MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR

GAIUS

KÉZIRAT

NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, 1995

Fordította:

Brósz Róbert

Lektorálta :

Zlinszky János

3

Előszó

Ebben a könyvecskében a magyar jogászok, a jog és a történelem iránt érdeklődők rendelkezésére bo­csátjuk Gaius majd' kétezer éves, a jog alapismere­teit tartalmazó Institutióinak korszerű magyar for­dítását .

Mielőtt azonban az olvasó kielégíthetné kíván­csiságát és érdeklődését, szükségesnek tartjuk enne] a rövid bevezető résznek a figyelmes elolvasását a relatív teljesség és a jObb megértés érdekében.

x X X

Elsőbben is szólnunk kell valamit magáról Gaius­ról . Ki ő, miért pont ezt a művet fordítottuk magyar-ra?

Az első kérdésre nem tudunk megfelelni. Mai na­pig sem tudjuk, ki volt. Egyes modern romanisták egyenesen krimibe illőnek mondják azt a lázas és rendkívül kiterjedt kutatást, "nyomozást", ami év­századok óta a gaiusi rejtél~, titok, talány, misz­térium, Ratsel, enigma körül folyik. Biztos ered­mény nincs. Rengeteg feltevéssel találkozunk a több mint ezer év fOlyamán, de biztosat, bizonyítottat nem tudunk.

Kezdjük a nevével: Gaius általában praenomen­ként (mai szóhas ználattal élve: személynévként) sze­repel; de meglehetős en ritkán megtalálható nomen­ként (családnévként) és cognomenként (melléknévként) is. Semmiféle adatunk nincs, ami őt közelebbről, a neve szerint azonosítaná. Tehát lényegében a név nem mond visszamenőlegesen semmit. Az viszont bizo­nyos, hogyaposztklasszikus korban meglehetősen tág körben ismert lehetett - legalábbis művei alap­ján. Ugyanakkor meg kell jegyezzük azt is, hogy ró-

mai forrásb61 egészen az idézési törvényig (Kr. u. V. sz.) semmit sem hallunk r61a. Csak.a XX',s~~zad elején felfedezett egyes papyruszok bl~onYltJa~, hogy Egyiptomban már az Kr. u. III. szazadban lS nagyon j 61 ismerték. , . . ,

Megmagyarázhatatlan, hogy kortarsal mlert nem említik, miért nem hivatkoznak rá. Minthacsak nem is létezett volna. Ez a körülmény is persze sok mendemondát indított el, de minden alap, bizonyíték nélkül: Hogy ti. provinciai volt, s ezért nem is­merték R6mában; Hogy nem is volt klasszikus jogtu­d6s a sz6 eredeti jelentésében, hanem "csak" jogta­nít6 "iskolamester", akivel nem tör6dtek a "nagyok"; Hogy Gaius az csak álnév s nem tudni ki rejt6zik mögötte.

Az viszont bizonyos, hogya "lege16ke16bb tár­saságban", azon bizonyos öt jogtud6s között szere­pel The . . ' sius idézési törvényében az V. század elején _ .1Ogy lustinianus tankönyve a VI. században súllyal Gaius tankönyvén alapszik. Ezek után aztán nem kell csodálkoznunk, hogy lustinianus nem is egy helyen a nagy kodifikáci6jában - nyilván sze­retete és megbecsülése j eIéül - Gaius noster-t , "a mi Gaiusunk"-at említ.

Születési helyét sem ismerjük, s azt is csak közvetve lehet megállapítani, hogy mikor élt. Pl. abb61, hogy olyan jogtud6sokat idéz, akikr61 tud­juk, hogy mikor működtek; vagy amikor olyan császá­rokat említ, akik uralma alatt 6 dolgozott (vagy a divus=isteni, megdics6ült megjelöléssel, ha az il­let6 császár már nem élt, vagy e jelz6 nélkül, ha a konkrét műve megírásakor az a bizonyos csaszár még uralkodott); vagy ha valamilyen olyan jogsza­bályhoz ír magyarázatot, vagy hivatkozik olyan jog­szabályra, amelynek a keletkezési idejét biztosan ismerjük. E közvetett bizonyítékok figyelembevéte ­lével majdnem teljes biztonsággal megállapíthatjuk, hogy Gaius kb. Kr. u. 110 és 180 között élt és működött. Az Instituti6kat pedig kb. 160 körül ír­hatta.

Nem rendelkezett a ius respondendi-vel s csaY sejteni lehet, hogy nem is foglalkozott gyakorlati

5

tanácsok adásával. Ennek ellenére a schola Sabinia­na szilárd tagjának va llotta több ízben magát.

Pillanatnyilag - a legtöbb nézet és a legna­gyobb va16színűség szerint is - úgy tűnik, hogy jo­got oktatott és jogi műveket írt - nem is kis szám­ban (mintegy 20).

x X X

Mie16tt majd a bevezet6nk vegen méltatnánk egész röviden Gaiust és a most magyarra fordított művét: az Instituti6kat, szükségesnek látszik még bizonyos technikai megoldásokra, fogásokra felhív­ni a figyelmet, amelyeket a fordítás során a jobb megértés és a fOlyamatos olvashat6s~g kedvéért al­kalmaztunk:

Els6 megjegyzésünk, hogy fordításunk nem tudo­mányos, hanem ismeretterjeszt6 célokat szolgál. Épp ezért, ahol a szöveg annyira romlott, vagy töredé­kes, hiányos, hogy a fordítás nem adna értelmes mondaniva16t, ott azt a részt kihagytuk-, - de ezt. j e­leztük:

Ha csak kb. egy sornyi szöveggel volt a baj, akkor egy sort kipontoztunk;

Ha több sor volt olvashatatlan, akkor jeleztük, hogy kb. hány sor maradt ki olvashatatlanság oká­b6l;

Néhány lap teljesen elveszett, ezt is jelez­zük: "hiányzik"; Ha pedig csak egy-egy sz6, kifeje­zés maradt fenn, vagy csak ennyi olvashat 6 az il­let6 helyen és a fordítás nem adna értelmes szöve­get, akkor ezt sem fordítjuk, hanem csak jelezzük: "töredékes".

Amelyik sz6, kifejezés a jelenlegi r6mai jogi tankönyvben els6sorban csak latinul szerepel, azt általában mi is latinul használjuk. Esetleg, els6 alkalommal feltüntetjük a magyar hozzávet61eges je­lentést is zár6jelben, vagy lábjegyzetben.

A Gaius által idézett eredeti szövegeket (el­s6sorban a XII táblás törvényb61) az eredetihez ha­son16an mi is nagy betűkkel hozzuk.

Ritkán - a folyamatosság és a jObb megértés ér­dekében, segítségül - a szövegen belül zár6jelben

6

hozunk olyan magyar szavakat , amelyeknek a l atin megfelelője nincs az eredeti szövegben.

Ugyancsak az előzőekben emlí~ett célok érdeké ­ben a pontokat, vesszőket stb. (írásjeleket) a ma ­gyar nyelvnek, hangsúlynak, értelemnek megfelelően tettük ki, használtuk'(l)

A fordítás a FIRA -ban közölt szöveg a lapján készült. (A sok szöveg közül világszerte ez a leg­általánosabban elfogadott, quasi hivatalos szöveg, annak ellenére, hogy nem a legúj abb. )

x X X

Gaius hírnevét nem is annyira kivá16ságának, mint - a többségi vélemény szerint - szerencseJe­nek, a véletlennek köszönheti. Az általa írt és most magyarra lefordított tankönyv ugyanis az az egyetlen klasszikus mű, amely majdnem teljes egé­szében fennmaradt. Ma már többen vannak, akik e mű alapos és részletekbe menő tanulmányozása alapján arra következtetnek, hogy ez a munka még nem volt "nyomdakész", nem is kifejezetten "irodalmi" műként készült, hanem Gaius jegyzeteit, megjegyzéseit, kommentárjait tartalmazta - tanítás céljára, taní ­tás közben. Mégis az ut6kor igen nagyra becsüli e művet. Ennek a kiemelkedő értékelésnek az az alapja, hogy Gaius rendkívül világosan, egyszerűen, egyér ­telműen fogalmazott. S e mellett - talán bizonyos (idegen) előzmények után - megalkotott egy olyan rendszert is, amelyet kétezer év után is nagyjában még ma is követünk (az ún. Gaiusi Institutio-rend­szer: A személyekről, A dolgokr61, A keresetekről). Emellett kitekintéssel volt a provinciai jogra is.

Érdemei, értékei késztettek bennünket arra, hogy egy száz év előtti, részben már régies, rész­ben már nem teljes (mert hisz' az az6ta az e század húszas-harmincas éveiben előkerült új leletek sok vonatkozásban kiegészítették az eredetileg mintegy 4/5 részb~n megtalált, illetőleg olvashat6 szöveget)

(1) FIRA = Fontes iuris Romani Anteiustiniani, Pars altera, Johan­nes Baviera - J. Furlani, Florentiae, 1940.

7

magyar forditás(l) után mostújb61 lef~rdits~k.nem­csak a jogászok, hanem a nemszakember erdeklodok számára is. Mert hisz' -lustinianus császárral sz61-va - a "Gaius noster" kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy Gaius a miénk, jogászoké, hanem e mú az egész emberiség különleges kultúrkincse is.

(1) Dr . Bozóky Alajos: Gaius római jogi Institutióinak négy könyve . Latinul és magyarul. Budapest, 1886.

Gaius Institúciói(l)

Négy kommentár

(Kr. u. II. századból)

(1) Ta n ításai, tankönyve.

L 1.-3. 11

Első kommentár

I. A civiljogr61(1) és a természetjogr61. 1. Minden nép, melyet törvényekkel és szokásokkal kormányoznak, részben a saját, részben minden ember közös jogát használja. Ugyanis az a jog, amelyet egy nép önmagának alkotott, az az ő sajátja és civiljog­nak nevezik, mintegy az állam saját joga. Azt a jo­got pedig, amelyet a természetes ésszerűség az ösz­szes népek között alkotott, azt minden nép egyformán betartja és azt ius gentium-nak(2) nevezik, mintegy mivel ezt a jogot minden nép használja. A r6mai nép tehát részben a saját jogát, részben minden ember közös jogát használja . Azt pedig, hogy ezek egyen­ként milyenek, majd a maguk helyén fogju~ kifejteni.

2. A római nép joga törvényekből, plebiscitu­mokból,(3) senatusconsultumokb61,(4) császári ren­deletekből, azoknak az edictumaib61 (hirdetményei­ből), akiknek edictum kiadási joguk van és a jogtu­d6sok responsumaib61 (válaszaib61) áll.

3. Törvény az, amit a nép megparancsol és el­r~ ~del. A plebs ugyanis abban tér el a populust61, hogya populus elnevezés az összes polgárokat je­:enti, beleértve a patrí~iusokat is; a plebs elne-

(1) A ius civile szó szerinti fordítását = pOlgári jog - ma fenn­tartjuk a büntetőjoggal szembeállitva a vagyonjog megjelölésére.

(2) Gens jelent nemzetséget, népet, nemzetet. Itt nép, nemzet jelen­tésben szerepel, anélkül, hogy értelemszerűen le tudnók fordíta­ni magyarra a ius gentium kifejezést.

(3 ) A plebs határozataiból; ezt sem tudjuk értelemszerűen magyarul kifej ezni.

(4) A senatus tanácsaiból. Ugyanezt mondhatjuk itt is, mint az előző lábj egy zet ben.

12 I. 4.-10.

vezés a patriciusok nélkül a többi polgárt jelenti. Ennek következtében egykoron a patriciusok azt mon­dották, hogy őket a plebiscitumok nem kötik, mert az ő hozzájárulásuk nélkül hozták létre azokat . Ezt követően azonban meghozták a lex Hortensiá-t, amely úgy rendelkezett, hogya plebiscitumok az egész po ­pulust kötelezik; ilyen módon (most már a plebisci­turnok) a törvényekkel egyenlőkké váltak. 4. Senatus­consultum az, amit a senatus megparancsol és elren­del, s ez törvényerővel bír, ámbár ezt kétségbe vonták. 5. Császári rendelet az, amit a császár dec­retumával (határozatával), vagy edictumával~vagy epistulájával (levelével) elrendelt. Sosem fért ah­hoz kétség, hogye~ törvényerővel bír, mivel maga a császár is a hatalmát törvény útján kapja meg. 6. Edictumok azoknak a parancsai, akiknek ius edi ­cendi-jük (hirdetménykiadási joguk) van. A római nép magistratusainak (hivatalnokainak) van ius edi­cendi-jük. De az edictumok tekintetében a két prae­tornak: az urbanusnak (városi) és a peregrinusnak (idegeneké) van a legtágabb jogköre. Az ő joghatósá­gukkal a provinciákban a provincia helytartói ren­delkeznek. Ugyanígy (van) az aedilis curulis - ek edictumaiban, akiknek a joghatóságát a római nép tartományaiban a quaestorok gyakorolják; ugyanis a császár tartományaiba egyáltalán nem küldenek ki quaestorokat, és épp ezért ezt az edictumot ezekben a tartományokban ki sem hirdetik. 7. Responsa pru­dentium (a jogtudósok válaszai) azoknak a döntései és véleményei, akiknek engedélyük van jogot alkotni. Ha ők mindannyian egységes döntésre jutnak, amiről így döntöttek, az törvényerővel bír. Ha azonb an eltérő véleményen vannak, a bíró azt a véleményt kö­vetheti, amelyiket akarja; ezt jelzi az isteni Had­rianus egyik leirata.

II. A jog felosztásáról. 8. Minden jog, amit használunk , vagy a személyekre, vagy a dolgokra, vagy a keresetekre vonatkozik. Elsőként lássuk a személyekre vonatkozókat :

III. Az emberek jogáilásáról. 9. A személyek joga szempontjából a legfőbb felosztás, hogy minden ember vagy szabad, vagy rabszolga. 10. Továbbá a sza-

I. 11. -1 8 . 13

bad emberek közül egyesek ingenuusok, mások liber­tinusok. 11. Ingenuusok azok, akik szabadnak szü­lettek' libertinusok azok, akiket jogszerű rabszol­gaságb61 felszabadítottak. 12. ~ovábbá a l~be~tinu­soknak három fajtája van: ugyanls vagy a romal pol­gárok vagy a latinok, vagy a dediticiusok közé számítjuk őket. Ezeket majd egyenként megvizsgáljuk, mégis elsőként a dediticiusokat. . .

IV. A dediticiusokr61 vagy alex Aella Sentla­ról . 13. Tehát a lex Aelia sentia akként rendelke­zik, hogy azok a rabszolgák, ak~ket u:aik bünt~tés­ből bilincsbe verettek, vagy aklkre belyeget suttet­tek vagy akiket bűncselekmény felderítése céljából kín~allatásnak vetettek alá és bebizonyosodott, hogy abban bűnösök voltak, továbbá azok, akiket f:gy­verrel vagy állatokkal való küzdésre adtak át uralk, végül akiket vívóiskolába vagy börtönbe vetettek, és ké~őbb vagy ugyanazon tulajdonos, vagy valaki más felszabadította őket, ugyanolyan szabadállapotúak legyenek, mint amilyen a peregrini dediticii jogál-lapotúak. . .

V. A peregrini dediticii-ről. 14. Peregrlnl de-diticii-nek hívják azokat, akik valamikor a római nép ellen fegyvert ragadva harcol~ak, majd legyőze~­vén megadták magukat. 15. Épp ezert ezek - a gyala­zat~s rabszolgák - bármilyen m6don és bármilyen ko­rukban szabadították is fel őket - bár teljes joggal uraiké voltak, azt mondjuk, hogy sose válnak sem római polgárokká, sem . latinokká, hanem mindenképpen azt tartjuk, hogya dediticiusok sorába tartoznak. 16. Ha azonban semmiféle ilyen gyalázatosság nem fo­rog fenn egy rabszolgánál, akkor ha felszabadít ják, elismerjük hogy vagy római polgárrá, vagy latinusz­szá válik.'17. Ugyanis az a személy ... , akinél a kö­vetkező három előfeltétel együtt fennforog - hogi ti. 30 évnél idősebb, és a Quiritesek joga alapján az uráé és jogszerűen és törvényes felszabadítással szab~dul, azaz szabadságperrel , (vindicta), adó­lajstromba való beírással, vagy végrendeleti út~n, az római pOlgárrá válik; ha ezek közül valamelylk hiányzik , latinus lesz.

VI. A felszabadításról va y (ennek) indokainak a bizonyításáról. 1 . A rabszolga korára vonatkozó

14 r. 19.-25.

vizsgálatot a lex Aelia Sentia vezette be. Ez a törvény ugyanis azt akarta, hogy a 30 évnél fiata­labb felszabadított rabszolgák csak akkor váljanak r6mai polgárokká, ha szabadságperrel, e célra létre­hozott tanács előtt bizonyítván a felszabadítás jo­gos indokát, szabadították fel őket. 19. A felsza­badítás jogos indoka például az, ha valaki a fiát, vagy a leányát, továbbá természetes fivérét vagy nőtestvérét, vag~ a tanítványát, vagy a tanftóját, ~agy.aN~abszolgáJát az~~t, h?gy legyen (megfelelő) ügyv~voJe, vagy a rabnoJét hazasság céljából a ta­nács előtt szabadítja fel.

VII. A tanács alkalmazásáról. 20. Rómában a t~nács öt. szenátori rangÚ és öt lovagi rangú ser­dült r6ma~b61 alakul, a provinciákban pedig húsz római pOlgár recuperátorb61 (esküdtféle) . Mindez az ülés utolsó napján történik; Rómában azonban bizo­nyos meghatározott napokon történik a tanács előtt a fel~za~adítás. A h~rminc évnél idősebb rabszolgá­kat m~nd~g fel szoktak szabadítani olyannyira hogy még menet közben is felszabadíthat6k, mint például, ha a praetor vagy a proconsul a fürdőbe vagy a szín­házba megy. 21. Ezen kívül a harminc évnél fiatalabb felszabadított rabszolga is római polgárrá válhat ha ura, aki fizetésképtelen, őt szabaddá és örökö~é­vé teszi végrendeletében ...•...•............ kb . 24 sor olvashatatlan ...........•....... 22 ..... sz:mélyeket Latini Iuniani-nak hívnak. Latinoknak aze~t, mert a Lat~ni coloniarii-val azonosítják őket, Iun~anusoknak ped~g azért, mert a lex Iunia alapján nyerték.el sZ~ba~ságukat. E~y~or ugyanis rabszolgák­nak tek~ntettek oket. 23. Meg~s a lex Iunia sem azt ne~ engedi meg nekik, hogy maguk végrendeletet ké­sz~tsenek, sem azt, hogy más végrendeletéből kapja­nak, s~m hogy végrendeletben gyámot rendeljenek. ?4. Am~kor pedig azt mondottuk, hogy végrendelet út­~án nem szerezhetnek, ezt úgy értjük, hogy azt mond­Juk, hogy közvetlen öröklés vagy hagyomány jogcímén ne kaphassanak: egyébként azonban hitbizomány útján szerezhetnek.

25. Azok pedig, akik dediticius számba mennek semmiképpen sem szerezhetnek végrendeletileg, ugya~-

r. 26.-31. 15

úgy, mint bármilyen peregrinus, sem őmag~k nem csi­nálhatnak végrendeletet, azon nézet szer~nt, amely inkább irányad6. 26. Tehát a leghátrányosabb azok­nak a szabadsága, akik dediticius számba mennek; semmiféle törvénnyel, senat.usconsultummal, vagy csá­szári rendelettel nem juthatnak hozzá a r6mai pol­gársághoz. 27. Sőt tilos nekik R6ma városában vagy R6ma városának százmérföldes körzetében időzni. ~s ha valakik ez ellen tesznek, őket, valamint javai­kat nyilvánosan el kell adni azzal a feltétellel, hogy sem R6ma városában, sem R6ma városának száz­mérföldes körzetében ne szolgálhassanak és hogy többé fel sem szabadíthat6k. Ha pedig mégis felsza­badítanák őket, az a rendelkezés, hogya r6mai nép rabszolgái legyenek. ~s mindezt a lex Aelia Sentia tartalmazza.

Milyen m6dokon juthatnak latinok r6mai polgár-. sághoz. 28. Igazában a latinok SOkféleképpen jut­hatnak r6mai pOlgársághoz . 29. Mindj árt ugyanis a lex Aelia Sentia akként rendelkezett, hogy a harminc év­nél fiatalabb felszabadítottak is latinokká váltak, ha akár római pOlgárnőt, akár Latina coloniariá-t, vagy ugyanolyan jogállapotút, mint önmaguk, vettek el feleségül, és ezt tanúsították nem kevesebb mint hét serdült római polgár előállításával, és fiút nemzettek. Amikor az a fiú elérte egyéves korát, ez a törvény lehetőséget biztosított nekik, hogy a praetor elé, ·vagy a tartományban a tartomány hely­tartója elé járuljanak és bizonyítsák, hogya lex Aelia Sentia szerinti házasságot kötöttek és ebből a házasságból van az egyéves fiú. ~s ha az, aki előtt a bizonyítás lezajlott, azt hirdette ki, hogy ez tényleg így van, akkor maga a Latinus és az ő fe­lesége, ha ugyanolyan jogállapotú és a fia, ha szin­,t én ugyanolyan jogállapotú, rendeletileg római pol­gárokká kell válj anak . 30. A fiú tekintetében pedig azért ffiztük hozzá "hogy ha ő is ugyanolyan jogál­lapotÚ", mert ha a latin felesége római pOlgárságú, akkor akit ő szül, az ama új senatusconsultum foly­tán, melyet az isteni Hadrianus inditványára hoztak, római polgárnak születik. 31. Ámbár a r6mai polgár­ság elnyerésének ez a joga a lex Aelia Sentia értel-

16 L 32.-35. ' ,-

mében egyedül a harminc éven aluli felszabadította­kat és latinokká váltakat illette meg, később azon­b~n egy senatusconsultumban, melyet Pegasus és Pu­SlO ~ons~lok ala~t.hoztak, ugyanezt megengedték a h~rmlnc even ~elüll felszabadítottaknak és latinok­ka váltaknak lS. 32. Egyébként ha meghalt volna a La~inus, mielőtt fia egyéves k~rának elértét bizo­~YltOtt~ volna~ az anya is bizonyíthatja ezt; és így o maga lS r~mal pOlgárrá vált, ha latinjogú lett volna: .... : ......................... kb. 2 és fél sor hlanyzlk f'" 6 . • ..: •• : ..•....•..••. maga a lU lS r mal pOlgar, mert romal polgárságú anyát61 született

\ ámbár azt bizonyítania kell ahhoz, hogy apjának'suus herese (1) legyen. 32.a. Amit pedig az egyéves fiúr61 m~n~ottu~k, ugyanazt értjük az egyéves lány vonatko-~~~aba~kls. 32.b . ...................... kb. 2 sor

::-anyzl ..•...... : ............ azaz r6mai polgárok-ka leszne~, ~a R6maban hat éven át tűzolt6i szolgá­latot telJesltettek. Mondják, hogy ut6bb hoztak egy s;na~usconsultumot, amelyben megadták a r6mai pol­g~rsagot azoknak, akik három évi szolgálatot letöl­totte~. 32: c. Ugyancsak Claudius edictumáb~n azok a latlnok lS elnyerték a ius Quiritium-ot(2J akik o~yan ~engeri ha~6t építettek, amely nem kev~sebb, mlnt tl~:zer modlUs(3J -termény t képes befogadni, és ez a ~aJo, vagy amellyel ezt helyettesítették hat éven at termény t szállított R6mába. 33. Ezen kívül Nero elrendelte, hogy az a Latinus akinek kétszáz­ezer ~estertiusnál több vagyona va~, ha R6ma városá­ban hazat ép~t s abba.nem kevesebb, mint fél vagyo­nggi ?efekt~tl, e~nyerl a ius Quiritium-ot. 34. Vé-

lS Tralanus ugy rendelkezett, hogy ha egy Lati­nus a városban három éven át malmot üzemeltet amely­~e~ naponta ne~ kevesebb, mint 100 modius gab~nát orol meg, nyerJe el a ius Quiritium-ot. 35 . ..... . : .... : ........................ több sor hiányzik lll. ertelmetlenül töredékes ........ Ha tehát a'te

(1) SU~S heres: házonbelilli, szilkségképpeni örökös , aki akár akarja akar nem, torvénynél fogva örököse paterfamiliasának. '

(2) Itt római pOlgárságot jelent. O)

Római úrmérték, majdnem 9 l.

L 36. -41. 17

vagyonodba tartoz6 rabszolga " a ius Quiritium foly­tán az enyém, latinusszá egyedül csak általad vál­hat az ismételt felszabadítást azonban csak én eszközölhetem, te nem, és ily m6don az én libertu­som lesz. Egyébként is, ha más m6dokon ~'yeri el a ius Quiritium-ot, az én libertusom lesz. Ha pedig az illető meghalna, hátrahagyö-Ff"Tavainak a birto­kát neked adják, bármilyen m6don is szerezte meg a ius Quiritium-ot. Ha azonban (a rabszolga) valaki­nek a vagyonába is beletartozik, és a Quirites joga szerint is az övé, ha ugyanő felszabadítja, akkor természetesen latinná is válhat és a quiritesi jog­állást is elnyerheti.

36. Mégis bárki,kénye-kedve szerint, nem sza­bad íthat fel. 37. A~ ugyanis, aki hitelezőinek vagy patronusának kijátszása végett szabadít fel, nem ér el semmit, mert a lex Aelia Sentia megakadályozza a szabadságot. 38. Ugyanez a törvény ugyanis csak ak­kor engedi meg a 20 éven aluli tulajdonosnak a fel­szabadítást, ha az vindicta, a tanács előtt történik, és bizonyították a felszabadítás jogos indokát. 39. A felszabadítás jogos indokai lehetnek például: ha valaki az apját vagy az anyját, a tanít6ját vagy a testvérét szabad ítja fel. Mindazonáltal mindazok az indokok, amelyeket az előbbiekben a 30 évnél fia­talabb rabszolgák tekintetében kifejtettünk, az ilyen esetre is alkalmazhat6k , mint amiről most be­széltünk. Ugyanígy fordítva is, azokat az indokokat, amelyeket a 20 évnél fiatalabb tulajdonosok tekin­tetében megemlítettünk, alkalmazni lehet a 30 évnél idősebb rabszolgák tekintetében is. Épp azért pe­dig, mert a lex Aelia Sentia a 20 éven aluli tulaj­donosnál el6írta a felszabadítás bizonyos m6dját, megtörténik, hogy, aki a 14. életévét betöltötte, bár végrendeletet készíthet és abban magának örököst rendelhet és hagyományt hagyhat, mégis, ameddig 20 évesn~l fiatalabb, nem adhat a rabszolgának szabad­ságot . 41. És ha a 20 éven aluli tulajdonos (csak) latinusszá akar is tenni valakit, kénytelen ugyanúgy ft tanács előtt bizonyítani az indokát, és ertnek utá-na "inter amicos"(1) felszabadítani. "

(1) A fel$~abadítás egy praetori mÓdja: "barátok ~16t~".

18 r. 42.-46. )

42. Ezen kívül a lex Fufia Caninia előírt bizo­nyos m6dozatokat a rabszolgáknak végrendelet útján történő felszabadításánál. 43. Ugyanis annak, aki­nek kettőnél több, de tíznél kevesebb rabszolgája volt, megengedték, hogy a rabszolgák felét felsza­badíthassa. Annak pedig, aki több mint tíz, de ke­vesebb mint 30. rabszolgával rendelkezett, megenged­ték, hogy rab szolgái számának egyharmadát felszaba­dítsa. Annak pedig, aki 30-nál több, de 100-nál ke­vesebb rabszolgával rendelkezett, megadták a lehe­tőséget, hogy rabszolgáinak az egynegyedét felsza­badítsa. Legújabban annak, akinek 100-nál több de 500-nál kevesebb rabszolgája volt, nem engedtek többet felszabadítani, csak egyötödöt . •........•.

A'tÖ;;é~;'~;~~b~~'~i6i;j~:'h~~;'löö:~ái'tÖbb~t'~~~_ ki se szabadíthasson fel. Ha pedig valakinek csak egy rabszolgája van, vagy kettő, erre a törvény nem vonatkozik és épp ezért teljes szabadsága van a fel­szabadítást illetően. 44. Ez a törvény azonban egyál­talán nem vonatkozik azokra, akik végrendelet nélkül szabadítanak fel. Ezért, akik vindicta vagy censu vagy inter amicos szabadítanak fel ezzel az egész (rabszolgákb6l áll6) házanépüket(1} felszabadíthatják ti. ha más ok nem akadályozza a szabadságot. 45. Azt' pedig, amit a végrendeletileg felszabadítható rab­szo~gák számár6l mondottunk, nem úgy értjük, mintha abb6l"a"számb6l, amelynek a felét, harmadát, negye­dét, otodét fel lehet szabadítani, annál kevesebbet lehetne felszabadítani, mint ami az előző számból lehetség:s',Ezt maga a törvény határozta így meg. Az ugyanls J6formán képtelenség, hogy tíz rabszol­gáb6l a tulajdonos ötöt felszabadíthat, merthogy ezen szám felét szapadíthatja fel, akinek pedig 12 rabszolgája van, az nem többet, csak 4-et szabadít­hat fel. Ugyanígy, akinek több mint 10 ..•••••.••.. ..•..........•...................•.... kb. 24 sor olvashatatlan •••• ~ ••••.• { .••••.. ...••.•..•••...•. 46 . •••••••.• ha ugyanis -a végrendeletben kör formá-

(1) A latin szövegbeli "familia" sz6 "adott esetben a rabszolgákat is magába foglalta,

' "

r. 47.-53. 19

ci6ban írva le a rabszolgák nevét, adtá~ meg a sza­badságot, senki sem lesz szabad? mer~ nlncs megha­tározva a felszabadítás sorrendJe, mlvel a lex Fu­fia Caninia mindazt, ami a kijátszása végett törté­nik érvényteleníti. Vannak egyébként egyedi sena­tus~onsultumok is, amelyek mindazt érvénytelenítik, amit e törvény kijátszása végett kitaláltak.

47. Röviden tudni kell (még azt is), hogy mivel a lex Aelia Sentia akként rendelkezett, mi szerint a hitelezők kijátszása céljáb6l felszabadítottak nem lesznek szabadok, ez a peregrinuSOkra is vonatkozik (Hadrianus indítványára így döntött a senatus). Egyébként azonban ennek a törvénynek minden egyéb jogi rendelkezése nem vonatkozik a peregrinusokra.

48. Következik a személyek jogár6l egy másik felosztás. Egyes személyek ugyanis önjogúak, mások más jogának vannak alávetve. 49. Továbbá azok közül a személyek közül, akik más jogának vannak alávetve, egyesek potestas (hatalom) alatt, mások manus (férj i hatalom) alatt, ismét mások mancipiumban ("félrab­szolgaság") vannak. 50. Lássuk- ~ost tehát azokat, akik mások hatalmának vannak alávetve; mert ha meg­ismerjük, kik ezek a személyek, egyúttal megértjük, kik az önjogúak. 51. Most pedig elsőbben vizsgáljuk meg azokat, akik más hatalma alatt vannak.

52. A rabszolgák természetszerűleg uraik hatal­ma alatt állnak. Ez a hatalom ius gentium eredetű. Ugyanis egyöntetűen minden népnél megfigyelhetjük azt, hogy az uraknak rabszolgáikkal szemben élet és halál joguk van, és mindazt, amit a rabszolga sze­rez, azt urának szerzi. 53. De ezekben az időkben (már) sem a r6mai polgároknak, sem más olyan embe­reknek, akik a r6mai nép impériurna alatt állnak, nem szabad mértéktelenül és indok nélkül a rabszolgákkal kegyetlenkedniök. Ugyanis Antoninus imperator rende­lete nem kevésbé marasztalni rendelte azt, aki a sa­ját rabszolgáját ok nélkUl megölte, mint azt, aki idegen rabszolgát ölt meg. De ugyanez a császár ren­deletével a tulajdonosoknak nagyobb kegyetlenkedését is megzabolázta. Ugyanis amikor tanácsot kértek egyes tartományi helytart6k azokkal a rabszolgákkal kapcsolatban, akik az istenek templomába vagy a csá-

20 r. 54.-57. _. szárok szobrához menekültek, elrendelte, hot y ha el­viselhetetlennek látszik a tulajdonosok kegyetlen­kedése, kényszerítsék azokat rabszolgáik eladására . ~s.mindkettő helyesen történik: n em szabad ugyanis a Jogunkat rosszra felhasználni. Ilyen meggondolás alapján tiltják el a tékozlókat is saját vagyonuk kezelésétől. 54. Mivel pedig a római polgároknál kétféle ~ulajdon van (ugyanis vagy avagyonukba be­letartoZlk,(l) vagy a ius Quiritium-ból fOlyóan(2)) vagy mindkét jog folytán valakié a rabszolga) ~é­gül is úgy mondjuk, hogy a rabszolga ura hataimában ~an akkor is, ha (csak) vagyonában van , még akkor lS, ha egyidejűleg a ius Quiritium szerint nem is az övé. Akit ugyanis a ius Quiritium-bóI fol y óan csak a puszta jog illet meg egy rabszolgán arról azt tartják, hogy nincs hatalma (a rabszol~án) .

55. Hasonlóképpen hatalmunkban vannak azok a gyerekeink, akiket jogszerű házasságban nemzettünk. Ez a római pOlgárok saját joga. Tulajdonképp en nin ­csenek is más emberek, akiknek gyermekeik felett olyan hatalmuk volna, mint amilyennel mi rendelke ­zünk. Ugyanezt említette az isteni Hadrianus edictu­mában, amelyet azokról hozott, akik maguknak és gyermekeiknek is tőle római pOlgárságot kértek. Nem k~rü~te el a figyelmemet, hogyagalaták népe azt hlszl, hogy a gyermekek szüleik hatalma alatt vannak.

56 ...•.. ha római polgárnüket vettek feleségül , v~gy latlnokat, vagy peregrinusokat, akikkel conu­blumuk(3) volt. Mivel pedig a conubium azt eredmé­nyezi, hogya gyermekek apjuk státusát követik, elő­fo~dul, hogy nemcsak római polgárokká válnak, hanem apJuk hatalma alá is kerülnek. 57:' Ebből következő­leg bizonyos veteránoknak is császári rendelettel er:gedél~ezik a c:mubiumot azokkal a latin és pereg­rlnus nOkkel, aklket elbocsátásuk után először ve sz ­nek el nőül. ~s mindazok, akik egy ilyen házasság-

(1) ún. bonitár tulajdon

(2) ún. quiritár tUlajdon

(3) házasodási jog

r. 58.-63. 21

ból születnek, egyrészt római polgárok lesznek, másrészt apjuk hatalma alá kerülnek... .

. 58. Nem minden nőt szabad feleséguI vennl: ugyanis bizonyos házasságoktól tartózkodn~nk kel~. 59 . Nem lehet házasságot kötni. olyan szemely:k ~o­zött akik egymás között szülől vagy gy:rmekl Vl: szon~ban vannak és közöttük nincs cor:ublum sem, 19y például apa és lánya, vagy anya és fla, vagy r:agy­apa és unoka között . Úgy mondják, hogy ha az llyen sz emélyek e gymás közö~t_nemi viszonyt .. f~lytatnak, istentelen és vérfertozo házasságot kototte~. ~z., annyira áll, hogy annak ellenére, hogy adop~lo utJ ~ kerültek szülői és gyermekí kapcsolatba~ megsem k~t· hetnek egymás között házasságot, mert meg ha ~el lS bontl ák az örökbefogadási kapcsolatot, akkor lS ugya~e z a szabály az irányadó: tehát azt, aki ~ekem örökbefogadás útján lett a lányom vagy a~ unokam? nem vehetem feleségül még akkor sem, ha ot emanCl­pá lnám. 60. Azok között, akik az oldalágról vannak egymással rOkonságban, nagyjában has~nló a helyzet, ha nem is ennyire . 61. Föltétlenül,tllo~ a házass~g f ivér és nővér között, akár egy apat61 es egy any~­tól származnak akár egyikük mástól. Am, ha valakl örökbefogadás dtján lesz a nőv~rem, minda~dig, ~míg a z örÖkbefogadás fennáll, termeszetesen koz~em ~s közte n em jöhet létre házasság , de ha emanclpatlo fo l y tán megszűnik az örökbefogadá~, ,elvehetem ~ele­ségül' ha azonban engem már emanclpaltak, semml aka­dálya'a házasságnak. 62. Fivérem lányát elveh~tem. fe lesé gül. Ez akkor lépett életbe először, amlkorls az isteni Claudius Agrippinát, fivérének lányát vet­te el feleségül. Nővérnek a lányát nem lehet elven­n i feleségül . Erről a császári rendeletek ~gy ren : de lkeznek. 63. Ugyanígy sem apai, sem anyal nagyne­német nem vehetem el feleségül. Ugyanúgy azt se~, aki valamikor any6som vagy me r.yem vagy mostohalany~m vagy mostohaanyám volt. Azért mondtuk, hogy "!alam~­kor" mert ha mindezideig fennállnak azok a hazassa­gOk,'amelyek folytán ilyen h~zzátart~zói kap~solat­ba kerültem már más megokolas fOly tan nem hazasod­hatom meg, ~ert ugyanaz (a nő) nem le~et ,(egyszerre) kettőnek (ti. férfinak) a felesége, masreszt meg

22 r. 64.-68.

ugyanannak (a férfinak) nem lehet (egyszerre) két felesége. 64. Ha tehát valaki istentói elrugaszko­dott és vérfertóző házasságot kötött, annak néze­tünk szerint sem relesége, sem gyermekei nincsenek. Ezért azoknak, akik egy ilyen kapcsolatb61 szület­nek, anyjuk ugyan l1an~ apjuk azonban semmiképpen sincs. Épp ezért nincsenek is az ő potestasa alatt, hanem olyanok, mint azok, akiket az anya házasságon kívül fogant; úgy értjük, hogy ezeknek (a gyerekek­nek) nincs apjuk, már csak azért is, mert az (annak személye) bizonyta1Lam; .ezért ezeket törvénytelen gyermekeknek nevezik, vagy görög sz6val mintegy ó'Jfo~tiá"lV fogantak, vagyis mintegy apa nélküli gyermekek.

65. Néha azonban 'megtörténik, hogy azok a gye­rekek, akik szüleitrésük Ul.tán rögtön nem kerültek ap­juk potestasa alá~ k:ésőb'b mégis potestas alá jutnak. 66. így például, ha .egW Latinus a lex Aelia Sentia értelmében megházasocilván~ fiút nemzett, mégpedig vagy Latinust egy lat2n novel, vagy r6mai polgárt egy r6mai polgárnővel~ e fölött nem lesz potestasa. Ha azonban későbo, a megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása utáf1l.~ llle:g.szerzi a ius Quiritium-ot, ez­zel egyidej űle g a fiú is a'-potestasa alá kerül. 67. Hason16képpen~ ha egy r6mai polgár egy latin vagy egy peregrinu'S nllít ve.sz el feleségül, nem tud­va erről, mert őt római po1Lgárnak hitte, és fiút nemz, a gyermek rnincs a,z @ potestasa alatt, mert nem r6mai polgár, l1anem va~y Latinus vagy peregri­nus, azaz olyan j (org:á1L1L'ap>llli!;ú, mint amilyen az anyja volt, mivel másképp nem érheti el senki sem az apja jogállapotát, csak ~a apja és anyja között conubium van. Ám egy senat~'Sconsult\Um folytán megengedett a tévedés okának biz@nyítása, és így a feleség és a fiú is elnyerik a római pllllgárjogot, és ez időtől kezdődően a fiú már ap}a potestasa alá kerül. Ugyan­ez a jogszabály érvényesül akkor is, ha egy olyan nőt vesz el tévec1ré ·sből feleségül, aki dediticiusnak számít, csakhogy ebben az esetben a feleség nem lesz r6mai polgár. 68.1!Tgyancsaik, ha egy r6mai polgárnő tévedésből - azt hívén, bogy az illető r6mai pol­gár - férjhez megy egy peregrinushoz, megengedett neki bizonyítani tévedésének az okát és így a fia és

r. 69.-73. 23

a férje is megkapjá.k .. a :,~mai .polgárságot, és ugyan­így ettől kezdődően a hu apJ a pot.estasa alá ~erül. Ugyanez a szabály alk~lnazand6, ha egy p:regrlnus-hoz - mintha az Latinus lenne - ment.férJhez a lex Aelia Sentia értelmében; merterr~l lS a senatus­.consultum külön rendelkezik. N~gyjában ugyan:z.a. jog vonatkozik arra az e~etre lS, ~a egy dedltlclU: számba menő férfihez - mlntha r6mal polgár vagy La tinus lenne - a lex Aelia Sentia értelmében megy. valaki férjhez' ki véve termész.etesen, h<;>gy a;b akl dediticiusnak ~zámít, megmarad ebben a Jogállapotá­ban, és ezért fia, bár r6mai polgár lesz, nem k~-rül apja potestasa alá .. 69. To~áboá, ha egy Latl~a a l ex Aelia Sentia alapJán férJhez me~t egy pere grinushoz, akiről azt hitte, hogy ~atln, a senatus­consultum alapján a megszületett fla vonatkoz~sában bizonyíthatja tévedésének az indckát és így mlnd­annyian római polgárokká válnak és ettől kezdve a fiú apja potestasa alá kerűl: 70. Ugyanez aHrendelet áll arra az esetre, ha egy Latlnus. téved~sb~l egy pe­r egrinát - mintha La tina vagy r6ma:r. polgarn~ lenne - a lex Aelia Sentia értelmében vett el feleségul. 71. Ez7n kívül engedélyezik azoknak a ~6mai polgáro~nak, aklk azt hitték magukr61, hogy Latlnusok, és ezert vet: tek el feleségül Latinát, . fiúk születéseko:, téved:­sük okát bizonyítani, úgy mintha a lex A~ll~ Sent~a értelmében nősültek volna. Továbbá azoknal lS, aklk bár r6mai polgárok, de azt hiszik magukr61, hogy peregrinusok és peregrinus feleséget vettek ~l, h~ fiú születik, ez a senatusconsultum megengedl a te­vedés okát bizonyítani. Ha ez megtörtént, a felesé~ r6mai polgár lesz és a fiú .• :. nemcsak, hogy ~lérl a r6mai polgárságot; hanem apJa potestasa alá ,lS kerül. 72. Bármit is mondtunk a fiúkr6~, a~t ugy értjük, hogy mindaz a lányokra is vo~atko~lk. 73. ÉS, ami a tévedés okának a bizonyítását lllet l, nem bír jelentőséggel, hogy milyen korú a fiú.' .: •••• : ••••. . • . • . . • • • • . • • • • • • • • . . • . . . • • ~ kb. 2 sot' hlányzlk ••. ha egy évnél fiatalabb a fiú vagy a leány~ akkor nem lehet a bizonyítást . lefolytatni. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy az isteni Hadrianus egyik re-

24

scriptumában akként rendelkezett, hogy ugyanúgy, ahogy a tévedés okának bizonyítására is ........... . az imperator ...................................... , ....................... kb. 2 és fél sor hiányzik ........•.......•....... adott. 74. Ha azonban , pe-regrinus vett el feleségül római · polgárnőt, kérdés, vajon a senatusconsultum folytán lehet-e az okot bi -zonyítani? ...................................... . .••.••..... ' •.•••.•••..• kb. másfél sor hiányzik •. .•..••. az okot bizonyítani nem lehet, ámbár maga .........•..•.•.....•.. ezt neki különösképpen meg­engedték. Ha azonban peregrinus r6mai polgárnőt vett el feleségül és fia születése után más m6don sze:,ezte meg a r6mai pOlgárjogot, utána pedig fel­merul a kérdés, hogy vajon bizonyíthat ja-e az okot An~onin~s imperator ~eírata szerint ugyanúgy bizo-' nYlthatJa az okot, mlntha peregrinus maradt volna. Ebbő~ arra,következtetünk, hogy peregrinus is él­h:t.lgazolassal. 75. Ebből, amiket mondottunk, ki­tunlk, hogy akár r6mai pOlgár peregrinát akár pe­re~rinu~ r6~ai polgárnőt vett el feleségÜl, aki m~Jd s~uletlk, az peregrinus lesz. Mégis ha ilyen hazassagot tévedésből kötöttek volna a senatus­consultum folytán a hibát helyre leh~t hozni, mint ahogy fentebb mondottuk. Ha pedig semmiféle téve­~és,nem jött közbe, s ennek ellenére - ismervén Jogallapotukat - keltek egybe, semmilyen es e tben sem hozh~tó helyre az ilyen házasság hiányossága. 7~. Te:meszetese~ most azokról beszélünk, akik kö­zott ,nlncs conublum. Mert egyébként, ha egy r6mai polgar :gy oly~n peregrinát vesz el feleségül, aki­vel nekl conubluma van, mint ahogy fentebb is mon­d~ttuk, :kkor tö:v~nyes ~ázasságot kötnek, és ebből kove~ke~oleg, ak: llyenbol (házasságb61) születik, az romal polgár es az apja potestasa alá kerül. 77. ~gyancsak, ha eg~ római polgárnő egy olyan pe­regr:nushoz megy férJhez, akivel neki conubiuma van, termeszetesen peregrinust nemzenek és a fiú törvé­nyes fia az apjának, ugyanúgy mintha egy peregriná­val nemzette volna. Manapság azonban már azon sena­~us:on~ul~um fOlytán, amelyet az isteni Hadrianus lndltvanyara hoztak, mégha nem i s volt conubium a római polgárnő és a peregrinus között aki születik az apj án'ak törvényes fia. 78. Azt pedig, amit egy ,

r. 79.-81. 25

római polgárnő és egy peregrinus vonatkozásában mon­dottunk •... aki születik, az peregrinus lesz,.a lex Minicia mondja ki, hogy .... szülőjének a Jog­áll~potát kövesse. Ugyanebben a tö~vény~en az el­lenkező esetről is rendelkeznek, mlszerlnt,.ha egy . olyan peregrinát vesz el fe~eségül egy r6mal

wp olgár,

akivel nincs conubiuma, ebbol az egybekelésboI pe­regrinus születik. A lex Minicia főképpen,emiatt az eset miatt volt szükséges, mivelhogy mlután már megszűnt ez a törvény, a különböző jogállapotokat kellett követni, e szerint pedig ha olyanokt6l szü­letik valaki, akik között nincs conubium, az ilyen a ius gentium értelmében az anyja jogállását nyeri el. Amelyik részében pedig a törvény azt parancsol­ja hogy a r6mai polgárt6l és peregrinát6l peregri­nu~ szülessék, az a rész felesIeeesnek látszik, mert e törvény eltörlése után is a ius gentium sze-

· rint is ugyanígy fog történni ..•. 79. Annyira így van ez, hogy .................................... . . ...............•... kb. több mint 2 sor hiányzik , .................... nemcsak idegen nemzetek és né­pek, hanem azok is, akiket latinoknak hívnak. Ez azonban azokra a más 'latinokra vonatkozik, akik saját népességgel és saját állammal rendelkeztek és a peregrinusokhoz számítottak. 80. Ugyanezen érve­lés szerint épp ellentétesen egy latint6l és egy római polgárnőtől r6mai polgár születik, akár a lex Aelia Sentia ~zerint, akár másképpen kötöttek házas­ságot. Voltak olyanok, akik úgy vélekedtek, hogya lex Aelia Sentia szerint kötött házasságból Latinus születik , mert ebben az eset~en úgy tűnik, hogy a lex Aelia Sentia és Junia megadja a conubiumot ezek között, és mindig a conubium eredményezi azt, hogy aki születik, apja jogállapotát kövesse; másként kötött házasságnál az, aki születik, a ius gentium szerint anyja jogállását követi és ezért r6mai pol­gár lesz . De most olyan rendelkezés van hatályban azon senatusconsultum folytán, amelynek szerzőjéül az isteni Hadrianust jelölik meg, hogya latint61 és a római polgárnőtől született mindenképpen r6mai polgárnak szülessék. 81 . Ennek megfelelően ugyanaz az isteni Hadrianus által kezdeményezett senatuscon­sultum úgy rendelkezik, hogy aki Latinust6l és pe­regrinától, és fordítva is, aki peregrinustól és

26 r. 82.-87.

latin nőtől születik, kövesse anyja jogállapotát . 82 . Mindebből következik az is, hogy egy rabszolga­nőtől és egy szabad embertől a ius gentium értelmé­ben rabszolga születik, és ellenkezőleg a szabad nőtől és a rabszolgát61 szabad születik. 83. Figyel­nünk kell azonban arra is, hogya ius gentium vala­me iy ik szabályát nem változtatta-e meg vagy egy törvény, vagy valamilyen törvényerejű rendelkezés. Mert íme a senatusconsultum Claudianum szerint egy római polgárnő, ha a t~lajdonos beleegyezésével idegen rabszolgával nemi kapcsolatot tartott fenn, őmaga a megegyezés folytán szabad marad, de rabszol­gát nemzenek; mert amiben a nő és a rabszolga ura megegyezett, az ennek a senatusconsultumnak a paran­csa folytán érvényes. Később azonban az isteni Had­rianus, az ügy méltatlanságáb61 és a jog szellemé­nek ellentétességéből kiindulva, visszaállította a ius gentium szabályát, miszerint, ha maga a nő sza­bad/marad, akkor szüljön szabadot. 85. Ugyanígy a törvény alapján •..• rabszolganőtől és szabad ember­től szabadok születhetnek, mert ez a törvény úgy rendelkezik, hogyha valaki egy rabnővel, akit sza­badnak hisz, egyesül, ha hímneműek születnek, le­gyenek szabadok, ha nőneműek, akkor ahhoz tartoznak, akié a rabszolga-anya volt. De ebben az esetben is az isteni Vespasianus császár a jog szellemével va­ló ellentétességétől indíttatva visszaállította a ius gentium szabályát, mely szerint mindenkképpen, mégha hímneműek születnek is, ann~k arabszolgái lesznek, akié az anya volt. 86. Ugyanennek a tör­vénynek érintetlen maradt az a része, hogy szabad nőtől és idegen rabszolgát61, akiről a nő tudta, hogy rabszolga, rabszolgák születnek. Ezért aztán, ahol nincs ilyen törvény, aki születik, a ius gen­~iu~ folytán anyja jogállását követi, és ezért sza­bad . . "

87. Mindazon esetekben tehát, amikor is a szü­lött nem az apja, hanem az anyja jogállapotát köve­ti, több, mint nyilvánva16, hogy ezekben az esetek­ben nem tartozik az apja potestasa alá, mégha az r6mai polgár lenne is. ~s ezért fentebb már hoztunk fel bizonyos eseteket, melyeknél ha tévedés folytán nem törvényesen jött létre a házasság, a senatus kö zbelépett a házasság hiányosságának helyesbíté ae v~ge tt~ és ily módon tÖbbnyire elérte, hogya fiG

r. 88. -92. 27

apja potestasa alá kerüljön. 88. Ha azonban egy rabszolganő r6mai polgárt61 teherbe esett, (megf~­gant), majd ezután - felszabadít~a - r6mal ~olgar­nő lett és ezután szül, bár r6mal polgár, mlnt az apja, aki megszületik, mégsem kerül apja potesta­sa alá mert nem törvényes kapcsolatban fog2nt és mert nincs olyan senatusconsultum, amely az ilyen kapcsolatot törvényesnek ismerné el. ,

89. Az pedig, ami elfogadásra talált, hogy tl., ha egy rabszolganő r6mai polgárt61 megfogan, az­után felszabadítva, szül, s akit szül, az szabad­nak születik, ez a természetes ésszerűség alapján van így. Ugyanis azok, akik törvényellenesen fogan­nak , jogállapotukat attól az időtől kezdődőe~ ~ap­ják amikor megszületnek. Ezért, ha szabad notol szüietnek, szabadok lesznek, nem bír jelentőséggel, hogy anyjuk kitől fogant meg, amikor még rabszolga­nő volt. Azok azonban, akik törvényesen fogannak, a fogamzás idejétől kapják jogállapotukat. 90 . Ezért ha egy áldott állapotban lévő r6mai polgárnőt szám­űztek és ezáltal peregrinává válván, szűlt, sokan különböztetéseket tesznek és úgy vélik, hogy ha törvényes házasságban fogant, akkor r6mai polg6.r születik tőle-; " haazonban házasságon kívül esett teherbe, akkor peregrinust szül. 91. Továbbá, ha egy állapotos r6mai polgárnő a senatusconsultum Claudianum szerint rabszolganővé vált azért, mert idegen rabszolgával a rabszolga tulajdonosának aka­rata és figyelmeztetése ellenére kapcsolatot tartott fenn, sokan úgy különböztetnek és vélekednek,.hogy amennyiben törvényes házasságban fogant, r6mal pol­gár születik tőle, ha azonban házasságon kívül fo­gant, akkor annak a rabszolgájaként születik a gyer­mek, akinek az ő anyja rabszolgája lett. 92. Egy pe­regrina is, ha házasságon kívül megfogant és ezt kö­vetően r6mai polgárnő lett és akkor szült, r6mai polgárt szül. Ha viszont a peregrinus törvények és szokások szerint peregrinust61 fogant meg, úgy tű­nik abb61 a senatusconsultumb61, amelyet az isteni Hadrianus kezdeményezésére hoztak, hogy r6mai pol­gárt szül, ha az újszülött apjának is megadják a r6mai polgárságot.

28 r. 93.-98.

93. Ha egy peregrinus a maga és gyermekei szá­mára római polgárságot kér, a gyermekei csak akkor kerülnek a potestasa alá, ha a császár őket a ha­talma alá adja. Ezt pedig ő akkor teszi meg, ha ki­vizsgálván a tényállást, úgy véli, hogy ez a gye­rekek javára válik. A serdületlenek és a távolle­vők dolgát különös gonddal és tüzetesen vizsgálják; ezt is így rendeli az isteni Hadrianus edictuma. 94. Továbbá, ha valakinek állapotos feleségével együtt adták meg a római polgárságot, ámbár az, aki születik, mint fentebb mondottuk, római polgár lesz, mégsem kerül apja potestasa alá. Ezt az is­teni Hadrianus egy leíratával tanúsítja. Épp ezen oknál fogva, az aki tudja, hogya felesége terhes, amikor a maga és a felesége számára kéri a polgár­ságot a császártól, egyidejűleg kérnie kell ugyan­csak tőle, hogy afölött, aki majd megszületik, potestasa legyen. 95. Másként áll azoknak a dolga akik a ius Latii(l) alapján gyermekeikkel együtt ' jutottak el a római polgársághoz; ezeknek ugyanis a gyermekei potestas alattiak lesznek. Ezt a jogot bizonyos peregrinus államoknak vagy a római nép, vagy a senatus, vagy a császár adta meg. 96 . ... ugyanis a Latium (ti. ius) vagy nagyobb vagy kisebb: nagyobb a Latium, amikor egyrészt azok, akiket de­curi6knak(2) válasz~ottak, másrészt azok is, akik valamilyen tisztséget vagy hivatalt látnak el, meg­kapják a római polgárságot; kisebb Latium az, ami­kor csak azok kapják meg a római polgárságot, akik valamilyen tisztséget vagy hivatalt viselnek. Mind­ez több császári epistula értelmében van így.

97. Azonban nemcsak a természetes gyermekeink vannak potestasunk alatt, mint fentebb mondottuk, hanem azok is, akiket örökbe fogadtunk. 98. Örökbe­fogadás kétféleképpen történhet: vagy a nép hozzá­járulásával, vagy egy hivatalnok - pl. a praetor -

(1)

( 2)

A ius Latii annyit jelent, hogy egyes provinciák lak6i kedvez-ményképp megkaphatták a "latinjogúságot", anélkül, hogy a :ati­nokhoz bármi közük is lett volna.

Decurio = a városi tanács tagja.

r. 99.-107. 29

imperiumánál fogva. 99. A nép hozzájárulásával fo­gadjuk örökbe azokat, akik önjogúak. Az ?rökb:foga­dásnak ezt a fajtáját adrogatiónak nevezlk, mlvel­hogy azt, aki örökbe fogad, megkérdez~k (roga~ur), azaz felhívják nyilatkozattételre, vaJon akarJa-e, hogy az, akit örökbe fogadni akar, jogszerűen ~ fia legyen. Azt is, akit örökbe fogadnak, megker­dezik, hogy tűri-e azt, hogy ez tö~ténj~k vele. ~ népet is megkérde~i~, hogy elrend~ll-~ ~lndezt. Hl­vatalnok imperiumanal fogva fogadJuk orokbe azokat, a kik szüleik potestasa alatt állnak, akár első fo­kon gyermekek, mint a fiú és a l~ny, akár tá~~la~­biak mint a fiú unoka, vagy alany unoka, flU de~­unok~ lánydédunoka. 100. Az az örökbefogadás pedlg, mely ~ nép hozzájárulásával megy végbe, sehol má-sutt csak Rómában történhet; a másikra sor kerül­het tartományban is, annak helytartója közbenjötté­vel. 101. Továbbá a nép hozzájárulásával nem lehet nőket örökbe fogadni; ugyanis inkább ezt fogadták el. A praetor előtt vagy a tartományokban a procon­sulok vagy a kiküldött előtt nőket is szoktak örök­be fo~adni. 102. Továbbá volt, amikor ti~os, vo~~~ amikor megengedett volt serdületlent.a nep hoz~aJa­rulásával örökbe fogadni; most a legJobb Antonlnus császár epistulája alapján, amelyet a pontifexekhez írt, ha az örökbefogadásnak jogos indoka látszik, bizonyos feltételek mellett, megengedett. A praetor előtt pedig és a tartományokban a proconsul vagy a küldött előtt bármilyen korú személyt örökbe fogad­hatunk. 103. Mindkétféle örökbefogadásnál közös az, hogy azok is akik nemzóképtelenek, amilyenek a spa­dok örökbe fogadhatnak. 104. Nők semmilyen módon nem'fogadhatnak örökbe, mert még a saját természetes gyermekeik sincsenek az ő potestasuk alatt. 105. To­vábbá ha valaki a nép hozzájárulásával, vagy a prae­tor ~agy a tartomány helytartója előtt fogadott va­lakit örökbe, úgyanőt másnak is örökbe adhatja. 106. De az is közös kérdés mind a két fajta örökbe­fogadásnál, hogy vajon fiatalabb fogadhat-e időseb­bet örökbe. 107. A nép hozzájárulásával végbemenő örökbefogadásnak a sajátossága, hogy ha az, akinek gyermekei állnak az ő potestasa alatt, örökbe fogad-

30 r. 108.-113.

tatja magát, nemcsak őmaga kerül az örökbefogadó potestasa alá, hanem az ő gyermekei is ugyanannak a potestasa alá kerülnek, mint unokák.

108. Lássuk most azokat a személyeket, akik manusunk alatt vannak. Ez is a római polgárok sa­játos joga. 109. Mert míg potestas alatt hímneműek és nőneműek is szoktak lenni, addig manus alá csak nők kerUlhetnek. 110. Egykoron három f~le módon lehetett manus alá kerülni: ususszal(l) farreus­szal(2) és coemptiQyal(3). Ususszal kerÜlt manus alá az, aki egy éven át megszakítás nélkül házas­ként kitartott; merthogy mintegy egy évi birtoklás­sal elbirtokolták" átment a férje családjába és lány helyét nyerte el. Ezt azért rendelte így a XII táblás törvény, hogy ha nem akart ilyen módon a fér­je manusa alá kerülni, ez esetben évenként három éj­szakán át maradjon távol, s ily módon minden évb en ~zakítsa meg az elbirtoklást. De ezt az egész jog­lntézményt részben a törvények helyezték hatályon kívül, részben pedig elszokás útján ment feledés­be. 112. Farreu~ útjá~~erültek manus alá, bizonyos áldozat útján, amelyet Jupiter Farreusnak mutatnak be; ilyenkor áldozati kenyeret (panis farreus) alkal­maznak; ezért is mondják ezt confarreatiénak. Ezen­kívül ezen jog megalapítása végett még sok mindent cselekszenek és sok minden történik meghatározott és ünn~p~lyes sza~akkal 1~ tanú jelenlétében. Ez a jog a ml ldőnkben lS hasznalatban van; ugyanis csak olyanokat választanak meg főpapokká, azaz Dialisok­ká, Martialisokká, Quirinalisokká, továbbá rex sac­rorum-má, akik ilyen kenyéráldozatos házasságból születtek; conferratio nélkül ők maguk sem tölthet­nek be papi állást. 113. Coemptio útján manus alá kerülnek mancipatio(4) révén, azaz bizonyos képletes adásvétellel. Ugyanis ilyenkor nem kevesebb, mint

(1) usus = elbirtoklás (itt)

( 2) farreus (panis) = áldozati kenyér

(3) coemptio = adásvétel (4 )

mancipatio = ősi , formális adásvétel

r. 114.-117. 31

5 serdült római polgár tanút alkalmaznak, valami~t mérlegtartót, s az vásárolja meg az asszonyt, akl­nek a manusa alá fog kerülni. 114. Az asszony azon­ban nemcsak a férjével, hanem kívülál16val is köt­het coemptiót, ti. azt mondják, hogy vagy házas­ságkötés céljáb61, vagy fiduciarius(1) .célból hoz­ták létre a coempti6t. Aki pedig a férJével hoz lét­re coempti6t hogy nála lánya gyanánt legyen, arról azt mondják,'hogy házasság céljáb61 kötötte meg.a coempti6t; aki pedig más okb61 hoz létre coempt16t, akár a saját férjével, akár kívülál16val, például, hogyelkerülje a gyámság alá kerülést , arr61 a~t . mondják, hogy fiduciarius :élb61 kötött :oempt16t. 115. Ez pedig lehet olyan lS, hogy valakl meg akar szabadulni jelenlegi gyámjait6l és mást akar g~ámul megszerezni, ekkor amazok részv~~elével coe~pt16t köt. ezt követően a vevő által uJb61 eladatJa magát

, . é - ". d' t " f l annak akinek őmaga akarJa, s ha az Vln lC a e-' szabadítja akkor az lesz a gyám, aki őt felszabadí­totta; az ilyen gyámot fiduciariusnak mondják, mint az az alábbiakból ki fog tűnni. 115a. Egykor ugyan­is végrendelet létrehozása célj~b6l is történt.fi­duciarius coemptio. Akkor ugyanls a nőket nem lllet­te meg másképpen a végrendelet készítés jog~ - k~­véve bizonyos személyeket -, csak ha coempt16t kö­töttek, visszaeladásra kerültek és felszabadították őket . Azonban az isteni Hadrianus rendeletére az ilyen coemptio-végzés szükségességét a senatus el-engedte. 115b .................................... . •...•.•...•. kb, 2 és fél sor hiányzik .•.•.•.••.•. a nő ..•. a férjével fiduciarius coempti6t kötött volna akkor is minden további nélkül lánya gyanánt szere;elne; ha ugyanis a feleség bár~ilyen címen. van is férje manusa alatt, úgy tetszlk, megszerzl a lány jogállását.

116. Hátra van még, hogy kifejtsük, mely sze­mélyek vannak mancipiumban. 117. Mindazok a gyerme­ki személyek, akár hím-, akár nőnemúek, akik apjuk potestasa alatt állnak, általa ugyanolyan módon

(1) Fiduciarius ügyletek azok , amelyeket csak a fides (tisztes­ség, sz6tartás , ügylethúség) garantál.

32 r. 118. -121.

mancipálhatók, ahogy a rabszolgákat is lehet manci­pálni. 118. Ugyanez a jog vonatkozik azokra a sze­mélyekr~ is, akik manus alatt állanak; .... coemptio­natorok~l) által ugyanolyan módon lehetséges .... a coemptionatornál lányként szerepel .... házas ••.• annál inkább az is, aki nem . házastársa és ezért nem lányaként s7.erepel. 118a Legtöbbnyire csak a szülők és a coemptionatorok mancipálnak, amikor is a szülők éa a coemptionatorok meg akarják szüntetni jogaikat e személyek felett, mint az alább világo­sabban kiderül. 119. A mancipatio ugyanis, mint azt már fentebb mondottuk,(2) valamilyen képletes adás­vétel. Ez a jog pedig csak a római polgárok sajátja s a dolog így zajlik le: nem kevesebb, mint 5 ser­dült római polgárt tanúként , és emellett még egy másik ugyanilyen j ogállású személyt, aki az"-érc­m~~leget tartja, ·akit l~bripensnek hívnak,alkalmaz­ván, az aki mancipiumba~3) fogad valakit, az érc­darabot megragadva, ezt mondja: EZT AZ EMBERT (rab­szolgát) ÉN A IUS QUIRITIUM FOLYTÁN A MAGAMÉNAK MON­DOM ÉS Ű LEGYEN SZÁMOMRA MEGVÉVE EZEN ÉRCÉRT ÉS ÉRC­MÉRLEG ÚTJÁN. Ezt követően megpendíti az érccel a mérleget és az ércet annak adja, akitől mancipiumba kapott, mintegy vételárként. 120. Ilyen módon manci­pálják mind a rabszolgákat, mind a szabad személye­ket. Ilyen módon szokták mancipálni azokat az álla­tokat is, amelyek (ún.) res mancipi. Ide tartoznak a marhák, a lovak, az öszvérek, a szamarak, továbbá mind a városi, mind a mezei telkek, amennyiben maguk szintén resmancipi, amilyenek az itáliai telkek. 121. Telkek mancipatiója egyedül abban tér el egyéb dolgok mancipatiójától, hogy a rabszolga és a sza­bad személyeket, továbbá azokat az állatokat, ame­lyek res mancipi, csak jelenlétükben lehet mancipál­ni. Annyira így van ez, hogy az, aki a mancipiumába kap, szükséges, hogy megragadja azt, amit neki man-

(1 ) Coer..ptionator szinleges vevő

(2) r. 113.

(3) f1ancipiur.l jelenthet "félszabadot" (L. r. 49.), mancipati6t, - r.lint fent, és rabszolgát is.

r. 122. -127. 33

cipiumába adnak. Ezért is mondják mancipatiónak, mert kézzel fogják meg a dolgot; a telkeket azon­ban távollétükben szokták mancipálni. 122. Azért alkalmaznak ércet és mérleget, mert eg~kor csa~ rézpénzt használtak és volt as, dupondlu~, semlS­sis, quadrantis. Semmiféle arany vagy e~üst pénz nem volt használatban, amint azt láthatJuk a ~II • táblás törvényből. Ezeknek a pénzeknek az ~reJe és hatalma nem a számukban volt, han7m a sulyukb~n ..• az as egy font volt, és a dupcndlus ••.•. aml~ ért is dupondiusnak hívták, mintegy két.fo~t, s ez a név még ma is használatban van. A semlSS1S és.a quadrantis a fonthoz viszonyított részarány~ feJe­zi ki .... aki egykor pénzt adott, nem leszamoIta, hanem lemérte azt. Innen származik, h~gy azoka~ ~ rabszolgákat, akiknek megenge~ték a penz kezeleset, dispensatoroknak(1) nevezték es .......•...•....•. kb . lés fél sor hiányzik, a többi meg értelmetlen töredék ...................•......•. : .•••...•.•...• 123 . .... a mancipált férfiakat és noket rab~zol­gáknak minősítik, olyannyira, hogy attól, aklnek a manc ipiumában vannak,sem örökséget, s~m ~~gyományt másként nem szerezhetnek, csak ha egYld~Juleg a. végrendeletben szabaddá teszik őket,· aml~th~gy ~lyen rendelkezés vonatkozik a rabszolgák szemelyere lS. Azonban a különbség rációja nyilvánvaló, mert a szülők és a coemptionatorok is ugyanazon szavak~al fogadnak valakit mancipiumukba , mint a rabszolgakat; ez nem így történik a coemptiónál. . , . ,

124. Lássuk most, hogy azok, aklk mas.Jogan~k vannak alávetve, hogyan szabadulnak meg e Jog ~lol.

125. Először is vizsgáljuk meg azokat, a~lk más potestasaban vannak . 126. Hogy ,a rabSzolg~k ho­gyan szabadulnak meg a potestas a~ol, azt meg~r~-, het jük ~indabból, amit a rabszolgak felszaba~ltasa­ról fentebb(2) kifejtettünk: 127 . Azok ugyanls, ak ik atyjuk potéstasa alatt vannak, ha ő meghal~, önjogúakká válnak. De itt különbséget ~:ll,tennu~k: ugyanis , ha az apa halt meg, akkor a flUk es a la-

(1) Sz6 szerint: "megmérve szétosztó".

,2) r. 14 .-

I. 128.-129.

nyok mindenképpen önjogúakká válnak; ha azonban a nagyapa halt meg, ez esetben a fiú és a lány unokák nem mindenképpen válnak önjogúakká, hanem csak ak­kor, ha a nagyapa halála után nem esnek vissza ap ­juk hatalma alá. Tehát, ha a nagyapa halálakor ap­jUk él és apja hatalma alatt állt, ez esetben a nagyapa halála után apjuk hatalma alá kerülnek. Ha a~onban abban az időben, amikor a nagyapa meghalt, már ő is (~i. az apa) meghalt, vagy már kikerül t a (nagy)apja hatalmáb61, akkor azok (ti. az unokák), mivel apjuk hatalma alá nem kerülhetnek, önjogúakká válnak. 128. Mivel pedig az, akit valamilyen bűn­cselekmény miatt a lex Cornelia folytán száműzetés­re ítéltek, elveszíti a r6mai polgárságot, ebből következik, hogy mivel ily m6don a r6mai polgárok soráb61 törölték, hasonl6an ahhoz, mintha meghalt volna, a gyermekei megszűnnek hatalma alatt állni. A józan ész ugyanis nem tűri, hogy egy peregrinus állapotú ember r6mai polgárt tarthasson hatalma alatt. Ugyanezen az alapon, ha azt, aki apja hatal­ma alatt van, száműzik, megszűnik apja hatalma alatt lenni, mivel ugyancsak az ésszerűség nem tűri, hogy peregrinus állapotú ember r6mai polgár apának le­gyen a potesta9a alatt. 129. Ha azonban az apát az ellenség foglyul ejtette, ámbár az ellenség rabszol­gájává válik, mégis függőben marad a ius postlimi­ni i(1) folytán a gyermekei fölötti joga. Mert azok, akiket az ellenség foglyul ejtett, ha visszatérnek, minden régi jogukat visszakapják; tehát visszatér­ve , potestasa alatt fogja tartani a gyermekeit. Ha azonban ott (ti. a fogságban) meghalt, a gyermekei önjogúakká válnak. De persze kétségek merülhetnek fel, hogy vajon att61 az időtől kezdődően-e, amikor­is az apa az ellenségnél meghalt, vagy pedig attól kezdődően-e, amikor az ellenség fogságába esett. Ha pedig magát a fiút vagy az unokát fogta el az ellen­ség , hasonl6képpen azt mondjuk, hogya ius postli­mini i folytán az apa potestasa is függőben van.

(1) Ius postlimini i annyit jelent , hogy ha egy róma i polgárt az e llenség elfog , ő változatlanul megtartja jogait hadi f ogsá­ga ideje alat t is és e ius fOlytán visszatértekor visszaáll a jo~ok tekint eté ben a foglyul e jtésekor fenná llt helyzet.

I. 130.-133. 35

130 . Ezen kívül kikerülnek apjuk potest~sa.alól azok a hímnemű gyerekek is, akiket flamen Dlalls-szá szenteltek, és azok a nőneműek, akik. elnyerték ~ Vesta szűzességet. 131. Hajdanán, amlkor a r6mal nép még a latin területeken coloni~kat ala~ított~. azok is, akik apjuk parancsára latln col~nla lako:­vá váltak, megszűntek apjuk potestasa ala tartoznl, mert más állam polgáraivá lettek.

132. Ezen kívül emancipati6val is m~gszűn~:k a gyerekek felmenőik hatalma -alá tartoznl. A flUk pedig háromszori mancipati6val, a többi gyerek.pe­dig , akár hím-, akár nőne~~ek voltak, egy manClpa­tióval kerülnek ki felmenolk potestasa a161. A XII táblás törvény ugyanis ~supán a fiúk személye vo­natkozásában beszél háromszori mancipati6r61 a kö­vetkező szavakkal: HA AZ APA A FIÁT HÁROMSZOR EL­ADTA A FIÚ SZABADULJON MEG AZ APJÁTÓL. Ez a dolog a kö~etkezőképpen zajlik le: az apa mancipálja a fiát valakinek; az őt "vindicta" felszabadítja; ez­zel a ténnyel visszakerül apja potestasába. Az p:­dig újból mancipálja őt, vagy ugyanannak, vagy mas­nak (de a gyakorlatban az van, hogy ugyanannak man­cipálják) , az pedig ezut~n ha so~~óképp~n "vind~cta" felszabadítja. Ezzel a tennyel uJb61 vlsszakerul apja potestasába. Harmadszor is mancipálja őt az, apa vagy ugyanannak vagy másnak (de az van haszna­latban hogy ugyanannak mancipálják) és ezzel a , mancip~tióval azután megszűnik apja potestasa al~ tartozni, á~bár még nem szabadították fel, egyelore még mancipiumban van. Ha ....................... . .... ..... kb. 1 sor olvashatatlan vagy értelmetle-nül töredékes .................................... . 132a .... a nők egy mancipatióval kerülnek ki ap ­juk potestasa al61 .... felszabadí~ották 133. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy azt~ aki a fiát és az att61 val6 unokát potestasa alatt tartja, szabad belátása szerint me~illeti az ~.~og, hogy fiát kiengedje a potestasa alol, az unokaJat azonban visszatartsa a potestasa alatt; vagy for­dítva is: visszatartja a fiát a potestasa alatt, unokáját viszont felszabadítj~, vag~ mind~nny~ukat önjogúakká teszi . Ez vonatkozlk a dedunokara lS ....

36 r. 134 . -136.

134. és két közbeeső felszabadítás történik ugyanúgy, mint az akkor szokott történni, amikor az apa azért engedi ki pe testasa alól a fiát hogy az önjogúvá váljék . Azután vagy visszamancipálják az apának , és az , aki őt örökbefogadja az apától vindikálja őt a praetor előtt , azt állitván hogy az az ő fia, és mivel az apa nem kontravindikál , a praetor odaítéli a vindikálónak a fiút . Vagy nem történik visszamancipálás az apa részére , hanem a harmadszorra mancipiumba fogadótól az vindikálja a fiút, aki őt örökbe fogadja. Azonban biztos hogy kényelmesebb az apának visszamancipálni . 'A többi gyermekek személyét illetően akár hím- akár n~nemaek, ~l~g~~dő egy ~ancipatio , és aztán ~agy v~sszamanc1palJak az apanak , vagy nem mancipálják V1ssza. Ugyanez szokott történni a tartományokban a tarto~~n~ helytartója előtt. 135 . Az, aki egy olyan flU altal fogant, akit már e gyszer vagy is ­mételten is mancipáltak, mégha az apja h a rmadszori mancipatiója után született is, mégis a nagyapa potestasa alatt lesz és ezért csak ő szabadíthatja fel a potestas alól és csak ő fogadhatja örökbe is. Azonban az, akit a fiú a harmadszori mancipálás alatt nemzett, az nem születik a nagyapa hatalma alá . Sőt , Labeo úgy véli , hogy az illető annak a mancipiumába kerül, akinek a mancipiumában az apa van. Az az ~r~nyadó rendelkezés ugyanis , hogy amíg ~z apa man~lp1umban van , fel van függesztve az ő Joga. És m1helyt az apa a mancipatióból felszaba ­dult? az . ő ~at~lma alá kerül ; ha azonban az apa a ~anclPat1o 1de~e alatt meghal , önjogúvá válik .

35a Ugyanaz t l. . ....................... kb . más -f 'l h' , . e sor 1anYZlk .................... ugyanis , mint fentebb mondottuk , amit ugyanis a fiúnál három man ­cipatio eredményez , ugyanazt eredményezi egy manci -patio unoka tekintetében . 136 . . ........ kb. 2 és 3/4 sor h iányzik ... ....... Maximus és Tubero állás -po~tja szerint ő csak a sacrák szempontjából lát ­sZlk m~nus ~latt levőnek , ami azonban az egyéb dol ­gokat 111et1, arra ugyanaz vonatkoz i k mintha nem i s került vo lna manus alá . .......... : ......... kb . több, mint egy sor hiányzik ...... apai potestas

r. 137 . -141. 37

a lól felszabadulnak . Nem bír jelentőséggel, hogya férje vagy más manusa alatt van-e, ámbár csak azok , a kik férjük manusa alatt vannak , minősülnek filia -familiasnak . 137 ........ : .....•.................• kb . 3 sor hiányzik ... ..................... mancipa-t ió által megszűnnek manus alatt lenni, és ha ebből a mancipatióból felszabadították őket, önjogúakká válnak . 137a ................. kb. több , mint 3 sor hiányzik ................. aki .... kényszerítheti a coemptionatort, hogy őt remancipálj a annak, akit ő akar .... ugyanúgy nem kényszerítheti, mint a lány sem az ap,ját . A lány semmiképpen sem kénysze ­rítheti erre az ap ját, mégha örökbefogadott lenne is . Az ilyen ugyanis v álólevél megküldése után ugyan­úgy rászoríthatja a férjét, mintha sosem ment volna hozzá feleségül .

138. Azok, akik mancipiumban vannak, mivel r ab ­s zolgának számí tanak , v i ndicta , censu , vagy végren­delet útján történt felszabadítás után önjogúakká lesznek . 139 . De ebben az esetben nincs helye a lex Aelia Sentia - nak . Épp ezért semmi o l yasfélét sem vizsgálunk , hogy milyen korú az , aki felszabadít és akit felszabadítanak ; még azt sem, hogya fel­szabadítónak van- e patronusa , vagy hitelezője . És a lex Fufia Caninia által rögzített létszám alkal­mazásának sincs helye az ilyen szemé l yek tekinteté­ben . 140 . Sőt , annak akarata ellenére is, akinek a mancipiumában vannak , census útján elnyerhetik a szabadságukat , kivéve azt a szemé l yt , akit az apa a zzal a kikötéssel adott mancipiumba , hogy őmagának remancipiálják majd ; mert akkor b iz onyos értelemben véve ily módon az apa azáltal , hogy mancipiumba visszakapja , úgy tanik , fenntartotta magának a sa­ját potestasát . És arról sem mondhatjuk , hogy annak akarata ellenére census útján nyerte el a szabadsá ­gát , akinek a mancipiumában volt, akit az apa noxa c ímén adott mancipiumba , mint például , ha ellene elkövetett lopás miatt ítélték el s őt man cipiumba a dták a felperesnek . Ilyenkor őt ugyanis a felperes kártérítésként kapja. 141. összegezvén , felhívjuk a figyelmet arra , hogy azok ellen, akik a mi mancipiu­munkban vannak , semmit sem szabad tennünk sértő mó -

38 1. 142. -146.

don; mert különben akkor személysértésért felelünk. Egyébként nem sokáig tartják ilyen jogi helyzetben az embereket, sőt a legtöbbször - hogy úgy mondjam­csak egy pillanatig, kivéve természetesen, ha noxa­lis okból történt a mancipiumba adás.

--- 142. Áttérünk most egy másik felosztásra. Ugyanis azok közül a személyek közül, akik s em po­testas, sem manus alatt nem állnak és nincsenek man­cipiumban sem, egyesek vagy gyámság vagy gondnokság alatt állnak, mások viszont egyik ilyen jogállapot­ban sincsenek. Lássuk tehát, kik vannak gyámság és kik gondnokság alatt; csak így tudjuk meg, ho gy kik azok a többi személyek, akik egyik ilyen jogállapot­ban sincsenek. 143. Először nézzük meg azokat, akik gyámság alatt vannak.

144. Meg van engedve a felmenőknek az, hogy gyermekeiknek, akiket potestasuk alatt tartanak, végrendeletben gyámokat rendeljenek; a hímneműeknek, ha serdületlenek, a nőnemű eknek pedig bármilyen ko­rúak is, és még akkor is, ha már férjhez mentek. A régiek ugyanis azt akarták, hogy a nők, mégha teljes korúak is, felfogásuk könnyelműsége miatt gyámság alatt legyenek. 145. Ha tehát valaki fiának és lá­nyának végrendeletében gyámot rendelt és mindketten elérték a serdültséget, a fiúnak nem lesz tovább gyámja, a lány az onban minden további nélkül tovább­ra is gyámság alatt marad. Csak a lex Julia és Pa­pia Poppea szabadítja meg a nőket a gyámság alól a (több) gyermekjog (ius liberorum) alapján.(1) Szó­lunk még a Vesta-szűzekről is, mint kivételekről, akiket a régiek is szent hivatásuk megtisztelése­ként a gyámság alól mentesíteni akartak, é s mert a XII táblás törvény is ekként rendelkezett. 146. A fiú- és a lányunokáknak is végsősoron vé g rendeletben rendelhetünk gyámot, ha halálunk után nem jutottak volna vissza a jog rendelkezése folytán apjuk potes­t 2 sa alá. Ha tehát a fiam halálom időpontjában po­testasom alatt volt, a tőle való unokák végrendele­tem folytán nem kerülhetnek gyámság alá, ámbátor

(1) Ha egy szabad nőnek három , l i be r t i nának négy gyerme ke van , szabadul a gy ámság alól. Ez a i us l iberorum

potestasom alatt voltak; azért ti., mert halálom f olytán az apjuk potestasa alá fognak kerülni.

39

147. Mivel pedig több más esetben az utószülött e­k et már megszületetteknek tartják és ez esetben az a z álláspont, hogy nem csak a megszületendőknek, ha­n em a már megszületetteknek is lehet végrendeletben gyámokat rendelni, feltéve persze, hogy az a hely­zet, hogy ha életün kben születnének, ez esetben potestasunk alá kerülnének. Ezeket ugyanis örökösül k inevezhetjük, holott kívülálló utószülötteket nem megengedett örökösül nevezni. 148. A manus alatti f eleségnek s ugyanígy a lányunknak, valamint a fiúnk manusa alatti menyünknek, valamint ugyanígy a lány­unokának is lehet gyámot rendelni. A leghelyesebben a következőképpen lehet gyámot rendelni: L. TITIUST GYERMEKEIMNEK GYÁMUL RENDELEM. De ha mégis így len­ne írva: GYERMEKEIMNEK vagy FELESÉGEMNEK TITIUS LE­

.GYEN A GYÁMJA, ez is helyes gyámrendelés. 150. A ma-nus alatti feleség személyénél elfogadták a gyám szabad választásának a lehetőségét, azaz hogy megen­gedett neki azt választani gyámul, akit ő maga akar a következő módon: TITlANAK, A FELESÉGEMNEK MEGADOM A GYÁM VÁLASZTÁSÁNAK A JOGÁT. Ebben az esetben a feleségnek szabad gyámot választani, vagy minden dolog vonatkozásában, vagy esetleg csak egy, vagy két ügyre. 151. Egyébként vagy teljes gyámválasz­t ást engedélyeznek, vagy csak korlátozottat. 152. Teljes választást úgy szoktak rendelni, mint a hogy azt az előbbiekben fent mondottuk. Korláto­zottat így szoktak rendelni: TITIA FELESÉGEMNEK CSAK EGY ALKALOMRA vagy KÉT üGYRE GYÁMVÁLASZTÁST ADOK. 153. Ezek a választási lehetőségek nagyon el­térnek egymástól. Akinek ugyanis teljes gyámválasz­tási joga van, az egyszer, kétszer, háromszor és többször is választhat gyámot; akinek azonban kor­látozott a gyámválasztási joga, ha az csak egy al­kalomra szól, többször, mint egyszer nem választhat gyámot; ha csak kétszer választhat, többször, mint kétszer nincs választási lehetősége. 154. Azokat pe­dig, akiket név szerint végrendeletileg . rendelnek g yámul, tutores dativi-nek (adott gyámok) nevezik, a kik pedig választás folytán töltik be e tisztet, a zok az optivi tutores (választott gyámok).

40 r. 155. -160.

155. Akiknek végrendeletben nem rendeltek gyá­mot, azoknak a XII táblás törvény folytán az agnatu­sai a gyámok, akiket legitiminek (törvényes) nevez­nek. 156. Agnatusok pedig azok a rokonok, akiket férfiági rokonság köt össze, mintegy az apától ro­kon, mint pl. az ugyanazon apátÓl született fivér, a fivér fia és az ő unokája, valamint az apai nagy­bácsi és a nagybácsi fia és az att61 származ6 uno­ka. Azok a~onban, akiket nőnemű személyek rokonsága köt össze, nem agnatok, hanem másként, a természet jogán rokonok. Tehát az anya fiú-testvére és a nő­vér fia között nem agnatio van, hanem cognatio. Ugyanígy az apai nagynéni és az anyai nővér fia ne­kem nem agnat rokonom, hanem cognatus és én velük természetesen kölcsönösen ugyanazon az a lapon vagyok rokon, mert a gyerekek az apa és nem az anya család­ját követik. 157. Hajdanában ugyan, ami a XII táblás törvényt illeti, a nőknek is agnat gyámjuk volt. Ké­ső~ azonban meghozták a lex Claudiá-t, amely a nő­ket illetően megszüntette az agnat gyámságot. Tehát a hímnemű serdületlennek a serdült fivére, vagy nagybátyja (apár61) a gyámja, a nőnek azonban ilyen gyámja nem lehet. 158. Az agnati6nak ez a joga azon­ban a capitis deminuti6-val megszűnik, a cognatió ­nak a joga azonban ezen a m6don nem változik meg mivel a civiljogi értelmezés a civiljogot megse~i ­sítheti , a természet intézményeit azonban nem . 159 . A capit is deminutio az előző jogállapot meg ­vál~ozása. Ez három féle módon történhet: mert vagy max lma (a legnagyobb) a capitis deminutio, vagy ki­s~b?, amelyet ~eveznek mediának (közepes) is, vagy mlnlma (a legklsebb). 160. Maxima a capitis deminutio ha valaki egyszerre mind a polgárságát mind a sza- ' badságát elveszti. Ez a census alól kibújtakkal tör­ténhet, akiket a census előírásai értelmében elad-n ak ; e z a j o g .................................... . ........... majdnem 2 sor hiányzik ............... . törvénynél fogva .... , akik e törvény ellenére Ró­mában laktak; továbbá a~ok a nők, akik a senatus­consu ltum Claudianum rendelkezése értelmében azon rabszo~gatartó urak rabnői lesznek, akiknek a rab­szolgálval az ő akaratuk és figyelmeztetésük elle-

r. 161. -166. 41

nér e nemi viszonyt folytattak ..•. 161. Minor vagy media a capitis deminutio, amikor is elvész a pol­gárság , de megtartják a szabadságot; ez történik azzal, akit száműznek. 162. Minima a capitis demi­nutio , amikor megtartják a polgárságot is és a sza­badságot is, de az ember státusa változik meg. Ez történik azokkal, akiket örökbe fogadnak, továbbá azokkal, akik coempti6t kötnek, azokkal is, akiket mancipiumba adnak, vagy akiket a mancipiumb61 fel­s zabadítanak. Annyira így van ez, hogy valahányszor valakit mancipálnak vagy felszabadítanak, mindannyi­szor capitis deminuti6-t szenved. 163. Nemcsak a ' nagyobb capit is deminutió-kkal semmisül meg az ag­nat i6hoz való jog, hanem a minimával is; és ezért, ha két gyermeke közül az egyiket az apja emancipál­ja , az ő halála után egyikük sem lehet agnat jogon a másiknak a gyámja. 164. Amikor pedig az agnatokat

. illeti meg a gyámság, az nem egyszerre mindet ille­ti, hanem csak azokra tartozik, akik a legközelebbi fokon vannak. 164a ..............•..••.••..•.••••..• ........... kb. 17 sor részben olvashatatlan, rész-ben értelmetlenül töredékes ...................... . 165. Ugyancsak a XII táblás törvény szerint a liber­táknak és a serdületlen libertusoknak a gyámsága a patronusokat és azok gyermekeit illeti. Ezt a gyám­ságot magát legitimának (törvényesnek) nevezik, nem azért mintha kifejezetten e törvény rendelkezne e fe lől a gyámság felől, hanem mert az interpretatio valahogy úgy fogadta el, mintha a törvény szavaival vezették volna ezt be. Abból magáb61 pedig, hogya libertusok és a liberták öröksége felől - ha végren­delet nélkül halnának el -, a törvény úgy rendelke­zett, hogy azt a patronusok és az ő gyerekeik kapják meg, úgy hitték a régiek, hogya törvény azt akarta, hogya gyámságok is azokat illessék, miv~l úgy ren­delkezett, hogy az agnatok, akiket meghívott az öröklésre, legyenek egyúttal a gyámok is.

166. A patronusok mintájára más olyan gyámságokat is 9lismertek, amelyeket szintén legitima tut elának ne­veznek. Ha ugyanis valaki a fiát, vagy ~z att61 szü­letett unokáját még mint serdületleneket, vagy a leá­nyát, vagy a fiától való leányunokáj át akár serdült-

42 1. 166a.-172.

ként, akár serdületlenként másnak azzal a kikötés­sel adta mancipiumba, hogy őket neki majd remanci­piálják, és a neki remancipáltakat felszabadítja, nekik ő törvényes gyámjuk lesz.

A fiduciarius gyámságról . 166a Vannak egyéb olyan gyámságok , amelyeket fiduciarius gyámságok­nak neveznek , azaz amelyek azért illetnek meg ben­nünket, mert egy, az apa vagy a coemptionator által nekünk mancipált szabad személyt felszabadítottunk. 167. De latin serdületlen lányok és fiúk gyámság a nem tartozik mindenképp'en az ő felszabadítójukhoz, hanem azokhoz, akiéi a felszabadítás előtt a ius Quiritium folytán yoltak. Ha tehát egy rabnő a ius Quiritium folytán a tiéd, de az én vagyonomba tar ­tozik, és csak én szabadítottam fel, nem egyúttal te is, latinná válhat és a javai az enyémek lesznek, de az ő gyámsága téged illet, ugyanis így rendelke­zik a lex Junia. Ha tehát egy rabnőt az tett l at in­ná, akinek a vagyonába beletartozott és akié volt a ius Quiritium folytán, ez esetben ugyanőho~zá tar ­tozik a vagyona és felette a gyámság is.

168. Az agnatoknak, a patronusoknak és a sza ­bad jogállású egyének felszabadítóinak meg van en ­gedve, hogy a nők feletti gyámságot másnak engedjék át (in iure cessio) ; a serdületlenek feletti gyámsá ­got azonban nincs megengedve másnak átengedni, mi ­vel nem látszik terhe'snek , merthogy a serdültség be ­álltával véget ér.

169. Azt pedig, akinek átengedik a gyámságot cessicius (átengedett) gyámnak nevezik . 170. Ha ő' m~ghal vagy capítis deminutió-t szenved, a gyámság v:sszat~r ahh?z,a gyámhoz, aki azt átengedte. Ha pe dlg az lS, akl atengedte a gyámságot, meghal vagy capitis deminutió-t szenved , a gyámság a cessicius gyámtól elszakad, és ahhoz tér vissza, aki az után a személy után, aki áteng~dte a gyámságot második­ként került volna sorra abban a gyámságba~ . 171 . Ami azonban az agnatokat illeti, ebben az időben már semmi probléma nem merül fel a cessicius gyámsággal kapcsolatban, mivel a nők feletti agnat gyámságot a lex Claudia eltörölte. 172. De egyesek úgy vélték hogya fiduciarius gyámoknak sincs joga átengedni'

1. 173.-181. 43

a gyámságot , mivelhogy saját maguk vették magukra ezt a terhet. És bár ez így elfogadható, mégis ez az olyan felmenő vonatkozásában, aki a lányát, uno­káját , vagy dédunokáját azzal a kikötéssel adta másnak mancipiumba, hogy őket majd neki remancipál­ják, és a neki remancipáltat felszabadította, nem mondhat 6 így, mert az ilyet is törvényes gyámnak tartják és nem kevésbé kijár a tisztelet neki, mint a patronusoknak.

173. Ezen kívül egy senatusconsultum megenged­te a nőknek, hogy gyámjuk távollétében, annak helyé­be mást kérjenek. Ha ezt kérték, az előző gyámság megszűnik. Nem bír jelentőséggel, hogy milyen hosz­szú ideig van távol az a gyám. 174. Ez alól kivétel, hogyapatronus távolétében annak helyébe a liber­tanak nem szabad gyámot kérni. 175. Patronusi hely­zetben levőnek tekintjük azt a felmenőt is, aki az­által, hogy a neki remancipált lányát, unokáját, vagy dédunokáját felszabadította, megszerezte a törvényes gyámságot. Azonban ennek a gyermekeit is a fiduciarius gyámok közé számítják. A patronus gyer­mekei is megszerzik azt a gyámságot, amely apjukat megillette. 176. De néha a távollevő patronus helyé­re is megengedett volt gyámot kérni, például az örökléshez va16 hozzájárulás végett. 177. Ugyanígy vélekedett a senatus a patronus serdületlen fiának személye tekintetében is. 178. Ugyanis a lex Iulia de maritandis. ordinibus(l) szerint annak, aki egy serdületlennek a törvényes gyámsága alatt áll, meg­engedik hozomány alapítása végett, hogya praetor urbanus-tól gyámot kérjen. 179. Természetesen a pat­ronus fia, mégha serdületlen is, alibertanak gyám­jává lesz, ámbár semmilyen ügyhöz sem járulhat hoz­zá, mert önmagának sem szabad gyámja auctoritása nélkül bármiben is eljárnia. 180. Továbbá ugyanígy, ha egy nő őrültnek vagy némának a törvényes gyám sá­ga alatt áll, megengedi ez a senatusconsultum, hogy hozományrendelés céljából gyámot kérjen. 181. Nyil­vánvaló, hogy ezekben az esetekben a patronusnak és

(1) Julia törvény a házas odás rendjéről

44 r. 182. -187.

a patronus fiának a gyámsága sértetlenül mesmarad. 182. Ezen kívül a senatus úgy vélekedett, ha egy gyámfiúnak vagy gyámleánynak a gyanúba fogott gyám­ját a gyámságtól elmozdították, vagy jogos indok alapján felmentették, az ő helyébe másik gyámot kell adni, aminek megtörténtével az előző gyám elveszti a gyámságot. 183. Mindezt úgy Rómában, mint a tar­tományokban egyformán kell betartani, ti., hogy amint Rómában a praetortól, ugyanúgy a t a rtomány­ban a tartomány helytartójától kell kérni a gyámot. 184. Valamikor, amikor még a legis actió-k haszná­la~ba~ voltak, olyan okból is adtak gyámot, ha a gyam es az asszony vagy a serdületlen között perre került sor. Mivel ~edig a gyám a saját d o lgában nem lehet auctor ("jogszerző"), más gyámot kell adni akinek az auctorsága mellett folyhat a p eres eljá­rás; az ilyet praetorius gyámnak nevezik, mert a praetor urbanus adja. Azonban a leg i s actió-k meg­szGnése után egyesek úgy vélik, hogy ilyen fajta g~ámadás ~ár nincs, mások viszont azt tartják, hog y meg most lS használatban van, ha "legit imum iudi­cium"(1) folyik.

185. Ha valakinek semmilyen gyámja sincs, Róma városában a lex Atilia alapján a városi praetor és a néptribunok többsége ad neki gyámot akit tutor Atilianusnak hívnak; tartományokban a'lex Iulia és Titia alapján a tartományi helytartók teszik ugyan­ezt. ,186 . És ezért, ha valakinek végrendeletileg . feltetelesen, vasy bizonyos időponttól adtak gyámot mindaddig, amíg a feltétel és az idő nem következett be (függőben van), lehet gyámot adni. Továbbá ha feltételmentesen adtak gyámot, mindaddig, amí~ nincs örökös, ezen törvények folytán gyámot kell kérni' az ilyen gyámsága megszGnik, mihelyt valaki avé~­rendelet folytán elkezdi gyakorolni él. gyámságot . 187. Ha a gyám az ellenség fogságába kerül, gyámot

(1) Legi~imum iudicium az olyan peres eljárás , amelyet a római polgarok , Rómában, római magistratus elótt folytatnak.

r. 188.-192. 45

ke ll kérni ezen törvények alapján. Megszűnik a gyám­ság , mihelyt az, akit elfogtak, visszatér az állam­ba ; a visszatérő ugyanis visszakapja a gyámságot a ius postliminii folytán.

188. Mindebből kitGnik, hányféle fajtája van a gyámságnak. Ha pedig elkezdjük kutatni, hogy ezek a ~ajták még milyen nemekre vezethetők vissza, hosz­szú lesz a vita. Ugyanis erről a dologról a veteres­nek (régieknek) méltán voltak kétségeik, mi azonban gondosabban jártunk el ezen ~árgyalás során egyrészt az edictum magyarázatánál, másrészt azokban a köny­vekben, amelyeket Qu. Mucius nyomán készítettünk. Még is azért annyit meg kell jegyezzünk, hogy vannak, ak ik ötfélét emlegetnek,. mint pl. Qu. Mucius; mások hármat, mint pl. Ser. Sulpicius; egyesek kettőt, mint pl. Labeo; vannak, akik úgy hiszik, hogy annyi neme van, amennyi fajtája is.

189. Az azonban minden állam saját jogrendjére tartozik, hogya serdületlenek gyámság alatt legyenek, mert az felel meg a természetes ésszerűségnek, ho gy aki nem teljes korú, azt más gyámsága irányítsa. Nemigen van olyan állam, amelyben ne volna szabad a szülőknek serdületlen gyermekeik részére végrende­letileg gyámot adni; ámbár, mint fentebb mondottuk, úgy tGnik, hogy egyedül a római polgárok tartják gyermekeiket potestasuk alatt. 190. Viszont úgy lát­s zik, nincs olyan nyomós indok, amelyazt sugallná, hogy a teljes korú nőket gyámság alá helyezzék. Mert amit úgy közönségesen hisznek, hogy mivel őket (a nőket) felfogásuk felületessége miatt többnyire becsap ják és ezért méltányos volt, hogy őket a gyá­mok tekintélye irányítsa, inkább csak látszólagos, semmint igazi. Azok a nők ugyanis, akik teljes ko­rúak, maguk intézik ügyeiket, és bizonyos ügyeknél, amelyeknél a gyám látszólag auctoritását adja, gyak­ran a praetor kényszeríti a gyámot auctoritásának a karata ellenére való megadására is. Épp ezért nem a dnak perlés i lehetőséget a gyámságból folyóan a (serdült) nőnek gyámja ellen. Ott, ahol azonban ser­iületlen fiúk és lányok ügyeit gyámok intézik, ők

a serdültség elérése után gyámolt juknak gyámsági per so rán elszámolni tartoznak. 192. A patronusok és a

46 1. 193.-195e.

felmenők törvényes gyámságának mégis van valami je­lentősége annál fogva, hogy nem lehet őket arra kényszeríteni, hogy auctoritásukat adják végrende­let készítéséhez, vagy res mancipi elidegenítéséhez, vagy kötelezettségek vállalásához,.k~vév~, ha ~e- , lentős ok miatt kerül sor res manclpl elldegenltése­re vagy kötelezettség vállalására. Mindezt az ő ma­guk érdekében állapították meg így, hogy mivel a végrendelet nélkül elhalt nők hagyatéka őket ille­ti végrendeletileg ne zárhassák ki őket az öröklés­bői s azért is, hogy értékesebb dolgok elidegeníté­se ;évén és ad6sságot csinálva ne jussanak ezáltal kevésbé gazdag örökséghez. 193. A peregrinusoknál nem állanak a nők - miként nálunk - gyámság alatt; de többnyire mégis majdnem hogy gyámság alatt van­nak; így pl. a bithyniaiak törvénye úgy rendeli, hogy ha a nő valamilyen szerződést köt, ahhoz kell a férj vagy a serdült fiú auctoritása.

194. A szabadon született nők három gyermek jogán szabadulnak meg a gyámságt61, míg négy gyer­mek jogán azok a libertinák, akik patronusuknak, vagy annak gyermekeinek törvényes gyámsága alatt vannak; a többiek ugyanis, akiknek más fajta gyám­ságuk van - mint pl. Atilianus vagy fiduciarius -három gyermek jogán szabadulnak meg a gyámságtól. 195. A libertina pedig többféle m6don rendelkezhet más fajta gyámmal, pl., ha nő szabadította fel. Ilyenkor ugyanis a lex Atilia alapján kell kérnie gyámot, ill. a tartományokban a lex Iulia és Titia alapján; patrona gyámsága alatt ugyanis nem lehet állni. 195a. Továbbá, ha hímnemű szabadította fel, és az ő auctoritásával coempti6t kötött, ezt követő­en pedig remancipatio és felszabadítás következett, megszűnik felette a patronus gyámsága, és ettől kezdődően az lesz a gyámja, aki őt felszabadította, akit fiduciariusnak mondanak. 195b. Továbbá, ha a patronus, vagy annak fia örökbe fogadtatta magát, a liberta köteles vagy a lex Atilia, vagy a lex Iulia és Titia alapján gyámot kérni. 195c. Ugyanezen tör­vények alapján köteles gyámot kérni az aliberta is, akinek a patronusa meghalt és nem hagyott hátra a családjában egyetlen hímnemű gyermeket sem.

1. 196. -200. 47

196. A hímneműek azonban, mihelyt elérik ser­dültségüket megszabadulnak a gyámságt61. Sabinus pedig és Ca~sius, valamint a többi tanítómester~~k úgy vélik, hogy serdült az, ak~ testal~ata alapJan serdültséget árul el, azaz, akl nemzenl tud. Azok­nál azonban, akik nem képesek serdült~kké válni, . ilyenek a spadok, azt a kort kell teklntetbe venn:, amely korban valaki serdültté válik. De az ellente­tes iskola szerzői az évekre tekintettel vélik a serdültséget megállapíthatni, azaz azt tekintik serdültnek , aki betöltötte a 14. évét •........... ............•.......... kb. 24 sor olvashatatlan .•..•...•......•...• 197 . ..•. elérte azt a kort, amikor már (maga is) el tudja látni az -ügyeit. Aminthogy ezt a szabályt tartják be a peregrinus né­pek is, mint erre a fentebbiekben már utaltunk. 198. Ugyanezen okokból a tartományokban is ezek helytartói gondnokot szoktak adni.

199. Arról, hogyaserdületleneknek és azoknak, akik gondnokság alatt állnak, az ügyeit a gyámok és a gondnokok ne vegyék semmibe és ne hanyagolják el, a praetor akként gondoskodik, hogy mind a gyámok, mind a gondnokok kötelesek e címen biztosítékot adni . 200. Ez azonban nem mindig van így. A végren­de letben adott gyámok ugyanis nem kényszerülnek biz­tosítékot adni, mivel becsületességüket és gondos­ságukat maga az örökhagyó bizonyította; és azok a gondnoko k is, akiket nem a törvénynél fogva illet meg a gondnokság, hanem akiket vagy a consul, vagy a praetor, vagy a tartomány helytartója ad, általá­ban nem kötelesek biztosítékot adni, mivelhogy mint eléggé becsületeseket választották meg őket.

48 II. 1.-9.

Második kommentár

1. Az .előző kommentárban a személyek jogáról értekeztünk; most pedig lássuk a dolgokat; ezek vagy beletartoznak a vagyonunkba, vagy vagyonunkon kívülieknek tartják őket.

2. A dolgok legfőbb felosztása tehát két feje­zetre oszlik: egyesek ugyanis isteni jogúak, mások emberiek. 3. Isteni jogúak például a res sacrae és a res religiosae. 4. Res sacrae azok, amelyeket az égi (felső) isteneknek szenteltek; res religiosae azok, amelyeket az alvilági istenekre bíztak. 5. De sacrumnak csak azt tartjuk, amit a római nép hozzájárulásával szenteltek fel, például az idevo­natkozó törvény meghozatalával vagy senatusconsul­tum megalkotásával. 6. Religiosusszá viszont mi a saját akaratunkból teszünk egy olyan helyet, amely­be halottat temetünk, feltéve, hogy a halotti gyász­szertartás minket illet. 7. Általában ~z a vélemény, hogy tartományi földön a terület nem válik religio­susszá, mivelhogy az a terület vagy a római népé, vagy a császáré, mi pedig csak birtokkal vagy ha­szonélvezettel rendelkezünk (e területek felett), mindazonáltal bár nem religiosus, mégis religi osus­ként fogják fel. Ugyanígy, mindaz, amit a tartomá­nyokban nem a római nép beleegyezésével szenteltek fel, tulajdonképpen nem sacrum, mégis sacrumnak te­kintik. 8. A res sanctae is, mint a falak és a ka­puk, valamiképpen isteni jogúak. 9. Ami pedig isteni jogú, az senkinek a vagyonába nem tartozik bele. Az viszont, ami emberi jogú, többnyire beletartozik valakinek a vagyonába. De lehet, hogy nem tartozik az sem valakinek a vagyonába; ugyanis a hagyatéki dolgok, amíg nincs örökös, senkinek sem tartoznak a vagyonába ..••................... kb. 8. sor olvas-hatatlan ...•....................•........••.......

II. 10.-16. 49

10. Azok pedig, amelyek emberi jogúak, vagy közdol­gok, vagy magándolgok. 11. Amelyek közdolgok, azok nem tartoznak senkinek a vagyonába; ezekről úgy vé­lik, ho gy azok magáé az egyetemességé. Magándolgok a zok, amelyek az egyes embereké.

12. Ezen kívül egyesek testi dolgok, mások tes­t etlen dolgok. 13. Testi dolgok azok, amelyeket meg lehet érinteni, mint például a telek, a rabszolga, a ruha, az arany, az ezüst és végül is számtalan más dolog. 14. Testetlenek azok, amelyeket nem le­h et megérinteni, amilyenek azok, amelyeknek jog a lényege, mint az örökség, a haszonélvezet, a vala­miképpen szerződéssel létrehozott kötelmek. És nem é rinti a dolgot, hogy az örökségben testi dolgok is van nak, és az a gyümölcs is, amit a telekről besze­dün k testi, és amivel nekük egy kötelemből folyóan tartoznak többnyire testi, mint például a telek, a rabszolga, a pénz. Ugyanis maga az öröklési jog, és maga a haszonélvezeti jog, és maga a kötelmi jog testetlen. Ugyanide számítandók a városi és falusi t elki jogok ................... kb. 15 sor értelmet-lenül töredékes ............... 15. Ugyanígy a prae-dia stipendiaria és tributoria(l) nem mancipálhatók.

... kb. 4 sor értelmetlenül töredékes ............ . amint me g születtek, már úg y tartják, hogy mancipál­hatók. Nerva viszont és Proculus és a másik iskola tö bbi s zerzői csak akkor tartják ezeket mancipál­

hatóknak, ha már meg vannak szelidítve. Ha pedig túlzott vadságuk miatt nem szelidíthetők, akkor csak onnan kezdődően minősülnek mancipálhatóknak, amikor a hhoz az életkorhoz érkeztek, amelynél már meg szok­tak szelídülni. 16. Ugyanígy a vadállatok sem man­c ipálhatók, mint a medvék, oroszlánok, ugyanígy azok az állatok, amelyek tulajdonképpen a vadállatok so­rába számítanak, mint az elefántok és a tevék. És nem tartozik a dologra, hogy ezeket az állat okat igával és zablával meg szokták szelídíteni; mert ezek-

( 1 ) Praedia s tipendi a ria a z ol yan tartományi telkek, melyeknek az a dói a római népet illetik. Pra edia tributoria azok a t a rtomá· nyi t e lkek, a melye knek az adói a császárt illetik.

50 II. 17.-25.

nek az állatoknak még a neve sem volt ismert a bban az időben, amikor úgy rendelkeztek, hogy bizonyos dolgok mancipálhatók, mások nem mancipálhatók. 17. Ugyanígy majd' minden, ami testetlen, nem man­cipálható, kivéve a falusi telki szolgalmakat; eze­ket ugyanis mancipálhatóknak minősítik, á mbár a testetlen dolgok közül valók.

18. Nagy különbség van egyébként a mancipál­ható és a nem mancipálható dolgok között. 19. Ugyan­is a nem mancipálható dolgok magával az átadással tel­jes joggal a máséi lesznek, feltéve, hogy testiek és ezért alkalmasak átadásra. 20. Ha tehát én adás­vétel vagy ajándékozás vagy valamilyen más jogcímen átadok neked egy ruhát, vagy aranyat, vagy ezüstöt, rögtön tied lesz az a dolog, feltéve, hogy én annak tulajdonosa vagyok. 21. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a tartományi telkek is, amelyek közül egyese­ket stipendiariumnak, másokat tributariumnak hívunk. Stipendiariumok azok, amelyek azokban a tartományok­ban vannak, amelyeket a római nép sajátjának tekint; tributariumok azok, amelyek azokban a tartományokban vannak, amelyekről úgy tartják, hogy azok a császár sajátjai. 22. Mancipálható dolgok azok, amelyeket mancipatióval ruháznak át másra; ezért is nevezik őket res mancipi-nek. Ami pedig érvényes a mancipa­tióra, az érvényes az in iure cessió-ra is. 23. Azt pedig, hogy hogyan zajlik le a mancipatio, az elő­ző kommentárunkban már tudattuk.(1) 24: Az in iure cessio pedig a következőképpen történik: a római nép tisztségviselője, például a praetor előtt, az, akinek a részére történik az in iure cessio, a dol­got tartva, így szól: EZT A RABSZOLGAT A rus QUIRI­TIUM FOLYTAN A MAGAM~NAK ALLíTOM. Aztán, miután vin­dikálta azt, a praetor megkérdezi azt, aki átenged, hogy kontravindikál-e? Ha ő ezt megtagadja, vagy hallgat, akkor annak, aki vindikált, odaítéli a dol­got; és ezt legis actió-nak nevezik. Ez történhet a tartományokban is, azok helytartói előtt. 25. A leg­többször, sőt majdnem mindig, a mancipatiót használ-

(1 ) r. 119.

II. 26.-33. 51

juk. Amit ugyanis a magunk és barátaink jelenlété­ben véghez vihetünk, azt nem szükséges nagyobb ne­hézséggel a praetor vagy a tartományi helytartó előtt lebonyolítani. 26. Ha azonban egy res manci­pi-t se nem mancipáltak, se nem engedtek át az in iure eljárásban .•.•••..•......•.•.••••.••.•..••.• . ..........• kb. 7 sor olvashatatlan ...•..••.•... 27. az egész pontból, kb. 16 sorból a következő egy mondat értelmes csak: Az itáliai föld res mancipi a tartományi res nec mancipi. . ••.. -. : ..........• : •

28:'A;'~~ii~á~~~i6:'h;~~'t~~t~ti~~'d;i~;k'~~~'~ik~1-masak átadásra. 29. Városi telki jogokat viszont csak in iure cessió-val lehet átengedni; a mezeie­ket azonban mancipálni is lehet.

30. A haszonélvezet csak in iure cessi6-ra al­kalmas. A tulajdon ura ugyanis átengedheti in iure másnak a haszonélvezetet, hogy annak legyen haszon­élvezeti joga, őmaga pedig visszatartja magának a puszta tulajdont. Maga a haszonélvező a haszonélve­zetnek a tulajdon ura részére történő in iure áten­gedésével azt éri el, hogy az (ti. a haszonélvezet) tőle elszakadjon és átalakuljon tulajdonná. Ha vi­szont másnak engedi át in iure, akkor nem kevésbé megtartja e jogát; úgy hisszük, hogy az ilyen áten­gedéssel semmire sem megy. 31. Ez azonban természe­tesen csak az itáliai telkeknél van így, mivel magu­kat a telkeket mancipálni is és in iure cedálni is lehet . Máskülönben a tartományi telkeknél ha valaki h ' ' aszonelvezetet, vagy átjárási vagy áthajtási jo-got, vagy vízvezeté si jogot, vagy épület magasabbra való emeléséhez vagy nem emeléséhez való jogot vagy hogya szomszéd világosságát ne zavarj uk és más ha­sonló jogokat akar alapítani, azt megáll~pOdásokkal és stipulatiókkal érheti el, mivel maguk a telkek sem alkalmasak sem mancipatióra, sem in iure cessió­ra . 32. Mivel azonban haszonélvezet rabszolgákon és más élől~nyeken is alapítható, át kell látnunk, hogy ezekre nezve a tartományokban is lehet in iure ces­sio útján haszonélvezetet létre hozni. 33. Amikor pedig azt mondottuk, hogy a haszonélvez~t csak in iure cessió-ra alkalmas, ezt nemcsak úgy vaktában

52 II. 34.-38.

mondottuk annak ellenére, hogy mancipatióval is alapíthat6, úgy, hogy a tulajdon mancipálása során ezt levonjuk belőle. Nem magát a haszonélvezetet mancipálják ilyenkor, hanem amikor a tulajdon man­cipálása során azt (ti. a haszonélvezetet) levon­ják belőle, az történik, hogy az egyiknél a haszon­élvezet, a másiknál a tulajdon lesz.

34. Az öröklés is csak in iure cessió-ra alkal­mas. 35. Ha ugyanis az, akit végrendelet híján tör­vényi jogon illet meg az örökség, az örökség elfo­gadása előtt, azaz mielőtt örökössé válnék, azt in iure cedálja másnak, ugyanolyan örökös lesz az, aki­nek in iure cedált, mintha őt magát hívta volna még a törvény öröklésre. Ha azonban egy kötelezettség elvállalása után cedált, minden további nélkül örö­kös marad őmaga és ezért felel a hitelezőknek, a tartozások viszont megszűnnek és ily' módon a hagya­téki adósok jól járnak. Az örökségbe tartozó dolgok viszont ugyanúgy arra szállnak, akinek az örökséget cedálták, mintha csak egyenként cedálták volna neki azokat is. 36. Ha viszont végrendeletben írt örökös az örökség elfogadása előtt cedálja az örökséget, nem ér el ezzel semmit; később azonban, ha az elfo­gadás után cedált, az történik vele, amiT -az előbb arról mondottunk, akire végrendelet híján, törvényi jogon száll az örökség, ha kötelezettség elválla­lása után cedált. 37 . Ugyanígy vélekednek az ellen- . tétes iskola szerzői a szükségképpeni örökösökről,(1, ti ., hogy nem bír jelentőséggel, hogy valaki elfoga­dássa l válik-e örökössé, vagy akarata ellenére lesz az. Hogy ez hogy is van, majd a maga helyén kiderül. A mi tanítómestereink pedig azt tartják, hogy semmit sem ér el a szükségképpeni örökös, ha in iure cedál­ja az örökséget.

38. A kötelmek - bárhogy is hozták létre azo­kat - egyikre (ti. mancipatio és in iure cessio) sem alkalmasak. Ha ugyanis va laki tartozik nekem, ha azt aka rom, hogy azzal neked t a rtozzék, ezt sem­miféle olyan módon nem tudom elérni, mint ahogy a

(1) Necessarii heredcs , szü kségképpen i örökösök , a pat er familias hatalma alá tarto zó s zemélyek , akik akár a ka r ják , akár nem , örökölnek .

II. 39.-44. 53

testi dolgokat másra átruházzák, hanem az kell, hogy te az én felhívásomra magadnak ígértesd meg ugyan­azt az adósommal. Ez aztán azt eredményezi, hogy ő tőlem megszabadul, s neked fog tartozni; ezt a köte­lem megújításának mondják. 39. E nélkül a novatio nélkül nem perelhetsz a saját nevedben, hanem csak az én személyemre tekintettel, mintegy az én cogni­toromként, vagy procuratoromként kell fellépj.

40. Következik, hogy felhívjuk a figyelmet ar­ra, hogyaperegrinusoknál egyetlen tulajdon van csak; ugyanis vagy tulajdonos valaki, vagy nem te­kintik tulajdonosnak. A római nép is így élt egy~or ezzel a joggal: valaki ugyanis ~ ius Quiritium-ból folyólag vagy tulajdonos volt, vagy nem tekintették tulajdonosnak. Később azonban megoszlott a tulajdon akként, hogy az egyik a ius Quiritium folytán lehe­tett tUlajdonos, a másiknak ugyanakkor a dolog bele­tartozott avagyonába. 41. Ha ugyanis neked egy res

'mancipi-t se nem mancipáltam, se nem cedáltam in iure, csak átadtam ' n~ked, a dolog a vagyonod részé­vé vált, a ius Quiritium alapján azonban az enyém , maradt mindaddig, amíg azt te birtoklással el nem birtokoltad: ha egyszer ugyanis már befejezted az e lbirtoklást, attól kezdve teljes joggal a tieddé válik, azaz egyrészt a vagyonodba tartozik az a do­log, és egyúttal a ius Quiritium alapján is a tied, mint h a csak mancipálták vagy in iure cedálták volna. 42 . Az ingó dolgokelbirtoklása ugyanis egy évvel t e lik le, a telkeké és az épületek~ pedig két évvel; í gy rendelkezett a XII táblás törvény is.

43. Egyébként azoknak a dolgoknak az elbirtok­lása is megillet bennünket, amelyeket nem a tulajdo­nos adott át nekünk, akár res mancipi, akár res nec mancipi ezek a dolgok, föltéve, hogy ezeket a dolgo­ka t jóhiszeműen szereztük, mikor is azt hisszük, hogy aki nekünk a dolgot átadta, tulajdonos. 44. Úgy t ű nik, hogy ezt azért fogadták el, hogy a dolgok tu­l a jdona ne legyen sokáig bizonytalanságban, mivel e legendőnek látszott a tulajdonosnak a dolga kere­s ésére egy, illetőleg két évnyi idő, amennyi időt a birtokosnak az elbirtokláshoz biztosítottak.

54 II. 45.-51.

45. Némelykor azonban, mégha valaki teljes jó­hiszeműséggel is birtokolt egy idegen dolgot, nem következik be elbirtoklás. Például, ha valaki lo­pott dolgot, vagy erőszakkal szerzett dolgot birto­kolt . Ugyanis a lopott dolgok elbirtoklását a XII táblás törvény tiltotta, az erőszakkal szerzettet pedig a lex Iulia és a lex Plautia. 46. Ugyanígy a tartományi telkek sem alkalmasak elbirtoklásra. 47. Ugyanígy egykor az olyan nő res mancipi-jét sem lehetett elbirtokolni, aki agnatusainak a gyámsága alatt volt, kivéve, ha őmaga gyámja auctoritasával adta át a dolgot; erről is a XII táblás törvény rendelkezett így. 48. Az i~ nyilvánvaló, hogy sza­bad embereket, res sacrá-kat és religiosákat nem lehet elbirtokolni. 49. Amikor pedig egyszerűen csak azt mondják, hogy a lopott dolgoknak és az erőszak­kal bírt dolgoknak az elbirtoklását a XII táblás törvény tiltotta , ez nemcsak arra vonatkozik, hogy maga a tolvaj, vagy aki erőszakkal birtokol, ne bir­tokolhasson el (ezeket ugyanis más indoklással nem illeti meg az elbirtoklás, ti. mert ros szhiszeműen birtokolnak) ; hanem senki másnak, mégha tőlük jÓhi­szeműen vásárolta is, sincs joga elbirtokláshoz. Eb­ből következőleg ingó dolgoknál nem egykönnyen tör­ténik , hogy a jóhiszemű birtokost megilletné az el­birtoklás, mert aki idegen dolgot eladott és átadott, az lopást követ el; ugyanez következik be , ha más jogcímen történik az átadás. Néha azonban másként van a dolog . Ha ugyanis az elhaltnak haszonkölcsön­be, vagy bérbe adott, vagy nála letétbe helyezett dolgot az örökös, azt hívén, hogy azok hagyatéki dolgok , eladja vagy elajándékozza , nem követ el lo­pást . Ugyanígy, ha az , akit egy rabszolganő haszon­élvezete illet meg, a rabnő gyermekét is sajátjának vélvén, azt eladta vagy elajándékozta, nem követ el lopást ; lopást ugyanis lopási szándék nélkül nem lehet elkövetni. Más módokon is előfordulhat, hogy valaki lopás vétsége nélkül idegen dolgot ruház át másra és azt eredményezi, hogy a birtokos elbirtokol . 51. Olyan idegen telek birtokát is megszerezheti va­laki erőszak nélkül is, amely vagy a tulajdonos ha­nyagsága folytán üres, vagy mert a tulajdonos utód

II. 52.-57 . 55

nélkü l halt el , vagy hosszabb időn át távol volt. Ha egy ilyen telket valaki más jóhiszemű emberre átruháznak, a birtokos elbirtokolhat . És ámbár az, aki az üres telek birtokát megszerezte, tudja , hogy a telek másé, mégis ez a jóhiszemű birtokosnak nem árt az elbirtoklást illetően, mert megalapozatlan azoknak a véleménye, akik szerint egy telek lehet lopott is.

52. De megfordítva, az is megeshet, hogy az aki tu~ja,.hogy,idegen dolgot birtokol, el fog blr­tokolnl , mln~ peldául, ha egy hagyatéki dolgot, ame ly~ek . a blrtokát ~z örökös még nem szerezte meg , valakl blrtokol. Az llyennek megengedett az elbirtok­lása, feltéve, hogy olyan dolog, amely alkalmas el­birtoklásra .A ·birtoklásnak és az elbirtoklásnak ezt a fajtáját pro herede-nek (örökösként) nevezik. 53 . És olyannyira megengedett ez az elbirtoklás hogy még a földdel összefüggő dolgokat is elbirtokol­ják egy év alatt . 54 . Annak pedig, hogy ebben az eSet ben a föld dolgaira nézve is egy évben állapí­tott~k me~ a~ elbirtoklást, az az indoka, hogy egy­~or ugy.hlttek, hogy a hagyatéki dolgok birtoklása alta ~ mlntegy magát az örökséget birtokolják el, ti. egy ev al~tt: A XII táblás törvény ugyanis az ingat­lanokra ke~ evben rendelte el az elbirtoklást , egyéb dolgokra vlszont egy évben. Ennél fogva úgy tűnt hogy az örökség egyéb dolgok között szerepel mi~el­h~g~ ne~ ing~tl~n és nem is testi dolog. És ámbár kesobb ugy veltek, hogy magát az örökséget nem le­het, e~bi~tokolni, mé~is minden hagyatéki dolognál, azo~nal ,l~, amelyek lngatlanból állnak , megmaradt a~ é gy eVl elbirtoklás . 55 . Amiért pedig egy ennyire klfogásolható birtoklás t és elbirtoklást engedélyez­tek , annak az az indoka, hogyaveteres azt akarták hogy mennél ~amarabb foglalják el az örökséget, hog; legyenek , aklk eleget tesznek a családi áldozatoknak a~ ire azokban az időkben nagyon vigyáztak és hogya' hlte lezőknek legyen, akitől a magukét behajthassák. 5~ :,A birtok~á~nak és az elb~r~ok~ásnak ezt a faj­~aJat lu~rat lvanak ( gazdagodasl) lS nevezik; ugyan­lS valakl tudva a más dolgából húz hasznot. 57. Ma azon ban már nem hasznothajtó. Hadrianus rendeletére

56 II. 58.-63.

ugyanis hoztak egy senatusconsultumot, amely szerint az ilyen elbirtoklásokat hatálytalanítják. És ezért az örökös att61, aki a dolgot elbirtokolta, örökö­si keresettel ugyanúgy visszaszerezheti, mintha az illető azt nem birtokolta volna el. 58. Ha azonban szükségképpeni örökös l éte zik, törvénynél fogva sem­mit sem lehet pro herede elbirtokolni. 59. Mindmáig egyéb jogcímek alapján is elbirtokolhat valaki ide­gen dolgot, tudva erről. Ugyanis, ha valaki zálog címén (fiduciae causa) mancipiumba adott másnak egy dolgot, vagy átengedte in iure, ha ugyanazt az ille­tő maga birtokba veszi, akkor elbirtokolhatja, ti. egy év alatt, mégha ingatlan is. Az elbirtoklásnak ezt a fajtáját usurecepti6nak (birtoklás ált a. li visszaszerzés) nevezik, mivelhogy azt, amit valami­kor már bírtunk, visszakapjuk elbirtoklás által. 60. Fiduciát pedig vagy a hitelezővel kötünk zálog­jog céljáb61, vagy a barátunkkal, hogy ezáltal nála biztonságban legyenek a dolgaink. Ha pedig a bará­tunkkal kötöttünk fiduciát, természetesen mindenkép­pen megillet bennünket az usureceptio; ha azonban a hitelezőnkkel, csak akkor illet meg bennünket min­denképpen az usureceptio, ha kifizettük a tartozá­sunkat. Ha pedig még nem teljesítettünk, ez esetben csak akkor jár nekünk, ha sem bérbe nem vette az ad6s a hitelezőtől a dolgot, sem szívességi kölcsön­ként nem kérte vissza, hogy azt a dolgot birtokol­hassa; ez esetben ugyanis csak a gazdagodási elbir­toklás illeti meg. 61. Hason16képpen, ha a nép a neki lekötött dolgot eladja, s azt a tulajdonos bir­tokolja, megengedett az usureceptio; ebben az eset­ben azonban a telket 2 év alatt birtokolják el. Ez az ~z eset, amelyről közönségesen azt mondják, hogy az allamnak elzálogosított birtokok usurecepti6ja (ex praediatura), mert azt, aki a néptől vásárol praediatornak hívják. '

62. Néha előfordul, hogy az, aki tulajdonos, nem rendelkezik a dolog elidegenítésének hatalmával az pedig, aki nem tulajdonos, elidegeníthet. 63. A ' lex Iulia ugyanis megtiltja, hogy a férj a felesége ellenére elidegenítse ahozományi teJket, ámbár az az övé, mert vagy mancipálták neki hozomány címén,

II. 64.-68. 57

vagy in iure átengedték, vagy elbirtokolta. Kétséges, hogy vajon ez a jogi rendezés csak az itáliai tel­kekre, vagy a tartományiakra is vonatkozik-e? 64 . Fordítva: az őrült agnát gondnoka a XII táblás törvény értelmében elidegenítheti az őrült dolgát-, , ugyanugy a procurator ......•.......... kb. fél so r hiányzik ................. ugyancsak a hitelező is a zálogtárgyat megegyezés alapján, bár az nem az ő dolga. Úgy látszik, hogy talán azért történhet ez így, mert úgy veszik, hogya zálogtárgyat az ad6s akaratából idegenítik el, aki annak idején beleegye­zett, hogy a hitelező eladhassa a zálogtárgyat, ha a tartozását nem fizetik meg.

65. Tehát mindabból, amiket eddig mondottunk kitűnik, hogy bizonyos dolgokat a természetjog al~p­Jan idegenítenek el, mint amilyenek azok amiket traditióval idegenítenek el; bizonyos doigokat pe­~ig_a civilj~~ alap~án, ugyanis a mancipatiónak, az ln lure cesslo-nak es az elbirtoklásnak a joga a ró­mai polgárok sajátja.

66. Nemcsak azok a dolgok, amelyek traditióval a mi~~kké lesznek, szerezhetők meg a természetjog a laPJan, hanem .... foglalás sal azért ..... leszünk mert azelőtt senkiéi sem voltak. Ilyenek mindazok a' dolgok, amelyeket a szárazföldön, a tengerben az égen el lehet fogni. 67. Ha tehát egy vadállatot, vagy egy madarat, vagy egy halat ..... megfogt unk ... ~ az mindad~ig a miénknek minősül, amíg azt őri­ze~u~kbe~ tartJ~k. Amikor azonban őrizetünkből meg­SZOklk, es termeszetes szabadságát visszanyeri új­ból az elfogóé lesz, mivel megszűnt a mienk le~ni. Akkor tekinthető úgy, hogya természetes szabadsá­gát visszanyerte, amikor már vagy eltűnt a szemünk elől, vagy még ugyan a látókörünkben van, de már ne­héz~es az ~ldözése. 68. Azokra az élőlényekre vonat­kozoan pedlg, amelyeknek az a szokásuk, hogy el szoktak menni és vissza szoktak térni, mint pl. a galambok, a méhek, ugyanígy azok a szarvasok, ame­lyek el~ennek az erdőbe, de vissza szoktak térni

l ' ' o ::;ran s~a~a~y maradt ránk, hogy amennyiben hazajár6 beldegzodesukkel felhagynak, megszűnnek a mieink is lenni, és az elfogóké lesznek. Visszatérési beideg-

58 II. 69 .-78 .

ződésüket pedig akkor veszítik el , mikor visszaté~ő szokásukkal felhagynak. 69 . Az is, amit az ellenseg­től elveszünk, a természetes ésszerűség alapján a miénk lesz. 70. De az is, ami iszaplerakódás fol~ : tán a miénkhez hozzátapad, ugyanezen jogelv alapJan a miénk lesz. Iszaplerakódás folytán azt tekintjük hozzátapadtnak, amit a folyó lassanként úgy rako~t . hozzá a mi földünkhöz, hogy nem is lehet felbecsulnl , hogy egy adott pillanatnyi idő alatt menn~it is tett hozzá. Azaz, ahogy közönségesen mondják , lsz~plera ­kódás által az tekinthető hozzárakottnak, aml olyan lassanként rakódik hozzá, hogya szemünk nem veszi észre. 71. Ha pedig a folyó a te telk~db~l leszak~t egy darabot és azt az én telkemhez VlSZl , az a resz a tiéd marad. 72 . Ha azonban a folyó közepén sziget keletkezik ez mindazok között közös lesz, akik a folyó mindkét oldalán partmenti telket birtokolnak. Ha azonban nem a folyó közepén van , akkor azokhoz tartozik akik azon az oldalon, ame l yhez közelebb van birtokolják a partmenti telkeket. 73. Továbbá, mindaz amit valaki a mi földünkön épített, ámbár ő a saját nevében építkezett, a természet jogán a miénk lesz, mert a fe lépítmény a földhöz járul. 74. Még sokkal inkább áll ez arra a növényre , ame ­l yet valaki a mi földünkbe beültetett, feltéve, hogy már a földbe gyökeret eresztett. 75. Ugyanez a sor ­sa annak a gabonának is, amelyet valak i a mi földUnk­be elvetett. 76. Ha azonban követel jUk tőle a telket, vagy az építményt és az épületr e , a növényzetre, vagy a vetésre fordított kiadásait nem akarjuk meg­téríteni visszaverhet bennUnket a doli mali exceptió­val (1) föltéve, hogy j óhiszemű birtokos volt. -- -77. Ug;anezt a megoldást fo gadták el, ha valaki az én papíromra, vagy pergament lapomra írt, mégha arany betűkkel is, az enyém lesz, mert az írás a papírhoz, illetőleg a pergamenthez járul. Ha tehát én ezeket a könyveket, vagy ezeket a pe r gament eket követelem, és nem fizetem ki az írás költségeit, elutasítanak a doli mali exceptió-val. 78. Ha azon­ban valaki az én deszkalapomra valamit, pl . egy kép-

(1) Csalárdság kifogása

II. 79. 59

mást festet t, az ellenkező az igaz. Azt mondják ugyanis, hogy inkább a deszka járul a festményhez. Erre a kUlönbözőségre aligha lehet megfelelő érve­lést találni. Az bizonyos e szerint a szabály sze­rint, hogyha tőlem, a birtokostól - azt állítva, hogy a kép a tiéd - követeled azt, de nem térited meg a deszka árát, doli mali execptió-val elutasít­hatnak. Ha azonban te birtokolsz, magától értetődő, hogy ellened utilis actió-t(l) kell adjanak. Ebben az esetben - hacsak meg nem térítem a festmény költ­sége it - exceptio doli-val visszaverhetsz engem, föltéve, hogy j óhiszemű birtokos vagv. Az nyilvánvaló , hogy akár te, akár más ellopná a deszkát, a lopás keresete megillet engem.

79. Más esetekben is törekszUnk a természetes ésszerűségre. Mint ahogy, ha te az én szőlőmből, olajbogyómból , kalászomból bort, olajat, vagy ter­ményt cs inálsz, felmerUl a kérdés~ vajon az enyém-e a bor, az olaj, a termény, vagy a tied. Ugyanígy, ha az én aranyamból, vagy ezUstömből valamilyen edényt csináltál, vagy az én deszkáimból hajót, va~y szekrényt, vagy széket gyártottál; ugyanígy, ha az én gyapjúmból ruhát csináltál; vagy a baromból és a mézemből mézbort készítettél; vagy az én gyógyszereim­ből sebtapaszt vagy kenőcsöt állítottál elő;-relme­rUl a kérdés, hogy vajon a tiéd-e az, amit az enyém­ből hoztál létre, vagy az enyém. Egyesek úgy vélik, hogy az anyagöt és az állagot kell figyelembe venni, azaz , akié az anyag, úgy tűnik, azé az a dolog is, ami belőle készUl. Főleg Sabinusnak és Cassiusnak volt ez a véleménye. Mások viszont úgy tartják, hogy azé a dolog, aki azt csinálta. Ezt a nézőpontot kép­viselték az ellentétes iskola képviselői. Azonban azt is, akié az anyag volt és az állag, megilleti a tolvaj elleni kereset. Nem kevésbé megilleti őt ellene (a tolvaj ellen) a condictio, mivel megszűn­vén a dolog, bár azt már vindikálni nem lehet, mégis a tolvajoktól és bármilyen más birtokostól condictió­val lehet (megtérítést) követelni.

(1) Ki seg ít ő kereset

60 II. 80 .-86 .

80 . Most fel kell hívnunk a figyelmet arra , hogy sem egy nő, sem egy gyámolt gyámi auctoritas nélkül res mancipi-t nem idegeníthet el. Ugyana.kkor res nec mancipi -t a nő elidegeníthet, a gyámolt nem. 81 . Épp ezért , amikor egy nő valakinek, a gyámja auctoritasa nélkül, pénzt ad kölcsön, mivel a köl ­csönkapót a pénz tulajdonosává teszi, ti. mert a pénz res nec mancipi, ennél fogva létrejön a köte~ lern. 82 . Ha' azonban egy gyámolt teszi ugyanezt, mi­vel nem teszi a kölcsönkapót .... semmis kötelmet köt. Ennek folytán a gyámolt vindikálhat ja a pénz­darabjait, bárhol is legyenek azok, azaz követelhe­ti, hogy azok a ius Quiritium-nál fogva az övéi .... visszakövetelheti .............................•... .•............ kb. 5-6 sor nem olvasható ......... . 83. De ellenkezőleg: minden dolgot, legyen az res mancipi vagy res nec mancipi a nőknek és a gyámol­taknak gyámjuk auctoritasa nélkül is vissza lehet adni, mert ezeknek megengedett, hogy helyzetüket gyámjuk beleegyezése nélkül is javíthassák. 84. Ha tehát egy adós a gyámoltnak pénzzel teljesít, a pénz tulajdonosává teszi ugyan a gyámoltat, őmaga azonban ezzel nem szabadul, mivel a gyámolt semmiféle kötel­met sem szüntethet meg gyámja auctoritasa nélkül, mivel gyámja auctoritasa nélkül semmiféle dolog el­idegeníté se ninc s neki megengedve. Ha azonban ezál­tal a pénz által gazdagodott és ennek ellenére azt követeli, doli mali exceptió-val elutasíthatják. 85 . Nőnek azonban gyámja beleegyezése nélkül is jog ­hatályosan lehet teljesíteni. Ak i ugyanis teljesí­tett, az me gszabadul a kötelemtől, mert res nec man­cipi-ket a nők - mint az előbb mondottuk - gyámjuk auctoritasa nélkül is elidegeníthetnek. Ez azonban csak akkor van így, ha átvette a pénzt. Ha azonban nem vette át, hanem csak azt állítja magáról, hogy nála van a pénz és accept ilatio(l) dtján az adóst gyám i beleegyezés nélkül mentesíteni akarja, ezt nem teheti.

86. Szerezhetünk azonban magunknak nemcsak sa­j át magunk által, hanem azok révén is, akiket potes-

(1) A stipulatio felol d ó ügylete .

II. 87.-91. 61

tasunk , manusunk alatt tartunk, vagy mancipiumunk­ban vannak; ugyanígy azon rabszolgák által lS, akik haszoné lvezetünkben vannak; továbbá olyan szabad szemé lyek és idegen rabszolgák által is, akiket jóhi szeműen birtokolunk. Ezeket egyenként most gon­dosan szemügyre vesszük. 87. Mindaz, amit azon gyer­meke ink, akiket potestasunk alatt tartunk, valamint az is, amit' rabszolgáink mancipiumba fogadnak, vagy traditio folytán szereznek, vagy amit stipulálnak, vagy amit bármiféle jogcímen szereznek, azt nekünk szerzik. Annak ugyanisJ aki potestasunk alatt áll, semmi sajátja sem lehet. És ezért, ha örökös sé . ~ nevezték, csak a mi paranc s unkra fogadhatja el az ' örökséget. ÉS, ha a parancsunkra elfogadó nyilatko­zatot tett, az örökséget ugyanúgy nekünk szerzi meg, mintha minket magunkat neveztek volna ki örökössé. És ennek megfelelően természetesen általuk magunk­

.nak szerezzük meg a hagyományt is~ 88. Tudnunk kell azonban azt, hogy ha egy rabszolga valakinek a va-gyonába beletartozik, viszont a másiké a ius Qui­ritium folytán, minden ügyből egyedül annak szerez, akInek a vagyonába beletartozik. 89. Azonban nem­csak a tulajdont szerezzük meg azok által, akik po­testasunk alatt állnak, hanem a birtokot is; amelyik dolognak ugyanis elnyerték a birtokát, azt mi bir­tokoljuk. Ebből következőleg általuk folyik az el­birtoklás is. 90. Azon személyek által, akiket ma­nusunk vagy mancipiumunk alatt tartunk, a tulajdont ugyanúgy magunkak szerezzük meg minden ügyben, mint azok által, akiket potestasunk alatt tartunk. Kér­dés szokott lenni, hogy vajon ezek által a birtokot is megszerezzük-e, mivelhogy ' őket magukat nem bir­tokoljuk? 91. Azon rabszolgák tekintetében, akik csak haszonélvezetünkben vannak, az a döntés, hogy mindaz, amit a mi vagyonunk segítségével, vagy a saját munkájukkal szereznek, azt nekünk szerzik; az e jogcímeken kívüliek a tulajdon (ti. a rabszol­ga) urát illetik. Ha tehát egy ilyen rabszolgát örökössé neveznek, vagy neki hagyományt adtak, nem nekem , hanem a tulajdon urának szerzi m~g azokat.

62 II. 92.-97.

92. Ugyanez vonatkozik arra is, akit mi jóhiszemű-en birtokolunk, akár szabad ember, akár másnak a rabszolgája. Ami ugyanis vonatkozik a haszonélve­zetre, ugyanaz áll a jóhiszemű birtokosra is. Te­hát, amit ama bizonyos két jogcímen kívül szereznek, az vagy az övé, ha szabad ember, 'vagy a tulaj~ono­sé, ha az illető rabszolga. 93. A jÓhiszemű birto­kos azonban, ha elbirtokoIta a rabszolgát, mivel ily módon tulajdonossá vált, minden jogcímen álta­la magának szerezhet. A haszonélvező azonban nem birtokolhat el. Először is azért, mert nem birtokol, hanem használati és gyümölcsöztetési joga van; az ­tán meg azért, mert tudja, hogy a rabszolga másé. 94. Felmerült az a kérdés, hogy vajon az által a rabszolga által, akin haszonélvezetünk áll fenn, birtokolhatunk-e és elbirtokolhatunk-e egy dolgot, mivelhogy őt magát nem birtokoljuk. Az által, akit jóhiszeműen birtokolunk, kétségtelenül birtokolha­tunk és elbirtokolhatunk. Mindkét személynél pedig abhan a körülhatárolásban beszélünk, amit az előbb kifejtettünk, azaz, ha valamit a mi vagyonunk se ­gí t ségével vagy a saját munkájukkal szereztek, azt nekünk szerzik meg. 95 . Ebből kitűnik, hogy azon szabad emberek által, akik nincsenek a mi jogunknak alávetve, és nem is birtokoljuk őket jóhiszeműen, valamint azon idegen rabszolgák által, akik nincse­nek sem haszonélvezetünkben, sem jogszerű birtokunk­ban, semmiféle jogcímen nem lehet szerezni. Ez az, amiről közönségesen csak azt mondják , hogy kívül ­álló személyek útján nem szerezhetünk . Csupán a bir­tokot illetően kérdéses, hogy kívülálló személy ál­tal megszerezhető -e nekünk? 96. összegezve: tudnunk kell azt, hogy azokra a személyekre , akik potestas, manus, vagy mancipium alatt állnak, in iure cedálni sem lehet semmit . Mivel pedig ezeknek a személyeknek semmi sajátjuk sem lehet, ennek megfelelően természe­tes, hogy in iure eljárásban sem vindikálhatnak sa­játjukként semmit .

97. Eddig egyelőre elég volt, hogy felid~zzük, hogyan szerezhetünk meg magunknak egyes dolgokat. A hagyományok jogát ugyanis, amikor szintén egyes dol­gokat szerzünk meg, alkalmasabb más helyen tárgyalni.

II. 98.-103.

Lássuk most tehát, hogyan szerzünk meg magunknak dolgokat per universitatem (egyetemesen, a maguk összességében). 98. Akinek örökösévé lettünk, vagy a kinek a hagyatékába birtokba utalást kértünk, v a gy akinek a vagyonát megvettük, vagy akit örök­be fogadtunk, vagy akit feleségül manus alá fogad­t unk, annak a vagyona átszáll ránk.

99. Elsőként pedig vizsgáljuk meg az öröklése­ket, amel yek kétféle alapon illethetnek meg minket: vagy végrendelet alapján, vagy végrendelet nélkül (t örvény alapján). 100. Első dolgunk, hogy azokat vizsgáljuk meg, amik minket végrendelet alapján il­l etnek meg.

101. Kezdetben pedig a végrendeletnek két ne­me volt: ugyanis vagy a comitia calatá-n készítet­té k a végrendeletet, amely comitia kétszer évenké~t v~ grendeletek készítésére szolgált, vagy in pro­c lnctu, azaz, amikor háború okából fegyvert ragadtak. A procinctus ugyanis hadra kelt, felfegyverzett se­reget jelentett. Az egyiket tehát béke és nyugvás idején készítették, a másikat a csatába vonulók. 1~2. Ehhez azután hozzájött még egy harmadik fajta ve grendelet, amely per a e s et libram zajlik le.(1) Aki sem a comitia calatá-n, sem in procinctu nem készített végrendeletet, az, ha hirtelen halál fe­ny egette, mancipiumba adta a barátjának familiáját a zaz a vagydnát, és megkérte őt, hogy halála után' kinek, mit szeretne adatni. Ezt a végrendeletet per a e s et libram végrendeletnek nevezik, azért ti ., mivel mancipatio útján bonyolít ják le, 103 . De amaz a .. két végrendeleti fajta kiment a szokásból; egye­dul azt, amely per aes et libram bonyolódik le tartották meg a használatban . Természetesen mo~t másképpen rendelkeznek, mint ahogy egykor szokás volt. Egykor ugyanis a familiae emptor azaz az

k· , , ,

a l a vegrendelkezőtől a familiát mancipiumába kap-ta, örökös helyét (örökösként) foglalta el és ezért a végrendelkező őt bízta meg, hogy halála ~tán ki­nek mit akar adatni . Most pedig az egyiket örökössé

(1) r. 119 .

64 II. 104.-106.

nevezik ki a végrendeletben, akitől származnak majd a hagyományok is, a másikat pedig csak látszatra a régi jog utánzásaként familiae emptor-ként alkal­mazzák. 104. Ez a dolog pedig így zajlik le: az, aki végrendeletet készít, alkalmaz - mint az egyéb mancipatióknál is - 5 serdült római polgár tanút és egy mérlegtartót, s minekutána megírta a végren­delet tábláit, látszatra mancipálja valakinek a fa­miliáját. Ennél a dolognál a fam~liae emptor a kö­vetkező szavakat használja: A TE FAMILIÁD ÉS VAGYO­NOD TEKINTETÉBEN MEGBíZATÁS ÉS óRZÉS ILLET ENGEM. MIVEL TE KöZTöRVÉNY SZERINT JOGSZERŰEN VÉGRENDELE­TET KÉSZíTHETTÉL, EZÉRT AZ ÉRCÉRT, és vannak, akik még hozzáfűzik: ÉS EZEN A RÉZMÉRLEGEN-, LEGYEN EZ MEGVÉVE NEKEM. Ezután az érccel megüti a mérleget és azt az ércdarabot odaadja a végrendelkezőnek, mintegy vételár fejében. Ezután a végrendelkező, a végrendelet tábláit tartva, a következőket mondja: AHOGY EZEK ITT EZEKEN A VIASZTÁBLÁKON MEG VANNAK ÍR­VA, íGY ADOM, ÍGY HAGYOMÁNYOZOM, íGY VÉGRENDELKEZEfiI. TI PEDIG QUIRITESEK MAJD TANÚSKODJATOK NEKEM. Ezt hívják nuncupatiónak. Nuncupare pedig annyit jelent, mint nyíltan megnevezni és valójában, amiket a vég­rendelkező részletesen megírt a végrendelet tábláin, ezzel az általános mondattal nevezi és erősíti meg. 105. A tanúk között azonban ne legyen olyan, aki vagy a familiae emptor-nak, vagy a végrendelkezőnek a potestasa alatt áll, mivel a régi jog utánzásakép­pe~ ezt az egész ügyletet, amelyet végrendelet ren­delése céljából bonyolítanak le, úgy veszik, mintha az (csak) a familiae emptor és a végrendelkező között menne végbe. Egykor ugyanis - mint azt az előbbiek­ben már mondottuk - az, aki a végrendelkező familiá­ját mancipiumába fogadta, örökösnek minősült. El­fogadhatatlan tehát egy ilyen dologban a házi tanús­kodás. 106. Épp ezért, ha netán az, akit familiae emptor-nak alkalmaznak, --atyai potestas alatt állna, az ő apja sem lehet tanú; és az sem, aki ugyanazon potestas alatt van, mint pl. az illető fiútestvére. Ha pedig a filiusfamilias a peculium c astrense (1)

(1) Katonáskodással szerzett különvagyon

,

II. 107.-112. 65

vonatkozásában csinál végrendeletet a leszerelése után, igazában az ő apja sem lehet tanú sem az . ' , akl az apa potestasaban van.:107. Amit a tanúkrólmon-dottunk, az vonatkozik a mérlegtartóra is aki ta­núnak számít. 108. Az pedig, aki az örökö~ vagy a hagyományos potestasa alatt áll, vagy az, akinek a,potestasa ala~t áll maga az örökös vagy a hagyo­manyos, vagy akl ugyanannak a potestas a alatt áll o~yanny~ra alkalmazható tanúként, vagy mérlegtart6-kent,.ml~t ahog~ még maga az örökös és a hagyomá­nyos lS Jogszeruen alkalmazható (ti. tanúként). Mégis az ör~kös tekintetében vagy, aki az ő potep­tas~ a~att a~l, v~gy ak~n~k ő a potestasa alá fog kerulnl, egyaltalan ne elJ ünk ezzel a joggal.

A katonák végrendeletéről

109. A katonák végrendelet rendeléseinél mind­e~nek a.pontos bet~rt~sát - nagyfokú tájékozatlan­saguk.mlat~ - a csa~zarok rendeleteikkel elengedték. Ugyanls~ megha nem lS alkalmaztak a törvényes szám­ban tanukat, sem a vagyonukat nem adták el sem nem nuncupáltak végrendeletet, mégis minden to~ábbi nélkül elfogadhatóan végrendelkeznek. 110. Ezen kí­vül megengedték nekik, hogy peregrinusokat és Lati­nuso~at is nevezzenek ki örökösül, vagy azoknak ha­g~o~a~yoz~anak',mert egyébként a peregrinusokat a clvlIJog ertelmebe~ ~el~esen eltiltották attól, hogy meg~zerezhe~senek orokseget, vagy hagyományokat; a latlnok pedlg csak a lex Junia szerint (szerezhet­tek). 111. Nőtleneket is, akiket a lex Julia tilt el attól, hogy ~rökséget vagy hagyományokat megsze­rezzenek. Ugyanlgy az orbusokat, azaz, akiknek nin-csenek gyermekeik, akiket a törvény .............. .

~~: ·~§·~~;·~i;~;;~~~:·~i·;~;·~~~i~·~i;~;~~~~~i;~···

ii~:·::::·;~·i;~~~i·~~~;i~~~;·;~~~~i~~~;~·~~;~;~·~~y senatusconsultumot, amelyben megengedték .•• a nők­nek, hogy coemptio nélkül is készíthessenek végren­deletet, feltéve, hogy ha nem fiatalabbak 12 évesnél.

66 II. 113.-119.

Tudnivaló, hogy azok, akik nem mentesültek a gyám­ság alól, gyámjuk auctoritasával kell hogy végren ~ delkezzenek . 113. Úgy tűnik ezért, mintha a nők a férfiaknál jobb helyzetben lennének . Ugyanis a 14 éven aluli fiú nem tehet végrendeletet, mégha gyám­ja auctoritasával akarná is tenni a végrendeletet; a nő azonban 12 éves kora után megszerzi a végren ­delet készítési jogot .

114. Ha tehát azt vizsgáljuk, hogy vajon érvé­nyes - e a végrendelet, elsősorban is arra kell figye­lemmel lennünk, hogy az, aki azt készítette, ren ­delkezett - e végrendelet készítési képességgel. Az ­után, ha ilyennel rendelkezett, azt vizsgáljuk , va ­jon a ius civile szabályai szerint végrendelkezett - e, kivéve a katonákat, akiknek nagyfokú tapasztalatlan­ságuk miatt megengedték - mint mondottuk -, hogy ahogy akarnak, vagy ahogy tudnak, készíthessenek végrendeletet.

115. Mégis ahhoz, hogy a civilj~g szerint ér ­vényes legyen a végrendelet, nem elegendő csupán annak a betartása, amit az előzőekben kifejtettünk a vagyon eladásáról, a tanúkról és a nuncupatióról . 116. Hanem mindenek előtt fel kell deríteni, hogy vajon az örökösnevezés a szokásos ünnepélyes formá ­ban történt-e? Mert, ha másként történt az örökös­nevezés, nem eredményez semmit, mégha a vagyont úgy is adták el, a tanúkat úgy is alkalmazták és a vég­rendeletet úgy is nuncupálták, mint azt fentebb mondottuk. 117. Az ünnepélyes örökösnevezés pedig ez: TITIUS LEGYEN AZ ÖRÖKÖS; de most már úgy tűnik, elismerik így is: ÚGY RENDELKEZEM, HOGY TITIUS LE­GYEN AZ ÖRÖKÖS; az azonban nem elfogadott, hogy TITIUST AKAROM ÖRÖKÖSÜL; de a következőket sem hagy ­ják többnyire jóvá: TITIUST ÖRÖKÖSÜL NEVEZEM; ugyan­így: ÖRÖKÖSSÉ TESZEM.

118. Ezen kívül meg kell azt is tartani, hogy­ha egy olyan nő csinál végrendeletet, aki gyámság alatt áll, azt gyámja auctoritasával kell tegye; máskülönben a civiljog szerint érvénytelenül végren­delkezik. 119. A praetor azonban, ha a végrendele­tet 7 tan ú p,=,c:.; ét j éve l lepec sét el ték, az ot t írt örö­kösöknek a végrendelet táblái értelmében megadta a

II. 120. -123. 67

hagyatéki javak birtokát. És ha senki sincs akit végrendelet híján törvényes jog alapján megilletne a~ ~rökség, mint pl. ugyanazon atyától született flver , vaGY nagybácsi, vagy a fivér fia ez esetben

, d ' a,vegren eletben ~rt örökösök megtarthatják az örök-seget. Ugyanez a Jog vonatkozik arra az esetre is ha má~ okból érvé~ytelen a végrendelet, mint példá ­ul, mIvel.nem adtak el a vagyont, vagy mivel a vég­r:nd~lkezo nem mondta el a nuncupatio igéit. 120. De n:z~uk me~, hogy mégha van fivér vagy nagybácsi is . ~e~ls a kInevezett örökösök erősebbek - e? Antoninus' Imperator ugyanis rescriptumában akként intézkedik hogy azokat, akik egy nem jogszerűen készült végre~­delet táblái alapján kérik a hagyaték birtokát meg lehet védeni doli maIi exceptió-val azok ellen' akik

, törvényes örökösökként követelik az örökséget.' 1~1. Az ugyan . biztos, hogy ez a férfiak végrendele ­t:re vonatkozIk; de ugyanígy a nőkére is, akik azért v:grendelkeztek érvénytelenül, mert például nem ad­tak el a vagyonukat, vagy a nuncupatio szavait nem mondották e~. De vajon vonatkozik-e ez a rendelet ~zoknak a ~oknek a végrendeletére is, akik azt gyám­Juk au~to~ltasa nélkül készítették, majd meglátjuk. 122. TI . Itt azokról a nőkről beszélünk akik nem :okonaik vagy patronusuk törvényes gyám~ága alatt allnak,.hanem azokról, akiknek másféle gyámja~k van­nak, ,akI~et akaratuk ellenére is rá lehet arra kény ­szerlte~l, hogyauctoritasukat adják; egyébként a rokont es a patronust az auctoritasuk nélkül készült végrendeletben nem lehet (az örökségből) elmozdítani ez nyilvánvaló . '

123. Továbbá, aki fiút tart Dotestasa alatt gondoskodjék arról, hogy őt vagy ~rökösévé nevez~e v~gy név sz~r~nt.ki~agadja. Máskülönben, ha hallga~ tass~l mellozl, prvenytelenül végrendelkezik. Oly­annyIra, hogya tanítómestereink véleménye szerint mégha a fiú atyja életében húnyt volna' is el - e~­::e~ "a vég:,ende~etnek az alapj án senki sem le~z orokos, azert tI., mert a kinevezés már kezdettől fo~va n~m állt meg. A másik iskola szerzői azonban el~sm:rlk, hogy ha a fiú él atyja halálakor, akkor nYIlvan megakadályozza a kinevezett örökösöket,

68 II. 124.-127.

és Ő lesz a törvényes örökös. Ha azonban még atyja halála előtt kiesett, úgy vélik, akkor el lehet fo­gadni a végrendeleti örökséget, a fiú már nem aka­dály; mivel ti. úgy vélekednek, hogy a fiú mellő­zésével nem vált rögtön kezdettől fogva érvény te­lenné a végrendelet. 124. Ha pedig a végrendelke-ző gyermekei közül más személyeket mellőzött, ér­vényes a végrendelet, de ezek a mellőzött szemé­lyek részlegesen csatlakoznak a kinevezett örökös­höz: ha sui heredes, fejenként egy egész rész, ha kívülál16k, akkor egy félrész erejéig. Azaz példá­ul, ha valaki három fiát nevezte örököséül és a lányát mellőzte,a lány csatlakozván egynegyed rész erejéig lesz örökös, és ez~el az okoskodással ugyanazt kapja, amit kapott volna atyja halálakor törvényes örökösként. Ha azonban kívülál16kat nevez­tek örökösül, és a lányukat mellőzték, a lány csat­lakozván fél részben lesz örökös. Amit pedig a lányr6T-inondottunk, azt úgy kell érteni, hogy az az unokára és minden lemenőre, akár hím-, akár nő­nemGek - vonatkozik. · 125. Hát mi is van tulajdon­képpen? Ambár azok, ahogy mondottuk, a kinevezett örökösöktől csak a hagyaték felét vonják el, mégis a praetor nekik a végréndelet ellenére birtokba utalást ígér, aminek folytán a kívülál16 örökösö­ket a teljes örökségből kizárják, és ezáltal őket sine re(1) örökösökké teszik. 126. És eddigelé olyan j ogszabályokkal éltünk, ame-ryek szerint j 6formán semmi különbség sincs a férfiak és a nők között. A minap azonban Antoninus imperator egyik rescriptu­mában akként rendelkezett, hogy a női suus heres-ek birtokbautalással sem szerezhetnek többet, mint amennyit csatlakozás címén kaphatnának. Ezt az eman­cipált nők személyénél is így kell betartani, hogy ők is amit csatlakozás címén megkaphatnának, ha potes­tas alatt állnak, ugyanez jusson nekik birtokba­utalás ú~ján is. 127. Ha pedig a fiút az apa kita­gadja, név szerint kell kitagadnia: különben úgy

(1) Nem végleges hatályú.

II. 128.-133. 69

tGnik~ nem történt kitagadás. Név szerint pedig a~kor tekintjük kitagadottnak, ha vagy így tagadja kl: TITIUS FIAM LEGYEN KITAGADVA; vagy pedig így: FIAM LEGYEN KITAGADVA, nem tévén hozzá a nevét. 128. Gyermekei közül pedig a többi személyeket -akár nőnemGek, akár hímnemGek, elegendő, ha "inter ceteros" (a többiek) tagadja ki, azaz ezekkel a szavakkal: A TöBBIEK MIND LEGYENEK KITAGADVA, eze­ket a szavakat •.•. az örökösnevezés után fGzik hozzá. 129. De ez így .... A praetor ugyanis a gyer­mekek személyei közül a finemGeket, azaz a fiú­unokáka t é s dédunokákat ••.•••.••...•.•..••. kb. 2 és fél sor olvashatatlan •••.•••••..••.•....•..•

130. Az ut6szülött gyermekeket is vagy ki kell nevezni örökösnek, vagy ki kell tagadni őket. . 131. És ebben a vonatkozásban egyenlő feltételek

'érvényesülnek, mivel mind az ut6szülött fiú és bár­milyen másik valamelyik gyermektől származ6 akár nő-, akár himnemG mellőzöttnél érvényes a végren­delet, de ut6bb az ut6szülött fiú vagy lány szüle­tésével megdől, és ez okb6l az egész érvénytelenné válik. Épp ezért, ha egy nőtől ut6szülött fiút v~gy lányt vár~ak, és ő abortál, semmi akadálya SIncs a továbbIakban már annak, hogy a kinevezett örökösök elfogadhassák a hagyatékot. 132. A nőnemG személyeket vagy név szerint, vagy a "többiek kö­zött" szokták kitagadni; mégis, amikor a "többiek k~zött" t~gadják ki őket, szoktak hagyományozni ne­kIk valamIt, hogy ne legyen az a látszat mintha feledékenységből mellőzték volna őket. HfmnemG sze­mélyeket pedig csak akkor lehet szabályszerGen kita­gadni, ha név szerint tagadják ki őket, ti. ilyen m6don: AKARMILYEN FIAM IS SZULETNÉK, KITAGADOTT LE-GYEN. 132a ...........••••.•..•...•.•..•...•...... 8 sor nagyon hézagos •.....••..•••.•...••....••... 133. Ut6szülöttek helyzetében levőknek tekintendők azok, akik egy suus heres helyébe következvén mint­egy odaszü+etve válnak szüleiknek sui heredes~e. Amint, ha egy fiút és egy tőle val6 fiú vagy lány­unokát potestasom alatt tartok, mivel a fiú foko­zatban előbbre van, egyedől őt illeti meg a suus heres-i jogosultság, annak ellenére, hogya tőle

70 II. 134.-136.

való fid - és lányunoka is ugyanazon potestas alatt áll. Ha azonban a fiam még az én életemben meghal, vagy bármilyen más okból kikerül a potestasomból, a fid - és a lányunoka ettől kezdődően az ő helyére lépnek, és ily módon a sui heredes jogát mintegy odaszületéssel megszerzik . 134. Amint magát a fia­mat vagy ki kell neveznem örökösömül, vagy ~i kell tagadjam, hogy ez okból ilyen módon ne.váljék ér­vénytelenné a végrendeletem és hogy a Jognak meg­felelő végrendeletet készítsek, ugyanígy a tőle való fid - és lányunokát is ki kell nevezzem örökö­sömül, vagy ki kell tagadjam, hogy ha netán még életemben a fiam meghalna, a fid - vagy lányunoka a helyébe lépvén, mintegy az odaszületéssel meg ne döntse a végrendeletet. Erről a Lex Iunia Vellaea gondoskodott így, amelyben egydttal ismertetik a kitagadás módját is, hogy (ti.) a férfi utószülötte ­ket név szerint, a nőneműeket vagy név szerint, vagy a " többiek között" kell kitagadni , mégis azzal, hogy akiket a " többiek között" tagadnak ki, azok ­nak valamit hagyományozzanak. 135 . Az emancipált gyermekeket a c i viljog szerint nem kell örökös sé nevezni , sem kitagadni , mivelhogy ők nem sui here­des . Mégis a praetor azt parancsolja, hogy mindazo ­kat, akár nő , akár hímneműek, akiket nem neveznek ki örökösül, ki kell tagadni; a hímneműeket név sze­rint, a nőneműeket vagy név szerint, vagy a "többi ­ek között". Ha azonban sem örökössé nem nevezték őket, sem pedig dgy mint fentebb említettUk, nem tagadták ki őket, a praetor nekik végrendelet elle­nére való birtokba helyezést ígér. 135a Nincsenek atyju~ potestasa alatt azok, akiknek vele együtt adták meg a római polgárságot, de amikor az apa megkapta a római polgárságot, nem kérte, hogy ők a potestasa alá kerUljenek, vagy ha kérte ugyan, de azt nem kapta meg; ugyanis akiket a császár helyez apai potestas alá, semmiben nem térnek el ..... tól. 136. Az örökbefogado~t fidk, amíg tart az örökbe­fogadás, a természetes (gyermekek) helyzetében van­nak. Azok pedig, akiket az örökbefogadó apa emanci­pált, sem a civiljog szerint, sem pedig a praetori edictumot illetően nem számítanak a gyermekek közé.

ll. 137.-143. 71

137. Ezen megokolás folytán megtörténhet, hogy for­dítva: ami a természetes szülőt illeti, amíg (gyer­mekei) az örökbefogadó családjában vannak, kívül­állónak tekintendők. Ha azonban az örökbefogadó apa emancipáIta őket, akkor ugyanolyan helyzetbe kerülnek, melyben lennének, ha maga a természetes atya emancipáIta volna őket.

138 . Ha - valaki végrendelet készítése után fo­gadott örökbe egy fidt akár a nép által egy olyat, aki sui iuris volt, akár a praetor közbenjöttével olyat, aki atyja potestasa alatt állott, ezzel min ­denképpen megdől a végrendelet, mintha csak suus heres született volna még oda. 139. Ugyanez a jog érvényesül annál is, aki (utóbb), a végrendelet el ­készülte után manusa alá vette feleségét, vagy ha az, aki csak a manusa alatt volt, feleségül is megy hozzá. Ilyen módon ugyanis ettől kezdődően lányának minősül, mintegy suaként. 140. Mit sem használ, ha akár ezt, akár azt, akit örökbe fogadtak, abban a végrendeletben, örökössé nevezték. Ugyanis az ille­tő kitagadását firtatni teljesen feleslegesnek lát­szik, mert a végrendelet készítése idején nem tar­tozott a sui heredes közé. 141. Az a fid is, akit egyszeri vagy kétszeri mancipatióval szabadítottak fel, mivel visszatér az apai potestas alá, megdön ­ti az előzőleg készített végrendeletet; nem jön fi­gyelembe, hogy abban a végrendeletben örökössé ne ­vezték, vagy kitagadták; 142. Hasonló jogi elbírá­lás alá esett egykor az a személy is, akinek a vo­natkozásában egy senatusconsultum folytán bizonyí­tást nyert az a tévedés, hogy történetesen egy olyan peregrinatól vagy Latinatól született, akit tévedésből, mintha római polgárnő lett volna, vet­tek el feleségül. Ugyanis akár örökössé nevezte az apja, akár kitagadta, akár még az apa életében bi­zonyítást nyert ez, aká r csa.k a z ő ha lá la után, min­denképpen mintegy odaszületéssel megdöntötte a vég­rendeletet. 143. Most azonban egy dj senatusconsul­tum értelmében, amelyet az isteni Hadrianus paran­csára készítettek, ha még az apa életében bizonyí­tást nyert a tévedés, ugyandgy mint egykoron, min­denképpen megdől a végrendelet. Ha azonban mindez

72 II. 14 JL -146.

csak az apa halála után következik be, ha mellőz­ték, akkor lerontja a végrendel7tet; h~ azonban abban örökössé nevezték, vagy klt~gadt~k, akkor nem dönti meg a végrendeletet; azert tl., hogYa gondosan elkészített végrendeleteket ,~e ~eh7ssen olyan időben megtámadni, amikor már UJralrnl azo: kat nem lehet. 144. Egy, az előírtak~ak megf:l:loen készített későbbi végrendelet lerontJa a~ elozot. Nem bír je}entőséggel, hogy lett-e valakl annak alapján örökössé, vagy nem lett; csak arra kel~ te­kintettel lenni, hogy lehetett volna-7 : Épp ezert, ha egy olyan későbbi végrendelet alapJ an, am~l~ .. jogszerűen készült el, valaki v~g~ ne~ akar,orokos lenni, vagy akár a végrendelkezo eleteben ~e~, ~agy a halála után, mielőtt elfo?adta,voln~ ~z ~ro~seget, meghalt, akár cretio miatt klz~rt~k az o~oksegbol, , akár nőtlensége miatt a lex lulla ertelmeben elmozdl­tották az örökségtől : ezekben az esetekben a pé.. ter­familias végrendelet nélkül hal el, ~gya~is az ~l­ső végrendelet érvénytelen~ ~ert a ~asodlk ~egdon­tötte' a másodiknak hasonlokeppen nlncs hatalya, mert ~nnak alapján senki sem lett ör~kös: 145: A jogszerűen készített végrendeletek ~as m~don lS ha­tályukat veszíthetik, pl. ha az, ak' a vegre~dele­tet csinálta, capitis deminuti6-t szenved. ~ar az első kommentárban(1) kifejtettük, hogy ez mllyen módokon következhet be. 146. Ebben az esetben azt mondjuk, hogy a végrendel~tek érvénytelenek~é vál­nak, mert egyébként azok lS, ame~yeket megdon~enek, érvénytelenekké válnak; .és azo~ ls',am~lyek m~r , rögtön a kezdetben nem Jogszeruen.keszul~ek, :rv~ny­telenek' s azokat amelyek ugyan Jogszeruen keszul­tek de'később ca~itis deminutio folytán érvény te­len~kké váltak szintén minden további nélkül le­het megdöntött~knek is mondani. De .. m~ vel .. m~gfele­lőbb volt az egyenkénti eseteket kulon-kulon el­nevezésekkel megkülönböztetni, ezért egyeseket.nem az előírtaknak megfelelően készítetteknek mondJuk,

(1) r. 1 58.-

II. 147.-149a. 73

másokat, bár jogszerűen készültek, de mégis megdőlt­nek, vagy érvénytelennek.

147. Nem mindenképpen hatálytalanok azok a végrendeletek, amelyeket eleve nem jogszerűen ké­szítettek, vagy bár jogszerűen csinálták őket, ké­sőbb mégis érvénytelenekké váltak, vagy megdőltek. Ha ugyanis hét tanú pecsétjével van ellátva a vég­rendelet, á kinevezett örökös bonorum possessi6-t kérhet; feltéve, hogy a végrendelkező halála idején római polgár és önjogú volt. Ugyanis, ha azért vált érvénytelenné a végrendelet, mert mondjuk a végren­delkező a polgárságát vagy a szabadsagát elvesztet­te, vagy valakivel örökbe fogadtatta magát, és halá­la idején örökbefogadó apjának a potestasa alatt állt, a kinevezett örökös nem kérheti a bonorum possessio secundum tabulas-t.(1) 148. Azok tehát, akik egy ~lyan végrendelet rendelkezéseinek megfe­lelően kapták meg a bonorum possessió-t, amely vég-rendeletet rögtön már keletkezésekor nem a jog elő­írásai szerint készítettek el, vagy ha a jognak megfelelt is, de később vagy megdőlt, vagy érvény~ telenné vált, föltéve, hogy elnyerhetik az öröksé­get, ebben az esetben az ő bonorum possesi6-juk "cum re"(2) lesz. Ha azonban tőlük el lehet vonni az örökséget, ebben az esetben az ő bonorum posses­si6-juk csak sine re(3)lesz. 149. Ha ugyanis vala­kit a civiljog értelmében neveztek ki örökösnek az első, vagy eg·y későbbi végrendeletben, vagy ha vég­rendelet híján törvényes jogon örökös, az ilyen (személy) ezektől elvonhatja az örökséget. Ha azon­ban senki más civiljogi örökös nincsen, ők megtart­hatják az örökséget, és semmiféle joguk sIncs ve­lük szemben azoknak a cognat rokonoknak, akiknek nincs törvényes joguk. 149a. Egykor azonban, mint ahogy azt már fentebb(4) megjegyeztük, a kinevezett

(1) A hagyatéki javak birtokába utalása a végrendelet rendelkezései nek megfelelően.

(2) Végleges hatályú.

(3) Nem végleges hatályú.

(4) II. 109., 120.-

74 II. 150.-154.

örökösöket erősebbnek tartották a tö~vényes ö~ökÖ­söknél is, pl. akkor, ha azért nem blZOnyult.J~~­szerűen készültnek a végrendelet, mert a famlllat nem adták el, vagy a végrendelkező nem mondta el a nuncupatio szavait .................. 150 . .. : ... .

- . t"8bb sor értelmetlenül töredekes :::::::::::::::'151. Lehetséges, hogy jogszerűen elkészített végrendeleteket ellentétes a~arat foly­tán helyezNek hatályon kívül (megerőtlenltenek). Úgy tűnik azonban, hogy puszt~n azért nem lehet hatályon kívül helyezni egy vegrendeletet, mert utóbb a végrendelkező azt akarta, hogy az.ne ~eg~en hatályos. Annyira így van ez, hogy ha el :s ~agna az összefűző fonalat, ettől ez minden to~abbl,nél­kül a civiljog szerint érvényes mar~d. Sot, m~gh~ le is törölte vagy tönkretette a vegrendel:tl tab­lákat nem szannek meg érvényesülni ~z ott lrt~k, bár a~nak bizonyítása nehéz. 15~~: Ha~ hogyan lS van ez? Ha valaki végrendelet hlJan ker bonoru~ possessió-t, és az is, aki a végrendelet foly tan örökös kéri az örökséget ....................... .

, több sor hiányzik ............... . ~~~k~~j~'~~'6~6kSéget; ezt így rendeli Antoninus im-perator egy rescriptumában. .

152. Az örökösöket pedig vagy necessarl~soknak, vagy suus et necessarius-oknak, vagy extranelnek mondják. 153. Necessarius heres az a rabSzolg~, .. akit a szabadság megadásával együtt nevez~ek or~­kössé. Azért nevezték így, mert ~kár ~karJa~ ak~r nem, mindenképpen a végrendelkezo h~lal~ utan ~og­tön szabad és örökös lesz. 154. Ebbol ~ovetkezoleg azok akiknek gyanús a vagyoni helyzetuk, a rabszol­gájukat első, másod, vagy további fokozatban i~ szabaddá és örökös sé nyilvánítják, hogy amennylben hitelezőiket nem lehetett kielégíteni, in~ább en~ek az örökösnek, mint magának a végre~delkezon~k a.Ja­vai kerüljenek eladásra, h~gy ,a szegyen, .. ar;:l .. a Ja­vak eladásából származik, lnkabb ezt az orokos~,. semmint magát a végrendelkezőt érje: Ámbár Fufl~lus­nál Sabinus úgy vélekedik, hogy az llyet men~:slte­ni kell a megszégyenítés al~l, me~t ,ne~ a ~aJat hibájából, hanem jogi szüksegszerusegbol kenytelen

II. 155. -1 61. 75

eltűrni a vagyona elárverezését. Mi azonban más joggal élünk. 155. Mégis ezért a hátrányért azt az előnyt biztosítják neki, hogy mindaz, amit a patro­nusa halála után magának szerzett, akár az elárve­rezés előtt, akár utána , az őt magát illesse. És ámbár részarányosan adják el a vagyont, ismételten nem fogják örökösi jogcímen a javait eladni, hacsak nem öröklés címén szerzett meg valamit, mint pl. ha abból gazdagodott, amit egy Latinus szerzett. Ugyan­akkor más embereknek, akiknek a vagyona részarányo­san árverésre került, ha valamit később szereznek, többször is el szokták árverezni a vagyonukat. 156. Sui et necessarii heredes például a filius vagy a filia, a fiútól származó fiú-, vagy lányuno­ka, és még mindazok a többiek, akik az elhalt potes­tasa alatt voltak. De hogya fiú -, vagy lányunoka suus heres,legyen, ahhoz nem elegendő, hogy halála idején a nagyapa potestasa alatt legyen, hanem ehhez az kell, hogy az ő atyjuk is még a saját apja éle­tében megszűnjék suus heres lenni, akár úgy, hogy közbejött halála folytán, akár bármilyen más okból megszabadul a potestast6l; ilyenkor ugyanis a fiú­és a lányunoka belépnek apjuk helyére. 157. Azért hívják őket sui heredes-nek, mert házon belüli örö­kösök és még atyjuk életében va lamiképpen tulajdo­nosnak tekintik őket. Ebből következik, hogy ha va­laki végrendelet nélkül hal el, az utódlásban az első hely a gyermeket illeti. Necessariusoknak pe­dig azért mondják őket, mivel mindenképpen, akár akarják, akár nem, ugyanúgy végrendelet nélkül, mint végrendelet alapján, örökösökké válnak. 158. A praetor azonban megengedi nekik, hogy tartózkodja­nak az örökségtől, hogy így inkább (csak) az apjuk vagyonát árverezzék el. Ugyanez a jog érvényesül a manus alatti feleség személyével kapcsolatosan, mi­vel ő lány helyén van, és a meny tekintetében is, aki a fiú manusa alatt áll, mert az unoka helyzeté­ben van. 160. Sőt, a praetor hasonlóképpen azoknak is megadja a tartózkodás lehetőségét, akik manci­piumban vannak, ha a szabadsággal együtt örökösül is kinevezték őket, mivelhogy ámbár necessaríusok, de egyúttal nem suusok is, mint pl. a rabszolga. 161. A többieket, akik nincsenek alávetve a végren-

76 II. 162.-166.

H • h d k(1) delkezo potestasanak, extranel ere es-ne ne-vezik. Tehát gyermekeink is, akik nincsenek potes­tasunk alatt, ha mi őket örökössé nevezzük, extra­neinek tekintendők. Ez okb61, ha valakiket az anya örökösökké nevez, ugyanolyan minősítés alá esnek, mivel nők gyermekeiket nem tarthatják potestas alatt. Azok a rabszolgák is, akiket a szabadság megadása mellett örökösökké neveztek, és akiket később a tulajdonosuk (még életében) felszabadí­tott, ugyanebbe a kateg6riába tartoznak. 162. Az extraneus örökösöknek megadták a meggondolási lehe­tőséget arra nézve, hogy elfogadják-e az örökséget, vagy ne fogadják el. 163. Ha azonban azJaki meg­kapta a tartózkodá~ potestasát, beavatkozott a ha­gyatéki ügyekbe, vagy ha az, aki dönthetett arról, hogy elfogadja-e a hagyatékot, azt elfogadta, a későbbiekben már nincs meg a lehetőségük, hogy oda­hagyják a hagyatékot, hacsak nincsenek 25 év alatt. Az ilyen korú személyeknek ugyanis ugyanúgy, mintha más ügyekben csapták volna be őket, akkor is, ha nem kellő megfontoltsággal passzív hagyatékot fogad­tak volna el, a praetor a segítségükre siet. Tudok arról, hogy az isteni Hadrianus 25 éven felülieknek is megadta ezt a kegyet, amikor az örökség elfoga­dása után olyan hatalmas ad6sság jelentkezett, amely az örökség elfogadása idején még rejtve volt. /

164. Az extraneus örökösöknek egy olyan cretiót, azaz határidős meggondolási időt szoktak adni, hogy bizonyos időn belül vagy elfogadják az örökséget, vagy ha nem fogadnák el, akkor a határidő lejártá­val elmozdítják őket. Azért nevezik ezt cretiónak, mert cernere (ige) annyit jelent, hogy decernere (mintegy választani) és constituere (dönteni). 165. Ha ugyanis ezt írták: TITIUS LEGYEN~Z ÖRÖKÖS, hozzá kell tegyük: DÖNTENED KELL A KÖVETKEZÖ 100 NAP ALATT MINDARR6L, AMIT MEGTUDTÁL ÉS AHOGY AKAROD. HA NEM HATÁROZNÁL, LÉGY KITAGADOTT. 166. És akit így neveztek ki örökösnek, ha örökös akar lenni, nyilatkoznia kell a creti6ra adott időn belül, azaz

(1) KilIsó, házon kívilIi örökös.

II. 167. -171. 77

ezeket a szavakat kell mondania: MIVEL ENGEM P. MEVIUS VÉGRENDELETÉBEN ÖRÖKÖSÉVÉ NEVEZETT, EZT AZ ÖRÖKSÉGET ÉN ELFOGADOM ÉS MELLETTE DöNTöK. Ha azon­ban nem így döntött, a cretio idejének lejártával kizárják (az öröklésből) . Semmit sem használ, ha örökösként járt el, azaz, ha az örökség dolgait örökösként használta. 167. Akit azonban cretio nél­kül nevezt~k ki örökösnek, vagy akit végrendelet híján törvényes jogon hívtak meg az öröklésre, az akár cretióval, akár örökösként való eljárásával, vagy csak az örökség elfogadására irányuló puszta akarat (nyilvánítás) által örökössé válik. Szabad­ságában áll ne~i bármilyen időben, amikor akarja elfoglalni az örökséget . . Mégis a praetor a követe­léseikkel fellépő hagyatéki hitelezőkre tekintettel meg szokott ál~apítani egy bizonyos időt, amelyen b~lüI, ha ak~rJa, foglalja el az örökséget, ha pe­dIg nem akarJa, akkor szabad legyen a hitelezőknek az.elhalt.vagyonát elárverezni. 168. Ahogy pedig az, akIt cretI6val neveztek ki örökössé, ha nem cretió­val fogadta el az örökséget, nem lett örökössé, ugyanúgy csak akkor zárják ki az öröklésből, ha nem foganatosította a creti6t azon időn belül amit a creti6ra megállapítottak. Épp ezért, mégh~ a cr'eti6-ra előírt határnap előtt ki is nyilvánította, hogy nem fogadja el az örökséget, mégis ha megbánta vol­na ezt a tettét, ha még nem múlt el a creti6ra elő­írt határidő, foganatosítva a creti6t, örökössé vál­hat. 169. Azonban az, akit creti6ra va16 kötelezés nélkül neve~ték ki örökösnek, vagy akit végrendelet híján a törvény hív meg (örökösnek), aminthogy pusz­ta akarattal örökössé válhat, ugyanúgy ellenkező döntése esetén rögtön kizárj ák az öröklésből. / 170. Minden creti6t pedig bizonyos időre korlátoz­nak: ~r~e a dol?gra elegendő időn~k látszik 100 nap. A CIVIljog szerInt azonban lehetseges minden további nélkül erre hosszabb vagy rövidebb időt adni; néha a praetor szab hosszabb időt. 171. És bár minden cretio bizonyos időre korlátozódik, mégis egyes cre­tiókat közönségeseknek, másokat bizonyos időhöz kö­tötteknek hívnak. Közönséges az, amelyről a fentebb beszéltünk, azaz, amelynél ezeket a szavakat fűzik

78 II. 172.-177.

hozzá: AMIKR6L TUD VAGY DÖNTHET . Bizonyos időhöz kötöttek azok amelyeknél a szavak kivételével csak a többit' írják le. 172. E c~:t~ók közö~t nagy különbség van. A közönséges cretlonal u~yanls csak azokat a napokat számolják , amelyeken mar megtud­ta hogy őt örökössé nevezték, és le~:t~ség~ van dö~teni. Az egyéb időhöz kötött cretlonal,vlszont, ha nem is tud arról, hogy örökös sé nevez~ek, fo­lyamatosan számlálják a napokat. így az~an annak is aki valamilyen oknál fogva el van tlltva a cre­ti6tól, és még inkább annak , akit csak felté~:lesen neveztek ki örökösnek, (folyamatosan) számolJak az időt. Ebből következőleg jobb és előnyösebb közön ­séges cretióval élni. 173. Azért hívj~k,fol~am~tos cretiónak, mert összefüggően (megszakltas nel~ul) számlálják a napokat. Mivel azo~ban ez a c~etlo na­gyon szigorú, a másik van hasznalatban; ezert is hívják ezt közönségesnek.

174 A HELYETTESíTÉSEKRŐL. Néha az örökösök kö­zött két· vagy több fokozatot is hozunk létre, a kö­vetkező módon. L. TITIUS LEGYEN AZ ÖRÖKÖS. DöNTS A LEGKÖZELEBBI 100 NAPON BELüL. AMIKRŐL TUDSZ , VAGY DÖNTHETSZ . HA NEM DöNTENÉL" LÉGY KITAGADVA-. AKKO~ MEVIUS LEGYEN AZ ÖRÖKÖS. ÉS DöNTS 100 NAPON BELüL ... stb. És ezután, amennyit csak akarun~, helyet­tesíthetünk. 175. És lehetséges egy helyebe egyet , vagy többeket is behelyettesíte~i és elle nkeZő~eg is, többek helyére egyet vagy tobbeke~ behelye~~e ~ síteni. 176. Első lépcsőben tehát a klnevezett oro­kös a cretiót foganatosítva örökössé ,:á~ik és a helyettest kizárja. Ha ő nem,fosanato~ltJa,"a,"c::e­tiót elmozdítj ák (az öröklesbol), megha orokos­ként' jár is el, és az ő helyébe lép ~ he~yettes . örökös. És a továbbiakban, ha több lepcso van, mln­denegyesnél hasonló me~~ond~lásbó~ eZ,tö::ténik. 177. Ha azonban a cretlot kltagadas .. nelkul rendel­ték azaz ilyen szavakkal: HA NEM DONTENÉL, AKKOR MEVIUS LEGYEN AZ ÖRÖKÖS, arra az eltérő megoldásra jutottak, hogyha az első (helyen megjelölt ~rökös) elhagyja ugyan a cretiót, de örökösként.tevek~ny ­ked ik a helyettest részben örökléshez JuttatJa. és mi~dketten egyenlő részben lesznek örökösök. Ha

II. 178. -1 81. 79

azonban sem a cretiót nem végzi el, sem örökös ként nem tevékenykedik, akkor magától értetődően az egész örökségtől elmozdítják és a helyettes lép a helyé­be az egész örökséget illetően. 178. Sabinusnak azonban az volt a véleménye, hogy mindaddig, amíg a cretiót foganatosithatja, és ily módon örökössé válhat az első, mégha örökös ként tevékenykedett is, nem szabad a helyettest beengedni az örökségbe; ha azonban már lejárt a cretio ideje, akkor, még ha (az első) örökös ként jár is el, be kell engedni az örökségbe a helyettest. Másoknak viszont az volt a véleménye , hogy mégha nem is telt le a cretióra . megszabott idő, ha ő örökösként jár el, a helyet­test részben be lehet bocsátani a hagyatékba, és most már ezután a cretióra visszatérni nem lehet.

179. Serdületlen gyermekeinknek, akik potesta­sunkban vannak, nemcsak úgy rendelhetünk helyettest,

. mint azt fentebb kifejtettük, azaz, ha nem lennének örököseink, más legyen az örökösünk. Ennél tágabban is akként, hogy mégha örököseinkké is váltak, de még mint serdületlenek halnának el, valaki legyen az ő örökösük , pl. ilyen módon: TITIUS, A FIAM LE­GYEN AZ ÖRÖKöSÖM. HA TITIUS, A FIAM NEM LENNE AZ ÖRÖKÖSÖM , VAGY ÖRÖKÖSÖMMÉ LESZ, DE ELŐBB MEGHAL, MINTSEM CSELEKVŐKÉPESSÉ VÁLNA, AKKOR SEIUS LEGYEN AZ ÖRÖKÖS . 180. Ebben az esetben, habár a fiú nem válik örökössé , a helyettes lesz az apa örököse . Ha azonban a fiú lett az örökös, és meghalt serdültsé­gének elérte előtt, a helyettes magának a fiúnak lesz az örököse. Mindemiatt valamiféleképpen két végrende let van: az egyik az apáé, a másik a fiúe, mintha maga a fiú nevezett volna magának örököst; vagy úgy, hogy két örökségre egy végrendelet van. 181. Egyébként, hogy a gyermek az apa halála után ne lássék kitéve ármánykodás veszélyének, az a szo­kás, hogy a közönséges helyettesítést nyilvánosan csinálják , azaz ugyanazon a helyen, ahol a gyerme ­ket örökössé neveztük. Ugyanis a közönséges helyet­tesítés csak akkor hívja meg a helyettest az örök ­lésre, ha a gyermek-örökös -már egyáltalán nem lé­tezik . Ez pedig akkor történik, amikor ő már atyja életében meghalt, mely esetben a helyettest nem gya -

80 II. 182.-186.

núsíthatjuk semmiféle bűncselekménnyel, mivel ti. a végrendelkező életében mindaz, ami a végre~d:­letben írva van ismeretlen. Azt a helyettesltest pedig, amellyel' egy olyan g y ermek részére ~evezünk ki helyettest, aki bár örökössé vált, de meg ser­dületlensége idején meghalna, elkülönítve a legal­só táblákra írjuk és ezeket a táblákat saját külön szállal és saját külön viasszal jelöljük meg és az előző táblákban akként rendelkezünk, hogy az alsó­kat a fiú életében, amíg serdületlen, nem szabad felnyitni. De sokkal biztonságosabb mindkétféle helyettesítést elkülönítve, az alsó táblákon fel­jegyezni, mert ha úgy történt a helyettesítések feljegyzése és elkülönítve, mint ~o~dottu~, (akkor) az előzőből tudni lehet, hogya maslkban lS ugyan­az a helyettes. 182. Azonban nemcsak a serdületlen és az örökössé kinevezett gyerekeinknek nevezhetünk akként helyettes örököst, hogy amennyiben serd~l~­ségük elérése előtt meghalnának! az legyen az ~ro­kös, akit mi akarunk, hanem a kltagadottakna~ lS. Tehát abban az esetben, ha ez a gyermek hozzatar­tozói örökségéből, hagyományaiból, ajándékaiból szerzett valamit, mindez a helyettest illesse. 183. Mindaz, amit a serdületlen gyermekek hel~ette­sítéséről az örökössé , nevezésükről, vagy a kltaga­dottakról'~ondottunk, ugyanúgy értendő az utószü­löttekre is. 184. Extraneust örökössé nevezve, neki nem állíthatunk úgy helyettest, hogy amennyiben örökössé vált és bizonyos időn belül elhalt, más legyen az örököse. Csupán csak az van nekünk meg­engedve, hogy kötelezzük őt fideicommissum(l) ál­tal, hogy ami egész örökségünket va~y a~nak e~y részét tovább adja. Majd a maga helyen targyaljuk, hogy milyen ez a jogosultság.

185. Miként a szabad emberek, akként rabszol­gák is mind a magunkéi, mind az idegenek, kinevez­hetők örökösül. 186. A mi rabszolgánkat azonban egy ­idejűleg szabadnak és örökössé is ki kell nevezni, azaz ilyen módon: STICHUS, AZ ÉN RABSZOLGAM SZABAD

(1) Hitb i zomány

II. 187.-191. 81

ÉS öRÖKöS LEGYEN, vagy ÖRÖKöS ÉS SZABAD LEGYEN. 187. Ha ugyanis szabadság megadása nélkül nevezik ki örökössé, mégha utóbb az ura fel is szabadítmt­ta, nem lehet örökös, mert az ő személyét illetően az örökösnevezés nem áll meg. Épp ezért, mégha el is idegenítették, új ura parancsára sem foganato­síthatja a cretiót az örökség tekintetében. 188. Ha pedig a szabadsággal együtt neveztek ki valakit örökössé, bár ugyanolyan körülmények között maradt (mégis) szabad lesz a végrendeletből folyóan és eb~ ből következőleg necessarius heres. Ha azonban a végrendelkező szabadította fel, a saját belátása szerint fogadhatja el az örökséget. Ha pedig elide­genítették, az új ura parancsára köteles elfogadni a hagyatékot, amiből következőleg általa az ura lesz az örökös; őmaga ugyanis sem örökös, sem sza­bad nem lehet. 189. Ha egy idegen rabszolgát nevez-

, nek örökösül, ha (változatlanul) ugyanazon körülmé­nyek között él tovább, ura parancsára köteles a ha­gyatékot elfogadni. Ha pedig elidegenitette akár még a végrendelkező életében, akár annak halála után, mielőtt még megtette volna a cretiót, új ura parancsára köteles a cretiót foganatositani. Ha azonban szabadon bocsátották, saját belátása sze­rint ' nyilatkozhat az örökség elfogadásáról. 190. Ha pedig egy idegen rabszolgát neveztek ki örökös nek , megadván neki a közönséges cretiót, attól kell szá­mítani a cretio határidejének múlását, amikor már maga a rabszolga tudta, hogy örökössé nevezték és nincs semmiféle akadálya annak, hogy az urával ezt tudassa, hogy annak parancsára azután megtehesse a cretiót.

191. Ezek után lássuk a hagyományokat. A jog­nak ez a része, úgy tűnik, kívül esik a tervbe vett anyagon. (Eddig) ugyanis azokról a jogi alakzatokról beszéltünk, amelyek által per universitatem (egyete­mesen) szerezzük meg a dolgokat. Mivel azonban ki­f ejezetten a végrendeletekről és azokról az örökö­sökről beszéltünk, akiket végrendeletben neveztek k i, nem alap nélkül lehet majd ezt a jogi anyagot a (most) következő helyen tárgyalni.

82 II. 192.-196.

A hagyományokról

192. A hagyományoknak négy fajtája van: ugyan­is vagy "per vindicationem" hagyományo zunk , vagy "per damnationem", vagy "sinendi modo", vagy "per praeceptionem".

193. "Per vindicationem" a következő módon ha­gyományozunk: például, STICHUS RABSZOLGÁT TITIUSNAK ADOM, HAGYOMÁNYOZOM. Ám, még ha a kettő közül bár­melyik szót is alkalmazták, például ADOM, vagy HA­GYOMÁNYOZOM, egyformán "per vindicationem" hagyo­mány lesz. Ugyanígy - legalábbis inkább ez a nézet uralkodik -, ha úgy hagyományoztak, hogy VEGYE MAGÁ­HOZ, vagy TARTSA MEG MAGÁNAK, vagy úgy, hogy FOGJA, egyformán "per vindicationem" hagyomány jön létre. 194. ~s azért mondják "per vindicationem" hagyomány­nak, mivel az a dolog az örökség elfogadása után azonnal a ius Quiritium alapján a hagyományosé lesz. ~s ha ezt a dolgot a hagyományos az örököstől, vagy bárki mástól, aki azt birtokolja, követeli, azt vin­dikálni kell, azaz az intentióban állítania kell, hogy az a dolog a ius Quiritium alapján az övé. 195. A jogtudósok egyedül abban térnek el egymástól, hogy Sabinus és Cassius, valamint a többi tanító­mesterünk szerint, amit így hagyományoztak, arról azt tartják, hogy az az örökség elfogadása után a zonnal a hagyományosé lesz, mégha nem is tud arról, hogy neki hagyományoztak. De ha ezt később megtudja és nem tart igényt a hagyományra, olyan, mintha nem is történt volna hagyományo~ás. Nerva viszont és Proculus, valamint a másik iskolának a többi jogtu­dósai úgy vélik, hogy másként nem lesz a dolog a hagyományosé, csak ha akarja, hogy az az övé legyen. Ma azonban már az isteni Antoninus Pius rendelete folytán úgy tanik, inkább azzal a jogi megoldással élünk, amelyet Proculus részesített előnyben. Ami­kor ",ugyanis egy Latinus "per vindicationem" hagyo­mányozott a colonianak, úgy mondta, hogy fontolják meg, a decuriók akarják-e, hogy az őket illesse úgy, mintha egy személynek hagyományoztak volna. 196. Csu ­pán azokat a dolgokat lehet "per vindicationem" jog­szerűen hagyományozni, amelyek a ius Quiritium alap-

II. 197. - 200 . 83

ján magae a végrendelkezőéi. De azoknál a dolgok­nál, amelyeknél a súly, a szám, a mérték a döntő, elegendőnek találták, ha a végrendelkező halála idején a ius Quiritium alapján az övé volt, mint például a bor, az Olaj, a gabona , a készpénz. Az egyéb dolgoknál viszont megkívánták, hogy mind a két időben a ius Quiritium alapján a végrendelke­zőé legyen , azaz, amikor a végrendeletet csinálta és amikor meghalt; egyébként érvénytelen a hagyo­mány . 197. Természetesen a ius civile alapján ez ma is így van. Később azonban Nero császár javaslatá­ra hoztak egy senatusconsultumot, amelyben elren­delték, hogy amennyiben valaki egy olyan dolgot hagyományozott, amely sosem volt az övé, ugyanolyan mértékben legyen érvényes ez a hagyomány, mintha a jog legteljesebb betartásával hagyományoztak volna. A legelőnyösebb mód pedig a " per damnationem" ha­gyomány , mivel az e fajta hagyománnyal idegen dol­got is lehet hagyományozni, mint ez az alábbiakból kitűnik. 198. Ha valaki egy olyan saját dolgát ha­gyományozta , amelyet később, a végrendelet elkészí­tése után, elidegenített, tÖbbnyire úgy vélik, hogy nemcsak a ius civile szerint érvénytelen a hagyo­mány , de a senatusconsultum alapján sem erősíthető meg. Ezt azért mondják, mivel mégha "per damnatio­nem" hagyományozta is valaki a saját dolgát, és azt utóbb elidegenítette, sokan úgy tartják, hogy ámbár a törvény a lapján jár a hagyomány, mégis, ha köve­telik a hagyományt, őt vissza lehet vern i doli mali exceptió - val, mintha csak az elhalt akarata ellenére követelne. 199. Az biztos, hogy ha két vagy több személynek "per vindicationem" hagyományozták ugyan­azt a dolgot, akár együttesen, akár külön-külön, és mindannyian elfogadják a hagyományt, az egyeseket egy -egy rész illeti meg, a kiesőnek a része pedig hozzánő az együttkinevezettek részéhez. Együttesen pedig a következőképpen hagyományoznak: TITIUSNAK ~S SEIUSNAK ADOM, HAGYOMÁNYOZOM STICHUS RABSZOLGÁT; külön-külön pedig így: TITIUSNAK ADOM, HAGYOMÁNYO­ZOM STICHUS RABSZOLGÁT. SEIUSNAK UGYANAZT A RAB­SZOLGÁT ADOM, HAGYOMÁNYOZOM. 200. Felmerül a kérdés, hogy az, amit hagyományoztak " per vindicationem",

84 II. 201.-204.

a feltétel függési ideje alatt kié. A mi tanítómes­tereink azt tartják, hogy az örökösé, a statuli­ber(1) mintájára, azaz egy olyan rabszolgához hason­lóan, akit végrendeletben egy bizonyos feltétel mel­lett felszabadítani rendeltek. Nyilvánvaló, hogy időközben a rabszolga az örökösé. A másik iskola jogtudósai azonban úgy vélik, hogy időközben az a dolog senkié. Ezt méginkább mondják arról, amit feltétel nélkül, "tisztán" hagyományoztak, mielőtt a hagyományos elfogadta volna a hagyományt.

201. "Per damnationem" ilyen módon hagyományo­zunk: öRöKöSöMET-XöTELEZEM ARRA, HOGY STICHUS RAB­SZOLGÁMAT KIADJA, ha azonban ADJA KI-t írtak, akkor is "per damnatioriein" a hagyomány. 202. Az ilyen faj­ta hagyománynál idegen dolgot is lehet hagyományoz­ni akként, hogy az örökös köteles vagy megvenni a dolgot és azt átadni a hagyományosnak, vagy a dolog becsértékét kifizetni. 203. Az olyan dolgot is, ame­lyik még nem létezik, föltéve, hogy a jövőben létre­jön, lehet "per damnationem" hagyományozni, mint például: A GYüMÖLCS, AMI AZON A TELKEN TEREM, vagy AKI ATTÓL A RABN6T6L SZüLETNI FOG. 204. Amit pedig úgy hagyományoztak, (hogy) az örökség elfogadása után, bárha feltétel nélküli hagyomány is, mégis a hagyományos nem úgy egyidejűleg szerzi meg, mint a "per vindicationem" hagyományt, hanem az nem kevés­bé az örökösé. És ezért a hagyományosnak in perso­nam actió-val kell fellépnie, azaz az intentióban azt állítani, hogy az örökös azt köteles neki kiad­ni. És ilyenkor az örökös, ha res mancipi-ről van szó, köteles mancipiumba adni, vagy in iure átenged­ni és a birtokot is átadni; ha nem res mancipi, ele­gendő a dolgot átadni. Ha ugyanis egy res mancipi-t csak átadot t és nem mancipálta azt, akkor teljes joggal csak elbirtoklással lesz az a hagyományosé. Az elbirtoklás pedig, mint azt már más helyen mon­dottuk,(2) ingó dolgoknál egy év alatt, az ingat­lannal összefüggőknél pedig két év alatt fejeződik

(1) A feltételesen felszabadított rabszolga megjelölése a függés idej e alatt

(2) II. 42.

II. 205.-210. 85

be. 205. Az is eltérés még e között és a "per vindi­cationem" hagyomány között, hogy amennyiben ugyan­azt a dolgot kettőnek vagy többeknek "per damnatio­nem" hagyták hagyományul, mégpedig együttesen, ter­mészetes, hogy minden egyesnek (csak) a maga része Jar (belőle); mint olyankor, amikor "per vindicatio­nem" hagyományoztak. Ha azonban (nem együttesen, hanem) külön-külön, akkor mindegyiküknek az egész jár. Ez úgy történik, hogy ti. az örökös az egyik­nek a dolgot, a másiknak a dolog ellenértékét köte­les adni. Amennyiben pedig együttesen történt a ha­gyományrendelés, a kiesőnek a része nem nő hozzá a társhagyományosok (részéhez), hanem bennemarad az örökségben.

206. Amit pedig arról mondottunk, hogy a kieső részét a "per damnationem" hagyománynál visszatart­ják az örökségben, viszont hogya "per vindicatio­nem" hagyománynál hozzánő a társhagyományosok ré­széhez, ezzel kapcsolatosan figyelmeztetnünk kell arra, hogy ez a lex Papia előtt volt így aciviljog szerint. A lex Papia után a kiesőnek a része caducum (elesett rész) lett és azokat illeti, akiknek a vég­rendelet szerint gyerekei vannak. 207. És ámbár az elesett részek követelésénél elsőség illeti meg azo­kat az örökösöket, akiknek gyerekeik vannak, ezt kö­vetően, ha az örökösöknek nincsenek gyerekeik, azok a hagyományosok (következnek), akiknek gyerekeik van­nak . Mégis maga a lex Papia intézkedik akként hogy az e~yüttesen kinevezett társhagyományosok, h~ gyer­mekelk vannak, előzzék meg az örökösöket, mégha azoknak gyerekeik vannak is. 208. De a legtöbbeknek az a véleménye, hogy ami ezt a jogot illeti amit a lex Papia az együttesen kinevezettek részér~ bizto­sított, nem befolyásolja az, hogy vajon "per vindi­cationem", vagy "per damnationem" történt a hagyo­mányozás.

209. "Sinendi modo" így hagyományozunk: AZ öRö­KöSöMET KÖTELEZ ZÉK ANNAK TORÉSÉRE, HOGY L. TI TIUS STICHUS RABSZOLGAT ELVIGYE ÉS MAGÁNAK MEGTARTSA. 210 . Ebben a fajta hagyományban valamivel több van mint a "per vindicationem" hagyományban, azonban ke­vesebb, mint a "per damnationem" hagyományban. Ugyan-

86 II. 211.-215.

is ilyen módon a végrendelkező nemcsak a saját,~ol­gát hagyományozhat ja jogérvén~esen, haI!em,a s~Jat " örököséét is. Egyébként ugyanls "per vlndlcatlonem csupán a saját dolgát hagyományozhat ja, "per dam­nationem" viszont bárki kivülálló dolgát is hagyo­mányozhatja. 211. Ha ugyan~s a végren~:lkező halá­la idején a dolog vagy a vegrendelkezoe, vagy az örököséé volt, nyilván érvényes a hagyomány, mégha a végrendelet készitése idején egyiküké sem volt. 212. Ha azonban a végrendelkező halála után ez a dolog az örököséé lett, felmerül az a kérdés, vajon érvényes-e a hagyomány? És a legtöbben úgy véleked­nek, hogy az érvénytelen. Hogyan is áll hát ez ,a dolog? Jóllehet valaki egy olyan dolgot hagyomanyo­zott, amely sohasem volt az övé és azután sem lett sohasem az ő örököséé sem, a senatusconsultum Nero­nianum alapján olyannak l'tszik, mintha , "per d~m­nationem" hagyományozták volna. 213. Amlnt pedlg a "per damnationem" hagyományozott dolog ~z ör~kség elfogadásával nem lesz azonnal a h~gy~manyo~e, ha­nem mindaddig az örökösé marad, amIg o azt atadva, mancipálva vagy in iure cedálva nem t~szi ~ ~agyo~ mányosévá, ugyanez a szab~ly vo~atkozlk a ~lnen~l modo" hagyományra is. És epp ezert e hagyomany Cl­mén is in personam actio inditható: MINDARRA, AMIT AZ öRöKÖS A VÉGRENDELET FOLYTÁN ADNI, TENNI TARTO­ZIK. 214. Vannak azonban, akik úgy vélekednek, hogy e hagyomány folytán az örökös n~m köteles~ ho~y mancipáljon, vagy in iure cedálJon, vagyatadJon, hanem elegendő, hogy tGrje, hogy a ~agyományos_ma­gávai vigye a dolgot; mivelh?gy .. a vegreI!delkezo sem­mivel sem parancsolt meg nekI tobbet, mlnt hogy en­gedje (sinat) azaz tGrje, hogy a hagyományos birja a dolgot. 215: Nagyobb véleményeltérés következik be ennél a hagyománynál, ha ugyanazt a dolgot ket­tőnek vagy többeknek külön-külön hagyományozta~: Egyesek úgy vélik, hogy mindkettőnek az egész Jar" mint a vindicatiós hagyománynál. Nem kevesen azt hl­szik, hogy a birtokba vevő helyzete a jobb, mivel a hagyomány e fajtájánál a örökös tGrést köteles tanúsitani, hogy a hagyományos birhassa a ~olgot. Mindebből pedig az következik, hogy amennylben az

II. 216.-219. 8 7

először jelentkezővel szemben tGrést tanúsitott, és az elvitte a dolgot, biztositva van azzal szem­ben, aki később kéri a hagyományt, mivel már nincs nála a dolog, hogy eltGrhesse, hogy az (ti. a ké­sőbb jelentkező) elvihesse a dolgot, és nem járt el csalárdul sem, (abban a vonatkozásban) hogy ne legyen nála a dolog.

216. "Per praeceptionem" a következő módon ha­gyományozunk: L. TITIUS STICHUS RABSZOLGÁT KAPJA MEG ELÖRE. 217. De a mi tanitómestereink úgy vél­ték, hogy senki másnak nem lehet ilyen módon hagyo­mányozni, csak annak, akit valamilyen részre örökös­sé neveztek. Praecipere ugyanis annyit jelent, mint az előbb megkapottat elvinni, ami csak olyan sze­mélynél fordul elő, akit bizonyos részre örökössé neveztek, mivel ő az örökösrészén kivül előre meg fog kapni egy hagyományt. 218. Épp ezért, ha kivül­állónak hagyományoztak (igy), érvénytelen a hagyo-mány. Olyannyira, hogy mint Sabinus gondolta, még a senatusconsultum Neronianum alapján sem válhat érvényessé; mert ettől a senatusconsultumtól, igy mondja, csak azok (a hagyományok) válnak érvényes­sé, amelyek valamilyen szóhiba folytán aciviljog szerint nem érvényesek, nem pedig azok, amelyek a hagyományos személye miatt nem teljesithetők. Vi­szont Iulianus és Sextus véleménye szerint ebben az esetben is a senatusconsultum folytán érvényes a hagyomány; ugyanis ebben az esetben is megtörtén­het, hogy a használt szavak folytán a civiljog sze­rint érvénytelen a hagyomány, ebből pedig nyilván­való, hogy ugyanannak más szavakkal helyesen lehet hagyományozni, mint például "per vindicationem", "per damnationem", "sinendi modo". Akkor érvényte­len ugyanis a személyben rejlő hiba folytán a ha­gyomány, ha olyannak hagyományoztak, akinek semmi­féle módon sem lehet hagyományozni, például egy pe­regrinusnak, akivel nincs testamenti factio(l); természetesen ilyen esetben a senatusconsultumnak sincs helye. 219. Ugyani gy tanitómestereink úgy vé-

(1) Végrendelkezési és öröklési képesség,

88 II. 220. -222.

lik, hogyha valakinek így jutta~tak hagyom~nyt, semmiféle más okoskodással sem,Juthat .hO~z~ ahhoz, amit neki hagyományoztak, csupancsak lud~c~u~ r. a -miliae herciscundae(l)-val, amelyben az oro~osok közötti örökség megosztásáról, azaz felosztasáró~ szoktak pereskedni. A bíró kötelességéhez tartozlk . " azután, hogy azt, amit "per" praec,eptlon.~m hagy tak odaítélje. 220. Ebbol megerthetJük,.hogy a mi ta~ítómestereink véleménye szerint semml mást nem lehet "per praeceptionem" hagyományozni, csa~ azt, ami a végrendelkezőé; semmi más dolog ug~anls a hagyatéki tárgyakon k~vül nem l~~et a per targya. Ha tehát a végrendelkezo nem a saJat dolgát hagyo­mányozta ekképpen, a civiljog szerint érvénytelen a hagyomány; azonban a s~natusconsu~t~mf~lytán ér­vényessé lesz. Bevallhatjuk, hogy megls blzonyos esetekben más dolgát is lehet "per praeceptionem" hagyományozni; ha például.valak~.~gy olyan d~lgot hagyományozott, ame~~et hlte~ezoJenek zá~ogke~t mancipált. Azt tartjak ugyanls, hogya blró hlva­talból kényszerítheti a társörökösöket, hogya tar­tozás kifizetésével váltsák ki ezt a dolgot, hogy a z akinek így hagyták, azt előbb elvihesse. 221' De a másik iskola jogtudósai úgy vélekednek,

• . " h hogy kívülállónak is lehet "per praeceptlonem a-gyományozni olyféleképpen, ha így fogalmazzák: TITIUS STICHUS RABSZOLGÁT FOGJA. Fölösleges az "előbb" (prae) szócska odakapcsolása • Ezáltal olyannak látszik mintha "per vindicationem" lenne hagyomá­ny ozva ~z a dolog. Azt mondják, hogy e~t a véle-" ményt az isteni Hadrianus egy rendeletevel megero­sítette. 2 22. Ezen vélemény szerint tehát, ha ez a dolog a ius Quiritium folytán a z elhaltté ,;;olt, .. a zt vindikálhat ja a hagyományos, a kár egy o az öro­k ösök közül, akár kívülálló. Ha azonban csak bele­tartozott a végrendelkező vagyon ába (az a dolog), a kívülálló vonatkozásában (csak) a senatusconsul­t um alapján érvényes a hagy~m~ny~ ~rö~ö~nek vi~z~nt a bíró hivatalból fogja odaltelnl ludlclum famlllae

(1) örökség megosztá s i ke r esetek .

II. 223.-228. 89

herciscundae során. Ha azonban semmiféle jogon nem volt a végrendelkezőé, akkor úgy az örökös, mint a kívülálló vonatkozásában a senatusconsultum foly­tán érvényes lesz. 223. Ha ugyanazt a dolgot együt­tesen, vagy külön-külön hagyományozták két vagy több (személy) részére, akár az örökösök közül a mieink véleménye szerint, akár a kívülállók közül is - amazoK nézete szerint, mindegyikük meg kell kapja a maga részét.

224. A LEX FALCIDIÁ-HOZ. Régen bizony szabad volt az egész vagyont hagyományokkal és felszabadi­tásokkal kimeriteni és mást nem hagyni az örökösök­nek csak a puszta örökösi nevet. Úgy tűnik, a XII táblás törvény is megengedte ezt, akként rendelkez­vén, hogy amint valaki a saját vagyonáról végren­delkezett, az érvényes legyen, ezekkel a szavakkal: AHOGY HAGYOMÁNYOZTA A VAGYONÁT, ÚGY LEGYEN AZ JOGOS. Amiértis a kinevezett örökösök tartózkodtak a na-

. gyatéktól, és ezért legtöbben a végrendelet (érvé­nyesülése) nélkül haltak el. 225. Ezért hozták meg a lex Furiá-t, amelyben - kivéve bizonyos személye­ket - a többieknek nem engedték meg, hogy hagyomány, vagy halál eseti juttatás eimén több mint ezer ast kaphassanak. De ez a törvény sem érte el, amit akart. Ugyanis, akinek például ötezer as vagyona volt, öt embernek egyenként ezer ast hagyományozva, kimerít­hette az egész vagyont. 226. Ezért később meghozták a lex Voconiá-t, amely akként rendelkezett, hogy senki sem kaphasson többet hagyományok, vagy halál eseti juttatás eimén, mint amennyit az örökösök kap­tak. Úgy látszott, hogy e törvény folytán az örökö­sök mégiscsak kapnak valamit. De ebből is nagyjából hasonló baj származott. A végrendelkező ugyanis meg­tehette, hogy sok hagyományos személye között el­osztván vagyonát, ann yira keveset hagyott az örökö­söknek, hogy az nem ösztönözte az örököst arra, hogy ezért a kis előnyért magára vegye az egész örökség terheit. 227. Meghozták tehát a lex Falcidiá-t, amely úgy rendelkezett, hogy nem lehet a vagyon 3/4 részénél többet hagyományozni. Az örökös meg kell tehát kapja a hagyaték egynegyed részét. ~s most ezzel a joggal élünk. 228. A szabadságok megadásá-

90 11.229.-235.

nál is a túlzott lehetőséget a lex Fufia Caninia mérsékelte. mint azt az első kommentárunkban(1) kifejtettük.

229. AZ ~RV~NYTELENüL HÁTRAHAGYOTT HAGYOMÁNYOK­RdL. Az örökösnevezés előtt érvénytelenül hagyomá­nyozunk, ti. mivel a végrendeletek az érvényessé­g~ket az örökösmegnevezéstől kapják, és épp ezért mlntegy az egész végrendeletnek a csúcsa és az alap­ja az örökösnevezés. 230. Hasonló megfontolásból örökösnevezés előtt szabadságot sem lehet adni. 231 . A mi tanítómestereink úgy vélik, hogy gyámot sem lehet ezen a helyen adni; Labeo és Proculus szerint viszont lehet gyámot adni, mert hisz a gyám­adással semmivel sem kisebbedik a hagyaték. 232. Az örökös halála utánra sem érvényes a hagyomány az­az ilyen módon: MIHELYT (már) MEGHALT AZ öRöKÖSöM ADOK, HAGYOMÁNYOZ OK , vagy ADJON. így azonban hely~­sen hagyományoznak: MIHELYT AZ öRöKöSöM MEGHAL mivelhogy nem az örökös halála utánra hagyományo~­nak, hanem életének utolsó szakaszára. Továbbá így sem lehet hagyományozni: AZ öRöKöSöM HALÁLA ELöTTI NAPON. Úgy tűnik, ezt nem kellő pontossága miatt nem fogadták el. 233. úgy gondoljuk, hogy ugyaneze­ket kell mondani a felszabadítások vonatkozásában is. 234. Akik azt kérdezik, hogy lehet-e gyárnot ren­delni az örökös halála utánra, azoknak körülbelül ugyanaz a kérdésük, mint amely arról vitázik, hogy lehet-e gyárnot rendelni örökösnevezés előtt .

235 . A BüNTET~S C~LJÁBdL TöRT~NT HAGYOMÁNYOKRdL. Büntetés címén történt hagyomány is érvénytelen. B~nte~és cí~én történt hagyományozásnak pedig az l~tSZlk, aml~ az örökös korlátozása céljából hagyo­manyozn ak, mlnél fogva az örökös valamit megtegyen vagy ne tegyen; például, amit így hagyományoznak: ' HA AZ öRöKöSöM A LÁNYÁT TITIUSNAK ADJA FELES~GüL ADJON TíZEZRET SEIUSNAK. HA A LÁNYODAT NEM ADOD' TITIUSHOZ FELESÉGüL, ADJ TITIUSNAK TíZEZRET. Az is ~lintetés címén történt hagyomány, ha megparancsol­Ják az örökösnek, hogy például amennyiben két éven bellil nem emelne síremléket neki, adjon tízezret

(1) r. 42 .-

II. 236.-242. 91

Titiusnak; és véglil is magából a meghatározásból kiindulva sok hasonló esetet észlelhetlink. 236. Sza­badság sem adható blintetés címén, bár ez vitás volt. 237 . A gyám vonatkozásában tulajdonképpen nem me­rlilhet fel kérdés, mert gyámrendelés által nem le­het az örököst arra rászorítani, hogy valamit tegyen, vagy ne tegyen; ezért ...• rendelik ki, ha blintetés címén rendeltek is ki gyámot, az sokkal inkább föl­tételesen kirendeltnek, semmint büntetésképp kiren­deltnek lát szik.

238. Bizonytalan személy részére hagyott hagyo­mány érvénytelen. Bizonytalannak pedig az a személy látszik, akit a végrendelkező a lelkében dúló bi­zonytalan megítélése miatt vett oda, mint például, ha így hagyományoztak: AKI ELSöNEK JöN A TEMET~SEM­RE, ANNAK AZ öRöKöSöM ADJON TíZEZRET. Ugyanez a sza­bály érvényeslil, ha általában mindazoknak hagyomá­nyoz AKI CSAK ELJöN A TEMET~SEMRE. Ugyanilyen elbí­rálás alá esik a kövétkezőképpen hagyott hagyomány: BÁRKI LEGYEN IS AZ, AKI A FIAMHOZ ADJA A LÁNYÁT FE­LESÉGüL, ANNAK ADJON AZ öRöKöSöM TíZEZRET. Az is ilyen elbírálás alá esik, amit a következőképpen hagynak: AZOK, AKIKET A VÉGRENDELETEM MEG íRÁSA UTÁN ELSöKNEK JELöLNEK A CONSULSÁGRA. Hasonlóképpen az' ilyen is bizonytalan személyeknek történt hagyomány­nak tekintendő. ~s véglilis sok más ilyesfajta akad. Határozott kijelölés mellett azonban bizonytalan személy javára is lehet hagyományozni, mint példá­u l: ANNAK, AKI JELENLEGI ROKONAIM KöZüL ELSöNEK JöN EL A TEMETÉSEMRE, AZ öRöKöSöM ADJON TíZEZRET. 239. Úgy tűnik, a szabadságot sem lehet bizonytalan személy részére megadni, mert a lex Fufia Caninia úgy rendelkezik, hogy a rabszolgákat név szerint kell felszabadítani. 240. Gyárnot is határozottan kell rendelni. Idegen utószlilöttnek is érvénytelen a hagyományozás. 241. Az az idegen utószlilött, aki nem az örökhagyó suus heres-eként fog majd megszli­letni. Épp ezért az emancipált fiú által nemzett un?ka kívlilálló utószülött; hasonlóképpen az is, akl egy olyan anya méhében van még, aki civiljog szerint nem tekintendő feleségnek, az apa szempont­jából kívlilálló utószlilöttnek minőslil. 242. Idegen

92

utószülöttet azonban örökösül sem lehet nevezni; ő is ugyanis bizonytalan személy. 243. Mindaz, amit a fentebb mondottunk, szorosan a hagyományokra vo­natkozik. Ámbár egyesek méltán vélekednek akként, hogy büntetés címén örökössé sem lehet senkit sem kinevezni. Nem bír jelentőséggel, hogy úgy sz6l a rendelkezés, hogy az örökös adjon ki hagyományt, ha valamit megtesz, vagy nem tesz meg; vagy pedig ha társörököst kapcsolnak hozzá, mivel mind a társörö­kös hozzáadásával, mind a hagyomány kiadásával arra kényszerítik, hogy valamit akarata ellenére tegyen, vagy ne tegyen. .

244. Felmerül a kérdés, hogy vajon annak, aki általunk örökössé nevezett potestasa alatt van, jog­szerűen hagyományozhatunk-e? Servius úgy véli, hogy jogszerűen lehet hagyományozni, de a hagyomány meg­hiúsul, ha abban az időpontban, amikor a hagyomány hatályossá szokott válni, még mindig potestas alatt van az illető; és ezért akár föltétel nélkül hagy­tak hagyományt és az illető még a végrendelkező éle­tében kikerült az örökös potestasa alól, akár fölté­telesen és ez megtörtént még a föltétel beállta előtt, ki kell adni a hagyományt. Sabinus és Cas­sius úgy tartják, hogy föltételesen érvényesen lehet hagyományozni, föltétel nélkül nem. Mert bár még a végrendelkező életében megszúnhet az örökös potes­tasa alatti állapot, mégis azért kell a hagyományt érvénytelennek tekinteni, mivel semmi hatálya nem lenne, ha a végrendelet elkészítése után rögtön meghalt volna a végrendelkező és mert az lehetetlen, hogy ez azért érvényesülhessen így, mert ő az éle­tét továbbhúzta. De a másik iskola jogtudósai sze­rint föltételesen sem lehet érvényesen hagyományozni mivel akiket potestasunk alatt tartunk, azoknak épp' annyira nem tartozhatunk föltételesen, mint föltétel nélkül. 245. De fordítva: áll az is, hogyha az, aki a te potestasod alatt van, ha örökössé nevezik , , , ervenyesen tartozhat neked hagyománnyal. De ha te ő általa válsz örökössé, meghiúsul a hagyomány, mert

- önmagadnak nem tartozhatsz hagyománnyal. Ha azonban a fiút emancipálták, vagy a rabszolgát felszabadí­tották, vagy másra átruházták, és őmaga vált örökös­sé, vagy más valakit tett azzá, jár a hagyomány.

II. 246. -253. 93

246. Most pedig áttérünk a hitbizonányokra. 247. De előbb lássuk az örökségeket. Először

is tehát tudnunk kell azt, hogy szükséges, hogy va­lakit jogszerűen örökössé nevezzenek és az ő hitére bízzák, hogy azt az örökséget másnak adja ki; más­különben érvénytelen az a végrendelet, amelyben senkit sem neveztek ki jogszerűen örökössé. 249. A hitbizományoknál pedig úgy tűnik az érvényesen és fŐképpen a leggyakrabban használt szavak: KíVÁNOM, KÉREM, AKAROM, HITEDRE BíZOM; ezek egyenként is ugyanolyan hatályosak, mintha mindet egyszerre al­kalmaznák. 250. Amikor tehát ezt írjuk: L. TITIUS LEGYEN AZ ÖRÖKöS; hozzáfűzhetjük: ARRA KÉRLEK L. TITIUS ÉS MEGKíVÁNOM TOLED, HOGY RÖGTÖN, AMINT MÓ­DODBAN ÁLL, FOGADD EL AZ ÖRÖKSÉGEMET, (s azt) C. SEIUSNAK ADD KI, ADD ÁT. Azt is kérhetjük, hogy csak részben történjék átadás; és szabad föltétele­sen, vagy föltétel nélkül hagyni hitbizományokat, vagy határozott időpontt6l kezdődően. 151. Az örök­ség átadása után pedig az, aki azt átadta, nem ke­vés~é továbbra is örökös marad; az pedig, aki meg­kapJa az örökséget, van amikor örökösi helyzetbe kerül, van amikor hagyományosiba. 252. Egykor pedig . sem örökösi, sem hagyományosi helyzetbe nem került hanem inkább vevőnek tekintették. Akkor ugyanis az' volt szokásban, hogy annak, akinek átadták az örök­séget, színleg (nummo uno) egy pénzdarabért eladták azt az örökséget. És ugyanazokat a stipulati6kat, amelyeket az örökség elad6ja és vevője között alkal­mazni szoktak, alkalmazták az örökös és a között akinek átadták az örökséget, azaz a következő mó: don: az örökös megígértette azzal, akinek átadták az örökséget, hogy mindazért, amit öröklés címén elmarasztalva kifizetett, vagy jóhiszeműen kiadott ezért őt kártalanítani fogják és egyáltalán, ha va: laki vele öröklés címén perelne, őt hatályosan meg­védi ez ellen. A~ pedig, aki megkapta az örökséget ellentételezésként megígértette, hogyha valami az ' örökségbŐL az örököshöz kerülne, azt ő kiadja neki, és hogy túri, hogy az örökléssel kapcsolatos pere­ket procuratori, illetve cognitori minőségben vihes­se. 253. De a későbbi időkben Trebellius Maximus és

94 II. 25}L-255.

Annaeus Seneca consulsága alatt hoztak egy senatus­consultumot, amely akként rendelkezett, hogy abban az esetben, ha valakinek hitbizomány címén adtak örökséget, mindazokat a kereseteket, amelyeket a civiljog értelmében az örökös részére vagy ellene adtak meg, annak és az ellen adják meg, akinek hit­bizomány címén adták át az örökséget. Ezen senatus­consultum folytán kimentek a szokásb6l az eiiel kap­csolatos cauti6k. A praetor ugyanis ettől kezdődően utilis acti6-kat adott annak és az ellen, aki meg­kapta az örökséget, mintegy az örökösnek és mintegy az örökös ellen, és ezeket közzétette edictumában is. 254. De most megint, mivel a kinevezett örökö­sÖk-, miután vagy az egész hagyaték, vagy többnyire majdnem az egész hagyaték kiadására kérték fel őket, vissza szokták utasítani a hagyaték elfogadását a semmilyen, vagy minimális haszonra tekintettel, és így megdőltek a hitbizományok is, - ezek után Pega­sus és Pusio consulok alatt a senatus olyan véle­ményt nyilvánított ki, hogy annak, akit megkértek a hagyaték kiadására, ugyanúgy szabad legyen a ne­gyedrészt megtartania, mint a lex Falcidia alapján ezt a hagyományok vonatkozásában visszatartani meg­engedték. (Ugyanezt a visszatartási jogot engedték meg azoknál az egyes dolgoknál is, amelyeket hitbi­zomány címén hagytak valakire.) Ezen senatusconsul­tum folytán az örökség terheit az örökös viseli. Az pedig, aki hitbizomány címén az örökség többi részét megkapja, részhagyományosi helyzetbe kerül, azaz egy olyan hagyományos helyzetébe, akinek a vagyon egy részét hagyományozták; a hagyománynak ezt a faj­táját partiti6nak (megosztásnak) nevezik, mivelhogy a hagyományos osztozik az örökös sel az örökségen. Ebből következett, hogy azokat a stipulati6kat, ame­lyeket az örökös és a részhagyományos között szoktak alkalmazni, ugyanezeket alkalmazták az örökös és a között, aki hitbizomány címén kapta meg az öröksé­get, azaz, hogy az örökség előnyei is és hátrányai is részeik arányában közös legyen köztük. 255. Ha tehát a nem több, mint az örökség háromnegyed ré­szére kinevezett örököst kérik fel az örökség ki­adására, akkor a senatusconsultum Trebellianum ér-

II. 256.-259. 95

telmében adja ki az örökséget, és mindkét esetben részeik arányában adják meg az örökösödési kerese­teket, mégpedig az örökös ellen a civiljog alapján; az ellen pedig, aki megkapta az örökséget, a sena­tusconsultum Trebellianum fOlytán. Ámbár az örökös azon rész vonatkozásában is, amit kiadott, örökös marad, részére és ellene in solidum adják meg a ke­reseteket ; ,de nem terhelik meg többre és nem adnak ellene többre keresetet, mint amennyi vagyon nála az örökségből maradt. 256. Ha azonban valakit több mint 3/4 rész, vagy az egész örökség kiadására kér­nek f.el, helye van a senatusconsultum Pegasianum:­nak. 257. Az pedig, aki egyszer elfogadta az örök­séget, föltéve, hogy saját akaratáb6l fogadta el, akár visszatartotta a negyedrészt, akár nem akarta azt visszatartani, őmaga viseli az összes örökségi terheket. Ha azonban visszatartotta a negyedet, mintegy a részét, a részarányos stipulati6kat ugyan-úgy foganatosítania kell, mint a részhagyományos ~S az örökös között; de ha az egész örökséget kiadta, ez esetben a megvett és eladott örökség mintájára kell foganatosítani a stipulati6kat. 258. Ha azon­ban a kinevezett örökös visszautasítja a hagyaték elfogadását, azért mert azt mondja, hogy neki gya­nús,hogy a hagyaték bizonyára passzív, akkor a senatusconsultum Pegasianum akként rendelkezik, hogy annak a kívánságára, akinek a részére va16 ki­adásra felkér.ték, (de most már) a praetor parancsá­ra fogadja el a hagyatékot és adja azt ki, és (a to­vábbiakban) ugyanúgy annak és az ellen adják meg a kereseteket, aki megkapta a hagyatékot, ahogy ezt a senatusconsultum Trebellianum jogilag előírja. Eb­ben az esetben ninGs szükség semmiféle stipulati6k­ra, mivel egyidejűieg és annak, aki kiadta a hagya­tékot, biztosítékot adnak aképpen, hogy az öröklés­sel kapcsolatos kereseteket arra és az ellen viszik át, aki megkapta az örökséget. 259. Semmi jelentő­sége sincs annak, hogy valakitől, mint általános örököstől az egész örökséget, vagy annak csak egy részét kérik kiadni, vagy hogy - ha csak részbeni örökössé nevezték - ezt az egész részt vagy e rész­nek egy részét kérik kiadni; ugyanis ebben az eset-

96 II. 260.-266.

ben is a senatusconsultum Pegasianum folytán e rész egynegyedét számba szokták venni.

260. Valaki egyes dolgokat is hagyományozhat hitbizomány útján, mint például telket, rabszolgát, ruhát, ezüstöt, pénzt, és vagy magát az örököst ké­rik fel, hogy valakinek adja ki,·vagy a hagyományost, bár hagyományos terhére hagyományozni nem lehet. 261. Továbbá lehet<Séges, . hogy a végrendelkező nem­csak a saját dolgát hagyhatja hitbizományként, ha­nem az örökösét, vagy a hagyományosét, vagy valaki másét is. Tehát a hagyományost61 nemcsak azt lehet kérni, hogy adja ki ~alakinek , a dolgot, amit neki hagyományoztak, hanem más dolgokat is, akár magáé a hagyományoséi, aká~ másoké azok. Egyedül arra kell ügyelni, hogy többet nem lehet kérni, hogy másoknak többet adjanak ki annál, mint amennyit valaki a végrendelet fOlytán kapott; ugyanis ameny­nyiben több, azt érvénytelenül hagyakozták. 262. Amikor pedig idegrn dolgot hagytak hitb izo­mányként, akkor az, aklt a kiadásra felkérnek, kö­teles vagy megvenni magát a dolgot és azt kiszol­gáltatni, vagy a becsértékét megfizetni, mint ahogy szabály, ha "per damnationem" idegen dolgot hagyo­mányoztak. Vannak azonban, akik úgy vélik, hogy amennyiben a hitbizományként hagyott dolgot a tulaj­donos nem adja el, ez esetben megdől a hitbizomány; másként áll a dolog a "per damnationem" hagyomány­nál.

263. Szabadságot is lehet adni rabszolgának hitbizomány·útján akkéht, hogy vagy az örököst ké­rik fel a felszabadításra, vagy a hagyományost. 264. Nem bír jelentőséggel, hogy vajon a végrendel­kező a saját rabszolgája vonatkozásában kéri-e, vagy egy olyanr61 van sz6, aki magáé az örökösé, vagy a hagyományosé, vagy még kívülál16é is. 265. Te~ hát idegen rabszolgát is meg kell vásárolni és fel kell szabadítani. Ha pedig a tulajdonos nem adja el . azt, nyilvánval6an nem következik be a hitbizo­mány útján a szabadság, mert ilyen esetben a vétel­ár figyelembe vétele mit sem számít~ 266. Akit pe­dig hitbizomány folytán szabadítanak fel, az nem a végrendelkező libertusa lesz, mégha a végrendelkező

II. 267.-274. 97

rabszolgája volt is, hanem azé, aki felszabadítot­ta. 267. Ezzel szemben, akit közvetlenül a végren­deletben nyilvánítanak szabaddá, mint például ilyen módon: STICHUS, AZ ÉN RABSZOLGAM LEGYEN SZABAD. -AZT PARANCSOLOM, HOGY STICHUS RABSZOLGAM SZABAD LEGYEN; az ilyen magának a végrendelkezőnek a li­bertusa. Senki más nem kaphatja meg a szabadságot közvetlenül a végrendeletből foly6an, csak az, aki a ius Quiritium szerint mindkét időpontban a vég­rendelkezőé volt, akkor is, amikor a végrendeletet készítette, és akkor is, amikor meghalt.

268. Amit hitbizomány útján hagytak, az sok.ban eltér attól, amit közvetlen jogon hagyományoztak. 269. .....................••..... több sz6 hiány-zik ................ 270. Ugyanígy, aki végrendelet nélkül szándékozik meghalni, az megteheti, hogy at­tól, akire majd a vagyona száll, hitbizományként valakinek valamit hagy; mivel máskülönben az ille-tő által nem hagyományozhat. 270a. Ugyanígy a fi6k­végrendeletben hátrahagyott hagyomány másként nem érvényes, csak ha azt a végrendelkező megerősítet­te, azaz csak akkor, ha a végrendelkező úgy rendel­kezett a végrendeletében, hogy mindaz, amit a codi­cillusokban írt, érvényes legyen; hitbizományt azon­ban meg nem erősített fiókvégrendeletekben is lehet hagyni. 271. Ugyanígy hagyományos terhére nem le­h et hagyományozni; hitbizományt azonban lehet hagy­ni. Sőt még qttól is, akinek hitbizomány útján hagy­tunk, megintcsak hitbizomány útján másnak is hagy­hatunk. 272. Ugyancsak idegen rabszolgának közvet­lenül nem adható meg a szabadság; hitbizomány útján azonban lehetséges. 273. Továbbá fiókvégrendeletben senkit sem lehet örökös sé nevezni, sem kitagadni, mégha a végrendeletben meg is erősítették. Azt azon­ban, akit végrendeletben örökössé neveztek, fiókvég­rendeletben fel lehet kérni, hogy azt az örökséget, az egészet, vagy annak egy részét, másnak adja ki, még akkor is, ha a fiókvégrendeleteket a végrende­letben nem erősítették meg. 274. Ugyanígy az a nő, akit olyan személy, akinek a vagyonát százezerre becsülték a lex Voconia értelmében nem nevezhetett örökösévé, hitbizomány útján mégis megszerezhette

98 II. 275.-282.

magának az örökséget. 275. Azok a latinok is, akiket a lex Iunia eltiltott attól, hogy közvetlen jogon örökségeket és hagyományokat szerezzenek, hitbizo­mány útján szerezhetnek. 276. Ugyanígy, affiikor a senatusconsultum elti~totta, hogy 30 évnél fiata­labb saját rabszolgát szabaddá és örökössé nyilvá­nítsunk, .sokan azon a véleményen voltak, hogy sza­baddá nyilváníthat j uk őt, amikor eléri a 30 évét és kérhetjük, ·hogy akkor adják ki neki az örökséget. 277. Ugyanígy, ámbár annak a halála után, aki ne­künk örökösünk lett, nem nevezhetünk mást az ő he­lyébe örökösül, de felkérhetjük őt~ hogy amikor meg­hal, azt az örökséget egészben, vagy részben adja ki másnak. És mivel az örökös halála után is lehet hitbizományt adni, ugyanezt elérhetjük akként is, ha így fogalmazunk: HA MAJD MEGHAL TITIUS, AZ öRö­KÖSÖM ., AZT AKAROM, HOGY A HAGYATÉKOM P. M~VIU~N~K JUSSON. Mindkét esetben, ebben is, abban lS TltlUS azzal a kötelezettséggel hagyja hátra örökösét, hogy az adja ki a hitbizományt. 278. Ezen kívül a hagyományokat formularis eljárás útján követeljük; ezzel szemben a hitbizományokat Rómában a consulnál, vagy annál a praetornál kaphat juk meg, aki elsősor­ban a hitbizományok jogi vonatkozásait intézi; a provinciákban pedig a provinciai helytartónál. 279. Ugyanígy a hitbizományokról a városban mindig van jogi eljárási lehetőség; a hagyományokról csak az előírt perlekedési napokon. 280. Továbbá a hit­b izományoknál kamatokkal és gyümölccsel is tartoz­nak, feltéve, hogy teljesítési késedelembe esett az, aki a hitbizománnyal tartozik; hagyományoknál azonban nem kell kamatot fizetni; így van ez az is­teni Hadrianus rescriptumában. Tudok azonban arról, hogy Iulianusnak az volt a véleménye, hogy azoknál a hagyományoknál, amelyeket "sinendi modo" hagytak, ugyanazok a szabályok érvényesültek, mint a hitbi­zományoknál; úgy látom, hogy ez a véleményez idő szerint túlsúlyban van. 281. Továbbá a g örögül írt hagyományok nem érvényesek; a hitbizományok viszont érvényesek. 282. Azután: ha a "per damna tionem" ha­gyott hagyomány esetében az örökös tagad, duplumra me g y a per; hitbizomány címén mindig simplumra megy

II. 283. -288. 99

a végrehajtás. 283. Továbbá, ha valaki hitbizomány alapján többet fizetett tévedésből, mint amennyi­vel tartozik, visszakövetelheti azt; ezzel szemben, ha alaptalan indok alapján "per damnationem" hagyo­mányesetén a tartozásnál többet fizettek, azt nem lehet visszakövetelni. Ugyanez a jog vonatkozik az olyan hagyományra is, amelyet ilyen vagy olyan ok folytán, tévedésből, tartozatlanul fizettek ki. .

284. Voltak más különbségek is, amelyek ma már nincsenek. 285. Például, hogya peregrinusok is szerezhettek hitbizományokat; és talán ez volt a hitbizományok eredete. Később azonban ezt eltiltot­ták; és most az isteni Hadrianus oratiója folytán létrejött egy olyan senatusconsultum, amely szerint ezeket a hitbizományokat a fiscus javára vindikálják. 286. Úgy látszik, hogy egykor a nőtlenek is, akiket a lex Iulia eltiltott attól, hogy örökségeket és hagyományokat kaphassanak, hitbizományokat szerez­hettek. 286a. Ugyanígy a gyermektelenek, akik a lex Papia folytán (azért mert nem voltak gyermekeik) a rájuk szállt örökségeknek és hagyományoknak a fe-lét elvesztették, egykor csak hitbizomány formájá­ban kaphatták meg az egészet. De később a senatus ­consultum Pegasianumban egyöntetűen eltiltották a hitbizományoknak a megszerzését is, ugyanúgy, mint a hagyományoknál és az örökségeknél . Ezek azokra szálltak, akik abban a végrendeletben, mint gyere ­kesek szerepeltek, vagy ha senki sem volt, akinek gyereke lett volna, akkor a népre szállott, amint ugyanez a jog érvényesült a hagyományoknál és az örökségeknél, amelyek ilyen vagy hasonló okból caducumokká válnak. 287. Egykor bizonytalan személy részére, vagy idegen utószülötteknek is lehetett hagyni hitbizomány útján, annak ellenére, hogy az ilyet nem lehetett örökös sé nevezni, sem neki hagyo­mányozni. De ama senatusconsultummal, amelyet az isteni Hadrianus indítványára hoztak, ugyanazt ren­del ték el a hitbizományokra is, ami a hagyományokra és az örökségekre vonatkozott. 288. Ma már semmi kétség, hogy büntetés címén hitbizomány formájában sem lehet hagyatkozni .

(

100 II. 289.

289. Mert ámbár a hitbizományok a jog sok ré­szében sokkal nagyobb lehetőséget biztosítanak, mint azok, amelyeknél közvetlenül hagyakoznak, bizonyos dolgokban azonban csak ugyanannyira érvényesülnek; mégis a végrendeletben gyámot nem lehet másként ren­delni csak közvetlenül, mint pl. ezen a módon: GYER­MEKEIMNEK TITIUS LEGYEN A GYÁMJA, vagy így: GYERME­KEIMNEK TITIUST RENDELEM GYÁMUL: hitbizomány formá­jában bizony ez nem rendelhető.

(

III. 1.-6. 101

Harmadik kommentár

1. A végrendelet nélküli örökségek a XII táb­lás törvényből folyóan elsősorban a suus heres-eket illetik. 2. Sui heredes-nek tartják azokat a gyer­mekeket, akik az elhalt potestasaban voltak, mint a fia, a lánya, a fiától származó fiúunokája és lányunokája, a fiú unokájától született fiú-déd­unokája vagy lány-dédunokája, vagy még távolabbi fiú és lány leszármazók. Semmit nem jelent, hogy ezek a gyermekek természetes gyermekek, vagy örökbe­fogadottak. Végül is azonban a fiú- és a lányunoka, valamint a fiú- és a lány-dédunoka csak akkor szá­mítanak suus heres-nek, ha elődjük kiesett az apa hatalmából, ami történhet akár halál folytán, vagy más okból, például emancipatio folytán. Ha ugyanis egy fiú valakinek a haláláig annak hatalma alatt áll, a tőle származó unoka addig nem lehet suus .he­res. Ugyanezt kívánjuk mondani végül is az ezen gyermekeket követő többi személyre nézve is. 3. Az a feleség, aki férjének manusa alatt áll, annak sua heres-e, mert egy lány helyét foglalja el. Ugyanígy a meny, aki a fiú manusa alatt áll, unoka helyét foglalja el. Ö azonban csak akkor lesz sua heres, ha az a fiú, akinek a manusa alatt állt, amikor az apa meghalt, nem állott annak potestasa alatt. Ugyanezt mondjuk arról, aki házasság folytán van az unoka manusa alatt, mivel dédunoka helyét foglalja el. 4. Azok az utószülöttek is, akik ha még apjuk életében születtek volna meg, annak ha­talma alá kerültek volna, sui heredes. 5. Ugyanez a szabály érvényesül azokra is, akiknél a lex Aelia Sentia vagy a senatusconsultum valamelyik esetét az apa halála után bizonyítják. Ök ugyanis, ha még az apa életében bizonyították volna törvényes szárma­zásukat, potestas alá kerültek volna. 6. Ugyanez vonatkozik értelemszerűen arra a fiúra is, akit az

102 III. 7.-12.

első vagy a második mancipatióval szabadítottak fel az apa halála után. 7. Tehát, ha fiú és lány és egy másik fiútól fiúunokák és lányunokák vannak, egy­képpen meghívják őket az öröklésre; az, aki köze­lebbi fokon van, nem zárja ki a távolabbit. Az ugyanis méltányosnak látszik, hogya fiú- és lány­unokák apjuk helyébe és részébe következzenek. Ugyanez megokolásból, ha a fiútól fiú- és lányuno­ka van, a f~úunokától pedig fiú- vagy lány-dédunoka egyszerre mlndet együtt hívják meg az örökségre. ' 8. És mivel az volt az álláspont, hogya fiú- és a lányunokák, s ugyanígy a fiú- és a lány-dédunokák is be~épjenek a szülőj~k h:lyére, az látszott meg­felelonek, hogy nem fejenkent, hanem törzsenként oss~ák fel az örökséget, mégpedig úgy, hogy a fiú elvlhesse az örökség felét, a másik fiútól való két vagy több unoka pedig a másik felét. Ugyancsak ha k~t fiút61 származnak unokák, tegyük fel az ~gy ik­tol egy va~y kett~, a másiktól három vagy négy, az egy vagy ket unokahoz tartozik a fele örökség és a három vagy négy unokához az örökség másik f~le.

9. Ha nincs suus heres, akkor ugyancsak a XII táblás törvény folytán az örökség az agnatusoké. 10. Agnatusoknak hívják azokat, akiket törvényes rokonság fűz össze. Törvényes pedig az a rokonság a~ely férfi ágon kapcsolja össze a személyeket. T~­hat az u~yana~on apát ól született fivérek egymásnak agnatusal, aklket consanguineinek is hívnak és nem vizsgálják, hogy ugyanaz volt-e az anyjuk. Ögyanígy a nagybácsi a fivére fiának és az neki kölcsönösen ag~atusaik. Ugyanebbe a körbe tartoznak a fivérektől szarmaz6 unokatestvérek egymás között azaz a~ok akiket két fivér nemzett; őket tÖbbnyire consobri­nusoknak hívják. Ezen okoskodás alapján ti. az ag­nati6nak több fokára is eljuthatunk. 11. A XII táb­lás törvény azonban nem mindenkinek - csak azért mert agnatu~ - adja meg az örökséget, hanem csak' azokn~k,.aklk akkor,.amikor bizonyossá vált, hogy valakl vegrendelet nelkül halt el, a legközelebbi fokon vannak. 12. E jogban nincs utódlás. Épp ezért ha ~ legközelebbi.agnatus elmulasztotta az örökség' átvetelét, vagy mlelőtt ahhoz hozzájárult volna,

III. 13. -17 . 103

meghalt, az őt követőknek semmiféle joga sincs a törvény alapján. 13. Azért nem azt vizsgáljuk, hogy a halál időpontjában ki volt a legközelebbi, hanem azt az időt vesszük figyelembe, amikor már bizonyos­s~ vált, hogy valaki végrendelet nélkül halt el, mlvelhogy, ha valaki elkészítvén a végrendeletét, hal el, helyesebbnek látszik akkor keresni azt, hogy ki a legközelebbi, amikor már bebizonyosodott hogy azon végrendelet alapján senki sem lesz örökö~. 14. Ami azonban a nőket illeti, az ő vonatkozásuk­ban más szabályok érvényesülnek hagyatékoknak álta­luk történő megszerzésénél és mások az általuk va16 egyéb szerzéseknél. A nők hagyatéka ugyanis ugyan­úgy agnát . jogon ránk száll, mint a férfiaké. A mi hagyatékunk viszont a nőkre nem száll át a consan­guinei fokozaton túl. Tehát a nővér a fivérének vagy a nővérének törvényes örököse, ezzel szemben a nagynéni és a fivér lánya nem lehet egymásnak törvényes örököse. Mégis a mi vonatkozásunkban a nővér helyét tölti be az anya és a mostohaanya, akik a manus alá kerüléssel apánk vonatkozásában megsze­rezték a lány jogát. 15. Ha annak, aki meghalt, van fivére és egy másik fivértől származó fiú, amint a fent mondottakból kitűnik, a fivér előnyben van, mert fokban megelőzi (a fiút). A suus heres-ek vo­natkozásában azonban másként magyarázzák a jogsza­bályt. 16. Ha pedig az elhaltnak (már) nincs fivé­re, de fivér~inek vannak gyermekei, az örökség mind­anny ioké. Mégis felmerül a kérdés, ha történetesen nem egyenlő számban születtek, például hogy az egyiktől csak egy vagy kettő, a másiktÓl három vagy né~y, vajon törzsenként osztandó-e fel az örökség, amlnt az a suus heres-ek között szabály, vagy pe­dig inkább fejenként. De már jó régen az a szabály, hogy az örökséget fejenként kell felosztani. Tehát ahányan vannak mindkét oldalról a személyek, annyi részre kell felosztani a hagyatékot, úgy, hogy mind­egyikük egy-egy részhez jusson.

17. Ha nincs agnatus, ugyanaz a XII táblás tör­vény a gentilest hívja meg az öröklésre. Az első kommentárunkban már kifejtettük, hogy kik is azok a gentiles. Mivel pedig még ott figyelmeztettünk ar-

104 III. 18.-27.

ra, hogy az egész ius gentilicium már feledésbe ment, fölösleges, hogy e helyen ugyanerről rész­letesebben beszéljünk.

18. Ezzel be is végződtek a XII táblás tör­vénynek a végrendelet nélküli öröklésre vonatkozó rendelkezései, ~z a jog bizonyos érteLemben véve ius strictum,~l) ez nyilván érthető. 19. Itt van mindjárt az, hogy az emancipált gyermekek apjuk öröksége vonatkozásában e törvény folytán semmifé­le joggal sem rendelkeznek, mert megszűntek sui he­redes lenni. 20. Ugyanez vonatkozik arra is, ha a gyermekek azért nincsenek apjuk potestasa alatt, mert bár apjuk révén megajándékozták őket a római polgársággal, de a császár nem helyezte őket apjuk potestasa alá. 21. Ugyancsak a capitis deminutió-t szenvedett agnatusokat sem engedi ez a törvény örö­kölni, mert a capitis deminutió-val az agnatio minő­sítés megszűnik. 22. Ugyanígy, ha a legközelebbi ag­natus nem fogadja el az örökséget, törvényes jogon a következőt sem bocsátják be az örökségbe. 23. To­vábbá mindazoknak a női agnatoknak, akik a consan­giuneusi fokozatnál messzebb esnek, e törvénynél fogva semmi joguk sincs. 24. Ugyanúgy nem bocsátják be az örökségbe azokat a cognatusokat sem, akik nő­nemű személyek révén szükségszerűen vannak kapcso­latban eg~mással. Annyira így van ez, hogy az anya, valamint a fia vagy a lánya között sincs kölcsönös (oda-vissza) örökség megszerzési képesség, kivéve, ha manusos házasságkötés folytán a consanguineitas jogát egymás között létre hozták.

25. A jognak eme méltánytalanságait a preetor edictumában helyesbítette. 26. Meghívja ugyanis az öröklésre mindazokat a gyerekeket, akiknek törvé­nyes joguk hiányzik, ugyanúgy, mintha apjuk halála idején potestas alatt lettek volna, akár egyedül van~ak, akár sui heredessel konkurálnak, akik ugyanis apal potestas alatt álltak. 27. A capitis deminutió~t szenvedett agnatusokat nem másodsorban, a suus heres-ek után hívja meg, azaz nem olyan sorrendben hívja Qeg őket, ahogy a törvény szerint meg lenné-

(1) Szigorú jog.

III. 28.-33a. 105

nek híva, ha nem szenvedtek volna capitis deminu­tió-t, hanem a közelség címén a harmadik fokozat­ban. Mert bár a capitis deminutió-val törvényes jo­gukat elvesztették, de az biztos, hogy a vérségi jogosultságukat megtartják. Ha tehát van valaki, aki teljes agnatusi joggal rendelkezik, az lesz a nyertes, mégha távolabbi fokozatú is. 28. Ugyanez a szabály érvényesül - ahogy többen vélik -, annál az agnatus személynél, aki mégha a legközelebbi ag­natus elszalasztotta is az örökséget, törvényes jogon szintén nem bocsáthat6 be a hagyatékba. Van­nak azonban, akik úgy vélik~ hogy a praetor ugyan­abban a fokozatban hívja meg az illetőt az örökség­hez, amelyben a törvény az agnatusoknak megadja az örökséget. 29. Azok a női agnatok, akik távolabbiak a consanguineinél, a harmadik fokozatban kerülnek meghívásra, azaz, ha sem suus heres, sem valamilyen agnatus nincs. 30. Ugyanezen fokban hívják meg azo-kat a személyeket is, akik női ági személyek révén állnak kapcsolatban. 31. Azok a gyermekek is, akik örökbefogad6i családhoz tartoznak, szintén ebben a fokozatban nyernek meghívást a természetes szülők örökségéhez.

32. Ipso iure nem válnak örökössé azok, akiket a praetor hív meg öröklésre. A praetor ugyanis sen­kit sem tehet örökössé, csupán a törvény, vagy va­lamilyen más hasonló jogi rendelkezés alapján válik valaki örökössé, mint például senatusconsultum és császári rend~let által. Mivel azonban a praetor meg­adja nekik a bonorum possessió-t, örökösi helyzetbe kerülnek.

33. A praetor még nagyon sok más fokozatot is bevezetett a bonorum possesio megadása során, s mindezt azért teszi, hogy senki se haljon meg jog­utód nélkül. Ezekről azonban ebben a kommentárban tudatosan nem tárgyalunk, mivel ezt az egész jogin­tézményt (már) a maga saját kommentárjában(l) kifej­tettük. 33a. Arra azért jó figyelmeztetni •....•.•. ........................•.•.•. 33 sor olvashatatlan és értelmetlenül töredékes •.•.......•.••..........

(1) II. 147.-

106 III. 33b.-37.

33b . Néha megls nem a régi jog helyesbítése , vagy megtámadása , hanem inkább annak megerősítése cél ­jából hirdetik meg a bonorum possessió-t. Ugyanis azoknak i s, akiket egy helyesen elkészített végren­deletben örökös ül rendeltek, megadja (a praetor) a bonorum possessió-t a végrendelet értelmében (se­cundum tabulas). 34. Ugyancsak végrendelet hiányá­ban meghívja bonorum possessió-ra a suus heres-eket és az agnatusokat is. Ezekben az esetekben egyedül abban látszik ennek a kedvezménynek a valamelyes hasznossága, hogy az, aki így kéri a bonorum posses ­sió-t, élhet azzal az interdictummal, amelynek az eleje így hangzik: "QUORUM BONORUM" (Amely javak­nak) . Majd a maga helyén kifejtjük, hogy mi a hasz­na ennek az interdictumnak. Különben is - nem élve a bonorum possessió-val - a civiljog szerint is őket illeti az örökség.

35. Egyébként gyakran egyeseknek úgy adják meg a bonorum possessió-t, hogy az, akinek azt megadták nem kapja meg (véglegesen) az örökséget; az ilyen ' bonorum possessió-t sine re (ideiglenesen) mondják. Ha ugyanis, teszem azt, a jogszerGen készült vég­rendeletben kinevezett örökös elfogadta az öröksé­get , de a bonorum possesio secundum tabulas testa­men~i ~t.nem akarja kérni, megelégedvén azzal, hogy a clvlIJog szerint örökös, minden további nélkül azok , akik ha nem készült volna végrendelet a tör­vén~ alapján az örökségre meghívást kapnának , kér­hetlk a bonorum possessió-t. Ez esetben azonban ők sine re kapják meg az örökséget, mert a végrendelet­hen kinevezett örökös elperelheti tőlük az öröksé­g~t . 37 . Ugyanez a szabály érvényesül, ha valaki vegrendelet nélkül halván el, az ő suus heres-enem a~ar,kérni.bonorum po~sessió-t, neki elég, hogy torvenyes Jogon .... es az agnatust megilleti a bo­norum possessio, de csak sine re, mert az örökös el­perelhet i tőle az örökséget. És ennek megfelelően ha egy agnatust illet meg az örökség aciviljog , szerint és az illető e lfogadta az örökséget , de honorum possesió-t nem akar kérni, és ha egy cogna ­tus a legközelebbiek közül megkéri, sine re kapja meg a honorum possessió-t ugyanezen indokok alapján.

III. 38.-42. 107

38. Vannak még hasonló esetek, amelyek közül néhá ­nyat az előző kommentárunkban már közöltünk.

39. Most pedig lássuk a libertusok vagyonát. 40 . Egykor szabad volt, hogyalibertus büntetlenül me llőzze patronusát végrendeletében. Ugyanis a XIr táb lás törvény végül is csak akkor hívta meg a 1i­bertus örökségéhez a patronust, ha a libertus vég­rendelet nélkül halt el és nem maradt utána suus heres . Ha tehát, bár végrendelet nélkül halt el a libertus, de suus heres-t hagyott maga után, hagya­tékához a patronusnak semmi joga sem volt. És még ha természetes gyermekei közül hagyott is hátra suus heres-t, semmiféle panasszal nem lehetett él­ni . Ha azonban örökbefogadott fiú vagy lány, vagy manus alatti feleség volt a suus heres, nyilván­valóan méltatlan lett volna, hogya patronusnak semmiféle joga sem maradjon fenn. 41. Ez okból ké­sőbb a praetori edictumban ezt a jogi méltánytalan­ságot helyesbítették. Ugyanis, mégha végrendeletet készítene is a libertus, az az előírás, hogy úgy kell végrendelkezzék, hogy patronusára hagyja a va­gyonának a felét; ha pedig semmit, vagy kevesebbet, mint a felét hagyta, a patronusnak a fele részre megadják a bonorum possessio contra tabulas testa­menti -t. Ha viszont végrendelet nélkül halna el, de örökbefogadott fiát, vagy manus alatti feleségét, vagy menyét, aki fiának manusa alatt állt, hagyta hátra heres suus-ként, ugyancsak megadják a patro­nusnak ezek ellen a suus heres-ek ellen is a fele részre vonatkozó bonorum possessió-t. A libertust azonban hozzásegítik patronusa kizárásához a ter­mészetes gyermekei, mégpedig nemcsak azok, akiket halála idején potestas alatt tartott, hanem az emancipáltak és a z adoptióba adottak is, föltéve, hogy bizonyos részre örökösül nevezték őket, vagy pedig mellőzés miatt az edictum alapján kérték a bonorum possessio contra tabulas testamenti-t. A ki­tagadottak azonban semmiképpen sem szoríthat ják háttérbe a patronust. 42. KéSŐbb a lex Papia által megnőttek a patronusok jogai, már ami a tehetősebb libertusokat illeti. Ez a törvény ugyanis akként rendelkezett, hogy annak a vagyonából, aki százezer

108 III. 43.-47.

sestertiusnyi, vagy ennél több vagyont hagyott hát­ra, és kevesebb, mint három gyermeke volt, akár vég­rendeletet készítve, akár anélkül halt el, egy rész megilleti a patronust. Ha tehát egy fiú vagy egy lány örököst hagyott hátra a libertus, ugyanúgy a fele rész illeti meg a patronust, mintha csak egyáltalán fiú vagy lány nélkül halt volna el. Ha azonban két fiút vagy lányt hagyott hátra örökösül , egyharmad rész jár neki (ti. a patronusnak); ha hármat hagy hátra, elutasítják a patronust.

43. A libertinák javait illetően a régi jog szerint semmiféle sérelmet sem szenvedtek a patro­nusok. Ti. mivel ők a patronus törvényes gyámsága alatt állottak, nem is csinálhattak másként végren-deletet, csak a patronus auctoritasával . ......... . • ... •..••. a 43. pont többi része- rendkívül hiányos! •........•. 44. Később azonban~ amikor a lex Papia a négy gyermekes libertinát megszabadította a pat­ronus gyámságától, és ilyen módon megengedte nekik, hogy gyámjuk auctoritasa nélkül is készíthessenek végrendeletet, úgy gondoskodtak (ti. a patronusról), hogy a gyermekek számarányában, ahány volt a liber­tanak a halál idején, egy gyermek rész jár a patro-nusnak . . .•....••..•.......•..........•............ ...•••.• néhány sor hiányos és olvashatatlan ..... . 45. Amit a patronusról mondottunk, ugyanazt kell érteni a patronus fiára is; ugyanígy a fiútól szü­letett unokára és az unokától született dédunokára és a távolabbiakra is. 46. A patronus lánya pedig, valamint a fiától való lányunokája és a fiúunokájá­tól való lány-dédunokája és a távolabbi születésű lány egykor azzal a joggal, amelyet a XII táblás törvény a patronusnak adott •..... néhány ....... . töredékszó •...........•..........••..•......•...• vagy végrendelet híján az örökbefogadott fiú vagy a manus alatti feleség vagy a meny ellen bonorum possessió-t kér, három gyermek jogán a lex Papia alapján megkapja; másként ez a jog nem illeti meg. 47. Az azonban nem érhető el a ius liberorum alap­ján - mint azt egyesek vélik - hogy ha a négygyer­mekes liberta végrendelkezik, akkor neki (a patro­nus nőnemű leszármazottj ának) egy rész járna. Mégis,

III. 48. -51. 109

ha egy liberta végrendelkezés nélkül hal meg, a lex Papia szavai szerint egy rész jár neki. Ha azonban a liberta végrendeletet készítve halt el, olyan jog illeti meg őt, amilyet a libertus vég­rendeletével szemben megadtak, azaz olyan, amilyen a patronusoknak a finemű gyermekeit megillette a libertus végrendeletével szemben; ámbár a törvény­nek ez a része nem megfelelő gondossággal íródott. 48. Mindebből kitűnik, hogya patronusoknak a házon kívüli örököseit teljesen kizárták mindazon jogok­ból, amelyek a patronusokat megilletik akár végren­delet nélküli hagyatéknál, akár végrendelet ellené­re való eljárásnál.

49. A patronáknak egykor, még a lex Papia előtt, csak ugyanannyi joguk volt libertusaik vagyo­nát illetően, amennyit a XII táblás törvény a patro­nusoknak is megadott. A praetor nem gondoskodott a pat.ronus és gyermekeihez hasonlóan róluk, hogy ti. a hálátlan libertus végrendelete ellen, vagy vég­rendelkezés hiányában az örökbefogadott fiú, vagy a feleség, vagy a mennyeI szemben a felére menő bo­norum possessió-t kérhessenek . 50. A lex Papia a két gyermekére ' tekintettel kiemeIt szabadszületésű pat­ronának és a három gyermekkel bíró libertinának jó­formán ugyanazokat a jogokat megadta, amely a pat­ronusokat a praetori edictum folytán megillette. A három gyermekére tekintettel kiemeIt szabadszületé­sű patronának pedig megadta azokat a jogokat, ame­lyeket ugyanez a törvény a patronusoknak megadott; alibertina patronának azonban nem ugyanazokat a jogokat biztosította. 51. Ami ugyanis a libertinák vagyonát illeti, mégha végrendelet nélkül haltak is el, a lex Papia semmi újat nem nyújt a gyermekeire tekintettel kiemeIt patronának. Ha tehát sem maga a patrona, sem a liberta nem szenvedett capitis de­minutió-t, a XII törvény folytán a hagyaték őt il­leti és kizárja a liberta gyermekeit; ugyanezt a jogot alkalmazzák akkor is, ha a patrona nincs ki­emelve gyermekeire tekintettel, mint fentebb már mondottuk, nőknek ugyanis sohasem lehet suus heres­ük . Ha pedig ez vagy amaz capitis deminutió-t szen­vedett, a liberta gyermekei újból kizárják a patro-

110 III. 52. -56.

nát mivel törvényes jog szerint a capitis deminu­tic' eltörlésével az történik, hogyaliberta gy er~ mekei cognat alapon erősebb jogga l rendelkeznek. 52. Amikor pedig végrendeletet készítve hal meg a liberta annak a patronának, aki nincs kiemelve gyermek~ire tekintettel, semmi joga.sincs a l~ber­ta végrendeletével szemben. Ann a k vlszont, akl gyer­mekeire tekintettel kiemelt, a lex Papia a zt a jo­got adja meg, amelyet az edictum folytán a patro­nust illeti meg a libertus végrendeletével szemben.

53. Ugyanez a törvény a gyermekeire tekintettel kiemelt patrona fiának majdnem patronusi jogokat ad; az ilyen személynél azonban elegendő az egyetlen fid vagy lány joga~

54. Elegendő, ha mindezeket a jogokat csak épp futólag érintettük; egyébként a tüzetesebb magyará­zatot a tulajdonképpen erre vonatkozó kommentárok­ban fejtettük ki.

55. Következik, hogya Latinus libertinusok hagyatékát vegyük szemügyre. 56. Hogy a jognak ez a része világosabb legyen, fel kell arra hívnunk a fi­gyelmet - amit már más helyen(1) mondottunk -, hogy azok, akiket ma Latini Juniani-nak nevezünk, egykor a ius Quiritium folytán rabszolgák voltak, de a praetor segítségével szabadság formájában szoktak élni. Ebből következőleg az ő vagyonuk is a peculium jogán patronusokat szokta illetni. Később azonban a lex Iunia által mindazok, akiket a praetor a szabad­ságukban megvédett, (teljesen) szabadokká váltak és Latinus Iunianus-oknak hívták őket; Latinusoknak azért, mert a törvény azt akarta, hogy ezeket ugyan­dgy szabadoknak tekintsék, mint azokat az ingenuus római polgárokat, akiket Róma városából a latin co­loniákba vezényeltek és ott Latini coloniarii let­tek; Iunianusoknak pedig azért hívták őket, mert a lex Iunia folytán váltak szabaddá, ha nem is római polgárrá. A lex Iunia hozója tehát, amikor a jövőt átgondolta (egyrészt), hogy (ti.) ezzel a fictióval az elhalt latinok vagyona megszűnik a patronusokra szállni, mivel ti. nem rabszolgaként haltak meg,

(1) r. 22.-

III. 57.-61. 111 I , .'

mert hog y akkor peculium jogán vagyonuk a patro­nusokra szállhatna, de még (másrészt) egy latin felszabadított embernek ~ vagyona sem lehet felsza­badítás jogán a patronusoké, szükségesnek vélte, hogy a nekik (ti. a felszabadítottnak) adott k:d­vezmény ne fordulhasson a patronusok kárára, (epp ezért) gondoskodni akart, hogya hagyatékuk vala­hogy dgy legyen a felszabadítóké, mintha nem hozták volna meg ezt a törvényt. Ezért tehát valamiképpen peculiumi jogon a latinok hagyatéka a felszabadító­ké lesz e törvénynél fogva. 57. Ennek következtében van az, hogy rendkívüli módon eltérnek azok a jogok, amelyeket a lex Iunia folytán a Latinusok hagyatéka t ekintetében alkottak, azoktól, amelyek a római pol­gár felszabadítottakra érvényesülnek. 58. Ugyan-is a római polgár felszabadítottnak az öröksége sem­miképpen sem lehet a patronus házon kívüli örököséé .

. Azonban a patronus fiát, a fiától való unokáját, a fiától való dédunokáját és a fiától származó többie­ket mindenképpen megilleti, mégha a felmenő ki is t agadta volna őket. A latinok hagyatéka azonban ugyandgy, mint a rabszolgák peculiuma, megilleti a házon kívüli örökösöket is, de hem jár a felszaba­dító kitagadott gyermekeinek. 59. A római polgár felszabadítottnak az öröksége két vagy több patro­nust is egyenlő mértékben megillet, annak ellenére, hogy a rabszolga tulajdona különbözőképpen oszlott meg közöttük .. Ezzel szemben a Latinusok hagy<;ttéka olyan arányban illeti meg a patronusokat, amllyen a rányban tulajdonosok voltak. 60. Ugyanígy a római polgár felszabadítottnak .a patronusa k~zárj a, a. másik patronus fiát, és az egylk patronus fla a maslk ~at­ronus unokáját tartja távol. Ezzel szemben a Latl­nusok vagyona mind a patronust, mind a másik patro­nus örökösét egyképpen megilleti olyan arányban, ami­lyen arányban magát a felszabadítót megilletné. 61. Ug yanígy, ha az egyik patronusnak történetes~n három gyermeke van, a másiknak pedig egy, a rómal po lgár felszabadítottnak az öröksége fejenként nyer felosztást, azaz a három testvér három részt kap és a z egy egynegyed részt; ezzel szemben a latin~k va­gyona olyan arányban száll át az utódokra, amllyen

112 III. 62.-66.

arányban az magát a felszabadítót megillette. 62. Továbbá, ha ezek közül a patronusok közül az egyik római polgár felszabadítottnak az örökségét visszautasítja, vagy meghal, mielőtt azt elfogadná, az egész örökség a másikat illeti; ezzel szemben a Latinus vagyona a kiesett patronus része arányában caducummá válik és a népet illeti.

63. Később Lupus és Largus consulsága alatt a senatus úgy döntött, hogyalatinoknak a vagyon a első sorban azt illesse, aki őket felszabadította; azután ezeknek azon gyermekeit, akiket nem név sze­rint tagadtak ki, mintha közeli rokon lenne; végül pedig a régi jog alapján azoknak az örököseit illes­se, akik felszabadították. 64. Ebből a senatuscon­sultumból egyesek azt a következtetést vonták le, mintha a latinok vagyon a tekintetében ugyanolyan jogot kellene alkalmaznunk, mint amit a római pol­gár felszabadítottak örökségénél. Legfőképpen Pega­susnak volt ez az álláspontja. Ez a vélekedés nyil­vánvalóan hamis. Ugyanis a római polgár felszabadí­tottnak az öröksége sohasem illeti meg a patronus házon kívüli örököseit, ezzel szemben a latinok vagyona ugyanezen senatusconsultum fOlytán is - ha­csak a felszabadít6 gyermekei nem állnak útjukban -megilleti a házon kívüli örökösöket is. Ugyanígy a r6mai polg4r felszabadítottnak az öröksége tekinte­tében a felszabadít6 gyermekeinek nem árt semmiféle kitagadás, a latinok vagyona tekintetében (viszont) maga a senatusconsultum kimondja, hogy árt a név szerinti kitagadás. 64a. Bizonyosabb tehát, hogy ez a senatusconsultum csak azt mondta ki, hogya felszabadító gyermekei, ha név szerint nem tagadták ki őket, megelőzik a házon kívüli örökösöket. 65. Tehát a patronusnak az emancipált mellőzött fia, ámbár nem kért bonorum possessio contra tabulas-t apjával szemben, mégis a latinok hagyatékánál meg­előzi a házon kívüli örökösöket. 66. Ugyanígy a lánygyermek és más sui heredes, ámbár a civiljog szerint inter ceteros tagadták ki őket, és apjuk m~~den örökségéből kizárták őket, mégis a latinok hagyatékánál, kivéve, ha apjuk név szerint tagadta ki őket, megelőzik a házon kívüli örökösöket.

III. 67. -71. 113

67. Ugyanígy azokat a gyermekeket, akik apjuk örök­ségétől tartózkodnak, megilleti minden további nél­kül a Latinusok öröksége; mert ezekről semmiképpen sem mondható, hogy kitagadták őket, amennyire így van ez azoknál is, akiket a végrendeletben hallga­tással mellőztek • •....•.• 68~-69. pontokból csak értelmetlen töredékek maradtak fenn . .••.•••.•.••.• 70. Ha azonban a patronus gyermekeivel együtt házon kívüli örökösöket hagyott hátra, Caelius Sabinus azt mondja, hogy az egész hagyaték fejenkénti ré­szekben az elhalt gyermekeit illeti, mert ha házon kívüli örökös is van, akkor nem a lex Junia alkalma­zásának van helye, hanem a senatusconsultumnak. Iavolenus ezzel szemben azt állítja, hogy a senatus­consultum folytán a patronus gyermekei fej szerinti részekben csak azt a részt kapják meg, amit a házon kívüli örökösök a senatusconsultum meghozatala előtt a lex Junia értelmében kaptak volna, a hagyaték töb­bi része örökrészük arányában illeti meg őket. 71. Az is kérdéses, hogy ez a senatusconsultum vo­natkozik-e a patronus azon gyermekeire, akik a lá­nyát6l, vagy a lányunokájától születtek, azaz, hogy a lányomtól való unokám megelőzi-e a latinom hagya­tékában a házon kívüli örököst? Azt is kérdezik, hogy vajon vonatkozik-e ez a senatusconsultum az anyai latinokra, azaz, hogy az anyai latinok hagya­tékában megelőzi-e a patrona fia az anyai házon kí­vüli örököst? Cassius úgy véli, hogy mindkét eset­ben helye van a senatusconsultumnak (alkalmazásá­nak). De sokan nem helyeslik ezt a véleményt, mivel a senatus semmit sem határozott a patronák azon gyermekeiről, akik más családba mentek át. Ez abból is kitűnik, hogy a név szerint kitagadottakat el­mozdítja; úgy látszik ugyanis, hogy azokra gondol, akiket az apjuk ki szokott tagadni, ha nem nevezi ki őket örököséül. Sem az anyának a fiát vagy lányát, sem az anyai nagyapának fiú vagy lányunokáját, ha nem nevezik ki őket örökösökké, nem kell kitagad­niok, akár a civiljog szerint vizsgáljuk a dolgot, akár a praetori edictum szempont j áb6l, ahol is a mel­lőzött gyermekeknek megígérik a végrendelet ellenére való bonorum possessió-t.

114 III. 72. -75.

72. Néha megls egy római polgár libertus Lati­nusként hal meg, például, ha a ius Quiritium-ot a császártól a latin a patronusi jogok épségben tar­tása mellett nyerte el. Ugyanis, ahogy azt az is­teni Traianus r8ndelte, ha egy latin a patronusa akarata ellenére vagy tudtán kívüi nyerte el a csá­szártól a ius Quiritium-ot, ~~ esetekben, amíg élt ez alibertus, hason16 a többi r6mai polgár liber­tushoz és törvényes gyermekeket nemz, viszont a la­tin jog szerint hal meg, és gyermekei nem lehetnek az örökösei. És csak arra nézve van végrendelkezési képessége, hogy patronusát nevezze ki örököséül, és amennyiben ez nem akarna örökölni, akkor helyet­tes örököst nevezhessen. 73. És mivel - úgy látszik­ezzel a rendelkezéssel elérték, hogy ezek az embe­rek sosem halhassanak meg római pOlgárként, ámbár utóbb már éltek azzal a joggal, ~inek folytán vagy a lex Aelia Sentia, vagy a senatusconsultum alapján római polgárokká váltak, az isteni Hadrianus e do­log méltánytalanságátólindíttatva, szerzője lett ama senatusconsultum meghozatalának, amely szerint, ha azok , akik a patronusuk akarata ellenére, vagy tudtán kívül nyerték el a császártól a ius Quiri ­tium-ot, ha utóbb éltek azzal a joggal, amely által a lex Aelia Sentia, vagy a senatusconsultum folytán e~nyerték volna a római polgárságot, ha (mégis) la­tlnok maradtak volna, úgy kell őket tekinteni mint akik a római pOlgárjogot a lex Aelia Sentia, ~agy , a senatusconsulturr folyt4n nyerték el .

74. Azoknak ~ ~~gyatéka azonban, akiket a lex Aelia Sentiu a d~JiLiciusok osztályába Jrol, van úgy, h ogy mintegy a ~ómai polgár libertusok mintá­jára, máskor minte~y a latinok mintájára a patronu­sokat illeti. 75. Azoknak a hagyatékát ugyanis, akik, ha valamilyen hiba nem w'~ült volna föl felszabadítva római polgárokká váltak volna mi~t , . , a romal polgárokét e törvény alapján juttatták a patronusoknak. Ezeknek ugyanis végrendelkezési ké­pességük sincs. Ez általában a vélemény és nem is érdem~elenül. Ugyanis hihetetlennek látszott, hogy a legjogfosztottabb helyzetben levő embereknek a törvényhozó végrendelkezési jogot biztosítson.

III. 76. -80. 115

76. Azoknak a hagyatékát pedig, akik , ha nem lett volna valamilyen hiba náluk , felszabadítva latinok­ká váltak volna , ugyanúgy odaadják a patronusoknak, ~jntha Latinusokként haltak volna meg. Nem kerüli e~ a figyelmemet (az a körülmény), hogy ebben a do­logban a törvényhozó szavakkal nem eléggé világosan fejezte ki az akaratát .

77. Nézzük most meg azokat a jogutód lásokat , ~melyek bennUnket egész vagy on mcgvásárlása folytán illetnek . 78. Vagy élők, vagyelholtak vagyona ke-'Ul eladásrd. Azon élőké például, akik csalárdul 21rejtőzködnek s távollétUkben nincs lehetőség a védelmükre; ugyanígy dzok vagyona is, akik a lex Iulia értelmében a vagyonukat árverésre bocsátják; továbbá az elmarasztaltak vagyona a z után az idő­tartam után, amit nekik részben a XII táblás tör­vény , részben a praetori edictum tartozásuk megfi ­zetésére biztosít. Az elhaltak vagyona kerül eladás­ra például azoknál, akiknél (már) biztos, hogy sem örökösök, sem bonorum possessor-ok, sem más jogos utód nincs. 79. Ha élőnek a javait adják el, a prae­tor elrendeli, hogy azokat 30 egymást követő napon át kell birtokolni és hirdetni; ha elhunytéét, akkor 15 napon át. Ezután elrendeli, hogy a hitelezők jöj­jenek össze és közUlük valakit válasszanak magister­ré, azaz egy olyan (személyt), aki majd eladja a va­gyont . Ha tehát élőnek a vagyonát ad ják el, (a prae­tor) parancsa szerint a vagyon eladásának 10 nap alatt kell megtörténnie; ha elhunytnak, ennek fele ideje alatt. Az élőnek a vagyonát tehát 40 nap alatt, az elhuny tét 20 nap alatt kellodaítélni a vevőnek. Hogy miért kötelező hosszabb időt biztosítani az élő ember vagyonának az eladására, annak az a ratió­ja, hogy az élőknél törődni kell azzal is, hogy olyan könnyen ne legyenek kénytelenek elszenvedni vagyonuk eladását.

80. Azonban sem a bonorum possessor-nak, sem a bonorum emptor-nak nem lesznek teljes joggal ővéi a (megvett) dolgok, "csak" a vagyona részeivé vál­nak; a ius Quiritium alapján csak akkor szerzik meg véglegesen, ha elbirtokolják azokat. Néha ugyanis nem illeti meg a bonorum emptor-t az elbirtoklás,

116 III. 81. -85.

mint például ............ a továbbiakban a 80.-81. pont nagyon hiányos ................ .

82. Más olyan fajta jogutódlások is léteznek, amelyeket sem nem a XII táblás törvény, sem nem a praetori edictum, hanem olyan jogon vezettek be, ho~y azt a (köz)megegyezés fogadta el. 83. Ugyanis, amlkor a paterfamilias örökbe fogadtat ja magát, vagy a nő manus alá kerül, minden testetlen és tes­ti dolgukat, s amivel nekik tartoznak, az örökbefo­gadó apa vagy a férj szerzi meg, kivéve azokat, amelyek capitis deminutio folytán megszűnnek, ami­lyen a haszonélvezet, és a libertinusok olyan mun­kavállalási kötezettsége, amelyet esküvel létesí­tettek, valamint a litis contestatió-ig jutott tör­vényes perek. 84. Fordítva: amivel az tartozik aki örökbe fogadtatta magát, vagy aki manüs alá ke~ült, nem száll át a férjre, sem az örökbefogadó apára, h~csak a tartozás nem örökösödési. Akkor ugyanis, mlvel maga az örökbefogadó apa, vagy férj lesz az örökös, a jog folytán közvetlenül felelős; az pedig aki magát örökbe fogadtatta, vagy aki manus alá ke-' rült, megszűnik örökös lenni. Abban a vonatkozásban pedig, amivel a saját nevükben e7,ek a személyek tar­toztak, ámbár sem az örökbefogadó apa nem felelős, sem a férj, és az maga, aki magát örökbe fogadtatta; vagy aki manus alá került, sem maradnak lekötelezve ti. mivel a capitis deminutio által megszabadulnak ' mégis ellenük utilis actió-t adnak, hatástalanítvá~ így a capitis deminutió-t. ts ha ez ellen az actio ellen nem kapnak védelmet, akkor a praetor megenge­di ~ ~itelezőknek mindazon javak eladását, amelyek az ovek lett volna, ha nem vetik alá magukat a más jogának.

85. Továbbá, ha az örökös a törvényes öröksé­get, mielőtt azt elfogadná, vagy mielőtt örökös ként eljárna, másnak in iure átengedi, teljes joggal az lesz az örökös, akinek átengedték az örökséget, ugyanúgy, mintha a törvény őt magát hívta volna meg az öröklésre. Ha azonban csak akkor engedte át ami-k - , or mar örökössé lett, továbbra is örökös marad és

é~p ezért őmaga felel a hitelezőknek. De míg a fes­tl dolgokat úgy ruházza át, mintha csak egyes dol-

III. 86.-91. 117

gokat engedne át in iure, ezzel szemben a tartozá­sok megszűnnek, s ily módon a hagyatéki adósok hasz­not húznak ebből. 86. Ugyane szabályok nyernek alkalma­zást, ha a végrendeletben megjelölt örökös, miután örökössé vált, in iure cedálja az örökséget. Az örök­ség elfogadása előtti cessio ugyanis nem jelent sem­mit. 87 . Kérdés, hogya suus és necessarius heres vajon ér-e el valamit, ha végrehajt egy in iure cessió-t ? A mi tanítómestereink úgy vélik, hogy nem érnek el semmit ; a másik iskola jogtudósai viszont úgy tartják, hogy ugyanazt éri el, mint azok a töb­biek az örökség elfogadása után. Nem bír ugyanis jelentőséggel , hogy valaki cretióval, vagy pro he­rede gestio által válik-e örökössé, vagy a jog szükségszerűségéből kényszerül az örökléshez.

88. Most áttérünk a kötelmekre. Ezeknek a leg­főbb felosztása két fajra vezetődik vissza: minden kötelem ugyanis vagy szerződésből keletkezik, vagy bűncselekményből.

89. És előbb lássuk azokat, amelyek szerződés­ből keletkeznek. Ezeknek pedig négy neme van: ugyan­is vagy dolog (átadása) által (re) jön létre a kö­telem, vagy szavakkal, vagy írással, vagy (puszta) megegyezéssel.

90. DOlog által jön létre a kötelem például a kölcsönnél. Kölcsön sajátságosan általában csak olyan dolgoknál jöhet létre, amilyen a készpénz, a bor, az olaj, a gabona, a réz, az ezüst, az arany. Ezeket a dolgokat vagy megszámlálva, vagy megmérve, vagy mérlegelve azért adjuk oda (valakinek), hogy azok az átvevőké legyenek, és hogy annak idején ne ugyanezeket, hanem más, de ugyanilyen jellegű dol­gokat adjanak vissza. Azért is nevezik mutuumnak, mivelhogy amit én így neked adtam, az az enyémből a tiéd lett. 91. Annál is, aki tartozatlan fizetést fogad el attól, aki tévedésből teljeSít, dolog ál­tal jön létre a kötelem. Ugyanis ugyanúgy lehet őt condictióval perelni, HA ÚGY TONIK, HOGY ADNIA KELL, mintha kölcsönt kapott volna. Ebből egyesek arra következtetnek, hogy az a gyámolt, vagy asszony, akinek gyámja auctoritasa nélkül tévedésből tarto­zatlanul teljesítettek, nem felel condictióval,

118

ugyanúgy mint a kölcsönadásnál. A kötelemnek ez a . faja, úgy tűnik, nem szerződésből áll? m:rt az, a~l teljesítés szándékával ad, az sokkal lnkabL megszun­tetni akar egy ügyletet, semmint létrehozni.

92. A szóbeli kötelem kérdésből és feleletbő l áll, mint pl.: ESKüSZÖL, HOGY ADSZ? ESKüSZöM. ~D~Z? ADOK. ÍGÉRSZ? ÍGÉREK. HITEDRE ÍGÉRED? HITEMRE IGE­REM. KEZESKEDSZ? KEZESKEDEM. MEGCSINALOD? MEGCSINA­LOM. 93. Ez a szóbeli kötelem azonban: ESKüSZÖL, HOGY ADSZ? ESKüSZöM. - a római polgárok sajátja: a többi ius gentium szerinti, tehát érvényes minden ember között akár római polgár, akár peregrinus. És ámbár görögül van kifejezve, mint pl.: AKARSZ ADNI? AKAROK.; ÍGÉRED? ÍGÉREM.; KEZESKEDSZ? KEZESKEDEM.; mégiö ezek is érvényesek római polgárok között is, feltéve, hogy értik a görög beszédet. És ellenkező­leg: ha latinul történnek a kijelentések, mégis ér­vényes peregrinusok között is, feltéve, ha értik a ldtin beszédet. Azonban az a szóbeli kötelem: ES­KüSZÖL, HOGY ADSZ? ADOK. - annyira a római polgároK sajátja, hogy még tolmácsolás útján sem lehet görög nyelvre lefordítani, annak ellenére, hogy azt mond­ják, hogy a görög nyelvből alakult. 94. A~ért mond­ják, hogy egyetlen esetben lehet ezzel a kifejezés­sel a peregrinust is kötelezni, ha pl. a mi császá­runk egy peregrinus nép fejedelmét a béke felől így kérdezi: ESKüSZöL A LEEND6 BÉKÉRE?, vagy ha őmagát ugyanilyen módon kérdezik meg. Ezt nagyon is szőr­szálhasogatóan mondták, mert, ha valami a megegye­zés ellenére történik, nem a stipulatio(l) alapján járnak el, hanem a háború jogán torolják meg ... . . ..... A 95. pont hiányos, töredékes ............. . A 96 . pontnak az eleje, és több sor hiányzik, vagy nagyon töredékes .... ez az egyetlen eset , amelynél esküből keletkezik kötelem. Tulajdonképpen semmifé­le más jogcímen esküvel nem kötelezik le magukat az emberek, legfeljebb akkor, ha a római jogról kérde­zik őket. Mert, hogy milyen jog van a peregrinusok­nál, azt (csak) vizsgálván az egyes államok jogait, érthetjük meg, hogy más ... ........ '" 97. Ha az,

(1) A szóbeli kötelem legáltalánosabb neve.

III. 97a.-l00. 119

amit adni stipuláltunk, olyan, hogy nem lehetséges annak adása, érvénytelen a stipulatio, mint p~. ha valaki egy 8 zabad embert! akit r~bs zolgának , hltt, vagy egy elhunytat, akirol azt hltte, hogy el, vagy egy olyan szent, vagy temetkezé~i helyet stipulált. adni amelyről tévedésből azt hltte, hogy az emberl jog ~lá tartozó. 97a. Ugyanígy, ha valaki :gy olyan dolgot stipulált, amely a valósá~ban,nem le~ezhet, mint pl. egy hippocentaurust st lpu~al, érvenytel:n a stipulatio. 98. Továbbá, ha valakl azzal a felte­telIel stipulál, amely nem létezhet, mint pl., hogy az ujjával megérinti az eget, ér~énytelen a st~p~­latio. Azonban a lehetetlen feltetel mellett hatra­hagyott hagyománnyal a mi tanítómestereink szerint ugyanúgy tartoznak, mintha feltétel nélkül hagyták volna. A másik iskola jogtudósai szerint az ilyen hagyomány nem kevésbé érv~ny~elen, mint a stip~.ll~­tio. És tulajdonképpen allg lS lehet ennek a külonb-ségnek az okát megadni. 99. Ezen kívül érvénytelen a stipulatio, ha valaki, nem tudva azt, hogy az a dolog az övé, önmagának adni .stipulálja; mivelhogy, ami már valakié azt ugyanőneki adni nem lehet. 100. Végül még érvénytelen az olyan stipulatio is, ha valaki így stipulál adni valamit: HALA LOM UTAN ÍGÉRED ADNI? vagy így: HALÁLOD UTÁN ÍGÉRED ADNI? Az azonban é;vényes, ha valaki így stipulál adni: AMIKOR MEGHALOK,ÍGÉRED ADNI?, vagy ilyenképpen: AMIKOR MEGHALSZ, ÍGÉRED, HOGY ADATSZ?, azaz, .hogy 2 a köteImet vagy a stipulator,~l) vagy a pr?ml~so:( ) élete végére rögzítjük. Nem latszott ugyanls lllo­nek, hogy a kötelem az örökös személyével kezdőd­jék. Viszont így sem stipulálhatunk: EGY NAPPAL ~L6BB MINT AHOGY MEGHALOK, vagy: EGY NAPPAL EL6BB, MIELOfT MEGHALSZ, ÍGÉRED ADNI?; mivelhogy azt, hogy "egy nappal előbl:l, mielőtt valaki meghal" nem lehet másként meghatározni, csak ha már a halál bekövet­kezett. Viszont a halál bekövetkeztével a stipula­tio már az elmúltba vetítődik vissza, és valamikép­pen olyan, mint: ÍGÉRSZ AZ öRöKöSöMNEK ADATNI?, ami

(1) A hitelező, aki kérdez

(2) Az adós, aki ígér

120 III. 101.-109.

természetesen érvénytelen. 101. Mindazt amit a ha­lálról mondottunk, ugyanazt értjük vonatkoztatni a ~ap~tis deminutió-ra is. ~02. Az a stipulatio is ervenytelen, hogyha valakl nem arra válaszol amire nézve kérdést intéztek hozzá, mint pl., ha é~ 10 sest~rtiu~t: ígértetek adni általad, és te 5 ses­tertlust 1gersz, vagy én téged feltétel nélkül kö­telezlek, te pedig (csak) feltételesen ígérsz. 103. Ezenkívül akkor is érvénytelen a stipulatio h~ annak a részére adni kötelezünk valakit, aki 30-ganak nem vagyunk alávetve. Ezért kérdezik azt hogyha valaki önmagának és egy olyan valakinek'ré­szére.adni,st~pulál, akinek a joga alá nincs vetve, mennylben ervenyes az ilyen stipulatió? A mi taní­tómes~ereink szer~nt ~eljes egészében érvényes és eg~edul a~nak, akl stlpulált, tartoznak teljes egé­szeben, mlntha csak egy harmadik név nem is szere­pelt volna. A másik iskola jogtudósai úgy vélik hogy csak a felével tartoznak neki a másik fél'vo­natkozásában érvénytelen a stipulatio. ........•..•..• A 103a. erősen hiányos .......... . 104. Ezenkívül érvénytelen a stipulatio ha azt kö­telezem a stipulatióval, aki a hatalmam'alá van vet­ve; ugyanígy, ha ő kötelez engem stipulatióval. A rab~z~lga a~o~ban, és az, aki mancipiumban van és a fllla ffi~lllas, és az, aki manus alatt áll nem­csak annak magának, akinek a hatalma alá van~ak vet­ve, nem . kö~elez~etők le, de senki más részére sem. 105. NYllvanvalo, hogya néma sem nem stipulálhat sem nem promittálhat. Ugyanezt fogadták el a süket v~natkoz~sában is, mivel annak, aki stipulál az ígé­ro.szavalt,.annak pedig, aki ígér a stipuláló sza­valt hall~nla kel~. 106. A~ őrült semmiféle ügyle­te~ nem k~thet',mlvel nem erti, mit csinál. 107 . A ~yamolt mlndenfele ügyletet jogszerűen megköthet, ugy azonban, h~gy.ahol szükséges a gyámja auctori­t~sa, o~t a gy~m Jelen legyen, mint pl.) ha önmagát kotele~l le; ~as~ a~onban .. a maga részére gyámja ~uctorltasa ~elkul lS lekotelezhet. 108. Ugyanez a ~og vonatkozlk a~okra a nőkre, akik gyámság alatt alla~a~. ,109. Amlt azonban a gyámoltról mondottunk, az klzarolag csak azokra áll, akiknek már valame-

"

III. 110. -114. 121

lyest belátásuk van. Ugyanis az infans(l) és az, aki az infans korhoz még közel áll, nem sokban kü­lönbözik az őrülttől, mivel az ilyen korú gyámoltak­nak még semmiféle értelmi képességük nincs. Ám az ilyen gyámoltaknál gyakorlati célszerűségből jóin-dulatúbb j ogmagyarázatot alkalmaznak. - -

110. Mégis arra, amit stipulálunk, mást is al­kalmazhatunk, aki ugyanazt stipulálja; őt közönsé­gesen adstipulatornak hívjuk. 111. J!:s őt ugyanúgy megilleti a kereset, mint ahogy neki is ugyanolyan érvényesen lehet teljesíteni, mint nekünk. Bármit ér el azonban, megbízási keresettel kényszerül an­nak a nekünk való kiadására. 112. Egyébként az ad­stipulator más szavakat is használhat, ri1:'int amelye­ket mi használtunk. Ha tehát mondjuk én így stipu­láltam: ESKüSZÖL, HOGY ADSZ?; ő így stipulálhat: UGYANAZT HITEDRE íGJ!:RED?; vagy: UGYANERRöL KEZES­KEDSZ?, vagy ugyanígy fordítva is~ 113. Továbbá ke­vesebbre is stipulálhat, de többre nem. Ha tehát én X sestertiust stipuláltam, ő V sestertiust sti­pulálhat; fordítva azonban többre nem stipulálhat; Ugyanígy, ha én feltételmentesen stipuláltam, ő stipulálhat feltételesen; de fordítva nem lehet. Azonban nemcsak a mennyiséget illetően, de az időt illetően is értendő a kevesebb, valamint a több; pl. több, ha rögtön kell adni, kevesebb, ha csak bi­zonyos idő után kell adni. 114. Ezen a jogterületen pedig valamelyest egyedi jog érvényesül. Ugyanis az adstipulator örökösének nincs keresete. Ugyanígy a rabszolga, ha adstipulál, az érvénytelen;ugyanak­kor viszont minden más jogcímen létrejött stipula­tióból urának szerez. Ugyanezt méginkább így tartják a manicipiumban levőre is; ő is ugyanis rabszol­gának számít. Az viszont, aki apj ának potestasa alatt áll, (jogérvényesen) eljárhat, de apjának nem szerez, annak ellenére, hogy minden más jogcímen stipulálva neki szerez. De önmagát sem illeti meg másképpen kereset, csak ha capitis deminutio né l kül

(1) Beszélni nem tud6

122 III. 115.-119a.

szabadult apja potestasa alól , mint pl . annak a) halálával, vagy hogy őmagát flamen Dialis-szá(l avatták . Úgy értelmezzük, hogy a mondottak vonat­koznak filia familias-ra is, és arra is, aki manus alatt áll.

115. Azért (a személyért) is, aki ígér, mások szokták kötelezni magukat; ezek közül egyeseket sponsoroknak, másokat fidepromissoroknak, s van akiket fideiussoroknak nevezünk. 116. A sponsort így kérdezik: ESKüSZÖL, HOGY UGYANAZT ADOD?, a fide­promissort így: UGYANAZT HITEDRE ÍGÉRED?, a fideius­sort pedig ekként: UGYANARRÓL HITEDRE KEZESKEDSZ? Látni fogjuk azután, hogy milyen sajátságos névvel illetik azokat, akiket így kérdeznek: UGYANAZT ADOD? UGYANAZT íGÉRED? UGYANAZT MEGTESZED? 117. Sponsoro­kat, fidepromissorokat és fideiussorokat gyakran fo­gadunk el, amikor arra törekszünk, hogy számunkra megbízhatóbb biztosítékunk legyen. Ezzel szemben adstipulatort tulajdonképpen egyedül csak akkor al ­kalmazunk, amikor úgy stipulálunk, hogy halálunk után adjanak valamit . ..... stipulálván, az érvény-telen; (ezért) alkalmazunk adstipulatort, hogy ő majd halálunk után járjon el. Ha azután ő behajtott valamit, annak az örökösöm részére való kiadásáért felel megbízásból folyó keresettel.

118. A sponsornak és a fidepromissornak hason­ló a helyzete, a fideiussornak azonban nagyon is eltérő . 119. Azok ugyanis csak szavakkal létrejött kötelmekhez járulhatnak (annak ellenére, "hogy né­ha maga az, aki ígért, nem lesz kötelezve, mint pl . ha egy asszony vagy pupillus gyámja auctorita ­sa nélkül, vagy valaki a halála után a dni ígért va­lamit . De azt is kérdezik, hogyha rabszolga, vagy peregrinus ígért valamit, vajon érte a sponsor, vagy a fidepromissor le lesz-e kötelezve?) . 119a. Ez­zel szemben a fideiussor mindenféle kötelemhez hoz­zájárulhat, azaz akár dolog által, akár szavakkal, akár írással, akár megegyezéssel hozták létre a kö ­teIrneket. De az sem bir jelentőséggel, hogy vajon ~ ivilis vagy naturalis kötelemhez járul-e hozzá .

( 1) Flaffien Dialis = Jupiter papja .,

III. 120. -122. 123

Annyira így van ez, hogy még a rabszolgáért is ~ö: telezve lesz, akár kívülálló az, aki a r~bszolgatol a fideiussort elfogaJt;a, akár maga a tulaJ donos, ar ­ra nézve, amivel neki tartozik. 120. Ezenkívül, a sponsornak és a fidepromissornak az Örök?se ni~cs lekötelezve · kivéve, ha egy olyan peregrlnus flde­promissort ~erelünk, akinek az állama másféle jogot használ. 121. A fideiussornak azonban még az örökö­se is le van kötelezve. Továbbá a sponsor és a fi­depromissor a lex Furia értelmében két év eltelté­vel szabadul , és ahányan voltak szám szerint abban a z időben, amikor a pénzt már követelni lehet, any­ny i részre oszlik közöttük a kötelem és egyenként, fejenkénti részarányban vannak kötelezve. A fideius­sorok azonban örökké lekötelezett ek és szám szerint, ahányan voltak, mindannyian egyetemlegesen kötele~ zettek. Tehát a hitelezőnek szabadságában áll az egészet követelni attól , akitől akarja. Most azon­ban az isteni Hadrianus egy epistulájával rászorí­totta a hitelezőt arra, hogy az egyesektől - fölté­ve, hogy fizetőképesek - csak a rájuk eső részt kö­vetelje. Ez az epistula abban tér el a lex Furi a ­tó l, hogy ha valaki a sponsorok, vagy a fidepromis­sorok közül nem fizetőképes, az ő tartozása nem ter­heli a többieket. A fideiussorok közül azonban, ha csak egy is van fizetőképes, őt terheli a többiek tartozása is. 121a. Mivel azonban a lex Furia al­kalmazásának csak Itáliában van helye, előfor­dul(hat), hogy a többi tartományban a sponsorok és a fidepromissorok ugyanúgy, mint a fideiussorok örökre felelősséggel tartoznának, és az egyesek egyetemlegesen lennének kötelezve, hacsak az isteni Hadrianus epistulája ő rajtuk is nem segítene a részük erejéig. 122. Ezen kívül a lex Apuleia a sponsorok és a fidepromissorok között valamiféle társaságot vezetett be. Ha ugyanis valaki közülük a rá eső résznél többet teljesített, arra nézve, amivel többet adott, kereseteket keletkeztetett a többiek ellen. Ezt a törvényt a lex Furia előtt hoz­ták , abban a z időben (amikor) még egyetemlegesen fe leltek. Ezért merül fel az a kérdés, hogya lex Furia után megmarad-e még a lex Apuleia kedvezménye?

124 III. 123. -124.

Itálián kívül minden esetre fennmarad. Ugyanis a lex F~ria csak Itáliában érvényesül, viszont a lex Apulela a többi tartományban is. Erősen kérdéses azonban, hogy vajon a lex Apuleia kedvezménye fenn­marad-e Itáliában is? A fideiussorokra azonban a lex Apuleia nem vonatkozik. Ha tehát a hitelező egytől behajtotta az egészet, ez annak az egynek a baja, akkor ti., ha az, akiért ő fideiussiót vál­lalt, nem fizetőképes. De amint a fentebb mondot­takból kitűnik, az, akitől a hitelező az egészet k~v~teli! divus Hadrianus epistulája folytán meg- ' klvanhatJa, hogy ellene csak a része erejéig adja­nak keresetet. 123. Ezen kívül a lex Cicereia ak­k~nt ren~elkezett, hogy az, aki sponsorokat, vagy fldepromlssorokat fogad el, nyilvánosan hirdesse ki és nyilvánítsa ki, hogy milyen követelésre fo­g~dja el.a kezességet és hogy hány sponsort vagy fld~promlssort fog elfogadni arra a kötelemre. Ha pedlg ezt nem mondja meg előre, megengedik a spon­soroknak és a fidepromissoroknak, hogy 30 napon be­lül előpert követeljenek, melyben kivizsgálják hogy vajon e törvénynek megfelelően megtörtént~e az előzetes kihirdetés. És ha az ítélet megállapí­totta, hogy nem hirdették ki előre, akkor szabadul­nak. Ebben a törvényben a fideiussorokról semmifé­l~ e~lítés sem történik. Azonban szokásos, mégha fldelussorokat fogadunk is el előzetes hirdetést közzétenni. '

124. A lex Cornelia kedvezménye azonban min­denkinek közös: Ebben a t~rvényben megtiltják, hogy ugyanaz a sz~mel~ ugyanazert a személyért, ugyan­annál a szemelynel, ugyanabban az évben XX ezernél nagyobb összegű pénzhitel (kezességére) kötelezze el magát. És mégha a sponsorok vagy a fidepromisso­rok nagyobb Összegre, mint pl. 100 ezer sestertius­ra kötelezték is le magukat, mégis csupán XX ezerért ~elelnek. Hitelezett pénznek pedig nemcsak azt mond­Juk, amelyet kifejezetten hitelezés céljából adunk hanem mindazt, ami, amikor létrehozzuk a köteImet ' biztos, hogy tartozásként fog jelentkezni, azaz ' amelyet minden feltétel nélkül foglalunk kötelembe. Tehát az a pénz is, amelyet meghatározott időpontig

III. 125. -130. 125

stipuláltunk adni, ugyanebbe tartozik bele, mert biztos, hogy tartozássá vált, ámbár csak egy bizo­nyos idő után fogják követelni. A pecunia megneve­zé5 ebben a törvényben minden dolgot jelent. Épp ezért, ha bort, vagy gabonát, vagy telket, vagy rabszolgát stipulálunk, ezt a törvényt be kell tar­tani. 125. Bizonyos causák alapján azonban ez a törvény megengedi, hogy korlátlanul fogadjunk el kezességet, ha például hozomány címén, vagy arra, ami neked végrendelet alapján jár, vagy bírói pa­rancsra fogadsz el kezességet. És eddig az örökösö­dési huszadról szóló lex Iulia úgy rendelkezett, hogy azokra a kezességekre, amelyeket ez a törvény ír elő, a lex Cornelia ne vonatkozzék. 126. Azon jogosultságot illetően is egyenlő mindnyájuknak: a sponsoroknak, fidepromissoroknak, fideiussoroknak a helyzete, hogy nem kötelezhetik le úgy magu­kat, hogy többel tartozzanak, mint amennyivel az tartozik, akiért kötelezettséget vállaltak. Ellen­kezőleg azonban igen, hogy ti. kevesebb tartozásra kötelezik el magukat, mint azt az adstipulator sze­mélyével kapcsolatban már mondottuk. Mert ugyanúgy, mint az adstipulatornál, itt is ezeknek a kötelezett­sége a főkötelem járuléka, (már pedig) nem lehpt több a járulék, mint a fődolog. 127. Abban a vonat­kozásban is egyenlő mindannyiuk helyzete, hogy amennyiben valamit teljesítettek az adós helyett, arra nézve visszakapási jogcímük van az adós ellen megbízási keresettel. És ennél még tágabban a lex Publilia szerint a sponsorokat duplumra menő saját kereset illeti meg, amelyet depensinek neveznek.

128. Az írásbeli kötelem létrejöhet például kö­vetelések átirásával. A követelésátírás kétféle mó­don történhet: vagy (előzetes) ügyletről (a re) a személyre (in personam), vagy a személyről a sze­mélyre. 129. Az ügyletről a személyre történő átírás valósul meg akkor, ha, amivel te adásvétel címén, vagy bérlet alapján, vagy társaság okán nekem tar­tozol, azt én számodra történt kiadásként "könyve­lem". 130. A személyről személyre történő átírás pedig akként valósul meg, hogy például azt, amivel nekem Titius tartozik, mint neked kiadot tat tünte­tem fel, akkor ti., ha Titius delegált téged maga

126 III. 131. -137 .

helyett nekem. 131. Más dolog azoknak a követelé­seknek az ügye, amelyeket nomina arcaria-nak(1) neveznek. Ezekben az esetekben ugyanis dolog (re) általi és nem írásbeli kötelem jön létre, mert csak akkor érvényesek, ha már leszámolták a pénzt. A pénz leszámolása ugyanis dolog (re) által hozza létre a kötelmet. Épp ez okból helyesen mondjuk, hogyanomina arcaria semmiféle kötelmet nem hoz létre, hanem csak a megtörtént kötelem tanúsítására szolgál. 132. Épp ezért nem egészen szakszerűen mondják azt, hogyaperegrinusokat is le lehet kö­telezni nomina arcariá-val, mert nem magával (pusz­tán) a követeléssel, hanem a pénz leszámolásával köte~ez~k le őket: Ez a fajta kötelem ius gentium szerlntl. 133. VaJon követelések átírásával le le­het-e kötelezni peregrinusokat, ezt méltánkérdezik mivel valamiképpen a ius civile szerinti az ilyen ' kötelem; Nerva (legalábbis) így vélekedett. Sab i-nu snak és Cassiusnak viszont úgy tűnt, hogy ha ügyletről személyre történik az átírás akkor az kötelezi a peregrinusokat is; ha viszo~t személyről személyre, akkor nem kötelezi. 134. Ezenkívül úgy ~átszik írásbeli kötelem jön létre chirographummokal es syn~raphakkal, azaz, ha valaki azt írja, hogy tartozlk, vagy hogy valamit a dni fog; akkor ti. ha ezen a címen nem jön létre stipulatio. Ez a fajta kötelem a peregrinusok sajátja.

135. (Puszta) megegyezéssel jönnek létre a kö­telmek az adásvételeknél, a bérleteknél a társasá­~oknál, a megbízásoknál. 136. Még pedig'azért mond­Juk, hogy ilyen módon megegyezéssel jönnek létre a kötelmek, mivel nem kívánják meg sem a szavak sem az írás valamilyen sajátszerűségét, hanem ele~endő ha azo~, akik az ügyletben eljárnak, megegyeznek. ' Épp ezert távollévők között is kötnek ilyen ügyle­teket, pl. levél vagy hírvivő útján, mert máskülön­ben szóbeli kötelem távollévők között nem jöhet létre. 137. Továbbá ezekben a szerződésekben a fe­lek ... egymás részére (kölcsönösen) kötelezik le

(1) Arca (itt) pénzes láda

III. 138. -141. 127

magukat mindarra, amit egymásnak a tisztességnek és a méltányosságnak megfelelően nyújtani kötelesek' mivel egyébként a szóbeli kötelemnél az egyik (csak') st ipulál, a másik (csak) ígér, viszont a követelé­sek (átírásánál) az egyik - a kiadást bejegyezve -valakit (csak) kötelez, a másik (pedig ezáltal csak) kötelezett é válik. 138. (Távollévő vonatko­zásában azonban lehetséges kiadást bejegyezni bár szóbeli kötelem nem köthető távollévővel.) ,

(AZ ADÁSVÉTELR6L) 139. Az adásvétel akkor jön létre , amikor az árr61 megállapodtak, annak ellené­re, hogy még a vételárat nem számolták le és semmi­f~le fogla16t sem adtak. Ugyanis, amit fogla16 c~­men adnak, az az adásvétel megkötésének a bizonyí­téka. 140. A vételár határozott kell legyen. Ugyan­is? egy~b~ént~ h~ úg? állapodtunk meg, hogy ameny~ nylre TltlUS ertekell a dolgot, annyiért veszik meg , Labeo tagadja, hogy ennek az ügyletnek bármi-féle joghatása lenne. Véleményét Cassius is helyes­li; Ofilius viszont ezt is adásvételnek (tekinti)' ezt a véleményt követi ProcuIus is. 141. Továbbá ~ vételár készpénzben kell álljon. Vajon más dolgok­ban állhat-e a vételár, pl. rabszolga, vagy tóga, vag~ telek lehet-e más dolog ára, joggal kérdezik? A ml tanítómestereink szerint más dologban is áll­~at a.v~telár . Innen ered az, hogy közönségesen ugy vellk, hogy csere által kötik meg az adásvételt és hogy az adásvételnek ez a fajtája igen régi. Ei-' zonyságul erre idézik Homeros görög költő t aki az

. k' • ' egY l . reszben 19y sz6l:

A fürtös görögök ott boritalt vettek, Vagy ragyogó vassal, vagy rézzel fizettek Némelyike bőrrel, másika tulokkal ' Volt, aki foglyokkal. Ci) ,

A másik iskola szerzői eltérő véleményen vannak mert ők azt tartják, hogy más a dolgok cseréje ~s más az adásvétel. Mert egyébként nem lehetne felde­ríteni az elcserélt dolgoknál, hogy melyik dolog

( 1) Ifj. MészHly Gefeon fordítása. Justinianus Instituti6i, Bp., 1939. 159. old .

128 III. 142.-146.

látszik eladásra kerülőnek és melyik vételár fejé­ben adottnak. Viszont képtelenségnek tűnik, hogy mindkét dolgot eladásra kerülőnek és mindkettőt vé­telár fejében adottnak tekintsék. Caelius Sabinus viszont azt állítja, hogy ha neked van valami el­ad6 dolgod, pl. egy telked, és azt elfogadtam, és vételár fejében történetesen rabszolgát adtam vol­na, a telek eladottnak tekintendő, a rabszolga vi­szont véte1ár fejében adottnak tekintendő, hogya telket meg lehessen kapni.

142. A bérlet hasonl6 szabályokkal jön létre. Ugyanis, hacsak nem állapítottak még meg határozott bérleti díjat, úgy tűnik, nem jön létre bérlet. 143. Épp ezért, ha a bérleti díj megállapítását más becslésére bízták, pl. amennyire Titius majd érté­keli, felmerül a kérdés, vajon létrejött-e bérlet? Ez okb61, ha én a tisztít6nak tisztítás és karban­tartás végett, a foltoz6nak foltozás végett ruhá­kat adtam át, anélkül, hogy akkor rögtön bármiféle bérben megállapodás történt volna, később pedig majd annyit fogok adni, amennyiben majd egymás kö­zött megállapodunk, kérdés vajon létrejön-e a bér­let? 144. Ugyanígy, ha neked odaadtam használatra egy dolgot és ennek fejében tőled szintén haszná­latra kaptam egy másik dolgot, kérdés, vajon bér­let jött-~ létre? 145. Úgy látszik, hogy az adás ­vétel és a bérlet annyira atyafiságban van egymás­sal, hogy bizonyos esetekben meg szokták kérdezni, hogy vajon adásvételt vagy bérletet kötöttek-e? Például, ha egy dolgot örökre bérbe adtak, ami a municipiumok(1) földjeinél fordul elő, amelyeket azzal a kikötéssel adnak bérbe, hogy mindaddig, amig a bérösszeget (vectigal) megfizetik, sem a bérlőtől, sem az ő örökösétől nem veszik el a föld­birtokot. Mégis inkább az a vélemény, hogy ez is bérlet. 146. További kérdés, ha gladiatorokat azzal a kikötéssel adtam neked oda, hogy minden egyesért, aki épen kerül ki, a fáradtságért húsz dénárt adnak nekem, azokért pedig, akiket megöltek, vagy akik megsebesültek ezer dénárt, kérdés, vajon adásvételt,

(1 \ ~Ulönleges helyzetben Iévá itáliai városok.

III. 147.-150. 129

vagy bérletet kötöttek-e? És inkább azt az állás­pontot fogadták el, hogy azok vonatkozásában, akik épen kerültek ki, bérlet tűnik ~egkötöttnek, azok­ra nézve azonban, akiket megöltek, vagy akik meg­sebesültek , adásvétel. És ez a történtekből kitűnik, mivelhogy tulajdonképpen feltételesen történt mind­egyiknek az adásvétele, vagy bérlete. Ugyanis már nincs kétség, hogy föltételesen is el lehet adni, vagy bérletbe lehet adni dolgokat. 147. Ugyanígy kérdezhető, ha egyaranyművessel megegyeztem, hogy ő a saját aranyáb6l meghatározott súlyú és meghatá­rozott formájú gyűrűket csinál nekem, és ezért mond­juk kétszáz dénárt kap, vajon adásvétel vagy bérlet jött-e létre? Cassius azt mondja, hogy az anyag te­kintetében adásvétel történt, a munka tekintetében pedig bérlet. De a legtöbbnek az a véleménye, hogy adásvéte l jött létre. Ha azonban a magam aranyát ad­tam oda, a munkájáért pedig meghatározott összeget állapítván meg, elfogadott, hogy bérleti szerződést kötöttünk. 148. Társaságot vagy az egész vagyonunkra szoktunk kötni, vagy csak valamilyen egyetlen ügy~ letre, pl. rabszolgák adásvételére. 149. Nagyon ne­héz kérdés volt, hogy vajon lehet-e úgy kötni társa­ságot, hogy valaki nagyobb részben hasznot húz, ki­sebb részben viseli a kárt. Ezt Q. Mucius a társa­ság természete ellenére val6nak minősítette. De Ser. Sulpicius, akinek aztán győzött az álláspontja, úgy vélte, hogy úgy is lehet kötni társaságot, mint mon­dotta olyan m6don is, hogy valaki semmiféle kárért sem felel, de a haszonb6l részesedik, föltéve, hogy a közreműködése olyan értékesnek látszik, hogy mél­tányos őt ezzel a kikötéssel bevenni a társaságba. Elfogadott, hogy úgy is lehet társaságot kötni, hogy az egyik pénzt visz be, a másik nem visz be, és még­is közös közöttük a haszon; gyakran ugyanis valaki­nek a munkája pénzzel ér fel. 150. Az biztos, hogy ha a haszonban és akárban val6 részesedésről köztük semmiféle megállapodás nem is jött létre, mégis az előny és a hátrány egyenlő részekben közös közöt­tük . Ha azonban csak az egyik vonatkozásban határoz­ták meg a részesedés arányát, pl. a haszonban, a má­sik vonatkozásban azonban ezt elmulasztották, akkor

130 III . 151 .-156 .

abban a részben is , amelyről nem rendelkeztek , ha ­sonlóan részesednek . 151 . A társaság pedig addig marad fenn , amí g az erre szóló megegyezés fennáll . A~onba~ , ami nt valaki felmondja a társaságot , a tarsasag f elos z l i k . Ha azonban val aki azért mondta fel a társaságot , hogy va l ami l yen bekövetkező ha ­szonban csak ma ga ré s zesülj ön , p l. ha a ve l em tel ­jes vagyonkö zösségb e n levő társamat va l aki örökösé ­ül ne~ez i, -s ő azért mond ja f el a t ársaságot , hogy e~ye d~l _ .s z~rezz e .meg az ö r ök s é g has znát, rákénysze ­r~ l kozosse tenn l a has z not. Ha az onban valaki olyan mas has ~onra tet t sze r t , ami t n e m ilyen meg nem en­gedett uton szerzet t , az e gyed ü l rá tar to z ik . Mi nd ­az pedig , ami a tár sas ág felmondá s a u t án fo l yik be hozzám , enge m illet. 152. A t ár saság fe l osz l ik a tag haláláva l is, mi velh ogy , ak i tá r saságot kötött megh~táro z ott személ y t vá l as z tot t magá nak . 153. Azt mondJák , hogy capitis d eminuti ó- va l i s fe l oszlik a t~r sasá~ , m~vel civi !j og i ok oskodá s a l apján a cap i­tlS d emlnu t lo e gy e n l o a ha l á ll a l' d e ha minda z on ­á l ta l továbbra i s megegyezn ek a fárs~ságban agy tG ­nik , a j t á rsaság ke zdőd ik e zz e l. 154 . Ugyan~Sak h a a t~rs~k kö zü ~ va lak ~nek a vagyonát nyilvánosan ' vagy magan uton e l a r vere z lk , fe l oszlik a társaság . Ez a társaság ped i g , amelyrő l beszélünk , azaz az, ame l yik puszta megegye zésse l jön létre , a ius gentium (in ­t~zménye) , tehát a természetes ésszerGség alapján ffilnden ember között létezik .

155: A,megb~zás abba~ áll , hogy vagy a magunk , vagy a mas erdekeben megblzunk (va l akit) . Tehát ha azzal bízlak meg , hogy akár az én ügyeimet akár' a máséit intézd, létrejön a megbízás kötelme és köl ­cs~nösen egyikünk a másikunknak tartozik mindazzal, 8mlt ,vagy nek~m, ,vag~ neked a jóhiszemGség alapján ~~ym~snak telJes~tenunk kell . 156 . Ha ugyan i s a sa­Jat erdekedben blzlak meg, felesleges a megbízás' azt a saját belátásod szerint és nem az én megbí ~ zásom folytán kell megtenned. Tehát, ha téged aki ­nek otthon elfekvő pénze van, arra beszéllek ;á , hogy azt kamatoztasd, mégha azt olyan valakinek is adtad kölcsön, akitől nem tudod behajtani , még sincs neked velem szemben megbízási kereseted. Ugyanígy ,

III . 157 .-161 . 131

ha arra buzdítalak , hogy valami l yen dolgot megvasa ­rolj , bár neked nem vá l t javadra a vásárlás , még-sem felelek neked megbízásból folyóan . Ez annyira így van , hogy felmerül a kérdés , hogy vajon felel - e a megb í zás a l apján az , aki megb í zott téged , hogy Titiusnak pénzt adj kölcsön kamatra . Servius azon ­ban tagadta ezt , agy vélte, ugyana gy nem jött lét -re ebben a z esetben kötelem , mintha val akinek álta ­lánosságban azt a megbízást adná nk , hogy a pénzét adja ki kamatra . Mi azonban Sabinus ellenkező véle ­ményét követjük , mivel másképpen nem hiteleztél volna Titiusnak , csak mivel erre megbíztak . 157 . Az tény , hogyha valaki olyan do l ogra ád megbízást , amely a jó erkölcs ellen való , nem jön létre a kö ­telem ; pl . ha megbíználak téged , hogy Titius ellen lopást , vagy iniuriát kövess el . 158 . Továbbá , ha valaki azzal bíz meg , hogy halál om után tegyek va­lamit , érvénytelen a megbízás , mive l á l talános sza­bály , hogy az örökös szemé l yéve l nem kezdődhet a kötelem . 159 . Azonban egy ér vényesen adott megbí z ás is megszGn i k , bár még a z ügy egés zé be n meg van , ha (a megbízást) visszavon j ák . 160 . Továbbá akko r i s megszGnik a me gbízás , ha még teljes egészében fenn ­áll ugyan a megbízás , de a két fél közül az egyiknek a halála közbejön ; azaz vagy azé , ak i a megbízást adta , vagy azé , aki a megbízást kapta . Gyakorlati ha~znosságból azonban elfogadták azt , hogy ha az , akl nekem a megbízást adta , megha l t , én pedig nem tudva arró l , hogy ő elhunyt , te l jes í tettem a meg ­bízást , perelhetek a megbízásbó l folyó keresettel ; máskülönben a jogos és menthető nemtudásom kárt okoz ­na nekem . És ehhe z hasonló , amib e n a legtöbben egyet ­értenek , hogy ha az adósom a fe l szabad í tott s zámvi ­vőmnek - nem t udva erről - teljesít , megszabadul , mivel egyébként szigora jogi okoskodással nem lehet ­ne megszabadítani őt (az adósságtó l ), mivel másnak fizetett, mint akinek kellett volna . 161. Ha pedig az , ak i t érvényesen megbíztam , tú llépi a megbízását , vele szemben megbízásból folyóan ke r esetem van annyi erejéig, amennyire érdekemben állott , hogya megbí ­zásomat teljesítse , föltéve , hogy lehetett volna te l jesíteni; de ő velem nem pere l het . Ha tehát meg -

132 III. 162. -167 . 1 '0 ;

bíztak téged, hogy teszem azt, száz sestertiusért telket vegyél nekem, te pedig százötven sestertiu­sért vettél, nincs ellenem megbízásból folyó kerese ­ted, mégha hajlandó lennél is annyiért nekem adni a telket, amennyiért én a vásárlással megbíztalak; főképp Sabinus és Cassius döntött így. Ha azonban kevesebbért vásároltál, természetesen van ellenem megbízásból folyó kereseted, mivel az , aki arra ad megbízást, hogy százezerért vásároljanak, az érte­lemszerűen megbízott azzal is, hogy ha lehetséges, olcsóbban vásároljanak. 162. Tehát végeredményben tudnunk kell, hogy valahányszor valamit ingyen meg­csinálás végett adtam oda, akkor megbízásból folyó kereset illet, ha pedig olyan címen , hogy ellenér­téket is megállapítottam, akkor bérlet jön létre; pl. ha ruhákat adtam át a tisztítónak tisztítás és rendbehozatal végett; vagy foltozószabónak meg­varrás végett.

163. Kifejtvén azoknak a kötelmeknek a nemeit, amelyek szerződésből keletkeznek, figyelmeztetnUnk kell arra, hogy nemcsak önmagunk által szerezhetUnk magunknak, hanem azon személyek által is, akik a mi potestasunkban, manusunkban vagy mancipiumunkban vannak. 164. Szabad személyek által is és olyan ide­gen rabszolgák által is, akiket jóhiszeműen birto­kolunk, magunknak szerzünk, de csupán két jogcímen; mégpedig. ha valamit a maguk munkájáva l, vagy ami vagyonunkkal szereznek. 165. Azon rabszolga által is, akin haszonélvezetünk áll fenn, hasonlóképpen, e két jogcímen magunknak szerzünk. 166. Ha azonban valakinek pusztán csal<: ius Quiritium- a van a rab­szolga felett, ámbár tulajdonos, mégis úgy értel­mezzük, hogy kevesebb joga van a dolgon, mint a ha­szonélvezőnek és a jóhiszemű birtokosnak. Az a sza­bály ugyanis, hogy semmiféle jogcímen sem lehet ne­ki szerezni. Annyira így van ez, hogy mégha név sze­rint az ő részére is stipulált a rabszolga, vagy mancipiumba az ő nevében fogadott el, egyesek úgy vélik, hogy neki (ti. a quiritár tulajdonosnak) semmit sem szereznek. 167. Annyi bizonyos, hogya közös rabszolga az ura részarányában szerez az urá­nak; kivéve azt, amit név szerint egyedül neki sti-

III. 167a.-171. 133

pulál vagy mancipiumba fogad, azt egyedül neki (ti . a részbeni urának) szerzi, pl. ha így stipulál: TITIUSNAK, AZ ÉN URAMNAK íGÉRED, HOGY ADOD?; vagy amikor így fogad mancipiumba: EZT A DOLGOT A IUS QUIRITIUM FOLYTÁN L. TITIUSÉNAK, AZ ÉN URAMÉNAK ÁLLíTOM ÉS EZ LEGYEN RÉSZÉRE MEGVÉVE EZÉRT A RÉZÉRT ÉS EZEN AZ AZ ÉRCMÉRLEGEN. 167a. Az is kérdés, hogy amit a tulajdonos nevének a hozzáfűzése ered­ményez, ugyanazt eredményezi-e a tulajdonosok kö­zül az egyiknek a közben kiadot t parancsa? A mi ta­n ítómestereink úgy vélik, hogy ugyanúgy annak az egynek szereznek, aki a parancsot kiadta, mintha a rabszolga név szerint egyedül annak a részére sti­pulált volna, vagy fogadott volna mancipiumba. A másik iskola jogtudósai úgy vélik, hogy mindkettő részére szerez, mintha senkinek a parancsa sem jött volna közbe.

168. Kiváltképpen azáltal szűnik meg a kötelem, ha teljesítik azt, amivel tartoznak. Épp ezért kér ­dés , hogy ha valaki a hitelező beleegyezésével más­sal teljesít az eredeti helyett, vajon ipso iure megszabadul-e, ahogy ami tanítómestereink véle­kednek , vagy pedig ipso iure fennmarad a kötelem, de a követelővel szemben doli maIi exceptió-val kell védekezni, ami a másik iskola nézőpontja?

169. Továbbá accept ilatio útján is megszűnik a kötelem. Az acceptilatio pedig olyan, mint egy képletes teljesítés; amivel ugyanis szóbeli kötelem folytán tartozom neked, ha te azt el akarod nekem engedni , az úgy is történhet, hogy te eltűröd, hogy ezeket a szavakat mondjam; AMIT ÉN NEKED íGÉRTEM, AZT MEGKAPTAD?, és te így felelsz: MEGKAPTAM. 170. Ebben a formában, mint mondottuk, csak azok a kötelmek szűnnek meg, amelyeknek lényege élőszóból áll, nem pedig a többi is. Az ugyanis egybehangzó­nak látszott, hogya szavakkal létrehozott köteImet, más szavakkal meg lehet szűntetni. Azt is azonban, a mivel más jogcímen tartozunk, át lehet alakítani st ipulatióvá és (így azt is) acceptilatióval meg lehet szűntetni. 171. Ámbár pedig azt mondottuk, hogy az acceptilatio képletes teljesítéssel törté­nik, mégis a nő gy ámja auctoritasa nélkül nem nyil-

134 III. 172.-176.

váníthat valamit megkapottnak, pedig egyébként neki gyámja auctoritasa nélkül is lehet teljesíteni. 172. Továbbá, amivel tartozunk, azt érvényesen rész­letekben is teljesíthet jük; mégis kérdéses, hogya részbeni teljesítést lehet-e megkapottnak nyilvání­tani?

173. A képletes teljesítésnek egy másik fajtá­ja a "rézpénz és mérleg általi" (per aes et libram) . A teljesítésnek ezt a nemét csak bizonyos ügyeknél fogadták el, pl. ha valaki olyan jogcímen tartozik, amelyet per aes et libram hoztak lé tre , vagy ha va­lamivel ítélet folytán tartozunk. 174. Ez az eljá ­rás pedig így zajlik le: nem kevesebb mint 5 tanút és egy mérlegtartót alkalmaznak. Azután az, aki megszabadul, így kell beszéljen: MIVEL ENGEM ENNYI ÉS ENNYI EZERRE A JAVADRA ELMARASZTALTAK, EZEN TAR­TOZÁS VONATKOZÁSÁBAN MAGAMAT TöLED FELOLDOM ÉS MEG­SZABADíTOM E RÉZ VALAMINT ÉRCMÉRLEG ÁLTAL. EZT A FONTOT ELÖSZöR ÉS UTOLJÁRA KIFIZETEM NEKED KöZTöR­VÉNY SZERINT. Azután megüti a mérleget az asszal és a pénzt odaadja annak, akitől megszabadul, mintegy teljesítésként. 175. A hagyományos is hasonlóképpen szabadítja meg a kötelmi hagyományokkal terhelt örököst a hagyománytól, mégis a zért akként, hogy amiként az elítélt is kinyilvánítja, hogy elmarasz­talták, akként az örökös is azt mondja, hogy vég­rendeletben kötelezték (a hagyomány kiadására). Et­től azonban ily módon csak akkor szabadulhat meg az örökös, ha SÚly-, számszerinti dolgokról van szó ; és akkor, ha (a követelés) határozott. Egyesek ugyanígy vélekednek arról is, ami mérték szerinti.

176. Ezenkívül újítással is megszűnik a köte­lem; pl. ha azt, amivel te nekem tartozol, Titius által megadni stipulálom. Ugyanis agy új személy közbenjöttével új kötelem keletkezik és az első meg­szűnik, átvíve az utóbbiba, olyannyira , hogy néha , ámbár az utóbbi stipulatio érvénytelen, (mégis) az első kötelem az újítás jogán megszűnik; pl. ha azt, amivel nekem tartozol, Titiustól halála utánra, vagy egy nőtől, vagy pupillustól gyámjuk auctori­tasa nélkül stipulálom. Ebben az esetben elvesztem az ügyemet; ugyanis az első adós szabadul, a későb -

III. 177.-179. 135

bi kötelem pedig semmis. Nem ugyanez a jog érvénye­sül, ha (utóbb) egy rabszolgától stipulálok. Ekkor ugyanis az első ugyanúgy kötelezve marad, mintha utóbb senkitő l sem stipuláltam volna. 177. De ha u~yanaz a személy az, akitől utóbb stipulálok, vég­so soron akkor lesz ez novatio, ha az utóbbi sti­pulatióban valami új van, mondjuk feltételt vagy időhatározást, vagy kezest vittünk bele, vagy hagy­tunk el. 178. Amit azonban a kezesről mondottunk , az nem áll meg; ugyanis a másik iskola jogtudósai szerint semmi hatással sincs a novatióra kezes al­kalmazása, vagy elhagyása. 179. Amit pedig arról ' mondottunk, hogy ha feltételt kapcsolunk (a köte­lemhez), az.novatio, ezt úgy kell érteni, hogy csak akkor mondJuk, hogy novatio történt, ha a feltétel teljesedésbe megy; egyébként, ha meghiúsul, hatály­ban marad az előző kötelem. De lássuk, hogy vajon az, aki ezen a címen perel, doli mali vagy pactum conventum (megkötött megállapodás) kifogásával visz­szaverhető-e, mivel úgy tűnik, hogy közöttük úgy jött létre a megállapodás, hogy csak akkor lehet követelni a dolgot, ha az utóbbi stipulatio felté­tele teljesült. Servius Sulpicius azonban úgy véli, hogy rögtön és (már) a feltétel függési ideje alatt (is) létrejött az újítás, és amennyiben meghiúsul a feltétel, egyik causa alapján sem lehet perelni és így az ügy veszendőbe megy. Következetesen ő (még) azt a responsumot is adta, hogy ha valaki amivel neki Titius tartozik, egy rabszolgától sti­pulálja, az újítás és az ügy megszűnik, mivel rab­szolgával nem lehet pereskedni. De mindkét esetben (ms már) más joggal élünk. Ugyanannyira azokban az esetekben sem lesz újítás, amikor is azt, amivel te nekem tartozol, egy peregrinustól, akivel nincs eskü­közössé~ünk~ a SPONDES kifejezés használatával sti­pulálnám .(1

(1 ) I~t : a spondeo s~akrális ~skü-fogadalmi ige használatának kö -zossége. Ezt az 19ét a stlpulati6nál csak a r6mai polgárok hasz­nálhatták.

136 III. 180. - 1 84.

180. A kötelem megszűnik még litis contestatio ­val is , feltéve , hogy legitimum i udicium- mal perel ­tek . Ekkor ugyanis a főkötelern megszűnik, és ettől kezdődően az alperest a litis contestatio köti; ha azonban elmarasztalták , megszűnvén a litis contes ­tatio (hatálya) , az ítélet alapján fog most már tartozni . Ez az , amit a veteres ekként fogalmaztak meg , hogya litis contestatio előtt az adós adni tartozik, a litis contestatio után pedig az ítélke ­zést bevárni köteles , az elmarasztalás után pedig az ítéletnek eleget kell tennie . 181. Ebből folyik, hogy ha legitimum iudicium- ban követelem a tarto ­zást , azután (már) ugyanazért a jogért nem peres ked ­hetem , mivel h i ába is ál l ítom: TARTOZIK NEKEM ADNI , merthogy a litis contestatió - val az "adni tartozik" (már) megszűnt . Másképpen van , ha imperiumon nyugvó keresetet ind í tanék . Akkor ugyanis a kötelem minden további nélkül fennmarad, és ezért később ipso iure perelhetek , de vagy az ítélt dolog , vagy a már per ­be v i tt dolog kifogásaival e l kel l engem utasítani . Azt pedig , hogy melyek a legitimum iudicium- ok és melyek az imperiumra tartozók , a következő kommen ­tárban(l) fogjuk kifejteni .

182 . Most már áttérünk azokra a kötelmekre , amelyek delictumból származnak , pl. ha valaki lo­pást köve~ett el, javakat rabolt el, kárt okozott , személysértést követett el . Mi ndezen dolgokból ke ­letkező kötelmeknek egy neme van (csupán), míg a szerződésből származó kötelmek négy nemre oszlanak , mint azt a fentiekben(2) kifejtettük .

Ser . Sulpicius és Massurius Sabinus azt mond ­ják , hogy a l opásnak négy neme van : (ti . f u rtum) manifestum (tettenért) , nec manifestum (tetten nem ért) , conceptum (kitervelt) és oblatum (elrejtett) . Labeo szerint manifestum és nec manifestum van . Ugyanis a conceptum és az oblatum sokkal i nkább a lopással összefüggő keresetek fajtái, mintsem a lopások nemei ; ami valóban he l yesebbnek látszik , mint az az alábbiakból kitűnik . 184 . Azt mondják

(1) IV . 103. ­

( 2) III. 89.

III. 185 . -188 . 137

furtum manifestum- nak, amelynél még a lopás folya­mata alatt " elkapják" (a tolvajt) . Mások szerint azonban még ennél is több kell, hogy ti . azon a he ­lyen "kapják el", ahol történt (ti. a lopás) . Pl. ha az olaj faligetben olajbogyót, a szőlőültetvériyről pedig szőlőt loptak , mindaddig, amíg a tolvaj az olajfaligetben, vagy a szőlőskertben tartózkodik ; vagy ha házban történt a lopás , mindaddig , amíg a tolvaj abban a házban van . Mások még ennél is to ­vább menve mindaddig a furtumot manifestumnak mond ­ták, amíg a tolvaj el nem vitte (a dOlgot) oda , aho ­va akarta . Mások még tágabban, amlg a tol vajt látni lehet, amint fogja a dolgot; ez a vélemény .nem nyert elismerést . De azoknak a vélekedés e sem nyert ~elyeslést , akik azt fogadták el fu~tum m~ni festum­nak, amíg oda nem viszi a tolvaj a do l got , ahová szándékozta , azért ti . , mert nagyonis kétséges , hogy ,ezt egyetlen napban vagy több napi időtartam~ ban , kell meghatározni. Ez azért tartozik i de , mert gyakra,n -az egyik városban el l opott dolgokat más vá ­rosokba , vagy más provi nciákba akarják a tol~aSok · elvinni. E két fenti véleménybő l bármelyiket meg ­felel~nei isme~ik el; ' ~nká~b m~gis t8bben az utób ­bit tartják helyesnek . 185 . Min'dabból , 'amit mondot ­tunk, megérthető, hogy mi az afurtum nec manifes ­tum. Ugyani s, ami nem manifestum , az a nec manifes ­tum . 186. Furtum conceptum- nak mondják , ami kor vala­kinél tanúk j~lenlétében a lopott dolgot keresik és arra rátalálnak . Ugyanis az ilyen ellen sajátságos keresetet alkottak, mégha ő nem is tolvaj, amit concepti (actiónak) neveztek . 187. Furtum oblatum~ nak mondják s amikor va l aki egy lopott do l got ná l ad elrejt és arra nálad rátalá l nak ; feltéve persze, ha azzal a hátsó gondolatta l adta át neked, hogy in­kább nálad , mint nála. aki azt átadta, találjanak rá ' (a dologra). Számodra ugyanis , akinél (a do l og ­ra) rátaláltak, az ellen, aki elrejtette (a dOlgot ), mégha ő nem is tO l vaj , sajátságos keresetet hoztak létre, amelyet (actio) oblati- nak neveztek . 188 . Van egy actio furti prohibiti(l) is az e l len , aki

(1) Prohibere megakadályoz, megtilt.

'l

138 III. 189. -193.

akadályozta azt, aki a lopás (ügyében) nyomozni akart.

189. A furtum manifestum büntetése a XII táb­lás törvény értelmében főbenjáró (capitalis).(1) Ugyanis a szabad embert megkorbácsolták és odaítél­ték annak, akitől lopott. Aveteresnél felmerült a kérdés, hogy vajon az odaítélés által rabszolgává vált-e az illető, vagy (csak) az odaítélt helyze­tét foglalta-e el? A rabszolgát hasonlóan megkor­bácsolva fenyítették meg. Később azonban nem he­lyeselték a büntetés kegyetlenségét, és úgy ~ ra?­szolga személyére, mint a szabadra a praetorl edlc­tumban négyszeresre menő keresetet adtak. 190. A furtum nec manifestum büntetéséül a XII táblás tör­vény értelmében duplumot szabtak ki, és ezt a prae­tor is megtartotta. 191. A furtum conceptum és ob­latum büntetése a XII táblás törvény értelmében triplum volt, és hasonlóképpen a praetor ezt is meg­tartotta. 192. A prohibiti actio négyszeresét a praetori edictumban vezették be; a törvény ugyanis ezen a címen semmiféle büntetést sem szabott ki. Csupán annyit rendelt el, hogy aki nyomozni akar~ (3) az meztelenül kutasson, licium-mal(2) övezve,tálat tartva. Ha pedig az illető rátalált (a dologra), ak­kor az a törvény parancsa értelmében furtum mani­festum-nak minősüIt. 193. Kérdés, hogy mi is az a licium? Csak valószínűnek látszik, hogy valamiféle összevarrt dolog volt, amellyel az ezt megkívánó testrészeket eltakarták. Ez az egész rendelkezés nevetséges .. Az ugyanis, aki egy felöltözöttet meg­akadályoz a kutatásban, az meg fogja akadályozni a meztelent is a nyomozásban, annál is inkább, mert ha így keresik és meglelik a dolgot, nagyobb bün­tetés alá vetik. Azután, mivel a törvény tál tartá­sát azért rendeli, hogy az illető az elfoglalt ke­zeivel ne tudjon semmit sem valahova eldugni, vagy azért, hogy ha valamit talál, ebbe beletegye, ezek

(1) Az egyén caput ját alkotó legfőbb tényezők: élet, szabadság, ál­lampolgárság - közül valamelyik elvesztése.

(2 )

(3)

Licium = kötél, vagy kötény; nem tudjuk mind a mai napig.

A lanx tálat is, csészét is jelent.

III. 19 1'.-197. 139

közül egyik sem visz eredményhez, ha (ti .) az, amit keresne~ olyan nagy és olyan természccű, hogy sem eldugni, sem a tá l ba helyezni nem lehet. Bizonyára nem kétséges, hogy bármiféle anyagból is van a tál, a törvénynek elég van téve. 194. Mégis e miatt, mert a törvény ezen az alapon furtum manifestum megállapítását parancsolja, vannak akik azt írják, hogya furtum manifestum- ot vagy a törvény alapján, vagy természeténél fogva kell minősíteni: törvény alapján épp annál fogva, amiről beszéltünk; ter ­mészeté~él fogva, ahogy azt az előzőekben kifejtet­tük. De helyesebb csak a természet szerint a fur ­tumot manifestumnak minősíteni. A törvény ugyanis nem teheti azt meg, hogy aki nem fur manifestus, az fur manifestus legyen, de még kevésbé azt, hogy aki egyáltalán nem tolvaj, az tolvaj legyen, és aki nem házasságtörő és nem gyilkos, az házasságtörő, vagy gyilkos legyen. Azt viszont a törvény valóban megteheti, hogy valakit ugyanúgy büntetéssel súj~ ­son , mintha csak lopást, házasságtörést, vagy gyll ­kosságot követett volna el, ámbár ezek egyikét sem követte el .

195. Lopás azonban nemcsak azáltal történhet, hogy valaki annak megszerzése céljából egy ide~en dolgot elvisz, hanem általánosságban, ha valakl egy idegen dolgot a tulajdonos akarata ellenére magához vesz. 196L Ha tehát valaki egy olyan dolgot, amelyet nála letétbe helyeztek, használ, lopást követ el. És ha valaki (meghatározott) használatra kapott egy dolgot, és azt másra használja, lopásért felel, mint pl. ha valaki, hogya barátait vacsorára hív­hassa ezüstneműket kapott használatra, majd azokat , . külföldre magával vitte; vagy ha valakl egy lovat kapott haszonkölcsönbe sétalovaglásra és jóval hosz­szabb útra vitte, mint ahogyaveteres írták arról , ak i (a lovat) a csatába vitte. 197. Az az álláspont, hogy mégis azok, akik a haszonkölcsönbe kapott dol­gokat másként használják, mint amilyen használatra kapták, akkor követnek el lopást, ha tudják, hogya tulajdonos akarata e llenére járnak el , s ő, ha tud ­na róla nem engedné azt meg. Ha azonban azt hiszik hogy megengedné, akkor a lopás bűncselekményétől menteseknek látszanak, valóban kitűnő megkülönböz -

140 III. 198. -202.

tető indokolással, hogy ti. lopást rossz szándék nélkül nem lehet elkövetni. 198. Ha azonban valaki azt hiszi, hogya tulajdonos ellenére jár el egy dologgal szemben, (holott) ez a tulajdonos akara ­tából történik, azt mondják, nem történik lopás. Ennek folytán merült fel a következő kérdés és meg ­oldás: amikor Titius felbujtotta arabszol g ámat, hogy az valamilyen dolgokat tőlem ellopjon és azo ­kat hozzá vigye, a rabszolga azonban ezeket hozzám hozta. Én pedig, mivelhogy szerettem volna Titiust ebben a bűncselekményben rajta kapni, megengedtem a rabszolgának, hogy egyes dolgokat vigyen el őhoz­zá. Vajon lopásért, vagy rabszolga megrontás áért való perben felel-e nekem majd Titius, vagy egyi­ké~t sem. Válasz: egyikért sem felel: lopás ért azért nem, mert nem az akaratom ellenére vette magához a dolgokat; rabszolga megrontásáért pedig azért nem, mert a rabszolga nem lett rosszabb (minőségű). 199 . Néha azonban szabad emberek ellopása is meg­történik, mint pl. a potestasunk alatt levő gyerme ­keinké, vagy ha a manus alatti feleségünket, vagy akit nekünk odaítéltek, vagy a gladiatorunkat lop­ják el. 200. Néha valaki a saját dolgán is követ el lopást, mint pl. ha az adós azt a dolgot, amelyet a hitelezőjének zálogba adott, v{sszaszerzi, vagy ha attól a jóhiszemű birtokostól, ak i az én dolgomat birtokolja, azt vissza lopom. Ezért született az a döntés, hogy az, aki azt a saját rabszolgáját, akit más jóhiszeműen birtokolt, a hozzá való visszatérte után elrejtette, lopást követ el . 201. Viszont for­dítva is: néha megengedett az idegen dolgok elfog ­lalása és elbirtoklása , és ezt nem tartják lopás ­nak, mint pl. azon hagyatéki dolgok, amelyeknek a birtokát az örökös nem szerezte meg , kivéve ha léte­zik necessarius heres; mert ha necessarius heres létezik, az a döntés, hogy semmit sem lehet örökös ­ként elbirtokolni. Továbbá az adós a zt a dolgot, amelyet fiducia céljából a hitelezőjének mancipált, vagy in iure cedált, azok szerint, amiket az előző kommentárban kifejtettünk, lopás nélkül birtokolhat ­ja és elbirtokolhatja.(1) 202. Néha felellopásért

(1) II. 59.

III. 203. - 206 . 141

az is aki maga nem követett el lopást, amilyen az a sze~ély, ak inek a segítségével és tanácsával tör ­tént a lopás. Ugyanide sorolják azt is, aki kiütött (a kezedből) pénzdarabokat , hogy azt egy másik el ­rabolhassa, vagy azt , aki utadba állt, hogy más kirabolhasson , vagy azt, aki a te juhaidat, vagy marháidat megfutamította , hogy azokat más elfogja. És a veteres is ezt írták arról, aki vörös posztó­val megfutamította a csordádat. H~azonban valaki tréfából és nem azzal a szándékkal , hogy lopást kö­vessenek el csinált ilyesmit, meglátjuk , hogy vajon kell -e utilis actió - t adni , mivel a lex Aquilia - nál, amelyet a káro~ozásról hoztak, büntetik a gondatlan-ságot is. .. . ,

203 . A furti actio azt llletl meg, aklnek e~-dekében áll, hogy a dolog változatlanul m~gmaradJon , még ha nem j s a t ulajdonosa . Tehát a ~u~aJd~nost, sem illeti meg másképpen , csak ha nekl all erdeke­ben , hogy a dolog ne vesszen el. ~04 .. EbbŐl követ~e ­zik hogy a hitelező perelhet lopas mlatt, ha a za ­logtárgyat ellopták ; oly~nnyira, hogy mé~ ha maga a tulajdonos , azaz az ados , lopta volna lS el azt.a dolgot nemkülönben a hitelezőt illeti meg a furtl actio .' 205 . Továbbá , ha a tisztító kitisztítás és rendbehozatal végett, a foltozó szabó pedig folto ­zás végett meghatározott bérért vett át ruhákat, s azokat lopás folytán elveszí t ette, neki magá~ak van furti actió - ja és nem a tula jdonosnak, mlvel a tulajdonosnak semmi érdeke sem fGződik ahhoz, hogy azok ne vesszenek el, mivel bérleti keresettel a tisztítótól és a foltozótól megkaphatja a magáét , föltéve, hogy az a tisztító vagy foltozó a dolog (értékének) a megtérítésére képes . Ha ugyanis nem fizetőképes, mivél tőle a tulajdonos a neki járót nem tudja megkapni, őt magát fogja megilletni a furti actio, mivel ebben az esetben őmagának áll érdekében, hogy a dolog változatlanul meglegyen . 206 . Amit a tisztítóról és a foltozóról mondottunk , ugyanazt vonatkoztathat juk ar::a is, ~.lcinek egy d~l got haszonkölcsönbe adtunk . Ugyanls, amlt amazok ber-

, t d· , t (1) összeg elleneben felelnek cus o la er , ugyan -

( 1) custodia őrizet ért való felelősség

142 III. 207. - 211.

úgy emez is a használat előnyét élvezvén, hasonló ­képpen köteles custodiaért felelni. 207 . Az azon ­ban, akinél egy dolgot letétbe helyeztek, nem felel custodiaért, csupáncsak azért felelős, ha rossz szándékkal őmaga követett el valamit. Ezen oknál fogva, ha tőle a dolgot ellopták, mivel ezen a cí ­men a letétből folyóan nem terheli visszaadási kö ­telezettség és mert neki nem is áll érdekében, hogy a dolog változatlanul meglegyen, lopás alapján te­hát nem perelhet, ellenben ez a kereset a tUlajdo ­nost illeti.

208. Arról is tudnunk kell, hogy felmerült az a kérdés : vajon a serdületlen, ha idegen dolgot elvisz, lopást követ-e el? A többségnek az volt a véleménye, hogy mivel a lopás elkövetése a szándék ­tól függ, csak akkor lehet egy serdületlent emiatt a bűncselekmény miatt felelősségre vonni, ha már a serdültség korához közel van, és ezért képes fel ­fogni, hogy bűnöző.

209 . Aki idegen dolgokat elrabol, szintén 10 -pásért felel . Mert ugyan ki az , aki leginkább a tu­lajdonos akarata ellenére vesz el egy idegen dolgot, ha nem az, aki erőszakkal elrabolja? Ezért találóan mondották, hogy ez egy (különösen) gonosz tolvaj. De erre a bűncselekményre a praetor vezetett be egy különleges keresetet, amelyet vi bonorum raptorum­nak (erőszakkal elrabolt javaknak a keresete) neve­zett el, és ez a kereset egy éven belül a négysze­resre, egy év múltán egyszeresre megy. Ez uti lis ac ­tio, még ha valaki egyetlen és minimális értékű dol ­got rabolt is el .

210 . A jogellenesen okozott kár keresetét a l ex Aquilia alkotta meg, amelynek az e l ső fejezete akként rendelkez i k , hogy ha valaki egy idegen rab ­szo l gát vagy egy olyan idegen négylábút , amely mar ­ha-számba megy , joge ll enesen megöl, amennyit az a dolog abban az évben a legtöbbet ért, annyinak adá ­sára í téljék őt a tulajdonos javára . 211 . Azt (a szemé l yt) tekintjük jogellenesen ölőnek , akinek az akara tából vagy gondatlanságából történt (a megölés ) . Semmifé le olyan más törvény nincs, ame l y az Olyan kárért valakit felelősségre vonna , amit jogellenes -

III. 212 .- 217. 143

ség nélkül követtek el. ~eh~t b~nt~tle~ az, a~i gondatlanság és ross~ szandek nelkul ve~et~enul okozott valamilyen kart. 212. Ennek a torvenynek a kereseténél azonban nemcsak magát a testet (cor­pus) becsülik meg, hanem természetese~, ha a m:g­ölt rabszolgával kapcsolatosan a tulaJdonost tobb kár éri, mint (magának) a rabszolgának az ára, ezt is megbecsülik, mint pl. ha egy olyan rabszol­gámat ölték meg, akit valaki örököséül nevezett, mielőtt ő az én parancsomra az örökséget elfogadta volna' ugyanis nemcsak őmagának az árát becsülik meg hanem az elvesztett örökség mennyiségét is. Továbbá, ha ikrekből, vagy színészekből, vagy mu~ zsikosokból egyet megöltek, (ez esetben) nemcsak a megöltet becsülik meg, hanem azt a többletet is számításba veszik, amennyivel azok, akik megmarad­tak, értéktelenebbekké váltak. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha egy pár öszvérből az egyiket, vagy egy négyesf~gatból az eg~~~ lova~ , megölték. 213. Akinek pedlg a rabszolgaJ~t m~~oltek, annak szabad választása van, hogy vagy fobenJaró bűncselekmény vádlott jává teszi azt, aki ölt, vagy

e törvény alapján kártérítést követel. 214. Az ~e­dig, amit ehhez a törvényhez hozzáfűztek, hogy tl. AMENNYI LEGTÖBBET EBBEN AZ ÉVBEN A DOLOG ÉRT, azt eredményezi, hogy ha egy béna, vagy fél~zemű,rab~ szolgát öltek meg, aki abban az évben meg egeszse­ges volt, akkor nem annyi a becslés, amennyit ért, amikor megölt~k, hanem annyi, amennyit legtöbbet abban az évben ért. Ebből következik, hogy néha va­laki többhöz jut, mint amennyi kár érte.

215. Az adstipulator elleni második fejezet­ben aki a stipulator kárára megkapottnak nyilvání-, .". totta a tartozást, amennylt ez a dolog er, annylra adják meg a keresetet. 216. Nyilvánvaló, hogya törvény magában ebben a részben is, károkozás címén vezette be a keresetet. De efelől nem volt szüksé­ges rendelkezni, mert erre a dologra az actio man ­dati is elegendő; hacsak nem azért, mert ebben a törvényben a tagadó ellen kétszeresre megy a per .

217. A harmadik fejezetben minden egyéb kárról rendelkeznek. Ha tehát valaki egy rabszolgát, vagy egy olyan négylábút , amely barom-számba megy , meg -

144 III. 21 8 .-219.

sebesit , vagy egy olyan négylábdt , a mely nem számit baromnak , mint pl . a kutya, vagy a vadá llatok, mint pl. a medve , az oroszlán , megsebesitett , vagy meg ­ölt , ebb61 a fejezetb61 folyóan adják a keresetet . A többi állat vonatkozásáb an is, továbbá mindazon dolgok tekintetében , amelyek élettelenek a jogelle ­nesen okozott kár miatt e rész alapján lehet fel ­lépni. Ha ugyanis valamit elégettek, megrongáltak , vagy össze~örtek , e fejezet alapján adják meg a ke ­resetet, ámbár elég lenne mindezekre az esetekre a " " ( 'l ') , rumpere megronga n l megnevezes. Ruptumon ugyan -is a bármilyen módon történt rongálás t értjük . Ebb61 következ61eg nemcsak az ,elégetést, vagy a rongálást , vagy az eltöré~t, hanem az elszakitást és a szétve- ' rést és a kiöntést és a bármilyen módon történt meg ­hibásitást , elpusititást és rosszabbá tételt is tart~lmazza ez a szó . 218 . Ennek a fejezetnek az alapJán azonban nem annyira itélik azt aki" a kárt okozta , amennyit abban az évben, hanem ' annyira amennyit a visszamery61eges XXX napban, ért a d~log. ~s 1~t nem rGzik hozzá a legtöbbet (plurimi) szót . É.s .~zé~t voltc;.k , akik dgy véle,kedtek, hogya biró- , nak , szabadsegaban áll a XXX napból arra az' időre" teklntette~ megáll~pitani a dolog értékét, amikor az a legnagyobb ' volt, va.gy arra tekintettel amikor kise~b vol~ . De Sabinus ú~y döntött, hogy ú~y kell vennunk , mlntha ebben a reszben is a PLURIMI szó oda lenne fGzve. Ugyanis a törvényhozó megelégedett a zzal, hogy (csak) az els6 részben használta ezt a szót . 219. Egyébként azt tartották , hogy csakis akkor kele~kezik e törvényb6 1 keres~t, ~~ valak i a saját t estevel okozta a kárt . ~pp ezért, ha másként okoz ­ták.a.~árt, . uti lis act,ió-kat adnak, mint pl. ha va ­lakl laegen rab szolgát v agy barmot bezá~t és azt kiéheztetés által megölte; vagy ha t~herhordó álla ­tot olyan er6sen meghaj tott , hogy "az ös~ zerogyot t' továbbá , ha, valaki a más rabszolgáját arra birta ~á hogy felmásszon egy fára, vagy leereszkedjék egy , kútba , és a felmászás, vagy leereszkedés közben 1e­z~hant és ~a~y meghalt, vagy testének valamelyik res~e ~egserult . De h~ valaki egy idegen rabszolgát a hIdrol va gy a partrol a folyóba t as zitott és az

III . 220. -223. 145

megfulladt, nem n~héz felfogni , hogy azzal, hogy betaszitotta , a saját testével okozba a kárt.

220 . Személysértést (iniuria) pedig nemcsak a záltal követnek el, ha valakit ököllel, vagy mond­j uk bottal megütnek, vagy még meg is vernek, hanem ha valakit szidalmaznak, vagy ha valakinek a javait árverési hirdetménybe teszik, mintha az illető adó­sa l enne , tudva azt, hogy nem tartozik neki semmi­ve l, vagy ha valaki más megszégyenitésére (gdny)­iratot, vagy (gdny)dalt ir, vagy ha valaki egy ma­terf~miliast (családanyát), vagy egy praetexta­tust(l) nyomon követ, és végül is még sok más mó­don i s. 221. Nemcsak saját magunk (személyében) , látszunk személysértést elszenvedni, hanem azon gyermekein k személyében is, akik potestasunk alatt vannak; továbbá feleségeink személyében is, mé gha nincsenek is manusunk alatt . Ha tehát te a lányom ellen, a'ki Titiushoz ment férjhez, személysértést követsz el, akkor nemcsak a lányom nevében perel­hetek személysértés miatt, hanem a saját nevemben és Titius nevében is. 222 . Magát egy rabszolgát nem érhet személysértés , úgy látszik viszont, hogy (ilyenkor) a rabszolga által az urát éri. Azonban mégsem azokon a módokon, ahogya gyermekeink és a feleségeink ellen elkövetett személysértéseket el ­szenvedni látszunk, hanem úgy , hogy ha valaki dur­vábban viselkedett, ami nyilvánvalóan a (rabszolga) urának a meg~értésére irányulónak látszik, mint pl. ha valaki a más rabszolgáját ütlegelte; erre az esetre is formulát adnak ki. Ha azonban valaki (csak) szidja a rabszolgát, vagy ököllel megüti , nem adnak ki formulát, s annak sem, aki csak úgy alaptalanul kéri.

223. A XII táblás törvények értelmében a sze­mélysértések büntetése , ha tagját törik valakinek, talio volt ; csonttörésért, összezúzásért 300 as volt a büntetés , ha szabad embernek törték el a csontját. Ha azonban rabszolgáét, akkor 150 as. Egyéb személysértésekért pedig XXV as büntetést állapitottak meg. ~s azokban az id6kben a nagy sze -

(1) praetextatus bíborszegélyű t6ga viselésére jogosított,

146 III. 224.-225.

génységben elegendőnek látszottak ezek a pénzbünte­tések. 224. De ma már más joggal élünk. A praetor ugyanis megengedi nekünk, hogy ma magunk becsüljük meg a személysértést és a bíró vagy annyira marasz­tal, amennyire mi becsültük, vagy kevesebbre, aho­gyan ő jónak látj a . Mivel azonban a súlyos személy­sértést a praetor szokta megbecsülni, ha egyúttal azt is megállapítja, hogy mennyi pénz legyen ezen a címen a biztosíték, magára ugyanerre az összegre taksáljuk a formulát, és ámbár a bíró kevesbbre is marasztalhat, többnyire mégis magának a praetornak a tekintélye miatt nem meri csökkenteni a maraszta­lást . 225. A személysértést durvának (atrox) minő-sítik vagy a cselekményre tekintettel, pl. ha vala­kit megsébesítettek, vagy megvertek, vagy botokkal ütlegelték; vagy a tetthelyre tekintettel, pl. ha valaki ellen a színházban vagy a fórumon követtek el személysértést; vagy a személyre tekintettel, pl. ha egy magistratus szenvedett el személysértést, vagy egy senatori rangú ellen egy alacsonyrendű (hu ­milis) személy követett el személysértést.

IV. 1. - 5. 147

Negyedik kommentár

1 ..... (kérdés,) hogyakereseteknek hány ne­me van valójában úgy látszik, hogy kettő: in rem (do logi) és in personam (kötelmi) . Ugyanis azok. akik a sponsiók nemeib61 kiindulva , négye~ mondan~k, nem figyeltek arra, hogyakereseteknek nemely faJ­tája eltűnt a (kereset-) nemek közül. 2. In personam actio a z amikor o l yan valakit perlünk, aki nekünk vagy sze;ződésből, vagy bűncselekmény folytán le . van kötelezve, azaz amikor az intent ±óban azt állít­juk hogy az illető TARTOZIK ADNI, TENNI" HELYTÁLL­NI.'In rem actio az , amelynél az intentióban vagy azt állít juk , hogy egy testi dolog a miénk, vagy azt, hogy valamilyen jog m:gillet b:n~~n~et',min~ pl . használat, vagy haszonelvezet, a~J~r~s, a~haJ ­tás vízvezetés, vagy magasabbra valo epltkezes , esetleg kilátás joga; vagy amikor fordítva: tagadjuk , hogy ellenfelünket megilletné. Ilyenképpen tehát megkülönböztetvén az actiókat, bizonyos, ,hogy a dol­gunkat így nem követelhet jük mástó~ : HA U?Y LÁT~~IK, HOGY ADNIA KELL (ti . a dolgot). Aml ugyanls a mlenk, azt nem lehet nekünk adni, mivel ti. azt, hogy neki részünkre ide kell adn i (valamit), azt úgy értjük , hogy azért adják, hogy a miénk legyen; az a dolog, amely már a miénk, nem válhat még inkább a miénkké. Mégis a tolvajokkal szembeni felháborodá~ miatt~ hogy mennél több keresettel legyenek nekunk lekote­lezve, elfogadásra talált az, hogy a kétszeres, vagy a négyszeres büntetésen kívül a dolog vissza~apha ­tása végett a tolvaj ok még felelnek ezzel a HA UGY LAT ­SZIK, HOGY NEKIK ADNlOK KELL keresettel is , ámbár a.z a keresetünk is megvan ellenük, amellyel azt követelJük, hogy a dolog a miénk . 5 . Az i~ rem actió -kat.~indi­catióknak nevezik , azokat az ln personam actlo - kat pedig, amelyeknél az intentióban azt állít juk, hogy adni, megtenni kell, condictióknak .

148 IV. 6. -12.

6. Néha csak azért perlünk, hogy egy dolgot megkapjunk, néha csak büntetésre, máskor dologért is, és büntetésért is. 7. Csak dolog iránt perlünk például azokkal az actiókkal , amelyekkel szerződés alapján járunk el. 8 . Csak büntetésre perlünk pél­dául a furti actió-val és az iniuriarummal és egye­sek véleménye szerint a vi bonorum raptorum actió­val (erőszakkal elvett javak iránti kereset, rablás). Ugyanis magának a dolognak a vonatkozásában akár a vindicatio, akár a ' condictio megillet bennünket. 9. Dolog iránt ~s büntetésre perlünk például az olyan esetekben, amelyeknél a tagadó ellen a duplum­ra megy a per . Ez történik az actio iudicati- nál (jogerős ítélet alapján indított végrehajtási kere­set), a depensinél (a fizető kezes keresete a fő ­adós ellen), a lex Aquilia jogellenesen okozott ká ­ránál, vagy hagyomány címén, amikor is per damnat io -nem meghatározott dolgokat hagytak valakire. .

10. Ezenkívül vannak olyan keresetek, amelye­ket legis actió-k (törvényi keresetek) formájában érvényesítenek; vannak, amelyek a maguk erejéből és lehetőségéből megállnak . A világosság kedvéért szükséges , hogy előbb a legis actió-król beszéljünk.

11 . Azokat az actiókat, amelyeket aveteres használtak, legisactió-knak nevezték, vagy azért mert a törvények hozták őket létre (mivel ugyanis akkor a praetor edictuma, amellyel a legtöbb Qctiót bevezették, nem volt még használatban) ; vagy azért, mert maguknak a törvényeknek a szavaihoz alkalmaz ­ták azokat és épp ezért változtathatatlanokként, mint a törvényeke~ úgy tartották be őket. Innen ered az a responsum, hogy az, aki a levágott szőlő­vesszők miatt akként perelt, hogy az act ióban sző ­lővesszőt említett, el veszíti a pert, mert fákat kel lett volna ~ondania azért, mert a XII táblás tör ­vény , ame lyből a szőlővesszők levágása iránti kere­set bennünket megillet, (csak) á l talában levágott fákról beszél. 12. ötféle módon lehet legis actio útján perelni: sacramento, per iudicis postulatio­nem, per condictionem, per manus iniectionem, per pignoris capionem (eskü /fogadás/ által, bíró-kérés által, követelés által, kézrátétel által , zálogolás által) .

IV. 13.-15 . 149

A sacramenti actio általános (jellegG) kereset volt. Ahol ugyanis a törvény nem rendelkezett arról, hogy másképpen kell eljárni, ~zokban az e~etekben sacramentummal kellett perelnl. Ez az actlo ugyan ­olyan veszedelmes volt a hamisat állítóra nézve, mint amilyen veszedelmes ez idő szerint a meghatá­rozott pénzösszeg hitelezezésének a keresete a sponsio (ígéret) miatt , amely fenyegeti az adóst , ha alaptalanul tagad, és a restipulatio (viszont ­ígéret) miatt , amely (viszont) a felpere~t ves~é ­lyezteti , ha tartozatlant követel . Ugyanls , akl vesztes lett , az büntetés címén fizette a fogadási összeget és az az államé lett és e címen kezeseket kellett felajánlani a praetornak , nem úgy mint most , amikor is a sponsióból és a restipulatióból eredő büntetés azt az ellenfelet illeti nyereségként , aki győzött . 14 . A (hamis) eskü büntetése vagy 500 , vagy 50 (as) . Ugyanis az 1000 ast, vagy ennél többet érő dolgoknál 500 ast, a kevesebbet érőknél pedig 50 ast kívántak meg sacramentumként. Ugyanis így rendelkezett a XI I táb l ás törvény . Ha azonban egy ember szabadságáról fOlyt a vita, még ha egy rend ­kívül értékes rabszolgáról volt is szó , mégis ugyanebben a törvényben úgy rendelkeztek, hogy (csak) 50 ast kívántak meg sacramentumként , ti. a szabadság érdekében, hogy ezzel se terheljék az adsertorokat (a szabadság érdekében fe ll épőket) ..•............. ............. kb . 21 sor részben olvashatatlan , rész -ben rendkívül hiányos .........•.................... 15. . ...•....................•...................... jöjjenek, hogy bírót kapjanak ; ha azután visszatér ­tek adtak nekik (ti. bírót) . A lex Pinaria rendel ­kez~tt akként, hogya XXX . napon adjanak bírót; e törvény előtt ugyanis azonnal adtak bírót . Azt a fentebb mondottakból megértjük, hogy ezer asnál ki­sebb érték0 dolognál 50 és nem 500 as sacramentum (letétele) mellett szoktak perelni. Azután pedig, hogy megtörtént a biró- adás, kihirdették, hogya harmadik napon j elenj enek meg a bírónál. Ezt követően, miután a bírónál megjelentek, mielőtt előtte a per ­beszédet megtartották volna, szokás volt, hogy neki röviden, mintegy utalásokkal kifejtsék a dolgot ;

150 IV. 16. -17.

ezt az ügy sommás előadásának mon~o~ták, mintegy a saját álláspont rövid összefogla~as~n~k. ,

16. Ha in rem pereltek, az lngo es a mozgo . (dolgokat), feltéve, hogy a~ok~t a tö~~é~y elé ~ln~ ni és odavezetni lehet, az ln lure elJarasban vlndl­kálták ezen a módon: aki vindikált, az egy vesszőt tartott (a kezében). Azután megragadta magát a dol­got, pl. egy rabszolgát, és így szólt: AZT ÁLLíTOM, HOGY EZ A RABSZOLGA A IUS QUIRITIUM FOLYTÁN AZ ENYtM A MAGA INDOKAI ALAPJÁN. AHOGY MONDOTTAM, íME VELED SZEMBEN IGÉNYT TÁMASZTOK, és egyúttal rátette a pálcát a rabszolgára. Az ellenfél hasonló­képpen mondotta és tette ugyanezt. Miután min~ket­ten vindikáltak, a praetor azt mondta: ERESSZETEK EL MINDKETTEN A RABSZOLGÁT! Azok elengedték • Aki előbb vindikált, az ezt kérdezte a másiktól: KöVE­TELEM, MONDD MEG, MILYEN JOGALAPON VINDIKÁLOD! Az így válaszolt: JOGOSAN CSELEKEDTEM, AMIKOR IGÉNYT TAMASZTOTTAM. Ezután az, aki előbb vindikált, ezt mondta: MIVEL TE JOGTALANUL VINDIKÁLTÁL, FELHíVLAK 500 AS SACRAMENTUM LETÉTBE HELYEZÉSÉRE! Az ellenfél is hasonlóképpen szólott: ÉS ÉN IS TÉGED. Ti., ha 1000 asra vagy ennél többre pereltek, 500, ha keve­sebbre, 50 ' ast neveztek meg sacramentumként. Ezután ugyanaz következett, mint amikor in personam perel­tek. Majd a praetor kettőjük közül az egyik javára vindiciaet mondott, azaz egyiküket ideiglenesen birtokossá tette, és megparancsolta neki, hogy ad­jon az ellenfélnek a perre és a birtokra kezeseket, azaz a dolog és gyümölcsei tekintetében. Más keze­seket kapott maga a praetor is mindkettőtől a sac­ramentumot illetően, amely az államra szállott. A pálcát mintegy lándzsa helyett használták, valahogy a jogszerű tulajdon jeleként. Mert leginkább azt tartották a sajátjuknak, amit az ellenségtől vettek el. Ezért szúrnak le lándzsát a cemtumviralis bíró­ság elé is. 17. Ha egy dolog olyan volt, hogy ké­nyelmetlenség nélkül nem lehetett a törvény elé vinni, vagy vezetni, pl. ha egy oszlop volt, vagy valamilyen háziállat-nyáj, akkor abból egy részt vettek. Azután erre a részre, mintha az egész do­log jelen lenne, történt a vindicatio. Tehát a nyáj-

IV. 17a.-18. 151

ból vagy egy jUhot vagy egy kecskét vezettek a törvény elé, vagy ~ppen (egy kis) szőrt i~ ,v:hettek belőle és azt vitték a törvény elé, a haJobol vagy az oszlopból pedig egy részt törtek le. Hasonlókép­pen, ha egy" telekról, vagy egy, épületről, vag~ .. örökségről folyt a vita, egy reszt vettek beloluk, és azt vitték a törvény elé, és erre a részre vonat­kozóan, mintha az egész dolog ott lenne, történt a vindica tio, pl. a telekr_ől egy rögöt vettek, az épületről egy cserepet, és ha az örökségről folyt a vita, ugyanúgy ................................. . ..........• kb. , 30 sor hiányzik .............. ! ... .

Per iudicis postulationem perelnek. akkor, ,ha a törvény úgy paranc solj a, hogy erről a dologról így perel­jenek, amint a XII táblás törvény teszi arra nézve, amit stipulatio alapján követelnek. Ez a dolog nagy­jából ilyen volt: Aki perelt, ezt mondta: ÁLLíTOM, HOGY TE KöTELES VAGY SPONSIÖBÓL KIFOLYÓLAG TíZEZER SESTERTIUST ADNI: AZT KÖVETELEM, HOGY ISMERD EZT EL, VAGY TAGADD! Az ellenfél azt mondta, hogy nem tarto' zik. A felperes erre ezt mondotta: MIVEL TE TAGADOD, KöVETELEM, HOGY TE, PRAETOR ADJ IUDEXET (biró), VAGY ARBITERT (szakértőbíró) . Tehát az actio eneménél bárki büntetés nélkül tagadhatott. Ugyanígy ugyanez a törvény per iudicis postulationem rendelte el az eljárást az örököstársak közötti örökség megosztá­sát illetően. Ugyanezt tette a lex Licinnia is, ha valamilyen közös dolog felosztásáról perelnek. Te­hát, ha megnevezték azt a causát, amelynek.al~pján perelnek~ rögtön arbitert kértek. Per condlctlonem így pereltek: ÁLLíTOM, HOGY TARTOZOL NEKEM X EZER SESTERTIUST ADNI: KöVETELEM, ISMERD EL VAGY TAGADD. Az ellenfél azt mondta, hogy ném tartozik. Erre a felperes ezt mondta: MIVEL TE TAGADSZ, FELSZÓLíTA­LAK A HARMINCADIK NAPON BíRÓ KIJELöLÉSE (CÉLJÁBÓL VALÓ MEGJELENÉSRE.) 17a ............ nagyon hiányosan olvasható ..... a harmincadik napon bíró kapás vé­gett jelen kellett legyenek. 18. A "condicere" az ősi nyelvben értesitést (felszólítást) jelent. Épp ezért tehát sajátságosan nevezték ezt az actiót con­dictiónak; ugyanis a felperes felszólította az ellen­felét, hogy bírókapás végett a XXX. napon legyen ott.

152 IV. 19.-23.

Most azonban nem sajátságosan az olyan in personam actió-t mondjuk condicti6nak, amelynél az intentiónk ADNI KöTELES NEK~NK-re irányul; ebben az időben te­hát már ilyen elnevezéssel semmiféle felszólítás sincs. 19. Ezt a legis actió-t a lex Silia és Cal­purnia hozta létre: a lex Silia meghatározott pénz­összegre, a lex Calpurnia pedig minden egyéb megha­tározott dologra. 20. Bízvást kérdezhetik, hogy mi szükség van erre a keresetre (actio) mivelhogy arra nézve, amit valaki nekünk adni tartozik, vagy sacra­mentumos, vagy per iudicis postulationem eljárással perelhet ünk?

21. Per manus iniectionem ugyancsak olyan dol­gokat perlünk, amelyek vonatkozásában - hogy őket így kell perelni - valamelyik törvény renaelkezett, mint pl. a XII táblás törvény a végrehajtásnál. Ez az actio ilyen volt: aki perelt, ezt mondta: MIVEL TÉGED A JAVAMRA ELíTÉLTEK, vagy ELMARASZTALTAK TíZ­EZER SESTERTIUS EREJÉIG, MERTHOGY NEM TELJESíTETTÉL, EMIATT ÉN TERAD, A TíZEZER SESTERTIUS EREJÉIG EL­íTÉLTRE, KEZEMET TESZEM, és egyúttal testének egy részét megragadja. Az elítéltnek nem volt szabad a kezet magáról ellökni és önmagáért perbe szállni; viszont védőt adhatott, aki a saját számlájára szok­ta aztán vinni az eljárást. Aki nem adott védőt, azt a felperes haza vezette és megkötözte. Később egyes törvények más causák alapján is bizonyos személyek ellen az elítélt mintájára adtak manus iniectió-t: így pl. a lex Publilia az ellen, akiért a -kezes fi­zetett, ha (az adós) a legközelebbi hat hónap alatt nem fizette vissza azt az összeget a kezesnek, amit a z érte kifizetett. Továbbá a kezességről szóló lex Furia az ellen, aki a kezestől többet, mint a ráe s ő rész, hajtott be. És végül is több más törvény is sok esetben adott ilyen ~ctiót. 23. De más tör­vények bizonyos esetekben létrehozt~k valamiféle per manus iniectionem actió-kat, de egyszerűt, azaz nem mint elítélt ellen. Például a lex Furia testa­mentaria az ellen, aki hagyományok, vagy halál ese­tére szólóan több mint ezer ast szerzett, hacsak nem volt kivéve az alól a törvény alól, s így neki töb­bet is szabad volt szereznie. Továbbá a lex Marcia

IV. 24. -27. 153

az uzsorások ellen, hogy amennyiben kamatokat.h~j­tottak be azok visszaadása végett per manus lnlec­tionem lehessen ellenük fellépni. 24. Ha e törvények, vagy más hasonlók alapján per:lte~, az .. alperesne~ jogában állott a kezet eltaszltanl és onmaga ~eve­ben perelni. Ugyanis a felperes m~gá~an a legls actió-ban nem fűzte hozzá ezt a klfeJezést, hogy PRO IUDICATO, hanem megnevezvén azt a causát, amely­nek alapján perelt, ezt mondta: EMIATT A D?LOG MIATT RAD TESZEM A KEZEM. Ezzel szemben azok, aklk megkap­ták a pro iudicato actió-t, megnevezv~n a causát? amelynek alapján pereltek, így vezettek be az elJá­rást: EMIATT A DOLOG MIATT ÉN RAD, MINT EL1TÉLTRE TESZEM A KEZEM. Nem kerüli el a figyelmemet az, hogy a lex Furia testamentaria keresetformájába bele van szőve a PRO IUDICATO kifejezés, holott magában a törvényben ez nincs benne; ez úgy tűnik bármiféle indokolás nélkül történt. 25. De később a lex Vallia értelmében - kivéve az elmarasztalás és a főa~ós he­lyetti fizetés esetét - mindenütt más~ol, amlkor is per manus iniectionem :perel tek valaklket , .~e.gen­gedték az illetőknek, hogy magukról a kezet ellokJ ék és hogy saját nevükben pereljenek. Tehát az elmaras~­talt és az, akiért a kezes fizetett, ez után a tor­vény után is védőt kell adjanak, és ha n~m adn~nak, őket magukkal viszik (ti. a per~yerte~ hltelezo~). Ezt pedig mindaddig, amíg a legls actló:k hasz~alat­ban voltak, mindig ígyalkalmazták. Ebbol folYlk.az is hogy ami időnkben az, akit marasztalás alapJán, va~y főadós helyetti fizetés miatt perelnek, arra kényszerül, hogy biztosítékot adjon arra nézve, hogy az (esetlegesen marasztaló) ítéletnek eleget fog tenni. . , , . .

26. Bizonyos dolgok lrant a szokas alapJán, bl-zonyos dolgok iránt törvénynél fogva perelnek per pignoris capionem legis actió-val. 2~. A szoká~ ve­zette be katonai ügyekben. A zsold mlatt ugyanls szabad volt a katonának attól, aki a pénzt (aes) szokta adni, ha nem adj a, zálogot venni .. A~t a pénz.t ugyanis, amit __ .zsold címén ~dna~, aes m::llta:r: e - nak (katonapénz) mondják. Továbba aI;!latt.a penz mlatt is szabad zálogot venni, amelybol maJd lovat vesz-

154 IV. 28.-31.

nek; ezt a pénzt aes equestre-nek (lópénz) mondják. Amiatt a pénz miatt is, amelyből majd a lótápot kí ­vánják megvenni; ezt a pénzt aes hordarium-nak (ab­rakpénz) mondják. 28. Törvény vezette be a zálogve­vés (lehetőségét), mint pl. a XII táblás törvény az ellen, aki áldozati állatot vásárolt és az árát nem fizette ki. Továbbá az ellen, aki nem adta meg a bérét annak a marhának, amelyet valaki azért adott bérbe, hogy. az abból kapott pénzt lakomára, azaz áldozatra fordítsa. További censori törvény megadta a zálogvevési jogot a római nép közadó-bérlőinek (publicanusok) azok ellen, akik valamilyen adótör­vény alapján tartoznak; - 29. Mindezen causák alapján bizonyos szavak alkalmazásával vesznek zálogot és ezért a többségnek úgy tetszett, hogy ez is egy le­gis actio. Másoknak azonban ellenvéleményük volt: először is azért, mert a zálogvevés törvényen kívül zajlik le, azaz nem a praetor előtt, többnyire az ellenérdekű fél távollétében is, holott máskü ­~önben a többi actiót nem lehet másként igénybe ven ­ni, csak a praetor előtt az ellenérdekű fél jelenlé­tében. Ezenkívül, hogy (ün.) dies nefasti-n (til­tott napokon) is, azaz, am i kor nem szabad peresked­ni, zálogot lehet venni.

30. De mindezek a legis actió - k lassanként el ­lenszenvessé váltak. Ugyanis a régiek túlzott szőr­szálhasogatása miatt, akik akkor a jogot létrehoz­ták, odajutott a dolog, hogyha valaki a legkisebb hibát is ejtette, elvesztette a pert. Épp ezért a lex Aebutiaés a két Iulia megszüntette ezeket a legis actió-kat, és ez azzal járt, hogy (most már) előre megfogalmazott szöveg szerint, azaz formulák­kal perlekedünk. 31. Csupán két causa alapján meg ­engedett legis actió-t használni : fenyegető kár mi ­att, és ha centumviralis bírósági ügy lesz. Termé­szetes ugyanis , hogy ha a centumvirekhez fordulunk , előbb lefoly tat juk a legis actio sacramentó- t a praetor urbanus vagy peregrinus előtt. Fenyegető kár miatt viszont senki sem akar legis actió - val pe­relni, hanem sokkal inkább azzal a stipulatióval, mely az edictumban van közzétéve, kötelezi le magá­nak az ellenfelét; s ez sokkal kényelmesebb és tel-

IV. 32.-35. 155

jesebb is. Zálogolás útján .............. 23 sor olvashatatlan és töredékes ...................... . 32. Továbbá abban a formában, amelyet az adóbérlő számára tettek közzé, egy olyan fictio van, hogy amilyen összeggel egykor, ha zálogot vettek vo lna, azt a zálogtárgyat, akitől azt vették, kiváltani volt köteles , olyan összegre marasztalják őt. 33. Semmiféle formulát sem készítenek (ma már) con­dictio ficti ó-jával. Ugyanis akár pénzöss zeget, akár valamilyen minket megillető meghatározott dolgot követelünk magunknak , azt magát a "NEKüNK KÖTELES ADNI" intentióval követeljük; és a condictiónak sem­miféle fictióját sem kapcsoljuk ehhez. Tehát egyszer­smind megérthetjük (ebből), hogy ezek a formulák, amelyekkel pénzt, vagy valamilyen dolgot nekünk ad­ni követelünk, a maguk erejénél és hatalmuknál fogva érvényesülnek . Ugyanilyen természetű a haszonkölcsön­nel, a fiduciával , a megbízás nélküli ügyvitellel kapcsolatos és számtalan más kereset.

34. Ennek ellenére mindezideig rendelkezünk még más nemű fictiókka l bizonyos formulákban, mint pl . midőn az, aki az edictum alapj án bonorum posses­sió-t kér, úgy perel, mintha örökös lenne. Amikor ugyanis a praetori jog alapján és nem a törvény alapján következik az elhalt helyébe , nincsenek köz­vetlen keresetei (directa actió-i) , és sem azt nem állíthatja , hogy ami az elhalté volt, az az övé, sem azt, hogy amivel az elhaltnak tartoztak, azt NEKI KELL MEGADNI. Tehát fictióval magát örökösnek állítva, valahogy ilyen módon lép fel: BíRd LÉGY .. HA A. AGERIUS (azaz maga a felperes) L. TITIUSNAK AZ ÖRÖKÖSE LENNE, AKKOR HA AZ A TELEK, AMELYR6L A PER FOLYIK, A QUIRITES JOGA SZERINT AZ ÖVÉ KELLENE LEGYEN; és ha . . ....... . . ról .............. , az örö-kösi minőség hasonlóan előrebocsátott fictiójával ezt fűzzük hozzá: AKKOR, HA KIDERüL, HOGY N. NEGI­DIUS A. AGERIUSNAK TíZEZER SESTERTIUST TARTOZIK ADNI . 35 . Hasonlóképpen a vagyon vevője is, fictio foly ­tán, mint örökös pere l. Néha azonban másként is szo­kott perelni . Ugyanis az igényét attól a személytől származtatván, akinek a vagyonát megvette, a marasz­talást a sajátmaga javára fordítja, azaz ügy, hogy

156 IV. 36.-38.

ami azé volt, vagy amit annak kellett megadjanak, ezen a címen az ellenfelet az ő javára marasztal­ják el. Ezt az actio fajtát Rutilianának nevezik, mert azt Rutilius praetor képezte kí, akiről azt mondják, hogy ő vezette be a vagyon eladását (bo­norum venditio) is. Az előzőekben említett azt az acti6t, amelyben a vagyon vevője - magát ficti6val örökösnek állítván - perel, Serviananak nevezik. 36. Továbbá az elbirtoklás ficti6ját alkalmaz zák annál az acti6nál, amelyet Publiciananak neveznek. Ezt az acti6t annak adják, aki egy jogos jogcímen neki átadott dolgot még nem birtokolt el, és mivel elvesztette a birtokot, követeli a dolgot. Ugyanis mivel nem követelhet i azon az alapon a dolgot, hogy az A IUS QUIRITIUM FOLYTÁN AZ ÖVÉ, az a fictio, hogyelbirtokol ta a dolgot, és ennek folytán mint­egy - a ius Quiritium alapján tulajdonossá válva, léphet fel; pl. ilyen m6don: LÉGY BíRÓ. HA EZT A RABSZOLGÁT A. AGERIUS MEGVETTE ÉS AZT NEKI ÁTADTÁK, IÉSI EGY ÉvtN ÁT BIRTOKOLTA VOLNA; AKKOR HA AZ A RABSZOLGA, AKIR6L A PER FOLYIK, A IUS QUIRITIUM FOLYTÁN AZ öVÉ KELLENE LEGYEN stb. 37. Hasonl6kép­pen peregrinus javára is alkalmazzák a római polgár­ság fictióját, ha azon a címen perel, vagy olyannal áll perben, amely címen a mi törvényeink actiót ala­kítottak ki, föltéve, hogy jogos ezt az actiót pe­regrinusra is kiterjeszteni; ha pl. lopásért perel a peregrinus vagy őt perlik. Ugyanis, ha egy pereg­rinusszal folyik a per, akkor a formulát a követ­kezőképpen fogalmazzák meg: LÉGY BíRÓ. HA KIDERüL, HOGY L. TITIUSTÓL DIÓNAK, HERMAEUS FIÁNAK SEGíTSÉ­GÉVEL ÉS FELBUJTÁSÁRA EGY ARANY CSÉSZÉT ELLOPTAK, AMELY DOLOG MIATT 6, HA RÓMAI POLGÁR LENNE, TOLVAJ­KÉNT KöTELES LENNE A KÁRT MEGTÉRíTENI stb. Ugyanígy, ha egy peregrinus lopás miatt perel, a római polgár­ság fictio fOlytán megilleti őt. Hasonl6képpen, ha a lex Aquilia folytán egy peregrinus jogellenes károkozásért perel, vagy őt perlik, a perlési lehe­tőséget a r6mai polgárság fictiójával adják meg. 38. Ezenkívül van úgy, hogy az ellenfelünket fictió­val úgy vesszük, mintha nem szenvedett volna el ca­pitis deminutió-t. Ha ugyanis egy férfi vagy egy nő

IV. 39.-43. 157

szerződésileg van lekötelezve nekünk és capitis de­minutió-t szenvedett, mint pl. egy nő coemptió~61 folyólag, vagy egy férfi örökbefogadás folytán, (ez esetben) a ius civile alapján megszűnik a velünk szembeni tartozása és direct acti6-val nem lehet fellépni ellenük, hogy nekünk adniok kelljen vala­mit. Azért azonban, hogy ne legyen az ő hatalmukban a mi jogunkat csorbítani, bevezettek ellenük egy utilis actió-t a capitis deminutio hatálytalanítá­sára, azaz (egy olyan acti6t, ,amelyben) azafictio, ... mintha nem szenvedtek volna capitis demínuti6-t.

39. A formulák részei pedig ezek: demonstratio, intentio, adiudicatio, condemnatio, 40. A demonstra­tio a formulának az a része, amely ....• , hogy be­mutassák azt a dolgot, amely miatt a per folyik: pl. a formulának ez a része: MIVEL A. AGERIUS ELADTA N. NEGIDIUSNAK IEZT AI RABSZOLGÁT; ugyanígy ez: MI­VEL A. AGERIUS LETÉTBE HELYEZTE IEZTI A RABSZOLGÁT N. NEGIDIUSNÁL. Az intentio a formulának az a része, amelybe a felperes belefoglalja az igényét; pl. a formulának ez a része: HA KIDERüL, HOGY N. NEGIDIUS A. AGERIUSNAK TíZEZER SESTERTIUST KöTELES ADNI; ugyanígy ez is: MINDAZ, AMI BIZONYíTÁST NYER, HOGY N. NEGIDIUS A. AGERIUSNAK ADNI, CSINÁLNI TARTOZIK; ugyanígy ez is: HA KIDERüL, HOGY AZ A RABSZOLGA A. AGERIUSÉ A IUS QUIRITIUM ALAPJÁN. Az adiudicatio a formulának az a része, amelyben a bír6 engedélyt kap arra, hogy egy dolgot a peres felek valamelyikének odaítéljen: pl. ha az örököstársak között actio fa­miliae herciscundae-val (a családi örökség megosztá­sára), vagy a társak között actio communi dividun­dó-val, (a közös megosztására) vagy a szomszédok köZött actio finium regundorum-mal (a határok rende­zésére) perelnek. Ugyanis ott ez így van: AMENNYIT ODA KELL íTÉLNI, BíRÓ, ANNYIT íTÉLJ ODA TITIUSNAK. 43. A condemnatio a formulának az a része, amely által a bír6 elmarasztal6, vagy felmentő hatalmat kap; pl. a formulának ez a része:BíRÓ, N. NEGIDIUST MARASZTALD EL A. AGERIUS JAVÁRA TíZEZER SESTERTIUS­RA. HA NEM NYER BIZONYíTÁST, MENTSD FEL; ugyanígy ez is: BíRÓ, N. NEGIDIUST LEGFELJEBB TíZEZER SESTER­TIUS EREJÉIG MARASZTALD A. AGERIUS JAVÁRA. HA NEM

158 IV. 44 . - 46 .

NYER BIZONYÍTÁST, MENTSD FEL; de ez is: BÍRÓ, N. NEGIDIUST A. AGERIUS JAVÁRA MARASZTALD EL stb ., anélkül, hogy hozzáfűznék X EZER EREJÉIG. 44. Még­is mindezek a részek nem (mindig) együtt találha ­tók meg, hanem egyesek megtalálhatók, mások nem találhatók meg. Néha bizony az intentio csak egye ­dül található, mint a praeiudicialis formulákban, amilyen az, amikor felmerül a kérdés, vajon valaki libertus-e, vagy mennyi a hozomány, és más többféle. Demonstratio pedig és adiudicat io és condemnatio sohasem találhatók egymagukban, intentio és condem­natio nélkül ugyanis a demonstratio teljességgel semmit sem ér . Ugyanígy a condemnatio demonstratio vagy intentio nélkül, vagy az adiudicatio demonstra­tio vagy intentio nélkül semmiféle hatállyal nem bír, és épp ezért egyedül sohasem találhatók.

45 . Azokat a formulákat pedig, amelyekben ci ­viljogi kérdések merülnek fel, a jogra alapozottak­nak (in ius conceptae) nevezzük , amilyenek azok , amelyeknél arra törekszünk intentiónkkal, hogy VA­LAMI A IUS QUIRITIUM FOLYTÁN A MIÉNK , vagy NEKüNK KÖTELESEK ADNI, vagy TOLVAJ KÉNT KÖTELES A KART MEG ­TÉRÍTENI, és vannak még mások is, amelyekben az in­tentio a civiljogon alapszik. 46 . A többieket pedig a tényekre alapozottaknak (in factum conceptae) ne ­vezzük , azaz amelyeknél semmiféle olyan (mint az előzőekben) intentio nincs megfogalmazva, hanem a formula elején kifejtvén azt, hogy mi is történt, hozzáfűzik azokat a szavakat, amelyek által a bíró­nak megadják az elmarasztalás vagy a felmentés ha ­talmát . Ilyen az a formula , amellyel a patronus él a libertusa ellen, aki őt a praetori edictum el ­lenére a törvény elé idézte . Ennél ugyanis így fo ­galmaznak: LEGYETEK RECUPERATOROK . HA KIDERüL, HOGY AZT A PATRONUST AZ A LIBERTUS A PRAETORI EDIC ­TUM ELLENÉRE A TÖRVÉNY ELÉ IDÉZTE , RECUPERATOROK , AZT A LIBERTUST ANNAK A PATRONUSNAK AJAVARA MA ­RASZTALJATOK EL TÍZEZER SESTERTIUSRA . HA NEM DERüL KI, MENTSÉTEK FEL. Azt a többi formulát is, amelye­ket DE IN IUS VOCANDO, a törvény elé idézésről cím alatt" hirdettek meg, in factum fogalmazták meg , p l. az ellen, aki, amikorra a törvény elé idézték, nem

IV. 47 . -51. 159

jelent meg, és vindexet sem adott . Ugyanúgy az el - ' len is aki erőszakkal visszatartotta azt, akit a törvén~ elé idéztek . És végülis számtalan más ilyen jellegű formulát hirdettek meg az albumon.(l) 47 . Azonban bizonyos (fajta) ügyeknél a praetor in ius és in factum fogalmazott formulát is meghirde­tett, mint pl . a letét és a haszonkölcsön esetében . Íme az a formula, melyet így fogalmaztak meg : LÉGY BÍRÓ. MIVEL A. AGERIUS N. NEGIDIUSNAL LETÉTBE HELYE ­ZETT EGY EZüST ASZTALT, AMELY A PER TARGYA, MINDAB­BAN, AMIT EMIATT A DOLOG MIATT N. NEGIDIUS A. AGE ­RIUSNAK A JÓHISZEMOSÉG ALAPJAN ADNI, CSINALNI TAR­TO ZIK , ERRE BÍRÓ MARASZ TALD EL N. NEGIDIUST A. AGERIUS JAVÁRA, HACSAK VISSZA NEM ADJA (a dolgot). HA NEM DERüL KI, MENTSD FEL; ezt in ius fogalmaz ­ták meg . Ellenben az a formula, amelyet így fogal­maztak: LÉGY BÍRÓ . HA KIDERüL, HOGY A. AGERIUS N. NEGIDIUSNAL EGY EZüST ASZTALT HELYEZETT LETÉTBE ÉS AZT N. NEGIDIUS GONOSZ CSALARDSAGA FOLYTAN NEM AD-TAK VI SSZA A. AGERIUSNAK , AMIBE AZ A DOLOG "KERüL, . OLYAN ÖSSZEGRE BÍRÓ MARASZTALD EL N. NEGIDIUST A. AGERIUS JAVARA. HA NEM DERüL KI , MENTSD FEL; in factum van megfogalmazva . Hasonlóak a haszonkölcsön­nel kapcsolatos formulák i s .

48 . Mindazoknál a formuláknál , amelyeknél van condemnat io, a condemnatiót pénzbeli értékben hatá ­rozzák meg . Tehát mégha egy testi dolgot követelünk is, pl . telket, rabszolgát, ruhát, aranyat, ezüstöt , a bíró nem magára a dolog kiadására marasztalja azt, akivel pereskednek - mint ahogy az egykor szo ­kás volt -, hanem megbecsülvén a dolgot, pénzre ma­rasztal . 49 . A condemnatio pedig vagy határozott pénzösszegre szól, vagy határozatlanra. 50 . Határo­zott összegre szól pl . abban a formulában , amellyel meghatározott összeget követelünk . Ugyanis itt a formula utolsó része így hangzik: BÍRÓ! N. NEGID IUST MARASZTALD EL TÍZEZER SESTERTIUSRA A. AGERIUS JAVÁ­RA: HA NEM DERüL KI, MENTSD FEL . 51. A határozatlan öss ze gre szóló condemnatiónak kettős jelentése van . Az egyiknél ugyanis van egy bizonyos határ , amelyet közönségesen taxatiónak mondanak , pl . ha valami ha­tározatlant követelünk; ott ugyanis a formula utol -(1) Hirdetmények kifüg~esztésére " szolgáló fehér tábla .

160 IV. 52.-53c.

só része ilyen: BíRÓ, MARASZTALD EL N. NEGIDIUST A. AGERIUS JAVÁRA, LEGFELJEBB TíZEZER SESTERTIUS EREJÉ­IG. HA NEM DERüL KI, MENTSD FEL. Vagy a határozatlan lehet vég nélküli is, pl. ha egy dolgot mint sajá­tunkat követeljük a birtokostól, azaz, ha in rem perlünk, vagy ad exhibendum (felmutatásra) . Ugyan­is ott ez így van: AMENNYIBE AZ A DOLOG KERüLNI FOG, OLYAN öSSZEGRE MARASZTALD EL,BíR6, N. NEGIDIUST A. AGERIUS JAVÁRA. HA NEM DERüL KI, MENTSD FEL. Mi tör­tént itt? A bíró, ha marasztal , meghatározott ösz­szegre kell marasztalj on, annak ellenére, hogya condemnatióban határozott összeg nem szerepelt. 52. Törekedj ék a bíró arra, hogy amikor a condemna­tio meghatározott összegre szól, sem nagyobb, sem kisebb összegre ne marasztaljon, mert különben per­re ad alapot önmaga ellen. Ugyanígy, ha taxatiót állapítottak meg., ne marasztalj on többre, mint ameny­nyire a taxatio szól, máskülönben ugyanis hasonló­képpen perre ad alapot önmaga ellen. Megengedett azonban, hogy kevesebbre marasztaljon ........... . több sor annyira töredékes, hogy nincs értelme .. .

53. Ha valaki az intentióba többet foglalt be­le, ügye elbukik, azaz elveszti a dolgot, a praetor sem helyezi vissza az eredeti állapotba, kivéve néhány esetet, amelyeknél ..... a praetor nem tűri . . . . . . . . . . . . .. 2 sor hiányzik ....... ; ............ . 53a. Négyféle módon nyilvánulhat meg a többkövete­lés : dolog, idő, hel.J, Jmaga az) ügy vonatkozásában. Dolog vonatkozásában pl. ha valaki tízezer helyett, amivel neki tartoznak, hdszezret követel; vagy ha áZ, akit csak rész illet meg, az egész dolog, vagy az őt megilletőnél nagyobb rész erejéig támaszt igényt. 53b. Idő vonatkozásában követel többet az, aki lejárat előtt követel. 53c. Hely vonatkozásában követel többet az, aki pl. azt, amit egy bizonyos helyen megadni ígértek, egy másik helyen követeli, anélkül, hogy ezt a helyet megemlítették volna, pl. ha valaki így stipulált: íGÉRED, HOGY EPHESUSBAN MEGADOD?, s ezt követően Rómában ' minden további nél­kül támaszt igenyt (azzal, hogy) TARTOZIK NEKI ADNI. ............... hiányzik és nem olvasható több sor

IV. 53d.-56. 161 I ~ I

...........•. 53d. A (konkrét) ügy vonatkozásában többet követel az pl., aki az intentióban megszün­teti az adósnak azt a választási lehetőségét, ami őt a kötelemnél fogva megillette. Például, ha va­laki így stipulál: TíZEZER SESTERTIUST VAGY STICHUS RABSZOLGÁT ADNI íGÉRED?, s azutánE!zek közül az egyiket követeli. Ugyanis, mégha azt követeli is, ami kevesebb, mégis dgy látszik, hogy többet köve­tel, mert néha lehetséges, hogy ' az ellenfél~~köny­nyebb azt teljesíteni, amit nem követelnek. Hason­lóképpen, ha nemet stipuláltak és azután fajtát kö­vetelnek; mint pl. ha valaki általánosságban bíbort stipulál, s azután tyroszi fajtát követel. Sőt, még­ha a legelőnyösebben (beszerezhetőt) követelné is, ugyanez a jogszabály érvényesül, azzal az indoklás­sal, amit az előbb kifejtettünk. Ugyancsak ez a sza­bály érvényesül, ha valaki általánosságban egy rab­szolgát stipulált, s azután név szerint követel va-lakit, pl. Stichust, mégha az a legolcsóbb lenne is. Tehát, amint fogalmaztunk a stipulatióban, ugyandgy kell fogalmazni a formula intentiójában is. 54. Az eléggé világos, hogy határozatlan (tartalmd) formu­láknál nem lehet szó többkövetelésről, mível midőn nem határozott mennyiséget követelnek, hanem az igény arra megy~ AMIT AZ ELLENFÉL ADNI, CSELEKEDNI KÖTELES, senki sem támaszthat többre igényt~ Ugyan­ez vonatkozik arra az esetre, ha in rem actió-t adnak egy határozatlan részre: pl. így: AMENNYI -RÉSZ ABBÓL A TELEKB6L A FELPERESÉ LENNI LÁTSZIK. Ilyen nemű keresetet a legritkább' esetekben szoktak adni. 55. Az is nyilvánvaló, hogyha valaki valami helyett mást követel, semmit sem kockáztathat, és djra vál­tozatlanul perelhet, mivel dgy tűnik, mintha (eddig) semmit sem perelt volna. Például, ha az, akinek Sti­chus rabszolgát kellene követelnie, Erotest követeli; vagy ha egy olyan valaki támaszt igényt, hogy VÉG­RENDELET ALAPJÁN KöTELES ADNI, akinek stipulatio alapján tartoznak; vagy ha a cognitor vagy a procu­rator a maga részére támaszt igényt ADNI KöTELES. 56. Többre igényt támasztani, mint fentebb mondot­tuk, veszélyes. Kevesebbet azonban lehet igényelni. A maradék iránt azonban ugyanazon praetor alatt

162 IV. 57.-60.

nincs megengedve a perlés. Ugyanis, aki így perel, azt elutasítják azon kifogás alapján, amelyet li­tis dividuae exceptió-nak (permegosztás kifogása) neveznek. 57. Ha azonban a condemnatióban több szerepel, mint amennyi jár, ez semmi veszélyt nem jelent a felperesre, viszont az alperest, mivel helytelen formulát kapott, visszahelyezik az ere­deti állapotba, hogy (ez úton) csökkentsék a con­demnatiót .. Ha pedi& kevesebb van felvéve, mint amennyi jár, a felperes csak azt kapja meg, amit kért. Ugyanis az egész dolog perbe van víve, mégis a condemnatio végén korlátozást szenved, amit a bí­ró nem léphet át. Ebben a vonatkozásban a praetor nem helyez vissza az előző állapotba sem; a praetor ugyanis könnyebben-Siet az alperesek segítségére mint a felperesekére. (Ezúttal) pedig nem szólunk a 25 évnél fiatalabbakról; az ilyen korú személyek­nek ugyanis minden dologban segít a praetor ha ne­tán hibáznának. 58. Ha a demonstratióba foglaltak bele többet vagy kevesebbet, semmit sem visznek perbe, és ezért az ügy változatlan marad. És erre mondják azt, hogy a nem a valóságnak megfelelő de­monstratióval az ügy nem semmisül meg. 59. Vannak azonban, akik úgy vélekednek, hogy a kevesebbet ér­vényesen lehet (a demonstratióba) belefoglalni, tör­ténetesen úgy, hogy aki Stichust és Erost vásárolta meg (egyszerre) az érvényesen demonstrál így: MIVEL T6LED EROS RABSZOLGAT MEGVETTEM, de ha akarja Stichus vonatkozásában más formulával perelhetne mivel hogy az az igazság, hogy aki kettőt vásárolt, az egyben az egyeseket is megvásárolta. Főképpen Labeonak volt ez a nézete. Ha azonban az, aki (csak) egyet vett meg, kettőért perel, helytelenül demonst­rál. Ugyanez van más actióknál is, mint pl. a ha­szonkölcsönnél és a letétnél. 60. De egyeseknél olyan megfogalmazást is találunk az actio depositi és végülis mindazon többi kereset vonatkozásában amelyeknél, ha valakit elmarasztalnak, az illetőt megszégyenités bélyegzi meg, hogy az, aki többet d~monstrál, mint ami neki jár, az elveszti a pert. Mlnt pl. ha valaki egy dolgot helyezett letétbe és ugyanakkor két vagy több dolog letétbehelyezését demonstrálja. Vagy ha az, akit ököllel arcba vágtak,

IV. 61.-64.

a demonstratióban azt állítja az actio iniuriarum során, hogy más testrészét is megütötték. Vajon helyesebbnek kell-e tartanunk ezt (a nézetet), tü­zetesen megvizsgáljuk majd. Az bizonyos, hogya le­tét vonatkozásában kétféle formula van: az egyik in ius concepta (a civiljogra alapozott), a másik in factum (tényálláson alapuló) - mint azt már fen­tebb(l) megjegyeztük -, és abban a formulában, amely in ius concepta, (mindjárt) az elején azt az ügyet, ame lyre pert indítunk, demonstratio formáj ában j e­löljük meg, majd azután a jogvitát ezekkel a szavak­kal indít juk el: MINDAZT, AMIT E DOLOG MIATT 6 ANNAK ADNI, TENNI TARTOZIK. Annál pedig , amelyet in fac­tum fogalmaztak meg, rögtön az intentio elején a per tárgyát másféle módon jelölik meg ezekkel a szavakkal: HA KIDERUL, HOGY 6 ANNAL AZT A DOLGOT LETÉTBE HELYEZTE. Nem fér kétség ahhoz, hogyha va~ laki egy olyan formulában, amely in factum szer­kesztődött, több dolgot jelölt meg, mint amennyit letétbe helyezett, elveszíti a pert, mivel az inten-t ioban többet ....•............................... •••••••••••• 48 sor olvashatatlan ............... . 61 . .... tartalmaz, hogy fi ~ elembe vegyék azt az ellenkövetelést is, amivel a felperes ugyanazon ügyből kifolyólag maga is tartozik, és csak a ma­radványra marasztalják azt, iki ellen e per folyt. 62. A jóhiszeműségre alapozott perek ezek: az adás­vételből, a bérletből, a megbízás nélküli ügyvitel­ből, a megbízásból, a letétből, a fiduciából, a társa­ságból, _ ."' ·ámságból, a hozományadásból , a haszon­kölcsönu3 . a zálogból, ~z örökség megosztásából, a közösség, .. legosztásából .co 1 ctkezők . 63. A bírónak szabadságában áll, hogy semmit se vegyen figyelembe kölcsönös beszámítás indokából. A formula szövege kifejezetten sehol sem rendelkezik (ebben a vonat­kozásban), de mivel ez a jÓhiszeműségre alapozott pereknél méltányosnak látszik, ezért úgy hiszik, hogy ez is (a bíró) hivatali köteless~gei közé tar­tozik. 64 . Másként áll a dolog azzal az acti6val,

(1) IV. 47.

164 IV. 65.-68.

amelyet a bankár indít: ő ugyanis beszámítással kényszerül perelni, és ez a beszámítás kifej eződik a formula szavaiban is; olyannyira, hogy kezdettől fogva már, beszámítást eszközölvén, annyival ke­vesebb megadásának kötelezettségére támasszon igényt. Nézzük csak meg ugyanis, ha ő tízezer sestertius­szal tartozik Titiusnak~ neki pedig hdszezer ses­tertiusszal tartoznak, így sz6l az intentio: HA KI­DERüL, HOGY TITIUS NEKI TíZEZER SESTERTIUSSZAL TÖB­BEL TARTOZIK, MINT AMENNYIVEL 6MAGA TITIUSNAK TAR­TOZIK. 65. Ugyancsak el van rendelve, hogy az árve­rési vevő deductióval (levonással) köteles perelni, azaz, hogyellenfelét csupán annyiban marasztalják el, amennyi fennmarad annak utána, hogy levonták belőle azt, amivel viszont neki az árverési vevő tartozik a csődbejutott nevében. 66. A bankárral szemben felvetett beszámítás, és az árverési vevő­vel szembeállított levonás között az a különbség, hogyabeszámításnál csak azt lehet figyelembe ven­ni, ami ugyanolyan nemű és természetű; pl. pénzt pénzbe lehet beszámítani, gabonát gabonába, bort borba; olyannyira, hogy egyesek nézete szerint a gabonát gabonába, bort borba nem föltétlenül lehet beszámítani, hanem csak akkor, ha ugyanolyan termé­szetű és minőségű. Levonásnál azonban szóba jöhet olyan is, ami nem ugyanolyan nemű. Tehát ........ . hiányzik egy sor ...•....•............... ha pedig az árverési vevő pénzt követel és ~iszont ő ter­ménnyel, vagy borral tartozik, le kell vonni a zt, amit (ez utóbbiak) érnek és csak a maradékra lehet perelni. 67. Levonásba kerülhet az is, ami csak ké­sőbb jár le; beszámítani azonban csak azt lehet, ami­nek már eljött a lejárata. 68. Ezenkívül a beszá­mításra való utalás az intentióban foglal helyet. Ebből következik, hogy ha a beszámítás megtörténte után a bankár csak egy "fillérrel" is többet köve­tel, az ügy elbukik és ezért elveszíti a pert. Ez­zel szemben a levonás a condemnatióba kerül, amely elhelyezésnél a többet követelőt nem fenyegeti ve­szély; legalábbis akkor, ha az árverési vevő perel, aki ugyan meghatározott összegre perel, mégis hatá­rozatlanra szerkeszti a marasztalást.

IV. 69.-72. 165

69. Mivel pedig a fentiekben már említést tet­tünk arról a keresetről, amely a filius familias-ok és a rabszolgák peculiumára irányul, szükséges, hogy erre a keresetre és azokra a többiekre is gon­dosabban felhívjuk a figyelmet, amelyeket ugyanezért a szülők és a tulajdonosok ellen szoktak adni. 70. Először is tehát, ha az apa vagy a tulajdonos parancsára történt az ügyvitel, a praetor in soli­dum (egyetemlegesen) alkotott keresetet az apa, il­letve a tulajdonos ellen. És helyesen, mert aki így köt ügyletet, az inkább az apának vagy a tulajdonos­nak hitelez, mintsem a fidnak, vagy a rabszolgának. 71. Ugyanezen megfontolás alapján hozott létre két másik keresetet: az actio exercitoriá-t és instito­riá-t. Az exercitoriának akkor van helye, amidőn az apa vagy a tUlajdonos fiát vagy rabszolgáját hajója élére állította kapitányként, és ez ut6bbival vala­milyen ügyletet kötöttek annak az érdekében, aki őt oda helyezte. Mivel pedig ez a dolog is az apa vagy a tulajdonos akaratából kötöttnek látszik, nagyon méltányosnak tűnik, in solidum adni ellenük kerese­tet . Sőt, mégha valaki egy kívülállót tett volna is hajója parancsnokául, akár rabszolgát, akár szaba­dot, mégis ezt a praetori keresetet adják meg elle­ne. Azért nevezik ezt exercitoria actió-nak, mivel exercitornak nevezik azt, akihez a mindennapi haj6-zás jövedelme jut. Formula institoriának akkor van helye, amikor valaki egy üzemnek, vagy valamilyen más üzletnek az élére a fiát vagy a rabszolgáját vagy bármilyen más kívülállót, akár rabszolgát, akár szabadot állít, és mindarra, amire nézve azzal annak javára, aki őt oda állította, szerződtek. Azért nevezik institoriának, mivel akit egy üzem élére állítanak, azt institornak nevezik. Ez a for­mula is in solidum nyer alkalma zást. 72. Ezen kívül tributoria actió-t is alkottak az apa vagy a tulaj­donos ellen, amikor is a fid vagy a rabszolga a peculiumot alkotó áruval kereskedik az apa, illető­leg a tulajdonos tudtával. ' Ugyanis, ha valami­lyen szerződést kötöttek vele ebben a vonatkozásban, a praetor dgy szolgáltat igazságot, hogy mindazt az árut, és ami azokból befolyt, az apa yagy a tulaj-

166 IV. 72a.-74.

donos maguk között, ha (ti.) nekik is tartoztak, valamint a többi hitelező között részeik arányában osszák szét. És ha a hitelezők panaszkodnak, hogy kev:sebbet osztottak szét közöttük, mint amennyivel neklk tartoztak, arra, ami hiányzik nekik ezt a keresetet hirdették meg, amelyet, mint mo~dottuk tributoriának neveznek. 72a. De peculio (a külön~ vagyonról) és de in rem verso (a ráfordításról) is alkotott keresetet a praetor. Ugyanis ámbár az ügy­letet úgy hozták létre a fiúval, vagy a rabszolgá­val, hogy az apának vagy a tulajdonosnak sem az aka­rata, sem a beleegyezése nem szerepelt, ha azonban ebből az ügyből, amit velük hoztak létre valamit

, ' aZ,apa vagy a tulajdonos vagyonába fektettek, ameny -nYlt be~~ktettek a~ ő vagyonába, annyi erejéig ad ­n~k actlot. H~gy ml az a befektetés, anna~ hiányzik bovebb magyarazata. Ha azonban semmiféle befektetés nincs, a praetor ilyenkor (is) ad keresetet de csak a különvagyon erejéig; ez az edictum szóhas;nálata Ez az edictum beszél arról is aki gonosz csalárd-·

, ' saggal elvette a peculiumot. Ha tehát pl. abból a tízezer sestertiusból, amelyet a te rabszolgád tő­lem kölcsön kapott, ötezer sestertiust a te hitele­ződn:k fizet, ~agy (~alam~) nélkülözhetetlen dolgot, mondJuk acsaladnak eleImlszert, vásárolt ötezer sestertiusért, és a maradék ötezret valamilyen mó­don elkölti, ötezer erejéig in solidum el kell ma­r~sz~a~janak, a ~Öbbi vonatkozásában pedig olyan m~r~eklg, amennyl a peculiumban van. Ebből ti. ki­tunl~, hogy ha az egész tízezret a te vagyonodra fordltották, az egész összeget behajthatom ...... . .' .... : ............ : ... 73. Amikor pedig megkérdezik, me~nYl van a,pecullumban, először is levonják azt, aml~el az apanak vagy a tUlajdonosnak, illetőleg az o potest~suk alatt levő személynek a fiuk vagy a rabszolgájuk tartozik, és ami fennmarad csak ezt lehet peculiumnak tekinteni. Néha azonban'azt ami­vel a fiú vagy a rabszolga annak tartozik aki az ~pa vagy a tulajdonos potestasa alatt van' nem von­J ák le a peculiumból, pl. ha az, akinek ta;toznak a~na~ magának'a pe~ulium~ban van. 74. Egyébként ~em ketseges, hogy az lS, akl az apa vagy a tulajdonos

IV. 74a.-76. 167 tr L J

parancsára szerződött, és akit az exercitoria vagy az institoria formula megillet, de peculio vagy de in rem verso perelhet. Azonban senki sem lesz olyan esztelen, hogy aki ama keresetek- valamelyikével kétségtelenül az egészet (solidum) megszerezheti, olyan bizonyítási nehézségeknek vesse alá magát, hogy akivel szerződöt!: van-e peculi.!:lma, és hogy ab­ból a peculiumból ki tudja-e magát elégíteni, vagy hogy azt, amit követel, az apa vagy a tulajdonos javára fordították-e? 74a. Az is, akit a tributo­ria actio megillet, perelhet de peculio, vagy de in rem verso. De neki jóformán majdnem mindig eredményesebb ezzel az actióval élni, mint tributo­riával. Ugyanis a tributoriánál egyedül azzal a peculiummal számolnak, amely azokban az árukban testesül meg, amelyekkel a fiú vagy a rabszolga kereskedik, és ami ezekből befolyt. Ezzel szemben az actio de peculi6-nál az egész peculiumrnal (ti. számolnak). És előadódhat, hogy valaki történetesen peculiumának csak egy harmadával, vagy negyedével, vagy még kisebb részével kereskedik (csak), a pecu­liuma legnagyobb részét viszont más dolgok teszik ki. Leginkább akkor kell erre az acti6ra átválta­ni, ha bizonyítani lehet, hogy azt, amit az a sze­mély adott, aki a fiúval vagy a rabszolgával szer­ződött, az apa vagy a tulajdonos javára fordították. Ugyanis, mint fentebb mondottuk, ugyanazzal a for­mulával lehet de peculio és de in rem verso is pe­relni.

75. A filius familas-ok és a rabszolgák bűn­cselekményeiből - pl. ha lopást követtek el, vagy szel,lélysértésben vétkesek - noxalis acti6-k( 1) ke­letkeztek, hogy az apáknak vagy a tulajdonosoknak meglegyen a lehetőségük vagy a perértéket viselni, vagy (a vétkest) noxaba(2) adni . Méltánytalan volt ugyani·s, hogy ezeknek a semmirekellősége a saj át testükön túlmenően apjukra vagy tulajdonosukra hát­rányos legyen. 76. A noxalis actió-kat vagy a törvények, vagy a praetori edictum hozta létre: törvények, mint

(1)

(2 )

"kárkereset"

"kárledolgozásra "

168 IV. 77.-79.

a lopásra a XII táblás törvény, vagy a károkozásra a lex Aquilia: praetor edictuma például a személy­sértésekre és arablásra. 77. Már pedig minden noxalis actio követi a tettest. Ugyanis, ha a fiad, vagy egy rabszolga bűncselekmény t követett el, amíg a te potestasod alatt áll, ellened megy a kereset. Ha a más potestasa alá kerül, az ellen lehet actiót kezdeményezni. Ha önjogúvá válik, őmaga ellen megy directa act,io, és a noxába adás lehetősége megszű­nik. Fordítva is: az actio directa is válhat noxa­lis szá. Ha ugyanis a pater familias követ el bűn­cselekményt, és ő magát veled örökbe fogadtat ja, vagy a te rabszolgáddá lesz - amiről már beszéltünk az első kommentárban, hogy bizonyos esetekben meg­történhet -, ettől kezdődően noxalisszá válik az ami eddig directa volt. 78. Ha azonban a fiú az ~pá­val szemben, vagy a rabszolga az urával szemben követ el bűncselekmény t, ebből semmilyen kereset sem származik. Semmiféle kötelem sem keletkezhet ugyanis köztem és a - között, aki a potestasom alatt van. ~s,ép~ :zé:t, ha netán más potestasa alá jutna, vagy onJoguva valna, akkor sem lehet sem őmaga ellen sem az ellen, akinek most a potestasa alatt van ' pert in~ítani. Ennek folytán felmerül a kérdés, 'hogy ha egy ldegen rabszolga vagy fiú ellenem bűncselek­ményt követett el, és később az én potestasom alá ke:ült, v~jon megszűnik-e az actio, vagy csak nyug­s~lk? ~ ml tanítómestereink úgy vélik, hogy megszű­nlk, mlvel oly~n helyzet állt elő, amelyben (eleve kereset) nem letezhet, s ezért, mégha ki is kerül a hatalmam alól, nem perelhetem többé. A másik is­kola tudósai úgy vélik, hogy mindaddig,amíg a po­testasom alatt van, nyugszik a kereset mivel önma­gam ellen nem léphet ek fel perrel ha ~zonban kike­rült a potestasom alól, akkor vis~ont feléled (ti. a ,p~rlési lehe~őség). 79. Amikor pedig a filius fa­mlllas-t noxallS causa alapján mancipiumba adnak a másik iskola tudósai úgy vélekednek hogy háro~~ szor kell őt mancipiumba adni, mivel ~ XII táblás törvény akként rendelkezett, hogya fiú másként nem kerül ki az apja potestasa alól, csak ha három­~zor mancipálták. Sabinus és Cassius valamint a mi lskolánk többi tudósai úgy gondolták: hogy elegendő

IV. 80.-84. 169

az egyszeri mancipatio, és hogy a XII táblás törvény­nek az a bizonyos háromszori mancipatiója az önkén­tes mancipatiókra vonatkozik (csak).

80 . Ez így van azoknál a személyeknél, akik po­testas alatt vannak, akár szerződésből folyóan, akár bűncselekményük folytán .. ......................... . ........ Ami azonban azokat a személyeket illeti, akik manus alatt vagy mancipiumban vannak ........ . olyan a jogszolgáltatás, hogy amikor az ő szerződé ­seikből perelnek, - hacsak az , akinek a potestasa alatt vannak, teljes egészében meg nem védi őket, -azok a javak, amelyek majd az övéké lettek volna (a JÖVŐben), ha nem lennének annak a potestasa alá vet­ve, eladásra kerülnek. Ha azonban a capitis deminu­tio hatálytalanítása után Ca magistratusi) hatalmon alapuló eljárást indítanak, ....................• kb. 20 sor olvashatatlan .............................. .

B 1. Mi legyen hát .... azt mondj uk .... nem vo lt megengedett, hogy ő halott rabszolgákat adjon, mind­azonáltal ha valaki olyant adott , aki végzete foly­tán távozott az élők sorából, hasonlóképpen szaba~ dul.

82. Most arra hívjuk fel a figyelmet, hogy vagy a saját, vagy más nevében perelhetünk, mint pl. cog­nitorként, procuratorként (perbeli képviselők) gyámként, gondnokként, holott egykor, amely id6k­ben még a legis acti6-k használatban voltak más ne-, , veben - egyea eseteken kívül - nem lehetett perelni. 83 . A cognitort pedig meghatározott szavakkal az ellenfél jelenlétében rendeljük ki a perben val6 h~lyettesítésünkre. Ugyanis a felperes így ad cog­nltort: MIVEL ÉN TöLED PL. A TELKET KÖVETELEM, ERRE AZ üGYRE L. TITIUS'l' ADOM NEKED KÉPVISELÖl\lKÉNT' Az ellenfél pedig így: MIVEL TE TöLEM KöVETELED Á TEL­KET, ERRE AZ üGYRE P. MEVIUST ADOM NEKED KÉPVISELö­KÉNT. Lehet, hogya felperes ezt mondja: MIVEL EL­LENED PERT AKAROK INDíTANI, ERRE AZ üGYRE KÉPVISE­LöT ADOK. Nem bír jelentőséggel, hogy jelen levő vagy távol levő cognitort adnak; ha azonban távoi ~evőt adnak, csak akkor válik cognitorrá, ha meg­lsmerte és elvállalta a cognitori tisztet. 84. Pro­curatorként nem kell semmiféle meghatározott szavak-

170 IV. 85.-89.

kal a perre kirendelni valakit helyettesként, hanem puszta megbízással, és távollevőként is, és az el­lenfél tudta nélkül is ez létrejöhet. Sőt vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy az is procuratornak tekintendő, akinek nincs megbízása, föltéve, hogy jóhiszeműen kapcsolódik bele az ügybe, és cautiót ad, hogy az ügy ura majd jóváhagyja az eljárást. Ámbár az is, akinek megbízása van, többnyire kezest kell adjon,. mivel gyakran a megbízás még a per kez­detén nem ismert, és csak később mutatják be a bíró­nak. 85. Az első kommentárban(1) már ismertettük, hogy hogyan jön létre a gyámság és a gondnokság. 86. Aki pedig a más nevében perel, az intentióban az ügy urának a személyét nevezi meg, a condemna­tiót viszont a saját személyére vállalja át. Ugyan­is, ha pl. L. Titius P. Mevius helyett lép fel a formulát így fogalmazzák meg: HA ÚGY TűNIK, HOGY N. NEGIDIUS TíZEZER SESTERTIUST TARTOZIK ADNI P. MEVIUS­NAK, BíRÓ, MARASZTALD EL N. NEGIDIUST L. TITIUS JA­VÁRA X EZERBEN. Ha in rem perelnek, akkor így szól az intentio: P. MEVIUSÉ EZ A DOLOG A IUS QUIRITIUM FOLYTÁN, és a condemnatiót a maga személyére változ­tatja át. 87. Ha az ellenfél részéről Yalaki közbe­lép, aki ellen kereset támasztható, az intentióban az ügy urát illetik a DARE OPORTERE kifejezéssel a condemnatiót viszont ' annak a személyére váltják át, aki az eljárást vállalta. Amikor azonban in rem perelnek, az intentióban mit sem számít annak a sze­mélye, akivel a per folyik, akár a saját nevében akár más nevében lép fel valaki. Annyi szerepel ~sak az intentióban: A DOLOG A FELPERESÉ.

88. Lássuk most, milyen okok alapján kényszerül az, akit perelnek, vagy aki perel, kezest adni. 89. Tehát, ha teszem azt, téged in rem perellek kezest kell adj. Méltányosnak látszott ugyanis,' hogy te azért, mert k~zb:n megengedik neked, hogy azt a dolgot, amely ketseges, hogy vajon a tied-e birtokoljad, kezességgel biztosítsad, hogy amennyi­ben pervesztes lennél (és) sem magát a dolgot nem adnád vissza, sem a perértéket nem viselnéd, meg-

(1) r. 142.-

IV. 90.-97. 171

legyen nekem a potestasom arra, hogy vagy ellened, vagy a kezesed ellen pert indíthassak. 90. Még sok­kal inkább kezességet tartozol adni nekem, ha más nevében vállalod a pert. 91. Egyébként/mivel az in rem actio duplex, vagy formula petitoriá-val perel­nek, vagy sponsio által; ha pedig formula petitoriá­val l épnek fel, annak a stipulatiónak van helye, amelyet IUDICATUM SOLVI-nak (a marasztalást telje­síti) neveznek; ha pedig sponsio által perelnek, akkor annak, amelyet úgy hívnak, hogy PRO PRAEDE LITIS ET VINDICIARUM (a per kezese és a pertárgy helyett). 92. A petitoria formula pedig az, amikor­is a felperes az intentióban azt állítja, hogya dolog az övé. 93. Sponsio által a következő módon perlünk: felhívjuk az ellenfelet a következő spon­sióra: HA AZ A RABSZOLGA, AKI IRÁNT A PER FOLYIK, A IUS QUIRITIUM FOLYTÁN AZ ENYÉM, 25 SESTERTIUST ADSZ? Azután átadjuk a formulát, amelynek intentió­j~ban azt állít juk, hogya sponsio összegét köteles nekünk megadni. Ezzel a formulával végül is akkor leszünk pernyertesek, ha bebizonyít juk, hogya do­log a miénk. 94. Mégis ezt a sponsio összeget nem hajtják be. Ez ugyanis nem büntető-jellegű, hanem praeiudicialis (előzetes kérdést eldöntő), és ennek csak annyi hatása lesz, hogy ennek folytán a dolog felől hoznak ítéletet. Épp ezért az is, akit perel­nek, nem viszontstipulál . A stipulatiót pedig azért nevezték PRO PRAEDE LITIS VINDICIARUM-nak, mivel a kezesek helyébe lépett, akiket egykoron, mikor még legis actió-val pereltek, a per és a pertárgy érde­kében, azaz a dolog és gyümölcsei biztosítására a birtokos adott a perindítónak. 95. Egyébként, ha a centumvirek előtt pereltek, a sponsio összegét nem formula útján követeljük, hanem legis actio útján. Felhív6uk az alperest fogadási összeg (ígérésére). Ez a sponsio 125 sestertiusra megy, ti. a lex Crepereia miatt. 96. Maga az, aki in rem perel, ha a saját nevében lép fel, nem ad kezest. 97. De még, ha cognitor által perelnek is, sem őmagától (a cog­nitortól), sem az ügy urától nem kívánnak meg vala­miféle kezességet. Mivel pedig meghatározott és jó­formán ünnepélyes szavakkal az ügy ura helyébe ren-

172 IV. 98 .-104.

delik a cognitort , méltán tekintik őt úgy, mint aki az ügy uraként lép fel. 98. Ha azonban procurator perel, köteles kezest állítani arra nézve, hogy az ügy ura jóvá fogja hagyni az eljárását. Fennáll ugyanis az a veszély, hogy az ügy ura ugyanazon do­log felől ismételten próbálkozna perelni. Ilyen ve­szély nem forog fenn, ha cognitor útján pereltek, mivel abban az ügyben, amelyben (egyszer már) cogni­tor által perelt valaki, ugyanannyira nincs továb -bi keresete, mintha őmaga lépett volna fel. 99. Az edictum szavai azt eredményezik, hogy a gyámok és a gondnokok ugyanúgy kell kezest állítsanak , mint a procuratorok; néha azonban elengedik nekik az ilyen kezességadást. 100. Ez akkor van így, ha in rem perelnek. Ha viszont in personam, akkor ha meg­kérdezzük, hogya felperes i oldalról mikor kell ke­zeseket állítani, erre nézve megismételjük azt, amit arról az actió-ról mondottunk, amellyel in rem perelnek. 101. Azon az oldalon azonban, akit perel­nek, ha valaki a más nevében lép fel, mindenképpen kezest kell állítani, mivel senkit sem tekintenek a más ügyének megfelelő védőjének, csak ha kezest ad. Ha pedig cognitorral perelnek, az ügy ura kell kezest adjon; ha procuratorral, akkor viszont maga a procurator. Ugyanez a jogszabály érvényesül a gyám és a gondnok vonatkozásában. 102. Ha azonban valaki a saját nevében in personam perel, kezest szoktak adni bizonyos ügyekben, melyeket a praetor jelöl ki. Az ilyen biztosítékadásoknak kettős oka van; ugyanis vagy az actio neme miatt adnak kezest, vagy a személyre tekintettel, merthogy az gyanús . A kereset neme miatt, mint pl. az actio iudic a ti­nál, vagy depensi-nél, vagy ha egy asszony erkölcsé­ről perelnek. A személy miatt, mint pl. ha egy olyan ­nal perelnek, aki javait eltékozolta, vagy akinek a vagyonát a hitelezők birtokolják, vagy elárverez­ték, vagy ha egy olyan örököst perelnek, akit a pr&e­tor gyanúsnak minősített.

103. Minden peres eljárás vagy törvényadta jo­gon, vagy (magistratusi) imperiumon alapul. 104. Törvé­nyiek azok az eljárások, amelyek Róma városába n, vagy Róma városának egy mérföldkőnyi körzetén belül,

IV. 105.-109. 173

csupán római polgárok között, egyetlen bíró előtt bonyolódnak le. És ezek a lex Iulia iudiciaria foly­tán, hacsak másfél éven belül nem hoztak ítéletet, megszűnnek. Ez az az eset, amelyet közönségesen úgy mondanak, hogya lex Iulia folytán a per másfél év alatt elhal. 105. Imperiumon alapulnak ellenben a recuperatori ügyek és azok az egyetlen bíró előtt bonyolódók, amelyeknél vagy a bíró, vagy a peres felek személye peregrinus. Ugyanez vonatkozik azok­ra az ügyekre is, amelyek Róma városának egy mér­földes határán kívül úgy római polgárok, mint pe­regrinusok között zajlanak le. Azért mondják ezek­ről az eljárásokról, hogy imperiumon alapulnak, mert csak addig érvényesíthetők, amíg az, aki azo­kat elrendelte, rendelkezik imperiummal. 106. És bár az imperiumon alapuló eljárást már lefolytatták, akár in rem, akár in personam, akár olyan formulá­val, amelynek intentióját in factum fogalmazták, akár olyannal, amelynek az intentiója in ius fogal­mazódott, később minden további nélkül ipso iure le­het ugyanazon dologban perelni. Ezért is van szükség az ítélt dolog, vagy a perbe vitt dolog kifogására. 107. Ha azonban egy törvényi perben in personam pe­reltek, olyan formulával, amelynek az intentiója a civiljogon alapszik, utóbb ugyanazon dologban ipso iure már nem lehet perelni, és (ilyenkor) fölösl~­ges a kifogás. Ha azonban in rem vagy in factum pereltek, utóbb nem kevésbé ipso iure lehet perelni, és ezért (ilyenkor) szükséges az ítélt dolog, vagy a perbe vitt dolog kifogása. 108. Másképpen állt valamikor a dolog a legis actiókkal: amiről egyszer már pereltek, arról utóbb ipso iure nem lehetett perelni. És azokban az időkben egyáltalán nem is használtak úgy kifogásokat sem, mint ahogy mosta­nában. 109. Egyébként törvényből folyóan lehetett peres eljárás, anélkül, hogy az törvényi eljárás lett volna. És ellenkezőleg is: nem törvényből ke­letkezett, és mégis törvényi volt. Te szem azt, ugyan­is ha a lex Aquilia, Ollinia vagy Furia alapján a provinciákban pereltek, az eljárás imperiumon ala­pult. Ugyanez a szabály érvényesült, ha Rómában a recuperatorok előtt pereltünk, vagy ha ugyan egyes

174 IV. 110.-114.

bíró előtt, de peregrinus személy közbejöttével. És fordítva: ha egy olyan causa alapján, amelyre nézve a praetori edictum adott nekünk keresetet, Rómában egyes bíró előtt csupa római polgár között bonyoló­dott le az eljárás, az törvényi.

110. Ezen a helyen figyelmeztetünk arra, hogy azokat az actiókat, amelyek törvényből vagy senatus­consultumból erednek, a praetor időbeli korlátozás nélkül szokta alkalmazni, azokat azonban, amelyek a saját joghatóságától függenek, ,többnyire csak egy éven belül adja meg. 111. Néha mégis .... utánozza a törvényi jogot. Ilyenek azok, amelyeket a bonorum possessor-oknál és azon többieknél alkalmaz, akiket örökösként kezel. A tettenért lopás keresetét is, bár az magának a praetornak a joghatóságából ered, örökösen megadja; és méltán, mivel a főbenjáró bün­tetés helyébe pénzbelit hoztak be.

112. Nem minden olyan kereset, amely bennünket valaki ellen ipso iure megillet, vagy amelyet a prae­tor ad meg, illet meg bennünket ugyanúgy, vagy ad­ható szokásszerűen az örökös ellen is. Ugyanis a legbiztosabb jogi regula az, hogya bűncselekmények­ből a büntető keresetek nem illetnek meg bennünket az örökössel szemben és nem is szokás megadni, mint pl. a lopással, a rablással, a személysértéssel, a jogellenes károkozással kapcsolatosakat. A (sértet-t i) örökösöket azonban megilletik az ilyen jellegű keresetek és azokat nem is tagadják meg tőlük, ki­véve a személysértéssel kapcsolatos actiót és ha valami más hasonló actio akad. 113. Néha a~onban mégsem jár a szerződésből keletkező kereset sem az örökösnek, sem az örökös ellen. Ugyanis az adstipu­lator örökösének nincs keresete, és a sponsor va­lamint a fidepromissor örököse sem felelős. 114. Hát­ra van, hogy megvizsgáljuk, hogy ha az ítélet megho­zatala előtt az, akit perelnek, a perbebocsátkozás után kielégíti a felperest, mi felel meg a bíró kö­telességének: vajon mentsen fel, vagy inkább marasz ­taljon el azért, mert a perbebocsátkozás idején még az volt a helyzet, hogy marasztalni kellett. A mi tanítómestereink úgy vélekednek, hogy fel kell men­teni. Nem bír-jelentőséggel, hogy milyen nemű az el­járás. És ez az, amit közönségesen úgy fejeznek ki,

IV. 115.-118. 175

hogy Sabinus és Cassius szerint minden ítélet fel­mentő .... a jóhiszeműségen alapuló eljárásokra is ugyanezt tartják, mivel az ilyen eljárásoknál a bíró hivatása (gyakorlása) közben szabad. Ugyanezt vélik az in rem actió-król is, mivel a formula a szavaival ugyanezt fejezi ki ..•..••..•.••.•••••• ....•.....• kb. 10 sor értelmetlenül töredékes •.•

115. Következik, hogy a kifogásokkal folytassuk vizsgá16dásainkat. 116. A kifogásokat azoknak a vé­delmére hozták létre, akiket perelnek. Gyakran ugyanis megesik, hogy valaki a civiljog szerint (ugyan) felelős, mégis méltánytalan őt ítélettel el­marasztalni. 116a. Mint pl. ha stipuláltam veled', hogy valamennyi pénzt neked hitelezés címén leszámo­lok, de nem számoltam le. Ugyanis ezt a pénzt tőled követelhetem, ez biztos; te pedig meg kell adjad, mivelhogy a stipulati6nál fogva tartozol. De mivel méltánytalan téged ezen a címen elmarasztalni, az a vélemény, hogy téged meg kell védeni a doli mali exceptió-val. 116b. Ugyanígy, ha megállapodtam ve­led, hogy nem fogom követelni tőled azt, amivel ne­kem tartozol, nem kevésbé követelhetem ezt tőled, hogy add meg, mivel a kötelem (puszta) megegyezéses megállapodással nem szűnik meg. Ennek ellenére az a döntés, hogy engem, aki tőled követel, megegyezé­ses megállapodás kifogásával vissza kell utasítani. 117. Azoknál a kereseteknél is, amelyek nem in per­sonam actió-k, helye van a kifogásoknak. Mint pl. ha fenyegetessel kényszerítesz engem, vagy csalás-sal veszel rá, hogy valamilyen dolgot neked manci­piumba adjak. Ugyanis, ha te kéred tőlem ezt a dol­got, kifogást adnak nekem, amelyaltal, ha te meg­félemlítéssel jártál el, vagy dolus malus-szal vet­tél rá valamire, vissza fognak utasítani. 117a. Ugyan­így, ha te egy per alatti telket tudatosan egy olyan­tól vásárolsz meg, aki azt nem birtokolja, (majd az­után) ezt követeled a birtokostól, szembe szegeznek neked ' egy olyan kifogást, amely által téged minden­képpen elutasítanak. 118. Egyes kifogásokat a prae­tor az edictumában tett közzé, másokat'(csak) az ügy kivizsgálása után alkalmaz. Mindezek vagy törvények-

176 IV. 119.-122.

nek, vagy olyasmiknek, amik törvényerővel bírnak,(l) köszönhetik létezésüket, vagy a praetori jogszol­gáltatás hozta létre őket. 119. Az összes kifogá­sokat annak ellentét jeként fogalmazzák meg, mint amit az állít, akivel pereskednek. UGyanis, ha pl. az alperes azt állítja, hogy a felperes csalárdul járt el azáltal, hogy történetesen azt a pénzt kö­veteli, amit le sem számolt, ekkor így fogalmazzák meg a kifogást: HA EBBEN---A DOLOGBAN SEf'.1MI SEM TöR­TÉNT A. AGERIUS CSALÁRDSÁGA FOLYTÁN ÉS NEM IS FOG TöRTÉNNI. Hason16képpen, ha azt mondják, hogya meg­állapodás ellenére követel pénzt, ekkor így fogal­mazzák meg a kifogást: HA A. AGERIUS ÉS N. NEGIDIUS KöZöTT NEM JöTT LÉTRE OLYAN MEGÁLLAPODÁS, HOGY NE KöVETELJÉK AZT A PÉNZT. És végülis a többi esetben is hason16képpen szoktak fogalmazni. Azért ti., mert minden kifogást az alperes vet fel, viszont úgy szö­vik a formulába, hogy föltételes sé teszi a condem­nati6t; azaz, hogya bír6 csak akkor marasztalja el azt, akit perelnek, ha ebben az ügyben, amelyről sz6 van, semmi sem történt a felperes dolusa folytán. Ugyanígy a bír6 ne marasztaljon el máskülönben, csak ha semmiféle megegyezéses megállapodás nem jött létre arra nézve, hogy a pénzt nem fogják követelni.

120. A kifogásokat vagy (per)megszüntetőknek, vagy (per)halasztóknak mondják. MegszUntetők azok, amelyek mindörökké hatnak, és elkerülni őket nem le­het, mint pl. ami fenyegetéssel, vagy csalással, vagy ami egy törvény, vagy egy senatusconsultum el­lenére történt, vagy amiben már jogerős ítéletet hoz­tak, vagy amit már perbe vittek; ugyanígy, ha egy olyan megegyezéses megállapodást hoztak létre, hogy egyáltalán ne követeljék a pénzt. 122. Halaszt6k azok a kifogások, amelyek időleges hatályúak, mint pl. ha teszem azt egy olyan megegyezéses megállapo­dást hoztak létre, hogy 5 éven belUl nem lehet köve­telni; amik6r ugyanis lejár az idő, nincsen már he­lye a kifogásnak. Ehhez hason16 a per megosztása (litis dividuae) és az elmaradt ügy (rei residuae)

(1) r. 5.

IV. 123.-126. 177

kifogása. Ugyanis azt, aki a követelésének csak egy részét követeli és még ugyanazon praetura alatt a többi részt is kéri, azzal a kifogással utasítják el, amelyet litis dividuae-nak neveznek. Ugyanúgy, ha az, akinek ugyanazzal a személlyel több pere is van, ezek közül egyesekben eljár, másokat elhalaszt, hogy azok más bírákhoz kerüljenek, ha ugyanazon praetura alatt perel azok vonatkozásában is, ame­lyeket elhalasztott, azzal a kifogással utasítják vissza, amelyet rei residuae-nak neveznek. 123. Az, akivel szemben halaszt6 kifogást emeltek, vigyáz­zon és halassza el a keresetét; máskülönben, ha ~ felhozott kifogás ellenére perelne, elveszti a pert~ Akkor már nem marad fenn neki a perlési lehetőség, újból perbe vívén az igényét és a kifogás folytán megszűnvén, holott az után az idő után, amikor még az Ugye eredeti állapotában volt, ezt kikerülhette volna. 124. Nemcsak az idő miatt, de a személy mi­

'att is vannak halaszt6 hatályú kifogások, amilyenek a cognitorral kapcsolatosak: mint pl. ha az, aki az edictum szerint nem adhat cognitort, cognitor által perel, vagy pedig bár van az illetőnek cognitor adá­si joga, de olyat ad, aki nem vállalhat el cogni­torságot. Ugyanis ha valakivel szemben cognitorral kapcsolatos kifogást emelnek, ha őmaga olyan, hogy nincs neki megengedve, hogy cognitort adjon, akkor őmaga léphet fel. Ha viszont a cognitornak nem sza­bad cogni tors,ágot el vállalni, akkor egy másik cog­nitor által, vagy őmaga szabad perlés i lehetőséggel rendelkezik és akár így, akár a másik módon elke­rülheti a kifogást. Ha azonban elhallgatja ezt és cognitor által perel, elveszti az ügyét. 125. Ha pedig az alperes tévedés folytán nem élt a megszün­tető kifogással, visszahelyezik az előző állapotába azért, hogy felhozhassa a kifogást. Kérdéses , viszont, hogy ha nem élt a halaszt6 hatályú kifogással, va­jon visszahelyezik-e (az alperest) az előző állapo­tába?

126. Néha megesik, hogy egy kifogás, amely el­ső látásra jogosnak látszik, méltánytalanul árt a felperesnek. Ha ilyesmi fordul elő, akkor valami­lyen más toldatra van szükség a felperes megsegíté-

178 IV. 126a.-131.

sére. Ezt a betoldást replicatiónak hívják, mivel általa visszaverik és feloldják a kifogás hatását. H~ teszem,azt, veled megállapodtam, hogy azt a penzt, amlvel te nekem tartozol, nem fogom követel­ni , azt követően azután az ellenkezőben állapodtunk meg ',aza~, hogy követelhetem, és.ha perellek téged, te klfogast emelsz, hogy csak akkor marasztaljanak el a javamra, HA NEM ÁLLAPODTUNK VOLNA MEG ABBAN HOGY ÉN AZ~ A PÉNZT NEM FOGOM KöVELNI. A megegye: z~ses megállapodás kifogása árt nekem; ugyanis az mlnden további nélkül igaz marad, annak ellenére h?gy ut~bb,az ellenkezőjében állapodtunk meg; de ' mlvel meltanytalan, hogy engem ezzel a kifogással kizárjanak, replicatiót adnak nekem a következő mó­don: HACSAK UTÖBB NEM ÁLLAPODTUNK MEG ÚGY HOGY AZT A PÉ~ZT KÖ~ETELH~TEM. 126a . Ugyaní gy , a b~nkár el­~e~ lS~ akl ~ nYllvános árverésen eladott dolog a:at kovetell, felhozható az a kifogás, hogya ve ­vot csak a~kor lehet elmarasztalni , ha neki azt a dolgot, amlt megvett, át is adták. Ez jogos kifogás . H~ a~onban ~z á~verés~n kihi:dették előzőleg, hogy ~lelott ~ vetelarat kl nem flzette, addig nem adják at a ,vev?~ek a do~got, (ez esetben) ilyen jellegű r~p~l~atl~val segltenek a bankáron; vagy ha előre klh:raettek, hogy másként nem adják át a dolgot a vevonek, csak ha a vevő a vételárat kifizette 127. Néha viszont megesik, hogy a replicatió ' is amely első pillantásra jogosnak látszik méltá'ny ­talanul árt az alperesnek . Ha ez történ~e az al ­peres megsegítésére szükség van arra a betoldásra amelye~ d~plica~ióna~ neveznek . 128 . Ha pedig megint ez :lso plllan!a~ra J~go~nak látszik, de valamilyen oknal,fo~va (megls) meltanytalanul árt a felperes­nek, lsmet eg~ ?etoldásra van szükség, amellyel a felperest segltlk, amelyet triplicatiónak mondanak 129. A~ ügyletek változatossága folytán az ilyen . b:toldaso~nak a használatát még tágabb körben vezet ­tek be, mlnt ahogy (eddig) mondottuk .

130 . Lássuk most a praescriptiókat (előirato ­kat ), amelyek~t a felperes érdekében fogadtak el . 131 . ?yakra~ u~yan~s ugyanabból a kötelemből valamit már ­lS telJesltenl kell, a többinek a teljesítése pedig

IV . 131a . -133. 179

a jövőben kell megtörténjék ; mint pl . ha évenként vagy havonként (fizetendő) bizonyos összeget stipu­láltunk . Ugyanis , ha a határidőnek az évei vagy hó­napjai már véget értek, a pénzt meg kell fizetni , és bár igaz, hogy a jövő évekre nézve is megkötöt ­tük a köteImet, teljesíteni azonban most még egyál ­talán nem kell . Épp ezért, ha követelni és perbe vinni akarjuk azt a pénzt, amit már teljesíteni kell , a kötelemből a jövőben esedékes teljesítést viszont érintetlenül akarjuk hagyni, akkor a követ ­kező praescriptióval kell pereljünk: AZT A RÉSZT PERELJUK , AMELYNEK MÁR ELJöTT A LEJÁRATI NAPJA. Egyébként , ha enélkül a praescriptio nélkül perel ­tünk volna , ti. egy olyan formulával , amellyel ha ­tározatlant követelünk, s amelynek intentióját a következő szavakkal fogalmazták meg: MINDAZ, AMIT ÚGY TŰNIK , HOGY N. NEGIDIUSNAK ADNI, TENNI TARTO­ZIK, (ebben az esetben) az egész köteImet , azaz a jövőre vonatkozót is perbe vittük, és az a kötelem, amely lej árat előtt ........ . .................... . 131a. Ugyanígy, ha mondjuk adásvéte l alapján arra perelünk , hogy egy telket mancipáljanak nekünk , ilyen módon kell praescriptiót alkalmaznunk: CSAK AZ A PER TÁRGYA, HOGY A TELKET MANCIPÁLJÁK, hogy később , amikor már azt akarjuk , hogy adják át nekünk a puszta birtokot ................................ . erre a jog egészére vonatkozó kötelem a határozat­lanra menő ama kereset folytán : MINDAZ, AMIT EBBöL A DOLOGBÖL FOLYÖAN N. NEGIDIUS A. AGERIUSNAK ADNI, TENNI TARTOZIK, az intentio révén felemésztődik , . úgy hogy amennyiben később a puszta birtok átadás miatt akarnánk perelni, részünkre semmiféle kereset nem marad fenn . 132. Több mint nyilvánvaló, hogya praescriptiókat arról nevezték el, hogy a formulák elé írják őket. 133 . De ezekben az időkben, mint már fentebb megjegyeztük, minden praescriptio a felperestől indul ki . Egykor azonban egyeseket a z alperes érdekében vetettek be, mint amilyen az a praescriptio: CSAK ANNYIBAN EZ A PER TÁRGYA, AMENY ­NYIBEN NEM MINÖSUL AZ öRöKSÉG VONATKOZÁSÁBAN ELÖ ­PERNEK . Ezt most már a kifogás egy formájává alakí ­tották át, és akkor van helye, amikor az örökség

180 IV. 134.-140.

követelője egy másnemű eljárással előpert támaszt az örökség vonatkozásában, mint pl. ha egyes dol-gokat követel. Az ugyanis méltánytalan, hogy .... . ....•......... kb. 23 sor olvashatatlan ......... . 134 . .... a formula intentiójában adja .... kinek kell adnia. Természetesen a tulajdonos részére kell adni azt, amit a rabszolga stipulált. A prae­scriptióban azonban (mindig) ténykérdés szerepel, amely a természetes jelentése szerint való kell le­gyen. 135. Bármit is mondtunk arabszolgákról, ug~anaz ~onatkozik azokra az egyéb személyekre is, aklk a ml hatalmunk alá vannak vetve. 136. Ugyan­úgy fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy ha azzal a személlyel magával pereskedünk, aki hatá­rozatlant ígért nekünk, akkor olyan formulát java­solunk, hogy praescriptiót szőjünk bele a formulá­ba a demonstratio helyébe, ilyen módon: LÉGY BíRÓ. MIVEL A. AGERIUS N. NEGIDIUSTÓL HATAROZATLANT STIPU­LALT, AMI MAR ABBÓL LEJÁRT, MINDAZT, AMIT EBB6L FO­LYÓAN N. NEGIDIUS A. AGERIUSNAK ADNI, TENNI TARTO­ZIK stb. 137. Ha pedig sponsort vagy fideiussort perelnek a sponsor személyére tekintettel a követ­kező praescriptiót fogalmazzák meg: AZ A PER TARGYA, AMIT A. AGERIUS HATÁROZATLAN KÖVETELÉSKÉNT L. TITIUS ÁLTAL STIPULÁLT, AMELY CíMEN N. NEGIDIUS SPONSOR, S AMELY MAR LEJ ART. A fideiussor személyét illető­en pedig: AZ A PER TÁRGYA, AMIT N. Negidius L. TI­TIUSÉRT HATAROZATLANKÉNT HITÉRE VALLALT AMINEK EL­JöTT A LEJÁRATA. Ezután következik a fo;mula.

138. Hátra van még, hogy az interdictumokat megvizsgáljuk.

139. Bizonyos ügyekben ugyanis a praetor vagy a proconsul, főképpen viták lezárása végett a te­kintélyét veti latba, amit különösen akkor tesz amikor a birtokról vagy az (ún.) quasi possessi~ (jogbirtok) kérdésében folyik vita egyesek között. É~ v~geredményben vagy megparancsolja, vagy meg­tlltJa, hogy valami (így vagy úgy) történjék. Azok a formulák pedig, és azok a szavakba foglalt meg­fogalmazások, amelyeket ennél használtak, inter-dictumok .............. és decretumok. 140. Decre-tumoknak hívják pedig akkor, amikor megparancsolja, hogy valami (így vagy úgy) történjék, pl. amikor

IV. 141.-144. 181

elrendeli, hogy valamit felmutassanak, vagy vissza­adjanak. Interdictumoknak pedig akkor, amikor meg­tiltja, hogy valami (így vagy úgy) történjék, mint pl. amikor elrendeli, hogy ne alkalmazzanak erősza­kot a hibátlan birtokossal szemben, vagy hogy ne történjék (ez vagy az) szent helyen. Épp ezért min­den interdictumot vagy visszaadásra, vagy felmuta­tásra irányulónak, vagy megtiltónak neveznek. 141. Azonban azzal még, hogy valamit megparancsolt, vagy valamit megtiltott, az ügy még rögtön nincs be­fejezve, mert el kell menni a bíróhoz vagy a recu­peratorokhoz, és ott előadván a formulákat, felme­rül a kérdés, ~ogy vajon tettek-e valamit a prae­tori edictum ellenére, vagy nem tették azt meg, ami­nek a megtevését megparancsolta. És van úgy, hogy bírság mellett perelnek, van úgy, hogy bírság nél­kül; bírság mellett, nikor pl. per sponsionem (bír­ságígéret mellett) perelnek; bírság nélkül, pl. ami­kor arbitert kérnek. A tiltó interdictumokból folyó­an mindig per sponsionem szoktak perelni. A vissza­adásra és a felmutatásra irányulónál egyszer per sponsionem, máskor per formulam perelnek, amelyet arbitrariának (ti. formula arbitraria-nak) nevez­nek.

142. A fő felosztás tehát ebben az, hogy az in­terdictumok vagy tiltók, vagy visszaadásra, vagy felmutatásra irányulók. 143. Egy következő felosz­tás ebben a vonatkozásban az, hogy vagy a birtok megszerzésére, vagy megtartására, vagy visszaszer­zésére alkották azokat. 144. A birtok megszerzésé­nek okából adják a bonorum possessor-nak az inter­dictumot, amelynek az eleje QUORUM BONORUM (Azoknak a javaknak ...• ). Ennek pedig az ereje és hatása ab­ban áll, hogy mindazt, amit valaki azon vagyontár­gyak közül, amelyeknek a birtokát valakinek már meg­adták, örökösként vagy birtokosként birtokol, azt oda kell adnia annak, akinek megadták a bonorum possessió-t. Örökösként látszik pedig birtokolni nemcsak az, aki örökös, hanem az is, aki úgy véli, hogy ő örökös. Birtokosként az birtokol, aki jogcím nélkül valamilyen hagyatéki tárgyat, vagy magát az egész örökséget - tudva azt , hogy őt nem illeti meg - birtokolja. Ezt az interdictumot azért neve-

182 IV . 145.-151.

zik birtok megszerzőnek, mert csak az használhatja eredményesen, aki most először töreks~ik megszere~ ­ni egy dolog birtokát. Ha tehát valakl megszerezven a birtokot, azt elveszíti, megszűnik számára ennek az interdictumnak az eredményessége. 145 . Az árveré ­si vevő részére is hasonlóképpen hirdettek meg in ­terdictumot, amelyet egyesek possessorium (inter­dictum)-nak neveznek. 146. Ugyancsak annak a részé ­re, aki közjavakat vásárol meg, ugyanilyen fel~éte ­lű interdictumot hirdettek meg, amelyet sectorlum­nak neveznek, mert sectoroknak hívják azokat, akik árverésen vásárolnak meg vagyont .( l) Azt az inter­dictumot is , amelyet Salvianumnak hívnak, a birtok megszerzése céljából hozták létre, és ezt alkalmaz­za a telek tulajdonos a bérlők dolgai vonatkozásá­ban, amelyeket ő a telek haszonbére fejében zálogul lekötött a jövőre tekintettel . 148 . A birtok megtar ­tása céljábó l szoktak interdictumot adni akkor , ami ­kor egy dolog tulajdona vonatkozásában vita van két fél között és előbb az az (eldöntendő) kérdés, hogy a pereskedők közül melyikük birtokol és melyikük kénytelen perelni. Ennek (eldöntése) érdekében ve ­zették be az (interdictum) UTI POSSIDETIS-t és az UTRUBI-t. 149. És pedig az interdictum uti posside ­tis-t telek vagy épületek birtokával kapcsolatosan adják, az interdictum utrubi - t pedig ingó dolgok birtoka vonatkozásában. 150 . Ha pedig egy telek vagy épületek birtoka az interdictalis eljárás tárgya, akkor a praetor azt nyilvánítja nyertesnek , aki ab ­ban az időpontban , amikor az interdictumot kiadják , sem nem erőszakkal, sem nem alattomban , sem nem szí ­vességi kölcsönként birtokolt ellenfelével szemben . Ha viszont ingó dologról (van szó), azt nyilvánítja erősebbnek, aki annak az évnek nagyobbik részében sem nem erőszakkal, sem nem alattomban , sem nem szí ­vességi kölcsönként birtokolt ellenfelével szemben. Mindezt eléggé hangsúlyozzák magának az interdictu­moknak a szavai . 151. Azonban az interdictum utrubi ­nál nemcsak a saját magunk birtoklása számít , hanem

(1) Hogy ti . felosszák azt továbbadás végett. Sector felvág6, dara ­b016, oszt6.

IV . 152.-154. 183

a máse lS amit jogos hozzászámítani, mint pl. azé, akinek az'örököse lett, és azé, akitől vette (a dOlgot), vagy ha aj ándékozás, vagy hozomány c ímén kapta. Tehát ha a mi birtoklásunkhoz hozzászámítva másnak a jogszerű birtoklását, felülmúljuk (az el­lenfél birtoklását), ezzel az interdictummal győ­zünk. Ha azonban valakinek semmiféle saját birtoka nincs, annak nem adnak és nem is adhatnak (birtok­lási) időhozzászámítást; ugyanis ami nincs, ahhoz semmit sem lehet hozzászámítani. De akkor is, ha az illetőnek hibás a birtoka, azaz vagy erőszakkal, vagy alattomban , vagy szívességi kölcsönként sze~ rezte ellenfelétől, nem adnak hozzászámítást; ne-ki ugyanis a birtoka semmire sem j6. 152. Az évet pedig visszafelé kell számítani. Ha tehát, tegyük fel, te az előző 8 hónapban birtokoltál, én pedig az azt követő 7 h6napon át, én leszek ai erősebb, .mert az előző h6napokból háromnak a birtoka ennél az interdictumnál neked nem jön figyelembe, mert az másik (előző)évi birtoklás. 153. Birtoklásnak tekintjük nemcsak azt, ha mi magunk birtokolunk, hanem azt is, ha valaki a mi nevünkben van a bir­tokban, mégha ő nincs is nekünk jogilag alávetve, amilyen a haszonbérlő, és a bérlő . Azok által is, akiknél letétbe helyezünk, vagy akiknek haszonköl­csönbe adtunk, vagy akiknek ingyen lakhatást nyúj ­tottunk, mi magunk látszunk birtokolni. Ez az, amit közönségesen úgy mondanak, hogy a birtokot meg le­het tartani bárki által, aki a mi nevünkben van birtokban. Sőt, többen úgy vélik, hogy (puszta) szándékkal is meg lehet tartani a birtokot, azaz, hogy bár sem mi magunk, sem más nincs a mi nevünk ­ben a birtokban, mégis ha nem a birtok elhagyása szándékával, hanem azért mentünk el onnan, hogy oda majd később visszatérjünk, úgy tűnik, hogy megtart ­juk a birtokot. A második kommentárunkban már ki­fejtettük, hogy kik által szerezhetünk birtokot . (l) Semmi kétség nincs, hogy (puszta) szándékkal nem szerezhetünk birtokot. 154 . A birtok visszaszerzé­sére szoktak interdictumot adni , ha valakit erőszak-

(1) II . 86 .

184 IV. 155.-160.

kal vetettek ki a birtokból; ugyanis az ő részére ajánlják azt az interdictumot, amely úgy kezdődik, hogy: AHONNAN TE öT ERöSZAKKAL KIVETETTED. Ezáltal az, aki kivetett, arra kényszerül, hogy visszaadja neki (a kivetettnek) a dolog birtokát; föltéve, hogy az, akit kivetettek nem erőszakkal, nem alat­tomban, nem szívességi kölcsönként birtokolt vele szemben ...... azt, aki tőlem erőszakkal, vagy alat-tomban, vagy szívességi kölcsönként birtokol, bün­tetlenül kivethetem. 155. Néha azonban mégis, ha egy olyat vetettem ki (a birtokb61) erőszakkal, aki tőlem e~őszakkal, vagy alattomban, vagy szíves­ségi kölcsönként birtokolt, arra kényszerülök, hogy v is s zaadj am a b irt oká t, P l. ha fegyvere sen vet et t em ki őt. Ugyanis a bűncselekmény durvasága miatt any­nyiban el kell viseljem a keresetét, hogy minden­képpen vissza kell adnom neki a birtokot. Fegyver elnevezésen nemcsak pajzsokat és kardokat és sisa­kot értünk, hanem botokat és köveket is.

156. Az interdictumok harmadik felosztása az, hogy vagy egyoldalúak, vagy kétoldalúak. 157. Egy­oldalúak azok például, ahol az egyik felperes, a másik alperes, amilyen minden visszaadásra és fel­mut~t~sra irányuló. Ugyanis felperes az, aki azt óhaJtJa, hogy felmutassanak, vagy visszaadjanak (va­lamit); alperes az, akitől azt kérik, hogy (valamit) felmutasson, vagy visszaadj on. 158. A tiltó inter­dictumok közül egyesek kétoldalúak, mások egyolda­lúak. 159. Egyoldalúak például azok, amelyekben a praetor megtiltja, hogy az alperes szent helyen közfolyóban, vagy annak a partján valamit csináijon. Felperes az, aki azt kívánja, hogy valami ne történ­jék meg; alperes (pedig) az, aki valamit akar csi­nálni. 160. Kétoldalúak például az interdictum uti possidetis és az utrubi. Azért nevezik kétoldalúnak mert egyformán mindkét peres fél olyan helyzetben ' van, hogy egyiket sem lehet csak kifejezetten alpe­resnek, vagy felperesnek tekinteni, mert mindegyi­kük úgy az alperes, mint a felperes szerepkörét be­tölti; a praetor ugyanis mindkét félhez egyformán beszéddel szól. Ugyanis ezeknek az interdictumoknak a teljes megfogalmazása a következő: i MEGTILTOM ERö-

I I

IV. 161. -165. 185

SZAK ALKALMAZÁSÁT ABBAN A VONATKOZÁSBAN, HOGY AHOGY MOST BIRTOKOLTOK, ÚGY BIRTOKOLJATOK (TOVÁBB­RA IS); ugyanígy a másik is: MEGTILTOM ERöSZAK AL­KALMAZÁSÁT ABBAN A VONATKOZÁSBAN, HOGY AZT A RAB­SZOLGÁT, AKIRöL A PER FOLYIK, AZ AKINÉL ENNEK AZ ÉVNEK A NAGYOBB RÉSZÉBEN VOLT, EL NE VEZETHESSE.

161. Miután kifejtettük az interdictumok ne­meit, következik, hogy azok rendjéről és kimenet e­lükről vizsgálódjunk. És kezdjük az egyoldalúaknál. 162. Ha tehát visszaadási vagy felmutatási inter­dictumot adnak ki, mint pl. hogy adják vissza a birtokát annak, akit erőszakkal vetettek ki, vagy hogy mutassák fel azt a libertust, akit a patronu­sa munkavégzéssel akar megterhelni, ennek a kime­netele hol veszély nélkül jár, hol azonban veszé­lyes. 163. Ha ~gyanis bírót kértek, az akit perel­nak, egy olyan formulát kap, amelyet arbitvariának neveznek, és ha v~lamit a bíró döntése alapján visz­sza kell adni, vagy fel kell mutatni, ezt veszély nélkül visszaadhatja, vagy felmutathat ja s így fel­mentik. Ha azonban nem adja vissza és nem is mutat­ja fel, akkor, amennyibe az a dolog kerül, annyira marasztalják. De a felperes is bírság nélkül indít­hat pert az ellen, akinek sem felmutatási, sem visz­szaadási kötelezettsége nincsen, kivéve, ha az egy­tized bírsággal járó alaptalan perlekedés kerese­tét állít ják vele szembe. Ámbár Proculusnak az volt a véleménye, hogy meg kell tagadni az alaptalan per­lekedés viszontkeresetét attól, aki bírót kért mi-. ' vel hogy mlntegy ezzel maga is elismerni látszik azt, hogy valamit vissza kell adjon, vagy valamit fel kell mutasson. De (most) más jog a használatos és helyesen. Ugyanis inkább azért kér valaki bírót hogy mérsékeltebb úton-módon pereskedjék, és nem ' azért, mintha ezzel be~smerne. 164. Vigyáznia kell annak, aki bírót akar kérni, hogy azt rögtön kérje, még mielőtt az in iure eljárás befejeződnék azaz még mielőtt a praetortól elmegy; akik ugyanis el­késve kérik, azoknak ezt nem adják meg. 165. Ha te­hát nem kértek bírót, hanem , hallgatólagosan fejez­ték be az in iure eljárást, ez esetben csak kocká­zattal lehet a dolgot a végkifejlethez juttatni.

186 IV. 166. -1 67 .

Ugyanis (ilyenkor) a felperes sponsióval hívja fel ellenfelét, mivel a praetor edictuma ellenére nem mutatta fel, vagy nem adta vissza a dolgot; ő pe­dig ellenfelének sponsiója ellen restipulál. Ezután a felperes átadja a sponsiós formulát ellenfelének, ő pedig neki a restipulatiój át. ·Azonban a felperes a sponsio formulájába beiktat egy másik eljárást is a dolog visszaadásáról, vagy felmutatásáról, hogy amennyiben·a sponsióval pernyertes lenne, hacsak neki fel nem mutatták, vagy vissza nem adták a dol-got .................. több mint 40 sor olvashatat-lan .......•.•..... 166 . .... a gyümölcsöztetés te­kintetében licitálva azt helyezik ideiglenesen a birtokba, föltéve, hogyellenfelét fructuaria st i­pulatió~val biztosította, aminék az a hatása és eredménye, hogy amennyiben a birtok tekintetében ellene hirdetnének döntést, akkor azt az összeget meg kell fizetnie. Ezt a licitálás i vitázás t fruc-tus licitatió-nak nevezik, ti. azért, mivel ..... . a másikat felhívja sponsi6val, hogya praetori edic­tum ellenére a birtok16val szemben erőszakot alkal­maztak, és mindketten kölcsönösen restipulálnak a sponsio ellen; ..........................•......... több sor erős töredékessége miatt értelmetlen ..... 166a ..... a bíró, akinél a per folyik (természete­sen) csak az t vizsgálja, amit a praetor az inter­dictumba foglalt, azaz, hogy közülük melyikük birto­kolta nec vi nec clam nec precario azt a telket, vagy azokat az épületeket abban az időben, amikor az interdictumot kiadták. Amikor aztán a bíró ezt felderítette, és történetesen nekem kedvezően hozott ítéletet, ellenfelemet a vele megállapodott sponsio és restipulatio összegére marasztalja el a javamra, és ennek megfelelően felment engem azon sponsio és restipulatio alól, amelyek az én vonatkozásomban jöttek létre. És még ennél is tágabban: ha az én ellenfelemnél van a birtok, mivelhogy a fructus licitatió-ban ő győzött, hacsak vissza nem adja ne­kem a birtokot, a Cascellianum vagy secutorium el­járásban is elmarasztalják. 167. Ezért, ha az, aki a fructus licitatió-ban győzött, ha nem bizonyítja, hogy őt illeti meg a birtok, a sponsio és a resti-

IV. 168.-170. 187

pulatio, valamint a.f:uctus l~c~tatio.összegé~ bír ­ság címén megfizetnl, es ezenk: vul C; blrtokot l~ .. _ visszaadni köteles ; es ezen tulmenoe~ azt a g~umol csöt is amit időközben beszedett, kl kell adJa. A fruct~s licitatió-nak az összege nem a gyümölcsök­nek az értékét jelenti, hanem azt bírság ~ímén kell megfizetni, mert hogy valaki egy idegen blrtoko~ ezen időn át magánál tartott és a gyümölcsszerzes lehetőségét is magának igyekezett megszerezni . 168 . Az pedig , aki a fructus licitatió-ban vesztes lett ha nem bizonyítja, hogy őt illeti a birtok, csak ' a sponsio és restipulatio összegével tartozik bírság címén . 169. Mégis figyelmeztetnünk kell ar ­ra hogy aki a fructus licitatió-ban vesztes lett, elhagyván a fructuaria stipulatió -t, szabad neki, -úgy ahogya Cascellianum, vagy secutorium eljárás­sal a birtok visszaszerzése iránt pert indít -, hasonlóképpen a fructus licitatio kérdésében is pe­relni . Erre a célra egy sajátságos eljárást alkot­tak amelyet fructuarium-nak (ti. iudicium-nak) ne­vez~ek, amely által a felperes biztosíték címén ki­elégítést kap. Ezt is iudicium secutorium-nak mond­ják, mivel követi a sponsio -nyertességét ~ ugyan~k~ kor azonban nem nevezik egyúttal CascelllanumnaK lS. 170 . De mert egyesek , megkapván az interdictumot, nem akarták az interdictummal kapcsolatos többi teendőt ellátni, és így nem lehetett az ügyet elin­tézni' a praetor erre a lehetőségre is gondolt , és létrehozott olyan interdictumokat, amelyeket másod­lagosaknak neveznek, mivel (csak) másodsorban adják ki ezeket. Ezeknek a hat6ereje és eredményessége abban van, hogy aki az interdictumb6l,foly6 többi (kötelezettségnek) nem tesz eleget, mlnt pl. hogy nem alkalmaz er6szakot , vagy nem foganatosít ja a fructus licitatió-t, vagy aki a fructus licitatio vonatkozásában nem ad kezest, vagy ha nem foganato­sítja a sponsi6kat, vagy nem fogadja el a sponsi6k­kal kapcsolatos eljárásokat, - ha birtokol, ki kell adnia a birtokot ellenfelének, ha pedig nem birto­kol, akkor ne tegyen semmi er6szakosat a birtokló ellen. Tehát ámbár másképpen győzhetett volna az interdictum UTI POSSIDETIS segítségével, ha az in-terd ictummal kapcsolatos többi .................. .

188 IV. 171.-177.

171 . ........•. több mint 30 sor hiányzik ....... . egyes esetekben a tagadó ellen duplumra menő kere­setet alakítottak ki, mint pl. ha marasztaló ítélet a lapján, vagy a kezes visszkereseti jogán, vagy kár­térítésre, vagy amikor damnati6s hagyományok címén perelnek. Egyes esetekben megengedett sponsi6t al­kalmazni, mint pl. pénz hitelezése és tartozáselis­merés esetén; bizonyos pénzhitelezéseknél ez az összeg egyharmadára, tartozáselismeréseknél pedig a felére megy. 172. De mégha sem a sponsiónak, sem a duplumra menő actiónak a veszélye nem is kapcso­lódik ahhoz , akit perelnek, de azért, hogy kezdet­től fogva ne menjen többre, mint simplumra az actio, megengedi a praetor, hogy arra nézve esküt követel­jenek: NEM ALAPTALAN PERLEKEDÉS CÉLJÁBÖL TöRTÉNIK A TAGADÁS. Épp ezért az örökösöket és azokat, aki­ket örökösöknek tekintenek •... vannak kötelezve, ugyanígy a nőket és a gyámoltakat kiveszik a spon­sio veszélye alól, azonban úgy rendelkeznek, hogy ők tegyenek esküt. 173. Viszont már rögtön, a kez­dettől fogva többre mint simplumra megy a kereset pl. a tetten ért lopásnál négyszeresre, a tetten nem értnél kétszeresre, a furtum conceptum-nál és oblatum-nál háromszorosra. Ugyanis ezeknél az ügyek­nél és egyéb másoknál is, akár tagad valaki, akár beismer, több mint egyszeresre megy a kereset.

174. A felperes alaptalan perlekedését is meg (szokták) akadályozni hol az alaptalan perlekedési eljárással, hol annak a visszkeresetével, hol eskü­ve l, holrestipulatióval. Az alaptalan perlekedési eljárásnak pedig minden keresettel szemben helye van, és a perérték egytizedére megy, azon kívül, hogy az adsertor(1) ellen a harmadra megy. Szabad­ságában áll ugyanis annak, akit perelnek, vagy az alaptalan perlekedés eljárást szembeállítani, vagy esküt követelni, hogy nem alaptalan perlekedés oká­ból indították meg a pert. 177. Viszontkeresetet csak bizonyos esetekre alkottak, mint pl. ha sze ­mélysértés miatt perelnek, vagy ha egy asszonyt olyan címen perelnek, hogy a zt állít ják, hogy ami -

(1) Szabadságperben képviselő.

IV. 178.-182. 189

kor őt a méhmagzat nevében.birtokba bo~sátották~ rosszhiszeműen egy másnak Juttatta a ~lrto~ot, es ha valaki azon a címen perel, hogy amlkor ot a praetor birtokba utalta, egy másik őt nem e~gedte oda be. A személysértési kereset ellen egytlzedre adják, amaz kettő ellen pedig az egyötödre (ti. az alaptalan perlekedési eljárás bírságát). 178. Szigo­rúbb i büntetés a viszontkeresetnél . Ugyanis az egy­tizedre menő alaptalan perlekedési eljárással senki mást nem marasztalnak el, csak azt, aki tudja, hogy nincs alapja a perlekedésének, és csak ellenfelének bosszantására indít keresetet, és sokkal inkább a bíró tévedéséből vagy méltánytalanságából reméli a pernyertességet, semmint az igazság alapján. Az alaptalan perlekedés ugyanis az akarattól függő, ugyanúgy mint a lopás bűncselekménye. Viszontkere­set folytán ellenben mindenképpen elmarasztalják a felperest, ha nem nyerte meg a pert, mégha valami­féle hiedelemtől vezettetve azt is hitte, hogy meg­van az alapja a perlésre . 179. Mindenesetre azokban az esetekben, amelyeknél viszontkeresettel lehet perelni, alaptalan perlekedési eljárásnak is helye van· azonban csak az egyikkel engedik meg a perlést. Eze~ az alapon ha egyszer már az alaptalan perleke-, , désre esküt követeltek, ugyanúgy ahogy nem engede­lyezik az alaptalan perlekedési eljárást, viszont­kereset sem adható. 180. Bizonyos esetekben elő szo­kott fordulni a restipulatio bírságolása is. És mint ahogy a viszontkereset folytán mindenképpen elmarasz­talják a felperest, ha nem nyerte meg a pert, nem vizsgálják, hogy tudott -e arról, hogy alaptalanul perlekedik, ugyanúgyelmarasztalják a restipulatio bírságában is mindenképpen a felperest, ha nem tu­dott győzni . 181. Aki pedig a restipulatio miatti büntetést elszenvedi, azzal szemben nem kell sem az alaptalan perlekedési eljárást szembeszegezni, sem az eskü szentségét hozzákapcsolni; ugyanis nyilván­való, hogy ezekben az esetekben nincs helye viszont­keresetnek.

182. Bizonyos eljárásokban elmarasztaltak jó-hírüket veszítik, mint pl. a lopásnál, a rablásnál, a személysértésnél; ugyanígy a társasági keresetnél,

190 IV . 183 .-186 .

a fiduciánál , a gyámságnál , a megbízásnál , a letét ­nél . Azonban a lopás, a rablás , a személysértés mi ­att nemcsak az elítélteket bélyegzik meg jóhírvesz ­tésse I, hanem a kiegyez6ket is, ahogy azt a praeto ­ri edictum írja; és helyesen . Nagyon sokat jelent ugyan i s , hogy vajon valaki bGncselekmény folytán , vagy pedig szerz6désb61 kifolyólag adós - e . Az edic ­tum egyik részében sincs azonban az kifejezetten felsorolva , hogy valaki mikor veszíti el a jóhírét . Akit azonban eltiltanak attól , hogy más nevében fel ­lépjen és hogy cognitort adhasson , vagy hogy pro ­curator~ lehessen , továbbá hogy valaki gondnokként cognitori min6ségben az eljáráSban szerepelhessen , azokról mondják , hogy jóhírUket vesztették.

183 . Egyszóval tudni kell azt, hogy aki vala ­kit pere l ni akar , az illet6t perbe kell hívnia , és ha az , akit perbe hívtak , nem jelenik meg , a prae ­tori edictumból folyó bUntetésnek teszi ki magát . Bizonyos személyeket azonban a praetor engedélye nélkU l nem szabad perbe hívni , mint pl . a szUl6ket , a pa tronusokat és a patronákat , valamint a patronus vagy a patrona gyermekeit és szUleit . Aki pedig ez ellen cselekszik , arra bUntetést állapítottak meg . 184. Amikor pedig törvénybe idézték az ellenfelet és a z Ugyet aznap nem lehetett befejezni , vadimoniu ­mot k e l l tegyen , azaz meg kell ígérnie , hogy bizo­nyos napon meg fog jelenni . 185 . Egyes esetekben a vad i moniumok purumok , a z az kezesadás mentesek , más esetekben kezesadási kötelezettséggel , bizonyos esetekben eskUvel, más esetekben a recuperatorok hatáskörébe utalá~sal járnak , azaz azt , aki nem je ­l enik meg , a rec u peratorok rögtön elmarasztalják a vadimonium öss zegében; mindezeket egyenként a prae ­tori edictumban gondosan kifejtették . 186 . És ha végrehajtás vagy kezesi visszkereset folytán perel­nek , anny i l esz a vad i monium, amennyit az a do l og é r; ha ped i g más okokból, akkor annyi, amennyire a felperes megeskUszi k , hogy nem alaptalan perlekedés okáb ól lép fel és követeli magának avadimonium ígé ­r ését . Avad i monium azonhan ne legyen több , mint a fe le rész , é s több se , mint százezer s e stertius . Ha tehát a dolog szá zezret ér , és nem perelnek sem

IV . 187 . 191

végrehajtásra, sem kezesi visszkereset ni~cs , ,a va ­dimonium nem lehet több ötvenezer sestertlusnal . 187. Azokat a személyeket pedig , akiket a praetor_ engedélye nélkUl bUntetlenUI nem.~ívhat~nk ~erbe , akaratuk ellenére nem kötelezhetjuk vadlmonlumra sem , eltekintve attól, ha a praetor kérelemre erre engedélyt ad .