• Home

  • Documents

  • Halhatatlan Szerelmesek (Tizenkilencedik Századi Elbeszélések)
504
HALHATATLAN SZERELMESEK (Tizenkilencedik századi elbeszélések) Szkennelte, javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2005. I. KÖTET JOHANN WOLFGANG GOETHE AZ ÚJ MELUZINA Nagyságos uraim! Tudom jól, hogy az elöljáró beszédeket s beve- zetéseket nagyságtok kiváltképpen nem szívelik, ezért hadd mondjak csak annyit, hogy ez alkalommal, remélem, jelesül megállóm helye- met. Ámbátor jó egynéhány igaz történet elszállt már ajkamról magas és közönséges megelégedésre, bízvást elmondhatom, hogy az, amelyet ma adok elõ, jóval felülmúlja valamennyit, és noha évekkel ezelõtt esett meg velem, ma is nyugtalanná tesz a reá való emlékezés, sõt még most is táplálja reményemet a végsõ kibontakozásra. Törté- netemnek aligha lelni párját. Hadd mondom meg legelsõbb, hogy életem pályáját nem mindig igazgattam úgy, hogy bizonyosságban lehettem volna a legközelebbi jövõ vagy akár csak a másnap felõl. Ifjúságomban sosem voltam gondos gazda, és gyakran kerültem rosszabbnál rosszabb helyzetek- be. Egy ízben is útra keltem, busás hasznot remélvén, ámde tovább nyújtózkodtam, mint ameddig a takaróm ért, és gyorspostával meg- kezdett utamat egy darabig közönségessel folytattam, mígnem gya- logszerrel kényszerültem bevégezni. Mint virgonc ifjú embernek mindig is az volt a szokásom, hogy mihelyt betettem a lábam egy vendégfogadóba, elõször is a fogadós- né, no meg a szakácsné irányában tudakozódjam, és szíves szókkal környékezzem meg õket, ami azután többnyire mérsékelte kiadásai- mat. Egy este, betérvén egy városka vendégfogadójába, éppen régi szokásom szerint akartam cselekedni, amikor közvetlenül mögöttem egy kétüléses, pompás négyes fogat állt meg nagy csattogással a kapu elõtt. Visszafordultam, és egy fehérszemélyt pillantottam meg, egymagában, komorna vagy cselédség kísérete nélkül. Sietve kinyi- < tottam hintója ajtaját, s megkérdeztem, mi a parancsolatja. Kiszállás közben feltûnt szép termete, és ha megnyerõ arcát figyelmesebben megnézte az ember, leheletnyi bánatot vett észre rajta. Ismét megkér- deztem tõle, nem lehetnék-e szolgálatára. - Ó, dehogynem - válaszolta -, kérem, hogy óvatosan vegye ki az ülésen levõ ládikát, és hozza fel, de nagyon vigyázzon ám, egyenesen tartsa, s nehogy megbillentse vagy összerázza valamiképp. Vigyázatosan kivettem a ládikát, õ bezárta a hintó ajtaját, együtt mentünk fel a lépcsõn, s õ közölte a szolganéppel, hogy ott tölti az éjszakát. Azután magunkra maradtunk a szobában, õ a fal mellett álló asztalra tétette a ládikát, én pedig megértvén egy-egy mozdulatából, hogy szeretne egyedül lenni, elköszöntem tõle, s illõ tisztelettel bár,

Halhatatlan Szerelmesek (Tizenkilencedik Századi Elbeszélések)

  • Upload
    wippelz

  • View
    53

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

  • HALHATATLAN SZERELMESEK (Tizenkilencedik szzadi elbeszlsek)

    Szkennelte, javtotta, trdelte: Dr. Kiss Istvn; 2005.

    I. KTET

    JOHANN WOLFGANG GOETHE

    AZ J MELUZINA

    Nagysgos uraim! Tudom jl, hogy az elljr beszdeket s beve-zetseket nagysgtok kivltkppen nem szvelik, ezrt hadd mondjakcsak annyit, hogy ez alkalommal, remlem, jelesl megllm helye-met. mbtor j egynhny igaz trtnet elszllt mr ajkamrlmagas s kznsges megelgedsre, bzvst elmondhatom, hogy az,amelyet ma adok el, jval fellmlja valamennyit, s noha vekkelezeltt esett meg velem, ma is nyugtalann tesz a re val emlkezs,st mg most is tpllja remnyemet a vgs kibontakozsra. Trt-netemnek aligha lelni prjt.

    Hadd mondom meg legelsbb, hogy letem plyjt nem mindigigazgattam gy, hogy bizonyossgban lehettem volna a legkzelebbijv vagy akr csak a msnap fell. Ifjsgomban sosem voltamgondos gazda, s gyakran kerltem rosszabbnl rosszabb helyzetek-be. Egy zben is tra keltem, buss hasznot remlvn, mde tovbbnyjtzkodtam, mint ameddig a takarm rt, s gyorspostval meg-kezdett utamat egy darabig kznsgessel folytattam, mgnem gya-logszerrel knyszerltem bevgezni.

    Mint virgonc ifj embernek mindig is az volt a szoksom, hogymihelyt betettem a lbam egy vendgfogadba, elszr is a fogads-n, no meg a szakcsn irnyban tudakozdjam, s szves szkkalkrnykezzem meg ket, ami azutn tbbnyire mrskelte kiadsai-mat.

    Egy este, betrvn egy vroska vendgfogadjba, ppen rgiszoksom szerint akartam cselekedni, amikor kzvetlenl mgttemegy ktlses, pomps ngyes fogat llt meg nagy csattogssal akapu eltt. Visszafordultam, s egy fehrszemlyt pillantottam meg,egymagban, komorna vagy cseldsg ksrete nlkl. Sietve kinyi- isq >[BSO uadda :juuazs uiobsubat}[ 'xuzapi uiBjpn} ap uibSbui jaXpui

    '151 jpiJJBlB d35[ S3fj3J JU35[UBSSBI U3qUI33J B Oq 'pffs U3SOUOItl5[

    'sjja uiBJiopuo jozsjjos ubXjo "iusiioj usqsousp^ jajaq XuBqauJ9AOU 3}3J3zsrX3 bujoa SBsgopjoq ua^jiui '\ouu wozojf Jpqqoj'(jjnfssouajszs souiu ^ba jjoa uisu usqjsp zb jjsujjijjb '

    UB"|O BSBZO5J{B|OJ JJO}[OZS31U) J9JBSOpjOq

    UBquiojojj pjBg X3oq 'urejpuouijg sjsfsas J3[3zd9?[ b 'ozs b jjnpjqj

    3JJ3pzd35f V 'U31PUI3H351 ppu S33|3ZS3q B Z3 XSoq 'UI3JJ3A3JZS3JBUIBq 3p 'JBJ3A UI3jpZ35[ TU}3Z3pJ3^J -JBSBJIHB 3U3JISOJ33UI BqjUIUI'jJOJBU{l9q S '}3UI3ZS B 3JJOJTIS31 '}jn }}O USJUIZS I5JB 'AOJJUIIIJJ '3JJ3UBA B5[O 'BfpUOUI JZB S '5[TlUU3q ZSiq BJ3A Ippzda^J -9ZS JJOA I9J5JOS

  • -buiojbj b jozsojg "dBuSsj i\o\ jjunssjsSpzssq souoin>[

    ou usXji zb bsbjiju 'jBqsXSn

    JBBIU U3UISI UI3S BSBUI O j3UU3q 3UI 5[I|f3J SOUI5J U3p3JUIJ3 i

    JJOA UI3S 3UI13J3S [9JUBq d3ZS B JO-US 'mSZSiq JZB 3Q "UBA BfUBJ

    -dozs sojs 'ounji5[ :inAi?[ ubjsjx 'jjojBSjiBqp s b naouo^ us^i Xoq 'raBjpnj s

    BqsBrq b uisjzsuaa sudqaq sap xpnd iou oSusso 'S3ui3n35j ^3 :uioi[Bq SBStq b uiBjpBjBqjs jojjiui 'dBUSBiu :pj3zd3^[ j

    jgquisuiszs b 5[BJzo}[ubaij[15i jbbs9iba

    'UBJBjXjnS 'J[3XUUOJ( B S3 '3UU3q JJOA tUSp UBJJ9ZS S3 UIOJO 3Q

    nSssojuspf Xuaraasa uBqBf9iBA JBq 'aXusuiasa 9zjBns 5[iX9

    5JOdBU JlTlUip ZB JUTUI 'U9qUI9J9Z9J[3JUI9 ZB 9UI JpBJBUI X3n JJ9UI'JJ9ZB UBJBJ - JSBinpUBJIJJ B JZ9 p95J9U 3\ IUBJJI JJ9IUI 'UlOptlJ S UI9M

    JIOZSBJBA U19U ifri UI9JZ9pj9J{ - tfi333\ pBqBZS XOq 'IOJ9J9 BJUBAIJJ

    joqssisA -d zsvavj y :aijjsoo 9l(jsuiau) "}ufi[opBdid bSjbs s,

    [9JB BUJBZS B

    iujtiJ95[]:5[ uibjubai5[ ra9SBqos'- sjppj - ojbjbj uoSbu bjbjuosbh -

    JJBJB BUJBZS BfUB ZB BJJ91J-JBpBUI 3 JIUI 'BJB 9d9JJ3JB UOZSSB BAODpf SipUIUI \Vl JJ3IUI 'UBA

    uoqjjo jojjiui Soq 'ajoj urajzapja^Sara siaui 'uiazs>[3|ui3 fSn bq

    UIBJJBUBq 3p JIUIBJBA IJJ3U BU|OA UI3JJ3JazS lUBpUOJ^ -UISJjazaA BA

    -Sojuojb"^ "SizBq b >[unjuaui ojb s '- u3jaqojoj[iJ[ b raau - Jjunjjs

    JOJJBJ '3JJ3J3A BJBJJBA IJSUIOJIOjaj B IJJ3U UIBJJOJUBfBiaj -jaZIA B IUZO

    -BXpq 9jpz35[ s 'jazs b jjozoq joss nuuo5[ auazsASg 'jjazsu BqjOABjb UBzssoq piuiu3zs 9Juo"unq jojjazs s '(BSBjuBjjid b ya jojjnpj :gjuiiu 'UI9JJTI uBqqBuosoBjB us) jajajuij[aj b ajprasjaj sssijj bjsa '",111?-auiazs 'SAjnssi JJ3JZ3U JJ3ipM" :ui3jJ3 zoqjos b zaqqa jogijai -joqsjaA

    B UI3jpZ3?[ lUZSpi UBSOSUBq S 9I'ttOBJ SbiJISO OZp9JBUU IUJ3Z9

    uojjouiBjjnq y" :pzs5[3jra3 uisjjnjajf bjb BSBjBq uazsaSs usqopiiqq9Jti zb) ssjaA aqpo{) jjojnf squiszss apjaiH "3JJ3J BJBfBpu3J3

    -JZS3J3JJ J[BU9S0 B JIBJJSOBqBJ S 'jBfBqtU B BJZTiqpj 'J{9ZS UI3S J9ZS 9

    - juuszs BSB5JOZS - 9p 'jpBdpsp jjaui 'jpafiSsui uBSOuoziq bj^a.

    ui

  • BJJOJ

    stuvw jtjovw'os - jusqusABqxn^ jjbjbuiso ASi jzg - :jjopuoui

    U9qZO5[ S 'BJJOJlUBSq U3Opj3}3UI JBJJOJIA B 'j3pjO5[ B

    -UBjijj :uBdjBj b uaSaj Soq 'jaui3u b BjjBjnuiSaui s

    U3SOJ3 JJBU9SO B S 'U3UI3J3d B JUBSOOOJJB UIBJinq B - 3pA

    -jiqSsui jjunjpnj uiau 'jjunjfBJ jb jjodBso pzs uspjjiH Jjnjjoj

    U3jp J3ZS JO5JBUOS3 B S 'JBJJOJIA B >[njJOJIIlBJY -J[Un}JOjnjO5[ IUUBqnS XUOSOBIB >13J[SO3J B :JI9P3UI 3SSI3J J[BU9S0 B '5[3jp3J[pUia

    bu ussojsqaiSaui 'pzs b jjoposoia uaqzo^j Ssio zbjjofapq uoASbjsi *jjoa suiBq UBq osjojn zb sp sx'udqpS udp 'A

    :i5pu 3jp>[aU3p O S 'JlBp>[Bip IUIBJBA U3fp5[3Ua

    ,jttoq-oq-o" zb za jjsjuapf jiui aQ -jjopuoui s uisu pqqox - i9q-9q~9 '- Bzzoq sjjaj - uibjjoa ojB{{Bq iuiaj33 jojjijai - "jBfBJiodozsBdid b Bjqj aqajajSozs bCbzs uasausSaj 'bajtiu BqBfojjsoBzAuBqops 'jnuiBq b j9qBfBdid aqaisusj 9jjaAi?[ 'ubjouiojj Svtu ajppj -Uauispq b uiBjijBaui s us 'uai 'o - "UBdjBj b jjoa uaSaj uaqsfapibSbui b jti puiuiiqos 'uisjaqpjiSsui sjiAuuauiB A3oq '

    Ug JBABffn ZB 9JJ33"U3J3UI S 'JBBUI 3JJ3A3Up

    memmel lttam volna. Vera meghallgatta ezt az lomhistrit, s aztmondta, hogy is gyakran lmodozik, de az brndkpei mstermszetek: inkbb Afrika sivatagjaira kpzeli magt, mint vala-mi vilgjrt, vagy Franklin nyomt kutatja a Jeges-tengeren; ln-ken elkpzeli a nlklzseket, melyeket vllalni kell, s a nehzsge-ket, melyekkel meg kell kzdeni...

    - Tlsgosan sok tlerst olvastl - jegyezte meg a frj.

    - Lehet - felelte Vera -, de ha mr lmodozunk, mirt lmodoz-zunk elrhetetlenekrl?

    - De mirt ne? - vetettem kzbe. - Miben hibs az a szegny/ elrhetetlen?

    - Nem jl fejeztem ki magam - mondta Vera -, azt akartammondani, minek lmodozzunk nmagunkrl, a magunk boldogs-grl? Nincs mirt erre gondolni; gysem jn meg - minek trjkmagunkat rte? Olyan az, mint az egszsg: amikor nem vesszkszre, megvan.

    Ezek a szavak csodlkozsba ejtettek. Ebben az asszonyban nagyllek lakik, hidd el nekem... Velencrl Itlira fordult a sz, ola-szokra. Priimkov kiment, Verval kettesben maradtunk.

    - A maga ereiben is olasz vr folyik - jegyeztem meg.

    - Az - felelte -, megmutathatom nagyanym arckpt?

    - Nagyon krem.

  • Bement a szobjba, s egy nagyobbacska aranymedaliont hozottki onnan. Mikor felnyitotta, Jelcova apjnak s anyjnak - annakaz albani parasztnnek - remekl megfestett miniatr arckptpillantottam meg. Vera nagyapja meglepett: annyira hasonltott alenyhoz. De vonsai, melyeket fehr rizspor felhi kereteztek, mgszigorbbnak, lesebbnek, kemnyebbnek ltszottak, srga szem-ben komor makacssg villant. De milyen volt az olasz n arca!Gynyrre termett, nylt, mint a virul rzsa, kill, nagy szemeharmatos, nelglten mosolyg, ajka piros! Kt finom rzki orr-cimpja mintha remegett s ki-kitgult volna, mint nemrg kapottcskok utn, barna orcibl csak gy radt a tz, az egszsg, afiatalsg vrbsge s a ni er... Az a homlok - hla Istennek -gondolkodstl sohasem rncoldott. Albani viseletben festettkle; a fest (igazi mester!) szlgat tett a hajba - mely fekete volt,mint a szurok, s vilgosszrke fny -; ez a bacchusi kessg nagy-szeren tallt az arckifejezshez. S tudod-e, kire emlkeztetett az246

    arca? Az n fekete keretes Mann Lescaut-mra. De a legcsodlato-sabb az volt, hogy ha az arckpet nztem, eszembe jutott, hogy nhaVerban is felvillan valami, ami ehhez a mosolyhoz, ehhez a tekintet-hez hasonlt, holott a vonsai teljesen eltk...

    Ismtlem: sem maga, sem senki ms a fldn nem ismeri mind-azt, ami benne rejlik...

    Most jut az eszembe: Jelcova asszony lenynak - eskvje eltt- elbeszlte egsz lettrtnett, anyja hallt stb... bizonyra oktatcllal. Verra klnsen az hatott, amit nagyapjrl, a titokzatosLadanovrl hallott. Nem ezrt hisz-e a ltomsokban? Klns! maga olyan tiszta s sugrz, s mgis fl attl, ami stt, amifldalatti, s hisz is benne...

    De mr elg. Minek megrni mindent? De ha mr meg van rva,hadd jusson el hozzd.

    A te P. B.-d.

    Hetedik levl; Ugyanaz, ugyanahhoz

    M...oje falucska, augusztus 22.

    Felvettem a tollat, s rok, tz nappal utols levelem utn... , ba-rtom, nem rejtegethetem tovbb... Milyen nehz a szvem! Mennyi-re szeretem t! Elgondolhatod, milyen fjdalmas remegssel rom leezt a vgzetes szt. Nem vagyok gyerek, st mr fiatalember sem;nem vagyok abban a korban, mikor mst megtveszteni lehetetlen,de magunkat megtveszteni semmibe se kerl. Mindent tudok, stisztn ltok. Tudom, hogy kzeledem a negyvenhez, hogy msfelesge, hogy szereti frjt; nagyon jl tudom, hogy attl a szeren-cstlen rzstl, mely hatalmba kertett, titkos gytrdsen s let-erm vgleges eltkozlsn kvl semmit sem vrhatok - mindezttudom, semmiben sem remnykedem, s semmit sem akarok; de ettlnem lesz knnyebb a szvem. Mr egy hnappal ezeltt kezdtemszrevenni, hogy vonzalmam irnta egyre ersdik. Ez rszben za-varba ejtett, rszben meg is rvendeztetett... De szmthattam-e r,hogy megismtldik velem az, amirl gy ltszott, hogy - akrcsak

  • az ifjsg - nem tud visszatrni? De mit beszlek? gy soha mg nem

    247

    szerettem, soha, soha! Mann Lescaut, Frtillon17 - ezek voltakblvnyaim. Az ilyen blvnyokat knny sszetrni: de most...csak most tudtam meg, mit jelent egy nt szeretni. Szgyellek errlbeszlni; de gy van. Szgyellem magam... A szerelem mgiscsaknzs; s nznek lenni az n koromban nem szabad: nem lehet azembernek harmincht ves korban magnak lni; hasznoss kelltennie magt, cllal kell lnie a fldn, megtennie a dolgt, elvgez-nie a ktelessgt. n is hozz akartam fogni a munkmhoz...S most - mint a viharban - minden sztszrdott! Most rtem megazt, amirl neked els levelemben rtam, most rtem, milyen tapasz-talat hinyzott letembl. Milyen hirtelen rte a csaps fejemet!llok, s rtelmetlenl nzek elre: fekete fggny hullt kzvetlenla szemem el; nehz a lelkem, szorong! Fegyelmezni tudom magam,kifel nyugodt vagyok, nemcsak msok jelenltben, hanem kettes-ben is: nem dhnghetek, igazn nem, mint egy kisfi! De a fregbekszott a szvembe, s jjel-nappal szvja. Mi lesz ennek a vge?Eddig, ha nem voltam vele, vgyakoztam s nyugtalankodtam, mel-lette pedig rgtn megnyugodtam. Most mellette is nyugtalan va-gyok. Ez megijeszt. , milyen knos szgyellni s rejtegetni knnyein-ket! Csak az ifjkornak van joga srni; csak hozz illenek a kny-nyek...

    Nem tudom tolvasni levelem; nkntelenl szakadt ki bellem,mint a shajts. Nem tudok hozztenni semmit, nem tudom szavak-kal megptolni... Adj egy kis idt: majd magamhoz trek, ismt uraleszek a lelkemnek, frfiknt beszlek veled, most azonban szeret-nm vlladra hajtani a fejem, s...

    , Mefiszt! te sem segtesz rajtam. Szndkosan lltam meg itt,szndkosan ingereltem fel magamban a gny erejt, arra emlkez-tetve magamat, hogy milyen nevetsgesek s rzelgsek lesznek majdszememben egy v mlva, fl v mlva ezek a panaszok, ezek azmlengsek... Hiba! Mefiszt ertlen, a foga elkopott... Isten veled.

    A te P. B.-d.

    17 Mademoiselle Clrou francia sznszn (1723-1803) gnyneve.248

    Nyolcadik levlUgyanaz ugyanahhoz

    M...oje falucska, 1850. szeptember 8.

    Kedves bartom, Szemjon Nyikolaics!

    Tlsgosan szvedre vetted legutbbi levelemet. Tudod, mindigmennyire hajlamos vagyok rzelmeim tlzsra. Ez nlam nknte-len megnyilatkozs: nies a termszetem! Az vekkel egytt el fogmlni; de shajtva vallom be, hogy eddig mg semmit sem javultam.De azrt nyugodj meg! Nem fogom letagadni a hatst, melyet Veratett rem, de megint csak azt mondom: nincs ebben semmi rendkv-li. Hogy - amint rod - ide utazzl, annak nem volna rtelme. Ezerversztt tenni meg, Isten tudja, mirt, esztelensg volna! De nagyonhls vagyok bartsgodnak ezrt az jabb bizonytkrt, s hidd el,soha el nem felejtem. Ideutazsodnak mr csak azrt sem volna

  • rtelme, mert az a szndkom, hogy nemsokra Ptervrra utazom.Majd ha dvnyodon lk, sokat meslek neked, de most igaznnincs kedvem: attl tartok, hogy megint fecsegni kezdek, s belezava-rodom. Elindulsom eltt mg rok neked. Teht: a kzeli viszontl-tsig. Legyen j egszsged s jkedved, s ne bslakodj tlsgosanhsges bartod sorsa miatt.

    P. B.

    Kilencedik levlUgyanaz ugyanahhoz

    M...oje falucska, 1853. mrcius 10.

    Sokig nem vlaszoltam leveledre; ezekben a napokban llandanegyre gondoltam. reztem, hogy nem res kvncsisg, hanem igazibarti egyttrzs diktlta neked, mgis ingadoztam: megfogadjam-etancsodat, teljestsem-e kvnsgodat? Vgre elhatroztam magam:mindent elmondok neked. Megknnyti-e lelkemet ez a gyns,ahogy te gondolod, nem tudom; de gy rzem, nincs jogom eltitkolnielled azt, ami egyszer s mindenkorra megvltoztatta letemet; gy

    249

    rzem, hogy vetkeznm is ezzel... s jaj! mg inkbb vetkeznm afelejthetetlen, kedves llek ellen, ha nem bznm r bs titkunkat azegyetlen szvre, melyet mg becslk. Lehet, hogy egyedl te emlk-szel Verra ezen a vilgon, s te is felletesen s hamisan tled megt; s ezt n nem hagyhatom annyiban. Tudj meg mindent teht! Jaj!ezt a mindent kt szval is el lehet mondani. Az, ami kztnk volt,pillanat alatt cikzptt fel, mint a villm, s mint a villm: hallt spusztulst hozott...

    Azta, hogy nincs tbb, azta, hogy ebben az Isten htamgtti fszekben, melyet utols rmig el nem hagyok, megtele-pedtem, tbb mint kt esztend telt el, s mindent olyan lesen rizemlkezetem, olyan lk mg a sebeim, olyan keser a bnatom...

    Nem kezdek panaszkodni. A panaszok enyhtik a bnatot, de nemaz enymet. Most pedig hadd mondom el a trtnteket.

    Emlkszel legutbbi levelemre - arra a levlre, melybn el akartamoszlatni aggodalmaidat, s lebeszltelek arrl, hogy Ptervrrl el-utazzl. Te gyanval fogadtad a levl erltetett fesztelensgt, abbansem hittl, hogy szemlyesen tallkozunk: igazad volt. Annak anapnak az estjn, melyen rtam neked, megtudtam, hogy szeret.

    Ezeknek a szavaknak lersa kzben megreztem, milyen nehzlesz vgigmondanom, amit akartam. Hallnak szntelenl ksrtgondolata tbbszrs ervel fog gytrni, s g sebeket ejt visszaem-lkezsemen... De igyekszem uralkodni magamon, s inkbb abbaha-gyom az rst, semhogy flsleges szavakat rjak le.

    Hogyan is tudtam -meg, hogy Vera szeret? Elszr is meg kellmondanom (s te hidd el nekem), hogy addig a napig egyltalbansemmit sem gyantottam. Igaz, hogy nha elkezdett tndni, amitazeltt nem tett; de nem fogtam fel, hogy mirt teszi most. Vgre egynapon, szeptember hetedikn - emlkezetes n&pom marad -, eztrtnt. Tudod, mennyire szerettem t, s milyen nehz volt a szvem.Kszltam, mint valami rnyk, s nem leltem a helyem. Otthon

  • akartam maradni, de nem brtam, s elmentem hozz. Egyedl volta szobjban. Priimkov nem volt otthon: elment vadszni. Mikorbelptem Verhoz, lesen rm nzett, s nem viszonozta ksznse-met. Az asztalnl lt, az lben knyv volt, melyet rgtn megismer-tem: az n Faust-om. Arcn kimerltsget lttam. Leltem veleszemben. Arra krt, olvassam fel neki Faustnak s Gretchennek azta jelenett, ahol megkrdezi a lny, hisz-e Istenben. Kezembe vettem250 :

    a knyvet, s olvasni kezdtem. Mikor a vgre rtem, rnztem. Fejta karosszk htra hajtva s kt karjt keresztbe fonva melln, vlto-zatlan lessggel figyelt rm. Valamirt ersebben kezdett dobognia szvem.

    - Mit tett velem? - krdezte tlem, lassan ejtve a szt.

    - Mit mond? - krdeztem zavartan.

    - Igen, mit tett velem? - ismtelte.

    - Azt akarja mondani - kezdtem -, mirt beszltem r ilyenknyvek olvassra?

    4 Sztlanul felllt, s kifel ment a szobbl. Utnanztem.A kszbn megllt, s felm fordult:

    - Szeretem magt - mondta -, ltja, ezt tette velem.A vr a fejembe szktt...

    - Szeretem, szerelmes vagyok magba - ismtelte Vera.Elment, s becsukta maga mgtt az ajtt. Meg sem prblom

    lerni, mi trtnt velem akkor. Emlkszem, lementem a kertbe, be-vettem magam a srbe, nekitmaszkodtam egy fnak, s hogymennyit lltam gy ott, nem tudom megmondani. Szinte megder-medtem; a boldogsg hullma csapott t nha szvemen... Nem, nemkezdek beszlni rla. Priimkov hangja rntott ki dermedtsgembl;megzentk neki, hogy megrkeztem: visszatrt a vadszatrl, skeresett. Meglepdtt, hogy egyedl vagyok a kertben, kalap nlkl,s bevezetett a hzba. - Felesgem a fogadszobban van - mond-ta -, menjnk hozz. - Elkpzelheted, milyen rzsekkel lptem ta fogadszoba kszbt. Vera a sarokban lt, hmzrma mgtt;lopva egy pillantst vetettem r, s azutn sokig nem emeltem fel aszemem. Nagy csodlkozsomra nyugodtnak ltszott; abban, amitmondott, s hangja csengsben nem lehetett izgalmat rezni. Vgreelszntam magam, hogy rnzek. Tekintetnk tallkozott. Egy kicsitelpirult, s a kanavsz fl hajolt. Elkezdtem figyelni. Mintha valamizavar lett volna benne; rmtelen mosolyra mozdult nha az ajka.Priimkov kiment. Vera hirtelen felemelte a fejt, s meglehetsenhangos szval azt krdezte:

    - Most mit szndkszik tenni?

    Zavarba estem, s tompa hangon gyorsan azt feleltem, hogy abecsletes ember ktelessgt szndkozom teljesteni: elmegyek in-nen - mert - tettem hozz - szeretem magt, Vera Nyikolajevna, s

    251

  • maga ezt bizonyra rgen szrevette. - Megint a kanavsz flhajolt, s elgondolkozott.

    - Beszlnem kell magval - szlalt meg aztn. - Jjjn ma este,tezs utn, a kerti hzikba... tudja, abba, ahol a Faust-oX felol-vasta.

    Ezt olyan tisztn hallhatan mondta, hogy ma sem rtem: azebben a pillanatban belp Priimkov hogy nem hallotta meg. Las-san, gytr lasssggal telt a nap. Vera nha olyan arckifejezsselhordozta krl a szemt, mintha azt krdezn magtl: nemlmodik-e. De ugyanakkor elszntsgot is lehetett leolvasni az arc-rl. n pedig... n nem tudtam magamhoz trni. Vera szeret! Ezeka szavak szntelenl ott forogtak a fejemben; de nem rtettem megket - magamat sem rtettem, Vert sem. Nem hittem ilyen vratla-nul rkez, ilyen megrendt boldogsgban; erfeszts kellett hozz,hogy emlkezzem a mltra, s n is gy nztem, beszltem, minthalmodnm...

    Tezs utn, mikor mr azon gondolkoztam, hogyan tudnkszrevtlenl kiosonni a hzbl, Vera hirtelen kijelentette, hogystlni szeretne, s krt, hogy ksrjem el. Fellltam, fogtam a kalapo-mat, s utnaballagtam. Nem mertem megszlalni, alig llegzettem,vrtam az els szavt, vrtam a magyarzatt; de csak hallgatott.Hallgatva mentnk a knai hzikig, hallgatva lptnk be, s ott -ma sem tudom, ma sem rtem, hogyan trtnt - hirtelen egymskarjaiban talltuk magunkat. Lthatatlan er ragadott Verhoz -s t hozzm. A nap kialv fnyben htravetett frtjeivel keretezettarca egyszerre megfnyesedett az nfeledtsg s gynyr mosolytl,s az ajkunk cskban forrt ssze...

    Ez a csk volt az els s utols.

    Vera egyszerre kitpte magt karjaim kzl, s kitgult szembena rmlet kifejezsvel tntorodott vissza.

    - Nzzen htra - mondta remeg hangon -, semmit sem lt?Gyorsan htrafordultam.

    - Semmit. Maga taln lt valamit?

    - Most nem ltok, de lttam.Mly s ki-kihagy volt a llegzete.

    - Kit? mit?

    - Anymat - mondta lassan, s egsz testben megremegett.

    n is megborzongtam, mintha hideg futott volna vgig rajtam.252

    Egyszerre szorongani kezdtem, mint egy bns. De vajon nemvoltam-e bns ebben a pillanatban?

    - Elg mr! - kezdtem. - Mi lelte magt? Inkbb azt mondjameg...

    - Nem, az Isten szerelmre, nem! - szaktott flbe, s a fejhezkapott. - Ez rltsg... Megrlk. Ezzel nem lehet trflni, ez ahall... Isten vele...

  • Felje nyjtottam a kezemet.

    - Maradjon, az Istenre krem, egy pillanatig! - kiltottam nkn-telen kitrssel Nem tudtam, mit beszlek, alig lltam a lbamon.- Az Istenrt... hiszen ez rettenetes.

    Rm nzett.

    - Holnap, holnap este - mondta gyorsan -, nem, ma, krem... Mamenjen el tlnk... holnap este jjjn a kert kiskapujhoz, a t mell.Ott leszek, odamegyek - tette hozz hevesen, s villogott a szeme -,oda n, brmi akarna is visszatartani, eskszm! Mindent elmondokneked, csak ma eressz el.

    S mieltt egyetlen szt szlhattam volna, eltnt.

    Lelkem mlyig megrendlve lltam ott. A fejem szdlt. Az rltgynyrrzsen t, mely egsz lnyemet eltlttte, szomorsg lopa-kodott belm... Krlnztem. Klnsnek lttam az alacsony bolto-zat, stt fal, sket s nyirkos szobt, amelyben lltam.

    Kimentem, s megindultam slyos lptekkel a hz fel. Vera vrta teraszon; mihelyt kzeledni ltott, rgtn elment onnan, s bevo-nult hlszobjba.

    Hazamentem.

    Hogyan tltttem el az jszakt s a kvetkez napot estig, lehetet-len volna lerni. Csak arra emlkszem, hogy leborultam az gyra, seltakartam az arcomat, visszaidztem a csk eltti mosolyt, s eztsuttogtam: - Vgre mgis.

    Jelcova asszony mondsa is eszembe jutott, melyet Vera idzettvolt nekem. Egyszer azt mondta neki: - Te olyan vagy, mind a jg:amg nem olvadsz, kemny vagy, mint a k, de ha olvadsz, nyomasem marad a rginek.

    S mg ez jutott eszembe: egyszer arrl beszlgettnk Verval, hogymi a kpessg, a talentum.

    - n csak egyet tudok: hallgatni az utols pillanatig.Akkor ezt nem rtettem.

    253

    "De mit jelent az ijedtsge? - krdeztem magamtl. - Taln csak-ugyan ltta Jelcovt? Kpzelds!" - gondoltam, s ismt tengedtemmagam a vrakozs rzsnek. Azon a napon rtam meg neked -szorongva gondolok r, hogy milyen rzsekkel - azt a ravaszkodlevelet.

    Estefel - mg nem nyugodott le a nap - mr tven lpsre lltama kertajttl, a tparti magas s sr fzesben. Gyalog jttemhazulrl. Szgyenemre bevallom: fltem, rendkvli flelem tltttel, llandan borzongatott... de megbnst nem reztem. A Ibmbokkz rejtzve szntelenl a kiskaput nztem. De nem nylt ki. Mra nap is lement, mr be is esteledett; mr a csillagok is elbukkantak,

  • s feketedett az g. Senki sem mutatkozott. Rzott a hideg. jszakalett. Nem brtam tovbb, vatosan kilptem a fzesbl, s a kiskapu-hoz lopdztam. Minden csendes volt a kertben. Suttogva Vertszltottam, msodszor is, harmadszor is. Senki sem felelt. Elmltmg egy flra, el egy ra is; teljesen besttedett. A vrakozskimertett; magamhoz hztam az ajtt, egyszerre kinyitottam, slbujjhegyen, mint a tolvaj, megindultam a hz fel. A hrsak rny-kban meglltam.

    A hzban minden ablak vilgos volt; emberek jttek-mentek aszobkban. Ezen elcsodlkoztam; az rm, amennyire a csillagokbgyadt fnyben megllapthattam, fl tizenkettt mutatott. Hirte-len zrej hallatszott a hz mgl: kocsi robogott ki az udvarbl.

    "Bizonyra vendgek" - gondoltam. Mr nem volt remnyemarra, hogy Vert lssam; valahogy kijutottam a kertbl, s gyorslptekkel megindultam hazafel. Stt, de langyos s szlcsendesszeptemberi jszaka volt. A lelkemen eluralkod rossz rzs, melynem annyira bosszsg volt, mint bnat, lassanknt eloszlott, s agyors jrstl elfradva, de az jszakai csendtl megnyugodva, bol-dogan s majdnem jkedven rtem haza. Bementem a hlszobba,elkldtem Tyimofejt, ruhstul levetettem magam az gyra, s gondo-latokba merltem.

    Egy darabig rmbl fakadtak gondolataim; de nemsokra kl-ns vltozst szleltem magamban. Valami titokzatos, rl b, vala-mi mly, bels nyugtalansg fogott el. Nem tudtam megrteni, mirttrtnt ez a vltozs: de egyszerre szorongani s bgyadozni kezd-tem, mintha kzeli szerencstlensg fenyegetne, mintha egy szvem-hez kzel ll valaki szenvedne ebben a pillanatban, s hvna segts-254

    gl. Az asztalon viaszgyertya gett, kicsi, mozdulatlan lnggal, azra ingja slyosan s temesen ketyegett. Fejemet kezemre tmasz-tottam, s elkezdtem magnyos szobm res homlyba bmulni.Verra gondoltam, s megfjdult a lelkem, s mindaz, aminek rltem,most mr szerencstlensgnek, kikerlhetetlen pusztulsnak ltszott.A b egyre ntt bennem; nem tudtam tovbb fekdni; hirtelenmegint gy rmlett, hogy valaki hv rimnkod hangon... Felemel-tem a fejem, s megremegtem: csakugyan nem tvedtem: fjdalmaskilts szllt messzirl, s simult a fekete ablaktblhoz halk rezze-nssel. Megrmltem: kiugrottam az gybl, kinyitottam az ablakot.Tisztn hallhat shajts hatolt a szobba, s valsggal krztt afejem felett. A rmlettl egszen elhlve hallgattam elhal finljt.gy hangzott, mintha valakit gyilkolnnak valahol messze, s aszerencstlen hiba knyrgne kmletrt. Bagoly kiltozott-e aberekben, vagy ms llnytl szrmazott ez a shajt hang, akkornem tudatostottam, de mint Mazepa Kocsubejnek,18 a baljslathangra kiltssal vlaszoltam.

    - Vera, Vera! - kiltottam. - Te hvsz-e?Tyimofej lmosan s elkpedve lpett a szobmba.Magamhoz trtem, megittam egy pohr vizet, tmentem a msik

    szobba; de az lom kerlt. A szvem fjdalmasan, de nem nagyonszaporn dobogott. Mr nem tudtam tengedni magam a boldogsglmainak; mr nem mertem hinni benne.

    Msnap, ebd eltt, elmentem Priimkovhoz. Aggodalmas arccalfogadott.

  • - A felesgem beteg - kezdte -, gyban fekszik; orvosrt kldtem.

    - Mi baja?

    - Nem tudom. Tegnap estefel lement a kertbe, s hirtelen magn-kvl visszatrt, egszen megriadva. A szobalny rtem jtt. Beme-gyek a felesgemhez, s krdem: "Mi bajod?" Nem felel, mindjrt leis fekszik; jjel flrebeszl. Isten tudja, miket beszlt sszevissza;magt is emltette. A szobalny klns dolgot kzlt velem: minthaVerocsknak a kertben megjelent volna a megboldogult desanyja,mintha gy ltta volna, hogy kitrt karokkal megy felje.

    Elkpzelheted, mit reztem, mikor ezt hallottam.

    - Ez termszetesen badarsg - folytatta Priimkov -, de be kell

    18 Utals Puskin Poltava c. elbeszl kltemnyre.

    255

    vallanom, hogy felesgemmel trtntek mr ilyenfle szokatlan dol-gok.

    - S mondja, Vera Nyikolajevna nagyon beteg?

    - Nagyon; jjel rosszul volt, most eszmletlen.

    - Mit mondott az orvos?

    - Az orvos azt mondta: mg nem nyerhetett megllaptst, milyenbetegsgrl van sz...

    Mrcius 12.

    Nem folytathatom gy, ahogy elkezdtem, kedves bartom: na-gyon keserves erfesztsembe kerl, s nagyon ersen megbolygatjasebeimet. A betegsg, az orvos szava szerint, megllaptst nyert, sVera ebben a betegsgben meghalt. Kt htig sem lt pillanatig tarttallknk utn. Halla eltt mg lthattam egyszer. Nincs nekemennl borzalmasabb emlkem. Mr tudtam az orvostl, hogy nincsremny. Ks este, mikor mr mindenki lefekdt a hzban, odalo-pdztam a hlszoba ajtajhoz, s benztem. Vera az gyban fekdt,behunyt szemmel, sovny s kicsi volt, orcin a lz rzsi piroslot-tak. Meredten nztem. Egyszerre kinyitotta a szemt, kinyjtottalesovnyodott kezt.

    Ez! Kldd el hamar!

    Ezen a szent helyen mit akar?r Engem!19

    - mondta olyan rmes hangon, hogy elrohantam onnan. Betegsg-nek majdnem egsz ideje alatt Faust-tal s desanyjval foglalkozottlzbeszdben, akit hol Mrtnak, hol Gretchen anyjnak nevezett.

    Vera meghalt. Ott voltam a temetsn. Azta mindent otthagy-tam, s megtelepedtem itt egyszer s mindenkorra.

    Gondolkozz el most arrl, amit neked elbeszltem, gondolkozz

  • Vern, ezen a korn elpusztult teremtsen. Hogyan trtnt ez, ho-gyan lehetne megmagyarzni a halottnak ezt az rthetetlen beavat-kozst az lk dolgaiba, nem tudom s nem is fogom megtudni soha;de ugye egyetrtesz velem abban, hogy nem valami szeszlyes bsko-morsgi roham brt r az emberi trsadalomtl val elklnlsre?Ma nem az vagyok, akinek ismertl; sok olyanban hiszek, amiben

    19 Goethe: Faust I. rsz. (Jkely Zoltn fordtsa)

    256

    rgebben nem hittem. Azta nagyon sokat gondolkoztam ezen aszerencstlen asszonyon (szinte lenyt mondtam), szrmazsn, asors titokzatos jtkn, melyet mi vakvletlennek neveznk. Kitudja, a fldn lk mindegyike mennyi olyan magot hagy magautn, melyek az elrendels szerint csak a hall utn fognak kikelni?Ki tudja, milyen rejtlyes lnccal van sszektve az ember sorsagyermeke s utdai sorsval, hogyan mutatkoznak meg bennk az trekvsei, s hogyan lakinak meg az tvedsei miatt? Mindny-junknak meg kell alazkodnunk s fejet kell hajtanunk az ismeretleneltt.

    Igen, Vera meghalt, s n letben maradtam. Eszembe jut, hogygyermekkoromban volt a hzunkban egy ttetsz alabstromblkszlt szp vza. Szzi fehrsgnek egyetlen makulnyi szepljesem volt. Egyszer, mikor magam voltam a szobban, elkezdtemmozgatni a vza llvnyt... a vza lefordult, s darabokra trt.Ijedtemben megdermedtem, s mozdulatlanul lltam a cserepei eltt.Bejtt apm, megltott, s ennyit mondott: - Most nzd meg, mitcsinltl: most mr nem lesz meg a gynyr vznk; most mrsemmivel sem lehet az psgt visszaadni. - Zokogni kezdtem. gyreztem, hogy bnt kvettem el.

    Frfiv lettem - s knnyelmen eltrtem egy ezerszerte drgbbednyt...

    Hiba mondogatom magamnak, hogy nem lehetett ezt a hirtelenfordulatot vrni, hogy vratlansgval engem magamat is megdb-bentett, s hogy nem sejtettem, milyen teremts Vera. Valban hall-gatni tudott az utols pillanatig. El kellett volna futnom elle,mihelyt megreztem, hogy szeretem, szeretek egy frjes asszonyt; den maradtam - s cserepekre trt a gynyr alkots, s n nmaktsgbeesssel nzem, amit kezem mvelt.

    Igen. Jelcova asszony fltkenyen rizte lenyt. Strzslta hall-ig, s az els vigyzatlan lps utn magval vitte a srba.

    Ideje, hogy befejezzem... Szzadrszt sem mondtam el annak,amit el kellett volna mondani; de tlem ez is elg volt. Hadd merl-jn le megint a lelkem mlyre, ami felbukkant belle... Befejezslmg csak ennyit: egy meggyzdst hoztam magammal az utbbivek tapasztalataibl: az let nem trfa s nem szrakozs: az letfradozs. Lemonds, szakadatlan lemonds - ez a titkos rtelme stitknak megfejtse; nem valstani meg a szvnk szerinti gondola-

    257

    tokt, lmokat, brmilyen magasrendek legyenek is - teljesteni aktelessget: ez az, amivel az embernek trdnie kell. Ha nem veszimagra a ktelessg bilincseit, vasbilincseit, nem tud elbuks nlkl

  • eljutni a plya vghez. Fiatal korunkban pedig azt gondoljuk: minlszabadabban lnk, annl jobb, annl tovbb rnk. A fiatalsgnakszabad gy gondolkoznia, de szgyen altatssal szrakoztatni ma-gunkat, mikor az igazsg szigor arca vgre szemnkbe nzett.

    Isten veled. Ezeltt hozztettem volna: lgy boldog; most aztmondom neked: igyekezz lni, nem olyan knny ez, mint amilyen-nek ltszik. Gondolj rem, de nem a szomorsg, hanem az rmriban, s rizd meg Vera kpt szepltlensgnek tkletes tisztas-gban... Mg egyszer: Isten veled!

    A te P. B.-d.

    prily Lajos fordtsa

    258

    GOTTFRIED KELLER

    FALUSI RME S JLIA

    Flsleges fradsg lenne elbeszlni ezt a trtnetet, cltalan utn-zs lenne csupn, ha meg nem trtnt volna csakugyan; de megtr-tnt, annak bizonysgul, hogy mennyire a val letbl fakadtakmindazok a mesk, amelyekre a rgi nagy rk mveiket felptettk.Nincs sok ilyen mese; de minduntalan jra felbukkannak, jabb sjabb kntsben, s aztn szinte knyszertik az ember kezt, hogyformba ntse ket.

    Seldwyltl egy flra jrsnyira folyik egy szp foly; ennek afolynak a mentn hzdik egy szles, szeld lejts dombht, egyjl megmvelt terjedelmes emelked, beleolvadva mindentt a kr-nyez termkeny sksgba. A faluban, amely az emelked lbnlfekszik, elg messze, van nhny nagy paraszthz, a szeld lanknpedig vekkel ezeltt hrom gynyr tbla szntfld vonult vgig,mint hrom egyms mell fektetett risi szalag. Egy napstsesszeptemberi reggelen kt parasztember szntott ezeken a fldeken,mgpedig a kt szlsn; a kzps, gy ltszik, mr vek ta parla-gon heverhetett, mert tele volt kvekkel, bentte a gaz, s a magasrafelburjnzott gyom s dudva fltt a szrnyas rovarkk egsz hadse-rege zmmgtt ide-oda, zavartalanul.

    A kt paraszt, aki az ekje mgtt lpegetett, a kt szls fldn,magas, csontos ember volt; negyven v krl jrhattak mind aketten, s az els pillantsra megltszott rajtuk, hogy tehets jm-d fldmvesek. Ers vszonbl szabott kurta trdnadrgot visel-tek, amelyen minden rncnak megvolt a maga vgleges helye, minthakbe faragtk volna. Ha akadozni kezdett az eke, s jobban megfog-tk a szarvt, finoman megremegett a durva ingujjuk, de simraborotvlt arcuk vltozatlan nyugalommal s figyelemmel nzett el-re, kiss hunyorogtak a napfnytl, mregettk a barzdt, vagykrl is nztek olykor-olykor, ha valami tvoli zaj megszaktotta avidk csndjt. Lassan, tempsan, st bizonyos termszetes elkel-sggel rakosgattk egyik lbukat a msik el, s egyikk sem szltegy szt sem, kivve ha egy-egy utastst kellett adniuk a bresle-gnynek, aki jl megtermett lovaikat vezette. Szval messzebbrl

    259

  • nzve tkletesen egyformk voltak, s ennek a vidknek az sifajtjt kpviseltk mind a ketten, s az els pillantsra csak abbanklnbztek egymstl, hogy az egyikk elrecsapva hordta a fehrsapkja bojtjt, a msik pedig htrafel, a nyakba lgatta. De ez%is vltakozott, cserlgetdtt kztk, mert ellenkez irnyba szn-tottak, s ha tallkoztak fent a dombon s elhaladtak egyms mellett,akkor az egyiknek, aki szembe kapta a dombtetn meglnkltkeleti szelet, htracsapta a sapkja bojtjt, a msiknak pedig, akineka htba fjt a szl, elrebillentette. Volt mindig egy tmeneti,kzps pillanat is, amikor mind a kt fehr, csillog sapka flfelgaskodott az gnek, mint kt lobog lngnyelv. gy szntogattakbkessgben; rm volt nzni, ahogy a szp, csndes, aranysrgaszeptemberi verfnyben elhaladtak egyms mellett a dombtetn,lassan s nyugodtan, ahogy ntt kzttk a tvolsg lpsrl lps-re, mg vgkpp le nem buktak, el nem tntek a dombhajlat mgtt,mint kt alszll gitest, hogy egy kis id mlva jra elkerljenek.Ha egy kvet talltak a barzdjukban, thajtottk a kzps,ugaron hagyott parcellra, szles, erteljes lendlettel; de ez csaknagyon ritkn fordult el, mert azon a parlagon ott hevert mrminden kdarab, kavics, amit csak kivethetett az ekevas a szomszdfldeken.

    gy telt el a reggel, s mr benne jrtak a hossz dlelttben, amikora falu fell egy apr, gyes kis jrmvecske tnt fel az enyhnemelked domboldalon, mbr eleinte mg alig lehetett ltni. Zldremzolt gyerekkocsi volt; a kt fldmves gyerekecski, egy kisfimeg egy klmnyi lnyka, ezen fuvaroztk nekik kzs ervel adleltti harapnivalt. Egy-egy karj kenyr volt a kocsin, kendbeszpen bebugyollva, egy kanna bor poharakkal, meg mg valamikis rads, amit a szeret asszonyok kldtek az dolgos uruknak;azonkvl pedig egy csom mindenfle furcsa formj, megharap-dlt alma meg krte, amiket a gyerekek szedtek fel tkzben; s egypucr, fllb baba is trnolt a kenyerek kzt, elmaszatolt arcvon-saival, kocsikztatta magt knyesen, mint valami kisasszony. Nmizkkenkkel, elakadsokkal, a fuvar vgre felrt a dombhtra, meg-llapodott a szntfld peremn, egy elbokrosodott hrsfacsoportrnykban, s a kt fuvarost kzelebbrl is szemgyre lehetett venni.Htesztends gyerek volt az egyik, tves kis vszoncseld a msik;egszsgesek, jkedvek, s egybknt nem volt rajtuk semmi kl-260

    ns, csak annyi, hogy mind a kettnek szp szeme volt, a kislnynakpedig mg radsul szp barnra slt arca s gndr fekete haja,amitl tzes, lelkes, odaad lett az egsz arckifejezse.

    Kzben a szntk is felrkeztek a dombra megint, meglltottklovaikat a befejezetlen barzdban, egy kis lhert dobtak elbk,s mint j szomszdok, hozzlttak a kzs falato'zshoz, miutnkszntek egymsnak, mert eddig mg egy szt sem vltottak ezena napon.

    A kt frfi jzen eszegetett, adtak egy-egy falatot a reggelijkbla gyerekeknek is, akik nem tgtottak melllk, amg folyt az evs-ivs; bksen s elgedetten falatoztak, s kzben ide-oda jrtattktekintetket, nzegettk a tjat, a hegyek kzt fstlg kisvrost -mert a kiads, bsges ebdek miatt sokat stttek-fztek minden-nap a seldwylai asszonyok, s a tetk fltt szlltak a fstfelhk,messzire elcsillogott vidm, ezsts gomolygsuk, mg el nem vesz-tek a hegyek kztt.

  • - Mr megint nagyon stnek-fznek azok a seldwylai naplopk!- mondta Manz, az egyikk.

    - Tegnap nlam jrt az egyik, ennek a fldnek a dolgban itt -mondta Marti, a msik parasztember.

    - A megyei bizottsgbl? Az nlam is jrt! - felelte Manz.

    - Jrt? s azt akarta, ugye, hogy mveld meg ezt a fldet, s fizessrte haszonbrt az uraknak?

    - Igen, amg el nem dl, hogy ki ez a fld, s hogy mi legyen vele.Ht ksznm szpen, nein krek belle, hogy rendbe hozzam msember szmra ezt az elvadult ugart; azt feleltem nekik, hogy csakadjk el szpen a fldet, s tegyk el a vtelrat, amg gazdja nemakad, ami ugyan soha nem fog akadni; mert amit egyszer a seldwylaihivatalok kezdenek intzni, az nagyon rr, s msklnben is nehzeldnteni ezt az gyet. A naplopk persze szvesen zsebre vgnnakegy kis haszonbrt, mbr ezt a vtelrral is megtehetik; csakhogymi gyelnk majd, hogy fl ne verjk nagyon az rt; s akkorlegalbb tudja az ember, hogy mije van, hogy ki a fld!

    - Ilyenformn gondolom n is; ugyanezt mondtam n is annak azugriflesnek!

    Egy darabig hallgattak, aztn Manz jra elkezdte:

    - Azrt mgiscsak vtek, hogy egy ilyen j fld gy heverjen itt,nzni is rossz; hsz ve megy ez mr gy, s egy llek se trdik vele;

    261

    mert a faluban nincs senki, aki akrmilyen cmen is a magnakkvetelhetn ezt a fldet, s azt se tudja senki emberfia, hogy hovlettek az elzlltt trombits gyerekei.

    - Hm, hm - dnnygtt Marti -, tudja Isten! Ha elnzem azt afekete hegedst, aki hol a hontalanok kzt ldrg, hol a falvakbanmuzsikl a tnchoz, sokszor megeskdnk r, hogy a trombitsunokja; csak persze nem tud rla, hogy fldje is van neki. Mit iskezdene vele? Leinn magt, egy hnapig rszeg lenne egyfolytban,aztn ott lenne megint, ahol volt! De msklnben is, ki merneelhozakodni evvel, amikor mg csak nem is biztos, hogy csakugyanaz unokja?

    - No, mg csak az kellene! - felelte Manz. - pp elg bajunk vangy is ezzel a hegedssel; nem gyzzk megtagadni tle a kzsgiilletsget, rkk a nyakunkba akarjk varrni. Ha egyszer a szleijnak lttk a hontalanok kz elegyedni, ht csak maradjon is ott,s hzza a ntt annak a npsgnek. Honnan az Isten csudjbltudhassuk mi azt, hogy a trombits unokja? Mg ha n azt hiszemis, hogy flismerem a kormos kpn az reg valamennyi arcvonst,ht csak annyit mondhatok: tvedni emberi dolog, s a lelkiismerete-met jobban megnyugtatn akrmilyen apr kis paprdarab, hivata-los rs, egy keresztlevlnek a cscske is, mint akr tz gyarl ember-brzat!

  • - Igaz, szent igaz! - mondta Marti. - Azt mondja, nem az hibja,hogy nem kereszteltk meg! Ht taln hordozzuk krl a keresztvi-zet az erdben? Nem, nem; azt a templomban tartjuk; de ott van kinta falnl a Szent Mihly lova, az hordozhat. Mr gyis nagyonmegszaporodott a falu lakossga, tl sokan vagyunk, kt tantralesz szksg!

    Kzben befejeztk a falatozst, s evvel a beszlgetsk is vgetrt. Fellltak, hogy folytassk a munkjukat, a gyerekek pedig, akikmr kiterveztk, hogy majd az apjukkal mennek haza, behztk akiskocsit a fiatal hrsfk rnykba, aztn kalandozsra indultak azelvadult kzps fldsvon, amely magasra felburjnzott krival,boztjaival, kraksaival olyan volt, mint valami izgalmas serd.J ideig ide-oda kboroltak ebben a zld vadonban, kzen fogva savval szrakozva, hogy sszekulcsolt kezket tlendtettk egy-egymagas bogncs fltt, azutn vgre letelepedtek egy rnykos he-lyen, s a kislny nekifogott, hogy felltztesse a babjt tilapuba;262

    szp, rojtos szl zld ruht kapott a baba, egy elksett, magnyospipacsot pedig a fejre hztak prtnak, s egy fszllal jl megk-tttk; olyan mesebeli tndrkirlykisasszony lett belle, mint an-nak a rendje, kivlt amikor mg nyaklncot s vet is kapott, aprpiros bogykbl. Azutn felltettk az egyik bogancsra, s egy ideigsztlanul bmultk alulrl, mg a fi meg nem unta a nzst, s hozznem vgott egy kavicsot. A baba lezuhant, a pards ltzet tnkre-ment, s a kislny gyorsan levetkztette, hogy j ruht csinljon neki;de amikor ppen megint meztelen lett, s mr csak a vrs prtjavolt a fejn, a szilaj ficska kiragadta titrsnje kezbl a jtk-szert, s j magasra feldobta a levegbe. A kislny nyafogva, mltat-lankodva kezdett a baba utn ugrlni, csakhogy a fi mindig elkaptaaz orra ell s jra feldobta, s j sokig bosszantotta ilyen mdon,mert a lnynak sosem sikerlt megfogni a pucr bbujt. A fel-alrpkd baba kzben megsebeslt, mgpedig az egyetlen meglevlbn; a trdn egy kis lyuk tmadt, s nhny szem korpa kipergettbelle. Alighogy ezt szrevette kegyetlen knzja, gy elnmult, minta kisegr, s nyitva felejtett szjjal nagy sietve nekillt, hogy kitgtsaa lyukat, feszegette a krmvel,, mert meg akarta tudni, honnt jnez a korpa. A hallgats rendkvl gyansnak tnt fel a kislny eltt.Odanyomakodott a fihoz, s rmlten vette szre, hogy miflegonoszsgot mvelnek a babjval. - No nzd csak! - kiltotta a fi,s meglblta az orra eltt a bbut, gyhogy a korpa a kislnyarcba szrdott, s minthogy utnakapott s megint jajgatni, rimn-kodni kezdett rte, a fi flreugrott, s nem is adta vissza a babtaddig, amg a lba ki nem rlt, s hervadtn nem lgott lefel, mintegy bnatos kis harisnya. Akkor aztn ledobta a fldre a tnkretettjtkszert, s szemtelen kznyssggel nzte, hogyan veti r magtsrva a kislny, hogy plylgatja be ktnybe. Hamarosan megintelszedte persze; krvallottan vizsglgatta a boldogtalan babt, samikor megltta a lbt, jra hangos srsba trt ki, mert az a lbnem volt lb tbb, bizony az csak gy fityegett al, mint a betegmalac farka. Olyan keservesen srt, hogy az ifj gonosztev mgis-csak kezdte kutyul rezni magt, s oda is llt elje ijedten sbnbnan. Ahogy a kislny ezt szrevette, egyszerre elhallgatott,rvgott nhnyat a babval a fira, az pedig gy tett, mintha fjnaneki. - Jaj! - kiltotta olyan szinte hangon, hogy a lny meg isnyugodott, s most mr kzs ervel lltak neki, hogy folytassk a

    263

  • rombols s sztszeds nagy munkjt. Egyik lyukat a msik utnfrtk a baba vrtantestbe, csurgattk belle a korpt, aztngondosan sszegyjtttk egy lapos kvn, a kis kupacot megkavar-gattk, figyelmesen nzegettk. A babnak nem maradt szilrd test-rsze, csak a feje, gyhogy a gyerekeknek most erre tereldtt min-den figyelme; buzgn lecsavartk az sszelttyedt hullrl, s lml-kodva kukucskltak bele az res belsejbe. Aggaszt s megfonto-land volt ez az reg - s ahogy a korpra nztek, az ltszott alegkzenfekvbb s legtermszetesebb gondolatnak, hogy ezt az resfejet tmjk tele korpval. Szaporn dolgozni is kezdtek hamarosana gyerekujjacskk, versenyt tmtk a korpt a baba fejbe, haddlegyen benne valami, letben elszr. De a fi, gy ltszik, kevesell-te ezt a holt ismerethalmazt, mert hirtelen megfogott egy nagy kklegyet, s a kt begrbtett tenyere kzt zmmgtetve foglyt, rpa-rancsolt a kislnyra, hogy szrja ki a korpt a baba fejbl. Aztnbeleeresztettk a legyet, a nylst pedig betmtk fvel. A flkhztartottk a fejet, majd nneplyesen leltettk egy nagy kre; mint-hogy mg mindig rajta volt a pipacskalap, a zmmg fej olyan volt,mint egy jvendmond koponya, s a gyerekek nma csndbenhallgattk ezeket a tudstsokat s mesket; sszelelkezve kupo-rogtak eltte. De ht minden prfta ijedelmet s hltlansgot vltki a hallgatibl; az a parnyi let is, ami ebben az idtlen brzat-ban volt bezrva, flbresztette a gyerekekben az emberi kegyetlen-sget, s elhatroztk, hogy eltemetik a fejet. Srt stak teht, sbeleraktk anlkl, hogy a fogoly lgytl megkrdeztk volna, mitszl a dologhoz. A sr fl pomps kis emlkmvet ptettek kvek-bl. Aztn kezdtek csak reszmlni borzongva, hogy eltemettek ittvalamit, aminek formja s lete volt, s el is oldalogtak j messzireettl a szrny helytl. Egy gyommal srn bentt kis zld pzsitda-rabon a kislny hanyatt fekdt, mert elfradt kzben, s dalolgatnikezdett egy dallamtredket, mindig ugyanazt a kt-hrom szt, sa fi is odakuporodott mellje nekelni, de nem tudta elsznnimagt, hogy lefekdjn, hogy vgigterljn egszen, mert olyanbgyadt s lusta volt. A nap besttt a kislny nekl, ttott szjba,megragyogtatta csillog fehr fogait, tvilgtotta piros cseresznye-ajkt. A fi megfogta a kislny fejt, nzte a fogacskit, kvncsianvizsglgatta, aztn flkiltott:

    - Talld ki, hny foga van az embernek!264

    A kislny tprengett egy ideig, mintha alaposan utnaszmolnaa dolognak, aztn vaktban rmondta:

    - Szz!

    - Csudt, harminckett! - mondta a fi. - Vrjl csak, majdmindjrt megolvasom.

    Szmolni kezdte a kicsinek a fogait, s minthogy sehogyan semtudott harminckettt sszehozni, mindig ellrl kezdte. A kislnysokig trelmesen bkn maradt, de mivel a buzg szmol nem voltkpes vgre jrni a dolognak, megunta s felknyklt:

    - Most n szmolom meg a te fogaidat! - kiltotta.

    A kisfi teht hanyatt fekdt a fbe, a leny flbe kerlt, tkarol-ta a fejt, s ahogy a fi kittotta a szjt, a msik szmolni kezdett:egy, kett, ht, t, kett, egy; mert bizony a kis szpsg mg nemtudott szmolni. A fi kijavtgatta s oktatgatta, hogy hogyan kell

  • szmolni, gyhogy most a kislny kezdte mindig ellrl az egszet,jra meg jra, s ez a jtk tetszett nekik a legjobban aznapi jtkaikkzl. Vgl azonban a kislny lassacskn egszen romlott a kisszmtantanrjra, s a kt gyerek elaludt a tiszta dli napstsben.

    Kzben a kt apa is befejezte a szntst, illatos barna barzdkkalaktottk t a fldjket. Az egyikk, ahogy vgeztek az utolsfordulval, rfrmedt bresre, aki meg akarta lltani a lovakat:

    - Mit llsz meg? Mg egyet fordulunk!

    - De hiszen kszen vagyunk! - mondta a breslegny.

    - Fogd be a szd, s fordulj meg a lovakkal, ahogy mondtam! -felelte a gazda.

    Meg is fordultak, s elszntottak egy jkora barzdt a kzps,gazdtlan fldbl, hogy csak gy rpkdtek a gyomok meg a kvek.De a paraszt most nem trdtt evvel, elg ideje lesz mg, gondoltanyilvn, ho*gy kidoblja majd a kveket, s mr megelgedett azzal,hogy nagyjbl elvgezze ezt a dolgot. Haladtak is gyorsan flfel,tempsan emelkedtek, s ahogy flrtek, s a bartsgos szell meginthtradobta a gazda sapkabojtjt, a szomszdjuk is elhaladt mellet-tk, elrevetett bojttal a sapkjn, s az is elszntott egy tekintlyesbarzdt a kzbls parcellbl, hogy csak gy omlottak a grn-gyk flre az ekevas nyomn. Mind a ketten jl lttk, hogy mitcsinl a msik, de mind a ketten gy tettek, mintha nem ltnk,aztn lassan eltntek megint egyms szeme ell, elvonult a kt gitestegyms mellett, s albukott ennek a kerek vilgnak a tls feln.

    265

    gy hajkznak el egyms mellett a sors szvszkn a vetlk is, snem tudja a takcs, hogy mit sz!

    Teltek-mltak az vek, egyik arats jtt a msik utn, s a ktgyerek egyre nagyobb, egyre szebb, a gazdtlan szntfld pedigegyre keskenyebb lett a kt szlesed szomszdja kzt. Mindenszntsnl szegnyebb lett egy-egy barzdval, itt is, ott is, anlkl,hogy egy sz is esett volna errl, anlkl, hogy emberi szem szrevet-te volna ezt a cudarsgot. A kvek egyre jobban sszeszorultak, slassan valsgos tlts keletkezett a kt szls fld kztt vges-vgig, s a vad bozt olyan magasra felburjnzott rajta, hogy agyerekek, noha kzben megnttek, mr nem is lthattk meg egy-mst a kt ellenkez oldalrl. Mert most mr kln-kln jrtakki a fldekre: a tzves Salamon, azaz Sli, ahogyan hvtk, a na-gyobb fikhoz, st a felntt legnyekhez hzdott; a barna Veronk-nak pedig, akrmilyen tzes kis fehrcseld volt, a lnyokkal kelletttartania, msklnben kicsfoltk volna, hogy a fik utn jr. Mg-is, aratskor, amikor mindenki kint volt a fldeken, minden vbenalkalmuk nylt egyszer tallkozni a kves, boztos tltsen, amelyelvlasztotta ket, s alkalmuk nylt lelkdsni egymst a tltsrl.Mskor nemigen tallkoztak, de ezt az vrl vre visszatr szertar-tst soha el nem mulasztottk volna, mr csak azrt sem, mert a ktregnek a fldjei sehol msutt nem voltak szomszdosak.

    Idkzben a gazdtlan flddarab vgl mgiscsak eladsra kerlt;gy dntttek, hogy a vtelrat hivatalosan lettbe helyezik. Azrverst a helysznen tartottk meg, de Manz s Marti gazdkonkvl csak egy-kt bmszkod jelent meg, mert senkinek sem volt

  • kedve megvenni ezt a klns fldsvot, s a kt szomszd kzbeszortva szntani-vetni rajta. mbr a falu legjobb gazdi kztartoztak mind a ketten, s csak azt tettk, amit a tbbiek ktharmadrsze is megtett volna, most mgis sztlanul nztk ket, s senki semhajtott kzjk keldni az elkeskenyedett rvk-fldjn. A leg-tbb ember kpes s hajland is elkvetni akrmilyen tjba akadkomiszsgot, ha ppen belje botlik; de mihelyt valaki mr elkvette,a tbbiek mind flllegeznek, s rlnek, hogy mgsem k tettk,hogy nem k jttek ksrtsbe, s azt az egyet olyan elkel irtzssalnzik, mint a Gonoszsg villmhrtjt, rajta mrik le tulajdonhajlamaik rosszasgt, s gy kezelik, mint a megblyegzettet, az

    istenek kivlasztottjt a bnre, holott kzben irigykednek r, fj afoguk azokra az elnykre, amelyekre szert tett.

    Szval csak Manz s Marti rverezett komolyan a fldre; elgmakacs licitls utn vgl Manz kapta meg, le is kopogtk neki.A hivatalos emberek s a kvncsiskodk sztszledtek; a kt pa-rasztgazda mg tallt magnak egy kis tennivalt a fldjn, aztnmieltt k is hazafel indultak volna, megint sszetallkoztak.

    - Ht most - szlalt meg Marti -, ht most biztosan sszecsapoda fldedet, a rgit meg az jat, s felosztod kt egyenl rszre, ugye?n legalbbis gy csinltam volna, ha n kaptam volna meg.

    - Ht persze hogy ezt csinlom n is - felelte Manz. - Egy darab-ban nagy lenne gy. Hanem mit is akarok mondani: lttam, hogy tea minap egy jkora hromszget elszntottl ebbl a fldbl, amimost mr az enym, ott lent, az als vgbl; ferdn mentl bele azekvel. Biztosan abban a hiszemben tetted, hogy megveszed majd afldet, s akkor gyis mindegy. De ht most az enym lett, s be kellltnod, hogy nem tudok mit kezdeni egy ilyen csnya begrblssel,s nem is trhetem el gy. Tudom, hogy nem lesz ellene semmikifogsod, ha szpen kiegyenestem megint! Ne legyen ebbl hbor-sg kztnk! ,

    Marti ugyanolyan higgadtan vlaszolt, mint ahogyan Manz be-szlt:

    - Azt n sem tudom, hogy mirt lenne ebbl hborsg kztnk!Azt hiszem, gy vetted meg ezt a fldet, amint most itt lthat;kzsen nztk meg mindnyjan, s egy ra ta egy hajszlnyit semvltozott!

    - Mesebeszd! - mondta Manz. - Ami azeltt trtnt, azt mostmr ne hnytorgassuk fel. De ami sok, az sok; mindennek meg kellkapnia vgl is a rendes, egyenes formjt; ez a hrom fldsvmindig is olyan nylegyenesen fekdt egyms mellett, mintha vonal-zval rajzoltk volna ki ket; egszen furcsa lenne, nem is gondolha-tod komolyan, hogy most egy ilyen nevetsges s buta begrblsmaradjon kztnk; hiszen csfneveket kapnnk mind a ketten, hagy hagynnk azt a ferde cscskt. El kell tntetnnk!

    Marti nevetett.

    - De nagyon flsz egyszerre az emberek csfoldstl! - mondta.- Ht lehet rajta segteni;* mbtor engem egy csppet sem zavar a

    266

  • 267

    grbesg; de ha tged bosszant, j, rendben van, egyenestsk ki, dene az n fldem rovsra.

    - Ne bolondozz mr - mondta Manz. - Kiegyenestjk szpen,mgpedig a te rovsodra, nyugodt lehetsz. Akr mrget is vehetsz r!

    - Ht ez majd elvlik! Majd megltjuk! - mondta Marti, s ezzelotthagytk egymst, r sem nzett egyik a msikra tbb; csakbmultak ms-ms irnyba, bele a kk gbe, mintha valamilyencsodlatosan rdekes dolgot ltnnak ott, s knytelenek lennnekminden figyelmket annak szentelni.

    Manz mr msnap kikldte az j fldjre az egyik szolgalegnyt,egy napszmoslnyt, s a tulajdon Sli fiacskjt, hogy irtsk ki agazt s boztot, s hordjk halomba, hogy aztn knnyebben lehes-sen majd sszeszedni s elszlltani a kveket. Ms volt a magatart-sa, mint eddig, megvltozott benne valami: legalbbis errl tansko-dott, hogy az alig tizenegy ves fit, akit mg soha nem fogtak besemmifle munkra, most az anyja tiltakozsa ellenre is kikldte afldre a tbbiekkel. Komoly, kenetteljes szavakkal parancsolt r agyerekre; gy ltszott, mintha ezzel a szigor munkafegyelemmel asajt vrn akarn megtorolni azt az igazsgtalansgot, amely let-nek rszv vlt, s amely lassan, nyugodtan megkezdte a magamunkjt.

    A kikldtt aprnp vidman irtotta a gazt, nagy lvezettel gyom-lltk a csodlatos bogncsokat, mindenfle krkat, amelyek azvek folyamn elszaporodtak a fldn. A vad burjnzshoz hasonlvad feladat volt ez a gyomlls; nem kellett gondosan, rendesencsinlni, sem szablyt, elrst betartani, gyhogy inkbb mulatsg-nak vettk. A napon megszradt gazt halomba hordtk, s nagyujjongsok kzepette elgettk. Szllt a fstje alacsonyan, messzire,s a fiatalok gy ugrltak krltte, mint a bolondok. Ez volt azutols rmnnep a szerencstlen fldbirtokon; a kis Veronka,Marti lenykja is odalopakodott hozzjuk, s btran segtett nekika munkban. A rendkvli esemny s a vidm izgalom j alkalomvolt arra, hogy megint egytt lehessen a rgi kis jtszpajtsval, sa gyerekek igazn boldogok s jkedvek voltak a tz mellett. Msgyerekek is kijttek segteni, egsz kis mulatoz trsasg verdttssze; de Sli mindig rgtn Veronkt kezdte keresni, ha elszakad-tak egymstl, s a kislny is mindig azonnal visszaosont a fihoz,boldogan mosolyogva; gy reztk mind a ketten, hogy ez a gyny-268

    r nap sohasem r vget, nem is szabad, hogy vge szakadjon.Estefel azonban megjelent kztk az reg Manz, hogy lssa, meny-nyire haladtak, s mbr elkszltek a munkval, leszidta ket amulatozs miatt, s sztzavarta a trsasgot. Marti is feltnt ugyan-ekkor a maga fldjn, s tfttyentett lesen s parancsolan a lny-nak, szjba dugott ujjal, gyhogy Veronka szvesztve rohant thozz. Kapott nhny pofont is az apjtl, anlkl, hogy tudtavolna, mirt kapja - szval mind a kt gyerek srva s nagy bnatbanment haza, mbr fogalmuk sem volt rla, hogy tulajdonkppen- mirt kell most szomorkodniuk, ahogyan azt sem tudtk, mirtkellett az elbb olyan jkedvnek lennik; mert az apjuk durvas-gt, ami elgg j dolog volt szmukra, a gyantlan kis teremtsekmg nem rtettk meg, s nem volt rjuk nagy hatssal.

  • A kvetkez napokon mr nehezebb munka vrt az emberekre,nem gyerekeknek val munka: Manz a kveket szedette ssze shordatta el a fldrl. Nem akart vge szakadni, mintha a vilgvalamennyi kdarabja itt gylt volna fel. Manz azonban nem vitetteel a kveket, hanem rhordatta mind arra a vits hromszgletfldcscskre, amelyet Marti mr szp gondosan felszntott. Mrelbb meghzta a hatrmezsgyt, egy egyenes vonalat, s most rdo-bltatta a kis hromszgre mindazt a sok kvet, amit a kt frfiemberemlkezet ta behajiglt a kzps parcellra. Hatalmas glakeletkezett a kvekbl; majd elviteti ellenfele, gondolta Manz.

    Marti nem szmtott erre. gy kpzelte, hogy Manz majd a rgimdszerrel, az ekvel megy r a fldre, s csak azt leste, hogy mikorindul a msik szntani. Mr majdnem teljesen elkszltek a szpemlkmvel, amikor Marti neszt vette a dolognak. Dhtl tajtkoz-va rohant ki, megnzte, visszarohant, aztn kihozta a kzsgi ellj-rt, hogy mindenesetre mris bejelentse tiltakozst a kraks ellen,s brilag lefoglaltassa a flddarabot; s ettl a naptl fogva peres-kedni kezdett egymssal a kt paraszt, s nem is volt nyugtuk addig,mg mind a ketten tnkre nem mentek.

    Msklnben jzan, rtelmes emberek voltak vilgletkben;most egyszerre eltompult az agyuk, csak gy vltott az eszk, minta szecskavg; korltolt igazsgrzetk kurtra szabott gondolatok-kal tlttte meg a fejket, s nem voltak kpesek felfogni, nemvoltak hajlandk megrteni azt a nyilvnvalan jogtalan s nk-nyes eljrst a msik rszrl, hogy az meg akarja szerezni magnak

    269

    1

    a vitatott jelentktelen kis fldcscskt. Manzot ezenfell mg meg-szllta valami csodlatos arnyrzk, valami rajongs a prhuzamosvonalakrt, s valsggal betege lett annak az esztelen csknys-sgnek, amellyel Marti ragaszkodott az rtelmetlen, erszakos,csf beszgellshez. Abban azonban egyetrtettek, arrl mind aketten egyformn meg voltak gyzdve, hogy a msik, aki ilyenpimaszul s otrombn ki akarja t jtszani, nyilvn megvetsremlt tkfilknak tartja t, mert az ilyesmit megengedheti magnakaz ember egy vdtelen henkrsszal szemben, de nem egy tekint-lyes, okos, jmd gazdval szemben; s mind a ketten srtve reztkmagukat nagyszer becsletkben, s zaboltlan szenvedllyel vetet-tk bele magukat a pereskedsbe s az abbl kvetkez romlsba,pusztulsba, s az letk ettl fogva nem llt egybbl, mint kthallra tlt hajtrtt eszels viaskodsbl, akik egy keskenydeszkaszlon sznak lefel, viszi ket a foly stt rja, mialattmarakodnak s a levegbe vagdalkoznak, s nmagukat szorongat-jk s teszik tnkre, abban a hitben, hogy a balszerencsjk ellenhadakoznak.

    Minthogy jogtalan, hamis volt az gyk, mind a ketten lelkiisme-retlen szlhmosok kezbe kerltek, akik ferde kpzeletk szmrarisi hlyagokk fjtk fel a dolgokat, s teljesen hibaval ha-szontalansgokkal tltttk meg ezeket a roppant hlyagokat. K-lnsen a Seldwylbl val zreknek jtt kapra a pereskeds, azgbl pottyant az lkbe, s nemsokra kullancsknt lgott mindktperes flen a zugprktorok, telekspekulnsok, alkuszok s zrekegsz hadserege, akik valamennyien szzfle ton-mdon tudtakkszpnzt szipolyozni bellk. Mert az a kis flddarab, a krakssal

  • a htn, amelybl lassacskn jra kintt a dudvk, krok, csalnok,bogncsok serdeje, csak az alapkve, csak a csrja volt egy kezd-d zavaros trtnetnek s letmdnak, amelyre a kt tvenes frfiteljesen j szoksok, j erklcsk, j vilgnzetek s j remnyekalapjn rendezkedett be. Minl tbb pnzt vesztettek, annl mohb-ban iparkodtak pnzt szerezni, minl kevesebbjk lett, annl kono-kabbul igyekeztek meggazdagodni, s tltenni a msikon. Mindencsalnak felltek, minden szlhmossgba hagytk magukat beug-ratni; vrl vre rszt vettek valamennyi klfldi sorsjtkban is,melyeknek cduli, sorsjegyei elrasztottk Seldwylt. Nyerni azon-ban sohasem nyertek egy lyukas tallrt sem, csak mindig a msok270

    nyeresgeit hallottk emlegetni, s azt, hogy az sorsjegyket ismajdnem kihztk; viszont rendszeresen kellett adzniuk erre aszenvedlyre. A seldwylaiak kzben megcsinltk velk azt a trft,hogy ugyanannak a sorsjegynek a szelvnyeit adtk el mind a ktparasztnak, a tudtuk nlkl, gyhogy mind a ketten ugyanannak aszmnak a kihzsban remnykedtek, hogy tnkretehessk vele amsikat. Az letk felt Seldwylban tltttk, a vrosban, aholmindegyik egy lebujban ttte fel a fhadiszllst, s ott rszeges-kedett, hagyta magt a legnevetsgesebb kltekezsbe s a legnyo-morsgosabb, flszeg dorbzolsba beugratni, holott titokban vr-zett a szvk a kidoblt pnzrt, gyhogy vgl mind a ketten igazntkfilknak ltszottak a javbl, s gy is bnt velk mindenki, pedigppen azrt keveredtek ebbe a pereskedsbe, hogy ne tartsk kettkfilknak. Az letk msik felt odahaza tltttk el; vagy tunynloptk a napot, kedvetlenl heversztek, vagy pedig dhs, eszeve-szett kapkodssal igyekeztek az elmulasztott munkt kiptolni, sgy hajszoltk az embereiket, hogy minden rendes, megbzhatmunkst elriasztottak vele. gy aztn rohamosan sllyedtek, s tzv sem telt bele, mind a ketten nyakig ltek az adssgban, ki semltszottak belle, s csak fl lbbal lltak mr a birtokukon, mint aglya, akrmikor lesprhette ket az els szlfuvalom. De akrho-gyan fordult is a sorsuk, csak egyre jobban gylltk egymst naprlnapra; mindegyik a msikat tartotta szerencstlensge okozjnak,sellensgnek, gonosz s esztelen ellenfelnek, akit az rdg csupnazrt lktt ide a vilgra, hogy t tnkretegye ltala. Nagyot kptekmegvetsk jell, ha mr messzirl meglttk a msikat; a legdur-vbb bntets terhe alatt megtiltottk csaldjuk minden tagjnak,hogy a msik felesgvel, gyerekvel vagy cseldjvel szba lljanak.Az asszonyaikra ms-ms mdon hatott fokozatos tnkremensks elszegnyedsk. Marti felesge, aki derk, jlelk asszony volt,nem brta elviselni ezt a lezllst, agyonbsulta magt, s meg is halt,mg mieltt a lnya betlttte volna a tizennegyedik esztendejt.Manz felesge ellenben alkalmazkodott megvltozott letmdjuk-hoz, s hogy rossz, haszontalan asszony vljk belle, nem is kellettegyebet tennie, mint leoldani a zablt nhny olyan helytelen nitulajdonsgrl, amelyek mr azeltt is megvoltak benne; s a hibk-bl egykettre bnk lettek. A torkossga vad falnksgg alakultt, az lesnyelvsge hazug s lnok hzelkedss s rgalmazss,

    271

    mindig ppen az ellenkezjt mondta, mint amit gondolt, mindenkitusztott a msik ellen, mg a sajt urt is bolondd tartotta; rgiszkimondsa, amelyben rme telt az rtatlan fecsegs kzben,most durva szemrmetlensgg vlt, szgyentelenl folytatta ktsz-n alattomossgait; s gy ahelyett, hogy bsult, bnkdott volna azurn, ftylt r, vgan lte vilgt, nem sajnlt magtl semmit, s

  • a legkvrebb burjnja lett ennek a pusztul hznak.

    A szegny gyerekeknek gy ht rosszul llt a sznja, mert sem ajvjktl nem remlhettek sok jt, sem ders, vidm fiatalsgbannem volt rszk, csak gyllkds, veszekeds s gond vette krlket. Veronknak lthatlag rosszabb volt a helyzete, mint Slinak- az anyja nem lt mr, s ki volt szolgltatva sivr otthonbanelzlltt, elvadult apja zsarnoksgnak. Karcs, nylnk, csinosleny lett belle tizenhat esztends korra; gesztenyebarna hajacsillog barna szemig gndrdtt, barna arcbrn tderengettsttvrs vre, s kicsattan ajkt oly mly meggysznre festette,amilyet csak ritkn lehet ltni, s az egsz sttbarna gyereknekvalami sajtsgos s feltn klst klcsnztt. Tzes letkedv svidmsg remegett ennek a lnynak minden porcikjban; nevetett,kacagott, rkk trfra s jtkossgra hajlott a kedve, ha csak alegkisebb alkalom is nylt r, azaz ha nem knozta tlsgosan sokgond s baj. De volt bennk rsze bven; mert nemcsak az otthon-nak nvekv nyomorsgt, nlklzseit kellett elviselnie, hanemnmagra is gyelnie kellett, hogy legalbb flig-meddig rendesen stisztn tudjon ltzkdni, noha az apja nem volt hajland hozzj-rulni a kltsgeihez semmivel. Egyszval a bjos Veronka csak alegnagyobb nehzsgek rn tudott valamennyire kiruhzkodni;szerzett magnak egy nnepl ruht, a lehet legszernyebbet, ssikerlt nhny tarka, majdnem teljesen rtktelen vllkendt issszeszednie. A derk, szp kislny gy aztn minden tekintetbennagyon megalzottnak rezte magt, mindentt nehzsgekbe, aka-dlyokba tkztt, de legalbb elkerlte a fennhjzs vtkt. Azon-kvl vgignzte az anyja szenvedst s hallt is, mr nyiladozrtelemmel, s ez az emlk jabb fket tett heves s vidm termszet-re, gyhogy igazn nagyon kedves, rtatlan s meghat ltvny volt,hogy mindennek ellenre ez a j kisgyerek rgtn felderlt az elsnapsugrtl, s mris hajland volt mosolyogni.

    Slinak ltszlag nem volt olyan nehz a sorsa; mert kzben272

    erteljes s jkp legnykv serdlt, akit nem kellett flteni, sakinek a fellpse legalbb azt az egyet megakadlyozta, hogy rosz-szul bnjanak vele. Ltta jl, hogy milyen gyalzatosn gazdlkod-nak a szlei, s mintha mg arra is emlkezett volna, hogy ez valahanem gy volt; st apjnak rgi kpe is derengett mg az emlkezet-ben, az egykori higgadt, okos, hatrozott fldmves, akit mostmint szbe csavarodott, civakod, vn semmirekellt ltott magaeltt, aki most duhajkodva s hetvenkedve jrta a maga ostoba sgyans utait, s aki egyre csak htrafel haladt, mint a rk. Ha aztnfelhborodott ezen, ha szgyenkezett s bnkdott miatta, tapaszta-latlansgban nem tudvn pontosan, miknt fajultak idig a dolgok,az anyja hzelgse mindig jra elaltatta aggodalmait. Mert az asz-szony rkk hzelkedett neki, hogy megnyerje magnak a fit, shogy ne zavarja t zelmeiben; st hogy anyai nagyzolst kielgtse,mindent megadott a gyereknek, amire csak vgyott, csinosan, hence-gn ltztette, s megszerzett neki minden mulatsgot, ami csakeszbe jutott. A finak tetszett mindez, de nem rzett nagy hlt rte,mert az anyja tlsgosan sokat fecsegett s hazudott; nem telt bennesok rme, mgis megtette, amihez kedve volt, tunyn s gondolko-zs nlkl; s nem is volt benne semmi rossz, mert egyelre mg nemrontotta el a fit szleinek pldja, egyszer, csndes s arnylagtisztessges ember akart lenni, fiatalos rzsei ezt parancsoltk neki.

  • Nagyjbl ugyanolyan volt, mint az apja valaha, ebben a korban,s az regbl mindez nkntelen tiszteletet vltott ki a fia irnt;zavaros lelkifurdalssal s fjdalmas emlkezssel a sajt fiatalsgttisztelte benne.

    Hiba lvezett annyi szabadsgot Sli, mgsem rlt az letnek;azt rezte, hogy semmi jra, semmi rendes dologra nincs kiltsa,nem is tanult soha semmi tisztessgeset, mert hiszen Manzk hz-ban mr rges-rgen nem lehetett sz semmi sszefgg s rtelmesmunkrl. Mg az volt az egyetlen vigasza, hogy bszke lehetett afggetlensgre s egyelre a becsletre is; s dacos bszkesgbenaztn csak hagyta, hogy mljon el egyik nap a msik utn, a jvj-rl pedig elfordtotta a tekintett.

    Az egyetlen knyszersg, aminek al volt vetve, apja ellensgesindulata volt a Marti nvvel szemben, mindennel szemben, amitMartinak hvtak, vagy ami erre emlkeztethette. A fi azonban csakannyit tudott, hogy Marti megkrostotta az apjt, s hogy Martik

    273

    ugyanolyan ellensgesen reznek irntuk, vagyis nem esett nagyonnehezre, hogy r se nzzen Martira, se a lnyra, s a maga rszrlis ellensgknek, legalbbis leend, br elg szeld ellensgknekmutatkozzk. Veronka azonban, akinek sokkal tbbet kellett eltr-nie, mint Slinak, s aki sokkal elhagyatottabban lt a maga ottho-nban, nemigen tartotta magt ilyen szertartsos ellensgeskedsremltnak, s inkbb azt kpzelte, hogy a jl ltztt s ltszlagboldog Sli lenzi; ezrt aztn el-elbjt elle, gyorsan elprolgott, haa fi feltnt valahol a kzelben, Sli pedig rendszerint annyi frads-got sem vett magnak, hogy megforduljon utna. gy trtnt, hogynhny ve mr nem is ltta a lnyt kzelebbrl, s fogalma sem voltrla, milyen lett, amita felntt. Mgis sokat jrt az eszben Veron-ka, nagyon sokat, s ha odahaza egyltaln szba kerltek Martik, akaratlanul is mindig csak a lnyra gondolt, akinek a mostaniklsejrl nem nagyon volt fogalma, s akinek az emlkt egy szikftsem rezte gylletesnek.

    Csakhogy a fi apja, Manz, volt az els a kt ellensg kzl,akinek kicsszott a lba all a talaj; el kellett hagyniuk a hzukat,fldjket. Manz azrt kerlt elbb sorra, mert neki felesge is volt,aki segtett a tkozlsban, meg a finak is kellett azrt egy s ms,mg Marti egymaga fogyasztotta ingadoz birodalmt, s ha dolgoznidolgozhatott is a lnya, mint egy kis igsllat, szksge nem lehetettsemmire. Manz most mr nem tudott egybhez kezdeni, mint seld-wylai prtfoginak a tancsra bekltzni a vrosba, s felcsapnikocsmrosnak Seldwylban. Mindig nagyon szomor ltvny, haegy tnkrement parasztgazda, aki ott regedett meg a fldjn, rgivagyona roncsaival bekltzik a vrosba, s csapszket vagy kocs-mt nyit, hogy utols szalmaszlknt megprbljon gyes s bart-sgos vendglst jtszani, holott mindenhez inkbb lenne kedve,mint nyjas kpet vgni. Amikor Manzk kltzkdni kezdtek azotthonukbl, csak akkor derlt ki, hogy mris mennyire elszeg-nyedtek; csupa reg, rozoga holmit raktak fel a szekrre, ltszottrajta, hogy hossz vek ta nem hozattak mr rendbe semmit, nemszereztek be semmi j btornemt. Az asszony azrt mgis a legszeb-bik ruhjt vette fel, gy lt ki a vsri limlom tetejbe, roppantbizakod kppel, s mint jvendbeli vrosi asszonysg, mris meg-vetssel nzte a falusiakat, akik sznalommal lestk a svnyeikmgl ezt a furcsa kltzkdst. A fejbe vette ugyanis, hogy szere-

  • 274

    tetremltsgval s okossgval meg fogja hdtani az egsz vrost,s amire a brgy frje mr nem kpes, majd megcsinlja, helyre-igaztja a dolgokat, csak ljn ott egy szp tteremben mint vendg-lsn. A szp vendgl azonban nyomorsgos zugkocsma volt, egyflrees, szk kis siktorban. Az elz tulajdonosa ppen most menttnkre rajta, s a seldwylaiak kibreltettk Manzcal, akinek mg voltnhny szz, kidobni val tallrja. Egy-kt hord pancsolt bort iseladtak neki, meg a kocsma berendezst, ami egy tucat hitvnyfehr palackbl, egy tucat pohrbl s nhny fenyfa asztalbl slcbl llt. Az asztalok s padok valaha vrvrsre voltak bemzol-va, de most mr teljesen elnyttk ket. Az ablakban vasabroncslgott kampn, az abroncsban pedig egy bdogkz volt lthat,amint vrs bort tlt kancsbl a pohrba. Az ajt fltt elfonnyadtmagyalcsokor himbldzott: ez volt minden, amit Manz a pnzrtkapott a brletben. gy ht nem volt olyan j hangulatban, minta felesge, keseren, rossz sejtelmekkel, tprenkedve hajtotta azutdjtl klcsnkapott sovny lovakat. Nhny hete mr, hogyutols, leghitvnyabb brese is fakpnl hagyta. Ahogy gy hajtottkifel a falubl, szrevette Martit, aki az orszgt kzelben keresettmagnak valami tennivalt, hogy gnyosan s krrmmel figyel-hesse ket. Manz kromkodott magban, szidta az ellensgt, tokolta minden szerencstlensgrt. Sli azonban, mihelyt apja meg-indult a szekrrel, elbk vgott, szaporzta a lpseit, s egyedlgyalogolt be a vrosba, mellkutakon.

    - Ht itt volnnk! - mondta Manz, ahogy a szekr megllt ahitvny kis csapszk eltt.

    Az asszony megdbbent, mert csakugyan szomor egy csapszkvolt ez. Az emberek kvncsian killtak a hzak el meg az ablakok-ba, hogy megnzzk maguknak ezt az j parasztkocsmrost, s nagyseldwylai flnyessgkben gnyosan sznakoz kpet vgtak.Manzn haragosan s knnyes szemmel mszott le a kocsirl, segyelre fken tartva nyelvt, beszaladt a hzba, hogy elkeln neis mutatkozzk aznap mr tbbet, mert szgyellte magt a rozzantholmik s a trtt gyak miatt, amelyeket kezdtek lerakni a szekr-rl. Sli is szgyellte magt, de neki segtenie kellett, s az apjvalegytt furcsa kis kirakodst rendeztek az utccskban. Hamarosankrlugrltk ket a gyerekek, a csdbement kocsmros gyerekei,bmultk a szedett-vedett parasztnpsget, s csfoldtak velk.

    275

    Bent a hzban mg komorabb, mg kedlytelenebb volt minden;rablbarlanghoz hasonltott a laks. Rosszul meszelt, nedves vako-lat bortotta a falat; a stt s bartsgtalan ivn kvl, ahol azegykor vrvrs asztalok lltak, csupn egy-kt rozzant kamrcskavolt mg itt, s kikltztt eldjk ktsgbeejt piszkot s felfordu-lst hagyott htra.

    gy kezddtt s gy folytatdott seldwylai letk. Az els hetek-ben, klnsen estnknt, mg csak betrt hbe-hba egy-egy asztal-nyi vendg mer kvncsisgbl, hogy lssk a parasztkocsmrost,s remlve, hogy majd valami mulatsg sl ki ebbl. A kocsmrosonnem akadt sok nznivaljuk, mert Manz flszeg volt, suta, merev,bartsgtalan s bskomor, nem tudta, miknt viselkedjk, s nemis akarta megtanulni. Lassan s gyetlenl tltgette a bort a kiskancskba, mogorvn odalkte a vendgek el, megprblt kinyg-

  • ni valami nyjassgot, de nem boldogult vele. A felesge annlnagyobb hvvel vetette bele magt az zletbe, s csakugyan sikerltnhny napra becsalogatnia a trsasgot, ha nem is egszen gybvlte meg ket, mint ahogyan kpzelte. A meglehetsen elhzottasszony dszes hzi viseletet lltott ssze, s ellenllhatatlannaktartotta magt benne. A festetlen vszon parasztruhjhoz felhzottegy cska zld selyemzekt, gyapotktnyt kttt, s mg egy rosszfehr gallrt is felvett. A mr nem nagyon sr hajbl apr csigkatgndrtett a halntka krl s kurta kis varkocsa fl, erltetettbjjal ugrndozott, nevetsgesen, desksen cscsrtette a szjt,ide-oda tncolt ruganyosn az asztalok krl, vitte a poharakat,tnyrokat, vitte a szott sajtot a vendgeknek, s bbjosn mo-solygott:

    - J lesz? gy ni, gy ni! Csak tessk, csak tessk, urak! Nagyszer,gy ni!

    gyetlen butasgokat fecsegett, pedig msklnben jl fel voltvgva a nyelve, de idegen volt kzttk, nem ismerte ezeket azembereket, s most nem brt semmi okosat kitallni. A seldwylaiakalja gylt itt ssze; szjuk el tettk a tenyerket, mert majd megpuk-kadtak nevettkben, s fulladozva rugdostk egymst az asztal alatt:

    - A betyr mindenit! Ez aztn a nszemly! - suttogtk.

    - Mennyei tndr! - mondta egy msik. - A rzangyalt neki, htide aztn rdemes eljnni, mert ilyet mr rgen nem lttunk!

    276

    Manz szrevette a dolgot, s stt pillantssal bkte oldalba afelesgt:

    - Mit mvelsz, te vn tehn? - suttogta.

    - Hagyjl, ne zavarj - felelte az asszony ingerlten. - Ht nemltod, te vn tin, hogy mennyi dolgom van, hogy milyen jl tudokbnni az emberekkel? Pedig ezek csak a te banddbl val naplopk!Bzd csak rm, majd bejnnek ide elkelbb vendgek is!

    Csak egy-kt vkony faggygyertya gett az ivban; a fiuk, Sli,kiment a stt konyhba, lelt a tzhely mell, s srva fakadt; sirattaaz apjt meg az anyjt.

    De a vendgek nemsokra meguntk a sznhzat, amit a derkManzn rendezett nekik, s megint oda jrtak, ahol jobban reztkmagukat, s ahol szabadjra nevethettek ezen a bmulatos kocsmn;csak elvtve tvedt be hozzjuk egy-egy magnyos vendg, hogymegigyon egy pohr bort, s stozzon egy darabig egymagban,vagy egszen kivtelesen egy-egy nagyobb trsasg, hogy egy kis zajtcsapjon, s tmeneti lrmjval megtvessze a szerencstleneket.Manzk nagyon rosszul reztk magukat a szk hzfalak kzt, aholalig-alig lttk a napot, nyugtalansg, szorongs fogta el ket, s afrfi, aki azeltt naphosszat a vrosban lebzselt, most elviselhetetlen-nek kezdte rezni ezt a vrosi letet. Ha eszbe jutottak a szntfl-dek, a szabad, szles rnasgok, elkeseredett komorsggal nzett fela mennyezetre, vagy stt kppel kezdte bmulni a padlt, kiszaladta keskeny kapuba, aztn megint visszaszaladt, mert a szomszdokrgtn rmeredtek a "mrges kocsmros"-ra, ahogyan mr nevez-tk. Most mr nem tartott sokig, hogy egszen elszegnyedjenek;

  • nem volt mr semmijk; ha enni akartak, meg kellett vrniuk, amgbetr a csapszkbe valaki, iszik a maradk borukbl, s otthagy rteegy kis pnzt; ha kolbszt vagy ilyesmit is krt a vendg, a legna-gyobb ggyel-bajjal tudtk csak elteremteni neki. Hamarosan elfo-gyott a boruk is, csak egy flaskval dugdostak mg, amit egy msikcsapszkben tltttek meg suttyomban; gy kellett vendglskdni-k bor nlkl, kenyr nlkl, s nyjas arcot kellett vgniuk, holottsokszor res volt mg a hasuk is. Hovatovbb mr rltek neki, hanem jtt senki, s csak gubbasztottak a kocsmjukban, s nem tudtaksem lni, sem meghalni.

    Manzn a szomor tapasztalatok hatsra megvltozott. Levetet-te megint a zld selyemzekt, s ahogyan egyszer mr a hibit szpen

    277

    kifejlesztette, ezttal nhny asszonyi j tulajdonsgt szedte el, sazokat kezdte rvnyre juttatni, mert a szegnysg mr nagyonszorongatta ket. Trelmes lett; igyekezett az regben tartani alelket; a fit jra buzdtotta; ldozatokat hozott rtk, nmegtagadvolt, egyszval j hatssal volt rjuk, amennyire tle telt, mbr nemsokra mentek vele, s nem nagyon segtett rajtuk az iparkodsa, demindenesetre jobb volt a semminl vagy az ellenkezjnl, s legalbbeltelt vele az id, ami msklnben hamarbb rjuk hozta volna azsszeomlst. Nyomorult kis gyeikben tancsot adott nekik az asz-szony a maga feje szerint, s ha nem rt semmit a tancs, vagy harosszul ttt ki, kszsgesen elviselte a frfiak haragjt; vagyis mostregsgre megcsinlta mindazt, amivel tbbre mentek volna, hahamarbb eszbe jut megcsinlni.

    Hogy legalbb valami kis ennivalhoz jussanak, s az idt is els-sk valahogyan, Manz s a fia halszatra adta a fejt, azaz horgsznikezdtek, mert mindenkinek szabad volt a folyban. Ez volt egyb-knt a seldwylaiak egyik f foglalkozsa, ha tnkrementek. Megfele-l idben, amikor jl haraptak a halak, tucatszmra vonultak kihorgszbotjaikkal, vdreikkel a folyhoz, s ha vgigstlt az embera parton, ott lthatta ket hossz sorban, lpsnyire egymstl, azegyik trdig r barna vrosi kabtban horgszott, meztlb cso-rogva a vzben, a msik cscsos szrny kis frakkban llt egy regfzfn, cska nemezkalapjt ferdn a flre csapva; st odbb valakirongyos hlkabtban horgszott, amelyre nagy virgok voltakhmezve, mert nem volt egyb ruhja, s az egyik kezben a hosszszr pipjt, a msikban a horgszbotot szorongatta; ha pedigleballagott az ember a foly kanyarulatig, ott egy kopasz, potrohosreget lthatott, aki anyaszlt meztelenl llt egy kvn, s gyhorgszott; ennek olyan fekete volt a lba a szutyoktl, hiba tartz-kodott a vz mellett, hogy az els pillantsra azt hitte az ember, acsizmjt mgsem hzta le. Egy-egy kis doboz vagy kis fazk voltmellettk, amiben a kukacaik nyzsgtek; a kukacokat ms id-pontban szoktk kisni. Ha felhs volt az g s flledt, bors az id,ami est grt, akkor vonultak ki a legnagyobb szmban a folyhoz,s gy lltak mozdulatlanul vgig a parton ezek az alakok, mint afaragott szentek vagy a prftk szobrai. A falusiak, akik a marhi-kat hajtottk, vagy a szekerkkel zrgtek el mellettk, gyet semvetettek rjuk, s a folyami hajsok sem vettek maguknak annyi278

    fradsgot, hogy egy pillantst vessenek feljk, amg k csndben

  • morogtak magukban a hajk miatt, hogy megzavartk a halakat.

    Ha valaki tizenkt vvel azeltt megjsolta volna Manznak, ami-kor a kt szp lovval a folyparti szeld domboldalon szntogatott,hogy egyszer mg idekerl is, bell ezek kz a furcsa szentek kzhorgszni, ht ugyancsak zokon vette volna ezt a jslst. Mg mostis sietsen igyekezett elsuhanni a htuk mgtt, s baktatott flfela foly mentn, mint egy makacs alvilgi rny, aki csndes, elhagya-tott helyet keres magnak a stt vizek partjn, ahol knyelmesenelkrhozhat. De aztn nem volt trelme hozz, se neki, se a finak,hogy egy helyben lldogljon a horgszbottal, s eszkbe jutott,hogy a parasztok mulatsgbl mskppen is szoktak halszni, sokf-le mdon; a patakban pldul kzzel fogjk a halat; gyhogy ezentlcsak a ltszat kedvrt vittk magukkal a horgszbotot, s messzirefelmentek a patakok mentn, amerre tudtk, hogy drga s j piszt-rngot lehet fogni.

    Martinak, aki odahaza maradt a falun, kzben szintn egyrerosszabbul ment a sora, radsul nagyon unta is magt, s gy aztnahelyett, hogy az elhanyagolt fldjn dolgozott volna, is halszatraadta a fejt, s naphosszat a vzben tocsogott. Veronknak nem voltszabad tgtania az oldala melll, hordoznia kellett apja utn acsbrt meg a horgszszerszmokat, keresztl a mocsaras rteken,patakokon, pocsolykon, morotvkon, zuhogkon, napstsben,esben egyarnt, flbehagyva a legfontosabb otthoni munkjt is.Mert rajtuk kvl egy llek sem volt mr a hznl, s nem is voltszksg senkire. Marti fldjnek java rsze dobra kerlt mr, egy kisdarabka maradt meg neki, amit nagyjbl meg tudott mvelni alnya segtsgvel egymaga is, ha ugyan megmvelte egyltaln.

    gy trtnt ht, hogy egy dlutn, egy meglehetsen mly s erssodrs patak mentn, melyben szaporn ugrltak a pisztrngok,minthogy viharfelhk gylekeztek az gen, Marti vratlanul sszeta-llkozott ellensgvel, a tls parton kzeled Manzcal. Mihelytmegltta, rettenetes dhre gerjedt; vek ta nem kerltek mr ilyenkzel egymshoz, csak a brsgi trgyalson, ahol nem veszeked-hettek, s Marti gnyosan s gyllkdve tordtott a parton:

    - Mit keresel itt, te bitang? Nem tudsz megmaradni a vackodon,te nyomorult seldwylai kutya?

    279

    - Majd eljutsz oda te is nemsokra, te sehonnai! - kiltott visszaManz. - Te is halszol mr, nincs ht sok idd htra, nyomorult!

    - Elhallgass^ te akasztfraval! - ordtott Marti, mivel a patakhullmai egyre nagyobb zajt csaptak. - Te hoztad rm a szerencst-lensget!

    Manznak most mg hangosabban kellett visszakiablnia, mert azersd szlviharban a parti fzfk zgni kezdtek:

    - Ha igaz lenne, akkor is csak rlnk neki, te hitvny tkfilk!

    - Te kutya, te! - ordtott felje Marti, Manz pedig vissza:

    - Te barom, te ostoba borj, te!

    A msik erre nekiugrott a pataknak, mint egy tigris, hogy hol

  • tudna tgzolni rajta. volt a mrgesebb kettejk kzl, mert aztkpzelte, hogy Manz mint kocsmros legalbb eleget ehet-ihat, sbizonyos tekintetben knny lete van, vgan l, ami nagy igazsgta-lansg; ezalatt csak tengeti unalmas lett a sztzll hza tjn.Manz is elg dhsen topogott fel-al a tls parton, fival a nyom-ban, aki kvncsian s lmlkodva bmulta Veronkt, ahelyett, hogya csf veszekedsre figyelt volna. A lny szgyenkezve, lestttszemmel kullogott apja utn, gndr barna haja az arcba lgott;egyik kezben egy csbrt vitt a halaknak, a msikban a cipjt mega harisnyjt; a szoknyja fel volt trve, nehogy vizes legyen. Deamikor megltta Slit a tls parton, szgyenlsen leeresztette, smost hromfle gondja-baja is volt egyszerre, mert cipelnie kelletta szerszmokat, gyelnie kellett az elkesert veszekedsre, s aruhjt is ssze kellett fognia radsul. Ha felnzett volna, ha egypillantst vetett volna Slira, akkor rgtn szrevette volna, hogy afi mr egyltalban nem olyan elkel s nem is olyan bszke, mintazeltt, hogy ppen elgg el van keseredve is.

    Veronka csak a fldet nzte mereven, szgyenkezve s zavartan,Sli pedig se nem ltott, se nem hallott, csak ezt az alzatosan selfogdottan lpeget karcs alakot bmulta, aki minden nyomor-sga mellett is olyan szpnek, olyan kedvesnek ltszott, gyhogykzben szre sem vettk, hogy a kt reg vratlanul elcsitult, deannl nagyobb dhvei sietnek a kzeli deszkapall fel, amely apatakot thidalta, s amelytl mr nem jrtak messze. Villmlanikezdett, a villmok furcsn meg-megvilgtottk a stt, bnatospatakpartot; drgtt az g, tompn morogtak a szrksfekete fel-hk, s lmos, nehz cseppekben ppen megeredt az es, amikor a280

    kt rjng frfi egyszerre rontott r a lptk alatt ingadoz keskenyfahdra, s megragadva egymst, klkkel belevgtak egyms s-padt, a haragtl s a kesersgtl remeg arcba.

    Nem szp dolog s nem val, hogy felntt, higgadt emberek,akrmilyen krlmnyek kztt is, szilaj kedvkben, meggondolat-lansgbl vagy knytelensgkben pflni kezdjk egymst, s tle-geket osztogassanak vagy kapjanak olyanoktl, akikhez mskln-ben semmi kzk sincsen; de mindez csak rtatlan pajkossg ahhozkpest, ha nyomorult indulatban kt regember, kt rgi j ismersesik egymsnak puszta kzzel, ha az egsz letkben felgylt ellens-geskedsk s gyllkdsk robban ki vgl abban, hogy klremenjenek. Ezt tette most a kt deresed frfi; taln tven ve vere-kedtek utoljra, mint kt sutty gyerek, azta, tven esztendn t,soha nem nyltak egymshoz, hacsak kezet nem rztak olykor, mga j bartsguk idejn, de azt is csak ritkn, mert szenvtelen, tartz-kod emberek voltak mind a ketten. Egyet-kettt tttek egymson,aztn sszeakaszkodva, nmn, remegve birkztak tovbb, s csaknha-nha nygtt fel egyikk, nyomorultan csikorgatta a fogt, haa msik azon igyekezett, hogy a recseg korlton keresztl betasztsaa vzbe. Kzben azonban utolrtk ket a gyerekeik, s meglttka sznalmas dulakodsukat.

    Sli egyetlen ugrssal a palln termett, hogy segtsgre siessen azapjnak leteperni a gyllt ellensget, aki amgy is gyngbbnekltszott, s mr kezdett ppen alulmaradni. De Veronka is ledobottmindent a kezbl, s odarohant egy nagyot sikoltva, s tkarolta azapjt, hogy vdelmezze, amivel csak rtott neki, akadlyozta. Kny-nyes szemmel, knyrg tekintettel nzett a lny Slira, aki mrppen azon volt, hogy is rvesse magt Martira, s vgkpp flbe

  • kerekedjenek. De a fi aztn mgis nkntelenl a sajt apjt fogtameg, s ers kzzel igyekezett elvlasztani az ellenfeltl s lecsillap-tani, gyhogy a viaskodsban egy kis sznet llt be, vagyis inkbbsztoszlott mind a ngyk kztt, s lkdsdve, sszegabalyodvadlnglt ide-oda az egsz csoport. A fiatalok kzben, ahogyanegyre jobban az regek kz furakodtak, szorosan egymshoz nyo-mdtak, s az g aljn hirtelen felhasad felhftyolon keresztlra-gyogott az les alkonyati napsugr, s megvilgtotta a lny arct.Egszen kzelrl lthatta most Sli ezt a jl ismert s mgis annyirams, annyira megszplt arcot. Veronka is megltta a fi lmlkod

    281

    arckifejezst, s az ijedtsgn s knnyein keresztl is rmosolygott,felje villantott egy kurta kis mosolygst. Sli aztn mgiscsak szbekapott, az apja erlkdse, hogy lerzza magrl, feleszmitette, svgl sikerlt is krlel szavakkal s erlyes kzzel elvlasztania azreget ellenfeltl. Mind a kt reg kimerltn lihegett, s jranekikezdett az tkozdsnak, ordtozsnak, elfordulva egymstl;a kt gyerek azonban alig vett llegzetet, hallos csndben lltak apalln, de mieltt sarkon fordultak s elvltak volna, gyorsan, sanlkl, hogy az regek szrevettk volna, kezet adtak egymsnak,megszortottk egyms nedves, a halaktl skos s hvs kezt.

    Ahogy elvlt a kt ellensges tbor s megindultak ktfel, az gjra elborult, a felhk sszezrultak, egyre feketbbek lettek, s azes patakokban kezdett mleni. Manz ment ell, a stt, vizessvnyeken, behzta a nyakt, zsebre dugta kezt a zuhog esben,mg mindig remegett az arca s vacogott a foga, s szrevtlen kny-nyek peregtek vgig borosts lln; hagyta folyni ket, nem trltele, nehogy elrulja a mozdulatval. Pedig a fia amgy sem ltottsemmit, csak lpegetett utna, boldog brndozsba merlve. szresem vette az est, sem a vihart, sem a homlyt, sem a nyomorsgot;knnynek s boldognak rezte magt kvlrl-bellrl, mindenszp volt, ders, napfnyes, s gazdag s szerencss, mint egykirlyfi. Nem ltott mst maga eltt, mint a pillanatnyi, felvillanmosolyt azon a kzeli szp arcocskn, s csak most, j flrvalelksve, mosolygott vissza a lnyra, csak most nevetett bele a vihar-ba s az jszakba, szerelemtl rad szvvel, a kedves arc fel, amelyminduntalan elbe bukkant a sttsgbl, gyhogy szentl hitte,Veronka ltja is az nevetst, megrti s tudomsul veszi, akrmer-re is jr most.

    Manz msnap szinte agyon volt csapva, ki sem akart menni ahzbl. Az egsz gy, az vekig tart civakods s nyomorsg mostmegint ott lebegett a levegben, j s kzzelfoghat formjban,stten terpeszkedett szt a csapszk nyomaszt helyisgeiben, gy-hogy a frfi is, a felesge is spadtan s ijedten kerlgettk ezt aksrtetet, kiosontak a szobbl a homlyos kamrcskba, onnttovbb vnszorogtak a konyhba, aztn megint bevonszoltk magu-kat az ivba, ahol egy szl vendg se volt lthat. Vgl mind aketten leltek egy sarokba gubbasztani, s kedvetlen, fradt zsrt-ldsbe kezdtek egymssal, vget nem r szemrehnysokba, vesze-282

    kedsbe, amelyet csak az szaktott meg idnknt, hogy el-elbbis-koltak kzben, de aztn a lelkifurdalstl nyugtalan lmaik csak-hamar felbresztettk ket megint.

    Sli azonban mindebbl nem ltott, nem hallott semmit, mert neki

  • csak Veronkn jrt az esze. Mg mindig az volt az rzse, hogykimondhatatlanul gazdag, st nemcsak hogy gazdag, hanem hogymegtanult valami nagy dolgot, valami igaz, valami vgtelenl szps j dolgot; azt rezte, hogy tkletes bizonyossggal tud valamitazzal kapcsolatosan, amit az elz napon ltott. Mintha az gblpottyant volna az lbe ez az j tudsa, tele is volt a lelke szakadat-lan lmlkodssal; s mgis gy rezte, hogy tulajdonkppen mrsidk ta tudja s ismeri az letnek ezt a csodlatos dessgt. Mertsemmihez sem foghat az a megfejthetetlen s mrhetetlen boldog-sg, ami ilyenkor elnti az ember szvt, az a tiszta, vilgos, egyrtel-m rzs, aminek mg neve is van, semmi mshoz nem hasonlthatneve.

    Sli ezen a napon nem rezte cltalannak, hibavalnak az lett,sem boldogtalannak, sem szegnynek s remnytelennek nem reztemagt; nagyon is el volt foglalva azzal, hogy maga el kpzeljeVeronka arct s alakjt, ezt csinlta szakadatlanul, szinte sznetnlkl; nyugtalan igyekezetben azonban vgl gy jrt, hogy majd-nem teljesen eltnt elle ez az arc, vagyis lassacskn bebeszltemagnak, hogy nem tudja, voltakppen milyen is igazn Veronka,nagyjbl emlkszik a vonsaira, de kptelen lenne pontosan lerni.llandan az volt az rzse, hogy ott ll eltte, rzi is a jleskzelsgt, de nem ltja jl, csak fut benyomsa van a lnyrl; ahatalmban van, s mgsem ismeri. Nagyon jl emlkezett gyerek-kori arcra, nagyon tetszett is neki ez a rgi arc, de tulajdonkppenez mgsem az volt, amit az elz napon ltott. Ha soha tbb nemlthatta volna viszont Veronkt, akkor megemberelte volna magtaz emlkeztehetsge, s szpen sszerakosgatta volna ezt a kedvesarcot vonsrl vonsra, nem felejtett volna ki semmit. gy azonbanravaszul s csknysen felmondta a szolglatot, mert a fi szemenagyon kvetelte a maga jogt s lvezett, s amikor a nap tlhaladtdeleljn, s melegen, fnyesen kezdett stni a fekete hzak felsemeleteire, Sli ki is osont a kapun, s elindult rgi otthona, szlfa-luja fel, amely egyszerre mennyei Jeruzslemm vlt eltte, s a szvtis megdobogtatta, ahogy kzeledett hozz. tkzben tallkozott

    283

    Veronka apjval, aki, gy ltszik, a vros fel igyekezett. Zlltt,elhanyagolt volt az reg klseje, kintt az sz szaklla, hetek tanem borotvlkozott, s most gy festett, mint egy elvadult paraszt,aki eltkozolta a fldjt, s felcsapott tonllnak. Mindazonltal,ahogy elmentek egyms mellett, Sli mr nem nzte gyllettel,hanem flelemmel s rettegssel, mintha tle fggne az egsz lete,s mintha nem akarna erszakkal szembeszllni vele, hanem szve-sebben fogn knyrgsre a dolgot. De Marti csak rosszindulatanvgigmrte a fit tettl talpig, aztn ment tovbb, meg sem llt. Sliezt nem nagyon bnta, mert most, hogy az reg elhagyta a falut,most kezdett reszmlni, hogy voltakppen mit is akar, s addigkszlt a falu krl, addig tenfergett az eldugott kis utckban, amgegyszerre csak szembe tallta magt Marti hzval. vek ta nemltta mr ilyen kzelrl ezt a hzat s ezt az udvart; mert amikor mgitt laktak k is, a kt ellensges tbor messzire elkerlte egyms hzatjt. Nagyon megdbbent teht, hogy itt is azt ltja, amit odahazatapasztalhatott, a szli hzban. Csodlkozva meredt az elje trulpusztulsra. Martinak egyik darab fldjt a msik utn vertk dob-ra, s mr nem volt egyebe, mint a hza s a hozz val telke egy kiskerttel, meg a dombhton fekv szntfldje ott a folynl, mertahhoz makacsul ragaszkodott a vgskig.

  • Persze sz sem volt arrl, hogy rendesen megmvelje, s az egykoriszp bzafldn, ahol olyan egyenletesen ringatta a szl a kalszo-kat, ha kzeledett az arats ideje, most rendetlenl sztszrt, ssze-vissza vetett rpa, kposzta, egy kevs krumpli s ilyesmi ntt,aminek a magjait gy kotortk el cska dobozokbl s rongyospaprzacskkbl, gyhogy a szntfld most gy festett, mint egygyalzatosn elhanyagolt vetemnyeskert, mint holmi roppant kl-ns kertszeti iskola, amelyben arra rendezkedtek be, hogy mrlholnapra ljenek, azt egyk, ami ppen megterem, kirntsanak egy-kt szl rpt a fldbl, ha megheztek, s nincs mihez fogniuk,kikapljanak egy krumpligyat emitt, letrjenek egy kposztafejetamott, a tbbit meg hagyjk tovbb srgulni, fonnyadni, felmagzanivagy elrohadni, ahogy a kedve tartja. Keresztl is jrt mindenkiMarti fldjn, az taposta le, aki akarta. A szp, szles parcella mrmajdnem olyan volt, mint az az egykori gazdtlan kzps fld,amelybl minden baj szrmazott.

    gy aztn a hz krl sem mutatta semmi a gazdlkods nyomait.284 '

    Az istll res volt, az ajtaja az egyik sarkn lgott, stt bejrat-ban a napfny megcsillogtatta a pkhlk finom szlait, a nyront felhizlalt tmrdek sok keresztes pk hlit. A magtr nyitottajtajn, ahol valaha a szp fldek termst hordtk be, most hitvnyhalszszerszmok fggtek, Marti vzikontrkodsrl tanskodva;az udvaron se egy tyk, se egy galamb, se kutya, se macska nem voltlthat; csak a kt volt mg eleven, csak az lt mg, de annak a vizese a cs szjbl folyt, hanem egy repedsbl frcsklt szanaszt, aflddel majdnem egy szinten, s apr pocsolyk tmadtak mindenttkrltte, gy jelkpezve a gazda lustasgt. Mert nem kerlt volnanagy fradsgba betmni a rst, s rendbe hozni a csvet, viszontgy Veronknak rkk azzal kellett knldnia, hogy sszegyjtsnegy kis tiszta vizet ebbl a piszokbl, s hogy sekly tcskbanmosogasson a kiszradt s sztrepedezett dzsa helyett. Maga a hzis ugyanilyen siralmas ltvnyt nyjtott; az ablakai darabokra tre-dezve s papirossal beragasztva, de mgis ez volt a legbartsgosabbnznival az egsz pusztul gazdasgban, mert szp tisztra voltakmosva mg a trtt vegtblk is, s gy csillogtak s ragyogtak,mint Veronka szeme prja, amely a kislnynak is egyetlen dsze skessge maradt nagy szegnysgben. s mint gndr haja meg anarancssrga kendje Veronka kt szp szemt, gy vette krl asrn burjnz zld nvnyzet ezeket a csillog ablakokat; az egszhzat krlnttk a paszuly indi s a vrs-srga violk illatos kisserdeje. A bab felkszott, ahogy tudott, egy-egy gereblye nyelre,egy fordtva a fldbe dftt seprre vagy egy sztrozsdsodott ala-brdra, amelyet valaha "sponton"-nak hvtak, amikor mg Veronkanagyapja viselte kplr korban, s amelyet most jobb hjn babkar-nak hasznlt a lny; amott pedig felkapaszkodott az indival egyviharvert ltrn, mely sidk ta a falnak volt tmasztva, s a ltrafokairl belgott a hz tiszta ablakocskiba, mint Veronka gndrhaja a szembe. Ez a festi, de nem nagyon virul gazdasg egyma-gban llt, nem voltak szomszdos hzak a kzelben, s pillanatnyi-lag egy teremtett llek sem mutatkozott se az udvaron, se az plet-ben; Sli teht biztonsgban rezte magt, s nyugodtan tmaszko-dott neki a rozoga csrnek, vagy harminc lpsnyire a hztl, s onntnzte ezt a csndes, kihalt portt, le nem vette a szemt rla. J sokigtmaszkodott s bmszkodott gy, mg vgl megjelent Veronka akapuban, megllt, s sztlanul nzett maga el, elmerlve a gondola-

    285

  • taiban, melyek mintha egyetlen dolog krl forognnak. Sli megse moccant, s le nem vette a szemt Veronkrl. A lny vgre mgisszrevette t, ahogy e


Még pár napjuk van a Szülőföldön magyarul kérelmek beküldésére! · 2016-02-26 · estje zárja a programot (Halhatatlan élet - n épi vígjáték Nyírő József re gé

Még pár napjuk van a Szülőföldön magyarul kérelmek beküldésére! · 2016-02-26 · estje zárja a programot (Halhatatlan élet - n épi vígjáték Nyírő József re gé

Documents
Nagycsütörtök: Uram, te vagy poharam, te tartod kezedben ... · A lélek isteni szikráját ami éltetett, a szellem síkjára magaddal viszed. Ha hiszed, hogy halhatatlan vagy,

Nagycsütörtök: Uram, te vagy poharam, te tartod kezedben ... · A lélek isteni szikráját ami éltetett, a szellem síkjára magaddal viszed. Ha hiszed, hogy halhatatlan vagy,

Documents
Karen Blixen - A halhatatlan történet

Karen Blixen - A halhatatlan történet

Documents
Alcsútdobozi hírekalcsutdoboz.hu/wp-content/uploads/2017/01/alcsutdobozi_hirek_2017... · tak és szerelmesek. Megannyi névtelen Rómeo és Júlia. Közülük választ ki egyet

Alcsútdobozi hírekalcsutdoboz.hu/wp-content/uploads/2017/01/alcsutdobozi_hirek_2017... · tak és szerelmesek. Megannyi névtelen Rómeo és Júlia. Közülük választ ki egyet

Documents
SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA …élet folytonosságának láncszeme, fejlődő életbimbó, amelyben az Istentől kapott halhatatlan lélek lakik. Minden kisgyermek egy individuum,

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA …élet folytonosságának láncszeme, fejlődő életbimbó, amelyben az Istentől kapott halhatatlan lélek lakik. Minden kisgyermek egy individuum,

Documents
KROPOTKIN EGY OROSZ, FORRADALMÁR EMLÉK …...KROPOTKIN A tizenkilencedik század nagy orosz írói kö- zül talán Kropotkin a legeurópaibb. A többbiek mind sajátosan orosz színűek,

KROPOTKIN EGY OROSZ, FORRADALMÁR EMLÉK …...KROPOTKIN A tizenkilencedik század nagy orosz írói kö- zül talán Kropotkin a legeurópaibb. A többbiek mind sajátosan orosz színűek,

Documents
Marija Morevna és a Halhatatlan

Marija Morevna és a Halhatatlan

Documents
Nyírő József Halhatatlan élet.pdf

Nyírő József Halhatatlan élet.pdf

Documents
INGYENES! Ú PESTI NAPLÓ J MEGJELENIK …epa.oszk.hu/02000/02042/00280/pdf/EPA02042_ujpesti_naplo...A szerelmes történet, vagyis a Love Story a szerelmesek napján, az Új-pest

INGYENES! Ú PESTI NAPLÓ J MEGJELENIK …epa.oszk.hu/02000/02042/00280/pdf/EPA02042_ujpesti_naplo...A szerelmes történet, vagyis a Love Story a szerelmesek napján, az Új-pest

Documents
H]HWpUH MUNKAANYAGkepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/1_2326_002_101115.pdfA kolera elleni küzdelem nagy lökést adott az európai közegészségügyi reformoknak a tizenkilencedik

H]HWpUH MUNKAANYAGkepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/1_2326_002_101115.pdfA kolera elleni küzdelem nagy lökést adott az európai közegészségügyi reformoknak a tizenkilencedik

Documents
Csengey Dénes Kulturális Központ Dunakömlődi Faluház …œZET_2018... · 2018-10-31 · 7 Színház Az Anconai szerelmesek cí mű zenés komé dia az olasz vásári komédiák

Csengey Dénes Kulturális Központ Dunakömlődi Faluház …œZET_2018... · 2018-10-31 · 7 Színház Az Anconai szerelmesek cí mű zenés komé dia az olasz vásári komédiák

Documents
„A testvér lengyel nemzet halhatatlan vezére”A tradicionális lengyel –magyar ba-rátság újabb megnyilatkozásának jelét nem lenne szabad elmulasztani azon alkalom során,

„A testvér lengyel nemzet halhatatlan vezére”A tradicionális lengyel –magyar ba-rátság újabb megnyilatkozásának jelét nem lenne szabad elmulasztani azon alkalom során,

Documents
Könyvajánló - gk.uni-neumann.hu · munkájává. Samuelson professor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Jelen kötet a Közgazdaságtan tizenkilencedik

Könyvajánló - gk.uni-neumann.hu · munkájává. Samuelson professor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Jelen kötet a Közgazdaságtan tizenkilencedik

Documents
Gödei magyarok Fogyva, de nem reményvesztetten · 2020-01-05 · A lassan tizenkilencedik élet-évébe lépő Kimenő számos örömet okozott nekem, és remélhetőleg másoknak

Gödei magyarok Fogyva, de nem reményvesztetten · 2020-01-05 · A lassan tizenkilencedik élet-évébe lépő Kimenő számos örömet okozott nekem, és remélhetőleg másoknak

Documents
Öt Halhatatlan Amerikai Kisregény

Öt Halhatatlan Amerikai Kisregény

Documents
Murányi Vénuszadamobooks.com/files/demo/1152/xkshort_muranyi_venusz_petofi_acsady.pdf · Zsigmond színdarabban dolgozta föl a szerelmesek történetét „A murányi kaland”

Murányi Vénuszadamobooks.com/files/demo/1152/xkshort_muranyi_venusz_petofi_acsady.pdf · Zsigmond színdarabban dolgozta föl a szerelmesek történetét „A murányi kaland”

Documents
Borges: A halhatatlan ember. Egy novella leletei

Borges: A halhatatlan ember. Egy novella leletei

Documents
Erdélyi Múzeum - muzeumepa.oszk.hu/00900/00979/00233/pdf/1932_37_07_12_362-378.pdf · 2009-02-23 · Halhatatlan mesék, melyeket elsőbben ötödfélszáz eszten dővel ezelőtt

Erdélyi Múzeum - muzeumepa.oszk.hu/00900/00979/00233/pdf/1932_37_07_12_362-378.pdf · 2009-02-23 · Halhatatlan mesék, melyeket elsőbben ötödfélszáz eszten dővel ezelőtt

Documents
„Velünk az Isten” - hnarm.hu · tójukban hívő emberek kiváltsága, hogy táplálkozhatnak Isten Igéjéből. A Szentlélek befolyása feltárja az Igét, a Bibliát, a halhatatlan

„Velünk az Isten” - hnarm.hu · tójukban hívő emberek kiváltsága, hogy táplálkozhatnak Isten Igéjéből. A Szentlélek befolyása feltárja az Igét, a Bibliát, a halhatatlan

Documents
Szombat 8/- - Miskolc · 2016-02-04 · 17 órakor kezdődik Nyírő József: Halhatatlan élet című egyszemélyes népi vígjátéka Kulcsár-Székely Attila színművész előadásában

Szombat 8/- - Miskolc · 2016-02-04 · 17 órakor kezdődik Nyírő József: Halhatatlan élet című egyszemélyes népi vígjátéka Kulcsár-Székely Attila színművész előadásában

Documents
NTK HORVÁTH SÁNDORmek.oszk.hu/20700/20791/20791.pdf · ~ 5 ~ S lehullik az idővel egy megint, Mert itt csak sorsába fonva őrzi, Halhatatlan áldozatát a hant: Öleli, védi

NTK HORVÁTH SÁNDORmek.oszk.hu/20700/20791/20791.pdf · ~ 5 ~ S lehullik az idővel egy megint, Mert itt csak sorsába fonva őrzi, Halhatatlan áldozatát a hant: Öleli, védi

Documents
A vörös számum - u-szeged.hudigit.bibl.u-szeged.hu/00000/00099/01923/00039/dm_1923_039_005.pdf · legzseniálisabb filmrendező Oswal Richárd , d halhatatlan mánkája A bemutató

A vörös számum - u-szeged.hudigit.bibl.u-szeged.hu/00000/00099/01923/00039/dm_1923_039_005.pdf · legzseniálisabb filmrendező Oswal Richárd , d halhatatlan mánkája A bemutató

Documents
„Velünk az Isten”tójukban hívő emberek kiváltsága, hogy táplálkozhatnak Isten Igéjéből. A Szentlélek befolyása feltárja az Igét, a Bibliát, a halhatatlan igazságot,

„Velünk az Isten”tójukban hívő emberek kiváltsága, hogy táplálkozhatnak Isten Igéjéből. A Szentlélek befolyása feltárja az Igét, a Bibliát, a halhatatlan igazságot,

Documents
Fotó: Kuslits Leventecsaladok.schoenstatt.hu/oazis/naptar2007.pdf · Boldog Özséb, Szt. Fábián és Sebestyén: rendõrök, éjjeliõrök vsz. 21 ... Szt. Valentin: szerelmesek,

Fotó: Kuslits Leventecsaladok.schoenstatt.hu/oazis/naptar2007.pdf · Boldog Özséb, Szt. Fábián és Sebestyén: rendõrök, éjjeliõrök vsz. 21 ... Szt. Valentin: szerelmesek,

Documents
A „hosszú” tizenkilencedik század

A „hosszú” tizenkilencedik század

Documents
bibliatanulmanyok-hittetelek.webnode.hu · Web viewA Szent Biblia szavai a Láthatatlan, Halhatatlan Istentől, /2M.33/18-23/ 1Tim.1/17, 6/15,16/ a Tervező Istentől, /1Kor.8/6

bibliatanulmanyok-hittetelek.webnode.hu · Web viewA Szent Biblia szavai a Láthatatlan, Halhatatlan Istentől, /2M.33/18-23/ 1Tim.1/17, 6/15,16/ a Tervező Istentől, /1Kor.8/6

Documents
A hindu vallások.*) - OSZKepa.oszk.hu/00900/00979/00067/pdf/EM_1894_11_10_649-663.pdfA régi görög-római vallás, a mint tudva van, szerette a ki tűnő halandókat halhatatlan

A hindu vallások.*) - OSZKepa.oszk.hu/00900/00979/00067/pdf/EM_1894_11_10_649-663.pdfA régi görög-római vallás, a mint tudva van, szerette a ki tűnő halandókat halhatatlan

Documents
A halhatatlan ember - mek.oszk.humek.oszk.hu/08900/08932/08932.pdf · Olasz és német tudósok, keleti mágusok, történetírók, művészek, muzsikusok nyüzsögnek ezen a földi

A halhatatlan ember - mek.oszk.humek.oszk.hu/08900/08932/08932.pdf · Olasz és német tudósok, keleti mágusok, történetírók, művészek, muzsikusok nyüzsögnek ezen a földi

Documents
10 evfolyam 5 fejezet tanar - Magyartanárok Egyesülete · PDF filef. scott fitzgerald: a nagy gatsby 61 asszonysorsok a realizmus kÉsŐ tizenkilencedik szÁzadi regÉnyeinek tÜkrÉben–flaubert:

10 evfolyam 5 fejezet tanar - Magyartanárok Egyesülete · PDF filef. scott fitzgerald: a nagy gatsby 61 asszonysorsok a realizmus kÉsŐ tizenkilencedik szÁzadi regÉnyeinek tÜkrÉben–flaubert:

Documents
Az 1986-os év (XIX. évfolyam) tartalomjegyzéke · PEKIC, BORISLAV Ki ölte meg az én halhatatlan lelkemet? X. (Fordította: Vujicsics Marietta) SPIRÓ GYÖRGY Csirkefej V. SZELÉNYI

Az 1986-os év (XIX. évfolyam) tartalomjegyzéke · PEKIC, BORISLAV Ki ölte meg az én halhatatlan lelkemet? X. (Fordította: Vujicsics Marietta) SPIRÓ GYÖRGY Csirkefej V. SZELÉNYI

Documents