FRANZ BARDON ÉLETE

2. rész

Franz Bardon egy tizennégy éves fiú alakjában érkezett a Földre, hogy Viktor Bardon

nevű apjának szellemi mentora lehessen. Viktor Bardon tisztánlátó volt, de valódi

mester iránymutatása nélkül nem tudott közelebb kerülni a mágia misztériumaihoz.

Ezért az Isteni Gondviselés egy különlegesen fejlett lelket rendelt mellé.

Franz Bardon Önvalója egy emberöltő alatt több küldetést hajtott végre: nem csak apja

spirituális vezetése, hanem a kölcsön vett test karmája és még többféle szellemi misszió

teljesítése várt rá. Személyében a hermetika (ősi egyiptomi beavatotti tudás és varázslatok)

nagy tanítóját tisztelhetjük.

Azok kedvéért, akik jártasabbak az ezotériában, megemlítek néhány olyan nevet, akik

alakjában alighanem Bardon szelleme inkarnálódott (öltött testet): Hermész Triszmegisztosz,

Lao-ce, Nostradamus, Rober Fludd, Saint Germain gróf, korábbi időkben az ő szelleme

lakozott tyanai Apolloniusban. De most folytassuk életének további izgalmasabb epizódjaival.

Frabato (Franz Bardon művészneve) előrelátó – jövőbe látó – képességének köszönhetően

tájékozódott a világ eseményeiről. Látta, hogy a Föld körül gyülekeznek a viharfelhők:

közeledett a vég. Esztelen gyilkosságokat, vérfürdőt, fejvesztett menekülést, kínokat és

üldöztetést látott közelegni az emberiség felé az Akasha Krónikában, a Beszélő Fény

Krónikájában, mely a múltat, a jelent és a jövőt tartalmazza. Azonban a Hallgatás törvénye

kötelezte őt. Tisztán látta azt is, hogy bár előre tud mindenről, egyetlen egy pontját sem

változtathatja meg a saját sorsának, mert a Karma törvénye ezt nem engedi. Ő sem kivétel, ő

sem kerülheti el a sorsát, amelynek beteljesítésében a Fény Testvérei támogatják őt.

Másnap reggelizni indult. Egy félreeső mellékutca teraszát választotta ki, hogy reggelijét

elköltse. Akaratlanul fültanúja volt egy kis baráti társaság magánbeszélgetésének: egy optikai

műszereket gyártó személy, egy bankigazgató és egy kémia professzor folytatott élemedett

vitát bizonyos metafizikai és okkult kérdésekről. Frabatot felcsigázták a hallottak, ami a kis

kompánia egyik tagjának rövidesen fel is tűnt. Megszólították őt és asztalukhoz invitálták.

Csakhamar felismerték, hogy furcsa, átlagosnak tűnő vendégük és akikről az újságok

cikkeznek egy és ugyanazon személy. Mindhárman meghallgatták az elmúlt hetek történéseit

Frabato tolmácsolásában és elhatározták, hogy ügye mellé szegődnek.

Mindféléről faggatták Frabatot. Egy esti beszélgetésük alkalmával parázs vita alakult ki a

körül, hogy irányíthatja-e sorsát az ember vagy sem. Frabato ezúttal sem hazudtolta meg

önmagát. Fogadást kötött arra, hogy a professzor éjfélkor a lőporraktárnál lesz. Ha nem, akkor

elhiszi, hogy valóban irányítható a sors komolyabb okkult képzettség nélkül is.

A professzor elhatározta, hogy érvényt szerez a saját igazának és rácáfol Bardon elméletére. A

gondolat, hogy tekintélyén csorba eshet és a mágusnak igaza lehet, egész nap nem hagyta

nyugodni. A késődélutáni órákban egyik baráti társasága unszolásának engedve a professzor

színházba ment, s az események elfeledtették vele korábbi gyötrő aggodalmait. Hazafelé

menet dulakodásba keveredett két részeggel. Az egyik kést rántott, majd üldözőbe vette. A

professzor fejvesztve menekült, mígnem az egyik sarkon Frabato toppant elé váratlanul, aki

szembenézett az üldözővel és egy kabbalisztikus formula segítségével feloldotta a helyzetet.

A következő estét az optikai készülékeket gyártó úr díszvendégeként töltötte el. Az előző este

történtek végighallgatásától megszeppent társaság kerülgette a spirituális témát, így

Frabatonak telepatikus képességeivel volt elegendő ideje feltűnés nélkül végigméricskélni

asztaltársasága személyes gondolatait. Végül maga terelte a szót az okkultizmus felé. Rátért a

mágikus tükrök és kristálygömbök témájára és rövid úton bizonyítékokat szolgáltatott arra

nézve, miként lehet a jövőt látni. Egy premier előtt álló művésznőt megnyugtatott a felől,

hogy mekkora siker várja, míg egy üzletembernek a csődbe jutását jósolta meg, ami később

bekövetkezett. Majd ezt követte vendéglátója húgának esete. A kislány betegen feküdt az

emeleten és keservesen sírt, amiért nem tud Frabatoval találkozni. Ez érzékelte a mágus és

mindenki előtt szóvá tette történetét.

Nem sokkal később már Frabato mellett ült a 23 éves jobb oldalára teljesen bénult lány.

Örömtől sugárzott az arca, hogy a híres vendég történeteit meghallgathatja. Bardon olvasott

asztaltársasága gondolataiban. Tudta, hogy várnak tőle valamit. A fiatal lány felé fordult,

magában engedélyt kért az Isteni Gondviseléstől, hogy meggyógyíthassa a lányt. Megkapta.

Mélyen a lány szemeibe nézett, aki gyorsan elaludt. Feszült várakozás következett. Nagyjából

két perc után a lány magához tért, mintha mély álomból ébredne. Frabato közölte vele, hogy

meggyógyult. A lány hitetlenkedve tekingetett körbe. Majd megmozdította a jobb keze ujjait,

behajlította a könyökét, azután Frabato felsegítette és megtette vele az első néhány lépést. Ezt

követően a lány önállóan is képes volt járni. Másnap reggel a házigazda felajánlotta külvárosi

házát Frabatonak, hogy vegye azt birtokba, amíg a városban tartózkodik.

Bardon gyorsan beleolvadt új környezetébe. Folyóiratok számára publikált, riportereknek

adott interjút és a karma lehetőségeihez mérten gyógyította a hozzáforduló betegeket. Egyszer

rendelés után egy professzor kereste fel, akivel sétára indult. Nyitott gondolkodású régebbi

ismerőse volt, aki a természet szellemeiről és az elementálokról faggatta. Verőfényes

napsütésben sétálgattak a természet lágy ölén. A mágia hatalmát bemutatandó és mert azon a

vidéken már régóta a szárazság volt az úr, Frabato úgy döntött, hogy esőt fog fakasztani. A

professzor először kételkedett ebben, mivel semmi előjelét nem látta, hogy pár percen belül

ömleni fog az eső. Ekkor a mágus leült, pár percig csendben maradt, mintha meditált volna.

Majd hamarosan szakadni kezdett az eső. Időközben visszaindultak a házba és az esőcseppek

csak oda nem estek, ahol éppen ők haladtak. Majd végezetül Frabato elállította az esőt és

válaszolni kezdett a professzor kérdéseire.

Bardon a munkáiba vetette magát. Álnéven publikált és szoros barátságokat kötött, csakhamar

megszeretette magát híveivel, s persze ellenségei is szép számmal akadtak, de velük nem

törődött. Egy napon Frabato elhatározta, hogy világkörüli utazásra indul. A legnagyobb

városokat látogatta meg, ahol rövid ideig beavatottként, vagy mint a szellemtudomány tudója

tevékenykedett. Ez a körútja évekig tartott. Végül visszatér szülővárosába és egy

nyugalmasabb jövőt szeretett volna felépíteni, ha az a „volna” ne lett volna. Sajnos a világ

már egy hatalmas tisztulás küszöbén állott: a háború sötét leple lassacskán ráborult Európára,

s az egész Földre. Nem várt jó sors sem az emberekre, sem a beavatottakra.

Egyik éjszakán Frabato a dolgozószobájában meditált, amikor a titkos nevén szólították.

Tudta, hogy a Fény Testvérei hívják ritka gyűléseik egyikére. A Fény Testvérei a kozmikus

rend fenntartására született szervezet, amely a legmagasabb fokozatú beavatottakat tömöríti

magába. Egy vezetőből, 12 adeptusból, 72 megvilágosodottból és 360 mesterből áll. Ez a

szervezet nem a fizikai világban szokott tanácskozni. Ez történt akkor is. A Fény Testvérei

meghallgatták vezetőjük beszédét és tanácsait, amelyek a világ várható sorsára vonatkoztak.

Ebben mindegyikük szabad akaratából vállalhatott és vállalt is szerepet. A vezető kiosztotta a

felelősségteljes feladatokat a résztvevőknek. A legnagyobb mágikus képességekkel

rendelkező, isteni hatalommal felruházott Frabato is úgy döntött, hogy hozzájárul az Isteni

Gondviselés Nagy Művéhez akkor is, ha a legnagyobb nehézségekbe is fog ütközni feladata

végrehajtása.

Franz Bardonra különleges feladatott ruházott az Isteni Gondviselés, melyre rögtön az ezt

követő cikkben térek ki, de röviden most is összefoglalom. A bölcsesség könyvének első 4

lapját kell az emberekkel megosztania megfelelő írásművek formájában. Ez az Isteni

Gondviselés ajándéka az emberiségnek, nevezetesen, hogy megismerhesse a hermetikus

beavatás első lépéseit.

Frabato először ellenvetésekkel ért a felkéréssel szemben, mert túl súlyosnak érezte a terhet.

Egyik testvére sem vállalta el helyette a feladatot, ezrét a Rend vezetője ismét Bardonhoz

fordult, aki mélységesen átérezte feladata horderejét: a valódi mágikus beavatás

nyilvánosságra hozatalát. A vezető szavai megnyugtatták a mágust és végül elvállalta a

hatalmas kihívást.

Majd az Úr Hangja szólt hozzá. Megtudta, hogy a feladatért cserébe nem kell többet testbe

költöznie és tanárként csak a szellemi világokban kell tevékenykednie. Ugyanakkor rengeteg

támadás fogja érni őt? Betegségek fogják gyötörni a testét, komoly üldöztetésben lesz része és

az életét fogják ellenségei fenyegetni. Ezen felül mágikus képességeit innentől kezdve nem

használhatja a nyilvánosság előtt, sőt a megtévesztés minden módszerét bevetve lepleznie kell

azokat. Tevékenységének legalizálása céljából a lehető legalaposabban el kellett sajátítania az

orvostudományt. Nagyjából így szólt az elismerése és a megbízatása. Ezzel véget ért a Fény

Testvéreinek gyűlése.

Frabato tanulni kezdte az orvoslást és pár év múlva képzett doktorként és

természetgyógyászként praktizált. Közben a nagyvilágban sorra oszlatták fel az okkultista

társaságokat, sokakat letartóztattak és kivégeztek. A világ még soha nem látott akkora

pusztulást, mint a második világháború hat évében. Frabato fogadalmához híven nem

használta sorsa jobbítása érdekében a mágikus képességeit. Megjárta a koncentrációs táborok

poklát (Beslauban és Troppauban tartották fogva), ahol válogatott kínzásoknak vetették alá,

mert nem volt hajlandó képességeit a fanatikusok szolgálatába állítani.

Halálraítélték, de a koncentrációs tábort éppen akkor érő bombázása megmentette őt.

Kiszabadult és visszatért szülőhazájába. Gyógyíthatatlannak ítélt betegekkel foglalkozott

sikeresen, természetesen mindig csak annyit segített, amennyit a karma szabályai lehetővé

tettek.

Egyik éjjelen váratlanul a Fény Testvéreinek vezetője szólította és felajánlotta neki a tizenkét

fős Öregek Tanácsában megüresedett egyik helyet. (Az egyik tag ugyanis szabad akaratából

visszaolvadt az Ősi Fénybe, a Teremtő Tudatba.) Ez a létező legnagyobb megtiszteltetés volt

Bardon számára. Majd a vezető emlékeztette küldetésére, a mágia misztériumainak

feltárására. Frabato azt is megtudhatta, hogy írásai világszerte el fognak terjedni és mindenki,

aki az igazságot és a bölcsességet keresi, megismeri majd a művét. Ezek után Bardonnak már

nem volt ellenvetése, mestere szavai végképp meggyőzték, és nekilátott élete nagy művének

végrehajtásához.

Boldog napot!

Száraz György

A BARDONI BEAVATÁS – GYAKORLATOK

2. rész

Első fokozat

A mágikus szellemiskolázás a gondolatellenőrzésről, a gondolatfegyelmezésről és a

gondolaturalásról szól. Megismerhetjük, hogyan tudunk bizonyos gondolatokat elhárítani, egy

saját magunk által választott gondolatot megtartani és a gondolatürességet létrehozni.

Megismerhetjük, hogyan készítsünk mágikus naplót, hogyan gyakoroljunk önkritikát és

miként készítsünk terveket egy napra vagy egy hétre előre.

A mágikus lélekiskolázás az introspekció vagy önmegismerés gyakorlataival ismerteti meg a

beavatottat, illetve a lelki tükör készítésével.

A mágikus testiskolázás első fokozata a józan életmód és a légzés rejtélyeibe, a táplálék

tudatos befogadásába és a víz mágiájába avatja be a tanulót.

Második fokozat

A mágikus szellemiskolázás a második fokozaton az autoszuggesztióról, avagy a tudatalatti

tudat titkainak megismeréséről szól. Az összpontosítási gyakorlatok a képekkel, a hangokkal,

az érzéssekkel, az illatokkal és az ízekkel kapcsolatosak, miközben a gondolat kikapcsolását

célzó gyakorlatok tovább folytatandók.

A mágikus lélekiskolázás az asztrális mágikus egyensúly elérését szolgálja ezen a szinten.

Elsősorban a jellemképzésre és a jellem nemesedésére helyezi a hangsúlyt: leküzdés vagy

uralás által, önszuggesztió által, transzmutáció vagy az ellentétes tulajdonságba való

átformálódás révén.

A mágikus testiskolázás a tudatos póruslégzésről, a tudatos testtartásról és a test mindennapi

életben történő uralásáról szól.

Harmadik fokozat

Ezen a fokozaton a „tudni, merni, hallgatni akarni” elvek alkalmazására hívja fel a figyelmet

Bardon. A mágikus szellemiskolázás a két vagy három érzékkel egyszerre történő

gondolatkoncentrációval indul, majd a tárgyakra, tájakra és helyiségekre vonatkozó

gondolatkoncentrációval folytatódik, végül az állatokat és az embereket célzó

gondolatkoncentrációval zárul.

A mágikus lélekiskolázás ezúttal a tűz, a víz, a levegő és a föld elem egész testben történő

belégzésére vonatkozik.

A mágikus testiskolázás az első fokozat további gyakorlásáról szól és az életerő-torlasztásról,

melyet elsőként a tüdőn és a póruslégzésen keresztül az egész testben, majd az egyes

testrészekben szükséges gyakorolni.

Még ehhez a fokozathoz tartozik a térimpregnálás is, ami a tér programozott finom erőkkel

való telítését jelenti. Ily módon lehet egészséggel, sikerrel vagy bármilyen egyéb kívánsággal

betölteni lakásunk vagy munkahelyünk terét. Végül a harmadik fokozatnál lehet megtanulni a

biomagnetizmus alkalmazását, ami meghatározott időre életerővel telíti azt a helyet, amelyre

programozzuk.

Negyedik fokozat

Általános, de egy pillanatig sem elhanyagolható szabályra hívja fel a figyelmet Bardon a

negyedik beavatási szint gyakorlatainak ismertetése előtt. A haladás és a folyamatos fejlődés

kulcsa és záloga, hogy a beavatott hagyjon magának elegendő időt minden szinten a

gyakorlatok maradéktalan elsajátítására. Csak miután uralja egy-egy szint gyakorlatait, utána

szabad továbbhaladnia a következő fokozatra.

A mágikus szellemiskolázás a negyedik fokozaton az öntudat kihelyezéséről szól: előbb

tárgyakba, majd állatokba, végül pedig emberekbe.

A mágikus lélekiskolázás az elemtorlaszolást tanítja ezen a nívón. A beavatott megtanulhatja

az egész testébe, majd a test egyes testrészeibe felvenni és ott érezni az elemeket külön-külön.

Ezután következik az elemek harmóniájának beállítása az egyes testtájakban: a tűz a fejben, a

levegő a mellkasban, a víz a hasban és a föld a farkcsontban, a nemi részekben és a lábakban.

A mágikus testiskolázás ezen a szinten rituálékról és azok gyakorlati alkalmazásáról szól.

Megtanulhatunk a gesztusokkal, a testtartásokkal és az ujjállításokkal, mint külső kifejezési

módokkal megerősíteni egy-egy eszmét vagy gondolatot.

Ötödik fokozat

Az ötödik fokozat mágikus szellemiskolázását a térmágiának szenteli Bardon. Ez a tudat

áthelyezéséről szól bármekkora távolságra. Ez a negyedik dimenzióban történik. Lényegében

a mágikus transzállapot létrehozásáról szól ez a fokozat.

A mágikus lélekiskolázás az elemszétárasztására tanít a saját test által torlaszolva a napfonat

csakrán keresztül, majd a kezekbe és az ujjakba torlaszolva. Az ezután lépés az elem

szétárasztása anélkül, hogy az elem a testet érintené.

A mágikus testiskolázás már előkészítés a láthatatlannal való passzív érzékelésre. A saját kéz

szabaddá tétele, majd az ujjak előkészítése inga, ceruza és körlap segítségével. Ezután

következik a saját védő szellemünkkel, az elhunytakkal és más lényekkel való érintkezés

gyakorlatsora.

Hatodik fokozat

Bardon újra kiemeli, hogy a lelkiismeretes munka a siker múlhatatlan feltétele, s hogy semmi

esetre se ugorjunk át egyetlen gyakorlatot sem, mert az később még negatívan csaphat vissza.

A mágikus szellemiskolázás ezen a beavatási fokon a saját szellemre való összpontosítással,

meditálással kezdődik. Majd a szellemtest érzékeinek tudatossá tétele következik.

A mágikus lélekiskolázás az elemek kivetítésével folytatódik. Ez áll az Akasha-elv uralásának

előkészítéséből, a tudatos transzállapot előidézéséből és az éteri elem individuális rituálé általi

uralásáról.

A mágikus testiskolázás hatodik fokozata a tudatos elemalkotás tananyaga. Ezen belül

megismerhetjük az elementálok alkotásának módját, valamint a lárvák, a sémák és a fantomok

világát.

Hetedik fokozat

A mágikus szellemiskolázás során, a hetedik fokozaton tanulja meg a beavatott saját

szellemének vagy mentáltestének képességeit követni és használni. A cél itt az elemek

megfelelő elosztása, a gyengébb elemek felerősítése és a felettük lévő uralom kialakítása.

A mágikus lélekiskolázás a tisztánlátás, a tisztánhallás és a tisztánérzés kifejlesztésével

foglalkozik. A tisztánlátás a téren és időn át történő látás. A tisztánhallás alatt azt értjük, hogy

bármilyen távolságról tudomásul veszünk hangokat és megértjük minden lény nyelvét. A

tisztánérzés egy olyan képesség, amelynek segítségével az elemekben, az Akashában

megtalálható jelenséget, erőt érzékelhetünk és a tárgyakkal kapcsolatos múltat, jelent és jövőt.

A mágikus testiskolázás az elementárok megalkotásának módszereiből és a mágikus kép

életre keltéréből áll.

Nyolcadik fokozat

A mágikus szellemiskolázás nyolcadik fokozatán a beavatott előkészül a mentális

vándorláshoz, majd gyakorolni kezdi először a szobában, majd rövidebb útszakaszokon,

ismerősöknél stb.

A mágikus lélekiskolázás az elektromos és a magnetikus fluid uralására vonatkozó

eljárásokról szól, illetve a jelenben való létezésről.

A mágikus testiskolázás az elemek általi mágikus befolyásolás különböző módozatait és a

mágikus tükör készítésének módszerét tartalmazza.

Kilencedik fokozat

A mágikus szellemiskolázás a mágikus tükör segítségével történő tisztánlátás gyakorlásáról

szól: a téren és idő keresztüli látásról, a távolba hatásról és a különféle projekciókról.

A mágikus lélekiskolázás kilencedik fokozatán a beavatott megtanulja asztráltestét

elválasztani a fizikai testétől és képessé válik a négy isteni alaptulajdonsággal telíteni az

asztráltestét.

A mágikus testiskolázás része, hogy a beavatott tudjon elektromagnetikus fluiddal betegeket

gyógyítani, képes legyen mágikus úton telíteni talizmánokat, amuletteket, drágaköveket és

kívánságokat megvalósítani elektromagnetikus töltéssel.

Tízedik fokozat

A mágikus szellemiskolázás tízedik fokozatán a szellemet emeli fel a beavatott a magasabb

síkokra. Természetesen ezzel az ember még nem ért el mindent, de már igazi beavatott lett.

A mágikus lélekiskolázás tízedik fokozata a saját személyes Istennel és más Istenségekkel

történő tudatos kapcsolat kiépítéséről szól.

A mágikus testiskolázás különféle mágikus képességek elérését célozza meg úgy, mint a

szuggesztió, a telepátia (gondolatbefolyásolás), a hipnózis, a tömeghipnózis, a

gondolatolvasás, a pszichometria (egy tárgy múltjának, jelenének, jövőjének megismerése), a

láthatatlanná válás, a levitáció (a gravitációs erő megszűntetése), de a sor szinte

kimeríthetetlen.

Ezen fokozatok megvalósítása, elérése után befejeződik a beavatás első állomássorozata, ám a

fejlődés korántsem ér véget. Ahhoz, hogy magasabb szintű mágikus munkához láthassunk,

elengedhetetlen, hogy a dióhéjban ismertetett 10 fokozatot elvégezzük. Az ezt követő

munkához Bardon A mágikus idézés gyakorlata és a Kulcs az igazi kabbalához című művei az

irányadók.

Minden tudományág – így a mágia is – szolgálhat jó és rossz célokat. A mágusnak a

legtökéletesebbé kell válnia. A mágia útján nem terem babér azoknak, akik okkult

képességekre áhítoznak, de az Isteni Gondviselés szándéka nem érdekli őket. Az igazi mágus

másokért kapja a képességeit és másokért fáradozik.

A Bardon-i beavatás nagy erénye, hogy senkinek sem kell érte a világnézetét vagy a vallását

feladnia, aki erre a beavatási útra lép. Ezek tükrében mindeni érettségére bízom azt, hogy ezt

az utat választja-e vagy egy másikat.

Boldog napot!

Száraz György

A BERMUDA-HÁROMSZÖG NEM LEGENDA!

2. rész

Szinte kimeríthetetlen a Bermuda-háromszög rejtélyeinek megmagyarázására született

teóriák tárháza. A tengeri szörnyektől kezdve a földönkívüliek emberrablásain keresztül

a térgörbületet létrehozó víz alatti kristályig, mely rabul ejti áldozatait, sokféle elmélet

született. Döntse el mindenki maga, melyik hihető a számára.

Nincs itt semmiféle rejtély!

Lawrence David Kusche cáfolja, hogy itt bármiféle rejtély is létezne. Érvrendszerének egyik

pillére, hogy a hajók, a tengeralattjárók és a repülőgépek eltűnése arányaiban semmivel sem

nagyobb, mint a világon bárhol másutt. Ha pedig történtek is megmagyarázhatatlan vagy

felderítetlen esetek, akkor azok nagy része a viharokkal, mégpedig hurrikánokkal

indokolhatók, mivel évente több viharszezon is van a térségben. Már 1502-ben Francisco de

Bobadilla spanyol flottájának is egy tornádó vetett véget.

A Bermuda-háromszög eléggé kiterjedt. Bermuda repülőtere évente 50 ezer járatot fogad és

akkor még nem tettünk említés Fort Lauderdale katonai bázisáról. Ehhez jönnek a turista és a

kereskedelmi hajóutak és Florida vonzáskörzetének megszámlálhatatlan privát hajói és

repülői. Összességében a tranzitforgalom hatalmas, s ehhez viszonyítva a balesetek és

eltűnések aránya egyáltalán nem kiugró. Tehát a kutató a nagy számok törvényére hivatkozik,

s igyekszik elbagatellizálni a dolgot. Nyílván, nem a saját családtagjait vagy barátait veszítette

el a térségben.

Másik érve abban áll, hogy sok a lódítás és a ferdítés egyes ügyekben. Például nincsenek

hitelt érdemlő dokumentumok, vagy egyáltalán nem a Bermuda-háromszög területére esnek

az eltűnések, csupán összemossák vele. Ebből pedig odáig megy el, hogy a legendát

szenzációhajhászásnak tartja és anyagi érdekeket orront a könyvek és a híradások mögött. A

kutató sok felsorolt esetet hoz elő, amelyeknél a balesetek Afrikához, az Azori-szigetekhez

vagy Írországhoz közel történtek. S ebben igaza van, de akkor talán tekintsünk is el tőlük,

hiszen csak a Bermuda-háromszögről szóló szerencsétlenségek érdekelnek bennünket.

A szkeptikus kutató harmadik komoly érve, hogy egyetlen egy olyan eset sem fordult elő,

amikor a fedélzeten halva találtak embereket mindenféle külsérelmi nyom nélkül. Ezt

folklórnak és visszaellenőrizhetetlen elemnek titulálja. Nyilvánvalónak tűnik, hogy itt

összekeverednek különböző értesülések, például a Philadelphia-kísérlettel. Bárhogy is, ha

történt ott teleportáció, láthatatlanná válás vagy valamilyen rezonanciakutatáson alapuló

katonai kísérlet, akkor azok szigorúan titkosítva lettek, s csupán a szemtanúk állítása és

szavahihetősége maradhatott fenn.

A kutató negyedik komoly érve, hogy könnyű eltévedni Bermuda egyforma korallszirtjei

között. Minden bizonnyal a 19. repülőrajjal is ez történhetett. Valóban? És az utánuk küldött

mentőexpedícióra is ez a sors várt volna? Merthogy az is nyomtalanul eltűnt. Egy napon ennyi

repülőgép eltűnése véletlen egybeesésé volna? Ez már nem vall logikus gondolkodásra!

Lawrence David Kusche végkövetkeztetése: a Bermuda-háromszögben semmilyen rejtélyes

erő nem munkálkodik, csak Charles Berlitz színes fantáziája és pénztárcája ihlette a legendát.

Perdöntő érve: az esetek nagy része nem nevezi meg a forrásokat és adatolhatatlan. (Érdekes,

hogy a katonai titoktartás, a személyiségi jogok védelme és a félelem, mint ok, nem jut a

kutató eszébe.) A valódinak nevezett forrásanyagokat mindig katonai vagy polgári

jegyzőkönyvekből merítik a kutatók, de nem kell X-akta rajongónak vagy összeesküvés-

elmélethívőnek lennünk ahhoz, hogy az eltusolás napi gyakorlatára hívjuk fel a figyelmet.

Mert ha történt volna ott valamilyen anomália, azt majd csak sok évtized múlva fogják

nyilvánosságra hozni, ha egyáltalán napvilágot látnak az adatok. (Lást: 1947-es roswelli UFO

szerencsétlenség)

Innentől kezdve nincs szükség tudományos magyarázatokra, mert nincs rejtély. S ha nincs

rejtély, akkor nincs mit megoldani sem, ugye? Akta lezárva! – legalábbis a tudományos

kétkedők részéről.

Hihető tudományos elmélet a Bermuda-rejtélyre

Az egyik meglepőbb és tudományosan is hihető magyarázatok közé tartozik Vlagyimir

Azsazsa orosz oceanográfus infrahangokkal kapcsolatos elmélete. Azsazsa felveti, hogy a

Bermuda-térségben kialakuló viharok a helyi körülmények miatt intenzív infrahangokat

gerjesztenek, amelyek azután eléggé erősek ahhoz, hogy hajók és repülőgépek baleseteit

okozzák.

Az infrahangokról azt kell tudni, hogy azok az emberi fül számára nem hallhatóak, lévén 16

Hertz alatti hangrezgések. A moszkvai Nemzeti Figyelő nevű lapnak 1997. november 15-én

megjelent interjújában Azsazsa kifejti, hogy az infrahangok keltésében döntő szerepet játszhat

a tengervíz hőmérsékletének hirtelen változása. Ennek kiváltója lehet többek között a mélység

vagy akár egy tengeralatti ellenáramlat. Eléggé logikus, nemde?

Azsazsa nyilatkozata szerint „az infrahangok egyes helyeken olyan erősek lehetnek, hogy a

közelben tartózkodó élőlények elpusztulnak. A halált szívmegállás vagy a vérkeringési

rendszer roncsolódása okozza.”

Természetesen nem csak drámai hatásokat válthatnak ki az infrahangok, hanem szelídebbeket

is: rosszullétet, rossz közérzetet, szédülést, pánikot és menekülési kényszert. Képzeljünk el

egy pánikban tobzódó legénységet!

Továbbá nem szabad elmennünk a tény mellett, hogy nem csupán az élő szervezetre van

óriási hatása a rezonanciának. A hajó vagy repülőgép navigációs berendezései, műszerei is

meghibásodhatnak, károsodhatnak, hovatovább, szétroncsolódhatnak, illetve összetörhetnek.

Az amerikai nemzeti óceán- és légkörkutató intézet (U.S. National Oceanic and Atmospheric

Administration) hullámterjedéssel foglalkozó tudósai alátámasztották ezt az elméletet azzal,

hogy igazolták az infrahangok teljesítményének viharok idején bekövetkező megnövekedését.

Sőt, kijelentették, hogy az ilyen hanghullámok akár több ezer kilométeres távolságig

elhatolhatnak. Azt is deklarálták az oceanográfusok, hogy a Bermuda- térségben a Golf-

áramlat miatt nagyon hirtelen képes megváltozni a hőmérséklet, s hogy a nagyon eltérő

hőmérsékletű vizek növelhetik vagy csökkenthetik az infrahangok intenzitását.

Franciaországban elvégzett kísérletek szerint az infrahangok károsíthatják a hajókat. Dr.

Freeman Hall, a NOAA Hullámterjedési laboratóriuma légköri akusztikus programjának

vezetője pedig megerősítette, hogy komoly viharok okozhatnak az emberi életre veszélyes

jelenségeket.

Emberi fejből kipattant elméletek

A „Gonosz örvény” elmélete szerint az északi és a déli félgömbön is azonos távolságban,

egymástól 72°-os szöget bezárva 5-5 örvényzóna létezik, plusz még a sarkok is. Így összesen

12 darab veszélyes övezetről beszélnek, ahol különleges események történnek, illetve ahol a

fizika megszokott törvényei néha nem működnek.

Más kutatók mágneses anomáliákat kerestek a térségben, mivel az áldozatok néha az

iránytűk rendellenességeiről számoltak be utolsó üzeneteikben. Egyelőre a mágneses tér

szerkezetében eddig még semmiféle anomáliát nem találtak. Természetesen ez nem zárja ki,

hogy léteznek effélék, csupán annyit jelent, hogy eddig nem sikerült ama bizonyos kutatóknak

rájuk bukkanni.

Vannak, akik szándékos pusztításokra gyanakodnak vagy éppen a háborút teszik felelőssé a

történtekért. A Cyclops, a Proteus és a Nereus is háborús években veszett el. A Karib-

tengeren pedig gyakori a kalózkodás. Persze ez sem magyaráz meg több tucat esetet, de

spekulációnak nem rossz.

Több esetben okozhatta a tragédiát emberi mulasztás, hiba, tévedés vagy műszaki hiba.

Általában ezek közé sorolják a V.A. Fogg, a Scorpion vagy a Marine Sulphur Queen esetét.

Mentán buborékok a rejtély kulcsai

Szintén szkeptikus megközelítésű nézet szerint a kontinentális talapzat rétegei a térségben

metánt és más szénhidrogéneket víz alatti vulkánkitörések formájában vetnek ki magukból.

Az ily módon felszabaduló hatalmas gázbuborékok hajókat süllyeszthetnek el. A hiba ott van,

hogy gázbuborékoktól még egy repülőgép sem zuhant le, illetve a viharban elsüllyedt esetekre

ez aligha húzható rá magyarázatként.

Misztikus magyarázatok

A földönkívüliekkel kapcsolatos hipotézisek szerint az idegen lények tevékenysége okozza

a rejtélyes baleseteket. A paranormális okokat a Bermuda-legenda létrehozója, Charles Berlitz

magyarázta a legrészletesebben 1974-ben. Az idegenek akár bázisokat tarthatnak fent a

Földön és alkalmanként a Bermuda-háromszöget használhatják közlekedő folyosónak.

A misztikus magyarázatok között a listavezető és általánosan elterjedt nézet: Atlantisz

legendája. A misztikusok úgy vélik, hogy a furcsa anomáliák oka Atlantisz megmaradt

technológiájának hatásával magyarázható. A fáma szerint Atlantisz szigete az Atlanti-

óceánban volt egykoron. A letűnt kontinens egyik csücske nem más, mint a mai Yucatan-

félsziget, sőt sokan állítják, hogy a mai Bimini-szigeteknél található víz alatti romok Atlantisz

hagyatéka. Ezt sok geológus cáfolja, mondván, csupán természetes képződmények találhatók

a víz alatt. A misztikusok pedig visszakérdeznek: a piramis, a sínpár, a paloták és a

templomok épületegyüttesei mióta természetes képződmények. Tény viszont, hogy nem

ismerjük pontosan az atlantiszi technológiát, azonban ez még korántsem cáfolja, hogy egy

régi kultúra lakói építményeket hagyjanak hátra maguk után. Az egyiptomi Kheopsz piramis

rejtett termeit sem ismerjük, de attól még léteznek. A hieroglifikus írást sem fejtették meg

1822-ig, mégis létezett. Tegyük hozzá, a mai napig nem ismerik egyes jelek jelentését, csak

ezzel nem illik dicsekedni!

Lehet, hogy a Bermuda-háromszög, vagy a Sárkány-háromszög – ahonnan szintén

rejtélyes eltűnéseket jelentettek – Földünk diamágneses pontjai. Mik ezek? Földünket egy

szabályos poliédereken alapuló egyenlő távolságú vonalakból áll energiaháló veszi körbe.

Ezek mentén lüktet Földanyánk energiája. Ezeket az úgynevezett Ley-vonalak és Hartmann-

vonalak.

Ennek a mátrixnak számos neuralgikus pontja van, ahol természetesnek számítanak az

energiaörvények. Ezek okozhatnak mágneses rendellenességeket, súlytalanságot, levitációt, a

gravitáció erősségének különféle megváltozásait. Nem csak a Bermuda-háromszög és a

Sárkány-háromszög területén találhatóak ilyen térségek és erőterek, hanem a szárazföldeken

is. A spirituális kultúrák ezeken a helyeken emelték a piramisaikat, a templomaikat és a

szakrális helyeiket. Állítólag ma több katonai bázis tudatosan ilyen helyekre épült. Ez utóbbi

azért lényeges, mert a gravitációs erőt kontrollálni szándékozó kísérletek és a szupravezetési

jelenségek kutatása ezeken a helyeken könnyebben kivitelezhető, illetve megfigyelhető. (A

szupravezetés segítségével a gravitáció megerősödése és gyengülése egyaránt kiváltható,

illetve az energia veszteség és ellenállás nélkül továbbítható egyik pontból a másikba a

távolságuktól függetlenül.)

Egy multiverzumban élünk. Földünk a fizikai világegyetem része. Az anyagi világok és

egyáltalán az anyag a világmindenség elenyészően csekélyke hányadát teszi ki,

tulajdonképpen jóval kevesebb, mint egy százalék. Az anyag – mint arra a kvantumfizikusok

is már rájöttek – nem más, mint energia, méghozzá besűrűsödött energia. Természetesen

energia nem létezik önmagában, hiszen az is célra hangolt szubsztancia. Ezért az energiának

egyik múlhatatlan tulajdonsága az információtartalma, amit az ezotér filozófia szellemnek

hív. Így áll össze három komponensből a lét: szellemből, azaz információból, erőből, vagyis

energiából és végül anyagból, amit fizikailag érzékelünk is.

A világok azonban jóval bonyolultabbak, mint hinnénk. Dimenziók, síkok és világok

sokaságára tagolódik az univerzum és nagyon szigorú és megismerhető, illetve megismerendő

szabályok és törvények szerint épül fel és működik. Ebben a rendben vagy rendszerben, mert

nevezhetjük nyugodtan így, nyoma sincs a véletlennek, hiszen matematikai pontossággal és

kiszámíthatósággal működik benne minden és mindenki.

Olyan elmélet is létezik, mely szerint az óceán mélyén található fekete lyuk okozza a

Bermuda-rejtélyt. A forgó fekete lyuknak van egy úgynevezett ergoszférája, ahonnan energiát

lehet kinyerni. Ha pedig a forgó fekete lyuk körül keringünk, akkor még utazhatunk is az

időben. A teória szerint a forgó fekete lyuk egyidejűleg végtelen sok világot köthet össze.

Tehát nagyjából úgy működik, mint egy dimenziókapu.

Inkább mesébe illő az az abszurd feltételezés, miszerint elképzelhető, hogy a Tunguzkai

meteor egy mini fekete lyuk volt, ami átfúrta a Földet, s éppen a Bermuda–háromszögben bújt

elő, majd ott ragadt.

A dimenzióátfedés saját bejáratú teóriám, mely szerint több olyan hely is létezik bolygónkon,

ahol különféle dimenziók átfedése vagy összecsúszása jött létre. Ez egyfajta energetikai

anomália, ami magyarul annyit jelent, hogy még nem ismerjük a valódi okát, de tapasztaljuk a

létét. Ilyenek többek között a Bermuda-háromszög, vagy éppen a világ csaknem valamennyi

kultúrájában fellelhető gúla alakú építmények, a piramisok.

Egykoron szabadabb lehetett az átjárás Nolem (Nolem a Föld spirituális neve) és más világok

között. Erre eklatáns példa az egyiptomi kultúra. Nem véletlenül népesítik be istenek és

földönkívüli lények az egyiptomi panteont. Lehet, hogy át kéne értékelnünk a legendákat?

Mindenesetre több ezer évvel ezelőtt bizonyos egyiptomi méltóságok megtehették, hogy

testben közlekedjenek a dimenziók között. Az egyiptomiak voltak az utolsók, akik

használhatták eme kapukat, melyek azóta szendergő álmukat alusszák, várva a félistenek, az

uraik indító parancsát. Ehhez hasonlatosan dimenzióátfedés valószínűsíthető az olyan

térségek felett is, mint a Bermuda-háromszög.

Boldog napot!

Száraz György

Mit hittek a maják az előttük eltűnt korokról?

A maja indiánok északról jöttek, de hogy egészem pontosan honnan és mikor, az rejtély.

A legjelesebb kutatók egyike, V. A. Kuzmiscsev, úgy gondolja, hogy nem lehet

hajszálpontosan megbecsülni, hogy hány évezreddel korábban népesítették be

Guatemala és Honduras, majd a Yucatan-félsziget területét a maják ősei.

Annyi bizonyos, hogy körülbelül 2 millió a maja nyelvcsaládhoz, a kicséhez (quiche) tartozó

lélek él az említett földön.

Ma a dzsungel minden nyomot befeled és elrejt, ami az antik városokat illeti. Ez azt is jelenti,

hogy eddig még csak gyerekcipőben járnak a feltárások és a felfedezések. Tulajdonképpen a

maja kultúra egy ezer darabos kirakós játékából egyelőre csak pár százat sikerült egyáltalán

megtalálni. Ily csekélyke nyomból nehéz rekonstruálni egy fejlett spirituális civilizáció

múltját. Még a „maja” szó jelentésével sincsenek tisztában a szakértők. Talán „a Maiannak

nevezett tartományból jött”, vagy a Yucantan-félsziget egészét takarja, Landa szerint „a

pulykakakasok és a szarvasok országa”, de az is lehet, hogy Mayapán, a régi főváros vidéke

vagy az „erőtlen ember” gúnynévből származik, de igazából senki nem tudja.

Még a városok elnevezését sem ismerjük pontosan. Tikal, Copán, Mayapán, Palenque… mind

olyan elnevezések, melyek a spanyol hódítás nyomán kaptak e helységek, de vajmi kevés

közük lehet az eredeti maja tulajdonneveikhez. Például Tikal nevét a régészek találták ki.

A maják nem vad, nomád törzsekből fejlesztették magukat kimagasló civilizációvá, hanem

eleve egy fejlett kultúra hordozói voltak. A szakértők nem tudják, de feltételezik, hogy barbár

népek elől menekültek el, illetve indultak hosszú vándorútnak egykoron a maják ősei, majd

telepedtek le a Guatemala, Honduras, Chiapas és Yucatan területén.

De vajon honnan érkeztek a maják? A történelmi szemlélet és gondolkodásmód szerint

minden bizonnyal lennie kellett egy korábbi kultúrának, amelynek tudását megörökölték és

továbbfejlesztették. Ennek a letűnt kultúrának kellett lennie valamiféle olyan központjának,

amelyben találunk bizonyítékokat a majákkal való rokonságra. Ez volt az olmék kultúra. Az

olmék kultúra maradványait megtalálták Tres Zapotesben, La Ventában, Veracrúzban és a

Mexikói-öböl partvidékén. Ez az amerikai kontinens ma ismert legrégebbi kultúrája.

Mi támasztja alá az olmékok és maják kapcsolatát, rokonságát? Kultuszközpontjai építészete,

stílusa, az olmék írásjelek, számjegyek és az anyagi kultúrájuk. Ennek tetejébe a becslések

szerint éppen akkor épültek a maja vallási központok, amikor az olmék kultuszhelyek hirtelen

megszűntek, vagyis i.e. III-I. század között. Ez egy kikalkulált egybeesés, tehát nem

bizonyított. Egyébként a klasszikus maja korszak i.sz. II.-X. század közötti időszakra esik.

Megjegyzem, a kulturális örökség ténye és egyáltalán, Mexikó legfontosabb civilizációi

között fennálló kapcsolat még nem bizonyított az évezredes távolság miatt. Még annak az

okát sem sikerült bizonyosan feltárni, hogy a IX. század végén miért hagyták el a lakosok

csaknem egyszerre a gigantikus vallási központjaikat? Miért költöztek vagy tűntek el

nyomtalanul a maják akkor, amikor a civilizációjuk virágzott?

Maják eredete hivatalosan

A hivatalos álláspont szerint i.e. 800 után falusi földművesek településeket hoztak létre azon a

területen, amely később a maják őshazája lett. Charles Phillips úgy véli, hogy az olmék

kultúra nem gyakorolt rájuk különösebb hatást, s nem keveredtek a majákkal kereskedelmi és

kulturális kapcsolatba. Azután, hipp-hopp a semmiből, egy kósza, de általunk nem ismert

ötlettől vezérelve i.e. 600-400 között egyszer csak a maják elkezdték felépíteni szent

városaikat. Később az egyik faluból felfejlődött „település” jelentős szertartásközponttá nőtte

ki magát az őserdő mélyén! Ez volt Tikal. I.e. 300 és i.sz. 100 között piramisokat és

templomokat építettek. Ezt a példát nem sokkal később Uaxactún is követte, ahol már tetten

érhető az olmék hatás.

Teremtésmítoszok és letűnt korok

A maják hite szerint saját korukat három korábbi kor előzte meg, s ezeket az eónokat nagy

katasztrófák választják el egymástól, amelyekben majdnem minden élet elpusztult

A maják aranykora után az elnéptelenedett romokon először a toltékok, majd az aztékok

emeltek újabb városokat és szakrális építményeket. Az utódok megőrizték elődeik

csillagászati tudásának egy részét és a mitológiájukban is sok a kölcsönös megfeleltetés.

A maják úgy tartották, hogy amikor a Vénusz bolygó eltűnik az ember szeme elől, akkor az

alvilág szellembirodalmában utazik. Ilyenkor ereszkedik le Quetzalcoatl az alvilágba a

halemberek, vagyis a korábbi korszak embereinek csontjaiért. Majd sikeresen visszatér az

istenség és reggeli csillagként emelkedik a magasba. Ez egyébiránt a halhatatlanság eszméjét,

illetve a halál fölött aratott győzelem eszméjét is magában hordozza.

A teremtés első óráiban a Föld és az Ég megjelenését „négyes sarokkiképzés és földmérés”

követte. A négy sarokban nőtt egy-egy fa, amely az eget támasztotta alá. Más kozmográfia

szerint nem négy fa, hanem négy óriás (bacab) volt, akik mellesleg a méhészek patrónusai

voltak. Neveik: Muluc, Kan, Ix, Cauac. A Chilam Balam könyvei szerint a Föld négy sarkán

található négy fa az egyes új korszakok legelső pillanatában teremtődött.

A teremtésmítoszoknál maradva, fontos megemlítenem, hogy Kilenc-Szél Úr annak a

Tollaskígyó istennek egyik aspektusa, aki az aztékok Quetzalcoatl-ként, a maják Kukulkan-

ként tiszteltek. A maja-kicsé mitológiában ő a tenger istene is, a Legfőbb Tollaskígyó, ki az

Ég istenével egyesül és egységet teremt Ég és Föld között.

A maja-kicse indiánok szent könyve a Popol Vuh részletesen elmeséli, hogy a Föld az istenek

beszélgetéséből született. A maják hittek abban, hogy az idők kezdetén csak víz volt, mely

mindent betöltött és az életfeltételek még nem voltak adottak, pontosabban nem létezett

semmilyen életforma a Földön. A vizekben benne volt a tenger istene, Gucumatz, a Legfőbb

Tollaskígyó. Jelenlétét visszhangozta az égisten, Huracán (Ég Szíve).

Egyszer történt, hogy az Ég istene meglátogatta a Tollaskígyót és beszélgetni kezdtek.

Kimondott szavaik életre keltek. Fokozatosan kialakultak a fák, a növények, az állatok és az

első emberek. Megszabták a földművelés mikéntjét és az egyéb tennivalókat. Munkájukért

dicséretet vártak. De tudták, hiába a várakozás, amíg nem teremtenek olyan embert, aki képes

az időhöz igazodni, imádkozni az istenekhez, áldozatokat bemutatni az isteneknek, imádni

őket és gondolkodni. Ebből a megfontolásból fokozatosan benépesítették a világot és

kijelölték a teremtmények helyét.

Kezdetben nem voltak emberek, csak állatok, de azok nem voltak képesek az isteneket

magasztalni és törvényeiket betartani. Ezért az istenek sárból készítettek embert, de az

minduntalan szétmállott és beszédét nem lehetett érteni. Ekkor Huracán és Gucumatz tanácsot

kértek egy korábbi istenpártól, Xipayoc-tól és Xmucané-tól. Tőlük megtudták, hogy a fa

alkalmas az ember készítésére. Ugyanakkor óva intették Huracát, hogy rászedje Gucumatzot.

A hímnemű ember korallfából, a nőnemű sásmagból készült. Az emberek családokat

alapítottak, de beszélni nem tudtak, fejük és szívük üres volt. Bőrük száraz és pikkelyes volt,

mivel nem volt vérük és verítékük, s az isteneket sem voltak képesek tisztelni. Ekkor az

istenpár úgy döntött, hogy elpusztítja az embereket. Óriási özönvizet bocsátott a földre és

rettenetes szörnyeket küldött. Alig maradt néhány túlélő, akiknek az arca horpadt és torz volt.

Végül az istenek megengedték, hogy éljenek, belőlük lettek azután a majmok.

Huracán és Gucumatz háromszor próbált olyan embert teremteni, akik képesek az idő

érzékelésére, teremtőjük imádására és az intelligensebb, kifinomultabb műveletekre. Végül

vállalkozásukat siker koronázta. Ez úgy zajlott, hogy négy állat felhívta az istenpár figyelmét

a kukoricára. Huracán és Gucumatz ismét Xmucanéhoz, a nagyanya istennőhöz fordult

tanácsért, aki megmosta kezét, kilencszer megdarálta a kukoricaszemeket. Az így kapott

lisztet vízzel vegyítette és egy masszát készített. Az istenpár ebből a masszából alakította ki az

ember húsát és vérét, így született meg az ember.

A teremtők négy férfit alkottak. Igen ám, de amikor köszönetet mondtak az emberek a

teremtőiknek, hozzátették, hogy értik a világmindenség lényegét. Ez nem tetszett az

istenpárnak. Rájöttek, hogy most meg túl nagy hatalmat adtak az emberek kezébe és

egyenlővé tették magukkal. Ezért az embereket megfosztották tisztánlátásuktól.

Ezután az istenek alkottak négy nőt is. Szépek, vonzóak és okosak voltak. Így már minden

készen állt az Első Nap hajnalához.

A maja-kicse indiánok teremtésmítoszai tehát tartalmazzák, hogy különböző teremtések

voltak. Mindegyiknek volt saját Napja (itt a nap korszakot is jelent), ám azok éppen úgy az

enyészetté váltak, mint maguk a teremtések. Például a Hét-papagáj a fából készült emberek

Napja (korszaka) volt. A jelenlegi a Negyedik Nap.

A maják ősei egyszer, amikor a Nap nem kelt fel, vándorlásnak indultak. Így jutottak el Tulan

Zuyua („Hét barlang, hét szurdok”) városába. Innen eredeztetik isteneiket a maják. A fő isten

Tohil, aki az embereknek a tüzet adta. Zuyuában kezdtek több nyelven beszélni az istenek.

Később Tohil megparancsolta a majának, hogy hagyják el a várost. Elvándoroltak a

guatemalai fennsík egyik hegyéhez, „A Tanácshelyhez”. Megcsodálták az első napfelkeltét és

azon a helyen telepedtek le és emeltek erődöket.

A maják ősik civilizációjának pusztulását – ami talán azonos lehetett az atlantiszi kultúrával –

a következőképpen írták le: Egy ómexikói szöveg szerint: „Először lezuhant a Hold az égről,

majd az ég a földhöz közelített, és minden elpusztult. Még a hegyeket is víz lepte el. A vízözön

az egész Földet beborította, óriási zajjal forrt, bugyborékolt. A vörös fényben úszó hegyek

felemelkedtek.”

Így írták le a világkatasztrófát kódexükben a Popol Vuhban a maja indiánok papjai: „A Föld

ábrázata elsötétült, súlyos gyanta hullott az égből, és fekete eső kezdett el esni. Zápor nappal,

zápor éjjel. Az emberek kétségbeestek. A háztetőkre igyekeztek feljutni, amelyek leomlottak, és

földre vetették őket. Megpróbáltak felmászni a fákra, de a fák lehajították őket. Sokan a

barlangokban kerestek menedéket, és azok eltemették őket. A katasztrófa után szörnyű hideg

támadt, a Nap nem volt látható, és a tenger befagyott. Akik az áradástól megmenekültek

később megfagytak, a nagy hideg miatt haltak meg.”

A vélhetően meteorbecsapódásról szóló, szinte világvégét jelentő katasztrófáról találunk más

népeknél is beszámolókat. A keletkezett hőségről és fagyról, a szélsőséges, kibírhatatlan

klimatikus változásokról és a kolosszális pusztító erőről és annak következményeiről sok

mitológia tesz említést. Egy ritkán emlegetett nép, a csiglit eszkimók, mondáiban ez az

esemény így őrződött meg: „Akit sem a víz, sem a forróság nem ölt meg, a hőség után

hirtelenül bekövetkezett rettenetes fagyban veszett el.”

Boldog napot!

Száraz György

A maja papok kőbe vésett próféciái

A maja városok minden jel szerint nem egy időben keletkeztek. Élettelennek hitt köveik

a legnagyobb fejtörést okozzák a régészeknek. Pedig ha a freskók, a mélydomborművek,

a szobrok és a minták beszélni tudnának, elmesélhetnék e nép sorsát, múltját, eltűnésük

okát és talán még az emberiség jövőjéről is többet elárulhatnának. De lehet, hogy van

megoldás erre a rejtélyre.

Ami a maják csillagászati tudását illeti, műszerek nélkül határozták meg például a Föld Nap

körüli rotációs pályájának hosszát egy tizedespont ezrelékes pontossággal. Csillag-naptáraik

pontos naplójegyzetek a Mars, a Vénusz, a Merkúr, a Jupiter és a Szaturnusz bonyolult

szinkronmozgásairól. Például a Drezdai Kódex tartalmaz ilyen táblázatokat.

A maják kőbe vésett krónikái – nem tévedés – 400 millió éves adatokat, csillagászati és földi

történéseket rögzítenek. Félreértés ne essék, a maja papok „nem csillagászok voltak, hanem a

kozmikus szinkronizáció magasan képzett navigátorai.”

Csillagászatuk és matematikájuk máig megfejtetlen. De akkor mi lehetett a racionális céljuk?

Minden bizonnyal az anyagi életvitellel együtt járó céloktól távolabbra jutottak el ők.

Valószínűleg igényük már messze meghaladta mindazt, amit az érzéki világ tudott nyújtani a

számukra. A maják tudása spirituális tudás volt, amely csak intuícióval közelíthető meg.

Hátrahagyott üzenetük kódolt, hasonlóan az egyiptomi Szfinx és templomok kőbe vésett

oszcillogrammjaira. Ezeket csak a beavatottak képesek megfejteni. Korunk beavatottai

képesek tudatváltással alkalmas csatornákká válni a maja alkotók mentális rezgéseinek

dekódolására.

A maja papok próféciái magasabb rendű kozmikus küldetés emlékei. Ezek megfejtéséhez

mindenekelőtt ismernünk kell a maják életszemléletét. A maják számára az idő a galaktikus

szellemiség-fokok mennyiségi hordozója. Ők nem rémültek meg a krízisektől és a nagy

változások lidérceitől. Ilyesformán midőn előre látták kultúrájuk végóráit és egy másik, új

keletű civilizáció kezdetét, ők készültek a távozásra, hogy átadják helyüket a később

elvakultságtól és önpusztítástól sajgó „civilizált”emberiségnek. Ők maguk eltávoztak:

vezetőik fénnyé váltak, a többiek átléptek a papok által nyitott csillagkapukon és

dimenziókapukon, egyszóval elutaztak. Ez volt az ő próféciájuk, a „nagy átprogramozás”,

melyet e dicső nép szellemi vezetői, látnokai előre megjövendöltek.

A maják szerint a világ egy olyan mágikus hely, melyet az isteni mágia tölt be és tart fent,

amely összekapcsolja a földi és a mennyei világokat. Véleményük szerint a jelenlegi világ

többszöri teremtés eredménye. Szent könyvük, a Popol Vuh arról számol be, hogy jelen

világunk a negyedik teremtés során jött létre. (Az aztékok szerint az ötödik.) A negyedik

teremtés 4 Ahan 8 Cumku napján, vagyis keresztény időszámítás szerint i. e. 3114. augusztus

11-én vagy 13-án következett be. Jóllehet erre az időpontra nem kevesebb, mint tizenhat

különböző, egyszersmind többé-kevésbé „bizonyított” teória létezik. Szóval vannak még fehér

foltok.

Az ősi maja civilizációról az a hír járja ezoterikus berkekben, hogy atlantiszi elődeink örököse

volt. S mint ilyen, irányítói felbecsülhetetlen univerzális tudással rendelkeztek, melynek

segítségével képesek voltak előre és hátrafelé mozogni az időben. Próféciáik voltaképpen nem

is csupán szimpla jóslatok voltak, hanem gondos okkult kalkulációkkal alátámasztott

valószínűség-számítások. Ennél fogva ma is éppúgy érvényesek és alkalmazhatók, mint sok

ezer évvel ezelőtt. Mindközül talán a legjelentősebb és legjobban nyomon követhető

teljesítményük a naptáralkotás terén érhető tetten. Ugyanis olyan időszámítási technikákat

alkalmaztak, melyek még a jelenleg érvényben levő Gergely-naptárt is lepipálják pontosság

tekintetében. De még elképesztőbb produktumuk, hogy az i.e. 3114. augusztus 13-án

kezdődött (5125 éves) ciklusuk 2012. december 21-én lejár és egy új periódus veszi kezdetét.

A viták homlokterében az áll, hogy nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ez az esemény a

világ összeomlásával egyenértékű kataklizmákat fog-e eredményezni, mint például Atlantisz

esetében, vagy esetleg egy újabb ciklus kezdetét picit más jellegekkel, mint korábban.

Amennyiben az új időszámítás mellett tesszük le a voksunkat, akkor megnyugtathatjuk

magunkat, mert ahogyan sem az 1999-es, sem a 2000-es esztendő nem hozott különösebb

apokaliptikus változásokat, úgy miért éppen ez a nap hozna? Másfelől, ha hinni akarunk

abban, hogy óriási égzengés és földindulás közepette megrendülnek világunk tartópillérei,

nos, semmi sem kizárható 100%-osan.

Maurice Cotterell elmélete

Adrian G. Gilbert Maurice Cotterellel közösen egy maja uralkodó, Pakal király

szarkofágfedelének kőbe vésett mintázata alapján arra tett kísérletet, hogy megfejtse a maja

civilizáció összeomlásának okait. A szerzők a napfoltciklusok elemzése alapján próbálták

megfejteni, hogy mi okozhatta a hajdan volt magaskultúra eltűnését, s üzeneteik alapján mi

vár ránk, kései utódaikra.

Cotterell azt állítja, hogy a maják esete iskolapéldája annak, hogy a Föld egyes civilizációinak

felemelkedését és hanyatlását nem szimplán önmaguk, hanem a Nap és más egyéb kozmikus

erők is szabályozzák.

Cotterell kidolgozott egy elméletet, amely a napfoltciklusok, illetőleg maja és az azték

naptárak hosszú időszámítása közötti összefüggéseken alapszik. A kutató feltételezi, hogy a

maják "szuperszáma" azonos a Nap mágneses terének elmozdulási vagy megfordulási

periódusával. Ezek után összefüggést látott a naptevékenységi ciklusok és az emberi

termékenység között is. A szerzők végigjárták Közép-Amerika régészetileg legfontosabb

lelőhelyeit, tanulmányozták a maják előtti és utáni népek hitvilágát és a fennmaradt leleteket.

Mindezek alapján úgy vélekedtek, hogy minden bizonnyal atlantiszi eredetű nép lehetett a

maja, legalábbis a maja hagyományok magukba ötvöznek számos atlantiszi elemet. De ami

még érdekesebb, hogy maják olyan spirituális fejlettségi szinten álltak, illetve olyan okkult

tudományok birtokában voltak, hogy asztrológiai, numerológiai és látnoki képességeik révén

meg tudták jósolni a jövőbeni eseményeket.

Tény, hogy Cotterellék céloznak Immanuel Velikovsky történész fejtegetéseire, miszerint a

Földet elpusztíthatja tűz, víz, szél és vulkanikus eső egyaránt. Ez pedig kísértetiesen közel áll

a maja mitológia négy korszakának végkifejletéhez. A szakértő napfolttevékenység-kutatásai

és korszakunk végnapjairól szóló maja jövendölések a Föld mágneses térfordulásával

köthetők össze. Pontosabban 2012 táján várhatók az említett kataklizmák. A korszak legutolsó

napján, 2012. december 22-én állításuk szerint kozmikus kapcsolat jön létre a Vénusz, a Nap,

a Fiastyúk és az Orion között. A Vénusz jelképesen "meghal". Amennyiben a jóslatok

megállják a helyüket, akkor minden idők legnagyobb katasztrófái előtt állunk. Edgar Cayce,

az alvó próféta és látnok, megközelítőleg erre az időre datálta az elsüllyedt atlantiszi

kontinens kiemelkedését a habokból, illetve az óceánból. Hát, nem kell túlságosan sokat

várnunk, hogy megtudjuk, igazak-e a próféciák. Vessünk egy futó pillantást a számokra,

amelyek önmagukért beszélnek! Cotterell a következőképpen okoskodott:

1 872 000 nap x 5 világkor = 9 360 000 nap = 25 625 év.

25 625 év = 1 precessziós ciklus. (Ennyi időre van szüksége a Földnek, hogy az állatövi

jegyekben körbe menjen egyszer.)

Egy napfoltciklus = 187 év

20 x 187 év alatt a Nap mágneses tere visszájára fordul, ez durván 3740 év. Az erőtérváltás

187 év alatt éri el a minimumot, tehát egy polaritás váltás 2 x 187 év = 374 év.

A polaritás-váltás legutoljára éppen a maják hanyatlásának és kihalásának idején történt.

A Föld és a Nap poláris és egyenlítői területeinek semleges mágneses eltorzulása = 1 nagy

maja ciklus = a precessziós ciklussal = 25 627 év : 5 ≈ 5 125,4 év.

5 125 év = 3113. augusztus 10 + 2012. december 22.

Tudományosan bizonyított tény, hogy a Föld mágneses tere és a Nap semleges lemezei között

kölcsönhatás áll fenn. Továbbá a Föld forgástengelye a Nap körüli pályasíkjával 23,5 fokos

szöget zár be, amely a Nap és a Hold gravitációs hatása következtében lassan elmozdul. A

pólusok a csillagokhoz képest körpályát írnak le. Egy teljes körpálya – búgócsigamozgás –

megfelel egy precessziós ciklusnak, ami 25 627 földi év.

Ebből viszont még nem derül ki pontosan, hogy mi fog történni. Lehetőségek: a pólus

eltolódik, a Föld tengelye elhajlik, vagy valami más.

Hét maja jóslat

1.) Az első maja jóslat szerint vissza kell állítani a már elveszett tudós papi rendeket.

1999. augusztus 11-i napfogyatkozással kezdődik el az első jóslat, mely egyben megjelölte az

2012-es évszámot is. Hogyan? Úgy, hogy 13 évnyi idő adott erre.

Mi történt 1999-ben. A mindennapi életünk elkezdett felbomlani. Földünk tengelye – állítják

többen – 5 fokkal kilengett. S ha ez tovább folytatódik, akkor a végén még igazuk lesz a

majáknak: a Nap majd északon kel fel és délen fog nyugodni. Magyarán az északi mágneses

pólus a napkeltét, míg a déli mágneses sarok a nyugatot fogja mutatni.

2.) A második jövendölés értelmében változások várhatók a Földanya és az Emberiség

anyagi és lelki világában. Elsőként az embereknek Hunapku erejét és isteni mivoltát kell

megismerniük! Ő az életet adó erő, maga a szeretet, akinek erejéből táplálkozik minden

élőlény, hozzátartozásunk széttörhetetlen, hiszen minden élőlény egymáshoz van kapcsolva

pontosan az ő éltető ereje által! Megváltozik majd Földünk arculata: szigetek és partvidékek

eltűnnek, míg a tűzhányók újabbakat alkotnak. Több eddig ismeretlen betegségek üti fel a

fejét.

Az emberek viselkedése meg fog változni. A Föld rezgése emelkedni fog, amely fokozatosan

átalakítja a gondolkodásmódunkat és az érzelmeinket. A Nap ereje megváltozik olyan

irányba, amelyek elősegítik a természeti csapásokat, az emberek testi és lelki fájdalmait,

ugyanakkor ez hasznos lesz, mert összetartozásra sarkallja a Föld népeit.

A korszak lezárultakor az egyes ember maga lesz önmaga bírája. Megítéli azon cselekedeteit,

amelyeket egész életén át elkövetett, megkülönbözteti a jót a rossztól, hogy fejlődhessen

általa. Csak ekkor fogja megérteni, hogy a Világmindenség élete a fejlődés maga, s ennek az

emberiség – benne minden egyes emberrel – szerves része.

3.) A harmadik jövendölés a viszonylag gyors és kézzelfogható változásokra vonatkozik,

amelyek az életünket fenekestől felforgatják és megváltoztatják.

A Föld tengelye eddig nem tapasztalt módon kilenghet, a sarkkörüli jégsapkák

megolvadhatnak, a tengerek szintje drasztikus mértékben megemelkedhet. Földrengések,

szökőárak, áradások és súlyos klimatikus változások következhetnek: rekkenő hőség és zord

telek, hatalmas mennyiségű csapadék és szuperviharok várhatók. Ennek folyományaként a

mezőgazdaság és az élelmiszerellátás válságba kerülhet, éhezés és a társadalom rendjének

megbomlása állhat a küszöbön.

4.) A negyedik maja prófécia beszámol arról, hogy 117. korszak után a Vénusz

ugyanazon a helyen lesz az égbolton, s éppen ezzel egyidejűleg aktívabb

napfolttevékenység, napkitörés és napszél várható.

A maják ránk hagyták örökségül, hogy minden 1 872 000 kin, azaz 5125 év után Napunk

változásai intenzíven érezhetők a Földön. Ez minden bizonnyal nagy természeti csapások

formájában jelentkezik majd. Minden 1, 366 560 évben Palenquen található Kereszt

Templomának feliratai szerint az utolsó 20 év "az idő, mely nem idő". Ezt 2012. december

22-hez kell mérni, tehát már benne vagyunk ebben a periódusban.

5.) Az ötödik maja jövendölés a félelmekről szól, melyek a kommunikáció, a gazdaság és

a pénzügyi helyzet összeroppanása miatt alakul majd ki. A válságok egymást érik majd,

életünk biztosnak hitt pillérei sorra ledőlnek és ez alól egyetlen nép sem lesz kivétel. Tehát a

változások globális méreteket öltenek, ezzel magyarázható a kialakuló pánik és félelem. De

mindez szükségszerű, hogy a régi, idejétmúlt rendszerek megdőlhessenek és az új világ

megszülethessen.

6.) A hatodik maja prófécia egy bizonyos hullócsillagnak a megjelenéséről szól. Efféle

meteorok már sokszor becsapódtak Földünkbe. Egyikük 65 millió évvel ezelőtt éppen ott ért

földet, ahol a maják laktak, nagyjából a Yucatan-félszigeten. Ez egy öblöt alakított ki.

állítólag az őshüllők eme kataklizma miatt pusztultak ki.

7.) A hetedik maja jövendölés 2012. december 22-ről szól. Földünk ekkor fog átlépni a

kozmikus éjjelből a kozmikus nappalba. Ennek az eseménynek anyagi megnyilvánulása

is lesz. Ezt egy „csodálatos fénysugár” megjelenése fogja az emberiség tudtára adni.

Ez egy új korszak hajnala lesz, amelyben az emberek rezgése megemelkedik, az anyagi

civilizáció pedig végleg megszűnik. Nem lesz bűn, nem lesz betegség, nem lesz szegény és

gazdag egy ideig. Az új fejlődési ciklusban az ember komikus emberré válhat, s megismerheti

a galaxis eddig emberi szem elől elrejtett titkait.

Boldog napot!

Száraz György

Palenque palotája

Tikal, Uaxactún, Copán, Palenque és a többi hatalmas város piramisai, templomai,

palotái és grandiózus épületei egy sor rejtéllyel szolgálnak a kíváncsi ember számára.

Kik építették? Milyen céllal készültek? Kik és miért rombolták azokat? Miért

néptelenedtek el váratlanul egyik pillanatról a másikra? A fő kérdés pedig: hogyan

építették e metropoliszokat?

Ugye, nem is biztos, hogy a mai ember elgondolkozik ezeken a kérdéseken, pedig ha

számításba vesszük, hogy a maják nem ismerték a kör alakú, forgó kereket, sem pedig a

fémet, akkor csak az a válasz adódik, hogy puszta kézzel építették a toronytemplomaikat,

piramisaikat. Sokáig „idiot savat”-ként, őrült zsenikként kezelték a majákat. Sziklákból,

kövekből, monumentális építményeket felhúzni a dzsungel közepén 35-40 Celsius fokban,

100%-os páratartalomban, tökéletesre faragni a reliefeket és simára csiszolni a köveket, majd

felemelni 50-60 méter magasba… Ezt nem gondolhatja komolyan egy józan ember!

Tikal IV. piramisa 70 méter magas volt! Ez nagyobb, mint két tízemeletes ház egymáson!

Most ismerkedjünk meg az egyik legcsodálatosabb grandiózus maja várossal, melynek neve:

Palenque. Egy magas mesterséges dombon áll egy fenséges palota maradványa. A romok

négy belső udvart kötnek össze. Egyikükben háromemeletes torony emelkedik, de a hozzá

vezető lépcső furcsa módon csak az első emeletről indul, nem az udvarról. Rejtély, hogy

miért. Palenque erődöt jelent spanyolul, holott ezt a tornyot obszervatóriumnak emelték,

melynek masszív kőpadján csillagász papok kémlelték az eget éjszakánként, varázslatokat és

bonyolult számításokat végezve. Más elképzelések szerint őrtorony lehetett. A palota egy 75

méter hosszú és mintegy 60 méter széles teraszos magaslatra – platformra – épült, melyet

bonyolult elrendezésű, oszlopos galériák együttese koronáz. Az épületegyüttes egészét a

Torony uralja.

De tévedünk, ha csak azt hisszük el, amit a szemünk első pillantásra lát, ugyanis Palenque

esetében legalább annyira fontos, amit a föld alatt találunk, mint amit a föld felett. A palota

külső helyiségeit párhuzamos föld alatti folyosók kötik össze három lépcső segítségével. A

déli oldalon található kijárat a palotán kívül helyezkedik el. Természetes világításuk nincs. Mi

lehetett a rendeltetésük? Nem tudni.

A folyosók falait remekbeszabott díszítések borítják. Féldomborművek és freskók ékesítik a

mennyezetet, az oszlopokat, a falfülkéket, s még a lépcsőfokokat is. Művészi színvonalú

ornamentika ez.

A palotát magas piramisokon álló épületek övezik. A templomok nevei: Nap, Kereszt,

Leveles Kereszt, Oroszlán és Gróf. De találunk itt labdajátékra kiépített teret és fejlett

vízvezetékrendszert. Az uralkodó tudatosan kiválasztott időpontban szenteltette fel a

templomokat, amikor a Hold, a Szaturnusz, a Jupiter és a Mars konjunkcióban

(együttállásban) voltak egymással és ugyanakkor a Skorpió csillagképpel is szokatlanul ritka

konstellációt alkottak. Mindközül azonban a legizgalmasabb épülettel csak ezek után

találkozunk – ez a Feliratok Temploma.

Palenque legimpozánsabb szakrális épülete a Feliratok Temploma, mely 36 méter magas és

kilenc, egymásba illeszkedő épülettörzsből áll. A Feliratok Temploma egy óriási piramison

áll. A hófehér piramison 70 darab lépcső vezet a tetején található templomhoz. Falait

féldomborművek és hieroglifák borították egykoron. Innen a templom elnevezése. A felső

templom belsejébe helyezett három kőtáblán látható a tömbök felszínét teljesen beborító

hieroglif felirat, mely az egyik leghosszabb terjedelmű maja szövegemlék. Ezekből a

feliratokból olvasható ki például a 692-es dátum, amely bizonyítja, hogy Palenque a késő

korszak városa.

1949-ben a régészek felfigyeltek a templom padozatának furcsa burkolatára. Két sor kis

nyílást láttak rajta kődugókkal ellátva. Ezen felül az is szokatlan volt, hogy a templom falai

nem a padlóról indultak, hanem szemmel láthatóan mélyebb szintről. Végül a kutatók arra az

elhatározásra jutottak, hogy felemelik a szentély kőlapját, s meglesik, mi van alatta. Egy

rejtett kamrára bukkantak a régészek, amelyből egy titkos lépcsősor vezetett lefelé. Szó

szerint ásni kellett, mivel földdel és kődarabokkal töltötték fel a folyosót. Nagy nehezen

megszabadították a sok tonnás törmelékektől a lépcsőt és leereszkedtek a mélybe. Indiana

Jones-filmbe illő jelenet lehetett, vagy talán fordítva, innen vették az ötletet a film készítői.

Bárhogy is, misztikus és félelmetes a meredek lépcsősoron leereszkedni. Az alján egy folyosó

tátong, amelynek végén a régészek különböző ládákba zárt ajándéktárgyakat találtak, továbbá

egy korlát mögött öt-hat ifjú elenyészett földi maradványai hevertek. Ekkor a bal oldali fal

burkolatában egy háromszög alakú lap körvonataira lettek figyelmesek az archeológusok. Mi

lehetett ez?

1952. június 15-én feltárult a nagy titok Aleberto Ruz mexikói régésznek hála. Egy kriptát

rejtett a lap. 9x4 méteres alapterületű és 7 méter magas kamra volt ez. Alul egy óriási lapot

találtak (2,8x2,2 méter és 25 cm vastag). Nem kis nehézségek árán sikerült az öttonnás lapot

felemelni, s ekkor egy szarkofág tárult a szakemberek szeme elé. Egy 40-50 év körüli

megtermett férfi jáspisdrágakövekkel borított csontvázát rejtette a szarkofág. Minden jel

szerint Pakal király maradványai voltak. A szarkofág belseje piros volt. Jáspis diadém volt a

tetem fején. A függők, a nyaklánc, a melldísz és a karperec 200 szemből állt. Minden ujján

gyűrű volt. Az elhunyt arcát nefritből észült halotti maszk fedte, kagylóhéj szemekkel és

obszidián pupillákkal. Ezen kívül sokféle használati tárgyat temettek a halott mellé

valószínűleg kultikus célzattal.

A kutatók azt feltételezik, hogy az uralkodó túlvilági szolgái gyanánt áldozták fel az ifjúkat,

majd a folyosót betemették. A papok a kriptától a piramis tetejéig mészkeverékből egy

vékony kígyót fektettek le a halott és az élők összeköttetését biztosítandó. De ki lehetett ez a

kivételezett személy?

Palenque lélegzetelállítóan gyönyörű helyen fekszik: egy sűrű őserdő borította hegylánc alatt,

az Usumacinta-folyó árterének szélén, s a Mexikói-öbölre néz. Itt uralkodott Pakal király.

Kriptája 24 méterrel a templom padlója alatt helyezkedik el. A templom folyosóinak

kőlapjaira uralkodói névsorokat róttak, pontosan tizenkettő egymást követő uralkodó nevét.

Pakal 68 évet uralkodott. Életkora elképesztően magas: i.sz. 603-684 között élt. Teljes neve:

K’inich Janaa’ Pakal, azaz „Nagy Nap Pajzs Úr”.

Pakal keménykezű uralkodó lehetett és regnálása alatt kétségkívül Palenque lett a térség

vezető városállama. Istenként tisztelték, amint az a nevéből sejthető is. Dinasztiáját a

Napistennel kapcsolata össze, tehát a Napisten követe, küldötte, hovatovább, inkarnációja

lehetett.

Szarkofágjának fedele azt ábrázolja, amint a király az alvilágba ereszkedik, ugyanakkor

megtalálható rajta az élet és a halál között ingázó nap is. Jádéból készült napisten szobrot

találtak teteme mellett, ami biztosította a király égbe emelkedését. Minden valószínűség

szerint maga Pakal rendelte el a Feliratok Templomának megépítését saját maga és dinasztiája

számára.

Boldog napot!

Száraz György

Maja naptár és a Föld alakulása eddig

A maják nemcsak a napok számolásával mérték az időt, hanem kiváló csillagászok is

voltak. A klasszikus maja templomok bejáratait, tetőzetét, a maja boltívet, illetve

különleges stílusjegyüket, az úgynevezett fésűdíszt gyakran úgy tájolták, hogy láthassák

bizonyos csillagok felkelését, zenitjét (tetőpontját) és lenyugvását.

A majáknál a papok voltak az „idő őrzői”. Ők feleltek a naptár készítéséért, a vallási

szertartások lebonyolításáért, az ünnepekért, továbbá nagyon komoly megfigyeléseket tettek a

csillagok és a bolygók mozgása terén. Az égitestek mozgásából az istenek akaratát, tervét és

az emberek sorsát olvasták ki. Égre írott előjeleket kerestek és értelmeztek.

A maja pap neve: Ah Kin volt, azaz „A Nap Szolgája”, ami utal a Napistennel, illetve a

szoláris kultusszal való összefonódásra.

Az egyik kulcsfontosságú égitestük a Napon és a Holdon kívül a Vénusz volt, amely majdnem

körpályán mozog a Nap körül. Keringési ideje 225 nap, s a Holdhoz hasonlóan különböző

fázisokon megy keresztül. A fázisos egy-egy időtartama 584 napig tart (236 napig reggeli

csillag, azután 90 napig nem látható, majd 250 napig esti csillag, végül 8 napig nem látható).

A papok különleges csillagvizsgálóikból jól megfigyelhették az égi tüneményeket. Ilyen

obszervatóriumokat találunk Mayapánban és Chichén Itzában.

Dolgozni csak szépen, ahogy csillag megy az égen…

A palenquei csillagász papok kiszámították a holdhónap időtartamát: 29,53086 nap. De

tévedtek, mert korunk tudósai számítógéppel ezt helyesbítették. A tévedés „hatalmas”,

csaknem 0,00027 nap.

A csillagászatnak gyakorlati haszna volt. Először is, a maja papok kiszámították a napév

pontos hosszát. Honnan tudjuk? Mert megörökítették, méghozzá nem is akármilyen módon,

ugyanis kőbe vésték hieroglifákkal, azaz szent vésetek formájában. Szerintük a napév precíz

hossza: 365,2420 nap. Most jön a döbbenet: a mi általunk használt naptárnál ez 0,0001 nappal

pontosabb. Az évet egyébként 18 hónapra osztották fel. Minden hónaphoz hozzárendeltek

egy-egy mezőgazdasági munkát: erdőirtást, kukoricavetést, betakarítást stb. Ezzel végül is a

mindennapi megélhetést könnyítették meg és szabályozták.

Más források a következő összehasonlítást teszik a különféle számításmódok között:

Csillagászati érték: 365,242198 nap

Maja naptár szerint: 365,242129 nap

Gergely-naptár szerint: 365,242500 nap

S mi derül ki már első pillantásra az adatokból? Hogy a maja naptár pontosabb a Gergely-

naptárnál. Ha már az egzaktságnál tartunk, érdemes eltűnődni azon is, hogy a Vénusz reggeli

és esti megjelenésének megjóslásában, illetve kiszámításában 6000 év alatt egy napot

tévedtek.

A Vénusz megfigyelésére építették Chichén Itzá csillagvizsgálóját, amelyet ma spanyolul

caracol, vagyis „csiga” néven ismernek, minthogy spirál alakú folyosói vannak. Az innen

kiinduló három ösvény a nyugati égbolt ama pontjai felé mutat, ahol a Vénusz esti csillagként

tűnik fel, egyik a lenyugvásának legdélebbi, másik a legészakabbra fekvő pontja.

Ernst Förstemann, német könyvtáros, amikor 1867-ben a Drezdai Könyvtárban dolgozott

megvizsgált egy majáktól származó Vénusz-táblázatot (a bolygó 584 napos ciklusának a

periódusaival), valamint több Hold-táblázatot talált. Elképedve konstatálta, hogy a táblázatok

a várható Napfogyatkozásokat és Holdfogyatkozásokat tartalmazzák, s olyannyira precízek,

hogy a holdhónapok hosszában csupán 2 másodperc eltérés van.

A majáknak volt egy mitikus zéró-dátumuk, ahonnét az időszámításukat kezdték. Általánosan

elfogadott nézet szerint ez az i.e. 5 041 738.év. A maja kronológia viszont egy másik

kezdődátummal rendelkezik: i.e. 3113. év. A maja naptár az idők folyamán egyre

bonyolultabbá vált. Egyes kutatók szerint a papok sötét és kegyetlen vallásuk eszköze lett a

naptár.

Maja vallás

Az univerzumot a maják 13 egymás fölött elhelyezkedő világ formájában képzelték el. Ezt

tizenhárom égnek vagy égi rétegnek hívták. A Föld alatt pedig 9 rétegből, pontosabban

világból álló poklot feltételeztek. A Föld közepén nőtt a zöld színű „Kezdet fája”, amit a négy

világtájnak megfelelően a négy világfa szegélyezett. Színeik: a keleti fa színe vörös, az északi

fehér, a nyugati fekete, míg a déli sárga.

A maják közösségi épületeiket a világmindenség mintájára alakították ki. A lakóházak

középső oszlopa reprezentálta a „Kezdet fáját”.

A maják megfigyelték, majd gondosan feljegyezték a fénylő égitestek mozgását. Ekkor

észrevették, hogy az egyes égitestek milyen helyzetváltoztatásokon mennek keresztül éves

útjuk alatt, s hogy áthaladnak bizonyos csillagcsoportokon. A Nap éves pályáját is egyenlő

szakaszokra osztották fel a papok. Ebből összesen 13 volt, a Nap mindegyikben nagyjából 20

napot töltött. Így alakult ki a 13 darab húsznapos maja hónap. A napév a tavaszi

napéjegyenlőséggel kezdődött. Minden hónapnak megvolt a maga védőistene: csörgőkígyó,

skorpió, állatfejű madár, hosszúorrú szörny. Hosszasan lehetne sorolni a csodálatos földi-égi

megfeleltetéseket, s rendre bizonyságot nyerne a maja papok zsenialitása. Azonban van olyan

terület, amelyet a tudomány képtelen megfogni és visszaigazolni. A föld alatti világokról

például szinte semmit nem tudunk. Csupán Hun Acsab neve ismeretes, aki a pokol ura, ami

csak azért furcsa, mert ő egyszersmind a Vénusz bolygó istene is.

Maja naptár

A maják rendkívül pontos naptárrendszere két típusból állt. Az egyik neve haab, amely 18-

szor 20 napos hónapokból állt, kiegészítve 5 balszerencsés nappal (uayeb). A másik naptáruk

a tzolkin volt, amely 13 darab 20 napos hónapból adódott össze, amelyet szent kör néven

említettek. Ez párhuzamosan számlált a teljes évvel.

Ezeken felül volt még egy úgynevezett „hosszú számítás”-ra keresztelt kronológiájuk: a Nagy

Kör. Az időszámlálást a Nagy Kör szerint körülbelül 5125 évente újból kezdik és

korszakokként számolják.

A maja naptárban 52 év = 73 tzolkin = 18 980 nap. Általában 13 szökőnap van 52 évente. Az

új időszámítási kezdet, vagyis az Új Kor 2012. december 22-én kezdődik a maja időszámítás

értelmében.

A maja kalendárium matematikai jelekből és gondolati fogalmakból állt. A számjegyeknek és

a szóhieroglifáknak egyformán kitüntetett szerepük volt.

A maják naptárrendszere a tizenhárom napos héten alapul. A dátum négy elemből tevődött

össze:

a tizenhárom napos hét száma (1-13),

a húsznapos hónap napjának neve,

a húsznapos hónap napjának sorszáma (1-20),

a hónap neve (18 hónap volt)

Amíg az általunk jelenleg használt Gergely-naptár teljesen lényegtelennek tekinti azt, hogy

egy-egy hónap bizonyos napja hétfőre vagy keddre esik, tehát nem foglalkozik a napok

nevével, addig a majáknál ez elképzelhetetlen lett volna. Miért? A Gergely-naptárban a

szökőévektől függően öt-hat évenként ugyanarra a napra esik (hétfőre, keddre, szerdára…) a

hét napjai közül a január elseje, másodika és így tovább. Ellenben a maja kalendárium

sajátossága abban áll, hogy minden dátum csak 52 évente egyszer esik ugyanarra a napra. Ez

adja ki a maják ötvenkét éves misztikus ciklusát. Ehhez abszolúte semmi kétség nem férhet.

Tehát az ismétlődés 18 980 naponként fordul elő.

A maja naptár három alapvető ciklussal dolgozik:

260 napos rituális ciklus (13 húsznapos ciklusból),

4 éves ciklus, amikor a húsznapos hónap napjának neve és sorszáma egybeesik,

52 éves periódus, amikor mind a négy összetevő megegyezik.

A hónapok elnevezése már vallási és kultikus céljukra utal. Később a maják lemondtak a

„hosszú számról” és áttértek a leegyszerűsített „rövid számra”, ami miatt pedig sajnos

elveszítette a dátumozás a pontosságát.

A 260 napos cikluson sokat vitatkoznak a kutatók, ugyanis nem értik, miért éppen ezt

választották a maja papok. A legvalószínűbb feltételezés úgy hangzik, hogy talán azért, mert

ennyi idő telik el a Vénusz esti csillagként és reggeli csillagként való megjelenése között.

Másik teória szerint 260 nap telik el a Nap déli, illetve északi irányú mozgása között egy

Copanhoz közeli szélességi fokról nézve. Bármi is legyen az igazság, ez olyannyira bevált,

hogy a mai napig alkalmazzák Dél-Guatemalában a kicsék.

Antropológusok olyan jövendőmondókra találtak Guatemalában, akik ama is használják a 260

napos naptárat. A „napok vezetői” nevű sámánok isteni iránymutatásokat adnak az emberek

mindennapi problémáira. Tömjént égetnek, majd korallmagot négyes csoportokba rendeznek

és a megmaradt magok száma adja a voltaképpeni felvilágosítást az adott problémáról. Ezt

követően a sámán megszámolja a csoportokat és ugyanannyit visszaszámol a 260 napos

kalendáriumban, így megkapja a probléma keletkezésének a dátumát. Amennyiben számolás

közbe enyhe villámot érez a testében, az további információkat jelent, melyet a sámán

médiumként közvetít. A sámánok állítólag azt is érzékelik, miként áramlik a kozmikus

energia az illető körül.

Boldog napot!

Száraz György

Maja kódrendszer és írás

A maja nyelv és kommunikáció óriási rejtély, amelyet még nem teljesen sikerült

megfejteni, desifrírozni. A maja írásjelek és szimbólumok kódjai és kombináció,

valamint belső rejtett logikájuk megfejthetetlenek spirituális ismeretek nélkül. Az egyes

jeleket beazonosítani, mai szavaknak és fogalmaknak megfeleltetni roppant nagy

kihívás.

A maja nyelv nagy talánya

Mindenekelőtt a rejtjelezés kódját kell megismerni. Ebben nem árt, ha az égiek is velünk

vannak és súgnak, vagy legalább az orrunk elé tolnak egy-két bilingvis szöveget. Magyarul

kétnyelvű szöveget. Hadd emlékeztessem a kedves Olvasó arra, hogy az egyiptomi

hieroglifikus írást 1822-ben Champollion a Rosette-i kő alapján dekódolta. Úgy, hogy a

rejtjelkulcsot Ptolemaiosz és Kleopátra nevei adták, melyeket óegyiptomi nyelven és görögül

is látott és be tudott azonosítani. Így kerülhettek volna közelebb a maják kódrendszerének

megfejtéséhez is. Köveken, lapokon, táblákon és falakon található kétnyelvű szövegekből

következtethettek volna az ismeretlen jelek jelentésére.

Bilingvis emlékek híján marad a józan ész, vagyis az írás rendszerének minden energiát

felemésztő megfejtése, kisilabizálása. Nyilvánvalóan az mindjárt látszott, hogy a jelek nem

állnak önállóan, hanem csoportokat alkotnak, néha csomókban állnak, néha meg láncot

formálnak. Ezek után érdemes elővenni a fennmaradt eredeti maja írásokat tartalmazó

gyűjteményeket, a kódexeket, s már indulhat is a keresés.

A maja kódrendszer megfejtését az is bonyolítja, hogy piktográfiákról van szó. Vagyis nem

írással van dolgunk, hanem szimbólumokkal. Innentől kezdve, ha nem ismerjük az

idevonatkozó szóképeket, akkor lehetetlen kibogozni a megfejtést. Egy írásjel vonatkozhat

egy hangra, egy szógyökre, egy szóra – ez eddig még oké is volna, de ha szimbolikus a

jelentése, akkor olyan, mintha sötét kútba nézne a nyelvész.

A jelek összetéveszthetősége megint csak újabb nehézségeket támaszt. Egy latin betűt

másként ejt ki egy magyar, egy angol és egy francia. Például az „e” betűt. Akkor még nem

beszéltünk a cirill ábécé sajátosságairól. Azután ott vannak a kínai piktogramok, vagy a máig

megfejtésre váró húsvét-szigeteki piktografikus jelek. A variációk száma végtelen!

Jurij Knorozov fantasztikus logikát követve fedezte fel a maja írásrendszer kvintesszenciáját,

azaz lényegét. Sorra kizárta a számba vehető variációkat. Először kizárta a piktogrammákat,

vagyis a képírást, ahol nem a beszéd hangját adják vissza a jelek, hanem általános fogalmakat

jelölnek. A képírásban minden 100 jel közül 75 új függetlenül, hogy egy szöveg melyik részét

vizsgáljuk. Márpedig a maja írásban 300 jel fordul elő, ami a képírásban kb. 400 jel

terjedelmű szöveget adna. Ahhoz, hogy a három ismert maja kódexet piktogrammákkal

töltsünk fel, több ezer, ha nem több tízezer jelre lenne szükségünk, holott csak 300 jelünk van.

A második elméleti feltételezés szerint a maja jelek csak hangokat jelölnek. Azonban a

hangok a világ egyik nyelvében sem haladják meg a 80-at. Tehát ez sem összeegyeztethető a

300 meglévő jellel, amelyek tehát nem jelölhetnek csak hangokat.

A harmadik hipotézis szerint a jelek egy-egy szótagot jelölnek. A szótagos írásrendszerek 70-

80 jellel dolgoznak. Ilyen a japán katakana, az indiai devanagari vagy a régi ciprusi írás, de

ezekben sem múlják felül a szótagok a 150-et.

Maradt a morfémás írás, amelyben minden jel egy-egy szógyöknek, segédszócskának, avagy

ragnak felel meg. Igen ám, de az ilyen típusú írásmódhoz 1000-1500 morfémára lenne

szükség, holott a majáknak csak 300 jelük van.

Ha pedig a maják jelei szavakat, szóösszetételeket, netalán mondatokat jelölnének, akkor

3000-30 000 különféle jelre lenne szükségünk a három ismert kézirathoz.

Így jutott Knorozov arra a következtetésre, hogy akkor a maja írás vegyes, illetve kevert. A

jelek egyaránt tartalmaznak hangokat, szótagokat és morfémákat.

A maja jelrendszer (kódrendszer) hasonlít a sumér és az ősi egyiptomi hieroglifikus

írásrendszerhez, amelyet a Távol-Keleten a mai napig használnak. Ebben az esetben a

besorolást megerősíti, hogy a nyelv mutatói megegyeznek a maja számrendszer mutatóival.

A maják számrendszere

A maja számok jeleinek kiókumlálása azért volt lényegesen egyszerűbb a kutatók számára,

mert tökéletes logikával és egyszerűséggel rendelkezik. De ne tévesszen meg bennünket az

„egyszerűség” fogalma. Amikor Európában még a lakosság 95%-a írástudatlan és számolni

képtelen volt, akkor a maják már a mindennapi életükben használták a zéró fogalmát és óriási

számokkal operáltak. A maják tizenkét jegyű logaritmusokkal számoltak.

A maják a húszas számrendszert használták. Miért? Talán azért, mert az embert vették alapul.

A számolási alapegységet az ujjak száma adta: a lábujjak és a kéz ujjainak összege. A

húsznapos hónapot jelentő „vinal”, a húsz és az ember szavak etimológiailag

összekapcsolódnak. Ez talán nem véletlen.

Az indiai eredetű, valójában az V. században született számrendszert használjuk ma Európa

szerte. Vízszintesen, sorba, helyérték szerint írjuk egymás mellé a számjegyeket. Majdnem

ugyanerre voltak képesek a maják 1000 évvel korábban azzal a különbséggel, hogy ők lentről

fölfelé írták helyérték szerint, polcrendszerszerűen a számokat. Az alsóbb polchoz képest a

felette álló helyértéke 20-szor nagyobb volt. (Nálunk 10-es helyértékkel kell számolni, mert a

tízes számrendszerben gondolkodunk.)

A számjegyeket pontok és vonások jelölték. A pontok a nagyságrend egységeit, a vonás pedig

az ötösöket jelölte. A 20-as számot nem tekintették önálló számjegynek, hanem kétjegyű

számnak. A huszadik számjegy a nulla volt, amelyet egy kagylóhéj szimbolizált. A számok

stílszerű logikáját csak a 360-as szám töri meg, ugyanis ez a szám a harmadik nagyságrend

kezdőszáma. Ennek a helye már a harmadik polcon van. Magyarul a harmadik nagyságrend

kezdőszáma nem a második rend kezdőszámának hússzorosa, hanem csak a

tizennyolcszorosa. Miért? Az ok zseniálisan egyszerű és nagyszerű.

A maja papok a harmadik nagyságrend kezdőszámát közelítették az év napjainak a számához.

Emlékeztetőül tizennyolc húsznapos hónapjuk volt, ami egyenlő 360-nal. Mitől zseniális ez a

megoldás? Attól, hogy bár felemelkedtek az elvont matematikai gondolkodás szintjére az ősi

maják, képesek voltak annyira gyakorlatiasak maradni, hogy a napi szükségszerűségeknek

engedve hozzáidomították a számrendszerüket a gyakorlati életükhöz.

Kuriózumként megjegyzem, hogy a negyedik és minden további nagyságrendben visszaáll a

20-szoros elv. A negyedik nagyságrend kezdőszáma 360x20, vagyis 7200, ötödiké 7200x20,

azaz 144 000 és így tovább. Ezek után kérdezhetnénk, hogy miért volt szükség nagy számokra

a majáknak? Nos, ne becsüljük le őket! Például a maják megállapították a maja időszámítás

kezdeti dátumát, ami i.e. 5 041 738.év!

Boldog napot!

Száraz György

Nibiru

A naprendszerünkbe bármikor beléphet egy valódi bolygóóriás, melynek a legismertebb

neve Nibiru. Egyes kutatók csak Nemezisnek, X bolygónak, Halálcsillagnak vagy a Sötét

Csillagnak nevezik. De vajon milyen hatást gyakorolhat egy ilyen égitest megjelenése a

földi életre?

A Végzet bolygója

A kérdést helyesebb lenne úgy feltenni, hogy milyen hatásokat gyakorolt eddig, ugyanis ez a

planéta ciklikusan visszatérő látogatója Földünknek. Nagyjából 3660 évenként érinti a

naprendszerünket ez a Vörös Bolygó, majd megkerülve a központi csillagunkat távozik. A

NASA 1982-ben egy infravörös távcsővel felszerelt mesterséges hold (IRAS) segítségével

lokalizálta, majd elemzésnek vetette alá a Nibirut. Rájöttek, hogy talán nem is kisbolygóról

van szó, hanem egy barna törpecsillagról, melyet hét holdja kísér. Színe és tömege elképesztő.

Az asztronómiai mérések tanúsága szerint a Nibiru tömege 23-szorosa a Földnek és

csodálatos vörös színben pompázik. Mindebből az következik, hogy sebessége, mágnese tere

és imponáló mérete, nem elhanyagolható hatásokat gyakorolna a Földön található összes

létformára, ha egyszer újra bolygó közelbe kerülne.

A Nemezis-hipotézis

A Nemezis-hipotézis egy olyan félig-meddig tudományosan is megalapozott elmélet, amely

arra kísérel meg választ adni, hogy planétánk történelmében mi válthatta ki a rendszeres,

illetve ciklikus fajpusztulásokat. E szenzációs elmélet nagy port vert fel a maga idejében,

mivel a New York Times két cikkben, míg a Time magazin címlap-sztoriban foglalkozott ezzel

a feltételezéssel.

A Nemezis-teória azon a csillagászati felfedezésen alapszik, hogy a Napunk talán (!) kettős

csillag, s központi csillagunk kísérője a Nemezis, egy vörös vagy barna törpecsillag. Hogy

honnan származik és miért nem tudtunk pár évtizeddel ez előttig róla? Nos, tudományos

szinten ekkora jutottunk el odáig, hogy felismertük: naprendszerünket egy külső üstökösfelhő

borítja – ez az Oort-féle felhő. De itt álljunk meg egy pillanatra.

Azt már régóta tudhatjuk földrajzóráról, hogy a Mars és a Jupiter között egyszer egy

kisbolygó-öv alakult ki. Azonban manapság már nagyobb léptékekben is érdemes és illik is

gondolkodnunk. Bizonyságot nyert, hogy létezik egy üstökösfelhő, mely a Naprendszerünket

kívülről burkolja be. Ez az Oort-féle felhő, melyben a jelek szerint több milliárd üstökösmag

cikázik. Bármikor adódhat olyan „zavar” – például egy hozzánk közeli csillag vonzása, vagy

ismeretlen anomália – amelynek hatására ebből a felhőből több üstökösmag is kiválhat és

elindulhat, majd beléphet naprendszerünk belső köreibe. Ilyenkor az történne, hogy nagyjából

a Jupiter környékén egy csóvát alakítana ki magának az üstökösmag, majd ezzel a

látványosságával felhívná magára a figyelmet. Hogy onnantól kezdve mi lenne a sorsa, az

egyelőre nyitott kérdés. Többrétű megoldások léteznek: jó esetben áthaladna

naprendszerünkön és tovább repülne az univerzumban, esetleg periodikusan visszatérne, netán

a tömegvonzás kiszámíthatatlan hatásainak köszönhetően naprendszerünk részévé válna és itt

rekedne, illetve az sem kizárt, hogy darabokra, törmelékekre hasadna szét, s mint meteorraj

fenyegetettséget jelentene minden kis- és nagybolygónkra. Ezzel egyébiránt sok kozmikus

csapást meg lehetne magyarázni.

De mi bizonyíthatná a Nemezis-feltevést? David Raup és John Sepkowski Jr. tüzetesen

megvizsgálták 250 millió év földtörténeti kőzetrétegeit és ennek nyomán fenomenális

felfedezést tettek. Észrevették ugyanis, hogy 26 millió évente a kőzetek irídiumtartalma

lényegesen megemelkedik az egyes rétegekben. Ezt összevetették a földi élővilágban

bekövetkezett nagyarányú, drasztikus változásokkal és azt találták, hogy e két tényszerűség

abszolút összefüggést mutat. Márpedig irídium ilyen mennyiségben nem fordul elő

bolygónkon, sőt ami azt illeti, ritka fémnek mondható. Ezzel szemben annál nagyobb

dózisban fordul elő meteoritok anyagában. A tudósok rábukkantak egy jellemző 30 millió

éves ciklusra, ami tehát megmagyarázná a fajok periodikus kipusztulását. Még azt is

felvetették, hogy Napunk nem is kettős, hanem sokkal inkább hármas rendszer. A csillagnak,

amely fenekestől felforgathatja a Föld életét, nevet is adott a Nature magazin egyik

szerkesztője: Nemezis.

A nagy kihívás, amit a Nemezis-hipotézis ellenzői felvetettek, hogy akkor látni kéne a

Nemezist. Ez azonban egyáltalán nem logikus kérés vagy igény, mivel űrtávcsöveink,

radarjaink és egyéb csillagászati letapogató technikáink nem képesek állandóan megfigyelni a

teljes naprendszerünket. Például, ha a Nemezis történetesen a Kígyótartó csillagkép felől

közeledne Naprendszerünk belső régiója felé, akkor biztosan nem vennénk észre, mert onnan

épp egy kozmikus felhő tart felénk, ami beburkolná a kisbolygót.

A számítások mellesleg elképesztő adatokról tudósítanak. Például akár három fényévre is el

tudna távolodni tőlünk, átmérője meghaladhatja a 100 ezer kilométert, tömege 5-10%-a lehet

a Napénak. Lehetséges, hogy van saját bolygórendszere. Nem zárható ki, hogy e bolygók

valamelyikén élet, sőt mi több, intelligens élet is kifejlődhetett. Mint ahogy az sem lehetne

cáfolható kategorikusan, hogy a Nemezisről idegen látogatók érkezhetnének hozzánk, hiszen

lehetséges, hogy ők a fejlettebbek. Erről egy újabb hipotézis jutott el hozzám.

A Nibiru lakói

Michael Salla PhD. a földönkívüliek kutatásával és lajstromozásával foglalkozó

tanulmányában a következő álláspontot fejtegeti. Találkozott olyan érintettekkel, akik

találkoztak hatalmas emberszerű lényekkel, aki állítólag fontos szerepet játszottak a Föld

emberekkel való benépesítésében. Ők szabályos időközönként visszatérnek a Földre és

rendszeresen látogatnak bennünket nyomon követvén evolúciónkat és sorsunkat.

A sumérok „annunakik”-nak nevezték ezt a földönkívüli fajt, s származásukat a Nibiruhoz

kötötték. Ékírásos tábláikon tesznek említést róluk. Ezek egy részét Zacharia Sitchin fordította

le. A suméroknál ők isteni rangra emelt lények, egy felsőbbrendű faj, akik a kezdetektől fogva

visszatérő vendégként voltak jelen az evolúciónkban. Humanoidokra (emberszabású)

gondoljunk, akiknek fő istene Anu. A sumér mitológia és panteon éppen olyan gazdag, mint

az egyiptomi volt.

Sitchin arra a következtetésre jutott, hogy az annunakik vagy nibiruiak titkos tevékenységeket

is folytatnak a Földön. Alex Collier szerint régebben a Szíriusz B lakosai voltak, de valami

konfliktusba keveredtek az Orion népével. A vita egy érdekházassággal oldódott meg, ám

utódaik mindkét vonal genetikai tulajdonságait hordozták. Így született egy új faj, amely a

Nibiru nevet kapta. Terjeszkedni kezdtek.

Az annunakik terve, hogy primitív fajokkal, mint például az emberiség, népesítenek be

különféle bolygókat, majd más fajokra bízzák a gondviselésüket. Az annunakik rendszeresen

visszajárnak, hogy ellenőrizzék teremtményeiket, így az emberiséget is. Ezt kísérletnek is

felfoghatjuk az annunakik részéről, de fogalmazhatunk finomabban is, az emberiség

valakiknek az álma.

Az elmélet kiagyalója itt nem állt meg, hanem tudni véli, hogy az annunakik egy része

titokban a Földön maradt, s beépült az emberiség elit szervezeteinek egy részébe, hogy

közvetett módon irányítsa és kontrollálja a katonai-technológiai-ipari fejlődésünket. Újabb

kérdés vetődik fel ezen a ponton: vajon az annunakikon kívül vannak-e, s ha igen, hányan

vannak olyanok, akik irányítani szeretnék az emberiség fejlődését? S a fő kérdés: milyen

irányba: a béke vagy a háború, a felemelkedés vagy a modern tudatmanipuláció a cél?

Átvonulás és kihalás

Élvonalbeli kutatatók arról számoltak be, hogy amennyiben a Nap és a Föld között elhaladna

ez a monstrum, a gravitációs vonzása meglehetősen komoly hatást gyakorolna az emberiség

életére. Realitás a természeti katasztrófa is, mivel a pólusváltástól kezdve, a Föld forgási

sebességének lelassításán át, a lehető legszélsőségesebb időjárásbeli változásokig rengeteg

szálon befolyásolná az életünket. Emlékezzünk csak a Nibiru három legutóbbi

áthaladására, melyet az emberemlékezet őrzött meg. Fordított kronológiai sorrendben:

1.) a bibliai vízözön,

2.) az atlantiszi kontinens elsüllyedése,

3.) Lemúria eltűnése.

A tudósok nagyjából egyetértenek abban, hogy a Nibiru néhány óráig érezhető áthaladása

által közvetlenül kiváltott kataklizmákat egy második hullám is követné, mely akár évekig

tartó élelmiszer- és vízhiányt eredményezne, a sorozatos vulkanikus aktivitások okozta

levegőszennyezettségről nem is szólva. Ennek következtében a Föld lakosságának jelentős

része elpusztulhat. De hogy mennyire veszi komolyan a NASA ezt az alternatívát, azt

igazolja, hogy az Űrkutatási Hivatal szondát szándékozik a világűrbe küldeni, amely kifejezett

célja a Nibiru megfigyelésére.

Megjegyzem, amit a tudósok a Nibiruval kapcsolatban előrevetítettek, meghökkentő

rokonságot mutat a maja próféciákban jövendöltekkel. S innen már nem egy földtől

elrugaszkodott lépés észrevenni, hogy a maja, a sumér és a jelenlegi noetikus tudományok

„jóslatai”, akarom mondani, prognózisai egybevágnak.

Marduk csillaga

Nem kell különösebb jártasság a közel-keleti kultúrák ismeretében, elegendő, ha csupán

nyitott szemmel járunk, s akkor észrevehetjük a nyilvánvaló utalásokat és analógiákat a térség

társadalmainak leletanyagaiban. A „Szárnyas Bolygó” néven is emlegetett Nibiru a

legkiemelkedőbb jelentőségű paloták, pompás templomok falain, becses uralkodói

jelvényeken és díszes trónokon egyaránt visszatérő motívum. Talán azért is kaphatott ilyen

előkelő rangot a Nibiru, mert a babiloni panteon főistenének, Marduknak volt a bolygója. S

mint ilyen, visszatérte egyszersmind a főisten eljövetelét is beharangozta.

Marduk a híres ókori Babilon főistene és egyben védőistene is. Már Hammurápi, az első írott

törvénykönyv alkotója is említi bevezetőjében Mardukot. Szellemiségét a következő sorok jól

érzékeltetik: "egy igazságos uralmat hozok létre a királyságban úgy, hogy minden gonoszt és

erőszaktevőt elpusztítok, az erőseket pedig eltántorítom a gyengék elnyomásától... Továbbá

felvilágosítom az országot, és az emberek javát szolgálom". Marduk az „istenek ura” és az

„istenek atyja” címeket viseli, s ezért megfeleltethető az egyiptomi Ra napistennek, aki

szintén hasonló jelzőkkel bírt. Ugyanakkor Marduk az isteni bölcsesség, a gyógyítás, az

alkímia és a mágia letéteményese, ezáltal pedig az egyiptomi Thottal rokonítható.

Kultuszközpontja Észagilában volt, ahol az „isten megszabja a sorsot”.

A 12. bolygó

Az egykori mezopotámiai (ma Irak) metropolisz, Nippur területén különleges

pecséthengerekre bukkantak az archeológusok. Ezeken egyértelműen beazonosítható a Nibiru:

földműves emberek nappali világosságnál ájtatosan szemlélik a bolygót. Az ősi szövegek

arról is beszámolnak, hogy milyen csodálatos fényereje volt az égitestnek, s hogy napkeltekor

is látható volt, majd napnyugtakor tűnt el. A sumerek tehát ismerték a Nibirut és úgy

gondolták, hogy az is része a Naprendszernek. A bibliai és a babiloni szövegek

egybecsengően arról adnak hírt, hogy megközelítőleg 3600 évenként tér vissza a Föld

közelébe, valamint hogy korszakváltásokat, világméretű kataklizmákat és uralkodóváltásokat

okoz a látogatása.

A mezopotámiai csillagjósok a Nibirut a 12. bolygónak tartották, amelyet egy különleges

epitheton ornans-szal (díszítő jelzővel) láttak el, tudniillik a „Sár”-ral, aminek hármas

jelentése van. Egyrészt a 3600-as számot jelöli, másrészt a tökéletes ciklust és a teljes kört,

harmadrészt magát az égitestet is ezzel fejezték ki. Ezek után a véletleneket kizárhatjuk, itt

komoly asztrozófiai (csillagbölcseleti) tudást fedezhetünk fel. Ha továbbmegyünk és

beleássuk magunkat a sumerek uralkodási éveibe, akkor a 3600-as számra több helyen is

rábukkanunk – igaz, ehhez el kell fogadnunk a történelem előtti idők civilizációinak létezését.

A jelenleg ismert nagybolygókon kívül találunk még egy újabb planétát, a 12. bolygót, a

bibliai Nephilimek (Annunakik) otthonát, vagyis a Planet-X-et. Naprendszerünk égitestei:

Nap, Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó és a

Nibiru. (Időközben a Plútót kisbolygóvá minősítették vissza.)

Szolóntól, a görög filozófustól tudjuk, hogy a szaiszi papok szerint az emberi fajt már

többször érték katasztrófák, világvége jellegű pusztulások, amelyek után alig maradt túlélő.

Ha a Marsra tekintünk, könnyedén láthatjuk, hogy mennyi kisbolygó-becsapódás szabdalta

felszínét. De említhetném Holdunk krátereit vagy a Jupiter 1994. július 18-ai helyzetét,

amikor a Shoemaker-Levy üstökös darabokra szakadva becsapódott a Jupiterbe.

„Lehet, hogy nem vagyunk tisztában vele, a kozmosz egyszerűen késlelteti a következő

pusztító, akár halálos becsapódássorozatot. A világ a kozmikus biztonság illúziójában

ringatja magát, s az egyház, az állam és a tudomány semmit sem tesz azért, hogy megzavarja

ezt az idilli elképzelést. Ha továbbra is ebben az illúzióban ringatjuk magunkat, akkor a

katasztrófa bekövetkezése a legsötétebb korba taszítja vissza az emberiséget. Pedig világunk

meglehetősen törékeny: elég csak felnézni az égre.” – Victor Clube és Bill Napier

„Istenek Lakhelye”

A Könyvek Könyve arról számol be, hogy egykoron a Földön óriások éltek, nevezetesen a

Nephilimek. Ők együtt háltak az emberek leányaival és gyermekeket nemzettek nekik. A mai

kutatók úgy vélekednek, hogy a rejtélyes Nephilimek valójában nem „óriások”, hanem

földönkívüli lények, akik hajdanán beavatkoztak a Földön zajló eseményekbe. Ma inkább úgy

mondanánk, hogy egy idegen lénycsoport, akiknek állítólagos lakhelye a Nibiru. Ők időről

időre ellátogatnak hozzánk és hatást gyakorolnak az életünkre.

Véleményem szerint, ha egy égitest elhalad a Földünk mellett, szinte minden esetben

spirituális erőket is szállít ide. Ezen energiákat átsugározza a Földre, hiszen a bolygónk is egy

fejlődő kozmikus élőlény, tudniillik a Földanya, akinek megvan a maga sajátos spirituális

evolúciója. Így lehetséges, hogy nem csak anyagi megtermékenyítés zajlik valahányszor egy

üstökös elhalad mellettünk, vagy egy meteor becsapódik, hanem egy szellemi és energetikai

adok-kapok is. A Föld hatással van az adott planétára, ugyanakkor az égitest is hat ránk.

Ezek jobbára olyan erők és elemeket, melyek ténylegesen élő energiák, amelyek organikus

közegben életet adnak. Az ősi kultúrákban – így Babilonban és Egyiptomban is – külön

rendjük volt az ilyen energiáknak. Ezekkel mágiát gyakoroltak, rítusokat vittek véghez és

előmozdították a lélek fejlődését, hatottak az érzékszervekre és a tudat határait feszegették

általa, sőt gyógyításra is alkalmazták az erőiket.

Magam azon az állásponton vagyok, hogy nem kell tartanunk a Nibiru közeledtétől, mert az

ilyen kozmikus randevúk amúgy is sorsszerűek és elkerülhetetlenek. Attól sem érdemes félni,

hogy majd a sötét őskori szintre esik vissza életszínvonalunk, ha 30-50 év múlva megközelít

minket az Istenek Bolygója, mivel nem az emberi faj Armageddon-szerű elpusztítása a célja,

hanem spirituális küldetésének beteljesítése.

Boldog napot!

Száraz György