1

Elefántháton NAPLÓ LÁNYOMNAK ÉS NEKED

2009-től

KŐSZEGI LAJOS

2

3

Tartalom

2009

Ráfordulás ............................................................................................... 5 2010

Az első Egység Konferencia elé ................................................................ 6 Levéltöredékek Barátom fiának ................................................................. 7 Sammasati – emlékezz önmagadra! Sampadetha – győzd le önmagad! ...... 9

Ardas .................................................................................................... 11 A Látókő első pillantása .......................................................................... 12 Egy maréknyi Föld ................................................................................. 13

Madarak dalát hallottam, a Földről való távozásukról énekeltek ................. 14 Goda Gábor napfordulata ....................................................................... 16 Égi bárka Magyarföldön .......................................................................... 18

Aphrodité............................................................................................... 20 Az élet áramlása .................................................................................... 21 Az OM-kő .............................................................................................. 22

Aranyvirág a vörösiszapban.................................................................... 24 Kunszt György szánkhja-kúrája............................................................... 27 Csönd-oratórium .................................................................................... 30

2011 Sanctus Januarius ................................................................................. 32

Levéltöredékek ...................................................................................... 35 A Látókő védelmezői .............................................................................. 37 Pre-trans ............................................................................................... 38

Oltalomkeresés ...................................................................................... 40 Oltalom ................................................................................................. 44 Bábel romjain ........................................................................................ 45 Ayahuasca-beavatás .............................................................................. 46

A Nyugat ébredése ................................................................................ 48 Kalacsakra ............................................................................................ 49 Egy nap................................................................................................. 50

Cancer .................................................................................................. 51 A Bölcsesség tanítói ............................................................................... 55 Három régi mese ................................................................................... 60

2012 2012 aranya .......................................................................................... 62

Téli töredékek ........................................................................................ 67 Az üres könyvesláda .............................................................................. 69 Hamvas Béla munkáskabátja .................................................................. 71

A test íze ............................................................................................... 75 Rozmaring-ének .................................................................................... 76 F. J. avagy a világosság küszöbén .......................................................... 78

A Szépség már nem lakik itt.................................................................... 80 Elefántháton nincs mit mondanom .......................................................... 82 Szolid tudás ..........................................................................................103

Négy menekítő meghívás ......................................................................105 A spirituális keresés vége ......................................................................107 Ha… – itt vagyunk .................................................................................108

4

2014 Eső után...............................................................................................109

2015 Utazás a Holdból a Napba .....................................................................111 A Plútó(nium) üzenete ...........................................................................113

Isten neve – avagy az átok transzformációja ...........................................114 Homo normalis – Hamvas Béla 119 .......................................................116 Genius loci ...........................................................................................118

2018 Lélektorlódásban ..................................................................................120

A Napút alatt.........................................................................................122 Összehúzódásban ................................................................................124

2019 Kundalini-utazás ...................................................................................125 Fény, fa, remény ...................................................................................127

Kali-juga van.........................................................................................128 Séta a Paradicsomban ..........................................................................129

5

2009. december 21.

Ráfordulás Ma, december 21-én, 17 óra 47 perckor elérkezik a Téli Napforduló. És gyertyát gyújtunk ekkor, hogy megerősítsük a Fény növekedését a világban. És invokáljuk magunkban a minden sejtünkben,

minden érzésünkben és gondolatunkban felragyogó fényt. És megtartjuk ezt a növekvő és egyre tisztábbá váló Fénytestet. Beragyogjuk vele a Kárpát-medencét, Animus/Anima Carpatiensist, és mindenkit, akit itt az Ő testén és testéből él.

Te k icsi gyertyaláng, segítsd a Napot visszatérni,

szememben ragyogj, világítsd át pislákoló sejtjeim, ébreszd fel alvó lelkemet,

változtasd elevenné a gondolatokat, és most minden sejtem, minden érzésem, és minden gondolatom

váljon fénylő gyémánt-testté és egyesüljön mindenk ivel örömben.

Háromévnyi távolságra 2012 nevezetes kollektív beavatási idejétől-terétől, most radikálisan ráfordulunk az Ébredés Útjára.

6

2010. január 10.

Az első Egység Konferencia elé: Mit nevezhetünk egységnek ma Magyarországon?

Mi most itt mindannyian, akik ég és föld között együtt élünk – látjuk : válságban van világunk. Embernek születtünk, milliókkal osztozunk egy különös kultúrán, nyelven és egy áldott földrajzi-természeti környezeten. Ám közös életünkben, szerte a Kárpát -medencében, korábbi egyéni és kollektív elgondolásaink és cselekedeteink miatt olyan következmények burjánoznak, amelyek

többnyire szenvedést jelentenek nemcsak nekünk, hanem az egész világnak, s amelyeket egyáltalán nem akartunk-akarunk. Átéljük intézmények, struktúrák és életformák széthullását és lebomlását, amelyeknek kötöttségeitől ugyan megszabadultunk, de romjaik között bolyongunk megértést,

megoldást és új összhangot keresve. Mi most itt egyre többen, örömben és fájdalomban, érezzük – valamit tenni kell az átfogó változás érdekében, amelynek tétje: földünk élete, a Földdel együtt élő emberiség és hazánk megmaradása.

Egyre több egyén, csoport és közösség kötelezi el magát teljességre törekvő tanulással, mélyről fakadó együttérzéssel és gyógyító-igéző-építő cselekvéssel egy jobb világért, ahol közvetlen érintéssel segítjük egymást megrendítő örömben. Érezzük, hogy mindenki nyílik, és minden kinyílik!

Egyre többen ismerik föl, hogy minden nemzetnek megvan a maga nélkülözhetetlen, az emberiség felemelkedéséért végzendő feladata. És egyre többen ébredünk tudatára annak, hogy magyarnak lenni rendkívüli felelősségünk, hogy valóban virágzó, világot teremtő magok vagyunk.

Mi itt most valamennyien átéljük , hogy a változásba vetett ébredező bizalmunk olykor megrendül a környezetünkben és önmagunkban tapasztalható szenvedések láttán, de mindez fokozza összetartozás-tudatunkat. A kollektív válságot leküzdeni kívánó tenni akarás most egy új, sürgető

időszakába lépünk, amikor a lehető legszélesebb közösségi körben és a lehető legérzékenyebb összehangoltságban kezdjük megalapozni és kibontakoztatni az új egységtudatot, amelyben képesek

vagyunk megtalálni együtt a Föld és az emberiség javára élő, önmagunkból kibontakozó, élhető Magyarországot. Olyan országot, amely végre valóban értékes példájával öleli át a Földet és a vele együtt élő emberiséget. Az összefogás – az első EGYSÉG KONFERENCIA – célja, hogy Magyarországon a legszélesebb

körben ébredjen BIZALOM AZ EGYSÉGBEN: – hogy teremtő módon tudjuk elfogadni a felelős életre felnyíló emberi tudat egyéni és kollektív átalakulásában rendíthetetlenül bízó magas szintű tanításokat;

– hogy egyre több ember előtt világossá tehető: mi Magyarország rendkívüli és elodáz hatatlan

nemzeti feladata önmaga és az egész világ megújhodása érdekében; – hogy egyenként és együtt méltó társaivá váljunk egymásnak, itt és most ébredő tudatossággal a Földön, minden felfénylő lény örömére.

2010. január 29.

Mit jelent számomra az Egy(ség)? Világunkban ott vibrál annyi befogadásra-megértésre váró isteni szikraözön – s ha megpillantjuk, elámulunk: hogy nevetnek ránk a szívcsakra színében pompázó szentjánosbogarak – az élet: öröm.

Minden párbeszéd legyen egyetemes beoltódás a Föld-Lény testén élő embereknek, akik – a magyar nyelv, e kozmikus szellemi modell, és – a magyar kollektív tudat isteni áldásával felelősek önmagukért, a világ gyógyításáért és világosításáért.

Azt remélem, hogy minden találkozás során, az ébresztésünket segítő, most éppen testben lévő guruk, bódhiszattvák, tanítók – akik elhozzák az ébredés harangjait és csengettyűit, és behangolják még néma harangjainkat és csengettyűinket – arra lesznek figyelmesek, hogy isteni álmainkat át

tudjuk vinni az ébredésbe.

7

2010. február

Levéltöredékek Barátom fiának Az engedelmesség művészete (fiad tanulmány-kísérlete) – valójában felajánlás a kiüresedésre. Először megcsinálni, kipróbálni, és azután megírni. Az út a "düh" -ön át vezet.

Fiadnak a következőket üzenem: Először is ne hallgasson rám, és ne hallgasson senkire sem. Különösképpen ne: a szöveg-

magyarázókra. Ha már olvasni akar, akkor olvassa az eredeti útmutatásokat, útjelzőket, térképeket (szent könyveket, amelyek csupán útjelzések, de nem maga a "dolog"). Olvassa a keresztény misztikusok "dadogásait", a Kelet – különösen a spontánul megvilágosodott eredeti – tanítóinak

térképeit, amelyek szintén csak útjelzők (a nyelv már csak ilyen). S legfőképp kezdjen valamilyen – hajlamának megfelelő, vezetett – lelki gyakorlatba (Loyolai, Merton, Bernadette Roberts, stb.), vagy meditációs praxisba (zen, satipatthana, samatha, vipassana, guru-jóga), vagy sámáni révülésbe

(hangsúlyozottan vezetett entheogén, gőzsátras, tüzes gyakorlatokba). Ezek során felismerhetővé válik a test templomi jelentősége, a gondolatok és az érzelmek egymásba kapcsolódó folytonos belső áramlása, és az áramlási szünetekben felfakadó isteni...

Másodszor, én most a helyében elgondolkoznék azon, hogy minden impulzus, ami érkezik hozzá –k incs. Semmit sem kellett tennie érte, mégis ott van. Áldás. A szenvedés is az, aki jelenleg a

k ikerülhetetlen mester, a tanító. Harmadszor: mindemellett persze körbeolvasni az Egészet, közben fordítani: csak és kizárólag

istenségrealizált mesterek beszédeit, előadásait, írásait . Módszerek együtt és egymásban: – Keresni élő Mestert/Mestereket. Jelenleg – mint mindig, most is: "harminchat igaz ember", de inkább

kevesebb –, talán két kézen megszámolható, valóban megvilágosodott ember él a Földön. Közülük kettő: Eckhart Tolle, Tenzin Gyatso. Velük lenni, őket hallgatni, tőlük olvasni (fordítani) – ez az első gyakorlat.

– Keresni, még most is kimeríthetetlenül pulzáló tanítókat, akik már testükkel nem, hanem tanításaikkal vannak jelen. A Védák és upanisadok tanítói, a Bhagavad Gíta tanítói, a Nyolcrétű Nemes Ösvény tanítója és tanítói, a Tao tanítója és tanítói, az evangéliumok tanítója és tanítói...

– Olvasni egyesítő gondolkodókat, akiknél érezni vagy tudni, hogy az elmélettel együtt van a praxis: élet és írás, szív és ész nem válik el. Eckhart Mester, Böhme, Novalis, Ebner, Buber, Merton. Krishnamurti, Aurobindo, Ramakrishna, Ramana Maharshi. Lelkigyakorlat és/vagy vipassana

meditáció. Ez az első három gyakorlat segít a kapcsolatot – közvetítőkön keresztül – felvenni és fenntartani. – A negyedik gyakorlat: megismerni a "düh" minden aspektusát: Gurdjieff, Castaneda, Chögyam

Trungpa (akivel annyira szeretek üldögélni, mert zengő beszédén mindig átnevet...), Ivan Illich, Ken Wilber,... és mások segítségével.

Aztán már csak át kell alakítani a "düh" – öt. Az írás ne legyen munka, gondolkozás, mutatvány (reaktivitás). Az írás legyen először felelős

megértés (Hans Georg Gadamer), a megértés összerendezése (Lewis Mumford) és aztán leborulás az élet határtalan csodái előtt (Jorge Luis Borges és Garcia Márquez). Az írás először legyen jegyzet, aztán fordítás (csak megvilágosodottak munkáiból), és ekkor még mindig kézírás. Olvasónapló.

A többi majd jön magától.

Hamvas Béla nem raktáros akart lenni. Az ő "raktárossága" kényszerű száműzetés és nem választás kérdése volt. Továbbá magyar-német-könyvtáros szakos diplomával, 350 publikált esszével és 3 megjelent könyvvel (több mázsa asztalfióknyi kézirattal) és a világnyelvek mellett a görög, latin,

szanszkrit nyelv tudásával utazott ipari munkakörülmények közé (Inotára, Tiszapalkonyára) 55 évesen, s nem raktárosnak ment, hanem önmagát kereső embernek, aki a borzalmak közepette is próbál tovább írni, mert számára az írás volt minden: a tanulás, a megértés, a folyamatos megtérés, a

meditáció – az élet.

8

Az írás: erőfeszítés. S persze: élvezet. Aki ír, annak előbb-utóbb rá kell jönnie valami alapvetőre. Az írás hogyan válhat az elme meghaladásává?

Két éve, szeptemberben, Bécsből egy kis buszban ülve hazafelé tartottunk (Táje Dordzse – a Gyémántút vezetője –, a 17. Karmapa előadásáról, és Zöld Tara-áldásával), amikor Kálazi Ági kérdésemre azt mondta, hogy az a feladatom, hogy írjak. A kisbusz vezetője, Titi egy pillanatra

hátranézett és azt kérdezte tőlem: "Megvagy világosodva?" Azt mondtam, hogy nem. Erre ő lazán így folytatta: "Akkor ne írj egy sort sem."

http://kalaziagi.try.hu/

9

2010. március

Sammasati – emlékezz önmagadra! Sampadetha – győzd le önmagad!

Két utolsó szó. Sampadetha és Sammasati. Az egyik utolsó szó Buddháé.

A hagyomány szerint Kr.e. 240 körül tartott zsinaton foglalták kánonba (élőszóban) a hiteleseknek tartott buddhista szent szövegeket, majd rögzítették egy ismeretlen nyelven. Ezt a kánont foglalták írásba (páli nyelvű fordításban) az Kr. e. az 1. században Ceylonban. A páli nyelv valamenny i ókori

indiai nyelvjárás közül legközelebb áll a szanszkrithoz; körülbelül olyan, mintha táj - vagy népnyelvi kiejtéssel ejtett szanszkrit volna. Buddha utolsó szavai – a Páli Kánon szerint – a következők voltak: "vayadhamma sankhara appamadena sampadetha"

"Conditioned things are perishable; with vigilance strive to succeed." Magyar fordítás-változatok: "A múlandóság a dolgok törvénye, lankadatlanul törekedjetek" (Téchy Olivér fordítása, aki Buddha

tanításait a legalaposabban dolgozta föl könyvében). "A létező dolgok elmúlók; ernyedetlenül törekedjetek" (a leginkább elterjedt verzió, Vekerdi József fordítása).

"Minden összetett dolog ki van téve az enyészetnek; törekedjetek lankadatlanul!” (A Szegedi Tudományegyetem Vallástudomány Tanszéke által kiadott Buddhizmus vázlat 1-ből).

A Sampadetha ige többes szám, második személyben áll, jelentései: 'to procure' (szerez), 'to obtain' (elér, elnyer); 'to strive' (igyekszik), stb. Dharmacari Jayarava angol nyelvű elemzésére és fordítására támaszkodva (The last words of the Buddha), most megközelítőleg így értelmezem: "All things are

disappointing, [it is] through vigilance [that] you succeed – Minden dolog fájóan múlandó, az éber jelenléten át győzzetek – sampadetha!"

Ugyanakkor a Sammasati (is) óriási jelentőségű szó a Buddha-beszédekben-tanításokban (dhammákban).A megvilágosodás (bodhi) és megszabadulás (mokkha) elengedhetet len feltétele a helyes jelenlét vagy helyes tudatosság (páli nyelven: samma-sati, szanszkrit nyelven: samyak-smrti) –

azaz a helyes éberség elérése. Ezt nevezik tiszta tudatosságnak (sampajanna) is, mely a helyes figyelmi beállítódáson (sati) alapuló pontos tudás (nana), vagy bölcsesség (panna). Buddha tanításában a Sammasati a szenvedés megszüntetésének hetedik lépcsőfoka: a helyes tudatosság.

Tehát a sati elsődleges jelentése: éberség. Azonban most nem a jelentéséhez, hanem mélyebb értelméhez próbálok közelebb lépni. A

Sammasati szinonimája a Satipatthana-nak (az "emlékezés alapjá"-nak, vagy a "jelenlét emlékezeté"-nek, azaz a "helyes figyelem"-nek – a Satipatthana az éber jelenlét, a Samatha az elmélyedés és a Vipassana a belátás meditációja). A sati (szankszritban: smrti – a sruti az isteni szövegek, a smrti az

emlékezet szövegei), tehát a sati másik jelentése lehet: emlék. Mindezek alapján mi az értelme a Sammasati szónak? Buddha az Abhidhammában mondja: a sati segítségével felélesztjük és fenntartjuk az emlékezetet. A sati emlékező állapot, amely nem fakuló és

ebben az emlékező állapotban nem felejtjük el, hanem fenntartjuk erőfeszítés nélkül az emlékezést [az elme által az elmében az elmére]. A sati spirituális képesség, spirituális erő, és egy megvilágosodáshoz vezető tényező az úton. Tehát a sati egy alapvető tényezője a megvilágosodás

útjának, amely összefügg az úttal. Együtt ez az, amit Sammasati-nak nevezünk. Kinél vált a Sammasati "utolsó szó"-vá?

“Remember that you are a buddha – sammasati.” Ez a mondat – és a Sammasati, mint utolsó szó –, Osho utolsó előadásán hangzott el. "Ne feledd, hogy egy buddha vagy – emlékezz."

"Ezek Osho nyilvánosan elhangzott utolsó szavai. Ez az Ő végső üzenete, útmutatása dióhéjban: Buddhák vagyunk – emlékezzünk! Ez az értelme [a szónak] – 'sammasati'." Az idéző Dhyan Vishram, Osho egyik kötetére, The Zen Manifesto. Freedom from oneself című

könyvére utal.

http://www.jayarava.org/buddhas-last-words.htmlhttp://www.globalserve.net/~Sarlo/VishramGold4.htm

10

A Sammasati értelme más tanításokban, más elnevezések által is megjelenik. Eckhart Tolle az Inner Body-ra ("belső test"-re) meghagyott figyelmet a jelenlétbe lépés egyik kapujának tartja, s ez minden idők legegyszerűbb tanítása a tudatosság és öngyógyítás terén. Az upanisadokban a Lélek (Purusa) –

a szemtanú (sáksin[Witnessing]), aki éberen lát. Hamvas Béla írja: "A Purusa a nemcselekvő, nem produktív szubjektum, aki csak lát és néz. A tiszta szem. Az 'élvező', vagy a 'tanú'..." Gurdjieff úgy tartja, hogy nappali tudatosságunk alváshoz hasonló, belefeledkezünk, elveszünk, azonosulunk,

igazodunk; és nem emlékezünk önmagunkra, megfeledkezünk arról, hogy itt és most vagyunk. Ezért az önmagunkon való munka első lépése:az önmegfigyelés, Self-remembering ("emlékezés önmagunkra") – megfigyelni a négy funkciót (ösztönös, mozgási, érzelmi, gondolati) működés közben,

besorolni minden élményt a megfelelő funkcióhoz. Krishnamurti egyik könyvének címében: a Choiceless Awareness (választás-nélküli éber-tudatosság) megvalósítását ajánlja fel. ("Freedom is found in the choiceless awareness of our daily existence and activity. – A szabadság alapja

mindennapi létezésünk és tevékenységünk választás-nélküli éber-tudatossága.") Inner Body, Witnessing, Self-remembering, Choiceless Awareness fogalmak közelítenek ahhoz, amit Buddha Sammasati-nak, azaz "helyes figyelemnek" vagy "folytonos éber emlékezés" -nek hívott.

Most már nem kell mást tenni, mint csak – emlékezni önmagunkra és legyőzni önmagunkat. Sammasati és Sampadetha. Még nagyon nehéz, még nem tudjuk, hogy mennyire egyszerű. És az

egész világ azonnal ragyogni kezd.

11

2010. március

Ardas Az Egység Konferencián felhangzott utolsó dalról, amelyben egyetlen érző lénnyé, egyetlen isteni

tekintetté forrtunk össze valamennyien, 2010. március 14-én. Az utolsó dal Singh Kaur dala volt, amelynek címe: Ardas alone (Ima egyedül).

Az Ardas az ókor mitikus ködéből származó ima, amely túl van minden imán. Minden ima ereje egyetlen-egyben. Gyógyító energiaként érint meg, amikor válaszokat keresve a legnagyobb szükségünk van rá, és lökést ad életünknek. A dal sokrétű hangzását összetett hangszerelésben

illesztették össze a kelta hárfa csodálatos hangjaival. Az Ardas a legnagyobb köszönet a Vahe-Guru-nak.

Az Ardas szó a perzsa Arazdashat szóból származik, jelentése: kérés, könyörgés, ima. Ez egy szikh imádság, jelentős feladat előtt vagy után mondják-éneklik; ám étkezés előtt és után is. Az imádság teszi lehetővé Istennek, hogy támogassa és segítse az imádkozót.

Az Ardas elképesztő hatalmú és erejű ima. Singh Kaur (Lorellei-Laura Drew) dalában, az "Ardas alone"-ban, nem az eredeti teljes ima hangzik

fel, hanem csupán egy sor: Ram Das Guru (Ram = Isten; Das = szolga; Guru = mester, tanító) – Isten tanító szolgája.

[A Ram szó a szikh vallásban két utalást hordoz, utal a tíz alapító egyikére (Ram Das Guru), és utal az egyetlen eredeti Gurura (Rama), akinek a lelke született újjá a tíz guruban. A guru: a mester, a tanító. Ram(a) az ős Guru, aki Visnu egyik megtestesülése – istenember. Ram(a) Atma (Legfelsőbb Én) –

Isten. A Guru szó két gyökér szóból tevődik össze. A Gu jelentése sötétség, és a Ru jelentése fény. Az

évszázadok során a különböző bölcs hagyományok elismerték, hogy a gurunak szükséges keresztül haladnia az emberi létezésén, át az egos-tudatlanság sötétségén, és fel az éber tudatosság fényébe, ahol az istenit tapasztalja önmaga egységének belsejében.]

Az Ardas két szó kombinációja: Araz és Daashat. A Daash (Das) szót már ismerjük: szolga. Az Araz: a Mindenható, akit a mester képvisel, mivel ő köt vele össze. Most már talán megtaláltuk a magyar

jelentést – Ardas: "köss össze!". S ha nem voltál ott, akkor szeretettel ölellek (és ebben az ölelésemben legyen benne minden ott

tapasztalt ölelés). Aki ott volt, velem együtt ölel. Ardas.

http://www.yogatech.com/bios/singhkaur.htmlhttp://www.youtube.com/watch?v=M2Ws6CYy74Y

12

2010. március

A Látókő első pillantása (az Öt Géniusz napéjegyenlőségi egyesítése)

Három hónapja olvashattam a Concordantia Carpatiensis című manifesztumot, amely Hamvas Béla Az öt géniusz könyvének egyfajta realizálási programja. Ez a neosámáni látomásban kapott

tudományos nyelvű írás manifesztuma lehet a magyarság és Magyarország sürgető erejű ébresztésének, és iránytűje a különböző szintű Kárpát -medencei aktivitásoknak, amelyeknek célja, hogy az egyén és a kollektívum szerteágazó ambícióit összehangolja a felismert és kiengesztelt

tájszellemekkel (genius loci), majd a közös harmóniát fenntartva kibontakozó tudatossággal éljünk együtt. A helyszellemek megértése és szívünkbe emelése mindannyiunk egyik legfontosabb feladata ma itt a földön.

Aki itt, Magyarországon bármit felelősen és feddhetetlenül tenni akar, annak tudnia is kell – tudni azt, hogy talpával a Föld-Anya melyik helyszellemének testén járkál és kinek a testéből él. Semmit sem

lehet tenni Magyarországon e tudás nélkül – az Öt Géniusszal való harmonikus összekapcsolódás nélkül. Aki ezt nem tudja vagy tudja és nem él aszerint – az elveszett.

Az öt géniusz dimenzióit Hamvas Béla intuitív látomásában írta le: „... Európában a népeknek két vagy három alakzatot kell összekapcsolniuk , egyedül a magyar nép az, amelynek öt archetipikus eleme van…

…Az öt géniusz ereje a derűs életeszmény (dél), a kultiváltság és a szociális egyensúly (nyugat), a természetközelség és érzékenység (észak), a szabadságvágy (kelet) és a szövevényes gazdagság (Erdély)…

…Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni.” (Hamvas Béla: Az öt géniusz)

Az öt géniusz összehangolása (talán Madách "Az ember tragédiájá"-t író ihletett tudatállapotát, művészi ártatlanságát kivéve) eddig még senkinek sem sikerült… De most talán mégis megtörténik: 2010. március 21-én, délelőtt a Pilisben, a Látó-hegyen az Öt Géniusz egyesítése a napéjegyenlőségi

szertartásban: "A Látó-hegyi csapat tagjai elvégzik a jurtában a MAG aktiválásának szertartását, megteremtve a feltételeket ahhoz, hogy a tavaszi Napéjegyenlőség harmóniájához igazodva életre kel thessük a

térség egységének gondolatát, egy önálló, koherens Szellemi Entitás alakjában. A Kárpát-medence térségében ható öt Géniusz – Nyugat, Észak, Kelet, Bizánc és Mediterrán – képviselői déli tizenkét órakor illesztik egymáshoz az öt követ. A kövek egy norvégiai

smaragdbányából, a németországi Ries-ből, az olaszországi Etruriából (Volterra), a görögországi Athosz-hegyről, illetve az oroszországi Arkhaimból származnak, majd az erők egységének jelképeként belehelyezik őket a befogadására kialakított andezit-tömbbe.

A gondolat teremtőerő, és azok a gondolatok, amelyeket a MAGhoz rendeltünk – Concordantia Carpatiensis: egység, egyezés, egyeztetés, összehangolás, egybehangzás, összetartás a Kárpát -medencében – a térség kollektív tudatának kiegyensúlyozását hivatottak szolgálni. Célunk az

energiák természetes, akadálymentes áramoltatása, ami testi és lelki szinten egyaránt egészségben fog megnyilvánulni. Nem csupán nézői, de aktív résztvevői is lesztek mindannyian a szertartásnak: minden jó szándék erősíti az Egységet!"

Az Öt Géniuszt, 2010. március 21-én, képviselőik jelenlétében, és Nádor Judit, a Concordantia Carpatiensis program szerzője és vezetője szertartásában, és mintegy kétszáz résztvevő

támogatásával egyesítettük. Örömteli szívvel jelentem, hogy Magyarországon, a Pilisben, a Látóhegyen, a 2010. évi, tavaszi

napéjegyenlőségi szertartásban működésbe lépett az "Öt Géniuszt Egyesítő Kristály -Magot Rejtő Andezit Sztélé" – amelynek neve: Látókő.

A Concordantia Carpatiensis szellemiség és mozgalom, amely az egyesítő harmóniát hozó egyetemes nézőpontot minden lénnyel való együttérzésben, és mélységes bizalomban a teremtő jelennel; a kövektől, a fákon és az állatokon át, minden ember szemében fáradhatatlanul keresi, és a

legnehezebb akadályokon keresztül is megtalálja – és amelynek első jele: a Látókő.

http://concordantia-carpatiensis.com/http://dblaci.hu/igazsag/pdf/hamvasbela_otgeniusz.pdfhttp://koszegilajos.extra.hu/tragedia_2004.pdfhttp://tuzmadartaltos.hu/e107/comment.php?comment.news.79http://tuzmadartaltos.hu/e107/comment.php?comment.news.79http://conferenceofunity.com/http://conferenceofunity.com/http://concordantia-carpatiensis.com/

13

2010. április

Egy maréknyi föld Ki vagy te drága Föld? Húsz éve annak, hogy Lovelock – minden ember helyett – újra nevén szólította

az elfelejtett ősanya-földet: Gaia-ját. A tudományos elit és követőik elutasították az ősidők óta létező elképzelést, hogy a Föld él. A görögök háromezer éves elnevezését csupán metaforának tartották, és nem vettek tudomást arról, hogy az élő dolgok planetáris összességének neve – Gaia. Lovelock írja:

„mi és minden más élőlény egy hatalmas lény részei és társai vagyunk, és ez az élőlény a maga teljességében képes bolygónkat az élet számára megfelelő és kel lemes lakóhelyként fenntartani.” (J. E. Lovelock: Gaia)

Jó egy évtizeddel később a Litopunktúra-körök k iáltvány-ban – a háborúk, a terror-támadások őrülete és a természeti katasztrófák ellenére – a változások kedvező irányú alakulásáról írnak:

„A legutóbbi években nagyon sokan tapasztaltuk, hogy a Föld finom szintjein változások mennek végbe. Valamennyien egyetértünk abban, hogy a Föld általunk észlelt változásai egy öngyógyító folyamat részét képezik. Így próbál a bolygó védekezni a környezetrombolás, a politikai, gazdasági és

a nemek között dúló harc ellen. Úgy hisszük, a Föld ezzel az átalakulással a »hagyományos« természeti katasztrófák helyett a transzformáció újfajta alternatíváját kínálja. Intuíciónk szerint ez az átalakulás csak az ember aktív együttműködésével jöhet létre. A különböző

alternatív mozgalmak, a békéért fáradozók és a tudomány új paradigmáit keresők valamennyien e közreműködés hiteles példái. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy ehhez a változáshoz többre: az emberiség tudatos együttműködésére van szükség. […]

A Föld energetikai változásának első fázisa során (1997-2003) egy »új föld« láthatatlan finomteste alakult ki. Ez a változás azok számára, akik a tudatos mély érzékelésben nem képzettek, egyelőre láthatatlan. Ezért az emberi civilizációra ennek hatása is minimális. Az átalakulás folyamatának

serkentése és hatásának növelése érdekében (nincs szükségünk több háborúra és természeti környezetünk továbbrombolására) meg kell találnunk a módját, hogyan lehet »leföldelni« a földkozmosz új finomtestét. Az újfajta teret közelebb kell hoznunk a fizikai síkhoz, a mindennapi

valósághoz.” Marko Pogačnik és Peter Frank 2003. évi Litopunktúra-körök k iáltványa óta egy újabb hétéves ciklus telt el. Sokan vannak még közöttünk kétkedők. De már egyre többen érzik és tudják, hogy a Föld –

élőlény. Aki elképesztő hibáink, testét-testünket romboló tudatlanságaink ellenére segíti életünk. Nem rablók, nem fosztogatók, hanem Égből érkező (alábukó?) vendégek vagyunk a Földön. A vendég rangjával és felelősségével.

Echart Tolle Új Föld (Ráébredni életed céljára) című könyvében írja, hogy az új Ég és új Föld – a felébredt tudatunk, nem egy jövőbeli állapot, hanem a lényünkből most feltámadó pillanat. Nincs

szükségünk ehhez sem az elmarasztaló ítélet, sem a halál és sem az örökkévalóság gondolatára. Mindenki isteni lény, énünk szétfoszló elgondolásán át ráébredhetünk önmagunkra – éppen most. „Mindössze a tudat fényére van szükség. Te az a fény vagy.”

Azt mondja Tolle, hogy az álmainknál is végtelenül jobbat látunk, s erről már régóta tudhatunk. Patmoszi Szent János a Jelenések Könyvében (21-22) azt írja: „láttam új eget és új földet”. Az új Föld kibontakozóban van az emberi tudat ébredésében, és átöleli a Föld fájdalmaktól foltos

energiamezejét. Nem lesz többé átok a városokon, nem lesz szükség lámpásokra, mert e ltűnik a sötétség; és bárki ingyen ihat az élet vízéből; és bárki ingyen vehet a csönd öröméből.

Velünk szembe majd a mesterek Mestere, Jézus jön. Látni fogjuk Isten arcát, elég lesz egymás szemébe nézni. Köszönöm szétáradó jelenlétedet. Űzd el füstjeimet!

Lobbants lángra! És folyton emlékeztess arra, miért vagyok itt! Hogyan lehetne átölelni anyánk anyját – a Földet?

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/gaia.htmlhttp://www.terebess.hu/keletkultinfo/gaia.htmlhttp://www.aranyhid-reiki.hu/pogacnik.htmhttp://www.aranyhid-reiki.hu/pogacnik.htmhttp://www.uj-fold.hu/request.php?16

14

2010. április

Madarak dalát hallottam,

a Földről való távozásukról énekeltek

Gondolj Teremtődre …; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó [az éterikus hasonmás],

megpattan a forrásnál a korsó[a fizikai test], s összetörik a kúton a kerék ; és a por visszatér a földbe,

ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!

(Prédikátor Könyve 12, 1-8)

Egyetlen nyelv sem a halál nyelve.

Minden nyelv az ittlét nyelve. Az első szavak: anya és apa, enni és inni, igen és nem, szép és jó – mind arról tanúskodnak, hogy a nyelv a nem-látható világnak nem az ura. A nem-érzéki

tartományokban tapasztaltakra és tapasztalandókra nincs földi nyelv. Mégis földi nyelven beszélünk róla. Minden nyelv az élet nyelve.

Ez sok mindent megmagyaráz. A nyelv nem tehet arról, hogy a földi dolgokban nem értünk egyet, ám hogy a magasabb világok dolgairól beszéljünk az eleve meg-nem-értett földi nyelveken, abba a nyelv belerokkan. A könyvtárakban (és az Interneten) exponenciálisan növekvő hegyekben áll a földi

félreértések betűhomokja. A halál életünk része. Öt érzékszervvel és földi nyelvi tapasztalással nézve: életünk vége. Ám ha

ennek a végnek ilyen rettegést hozó a jelentése, akkor miért nincs senkiben sem annyi mámoros józanság, hogy élete tapasztalatait vizsgálná meg, s általuk végrehajtana magában egy analogikus következtetést. Mert anyánk emlőjének szopása után, az első csók és szeretkezés után, egy

emberpróbáló munka végén, avagy akár egy este, egy pohár bor előtt ülve, a nap végén – érezzük, hogy jó… S nem egyszer e "jó"-hoz fáradságon és szenvedésen át érkeztünk a dosztojevszkiji minden reményen túl.

Amint a vég, úgy a meghalás, a fizikai test elhagyása, nem lehet más, csak jó.

Az élet egészen más. Mindenki máshol tart benne, mindenki mást ért meg belőle, mindenki a közös élet-mátrixháló része, és élete középpontjából nézve látható bárki a mátrixháló egésze. Mégsem az. Miért nem egésze? Mert a vége (a vége szó középső két betűje kurzív) felé kiderül, hogy mennyire

volt jó itt. S csak akkor volt jó, ha szeretett itt lenni, ha szeretett füvet rágcsálni és eget bámulni, vajas kenyeret paradicsommal enni, portóit inni és forrásvízben mosakodni, a hajléktalannak pizzát rendelni és szerelmével-feleségével álmodni, és mindent, amit látott pillantásával megsimogatni, és vissza-

meg átölelni a Földet… Magyarországom naponta 360 ember hal meg (2008. évi adat), többnyire öregség, betegség, baleset,

bűncselekmény szerepel a halálokok között, ám közülük 7 ember halálának oka: öngyilkosság (statisztikai fogalom: "szándékos önártalom"). Jelenleg körülbelül az 5. helyen állunk a világranglistán (előttünk Észtország, Oroszország, Belorusszia, Kazasztán). Akik megölik magukat, többségükben

nem ismerik Szókratész, John Donne, Jorge Luis Borges, Hamvas Béla és mások idevágó írásait; s akik meghalnak, nem kapnak segítséget az egyiptomi, perzsa vagy tibeti halottaskönyvekből; avagy a darabokban heverő keresztény halottaskönyvből (Szent János evangéliuma, Krisztus követése és az

Ars Moriendi). Nemcsak az ostoba tabukkal, hanem a megszerzett és kimunkált nemtudással is sokan fájdalmas akadályt építenek a haláluk elé.

Hamvas Béla írja: „Az öngyilkosságot csak részben és valószínűleg kicsiny részben követteti el a világ. A nagyobb és kimondhatatlanul jelentősebb rész az ember lelkiállapota. Az öngyilkosságba tulajdonképpen mindig a pesszimizmus hajtja az embert. Lehet az ember szegény, éhezhet,

nyomoroghat, szenvedhet betegségtől, addig, amíg valakinek reménye és ép akarata van, és Isten akaratában megnyugszik, addig nem menekül a halálba. Abban a pillanatban, amikor az ember nem

http://www.piar.hu/pazmany/k28.htm

15

remél többet, feladta a küzdelmet, akkor már a halál szélén áll. Nem is kell rá különösebb ok, hogy

elhagyja az életet.” Ilyenkor nem a beszűkült tudatra, hanem a szenvedő testére érdemes tenni a kezünket. Mert "ha nem

tudok egy haldoklónak semmit sem mondani, akkor baj van minden mondanivalómmal." (Szabó Lajos) Legyen a kéz a mondat.

Ha úgy értékeljük, hogy Szókratész is tulajdonképpen öngyilkos lett, amikor önként kiitta bürokpoharat, akkor föloldjuk az öngyilkosság kialakult szemantikai határát, ami termékeny elmélkedéssé lehet. Ha pedig Borges módján olvasnánk John Donne Biathanatos-át, akkor már azon

kellene ájultan töprengenünk, hogy Donne a "titkos jelentés megsejtetésre törekedett",mert, hogy "a mű mélyén rejlő cél annak bemutatása, hogy Krisztus öngyilkos lett" (Borges: A Biathanatos).

Már nem tudok így olvasni. Menni mások után – vakon. Csak bevillan – e véleményeket látva – egy pillanatra az egész isteni kaland: ahogy Krisztus föloldja a gyilkos tudatlanságba kocsonyásodott (istenarcú emberekből összeálló) tömeg vérszomját – "Igyátok, az én vérem!". Krisztus nem lett

öngyilkos, amikor vérével megöntözte a Földet és a Föld minden lényét. (Tudod-e milyen a kiszáradt föld a szivárványból hulló eső után? Mint most, tavasszal: harsogó boldog élet.) Amikor Krisztus első csepp vére lehullt a Föld porába (az annyi fájdalmat összegyűjtött porladó csontokra a Koponyák

hegyén), abban a pillanatban megkeresztelt minden életet és egyesült a Földdel. Mi valóban az Ő testéből élünk. S mégsem ismerjük föl, hogy mi itt valamennyien (a szóban egy szó: menny) az Ő teste vagyunk.

Kétségbeejtő, hogy Szókratésznek nincs módja olvasni Donne-t vagy Borges-t. Még kétségbeejtőbb, hogy Donne nem olvashatja Borges-t. Kétségbeejtő ez a visszaolvasás-tudás, s főképp ez az előre-

nem-olvasás. Szeretnék hivatkozni azokra, akik majd idéznek, s akiket csak azért nem olvasok és nem idézek, mert tudatlanságomban előttük járok.

Krisztus "halála" az egyetlen nem-öngyilkosság. Lehetne példa. Bárki nyugodtan megteheti. Mert most úgy látom, hogy eddig (alig néhány kivétel) és körülöttem minden élet – a magamét is beszámítva – egyfajta öngyilkosság. Torzó, hagymahámozás, szenvedély - és szenvedésgyűjtemény,

boldogságkeresés, de nem pars – pro toto. Ha életünket a halál kapujában nagyobbnak láthatnánk annál, ami a kapun túl ránk vár – akkor talán

életünk nem volt, nem volna öngyilkosság. Még Donne is, a sokat idézett (bár még meg nem értett) XVII. Meditation-jében (Devotions upon

Emergent Occasions, Ájtatosságok fontos alkalmakra című esszé- és imádságfüzérében) talán mégis erre a paradoxonra utal: "Senki sem különálló sziget... minden halállal én leszek kevesebb…"; (...any man's death diminishes

me...) vagy ez az idézet tőle, másképp ugyanerről: "Az öngyilkosság útja, igaz, nyitva áll, de a teológusok / tanúsága szerint ama másik világ sötétségében is én leszek ott, magamra várva." (Az Őrszem – Somlyó György fordítása).

Hogyan hívhatnám meg fényesebb önmagamat, ide – odaátról? Én leszek ott, magamra várva. Szavaim vannak helyettem itt. Ne olvasd. Emeld föl a fejed. S hallani fogod a madarak

szívdobbanását.

16

2010. május

Goda Gábor napfordulata Azon a napon, Magyarországon, a Pilisben, a Látókő mellett, egyetemes helyi idő szerint 2010. Pünkösd vasárnap Napkeltétől, Pünkösd hétfő Napkeltéig, Goda Gábor huszonnégy óra alatt

megfordult a tengelye körül. Emberi nézőpont szerint ez a fordulat oly lassú volt, ahogy a napraforgó észrevétlenül mozdul egy nap alatt; oly nehéz volt, hogy aki állt már egy helyben akár egy órányit, az beleremeg; ugyanakkor ez a fordulat oly jelentőségű, hogy egyelőre beláthatatlanul óriásiak a

következményei. Amit azonnal lehet látni, hogy minimálisan kétszeres alapítás történt. Az egyik a helyhez, a Látókőhöz (a Föld helyzetének a Világegyetemben lévő új minőségű helyének megnyitásához)

tartozik; a másik pedig egy új és mindenki számára bárhol és bármikor hozzáférhető éntelenítési meditáció születéséhez tartozik. Mindkét esetben ugyanarról van szó. Először is megállítani Kronoszt, a világidőt, majd belépni Kairoszba, az isteni-pünkösdi időbe. Ezzel együtt, mivel az idő a tér

mozgása, kilépni a mozgásból, anélkül, hogy mozdulatlanságba dermednénk, ami csak úgy lehetséges, ha megtaláljuk az élet tengelyét. Ezt a tengelyt Goda Gábor megtalálta és újraalapította. A Föld új ember-életfa-tengelyének megszületéséről egyetlen újság sem írt, a híradók és az

emberiség még nem észlelték. A New York Times internetes címlapjának két jelentős híre, egy nappal az élet-tengely-alapítás után, hogy a Mexikói öbölbe egy hónapja ömlik az olaj, amely elérte a Mississippi deltáját; illetve megjelent a Dalai Láma új könyve, a "Hitek atyafiságának igazsága felé..."

című. A tengely-alapítás oly csendes és észrevétlen, mint ahogy észre sem vesszük, hogy talpunk alatt forog a Föld.

Goda Gábor a feladatot a Concordantia Carpatiensis planetáris helyreállítási program keretében, szubjektív transzcendens látomás-elhívásban kapta. "Már egy jó ideje nem hagy nyugodni egy látomás. Első közös szertartásunk alkalmával többek közt

azt láttam, hogy alattunk a sötét cső-kút-tölcsér-csatorna-mélység egészen a Föld középpontjáig tart, folyamatosan összeszűkül, majd ott szétnyílik és az Univerzumra tágul. A Föld k ifordul önmagából és a Világegyetemmé válik . A sötét, és mégis melegséget keltő mélység felett ott lebegett a Fa, kopár

(lombtalan) koronájával, meztelen (földtelen) gyökérzetével. Mellette egy farkas ült és nézte a fát. Ez volt az első pont. A legutóbbi márciusi szertartásunk után nem sokkal, vissza-visszatérve és egyre tisztábban, élesebben jelent meg egy újabb látomás, jobban mondva egy feladat, amit el kell

végeznem: Láttam magam, ahogy állok a és lassan megfordulok a tengelyem körül. Egyszerűen körbefordulok . Megfordulok , de egy nap, azaz 24 óra alatt. Annyi idő alatt , ahogy a Föld fordul meg a tengelye körül.

Egy napot állok egyhelyben, lassan mozdulva, fordulva, összehangolódva, eggyé válva a Földdel. Látomásom szerint ezt a fordulatot többször meg kell tennem. A Látóhegyen, bent Budapest egy forgalmas terén és a Föld különböző pontjain, természetben és nagyvárosokban. Tudom, hogy

később már nem egyedül kell megfordulnom. De először egyedül. Most a héten, május 23-án, vasárnap reggel 4.59-kor kel a Nap. Segítőimmel fent leszek a Látóhegyen és elkezdem az első forgást. Hétfő reggel napfelkeltekor fejezem be. Kérlek benneteket legyetek velem és segítsetek.

Testetek távol legyen, de tudatotokkal hangolódjatok rám. Nem kérem, hogy 24 órán át velem legyetek. Néhány óra, vagy néhány perc is segítség. Szükségem lesz rátok ." Majd Pünkösd hétfő este a következőket írta:

"Most csak annyit tudok mondani, hogy a feladat-látomásnak megfelelően 24 óra alatt megfordultam a tengelyem körül. Köszönöm a segítségeteket. Őszintén szólva, nagy szükségem volt rá.

Egyelőre nem tudok beszélni erről a felemelő élményről, még dolgozik bennem..." Amikor Goda Gábor a pünkösdi napfelkelte pillanatában észrevétlen forgását megkezdte, a feje fölött

delelt a Hattyú csillagkép, a Keresztbenéző, és valahol a horizonthoz lapulva feküdt a Farkas csillagkép, amely aztán eltűnt és csak másnap hajnalban tért vissza. A Hattyú csillagkép a már megerősödött lélekerő jele. A Farkas csillagképről úgy tudni, szét tépi azt, akiben nincs meg az

Igazság/Szeretet egyensúlya. A Farkas a Kapuk megnyitója. Az Életrend-alapító talpa alatt és feje csokrán megnyíló tengely, amely áthaladt fent a Hattyú csillagképen, és lent a Föld középpontján, akkor (nem egészen) 43 fokos szöget zárt be a Föld Észak-

Dél forgástengelyével. Ez (egy fokos eltéréssel) csaknem azonos a Tejútrendszer-galaxisunk tengelye

http://old.hirado.hu/videotar/?id=40943http://www.concordantia-carpatiensis.com/

17

és a Napot e galaxismaggal összekötő egyenes által bezárt szöggel. Ezzel a goda-gábori-

napfordulattal a Föld új tengelye nyílt meg, amely így már az univerzális tengelyekkel összehangolt. A tiszta tudattal és testtel teremtett új tengely, ahogy együtt haladt a Földdel is, egy nagyon finom spirált írt le a világegyetemben. E spirál-energia szétáradó fodrozódása indult el az univerzum tengerében, s

arról visz hírt, hogy képesek vagyunk belépni az új Tengelykorba (New Axial -Age), amely a bölcsesség-szabadság-szeretet el nem választható hármasságának kora. Goda Gábor testének középvonalán átvezette, és éber tudatával imaginált tengelyen áttükrözte a

Tejút Életfáját, és azt ember-életfává transzformálta. Most már bárki megismételheti ezt a gyönyörű lassúságú dervistáncot, új és új tengelyeket adva az immár gyönyörködő földnek. És a csöndek tengelyében, önmagunkban megfordulva, ember-életfává válhatunk. A huszonnégy órás, nagyon

lassú fordulat során lényünk tengelyéből kiforog minden félelem, hazugság, ressentiment. A Farkas figyeli és vigyázza mozdulatlan mozgásunk. Ami marad – az élet tengelye. Köszönöm Goda Gábornak, hogy tanúskodhattam mellette. Ölelem, és mindazokat, akik követik.

18

2010. június

Égi bárka Magyarföldön A nyári Napforduló előtti szombaton, három keresztyény főpap avatta föl a magyarföldi Fatemplomot az Őrségben. Fél évvel ezelőtt láttam meg először, egy panoráma képen, a falu honlapján. Akkor azt

írtam Mujdricza Péternek, a templom építészének: „Szeretném, ha tudnád, hogy a magyarföldi templomodat olyan bárkának látom, amely az égi óceánon siklik, hátán – Magyarföld közvetítésével -- az egész Földdel.” Kora reggel indultam Boldog Ilona városából, ahol élek. Három buszról szálltam le,

mire délután a szlovén határhoz, Bajánsenyére értem. Határából már látni a mélyzöld erdők karéjában úszó messzi templomot. Innen már csak gyalog lehet Magyarföldre jutni, ahol talán húsz ház az egész falu. Az őrségi táj géniusza a magával ragadó, folyton változó és magába zárkózó szépség, amely

óvja és őrzi önmagát – az Éden eltűnt arcát –, és csak áldozat árán fogad be bárkit. A falu fölött mostantól templom áll. Sugárzóan egyszerű és messzire-tekintő. Ám úgy tűnik, csupán

költői beszédként, hasonlatként értik, hogy bárka, pedig valódi bárka. Égi bárka, amely törékeny testén hordja az egész Földet, és óriási terhével kecsesen siklik a tengerkék égen. A tizenhat oszlop között, fent, körben hatalmas ablakok övezik a templomot. A hajó tizenhat faoszlopa a hetes szám

jegyében áll: az isteni hármasság és az emberi négyesség alkotja együtt. [A számmisztikában a helyiértékeken álló számokat összeadják – pl.: 16 = 1+6 = 7 –, így redukálnak minden számot alapszámokra, amelyeknek megvan a maguk fundamentális jelentése és jelentősége. A bárka -

templom oszlopainak térgeometriai elrendezése szerint a rövid, félköríves oldalakon 4-4, a hosszú oldalakon 4-4 oszlop áll, amelyek a Földdel való kapcsolatát erősítik. Ugyanakkor a hármasság is megjelenik a terek mellérendelésében, a templomhajóban (félkör+téglalap+félkör), továbbá a

templomhajóhoz szervesülő 3 tömeg (bejárat+sekrestye+oldalhajó) által. E forma-renden át a rejtett hetesség ereje megsokszorozódva zúdul be a mindent átható tudatosság mezőjéből.] A tizenhetedik faoszlop, a karzatot is megtartó egyetlen árboc a deszkás mennyezetet áttörve hasít az égbe, mint a

világ közepébe mutató kormánylapát. A templom padjaiból örökké látni az eget, a borúst, a fényest, a csillagost. És örökké lát minket az ég.

A templom testét alkotó, az életüket átadó fák az Őrség erdeiből jöttek. Vörösfenyők. Meztelen testükön örvénylő csomók valójában éber szemek, égből hullott csillagparazsak figyelnek minket. Testükön az egész világegyetem rajzolata, a Tejút titkos térképe, navigációs terve dereng át.

Mindegyik gerenda vörösfenyő, fája a legkeményebb és legtartósabb, harminchárom nemzedéket is megtart. A faluban harminchárom ember él. Legyen mindegyikük egy új Noé, akinek neve eredendően azt jelenti: Vigasztaló Nyugalom. Az első Noé a Vízözön elmúltával épített oltárt, az új Noék nem

késlekedtek, hanem beépítették azt bárkájukba. A szentély boronái máris a legmegviseltebbek, és a szentélyt keretező baloldali faoszlop a tetőig felhasadt, míg a jobboldali ép. A repedéseket majd csak imákkal lehet kitölteni. Miközben szemünkkel, kezünkkel, arcunkkal, talpunkkal megérinthetjük a

finomra gyalult, halványrózsa-fényű fák tiszta testét. Az alapfát tavaly Pünkösd idején rakták le, amelyből az aranymetszés szerint nőtt ki egy év alatt a

templom. S tudnivaló, hogy az aranymetszés az ellenállás nélküli telített tér tiszta megnyilvánulása. Általa, a térből kiformált tér nem különül el, hanem gyönyörködve együtt lélegzik szülőjével, az Univerzummal. A falu polgármestere, a templom-álmodó-építtető színművész, Rátóti Zoltán , egyszer

azt mondta, hogy élete csodája a színészet, mert egy emberöltő alatt rengeteg életet megélhet – ma már tudja csöndesen, hogy a templomépítő aranymetszésű élet rengeteg életet szolgálhat.

Magyarföldön nem a viharos éjszakai szél és – a globális, az országos apokalipszisből, az özönvíz -esőből – több dézsányi hideg zápor volt a legnagyobb nehézség, hanem a magyar nép kollektív karmájából származó szétesettség. Az árammal elkerített kukoricaföld mellett sorakozott a

templomavatásra érkezett ötszáz autó. Az őrségi táj géniuszának egyik aspektusa egybecseng az elkülönülő emberekkel, akiknek vastag önérzetük kínzó nyomása alatt, süket -néma fájdalmaik lelkük szépséges borostyánjába dermednek – magánnyá szelídülnek. Magányos templommá. Talán ezért

nem láttam szivárványt – az öröm széttárt isteni karját – az égen. A szivárvány a Bibliában és a buddhizmusban és mindenütt annak a jele, hogy a Megnyilvánulatlan elfogadja a templomot – bárhol legyen is az – és szövetséget köt velünk. A fények teljes szélességű hídján át, beléphetünk a

teljességbe a szivárványkapun. Minden ember egy templom. A magyarföldiek és segítőek külön-külön

http://www.magyarfold-falu.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=1&Itemid=8http://artportal.hu/lexikon/muveszek/mujdricza_peterhttp://www.evangelikus.hu/interju/alom-magyarfoeldoen-2013-interju-ratoti-zoltan-szinmuvesszel

19

meglátták önmagukban a templomot, és ki- és fölépítettek magukból. Így lett: egy templom – minden

ember. Magyarföld – egyre többen tudják – az egyik jelentős zarándokhelye a magyar földnek, a Kárpát-medencének, és növekvő körének, mert rendkívüli templomot emeltek az itteniek.

Az terveztem, hogy az éjszakát a templomban virrasztva töltöm. Akartam hallani belső csendjét. Szerettem volna vele lenni a benső fényben. S nem magára hagyni, egy percre sem. Jó lett volna elindítani a virrasztás láncolatát. Az éberség spontán stafétáját, hogy a bárka-templom fénye

megmaradjon a nyári Napforduló után növekvő sötétben. A templomot éjfél előtt bezárták az orgonáin játszogató helyi fiatalok. A templom körül kószáltam az éjben. Az északi oldalkápolnában, Somogyi Győző képén a Szent Család pihen. A templom déli kapuja a temetőre nyílik, amelynek sarkában

pirosló cseresznyefapár nevet. A nyugati kapu az erdőre nyílik, ahonnan a Farkas csupán villámló szemét küldte el – szentjánosbogarak képében –, hogy megszemlélje, mit tettünk, mi emberfajzatok. Szeme zöld villogása jelezte, hogy figyel. Egyelőre nem szólt semmit, amit a legjobb jelnek vehetünk,

mert lehet, hogy nincs is nagyobb elismerés. Vártam a hajnalt. Világosodó csönd lett. A falu egyetlen kakasa csak egyszer szólt. A magyarföldi Szent Család bárka-

templomra a falu felöl szűrődött az első fénynyaláb. Ablakai tüzesen fölizzottak. Mintha égne az ég. Aztán hirtelen lezúdult a hajnali zápor. A bárka elindult, hátán a Földdel – velünk vagy nélkülünk. Lehetne Őrhajó, a tudatos virrasztás, az ébredő éberség temploma.

http://artportal.hu/lexikon/muveszek/somogyi_gyozohttp://artportal.hu/lexikon/muveszek/somogyi_gyozo

20

2010. július

Aphrodité Párizs megmarad. A civilizáció megapoliszai eltűnnek, de Párizs megmarad. Mert Párizs ezer és ezer formában mindig ugyanaz. Az önmaga számára is titok és csoda – a női. Nem a Nő, hanem a női. Az

a finom energia, amely a Kozmoszban áramlik minden lénybe. Ez a leáramlás, a női hatja át az életet, örömmel itatva át a köveket, füveket, fákat és a tudatosság különböző szintű képviselőit, az állatoktól az emberig. Ezt érezzük az anyai tápláló ölelésben, a szerelem felfoghatatlan gyönyörűségében, a

mámoros alkotásban feloldódó énmegszűnésben. A női anyai aspektusát már anyánk hasában átéljük, ezen oldal mitikus megjelenítői voltak: a

tehénszemű Héra és a sarlós Démétér. Kifejezik a föld termékenységét és művelésének művészetét, a házasság és a szülés-születés oltalmazó-védelmező-átadó erejét.

A bölcsesség női arca Athéné, a bagolyszemű lány volt, aki a szellem, a bátorság, az okosság megtestesülése. Athéné minden férfiúi hódítási-udvarlási kísérletnek ellenállt: „Ha feltesszük, hogy az igazság egy nő; nem alapos-e a gyanúnk, hogy... egyetlen filozófus sem értett a nőkhöz?"

(Nietzsche). Athéné trónszékén található feliraton olvasható: „Én vagyok mindaz, ami volt, ami van, és ami lesz, a ruhámat még egyetlen halandó sem lebbentette fel.” Az érinthetetlen lányt Démokritosz phronésis-nek ('értelem'-nek) nevezi, ő a Kozmikus Értelem oszthatatlanságának princípiuma, a

világbölcsesség jelképe. A harmadik női aspektus, a szerelem arca: Aphrodité. A neve azt jelenti: a tenger habjaiból (=aphrosz)

kiemelkedő. Az etruszkok Turannak, a rómaiak Vénusznak hívták. Léptei nyomán csodás növények és fák (afrodiziákumok) nőttek ki a földből – lótusz, mirtusz, menta és gránátalma. "A legszebbnek" felíratú aranyalmát Őneki gurította Párisz (és e gurítás hullámai Tróján, Rómán, a háborúkon át máig

érnek). Mert Aphrodité örök mosolyával isteni arcán, mézes ajándékot hozott a földre, és kifakasztotta a vágy bimbóit. Ő a gyönyörű gyönyöröknek asszonya! Kérem tőle: adja meg a szerelemgyújtó dalolásnak drága hatalmát. Minden Szépségből ő tekint vissza ránk.

Párizs ma is Aphrodité lábai előtt hever. A város szívében, a Louvre-ban, a pároszi márványragyogású Milói Vénusz (nem szobor, hanem erőtárgy), Aphrodité leghűbb alakja, amelyen a

Kozmoszvilág átragyog. Amikor Őt – és többi formaváltozatát: a Szamotrakéi Nikét, a Mona Lisát, a Notre Dame-t, a Madeleine templomot és mandulás süteményt, az impresszionisták aktjait, és szerelmemet – látom/ízlelem, akkor úgy érzem, mézzel telik meg a szám, és egész életem. Bámulom

a milói Aphroditét, márványkő bőréből mindenünnen fények, csillagok, csillaghalmazok olvadnak szemembe, és átjárnak teljesen. Egy pillanatnyi gyönyörben fürdök.

Tovább lépek, iszom egy korty pastist. Megnyugszom. Körbenézek a kavargó tömegen. Nincs aranyalmám, csak elpusztíthatatlan Aphrodité(k) a szívemben, a város szívében, őrzi(k) a szépséget – Párizs megmarad.

http://mek.oszk.hu/00600/00623/http://www.mult-kor.hu/20100712_regi_fenyeben_ragyog_a_miloi_venusz

21

2010. augusztus

Az élet áramlása Ma reggel szivárvány-kapu borult a város fölé. Ezen a láthatatlanná vált kapun ömlik most a fény. Az a kapu mindig is ott volt. Éppen most fordult Kozmosz-óceánjárónk, a Föld, a marsi idő kapuja elé.

Mondd, hogy lehet végig táncolni életünk legbensőbb tájait?

Rabindranath Tagore

Stream of Life (Praan)

The same stream of life that runs through my veins night and dayruns through the world and dancesin rhythmic measures.

It is the same life that shoots in joy through the dust of the earthin numberless blades of grassand breaks into tumultuous waves of leaves

and flowers. It is the same life that is rocked in the ocean-cradle of birthand of death, in ebb and in flow.

I feel my limbs are made glorious by the touch of this world of life. And my pride is from the life-

throb of ages dancing in my blood this moment.

Az Élet áramlása

Az életnek ugyanaz az áramlása fut keresztül ereimen éjjel-nappal keresztül fut a világon és táncol ritmikus ütemben.

Ez ugyanaz az élet ami sarjadzik örömben a föld porán keresztül a megszámlálhatalan fűpengében és megtörik a kavargó levelek és

virágok hullámán. Ez ugyanaz az élet ami ringott az óceánbölcsőben a születésből és a halálból,

apályban és dagályban. Érzem végtagjaim felkészültek a mérhetetlen élet dicső érintésére. És létem tetőpontján életem

lük tet táncolva véremben ebben pillanatban. Itt egy dalt hallasz, amire Matt Harding világtánckörúti klippje is készült. Matt tánca (Dancing) Garry

Schyman zenéjére (Life), Rabindranath Tagore Stream of Lifecímű versére (Gitanjali – Áldozati énekek, 69.), Palbasha Siddique bengáli énekes énekére született. Legyen annyi örömteli éved, amennyi embert táncolni látsz.

* Paul Valéry írta: "Táncoló nő az élet." (A lélek és a tánc – L'ame et la danse). Az Énünk egyszerre test és lélek és szellem. Amikor táncolunk, egyszerre veszítjük el testünket -lelkünket. Katedrálissá

táncoljuk az Ént. Valérynál a gondolat: a Táncosnő. Rajta áramlik ide a gondolaton túli. Táncold katedrálissá önmagad!

*

Minden betegség – életáramlás-szakadás. Ha bármelyik (szellem-lélek-éter-fizikai) testünkben (gondolati-érzelmi-energia-véráram) gát keletkezik, akkor nagy a valószínűsége, hogy megbetegszünk. Áramlás – élet.

* A nyár végén egy kivételes gyógyító ember ereje áramlott a Concordantia Carpatiensis-be. Cristian Rachitan augusztus 29-én vasárnap és másnap, hétfőn gyógyított a Látókőnél. Chris négy szakorvosi

vizsgával a háta mögött, és a keleti gyógyítási filozófiák -technikák helyszíni tanulmányozásával felvértezve, az ötödik (neurosebészeti) szakvizsgájára készült, amikor Indiában, egy lepratelepen dolgozva – megvakult. Ez nem zavarja igazán, mert azóta jobban lát. Biomechanikai módszerrel

dolgozik, átdolgozza a testet, újra áramoltatja a test különböző szintjeit, s a hatás nagyon gyors és eleven. Manhattanben van egy magánklinikája, ott keresi a pénzt havonta két hétig, és aztán elmegy olyan országokba, ahol nem tudnák megfizetni és ingyen gyógyít. Sérült sportolókkal is foglalkozik,

több országban lát el orvosi felügyeletet különféle sportágakat művelő olimpiai csapatoknál (pl.: USA, Románia, Svájc, Görögország, Kuba, Kanada). Chris a Látókő mellett délelőtt tíz órától este tízig dolgozott szakadatlanul, számos komoly eredménnyel. Akik a keze alá kerültek – szinte

újjászülettek.Chris úgy látja, hogy betegségeinket elsősorban nem a vírusok, baktériumok, paraziták okozzák, hanem a főok testünk megmerevedő szerkezeti mintájában keresendő. A konzerválódott struktúrán pedig radikálisan segít az áramlásba hozó test-átgyúrás-átmozgatás. Chris, a vak gyógyító,

a Látókő gyógyító-áromló energiáit jelenlétével megnyitotta és mozgásba hozta.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Rabindranath_Tagorehttp://www.youtube.com/watch?v=SRWh8uTZYeshttp://www.youtube.com/watch?v=SRWh8uTZYeshttp://trip.blog.hu/2006/12/17/matt_hardinghttp://www.youtube.com/watch?v=zlfKdbWwruYhttp://www.youtube.com/watch?v=SRWh8uTZYeshttp://www.terebess.hu/keletkultinfo/gitanjali.htmlhttp://www.terebess.hu/keletkultinfo/gitanjali.htmlhttp://epa.oszk.hu/00000/00002/00024/vitez.htmlhttp://www.concordantia-carpatiensis.com/http://www.cranyhealth.com/DrChristianRachitan.htmhttp://www.cranyhealth.com/DrChristianRachitan.htm

22

2010.szeptember

Az OM-kő Cseppkövet bízott rám az ég. E kő olyan, mintha egy elefánt ormányának szelete volna. Kívül zöldes -szürke és tompán barázdált, a törési metszetén pedig borostyán színű kalcit-kristályok

csoportosulnak. A cseppkő India közepéről érkezett, Omkareshwar-ból. A város a szent Narmada folyó mellett fekszik, ahol a folyó formálta a Mandhata szigetet, amelynek az alakja megegyezik az „OM” szimbólummal.

Az „OM” a teremtés ősigéje, a világegyetem alaprezgése, a Legfelsőbb Isteni Teremtőerő, amely a tudatot behangolja önmagára. Három hangból áll: „A-U-M”. Az Abszolút Igazság megismerésének a három ősi fokozata benne van az „OM” három hangjában. Az „OM” szótagot vibrálva: először

ráhangolódhatunk a mindent átható személytelen (Brahman) energiára; majd másodszor a minden élő vagy élettelen formában jelenlévő (Paramátmá) Tanúra; és harmadszor feloldódunk az ősi (Bhagaván) Egyben – amit Buddha térként, Lao-ce áramlásként, Krisztus pedig szeretetként tapasztalt.

Az „A-U-M” kifejezi a három közönséges tudatállapot és mindazt, ami ezen túl van. Az „A” az ébrenlét, az „U” az álom, az „M” a mélyalvás tudatállapota, míg a transzcendens tudatállapot az „OM” szótag után a csend terében megjelenő, a tudat önmagára ébredő, mindig jelenlévő, választás nélküli,

éber tudatossága. Az „OM” gyökérmantrának előírás szerinti helyes vibrálása a következő: a rezgésnek a fejünk közepéből (tobozmirigy, a lélek székhelye), a korona-és homlokcsakra találkozásából kell kiindulnia,

és végig kell rezonálnia a gerinc mentén. Ezt lehet némán vagy hangosan, bármilyen hangszínen vagy hangmagasságban végezni. Több évtizede már, hogy sétáim során spontánul vibrálom az „OM” szótagot. Általában először a torkomban jelenik meg, majd megfigyelem, ahogy egyre mélyebbre

vándorol, egészen a szívemig, aztán hagyom, hogy a fejem búbjáig érjen. Azonnal hat a testemre, kiélesedik a látásom, elmúlik (ha volt) a fáradságom, felfrissülök. És a legfontosabb, eltűnnek a zavaró gondolatok, amelyek örökösen kiráncigálnak a jelenből.

A cseppkövet, amely egy elefántborjú ormányának töredékét formázza, először a sz ent Balaton tó vízében megfürdettem. Másodszor, a kacsákkal együtt meghallgattuk a Bhagavad-gíta verseit, s hosszan elidőztünk e soroknál:„Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják

yoginak, ha teljesen elégedett elért tudásával és annak megvalósításával. Az ilyen ember transzcendenciában van és önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kő, kristály vagy arany.” (6. fejezet, 8. vers)

Aztán hazabicikliztünk, és mielőtt feltettem volna őt a házi-oltáromra, az OM-kareshwari cseppkő tiszteletére felolvastam kedvenc mesémet:

http://en.wikipedia.org/wiki/Omkareshwarhttp://mek.oszk.hu/00100/00159/00159.htm

23

The Legend of the Flying Elephants In the begining of time, the skies were filled with

flying elephants. Too heavy for their wings, they sometimes crashed through the trees and frightened other animals.

All the flying grey elephants migrated to the source of the Ganges. They agreed to renounce

their wings and settle on the earth. When they molted, millions of wings fell to the earth, the snow covered them and the Himalayas were

born. The blue elephants landed in the sea and their

wings became fins. They are whales, the trunkless elephants of the oceans. Their cousins are the manatees, the trunkless elephants of the

rivers. The chameleon elephants kept their wings but

agreed never again to land on the earth. When they go to sleep, the elephants always lie down in the same place in the sky and dream with one

eye open. The stars you see at night are the unblinking

eyes of sleeping elephants, who sleep with one eye open to best keep watch over us.

A repülő elefántok legendája Az idők kezdetén, az ég telve volt repülő

elefántokkal. Mivel túl nehezek voltak szárnyaiknak, néha nekiütköztek egyenesen a fáknak megrémisztve ezzel más állatokat.

A repülő szürke elefántok valamennyien a Gangesz forrásához vándoroltak. Ők úgy

határoztak, hogy feladják szárnyaikat, és letelepednek a földön. Mikor levedlettek, millió szárny hullott a földre, a hó belepte őket, és

megszületett a Himalája. A kék elefántok a tengerbe szálltak és szárnyaik

uszonyokká váltak. Ők a bálnák, az óceánok ormány nélküli elefántjai. Unokatestvéreik a lamantinok, a folyók ormány nélküli elefántjai.

A felhőszínű elefántok megtartották szárnyaikat,

de megegyeztek abban, hogy soha többé nem szállnak le a földre. Amikor aludni térnek, az égen mindig ugyanazon a helyen pihennek le, de

egyik szemük nyitva. Éjszaka látván a csillagokat, azok az alvó

elefántok felcsillanó szemei, akik egyik szemükkel nyitva alusznak, a legjobb éjjeli őrjáratot tartva felettünk.

Az ormány-formájú cseppkődarab most ott pihen az oltáromon, lepedője a Szív-szútra, s fölötte rengeteg elefánt szálldos.

http://www.buddhistaegyhaz.hu/tanitasok_kepek/jegyzet/sziv_szutra_jegyzet.pdf

24

2010. október

Aranyvirág a vörösiszapban Nehéz a szívem. Tehetetlenül bámulom szülővárosomat a vérszínű sárözönben. Lányomat féltettem -féltem valami nagy természeti katasztrófától, a tengerről rázúduló vízözöntől, amit megerősítettek

esős álmai a forró Costa del Sol-on. Azonban nem ott, hanem itthon tört ránk vörösiszap-cunami. A maró lúgban megfulladt tíz kolontári ember, köztük egy kislány, akinek Angyalka a neve. Devecsert, a Szent Kárpát-medence kicsiny városkáját és környékét letarolta az ipari szenny, az emberi elme maró mérge. A gyönyörű kastélyparkot vörösiszap, mindenféle törmelék (autóroncsok, épületdarabok, kerítéstöredékek, törött fák), elhullott állatok tetemei borítják. A parkig, öt kilométerre a szomszéd falutól, egy ember tetemét sodorta ide a véres áradat. Több száz embert mart szét a lúg,

sokan válságos állapotban a kórházakban fekszenek, s van akit a bőrátültetés sem ment meg. A megsérült 300 ház fele megsemmisítésére vár. Az egész világsajtó erről, az emberek által okozott katasztrófáról szörnyülködik, kihangsúlyozva,

hogy ilyen még nem volt – most van. Soha nem gondoltam volna, hogy a mi kis városunk így tesz szert világhírnévre. Ennél közvetlenebbül, ennél keményebben nem talán nem is tapasztalhatjuk meg az emberi elme ostobaságának pusztítását. Nem kell a természet erőire várnunk, itt vannak nekünk a

mi saját rettenetes életpusztítóink. Nagyon nehéz a szívem. Megyek haza, és több ezer emberrel együtt, lapátolom az emberi mohóság kiáradt méregözönét.

*

Sokan felhívtak, kerestek aggódva és dadogva; indulatosan és nagy -nagy csöndekkel a torkukban – mert tudják, hogy e Somló melletti kisváros, Devecser a szülőföldem; ahol édesanyám, bátyám, nagybátyám, unokaöcsém és családjaik élnek; s ahol a temetőben nyugszanak: apám, nagybátyám

és nagyszüleim. A szülőföld – (megérezni e szó ízét) –, ahova mindent vissza kell adnom, s nemcsak azt, amit kaptam – most véres-elkínzott arccal néz vissza rám... Már nem kell más nevet adni az emberi kapzsiság és ostobaság ipari tökéletességű katasztrófájának, most már szülőföldem neve is

bekerült a rettenet nevei közé. Mostantól, mindegyiket szülőföldemnek tekintem. Néhány közülük – FÖLDÜNK sebhelyei, ahonnan nem menekülhetünk... Flixborough – Nagy-Britannia. 1974. június 1-én, egyrészt karbantartási hibák, másrészt a

nyomáspróbák hiánya miatt felrobbant egy vegyi üzem. Egy repedt vezeték nem bírta a terhelést, és nagy mennyiségű ciklohexán áramlott ki: gyúlékony keveréket alkotott a levegővel, és felrobbant. A robbanás 28 munkás életét követelte és további 89 megsérült, 24 hektár terület halt ki, a házak 3,5

kilométeres körben lakhatatlanná váltak. Seveso – az olaszországi folyóvölgyben, 1976. augusztus 10-én, a Milánótól 13 km-re lévő Meda városkában a rovarirtó szereket előállító svájci Givaudan gyár vegyiüzemében a reaktor túlhevülése

miatt a biztonsági szelep működésbe lépett. A biztonsági berendezés a mérget egy kéményen keresztül a levegőbe bocsátotta. A sűrű triklór-fenol felhő, amely több mint 2 kg dioxint tartalmazott, a város felé sodródott. A gyártelep tulajdonosai a baleset után csak hét nappal értesítették erről a helyi

hatóságokat. Több mint 500 emberen jelentkezett klórakne és más bőrbetegség, és a szennyez ett területen nyolcvan ezer háziállat elpusztult vagy azokat el kellett pusztítani. A növényzetet és a talajt 30 cm mélyen el kellett távolítani és 1000 fokon kiégetni. Seveso szoteriológiája, hogy a nevét adta az

ipari katasztrófák elleni nemzetközi összefogás irányelveihez. Bhopal – 1984. december 3-án az indiai városhoz közeli vegyi anyag gyár egyik tartályából kiáramló mérgező anyag, metil-izocianát gázfelhő (a MIC forráspontja 37°C, és nehezebb a levegőnél)

keresztülhaladt Bhopal városán és közvetlenül több ezer embert ölt meg. A kezdetben bőrgyulladást (vakságot) és asztmát okozó gáz veszélyességéről a munkások mit sem tudtak.. A Union Carbide cég vegyi üzeme – ahol növényvédő szereket gyártottak – a 800 ezer lakosú indiai város közvetlen

közelében épült, és lakóépületek voltak szinte a gyár kerítése mellett is. Az üzemben gyakorlatilag nem működtek a biztonsági rendszerek, nem készült az esetleges szükséghelyzetekre riadóterv, kitelepítési terv, ezért nem lehetett riasztani a környék lakosait. Az indiai hatóságok szerint rögtön 3

500-an haltak meg. A hivatalosan elismert áldozatok száma azóta 15 ezerre nőtt, de az üggyel foglalkozó aktivisták szerint 25 ezer embert öltek meg a mérgezés felelősei. Több ezren megvakultak vagy egész életükre megnyomorodtak. A katasztrófa után a várost a vakok városának is nevezték. A

következmények félmillió embert érintettek. Csernobil – az atomkatasztrófa 1986. április 26-án történt az (akkor még a Szovjetunió része) ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti atomerőműben. A védőépületek hiánya miatt radioaktív

hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok

http://www.devecser.hu/http://www.nytimes.com/2010/10/06/world/europe/06hungary.html?_r=1

25

keleti részére. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek

szennyeződtek, kb. 200 000 embert kellett kitelepíteni. A radioaktív hulladék kb. 60%-a Fehéroroszországban hullott le. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; valamint úgy becsülték, hogy

kb. 4000 ember hal meg ezzel kapcsolatos betegségekben [a korábbi becslések 30-40 000 többlet halálesetről szóltak, ezt később korrigálták 4000-re; egyébként az európai lakosság ötöde (kb. 100 millió fő) rákban hal meg].

Sandoz – 1986. november. 1-én mintegy 1300 tonna vegyszer, félkész- és késztermékek (növényvédő szerek hatóanyagai) égtek el a Schweizerhalle bei Basel ipartelepén (a svájci Sandoz cég 956. sz. lerakatán). Az oltóvízzel a teljes mennyiség 1-3%-a (30-40 tonna) jutott a Rajnába. A

halak a folyó mentén 400 kmhosszú szakaszon elpusztultak. A megelőző napon ugyanott 400 liter gyomirtó szer (atracin) került a szennyvízen keresztül a Rajnába „egy defekt miatt”. A mérgek egy része leülepedett a meder fenekére, a többi az Északi-tengerbe jutott. (Egyébként a Sandoz

készítményei a Föld lakosságának 90%-a számára elérhetőek. A vállalat tagja a Novartis csoportnak, neve a latin „novae artes” kifejezésből ered, amely „új készségeket és cseleket/furfangokat” jelent.) Nagybánya – 2000. január 30-án, az ausztrál-román aranybánya cég, az Aurul nagybányai

létesítményének gátszakadása következtében százezer tonna cianid tartalmú szennyvíz zúdult a Lápos patakon keresztül a Szamosba, majd a Tiszába. Alig másfél hónappal később, a borsabányai gátszakadás következtében pedig súlyos nehézfémszennyezés terhelte meg a Felső-Tisza ökológiai

rendszerét. A folyószennyezések következtében 1240 tonna hal pusztult el, jelentősen károsodott a Szamos és a Tisza élővilága. A beleset következtében óriási veszteség érte a halászattal foglalkozókat, s a Tisza-menti turizmust is jelentősen visszavetette a szennyezés. Magyarország a

ciánszennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza. Az Aurul ellen indított perben azonban a mai napig nem született érdemi döntést, sem a károsultak, sem Magyarország nem kapott kártérítést. Az akkori

folyószennyezések következtében felállt EU-s és ENSZ vizsgáló bizottságok több mint ötven potenciális szennyezőforrást azonosítottak a Tisza vízgyűjtő területén. Az elmúlt tíz évben ugyanakkor e potenciális szennyezőforrások közül lényegében egyet sem számoltak fel, ennek következtében az

elmúlt években rendszeresen szembesülhettünk újabb folyószennyezések tényével. Ráadás ul az időközben Verespatakra, Csertésre ill. Körmöcbányára tervezett újabb aranybánya beruházások további folyószennyezésekkel és egyéb környezeti, gazdasági és társadalmi kockázatokkal

fenyegetnek. Toulouse – 2001. szeptember 4-én, a francia AZote Fertilisant (AZF) műtrágyagyárában a Richter-skála szerinti 3,2-es erősségű földrengéshez hasonló robbanás 31 ember életét oltotta ki, és 2500-an

sérültek meg. Az üzem egyik raktárában mintegy 300 tonna ammónium-nitrát robbant fel: a detonációk után ötven méter átmérőjű kráter tátongott a helyszínen. Két gyárépület összeomlott, az üzem körzetében fekvő lakóépületek közül 500 lakhatatlanná vált, 69 iskola, 18 kollégium megrongálódott,

két gimnázium romba dőlt – az egyikben egy tizenéves diák életét vesztette. A toulouse-i Mirail egyetem kényszerszabadságra küldte 25 ezer hallgatóját. A különböző mértékű károsodást szenvedett környékbeli otthonok száma megközelítette a 30 ezret.

* Az ipari katasztrófák után felelősöket általában nem találtak, s ha mégis, akkor az maga az ipari koncentrátum, a méreganyag volt. Azok az emberek, akik a Föld anyagait, energiáit oly mértékben

koncentrálják, hogy azok életellenes mérgekké válnak, azoknak vállalniuk kell a felhalmozott méregkoncentrációkkal összefüggő minden felelősséget. Az ajkai vörösiszap-termelő, méregkoncentráló, emberiségellenes vállalat (MAL) három tulajdonosa cégük nettó bevételeiből nem

a vörösiszap-méreg semlegesítésén és az emberiség szolgálatán fáradozott, hanem magánvagyonuk rákos növesztésén. „Még a rovarok is el fogják veszíteni eredeti természetüket, az évszakok pedig összekavarodnak,

mert a fejedelmek túlságosan előnyben részesítik az egyoldalú értelmi tudást” – írta Csung-ce kínai filozófus kétezer-ötszáz évvel ezelőtt. Szavai azóta valóra váltak – de honnan tudta ezeket Csuang-ce? […] Előre látta a bámulatos kínai szent, Csuang-ce, hogy mi lesz ebből a végén. Mondása

alkalmas rá, hogy egybefogja a legkülönfélébb fejleményeket: a klímaváltozást, […], a génmanipulációt, a magyar mezőgazdaság tönkretételét, az árvizeket, a Duna elleni szakadatlan támadásokat és most a kolontári tározók undok tartalmának felfakadását. Ezeket a kétségkívül

különböző eseményeket és folyamatokat a teremtés fogalmának súlyos félreértelmezése köti össze. Mintha bizony Isten különálló fizikai tárgyakat teremtett volna, és nekünk módunkban állna őket tetszésünk szerint csoportosítani és átcsoportosítani. Rétekből, szántóföldekből, dombhajlatokból,

anyaföldből például zagytározókat csinálni. Valamennyi példa azt mutatja, hogy ez nem így van.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ipari_katasztr%C3%B3fa

26

„Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” – mondta Jézus, és ez a mondás nem csak a

házasságra áll. Nemcsak a férfit és a nőt szerkesztette egybe az Isten, hanem a rétet és a fűszálakat is, az eget és a madarakat, a hegyet és az erdőt, az erdőt és a vaddisznókat, őzeket, szarvasokat, a talajt és a gilisztát, a patakokat és a tisztaságot. Sok idejébe került ez az egybeszerkesztés, mint

egyfajta jogharmonizáció, ezt nevezzük evolúciónak. Az egyes részek, a szem és a karmok, a torok és a lábak, a gleccser és a sivatag, a tenger és az erdő egymással fel nem cserélhetők. Ám túlságosan is régóta folyik már az evolúció elleni támadás azok részéről, akik nem haboztak a teremtés értelmére

törni soha, egyetlen pillanatig sem: romhalmazzá, szemétteleppé változtatni a földet." – írja Karátson Gábor a Magyar Nemzet 2010. október 10-i száma mellékletében.

*

A devecseri templom előtt, az alkonyatban építész -technikus diákjaimmal levetjük a vörösre ázott védőruhákat, összegyűjtjük a kimart védőkesztyűket, lerúgjuk az iszapos gumicsizmákat. Közben a téren nagyon lassan átmegy ifjúkori szerelmem. Napközben kétszer is elment mellettem, de nem

hallott, nem látott meg engem, hiába köszöntem. Képek kavarogtak bennem: a vörös lúg betört a házakba, családok gyönyörű történetét marta szét, és még mélyebbre hatol. Láttam, ahogy édesanyja házához ment üres kosárral, és most onnan jön. Valami fehérlik kosarában. Néhány szál krizantémot

mentett ki a vörösiszappal borított kertből. Maradtak virágok. A főtér sarkában, a vörös sárban egy sárgarózsa bokor ragyog. Aranyvirág – hétköznapi alkímia, az átváltozni tudásról. Este majd Lü-ce könyvében, Az Aranyvirág fakadásának titka lapjain olvasom:

„Rothadó és bűzlő dolgok a földön, ha az igazi erőnek csak egyetlen lehelete éri is azokat, azonnal újra élővé válnak. A vörös vér tejjé változik át. A húsból való törékeny teste az embernek csupa arany és drágakő lesz. Ez már annak a jele, hogy az aranyvirág k ik ristályosodik .”

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%A1tson_G%C3%A1borhttp://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%A1tson_G%C3%A1borhttp://www.mno.hu/portal/741299http://www.terebess.hu/keletkultinfo/kaczvinszky.html

27

2010. november

Kunszt György szánkhja-kúrája Öreg barátom, Kunszt György november 9-én meghalt. Legalább öt könyvet, két tematikus folyóiratszámot csináltunk együtt (két sziszifuszi skorpió), s oly sokat tanultam Tőle, mentem vele és

utána, hogy tanítóm volt mindenképp. Születése évfordulóján halt meg, ezzel is jelezve, hogy élete teljes volt. Utolsó könyve, az Identitásom és végső szavam című a napokban hagyta el a nyomdát. Eme könyvének első részét (a kötet kétharmadát kitevő írást, a Szánkhja esettanulmány – Önéletrajzi

vázlat címűt) a keletkezése utáni napokban, tíz évvel ezelőtt elküldte nekem, amelynek szövegével kéziratként többszörösen összefonódtam, s akkor egy hosszabb levélben reagáltam rá. Most újra olvasom, hogy így vegyek búcsút Kunszt Györgytől, és így maradjon velem szelleme.

* A Nirukti, a védikus értelmező szótár szerint a szánkhja a dolgok részletes leírását jelenti, avagy a végső (eszkatologikus) "számvetést"; ugyanakkor a szánkhja arra a filozófiára utal, amely a lélek igazi

természetét írja le. A szánkhja filozófiára – értékelői szerint – az anyag (Prakriti) és az egyéni lélek (Purusa) következetes dualizmusa jellemző. A kettő eredetileg különálló, de az evolúció során a Purusa tévesen azonosítja magát a Prakriti bizonyos aspektusaival. A helyes tudás a Purusának

(Léleknek) azt a képességét jelenti, amellyel meg tudja különböztetni magát a Prakrititől (anyagtól). E szemlélet alapműve a Szánkhja-káriká, amely mint a szánkhja esszenciája nem sruti, azaz nem kinyilatkoztatás, hanem szmriti, azaz értelmezés. Azonban ez a szmriti különleges erejű: kételyen túli

sruti nyelven, a logoszban végső erővel, végleges értelemmel (sziddhánta) – befejezetten kifejezett módon született. Shankara (Patandzsáli nyomán) azt mondja: "A megszabadulás eléréséhez a tudás is elegendő –

ez a lustaságot mutatja." Ez a megjegyzés rendkívűl súlyos bírálat a szánkhja rendszerére nézve. Az advaita-védánta (a nemkettősség filozófiája) álláspontja szerint mester nélkül nem képzelhető el a megszabadulás, magányos törekvés nem visz a célhoz, akárm ilyen tudásra teszünk is szert általa. "A

tudóval is előfordul hogy a hibák miatt értelme összezavarodik. A tudás viszont, amit a mester átadott, lerombolja az ember nemtudását, a test-tükör hibáit pedig a jóga által lehet megszüntetni,..." (Sankara: A védánta filozófiája). Tehát a szánkhja önmagában, egyedül nem hoz megszabadulást.

Ugyanerről tanúskodik Buddha megvilágosodása előtti keresése, először a szánkhja iskolát keresi fel, majd a jóga iskolát – számára egyik sem elég. Végül: egyedül – így válik önmaga mesterévé. Így mindenkiben ott él, ego-rétegeink mélyéből tekint ránk reszketve és rázkódva a mesterek mestere...

* Kunszt György végső számvetése – szánkhja-kúrája – a legkeményebb és legkíméletlenebb önfeltárás, olyan önvizsgálat, amely nem hagy kibúvót az önmagától elérzékenyülő ego trükkjeinek, s

szembenéz az ego minden élethazugságával. Aurobindo Bhagavad-gíta könyve és Eliade: A jóga – Halhatatlanság és szabadság című könyve alapján indult meg, hogy folyamatos spirituális krízisét felszámolja. Életének ego-alakváltozásai, -törekvései, -vágyai során, gondolkodásának alapkérdése,

identitásának centruma mindig ugyanaz maradt: keresni "a hívő gondolatot"; megtalálni az emberi létezés szakrális, spirituális, transzcendens dimenzióját a "hívő gondolattal". Underground szellemi életében, kibúvót nem hagyva alkalmazta önmagára Szabó Lajos biblicista módszerét a

visszakeresést: az eredeti teljesség keresését, a "keressétek először az Isten országát" (Máté, 6:33) nyomvonalán. Ennek lényege: az első helyet, az ősforrást, az eredetet, a létezés teljességét, a "lehető legszélesebb sort", a leginkább teljes tapasztalást kell felkutatni logocentrikus módon, a spekulatív

gondolkodás segítségével, a megismerés helyes rangsorát keresve. Módszere pedig a reflektálás, a diszkusszió és a szellemi konfrontálás termékenysége; és ragaszkodás minden követelés önmagára való alkalmazásához, a "vezess vag