Kistemplom 2009 karacsony

VIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM A KISTEMPLOMI-ISPOTÁLYI GYÜLEKEZET LAPJA 2009. KARÁCSONY

Bódás János:

ÁDVENT

Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet, most már örömmel, békességgel legyen megáldva méhed. Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, fojtsd meg a bűnt, mi valaha Öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből, napfényre vágyunk a szorongás fekete erdejéből. Szüless meg bennünk tisztaság, szüless meg bennünk béke, s tedd kezedet a vad világ lázas ütőerére. Szüless meg bennünk szeretet, te legszebb lelki virtus, teremts bennünk új életet, szüless meg bennünk, Krisztus!

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr

Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki

bepólyálva fekszik a jászolban … Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség,

és az emberekhez jóakarat.” (Lukács 2,11-14)

2

VIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM KISTEMPLOM 2009. KARÁCSONY

Mese, mely valóra válhat…

Alapige: 1Korinthus 13,1-13 Egyszer, messze földön, nagyon

régen, egy királynak lánya született. Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz és megkese-redett. Hallotta a királylány szépségé-nek hírét, felkereste, s ahogy meglátta, olyan dühös lett, hogy nyomban meg-átkozta: „Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül Te, csak Te légy az, ki min-den tükörben csúnyát lát, egy csúf ocsmány banyát!” Így is lett, mert va-lahányszor belenézett a hercegnő a tükörbe, mindig egy szörnyen rút, vén banyát, rettenetes szörnyű arcot látott. Hiába mondta mindenki, hogy ő szép, ő gyönyörű, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idő-vel hívtak hozzá egy jó tündért, de sajnos az átok olyan erős volt, hogy nem tudta feloldani. Özönlött a kérők hada is, de a hercegnő mindet vissza-utasította. A vártorony szobájából többet ki sem nézett.

Élt egy távoli országban egy egy-szerű legény, aki hallott a hercegnő-ről, aki gyönyörű, de egy átok miatt szinte élve eltemetkezett. Felkereke-dett hát, és elindult, hogy megnézze magának, és amikor elérkezett a vár-hoz, ahol a hercegnő élt, megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték. A le-gény kerített egy jó hosszú kampós kötelet, éjszaka a vártorony alá ment,

teljes erőből hajított egyet, a kampó pedig megakadt a vártorony tetején. Elkezdett mászni, s amikor feljutott, az ablakhoz lopakodott, belesett. Mit látott? Óriás ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Neszte-len a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lé-legzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal, melyet szeme látott. Reggel, amikor a hercegnő felébredt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott, de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta először, egy szerető szempárban meglátta magát, s amit látott, több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szerető szem-párban, mely maga volt az élő tükör. Látta a szépséget, amely addig rejtve volt, a varázs megtört és a várba újból boldogság költözött.

Ezt a mesét azért mondtam el, mert arról szól, amiről alapigénk: tükör által homályosan látunk! Van raj-tunk egy gonosz átok, ami nem enge-di, hogy úgy lássuk meg a világ szép-ségeit, úgy fedezzük fel a másik em-berben a jót, a szépet, hogy az örö-münkre legyen, valóban boldogítson minket és mi is boldogítani tudjunk másokat. Karácsony közeledtével az emberek erre próbálnak koncentrálni,

3


a másik boldogítására. Valójában pe-dig évről évre azt kell belátni a leg-több embernek, hogy a karácsonyi ajándékok önmagukban nem boldogí-tanak. Szükség van, szükség lenne igazi szeretetre. Olyanra, amely min-dent elfedez, mindent remél, mindent eltűr, mindent megbocsát, nem rója fel a rosszat, tud örülni a jónak, az igaz-nak, a látható vagy éppen rejtett szép-ségnek. Karácsonykor azzal szembe-sülünk újra, hogy nem tudunk így sze-retni. Szembesít minket az a szeretet saját szeretetünkkel, amit Isten testet öltött formában elküldött erre a földre. Bizony, homályos a látásunk és homá-lyos, még inkább hiányos a szerete-tünk.

Jézus azért jött el, hogy ezt a ho-mályt felfedje, a hályogot levegye a szemünkről. Ezt a foltos látást az Édenből hoztuk magunkkal. Amikor az ember még tisztán látott, már akkor sem tudott ellent mondani a kívánsá-gainak. Kellett neki az a kívánatos gyümölcs. Szakított a fáról és szakí-tott Istennel, a tiszta látással, azzal, hogy azt vegye észre, ami igazán fon-tos. Azzal, hogy meglássa, mit kell megőrizni, min kell javítani, mit lehet felhasználni előmenetelül és mit kell különösen is megóvni.

Napok óta szakértők próbálnak po-litikusokat és gazdasági hatalmasokat arra a látásra elvezetni, hogy vegyék észre: ha nem tesznek valamit a Föld törvényeinek megtartása, az elindult pusztító káros folyamatok ellen, akkor

néhány évtized múlva élhetetlenné válhat és klímakatasztrófák sokasága által pusztulhat el életterünk és utóda-ink élete. A gazdasági válságot nem lehet megoldani a környezeti válság fokozásával. Mi pedig hallgatjuk a hí-reket, szörnyülködünk a szélsőséges időjárási jelenségek miatt és kimond-va, kimondatlanul azon gondolko-dunk: mi lenne velünk, ha minket ér-nének hasonló tragédiák?

A minap egy tanár ismerősömmel beszélgettem, aki elmondta, hogy 20-25 évvel ezelőtt még motivációt jelen-tett az ifjúság számára, ha önképző körökben, iskolai sport- és kulturális közösségekben is kipróbálhatta magát. Mai ifjainkat már arra is nehéz moti-válni, hogy tanuljanak, és képességeik szerint tegyék azt. Mert nincs jövő-képük. Nem látják értelmét, hogy so-kasítsák a képzett munkanélküliek számát. Csak a mának élnek, a rövid-távon megragadható élményt keresik, azért hoznak áldozatot. Hogy mi lesz holnap, nem fontos, mert nem látják, homályos képük van a jövőről – mondta keserűen a kiváló pedagógus barátom.

Olyan jó, hogy fiataloknak és idő-seknek egyaránt tiszta képet ad a hol-napról Isten igéje. A kép címe: üd-vösség. Azaz élő kapcsolat és közös-ség Istennel, Jézus Krisztusba vetett hit által. Ennek mikéntje viszont elrej-tetett a mi szemeink előtt, mert a hit-nek harcait nekünk kell megharcol-nunk, terheinket nekünk kell felven-

4


nünk, nekünk kell meglátnunk azt, akit lehet szeretnünk és azt, akit jobban kell szeretnünk. Az advent annak időszaka, hogy valóban felra-gyogjon szemeink előtt Jézus Krisztus hajnalcsillaga. Hogy észrevegyük, csak általa lehet esélyünk arra, hogy tisztán lássuk életünk dolgait. Ő tud egyre tisztuló látást adni, hogy egykor színről színre való látásban csodáljuk a mennyei dicsőség minden szépségét. Ő az a mesebeli szegény legény, aki felkapaszkodik életünk toronyszobá-jába, s látja bennünk mi a szép, még ha kívülről éppen csúnyának tűnik életünk vagy éppen mesterkélt módon takarjuk el annak rútságait. Ő tudja, hogy a bűn átka van rajtunk és azt egyetlen jó tündér sem tudja levenni rólunk. Egyedül az Ő tiszta tekinteté-ben, szelíd szemének sugaraiban is-merhetjük fel igazán magunkat, kik is vagyunk.

Jézus kopogtat életed toronyszobá-ján, mert szeretne kihozni onnan és boldoggá tenni, hogy te is boldogít-hass másokat. Azzal, amit Ő ad neked, amit rád bíz, hogy használd, óvd, gya-rapítsd és add tovább. Úgy, ahogyan tőle kaptad, és ahogyan ő megmutatja

neked. Ez a továbbadás lehet egy ci-pős doboznyi használt játék, könyv, írószer, kis édesség valakinek, akinek még annyija sincs, mint neked, de le-het minden tárgyiasítás nélkül egy őszinte bocsánatkérés, megbocsátás, kimutatása annak, hogy másként látsz már sok mindent. Másként, mert Jézus levette szemedről a bűn fátyolát. Im-már közeledik az ünnep, ami ezzel a tisztánlátással akar megajándékozni minket. Amikor legtöbben még csak azt látják, ami a szemük előtt van, és nem tudják eldönteni mivel szerezze-nek örömet, amikor sokaknak az fáj, hogy bár tudnák, mivel szerezhetné-nek örömet, de nincs miből megsze-rezzék azt, akkor engedjük, hogy ő ránk mosolyogjon, szemünkbe nézzen és szeretete teljesen átjárja, látóvá és szeretni tudóvá, tenni akaróvá tegye életünket. Ez az Ő ajándéka számunk-ra, ez lehet a mi ajándékunk mások számára. Ámen.

A 2009. december 13-án a Kis-templomban elhangzott igehirdetés gondolataival kíván minden Kedves Testvérünknek áldott karácsonyt és Isten kegyelmében gazdag újesztendőt

Papp Tibor lelkipásztor

gyülekeztei híreink – igehirdetések – programja-

ink – beszámolóink – közösségeink – életünk A V I L Á G H Á L Ó N

BÖNGÉSSZ TE IS! Indul: 2010. január 1-én!

5


Mozgalmas évünk volt

Visszatekintés gyülekezetünk 2009. évi életére és szolgálatára. Recesszió és válság. Ezzel a két fo-

galommal a fejében kezdte el orszá-gunk lakossága a 2009. évet, bár so-kan nem tudták, mit is hoz ez valójá-ban. Szomorú, hogy míg a világ szá-mos részén már látszik a fény az alag-út végén, addig mi, magyarok, még egyre mélyebbre és sötétebb részekre megyünk az alagútban, s egyre inkább tudjuk, mi a recesszió és válság – írják a szakemberek., s érezzük mindennap-jainkban mi magunk is.

Isten iránti hálával kell arra te-kintenünk, hogy 2009 egyáltalán nem volt a válság éve gyülekezetünk életé-ben. Sőt, a korábbi években tapasztalt lassú, de látható és lelkiekben is megmutatkozó növekedés esztendeje van mögöttünk. Az év elején kialakí-tott ifjúsági terem, egyik bérlemé-nyünk pincéjében, felülmúlta várako-zásainkat. Fiataljaink nagy örömmel és rendszerességgel látogatják az ott tartott ifis alkalmakat.

Tavaly vásárolt missziói központ jól szolgálta elképzeléseinket. A Kele-ti-főcsatorna melletti táborhely gyüle-kezetünk valamennyi rétegének testi-lelki felüdülést adhatott. Ifiseink több alkalommal tartottak ott hétvégét, ahol lelki felfrissülésük sokkal meghatáro-zóbb élménnyé lett, mint testi pihené-sük. Mitöbb, cserkészeinkkel közösen örömmel szolgáltak a terület körüli

munkákban, takarításban, festésnél, karbantartásnál. Gyermekeink hittanos tárbora immár „telt házzal folyt”, mi-ként a nyári napközis héten is zsúfolá-sig telve volt minden foglalkoztató helyszín. Őket többször láttuk és hal-lottuk templomunkban is verselni, énekelni. Az idősebb korosztály is örömmel vett részt a kihelyezett pün-kösdi napon, ráadásul vendégeinkkel, a nagytemplomi nyugdíjasokkal közö-sen is feledhetetlen szép napot töltöt-tünk az árnyas fák alatt. Vendégeink voltak a Szilágycsehből érkező fiata-lok, a körtvélyfáji énekkar, s egy bu-dapesti keresztyén ifjúsági csoport is ott töltötte nyári táborát. Presbitere-inkkel csendes hétvége keretében tet-tük az ige mérlegére szolgálatunkat, s merítettük az ahhoz szükséges erőt a Keleti partján.

Gyülekezetünk ez évben új gond-nokot is választott, mert korábbi gondnokunk, Tolvaj Sándor, kora és egészségi okok miatt már nem tudta vállalni a felelős szolgálatot. A meg-választott új gondnok, dr. Kovács László, lelkesen és a szolgálat iránti felelősséggel vette át a stafétát, kez-deményezésére és javaslatai alapján sikerült költségvetésünkben forrást találni arra, hogy templomunk, vala-mint a Széchenyi utcai épületek külső, homlokzati és állagmegóvó munkála-

6


tait elvégeztessük még ez évben. Az időközben megüresedett presbiteri és pótpresbiteri tisztségekbe megválasz-tott testvérek is örömmel álltak be a szolgálatba.

Áprilisban a megszokottól eltérő hangon és módon dicsérte Istent a templomunkban koncertet adó Schirhadasj holland keresztyén zene-kar. Több százan vettek részt koncert-jükön, mely e sorok írója szerint a mű-faj sajátosságai miatt talán mégsem illett az ősi falak közé. Köszönet le-gyen azoknak, akik a holland vendé-gek szállásolásában és ellátásában se-gítségünkre voltak.

Május 22-e, magyar reformátussá-gunk egyesülésének napja kitörölhe-tetlen emlékeket jelent valamennyiünk számára. Öröm volt fogadni és meg-vendégelni a már-már szórvány kör-nyezetből, Maroshévízről érkező test-véreinket valamint ismét együtt lenni a körtvélyfáji énekkar tagjaival. Szep-tember hónapban szintén a Maros mentéről, Magyaróról is vendégeink voltak, akik körül szeretettel szolgál-hattunk. Nem maradt el idén sem a szokásos találkozás a kolozsvári test-vérgyülekezetünk küldöttségével sem. Egyszerre jöttek el a presbiterek va-lamint az ifjak és töltöttünk el emlé-kezetes és építő napokat mindkét kö-zösség tagjaival. Nemcsak vendégeink voltak, hanem nyár elején közülünk sokan felkerekedtek, és gyülekezeti kirándulásunkon a Balaton-felvidéket jártuk be és lettünk gazdagabbak szá-

mos élménnyel, a keszthelyi testvér-gyülekezetünkkel való találkozás által is.

Énekkarunk ez évben kevesebb fel-adatot kapott, illetve vállalt. Még így is több fellépésünk volt a gyülekezet-ben, valamint három erdélyi gyüleke-zetnek meghívott vendége és szolgá-lattevője lehetett. Nőszövetségünk is új tagokkal gyarapodott, idén pedig is emlékezetes alkalmakon és kirándulá-sokon vettek rész annak tagjai.

Mindezek közben gyülekezeti al-kalmaink a szokott rend szerint foly-tak. Örömünk, hogy sok fiatal kapcso-lódik be az ifjúsági csoportok éltébe, több régen konfirmált fiatal is újra kezd visszatérni a közösséghez, vala-mint számosan hozzák magukkal ba-rátaikat, osztálytársaikat, akik szintén aktív tagjaivá váltak az ifis csoportok-nak. Gyülekezetünk tagjai közül töb-ben részt vettek a református cursillo hitmélyítő hétvégéjén, melynek jövőre Debrecenben kétszer is lesz alkalma. Szeretettel tudjuk javasolni mindenki-nek, aki hitében megfáradt vagy éppen még bizonytalan, vagy csak keresgéli az Istenhez való közeledés útjait. Sok áldás forrásává lehet s igen komoly motivációt eredményezhet az örven-dező és szolgáló keresztyén életre.

Sajnálatos, hogy az országos tendencia gyülekezetünkre is jellem-ző, hiszen idén mindössze 28 gyerme-ket részesítettünk keresztségben és csak 12 ifjú pár kért áldást házasságá-ra. Ezzel szemben 42 alkalommal hir-

7


dettük a vigasztalás és feltámadás igé-it. Ezek a számok arra indítanak, hogy még hitelesebben és emberibb módon hirdessük az evangéliumot, hogy a lelki, anyagi, egzisztenciális és erköl-csi válságba került embereknek, köze-li és távoli rokonoknak, ismerősöknek fel tudjuk mutatni az egyedüli kiveze-tő utat egy örömteli és Isten kegyel-mére ráhagyatkozó élet felé. Ne járja-nak úgy, mint az az ember, aki rájött, hogy hol rontotta el dolgait. Elhatá-rozta, hogy új alapokra helyezi életét, csak az alap nem Jézus Krisztus lett, hanem a saját belátása szerinti megol-dások. Élete, ha lehet, még mélyebben van, pedig újat akart kezdeni… Nem mindegy hogyan, és kivel kezdi az új életet, aki arra vágyik! Legyünk hite-

les példái annak, hogy Isten útján le-het és érdemes elindulni!

Legyen áldott Urunk azért, hogy gyülekezetünk elmúlt esztendejének történései az mutatják: sokan elindul-tak ezen az úton, másokat is hívtak magukkal és készek életük példájával szolgálni és bizonyságot tenni arról, hogy a válság egyetlen megoldása a váltság elfogadása. Krisztus áldozatá-ba való kapaszkodás, abból való erő-merítés, és rámutatás arra mindenféle válság és recesszió idején éppúgy, mint amikor süt a Nap. Kérjük hát bi-zalommal és hittel: Legyen velünk az Úrnak, a mi Istenünknek jóindulata az új esztendőben is!


Mennyei Édesatyánk, olyan sokat panaszkodunk amiatt, hogy nem kapunk elég szeretetet, pedig belőled árad reánk ez a szeretet. Megvalljuk bűnbánat-tal, hogy éppen ez a mi panaszkodásunk, elégedetlenségünk leplezi le a mi hitetlenségünket, hogy nem kell nekünk a te szereteted, hogy azt nem akarjuk befogadni. Kellene a kis unokánké, a párunké, a szomszédoké, de a te mentő, átformáló, isteni szeretetedet nem akarjuk befogadni. Könyörülj rajtunk, és segíts abban is, hogy bizalommal megnyissuk magun-kat előtted. Köszönjük, hogy te kimondhatatlanul szeretsz minket. Köszönjük, hogy nem szabsz feltételeket. Köszönjük, hogy feltétel nélkül, így ahogy va-gyunk, elfogadsz. S miközben mi szemrehányásokat teszünk neked, vádolunk téged, vagy egyszerűen nem veszünk komolyan, nem hiszünk benned, te ennek ellenére, egyoldalúan is, kimondhatatlanul szeretsz. Köszönjük, hogy ennek a bizonysága a karácsony. Ennek a bizonyossága a kereszt, s ennek a bizony-sága az, hogy ma újra hallhattuk a te hívásodat. Köszönjük, Urunk, hogy most sem parancsokat osztogattál nekünk, és nem tilalmakat állítasz elénk, csak arra kérlelsz, hogy fogadjuk el, amit kínálsz. Szégyelljük magunkat, hogy erre kell kérned. Bocsásd meg, hogy nem bízunk benned! Bocsásd meg, hogy más kellene, mint a legnagyobb, a legtöbb!

8


Szent örökségünk

Ezzel a címmel indul útjára rovatunk, amelyben úrasztali felszerelé-

sünk híresebb és szebb remekeit szeretnénk bemutatni, amelyek közül több műtárgyként szerepel az országos nyilvántartásokban. Mind a Kis-templom, mind az Ispotály temploma a 17. századtól kezdve gazdag ado-mányokban részesült, amelyek ma többnyire múzeumokban vannak kiál-lítva. Mégis a mi örökségeink, hozzánk tartoznak. Szeretnénk hűek lenni hozzájuk és biztosítani számukra annak a szándéknak a megmaradását, amely 1684-es ezüst kannánk felirata: Légyek azért az Urnak szenteltetett, fiuról-fiura.

A Zólyomi kanna

leltári leírása a következő: Kisebb

ezüst és aranyozott fedeles kanna, fe-dele belsején ilyen írással: Engem csi-náltatott a debreceni Ekklésiában, az

Urnak asztalára, Isten nevének tisztes-ségére, az tekintetes és nagyságos Albesi Zólyomi Dávid az erdélyi feje-delemnek, Ő nagyságának udvari és

Köszönjük, hogy te önmagadat kínálod nekünk. Könyörülj rajtunk, és aján-dékozz hitet! Szeretnénk most így megnyitni a szívünket előtted. Elismerjük Urunk, hogy nem vagyunk mi képesek igazi szeretetre, semmi jó-ra. Hisszük azt, hogy te képesekké tudsz minket tenni. Engedjük azt, hogy át-formálj minket szereteteddel, és készek vagyunk átengedni magunkon a te szeretetedet. Még akkor is, ha rajtunk keresztül a rosszakaróinkat akarod szeretni. Engedd, hogy tanúi legyünk ennek a csodának még ma! Szeretnénk innen veled elindulni! Hadd legyen valóság bennünk, amit az igében ígértél, hogy lehetséges, hogy te bennünk lakozol a te Lelked által, és így a te szere-teted lesz bennünk! Szeretnénk ezzel hazamenni azokhoz, akiket otthon hagy-tunk! Szeretnénk ezzel fogadni az epés megjegyzéseket, a sértő, bántó emlé-keztetéseket! Szeretnénk ezzel megbocsátani, tűrni, terheket hordozni, dia-dalmaskodni! Nem csak egy-két napra akarjuk félretenni a fegyvereinket. Szeretnénk letenni előtted végleg minden fegyverünket, és fegyvertelenül, ki-zárólag a szeretet fegyverével harcolni, sohasem mások ellen, hanem máso-kért. Ebben adj nekünk győzelmet! Ámen.

(Cseri Kálmán karácsonyi imája)

9


háromszéki, szepsi, kézdi és orbai fő-kapitánya, mezei hadainak és az egész hajduságnak főgenerális kapitánya, in Annó Domini 1631. 43 cm ma-gas, 20 és 13 cm átmérő-jű. Műtárgy.

A debreceni ötvösök egyedi remekei az osz-lopdíszes boros kannák. Ezekből a debreceni Egy-ház nyolc darabot őriz. A Zólyomi kanna, amely a Kistemplom számára ké-szült 1631.ben (tehát a Kistemplom felépülése előtt 94 évvel), a Nagy-templomnak adományo-zott másával az első kettő az említett nyolc darabból. Ajándékozásukra ak-kor került sor, amikor Zólyomi, az er-délyi fejedelem Debrecenben elszállá-solt hadaival – mint azok főkapitánya – huzamosabb ideig a városban tar-tózkodott. Innen indult 1631 márciu-sában az emlékezetes rakamazi hadjá-ratra. A gazdag ajándékkal bizonyára az elszállásolással járó kellemetlensé-geket akarta feledtetni úgy, hogy szüntelenül emlékeztesse a debreceni-eket a veszedelemre, amelyből a feje-delem hadainak győzelme révén me-nekültek meg.

A zólyomi kanna formáját tekintve jellegzetesen reneszánsz: a talp felé kiszélesedő henger alakú test, a fedél ujjtámasztója ’S’ alakú, a kanna füle lendületes ívet bezáró szalag. Hat osz-lopon nyugvó körbefutó árkádsor dí-

szíti a kannát. Három oszlop az árkád-sor külső, felénk eső részét tartja, há-

rom pedig a belsőt. A tér mélységét a kockás pad-lózat és a belső oszlopsor keskenyebb oszlopai ér-zékeltetik. Az oszlopok korinthosziak. A padlózat alatt, a kanna talprészén félköríves akantuszleve-lekből és körte alakú gyümölcsökből összeállí-tott füzér fut körbe. A kanna szájánál a külső oszlopsor tartotta íveken akantuszlevelekből és akantuszvirágokból kom-ponált ornamentikát he-

lyezett el a kannák mestere. A lapos fedelet levél-gyümölcs csomók és medalionok díszítik. A virtuóz mes-terségbeli tudással készült kannákat remek arányok, áradó, de mértéktartó gazdagság jellemzi. Nem csoda, hogy a Zólyomi kanna több mint száz évre megszabta a debreceni ötvösművészet reprezentatív alkotásainak stílusát. Hatását azonban nem elsősorban esz-tétikai értékének köszönhette a kanna, inkább a tartalmi vonatkozásoknak – amelyek, míg feledésbe nem merültek – minden debreceni református ember számára egyértelmű állásfoglalást je-lentettek. Zólyomi szándéka nyilván-való. Debrecen helytállása iránti nagy-rabecsülését csupán egy korabeli, megszokott nemesfém ajándékkal is kifejezhette volna. Ő azonban többet akart, olyan boros kannát akart csinál-

10


tatni, amelyek, mint mementó és poli-tikai-vallási állásfoglalás szüntelenül figyelmezteti a debrecenieket refor-mált hitük és az erdélyi fejedelem iránti hűségükre. A kanna programjá-nak kidolgozását feltehetően egy deb-receni lelkipásztorra bízta, aki a Jele-nések könyve 3,8-10 versekben találta meg a kanna igehirdetését: ...Aki győz, azt oszloppá teszem az én Iste-nem templomában, és onnan nem ke-rül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az

új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Fájdalmasan ak-tuális sorok voltak ezek, amelyekben az idézett 12. vers vigasztalást jelen-tett a teljes bizonytalanságban élő, a három országrész találkozásánál fek-vő, a töröktől és Habsburgtól egyaránt szorongatott város polgárai számára.

Szakács György

beosztott lelkész

Egy keresztség margójára

Avagy gondolatok a keresztségben

lévő karácsonyi szeretetről

Ki látott már református keresztsé-get? Tudom, ez a kérdés eléggé meg-lepő egy református gyülekezetei ta-goknak készült újságban. De tényleg, ki látott már református keresztséget? Szoktunk úgy prédikációt kezdeni, hogy „idős testvéreink még emlékez-hetnek rá…”. No igen, az ismerős szavak. Akár ide is beilleszthetnénk ezt a mondatot: idős testvéreink még emlékezhetnek rá.

Talán nem ennyire súlyos a hely-zet. Nem tudom. Tényleg nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy ilyen kérdésekről nem illik kará-csonykor beszélni. Nem illik, de szük-séges! Karácsony a szeretet ünnepe,

de csak annyira, amennyire a szerete-tet Krisztussal hozzuk összefüggésbe. Karácsony a család ünnepe, de csak olyan mértékben, amennyire a család Krisztusban gyökerezik. Karácsony az ajándékozás ünnepe, de annyiban, amennyiben az ajándékok szuperlatí-vusza az emberré lett Isten. Nincs ka-rácsonyunk Krisztus nélkül, sőt, nincs karácsonyunk anélkül a Krisztus nél-kül, aki azért jött a földre, hogy meg-mentse az elveszettet: a szeretetet, a családot, az életet.

Ki látott már református keresztsé-get? Bővítsük a mondatot az előbbiek fényében: Ki látott már református ke-resztséget karácsony nélkül? Kará-csony nélkül, amikor emberré lett az Isten. Felejthetetlen emlék számomra a „Megtaláltuk a Messiást” című kon-firmációi olvasókönyv egyik ötletes illusztrációja, amely a karácsony lé-nyegét igyekszik bemutatni. A tan-anyag szemléltetéséül két plakát rajzát

11


látjuk a könyv lapjain, mely egy rög-tönzött téglafalra lett kiszögellve. Az egyik plakáton ez áll: „Ember a Hol-don! A XX. század legnagyobb szen-zációja!” A másikon ez olvasható: „Is-ten a Földön! A világtörténelem leg-nagyobb szenzációja!” Érezni lehet a két esemény közötti különbség min-den apró részletét. Az ember ereje legvégső határáig elmegy azért, hogy űrrepülővel eljusson néhány százezer km-re az anyaföldtől. Az Isten pedig kiüresítve, emberi testet felvéve saját teremtményei közé száll alá. Nagysze-rű és monumentális a kép.

Nincs református keresztség kará-csony nélkül. Öröm, szeretet és élet nélkül. A keresztségben való megha-lás a Krisztussal való feltámadás al-kalmává lehet, amelyet a Szentlélek elvégezhet, ha nem is ott, abban a pil-lanatban. A feltámadás pedig nem halhatatlanságot jelent, hanem örök életet. S e kettő között oly nagy a kü-lönbség, mint tűz és víz között. Örök életet nyerni a legcsodálatosabb aján-dék, halhatatlanságra jutni viszont a legnagyobb büntetés, hiszen csak egyetlen van, ami halhatatlan, maga a halál. Eszkatológiai távlatokban néz-ve, a jövő diadalát az örök élet jelenti, a jelenben való kőbálvánnyá mereve-dést, vagyis az örök tehetetlenséget a halhatatlanság. Aki halhatatlant, azt mindenki kénye-kedve szerint hasz-nálja, és soha nem kopik el. Mindvé-gig az ördög játékszere marad a halha-tatlan, akinek lakhelye a pokol.

A keresztség tehát megfürdés a bűnbocsánat és a Krisztussal való fel-támadás fürdőjében. S aki ebből a für-dőből kiszáll, máshová érkezik, mint ahonnan belelépett. A kád peremén kívül azok veszik körbe, akik maguk is megfürödtek, megtisztultak, akik fehér ruhába öltözve várják az új élet Hajnalát, a Feltámadás napját. Mi mindnyájan, akik e roppant fürdő fa-lánál állunk, mind a karácsonyi Jézust várjuk. Azt, akinek szelíd szemének egyetlen pillantása elegendő ahhoz, hogy életünk minden gondja megol-dódjon. Akinek puszta látványa letöri megkötözött lelkünk bilincseit. Mi mégis úgy állunk ott, mint koporsó mellett, ravatalnál. Mintha temetnénk. Mintha gyászolnánk azt, akit meghin-tenek a vízzel az újjászületés fürdőjé-ben. Ez nem református keresztség.

Mosolyunk, örömünk, szeretetünk, vágyakozásunk, hitünk. Ezek a bol-dogság virágai a keresztségben része-sülők körül. Ha élő, eleven, pompázó virágokkal díszítjük a drága megfür-döttek keresztyén életének első perce-it, s nem hervadó szirmokkal szomo-rítjuk őt és szeretteit, akkor Krisztus szeretetének jó illata árad feléjük, és bennünk, ha nem is tökéletesen, de megláthatják őt. A karácsonyi Jézus ezt adja ajándékba 2009 karácsonyán, minden karácsonyon, minden ünnepen és minden hétköznapon. Kérdés, hogy mi milyen szépen csomagoljuk be.

Molnár Szabolcs presbiter

12


A KISTEMPLOMI-ISPOTÁLYI

GYÜLEKEZET LAPJA

Kiadó: Debrecen Kistemplomi-Ispotályi

Református Egyházközség Lelkészi Hivatala

Felelős kiadó:


Tördelőszerkesztő: Molnár Szabolcs

Debrecen Kistemplomi-Ispotályi

Református Egyházközség Lelkészi Hivatala

4025 Debrecen, Révész tér 2.

Telefon: 342-872 Fax: 453-569. E-mail: [email protected]

Hivatali idő:

H-P-ig 9-12 óráig

Nyomdai munkák: Lelkes Cserkész Alapítvány

Készült 500 példányban, környezetbarát, újrahasznosított papírra

Áldott karácsonyt

és kegyelemben gazdag, boldog új évet

kívánunk minden Kedves Testvérünknek!

Az ünnepi időszak alkalmai a Kistemplomban

December 22., 17.00: bűnbánati istentisztelet (Papp Tibor) December 23., 17.00: bűnbánati istentisztelet (Papp Tiborné) December 24., 16.00: szentesti is-tentisztelet (Szakács György) December 24., 22.00: szentesti vir-rasztó liturgia egyházzenészek köz-reműködésével (Papp Tibor) December 25., 10.00: istentisztelet úrvacsoraosztással (Papp Tibor) December 26., 10.00: istentisztelet úrvacsoraosztással (Papp Tiborné) December 27., 10.00: istentisztelet (Szakács György) párhuzamosan gyermek istentisztelet December 31., 16.00: évzáró isten-tisztelet (Szakács György) Január 1., 10.00: újévi istentiszte-let (Papp Tiborné) Január 3., 10.00: istentisztelet (Papp Tibor) párhuzamosan gyer-mek istentisztelet.

Documents

Kistemplom 2009 karacsony