Sellő lagúna

1. rész

Titkok

erdeje

Minden egy szép délutáni, kiránduló nappal indult. Egy ősz

hajú férfi, furcsa ruházatban az erdőt csodálgatja.

Míg aztán talál egy ajtót, mely két kőszobor közt áll a

növényzetben.

A kőszobrok sellőt ábrázolnak.

A férfi még áll ott egy darabig majd úrrá lesz rajta

kíváncsisága és bemegy.

Egy gyönyörű lagúna, benne pedig egy csapat vihorászó

sellőlány.

Ám egy sellő még sincs a vízben. Egy darabig így feküdt a

lagúna szélén és süttette uszonyát, de nem sokkal ezután

eltűnt a halfarok és lábai nőttek.

- Csajok! Csak szólok, hogy van egy kis dolgom, de egy perc

és visszajövök. – mondta a kék sellő.

- Rendben, de aztán gyere te is úszni! – mondta a rózsaszín

sellő.

A férfi időközben megérkezett a lagúnához. Nagy

meglepetésként várta azonban a vízben úszkáló hét sellő lány.

- Te jó ég! Egy ember! Futás! – kiabálta a narancssárga sellő.

- Lassíts Sora! Különben is, most mégis mivel akarsz elfutni?

– torkolta le a piros sellő.

- Mi a baj csajok? – kérdezte a sziklák mögül előbukkanó

Aqua.

- Nézd! Ő is egy ember. – mutatott a férfira a zöld sellő.

Aqua végigmérte a férfit, majd megkérdezte:

- Mi a neved?

- Akira vagyok. – mondta.

- Hogyan jutottál ide?

- Egy erdőben, voltam és ott találtam egy ajtót. Azon

bejöttem és ezt láttam. Lehetséges volna, hogy álmodok? –

vakarta a fejét Akira.

- Nem, ez itt mind valóság. Ez egy eldugott kis hely. Itt élnek

a sellők. – mondta Aqua.

- De az előbb azt mondta az egyik barátnőd, hogy én is egy

ember vagyok. Szóval nem én vagyok itt az egyetlen. Vagy

már más is járt itt?

- Nos, van itt valami lökött, aki már házat is épített magának

meg még néhányan, akik ide keveredtek, de nem akartak

elmenni.

- Nem is csoda. Ez a hely csodás. – ámuldozott még mindig

Akira.

A sellőlányok kimásztak a vízből a homokos partra. Ott

megszáradtak és lábaik nőttek.

- Én Kasumi vagyok. – mondta a piros sellő.

- Én meg Tsubaki. – mutatkozott be a zöld.

- Engem Sakurának hívnak. – mondta a rózsaszín.

- Violet vagyok. – mondta a lila.

- Liu. – intett a sötétkék.

- Spiral vagyok. – mondta a citromsárga.

- Sora vagyok. – mondta a narancs.

- Aqua-t pedig már ismered. – mutatott a lányra Sakura.

- Az meg mi… mi csoda? – akadozott Akira.

- Ő az erdő szelleme. – mutatta be a fehér lebegő nőt

Tsubaki.

A szellem végig mérte Akirát.

- Te nem vagy az erdő lakója. Neked itt nincs helyed. –

mondta.

- Menj haza! Te nem tartozol ide! – mondta a szellem, majd

visszament a fák közé.

Aqua a lagúna mellé ment Akirával.

- Meg kellene fogadnod a tanácsát! A szellem nagyon ritkán

jön elő. Neked valamiért nem kellene itt lenned. –

magyarázta Aqua.

- De… - habogott Akira.

- Komolyan mondom. Menj haza! De, kérlek, ne mond el

senkinek, amit itt láttál! Ennek titokban kell maradnia. –

kérte a lány.

- De… én… rendben. – nyögte ki végül.

Akira elment ugyan az erdőig, de valahogy nem akarta

elhagyni ezt a világot. Így hát még akkor is ott állt, mikor

besötétedett.

Ekkor viszont látta, hogy egy fegyveres alak a lagúna felé tart.

- Sietnem kell! Nem hagyhatom, hogy a lányoknak bajuk

essen!

1. rész

A fejvadász

- Miért kellett elmenni-e? Annyira cuki volt. – mondta

Sakura.

- Hagyd már ezt a cuki dolgot, már vagy egy órája ezt

hajtogatod! – mordult fel Kasumi.

- Én inkább a miatt aggódok, hogy tartja-e a száját. – mondta

Sora.

- Szerintem most van, ami miatt jobban kellene aggódnod. –

mondta egy titokzatos férfi, aki a lagúnához sétált.

Ekkor megérkezett Aqua.

- Hát ő meg? – kérdezte meglepetten.

- Egy sellő. – mondta a férfi gonosz vigyorral az arcán, majd

megütötte a kezében levő pengékkel.

Befutott Akira. Nagyon fel volt dúlva az előbbi dolog miatt.

- Takaródj a lánytól! – kiabálta.

- Ki vagy te? – kérdezte meglepetten a fekete ruhás.

- Inkább te ki vagy? – kiabálta Akira.

- Én fejvadász vagyok. A feladatom az, hogy megöljem a

lagúna sellőit. A nevem pedig Spirit.

- Megölni? – hökkent meg Akira.

- Úgy bizony, tehát tűnj, el az útból vagy fel négyellek! –

fenyegetőzött Spirit.

- Állok elébe. – válaszolta Akira.

Spirit neki esett Akirának. Mindenki meglepetésére Akirán

egyáltalán nem ejtett sebet a penge. De azért aggódtak érte.

- Na, tessék! Egy percre megyek el és már gyilkosság van

készülőben. – mondta Kasumi.

- Ne menekülj te ki… - kezdte Akira.

- Szállj le rólam! – morogta Spirit.

- Te szörnyeteg! – kiabálta Spirit.

- Én? Nem tudom, ki állít be gyilkos szándékkal! Hagyd

békén a lányokat! – vágott vissza Akira.

- Ebből elég! Ide figyelj, Sipirc vagy, hogy is hívnak! Hagyd el

a lagúnát vagy velem gyűlik meg a bajod! – ugrott közéjük

Kasumi.

Spirit elkezdett futni majd megállt és visszafordult.

- Redben, most az egyszer legyőztetek. De ne feledjétek,

még visszatérek. – mondta majd elment.

- Nem esett bajod? – fordult Akira Aquához.

- Nem, de te meg miért vagy még mindig itt? – kérdezte

meghökkenten Aqua.

- Azt mondtam, hogy menj haza! – Aqua egyre mérgesebb

lett.

- Én valami köszönöm félére számítottam. – lepődött meg

Akira.

- Nem kell minket megvédeni. Boldogulunk mi magunktól is.

– acsarkodott a lány továbbra is.

- Ó tényleg? Akkor én megyek is. A soha viszont nem látásra!

– Akira szinte már őrjöngött.

- Nem mehetsz el! Nem ejtett rajtad sebet a penge. Biztos

vagyok benne, hogy te is ide valósi vagy. Hisz különleges

képességed van. – magyarázta Sakura.