VILÁGUNK

A M AGYA R POSTA ZRT. K U LTU R Á LIS ÉS INFOR M ÁCIÓS PA RT NER M AGA ZINJA

&értékeink II. évfolyam 3. szám. Megjelenik negyedévente

2012/13. TÉL

Divatdiktátor postásokPOSTÁS MOTÍVUMOK ÚJJÁSZÜLETÉSE KORUNK DIVATJÁBAN

Különleges alkalmakra:

személyes bélyeg

Lehetetlen küldetések, lehetséges megoldások a Magyar Postánál

Változz és változtass! Beszélgetés Takács Erzsébettel,

a Magyar Posta humánerőforrás-ig-azgatójával

Modern miniatűrök, avagy mire használható a bélyeg,

ha nem arra, amire szoktuk?

Posta Szerencsesüti: Megújult édes tradíció

a postákonUtazás a képeslapokcsodálatosvilágában

www.posta.hu

Kóstolja meg a Posta Szerencsesütit, és ismerje meg a szerencse

egy új, édesebb dimenzióját! Nyerje meg az 5160-féle

tárgynyereményt, vagy fôdíj sorsolásunkon a belföldi wellness

hétvégét, LED TV-ket, 50.000 Ft-os vásárlási utalványokat vagy

az iPod nanot.

A Posta Szerencsesütivel csak nyerhet!

LEGYEN SZERENCSÉS NAPJA!

A n

yere

mén

yek

kép

e ill

uszt

ráci

ó.

nnnA

nA

AAAAAAAA

yer

yer

yer

yer

éééém

ém

éem

éemememe

yeyeyeyeeyyyyyeyynye

nyynyynnk

kk

kk kkkép

eép

eép

eep

ep

ep

ep

ep

ep

eppp

epppépépééé

ililililiiiiluslu

ssssslu

sslu

sustrztrtrztr

ztzttzttztztztztztztzzzzzzzzzzciáciciáci

ácáááó

.ó

..ó

.ó

.ó

.ó

.ó

.ó

.ó

.ó

.ó

.ó

.óóóóóóóóóóó

Posta_Szerencsesuti_Ertekeink_magazin_225x300.indd 1 2012.11.29. 9:40

II

I

TARTALOMVilágunk & Értékeink II. évf. 3. szám

INFOR M ÁCIÓ6 Az üzleti hadviselés békés

művészete16 Miért éppen Magyarország?22 Változz és változtass!48 Különleges alkalmakra: személyes

bélyeg102 Megújult édes tradíció a postákon:

Posta Szerencsesüti

INSPIR ÁCIÓ34 Baross Gábor, a vasminiszter

öröksége52 Divatdiktátor postások58 Megújult divat anyanyelven66 A vágy titokzatos tárgyai72 Utazás a képeslapok csodálatos

világában80 Missilis vallomások86 Ragyogó képek, fénylő bélyegek94 A múló idő nyomában106 „A csillagokat iszom”114 A magyar Bécs

INNOVÁCIÓ10 Lehetetlen küldetések, lehetséges

megoldások28 Séta a megújult Postamúzeumban38 Modern miniatűrök, avagy mire

használható a bélyeg, ha nem arra, amire szoktuk?

28 106

38 52

9458

ALAPÍTÓ SZERKESZTŐK

Molnár Márta

Marta.GergelyneMolnar@posta.hu

Gyarmati László

laszlo.gyarmati@imaginegroup.hu

Rácz Dávid

racz.david@posta.hu

KIADJA

Magyar Posta Zrt.

LAYOUT ÉS CIKKEK

Imagine Creative Consulting

MŰVÉSZETI VEZETŐ

Leitner Karina

E SZÁMUNK SZERZŐI

Babarczy Veronika

Balogh Veronika

Bödő Edit

Elek Lenke

Gyarmati Krisztina

Hojdák Annamária

Hojdák Gergely

Kovács Olivér

TERVEZŐSZERKESZTŐK

Nagy Nándor, Tézli Zoltán, Zombori András

FOTÓK

Bakos Zoltán, Figuli Judit,

Kánvási Krisztián, Kátai-Tóth Brigitta, Kovács Olivér,

Molnár Madarász Melinda, Oláh Gergely,

Pallai-Göllner Júlia, Pintér Árpád,

Weidner Balázs, Zombori Béla

valamint Corbis, Shutterstock, Cultiris, Fővárosi Szabó Ervin

Könyvtár Budapest Gyűjtemény,

Imre Krisztina (panoramablog.eu), Postamúzeum

KORREKTOR

Kerekes Andrea

KAPCSOLAT

Magyar Posta Zrt., Világunk & Értékeink magazin, 1540 Budapest.

Ötleteiket, javaslataikat e-mailben Gergelyné Molnár Márta

alapító szerkesztő várja (Marta.GergelyneMolnar@posta.hu).

A BORÍTÓN

Egy régi karácsonyi

képeslap a Postamúzeum

gyűjteményéből. Különleges

képeslapokról szóló

cikkünket a 72. oldalon

olvashatják.

VILÁGUNK&értékeink 2012/13. TÉL

Igazán jó szívvel akkor kíván az ember boldog új esztendőt, ha a maga mögött hagyott év is okot ad számára a bizakodásra.

A 2012-es esztendő ilyen év volt a Magyar Postánál. Egy éve indult útjára magazinunk is, amelyet olvasóink szeretete mellett

az az érdeklődés tart életben, amely munkánkat övezi. Nagy tisztesség és nagy felelősség ez egy olyan nagy múltú, de folytonos

megújulásban lévő szolgáltató vállalat számára, mint a Magyar Posta.

Amikor felkértek a feladatra, tudtam, hogy egy olyan vállalat élére kell állnom, amely állhatatosságáról, hűségéről és kitartásáról

híres. A postában és a postásokban olyan értékek találhatók, amelyek ritkán jellemeznek egy 34 000 munkavállalóból álló

közösséget. Csapatszellem, dinamizmus, összehangolt működés, alázat és sikerorientáltság viszi előre ezt a vállalatot. Ez az, ami

céljaik felé hajtja az itt dolgozókat, akárcsak az atlétikai tornákon a váltófutókat. Olyanokkal jó dolgozni, akik örömüket lelik abban,

ha egy maguk elé kitűzött célt sikerül elérniük.

Mi, akik a Magyar Posta szolgálatába szegődtünk, alighanem mindannyian így vagyunk ezzel. Célokat tűzünk magunk elé, melyek

elérése nap mint nap fontos a számunkra. A postai piac liberalizációjára való felkészülés is ilyen fontos célt jelentett a 2012-es

esztendőben, ha nem a legfontosabbat. Ezt hirdeti az a számláló is, amely a posta központi épületébe lépőket fogadja, és amely a

mögöttünk hagyott év során másodpercekben mérte a 2013. január 1-jéig hátralévő időt.

A megújuló Magyar Posta ma az ország egyik legizgalmasabb és leginspirálóbb vállalata. Történelmi adottságaink bár látszólag

ellentétesek a modern világ digitális univerzumával, a jövő nagy kérdése mégis az, hogy tradicionális értékeinkből miképp sikerült

addicionális előnyöket kovácsolnunk. Én abban hiszek, hogy ez több mint lehetséges. Szükségszerű és kívánatos is egyben. Ez jó hír

ügyfeleinknek és jó hír számunkra, postások számára is. Mert abban a 145 éves tükörben, amelyet postástradícióink jelentenek, a

sikeres jövő körvonalai is kirajzolódnak. Ez a mintázat jövőképünk alapjait jelenti.

A Magyar Postát az innovativitás, a rugalmasság és a megbízhatóság kultúrája tette nagy, versenyképes, nemzetközileg

is megbecsült vállalattá. Ma is erre építjük a jövőnket. Mert a piacnyitás utáni években, évtizedekben is vezető szerepű és

nemzetközileg elismert vállalat kívánunk maradni. A piacnyitásban nagy lehetőséget látunk. Lehetőséget arra, hogy a Magyar Posta

sikeres nemzeti vállalatból olyan komplex szolgáltatásportfólióval rendelkező postai szolgáltatóvá váljon, amely partnereinek is

több lehetőséget képes kínálni azzal, hogy térségünk egyik meghatározó postai szolgáltatójának szerepét tűzi ki célul.

Számunkra igazán tartalmas, ünnepi év volt tehát 2012, amit ezúton köszönök meg ügyfeleinknek és a magyar postásoknak.

Sok szép élményt kívánok Önöknek az ünnepek alatt, és egy igazán sikeres új esztendőt!

Geszti László

a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója

ÜNNEP

Kedves Olvasónk, tisztelt Partnerünk!

Az üzleti hadviselés békés művészete

Beszélgetés Rajnai Attilával, a Magyar Posta Zrt. gazdasági vezérigazgató-helyettesével

Mottó: „Így aki igazán ért a hadvezetéshez, az katonáit kézen fogva még egy reménytelennek látszó helyzetből is ki tudja vezetni, mintha csak egyetlen embert vezetne.”(Szun-ce: A hadviselés művészete)

Beszélgetőtársunk nem hétköznapi módon közelíti meg az üzleti ered-ményesség fogalmát. Szerinte nincs értékesebb erőforrás az embernél, emberiességnél, kultúránál és hagyománynál. Úgy véli, valódi megúju-lást és tartós üzleti sikert ezen értékek nélkül nem lehet elérni. Már kis-

kamaszként végigolvasta Jókait, 19 évesen már felelős családapaként élt, 21 évesen pedig, amikor tisztként gyakorló parancsnok lett a honvédségnél, az emberséget és a jó szót tűzte zászlajára. Nemcsak a számok, hanem az emberek embere is.

VÉ: Vajon hogyan töltötte gyermekkorát egy olyan ember, aki napjait ma javarészt számok, kimutatások és stratégiai tervek társaságában tölti? Már az iskolában is a nehéz számtanpéldákért lelkesedett?

R. A.: Korántsem. Felső tagozatos koromban egy olyasféle életre szóló élmény-ben volt részem, ami sokaknak lehet ismerős a Holt költők társasága című filmből, ahol Robin Williams egy különleges irodalomtanárt alakít. Nos, nekem is volt egy ilyen magyartanárnőm. Szeles, dacos kis kamaszok voltunk, de ő felnőttként bánt velünk, értelmezni tanított bennünket, s komoly filozófiai kérdésekről beszélgetett velünk. Én ezt felemelőnek és megtisztelőnek éreztem, s különleges alkalom volt számomra minden pillanat, amikor könyvet vettem a kezembe. Az ő ösztönző ha-tására szinte az egész klasszikus magyar irodalmat végigolvastam, magam is versel-gettem, sőt, még egy elbeszélő költeményt is írtam. Később az élet elsodort tőle, s csak harminc év múltán, egy véletlen kapcsán sikerült vele felvennem a kapcsolatot. Találkozást kértem tőle, mert úgy éreztem, valamilyen módon köszönetet kell mon-danom neki. Ez a tanárnő a maga érzékeny humán beállítódottságával nagy hatással volt egész későbbi életemre.

B

VÉ: Abban, hogy egy-egy ember mivé lesz, a szülői háznak is nagy sze-repe van: ön milyen emlékeket őriz?

R. A.: A mi családunkat egymást mé-lyen tisztelő partneri viszony jellemezte. Így bántak a szüleim egymással és velünk, gyerekekkel is. Ennek köszön hetően bá-tyámmal mind a mai napig nagyon szoros a kapcsolatom, miként kettőnk családjá-nak is. A szüleink céltudatos, ugyanakkor emberséges életre neveltek bennünket. Mindig azt mondták, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy valóra válthassuk az álmainkat, de mindig tiszteljünk máso-kat. Kamaszkoromban ezek az értékek, valamint az irodalom és a történelem sze-retete számomra a jogi pályában tűntek egybeforrni, az utolsó pillanatban mégis úgy gondoltam, inkább édesapámat és a bátyámat követem, akik fegyveres testü-leteknél szolgáltak, s végül magam is a katonai főiskolára jelentkeztem.

VÉ: A  hadászat meglehetősen tá-vol esik a versektől…

R. A.: Valóban, de talán mégsem. Sze-rintem, ha az a belső motor, amely hajtja az embert, megbízhatóan működik, nincs igazán jelentősége annak, épp hová veti a sorsa: így bárhová kerül is, azzal fog ta-lálkozni, ami építi őt, s aminek hasznára lehet. Az én életem például jóval szegé-nyebb lenne, ha nem kerültem volna a honvédség kötelékébe. Na nem a rend-szerváltozás időszakának olykor kapkodó, olykor bizonytalan, olykor pedig minden józan észt nélkülöző átalakulási krízise hiányozna, hanem azok az emberi tanul-ságok, amelyeket ebben a környezetben élhettem meg.

Paradox módon a honvédség engem épp abban erősített meg, hogy a tekin-télyelvű parancsuralomnak nincs sok ér-telme. Emlékszem, a főiskola első évében egy hathetes csapatgyakorlatra kellett mennünk. Én az egyik legrettegettebb egységhez, Lentibe kerültem gyakorló szakaszparancsnoknak. A  kiskatonák az élet legkülönbözőbb területeiről, kü-lönféle, egymástól távol eső szociokul-turális közegből érkeztek. Idegenekkel voltak összezárva másfél hónapig, haza nem mehettek, így hát nem voltak túl boldogok. Én egyfajta szemlélődő maga-tartást vettem fel, s minden előítélettől

mentesen csendben figyeltem a történé-seket. A  kiélezett helyzetekben számos drámát és emberi értéket volt alkalmam megtapasztalni. Láttam, ahogyan egy kis előfelvételis csoport lenyűgöző fizikai kép-leteket karcol a porba, míg egy másik mű-vészeti kérdésekről vitatkozik lelkesen, s egy harmadik épp csak segíti egymást, de úgy, hogy az önmagában is tiszteletet éb-reszt. Mindeközben némely parancsnok válogatott megaláztatásokban, méltány-talanságokban részesítette őket, teljesen indokolatlanul és kontraproduktívan is.

A főiskolán és a feljebbvalóinktól mi azt tanultuk, soha ne bocsátkozzunk érzelmi kérdésekbe se a magunk, se má-sok kétségeit illetően, mert így nem le-het csatát nyerni. A honvédelem legfőbb mozgatója tehát a parancs volt, legalábbis a nagykönyv szerint, a jó katonatisztet pedig nagyhangú, határozott emberként festették le előttünk. Ezek a kiskatonák azonban megmutatták, hogy ha egy pa-rancsnok emberi mivoltukban, méltósá-gukban sérti meg őket, akkor nem lesz köszönet a parancs végrehajtásában még úgy sem, ha ezzel önnön magukat so-dorják veszélybe. Megmutatták, hogy az embernek mindennél drágább a becsülete és a méltósága. Az egyik fontos hadgya-korlaton például nem teljesítették az őket

korábban számtalanszor megalázó fel-jebbvalójuk parancsait, akit így végtelenül kényelmetlen helyzetbe hoztak.

A honvédségtől végül azzal a tanul-sággal jöttem el 12 év múltán, hogy a köl-csönös tisztelet és megbecsülés minden tekintélyuralomnál és parancsnál erőseb-ben hat az emberekre.

VÉ: Hogyan értek napi gyakorlattá ezek a tapasztalatok önben itt, a Ma-gyar Postánál?

R. A.: A Magyar Posta ma az ország leg-nagyobb foglalkoztatója. Ez egy hatalmas szervezet, egyvárosnyi ember. A postások összetartó, egymást segítő emberek. So-kan közülünk évtizedek óta itt dolgoznak. Ma, amikor a cégek többségénél követhe-tetlenül nagy a fluktuáció, s folytonos az átalakulás, erre a hűségre mi különleges értékként tekintünk. Bizonyos értelemben ez is egy hadsereg, méghozzá olyan, amely-ben minden megvan ahhoz, hogy ne csak a csatákat, de a háborúkat is megnyerje.

Ugyanakkor a világ, amely bennünket körülvesz, folytonosan változó terepet jelent, amelyhez alkalmazkodnunk kell. A  versenypiaci átalakulás egyike e fon-tos változásoknak, de ezt számos nagy változás, átalakulás előzte meg az elmúlt évtizedben. Kevesen tudják például, hogy a Magyar Posta ma már valójában nem

Jövő

kép Aktivitás

Pozic

ionálá

s

Tudás

Mennyei ihlet (Trendek iránti fogékonyság)

Terület (A piac ismerete)

Módszer (Hatékony szervezet

és működés)

Vezetőképesség(Jó humánpolitika)

Filozófia(Vállalati

kultúra és küldetés)

Az üzleti hadviselés művészeteA katonai, hadászati tapasztalatok korántsem állnak távol az üzleti gon-dolkodástól. Szun-ce kínai hadtudós klasszikus művét ma számos vezető üzleti iskolában a pozicionálás, startégiaalkotás tankönyv-ként tanítják, amelyből jól elsajátítható, hogyan lehet versenyelőnyre szert tenni bizonyos módszerek alkalmazásával.A versenyhelyzet meghatározása a modern marketingben Szun-ce i. e. 500 körül íródott hadászati műve nyomán a siker öt legfontosabb alkotóeleme és képessége mentén.

88

egyetlen vállalat, hanem egy vállalatcso-port, amelynek több leányvállalata is van. Ezek közül a legismertebb talán a Posta Biztosító − amely önmagában is két cég, hiszen az életbiztosítások és egyéb biz-tosítások értékesítése ma már önálló cégformában történik. Aztán az étkezé-si utalványok forgalmazására alapított Posta Paletta; ezenkívül szervizszolgálta-tásokat is végzünk a Postaautó Zrt.-nél, melynek leányvállalata a Postaflotta, van továbbá egy kézbesítő, a Pokéz, egy kész-pénz-logisztikai és biztonsági cégünk, a JNT, és ne feledkezzünk meg a három legfiatalabbról, a kézbesítő, az oktatási és az informatikai tevékenységet végző leányvállalatról se.

De bármilyen korszerű is ma a Ma-gyar Posta szervezete, s bármilyen nyere-séges is a gazdálkodása, sosem szabad rá kizárólag a gazdasági racionalitás szem-üvegén át nézni, mindig tekintetbe kell venni a döntések társadalmi hatásait is. Míg más piaci vállalatok számára magától

értetődően egyszerű megoldás lehet egy-egy kritikus pénzügyi helyzetben az elbocsátás, ez számunkra nem lehet el-sődleges eszköz. Ez nagy kihívást jelent a postánál dolgozó gazdasági, pénzügyi és humánerőforrás-menedzsereknek, de ez adja munkánk szépségét is. Nekünk tehát másoknál jóval nehezebb az üzleti eredményesség felé vezető utakra rátalál-nunk, de az elmúlt évek eredményei azt igazolják, ez sikerül, hiszen évek óta a Magyar Posta nyereséges, ma sincs adós-ságunk, és rendben vannak a gazdasági-pénzügyi mutatóink is.

VÉ: Ön egyértelműen bízik a si-kerben a liberalizált piacon is, ahol versenytársak sokaságával kell majd megküzdeni?

R. A.: Igen, mert úgy vélem, az egyik legnehezebb részén már túl vagyunk. A  legfontosabb változás ugyanis, ami-nek a fejekben kellett megtörténnie, már elindult. Valójában már évekkel ezelőtt, egészen kis dolgokban. Mindenkinek

megvolt a maga mérföldköve ezen az úton. Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt a papíron vezetett kimutatásokról át kel-lett térni az SAP-rendszer alkalmazására. Egyik munkatársam majdhogynem sírva mondta: mondd, Attila, miért kell nekem ilyennel foglalkozni 56 évesen, és újrata-nulni mindent, amikor én olyan szépen megcsináltam ezt a kockás füzetemben… De megtanulták, és megértették, hogy nekik ezt kell megtenniük a közös sike-rért, a társaság fejlődéséért és jövőjéért, hiszen ez az ő személyes hozzájárulásuk a változások során. Végül mindenki meg-tette, amit meg kellett tennie, így minden okunk megvan a reményre.

Természetesen még nagyon sok fel-adat és küzdelem áll előttünk, viszont e hosszadalmas átalakulási, alkalmazko-dási folyamatból nemhogy épségben, de megerősödve, megújulva, s tradicionális értékeinket újjáalkotva kerültünk ki. Mi ez, ha nem győzelem?

Gyarmati Krisztina

Rajnai Attila 1966-ban született, mérnök-szakközgazdász.

Nős, három leány édesapja. Legnagyobb gyermeke marketingkommunikáci-

ós szakemberként dolgozik egy nemzetközi nagyvállalatnál, a középső nem-

zetközi kapcsolatokat tanul, a legkisebb nemrég kezdte az általános iskolát.

Tanulmányait a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Budapesti Közgazdaság-

tudományi Egyetemen, a Külkereskedelmi Főiskolán és a Budapesti Műszaki

és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte. 2005-ben Master of Business

Administration (MBA) végzettséget szerzett.

1999 óta dolgozik a Magyar Postánál.

99

Ráczné Hegedus Klára értékesítési igazgató

LEHETETLEN KÜLDETÉSEK,

LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK

MISSION IS

POSSIBLE!

A Magyar Postán belül 12 évvel ezelőtt jött létre az önálló

értékesítési terület, amely jelentős sikereket könyvelhet

el az egyedi logisztikai és levélforgalmi megoldások terén.

Világmárkák, legendás kampányok, egyedi megoldások

kötődnek a nevükhöz. Saját know-how-val dolgoznak,

hírük pedig szájról szájra jár az ügyfelek körében…

A szervezetet vezető Ráczné Hegedűs Klára egy miskolci postán kezdte pályafutását. A 90-es évek nagy gazdasági át-

alakulásának időszakában figyeltek fel rá a posta vezetői. Először a levélforgalmi ér-tékesítés központi csapatába hívták, majd 2008-ban azzal bízták meg, irányítsa a logisztikai szolgáltatások értékesítését.

Ez a terület működik a legrégebb óta versenypiaci környezetben a postán belül. Fennállása óta mindig is erős konkurensek és egyedi ügyféligények sokaságával talál-kozott. Az itt dolgozók tehát a kezdetektől rugalmasságot és alkalmazkodóképessé-get tanultak, az innovativitás és a kreati-vitás pedig a lételemükké lett. Munkájuk eredményeként a Magyar Posta Logisztika MPL néven minőségi márkanévvé vált.

Munkájuk újabb ösztönző lendüle-tet kapott tavaly, amikor egyetlen közös ernyőszervezetbe integrálódott a levél-forgalmi és a logisztikai üzletág. Ekkor a korábban különböző területeken dolgozó tehetséges emberek egy csapatba kerülve, számos inspiratív tapasztalattal gazdagí-tották egymást.

Ma a legintenzívebb levélforgalmat bonyolító államigazgatási, közüzemi és banki ügyfelek kiszolgálásán túl ők gon-doskodnak a kis- és középvállalkozások reklámkiadványainak célba juttatásáról is, és ők azok, akik azokat a bizonyos legendás egyedi logisztikai megoldásokat kitalálják, amelyekre vállalaton belül és kívül is rá-csodálkoznak a szakemberek. A lehetetlen számukra valóban nem létezik.

Klára szerint a siker titka az, hogy itt csu-pa olyan ember dolgozik, aki imádja, amit csinál, s épp olyan felelősségteljes és lojális az ügyfél vállalatához, mint anyavállalatá-hoz. Ettől alkot egy nagy családot a posta minden ügyfelével, akiknek elégedettségé-ről a vezető szerint hűségük, s a postára bí-zott tevékenységek egyre szélesedő köre és egyre sokasodó száma mondja a legtöbbet.

Klárát a logisztikai és reklámszakma egyaránt nagyra tarja. Gyakran hívják elő-adni konferenciákra és különféle szakmai versenyek zsűrijébe. Ezeken az eseménye-ken és nekünk is szívesen mesél az elmúlt évek legizgalmasabb projektjeiről:

− Egy intenzív levélforgalmat bonyolító ügyfelünk nemrégiben egy nem hagyomá-nyos kézbesítési-logisztikai problémával küzdött. Egy hét alatt egy igen jelentős földrajzi területen kellett ügyfeleit új de-kóderrel ellátni. A legnagyobb nehézséget az idő szűkössége jelentette. A kapacitása-ink átszervezésének és koncentrálásának eredményeképpen az ügyfél igényét az el-várt határidőn belül teljesíteni tudtuk. Má-sik probléma, melyre megoldást keresett partnerünk, a dekóderek ügyfelektől való begyűjtése volt. Az emberek hét közben

FELKÉSZÜLT STÁB FOGLALKOZIK AZ EGYEDI LOGISZTIKAI MEGOLDÁSOKKAL

A

1212

dolgoznak, de hétvégén sincsenek mindig otthon, az pedig nem várható el tőlük, hogy egy távoli gyűjtőpontra zarándokolja-nak el egy ilyen hétköznapi dolog miatt. Mi egy kreatív, ugyanakkor magától értetődő megoldást javasoltunk a mindenki által jól ismert, nagyszámú postahelyeink és kéz-besítői hálózatunk bevonására. A postákat mint átvételi pontokat emeltük be a rend-szerbe, ahol − az előre kiküldött értesítést és pontos folyamatleírást követően − az ügyfeleket kifejezetten e célra gyártott egységdobozok várták. Ezzel a megoldás-sal a vállalat ügyfelei a számukra legmeg-felelőbb időben adhatták le az eszközöket egy számukra ismerős, megbízható kör-nyezetben. A rendszer nagyon jól műkö-dött. Ez a siker is hozzájárult ahhoz, hogy ma már szinte nincs olyan infokommuni-kációs vállalat Magyarországon, amelyet ne segítenénk valamilyen területen.

Világunk és Értékeink: Mi másban tud-ják még segíteni az infokommunikációs szektort?Ráczné Hegedűs Klára: Sok, számomra kedves, tanulságos példát sorolhatnék. Ezek közül az egyik egy nagy tekintélyű vállalat logisztikai tenderéhez kötődik.

MI FÁN TEREM A TRANSZPROMÓCIÓ?A traszpromóció nem más, mint a számlalevélhez csatolt promóciós levél. A számlák és egyenlegkimutatások a legtöbb vállalatnál súlyos költségeket emésztenek fel, miközben a bevételeket nem növelik. Pedig ezeknek a küldeményeknek számos – sok esetben kiaknázatlan – előnyük is van: ezek a küldemények a legritkább esetben kerülnek a kukába, ami kevés más reklámeszközről mondható el. A tételek átolvasásával az emberek átlagosan két-három percet is eltöltenek, sőt, egy ausztrál felmé-rés szerint a címzettek húsz százaléka öt percnél is tovább (!) böngészi az adatsorokat. A transzpromóció tehát olyasmit tud, amit kevés eszköz: jövedelmező bevé-telforrássá képes alakítani valamit, ami korábban csak költséget jelentett a vállalat számára. További előnye, hogy személyes, megszilárdítja a vevőkkel való kapcsolatot, építi a márkát, s elősegíti a vállalaton belüli marketingkezde-ményezések gyors és költséghatékony célba juttatását.Ezt a nagyon praktikus levélhirdetési formát pénzintézetek, biztosítók, nagy-kereskedések, közüzemi szolgáltatók különösen jól tudják használni.Ha tehát egy cég a számlalevelet egyszersmind direkt marketing vagy ügy-félszolgálati üzenetek célba juttatására is használja, máris csökkenti azok fajlagos költségét.Ráadásul ebben a helyzetben a reklámüzenet egy cseppet sem zavaró, sőt, azáltal, hogy a vevőhöz a száraz adatokon felül személyesebb üzenettel is fordul, növeli a felhasználói élményt, a megfelelő helyen és időben nyújt rele-váns és hasznos információkat. Különösen sikeres lehet a transzpromóció, ha az abban foglalt üzenet a vevőről szóló, tőle érkezett vásárlói, felhasználói szokásokon alapuló személyes üzenet.

1313

Ezt azzal nyertük meg, hogy nemcsak a szűk tenderkövetelményekre koncentrál-tuk, hanem olyan lehetséges problémákat is felvetettünk – természetesen a megol-dási javaslatokkal együtt –, amelyekre a

vállalat talán nem is gondolt. Értékelték ezt a fajta felelős hozzáállásunkat, és et-től kezdve nem csupán alvállalkozóként, hanem stratégiai szövetségesként tekin-tettek ránk. Webshopok terén is ma már nagy tapasztalataink vannak, hiszen olyan vezető márkákat is segítünk, mint a Vatera vagy a Shopline.

VÉ: Ha már a webshopokat említette, miért érdemes webshopszállítások terén is a postát választani?R. H. K.: Mert mi korántsem csak szál-lítunk, hanem képesek vagyunk a teljes folyamat átvételére a weboldalra érkező

megrendelésektől a raktározáson, cso-magoláson át akár a teljes körű telefonos ügyfélszolgálatig s természetesen a ki-szállításig. Ez nagy könnyebbséget és igen jelentős megtakarítást jelent a webshopot

üzemeltető cégek számára, amelyek így energiáikat teljes egészében a marketingre, a beszerzésre, a fejlesztésre és más bevétel-növelő területekre tudják összpontosítani.

VÉ: Tudna esetleg más szektorból is egy szemléletes példát mondani hasonlóan költséghatékony logisztikai megoldásra?R. H. K.: Nemrégiben egy egyedi szerviz lo-gisztikai megoldását volt alkalmunk kidol-gozni egy jól ismert szupermarket-hálózat számára. Az adott vállalat rendkívül sok-féle termékkört forgalmaz, köztük elekt-ronikus háztartási gépeket. Az ilyen áruk egy része a legnagyobb gondosság mellett

is meghibásodik időnként, s ilyenkor álta-lában egy hosszadalmas, a vásárló és a for-galmazó számára is terhes procedúra veszi kezdetét a meghibásodott gép átvételétől a javításon át a visszaszállításig.

Hogy e szerteágazó folyamatok mene-dzselése milyen nagy erőforrásokat köt le náluk, s hogy milyen súlyos problémákat okoz, mellékesen, egy kötetlen beszélge-tés alkalmával derült ki. Fel sem merült, hogy ebben akár mi is segíthetnénk. Mi azonban rövid idő múltán egy olyan meg-bízható megoldást dolgoztunk ki számuk-ra, amelyben a teljes folyamatot át tudtuk venni tőlük a hibás gépek átvételétől a ja-víttatáson át a visszaszállításig.

VÉ: A levélforgalom terén is tudnak újat mutatni?R. H. K.: De még mennyire! Az ország egyik legkülönlegesebb és legmegbízhatóbb adatbázisa van a birtokunkban. Egy ilyen adatbázis legfőbb értéke a szociológiai pa-raméterek kifinomultsága, pontossága és az adatok frissessége: nos, akik DM-ben gondolkodnak, azoknak most érdemes bennünket választani, mert adataink épp most, januártól márciusig frissülnek.

De a levélforgalom nálunk korántsem csak reklámkiadványokat jelent, hanem számlaleveleket, kérdőíveket, értesí-téseket is, sőt, ezek olyan költséghaté-kony ötvözeteit, mint amilyen például a transzpromóció. Levéllogisztikában tech-nológiai értelemben is a miénk az ország legmodernebb rendszere, hiszen nemcsak kipostázásra, de adatok kinyomtatására, feldolgozására, a nyomtatott adatok elekt-ronizálására és e folyamat fordítottjára is

AZ MPL A RENDHAGYÓ KÉZBESÍTÉSI-LOGISZTIKAI PROBLÉMÁKAT IS KREATÍVAN MEGOLDJA

LEVÉLHIRDETÉS: AMIKOR A LEGŐSIBB A LEGFIATALABBA számtalan elektronikus lehetőség mellett a levélhirdetés a kézzelfoghatósá-ga és személyessége miatt manapság is a legcélravezetőbb kommunikációs formák egyike. Ez az egyik legősibb, s egyben a legfiatalabb formája is a marketingnek.A Magyar Posta nemcsak jól felkészült csapatával, budaörsi high-tech elektro nikus postaközpontjával és fóti raktárbázisával, de professzionálisan összeállított adatbázisával is kitűnő szolgálatokat nyújt a DM és az EDM terén.Az adatbázis okos használatával minden termék és szolgáltatás, kisebb és nagyobb márkák, üzletek is szinte tökéletesen meddőszórás-mentesen érhe-tik el a potenciális vásárlókat.Egy szakértő team évek óta gyűjti és frissíti a fogyasztók adatait, akik ön-kéntesen, ajándékok és nyeremények fejében válaszolva adják meg azokat több száz kérdésre válaszolva és több ezer válaszlehetőség közül választva. Az adatbázis legközelebb 2012. decembertől 2013. márciusig frissül.Jelenleg több mint 400 ezer magánszemély adatai szerepelnek benne, s ezzel a posta az egyik piacvezető a területen. Az információk között lakcím, elektronikus elérés, nem, életkor és fogyasztási szokások alapján végezhetünk szűrést. A tárolt adatok felhasználása termé-szetesen a legszigorúbb jogszabályi rendelkezések alapján történik.

1414

képes. Csak találékonyság és kreativitás kérdése, hogyan tudja ezt egy vállalat a maga javára kiaknázni.

VÉ: Nagy világmárkákkal vannak kap-csolatban. Ez jól mutatja megbecsült-ségüket. De ezekre a költséghatékony, profi megoldásokra a sok nehézséggel küzdő kisebb magyar cégeknek is szük-ségük lenne…

R. H. K.: Én magam is nagyon fontosnak tartom, hogy a Magyar Posta hatalmas lo-gisztikai arzenálját, az egész országot lefe-dő kézbesítő hálózatunkat, postahelyein-ket, a legmodernebb technikával felszerelt elektronikus logisztikai központunkat és világszínvonalú raktárbázisunkat a kisebb magyar vállalatok szolgálatába állítsuk. Minden cégvezetőt kapcsolatfelvételre

szeretnék biztatni. Munkatársaim nem-régiben már el is kezdték a kisebb cégek intenzív személyes és telefonos megkere-sését is: kérem, fogadják őket bizalommal.

VÉ: Sosem veszítenek?R. H. Á.: Mi nem egy-egy csatát, hanem a háborút akarjuk megnyerni. Volt már arra példa, hogy egy ügyfél elpártolt tő-lünk, de a legtöbb esetben visszatértek. Nemrég például egy optikai cég, amely addig velünk szállíttatta a termékeit, egy bizonyos földrajzi régióban próbát tett egy másik céggel. Ez fájdalmasan érintett bennünket, de úgy véltük, sen-kit sem lehet erőszakosan meggyőzni az általunk nyújtott előnyökről, úgyhogy csendben folytattuk a munkát a többi régióban. Ám idővel azok a látszerészek,

akiknek nem mi szállítottunk, rekla-málni kezdtek: azt panaszolták, hogy a másik cég ritkábban és pontatlanabbul szállít, mint mi. Egy hónap után vissza-kaptuk a régiót.

VÉ: Hogyan fog ön szerint fejlődni a Magyar Posta által nyújtott logisztikai szolgáltatás a jövőben? Milyen téren várhatóak meglepetések?

R. H. Á.: Úgy vélem, a posta esetén, ahol a kézbesítők, a postahelyek száma, a földrajzi lefedettség, a raktárkapacitás és az elektronizáltság ilyen fejlett, a fej-lődésben az olyan hozzáadott szellemi értéknek is nagy szerepe van, mint az ügyfél-orientáltság és a kreativitás. Hadd említsek néhány példát erre! Október kö-zepétől bővítettük a küldeményátvételi lehetőségeket, a címhelyen és a postán kívül lehetőség van – egyelőre pilotjel-leggel – a Mol-kutakon való átvételre is. Ennek egyik előnye a hétvégi és a késő esti átvétel. Azt hiszem, ezek a postához kötődő egyedi megoldások is sokak életét fogják megkönnyíteni a jövőben.

Gyarmati Kirisztina

VILÁGSZÍNVONALÚ ELEKTRONIKUS POSTA-KÖZPONTTAL ÉS RAKTÁR-BÁZISSAL DOLGOZNAK

MEGÚJULT A MAGYARLABDARÚRÁS HONLAPJA!KERESD AZ MLSZ KÖZÖSSÉGI CSATORNÁIT IS!

Beszélgetés Rácz Dávid kommunikációs igazgatóvala világban szerzett külföldi tapasztalatairól, az ügyfelek bizalmáról, a gyermekkor élményeiről és arról, miként vélekedik a sikerről és a partnerségről.

Magyarország?Miért éppen

Világunk és Értékeink: Úgy tudom, ifjúkorában hosszabb időt töltött Angliában és Ausztráliában. Miért ment külföldre? Vi-lágot akart látni, vagy külföldi tapasztalatokra akart szert tenni inkább?

Rácz Dávid: Ez is, az is közrejátszott. Amikor elvégez-tem a tanárképző főiskolát, behívtak katonának. Kaland-nak ez is épp elég volt, de ez egy másik történet. Az viszont már akkor megfordult a fejemben, hogy egy má-sodik diplomát is szer-zek. Így is történt. Nem szeretem veszte getni az időt, ezért rögtön a katonaság után hozzá is láttam célom való-ra váltásához. Marke-ting-közgazdászi tanul-mányokba kezd tem. Az már akkor világos volt a számomra, hogy hihetetlenül nyitott vi-lágunkban egy valami-revaló közgazdász vagy marketinges nem igen bol do gulhat jó angol nyelvtudás nélkül, megcéloztam hát Angliát.

VÉ: Tehát elsősorban a nyelv elsajátítása volt a célja?R. D.: Minden addig összekuporgatott pénzemet össze-

szedtem, és beiratkoztam egy féléves nyelvi képzésre. Na-gyon tetszett az a világ, amellyel találkoztam. Mégis arra emlékszem, hogy folyton honvágyam volt. Ennek ellenére maradtam volna még egy fél évet, hogy tovább tökéle-tesítsem a nyelvtudásomat, de az akkori vízumrendszer ezt nem tette lehetővé. Mindez akkor volt persze, amikor épphogy túl voltunk a rendszerváltáson, és még az uniós tagságunk is csak távoli cél volt. Ami pedig Ausztráliát il-leti, ott valóban egy egész évet töltöttem el ifjúkoromban. De oda már későbbi feleségemmel együtt utaztunk ki. Egy kinti egyetem előadásait hallgattam, és kétkezi munkából biztosítottam a megélhetésünket. Nappal tanultam, dél-után pihentem, éjjel pedig egy ír kocsmában dolgoztam. Mindemellett pedig, ha csak tehettem, horgásztam, mert az gyermekkorom óta a szenvedélyem.

VÉ: Érdekes időszak lehetett…R. D.: Az volt. Tele tanulsággal. Például a dolgok ren de-

zettségéből adódó nyugalom nagy hatással volt rám. Az, ahogy az ausztrálok vigyáznak a környezetükre, ahogy rendben tartják a portájukat, az utcájukat, a városaikat, az életüket. Nem volt könnyű életem, éjjel dolgoztam, nappal meg tanultam, mégis nyugalom és biztonság vett körül, bármerre mentem. Ez ott általános életérzés. Keményen dolgoznak, de valahogy arra is vigyáznak, hogy ezzel ne tegyék tönkre se önmagukat, se a másikat, se a környeze-tüket. Vigyáz nak mindenre, és az életük arról szól, hogy

megpróbálják élvezni is a munkájukat, és persze a mun-kájuk gyümölcsét is. Ott azt láttam, hogy az emberekben bizony nagyon sok a jóra való hajlam.

VÉ: És ehhez el kell menni egész Ausztráliáig?R. D.: Korántsem. Ön is tudja, hogy ez Nyugat-Európá-

ban is így van. Mindenütt ez a jellemző a klasszikus polgá-ri demokráciákban. Biztos vagyok benne, hogy nálunk is

jobban lehetne erre ala-pozni. A jóra való hajlam a magyar emberekben is ott van. Ahhoz, hogy ez jobban láthatóvá váljék, talán elég lenne csak né-hány apró szokásunkon változtatni. A panasz-kultúra például nem biz-tos, hogy a pozitív gon-dolkodás legbiztosabb támasztéka. Nekünk a megoldásokat kell ke-resnünk, a problémák így is, úgy is megtalál-nak minket. Mi viszont mintha hajlamosabbak volnánk a gondok ecse-

telésére. Arra, hogy vagy a környezetünket kárhoztassuk, vagy a körülményeket ostorozzuk, vagy arra fecséreljünk nem kevés időt és energiát, hogy bebizonyítsuk, mit miért nem lehet megcsinálni.

Szerencsére érdemes azt is észrevenni, hogy ha lassan is, de a változás mégiscsak elindult itthon is, aminek sok látható jele van a hétköznapokban. Az pedig különösen örömteli a számomra, hogy nálunk, a Magyar Postánál igen erős tradíciói vannak a megoldáscentrikus, sikerori-entált gondolkodásnak. Történetünk egy 145 éves ma gyar siker története.

VÉ: Valóban, hiszen a posta az elmúlt 145 évben számos eset-ben vált a modernizáció motorjává. Gondoljunk csak a telefon vagy az autók elterjedésében játszott szerepére…

R. D.: Nekünk mindig, minden körülmények között működnünk, szolgáltatnunk kell. Gondoljon csak bele, ha valami gonosz varázslat révén a Magyar Posta egyik pillanatra leállna, az szinte azonnal infarktusközeli hely-zetet idézne elő a gazdaság vérkeringésében.

„az emberekben bizonynagyon sok

a jóra való hajlam”

Kiskarácsony, nagykarácsony 1975-ben

17

De ami ennél is fontosabb, hogy nemcsak 145 éves múl-tunkra vagyunk büszkék, hanem ma is számos innováci-óval segítjük elő partnereink sikerét. Logisztikai szolgál-tatásaink, levélfeldolgozó rendszerünk világszínvonalú, és nincs olyan háztartás, cég vagy hivatal, amellyel ne volnánk valamilyen kapcsolatban. Mindez annak köszön-hető, hogy nincs nálunk kiépítettebb és kiterjedtebb pos-tai hálózat ma az országban, sikeres lépéseket tettünk a személyre szabható digitális szolgáltatások területén is, új stratégiánkkal összhangban pedig a pénzügyi terüle-ten is további megújulás várható. Minden idegszálunkkal arra koncentrálunk, hogy rugalmassá tegyük, partnereink igényeire szabjuk portfóliónkat.

VÉ: Az ön megítélése szerint mennyire sikerült felkészülni a postai piac 2013. január 1-jétől életbe lépő liberalizációjára?

R. D.: Rengeteg mindent tettünk ennek érdekében. Geszti László vezérigazgató úr piaci szemlélete sokat segített eb-ben. De úgy látom, hogy a kérdés súlyával az ország mind a 34 000 postása is pontosan tisztában van. Min denki tudja, hogy az ő munkáján múlik a vállalat jövője, hiszen a mono-pólium megszűnésével most már piaci körülmények között is megméretik min denki teljesítménye. Biztos vagyok ab-ban, hogy ez partnereink számára is jó hírt jelent. Fontos nekünk a bizalmuk megtartása, elégedettségük biztosítása.

VÉ: Azért is örülök, hogy ezt mondja, mert a sajtóban kevés hír jelent meg erről a munkáról.

R. D.: Akkor dolgozunk jól, ha a munkánk szinte ész-revétlenül természetes része a mindennapoknak. Ez a postai üzem természetéből adódik. Ezért az a hírsze-génység, amire ön utal, voltaképp a legnagyobb dicsé ret számunkra.

VÉ: Vannak-e külföldi minták, amelyeket követendőnek tartanak?

R. D.: Természetesen tanulmányoztuk a liberalizált piacok természetét, és ezen belül a nemzeti posták által követett stratégiákat. Úgy látom, azok a posták voltak a legsikeresebbek, amelyek innovatívan adaptálták a 21. századi technológiákat, és amelyekre a saját környezetük is nemzeti értékként tekintett. Meggyőződésem, hogy mi is fontos nemzeti értéket képviselünk. Nem csak azért, mert 34 ezer család, azaz közvetve több mint százezer ember megélhetése múlik a posta sike rén. Hanem azért is, mert ez az egyik legrégebbi, legnagyobb és legsikeresebb nemzeti válla latunk, amelyet nemzetközi megbecsülés

övez Európában, és amely az egész ország számára is je-lentős hozzáadott értéket képvisel. És ez a sok százmil-liárdos érték itt termel hasznot, itt ad munkát emberek tízezreinek, itt szolgálja annak a közösségnek a boldogu-lását, amelyet Magyarországnak hívunk.

VÉ: A Magyar Postánál a marketingmunkát irányítja. De mivel foglalkozott az ezt megelőző időszakban?

R. D.: A marketingkommunikáció és a média világa ha-mar a hatalmába kerített. A 90-es évek elején már a Leo Burnett ügynökségnél dolgoztam, több jelentős márka brandmenedzsere voltam, majd számos televízió média-divíziójának felépítésében vettem részt. Kapcsolatban álltam a Szív TV-vel, a Hálózat TV-vel, ott voltam a TV2 megalakulásánál, később a Viasat értékesítési igazga-tójaként dolgoztam. Emlékszem, amikor odakerültem, a Viasat alig több mint 300 millió Ft-os árbevételből gazdálkodhatott, amit rövid időn belül sikerült meghá-romszorozni. De dolgoztam közterületi reklámcég ke-reskedelmi igazgatójaként is, és több saját médiacéget is alapítottam.

VÉ: Ha jól tudom, az ön nevéhez fűződik a „Hozzuk divat-ba Magyarországot!”-média mozgalom ötlete is. Ez miért volt fontos önnek?

R. D.: Máig őrzöm azt a rengeteg gyermekrajzot is, amely e mozgalom keretében a „Szülőföldem szívvel-lélekkel”-pályázat ra érkezett be. Szeretem a hazámat. Ezért bármerre is jártam a világban, sohasem fordult meg a fejemben, hogy ne itt éljem le az életemet, ne itt alapítsak családot.

„ma is számos innovációval segítjük elő partnereink sikerét”

Túl az Óperencián

18

nagyvállalat ne csak a saját, hanem kör-nyezete sikerét is próbálja meg előmoz-dítani. Hiszen tartósan senki sem lehet sikeres egy sikertelen környezetben.

VÉ: Mi volt a legmaradandóbb élmény vagy siker eddigi életében?

R. D.: Bár nagyon sikerorientált em-bernek mondanak, minden szakmai

VÉ: Mi jelent kikapcsolódást a munka mellett?R. D.: Imádok főzni, horgászni. És persze

nagyon szeretem a sportot. Gyermekkorom-ban versenyszerűen úsztam. Emlékszem, alig tízéves lehettem, amikor Darnyi Tamással és Güttler Károllyal voltam egy csapatban. Később ugyancsak versenyszerűen vízilab-dázni kezdtem. Ki tudja, talán azért, mert ezek a későbbi olimpikonjaink már akkor is annyival jobbak voltak… Valószínűleg ezek a gyermekkori sportélmények is inspiráci-ót jelentettek abban, hogy a Ma gyar Posta együttműködési programokat indítson el a Magyar Olimpiai Bizottsággal és az MLSZ-szel. Szerintem fontos, hogy egy

vagy üzleti sikernél fontosabb számomra a feleségemmel való találkozásom. Egy kis balatoni faluban ismertem meg. Szerelem első látásra volt ez. Megláttam, ráköszön-tem, és másnap már arról beszélgettünk, hogy hogy megyünk el együtt Ausztráliába tanulni és világot látni, aztán hazajövünk, összeházasodunk, és Máténak és Lucának fogják hívni a gyermekeinket. Így is lett. Elutaztunk, hazajöttünk, családot ala-pítottunk. Megszü letett Máté és Luca. Majd harmadik gyermekünk is lett. Az ő neve Zsombor. Szigorú nevelést kaptam, de szerető családban nőttem fel, és én is úgy gondolom, egy boldog családnál nincs nagyobb siker az ember életében.

Gy. L.

„Szülőföldem: szívvel, lélekkel” – egy pályamunka a sok közül

Zsombor, Luca, Máté

Szerelem első látásra

19

posta_225x148+5mm_kifuto.indd 1 2012.12.04. 11:54:21

posta_225x148+5mm_kifuto.indd 1 2012.12.04. 11:54:21wwt_vilagunk_hirdetes_out.indd 1 2012.11.20. 15:47

változz és változtass!

Beszélgetés Takács Erzsébettel, a Magyar Posta humánerőforrás-

igazgatójával a változásról

∫ ∫

∫∫

Barack Obama, a világ legfontosabb embere négy évvel

ezelőtt egyetlen szóval nyerte el az emberek bizalmát. Ez a

szó a változás volt. Olyasvalami, ami emberpróbáló kihívást

jelent akkor is, ha magánemberként és akkor is, ha munkánk

során találkozunk vele. A Magyar Posta ezekben a napokban

a liberalizált piacra való áttéréssel történetének legnagyobb

változását éli meg. E folyamat sikeres irányítása játszotta

a főszerepet Takács Erzsébet elmúlt egy évében is, akinek

személyes élete is a változásokhoz való sikeres alkalmazkodásról

szól, hiszen sorsa egy egészen kicsi faluból vezetett el odáig,

hogy ma Magyarország legnagyobb munkaadó vállalatának

vezetőségében közel 34 ezer emberért visel felelősséget.

vVILÁGUNK ÉS ÉRTÉKEINK: Ho-gyan került a posta közelébe?

TAKÁCS ERZSÉBET: Mindig is másokon szerettem volna segíteni. Gyer-mekkoromban ápolónőnek készültem, de a pályaválasztáskor az osztályfőnö-köm megmutatta nekem egy postafor-galmi szakközépiskola bemutatkozó anyagát, amely igencsak kíváncsivá tett, s végül a fővárosi Irányi utcai pos-taforgalmi szakközépiskolába jelentkez-tem. Nehéz, de szép időszak volt ez az életemben. Még csak 14 éves voltam. Erősen kötődtem a családomhoz, a test-véreimhez, ekkortól fogva azonban már egyedül kellett megállnom a helyem. Kollégiumban laktam, és egy milliós nagyváros vett körül. De a változás sok élménnyel, tapasztalattal is gazdagított: itt váltam felnőtté, és itt ismertem meg férjemet is, akivel nem sokkal az érett-ségi után házasodtunk össze.

A középiskolai évek után a környék legtekintélyesebb postai intézményében, a váci postán kezdtem dolgozni, és ha-marosan megszületett a lányom, majd a fiam. A felhőtlen kamasz évek után egyszeriben a dolgozó anyák ambíciók-kal, felelősségérzettel és kétségekkel teli világában találtam magam, ami ismét nagy változást jelentett.

Nagyon jól érzetem magam anyu-kaként, de a munkámat is szerettem, s tanulni is szerettem volna még. Nem kis lelkiismeret-furdalást okozott, hogy ezt a három prioritást összhangba tudjam

hozni egymással. Abban, hogy sike-rült, döntő szerepe volt a férjemnek, aki szerencsére hozzám hasonló érté-kek mentén szerette volna berendezni közös életünket. Mindkettőnk számára fontos a család, a munka és az önképzés is, s mindhárom területen igyekeztünk egymást támogatni, és ha kellett, alkal-mazkodtunk egymáshoz.

Először egy postatiszti tanfolyamot végeztem el. Idővel azonban a szűkebb szakterületeken túl a vezetéselmélet, a csapatépítés kérdései is érdekelni kezd-tek, így kerültem a 90-es évek elején először a Pécsi Tudományegyetem Fő-iskolai Karának személyügyi szervezői szakára, majd ennek elvégzése után az egyetemi humánmenedzser szakra. Ezt követően még egy munkajogi szakértői diplomát is szereztem, hogy a postán belül minél nagyobb rálátásom legyen arra, hogyan lehet egy ekkora szerveze-tet jól irányítani. Ezzel a pályával tu-lajdonképpen a gyermekkori álmaim-hoz találtam vissza, hiszen ma valóban emberekkel foglalkozhatok, valóban módomban áll támogatást és inspirá-ciót nyújtani a számukra. Úgyhogy már

cseppet sem bánom, hogy végül nem egy kórház, hanem a posta lett az én második otthonom.

VÉ: Mi az, amit otthonról hozott és irányadó lett az életében?

T. E.: Szüleim mindig is célok men-tén szervezték az életüket, és mindig képesek voltak megújulni. Édesapám kertész volt, s emlékszem, nekünk, gyer-mekeknek is mindig korán kellett kel-nünk, mert ki kellett vennünk a részün-ket a munkából. Ezt akkoriban persze még nagyon rosszul viseltem, de ma már hálás vagyok érte: a mai napig hajnalban kelek, megtanultam, hogy az idő drága kincs, amit nem szabad pazarolni.

Szüleimtől azt tanultam, hogy azért, amit el akarunk érni, elsősorban ne-künk magunknak kell tennünk. S hogy az ember legfőbb támasza a családja. Mindkét tanításért köszönettel tarto-zom nekik, az élet sokszor visszaigazolta a bölcsességüket.

VÉ: Úgy sejtem, ön nem klasszikus nagymama…

T. E.: Dehogynem: imádom az uno-káimat, hétvégeken csak velük foglal-kozom. A  lábam állandóan kék-zöld, mert folyton együtt mászunk, játszunk, s a férjemmel folyton azt tervezgetjük, mi mindent fogunk még megmutatni nekik a nagyvilágban. Szinte minden hétvégén nagy családi ebédet tartunk. Ilyenkor együtt sütünk-főzünk édes-anyámmal, aztán a nagy család a déditől a kisunokáig együtt üli körül az asztalt.

„Bár gyermekként egészségügyi pályára készültem, ma már cseppet sem bánom, hogy végül a posta lett az életem…”

24

VÉ: Ön személy szerint hogyan éli meg a változásokat?

T. E.: Általában jól, de az én életem-ben is adódtak már éles helyzetek, ami-kor meg kellett állnom, s végig kellett gondolnom, mit is akarok elérni, mi az, ami igazán fontos számomra. Azt hiszem, ahhoz, hogy a változásokat, le-gyenek azok jók vagy rosszak, személyi-ségében épen, vagy ha lehet, gazdagodva élje meg az ember, nagyon fontos, hogy jóban legyen magával, ismerje saját ké-pességeit, s hogy önmagát ne értékelje se alul, se túl.

A Magyar Postánál sok minden történt az elmúlt években, erőt próbáló időszak volt ez mindannyiunk számára. Ilyenkor különösen fontos, hogy legyen valami, amiből az ember erőt és inspi-rációt meríthet. A  családomon kívül

számomra ezt nyújtja a sport, a nyelvta-nulás és az olvasás. Mostanában persze szabadidőm jó részét inkább a jogszabá-lyi változtatások és hírek tanulmányo-zásával töltöm, hiszen egy-egy változás nálunk 34 ezer munkavállalót érint, s ebben az érzékeny időszakban nekem is elsősorban erre kell összpontosítanom.

VÉ: HR-szakemberként hogy látja, mi segít feldolgozni az embereknek a munkahelyi változásokat?

T. E.: Minden munkahelyen van-nak változások, ebben nincsenek kivé-telek. A változás a magánéletünknek és a vállaltok működésének is természetes része. Ezért nem szabad rá mumusként tekinteni. Fontos viszont, hogy ezek okáról és szükségességéről időben in-formációt kapjanak az ott dolgozók, s hogy világosan tudják azt is, miben

kell nekik maguknak is esetleg változ-ni. Mi öt évvel ezelőtt kezdtük meg a felkészülést a most előttünk álló libe-ralizációra. Úgy gondolom, ez időben történt, egy ilyen nagy volumenű vál-tozás menedzseléséhez kell ennyi idő. Persze, az események a finisben, azaz az elmúlt évben gyorsultak fel igazán. A vállalat új vezérigazgatója óriási szak-mai tapasztalattal érkezett hozzánk, és teljes szemléletváltást hozott magával. A versenyszellem, a célokat megvaló-sító tenni akarás ma már a legkisebb postahely minden munkaasztaláig elju-tott. Mindebben szerintem mérföldkő volt, amikor év elején – a posta külső megítélésétől a szervezeti kultúrán át egészen a környezettudatosságig − megfogalmaztuk a jövőképünket, azt, hogy mit szeretnénk elérni 2014. de-cember 31-ig.

VÉ: Milyen módszerekkel, eszközök-kel kommunikálták a változást?

T. E.: A vállalati on- és offline esz-közökön túl saját oktatási központunk számtalan kis csoportos workshopot szervezett, hogy az itt dolgozók nyugodt körülmények között megbeszélhessék egymással, ki-ki személy szerint hol és hogyan tud a legtöbbet tenni közös jö-vőnkért. E munka eredményeképpen a postások ma már nyitottak a változásra, a többség kíváncsi és örül. Nyáron az ország számos postáját bejártam Pécs-től Debrecenig, s mindenütt azt láttam, hogy a postások örülnek annak, hogy a munkájuknak látható, mérhető ered-ményei vannak, s érzik, hogy személy szerint is fontosak, bevonjuk őket a jövő alakításába.

„Mostanában sok minden változik, munkánkat stratégiai célok mentén szervezzük, s úgy látom, ez mindenki számára inspirációt jelent.”

26

VÉ: Hogy kell elképzelnünk ügyfél-ként a január elsején bekövetkező váltást?

T. E.: Az ügyfelek semmi radikális változást nem fognak tapasztalni, ha-csak azt nem, hogy a szolgáltatásaink egyre jobbak, s a postások szerte az országban a maximumot igyekeznek nyújtani. Szeretnénk élenjárni a postai

szolgáltatásokban, megőrizni vezető sze-repünket, s továbbra is nyereséges válla-latként működni. S ehhez minden adott-ságunk megvan: infrastruktúra, tudás, jól képzett, elkötelezett munkavállalók.

VÉ: A Magyar Posta a humánerőfor-rás terén is számos nemzetközi elismeréssel büszkélkedhet, többek között megkapták a „Családbarát Munkahely” különdíjat és a rangos nemzetközi elismerést, az Investors in People díjat is elnyerték. Minek köszön-hetőek ezek a díjak?

T. E.: Ezt a megtisztelő címet először 2006-ban, aztán 2009-ben nyertük el, és most 2012-ben újra megerősítettük. Maga a cím arról tanúskodik, hogy a Magyar Posta humánerőforrás-kultú-rája nemzetközi mércével tekintve is magas színvonalú. Idén azt is vizsgál-ták és elismerték az auditorok, hogyan menedzseljük a liberalizációra való

felkészülést humánerőforrás-szempont-ból. Egy ilyen felmérés legfőbb értéke egy pályázó számára az, hogy az audit során a vállalatnak alkalma van tuda-tosan áttekinteni saját gyakorlatát, s a felmérésben részt vevő független nem-zetközi szakemberektől számos további javaslatot, ötletet is kaphatnak a részt vevő vállalatok.

Ami pedig a foglalkoztatásban jele-nik meg értékként, abból a családbarát jelleget, a megváltozott munkaképes-ségűek foglalkoztatását, a távmunka és a képzések támogatását emelném ki. Olyan prioritások ezek, amelyek által dolgozóink annak biztos tudatában végezhetik munkájukat, hogy bármi történjék is, a változásban is számíthat-nak ránk, mint az ország legnagyobb, összetartó családjára.

Babarczy Veronika

„Az emberek érzik, hogy fontos a munkájuk, s hogy ma mindenkinek személy szerint is tennie kell közös sikereinkért.”

27

Séta-a megújultAz 1896-ban Marmorek Oszkár ter-vei alapján épült palota számos épí-tészeti látnivalót kínál, s októbertől itt leltek új otthonra postatörténe-tünk kincsei is. A Magyar Posta Jó-léti Alapja 1930-ban vásárolta meg az ingatlant a Magyar-Itália Banktól, hogy a postások kulturális, társadalmi és közösségi tevékenységének méltó helyszínt biztosítson. A múzeum, amelybe kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdemes elláto-gatniuk, a postai világnapon, 2012. október 9-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

– Kiállításunk nagy hangsúlyt fektet azokra a nagy jelentőségű technikai és társadalmi újításokra, amelyeket szerte a világon és hazánkban is a pos-ta terjesztett el. Bízunk benne, hogy mindezt a látogató számára élmény-szerűen mutatja be, s meggyőző ér-vekkel szolgál a tekintetben is, hogy a Magyar Királyi Posta világszínvonalú intézmény volt, amelyre méltán lehe-tünk büszkék – mondja vendéglátónk, Kisfaludi Júlia múzeumigazgató.A kiállítás megtervezésében a Heonlab tervezőiroda két fiatal iparművésze, Bartha Tamás és György Árpád Hunor

vett részt. Az ő ötletük volt, hogy min-den terem stilizált szimbólumokkal díszített tapétát kapjon, valamint óriási korabeli fotókkal dekorált árnyékoló-kat. Ilyen módon a nagy ablakos felü-letek is informatív hangulati elemekké váltak. – Izgalmas együttműködés, folyama-tos együtt gondolkodás volt ez a mun-ka – meséli Kisfaludi Júlia –, amikor esztétikai és muzeológiai szempont-ból egyaránt a legjobb megoldáso-kat kellett közösen megtalálnunk. Megítélésem szerint ez nagyon szépen sikerült!

--TÖRTÉNETI KINCSNEK A PATINÁS BENCZÚR HÁZBAN

28

a megújult PostamúzeumbanA Magyar Posta elsők között kezdett el gondoskodni a sa-ját múltja gyűjtéséről. Baross Gábor már 1890-ben rende-letet adott ki a gyűjtésre, az 1896-os millenniumkor pedig külön csarnok épült a posta számára. A múzeum tárgyai között is számos emlék őrzi ennek nyomát. Például az az első teremben megtekinthető 1893-as dokumentum, amely elrendeli egy Hughes-féle táv-író átadását a gyűjtemény szá-mára, de ugyancsak itt látható

a legrégebbi ismert postakocsis egyenruha, melyet már 1896-ban is kiállítottak, s az Ecseri piacon fellelt eredeti postáscí-mer is otthonra lelt, s lett szép dísze a teremnek.Az átgondolt gyűjtés hátterében az a történelmi fordulat is áll, hogy a kiegyezéstől belügyeiben önállósodó, majd a 90-es évek-től önállóvá váló Magyar Posta, amely gondolkodásában nagyon friss és innovatív volt, minden alkalmat megragadott önálló és büszke identitása megerősítésére.

--MÚLTUNK JÖVŐT JELENT

A Be

nczú

r Ház

dísz

term

e

29

A második teremben kiderül, hogy a Magyar Posta az emancipáció terén is élenjárt, nálunk ugyanis a nők már nagyon-nagyon korán, 1872-től szol-gálatba állhattak a postahivatalokban és a távírdákon. Európában negyedik-ként, 1881-ben nyílt meg az első ma-gyar távbeszélő központ, ahol szinte csak nők láttak el feladatokat. Mellbe-szélő került a nyakba, a fülre fejhall-gató, a két kéz pedig szabad maradt a kapcsolgatásra. Míg egy évvel később csak 52 előfizetőt számolt a Magyar Posta, 1900-ra már tizenegyezer-hat-százra nőtt a számuk. Mindaddig az adatokat, a lakcímet és a telefonszá-mokat fejben kellett tartaniuk a kis-asszonyoknak, a kapcsolásnál nem volt idő címeket böngészni. De az ötjegyű telefonszámokat ilyen mennyiségben már képtelenség volt megjegyezni, úgyhogy a kisasszonyok kiiktatásával áttértek a számhívásra, aminek sokan nem örültek. Nyilván nem szívesen nélkülözték a fiatal hölgyek feltehető-en kedves hangját, amit gépi kapcsolás váltott föl.

A Magyar Királyi Posta nem csupán szolgáltatásaiban, hanem története dokumentálásakor is csúcsminőség-re törekedett, ennek megfelelően első számú mesterekkel dolgoztatott a fo-tók terén is, amikor Klösz György és Erdélyi Mór fotográfusokat kérte fel történetének dokumentálására. Az ezüstlemezre készült negatívok hibát-lan minőségét azóta sem haladta meg semmilyen technológia, ráadásul a mű-vészeknek köszönhetően gyönyörű ki-állítású fotók sora őrzi az akkori posta működésének mozzanatait, az építke-zésektől kezdve a mindennapi tevé-kenységek bemutatásáig. A kiállítás-ban megtekinthető egy faszerkezetes úti fényképezőgép és számos korabeli fénykép is. A terem egy forradalmi újdonság be-mutatásával is emléket állít a dicső kor-nak, amikor egy világelső találmányra lehetett büszke az intézmény. A távoli múltból tudjuk, Mátyás király olyany-nyira fontosnak tartotta a gyors in-formációcserét, hogy 1464-ben kocsi-posta szolgálatot létesített, amelynek

vonalain a Kocs községben gyártott könnyűszerkezetű, gyors postai szeke-rek hordták a küldeményeket – kocsi szavunkat a találmánnyal együtt több nyelv is átvette. A modern kori újítások a járművek terén szintén kimagaslóak. A Magyar Posta az 1900-as évektől el-sőként alkalmazta a benzinnel hajtott triciklit – amihez akkoriban a gyógy-szertárban lehetett benzint kapni –, majd 1904-től használták a kézbesí-tők a Csonka-féle autókat, amelyeken visszaköszön az egységes intézményi arculat: a rendszámtáblától az ajtókon át a lámpákig mindenütt büszkén ott díszlik a kis postakürt. A vászontetejű, faszerkezetű autó cseppet sem a szo-kásos múzeumi körülmények között, hanem egészen közelről megnézhető.

--PECSÉTES TITKOK ŐREI

30

--LEVÉLTITOK

Két évvel a magyar önállósodás után vezetett be a Magyar Posta – ezúttal osztrák kollégákkal közösen – egy újabb szabadalmat, a levelezőlapot. Újdonsága abban rejlett, hogy a lap egyik oldalára a címzés, a másikra a szöveg kerülhetett, amit lényegesen olcsóbb tarifáért szállítottak. A le-véltitok védelme komoly kérdéseket vetett fel, de amikor a forgalomba kerülése napján, 1869. október 1-jén, tízezer darab levelezőlap fogyott, el-oszlottak az aggodalmak. A felhasz-nálók nyilván örültek a kedvezőbb árnak, és el tudták dönteni, milyen információkat oszthatnak meg ilyen módon egymással. Két évre rá a lap egyik oldalára kép került, a másik oldalon a szöveg és a címzés oszto-zott. A levelezőlap ötlete eredetileg közgazdászoktól származott, akik előzetes számítások alapján jó üzleti lépésnek ítélték a találmány beveze-tését. Igazuk lett. Az Egyetemes Pos-taegyesület (Union Postal Universal) 1874-ben nemzetközi forgalomban is elfogadta a képes levelezőlapot, a

Királyi Posta pedig a millenniumkor már képeslapokkal ünnepelt. A mú-zeum gyűjteményében megtekinthe-tők az eredeti akvarellképek is, ame-lyekről az első képeslapok készültek.A Magyar Posta mindig nagy hang-súlyt fektetett a gyors és biztonságos kézbesítésre. Eleinte a postaládákat egy körülményes eljárással ürítették a levelek megóvása végett. Belső vas-szekrényüket bevitték a hivatalba, ott felnyitották, majd lezárva visszavitték a postaládába. Ezt az eljárást kívánta egyszerűsíteni új találmányával a pos-tatiszt Búsfy Korlát, de egy grazi laka-tosmester, Wendel Wleck megelőzte őt a postaládák fenekére felerősíthető, máig használatos ürítő szerkezettel. A találmányok világában előfordul az efféle pech, de a gyűjtemény mindkét újítást méltón bemutatja.Európában évszázadok óta pecsét-viasszal látták el a fontos küldeménye-ket. Viszont ez a lezárás nagyobb téte-lek esetében sérülékenynek bizonyult.Szintén magyar találmány a Kóczy-kötegelő, amely lehetővé teszi a levelek

gyors mozdulatokkal való összeköté-sét, így összefogva már kevésbé sérülé-kenyek. A kötegek aztán az akkoriban szintén új, erős, egybe szövött postai lenzsákokba kerültek, amelyeket az amerikai lakatnak nevezett új zár-szerkezettel zártak le a szállításhoz. A lakatba az adott postahivatal pecsét-jével ellátott, előre gyártott kis nyom-tatvány került, a feladást igazolandó. – A fontos küldemények biztonságos szállítására sokáig az igen súlyos és bonyolult zárszerkezetű értékőrző lá-dákat használták, ezt váltotta ki a biz-tonságosan zárható zsák. A múzeumi munkatársaknak idős, egykori postás kollégák mutatták meg a használatu-kat, akik mesterien bántak ezekkel az eszközökkel – idézi fel Kisfaludi Júlia a gyűjtemény beszerzésének körülmé-nyeit. – Ők tanították meg nekünk a teljes folyamatot. A világhírű „amerikai” lakatot is ma-gyar szakember, Árkay Sándor laka-tos tökéletesítette. A zsákkötést és lakatzárást a látogatók is kipróbál-hatják.

31

A negyedik teremben olyasmit pró-bálhatunk ki, amit csak filmekben látni: a csőpostát. Az egykori vizes-blokk helyén egy igazi 30-as évekbeli postahivatalt alakítottak ki a tervezők. Az egységesített szabvány alapján el-készült schalter (felvevőpult) bútor-zata Szentesről került a múzeumba. Nagyon hangulatosan rendezték be, matricás bőröndök, kalapdoboz, kis bödön és fonott demizson is várja, hogy egyszer útra kelhessen…

--EGY BÉKEBELI POSTAHIVATALBAN

A gyorstávíróról a legtöbb embernek Samuel Morse találmánya jut eszébe, 1844-ben az általa szabadalmazta-tott készülékkel megtörtént az első táviratváltás „Milyen nagyot alkotott az Isten!”-szövegezéssel. Valamivel később, 1899-re Pollák Antal és Vi-rág József elkészítette azt a gyorstáv-írót, amely morzejelekkel óránként 70 000 szó továbbítására volt képes, majd 1901-re már latin betűs szöve-get tudott továbbítani. (Összehason-lításképpen: a jelen cikk 1503 szót

tartalmaz.) Hiába mutatták be Párizs-ban és Berlinben, egyszerűen – bármi-lyen hihetetlen – nem volt igény ekko-ra sebességre. A teremben a látogató begépelhet szöveget, amelyet Morse-jelekre lefordítva hall vissza, sőt némi felkészültséggel a falon levő üzenetet is megfejtheti. Ugyancsak jól példázza a Magyar Királyi Posta innovatív szemléletét a telefonhálózat beépítése az in-tézményi rendszerbe. Az első tele-fonközpont, amely a Puskás fivérek

tulajdonában volt, 1881-ben kezdte meg a működését. Az akkori posta-ügyi miniszter, Baross Gábor meg-látta a technikai újdonságban rejlő hatalmas lehetőséget, és hét évvel később a posta szervezetébe integ-rálta a telefonszolgáltatást, így vált lehetővé az országos telefonhálózat létrehozása. A teremben helyet ka-pott az utolsó működő, kézi kapcso-lású telefonközpont, amely egy szé-kesfehérvári szállodából érkezett, és szintén kipróbálható.

--A TECHNIKA FORRADALMA

32

A Magyar Posta pályázatot hirdetett 1912-ben, hogy létrehozza Műszaki Karát, tudós kutatómérnökökből álló élcsapatát, amely a fejlesztéseket a posta kötelékében végezte. Ennek hamaro-san látványos eredménye lett. A cél egy olyan rádióantenna megalkotása volt, amely országos lefedettséget biztosít,

így készült el a világ akkori legmaga-sabb műszaki építménye 1933-ban, La-kihegyen. A torony felállítását korabeli hangosfilmen követhetik a látogatók. A legkisebbekre is gondoltak, tudtuk meg Kisfaludi Júliától. – A harmadik emeleten a gyerekek számára kiala-kított termek várják novembertől az

érdeklődőket. A programokkal az a célunk, hogy a kicsik élményszerűen ismerkedhessenek a technikai újítá-sokkal, sőt maguk is elkészíthessenek egyszerű szerkezeteket, például egy-szerű kis rádiót, múzeumpedagógusok segítségével.

Babarczy Veronika

--A TÖRTÉNET ITT KEZDŐDIK IGAZÁN…

33

Minden idők legsikeresebb gazdaságpolitikusára, Baross Gáborra

nagy munkabírású, makacs, sokszor kemény és rigorózus emberként

emlékeznek egykori munkatársai, s gyakran az utókor is. De ki

volt valójában ez a rendkívüli tehetségű ember, akinek harmincas

évei derekán kevesebb mint egy évtized alatt sikerült létrehoznia a

modern magyar gazdaság infrastrukturális alapjait, és akiről ennek

ellenére valamiért mégsem születnek olyan rajongó monográfiák,

mint Széchenyiről vagy Kossuthról? Magánleveleiből és barátai

visszaemlékezéseiből egy szeretteihez mély érzelmi szálakkal kötődő,

ugyanakkor hivatását óriási munkabírással és felelősségtudattal

végző fiatalember képe tárul elénk, aki korunk kihívásai felől nézve

különösen figyelemreméltó életművet hagyott maga után.

A vasminiszter

örökségeA vasminiszter

öröksége

Bellusi Baross Gábor (1848–1892) elszegényedett magyar nemesi csa-lád sarjaként látta meg a napvilágot Pruzsinán, a Vág festői völgyében el-helyezkedő álmos tót falucskában. A Baross família birtoka nem volt túl jelentős, ezért a megyei járásbí-róként működő édesapára komoly terheket rótt a négygyerekes család eltartása, ami a legidősebb fiúból, Gáborból is korán nagy felelősség-érzetet váltott ki. A családi legendá-rium szerint a tizenegy éves Gábor az ebédlőasztalnál egy rögtönzött szónoki beszéddel köszöntötte a szü-leinél vendégeskedő megyei urakat; ez volt az első „politikai” beszéde, amellyel rögtön nagy sikert aratott.

A jogi egyetemet Pesten végez-te el. A mindig lelkiismeretes, egy kissé tán koravén fiatalembernek nyilván nagy érzelmi nyomást és kellő motivációt jelentett, hogy ta-nulmányai és a „hónapos szobák” (albérlet) költségeit a szülei terem-tik elő. Baross Gábor 27 évesen mint korjegyző került a parlamentbe, ahol felföldi származása, olajbarna arca és kevéssé kifinomult modora miatt a „tót szerecsen” gúnynevet kapta. Mikszáth Kálmán később így emlé-kezik vissza erre az időszakra: „Ba-ross egyszerre, mint egy váratlanul előbukkant titán, egyenesen a nagy Széchenyivel kezdett versenyre kélni és lába nyomát világraszóló vívmá-nyok és vállalatok jelezték, termé-szetesen elnémult az élcelődés és a »tót szerecsenből« vasminiszter lett.” Pályafutása valóban rendkívüli: 35 évesen már a közlekedési ügyek államtitkára lett, 38 évesen közmun-ka- és közlekedésügyi, majd haláláig kereskedelmi miniszter. Munkabírá-sáról, kíméletlen erőszakosságáról, amellyel politikai akaratát mindig keresztülvitte, már életében legen-dák keringtek. A többnyire arisztok-rata származású, szakmai ügyekben azonban járatlan osztályvezetőket szinte teljesen mellőzte, tévedéseiket

kipellengérezte. Hivatalnokai a vele való egyeztetések előtt külön próba-tárgyalásokat rendeztek, nehogy a rettegett „vasminiszter” előtt lesze-repeljenek. Amikor pedig a miniszté-rium kapuján belépett, a folyosókon mindenfelé „Jön a Baross! Jön a Baross!” figyelmeztető kiáltozások hangzottak el.

A hivatalt szolgálatnak tekintette, mégpedig felelősségteljes és nehéz szolgálatnak, s mint vezető, nem tűrt ellentmondást – kivéve a való-ban szakszerű érvekkel alátámasz-tottakat. Drákói szigorral büntette a korrupciót. Ő maga nemcsak hogy a szokásos „sárga csikókat” nem fogadta el, de még a hivatalos uta-zásokért kijáró napidíjakat és utazá-si illetményeket sem számította fel magának, nehogy azzal gyanúsíthas-sák, hogy ezért van mindig úton.

A ritka esetek között, amikor a vasminiszter is engedett szigorú elveiből, feljegyezték egy szegény árva lány történetét, aki mint gya-kornok már kilenc éve működött a postahivatalban. Ámde a postames-terségre hiába pályázott; igazgató-sága soha nem ajánlotta, mert nem végezte el a törvényben előírt hat polgárit. Azt nem vették figyelem-be, hogy a hölgy több mint hat évig tanult egy kitűnő leányiskolában.

Baross erre azt mondta, hogy nem a törvény betűjét, hanem a szelle-mét kell nézni, és amikor azt látta, hogy a leányt ennek ellenére sem nevezték ki, dühbe jött, és ceruzá-val ráírta az ügyirat margójára: K. F. nevezendő ki!

Magánéletéből kevés személyes dokumentum maradt fenn, ezekből azonban egy érzelmes és szelle-mes fiatalember képe bontakozik ki: „Sokat, de nagyon sokat mulasztot-tam volna, ha most, midőn módom lett, ettől az utazástól tartózkodtam volna. Belátom ezt, azonban – nem tudom miért? – nem utazom valami nagy passióval és máris gondolok a végére, pedig még nagyon a kezde-tén vagyok. (…) Nemcsak tiszta sze-retetem és ragaszkodásom folytán, hanem – megvallom – a mama igen jól tartott otthon, itt pedig, ebben a cultur világban a vendéglők nem igen jók, az étkezés meg éppen rossz” − írta édesapjának 1882 nyarán nyu-gat-európai útjáról.

Közben szellemes szeretettel feje-zi ki idősödő apja iránti aggodal mait a távolból: „Tehát édes Apám uram egy olyan útra készül, mely egy más me-gyébe viszen? Nos megvallom, hogy ez nekem aggodalmat okoz. Hát ha meghül? Vigyázzon kérem magára,

A Duna menti Baross-emléktábla 1894. június 4-én

35

mert ha baja esnék, közel járok a tengerhez, felajánlom magamat egy engem megemészteni tudó cápának.”

Levelei tanúsága szerint már ek-kor szenvedélyesen érdeklődött a közlekedés, ipar, kereskedelem ügyei iránt: „Annak, a ki nem látta, fogalma sincs arról a vasúti forgalomról, mely itt van. Vendéglőm Hotel Germania, a vasút mellett fekszik, örökös fütty most éjjel nem kellemes.” De megje-lenik a virágzó magyar tengeri kikötő víziója is: „Sok emlék, történeti em-lék fűződik Hamburghoz. (…) Érdek-kel bir ránk nézve a város kereske-delmi szempontból is, mely irányban valóban bámulatos hivatást teljesít, melyet Fiume számára bizony talán csak hosszú idő mulva lehet majd elvonni tőle.”

Ahogyan a gyáripar fejlesztése is: „Az út Párizstól [Brüsszelig] igen érdekes, sok jelentékeny helyen ál-lottunk meg. Csak látni kék azokat a

nagy gyári és ipari telepeket! Rólunk nagyon keveset tudnak; csak arra emlékeznek, hogy Magyarország lótermelő vidék. Van bőven alkal-mam magyarázni kilétünket.”

Jól átgondolt fejlesztési straté-giával és politikai-gazdasági nyo-másgyakorlással államtitkársága és minisztersége alatt végül több mint 4000 kilométer új, összefüggő vasútvonal került a magyar állam kezére, aminek nyeresége a magyar államadósság kamatterheinek 70%-át fedezte. Fiume forgalma intézke-déseinek köszönhetően 20 év alatt 524%-kal nőtt, míg a szomszédos Trieszté csupán 26%-kal. Fiumén át a magyar külkereskedelem oszlopát jelentő búzakivitel hatszorosára, a borexport pedig százszorosára nőtt. Nagyrészt az általa bevezetett szállí-tási és adókedvezményeknek, célzott állami megrendeléseknek köszön-hető, hogy 1889-től 1897-ig, nyolc év alatt 1609 új ipartelep létesült 45 000

munkással. Mindezek tük-

rében kissé tra-gikomikus, hogy 1882-ben a rendet-lenkedő gyomra és a pénztartalékai mi-att „józan megfon-tolásból” nem száll fel a vágyott Anglia felé tartó gőzhajóra, amit azután élete vé-géig bán. A nagy uta-zás más tekintetben viszont sikeres, s a 34 éves agglegény ekkor apja unszolására végre rászánja magát a nősü-lésre. „De mert annyira vágyódik édes apám az én nősülésem után, hát igérem irásban, hogy azon esetre, ha utamat szerencsésen bevégez-ve, haza térendek, a té-len meg fogok nősülni, de

aztán lássa édes apám, hogy ki áll őrt boldogságom felett.” Baross még az év folyamán valóban eljegy-zi régi szerelmét, Sipeky Karolinát. Az esküvő előtt két héttel kapja meg államtitkári kinevezését. Két gyer-mekük születik, egy fiú és egy lány. A családi idillt legfeljebb az zavarja meg, hogy a vasminiszter a munká-ban nem ismer „megálljt”.

A klobusici nyaralójukban, mely Karolina öröksége, naponta leg-alább négy ízben fordulnak meg a postalegények, mindannyiszor sürgős minisztériumi üzenetekkel: ebből tudják a falu lakói, hogy „a méltóságos úr hazajött”.

Baross miniszteri tevékenysé-gének (1886–1892) tudható be a postai szolgáltatások korszerűsíté-se is. Külön tanfolyamot indított a magyar postai és távírdász tisztek képzésére, akik ettől kezdve preci-zitásukról híres, jól fizetett és meg-becsült állami hivatalnokok voltak. A tanfolyam résztvevői a következő tárgyakból vizsgáztak: földrajz, ál-lami számviteltan, postai és távírdai szolgáltatások, illetve gépkezelés és kapcsolástan. Ezenkívül a hall-gatóknak a horvát, a német vagy a francia nyelvet is tanulniuk kellett.

Neve a posta-takarékpénztári intézmény felállításával is össze-kapcsolódik, amelynek rendelte-tését az 1885. évi IX. törvényben a következőképp határozta meg: „…úttörőként működni a takarékossá-gi hajlam fejlesztésére és ezáltal a közjó előmozdítására...” A mérsé-kelt kamatozású, de különböző ál-lami kedvezményeket nyújtó betétek elsősorban a saját megtakarításaik révén önállósodni próbáló kisipa-rosok számára jelentettek kitörési lehetőséget. 1891-re már az ország összes településén működött Pos-ta-takarékpénztár.

A vasminiszter a magyar poli-tikusok közül elsőként ismerte fel a távbeszélő páratlan társadalmi

Egy 1889-ben készült karikatúra Baross Gáborról

36

és gazdasági jelentőségét is. Az 1888-ban elfogadott és kisebb mó-dosításokkal 1992-ig (!) érvényben lévő távközlési törvény a követke-ző szavakkal kezdődik: „A forgal-mi életnek mai fejlődése mellett a távírda és vele rokon távbeszélő és villamos jelző berendezések folyton fokozódó jelentőségre emelkednek s létesítésükhöz fontos közigazgatási és közgazdasági érdekek fűződnek.”

Baross 1887-ben szerződéses úton államosította a teljes budapesti telefonhálózatot, hogy kiküszöbölje a magántársaságok nyerészkedé-sét, és egyesítette a magyar postát a távírdával, aminek nyomán meg-jelentek az első nyilvános telefon-állomások a postahivatalokban, a pályaudvaron és a tőzsdén.

A telefonos kisasszonyoknak ez év végén már 791 előfizető nevét kel-lett tudniuk a kezdeti ötven helyett. A sűrűn egymás mellé helyezett, gyenge szigetelésű huzalok keltet-te indukció miatt az egyes beszélgetések azonban ekkor még áthallatszot-tak egymásba. A műszaki problémák kiküszöbölése és a technológiai innová-ció érdekében Baross tizenkét kiváló fiatal mérnököt képeztetett ki a Műegyetemen. A szá-zad utolsó évtizedében az ő vezérletükkel s a Baross által külön erre a célra elkülöní-tett 1,3 millió forintos

kezdőtőkéből országos távközlési hálózat kiépítésébe kezdtek.

Ennek elkészültét azonban már nem érhette meg. Erejét felemész-tette a temérdek munka. 44 éves volt, mikor a Vaskapu szabályozási mun-kálatainak ellenőrzésekor egy meg-hűlés váratlanul ledöntötte a lábáról. A róla fennmaradt egyik utolsó anek-dota jól tükrözi egész személyiségét. Mikor láztól gyötörve a közigazgatási ülés legutolsó tanácskozásán meg-jelent, a folyosón sajnálkozva szó-lította meg egy idősebb képviselő ismerőse:

– Ugyan, ugyan, kegyelmes uram, milyen könnyelműség ez. Ilyen bete-gen eljönni.

– Ej – felelt Baross tréfásan –, rossz pénz nem vész el… Aztán tu-dod, hogy vasminiszter vagyok.

Ezt az utolsó akadályt azonban már nem tudta leküzdeni. Halálhírét a parlamentben döbbent csend fo-gadta, amit országos gyász követett.

A hatalmas férfi, aki életében milliók fölött rendelkezett, ma-gánemberként alig hagyott maga után valamit. Örökségét azonban mindannyian magunk körül látjuk,

ha elrobog mellettünk egy vonat, ha felvesszük a telefonkagylót, vagy ha belépünk a postára. Mindez már olyan természetes, akár a levegő.

Hojdák Gergely

Bellusi Baross Gábor, kereskedelemügyi magyar királyi

miniszter tevékenységének ábrázolása egy korabeli díszes tablón

Baross Gábor sírhelye a mai Szlovákia északi részén fekvőKlobusicén

M o d e r n m i n i a t ű r ö k

M I R E H A S Z N Á L H AT Ó A B É LY E G , H A N E M A R R A , A M I R E S Z O K T U K?

A kreativitásteszteken gyakoriak azok a kérdé-

sek, amelyek egyes hétköznapi tárgyak nem hét-

köznapi felhasználásával mérik a fantáziát, ta-

lálékonyságot. Nos, mi most a bélyeggel tettünk

próbát, s egy neves hazai dekorációs szakember

segítségét kérve szerettünk volna a tárgykultúra

nyelvén frappáns választ adni egy játékos kérdésre.

Dolina Tamás egykor maga is festőnek készült, s noha mind a mai napig fest, ma már sokkal gyakorlatiasabb területeken, a

tér- és tárgykultúra, installációk terén alkalmazza képzelőerejét és kézügyességét. Ő az az ember, aki mindent meg tud valósíta-

ni, mindenre van egy kivitelezési ötlete, s szenvedélyesen vonzódik az olyan rendhagyó feladatokhoz, mint ez a mostani.

− A bélyegek nagyon kedves kis tárgyak. Nincs ember, aki ne szeretne rájuk nézni. Kicsiny műalkotások egytől egyig, főként a mi magyar bélyegeink, amelyek sorra nyerik a szakmai világversenyeket. Méltán lehetünk rájuk büszkék − mondja, amikor először kezébe veszi a kísérletezésre szánt bélyegeket.

− S noha a túlzott kicsinyítés vagy épp nagyítás a művészetben általában a giccs felé tereli az alkotásokat, mint minden szabály alól, ez alól is vannak kivételek. A bélyegművészet maga a nagybetűs kivétel − folytatja.

A KIS TÖRTÉNETEK A NAGY TÖRTÉNETEK!

Igaza van. De megvan annak a magyarázata, hogy miért ilyen különleges része kul-túránknak mind a mai napig a bélyeg. A középkorban a kódexmásoló szerzetesek, akik gyakran évekig másoltak egy-egy könyvet, a fejezetek elején pár napos pihenőt, alkotói szünetet tartva festettek kicsiny képeket a kezdőbetűkre, azaz

az iniciálékra. Ezek a kicsiny képek a maguk tökéletes aprólékosságával lel-ki-szellemi felüdülést jelenthettek szá-mukra és a kódexolvasók számára is.

Maga a miniatüritás ezt követően is sokáig szorosan összekapcsolódott a vallási célokra alkalmazott alkotá-sokkal. Néhány éve Vácott volt látható egy kiállítás a Váci Egyházmegye kin-cseiből, ahol bemutatták az elmúlt év-századokban a környékbeli falvak hívei által a püspökségnek adományozott tárgyakat is. Ezek között voltak csodá-latos palástok, melyeken száz és száz pár centiméteres kis képecske adta ki a mintázatot. Falusi asszonyok több generáción át hímezték és varrták ki gyöngyökkel. És gyönyörű aprócska ereklyetartók, hasonló módszerrel ké-szítve. Megnyugtató, szemet gyönyör-ködtetően jó érzés volt rájuk nézni. Az esztétikai élményen felül a türelem, az alázat átélésére is módot adtak a szemlélőnek.

Később a miniatűrök aprólékos világa valahogy kiszorult a kultúra egyre exp-resszívebbé váló fősodrából, melynek túlkapásaira az alkalmazott vizuális mű-vészetek terén a közterületi reklámok sok példát szolgáltatnak. Mintha az ember már csak nagyban akarna gondolkodni, s közben elfelejtené, hogy ha minden nagy, semmi sem az igazán…

Korunk posztmodern filozófusai, pél-dául a francia Jean-François Lyotard is meg le hetősen szkeptikusak mindenféle nagysággal szemben. Sorra vetették fel az elmúlt évtizedekben a kicsiség, köze-liség szempontjának fontosságát. A kis tör ténetek a nagy történetek, összegez-hetnénk elgondolásaikat. Azok a dolgok, amelyek itt, a közelünkben, a gyerekszo-bában, a szomszédban, a buszmegálló-ban történnek, épp olyan fontosak és ér-dekesek – ha nem érdekesebbek –, mint a nagypolitika, a világgazdaság, a hábo-rúk és emberfeletti hősök távoli, követhe-tetlen és ellenőrizhetetlen történetei.

42

AZ IDŐ URAI

A bélyeg a maga közvetlenségével, közeliségével és szerénységével, azzal, hogy a leghétköznapibb helyzetekbe is belecsempészi egy pillanatra a szépséget és a művészi érzékenységet, megőrzött valamit az emberiség számára a régiség méltó-ságából, türelméből és nyugalmából. Magát az időt és a szépséget adja vissza az embernek, méghozzá minden tolakodástól mentesen.

− Csak az a baj − szól közbe itt szakértőnk −, hogy a mai rohanó világban leg-többször meg sem nézzük a bélyegeket. Annyi gondja-baja van ma mindenkinek, s annyira információ-központú lett az életünk, hogy valljuk be, levél esetén is job-bára csak az érdekel bennünket, ami odabent van. Nem véletlen, hogy a bélyeg-gyűjtés ma már nem olyan népszerű a gyerekek körében, mint akárcsak 50 éve volt, s az sem, hogy az egymás közti írásos kommunikációt az esztétikailag telje-sen semleges, minden vizualitástól és személyességtől mentes rövid e-mailek és SMS-ek uralták el. Ez ellen nem érdemes harcolni, s haragudni sem kell miatta, de azért elveszítenünk sem kellene a nagy internetes bumm előtti világ értékeit. Ezek közül a bélyeg különösen nagy figyelmet érdemlő kulturális terméke az emberiségnek. Milyen érdekes lenne − mondja Tamás immár a játékos feladat

43

megoldásaképp −, ha egyszer valóban komolyan vennénk, és „igazi” miniatűr képekként kezelnénk őket. Hiszen va-lóban azok: kitűnő festmények, fotók és grafikák szerepelnek rajtuk. Mi len-ne, ha ezek a kis képek egyszer épp olyan szép aranykereteket kapnának, mint a klasszikus festmények a képtá-rakban, csak épp ez keret is miniatűr lenne? S mi lenne, ha megnéznénk, hogyan hatnak ezek a kis képek az em-berekre a köztereken, lakások falain? Ma, amikor a nagy dolgokhoz, kiabáló képekhez, feltűnő gesztusokhoz szok-tak az emberek, sokan talán épp a

kicsiség szokatlansága miatt találnák érdekesnek őket…

Tetszik az ötlet, hozzá is látunk a munkához. Tamás a bélyegeket kar-tonlapra ragasztja, majd – a szoká-sos üveg helyett – víztiszta kemény műanyag fóliával fedi be és snitzerrel együtt kivágja őket.

Ezt követően a bélyeg szélével meg-egyező mintázattal és méretben ap-rócska fakeretet metsz ki lézervágó segítségével a falemezből. Az ily mó-don elkészült keretet gyorsan száradó, arany akrilfestékspray-vel színezi, és pillanatragasztóval rögzíti a képre.

45

MINDEN JÓ, HA TUMBLR A VÉGE…

Mi pedig felpakoljuk ragyogó kis miniatűrjeinket, és elindulunk, hogy a főváros nagy forgalmú terein, környékbeli falvakban és lakásokban a legváratlanabb helye-ken hagyjuk őket kísérletképpen, afféle performance jelleggel. A falakra rongálás nélkül, nyomot nem hagyó gumiragasztó pöttyökkel kerülnek ki a képek.

Nem csalódunk: az emberek megállnak, s kíváncsian méregetik a kicsiny fest-ményeket, grafikákat és fotókat: rácsodálkoznak Rodolfóra és Kiss Manyira, Udvar-di Erzsébet madonnáira, máskor egy vintage autóra vagy egy kis karácsonyfára, s elmosolyodnak. Némelyeknek annyira tetszik a játék, hogy meg is osztják egymás-sal – egy telefon és egy közösségi portál segítségével. Lám, végül csak eljutnak a középkort idéző kis képeink s vele egy évszázados kultúra a legfiatalabbakhoz is. Egyiküket megkérdjük, hová lesznek a fotók. Kiteszem őket Tumblrra, mondja.

Karácsony közeleg, s mi ünnepi hangulatban, azzal a jóleső örömmel baktatunk hazafelé, hogy ha egymástól ilyen távoli világok ilyen maguktól értetődően össze-békíthetők egymással, még sincs nagy baj a világban.

GYARMATI KRISZTINA

46

E

EKülönleges alkalmakra:

személyes bélyeg1861-ben a kanadai New Brunswick-i postamester, Charles O’Connell nem

gondolta volna, hogy a saját portréját bélyegívekre nyomtatva óriási botrányt

kavar. A bélyegre feltalálása után csakis uralkodói képmás kerülhetett,

különösen Kanadában, amely angol gyarmatként Viktória királynő

portréjával tisztelgett az anyaország előtt. O’Connell tehát egyenesen

„felségsértést” követett el, amiért menesztették hivatalából. Ezután a

személyes, saját fotó felhasználásával elkészített filatéliai szolgáltatásra 138

évet kellett várni. 1999-ben nyomtattak először fényképet – felségsértés vádja

nélkül – szelvényekre az ausztrál bélyeg-világkiállításon.

Ezt a különlegességet a világ országai közül hatodik-ként vezette be a Magyar Posta 2004-ben, aminek óriási sikere lett hazánkban. Ez nem csoda, hiszen a magyar bélyegek világszerte számos díjat kapnak kiállításokon, és kiváló grafikusok, tervezők munkája tette őket világ-szerte ismertté és elismertté. A  siker töretlen, az első magyar személyes bélyeg nyomtatása óta több tízezren döntöttek úgy Magyarországon, hogy leveleiket, üdvöz-leteiket, termékeiket ilyen módon teszik személyessé és feledhetetlenné, s ez a lehetőség az interneten is rendel-kezésre áll.

CSALÁDI BÉLYEGCSODÁKBallagás, diplomaosztó, esküvő, szüleink aranylakodalma, születésnap vagy éppen névnap… Életünk meghatározó pillanatai ezek, mind olyan alkalom, ahol jó valamilyen személyre szabott figyelmességgel kedveskedni szerette-inknek akár ajándékozók, akár ünnepeltek vagyunk. Egy személyre szabott bélyeggel díszített meghívó örök és be-cses emlék mindazoknak, akik kapják. Egyben azonnal osztozhatnak a jegyespár vagy az ünnepelt örömében, már a borítékon is az ő mosolygó fényképüket látva. A nyara-lásról küldött, vagy éppen karácsonyi képeslapot pedig ki-

fejezetten egyedivé és kreatívvá teheti a személyes bélyeg, amelyre családunk fotója vagy az ünnepek meghitt pillana-tai kerülhetnek.

SZEMÉLYES BÉLYEGGEL SZEMÉLYESEBB!Akár saját barátainkat akarjuk meglepni, akár gyerme-künk kéri ki tanácsunkat egy ötletes ajándék kapcsán, van olyan alkalom, hogy szükségünk van egy frappáns ötletre. A Magyar Posta honlapját meglátogatva a lehetőségek kin-csestárára akadunk. Autóbolond ismerősünk portréjának nyomtatását kérhetjük a Hungaroringes bélyegívre, vagy ballagás előtt álló unokaöcsénket lephetjük meg ballagási személyes bélyeggel. Óriási meglepetés lehet egy kis fantá-ziával és kézügyességgel elkészíteni azt a fotót, ahol gyer-mekünk éppen kedvenc színésze vagy énekese mellett áll, s az így készült bélyeggel adhatja fel levelét. A variációk szá-ma szinte végtelen, a Magyar Posta weblapján a csillagje-gyes, a színházi vagy éppen a szerelmeseknek szóló tervek közül is választhatunk.

FANTÁZIADÚS ELEGANCIA ÜZLETI PARTNEREKNEKA cégek életében, különösen a jubileumi alkalmak vagy az ünnepek közeledtével gyakran fejtörést okoz a megfelelő ajándék kiválasztása partnereiknek. Az időzavar, a gyártá-si határidők sokszor a szűk keretek közé szorítják az ezért felelős munkatársakat. Az egyedi bélyeg erre a problémára is gyors és nívós megoldást jelent. Az íveket vagy akár egy-egy mívesen kidolgozott darabot kérhetjük bekeretezve is, így egy különleges műalkotással tudjuk megköszönni üzleti partnerünk munkáját, vagy gratulálni egy jeles alkalomra.

Ha mégis hagyományos ajándékok mellett döntenénk, a cso-magolást díszítő és egyben a bélyeg kézbesítési funkciójával bíró kis kép olyan többletet ad, amely kiemeli cégünket más ajándékozókkal szemben. A  bélyegíveket nemcsak esemé-nyekhez lehet kapcsolni, hanem kreatív reklámhordozóként is funkcionálhatnak. Kommunikációs eszközként terméke-inket, szolgáltatásainkat is népszerűsíthetjük velük. A vevő a szolgáltatóval együtt is meg tudja tervezni a felületet, amely egyben praktikus és személyes üzenetet is közvetít.

HOL KÉSZÍTTETHETJÜK EL SZEMÉLYES BÉLYEGEINKET?Ha személyesen szeretnénk leadni a megrendelést, azt a Filapostán (Budapest 100. Posta épületében, Budapest, X. kerület, Üllői út 114–116. Nyitva tartás: H–P: 8–16) is meg tudjuk tenni. Az online személyes bélyeg szolgáltatás pedig a Magyar Posta honlapján könnyűszerrel elérhető. Egy saját gépről vagy pendrive-ról legalább 100 dpi felbontású, JPEG formátumú, 1 MB-nál kisebb fotó feltöltését követően már szerkeszthetjük is saját bélyegünket. A képet a kívánt hely-re igazítani, forgatni, valamint kicsinyíteni és nagyítani is tudjuk. A menüből ezek után ki tudjuk választani a nekünk tetsző bélyegívet, s azonnal láthatjuk is, milyen lesz a vég-leges forma. A  kész ívek 15 munkanapon, utánvét esetén 5 munkanapon belül készülnek el, amit elsőbbségi ajánlott levélben kapunk készhez. Mindez alig tíz percet vesz igény-be a tervezéstől a megrendelésig, de mindenképpen érde-mes tovább böngésznünk a miniatűr remekművek között, hiszen a site-on a jövő évi kollekció darabjairól is előre tá-jékozódhatunk.

Bödő Edit

Töltsd fel a fotódat!

Válaszd ki a neked tetsző sablont!

Szerkeszd meg és ellenőrizd személyes bélyegedet!

Máris készen vagy, indulhat a megrendelés!

1234

50

www.posta.hu/belyeg/szemelyes_belyegek

A képek illusztrációk. Személyes bélyeg készítésekor a Magyar Posta weboldalán

37 féle téma közül választhat. A bélyegívek pontos megjelenési formájáról és az árakról

a www.posta.hu/szemelyes_belyegek internetes oldalán tájékozódhat.

13+1 tipp személyes bélyegre

MI A SZEMÉLYES BÉLYEG?A Személyes bélyeg egy olyan különleges bélyeg, ahol a bélyegképhez tartozó szelvényen jelenik meg a megrendelő által meg jeleníteni kívánt kép. A megvásárolható legkisebb mennyiség egy bélyegív, amely egyforma méretű Személyes bélyegeket tartalmaz.”

Divatdiktátorpostások

A postástáska története és ú

jjászületése

korunk divatjában

Se szeri, se száma azoknak az innovációknak, amelyek mind a postához kötődnek, s mára mindennapi életünk nélkülözhetetlen részévé váltak. A kerékpár elterjedéséhez, a vasúti közlekedés fejlődéséhez vagy épp a nők munkavállalásának társadalmi elfogadottságához egyaránt hozzájárultak a hírvivők. Még a divatba is volt beleszólásuk, hiszen a városi férfiak és tizenéves iskolások körében egyaránt népszerű vállon átvetős többfakkos táskát hivatalos besorolása szerint is postástáskának nevezik a divatiparban. E praktikus és csinos kiegészítőt nemcsak használni érdemes, de történetével is izgalmas kaland megismerkedni.

Szeretünk híreket kapni, és ez ősidők óta igaz az em-berre. Történelmi korok-

ban vándorok és zarándokok hozták-vitték, mi történt a nagyvilágban, akkor még hatalmas iszákok, vándor-tarisznyák mélyén pihenhetett az a néhány küldemény, amelyet szállítottak. Több intézményes formája is lét-rejött a hírek és küldemények továbbításának az idők során, és az ember már csak olyan, hogy szereti meg-adni a módját. Logisztika, intézményes rendszerek és egyenruha tartozott ilyenkor az adott tevékenységhez, nem volt ez másként a küldemények szállításánál sem. A postai felszerelések közül azonban van egy ikonikus darab, amely olyan jól sikerült, hogy a divat világa is átvette és tovább fejlesztette, ez pedig nem más, mint a postástáska, amelyet eredetileg nehéz küldemények vállon való hordására találtak ki.

Hogy a múltban meddig kéne kutatnunk, hogy a táskahasználatról forrásokat találjunk, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy Krisztus előtt 2500 körüli az eddigi legöregebb táska, amelyet egy Lipcse melletti sírleletben találtak nemrégiben. Tehát a táskahasz-nálat jelen ismereteink szerint legalább 4000 éves szokásunk.

Leginkább bőrt vagy erős vásznat használtak el-készítéséhez az idők során. Bizonyára több céhnek is lehetett olyan táskája, amely a szervezethez való tartozást jelképezte, és a különböző nemzetek postai szolgálatai is alkalmazhattak efféle márkajelzést.

Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc idején, az 1700-as évek első évtizedében építettek ki először korszerű postahálózatot, igaz, elsősorban hadi célokra, de civil használatra is. A futárok egyenruhát viseltek, hozzá kötelezően egyforma táskát. Rákóczi postásle-gényeiről még szobor is készült – talán az egyetlen az országban –, Stöcker Károly alkotása a székesfehérvári Kaszap István utcai posta előtt áll. Természetesen tás-kával a vállán.

A szabadságharc bukása után visszaállt az osztrák fennhatóságú posta, amelyet majd csak a kiegyezés után, 1867-ben váltott fel a Magyar Királyi Posta, ter-mészetesen saját egyenruhával.

Bár az új, független Magyar Posta értékmegőrző te-vékenysége nagyon tudatos volt, érdekes módon a tás-kákról nem sokat tudunk ebből az időből. Ahogyan a bútorzatot, úgy a táskákat is egységesítették az 1890-es években. Az első szabvány, amelyet a Postamúzeum őriz, viszont csak az 1960-as évekből való, egyelőre nem került elő régebbi forrás.

Sz

A Pleasemachine világ-márka egyik új darabja az „Eskimo” sorozatból. A postászsákból készült lábbeli a „The Letter” nevet viseli. A papucsrész törtfehér bőr, barna szőrös bőrdíszítéssel az orrán és a sarkán. Tervezője: Anna Zaboeva

Feltehetően az első táskatípus az addig is évszáza-dokon át használatos vállra vehető táskatípusból ala-kult ki, amelyet kezdettől kétféle méretben használtak: a kisebbet levélkézbesítőként, a nagyobb méretűt hír-lapkihordó táskaként.

A magyar postástáska zárszerkezete máig a majd 100 éves modell alapján készül. A női retikülhöz ha-sonlatosan egy gomb megnyomásával szétnyitható acélszerkezet adja a táska száját, amely íves kialakítású, hogy a derékvonalnál hordva a testhez könnyebben alkalmazkodjék. Egy a gombra rákapcsolható bőröv pedig azt teszi lehetővé, hogy ha nagyon megtelik a táska, a zárszerkezet bekapcsolás nélkül se nyíljon ki. Praktikusan egy tolltartót is kialakítottak a bőrpánton.

Funkciók és alapanyaguk szerint kezdettől elkülö-nülnek a különböző típusok. Levélkézbesítő táskából létezik például egyvállas, kétvállas és távirat-kézbe-sítő. A méretben valamivel nagyobb hírlapkézbesítő

ugyanolyan típus. A  táskák anyaga lehet bőr vagy úgynevezett ptp, amely műanyag szálas, víztaszító gyöngyvászon anyag.

Mindkét változat esetén szigorú szabványok szerint zajlik a gyártás, ahol a cérnavastagságtól kezdve az öltés hosszáig minden pontosan meghatározott.

A bőrtáska ugyan jobban bírja az időjárást, tartó-sabb, mégis nagyon nehéz vállon hordani, önmagában is nyom úgy 6-7 kg-ot. Ehhez adódik még a napi több kiló küldemény. Nem csoda, hogy a szakmai alkalmas-sági követelmények között az első helyek egyikén szere-pel az állóképesség… A táska alapanyaga – a korábban 4-5 mm-es, mára 2-3 mm-es vastagságú – marhabőr, a szakzsargonban csukabőr, is jóval drágább. A ptp előállítási ára kedvezőbb, és ergonómiai szempontból kisebb megterhelést jelent viselője számára. Viszont míg a bőrtáska akár egy postás teljes szakmai idejét is kiszolgálja, addig a ptp táskát gyakran kell cserélni.

A Postamúzeumban van olyan kiállított darab, amely Iron Maiden felirattal büszkélkedhet, ami nem kevesebb mint 50 év szolgálati időt jelent. Hisz a táska még régi fajta, vastag bőrből készült, de egyik ifjabb viselője megörökítette rajta kedvenc rockbandája ne-vét, vagyis a 80-90-es években még használatban volt.

Mindkét táskára jellemző a vállpántra fűzött teher-elosztó, amely némileg segít kényelmessé tenni a táska egész napos vállon való hordását.

A klasszikus postástáska puritán megjelenése praktikus belsőt rejt: számos kényelmi funkcióval

A modern a legfiatalabbak körében is hódít: világmárkák alapozták sikerüket erre a modellre

5454

A rendhagyó helyek viszont szokatlan megoldáso-kat kívántak, ilyen volt az alföldi tanyavilágban hasz-nálatos egyesített kézbesítői táska, amelyet praktiku-san egy oldalára erősített szivaccsal is felszereltek, az ujj nedvesítéséhez. Ez a változat hasonlít leginkább a nyugati típusokhoz.

– Az egyes postahivatalokban a készletgazda az, aki figyeli az elhasználódást, a táskakészlet fogyá-sát, és végzi az újrarendelést. Valamennyit nyilván raktáron is tartanak, hogy a váratlan szükséglete-ket ki tudják elégíteni – tudjuk meg Ladányi István

Milyen korabeli táska­minták lehettek az önálló Magyar Posta számára?Az 1600-as évektől épültek ki az európai posta-utak, ez idő tájt hetente 26 ezer levelet vittek Lon-donból Európa városaiba és viszont. Ekkoriban a francia elnevezésű bőrtáska, a portmanteau szolgált a küldemények szállítására, amelyet le is pecsételtek – kémkedés elleni védekezésül –, és csak az engedéllyel bíró hivatalos személy nyit-hatta ki. A  küldemények gyakran utaztak így postaállomásról postaállomásra a lezárt táskák-ban. A  táska belül kétosztású volt, hogy ilyen módon elkülönítsék a leveleket és az újságokat.

A 18–19. századi Amerikában is hasonló volt a helyzet. A postautakon a lovas postások itt is csak hivatalos táskákkal dolgozhattak. Ezek speciális nyeregtáskák voltak, amelyeket szin-tén csak a postahivatalnok kezelhetett, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön például a szerel-mes levél vagy más fontos, személyes informá-ció. A  leveleket és az újságokat itt is kettévá-lasztották. A táskák vízálló, nagyon erős, nehéz bőrből készültek. Néha ezt még beborították ponyvával, gumival, illetve viaszosvászonnal, hogy minél jobban állja az időjárást, és hogy vízhatlan legyen.

Amerikában 1860-ban már egységes bőr-táskák voltak, és egészen 1973-ig maradtak használatban. Ekkor a posta egy feleolyan ne-héz vászonra kívánta lecserélni az addigi szab-ványt, de a postások tiltakozására egy ideig még nem vezették be az új típust. A minden-napi használatban kevéssé praktikusnak talál-ták, de az is kiderült, hogy harmadannyi ideig bírja. Azonban 1980-tól mégis felváltotta a jó öreg bőrt a műanyag szálas textil, és már nin-csenek Amerikában bőrtáskás postások.

5555

minőség-ellenőrző munkatárstól. – Általában közbeszer-zési pályázatot kiírva igyekszik megszervezni a Magyar Posta a szükséges mennyiségek gyártatását. Európában a többi országban is hasonló elven működnek a posták, egyedül a svájciaknak van saját gyártójuk, így garantált az egyenletes minőség is.

A Magyar Postát leginkább a kézbesítők alapján íté-lik meg az emberek, hisz velük van személyes kapcsola-tuk, ezért fontos a megjelenés – teszi hozzá.

Ladányi Istvántól azt is megtudjuk, hogy a modern táskák fontos védelmi funkciókkal is felszereltek: tűz-biztosak és riasztósak, továbbá lopás esetén a bankje-gyeket egy festékszóró teszi használhatatlanná.

Mára a postástáska meghódította a divat világát, és a gyártók unisex modellekkel árasztják el az ifjú vásárlóközönséget. Nyilván praktikus és kényelmes, emiatt hódít a post bag.

Ma, amikor legtöbbször egész napra elmegyünk otthonról, szívesen használunk olyan táskát, amibe minden szükséges belefér, és nem utolsósorban köny-nyű cipelni. A vállon átvetett táska ilyen.

A postástáskák a divat világában a nyugati tör-téneti modellekből merítettek: eszerint bőrből vagy erős vászonból készülnek, és vagy felül záródnak, mint az egykori portmanteau – igaz, ma már cipzár-ral –, vagy ráhajtással. Sokszor az eredeti jelzések is megtalálhatók rajtuk, és egyfajta nosztalgikus vintage vonalat képviselnek. Más modellek csak a formát alkalmazzák, meglepően új anyagokkal kísérletezve. Van köztük piros postaláda színű és mintájú, de bőrrel házasított kockás gyapjúszö-vetből készült is.

A praktikum mellett tehát szépek és változa-tosak. Nem csoda, hogy ott lóg fiatalok ezreinek a vállán, világszerte.

Babarczy Veronika

5656

Untitled-1 1 11/19/2012 11:53:00 AM

„én se kicsi te se nagyéppen hozzám való vagy”(magyar népdal)

Megújult divat anyanyelven

Meyke, azaz Molnár Madarász Melinda ruháit meglátva mintha hercegnők öltözőszobájának

kincseit csodálnánk. A nemes sziluettek, királynői vonalak, letisztult forma- és színvilág, a nagy

műgonddal megtervezett kollekciók sokkal többek, mint csupán szép ruhák. A többrétegű, sok-

féleképpen variálható, csatolható-gombolható öltözékeket a divat gyorsan változó szeszélye soha

nem teszi elavulttá. A fiatal tervezőnő a magyar viselet legszemélyesebb, legősibb gyökereihez nyúlt

vissza a magyar népviseletről szóló berögzült hiedelmeket feloldva. Saját kultúránkat ölthetjük ma-

gunkra ruháival, amelyek azonban a mai kor káprázatos magyar lányaihoz, asszonyaihoz szólnak.

KORTÁRS MAGYAR ÖLTÖZÉKEK TESTRE SZABVA

Fotó: Pallai-Göllner Júlia

Fotó: Pallai-Göllner Júlia

„Mert én nő vagyok”A divattervező nem ok nélkül lett a 2012-es Gombold újra! pályázat BKK-különdíjasa, hiszen olyan családi kötődése van a népi hagyományokhoz, amelyet kevesen mondhatnak el magukról. Dédanyja híres kalocsai pingálóasszony volt, és nagymamája, édesanyja is kalocsai terítőket hímzett, így már kislánykorában is érdekelte a hímzések, a különleges minták és a varrás csodavilága. Az igazi, hagyományos értelemben vett nőies nő példája állt előtte, már óvodába sem volt hajlandó nadrágban menni, amit így indokolt meg: „mert én nő vagyok”.

Fotó

: Kán

vásiK

riszt

ián

Sikkes kalocsaiA népművészet szépségét nagyapja testvére, Árvai Ferenc szobrászművész mutatta meg neki. Elvitte a fiatal lányt Kalocsára, ahol a múzeumokat látogatván lenyűgöz-te a viseletek hihetetlen gazdagsága. Egyúttal megdöbbentette, hogy a mai ember mennyire hamis, átírt képet ismer a népi ruhákról. A kalocsai motívumokat a kora-beli képek tanúsága szerint korántsem a szivárványszínben pompázó, csiricsáré minták jellemzik, hanem nemesen egyszerű, sokszor fehér alapon fehér hímzések és letisztult, kacér vonalvezetés. Az élmények hatására 2003-as diplomamunkáját is e tájegységre építette, amelyért elnöki különdíjat kapott, egyben első kollekciója is elkészült. A modern, friss és üde kalocsai viselet Meyke megfogalmazásában a klasszikus homokóra alakú női sziluettet emeli ki. A fehér alapon fehér mintás szok-nyák diszkréten, de hűen tükrözik a kalocsai mintakincset. A piros és elefántcsontszí-nek kombinációja hűvös és tüzes egyben, akárcsak korunk hódító asszonyai.

Matyó gótikaMelinda szerint ma a legnagyobb probléma a két legismertebb népviselet félreér-telmezéséből és az ismeretek hiányából fakad. A kalocsai és a matyó minták hamis átirata az, amit a külföldiek az ajándékboltokban láthatnak sokszor kínai pólókra nyomva magyar népművészet címen. Pedig a matyó művészet értéke, szépsége ve-tekszik a divatházak méregdrága egyedi darabjaival. A mezőkövesdi matyó kultú-rát évekig tanulmányozva született meg az a kollekció, amely az időtlen, klasszikus eleganciát képviseli. A ragyogó vörösek és az aranyminták kontrasztja, a hosszított szabásvonal, a magas nyak, a surc (kötény) újrafogalmazása a gótika korának éteri, királynői szépségeit idézi. Az öltözéket hordó hölgyek számára minden nap ünnepnap, ők napjaink Greta Garbói.

Meyke kollekcióiban átértékelődnek a népviseletről alkotott

sztereotípiák. A matyó népművészet alapján készült viselet lelki

értéke, személyessége a motívumkincsben rejlik, de a modern kor

hölgyei igényeinek is maradéktalanul megfelel.

Fotó

k: K

ánvá

siKris

ztiá

n

61

A megújult magyar öltözékek a

mindennapokat is különlegessé

teszik. A lecsatolható

kötények, övek, vállkendők

más ruhadarabokkal is jól

kombinálhatók. A Torockó

kollekció nemes vonalú

szoknyái például a hozzájuk

illő felsőrésszel hordva

csodálatos alkalmi ruhák, nyers

színű garbóval viselve pedig

a hétköznapi viseletet teszik

különlegessé és egyedivé.

Fotó

: Pal

lai-G

ölln

er J

úlia

Kaloteszeg gyöngyszemeiA kalotaszegi kollekció a játékos, de mégis rafinált nőknek szól. E népviselet határtalan színgazdagságát a divattervező natúr színekre bontva fogalmazta át, letisztítva a ruhák szerkezetét. A jellegzetes elemek, mint a muszuly (bő, ráncba sze-dett szoknya köténnyel) megtartása további rafinériának enged teret. A régi lányok, asszonyok ezt tűrték be a szoknyájukba, s csak az anyag belső szegélyének lát-ványa árulkodott viselője koráról, státuszáról. Az ilyen leheletfinom, kacér utalások natúr színekkel való kombinálása, a gyöngyös hímzések a mai kor férfiinak a szívét is megdobogtatják. A Kaloteszeg ihlette kollekció időtlen darabjai jól kombinál-hatók egymással, de akár olyan hétköznapi ruhadarabokkal is, mint a farmer. Egy galambszürke, különleges kismellény darázsderekat varázsol, és viselése a fiatal lányok szívéhez is közel áll. Melinda ezt első kézből tapasztalta, egyik középisko-lás tanítványa újonnan készült modern pruszlikját meglátva azonnal ezt kérdezte: „Tanárnő, belebújhatok?”

Torockó, a nemesen kiérleltA divattervezőnő legutóbbi öltözékkollekciója maga a luxus igézete. Torockó gazdag kereskedővárosi múltja tág teret adott a különleges ruhadíszítéseknek. Meyke Torockó-kollekciójának is szerves részei a díszes övcsatok, hangsúlyos, aranygombos díszítések. A magyar kolorit diszkrét, jelzésszerű használata az ottani emberek hagyományaikra való büszkeségét idézi vissza. A nemes anyagok, a taft és a selyem kiemeli a hölgyek testének íveit, s az ebben rejlő hajlékony, rugalmas formákat. A csodás, ragyogó bronzzöldek, a burgundi vörösök előkelő megjele-nést kölcsönöznek viselőjüknek, akik fejedelemasszonyokként suhannak hódoló tekintetektől övezve.

Melinda szívéhez különösen közel áll a díjnyertes és egyben legfrissebb kollekció, amely kisfia világrajöttével egy időben született meg. Az anyaság, a szerelem legszemélyesebb organikus szín- és formametaforái tökéletes harmóniában teszik teljessé a kihangsúlyozott nőies vonalakat.

A prófétalelkű torockói asszony„Amikor először Toroc-

kón jártam, a leendő fér-

jem az előző nap kérte meg

a kezem. Még nem mond-

tam sem igent, sem nemet,

féltem az elkötelezettségtől.

Az utcákat járva behívott

magához egy néni, akinek

a háza olyan volt, mint egy

néprajzi múzeum. „Én téged

felöltöztetlek” – mondta

nekem. Nagyon örültem, hogy

testközelből tapasztalhatom

meg ezt az élményt. Van egy

jelzésük, a kendő, amit ha a

szoknyába középre tűznek be,

az már azt jelenti, hogy jegyben

járnak. Ha oldalra, akkor még

eladósorban vannak. Anna néni

felöltöztetett, rám nézett, és be-

tűzte középre. Azt mondta, „neked

most ide ezt betűzzük középre, és

jövőre, amikor visszajöttök – for-

dult a jövőbeli férjemhez –, akkor

foglak téged felöltöztetni.” A régi

korok asszonyai még ráértek megfi-

gyelni a körülöttük levő világot. Ez-

által olyan tudásra tettek szert, hogy

az ember lelke legmélyébe is belelát-

tak, hiába próbálta bárki is palástolni

önnön valóját. Az én esetemben Anna

néni előbb tudta, hogy a tökéletes lelki

társamra találtam, mint én magam. Ezt

a bölcsességet, a nőiesség érzékenységét

szeretném átadni korunk lányainak,

asszonyainak az öltözékeken keresztül, a

legszebb nyelven, anyanyelvünkön.”

Fotó

k: P

alla

i-Göl

lner

Júl

ia

A szabálytalanság harmóniájaBármennyire is aprólékosan kidolgozottak Melinda különleges öltözékei, a divat-tervezőnő szem előtt tartja a 21. század követelményeit. Ugyan kollekciói évszáza-dok alatt kialakult népművészeti kincsen alapulnak, de új értelmet kapott a pruszlik, a kötény. Az öltözékek személyre szólók, így minden korosztály megtalálhatja közöttük a kedvencét. A minták őrzik a kézi munka becsületét, azt a szabálytalan-ságot, amely még tökéletesebbé teszi ezeket az egyedülálló, ám a mindennapok-ban is viselhető ruhákat.

Bödő Edit

Molnár Madarász Melinda már diplomamunkájáért 2003-ban elnöki

különdíjat kapott, a Magyar Iparművészeti Egyetemen frissen végzettként

a neves S.E. Collection tervezője lett. Már akkor is nagy sikereket ért el:

egyik ruháját egy japán hercegnő választotta ki kedvencének. Még abban

az évben elnyerte a Kozma Lajos Kézműves Ösztöndíjat, és 2006-ban a

Magyar Formatervezési Nagydíjon a Kulturális Örökség Minisztériumának

Különdíjával tüntették ki. 2011-ben ezt követte a Tetőtől Talpig pályázat

első díja, majd 2012-ben a Gombold újra! pályázat BKK-különdíjasa lett.

Számos hazai és külföldi kiállításon, bemutatón vett rész, köztük a brüsszeli

Pentatónia Kiállításon. Mindemellett 2004-től a Jelky András Ruhaipari

Szakközépiskolában tanít tervezést, rajzot és művészettörténetet. Ruhái az új

díjnyertes Magyarország-imázsfilmben is szerepelnek.

Fotó

: Pal

lai-G

ölln

er J

úlia

Fotó

k: M

olná

r Mad

arás

z M

elin

da

64

Dönthet persze így is...

...ám a jól megérdemelt pihenését töltse inkább

családjával egy értékteremtő helyen!

Az élmények hazája...

www.katicatanya.hu+36 (30) 411-6002

Magyarországon egyedülálló, óriás beltéri csúszda-és

JátszóbirodaloM

Xiii. századi tervek alapján készült középkori lovagvár és haJítógép

több tucat kül-és beltéri játék, pedálos gokartok

30 féle őshonos és hagyományos tartású

háziállatnak otthont adó beMutatógazdaság

gondozási lehetőséggel, kukorica labirintussal,

öreg gépparkkal

óriáslecsúszó és a dunántúl leghosszabb erdei kötélpályáJa

több, mint félszáz kézműves, gazdálkodási, hagyoMányőrző és terMészetisMereti prograM

A vágy titokzatostárgyai

-

Most már ér ted? Hát érhet i it t bármi baj a z ember t? – nézet t

Fredre Hol ly, nag y őz ikeszemeivel . Ti f fanyná l c sak jó tör ténhet

veled. Igaz , a z a nag y g yémántcol l ié k ic s it öreges . Ta lán

ha 40 éves lennék… De ha a ropi mel lé c somagolt ajándék

a lumíniumg y űrűre vésnének va lamit , a z t sz ívesen fogadnám…

Az elbűvölő Aud rey Hepburn úgy tudta eljátszani a bolon-

dos Holly Go lightly szerepét, hogy a hétköznap, börtönlátogatásra viselt többkilónyi gyöngyben vagy a giccses, rózsaszín gyémánttiarában is természe-tesnek hatott. Truman Capote Reggeli Tiffanynál avagy magyar fordításban, Álom, luxuskivitelben című regénye klasszikussá tett egy filmet, és a világ talán legismertebb ékszerszalonjává a Tiffanyt.

SZÉPSÉG ÉS HATALOM

Amióta világ a világ, a nők (és a férfiak) díszítették magukat. Ez az ősi tetszeni akarás és figyelemfelhívás egyik jele, amelyet nemhogy a Homo habilistól, az eszközkészítő ügyes előembertől örököltünk, hanem urambocsá!, az állatoktól, hiszen amikor szükség van rá, ők is feldíszítik magukat, hogy kí-vánatosabbak legyenek kiszemelt pár-juk előtt, ünnepi „ruhájukat” pedig hatalmuk fitogtatására is felhasználják.

A virágokból, tigrisfogakból, kagy-lókból és kövekből font láncok ugyan-azt a célt szolgálták pár évezreddel ez-előtt, mint ma a gyémántok, az arany, a gyöngyök: tetszeni, szépnek lenni, örömet okozni. Az ékszerek birtoklása egyenlő volt a politikai hatalommal, ezért viselték is az egyiptomi fáraóktól a koronás főkig. Az üveggyöngyök,

réz karperecek ugyanolyan örömet okoztak a pár évezreddel ezelőtti vi-lágban élők számára, mint később a milliókat érő ékszerek. Ma is vannak olyan országok, ahol a nők még főzés közben vagy álmukban is karpere-ceik csilingelését hallgatják: jósze-rivel nincs más vagyonuk, csak amit magukon hordanak.

A Z ÓCEÁ N SZÍ V E

Amikor a Titanicban Rose megkapja az óceán szívét, egy csodálatos, smaragd-foglalatú, szív alakú, kék gyémántot a vőlegényétől, nem örül neki. Inkább döbbenten nézi, mint egy csillogó-vil-logó nyakörvet, szinte viszolyog a sú-lyától, végül bedobja a tengerbe, igaz szerelme, Jack emlékére. A nyakláncot, amely a híres Hope gyémánt alapján ké-szült, Kate Winslet viselte a filmben. De nem ez volt az egyetlen értékes má-solat: az Asprey & Garrard ékszerész stúdió készített egy hasonlót, amelyet Celine Dion viselt az 1998-as Oscar-díj-átadáson, amikor a film betétdalát, a  My Heart Will Go Ont énekelte. Ezt később egy jótékonysági aukción 2,2 millió dollárért árverezték el. Har-ry Winston ékszerész is készített egy ugyanilyen nevű kék gyémánt nyak-láncot. A 20 millió dollár értékű ékszer Gloria Stuart nyakában tündökölt, aki a filmben Rose-t alakította, immár idős asszonyként. 

AKATE WINSLET gyémánt nyakéke a Titanicban

ELIZABETH TAYLOR a drágaköveket kedvelte

MARILYN MONROEa gyöngyökért rajongott

6868

A nők legjobb barátja a gyémánt – búgta Marilyn Monroe, és vallot-ták más híres amerikai filmsztárok, Elizabeth Taylor és Gábor Zsazsa is, miközben gyűjtötték egymást váltó fér-jeiktől a szikrázó drágaköveket.

A filmsztárok vörös szőnyeges fel-vonulásához mindig hozzátartoztak az ékszerek. Különösen Amerikában szokás ezeket bizonyos alkalmakra köl-csönözni. A leghíresebb színésznőknek Cartier, Chopard, Bulgari vagy Van Cleef and Arpels is szívesen ad kölcsön reklámcélból egy-egy szép darabot. Amit aztán a boldog Oscar-díjas esetleg jutányos áron meg is vehet…

HA MIST UTÁ NOZNAK A VALÓDIAK IS

A valódi köveket mindig kevesen tud-ták megfizetni, de a 20. század rajtuk is segített. Ahogy az 1932-ben megjelent, Hatvany Lili bárónő által szerkesztett könyvben olvasható: „A hónap elején ál-koh-i-noort vásárol a kis kifutólány, ál-orlovot tűz a blúzára a legszerényebb flapper, s a nőcske, aki nem költ arra, hogy zsebkendőjébe monogramot hímeztessen, két nagy strass-betűt villogtat a kalapján”. Márpedig neki hihetünk: Hatvany Lili, a világlátott, több nyelvet beszélő nagyvilági dáma otthonos volt számos kontinensen, tö-kéletesen tisztában volt a világ divat-jával, a vendégfogadás szabályaival, a

festményaukciók és golfpályák világával az akkori jetset tagjaként.

Az ékszerészek egy idő után a bizsu-hoz hasonló fiatalos dizájnban terveztet-tek viszonylag megfizethető darabokat. Ez válasz arra a trendre, hogy soha any-nyi bizsut nem vásároltak a nők, mint az utóbbi tíz-tizenöt évben. Amikor Coco Chanel a harmincas években szalonké-pessé tette a bizsut, nem sejtette, milyen óriási iparág alapjait teremti meg. Oly-annyira, hogy a „hamis” ékszer formavi-lágát utánozzák ma az igaziak is.

CSILLOGÁS A ROCKHERCEGNŐK NEK

A világ egyik legnépszerűbb ékszerhá-za, a Swarovski idei legfrissebb trendje a fiatalokra épít, az ő szimbólumaikat, kedvenc mütyürjeiket kínálja olyan színesen és lezseren, mintha pár fo-rintos láncokról lenne szó. Hiába, a tizen- és huszonévesek zsebére apel-lálni a legjobb üzlet – miközben persze tudjuk, hogy a szülők pénztárcájáról van inkább szó.

A mai Csehország területéről szárma-zó Daniel Swarovski 1895-ben alapítot-ta meg a ma is ismert cég elődjét. Már 20 évesen saját kristálycsiszoló műhelyt nyitott maga tervezte gépeivel. A csalá-di vállalkozást ma a negyedik és ötödik generáció vezeti. Kristályokba öltöztet-nek óráktól ásványvizes palackig, autótól ruhákig mindent, amit csak lehet.

MÉLY TENGERI SZÉPSÉGEK

A tűzzománc, a markazit, az ezüsttel házasított borostyán, a fémek és fél-drágakövek szalonképesek lettek a leg-jobb körökben is. Briliánst – még ha van is otthon, illetve a bank széfjében ilyen – nem vesznek fel a nők, ha piac-ra mennek vásárolni, és munkahelyre is túl kihívó lenne. Gyöngyöt viszont bármikor lehet viselni. Az amerikai el-nökfeleségek is mindig szívesen voksol-tak az igazgyöngy mellett, mert délelőtt is felvehető, visszafogott, szűzies hatást kelt, és minden ruhához illik.

A mélytengeri gyöngyök – különösen a Tahitiról származó feketék, amelyek 15 milliméter átmérőjűek is lehetnek – igen értékesnek számítanak – árulta el a szerzőnek Németh Piroska, a világhírű Schoeffel cég magyarországi képviselő-je. – A tenyésztett gyöngyök esetében az idegen testet mesterségesen ültetik a kagylóba, amelyet az gyöngyházba ágyaz. Minden egyes szem egyedi, és másképpen ragyog. A sós vízi tenyész-tettek közül klasszikus a japán Akoya, amely magas fényű, fehér, 3-10 milli-méter nagyságú, gömbölyű. Az édes-vízi gyöngyöket Kína folyóiban mag nélkül tenyésztik. Különösen elegán-sak a csendes-óceáni gyöngyök, főleg, amelyek Ausztrália északi partvidékéről és az indonéz szigetvilágból származ-nak. Színük arany, krémszínű vagy ezüstös fehér. Nagyságuk elérheti a

6969

20 milliméterest is. Egy ilyen gyöngy-sor már nemcsak ékszer, de komoly befektetés.

Mitől függ azonos fajtán belül egy gyöngy minősége és értéke? A lüszter, vagyis a fény, a nagyság, azaz a rára-kódott réteg mennyisége, és a forma: a gömbölyű és a csepp alakú gyöngyök a legértékesebbek. A felületet illetően a sima, úgynevezett piké nélküli a leg-ideálisabb, de ez nagyon ritka. A kis pikék, azaz alig látható domború ré-szek vagy horpadások nem hibák, hi-szen ezeket is a természet alkotta. Egy gyöngysorban minden egyes darabnak harmonizálnia kell a fény, a forma, a szín, a nagyság tekintetében.

Az idei trendet – hasonlóan a ru-házati divathoz – a letisztult formák, a fiatalos elegancia, az olykor bohém, meglepő mixek jellemzik – tudom meg a szakembertől. Elbűvölő párosítás a rájabőr karkötő egy jókora füstszínű igazgyönggyel, a bájos szőrmegombóc és az igazgyöngy párosítása pedig egy új korszak kezdetét jelzi: nincsenek át-hághatatlan korlátok, szokások, min-den mindennel párosítható.

TEKLA, RÓZSAKVARC, MARKAZIT

Az ötvenes-hatvanas években igen kedvelt tekla – amelynek a csehek a mesterei – voltaképpen préselt üveg-gyöngy, amelyet gyöngyházszínű „hal-ezüst” hozzáadásával próbálnak iga-zivá varázsolni. A jó minőségű tekla sem olcsó.

A féldrágakövek nem mások, mint viszonylag ritka ásványok. Az ezekből készült ékszerek ára elsősorban a kő színétől, csiszolásától, a dizájntól függ. Az egyik legszebb ásvány a rózsa-kvarc, amely kiemelkedő fontosságú az üveggyártásban, a kerámiaiparban és a nagyfrekvenciás berendezésekben. Rózsaszín árnyalatú példányaik – csi-szolva – megragadó szépségű láncok, fülbevalók formájában hódítanak.

Az antik ékszerek kedvenc köve volt a markazit, amelyet szolid úri-asszonyok viseltek, többnyire ezüst-tel kombinálva. Lengyelországban,

Szlovákiában és Oroszországban kü-lönösen kedvelt. A markazit nem más, mint a természetben előforduló vas-diszulfid egyik módosulása. Gömbös, vesés, cseppköves, fürtös alakú és su-garas-rostos, oszlopos vagy piramisos kristályokban terem. Fémes fényű, sár-gás színű, olykor zöld árnyalatú, más-kor sötétszürke. Elnevezése valószínű-leg az ókori arab világból származik, Markhashut tartomány után.

PECSÉT ÉS MÉREG

A legelterjedtebb ékszer a nyakban hor-dott ősi, olykor amulettszerepet is betöl-tő láncok és karperecek mellett a gyűrű volt és bizonyára marad is. A jegygyűrűk ma a világ legelterjedtebb ékszerei, jelzik, hogy viselőjük házas. Ma már ezek di-vatja is gyakran változik. A leghíresebb amerikai esküvőiruha-készítő, Vera Wang legújabb kollekciójában férfiak számára is tervezett brillekkel kirakott jegygyűrűket, és ezeket nem csak a me-leg párok vásárolják. A tehetősek által birtokolt monogramos, netán címeres férfipecsétgyűrű hajdanán tényleg pe-csétként működött, azaz iratok azonosí-tására is szolgált. A Borgiák és a Tudorok korában nemritkán mérget tartottak a gyűrűben, hogy életveszély esetén elke-rüljék a kínzásokat, és megrövidítsék a szenvedésüket.

Az ipari forradalom magával hozta a tömegtermelést, a középosztály meg-erősödését. Észak-Amerika ekkor kezdi behozni a lemaradást a gyarmatosító or-szágok ékszeriparával szemben. Eleinte ugyanis azokban az országokban alapí-tottak jelentős ékszerházakat – a keleti birodalmaktól eltekintve –, amelyeknek gyarmataik voltak. Ott az ezüstöt, az ara-nyat, a drágakövet, a gyöngyöt olcsón ki-termeltették, az anyaország műhelyeiben pedig tetemes haszonnal feldolgozták.

GY ÉM Á NT ÉS AR A N Y

Fontos mérföldkő 1837-ben az ame-rikai Tiffany cég megalapítása. Fran-ciaországban, 1847-ben Pierre Cartier is létrehozza világhírűvé vált cégét, és 1884-től az olasz Bulgari is megkezdi mai napig tartó működését. Orosz-országban ekkor kezdi el Peter Carl Fabergé készíteni a Fabergé tojásokat. Az 1885 és 1917 között készült, gazda-gon díszített tojások ma már műkincs-nek számítanak.

Magyarországon ma nem létezik „nagyüzemi” ékszeripar. Péter Vladimir műhelyében készülnek a tehetősebb, a letisztult kortárs művészetre fogékony nők rusztikus ékszerei. Varga Miklós szabadalmaztatott „pókhálós” szépségei szinte minden ruhához illenek.

A KREATI V ITÁS FONTOSABB, MINT A Z A N YAG?

Ma az ékszertervezést Magyarországon nem magánműhelyekben, hanem egye-temen tanulják azok, akik erre tették fel az életüket. Minden évben útjukra bocsátanak diplomás ékszertervező-ket, kérdés, van-e, lesz-e lehetőségük megmutatkozni, vevőkre találni. A mai generáció nem annyira aranyban, ezüst-ben gondolkodik, inkább acélban, bőr-ben, fában, műanyagban, porcelánban, égetett gyurmában. Leginkább a buda-pesti WAMP-on – a vasárnaponkénti művészpiacon – ismerkedhetünk meg a fiatal tervezőkkel – köztük Nagy Sarol-tával, Ferencz Wandával, Kalácska Zsa-nettel, Végh Saroltával – és alkotásaik-kal. Kalácska Zsanett tulipán formájú, összekapcsolható tobzoskacsaládja idén júliusban a Gombold újra! pályázaton a WAMP különdíját nyerte el, míg a MIMM fantázianevű, Nagy Móni és Hendzsel Ilona alkotta formáció a kiegészítő kategória nyertese lett kü-lönleges, népmesei világot idéző textil ékszereivel.

Ezek a sikerek is jól mutatják, hogy manapság a kreativitás talán sokkal fon-tosabb, mint bármikor.

ELEK LENKE

ILLEMKÓDEX

Az igazgyöngysor nappalra mindig szolid, kicsi. A fülbe-való, a karkötő és a nyaklánc együtt nappalra „sok” – es-tére is csak akkor engedhető meg, ha maga a ruha nem díszes, kevéssé feltűnő. Az ezüstláncot ne párosítsuk aranyszínű bizsuval vagy arany fülbevalóval, lehetőleg tartsuk színben, stílusban ékszereinket. Ékszert is lehet „kihízni”: évtizedek óta hordott jegy-gyűrűnket nagyobbíttassuk meg ékszerésznél. Így sokkal elegánsabb, komfortosabb. Sporthoz csak nagyon visszafogott, kevés ékszert viseljünk. De inkább semmit, mert a gyűrű, a lánc bele-akadhat valamibe és balese-tet okozhat. Rövid nyakú, teltebb hölgyek ne hordjanak a nyakat szo-rosan átölelő láncot, mert előnytelen. Inkább kitűzőt, mert az eltereli a figyelmet az alakhibáról, vagy a fejet hosz-szabbító, hosszúkás formájú fülbevalót. A szoros karkötő rövid kar és széles csukló esetében felejthető. Flitteres felsőkhöz nem illenek feltűnő, valódi ékszerek vagy bizsuk. Értékes ékszert – amelyet ritkán, például csak bálba hordunk – soha ne tartsunk otthon, olcsón lehet bankban széfet bérelni. Az ékszer persze akkor „él” igazán, ha viseljük! Amennyi-ben nem családi befektetés-nek vagy pénzügyi tartalék-nak szánjuk, érdemes a régi, kicsit fénytelen, kazettában tartott szépséget olykor szak-embernél felfrissíttetni.

Köszönet a Schoeffel magyarországi márka-képviseletének a cikkhez nyújtott szakmai segítségért.

UTAZÁS a képeslapok csodálatosvilágában

A történelem apró mozaikjai, néma

szemtanúi, a régi képeslapok oly sok

mindenről árulkodnak a mának. Miként

udvarolt a jurátus Alfréd a nagyságos

Mitzi kisasszonynak, mi történt a

háború hátországában, és megérkezett-e

a disznótoros pakk Nagyatádra.

Hétköznapok, ünnepek, születés, halál,

esküvő, születésnap, gratuláció, részvét,

öröm, bánat. Amikor megcímezték

– acéltollal rajzolva a cirkalmas-szép

dőlt betűket –, nem sejtették, hogy

100 év múlva antikvitásüzletek vadidegen

vásárlói értesülnek róla, miként ért oda

Lonci tanti Herkulesfürdőre, és hogy Bella

meghűlt a bálban.

A 19. század végétől a 20. század köze-péig a távkommunikáció legelterjedtebb módja a képeslapok küldése volt – a tele-fon még ritkaságszámba ment, táviratot csak nagyon sürgős esetben adtak fel.

Aki azonnal akart közölni valamit rokonaival, sze-relmével, barátaival, olykor üzletfeleivel, az vett egy képeslapot, megírta, feladta és az akkori posta legendás gyorsaságának köszönhetően, az hamar célba is ért.

A képeslap a postai – úgynevezett díjjegyes – leve-lezőlap közvetlen leszármazottja. 1865-ben a német postakongresszuson merült fel a boríték nélküli nyílt lapon való levelezés gondolata, amely akkor nem kis felháborodást keltett. A javaslatot ellenzők úgy vélték, a nyílt írás sértené a levéltitkot. De idővel kiderült, hogy ezek az üzenetek, gondolatok többnyire rövidek vol-tak és semmiféle titkot nem tartalmaztak, olcsó, nyílt lapon is nyugodtan közölhetők voltak. Az első ilyen levelezőlapnak az osztrák–magyar „Correspondenz–Karte”-t tekinthetjük, amely 1869. november 1-jétől „Levelezési lap” néven került forgalomba. Díjszabása 5 krajcár helyett (szemben a levéllel) csak 2 krajcár volt.

August Schwarz oldenburgi kereskedőt tartják a képeslap feltalálójának, aki 1870-ben egy német leve-lezőlap bal felső sarkára egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta. Ezt a dátumot fogadta el a Képzőmű-vészeti Alap is, amikor az 1970-ben kiadott jubileumi levelezőlapjaira rányomtatta, hogy 100 éves a képeslap. Az ebből a korból származó lapok természetesen rit-kaságnak számítanak. 1878-ban a Postaügyi Világ-unió összejövetelén szabványosították a levelező- és képeslapok méretét 140x90 mm-ben, és a díjszabást is egységesítették; a lapok díjszabását a levéldíjszabás felében határozták meg.

Az illusztráció főleg tollrajz, vízrajz, később fény-kép alapján készült, fekete-fehér kőnyomással (lito-gráfia). Később színes kőnyomtatást, majd mély- és magasnyomást alkalmaztak a kiadók. Ritka kivételt jelentő eljárás a rézmetszet, amely technikát a Ferenc József uralkodásának 60. jubileumára 1908-ban ki-adott postai lap előállításánál használtak.

Ó, a Balaton, régi nyarakon

A képeslapok hajdanán arra születtek, hogy üzenetein-ket és üdvözletünket küldjük általa, no meg hogy em-lékeztessenek minket egy tájra, egy hangulatra. Ó, a Balaton, régi nyarakon – és nem is kellett, hogy legyen a fotón vitorlás hajó. De együtt voltunk ott, te meg én, és akartuk, hogy más is tudja – mi történt Lellén…

A megrögzött képeslapvásárlók többsége ma nő. Van, aki egy ruhába szeret bele, ha olyan a hangulata, más akkor érzi jól magát, ha bemegy a képeslapboltba, vesz magának októberben egy szép karácsonyi üdvöz-lőlapot, amit aztán lehet, hogy sosem küld el. Doboz-ban tartja – egy idő után a nagyszekrény is kinövi a tárolókat – és néha megnézegeti. Ifjú, művészetkedvelő lányok képtelenek úgy távozni a múzeumshopokból, hogy ne vegyenek maguknak emlékbe legalább egy festményt ábrázoló képeslapot. Hogy aztán az hova

A

7474

kerül – bizonyára a sok meglévő irat, fotó és prospek-tus közé lesz besüllyesztve –, az mindegy is talán.

A mai ötvenesek-hatvanasok még szükségét érzik annak, hogy legalább karácsonyra meg születésnapra küldjenek hagyományos postán feladandó üdvözletet, a fiatalabbak már többnyire az interneten kívánnak szép ünnepet, minden jót, boldogságot. A névnapi és húsvéti lapokról pedig kezdünk erősen leszokni.

Múzeumtól kegytárgyboltig

Bár az egyetlen hazai szakboltban számos alkalomra kínálnak üdvözlőlapot – érettségire, diplomaosztásra, házassági évfordulóra, nyugdíjba menetel alkalmából, vagy csak egyszerű „köszönöm” és „bocsánat” felira-túakat –, de emellett ezer más dolgot árusítanak, mert csak képeslap-árusításból nem lehet megélni. Keletjük van még a vicces, poénos kártyáknak is.

Nagyon jó lelőhely a posta, a múzeumshop, az idegen nyelvű újságüzlet, a könyvesbolt. De ne feledkezzünk meg a drogériákról, szupermarketekről, papír-írószer boltokról, újságosokról, kegytárgyboltokról, nosztal-gia- és home style üzletekről, antikvitásboltokról, va-lamint benzinkutakról sem… Hogy milyenek ezek a képeslapok – giccsesek, negédesek vagy finomak, mo-dernek –, az már ízlés kérdése is. Kinek mi tetszik. Némi

utánjárással ízlésesek is kaphatók, afféle apró, kedves műtárgyak. Az, hogy megőrizzük-e őket, attól függ, a szívünknek oly kedves barát vagy rokon küldte-e.

Természetesen élénk forgalmat bonyolítanak le az e-képeslapokat kínáló weboldalak, hírportálok is. E-képeslapból szinte végtelen a választék, külön kíná-lat várja például a Végre péntek! című lapot egymásnak a munkahelyükön küldözgető, ráérő kollégákat…

Nagy tételben nyomdák egész sora kínál különböző alkalmakra, például karácsonyra, lapkollekciót, meg-lepő kedvezménnyel.

Csipkével, szalaggal, gyönggyel

A zenés, nyuszis, barbie-s, macis képeslapok többnyire a kislányok kedvencei – vagy inkább a nagyszülőké, akik ilyeneket vásárolnak nekik előszeretettel. Egyre nagyobb az igény az egyedi tervezésű, művészi igényű, kézzel készített lapok iránt. Gyöngyökkel, szárított virágokkal, selyemszalagokkal, hímzéssel díszítettet, antik hatásút ugyanúgy lehet kapni, mint hagyomá-nyosabbat, díszes aranyozásút.

A nagyobb közhivatalok, vállalatok, ha adnak ma-gukra, minden évben más karácsonyi-újévi üdvözletet terveztetnek és küldenek el fontosabb ügyfeleiknek – bár a környezetvédelem lelkes hívei újabban már ezt is az interneten teszik, és a képeslapra-postázásra fordítandó összeget jótékony célra ajánlják fel.

Klimt 400 képeslapja Emilie-nek

Elképesztő, hogy Gustav Klimt, a zseniális

sztárfestő – akinek idén ünnepeljük születése 150.

évfordulóját – viszonylag rövid életébe hogyan fért

bele ennyi munka és ennyi szerelem! Még arra is

volt ideje, hogy 400 képeslapot küldjön az évek

során örök és plátói szerelmének, Emilie Flögének.

Egy részüket csőpostán adta fel. (Ha ma élne,

bizonyára nem fukarkodna az e-mailekkel sem.)

Közben rengeteget festett, és örvendezett annak

a 14 gyermeknek, akikkel szerelmei, modelljei

ajándékozták meg.

Az Emilie-hez küldött képeslapok adták az egyik

gerincét az idei bécsi Klimt-kiállítássorozatnak.

Ezeken keresztül is bepillanthattak a Leopold

Múzeumba látogatók a szecesszió nagy

mesterének magánéletébe.

7575

Újabban nagy divat kreatív lányok, asszonyok kö-rében „házilag” készíteni képeslapot. Ha van otthon szép csomagolópapír, ezüst- vagy aranyszínnel író toll, kevés csipke vagy selyemszalag és némi kartonpapír, egy délután alatt elkészíthetik a gyakorlottabbak az összes elküldendő karácsonyi képeslapot.

Miniatűr festmények a kedvesnek

Akit érdekel a képeslapok különleges világa, a Posta - múzeum gyűjteménye mellett a szerencsi Zempléni Múzeumba is érdemes ellátogatnia. Itt tekinthető meg ugyanis a legnagyobb magyar gyűjtő, Petrikovits László orvos egyedülállóan gazdag képeslapgyűjteménye. A kol-lekció alapját, amely ma 1 millió darabot számlál, az ő 400 000 darabos adománya képezi. A híres műgyűjtő képeslapjait öt nagy kategóriába sorolta: földrajzi, tema-tikus, üdvözlő, képzőművészeti témájúak és különleges technikával előállítottak. A példányokat időrendben, kontinensenként, országonként, településenként csopor-tosítva, alfabetikus rendben helyezték el a múzeumban, a nagyobb városok anyagát tovább részletezve, utcák, terek, intézmények, szobrok, mozaikos lapok, látképek szerint.

A korai időszakban ez a postai termék tömeg kom-munikációs szerepet is betöltött, hisz minden jelentős és néha kevésbé fontos eseményről is jelentettek meg képeslapot, mint például Rákóczi újratemetése Kassán,

hadgyakorlatok, a királyi család tagjainak látogatásai, de még az edelényi rablógyilkosság színhelyét is mél-tónak ítélték a megörökítésre – tudjuk meg a múzeum honlapjáról.

Ezek után nem meglepő, hogy külön kategóriát ké-peznek a kiállításokról, vásárokról, tűzesetekről, földren-gésekről, építkezésekről és katasztrófákról szólók vagy a gazdasági jellegűek. A képzőművészeti tárgyú lapok két nagy kategóriát alkotnak. Az egyikben azok szerepelnek, amelyek önmagukban is művészi alkotásnak tekinthetők. Ritkaságnak számítanak és keresettek a kis példányszám-ban (képenként 100-1000 db) megjelentetett lapok, ame-lyek híres alkotók, köztük Oscar Kokoschka, Fritzi Löwl, Mehla Kohler és Maria Likarz munkái. Hazai művészek – mint Kacziány Ödön, Margitay Tihamér és Tornay Gyu-la – is készítettek eredeti lapokat, amelyeket többnyire műértő lovagok küldtek el a szépet értékelő kedvesüknek.

A másik csoportot a reprodukciók alkotják. Szinte a világ valamennyi híres művészi alkotásáról jelent meg képeslap; ez a művészeti ismeretterjesztés egyik fontos eszköze is volt.

A múzeum látogatói leginkább a különleges techni-kával készült lapokat kedvelik – tudjuk meg az intéz-mény honlapjáról. Gyakran nem hagyományos papírt használtak alapanyagnak, ismerünk szarvasbőrből, nyírfakéregből, fenyőből, alumínium- vagy rézlemez-ből készült lapokat is. A századforduló újítása volt az átvilágítható anziksz, amely a természetes állapotában

7676

és a fény felé tartva két különböző ábrát mutatott, pél-dául megtekinthető volt egy épület kívülről és belülről vagy nappal és éjszaka.

A képeslap nem tűnik el, csak átalakul az újjászülető Magyar Postánál

Egy képeslap személyességét aligha pótolhatja egy e-mail vagy egy SMS. A Magyar Postánál mindig nagy hangsúlyt helyeztek és helyeznek arra, hogy a képes-lapok értékét kiemeljék, akkor is, ha egyesek szerint meghaladta ezt a „műfajt” az idő. Egy szép, ízléses üd-vözlőlap, amelyet a postaládánkban találunk és izga-tottan bontunk fel, talán még a láda előtt állva, egészen más élményt nyújt, mint egy elektronikus üzenet.

Attól, hogy kézzel írt a képeslap, személyessé vá-lik – egyáltalán, ma már olyan ritkán írunk kézzel,

olykor napokig elő se vesszük a tollat… Egy képeslap értéke attól is nő, hogy tudjuk, nagy gondossággal vá-lasztotta ki a kedvesünk, barátunk, rokonunk. Vagy éppen ő saját kezűleg készítette – ettől még inkább eltehető emlékké válik. Külföldön és itthon is szokás, hogy azokat a karácsonyi üdvözleteket, amelyeket a család tagjai kaptak, egy szép ünnepi tálba gyűjtik, a lakás kiemelt pontján elhelyezve, mintegy szimbo-lizálva, hogy azok is velünk lesznek a legszebb estén, akik gondoltak ránk a messzi távolból. Az pedig külön kedvesség, ha az ízléses borítékon ritka, szép rajzolatú bélyegek díszlenek – ez is azt bizonyítja, hogy a lap küldője figyelmes, gondos.

A Magyar Posta mindezzel tisztában van, és ezért karácsonykor különös figyelmet fordít arra, hogy év-ről évre valami egyedi, különleges ötlettel álljon elő,

Tóth Lilla: PostacsokiA képeslapok, levelezőlapok

csodálatos világa a Moholy-Nagy Művészeti

Egyetem fiatal iparművész-hallgatóját is

megihlette. A vintage hangulatú tervből a tradíció

szeretete sugárzik. Az elképzelés szerint a szép

csomagolás finom kézműves csokoládét rejt.

A képeslapok hajdanán arra

születtek, hogy üzeneteinket

és üdvözletünket küldjük

általa, no meg hogy

emlékeztessenek minket egy

tájra, egy hangulatra.

7777

amire nem számítanak az emberek, de amire felcsil-lan a szemük, hogy „Igen! Ez egy jó ötlet, ebben én is benne vagyok!”.

Ilyen volt például a jótékony célú karácsonyi megle-petés a Magyar Postától. 2007-ben a karácsonyra készü-lődve különleges internetes szolgáltatással lepték meg az ügyfeleket. A  www.1000lap.hu internetes oldalon meg-írható és feladható, kortárs művészek által a posta felké-résére készített karácsonyi képeslapokat hagyományos módon kézbesítették ki a címzetteknek, ezzel mintegy hidat képezve a legrégibb és legmodernebb technika kö-zött. A közel 30 művészeti alkotás egyenként mindössze 1000 darabos korlátozott példányszámban jelent meg. Az SMS-küldéssel hozzáférhető szolgáltatás teljes nye-reségét, minden képeslap után 50 forintot az Országos Mentőszolgálat támogatására, gyermekmentő eszközök beszerzésére fordította a nagyvállalat.

Szerették az ügyfelek azt az akciót is, amikor 2008-ban az ország 17 forgalmas pontján, elsősorban be-vásárlóközpontokban, kétféle karácsonyi installáció előtt fotózkodhattak az adventi időszakban a betérők. A fotókat aztán, szabályos képeslaphátoldallal ellátva, a helyszínen kinyomtatta a posta, lehetett rá írni üd-vözletet, majd az ott elhelyezett postaládákba bedob-va feladhatták karácsonyi üdvözletüket az emberek. A kampánynak nagy sikere volt.

Ugyancsak emlékezetes volt a Magyar Posta anyák napi kampánya 2010-ben. A kampány időszaka alatt a postára betérők egy, a közelgő ünnepre tervezett in-gyenes képeslapot kaptak a pultos felvevőktől. Nem volt más dolguk, mint megírni azt és feladni édesany-juknak, nagymamájuknak, dédijüknek, a feladásért kellett csak fizetni.

Mézeskalács házikó a Vörösmarty téren

Igazi ünnepi hangulatú, mézeskalács-illatú házikóban várja a Magyar Posta az ügyfeleit a Vörösmarty téri Budapesti Karácsonyi Vásáron. A vevők különleges karácsonyi lapok és bélyegek közül válogathatnak, és fel is adhatják ünnepi üdvözleteiket szeretteiknek. Sőt, csomagjaikat kedvezményesen továbbítja a posta, bel-földre 20, külföldre 10 százalékkal.

Saját maguk is elkészíthetik karácsonyi üdvözlőlap-jaikat, méghozzá a saját portréjukkal díszítve. Érdekes ajándékötlettel is szolgálnak hungarikumokból, és meg lehet kóstolni az igazi fűszeres mézeseket is.

A bevételt jótékony célra fordítják, a Magyar Öku-menikus Segélyszervezettel együttműködve.

Elek Lenke

Boldog Karácsonyt! Merry Christmas!

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

card_A6_01_nyomda.ai 1 2012.

11.08. 14:39

kepeslap_hatulja.indd 12012.11.07. 17:44:46

kepeslapok105x148mm.indd 1

2012.11.07. 17:56:18Az Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar

Posta Zrt. évek óta együttműködik. A Budapesti

Karácsonyi Vásáron a szervezet „Szeretet.éhség”

akciójának keretében a Vörösmarty téren gyűjti

az adományokat a legszegényebbeknek.

7878

minőségi garancia

INCENTIVE UTAK

R E F E R E N C I A

s z á l l á s f o g l a l á s

ingyenes utazási konzultáció

tematikus nyeremÉnyutak

célc

sop

ortr

a sz

abo

tt n

yere

mén

yuta

k

vízu

m ü

gyin

tézé

s

utazási utalványok

COR POR ATE K EDV EZM ÉN Y EK

döntéselőkészítés

K Ö L T S É G T E R V E Z É S

nyereményutazástermék promóció

szakmai utakHUMÁN FAKTOR

100%

KoncepcióVIP utak

+36-1-3451527

Budapest, Komjadi u. 1.

info@tensi.hu

charter

vezetőképzés külföldön

titoktartási nyilatkozat

csapatépítés külföldön

egyedi utak

30 év

partnerkapcsolat

autóbérlés

t e s t r e s z a b o t t a j á n l a t o k

24 órás ügyelet

BR

IEF

statisztikák

helyszíni utazási tanácsadás

elégedettség

ju ta lomutak

repülőgép bérlés

KONFERENCIA SZERVEZÉS

REPÜLŐJEGY FOGLALÁS

CÉGE

S SÍU

TAKgasztro utak

KÜLÖNLEGES ÚTI CÉLOK

U T A S V I S S Z A J E L Z É S R I P O R T

account manager

INGYENES PREZENTÁCIÓ

80

Missilis vallomások

FENNÁLLÁSA ÓTA számos fontos levelet hozott és vitt a posta, amelyeken nemritkán generációk óta fenn-

álló vállalkozások, birodalmak és barátságok jövője múlt. Postakocsik és repülőgépek rakterének mélyén

még ma, az e-mailek és SMS-ek korában is számos fontos, sorsdöntő írásos üzenet bújik meg. Köztük levelek,

amelyek manapság egyre kevésbé a földrajzi távolságot, sokkal inkább az ember és ember közti szakadékot

vannak hivatva áthidalni. Mind közül a legkülönlegesebbek a szerelmes levelek. Jól tudja ezt mindenki, aki

írt vagy akinek írtak valaha szerelmes levelet. Írók, költők a legnagyobb mesterei ennek a különösen szép és

nehéz műfajnak. Szubjektív toplistánkban az ő valóságosan elküldött és irodalmi művekben megbúvó szerel-

mes leveleik közül válogattunk, hogy az érdekesebbnél érdekesebb élethelyzeteket látva egy kicsit a magunk

szerelmei felől is gondolkodjunk…

Tatjána levele: Ha valaki először szeret

NYÍLTAN SZERELMET VALLANI egy nőnek sosem

könnyű, s nem is illendő dolog. Egy igazi nőnek büsz-

kének kell lennie, s meg kell őriznie méltóságát min-

den körülmények között. Minden anya erre tanít-

ja a lányát, noha egykor egészen biztos, hogy ti-

zenévesen legalább egyszer maga is megszegte

ezeket az íratlan szabályokat, mit sem törődve

illemmel és megaláztatással, mint Puskin hős-

nője az 1820-as évek Oroszországában is: „Én

írok levelet magának – / Kell több? Nem mond

ez eleget? / Méltán tarthatja hát jogának, /

Hogy most megvessen engemet…” A levélnek

számos magyar fordítása született, köztük

Áprily Lajosé talán a legtalálóbb, de még ez

is félrevezető, hiszen az orosz eredeti szöveg-

ben nem az „én”-en van a hangsúly, hanem a

levélírás tényén, amely a korabeli Oroszország-

ban a társadalmi konvenciókat nagyon súlyosan

sértette. És sértené ma is: gondoljunk csak bele, ha

tizenéves lányunk, húgunk szerelemes levelet írna

egy számára alig ismert fiúnak, minden bizonnyal ma

is megpróbálnánk erről lebeszélni − valószínűleg hiába.

80

81

VIRGINIA WOOLF a világirodalom mindmáig legnagyobb

hatású nőírója, a Saját Szoba, a Hullámok és más világsikerű

regények szerzője. Az 1800-as évek végén oly korban lett kora

elismert írója, amikor a nők többsége számára az iskolába já-

rás is vágyálom volt. Életét végigkísérte a súlyos depresszió.

Férjének hagyott, öngyilkossága előtti szerelmes búcsúlevele

az érett nő vallomása a világ egyik legbonyolultabb és legne-

hezebb társas kapcsolatáról, a házasságról: „Te a lehető leg-

nagyobb boldogságot adtad nekem. Többet jelentettél számom-

ra, mint bárki más. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb

lehetett volna, ’míg el nem ért ez a rémes kór. (…) Szeretném,

ha tudnád, hogy minden boldogságomat neked köszönhetem.

Olyan türelmes voltál velem és hihetetlenül jó. Ezt ki akartam

mondani – mindenki tudja. Ha lett volna bárki, aki megment-

hetett volna, az te lennél. Számomra minden elveszett, kivéve

a te jóságodat. V.”

Ha életbevágó kérdéseket kell megmagyarázniVirgina Woolf búcsúlevele:

A TÖBBNYIRE CSAK Csinszka néven ismert Boncza Ber-ta 17 évesen kezd levelezni az akkor már nagyon népszerű Ady Endrével. Sorai teljes önátadásról tanúskodnak: „Köszö-nöm drága aggódásodat, velem érző, bennem lüktető Életedet. Csókolom a kezed alázatosan, nagyon – igaz rabszolgaként. Csinszka.”

A megalázkodó, rajongva szerető nő meghatja Adyt, s Ber-ta apjának minden ellenállása ellenére 1915-ben házasságot is kötnek. E teljes önfeladást tükröző szerelmi vallomás bű-völetében azt azért meg kell jegyeznünk, hogy Berta számára talán nem is annyira Ady személye, sokkal inkább a költő volt a fontos. Múzsa akart lenni, ezt sejteti, hogy férje halála után egy másik költőóriást, Babits Mihályt ostromolta vallomásai-val. Ezúttal már nem olyan sikeresen. Alakja mindenesetre megtestesíti a sorsát irányítani igyekvő, bátran kezdeménye-ző fiatal nőt, ami akkoriban még kevésbé volt jellemző, de ma már közel sem olyan ismeretlen.

Ha kész vagy mindent feladni

Csinszka levele:

82

DE NEM MINDENKI ilyen bátor és önérzetes, ahogyan Theodor Storm 1851-ben megjelent Immensee című elbeszé-lésének főhősnője, Elisabeth sem volt az. A történet hőse egy vidéki lány és gyermekkori jó barátja, Reinhard. A fiú tanul-mányai miatt a városba költözik. A lány karácsonyra cukor-mázas mézeskalácsot és maga által hímzett kézelőt küld neki és hozzá egy kedves levélbe gondosan beburkolt segélykiáltást:„Olyan üres ez a tél, hogy nem vagy itt. Múlt vasárnap még a kenderike is meghalt, amelyet Te ajándékoztál nekem; nagyon

sírtam, hisz mindig gondját viseltem. Délután szokott énekelni, mikor a nap a kalickájára sütött; anya, tudod, gyakran lete-rítette egy kendővel, hogy elhallgattassa, mikor tele torokból énekelt. Most hát még csendesebb a ház, csak a Te régi barátod, Erich látogat meg hébe-korba. (…) Találd ki, mit ajándékozok édesanyádnak karácsonyra! Nem találod ki? Saját magamat! Erich fekete krétával lerajzol: már háromszor kellett neki ül-nöm, mindig egy egész órát. Nagyon kedvem ellen volt, hogy egy idegen ember ilyen jól kiismerje az arcomat. Nem is akar-tam, de anya rábeszélt; azt mondta, igen nagy örömet fog okoz-ni a jó Wernerné asszonynak.De Te nem tartod meg a szavadat, Reinhard. Nem küldtél me-séket. Sokszor bepanaszoltalak édesanyádnál; mindig azt mondja, hogy neked most fontosabb dolgaid vannak az ilyen gyerekségeknél. De én nem hiszem; alighanem másképp áll a dolog.” A fiú képtelen olvasni a sorok között, nem érti a tőle kapott madár pusztulásáról, az ígért mesék elmaradásáról, s Erich látogatásairól szóló beszámolók valódi üzenetét, hogy sürgő-sen cselekednie kell, ha nem akarja a lányt elveszíteni. A félős elhallgatás és bátortalan értelmezés itt boldogtalansághoz vezet, s a lány végül Erich felesége lesz.

Elisabeth levele: Ha nem mered bevallani

A HUSZADIK SZÁZAD első felének legnépszerűbb magyar színésznője, a Nemzeti Színházban játszó Bajor Gizi sem volt épp szégyenlős Vajda Ödönnek írt levelében: „A te menyasz-szonyod máma 14 oldalas levelet olvasott Tőled. Egy tízol-dalasat július 11-éről, és egy négyoldalasat július 13-áról. Mindez nagyon szép, de 12-én miért nem írtál nekem? És a nem egészen négyoldalas levél nagyon hebehurgyán volt írva, és nagyon siettél vacsorázni... Duci, most ebben a perc-ben ülj le, és írd meg nekem ezt az esküt: Édes kis drága vi-rágom. Dögölj meg, soha ne légy boldog, ne gyere haza egész-ségesen, ha én téged akár szóval, akár tettel vagy gondolat-tal megcsaltalak, és ha nem igaz az, hogy én állandóan csak hatvan és száz év körüli nőkkel és hajadonokkal beszélek...”A levél címzettje, a jóképű neves ügyvéd 1920-ban há-zasságot kötött Bajor Gizivel, ami hét évvel később válás-sal végződött. A színésznő leveleinek tanúsága alapján épp ellentéte volt a magát megalázó, önfeladó Csinszká-nak: féltékeny volt és szenvedélyes, aki teljességgel birto-kolni akarta a szeretett férfit, akárcsak mi mindannyian, amikor épp féltékenyek vagyunk.

Ha féltékeny vagy

Bajor Gizi levele:

RITKA PILLANAT, amikor egy férfi nyíltan be meri val-lani gyengeségét, ez talán a legfőbb bizalom jele egy nő szá-mára. Ilyen levelet írt az ókori római költő, Publius Ovidius Naso is feleségének, amikor Augustus császár száműzte a Fekete-tenger partján fekvő Tomi városába: „Hogyha magam már nem bírok sorsom kocsijával, / légy te erős, fogatom fogd te meg, és te vezesd! / Mint orvosra tekint a beteg, ha a pulzus alig ver, / úgy állj mellettem, mentsd meg a lelkemet is! / Én is megtettem, míg voltam ná-lad erősebb, / most te erősebb vagy, hát tegyed ezt velem is.” Van persze némi számonkérés is egy ilyen levélben, de a jó kapcsolatoknak mégis így kell működniük: segítenünk kell egymást aszerint, hogy mikor kinek van rá szüksége, s tudnunk kell megvallanunk gyengeségünket is.

Ha támaszt keresel

Ovidius levele:

A BÁTORSÁG elsősorban a férfiak sajátja, s ha van köl-

tő, akire leginkább illik ez a szó, akkor az a poklok poklát

megjáró Radnóti Miklós. 1944-ben a Lager Heidenauban

munkaszolgálatos, s itt írja noteszébe többek között a Levél

a hitveshez és a Tétova óda halhatatlan sorait, amelyeknél

nem született szebb és szeretetteljesebb megemlékezés két

ember barátságon, szenvedélyen, életen és halálon átívelő

szövetségéről, a hitvesi szeretetről: „Kezed párnámra hull,

elalvó nyírfaág, / de benned alszom én is, nem vagy más vi-

lág…” És ne felejtsük a Levél a hitveshez kezdősorait sem:

„A mélyben néma, hallgató világok, / üvölt a csönd fülemben

s felkiáltok, / de nem felelhet senki rá a távol, / a háborúba

ájult Szerbiából”.

Ez a vers a kétség és a remény közti vívódást mutatja be,

amelyben a hitves (talán nem véletlen, hogy e szóban ma-

gában is benne foglaltatik a hit maga) jelent minden okot,

érvet és kapaszkodót a reményhez. Talán nem túlzás ki-

jelenteni, hogy életünk során mindannyian ezt a minden

rossz felett az életnek értelmet adó, kitartásra buzdító sze-

relmet keressük.

Ha hitet és reményt kereselLevél a hitveshez:

83

84

TALÁN EZT AZ imént említett kölcsönös támogatást hiányolhatta Várady Zsuzsa, Krúdy Gyula második felesé-ge, amikor az alábbi bájos levelet kapta férjétől 1920. janu-ár 20-án, aki azt a fáma szerint egy kártyaasztaltól küldte: „Kedves Zsuzsikám, én szeretlek téged. Ha éjszaka elmara-dok, mindig lyukas a szívem, a könnyeimmel pedig alig bírok. Bocsáss meg nekem, ha nem jövök rendes időben haza. Jobban fáj ez nekem, mint Neked.” Valljuk be, bravúros teljesítmény ez egy ilyen helyzetben.

Ha van mit megmagyaráznod

Krúdy Gyula levele:

Karinthy levele:

A KIVÁLÓ HUMORÁRÓL híres Karinthy Frigyes ha-

sonló levélkékkel aligha kerülhette el felesége haragját.

Egyik nőügye nagy port vert fel 1929-ben. Lebukását épp

egy szerelmes levél idézte elő, aminek nem a feleség volt

a címzettje: „Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mel-

lemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem

magam, én eddig író voltam – ha írtam, levelet is, mindig

komponáltam, vigyáztam, most mintha a Te kezed vezet-

né a tollam – olyan furcsa ez, nézd a stílusod! nem érzed?

talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.

Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a menny-

dörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen

feltevés, hogy talán… talán… Te is –

Rémes. Hm? Mi?

Hogy mi lesz?

Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a végét is látom.

Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat, fiam, az a gya-

núm. Érettségi tétel leszünk…”

Karinthy felesége, Aranka tudomást szerezvén az ügy-

ről, a szeretőt megtépve, a szerelmet közvetítő titkárt pe-

dig felpofozva, mindkettőjüket kiebrudalta a kávéházból,

ezután hisztériás görcsöket és morfininjekciókat kapott.

Karinthy összevissza karmolt arca pedig állítólag hetekig

nem gyógyult be.

Ha nem találod a szavakat

84

85

MANAPSÁG egyre ritkább az a szerelem, ami csakis és ki-

zárólag a szeretett fél boldogságát tartja szem előtt. Hans

Christian Andersen Ib és Krisztinka című elbeszélésének

hőse azonban így szerette kedvesét. Hőseink vidéki szegény

gyerekek, kiskoruk óta elválaszthatatlan jó pajtások. Ám

Krisztinka szolgálónak megy a városba, ahol egy kocsmáros

fia szemet vet rá. Minderről a fiú a lány apjától értesül, aki ar-

ra kéri őt, ha jót akar Krisztinkának, ne hagyja, hogy miatta

ellökje magától a szerencséjét. Ib végül levelet ír a lánynak:

„Kérdezd meg, Krisztinka, a szívedet, s vedd fontolóra, milyen

élet vár rád mellettem – tudod, hogy nem élek fényes módban.

Ne gondolj azzal, hogy velem mi lesz, csak a magad javát te-

kintsd. Te nekem nem kötelezted el magadat, ha szívedben

hűséget fogadtál is, én feloldalak fogadalmad alól. Kísérjen az

élet minden öröme, Krisztinka! Engem majd megvigasztal a

jó Isten! Örökké hűséges barátod: Ib”

Krisztinka e levél hatására férjhez megy. A remélt sze-

rencsében azonban csak egy ideig van része, szegényen, ma-

gányosan haldoklik egy messzi városban, amikor az időköz-

ben gazdaggá váló Ib egy véletlen folytán rátalál, s noha rajta

már nem segíthet, Krisztinka nevű (édesanyjára felettébb

hasonlító) gyermekét magával viszi és felneveli. Furcsa igaz-

ságszolgáltatás ez: a maga javát kereső Krisztinka elbukik,

az önzetlen Ibet ellenben „megvigasztalja a jó Isten” – ahogy

levelében fogalmaz.

Ha valóban önzetlenül szeretszIb levele:

AZ ÖNFELÁLDOZÓ, SZENVEDÉLYES, odaadó emberek mel-lett azonban mindig voltak gonosz betyárok is. Egy ilyen tra-gikomikus történetet mesél el a cseh Jan Neruda Máry kisasz-szony kérői című elbeszélésében. Máry kisasszony közel har-mincesztendősen kapja élete első szerelmi vallomását, ebből azonban minden képzeletet felülmúlóan áradnak a szép sze-relmes érzelmek:Nagyra becsült Kisasszony!Bizonyára csodálkozik, hogy én írok Önnek, éppen én. És még jobban meglepheti levelem tartalma. Sohasem mertem Önhöz közeledni, nehogy felesleges szóbeszédre adjak alkal-mat, jóllehet szeretem Önt már régen. Érzéseimet gondosan megvizsgáltam, és rájöttem, hogy csak Önnel lehetnék boldog.Máry kisasszony! Talán csodálkozik, és elutasít engem, ta-lán különféle rosszakaratú pletykák befolyásolják rólam alko-tott véleményét, és megvetően vállat von. Nem tehetek egyebet, csupán arra kérem, ne határozzon első meglepetésében. Fontol-ja meg, mielőtt a döntő szót kimondja. Annyit azonban mondha-tok, hogy bennem olyan férjet találna, aki minden lélegzetével csak az Ön boldoggá tételére törekednék. Még egyszer kérem: gondolja meg jól. Mától számított négy hétre várom döntését, nem korábban, és nem későbben.

Ezután bocsánatát kérem.Lángoló vágyakozással,az Ön odaadóCibulka VilmosaMáry kisasszony odavan a boldogságtól, barátnőjének is alig meri bevallani a történteket. Ám váratlan fordulat követ-kezik: újabb levelet kap, épp Cibulka legjobb barátjától:Mélyen Tisztelt Kisasszony!Ne vegye rossz néven, hogy írni bátorkodom Önnek. Nősülni szándékozom, és egy jó háziasszonyra lenne szükségem ottho-nom számára. Semmi ismeretségem nincs, mert elfoglaltságom

nem hagy időt a szórakozásra, de ahogy a helyzetet vizsgálom, egyre erősödik az a meggyőződésem, hogy Ön igazán jó felesé-gem lenne. Kérem, ne ítéljen meg engem, én valóban jó ember vagyok, és bennem nem csalódik. Van rendes megélhetésem, tudok dolgozni, és Isten segítségével semmink sem hiányoznék. Harmincegy éves vagyok, ismer engem, én is ismerem Önt, tu-dom, hogy vagyonos, de ez mit sem árt, az csak jópont. Annyit meg kell jegyeznem, hogy háztartásom már nem lehet el gazd-asszony nélkül, sokáig nem várhatok, ezért arra kérem, hogy legkésőbb két héten belül szíveskedjék választ adni. Elleneset-ben más irányban kellene érdeklődnöm. A szép szavakhoz nem értek, de valakit szeretni tudnék. Tehát tizennégy napot várok.Odaadó tisztelettelRechner János, vésnökMáry kisasszony nehéz döntés előtt áll, de végül úgy dönt, Vilmos közeledését viszonozza, Rechnert pedig elutasítja. Ek-kor azonban újabb levelet kap, melyben a vésnök tudatja, még-sem kíván élni a házasság lehetőségével, mert bár szereti a nőt, de megtudta, jó barátja, Cibulka Vilmos is rá pályázik, ezért ő lemond a boldogságról.Jobban nem is alakulhatnának a dolgok, gondolja erre Máry, hiszen lemondott róla az a férfi, akit ő is elutasítana, s legszebb álmai immár valóra válhatnak. Ám ekkor újabb le-velet kap, melyben Vilmos tudatja, jó barátja árnyékában nem lehetne sose boldog, s visszalép a frigytől.Máry kisasszonyban egy világ dől össze, s vár, s abban bízik, Cibulka majdcsak meggondolja magát. De nem veszi észre az elfojtott mosolyt a két fiatalember arcán, amikor rendszerint találkozik velük az utcán…E történet olvasója Máry kisasszony esetén nem tud jóízűt nevetni, inkább szánjuk a szegény nőt, s megvetjük a két tré-famestert, mert olyasmivel tréfáltak, amivel soha nem szabad viccelni.

Amire nincs mentségMáry kisasszony levelei:

Balo

gh V

eron

ika

Ragyogó képek,

UDVARDI

ERZSÉBET

MŰVÉSZETÉRŐL

ÉS KÜLÖNLEGES

KARÁCSONYI

BÉLYEGEIRŐL

A nagy ünnepi képeslapözön-ben sokszor csak egy-egy gyors pillantással nyugtázzuk az üd-vözlőlapokon, leveleken szereplő bélyegeket. Vannak azonban köztük olyan különleges dara-bok, amelyek a kapkodás és téli kedvetlenség ellenére is felkeltik a figyelmünket, egy percre meg-állítanak, s az ünnepi jókívánsá-gok mellé a szépség ajándékát is nyújtják a szemlélőnek. Ilyenek azok a karácsonyi bélyegek, ame-lyeken Udvardi Erzsébet alkotá-sai szerepelnek. A Kossuth-díjas festőművésznő és a Magyar Posta kapcsolata immár tízesztendős múltra tekint vissza. Cikkünk bepillantást ad ennek az együtt-működésnek és a festői életútnak a történetébe, alkalmat teremtve arra, hogy közelebbről is szem-ügyre vegyük ezeket a szeretettel megformált és a közönség által is viszontszeretett bélyegeket, me-lyek a karácsony örömét lopják a szívünkbe.

fénylő bélyegek

uUdvardi Erzsébet 1929-ben született, szülei tanárok voltak. Nem minden-napi rajztehetségére egy iskolai portré-rajzolás alkalmával derült fény. A fiatal lány azonban eleinte nem festőnek, hanem rajztanárnak készült. Elsőre felvették a képzőművészeti főiskolá-ra, ahol Bernáth Aurél volt a mestere. A diploma megszerzése után 1953-tól öt évig valóban tanított is a budapesti Vendel utcai tanítóképzőben.

Ez idő tájt, 1958-ban utazott elő-ször a Balatonhoz, ami inspirációként egész későbbi pályafutását végigkísér-te. Később így emlékezett vissza erre az élményre: „Szikrázó és tomboló fény-áradat ömlött, s szinte szúrta a szemet. Én akkora fényt soha nem láttam. Az egész tófelületet, amely Akarattyánál szinte végtelennek tetszik, a kora dél-utáni sugarak olyan szögben érték, hogy a széltől felborzolt vízfelület min-den pontja tükrözte a napot.” Ekkor határozta el, hogy a Balaton mellett fog élni. A vidéki művészlét bizony-talansága ellenére Badacsonytomajra költözött, ahol ma is él és dolgozik.

ÉGI KÉKKEL…A Balaton ösztönözte a kísérletezésre, hogy a nappali ragyogást minél kifeje-zőbben ábrázolja. „E fény emberen túli jelenség. Ha ezt meg akarom festeni,

maximum a fehér színnel dolgozha-tok, de az nem fénylik. Fokozatosan jutottam el odáig, hogy használjam az ezüstöt, az aranyat” – vallott az útról, amely végül a művészetére oly jellem-ző színhasználatig elvezetett.

Az arany és ezüst használata félig-meddig hagyományos, másfelől vi-szont „tabu” a festészet történetében: intenzitásuk miatt általában csak „nyomós indokkal” nyúlnak hozzá-juk a festők. Az arany adja például az ikonok hátterét, jelezve, hogy tárgyuk túlemelkedik a mulandóság és szük-ségszerűség földi szféráján, és valódi közege a szakralitás. („Az arany ikon-festészeti fogalommal élve fény... s az ikont fényre festik” – írja erről a kü-lönleges színről Pavel Florenszkij, Az ikonosztáz című legendás mű teológus szerzője.) Az ikonfestészet virágkorá-ban nem is aranyfesték, hanem arany-lapok adták a kép hátterét. A művész a vázlat megrajzolása után ezt vitte föl először, ez után festette csak meg a személyt vagy a jelenetet. Vagyis az arany képezte az egész alkotás alapját; körülölelte és hordozta az ábrázolan-dó témát, mint Isten az emberiséget. A nyugati művészetben az arany-nak ez a funkciója csak a reneszán-szig volt jellemző. Később a barokk használta a templombelsőkben mint

Dsida Jenő:Arany és kék szavakkal

Miképen boltíves,pókhálós vén teremzugában álmodóközépkori barát,ki lemosdotta réga földi vágy saráts már félig fent lebega tiszta étheren, -ül roppant asztalánál,mely könyvekkel telis a nagybetük közébekis képecskéket ékel,Madonnát fest örökkéarannyal s égi kékkel,mígnem szelid mosollyallelkét kileheli:

úgy szeretnélek én islámpásom esteli,halavány fénye mellettmegörökítni, drágaarany és kék szavakkalcsak Téged festeni,míg ujjam el nem szárad,mint romló fának ágas le nem lankad fejema béke isteniölébe, én Szerelmem,világ legszebb Virága.

A művésznőnek a Magyar Posta Dsida Jenő versével szeretne ezúton is köszönetet mondani mindazért, amivel a közönséget pályafutása során megajándékozta.

88

Udvardi Erzsébet: Önarckép

89

a fenségesség kifejezőjét – szobrok, oszlopok, díszítőelemek borításaként. A festészetben – jó pár év kihagyás-sal – a preraffaeliták és a szecesszió, de az aranyszín itt már inkább dekoratív, mintsem szimbolikus szerepű.

Ma, amikor a művészetben már nin-csenek korstílusok, minden festő maga járja be alkotói útját. Ez az út Udvardi Erzsébet esetében az abszolút fény ke-resése felé vezetett. Olajfestményei-nek fontos eleme lett az arany-, illetve ezüstfesték és -fólia, melyek nemcsak szakrális témájú képein, de tájképein is megjelennek, általában mint a nap-tól szikrázó tájelemek megjelenítői. A visszaadhatatlant kísérli meg általuk visszaadni, lényegében reprodukálha-tatlan festményeket hozva létre, hiszen ezeket a sajátos felületeket a fénykép csak részlegesen képes megmutatni.

Udvardi Erzsébet a 70-es évektől fest a tájképek, portrék, életképek mellett szakrális témájú olajfestmé-nyeket és pannókat (táblaképeket) is. Elsőként Lékai László – egykori

badacsonyi plébános – megbízásából készítette el egy felújítandó templom táblaképeit, amit számos hasonló megbízás követett az ország külön-böző pontjain. Emellett rengeteg csoportos és egyéni kiállítást tudhat maga mögött, kitüntetései között pe-dig ott van a Munkácsy-díj (1969), a Kossuth-díj (1999) és a Pro Cultura Christiana-díj (2009) is.

Egy alkalommal, amikor egy inter-júban a riporter azt kérdezte, érzi-e, hogy alkotáskor mintegy Isten fest a kezével, szerényen utasította el a fel-vetést: „Nem, nem, én azt túlzásnak tartanám, hogy ilyen nagy szavakkal beszéljek arról, amit én sokkal inkább mesterségnek, munkának tekintek. Inkább a profán megfogalmazásnál maradjunk, s nevezzük ezt az állapo-tot ihletnek, így sokkal szolidabb. Én csak egyet tudok, hogy van a feladat,

s szeretném azt megvalósítani. A téma bennem élni kezd, de a kép teljes egé-szében még nem ismert előttem, az menet közben alakul ki.”

Udvardi Erzsébet vallási témájú festményei csak részben követik az ikonográfiai hagyományokat. Mária szárnyasoltára (1982) például látszólag az ikon formanyelvét viszi tovább, az arany háttér azonban itt – Szűz Mária háta mögött – függönnyé módosul, és a Szűzanya alakja is csak nagy vonalak-ban alkalmazkodik az ikon ábrázolási tradícióihoz. S bár a művésznő formai-lag átformálta, egyénítette a festői ha-gyományt, amelyből kiindult, az arany- és az ezüstszín nála is arra szolgál, hogy jelezze: a „szent”, az isteni megjelent a földi világban. Az oltárszárnyak Má-ria-alakjai ezüstbe öltöztetve ragyognak a – szintén szakrális szférába emelke-dett – természeti környezetben, Gábriel arkangyal, illetve Erzsébet mellett.

Az arannyal kiemelt glória (az Is-tent és a szenteket körülvevő dics-fény) általános a nyugati keresztény

Mária szárnyasoltár

90

„Szeretem a Magyar Postát, mert kü-

lönlegesen szép bélyegeket hoz létre.

Nem volt olyan történelmi évforduló,

amelyről a bélyeg nyelvén ne emlékezett

volna meg. Pedig átéltünk nehéz éveket,

amikor a piros-fehér-zöld kokárda csak

rejtve, a kabátbelsőkben volt jelen.

Első találkozásom a szép bélyegek al-

kotójával, Csegezi Máriával, évekkel ez-

előtt Badacsonytomajon, a Rózsaközben

lévő kis képtáramban történt. Ekkor már

a hagyományos anyagok mellett arany-

nyal és ezüsttel is dolgoztam.

Mária nagy érdeklődéssel nézte eze-

ket, és itt hangzott el a számomra teljesen

meglepő gondolat, hogy megpróbálnák

a képeimet bélyeg formájában megje-

leníteni. De erre valószínűleg a jövő

évben kerülhet sor – mondta Mária –,

mert jelenleg a Szent Koronáról készülő

bélyegen dolgoznak; először próbálkoz-

nak az arany alkalmazásával. Tehát így

kezdődött az én kapcsolatom a Magyar

Postával. Nagy megtiszteltetés számom-

ra, hogy a világ bármely pontjára eljut-

hatnak a képeim bélyegformában.

Különösen nagy öröm, hogy kará-

csony ünnepéhez közeledve, a jókíván-

ságokat és üdvözleteket tartalmazó fe-

hér borítékokon is megjelenik az értünk

emberré lett Isten fia, a Boldogasszony

ölelő karjában.

Szeretnék köszönetet mondani első-

sorban Csegezi Máriának, aki nélkül

ezek a karácsonyi bélyegek soha nem

jöhettek volna létre.

Köszönöm Kara György grafikusmű-

vésznek szép tipográfiai tervét és Hajdú

József fotóművésznek remek műtermi

munkáját.”

SZERETET, MŰVÉSZET, POSTA

Talán épp a művésznő különleges arany- és ezüsthasználata ad-

hatta Csegezi Tamásnénak, a Magyar Posta Zrt. filatéliai igaz-

gatójának annak idején az ötletet, hogy Udvardi-festményeket

vigyenek át bélyegre. Az első ilyen bélyeg 2002-ben készült a

Betlehem és Háromkirályok imádása című festmények felhasz-

nálásával. A bélyegek kivitelezése különleges nyomdatechnikai

eljárást igényelt: arany- és ezüstfólia került a bélyegkép és a dísz-

boríték megfelelő részeire, így kísérelve meg visszaadni kicsiben

a festmények eredeti hatását. Ezek az Udvardi-képek alapján ké-

szült bélyegek lettek 2004 és 2006 karácsonyi bélyegei is; 2006

húsvétján pedig Jézus a kereszten című festménye szolgáltatta a

– különösen részletgazdag, Magyarországon első ízben staccato

rácstípussal nyomtatott – bélyeg alapját.

Legutóbb 2010-ben csodálhattunk meg Udvardi-festményt a

karácsonyi bélyegkínálatban: Három királyok című alkotásának

két részlete volt látható a 80 és a 105 forintos bélyegen.

Idén újfajta nyomdatechnikai eljárással kerül rá a glóriák

és angyalszárnyak díszítésére szolgáló aranyfólia a karácsonyi

bélyegekre. A 2012-es, új bélyeg alapjául Udvardi Erzsébet

Angyalos Madonna című festményének reprodukciója szolgál:

a bíborköpenyes, kis Jézust tartó Szűzanyát zenélő angyalok

kara veszi körül, középkori festmények mintájára a feje mö-

gött tartva egy szalagot a „Causa nostrae laetitiae” („Örömünk

oka”) felirattal. A remek felbontású bélyegkép, ha kicsiben is,

de igazi esztétikai élményt kínál nézőjének. (A jó szeműek egy

macskát is felfedezhetnek rajta!)

92

művészetben. Udvardi Erzsébet né-mely vallási témájú festményén pusz-tán ez, esetleg még angyalszárnyak, ruhák, kiegészítők nyernek csillogó fényt; másoknak viszont (pl. Pulchra Lunaris, Harc az angyallal, Szent An-tal a halaknak prédikál) alapjegye a csillogás. Utóbbiak közé tartozik a Megkísértés (1970) című festmény, melynek szinte egész felületét (rész-ben festékkel borított) ezüst fóliada-rabok fedik. Ezekből válik ki, részben ezekből képeződik a két alak: Jézus és a sátán. Mindkettejük arca sötét, Jé-zusnak nincs glóriája – viszont mint-ha lényegileg őhozzá kapcsolódna a felületet meghatározó ezüstcsillogás, melyből kiválik a sátánt meghatáro-zó vörös szín. Az ördög színe, az ő ereje kísérli meg körülfogni Jézus vékony alakját; ám veresége szinte nyilvánvaló, hiszen mindent, nagy-részt még a kísértő alakját is betölti a ragyogás, mint ahogy az ikon egészét

már eleve meghatározza az aranyló mennyei fény. Mintha a sátán csak kilépni tudna – időlegesen – a ra-gyogásba, rést ütni a fényen, de azt megtörni nem.

Udvardi Erzsébet Jézus születését is többször megfestette, általában a szokásos ikonográfiai motívumok sze-repeltetésével: a betlehemi istállóban a Kisdedet karjában tartó Szűzanya, előttük leborulva a három király az ajándékokkal, felettük a csillagos ég s az angyalok kórusa. Ennek a csodála-tos jelenetnek a megfestésekor, amikor „a Fény a világba jön”, a művésznő többször is merészen együtt használja az aranyat és az ezüstöt (pl. Betlehem és háromkirályok, Karácsony). Arannyal festi meg az istálló belsejét, olykor Jé-zus alakját is, ezüsttel a Szűzanyát, az angyalokat és az istállón kívüli vilá-got, mely e megrendítő pillanatokban szintén fénybe öltözött.

Hojdák Annamária

MegkísértésGolgota II.

Badacsonyi háromkirályok

Megkísértés

A művésznő előtt gyönyörű verssel tiszteleg Nagy Gáspár költő is

A fény megérkezik címmel:

„…és mégis hangtalan zokog a ránk bízott remény

mert szemközt az árulásútja kanyarog

az Olajfák hegyén de itt de itt

mégis boldog voltam ahogy Ágoston mondaná

moriebar vitaliter megint megint

életre haldokoltam.”

(részlet)

93

94

95

Csak pontosan, szépen…

Az idő a legmegfoghatatlanabb és soha nem pótolható dolog az életben. Mérésére ezerféle módot kitalált az ember – már amikor fontos lett

számára. Sokáig elég volt csak a nap, a hold és a csillagok állását figyelni, és számon tartani az évszakok körforgását. Ám ahogy fejlődött a civilizáció,

az idő mérése elengedhetetlenné vált. A minél kisebb, zsebben hordható, később pedig karon viselhető órák akkor váltak szükségessé, amikor

megindult a rendszeres vonatközlekedés. A postakocsik ugyanis még nem percre pontosan érkeztek állomáshelyükre, ám a gőzparipák már igen…

96

Nem véletlen, hogy az 1800-as évek köze-pén-végén alapították meg a ma is leghíre-sebb óraüzemeket, amelyek akkor még csak kis manufaktúrák voltak. A Patek, a Cartier, a Girard-Perregaux, a Tissot, a Chopard évszá-zadnyi idő alatt klasszikus világmárkává vált.

A svájci Jura hegység környéke talán valamilyen transzcen-dentális okból kifolyólag, kedvezett az óragyártásnak: ez az időtlenül szép hely, no meg az itt élő emberek szorgal-ma és precizitása okán itt alakultak meg a világ leghíresebb

óragyártó üzemei. Ha valaki Svájcban jár, feltétlenül érde-mes ellátogatni a The Musée International d’Horlogerie-be, amely kvintesszenciája az időmérés történetének. Miután elkerülték e tájat a háborúk, az épületek és a régi műhelyek szecessziós fényükben – és patyolattisztán – tündökölnek.

Dinasztiákon át öröklődött

Egy idő után már nem az számított, mennyire pontosak ezek az órák – egy sem tévedett többet, mint egy év alatt talán pár másodpercet –, hanem a küllemük, kivitelük, és az, hogy aranyat, drágaköveket is beleépítettek-e. Később pedig már a márkát kellett megfizetni – amelyet aztán oly ügyesen hami-sítottak tonnaszámra a Távol-Keleten.

A kispénzűeknek sokáig csak a templom toronyórája mu-tatta az órákat és a perceket, majd következtek az egész életre szóló karórák, amelyeket örököltek a családban, és szorgosan cserélték elkopott bőrszíjaikat. Emlékezzünk csak rá: Szabó István Apa című filmjében a főhős számára ez az ikonikus

tárgy jelképezi, teszi valóssá a rég elvesztett édesapát – amíg a karján hordja az ő óráját, érzelmi biztonságban tudja magát.

Az olcsó kvarcórák megjelenésével robbanásszerűen nőtt a termelés, az óra eldobható termékké vált, amelyet ha elrom-lik, nem is érdemes megjavíttatni. Egyben demok-ratizálódott az idő mérése, beszerzését min-denki megengedhette magának, holott még a II. világháború idején is egy akármilyen olcsó óra is értéknek számított. A japánok előretör-tek, világhírűvé vált a Seiko, a Citizen, a Casio, gyártóik pedig ügyeltek arra, hogy olcsó és drága modellekkel egyaránt szolgáljanak.

Ez megzavarta a svájci óragyárakat – kicsit talán ké-sőn is reagáltak –, de a nagy márkák nem adták fel, inkább szép csendben tovább fejlesz-tették specialitásaikat. Így tett a Breitling is, amelynek kapcsolata a légierővel a harmincas évek közepén kezdődött: 1936-ban lett a cég a Royal Air Force hivatalos támogatója, később pedig egy univerzális kronográf kifejlesztésével már az amerikai fegyveres erők is a vevőkörükhöz tartoztak. Az ötvenes évek elején kirukkoltak a Navitimerrel, amelyet nem is karórának, hanem „csuklóműszernek” is nevezhetünk. Számlapja segítségével könnyedén kiszámolható minden olyan adat, amely a repüléshez szükséges. 1962 újabb fontos dátum: Scott Carpenter asztronauta a cég Cosmonaute nevű modelljét viselte föld körüli útján, az Aurora 7 űrkapszula fe-délzetén.

Az arany újra hódít

Az évtizedek folyamán az óragyárak ékszereket, parfümö-ket, divatkiegészítőket is elkezdtek árusítani. Feleletül az óraüzletbe olyan ruhákat gyártó cégek is beszálltak, mint az Esprit, az Adidas, a Guess, a Diesel, a DKNY, a Michael Kors, és persze ne feledkezzünk meg olyan luxusmárkákról sem, mint a Chanel, az Emporio Armani, a Roberto Cavalli vagy a Calvin Klein. A Police más irányból érkezett: nagy sikert ara-tott rendőrségi napszemüveget utánzó napvédőivel és utána

N

97

nem kisebbet az óráival, no meg ked-venc sztárjaival: David Beckhammel és Antonio Banderasszal. Időközben a nagy ékszergyárak is mind előruk-koltak saját karóráikkal.

A tömegtermeléssel párhuzamo-san új státusszimbólumok is

születtek. A Rado a high-tech stílust választotta,

és órái karcállóságával büszkélkedik ma is.

Amikor már dúlt a kvarcözön, akkor alapították pél-dául a Raymond Weil óragyárat, amely látszó-lag éppen ellene

ment a trendnek, hiszen jellegzetes-

sége volt – és az ma is – az arany dús al-

kalmazása. Aki egy ilyen drága órát vesz, az nem a

pontos időre kíváncsi, hanem már a kézfogásnál tisztázni akarja üz-letfelével, ki az, aki leül vele tárgyalni. Időközben megnyílt a volt szocialista országok, főleg Oroszország piaca: a svájci óragyárak hatalmas profitot zsebeltek be a kiegészítőkre nagyon adó, márkamániás újgazdag üzletemberektől. A másik ígére-tes kontinens Ázsia, ahol az átlagosnál is drágább svájci órák jelentős forgalmat értek el tavaly, megdöntve a válság előtti eladási csúcsokat.

Rózsás brill, pink számlapon

Ma már furcsállnánk, ha a színes life style magazinjai-ból hiányoznának a luxus megnyugtató érzetével bódító órareklámok. Persze ez csak egy kis szelete annak a profi kampánynak, amelyet egy világmárka marketingcsapata szakadatlanul végez. Autóversenyeket és más sportesemé-nyeket szoktak támogatni, ahol minden századmásodperc is számít, de nem kevés a jótékonysági akció sem. A filmes

és tévés világban ugyanúgy otthon kell lenniük, mint a nyomtatott médiában.

A hírességek itthon és külföldön is előszeretettel muto-gatják a tévében Breitling, Hublot Big Bang, Nardin Maxi Marine, netán Audemars Piguet Royal Oak Offshore óráikat, különösen, ha erre kötelezi őket az ajándékba kapott több-milliós szerkezet vagy a szerződésük.

A szériában termelő óragyárak fél szemmel mindig a divat felé kacsintanak: újabban fehér szíjjal, pink számlappal, rózsaformájú kövekkel, egészen lapos és brillekkel kirakott modellekkel próbálták megnyerni a fiatal nők és barátaik kegyeit. A férfiaknak szánt órák ugyancsak színesedtek, ezekből sem hiányoznak a drágakövek – a divatból átszi-várgó feminin stílus előretörése és az emancipáció mellék-termékeként.

A világ egyik leghíresebb órája, amelyről szlogen is született – pontos, mint a Doxa óra – ugyancsak a 19. század végén szüle-tett, az órakészítés egyik fellegvárában, a svájci Neuchatelben. Alapítója, Georges Ducommon egy szegény család 13. gyer-mekeként döntötte el, hogy 12 évesen már inas lesz. 20 évesen már saját órajavító üzlete volt. Nem legenda, tény: évekig kilométereket gyalogolt a hóban, hogy személyesen kézbesítse saját termékeit megrende-lőinek.A másik nagy klasszikust, a Saint-Imier-ben található Longinest Auguste Agassiz alapította 1832-ben. Birtokában van a legrégebben regisztrált szárnyas

homokórás kereskedelmi logó, amelyet 1880-ban jegyeztek be. Elsősorban aviátor óráival vált híressé. A cég egyik igazgatója jó barátja volt Charles Lindberghnek, aki transzatlanti útján megter-vezett egy a repüléshez illő, azt jobban kiszolgáló órát. Ezt a Longines elkészítette számára, teljesen az ő igényeihez igazítva. A modellt a cég a mai napig is gyártja, és már az első modern kori olimpiai játékokat is támogatta. Ma is ők biztosítják az időmérőket a Tour de France és a Forma–1számára.

Gyalog és repülőn

98

Újabb kihívások

Soha nem látott mértékű kihívást jelent az óragyárak számára, hogy sok fiatal ma már nem hord órát. Ennek az irányzatnak ma még csak az előszelét érezni. A laptopok, a számítógéppé váló, robbanásszerűen terjedő okostelefonok korában elég rá-pillantani a kis képernyőre, és tudjuk, hány óra van.

Az évezredek során oly sok mindennel mérték az időt: léteztek napórák, homokórák, virágórák, gőzzel-vízzel haj-tott szerkezetek. Hajdanán két erős karral kongatták meg

délben a toronyórát – csak később mozgatta villanymotor a köteleket –, hogy aztán az utóbbi évtizedekben lézerrel és atommal pontosítsák a végtelenségig az időt.

Munkahelyi ellenőrző időmérők, stopperek, sakkórák, bú-várórák, parkolóórák – életünk minden másodperce több nézőpontból is megmérettetik. De hogyan, mivel mérjük majd az egyre gyorsabban elsuhanó időt 50 év múlva? Még nem tudjuk, de az biztos, hogy a fizikusok és az óragyárak már dolgoznak a válaszokon…

Elek Lenke

James Bond kedvenceA nyolcvanas évek vége felé fejlődik ki a soha nem látott mérvű marketingözön és az a szokás is, hogy világsztárok népszerűsítsék a termékeket. Többnyire olyan férfiak, akik vonzóak, kemények és meg-bízhatóak – pontosan olyanok, mint az óra, amit a karjukon hordanak. Ilyennek találtatott Humphrey Bogart, George Clooney, Leonardo DiCaprio vagy a James Bondok: Sean Connery, Pierce Brosnan,

Daniel Craig. A legsikeresebb márka-népszerűsítő személyiségek közé tartoznak a 007-esügynökök, akik mindig a világ legkorszerűbb óráit viselték férfias csuklóikon, ráadásul ezek az időmérő

szerkezetek sci-fi filmekbe illően fegyverek és bonyolult műszerek is voltak egyben. Ezek a filmek világhírűvé tették a Rolex Submariner, a Hamilton Pulsar P–2 vagy az Omega Seamaster típusokat.

99

100

Nem ördöngösség svájci minôségû órát készíteni – nem kell hozzá svájcinak sem lenni, elég kivételes tehetségû, megszállott magyarnak. Becsei Áron harmadik ge-nerációs órásmester – egyedüliként egész Kelet-Európában – tízévi munka után elérte, hogy tagja lett az AHCI-nak, a Független Órások Akadémiája nevû te-kintélyes szervezetnek. A szervezet mindössze 31 tagot számlál, és csak azokat fogadják be, akik saját maguk kézzel készítik e csodálatos idômérô szerkezeteket.

A harmincéves szerény fiatalember és felesége, Becsei-Marton Eszter egy kis budai családi házban fogad. Itt van Áron laboratórium tisztaságú mûhelye, ahol olykor fél évig dolgozik egy-egy karórán – megrendelésre természetesen. Sokszor saját maga gyártja ezekhez a végtelenül finom kidolgozású és drága anyagból készült szerkezetekhez az ugyanolyan finom és pontos szerszámokat is. A megrendelôket (akik között még nem volt magyar) elôször az apró részle-tekig kikérdezi, milyen órát szeretnének, a szerkezet tudásától és a számlaptól a karóra szíjáig, színéig, a mutatók formájáig. Aztán látványtervet készít, és a mun-ka különbözô fázisaiban is folyamatosan tartja a megrendelôvel a kapcsolatot.

Mûremekeivel már évekkel ezelôtt jelentôs sikereket ért el a világ legtekinté-lyesebb órakiállításain, köztük a svájci Baselworldön. Áront azóta tartja igazán számon ez a zártkörû elit szakma, amióta megalkotta – még huszonévesen – a világ legkisebb ingaóráját, a Miniature Zapplert. De kiemelkedô sikert aratott a Tourbillon No. 1 nevû asztali óra is. Hôsünk akkor lett az AHCI tagja, amikor bemutatta a Primus nevû karórát, amely meggyôzte a világ legjobb órásmeste-reit, hogy a helye köztük van.

Az új, Dignitas kollekció férfias puritánsága elbûvölô: a Pure, a Power Reserve és a Tourbillon Diagonal mind magukon viselik megalkotójuk szakmai tudásán kívül az esztétikumot, a mûvészi érzéket is – no meg a szép márkajelzést: Bexei. Így ejtik ugyanis külföldön a Becsei nevet.

Magyar műremekek

101

Kiváló órásmester úgy lehet valaki – a szorgalmon és a tehet-ségen kívül –, ha évekig régi órákat restaurál, javítgat, és közben igyekszik még tökéletesebbé, könnyebbé, légiesebbé tenni a már meglévô szerkezeteket. Így volt ezzel mindhárom generáció: Becsei Áron nagyapja és édesapja is, de oldalági részrôl is szinte mindenki órás. Bár Áron nem ennek készült eredetileg – fiatalabb korában még a vízilabda volt az igazi szerelem. Ez a valaha profi szinten ûzött sport ma már csak kikapcsolódás számára.

Évenként több kiállításon vesz részt, ilyenkor szívesen ellátogat óramúzeumokba is. Kedvence a Patek Philippe márka, amelynek múzeuma kifogyhatatlan látnivalóval szolgál, és amelyet még soha nem sikerült végignézni – jegyzi meg.

Bizonyár eljön az az idô is egyszer – morfondírozom magamban –, amikor a hazai elit tagjai nem valamelyik svájci 150 éves manu-faktúra termékét viselik majd a csuklójukon, hanem Bexeit. Tudjuk, az ember nem nagyon lehet próféta a saját hazájában – de azért meg lehet próbálni. Talán ha valamelyik James Bond-filmes adap-tációban a fôhôs egy Bexei órán nézné meg a pontos idôt…

Megújult édes tradíció a postákon

Posta Szerencsesüti: távol-keleti hagyomány egy csipetnyi Amerikával különleges magyar köntösben

Mi, sok száz éves cukrá-

szati hagyománnyal rendelkező, édesszájú magyarok ösztönösen vonzó-

dunk a különleges desszertekhez. Gondoljunk csak a sejtelmesen lángoló Gundel-palacsintára

vagy a habkönnyű krémeket rejtő ostyaköltemények-re. De vajon mi lenne akkor, ha a magyar tradíciót egy olyan titokzatos, távol-keleti találmánnyal ötvöz-nénk, amely titkos üzenetek közvetítője, jövőbelátó böl-csességek tárháza, és sorsunkat jó irányba fordítja? Az egyik legsokoldalúbb édesség, az évezredes múltra

visszatekintő szerencsesüti számtalan formában került már az emberek kezébe, de postai nye-

reményjátékként a világon először Ma-gyarországon találkozhatunk vele

november végétől…

Japán vagy kínai?A sokszor kínai éttermekben apró meglepetésnek szánt sütemé-nyek valójában nem Kínából származnak. Sőt, ott csak „amerikai szerencsesüti”-ként ismerik az emberek, akik egyáltalán tudnak a lé-tezéséről. A szövevényes történetnek valójában nem más az oka, mint hogy Japánban és Kínában is léteznek apró, üzeneteket tartalmazó, hold alakú sütemények. A felkelő nap országában ez félhold alakú, a nagy fal otthonában pedig a teliholdat idézi, és „holdsüteménynek” hív-ják. Az általunk ismert roppanós finomság tehát mégis japán eredetű, míg a puha tésztájú, sokszor édes babpasztával töltött édesség kínai, és nem került be az európai kulináriába.

A „cudzsiura szenbei” történeteA szerencsesüti neve a japán cudzsiura szenbei („jóskeksz, szerencsekeksz”) tükörfordítása. Hagyományosan az új-évhez kötődő szertartások során kapták a hívők a papírdarabkákat rejtő sütemé-nyeket a sintoista szentélyek szerzete-seitől.

Az édesség következő állomása Japán után Amerika volt. A legenda szerint az 1800-as évek végén kalózok rabolták el és hurcolták az Újvilágba, de tény, hogy itt telepedett le a japán nemes, Hagivara Makoto. A  báró híres tájkertépítőként megalkotta San Franciscóban a Golden

Gate Park ékkövét, a máig is sokak ál-tal látogatott lenyűgöző Japanese Tea Gardent. A csodálatos japánkertben egy teaház is állt, ahol a tradicionális zöld tea mellé a félhold alakú süteményeket is fel-szolgálták. Ezek még nem számítottak kimondottan édességnek, ízük inkább semleges volt, a cukrot az amerikai íz-léshez igazodva adták hozzá. A szeren-csekekszek édes változata pillanatok alatt népszerű lett, és a régi-új édesség készítését a kínai pékségek is átvették. A süteményeket egészen 1964-ig kézzel készítették, akkor alakult meg az első szerencsesütigyár San Francisco kínai

negyedében. A  nagyüzemben készülő édességek ezután kerültek Európába és váltak az Óvilág kedvencévé – immár a kínai vendéglőkben.

Vajon mit tartogat számunkra a szerencse a postákon?

Magyarországra az eredeti receptúra sze-rint készülő szerencsesüti 2003- ban ju-tott el az Infonity Kft. jóvoltából. A benne rejlő lehetőségek a Magyar Posta szakem-bereinek is megmozgatták a fantáziáját, ezt az egyedi módszert, az üzenetközlés e kreatív és egyben finom eszközét vá-lasztották új nyereményjátékuk alap-jául. „Régóta gondolkodunk azon, a la-kosság körében jól ismert és népszerű szerenCsekk-akciónk mellett milyen postához szorosan kötődő különleges új-donságot tudunk nyújtani ügyfeleinknek. Attraktív és tőlünk eddig nem látott meg-oldást kerestünk, így jött az ötlet, hogy egy olyan márkázott termékkel jelenjünk meg, amely már a csomagolásában is a posta arculatát tükrözi. A lakossági ügyfe-leknek szeretnénk egy olyan kuriózumot nyújtani, amely 1792, élelmiszer-árusítá-si engedéllyel rendelkező postahelyünk bármelyikén elérhető. A felvevő ablakok-nál és a Postaboltokban vásárolható meg a sütemény jelképes összegért, mindössze 100 forintért” – mondta el Varga Dezső, a Magyar Posta Zrt. üzleti és koordinációs vezérigazgató-helyettese.

104104

Vezető szerepben világszínvonalú termékekkel

Az édes meglepetés készítője, a csaknem 60 éves tradícióval rendelkező Ziegler Ostyagyár neve eleve garancia a kiváló minőségre. Az értékes nyereményeket rejtő szerencsesüti a Ziegler Chocoin, Kiváló Magyar Élelmiszer védjeggyel elismert terméke. A félmillió darab apró süti mindegyike tartogat valamilyen nyereményt, többek között háztartási eszközöket, téli élelmiszerkosarat vagy a Posta Biztosító UtasŐr biztosítására szó-ló kedvezménykupont, 300 forint érték-ben, és még a csomagolás beküldésével is kedvezhet a szerencse. „Nagyon fontos számunkra, hogy ügyfeleinknek a lehe-tő legmagasabb szintű szolgáltatásokat nyújtsuk. Ezért a Szerencsesüti ajándék-sorsolásán elnyerhető nyeremények is magas színvonalúak, így például belföldi wellnesshétvégét, LCD televíziót, iPod nanót és más, nagy összegű meglepetést is kisorsolunk. A sorsoláson azok vehet-nek részt, akik tíz süteménycsomagolást küldenek be a megadott címre. Külön öröm számunkra, hogy olyan megoldást találtunk, amely minden korosztálynak szól, és amellyel bárki nyerhet. Az igazi kuriózum pedig, hogy az ötszázezer sü-temény mindegyike egyedi, és nemcsak a díjakkal lepjük meg ügyfeleinket, de elgondolkodtató és humoros idézetekre is lelhetnek az édességekben” – emelte ki Varga Dezső.

Egy falat szerencse, ami kívül-belül meglepetés

A tradicionális japán édesség modern, át-fogalmazott változata igazi különlegesség. 2003-ban a magyar Infonity Kft. jegyez-tette be és védte le saját ötletként, majd komoly szakmai munkát követően alakult ki a különleges magyar szerencsesüti ötle-te. Az Infonity Kft. szellemi termékének, a Magyar Posta egyedi csomagolású édes ostyájánaka receptúráját pedig a Magyar-országon legrégebbi múltra visszatekintő, négy generáció tudásának birtokában lévő Ziegler Ostyagyár alkotta meg. A minősé-gi alapanyagokból, fahéjas, szegfűszeges fűszerezéssel, étcsokoládé-bevonattal ké-szülő tallérok az édesszájúak kedvenceivé válhatnak.

B. E.

A Szerencsesütihez kapcsolódó nyereményjátékról Varga Dezső, a Magyar Posta Zrt. üzleti és koordinációs vezérigazgató-helyettese tájékoztatta lapunkat.

A „A csillagokat iszom”A FELV IL ÁGOSODÁ S I TA L Á NA K TÖRT ÉNET E , A MELY ET

SZÉCHEN Y I IST VÁ N NE V EZET T EL

A AZ 1600-AS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN,

amikor a felvilágosodás eszméje egész Európát

felpezsdítette, és hajók indultak el a távoli

világokat felfedezni, az akadémiák, az új

találmányok és a locke-i filozófia virágkorában

szép csendesen megszületett egy egész világot

meghódító aranyló ital. Az angolok „találták

fel”, a franciák tökéletesítették, a magyarok

is élvonalbeli művelői lettek a készítésének,

és világversenyeken első helyek elérésével

múlják fölül sokszor a frankhoni példát. A nagy

államférfit, Széchenyi Istvánt annyira elbűvölte a

különlegesség, hogy hazánkban is az ő jóvoltából

lett ismert a kulináris vívmány. Neki köszönhető a

francia elnevezés magyar nyelvbe való átültetése,

az egyik legszebb magyar szó megalkotása,

amelyet Hitel című művében említ először.

EZ A SZÓ: A PEZSGŐ.

A „LE VIN DU DIABLE”, AVAGY AZ „ÖRDÖGÖK BORA” TITKAINAK NYOMÁBANKözépkori írásos emlékekben, még a mai ismert pezsgő meg-születése előtt furcsa, ördögi italról találhatunk leírásokat. A monostorokban élő borkészítő szerzetesek írták le azt a jelenséget, amikor a pincében pihenő borospalackok közül némely önálló életet kezdett el élni, s hangos pukkanással, néha robbanással késztette őket a fejvesztett menekülésre. A  rakoncátlan bor előnyös tulajdonságainak kutatását az ördögnél is erősebbnek bizonyuló szükség szülte, mégpedig Franciaországban, a champagne-i és a burgundi régió közötti vetélkedés eredményeképpen. Champagne hűvösebb klímája és az így alacsonyabb cukortartalmú, savasabb szőlőszemek nem vetélkedhettek Burgund testes vörösboraival, így a pin-cemesterek állandóan keresték az új lehetőségeket. A legré-gebbről ismert feljegyzés szerint a Carcassonne melletti Saint Hilaire-apátságban Benedek-rendi szerzetesek már 1531-ben készítettek egy Blanquette de Limoux nevű habzó bort.

FELJAVÍTOTT FRANCIA NEDŰÁm ez a csodaital még rengeteg technológiai hiányossággal bírt. Sokszor megromlott, és az eldurranó palackok láncre-akciója nemritkán a pince termésének 80%-át megsemmisí-tette, a palack fala nem bírta el a nagy szén-dioxid-nyomást. Erre I. Jakab uralkodásának idején a takarékosság szülte a megoldást, immár Nagy-Britanniában. A felvilágosult király vigyázott az erdeire, megtiltotta a fa használatát az üvegol-vasztásnál, ehelyett szenet kellett használniuk a mesterek-nek. Az eredmény egy sötét színű, vastag falú palack lett. A champagne-i bort már régen ismerő angolok így ezekben az üvegekben importálták az italt, ami az ő ízlésüknek könnyű és savas volt. A kereskedők ezért némi cukor vagy melasz segítségével „feljavították” a francia nedűt, amely a hajón szállítás alatt a melegebb raktérben újra erjedt, de ezúttal az üveg már ellenállt a reakciónak. A végeredmény annyira le-nyűgözte a briteket, hogy 1662-ben Christopher Merret orvos hosszasan írt arról, hogyan lehet a champagne-i bort cukor

107

az „ördögök bora”segítségével pezsgésre bírni. A kiváló tudós ugyanabban az évben a királyi udvar előtt is bemutatta a pezsgő készítésének máig méthode champenoise néven ismert folyamatát.

DOM PÉRIGNON ATYA CSILLAGAIHiába jegyezte le Merret az eljárást, Európa-szerte mégis a méthode ruralt alkalmazták, azaz még az erjedés befejezése előtt palackozták a bort. A szállított készletek nagy része az új üveg ellenére is kárba veszett, a palackok nyakát lezáró bőr vagy textília sokszor nem tudott ellenállni a nyomás-nak, a hajók fenekét egy-egy viharos út során valóságos pezsgőáradat borította. A champagne-i szerzetesek nem tűrhették, hogy nemes boraik hírnevén ilyen csorba essen, így a legtapasztaltabb borász atyát, Dom Pérignont tették meg a hautvillers-i apátság pincemesterévé, aki 57 évig töl-tötte be ezt a tisztséget. Az újításokra fogékony szerzetest lenyűgözte az új ital, a legenda szerint a pezsgőt megízlelvén

így kiáltott fel: „A csillagokat iszom!” Egy azonban biztos, Pérignon érdemei vitathatatlanok lettek a habzó ital tö-kéletesítése terén. Ő alkalmazott először parafa dugót az üveg lezárására, amit később drótkosárral egészített ki, hogy ellenálljon a fermentáció során létrejövő nyomásnak. Emellett az alapborok házasításában is szakértő volt, jól kezelt, különleges zamatú pezsgői hamarosan már Párizs-ban is híressé váltak.

PEZSGŐ AZ OLTÁRON ÉS NAPÓLEON PIRAMISAAz 1700-as években az „ördögök bora” a szakrális skála ellenpontjára került: a „szentek italává” vált. A Reimsben felkent francia királyok a ceremónia során akkorra már a jó champagne-i bor helyett pezsgőt ittak. A divatteremtő XIV. Lajos, kora híres Napkirálya a nemes nedűt azonnal megszerette, s azonnal a „szentek borává” nyilvánította. Amit pedig ő kedvelt, az előtt másoknak is illett hódolniuk,

108

az „ördögök bora”a gyöngyöző ital így Európa-szerte elterjedtté vált a ne-messég körében. Az angolok találmányát tehát a francia nemzet tette világhírűvé, 1729-ben elsőként a Ruinart Pere et Fils cég megalapította az első pezsgőüzemet. Madame Pompadour egyenesen ajánlotta az arisztokrata hölgyek-nek, híressé vált mondása szerint „a pezsgő az egyetlen bor, amit egy nő meg tud inni anélkül, hogy azt érezné magáról, csúnyának tűnik”.

Maga Bonaparte Napóleon is nagy hódolója volt a buboré-kos italnak. „Nem tudok pezsgő nélkül élni! Győzelemnél meg-érdemlem, vereségnél meg szükségem van rá” – mondta egy hadjárata során. A pezsgőrajongó államférfi nevéhez számos máig is élő szertartás kötődik, többek között a pezsgőpiramis állításával is az ő hódításai előtt tiszteleg az utókor, és a sabrage (a pezsgőspalack szablyával történő nyitása) technikája és ha-gyománya is a győztes csatákat ünneplő napóleoni tiszteknek köszönhető.

MIBŐL KÉSZÜL A PEZSGŐ?A champagne három tradicionális szőlőfajtája a pinot noir, a pinot meunier és a chardonnay. A 20. század végéig a pinot meunier volt a legnagyobb területen telepítve, mivel ez a fajta nő és érik a legjobban. Az utóbbi években egyre több pincészet törekszik a kimagasló minőségre a mennyiséggel szemben, ezért előtérbe került az elegánsabb, összetettebb bort adó pinot noir fajta, ami ma már az összes terület több mint 40%-át foglalja el. Az alapbor Champagne-ban általában házasítás (cuvée). Ez alól kivételt je-lent a Blanc de Blancs, amely kizárólag chardonnay-ből, és a Blanc de Noirs, amely pinot noirból vagy pinot meunier-ből készülhet.

HOGYAN KÉSZÜL A PEZSGŐ?Napjainkban az aranyló ital elkészítésének három módozatát alkalmazzák. De bármelyik használata mellett is dönt a pezs-gőmester, a cuvée-nek (alapbor) mindenkor egészséges, könnyű, tiszta ízű, finom zamatú, inkább semleges jellegű, minden töl-téskor azonos minőségű és összetételű bornak kell lennie. Az alapbort a házasítás után tirázslikőr (borban feloldott nád- vagy répacukor) és élesztő hozzáadásával erjesztik újra. Az erjesztés után expedíciós likőrt adnak hozzá, kivéve a nyerspezsgőnél.

MÉTHODE TRADITIONNELLE(HAGYOMÁNYOS MÓDSZER)A pezsgő ugyanabban a palackban erjed és érlelődik, mint amelyben később forgalmazzák. Az alapbor, tirázslikőr és pezs-gőerjesztő élesztő keverékével megtöltött és lezárt palackokat 12-14 °C körüli állandó hőmérsékletű pincékben, fekvő helyzet-ben, 9 hónapig erjesztik, és átlagosan 2, de esetenként ennél több évig érlelik.

MÉTHODE TRANSVASÉE (PALACKBAN ERJESZTÉS ÉS TARTÁLYOS ÉRLELÉS)A pezsgő 1,5 literes, úgynevezett „magnum” palackokban erjed és érlelődik. Ennél az eljárásnál a seprőn tartás ideje legalább 9 hónap, különleges tételeknél hosszabb. Az érlelést követően esetenként a palackok tartalmát zárt rendszerű, hűthető, nyo-másálló tartályba ürítik, és a cukortartalom végleges beállítása után a seprőt szűréssel eltávolítják.

MÉTHODE CHARMAT (TARTÁLYBAN ERJESZTETT PEZSGŐ)A pezsgő erjesztése nagy űrtartalmú, nyomásálló tartályokban történik. Az erjesztés és a 6 hónapos vagy ennél tovább tartó seprőn tartás után szűréssel seprőtelenítik, és beállítják a vég-leges cukortartalmat, végül palackozzák. Mustból közvetlenül pezsgő is készülhet, tartályban erjesztéssel. (Asti Spumante).

109

„KÉT MAGYAR NEMES LEGINKÁBB NEKIHEVÜLE”A pezsgő magyarországi története egészen pontosan 1822-ben kezdődött Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós franciaországi utazásával. Épernay-ben magánál a legendás pezsgőgyárosnál, Moët-nél és vejénél, Chandon úrnál vendégeskedtek. A  házigazdák remek vendéglátó-nak bizonyultak, Wesselényi leírása szerint „sétánk alatt Mr. Moët hazaérkezve nála ebédelénk. (…) A tüzes »Silleri sec«-et, a viditó »Ay créman«-t, az édes »Rosé«-t s a csinytalan »mousseux«-t élvezettel hajtogattuk le. Az egész asztaltársa-ság vidám vala, de a két magyar nemes leginkább nekihevüle és legfőbb ideje volt hazamenni, mert odaérkezve, Széchenyi lábai még az állásra sem valának alkalmasak”.

Nem csoda, hogy a két, innovációkra kiváltképp nyitott kiváló államférfi élénken érdeklődött a francia pezsgő iránt. Széchenyi azonnal elkezdte alaposan feltérképezni az adaptá-ciós lehetőségeket, egyben előre gondolkodva a magyar termék védelméről is gondoskodott.

ELSŐ AZ ELSŐK KÖZÖTTSzéchenyi magyarpezsgő-víziója nem egészen három év múl-va valósággá vált. 1825-ben dr. Schönbauer Mihály és Fischer János megalapította az első, Franciaország határain kívüli hivatalosan bejegyzett pezsgőgyárat Pozsonyban. A sikeren felbuzdulva többen is pezsgőgyárat nyitottak, de Budán az első champagne-i metódussal készült pezsgőt Törley József

honosította meg, aki újításaival, eredményeivel is első volt az elsők között.

Az 1882-ben megalakult legendás gyár és persze a Törley pezsgő titkaiba a máig is méltán elismert cég pezsgőmeste-re,  Koczuba Róbert avatott be bennünket. „Törley József nem-csak kiváló üzletember volt, hanem élvonalbeli szakember is, akinek számos újítás köthető a nevéhez. A grazi kereskedel-mi akadémián tanult, itt ismerkedett meg Teophil Roederer francia pezsgőgyárossal, aki francia–német nyelvű levelező-ként alkalmazta a több nyelven beszélő, éles eszű fiatal férfit. Törley Grazban szeretett bele a pezsgőkészítés művészetébe, majd Reimsben a Delbeck et Cie. cégnél Roederertől megszer-zett tudását a gyakorlatba is átültette. A magyar fiatalember pezsgőjének olyan pozitív fogadtatása volt, hogy Törley József hamarosan önállósította magát, és Reimsben első magyarként gyárat alapított.”

Ezt a kiforrott francia technológiát hozta el, mikor 1880-ban Magyarországon alapbort keresvén felfedezte, hogy Etyek környékén Champagne-hoz hasonló talaj- és klímaviszonyok találhatóak. A felfedezésen felbuzdulva két év múlva megala-kult a Törley-üzem Budafokon, 1882. augusztus 1-jén.

„A budafoki gyár szinte azonnal sikeres lett. 1890-ben már bővíteni kellett, akkor helyezték át az Anna utcába, ahol óriási, háromszintes, 20 000 négyzetméter alapterületű pincerend-szert alakítottak ki. Az üzem azonban nemcsak a méretével járt mindenki előtt, hanem a berendezések színvonalával is.

110

„Az egész asztaltársaság vidám vala”

112

Azok a gépek voltak a legmodernebbek Magyarországon, és európai viszonylatban is az élvonalban jártak.”

MÉRNÖK, ÚJÍTÓ, FELTALÁLÓTörley pályája csúcsán is újabbnál újabb ötletekkel tökéletesítette a pezsgőgyártást. 1905-re a termelés elérte az egymillió palac-kot, így az alapító a gyors és korszerű áruszállítás érdekében elsőként vásárolt autókat, és alapító tagja lett a Királyi Magyar Automobil Clubnak is. A kettes számú jogosítvány tulajdonosa-ként jegyezték be, az autóvezetést is az elsők között tanulta meg. A korabeli újságokban elismerő írásokkal méltatták munkáját: „ő óriási vagyoni sikerei mellett nem elégedett meg csak annak az iparágnak kultiválásával, hanem sokkal nagyobb, az emberiség jobb boldogulását célzó, a magyar névnek nagy dicsőséget szerző találmányok megoldásán és keresztülvitelén fáradozott” – jelent meg halála évében a Magyar Automobil 1907-es számában. A le-gendás pezsgőgyáros emellett más találmányokon is dolgozott. Reimsben ismerkedett meg Benkő István mérnök-feltalálóval, akivel korukat megelőzve közösen „egy olyan battériát állítottak ugyanis össze, melynek áramfejlesztő képessége nemcsak min-den eddigit felülmúlt (…) A közös Törley-Benkő névre az egész világon bejelentett szabadalom lényege ugyanis egy olyan addig ismeretlen chemiai áramfejlesztő eljárás volt, mely gőzgép és dynamo nélkül erős áramok fejlesztésére volt képes”.

ARANYITAL, ARANYESŐ„A Törley-hagyomány napjaink magyar pezsgőkultúrájában is tovább él. Sok remek pezsgőmester és -készítő van ma Ma-gyarországon, de Törley számtalan fejlesztéseinek egyikére-másikára mindenhol ráakadhatunk. Ilyen a degorzsálás*, azaz a pezsgő tisztításának módja is, amely a habzó italt olyanná tette, amilyennek ma is ismerjük: kristálytisztává. A napjain-kig világszerte alkalmazott eljárást a világhírű pezsgőgyáros, François Clicquot özvegye, Madame Veuve Clicquot fejlesztette ki a 19. század közepén, de a degorzsálás előtti fagyasztást pár évvel később Törley Magyarországon elsőként vezette be. Az új módszer kiemelkedő eredményeket hozott: a legendás pezsgőgyáros 1885-ben elnyerte a budapesti Országos Általá-nos Kiállítás, majd 1893-ban az Országos Iparegyesület arany-érmét is” – mondta el a pezsgőszakértő.

Az aranyeső a mai napig hullik a magyar pezsgőgyártásra. „Büszkék vagyunk a magyar pezsgő jó hírére, nagy örömünk-re ma már nemcsak mi, hanem más magyar pincészetek is kiváló eredményeket érnek el világversenyeken vakkóstolá-son is. A Vinalies Internationales nemzetközi borversenyen 39 ország pezsgői és borai közül például 2010-ben a Törley Chardonnay Brut 2006, és a XIX. Chardonnay Du Monde-on 2012-ben a Chapel Hill Chardonnay Brut is aranyérmet nyert. Ezt a dicsőséget pedig többek között olyan kiváló emberek-nek köszönhetjük, mint Széchenyi vagy Törley, akik szakértel-mükkel, hitükkel és meg nem alkuvásukkal Magyarországot a legjobbak sorába emelték. Az ő méltó utódjuknak lenni a legnagyobb kihívás.”

Bödő Edit

CSÚCSITAL NEM CSAKCSÚCSÉTELEKHEZArra a kérdésre, hogy a pezsgő mely ételeknek megfelelő kísérője, Koczuba Róbert pezsgőmester szerint a válasz egyszerű: csaknem mindegyiknek, legyen az osztriga vagy épp egy tavaszi tekercs. „A száraz, neutrális, mégis királyi ital minden étel ízét kiemeli, kivéve a nagyon erősen csípős fogásokét, hiszen a szénsav miatt inkább az erős ízt érezzük az étek íze helyett.” A szakértő szerint az édes habzó italnak is megvan a helye a gasztronómiában. „A vietnami konyha menüsorát méltó módon kísérheti az édes vörös típus. A jó pezsgő, legyen akár könnyedebb vagy testesebb, mindig kiváló választás, ha el akarjuk bűvölni az asztaltársaságot.”

SZERVÍROZÁS Még ma is él az a szokás, hogy a pezsgőt jéghidegre hűtik, de ne feledjük el, hogy a champagne is bor! Sokkal jobban kinyílik az ital, és szebben megmutatkoznak az aromái, ha 6-8 °C-on szolgáljuk fel. A pezsgőt hagyományosan egyenes falú, csőszerű pohárban, flute-ben szervírozzák. Ebben a buborékok hosszan, egyenesen gyöngyöznek. Különleges minőségű pezsgőknél megfigyelhető a nagyon apró, de folyamatos buborékozás akár még órákkal a felbontás után is. Ám ha inkább az ízekre, illatokra vagyunk kíváncsiak, érdemes másik poharat választani. Az egyenes falú flute-ekben ugyanis az illatok elillannak. A legjobb választás egy kicsit öblösebb, fent záródó pohár. Ebben ugyan nem lesz olyan intenzív a buborékozás, de a kóstolás során több izgalmat nyújt így egy minőségi pezsgő.

HABZÓ VAGY GYÖNGYÖZŐ, BOR VAGY PEZSGŐ?A champagne-i eljárást ugyan a világ számos táján használják, de az ott is készülő ital maga az eredetvédett pezsgő. Nagy ve-télytársa a champagne-nak a méltán híres olasz spumante és a spanyol cava is, amelyek szintén tulajdonképpeni pezsgők. A lambrusco és a prosecco szőlőfajtát jelöl, amelyből gyöngyöző bor, sőt a proseccóból sokszor pezsgő is készül. Az előbbi esetében a szén-dioxid-tartalom keletkezhet az erjedés során, vagy mester-ségesen is az italba kerülhet. Ám a palackban uralkodó nyomás jóval kisebb (1–2,5 bar), mint a többi boritalban, amelyekben minimum 3, általában 5-6 bar uralkodik.

113

« Rendhagyó útikalauz karácsonyi kiránduláshoz »

akár a bevásárlási forgatagból szabadulva, akár egy ausztriai síelés záró- vagy nyitóakkordjaként is érdemes a császárváros emlékeit magyar szemmel meg-csodálni. Persze Bécs elsôsorban az osztrákoké, ám több közünk van hozzá, mint elsôre gondolnánk. Magyar történelmi túraútvonalat kínálunk a világvárosban.

A Stephansdomról azt gondolnánk, hogy ha valami, akkor ez ízig-vérig oszt-rák, hiszen Ausztria egyik jelképe. Nagyjából igazunk is lenne, ám Bécs leg-híresebb templomának a története ennél azért szerteágazóbb. Ha megállunk a nyugati homlokzata elôtt, és a Pogány-tornyok felett a tetô irányába nézünk, megállapíthatjuk: alig két emberöltônyit késtünk ahhoz, hogy a szívünket át-járja a honfiúi, honleányi büszkeség. Bár ma kissé jellegtelen benyomást kelt a fekete-sárga cserepezés, azonban egészen 1945 húsvétjáig magyar nemzeti színekben pompázott a tetô, ráadásul évszázadokon át.

* A „MAGYAR” BÉCS *

Az elsô piros-fehér-zöld cserepeket – itt-ott némi kékkel színezve – Mátyás király adományából rakták fel az épületre, hiszen miután 1485-ben elfoglal-ta a várost, anyagilag segítette a templom építését, s szinte bizonyos, hogy a

nemzetiszínû cserepeket a budai majolikagyártó mûhelyben készítették. Mátyásnak nagy tervei voltak Béccsel, ezért is költöztette ide udvarát. A halál azonban – mely itt érte Európa-szerte tisztelt uralkodónkat 1490-ben – csak-hamar tervei útjába állt. Az egyes cserepeket persze idôrôl idôre cserélték ezek után, ám a színharmó-nia megmaradt egészen a második világháború végéig, amikor egy bombatá-madás elpusztította a templom tetôzetét. A kutatások szerint a Szent István-templom építôanyaga részben szintén ma-gyar, hiszen nyugat-magyarországi kôbányákból származik. Errôl egyszerû látogatóként aligha gyôzôdhetünk meg, szemügyre vehetjük viszont a temp-lomban a tán leghíresebb magyar Mária-ábrázolást. Az oltárkép eredetileg a Szabolcs megyei Pócs, a mai Máriapócs templomában állt, mígnem 1696-ban egy mise során könnyezni kezdett.

A csoda tizennyolc napon át tartott, a híre eljutott az udvarba, Lipót császár és magyar király pedig szemet vetett a kegyképre. Érte küldetett, ám mire Bécs-be értek vele, a Szûzanyának elapadtak a könnyei. A bécsieket így cserben-hagyta Mária, ám a máriapócsiakat nem: az ottani templomban 1707-ben el-helyezett másolat ugyanis 1715-ben szintén könnyezni kezdett, így Máriapócs napjainkban is nagy hírû kegyhely. Aki a kisméretû képet esetleg nem találná a díszes templombelsôben, annak Ungarische Madonna Unsere Liebe Frau von Wienként érdemes keresnie – a bécsiek így ismerik.

« Fogadó a vándornak, palota a fôúrnak »

A Stephansdomból kijôve akár észak felé is vehetnénk az irányt, a Salvatorgasse felé, ám egyelôre a szentély irányába fordulva, keleti irányba sétáljunk ki a térrôl. A Domgasse 7. szám alatt találjuk a Hotel a magyar királyhoz, azaz a Zum König von Ungarn nevû szállodát. A mai épület egy korábbi vendégfogadó helyén épült 1818-ban, és szinte vál-tozatlan formában ôrzi 19. századi elrendezését, eredeti enteriôrök is vannak. Több szoba magyar fôúri családok nevét kapta. Elsôsorban a 19–20. század for-dulóján volt divatos, akkor a bécsi mûvészek egyik találkahelyeként ismerték. Mátyáson kívül a magyar történelem több kimagasló alakja is élt Bécsben. Mi-óta a Habsburgok ültek a magyar trónon, a fôurak igyekeztek a király közelében is fenntartani egy-egy palotát, hiszen Budára és általában a magyar területekre csak ritkán látogattak el az uralkodók. A Pálffyaknak, a Batthyányaknak épp-úgy volt palotájuk a Hofburg szomszédságában, mint II. Rákóczi Ferencnek. A késôbbi fejedelem azóta már sajnos átépített lakóháza, a késôbbi tulajdono-sairól ismert Erdôdy–Fürstenberg-palota a Himmelpfortgasse 13. szám alatt áll, ahová a Stephansdomtól legegyszerûbben a dél felé tartó Kärntnerstrassén juthatunk el, jó ötperces séta után balra fordulva. Ugyan megéri a kis kitérô, ám ha a Kärntnerstrassén folytatjuk az utunkat, egy sarokkal odébb, a 37. szám alatt a máltai lovagrend templomát talál-juk. Azért érdekes a számunkra, mert ez volt a magyar nyelvû liturgia szín-helye a 19. században, vagyis ha úgy tetszik, magyar templomként szolgált. A Malteserkirschébôl kilépve szinte rögvest a Neuer Markton találjuk ma-gunkat. A Johannesgasse sarkáról már meglátjuk a kapucinus templom hom-lokzatát – ám ami igazán érdekes, az alatta van.

116

« Királyok emlékezete »

Bár jobbára az osztrák történelem részeinek tartják ôket, a Habsburgok bi-zony Magyarország királyai is voltak csaknem 400 éven át, azaz jóval tovább, mint a 301 évig uralkodó Árpád-házi királyaink. Ráadásul a Habsburg-család a magyar királyoknak köszönhette felemelkedését: a tatárjárás során ugyanis az akkori osztrák herceg, a Babenberg-családból származó II. Civakodó Fri-gyes nem habozott sajátos módon segíteni a bajba jutott IV. Bélán, így a határ menti, nyugati magyar megyéket gyorsan elfoglalta, nyilván, hogy enyhítsen a kormányzás terhein (magát Bélát is fogságban tartva egy ideig). Bár Béla királyunk már 1242-ben visszafoglalta az elveszett területeket, ám a torzsalkodás nem ült el, így 1246-ban a Lajta mentén ismét összecsaptak. A csata az osztrákok gyôzelmével végzôdött, a küzdelemben azonban meghalt Frigyes herceg, és vele kihalt a Babenberg-család. Az osztrák hercegi koronára többen is pályáztak, s végül I. Habsburg Rudolf szerezte meg, hosszas viszály után 1278-ban, a dürnkurti csatában. IV. Kun László segítségével gyôzte le ellenlábasát, II. Ottokár cseh királyt, aki maga is elesett az összecsapásban. Így ágyazott meg Béla és unokája, László – akaratán kívül – a Habsburgok sok évszázados töretlen hatalmának.Ha belépünk a kapucinusok temploma alatti kriptába, persze nem láthatjuk az elsô Habsburgok síremlékeit, hiszen ez „csupán” 1633 óta szolgál a dinasz-tia tagjainak temetkezési helyéül. Elsôként II. Mátyás temetkezett ide, utóda, II. Ferdinánd Grazban építtetett díszes mauzóleumot, ám ezt követôen vala-mennyi Habsburg itt talált végsô nyughelyet (leszámítva az utolsó császárt, magyar királyt, IV. Károlyt, akit Madeirán temettek el). A kriptában az uralkodásuk sorrendjében helyezték el a családtagok kopor-sóit, síremlékeit. A legnagyobb térben Mária Terézia és férje, I. Lotaringiai Ferenc István óriási szarkofágját találjuk: Balthasar Ferdinand Moll barokk mûhelyének három méter magas és széles, hat méter hosszú alkotása. A ki-rályi párt fekhelyükön ülve ábrázolták, az alkotás egyik sarkában egy gyászoló nôalak a magyar koronát tartja a kezében. Elôttük fiuk, II. József puritán ko-porsója fekszik.Külön termet kapott Ferenc József, Rudolf herceg és Erzsébet királyné, azaz Sisi is. Utóbbi koporsója elôtt általában magyar nemzeti színû koszorút ta-lálunk, ahogyan a 2011-ben elhunyt Habsburg Ottó hamvainál is, akinek a szívét a végakaratának megfelelôen nem itt, hanem a pannonhalmi fôapátság altemplomában, szívurnában temették el.

117

« Bölcsôtôl a koporsóig »

Ha kijövünk a császári kriptából, ötperces sétával elérjük a Michaelerplatzot. Innen nyílik a Herrengasse, azaz az Urak utcája, ami a Hofburg közelsége miatt Bécs legelôkelôbb része volt. Az 5-ös szám az úgynevezett Wilczek-palota, a név a 19. századi tulajdonosa emlékét ôrzi. Sokkal izgalmasabbak azonban számunkra a korábbi lakók: 1788-tól ugyanis a Széchenyi család bérelte a há-zat, és itt született 1791. szeptember 21-én Széchenyi István, nyugatos polgá-rosodásunk legnagyobb reformkori alakja. Ezt tábla is hirdeti a homlokzaton.Bár sétára hívtam az olvasót, és Széchenyi István bármekkora kitérôt meg-érdemel, Döblingbe azonban csak akkor induljunk el gyalog, ha több szabad óránk is van a sétára. Az Obersteinergasse 18–24. ugyanis légvonalban is négy kilométernyire van innen, ráadásul Széchenyi korában még nem is tartozott Bécshez. Itt áll Görgen doktor szanatóriuma, amely ma kerületi bíróság, így bemenni nemigen tudunk. Ám nem is kell: a kert egy szegletében megtaláljuk Széchenyi stilizált sírját, alig néhány méternyire az emeleti, ötszobás lakosz-tálytól, ahol a gróf csaknem 12 évet töltött a világtól elszigetelt lelki és politikai számûzetésben 1848 után, mígnem 1860. április 8-án önkezével vetett véget szenvedéstörténetének. Az épület jelenlegi bejáratával szemben Széchenyi István mellszobra áll, emlékmûbe foglalva. Ide érdemes egy mécsest is hoz-nunk magunkkal, vagy legalább pár szál irányi-féle gyufát, hogy a legnagyobb magyar emléke elôtt tisztelegve pár percre lángot leheljünk az emlékmûre ko-rábban tett gyertyák egyikébe.Széchenyi mellett gondolhatunk közben a hajdani döblingi elmegyógyintézet más magyar halottjára is. Bár emléktábla nincs, szintén ebben az épületben halt meg Semmelweis Ignác, a magyar orvostörténet nagyja 1865-ben. Az anyák megmentôjének is tragikus sors jutott osztályrészül: egyes feljegyzések szerint, mivel csillapíthatatlanul dühöngött, az ápolók egyszerûen agyonver-ték az épület pincéjében.De intsünk kegyeletteljes búcsút az emlékezés keserû képeinek, és varázs-ütésre teremjünk ismét a Herrengassén. Már csak azért is, mert itt nyílik a Hofburg, amit egy itteni kis falrészlet miatt sem hagyhatunk ki a sétánkból.

« Mohó sas és merénylet »

Ha átgyalogolunk a Hofburg hatalmas és szinte véget nem érô kapuján, a Sváj-ci udvarra belépve pillantsunk a bal oldali falra. Két ablak közt, azoknál kissé lejjebb, egy impozáns címerre bukkanunk: a hatalmas, kiterjesztett szárnyú Habsburg sas szívénél vagy a bendôjében egy pajzsot, mégpedig az Árpád-ház

118

pajzsát láthatjuk. Ez a legrégebbi magyar címer Bécsben, 1536-ban készítették.Maga az udvar is roppant érdekes: ez a mai rezidencia legôsibb része. Az egy-kor itt álló palotában megfordult a 15. század magyar történelmének szinte minden jelentôs alakja: Vitéz János, Újlaki Miklós, Hunyadi László, s itt fo-gadta a város hódolatát Hunyadi Mátyás, miután elfoglalta azt.Északi irányban hagyjuk el a Hofburgot, és az eddigiekkel ellentétben – le-számítva a döblingi kitérôt – jókora, ám még vállalható sétára indulunk. Ha a Volksgarten mellett vágunk át, a Ringre érkezünk ki, vagyis a középkori és a 19. századi Bécs határára. Bal kéz felé a Naturhistorisches és a Kunsthistorisches Museum ölelésében a Mária Terézia-emlékmûvet láthatjuk. A császárnô a központi alak természetesen, ám korának politikusai, hadvezérei, tudósai, mûvészei veszik körül lovon, illetve álló alakokként. A szoborcsoport magyar nemzetiségû alakja Nádasdy Ferenc, Hadik András, Grassalkovich An-tal és Pray György is. Innen kis iramodásnyira, a Museumstrasse 7. szám alatt áll a hajdani magyar Testôrpalota, amelynek olyan nevezetes lakói voltak, mint Bessenyei György, Barcsay Ábrahám, Báróczy Sándor vagy Kisfaludy Sándor. A Monarchia szétesése után, 40 éven keresztül itt mûködött a Collegium Hun-garicum. A magyar kormány 1962-ben eladta a palotát az osztrák államnak, amely helyreállíttatta, s az osztrák igazságügyi minisztérium mûködik benne.

119

Ám ezek csak kis állomások, mert észak felé igyekszünk, a Rooseveltplatz irá-nyába. Nem nehéz megtalálni, csak a két karcsú neogótikus tornyot kell ke-resni. Ez a Votivkirche, azaz a fogadalmi templom, Bécs talán második legis-mertebb temploma, amelyet a járatlan turisták gyakran össze is tévesztenek a Stephansdommal. A hasonlóság azonban csak látszólagos, hiszen az épü-let a 19. század második felébôl származik, s az építésének apropója egy, az 1848–49-es magyar szabadságharchoz kapcsolódó szomorú esemény.Az azt követô megtorlásokért akart ugyanis elégtételt venni Libényi János sza-bólegény, aki 1853. február 18-án megkísérelte leszúrni az akkor még itt álló bástyán Ferenc Józsefet. A császár túlélte a támadást, a megmenekülésének emlékére öccse, Miksa fôherceg egy fogadalmi templom építését kezdemé-nyezte. Ezután bontották el a városfalakat, a bástyákat, és alakították ki a mai Ringet. A templom alapkôletételére már 1856-ban sor került, azonban csak 1879-ben készült el teljesen, és szentelték fel.Bár Libényi meg akarta ölni Ferenc Józsefet, a templom elkészültéig oldódott a magyar–osztrák feszültség, így az épületen s annak üvegablakain több helyütt magyar uralkodók-szentek alakjait jelenítették meg. Láthatjuk Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Erzsébetet és – mariazelli zarándokként – I. Nagy Lajost is.

120

« Ma utca a Duna medre »

Lassan a túránk végére érünk, nincs más dolgunk, mint visszajutni a kiindu-lópontunkhoz, a Stephansdomhoz. Vár azonban ránk még egy magyar szeglet, így ne toronyiránt, hanem a Schottenringen haladjunk a Duna felé, majd a Neutorgassénál térjünk le jobbra. Itt már a Duna egyik hajdani ágának a helyén járunk, s ha ezt nem hinnénk el, egyik célpontunk is bizonyosság erre, hiszen hamarosan megpillantjuk a Maria am Gestade, vagyis a parti Mária-templom épületét. A lépcsôi alatt folyt építésekor, a 12. században a Duna, így a hajósok, többek közt a magyar utazók temploma is volt. A pompás gótikus templom – a mai formáját 1414-ben nyerte el – mellett elhaladva a Salvatorgasséra jutunk, ahol egy pompás reneszánsz kaput találunk. Ez a Salvator-kápolna bejárata, ahol 1671. április 30-án utoljára imádkozott Nádasdy Ferenc gróf. Az összees-küvéssel vádolt fôurat ezután néhány lépéssel odébb, a Wipplingerstrasséról nyíló régi városháza egyik termében, a ma is álló Bürgerstubéban lefejezték. Társai, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc életét Bécsújhelyen oltották ki.Ha kisétálunk a Salvatorgassén, alig több mint kétszáz méternyire vagyunk a Stephansdomtól. Ha nem is láttuk a világváros minden magyar kötôdésû szegle-tét, olyannak ismertük meg Bécset, amilyennek más nemzetek tagjai soha.

Kovács Olivér

121

Jobb ma egy malac

ügyfélszolgálat 06 30 503 9100info@digipig.com

A megrendelt árut házhoz szállítjuk, vagy személyesen is átveheti raktárunkban vagy irodánkban is. Nézzen be hozzánk, és túrjon egy jó árat a DigiPig-gel!

AJÁNDÉKOKA LEGJOBB ÁRON

játék

háztartási gépek

szépségápolás

szájápolás

tévé, audió

A Tatuin bolygón, a Jabba’s Palace™-ban, Leia hercegnő Boushhnakálcázva magát megpróbálja megmenteni Csubakkát és a karbonitba fa-gyott Han Solo-t. El tud haladni a tetőre épített rakéták, védelmi ágyúkés a megfi gyelő berendezések mellett anélkül, hogy megérintené őket? Vagy Jabba és követőinek tarkabarka bandája elfogja a hercegnőt,és fogságba ejti Jabba elcsúsztatható trónja alatt? 9 minifi gura a dobozban: Jabba, Salacious Crumb, Bib Fortuna, Gamorrean Guard, Oola, Han Solo, Leia hercegnő Boushh ruhában, Csubakka és B’omarr szerzetes.• Korosztály: 9-14 év• Alkotóelemek száma: 717 db

Az árváltoztatás jogát fenntartjuk.

szájápolás

tévé, audió

A Tatuin bolygón, a Jabba’s Palace™-ban, Leia hercegnő Boushhnaká á á ó á C á é

• FlexMotionTec technológia kisebb nyomással a bőrre, hatékony borotválkozást eredményez, minimalizálva a bőrirritációt.

• UltraActiveLift hatékonyan megragadja és le-vágja a problémás szőrszálakat

• CrossHair penge megragadja a különböző irányba növekvő makacs szőrszálakat és a leg-rövidebb borostát is.

• Új PowerDrive meghajtás 20%-kal erősebb motorerőt biztosít, hogy a sűrű szőrzetet is nagy sebességgel tudja levágni

• Vízsugár alatt tisztítható• 1 órás feltöltés 45 perc borotváláshoz• Extra tartozékok:

• zuhany alatt is használható• 2 szintű akkumulátor kijelző – úti zár• puha úti tok és „védősapka”

Braun Series5 5040cc

elektromos borotva 47 999 Ft

Lego STAR WARS Jabba’s Palace™, 9516

36 290 Ft

• Teljesítmény: 800 W• Vízszint kijelző• Tartály: 0,7 l• Kompakt technológia• 19 bar nyomás• Nagy teljesítményű

szivattyú• Nagyon rövid felfűtési

idő (25-30 mp)• Jelzőfény• Stop Flow funkció• Szín: piros

A termék

megvásár-

lásával 12 500

Ft-os kupont kap

ajándékba, amit

Nespresso

kávékapszulákra

tud beváltani.

Krups Nespresso Pixie Electric XN300610kapszulás kávéfőző

44 990 Ft

DigiPig_Vilagunk_225x300_v3.indd 1 2012.11.27. 14:35

MINŐSÉG ÉS EGYEDISÉGMagyar kézműves ajándékok

További termékeinket megtalálja weboldalunkon: www.hunpark.hu

HUNGARIKUM PARK KFT.Telefon: 00-36-20-984-5838 • e-mail: info@hunpark.huwww.hunpark.hu

HUNGARIKUM PARK KFT.

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

MarkaMagazin_225x300.ai 1 2012.09.17. 12:11