KÖNYVBEMUTATÓ AMIKOR ISTEN OLDJA MEG SZENT JÓZSEF … · lett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hó - na alatt a fenyõfával ugyancsak

2018. december Alsóvárosi Harangszó 1

A nagykanizsai Szent József Plébánia lapja XIII. évfolyam 2. szám • 2018. december

„Jézus Krisztus születésének ez a tör-ténete: Anyja, Mária, József jegyese,még mielõtt egybekeltek volna, úgytaláltatott, hogy gyermeket fogant aSzentlélektõl. Férje, József igaz em-ber volt, nem akarta a nyilvánosságelõtt megszégyeníteni, ezért úgy ha-tározott, hogy titokban bocsátja el.Amíg ezen töprengett, megjelentneki álmában az Úr angyala, és ígyszólt hozzá: »József, Dávid fia, nefélj magadhoz venni feleségedet Má-riát, hiszen a benne fogant élet aSzentlélektõl van! Fiút szül, akit Jé-zusnak nevezel el, mert õ szabadítjameg népét bûneitõl.«”

Ezek azért történtek, hogy betelje-sedjék, amit az Úr a próféta szavávalmondott: „Íme, a szûz fogan és fiatszül, Emmánuel lesz a neve.” Ez aztjelenti: Velünk az Isten. József errefölébredt álmából, és úgy tett, ahogyaz Úr angyala parancsolta. Magáhozvette feleségét, de nem ismerte meg,amíg világra nem hozta fiát, akinek aJézus nevet adta.

Nem én, és nem másik ember.A várakozás lelkületének alázata,

bizalmat kér tõlünk. A bizalom nem-

AMIKAMIKAMIKAMIKAMIKOR ISTENOR ISTENOR ISTENOR ISTENOR ISTENOLDJA MEGOLDJA MEGOLDJA MEGOLDJA MEGOLDJA MEG

(Mt 1.18-25)(Mt 1.18-25)(Mt 1.18-25)(Mt 1.18-25)(Mt 1.18-25)

(Folytatás a 2. oldalon.)

K Ö N Y V B E M U TK Ö N Y V B E M U TK Ö N Y V B E M U TK Ö N Y V B E M U TK Ö N Y V B E M U TAAAAAT ÓT ÓT ÓT ÓT Ó

SZENT JÓZSEF KÓRUSSZENT JÓZSEF KÓRUSSZENT JÓZSEF KÓRUSSZENT JÓZSEF KÓRUSSZENT JÓZSEF KÓRUSTemplomunkban utoljára az 1960-as években mûködött saját nagy vegyeskar.Ez év õszén a korábbi kis énekkarokat, éneklõ csoportokat követõen több-szólamú, a kórusirodalom legértékesebb darabjait megjeleníteni kívánó nagyénekkar alakult. Céljuk a liturgia rendszeres szolgálata, templomunk zeneiéletének fejlesztése. Az énekkar vezetõje kántorunk, Domján József, a mû-vek betanításában az õsz folyamán Martonné Németh Mária szolgált.

Nagykanizsa-alsóvárosi ferences templom címmel albumot adott ki a SzentJózsef Plébánia, Nagykanizsa város és a Kaposvári Püspökség támogatásával.A szép kiállítású, gazdag képanyagú kötet Kostyál László templomtörténetiés Bálint Pál fotós-szerkesztõ munkája alapján született meg minden kanizsaipolgár örömére. Méltó karácsonyi ajándékul szolgálhat bárki számára. Aképen az alkotók láthatók a könyv bemutatóján.

Alsóvárosi Harangszó2 2018. december

csak az, hogy Isten hatalmas, hanemaz is, Isten képes megoldani életem,kapcsolataim problémáit.

Csak át kell engednem neki az irá-nyítást, magyarán szólva alázatot ésengedelmességet kell gyakorolnom.Ha ez megtörténik, a várakozás lel-külete, életem adventje tapasztalattáválik, megélem életembe Isten be-avatkozását. Nem csak akkor, ami-kor megállít, nem csak akkor, ha int,akkor is, amikor „Dávid kulcsa” nyit-ni kész (Iz 22,22) ma is.

Csak ne zárja kéz, ne zárja szív, nezárja ajtó!

Megbocsájtásra, békülésre, bocsá-natkérésre legyünk nyitottak! Ígyfogadjuk azt, aki „maga is nyitnikész”!

Tegyük ezt, és áldott lesz az ünnep,mert Õ is velünk lesz, akinek neveEmmánuel.

Csorba Tamás plébános

AMIKAMIKAMIKAMIKAMIKOR I STENOR I STENOR I STENOR I STENOR I STENOLDJA MEGOLDJA MEGOLDJA MEGOLDJA MEGOLDJA MEG

(Folytatás az 1. oldalról.)

Mi, gyerekek, nagyon vártuk az elsõhavat. Karácsonytájt érkeztek megnyugat felõl a szürke fellegek, s letet-ték terhüket a hegyek koszorújaövezte völgyben, de nem olyan váro-sias, hosszú szállingózás módján, ha-nem vastag bunda alá került a táj, afalu. Az iskolának akkor egyszeribevége szakadt, a szünidõ kezdetét nema kalendárium betûi, hanem az elsõhó jelentette. Mi már december elejeóta a reggeli felkelés után azonnal az

ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölvea jégvirágokat, megláthassuk az elsõhavat, szabadságunk kezdetét.

Idén sem kellett csalódnunk. Márnovember végén megjelentek a felle-gek, András-napra már hósipka borí-totta a Kömöge tetejét, s decemberközepén egy éjszaka kétarasznyi hóhullott, beterített mindent, s mesevi-lágot varázsolt a környékre.

Hurrá! — rohantunk vissza az ab-laktól, s sarokba dobva az iskolatás-kát, lázasan kezdtük szõni a szünideiterveket. Kertünk vége a hegyek lá-báig nyúlott, s kukoricacsutkát ci-põnkre kötve vígan siklottunk a ha-von. Csúszkálással, ródlizással telt azidõ, s este, amikor a konyhában egy-begyûlt a család, hallgattuk az öregekszavát, apám, Márton tréfálkozásait,a világ gondját, s körülfogott bennün-ket anyám szeretõ gondoskodása.

Kezdetét vette a sütés-fõzés, a ké-szülõdés. Hamarosan itt a karácsony.

S mikor apánk egy este azt mondta,hogy másnap levágjuk a disznót, tud-tuk, már csak napok vannak hátra, s

KARÁCSONYI TÖRTÉNETKARÁCSONYI TÖRTÉNETKARÁCSONYI TÖRTÉNETKARÁCSONYI TÖRTÉNETKARÁCSONYI TÖRTÉNETSerban András igaz székely ember emlékénekSerban András igaz székely ember emlékénekSerban András igaz székely ember emlékénekSerban András igaz székely ember emlékénekSerban András igaz székely ember emlékének

esténként leszakítva a leveles naptárlapjait, mi, gyerekek, lestük azt azegyre közelebb kerülõ pirosbetûsszámot. Már a szánkózás sem volt azigazi, s amíg a férfiak az udvarbantettek-vettek az állatok körül, mi néz-tük a konyhaasztal köré kuporodvaaz anyám keze alól kikerülõ mézesfigurákat, cukordíszeket, apró meg-lepetéseket.

Titkolózni nemigen lehetett, nem isvolt rá szükség. Õszinte világ volt a mi-

énk, tiszta szándékú, egyszerû szavú.Úgy mondták otthon: karácsony-

kor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hoz-zánk, készülünk, hogy méltónak ta-láljon minket. S az igazi ajándékokezek az esték voltak, amikor a családösszehajolva, gyerekek és szülõk kö-zös izgalmával, tréfálkozással az el-jövendõ nap örömében készülgetett.

Egy este, hogy apám elfújta a lám-pást, Dorka húgom odasúgta anyjának:

— Anya, ugye a Mennyországbanis így telnek az esték?

Anyám igenére már tudtuk, eljönÕ hozzánk, mint tavaly, tavalyelõtt,s amióta csak az eszemet tudom. Az-nap szépet álmodtam, angyalok se-perték a havat a behavazott utcán.

Egy meglepetés azonban mindigvolt. A fa. Ezt mindig apám hozta,de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekeksehogy sem értettük, hogyan kerüloda az asztalra, csak lenyûgözve áll-tuk körül este a gyertyafényben ala-kot öltõ karácsonyfát.

A várt reggelen apám szokás sze-rint fogta a fejszéjét, felvette hótapo-

Saját tetszésre

Aki sem az Istenhez, sem a te-remtményekhez való viszonyábannem keresi saját tetszését, és sem-miben sem cselekszik a saját aka-rata szerint, az nem tévedhet.

(Keresztes Szent János

aranymondásai)

Tanácsot kérünk Istentõl

Javasolja bár minden ember ésminden érv, hogy megtegyünk egydolgot, mégse kezdjünk bele ad-dig, amíg elõbb imádságban nemkértünk tanácsot Istentõl!

(Loyolai Szent Ignác)

Ha elfordul, nem lehet boldog

Az ember lelkét semmi sem tud-ja a Földön kielégíteni. Ha elfor-dult a jó Istentõl, nem lehet bol-dog... Fogjatok ki egy halat a víz-bõl, nem él sokáig! Ilyen az emberIsten nélkül!

(Vianney Szent János

breviáriuma)


só csizmáját, s amikorra mi elõkászá-lódtunk a meleg dunyhák alól, márcsak imbolygó alakját láttuk a hegy-nek tartva a fehér hómezõben.

A fát még az õsszel kinézte. Igaz,kicsit messze kellett mennie fel a he-gyekbe, de ezt az utat minden évbenmegtette, talán neki is le kellett tennia gondokat, kóborolni a csendes, be-havazott tájon. A hó érintetlen volt,nehezen haladt elõre. Itt-ott állat-nyomokat látott. A fagy megder-mesztette a fákat, bokrokat, s tün-dérvirággá varázsolta az erdõt. AKömöge alatt vitt az útja, aztán felegy dombtetõre, majd végig a gerin-cen. Megismerte a helyet. Az õsszelitt kaszáltak egy réten, s már akkorlátott egy kis fenyõfát. Arányos ter-mete, dús ágai, tömött levelei, szür-készöld színe rögtön feltûnt neki, sképzeletében már látta is felöltöz-tetve a szoba sarkában. Ott is volt afa egy kis beszögellésben, évszáza-dos fenyõk oltalmában. Két csapásrakivágta, majd kicsit megpihenve be-lakmározott tarisznyájából, amelyetanyám varrt neki, s elindult vissza-felé. A megindult hóesés betemettea nyomokat, s bizony iparkodnia kel-lett, hogy sötétedésre visszaérjen.Baljós zúgással feltámadt a szél. Hó-na alatt a fenyõfával ugyancsak kü-lönös látvány lehetett.

Ám ismerte a tájat, hiszen itt gyere-keskedett, s a falut is alig hagyta el.S mikor arról beszélt az unszolásunk-ra, hogy volt egyszer Pesten is, teljesbizonyossággal gondoltuk, hogy apánkviláglátott ember. Leért a völgybe, smár erõst szürkült az idõ, amikor el-érte a falu elsõ házait.

A hegyek alatt, a forrásnál — aho-va együtt jártunk a nyáron a többigyerekkel vízért —, kis ház állott.Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nemcsizmában járt, hanem bakancsban— mindenki Bakancsos Pista bácsi-nak szólított.

Rossz érzés fogta el apámat a be-havazott udvar, a setét ablakok lát-tán. Megnyitotta a kertajtót, letá-masztotta a fát a tornácra, és benyi-tott a házba. Pista bácsi az ágybanfeküdt.

— Mi van magával? — kérdé apám,ahogy meggyújtotta a világot.

— Beteg vagyok, Márton — mond-ta az öreg. A kályha hideg volt.

— Mindjárt befûtök. Zsófi majd hol-nap hoz meleg levest meg kóstolót.

Kiment a fészerbe, fát keresett. Decsak a hó alatt talált nyirkos, korhadtfadarabokat, így a feladat remény-telennek látszott. Aztán pillantása azajtónál lévõ fára esett. A tuskóra tet-te a kis fenyõt, nagyot fohászkodvaapróra hasította.

Lassan pattogni kezdett a tûz, s fe-nyõillat töltötte be a kicsi házat. Pistabácsi megkönnyebbedett.

— Akkor holnap — mondta apámbúcsúzóul.

Már nagyon vártuk õt. Nehéz lép-teit hallva izgalom vett rajtunk erõt.Végre mindannyian együtt vagyunkidehaza.

Amikor pillantásunk fehér arcáraesett, csak annyit gondoltunk, milyenhideg lehet, s újra átadtuk magunkata várakozás bódító érzésének.Anyám néhány szót váltott apámmal,majd ünneplõbe öltözve ültünk le akonyhában, s kezdõdött, amit úgyvártunk. Apám ölbe vett bennünket,s szokásunk szerint mesélni kezdettegy idegen országról, egy házaspár-ról, a születendõ kisgyermekrõl, em-berekrõl, hatalmasokról és szegé-nyekrõl. Beszélt a rokonokról, a ba-rátokról, a nélkülözõkrõl, s percekalatt odavarázsolta elénk a falut, amúltat és jövõt, az egész világot. Az-tán énekelni kezdtünk, s amikor a kiscsengõ megszólalt, nagy izgalommalnyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalonegy tányérban ott voltak a mézes éscukrozott díszek, égtek a gyertyák atartókban, de a fa, a fa nem volt sehol.

Könnyes szemmel, kérdõn néztünkapánkra. A sarokban állt, anyával egy-máshoz hajoltak, szemükben megcsil-lant a gyertyák fénye.

Találkoztam az úton vele, elkérte afát, én meg odaadtam neki, hiszennem illik egy kérést tõle megtagadni.

Szavai megnyugtatóan csengtek.Anyám, hogy a csend feszültségét fel-oldja, az ünnepi asztalhoz invitáltbennünket.

— Boldog karácsonyt mindenkinek— mondta, és behozta a gõzölgõ le-vest.

Garay András

Csingilingi, cseng a csengõ,Száll a szánkó, mint a felhõ,Csaknem elszakad a gyeplõ,Csingilingi, cseng a csengõ.Égi szánkót hajt az angyal.És mire az esti hajnalMegjön a szép fenyõ gallyal,Cseng a csengõ, jõ az angyal.Itt a Jézus angyalkája,Égben termett csoda fája,S mindent, mindent aggat rájaA kis Jézus angyalkája.Arany diót, arany csengõt,Ezüst lepkét, ringót rengõt,Amilyen még földön nem nõtt,S csilingelõ arany csengõt.Kérünk Jézus angyalkája,Ahol sok a koldus, árva,Hol jóságod legtöbb várja,Ott pihenj meg legtovábbra.Hozz örömet, békességet,A szíveknek melegséget,Karácsonyi szép meséket,S az Istennek dicsõséget.

Móra László

KARÁCSONYIKARÁCSONYIKARÁCSONYIKARÁCSONYIKARÁCSONYICSENGÕCSENGÕCSENGÕCSENGÕCSENGÕ

Pár éve nem tudtam volna kiállni ahívek elé. Nem is tudom, mi történtvelem, amikor elõször olvastam és ilymódon szolgáltam az Urat. A han-gom remegett, a tenyerem izzadt, deegy gyors fohászt minden olvasásomelõtt elmondok, amíg kiérek az olva-sóállványhoz. Azóta nagyon szívesenolvasom akár a szentleckét, a kö-nyörgéseket vagy az olvasmányt.Mindig mosolyog utána, és hálátadok a Jó Istennek, hogy velem voltabban a pár percben is.

Sólyom Emese

VALLVALLVALLVALLVALLOMÁSOMÁSOMÁSOMÁSOMÁS


„Békességet hagyok rátok, az én bé-kémet hozom nektek” (Jn 14,27) —ígéri Jézus. Az emberiségnek talán alegnagyobb vágya valóban a béke. Akarácsonyt szokás a szeretet és a bé-ke ünnepének nevezni. Ilyenkor ad-vent idején érdemes elgondolkod-nunk azon, hogy is állunk mi a béké-vel. Béke van a lelkünkben is? Én úgygondolom, szinte mindannyiunknakszüksége van megbékélésre. Megkell békélnünk önmagunkkal, a világ-gal és legfõképpen Istennel!

Vajon meg tudunk békélni önma-gunkkal? Van, akinek ez nagyonkönnyen megy, de azt hiszem, többenvagyunk, akiknek ez a legnehezebbfeladat. A belsõ értékek és a külsõértékek között ma nagy az eltolódása külsõségek javára. A média, a rek-lámok, a közösségi oldalak mind arrabiztatnak bennünket, hogy megfelel-jünk a külsõ elvárásoknak, vásárol-junk, költekezzünk, hiszen minden,ami értékes ezen a Földön, megvá-sárolható. Csak akkor vagy értékes,ha szép vagy, erõs és fiatal. Rossz pél-daképeket választunk magunknak,irracionális álmokat kergetünk. Eköz-ben nem vesszük észre belsõ értéke-inket. Ezért inkább próbáljuk megis-merni önmagunkat, értékes tulajdon-ságainkat, de hibáinkat is, és olyancélokat válasszunk, amelyek elérhe-tõk, és amelyek tartós örömöt és bol-dogságot hoznak életünkbe! Az anya-gi javak nem ilyenek.

Mi, emberek soha nem lehetünkbûntelenek. Emiatt sokszor gyötörbennünket lelkiismeret-furdalás, nemtudunk megbocsátani önmagunknak.A hiábavaló önmarcangolás ellen ne-künk, katolikus keresztényeknekgyógyszer a bûnbánat szentsége, agyónás. Ha megbánjuk és meggyón-juk bûneinket, letesszük azokat istenelé, aki ha õszinte a megbánás, meg-bocsát nekünk.

Ha Isten megbocsát, akkor ki va-gyok én, hogy nem bocsátok meg ön-magamnak? Errõl szól Ferenc pápategnapi twitter-üzenete is: „Az em-beri élet értékes, szent és sérthetetlenIsten szemében. Senki se tarthatja ér-

„ B É K E S S É G N E K T E K ! ”„ B É K E S S É G N E K T E K ! ”„ B É K E S S É G N E K T E K ! ”„ B É K E S S É G N E K T E K ! ”„ B É K E S S É G N E K T E K ! ”téktelennek sem mások életét, sem asajátját.”

Csupán önmagunkkal megbékélniazonban nem hoz békét és nyugal-mat. Meg kell békülnünk a többi em-berrel is! Kempis Tamás Krisztus kö-

vetése c. könyvében olvassuk: „Nagyés üdvösséges tisztulása van a szen-vedõ embernek, ha úgy állja a rajtaesett jogtalanságokat, hogy inkább amásik bûnén bánkódik, mintsem amaga sérelmén: ha örömest imádko-zik azokért, akik ellene fordulnak, ésvétküket szívbõl megbocsátja.”

Az oktalan békétlenséggel bünte-tõjogászként nap mint nap találko-

zom. Egy rosszul megválasztott mon-dat, egy kapavágásnyi föld, egy visz-szautasított szerelmi ajánlat embere-ket arra késztet, hogy a másikat elle-hetetlenítse, tönkre tegye, kárt te-gyen benne vagy javaiban. A büntetõtörvénykönyvünk ismeri a tevékenymegbánás fogalmát. Ha a bûnelkö-vetõ beismeri és megbánja tettét (ter-mészetesen csak az enyhébb bûnök-rõl van szó), és hajlandó azt jóvá ten-ni, a sértett pedig ezt elfogadja, ésmegbocsát, akkor a közvetítõi eljáráskeretében egy mediátor segítségévelmódjuk van megbékélni egymással.Ennek az eljárásnak az igazi jelentõ-sége nem az, hogy elkerülhetõ vele abüntetés, hanem éppen az, hogy aszembeálló felek leüljenek, beszélje-nek egymással. A sértett fél megnyu-godjon, megismerje a másik indokait,

és azzal, hogy megbocsát, saját magahozzon döntést a saját ügyében, neegy lélektelen hivatal. Sajnos nagyonkevesen élnek ezzel a lehetõséggel,az emberek nem akarnak megbékél-ni egymással, hajszolják saját vélt,vagy valós igazságukat hosszú éve-kig. Gyötörve ezzel önmagukat és amásikat is. A bosszú bizony éde-sebb.

Úgy gondolom, nagyon igazak Kal-kuttai Teréz anya szavai:

„Gyakran találok sok-sok szívbensok-sok keserûséget, sok-sok nyelvenkiejtett sok-sok csúnya szót, nagy-nagy gõgöt a viselkedésben. Kérjük

szüntelenül a Szentlelket, hogy úgyszerethessük egymást, ahogy Jézusszeretett bennünket!”

De a legfontosabb megbékélni Is-tennel, mert aki békességben van Is-tennel, az békességben van önmagá-val és a világgal is. Sokan azt hiszik,hogy békességben vannak Istennel,de valóban így van ez? Nem félünkidõnként tõle? Nem gondoltuk soha,ha valakit a környezetünkben baj ért,hogy megverte az Isten? Ez nem egyszeretõ, hanem egy büntetõ Isten ké-pe. Nincs olyan bûnünk, amit nemmondtunk el neki? Nem tettünk nekisoha szemrehányást amiatt, hogy bá-nat, szerencsétlenség ért bennünket?Nem tettük fel soha ezt a kérdést,hogy „Miért nem bünteti a gonoszo-kat? Miért nem hallgatja meg könyör-

(Folytatás az 5. oldalon.)


gésemet?” Bizony nem vagyunk min-dig békességben Istennel.

Barátnõm lánya egy éve halt meghirtelen, 46 évesen, három gyerekethagyott maga után. Mit érez ilyenkoregy anya? Nem keményedik meg aszíve Isten iránt? Ez történt Jóbbalis, akitõl mindenét elvette az Úr, töb-bek között 10 gyermekét, bár hite sze-rint mindig feddhetetlenül élt. Ámmégis ezt mondta: „Ha a jót elfo-gadjuk Isten kezébõl, akkor miért nefogadnánk el a rosszat is?”

Majd Elihu figyelmezteti õt a kö-vetkezõképpen: „Az igazságtalanságtávol áll az Istentõl, a Mindenhatónem követ el álnokságot. A tettei sze-rint fizet az embernek, és aszerint bá-nik vele, ahogyan él.”

El kell fogadnunk, hogy Isten tetteinem mérhetõk emberi ésszel! Istennem a földi testünket akarja megmen-teni, hanem a lelkünket. Ezért céljaaz, hogy minél többen megtérjenek.A fiát azért küldte közénk, hogy õ-benne életünk legyen, és ezért küld-te a Szentlelket is, hogy még életünk-ben megtapasztaljuk a megváltás gyü-mölcseit.

Pál apostol azt hirdette: „A Úr kö-zel van. Ne aggódjatok semmi miatt,hanem imádságotokban és könyörgé-setekben terjesszétek kéréseteket azÚr elé, hálaadásotokkal együtt! Ak-kor Isten békéje, amely minden ér-telmet meghalad, megõrzi szíveteketés értelmeteket Jézus Krisztusban.”(Fil 4,5-7)

Legyen hát béke mindannyiunk szí-vében, és ne csak most, decemberben!

Kökényes Julianna

A szentestét minden évben a szá-momra legfontosabb emberekkel, acsaládommal töltöm. Szeretem aminden évben változatlanul ismétlõ-dõ ünnepet. A vidám hangulatú fa-díszítést, a vacsorakészítést, a Menny-

bõl az angyal közös éneklését, az iz-gatott ajándékbontást, az éjféli misét.

A szokásos menetrend két évemegváltozott. Tamás atyához csatla-koztam elektromos zongorámmal aszentestei kórházi beteglátogatásá-hoz. És miért is?

Betegként biztos nehéz kórházbantölteni a karácsonyt. Úgy gondolom,hogy a betegek magányosabbnak, ki-szolgáltatottabbnak érzik magukat azünnepek idején még akkor is, ha hoz-zátartozóik velük töltik a kórházbana szentestét. Hiszem, hogy a zene gyó-gyít, megnyugtat, békességet ad, jó-kedvre derít.

2016. december 24-én 14 órakorizgatottan érkeztem Tamás atyával,édesapámmal és kislányom egykoridadusával, Ilikével a Kanizsai Do-rottya Kórház ápolási osztályára. Aszolgálatot teljesítõ nõvérek készsé-gesen fogadtak és vezettek bennün-ket a kórtermekbe.

A betegek meglepõdve néztek ránk,amikor beléptünk a kórtermekbe.Tamás atya kedvesen tájékoztattaõket jövetelünk céljáról. A betegektöbbsége örömmel vette jelenlétün-ket, és kíváncsian várták, mi is fogkövetkezni. Amíg édesapámmal ösz-szeszereltük a hangszert, Tamás atyaés Ilike beszélgetett a betegekkel,akik szívesen elegyedtek szóba velük.

Minden kórteremben énekeltemegy karácsonyi éneket, melynek kü-lönbözõ fogadtatása volt. Valaki mo-solygott, dúdolt velem, vagy a meg-hatódottságtól csak a szemeit töröl-gette. Tamás atya egy közös imárahívta a betegeket, akik közül senkisem mondott nemet a felkérésre. Hí-võ és nem hívõ együtt imádkozta ve-lünk a Mi Atyánkot. Közös éneklésselzártuk látogatásunkat. A Mennybõl

az angyal és a Dicsõség a mennyben

az Istennek énekektõl csak úgy zeng-tek a kórtermek. A leghangosabban

SZENTESTE A KÓRHÁZBANSZENTESTE A KÓRHÁZBANSZENTESTE A KÓRHÁZBANSZENTESTE A KÓRHÁZBANSZENTESTE A KÓRHÁZBANabban a kórteremben, ahova be seakartak minket engedni.

Lélekben feltöltõdve, boldogan tér-tünk haza megfogadva, hogy a követ-kezõ szenteste délutánját is a kór-házban töltjük.

Egy számomra kedves dal szöve-gével kívánok mindannyiunknak ál-dott, szeretetteljes ünnepet!

L. Nagy Edina

Hólepte mezõk, magányos léptek,az otthon fénye már sejlik hívogatón.Gyermeki mesék, emlékek kélnek,egy régi este, mely tengernyi titkot szólt.

Karácsony éj, itt van megint,egy gyermek fénye belül csendbenmegérint.Legyen minden szív ma szabad,jusson fényre mind, aki rab!Reményt hozzon, mától kezdve,békessége legyen velünk!

Karácsony éj, harangszó száll,távol egy gyermek végre fekhelyre talál.Legyen köztünk egy akarat,legyen ünnep valódi nagy,legyen Jézus úrrá bennünk,Csak így lesz igaz ünnepünk.Nagy ünnepünk!

Ady Endre

AZ ÚRAZ ÚRAZ ÚRAZ ÚRAZ ÚRÉRKEZÉSEÉRKEZÉSEÉRKEZÉSEÉRKEZÉSEÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,Mikor a lelkem roskadozva vittem,Csöndesen és váratlanulÁtölelt az Isten.Nem harsonával,Hanem jött néma, igaz öleléssel,Nem jött szép, tüzes nappalon,De háborús éjjel.És megvakultakHiú szemeim. Meghalt ífjúságom,De, Õt, a fényest, nagyszerût,Mindörökre látom

Uram, hittel fordulok ma hozzád,tudva, hogy Te vagy az élet és a tör-ténelem Ura. Hibáimat és gyengesé-gemet ismerve minden bizalmamatbeléd helyezem, mert Te mindig meg-tartod ígéreteidet. Amint elmélke-dem a hûséggé változó szereteteden,arra vágyom, hogy én is a hûségem-mel fizessem vissza ezt neked. Azértvagyok itt, hogy hallgassak, és így fel-fedezzem az akaratodat a mai na-pomra.

I M Á D S Á GI M Á D S Á GI M Á D S Á GI M Á D S Á GI M Á D S Á G

(Folytatás a 4. oldalról.)


A bûnbánat és a megbocsátás gyer-mekkorban mûködik a legkönnyeb-ben és a legtermészetesebben. Figyel-jük meg, hogy a kisgyermekek sosemharagszanak sokáig, nem emlegetika mások vétkeit, megbántásait nem-hogy évek múlva, de gyakran már na-pok múlva sem! Sõt, a legjellemzõbb,hogy már aznap fátylat borítanak atörténtekre, és békében játszanaktovább. Nem véletlen, hogy Krisztusazt mondta: „Ha nem lesztek olya-nok, mint a gyermekek, nem mentekbe a mennyek országába.” (Mt 18,3).A felnõttek ezzel szemben gyakranképtelenek bocsánatot kérni, illetvemegbocsátani, valamint sokáig emlé-keznek mások bûneire. Szomszédok,munkatársak és olykor még család-tagok is képesek örökre megharagud-ni egymásra, nembeszélõ viszonybanlenni, keresztbe tenni egymásnak,megsértõdni.

Miért van az, hogy az egykor jókapcsolatok felnõttkorban képesekvégérvényesen tönkremenni? Mikor,minek a hatására fertõzõdünk megezzel a „felnõttes hozzáállással”?Akkor, amikor — Ádámhoz ésÉvához hasonlóan — elveszítjük Is-tennel való bensõséges kapcsolatun-kat, Isten iránti feltétlen bizalmun-kat, lelki ártatlanságunkat. Legyünkolyanok, mint a gyermekek; tisztaszívûek, irgalmasok, jámborak! Jó hír— Krisztus evangéliuma —, hogymindez felnõttként is lehetséges. Ne-künk, katolikusoknak ennek legfõbbmódja a bûnbánat és bûnbocsánatszentsége, azaz a gyónás. Isten várbennünket, hogy megbocsáthassonnekünk. Karácsonykor éppen ezt ün-nepeljük; az isteni irgalom megnyilat-kozását, az Isten és az ember közöttiúj szövetség létrejöttét, az Isten Föld-re szállását. Milyen szép lenne idénúgy ünnepelni, hogy mi is akarjukKrisztus eljövetelét a szívünkbe...

A bûnbánat és a bûnbocsánat há-rom síkon zajlik: Isten és ember kö-zött, mely elsõsorban a gyónáson ke-resztül történik, ember és ember kö-zött, mely a kapcsolataink rendezé-sében mutatkozik meg, és nem felejt-

A GYÓNÁS MINT A KIBÉKÜLÉS SZENTSÉGEA GYÓNÁS MINT A KIBÉKÜLÉS SZENTSÉGEA GYÓNÁS MINT A KIBÉKÜLÉS SZENTSÉGEA GYÓNÁS MINT A KIBÉKÜLÉS SZENTSÉGEA GYÓNÁS MINT A KIBÉKÜLÉS SZENTSÉGEkezhetünk meg az önmagunknak valómegbocsátásról sem, mely szinténéletbe vágó lelki egyensúlyunk szem-pontjából. Teljes, õszinte gyónást ak-kor végzünk, ha mindháromra kellõhangsúlyt fordítunk.

A Katolikus Egyház Katekizmusá-ban olvashatjuk: „Amikor a bánat amindennél jobban szeretett Isteniránti szeretetbõl fakad, „tökéletesbánatnak” (a szeretet bánatának) ne-vezzük. Ez a bánat eltörli a bocsá-natos bûnöket; sõt elnyeri a halálosbûnök bocsánatát is, ha együtt jár az-zal a szilárd elhatározással, hogy abûnbánó, mihelyt alkalma nyílik,szentségi gyónáshoz járul. A bûnökmegvallása (vádolása) pusztán em-beri szempontból nézve is megsza-badító, és megkönnyíti a másokkalvaló megbékélést. A gyónásban amegvallás által az ember szembenéza bûnökkel, melyekben vétkesnek bi-zonyult; vállalja a felelõsséget, és ez-által újból megnyílik Isten és az egy-ház közössége felé, hogy lehetõvé vál-jon egy új jövõ.”

Megdöbbentõ, hogy a mai ateistaÉszak-Koreában mind a mai napigbevett szokás, hogy a gyerekek kö-telesek iskolatársaikat különféle vét-kek elkövetésével egy nyilvános cere-mónia keretében vádolni. Aki nemmond elég vádat barátai, osztálytársaiellen, még meg is büntetik. Így ne-velik beléjük az egymás iránti bizal-matlanságot, gyûlölködést. Milyenszép, hogy nálunk, keresztényeknélennek nem így kell lennie. Lehetõsé-günk van arra, hogy az egyház elöl-járója közvetítésével önként megvall-juk bûneinket Isten elõtt, kiengesz-telõdjünk az egyházzal, és helyre-hozzuk szeretetkapcsolatainkat.

Sok ember számára nehézség amásokkal való megbékélés, a régótatönkrement kapcsolatok helyreállí-tása. Nem megy olyan könnyen egy-szer csak odaállni a másik elé, õszin-tén bocsánatot kérni, kiönteni szí-vünket-lelkünket, és egymás válláraborulva újrakezdeni. Ilyenkor érde-mes imával kezdeni a megbékélést,kérni Istent, hogy ûzze ki szívünkbõl

a haragot, a büszkeséget, a sértett-séget! Lehet apró gesztusokkal köze-ledni a másikhoz; a szurkáló meg-jegyzések elhagyása, egy mosoly, egyapró kedvesség, figyelmesség csodák-ra képes. És ne feledjük, a bûnbocsá-nat terén is igaz: „Ami az emberneklehetetlen, az az Istennek lehetsé-ges.” (Lk 18,27)

Fûr Tamás és Anita

Dutka Ákos

KARÁCSONYIKARÁCSONYIKARÁCSONYIKARÁCSONYIKARÁCSONYIBESZÉLGETÉSBESZÉLGETÉSBESZÉLGETÉSBESZÉLGETÉSBESZÉLGETÉS

AZ ÚR JÉZUSSAZ ÚR JÉZUSSAZ ÚR JÉZUSSAZ ÚR JÉZUSSAZ ÚR JÉZUSSALALALALAL1923-BAN1923-BAN1923-BAN1923-BAN1923-BAN

Ha e beteg, bolond világraUram, még egyszer megszületnél,Bár milliónyi templomod van,Kezdhetnél megint Betlehemnél.Szalmajászolnál rangosabb helyUram, tenéked ma se jutna:Soha messzibb a Te országod,„Miatyánkod” bár mindenki tudja.

Ha így jönnél NázáretbõlSápadtan, fázva, december este,Az ügyefogyott szenvedõkhözPárizsba, vagy Budapestre,S leülnél az éhezõk köztS abból, amit valaha mondtálMesélnél új vigasztalásul —Elfognának a tizedik szónál.

Mondjál csak új HegyibeszédetS amit mondtál a gazdagokrólS ha gyûlnének az elhagyottakS szólnál az Írás-forgatókrólS ha megpróbálnád Uram még egyszerAz Embert rávenni Szeretetre —Internálnának, esküszöm rá,Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

Ne legyünk farizeusok

Ne legyünk farizeusok! Ne tar-tóztassuk meg magunkat a jócse-lekedetektõl!

(Pio atya breviáriuma)


B É C SB É C SB É C SB É C SB É C S I K I R Á N D U L Á SI K I R Á N D U L Á SI K I R Á N D U L Á SI K I R Á N D U L Á SI K I R Á N D U L Á S


A béke harmonikus állapot, amelybena félelemnélküliség, a nyugalom és aszeretet van jelen. A lelki béke nyu-galmat, tiszta lelkiismeretet jelent.

Világunkat a mindenhol és mindenélethelyzetben jelenlevõ, emberi kap-csolatainkat, mindennapjainkat sú-lyosan terhelõ feszültségek, a konf-liktusok sokasága jellemzi. Diszhar-mónia és szorongás, félelmek és azerõszak legváltozatosabb formái.Mindennél nagyobb szükség van háta békére.

Hitünk a lelki békét fontos erény-nek, célnak tekinti, amely Isten talánlegdrágább ajándéka. „Békességethagyok rátok, az én békémet adomnektek” ígéri Jézus az utolsó vacso-rán tanítványainak. A béke ajándékátadja nekik egy meghitt és fontos pil-lanatban — akkor, amikor „hitünk

A BÉKÍTÕ SZÜLETÉSE MINT ÜNNEPA BÉKÍTÕ SZÜLETÉSE MINT ÜNNEPA BÉKÍTÕ SZÜLETÉSE MINT ÜNNEPA BÉKÍTÕ SZÜLETÉSE MINT ÜNNEPA BÉKÍTÕ SZÜLETÉSE MINT ÜNNEPlegszentebb titkát” feltárja elõttük —,és ugyanezzel oldja a rejtõzködõ ta-nítványok rettegését feltámadását kö-vetõen: „Béke veletek!”.

A szentáldozás elõtt egymás feléfordulunk, megérintjük egymást, meg-fogjuk egymás, kezét... Béke veled!...és elmosolyodunk. A mai világbankeveset mosolygunk. A lelki békén-ket meglelni megyünk. Szentmisén isekkor mosolyodnak el az emberek,és a gyerekek is ezt szeretik legjob-ban. Ennél az isteni gesztusnál —amelyet testvéreink által tapaszta-lunk kerülünk abba a harmonikus,befogadó állapotba, amelyben aszentáldozással átélhetjük Isten bé-kéjét, a közösség békéjét. Lehet hosz-szas teológiai vitát folytatni arról, holés mikor van helye a szentmisén a bé-keköszöntésnek... Én a mosolygó

hívekkel együtt azt gondolom, nemvéletlenül alakult így a liturgia.

„A béke annak a megváltásnak agyümölcse, amelyet Krisztus hozotta világba halálával és feltámadásá-val.” Nehéz ezt felfogni, és még ne-hezebb átélni ezt a gondolatot. Azembereknek Jézus szenvedésén ke-resztül az erõszak képe, feltámadá-sában a megváltás, megkönnyebbü-lése és eufórikus öröme jelenik meg.Intenzív érzelmek. Nehéz harmóniátés békét társítani hozzá még akkoris, ha hisszük és valljuk, hogy a folya-mat vége az Úr békéje, lelkünk békéje.

Az élet legdrágább emberi ajándé-ka a gyermek, természetes hát, hogya születéséhez könnyebben társítjuka békét, az örömet. Van-e békésebbkép számunkra az alvó csecsemõnél?

A megváltó születése liturgikusan,az emberi természet szerint és önma-gában is békés és boldog pillanat. Ka-rácsonykor az isteni csoda embericsodán keresztül jelenik meg, embericsodává szelídül.

Koncentrált pillanat, a békesség Uraegyszülött Fia, a Békítõ — aki majda békét, a szeretetet és a megváltásthirdeti — megjelenik közöttünk. Jel-képes pillanat! Olyan, amit hívõ ésnem hívõ ember egyaránt befogad.

A béke vágya elfojthatatlanul jelenvan mindenki szívében. Ennek foly-tán rohanó, forrongó, erõszakos vi-lágunkban öntudatlanul is megnö-vekszik és felértékelõdik a karácsonyjelentõsége.

Megjelenik hangulatainkban, kap-csolatainkban, jókívánságainkban, ahétköznapi élet minden területén. A„Béke és szeretet ünnepe”, „Békés,boldog karácsonyt!”. Képeslapok,reklámok, ajándékok tömkelege. Ma-terializálódik, anyagiasul!

Ezért azt kérem tõletek: vigyáz-zunk rá! Fogjuk fel, értsük meg!Érezzük és éljük át a jelentését és ajelentõségét!

Maga a békesség Ura adjon nektekmindig, minden körülmények közöttbékességet Az Úr legyen mindnyája-tokkal... Karácsonykor is!

Dr. Balogh Attila

ADADADADADVENTI FOGLVENTI FOGLVENTI FOGLVENTI FOGLVENTI FOGLALKALKALKALKALKOZÁSOZÁSOZÁSOZÁSOZÁS


ZARÁNDOKLZARÁNDOKLZARÁNDOKLZARÁNDOKLZARÁNDOKL AAAAATTTTT MEDJUGORJMEDJUGORJMEDJUGORJMEDJUGORJMEDJUGORJÉÉÉÉÉBBBBBAAAAA

Templomunk híveibõl csoportok kelnek zarándokútraMedjugorjéba évenkénti rendszerességgel. Az út lelkivezetõje Csorba Tamás atya, a kirándulás szervezõjeLábodi István testvérünk.

1981. június 24. óta megjelenik ott a Szûzanya, és üze-neteket ad át, amelyek a béke, a hit, a megtérés, az ima,

a böjt és a bûnbánat témáit taglalják. Csaknem egymilliózarándok látogatta meg a 4300 lakosú kisvárost Bosznia-Hercegovinában. Fõ temploma a Szent Jakab-templom,ahol rendszeres eucharisztikus imaórákat tartanak, éslelki programot adnak a hívõknek, ahogyan a mi tár-sainknak is.


A Bibliában a „megbocsátás” görögeredetû szó, azt jelenti, hogy valakielenged valamit. Jézus ezt mondta:„Bocsásd meg nekünk bûneinket,mert mi is megbocsátunk mindenki-nek, aki ellenünk vétkezik”! Amikormegbocsátunk valakinek, többé nemneheztelünk rá, és nem akarunk elég-tételt venni az elszenvedett sérele-mért, veszteségért. A Biblia azt tanít-ja, hogy „az igazi megbocsátás az ön-zetlen szereteten alapul, mivel a sze-retet nem tartja számon a sérelmet”.(1Kor 13:4,5)

A megbocsátáskor szembenézünka negatív érzésekkel, érzelmekkel,fájdalommal. Átbeszélni, megbe-szélni, feldolgozni kell a veszteséget,a traumát! Büntetés által nem tudunkegy másik embert eljuttatni oda, hogyõ bocsánatot kérjen tõlünk. A meg-bocsátásnak nem elõfeltétele a bo-csánatkérés.

A kibéküléshez két ember kell, megkell különböztetnünk a megbocsátásta kibéküléstõl! Ha kibékülök a másik-kal, az nem jelent felejtést, hanemazt, ha eszembe jut a sérelem, az semmérgezi a kettõnk kapcsolatát. Az islehet, hogy a másik nem is érzi bûn-nek azt, amit ellenem elkövetett. Füg-getlenül attól, hogy kér-e a másik bo-csánatot vagy nem, a független, sza-bad ember képes és kész megbocsá-tani ezt is, és soha többé nem emle-geti. Kibéküléskor elengedjük az„adósságot” és megbocsátunk.

„Aki azt kérdezi tõled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel állhozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltvamondani, csak halkan. Ehhez talánmár három lépés távolság is túl sok.”(Ancsel Éva)

Kölcsönös megbocsátás egy házas-ságban vagy párkapcsolatban meg-erõsíti két emberkapcsolatát, és ki-béküléshez vezet. A kibéküléshezvezéreljen bennünket Walter Tro-bisch gondolata is: „Nem azon vana hangsúly, hogy ne veszekedjetek,hanem azon, hogy tudjatok kibé-külni”!

A KIBÉKÜLÉS ÉS A MEGBOCSÁTÁSA KIBÉKÜLÉS ÉS A MEGBOCSÁTÁSA KIBÉKÜLÉS ÉS A MEGBOCSÁTÁSA KIBÉKÜLÉS ÉS A MEGBOCSÁTÁSA KIBÉKÜLÉS ÉS A MEGBOCSÁTÁSA MI JAA MI JAA MI JAA MI JAA MI JAVUNKRVUNKRVUNKRVUNKRVUNKRA VÁLIKA VÁLIKA VÁLIKA VÁLIKA VÁLIK

Igazán megbocsátani talán az egyiklegnehezebb lelki feladatunk, pedigtudnunk kell, hogy minden haragot,sérelmet, megbántottságot, keserûsé-get, netán bosszúvágyat, amit hordo-zunk magunkban, valójában magunkellen fordítjuk! Önmagunknak ár-tunk, nem a másiknak, önmagunkatbetegítjük meg.

Az életútunk három nagy szakasz-ból áll: a múltból, a jelenbõl és a jö-võbõl.

Tudnunk kell, hogy a múlt irreális,mert már nincs, a jövõ irreális, mertmég nincs, egyedül a jelen reális, ajelenen belül pedig az „itt és most”pillanata, amit élünk! Ez a pillanategészséges esetben magába foglaljaa lezárt és megbocsájtott múltat is,és már benne foglaltatik a jövõ ígére-te, hisz azokra az érzésekre és gon-dolatokra épül, amit a jelen pillana-tában megélünk.

A hívõ embernek kapaszkodót ada Biblia, mert parancsba adja: „Bo-csássatok meg egymásnak úgy, aho-gyan Isten is megbocsátott nektekKrisztus Jézusban”!

Ebben a tudatban lehet megbocsá-tani egymásnak úgy, hogy mindenkeserûséget, kellemetlenséget, min-den kórt szívbõl tudjunk elengedni.Ez nem felejtést vagy meg nem tör-téntté tevést jelent a lelkünkben, ha-nem belsõ békét, a bennünket pusz-tító érzések elengedését.

A harag és a tehetetlen düh meg-mérgezi az életünket. Kapcsolatain-kat megrontja, hiszen megterheli azidegrendszerünket, és növeli a fe-szültségünket. Ha valaki nem tud,vagy nem akar megbocsátani, abbabele is lehet betegedni.

Ha megbocsátok annak, aki fájdal-mat, sértést, súlyos bánatot okozottnekem, akkor belül felszabadulok,megkönnyebbülök és a hitben is meg-újulok.

A megbocsátás azt jelenti, hogy azember feladja, elengedi a megtorlásigényét, és nem vezérli a tehetetlendühe.

A Biblia tanítása szerint a megbo-csátás a hívõ ember számára hitbõlvaló engedelmesség. Lelki iránytûszámunkra, ha tudjuk, hogy a Bibliaszerint a megbocsátás négy dologbóláll: „Azt jelenti, hogy emlékszel, hogyneked mennyi minden megbocsáta-tott. Ha megbocsátasz, elengeded azta jogodat, hogy elégtételt szerezz ma-gadnak. Azt jelenti, hogy jóval felelsza gonoszra. Azt jelenti, hogy addigfolytatod ezt a szeretetet, amíg szük-séges, amíg a fájdalom elmúlik, ésmegszûnik a bosszúvágy.”

Jézus tanítványa, Péter megkérdez-te: „Uram, hányszor kell megbocsás-sak valakinek, aki vétkezik ellenem?Még hétszer is? Nem, nem hétszer— válaszolt Jézus, hanem hetvenhét-szer is”. (Mt 18,21-22)

Az életútunk nem egy lineárisegyenes, az maga a hullámzó és meg-nyugvó tenger. A harag és a keserû-ség vihart teremt és lehúzza, megbe-tegíti a lelkünket, nem teszi lehetõvé,hogy emelkedetten gondolkodjunk,és helyesen ítéljünk. Az egész éle-

(Folytatás a 11. oldalon.)


tünk egyik fontos iránytûje kell, hogylegyen az alábbi gondolat: „Ne ítélj,hogy ne ítéltess!” Aki haragot, kese-rûséget, sérelmeket táplál a lelkében,az önmaga rabja. Beszûkült érzelmiés lelkiállapotban, csõlátóként, kény-szergondolatok és indulatok rabsá-gában él. A megbocsátás érzés vi-szont felszabadít, szabaddá tesz ben-nünket. Kinyitja a nyomasztó lelkirabságunk kapuit, hogy lelkileg sza-bad emberként felülemelkedjünk ahelyzeteken, melyekben fokonként

A kórus tagjai hetente egy alkalommal vesznek részt pró-bákon. Itt vagy új kórusmûveket, dalokat tanulnak, gya-korolnak, vagy felkészülnek a következõ templomi sze-replésükre. Többek közt Kodály, Händel, Eszterházy Pál,Pellegrini, Werner, Palestrina stb. kórusmûveket adtakelõ. Szereplésük ideje minden hónap elsõ vasárnapjánvan, a 10 órás szentmisében. Szeptember óta a felkészü-lést segítõ elektromos orgonával is rendelkeznek, vala-

A A A A A SZENT JÓZSEF KÓRUS ÉLETÉBÕLSZENT JÓZSEF KÓRUS ÉLETÉBÕLSZENT JÓZSEF KÓRUS ÉLETÉBÕLSZENT JÓZSEF KÓRUS ÉLETÉBÕLSZENT JÓZSEF KÓRUS ÉLETÉBÕLmint az egységes megjelenést szolgáló öltözeti kiegészí-tõvel. Jeles egyházi alkalmakkor szolgáltak és szolgálnaka szentmise liturgiájában, pl. Krisztus király ünnepén,advent elsõ vasárnapján, karácsonykor. A négy szólamúénekkar vezetõje folyamatosan gyarapítani kívánja a tag-ságot. Különösen szoprán és tenor hangfekvésû éneke-seket várnak.

Mónai Zsuzsa

követik egymást az érzéseink, föléemelkedve az értelmünk és legfelülmegkoronázva õket a hitünk. Csakaz válik igazán szabaddá, aki meg-bocsátott. Ez gyõzelem önmagunkfelett, pontosabban Jézus gyõzelmebennünk.

„Ne ítéljetek és nem ítéltettek. Nekárhoztassatok, és nem lesz kárhoz-tatásotok. Bocsássatok meg, és nek-tek is megbocsáttatik!” (Lk 6,37)

Dr. Kaszás Gizella

klinikai szakpszichológus,

pszichoterapeuta

(Folytatás a 10. oldalról.) VAN KIÚTVAN KIÚTVAN KIÚTVAN KIÚTVAN KIÚT,,,,,VVVVVAN VÁLAN VÁLAN VÁLAN VÁLAN VÁLASZASZASZASZASZ

Van kiút, van válasz recsegõ-ropogóvilágunk kérdéseire. Jézus, ha ma kö-zénk jönne, ugyanazt tenné, mint két-ezer évvel ezelõtt: szépen megélné acsendes, egyszerû názáreti életét sze-retteivel. Dolgozna, alkotna mint ácsvagy földmûves vagy tanár vagy or-vos: becsületesen, szorgalmasan, otta szép szülõföldjén, ahol született.

(Böjte Csaba gondolatai)


Délután van, hazafelé indulok. Azontûnõdöm, vajon otthon visszakap-csolták-e már a gázt. Be tudom-e fû-teni lakásunkat, sikerül-e megfõz-nöm a vacsorát a családnak. A térenmegállok egy pillanatra, mert a padonülõ pár ember között észreveszek egyismerõs arcot. Figyelni kezdem. Meg-öregedett mióta nem láttam, és bete-

gesnek tûnik. Az élete nem úgy ala-kulhatott, ahogyan tervezte. Arra gon-doltam, beszélnem kell vele. Egykoregyütt gyerekeskedtünk. Ugyan nemtartozott a legjobb barátok közé. Ne-kem mindenem megvolt, neki nem.Ám nem vette el a kedvét soha a sze-génység. Az édesanyja és sok testvéremind hittek abban, hogy az Isten sze-retettel néz rájuk. Én akkor még na-gyon nem. Ki is volt a szegényebb?

Aztán elmondja, hogy a negyvenesévei elején jár, de annyi minden tör-tént vele, mint mással egy egész életalatt sem. Dolgozott. Nehéz munka,szabadtéren. Esõben, hóban, sokkonfliktussal. Jó ideje nem talál sem-mit. Az édesanyjával élt ekkor még.Aztán találkozott egy sokkal idõsebbférfival, akitõl egy kisfiút szült, akitaz anyukája nevelt fel. Õ viszont sohanem megy haza, nem akar keményendolgozó édesanyja nyakán élni. Haj-léktalan. Éjjel a szállón húzza megmagát, nappal céltalanul bolyong avárosban, de véletlenül sem arra, ahola rokonokkal találkozhatna — mond-ja — közben lesüti a szemét.

Kérdezi, mivel foglalkozom most.Tudom, mosolyt fog fakasztani azarcára a válaszom: hitoktatok. Kike-rekedik a szeme, és rögtön magya-rázkodni kezd. Félre ne értsem, õnem okolja az Istent semmiért. Nemokol õ senkit. Templomba ugyan nem

CSCSCSCSCS AK ÜL A PAK ÜL A PAK ÜL A PAK ÜL A PAK ÜL A PADONADONADONADONADONjár, de tudja, hogy járhatott volnamár rég õ is úgy, ahogy a lánytestvé-rei. Ha Isten megengedi neki, akkora szállón szerzett barátaival még so-káig szeretne együtt lenni. Nem pa-naszkodik. Segítenek egymásnakmindenben. Elmennek az orvoshozreceptekért a társaiknak, bevásárol-nak. Megosztanak mindent. Perszeazért nem olyan, mint amirõl kis-lányként álmodott, de ha el tudja tom-pítani a lelkiismeretét, akkor egészenelviselhetõ. Megbékélt a helyzetével.

TEMPLTEMPLTEMPLTEMPLTEMPLOMUNKOMUNKOMUNKOMUNKOMUNKGITÁROS KÖZÖSSÉGEGITÁROS KÖZÖSSÉGEGITÁROS KÖZÖSSÉGEGITÁROS KÖZÖSSÉGEGITÁROS KÖZÖSSÉGE

A közösséget a gitáros Horváth Zsuzska alapította már vagy egy évtizedeegykori Magvetõs társaival. Azóta részesei templomunk zenei életének.Hangzatos nevet nem vettek fel, azonban az alapító tevékenységüket KisSzent Teréz oltalmába ajánlotta. Folyamatosan tanulják a zömmel ifjak általkedvelt újszerû dicsõítõ egyházi dalokat, és bemutatják a szentmiséken. Ahívek is szívesen énekelnek velük együtt e-stílust követve. Munkájukbanjelentõs, kedvezõ változást jelentett L. Nagy Edina énekléssel kísért hang-szeres (elektromos orgona) játéka, amellyel még élményszerûbbé vált elõadá-suk. Tamás atya kérésére kéthetente szolgálnak a vasárnap esti szentmiséken.A csoportnak régóta tagjai Göndics János és Jánosné, leányuk Ágnes, FürTamás és felesége, Anita, Balogh András és felesége Bea, és Bognár Ilona,valamint a fiatalok, Csonka Laura és Izabella és Dömötör Zsóka. A kórusoszlopos tagjaként a szereplések hangosítási feladatait Lakatos József végzinagy odaadással.

Aztán indulni készül. Nem fogad elsemmit, de azt kéri, hogy imádkoz-zak érte, hátha az Isten engem jobbanmeghallgat. Még utána szólok, hogyszerintem õt is legalább annyira hall-ja. Aztán csatlakozik a társaihoz, el-indulnak lassan „haza”.

Én pedig már nem azon tûnõdöm,hogy lesz-e meleg odahaza, hanem,hogy az õ helyében én mennyit pa-naszkodtam volna! Otthon befûtök,megfõzöm a vacsorát, majd csende-sen leülve elõveszem a rózsafüzért.Közbejárni érte, és hálát adni maga-mért.

Víghné Kelemen Mária

M. Zs.


Hogyan is telik a karácsony, amikorpárszáz kilométer választ el a szeret-teinktõl az év egyik legszebb és leg-fontosabb ünnepén? A külföldi mun-kavállalásnak számos elõnye és hát-ránya van. Más itt az ünnepvárás ésa karácsony. Bár otthon is lejárjuk alábunkat megfelelõ ajándékokért, ke-resgéljük a jobbnál jobb ételrecepte-ket és a piacon harc megy a legszebbés legzöldebb fenyõfáért. Hiába fo-gadjuk meg minden ünnep után, hogyjövõre másként lesz. Az Úr születé-sének titkát, valamint szeretteinkhezvaló nagyobb odafordulást helyezzükelõtérbe.

Az enyém másként alakult. Az ideikarácsonyom a második, amit a csa-ládom és a párom nélkül töltök el.Bár édesanyám velem volt tavaly, ésez nagy kincset jelentett. Mégis azoka dolgok hiányoztak a legjobban azéletembõl, amik nem voltak velem ésmellettem. Ausztriában egy szállodá-ban dolgozom heti 6 napot, napi 8órát. A karácsonyi idõszak csakúgy,mint otthon, a mi szállodánkban ismozgalmas. Sürgés-forgás, minden-nek tökéletesnek, a vendégek igénye-inek megfelelõnek kell lenni! Már tu-dom, mióta nem vagyok részese, mi-lyen nagy ajándék otthon a bejglisü-tés vagy a családdal együtt díszítettfenyõfa.

Ahogy telnek az évek, a megszo-kott családot jelentõ személyeket idõ-vel pótolja az az ember, akit a szívünkválaszt. Én nehezen éltem meg, hogynem tudtam és most sem tudok együttünnepelni a párommal. Jó lett volna,ha együtt, egymás kezét fogva sétá-lunk el az ünnepi szentmisére, láto-gatjuk meg egymás családját, fo-gyasztjuk el a gondosan a sok szere-tettel elkészített karácsonyi menüt.Ehelyett egy telefonbeszélgetés, egyszép muzsika jut nekünk, ami meg-melengeti a szívünket.

A szentestét kollegáinkkal egy kel-lemes vacsora mellett töltöttük. Né-hány óra beszélgetés és koccintásután én még szükségét éreztem, hogyaz éjféli szentmisén is részt vegyek.Ha idõm engedi, eljárok a szentmi-

T Á VT Á VT Á VT Á VT Á V O L R Ó L S Z E R E T N IO L R Ó L S Z E R E T N IO L R Ó L S Z E R E T N IO L R Ó L S Z E R E T N IO L R Ó L S Z E R E T N Isékre, néha rózsafüzért imádkozok.Sokszor a templomban tudok lelas-sulni, megbékélni. Megbékélni. Eznagyon fontos. Megbékélni az adotthelyzetünkkel, a körülöttünk történ-tekkel, azzal, hogy a tiroli karácsonysokkal szerényebb szíveket követel.Szerénységet és alázatot, nincs itt abiztos pontot jelentõ család, szere-lem, csak a szíveinkben.

Azon gondolkodom, melyik köny-nyebb, közelrõl vagy távolról szeret-ni? Sokunknak nem sikerül mindigaz önzetlen és tiszta szeretetet gya-korolni embertársainkkal. Akkorkönnyebb talán, amikor ott vagyunkegymás mellett, van lehetõségünk ki-mutatni, ha kell kimondani, hogy fon-tos vagy nekem, bízhatsz bennem,szeretlek. Ne várjunk, míg fenyõillatlengi be a nappalit. Ne várjunk velea szeretet ünnepéig, elvégre nem idõ-szakos a szeretet. Valaki egyszer aztmondta nekem, hogy ebben az idõ-szakban nem arra fog emlékezni,hogy milyen jó ételeket evett, italokativott és hogy milyen drága ajándékvolt a fa alatt becsomagolva a számá-ra, hanem a kellemes és megnyugtató

érzésre, amit egymásban és magunk-ban tudunk kelteni. Milyen igazavolt! Ne csak decemberben tudjunkhálásak lenni a szüleinkért, a gyer-mekeinkért, egy támogató barátértvagy a társunkért!

Szép az ausztriai karácsony, sze-met gyönyörködtetõ kilátás, vásáro-kon kínált forralt bor, dizájnosan fel-öltöztetett karácsonyfa, és a nagynyüzsgésben a mindennapos munka.Erõs a hiányérzet, amit már nem sok-szor szeretnék átélni! Önök, e sorokolvasói kedvezõbb helyzetben van-nak, hiszen amikor olvassák ezeketa sorokat, szeretteik körében tölthe-tik a legmeghittebb ünnepet. Gyónjákmeg bûneiket, hogy tiszta szívvel vár-ják Jézus megszületését, hallgassákTamás atya igaz, szívbõl jövõ szavait,legyenek békével a padban mellettükülõvel! Ha tehetik, nyújtsanak kezeta rászorulóknak, éljenek elõítéleteknélkül szeretetben és békében!

Kívánok Önöknek egy meghitt,áldott, békés karácsonyt Ausztriá-ból!

Gábor Veronika

Serfaus, Ausztria

A zúzmarás réten innen, az üveghe-gyen túl, ott, ahol a hegyoldalak puhahótakaró alatt dédelgetik az apró er-dõlakókat, szokatlan sürgés-forgásverte fel a délutáni csendet. Cserreg-ve röpködtek a madarak, futkároztakaz õzek, a szavasok, még a róka iselõbújt jó meleg odujából.

— Mi történt? Mi ez a nagy felfor-dulás? — kérdezte borz anyó, álmo-san dörzsölgetve a szemét.

— Karácsony lesz hamarosan, s et-tõl bolydult fel az erdõ népe — vála-szolta Fürge, a mókus, kidugva fejéta fa odvából.

— Karácsony, karácsony! Az azemberek ünnepe, mi közünk van ne-künk ahhoz? — morogta mérgesen

Orgoványi Anikó

Ü N N E PÜ N N E PÜ N N E PÜ N N E PÜ N N E P

Muff, a vadmacska kandúr, miköz-ben megélesítette karmait a fa tör-zsén.

— Nagyon is sok közünk van hoz-zá! — kiáltották többen is. — Nemhallottál még arról, hogy a kis Jézusegy istállónak a jászoljában született,ahol állatok vették körül, és melen-gették õt a leheletükkel, hogy meg nefázzon?

— Bizony, voltak ott szamarak, lo-vak, tehenek, birkák és kisbárányok is.

— Meg kecskék is! — vágta közbeMekk, a hegyi zerge.

— Na, de kik vitték az örömhírtmesszi vidékekre? Persze, hogy amadarak! — csipogta büszkén egy kisveréb.

— Úgy bizony! Ezért az emberekilyenkor ránk is gondolnak, és madár-karácsonyt rendeznek nekünk. Meg-töltik eleséggel a madáretetõket, ésolajos magvakkal gyúrt pogácsákataggatnak a fákra.


Rózsafüzér imádság aRózsafüzér imádság aRózsafüzér imádság aRózsafüzér imádság aRózsafüzér imádság azzzzz alsóalsóalsóalsóalsóvárosérvárosérvárosérvárosérvárosérttttt

A Nagykanizsa-alsóvárosi ferences templom c. könyv bemutatójaA Nagykanizsa-alsóvárosi ferences templom c. könyv bemutatójaA Nagykanizsa-alsóvárosi ferences templom c. könyv bemutatójaA Nagykanizsa-alsóvárosi ferences templom c. könyv bemutatójaA Nagykanizsa-alsóvárosi ferences templom c. könyv bemutatója


Október 27-én kirándulni indult azsoltárénekesek és a ministránsok kiscsapata. Úti célunk ezúttal a Balatonvolt. Elõször Fonyódra vitt minket avonat. Kicsit még bágyadt volt a tár-saság a viszonylag korai indulás mi-att. A jó poénok és fényképek nemmaradtak el az odaúton sem. Miutánmegérkeztünk elsõ állomásunkra,felbaktattunk a fonyódi kilátóhoz, ki-hívást keresve természetesen a hosz-szabb és meredekebb útvonalon men-tünk.

Fáradtságos túránk azonban meg-hozta gyümölcsét: zseniális kilátástárult elénk a kilátó tetejérõl. Miutánmindenki pár képet lõtt a tájról és

Megjött a hideg, az elsõ fagy. Jó aszobában lenni… este van, az ifik lent,elért a megfázás, aludtam délután egyjót, most jó így este, lenni. Már vá-rom a beígért havat. Hallgatom Siondalait, mert errõl szól a hétvégi evan-gélium... visszatér az Úr! Gyûjtés vana szegényeknek ezen a hétvégén...Nem szeretünk kimozdulni. Legfõ-képp önmagunkból nem. Tetszetõsés kényelmes a megszokottság. Biz-tosságot is ad. Legyen az gondolat,életvitel, járt út.

Jó látni egy hajléktalant, egy részegembert meg cigányt is. Zsidót is. Leg-inkább azért, mert vagy kimozdulásrakésztet, vagy még inkább befelé moz-dulásra. Ha befelé mozdulok, az be-zár: határt, hajléktalant is. Termé-szetesen saját magamat is. Zárt gon-dolat, eszme, lét. De kinél a kulcs?Ami kint van, az zár be, észre sem ve-szem... belül maradok, és más irányít.

Nézem saját magunkat így adventelején. Katolikus, templomba járó,hívõ létemet és papságomat is.

Bezárultam, megkeményedtem?Határossá, zárttá lettem? Mi fér beleés mi nem? Ki fér bele és ki nem? Ahasonló, simuló, a gondot nem okozó,a változást nem noszogató? Bezárttá let-

A mai fiatalok körében nem túl nép-szerû a vallás. A Szent József-temp-lom és plébániája jó példa arra,hogylehet egy jó, hívõ diákcsapatot létre-hozni. Sok programot szervezünk,hogy minél több fiatal körében ter-jesszük a hitet és megmutassuk, eb-ben is jól lehet magunkat érezni. 2018nyarán sikerült egy jó kis csapatotösszehozni és elmenni Medjugorjéba,ahol részt vettünk a Mladifesten. Ren-geteg lelki és más örömökkel gazda-godtunk. Idén sikerült eljutnunk Po-zsonyba és Bécsbe is, ahol szinténsok boldog pillanatot szereztünk ma-gunknak és társainknak. Csak aján-lani tudjuk mindenkinek. Rendsze-resen összeül az úgynevezett KÖZI,ez arra szolgál, hogy Istenhez köze-lebb kerüljünk, de nem a szokásosmódon. Fiataljaink elmondhatjákproblémáikat, gondjaikat, és mi meg-hallgatjuk egymást, segítünk egymás-nak, és jól érezzük magunkat. Kéthe-tente próbáljuk rendszeresíteni ezt azalkalmat, amit imával kezdünk észárunk. A csapat fiúkból áll, akik mi-nistrálnak, lányokból, akik zsoltárténekelnek, valamint minden vállalko-zó szellemû fiatalból, akit érdekel.

Balogh András

A MINISTRÁNSOK ÉS A ZSOLA MINISTRÁNSOK ÉS A ZSOLA MINISTRÁNSOK ÉS A ZSOLA MINISTRÁNSOK ÉS A ZSOLA MINISTRÁNSOK ÉS A ZSOLTÁRÉNEKESEKTÁRÉNEKESEKTÁRÉNEKESEKTÁRÉNEKESEKTÁRÉNEKESEKKIRÁNDULÁSKIRÁNDULÁSKIRÁNDULÁSKIRÁNDULÁSKIRÁNDULÁSAAAAA

magáról egyaránt, leereszkedtünk avárosba, és ismét vonatra szálltunk.Második állomásunk a siófoki Ga-lérius-fürdõ volt, ahol mindenki kipi-henhette fáradalmait. Különféle me-dencék szolgálták ki igényeinket: amelegebbre vágyók a gyógyvizes me-dencében és jacuzziban ücsöröghet-tek. A kisebbek és az infantilis na-gyok kipróbálhatták a csúszdát. Voltmég sportmedence is a mozogni sze-retõknek. Miután mindenki elegetpancsolt, és megszárította a haját, be-buszoztunk Siófok központjába. Ottegy kedves, idõs házaspár avanzsáltidegenvezetõnkké, akik Tamás atyaegykori állomáshelyérõl költöztek

Siófokra. Meleg szívvel fogadtak min-ket, Manci néni gondoskodott enni-valóról fantasztikus házi alkotásaival.Rövid sétánk közben hozzá csatla-kozva, régi történeteket hallottunk amúltból plébánosukról. A napot kö-zös pizzázással zártuk, majd ismét vo-natra ülve hálatelt szívvel siklottunkKanizsa felé.

Köszönjük Tamás atyának és a hit-oktatóknak a precíz szervezést, azegész napos kimeríthetetlen energiá-jukat és a felénk irányuló szeretetü-ket!

Dömötör Zsóka

NEM SZERETÜNK KIMOZDULNINEM SZERETÜNK KIMOZDULNINEM SZERETÜNK KIMOZDULNINEM SZERETÜNK KIMOZDULNINEM SZERETÜNK KIMOZDULNItem? Szavak játszanak velem, konform,komfort, analóg, ...de mivan ha nem?

Miért válnak emberek, dolgok ide-gesítõvé, zavaróvá? Mert nem mindiganalóg, és nem mindig minden kom-fort. Cikket írtam délután az Aha-ba.Dávid kulcsa nyitni kész, …amit Õkinyit azt senki be nem zárja. Nyithatóvagyok-e még? A közelgõ advent képeslesz-e kinyitni, Jézus szava, ereje, ke-gyelme, nyit-e bennem valamit?

Csorba Tamás

ISTEN ÉSISTEN ÉSISTEN ÉSISTEN ÉSISTEN ÉSA FIAA FIAA FIAA FIAA FIATTTTTALALALALALOKOKOKOKOK

47 éves, házas, kétgyermekes csa-ládapa vagyok. Ha tehetem, mindigministrálok az alsóvárosi templom-ban, kisebbik fiammal együtt. Mi isa szentmise részesei vagyunk az ol-társzolgálattal, így közelebb érezzükmagunkat Jézushoz. Másrészt élet-forma, hozzánk tartozik, közösségetteremt, önzetlenségre nevel. Feltöl-tõdünk az Úr asztalánál való tevé-kenységünk során.

Szilovics Zoltán

MIÉRT JÓMIÉRT JÓMIÉRT JÓMIÉRT JÓMIÉRT JÓMINISTRÁLNI?MINISTRÁLNI?MINISTRÁLNI?MINISTRÁLNI?MINISTRÁLNI?


Kiadja:Szent József Plébánia, Nagykanizsa

www.szentjozsefplebania.huwww.facebook.com/szentjozsefnagykanizsa/

Felelõs kiadó:Csorba Tamás plébános

Szerkesztõ:Mónai ZsuzsannaAz újságot írták:

Csorba Tamás, dr. Balogh Attila,Für Tamás és Anita, Gábor Veronika,dr. Kaszás Gizella, dr. Kökényes Júlia,

L. Nagy Edina, Mónai Zsuzsanna,Víghné Kelemen Mária

A fényképeket készítették:Bálint Pál, Göndics Jánosné, Lengyák András

Tördelõszerkesztõ:Lengyák András

Kizárólag belsõ használatra!

MISERENDMISERENDMISERENDMISERENDMISEREND

A SZENT JÓZSEFA SZENT JÓZSEFA SZENT JÓZSEFA SZENT JÓZSEFA SZENT JÓZSEFPLÉBÁNIAPLÉBÁNIAPLÉBÁNIAPLÉBÁNIAPLÉBÁNIA

ELÉRHETÕSÉGEIELÉRHETÕSÉGEIELÉRHETÕSÉGEIELÉRHETÕSÉGEIELÉRHETÕSÉGEICím: Nagykanizsa, Ady E. u. 15.Telefon: 93 787-965, 93 783-671

E-mail:

[email protected]@szentjozsefplebania.hu

Nyitva tartás:

hétfõn 9—11, 14—17;kedden, szerdán és csütörtökön 9—11;

pénteken 14—17 óráig.2018-ban az utolsó hivatali idõ:december 20-án 9—11 óráig.2019-ben az elsõ hivatali idõ:

január 3-án 9—11 óráig.

Hétfõ: 18 óraKedd: 7.30 óra, 18 óra (Palin)Szerda: 7.30 óraCsütörtök: nincs szentmisePéntek: 18 óraSzombat: 18 óraVasárnap: 8 óra (Palin), 10 óra, 18 óra

December 24., hétfõ, karácsony, szent-

este:

18 óra22 óra (Palin)24 óra

December 25., kedd, karácsony elsõ

napja:

8 óra (Palin10 óra — közremûködik a Szent

József Kórus18 óra — gitáros mise

December 26., szerda, karácsony má-

sodik napja:

8 óra (Palin)10 óra — közremûködik Jakobo-

vics Árpád hegedûmûvész18 óra — gitáros mise

ÜNNEPIÜNNEPIÜNNEPIÜNNEPIÜNNEPIMISERENDMISERENDMISERENDMISERENDMISEREND

Plébániánk tanácsadó testületénektagjai Varga László megyéspüspökengedélyével 2018. november 25-én,Krisztus, a Mindenség Királya fõün-nepén tették le esküjüket.

Elnök:Csorba Tamás plébános

Testületi tagok:Babati KatalinDr. Balogh AttilaBálint PálDömötör GézaEndrei TamásGyõri BernadettDr. Kökényes JuliannaLábodi IstvánMaresch DánielDr. Tódor Enikõ

Hivatalból tagok:Domján József kántorGyenes Edit hitoktatóTuri Józsefné irodavezetõVíghné Kelemen Mária hitoktató

PLÉBÁNIAIPLÉBÁNIAIPLÉBÁNIAIPLÉBÁNIAIPLÉBÁNIAITANÁCSTANÁCSTANÁCSTANÁCSTANÁCSADÓADÓADÓADÓADÓ

TESTÜLETTESTÜLETTESTÜLETTESTÜLETTESTÜLET

Megnevezés Vezetõ A foglalkozások ideje

Bérmálkozók Gyenes Edit Hétfõn 14 óraÉnekkar Domján József Hétfõn 16 óraFérfi imacsoport Lábodi István Minden 2. kedden 19 óraMinistránsok Tamás atya AlkalomszerûRózsafüzér-társulat Csáki Lászlóné A hónap 1. pétekjén 17 óraMária-kör Gyenes Edit A hónap 1. keddjén 16.30 óraOlvasó kör Dornbach Borbála A hónap 2. hétfõjén 19 óraSzegély imacsoport Tamás atya Pénteken 16.30 óra

KÖZÖSSÉGE INKKÖZÖSSÉGE INKKÖZÖSSÉGE INKKÖZÖSSÉGE INKKÖZÖSSÉGE INK

December 27—28.:

Nem lesz szentmise

December 29., szombat: 18 óra

December 30., vasárnap, a Szent Csa-

lád ünnepe:

8 óra (Palin)10 óra18 óra

Documents

KÖNYVBEMUTATÓ AMIKOR ISTEN OLDJA MEG SZENT JÓZSEF … · lett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hó - na alatt a fenyõfával ugyancsak