Ügyiratszám: DH-664-77/2005. Tárgy: piacmeghatározás, a jelentős piaci

erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) az érintett piacok azonosítására, az érintett piacokon fennálló verseny hatékonyságának elemzésére, az érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására, illetve a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók jogszabályban meghatározott kötelezettség előírására hivatalból indított eljárása során meghozta a következő

h a t á r o z a t o t . A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa a „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” elnevezésű kiskereskedelmi piac szolgáltatási és földrajzi kiterjedését meghatározta, amelynek eredményeként öt elkülönült piacot érintett piacként azonosított. Ezek a következők:

1. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a közcélú távbeszélő-hálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX.9.) KHVM rendelet (továbbiakban: Struktúraterv) melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak felosztási tervéről szóló 72/2004.(IV.15.) Korm. rendelet (továbbiakban: ANFT) 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 1. sz. érintett piac).

2. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 2. sz. érintett piac).

3. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 32, 66, 68, 89, 95 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 3. sz. érintett piac).

4. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv

2

melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 77, 78, 79 hívószámú körzeteiben (továbbiakban: 4. sz. érintett piac).

5. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 29. hívószámú körzetében (továbbiakban: 5. sz. érintett piac).

Ezen érintett piacokon a Tanács a fennálló verseny hatékonyságát elemezte és jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként azonosította az alábbi szolgáltatókat:

1. Az 1. sz. érintett piacon a Matáv Rt.-t (székhely: 1013 Budapest, Krisztina krt. 55.; cg.: 01-10-041928)

2. A 2. sz. érintett piacon az Invitel Távközlési Szolgáltató Távközlési Rt.-t (székhely:2040 Budaörs, Puskás T. u. 8-10.; cg.: 13-10-040575)

3. A 3. sz. érintett piacon a Hungarotel Távközlési Rt.-t (székhely: 1066 Budapest, Teréz krt. 46.; cg: 01-10-043040).

4. A 4. sz. érintett piacon az Emitel Távközlési Rt.-t (székhely: 6722 Szeged, Tisza Lajos krt. 41.; cg.: 06-10-000154).

5. Az 5. sz. érintett piacon a Monor Telefon Társaság Rt.-t (székhely: 2377 Örkény, Kossuth L. u. 2.; cg.: 13-10-040234).

A Tanács a jelen határozat szerinti 1., 2., 3., 4., és 5. számú érintett piacokon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókra az Eht. 111. § szerinti közvetítőválasztás kötelezettségen túl a kiskereskedelmi szolgáltatási piacokon kiszabható más kötelezettséget nem ró ki.

Jelen határozat szerint kötelezettség a határozat kézbesítésétől terheli a kötelezett szolgáltatókat. Jelen határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálata a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, a Tanácshoz 3 példányban benyújtott keresettel kérhető. A keresetlevél benyújtásának e határozat végrehajtására halasztó hatálya nincsen.

3

Indokolás

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (továbbiakban: Tanács) az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 14. § (1) bekezdés c) pontja szerint a 10. § f) pontjában foglalt hatáskörében eljárva, az Eht. 52-57. §-a, a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során alkalmazandó alapelvekről szóló módosított 16/2004. (VI. 24.) IHM rendelet (a továbbiakban: IHM rendelet), a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8001/2004. (IHK. 8.) IHM tájékoztató (a továbbiakban: IHM tájékoztató) alapján lefolytatta a piacmeghatározásra, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítására és kötelezettségek előírására irányuló eljárását. A Tanács az eljárásában alapvetően a következő információkat dolgozta fel:

a) a szolgáltatóktól közvetlenül, kérdőíven bekért adatokat (a továbbiakban: kérdőíves adatok);

b) piackutatási eszközökkel - az előfizetőktől és a szolgáltatóktól közvetve – beszerzett az NHH honlapján is hozzáférhető adatokat (a továbbiakban: piackutatási adatok);

c) nyilvánosan (pl.: általános szerződési feltételekben, nyilvános ajánlatokban, statisztikákban) hozzáférhető adatokat (a továbbiakban: nyilvános adatok).

A piacelemzési eljárás lefolytatása érdekében a Tanács az Eht. 52. § (2) bekezdése, valamint 151. § (1) és (2) bekezdései alapján 30 napos adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő valamennyi elektronikus hírközlési szolgáltató számára. Az eljárás során az adatszolgáltatáshoz a Tanács kérdőíveket juttatott el valamennyi nyilvántartott szolgáltató számára. A kérdőívek piaccsoportonként kerültek megszerkesztésre a következő bontásban:

I. Általános adatok II. Helyhez kötött telefon szolgáltatás

Az I. Általános adatok kérdőívei a következő kitöltendő táblázatokat tartalmazták:

I.2. A szolgáltató (cég) tulajdonosainak adatai (2004. jan. 1.) I.3. A szolgáltató társaságban (cégben) legalább jelentős befolyással rendelkező

tulajdonos (anyavállalat) adatai (2004. jan. 1.) I.4. Az anyavállalat tulajdonában álló, Magyarországon elektronikus hírközlési

tevékenységet végző társaságok (testvérvállalat) adatai (2004. jan.1.) I.5. A szolgáltató (cég) tulajdonában álló, Magyarországon elektronikus hírközlési

tevékenységet végző társaságok (leányvállalat) adatai (2004. jan. 1.) I.6. Értékesítési hálózat I.7. Marketingkommunikáció I.8. A szolgáltató pénzügyi adatai

A II. Helyhez kötött telefon szolgáltatás piacaira vonatkozó kérdőíveket a Tanács az IHM rendelet I. sz. Mellékletében 5. számmal jelölt kiskereskedelmi piac, nevezetesen a „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” vonatkozásában a következő táblázatok formájában fogalmazta meg:

4

II.1.2. Nem egyéni előfizetőktől származó helyi és belföldi forgalmi nettó díjbevétel

alakulása II.2.2. Nem egyéni előfizetőktől származó helyi és belföldi forgalom alakulása II.5.2. Nemföldrajzi számok hívása után nem egyéni előfizetőktől befolyt nettó

díjbevétel II.6.2. Forgalom alakulása nem egyéni előfizetőktől nemföldrajzi számok felé II.14.2. Szolgáltatóválasztást igénybevevő nem egyéni előfizetők létszáma és

hívásszáma A kérdőívekben a Tanács az előző három évről kért adatokat, a 2003. évre negyedéves bontásban. A fogyasztói szokások értékelése hozzátartozik az eljárás során a döntés meghozatalához. Ezért a hatóság piackutatást végeztetett erre szakosodott cégekkel, aminek eredményeit a forrás megjelölésével a Tanács felhasználta a szolgáltatások elhatárolásánál. A Nemzeti Hírközlési Hatóság megbízása alapján a Szonda Ipsos Rt. 2003. december 18. és 2004. január 22. között piackutatást. végzett „Telekommunikációs szokások” címmel. A Szonda Ipsos Rt. a vizsgálatot a személyes interjús módszer alkalmazásával 2000 háztartásból álló, a magyar társadalmat nem, kor, lakóhely, településtípus szerint kialakított reprezentatív mintán végezte el. Az adott piac elemzéséhez a Tanács megvizsgálta az érintett szolgáltatók Interneten nyilvánosságra hozott Általános Szerződési Feltételeit is, különös tekintettel a kiskereskedelmi díjakra és díjcsomagokra. Az adatszolgáltatásra kötelezett - a Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala 2003. december 31-i hatályos nyilvántartása szerinti - 597 elektronikus hírközlési szolgáltatóból (a továbbiakban: szolgáltató) 562 bocsátott a Tanács számára a tárgybani hatósági eljárásban szükséges döntés meghozatala szempontjából értékelhető adatokat. A Tanács az adatszolgáltatási kötelezettséget nem teljesítő szolgáltatókkal szemben a kötelezettség teljesítésének kikényszerítése érdekében bírságot szabott ki. Az adatszolgáltatás keretében benyújtott adatok mennyisége és minősége tekintetében a Tanács megállapította, hogy e hatósági eljárás kapcsán valamennyi piacon a köztudomású tények alapján az összes, gazdasági ereje alapján számításba vehető szolgáltató teljesítette adatszolgáltatási kötelezettségét. A Tanács az ekként rendelkezésére álló adatokat alkalmasnak találta a piacmeghatározási eljáráshoz szükséges megalapozott döntéshozatalhoz és úgy ítélte meg, hogy az adatszolgáltatást továbbra sem teljesítő szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségének további kikényszerítése a szolgáltatók mérete, forgalmi és árbevételi adatai alapján az eljárás eredményét nem befolyásolná, azonban annak indokolatlan elhúzódását eredményezné. A tárgybani hatósági eljárás lefolytatása érdekében a szolgáltatók által szolgáltatott adatokat a Tanács a tényállás tisztázása során értékelte, szükség esetén az érintett szolgáltatókat pontosításra, hiánypótlásra hívta fel.

5

A Tanács a szolgáltatók és a szélesebb szakmai közvéleménynek a piacelemzési folyamatba történő bevonása érdekében az Eht. 36. § szerinti - egyeztetés az érdekeltekkel jelentős ügyekben – jogintézmény alkalmazásán túl is több lehetőséget biztosított az alábbiak szerint: 1./ A Tanács az Eht. 24. §-ában rögzített eljárási alapelvek, különösen a törvényesség, egyenlő elbánás, tárgyilagosság, átláthatóság, nyilvánosság érvényesítése érdekében „Az érintett piacok azonosítása, az érintett piacon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzése, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, és a kötelezettségek kiszabása érdekében indult hatósági eljárás során a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa által alkalmazott Módszertan” címmel módszertant (a továbbiakban: Módszertan) dolgozott ki, melynek 2004 május 5.-i első nyilvánosságra hozatalát követően az arra érkezett észrevételek alapján átdolgozott, majd végleges formában 2004. július 30.-án ismételten megjelenített internetes honlapján. A Módszertant jelen határozat indokolásának ”A” fejezete tartalmazza. A Tanács a Módszertan alkalmazásával - az eljárási alapelvek érvényesítésén túl - deklarálni kívánta, hogy eljárása során ezen, a jogszabályi környezetnek megfelelő rendelkezéseket önmagára nézve irányadónak tartja. A Tanács a Módszertan nyilvánosságra hozatalával lehetőséget biztosított a piaci szereplők számára a döntések szakmai hátterének áttekintésére. 2./ 2004. június 2-án széleskörű konzultációra került sor a hírközlési piac résztvevőinek bevonásával a piacelemzési munka szakmai tartalmának átfogó ismertetése, időütemezésének bemutatása (beleértve a hazai és EU egyeztetéseket), az addig végzett munka összefoglalása (különös tekintettel a szolgáltatói adatszolgáltatások tapasztalataira), valamint a Módszertan megvitatása témákban. A széleskörű konzultációról emlékeztető készült, amelyet a Tanács internetes oldalán közzétett. 3./ A Tanács szakmai fórumot is tartott a szolgáltatók, tudományos irányultságú szervezetek és a legszélesebb érdeklődő szakmai kör bevonásával 2004. június 29-én a piacmeghatározás szakmai szempontból központi, illetve újszerű kérdéseinek, úgymint az új szabályozási keretrendszer lényegi elemeinek, a szabályozó hatóság szerepének, feladatainak, a hazai szabályozási környezetnek, a hírközlési piac egyes szakmai kérdéseinek megvitatására. Az Eht. 20. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján a hatóság és a versenyhatóság az elektronikus hírközlési piaci versenyt érintő kérdésekben a verseny védelmének következetes érvényre juttatása, illetve az egységes jogalkalmazás előmozdítása érdekében szorosan együttműködik, így különösen az elektronikus hírközlési piac érintett piacainak meghatározásával, az érintett piacokon fennálló verseny elemzésével, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításával és a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírásával kapcsolatos eljárásokban. E kötelezettségének megfelelően a Tanács tárgybani eljárása során a Gazdasági Versenyhivatallal (a továbbiakban: GVH) együttműködött, egyeztetett, ennek során a versenyhatóság szakmai álláspontját megismerte. Az együttműködés részletei a határozat Indokolásának „C” fejezetében kerülnek kifejtésre. A Tanács az Eht. 36. § (1) bekezdésében meghatározott egyeztetési kötelezettségének eleget téve a határozat tervezetét, illetve a kapcsolódó előkészítő anyagokat internetes oldalán haladéktalanul (2004. szeptember 1-jén) nyilvánosságra hozta, illetve ezzel együtt intézkedett a hivatalos lapban történő megjelentetésről. A Tanács 2004. szeptember 16-án a Hírközlési Értesítő 9. számában közzétette a határozat tervezetét, valamint az ezzel kapcsolatos előkészítő anyagokat.

6

Előkészítő anyag az a dokumentum, amely a döntés meghozatalának elősegítése, valamint a tényállás tisztázása érdekében készült. A jelen határozat tekintetében előkészítő anyagok a Hírközlési Értesítő 2004. szeptember 16-án megjelent 9. számában megjelentetett

1. Módszertan (2004. május 5.), 2. A Nemzeti Hírközlési Hatóság által 2004. június 2-án a piacmeghatározás, jelentős

piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása tárgyában tartott széleskörű konzultációról készült emlékeztető,

3. Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a piacmeghatározásra, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására és kötelezettségek előírására irányuló eljárásáról,

4. Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság által a piacelemzés során eddig elvégzett munkáról,

5. Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság által végzendő „notifikációs” eljárásról, és a nemzetközi tapasztalatokról,

6. A Gazdasági Versenyhivatal véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról,

7. A Matáv Rt. véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról,

8. Az INVITEL Távközlési Szolgáltató Rt. véleménye az NHH Tanács által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról,

9. A T-Mobile Magyarország Távközlési Rt. véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról,

10. Az NHH Tanács véleménye a Módszertan című anyagra vonatkozó észrevételekről, 11. A 2004. június 29-én tartott szakmai fórum előadásai, 12. Módszertan (2004. július 30.).

Az érdekeltek számára a hivatalos lapban történő közzétételtől számítva 20 nap állt rendelkezésre észrevételeik megtételére. A határozattervezetekre beérkezett észrevételek feldolgozását, a figyelembe vett, illetve a figyelembe nem vett észrevételeket, valamint azok figyelmen kívül hagyásának indokait ezen határozat Indokolásának „D” fejezete tartalmazza. Az érdekeltekkel történő egyeztetés lefolytatását követően, az Eht. 65. § (1) bekezdése alapján a Tanács a tárgybani határozatának tervezetét részletes indokolással együtt 2004. december 30-án megküldte az Európai Bizottságnak és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságoknak, miután a határozattervezetben foglaltak hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre, tekintettel a Keretirányelv (38) szakaszára, mely alapján, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő intézkedések olyan intézkedések, amelyek közvetlen, vagy közvetett, tényleges vagy potenciális befolyást gyakorolhatnak a tagállamok közötti kereskedelem áramlására oly módon, amely az egységes piac akadályát képezheti. Ezek közé olyan intézkedések tartoznak, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a más tagállamokban található üzemeltetőkre, vagy felhasználókra, így például amelyek a más tagállamok felhasználóira érvényes árakat érintik.

7

A Tanács jelen határozatát az Európai Bizottság és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságok által a tervezetekre tett észrevételek figyelembevételével hozta meg. A részletes indokolásra, illetve a megküldésre vonatkozó szabályokra irányadóak az Európai Bizottságnak a „piacelemzés eredményeinek a Bizottsághoz való eljuttatásával (notifikáció) kapcsolatos eljárásról, a kapcsolatos határidőkről és a Bizottsággal való konzultáció módjáról szóló, 2003. július 23-án kiadott ajánlásában (2003/561/EC) foglaltak. Ezen eljárás részletei e határozat Indokolásának „E” fejezetében kerülnek részletezésre. Az érintett piacok megállapítására, az érintett piacokon fennálló verseny és annak hatékonysága elemzésére, az egyes érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására, valamint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő kötelezettségek meghatározására irányuló eljárás egy több egymásra épülő szakaszból álló közigazgatási eljárás. Az Eht. 52. § (1) bekezdése szerint a Tanács azonosítja az érintett piacokat; elemzi az érintett piacokon fennálló versenyt, illetve annak hatékonyságát, és amennyiben azokon a verseny nem kellően hatékony, azonosítja az érintett piacokon a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót, illetve szolgáltatókat; valamint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra, illetve szolgáltatókra az Eht. XI-XIV. fejezetében foglalt kötelezettségek közül a piacelemzés alapján feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos, legalább egy kötelezettséget ír elő, vagy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra korábban, a jelen piacelemzési eljárást megelőzően jogszabályban megállapított legalább egy kötelezettséget fenntart, illetve módosítja azt. Eljárása során a Tanács a versenyjog vonatkozó szabályai, valamint az IHM tájékoztatóban meghatározottak szerint, a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével járt el. Az eljárás első lépéseként a Tanács meghatározta az érintett piacokat az IHM rendelet 1. számú mellékletében meghatározott „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” elnevezésű kiskereskedelmi piac vizsgálatából kiindulva. Az érintett piac meghatározását követő szakaszokban a Tanács – az indokolásban foglaltak szerint - elvégezte az érintett piacokon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzését, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató(k) kijelölését, valamint e szolgáltatókra az Eht-ban meghatározott körben kötelezettségeket írt elő. A Tanácsnak a tárgybani eljárásában a döntése meghozatala érdekében elvégzett részletes elemzését az indokolás „B” fejezete tartalmazza az alábbiak szerint:

I. Piacmeghatározás II. Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása III. Kötelezettségek kirovása

A Tanács a jelen határozat indokolása „B” fejezetének III. része szerinti lefolytatott vizsgálatok alapján a jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókra a rendelkező rész szerinti, az Eht.-nak a „Jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók kötelezettségeit a kiskereskedelmi szolgáltatási piacokon” című XIII. fejezetében meghatározott, a 111. § szerinti közvetítőválasztás kötelezettségen túl más kötelezettséget nem rótt ki.

A jelen határozat szerinti érintett piacokon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatókat az Eht. 111. § szerinti kötelezettség terheli.

8

A jelen határozatot a Tanács a határozat címzett listájában meghatározott szolgáltatók részére kézbesítette, amely szolgáltatók az Eht. 27. § értelmében jelen eljárás során ügyféli jogállással rendelkeznek.

A jogorvoslati jogosultság az Eht. 46. § (1) bekezdésén és 47. § (1) bekezdésén alapul. A Tanács döntését az Eht 39. § (1) bekezdése alapján teljes ülés keretében hozta meg.

A. fejezet Módszertan

I . B e v e z e t é s [1] Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. tv. (a továbbiakban: Eht.) 10. § f) pontja, és

52. § (1) bekezdése alapján, a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának (a továbbiakban: Tanács) feladata és hatásköre:

a) az elektronikus hírközlési érintett piacok azonosítása, meghatározása (a továbbiakban: piacazonosítás),

b) az érintett piacokon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzése, illetve ezen belül az egyes érintett piacokon egy vagy több jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató azonosítása (a továbbiakban: JPE szolgáltató azonosítása),

c) a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő kötelezettség(ek) megállapítása, illetve a korábban előírt kötelezettségek fenntartása, módosítása, visszavonása (a továbbiakban: kötelezettségek meghatározása).

[2] A Tanács döntése alapvetően a következő információk feldolgozásán alapul:

a) a szolgáltatóktól közvetlenül, kérdőíven bekért adatok (a továbbiakban: kérdőíves adatok);

b) illetve piackutatási eszközökkel - az előfizetőktől és a szolgáltatóktól közvetve – beszerzett adatok (a továbbiakban: piackutatási adatok);

c) nyilvánosan (pl.: általános szerződési feltételekben, nyilvános ajánlatokban, statisztikákban) hozzáférhető adatok (a továbbiakban: nyilvános adatok).

A Tanács a felhasznált információkat minden esetben megfelelően ellenőrzi és értékeli.

[3] A Tanács döntésének meghozatala során:

a) az Eht-ban, és különösen annak 52. §-57.§-ban foglaltakat, b) a piacmeghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók

azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során alkalmazandó alapelvekről szóló 16/2004. (VI. 24.) IHM rendeletet (a továbbiakban: IHM rendelet)

c) a versenyjog vonatkozó szabályait, valamint d) a piac meghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók

azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során a hatóság által alkalmazandó alapelvekről (vizsgálati szempontokról) szóló 8/2004. IHM tájékoztatót (a továbbiakban: IHM tájékoztató)

alkalmazza és a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével köteles döntését meghozni. A Tanács az IHM rendelet 1. számú mellékletében meghatározott szolgáltatási (árú) piacok vizsgálatából indul ki. A versenyjog vonatkozó szabályait, így különösen a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt, a Tanács az Eht-ban foglaltakkal összhangban saját feladat- és hatáskörében eljárva jogosult és köteles alkalmazni. Az alkalmazás célja alapvetően – összhangban az Eht. 20. § (1) bekezdésben írtakkal - az elektronikus hírközlési piac védelmének következetes érvényre juttatása, illetve az egységes jogalkalmazás előmozdítása a piaci versenyt érintő kérdésekben. A Tanács a versenyjog

10

vonatkozó szabályainak figyelembe vételét – az Eht. 20. § (2) bekezdése szerint – a GVH szakmai álláspontjának kifejtése és figyelembevétele is biztosítja.

A Tanács továbbá a közösségi joganyagok jogi természetével megegyező módon veszi figyelembe a – nyilvánosan a www.irgnet.anacom.pt/site/En honlapon hozzáférhető - anyagokban rögzített, az Európai Unió Bizottságának (European Commission) és az Európai Szabályozók Csoportja (European Regulators Group)1 közös álláspontját tükröző szempontokat egyenként és összességében értékelve, különös figyelmet fordítva a magyar piac jellemzőinek megfelelő alkalmazására.

[4] A Tanács döntése során nagy hangsúlyt fektet az Eht. 2. §-ában, a törvény céljaiként és

alapelveiként megfogalmazott követelmények figyelembevételére, különösen e paragrafus a), b), f) és g) pontjában foglaltakra.

[5] A Tanács döntése során a jövőbeli vizsgált időtávot (a továbbiakban: vizsgált időtáv) az

elkövetkező 2-3 évben határozza meg azzal, hogy az ennél későbbi - a technika mai fejlettségi szintjén várható –, a vizsgált időtávon belül jelentős hatással bíró eseményeket is figyelembe veszi. Ha a Tanács ettől eltérő időtávot alkalmaz, azt külön indokolja.2

A Tanács döntése során azon múltbéli eseményeket szintén figyelembe veszi, melyek jelentős hatása már most kimutatható, vagy a vizsgált időtávon belül jelentős hatással bírhatnak. E múltbéli események figyelembe vételekor a magyar piaci fejlődés sajátosságainak (pl.: későbbi piacnyitás) hatása külön is értékelésre kerül.

1 Mely anyagok tartalmát az IRG (Independent Regulators Group) Munkacsoportjai (Working Group) készítenek elő 2 A vizsgált időtáv független attól, hogy a Tanácsnak ezen hatósági eljárását az Eht. 57. § (1) bekezdés szerint

rendszeresen, – az Eht. 44. § (5) bekezdésében megjelölt időpontok szerint - egy éven belül, ismételten el kell végeznie.

11

I I . P i a c a z o n o s í t á s II.1. Fogalmak, általános szempontok

[6] A szolgáltatás gyűjtőfogalmába beleértendő a termék, az árú, az elektronikus hírközlési

szolgáltatás és a tevékenység is. Elektronikus hírközlési szolgáltatás -összhangban az Eht. 188. § 13. fogalmával - a más

részére, általában ellenszolgáltatásért végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll.3

Elektronikus hírközlő hálózat - összhangban az Eht. 188. § 19. fogalmával - átviteli

rendszerek és - ahol ez értelmezhető - a hálózatban jelek irányítására szolgáló berendezések, továbbá más erőforrások, melyek jelek továbbítását teszik lehetővé meghatározott végpontok között vezetéken, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses úton, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött és a mobil földfelszíni hálózatokat, az energia ellátó kábelrendszereket, olyan mértékben, amennyiben azt jelek továbbítására használják, a műsorszórásra használt hálózatokat és a kábeltelevíziós hálózatokat, tekintet nélkül a továbbított információ fajtájára.

Elektronikus hírközlési tevékenység - összhangban az Eht. 188. § 15. fogalmával – az a tevékenység, amely bármely értelmezhető formában előállított jel, jelzés, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb közlemény elektronikus hírközlő hálózaton keresztül egy vagy több felhasználóhoz történő eljuttatását szolgálja. A Tanács döntése meghozatala során mindezeket a szolgáltatásokat, illetve tevékenységeket indokolt esetben és módon veszi figyelembe.

[7] A Tanács a piac vizsgálata során alapvetően a Magyar Köztársaság területén nyújtott, nyújtható illetve igénybevett, igénybe vehető szolgáltatásokat vizsgálja, akkor is ha az adott piacon azonosított szolgáltatások esetében jelenleg nincs tranzakció a piaci szereplők között.

Ezen túlmenően a Tanács elvégzi azon szolgáltatások vizsgálatát is, melyek megjelenésére a

technika mai fejlettségi szintjén várhatóan számítani lehet a vizsgált időtávon belül. [8] Az érintett piacok azonosítása során meg kell határozni azon szolgáltatások összességét,

amelyekből a piac áll (a továbbiakban: szolgáltatási piac), beleértve a piac földrajzi kiterjedését (a továbbiakban: földrajzi piac) is.

[9] A Tanács az érintett piac azonosítása során alapvetően megkülönbözteti a kiskereskedelmi (a

továbbiakban: kiskereskedelmi) és nagykereskedelmi (a továbbiakban: nagykereskedelmi) szolgáltatásokat, illetve ez alapján a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokat. A megkülönböztetés alapvető indoka az, hogy a tárgybani hatósági eljárásban hozandó döntés szempontjai lényegesen eltérnek e két piac típus esetében. 3 Ide nem értve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával

továbbított tartalmat szolgáltató, vagy ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést gyakorló szolgáltatásokat, valamint az információs társadalommal összefüggő, más jogszabályokban meghatározott szolgáltatásokat, melyek nem elsősorban az elektronikus hírközlő hálózatokon történő jeltovábbításból állnak.

12

[10] Kiskereskedelmi szolgáltatásnak az előfizetői szolgáltatások minősülnek, azaz -

összhangban az Eht. 188. § 25. fogalmával - a nyilvánosan elérhető, az Eht. értelmében hálózati szolgáltatásnak nem minősülő szolgáltatások. E szolgáltatások nyújtásának a célja és érdeke a saját felhasználók kiszolgálása.

[11] Nagykereskedelmi szolgáltatásnak alapvetően a hálózati szolgáltatások minősülnek, azaz - összhangban az Eht. 188. § 36. fogalmával – hozzáférési és illetve vagy összekapcsolási szolgáltatások nyújtása más szolgáltató számára, illetve ezek nyújtásához szükséges kiegészítő szolgáltatások. E szolgáltatásokat a nagykereskedelmi szolgáltatás igénybevevője (vásárlója) végső soron saját felhasználóinak kiszolgálása céljából és érdekében veszi igénybe.

A nagykereskedelmi szolgáltatás attól függetlenül minősítendő, hogy mi az arra vonatkozó szerződésben használt elnevezés illetve, hogy a tárgybani szerződés esetleg nem tartalmaz minden, a hatályos jogszabályokban előírt4 lényeges feltételt, vagy azokat nem megfelelően tartalmazza. A Tanács a döntése meghozatala során indokolt esetben és módon figyelembe veszi azon belső szolgáltatásokat is, melyek azért nem minősülnek hálózati szolgáltatásnak, mert nem két szolgáltató között, ellenérték fejében kerülnek nyújtásra, illetve igénybevételre, hanem egy szolgáltatón belül, saját maga számára. A Tanács e szolgáltatásokat különösen akkor veszi figyelembe, ha azzal egyenértékű szolgáltatásokat a vizsgált szolgáltató, vagy a piacon lévő más szolgáltató nyilvánosan is megajánl és esetleg nyújt is további szolgáltató(k) számára. A piacazonosítás során a viszonteladói jogviszony keretében nyújtott és igénybevett szolgáltatás (a továbbiakban: viszontértékesített szolgáltatás) nem minősül nagykereskedelmi szolgáltatásnak, ha: a) a viszontértékesített szolgáltatást az igénylő vállalkozás teljes egészében a partnertől

vásárolja5 , és b) az igénylő vállalkozásnak a továbbértékesítéshez nem szükséges elektronikus hírközlési

szolgáltatás nyújtási jogosultsággal rendelkeznie, és a továbbértékesítéskor ilyen szolgáltatás nyújtásnak minősülő tevékenységet nem is végez, csak értékesítést és az ehhez szükséges feladatokat6, és

c) a viszontértékesített szolgáltatás felhasználó felé történő továbbértékesítésekor – a szolgáltatás minden műszaki és egyéb jellemezőjének megtartásával – azt legfeljebb saját márkanévvel ellátva értékesíti.

E szolgáltatásokat ezért a kiskereskedelmi piac vizsgálatakor szükséges figyelembe venni.

[12] A Tanács egy adott érintett piac azonosítása során határozza meg tételesen, hogy mely szolgáltatások tartoznak az érintett piachoz.

[13] A Tanács kizárólag az adott érintett piac részét képező szolgáltatásokat azonosítja részletes

vizsgálat alapján.

4 Különösen a referencia ajánlatokról, hálózati szerződésekről, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárások

részletes szabályairól szóló 277/2003. (XII.24.) Korm. rendeletet. 5 Pl.: beleértve a szolgáltatás vevőszolgálati (helpdesk) tevékenységét is. 6 Pl.: partnertől kapott adatok alapján a számlázás.

13

Más - az érintett piac részét nem képező - szolgáltatásokat csak a megalapozott döntéshez szükséges esetben és mértékben azonosítja, vizsgálja és sorolja be egy nem érintett piacnak minősülő piachoz.7

[14] A piacazonosítás során a Tanács először a kiskereskedelmi piaci szolgáltatások vizsgálatát végzi el, majd ezt követően - az azokkal összefüggő - nagykereskedelmi piaci szolgáltatásokét.8 II.2. Érintett piac azonosításához szükséges vizsgálatok

[15]Egy érintett piac azonosításához elsősorban szükséges a releváns jogszabályi fogalmak összegyűjtése, és elméleti összerendezése.

[16] Az érintett piac azonosításához az alábbi egymást követő vizsgálatok elvégzése szükséges:

1.) bejelentett szolgáltatás vizsgálata: célja a megnevezett piacon ténylegesen nyújtott, illetve igénybevett, illetve nyújtható és igénybe vehető szolgáltatások azonosítása, meghatározása;9

2.) keresleti helyettesítés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy a bejelentett

szolgáltatásokat a vizsgált időtávon belül mely szolgáltatások helyettesítik ésszerűen, a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel, alapvetően a fogyasztói szokások alapján; 3.) kínálati helyettesítés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy egy vállalkozás, amely eddig nem nyújtotta a szóban forgó szolgáltatást, várhatóan a vizsgált időtávon belüli rövid idő alatt át tud-e állni a vizsgált szolgáltatás nyújtására, és ehhez nem kell jelentős költséget, illetve jelentős kockázatot vállalnia10; 4.) földrajzi kiterjedés vizsgálata: célja annak megállapítása, hogy a szolgáltatások esetében, figyelembe véve a keresleti és kínálati helyettesítés szempontjait is, melyek a versenyfeltételek homogenitásának területi határai. A versenyfeltételek homogenitása azt jelenti, hogy egy adott földrajzi területen - a vizsgált időtávon belül – közel azonos jogi, gazdasági, műszaki hatások érvényesülnek. A homogenitás ugyanakkor nem jelenti, hogy a földrajzi területen belül a versenyfeltételek teljes mértékben azonosak.

[17] A kiskereskedelmi szolgáltatások érintett piacának azonosítását a Tanács a leírt lépések szerint végzi el, míg a nagykereskedelmi szolgáltatások piacának azonosítása során ugyanezen leírt vizsgálatokat ismételten elvégzi azzal, hogy a korábban tett megállapítások értelemszerűen alkalmazandók, szükség esetén a korábbi megállapításokra csak visszautalás történik. 7 Különösen ilyen eset a helyettesítés vizsgálata, illetve, ha az adott szolgáltatás ugyan nem az érintett piac

része, de az érintett piacra hatással van, vagy lehet a vizsgált időtávon belül. 8 Egymásra épülő kiskereskedelmi szolgáltatási piac és nagykereskedelmi szolgáltatási piac megléte nem

jelenti automatikusan azt, hogy mindkét piac érintett piac. 9 A bejelentett szolgáltatás tartalmát egyrészről a hatóság nyilvántartásában szereplő elnevezés határozza meg,

másrészről figyelembe kell venni a jogosultság megszerzésekor beadott szolgáltatásleírást is. Lásd [18]-[21] pontnál.

10 A kínálati helyettesítést szükséges megkülönböztetni a potenciális versenytől, mely utóbbi esetben a piacra lépés hosszabb időtávon, és jelentősebb költség és kockázat vállalása mellett történik. Lásd [28]-[34] pontnál.

14

II.2.1. Bejelentett szolgáltatások vizsgálata

[18] A Tanács meghatározza a jogi kereteken belül11 értelmezhető, a – az IHM rendelet 1. sz. mellékletében megnevezett12 - piacon a Magyar Köztársaság területén ténylegesen nyújtott, nyújtható és igénybe vett, vehető szolgáltatásokat (a továbbiakban: bejelentett szolgáltatás).

[19] A Tanács a bejelentett szolgáltatásokat leírja az alapvető jellemzőikkel (a továbbiakban:

alapvető jellemzők), azaz: a) az e szolgáltatás keretében elérhető részszolgáltatások, termékek megnevezésével, b) szükség szerint a szolgáltatást, részszolgáltatást jellemző alapvető műszaki adatokkal, és c) szükség szerint a szolgáltatás, részszolgáltatás nyújtás tipikus igénybevételi feltételeivel. Ezt követően külön részletezi azon jellemezőket, melyek valamely más hasonló - esetleg más érintett piac részét képező - szolgáltatástól megkülönböztetik a vizsgált szolgáltatást. Továbbá meghatározza, hogy a bejelentett szolgáltatások mely típusú hálózaton, mely technológiával nyújthatók üzemszerűen.

[20] A Tanács megvizsgálja , hogy a bejelentett szolgáltatások alapvető jellemzői, az alkalmazott piaci gyakorlat13 (a továbbiakban: alkalmazott piaci gyakorlat) lényeges eltérései, valamint a versenyfeltételek különbözősége miatt szükséges-e megkülönböztetni az egyes felhasználói csoportoknak, különösen lakossági és nem lakossági felhasználóknak, előfizetőknek szánt szolgáltatásokat.14

[21] Az előző három pont megállapításait megvizsgálva szükség esetén a Tanács kiegészíti

azokat a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki és gazdasági15 változások hatásai alapján.

11Pl.: a szolgáltatás bejelentés, az Általános Szerződési Feltételek, Szolgáltatás Jegyzék számok

figyelembevételével. 12 A Tanácsnak jog van az IHM rendelet 2. § (2) bekezdésében írtak szerint az 1. sz. mellékletben írtaktól eltérő

piacot is meghatároznia. 13Az alkalmazott piaci gyakorlat gyűjtőfogalom alatt értendő minden olyan piaci jelenség, mely nem képezi a

szolgáltatás alapvető jellemzőjét, de gyakran előfordul, jelentős és ezért érdemi kihatással van a piacazonosítás keretében tett megállapításokra (nagyfelhasználónak nyújtott kedvezmények, eltérő típusú szerződések, csomagszolgáltatások, stb.).

14 A vizsgálati pontok esetében alapvetően együtt kell kezelni a lakossági és nem lakossági esetet, és csak az eltérést kell külön részletezni, ha a megkülönböztetés indokolt.

15 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni.

15

II.2.2. Keresleti helyettesítés vizsgálata

[22] A Tanács meghatározza, hogy a bejelentett szolgáltatás kapcsán elméletileg mely

szolgáltatások jöhetnek szóba - az azonos felhasználási célra – keresletoldali helyettesítő szolgáltatásként.

[23] Másodszor megvizsgálja, hogy van-e reális esély – a múltbéli tényeket, adatokat is

figyelembe véve - a vizsgált bejelentett szolgáltatás alapvető jellemzői, illetve az alkalmazott piaci gyakorlat alapján16 bármely más keresletoldali helyettesítő szolgáltatásra váltani.

[24] Harmadszor megvizsgálja, hogy az elméletileg szóba jöhető keresletoldali helyettesíthető

szolgáltatások gyakorlatban helyettesíthető szolgáltatásoknak tekinthetőek-e. [25] A bejelentett szolgáltatás esetén meg kell vizsgálni azt is, hogy nem képezi-e e szolgáltatás

keresletoldali helyettesítő szolgáltatását valamely két, eltérő szolgáltatás helyettesítési, helyettesíthetőségi lánc (a továbbiakban: helyettesíthetőségi lánc) révén.

A helyettesíthetőségi lánc akkor áll fenn, ha „A” és „C” szolgáltatások között nincs

közvetlen helyettesítés, de a ”B” szolgáltatás mind az „A”, mind a „C” szolgáltatást képes a gyakorlatban helyettesíteni.

[26] Az előző négy pont megállapításait megvizsgálva, szükség esetén azokat ki kell egészíteni a

múltbéli tények17, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági18 változások hatásai alapján.

[27] Meg kell állapítani a vizsgált piacon lévő keresleti helyettesítő szolgáltatás(oka)t19 (a

továbbiakban: keresleti helyettesítő szolgáltatás). II.2.3. Kínálati helyettesítés vizsgálata

[28] Meg kell állapítani, hogy melyek azok az elektronikus hírközlési piacon lévő szolgáltatók,

melyek szóba jöhetnek a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatás nyújtása kapcsán, mert vagy nyújtanak ilyen, vagy egyenértékűnek tekinthető szolgáltatást, vagy már meglévő hálózatuk alapvetően alkalmas mindezen szolgáltatások nyújtására.

[29] Másodszor meg kell állapítani, hogy e szolgáltatás nyújtását nem akadályozza-e jogi korlát20 [30] Harmadszor meg kell állapítani, hogy e szolgáltatás nyújtására való átállás, illetve a

szolgáltatás beindítása milyen beruházást igényel, és milyen időtávon képzelhető el. [31]Negyedik lépésként azt is meg kell vizsgálni, hogy nincs-e műszaki21, illetve gazdasági

akadálya22 e szolgáltatás nyújtására való átállásnak. 16 Pl.: váltási költségek, hűség szerződések. 17 Pl.: múltbéli árváltozások, tendenciák. 18 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni. 19 Ha a helyettesítés csak kis mértékű, vagy nem áll fenn, akkor nem lehet megállapítani a keresleti helyettesítést.

A helyettesítés jelentős, ha a bejelentett szolgáltatások árának emelésére bizonyíthatóan, vagy valószínűsíthetően a fogyasztók olyan kereslet csökkentéssel válaszolnak, ami mellett az áremelés veszteséget okozna a vizsgálandó szolgáltatás előállítójának.

20 Lásd [51]-[52] pontnál.

16

[32] Meg kell vizsgálni az előző négy pont megállapításait az elektronikus hírközlési piacon

jelenlévő, illetve szükség szerint az oda teljesen újonnan belépő vállalkozás(ok) esetében is. [33] Az előző öt pont megállapításait megvizsgálva, szükség esetén azokat ki kell egészíteni a

múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági23 változások hatásai alapján.

[34] Meg kell állapítani, hogy a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatás

esetében van-e elvi lehetőség arra, hogy egy vállalkozás, amely eddig nem nyújtotta a szóban forgó szolgáltatást, rövid idő alatt át tud állni a kívánt szolgáltatás nyújtására, és ehhez nem kell jelentős költséget vagy kockázatot vállalnia, valamint azt, hogy a szóban forgó vállalkozás ezt adott esetben meg is teszi. II.2.4. Földrajzi kiterjedés vizsgálata

[35] A Tanács megállapítja, hogy a szolgáltató és hálózatuk által lefedett, elért terület alapján mely földrajzi kiterjedés jelölhető ki, ahol a bejelentett szolgáltatás ténylegesen24 nyújtható, illetve igénybe vehető.

A Tanács azt is vizsgálja, hogy az így meghatározott területen a [16] pont 4) alpontjában

írtak szerint a versenyfeltételek homogének-e, az egy földrajzi piachoz tartozik-e. [36] Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy keresleti szempontból helyettesítő szolgáltatások

nyújtásához igénybe vehető hálózatok által lefedett, elért terület miatt nem szükséges-e módosítani (kiterjeszteni) a földrajzi kiterjedés határát.

[37] Harmadsorban meg kell vizsgálni, hogy a kínálati helyettesítés esetén a szóba jövő – az

adott szolgáltató tulajdonában, vagy használatában - meglévő, illetve esetleg a piaci fejlődés, és a szolgáltatói fejlesztési tervek alapján építendő hálózatok által lefedett, elért terület okán nem szükséges-e módosítani (kiterjeszteni) a földrajzi kiterjedés határát.

[38] Az előző három pont megállapításait megvizsgálva szükség esetén módosítani kell a

földrajzi piac határát, a múltbéli tények, illetve a vizsgált időtávon belüli és valószínűsíthető jogi, műszaki vagy gazdasági változások hatásai alapján.

21 Pl.: kapacitás hiánya. 22 Pl.: gazdasági érdektelenség. 23 Mindhárom szempont vizsgálatát külön-külön el kell végezni. 24 Ideértve a szolgáltatás nyújtás vizsgálatát jogi, műszaki, gazdasági szempontból is.

17

II.2.5. Hipotetikus monopolista teszt

[39] A keresleti és kínálati helyettesítés értékelésének egyik lehetséges módszere a hipotetikus

monopolista teszt.25 A módszer lényege, hogy az érintett piac szolgáltatási és földrajzi határait úgy állapítja meg, hogy feltételez egy kismértékű, de jelentős (általában: 5-10 %) és tartós áremelkedést egy szolgáltatás vonatkozásában, és vizsgálja a piac erre való feltételezett reakcióját. Először egy adott földrajzi területen kínált, és igénybevett szolgáltatásra kell alkalmazni a vizsgálatot. Ezt követően további szolgáltatásokra és területekre kell kiterjeszteni attól függően, hogy ezen szolgáltatások vagy területek versenye befolyásolja-e a vizsgált szolgáltatás vagy terület árait. Az előfizetők, fogyasztók egy része az áremelkedés hatására más termékre válthat, illetőleg más földrajzi területről vásárolhat (keresleti helyettesítés), továbbá az árnövekedés hatására más szolgáltató nyújtani kezdheti a szolgáltatást (kínálati helyettesítés). Amennyiben e vizsgált helyettesítési hatás olyan jelentős, hogy az áremelés nem okoz további nyereséget a kiindulópontként vett szolgáltatás előállítójának, mint hipotetikus monopolistának, az érintett termékeket vagy területet egy piachoz tartozónak kell tekinteni az elemzés szempontjából. Ez a teszt csak akkor tekinthető mérvadónak, ha az érintett szolgáltatások árai versenyárak. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, úgy a teszt alkalmazása során ezt megfelelően figyelembe kell venni.

[40] A Tanács az egyes érintett piacok esetében a rendelkezésre álló információk felhasználásával egy, a hipotetikus monopolista teszt logikájával megegyező vizsgálatot szükség szerint elvégez. E vizsgálat a keresleti és kínálati helyettesítés lehetőségeinek mérésére szolgáló alapvetően koncepcionális jellegű eszközt jelent.

A vizsgálat leírását, annak eredményét, és az eredményt befolyásoló lehetséges hibákat a Tanács az adott érintett piacnál részletesen rögzíti és a döntése meghozatala során ennek megfelelően veszi figyelembe.

II.2.6. Piac azonosítása

[41] A Tanács elvégzi a – bejelentett, illetve a keresleti helyettesítő - szolgáltatások esetében, a

kínálati helyettesítés szempontjait is figyelembe véve a vizsgált piacot képező szolgáltatások, és a piac földrajzi kiterjedésének azonosítását. II.3. Érintett piac vizsgálata

[42] Az azonosított piac érintett piaccá minősítéséhez szükséges megvizsgálni, hogy a szolgáltatások piacán általában, illetve az érintett szolgáltatási piacon, a) milyenek a versenyviszonyok (a továbbiakban: versenyviszonyok), b) a versenyjogi eszközök önmagukban elégségesek-e a versenykorlátok kezelésére. II.3.1. Versenyviszonyok vizsgálata általában

25 Ezen tesztet angolul nevezik még SSNIP tesztnek is, azaz „small, but significant non-transitory increase of

price” tesztnek.

18

[43] E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy milyenek a versenyviszonyok mind a piacon lévő, mind a belépni szándékozó egy vagy több vállalkozás szempontjainak figyelembevételével a vizsgálat időpontjában (a továbbiakban: statikus vizsgálat), illetőleg milyen valószínűsíthető változások történnek a versenyviszonyokban a vizsgált időtávon belül (a továbbiakban: dinamikus vizsgálat).

[44] A versenyviszonyok vizsgálata során az alábbi kérdéseket kell megvizsgálni:

a) létezik-e az érintett piacon tartósan magas piacra lépési korlát ? b) a piaci jellemzők alapján, az érintett piac a hatékony versenyhez való közeledést mutatja-e?

[45] Az érintett piaccá minősítéshez a vizsgálat eredményeként az első kérdésre pozitív, a második kérdésre negatív választ kell kapni. Ha valamelyik kérdésre eltérő válasz adódik, akkor az azonosított piac nem minősül érintett piacnak.

[46] A Tanács a versenyviszonyok vizsgálatát a szükséges mértékben úgy is elvégzi, hogy azzal a feltételezéssel él, hogy az érintett piacon, illetve a releváns kiskereskedelmi és nagykereskedelmi piacokon a) megszűnik a hatályos szabályozás, illetve b) az érvényes szabályozás változatlan tartalommal fennmarad, vagy a kiszabott kötelezettségek szerint változik meg a vizsgált időtávon belül. II.3.2. Piacra lépési korlátok

[47] A piacra lépési korlátok köre taxatíve nem határozható meg. Ugyanakkor elmondható, hogy

azok vagy a piac strukturális jellemzőiből következnek (a továbbiakban: strukturális korlát), vagy a jogi, szabályozási környezetből fakadnak (a továbbiakban: jogi korlát).26 Ha az azonosított piacon bármely piacra lépési korlát magasnak bizonyul, és egyidejűleg a tartóssági feltétel is fennáll, akkor létezik piacra lépési korlát.

[48] A piacra lépési korlátok vizsgálatát az érintett piacon kívüli, de az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán működő szolgáltatók esetében kell elvégezni.

Az ezen szolgáltatókon kívüli vállalkozási kör vizsgálatát a Tanács csak indokolt esetben és

módon végzi el, mert az elektronikus hírközlésre általában jellemző belépési korlátok miatt azok esetében alapvetően feltételezhető, hogy számukra a belépés tartósan magas korláttal jár.27

[49] Tartósan magas strukturális korlát alapvetően akkor áll fenn, ha különböző okokból

aszimmetrikus feltételek állnak fenn a piacon bent lévő, illetve belépni szándékozó vállalkozások számára és ezek a vizsgált időtávon belül sem egyenlítődnek ki.

Strukturális korlát oka lehet:

26 Harmadik fajta korlát lehet a stratégiai korlát, mely a piacon tevékenykedő vállalkozások magatartásából

fakad, melynek vizsgálatára azonban a JPE kritériumok esetében kerül sor. Lásd [95] pont. 27 A kínálati helyettesítés vizsgálata esetén ilyen új belépő megjelenése nem feltételezhető, míg a potenciális

verseny szempontjából ilyen vállalkozás elméletileg szóba jöhet.

19

a) ha a piacon jelen van olyan szolgáltató, mely a hatékony szolgáltatás nyújtáshoz szükséges jelentős méretgazdaságosságot, választékgazdaságosságot elérte;

b) ha a piacra lépés az új belépő számára olyan jelentős beruházással, költséggel jár, mely normál módon hosszú távon térülne meg, de a piacról időelőtti kilépés esetén számára jelentős mértékben elvész (a továbbiakban: elsüllyedt költség);

c) ha az új belépő szolgáltatásának nyújtásához szükséges egy vagy több részszolgáltatást, illetve hálózatrészt ugyanazon érdekelt piacon működő szolgáltatótól lehet, vagy érdemes igénybe venni (a továbbiakban: függőségi viszony), akár a piacra lépés érdekében kezdetben, akár tartósan azért, mert az adott infrastruktúra megkettőzése gazdaságilag nem racionális és e szolgáltatásokat a piacon lévő szolgáltató egyáltalán nem, vagy csak kedvezőtlen feltételekkel nyújtja.

[50] Az érintett szolgáltatási piacokra alapvetően jellemzőek a fenti okokból fakadó tartósan

magas strukturális korlátok, melyek vizsgálatát a Tanács minden esetben el is végzi. A fentieken kívüli strukturális korlátok csak akkor kerülnek részletesen ismertetésre, ha azok

tartósan magasnak bizonyultak, és így befolyásolták a Tanács döntését. [51] Tartósan magas jogi korlát alapvetően akkor áll fenn, ha a jogszabályok rendelkezése,

közhatalmi jogalkalmazás, illetve a piacon meglévő gyakorlat miatt állnak fenn aszimmetrikus, és vizsgált időtávon belül sem kiegyenlítődő feltételek a piacon lévő, illetve belépni szándékozó vállalkozások számára.

[52] A Tanács az egyes érintett piacokon figyelembe vételre kerülő jogi korlátok esetében

feltételezi, hogy azok tartósan magasak. Az ilyennek nem minősülő jogi korlátokat nem vizsgálja, vagy korlátozó hatásként veszi figyelembe.

[53] A Tanács ugyanakkor a korlátozó hatásokat (a továbbiakban: korlátozó hatások) is rögzíti,

melyek esetében nem áll fenn a gazdasági vagy jogi korlátnak minősítés valamennyi feltétele, így nem befolyásolja a döntést, de annak részletezését a Tanács indokoltnak tartja.

II.3.3. Hatékony versenyhez való közeledés

[54] A Tanács a piaci jellemzők alapján, az érintett piac hatékony versenyhez való közeledésének

megállapításához - minden esetben - figyelembe veszi az alábbi szempontokat: a) az érintett piac szereplőinek számát, az esetleges - az érintett piacon kívüli, de az

elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán tevékenykedő - új piacra lépő vállalkozások számát,

b) az érintett piacon a szereplők részesedésének megoszlását, azok egymáshoz való viszonyát, illetve a változás múltbéli és jövőbeni várható tendenciáit,

c) az érintett piacon lévő szolgáltatás(ok) műszaki, technológiai jellemzőit. A Tanács a fenti szempontokon kívüli egyéb szempontok vizsgálatát csak akkor rögzíti, ha azok befolyásolják a döntést. Ilyen szempont lehet különösen az érintett piac részét képező szolgáltatás(ok) árrugalmassága, az ehhez tartozó alapvető költségszerkezetek, stb... A hatékony versenyhez való közeledés esete akkor áll fenn, ha az érintett piacon az Eht. által, a Tanács részére biztosított külső szabályozói beavatkozás megszüntetése esetén a piac az önszabályozó mechanizmusai révén a külső szabályozási beavatkozás célját a vizsgált időtávon belül elérné.

20

II.3.4. Versenyjogi eszközök elégtelensége

[55] Ha a fent meghatározott versenykorlátok megfelelő kezelésére a Gazdasági Versenyhivatal feladat- és hatáskörébe tartozó határozatok, döntések meghozatala (a továbbiakban: versenyjogi eszközök) elegendő, akkor az azonosított piac nem minősül érintett piacnak.

Az érintett piacnak minősített piacokon a Tanács áttekinti a Gazdasági Versenyhivatal releváns versenyjogi beavatkozásait, és minden érintett piac esetében megvizsgálja, hogy elegendő-e a versenyjogi eszközök alkalmazása a feltárt versenykorlátok megszűntetéséhez. A Tanács a versenyjogi eszközök alkalmazása során különösen az alábbiakat vizsgálja:

a) lehetséges-e és szükséges-e a hírközlés szabályozói beavatkozás, illetve e beavatkozás a feltárt versenyproblémát tudja-e egyáltalán, illetve hatékonyan kezelni;

b) a versenyjogi és a Tanácsi szabályozói beavatkozás idő, és erőforrás szükségletét. E kérdésben a döntés meghozatala előtt a Tanács külön is mérlegeli azon tényt és indokait, ha a Gazdasági Versenyhivatal ezen hatósági eljárásban, az Eht. 20. § (2) bekezdés alapján nem a Tanácséval egyező véleményt nyilvánítana.

II.4. Újonnan kialakuló (feltörekvő) piacok

[56] A Tanács az érintett piacként való minősítés során külön is mérlegeli, hogy az azonosított

piac nem minősül-e újonnan kialakulónak, feltörekvő piacnak. [57] Egy szolgáltatás újonnan kialakuló, feltörekvő piac részeként való azonosítása érdekében az

alábbi jelentős szempontok vizsgálata szükséges: a) a szolgáltatás a korábbi piacon lévő szolgáltatásokhoz képest egy vagy több alapvető

jellemzőjében, lényegesen eltér-e, b) a szolgáltatás üzemszerű nyújtása és igénybevétele lehetséges-e, és a szolgáltatás jelenleg

mely életszakaszban28 van, illetve feltételezhetően mely szakaszba kerül a vizsgált időtávon belül.

[58] Ha az azonosított piac újonnan kialakuló piac, akkor a Tanács mérlegeli, indokolt-e a

szabályozói beavatkozás. Ha a piaci probléma elhárítására a versenyjogi eszközök nem elégségesek és ezért a beavatkozás indokolt, a Tanács biztosítja, hogy döntése ne befolyásolja hátrányosan az újonnan kialakuló piac fejlődését és a kibontakozó versenyt, valamint megakadályozza, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató elzárja a piacot a többi versenytárs elöl.

I I I . J P E s z o l g á l t a t ó k a z o n o s í t á s a

III.1. Fogalmak, általános szempontok

[59] A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató (a továbbiakban: JPE szolgáltató) -

összhangban az Eht. 53. § (1) bekezdésében írtakkal- az a vállalkozás, amely valamely érintett piacon, amelyen a gazdasági verseny nem kellően hatékony, egyedül (a

28 Egy szolgáltatás életszakaszai lehetnek (S-görbe): kísérlet, felfutás, telítődés és hanyatlás.

21

továbbiakban: önálló erőfölény) vagy más szolgáltatóval közösen (a továbbiakban: közös erőfölény) gazdasági erőfölényben van. A gazdasági erőfölény olyan gazdasági helyzet, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tevékenységét a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa.

[60] Egy szolgáltató erőfölényének megállapítását megalapozó kritériumok köre taxatív jelleggel nem határozható meg.

[61]Az egyes érintett piacokon való JPE minősítést nem mindegyik kritérium befolyásolja

azonos mértékben. Az, hogy egy kritérium önmagában nem elégséges a JPE-ként történő azonosításhoz, ez nem

jelenti azt, hogy a kritériumok bármely kombinációja esetén nem megállapítható egy vagy több szolgáltató érintett piacon fennálló gazdasági erőfölényes helyzete.

Egy vállalkozást egy adott kritérium vizsgálatakor alapvetően az adott érintett piacon kell értékelni, de szükség szerint figyelembe kell venni, ha az adott érintett piacon a minősítést befolyásolja ugyanezen kritériumnak más érintett piacon, vagy érintett piacnak nem minősülő szolgáltatási piacon történő értékelése.

[62] Az önálló és közös erőfölény megállapítása hasonló kritériumok vizsgálatán alapszik azzal,

hogy a közös erőfölény esetén további kritériumok figyelembevétele is szükséges, illetve egyes kritériumok értelmezése, hatása eltérő lehet a JPE minősítésre.

[63] Az egyes kritériumok esetében azok múltbéli, illetve a vizsgált időtávon belüli várható

változásait is – ha ez értelmezhető - figyelembe kell venni. [64] A Tanács az erőfölény megállapításához szükséges, később részletezett kritériumokat

minden esetben megvizsgálja, és egy adott érintett piacon a JPE minősítés kapcsán határozza meg részletesen, hogy mely kritériumok vizsgálatát tekinti relevánsnak döntése megalapozásához.

A Tanács ezen kritériumokon kívüli egyéb szempontok vizsgálatát (a továbbiakban: egyéb

szempontok) indokolt esetben és módon csak akkor végzi el, ha azok befolyásolják a döntést.

22

III.2. Kritériumok vizsgálata

III.2.1. Piaci részesedés

[65] A piaci részesedés mérése alapulhat : a) az érintett piac szolgáltatásaiból származó nettó árbevételen, vagy b) a szolgáltatás más naturália adatán, többek között:

ba) forgalom, bb) kapacitás, bc) végződtetési pontok, előfizetők száma.

[66] A nettó árbevétel alapú mérést alapvetően a figyelembe vett szolgáltatások differenciált

volta indokolja. Ugyanis a nettó árbevétel alapú mérés során vehetők figyelembe legjobban és egyenlő mértékben az eltérő szolgáltatások, az egyes szolgáltatások eltérő árszerkezete (csúcsidő-nem csúcsidő megkülönböztetés, különböző csomagok és kedvezmények, stb.) miatti különbségek.

A nettó árbevétel kiskereskedelmi szolgáltatás esetében szolgáltatók és az előfizetők,

felhasználók közötti, illetve értelemszerűen a viszontértékesítés alapján leszámlázott szolgáltatásból származik.

A nettó árbevételnél nagykereskedelmi esetben alapvetően a szolgáltatók közötti,

leszámlázott szolgáltatásból származó árbevételeket kell figyelembe venni azzal, hogy – összhangban a [6] és [11] pontban írtakkal - indokolt esetben a Tanács figyelembe veheti: a) a már leírtak szerint az Eht. szerint hálózati szolgáltatásnak nem minősülő tevékenységből

származó tényleges árbevételi adatokat, b) a belső szolgáltatásból meghatározott módón számítható árbevételeket, illetve c) más kereskedelmi tevékenységből származó tényleges árbevételi adatokat is.

[67] Tanács irányadónak tartja, hogy a közösségi versenyjog alapján a 25%-os piaci részesedés alatt nem valószínű a JPE minősítés megállapítása. 40%-os részesedés felett merülnek fel a JPE minősítés aggályai. Kivételes esetektől eltekintve a nagyon nagy - 50%-ot meghaladó – piaci részesedés önmagában bizonyíték a JPE helyzetre. A piaci részesedés vizsgálatakor fontos szempontként kell figyelembe venni a részesedés időbeli változásának irányát, és ütemét29.

Ugyanakkor a piaci részesedés alapján történő JPE minősítést az adott érintett piac jellemzői, különösen a korábban a piacra lépési korlátok és a hatékony verseny irányába fejlődés esetén vizsgált tényezők, lényegesen befolyásolhatják az alábbiak szerint: a) a piacon magas a koncentráció; b) az egyes szolgáltatások magas innovációs igénye; c) az érintett piacokon a szolgáltatások magas differenciáltsága30.

29 Pl. egy JPE szolgáltató csökkenő részesedése nem jelenti automatikusan a gazdasági erőfölény megszűnését a

vizsgált időtávon belül, hanem csak annak mérséklődését mutatja. Ugyanakkor a magas, de gyakran és gyorsan változó piaci részesedés a hatékony verseny fejlődése irányába mutathat.

23

[68] A Tanács döntése meghozatalakor az egyes érintett piacokon az árbevétel alapú mérést

minden esetben elvégzi, és szükség szerint végzi el és veszi figyelembe a naturáliák alapján mért piaci részesedést. III.2.2. Vállalkozás jelentős mérete

[69] A vállalkozás méretének megítélése a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének együttes értékelésén alapul.

[70] Ezek megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők az alábbiak lehetnek:

a) vagyoni helyzet: aa) összes eszköz ab) tárgyi eszközök aránya (tárgyi eszköz/összes eszköz) ac) tőkeellátottság (saját tőke/összes forrás) b) pénzügyi helyzet: ba) likviditási alapmutató (forgóeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek) bb) esedékességi mutató (rövid lejáratú kötelezettségek/összes kötelezettség) bc) adósságfedezeti mutató (befektetett eszközök+forgóeszközök/összes kötelezettség) bd) beruházási kiadások összesen, illetőleg releváns szempontok szerinti bontásban c) a jövedelmi helyzet: ca) nettó árbevétel cb) árbevétel-arányos nyereség cc) eszközarányos megtérülés (adózott eredmény/összes eszköz) cd) tőkearányos megtérülés (adózott eredmény/saját tőke) ce) belső tőkeképzési mutató (mérleg szerinti eredmény/saját tőke)

cf) EBITDA31 mutató. III.2.3. Nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés

[71] A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata érdekében először meg kell vizsgálni, hogy az adott infrastruktúra egyáltalán nem, vagy nehezen megkettőzhető-e, melynek oka nem csak fizikai, műszaki adottságok, körülmények lehetnek, hanem strukturális, vagy jogi korlátok is. Infrastruktúrán olyan hálózat, hálózatrész, illetve egyes hálózati elemek értendők, melyek igénybevételre kerülnek az adott érintett piac részét képező szolgáltatások nyújtása érdekében. Az ellenőrzés az infrastruktúra részben vagy egészben történő tulajdonlásán, birtoklásán, használatán, vagy az infrastruktúra feletti közvetlen vagy közvetett befolyáson alapulhat.

[72] A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata különösen jelentős

szempont a nagykereskedelmi szolgáltatások piacán, de jelentős hatása lehet azon 30 Homogén szolgáltatások esetében a gazdasági erőfölényt erősíti, ha az árbevételben mért részesedés nagyobb,

mint a volumenben számolt. 31 EBITDA: Earnings Before Interest, Taxes, Depreciation, and Amortization

24

kiskereskedelmi szolgáltatások esetében is, amikor e szolgáltatások nyújtása érdekében felhasznált nagykereskedelmi szolgáltatások esetében áll fenn az ellenőrzés. III.2.4.Technológiai előny, vagy fölény ( felsőbbrendűség)

[73] Technológiai előny, vagy fölény megállapításának előfeltétele, hogy technológiai, műszaki elemzés alapján az adott érintett piacon legyen jelen olyan új technológia, amely egyáltalán alkalmas arra, hogy a JPE szolgáltatóként való minősítést befolyásolja. Ilyen technológia az lehet, mely lehetővé teheti: a) a szolgáltató részéről egy szolgáltatás hatékonyabb, olcsóbb nyújtását, illetve b) a felhasználó részéről egy korszerűbb, többet nyújtó, egyszerűbben igénybe vehető, és így

relatíve olcsóbb szolgáltatás használatát.

[74] Technológiai előny, vagy fölény megítélésében releváns szempont lehet a kutatás-fejlesztési ráfordítások - beleértve az új szolgáltatások kifejlesztésének költségeit is -, illetve ezek árbevételhez, eszközállományhoz viszonyított nagyságának ismerete. III.2.5. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya, vagy alacsony szintje

[75] A kiegyenlítő vásárlóerővel általában a nagy mennyiségben fogyasztó felhasználó, előfizető

rendelkezik, aki kedvező tárgyalási pozícióval, és nagy érdekérvényesítő képességgel bír egy -akár gazdasági erőfölénnyel is bíró - szolgáltatóval szemben. Minél nagyobb hányadát vásárolja egy felhasználó, előfizető a szolgáltató szolgáltatásainak, a szolgáltató annál inkább hajlandó lehet engedményekre, vagy kényszerül engedni a kiegyenlítő vásárlóerőnek. A felhasználó, előfizető pedig feltehetően annál inkább érvényesíti vásárlóerejét, minél nagyobb hányada kötődik összkiadásainak az adott szolgáltatáshoz. Ez esetben érzékenyebb a szolgáltatás árára, minőségére, és kedvezőbb ajánlat esetén könnyebben vált szolgáltatót.

A nagykereskedelmi piacon az egymással szemben álló szolgáltatók érdekérvényesítési képességét kell vizsgálni.

[76] Mindezek megítéléséhez szükséges jellemzők az alábbiak lehetnek: a) vevő-koncentráció (a nagy felhasználók, előfizetők aránya a szolgáltatók teljes árbevételében), b) szolgáltató váltásának költsége, c) keresleti árrugalmassága, d) fogyasztói informáltság (különösen az elérhető szolgáltatások körére, azok árára

vonatkozóan, illetve ha ezek a fogyasztók számára ismertek és könnyen összehasonlíthatóak).

[77] A kiegyenlítő vásárlóerő vizsgálata különösen jelentős szempont a kiskereskedelmi

szolgáltatások piacán, illetve egyes vevő szegmens(ek)ben.

III.2.6. Könnyű, vagy privilegizált hozzáférés a tőkepiacokhoz, pénzügyi forrásokhoz

25

[78] Minden érintett piacon a nyújtott szolgáltatás(ok)hoz szükséges infrastruktúra kiépítése jelentős beruházást igényel és a beruházások megtérülési ideje - a vizsgált időtávon túli - közép vagy hosszú távú, ezért a tőkepiac(ok)hoz, a pénzügyi forrás(ok)hoz való hozzáférés meghatározó jelentőségű a szolgáltatók, illetve a vállalkozások számára.

[79] A tőkepiac(ok)hoz, pénzügyi forrás(ok)hoz való hozzáférés megítélése szempontjából jelentőséggel bír az adott szolgáltató piaci részesedése, vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi mutatóinak alakulása, tulajdonosi háttere, a vállalati stratégia, az ügyvezetés reputációja és stabilitása. Ezek megítéléséhez – az egyenlő elbánás figyelembevételével - a vizsgált vállalkozásról, vállalkozás csoportról az objektív, hitelt érdemlő rendelkezésre álló adatokat kell és lehet figyelembe venni. Ilyen mérhető jellemzők például az alábbiak lehetnek: a) a vállalkozás méreténél ismertetett vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi mutatók, b) a vállalkozás tőkestruktúrája, ba) a törzstőke növelési lehetőségei, bb) részvény-kibocsátási adatok, bc) kötvény-kibocsátási adatok, c) a vállalkozás külső hitelállományának: ca) hitelintézetek szerinti megoszlása, cb) lejárat szerinti megoszlása, cc) a hitelállománnyal kapcsolatos alapvető kondíciók, d) a vállalkozás belső hitelállománya, és annak feltételei, e) a tulajdonos szakmai vagy pénzügyi befektető-e, illetve milyen érdekeltségei vannak más

szolgáltatokban, vállalkozásban, illetve milyenek a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének fontosabb mutatói.

III.2.7. Szolgáltatási csomagok képzése (szolgáltatás diverzifikációja)

[80] Az érintett piacon nyújtott szolgáltatások gyakran csomagban, más szolgáltatásokkal együtt kerülnek nyújtásra, következésképpen így is vehetők igénybe. A csomagképzés az alábbi két fő esetben merülhet fel: a) egy érintett piacon nyújtott szolgáltatás kizárólag más -esetleg nem is az érintett piachoz

tartozó - szolgáltatással együtt, csomagban vehető igénybe, b) egy érintett piacon nyújtott szolgáltatás -esetleg nem is érintett piachoz tartozó - más

szolgáltatással együtt, csomagban az adott szolgáltatásra vonatkoztatva lényegesen kedvezőbb feltételekkel vehető igénybe.

A fenti csomagképzés különösen akkor okozhat versenyproblémát, ha az egyik szolgáltatás innovatív, a hatékony verseny irányába fejlődő piacon nyújtott szolgáltatás, mely piacon mindkét szolgáltató versenyez egymással, míg a másik szolgáltatás tekintetében a szolgáltatók függőségi viszonyban vannak, illetve ha az egyik szolgáltatást kizárólag a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató tudja egyáltalán, illetőleg kedvezőbb feltételekkel nyújtani.

[81] E kritérium megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők az alábbiak lehetnek: a) termékkínálat, egyes termékek árbevételben való részesedése, illetve költségeinek aránya, b) a vertikális integrációnál, a méretgazdaságosságnál és a választékgazdaságosságnál leírt

egyéb jellemzők.

26

III.2.8. Méretgazdaságosság

[82] Méretgazdaságosság létezik akkor, amikor az output termelésének növelése esetén csökken, az output termelésének csökkentése esetén pedig növekszik az output egységére jutó inputok volumene32.

Az érintett piacokon nyújtott szolgáltatásokhoz használt infrastruktúráknál a méretgazdaságosság azáltal érvényesül, hogy a magas fix költséget jelentő hálózatot intenzívebben, optimálisabban használják ki a nagyobb mennyiségű szolgáltatás nyújtás esetén.

[83] A méretgazdaságosság megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők a piaci részesedésnél, a vállalkozás méreténél, szolgáltatási csomagok képzésénél leírtak lehetnek, illetve a költségviszonyok vizsgálata (pl. a fix költségek aránya az összes költségen belül).

III.2.9. Választékgazdaságosság

[84] Választékgazdaságosság létezik akkor, ha különféle outputok nyújtása olcsóbban valósítható meg egy közös termelési folyamatban, mint egymástól független, különálló termelési folyamatokban33.

Az érintett piacokon nyújtott szolgáltatásokhoz használt infrastruktúráknál a választékgazdaságosság akkor állhat fenn, ha pl. a hálózat kapacitását több szolgáltatás között osztják meg.

[85] A választékgazdaságosság megítéléséhez szükséges mérhető jellemzők a piaci

részesedésnél, a vállalkozás méreténél, szolgáltatási csomagok képzésénél leírtak lehetnek.

III.2.10. Vertikálisan integrált vállalkozás, vállalkozáscsoport

[86] A vertikális integráció azt jelenti, hogy egy vállalkozás, illetve azonos érdekkörbe tartozó vállalkozások csoportja az értéklánc magasabb, vagy alacsonyabb szintjén lévő piacon is jelen van. A vertikális integráció esetén előfordulhat, hogy egy vállalkozás éppen ezért lehet képes az egyik piacon meglévő gazdasági erejét átvinni egy másik piacra is.

Az azonos érdekkörbe tartozás általában azonos tulajdonosi, irányítási viszonyokat is feltételez.

[87] A vertikális integráció megítéléséhez szükséges a piacon lévő vállalkozás(ok) tulajdonosi,

és irányítási viszonyainak ismerete. III.2.11. Fejlett forgalmazói, és értékesítési hálózat 32Ezt az esetet növekvő hozadéknak (increasing returns to scale) is nevezik. Ekkor az inputok lassabban

növekednek/csökkennek, mint az outputok. Méretgazdaságosság esetén a termelés összes költsége (C) degresszív módon növekszik, továbbá a határköltség (MC=dlogC/dlogQ) és az átlagköltség (AC=C/Q) görbéi csökkennek, ha nő az output volumene, továbbá az átlagköltség nagyobb a határköltségnél (AC>MC).

33 azaz n output esetén, a teljes költséget C -vel jelölve: ( ) ( ) ( ) ( )nn qCqCqCqqC ,0,..,0...,..0,,0,..0,,.., 211 +++⟨ , ahol ( ) .0,..,, 21 ⟩nqqq

27

[88] A szolgáltatások - különösen a kiskereskedelmi szolgáltatások - nyújtása szempontjából jelentős szerepe van a szolgáltatást forgalmazó, értékesítő, elosztó hálózatnak, illetve e hálózat fejlettségének. Ezen hálózatok révén a szolgáltatás forgalmazása, értékesítése, elosztása költséghatékonyabban végezhető, a fogyasztók döntése hatékonyabban befolyásolható. A fejlett saját forgalmazói, értékesítési hálózatok csak nagy költséggel építhetők ki, tarthatók fenn, esetleg nem is lehetséges strukturális vagy jogi korlát miatt a megkettőzésük.

[89] Ezen kritérium megítéléséhez szükséges jellemzők:

a) szolgáltató által fenntartott ügyfélkapcsolati pontok fajtája, száma; b) az ügyfélkapcsolati pontokat létesítő más vállalkozásokkal, az értékesítésre kötött

szerződések lényeges elemei; c) a szolgáltató promóciós megállapodásai, melyek más érintett piacon, érintett piacnak nem

minősülő szolgáltatási piacon, vagy az elektronikus hírközlési piacokon kívüli, más ágazatokban működő vállalkozásokkal létesített.

III.2.12. Potenciális verseny hiánya, piacra lépés vagy a piaci terjeszkedés akadályai

[90] A piacon a verseny hatékonyabb irányba fejlődhet, ha a piacra lépés és a piac növekedési korlátai alacsonyak, illetve fennáll a potenciális verseny helyzet.

[91] Piacra lépés a vizsgált piacon új vállalkozások piacra lépését jelenti.

[92] Piaci növekedés a piacon értékesített szolgáltatások volumenének, és vagy az árbevételének

növekedését jelenti. [93] Potenciális verseny esetén egy vagy több vállalkozás - a kínálati helyettesítőség esetéhez

képest hosszabb időn belül és nagyobb költséget és kockázatot vállalva - képes (pl. egy feltételezett áremelés estén) belépni a piacra.

[94] A fenti kritériumok relevanciáját, illetve ezen feltételek hiányát alapvetően a strukturális és jogi korlátok vizsgálata alapján lehet megállapítani, továbbá a szolgáltatókhoz, illetve viselkedésükhöz kötődő stratégiai korlátok (a továbbiakban: stratégiai korlátok) vizsgálatával.

Ezen stratégiai korlátok akkor létezhetnek, ha az érintett piacon már bent lévő vállalkozások stratégiai eszközökkel34 tartják távol versenytársaikat, illetve potenciális vetélytársaikat. III.3. Közös erőfölény vizsgálata

[95] A közös erőfölény esetében a kettő, vagy több gazdasági és jogi értelemben független vállalkozás azonos érintett piacon történő, azonos időn belüli tevékenysége, magatartása kerül vizsgálatra.

[96] A közös erőfölény különösen akkor merülhet fel, ha :

a) a két, vagy több vállalkozás között nincs hatékony verseny az érintett piacon, 34 Ilyen stratégiai eszközök lehetnek az árazással összefüggő (pl.: árdiszkrimináció, árprés, keresztfinanszírozás),

valamint árazással nem összefüggő eszközök (pl.: reklámháború, kutatás-fejlesztési befektetés).

28

b) ugyanezen két, vagy több vállalkozásnak érdekében áll a többi, érintett piacon levő szolgáltatóval szemben közösen erőfölényes helyzet kialakítása.

A közös erőfölény fennállását elősegíti, ha a piac szerkezete (homogén termék, hasonló költségszerkezet, stb.) ösztönöz az összehangolt piaci magatartásra. A közös erőfölény a szolgáltatók szerkezeti vagy egyéb kapcsolódása nélkül is megállapítható, ha a vizsgált szolgáltatók olyan piacon működnek, melyek szerkezete elősegíti a magatartások összehangolását.

[97] A korábban írt kritériumok35 vizsgálata során, a közös erőfölényt elősegítő piacokra különösen az alábbi jellemzők vagy azok egy részének fennállása utalhat a közös erőfölény fennállására: a) érett piac, b) stagnáló, vagy mérsékelt növekedés a keresleti oldalon, c) kereslet csekély rugalmassága, d) homogén termékek, e) hasonló költségszerkezetek, f) hasonló piaci részesedések, g) műszaki újítások hiánya, vagy érett technológia, h) kapacitástöbblet hiánya, i) jelentős piacra lépési korlátok, j) a kiegyenlítő vásárlóerő hiánya, k) potenciális verseny hiánya, l) különféle informális vagy egyéb kapcsolatok az érintett vállalkozások között, m) megtorló mechanizmusok, n) árverseny hiánya vagy korlátozott lehetősége. Ezen szempontok részletes vizsgálatát a Tanács a közös erőfölény esetében végzi el részletesen. III.4. Piaci erő átvitelének vizsgálata

[98] Egy érintett piacon JPE szolgáltató – összhangban az Eht. 53. § (2) bekezdésében írtakkal - egy szomszédos (azzal szoros kapcsolatban lévő) piacon (a továbbiakban: szomszédos piac) jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak minősülhet, amennyiben az adott érintett piac és a szomszédos piac közötti kapcsolatból eredően a szolgáltató az egyik piacon fennálló gazdasági erejét átviheti a másik piacra, és ezzel gazdasági erejét erősítheti.

[99] A fentiek értelmében a Tanács egy szolgáltató adott érintett piacon való JPE minősítésekor

figyelembe veszi, ha ugyanezen szolgáltató más: a) szomszédos – érintett piacnak nem minősülő - szolgáltatási piacon feltételezhetően, illetve b) más szomszédos érintett piacon bizonyítottan jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató.

[100] A piacok szomszédos voltának megállapításához a gazdasági erő átvitele, erősítése, illetve ezeknek a lehetősége szempontjából kell vizsgálni a két piacon lévő szolgáltatások műszaki,

35 Lásd II.2. fejezet.

29

gazdasági és jogi kapcsolatát, illetve a piacon tevékenykedő szolgáltatók közötti kapcsolatokat.

Az érintett piac és a szomszédos piac egymással lehet:

a) vertikális kapcsolatban, amikor a két piacon a szolgáltatás(ok) részben vagy egészben egymásra épül(nek), vagy

b) horizontális kapcsolatban, amikor a két piacon azonosak a vevők, fogyasztók, illetve a két piacon azonosak a szolgáltatásnyújtáshoz a szolgáltató által harmadik felektől igénybe vett, illetve igénybe vehető bemenő termékek, szolgáltatások.

[101] Ugyanakkor egy szomszédos piacon akkor, és csak akkor minősíthető egy szolgáltató

jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak, ha a piacot a Tanács érintett piacként azonosította, elvégezte a JPE kijelölést és minden szükséges, ezen módszertani anyagban foglalt vizsgálatot is.

30

I V . K ö t e l e z e t t s é g e k k i r o v á s a IV.1. Fogalmak, általános szempontok

[102] A Tanács – összhangban az Eht. 54. § (1) bekezdésében foglaltakkal - az azonosított

jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra azon a piacon, amelyen a szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkezik, kötelezettséget vagy kötelezettségeket ír elő, vagy hatályában fenntart, illetve módosítja a korábban megállapított kötelezettséget.

Az előírt egy vagy több kötelezettségnek a piacelemzés által feltárt, versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos mértékűnek kell lennie.

[103] A Tanács a kötelezettségek kiszabása során a törvény céljaiban meghatározott

szempontokat kiemelten veszi figyelembe.

[104] A Tanács a kötelezettségek kirovása során továbbá szem előtt tartja a kiemelkedő jelentőségű, jogilag36 kötelező európai közösségi célokat is:

a) verseny elősegítése, b) egységes (belső) piac fejlődése, c) az Európai Unió állampolgárainak érdeke. IV.2. Kötelezettségek típusai

[105] A kötelezettségek alapvetően két fajtáját kell megkülönböztetni: a) a mérlegelés alapján kiróható egy, vagy több kötelezettség (a továbbiakban: egyedi

kötelezettség) , illetve b) a törvény erejénél fogva kötelezően alkalmazandó kötelezettség (a továbbiakban:

kötelezően alkalmazandó kötelezettség).

A Tanács a kötelezettségek kirovása kapcsán a magyar piac sajátosságainak megfelelően, az ERG Plenaris ülésén, 2004. április 1-én Londonban elfogadott és publikált, "ERG 03(30)rev1" jelölésű, "ERG közös álláspont a megfelelő kötelezettségekről az új szabályozási rendszerben" ("ERG Common Position on the approach to appropriate remedies in the new regulatory framework") című anyagban foglaltakat alkalmazza.37

[106] Egyedi kötelezettségek – az Eht. XII. fejezetében írtakkal összhangban - az alábbiak

lehetnek: a) átláthatóság kötelezettsége (Eht. 102-103. §); b) egyenlő elbánás kötelezettsége (Eht. 104. §); c) számviteli szétválasztás kötelezettsége (Eht. 105. §); d) hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettségek (Eht. 106. §); e) közös eszközhasználat és helymegosztás kötelezettsége (Eht. 107. §); f) költségalapúság és a díjak ellenőrizhetőségének kötelezettsége (Eht. 108. §); g) előfizetői szolgáltatások díjával kapcsolatos kötelezettségek (Eht. 109. §), nevezetesen

ennek keretében a Tanács megtilthatja ga) az indokolatlanul magas díjak alkalmazását, gb) a piacra lépést vagy a versenyt akadályozó, nem a versenytársakéhoz viszonyított

nagyobb hatékonyságon alapuló, indokolatlanul alacsony árak alkalmazását, 36 Lásd Art. 8.2-8.4., 2002/21/EK Keretirányelv. 37 A tárgybani anyag elérhető: http://erg.eu.int/documents/index_en.htm" honlapon keresztül, angol nyelven.

31

gc) az egyes fogyasztók indokolatlan megkülönböztetését, vagy gd) az indokolatlan árukapcsolást.

E kötelezettség előírása egy adott előfizetői (kiskereskedelmi) piacon JPE szolgáltatóra történhet.

h) bérelt vonali szolgáltatások minimális készletének biztosítási kötelezettsége (Eht. 110 §). E kötelezettség előírása a bérelt vonali piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató esetében lehetséges.

[107] Kötelezően alkalmazandó kötelezettségek – az Eht. XII., XIII. és XIV. fejezetében

írtakkal összhangban - az alábbiak lehetnek: i) közvetítőválasztás kötelezettsége (Eht. 111. §); E kötelezettség a Tanács által - a helyhez

kötött telefonhálózathoz történő előfizetői hozzáféréssel és használattal kapcsolatos - meghatározott érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót terheli.

j) Internet elérés szolgáltatással kapcsolatos ajánlattételi kötelezettség (Eht. 112-115. §); E kötelezettség az Internet szolgáltatás helyhez kötött telefonhálózaton keresztüli elérésével kapcsolatos valamely piacon jelentős piaci erejű szolgáltatót terheli.

k) árprés alkalmazásának tilalma (116. §); E kötelezettség az érintett piacok valamelyikén jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót terheli.

[108] A Tanács – összhangban az Eht. 56. §-ában írtakkal – kivételes és indokolt esetben a

fentiekben meghatározottaktól eltérő, hozzáféréssel vagy összekapcsolással összefüggő kötelezettséget is előírhat egy JPE szolgáltató számára, ha erre vonatkozó határozattervezetét részletes indokolással előzetesen jóváhagyásra megküldi az Európai Bizottságnak. Az eljárás az Európai Bizottság 65. § (5) bekezdése szerinti határozatának meghozataláig felfüggesztésre kerül. IV.3. Kötelezettségek meghatározása

[109] A Tanács az egyes kirótt kötelezettség pontos tartalmát a jogszabályokban foglaltak figyelembe vételével, de diszkrecionális jogkörében eljárva döntésében megfelelően részletezve határozza meg.

[110] Egyes kötelezettségek esetében a jogszabály azok kirovásához további különös feltételek vizsgálatát írja elő, melyet a Tanács minden esetben elvégez.38

[111] Érintett piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók esetében elsősorban a [106] a)-f) kötelezettségek közül kell legalább egy egyedi kötelezettséget kiróni, illetve megfelelően alkalmazni kell a törvény erejénél fogva kötelező [107] pont k) alatti kötelezettséget.

38 Pl.: az Eht. 109. (1) és (2) bekezdése alapján, az anyag [107] pont g) esetben, ha:

• a piacelemzés alapján megállapításra kerül, hogy egy meghatározott kiskereskedelmi piacon o a verseny nem kellően hatékony, és o az Eht 102-108. §, illetve a 111. § kötelezettség előírásával e törvény céljai nem lennének

megvalósíthatóak, • a fogyasztók érdekeinek védelme és a hatékony verseny elősegítése érdekében szükséges a tiltást

megállapítani, és • az alkalmazott tilalom arányban áll az általa elérni kívánt céllal.

32

[112] Valamely érintett – különösen nagykereskedelmi - szolgáltatási piacon kirótt kötelezettség egybeeshet más érintett szolgáltatási piacon kirótt kötelezettséggel, illetve attól eltérő kötelezettség is lehet.

[113] Mindezek után – az előírt feltételek fennállásának megállapítása esetében – szabható ki az anyag [106] pont g) és h) alatti kiskereskedelmi szolgáltatások díjával kapcsolatos egyedi kötelezettség, illetve megfelelően alkalmazni kell a törvény erejénél fogva kötelező [107] pont i-j) alatti kötelezettséget.

33

B. fejezet I. Piacmeghatározás I. 1. A piac meghatározásának menete A piacmeghatározás során a Tanács az IHM rendelet I. sz. Mellékletében 5. számmal jelölt kiskereskedelmi piac39, nevezetesen a „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” piac vizsgálatából indult ki, figyelemmel az Európai Unió Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) Ajánlására.40 A piacmeghatározás során a Tanács meghatározta a szolgáltatások pontos tartalmát, a piac megnevezését és a jogszabályokban meghatározott fogalmakat alapul véve. A Tanács megvizsgálta továbbá a szolgáltatók kiskereskedelmi piaci viselkedését befolyásoló tényezőket, különös tekintettel a helyettesítés kérdéseire. A vizsgált szolgáltatási piac meghatározása után került sor a piac földrajzi határainak meghatározására, amelynek során a Tanács elsősorban a hálózatok által lefedett terület kiterjedését vizsgálta. A piac meghatározása után a Tanács megvizsgálta, hogy a „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” kiskereskedelmi piac érintett piacnak tekinthető-e a Magyar Köztársaság területén. I. 2. Jogszabályi fogalmak A „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” kiskereskedelmi piac vizsgálatához a kiindulási alapot az Eht. 188. §-ban szabályozott fogalmak közül az alábbiakban felsoroltak jelentették:

„7. Belföldi hívás: minden olyan hívás, amelyet belföldön kezdeményeznek, és belföldön végződik.”

„10. Egyéni előfizető: az a természetes személy előfizető, aki úgy nyilatkozott, hogy gazdasági tevékenységi körén kívül veszi igénybe az előfizetői szolgáltatást.”

„11. Egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás: az elektronikus hírközlési szolgáltatások e törvényben meghatározott készlete, amely meghatározott minőségben, a Magyar Köztársaság területén bárhol, minden felhasználó számára megfizethető ár ellenében igénybe vehető.”

„13. Elektronikus hírközlési szolgáltatás: olyan, más részére általában ellenszolgáltatásért végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll, de nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával továbbított tartalmat szolgáltató vagy ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést gyakorló szolgáltatásokat, valamint nem foglalja magában az információs társadalommal összefüggő, más

39 Amely megegyezik az Európai Bizottság 2003/311/EC sz. Ajánlásában 5. számmal jelölt piaccal 40 2003/311/EC sz. Ajánlás Melléklete

34

jogszabályokban meghatározott szolgáltatásokat, amelyek nem elsősorban az elektronikus hírközlő hálózatokon történő jeltovábbításból állnak.”

„14. Elektronikus hírközlési szolgáltató: elektronikus hírközlő hálózat üzemeltetője, valamint elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtó természetes, illetőleg jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság.”

„15. Elektronikus hírközlési tevékenység: olyan tevékenység, amely bármely értelmezhető formában előállított jel, jelzés, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb közlemény elektronikus hírközlő hálózaton keresztül egy vagy több felhasználóhoz történő eljuttatását szolgálja, így különösen az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtása, elektronikus hírközlő hálózat vagy berendezés üzemeltetése, végberendezések forgalmazása és a kapcsolódó szolgáltatások.”

„22. Előfizető: olyan természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy más szervezet, aki vagy amely a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtójával ilyen szolgáltatások igénybevételére vonatkozó szerződéses viszonyban áll.”

„25. Előfizetői szolgáltatás: a nyilvánosan elérhető, e törvény értelmében hálózati szolgáltatásnak nem minősülő elektronikus hírközlési szolgáltatás.”

„26. Felhasználó: az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely használja vagy igényli az elektronikus hírközlési tevékenységeket, így különösen az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat.”

„28. Fogyasztó: bármilyen természetes személy, aki szakmáján, üzleti tevékenységén vagy hivatásán kívül eső célból nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást használ vagy igényel.”

„36. Hálózati szolgáltatás: hozzáférési és/vagy összekapcsolási szolgáltatás nyújtása más szolgáltató számára, illetve az ezek nyújtásához szükséges kiegészítő szolgáltatások.” „41. Helyhez kötött telefon szolgáltatás: helyhez kötött előfizetői végponton keresztül igénybe vehető nyilvános telefon szolgáltatás mobil rádiótelefon szolgáltatásnak nem minősülő nyilvánosan elérhető telefon szolgáltatás.”

„67. Közvetítő szolgáltató: azon elektronikus hírközlési szolgáltató, amely az előfizetői hozzáférést nyújtó szolgáltatóval kötött hálózati szerződése alapján biztosítja az előfizető választása szerinti esetekben a hívott előfizető vagy szolgáltatás elérését.”

„68. Közvetítőválasztás: az elektronikus hírközlési szolgáltató előfizetőjének az a lehetősége, hogy a hívott előfizető vagy szolgáltatás eléréséhez megválassza a közvetítő szolgáltatót, amely az előfizetői hozzáférést nyújtó szolgáltatóval összekapcsoláson keresztül nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatást nyújt, amely az alábbi módokon vehető igénybe:

Közvetítő-előválasztás: az előfizető szerződésben köti ki a közvetítő szolgáltatót és a hívás közvetítőválasztó előtét alkalmazása nélkül lehetséges.

Hívásonkénti közvetítőválasztás: az előfizető egy-egy híváshoz a közvetítő szolgáltatót szolgáltató-választó előtét tárcsázásával - az esetleges előválasztástól is eltérően - határozza meg.”

35

„71. Mobil rádiótelefon hálózat: olyan földfelszíni rádiótávközlő hálózat, amely a nagy területen mozgó igénybevevők között lehetővé teszi a kétirányú telefon összeköttetések felépítését.”

„82. Nemföldrajzi szám: az ANFT által meghatározott különleges számcsoportba tartozó telefon hívószám, amelyhez tartozó hozzáférés földrajzi helye csak számfordítással állapítható meg.”

„86. Nyilvánosan elérhető telefon szolgáltatás (telefon szolgáltatás): olyan, bárki számára rendelkezésre álló elektronikus hírközlési szolgáltatás, amely belföldi vagy nemzetközi számozási terven alapuló hívásirányítással lehetővé teszi belföldi és nemzetközi hívások kezdeményezését és fogadását, valamint minden esetben a segélyhívó szolgáltatások és – a körülményektől függően – egyéb szolgáltatások (többek között kezelői szolgáltatások, tudakozó, előfizetői névjegyzék és nyilvános telefonállomás, emelt díjas szolgáltatások, a fogyatékkal élő előfizetők részére nyújtott szolgáltatások, illetve földrajzi elhelyezkedéstől független szolgáltatások) elérését.”

„88. Nyilvános telefonállomás: a nagyközönség rendelkezésére álló távbeszélő végberendezés, amelynek használatára vonatkozóan a fizetőeszköz lehet pénzérme, hitelkártya, illetve előrefizetett kártya, beleértve a hívókódokkal használatos kártyákat.”

Az adott piachoz tartozó jogszabályi fogalmakhoz tartoznak a többször módosított a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I.21.) MeHVM rendelet (a továbbiakban: Díjrendelet) 2. § (1) bekezdésében meghatározott alábbi fogalmak:

„a) belföldi távolsági hívás: a különböző földrajzi számozási területeken távbeszélő szolgáltatást igénybe vevő előfizetők részére létesített hozzáférési pontok, illetőleg nyilvános távbeszélő állomások között létrejött távbeszélő forgalom, kivéve azokat a területeket, amelyeket e rendelet 1. számú függeléke helyközi II. díjzónába sorol. A belföldi távolsági hívás díjazása a III. díjzóna szerint történik.”

„h) helyi hívás: az egy adott település közigazgatási határán belüli előfizetői hozzáférési pontok között létrejött távbeszélő forgalom.”

„i) helyközi I-es díjzónába tartozó hívás: azonos földrajzi számozási területen belül elhelyezkedő különböző települések előfizetői hozzáférési pontok között létrejött távbeszélő forgalom.”

„j) helyközi II-es díjzónába tartozó hívás: budapesti előfizetői hozzáférési pont és az 1. számú melléklet 1. számú függelékében felsorolt települések előfizetői hozzáférési pontok között létrejött távbeszélő forgalom.”

„n) üzleti előfizető: a gazdálkodó szervezet, a költségvetési szerv, a helyi önkormányzat, az egyesület, a köztestület, illetőleg az alapítvány [Ptk. 685. § c) pont].”

Az adott piac fogalmainak a megközelítéséhez támpontot ad még az ANFT 1. sz. melléklete is, amely meghatározza a következő fogalmakat:

„2.3. Speciális szám: A speciális számok segélyhívó vagy valamely közérdekű szolgáltatáshoz való hozzáférést biztosító, az előfizetői számnál rövidebb számok.”

36

„2F1. Osztott díjas szolgáltatás (SHS=40): Igénybevételével lehetőség nyílik telefonhálózatból valamely tartalom szolgáltató vagy előfizető elérése. A szolgáltatás igénybevételéért a hívó előfizető előre meghatározott díjat fizet, függetlenül a hívó előfizető és a tartalomszolgáltató földrajzi helyzetétől, illetve attól, hogy mely kiinduló és végződő hálózathoz kapcsolódnak. A hívás földrajzi alapon meghatározott teljes díja a hívó által fizetett díj közti különbséget a hívott fél fizeti.”

„2F3. Internet forgalmi, illetve hozzáférési szolgáltatás (SHS=51): Egységes számozási megoldást biztosít telefonhálózatokból Internet szolgáltató(k) elérésére.”

„2F4. Üzleti hálózatok (SHS=71): Az előfizetők egy meghatározott és korlátozott csoportját – jellemzően egy adott cég, szervezet, vállalkozás, intézmény tagjait – kiszolgáló hálózat [üzleti hálózat – (Corporate Network)] elérését biztosítja a telefonhálózatból.”

„2F6. Intelligens hálózati szolgáltatások (SHS=81): Igénybevételével lehetőség nyílik a telefonhálózatból olyan IN szolgáltatások elérésére, amelyek nem igényelnek egy teljes SHS tartományt. Jelenleg bevezetett IN szolgáltatás a távszavazás.”

„2F7. Emelt díjas szolgáltatás (SHS=90): Igénybevételével lehetőség nyílik a telefonhálózatból valamely tartalom szolgáltató vagy előfizető elérésére. A szolgáltatás igénybevételéért a hívó előfizető minden esetben az érvényes tarifánál magasabb, a szolgáltatók által meghatározott díjat köteles fizetni.”

„2F8. IP VPN hozzáférési szolgáltatás (SHS=91): Egységes számozási megoldást biztosít a telefonhálózatokból IP alapú virtuális magánhálózatok elérésére.”

I. 3. A szolgáltatás tartalmi meghatározása

A fenti fogalmak felhasználásával a Tanács az adott piacot alkotó előfizetői hívások következő értelmezésével végezte el a piac vizsgálatát:

belföldi hívás, melynek összetevői: a) helyi hívás b) országos hívás, melynek összetevői:

ba) településen kívüli hívás, melynek összetevői: baa) helyközi I-es díjzónába tartozó hívás, bab) helyközi II-es díjzónába tartozó hívás, bac) belföldi távolsági hívás;

bb) nemföldrajzi szám hívása, melynek összetevői: bba) belföldi előtéttel hívható nemföldrajzi számok hívása, melynek

összetevői: bbaa) osztott díjas szolgáltatások hívása, bbab) emeltdíjas szolgáltatások hívása, bbac) Internet elérési hívás, bbad) intelligens hálózati szolgáltatások hívása, bbae) nyilvános mobil rádiótelefon hálózatba irányuló hívás, bbaf) üzleti hálózatba irányuló hívás, bbag) IP VPN hozzáférési szolgáltatás hívása;

bbb) díjköteles speciális szám hívása. Tekintettel arra, hogy a vizsgált múltbeli időszakban hatályban volt a szolgáltatóválasztási kötelezettség, melynek keretében az előfizetők jogosultak voltak az adott piac részét képező helyközi II. hívásaikhoz, valamint belföldi, de nem helyi hívásaikhoz közvetítő (a 2004 előtt

37

hatályos jogszabály41 szerint: közreműködő) szolgáltatót választani, a Tanács az ilyen módon lebonyolított hívásokat is a piac részének tekintette. Figyelembe véve azon tényt, hogy a vizsgált múltbeli időszakban több szolgáltató nyújtott lehetőséget helyközi II. hívás, valamint belföldi távolsági hívás behívókártyás lebonyolítására (amelyet az Eht. 188. § 88. „Nyilvános telefonállomás” fogalma, mint „hívókódokkal használatos kártyák”-at említ), a Tanács a piacelemzés során a következő meghatározást használta:

„Behívókártyás szolgáltatás: belföldi és/vagy nemzetközi hívások lebonyolításának olyan módja, amikor az ANFT szerinti hívószám tárcsázása előtt az előfizető a szolgáltatás igénybevételének kezdeményezésére szolgáló speciális számot és behívókártyája számát, valamint PIN-kódot tárcsáz. A szolgáltatóval kötött megállapodás alapján a hívó helyhez kötött előfizető „A” száma felhasználásával az eljárás egyszerűsíthető.”

A Tanács a behívókártyás szolgáltatás útján végzett belföldi hívásokat is az adott piac részének tekintette.

I.4. A vizsgált piac bejelentett szolgáltatásainak és általános jellemzőinek a vizsgálata A vizsgált piac azonosításának első lépéseként a Tanács elvégezte a bejelentett szolgáltatások vizsgálatát. Ennek során a Tanács megvizsgálta az IHM rendeletben meghatározott tárgyi piacnak megfelelő, a jogi kereteken belül (pl. a szolgáltatás bejelentések, Általános Szerződési Feltételek, Szolgáltatási Jegyzék számok figyelembe vételével) értelmezhető, a piacon ténylegesen nyújtott és igénybe vehető alapszolgáltatásokat.

A vizsgált piachoz tartozó bejelentett szolgáltatás megfelel a helyhez kötött, nyilvánosan elérhető telefon szolgáltatás és az előfizetői szolgáltatás jogszabályi fogalmának (Eht. 188. § 25., 41. és 86. fogalom) , valamint helyi és/vagy országos hívások (összefoglalva: belföldi hívások, Eht. 188. § 7. fogalom) nyújtására vonatkozik.

A szolgáltatás fenti jogszabályi kritériumoknak való megfelelése független attól, hogy a hálózat részben vagy egészben vonalkapcsolt, vagy csomagkapcsolt technológiával működik, és a hálózat típusa PSTN vagy IP alapú. A Tanács megállapította, hogy a vizsgált piacon a bejelentett szolgáltatás alapvető jellemzői az alábbiak:

a) A szolgáltatást nem lakossági előfizetők részére nyújtják,

b) a szolgáltatás helyhez kötött előfizetői hozzáférési pontról érhető el,

c) a hívások típusa a számozási terv szerint lehet: ca) az egy számozási körzeten belüli hívás, beleértve a helyi és a helyközi I. (körzeti)

hívásokat; cb) a hívó fél számozási körzetétől eltérő számozási körzetbe, földrajzi számra

irányuló hívás, a Magyar Köztársaság területén belül, cc) nem földrajzi számra (előfizetőhöz vagy szolgáltatáshoz vagy hálózathoz) irányuló

hívás, a Magyar Köztársaság területén belül.

41 A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 110. § 72. pontja szerint

38

d) a hívások révén az alábbi funkciók mindegyike megvalósítható: da) a más helyhez kötött előfizetői hozzáférési pontok elérése, db) mobil hálózat előfizetőinek elérése, dc) speciális szolgálatok elérése díjköteles hívással (pl. táviratközvetítő, tudakozó

stb.), dd) kezelői segítséggel elérhető szolgálatok (pl. kézikezelésű távolsági hívás,

tudakozás utáni kezelői/automatikus hívás), de) behívásos (dial-up) Internet kapcsolat létesítése, df) faxkapcsolat létesítése, dg)kapcsolat létesítése nem földrajzi számon elérhető előfizetőkkel vagy

szolgáltatásokkal,

e) a szolgáltatás keretében felépített kapcsolatok után az előfizető az egyes kapcsolatok időtartamával arányos, a hívás jellegétől függő tarifa szerinti forgalmi díjat, esetleg az egyes kapcsolatok mennyiségével arányos kapcsolási díjat fizet,

f) a díjfizetés jogszabály szerint részletezett számla alapján, vagy előre befizetett összegből történő levonás alapján (hívókártya, előrefizetett díjcsomag) történik.

I.5. A tárgyi piacmeghatározástól való esetleges eltérés indokoltságának vizsgálata Az IHM rendelet 2. § (2) bekezdése szerint „A Tanács a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságai által indokolt esetben az 1. számú mellékletben meghatározott szolgáltatási (áru) piacoktól eltérő piacokat is meghatározhat.” Ugyanígy rendelkezik a Tájékoztató 9. és 36. pontja is a hatóság feladatainak tekintetében. A Tanács megvizsgálta, hogy vannak-e olyan, a nemzeti sajátosságok által indokolt esetek, amelyek miatt az IHM rendeletben meghatározott tárgyi piactól való eltérés válhat szükségessé. A Tanács a tárgyban jelzett kiskereskedelmi piaccal kapcsolatosan az alábbi, más piacokkal való összevonásra, szolgáltatási részpiacok elkülönítésére, valamint szolgáltatási részpiacok más piacokhoz való átcsoportosítására vonatkozó alapvető lehetőségeket vizsgálta. I.5.1. A lakossági és nem lakossági kiskereskedelmi piacok összevonása

a) Az IHM rendelet külön kiskereskedelmi piacként jelöli meg – a hozzáférési, ill. a forgalmi piacok vonatkozásában is – a lakossági és a nem lakossági felhasználók részére nyújtott szolgáltatások piacát.

Az IHM rendelet fogalomhasználata eltér az Eht. fogalomhasználatától, ezért a Tanács a „lakossági felhasználó” fogalmának szinonimájaként alkalmazta az „egyéni előfizető” illetve felhasználó (az Eht. 188.§ 10. pontja alapján) fogalmát az alábbiaknak megfelelően:

A lakossági (egyéni) előfizető (felhasználó) az a természetes személy, aki úgy nyilatkozott, hogy gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül veszi igénybe az előfizetői szolgáltatást.

Ennek alapján a „nem lakossági” felhasználó meghatározást a „nem egyéni” előfizető és felhasználó törvényi fogalmának figyelembe vételével alkalmazta a Tanács:

Nem lakossági (üzleti, intézményi) előfizető (felhasználó) az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó

39

magánszemély, aki úgy nyilatkozott, hogy gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén belül veszi igénybe az előfizetői szolgáltatást.

b) A Tanács megvizsgálta, hogy a jogszabályok és a szolgáltatók Általános Szerződési Feltételei (ÁSzF) lehetővé teszik-e a megkülönböztetést:

ba) A szolgáltatók általában deklaráltan külön díjcsomagokat kínálnak a lakossági előfizetőknek, illetve az üzleti előfizetőknek.

bb) A lakossági előfizetőknek kínált díjcsomagok általában nem kedveznek az üzleti előfizetőknek, illetve ez fordítva is fennáll.

bc) A lakossági előfizetők forgalmi jellemzői (így pl. belföldi forgalmuk csúcsidejű hányada) lényegesen eltér az üzletitől: - Lakossági belföldi forgalom csúcsidejű hányada: 39,92% - Nem lakossági belföldi forgalom csúcsidejű hányada: 83,24%

(Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek 2003. évi adatai alapján)

bd) Az 1993-94-ben megkötött koncessziós szerződések alapján az egyes számozási körzetekben működő szolgáltatók, illetve jogutódaik 8 évre kizárólagos jogot szereztek nyilvánosan elérhető helyhez kötött telefon (akkori kifejezéssel: közcélú távbeszélő) szolgáltatás nyújtására. E szolgáltatók mind a lakossági, mind a nem lakossági piacon versenyképes ajánlatokkal vannak jelen. Az újonnan piacra lépő ún. alternatív szolgáltatók, tehát amelyek korábban nem rendelkeztek koncesszióval az ország valamely területén, ezzel szemben szinte kizárólag nem lakossági előfizetőkből képezik előfizetői bázisukat.

be) A felhasználók körében a lakossági előfizetők nem képesek kiegyenlítő vásárlóerőt létrehozni, erre csak a nagy forgalmat létrehozó, nem lakossági előfizetőknek van lehetőségük.

Fentiek miatt a Tanács indokoltnak tartja a lakossági és a nem lakossági piac megkülönböztetését.

a) I.5.2. A nyilvános állomásokról indított hívások

A szolgáltatók adatállományukban külön kezelik a nyilvános telefonállomásokról (a továbbiakban: nyilvános állomás) indított hívásokat. Az Eht. 188. § 88. pont szerinti nyilvános telefonállomás fogalmából nem derül ki, hogy a nyilvános állomásokról indított a hívások a lakossági vagy a nem lakossági piachoz tartoznak-e, vagy esetleg mindkettőhöz. (A Bizottság ajánlása, illetve más releváns EU anyagok explicit módon nem érintik a nyilvános állomásokról indított hívások kérdését a piacelemzés vonatkozásában.)

b) A Tanács megfontolva, hogy − a nyilvános telefonállomásoknál a használónak nem kell nyilatkoznia arról,

hogy lakossági vagy nem lakossági minőségben telefonál-e, mivel a nyilvános állomás tarifái ettől függetlenek;

− a nyilvános állomásokról indított hívások bizonyos mértékben megoszolhatnak a lakossági és nem lakossági piacok között, azonban ezek elkülönítése a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetséges, mert a kétféle eredetű hívásokat a szolgáltatók műszakilag nem tudják megkülönböztetni; ezek aránya csak igen költséges piackutatással lenne megállapítható;

− ugyanakkor a nyilvános állomások kötelező aránya csak az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó követelmények között szerepel (Eht. 117. § b) pont);

40

az egyetemes szolgáltatás pedig elsősorban a lakossági felhasználók érdekeit szolgálja;

− a tapasztalat azt mutatja, hogy a használók a nyilvános állomást gazdasági tevékenységi körükön kívüli esetekben veszik igénybe;

− a nyilvános állomások jelentősége fokozatosan csökken, a nyilvános állomásokról származó belföldi hívások utáni bevétel

− az összes lakossági belföldi hívás után befolyt bevételnek 2003-ban csak az 5,9%-át tette ki,

− az összes belföldi hívás után befolyt bevételnek pedig a 2,99%-át. Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján

a Tanács a nyilvános állomásokról indított hívásokat a lakossági piac részének tekinti. I.5.3. Helyi és országos hívások piacának szétválasztása Az IHM rendelet az 5. számú, vizsgált piac esetében összevontan határozza meg a helyi és az országos hívások piacát42. Tekintettel arra, hogy a helyi hívások jellegzetessége, hogy azokat szinte kizárólag az adott területen hozzáférési dominanciával rendelkező szolgáltató hálózatán végzik, ugyanakkor az országos (belföldi, de nem helyi) hívásoknál mind a közvetítőválasztás (amely 2004-ig a helyi hívásoknál nem volt kötelező), mind a kártyás behívó szolgáltatás alternatívát kínál az előfizetők részére, ezért a Tanács indokoltnak tartotta megvizsgálni a kétféle piac esetleges szétválasztásának jogosultságát.

A kérdőívekben beérkezett adatok összesítése a következő eredményeket adta:

42 IHM rendelet 1. sz. mellékletének 5. pontja

41

1.a. táblázat: Helyi és országos nem lakossági árbevétel 2001-ben (MFt)

Emite

l

Hun

garo

tel

Invi

tel

Mon

orte

l

Mat

áv

Egyé

b sz

olgá

ltató

k

Ors

zágo

san

össz

esen

Kapcsolási díj 5 988Helyi 15 217Településen kívüli 53 232Internet elérés 3 538Nem földrajzi 3 848Összesen 81 823

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve A kitakart rész üzleti titkot tartalmaz.

1.b. táblázat: Helyi és országos nem lakossági árbevétel 2002-ben (MFt)

Emite

l

Hun

garo

tel

Invi

tel

Mon

orte

l

Mat

áv

Egyé

b sz

olgá

ltató

k

Ors

zágo

san

össz

esen

Kapcsolási díj 5 539Helyi 13 087Településen kívüli 53 157Internet elérés 3 968Nem földrajzi 4 121Összesen 79 872

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve A kitakart rész üzleti titkot tartalmaz.

1.c. táblázat: Helyi és országos nem lakossági árbevétel 2003-ban (MFt)

Emite

l

Hun

garo

tel

Invi

tel

Mon

orte

l

Mat

áv

Egyé

b sz

olgá

ltató

k

Ors

zágo

san

össz

esen

Kapcsolási díj 4 751Helyi 13 153Településen kívüli 52 624Internet elérés 4 034Nem földrajzi 4 320Összesen 78 882

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve A kitakart rész üzleti titkot tartalmaz.

42

2.a. táblázat: Helyi és országos nem lakossági forgalom 2001-ben (ezer perc)

Emite

l

Hun

garo

tel

Invi

tel

Mon

orte

l

Mat

áv

Egyé

b sz

olgá

ltató

k

Ors

zágo

san

össz

esen

Helyi 2 204 717Településen kívüli 1 540 630Internet elérés 725 528Nem földrajzi 316 203Összesen 4 787 078

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve A kitakart rész üzleti titkot tartalmaz. 2.b. táblázat: Helyi és országos nem lakossági forgalom 2002-ben (ezer perc)

Emite

l

Hun

garo

tel

Invi

tel

Mon

orte

l

Mat

áv

Egyé

b sz

olgá

ltató

k

Ors

zágo

san

össz

esen

Helyi 1 870 983Településen kívüli 1 498 750Internet elérés 1 018 575Nem földrajzi 258 011Összesen 4 646 319

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve A kitakart rész üzleti titkot tartalmaz. 2.c. táblázat: Helyi és országos nem lakossági forgalom 2003-ban (ezer perc)

Emite

l

Hun

garo

tel

Invi

tel

Mon

orte

l

Mat

áv

Egyé

b sz

olgá

ltató

k

Ors

zágo

san

össz

esen

Helyi 1 657 134Településen kívüli 1 469 958Internet elérés 1 123 108Nem földrajzi 246 717Összesen 4 496 918

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve

A kitakart rész üzleti titkot tartalmaz.

Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a kétféle piac forgalmi és bevételi jellemzői nem mutatnak olyan erős különbségeket, ami indokolná a különválasztást.

43

3. táblázat: Árbevétel1 és forgalom dinamikája az adott piacon Nem lakossági piac 2001 2002 2003 Helyi forgalom (ezer perc) 2 204 717 1 870 983 1 657 134Településen kívüli forgalom (ezer perc)3 1 540 630 1 498 750 1 469 958Helyi árbevétel (MFt)1 15 217 13 087 13 153Településen kívüli árbevétel (MFt)1,3 53 232 53 157 52 624Helyi átlagár (Ft/perc)1,2 6,90 6,99 7,94Településen kívüli hívások átlagára (Ft/perc)1,2 34,55 35,47 35,80Megjegyzések a táblázathoz: 1. Az árbevételek és az átlagárak a kapcsolási díjakat nem tartalmazzák. 2. Az átlagárak csak összehasonlító jellegűek és az árbevétel/forgalom hányadossal egyenlők. 3. Internet hívások és nem földrajzi számok hívása nélkül

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve

Üzleti helyi és településen kívüli forgalom alakulása

0500 000

1 000 0001 500 0002 000 0002 500 000

2001 2002 2003

Helyi forgalom (ezerperc)

Településen kívüliforgalom (ezerperc)3

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve

1. ábra

További, a döntést alátámasztó indokok:

a) A nem földrajzi számok hívásának a piacát is vizsgálva további tarifák jelennek meg, ún. mobil hálózatban végződő hívások tarifái a három mobil szolgáltató hálózatában, az értéknövelt hívások, Internet elérés hívásai, speciális hívások tarifái stb. A nem földrajzi számok esetében valójában nem lehet megállapítani, hogy ténylegesen helyi avagy országos hívások történtek-e, annál is inkább, mert általában díjuk ettől független és egyforma.

b) A helyi és az országos hívások piaca a vizsgált múltbeli időszakban elkülönült, mert az előző, 2001. évi XL. törvény nem tette kötelezővé a helyi szolgáltatóválasztást. A hatályos Eht. 111. §-a azonban már a helyi viszonylatú közvetítőválasztást is kötelezővé teszi a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók részére.

c) Az előfizetői díjak tekintetében a Tanács megállapította, hogy a településen kívüli hívások árai jellemzően magasabbak, mint a helyi hívások árai, ezt az eltérő műszaki tartalom indokolja. Az árak mértékénél azonban ebből a szempontból fontosabb a piaci körülmények, feltételek változására való reagálás hasonlósága. (A Tájékoztató még a helyettesítés esetén sem az árak mértékének azonosságát jelöli meg fő szempontként, ld. 46. pont). A helyi és belföldi hívások korábbi árszabályozási módszere a Díjrendelet alapján lényegében azonos (ársapka típusú) volt, csak az ársapka konkrét mértékében volt eltérés. A távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős

44

piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I.21.) MeHVM rendelet, valamint az elektronikus hírközlési szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 18/2003. (XII. 27.) IHM rendelet módosításáról szóló 4/2004. (III. 24.) IHM rendelet azonban ezt a szabályozást általánosságban megszüntette, azt csak az egyetemes szolgáltatások tekintetében tartva hatályban.

d) Az árak vizsgálata során a Tanács figyelembe vette továbbá a kapcsolási díjat, amelynek felszámítása és mértéke egységes a helyi és a településen kívüli hívások esetében, de az adatokból nem lehet azokat helyi és településen kívüli részre különválasztani.

Fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a helyi és országos hívások szétválasztása nem indokolt. I.5.4. A nemzetközi- és belföldi hívások piacának összevonása

A Tanács megvizsgálta, hogy indokolt-e Magyarországon a belföldi hívások összevonása a nemzetközi hívásokkal. A vizsgálat alapján a Tanács megállapította a következőket:

4. táblázat: Árbevétel és forgalom dinamikája az adott piacon Nem lakossági piac 2001 2002 2003 Belföldi forgalom (ezer perc) 4 787 078 4 646 319 4 496 918Nemzetközi forgalom (ezer perc) 126 452 121 771 120 929Belföldi árbevétel (MFt)1 81 823 79 872 78 882Nemzetközi árbevétel (MFt)1 9 483 8 429 6 825Belföldi hívások átlagára (Ft/perc)1,2 17,09 17,19 17,54Nemzetközi átlagár (Ft/perc)1,2 74,99 69,22 56,44

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján, kerekítve

Megjegyzések a táblázathoz: 1. Az árbevételek és az átlagárak a kapcsolási díjakat nem tartalmazzák. 2. Az átlagárak csak összehasonlító jellegűek és az árbevétel/forgalom hányadossal egyenlők.

További, a döntést alátámasztó indokok:

a) A nemzetközi hívások jellegzetessége, hogy percdíjaik jóval magasabbak a helyi vagy országos hívások díjainál;

b) A nemzetközi hívások díjai – eltérően a belföldi hívásokétól – napszaktól függetlenek;

c) A korábban magas nemzetközi hívásdíjak miatt a verseny ezen a piacon jóval hamarabb kialakult, mint más piacokon. A piac fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt, hogy – amikor a Matáv Rt. még kizárólagos jogosultsággal rendelkezett a nemzetközi hívások piacán – már megjelentek IP technológiát alkalmazó és az akkori szabályozás szerint közcélú távbeszélő szolgáltatásnak nem minősülő nemzetközi kimenő hívás szolgáltatások;

d) A nemzetközi hívások esetében a többi piachoz képest nagyobb gyakorisággal alkalmazzák a szolgáltatók az IP és/vagy kártyás behívó technológiát.

Mindezek alapján a Tanács megállapította, hogy a nemzetközi hívásokat mind a lakossági, mind a nem lakossági piac vonatkozásában a vizsgált piactól elkülönítve indokolt vizsgálni.

45

I.5.5. Behívókártyás hívások piacának különválasztása

A Tanács megállapította, hogy a funkcionalitás oldaláról a behívókártyás szolgáltatás a vizsgált piacon alkalmas a helyhez kötött nyilvános telefonszolgáltatás helyettesítésére, és a vizsgált időszakban ezt a nem lakossági felhasználók használták is.

A beérkezett adatok, valamint a piackutatások alapján azonban megállapítható, hogy a felhasználók többsége még nem él a kétszintű tárcsázás és az előre fizetett jelleg előnyeivel.

A kérdőíves felmérés elemzése alapján a Tanács megállapította, hogy a behívókártyás szolgáltatások még induló szakaszban vannak (lásd az 5. táblázatot).

A Tanács megállapította azt is, hogy a piacon lévő behívókártyás szolgáltatást nyújtó vállalkozások a szolgáltatást többségükben IP technológia felhasználásával valósítják meg. Az IP technológia az átviteli útnak csak olyan szakaszára terjed ki, amely nincs közvetlen kapcsolatban az előfizetői végberendezéssel. Az előfizetők a kétféle, egymástól különböző technológia hatását nem érzékelik. 5. táblázat: Behívókártyás szolgáltatás aránya a teljes nem lakossági belföldi hívásokhoz

Év 2001 2002 2003

árbevétele (MFt) 53 232 53 157 52 624Összes településen kívüli hívás forgalma (ezer perc) 1 540 630 1 498 750 1 469 958

árbevétele (MFt) 198 334 301Összes behívókártyás hívás forgalma (ezer perc) 3 569 7 093 8 972

árbevétel 0,37 % 0,63 % 0,57%%-os megoszlás forgalom 0,23 % 0,47 % 0,61%

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján Fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a behívókártyás szolgáltatással lebonyolított belföldi hívások az adott piac részét képezik. I.5.6. A közvetítő-választással (korábban szolgáltató-választással) indított hívások piacának különválasztása A Tanács megvizsgálta a közvetítő-választás alakulását az utóbbi 3 évben. A Tanács megállapította, hogy a közvetítő-választás elterjedése a teljes piac méretéhez képest még mindig nagyon alacsony részesedéssel bírt, annak aránya még az 1%-ot sem érte el. 6. táblázat: Szolgáltató-választás részesedése a teljes nem lakossági belföldi hívásokból

Év 2001 2002 2003

árbevétele (MFt) 53 232 53 157 52 624Összes településen kívüli hívás forgalma (ezer perc) 1 540 630 1 498 750 1 469 958

árbevétele (MFt) 0 488 1 495Összes szolgáltató-választásos hívás forgalma (ezer perc) 0 15 164 44 525

árbevétel 0,00 % 0,92 % 2,84 %%-os megoszlás forgalom 0,00 % 1,01 % 3,03 %

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján

46

Az árak vizsgálata során a Tanács megállapította, hogy a normál, illetve a közvetítő-választással indított hívások árai között nincs szignifikáns eltérés. Az IP technológia hatására ugyanaz állapítható meg, mint a I.5.5. pontnál. Fentiek alapján a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a közvetítő-választás útján indított hívások a vizsgált piac részét képezik. I.5.7. Az Internet elérési hívások különválasztása

A feltárcsázós Internet elérési hívásokat az előfizetők a helyhez kötött telefonszolgáltatók hálózatához csatlakozó Internet szolgáltatók43(ISP) elérése érdekében alkalmazzák. A feltárcsázós Internet elérési hívásoknak két formájuk van:

a) Internet elérési hívás analóg vonalról, ahol az elérhető adatátviteli sebesség 9,6-56 kbit/s közötti lehet (az előbbi érték az egyetemes szolgáltatásra jogszabályban előírt minimum44, a második érték az elméleti maximum);

b) Internet elérési hívás ISDN BRA (alapsebességű) digitális hozzáférésről, ahol az elérhető adatátviteli sebesség a hozzáférés mindkét „B” csatornájának a felhasználásával 128 kbit/s.

Az Internet elérési hívás felépítéséhez jogszabály45 által előírt módon kizárólag „BE-51-abcdef” alakú nem földrajzi hívószám használható, ahol a hatjegyű számból „a” a tarifát, „bc” a telefonszolgáltatót – és esetenként a közvetítőválasztás alkalmazását – jellemzi, míg a többi számjegy az Internet szolgáltatót azonosítja.

Az Internet elérési hívások jellemzője a beszéd összeköttetésénél jóval hosszabb (esetenként több órás) tartásidő. Emiatt a telefonszolgáltatók lehetőleg csak egy központ körzetén belül vállalják az Internet szolgáltató bekötését, mert az eltérő tartási profil váratlan torlódásokhoz vezethet a nem erre méretezett átviteli nyalábokon, ez azonban nem zárja ki a különböző körzetek közötti kapcsolat létrehozását.

Budapesten ajánl a szolgáltató lehetőséget arra, hogy a budapesti hálózat egyes központjai között az Internet elérési forgalmat átengedje a budapesti két tandem központ valamelyikén, megfelelő ellenszolgáltatásért.

A fentiekhez képest új elemet jelent, hogy az Eht.-ban a jelentős piaci erejű helyhez kötött telefonszolgáltatót terheli az a kötelezettség, hogy referenciaajánlatot készítsen Internet híváskezdeményezési forgalmi szolgáltatás nyújtására számfordítás nélkül46 vagy számfordítással47, amely utóbbi lehetővé teszi az Internet szolgáltatók áttelepülését a jogosult szolgáltatóhoz a régi „bc” szám megtartása mellett.

A telefonszolgáltatók az ISP-hez irányuló hívást hasonlóan kezelik, mint a többi nem földrajzi hívást, azaz számfordítás után egy előfizetői hozzáférési ponton végződtetik, mégpedig rendszerint ugyanazon számozási körzeten belül. Az Internethívás tehát ugyanolyan erőforrásokat vesz igénybe, mint egy helyi vagy helyközi I. hívás.

43 Elvileg mobil rádiótelefon hálózatról is kezdeményezhető feltárcsázásos Internet hívás, ha a hozzáférést beszédátvitel helyett átállítják adatátvitelre. Az elérhető adatsebesség a szokásos modulációs eljárás mellett kb. 14 kbit/s. 44 2003. évi C. tv. 117. § a) pontja 45 ANFT1. sz. melléklete 2. Függelékének 2F3 pontja 46 Eht. 113. § (1) bek. a) 47 Eht. 113. § (1) bek. b)

47

Az Internet hívások együttes kezelése a helyi és országos hívásokkal a következő táblázat alapján megalapozott:

7. táblázat: Árbevétel és forgalom dinamikája az adott piacon, az Internet szempontjából Nem lakossági piac 2001 2002 2003 Belföldi forgalom, Internet behívás nélkül (ezer perc) 4 061 550 3 627 744 3 373 810

Internet behívási forgalom (ezer perc) 725 528 1 018 575 1 123 108

Belföldi árbevétel, Internet behívás nélkül (MFt)1 72 297 70 365 70 097

Internet behívási árbevétel (MFt) 1 3 538 3 968 4 034Belföldi átlagár, Internet behívás nélkül (Ft/perc) 1,2 17,80 19,40 20,78

Internet behívási átlagár (Ft/perc) 1,2 4,63 3,90 3,59Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján

Megjegyzések a táblázathoz: 1. Az árbevételek a kapcsolási díjakat nem tartalmazzák. 2. Az átlagárak csak összehasonlító jellegűek és az árbevétel/forgalom hányadossal egyenlők. Amint a I.5.3. fejezetben lévő 1.-2. táblázatok mutatják, az Internet elérési hívások forgalmi részaránya jelentős volumenű (a vizsgált években az összes belföldi forgalom 15,2; 21,9 ill. 24,9%-a), azonban árbevétele jóval kisebb súlyú (4,3; 5,0 ill. 5,1%). Ennek oka az, hogy a szolgáltatók az Internet elérést csökkentett forgalmi díjjal kínálják. Megállapítható az is, hogy a forgalom volumene és az árbevétel növekszik, de az átlagár csökken, tehát itt – a lakossági piaccal ellentétben – nem érezhető a szélessávú Internet elérés terjedésének a hatása.

A Tanács megállapította, hogy nem indokolt az Internet elérési hívások és a helyi és/vagy országos hívások között a megkülönböztetés, mert ugyanazok a szolgáltatók nyújtanak Internet elérést, amelyek a belföldi hívásokat nyújtják előfizetőiknek. Az adatgyűjtés azt mutatja, hogy az Internet elérés vonatkozásában az öt hagyományos telefonszolgáltató játssza a fő szerepet; az alternatív szolgáltatók inkább az üzleti beszéd- és faxforgalomra helyezik a hangsúlyt.

A különválasztást az sem indokolja, hogy az Internet elérés szabályozott áron48 történik. A szolgáltatók piaci szerepénél mind árbevétel, mind forgalom szempontjából ezt a hívásfajtát is számba kell venni.

Fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy az Internet elérésére irányuló hívások a vizsgált piac részét képezik. I.6. A helyettesítés vizsgálatának módszere

Az EU Bizottság által ajánlott egyik módszer a keresleti és kínálati helyettesítés mérésére, ezen keresztül az érintett szolgáltatási piac és földrajzi piac meghatározására a hipotetikus monopolista teszt49 (a továbbiakban: HM teszt).

A Tanács – megvizsgálva a vezetékes kiskereskedelmi piacokon a HM teszt alkalmazásának lehetőségét – arra a megállapításra jutott, hogy ennek használatát az alábbi probléma korlátozza.

48 30/2001.(XII.23.) MeHVM rendelet 3. §. 49 Tájékoztató 40. pont

48

A vezetékes kiskereskedelmi piacon a vizsgált időtávban (2001-2003) a kiskereskedelmi árak szabályozottak voltak50, ez elvileg nem teszi lehetővé HM teszt alkalmazását.51 A Tájékoztató 42. pontjában foglalt további gondolatmenet szerint azonban, ha a szabályozás költségalapú árat hoz létre, azt versenyképes árnak kell tekinteni. A Tájékoztató 28. lábjegyzete szerint viszont „az olyan árszabályozás eredményeként létrejövő árakról, melynek célja nem a költségalapú árak, hanem egy megfizethető ajánlat biztosítása, nem feltételezhető, hogy versenyképes szinten vannak, és nem is szolgáltathatnak a SSNIP teszt alkalmazásának kiindulópontjaként.” A Tanács megállapította, hogy a vizsgált piacon a korábbi árszabályozás az utóbbi esetkörbe tartozik, tehát célja a hozzáférési szolgáltatások elérhetősége, megfizethetősége volt, s nem a költségalapúság megteremtése, így a HM teszt elvileg nem alkalmazható. I.7. Helyettesítés vizsgálata

A Tanács olyan helyettesítési lehetőségeket keresett, amelyek a kiskereskedelmi árak emelése esetén a piacon szerephez juthatnak. Az esetleges helyettesítési lehetőségek mindemellett befolyásolják a vizsgált piac határait is. I.7.1. Keresleti helyettesítés

A más szolgáltató által versenytársként nyújtott, tartalmilag azonos telefon-szolgáltatás – amennyiben az az adott területen elérhető – nem a helyettesíthetőség körébe tartozik.

A kiskereskedelmi szinten lehetséges keresleti helyettesítés vizsgálata során a Tanács megvizsgálta, hogy elméletileg mely szolgáltatások jöhetnek szóba a korábban meghatározott bejelentett szolgáltatás helyettesítőjeként. Ez alapján a Tanács a következő, a fogyasztók számára hozzáférhető helyettesítési lehetőségeket vizsgálta meg:

1. mobil rádiótelefon hálózaton, 2. bérelt vonallal, 3. Interneten nyújtott kétirányú beszédátvitel útján

kezdeményezett belföldi hívások.

A vizsgálatok során a Tanács arra a kérdésre kereste a választ, hogy ezek a helyettesítési lehetőségek hatást gyakorolnak-e a kiindulási piac, tehát a „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” kiskereskedelmi piacának határaira. 1.7.1.1. Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött nem lakossági

telefonszolgáltatások helyettesítése mobil rádiótelefon hozzáféréssel A Tanács megvizsgálta a helyi és/vagy országos, helyhez kötött nem lakossági telefonszolgáltatások helyettesíthetőségét mobil rádiótelefon szolgáltatásokkal. Ennek során megvizsgálta a bejelentett szolgáltatás egyes összetevőit, valamint a szolgáltatás igénybevételének egyéb körülményeit.

50 3/2002. (I. 21.) MeHVM rendelet JPE szolgáltatók kiskereskedelmi „ársapka” jellegű szabályozásáról, melynek hatályát a 4/2004. (III. 24.) IHM rendelet az egyetemes szolgáltatások díjaira szűkítette, valamint a 30/2001. (XII. 23.) MeHVM rendelet az Internet elérési díjakról 51 Tájékoztató 42. pont „Elvileg a „hipotetikus monopolista teszt” csak az olyan áruk vagy szolgáltatások tekintetében mérvadó, amelyek ára szabadon meghatározott és nem szabályozott.”

49

A Tanács külön megvizsgálta a helyettesítés kérdését a fenti helyhez kötött szolgáltatás minden egyes összetevőjére, úgymint:

- helyi hívások - településen kívüli hívások, - „színes” (díjmentes, osztott díjas, emeltdíjas) számok hívása, - mobil számok hívása, - Internet elérés hívása, - egyéb belföldi hívások.

A Tanács vizsgálatát a felsorolt hívások egyes funkcionális összetevői szerint végezte. Ennek során megállapította, hogy a fenti hívások – mobil helyettesítés esetén – a következő hívástípusokkal helyettesíthetők:

- helyi hívások mobil-helyhez kötött hívások - településen kívüli hívások mobil-helyhez kötött hívások - „színes” számok hívása mobil-helyhez kötött hívások - mobil számok hívása mobil hálózaton belüli vagy mobil-mobil hívások - Internet elérés hívása nincs megfelelője - egyéb belföldi hívások mobil-helyhez kötött hívások.

A Tanács vizsgálatainak eredményeképpen megállapította, hogy a bejelentett szolgáltatásnak az I.4. pontban felsorolt funkcionális összetevői közül mobil rádiótelefonnal az a), b), da), db), e) és f) pontokban megjelöltek teljesíthetők mobil rádiótelefon hozzáférés igénybevétele esetén is. A Tanács azonban eltéréseket talált a szolgáltatás egyéb, lényeges funkcionális összetevői és igénybevételi körülményei vonatkozásában. Ezek az eltérések a következők:

a) Az I.4. dc) és dg) pontok vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy a rendhagyó díjazású számok az esetek jelentős részében nem érhetők el mobil hálózatokból. Különösen igaz ez a helyi díjas számokra, amelyek mobil hálózatokra nem értelmezhetőek, de a prémiumdíjas számokra is, mert a helyhez kötött telefon szolgáltatók a szabályozott árú összekapcsoláson keresztül nem tudják érvényesíteni a szokásosnál magasabb kiskereskedelmi haszonkulcsukat.

b) Az I.4. dd) pontban szereplő hívástípus sem mindig értelmezhető a mobil

hálózatokban, mert a mobil szolgáltatók nem rendezkedtek be a távhívások és nemzetközi távhívások kezelői segítésére.

c) Az I.4. de) pontban szereplő Internet behívásos (dial-up) és a df) pontban szereplő

faxhívás szolgáltatás a mobil hálózatban azért nem értelmezhető, mert az elsődlegesen hangszolgáltatásra tervezett mobil rádiótelefon hálózat csak mérsékelt sebességgel52 és a hálózati végpont különleges beállítása esetében alkalmasak adatátvitelre. Ugyanaz a hálózati végpont vagy hangszolgáltatásra, vagy adatátvitelre alkalmas csupán és a végberendezés is különleges GSM távmásoló készülék kell, hogy legyen.

52 Adatátvitelre beállított végpont esetén max. 14 kbit/s

50

A GSM hálózatban alkalmazható GPRS hívás53 – magasabb hozzáférési díja és eltérő tarifái miatt – szóba sem jöhet helyettesítésre.

d) Az I.4. c) pont vonatkozásában lényeges különbség mutatkozik a helyhez kötött hívások, illetve az azokat helyettesítő mobil hívások átlagos hívásdíja között, ami az alábbi számítási módszer segítségével jól bemutatható.

A különféle irányokba menő hívások a fent leírt módon változnak meg, amennyiben azokat mobil hálózatból kezdeményezik. Feltételezve, hogy az előfizető hívási szokásait a helyettesítés csak hosszabb idő után befolyásolja, a helyettesítés megítélésénél figyelembe kell venni az előfizetők hívási szokásait. Erre a piackutatás során kapott a Tanács adatokat:

Forrás: Szonda-Ipsos: Telekommunikációs szokások, 2003 december

2. ábra

Ha a fenti ábrán látható hívásgyakorisági adatokat átszámítjuk az összes kezdeményezett hívás gyakoriságává (a heti min. 1 hívást 1/7-es szorzóval véve figyelembe), a nemzetközi hívásokat figyelmen kívül hagyva, a hívások a következő megoszlást mutatják:

53 General Packet Radio Service – általános csomagkapcsolt rádiószolgálat

9

2

3

70

1

33

13

52

28

86

97

64

82

24

12

1

2

2

1

1

1

33

23

54

3

2

3

Internet

vezetékes SMS

nem földrajzi

nemzetközi

mobilszámok

belföldi távolsági

helyi számok

%rendszeresen ritkán egyáltalán nem válaszhiány

Milyen gyakran kezdeményeznek hívást a különböző hívásirányokba

A vezetékes telefonnal rendelkezők körében

N=1365

HT

51

Helyhezkötött nem lakossági belföldi hívások eloszlása, %

45,9

25,2

18,9

5,8 4,2

helyi

belföldi helyhezköt.

mobil

Internet

egyéb

Forrás: 2. ábra

3. ábra A változatlan hívási szokások és a hívástípusok fenti helyettesítése alapján a mobil rádiótelefon hálózatból indított hívásokra a következő megoszlás adódik (a nemzetközi és Internet elérési hívásokat figyelmen kívül hagyva):

Mobil belföldi helyettesítő hívások, %

79,9

20,1

mobil-helyhezköt.

mobil-mobil

4. ábra

A Tanács ezután megvizsgálta a szolgáltatók legelterjedtebb üzleti díjcsomagjait és elvégezte a számításokat a hívások átlagos percdíjára vonatkozólag. A számítások során az egyes díjcsomagok percdíjai a 2. és a 3. ábrán mutatott súlyozással kerültek átlagolásra. A mobil-mobil hívások esetében a számítás során olyan általános megközelítés került alkalmazásra, hogy a hívások harmada válnék mobil hálózaton belüli, kétharmada pedig mobil-mobil közötti hívássá. Ezt követően a Tanács a számításba vett díjcsomagok súlyozott átlag percdíjainak számtani átlagát képezte.

A helyhez kötött hálózatokban alkalmazott kapcsolási díjat percdíjra számolta át a Tanács, alapul véve a nem lakossági vezetékes hívások átlagos 2,0 perces tartási idejét (lásd az 5. ábrát).

52

8. táblázat: A nagyobb helyhez kötött telefonszolgáltatók néhány jellemző lakossági díjcsomagjának adatai Matáv Invitel Monor Hungarotel Emitel

Bázis Kon-troll

Ritmus standard

Alap-hang

Virtu-óz

Általá-nos

Alap-hang

Alap 1. számú

Alap Kedvez-ményes

Start

csúcs 11,10 20,00 8,75 15,25 12,5 11,75 11,75 17,75 21,30 15,22 45,66 15,22Helyi/Internet hívás (súlyozás: 0.579) kedvezm. 5,55 20,00 5,55 6,25 6,5 5,25 5,25 8,00 9,60 5,46 16,38 5,46

csúcs 31,63 40,00 22,5 31,50 27,5 30,00 30,00 35,88 43,06 31,25 93,75 31,25Belföldi/egyéb távhívás átlag* (súlyozás: 0,219) kedvezm. 15,95 40,00 15,95 15,75 14,5 15,00 15,00 14,38 17,26 16,26 48,75 16,26

csúcs 73,47 64,90 73,45 103,17 97,5 70,29 70,29 105,00 126,00 73,48 106,00 73,48Mobil hívás átlag (súlyozás: 0,204) kedvezm. 50,14 65,80 50,14 69,83 65,58 48,42 48,42 68,57 82,27 50,15 82,65 50,15

Átla

gos p

ercd

íj ka

pcs.

díjja

l egy

ütt

csúcs 28,92 34,37 25,02 36,64 32,98 28,18 28,18 39,57 47,49 30,94 71,20 30,94 39,14 Átlagos vezetékes percdíj kedvezm. 17,04 34,54 17,04 21,06 20,02 16,28 16,28 21,32 25,59 17,08 38,42 17,08 24,75 Kapcsolási díj egy percre vetítve 2,00 0 1,56 3,12 2,00 3,74 3,74 0 0 4,59 4,59 4,59 * minden hívást a legdrágább „belföldi távhívás” díjjal véve figyelembe, átlagolva a különböző végződtetési díjak között Forrás: a telefon szolgáltatók Interneten 2004 augusztusában közzétett díjcsomagjai 9. táblázat: A mobil rádiótelefon szolgáltatók néhány jellemző díjcsomagjának adatai

T-mobil Pannon Vodafone

Társ

algó

Szer

vusz

Partn

er-1

Dom

ino1

Dom

ino

Nap

2

Pann

on 5

0

Pann

on

100

Hor

izon

t Pe

rfek

t

Hor

izon

t B

ónus

z

Prak

tikum

C

lass

ic

Hap

py

Vod

afon

e 90

Vod

afon

e 15

0

Vita

max

Vita

max

U

no

csúcs 98,75 123,75 67,50 106,25 41,50 36,00 32,00 30,00 89,00 95,00 69,00 35,00 29,00 66,00 39,00Helyhezkötött hálózatba (súlyozás: 0,756)

kedvez-ményes

62,50 32,50 50,00 36,25 41,50 36,00 32,00 30,00 89,00 55,00 19,00 35,00 29,00 30,00 39,00

csúcs 61,25 111,25 65,00 62,50 41,50 36,00 32,00 30,00 59,00 69,00 69,00 35,00 29,00 66,00 39,00Saját hálózatba (súlyozás: 0,065) kedvez-

ményes 27.50 27,50 27,50 31,25 41,50 36,00 32,00 30,00 59,00 30,00 19,00 35,00 29,00 30,00 39,00

csúcs 123,75 123,75 82,50 118,75 48,75 36,00 32,00 30,00 89,00 95,00 69,00 35,00 29,00 66,00 39,00Más mobil hálózatba (súlyozás: 0,128)

kedvez-ményes

61,25 48,75 75,00 118,75 48,75 36,00 32,00 30,00 89,00 55,00 19,00 35,00 29,00 30,00 39,00

Átla

gos p

ercd

íj

csúcs 99,58 122,91 69,34 104,99 42,47 36 32 30 86,99 93,25 69 35 29 66 39 71,33 Átlagos mobil percdíj3 kedvez-

ményes 59,98 34,34 51,84 46,97 42,47 36 32 30 86,99 53,32 19 35 29 30 39 47,16

3 a vezetékes hívási szokásokkal súlyozva

A fenti módszer szerint kapott eredmény azt mutatta, hogy a helyhez kötött hívási szokások szerint kialakuló mobil átlagos percdíjak csúcsidőben 82%-kal, kedvezményes időszakban 91%-kal múlják fölül a helyhez kötött átlagos percdíjakat.

e) A Tanács a piackutatások eredményei alapján arra a megállapításra jutott, hogy a

beszédkapcsolatok terén differenciálódás indult meg a helyhez kötött és a mobil telefonhasználat terén. Ennek egyik legjellemzőbb adata a hívások, ezen belül a belföldi hívások tartási ideje, amely a helyhez kötött telefon hálózatban a következő képet mutatja:

Vezetékes hálózatról kezdeményezett beszélgetések átlagos hossza Internet-használat nélkül, perc

2,52,63,0

2,6 2,7 2,5 2,5 2,7

2,12,12,2 2,1 2,1 2,0 2,0 2,0

2,32,32,62,3 2,4 2,2 2,2 2,3

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

02/I. 02/II. 02/III. 02/IV. 03/I. 03/II. 03/III. 03/IV.

Egyéni beszélgetés Üzleti beszélgetésBeszélgetések összesen

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján

5. ábra Ugyanakkor a mobil rádiótelefon hálózatban – ahol a lakossági és nem lakossági hívások megkülönböztetésére nincs mód – az adatok a következő képet mutatják:

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján 6. ábra

A mobilbeszélgetések átlagos hosszának változása

1,0

1,1

1,2

1,3

1,4

1,5

99/I.

99/II

.

99/II

I.

99/IV

.

00/I.

00/II

.

00/II

I.

00/IV

.

01/I.

01/II

.

01/II

I.

01/IV

.

02/I.

02/II

.

02/II

I.

02/IV

.

03/I.

03/II

.

03/II

I.

03/IV

.

Mobilbeszélgetések átlagos hossza (perc)

54

A differenciálódás abban a kézenfekvő tényben nyilvánul meg, hogy a helyhez kötött telefonhívások általában háztartáshoz, vállalkozáshoz, intézményhez, hivatalos szervezethez irányulnak, míg a mobil hívások személyes jellegűek és azokat csak a legritkább esetben továbbítják más személyhez. A mintegy 1,5-2-szeres tartásidő a helyhez kötött telefonról indított hívások esetén is ezt bizonyítja. Másrészről a tartásidőkben megnyilvánuló különbség feltehetően arra is rámutat, hogy a mobilhívás nemcsak objektíve drágább (ld. az előző pontot), hanem a fogyasztók szubjektíve drágábbnak is érzik.

Ugyancsak ezt a differenciálódást támasztja alá az a tény, hogy annak ellenére, hogy a mobil rádiótelefon-szolgáltatók előfizetőinek száma több, mint kétszerese a helyhez kötött telefonszolgáltatók előfizetőinek, a mobil rádiótelefon-hálózatok összforgalma még 2003 végére sem érte el a helyhez kötött hálózatok előfizetői összforgalmát.

01 0002 0003 0004 0005 0006 0007 0008 0009 000

2001 2002 2003

Helyhezkötött és mobil belföldi forgalom

Mobil belföldi forgalom,millió percVezetékes belföldiforgalom, millió perc

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján

7. ábra Az egy előfizetőre jutó átlagos forgalom az előző ponthoz hasonló képet mutat a kétféle hálózat vonatkozásában:

55

0

100

200300

400

500

600700

800

900

99/I.

99/II

I.

00/I.

00/II

I.

01/I.

01/II

I.

02/I.

02/II

I.

03/I.

03/II

I.

Egy aktív mobilelőfizetésre eső átlagos beszédpercEgy aktív vezetékeselőfizetésre jutóátlagos beszédperc

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján

8. ábra

f) A Tanács áttekintette a nem lakossági piacokon az alközpontok esetében alkalmazott

GSM adapterek használati módját és azt a kérdést, hogy ezek mennyiben befolyásolják a helyettesíthetőséget. A GSM adapterekkel kapcsolatban megállapítható, hogy azokat igen gyakran egyedi ügyfélszerződések keretében használják. Az esetleg így kialakuló kedvezményes tarifáktól eltekintve a hívásdíjak hasonlóak a d) pontban bemutatott díjakhoz. Gyakori, hogy a nem lakossági előfizetők saját munkatársaik belső mobil elérésének eszközéül használják a GSM adaptereket. Az általuk indukált esetleges kifelé menő forgalom a forgalmi jellemzők és a funkcionalitás elemzése során bemutatásra került. Összességében a GSM adapterek használata a helyettesítésről kialakuló képet lényegileg nem befolyásolja.

A Tanács a helyhez kötött nem lakossági helyi és/vagy belföldi telefon hívások helyettesíthetőségének a vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi fenti szempont figyelembevételével a mobil rádiótelefon hívások a vizsgált időszakban nem tekinthetők helyettesítő szolgáltatásnak.

I.7.1.2. Bérelt vonallal történő belföldi hívások helyettesíthetősége

A Tanács megvizsgálta a helyhez kötött belföldi telefonhívások helyettesítésének lehetőségét bérelt vonalon keresztül kezdeményezett, távoli telefonközponton keresztül felépülő hívásokkal.

Általában megállapítható, hogy a bérelt vonal csak a nem lakossági előfizetők esetében lehet üzletileg kifizetődő a magas bérelt vonali díjak miatt, de beszédátvitel érdekében igénybevett sávszélesség kizárja a szélessávú kihasználást. Emellett a vállalkozások részére a helyi hívások lehetőségét is biztosítani kell. Az ilyen távoli bekötésről elmondható, hogy az jellegzetesen a vállalkozás érdekkörének elérésére létrehozott második választási irány a vállalkozás alközpontjaiban.

A Tanács megállapította, hogy a bérelt vonal a helyhez kötött telefonról végezhető nem lakossági belföldi hívásnak nem helyettesítője, ezért nem indokolt e szempont további vizsgálata, illetve a vizsgált kiskereskedelmi piac meghatározására e szempont nincs hatással, ezért a szolgáltatási piac e szempont szerint nem bővíthető.

56

I.7.1.3. Számítógépek közötti, az Internet hálózaton megvalósított kommunikáció és a belföldi hívások helyettesíthetősége

A számítógép-számítógép közötti kommunikáció biztosításához a következő feltételek szükségesek: - mindkét félnek legyen bekapcsolt számítógépe (modemmel, terminál adapterrel, stb.), - mindkét félnek legyen Internet hozzáférése, - a cím kölcsönösen ismert legyen.

Ez esetben a hívottat csak akkor lehet elérni, ha annak Internet címét ismerjük, számítógépe be van kapcsolva, és bejelentkezett az Interneten, ezek hiányában a hívó nem tudja jelezni beszélgetési igényét. A nyilvános helyhez kötött hálózat esetében ezt a problémát a csengetés oldja meg.

Magyarországon a Tanácsnak nincs tudomása olyan bejelentett, vagy működő helyhez kötött telefonszolgáltatóról, amely a leírt, számítógép-számítógép közötti beszédkommunikációt közvetlen szolgáltatásként nyújtaná. A legtöbb esetben a számítógép-számítógép közötti kommunikáció az Internet szolgáltató által nyújtott szolgáltatás igénybevételéből származó lehetőségként fogható fel (Skype programcsomag).

A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy jelenleg és a vizsgált időtávon belül a számítógép-számítógép közötti kommunikáció nem helyettesítője a helyhez kötött telefonról végezhető nem lakossági belföldi hívásnak. Ezért nem indokolt e szempont további vizsgálata, illetve a vizsgált kiskereskedelmi piac meghatározására e szempont nincs hatással, ezért a szolgáltatási piac e szempont szerint nem bővíthető.

I.7.2. Lánc-helyettesítés

Helyettesíthetőségi lánc akkor keletkezik, amikor ugyan bizonyítható, hogy az „A” és „C” áruk nem közvetlenül helyettesíthetőek, a „B” áru mind az „A”, mind a „C” árut képes helyettesíteni és ezért az „A” és „C” áruk azonos árupiacon lehetnek, mivel árazásukat korlátozhatja a „B” áru általi helyettesíthetőségük.

Az előző pontokban említett lehetséges helyettesítők egyike sem bizonyult valódi helyettesítőnek, így a lánc közepén hiányzó szem (B) hiánya miatt a Tanács megállapította, hogy lánc-helyettesítés sem áll fenn. I.7.3. Kínálati helyettesítés

A vizsgálat tárgya annak kiderítése, hogy mi a valószínűsége annak, hogy a kérdéses piacon jelenleg nem működő vállalkozások úgy döntenek-e, hogy rövid időn belül egy relatív, vagyis kismértékű de jelentős és tartós áremelkedés után belépnek a piacra.

A Tanács a kínálati helyettesítés kapcsán megvizsgálta a szóba jöhető vállalkozásokat abból a szempontból, hogy meglévő hálózatuk alkalmas lehet-e a vizsgált piac részét képező szolgáltatások nyújtására. Megállapította, hogy három ilyen lehetséges vállalkozás típus létezik, mely részben alkalmas infrastruktúrával rendelkeznek:

1. vezetékes műsorelosztó szolgáltatók,

2. nem nyilvános jellegű, helyhez kötött telefon tevékenységet végző54 vállalkozások,

54 Ezek vagy nem nyilvános helyhezkötött telefon szolgáltatók, vagy nagyobb hálózattal rendelkező magánhálózat üzemeltetői, amelyek elvileg kiléphetnek a nyilvános szolgáltatások piacára.

57

3. áramszolgáltató vállalatok.

A piacralépés korlátainak vizsgálata során a Tanács megállapította, hogy a jogi korlátok jelentéktelenek, a szolgáltatás bejelentése után a szolgáltatás nyújtása azonnal megkezdhető55.

A strukturális korlátok vizsgálata során a Tanács megállapította, hogy a piacralépés a meglévő infrastruktúrán túlmenően jelentős beruházásokat igényel. Ilyenek pl.:

- vezetékes műsorelosztó hálózat esetén a fejállomás csatlakoztatása a telefonhálózat valamely kapcsolóközpontjához, a közbenső erősítők szünetmentes áramellátása, az előfizetők ellátása megfelelő modemekkel;

- magánhálózattal rendelkező vállalkozás telefonhálózata esetén az előfizetői nyilvános hálózat kiépítése, összekapcsolás a nyilvános telefonhálózattal, megfelelő számlázó rendszer kiépítése;

- áramszolgáltató hálózat esetén a vivőfrekvenciás áthidaló hálózat kiépítése, az előfizetői hozzáférés eszközei, összekapcsolás más nyilvános telefonhálózattal.

A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy egy rivális vállalkozás rendelkezik egy bizonyos szolgáltatás nyújtásához szükséges erőforrások egy részével, nem bír jelentősséggel akkor, ha a kérdéses szolgáltatás nyereséges nyújtása komoly további befektetést igényel.

Tekintettel arra, hogy a vezetékes hálózatépítés igen költséges vállalkozás, hozzájárul ehhez a hálózatba beépítendő kapcsolóeszközök tetemes beruházási költsége, a Tanács megállapította, hogy kínálati oldalról helyettesítő hatás nincs.

A Tanácsnak tudomása van arról, miszerint egyes (áramszolgáltató, illetve kábeltelevíziós) vállalkozások készülnek belépni az adott piacra, azonban ezen vállalkozások esetleges belépéséről (tervek, elképzelések formájában) meglévő információk még nem vehetők figyelembe a kínálati helyettesíthetőség vizsgálata szempontjából.

A Tanács megállapította, hogy a piacelemzés lezárásának időszakában kezdte meg működését a UPC Magyarország Kft. kábeltelevíziós hálózaton nyújtott szolgáltatása, amely a kínálati helyettesítés vizsgálatakor szóba jöhetne. Tekintve azonban, hogy konkrét, a többi szolgáltatóéval összehasonlítható adatok sem a hozzáférések száma, sem a bevételek szempontjából nem állnak a Tanács rendelkezésére, ez a szolgáltatás nem kerülhetett bevonásra a piac részletes elemzésébe.

A piac vizsgálata során a Tanács megállapította, hogy a vizsgált piacon nincsen kínálati oldali helyettesítési lehetőség. A fentiek alapján ezért nem indokolt e szempont további vizsgálata, illetve a vizsgált kiskereskedelmi piac meghatározására e szempont nincsen hatással, ezért e szolgáltatási piac e szempont szerint nem bővíthető.

A szolgáltatási piac meghatározásának eredménye:

A piacmeghatározás során a Tanács az IHM rendeletben meghatározott, 5. számmal jelölt kiskereskedelmi piac, azaz a „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” piac vizsgálatából indult ki.

55 Eht. 77. § (1) bek.

58

A Tanács a kiskereskedelmi piac I. 7. pontban foglalt vizsgálata során megállapította, hogy nincsenek olyan keresleti, vagy kínálati helyettesítési lehetőségek, amelyek a vizsgált piac szélesítését indokolták volna.

Ezért a Tanács megállapítja, hogy a szolgáltatási piac a piacmeghatározás során az I.3. és I.4. pontokban leírt a nem lakossági felhasználók számára nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások kiskereskedelmi piaca. I. 8. Földrajzi piac meghatározása I.8.1. A földrajzi piac kiterjedése

A Tanács a piac földrajzi kiterjedését a homogén versenyfeltételek megléte alapján határozza meg. A legfontosabb vizsgálandó tényezők ennek során a következők:

• Helyi hálózattal való ellátottság, • Jelentős előfizetői bázis megléte, • A szolgáltatás bejelentése, valamint a lekötött és/vagy kijelölt számmezők az egyes

számozási körzetekben, • Egyetemes szolgáltatási terület kiterjedése.

A földrajzi piac vizsgálata során a Tanács elsődlegesen a hálózat által lefedett terület kiterjedését vizsgálta. Másodsorban vizsgálta továbbá a közvetítő-választás útján kezdeményezett helyhez kötött belföldi nem lakossági hívásokat. Megállapította, hogy a közvetítő-választás igénybe vételével bonyolított hívások volumene olyan csekély (lásd 6. táblázat adatai)hogy, ez a homogén versenyfeltételek alakulására nincsen hatással. A földrajzi piac Tanács általi vizsgálatának alapja, legkisebb területi egysége a számozási körzet56. A fenti tényezők alapján a Tanács az 54 db számozási körzetben egyenként vizsgálta meg a versenyfeltételek homogenitását, és megállapította, hogy az 54 számozási körzetben külön-külön a versenyfeltételek homogének. A következő lépésben a Tanács megvizsgálta, hogy melyek azok a számozási körzetek, ahol a versenyfeltételek egyformák. A vizsgálat eredménye alapján a Tanács megállapította, hogy a számozási körzetek egyenkénti megvizsgálásával és fokról fokra haladó csoportosításával 5 db olyan földrajzi piac határozható meg, melyben

1. a versenyfeltételek külön-külön homogének, 2. szignifikánsan különböznek a többi terület versenyfeltételeitől, és 3. együttesen az ország teljes területét lefedik.

A Tanács megállapította, hogy a fenti kritériumoknak megfelelő öt földrajzi piac mindegyikén tapasztalható, hogy egyetlen szolgáltató számára a versenyfeltételek jóval kedvezőbbek, mint az összes többi szolgáltató számára. Ez a kedvezőbb feltételek között levő szolgáltató mindegyik esetben megegyezik a korábbi koncessziós szolgáltatóval. A homogén versenyfeltételekkel rendelkező földrajzi piacokat a 9. táblázat tartalmazza. A földrajzi piacok összefoglaló táblázata a következő:

56 A számozási körzet a 72/2004.(IV.15.) Korm.rendelet 1. sz. mellékletének 2. pontjában, továbbá a 26/1993.(IX.9.) KHVM rendelet melléklete Függelékének F2 pontjában meghatározott földrajzi terület.

59

9. táblázat: Homogén versenyfeltételekkel rendelkező földrajzi piacok

Földrajzi piacok Számozási körzetek számai Volt koncessziós szolgáltató

1. földrajzi piac 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99

Matáv Rt.

2. földrajzi piac 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.

3. földrajzi piac 32, 66, 68, 89, 95 Hungarotel Távközlési Rt.4. földrajzi piac 77, 78, 79 Emitel Távközlési Rt. 5. földrajzi piac 29 Monor Telefon Társaság

Rt. Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján I.8.2. A nem volt koncessziós szolgáltatók hatása a földrajzi piac kiterjedésére A Tanács az adatlapok alapján megállapította, hogy az adott szolgáltatási piacon – a fenti 5 volt koncessziós szolgáltatón kívül – Magyarország területén 2003. évben a következő szolgáltatók mutattak ki (csekély mértékű) árbevételt és/vagy forgalmat:

AMTEL Hang és Internet Kommunikáció Magyarország Kft. országos BankNet Adatátviteli és Műszaki Fejlesztő Kft. országos BT Limited Magyarország Fióktelepe országos Correct Business Network Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. országos eTel Magyarország Távközlési Kft. országos GTS-DataNet Távközlési Kft. országos H1 Telekom Távközlési és Kereskedelmi Kft. országos NETCALL Távközlési Szolgáltató Rt. országos PanTel Távközlési Kommunikációs Rt. országos PRIVATE TEL Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. országos 4VOICE Távközlési Kft. országos

Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek és a szolgáltatás-bejelentések hatósági nyilvántartása alapján A Tanács a szolgáltatás-bejelentések alapján megállapította, hogy ezen szolgáltatók tevékenységi területe országos kiterjedésű. A versenyfeltételek homogenitásának vizsgálata alapján megállapította, hogy ezen szolgáltatók tevékenysége a földrajzi piacok fenti meghatározását egyelőre nem befolyásolja (lásd a 10. táblázatot). I.8.3. Helyettesítő szolgáltatások hatása a földrajzi piac kiterjedésére Tekintettel arra, hogy mivel a Tanács megállapítása szerint az I.7.1.-I.7.3. pontokban foglaltak alapján sem keresleti, sem kínálati helyettesítés a vizsgált piac vonatkozásában nem áll fenn, a fent meghatározott földrajzi piacok módosítása erre való tekintettel nem szükséges. I.9. A piac alakulása a jövőbeli időtávon belül A Tanács megállapította, hogy a koncessziós kizárólagosság teljes feloldása (2002. november 2.) óta megfigyelhető a volt koncessziós szolgáltatók, különösen a Matáv Rt. és az Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. kölcsönös (nem lakossági) migrációja egymás volt szolgáltatási területére. Várható, hogy ez a migráció a jövőben a lakossági piacon is megjelenik annak

60

köszönhetően, hogy a legújabb jogszabályok57 szerint a közvetítőválasztás kiterjedhet a helyi hívásokra is.

A Tanács megállapítja, hogy ugyanakkor a vizsgált időtávon belül még nem várható, hogy a volt koncessziós szolgáltatók elvesztenék piaci részesedésben mért túlsúlyukat. Ezt alátámasztja, hogy 2004 folyamán is jelent meg az országban több olyan új szolgáltató58, amelyik az adott piacon alacsony nemzetközi hívásdíjakat is kínálva igyekszik elhódítani előfizetőket a volt koncessziós szolgáltatótól. I.10. A piacazonosítás következtetései A Tanács elvégezte a piacazonosítást az IHM rendeletben meghatározott „5. Nyilvánosan elérhető, helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefon szolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” elnevezésű kiskereskedelmi piacból kiindulva, a versenyjog elveinek alapján, az EU elektronikus hírközlési keretszabályozására figyelemmel a hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően. Az elvégzett vizsgálat alapján a Tanács megállapította, hogy a fent meghatározott piac Magyarországon, a magyar viszonyoknak megfelelően a szolgáltatási piac és a földrajzi piac meghatározását együttesen figyelembe véve öt piacra bomlik, amelyek egymástól a nyújtott és igénybevett szolgáltatásokat tekintve nem, csak földrajzi területükben különböznek, és együttesen lefedik Magyarország egész területét. A szolgáltatási piac és a földrajzi piac vizsgálata után a Tanács öt elkülönült piacot határozott meg, amelyek a következők:

1. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a közcélú távbeszélő-hálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX.9.) KHVM rendelet (továbbiakban: Struktúraterv) melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak felosztási tervéről szóló 72/2004.(IV.15.) Korm.rendelet (továbbiakban: ANFT) 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 1, 22, 23, 26, 34, 35, 36, 37, 42, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 52, 53, 54, 56, 59, 69, 72, 73, 74, 75, 76, 82, 83, 84, 85, 87, 92, 93, 94, 96, 99 hívószámú körzeteiben.

2. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 24, 25, 27, 28, 33, 57, 62, 63, 88 hívószámú körzeteiben.

3. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 32, 66, 68, 89, 95 hívószámú körzeteiben.

4. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a

57 Elsősorban a 73/2004.(IV.15.) Korm.rendelet 3. § (3) bek. b) pontja alapján 58 Pl. TELE2

61

Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 77, 78, 79 hívószámú körzeteiben.

5. Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a Magyar Köztársaság területének a Struktúraterv melléklete függelékének F2. pontja, továbbá az ANFT 1. sz. mellékletének 2. pontja alapján meghatározott, 29. hívószámú körzetében.

I.11. Az érintett piac vizsgálata A piac meghatározása után a Tanács megvizsgálta, hogy a meghatározott piacok szabályozási szempontból érintettnek tekinthetők-e az alábbiak szerint: a) A versenyviszonyok vizsgálata, amelyen belül annak elemzése, hogy:

aa) létezik-e az érintett piacon tartósan magas piacra lépési korlát?

ab) a piaci jellemzők alapján, az érintett piac a hatékony versenyhez való közeledést mutatja-e?

b) A versenyjogi eszközök önmagukban elégségesek-e a versenykorlátok kezelésére. I.11.1. Piacra lépési korlátok

A belépési korlátoknak alapvetően két fajtája van, a jogi-adminisztratív és strukturális korlátok. Jogi és adminisztratív korlátok akkor érvényesülnek, amikor a belépőre vagy belépni szándékozóra nézve hátrányos feltétel forrása nem gazdasági jellegű, hanem a piacon érvényesülő jogszabályi, adminisztratív vagy egyéb állami szabályozás következménye. Strukturális korlátok abban az esetben léteznek, amennyiben a piacra újonnan belépő vagy belépni szándékozó egyenlőtlen feltételekkel szembesül az alkalmazott technológia és a piacra jellemző költségviszonyok miatt. Adminisztratív és jogi korlátok:

A Tanács megállapította, hogy a vezetékes piacokra történő belépés tekintetében adminisztratív és jogi korlátok lényegében nincsenek. A szolgáltatás bejelentése után a piacra lépés megtörténhet. A nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatás megkezdésének előfeltétele az Eht. szerint a szolgáltatás bejelentése a hatóságnál, amely bejelentésnek a címadatokon kívül a nyújtani kívánt szolgáltatás és a használt hálózat leírását, valamint a szolgáltatás földrajzi kiterjedését kell tartalmaznia. Ezen kívül a hatósághoz be kell nyújtani az előfizetői szolgáltatások általános szerződési feltételeit és az interfészek leírását. Strukturális korlátok:

Strukturális korlát oka lehet: - ha a piacon már jelen van jelentős méretgazdaságosságot vagy

választékgazdaságosságot elért szolgáltató; - ha a piacra lépés olyan jelentős beruházással, költséggel jár, amely időelőtti kilépés

esetén jelentős mértékben elvész (elsüllyedt költség); - ha az új belépő szolgáltatásának nyújtásához szükséges egy vagy több

részszolgáltatást, illetve hálózatrészt az ugyanazon piacon működő szolgáltatótól lehet vagy érdemes igénybe venni (függőségi viszony).

62

Egy-egy adott földrajzi területen új piacra lépő szolgáltató a következő módokon tud belföldi hívásokat lebonyolítani:

a) új hálózatot épít, b) közvetítő-választással belép az adott földrajzi területre, c) behívó kártyás hozzáférést létesít az adott földrajzi területen.

A Tanács megállapította, hogy az a) esetben az új piacra lépő a következő strukturális korlátokkal találkozhat:

− Méretgazdaságosság, választékgazdaságosság és a hálózati hatás (nagyobb hálózathoz tartozni többletértéket jelent a fogyasztónak, mivel az előfizető hálózaton belüli, azaz általában egyszerűbben megvalósítható, olcsóbb hívással képes elérni több hívott felet). Ez az érintett piacok tekintetében nyilvánvaló, hiszen a fentiekben meghatározott földrajzi piacokon egyeduralkodó hálózatok léteznek.

− A nehezen duplikálható erőforrás jelentős beruházással, és így az elsüllyedt költség veszélyével jár. Bár az előfizetői hozzáférési hálózat létesítése terén a telefon szolgáltatókra korábban kirótt hurokátengedési kötelezettség ezt részben enyhíti, nem mentesít a saját kapcsolóközpontok létesítése alól az adott területen.

A Tanács megállapította, hogy a b) és c) esetben a szükséges beruházás kevésbé jelentős, de hálózattal – az előfizetői hozzáférési hálózat kivételével – ebben az esetben is rendelkezni kell. Strukturális korlátként az új belépőnek ilyenkor is szembe kell néznie a méretgazdaságosság és választékgazdaságosság hatásaival, ráadásul függőségi viszony is fellép az adott földrajzi területen volt koncessziós szolgáltatóval szemben. A strukturális korlátok jelenlétét alátámasztja az előző fejezetekben bemutatott csekély részesedés a VoIP és közvetítő-választás eredetű árbevétel és forgalom terén. I.11.2. Hatékony versenyhez való közeledés

A Tanács a piaci jellemzők alapján, az adott piac hatékony versenyhez való közeledésének megállapításához minden esetben figyelembe vette az alábbi szempontokat:

a) Az adott piac szereplőinek száma, az esetleges - az adott piacon kívüli, de az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán tevékenykedő - új piacra lépő vállalkozások száma

Az adott piacon a bejelentett (2003 végén a HTH59 által nyilvántartott) szereplők száma 22. Ezek közül 13-an vallottak be bevételi adatokat, a 13 közül pedig 5-en a volt koncessziós társaságok körét alkotják. Az új piaci szereplők száma tehát 8.

Az érintett piacokra esetlegesen újonnan belépő vállalkozások száma pontosan nem mérhető fel. Elsősorban külföldi piaci szereplők jöhetnek szóba, amelyek közül egy, a Tele2 Magyarország Kft. (a továbbiakban: Tele2) a vizsgált időszakot követően, 2004. áprilisában már megkezdte tevékenységét, tekintve azonban, hogy a Tele2 vonatkozásában konkrét, a többi szolgáltatóéval összehasonlítható adatok nem állnak a Tanács rendelkezésére, az általa nyújtott szolgáltatások nem kerülhettek bevonásra a piac számszerű elemzésébe.

A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy a piaci szereplők száma országos viszonylatban kevés ahhoz, hogy megállapítható legyen a hatékony versenyhez való közeledés.

59 2003.12.31.-ig a Hírközlési Felügyelet Területi Hivatala

63

b) Az adott piacon a szereplők részesedésének megoszlása, azok egymáshoz való viszonya, illetve a változás múltbéli és jövőbeni várható tendenciái

10. táblázat: Árbevételi részesedés a földrajzi piacokon (árbevételi adatok alapján)

A piaci részesedés mértéke Földrajzi piacok

Nagy piaci részesedéssel bíró szolgáltató neve 2001-ben 2002-ben 2003-ban

1. földrajzi piac Matáv Rt. 99,14% 97,42% 95,93%

2. földrajzi piac Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. 100,00% 96,83% 99,41%

3. földrajzi piac Hungarotel Távközlési Rt. 100,00% 98,42% 97,67%

4. földrajzi piac Emitel Távközlési Rt. 100,00% 98,74% 98,64%

5. földrajzi piac Monor Telefon Társaság Rt. 100,00% 97,89% 97,20%

Forrás: a szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján A fenti táblázatból kitűnik, hogy mindegyik földrajzi piacon létezik egy-egy szolgáltató, amelynek piaci részesedése 95% felett van, a többi szereplő jelenléte pedig elhanyagolható ehhez képest. A Tanács megállapította, hogy az elmúlt 3 évben ezek a piaci szerepek jelentéktelen mértékben változtak, és a vizsgált időtávon belül sem valószínűsíthető a jelentősebb mértékű változásuk. c) A meghatározott piacokon lévő szolgáltatás(ok) műszaki, technológiai jellemzői

A Tanács megállapította, hogy műszaki technológiai jellemzőket tekintve homogén helyzet uralkodik a meghatározott piacokon, hiszen mindegyik piaci szereplő tulajdonosa, vagy más szolgáltatótól veszi igénybe a szükséges hálózatot, mely lehet áramkörkapcsolt vagy IP technológiájú.

A hatékony versenyhez való közeledés esete akkor lenne megállapítható, ha az adott piacon az Eht. által a Tanács részére biztosított külső szabályozói beavatkozás megszüntetése esetén a piac az önszabályozó mechanizmusai révén a külső szabályozási beavatkozás célját a vizsgált időtávon belül elérné. A Tanács megállapította, hogy ez az eset nem valószínűsíthető, valószínűbb, hogy a piac a kiinduló állapot felé konvergálna.

Fenti pontok alapján a Tanács megállapította, hogy a meghatározott piacokon a verseny a vizsgálati időtávon belül nem közeledik a hatékony verseny irányába. I.11.3. A versenyjogi eszközök elégtelensége: Az ex-post eszközök közös jellegzetessége, hogy panaszra ill. hivatalból indított eljárások és a piaci torzulás bekövetkezte után azt utólag kísérlik meg orvosolni. Általános megfontolás A Tanács osztja az EU szabályozó hatóságainak azon álláspontját, hogy az elektronikus hírközlésen belül – különösen a szűk keresztmetszetekhez való hozzáférés biztosítása terén – a versenyjog elsősorban a verseny fenntartása/felügyelete (safeguarding), míg az ex-ante szabályozás a verseny elősegítése (promoting) hatékony eszköze.

64

A magyar hírközlés liberalizációjának elmúlt másfél évtizede alatt – bár számos új szereplő jelent meg a piacon és több területen jelentős piaci részesedést is szereztek – a verseny nem vált olyan mértékben meghatározóvá, hogy csupán annak „őrzése” elegendőnek lenne tekinthető. A Tanács ezen általános megállapítást annak az átfogó és részletes, szabályozói irányultságú piacvizsgálatnak az eredménye alapján tette meg, amelyhez mérhetőt a hazai hírközlési piacon még nem végeztek, bár számos részterületet egyszeri vagy ismétlődő jelleggel kutatók vagy valamely hatóság az eddigiekben is vizsgált. Az ágazati (ex-ante) szabályozás specifikus vonásai Az elektronikus hírközlési piacokra vonatkozó szabályok legalább három olyan szempontot, körülményt is leírnak, amelyek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a versenyjog módszerei önmagukban nem elegendőek. Ezek az esetek

- a piaci torzulás korrigálásához szükséges beavatkozás feltételeinek azonosítása, illetve meglétének ellenőrzése összetett, bonyolult feladat (pl. részletes, szabályozói célú számviteli kimutatások, költségvizsgálatok, műszaki szempontokat is magukba foglaló feltételek ellenőrzése stb.)

- ismétlődő és/vagy időigényes beavatkozások (vizsgálatok) elkerülhetetlenek - a jogbiztonság megteremtése kiemelkedő jelentőségű.

Ezen esetek alábbi elemzése azt mutatja, hogy egyedül a versenyjog nem elegendő az adott hírközlési piac szabályozásához.

a) A feladat összetettsége Az ágazatai szabályozó hatóság a verseny elősegítése érdekében nemritkán (sőt a nagykereskedelmi típusú szolgáltatásoknál általában) a hozzáféréssel, összekapcsolással összefüggő követelmények előírásával biztosítja, hogy a jelentős piaci erejű szolgáltatók hozzáférési, összekapcsolási szerződéseit átlátható módon, megkülönböztetés mentesen, akár szabályozott ár alkalmazásával kösse meg. A referencia ajánlatok, összekapcsolási szerződések, költségmodellek olyan bonyolult, elmélyült műszaki, jogi és közgazdasági (számviteli) ismereteket igényelnek, amelyek a versenyjog alkalmazása során általában nem szükségesek, illetve, ha ilyen jellegű vizsgálatokat a versenyfelügyeleti ellenőrzés során végeznek is, arra általában valamely versenysérelem kivizsgálása menetében utólag kerül sor, míg az ex-ante szabályozás előre meghatározza azokat a feltételeket, körülményeket, amelyeket a szabályozott vállalkozással szerződéses kapcsolatba lépni szándékozók még a tárgyalásokat megelőzően megismerhetnek, a szerződéskötésre felkészülhetnek.

b) Gyakori, időigényes beavatkozások Amennyiben a verseny sérelme valószínűsíthető, a versenyhatóság megindítja vizsgálatát, amelynek során azonosítja az árut/szolgáltatást, meghatározza a releváns piacot, annak földrajzi határait, elemzi a piacot stb. Miután a versenyjog az egyes elektronikus hírközlési piacokra vonatkozóan részletes szabályokat nem tartalmaz, a tényállás tisztázása, illetve általában a panasszal kapcsolatos jogi értékelés bonyolultabb, mint a részletes szabályokkal rendelkező, ezeket szakmai részleteiben kellő biztonsággal, kisebb időigénnyel alkalmazó ágazati szabályozás esetén.

65

c) Jogbiztonság

A jellemzően igen komoly beruházásokat igénylő piacralépés során az új vállalkozások számára alapvető fontosságú a vállalkozás jogi környezetének ismerete. Ebben a tekintetben a versenyjog általános garanciális jellegű, míg az ex-ante szabályozás részletes, egyes konkrét kérdések szintjén kiszámítható működési és megtérülési körülményeket határoz meg. A versenyjog alkalmazása során önmagában az a tény, hogy valamely vállalkozó jelentős piaci erővel rendelkezik még nem elegendő a beavatkozáshoz. Ehhez bizonyítani kell, hogy a jelentős piaci erővel történő visszaélés megtörtént. Ezzel szemben az erőfölénnyel való visszaélés bizonyítása az ex-ante szabályozás keretei között nem szükséges, az erre való képesség megállapítása megalapozza a kötelezettség kirovását, ami lényegesen nagyobb biztonságot és kiszámíthatóságot jelent az új piacralépő számára, mint a versenyjog általános szabályai által biztosított védelem. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó kiskereskedelmi piacra belépés nagy befektetés igényű, ami jelentős elsüllyedt költségekkel jár, valamint arra, hogy az e piacon való működéshez jellemzően szükséges más szolgáltatókkal való együttműködés, ezen együttműködés szabályainak előzetes ismerete a szerződéses tárgyalásokra való felkészüléshez, illetve vitás esetekben az egyes tényállások tisztázásához alapvető fontosságú, a versenyjog eszközei önmagukban nem elegendők, azaz a versenyjog általános szabályai mellett szükség van az ex-ante szabályozásra is, annak részletes, konkrét, kiszámítható jellege miatt. A konkrét piachoz kapcsolódó megfontolások:

A GVH a rögzített (előreszabályozott) árakra60 tekintettel a túlzottan magas kiskereskedelmi díjak alkalmazása miatt nem indíthatott versenyfelügyeleti eljárást. Felfaló árazás, árprés és más, nem árazási természetű visszaélések esetleges gyanúja esetén azonban a korábban hatályos szabályozás is teret biztosított a GVH vizsgálatára. A GVH ezzel a lehetőséggel éppen a jelen vizsgált piac vonatkozásában élt is a Vj-100/2002. sz. versenyfelügyeleti eljárásában.

. A helyzet azonban a jogszabályok módosulásával61 megváltozott; a korábbi ársapka-szabályozás a legutóbbi módosítás miatt már csak az egyetemes szolgáltatásra vonatkozik.

A Tanács megállapította, hogy a piactorzulást – amennyiben annak bekövetkezése előre látható – megfelelő ex-ante szabályozással kell megelőzni ill. ellensúlyozni, mivel az előfizetők nagy számát érintő kérdések utólag csak nehezen hozhatók helyre, illetve a szolgáltatók közötti egészséges verseny esetleg ki sem tud alakulni. I.11.4. Az érintett piacok meghatározása

Fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy az I.3. – I.5. fejezetekben meghatározott szolgáltatási piac és az I.8. fejezetben meghatározott földrajzi piacok együttes figyelembe vételével az I.10. pontban meghatározott öt piac érintett piac, és azokon ex-ante szabályozásnak van helye.

Az érintett piacok tehát az alábbiak (a földrajzi piacokat bemutató 9. táblázat beosztásának megfelelően):

60 10/2003. (VI.27.)IHM rendelet 61 4/2004.(III.24.) IHM rendelet 1. § (1) bek.

66

1. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára az 1. földrajzi piacon. 2. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a 2. földrajzi piacon. 3. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a 3. földrajzi piacon. 4. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára a 4. földrajzi piacon. 5. számú érintett piac: Nyilvánosan elérhető helyi és országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára az 5. földrajzi piacon.

67

II. Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása II.1. Általános szempontok A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató (a továbbiakban: JPE szolgáltató) – összhangban az Eht. 53. § (1) bekezdésében írtakkal – az a vállalkozás, amely valamely érintett piacon, amelyen a gazdasági verseny nem kellően hatékony, egyedül (a továbbiakban: önálló erőfölény) vagy más szolgáltatóval közösen (a továbbiakban: közös erőfölény) gazdasági erőfölényben van. A gazdasági erőfölény olyan gazdasági helyzet, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tevékenységét a versenytársaktól, a vevőktől és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa. Egy szolgáltató erőfölényének megállapítását megalapozó kritériumok köre taxatív jelleggel nem határozható meg. A JPE minősítést nem mindegyik kritérium befolyásolja azonos mértékben. Az, hogy egy kritérium önmagában nem elégséges a JPE-ként történő azonosításhoz, nem jelenti azt, hogy a kritériumok bármely kombinációja esetén nem megállapítható egy vagy több szolgáltató érintett piacon fennálló gazdasági erőfölényes helyzete. Egy vállalkozást egy adott kritérium vizsgálatakor alapvetően az adott érintett piacon kell értékelni, de szükség szerint figyelembe kell venni, ha az adott érintett piacon a minősítést befolyásolja ugyanezen kritériumnak más érintett piacon, vagy érintett piacnak nem minősülő szolgáltatási piacon történő értékelése. Az önálló és közös erőfölény megállapítása alapvetően ugyanazon kritériumok vizsgálatán alapszik azzal, hogy a közös erőfölény esetén további kritériumok figyelembevétele is szükséges, illetve egyes kritériumok értelmezése, hatása eltérő lehet a JPE minősítésre. Az egyes kritériumok esetében azok múltbéli, illetve a vizsgált időtávon belüli várható változásait is – ha ez értelmezhető – figyelembe kell venni. Az erőfölény megállapításához szükséges, később részletezett kritériumokat a Tanács egyenként megvizsgálta, és ezek közül a következő kritériumok vizsgálatát tekinti kiemelkedően jelentősnek a döntés meghozatala során:

− piaci részesedés; − a nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés; − választékgazdaságosság; − vertikális integráció.

II.2. Az egyes kritériumok vizsgálata II.2.1. Piaci részesedés A piaci részesedés vizsgálata során a Tanács - a figyelembe vett szolgáltatások differenciált volta miatt - a nettó árbevételt vette alapul, mert a nettó árbevétel alapú mérés során vehetők figyelembe legjobban és egyenlő mértékben az eltérő szolgáltatások valamint az egyes

68

szolgáltatások eltérő árszerkezete (csúcsidő-nem csúcsidő megkülönböztetés, földrajzi-nem földrajzi hívás, stb.) miatti különbségek. A piaci részesedés önmagában általában nem döntő kritérium. 25% alatt valószínűtlen az egyedüli erőfölény, amely a Bizottság döntéshozó gyakorlatában 40% felett feltételezhető, az európai esetjog szerint pedig 50% felett biztosnak látszik. A piaci részesedés értékelésekor annak tendenciáját is figyelembe kell venni. Jelen esetben a piaci részesedést a Tanács számozási körzetenként vizsgálta meg illetve a földrajzi piacoknak megfelelő öt érintett piacon egyenként elemezte. A Tanács megállapította, hogy mindegyik érintett piacon létezik egy–egy szolgáltató, amelyik 95-99% közötti piaci részesedéssel rendelkezik (lásd a 10. táblázatot). A Tanács megállapította azt is, hogy a piaci részesedés több évre visszatekintve is majdnem azonos, nagyon kis mértékben csökkenő tendenciát mutat. Ilyen nagyon magas piaci részesedések mellett a többi figyelembe veendő szempont (szolgáltatások innovációs igénye és differenciáltsága stb.) már marginálisnak minősül, a Tanács döntő kritériumnak tekinti a piaci részesedést. II.2.2. A vállalkozások mérete A vállalkozások méretének vizsgálata során – tekintetbe véve a helyhez kötött telefonszolgáltatások kiskereskedelmi szolgáltatási piacainak évi 270 Mrd Ft körüli árbevételét – a Tanács elegendőnek tartotta csupán a 100 M Ft feletti nettó árbevételt elért cégeket figyelembe venni, mivel a többi vállalkozás a gazdasági erőfölény meghatározását nem befolyásolja. A következő, 10. táblázat bemutatja az érintett piacokon működő cégek közül azon cégek méretének és pénzügyi helyzetének néhány jellemző adatát, amelyek összes nettó árbevétele a 2003. évben 100 millió Ft-nál nagyobb volt.

69

11. táblázat: Az érintett piacokon működő vállalkozások méretének és pénzügyi helyzetének néhány jellemző mutatója 2003-ban

Szolgáltató Összes eszköz

(millió Ft)

Tárgyi eszközök

aránya (%)

Tőke-ellátottság

(%)

Likviditási mutató (%)

Esedé-kességi

mutató (%)

Adósság-fedezeti

mutató (%)

Összes bevétel (millió Ft)

Üzemi tev. eredménye (miiló

Ft)

Adózott eredmény (millió Ft)

Befektetett eszközök

beszerzése (mFt)

Befektetett eszközök eladása (mFt)

CallGate Telekommunikációs Kft. 52,00 100,00 89,00 175,50 100,00 331,00 171,00 15,00 11,00 0,00 0,00 EMITEL Távközlési Rt. 8 649,00 82,90 41,70 21,90 84,80 184,60 6 213,00 2 172,00 1 906,00 1 263,00 663,00 H1 Telekom Távközlési és Kereskedelmi Kft. 73,30 39,10 28,90 105,40 68,40 146,10 237,80 8,30 7,30 28,60 0,00 HUNGAROTEL TÁVKÖZLÉSI Rt. 39 364,40 80 20 70 30 140 16 053,50 5 266,20 2 927,10 -719,80 15,60 Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. 109 880,10 72,70 14,80 182,70 12,00 122,30 44 683,40 1 683,30 -7 632,60 4 994,60 110,00 MATÁV Rt. 923 268,00 42,00 52,00 22,00 71,00 217,00 307 016,00 25 763,00 74 953,00 -42 148,00 2 451,00 Monor Telefon Társaság Rt. 11 687,40 80 70 140 90 900 7 808,10 2 583,10 2 452,30 10 794,30 6,90 PanTel Távközlési Kommunikációs Rt. 34 825,00 36,00 28,00 73,00 25,00 149,00 2 042,00 -476,00 -2 799,00 2 365,00 117,00

70

A Tanács megállapította, hogy a vállalkozások méretét tekintve egyedül a Pantel Rt. veszi fel a versenyt a volt koncessziós szolgáltatókkal. A vállalkozás mérete tehát önmagában nem releváns kritérium, illetve csak a piaci részesedési kritérium hatását erősíti. II.2.3. A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés, azaz a hálózat tulajdonlása, ellenőrzési joga egyrészt a földrajzi piacokat is nagymértékben meghatározza, másrészt az ex-ante szabályozás szükségességének vizsgálata során is jelentős piacra lépési korlátot jelent. A nehezen megkettőzhető infrastruktúra feletti ellenőrzés vizsgálata döntően műszaki-technológiai illetve gazdasági elemzés alapján történik.

Fontos piacra lépési korlátot jelentenek az esetleges piacra lépés azon költségei, amelyeket a piacra lépőnek be kell fektetnie a szolgáltatás infrastrukturális feltételeinek biztosítása érdekében, de ezek a piac elhagyásakor nem térülnek meg. A potenciális piacra lépő csak akkor vállalja ezeket a beruházási költségeket, ha kilátása van arra, hogy mind a beruházás költségei, mind a szolgáltatás elkerülhető költségei megtérülnek az árbevételből.

A Tanács megállapította, hogy a tárgyalt érintett piacok esetében a meglévő infrastruktúra duplikálása elsősorban gazdaságilag indokolatlan (a helyi hálózat esetében műszaki okok miatt kivitelezhetetlen is lehet), főleg, hogy az alternatív megoldások (közvetítő választás, hurokátengedés) sokkal gazdaságosabbak és kisebb tőkeigényűek. Nincs tehát olyan potenciális szolgáltató, aki, ha az érintett piacok esetében a piacra lépés abszolút műszaki és gazdasági korlátai nem állnának fenn a megtérülés reményében képes lenne vállalkozni egy-egy területen belül egy teljes nyilvánosan elérhető helyhez kötött hálózat kiépítésére.

A Tanács megállapította, hogy az érintett piacokon a nehezen megkettőzhető infrastruktúra fölötti ellenőrzést ugyanazok a szolgáltatók gyakorolják, amelyek egyébként is döntő piaci részesedéssel bírnak. II.2.4. A technológiai előny vagy fölény A szolgáltatók egy része hasonló típusú, áramkörkapcsolt infrastruktúrával rendelkezik. Az újabb technológiák alkalmazására lényegében minden szereplőnek van lehetősége.

A kutatás-fejlesztési ráfordítások tekintetében a Tanács megállapította, hogy ilyen tevékenységet a piaci szereplők csak marketing vonatkozásában végeznek, műszaki-technológiai téren – eltekintve egyes egyetemi, főiskolai projektek támogatásától – a gyártókra támaszkodnak. A Tanács megállapította, hogy a technológiai előny szempontjának az erőfölény megállapításakor nincsen relevanciája. II.2.5. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya A piaci szereplők pozícióját nagymértékben befolyásolja a piaci kapcsolatrendszer, a viszonylati függőség mértéke. E célból elemezni kell a szolgáltatók szállítói és vevői kapcsolatrendszerét, és tételesen ismerni kell a legnagyobb (5, esetleg 10) szállítót és vevőt és a velük lebonyolított forgalom nagyságát (részesedését a teljes forgalomban). Releváns információval szolgálhat a szállítói és vevői részesedések időbeni (2-3 év) alakulásának vizsgálata.

71

Ezen túlmenően adatok szükségesek a szolgáltató-váltás költségéről, (mert egy vállalkozás szolgáltatásainak helyettesítése egy versenytárs vállalkozás szolgáltatásaival nagymértékben függ a váltás költségeitől); a fogyasztók informáltságáról (mivel az információk, különösen az árképzésre vonatkozó információk nem vagy nem megfelelő közzététele elősegíti az erőfölényes helyzet megtartását).

Általános érvénnyel megállapítható, hogy a hírközlési szolgáltatásokat igénybe vevők alkupozícióját javítja, a szolgáltatók piaci erőfölényének érvényesítési lehetőségeit pedig korlátozza, ha:

− nagyfokú vevő-koncentráció áll fenn, vagyis a nagy vevők részaránya magas a szolgáltatók teljes árbevételében,

− a szolgáltató-váltás költsége alacsony, − a fogyasztók jól informáltak, a piacon az elérhető szolgáltatások köre és azok ára a

fogyasztók számára ismert és könnyen összehasonlítható,

A Tanács a rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapította, hogy a „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” magyarországi piacán nem áll fenn nagyfokú vevő-koncentráció. A 2001 és 2003 közötti időszakban a 10 legnagyobb vevő kumulált részaránya elhanyagolható nagyságrendet képviselt a magyarországi helyhez kötött vezetékes telefonszolgáltatók teljes árbevételében (lásd az alábbi 12. táblázatot). 12. táblázat: A 10 legnagyobb ügyféltől eredő árbevétel

Szolgáltató Év 10 legnagyobb ügyféltől eredő

bevétel Teljes árbevétel Részarány

2001 2002 EMITEL Távközlési Rt. 2003 2001 2002

HUNGAROTEL Távközlési Rt.

2003 2001 2002

INVITEL Távközlési Szolgáltató Rt.

2003 2001 2002 MATÁV Rt. 2003 2001 2002

Monor Telefon Társaság Rt.

2003 Forrás: szolgáltatók által beadott kérdőívek alapján A kitakart rész üzleti titkot tartalmaz. A tárgyalt piacon a szolgáltató-váltás költsége elhanyagolható, hiszen az új helyhez kötött telefon szolgáltató – ha vállalja az ügyfelet – általában átvállalja a váltás költségeit. A

72

szolgáltató-váltás akadálya a számhordozás lehetetlensége volt, ami megváltozott a számhordozhatóság alkalmazásának szabályairól szóló kormányrendelet62 létrejöttével. A fogyasztók informáltsága nem releváns tényező a tárgyalt piacon, hiszen a piaci szereplők számának csekély száma miatt információhiányról nem lehet beszélni. A fenti megállapításokat összegezve a Tanács megállapította, hogy a tárgyalt piacon a kiegyenlítő vásárlóerő tényezőjének nincs számottevő szerepe a jelentős piaci erő felmérése szempontjából. II.2.6. A könnyű, vagy privilegizált hozzáférés a tőkéhez A tőkepiacokhoz és pénzügyi forrásokhoz való könnyebb hozzáférést nagymértékben meghatározza az adott szolgáltató piaci részesedése, vagyoni, pénzügyi helyzete és jövedelmezősége, tulajdonosi háttere, stratégiája, valamint az ügyvezetés stabilitása és reputációja. Amennyiben valamely vállalkozás a fenti szempontok alapján jobb megítélésnek örvend, könnyebben juthat pénzügyi forrásokhoz és ebből piaci előnye származhat.

A Tanács a II.2.2. pont 11. táblázata alapján megállapította, hogy az érintett vállalkozások tőkehozzáférési mutatói jelentős szórást mutatnak. Az érintett piacokon döntő piaci részesedésű szolgáltatók helyzete és a tulajdonosi háttere biztosítja számukra a tőkepiacokhoz való könnyebb hozzáférést, mint más, a piacon lévő telefon szolgáltatók esetében. II.2.7. A szolgáltatások diverzifikációja A szolgáltatások diverzifikációja nem releváns szempont, mivel a piacon lévő szolgáltatók mindegyike közel azonos műszaki képességekkel rendelkező kapcsolóeszközöket63 használ. Ezek legfeljebb csak az alkalmazott szoftver-változatokban különbözhetnek egymástól, ami a kiegészítő szolgáltatások (supplementary services) választékában okozhat jelentéktelen különbségeket. A diverzifikáció inkább marketing jellegű, azaz a szolgáltatók különböző struktúrájú és összetételű díjcsomagokat dobnak piacra. II.2.8. Méretgazdaságosság A méretgazdaságossági hatás azt takarja, hogy egy adott szolgáltatás kibocsátásának növekedésével a termelés átlagköltsége (egységnyi outputra jutó input) csökken. Ez a jelenség a fix költségek jelenlétének köszönhető. Minél nagyobb kezdeti beruházást igényel egy iparág, annál jelentősebb méretgazdaságossági hatások jelentkezhetnek. Az érintett piacokon a méretgazdaságosság azáltal érvényesül, hogy a magas fix költséget jelentő hálózatot intenzívebben használják ki a nagyobb mennyiségű szolgáltatás nyújtása esetén.

A 12. táblázatból megállapítható, hogy az érintett piacokon döntő piaci részesedésű öt szolgáltató tárgyi eszközállománya, illetve éves beruházása jóval magasabb a többi szolgáltatóénál, kivéve a Pantel Távközlési Rt-t.

A Tanács megállapította, hogy ezen szolgáltatók mindegyike méretgazdaságosság terén jelentős előnnyel rendelkezik az új belépőkkel szemben.

62 125/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet, melyet a 46/2004. (III. 18) Korm. rendelet váltott fel 63 AXE, EWSD és ADS típusok, melyek egy korábbi rendszerválasztó tender keretében honosodtak meg Magyarországon és amely típusokat az új piacralépők is használnak.

73

II.2.9. Választékgazdaságosság Választékgazdaságosság megvalósulása esetén több terméket/szolgáltatást közös termelési folyamatban állítanak elő. Az érintett piacokon, ha a hálózat kapacitását több szolgáltatás között osztják meg, ezáltal költségmegtakarítás érhető el. A nagyobb választékgazdaságosság alkalmas piaci előny szerzésére. Az érintett forgalmi piacokon döntő piaci részesedéssel bíró szolgáltatók szolgáltatási portfoliója nagymértékben hasonló. A Tanács megállapította, hogy az érintett piacokon döntő piaci részesedésű, a hálózatot birtokló öt szolgáltató ezen a téren is előnyben van, hiszen ezek kínálhatják a belföldi hívások fogalomkörén belül a legnagyobb választékot (zöld szám, kék szám, prémiumdíjas hívások, speciális hívások, Internet elérés stb.) versenyképes áron. II.2.10. Vertikálisan integrált vállalkozás, vállalkozás csoport A vertikális integráció megvalósulása esetén egy vállalkozás (esetleg több azonos érdekkörbe tartozó vállalkozás) az értéklánc különböző szintjein elhelyezkedő piacokon egyaránt jelen van. Az ilyen szolgáltató a termelési folyamat különböző szintjeinek egy vállalkozáson belüli integrálása miatt képes a jobb árak elérésére (pl. eltérő belső és külső árak meghatározásával) és ebből fakadóan a piaci előnyszerzésre.

A Tanács megállapította, hogy ez a tényező releváns, amennyiben az előfizetőkkel rendelkező piaci szereplő vertikálisan integráltnak tekinthető, hiszen az 5. piachoz tartozó szolgáltatás nyújtása szorosan kapcsolódik egyrészt az előfizetői hozzáférési piacokhoz, másrészt a végződtetési, híváskezdeményezési és tranzit nagykereskedelmi piacokhoz. A vállalkozás csoportok tekintetében az adatlapokból konkrétan is megállapítható, hogy az öt hagyományos szolgáltató egyike, az Emitel Rt. a Matáv Rt. 100%-os tulajdonában van, ami mindkettő piaci szereplésére befolyással van. A szakmai tapasztalatok átadása és a tudástranszfer során az Emitel Rt. részére jelentős előnyt képez a hasonló, kisebb szolgáltatókkal szemben, hogy a Matáv Rt. a 100%-os tulajdonosa. Emellett a Matáv Rt. vertikálisan integrált vállalkozás, mivel egyidejűleg nyújtani képes a kiskereskedelmi helyhez kötött telefon, bérelt vonali és szélessávú szolgáltatások mellett a nagykereskedelmi szolgáltatások teljes spektrumát is. Az Emitel Rt. részére ez a körülmény jelentős előnyt képez a hasonló, kisebb szolgáltatókkal szemben.

A tulajdonosi szerkezet vizsgálata alapján a Tanács azt is megállapította, hogy a Monor Telefon Társaságnak 1999 óta tulajdonosa a Paruse cég, amely viszont 100 %-ban a hollandiai bejegyzésű UPC (United Pan-European Communications) – Európa legnagyobb szélessávú szolgáltatója – tulajdona. A UPC a vezetékes műsorelosztási és a műholdas feltételes hozzáférési műsorelosztási piacon a Magyar Köztársaság területén is jelentős szerepet játszik előfizetői bázisa révén. Ez a Monor Telefon Társaság részére előnyt jelenthet. A piacelemzés lezárásának időszakában az Egyesült Államokban bejegyzett Hungarian Telephone and Cable Corp. (HTCC) bejelentette, hogy megállapodásra jutott a PanTel Rt. részvényeseivel azok 100 százalékos részesedésének kivásárlásáról. A tranzakció végleges

74

lezárása az év végével várható. Ez a körülmény a vizsgált jövőbeli időszakban mindkét szolgáltató részére előnyt jelenthet. II.2.11. A magasan fejlett elosztó és értékesítő hálózat A Tanács megállapította, hogy a magasan fejlett elosztó és értékesítő hálózat releváns tényező, amennyiben – mint ez a volt koncessziós szolgáltatók mindegyikénél megállapítható – a szolgáltató ügyfélszolgálata rendelkezik ingyen vagy helyi tarifával hívható számokkal, mely utóbbiak az ország egész területéről elérhetőek, ezen kívül mindegyik cég rendelkezik személyes ügyfélszolgálati pontokkal és személyes értékesítési csapatokkal is, melyek képesek megkeresni az ügyfeleket bárhol az országban. II.2.12. A potenciális verseny hiánya, piacra lépés vagy a piaci terjeszkedés akadályai A piacon a verseny hatékonyabb irányba fejlődhet, ha a piacra lépés és a piac növekedési korlátai alacsonyak, illetve fennáll a potenciális versenyhelyzet. Ezen kritériumok relevanciáját a Tanács a (I.11.1 fejezetben található) jogi és strukturális korlátok elemzése alapján vizsgálta. A potenciális versenyt illetően meg kell említeni az I.7.3. fejezetben vizsgált kínálati helyettesítőket. Ezek közül a vezetékes műsorelosztó szolgáltatók, valamint az áramszolgáltató vállalatok potenciális versenyt támaszthatnak. További szempontként szükséges a piacon működő szolgáltatókhoz, illetve viselkedésükhöz kötődő stratégiai korlátok vizsgálata. A piacon bent lévő vállalatok stratégiai eszközökkel tarthatják távol vetélytársaikat. Ilyen, árazással kapcsolatos eszköz lehet az árdiszkrimináció, árprés, keresztfinanszírozás, illetve árazással nem összefüggő eszközök, mint reklámháború, kutatás-fejlesztési befektetés. II.3. Közös erőfölény vizsgálata A Tanács megvizsgálta a lehetőséget közös erőfölény kialakulására és a következőket állapította meg: A közös erőfölény lényege, hogy elsősorban a piaci szerkezetből következően a kisszámú (domináns) szereplő magatartása megállapodás vagy tudatos összejátszás hiányában is hasonlóan fog alakulni.

A meghatározott öt érintett piac mindegyikében egy-egy közel 100% piaci részesedéssel rendelkező szolgáltató van. E szolgáltatónak elvileg sincs szüksége másokkal közös erőfölény kialakítására, a többi kis részesedéssel bíró cég pedig még együttesen is olyan csekély erővel bír ezen a piacon, hogy együttesen sem kerülhetnek közös erőfölényes helyzetbe.

A közös erőfölény lehetőségét egyébként eleve is kizárja az a tény, hogy az említett szolgáltatók elkülönült földrajzi piacokon tevékenykednek. Mindezek alapján a Tanács megállapította, hogy közös erőfölény kialakulása az érintett piacokon fogalmilag kizárt, további vizsgálata indokolatlan. II.4. Piaci erő átvitelének vizsgálata

75

Az Eht. 53. § (2) bekezdése előírja annak vizsgálatát, hogy van-e olyan, szomszédos piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató, amely gazdasági erejét átviheti egyik piacról a másikra. Tárgyi piac a következő piacokkal lehet szomszédos kapcsolatban:

- Vertikális szomszédság: Az IHM rendelet szerinti 2. számú piaccal lehetséges, hiszen a hozzáférés és a belföldi forgalom díjai általában együtt szoktak értékesítésre kerülni, csomagban, mivel a belföldi hívások indításához szükség van valamilyen hozzáférésre. A legtöbb szolgáltató mindkét piacon jelen van és azért képes erejét az egyikről a másikra átvinni.

- Horizontális szomszédság: Az IHM rendelet szerinti 6. számú piaccal lehetséges, hiszen általában azonosak a fogyasztók. A legtöbb szolgáltató mindkét piacon jelen van és azért képes erejét az egyikről a másikra átvinni. Az IHM rendelet szerinti 3. számú piaccal is lehetséges, hiszen nagymértékben azonosak a szolgáltatások, így az azok nyújtásához igénybe vett bemenő termékek is.

Tekintettel arra, hogy az IHM rendelet szerinti 2., 5. és 6. sz. piacon a Tanács ugyanazokat a vállalkozásokat azonosította jelentős piaci erejű szolgáltatóként , mint amelyek a tárgyi érintett piacokon döntő részesedéssel bírnak, a piaci erő átvitelének vizsgálata megerősíti ezen vállalkozások jelentős piaci erejűvé minősítését az érintett piacokon. II.5. Jelentős piaci erejűvé (JPE) történő minősítés A piaci részesedés és a többi kritérium együttes vizsgálata alapján az nyert megállapítást, hogy az érintett piacon a verseny nem eléggé hatékony és a következő vállalkozások jelentős piaci erővel rendelkeznek:

1. számú érintett piac: Matáv Rt. 2. számú érintett piac: Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. 3. számú érintett piac: Hungarotel Távközlési Rt. 4. számú érintett piac: Emitel Távközlési Rt. 5. számú érintett piac: Monor Telefon Társaság Rt.

76

III. Kötelezettségek megállapítása Az Eht. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy a Tanácsnak az érintett piacokon azonosított, JPE-vel rendelkező szolgáltató(k)ra a piacelemzés által feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokolt, azokkal arányos, legalább egy kötelezettséget meg kell állapítania, vagy a korábban jogszabályban, vagy a hatóság határozatában megállapított legalább egy kötelezettséget fenn kell tartania, vagy módosítania. A kiskereskedelmi piacokon a Tanács által megállapítható kötelezettségeket a XIII. fejezet tartalmazza.

A kötelezettségek kiszabása folyamán a Tanács

− először megvizsgálta azokat a kötelezettségeket, amelyeket a hatóság már a vizsgált múltbeli időszakban érvényesített a vizsgált érintett piacon és az ahhoz kapcsolódó nagykereskedelmi piacon,

− ezt követően megvizsgálta, hogy a kiszabott kötelezettségek eredményeként bekövetkeztek-e pozitív fejlemények az érintett piacon,

− amennyiben a fejlemények pozitívak voltak, tehát a piacon elmozdulás volt megfigyelhető a hatékony verseny irányába, úgy ezeket a kötelezettségeket fenntartotta, ellenkező esetben azokat megszüntette,

− amennyiben azonban a kötelezettségek pozitív hatása nem volt elegendő, ezt megállapította és ennek alapján a piac természetének megfelelő kötelezettségeket írt elő.

A Tanács megállapította, hogy az érintett piacokon a jogszabály a vizsgált múltbeli időszakban előírta a nagykereskedelmi kötelezettségeken kívül a szolgáltató-választást, mint kiskereskedelmi kötelezettséget, amely a versenyélénkítést szolgálta. Így a kötelezettség fenntartása az adott piacon szükséges.

Mivel az Eht. által közvetítőválasztásként meghatározott formában a múltbeli szolgáltatóválasztás kibővítésre került a helyi hívások – tehát minden belföldi hívás – vonatkozásában, a közvetítőválasztás kötelezettségként való előírása tovább bővítheti a versenyt.

A Tanács megállapította azt is, hogy az új piacralépők előnyben részesítették a kártyás behívó szolgáltatást, amely jóval kevesebb beruházást igényel a közvetítőválasztásnál.

A Tanács megállapította továbbá, hogy a nagykereskedelmi piacokon előírható kötelezettségek közül a jelen határozat szerinti érintett piacokon jelentős piaci erővel rendelkezők vonatkozásában a korábbi jogszabályi környezetben is érvényben volt az átláthatóság, az egyenlő elbánás, a referenciaajánlat-tételi kötelezettség, a közös eszközhasználat, a költségalapúság követelménye, valamint a számviteli szétválasztás kötelezettsége ám ezek önmagukban nem biztosították a a hatékony verseny kialakulását. III.1. Általános célok

A Tanács a kötelezettségek meghatározása során messzemenőkig szem előtt tartotta az Eht. által a Hatóság számára az Eht 9. § (2) bekezdésében meghatározott feladatokat, továbbá az Eht.-ban lefektetett általános célokat64. A kötelezettségek kirovása során törekedett arra, hogy biztosítsa az elektronikus hírközlési piac zavartalan, eredményes működését és fejlődését, az elektronikus hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekeinek védelmét, továbbá a tisztességes, hatékony verseny kialakulásának és fenntartásának elősegítését. 64 Eht. 2. §

77

III.2. Kötelezettségek meghatározásakor alkalmazott elvek

A kötelezettségek meghatározása során a Tanács az általános célokon kívül a következő elveket vette figyelembe:

• A kötelezettségeknek a helyi és országos nem lakossági hívások piacán uralkodó versenyhiány következményeinek orvoslására kell irányulniuk.

• A kiszabott kötelezettségeknek a feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokoltaknak és azokkal arányosaknak kell lenniük.65

• A kirótt kötelezettségek nem okozhatnak aránytalan terheket a szolgáltatók számára.

• A kötelezettségek hatásaként az áraknak hosszú távon kompetitív szintre kell beállniuk.

• A kötelezettségeknek a lehető legteljesebb mértékben alkalmazkodniuk kell a meghatározott piacok sajátosságaihoz.

III.3. A hatóság által kiszabható kötelezettségek

A jelen határozat szerinti érintett kiskereskedelmi szolgáltatási piacokon az Eht. a következő kötelezettségek előírását teszi lehetővé66:

• indokolatlanul magas díjak alkalmazásának megtiltása, • a piacra lépést vagy a versenyt akadályozó, indokolatlanul alacsony árak

alkalmazásának megtiltása, • egyes fogyasztók indokolatlan megkülönböztetésének tiltása, • indokolatlan árukapcsolás tiltása, • a kiskereskedelmi díjakkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének

ellenőrzéséhez szükséges költségszámítási kimutatás vezetése, • kezdeményezés és javaslat a miniszter felé az előfizetői szolgáltatások ára

legmagasabb mértékének megállapítására.

A felsorolt egyedi kötelezettségeken kívül az Eht. 111.§-a olyan általános kötelezettséget – a közvetítőválasztás kötelezettséget - határoz meg, amelyek alkalmazása a jelentős piaci erejű szolgáltatóra nézve kötelező.

A fenti III.1. és III.2. pontokban leírt célok elérése érdekében és alapelveknek megfelelően a Tanács általános és egyedi kötelezettségeket ír elő, az alábbiak szerint. III.4. Általános kötelezettségek: Közvetítőválasztás (Eht. 111. §)

Az Eht. 111. § előírja, hogy az a szolgáltató, melyet a Tanács határozatával a helyhez kötött telefonhálózathoz történő előfizetői hozzáféréssel és használattal kapcsolatos, a Tanács által érintett piacként meghatározott bármely piacon jelentős piaci erejűnek nyilvánított, köteles előfizetője számára lehetővé tenni a közvetítőválasztást. III.5. Egyedi kötelezettségek III.5.1. Nagykereskedelmi és kiskereskedelmi kötelezettségek előírásának szabályai Az Eht. 109. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a hatóság a piacelemzés alapján megállapítja, hogy egy általa meghatározott kiskereskedelmi szolgáltatási piacon a verseny 65 Eht. 52. § (1) 66 Eht. XIII. Fejezet 109. §

78

nem kellően hatékony és a 102–108. §, illetve a 111. § szerinti kötelezettségek előírásával e törvény céljai nem lennének megvalósíthatók, az adott kiskereskedelmi szolgáltatási piacon az előfizetői szolgáltatások díjával kapcsolatos kötelezettséget írhat elő..”

A Tanács először megvizsgálta azokat a nagykereskedelmi piacon előírható kötelezettségeket, amelyek elősegíthetik a kiskereskedelmi piacon is a verseny hatékonyságát. Egyéb, kiskereskedelmi piacon kiróható kötelezettség előírására csak akkor kerülhet sor, ha vélelmezhető, hogy a nagykereskedelmi piacon kiróható kötelezettség alkalmazása nem elegendő a cél eléréséhez.

A Tanács megállapította, hogy az érintett piacokon a verseny élénkítése rövid távon a közvetítőválasztás és a kártyás behívó szolgáltatás elterjesztésével érhető el. Ezek azonban csak úgy vehetők igénybe előnyösen más, jogosult szolgáltatók részéről, ha azok költségalapú árakon kapcsolódhatnak össze, illetve férhetnek hozzá a jelentős piaci erejű szolgáltató hálózatához. Ez azt jelenti, hogy a Tanács álláspontja szerint a kapcsolódó nagykereskedelmi piacokon jelentős piaci erejű szolgáltatók számára az Eht. 102-108. §-aiban megfogalmazott kötelezettségek előírására szükség van.

A Tanács megállapítja ugyanakkor, hogy ezen kötelezettségek közül a korábbi jogszabályi környezetben is érvényben volt az átláthatóság, az egyenlő elbánás, a referenciaajánlat-tételi kötelezettség, a közös eszközhasználat, a költségalapúság és a számviteli szétválasztás követelménye, ám ezek önmagukban nem biztosították a törvény céljainak megvalósulását. A Tanács álláspontja szerint ezen kötelezettségek érvényesítése önmagában nem biztosítaná hatékony verseny kialakulását, így az érintett piacokon szükség van kiskereskedelmi kötelezettség alkalmazására is. III.5.2. Versenyprobléma azonosítása a) Döntő erőfölény a helyi és/vagy országos nem lakossági hívások piacán

A Tanács elvégezte a szolgáltatási piac meghatározását, melynek során nem talált olyan keresleti és kínálati helyettesítőket, amelyek nyomást gyakorolhattak volna a szolgáltatókra belföldi forgalmi díjaik meghatározása során. A piacmeghatározás révén azonosított piacokon történő piacelemzés során a Tanács nem talált olyan kiegyenlítő vásárlóerőt, ami nyomást gyakorolhatott volna a belföldi hívások díjaira.

A Tanács megállapította, hogy a helyi és/vagy országos nem lakossági hívások érintett piacain a jelentős piaci erejű szolgáltatók döntő (95-99% közötti) piaci részesedéssel bírnak. A döntő piaci részesedésből fakadó erőfölényüket tovább erősítik a nehezen megkettőzhető infrastruktúra birtoklása, a választékgazdaságosság és a vertikális integráció által biztosított előnyök.

Mindezek hátterében az 1993 és 2002 közötti időszak jogszabályi környezetének megfelelően megkötött koncessziós szerződésekben meghatározott területi kizárólagosság áll.

Az érintett piacokon a jelentős piaci erejű szolgáltatók versenytársai még nem rendelkeznek számottevő részesedéssel. A jelentős piaci erejű szolgáltatók a fogyasztóktól függetlenül (csak a teljes fogyasztói kereslet által korlátozva) folytathatják gazdasági tevékenységüket. Ez a döntő erőfölény önmagában elegendő indok a lehetséges kötelezettségek kirovására.

Ugyanakkor a Tanács megállapította, hogy a vizsgált múltbeli időtávban a szolgáltató-választás intézményének köszönhetően a piacralépők aránya és részesedése dinamikusan

79

nőtt67 és jelenleg is megfigyelhető számos új piaci szereplő megjelenése, amelyek kedvező áraikkal és viszonylag egyszerűen igénybe vehető szolgáltatásaikkal rövid idő alatt országosan ismertté váltak.

Emellett a behívókártyás szolgáltatás forgalma is évről-évre megtöbbszöröződik68, a szolgáltatók száma és részesedése – ha szerényebb mértékben is – növekszik.

A vizsgált piacnak mind a közvetítőválasztásos, mind a behívókártyás szegmensét a Tanács feltörekvő piacként értékeli.

b) Az árak szintje

A fent ismertetett döntő erőfölény miatt a volt koncessziós szolgáltatókon nincs olyan nyomás a belföldi díjaik meghatározása során, amely a díjak kompetitív szint fölött tartását gazdaságtalanná tenné , ahol a kompetitív díj szint a tökéletes verseny következtében kialakuló árat jelenti. Az eddigi időszakban valamilyen formában mindig érvényesült az érintett piacokon a kiskereskedelmi szolgáltatási árak jogszabályi-hatósági szabályozása. Ez a szabályozás a 4/2004. IHM rendelet értelmében, amely megszüntette a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjaira vonatkozóan az ársapka szabályozást, 2004. április 1-től csak az érintett piacok egy szeletére, az egyetemes szolgáltatási körbe tartozó hívásokra korlátozódott. Az árak felszabadítása óta eltelt időszak rövidsége miatt, ennek a szabályozói intézkedésnek a hatása még nem vizsgálható.

c) Piactorzító hatások

A jelenlegi díjstruktúra nagymértékben a hagyományos távközlési árképzési módszerek, illetve a korábbi árszabályozás folyományaként alakult ki. Továbbra is megfigyelhetőek a kompetitív szinttől tartósan elszakadó díjak, amelyeket az utóbbi időszak szabályozása sem tudott teljes mértékben kiegyenlíteni, s amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolnak a piacra.

A Tanács megvizsgálta az érintett piacokat és megállapította, hogy a jelentős piaci erejű szolgáltatók olyan gazdasági erőfölényes helyzetben vannak, amely lehetővé teszi a számukra, hogy díjaik szintjét a kompetitív szint felett határozzák meg, ezért szükség van szabályozói intézkedésekre, amelyek elősegítik az ismertetett piaci probléma kedvezőtlen hatásainak csökkentését és a döntő piaci erőfölénnyel való visszaélés megelőzését, ezzel elősegítve a hatékony verseny kialakulását és a fogyasztók érdekeinek jobb érvényesülését. III.5.3. Az egyedi kötelezettségek célja Minden, a Tanács által kirótt kötelezettségnek az Eht.-ban lefektetett általános célokat kell szolgálnia. Ezen felül a kötelezettségeknek a piacelemzés alapján feltárt versenyt korlátozó akadályok által indokoltaknak, azokkal arányosaknak kell lenniük69. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kötelezettségek:

• Indokoltak, tehát megfelelnek a probléma természetének.

• Arányosak, tehát megfelelnek a probléma súlyának.

67 Lásd a 6. táblázat adatait 68 Lásd az 5. táblázat adatait 69 Eht. 52. §. (1), Hozzáférési irányelv 8. cikk (4)

80

Az alkalmazott kötelezettségeknek végső célként azt kell szolgálniuk, hogy a szolgáltató ne élhessen vissza azzal az erőfölényes helyzetével, amely lehetővé teszi számára, hogy belföldi forgalmi díjait a kompetitív szint felett határozza meg. Ez a szabályozás összhangban van az Eht. céljaival, alapelveivel és azzal a követelménnyel, mely szerint a versenyproblémákat elsősorban nagykereskedelmi, másodsorban kiskereskedelmi szabályozással kell megoldani. A Tanács megállapította, hogy a kötelezettségek arányossága érdekében a tervezett intézkedéseknek csak a szükséges mértékűnek és a legkevésbé megterhelőnek (tehát a cél teljesüléséhez minimálisan szükségesnek) kell lenniük. III.5.4. Kiskereskedelmi kötelezettségek

a) Indokolatlanul magas díjak alkalmazásának megtiltása (Eht. 109. § (1)a) pont)

Abban az esetben, ha a hatóság megalapozottan gyanítja, hogy a kiskereskedelmi piacon indokolatlanul magas díjakat alkalmaznak, megtilthatja azt. A Tanács – figyelemmel a jelen határozat III.5.2. pontjában kifejtettekre – megállapította, hogy az indokolatlanul magas díjak alkalmazásának tilalma kötelezettség kirovása a jelen körülmények között a piaci folyamatokba való túlzott mértékű beavatkozás lenne.

b) Indokolatlanul alacsony (kiszorító) árak alkalmazásának megtiltása (Eht. 109. § (1)b) pont)

Ha a szolgáltató a kiskereskedelmi piacon az indokoltnál alacsonyabb árakat alkalmaz, ezzel megakadályozhatja, hogy az adott piacra új szolgáltatók lépjenek be, sőt, kiszoríthat a piacról olyanokat, amelyek ugyan hatékonyak, de ugyanazt a szolgáltatást nem tudják költség alatti áron nyújtani.

A Tanács az Eht. 116. §-ával összefüggésben megállapította, hogy az indokolatlanul alacsony ár alkalmazása okozhat árprést, az árprés megakadályozására azonban elsősorban a nagykereskedelmi piacon van lehetősége. Ezért az indokolatlanul alacsony ár tilalmát nem kívánja alkalmazni az érintett kiskereskedelmi piacokon.

c) Egyes fogyasztók indokolatlan megkülönböztetésének tiltása (Eht. 109. § (1)c) pont)

A Tanács megvizsgálva a kötelezettség megalapozottságát, úgy találta, hogy a vizsgált piacon nem állapítható meg, hogy a szolgáltatók az előfizetők között különbséget tennének.

d) Indokolatlan árukapcsolás tilalma (Eht. 109. § (1)d) pont)

A Tanács megvizsgálta, hogy az érintett szolgáltatók alkalmazzák-e a vizsgált piacon értékesített szolgáltatás összekapcsolását más olyan szolgáltatással, amely igénybevétele nélkül az adott piacon a szolgáltatás nem lenne igénybe vehető.

A Tanács a szolgáltatók díjcsomagjainak az elemzése során úgy találta, hogy a díjcsomag-képzés maga tekinthető egyfajta árukapcsolásnak. A Tanács véleménye szerint az ilyen árukapcsolás nem indokolatlan, nem lép ki a helyhez kötött nyilvános telefonszolgáltatás keretei közül és a szolgáltató ezt nem írja elő kötelezően, hanem az előfizetők által választható díjcsomagok között kínálja.

Egyéb, indokolatlan árukapcsolásra utaló jeleket a Tanács nem észlelt.

Ezért a Tanács megállapította, hogy az indokolatlan árukapcsolás tilalmának kötelezettségként való előírása nem szükséges.

e) A kiskereskedelmi díjakkal kapcsolatos előírások teljesítésének ellenőrizhetősége (Eht. 109. § (3) bekezdés)

81

A kötelezettség célja, hogy az előző, díjakkal kapcsolatos kiskereskedelmi kötelezettségek teljesítését a hatóság rendszeresen ellenőrizhesse és szükség esetén megfelelő szankciókkal rászoríthassa a szolgáltatót a kiszabott kötelezettség teljesítésére. A hatóság előírhatja az ellenőrzéshez szükséges költségszámítási kimutatás vezetését, ez szükséges a fenti, a) b) és c) pont alatti követelmények teljesítésének az ellenőrzésére. A szolgáltatónak tehát ezen kötelezettség keretében rendszeresen vezetnie kell az ellenőrzéshez szükséges költségszámítási kimutatásokat és betekintési lehetőséget kell biztosítania a hatóság részére a díjcsomagok kalkulációjának ellenőrzéséhez.

f) Az alkalmazandó költségszámítási elvek, formák és módszerek, valamint a kimutatások tartalmának a meghatározása (Eht. 109. § (3) bekezdés)

Az e) pont szerinti költségkimutatások vezetéséhez a hatóság meghatározhatja az alkalmazandó költségszámítási elveket, formákat és módszereket, valamint a kimutatások tartalmát. A Tanács jelenleg nem tartja célszerűnek, hogy a hatóság ezeket teljes részletességgel előírja.

A Tanács az e)-f) pontban meghatározott kötelezettséget – mivel az ezeket szükségessé tevő, fönti a)-d) pontok szerinti kötelezettségeket nem rótta ki – nem rótta ki.

g) Az előfizetői szolgáltatások ára legmagasabb mértékének megállapítására vonatkozó kezdeményezés a miniszter felé, megjelölve ezt a legmagasabb mértéket (Eht. 109. § (4) bekezdés)

A Tanács megállapította, hogy a fogyasztók érdekeinek védelme, és a hatékony verseny elősegítése érdekében nem szükséges a jelen határozat szerinti érintett piacok vonatkozásában az előfizetői szolgáltatások ára legmagasabb mértékének megállapítása. III.5.5. Arányos és indokolt kötelezettségek meghatározása

A Tanács megvizsgálta az öt érintett piacon érvényesülő erőfölény hatásait, azonosította a versenyproblémát, értékelte a rendelkezésre álló szabályozói eszközöket és ennek eredményeként megállapította, hogy a jelen határozat szerinti érintett kiskereskedelmi szolgáltatási piacokon a verseny még nem kellően hatékony. A Tanács megállapította ugyanakkor, hogy várhatóan a III. 5. 2. a) pontban leírt kedvező tendencia - fenntartva a közvetítőválasztás kötelezettségét a helyi közvetítőválasztással bővített formában – fennmarad, ezért – különös tekintettel a jelen piacokhoz kapcsolódó érintett kis – és nagykereskedelmi piacokon kirótt kötelezettségekre – a jelen érintett kiskereskedelmi piacokon az Eht. 111. § szerinti kötelezettség alkalmazásával a szabályozás céljai megvalósíthatók, ezért nem szükséges egyéb, a kiskereskedelmi szolgáltatási piacon kiróható kötelezettség kiszabása. A Tanács ezen piacelemzés lezárását követően továbbra is figyelemmel kíséri az érintett piacok alakulását. Abban az esetben, ha a Tanács tudomására jut olyan piaci körülmény, amely okot ad a jelen határozatba foglalt szabályozás felülvizsgálatára, az eljárást a Tanács hivatalból megindítja.

82

C. fejezet

Együttműködés a Gazdasági Versenyhivatallal

A tárgybani hatósági eljárásban a Tanács a Gazdasági Versenyhivatallal (a továbbiakban: GVH) való együttműködést több lépcsőben valósította meg, az alábbiak szerint: 1./ A Tanács 2004. február 23-án megküldte a GVH részére a szolgáltatók részére továbbítandó adatlapok-tervezeteit véleményezés céljából. A beérkezett írásbeli észrevételek nagy részét elfogadva a kérdőívek kiegészítésre kerültek, illetve a javasolt adattartalomnak megfelelően új kérdőívek szerkesztésére is sor került. A GVH az át nem vezetett javaslatok esetében e döntés okáról is részletes írásbeli és szóbeli tájékoztatást kapott. 2004. március 16-án kétoldalú megbeszélésre került sor az adatszolgáltatással kapcsolatban, a korábban egyeztetett kérdőívek alapján. A megbeszélésen a jelenlévők áttekintették a tárgybani eljárás során, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításához szükséges, az elektronikus hírközlési piaci szolgáltatóktól bekért adatok körét, illetve az eljárás további fázisaiban esetleg szükségessé váló adatbekérések lehetőségeit. A felek megállapodtak abban, hogy az eljárás jelenlegi fázisáig az adatbekérés témáját egyeztetettnek tekintik, a továbbiakban e kérdésben szükség szerint folyamatosan kapcsolatot tartanak. 2./ A Tanács a Módszertant –annak 2004. május 5-i nyilvánosságra hozatala előtt - előzetes véleményezés céljából megküldte a GVH részére, melyre írásban érkezett észrevétel. A GVH a Módszertan nyilvánosságra hozatalát támogatta, azt vitára alkalmasnak találta, de ezzel egyidejűleg kisebb, pontosító észrevételeket tett. A Tanács a GVH észrevételeinek, javaslatainak jelentős részét változtatás nélkül átvezette a Módszertan szövegében. Az át nem vezetett javaslattal kapcsolatban sem volt megállapítható alapvető koncepcionális probléma. Ugyanakkor e problémák kapcsán a későbbi email váltás, a GVH által írásban megküldött vélemény, valamint a 2004. május 20-i személyes egyeztetés eredményeként konszenzus alapján került a szöveg kialakítására. A GVH nem látta akadályát annak, hogy a Módszertannal kapcsolatos írásbeli véleménye is közzétételre kerüljön a Nemzeti Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NHH) Internetes oldalán. Végül a Tanács 2004. július 30-án megküldte a GVH részére a Módszertan végleges változatát, melyben foglaltakkal, illetve a javításokkal a GVH egyetértett, további észrevételt nem tett. 3./ A Tanács tájékoztatta a GVH-t a tárgybani kötelező hatósági eljáráson túlmutató, a piaci szereplőkkel való együttműködésen alapuló többlépcsős fórumrendszerről, melyre a GVH képviselőjét közvetlenül meghívta. 4./ A Tanács 2004. augusztus 26-án megküldte a GVH részére a határozattervezetet. A GVH a nyilvánosságra hozatallal egyetértett. A tervezetről a GVH és az NHH szakértői konzultációkat folytattak, amelyek eredményeként, illetve az érdekeltek véleményének figyelembevételével a határozattervezet újabb munkaváltozatai készültek el.

83

5./ A GVH a tárgybani határozattervezettel kapcsolatos végleges szakmai álláspontját a részére 2004. november 17-én megküldött munkaanyag alapján 2004. december 6-án küldte meg a Tanács részére. 5.1 A GVH észrevételeiben szükségesnek tartotta annak rögzítését, hogy a tisztességtelen

piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 38. § (2) bekezdése értelmében a jövőben folytatandó versenyfelügyeleti eljárásokban a jelen álláspontban foglaltak a GVH Versenytanácsát nem kötik. Ennek megfelelően a vezetékes távbeszélő piacokkal kapcsolatos konkrét versenyfelügyeleti eljárásokban a GVH Versenytanácsa az NHH Tanácsának határozatában meghatározottól eltérő piacokat határozhat meg, illetőleg az egyes vállalkozások piaci helyzetét, gazdasági erőfölényes pozícióját eltérően ítélheti meg. Mindez az Európai Unió Bizottságának piacelemzésről és a jelenős piaci erő értékeléséről szóló iránymutatása (a továbbiakban: Iránymutatás) 25. pontjában foglaltakkal is összhangban van.

A GVH azonban biztosította az NHH Tanácsát, hogy tekintettel a jogbiztonság és a jogalkalmazás kiszámíthatóságának általános követelményére, valamint az Iránymutatás 24-25. pontjából kiolvasható azon célkitűzésre, hogy az ilyen eltérések csak valóban indokolt esetben forduljanak elő, az ilyen ügyek vizsgálati szakaszában az NHH és a GVH között létrejött megállapodásnak megfelelően a jogalkalmazás egységének megőrzése érdekében konzultálni fog az NHH-val.

5.2 A GVH a határozattervezet rendelkező részét nem kívánja vitatni, mert

a) csak a Matáv Rt. és az Invitel Rt. tekintetében rendelkezik saját tapasztalatokkal, míg a többi inkumbens tekintetében nem, a tervezet pedig rájuk vonatkozó egyedi elemzést nem tartalmaz;

b) a közvetítőválasztás kötelezettsége már akkor is terheli az inkumbenseket, ha a hozzáférési piacon megtörtént a JPE szolgáltatókénti kijelölésük, vagyis az e tervezetben érintett kötelezettség már további érdemi piaci hatással nem bír.

A GVH rendelkező résszel kapcsolatos álláspontjának indokait levele mellékletének általánosabb jellegű része tartalmazza. A GVH a határozattervezet indokoló részéhez további részletes észrevételeket fűzött.

5.3 A GVH tárgybani határozattervezettel kapcsolatos részletes észrevételei az alábbiakban

találhatók. „MELLÉKLET A GVH részletes észrevételei az NHH Tanácsának a nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára kiskereskedelmi piacok meghatározásáról, a piacokon jelentős piaci erejű szolgáltatók azonosításáról és kötelezettségek kiszabásáról szóló határozattervezetéhez

A GVH alább következő véleménye a GVH által lefolytatott versenyfelügyeleti és egyéb eljárások tapasztalatain és az azokból származó háttérismereteken alapul. A véleményben megfogalmazottak az NHH Tanácsának tervezetében foglaltakat alapul véve azt foglalják össze, hogy a GVH a versenyjog alkalmazása során milyen tényeket és körülményeket

84

vizsgálna meg, és azokat hogyan értékelné. Ilyen értelemben a GVH álláspontja egyrészt a versenyjogi módszerek egységes alkalmazásának megteremtését kívánja elősegíteni, másrészt szándéka szerint segíteni kíván a Tanács egyes megállapításainak megerősítésében. Á l t a l á n o s v é l e m é n y Tekintettel arra, hogy

- az érintett piac a hozzáférési piachoz szorosan kapcsolódik, és a hozzáférési piacon korábban a GVH is igazoltnak látta több vállalkozás (konkrétan a Matáv és az Invitel Rt.) gazdasági erőfölényét,

- a helyi hívások és részben a belföldi távolsági hívások mobil hívásokkal való helyettesíthetőségének mértéke és annak hatása nem egyértelmű,

- a kábeltelevíziós hálózatokon vagy egyéb technológiákkal nyújtható hangszolgáltatások hatása még nehezen felmérhető, valamint

- a közvetítőválasztás útján létező verseny a jelen piacelemzési eljárásban nem vehető figyelembe

a GVH nem kívánja vitatni az érintett piac meghatározását és a határozattervezettel érintett vállalkozások gazdasági erőfölényes helyzetét. Ugyanakkor a GVH szükségesnek tartja kihangsúlyozni azt, hogy a versenyjogi elvek alapján végzett piacelemzés keretében is egyedileg kell értékelni azt, hogy egy adott földrajzi piacon valamely vállalkozás erőfölényben van-e, azaz az elemzés csak akkor vezethet megalapozott következtetésekhez, ha az egyes földrajzi piacok és az azokon működő vállalkozások sajátosságait figyelembe véve történik meg az elemzés. A piacról alkotott kép teljességéhez és különösen a piaci dinamizmusok helyes értékeléséhez (ezáltal a valóban előretekintő elemzéshez) elengedhetetlenül szükséges lenne azoknak a verseny-nyomásoknak a kellő súllyal való figyelembe vétele, amelyek már nem a korábbi szabályozás folytán, hanem az egyéb technológiák erősödésével jelentkeznek a piacon. Ilyen például a mobilszolgáltatások helyettesítő szerepének vagy az egyéb alternatív technológiák (CATV, VoIP vagy más) hatásának alapos mérlegelése. R é s z l e t e s é s z r e v é t e l e k Az alábbiakban a határozattervezet szerkezetét követve fejtjük ki a GVH piaccal kapcsolatos álláspontját, az egyes észrevételeknél utalva az ahhoz kapcsolható fejezetszámra. A B.I.5. alfejezet azt vizsgálja, indokolt lehet-e az IHM rendeletben meghatározott szolgáltatási piactól eltérő piacdefiníció alkalmazása. A GVH ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy nem látja indokoltnak ezen alfejezetnek a helyettesítés vizsgálatától (B.I.7. alfejezet) történő ilyen éles elkülönítését, tekintettel arra, hogy a mögöttes megfontolások és így az alkalmazandó vizsgálati módszerek tökéletesen megegyeznek, bár a határozattervezet ebben az alfejezetben – a GVH szerint helytelenül – kevéssé támaszkodik a helyettesítési viszonyok elemzését szolgáló eszközökre. Az alfejezeten belül az I.5.1. rész b) pontját álláspontunk szerint érdemes lehet kiegészíteni azzal, hogy a ba), bb) és bc) pontok következtében a hipotetikus monopolista teszt is arra az eredményre vezetne, hogy ezek a szolgáltatások keresleti szempontból külön piacot alkotnak. Az I.5.1. rész bd) pont esetében a bekezdést alkotó két mondat közötti kapcsolat nem világos, a második mondat pedig (az alternatív szolgáltatók szinte kizárólag nem lakossági előfizetőkből képezik előfizetői bázisukat) a Tele2 megjelenése óta kevésbé egyértelmű, itt inkább azt kellene bemutatni, hogy a lakossági és az üzleti piacra való belépés mennyiben más stratégiát követel, milyenek a beruházási szükséglet és a várható megtérülés terén fennálló különbségek, mennyire eltérőek a belépési feltételek, s hogy ezért a kínálati

85

helyettesítés sem feltétlenül áll fenn közöttük. Az I.5.3. részben (helyi és országos hívások összevonása) szereplő táblázatok alapján álláspontunk szerint semmiféle olyan következtetés nem vonható le a helyi és országos hívások vonatkozásában, amely alapján megalapozottan állást lehetne foglalni a kétféle szolgáltatás azonos vagy külön piacon való elhelyezkedéséről. A forgalmi és bevételi adatok esetében legalább a növekedési mutatókat külön is be kellene mutatni, ezen túlmenően az átlagos híváshossz, átlagos hívásszám, csúcsidős – csúcsidőn kívüli forgalmi megoszlás rendelkezhet a Tanács által egyedül számított átlagár-mutató mellett releváns információ-tartalommal. Ezek a jellemzők vélhetően abba az irányba mutattak volna, hogy keresleti oldalról jelentős különbségek vannak a kétféle hívástípus között, a Recommendation alapján szintén figyelembe veendő kínálati helyettesítés viszont a szolgáltatóválasztási kötelezettség helyi hívásokra történt kiterjesztése óta olyan erős közöttük, hogy az SSNIP-teszt a helyettesíthetőséget támasztaná alá. (Más kérdés, hogy az alapvetően szabályozásból fakadó kötelezettségre tekintettel működő közvetítőválasztás útján nyújtott szolgáltatások mennyiben értékelhetőek a helyettesítés körében.) Hasonló megállapítások tehetők az I.5.4., az I.5.5. és az I.5.6. alfejezetekhez is, azaz a bemutatott táblázatok adatai nem tartalmaznak elegendő információt a keresleti helyettesíthetőség megítéléséhez. Ennek elemzésére a funkció, ár, minőség, teljesítési feltételek, stb. szempontjából történő összehasonlítás révén kerülhetett volna sor, és minden esetben szükséges lett volna a kínálati helyettesítési viszonyok feltérképezése is. Az Internet hívások különválasztásának lehetőségét fontolgató I.5.7. pontban különösen fontos lett volna az előzőekben említett vizsgálatok körültekintő elvégzése, mert álláspontunk szerint elképzelhető, hogy ezek a hívások mégsem képezik az adott piac részét (pl. az I.5.7. pont harmadik bekezdésére tekintettel). A keresleti helyettesíthetőség ugyanis nyilvánvalóan nem áll fenn a helyi és/vagy országos, illetve az Internet hívások között, azonban a kínálati helyettesítés megítélése korántsem ennyire egyszerű. A Recommendation a nemföldrajzi hívások vizsgált piacra sorolását a köztük fennálló kínálati helyettesítéssel magyarázza, azonban külön kiemeli, hogy amennyiben a kínálati helyettesítés nem lehetséges vagy nagyon korlátozott, indokolt lehet szűkebb piacdefiníció alkalmazása. Márpedig éppen a kínálati helyettesítés hiányára utalhat az a Tanács által is leírt körülmény, miszerint az alternatív szolgáltatók, amelyek helyi, belföldi távolsági és fix-mobil hívásokat már kínálnak, az Internet-célú hívások tekintetében még nem jutottak szerephez. Ugyancsak az elkülönült piacok létét támasztja alá álláspontunk szerint az Internet-célú hívások árának szabályozott volta, mely tételes ármeghatározást jelent (szemben a hívás forgalmi szolgáltatások közül az egyetemes szolgáltatási körbe tartozó szolgáltatások ársapka szabályozásával). A Tanács az ezzel ellentétes álláspontját a határozattervezetben nem fejti ki, csak megállapítja, hogy „a különválasztást az sem indokolja, hogy az Internet elérés szabályozott áron történik”. A B.I.5. alfejezetet indokolt lenne továbbá egy I.5.8. résszel kiegészíteni, melyben a Tanács megfontolhatná az IHM rendeletben meghatározott nem lakossági forgalmi piac esetleges részpiacokra bontásának szükségességét. Az üzleti előfizetőkön belül ugyanis a GVH tapasztalatai szerint legalább két markánsan elkülönülő csoport van, amelyek a nekik kínált szolgáltatási csomagok jellemzőit tekintve, részben vevői alkupozíciójuk miatt eltérőek, s amelyek aszerint is különböznek, hogy milyen módon lehetséges a versenytársak számára az egyes előfizetői csoportokat célzó ajánlatok kialakítása. (Tipikusan a nagy üzleti előfizetők egyedi szerződéses konstrukciókkal rendelkeznek, s „elhódításukra” inkább saját hálózat kiépítésével kerülhet sor, semmint közvetítőválasztással. A hozzáférés ilyen jellegű eltérése pedig a díjcsomag-képzési szokásokra tekintettel a forgalmi tarifákra, s esetlegesen a hívások helyettesítési viszonyaira is hatással lehet. A GVH tapasztalatai alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a nagy üzleti előfizetők nem is hajlanak a közvetítőválasztás használatára.) Az ily módon meghatározott előfizetői csoportok keresleti és kínálati helyettesítési lehetőségeit

86

elemezve lehet arról dönteni, indokolt-e az IHM rendeletben szereplő piac részpiacokra osztása vagy sem. A helyettesítési lehetőségek vizsgálatáról szóló B.I.7. alfejezet – részben az időközben bekövetkezett változásokra tekintettel (hiszen egy előretekintő vizsgálatnak kezelnie kell az ilyen rövid távú fejleményeket) – alapos átdolgozást igényel a keresleti és kínálati helyettesítés vonatkozásában. Az I.7.1. rész kiegészítendő egy 4. ponttal, mely a kábeltelevíziós hangszolgáltatás helyettesítő voltát elemzi, utalva arra, hogy az alkalmazott technológia ugyan VoIP, de hozzáférés és hangátviteli szolgáltatás biztosítására is alkalmas, és persze arra is, hogy ez a megoldás elsősorban a lakossági piacokon tehet szert nagyobb jelentőségre (az üzleti előfizetők részéről a GVH adatai szerint a kábeles Internet hozzáférésre is kisebb kereslet jelentkezik). Ugyanígy idekívánkozik egy 5. pont is az elektromos hálózat beszéd- (és adatátviteli-) célú felhasználásának lehetőségeiről. Másrészről viszont a kínálati helyettesítés szempontjait bemutató I.7.3. alfejezet is átalakítandó erre tekintettel, s – a Tanács megállapításával szemben – álláspontunk szerint az adott piacra belépését fontolgató vezetékes műsorelosztó, illetve áramszolgáltató vállalkozás is figyelembe veendő a kínálati helyettesíthetőség vizsgálata szempontjából, legfeljebb nem az egész ország vagy nem teljes földrajzi piacok területét lefedően, hanem lokális piaci szereplőként. Egy deklaráltan előretekintő piacelemzésben ugyanis nem lehet arra hivatkozva eltekinteni egy szolgáltatás helyettesítő voltának elemzésétől, hogy arról múltbeli adatok nem állnak rendelkezésre. Ezen túlmenően a fix-mobil helyettesítéssel kapcsolatban írtakhoz kívánunk megjegyzéseket fűzni. Elsőként arra utalunk, hogy az I.7.1.1. pont nem látszik kifejezésre juttatni azt a tényt, hogy itt nem lakossági előfizetőkről van szó; a megállapítások sok esetben túlságosan általánosak, és a hivatkozott piackutatások, ábrák és adatok is jellemzően a teljes előfizetői körre vagy csak a lakossági felhasználókra vonatkoznak, és nem az üzleti előfizetőkre. Rátérve a részletes elemzés egyes pontjaira, a vezetékes hívástípusok mobil szolgáltatásokkal való helyettesíthetőségét bemutató felsorolás tartalmával nem tudunk egyet érteni, mert az mintha figyelmen kívül hagyná az üzleti hozzáférési piac vonatkozásában levont azon következtetést, miszerint a vezetékes és a mobil hozzáférések kiegészítik egymást; az üzleti előfizetők nagy része mindkét típusú hozzáféréssel rendelkezik egyidejűleg. Ebből az is adódik, hogy a helyi, településen kívüli és egyéb belföldi hívások esetében nemcsak a mobil-helyhez kötött hívások jöhetnek szóba helyettesítő szolgáltatásként, hanem a mobil-mobil hívások is, mind hálózaton belüli, mind hálózatok közötti formában. Részben éppen erre tekintettel a d) pontban alkalmazott hívásdíj-összehasonlítási módszer sem helyes, másrészről viszont álláspontunk szerint azért sem megfelelő, mert a lakossági előfizetői szokásokkal súlyozza az egyes hívásirányokat. Ugyanitt jelenik meg a legszembetűnőbb módon az a körülmény is, hogy elmaradt az üzleti szférának kínált mobil szolgáltatások elkülönült elemzése, annak ellenére, hogy éppen az utóbbi időben jelentek meg a szolgáltatók kifejezetten üzleti ügyfeleknek kínált és nyilvánosan is meghirdetett (nem csak VIP ügyfelek által igénybe vehető, egyedi jellegű) tarifa-csomagokkal, az összehasonlításhoz használt díjcsomagok mégis jellemzően a lakosságnak szólnak. Mindezekre tekintettel ezt a pontot ki kellene egészíteni a piacon elérhető szolgáltatások díjaira vonatkozó számszerű információkkal, az átlagos percdíjak összehasonlítását pedig – a funkcionális elemzés során elvileg helyettesíthetőnek talált – hívásfajták, hívásirányok szerint kellene elvégezni. A beszédkapcsolatok terén tapasztalható differenciálódással kapcsolatos e) pont helyhez kötött és mobilforgalom alakulását bemutató 6. ábrája alapján levont következtetés (a mobil hálózatok összforgalma még 2003 végére sem érte el a helyhez kötött hálózatok előfizetői összforgalmát) a GVH véleménye szerint nem releváns a helyettesíthetőség megítélése szempontjából, itt álláspontunk szerint inkább arra kellene utalni, hogy miközben a vezetékes forgalom csökken, a mobil forgalom egyre nő, azaz a forgalom egy része áttevődik a

87

mobilhálózatokra, ami pedig éppen a hívásszolgáltatások helyettesítő voltát támaszthatja alá. Hozzátesszük azonban, hogy az ábrából levont bármilyen következtetés esetén szem előtt kell tartani a tényt, hogy abban nemcsak nem-lakossági adatok szerepelnek, illetve, hogy ennek hatása az egyes földrajzi piacokon eltérő lehet. Nem értünk egyet továbbá a Tanácsnak a mobil adapterek jelentőségét megkérdőjelező f) pontban foglalt megállapításával, mert álláspontunk szerint nincs kellően alátámasztva az a kijelentés, miszerint a GSM adapterek használata a helyettesítésről kialakuló képet lényegileg nem befolyásolja. Tudomásunk szerint a nagyvállalatok jelentős része, a középvállalatoknak pedig kb. a fele rendelkezik ilyen készülékkel, tehát számukra a fix-mobil hívás mindenképpen kiváltható, helyettesíthető ilyen módon hálózaton belüli mobil hívással. (Forrás: ICT Report, idézi: IT-Business 2004. szeptember 14-i száma, 10. o.) A fentieken túl az I.7.1. rész első bekezdésének félreérthető voltára szeretnénk felhívni a Tanács figyelmét; a más szolgáltató által versenytársként nyújtott, tartalmilag azonos telefonszolgáltatás a jelen elemzési keretben igenis helyettesítő szolgáltatás, legfeljebb ennek okait nem kell hosszasan magyarázni.70 Más kérdés az, hogy például a közvetítőválasztás útján nyújtható szolgáltatást ugyancsak a „greenfield approach” folytán nem kell számításba venni. A B.I.8. alfejezet földrajzi piac meghatározásával kapcsolatos következtetéseivel alapvetően egyetértünk, az I.8.3. rész azonban a fentiekre tekintettel természetesen átdolgozandó. Meglátásunk szerint a B.I.9. alfejezetet (A piac alakulása a jövőbeli időtávon belül) be kellene integrálni a B.I.8. fejezetbe, tekintettel arra, hogy az kizárólag a földrajzi piac vonatkozásában tartalmaz előrejelzést, s mert ez így pontosan illeszkedne a GVH által már korábban is jelzett azon koncepcióba, miszerint az előretekintő szempontok alkalmazása nem fejezeti kifejtést igényel, hanem az egész piacelemzési és JPE azonosítási eljárást át kell hassa, vagyis minden szempont esetén külön-külön figyelembe kell venni a várható jövőbeli eseményeket. Mindazonáltal szükségesnek tartjuk annak kiemelését, hogy a Tanács által az I.9. fejezetben tett megállapítás, miszerint nem várható, hogy a volt koncessziós szolgáltatók elveszítenék túlsúlyukat földrajzi piacukon, már kissé előreszalad, abban az értelemben, hogy megelőlegezi a következő, erőfölényről szóló fejezet következtetéseit. Itt álláspontunk szerint arról kellene szólni, hogy nem várható, hogy a vizsgált időtávon belül a versenyfeltételek kiegyenlítődnének, hogy az egyes földrajzi piacok közötti különbségek eltűnnének, azaz nem indokolt ezek egyetlen földrajzi piacként történő kezelése. Technikai jellegű megjegyzés, hogy az alfejezet utolsó bekezdése az előtte kifejtettekre tekintettel nem teljesen érthető, és a nemzetközi hívásdíjakra való utalás valószínűleg téves is benne. A GVH az I.11.2. alfejezethez kapcsolódóan arra kívánja felhívni a Tanács figyelmét, hogy az a) pontban elemzett kérdéskörnél szintén szükséges lenne a földrajzi piaconkénti elkülönítés. Részben ugyanis éppen a fentebb említett eltérő méretgazdaságossági hatásokból, demográfiai jellemzőkből következően eltérő számban jelentek meg új belépők az egyes volt koncessziós társaságok területén, s utalni kívánunk arra a tényre is, hogy a volt koncessziós társaság új belépők köréből történő kizárása korántsem olyan egyértelmű, mint ahogyan az az a) pont megfogalmazásából kitűnik („Az adott piacon a bejelentett /2003 végén a HTH által nyilvántartott/ szereplők száma 22. Ezek közül 13-an vallottak be bevételi adatokat, a 13 közül pedig 5-en a volt koncessziós társaságok körét alkotják. Az új piaci szereplők száma

70 A félreértés abból adódhat, hogy a piacmeghatározást a Tanács nem egyes szolgáltatók magatartásából kiindulva végzi, hanem – a szabályozásból adódóan – egyfajta top-down megközelítéssel élve. Egy versenyjogi piacmeghatározásban a más szolgáltató által nyújtott tartalmilag azonos telefon-szolgáltatás a legelsőként számba vett helyettesítő szolgáltatás, míg egy ilyen általánosabb, nem konkrét szolgáltatóhoz igazodó, top-down elemzésben ez a kiindulásként alapul vett szolgáltatás maga, így a helyettesíthetőség itt nem is értelmezhető.

88

tehát 8.”), hiszen a volt koncessziós társaságoknak egy másik volt koncessziós társaság területén való megjelenése az adott földrajzi piacon szintén új belépésként értékelhető. Ráadásul, az új piaci szereplők számának megítélése önmagában, az ország és a vizsgált piac méretét, az elvileg elérhető előfizetők számát figyelmen kívül hagyva téves következtetésekre is vezethet; az EU-benchmarkok itt tehát csak a megfelelő korrekciókkal alkalmazhatók. A versenyjogi eszközök elégséges vagy elégtelen voltát elemző I.10.3. rész kapcsán külön is hangsúlyozni kívánjuk, hogy értelmezésünk szerint a Tanácsnak ebben a kérdésben nem szükséges állást foglalnia, ettől függetlenül azonban egy ténybeli tévedésre is rámutatunk. A határozattervezet c) pontja, mely szerint „a bizonyítás általában annak a vállalkozásnak vagy szervezetnek a feladata, amelyik állítja, hogy az erőfölénnyel való visszaélés megtörtént” nem állja meg a helyét, a bizonyítás terhe ugyanis a versenyfelügyeleti eljárásokban a GVH-ra hárul, a piaci szereplőknek „csak” az ehhez szükséges információkat kell szükség esetén biztosítaniuk. A Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása című B.II.2. alfejezethez kapcsolódóan elöljáróban annyit kívánunk megjegyezni, hogy minden egyes szempont vizsgálata során nagyobb teret kellett volna biztosítani a földrajzi piaconkénti elkülönült elemzésnek, az egyes földrajzi piacok közötti különbségek kiemelésének. Szintén általánosabb jellegű észrevételünk, hogy több alfejezet esetében a levont következtetések megfogalmazásából („ez a tényező releváns/nem releváns”; stb.) nem derül ki egyértelműen, hogy az elemzett tényező mennyiben befolyásolja a piaci részesedések alapján megállapított erőfölényes pozíciót. Meglátásunk szerint itt a Tanácsnak arról kellene állást foglalnia, hogy az adott körülmény erősíti vagy gyengíti a fennálló erőfölényes pozíciót, illetve a JPE szolgáltató azzal való visszaélésének lehetőségét. A tőkepiacokhoz való hozzáférés jelentőségét elemző II.2.6. alfejezetben álláspontunk szerint nem lehetne ilyen egyértelmű következtetést levonni a volt koncessziós szolgáltatók vonatkozásában fennálló előnyösebb helyzetről. A távközlés ugyanis tipikusan egy olyan iparág, ahol a nagy beruházások miatt minden új belépőnek tőkeerős háttérre van szüksége, és az a Magyarországon jelenlévő minden – akár új – piaci szereplőre jellemző (esetleg a kisebb CATV és mikrohullámú szolgáltatók kivételével), hogy tulajdonosuk biztos pénzügyi és szakmai hátteret biztosít számukra (ld. például BT, Pantel, Tele2, GTS). A II.2.7. rész marketing jellegű diverzifikációra vonatkozó megállapítása teljesen ellentmond a 2. sz. piac (nem lakossági hozzáférés) azonos pontjában tett kijelentésnek, s alátámasztja a GVH-nak a 2. sz. piac II.2.7. pontjához fűzött észrevételében foglaltakat. A méretgazdaságosság jelentőségéről szóló II.2.8. alfejezetet csak annyival kívánjuk kiegészíteni, hogy a méretgazdaságossági hatás nem csupán a beruházások méretéből – sőt nem elsősorban abból – fakad, sokkal inkább a kapacitások kihasználtságának foka, azaz – a vizsgált piacra lefordítva – a hálózaton generált forgalom befolyásolja annak mértékét, ebből a szempontból pedig a volt koncessziós szolgáltatók nyilvánvalóan számottevő előnnyel rendelkeznek az alternatív szolgáltatókkal szemben. A II.2.9. részből a GVH meglátása szerint éppen a legfontosabb választékgazdaságosságot hordozó szolgáltatási elem, a hozzáférés maradt ki, amelynek jelentősége éppen abban rejlik, hogy ennek biztosítására az új belépők, alternatív szolgáltatók még a hurokátengedési kötelezettség fennállása esetén sem feltétlenül képesek, így a hozzáférés biztosításának képessége – amely a forgalmi szolgáltatások igénybevételének elengedhetetlen feltétele – nagymértékben erősítheti a volt koncessziós szolgáltatók piaci részesedések alapján megállapított erőfölényét. A vertikális integrációról szóló II.2.10. pont utolsó három bekezdése, mely az Emitel és a Matáv, a Monortel és a UPC, illetve a HTCC és a Pantel kapcsolatát taglalja, értelmezésünk szerint nem ide, hanem a II.2.6. alfejezetbe (könnyű/privilegizált hozzáférés a tőkéhez) illene, kiegészítve azzal, hogy pontosan milyen értelemben jelenthet előnyt az említett kapcsolat. Abban a körben viszont az összes szolgáltató tulajdonosi hátterét és az irányítása alatt álló,

89

legalább a kapcsolódó tevékenységet végző vállalkozásokat be kellene mutatni. Emellett, a GVH meglátása szerint a második bekezdésben említett vertikális kapcsolódási pontok közül az előfizetői hozzáférési piacokkal való kapcsolat ténylegesen nem vertikális integrációt, hanem szolgáltatási diverzifikációt takar; vertikális kapcsolat valójában csak a forgalmi szolgáltatások nyújtásához szükséges nagykereskedelmi szolgáltatások piacaival áll fenn. Az elosztó és értékesítő hálózat szerepét taglaló II.2.11. alfejezet ismét ellentmondásban van a 2. sz. piacra (nem lakossági hozzáférés) vonatkozó piacelemzés hasonló cím alatt levont következtetéseivel; álláspontunk szerint a hozzáférésnél leírtak képezhetik a helyes megközelítés alapját, azaz a GVH az üzleti piacokon nem értékeli az értékesítő/elosztó hálózatot a volt koncessziós szolgáltatók erőfölényét erősítő tényezőként (nincs ezen a téren előnyük az alternatív szolgáltatókhoz képest – a lakossági piacokon azonban esetleg más következtetésre lehet jutni). Végül, a II.2.12. ponttal kapcsolatban a keresleti és kínálati helyettesítésnél írtakra kívánunk visszautalni, melyre tekintettel a potenciális verseny elemzése is átgondolandó. A B.III. fejezet vonatkozásában a GVH jelentős ellentmondásokat lát az egyes alfejezetek megállapításai között; a Tanács a III.5.1. és III.5.2. alfejezetekben több ízben is kijelenti, hogy szükség van kiskereskedelmi kötelezettség alkalmazására, ilyet azonban a határozattervezetben mégsem ró ki. Álláspontunk szerint az értelmezési problémákat a szolgáltatóválasztási kötelezettség jogállása, megítélése okozza. A szolgáltatóválasztás biztosításának kötelezettsége ugyanis olyan kiskereskedelmi kötelezettség, melyet a Tanácsnak nem kell határozatában kiszabnia, mert az a Tanács által a helyhez kötött telefonhálózathoz történő előfizetői hozzáféréssel és használattal kapcsolatos bármely érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltatóként kijelölt szolgáltatóra nézve a törvényből folyó kötelezettség. A határozattervezet logikája kezdetben ezt a vonulatot, értelmezést is követi, sőt a III.5.1. alfejezetben a Tanács idézi is az Eht. 109. §-ának (1) bekezdését a kiskereskedelmi kötelezettségek, egészen pontosan a kiskereskedelmi szolgáltatási piacokon az előfizetői szolgáltatások díjával kapcsolatos kötelezettségek kiszabhatóságának feltételeivel kapcsolatban, a kötelezettségek hatásának elemzésekor azonban mintha már figyelmen kívül maradna a szolgáltatóválasztás kötelezettsége. Megítélésünk szerint a III.5.1. alfejezetben az Eht. 102-108. §§-ai szerinti nagykereskedelmi kötelezettségek hatásainak feltérképezésén túl elemezni kellett volna azt is, hogy a szolgáltatóválasztás kötelezettségének az iménti kötelezettségekkel párhuzamosan, azokkal együtt történő érvényesülése biztosítja-e az Eht. céljainak megvalósulását, különösen a tisztességes és hatékony verseny kialakulásának és fenntartásának elősegítését. Egy ilyen elemzés arra a következtetésre vezetett volna, hogy a nagykereskedelmi kötelezettségek és az Eht. 111. §-ában foglalt kötelezettségen alapuló közvetítőválasztásos hívások, az egyébként – szabályozás hiányában – is verseny-nyomást kifejtő behívókártyás és mobil szolgáltatásokkal együttesen alkalmasak arra, hogy a szabályozás hiányában azonosított versenyproblémákat orvosolják, így a JPE szolgáltatókra az Eht. 111. §-ából fakadó szolgáltatóválasztás kötelezettségén túli kiskereskedelmi kötelezettség Tanács általi kiszabása nem indokolt (nem szükséges). Erre tekintettel a III.5.2. és III.5.4. alfejezetek is szükségtelenek, mivel az iménti következtetéssel ellentétes megállapításokat tartalmaznak. A szolgáltatóválasztásos hívások és behívókártyás szolgáltatások, valamint a mobil hívások ilyen jellegű korlátozó, ármérséklő hatása egyébként utalásszerűen a III.5.2. alfejezet a) és b) pontjában meg is jelenik (bár a Tanács ezek alapján sem állapítja meg az egyedi kiskereskedelmi kötelezettségek kirovásának szükségtelen voltát), azonban ezeknek a volt koncessziós szolgáltatók árképzési magatartását befolyásoló, verseny-nyomást gyakorló hatását versenyjogi-elméleti alapon nem itt, hanem az erőfölényről szóló részben kellett volna sokkal részletesebben bemutatni, és esetleg már a JPE kijelöléssel kapcsolatban is más következtetésre jutni. Erre akkor lenne reális esély, ha az elemzés kitérne a vállalkozások által

90

alkalmazott mobil adapterek szerepére, illetve hívásirányonként megvizsgálná elsősorban az árakra, azok tendenciájára, majd az egyéb adatokra tekintettel is a mobil hívások helyettesítő vagy nem helyettesítő voltát. Hangsúlyozni kívánjuk azonban ezzel kapcsolatban, hogy a hívásirányonkénti analízist nem azért tartjuk különösen fontosnak, mert úgy találnánk, hogy hívásirányonként kellene meghatározni a szolgáltatási piacokat, hanem azért, mert az egyes hívásirányok helyettesíthetősége és ezek súlya, jelentősége alapján lehetne a mobil hívások által támasztott verseny hatását a vezetékes szolgáltatók erőfölényét illetően megítélni.” 6./ A Tanács álláspontja a GVH tárgybani piaccal kapcsolatos szakmai

észrevételeiről a következő.

A GVH tárgybani vezetékes kiskereskedelmi piac meghatározásáról, a piacokon jelentős piaci erejű szolgáltatók azonosításáról és kötelezettségek kiszabásáról (a továbbiakban: piacelemzés) szóló határozattervezettel kapcsolatos koncepcionális és részletes észrevételeiről általánosságban megállapítható, hogy a piacelemzési eljárás alapját jelentő ex-ante szabályozásról (egyáltalán a piacelemzés módszertanáról) a GVH eltérő koncepcióval rendelkezik, mint a Tanács. Így az adott határozattervezet véleményezésénél a GVH által követett koncepció alkalmazása azt jelenti, hogy a határozattervezetben található elemzések, következtetések (GVH által történő) megítélése eltér mind szemléletében, mind módszertanában a Tanács koncepciójától. A Tanács fontosnak tartja annak bemutatását, hogy a piacelemzési munka szükségszerűen eltérő koncepcióval történik meg a Tanács eljárásában, mint a GVH versenyfelügyeleti eljárásában. (Ennek bemutatása és kifejtése megtörténik a tárgybani határozattervezet „B.I.11.3 A versenyjogi eszközök elégtelensége” fejezet „Az ágazati (ex-ante) szabályozás specifikus vonásai” alfejezetében.)

A Tanács kiindulásként le kívánja szögezni, hogy piacelemzési, piacazonosítási és kötelezettség-kirovási munkáját (a továbbiakban: piacelemzési munka) meghatározta a közösségi jogi és a hazai jogi környezet71, mely kijelöli az ex-ante szabályozási, valamint a piacelemzési munka kereteit. A Tanács annak érdekében, hogy önmaga, illetve az elektronikus hírközlési piac többi szereplője (szolgáltatók, egyéb szabályozó hatóságok) számára egyértelművé tegye, hogy a vonatkozó jogszabályokat figyelembe véve hogyan kívánja alkalmazni azokat a piacelemzési munka során, elkészítette (a határozattervezet „A fejezetében” mellékelt) módszertani anyagát. Ezen anyagban a Tanács leírta a piacelemzési munka menetét és az anyagban foglaltakat nyilvánosan egyeztette az elektronikus hírközlési piac többi szereplőjével, így a GVH-val is. A Tanács úgy véli, hogy az eljárás jogbiztonsága, a szabályozói munka kiszámíthatósága érdekében szükséges követni egy – bizonyos részleteiben vitatható, de mindenképpen egyeztetett – eljárásrendszert annak érdekében, hogy az érintett szolgáltatók számára kiszámítható és követhető legyen a hatósági magatartás. Ebben az eljárásrendben tükröződik a Tanács és a GVH

71 - közösségi jogi irányelvek - Európai Bizottság 2002. július 8-án kelt „Útmutató a piacelemzéshez és a JPE felméréséhez” c.

Iránymutatás - Európai Bizottság 2003. február 11-én kelt, az ex-ante szabályozásra alkalmas érintett termék- és

szolgáltatási piacokról szóló 2003/311/EC sz. Ajánlás, ideértve a hozzátartozó Magyarázatot is. - 2003.évi C törvény (Eht.) - az 8001/2004. (IHK. 8.) IHM tájékoztató - 16/2004. (IV. 24.) IHM rendelet

91

versenyeljárása közötti különbség, mely a kétféle szabályozó hatóság közötti feladat- és munkamegosztásból következik.

A Tanács véleménye szerint tisztázandó az ex ante, illetve az ex post szabályozás egymáshoz való viszonya. Az ex ante szabályozás része a folyamatos piacelemzés, a vonatkozó piacokon meglévő versenyhelyzet folyamatos elemzésével és értékelésével. Ebben a Tanács részéről annak vizsgálata folyik, hogy az elkövetkező időszakban fennáll-e a lehetőség a versenyhelyzet romlására, s amennyiben igen, meg kell tenni azon lépéseket, melyek ezt a lehetőséget kiküszöbölik. A GVH által alkalmazott versenyjogi eszközök az ex post szabályozás részei, melyek utólagosan észlelt, meglévő versenyproblémák kiküszöbölésére alkalmasak. Ebből következik, hogy e kétféle szabályozó hatóság fellépésére más-más körülmények között kerül sor. A Tanács hangsúlyozza, hogy a piacelemzési munka végzése folyamatosan (évről-évre) történik, mely biztosítja az adott piac versenyhelyzetéért felelős hatóságok számára a beavatkozás lehetőségét. Ennyiben adott a Tanács számára az a követelmény, hogy köteles rendszeresen felülvizsgálni döntéseit.

A piacelemzési munka során - az Eht. 52.§ (3) bekezdése alapján - „A Tanács a piacmeghatározást és a piacelemzést a miniszter által rendeletben kihirdetett alapelvek alapján, a versenyjog vonatkozó szabályai szerint végzi el.” Ez a Tanács értelmezése szerint azt jelenti, hogy a Tanácsnak piacelemzési munkája során eleve más szemléletű eljárást kell lefolytatni, mint a GVH által lefolytatott versenyjogi eljárás. A GVH versenyjogi eljárása fókuszában egy adott szolgáltató áll, aki a gyanú szerint konkrétan megsérti a versenyt az adott piacon a versenytörvény (Tptv.) szerint. Itt az eljárás esemény utáni, ex post jellegű, valós szabálysértés vagy annak gyanúja esetén merül fel. A piacelemzési munka fókuszában egy adott piac áll, melyre meg kell állapítani, hogy azon fennállnak-e a verseny feltételei, s ha nem, akkor jelölhetők ki JPE szolgáltatók, számukra a Tanács által - jogi szabályozás szerint kötelezően - kiszabott kötelezettségekkel. Ebből következően az elemezni kívánt piacok tekintetében szükséges versenyelemzés nem megy le a versenyfelügyeleti eljárás részletezettségének megfelelően az adott szolgáltató szintjére, azaz a Tanács véleménye szerint az adott piacot kell elemezni, benne a szolgáltatók magatartásával, nem pedig a szolgáltatók magatartását az adott piacon. A JPE azonosítási eljárásban alkalmazandó versenyjogi elvek nem konkrét versenyjogi szabálysértésre vonatkoznak, hanem arra, hogy biztosítani kell az adott piacon a versenyt. Ennek keretében kell felmérni piaci versenyprobléma észlelése esetén azon lehetőségeket, hogy az adott piacon fennáll-e a lehetőség a verseny korlátozására. Amennyiben igen, akkor kell az adott szolgáltatóval foglalkozni (JPE kijelölés, kötelezettség adás). Ez az oka annak is többek között, hogy a piacvizsgálat keresleti–kínálati helyettesítés vizsgálati szakaszában összpiaci (s nem pedig egyedi szolgáltatói) szinten történik meg az elemzés. Alapvetően az ex-ante szabályozást megalapozó piacelemzés és a versenyjogi eljárás során alkalmazott konkrét elemzési módszer fentiekben vázolt sajátos jellege ad magyarázatot a GVH véleményében jelzett felvetésekre.

A Tanács piacelemzési eljárásában alkalmazott, a tényleges piaci helyzetek előretekintő vizsgálatának a vizsgált piac egészére történő elvégzésének módszere biztosítja a Tanács véleménye szerint azt, hogy a tárgybani határozattervezetben levont elemzések, következtetések összességében előre tekintő szemléletűek, hiszen minden egyes piac megítélésében a Tanács az adott piacon fennálló versenyhelyzet jövőbeli várható alakulását is figyelembe vette. Ezen túlmenőleg ismét hangsúlyozni kell azt a

92

tényt, hogy a Tanács piacelemzési eljárását – szemben a versenyhivatal egyszeri, adott aktushoz kötődő eljárásával - lényegében folyamatosan, gyakorlatilag a törvény által meghatározottan évente végzi el. Emiatt az egy éven túli előretekintő elemzésnek elsősorban a tendenciák figyelemmel kísérése szempontjából van jelentősége.

Ami a GVH azon véleményét illeti, mely szerint az elvárt felosztásnak megfelelő tagolást a teljeskörű versenyjogi elemzés után lehet megtenni, a Tanács véleménye az, hogy egyrészt a Tanácsot kötötték a fentebb hivatkozott, jogi keretekben megfogalmazott szabályok (különös tekintettel az abban említett IHM tájékoztatóra és rendeletre), másrészt a jogszabályban megfogalmazott alapelvek alapján elkészült és széleskörűen egyeztetett módszertani anyagot a GVH is elfogadta. A Tanácsnak az európai uniós és magyar jogszabályok alapján azt kellett vizsgálnia, hogy a nemzeti sajátosságok miatt indokolt-e az előre definiált piacstruktúrától való eltérés. Ezen vizsgálat elvégzése után az eltérés szükségessége nem merült fel. Egyébként a jelen határozattervezetben e módszertani fonal alkalmazásával kapott eredménnyel jórészt a GVH véleménye is megegyezik, vita piacelemzési módszertani kérdésekben merült fel éppen a GVH és a Tanács között meglévő szemléletbeli különbség miatt.

A GVH kifogásolja a Tanácsnak a tárgybani határozattervezetben alkalmazott keresleti és kínálati helyettesítés-vizsgálati módszereit, s hiányolja benne az átfogó előremutató elemzés alkalmazását. A Tanács véleménye szerint mindkét esetben az adott piacra (s nem konkrét piaci szereplőkre vonatkozóan!) kell megállapításokat tenni. A Tanács által a helyettesítés témakörében alkalmazott módszerek megfelelnek a többi európai ország piacelemzési gyakorlatának. A helyettesítéssel kapcsolatos GVH észrevételeket egyébként a Tanács messzemenően figyelembe vette, s a keresleti helyettesítésre vonatkozó fejezeteket (főleg a helyhez kötött vezetékes – mobil témakörében) a GVH (és más szolgáltatók) észrevételeit felhasználva átdolgozta.

Ugyanúgy a hipotetikus monopolista teszt alkalmazásával kapcsolatosan is hangsúlyozni kell, hogy a Tanács megközelítésében a piacelemzés ezen fázisában konkrét szolgáltatókról még nem kell beszélni. Így az adott piac egészére tekintettel fogalmazhatók meg állítások arra vonatkozóan, hogy vannak-e versenyproblémák. A Tanács álláspontja szerint tehát a hipotetikus monopolista teszt is piaconként, nem pedig szolgáltatónként értelmezendő. A keresleti, kínálati helyettesítés témakörében is az adott piacon kell vizsgálódni, nem az adott szolgáltató területén. Ez a Tanács véleménye szerint alapvető különbség konkrét versenyhivatali eljáráshoz képest. A Tanács a GVH-val való egyeztetés során lefolytatott konzultációk tapasztalatait, illetve a GVH észrevételeit lehetőség szerint beépítette a tárgybani határozattervezetbe. A tárgyalt GVH anyag részletes észrevételei tartalmazzák azokat a részkérdéseket, melyekben megmaradt a véleménykülönbség a Tanács és a GVH között. Ezen kérdések egy részéről a Tanácsnak (az előzőekben kifejtett) koncepcionális okokból van más véleménye, más részük a vizsgálat lezárta után merült fel, és a következő piacelemzésnél vehető érdemben figyelembe azzal együtt, hogy ezek a felvetések jelen elemzést és az arra épülő határozatokat lényegében nem befolyásolják.

93

D. fejezet

Egyeztetés az érdekeltekkel Az alábbi válaszokban a szolgáltatók által adott észrevételeket tartalmazó levelek szó szerint vannak közölve. Az NHH Tanácsa válaszai a szolgáltatók vonatkozó (dőlt betűs) észrevételei után vannak beszúrva, s más betűtípussal és válaszonkénti ( ) számozással jelenítődnek meg. D/1. Matáv Rt. észrevételek Az NHH Tanácsa válaszai csak a Matáv Rt. részletes észrevételei után jelennek meg, mivel a Matáv Rt. levelének törzsszövege a részletes észrevételekhez képest mást nem tartalmaz, azokat hangsúlyozza. Ikt. szám: 13000-00444/2004. Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa 1015 Budapest Ostrom u. 23-25. Pataki Dániel elnök úr részére Tárgy: Észrevételek a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a "nyilvánosan elérhető

helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (5. piacra) vonatkozó határozattervezethez

Tisztelt Elnök Úr! A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a "nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra vonatkozó határozattervezetére vonatkozó álláspontunkat, javaslatainkat és észrevételeinket az alábbiakban foglaljuk össze. A Matáv Rt.-nek alapvető érdeke, hogy a Keretirányelvben és az Eht.-ban foglalt szabályozási elvek, ágazatpolitikai célok az Eht. 44. § (5) bekezdésében meghatározott időponthoz képest a lehető leghamarabb érvényre jussanak, ezáltal megszűnjön a jelentős piaci erejű szolgáltatókra vonatkozó átmeneti szabályozási időszak, amelyben a régi és egyes új kötelezettségek egyaránt terhelik e szolgáltatókat. A "nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra vonatkozó végleges határozat majdani elfogadása tiszta helyzetet fog teremteni az érintett piacra vonatkozó szabályozói kötelezettségek tekintetében.

94

A tisztelt Tanács által készített határozattervezetre vonatkozó, jelen beadványunkban összefoglalt észrevételeink és javaslataink célja, hogy javítsa annak megalapozottságát, ezáltal valamennyi piaci szereplő és az Európai Bizottság számára szükséges és elégséges mértékük meggyőző módon elfogadható legyen. Reményeink szerint javaslataink hozzájárulnak ahhoz, hogy a végleges határozat a jelenlegi tervezetnél kevesebb támadási felületet hagyjon. A határozattervezethez kapcsolódó részletes észrevételeink, javaslatunk jelen beadványunk mellékletében találhatóak (mivel a határozattervezet indokolásának "A" fejezete lényegében a Tanácsnak az érintett piacok azonosításával, az érintett piacon fennálló verseny, illetve annak hatékonyságának elemzésével, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosításával, és a kötelezettségek kiszabásával kapcsolatos 2004. július 30-i módszertanát tartalmazza, erre vonatkozó észrevételeinket pedig – más szolgáltatók mellett – a tisztelt Tanácsnak már korábban megküldtük, észrevételeink érdemben nagyrészt a határozattervezet indokolásának "B" fejezetéhez kapcsolódnak). Az átláthatóság kedvéért azonban leglényegesebb észrevételeinket az alábbiakban is összefoglaljuk: A határozattervezetnek az érintett piac azonosítására vonatkozó részével lényegében

egyetértünk, arra észrevételt nem kívánunk tenni. Üdvözöljük és helyesnek tartjuk, hogy a tisztelt Tanács a földrajzi piacot a Keretirányelv 15. cikkével és a 16/2004. (IV. 24.) IHM rendelet 2. §-ával összhangban a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével határozta meg.

A határozattervezetnek az érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltatók azonosítására

vonatkozó döntésével egyetértünk, bár annak indokolását egyes meghatározott esetekben nem tartjuk kellően megalapozottnak.

Megítélésünk szerint a határozattervezet indokolásából egyes helyeken hiányzik a

versenyt torzító-korlátozó tényezők és a kiróni szándékolt kötelezettség hatásának részletes, megalapozott és minden vonatkozásra kiterjedő feltárása, elemzése, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat terhelő jelenlegi kötelezettségek hatásának részletes vizsgálata, hiányoznak a tisztelt Tanács általánosító jellegű kijelentéseit és megállapításait megfelelően alátámasztó bizonyítékok, hiányoznak a konkrét számszerű tényadatok, egyes megállapítások néhol egymásnak ellentmondanak. Ezért álláspontunk szerint a határozattervezet indokolása jelenlegi formájában nem teljes mértékben felel meg az Eht. 24. § g) pontjának és az Áe. 43. § (1) bekezdése c) pontjának (a megalapozott/részletes/megfelelő indokolás kötelezettsége közösségi normákban és egyéb dokumentumokban is megtalálható: Keretirányelv 7. cikk (3) bekezdés, 2002/C 165/03 számú Bizottsági Iránymutatás 117. pont és a C(2003) 2647 számú Bizottsági Ajánlás 5. pont, valamint ERG Common Position 4.2.1. pont). Ezek alapján jogi szempontból megkérdőjelezhetővé válik a Keretirányelv 8. cikke szerinti "arányos" intézkedés meghozatala, illetve az Eht. 52. § (1) bekezdése és 54. § (1) bekezdése szerinti "indokolt" és "arányos" kötelezettségek kiszabása, ami végső soron kétségessé teszi a Keretirányelv 8. cikke, illetve az Eht. 2. §-a szerinti ágazatpolitikai célok maradéktalan megvalósulását.

Hiányoljuk a határozattervezetből azt az információt, hogy mely szolgáltatók mely

szolgáltatásai kerültek figyelembe vételre a piaci részesedések számításánál. Álláspontunk szerint, összhangban a szolgáltatás általunk helyesnek tartott definíciójával, valamint az EU Bizottság VoIP konzultációs dokumentuma, továbbá a tisztelt Tanács 2004. július 24.-i szakmai vitafórumán prezentált hatósági álláspont szerinti szolgáltatás tartalmi meghatározással, az alkalmazott technológiától függetlenül szükséges a bevételeket figyelembe venni.

95

Az egyeztetési eljárás vonatkozásában javasoljuk, hogy a jövőben a tisztelt Tanács a határozattervezet közzétételével kapcsolatos bizonytalanságokat küszöbölje ki, és az esetleges szóbeli meghallgatásról lehetőség szerint már a közzététel időpontjában adjon tájékoztatást.

Ezúton kérjük a tisztelt Tanácsot, hogy a Matáv Rt. határozattervezettel kapcsolatos álláspontját, javaslatait és észrevételeit határozattervezetével együtt küldje meg az Európai Bizottság részére a Keretirányelv 6. cikke (A konzultáció és az átláthatóság mechanizmusa) és az Eht. 65. §-a szerinti egyeztetési eljárás keretében. Az Eht. 36. § (3) bekezdése alapján kérjük javaslataink, észrevételeink és megjegyzéseink szíves figyelembevételét a "nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra vonatkozó végleges határozat meghozatala során. Budapest, 2004. szeptember 20. Tisztelettel:

………………………………………… Vasváriné dr. Menyhárt Éva

igazgató Szabályozói kapcsolatok és árpolitika ágazat

96

A M A T Á V R T . R É S Z L E T E S É S Z R E V É T E L E I É S

M Ó D O S Í T Á S I J A V A S L A T A I

a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa által a "nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára"

elnevezésű kiskereskedelmi piac (5. piac) vonatkozásában közzétett határozattervezetéhez

Rendelkező rész és Indokolás

Az indokolás utal (3. oldal) – a Módszertan [1] b) pontjának megfelelően – a piackutatási eszközökre, adatokra. Ezzel kapcsolatban hiányérzetünk van, mivel az indokolásból nem derül ki a piackutatás konkrét időpontja, módszertana és végeredményei. Ezért javasoljuk ennek, vagy a piackutatási dokumentum interneten való elérhetőségének feltüntetését az indokolásban. (1) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosult. A piackutatási adatok a következő linkeken érhetők el:

• Szonda-Ipsos: http://www.nhh.hu/menu3/m3_1/szonda_netre.pdf Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az indokolásban (5. oldal) hivatkozott szakmai fórum és szakmai vitafórum mindenképpen hasznos volt, a szolgáltatók megismerték a tisztelt Tanács előzetes álláspontját, megközelítését, ezeket a találkozókat mégis inkább formálisnak, mint érdeminek tartottuk, a jövőben törekedni kellene a konstruktívabb párbeszéd kialakítására. Ez a vitafórum továbbá nem helyettesíti a határozattervezettel kapcsolatos nyilvános meghallgatást, hiszen ott mindössze három részletkérdés tekintetében ismerhettük meg a tisztelt Tanács álláspontját. (2) A Tanács a vonatkozó ügyben az Eht. 36. §-a szerint járt el. Ezen új jogintézmény (egyeztetés az érdekeltekkel jelentős ügyekben) keretében, akinek jogát vagy jogos érdekét a határozat érintheti, észrevételt tehet a tervezetre, és a hatóság a beérkezett észrevételeket lehetőség szerint figyelembe veszi. Az Eht. 36. § (3) bekezdése szerint a hatóság a határozat által érintett fél indokolt kérelmére, vagy hivatalból az érdekelteket szóban is meghallgathatja. Ez a szóbeli meghallgatás azonban nem felel meg az Eht. 34. § szerinti nyilvános meghallgatás intézményének. A Tanácshoz egyébként szóbeli meghallgatás iránti kérelem nem érkezett. Ezeken túlmenően, a Tanács szakmai fórumokat is szervezett, amelyek célja az addig végzett munka, az előzetes elképzelések stb. ismertetése, illetve bizonyos kérdésekben a piacelemzési eljárásban érdekelt felek (a szolgáltatók) álláspontjának előzetes megismerése volt. Az indokolás (6. oldal) utal arra, hogy a tisztelt Tanács a Hírközlési Értesítőben és internetes oldalán (2004-ben, konkrét hónap/nap megjelölése nélkül) közzétette a határozattervezeteket és az ezekkel kapcsolatos előkészítő anyagokat. A tisztelt Tanács internetes honlapjának (szeptember 3.-i keltezésű sajtóközleménye) szerint a határozattervezetek augusztus 31-én készültek el, míg egy másik (szeptember 1.-i keltezésű) oldala szerint az érintettek a Hírközlési Értesítőben történt megjelenést követő 20 napig tehetnek észrevételt. Ugyanakkor az Európai Bizottsághoz eljuttatott, 15. és 16. nagykereskedelmi piacokkal kapcsolatos 2004. augusztus 12.-i és augusztus 18.-i szóbeli meghallgatásokról készült jegyzőkönyvekből kiderül, hogy az NHH értelmezésében a közzétételi kötelezettségnek az NHH weblapon történő

97

közzététel felel meg (a jegyzőkönyvekből egyébként világosan látszik, hogy a határozattervezek közzététele korántsem volt problémamentes). A tisztelt Tanács nyilatkozattételre történő felhívással kapcsolatban elküldött továbbá egy levelet a Matáv Rt. részére DH-8002-65/2004-es ügyiratszám alatt, amely Társaságunkhoz szeptember 2-án érkezett, és amelyben a tisztelt Tanács az egyeztetés keretében való közzététel időpontját augusztus 31.-ben határozta meg. A határidők számítása körüli bizonytalanságok elkerülése, és az érdemi észrevételek összeállításához szükséges idő rendelkezésre állása érdekében javasoljuk, hogy a jövőben a tisztelt Tanács gondoskodjon a közzététel szabályainak egyértelmű megállapításáról és precíz – interneten és a Hírközlési Értesítőben – egy időben történő közzétételről. (3) Az Eht. 188. § 69. pontja értelmében közzététel: az Eht. által a hatóság által közzétenni rendelt információ hozzáférhetővé tétele a hatóság hivatalos lapjában, az arra vonatkozó eljárás szerint, valamint a hatóság internetes oldalán haladéktalanul. A törvény által meghatározott közzététel fogalma tehát nem szabja meg követelményként az egyidejű megjelentetést.

A Miniszterelnöki Hivatalról szóló 148/2002. (VII. 1.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Miniszterelnöki Hivatal a jogszabályok előkészítésével és kihirdetésével összefüggésben a központi közigazgatás hivatalos lapjainak kiadásáról és terjesztéséről a közvetlen irányítása alatt álló szervezet, a Magyar Hivatalos Közlönykiadó útján gondoskodik. A jelenlegi gyakorlat szerint a közzétételre kerülő szöveg tördelését a Magyar Hivatalos Közlönykiadó végzi, melyet lektorálásra visszaküld a hatósághoz, így ebből adódóan a papír-alapon megjelentetés bizonyos időt vesz igénybe. Mindebből következően, illetve az Eht. fent idézett fogalmából kiindulva, annak eleget téve a Tanács a határozat tervezetét, illetve a kapcsolódó előkészítő anyagokat internetes oldalán haladéktalanul megjelentette, s ezzel lehetőséget biztosított arra, hogy a szolgáltatók mihamarabb megismerjék a hatóság döntésének tervezetét, illetve természetesen ezzel együtt intézkedett a hivatalos lapban történő megjelentetés iránt. A közzététel fogalmából - a két szakaszból álló megjelentetésből - adódóan a Tanács az Eht. 36. § szerint az egyeztetés keretében az érdekeltek rendelkezésre álló 20 nap kezdő időpontjaként az utóbbi, a hivatalos lapban történő közzététel időpontját tekinti.

A határozat tervezetének a hatóság hivatalos lapjában, a Hírközlési Értesítőben való közzététele 2004. szeptember 16-án megtörtént.

A másik oldalról megközelítve a MATÁV Rt. által felvetett „egyidejű megjelentetés” problémáját, a Tanács úgy véli, hogy éppen ezzel nem tenne eleget a közzététel törvényi kritériumának, ugyanis megszegné a haladéktalan internetes közzététel követelményét, ha amiatt késlekedne az internetes közzététellel, mert intézkedik a Hírközlési Értesítőben való közzététel iránt.

Összegezve a közzététel kérdését, a Tanács a vonatkozó, a törvényi rendelkezéseknek egyébként megfelelő eljárásával lehetővé tette a szolgáltatók számára, hogy a határozattervezetekre vonatkozó észrevételeiket nem csupán a Hírközlési Értesítőben való megjelenéstől számított 20 nap alatt tehessék meg, hanem ezt megelőzően is lehetőségük nyílt a Tanács döntése tervezeteinek megismerésére, tanulmányozására és véleményezésére.

A fentiekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a határozattervezetből (6. oldal) nem világos számunkra mit jelent az "előkészítő anyag" fogalma. Javasoljuk e fogalom

98

tisztázását, és a Hírközlési Értesítő vonatkozó számainak megjelölését, mert ennek hiányában az Eht. 36. § (1) bekezdésében foglaltak nem teljesülnek maradéktalanul.

(4) A Tanács előkészítő anyagnak minősített minden olyan anyagot, amely a döntés meghozatalának elősegítése érdekében, továbbá az eljárás során a tényállás tisztázása körében készült. A jelen határozattervezet tekintetében előkészítő anyagok a Hírközlési Értesítő 2004. szeptember 16-án megjelent 9. számában megjelentetett

• Módszertan (2004. május 5.), • A Nemzeti Hírközlési Hatóság által 2004. június 2-án a piacmeghatározás,

jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása és kötelezettségek előírása tárgyában tartott széleskörű konzultációról készült emlékeztető,

• Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a piacmeghatározásra, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására és kötelezettségek előírására irányuló eljárásáról,

• Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság által a piacelemzés során eddig elvégzett munkáról,

• Tájékoztatás a Nemzeti Hírközlési Hatóság által végzendő „notifikációs” eljárásról, és a nemzetközi tapasztalatokról,

• A Gazdasági Versenyhivatal véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról,

• A Matáv Rt. véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról,

• Az INVITEL Távközlési Szolgáltató Rt. véleménye az NHH Tanács által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról,

• A T-Mobile Magyarország Távközlési Rt véleménye az NHH Tanácsa által a piacelemzési hatósági eljárás során alkalmazott módszertanról,

• Az NHH Tanács véleménye a Módszertan című anyagra vonatkozó észrevételekről,

• A 2004. június 29-én tartott szakmai fórum előadásai, • Módszertan (2004. július 30.).

A határozattervezet indokolása (6. oldal) utal az Európai Bizottsággal folytatandó notifikációs eljárására és azt a megállapítást teszi, hogy a határozattervezetben foglaltak "hatással lehetnek a tagállami kereskedelemre". A pontosítás kedvéért javasoljuk, hogy a határozattervezet "tagállami kereskedelemre" szövegrésze "tagállamok közötti kereskedelemre" módosuljon az Eht. 65. § (1) bekezdése, valamint a Keretirányelv 38. bevezető rendelkezése és 7. cikk (3) bekezdése alapján. A módosított megállapítással egyetértünk, de a teljesség kedvéért javasoljuk, hogy – a Keretirányelv 38. bevezető rendelkezésének fényében – az indokolás kerüljön kiegészítésre azzal, hogy a határozattervezet mennyiben lehet hatással a tagállamok közötti kereskedelemre.

(5) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A Tanács a határozatban a „tagállami kereskedelemre” szövegrészt „tagállamok közötti kereskedelemre” szövegrészre javítja.

Mivel a határozattervezet rendelkező része (2. oldal) és indokolása (7. oldal) nem utal rá, javasoljuk annak kiegészítését azzal, hogy az Eht. 111. §-ában közvetítőválasztás kötelezettsége "az Eht. 163. § (2)-(3) bekezdéseire figyelemmel" terhelje a kötelezett szolgáltatót. Álláspontunk szerint ugyanis az Eht. hatodik részének vegyes

99

rendelkezéseiben az Eht. hatálybalépésekor hatályban levő egyetemes szolgáltatás igénybevételére vonatkozó előfizetések szabályai az Eht. 111. §-ban foglaltakhoz képest speciális, de mindenképpen a jövőben is alkalmazandó szabályokat tartalmaznak (egy egyetemes szolgáltató nagy valószínűséggel rendelkezik jelentős piaci erővel). Megítélésünk szerint a kiegészítés nélkül a határozattervezet ellentétes lenne az Eht.-val.

(6) A Matáv ezen véleménye, miszerint kiegészítésre szorul a határozat arra tekintettel, hogy a határozatban alkalmazni rendelt 111. §. szerinti kötelezettség terjedelmét maga az Eht. is szűkíti az átmeneti rendelkezések között szereplő 163. §. (2) és (3) bekezdésekben, indokolatlan. Maga a kötelezettség sem a Tanács határozata révén, hanem a törvény erejénél fogva terheli a JPE-t, így a főszabály alóli kivétel, az általános szabályozáshoz képest kidolgozott speciális esetek is automatikusan következnek az Eht. rendelkezéseiből, azok részletezése, értelmezése e határozat keretei között nem hatásköre a Tanácsnak.

Terjedelmében eltér a határozattervezet rendelkező részében (2. oldal) leírt kötelezettség és az indokolásában foglalt kötelezettség "kibontása" (7-8. oldalak). Mivel az indokolásban szereplő szövegrészek a jogszabály nem szó szerinti hivatkozásai, nem követi a jogszabályban lefektetett sorrendet, abban szükségtelenül és pontatlanul ismétlés is szerepel (az Eht. 111. § (9) bekezdéséhez hasonló szöveg kétszer szerepel a 7. oldalon), ezáltal zavaró jelleget kölcsönöz a határozattervezet vonatkozó részének, javasoljuk a szövegrész törlését.

(7) A szolgáltató észrevételének figyelembe vételével a duplikálás megszüntetésre kerül.

Indokolás A. fejezet (Módszertan)

A Módszertan mechanikus bemásolásával a határozattervezet terjedelme jelentősen megnőtt, de indokolásának tartalma nem mélyült, hiszen a Módszertan már ismert volt az ügyfelek előtt. Ezért javasoljuk, hogy a végleges határozatban csak a Módszertanra vagy annak vonatkozó pontjaira történjen utalás. (8) A Tanács véleménye szerint a Módszertan teszi a határozattervezetet teljessé, illetve megkönnyíti annak értelmezését. E Módszertanban a Tanács leírta a piacelemzési munka menetét és az anyagban foglaltakat nyilvánosan egyeztette az elektronikus hírközlési piac többi szereplőjével. Beillesztése éppen a szolgáltatók, az ügyfelek érdekeit szolgálja azzal, hogy az érintett szolgáltatók számára kiszámíthatóvá és követhetővé válik a hatósági magatartás.

Indokolás B. fejezet I. Piacmeghatározás I.1. A piac meghatározásának menete

A 2003/311/EK Bizottsági Ajánlás címének megfelelően javasoljuk az első bekezdés kiegészítését azzal, hogy a Bizottsági Ajánlás ex-ante szabályozás szempontjából "nagy valószínűséggel" érintett piacnak minősíti a vizsgált piacot.

100

(9) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. I.2. Jogszabályi fogalmak

A jogszabályban meghatározott fogalmak hosszas felsorolása helyett javasoljuk, hogy azokra paragrafus, illetve pont szerint történjen utalás.

(10) A Tanács szükségesnek tartja a fogalmak részletes felsorolását, hiszen a jogszabályban meghatározott fogalmi felsorolás megkönnyíti a határozattervezet értelmezését.

I.4. A vizsgált piac bejelentett szolgáltatásainak és általános jellemzőinek a vizsgálata

A határozattervezet megállapítja, hogy "az előfizetők nem érzékelnek jelentős különbséget az áramkörkapcsolt szolgáltatás igénybevételéhez képest", ugyanakkor a VoIP technológia esetében a beszédátvitel minősége lehet gyengébb. Az EU Bizottság VoIP konzultációs dokumentuma, továbbá a tisztelt Tanács 2004. július 24.-i szakmai vitafórumán prezentált hatósági álláspont szerint is csupán a telefon szolgáltatással egyenértékű VoIP szolgáltatás minősül telefon szolgáltatásnak és esik azonos szabályozás hatása alá. Ezért javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács módosítsa a szövegrészt ennek megfelelően, továbbá a 76. oldalon is kerüljön besorolásra a feltörekvő piacok kategóriájába a nyilvános telefonszolgáltatás paramétereinek nem teljes mértékben megfelelő VoIP szolgáltatás.

(11) A szolgáltató véleményének részbeni figyelembevétele alapján a tervezet I.4. fejezet 4. bekezdésének szövege, mint nem illeszkedő információ, törlésre kerül. A nyilvános telefonszolgáltatás paramétereinek nem teljes mértékben megfelelő VoIP szolgáltatás pedig a tervezet keresleti helyettesítést vizsgáló I.7.1.3. pontjában lett tárgyalva, ahol a Tanács megállapította, hogy a vonatkozó szolgáltatás nem helyettesíti a helyhez kötött telefonról végezhető nem lakossági belföldi telefonhívást.

I.5.1. A lakossági és nem lakossági kiskereskedelmi piacok összevonása

A bc) alpontban javasoljuk a vizsgált időszak megjelölését (12) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul, az időszak megjelölésre kerül.

I.5.7. Az Internet elérési hívások különválasztása

Nem értünk egyet a határozattervezet megállapításával, miszerint "az Internet elérés szabályozott áron történik", mivel az Internet elérés árát a 30/2001. (XII. 23.) MeHVM rendelet csak 2002. január 1. és 2003. december 31. között szabályozta. (13) Az említett 30/2001. (XII. 23.) MeHVM rendelet továbbra is hatályos.

I.7.3. Kínálati helyettesítés

101

A határozattervezet megállapításával, miszerint "[…] a piacon jelenleg nem érdekelt meglevő vállalkozások várhatóan nem fognak a vizsgált időtávon belül belépni a vizsgált piacra" nem tudunk egyet érteni, mivel a UPC Magyarország Kft. 2004. szeptemberével elindította távbeszélő szolgáltatását. A tisztelt Tanács internetes honlapján is megtalálható, hogy a nevezett társaság bejelentette nyilvános helyi, belföldi és nemzetközi távbeszélő szolgáltatás nyújtását, a társaság internetes honlapján pedig megtalálhatóak a szolgáltatás részletei, belépési díjai, tarifái és egyéb részletei, amelyek mindenképpen túlmutatnak a "tervek, elképzelések formájában meglevő információkon". Ezért kérjük a határozattervezet vonatkozó részének megfelelő módosítását, és annak részletezését, hogy ezt miképp veszi figyelembe a kínálati helyettesíthetőség vizsgálatának szempontjából.

(14) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A Tanács megállapította, hogy a piacelemzés lezárásának időszakában kezdte meg működését a UPC Magyarország Kft. kábeltelevíziós hálózaton nyújtott szolgáltatása, amely a kínálati helyettesítés vizsgálatakor szóba jöhetne. Tekintve azonban, hogy konkrét, a többi szolgáltatóéval összehasonlítható adatok sem a hozzáférések száma, sem a bevételek szempontjából nem álltak a Tanács rendelkezésére, ez a szolgáltatás nem kerülhetett bevonásra a piac részletes elemzésébe.

I.8.1. A földrajzi piac kiterjedése

Helyesnek tartjuk, hogy a tisztelt Tanács a földrajzi piac meghatározását a Keretirányelv 15. cikkével és a 16/2004. (IV. 24.) IHM rendelet 2. §-ával összhangban a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével, az Európai Bizottság 2002/C 165/03 számú iránymutatásának, illetve a 8001/2004. (IHK. 8.) számú IHM tájékoztató 59. pontja alapján határozta meg.

I.9. A piac alakulása a jövőbeli időtávon belül

A határozattervezet súlyos hiányossága, hogy voltaképpen semmilyen elemzést, számadatot nem tartalmaz a piac várható alakulásáról a jövőbeli időtávon belül, ezért javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács számadatokkal, konkrétumokkal támassza alá általánosító állításait (amint azt a fentebb hivatkozott közösségi normák és az ERG közös álláspontjának (ERG Common Position; ERG (03) 30rev1) 4.2.1. pontjában foglaltak is megkívánják).

(15) A Tanács véleménye szerint a piacelemzés elsődleges célja a jövőbeni időtávra nézve kvalitatív vizsgálatok lefolytatása. Ezek a vizsgálatok évente újra elvégzésre kerülnek, és ilyen alkalmakkor a szükséges kvantifikáció is megtörténhet. Ezért a Tanács nem tartja indokoltnak előre részletes, számadatokkal igazolt elemzést adni a piac várható alakulásáról a jövőbeli időtávon belül. Egy előzetes hosszabb időtávú, részletes, számszerű előrebecslés ráadásul jelentős hibát is tartalmazhat, ami kérdésessé teheti a kapott eredmények megbízhatóságát.

I.11. Az érintett piac vizsgálata

Az érintett piac vizsgálatával foglalkozó ponton belül a határozattervezet a Bizottsági Ajánlás 9. bevezető rendelkezésében írt hármas tesztet végzi el. Ezzel (és különösen a I.10.2. ponttal) kapcsolatban hiányoljuk a frissebb információkat. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a kérdőíves adatok már nem vonatkoznak a 2004.

102

évre, mindazonáltal az Eht. és végrehajtási rendeleteinek hatályba lépésével egy sor olyan liberalizációs intézkedés került bevezetésre, amely kihatással lehet a szolgáltatók piaci részesedésére, a piaci versenyre, és éppen ezt az időszakot nem vizsgálta kellően részletesen a Tanács. Ugyan kissé más vonatkozásban, de az Európai Bizottság is kifejtette, hogy a hármas tesztnek általában véve előre tekintő jellegűnek, nem pedig múltbéli piaci adatokon alapulónak kell lennie, különösen akkor, ha frissebb adatok állnak a szabályozó hatóság rendelkezésére (a UK/2003/0004 és a UK/2003/0005 bejelentésekhez a Bizottság által SG (2003) D/231934 ügyszám alatt fűzött észrevételek III.(3) pontja). Ezért javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács részletesen fejtse ki, hogy a 2004. január 1.-jét követően a határozattervezet elkészítéséig milyen információkat, adatokat vett figyelembe, és ezeket milyen mértékben használta fel előretekintő elemzésének elkészítésében.

(16) A Tanács 2004. január 1-jét megelőző időszakban a szolgáltatók által kérdőíven beadott adatokat, míg 2004. január 1-jét követően a határozattervezet elkészültéig a következő adatokat, információkat vette figyelembe a vonatkozó eljárás során:

− szolgáltatóktól közvetlen adatok bekérése (hiánypótlás céljából, illetve információkérés céljából, ahol azt az adott piac dinamikus fejlődése indokolta),

− Internetes (szolgáltatói) honlapok figyelése, − a szolgáltatói számlákhoz kapcsolódó információs anyagok (pl. Matáv

Hírmondó) figyelése, − egyéb nyilvánosan közzétett információk (sajtóhírek, sajtótájékoztató)

figyelése. I.11.1. Piacra lépési korlátok; strukturális korlátok

A határozattervezetből nem látjuk bizonyítottnak, hogy miből vezette le a tisztelt Tanács azon megállapítását, miszerint "nagyobb hálózathoz tartozni többletértéket jelent a fogyasztónak".

(17) Minél többen vannak egy hálózaton belül, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az előfizető hálózaton belüli, azaz általában (ceteris paribus) egyszerűbben megvalósítható, olcsóbb hívással fogja elérni a hívott felet, illetőleg annál több hívott felet tud ilyen hívással elérni. Ezt a közismert összefüggést, ami alapján a nagyobb hálózat olyan többletértékkel bír a fogyasztó számára, amiért az külön nem fizet, a szakirodalom a hálózati externáliák témakörében tárgyalja.

I.11.2. Hatékony versenyhez való közeledés

A határozattervezet a) alpontja 2003. végi adatokra alapozva 8 új piaci szereplőt említ, ugyanakkor az I.9. pont is utal új szolgáltatók megjelenésére (a határozattervezet a Tele2-t nevezi meg, amely 2004. áprilisában kezdte meg szolgáltatásának nyújtását), ezért javasoljuk, hogy a végső határozatban a tisztelt Tanács a legfrissebb rendelkezésére álló információkat tüntesse fel.

(18) A Tanács megállapította, hogy a piacelemzés megkezdése után kezdte meg működését a Tele2 . Tekintve azonban, hogy konkrét, a többi szolgáltatóéval összehasonlítható adatok nem állnak rendelkezésre, ez a szolgáltatás nem kerülhetett bevonásra a piac számszerű elemzésébe.

103

Ugyan a II.2.1. pont (Piaci részesedés) utal arra, hogy a piaci részesedés vizsgálata elsősorban a nettó árbevételen, és másodsorban a hozzáférések számán alapul, javasoljuk a táblázat kiegészítését azzal, hogy az adatok nettó árbevételen alapulnak.

(19) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A Tanács a táblázatot kiegészíti azzal, hogy a táblázat adatai árbevételi adatokon alapulnak.

II. Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása II.2.2. A vállalkozások mérete

A 12. táblázatban a tisztelt Tanács elegendőnek tartotta a 100 M Ft feletti nettó árbevételt elért cégek figyelembe vételét. Javasoljuk, hogy a határozattervezet táblázata kiegészítésre kerüljön valamennyi szolgáltató adataival, vagy ennek hiányában kérjük annak alapos megindokolását, hogy miért éppen ezt az összeget véli a Tanács alkalmazandónak (az 1-6. piacok vonatkozásában eltérőek az érintett piaci szolgáltatásból származó árbevételek, ugyanakkor a limit minden piac esetében egyforma). (20) A szolgáltató véleményének részbeni figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A vállalkozások méretének vizsgálata során a Tanács nem az adott piacon elért bevételt, hanem a vállalkozás összes piacon elért bevételét tekintette mérvadónak. Így – tekintetbe véve a helyhez kötött telefonszolgáltatások kiskereskedelmi szolgáltatási piacainak évi 270 Mrd Ft körüli árbevételét – a Tanács elegendőnek tartotta csupán a 100 M Ft (kb. a fenti összeg egynegyed ezreléke) feletti nettó árbevételt elért cégeket figyelembe venni, mivel a többi vállalkozás az erőfölény meghatározását érdemben nem befolyásolja.

II.2.4. A technológiai fölény vagy előny

Javasoljuk a szövegrész konklúzióval való kiegészítését (az 1-2. piacokra vonatkozó határozattervezetek vonatkozó pontja szerint "a technológiai előny szempontjának az erőfölény megállapításakor nincsen relevanciája").

(21) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul.

II.2.5. Kiegyenlítő vásárlóerő hiánya

Javasoljuk a 63. lábjegyzet kiegészítését azzal, hogy a hivatkozott jogszabályt a 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet váltotta fel.

(22) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul.

II.2.6. A könnyű, vagy privilegizált hozzáférés a tőkéhez

A határozattervezet táblázati adatokra utalva megállapítja, hogy az érintett vállalkozások tőke hozzáférési mutatói jelentős szórást mutatnak. A hivatkozott táblázatból azonban tényleges tőkehozzáférést nehezen lehet számolni, legfeljebb

104

elméleti fejtegetést tenni. Így ezen ténymegállapítás inkább valószínűsíthető alapadat, mint tény. Megállapíthat a határozattervezet árbevétel-arányos nyereségre, eszközarányos megtérülésre, tőkearányos megtérülésre, pénzügyi jövedelmezőségi helyzetre stb. vonatkozó mutatószámokat, illetve külső – belső hitelállományi mérőszámokat, de a tőkehozzáférésre ezen adatok alapján csak feltevéssel élhet, ezért javasoljuk a vonatkozó pont részletesebb alátámasztását. (23) A Tanács úgy ítélte meg, hogy a II.2.1. pontban bemutatott piaci részesedések mellett nem indokolt ezen kritérium részletesebb vizsgálata.

II.2.9. Választékgazdaságosság

Javasoljuk a határozattervezet kiegészítését azzal, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókként kijelölt szolgáltatók szolgáltatási portfoliója nagymértékben hasonló. Ez magától értetődő, hiszen ezek a szolgáltatók ugyanazokon a piacokon tevékenykednek, és a földrajzi elkülönültség ellenére sok esetben egymásnak versenytársai is. Mindegyik szolgáltató képes lefedni a telefonszolgáltatások teljes palettáját, és mivel a piac főbb jellemzői az egész országban azonosak, így az üzletpolitikai különbségek csak kisebb eltéréseket okoznak az egyes szolgáltatók kínálatában (annyit, amennyi különbség bármely más iparágban működő szolgáltatók termékei között van, ha egy azonos piacon tevékenykednek). A főbb szolgáltatás típusok tehát mindegyik cég esetében megvannak: analóg és ISDN előfizetések, helyi, távolsági, nemzetközi hívásirányok, valamint egyéb nem földrajzi irányú hívások biztosítása az előfizetőknek, továbbá az egyéni és üzleti ügyfelek megkülönböztetése. (24) A szolgáltató véleményének részbeni figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. Az érintett hozzáférési piacokon döntő piaci részesedéssel bíró szolgáltatók szolgáltatási portfóliója nagymértékben hasonló.

II.2.10. Vertikálisan integrált vállalkozás, vállalkozás csoport

A határozattervezet megállapítása miszerint az Emitel Rt. részére "jelentős előnyt képez a hasonló, kisebb szolgáltatókkal szemben", hogy a Matáv Rt. 100%-os tulajdonában van, álláspontunk szerint megalapozatlan. Az Eht. 2. § f) pontja (piaci résztvevők esélyegyenlősége) és 114. § (2) bekezdése, valamint a 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet 4. §-a (egyenlő bánásmód követelménye) vonatkozik (illetőleg a korábbi jogszabályi környezetben a Hkt. 42. §-a vonatkozott) a Matáv Rt.-re, illetve az Emitel Rt.-re is, továbbá a határozattervezet a vizsgált szolgáltatási piacon belül külön érintett piacként kezeli az 1. (Matáv Rt., volt koncessziós szolgáltató területe) és a 4. (Emitel Rt., volt koncessziós szolgáltató területe) számú érintett piacokat, ezért kérjük a tisztelt Tanácsot, fejtse ki, hogy a tulajdonosi kapcsolatból milyen előnyök származhatnak az Emitel Rt.-nek, vagy törölje a szövegrészt. (25) A Tanács úgy ítéli meg, hogy a szakmai tapasztalatok átadása és a tudástranszfer során az Emitel Rt. részére jelentős előnyt képez a hasonló, kisebb szolgáltatókkal szemben, hogy a Matáv Rt. 100%-os tulajdonában van. Kérjük a tisztelt Tanácsot, hogy értékelje, milyen hatással lehet a vizsgált időtávon belül az, ha – a társaságok internetes oldalán megjelent sajtóközleményekben hivatkozott elvi megállapodás teljesülése esetén – a HTCC megvásárolja a hollandiai KPN-től annak PanTel Rt.-ben levő részesedését.

105

(26) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A Tanács megállapította, hogy a piacelemzés lezárásának időszakában az Egyesült Államokban bejegyzett Hungarian Telephone and Cable Corp. (HTCC) bejelentette, hogy megállapodásra jutott a PanTel részvényeseivel azok 100 százalékos részesedésének kivásárlásáról. A tranzakció végleges lezárása az év végével várható. A Tanács mindezen információk birtokában úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a határozat lényegi módosítása.

III. Kötelezettségek megállapítása

A határozattervezet megállapítása szerint a "nagykereskedelmi piacokon előírható kötelezettségek közül a jelen határozat szerinti érintett piacokon [mivel a határozattervezet csak egy forgalmi piacot érint, helyesebb lenne a "piacon" megfogalmazás] jelentős piaci erővel rendelkezők vonatkozásában a korábbi jogszabályi környezetben is érvényben volt az átláthatóság, az egyenlő elbánás, a referenciaajánlat-tételi kötelezettség, a közös eszközhasználat, a költségalapúság követelménye, valamint a számviteli szétválasztás kötelezettsége, ám ezek önmagukban nem biztosították a törvény céljainak megvalósulását." Javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács állítását számadatokkal alátámasztott, részletes indokolással lássa el. (27) A Tanács azzal, hogy – a vonatkozó piacon a korábbi jogszabályi környezetben fennálló nagykereskedelmi kötelezettségek ellenére -, JPE szolgáltató/ka/t talált a piacon, már megállapította a versenytorzulás lehetőségét. Ez már önmagában is elég a vitatott állítás bizonyítására, így nem szükséges további részletes adatok bemutatása.

III.5.2.a) Döntő erőfölény a helyi és/vagy országos nem lakossági hívások piacán

Megjegyezzük, hogy a döntő erőfölény fennállása ellen szól az egyirányú mobil helyettesítés ténye, amelyet az I.7.1.1. ponthoz írt észrevételünkben részletesen kifejtettünk. Javasoljuk továbbá, hogy a negyedik bekezdés kerüljön kiegészítésre azzal, hogy az erőfölény hátterében az akkori jogszabályi környezet is áll (amely alapján megkötötték a koncessziós szerződéseket).

(28) A Tanács a helyhez kötött - mobil helyettesíthetőség témakörében érkezett összes szolgáltatói véleményt értékelve, s az azokban leírtakat megfontolva a határozattervezet helyhez kötött - mobil helyettesíthetőség vizsgálatára vonatkozó 1.7.1.1. fejezetét végső határozatában módosította.

III.5.2.b) Az árak szintje

A határozattervezet utal "a díjak kompetitív szint fölött" tartására. Nem értünk egyet azzal, hogy a díjak a kompetitív szint felett vannak. Javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács konkrétan határozza meg, mit tart kompetitív díjszintnek és azt, hogy az egyes jelentős piaci erejű szolgáltatók szolgáltatásonként eltérő forgalmi árai esetében ez mit jelent. (29) A Tanács kompetitív díjszintnek a tökéletes verseny következtében kialakuló árat tekinti.

106

III.5.2.c) Piactorzító hatások

A határozattervezet szerint "továbbra is megfigyelhetőek a kompetitív szinttől tartósan elszakadó díjak". Álláspontunk szerint a "kompetitív szint" mértékét a tisztelt Tanácsnak részletesen meg kell indokolni a határozattervezetben és bemutatnia, hogy az idézett állításához képest az egyes jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók különböző forgalmi árai mennyire "tartósan szakadnak el", ezért javasoljuk a határozattervezet kiegészítését és részletesebb indokolását. (30) Lásd a (29) választ.

III.5.3. Az egyedi kötelezettségek célja

A határozattervezet utal a belföldi díjak "kompetitív szintre" történő csökkentésére anélkül, hogy ezzel kapcsolatban konkrétumokat határozna meg, ezért a fenti észrevételhez hasonlóan javasoljuk, hogy a tisztelt Tanács konkrétan határozza meg, mit tart kompetitív díjszintnek. Véleményünk szerint a helyzet a határozattervezet megállapításával éppen ellentétes, az árak a "kompetitív díjszinten" vannak, amint azt a ”4th report on monitoring EU candidate countries” is kimutatta. Mind a költségadatok, mind a nemzetközi benchmarkok azt támasztják alá, hogy a díjaknak inkább emelkedniük kellene.

(31) A Tanács a határozatában arra utalt, hogy az adott piacon meglévő JPE szolgáltatók olyan gazdasági erőfölényes helyzetben vannak, melyben megvan a lehetőség a díjak kompetitív szint feletti meghatározására. Egyébként más szolgáltatók (pl.: TELE2) a Matáv Rt. e pontban kifejtett véleményétől eltérő véleményen vannak.

III.5.5. Arányos és indokolt kötelezettségek alkalmazása

Hiányoljuk az első bekezdésből annak bemutatását, hogy a kirótt határozat mennyiben arányos és indokolt, ezért javasoljuk a határozattervezet kiegészítését, alátámasztását.

(32) A Tanács a vonatkozó fejezetben összefoglalta az arányos és indokolt kötelezettség meghatározásával kapcsolatos álláspontját. Ezek részletes indoklása megtalálható a tervezet III.5.2. – III.5.4 fejezeteiben.

A közösségi esetjog (Fedesa and others [1990] C-331/88, ECR I-04023, 2. pont) is megfogalmazza az arányosság elvével kapcsolatban, hogy egy gazdasági tevékenység korlátozása esetén a több megfelelő intézkedés közül a legkevésbé terhes intézkedést kell alkalmazni. Ezért javasoljuk, hogy a határozattervezetben annak részletes elemzését és vizsgálatát, hogy a tisztelt Tanács által kiróni kívánt intézkedés milyen terhekkel, költségekkel járhat a jelentős piaci erejű szolgáltatókra nézve.

(33) A Tanács tervezetében részletesen megindokolta, hogy a vonatkozó piacon fennálló versenyprobléma lehetőségét. Elemezte a jogi eszköztárban –az Eht. alapján– fellelhető kiskereskedelmi kötelezettségeket, különös tekintettel azok indokoltságára és arányára. Éppen a vonatkozó piacon található kedvező tendenciák alapján a Tanács úgy találta, hogy csak az Eht. alapján a JPE szolgáltatókra amúgy is kötelező kiskereskedelmi kötelezettséget – közvetítő választás kötelezettsége – rója ki. Ez

107

önmagában is igazolja azt, hogy a Tanács eleget tett az adott versenypiaci helyzethez a legkevésbé terhes kötelezettség kirovási kötelezettségének.

A második bekezdés "piaci problémára utal", ugyanakkor a verseny szempontjából nem csak negatív, hanem pozitív fejlemények is bekövetkezhetnek a vizsgált piacon, ezért javasoljuk, hogy a második bekezdés második mondatát a tisztelt Tanács módosítsa az Eht. 57. (2)-(3) bekezdéseivel összhangban.

(34) A szolgáltató véleményének figyelembe vételével a tervezet szövege módosul. A „probléma” kifejezés „körülmény” szóval lesz helyettesítve a tervezetben.

108

D/2. Invitel Rt. észrevételek

Az Invitel Rt. álláspontja és észrevételei az Eht 36.§ (1) bekezdésében írtak szerint az

NHH Tanácsának internetes oldalán, valamint a Hatóság hivatalos lapjában, a Hírközlési Értesítő 9. számában (2004 szeptember 16.) „Nyilvánosan elérhető helyi

és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” címmel

közzétett határozat tervezethez. Észrevételek az Eht 36.§ (2) bekezdésében szabályozott észrevételezési jog gyakorlását biztosító eljárás lebonyolításához: A Hatóság a határozattervezeteket 2004. szeptember 3-án hozta nyilvánosságra internetes oldalán. A honlapon megjelent tájékoztató szerint a határozattervezetek által érintett felek 20 napon belül tehetnek észrevételeket. A hatósági tájékoztató tartalma azonban néhány napon belül megváltozott, és ezt követően az észrevételezésre nyitva álló határidőként már a határozat tervezeknek a Hírközlési Értesítő-ben történő megjelenését követő 20. nap került feltüntetésre.A Hírközlési Értesítő kiadója a Hírközlési Hatóság, ám a kiadásért felelős személyek többszöri megkeresésünk ellenére sem tudtak felvilágosítást adni arról, hogy mikor jelenik meg a piac-meghatározási határozat tervezeteket tartalmazó Értesítő. Az Invitel Rt. – mint előfizető részére – a 2004. szeptember 16-i dátummal megjelent 9-es számú Értesítő a terjesztő által 2004. október 5-én került kézbesítésre. A Közlönybolttól kapott írásos tájékoztatás szerint a bolt és terjesztő 2004. szeptember 27-én kapta meg forgalmazásra az Értesítőt, míg a a Hírközlési Hatóság honlapjára egy 2004. szeptember 29-én készült fájl került fel. A fenti anomáliákból megállapítható, hogy az Invitel Rt., mint az Eht 36.§ (2) bekezdése szerint a határozattal érintett számára 2004. szeptember 27-e előtt nem állhatott rendelkezésre hivatalosan és nyilvánosan az az információ, hogy a határozat tervezetek a hatóság hivatalos lapjában ténylegesen milyen dátummal kerülnek közzétételre, azaz nem ismerhettük a vonatkozó törvényi rendelkezés alapján részünkre nyitva álló észrevételezési határidő tényleges lejáratát. Az Invitel Rt. álláspontja szerint ez az eljárás az Eht 36.§ (2) bekezdésébe ütközik és nem teszi lehetővé az érdekeltek törvényes keretek közötti jogszerű joggyakorlását. (1) Az Eht. 188. § 69. pontja értelmében közzététel: az Eht. által a hatóság által közzétenni rendelt információ hozzáférhetővé tétele a hatóság hivatalos lapjában, az arra vonatkozó eljárás szerint, valamint a hatóság internetes oldalán haladéktalanul. A törvény által meghatározott közzététel fogalma tehát nem szabja meg követelményként az egyidejű megjelentetést.

A Miniszterelnöki Hivatalról szóló 148/2002. (VII. 1.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Miniszterelnöki Hivatal a jogszabályok előkészítésével és kihirdetésével összefüggésben a központi közigazgatás hivatalos lapjainak kiadásáról és terjesztéséről a közvetlen irányítása alatt álló szervezet, a Magyar Hivatalos Közlönykiadó útján gondoskodik. A jelenlegi gyakorlat szerint a közzétételre kerülő szöveg tördelését a Magyar Hivatalos Közlönykiadó végzi, melyet lektorálásra visszaküld a hatósághoz, így ebből adódóan a papír-alapon megjelentetés bizonyos időt vesz igénybe. Mindebből következően, illetve az Eht. fent idézett fogalmából kiindulva, annak eleget téve a Tanács a határozat tervezetét, illetve a kapcsolódó előkészítő anyagokat internetes oldalán haladéktalanul

109

megjelentette, s ezzel lehetőséget biztosított arra, hogy a szolgáltatók mihamarabb megismerjék a hatóság döntésének tervezetét, illetve természetesen ezzel együtt intézkedett a hivatalos lapban történő megjelentetés iránt. A közzététel fogalmából - a két szakaszból álló megjelentetésből - adódóan a Tanács az Eht. 36. § szerint az egyeztetés keretében az érdekeltek rendelkezésre álló 20 nap kezdő időpontjaként az utóbbi, a hivatalos lapban történő közzététel időpontját tekinti.

Összegezve a közzététel kérdését, a Tanács a vonatkozó, a törvényi rendelkezéseknek egyébként megfelelő eljárásával lehetővé tette a szolgáltatók számára, hogy a határozattervezetekre vonatkozó észrevételeiket nem csupán a Hírközlési Értesítőben való megjelenéstől számított 20 nap alatt tehessék meg, hanem ezt megelőzően is lehetőségük nyílt a Tanács döntése tervezeteinek megismerésére, tanulmányozására és véleményezésére. Az Invitel Rt. érdemi észrevételei a Határozattervezet piac-meghatározás tárgyában született rendelkező részéhez és a kapcsolódó indoklási részéhez: I.7.1.1. Fix-mobil helyettesíthetőség a) A belföldi hívások díjazása A belföldi lakossági hívások díjai a helyhez kötött hálózatban általában alacsonyabbak, mint a mobil rádiótelefon hálózatokban, ez a tendencia azonban egyre kevésbé látszik érvényesülni. A Tanács összehasonlította a volt koncessziós szolgáltatók díjcsomagjait azon díjakkal, amelyeket a mobil rádiótelefon szolgáltatók ajánlanak díjcsomagjaikban és megállapította, hogy a mobil rádiótelefon díjcsomagokban kínált percdíjak általában magasabbak, mint a helyhez kötött telefon szolgáltatók által a lakosság részére kínált díjcsomagok percdíjai. Az alábbi 8.-9. táblázat ezt néhány jellemző díjcsomagra mutatja be. A 8. és 9. táblázat átlagos percdíjainak a számításánál a Tanács olyan súlyozást alkalmazott, amelynél felhasználta a helyhez kötött lakossági előfizetők hívási szokásainak adatait az 1. ábra szerint. A 8.-9. táblázat és az 1. ábra szerinti adatok összevetéséből a Tanács megállapította, hogy a belföldi hívások percdíja jelentősen alatta marad a mobil rádiótelefon hívások percdíjainak, a vizsgálatnál figyelembevett azonos telefonálási szokások mellett A Tanács kiragadott dícsomagokat vizsgált meg, amit a „néhány” szó jelez az ábrák fejlécében. Nem lehet tudni milyen alapon válogatta ki a Hatóság a díjcsomagokat, illetve, hogy a kiválasztott díjcsomagok mennyire reprezentálják a valódi felhasználási arányokat. A számításnál a Hatóság a vonalas felhasználók esetében súlyozott átlagolást alkalmazott az 1. ábra szerint, de a mobil rádiótelefonok esetében nem alkalmazott súlyozást. Ezen kívül vannak olyan időszakok, csomagok, amikor a Tanács megállapítása tételesen nem igaz. A Tanácsnak külön kell vizsgálnia ezeket a csomagokat/időszakokat. Vannak olyan mobil csomagok, amelyek nagyon jelentős lebeszélhető percet tartalmaznak, ilyen esetben gyakorlatilag nulla árral szembesülnek a fogyasztók. Összegezve megállapítható, hogy a Tanács által elvégzett vizsgálat alapján nem hasonlíthatók össze a belföldi vonalas hívások és a mobil hívások díjai. . b) A hívások tartásidejének a vizsgálata A helyhez kötött telefon hálózatban a tartásidők a következő képet mutatják: 2,5 2,5 2,7 Ugyanakkor a mobil rádiótelefon hálózatban – ahol a lakossági és nem lakossági hívások megkülönböztetésére nincs mód – a következő képet mutatják:

110

A fentiek alapján a Tanács megállapította, hogy a mobil hálózaton folytatott beszélgetések átlagos tartásideje mintegy fele a helyhez kötött telefonhálózaton folytatott beszélgetések átlagos idejének. Az, hogy a hívások átlagos tartásideje mekkora, nem jellemzi a teljes eloszlást. Szükséges lenne vizsgálni, hogy elkülöníthetők-e olyan mobil hívások, amelyek hosszú tartásidejűek, és ezért fix hívást helyettesíthetnek. A kétféle hálózat összforgalmának adatai szintén azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy a mobil rádiótelefon-szolgáltatók előfizetőinek száma több, mint kétszerese a helyhez kötött telefonszolgáltatók előfizetőinek, a mobil rádiótelefon-hálózatok összforgalma még 2003 végére sem érte el a helyhez kötött hálózatok előfizetői összforgalmát. A megállapítás igaz, ugyanakkor nem tartalmaz információt a helyettesítésre vonatkozóan. Ennek egyik eszköze az lett volna, ha a Hatóság a távközlési összforgalom alakulását, és azon belül a vonalas és mobil forgalom arányának alakulását vizsgálja az elmúlt néhány évre. Ebben az esetben meg lehetett volna azt állapítani, hogy van-e korreláció a vonalas forgalom csökkenése és a mobil forgalom növekedése között. A helyettesítés ellen szóló indok továbbá, hogy amennyiben a helyhez kötött előfizetők jelentős hányada helyettesítené a hívásait mobil hívásokkal, a megnövekedő tartásidő a nagyobb cellaforgalom miatt a hálózat bővítését, tehát a mobil rádiótelefon szolgáltató beruházásait igényelné, ami – legalábbis rövid távon – a hívásdíjak megnövekedéséhez vezetne a mobil hálózatban, ezért a Tanács megállapította, hogy ez a tényező a helyettesítési lehetőség ellen szól. A hívásdíjak emelkedése valóban a mobil helyettesítés ellen hatna – ám ezzel a megállapítással a Tanács elismerte azt, hogy a mobil és vezetékes piaci szereplők döntései, a piaci események kölcsönhatásban vannak, tehát vélhetően legalább részben átfedő piacokról van szó. Amennyiben a mobilhálózatok telítettsége – amiről a Tanács nem közöl adatokat – olyan lenne, hogy a helyettesítés következtében pótlólagos beruházásokra lenne szükség, akkor ezt a mobilszolgáltatok akkor és úgy hajtanák végre, ahogy az a számukra üzletileg a legkedvezőbb, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ez a hívásdíjak emelkedéséhez vezetne, sőt a pótlólagosan keletkező kapacitást kihasználandó a mobilszolgáltatók vélhetően további lépéseket tennének a hálózatuk telítettségének növelésére. Amennyiben a mobil halózat nincs teljesen kihasználva, akkor viszont a helyettesítés révén keletkező pótlólagos forgalom az egységköltség csökkenéséhez vezethet ami ösztönzően hathat a helyettesítésre. Megállapítható tehát, hogy a Tanács megállapítása nem megalapozott. c) Egy előfizetőre jutó forgalom Az egy előfizetőre jutó átlagos forgalom az előző ponthoz hasonló képet mutat a kétféle hálózat vonatkozásában: Hasonlóan az előző ponthoz, a helyettesítés ellen szól, hogy amennyiben a helyhez kötött előfizetők jelentős hányada helyettesítené a hívásait mobil hívásokkal, a megnövekedő forgalom (amely a tartási idő és a hívásszám szorzata) a nagyobb cellaforgalom miatt a hálózat bővítését, tehát a mobil rádiótelefon szolgáltató beruházásait igényelné, ami ugyancsak a hívásdíjak megnövekedéséhez vezetne a mobil hálózatban. A Tanács megállapította, hogy ez a tényező is a helyettesítési lehetőség ellen szól. A b) ponthoz hasonlóan a Tanács megállapítása ez estben is nélkülözi a ténybeli megalapozást és az érvelése is hibás. d) A belföldi hívások funkcionalitása

111

A piackutatás adatai alapján51 a Tanács megállapította, hogy a belföldi mobil rádiótelefon hívások elsősorban személyek közötti kapcsolat céljára szolgálnak, míg a helyhez kötött belföldi telefon hívások a személyek mellett az esetek jelentős részében háztartásokhoz, intézményekhez, szervezetekhez és vállalkozásokhoz irányulnak. A Tanács nem közli, hogy a közvéleménykutatás mely adataiból, milyen modell segítségével és milyen megbízhatósággal vonja le a fenti következtetést. Mindezek nelkül a megállapítás nem értelmezhető. A lakosság szempontjából kompetens intézmények, hatóságok stb. hívása általában helyi hívás. Ezt az állítást a Hatóság nem támasztja alá adatokkal. A helyhez kötött telefon hozzáférésekről korlátozás nélkül küldhető fax, amit a mobil hálózatban csak egy második, csak erre használható hívószámról lehet megtenni. Internet hozzáférés esetén pedig, amellett, hogy külön szám igénybevételére van szükség, mobil hálózaton az ilyen hívások adatátviteli sebessége - a helyhez kötött hálózat analóg vonalánál elérhető elméleti 56 kbit/s sebességhez képest - csak 14 kbit/s körüli. Ez a sebességhatár csak magasabb díjú GPRS52 ill. EDGE53 típusú hozzáférés esetén haladható meg, amit viszont csak a helyhez kötött hálózat ISDN (def) hozzáférésével lehet összehasonlítani. Az adatátvitel terén mutatkozó különbség a vizsgált időtávon belül csak az UMTS hálózatok esetében tűnik majd el, de ennek díjairól még nem rendelkezik a hatóság adatokkal. Mivel az adatátvitel külön piacot alkot, ezért ezek a szempontok itt irrelevánsak. A Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy funkcionalitás tekintetében a mobil rádiótelefon hívások nem helyettesítik a helyhez kötött belföldi telefonhívásokat. Ez az állítás sincs megfelelően alátámasztva, nem beszélve arról, hogy a szakirodalom álláspontja ennek az ellenkezője. e) Előfizetői sűrűség Az elmúlt időszakban az egyéni előfizetők száma csökkenést mutat. Ez nem elsősorban a mobil rádiótelefon sűrűség rohamos növekedésével magyarázható. Fenti állítást a hatóság semmilyen módon nem támasztja alá, nem jelöli meg az adat forrását, nem nevezi meg a lakossági előfizetői szám csökkenés hatóság által feltárt tényleges okát, így álláspontunk szerint egy ilyen megalapozatlan megállapítás nem szerepelhet a határozatban. Az alábbi ábrák azt mutatják, hogy a lakossági előfizetői fővonalak csökkenését kompenzálja a nem lakossági előfizetői fővonalak számának az emelkedése, ami összességében stagnálást mutat a mobil sűrűség folyamatos emelkedése ellenére. A Hatóság elmulasztotta megvizsgálni, hogy a vizsgálat tárgyát képező időszakban hogyan alakult a vállalkozások és egyéb intézmények száma, tehát a távközlési szolgáltatásokat potenciálisan igénybevevő egységek száma. Ezért a nem lakossági előfizetők számának növekedéséből nem lehet arra a nézvést következtetést levonni, hogy a mobil rádiótelefonsűrüség erre hatással volt-e vagy sem. A Hatóságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a mobil rádiótelefon sűrüség növekedése hogyan befolyásolja a nem lakossági vonalas előfizetők számát. A nem lakossági vonalas előfizetők számának növekedése önmagában nem mond semmit a vizsgált összefüggésről.

112

A mobil rádiótelefon előfizetők számának rohamos emelkedése és a lakossági fővonalak számának csökkenése időben feltehetően azért esik egybe, mert differenciálódás történik a beszéd telefónia területén; a személyes telefon kapcsolat bizonyos mértékig áttevődik a mobil telefonokra, míg a háztartások közötti kapcsolat és a hivatalos hívások köre változatlanul a vezetékes hálózatokon bonyolódik (lásd még a d) pontban kifejtett funkcionális különbségeket). Ezt az állítást a hatóság nem támasztja alá megfelelően. A fogyasztói szokások differenciálódása azt jelenti, hogy bizonyos hívásokat vezetékes, másokat mobil telefonon bonyolítanak a fogyasztók, és ez nem zárja ki a helyettesítést. Az előfizetői sűrűség múltbeli változásainak a vizsgálata alapján a Tanács megállapította, hogy a helyhezkötött telefon hívások helyettesíthetősége mobil rádiótelefon hívásokkal nem állapítható meg. Az I. 7. 1. 1. pontban leírt vizsgálatok alapján a Tanács megállapította, hogy a helyhez kötött telefonról végezhető lakossági belföldi hívások tekintetében a fogyasztók nem tekintik helyettesítőnek a mobil rádiótelefon használatát, ezért nem indokolt e szempont további vizsgálata, illetve a vizsgált kiskereskedelmi piac meghatározására e szempont nincs hatással, ezért a szolgáltatási piac e szempont szerint nem bővíthető. Véleményünk szerint a Hatóság által felsorolt érvek nélkülözik a logikai és empirikus alátámasztást, ezért ezekből a fenti következtetések sem vonhatók le. Mindezeken túl úgy tűnik, hogy a Tanács nem vette figyelembe a szakirodalomban leírt eljárásokat, megállapításokat, így álláspontunk szerint a végkövetkeztetés sincs szakmailag megfelelően alátámasztva. Az Invitel Rt. véleménye szerint a vezetékes – mobil helyettesíthetőség vizsgálatát a Tanács nem végezte el kellő mélységben és szakmai színvonalon, továbbá nincsenek birtokában a vizsgálat elvégzéshez szükséges adatok. Ezek nélkül azonban a Tanács nem állapíthatja meg a releváns piacokat, nem azonosíthatja a jelentős piaci erejű szolgáltatókat és kötelezettségeket sem róhat ki rájuk. (2) Az Invitel Rt. „Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára” kiskereskedelmi piacra vonatkozó határozattervezettel kapcsolatos érdemi észrevételei kizárólag a helyhez kötött - mobil helyettesíthetőségre vonatkoznak. A Tanács e helyettesíthetőség témakörében (s nem csupán az Inviteltől) érkezett szolgáltatói véleményeket értékelve, az azokban leírtakat megfontolva a határozattervezet helyhez kötött – mobil helyettesíthetőség vizsgálatra vonatkozó fejezetét az alábbiak szerint módosította. 1.7.1.1. Nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött nem lakossági

telefonszolgáltatások helyettesítése mobil rádiótelefon hozzáféréssel A Tanács megvizsgálta a helyi és/vagy országos, helyhez kötött nem lakossági telefonszolgáltatások helyettesíthetőségét mobil rádiótelefon szolgáltatásokkal. Ennek során megvizsgálta a bejelentett szolgáltatás egyes összetevőit, valamint a szolgáltatás igénybevételének egyéb körülményeit. A Tanács külön megvizsgálta a helyettesítés kérdését a fenti helyhez kötött szolgáltatás minden egyes összetevőjére, úgymint:

113

- helyi hívások - településen kívüli hívások, - „színes” (díjmentes, osztott díjas, emeltdíjas) számok hívása, - mobil számok hívása, - Internet elérés hívása, - egyéb belföldi hívások.

A Tanács vizsgálatát a felsorolt hívások egyes funkcionális összetevői szerint végezte. Ennek során megállapította, hogy a fenti hívások – mobil helyettesítés esetén – a következő hívástípusokkal helyettesíthetők:

- helyi hívások mobil-helyhez kötött hívások - településen kívüli hívások mobil-helyhez kötött hívások - „színes” számok hívása mobil-helyhez kötött hívások - mobil számok hívása mobil hálózaton belüli vagy mobil-mobil hívások - Internet elérés hívása nincs megfelelője - egyéb belföldi hívások mobil-helyhez kötött hívások.

A Tanács vizsgálatainak eredményeképpen megállapította, hogy a bejelentett szolgáltatásnak az I.4. pontban felsorolt funkcionális összetevői közül mobil rádiótelefonnal az a), b), da), db), e) és f) pontokban megjelöltek teljesíthetők mobil rádiótelefon hozzáférés igénybevétele esetén is. A Tanács azonban eltéréseket talált a szolgáltatás egyéb, lényeges funkcionális összetevői és igénybevételi körülményei vonatkozásában. Ezek az eltérések a következők:

a) Az I.4. dc) és dg) pontok vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy a rendhagyó díjazású számok az esetek jelentős részében nem érhetők el mobil hálózatokból. Különösen igaz ez a helyi díjas számokra, amelyek mobil hálózatokra nem értelmezhetőek, de a prémiumdíjas számokra is, mert a helyhez kötött telefon szolgáltatók a szabályozott árú összekapcsoláson keresztül nem tudják érvényesíteni a szokásosnál magasabb kiskereskedelmi haszonkulcsukat.

b) Az I.4. dd) pontban szereplő hívástípus sem mindig értelmezhető a mobil

hálózatokban, mert a mobil szolgáltatók nem rendezkedtek be a távhívások és nemzetközi távhívások kezelői segítésére.

c) Az I.4. de) pontban szereplő Internet behívásos (dial-up) és a df) pontban szereplő

faxhívás szolgáltatás a mobil hálózatban azért nem értelmezhető, mert az elsődlegesen hangszolgáltatásra tervezett mobil rádiótelefon hálózat csak mérsékelt sebességgel72 és a hálózati végpont különleges beállítása esetében alkalmasak adatátvitelre. Ugyanaz a hálózati végpont vagy hangszolgáltatásra, vagy adatátvitelre alkalmas csupán és a végberendezés is különleges GSM távmásoló készülék kell, hogy legyen. A GSM hálózatban alkalmazható GPRS hívás73 – magasabb hozzáférési díja és eltérő tarifái miatt – szóba sem jöhet helyettesítésre.

72 Adatátvitelre beállított végpont esetén max. 14 kbit/s 73 General Packet Radio Service – általános csomagkapcsolt rádiószolgálat

114

d) Az I.4. c) pont vonatkozásában lényeges különbség mutatkozik a helyhez kötött hívások, illetve az azokat helyettesítő mobil hívások átlagos hívásdíja között, ami az alábbi számítási módszer segítségével jól bemutatható.

A különféle irányokba menő hívások a fent leírt módon változnak meg, amennyiben azokat mobil hálózatból kezdeményezik. Feltételezve, hogy az előfizető hívási szokásait a helyettesítés csak hosszabb idő után befolyásolja, a helyettesítés megítélésénél figyelembe kell venni az előfizetők hívási szokásait. Erre a piackutatás során kapott a Tanács adatokat:

Forrás: Szonda-Ipsos: Telekommunikációs szokások, 2003 december

2. ábra

Ha a fenti ábrán látható hívásgyakorisági adatokat átszámítjuk az összes kezdeményezett hívás gyakoriságává (a heti min. 1 hívást 1/7-es szorzóval véve figyelembe), a nemzetközi hívásokat figyelmen kívül hagyva, a hívások a következő megoszlást mutatják:

9

2

3

70

1

33

13

52

28

86

97

64

82

24

12

1

2

2

1

1

1

33

23

54

3

2

3

Internet

vezetékes SMS

nem földrajzi

nemzetközi

mobilszámok

belföldi távolsági

helyi számok

%rendszeresen ritkán egyáltalán nem válaszhiány

Milyen gyakran kezdeményeznek hívást a különböző hívásirányokba

A vezetékes telefonnal rendelkezők körében

N=1365

HT

115

Helyhezkötött nem lakossági belföldi hívások eloszlása, %

45,9

25,2

18,9

5,8 4,2

helyi

belföldi helyhezköt.

mobil

Internet

egyéb

Forrás: 2. ábra

3. ábra A változatlan hívási szokások és a hívástípusok fenti helyettesítése alapján a mobil rádiótelefon hálózatból indított hívásokra a következő megoszlás adódik (a nemzetközi és Internet elérési hívásokat figyelmen kívül hagyva):

Mobil belföldi helyettesítő hívások, %

79,9

20,1

mobil-helyhezköt.

mobil-mobil

4. ábra

A Tanács ezután megvizsgálta a szolgáltatók legelterjedtebb üzleti díjcsomagjait és elvégezte a számításokat a hívások átlagos percdíjára vonatkozólag. A számítások során az egyes díjcsomagok percdíjai a 2. és a 3. ábrán mutatott súlyozással kerültek átlagolásra. A mobil-mobil hívások esetében a számítás során olyan általános megközelítés került alkalmazásra, hogy a hívások harmada válnék mobil hálózaton belüli, kétharmada pedig mobil-mobil közötti hívássá. Ezt követően a Tanács a számításba vett díjcsomagok súlyozott átlag percdíjainak számtani átlagát képezte.

A helyhez kötött hálózatokban alkalmazott kapcsolási díjat percdíjra számolta át a Tanács, alapul véve a nem lakossági vezetékes hívások átlagos 2,0 perces tartási idejét (lásd a 4. ábrát).

116

8. táblázat: A nagyobb helyhez kötött telefonszolgáltatók néhány jellemző lakossági díjcsomagjának adatai Matáv Invitel Monor Hungarotel Emitel

Bázis Kon-troll

Ritmus standard

Alap-hang

Virtu-óz

Általá-nos

Alap-hang

Alap 1. számú

Alap Kedvez-ményes

Start

csúcs 11,10 20,00 8,75 15,25 12,5 11,75 11,75 17,75 21,30 15,22 45,66 15,22Helyi/Internet hívás (súlyozás: 0.579) kedvezm. 5,55 20,00 5,55 6,25 6,5 5,25 5,25 8,00 9,60 5,46 16,38 5,46

csúcs 31,63 40,00 22,5 31,50 27,5 30,00 30,00 35,88 43,06 31,25 93,75 31,25Belföldi/egyéb távhívás átlag* (súlyozás: 0,219) kedvezm. 15,95 40,00 15,95 15,75 14,5 15,00 15,00 14,38 17,26 16,26 48,75 16,26

csúcs 73,47 64,90 73,45 103,17 97,5 70,29 70,29 105,00 126,00 73,48 106,00 73,48Mobil hívás átlag (súlyozás: 0,204) kedvezm. 50,14 65,80 50,14 69,83 65,58 48,42 48,42 68,57 82,27 50,15 82,65 50,15

Átla

gos p

ercd

íj ka

pcs.

díjja

l egy

ütt

csúcs 28,92 34,37 25,02 36,64 32,98 28,18 28,18 39,57 47,49 30,94 71,20 30,94 39,14 Átlagos vezetékes percdíj kedvezm. 17,04 34,54 17,04 21,06 20,02 16,28 16,28 21,32 25,59 17,08 38,42 17,08 24,75 Kapcsolási díj egy percre vetítve 2,00 0 1,56 3,12 2,00 3,74 3,74 0 0 4,59 4,59 4,59 * minden hívást a legdrágább „belföldi távhívás” díjjal véve figyelembe, átlagolva a különböző végződtetési díjak között Forrás: a telefon szolgáltatók Interneten 2004 augusztusában közzétett díjcsomagjai 9. táblázat: A mobil rádiótelefon szolgáltatók néhány jellemző díjcsomagjának adatai

T-mobil Pannon Vodafone

Társ

algó

Szer

vusz

Partn

er-1

Dom

ino1

Dom

ino

Nap

2

Pann

on 5

0

Pann

on

100

Hor

izon

t Pe

rfek

t

Hor

izon

t B

ónus

z

Prak

tikum

C

lass

ic

Hap

py

Vod

afon

e 90

Vod

afon

e 15

0

Vita

max

Vita

max

U

no

csúcs 98,75 123,75 67,50 106,25 41,50 36,00 32,00 30,00 89,00 95,00 69,00 35,00 29,00 66,00 39,00Helyhezkötött hálózatba (súlyozás: 0,756)

kedvez-ményes

62,50 32,50 50,00 36,25 41,50 36,00 32,00 30,00 89,00 55,00 19,00 35,00 29,00 30,00 39,00

csúcs 61,25 111,25 65,00 62,50 41,50 36,00 32,00 30,00 59,00 69,00 69,00 35,00 29,00 66,00 39,00Saját hálózatba (súlyozás: 0,065) kedvez-

ményes 27.50 27,50 27,50 31,25 41,50 36,00 32,00 30,00 59,00 30,00 19,00 35,00 29,00 30,00 39,00

csúcs 123,75 123,75 82,50 118,75 48,75 36,00 32,00 30,00 89,00 95,00 69,00 35,00 29,00 66,00 39,00Más mobil hálózatba (súlyozás: 0,128)

kedvez-ményes

61,25 48,75 75,00 118,75 48,75 36,00 32,00 30,00 89,00 55,00 19,00 35,00 29,00 30,00 39,00

Átla

gos p

ercd

íj

csúcs 99,58 122,91 69,34 104,99 42,47 36 32 30 86,99 93,25 69 35 29 66 39 71,33 Átlagos mobil percdíj3 kedvez-

ményes 59,98 34,34 51,84 46,97 42,47 36 32 30 86,99 53,32 19 35 29 30 39 47,16

3 a vezetékes hívási szokásokkal súlyozva

A fenti módszer szerint kapott eredmény azt mutatta, hogy a helyhez kötött hívási szokások szerint kialakuló mobil átlagos percdíjak csúcsidőben 82%-kal, kedvezményes időszakban 91%-kal múlják fölül a helyhez kötött átlagos percdíjakat.

d) A Tanács a piackutatások eredményei alapján arra a megállapításra jutott, hogy a

beszédkapcsolatok terén differenciálódás indult meg a helyhez kötött és a mobil telefonhasználat terén. Ennek egyik legjellemzőbb adata a hívások, ezen belül a belföldi hívások tartási ideje, amely a helyhez kötött telefon hálózatban a következő képet mutatja:

Vezetékes hálózatról kezdeményezett beszélgetések átlagos hossza Internet-használat nélkül, perc

2,52,63,0

2,6 2,7 2,5 2,5 2,7

2,12,12,2 2,1 2,1 2,0 2,0 2,0

2,32,32,62,3 2,4 2,2 2,2 2,3

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

02/I. 02/II. 02/III. 02/IV. 03/I. 03/II. 03/III. 03/IV.

Egyéni beszélgetés Üzleti beszélgetésBeszélgetések összesen

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján

5. ábra Ugyanakkor a mobil rádiótelefon hálózatban – ahol a lakossági és nem lakossági hívások megkülönböztetésére nincs mód – az adatok a következő képet mutatják:

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján 6. ábra

A mobilbeszélgetések átlagos hosszának változása

1,0

1,1

1,2

1,3

1,4

1,5

99/I.

99/II

.

99/II

I.

99/IV

.

00/I.

00/II

.

00/II

I.

00/IV

.

01/I.

01/II

.

01/II

I.

01/IV

.

02/I.

02/II

.

02/II

I.

02/IV

.

03/I.

03/II

.

03/II

I.

03/IV

.

Mobilbeszélgetések átlagos hossza (perc)

118

A differenciálódás abban a kézenfekvő tényben nyilvánul meg, hogy a helyhez kötött telefonhívások általában háztartáshoz, vállalkozáshoz, intézményhez, hivatalos szervezethez irányulnak, míg a mobil hívások személyes jellegűek és azokat csak a legritkább esetben továbbítják más személyhez. A mintegy 1,5-2-szeres tartásidő a helyhez kötött telefonról indított hívások esetén is ezt bizonyítja. Másrészről a tartásidőkben megnyilvánuló különbség feltehetően arra is rámutat, hogy a mobilhívás nemcsak objektíve drágább (ld. az előző pontot), hanem a fogyasztók szubjektíve drágábbnak is érzik. Ugyancsak ezt a differenciálódást támasztja alá az a tény, hogy annak ellenére, hogy a mobil rádiótelefon-szolgáltatók előfizetőinek száma több, mint kétszerese a helyhez kötött telefonszolgáltatók előfizetőinek, a mobil rádiótelefon-hálózatok összforgalma még 2003 végére sem érte el a helyhez kötött hálózatok előfizetői összforgalmát.

01 0002 0003 0004 0005 0006 0007 0008 0009 000

2001 2002 2003

Helyhezkötött és mobil belföldi forgalom

Mobil belföldi forgalom,millió percVezetékes belföldiforgalom, millió perc

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján

7. ábra Az egy előfizetőre jutó átlagos forgalom az előző ponthoz hasonló képet mutat a kétféle hálózat vonatkozásában:

119

0

100

200300

400

500

600700

800

900

99/I.

99/II

I.

00/I.

00/II

I.

01/I.

01/II

I.

02/I.

02/II

I.

03/I.

03/II

I.

Egy aktív mobilelőfizetésre eső átlagos beszédpercEgy aktív vezetékeselőfizetésre jutóátlagos beszédperc

Forrás: OSAP, 1707/03-as számú "A távközlési tevékenység évközi adatai" c. adatszolgáltatás alapján

8. ábra

e) A Tanács áttekintette a nem lakossági piacokon az alközpontok esetében alkalmazott

GSM adapterek használati módját és azt a kérdést, hogy ezek mennyiben befolyásolják a helyettesíthetőséget. A GSM adapterekkel kapcsolatban megállapítható, hogy azokat igen gyakran egyedi ügyfélszerződések keretében használják. Az esetleg így kialakuló kedvezményes tarifáktól eltekintve a hívásdíjak hasonlóak a d) pontban bemutatott díjakhoz. Gyakori, hogy a nem lakossági előfizetők saját munkatársaik belső mobil elérésének eszközéül használják a GSM adaptereket. Az általuk indukált esetleges kifelé menő forgalom a forgalmi jellemzők és a funkcionalitás elemzése során bemutatásra került. Összességében a GSM adapterek használata a helyettesítésről kialakuló képet lényegileg nem befolyásolja.

A Tanács a helyhez kötött nem lakossági helyi és/vagy belföldi telefon hívások helyettesíthetőségének a vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi fenti szempont figyelembevételével a mobil rádiótelefon hívások a vizsgált időszakban nem tekinthetők helyettesítő szolgáltatásnak.

120

D/3 Hungarotel Rt. észrevételek A s z o l g á l t a t ó a z é s z r e v é t e l e i t ü z l e t i t i t o k k á m i n ő s í t e t t e .

121

D/4 Emitel Rt. észrevételek Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa 1015 Budapest Ostrom u. 23-25. Pataki Dániel elnök úr részére Tárgy: Észrevételek a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a "nyilvános

telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (1. piacra);

a "nyilvános telefonhálózathoz helyhez kötött hozzáférés nem lakossági

felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (2. piacra); a "nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött

telefonszolgáltatások lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (3. piacra);

a "nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások

lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (4. piacra); a "nyilvánosan elérhető helyi és/vagy országos, helyhez kötött

telefonszolgáltatások nem lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (5. piacra);

a "nyilvánosan elérhető nemzetközi, helyhez kötött telefonszolgáltatások nem

lakossági felhasználók számára" elnevezésű kiskereskedelmi piacra (6. piacra) vonatkozó határozattervezethez

Tisztelt Elnök Úr! A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a fenti piacokra vonatkozó határozattervezeteit az Emitel Távközlési Rt. áttanulmányozta, az azokkal kapcsolatban kialakított véleménye megegyezik a Matáv Rt. észrevételeiben foglaltakkal, így azokhoz csatlakozik. Kérjük Tisztelt Elnök Urat, szíveskedjék az észrevételekben foglaltakat úgy tekinteni, hogy azok tartalmazzák az Emitel Rt. álláspontját is. Szeged, 2004. szeptember 20. Tisztelettel Kozma Béla Vezérigazgató (1) Tekintettel az Emitel Rt. - 1 – 6-os kiskereskedelmi piaci - határozattervezetekre vonatkozó levelére a Tanács által megadott válaszok megegyeznek a vonatkozó határozat „D/1 Matáv észrevételek fejezetében leírtakkal.

122

D/5 Monortel Rt. észrevételek A Monortel Rt. 2004. szeptember 30-án a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak (dr. Rácz Zsolt úrnak) küldött, JPE-szolgáltatók közötti különbségek tárgyú levele érintőlegesen szól az NHH honlapján nyilvánosságra hozott határozattervezetekről. A szolgáltató levelének határozattervezetet érintő témáira a Tanács az alábbiakban kíván reagálni.

M T T Monor Telefon Társaság a UPC csoport tagja H-1092 Budapest. Kinizsi utca 30-36. Tel.: 06 1 456 99 00 Fax: 06 1 4562696 ____________________________________________________________________________________________

2004. szeptember 30. dr. Rácz Zsolt úr elnök-helyettes Nemzeti Hírközlési Hatóság Budapest Ostrom u. 23-25. 1015 Tárgy: JPE-szolgáltatók közötti különbségek Tisztelt Elnök-helyettes Úr! Társaságunk nagy érde4klődéssel olvasta az NHH honlapján nyilvánosságra hozott határozattervezeteket, melyek a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat jelölik meg. Ebben az évben a JPE-kijelölés módszertanában a korábbi évek gyakorlatától eltérő szempontok kerültek e bevezetésre, amellyel az NHHl követni kívánja a hatályos EU direktívákban megfogalmazott elvárásokat (ld: JPE módszertan, 1.sz. melléklet, 2004. május 5.). A módszertanban azonban nem található az eltérő méretű szolgáltatók aszimmetrikus elbánására utaIó útmutatás. (1)A piacelemzési módszertanból következően a kötelezettségek kirovása során az arányos és indokolt kötelezettségek elemzése ad módot az egyes szolgáltatók között meglévő (többek között méretbeli) különbségek figyelembevételére. A Monortel teljesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy a társaságot az NHH inkumbens, azaz a piacon már a liberalizációt megelőző években tevékenykedő szolgáltatónak tekinti, hiszen a Monortel 1994. december 1-jétől szolgáltat a 29-es primer körzetben. Fontosnak tartom azonban, hogy T. Elnök-helyettes Úrnak bemutassam a JPE-szolgáltatók között még fennálló jelentős különbségeket, amelyek meg most, a liberalizációt követő harmadik évben sem csökkentek nagymértékben.

123

Az első JPE kijelölő határozatot még az NHH jogelődje, a HDB hozta, amelyben megállapításra kerültek a piaci részesedések. Ekkor meg a 2001. évi adatok kerültek feldolgozásra, mely szerint a MAT Á V Rt. az országos távbeszélő szolgáltatási piac nettó árbevételéből 79.92 %-kal, míg az előfizetői hozzáférések tekintetében országosan 78.36 %-kal részesedett. Ugyanezen időszakban a Monortel részesedése 1.51 %, illetve 1.96 % volt. A második JPE kijelölő határozatban, amelyben mar 2002. évi adatok kerültek feldolgozásra a MAT Á V az országos távbeszélő szolgáltatási piac nettó árbevételéből 77.69 %-kal, míg az előfizetői hozzáférések tekintetében 78.48 %-kal rendelkezett. Ez a Monortel esetében 2.04 %, illetve 1,98 % volt. Szembetűnő, hogy a harmadik JPE kijelöléssel foglalkozó határozattervezet már nem foglalkozik az igazi méretekkel, hanem csak a relevánsnak tartott földrajzi piacon való részesedéseket vizsgálja. Ez véleményem szerint nem helyes, mert az előzőekben bemutatott eltérő méretek aránya jelentősen nem változhatott meg a 2003. év során. Az eltérő méretek figyelmen kívül hagyása sértheti a határozattervezet III.2 pont alatt foglalt kritériumait. (2) A piacelemzés logikája szerint konkrét szolgáltatóról csak az érintett piac meghatározása után beszélünk, ahol az érintett piacon belül vizsgálandó az adott szolgáltató piaci részesedésének a nagysága, egyáltalán az érintett piacon belül a versenyhelyzet torzulásának a lehetősége. A jelentős piaci erejűnek minősített szolgáltatók közötti (többek között méretbeli) különbségek figyelembevétele a kötelezettség kirovás szempontjainak elemzésénél lehetséges. A távközlési piac liberalizációja idején a hírközlésrő1 szó1ó 2001. évi XL. t6rveny 105. § (3) bekezdésében foglaltak jelölték ki a JPE-szolgáltatókat, méretükre való tekintet nélkül. Az egyetlen olyan rendelkezés, amely a jogalkotó aszimmetrikus - azaz a szakmai körökben un. "kis SMP, nagy SMP" fogalomként ismert - szabályozási törekvésére utaló jel volt az előfizető hurok átengedésére vonatkozó paragrafus, amely lehetővé tette a "kis SMP-knek", közöttük a Monortelnek is, hogy a MAT Á V -hoz képest közel egy évvel később ajánlják fel a helyi hurkokat átengedésre. Ezen túlmenően a jogalkotó minden jelentősebb szakmai fórumon szóban többször is jelezte azon szándékát, amely az eltérő piaci befolyással rendelkező szolgáltatók eltérő módon történő szabályozására utalt. Ez azt jelentette, hogy a költségszámítási modellek kiépítésekor a "kis SMP-k" valamivel egyszerűbb modellt is kiépíthettek volna. Ezen jogalkotói törekvés a szabályozó számára kiadott útmutatás vagy rendelet hiányában azonban nem tartható be. Annak érdekében, hogy valamilyen módon be lehessen tartani az említett jogalkotói törekvést, megfelelő EU precedenst kell keresnie a magyar szabályozónak. Ezen gondolatbó1 kiindulva gondolom, hogy a magyar piac sajátosságai kizárólag egyetlen EU tagországhoz hasonlíthatóak: Finnországhoz. Szeretném hangsúlyozni, hogy Finnországban is eltérő méretekkel rendelkeznek a JPE-szolgaltatók, amelyek száma 50-re tehető (ld: 7th / 8th / 9th Report on the Implementation of the EU Telecommunications / Electronic Communications Regulatory Package). Finnország az említett EU jelentésekben 2001 . év végétől különböztet meg két nagyobb JPE-szolgáltatói csoportot (a Sonera es az Elisa csoportok), de ezen szolgáltatói csoportok nem fedik Ie az egész piacot. Az is megfigyelhető a jelentésekben, hogy a kisebbik szolgáltatói csoport (Elisa) összekapcsolási végződtetési szolgáltatásainak ellenértéke jóval magasabb az EU átlagdíjaknál, tehát feltételezhető az is, hogy az Elisa csoport tagjainál kisebb szolgáltatási területtel rendelkező szolgáltatók összekapcsolási díjai meg magasabbak is az EU jelentésekben közzétett díjaknál. Jogosan teszem fel hát azt a

124

kérdést, hogy a Monortelt - méreténél fogva - miért nem lehet teljesen elkülönülten kezelni a nála nagyobb társaságoknál és tőle a költségalapon történő szolgáltatást elvárni - mindenféle szabályozói beavatkozás nélkül. A finn szabályozó akár egy szolgáltatói körzettel rendelkező szolgáltatóktó1 is csak ezt várja el és tudható az a tény is, hogy a szabályozó nem változtatja meg a költségalapon kiszámolt díjakat, mint az megtörtént a magyar piacon az idei évben, amikor is az NHH állapította meg az árakat. Úgy gondolom, hogy az EU nem kérdőjelezné meg az NHH eljárási gyakorlatát - aszimmetrikus elbánás -, amennyiben az NHH megfelelő eljárásbeli példát tudna felmutatni, mint egyfajta tagországi gyakorlat. A szabályozó és a szolgáltatók között jelenleg zajló egyeztetési folyamat - véleményem szerint -most teszi lehetővé azt, hogy a szabályozó a határozattervezetben olyan kijelentést tegyen, amely a jövőben aszimmetrikus elbánást engedélyezne a szolgáltatók méretére való tekintettel. Ez az aszimmetrikus elbánás jelenthetné azt, hogy a "kis SMP-k" végre egyszerűbb költségszámítási modellt is készíthessenek. Véleményem szerint továbbra is igaz az a megállapítás, hogy a "kis SMP-k" költségszintje hasonló (ezt lehetett látni az NHH által 2004. év során közzétett referencia összekapcsolási ajánlat-tervezetekben), ami viszont magasabb az EU átlagdíjak szintjétől. Ha az EU összekapcsolási díjszinteket behatóan vizsgáljuk, akkor megállapítható az is, hogy igen sok tagország összekapcsolási díja magasabb az EU átlagnál. Az EU-ban történt liberalizációs folyamat során mindig is voltak magasabb díjszintekkel rendelkező országok, de az átlagdíjakhoz történő közelítést (nem az azokkal való megegyezést!) a tagországok szolgáltatói öt év alatt érték el. A magyar piac jelenleg a liberalizációt követő harmadik évben van. Ez alatt az idő alatt a piacra vonatkozó törvény megváltoztatásra került. Jelenleg az NHH díjmegállapításával a fokozatosság elve sérült meg, amely a kisebb szolgáltatókat, úgymint az egyprimeres Monortelt igen nehéz helyzetbe hozza, hiszen a társaságnak nem állnak korlátlanul rendelkezésre olyan erőforrások, amelyekkel a szabáIyozó áltaI jelenleg elvárt igen részletes költségszámítási modell kiépítése finanszírozható. Tisztelt Elnök-helyettes Úr! Fentiek alapján az alábbiakban felsoroltak megfontolását kérem az aszimmetrikus (szolgáltatói méretek alapján történő) szabályozás kidolgozásának érdekében:

1) az NHH -hasonlóan a finnországi példához -tegye lehetővé szakmai megfontolások alapján, hogy a Monortel a jelenleg igen részletes költségmodell helyett egyszerűsített költségmodellt építsen ki, ahol a modell nem feltétlenül a LRIC költségszámítási módszertant alkalmazza, de a díjak számítása a költségalapúság elveit követi;

2) az NHH a szolgáItatókkal korábban kidolgozott W ACC-számítási képlet alapján

fogadja el a Monortel áltaI számított W ACC mértéket és engedélyezze annak hasznalatát (ne az NHH állapítsa meg a W ACC mértékét);

3) az NHH a Monortel esetében engedélyezzen nagyobb szabadságot a számviteli

szétválasztás során (azaz itt is legyen lehetőség egyszerűsített modell kiépítésére);

4) az NHH jelöljön meg egy minimum feltételrendszert a referencia összekapcsolási ajánlat és referencia ajánlat kidolgozásához, amely lehetővé tenné, hogy a Monortel rugalmasabban köthesse meg szerződéseit (engedmény a kötelezettségek terén).

125

Tisztelettel Kolláth Péter Vezérigazgató Másolat: Pataki Dániel elnök, NHH Tanácsa

Hidasi István elnök-helyettes, NHH Tanácsa

126

E. fejezet

Notifikációs eljárás eredménye

Az érdekeltekkel történő egyeztetést követően, az Eht. 65. § (1) bekezdése alapján a Tanács a határozattervezetét részletes indokolással együtt bejelentette [2002/21/EK irányelv 7. cikk (3) bekezdés] 2004. december 30-án az Európai Bizottságnak és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságoknak.

A Bejelentés az alábbi dokumentumokat tartalmazta:

a) kísérő levél és a 2003/561/EC Ajánlásban előírt formájú notifikációs összefoglaló (Summary Notification Form) angol nyelven,

b) az egyeztetés az érdekeltekkel keretében érkezett észrevételek alapján átdogozott határozattervezet magyar nyelven,

c) a határozattervezet részét képező Módszertan (Indokolás „A” fejezet) angol nyelven,

d) a GVH határozattervezetre vonatkozó szakmai álláspontja magyar nyelven, és

e) a szolgáltatók által adott észrevételek magyar nyelven.

A Tanács a b) és e) pontban foglalt dokumentumok kapcsán kérte, hogy a dokumentumok egyes részeit – szolgáltatói kérésre tekintettel – a Bizottság bizalmas információként kezelje. Ennek megfelelően a dokumentumokat a Tanács két – üzleti titkot tartalmazó, illetve nem tartalmazó – változatban küldte meg a Bizottság részére.

A tárgybani Bejelentést az Európai Bizottság 2004. december 30-i dátummal a HU/2004/0134 számon vette nyilvántartásba.

A Bejelentéssel kapcsolatban az Európai Bizottság 2005. január 14-én kelt angol nyelvű levelében kiegészítő információ szolgáltatása érdekében az alábbi kérdést tette fel, január 19-ig történő válaszadási határidő megjelölésével:

Kérték kifejteni az indokolást, különösen arra vonatkozóan, hogy miért gondolja az NHH, hogy a közvetítőválasztás önmagában, mint nagykereskedelmi kötelezettség elegendő és elegendő is lesz az azonosított piaci hibák kiküszöbölésére,, különösen annak fényében, hogy a helyi inkumbens szolgáltató magas és állandó piaci részesedéssel rendelkezik? Kérték azt is kifejteni, hogy miért gondolják, hogy legalább valamilyen átláthatósági követelmény kirovása nem lenne-e célszerű?

Az NHH a megjelölt határidőben a feltett kérdésekre a határozattervezetben írtakat részletesebben alátámasztotta, és ismertette azon további piaci fejleményeket, melyek alapján kötelezettség kiszabását nem tartja arányosnak és indokoltnak.

A bejelentéssel indult eljárás lezárásaként az Európai Bizottság 2005. január 28-án kelt magyar nyelvű levelet küldött, melyben az alábbi észrevételeket tette:

„További kiskereskedelmi kötelezettségek figyelembe vétele: az Egyetemes Szolgáltatási Irányelv 17. cikke szerint, amennyiben a Keretirányelv 16. cikkének (3) bekezdés alapján lefolytatott piacelemzés eredményeképpen az NSZH megállapítja, hogy az adott kiskereskedelmi piac ténylegesen nem versenyképes és arra következtetésre jut, hogy a Hozzáférési Irányelv alapján előírt nagykereskedelmi kötelezettségek, vagy pedig a közvetítő választás, illetve előválasztás biztosítására vonatkozó kötelezettségek nem vezetnek a Keretirányelv 8. cikkében megjelölt szabályozási célok eléréséhez, akkor az NSZH azokra a vállalkozásokra, amelyek az

127

adott kiskereskedelmi piacon JPE-vel rendelkezőnek minősülnek, megfelelő szabályozási kötelezettségeket ró ki. A Bizottság megjegyzi, hogy miközben a nagykereskedelmi kötelezettségek az ONP jogszabályokból erednek, és a közvetítőválasztás, illetve előválasztás biztosítására vonatkozó kötelezettség már bizonyos idő óta hatályban van, a verseny meglehetősen korlátozott a jelen vizsgálat tárgyát képező kiskereskedelmi piacokon74. Azonban az NHH nem kíván további kiskereskedelmi kötelezettségeket kiróni a JPE-vel rendelkező vállalkozásokra (a közvetítő választáson, illetve előválasztáson túlmenően.) Ezért, valamint a korábbi helyi koncessziós szolgáltatók továbbra is magas piaci részesedése, illetve az általuk alkalmazott kiskereskedelmi áraknak az Európai Unió legjobb gyakorlatával összehasonlított relatív nagysága miatt a Bizottság felhívja az NHH-t annak mérlegelésére, hogy vajon a bejelentett kötelezettségek adott időszakon belül megfelelőek-e a jelen vizsgálat tárgyát képező négy kiskereskedelmi híváspiac problémainak az orvoslására.” „Kiskereskedelmi piacon előírt kötelezettségek a kapcsolódó nagykereskedelmi piacok elemzését megelőzően: A Bizottság emlékeztetni kívánja az NHH-t, hogy az érintett nagykereskedelmi piacok soron következő elemzése során értékelnie kell azoknak a nagykereskedelmi kötelezettségeknek a hatékonyságát is, amelyek az itt érintett kiskereskedelmi piacon meglévő probléma kapcsán kerültek előírására. Amennyiben ez az értékelés a jelen bejelentésekben javasolt kiskereskedelmi kötelezettségek megváltoztatásának a szükségességét eredményezné, akkor különleges figyelmet kell fordítani az árrés-prés létrejöttének a lehetőségére, illetve szükségessé válhat egy megfelelő monitoring mechanizmus felállítása. Ilyen esetben a kiskereskedelmi kötelezettségek bármiféle megváltoztatását az NHH-nak a Bizottság felé a Keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdés alapján be kell jelentenie.”

A fenti észrevétel alapján e határozattervezet lényegét érintő módosításra nem került sor, ugyanis a Tanács az észrevétel alapján - áttekintve a határozattervezetben foglalt érdemi döntését és annak részletes indokait - továbbra is megalapozottnak és elegendőnek tartja a vizsgált kiskereskedelmi piac esetében a nagykereskedelmi kötelezettségeket, továbbá a szolgáltató (elő)választást.

A Tanács az EU Bizottság részére megküldött határozattervezetben foglalt indokokon túl ismételten kiemelendőnek tartja – összhangban az EU Bizottság részére megküldött kiegészítő információkkal – a 2004. évben kezdődött és jelenleg is tartó kedvező piaci folyamatokat, változásokat [behívó kártyás szolgáltatások terjedése, szolgáltató (elő)választás révén elérhető új és gyorsan terjeszkedő szolgáltatók megjelenése, kábeltelevíziós hálózatokon megjelent, beszédhang átvitelére szolgáló szolgáltatások, stb..].

A Tanács azt is kiemelendőnek tartja, hogy a korábbi szabályozás szerinti, illetve a piacelemzés eredményeként kirovásra kerülő nagykereskedelmi kötelezettségek esetében folyamatos és jelentős változás következett be a piaci folyamatokat leginkább kedvező irányba terelni képes területeken: a kötelezően nyújtandó szolgáltatások köre, tartalma folyamatosan – a jogszabályi környezeten belül – a piaci igényekhez igazodik, továbbá mindezen szolgáltatások ellenértéke és más – különösen egyszeri – díjak mértéke folyamatosan csökken.

74 Lásd a Bizottság 10. Implementációs Riportjához csatolt Bizottsági Alkalmazottak Munkadokumentumának 82-92. oldalát (A Bizottságnak az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozásáról és Piacokról szóló 2004-es Közleménye (COM(2004)759).

128

Mindezek mellett a Tanácsnak az Eht. 57. § (1) bekezdésben írt évenkénti felülvizsgálati kötelezettsége, illetve a (2) bekezdésben írt – jelentős körülmény tudomásra jutása esetén történő haladéktalan intézkedési – kötelezettsége biztosítja azt is, hogy az előzőekben részletezett valószínűsíthető piaci folyamatok tényleges be nem következése esetén azonnal és hatékonyan beavatkozhasson.

A beavatkozás lehetőségének mérlegeléséhez az egyik legfontosabb információforrás a Tanács számára – mely összecseng az észrevételben is javasolt „monitoring mechanizmus”-sal – az, hogy a kiskereskedelmi helyhez kötött telefonszolgáltatások piacán előírt kötelezettség betartatása, illetve kikényszerítése során a hatóság részére rendelkezésére álló adatokból a forgalmi piacokon lezajló folyamatokra nézve is megalapozott következtetések vonhatók le.

Végül az észrevétel alapján a Tanács a helyhez kötött nagykereskedelmi piacok határozattervezeteit áttekinti, és azt az észrevételben foglaltak maradéktalan teljesítése érdekében szükség szerint kiegészíti.

Mindezek alapján a Tanács az Eht. 65. § (2) bekezdésben írtak szerint határozatát az EU Bizottság észrevételeinek figyelembevételével hozta meg. Budapest, 2005. február 14.

PH.

Bánhidi Ferenc sk. tanácstag

Debreczeni Sándor sk. tanácstag

Hidasi István sk. tanácstag

Pataki Dániel sk. tanácstag

elnök

dr. Rozgonyi Krisztina sk.

tanácstag

A határozatot kapja:

1. 4VOICE Távközlési Kft. 1038 BUDAPEST Tündérliget u. 3/I.

2. AMTEL Hang és Internet Kommunikáció Magyarország Kft. 2009 PILISSZENTLÁSZLÓ Kápolna köz 2.

129

3. BankNet Adatátviteli és Műszaki Fejlesztő Kft. 1121 BUDAPEST Konkoly-Thege u. 29-33.

4. BT Limited Magyarország Fióktelepe 1123 BUDAPEST Alkotás u. 48-50.

5. Correct Business Network Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 7400 KAPOSVÁR Pipacs u. 43.

6. Emitel Távközlési Rt. 6722 SZEGED Tisza L. krt. 41.

7. eTel Magyarország Távközlési Kft. 1075 BUDAPEST Kazinczy u. 24-26.

8. GTS-DataNet Távközlési Kft. 1134 BUDAPEST Váci út 37/a.

9. H1 Telekom Távközlési és Kereskedelmi Kft. 2051 BIATORBÁGY Szent László utca 34.

10. Hungarotel Távközlési Rt. 1066 BUDAPEST Teréz krt. 46.

11. Invitel Távközlési Szolgáltató Rt. 2040 BUDAÖRS Puskás Tivadar u. 8-10

12. MATÁV Rt. 1013 BUDAPEST Krisztina krt. 55.

13. Monor Telefon Társaság Rt. 2377 ÖRKÉNY Kossuth L. u. 2.

14. NETCALL Távközlési Szolgáltató Rt. 1064 BUDAPEST Podmaniczky u. 57.

15. PanTel Távközlési Kommunikációs Rt. 1113 BUDAPEST Bocskai út 134-146.

16. PRIVATE TEL Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 1097 BUDAPEST Gubacsi út 302.

17. Irattár