Upload
nuri
View
164
Download
2
Embed Size (px)
DESCRIPTION
Görög filozófia. Keleti filozófiák Indiai filozófia (brahmanizmus) Kínai filozófia (konfucianizmus, taoizmus) Buddhizmus. Görög filozófia. Tartalom Hagyományos periodizálás Általános jellemzők A görög gondolkodás íve. I Korszakok. Görög filozófia: Preszókratikus filozófia - PowerPoint PPT Presentation
Citation preview
Görög filozófia
Keleti filozófiák
Indiai filozófia (brahmanizmus)
Kínai filozófia (konfucianizmus, taoizmus)
Buddhizmus
Görög filozófia
Tartalom
I. Hagyományos periodizálás
II. Általános jellemzők
III. A görög gondolkodás íve
I Korszakok
Görög filozófia:
• Preszókratikus filozófia• Klasszikus görög filozófia• Hellenisztikus filozófia
I A) Preszókratikus filozófia
A kifejezés jelentése: „Szókratész előtti”
Thálésztól a szofistákig
A preszókratikus filozófia tematikus íve:
a kozmológiától az emberi világi problémáihoz
I B) Klasszikus görög filozófia
(Szókratész), Platón, Arisztotelész
Rendszerszerű gondolkodás:
metafizika, ismeretelmélet és etika összefonódása
I C) Hellenisztikus filozófia
1. Akadémia (platonikus iskola)
2. Lyceum (arisztoteliánus iskola)
3. Cinikus iskola
4. Epikureizmus
5. Sztoikus filozófia
6. Szkepticizmus
7. Újplatonizmus
I C) Hellenisztikus filozófia
Az etika túlsúlyba kerülése
Metafizika, ismeretelmélet háttérbe húzódik, mégis döntő hatást gyakorol az egyes iskolák etikai koncpecióira.
II Általános jellemzők
A görög filozófia legfőbb jellemzői:
• „Idea”: a tudás eidetikus jellege• „Logosz”: a tudás logikus, kifejtett jellege• „Eudaimónia”: a boldogság
II Idea és logosz
Eidosz = kép, képmás, forma, idea
(a szemlélhető lényeg, az értelmi belátás tárgya)
Evidencia
Logosz = értelem, ész, beszéd, mérték, arány
(jelentésteli, értelmes, összefüggő gondolkodás és beszéd)
Láttatás
A kezdet: a geometria születése
II Idea és logosz
Geometria: földmérés (geo: föld, metron: mérés)
Babilónia, Egyiptom: • gyakorlati jelleg• tapasztalatokon alapuló fejlesztés
Görögország:• elméleti jelleg (teória)• ideákon alapuló megismerés
II Idea és logosz
„Theória”
• nyugodt elidőzés valaminél• érdekmentes szemlélődés
Thálész a gödörben
II Idea és logosz
Ideákon alapuló elméleti megismerés
1) Idealizáció: típus és példány képzése2) Az ideákon végzett absztrakt műveletek
„Híd a Kwai folyó felett”: előzetes tervezés, modell
II Idea és logosz
Ideákon alapuló elméleti megismerés
1) Idealizáció: típus és példány képzése
• egyedi dolgok sokasága • a közös (egység)mozzanat kiemelése (típusképzés)• típus alapú meghatározás megfogalmazása (definíció)
II Idea és logosz
Mi a közös a két csoportban?
II Idea és logosz
2) Az ideákon végzett absztrakt műveletek
pl. számok összeadása, mérések és számítások
A „logosz” szerepe:• levezetés és bizonyítás (logika)
II Idea és logosz
Pithagorász tétele területekre (a derékszögű háromszög oldalaira szerkesztett négyzetek területére)
Minden derékszögű háromszögre érvényes, vagyis minden szemléltető ábra: példány
absztrakt formában:
a2+b2=c2
II Idea és logosz
Pithagorász tételének bizonyítása szemléletes (eidetikus) formában:
II Idea és logosz
Az idealizáció kiterjesztése bármely területre:
i) fogalomképzés, konceptualizálásii) a fogalmakon végzett műveletek: dialektika,
argumentáció
Az értelmes beszéd alapegységei: a fogalmakA fogalmakon végzett műveletek:dialektika (megvitatás, vita, diszkusszió)
A forma tehát: dialógus
III A görög gondolkodás íve
Preszókratikusok
Szókratész
Platón
Arisztotelész
és a hellenisztikus iskolák
III Szókratész
Eidetikus (szemlélhető lényeg) és logosz (szabályvezette értelem) összefüggése történetileg:
Szókratész és a szofisták
Emberi dolgok, etika
„Eudaimónia”: boldogság
Vajon kiterjeszthető az idealizálás, a logikus kifejtés az emberi élet kérdéseire?
III Szókratész
A szofisták:
ellentétben a korai görög filozófia természetbölcseletével (fizikájával): az emberi dolgok (etika)
A dialektika (a fogalmi műveletek) eidosz nélkül:• formalizmus (formális logikai bűvészkedés)• csűrés-csavarás (kidumálás)• gyakorlati célok (megnyerni a pert)
Általánosságban: relativizmus
III Szókratész
Másfelől:
eidetikus (fogalmi) összefüggések, „bölcsességek” dialektika nélkül:
pl. „A boldogsághoz vezető út a mértékletesség”
Ám: hiányzik az igazolás, a bizonyítás
III Szókratész
Vagyis:
egyfelől: üres logosz (szofista beszéd)
másfelől: fogalmi (eidetikus) összefüggések, bizonyítás nélkül (bölcselkedés)
Szókratész kihívása: együtt a kettő!
III Szókratész
Szókratész stratégiája:
negatív és pozitív dialektika
III Szókratész
Szókratész általános célja:
megmutatni, hogy a szofisták realitivizmusa hamis, ellentmondásokhoz vezet, csak tudatlanságot leplez, másfelől, a bölcselkedés dialektika nélkül megalapozatlan
III Szókratész
Negatív
A delphoi orákulum:
„Szókratész a legbölcsebb görög”
Szókratész értelmezése: az egyedüli bölcs az, aki tudja magáról, hogy nem tud semmit.
Bizonyítani tehát, hogy más sem tud semmit.
III Szókratész
Szókratész negatív dialektikája tehát:
bizonyítani, hogy a vitapartner, bár azt állítja magáról, hogy tud valamit, valójában nem tud semmit (nem bölcs, mert azt hiszi magáról, hogy tud, és nem tudja, hogy nem tud semmit)
Célja: az ellentmondás felmutatása
III Szókratész
(A negatív dialektika másik példája:
Zénón paradoxonjai pl. Akhilleusz és a teknősbéka – a mozgás lehetetlenségának bizonyítására)
III Szókratész
Szókratész pozitív dialektikája:
A terület: az élet, az etika
Szókratész tétele: vannak változatlan etikai elvek és törvények, vagyis önmagában vett értékek (vagyis a relativizmus hamis)
A feladat így: megtalálni a definíciót,
vagyis megadni a fogalmi meghatározást
III Szókratész
A bizonyítás: megmutatni a definíciót, az eidoszösszefüggést:
• mi a bátorság?• mi az igazságosság?• mi a jóság?• mi a szépség?• mi a tudás?
A bizonyítás útja: dialektika
III Szókratész
Etikai intellektualizmus
A vétkek, a bűnök forrása = a megértés hiánya
Aki tudja a jót, annak lelke olyan állapotban van, hogy képtelen a rosszra (Szókratész „lélekgondozása”)
Megtudni, mi a jó: dialektika, közös erőfeszítés
III Platón
Az átmenet
Platón korai dialógusai:
befejezetlenség (nincs definitív válasz)
Másként, Szókratész öröksége: pozitívum nélküli negatív dialektika
III Platón
A megoldás: Platón rendszere
másként: az ideatan
szemlélhető fogalmi lényegek összefüggő rendszere
Rendszerszerű összefüggés: logikus kifejtés
• ontológia• ismeretelmélet• etika
Platón
Tartalom
1. Előzmények
2. Platón ismeretelmélete
3. Az ideatan
4. Platón társadalomelmélete
5. Az utókor
Előzmények
1. Parmenidész és Hérakleitosz
2. Szókratész
Előzmények
Preszókratikus filozófia
Preszókratikus filozófia:
az „egy”, az „arkhé” (az őselv) kutatása
A kérdésre adott válaszok azonban különböznek
Parmenidész
Az Egy a lét, amely mozdulatlan (változatlan), tagolhatatlan, egészleges
(A létező nem változhat, hiszen mi mássá válhatna, mint nem létezővé, ám ekkor megszűnne létezni, vagyis nem lenne többé létező.)
Következmény: a változás csak látszat, a valóság változatlan.
Az eleai Zénón indirekt érvelése: megmutatni, hogy a mozgás (mint a változás alapesete) lehetetlenség („a kilőtt nyíl nem mozog”, „Akhilleusz és a teknősbéka”)
Hérakleitosz
Az Egy a mozgás, a változás (szimbóluma a tűz).
(Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba)
Következmény: a változatlanság csak látszat, a valóság változás.
Ellenérv: a valóságról azt állítani, hogy örökösen változó ellentmondásos kijelentés (maga ez a kijelentés nem változhat, van tehát valami, ami változatlan)
Parmenidész öröksége
Ha a változás csak látszat, akkor a változásról tanúskodó érzékszerveink nem a valóságot tárják fel. Ha viszont gondolkodva elhatolhatunk a változatlan léthez, akkor a valóság megismerésének útja az intellektusé.
Szókratész
Szókratész, „a legbölcsebb görög”, hiszen tudja, hogy nem tud semmit
Negatív dialektika: megmutatni, hogy a vitapartner álláspontja ellentmondásos (logosz), ő sem tud semmit, csak azt hiszi, hogy tud valamit
Pozitív dialektika: megadni a definíciót (meghatározni az eidoszt)
Szókratész öröksége
Negatív és pozitív dialektika egyesítése: eidosz és logosz
Etikai intellektualizmus
Platón ismeretelmélete
Tudás és vélekedés
Az ismeretelmélet egyik alapproblémája: meghatározni, mi az a tudás, különbséget tenni tudás és nem-tudás (vélekedés) között.
Ennek egy lehetséges útja:
a tudás és a vélekedés tárgyának megkülönböztetése
Platón tudásfogalma
Lehet-e igaz ismeretünk olyan tárgyról, amely változik?
Az igaz ismeret függ tárgyától, márpedig, ha a tudás tárgya változhat, akkor a tudás nem-tudássá válik. Ám igaz-e az az ismeret, amely hamissá válik?
(Parmenidész érve: a lét nem változhat.)
Nem: az igazság nem válhat hamissággá.
Következésképp: a tudás tárgya csak valami olyasmi lehet, ami nem változik
Platón tudásfogalma
Az érzékszervek szolgálnak ilyen tudással?
Nem, egyik sem: az észlelhető világ folytonosan változik.
Következik-e ebből az, hogy nincs olyan dolog, ami ne változna?
Nem: a geometriai és aritmetikai összefüggések nem változó dolgok között állnak fenn.
Ám biztos ez? Nézzük csak: íme, egy kör (tábla)
Platón tudásfogalma
Erről a látható körről igaz az, hogy „középpontjától egyenlő távolságban elhelyezkedő pontok halmaza” és számos egyéb kijelentés, pl. „a középponton áthaladó egyenes a körön belül eső két része egyenlő hosszúságú”. Erről a körről igaz ez?
Nyilván nem, mert ez a kör nem szabályos.
Jó, rajzoljunk egy szabályos kört!
Lehetséges ez? Talán igen, de még akkor sem jutottunk előbbre: a kör körvonala nem bírhat kiterjedéssel (hiszen ez esetben a vonal belső része közelebb lenne a középponthoz, mint a külső, s ezt kizárja a definíció). Vagyis, a körvonal nem lehet látható (hiszen, ami látható, kiterjedéssel bír), vagyis nem lehet olyan érzékelhető kört rajzolni, amelyre igaz lenne a tétel.
Platón tudásfogalma
Ám ez esetben miről állítjuk, hogy „középpontjától egyenlő távolságban elhelyezkedő pontok halmaza”?
A semmiről nem állíthatjuk, ennek valaminek kell lennie.
Mi ez a valami? Azt mondjuk, a kör általában véve, „a” kör.
Valamiről beszélünk tehát, valamiről ismereteket nyerünk, ami nem látható, nem érzékelhető, nem egyedi, hanem általános.
Na és nézzük csak, valóban platóni értelemben vett igaz, azaz változtathatatlan ismerettel rendelkezünk róla?
Platón tudásfogalma
Változhat „a” kör?
Nem, hiszen ez esetben már nem kör lenne (mivé változhatna a kör, ha nem olyas valamivé, ami nem kör?) s ebben az esetben már nem is róla állítanánk valamit.
Következésképp, az, amit a körről igaz módon állítunk, nem változhat meg, mivel tárgya változatlan valami.
Platón tudásfogalma
És most gondoljunk csak bele: más a helyzet, ha „az” emberről, „a” szépségről, „a” piros színről állítunk valamit?
Nem, és itt a kulcs:
ezek az ismeretek változatlan, fogalmi természetű tárgyakra vonatkoznak, amelyek nem azonosak az észlelhető dolgokkal.
Az ideatan
Ideatan
Az igaz ismeretek változatlan, fogalmi természetű tárgyakra vonatkoznak, amelyek nem azonosak az észlelhető dolgokkal.
Ám ez esetben hogyan lehet igaz a kijelentés: ez az ember halandó?
Ez az ember változik, most él, de majd meghal, rá ez az igazság nem vonatkozhat és mégis igaz rá. Hogyan lehetséges ez?
Platón válasza:
az egyedi dolgok, az érzékelhető világ „részesedik” azokban a tárgyakban, amelyekre tudásunk vonatkozik, másként, részesedik az ideákban.
Ideatan
A tudomány, a megismerés nem más, mint az ideák kiemelése az észlelhető dolgokból és önmagukban való szemügyre vétele, kapcsolataik és összefüggéseik felfedése.
Ennek útja: gondolkodás (intellektuális erőfeszítés).
A „motor”: az Erósz, a vágy, amely mind előbbre és előbbre hajtja a filozófust a láthatótól a láthatatlan világ felé.
S hogy miért?
Barlanghasonlat
Platón metaforikus válaszai:
a „barlanghasonlat” (tábla)
Barlanghasonlat
A filozófus tehát visszatér a barlangba, hogy másokat is a felszínre emeljen.
De hogyan juthatott ki először?
Ha az ideákra vonatkozó tudás nem származhat az egyedi dolgok észleléséből sőt, csakis azért láthatunk valamit pirosnak például, mert megpillantjuk benne az ideát, akkor a tudás nem keletkezik, hanem eleve birtokoljuk.
Anamnészisz
Ha viszont már eleve birtokunk az ideákról való tudás, akkor hogyan lehetséges, hogy nem emlékszünk rá és a barlang foglyai maradhatunk egész életünkre?
Platón egyik válasza egy mítosz:
testbe való születésünk előtt lelkünk már szemlélte szellemi szemekkel az ideákat, ám a születés pillanatában ezt elfelejtette. Csak az együttes erőfeszítés, hogy ismét megpillantsuk őket, segítheti hozzá a filozófust a visszaemlékezéshez.
Anamnészisz
Platón érve az anamnészisz mellett:
Ha keresünk valamit, például egy kérdésre a választ, nyilván nem tudjuk, mi a válasz, hiszen, ha tudnánk, nem keresnénk. Ám ha nem tudjuk, akkor honnan tudjuk mégis, hogy a helyes választ találtuk meg, amikor választ kapunk. Ha nem tudnánk már eleve a választ, nem is ismerhetnénk fel, hogy ő a helyes felelet a kérdésünkre. Eleve tudnunk kellett tehát.
Lélek és test
Márpedig ebből az következik, hogy a lelkünk valami egészen másféle létező, mint az érzékszerveink együttese, vagyis a testünk, hiszen igaz válasz csakis valami nem-érzékire vonatkozhat.
„A test a lélek börtöne”, hiszen beleszületve elfeledtük mindazt, amit már tudunk és belemerültünk az érzéki látszatok szövevényébe.
S íme, itt a motor, az Erósz: a léleknek vissza kell emelkedni az érzékfeletti világba, hogy túl az érzéki látszaton megtalálja az igazságot.
Platón társadalomelmélete
Az ideális állam
A filozófia, mondatja Platón Szókratésszel, „felkészülés a halálra”, a fenti értelemben: már itt a földön látnunk kell az odaátot.
Jó, ez a filozófus útja, de mi a helyzet a többiekkel?
Az ideális állam
Az ideális állam a földi közösségi lét mintaképe, amelyet intellektuális erőfeszítéssel pillanthatnak meg a filozófusok.
Nézzük csak: az ideális társadalmi berendezkedés a demokrácia lenne? Szó sincs róla, hiszen ez nem igazságos!
Az igazságosság az, ha egy egész minden része a maga dolgát végzi. Az élőlények szeme mást csinál, mint az emésztése, s ez a kulcs: ha minden szerv ugyanazt akarná csinálni, baj lenne.
Mindenki végezze tehát a maga munkáját ám ez a helyzet a demokráciában? Nem éppen: mindenki szavaz, mindenki katonáskodik, mindenki adózik.
Az ideális állam
Csakhogy szavazni (vagyis mérlegelni és dönteni) a gondolkodók képesek, harcolni a katonák, javakat termelni pedig a munkások képesek.
Mindenki végezze hát a maga dolgát s a közösség így részesülhet az igazságosságban vagy, ami ugyanez, így érheti el a társadalom és a részét képező egyén a boldogságot.
Azt pedig, hogy kinek mi „a maga dolga”, mi az erénye, az ideák összefüggése határozza meg. Lássuk, hogyan.
Az ideális állam
Az emberi lélek három alapképessége:
• gondolkodó lélekrész (erénye a belátás)• akaró lélekrész (erénye a bátorság)• szenvedő lélekrész (erénye a mértékletesség)
Az ember csakis akkor boldog, ha az első lélekrész vezeti, mint egy ügyes kocsis, a másik kettőt, amelyek önmagukban olyanok mint a szekér elé fogott lovak, húznak, amerre látnak (el akarunk érni valamit, kerüljük a szenvedést)
Akiben tehát a második és a harmadik dominál, jobban teszi, ha olyanra bízza magát, akiben az első, különben nem lehet soha boldog.
Az utókor
Közvetlen kritika
Arisztotelész ellenvetései
Az ideatan ellen: • a „harmadik ember” érv (az ideatan előfeltevései végtelen
regresszust szülnek, egyébként már maga Platón megfogalmazza ezt mint problémát)
• A változás problémájának megoldatlansága
Az etikai intellektualizmus ellen:• az erény nem mértani közép két szélsőség között
Utóélet
• Neoplatonizmus• A kereszténység és a platóni dualista emberfelfogás• A skolasztika univerzália-vitája• A totalitarizmus vádja
III Arisztotelész
Az ideatan ellen:
1) a „harmadik ember” érv
(az ideatan előfeltevései végtelen regresszust szülnek)
2) A változás problémája
Arisztotelész megoldása: változtatni az alapképleten.
III Arisztotelész
Ontológia és ismeretelmélet
nem az idea (a szemlélhető lényeg) a lét alapja, hanem az egyedi dolgok
A változás: szubsztancia és változó tulajdonságok
A „logosz”: kategóriarendszer.
Lét és beszéd egybetartozik.
III Arisztotelész
Alapkategória (szubsztancia) és a kategóriák (állítmányok)
bölcs (Szókratész) → F(a)
A logikus beszéd és a valóság szerkezete azonos
A tapasztalható változás nem látszat, az érzékelés nem csal, csak a dolgokról alkotott ítéletek lehetnek esetleg tévesek
III Arisztotelész
Etika
a boldogsághoz vezető út nem puszta intellektuális erőfeszítés, hanem praxis (tapasztalat)
Phronészisz: a „közép” eltalálása
IV Hellenisztikus filozófia
• Akadémia (platonikus iskola)• Lyceum (arisztoteliánus iskola)• Cinikus iskola• Epikureizmus• Sztoikus filozófia• Szkepticizmus• Újplatonizmus
IV Hellenisztikus filozófia
Közös jegy:
a boldogság (eudaimónia) nem a tényeken, hanem a tényekhez való hozzáálláson múlik
gyakorlati filozofálás
IV Cinikusok
Diogenész
„Künösz” - kutya
„cinizmus”
Antiintellektualizmus
„Performance”-ok (a piactéri eset)
A boldogság: az egyszerű, természetes örömök élvezete
Hozzállás: ne vedd el tőlem a napot!
IV Epikureizmus
EpikuroszA „Kert”
Előzmény:kürénéi iskola (Arisztipposz)
Háromféle affekciói) fájdalomii) semleges érzésiii) gyönyör (hédoné)
IV Epikureizmus
EpikuroszCsak kétféle affekciói) fájdalomii) gyönyör (hédoné)iii) Következésképp, ami nem fáj, már gyönyört ad.
A boldogság: fájdalommentesség, mértékletes gyönyör
„Carpe diem”,
Hozzállás: ne csak betegségben érzed az egészség ízét!
IV Sztoikusok
„Sztoa” – csarnok
Boldogság:
„apatheia”, szenvedélymentesség
Metafizikai háttér: pneuma
Makrokozmosz és mikrokozmosz
Harmónia (flow)
Fatalizmus
IV Sztoikusok
„Harmadik Sztoa”
Epiktétosz és Marcus Aurelius
Hozzállás: „ahogy lesz, úgy lesz”
IV Szkeptikusok
A boldogtalanság forrása: az ítélkezés
A megoldás: az ítéletek felfüggesztése (epokhé)
Hozzállás: „tartózkodom!”
IV Újplatonizmus
Plótinosz
Az érzékelhetőn túli lét elsődlegessége (platonizmus)
A „barlangból” kivezető út nem az értelem útja, hanem az eksztázisé.