pontba, a székely állam (vagy önálló-ság) kérdése fel sem merülhetett,mivel ekkorra Székelyföld egy részemár a román hadsereg ellenőrzésealatt állt.

Bár november 28-án a vártnál keve-sebben jelentek meg Marosvásárhe-lyen, az erdélyi magyarság így is több -ezres létszámmal képviseltette ma gáta Székely Nemzeti Tanács nagygyűlé-sén. A világ népeihez! címmel itt elfo-gadott határozat valójában az erdélyirománoknak szólt – akik november20-án hasonló címmel jelentettek megkiáltványt az önrendelkezés biztosí-tása érdekében –, s egy demokratikusszövetségi népköztársaság előnyeithangsúlyozta. A magyar kormánytólpedig a székely területek védelmétkérte, s azt, hogy az Erdélyi NemzetiTanácson belül hozzanak létre egyolyan szervezetet, amely a székelysé-get szervezné meg. Erre azonban márnem kerülhetett sor, mivel december2-án a román hadsereg bevonult Ma-rosvásárhelyre is.

A GYULAFEHÉRVÁRI ROMÁNNAGYGYŰLÉSEközben december 1-jére Gyulafehér-várra román nemzetgyűlést hirdettek.Jászi Oszkár biztosította a novembervégén Budapestre érkező Iuliu Maniut,hogy a magyar kormány nem fogjamegakadályozni a nagygyűlés megtar-tását. Sőt, felső utasításra a MÁV külön-vonatokat biztosított a gyulafehérvárigyűlésre utazók számára. A küldöttekmintegy fele-fele arányban érkezteka 26 erdélyi vármegyéből, valamint aRomán Királyságból és annak hadsere-géből. Hozzájuk csatlakozott több tíz -ezer környékbeli lakos. A gyűlés reggel7 órakor kezdődött istentisztelettel,melyet követően a jelenlévők kivonul-tak a vármezőre. Itt felolvasták a gyu-lafehérvári határozatot, melyet egyhan-gúlag elfogadott mind az 1228 hiva -talos delegált. A határozat első pontjakimondta Erdély, a Bánság és Magyar-ország összes románjának és az általuklakott területeknek az egyesülését Ro-mániával. Egyben rögzítette a románnemzet elidegeníthetetlen jogát a Ma -ros, a Tisza és a Duna folyók által hatá-rolt Bánságra. A végső szövegbe beke-rült az Erdély területén élő nemzetekés felekezetek számára teljes szabadsá-got ígérő pont is, amely a magyarságszámára a későbbiekben általános hi-vatkozási alap lett.

Page 3: FODOR JÁNOS Impériumváltás Erdélybenrubicon.hu/ma_files/2017_7_8_89.pdf · jét, mások pedig felm ondtak munkahe-lyükön. A hűségesküt nem vállaló, de még állásban

Úgy tűnik, az erdélyi magyar sajtóelőször nem ismerte fel a gyulafehér-vári nagygyűlés jelentőségét, az ese-ményről többnyire nem főhírként szá-moltak be. Az egyik meghatározó ko-lozsvári napilap, az Ellenzék Nem voltegységes a román nemzetgyűlés cím-mel közölt beszámolót december 2-iszámának második oldalán, s arra he-lyezte a hangsúlyt, hogy a román szo-cialista küldöttek nem álltak feltétlenülaz elszakadás mellett. A marosvásárhe-lyi Székely Napló december 2-i tudósí-tásában szerepelnek a gyulafehérvárihatározatok, azonban itt is mérsékelthorderejűnek vélték azokat: „a jelenlegiállapot fennmarad, a közigazgatást il-letőleg is, csupán az alispánok melléosztanak be egy román megbízottat”, sazt állították, „megegyezés jött létre akormány és a románság vezetői között”arról, hogy a béketárgyalásokig min-den változatlan marad. Hasonló tájéko-zatlanságról és a helyzet teljes félreér-téséről tesz tanúbizonyságot az Ellen-zék december 4-i számában megjelentpublicisztika, melyben „megnyugtat-ják” a kedves olvasót, hogy a „románnemzetgyűlés határozata nem lehetmás, csak egy óhajtás” vagy utópiszti-kus megfogalmazása annak, hogy mitszeretnének megvalósítani.

A ROMÁN MEGSZÁLLÁSA gyulafehérvári gyűlés nyomán kettőshatalom teremtődött Erdélyben. A de-legáltak még december 1-jén 200 tagúNagy Nemzeti Tanácsot választottak,amely másnap kijelölte a megszállt te-rületeken végrehajtó szervként mű-ködő 15 fős Kormányzótanács (Consi-liul Dirigent) tagjait. A testület éléreIuliu Maniut állították. Ezzel párhuza-mosan a magyar kormány december

7-én kinevezte Apáthy István kolozs-vári egyetemi tanárt, az Erdélyi Ma-gyar Nemzeti Tanács elnökét kelet-ma-gyarországi főkormánybiztossá. Fő fel-adata a közigazgatás zavartalan műkö-désének biztosítása volt.

A román hadsereg viszont a meg-szállt területeken azonnal intézkedetta fegyverek beszolgáltatásáról, továb -bá sajtócenzúrát és éjszakai kijárási ti-lalmat vezetett be. Ez az állapot több-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 91

Page 4: FODOR JÁNOS Impériumváltás Erdélybenrubicon.hu/ma_files/2017_7_8_89.pdf · jét, mások pedig felm ondtak munkahe-lyükön. A hűségesküt nem vállaló, de még állásban

nyire a román hadsereg bevonulásátkövető hetekre-hónapokra volt jel-lemző. Az ellenségesnek minősítettelemeket a román titkosrendőrséggel(Siguranţa) együttműködve eltávolítot-ták, így például Paál Árpádot, a SzékelyKöztársaság szervezőjét letartóztatták.

Folytatódott a román hadsereg be-nyomulása: december 2-án Marosvá-sárhelyre, 4-én Besztercére, 6-án Szé-kelyudvarhelyre, másnap pedig Bras-sóba és Sepsiszentgyörgyre vonult be.A román hadsereg több ponton átlépte

a belgrádi egyezményben meghatáro-zott demarkációs vonalat is, sőt de -cember 12-én Henri Berthelot tábornokönhatalmúlag engedélyezte a Szatmár-németi–Nagyároly–Nagyvárad–Arad vo-nalig történő előrehaladást.

A román megszállás a legtöbb eset-ben békésen történt. Marosvásárhe-lyen például december 2-án dél körül aromán és a magyar nemzetőrség a vá-rosi vezetőséggel együtt fogadta aSzászrégen felől érkező előőrsöket. Azokkupáció jeleként a megyeházára a

magyar zászló mellé felkerült a románzászló is. A lakosság – akárcsak Székely-udvarhelyen, Csíkszeredában vagy ké-sőbb Kolozsváron – semmilyen ellen-állást nem tanúsított. A helyi újságok alakosság nyugalmának megőrzése érde-kében a román csapatok csíkszeredai,majd szászrégeni bevonulásának prob-lémamentességéről közöltek írásokat,s igyekeztek a román parancsnokokrólpozitív képet festeni. Emellett ismertet-ték a megszállás idejére vonatkozó te-endőket. A marosvásárhelyi Ellenőr ki-emelte, hogy „ne hősködjék senki, oknélkül ne csináljon bajt”, és hogy „aromán járőrökre, katonákra megjegy-zést ne tegyenek, azokkal ne gúnyolód-janak, mert nagyon kellemetlen követ-kezményekkel járhat”. Továb bá azzal ispróbálták fenntartani a köznyugalmat,hogy a megszállást ideiglenes, néhányhónapos állapotként festették le.

1918. december 22-én KolozsvárottApáthy István kormánybiztos, vala-mint a székely és magyar nemzeti ta-nácsok szervezésében 28 megye ma-gyarságának részvételével rendeztékmeg a ke let-magyarországi magyarságnagy nem zetgyűlését. A gyűléshez abánsági svábok és a román szociálde-mokraták képviselői is csatlakoztak.A Ko lozsvár főterén összegyűlt többtíz ezres tömeg előtt önrendelkezési

92 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Page 5: FODOR JÁNOS Impériumváltás Erdélybenrubicon.hu/ma_files/2017_7_8_89.pdf · jét, mások pedig felm ondtak munkahe-lyükön. A hűségesküt nem vállaló, de még állásban

jogot követeltek az erdélyi magyarságszámára, s kimondták, hogy nem kí-vánnak elszakadni Magyarországtól. Aro mán önrendelkezési kísérletre vá-laszként szervezett kolozsvári gyűlésazonban hatástalan maradt, december24-én Kolozsvárra is bevonult a románhadsereg. Sőt, 1919. január 8-án med-gyesi gyűlésükön az erdélyi szászok iskinyilvánították csatlakozásukat a Ro -mán Királysághoz. A román hadseregpedig 1919. január közepére eljutott aMáramarossziget–Nagybánya–Zilah–Csucsa vonalig, s áprilisban Nagyvá-radra is bevonult.

A KÖZIGAZGATÁSEINSTANDOLÁSAAz impériumváltás következő fázisát azjelentette, hogy a román Kormányzóta-nács saját ellenőrzés alá vonta az erdé-lyi helyi közigazgatást. Ennek megaka-dályozására, illetve a hatalmi helyzet át-alakulására adott válaszként próbálko-zások történtek önálló helyi hatalmiközpontok kialakítására: ilyen volt a Bá-náti Köztársaság Temesvár központtal,a Székely Köztársaság Székelyudvar-hely központtal, illetve Bánffyhunya-don a Kalotaszegi Köztársaság. Azon-ban ezek kérészéletű kísérletnek bizo-nyultak, megvalósításuk hadsereg ésönálló szervezeti háttér nélkül a lehe-tetlenséggel volt határos.

Megkezdődött a szimbolikus térfog-lalás is: 1919 első felében Erdély nagy-városaiban ledöntötték, eltávolítottákvagy megrongálták a Monarchia idejénállított köztéri szobrokat, valamintrendre átnevezték az utcákat, köztere-ket. A közigazgatásban a román nyelvettették hivatalossá, a köztisztviselőketpedig levizsgáztatták román nyelvből.A köztisztviselőknek és ügyvédeknekhűségesküt kellett tenniük a román ál-lamra, s azokat, akik ezt nem vállalták,menesztették állásukból. A magyar kor-mány viszont a békeszerződés aláírá-sáig informális csatornáin keresztül til-totta a hűségeskü letételét. Így soktisztviselő, aki attól tartott, hogy egyújabb határváltoztatás esetén hazaáru-lónak tekintik, visszavonta hűségeskü-jét, mások pedig felmondtak munkahe-lyükön. A hűségesküt nem vállaló, demég állásban maradt tisztviselőket ésiskolai oktatókat Magyarországról se-gélyezték. Az impériumváltás folya-mata az 1920-as évek közepéig elhú-zódott. Ekkor fejeződött be a nagyobberdélyi városok vezetőinek és a megyeipolitikai elit nagy részének lecserélésea román kormányhatóság által kineve-

zett román nemzetiségű tisztviselőkre.1923-ban Románia parlamentje új al-kotmányt fogadott el. 1925-ben új köz-igazgatási törvényt dolgoztak ki, sennek alapján bonyolították le 1926-ban az első helyhatósági választásokat.

Kisebbségi sorba kerülve az erdélyimagyarság két lehetőség közül választ-hatott: elfogadja a romániai fennható-ságot, leteszi az esküt, és romániai ma-gyarként (de román állampolgárként)boldogul tovább addigi lakóhelyén, vagymegtagadja a romániai fennhatóságot,a hűségeskü letételét, és Magyaror-szágra költözik. 1918 és 1924 között azOrszágos Menekültügyi Hivatal kimuta-tása szerint mintegy kétszázezren repat-riáltak. Az Erdélyből elvándorlók jelen-tős része a köztisztviselői és közalkalma-zotti középosztályhoz tartozott. Egy ré-szüknek – többnyire azoknak, akikmegfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek –sikerült elhelyezkedniük korábbi állásuk-nak meg felelő mun kakörben. De a leg-több erdélyi menekült hosszú időn ke-resztül a budapesti vagonlakások viszon-tagságos viszonyai között élt.

Választás elé kerültek az erdélyi ma-gyar politikai elit tagjai is. Egy részükMagyarországra települt, és itt folytattapolitikai tevékenységét. Ilyen volt pél-dául Bethlen István, Teleki Pál és ifj.Ugron Gábor. Mások viszont amellettdöntöttek, hogy Erdélyben maradnakés a román állam keretei között folytat-ják életüket. Ebbe a csoportba tarto-zott többek között Bethlen György, Ber-nády György, Gyárfás Elemér, JakabffyElemér, Kós Károly és Ugron István.

1919 novemberében a román ható-ságok által megszállt területeken or-

szággyűlési választásokat tartottak. Vá-laszul az erdélyi magyarság politikaipasszivitásba vonult. A passzivitástazzal indokolták, hogy a Párizsbanzajló békekonferencia területi változá-sokat hozhat, így meg kell várniannak eredményét. A passzivitás elle-nére voltak olyan csoportok, amelyekindultak volna az 1919-es választáso-kon. Maurer Béla, a nagyszebeni ÚjVilág című lap szerkesztője levélbenfordult valamennyi erdélyi magyar po-litikai személyiséghez, hogy meggyőz -ze őket a választásokon való részvételszükségességéről. Javaslata udvariasvisszautasításra talált. Maurert és cso-portját ezután az erdélyi magyarság aromán kormány bábjának tartotta. Ha-sonlóan passzív maradt az erdélyi ma-gyarság az 1920. évi romániai válasz-tásokon is.

A trianoni békeszerződés aláírásátkövetően Bernády György, Gyárfás Ele-mér, Kós Károly és többek röpiratai ha-tására kezdett kimozdulni az erdélyimagyarság a politikai passzivitásból.Az 1922-es országgyűlési választáso-kon már részt vettek, és ezzel sikerültkisszámú képviseletet biztosítani aromán parlamentben. Bernády Györgyelső beszédében nyomatékosította,hogy az erdélyi magyarság békébenkíván élni Romániában. 1922 decem-berében pedig megalakult a romániaiOrszágos Magyar Párt, amely 1938-asbetiltásáig a romániai magyarság poli-tikai érdekvédelmi szervezete volt.

A szerző a Babeș-Bolyai Tudomány-egyetem társult oktatója (PhD)

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 93


Recommended