H A Y D N N Y O M Á B A N . *

Kismarton. Eszterháza. Itt élt huszonkilenc éves korától harminc esz-tendőn á t Legszebb férfikorának örömét és boruját őrzik ezek a falak és a régi-régi messzenéző s messzelátó fák. Szinte kiválaszt-

hatja őket az ember, fiatalok között keresve az öregebbjét. Ez a platán együtt volt harminc éves vele, ez a fenyő talán a társát vesztette el, hogy kará-csonykor az ő szobácskájában világítson, ez a tölgy takarhatta a hirtelen záportól s ezek a frissen porondozott utak alighanem akkor is úgy kanya-rogtak, amikor ő járt rajtuk.

A kastély nagyszerű hangversenytermének freskós falain mint örökké leszedhetetlen színarany zenei pókhálók ülnek kedves, szelíd, megnyugtató melódiái. A zenekari karzaton (bálok alkalmával itt játszottak) az elhagyott kótaállványok mintha most is őt sírnák vissza. A szekrényekbe rakott hang-szerek közül nem egy úgy fekhetik most is, ahogy ő tette helyére. A kamara-zene-szoba gyertyáinak lecseppent viasza századokig elél. A tömjénfüstös házi kápolna orgonájának sípjaiból máig sem kellett kifujni a port; minden vasárnap felemelően búgnak, mint mikor ő öntötte beléjük áhitatosan fohászkodó lelkét.

Ezeken a padlókon járt, ezeken a lépcsőkön ment fel naponta, ezeken a szobákon lépdelt végig ezüstcsattos kifogástalan cipőjével. Az avult kövek lábnyomtól kivájt lépcső darabjaira fél rálépni az ember, hátha ő ment erre... cipője sarkának helyére is üvegburát kellene borítani.

*

A soktemplomú, kis, németes városkában nem sok ház épült fel azóta. Az övé is ott áll a kastély melletti rosszul kövezett, szűk utcán. Egyemeletes, hatablakos. Rajta a régi magyar emléktábla, befestve. Az új, a német, tün-döklik. Mély kapualj, a csekélyke udvaron szivattyúskút. Két szűk feljáró és összesen négy szoba. A rövidlátó üvegtáblák mögött szinte észrevesszük parókás, csúnya fejét, amint belebámul az unalmas őszi esőbe s annak vonalaiból hosszú rajzos melódiákat válogat ki. Pelargoniák az egyik ablak-ban, néhány mályva az udvaron s a flaszterkövek között alig taposott zöld fű. Tizenegy évig lakott itt a mester. Azelőtt két házát tűz emésztette fel. Úgy kapta ezt ajándékba hercegétől. Körülötte mind hercegi épület sorakozik. A képzelet ráfogja némelyikre, hogy melyikben laktak hercegi muzsikusok. Az egyikben a szép olasz énekesnő, Polcelli Lujza élt. Kőből faragott lant a kapu fölött, két kis szoba, négy kékszemű ablakkal, a falak enyhe sárgák, emelet nincs s a léckerítésen át színes üveggömbök aljában árvácskák, nefelejts és szőnyegvirágok.

Haydn ablakából jól látni ezt a szelíd helyet. Sokszor leste lakóját az

* A cikkemben előforduló új adatokat dr. herceg Esterházy Pál szíves engedelmével jegyeztem le.

134

öregedő mester. A feleség, a bécsi borbély pazarló, házsártos és korlátolt leánya, rút jelenetek közt szidalmazta érte. A „bestia infernale" bárdolatlan hangja mintha most is csattogna a dühtől, mire Haydn felteszi széleskari-máju puha kalapját, veszi hosszú botját, felhúzza folttalan kesztyűjét s nyugalmat színlelve, keseredetten fordul ki az alacsony kapun. Száz lépésre a kastély, arra tart. A hárpia utána les az ablakból s féktelen haragjában a keze ügyébe akadt kótalapokat a tűzbe vágja.

Pedig talán csak egy kézcsók jutott a szegény mesternek a szép Lujzától.

„Bestia infernale" — az özvegyen maradt férj szavai. *

Eszterháza a hercegek nyári palotája volt. Kismarton az állandó udvar Eszterháza a vígság és ünnepségek kivételes helye. Kismarton olasz várkastélyszerű épülete (eredetileg várszolgálatra épült) nehézkes falaival nem illet annyira a könnyedségek zeneköltőjéhez, mint Eszterháza.

Estoráz (Eszterháza) épületrajzának finomságai, csipkés vonalai valami szépséges francia királyleány gráciáját ontják. Mintha Haydn derüjéhez építették volna ezt a grandiózus és mégis kecses palotát.

Hogy milyen élet volt itt, emlékezetesen írja le, mint szem- és fültanu. Bessenyei György, a testőr költő, aki Haydnról és zenekaráról is beszél, bár az ,,Esterházai vigasságok"-ban névszerint nem említi a mestert.

Egy zene-nap így telhetett el: Hajnali derengésben a kastély kapujánál, mely a vasmunka világ-

remeke, megáll négy alak. Egyszerre felcsattan négy kürt ébresztő szava. Haydn vadászindulójának sürgető hangjai töltik be a kastély óriási kör-alakú udvarát. Megmozdul az épület, szolgák futkosnak, hozzák a fegyve-reket, lovakat, apródok szaladgálnak, főurak, fejedelmek serege köszöntgeti egy mást. Az elsőemeleti nyitott erkélyen áll Fényes Miklós, a pompa-kedveléséről így nevezett herceg, a háziúr. Egyszerre csend. A királynő jön le a lépcsőn. Nyeregbe segítik, a herceg jobbjára lovagol s nekiszalad a mezőnek a sereg. A nagy kapunál huszonnégy Esterházy-gárdista öles sorfala tiszteleg, a kürt-kvartett vidámító hangja száll utárniuk... jaj a nyulaknak, rókáknak és fácánoknak.

A versaillesi szépségű kastély a fácánoknak köszöni létét 1760-ban még kis erdészlak állt a helyén, mely a vizenyős, dús fácántermő rétet őrizte. Mária Terézia többször jött testőrezredeséhez vendégségbe vadá-szatra. A szűk erdészlak bizony nehezen tudta jól ellátni a királynőt.

— Igen szeretem ezt a helyet, de sajnálom a kíséretet, alig van hol meghúzódniok.

— Felség, mához egy évre olyan kastély áll ezen a helyen — felelte Esterházy —, amelyben megtalálhat minden kényelmet.

És három év alatt berendezve állott a mai épületremeik. Míg az urak vadásztak a muzsikaházból, mely ma is épségben áll a

kastély mellett, hangszeres emberek igyekeztek a főkapu felé. Kilencórai próbára mentek. Haydn-papa is benézett a próbaszobába, amelynek falai ma is hangszerekkel vannak telerajzolva, de a tanítást rendszerint az első hegedűsre, Tomasinire bízta. Neki előírás szerint a hercegi előszobában kellett várakoznia, hogy megkapja az aznapi zenére a parancsot. Ennek műsorát naponta maga a herceg állította össze.

Délután megjött a vadászsereg s öt órakor kezdődött az ebéd, mely

135

alatt Haydn teljes díszben (a zeneikari tagok is tündöklően tiszta egyen-ruhában), rendszerint Divertimentókat játszottak. Egy-egy kedveltebb olasz vagy német operarészlet is felhangzott, sőt a mester szinfóniáiból nem egy.

Ebéd után a társaság a tündéri gazdagsággal ékes francia parkban sétálgatott, míg a zenekar sietett az operába.

Napvilágon kezdődött az előadás, mely rendszerint egy komoly és egy víg operából állott. Az előadások olyan tökéletesek voltat hogy Mária Terézia nem egyszer mondta:

— Ha jó operát akarok hallgatni, Eszterházára megyek. Opera után a társaság átsétált a szemben levő marionett-színházba.

Ott szintén Haydn vezényelte a zenekart, s „Philemon és Baucis", vagy „Didó" partitúrájának és szcenikájának szépségeiben gyönyörködtek.

Amint látjuk, Haydn sok munkával élt A napi programm sokszor kamarazenével és szólójátékokkal is súlyosodott, úgyhogy alig tudjuk elképzelni, hogy mikor maradt ideje a komponálásra, pedig rendkívüli ter-mékenysége és szorgalma az egész zenetörténelemből kiemelkedik.

Az eszterházai udvarnak egy 1784. évi németnyelvű leírása maradt fenn. Szerzője ismeretlen s a könyvet magát sem emlegetik. Elálmélkodó tató tartalmából a zenével összefüggő fejezeteket s az operaház rajzát melyet eddig nem ismertünk (az operaház helyén most tündéri rózsalugas áll), itt közöljük.

Operaház. A bejárattól hatalmas kettős feljáratú, díszes vaskorlátos főlépcső

vezet a hercegi nagypáholy két ajtajához és egyúttal a karzatra. Mellette mindkét oldalt toilette-helyiségek. Ezt a nagypáholyt piros márványból készült oszlopok támasztják alá, melyek egy harmad

Az eszterházi operaház.

136 magasságig aranyozott pálcákkal vannak díszítve. Az oszlopfejek is aranyozottak.

A mennyezet szépen festve, a karzat díszes táblákkal és római pillérekkel díszítve. A pillérek köze kis mélyedés, melyben asztalok s felettük nagy tükrök állnak. Az asztalok márványból készültek, rajtuk drága szép indiai porcellán vázák és pompás aranyozott karos gyertyatartók. A karzat a földszintről felnyúló és félkörben átívelt díszes pilléreken nyugiszik, a korlát teljesen aranyozott, finom bőrrel bevonva. A nézőtér elején mindkét oldalt köralakú páholyok vannak, mögöttük szépen és drágán berendezett helyiségek kandallóval, dívány-nyal tükörrel, órával és egyéb szükségesekkel. Ezeknek a páholyok-nak is van kívülről külön feljáratuk. A majdnem négyszáz nézőt befogadó földszintre három egymás melletti bejárat vezet. Az oldal-falaknál elhelyezett négy fehér kályhában fűtöttek. A színházban az uralkodó szín a piros, zöld és arany: a fényes világítást tükörfalra elhelyezett fali karok adják. A külső homlokzat római pillérekkel és öt ívalakú üvegezet ajtóval ékes, melyekből három egy rizalitot alkot. Tizenkét finoman kidolgozott jón oszlopon a homlokzaton végigfutó erkély nyugszik, melyre a hátulsó helyiségekből lehet jutni. A főpár-kányon dobot verő és trombitát fúvó géniuszok szoborcsoportja áll, vázákkal és virágfüzérerekkel díszítve. A színpad széles és mély. Mögötte két öltözőszoba a szinészek részére és mellettük a dús és pompás ruhatár. Naponta váltakozva hol komoly, vagy víg olasz ope-rákat, hol német vígjátékokat adtak elő. Az előadásokon a herceg a hat órai kezdetnél mindig pontosan megjelent. Leírhatatlan gyönyörű-ségben van itt része szemnek és fülnek. Az egyszerre felharsanó zene-kar s a hangszerekből kiáradó megható finomságok, majd a leg-hevesebb forték hatják át a lelket, mert a zenekart Haydn, a nagy zeneművész vezényli, aki mint karmester, a herceg szolgálatában áll. De a ragyogó világítás, a megtévesztő díszletek, amelyen felhőkön lakó istenek ereszkednek le s szállnak fel és egy pillanat alatt eltűnnek, hogy gyönyörű kertnek, varázsos erdőnek, vagy pompás teremnek adjanak helyet. Minden fülneík és szemnek gyönyörűségére. Az operaház mellett jól berendezett kávéház van.

Marionett-színház.

Szemben van az operaházzal és elég tágas, de páholyok és karzat nélkül. A nézőtér barlanghoz hasonló, ahol a falak, sarkok, nyílások különböző lépcsőkkel, kövekkel, kagylókkal, csigákkal vannak borítva és világításnál különös, érdekes látványt nyujtanak. A színpad elég nagy, a díszletek nagyon szépek, a bábúk jól elkészítve és pompásan felöltöztetve. Tréfákat, vígjátékokat és operákat adtak elő. Például „Alceste"-t, amit Mária Terézia kegyesen megdicsért és megcsodálta a gyors s észrevétlen változásokat. Színre került „Gibraltár meg-szállása" is, művészi előadásban. Ez a színház talán egyetlen a maga nemében. A színházban és az operaházban az előadásokat mindenki ingyen látogathatta.

Közvetlen a marionett-színház mellett áll a pompás és gazdag narancsház és az üvegházak. Az épületek körül óriási park terül el,

137 kétoldalt terraszokkal lépcsőzetesen elhelyezett virágiszőnyegekkel, melyeket gyermekcsoporttal, vázákkal és zöldre festett virágkosarak-kal díszített, kőből faragott korlát szegélyez. A virágszőnyegek szélén s a kastély körül mindenhol — amíg az időjárás megengedi — narancsfák díszlenek. Kőoszlopos vasrács vezet az épületektől a két kapuig, amelynek pillérein géniuszokkal ékített bronzvázák vannak. A kapunál a hercegi testőrök állnak vártát. A testőrség százötven válogatott, szép, kiképzett gránátosból áll. Többnyire hat láb magasak s a herceg alattvalóiból kerülnek ki. Egyenruhájuk sötétkék kabát, piros hajtókával és fehér övvel, fehér a mellény és a nadrág is. Sapkájuk fekete prém, sárga ellenzővel. Egyrészük Kismartonban állomásozik a hercegné őrizetére; ott teljesít szolgálatot kapitányuk és főhadna-gyuk is. A hadnagyoknak Eszterházán van a szállásuk. A tisztek egyen-ruhája rendkívül díszes.

A hercegi könyvtár 1773. évi konvenciós könyve szerint Haydn József 1761 május 21-én lépett szolgálatba. Fizetése évi 400 forint, koszt és bor volt. 1762 június 25-én 200 forint javítást kapott s 1763 május 1-én bor- és koszt-megváltás fejében napi 30 krajcárt. 1771 december 1-től naponta 1 mesz-szely tiszta bort és évente 6 öl fát. 1776-ban új rendszer alapján kötöttek szerződéseket a zenekar tagjaival, melynek értelmében Haydn évi fizetése 782 forint volt, ezenfelül 9 akó tiszta bor, 6 öl fa, évente egy nyári vagy téli egyenruha. Mint orgonistának járandóságai: 4 mérő búza, 12 mérő rozs, ¾ mérő dara, 300 font marhahús, 50 font só, 30 font gyertya, 30 font zsír, 9 akó bor, 1—1 akó káposzta és zöld főzelék, 1 drb disznó, 6 öl tüzifa, 2 ló és a szükséges fuvar. Az 1801. évi konvenciós könyv szerint Haydn fizetése 700 frt. Harminckilenc éven át kapta az udvartól természetbeni járandóságait s fizetését; özvegy, gyermektelen és németül, olaszul, fran-ciául, angolul beszél.

A konvenciós könyvek csaknem mindegyikében van valami szó a művészek járandóságairól, úgyhogy ha e könyvek évi sorozata teljes lenne, 1761-től pontosan össze lehetne állítani a Haydn-zenekar és az Esterházy-operaház teljes létszámát. Egyik feljegyzés szerint a zenekar és énekkar 57 rendes és 11 póttagból állott. Ilyen megkülönböztetések voltak: első második „klasszisú szopranista, baritonista, hegedűs".

A zenekar legnevezetesebb tagjai a Tomasini-k voltak. Három Tomasini működött egyszerre. Alajos, 59 éves, egy második Tomasini Alajos, 43 éves, Eszterházán született, nős, 9 gyermek atyja. Tomasini Antal Kismarton-ben született, előbb komornyik volt, aztán első versenymester.

Tovább lapozva, Hummel János Nepomuk nevére bukkanunk, aki Haydn utódja volt. A pozsonyi születésű híres muzsikus fizetése 2300 frt, 3 öl fa volt s szabad lakás Kismartonban és Bécsben.

A zenekar nagyszerű hangszereken játszott. Ezek nagy része a híres magyar hangszerkészítő Leeb-család gyártmánya volt. A konvenciós könyv-ben megtaláljuk Leeb Jakab nevét is, aki valószínűleg hangszerfelügyelő volt az udvarnál. Fizetése 800 forint, lakás és 3 öl fa.

Ugyanitt olvassuk Haydn János nevét, aki 1771 augusztus 28-tól állott szolgálatban. Tenorista volt, 25 forint havi fizetéssel és 30 forint karszol-gálati díjjal. A nagy Haydn második öccse volt, Mihály után következő

138 testvér. Mihály jónevű szerző és karmester volt. Öt évig a nagy-váradi püspök, majd haláláig a salzburgi érsek szolgálatában állott, mint dóm-orgonista és karnagy. A hercegi kótatár több kéziratát őrzi, melyek legnagyobbrészt egyházi jellegűek. Érdekes, hogy a nagy Haydn és Mihály kéziratai igen hasonlítanak egymáshoz. Haydn József rendetlen termé-szetű ember volt s ópuszaiból sok elveszett, melyek közül nem egy Haydn Mihály neve alatt jelent meg, sőt ez fordítva is megtörtént — mindkettőjük hibáján kívül.

Elsler József neve is szemünkbe ötlik a régi könyvből. Ez az Elsler a híres táncosnőnek, Elsler Fanninak az apja. Kótamásolója (kopista) a hercegi zenekarnak. 1779 július 14-től állott udvari szolgálatban s a fize-tése lakáson kívül 5 mérő búza, 10 mérő rozs és 3 akó bor volt. Kismarton városában több Elsler Fanni-emlék van. A táncosnő balerina-ruhája, cipője, fátyolkosztűmje és fényképei.

A konvenciós könyvekben megnevezettek közül csak Bauer Ferenc vadászkürtös tudott magyarul A nagyváradi püspök szolgálatából jött Kismartonba, ahol 62 éves korában 31 éves szolgálati ideje volt.

Kívüle még három magyar embert találunk a névsorban. Az egyik Mogyoróssy József, a gyermekkar és az erdésznövendékek „magyar profesz-szora", évi 342 frt fizetéssel. A másik Loránt Mihály, a gyermekkar fel-ügyelője; a harmadik pedig Lendvay Gábor, aki Rechnitzben született, s valami „számfeletti" állásban működött. „Valamit magyarul is tud", jegyzi meg róla a konvenciós könyv. Érdekes volna bővebben ismerni ezeket a magyarokat, különösen Lendvay Gábort. Alighanem valami kalandos mindentudó volt.

*

A hercegi kastélyokban három Haydn-képet őriznek. Egyik sem isme-retlen, de azért szólunk róluk, mert olyanok, mintha három különböző emberről festették volna. Kettő életnagyságú mellkép s a harmadik hatalmas kétméteres vászon.

Az egyik mellképet Grundmann nevű udvari piktor festette. Haydn-nak ez a legcsúnyább s valószínűleg a legjobban hasonlító képe. Zöldes díszruhában van, sűrű ezüst sujtással, háromnegyed profilban néz s a szeme kék. A másik, a sokkal ismertebb „Haydn-papa"-kép. Festője isme-retlen. Itt is zöldes a ruhája, de nem díszes. Fekete dús nyakkendője emeli ki fehérparókás arcát. Hosszúkás, szántott, kenetes, svábos arc. Jelenték-telen szemöldök, finom, gúnyos száj, kék szem és hideg tekintet. Egyik képén sem látszik a zseni. A nagy vásznon íróasztal előtt ül, kezében lúdtoll s előtte kótapapír és tintatartó. Mellette oldalt Apolló-szobor. Fekete bársony dolgozóruhában van. Fehér csipkés kézelője finom muzsikuskézre borul Petyhüdt száj, lecsüngő alsó ajak s barna szem.

Íme a kortársak, a festők tévedése. A szem, amely egyedül is annyi, mint az egész arc, csaknem mint az egész ember, két festő ecsetjén kék, a harmadikén barna. Gyakori tévedés. Liszt Ferenc képein is előfordul. Beethoven szeméről is kétféle egykorú feljegyzésünk van. Ady Endre szemét legnagyobb koloristáink egyike, Rippl Rónai József, emlékezésében korom-feketének írja le, holott melegbarna őzszeme volt

*

139 A zenekarnak csaknem teljes kótaanyaga megvan. Egyrésze Kismar-

tonban, de a java Eszterházára került, természetesen még az osztrák meg-szállás előtt, éppúgy, mint több a hangszerek közül is. Százhúsz olasz és hetven német opera teljes kótaanyaga (Stimmje). A kótalapokat alig sárgí-totta meg az idő. Olyan épek, hogy akár rögtön játszhatja egy zenekar. Ezeket az erős, vastag kótapapírokat a hercegi papírgyár készítette. Az operákon kívül sok mise, oratórium, kántáta teljes zenekari anyaga megmaradt.

Sokkal értékesebbek Haydn kéziratai, melyeket kitüntetéseivel együtt hálából végrendeletileg a hercegi családnak hagyományozott a mester. Ismeretlen, kiadatlan kézirat egy sincs, de itt van: L'infidelte Delusa, La fedelta premiata, La Pescatrici, Il Mondo, Le speciale, La Canterina, Orpheus und Euridice, Acis e Galatea, Le Midi, Krisztus hét szava (ora-tórium), vagy 16 szimfónia, áriák, dalok, öt mise, indulók, nokturnók, négy divertimento, menuettek, két vonósnégyes és néhány apróbb szerzemény eredetije.

Mint érdekesség említendő egy kánon. Barna rámába, üveg alá foglalt huszonnégy kótasorozat. A kánon és összhangzati szabályok szemléltető huszonnégy képe. Latin, német és olasz szöveggel. Haydn kezeírása. Nincs kiadva.

*

Haydn zenekarának hangszerei közül: 14 hegedű, 3 gordonka, 1 nagy-bőgő, 6 kürt, 2 üstdob, 1 fagot, 1 klavecin, 2 gyönyörű bariton s apróbb ütő-és madárhangokat utánzó hangszer látható. A mester Stradivariusának húrjai is megvannak. A vonóshangszerek nagyrésze töredezett. Mester-kezek munkája, de nem elsőrendű mesterművek. Pedig sok Stradivarius ós Guarnerius műremek volt valamikor ebben a zenekarban.

*

A díszokmányok és díszérmek csaknem mind megvannak: A francia Institut National „Organisatio"-ja, melyben Haydn mint tag szerepei. Az amsterdami „Maatschappy der Verdiensten" díszokmánya Haydn szá-mára (1801). Az „Institut National" tagsági oklevele Haydn József részére a köztársaság 10. évéből. A „Conservatoire de Musique" megtisztelő irata Haydn József részére (1805 jún. 26). Az „Institut National" zenei szakosztá-lyának tagsági levele Haydn József számára a köztársaság 13. évében, Messidor 1-én. Haydn József bécsvárosi díszpolgári oklevele (1804 április 1). Ezüst díszérem Haydn József, mint a párizsi Institut National tagja szá-mára. Ezüst díszérem a párizsi „Conservatoire de Musique" tagja részére. Arany díszérem (Gatteaux-tól) a Teremtés első párizsi előadása alkalmából (1800). A pétervári filharmóniai társaság arany díszérme Haydn József-nek (1802). Kis aranyérem Haydn Józsefnek az „Académie des Enfants d'Apollon-tól (1791).

*

A mestert Kismartonban temették el. Bécsből a francia bevonulás-okozta zűrzavarban hozták ide s a híres Kálvária-templom alatti egyik tömeg-sírba került Hogy történhetett ez? Senki sem tudja. A sírokat hatalmas kőlapok takarják, melyeken a halottak nevei és temetési évük olvasható.

140 Az egyik ilyen egyszerű kőlapon áll a mester neve s a sorban ő az ötödik. Előtte és utána énekesek, muzsikusok kerültek ide. Életének társai közé került halálában is. De a tömegsír utolsó lakója nem ő. Évek multán még három hercegi alkalmazottat temettek ide, úgyhogy nyolcan feküsznek egy kőlap alatt. A hercegi család, amelynek a mester mindig dédelgetett embere volt, bizonyára mitsem tudott erről. Hogyan történhetett hát? Érthetetlen....

Papp Viktor.

CSIPKERÓZSA.

Egyedüllét sorsvárában rokkás-széken heverek, Rokkász-székem behálózzák kúszó indák, levelek, Száz év óta idekötnek elbódító rózsaszárral, Ezerbogú szövedéktől alig mozdul már a vállam; Kezem, fejem álomtól lankadt, fáradt, Besző a pók is egyre jobban — És nő a csend, betölti már a várat — Én nézek kábán mind e csenddel szemben, Megállt az orsó elfáradt kezemben, A szívem már csak néha dobban.

Mesebeli álomvárban magánosan élek én, Szomorú-víg csendességben, árván e nagy földtekén, Árván, mégis boldogságban a merengő álomvárban, Alig, alig verő szívvel, melyben szelid megnyugvás van. Az életrokka áll, — zajától félek És, tétovázom: jobbra, balra? — Én már csak édes-bús álomban élek, Hol mindig több és több a fátylas emlék, Föllebbentvén a múltból szőttes kelmét, Előttem áll a kép kitakarva.

Egyedüllét rózsafája elvarázsolt engemet, Rózsacsokros levelekkel valósággal eltemet; Beleheltem illatmérgét: elaludtam, megdermedtem, Elvarázsolt álmom alatt százéves vén anyó lettem. Meddig tart még e kábító varázs? Mikor törik meg bűvös szókra? Vagy már való e lassú hervadás? — Kinek hatalma volna isteni, Százéves álmom elrebbenteni? — Hol késik a királyfi csókja?

Debreczeny Lili.