Ihletett tömörséggel szól Márk evangéliu-ma advent és karácsony lényegérôl, nohaebben az evangéliumban nem olvashatunkténylegesen a karácsonyi eseményekrôl,hiszen Jézus Krisztus szolgálatával kez-dôdik ez az evangélium.

Talán éppen ezért még határozottabbanszólal meg Márk evangéliumának elsô so-raitól kezdve a karácsonyi örömhír: „Mi-után Jánost fogságba vetették, elment Jé-zus Galileába, és így hirdette az Istenevangéliumát, beteljesedett az idô, és el-közelített az Isten országa, térjetek meg, éshiggyetek az evangéliumban” (Márk1,14-15).

Isten megváltó szeretete nélkül ezerfé-leképpen sínylôdünk, ezerféle fogságban:az önzés, a gyarló érdekek, a halálos konf-liktusok, a mélyszegénység, a jólét és a ha-tártalan szabadság fogságában sorvad azemberi élet.

Jézus Krisztusban az élô Isten eljött eb-be a világba, hogy kiszabadítsa, megsza-badítsa, megváltsa a fogságban szenvedôembert, minden népet, minden kultúrát,akarata és jótetszése szerint. Tehát JézusKrisztus eljövetele a legnagyobb örömhír:beteljesedett az idô, mert az Úr halálávalés feltámadásával beteljesedtek Isten ígé-retei, az Ô megváltó szeretetének uralmapedig kezdetét vette. Isten országa, Istenmegváltó jelenléte egészen közel van, ittvan, odaát pedig kiteljesedik. Isten meg-oldotta az életünket, megoldotta azt, amitmi halálosan elrontottunk, és soha nem

tudnánk saját erônkbôl kibogozni, rendbehozni. Ez a tény pedig örömmel és re-ménységgel tölti el Isten népét mindenkörülmények között.

Isten határtalan szeretete valóságosmegtérésre hív, és övéi életében el is vég-zi ezt a csodát. Most a Reformáció 500éves évfordulójára, valamint a jövô évipresbiterválasztásra készülve, halljuk mega Szentlélek hívását: „Térjetek meg!”(Márk 1,15)

Nem elég mondogatni, hogy mi megtértemberek vagyunk, miközben a legkisebbkonfliktusokat sem tudjuk hitben és szere-tetben elrendezni, miközben tele van aszolgálatunk bántó túlbuzgósággal, vagymég leverôbb közömbösséggel, és köztesértôdésekkel, megbocsátani nem tudás-sal. Urunkat emlegetve is önmegvalósítóönzéssel, a szelídség és az alázat hiányá-val, és sok-sok egyéb nyomorúsággal. Amegtért ember sem tökéletes ember, de amegtérésnek igenis vannak gyümölcsei(Máté 7,15-23). A megtérés, és az ebbôlkövetkezô valóságos megújulás mindigIsten könyörületes ajándéka. Jöjj, Szentlé-lek Úr Isten!

Tehát sok programmal készülünk, hogyhálát adjunk Urunknak 2017-ben, a Re-formáció 500. évfordulóján, alaposan ké-szülünk a presbiteri tisztújításra is, mi-közben nyilván folyamatosan emlegetjükmajd a megújulás fontosságát. Ez helyes isígy. De az emberi ötletek, akarások, „fu-tások”, stratégiák, technikák, buzgólkodá-

Nyílj meg szívem, lásd meg jobban, Ki fekszik itt e jászolban (316,7)

XXV. évfolyam 6. szám BUDAPEST 2016. november-december

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITER

A kôbölcsô ésa kereszt „hatalma”Urunk bölcsôje korabeli szokás sze-rint az állatok etetésére szolgáló istál-lóban sziklatömbbôl kivájt „etetôvá-lyú” lehetett. A keresztyén teológiakorán összekapcsolta a földi otthonta-lanság két jelét: a jászolt és a keresz-tet. A különös jászol hatalmáról Bon-hoeffer ezeket az elgondolkodtató so-rokat fogalmazta:

„Ennek a világnak az erôsei és ha-talmasai számára csak két olyan helyvan, ahol elvesztik a kedvüket, amitôllelkük mélyén félnek, és szégyenkezvekitérnének elôle. Ez pedig Jézus Krisz-tus jászolbölcsôje és keresztje. A já-szol közelébe egyetlen hatalmaskodóember sem kíván odalépni, még az oly’hatalmas Heródes sem merte eztmegtenni. A jászolbölcsô közelébenugyanis meginganak a trónok, össze-omlanak a hatalmasok, semmivé lesz-nek a fenséges urak, mivel Isten a sze-gények pártján áll, ezért még a gaz-dagok is semmivé lesznek”.

(Forrás: London 1933-1935,DBW Band 13, 342kk oldal, ford. drbl)

Igazi karácsonyÓ add, hogy szívünk, szemünk

Most csak Téged lásson,Akkor lészen végre itt

Igazi karácsony!

U

Ez a gyermek bizonyára Az Úr Jézus, Isten Fia (316,7)2

sok hiábavalóak Isten könyörülô irgalma,a megtérés ajándéka nélkül (Róma 9,16).A karácsonyi üzenet most ez! Ötszáz esz-tendô alatt sokat változott a világ, de azalapproblémák ugyanazok. Megújulás?Reformáció? Megtérés kell, és megtérés-hez illô gyümölcsök! (Máté 3,8)

Gyerekkori, meghatározó emlékem ju-tott eszembe. A barátaimmal gyakran fi-gyeltünk meg egy bogarat, amelyet a fa-lunkban ganéjtúró bogárnak neveztek. Eza bogár a rendelkezésére álló anyagbólékes gömböt formált, testtömegének több-szörösét, és azt roppant erôlködések köze-pette görgette távoli ürege felé. Csodál-kozva néztük a bogár akrobata mutatvá-nyait, ahogy megküzdött a ganéjból for-mált ékes gömbbel. Ekkor azonban várat-lan dolog történt, mert az egyik barátomegyetlen mozdulattal összetaposta a szor-gos bogarat. Azóta eleven élmény ez szá-momra. Már akkor, gyerekként is feltet-tem magamnak a kérdést, hogy nem le-hetne ezt másként? Egyedül kipróbáltam:amikor is egy kartonra segítettem azigyekvô bogarat, terhével együtt, és köze-lebb vittem a fészkéhez. Még ezután is so-kat erôlködött, mire hazaért – de hazaért.

Szeretni csak cselekedettel lehet. Fon-tosak persze a bátorító szavak is, de egyadott ponton túl valójában a szeretetbôlfakadó konkrét tettek számítanak (18). Miazonban alig tudunk tettekkel szeretni, no-ha a szavaink sokszor zengzetesek errôl.Még egymást sem tudjuk igazán szeretni,a testvérek közösségében. Ítélet alatt va-gyunk emiatt. Jézus Krisztus volt az egyet-len, aki soha el nem múló szeretetét való-ságos tettekkel mutatta meg. Isten igazsá-ga az Ô megváltó szeretete. Ô nagyobb ami szívünknél, minden nyomorúságunk-nál, szeretetlenségünknél, ezért lehajol ér-tünk, becsôdölt emberekért, és nem agyon-tapos, hanem felemel (19-20). Akit azon-ban az Úr felemelt, azt újjászülte, ezért azilyen emberben ettôl kezdve a karácsony-kor született, nagypénteken meghalt, hús-vétkor feltámadott Jézus Krisztus szerete-te mozdul (1János 3,18-24).

Áldott ünneplést, megtérést, gyümölcs-termést a megváltó Úrban, Igéje, Szentlel-ke által, az idei adventi és karácsonyi idô-ben ugyanúgy, mint 2017-ben!

Steinbach Józsefdunántúli püspök,

az Ökumenikus Tanács elnöke

Karácsonyi történet a mai üldözött szír keresztyének ôseitôlEgy szír-arám legenda szerint nem három, nem kettô, hanem 12 mágus volt, akiknem királyként, hanem csillagászként szerepelnek a feljegyzésekben. De nem minda tizenkettô ment el Jeruzsálemig, hanem a mai Törökország dél-keleti részén talál-ható Tur Abdinsben találkoztak. Ott hármat maguk közül kiválasztottak, s ôket küld-ték Jeruzsálembe. Hazatérésükkor magukkal vitték a gyermek Jézus kicsiny ruhács-káját. Mind a 12 mágus viszont magávalakart vinni egy darabkát Jézus ruhácskájábóláldást hozó „talizmánként”. De nem tudtakmegegyezni. Ezért úgy döntöttek, hogy a ru-hácskát egy sziklán elégetik, s a hamubólegyenlô mértékben visznek magukkal.Azonban a hamuban találtak 12 arany me-dált, rajtuk Mária és a gyermek Jézus képé-vel. A mágusok ezt akkora csodának tartot-ták, hogy azon a helyen építették meg a máigálló templomot. Ez a tur-abdinsi Isten anyjatemplom. A mûvészetben három korosztályt jelképezve jelentek meg a bölcsek:egyikük ifjúként, a másik felnôttként, a harmadik ôsz idôsként. Beda Venerabilisangol szerzetes (672–735), aki angolra fordította a korai egyházatyák latin és görögírásait, tudni vélte, hogy a legidôsebb volt köztük Menyhért, akit ôsz szakállal áb-rázoltak. Gáspár még szakáll nélküli ifjú volt. Baltazár sötét szakállt viselt. Öltözé-kükrôl azt jegyezte le Beda, hogy az szír öltözék volt. A 12. században az volt a ke-resztyén közhit és az általános földrajzi ismeret, hogy a világ három kontinensbôláll: Európából, Ázsiából és Afrikából. (Gyûjtés, fordítás: dr. békefy lajos)

Ki az közöttünk, aki igazán

ünnepli a karácsonyt?

Az, aki a jászolbölcsônél letesz mindent:erôt, hatalmát, de odatesz minden tisztele-tet és megbecsülést is, minden hiábavaló-ságot és gôgöt ott tud hagyni, mindenakaratosságát ottfelejti, aki odaszegôdik amegalázottakhoz, s engedi, hogy Isten le-gyen valóban az egyedüli nagyság. És akiképes felfedezni a jászolbölcsô Kisdedé-ben Isten dicsôségét, amint az a mélység-ben és az egyszerûségben tisztán felragyog.

(Forrás: London 1933-1935,DBW Band 13, 342kk oldal, ford. drbl)

* * *

Minden teológia kezdete

a csodák Csodája

A betlehemi jászolnál nem volt ott egyet-len pap vagy teológus sem. És mégis min-den keresztyén teológia kezdete, forrása acsodák Csodája, azaz Isten megtestesülé-se. „A szent éjszaka tündöklésében lobbanfel a teológia megmagyarázhatatlan titkais” (Hello, azaz Ernest Hello francia író ésfilozófus, 1828–1885 – a szerk.). Izraelneknem volt teológiája, mivel nem ismertemeg a testté lett Istent. A szentséges éj nél-kül ugyanis nincs teológia. Isten megjelenttestben – az Isten-Ember Jézus Krisztus az,aki maga a szent titok. Ennek a titoknak azoltalmazása és ôrzése a teológia igazi ren-deltetése. Csodaként megôrizni Isten cso-dáját, Isten titkát titokként felfogni, azt ol-talmazni és dicsôíteni – ez a teológia igazihivatása... Az óegyházi Krisztus-tan(krisztológia) a betlehemi jászolbölcsônélszületett meg, és idôtálló, viharokban ismegmaradó fényét a karácsonyéji ragyo-gástól kapta, és ezáltal ôrizhette meg.

(Forrás: Bonhoeffer Brevier,Hrg. Otto Dudzus,

München, 1963, 507-508. oldal, ford. drbl)

Lássuk, mit adott az Isten, Hozzánk való szerelmében (316,8) 3

DR. VICZIÁN MIKLÓS

Szerelmesem hang-ját hallom! Jönmár, ugrálva a he-gyeken, szökdelvea halmokon. Mertolyan szerelme-sem, mint a gazel-la, mint a fiatal

szarvas. Itt áll már falaink mellett, benézaz ablakon, betekint a rácsokon (Énekek2,8-9).

Az Énekek énekét olvastuk október végefelé a református bibliaolvasó kalauz sze-rint. Gondolom, nem csak nekem okozottfejtörést, hogy milyen mondanivalója vanszámunkra, a huszonegyedik századbanélô presbiterek számára, és személyesenaz én számomra ennek a csodálatos sze-relmi költeménynek.

Különbözô nézetek élnek a mai napigmind a rabbinus irodalomban, mind pediga keresztyén teológusok részérôl az Éne-kek énekével kapcsolatban. Vannak, akikegyszerûen szerelmes énekek gyûjtemé-nyének tartják, mások vallják, hogy szer-kezete egységes, így egyetlen remekbeszabott költemény a könyv. Már a rabbi-nus irodalomban úgy értelmezték, mintIsten és a választott nép kapcsolatát kife-jezô allegorikus mûvet – ezért is került azószövetségi kánonba –, és ezt az értelme-zést átvették az egyházatyák is avval aváltoztatással, hogy az egymás iránt vá-gyódó, s végül boldogan egyesülô szerel-mes pár Krisztus és az egyház kapcsolatátjelképezi. Az újabb kori írásmagyarázatokegyre inkább hajlanak afelé, hogy ne ha-sonlatokat, allegorikus képeket keresseneka nyolcrészes bibliai könyvben, hanemúgy tekintsenek rá, mint az Isten teremté-si rendjében egymás mellé rendelt férfi ésnô beteljesedô szerelmi kapcsolatát meg-éneklô remekmûre, annak minden szen-vedélyével, vágyódásával és örömével.

A korunkban oly sok támadásnak ésgúnynak kitett házasság, és puszta alkalmi

szexuális kalanddá silányított szerelemidején valóban napi aktualitást hordoz aszószerinti értelmezés. A könyvben há-romszor is megismételt, várakozásra fel-szólító intelem gyökeres ellentéte a ragaddmeg az alkalmat, valósítsd meg magadideológiájának: „Kérve kérlek titeket, Je-ruzsálem lányai, a gazellákra és a mezôszarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétekföl a szerelmet, amíg nem akarja!” Hason-lóképpen a korszellemtôl idegen elkötele-zôdés, azaz a párkapcsolat kizárólagossá-ga tükrözôdik a „bezárt kert az én húgom,menyasszonyom, bekerített forrás, lepe-csételt kút” gondolatában is.

Tehát, ha pusztán, mint a tiszta szere-lem, az Isten által egymásnak rendelt pár– manapság már sajnos azt is hangsúlyoz-ni kell, hogy egy fiatalember és egy szûz-lány – házasságban beteljesült szerelméténekli meg felsôfokon az Énekek éneke,akkor is van aktuális mondanivalója aXXI. századi ember számára. De bennünk– már a presbiter névbôl adódóan is – in-kább az idôsebb korosztályhoz tartozók-ban talán csak kedves emlékeket ébreszt,ha a bontakozó tiszta szerelemrôl olva-sunk. Ha lehetôségünk van a gyülekezetfiataljai közt tanítani, bizonyságot tenni,akkor viszont hasznos munícióként te-kinthetünk a könyvre.

* * *

A Szentháromság Isten kijelentésénekgazdagságát szemlélhetjük a Szentírásnakebben a könyvében is, ha túltekintünk aszószerinti értelmén, és az egyházatyáknézôpontját követve, meglátjuk benneKrisztus és az Egyház – a vôlegény ésmenyasszonya – gyönyörû képeit.

Már a királyi gazdagságból érkezô vô-legény, és a szegény, a szabadtéri munká-tól napbarnított menyasszony ellentét pár-ja is a Mennyei Király és földi népe ha-sonlatát hordozza. Mint ahogy az egyszerûlány számára lehetetlen megnyerni a ki-rály szerelmét, „amíg ô nem akarja”, úgyaz ember felôl is lehetetlen kapcsolatot te-

remteni Istennel, ha Ô nem közelít elfoga-dó szeretetével. De Istennek legyen hálaazért, hogy „úgy szerette Isten a világot,hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszôbenne, el ne vesszen, hanem örök életelegyen.”

Krisztus tehát kegyelmével, a szabadí-tás örömhírével öltött testet az elsô kará-csonyon, és így közelít azóta is hozzánk:„Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esôzés,elment. Megjelentek a virágok a földön,itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzikföldünkön. Érleli elsô gyümölcsét a füge-fa, és a virágzó szôlôk illatoznak. Kelj föl,kedvesem, szépségem, jöjj már!” S mimás lehetne erre a királyi hívásra a meny-asszony válasza, mint „Tégy engem, mintpecsétet a szívedre, mint pecsétet a karod-ra!”... és a megváltottak boldog bizonyos-sága is lehet ez a vallomás, hogy „Szerel-mesem enyém, s én az övé vagyok.” Abibliaolvasó ember számára rögtön felsej-lik Jézus Krisztus fôpapi imájából: „Énazt a dicsôséget, amelyet nekem adtál, ne-kik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy miegyek vagyunk: én ôbennük és te énben-nem” (Jn 17,22-23).

Rácsodálkozhatunk olyan apró részle-tekre is, mint hogy elôször még csak tá-volról a szerelmesének hangját hallja Szu-lamit, a késôbbi menyasszony. Felsejlikbelôle Pál apostol kijelentése, hogy „a hittehát hallásból van, a hallás pedig aKrisztus beszéde által” (Róm 10,17).

* * *

Végezetül – így, advent idején – még egytovábbi jelentés-réteget tárjunk fel azÉnekek énekébôl!

Ma még Krisztus földi menyasszonya, aharcoló egyház, vágyódik szerelmese je-lenlétére, kívánja hallani hangját, s bol-dog, ha együtt lehet Vele. De még a kölyökrókák pusztítják a szôlôt, a menyasszonytbántalmazzák, meg is verik a városban.

Most még küzdelmeink közt ugyan le-lemegyünk a diófaligetbe, hogy gyönyör-ködjünk a zsendülô völgyben, és megnéz-zük, fakad-e a szôlô, virágoznak-e a grá-nátalmafák... de a maga teljességében mégelôttünk a végleges hívás, hogy „siess hoz-zám, szerelmesem” – és félelem helyettreménységgel nézhetünk elébe –, mert ak-kor ugyanis „látomása egykor dicsôn be-teljesül, s a gyôzedelmes egyház Urávalegyesül” (RÉ 392. 4.).

Szerelmesemhangját hallom!

Ige testbe öltözék, Szuz méhe megvirágzék (Dics 303,2)4

DR. KIS DOMOKOSDÁNIEL

Lapelôdünk, a Ma-gyar Presbiter 1935.évi decemberi szá-ma bár külön-kü-lön, de egymásmellett, Máriárólés Józsefrôl szólvais megemlékezik

Urunk születésnapjáról. Érdekes és talán rit-ka is ez a kiemelés, amint arra az egyes írá-sok szerzôi is kitérnek. Érdemesnek tartjuk,hogy most is mind a két elmélkedést egy-szerre közöljük, a lehetôség szerint teljesterjedelemben.

* * *

A Máriáról szóló írás szerzôje Bereczky Al-bert (1893–1966), kinek 1945 elôtti és akö-rüli múlhatatlan érdemei mellett meglehetô-sen vitatható, mindenképp igen hálátlan sze-rep jutott az 1950-es évek elején, mint duna-melléki református püspöknek (1948–1958).A másik szerzôje pedig a Presbiter olvasóielôtt már jól ismert budapesti esperes, lap-elôdünk felelôs szerkesztôje, Szabó Imre.

MÁRIAA karácsonyi fényözönbôl drága sugár esikarra a halovány asszonyarcra, amint a jászol-bölcsô fölé hajolva nézi a csodálatos gyer-meket. Az édesanya az, akit az angyal ígyköszöntött: Örülj, kegyelembe fogadott! AzÚr veled van, áldott vagy te az asszonyokközött.

Református emberek között akadnak olya-nok, akik riadtan kapják föl a fejüket: miez? – hisz ez a katolikus „Üdvözlégy”?

Nem. Csak a kezdete azonos. Az elsô sza-vak valóban „angyali köszöntés” szavai. Afolytatása már nem a Bibliából való. A Bib-liában egy áldott földi édesanya képe van.Minden asszonyok között kivételes szent fe-ladatra kiválasztott asszony, akit Isten arrarendelt, hogy az Üdvözítô rajta keresztül ér-kezzék meg a földre, az emberek közé. „Ke-gyelembe fogadott” asszony, de lénye és

sorsa, szíve és élete éppen olyan emberi élet,mint más édesanyáké. Nem a bûntelenség„égi királynôje”, gyarlóságai talán túl élesenmegörökíttettek az evangéliumokban (Máté12,46-50, Lukács 8,19-20, Márk 3,20-21 és31-35, Lukács 2,48-50, János 2,3-4) – néhatúlbuzgó volt, néha fiát féltette, néha mégelméjének épségében is kételkedett, min-denesetre az utolsó percig nem értette meg aMegváltót – de nekünk éppen így áll igen-igen közel a szívünkhöz. Szeretjük ôt, tisz-teljük ôt, boldogok vagyunk, ha tiszta édes-anyai arcára nézünk, s különösen örülünkannak, hogy a legutolsó hiteles feljegyzés,amit róla olvasunk, arról számol be, hogyott volt a feltámadás után az imádkozó tanít-ványseregben, a Szentlelket váró elsô gyüle-kezet tagjai között. Alakja szerényen, csön-desen húzódik meg a többiek között, s azutolsó képünk róla egy alázatos, hívô lélek-rôl beszél, aki „kegyelmet talált az Istennél”.

A bibliai szûz Mária áldott eszköze voltIstennek. Mert Isten megtehette volna, hogyEgyetlenét angyali seregek hozták volna amegnyílt égbôl a földre. De akkor nem lenneJézus – Megváltónk. Nem lenne hús a hú-sunkból, vér a vérünkbôl. Árnyék-Krisztuslenne, aki felé sohasem tudná az összetörtbûnös emberi szív teljes bizalommal elzo-kogni: Jövel hozzám, én mennyei Testvérem.

Ezért óriási csúcs a hitvallásunk szava:születék szûz Máriától...

* * *

JÓZSEFA karácsonyi történetben minden személyarcát élesen megvilágítja „az a nagy fényes-ség”, csak egyetlen arc marad félhomályban– a Józsefé, az Úr Jézus nevelô apjáé.

Mindig a háttérben áll, az evangéliumifeljegyzésekben és a szent éjszakát megfes-tô mûvészek festményein is, a szentírásma-gyarázók magyarázataiban is, a bibliaolva-sók is könnyen továbbsiklanak rajta. Pedigmeg kell állanunk elôtte, sokáig nézni kellôt, míg a félhomályból elôlép, s akkor kitû-nik, hogy nem is olyan mellékszereplô, akicsak úgy véletlenül téved bele ebbe az iste-ni színjátékba.

Ô az elsô hitvallója a még el sem készültApostoli Hitvallás eme tételének: fogantatottSzentlélektôl, született Szûz Máriától. Ô anázáreti Mária vôlegénye. Ô az, aki nem ta-szítja el magától menyasszonyát, mert álmá-ban megintetett az Úrtól, hogy ami Máriávaltörtént, a Szentlélektôl van. A kibontakozóisteni titok sejtôje, aki engedelmeskedni tudaz álmoknak, mint egykor József és Dániel.Hisz az anyának. Hogyne hinne, s hisz az Is-tennek, aki álmában szól hozzá, és felveszia gyermeket úgy, mintha az övé volna.

Ez a József nagy megbízatása. Isten ahogyanyát választott a gyermeknek, éppen úgyválasztott apát is, mert Krisztus nem nôhetfel a világban az atyai gondoskodás, véde-lem, oltalom és tekintély nélkül. József ép-pen olyan engedelmesen vállalta a gyerme-ket, mint ahogy Mária vállalja, s Mária a vi-lág ellen Józsefnél talál védelmet.

Érdemes megfigyelni, hogy József mindenlépése vezetés által történik. Az egyetlenember a Szentírásban, aki Isten beszédét azálmon keresztül hallja és érti meg. A Szent-írás világosan mondja, hogy vigye a gyer-meket Egyiptomba, és Isten inti, hogy mikorhozhatja haza. Rendkívüli útja ez Istennek,– de Isten útjait nem mi szabjuk meg, és hateljességgel igaz is, hogy Isten emberek általhirdetteti az Ô Igéjét, de az álom által valómegintést tervei és akarata kivitelére ma isfelhasználja, ha a hit nem is az álomból, ha-nem a hallásból születik. És József vállaltJézusért és a gyermekért egész életén ke-resztül minden gondot, terhet, életveszedel-met és verítéket és kétértelmûséget. A kisJézusnak kenyeret ô keresett, s ruházatot ôszerzett. Máriával együtt szívébe zárt min-dent, ami jeleket látott és hallott a gyermekkörül. Szemeivel nem látta meg, hogy milett a gyermekbôl, de lelke mindig érezte,hogy a jövendölések beteljesednek rajta. Jó-zsef olyan titkot hordott egész életén keresz-tül a szívében, amelyrôl senkinek se beszél-hetett – mert kinevették volna, csak Máriá-val beszélhetett róla, mert ô megértette, silyenkor elnézték a gyermeket, akihez hoz-zá van kötve az életük, nem az övék, ésmégis mindennél jobban az övék.

Az Úr soha nem említi József nevét, de azatyáról soha nem tudott volna olyan gyön-géd, fiúi tisztelettôl áthatott szavakat mon-dani (mint: ha tudtok a ti fiaitoknak jó aján-dékot adni, vagy a tékozló fiú példázata), hanem áll mögötte nagy, férfias és erôs szere-tettel József, a názáreti ácsmester, akirôl ne-vezték az ácsmester fiának e világ fiai sze-rint, de az Isten egyszülött Fiának itt e földönis a hívô és az örökkévalóságban mindenangyali seregek által, akik vágyakoznak etitokba, az inkarnáció titkába, és a váltságtitkába betekinteni.

Mária és József

Már lehozta az életet, Mely Istennél volt készített (316,4) 5

KNOLNÉ TÜSKI GABRIELLA

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ôkIsten fiainak neveztetnek” (Máté 5,9).

„És hirtelen mennyei seregek sokaságajelent meg az angyallal, akik dicsérték azIstent, és ezt mondták: Dicsôség a magas-ságban Istennek, és a földön békesség, ésaz emberekhez jóakarat” (Lukács 2,13-14).

Több fiataltól megkérdeztem, szerintükmi a békesség, a békességre való törekvés. Nem akarom szem elôlveszteni az új nemzedéket, gondolataikat, keresésüket.

Egy 14 éves, templomba nem járó lány saját mindennapjairól szá-molt be válaszában.

„Amikor iskolában a lányok összevesznek valamin, az osztályfô-nök segít kibékülni. Addig nincs kézfogás és búcsú, míg nincs kibe-szélve az ügy. Amikor mindenki kimondja: »most már rendben van,kibékülök veled«, akkor jön a kézfogás és kész. De amikor a lányokmegint összevesznek, akkor van aki mégis újra felveti a régi dolgo-kat. Ez nem jó. Akkor ne mondják, hogy minden rendben van, kibé-külök veled. Akkor nem ért semmit a kézfogás. Nem veszik magu-kat komolyan.” A felháborodást rövid csend követte. Utána ôszinténfolytatta: „De ha mérges vagyok, én is ezt csinálom.”

Egy fiatalember, épp most lett huszonéves, keresztyén családbólszármazik. Az elmúlt években fôleg saját útját, lehetôségeit keresiaz életben. A gyermekkor és felnôttkor éles határán járkál. A békes-ségrôl, a békességre való törekvésrôl a következôket mondja.

„Szerintem akkor vagyunk békességben, ha minden szempontbóltámogatva vagyunk.

Család, barátok, kapcsolat. Mert ilyenkor nem érzünk semmikényszert a hamisságra.

Békét teremteni igazából nehéz, mert valamilyen lemondással jár.Viszont egy idô után, ha már beleszoktunk, észrevesszük, hogy ígyjobb lett az életünk. Mert bármekkora közhely, tényleg jó érzés ad-ni. És ha békét adunk, akkor alkotunk valami szemmel láthatót, amitmások is érzékelnek. Az igazi békében élés, béketeremtés az egydöntés. Mindenkiben van rá hajlam, de más és más helyzet hozza eztelô belôlünk. Ez olyan folyamat, ami jobbá tesz, mert ha egyszer el-kezdtük, nem akarjuk abbahagyni. Mert olyan jó érzés. Nem fogunkminden nap haragosokat békíteni, de ha olyan a helyzet, nem le-szünk semlegesek, hanem már békét fogunk keresni. Viszont az isigaz, hogy magunknak nehezebb békét találni mint másoknak. Gon-dolom azért, mert nem merjük annyira ismerni magunkat, hogy tud-juk, hol a hiba. Illetve néha jól esik egy kis békétlenség, ahonnankezdhetjük újra a folyamatot. Mert ez mindig jól esik.”

Végül meg egy igen zsúfolt életet élô huszonéves nô a következôtmondja: „Most pont nem ezt az állapotot élem, nagyon jókor jött akérdés.”

Miért szeretném hogy pont adventbe, karácsonyra készülve legye-nek megörökítve ezek a gondolatok? Mert nagyon karácsony lénye-gérôl szólnak. Ha ôszintén szembe nézünk magunkkal. Ha ôszintén

megtekintjük gyülekezeti, családi életünket. Ha... akkor tudjuk, hogymég a megbocsátás után is képesek, hajlamosak vagyunk visszate-kinteni és felháborgatni azt, amit már lezártunk. Van, hogy tudatosaneldöntjük: mostantól a békességre törekszem. De sokszor késôn döb-benünk rá: mégsem voltam annyira ôszinte magam iránt. Mert van,ami belülrôl tövisként bennem van és talán még titokban melenge-tem is magamban. Néha, titokban, jól esik egy kis „szent” békétlen-ség, felháborodás, hisz... és ezt máris jóvá beszéljük magunknak.

Végül, az élet nagy futásában lehet, hogy nem szánunk már idôt azelcsendesedésre, gondolkodásra. Érezzük belsô békétlenségünket,mégis gyakran külsô megszólításra van szükségünk ahhoz, hogy er-re rádöbbenjünk.

Az angyali seregek sokasága együtt dicsérte Istent és tisztán, egy-szerûen megadta nekünk a lelki munkamenetet. Adjuk meg Istenneka Neki járó dícsôséget. Hisz Ô, a magasságos mennyekbôl elengedteegyszülött Fiát a földre. Hogy végleg megbékéltessen Istennel. Aztgondolom, csak ha engedünk Neki, akkor tudunk a földön békesség-re törekedni, s ebbôl fakadóan jóakarattal lenni embertársunk iránt.

Jézus, akinek hamarosan megemlékezünk születésérôl, mondta:„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ôk Isten fiainak neveztet-

nek.” Általa, Jézus által vagyunk Isten fiai, Jézus testvérei. Egy azAtyánk. És a Nagy Testvérünk, Akinél valódi békességre találunk,segít törekedni napról napra. Ahogy az osztályfônök segít a kamasz-lányoknak. 2016 Advent, Karácsony. Mit teszünk mi azért, hogy bé-kességben éljünk? Milyen szívvel térdelünk a jászol elôtt? És melyikénekkel mondunk dícsôséget a magasságban Istennek? Válasszunk,énekeljünk, ünnepeljünk, mert Ô, Jézus, a mi békességünk él, köz-tünk van, és Ô formál békessége követeivé. Halleluja! KöszönömChristie, János és Sára ôszinte gondolatait. Áldott ünnepet, ünnep-lést, boldog, örömteljes Karácsonyt!

Tégy engem békeköveteddé,Hogy hinthessem az igemagvakat.Ó, Szentlelked hadd uralkodjék bennem,És az ajkamra adj tiszta szavakat.

Tégy engem békeköveteddé,Bár nélküled én oly kicsiny vagyok.A harcaim közt az ad erôt nékem,Ha az Ige fénye újra rám ragyog.

Tégy engem békeköveteddé,Mert sóvárogva vár Rád a világ.Ó, add, hogy lámpás legyek szent kezedben,Aki utat mutat másoknak Hozzád.

Ó, add Uram, hogy soha ne feledjem,Hogy mi voltam, s hogy mivé lettem én.Egész életemmel, lényemmel hirdessem:Jézus él, Benne mindig van remény!

(Assissi Ferenc után)

Jézus él, Benne mindig van remény!

FelhívásSzövetségünk Gazdasági Bizottsága f. év október 13-án ülést tartott Budapesten. Ezen – többek között – határozott a 2017. évrevonatkozó tagdíj és elôfizetési díj összegérôl is. A határozat értelmében 2017-re vonatkozólag a tagdíj összege 3000 Ft, a Presbiterelôfizetési díja (6 lapszám) belföldre 2700 Ft, Európába 5000 Ft, tengeren túlra 6000 Ft lesz.

Boldog ido, áldott ido, Kegyelmet hozó karácsony! (Délvidéki énekeskönyvbol)6

APOSTAGI ZOLTÁN

Nyilván sokak számára formabontó leszek, mert ezúttal egy iro-dalmi idézettel szeretnék élni annak érdekében, hogy egy kis ka-rácsonyi meditálásra késztessem magunkat. A kiemelt sorok T. S.Eliot Gyilkosság a székesegyházban címû drámájában olvasha-tók. „Jöjj hát, boldog december, de ki figyel téged, ki tisztel té-ged? / Vagy megint csak megvetett szalmán születik meg az Em-ber Fia?” – teszi föl a canterburyi asszonyok kórusán keresztülkérdéseit a Nobel-díjas költô és drámaíró. Igen, kérdéseket teszföl önmagának és nekünk, ma élô embereknek, s ami figyelem-reméltó, hogy nem kijelenteni, elgondolkodtatni akar. Nem kelversenyre beteljesedett profetikus igékkel, sem letisztult tudósí-tásokkal, egyszerûen csak kérdez, hogy mi is kérdezzünk, még-pedig önmagunktól.

Bizony, egyre inkább el kell gondolkodnunk azon, hogy advent-ben és karácsonykor kire figyelünk. Úgy gondolom, nem kell be-mutatni azt az állapotot, amelybe fokozatosan belesodródunk.Újra és újra elkap a nagy készülôdés hevülete, futunk, futkáro-zunk, de nem érkezünk meg, vagy nem oda érkezünk meg, vagyha mégis, kiderül, hogy elkéstünk. Eljött, de nem találkoztunkVele ott és akkor. Figyeltünk, de nem Rá. Elveszett, kicsúszottlátókörünkbôl. És miért? Mert valójában nem igazán, és nemodaadóan tiszteljük Ôt. Az emberben ott van a várakozás, ott vana boldog december utáni vágy – ó gyermekkori angyalos arany-kor! –, és még sincs beteljesedés, mert ott van a nagybetûs DE,amely a törést, a negatív változást, a hangsúlyvesztést, a részle-ges, de nem kizárt, hogy a teljes céltévesztést jelzi. Jöjjön a ka-rácsony, de ne az Ember Fia karácsonya, az én karácsonyom,olyan, amilyet én várok, a kikapcsoló, a pihentetô, a díszes éscsillagszórós, a szalagos ajándékdobozos, a fenyôillatú. Kire fi-gyelünk? Önmagunkra. Próféciák beteljesülése helyett vágyainkés álmaink beteljesülésére koncentrálunk, és bár a próféták sza-

vai igaznak bizonyultak, szomorúak vagyunk, ha vágyaink betel-jesületlenül maradnak. Csalódottak vagyunk, ha elmarad egy-egytalálkozás, s noha a családi összejövetelek is fontosak, a nagy ta-lálkozás lehetôségére nem figyelünk, vagy csak alig, s gyorsanfeledésbe is merül. Föl kell tehát nekünk is tenni önvizsgálatrakésztetô kérdésünket: Kit várunk, kire figyelünk?

A második kérdésben a születés folytonosságának gondolatalep meg bennünket. „...megint csak megvetett szalmán születikmeg...?” Ez az elôre mutató – megint –, ám folyamatos jelen –születik – az, amely elsôként szólít meg minket. Természetesenezzel nem követ el az író tagadást – hiszen egy percig sem kér-dés, hogy a várva várt megszületett-e – sokkal inkább nyomaté-kossá teszi, hogy ma is meg kell születnie. Sôt, Krisztus ma ismegszületik – akár tudomásul vesszük, akár nem –, a kérdés vi-szont az – és ez a fô hangsúly –, hogy ma is megvetett szalmánszületik-e meg, azaz elutasítva, rajtunk kívül, jászolban, vagyszívünkbe ágyazottan? Mert nem fenyôfás csillogásra vár, jól fû-tött, berendezett lakásra, hanem lelkünk befogadó melegére. Csakegy kis elkülönített, üres szívkamrára, amelyet Ô rendezhet be,célzatosan, hogy semmi se vonja el figyelmünket. Mert Ô az ahajléktalan, aki még nyilvános mûködése idején is így szólt: „Arókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de azEmberfiának nincs hova fejét lehajtania” (Lk 9,58). A kérdéscsupán ennyi: Van-e hely számára bennem és benned? Megad-tuk-e a lakhatási, a beköltözési engedélyt, vagy már az ajtóbannemet mondtunk – most ne, most ne zavarj –, mint ama sokatemlegetett betlehemi fogadós?

A megvetett, azaz lenézett, lebecsült szalma helyett készítsünkimmár megvetett, azaz megágyazott, tisztességes és megbecsülthelyet számára. Kiáltsuk mi is: Jöjj, boldog december! És figyel-jünk rá, tiszteljük, és adjunk számára méltó helyet! S vajon milehet megfelelôbb, minthogy belsô, átengedett szív-templomunk-ban fogadjuk Ôt.

Jöjj, boldog december!

GYÔRI ISTVÁN

Az ünnepi szokások mindig változnak. Egyik ilyen új dolog,hogy elterjedtek az utóbbi években a köztéri betlehemek, énmagam az elsôt az izsófalvi református templom kertjébenláttam. Az utcáról is látható jászol fölé farudakból és kukori-caszárból építettek tetôt, a szereplôk arc nélküli szalmabábokvoltak, csak a ruhájuk mutatta, hogy ott áll a jászol mellettMária és József, valamint két pásztor. Késôbb több betlehemetláttam faluk fôutcáján, fôterén. Elôször én is furcsálltam egykicsit, hiszen azt szoktuk meg, hogy bibliai témájú szobrok in-kább csak a katolikus templomokban vannak, de gondoltam,hogy ez az átlagembert nem zavarja, így aztán inkább arra fi-gyeltem, hogy a járókelôk hogy reagálnak. Az egyik falubanmég a busz is megállt a fôutcán levô betlehem elôtt, de a gya-logosok mindenütt megálltak egy pillanatra, mondhatnánk, anyugalom szigete lett az ünnep elôtti forgalomban. Hasonlóvolt ez az elsô karácsonykor is, annyi különbséggel, hogy ak-

kor az emberek nem a boltokba igyekeztek, hanem a császáriparancs szerint az összeírásra, ezért szorult ki Mária és Józsefis az istállóba, mert mindenki úton volt, nem törôdött velüksenki. De akik Jézust keresték, a pásztorok, azok megtalálták.Az elsô karácsonyi istentisztelet nem szépen feldíszített temp-lomban volt, hanem egy egyszerû istállóban, és csak néhányrésztvevôvel, ott volt József és Mária, középen a jászolban agyermek Jézus. Az igehirdetést azok a pásztorok végezték,akik keresték és megtalálták a gyermeket, és azt hirdették,amit az angyaloktól hallottak, hogy az egész nép öröme agyermek születése, mert ô a Megtartó, az Úr Krisztus. A ka-rácsony elôtti forgatagban megállásra késztetô útmenti betle-hemek a maguk egyszerûségével ezt üzenik, hogy Isten ígyszeretett minket, lehajolt értünk. Ez évben is lehet igazi, áldottkarácsonyi ünneplésünk nagyon egyszerû körülmények közöttis, ha Jézus ott van középen, ahogy Luther szép éneke mond-ja: „itt állok jászolod felett, óh Jézusom, szerelmem” – áldottkarácsonyt minden olvasónak!

Köztéri betlehemek

A te jászlad immár fénylik, Az éj megvilágosodik (302,4) 7

A hangerôsítô berendezés része a mikrofonés a hangszóró. Egy érzékeny mikrofon méga nagyon halk hangokat is érzékeli, kellôfelerôsítés után a hangszóró pedig kisugá-rozza. Így akár a füllel nem, vagy alig érzé-kelhetô hangokat is jól hallhatóvá lehettenni.

Lássuk a példát. Ha a magasabb olvadás-pontú (az ólom mellett nagyobb óntartalmú)gyorsforrasztó rudat meghajlítunk a mikro-fon közelében, az ónzörejnek nevezett han-got egy egész osztály számára hallhatóvá

tudjuk tenni. A jellegzetes hangot az apróónkristályok széttöredezése okozza.

Még különösebb hanghatás az, amikor egyacélrúdtól kis távolságra, egy erôs mágnesegyik pólusát végighúzzuk (ügyelve, hogyne érjünk hozzá), mikrofonnal pedig követ-jük a mágnes mozgását. A mikrofonból ap-ró kattogó hangok hallatszanak. Az acélrúd-ban rendezetlen állapotban levô kis tartomá-nyok, az úgynevezett mágneses doménekrendezôdnek ilyenkor azonos irányba, ami-tôl az acélrúd mágneses lesz. Az átfordulá-

sok zaja tehetô így hallhatóvá. Az erôsítésmellett egy jó minôségû hangszórótól azt ismegkívánjuk, hogy torzításmentes legyen,vagyis a hangok rezgésszámát ne változtas-sa meg.

Keresztelô Jánost az „asszonytól születet-tek közt legnagyobbnak” nevezte Jézus (Lk7,28). Fellépése kezdetén János – Jézusrautalva – ezzel a felhívással fordul kortársai-hoz: „Térjetek meg, mert elközelített amennyek országa” (Mt 3,2). Máté evangé-lista Jánosban az ézsaiási prófécia beteljesí-tôjét látja, amikor idézi: „Kiáltó hangja szóla pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyen-gessétek ösvényeit!” (Mt 3,3; Ézs 40,3). Eb-bôl az idézetbôl kitetszik, és ezt János is jóltudta (Mt 3,11). Azt is tudta azonban, hogynem ô a fontos, hanem az, aki az üzenetettovábbítja. Ezért is nevezhetjük Jánost„hangszóróembernek”.

Krisztus mai tanítványainak is KeresztelôJánoshoz hasonlóan kell értelmezniük kül-detésüket.

Az Igébôl megértett üzenetet tovább kelladnunk. (Most is ez történt.) A nevelôknekarról sem szabad megfeledkezniük, hogy ta-nítványaik a szavaik mellett cselekedeteikreis figyelnek.

Ha a szavaink nem mondanak ellent cse-lekedeteinknek, úgy leszünk követésre alkal-masabbak. Egy elektronikai szakkifejezés-sel élve: az erôsítés hatásfoka nagyobb lesz.

DR. NAGY MIHÁLY

A címbôl kiderül, hogy lesz szó természettudományról is. A jelzôt –mindennapi – kétféle értelemben is ideillônek gondolom.

Elôször is azért, mert ezekben a rövid írásokban nem lesznek alegtöbb emberbôl idegenkedést kiváltó képletek, táblázatok. A ben-nünket körülvevô természet mindennapi, általunk ismert jelenségei-rôl lesz szó.

A jelzô másik vonatkozása a Máté 6,11-gyel kapcsolatos. A Hegyibeszédben olvasunk róla, hogy amikor Jézus imádkozni tanít, a min-

taimádság egyetlen, a szükségleteinkre vonatkozó kérése így hangzik: „mindennapi kenye-rünket add meg nékünk ma”. Ahogy a testünknek minden nap szüksége van táplálékra, a lel-künk is táplálásra szorul. Ennek egyik lehetôsége az Isten Igéjének tanulmányozása, de lelkitáplálék az imádkozás is.

A természettudományok területérôl válogatott, itt következô példák mindig rendelkeznekbibliai vonatkozással. Ezáltal azt szeretném megmutatni, hogy a teremtett világ törvényei ésa Biblia, a keresztyén gondolkodás nem állnak ellentétben, sôt, inkább kiegészítik egymást.

„Mindennapi” természettudomány (4.)

HHaannggsszzóórróó –– „„hhaannggsszzóórróóeemmbbeerr””

DR. GYÔRI ISTVÁN

...amikor megtudja, hogy a Mikulás nem egyélô személy, hanem a felnôttek játéka. Ez afelismerés legtöbbször a serdülôkorban jönel. Jó esetben még segít is a gyerek fejlôdé-sében, hiszen így gondolkodik: „amíg kis-gyerek voltam, elhittem a Mikulás-mesét,de most már kinôttem ebbôl a korból” – te-hát segít neki felnôtté válni, de ennek követ-

kezményei is vannak, mert továbbgondolja, hogy már nem kell hin-nie az ilyen gyerekmesékben. Hát épp itt lehet a gond, ha ezt a gye-reket a szülei a keresztyén hitben nevelik, és a gyermek fejében nemcsak a Mikulás, a télapó és a Jézuska személye mosódik össze, hanemnegyedikként a bibliai Jézus személye is, akkor a gyermek könnyenfolytatja a sort: most már nem kell hinnem ezekben sem, mert ha azegyiknél eddig nem mondtak igazat, akkor Jézus is biztosan ugyan-ilyen kitalált, kisgyerekeknek való figura. Ezzel a serdülôben mind-az megkérdôjelezôdik, amit hittanórán, istentiszteleten vagy a szü-leitôl Jézus Krisztusról hallott, és ezzel – az egyébként éppen ebbena korban még erôsen formálódó – keresztyén hitét veszélyeztetjük.

Mi akkor a megoldás? Legjobb, ha a gyereknek az igazat mond-juk már ötéves korában is, akkor tizenöt éves korában sem kell mást

mondani, ezzel a gyermek számára a szülô szavahihetôsége sem ke-rül veszélybe. Fontos dolog, hogy a gyermek nevelésében résztvevôfelnôttek ebben a kérdésben egyformán beszéljenek a gyerekkel.Szülôk, nagyszülôk, felnôtt rokonok, pedagógusok, fôleg, ha a gye-rek egyházi óvodába vagy iskolába jár, jó ezt az ottani pedagógusok-kal is egyeztetni, hogy ne okozzunk a gyerek fejében még nagyobbzavart. Mit mondjunk akkor a gyerekeknek? A karácsonyfáról és azajándékokról mondjuk ezt: karácsonykor azt ünnepeljük, hogy az ÚrJézus, Isten Fia eljött ebbe a világba, és kisgyermekként megszüle-tett. Isten ennyire szerette a világot, hogy ideadta érte a legnagyobbajándékot, az ô Egyszülött Fiát, ezért mondjuk, hogy a karácsony aszeretet ünnepe, ezért adunk mi is ajándékot nektek, mert szeretünkbenneteket, ezért állítunk karácsonyfát, ezzel is ünnepelünk kará-csonykor (felesleges azt mondani, hogy a karácsonyfát a „Jézuskahozza”, hiszen tudjuk, hogy nem így van). A Mikulásról ezt mond-hatjuk: a Mikulás ajándékozása a felnôttek játéka, hogy meglepjéka gyerekeket. Azért csinálják titokban, mert így izgalmasabb, ha agyerekek nem tudják, hogy ki a Mikulás. Olyan ez, mint amikor egyorvossal találkozol a buszon, de nem ismered fel, hogy ô orvos, deha bemégy a kórházba vagy a rendelôbe, ott van a doktor bácsi vagynéni, fehér köpenye van, errôl rögtön tudod, hogy ô az orvos. A Mi-kulás is itt él a közeledben, de a piros kabátját csak Mikulás-napraveszi elô, hát éppen ez az érdekes benne.

Minden gyerek életében eljön a pillanat...

Álmélkodással csudáljuk véghetetlen szerelmed (305,1)8

APOSTAGI ZOLTÁN

Bevallom, amikore rövid szakaszt el-olvastam, a meg-döbbentés erejévelhatott. Hogyan, ne-ki nem elegendô,hogy Isten? Mi, em-berek, istenek aka-

runk lenni, de Ô miért nem elégszik meg av-val, hogy Isten? Mi ez a személyes kontak-tuskeresés? Hiszen mindenható, azaz akár-mit, amit csak akar, megtehet; örökkévaló,ôt nem korlátozza az idô, még a halál sem;mindene megvan, nem szenved hiányt, sôt,bármit és bármennyit ad, soha nem lesz ke-vesebb; nem gyötri betegség – bár tudja, mia fájdalom –, orvosra nem szorul. Mit mon-dana az ember hasonló helyzetben? Egyél,dôlj le, akár egy patrícius, igyál nektárt, azistenek italát, örülj, élvezd az életet: a hatal-mat, a halhatatlanságot, a gazdagságot. Azember egy végeláthatatlan élvhajhászásba

kezdene, amirôl persze elôbb-utóbb kiderül-ne, hogy nem tart örökké. Isten azonban nemválik hedonistává, sem kiégetté. Az ember-re néz, és azt mondja: Istene akarok lenni.És ez azt jelenti, hogy szeret minket, nem-csak önmagát. Szeret minket, hogy Istenünklehessen, s hogy lehessen Istenünk. Nem álltmeg a teremtô „Legyen”-nél, nem az önzôalkotói önkifejezés volt a lényeg, hanem az,hogy a teremtmény kapcsolatba kerülhessenTeremtôjével, hogy legyen Istene. Ô képes abûn ellenére is mindent elkövetni, sôt áldo-zatot hozni. És mi következik ebbôl? Annyi-ra Istenünk akar lenni, hogy „Krisztuson,Fián keresztül rendbe akar hozni minket, ésminden mennyei értékkel” meg akar ajándé-kozni – folytatja mintegy bizonyításként afönti idézetet Bullinger. És ez karácsony tit-ka! Isten Istenünk akar lenni! Azt akarja,hogy Istenünk lehessen. Nem elégszik mega puszta léttel, hiszen a lét önmagában nemlehet teljes. Többet akar. Életet. Teljességet.Önmagával egy olyan fölülmúlhatatlan több-letet akar adni, amely a teremtmények kö-

zött egyedülálló. És ez a szeretetkapcsolat.Ám ez több, mint ami két ember között lét-rejöhet, ugyanis ha ez megvalósul, akkor aföldi kiegészül a mennyeivel. És ez nem csu-pán nagyobb teret jelent, hanem személyeskapcsolatot, mégpedig azzal, aki kezdetbenteremtette a mennyet és a földet. „Isten a miIstenünk akar lenni”. Akar. Ô akarja. Ennyi-re fontosak vagyunk számára. Fölfoghatat-lan. Éppen ezért karácsony sokkal több, mintkétezer éves betlehemi jászol-történet. EzIsten története.

A keresztyén vallás summája„Isten a mi Istenünk akar lenni”

Bullinger: A keresztyén vallás summája 2.8.

„Fiaim!Csak énekeljetek...”

Lengyel József(1770–1822)

Ô is ahhoz a nagy nem-zedékhez tartozott –alulfizetett tisztviselôk,korán meghalt írók (zö-mük nyomorgott), napigondokkal küszködôlelkészek, papok, rit-kaságszámba menô

agyondolgozott orvosok, ügyvédek, néhánybirtokából megélô földbirtokos stb., lehettekpárszázan –, kiknek magyar nyelvünk feltá-masztását köszönhetjük. A százéves véres,majd szintén százéves ravasz adminisztráci-ós intézkedésekkel megszervezett ellenrefor-máció után a felvilágosult II. József császárTürelmi Rendelete után vagyunk (1781).

Lengyel József falusi gyermeknek szüle-tett. Debrecenben tanult. Rövid ideig látogat-hatta a göttingeni egyetemet. Élete nagy ré-szét Hajdú és Bihar megyében, valamint Ér-melléken töltötte. Nagyszalonta, Nagyvá-rad, s végül Szalacs lelkésze lett. Élete Deb-

recen vonzásában telt. Id. Révész Imre a val-lásos költôk élvonalába helyezi. A mai éne-keskönyv is még 23 énekét tartja számon.Mivel jól ismerte az emberi lét alaptitkait,minden nemzedéket megszólít.

Már tanított is a debreceni kollégiumbanteológiát, filozófiát, ám kantiánus lévén né-zetkülönbségek keletkeztek a tanárok között,ezért inkább gyülekezeti lelkész lett.

Vajon milyen ember és milyen gyülekezetilelkész lehetett? Ez énekeibôl tudható meg(bár néhány prédikációs kötetét jegyzi a le-xikon). Ô nem csak népét ismerte, de tudta,hogy milyennek kell lennie a jövô reformá-tusságának! Komolyan vallotta: az élet min-den kérdésében „Solus Christus”, azaz JézusKrisztus áldozata és tanítása a megoldás.

Énekei – ma is gyakran énekeljük ezeketistentiszteleteinken (bár magányosan is éne-kelnénk ôket...) – zömmel rövidek. Az Igebefogadására készítenek fel. Pl.

153. „Ó, mely boldog ember az, ki tégedélô, egy Istent megismerhet...” Megkockáz-tatjuk: a mai globális világválság sem „gyû-rûzhetett” volna be, ha e rövid ének határoz-ta volna meg közgondolkodásunkat, társa-dalmi viszonyainkat...

154. „Úr Jézus, mely igen drága a te Igéd-nek világa...” A racionalizmus fénykorábanô a jövô útját jelöli meg. Sajnos ehelyett azátlag-reformátusság a „vallás magánügy”ópiumát szívta be. (Szexuális aberrációk atv képernyôjére valók. Hitrôl beszélni sze-méremsértés...)

156. „Úr Isten, mi sok szükséget érezvénkörülöttünk, segedelem-kérés végett e szenthelyre feljöttünk.” (Hajdan kapáját, kaszájáta templom falának támasztva tízperces reg-geli könyörgésre tért be a mezôre induló. Atéesz-világtól kezdve a korcsma lett a nap-kezdés kiinduló pontja.) Pedig a Biblia sok-száz alkalommal mondja el, hogy ki az, akiboldogul! Korunk embere legfeljebb gazdag-szik, de nem boldogul. (Az éneklô reformá-tus tudja, a halottas ingnek nincs zsebe!)

283. „Adj vidám órákat, ha nekünk azt jó-nak látod. Békességes tûrést, ha vesszôdetránk bocsátod. Ha több esztendôt nem szám-lálunk, Add, hogy légyen boldog halálunk.”

Tanuljuk meg újra énekelni. Énekeljünkotthon sokat gyermekeinkkel együtt – lehe-tôleg már születésük elôtt 9 hónappal. (Ko-dály) Ne az örjöngô, elmegyógyintézetbeutalandó, agyontetovált ordító celebek ésezekhez hasonlók legyenek életük meghatá-rozói – drága pénzért –, sôt, inkább nekik isvásároljunk énekeskönyvet útmutatónak.

Dr. Papp Vilmos

Sorsok – énekeink hátterében (XIII.)Hallelujah!

Hirdetik angyal-seregek Jézust, s elotte leborulnak (324,4) 9

KÖVESPATAKILÁSZLÓ

A Magyar Televí-zió mostanában fo-lyamatosan bemu-tatja – az általamár a múlt szá-zadban vetített –„Derrick” c. krimi-

sorozatot. Annak idején (a múlt rendszer-ben) ui. nem mutatták be a teljes soroza-tot; amiféle – családon belüli gyilkossá-gokat bemutató – lélekelemzô filmeketnapjainkban láthatunk, régebben nem lát-hattunk. Ezekben a filmekben a jelenkoricsaládok belsô feszültségei, problémái,gondjai mutatkoznak meg, s okozzák atragédiákat.

Arra gondoltam, hogy a mai magyarcsaládok élete, helyzete, feszültségei márhasonlóak ahhoz, amilyen a múlt századinémeteké volt, s ilyen értelemben érde-mes elgondolkodni rajtuk! Különösen fel-figyeltem (s magamban háborogtam) egy

olyan történeten, amelyben egy idôs édes-anya lelövi saját – köztörvényes bûnözô-vé vált – középkorú fiát. A férfit, akinekgonoszságán az „anyuka” fel van háborod-va, valóban sötét lelkû, gátlástalan gazem-berként ismerjük meg a filmben. Mi hátakkor a felháborító?... Én azon döbbentemmeg, hogy az anya egyáltalán nem a sajátfelelôsségével (s ezáltal saját bûnével) ke-rül szembe, amikor fia tetteit látja?! Nemô nevelte fel ezt az embert? Mit tett azért,hogy fia ne a bûn útjára lépjen? Egyértel-mûen úgy ítéli meg fiát, mint egy idegent,s nem úgy, mint az ô életének részét!

Értékelhetnénk ezt a történetet úgy is,hogy egyszerûen nem reális; egy édesanyaféltôn szereti gyermekét akkor is, ha netánkétségbe esik gonoszsága miatt, s még ak-

kor sem ölné meg, ha az az ô életére tör-ne... Nos, én ma már lehetségesnek tartomezt is, ha nem is gyakori esetként... Azilyen anya minden bizonnyal a modern li-berális pedagógia tanításának megfelelô-en nemhogy kemény kézzel nem nevelte,de nevelni meg sem kísérelte fiát, akimindig azt tehette, amit akart. Anyja pe-dig – külsô szemlélô gyanánt – csak ke-sergett azon, hogy fiának mindig újabb ésújabb gonoszságok jutnak csak eszébe.

El tudom képzelni ezt a folyamatot, mi-után ma már hazánkban is terjed a liberá-lis nem-nevelési „pedagógia”, a gyerme-kek szabadjára engedése. Az ismertetettfilm – kimondatlanul – ennek keserû gyü-mölcseit illusztrálja!

NYITOTT SZEMMELSzülôi felelôsség

Hitvallásunkban ezt olvassuk: „Valljuk pe-dig, hogy az ember egy személyben két kü-lönbözô valóságból áll, mégpedig halha-tatlan lélekbôl, amely a testtôl megválvasem nem szunnyad el, sem nem pusztul el;és halandó testbôl, amely azonban az utol-só ítéletkor halottaiból fel fog támadni,hogy azután az egész ember vagy életbenvagy halálban maradjon meg örökké”(Második Helvét Hitvallás, VII. fejezet).

Ezzel szemben teológiai katedráinkonprofesszorok szájából elhangozhat a lélekhaláláról szóló tanítás, amelyet egyébkénthitvallásunk így minôsít: „Elítélünk min-denkit, aki kigúnyolja vagy körmönfontérvelésekkel kétségbe vonja a lélek halha-tatlanságát, vagy azt állítja, hogy a lélekelszunnyad, vagy része Istennek” (Máso-dik Helvét Hitvallás, VII. fejezet).

Elterjedt az ember hármas felosztásáról(test, lélek, szellem) szóló tan is. Ezeknélazonban sokkal súlyosabb tévtanítás az, amely tagadja az embereredendô bûnét, annak következményét, az emberi természet to-tális romlottságát, és azt tanítja, hogy minden emberben van va-lami jó. Ezért képes arra is – mondják –, hogy megváltozzon.Képességét ezért a szabad akarat adja, és választhatja a jót is.Nemrég épp egy zsinati tisztséget betöltô személy tett ilyen irá-nyú megállapításokat.

Ezzel szemben hitvallásunkban ezt olvassuk: „Az pedig isme-retes, hogy az akarat vezére az értelem vagy ész. Minthogy pedig

a vezér vak, világos, hogy mennyire jut elaz akarat. Ezért a még újjá nem születettembernek nincs semmi szabad akarata ajóra, nincs semmi ereje a jó véghezvitelé-re” (Második Helvét Hitvallás, IX. feje-zet).

A témában való tájékozatlanság követ-kezménye az, hogy kevesen hirdetik azújjászületés szükségességét. Ha az ember-nek szabad akarata van, akkor saját üdvös-ségét is kezében tudja tartani. Megszerez-heti vagy elveszítheti azt. Ez a tévtan pe-dig a kegyelmi kiválasztás bibliai tanítá-sát veti el, amelyet hitvallásunk így fogal-maz: „Isten szabadon és ingyen kegye-lembôl, minden emberi tekintet nélkülöröktôl fogva elrendelte vagy kiválasztot-ta azokat a szenteket, akiket üdvözíteniakar Krisztusban, Pál apostolnak ama ki-jelentése szerint: Isten kiválasztott minketÔbenne a világ teremtetése elôtt (Ef 1,4)”

(Második Helvét Hitvallás, X. fejezet).A Biblia kegyelmi kiválasztás tanát elvetô vagy meggyengítô

arminianizmus tulajdonképpen Isten dicsôségét lopja meg, mi-közben az emberi akaratot és autonómiát felmagasztalja.

* Részlet Sípos Ete Álmos: „Szent megújulásért és békéért eped”– A földi egyház küzdelmei címû könyvébôl (Ébredés Alapítvány,Pécel, 2015)

Az emberkép

Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá térni (328,1)10

DR. TÓTH JÁNOS

Ezzel a címmel került sor a MRPSz Békés Megyei Területi Szerve-zetének ez évi második konferenciájára 2016. október 22-én a békés-csabai református templomban mintegy 110 fô részvételével. A té-maválasztásnak kettôs célja volt: a reformáció jubileumára készülvefelhívni a figyelmet a 2017-ben esedékes presbiterválasztás felelôs-ségére. A határon túli kapcsolatok mûködtetésének jegyében a nyitóáhítat szolgálatára Rákosi Jenô székelyhídi lelkipásztort, az Érmel-léki Egyházmegye esperesét kértük fel. Az alapige a 2Timóteus 3,1-9és 4,5 verse volt, melyeknek magyarázatában az igehirdetô kifejtet-te, hogy a leírt korrajz számunkra is világos útmutatással szolgál: bá-torít, útbaigazít, hitfejlôdésünknek irányt szab. Légy józan minden-ben, ami azt jelenti, légy stabil,és így mentes tudsz lenni min-den lelki és szellemi ráhatástól.Annak ellenére kell elszenvednia bajokat, hogy nem szeretünkszenvedni. Tudomásul kell ven-ni, hogy a Krisztus-követô életmegaláztatással, kigúnyolássaljár a mi korunkban is. Az evan-géliumot életünkkel kell hirdet-ni – Krisztust kell felmutatnikörnyezetünkben, ami mind-annyiunkra bízatott és amimindannyiunktól számon kére-tik. Szolgálatunkat teljesen be kell tölteni a kapott különbözô talen-tumokkal, önzetlenül és örömmel. Nyitott szív és nyitott élet szük-séges a lehetôségek felismeréséhez, s ez ad reményt, hitet és készsé-get a szolgálat végzéséhez.

Katona Gyula esperes köszöntôjében megerôsítette a konferenciatémájának aktualitását, a tisztújításra való idôbeni felkészülés fon-tosságát, és a Római levél 14,7-8 verseinek üzenetével bíztatta arésztvevôket az Úrnak szentelt élettel való szolgálatra.

Az elsô elôadásban Dr. Huszár Pál fôgondnok, zsinati elnök apresbitériumok magyarországi megalakulásának történeti bemutatá-sa keretében hangsúlyozta a presbiter életpéldájának fontosságát,melyen keresztül vonzóvá lehet tenni a keresztyén életformát. Apresbiteri szolgálatban elsôdleges feladat a lelkipásztorral való kor-rekt együttmûködés: „a gyülekezet kocsijának egyirányba való hú-zása”. Ebben az egyetértésben mûködhet tanácsadó testületként apresbitérium, és tapasztalhatjuk meg a kollektív vezetés elônyeit.Felhívta a figyelmet a református közéletiség ma is érvényes aktua-litására: mindnyájunk számára érvényes a missziói parancs – szabadés kell megszólalnunk! Nem egyforma talentumokat kaptunk, de for-gatnunk kell, amit kaptunk és amire kaptuk. Tudnunk kell, hogy azÚristen soha nem állít olyan feladat elé, amit az Ô segítségével megne tudnánk oldani. Tekintsük kitûntetésnek, hogy Isten munkatársailehetünk mások lelki életének gondozásában és lelki üdvének elô-mozdításában. A presbiterválasztásra készülve feladatként és bízta-tásként hangzott el: Tudjuk és merjük elkérni a segítséget, merjükelvállani a feladatot, merjük odaszánni magunkat, és ne feledkez-zünk meg önmagunk állandó megújításáról.

A második elôadás arra az izgalmas kérdésre kereste a választ, ho-gyan szolgálhatja a presbiterválasztás a gyülekezet öntudatra ébre-dését. Az elôadó hitelességét saját gyülekezetének közel két évtize-des története igazolta, hiszen az idô alatt az alig mûködô dél-balato-ni, szóládi közösségbôl az élet sokszínû jeleit mutató, az egész tele-

pülésen pozitív és meghatározó szerepet betöltô, folyamatosan nö-vekvô és lelkileg fejlôdô egyházközség vált. A bevezetôben HajdúZoltán Levente lelkipásztor utalt Kálvin megfogalmazására, aki sze-rint a helyi gyülekezet önmagában befejezett egyház, amelyben mivagyunk az építô elemek, az élô kövek, és a közösség kohéziós ere-jét a lelkiség, a lélek szerinti otthonosság hivatott biztosítani. Annaka kérdésnek a megválaszolása volt a cél, hogy milyen eszközökkellehet a lelki építés elveit a gyakorlatban hatékonyan alkalmazni –különös tekintettel a presbiterválasztásra. Hangsúlyozta, hogy ez afolyamat értékes közösségszervezô lehetôség, melyben a gyülekezetaktivizálódhat, s ennek eredményeként a megválasztott presbitériu-mot sajátjának fogja érezni. A gyakorlati lebonyolítás fontos része,hogy a gyülekezeti tagok egy szerkesztett kérdôív felhasználásával

véleményt mondhatnak a presbi-terek elvárható legfontosabb tu-lajdonságairól, melyeket kiegé-szítenek a biblikus és egyház-rendi elvárásokkal, és az össze-sített feltételekrôl összeállítottkövetelménysort – mint vállalást– a jelölteknek alá kell írni, amiegyrészt jelöltségüket véglege-síti, másrészt megválasztásukesetén a kötelezettségek számonkérhetôvé válnak. Ezzel a mód-szerrel erôsödik a jelölés és a vá-lasztás során a közösségi fele-

lôsség, és reális esélye van annak, hogy a megválasztott presbitéri-um a gyülekezet lelki házzá építésében meg tud felelni küldetésének.A szóládi gyülekezetépülés eredményei mindenképpen igazolják azelôadó gondolatait.

A konferencia keretében ünnepi közgyûlésre is sor került, mely-nek során a megjelent határontúli szervezetek képviselôi mondták elköszöntésüket. Nagy örömünkre az együttmûködésben eddig is részt-vevô 4 egyházmegyei szervezet (Érmellék, Arad, Kolozsvár, Kalo-taszeg) mellett a Királyhágómellékrôl további 3 egyházmegye (Bihar,Szilágysomlyó, Szatmár) küldötteit is üdvözölhettük. A Békés me-gyei területi szervezet elnöksége Emléklapot adott át Venter Miklós-nak, a Királyhágómelléki Presbiteri Szövetség fôtitkáraként és azAradi Egyházmegye szervezetének elnökeként eltöltött ciklusokbankifejtett aktív együttmûködéséért. Maradandó zenei és lelki élménytjelentett a résztvevôknek a vendéglátó gyülekezet kórusának magasszínvonalú szolgálata Hajtman Ildikó karnagy vezetésével.

A rendezvény végén az idôpont aktualitására tekintettel tisztelgôkoszorút helyeztünk el az 56-os forradalom idején Békéscsabán szol-gáló, és onnan méltatlanul eltávolított Koppányi Gyula lelkipásztor-nak a parókia falán levô emléktáblájánál, ahol a Himnusz közös el-éneklésével zárult a konferencia.

Hálás köszönet illeti a szervezésben, rendezésben és a vendéglá-tásban segítséget nyújtó gyülekezeti tagok és presbiterek szolgálatát,és az egyházmegye ez alkalommal is megtapasztalt együttmûködé-sét és támogatását a közös ebéd feltételeinek biztosításában.

Jó reménységgel vagyunk a meghallott üzeneteknek és a megta-pasztalt áldásoknak mind a reformáció 500 emlékünnepének, minda presbiterválasztásoknak az elôkészítésében és a gyülekezetek lel-ki építésében való hatékony felhasználását illetôen. Így tudunk meg-felelni Pál apostol minden korban érvényes kérésének, ami a konfe-rencia mottója volt: „Éljetek méltóan ahhoz az elhívatáshoz, amellyelelhívattatok.”

Presbiteri küldetés a reformáció szellemében

Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet (329,3) 11

TÓTH ZSIGMOND

A jákóhododsi református templom harangjainak hívogató szaváravonultak be a templomba 2016. október 15-én délelôtt hét reformá-tus egyházközség képviselôi, lelkipásztorok, fôgondnokok, gondno-kok, presbiterek, hogy az áhítatot és elôadásokat követôen beszá-molhassanak egymásnak az elmúlt egy évben történtekrôl gyüleke-zeteikben. Javaslatokat, megoldásokat terjesszenek a jelenlévôk eléa gyülekezeteink, református közösségeink építésére, de nem utolsósorban megoldást találjanak fiataljaink visszacsábítására temploma-inkba.

Az együttlét Papp Csaba jákóhodosi lelkipásztor áhítatával vettekezdetét, aki igemagyarázatát a Bírák könyve 7,1-8-ra alapozta.

Az áhítatot követôen elsôként a házigazda lelkipásztor köszöntöt-te a több mint ötven presbitert, majd Tóth Zsigmond Béla, a BihariReformátus Egyházmegye Presbiter Szövetségének jegyzôje, a ren-dezvény moderátora, köszöntötte a jelenlévôket és ismertette a talál-kozó programját, majd felkérte dr. Tóth Jánost, a Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség Békés Megyei Területi szervezetének elnökétaz elôadás megtartására.

A nagy érdeklôdéssel várt elôadás címe: „Mit jelent presbiterneklenni a XXI. században” volt, kivetítéssel egybekötve.

Az elôadó elôadásának elején egy ma is nagyon aktuális RavaszLászló idézetet mutatott be, amelyet a püspök 1922-ben írt: „...apresbitereket kell hivatásuk magaslatára emelni ... ki kell képeznünkaz új presbiter típust, aki az egyház anyagi és szellemi ügyeinek hi-vatott és felelôs ôrállója. Imádkozó, bizonyságtevô, missziói mun-kát végzô presbiterekre van szükség... Azért bíztatom munkatársai-mat, hogy presbiteri konferenciákat tartsanak, a presbiterek nevelé-sének ügyét tegyék legfontosabb programjukká” – szólt az idézet.

Az elôadó nyolc fontos elvet és gondolatot fogalmazott meg aXXI. század presbiterének szolgálatában: 1. a folyamatos reformációelve, 2. az empátia és tolerancia elve, 3. a szellemi áldozatvállaláselve, 4. a belsô elhívás elve, 5. a konstruktív vezetôi együttmûködéselve, 6. a „lelki egészségvédelem” elve, 7. a hitre alapozott optimiz-mus elve és 8. a visszatükrözôdés elve, amelyeket külön-külön megis magyarázott.

Ha összefoglaljuk az elôbbi magyarázatokat, akkor elmondhatjuk,hogy a 21. század presbitere hûséges a reformáció elveihez, nemmegalkuvó, de megújulásra kész, nyitott, empatikus és befogadó.Felismeri személyes küldetését, felelôsségteljes önismerettel fogad-ja el szolgálatát. Fontosnak tartja a szellemi áldozatvállalást, az ön-

zetlen együttgondolkodást. Konstruktív együttmûködéssel támogat-ja lelkipásztorának munkáját, melyben tudatosul gyülekezetvezetôifelelôssége. Betartja a lelki egészségvédelem szabályait, mely szol-gálatának minôségét biztosítja és hatékonyságát javítja. Isten ígére-teiben bízva, imádkozó lélekkel, optimistán tekint a jövôbe.

Az elôadást követôen megbeszélést tartottak az elôadás témájakapcsán, ahol sok kérdés, hozzászólás, megjegyzés hangzott el.

A konferencia második részében, Tóth Zsigmond, a Bihari Refor-mátus Egyházmegye Presbiteri Szövetség jegyzôje tartott összefog-lalót az egyházkerületi nyári konferenciáról, amelynek központi té-mája a II. Helvét Hitvallás volt, ezt követôen bemutatkozások, javas-latok hangzottak el. A javaslatok többsége arra vonatkozott, hogyanlehetne a fiatalokat még közelebb vonzani a református egyházhoz.Sok pozitív tapasztalat és javaslat hangzott el, ezért a jövô esztendôtavaszán és ôszén a konferenciák egyik témája foglalkozhat a felve-tett kérdéskörrel.

Jövôre, azaz 2017 tavaszán, április 22-én a Hegyközi Presbiter Ta-lálkozót-képzést a hegyközújlaki presbiterek, gyülekezet vállaltamagára, míg az ôszi konferencia 2017 október 14-i megrendezését aszentjobbiak vállalták. Ezért is figyelemre méltó, mert Szentjobb ésHegyközszentmiklós az Érmelléki Egyházmegyéhez tartozik, ígyakár bôvíthetô is az együttmûködési kapcsolat nemcsak presbiterszövetségi szinten.

A több mint négyórás együttlét szeretetvendégséggel ért véget,amelyen a jelenlévôk beszélgettek, ismerkedtek, barátkoztak, hiszenminden hasonló összejövetelnek közösségformáló és építô jellegevan.

KKiissrrééggiióóss hheeggyykköözzii pprreessbbiitteerrttaalláállkkoozzóó ééss kkééppzzééss

KÖSZÖNET ÉS KÉRÉSSzövetségünk ezúton is köszönetet mond mindazoknak, akik 2015. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ával Szövetségünket támogatták.Ez 2016-ban 90.857 Ft bevételt jelentett, melyet a tagjainknak kiküldött levelek postaköltségeire használtunk fel. Kérjük kedves Test-vérünket, hogy 2017-ben – amennyiben a 2016. év vonatkozásában adófizetési kötelezettsége áll fenn és Szövetségünket kívánja támo-gatni – az adóbevallással együtt kitöltendô rendelkezô nyilatkozaton, a társadalmi szervezetek számára felajánlható szja 1% sorába írja be

„A kedvezményezett neve: MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉGA kedvezményezett adószáma: 19675039-1-43”

Egyúttal kérjük, hogy a másik, e célra rendelkezésre álló nyilatkozaton az egyházaknak felajánlható összeggel a MAGYARORSZÁGIREFORMÁTUS EGYHÁZ-at szíveskedjék támogatni. A kedvezményezett technikai száma: 0066

Papír alapú bevallás esetén a borítékot ne felejtse el leragasztani és a leragasztásnál aláírni. Mind magunk, mind egyházunk nevébenezen adományát is nagyon szépen köszönjük.

Légyek benned, te énbennem, Jézus engedj hozzád mennem (325,5)12

A Kárpátaljai Református Egyház Diakó-niai Központja adott otthont október 22-én annak a konferenciának, melyre a Kár-pát-medencei Presbiteri Szövetségek veze-tôi jöttek el, hogy beszámoljanak az elérteredményekrôl, tervekrôl, s hogy együttgondolkozzanak a jövôrôl.

A vendégeket a házigazdák nevébenNagy Béla fôgondnok üdvözölte, majdIván Gusztáv búcsúi lelkész áhítatát köve-tôen az öt együttmûködô szövetség közüla jelen lévô négy (Felvidék nem tudta kép-viseltetni magát) beszámolt az eddig el-végzett munkáról. A Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség javaslatára döntöttekegy Együttmûködési Tanács megalakulá-sáról, megbeszélték a 2017-es év prog-ramjavaslatait, költségvetési kérdéseit,majd Tóth László, a Nagyberegi Reformá-tus Líceum lelkészigazgatója tartott záróáhítatot.

(Forrás:http://refua.tirek.hu/hir/mutat/51040/)

Köszönöm neked, mindenható Istenem,hogy úgy szeretted ezt a világot, és ben-ne engem is, hogy egyszülött Fiadat ad-tad értünk. Köszönöm Atyám, hogy meg-könyörültél ezen a nyomorult, sötétség-be fordult világon és elküldted Jézust,

hogy kimentsen minket e jelenvaló go-nosz világból. Köszönöm, hogy olyanmélyre hajoltál, amilyen mélyre süllyed-tünk. Köszönöm Istenem azt a nagy-nagyszeretetet, hogy nem sajnáltad és nemféltetted Ôt, hanem elküldted, s odaadtamagát értünk, helyettünk és miattunk agolgotai keresztre. Dicsôítelek ezért éskérlek, segíts, hogy megnyíljon a sze-münk és meglássuk karácsony titkát:mennyire szerettél minket. Szeretném,Uram, hogy szüless meg bennem, ami-ként Betlehemben, valóságosan. Te elfo-gadtad azt az istállót is, hiszem, hogyengem is elfogadsz és megszenteled azén életemet is. Nagy irgalmassággal jöt-tél hozzánk és közénk, hogy bûneinkrebocsánatot nyerjünk és vezesd lépteinka békesség útján. Áldunk és dicsôítünk akarácsony csodájáért. Testté lettél, lakoz-tál közöttünk, és azután meghaltál ér-tünk, hogy örök életünk legyen. Szenteldmeg, kérlek ünnepeinket és ünneplésün-ket és erôsítsd meg a veled való közös-séget. Ámen.

Adventi énekSzállj, szállj magasra, szíveink reménye,Vezess el minket Jézusunk elébe.Ragyogj elôttünk fénynek oszlopával:

Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,Vidám szivárványt szô a borulatra.Igéje napfény, az ragyog felettünk,

Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,Nem tart soká már bûnben bujdosásunk.Az ígéretnek földjére érkezünk,

Jézus az nekünk.

Ô lesz a váltság élet-birodalma.Változz' örömre szívünk aggodalma.Az elhagyottnak lesz már pártfogója,

Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes.A szeretetnek fényes napja jô fel

Idvezítônkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,Vezess el minket Jézusunk elébe.Elsírni könnyünk' édes örömünkben,

Szeretetünkben!Szabolcska Mihály

KKáárrppáátt--mmeeddeenncceeii pprreessbbiitteerrkkoonnffeerreenncciiaa KKáárrppááttaalljjáánn

Karácsonyi ima Erdélybôl

Nagy jósága ránk tekintett, Ördögcsalta bús szívünket Mennymagasból látni jött (328,4) 13

BAGDÁN ZSUZSANNA

Három féléves presbiterképzô tanfolyamot szervezett a VértesaljaiEgyházmegye a jövôre aktuális presbiterválasztás elôtt, amelynekelsô féléve május 29-én zárult le. A havonként egy vasárnap délutá-ni alkalmon eddig Sóskuti Zoltán, Zsengellér József, Pecsuk Ottó,Füsti-Molnár Szilveszter és Bogárdi Szabó István tartott elôadást apresbiteri hivatás bibliai alapjairól, ó- és újszövetségi, valamint dog-matikai alapismeretekrôl és a hitvallásokról. (Forrás: ReformátusokLapja, 2016. jún. 12.)

A „prezsbiterré” válás folyamata– Gyülekezeteink életének Achilles-sarka a presbitériumok ügye –véli Hôs Csaba felcsúti lelkipásztor, a képzés egyik szervezôje. Mintmondja, két véglet létezik: vagy a lelkipásztort irányítják, dirigálják,zsûrizik, „alkalmazzák” a presbiterek, vagy a lelkipásztorok irányít-ják mintegy kiskorúságban tartva a presbitériumokat. Alig van olyanegészségesen mûködô gyülekezet, ahol mellérendelt, partneri vi-szonyban, jó hangulatban, hatékonyan és áldásosan mûködnének apresbitériumok. A szociológiai háttérbôl következik, hogy a városigyülekezetek talán jobban állnak e téren. Ez a helyzet sok minden-nel magyarázható, de az okok között ott van a presbiterképzés hiá-nya is. – Magam voltam tanúja annak a szomorú esetnek, hogy egygondnok a presbiterségrôl beszélt egy gyülekezet nyári gyerektábo-rában. Miután kiállt a táblához, felírta oda a presbiter szót „zs”-vel,majd sok rendbeli sületlenség elsorolása után konfirmálásra buzdí-totta a gyermekeket, mondván, hogy az a záróvizsga, aminek letételearra kell, hogy valaki presbiter lehessen. Talán nem mindenütt ilyenválságos a helyzet, de mindenképpen nagy a káosz a fejekben és gya-korta a szívekben, így kulcskérdéssé vált valamilyen módon hozzá-nyúlni a presbitériumainkhoz a megyében. Sokakkal beszélgetveérett meg ennek a képzésnek a gondolata, a Vértesaljai Egyházmegyeelnöksége pedig felkarolta az ügyet, sôt minden lehetséges anyagi éserkölcsi támogatást is megad annak szervezéséhez – mondja HôsCsaba.

Ésszel és szívvelAz egyházmegyében egyéni és sajátos képzési terv született az egy-házmegye presbitériumainak és gyülekezeteinek ismeretében. A szer-vezôk széles spektrumú, használható elméleti és gyakorlati ismere-tekkel szeretnék gazdagítani a résztvevôket. Ez az oka annak, hogya képzés ideje alatt a klasszikus teológiai diszciplínák – a bibliku-mok, a rendszeres és történeti stúdiumok – felôl a gyakorlati élet feléhaladnak a legfelkészültebb elôadók tolmácsolásában. Törekedtekarra is, hogy a képzés rendszeres és kiszámítható legyen, ezért lett afolyamat a három félév, félévenkénti öt, egy teljes délutánt felölelôalkalommal. A tanfolyamban egyszerre hangsúlyos a spirituális, lel-ki aspektus és az intellektuális, kognitív ismereteket átadni kívánóoldal. Hôs Csaba szerint az elmúlt idôk egyik legnívósabb, legtöbbembert megmozgató egyházmegyei rendezvénye ez a képzés.

Elpecsételve a szolgálatra– Az alapvetô cél az volt, hogy presbitereinket hozzásegíthessükazon ismeretek megszerzéséhez, amelyek nélkül elképzelhetetlenszolgálatuk végzése. Emellett természetesen megerôsödô reformátusidentitást is szeretnénk formálni, hitvallásos presbiteri attitûdöt iskívánunk alakítani. Kimondott célunk, hogy a következô tisztújításalkalmával megfelelô készségekkel és képességekkel megáldott, alap-vetô ismeretekkel felvértezett presbiterek álljanak majd megyénkbenszolgálatba – mondja Hôs Csaba. A résztvevôk minden alkalmon

pecsétet és aláírást kapnak a részvételt igazoló füzetükbe, ugyanis azegyházmegye ajánlást fogalmazott meg, amely szerint a következôtisztújításon indulóknak részt illene-kellene venniük bizonyos számúalkalmon. Így nemcsak a gyakorló presbitereket látják szívesen, ha-nem azokat is, akik esetleg a következô választás alkalmával elfo-gadnák a presbiterré jelölést, vagy – minden hivatalos tisztet mellôz-ve is – kurrens ismeretekkel felvértezve kívánnak gyülekezetük éle-tének aktív tagjaivá válni.

Tanulni vágynakAz eddigi alkalmakra száz-száznegyven fô látogatott el Lovasbe-rénybe, Rácalmásra és Alapra. – Kiváló elôadókat hallgathattak arésztvevôk, megismerhették egymást és egymás gyülekezeteit is.Azon pedig nem háborgunk, hogy van egy-két gyülekezet az egy-házmegyében, amelyeknek presbitereivel még nem találkoztunk. Azmár szomorúbb, hogy ezek az urak és hölgyek mint a bölcsek kövé-nek birtokosai a tisztújításnál majd önként jelentkeznek a presbiteritisztségre, a tanulásra való vágy és a taníttatásra való hajlam nélkül– teszi hozzá Hôs Csaba. – Ha bármely tisztségviselôk és szolgák di-lettantizmusa, ostobasága kárára van a gyülekezeti életnek, akkor le-hetetlenség, hogy a megszerzett tudás, mélyülô elkötelezôdés ne has-son pozitívan gyülekezeteink életére. Ebben a hitben tesszük a dol-gunkat. Nyilván konkrétumokat majd késôbb lehet mondani a kép-zés hatásairól. De ha csak egy ember is akad, aki ezentúl nem „zs-vel” írja a presbiter szót, aki tudja majd, hogy a presbitérium nem apap zsûrizéséért gyûlik egybe, aki elkötelezôdik a szolgálatban, akielkezd egy kis teológiát olvasni, akkor már megérte a képzésbe fek-tetett pénz, idô, és az érte elhangzott ima.

Együtt szolgálva– Az egyházmegyében külön csapat foglalkozik az ifjúsági misszió-val, és a presbiterképzôt is erre alkalmas emberek tartják kézben.Nagy lehetôség, hogy megyénkben teológiai professzor és volt fôis-kolai tanár is szolgál – véli Hegedüsné Erdôdi Judit sárszentmiklósilelkipásztor. Hozzáteszi: fontosnak tartja a presbiterképzôt, mert apresbiterek szolgálatára, aktivitására egyre nagyobb szükség van agyülekezetekben. – Valaki megkérdezte, hogy vagyok. Azt mond-tam, nem panaszkodom, mert tegnap beszélgettem egy lelkésztár-sammal, és neki is bôven van dolga. „Igen, mert három helyett ka-páltok” – hangzott a válasz. Kellenének még kapások. Azt gondo-lom, hogy a presbiterek ilyenek lehetnének a lelkészeik mellett.Ezért nagyon kell a presbiterképzô. Továbbá azért is, mert mi az Igeegyháza vagyunk. A hit fontos része az ismeret. Mindenkinek az ajó, ha minél többet tudnak a híveink, a presbitereink, mert akinek vanismerete, azt nehezebb megtéveszteni – mondja a lelkész asszony.

Megszentelve a nyugodalom napjátHegedüsné Erdôdi Judittal együtt többen voltak, akik elôször a má-jus 29-i alapi alkalmon vettek részt, a megyében ugyanis nagyok atávolságok, és a szórványistentiszteletek is vasárnap délutánra esnek.Azonban, mint a lelkésznô mondja, a sárszentmiklósi gyülekezetgondnoka eddig az összes képzési napon részt vett, egyszer egypresbiter asszony is elment vele. – Mind a ketten nagyon pozitívannyilatkoztak minden alkalom után. Jól érezték magukat, hasznosnaktalálták az elôadásokat. Én nehezen jutok el vasárnap, de jónak tar-tom a vasárnapi idôpontot, mert méltó megszentelése a nyugodalomnapjának. – Jó volt ennyien együtt lenni. Hasznos gondolatokat hal-lottunk. Én lelkészként is úgy jöttem haza, hogy gazdagodtam – fûzihozzá Hegedüsné Erdôdi Judit.

(Folytatás a 14. oldalon)

Felvértezni a presbitereket

Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret (329,4)14

(Folytatás a 13. oldalról)

Egymást is megismerveBár ez volt az elsô alkalom, hogy a sárszentmiklósi lelkésznô résztvett a képzésen, mégis vezetett kiscsoportos beszélgetést, amely szin-tén alapvetô része a folyamatnak. – Fontosnak tartom a csoportos be-szélgetéseket: jó, ha meg is szólalhatnak a presbiterek, lehet egymáshite által is épülni. Amire közösen jutunk el – persze az elôadás hatá-sa, felhasználása által –, még jobban a miénk lehet. Úgy látom, nagyeredmény a presbiterképzô a megyénkben. Igényes, színvonalas, biz-

tos vagyok benne, hogy nem hiábavaló – foglalja össze a lelkésznô.– A csoportbeszélgetés feladata, hogy a résztvevôk ne passzív szem-lélôi, hallgatói legyenek csupán az alkalmaknak, hanem aktív része-sei is, mert azok nemcsak nekik, hanem róluk is szólnak. Emellettmegismerik egymást, betekintenek egymás életébe és gyülekezetébe,megtapasztalják, hogy mindenütt vannak nehézségek és áldások.Gyakorolják az egymás elôtti megnyílást, a saját vélemény ôszintekimondásának néha kínos gyönyörûségét. Épülnek egymás tapaszta-latai és hite által. Sôt, néha formálódik – a legtöbb presbitérium életé-ben gyermekcipôben járó – vitakultúrájuk is – fûzi hozzá Hôs Csaba.

VICZIÁN ISTVÁN

Napjainkban, de már a felvilágosodás korától kezdve a vallásellenesideológiák a természettudomány eredményeire hivatkoznak, úgy ál-lítva be ezeket, mintha megcáfolták volna hitünk igazságait. Ezzelszemben a hívô embereknek sokszor két hibás reakciójuk alakul ki.Vagy teljesen elvetik és elítélik az új tudományos eredményeket,mint amelyek a hit szempontjából károsak, vagy pedig igyekeznekfelhasználni az emberi tudomány érveit az isteni kijelentés igazsá-gának bizonyítására. Pedig a teremtés igazolásához nincs szükség azôsrobbanás elméletére, vagy pl. az isteni eleve elrendelés hitéhezsincs szükség a genetikai kódismeretére. Ezek ettôl függet-lenül nagyon hasznos ismere-tek, amelyek az élet megjobbí-tásának a lehetôségét adják ke-zünkbe, Isten ajándékai lehet-nek, de nem a hit bizonyításá-ra valók.

Abban, hogy a hívô emberhogyan viszonyuljon az új ter-mészettudományos eredmé-nyekhez, jó példát mutatnaknekünk azok a hívô reformá-tus elôdeink, akik a magyaror-szági református kollégiumok-ból nyugati egyetemekre men-tek tanulni, és elôször találtákszembe magukat ezekkel aproblémákkal a 18. században. Tanulhatunk az ô írásaikból, amelyeksokszor a mai körülmények között is érvényes tanulságokat fogal-maznak meg. Vajon ôk hogyan fogadták, és hogyan egyeztették összehitükkel a tudomány új eredményeit? Ilyen hívô református tudósember volt Benkô Ferenc, a nagyenyedi református kollégium tanára,akinek a gondolatait most meg szeretnénk ismertetni Olvasóinkkal.

Benkô Ferenc 1745-ben született Magyarláposon. Mint peregrinusdiák Jénában és Göttingenben tanult. Hazatérve Nagyszebenben, Er-dély akkori fôvárosában lett református lelkész. A lelkészi szolgálatmellett behatóan foglalkozott ásványtannal, amelyet már Németor-szágban is tanult. Elôször lefordította magyarra az akkori tudományosvilágban legnagyobb tekintélynek örvendô freibergi Werner ásványok-ról szóló könyvét (1782), majd megírta az elsô magyar nyelvû ás-

ványtan könyvet „Magyar minerologia” címen, amely 1786-ban je-lent meg Kolozsváron. 1790-ben teljesen a tanári pályát választotta,és a nagyenyedi Református Kollégiumban kezdett természetrajzot,földismeretet és német nyelvet tanítani. Itt „Parnasszusi idôtöltés” cí-men évenként megjelenô könyvsorozatot adott ki, amelyben elsôsor-ban diákjai számára írt hasznos ismereteket (1-7. kötet, 1793–1800).1816-ban Nagyenyeden halt meg, éppen ebben az évben 200 éve.Életét a szintén enyedi Vita Zsigmond történész írta meg (1986).

A hagyományos bibliai és az új természettudományos szemléletközötti viszonnyal foglalkozik bemutatkozó beszéde, amelyet akkormondott el, amikor 1790-ben Nagyenyedre került tanárnak. Eztévekkel késôbb nyomtatásban is megjelentette a Parnasszusi idôtöl-tés 5. kötetében (1798). E beszédben saját új hivatásáról azt mond-ja, hogy a lelkészséghez hasonlóan a tanárságot is mint Istentôl ka-pott megbízatást fogja fel: „...a’ ki Lelki Pásztorból Tanítónak hí-vutt, az eligazít mindeneket, a’ megédesítheti itt-is szolgálatomat...”

Ebben a beszédben a hit és a természettudomány közötti viszonyta „Két könyv”-rôl szóló hasonlattal érzékelteti:

„A’ bölts Teremtô az Embereknek kezében Két könyvet adott...Egyik a’ Kegyelemnek, a’ más a Természetnek Könyve.”

Ezek közül az elsô könyv a Biblia:„A’ Kegyelemnek Könyvében valami szükséges az igaz Istennek,

mint idvesség Urának esméretére és tiszteletére, az emberi halhatat-lan Léleknek pedig idvességére, mind azokat e’ Szent Bibliába bé-íratta Isten...” Ezt kell a lelkipásztoroknak magyarázni „a’ józanokosságnak, a’ jó Lelki esméretnek, és a’ Kegyelemnek sinór mérté-ke szerént”. Ehhez „hit és reménység kívántatik mindenben az Hall-gatóknak részekrôl”.

A másik könyv a Természet Könyve:„Három erôs, és nagy levelekbôl készíttetett ez a szép Könyv.” Az

elsô az állatokat tartalmazza, a másikon a „plánták”, a harmadikona „kövek, értzek, sók, Enyvek, és egyéb szükséges dolgok találtatnak,a’ kôvé vált lentse szemtôl fogva, a’ legnagyobb kôsziklákig...”.

A Természet Könyvét azért kell ismernie az embernek, hogy an-nak Alkotóját imádja, de azért is, hogy a világ feletti uralom megbí-zatásának meg tudjon felelni:

„A’ bölts Teremtô az embert... nem azért tette Úrrá a’ Teremtettdolgokon, hogy e’ világon és annak javain tsak henyélve bávaszkod-jék, hanem hogy e’ világot megesmérje, annak Urát abban imádja,a’ világ javaiban gyönyörködjék, hasznát végye, és a szükségeseketaz életre fordíttsa.”

(Folytatjuk)

A „Két könyv” (1. rész)Benkõ Ferenc nagyenyedi tanár a hit és a természettudomány viszonyáról (1790)

Felvértezni a presbitereket

Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsod, szállásod leszek (329,5) 15

Ebben az évben van 370. évfordulója az 1646-ban Szatmárnéme-tiben tartott elsô magyar református nemzeti zsinatnak. A zsinatjelentôsége abban állt, hogy az egész erdélyi fejedelemség refor-mátus egyházának lelkészei részt vettek rajta, tehát az Erdélyi,Tiszántúli egyházkerület és az elôzô évi Linzi békében I. Rákó-czi György részére a Habsburgoktól átadott hét vármegye (nagy-részt a késôbbi Tiszáninnen) egyházának képviselôi. Noha a szat-márnémeti zsinaton a dunántúli és dunamelléki lelkipásztorok azország három részre szakadása miatt nem vehettek részt, mégisezek az egyháztestek is sok esetben a zsinat rendelkezéseitösszegzô ún. Geleji-kánonokat tekintették kiinduló pontnak. Eh-hez mérhetô országos zsinat csak 1791-ben Budán ült össze leg-közelebb, amelyen a dunántúli küldöttek részt vettek már, de azerdélyiek nem, az országrész külön igazgatása miatt.

A zsinatot I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hívta össze ésa nem sokkal korábban megválasztott tiszántúli püspök, GelejiKatona István vezette.

A zsinat összehívásának legfôbb oka a puritán eszmék hazaitérnyerése volt, melyet az Angliában tanult lelkészek hirdettekTolnai Dali János vezetésével. A puritán lelkészek célja a refor-máció befejezése volt, azaz az egyházi élet megtisztítása a kato-likus maradványoktól. Emellett nagy hangsúlyt fektettek az egy-házfegyelemre, a személyes kegyességre és a személyes biblia-olvasásra és bibliaolvasó, imádkozó közösségek megszervezésé-re. A puritánok szorgalmazták az egyházközségek vezetésének amegújítását is a helyi presbitériumok megszervezésével, mely-nek bárki tagja lehetett volna nemtôl, rangtól függetlenül. Ugyan1617-ben Pápán megkezdte mûködését az elsô egyházközségipresbitérium, s ezt a rendszert Kanizsai Pálfi János immár püs-pökként 1630-ban az egész Dunántúlra kiterjeszttette, mégis Ma-gyarország többi részén és Erdélyben a zsinat idején az egyház-községeket vagy a városi tanács vagy a falu bírája és esküdtjeiirányították a földesúr beleegyezésével. A presbitérium ezzelszemben egy, a világi hatóságtól független egyházi testületkéntigazgatja az egyházközséget, ami egyúttal azt is jelenti, hogy alelkipásztor munkáját nem egyedül kell végezze, hanem világiszolgatársak, azaz presbiterek állnak mellette. I. Rákóczi Györgyfejedelem és Geleji püspök célja a puritán mozgalom visszaszo-rítása volt. I. Rákóczi György a presbitériumokban a nemességés a fejedelem egyházi befolyásának gyengülését látta. Továbbáaz abban az idôben folyó angol polgári forradalomban a királylegfôbb ellenségei a presbiteriánusok voltak, s a fejedelem tartottattól, ha enged a presbitériumok kérdésében, Erdélyben is hason-ló forradalom következik be. A szatmárnémeti zsinat elôtt egy év-vel a tokaji egyházmegyei zsinat már eltiltotta Tolnai Dali Jánosta lelkészi szolgálattól. Az újítások vezéregyénisége ezt követôensajátos módon a fejedelem udvari lelkésze, Medgyesi Pál lett.Legsürgetôbb feladatnak a presbitériumok felállítását tartotta,azonban Tolnai Dalinál mérsékeltebb módon. Azonban a szat-márnémeti zsinat lefolyására és végzéseire nem tudott komolybefolyást gyakorolni. A zsinat határozataival visszaszorította apuritán megújulást hirdetô lelkészeket.

A szatmárnémeti zsinat végzései részletesen szabályozták a lel-készek életét, szolgálatát, a sákramentumok kiszolgáltatását, ésútmutatást adtak az egyház belsô életére nézve. Ezek meghatá-

rozták a református egyház belsô életét az utána következô más-fél évszázadban. A zsinaton – az idô rövidségére való tekintettel– Geleji Katona Istvánra bízták a zsinat végzéseinek véglegesmegszövegezését és kiadását. A zsinat végzésein alapuló ún. Ge-leji-kánonokat az erdélyi országgyûlés is elfogadta és II. RákócziGyörgy fejedelem 1649-ben szentesítette.

A Geleji Kánonok közül a XCIC. szól a presbiterekrôl. Elis-merte a presbitériumok, mint egyházkormányzati testületek lété-nek bibliai megalapozottságát és elvi hasznosságát. Mégis ezekfelállításának lehetôségét a magyarországi társadalmi viszonyokközepette nem tartotta idôszerûnek. A gyakorlati megvalósítását„a mi polgári rendünk különbözô okul vetett akadályok miatt, le-hetônek éppen nem látja”. A lelkipásztoroknak ugyanakkor nyit-va hagyta a lehetôséget, hogy egyházfegyelmi és peres ügyek el-intézésére alkalomszerûen néhány „értelmes és becsületes” pol-gárt maguk mellé vegyenek.

A szatmárnémeti zsinat után a presbitériumok törekvése min-den bizonnyal elhalt volna, ha az ügy nem talál I. Rákóczi Györgyfejedelem felesége, Lórántffy Zsuzsanna személyében elkötele-zett pártfogóra, aki késôbb saját fiával, II. Rákóczi György erdé-lyi fejedelemmel is szembe helyezkedett a presbitériumok érdeké-ben. 1649-ben Lórántffy Zsuzsanna visszaköltözött sárospatakibirtokára és udvarába meghívta a puritán megújulás két vezér-alakját: Tolnai Dali Jánost a kollégium igazgatójának és Medgye-si Pált udvari prédikátorának. Ettôl kezdve a presbitériumok fel-állításának ügye és az ezzel kapcsolatos küzdelmek súlypontja

átkerült a zempléni egyházmegye, illetve a Lórántffy-birtok egy-házaira. A XVII. század folyamán alakultak ugyan egyházközsé-gi presbitériumok, azonban különösen a Tiszántúlon a Geleji-ká-nonok legalább száz évvel visszavetették ezt a folyamatot. Apresbitériumok megalakulása a XVIII. században kapott újabblendületet, elsôsorban mint az ellenreformáció elleni védekezésegyik módja. Azonban legtöbb esetben még akkor is óvakodtaka presbitérium, presbiter elnevezéstôl, inkább konzisztóriumnakvagy eklézsiai gyûlésnek hívták saját magukat. A türelmi rende-let után, 1791-ben Budán összeült nemzeti zsinat (ezúttal Erdélynélkül) elrendelte az egyházközségi presbitériumok megalakulá-sát, azonban ennek megvalósulása sok helyen még évtizedekigeltartott.

Ruzsa-Nagy Zoltánreformátus lelkész, történész

Az elsõ magyar református nemzeti zsinat:Szatmárnémeti 1646

Veszendo sorsom szívedre vetted... Elvesznék, tiéd ha nem lehetnék (321,4;7)16

DR. SZILÁGYI SÁNDOR

„Sôt mi magunk is elszántuk magunkat ahalálra, hogy ne önmagunkban bizakod-junk” (2Kor 1,9)

A reformáció 500 éves jubileumához kö-zeledve érdemes arra is gondolnunk, hogyaz elsô magyar református és evangélikusprédikátorok mennyit szenvedtek hitükért.

A XVII. században a római katolikus egyház elérkezettnek láttaaz idôt, hogy Magyarországon és Erdélyben visszaszerezze befo-lyását a lakosságra. Nagy szerepet játsz-hatott ebben, hogy a protestáns hit terje-dése jelentôs bevételtôl fosztotta meg akatolikus egyházat. A jobbágyok által fi-zetett egyházi adó, a tized, amelyet a köz-beszéd – a latin „decima” szóból eredôen– „dézsma” néven emlegetett, nem folytbe az egyház pénztárába. A klérusnak ka-póra jött, hogy a Wesselényi-Zrínyi-Fran-gepán összeesküvés leleplezésével azzallehetett megvádolni a protestáns prédiká-torokat, hogy az összeesküvés résztvevô-jeként, de legalább is pártolójaként, haza-árulást követtek el. Az a szigor, amellyela bécsi kormány halálbüntetés, börtönvagy számûzetés útján sújtotta az összees-küvôket, kellô fenyegetést jelentett a pré-dikátorok számára is. Eljárásukat a jezsui-ták sajátosan „reformáció”-nak nevezték.

A XVII. század végén az egyik, gálya-rabságra ítélt, majd holland segítséggelmegszabadított rimaszécsi református lel-kész, Otrokocsi Fóris Ferenc „Fenevaddühöngése” címû latin nyelvû kéziratában jegyezte fel 1676-banmindazoknak a nevét és szenvedését, akik börtönökbe és gályá-ra kerültek, sôt, olykor életükkel fizettek hitükért. A kéziratban,

amelyet feltehetôen egyik rabtársuk, Kocsi Csergô Bálint egészí-tett ki, és amely késôbb nyomtatásban is megjelent „Furor bestiaecontra testes Jesu Christi in Hungaria” címmel, felsorolja a már-tírok és börtönt jártak neveit, akik nem voltak hajlandók katoli-kus hitre áttérni és akiknek börtönt, rengeteg szenvedést és – egyrészüknek – gályarabságot kellett elviselniük. Az idézett mû fel-sorolásában 26 gályarabságot túlélt prédikátort és iskolaigazga-tót (19 reformátust és 7 luteránust), 15 elhúnytat, 14 börtönbôlszabadultat és 3 megszökött testvért találunk. A gályarabok iselôször börtönben voltak, akiknek szenvedésérôl a szerzô sajáttapasztalata alapján ír. Idézet a könyvbôl, ahol leírja a rabok sza-badulását a bukkari-i börtönbôl:

„Olyan nagy és rettenetes gyötrelmekközött forogtak ugyanis és annyira kifogy-tak erejükbôl, különösen pedig az éhségés szájuk kisebesedése miatt, hogy a ma-guk erejébôl semmiképpen nem tudtak atömlöcbôl kijönni...”

Mondhatná valaki, hogy II. János Pálpápa 1991-ben Debrecenbe látogatva, fô-hajtással adott tiszteletet a gályarabok em-lékmûvénél. A katolikus egyház már bol-doggá is avatott három szerzetest, akit pro-testáns katonák öltek meg, de szóban a pá-pa csak ennyit mondott: „Ismerem azok-nak a prédikátoroknak szomorú történetét,akiket gályarabságra ítéltek, s akiknek em-léke elevenen él ebben a gyülekezetben.Sok ilyen tragikus eseményt idézhet fölemlékezetünk. Manapság az ilyesmi elkép-zelhetetlen volna.” (RefLap 1991. szept. 1.,3. oldal). Egyetlen szó sem esett azokról aprotestáns prédikátorokról, tanítókról, akikmártírhalált haltak, börtönben senyvedtek,vagy akikre a császári katonák rágyújtot-

ták a templomukat. A reformáció teljes történetéhez hozzátartoz-nak azok a szenvedések is, amelyeket a történelem Atyja reánkmért, hogy megtisztítson és új életre támasszon minket.

2017-re készülünk: „gonosz reformáció”?

Szûcs Ferenc:

Kálvin olvasása közbenVálogatott írások

A kötet Szûcs Ferenc teológiai professzor tizennégy tanulmá-nyát, ill. elôadását tartalmazza. Vannak rövidebbek és hosszab-bak, van, ami a Képes Kálvin Kalendáriumban jelent meg elô-ször, és van, ami jogász egyetemi oktatók elôtt hangzott elmint elôadás. Egyben azonban megegyeznek: mind lényeges,mindenkit érdeklô kérdéseket tárgyalnak közérthetô módon.Több írás is tárgyalja például – különféle összefüggésekben –a predestináció olykor még református embereknek is fejtö-rést, nem reformátusoknak meg egyenesen megütközést oko-

zó kérdését. Mindig idôszerû kérdést tárgyal a keresztyén sza-badságról (a politikai szabadságról is!) vallott kálvini nézete-ket taglaló írás. Már közvetlenül magyarságunkat érinti a kál-vini teológia és a magyar sorskérdések címû fejezet. És melyikgyülekezetben, melyik presbitérium számára nem fontos az,hogy mint vélekedett Kálvin a misszió és a diakónia elméle-térôl és gyakorlatáról? Csak ajánlani lehet a könyv olvasásátmindenkinek, de különösen minden református presbiternek,hogy lássa: mennyire idôszerûek Kálvin gondolatai (ezzel kü-lön írás is foglalkozik a kötetben!), s hogy kedvet kapjon Kál-vin mûveinek, legalább az ún. kis Instituciónak az olvasására is.

R. Zs.

Könyvbemutató

Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem (329,1) 17

D. SZABÓ DÁNIEL

Fájó és mégis különös érzés valakinek ahaláláról és temetésérôl úgy beszámolni,hogy közben minden leírt szó és megszüle-tô mondat az ô életérôl beszél, s már most– a búcsúzásról szóló híradásban is – a re-ménylett viszontlátás bizonyosságánakmennyei sugaraival ragyogja be érzéseinketés gondolatainkat. „Nem tudok rá halott-

ként gondolni, csak úgy, hogy várhatóan és mégis váratlanul mostáltalment az örökkévalóságba, hogy az Úr Jézussal találkozhasson”– mondta csendesen a Nagydobronyi Gyermekotthon igazgatója,Katkó László, míg éppen Gulácsy Lajos püspök úr, Lajos Bácsi ked-ves énekét készültünk elénekelni.

Mivel életútja nem mindenki elôtt ismert, noha abban Isten nyil-vánvaló rendezése szemlélhetô – egészen röviden, néhány mondat-ban –, kövessük végig az egykori fogolynak ezt a „Mélységbôl amagasba” – hisszük, mennyei magasságba – vezetô életét.

Püspök úr 1925-ben, január 8-án, az akkor Ugocsa vármegye Ti-vadar falujában hetedik gyermekként, vasutas és földmûves család-ban született. Isten csodája, hogy magzatként is életben maradt, hi-szen a környezet teljes erôvel igyekszik élete elvételére rábírni édes-anyját, akit az akkor tiltott beavatkozásra várva, késztette Isten Lelkea hazatérésre. A mûszaki középiskola elvégzése után a budapestiMátyásföldi Repülôgyárban helyezkedik el, melyet a háború köze-ledtével bezárnak, s vissza is tér szülôföldjére. Majd régi vágyát kö-vetve beiratkozik a Debreceni Református Teológiára, de a határt vá-ratlanul teljesen lezárják az ismételten elszakított Kárpátalja felé, sígy oda sem mehetett el. Egymást követik az akadályoztatások indu-ló életében, s közben alacsony termete is szomorítja, mert még nemtudja, hogy Isten megtartó tervében az is benne volt. A kétméteresfogoly sem kapott nagyobb adag élelmet, és ô sem kevesebbet...

Az idôsebb lelkésznemzedék tagjai kezdik maguk között képezni,s kezd el ifjúsági lelki szolgálatot is végezni (Napkeleti Baráti Kör),s ezért oktatóival együtt 1949-ben ôt is letartóztatják és tíz évi bör-tönre ítélik. Közel nyolc évi fogság után Kazahsztánban, szabadul,de csak 1978-ban engedélyezik vizsgái letételét. Ekkor kezdhetik elfeleségével együtt lelki szolgálatukat, aki hûséges menyasszonykéntvárt reá fogsága végéig. Közvetlenül esküvôjük elôtt került püspökúr fogságba.

1987-tôl püspöki tanácsos, és az akkor újra engedélyezett házi lel-készképzésben maga is egyháztörténetet tanít. Közben már esperes-ként végzi lelki szolgálatát. 1991-tôl egyházkerületi fôjegyzô, majd1994-tôl püspökké választják. Ezt a tisztét 4 éven át tölti be. Ô Ft.Forgon Pált, szintén hat évig börtönt viselt püspök urat követi a szol-gálatban („Én ott éltem, ahol a legszebb virágok nyíltak”), illetve azô utódja Ft. Horkay László lesz 8 éven át, kinek édesapja és egész na-gyobb családja szintén folyamatos üldözéseket szenved, nagybátyjátHorkay Barnát pedig sokadmagával életfogytiglanra ítélik, mint akárpátaljai ébredés vezéregyéniségeit. Itt tehát három nemzedék köz-vetlenül, szorosan üldözött tagjai töltik be a püspöki szolgálatot,Oroszi Pál fôjegyzôvel egyetemben. Említsük még meg Dr. OrosziPál, Szilágyi Lajos és Nagy Béla fôgondnok urak szolgálatát is.

Látszik, hogy Gulácsy püspök urat ismételten megrázzák Istennekéletében megtapasztalt szabadításai. A beregszászi nagy templom-ban (3000 lélek) püspöki beiktatása alkalmával felidézi a szószéken

lágerparancsnokának – aki ismerte lelkészi hátterét – nagyon durvamegnyilatkozását: „Ahányszor csak meglátott, ezt kiáltotta felém:Ludvig, Ludvig, ha mindenki haza is fog innen menni, te akkor is ittfogsz megdögleni! Hol van vajon a parancsnokom, él-e még? Holvannak az ôrök és a láger, hol a sátáni ideológia, és hol a nagy Szov-jetunió? Annyit kívánok most csak mondani, hogy Isten kegyelmé-bôl én itt vagyok! Sôt ti is itt vagytok, és itt van Isten köztünk!”

Több európai országot is bejárt meghívásai révén, kapcsolatokatépítve. A nagy ívû munkálkodás viszont egyre több támogatást igé-nyelt, és ebben az idôben az anyaország is le volt még terhelve ezer-nyi bajjal. A nagyberegi, nagydobronyi és péterfalvi gimnáziumok(lyceumok) alapítása, vagy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai MagyarFôiskola mind támogatásokra várt. Szolgálati ideje alatt született mega Diakóniai Központ, két gyermekotthon, öt cigánytemplom, továb-bá számos falusi templom felújítása is elkezdôdött, de a beregszásziidôsek otthona is ekkor épült, melyben maga is élt és szolgált. Ezutóbbiakban igen nagy segítséget jelentett Nagy Béla fôgondnok úrmunkálkodása, aki elôször hûséges munkás, majd még hûségesebbmunkatárssá vált, nem csak hivatali, hanem személyi vonatkozásbanis teljes hûséggel hordozta püspök úr szolgálatát és életét. A külföldikapcsolatokat illetôen külön is meg kell említenünk a Holland Re-formátus Egyház iskolaalapításokat támogató szándékát. A különbö-zô református csoportok Tüski István hollandiai magyar reformátuslelkész és családja szervezésében ültek le elôször testvéri egységbenegyüttmunkálkodásra („Bizottság a Kárpátaljai Református IskolákÜgyében”). Volt, amikor Erdély, Királyhágómellék, Kárpátalja ésMagyarország püspökei együtt voltak meghívva többnapos nagykonferenciai alkalmakra, iskolaügyi helyzetük ismertetésére. Volt,amikor csak Kárpátalja kapott meghívást Gulácsy püspök úr, HorkayLászló püspök úr, Oroszi Pál fôjegyzô úr, dr. Pándyné Szabó Annaés egy Kárpátalján dolgozó amerikai zenetanárnô, Debora Meyerszemélyében. Ezen túl még egy magyar munkatárs volt jelen. Isten-nek tetszett ezt a kapcsolatot fölöttébb megáldani széles körben(ETI alapítvány) egészen cigány testvéreink megszólításáig és gon-dozásáig.

Érthetô, ha Ft. Gulácsy Lajos püspök úr 92. életévében történô tá-vozása (2016. november 6.) és november 8-án történô temetése min-denkiben a nagy történelmi korszakok záródását, és újak nyitódásátidézte fel. Ôt magát pedig mintegy emblematikus személyiséget lát-ta a hosszú élte folyamán körülötte elmenô és induló szolgálattevôkközössége. Mindenkit megragadott az a nagyléptékû mozgás, mely-ben Isten birodalmakat, királyokat támasztó és döntô hatalma és azegész emberi világ üdvösségét munkáló kegyelme és szeretete azélet minden területén húsbavágóan és megmaradást munkálóan je-len volt.

A kárpátaljai gyakorlat szerint a halál beálltát követôen nagyongyorsan eltemetik az elhunytat. A rendelkezésre álló nagyon rövididô alatt is az otthoni Kerület Elnöksége és Közössége mindent meg-tett azért, hogy mindenek ékesen és szép rendben történjenek. Fôtisz-teletû Zán Fábián Sándor püspök úr meghatározó szolgálatai, illetvea Magyar Református Zsinat elnökének, Ft. Szabó István püspök úr-nak, és a Tiszántúlról Ft. Fekete Károly püspök úrnak a képvisele-tével, imádságaikkal búcsúzott a hatalmas gyülekezet, kik között ottvolt gyászolóként Ft. Bölcskei Gusztáv és Ft. Horkay László püspökúr is, kormányzati tisztségviselôkkel, Fôkonzul úrral, illetve az Es-peresi és Lelkipásztori Kar és Intézmények Vezetôi teljes közössé-gével együtt.

Mélységbôl a magasbaGulácsy Lajos kárpátaljai püspöktôl búcsúzik a református magyarság

�

Csak nézlek boldog szívvel, és nem gyozlek nézni téged (329,4)18

Az elhangzó igei és míves megnyilatkozások, a gazdag énekanyagcsak visszaigazolták szívünkben azt a szenvedések és gyôzelmek út-ján formálódott személyiséget, aki ezernyi tennivaló között is egészlégkört vitt magával legvisszafogottabb megjelenéseiben is. Ebbenprófétai és apostoli vonások is megjelentek, a történelmi egyházhozkötôdô hitvallásos hûség, együtt a missziói és világmissziói határo-kat átlépô gyakorlatával. Az igazság kimondásának kemény, olykornyers indulata a kegyelem feloldó irgalmasságával ölelkezett. A sze-mélyes üdvösség és a kárhozat igei lehetôségének naponkénti meg-hirdetése, a társadalom és a nemzet minden területét érintô felelôs-séghordozással ötvözôdött életében. A legsötétebb helyzetekrôl szó-ló beszámolóit is Isten hatalmának és irgalmasságának minden máserôt meghaladó nagysága és reménysége ragyogta be. Így vált elôdjeés utódja is a püspöki székben munkatárssá a már említett építkezé-sekben, de leginkább a gyülekezetek gondozásában.

Hogy ez a sokféle kötôdés az otthoni hétköznapokban hogyan zaj-lott? Nyilván nagy túlterhelésekben, nagy izgalmakban és örömök-ben. Még a közös munkálkodásunk kezdetén kérdeztem püspök urat,hogy mettôl meddig szabad ôt a nap folyamán telefonon felhívnom?A válasz nem volt megszokott: Nézd csak, ki kérdezett engem közelnyolc éven át, hogy mikor van kedvem felkelni, és kimenni a 40 cel-sius hidegbe, vagy 50 fokos forróságba dolgozni? Vezényeltek, or-dítottak, hajtottak, vagy öltek. Most, amikor itthon gyülekezeteket,templomokat és iskolákat építhetünk Isten kegyelmébôl, most hatá-roljam be magam valamilyen kényelmi szemponttal? Amikor szük-séged van rám, hívjál a 24 óra bármelyik percében. Nem a naptáriidô, a kronosz szorongatta, hanem a rendkívüli alkalmat jelentô idô,a kairosz megragadottja volt. Utolsó, átütô erejû megnyilatkozása aDunamelléki Egyházkerület székházában, a díszteremben hangzott

el ’56-os ünnepségünkön. Hallgatói között ott volt miniszterelnök úris, és Balog Zoltán miniszter számos kormányzati szolgálattevôvelegyetemben. A nyitó és záró mondata már halálunkig a miénk ma-rad: „Ne káromkodjatok, és ne zúgolódjatok, imádkozzatok!” Hogydolgoznunk is kell, azt egész élete sugározta felénk.

Kárpátaljai világában a kiemelt születésnapokon különösen, majdaz anyaországban is számtalan elismerés és kitüntetés vette körül Ft.Gulácsy Lajos püspök úr életét, de az ô törekvése kezdettôl fogva aKeresztelô Jánosé volt: Néki növekednie kell, nékem pedig alászál-lanom. Ezért emelhette Isten nemzedéke felé, tengereken túlig vilá-gító fáklyaként, mert szándéka szerint csak gyertyaláng kívánt len-ni az Isten házában, Isten népe között és az elérhetô világban.

Búcsúzunk Gulácsy Lajostól (1925–2016)

Mindig velem, Uram,mindig velem...

Ô mindent jól cselekedettEnnek az évnek a végén szólnunk kell minden hétrôl, mindenóráról, ami mögöttünk van. Ezzel az Igével kezdjük imádságun-kat, mert egyetlen óra sem múlt el, amirôl ne mondhatnánk el:„Ô mindent jól cselekedett” (Márk 7,37). Pontosan azokat a na-pokat nem szeretnénk ma hátunk mögött tudni, melyek nehezekvoltak, megkínoztak minket vagy aggodalmat hoztak magukkal.Azokat a napokat nem akarjuk magunk mögött hagyni, melyeka keserûség ízét adták nekünk, mindaddig, amíg ezekrôl a na-pokról hálával és alázatosan meg nem valljuk: „Ô mindent jólcselekedett”. Nem felejtenünk kell, hanem feldolgozni és legyôz-ni. Ezt a hála képes megtenni. Nem akarjuk a múlt rejtélyes tit-kait megoldani, s gyötrô tépelôdésbe süllyedni, hanem mindazt,ami felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, úgy, amint van, meg-békélve Isten kezébe szeretnénk visszatenni. Ezt pedig csak alá-zattal tehetjük meg. De a legfájóbb tüske még hátra van: Az énvétkem, az én igen nagy vétkem!... Bûneim rossz gyümölcse bi-zony vég nélkül tovább hat. Hogyan zárhatom mégis le mindezt?Ha nem tudod vétkedrôl kimondani, „Ô mindent jól cselekedett”,akkor még nem vagy keresztyén, akkor még megkeményedtélbûneidben... A végsô és legmeglepôbb ismertetô jele a keresz-tyén embernek pontosan az, hogy ô végül is ki tudja mondanibûneirôl: Ô mindent jól cselekedett. (D. Bonhoeffer, IllegaleTheologenausbildung: Finkenwalde 1935–1937)

Fordítás: Dr. Békefy Lajos

Majd ha otthon egyszer megláthatlak,

Bûn, bú, halál hol már nem árthatnak,

Ezt zengem szüntelen: velem az Úr, velem,

Velem az Úr, velem, mindig velem!

Min - dig ve - lem, U-ram, Min - dig ve - lem,

Ve - lem van Is - te-nem, Min - dig ve - lem,

Még ha nem lát - hat is Gyar - ló sze - mem.

A - zért ez é - ne - kem; Ve - lem van Is - te - nem,

Ma fakadt fel az élet kútfeje, És megvirágzott Áron vesszeje (321,2) 19

ZÁVODSZKY GÉZA

E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy Farkas Már-ta regényét többször is elolvashatta, szinte végig kísérhette a mû szü-letését. Valahányszor végigfutott a sorokon, nyugalom árasztotta el,és tûnôdô, csendes szomorúság. A klasszikus hagyományokat köve-tô stílus és meseszövés teljességgel mentes a divatos posztmodernszéttördeltségtôl, zaklatottságtól, nincsenek azigényes köznyelvtôl elütô szavak, nyelvi fordula-tok. Nyugodt ritmusban követik egymást a jelene-tek és a hitelesen megrajzolt helyszínek. A szépmagyarsággal fogalmazott rövid és összetettmondatok aránya ideális. A párbeszédek élénkek– sok a párbeszéd, ami az olvasó számára nagyonvonzó – és a szerzô mesterien jellemzi hôseit az-zal, ahogyan megszólalnak.

De miért keríti hatalmába rezignált szomorúságaz olvasót, persze megemelve a mûvész által? Atörténeti háttér – a magyarok számára különösenszörnyû – XX. század. A fôhôs, Lilla 1900. már-cius 15-én látja meg Isten napját – és ez lehetne aszabadság és egy születô új századnak a jelképe –,de élete s a regény 1956. október 25-én, az Ország-ház elôtti vérengzésben ér véget. Lilla és családjaközben átéli az elsô világháborút, a tanácsköztársaság véres terror-ját, a második világháborút és az országon átgázoló szovjet hadse-reg pusztítását, majd az úgynevezett proletárdiktatúra fizikai nyo-morúságát és lelki megalázásait.

Lilla és családja, így írtam, mert bár a mû Lilla története, egybencsaládregény is, hiszen Lillának a társadalom különbözô rétegei feléelágazó kiterjedt családja van. Hétköznapi emberek, de nem semati-kus figurák. Karaktere van (rokonszenves vagy gyarló) a hûséges há-zi mindenesnek, a nagyanyának, az anyának, a férjnek, a nôvérnek ésbátynak, a kisdiákból lett vörös terroristának, majd pártállami rendôr-nek – és valamennyi hôsre kisugárzó karaktere, hatása van az apának.Pedig a predestinációs hitétôl semmi által, még szerettei kedvéértsem eltántorítható református lelkész apa, Bicskei Vargha Ármin aregény nagyobbik részében fizikai valójában jelen sincs, küldetéstu-data az elsô világháború harcterére viszi, ahol nyomtalanul eltûnik.Családregény, mondtam, de úgy is mondhatnánk: ez a könyv a nôk

regénye. A férfiak eltûnnek, meghalnak a háborúkban, szerepük jó-részt annyi, hogy a nôk, akik a súlyos terheket hordják, meggyászol-ják ôket. Igaz, Bandi, Lilla férje, meggyötörve bár, de félig-meddigtúlélô, és a nagytiszteletû úr is apa lesz, apja Lillának és másik kétgyermekének. A szerzô pedig megragadja az alkalmat, hogy kivéte-les ízléssel és visszafogottsággal, de teljes tragikumában ábrázoljonházastársi konfliktusokat. A hajdan gyönyörû Klára, Lilla édesany-

ja és férje, a feddhetetlen Bicskei Vargha Árminmindhalálig szerelmesek egymásba, és kapcsola-tuk mégis feloldhatatlan feszültségekkel terhes,nincsenek igazán szavaik, gesztusaik, amelyek aláthatatlan falat ledöntenék. De amikor elvesztiférjét, abba Klára belehal. Egészen más módonüresedik ki Lilla és Bandi házassága. Ebben a há-zasságban a férj egyáltalán nem feddhetetlen, ésminden, csak nem erôs, a végkifejlet mégis mélyegyüttérzést vált ki az olvasóból.

A szerzô gondosan kerüli, hogy külsôdlegeseszközökkel keltsen hatást, ébresszen érdeklôdést.Nincsenek egzotikus terek, nem tûnnek föl devi-áns szubkultúrák. A regény egyediségét a nagyonerôs couleur locale, a tisztán kálvinista vidéknek,a magyar élet fontos színterének hiteles és szug-gesztív ábrázolása adja.

Esztétikai közhely, hogy az igazán jó irodalmat az jellemzi, hogya mûalkotást létrehozó nagyon is kemény munkát, az alkotói folya-matot, a mesterség fogásait az olvasó nem érzékeli. Elmondhatjukezt Farkas Márta regényérôl is. Csak egy elemet emelek ki: hihetet-lenül gondosan és gazdag szövettel szerkesztett mû. Elsô pillantásraa meseszövés lineáris, hiszen a történelem visszafordíthatatlan, a re-gény szerkezete azonban – jobb szó híján – körkörös. Nincs olyanszereplô például, még az epizodisták között sem, aki ha egyszerszínre lép, ne térne vissza, olykor más szerepben legkésôbb a regényutolsó lapjain. Nincs mégoly esetlegesnek tûnô epizód sem, amelyfunkciótlan lenne. Ilyen például a kis Vata Jancsi dolga a detektívek-kel, akik elôl Lilla elrejti, és amire egy végsôkig feszített pillanatbankatarzist hozó válasz érkezik.

Amikor a regény végleges változatát elolvastam, azzal a tömörmegjegyzéssel tettem le: ez egy jó könyv. Ezt üzenem a potenciálisolvasóknak is. Nem fognak csalódni.

Csak egy életFarkas Márta új könyvérôl

Luther és mások a napkeleti tudósokrólA három király, illetve mágus három kontinenst (Ázsia, Afrika, Európa) képviselve hódolt a gyermek Jézus elôtt. Luther Márton a há-rom király megnevezést elvetette, mivel az nem szerepel a Bibliában. A német reformátor volt az, akinek a fordítása nyomán a protes-tantizmusban ez a kifejezés honosodott meg: „napkeleti bölcsek”. A korai keresztyén egyházatyák tudnak arról, hogy a mágusok perzsapapi kaszt tagjai lehettek. Alexandriai Kelemen (150-215) szigorúan megkülönböztette a tudóst és a mágust, a varázslót. Ez utóbbit lát-noknak, valamiféle titkos tan tudójának nevezte. Ezeknek semmi közük a csillagászokhoz. Jézus kortársa, Alexandriai Philo ezektôl szin-tén megkülönbözteti az igazi mágusokat, akik a tudománynak, nem a varázslásnak szentelték magukat. A napkeleti bölcsek tehát nagyvalószínûséggel perzsa tudósok voltak. A késôbbi legendaképzôdés reális eleme viszont az, hogy személyükben mind a három akkor is-mert kontinens meghódol a Gyermek elôtt, elfogadja uralmát, hatalmát, istenségét. És kincseik legjavával tisztelik meg Ôt. Johannesvon Hildesheim (1310-1375) német karmelita szerzetes 1364-ben megírta Historia trium regum, azaz a Három Király története címûlegendagyûjteményét. Ebben már meseszerûen rajzolja meg alakjukat. Olyannyira, hogy szerinte miután hazatértek hazájukba, késôbbTamás apostol megkeresztelte ôket és püspökök lettek. Hosszú életet éltek, de egymást követve haltak meg: Menyhért 116 évesen, Bal-tazár 112 évesen, Gáspár 109 évesen. (Gyûjtés, fordítás drbl)

Kicsiny Betlehemben megzendült az ének: Dicséret, dicsoség az ég Istenének! (Halleluja)20

MINDÁK KATALIN

Számos hazai és külhoni magyar református gyülekezet életébe –mintegy ablakon át – betekinthetünk honlapjuk és gyülekezeti sajtó-termékeik böngészésével. Amellett, hogy felbecsülhetetlen értéket rej-tenek az így fellelhetô prédikációk, igei tanulmányok, a gyülekezettagjainak bizonyságtételei révén egyéni életek hittapasztalataival isgazdagodhatunk. Ezekbôl szeretnénk idôrôl idôre szemezgetni.

Most a MátészalkaKertvárosi Reformá-tus Gyülekezet hon-lapjáról adjuk közrea felnôttként konfir-málók nevében mon-dott köszöntô beszédet. (Gyülekezeti hírmondójuk is van, ami Re-ménysugár címen jelenik meg. Elérhetô: reformatus.hu)

Tisztelt Gyülekezet!Kedves Testvéreim!A felnôtt konfirmációra felkészítô elsô alkalmon Tiszteletes Úr meg-kérdezte, hogy miért hoztuk azt a döntést, hogy konfirmálni szeret-nénk. Mi, akik ma itt elôttetek fogadalmat tettünk, alapvetôen kétokot említettünk:

• a gyermekünk a tavalyi évben konfirmált és akkor kerültünk kö-zelebb Istenhez, a hithez;

• a másik ok, akik azért szeretnének konfirmálni, mert Isten színeelôtt is házasságot kívánnak kötni, ehhez az életre szóló kötelék-hez Isten áldását kérik.

És ha belegondolunk, mindkettô nagy dolog!Nagy dolog, ha nem a szülô az, aki megmutatja gyermekének a

helyes utat, hanem Isten kiválasztja a gyermeket, és rá bízza egyember, a szülôje örök életét.

Napjainkban nagy dolog már az is, ha két ember házasságot köt,nem csak az együttélést választja, hát még az, ha házasságukra Istenáldását is kérik.

És ma már azt is tudjuk, hogy a döntés, amit hoztunk, nem is a midöntésünk volt! Isten formálja az életünket! Ô hívott minket, jött ve-lünk az utunkon, vezetett bennünket; és vezette a gyermekünket, aházastársunkat, párunkat, akik bátorítottak és kísértek bennünketezen az úton.

És igen, Isten vezetett bennünket ebbe a gyülekezetbe, melynek tag-jai lettünk. Mindannyiunk közös élménye volt, hogy jó érzés isten-tiszteletre jönni. Békességet és nyugalmat kaptunk általa. Egy olyanélô gyülekezetet találtunk, amelynek tagjai valóságos kapcsolatbanállnak Istennel, ahol Jézus Krisztus áll a gyülekezet középpontjában.Ahol az igehirdetésben mindenki talál fogódzót és iránymutatást asaját életére. Az életünkre, amely ma egy fordulóponthoz érkezett.

Hiszem, mindannyiunkhoz szólt az Úr: „Ne félj mert megváltot-talak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43,1)

Kívánom, hogy mindannyian megtaláljuk életünkben azt az utat,azt a szolgálatot, amire Isten elrendelt.

Tallózás gyülekezetek honlapjáról

DR. BÉKEFY LAJOS

Josef Gabriel Rheinberger a liechtensteini kishercegség nagy fiakéntszületett Vaduzban 1839-ben és ismert komponistaként halt megMünchenben 1901-ben. Élete 62 éve alatt orgonistaként és kompo-nistaként vált ismertté. Már nagyon korán, hét évesen megmutattaistenadta, páratlan zenei tehetségét, és a vaduzitemplomnak lett orgonistája. Nyolcévesen kom-ponál, igazi csodagyerek. Hamarosan a münche-ni konzervatóriumba kerül, ahol pár éven belüla zeneszerzés tanára lesz. Tanítványát, majd szö-vegíróját, a költônô Franziska von Hoffnaasstveszi feleségül. Zenei példaképeinek Brahmsot,Schubertet és Bachot tekintette. A müncheniegyetemen késôbb filozófiai doktorátust is szer-zett, el is nevezték „királyi professzornak”. Amusica sacra-ban, a szent ihletésû, vallási tar-talmú zenében teljesedett ki tehetsége. 18 misétkomponált, 4 rekviemet és 4 Stabat Matert. Néhány operát, szimfó-niát, kamaramuzsikát és kórusmûvet is szerzett. Nagy mennyiségbenontotta az orgonamûveket: 2 koncertet, 20 szonátát, 12 orgonamedi-tációt, 36 szólódarabot. Sokáig hallgattak róla, majd a romantikuszene védôbástyájának titulálták utódai. Egy ideje az ádventi heteksorán mind több helyen csendülnek fel lágy és tiszta akkordjai Bachkarácsonyi oratóriuma mellett. „A betlehemi csillag” címet viselômûve 50 perces, a kilencrészes költôi ciklust felesége, Franziska ír-ta. A bibliai karácsonyi történetet lírai szabadsággal alkotta megRheinberger. Az egyes tételek címe: Várakozás; Mária; Beteljesülés;Az angyalok megjelenése; Pásztorok a bölcsônél. A meleg hangvé-

telû, a legmívesebb szerzôi igényeknek is megfelelô zenekari mu-zsika igen érzékletes, kifejezô. A hárfa és a cselló összhangzása jólérzékelteti a bensôséges Mária-ének hangulatát. A csúcspontot a ha-todik tétel jelenti, ez a csillagról/A Csillagról, a különös égi jelrôl, sa különös égi jelzettrôl, Jézusról szól. A hallgatók átélhetik, meg-sejthetik a keleti zene hangulatával felidézett csillagjelenést, még a

homokviharnak és a tevekaravánnak a sajátoshangjai is megszólalnak ebben a részben. Min-denekfelett azonban ott ragyog a csillag,amit/Akit a fuvola kitartó szólója érzékeltet. „Aboldogság hangulatát sugallja az egész kompo-zíció” – írta a mûrôl az erlangeni egyházzenészprofesszor, Konrad Klek. 1892 szentestén mégdolgozott a mûvön a szerzô súlyos beteg felesé-ge mellett. Zongoráján a mester lejátszotta fele-ségének Mária látomását a csillagról. Betegség-ben megfáradt mosollyal Franziska ennyit mon-dott: „Ezt a csillagot hamarosan látni fogom én

is, hamar, hamar!”. Egy hét múlva örökre elment megtalálni a vá-gyott Csillagot. Kilenc év múlva a mester követte feleségét. Halálá-ig nem engedte, hogy mûvét bemutassák. Utána egész Németor-szágban nagy lelkesedés fogadta, ünnepelte a szelíd, tiszta hangzá-sú mestermûvet. Bizonyára bennünk is felébreszti azt a Jézus-csodá-latot Rheinberger muzsikája, amit felesége is érzett a dallamtöredékhallgatásakor.

(A Google keresôbe írjuk be: Josef Rheinberger, Der Stern von Beth-lehem, számos feldolgozásban hallgathatjuk a gyönyörû zenét, igazikarácsonyi hallásélmény!)

Kompozíció a betlehemi csillagról Liechtensteinben

Igazságával mind e világot megítélni fogja (311,6) 21

A Heidelbergi Káté 54. feleletét arról, hogy mit hiszünk az egyete-mes keresztyén Anyaszentegyházról, bizonyára sokan könyv nélkülis el tudjuk mondani: Hiszem, hogy Isten fia a világ kezdetétôlfogva a világ végezetéig az egész emberi nemzetségbôl Szentlelkeés Igéje által magának az igaz hitben megegyezô, örökéletre elvá-lasztott sereget gyûjt, azt oltalmazza és megtartja; és hiszem, hogyennek a seregnek én is élô tagja vagyok és mindörökké az maradok.

Más összefüggésben – bôvebben, és hasonlóképpen gondos bib-liai megalapozással – fogalmazza meg az egyház lényegét TörökIstván Etika címû tankönyvének a 10.1.3. fejezetében. Alábbiakbanidézzük a fejezet teljes szövegét, mert sajnos, református népünkkörében is sok, a Bibliától idegen téves képzet kapcsolódik a azegyházról alkotott ismeretünkhöz.

Az egyház titkának megjelölésére reformátoraink kiváltképpen há-rom bibliai eredetû meghatározást használtak, nevezetesen coetuselectorum, corpus Christi és communio sanctorum.

Voltaképpen mind a három ugyanazt mondja, csak más-másszempont szerint. Ennek megfelelôen az elsô az egyház eredete, amásodik a létfeltétele, a harmadik meg az életrendje és továbbter-jedése szempontjából mond döntô jelentôségû dolgot, úgy, hogycsak a három együtt mondhatja azt, amit mondani kell. Három meg-határozás helyett tehát beszéljünk hármas meghatározásról. Minincs ebben a meghatározásban? A jogi forma, a tisztségek, a pa-lást, a templom, az adózás, szóval éppen azok a jegyek hiányoznakbelôle, amelyeket elôször szoktunk észrevenni az egyházban, ésamelyek a köztudat szerint az egyház elsôdleges ismertetô jegyei.Ezzel természetesen nem akarjuk a felsorolt jegyeket feleslegesnekminôsíteni, vagy éppen helyteleníteni, csupán az elsôdleges mivol-tukat vonjuk kétségbe, s a hármas meghatározás szerint keressük azegyház igazi ismertetô jegyeit. Mi van tehát e meghatározásban?

Coetus electorumA hármas meghatározás szerint az egyház elôször coetus electo-rum, azaz választottak gyülekezete. Ez annyit jelent, hogy az egy-ház szerzôje és létrehívója nem az ember, hanem Isten, aki nemtegnap vagy tegnapelôtt, hanem idôknek elôtte választott magánakgyülekezetet, s ezt a gyülekezetet, a lelki Izráelt a történelem útjánvezette, ôrizte és táplálta. Az egyház eredete tehát nem az emberközösség utáni vágyakozásában, kollektív hajlamában, hanem azIsten örök tanácsvégzésében van (2Tim 1,9 par.). Éppen ezért té-vednénk, ha eredetét valami történeti eseményhez vagy évszámhozkötnôk, legyen az akár a pünkösdi történet, akár a tanítványok vá-lasztása, akár az ószövetségi atyákkal kötött szövetség. „Sohasemvolt úgy – mondja Kálvin –, hogy meg ne lett volna az Úrnak a ma-ga egyháza s nem is lesz egész a világ végezetéig úgy, hogy megne legyen” (Inst. IV 1, 17). Az egyház nem a történetben, hanemaz örökkévalóságban nyerte alapozását, s ez az alapozás a történetikutatás számára hozzáférhetetlen. A történettudomány nem számít-hatja ki az egyház eredetét, hanem csak annak történeti megjelené-se körül tapogatózhat. Az egyház tehát már eredetében alapvetômódon különbözik minden más társas alakulattól, következéskép-pen nem is helyettesíthetô semmi más közösséggel sem. Egyházpedig csak ott van, ahol Isten hívása elhangzik, viszont ahol ezt ahívást meghallják, ott már egyház van, még ha nem is öltött men-ten jogi formát. Ezért valljuk mi is: senki sem idvezülhet az egy-házon kívül, mert azon kívül nincs elhívás, nincs kegyelem ésnincs idvesség.

Corpus ChristiAz egyház másodszor: corpus Christi, azaz Krisztus teste. Ezannyit jelent, hogy az Egyház természetfeletti, csodálatos eredeteellenére sem valami eszmei jelenség, platonikus társulás, hanemszerves valóság, élô test, bár titokzatos (misztikus) test (Kol 1,18,és fôleg az Efézusi levél). Azért Krisztus teste, mert Krisztusbanment végbe már idôknek elôtte a kegyelmi kiválasztás, s a történetfolyamán Ô általa hangzott az isteni hívás, Ô hordozta el bünteté-sünk terhét, Ô váltott meg minket vére árán. Az egyház létfeltéte-le, feje és ura, aki valóban uralkodni is akar az egyház minden élet-nyilvánulásán, akárcsak a fô a testen. De Krisztus nemcsak az egy-ház ura. Az uralmának nincs határa. Éppen az egyháznak nem sza-bad felednie, hogy az URA „felül minden fejedelemségen és hatal-masságon és erôn és uraságon és minden népen” (Ef 1,21 kk); azegyház ura egyben a világnak is ura. De azt sem szabad felednie,hogy Krisztus csak az egyházat tekinti testének, s csak erre érvé-nyes az Írás szava: „szerette és önmagát adta érte” (Ef 5,25).

Egyház tehát csak ott van, ahol Jézus Krisztus van, viszont aholJézus Krisztus van, ott van már az egyház, még ha nem is öltöttmenten jogi formát. Azért valljuk mi is: senki sem idvezülhet azegyházon kívül, mert azon kívül nincs Megváltó és nincs üdvös-ség. „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15,5).

Communio sanctorumAz egyház harmadszor: communio sanctorum, azaz szenteknekegyessége, vagy közössége. Ez annyit jelent, hogy az egyház nem-csak az elhívottak jogi szervezete, pártba, vagy mozgalomba tömö-rülése, hanem közösség. A szentek közössége, amelyben a Szent-lélek munkál, s a Lélek által minden tag Krisztus javainak és aján-dékainak osztályrészese (1Kor 12,3/b). Közösséggé azonban nem-csak az ajándék elfogadása, hanem a velük való élés által válik.Ezek az ajándékok nagyon sokfélék lehetnek – hiszen a mi Urunkvégtelenül gazdag –, de mindenik ajándék a közösség céljait szol-gálja, azt, hogy ki-ki amit nyert, készséggel és örömmel fordítsa atöbbi tag javára és idvességére (Rm 12,4-6, 1Kor 12). Mint a Krisz-tus-test tagja, senki sem lehet magára hagyatott, vagy elzárkózó; agyülekezeti közösség tagja, atyafi és testvér. A közösség a keresz-tyén hit egzisztenciális alakja. Ahol megszentelôdés van, ott kö-zösségi élet támad, s ha már ketten, vagy hárman egybegyûltek azô nevében (Mt 18,20), ott egyház van, még ha nem is ölt mentenjogi formát. Viszont ahol nincs megszentelôdés, nincs egyház.Ezért valljuk mi is: egyházon kívül nincs idvesség. Ez az egyháztitka, s egyben az „extra ecclesiam nulla salus” bibliai igazsága.

Mind a három meghatározás missziói célzatot hordozMég csak egy megjegyzést, hogy a coetus electorum, a corpusChristi és a communio sanctorum hármas egysége nyilvánvalóbblegyen: azok, akik Isten öröktôl fogva való hívó szavát Krisztus-ban a Lélek által meghallották, nemcsak egymásra találnak, ésegymásban ismerik fel a testvért, hanem a hívó szót tovább is ad-ják, maguk is hívogatókká válnak (ez az apostolica successio bib-liai értelme), s terjed velük a testvéri közösség ebben a rideg világ-ban. E hitbeli alap nélkül a testvériség puszta természeti ténye,vagy politikai hangoztatása keveset használ; Káin is testvére voltÁbelnek.

A bevezetôt írta és közre adja:Dr. Viczián Miklós

Reformáció500-ra: Az egyház hármas meghatározása

Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünk meghozója... édes Jézusunk (328,5)22

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ô egyszülött Fiát adta, hogyvalaki hiszen ôbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16).

Tehát Jézus kijelenti, hogy Isten szereti ezt a világot! – Igen, igen, mi ezt már nagyonjól tudjuk, mert így tanultuk. De vajon hisszük-e igazán, meg vagyunk-e gyôzôdve ró-la úgy, hogy másokat is, akik kétségbe vonják, meg tudnánk gyôzni róla?!

Próbálj meg beszélni Isten szeretetérôl azzal az emberrel, akinek szétlôtték a házát.Talán, ha ôszinte lenne, azt mondaná rá: Jó, jó, ez nagyon szép dolog, de én fázom, mertpapírral van beragasztva az ablak! És a szemében az átélt iszonyatnak még most is ottlátható emléke. Karácsonyi öröménekkel vannak tele a templomok. Igen, a templomok,de országszerte a szívekben nem kiált-e hangosabban az a keserû panasz, amivel Jere-miás próféta sírta tele egykor az elpusztított Jeruzsálem romjait?!

(Folytatás a 24. oldalon)

‘56 karácsonyán hangzott el:Isten szereti ezt a világot!

Joó Sándor:

Ne félj, csak higgy!Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60.évfordulójára sikerült – Istennek hála – újra-nyomtatni e kötetet, mely Joó Sándor 1956-57-ben elmondott igehirdetéseit tartalmazza.500 db-ot nyomattam, mely három hét alattelfogyott. Így újra ki kellett adni, hogy le-gyen karácsonyi ajándéknak. Mert úgy gon-dolom: sokan vannak, akiknek e kötet nincs

meg, de érdekli ôket, mirôl is szóltak az ige-hirdetések abban az idôben. Külön érdekes-sége a könyvnek, hogy Joó Sándor Imola le-ánya írt hozzá bevezetést, a történelmi hát-teret személyes élményeibôl rajzolva meg.A Krisztus-központú igehirdetések legvon-zóbb példái vannak elôttünk. Ugyanakkor1956 karácsonyán sok tragédia közt mutatrá Joó Sándor egy nagy nyereségre: „Olyanlett a magyar nép, mint egy nagy család. Neengedjük, hogy újra elvesszen, megszürkül-jön, széthulljon!”

Az eddig megjelent húsz kötetbôl – ha le-het ilyet mondani – csak a „legjobb” – há-rom kiadást megért – „Készülj Istened elé”c. kapható (abból sincs már sok). A régebbi-

ek teljesen elfogytak. Az eddigi húsz kötet-tel kapcsolatban két kérésem lenne:

1. Ha valaki szeretné, hogy mind a húszkötete meglegyen, adja meg a hiányzó kötetcímét. Igyekszem pótolni. De ezt csak akkortehetem, ha a másik kérésem is teljesül:

2. Ha valakinek többletpéldánya van,vagy már nem olvassa, azt visszavásárolom(1000 Ft/db), és odaadom annak, akinek ép-pen az hiányzik. Ez a nyáron Erdélyben lel-készkollegáknál kiválóan mûködött.

Kéréseket és felajánlásokat a 06-20-230-4423-as mobiltelefonszámon várok és foga-dok. Elôre is köszönöm:

Ajtony Arturny. lelkipásztor

Karácsonyi ünnepi könyvajánlóCsathó Kálmán:

A szél fú, ahová akar...Bibliatanulmányozási napló a szabolcsiébredés idejébôl (1947–1953)

A naponként olvasásra szánt, a Reformáció500. évfordulójára megjelentetett kiadvány amásodik világháború utáni szabolcsi ébredésfelbecsülhetetlen értékû kordokumentuma.

Csathó Kálmán kisvárdai segédlelkész,majd Nagyvarsány lelkipásztora teológuskorában szerkeszti az ennek a könyvnek isalapjául szolgáló, a teljes Szentírás egy évalatt történô végigolvasását célzó Bibliaol-vasó vezérfonalat „Napról napra... Eszten-dôrôl esztendôre...” címmel, melyet a Bethá-nia 1944-ben kis füzet formájában meg isjelentet.

Kisvárdai segédlelkészi szolgálata kezde-tétôl, 1947 októberétôl 1953 januárjáig, a„Napról napra... Esztendôrôl esztendôre...”

beosztását követve összesen 23 füzetbe le-jegyzett Bibliatanulmányozási naplót ír.Ezekbôl a füzetekbôl került összeállításra ajelen könyv.

A naponkénti rövid, tömör, lényegre törô,személyes hangvételû elmélkedésekben raj-zolódik ki elôttünk Csathó Kálmán lelkipász-tor lelkisége: Ige elôtti nagy alázata, a gyüle-kezet és a rábízott szolgálat iránti szeretete, azUrától kapott felelôs szolgálat hûséges telje-sítése utáni vágya. Ô is várja: „Szólj, Uram!”Mert az Üzenet forrása maga az élô Isten! Éscsak azt lehet, érdemes, és kell továbbadni,amit mi is úgy kaptunk. Ezekben az áhíta-tokban megláthatjuk Isten szolgájának a ví-vódásait, hit-harcait, a bûn fölött gyôztesKrisztusba való kapaszkodását. Külön érde-kesség, hogy a napi Ó- és Újszövetségi Igé-ket reggeli és esti áhítatokra bontja, úgyazonban, hogy valódi összhang csendül ki ateljes, Istentôl ihletett Szentírásból. Legyen

lelki táplálékunk az Életnek Beszéde! Áldas-sék érte mennyei Gazdánk! Soli Deo Gloria!

Horváth GézaBudapest-pasaréti, korábban

22 éven át nagyvarsányi lelkipásztor

Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed (328,6) 23

Szeptember

21-én felelôs szerkesztônk a nagyváradiPartiumi Egyetemen tartott elôadást lel-késztovábbképzôn „Migrópa, Eurábia– s hol marad a keresztyén Európa?”címmel, és bemutatta lapunkat.

26-án készítette elô elôzô lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

28-án Dr. Békefy Lajos, lapunk felelôsszerkesztôje a pécsi Református Gim-náziumban áhítattal és vitaelôadássalszolgált az iszlám és a keresztyénségviszonyáról. Vitapartnere egy egyipto-mi iszlámkutató tudós volt.

Október

1-jén Telkibányán presbiteri csendesnapottartott Szövetségünk abaúji egyházme-gyei területi szervezete, „Az istenképûember gyülekezetépítô szolgálata”címmel.

Ugyanezen a napon Aradon tartotta ha-gyományos találkozóját az öt, határmenti történelmi református egyház-megye közössége (Csongrád, Békés,Arad, Temesvár, Bánát).

8-án a Bp.-Pestlôrinc Kossuth téri Refor-mátus Egyházközségben tartotta pres-biterképzési alkalmát SzövetségünkBudapest-Déli egyházmegyei területiszervezete. A téma a II. Helvét Hitval-lás XXXVII-XXXVIII. fejezete alap-ján: „Az Istentiszteleti szertartásokról,vallásos szokásokról és a közömbösdolgokról, ill. az egyház javairól” volt.

12-én Tabon Szövetségünk ügyvezetô el-nöke és titkára megbeszélést folytatottNagy Csaba esperes úrral, a somogyiegyházmegyében létrehozandó területiszervezet ügyében.

13-án tartotta ülését Szövetségünk gazda-sági, valamint felügyelô bizottsága,irodánkban.

14-én Budapesten, a Magyarországi Re-formátus Egyház Zsinatának az 1956.évi forradalom és szabadságharc 60.évfordulója alkalmából, az áldozatokés üldözöttek emlékére rendezett em-lékülésen Szövetségünket dr. SzilágyiSándor ügyvezetô elnök, dr. SzékelyIstván GB elnök és Váczi Gábor szö-vetségi titkár képviselte.

15-én társszervezetünk, a Királyhágómel-léki Református Egyházkerület Presbi-teri Szövetsége kisrégiós hegyközipresbiter találkozót tartott a bihari Já-kóhodoson. Az alkalomról lapunk máshelyén beszámolót közlünk.

16-án tartotta északpesti területi szerve-zetünk mátravidéki kisköre a presbiterképzési alkalmát a Fót-Kisalagi Refor-mátus Egyházközségben. Az alkalomtémája a konfirmáció volt.

22-én a kárpátaljai Bulcsún tartotta kihe-lyezett ülését Szövetségünk Elnöksége.

Ugyanezen a napon egyházmegyei pres-biteri konferencia és gyülekezeti csen-desnap volt Békéscsabán „Presbiteriküldetés a reformáció szellemiségében”címmel.

26-án dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô el-nök, dr. Judák Endre presbiterképzésielnök és Váczi Gábor titkár látogatásttett Nagykállón, a nyírségi reformátusegyházmegye nov. 5-ei presbiteri kon-ferenciája elôkészületeirôl.

Ugyanezen a napon látogatás történt aszatmári egyházmegyében, Kocsordonis, Szalay Kont esperes úrnál.

29-én a Pécs-Belvárosi Református Egy-házközségben tartotta presbiterképzésialkalmát Szövetségünk baranyai egy-házmegyei területi szervezete.

30-án Gyúrón reformációi igehirdetésselszolgált felelôs szerkesztônk – KádárFerenc helybeli lelkész és ApostagiZoltán gondnok meghívására.

November

5-én Nagykállóban tartotta presbiteri kon-ferenciáját a Nyírségi Református Egy-házmegye presbiteri közössége, a re-formáció jubileumára való felkészülésjegyében. Szövetségünket az alkalmondr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnök,dr. Szabó Dániel nemzetközi tanácsadóés dr. Judák Endre presbiterképzési el-nök képviselte.

7-8-án Dr. Békefy Lajos felelôs szerkesz-tônk 12 órás szociáletikai elôadássoro-zatot tartott a felvidéki Rév-KomáromSelye János Egyetemének ReformátusTeológiai Karán, és részt vett a BarsiEgyházmegye Nemesócsán tartott lel-készértekezletén. Mindkét helyen

könyvbemutató volt, és beszélt a Pres-biterrôl is.

10-11-én tartotta közgyûlését a Dunamel-léki Református Egyházkerület, Buda-pesten.

11-én volt a Keresztény Civil Szervezetek14. Fóruma a Parlamentben. Szövetsé-günket dr. h.c. Szabó Dániel képviselte.

11-12-én tartotta kibôvített elnökségi ülé-sét Szövetségünk, Budapesten.

12-én tartotta presbiterképzési alkalmátSzövetségünk csongrádi egyházmegyeiterületi szervezete a Szeged-Petôfitele-pi Református Egyházközségben. Azalkalom témája a hetedik és nyolcadikparancsolat, valamint „Az egyház és azállam viszonya a Biblia tükrében” volt.

13-án tartotta presbiterképzési alkalmátSzövetségünk Budapest-Északi egyház-megyei területi szervezete, a Józsefvá-rosi Református Egyházközség temp-lomában, dr. Szilágyi Sándor ügyveze-tô elnök szolgálatával.

14-én készítette elô jelen lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

* * *

A szerkesztôbizottság következô ülésé-nek idôpontja: 2017. január 9. (hétfô).Megjelentetésre szánt írásaikat január 2-ig kérjük megküldeni Szövetségünk bár-mely elérhetôségére.

Váczi Gábor

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alkalom-mal. A szerkesztôbizottság tagjai: Apostagi Zoltán,Dr. Kelemenné Farkas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel,Kövespataki László, Dr. Papp Vilmos , Dr. Ritoók Zsig-mond, Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós. Felelôs szer-kesztô és képszerkesztô: Dr. Békefy Lajos PhD. Fele-lôs kiadó: Dr. Szilágyi Sándor. Tördelés: HeckmannTamás. Szerkesztôség: Magyar Református PresbiteriSzövetség Irodája, 1092 Bp., Ráday u. 28. Tel.: 476-3211. E-mail címünk: szovetseg@presbiter.hu. A lapa fenti címen írásban vagy telefonon is megrendelhe-tô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi 2700 Ft, Euró-pa országaiba 5000 Ft, a tengerentúlra 5700 Ft. Azelôfizetési díj csekken fizethetô: „Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Budapest;személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodájában.Lapunk fenntartását szolgáló adományaikat is köszö-nettel fogadjuk a Kárpát-medence református gyüleke-zetei és presbitériumai nevében! Készítette a Szó-KépNyomdaipari Kft. Felelôs vezetô: a Kft. ügyvezetôigazgatója. Kéziratot nem ôrzünk meg és nem küldünkvissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 450 Ft

KÁLVIN ÓÉVI HÁLAIMÁJAIstenünk, jó Atyánk, ez az év lassan véget ér.Sok mindent tapasztaltunk, megéltünk, némiöröm is adódott utunkon. Mindent hálásanvettünk szent kezedbôl. Adódott fájdalomés szenvedés is, betegség és gyász is a múlónapokban. De nem törtünk össze, el tudtunkmindent viselni. Hálával telt szívünkkelmondjuk: Te vezettél át minket az idôk viha-rain. Hálaadásunk közben sem feledkezünkmeg testvéreinkrôl: azokról, akik éheznek ésfáznak, akik fenyegetések és üldözés közöttélnek, akiknek az életét erôszak veszi körül.Erôsítsd meg ôket, Urunk, nehogy elveszít-sék hitüket, de megôrizhessék bizodalmukatTebenned, és új reménységet kapjanak. En-gedd Urunk, hogy emberséget tapasztalja-nak, s felfedezhessék szereteted jeleit. Dekönyörgünk azokért is, akik a baj és erôszakokozói: fedezzék fel szeretetedet, s így hagy-ják el gaz cselekedeteiket. (ford. drBL)

GENFI ÚJÉVI GONDOLATOK„Azokra az emberekre gondolok ilyenkor,akiket hitük miatt megvádolnak, fenyeget-nek, üldöznek vagy kivégeznek. Napontafellobbannak a máglyák lángnyelvei, s ez ahumanizmus korában. Amint Luther atya isírta: ’Az ôs ellenség most is üldöz még’.Ezért van ezeknek az embereknek szükségüksegítségünkre. Hogy támaszt találjanak ná-lunk és kitartsanak”. (Idézet Wendelin Rihel-hez, strassburgi nyomdászhoz, Kálvin rómailevél-kommentárja kiadójához írt levélbôl –ford. drbl)

A megváltó Úr Jézus elotti hódolástól szép karácsonyt Testvéreinknek!24

(Folytatás a 22. oldalról)Úgy szerette Isten e világot... – De hát

miben látszik ez a szeretet, amikor annyikétségbeesés, szomorúság, hitványság,hazugság, kegyetlenség van ebben a vi-lágban, amikor ez a világ egy olyan új ka-tasztrófa felé sodródik, amit egyetlen ha-landó sem akar, és amit mégis mindnyá-jan a magunk bûnével is siettetünk?!

Nos, Testvérek, ahhoz, hogy Isten sze-retetérôl valami sejtelmünk legyen, elôbbvalami mást kell megértenünk az Igébôl.Mégpedig azt, hogy ezen a világon nin-csen senki, de igazán senki, aki Isten sze-retetére méltó lenne, érdemes lenne, akiarra igényt tarthatna. Isten Igéje félreért-hetetlenül arról beszél, hogy az emberiségIsten haragja és bûnt büntetô ítélete alattvan. Vigyázzunk tehát nagyon, mert akicsak úgy, minden további nélkül magátólértetôdônek tartja azt, hogy Isten=szeretet,az tûzzel játszik, és éppen úgy gúnyolódikIsten haragjával, mint Voltaire, aki csúfon-dárosan ezt mondta egyszer: Isten majdmegbocsátja bûneinket, hiszen Neki ez ahivatása!

Tehát akkor mégsem szereti Isten ezt avilágot? De igen! Azáltal lett nyilvánvaló-vá az Isten szeretete, hogy az Ô egyszü-lött Fiát elküldte erre a világra! Tehát azt,hogy Isten mégis szereti ezt az ítélet alattlévô világot, kizárólag csak abból a tény-bôl vehetjük tudomásul, hogy Jézus Krisz-tus megszületett, hogy Isten emberré lett,hogy önmagát, a maga életét beleadta eb-be a világba.

A karácsonynak éppen az a nagy öröm-üzenete, hogy megjelent az Isten üdvözítôkegyelme minden embernek, mindazok-nak, akiket mi jó, derék, becsületes ke-

resztyén embereknek szoktunk tartani, ésmindazoknak is, akiket mi gonosznak,pogányoknak, istentagadóknak nevezünk.

Semmi mást nem kér, csak azt, hogyhiggy benne!

Tudod, mi a legbiztosabb jele annak,hogy igazán hiszel a Krisztusban? Az,hogy a Krisztusban kapott isteni szeretettovább mozdítja a kezedet, a szívedet, acselekedetedet mások felé.

Az elmúlt két hónap alatt sok vérben ésszenvedésben született meg valami: nem-zeti egységünk tudata és bizonyossága.Olyan lett a magyar nép, mint egy nagycsalád! Ne engedjük, hogy újra elvesszen,megszürküljön, széthulljon a közösség, sôtmélyítsük el egyre jobban! Legyen az ideikarácsony nemzeti egységünk tettekben ismegnyilvánuló bizonyítéka azáltal, hogymindenki a segítô szeretet valamilyen ap-ró, de konkrét jelével örömet okoz egymásik embernek, olyannak, akinek arraszüksége van! Történjék ez a Krisztus ne-vében és Krisztus törvénye szerint, vagyisúgy, hogy ne tudja a jobb kéz, mit cselek-szik a bal! Nem az adomány értéke a lé-nyeg, hanem magyar nemzeti egységünkélô kifejezése, és annak Krisztus szerete-tében való elmélyítése és megszentelése.Karácsonyfa-gyertyák helyett most a ke-resztyén felebaráti szeretet lángjait kellkigyújtani minél több helyen!

Krisztus nevében a szereteteddel örö-met okozol. Néki is ünnep van, néked is!A földön is, a mennyben is! Boldog kará-csonyi ünnep! A szeretet ünnepe!

(Elhangzott 1956 karácsonyán. Részletek.A teljes igehirdetés olvasható a www.joosandor.hugyûjteményben, vagy a Joó S.: Ne félj, csak higgy!

11-14 old.)

‘56 karácsonyán hangzott elPasaréten