Időmérés története:

-elve:

Az idő mérése mindig valamilyen állandó, stabil csillagászati vagy fizikai jelenség alapján történik. Időmérés re használt csillagászat i jelenségek: - a Föld saját tengely körüli forgása - a Föld Nap körüli keringése,- a Hold Föld körüli keringése

Időmérés re használt fizika i jelenségek: - az inga lengésideje- kvarckristály rezgése- atomok rezgése

A babiloniak már Kr. e. 2400-ban az évet 12 egyenlő részre és a napot 24 órára osztották fel. Ők és tőlük függetlenül az egyiptomiak is 365 nap és 6 óra hosszúnak mérték, ami nagyon jól megközelíti a pontos értéket.

A legkorábbi időmérő eszközöket a régi Egyiptomban találták fel. A napóra egy egyszerű változatát az árnyékórát használták. Ez két farúdból állt: az egyik árnyékot vetett a beosztással ellátott másikra.

Ugyancsak Egyiptomban alkalmazták a vízórát rövidebb időtartamok mérésére. Az egyik edényből a víz az edény "geometriai méretei" (térfogat, magasság, lukméret) által meghatározott időtartam alatt csepeg át a másikba.

Különösen a középkorban használták a homokórát rövidebb időtartamok mérésére. Európában a XIV. százat végén ezzel mérték a bírósági felszólalások, az egyetemi hozzászólások vagy a büntetések idejét.

Ugyancsak a középkorban használtak a gyertyát is rövidebb időtartamok mérésére. Először 900 körül említik, de bizonyára régebben is használták. Az egyenletesen égő gyertyából azonos idő alatt azonos magasságú viaszoszlop olvad le.

A 13. sz. végén mechanikus órák. Rugó, vagy súly működtette őket. (ingaóra)

Kisebb méretű mechanikus órák a 16. sz.-ban jelentek meg. Zsebórák és karórák megjelenése.

A mindenki számára elérhető karórák a 20. században jelentek meg.

1970-es években terjedtek el a kvarcórák. Ezeknek a működése egy kvarckristály rezgésén alapul.

Az emberek általában jobban szeretik a "mutatós" (analóg) megjelenítésű órákat, ezért ma leggyakrabban olyan "digitális" órákkal találkozhatunk, ami "analóg" kijelzésű. Ezekben egy kis elektrománes léptetgeti a mechanikus mutatómozgató fő fogaskerekét. Az ilyen kvarcórák "mechanikája" megegyezik a "hagyományos mechanikus" órákéval. A különbség "mindössze" annyi, hogy a másodpercenkénti impulzust a kvarcoszcillátor jeléből leosztva, a mikroprocesszor vezérlésével egy kis elektromágnes biztosítja.

A korszerű technika egyre nagyobb pontosságot igényel az időmérés terén is ezért 1955-ben kifejlesztették az úgynevezett atomórákat. Az SI 1 másodpercet úgy definiálja, mint a 133-as tömegszámú cézium izotóp úgynevezett hiperfinom átmeneti rezgési periódus-idejének 9.192.613.770-szeresét.