59

Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Embed Size (px)

Citation preview

Page 1: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK
Page 2: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

ÉlóVilág Könyvtár

Úszó- és gázlómadarakA Kárpát-medence vadrécéi, sirályai, gémféléi,

továbbá más úszó- és gázlómadarai

Page 3: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

A Kárpát-medence vadrécéi , sirályai, gémféléi ,továbbá más úszó- és gázlómadarai

Kossuth KiadóBudapest

Page 4: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

ÍrtaBó1un András

Bevezető

Sorozatsze rkesztő

Ujhelyi Péter

FényképeztékJ. Artyuhin (53:2, 55:2, 97:2), Bécsy László (29:2,

35:2, 51:1, 61:1-3, 62:1-67:2,75:2, 91:1, 103:1, 105:1, 107:1),Berta Béla 05:1-2, 39:2, 45:2, 51:2), Haraszthy László (73:2,

75:1, 109:2), Kalotás Zsolt (13:1-2, 15:3, 19:1, 21:2, 23:1, 31:1-2,37:2,41:2,43:1,47:1, 49:3, 53:1, 71:1, 77:1, 79:1, 81:1, 89:1, 93:1,99:1-101:1,103:2, 105:2,107:2, 109:1), Kiss Czakó Imre (41:1,

49:1-2, 95:1), Kovács Gábor (47:2), Lád Balázs (85:1),Magyar Ferenc (29:1 , 37:1, 39:1, 43:2, 55:1, 59:1-2),

Máté Bence 0 9:3, 21:1, 83:1, 87:2), Máté Tamás (23:2),Novák László (45:1), Streit Béla 0 7:2, 19:2, 27:1-2,33:1-2,

57:2; 69:1-2, 71:2, 73:1, 77:2, 79:2, 81:2, 91:2, 95:2, 97:1),Szabó László (35:1), Vasuta Gábor 0 1:2), Vizúr János (41:3),

A. Williams (57:1); további képek: Image Dictionary - Wild Birds

Az ÉlóVilág Könyvtár sorozatban ezúttal azúszó- és gázlómadarakat mutatjuk be . Köny­vünkben sorra vesszük a Kárpát-medence ví­zimada rait, köztük azo kat is, ame lyekkelnagy valószínűséggel találkozhatn ak a kirán­dulók, és azo kat is, amelyeket alig néh ányalkalomm al figyeltek meg nálunk. Mielőtt rá­térn énk a fajok bemu tatására, a bevezet őben

- ném iképp formab ontó módon - nem köte­tünk tárgyáról, a madarakról szó lunk, haneme külön leges éló1ények környezeti hátterétismertetjük. Manapság már szinte közhe ly,hogy az egyre ritkuló éló1ényfajokat nem le­het önmagukban megvéden i, létük biztosítá­sához meg kell véde nünk környezetüket is.Ismerkedjün k hát meg ezúttal az úszó- ésgázlómadarak élőhelyeivel is.

Vizes élóhelynek nevezzük azokat a terüle­teket, ahol a természeti környezet és az ahh oztartozó növény- és állatvilág számára a víz az

elsődleges meghatározó tényező. Sokfelé talál­hatók ilyen helyek, ahol a talajvíz szintje a fel­szín közelében van , és ahol a talaj időszako­

san vagy állandóan vízréteggel bontott. E terü­letek élővilága különleges, érzékenységük mi­att a világon mindenütt veszé lyeztetettek.

Az emberiség nagy civilizációi köszönhe­tik születésüket és felvirágzásukat a vizesé lőhelyeknek. Nem véletlen, hogy a nagykorai birodalmak - szinte kivétel nélkül - va­lamely folyó árterén vagy annak közve tlenközelében alakultak ki, kihasználva az éve n­te szállított termékeny iszapr éteget és az ál­landó vízellátás által biztosított kedvező

adottságokat. Mezopotámia, Egyiptom , azázsiai civilizációs b ölcs ók mind bővizű folya­mok ment én alakultak ki. A középkorban a

csekély szám ú nép esség szintén harmonikusegyensúlyban élt a mocsarakkal, lápokkal ésegyéb ingoványos területekk el.

ISBN963 094602 5

© Kossuth Kiadó, 2004© Bóhm András, 2004

Minden jog fenntartva!

Felelős kiadó: Kocsis AndrásSándora Kossuth Kiadó Rt. elnök-vezérigazgatója

A kiadóaz 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadókés Könyvterjesztök Egyesülésének a tagja

Tördelés, nyomdai elók észítés: GórAndrásMűszaki vezető: Kun Gábor

www.kossuth.hu / e-maii: [email protected] és kötötte a Szekszárdi Nyomda Kft.

Felelős vezető: Vadász József igazgató5

Page 5: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

VIZES ÉLŐHELYEK A MAGYAR NYELVBEN

Az idő múlásával az emberi népesség gya­rapodása azonban siralmas sorsra kárhoztat­ta a vizes élöhelyeket, amelyek legfőbb vesz­tesei lettek a termőföldek kialakításának.A 19- 20. század ban - mérhetetlen károkatokozva - az ember szinte teljesen eltüntettea hajdani vadvízvilágot. A múlt század máso­dik felére olyan méreteket öltött az embertermészetátalakító munká ja, hogy egyre erő­

teljesebben hallatták hangjukat azok, akik efenyegető folyamatot érzékelve tenni kíván­tak a további pusztulás ellen. Nemzetközimegállapodások, egyezmények születtek, ésegyre több országban kiernelt fontosságú letta vizes élőhelyek megőrzése. A legkorábbanaláírt modern kori nemzetközi megállapo­dás, a Ramsari Egyezmény nem véletlenül avizes élóhelyek megőrzését , fenntarthatóvagy bölcs hasznosításuk elősegítését és azerre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és

A vizes élőhelyek számtalan típusát ne­vezte el a magyar nyelv, amelyekből sze­rencsére sok a mai napig fennmaradt.Felszín feletti vizeink közé tartoznak asekélytavak, a kopolyák, a kistavak vagytócsák, a fertők , lápok, mocsarak , ésösszefoglalóan a kisvizeknek nevezettélőhelyek. A sekélytavakra jellemző anagy vízfelület és a kis mélység (3-6 mé­ter). Nagy állóvizeink (pl. Balaton, Velen­cei-tó) ebbe a típusba tartoznak. Kopo­Iyának a hirtelen mélyülő , átlagosan 3-10méter mélységű , kis felületű vizeket ne­vezzük, amelyek lehetnek holtágak, táro­zók vagy tavak (pl. a budapesti Feneket­len-tó). A kistavak közepes kiterjedésű ál­lóvizek, amelyek könnyen kiszáradhat­nak, felületük legalább harmadát nádasvagy más vízinövényzet borítja. Ide ha­lastavak, természetes állóvizek, holtágakés tározók tartozhatnak . Sekélytavak ter­mészetes feltöitődési szukcessziója ré­vén jönnek létre a fertők , amelyeken a

6

együttműködési keretek biztosítását tűzte

zászlajára. A vizes területek erőforrása inak

hasznosítását olyan módo n célozza meg,amely azok öko lógiai jellegét nem befolyá­solja, tehát a rövid távú kizsákmányolás he­lyett a hosszabb távú, fenntartható hasznosí­tás a célja. Magyarország 1979-ben csatlako­zott az egye zményhez , és a Nemzetközi je­lentőségű vizes területek jegyzékére (Ram­sari Jegyzék) 23 hazai vizes éléhelyet jelölt(összesen 180 OOO hektár kiterjed éssel).A magyarországi ramsan területek a Kárpát­medence szinte valamennyi j ellemző vizeste­rület-típusát magukb a foglalják: tavakat, mo­csarakat. szikes tavakat, lápokat, holtágakat,folyószakaszokat, nedves réteket, valamintember alkotta halastavakat, víztárolókat.A nemzetközi j elentőség korábbi feltételeialapján bizonyos területek egyszerre többkritériumot is kielégítve kerültek fel a listára.

növényzet már kezd eluralkodni, ugyan­akkor gazdag hínármezőkkel borított ré­szei is vannak. A fertők általában nevük­ben is megőrizték jellegzetességüket (pl.Dinnyési Fertő). A népnyelv az áradásokután megmaradt , kisebb-nagyobb vízzeltelt mélyedéseket tömpölynek nevezte el.Ezek kis területűek, egymással összeköt­tetésben állnak, és bár átlagmélységüknem haladja meg az egy métert, mégiscsak ritkán száradnak ki (a Nyírségbentalálhatunk jó példákat ezekre, a bucka­közi mélyedésekben) . Ez utóbbi típusmár a kisvizek csoportjába tartozik,ahová többek között a pocsolyák, a dago­nyák, tocsogók és telmák tartoznak. Ezutóbbiak már azok a nagyon kis kiterjedé­sű élőhelyek (mikrohabitatok), amelyekvagy egy fatörzsön (dendrotelma - a.rnadáritat ók" a kikorhadt ágak helyén),vagy egy lágyszárú növényen (fitotelma ­pl. a héjakút mácsonya szárölelő levelei­nek tövében) létrejött él őhelyek.

7

Page 6: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Ezek közé tartozik a Hortobágy, a kardoskútiFehértó, a Fertő-tó és Gemenc.

Szerencsére eltűnőben van a korább i szem ­lélet , miszerint ezek a területek semmire nemvaló, veszé lyes, betegségeket terjesztő szú­nyogfészkek. Egyre többen ismerik fel, hogyezeknek az élóhelyeknek számtalan előnyük

van, a term észeti rendszerben játszott sze re­pük pedig pótolhatatlan' A pusztulási folya­mat sajnos nem állt meg, csak mérséklődött.

A harmadik évezred elején újfajta veszély fe­nyegeti a vizes é lőhelyeket. a globá lis szintenj elentkező vízhiány. ame ly nemcsak a faunaés flóra átalakulását eredményezi, hanem sú­lyos gondokat is okoz a jövoben az embe ri­ségnek. A klímaváltozás miatt egyre erősödő

elsivatagoso dás mára már nem csupán távoliveszé ly, hanem a mindenn apok valósága,még az euró pai országokba n is!

A vizes éló11elyek alapvető fontosságúakaz áradások, árvizek visszatartásáb an és mér­sék lésében. Természetes .sz ivacsként", hid­rológiai szabályzóként működnek, jótékonyhatással vannak a környezetükben találhatóterületek mikroklímájának kiegyenlítésére, atalajvízházta rtásra. Nem elhanyagolható a

8

szerepük a szennyező anyagok felfogásába n,megkötésében, ugyanakkor csökke ntik azeróziót vagy a viharok és áradások által oko­zott károkat. Termelé kenységük a tróp usiesőerdőkével vetekszik: felbecsü lhete tlenszámú gerinctele n, hal, kété ltű, hüllő, madár ,emlős és növény lakóh elyei.

A Föld vizes élóhelyeinek kiterjedését 8,6millió krrr-re becs ülik, ami nem egészen7%-a a szárazföldek kiterjedésének. Nagyo bbrészük trópusokon és szubtrópusokon talál­ható, tovább i j e lentős részüket (mintegy har­madukat) a tajga övezet láp- és mocsárvi dé ­kei teszik ki. Következésképpen a maradékoszlik meg a mérsékelt övre, ezé rt is különö­sen fontos a megőrzésük , fenntartásuk.

Jelenleg Magyarország területének mint­egy 2-3%-át borítja vizes élóhely. Szomor ú

tény, hogy ez az arány körülbe lül tizede a19. századi folyószabályozások előtti állapo­toknak. A Duna és a Tisza szabályozatlan ka­nya rgása és évi kétszeri áradása az Alföld je­lentős részét időszakosan vagy állandóan vízalatt tartotta, ami ne mcsak a biológiai sokfé­leség magas fokát tartotta fenn, hanem az ottélő népesség számára is megé lhetést nyúj-

tott. A hajdani fokgazdálkodás is­kolapé ldája a manapság oly gyak­ran hangoztatott bölcs vagy fenn­taltható használatnak.

A természetvédelem világszer ­te kiemelkedő feladataként állítjahe lyre vagy éleszti fel azoka t a vi­zes élóhelyeket, amelyek ökoló­

giai jellege megváltozott , vagy azembe ri tevékenység eredménye­ké ppen pusztu lásnak indult.Észak-Amerikában és Európábanegyre több olyan tavat, mocsaratés árteret hoznak helyre, amelyetaz utób bi néh ány évtized emberihatásai pusztítottak el, tettektönkre. A dollármilliók árán hely­reállított élóhelyek azon ban saj­

nos általába n nem ugyanazt abiológiai sokfé leséget taltják márel, mint az eredeti állapot, hanemannál jóval szegé nyebbet. Ezért ishamis az az érve lés, hogy ha egyvizes élóhelyet megszünt etünk,

ak kor "he lyette" létre tud unkhozni ugyano lyant, mint az ere­de ti. A meste rségesen kialakítottélóhelyek fajokba n és a termé­szetes folyamatokba n rendszerint sokka l sze­gényeb bek ! A vizes élóhe lyekre külön ösenveszélyesek a neh ézipar által terme lt mellék­termékek, ame lyek a természetes vizekbekerülhe tnek. Minda nnyiunk emlékezetébenélénken élnek még a Tiszát ért cián- ésneh ézfémszennyezések szomorú ere dmé ­nye i. A tudósok hosszú ideig fogják vizsgál­ni, milyen káro kat okozott ez a hatás a folyórendkívül bo nyo lult (és egyútta l érzékeny)rendszerében. Ázsiába n (pl. Páp ua Új-Guine­ába n) több folyó, Európában pe dig aDona na mocsárvilág (Spanyolország) szen­vedett el haso nló méretű szennyezést, ame­lyeknek a mai napig érződnek a hatásai.A folyók gátak közé szorítása és az árvizekgyors levezetése az árterek és a főmeder

egymástól való elszakadását eredményezte.

A főmeder bemélyülése miatt a korább angazdag vizellátású árterekre szinte alig jutvíz, aminek beláthatatlanok a következmé­nyei. A korábbi évek lecsapolási kezdemé­nyezésének helyreállításával rekonstruá ltaktöbb ezer hektáros vizes é lőhelyeket a Hor­tobágyon, és a Hanságban is hasonló mun­kálatok kezdődtek. Talán a legfontosabb azlenne, ha nemcsak a zöld szervezetek fára­doznának aktívan a korá bbi állapo tok hely­reállításán, hanem a földtulajdonosok és ön­kormányzatok is.A diagram arról tájékoztat, hogy az ado tt fajjalmikor lehet találkozn i a Kárpát-mede ncében:

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

0 0 •• • • • • • 000

A Magyarországon védett fajokat !,a fokozottan véde tteke t II jelöli.

9

Page 7: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

BúvárokGavia spp.

BúvárfélékGaviidae

A b úo árfujot: lábujjait

úszóhártya köti össze

Északi búvár

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••0000000•••

Sarki búvá rI II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••00000•••

10

A búvárok a vízi életmódhoz való alkalmazkodás iskolapéldái.Nagy termetű, nyújtott testű madarak , lábuk egészen a test vé­gén található. Ez a testfelépítés kitűnő a víz alatti úszáshoz, vi­szont a szárazföldö n való járásnál és a repülésnél hátrányt je­lent. Nem véletlen , hogy a búvárok - ha tehetik - leginkább avízen tartózkodnak , a partra csak ritkán, leginkább a költés ide­jén merészkednek. Fészküket is a víztól alig pár méterre építik,hiszen a vízben érzik magukat biztonságban . Felszállni is csakhosszú nekifutás után, csak a vízról képesek, ezért ritkán vállal­koznak rá. Ha már felszálltak, fejüket leszegve jellegzetes púposalakot vesznek fel. Az egyik legrégebben kialakult madárcso­port, mintegy 100 millió évvel ezelőtt már megjelentek őseik .

Táplálékuk jórészt kisebb halakból áll, amelyeket több percesvíz alatti üldözéssel kapnak el. Csőrük erős, pereme éles, hogya csúszós zsákmányállatot minél biztosabb an ragadják meg.Édesvízi tavakon költenek, de előszeretettel keresik fel a nyílttengert a fészkelési időszakon kívül. Fészekaljuk általában 2 to­jásból áll. A mérsékelt öv északi részén, valamit a hideg övbenfordulnak elő az északi féltekén. Tollazatuk rendszerint felül sö­tét alapon fehér pettyes , a torkuko n jellegzetes sávozással, nyu­galmi ruhában egyszerű szürkc-feh ér, Négy fajuk él világszerte.Az északi búvár (Gavia stella/a - 2. kép) a legkisebb termetű,

és az egyetlen, melynek nászidőszakban vörös szín van a tor­kán . Lengyelországtól északra költ, Közép-Európába csak vonu­lás során jutnak el. Jellegzetessége, hogy a csőre felfelé áll, ezalapján távolról is könnyen felismerhető. Hazánkban szórvá­nyos őszi-tavaszi átvonuló, ritkán kisebb csapatokban a Dunán,halastavakon jelenik meg. A sarki búvár (G. arcuedi télen ha­sonló tollazatú, de esőre nem hajlik felfelé. A Duna mellett, aBalatonon figyelik meg legtöbbször. A legnagyobb termetű,

akár 6,5 kg tömegű jeges búvár (G. imm er - 1. kép) Észak­Amerika, Grönland és Izland lakója, telelés során keresi fel anyugat- és észak-európa i tengerpartokat. A kontinens középső

részére csak alkalomadtán jut el, Magyarországon is mindössze4 esetben fordu lt elő. Az Egyesült Államokban és Kanadábansok helyen nemzeti madárként becsülik, minden kisebb-na­gyobb tónak megvan a maga búvárpárja. Tavasszal a kanadaitóvidék hangos a búvárok messze hangzó rikoltásaitól és kaca­gásra emlékeztető kiáltásaiktól. A búvárok nagyon érzékenyeka környezetszennyezésre, jelenlétükkel jelzik a vizek minőségét.

A nyolcvanas évekre drasztikusan megfogyatkozott az állomá­nyuk, és csak a tisztuló vizek hatására kezdtek el elterjedni is­mét. A fehércsőrű búvár (G. adamsii) Alaszkában és a Jeges-ten­ger egyes szigetein fordul elő. Hazánkban még nem észlelték.

Page 8: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

FeketenyakúvöcsökPodiceps nigricollts

VöcsökfélékPodicipedidael-2 kép

Feketenyakú vöcsök

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XI10 0 0 ••••••••0

Füles vöcsökPodiceps auritus

VöcsökfélékPodicipedidae

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII0 0 ••0 0000000

12

Bár az előző csoporthoz testfelépítésükben nagyon hasonlóak,a vöcskök mégsem rokonaik a búvároknak. 22 fajuk a Tűzföld­

tó1 egészen a sarkvidéki vizekig terjedt el a Földön. Gyorsan ésjól úsznak a víz alatt, kiválóan buknak és merülnek mélyre, aszárazföldön azonban meglehetősen esetlenek. Ritkán repülnek,jellegzetes begörbített háttal. Táplálékuk kisebb halak, rákok ésízeltlábúak. Tollat mindig fogyasztanak , ezzel egyes feltételezé­sek szerint gyomrukat védik a halszálkák ellen . Tavak, holtágakés mocsarak az élóhelyük, vonulás során folyókon és tenger­partokon is előfordulnak. Fészküket mindig a vízpart közelébeépítik, nagyobb nád- és gyékénydarabokból áll az alap, melyrekülönféle vízinövényeket hordanak. A 4-6 tojás kezdetben vilá­gos színű, majd a kotlás során fokozatosan átveszi a bomló nö­vényi részek barnás , feketés színét. Ez a vöcsökfaj a növényzet­tel jobban benőtt sekély vizes élóhelyek lakója. Alföldi mocsa­raink, szikes tavaink, víztározóink lakója, azonban mindigigényli a sűrű mocsári növényzet jelenlétét. Nászruhában a tes­tét borító fekete színbó1 élénksárga foltként emelkedik ki a sár­ga pofaoldal, télen jóval szerényebb, szürke-fehér tollazatú. Azegyetlen telepesen költő vöcsökfajunk. Úszó fészkeit dankasi­rályokkal, szerkókkel vegyes telepeken találjuk, országos állo­mánya 1000 pár alatt van. A 4-5 tojáson 20 napig ülnek a szü­lőmadarak, a többi vöcsökhöz hasonlóan gondosan betakarjáka tojásokat a fészekanyaggal, ha a fészket őrizetlenül hagyják.Az első tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, emiatt a fió­kák egy-két napos késéssel kelnek ki a tojásból, de szinte azon­nal tudnak úszni és táplálkozni. Táplálékában a rovarok és a ha­lak mellett sok növényi rész is előfordul, de kétéltűeket is fo­gyasztanak. Vonuló, október végén vándorolnak el a földközi­tenger vidékére és Kis-Ázsiába. Tavasszal viszonylag későn,

március végén lehet az első példányokat megfigyelni hazánk­ban.

A füles vöcsök északi elterjedésű faj, jórészt a boreális övbenhúzódik elterjedési területe, Európától Észak-Amerikáig. Ma­gyarországon rendszeresen átvonul , de minden évben ritka; leg­többször a Dunán és halastavakon lehet megfigyelni. Nászruhá­ban a fején található sárga dísztollak a fejen túlérve kis tollfületalkotnak. Téli tollazara az előző fajéhoz hasonlít , azonban az al­sótest fehér színe sokkal élesebben különül el a sötét háttól,mint afeketenyakú vöcsöknél. Laza telepekben fészkel sirályok­kai, csérekkel. Tápláléka vízi gerinctelenekbó1, rákfélékból áll,amelyeket a víz felszínéró1 vagy maximum öt-hat méteres mély­ségbe lebukva szerez.

Page 9: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Búbos vöcsökPodiceps cristatusVöcsö kfélékPodicipedidael-3.kép

A vöcsök/ajak lábán nincsenúszöhártya, ujjaieculapos

szarulemezek borítják

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••••0

14

A hazai vizek egyik legmegkapóbb jelenség e kétségtelenü l a ta­vaszi vöcsöknász. A márciusban érkező egyedek igyekeznek ha­mar párba állni. Az egymásra felfigyelő egyedek megközelítikegymást, fejüket és gesztenyebarna tollgallérjukat rázva, hangoskiáltások közepette úsznak egymás mellett, lebuknak, majd hí­nárral, hallal vagy más táplálékkal a csőrükben bukkannak fel.Rövidebb -hosszabb tollászkodást követően a vizet taposva ki­emelkednek a vízbó1 és a csőrükben tartott "ajándékot" átadjákegymásnak. Szerencsére még sok helyen figyelhetjük meg ezt aszertartást, hiszen a búbos vöcsök gyakoribb úszómadárkéntminden nagyobb vízen meg jelenik , halastavakon, mocsarakbanés víztározókon egyaránt. Más vöcsökfajoknak is hasonló anásztánca, de kevésbé látványos. Kedvelt élőhelyei a partközelinádas-sásos növényzet, halastavak szegélyei, de egybefüggő ná­dasban vagy teljesen nyílt vizeken csak nagyon ritkán telepedikmeg. Országos állományát 7000-9000 párra becsülik. Eurázsiamérséke lt övi részén elterjedt, de előfordul Afrikában és Auszt­ráliában is. Tollazatuk tömött, és vízhatlan. Óvatos, éber mada­rak, a legkisebb vészhelyzet esetén tollaik közül és légzsákjaik­bó l a levegőt kipréselik , és úgy menekülnek a víz alatt. A párokáp rilis végén kezdenek költen i, durvább nád - és sásszálakra hí­nár- és más vízinövény-darabokat, moszatokat hordanak, olykora partköze li növényzethez is rögzítik a fészket. A tojások kez­detben fehéres színűek, azonban a szülőmadarak a fészek­anyaggal be takarják azokat, mikor rövidebb időre elhagyják afészke t. A rothadó növényi részek sötétbarnára festik a tojáso­kat. A kikelő csíkos fiókák életük első szakaszában, mikor elfá­radnak , biztonságos helyre, a szülőmadarak a hátára, a tollakközé bújnak. A családok egészen az őszi vonulási időszakig

együ tt maradnak.A búbos vöcsök tavasszal és ősszel fó1eg apróbb halakat , növé­nyi részeket fogyaszt, nyáron viszont rengeteg rovart pusztít el.Tollat rendszeresen fogyaszt , ame lynek szerepe az emésztésmegkönnyítése. Nyár végére a fiókák csíkozása egyre kevésbémegfigyelhető, legk és öb b a fejró1 tűnik el. Az öreg madarak gal­l érja fokozatosan eltűnik és felveszik a jellegzetes fehér -szürkenyuga lmi ruhát. A telet Dél-Európában töltik, azonban mindigmegpróbálkozik néhány egyed az áttelelésse l. A vöcskök - abúvárokhoz hasonlóan - leginkább a vízben érzik jól magukat,a szárazföldön esetlen a mozgásuk. Levegőbe is csak hosszú ne­kifutást követően képesek eme lkedni.

Page 10: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

VörösnyakúvöcsökPodiceps griseigena

Vöcsökfé lékPodicipedidael. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII000•••••••00

Kis vöcsökTacbybaptu s rufic ollisVöcsökfélékPodicipedidae2. kép

l II III IV V VI VUVIII IX X XI XII00•••••••••0

16

A Kárpát-medence legritkább költő vöcsökfa ja, hazai állomá­nyát 100- 150 pár ra becsülik. Kelet i elterjed é sű faj, Kelet-Euró­pától egészen Belső-Ázsiáig fordul elő, valamint Észak-Ameri­kába n. Legfontosabb é lőhelyei a Tisza menti állóvizek, szikestavak és mocsarak , de előfordul halastavakon és víztározó konis. A Duna-Tisza közén már ritkább, a Dunántúlon pedig sz ór­ványos állományai fordulnak elő. Elsősorban növényzettel sű­

rűn benőtt vizek lakója, úszó fészkét lebegő hínárnövé nyzetreépíti. A fészek alapja gyékény- és nád levelek, melyre rnoszato­

kat, hínárdarabokat hord a tojó. Májusba n teljes a fészekalj, to­jásainak száma 4-6. A hím és a tojó felváltva ülnek a tojásoko nmintegy három hétig. Bár telepeket nem alkot, sokszo r más vö­csökfajjal vagy szerkőfajja l egy helyen költenek . Tápláléka ki­sebb halakból, kétéltű- és rovarlárvából áll, de gyakran fo­gyaszt zöld növényi részeke t is (hín ár-, gyékény- és kákahajtá­sokat, magvakat). A családok egésze n a hideg idő beköszönté­ig a k ö lt őhely közelében maradnak, majd azt követően kelnekútra. A telet - feltételezések szerint - a Földközi- és a Fekete­tenger mellékén tölti.

Gombóc bujár volt a legkisebb vöcsökfajunk régi elnevezése.Valóban kis termetű, zömök vöcsökfaj, amely a legkisebb ve­szélyre azonnal a víz alá bukik. Széles elteriedésű madár, Euró­pa nagy részén , Afrikában és Ázsiában is megtalálható. Élóbe­Iyét tekintve nem válogatós, előfordul a kis állóvizektó1 egészena folyók holtágáig, de halastavakon és víztározókon, sőt áradá­sok utáni kiöntéseken is megtelepszik. Gyakori fészkelő mada­runk, mintegy 9000-10 OOO párra becsülik hazai állományát.Kedveli a sűrű növényzettel fedett vizes élóhelyeket, az elgyo­mosodott halastavakat, valamint nádas mocsarakat. Úszó fészkea növényzeten lebeg; évente két költése lehetséges. Május kö­zepétó1 egésze n augusztus elejéig tart fészkelési időszaka . Tojá­sainak száma 5-7, a második költésnél, sarjúfészkeknél ennélkevesebb . A hím és a tojó is kotlik, és fészekanyagga l gondo­san betakarják a tojásokat a ragadozók ellen védekezve, amikorelhagyják a fészket. A fiókák kikelésüket követően gyorsanönállókká válnak; mindkét szülő részt vesz az utódo k felneve­lésében. Mind növényi, mind pedig állati eredetű táplálékot fo­gyaszt. Rovarlárvák, bogarak, puhatestűek és kisebb halak sze­repelnek étlapján a magvak és növényi részek mellett . Vonulófaj, a telet a Mediterráneumban tölti.

Page 11: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

GödényekvagypelikánokPelecanus spp .

PelikánfélékPelecanidae

!!

Rózsásgödény Borzasgödényhomloka homloka

Rózsás gödény

I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII000••••••000BorzasgödényI II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII0000•••00000

18

A nagy folyószabályozások előtt hazánkban is előfordultak enagy testű, hatalmas csőrrel megá ldott madarak. A hajdani, hal­ban gazdag háborítatlan mocsárvilág fészkelő- és táplálkozóhe­lyet biztosított e madara knak, melyekre akko riban még vadász­tak. Azóta a pe likáno k világszerte megfogyatkoztak, és féltve őr­

zött természet i kincsként tartják számon őket. Sajnos a halászokennek ellené re, ha tehetik, megpróbálják elzavarn i vagy elpusz­títani öket, tetemes halfogyasztásuk miatt. A legnagyobb testű

repülő madárfajok közé tartoz nak, rövid úszóhátyás lábukkal ki­tűnően úsznak a vízben , a szárazföldön azonban ese tlenü l mo­zognak. Lapos, hosszú csőrük alul toroklebennyel kapcsolódika nyakhoz , melynek a táplálkozásban van szerepe. A világon 7fajuk fordul elő. A mérsékelt övben élók általában világos, fehérszínűek, míg a trópusi tájak, tenger partok peliká njai díszesebbtollazatúak. A rózsás gödény (Peleeanusonocrotalus - 2-3 . kép)Euró pa gyakoribb peliká nfaja, elterjedési területe egészen Indi­áig, dél felé pedig Afrika középső részéig tart . Tollazata rózsásárnyalatú fehér, amellén nászidőszakban vöröses, barnás folt­tal. Korábban azt hitték a rózsás gödényró1, hogy a saját véréveltáplálja kicsinyeit, ezé rt az önfeláldozás jelképévé vált. Bár tes­te nagy, sok légzsákkal rendelkezik, és emiatt zsákmányáértnem lebukik, han em különleges halászati módszerrel fogja el aha lakat. Több gödé ny kört formálva heves szárnycsapkodássalegymás felé riasztja a sekély vízben bekerített halakat. Torokle­benyükkel, mint hatalmas hálóval kapják el a zsákmányt, össze­zárt csőrükbó1 csak a víz távozhat. A bennrekedt halakat egész ­ben nyelik le. Gyakran hosszú távolságokat tesznek meg a fész­kelő- és a táplálkozóhe ly között, repülés közben a nyakuka t be­görbítve tartják. Telepesen fészkelő faj, a Földközi-tenge r keletimedencéjében és a Duna-deltában még szere ncsé re sokfelé elő­

fordul. Hazánkban ritka kóborló, alföldi halastavakon figyeltékmeg magányos példányait. A borzas gödény tPelecanus eris­pus - 1. kép) ezüstszínű madár , a nászidőszakban a fejtollakmegnagyobbodván borzas külsőt kölcsönöznek a fajnak. Elter­jedése sokka l kisebb, mint a rózsás gödényé, jelentősebb állo­mányai csak Kis-Ázsiában fordulnak elő. Költés sorá n jellegze­tes röfögő hangokat ad nak ki a párok, ritkán a gólyához hason­lóan kelepelnek is. Egy, de rendszerint két fiókájukat vísszaök­lendezett , félig emésztett táplálékka l etetik, melyért azo k mé­lyen a szülók torokzacskójába nyúlnak. A gödé nyek rend kívülérzéke nyek fészkelőhelyük háborítatlanságára, ezért komoly ve­szélyben vannak, az emberi tevékenység hatására sorra szünnekmeg kolóniáik.

Page 12: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Nagy kárókatonaPbalacrocorax CGI-ho

Kárókatona-félékPhalacrocorac idaeL kép

A kárókatona (kormorán)négy lábujját úszob ánya

köti össze

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••Kis kárókatonaPbalacrocorax pygmeusKáróka tona-féJékPhalacrocoracídae2_ kép

!!

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

0 0 ••••••••00

20

Aki nézett már szemtó1 szembe kárókatonával, annak fogalmalehet arról, hogyan nézhettek ki a hajdani őshüllők. A sötét,rendszerint fekete színű madarak az egész világon elterjedtek ésaz utóbbi időben túlszaporodó állományaik komo ly gondokatokoz nak. Nagy testű madár, mely nagyszerűen úszik és bukik avízbe n, zsákmányát pedig kampós végű csőrével könn yedénkapja el. Mivel fartőmirigye nem terme l olyan zsíros váladékot,amivel vízhatlanná tudná tenn i tollazatát, időró1 időre meg kellszárítania azt. Ilyenkor kitárt szárnyak kal üldögé lnek a káróka­tonák fákon vagy vízparton. A múlt század negyvenes-ötveneséveiben még szinte ritkaságszámba ment megp illantásuk, de avéde lem és az élőhelyei állapotá nak javulása miatt jelentősen

növekedett állományuk. Jelenleg egész Európában túlszaporo­dott , és olyan helyeken buk kan fel (például magashegységi fo­lyókon , patakok mellett) , ahol korábban soha nem látták. A pá­rok áprilisban kezdenek a fészkek megépítéséhez, illetve a fel­újításához. Telep esen költő faj, állóvizek, mocsarak, halastavaknehezen megközelíthető részein található fákra, facsopo rtokratelepednek. A kárókatonák ürü léke maró, savas , emiatt a fáknéhány év alatt kipusztu lnak, és a telep más költőhely után néz.Tengerpa rtokon a felhalmozódó ürüléket , a guanót kibányász­szák és komoly gazdasá gi jelentősége lehet. A halevő madarakürüléke ugyanis foszforban és nitrogénb en igen gazdag, emiattelső osztályú trágya. Az ágvillákba épített, durva ágakból álló fé­szekbe 4-5 tojást rak le a tojó, majd egy hónapos kotlást köve­tően kelnek ki a fiókák. Kezdetben félig emésztett táplálékot ad­nak a szülő madarak, k ésobb a fiókák aszülőmadarak nyelő­

csövébe nyúlva szedik ki azt. A fiókák néhány hét alatt röpké­pessé válnak, és a családok együtt maradnak. Nem vonulnak,télen elsősorban nagyobb folyóink (fők ént a Duna) mellett tűn­

nek fel nagy csapatokban. A vízen úszó madár mindig kissé fel­felé emelve tartja a csőrét.

A kis káróka tona az előző fajnál kisebb termetű madár, repülésközbe n sokkal gyorsab b a szárnyverése . Az ülő vagy úszóegyeden a gesztenyebarna színű feje és rövidebb csőre is meg­figyelhető. Szűk elterjedésű faj, amely néhány éve még közvet­lenül a kipu sztulás szélén volt, és az úgynevezett globálisan ve­szélyez tetett fajok közé tartozott. Az elmúlt 10 évben szerencsé­re valamelyest megerősödött hazai és világállománya. Táplálé­ka kisebb halakbó l és vízi rovarokból áll. Míg korábban első­

sorba n a Tiszántú lra volt jellemző, ma már egyre többször buk­kan fel a Dunántúl növényzettel gazdago n benőtt állóvizein,például a Kis-Balatonon is. Magyarországi állományát 50-100párra becsülik.

Page 13: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Bütykös hattyúCygnus olor

RécefélékAnatidael-2. kép

Bütykös hattyú

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••22

A hattyúk nagy termetű, fehér színű vízimadarak. A világon ösz­szesen 8 fajuk él, legismertebb közülük a bütykös hattyú. A ki­fejlett madarak hófehér tollazatától csak a sötét színű arctájék ésélénkpiros csőr üt el. A 19. században még rendszeres fészkelő

volt e faj Magyarországon, k ésöbb mint fészkelő faj kipusztulthazán kból. Ismételt megjelenése az ember k ö zrern űk ö d és éve l

vált lehetségessé, ugyanis Nyugat-Európába n félvad díszmadár­ként parkokban, köz- és magán-állatgyűjteményekben tenyész­tették. A kivaduló példányok érték el fokozatosan a nyugati or­szágrészt a hetvenes években. Először a Fertő-tó mellékén fi­gyelték meg fészkelését. Azóta már a Tiszántúlra is eljutott, ésállománya ISO-200 párra duzzadt fel. Sekély tavakon , holtágak­ban és mocsarakban telepedik meg, malomkő méretű fészkétnádszegélyekben lehet megtalálni március-április folyamán.A párok naponta bejárják territóriumu kat, erőte ljes úszó lábuksegítségével könnye n és gyorsan úsznak. Mivel a nagy testű ma­daraknál a párkapcsolat egész életre szól, a hattyúk is együttmaradnak a költést követően. Leveg éb e csak hosszas nekifutástkövetően képesek emelkedni, a szárnyak ütemes csapásai jel­legzetes suhogó hangot keltenek. A fészekanyag általában akörnyező vegetác ió tömegfajaiból (nád, sás) kerül ki, melybeovális csészét mélyít a tojó. A gúnár védi a fészek környékét ésa kikelő fiataloka t, és agresszívan megtámadja azokat, akik meg­közelítik az utódokat. Bár a szépség és a tisztaság szimbóluma,mégis veszekedős , támadó viselkedése miatt nem ajánlatosmegközelíteni . Az 5-7 tojásból álló fészekalj április közep ére állössze , a kotlás ideje megközelíti a 40 napot. A szürke pihetol­lakkal fedett fiókák a kikelést követően azonnal elhagyják afészket és táplálkozásra is képesek. A nyár folyamán a fiatalokaz öreg madara kkal együtt mozognak, egészen a röp képesséválásig, szeptemberig. Tápláléka jelentős része növényi eredetű,

vízen úszó békalencse, rence, de fogyaszt kisebb ízeltlábúakatis. Gyakran figyelhető meg, amint tótágast állva nyújtja le hosz­szú nyakát a víz alatti hínár- és más vízinövé nydarabok után ku­tatva. Lakott települ ések közelében kenyér- és más ételmarad­ványoka t is elfogyaszt. Telente nagyobb csapatokba verődnek aDunán vagy a Balatonon . Természetvédelmi szempontból terje­dése kifejezetten káros, mert a nála kisebb récefajokat elűzi , ésezá ltal a ritka fajok szaporodási esé lyét csökkenti egyes terüle­teken. F ők ént a nyári lúddal szemben lép fel támadóan.

Page 14: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Énekes hattyúCygnus cygnus

RécefélékAnatidae1-2. kép

Énekes hattyú

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XI1•••00000 0 •••

Kis hattyúCygnus columbianus

RécefélékAnatidae

Kis hattyú

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

••0000000•••

24

A balti államokban , Skandináviában közismert az a madárhang,amelyet mi Közép-Európában nem hallhatunk. Ez a csaknemmásfél méter hosszú madár sokkal lármásabb bütykös csőrű ro­konánál , nászidőszakban a kö ltőhelyén sokszor hallatja trombi­tahangra emlékeztető kiáltását. Az öblös rikoltás anatóm iaialapja a meghosszabbodott légcső, amely egészen a mellcson­tig ér. Nemcsak hangja alapján különbözik a jóval gyakoribbbütykös hattyútól, hanem csőrszínében és alakjában is. Az éne­kes hattyú nyaka mindig egyenes, nincs benne a kecses ívelt­ség. Ugyanakkor a szárnyát sem emeli el testétól sátorszerűen,

ha támadó fenyegeti. Az öreg madarak esőre azonban messzi­ról is elárulja kilétét: a fekete alapon élénksárga szín egészenaz orrnyílás elé ér. A fiatalok barnás színűek, a csőrük is foko­zatosan sárgul be. Az énekes hattyú északi madár: költőterüle ­

te Észak-Európa, Skandinávia, Izland, ritkán Nagy-Britanniáhoztartozó szigeteken is fészkel. Költőterülete a tundra déli pere­me, ahol már a nagyobb fák is megjelennek. A nagy folyósza­bályozások előtt még a Tiszántúlon feljegyezték költését, azon­ban a hajdani vadvízvilág átalakulása és mezőgazdasági terület­té alakulása megszüntette ezeket a költőhelyeket. A fészketmindig vízinövényekkel fedett partszakaszra építi, 4-5 tojásátáprilis-májusban rakja. Táplálékában elsősorban növények do­minálnak , de szívesen elfogyasztja a kisebb vízi gerinctelen ál­latokat is. A fiókák felnövekedése egészen a rövid tundrai nyárvégéig tart, és a családok együtt elindulnak dél felé. Az euró­pai állomány jó része a nyugat-európai tengerparton, valaminta Fekete-tenger mellékén tölti a telet. Magyarországra többé ­kevésbé rendszeresen eljutnak példányok, amelyek kedvező

körülmények köz ött hosszú ideig kitartanak.

Mintha az előző faj kicsinyített mása lenne, színébe n, alakjábannagyon hasonlít az énekes hattyúhoz. Jól látható bélyeg a cső­

rén l évő sárga szín, amely függóleges vonal mentén még az orr­nyílás előtt megszűnik. Még északabbi faj: állománya csak afészkelőterület déli részén érintkezik az énekes hattyúkka l.Költőállományát világszerte 14 OOO párra becsülik. Költőterüle­

te az erdős tundrától kezdődik és a fátlan, hatalmas mocsarak­kai tarkított fátlan tundrát öleli fel. A tojó egyedü l kotlik a 3-5tojáson. A fiókák június közepén-végén kelnek ki és nagyonrövid idő alatt, mintegy 40 nap múlva repülni is tudnak . A fió­kák felnövekedését követően a családok szárnyra kelnek tele­lőterü letük felé. A hagyományos telelőterületek a Brit-szigeteknyugati partvidékén találhatók, azonban az elmúlt ötven évbenez fokozatosan kelet felé, a kontinens partjai felé tolódott, ésennek köszönhetően hazánkban is gyakoribbá vált a kis haty­tyúk észlelése.

.u.

Page 15: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Nagy lilikAllser albifrom

RéeefélékAnatidael. kép

j II III IV V VI vu VIII IX X XI XII••••0000••••

Kis lilikAnsererytbropus

RéeefélékAnatidae2. kép

!!

I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII00••0000 •••0

26

Hókás vad lúdnak Ca Bodrogközben pedig gyöngyvé rnek) ne­vezték eleink a liliket. A faj esőre körülí fehér folt egészen ahomlokig húzódi k, a fejtetőre azonban nem hatol fel. Alsótesténszéles feke te keresztsávozást lehet megfigyelni. A repülő csapa­tok "lilik-lilik" kiáltása már messziró1 elárulja kilétüket. A magasészak kö lt őfaja . Oroszország észak nyugati területeitól kezdveÉszak-Amerikáig és Grönland ig fordul elő. Sarkvidéki füves­bokros tundrák madara, vizek köze lében, magaslatokon, domb­oldalakon fészkelnek a párok. A fészek lapos mélyed és, melyeta tojó száraz fűszá lakkal bélel. Fészekalja általában 5---6 tojásbóláll. Elsősorban legel , növényi hajtásokat , magvakat és termése­ket fogyaszt, állati eredetű táplálékot csak kis mértékben. A csa­ládok augusztusban kezdenek dél felé vándoro lni, a telel óterü­letek felé. A telelő állomány Nyugat-Európa tengerparti részei CaBrit-szigetekkel együtt) és a Földközi-tenger, Fekete-tenge r me­dencéje k özött oszlik el. A Kárpát-mede ncében nagy tömegek­ben telel, illetve vonul át. Hagyomá nyosan az alföldi, tiszántúliterületek számíto ttak a legjobb nagy lilikes területeknek . azutóbbi két évtizedben azo nban a Dunántúlon is eme lkede tt szá­muk. Legnagyobb létszámuk Magyarország területén megköze­líti a százez ret.

Az előző fajnál kisebb termetű, azonban ez csak vegyes csapa­tokban vehető észre igazán, amikor a földön pihennek a mada­rak. Fehér hókája egészen a fejtetőre nyúlik, szemgyűrűje élénk ­sárga színű. Valószínú1eg mindig a ritkább lúdfajok közé tarto­zott, a huszadik században azonban olyan jelentős állomány­csökkenése n ment keresztül a faj, mely már a kipusztu lás lehe­tőségét is előre vetítette. Elterjed ési területe a sarkvidéki tundraövre terjed ki, de minden popul ációjánál erős visszaszorulás kö­vetkezett be az elmúlt néhány évtizedben. Megritkulása miatt aglobálisan veszélyeztetett madárfajok közé került, Európ ábanmár csak a Lappföldön és Oroszország egyes részein költ, világ­állománya néhány száz párra tehető. A párok június-július kö­zött neve lik fel 4-5 fiókájukat, amelyek rövid öt hét alatt meg­tanulnak repülni. A költést követően megkezdődik a telelóterü­letre való vonulás , amely során a Kárpát-medence keleti felénvándorol át a csapatok egy része. A Duna-Tisza közén is meg­figyelhető olykor néhá ny pé ldány; a Dunántúlra csak nagy rit­kán vetődik. Tclelóterülete a Fekete- és az Égei-tenger melléke .A vadászat az egyik komoly veszélyeztető tényező, mely a vo­nuló madarak számát csökkenti.

Page 16: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Vetési lúdAnserfabalis

RécefélékAnatidael. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

••••0000••••

Rövidcsörií lúdAnser bracbyryncbus

RécefélékAnatidae2. kép

I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII•••••0000•••

28

Amikor a vadludak megérkeznek hazánkba, és V alakú csapa­tokb an húznak át a földek felett , az már a beköszönő ősz biz­tos jele . Ilyen kor nagy libacsapatokkal lehet találkozni a zavar­talan mezőgazdasági földeke n. Elsősorban a kelő gabonán táp ­lálkoznak. A Dunántú lon járva a vetési ludak alkotják a vadlúd­csapatok nagy tömegét , bár az ország középsó és keleti részénsem ritka a faj. A tundra és a tajga észa ki részén költenek és ősz­

szel nagy csapatokban, tavasszal pedig kisebb számban vonul­nak át Magyarországo n. A fajnak több alfaja (5) és színvá ltoza­ta (2) ford ul elő, ezek közül minket azok az egyedek látogat­nak, ame lyek az elterjed ési terület nyugati részén élnek . A nyárvégén szá rnyra kelő csapatok az őszi vonulás lassú tem pójáhozigazo dva kiseb b-nagyob b pihenővel közbeiktatott szá rnyalástkövetően jutnak el Közép-Eur ópába, aho l a telelést is rendsze­resen megpróbálják. A tatai Öreg tó, a Balaton és a Kis-Balaton ,a Velen cei-tó , továbbá a Fertő-tó a legfontosabb gyülekez öhe­Iyei. A rövid nappali időszakot a csapatok táplálkozással, tol­lászkodással töltik, miután a teljesen biztonságos alvóhe lyet haj­nalban már elhagyták. A csapatok olykor több tíz kilométerestávolságot tesznek meg a megfelelő táp lálék után kutatva. Kinta réteken , mez ókön táplálkoznak, majd sötétedés kor lassan el­kezdenek visszarepü lni a bizton ságos és háborítatlan fészkelő­

helyre. A faj euró pai költőpopulációját 400 OOO egyedre becsü­lik, eze k közel fele Magyarországo n vonul át. Egyes csapatok aFöldk özi-tenger mellékére vándorolnak.

Kisebb termetű, rózsaszínes csőrű vadlúdfaj. Meglehetősen folt­szerű elte rjed ésú madár, mindössze Grönlandon , Izlandon és aSpitzbergákon vann ak állomá nyai. Síksági tundrákon , folyóktorkolatvidékén, de akár baza ltsziklák vagy gleccse rek közelé­ben is megtelep szik. A hóolvadást követően érkeznek vissza afészkelőhelyre az egyedek, és gyorsan fészke léshez látnak lazakolóniákban . Kis talajmélyedésbe a tojó 3-7 tojást rak, a k ikelő

fiókák mintegy két hónapig növekednek, mire megtanulnak re­pü lni. Kisebb zuzmókat, mohá kat és bogyókat legelnek, a tele­lőterületen kiszóródott kukoricát, gabonát, fűmagvakat szednekfel. A rövid tundrai nyár már be is fejeződik , mire a pelyhes ki­csinyekb ó1 repülős fiatalok lesznek, és a családo k elind ulnak atelelőterü letek felé . A telet a Brit-szigeteken , valamint a Fríz-szi­geteken és a Watt-tengeren töltik. A szárazföld belsejéb e ritkánjutnak el egyed ei, legtöbbször az őszi-tavaszi időszakban .

A Kárpát-meden cében ritka kób orló, a Dunántúlon, a Dunán,valamint a Hortobágyon figyelték meg több esetben.

Page 17: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Nyári lúdAnseranser

Récefé lékAnatidae1-2. kép

Nyári lúd úszóhártyás láha

l II III IV V VI VII VIII IX X XI XIIDD••••••••••

30

Az egyetlen fészkelő lúdfajunk a nyári lúd, amelybó1 a háziludattenyésztették ki. Barnás testű, szürk és nyakú madár, amelyneka csőre és lába is narancssárga színű . Eurázsiában mind enütt el­terjedt, Magyarországon pedig a Hortobágyon, a Velencei-tómellett , a Fertő tavon és a Kis-Balatonon fészkel; országo s állo­mánya 1000-1100 pár. Fészkel őhelye ritkás nádassal vagy gyé­kénnyel, ritkábban sással fedett mocsárrétek, sekély állóvizek ,mocsarak és szikes tavak . Előszeretettel fészkel olyan élóhelye­ken, ahol a tavalyi avas nádat kisebb nyílt tisztások , sásos állo­mányok tarkítják. A földközi-tengeri telel őhelyról márciusbanérkeznek vissza az első egyedek, amelyek a territór iumokatazonnal elfoglalják. E hónap kö zepén már teljes az 5-7 tojásbólálló fészekalj . A fészek kisebb partközeli mélyed ésben találha­tó, a szülő madarak piheto llakkal rakják körbe, és amikor rövi­debb ideig elhagyják, akkor gondosan betakarják tollakkal.A barnás piheto llazatú fiókák áprilisban kelnek ki és szüleikkelegyü tt részt vesznek a táplálkozásban. A tojásokon csak a tojómadár kotlik csaknem egy hónapon keresztül , miközben a gú­nár őrködik . A fiókák két hónapos korukban válnak önállóvá.Nyár végén a családok összeállva kisebb-nagyobb csapatot ké­peznek. A nyári ludak - hasonlóan a többi lúdfajhoz - társasmadarak, sokszor a fészkeik is köze l találhatók, de költési idő­

szakon kívül is kisebb-nagyobb csapatokban fígyelhetók meg.Rövidebb nyaka és erőteljesebb lába alkalmassá teszi arra , hogytöbb időt töltsön a szárazföldön, mint a hattyúk. A táp lálkozóludak rendszerint vízinövényeket fogyasztanak vizes é lőhelven.

de előszeretettel legelnek mezőgazdasági területeken is. A frissnád , gyékény vagy más vízinövény hajtását csipkedi meg , oly­kor előfordul, hogy tótágast állva keres a víz alatt. Az őszi hó­napokban a betakarítás során kipergett kukoricaszemeket isösszes zedik a tarlókon, novembertó1 pedig friss kelésű őszi bú­zát, fűféléket legel. Az első fagyokat követően , decemberbenvonul el, a telet Dél-Európában tölti . Ennek ellenéró1 észa królérkezett csapatai be nem fagyó vizes é lőhelyeinken megfigye l­hetók. A faj a maga tartás-kutatás világhírűvé vált alanya, KonradLorenz korszakalkotó megfigyeléseit, vizsgálatait nyári ludakonvégezte és kapott érte Nobel-díjat. Bár haza i állománya az utób­bi években kissé megerősödött , sajnos a faj kelet -európai popu­lációja csökkenő tendenciát mutat, ezért a nemzetközi egyezmé­nyek a fokozottan védettebb csoportba helyezték. Magyarorszá ­gon a Hortobágyon, a Kiskunságban, a Mezófö ldön és a Kis-Ba­latonon, valamint a Fertő tó mellékén fordul elő nagyobb szám ­

ban .

Page 18: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Tengeri ludakBranta spp.

RécefélékAnatidae

Örvös lúd

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••0000••••

32

Az alább i madarak teng eri lúdfajok, amelyekre egyebek melletta kisebb, finomabb csőrtípus jellemző. Magyarországon csak al­kalmanként fordulnak elő, rendszerint a nagy libacsapatokbavegyü lve. Az apácalúd (Branta leucopsis - 1. kép) az északitundrák fészkelő faja. Három , jól elkülönülő populáció költ Eu­rópa északi részén: Kelet-Grön landon, a Spitzbergákon, vala­mint a Novaja Zemlja vidékén. Fészkel őhelyül előszeretettel vá­lasztja a fátlan, rövid füvű köves tundra régiót , de sziklafalakonis megtelepedik. Ragaszkodik a tengerpart köze lségéhez, onnannem távolodik el túlságosan. A párok későn, csak május máso ­dik felében látnak a költéshez, amikor az időjárás lehetővé tesziazt. Laza csoportokban, gyakran ragadozó madarak (pé ldául hó­bagoly) közelében építik fészküket. A ragadozó madár jelenlé­te egyfajta védelmet nyújt a ludaknak, ugyanis azok a fészkükközelében nem zsákmányolnak, viszont más ragadozót (pé ldáulsarki rókát) távol tartanak. A fészkel őhelyü l kiválasztott talajmé­lyedést vastag pehelytoll réteggel béleli, 2--6 tojását június ele ­jén rakja. A költóhelyhez a párok nagyon ragaszkodnak és év­ró1évre felkeresik azt. A fiókák 24-25 nap alatt kelnek ki és aligkét hónap alatt elérik a röpképességet. Táplálékában különbö­ző tengerparti növények, tengeri hínár dominálnak, de kisebbrákoka t, puhatestűket is előszeretettel fogyaszt. Magyarországonminden évben megjelenik, de csak néhány példányban. Az örvöslúd (Branta bernic/a) elterjedési terü lete szélesebb, mint az elő­

ző fajé, az Északi-sarkvidéken mindenütt előfordul a SO. széles­ségi körig. Az előző fajéhoz hasonló a költőterülete , de mindigvalamilyen kieme lkedésen, magas laton építi fészkét. A piheto l­lakkal béle lt fészek alapja moha és finomabb növényi szálak.A sietős költés június elejétó1 július végéig tart, mely során azl-S fiókát felneve lik. Leginkább növényevő: a tundrai zuzmó k­tól és moháktól kezdve az őszi kelésű gabonáig mindent legel,tengerpartokon gyakran fogyasztja a tengeri hínár fajokat is.A nyuga t-európai tengerpartokon telel, sokszor egészen Marok­kóig húzódva dél felé. Az előző fajjal együtt vonu lás során olyantömegben lephet el egyes mezőgazdasági terü leteket, hogy agazdák kártétellel vádo lják. Magyarországon ritka kóborló, fő­

ként állóvizeken, ritkábban folyóvizeken, az utóbbi száz évben25 alkalommal figyelték meg. A kanadai lúd (Branta canaden­sis- 2. kép) Észak-Amerika leggyakoribb lúdfaja, mintegy 12 al­faja fordul elő a kontinensen. Kedvelt víziszárnyasként Angliá­ba telepítették a 17. században, majd az európai bevándo rlókrévén Új-Zélandra is eljutott. Ez utóbbi helyen olyannyira elsza­porodott, hogy komoly gazdasági károkozása miatt próbálnakellene küzdení. Angliából átjutott Nyugat-Európába; egyik fő te­lelőterülete a Watt-tenger vidéke. Magyarországon mindösszenéhány alkalommal észlelték.

Page 19: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

EgyébvadlúdfajokRécefélékAnatida e

!! (vörösnyakú lúd)

I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII••••00000•••

34

A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis - 1. kép) a legkisebb ésegyúttal a legszínpompásabb tengeri lúd . Igazi szibériai fészke­lő madár: a jamal-félszigettó1 egészen a Tajmír-félszigetig költ.Fészkelőterülete a füves és fás tundra közötti átmenet, ahol mégvannak kisebb fák, bokrok, de már nyíltabb az é l őhely . Ha te­heti, egy ragadozó madár (például vándorsólyom vagy gatyásölyv) fészke közelében telepedik meg költéskor, kihasználvaazt, hogy más ragadozók (például emlősök) nem merik megkö­zelíteni a lúd fészkét. Viszonylag későn, júniusban érkezik aköltőterületre, és a párok azonnal a költéshez látnak. Átlagosan3-6 tojását kis talajmélyedésbe rakja a tojó, a fiókák mintegy 25nap alatt kelnek ki. A vízimadarak között egyedülállóan táplá ­lékspecialista: kedvenc eledele a gyapjúsás (Europhorium spp.)A telelőterületen sós lagúnák, továbbá szikes puszták növény­zetét legeli. Augusztus végén indulnak útra a családok, nagy fo­lyóvölgyek mentén haladva jutnak el a Kaszpi- és a Fekete-ten­ger mellékére. Ott folyók deltájában, de mindig félsós, szárazsztyeppeken telel. Magyarországon az utóbbi években megsza­porodott a megfigyeléseinek a száma, mely csak részint tudha­tó be a madármegfigyelők növekvő számának. A korábbi tiszán­túli, hagyományos megjelenési helyei (Hortobágy, Kardoskút)mellett már a Dunántúlon is felbukkan. Az alábbi fajok a ma­gyar madárfauna azon tagjai, melyekró1 a kutatók véleménye az,hogy csak fogságból kiszabadult példányok fordultak elő ha­zánk területén. A sarki lúd (Anser caerulescens - 2. kép) a tund­ra öv madara, hatalmas tömegekben fészkel a sarkvidéken. A fe­hér házilúdtól a szárnyevezőtollainak fekete színe alapján kü­löníthető el. Két alkalommal figyelték meg hazánkban. Az indi­ai lúd (Anser indicus) vadon élő állományai Kelet- és Közép­Ázsiában fészkelnek, a telet az indiai szubkontinensen (India,Banglades, Pakisztán) tölti. Elsősorban magas hegységek lakója,a talajon, ritkább esetben ragadozó madár elhagyott fészkében,fán költ. A legmagasabban megfigyelt madárfajok közé tartozik,a magassági rekord 9000 méter. A 19. század végétó1 igen elter­jedt díszmadár lett beló1e, Svédországban pedig kisebb kivadultpopulációja él. Növényevő, kisebb mennyiségben gabonát is fo­gyaszt. A nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus) Észak-Afrika lakó­ja, de kedvelt díszmadárként eljutott Európába is. Az ókorbankülönös varázserőt tulajdonítottak a fajnak, és hosszasan próbál­ták tenyésztésbe fogni és megszelídíteni, sikertelenül. Agresszívmagatartású, összeférhetetlen vízimadár.

Page 20: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

ÁsóludakTadorna spp.

RécefélékAnatidae

, II III IV V VI VII VIII IX X XI XI1

••••0 0 0 0 0 •••

36

Az ásóluda k külalakjukat tek intve átmenetet képez nek a ludakés a récék között , Vízen úszva a récékre emlékeztetnek, hosz­szabb lábuk, csőrük felépítése, táplálékuk, valamint életmódjukalapján inkább a ludak hoz haso nlítanak. A szárazfö ldön is töb­bet és jobban mozognak, földi üregekben költenek. A vörösásólúd (Tadorna Jem/ginea - 2. kép) egyöntetű rőtbarna-vörö­

ses színű vízimadár, csak repülés során tűnik fel a széles zöldszárnytükre. A félsivatagos pusztákon, sztyeppeken található ta­vak lakója, elterjedési terü lete a Fekete -tenger vidékétó1 egészenKelet-Ázsiáig tart. Európában ritka fészkelő faj: Spanyolország­ban és a Balkán-félszigeten vannak kisebb állományai. A magas­hegységekben is megtelepszik, Tibetben akár 5500 méteres ma­gasságig előfordul. F észkel őhelye változatos: sziklahasadékban,maga által vájt üregben, de elhagyott ragadozómadár-fészekbenkölt , 5-12 tojását május végén rakja le . Fők é nt növényevő, vízi­növényeket, hínárt és füveket legel. Alkalmilag puhatestűeket ,

vízirovarokat is fogyaszt. Magyarországon ritka kóborló, össze ­sen 20 alkalomma l fordult elő. A bütykös ásólúd (Tadornatadorna - 1. kép) sokkal változatosabb színű , mellén jellegzetesvörösesbarna keresztsáv van. Euró pa tengerparti sávjában szin­te mindenh ol megé l, de nagy állományai fordulnak elő a mér­sékelt övi sztyeppeken és a Földközi-tenger vidékén. Észak-Af­rikában , valamint a Közel-Keleten is él, egészen Indiáig húzód ikelterjedés i területe. A tengerpartokon, szikes tavakon , de halas­tavakon is megtelepedik. Fészké t maga által vájt üregbe, rókavagy más állat kotoréká ba építi. Sokszor társbé rlőként elfoglaljapusztai emlősök (pé ldáu l morrnota) üregrendszerének egy ré­szét. A nyolchetes kotlást követően a 7- 12 fióka azo nnal köve tia szülóket a vízre és megkezdik az öná lló táplálkozást. Alkalmi­lag faodvakban is költ, ilyen kor a fiókák kiugrálnak az odú bólvagy aszülőmadarak csőrükben szállítják el óket, Sokféle állatitáplálékot is fogyaszt , kedveli a csigákat , kagylókat , de nem ve­ti meg a rovarokat, kétéltűek petéit vagy a halikrát sem . Kisebbkolóniákban fészke l, a családok kezdetben külön vezetik a fió­káka t, késöbb előfordul , hogy köz ös .óvodak ént" több tucat fi­

óka kisebb csapatokba verődik. Déli állományai nem vonu lnak,az északon k ö lt ők a Földköz i-tenger mellékére vándorolnak.Magyarországo n a 18. században még fészke lt, de a folyószabá­lyozásokat követően mint fészkelő faj eltűnt. A 20. századbanmint szórvá nyos ősz i-téli ven dég volt jelen a madárfaunában, ésegyes példányok átnyaralását követően 1996-ban , majd 1997­ben költött ismét egy mesterséges tórend szeren .

Page 21: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Kékcsörü réce0XY"rtl leucocepbala

RécefélékAnatidae

!!

Kékcsőnl réce[aroetollai

I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII••••000000••

38

A halcsontfarkú récék testfelépítésükben és életmódjukbanmind a ludaktól, mind a récéktó1 nagyon eltérnek. Faroktollaiknagyon különösek, fonákjuk felfelé áll. Bikafejű récének nevez­ték népiesen a kékcsörü récét (Oxyura leucocepbala - 1. kép),amelynek valóban vaskos a csőre és kissé szögletes a fejform á­

ja. Nászidőszakban a gácsérok csőre egészen élénk kék lesz, fe­je messziró1 látható fehér színűvé változik. A faj soha nem voltgyakori, korábbi elterjedési területe a Földközi-tenger medencé­jétó1 egésze n Közép-Ázsiáig húzódott. A Kárpát-medence voltelterjedésének északi határa, hazánkban a Duna- Tisza közén, aTiszántúlon , elvétve a Dunántúlon (például a Velencei-tavon) isköltött . Szikes, sós, sekély vizű tavakban, lagúnákban él; kedve­li a növényzettel tarkított parti sávot. Nagy, növényi részekbó1,hínárdarabokból álló fészkét szigetekre, a part menti növényzet­be építi; fészekalja 6--8 tojásból áll. Tápláléka főként növényieredetű, a felszínen lebegő és a víz alatt gyökerező vízinövénye­ket fogyasztja. Vízirovarokat, apróbb csigákat és más puhatestűt

a szaporodási időszak alatt fogyaszt. A mediterrán tájakon élő

állományok nem vonulnak; Közép-Ázsiából Pakisztánba vándo­rol az ott fészkelő populáció. A faj állományának összeo mlásáttöbb tényező válthatta ki, de legfontosabb ezek közül az élőhe­

lyek rohamos ütemű pusztulása. Utolsó magyarországi költéséta hatvanas évek elején találták egyes kiskunsági szikes tavakon .Visszaszorulása a hetvenes évekre felgyorsult, jelenleg az egyiklegveszélyeztetettebb madá rfaj Európában. Költőállománya i

mindössze Dél-Spanyolországban, Tunéziában és Kis-Ázsiábanmaradtak fenn. Hazai visszatelepítésére kísérletet tettek a nyolc­vanas években, de az teljes sikertelenséggel zárult. Ritkán vonu­lás során bukkan fel egy-egy példány, elsősorban a Dunán . Saj­nos komoly veszélyeztető tényezók ént lép fel a halcsontfarkúrécével (O. jamaicensis) történő hibridizáció, mely a még meg­lévő állományok teljes felmorzsolódásához vezethet egyesfészkel őhelyeken . Ez utóbbi faj nagyon hasonló az elózóhöz,termete azonban kisebb , fején a fekete szín nagyobb kiterjedé­sű . Észak-Amerikából telepítették Európába díszmadárként , és akiszabaduló, félvad populációk Nagy-Britannia jó részén , továb­bá Spanyolországban is megtelepedtek. A halcsontfarkú récékgyors terjedését látva a természetvé delmi szervezetek összefog­tak, remélhetően sikerül meggátolni a kékcsőrű récével való ke­veredést. A faj egyedei kelet felé terjeszkednek és már Magya­rországon is megfigyelték példányaikat.Szintén a díszmadártelepekró1 szökik el időnként az Ázsiábanőshonos mandarinréce (Aix galericu lata - 2. kép), amelyet kü­lönleges tollazata alapján bármely hazai récefajunktól könnyenelkülöníthetünk.

Page 22: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Tők és réceAnas pla tyrhy ncbos

RécefélékAnatidael-l kép

Tőkés réce esőre

felűln ézetben

I II III IV V V! VII VIII IX X XI XII••••••••••••40

Az úszórécék tipikus képviselője. Jellemző rájuk az, hogy ke­vésbé süllyednek a vízbe úszás közben , farkuk kissé hosszabb .Nyúlánkabb a testük , a víz alá lebukni kevés bé tudn ak és in­kább csak tótágast állva keresgélnek a víz alatt. A leggyakoribbréce hazánkban, minde n vizes élóh elyen felbu kkan a legkisebbidőszakos vízállástól kezdve nagy folyóinkig vagy tavainkig. Azegész világon előfordul, Eurázs iában és Észak-Amerikában. Ha­lastavakon , víztározókon, folyóárterekben vagy szikes tavakonegyaránt megtelepedik, olykor a vizektó1 távol is, még dombvi ­dékeinken is. Fészkelohelyér tekintve nem válogatós , a rövidfüvű pusztákon , sűrűbb vízparti növényzetben, de akár kihe­lyezett madárodvakban , nagyobb madár fészkében, vagy akárépületek tetején is megtelepedik. A párok igen korán, sokszormár januárban összeállnak , de a ludaktól vagy hattyúktó l elt é­rően a récéknél nem életre szó ló a párválasztás. Kedvező idő

esetén márciusban történ ik a fé szkel őhely kiválasztása. A párokegyütt építik a fészket, néha több pár költ egymás köze lében,alkalmas helyen . A fészek kis mélyedés, melynek szélét pihe­tollakkal fedik. A költés előrehaladtáva l egyre vastagabb ez atollréteg . Áprilisra teljes a fészekalj, mely 5-6 világos színű to­jásból áll. A fiókák kikelésüket követően az anyamadár hívásá­ra elhagyják fészkük et, és táplálkozni indulnak. A magas fákonvagy épületek tetején költő párok fiókái számára nem veszély­telen ez, hiszen több méteres zuhanást kell túlélniük. Korábbanelterjedt hiedelem volt, hogy a vadrécék halakkal táplálkoznak ,azonban csőrtípusukat látva nem kérdéses, hogy a szarulemez­kékkel határolt csőrük a legmegfelel öbb a víz átszűrésére és abenn e található táplálék megragadására . Ennek ellenére előfor­

dul , hogy halat zsákmányol. Mégis számára a legfontosabb táp­lálék a különböző növény része, magvak, rovarok, csigák éslárvák. Parkokba kivadult félvad állományai természetesen je­lentős mennyiségben fogyasztanak ember által felkínált min­de nféle táplálékot. A nászidőszakot követően a gácsérok el­vesztik csillogó színű tollruhá jukat, és a tojóhoz hasonló egy­szerű barnás színűek lesznek. A récefél ék repülőtolla ikat nemfokozatosan, egymás után cserélik, hanem egyszerre. Ilyenkora legsűrúbb növényzetbe rejtőzködve vésze lik át ezt az átme­neti röpk éptelen időszakot , melyet lohosságnak nevez nek.A hazai állomány jelentős része a tél beköszöntével délebbrehú zódik , és a Földközi-tenger mellékén tölti a telet. Áttelelő

péld ányok természetesen mindig akadn ak. Hazai állományát100 000-15 0 OOO párra becsülik.

Page 23: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

KendermagosréceAlIas streperaRécefélékAnatidae ,l. kép

!

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••••0

Nyílfarkú réceAnas acutaRécefélékAnatidae2. kép

!

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII0 ••••••••••0

42

Az úszórécék egyik jellegzetes hazai képviselője . Tollruhája nemkülönö sebben feltűnő, a nászruhás gácsé r szürke, a tojó barn ás­szürke , és mindké t nem re j ellemző a finom keresztsávozás. eső­

re rövidebb, mint a tó'kés récéé, homloka azo nba n mere de keb b,és repülés közben tűnik fel igazán a vörösesbarna szárnyfedókáltal alkoto tt csík. Euró pa nyuga ti felén kevésb é, középsó és ke­leti felén azo nba n mindenütt elterjed t, megtalálható azonbanÁzsia egyes része in, az Egyesült Államokban, valamint Kanadá­ba n. Magyarországo n még alföldi és dom bvidéki mocsarakb an ,holtágakban, víztározokban és halastavakon költ, de csak szór­ványosan. Mindö ssze 200 párra becsülik hazai állományát, melyaz utóbbi éve kbe n lassú növekedést mutat. Egyed ül a Kis-Bala­tonon , a Fertőn fészkel nagyobb mennyiségben . Az első példá­nyok áprilisba n érke znek vissza a földközi-tengeri telelőterü le­

tekró1 és hamarosan párba állnak. Az időj á r á sr ó l függően indu lmeg a fészeképítés és a tojások lerak ása. de májusban legké­sóbb teljes a fésze kalj. A tojó 8-12 tojást rak, de gyakran előfor­

dul, hogy más récefajok fészkébe is tojnak. A kotlás időszaka

kevesebb, mint egy hónap, a fiókák kikelésü ket követően a s ű­

rű növén yzetbe bújnak és csak napo kkal k és öbb merészkednekelő. Étlapján növényi részek , magvak találhatók , de a kutatásokalapján az összes réce közül a kendermagos réce fogyasztja alegtöbb állati eredetű táp lálékot. Ezek leh etnek kisebb rákok ,puhatestűk , vízirovarok vagy kétéltűek petéi. Az év mindennagy részében láthat ó Magy arországon. a vizek befagyása azon­ban délre kénysze ríti az áttelelő példányokat.

E fajt fecskefarkú récén ek is nevezték régen, hiszen nemcsak agácsé rnak , hanem a tojón ak is hosszan megnyúlt faroktollaivannak, amelyek jellegze tes kü lsőt kölcsönöznek a fajnak. Nya­ka szintén hosszú és vékony, enne k köszönhetóen víz alatt mé­lyebbre kép es lenyúin i táplálék utá n kutatva, A gácsé r nászru­hája jellegzetes, a tojó és a fiatalok tollazara azonban egyönte tű

vílágosbarna-szürke. Eurázsia északi részén mindenütt megtal ál­ható , Európ ában Skandinávián kívül csak kisebb állományok­ban költ , fók ént a Balti-tenger vidékén. A Kárpát-med ence ke­leti felén fészkel, orszá gos állományát 30-50 párra becsülik. Rö­vid füvű pusz tákkal övezett szikes tavak fészkelóje, gyak ranfészkel mocsarak ba n is. A tojó április végén rakja le 8-10 tojá­sát, és a gácsé r - a többi récétó1 eltérően - a kotlás folyamánőrzi a fészken ülő párját. Augusztusba n-szeptemberbe n vonu ldélre, de a hozzánk észa król érkezett madarakat egészen no­vembe rig megfigyelhetjük. Olykor megkísérli az áttelelés t is.

Page 24: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Kanalas réceAnas clypeata

RécefélékAnatidael. kép

Kanalas récecsó're[elűlnézotben

I II III IV V VI VII VUI IX X XI XII0 ••••••••••0

Fütyülő réceAnas [Jell e/o/x'

RécefélékAnatidae2. kép

l II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII••••0000••••

44

Nincs még egy olyan récefaj, amelynek esőre olyan jellegzeteslenne, mint a kanalas récéé . A népies nevén butaorrú réc éneknevezett madár kanál vagy lapát alakú csőrével alapos an képesátszűrn i a vizet, és leginkáb b a növényi és állati plankront fo­gyasztja. Kiegészítésképpen gyo mrnagvakat, zöld növényi ré­sze ke t, alkalomadtá n ped ig kisebb puhatestűeket is gyűjtöget.

Sokszor megfigyelhető, ahogya sekély tavak partszéli részén sa­játos vonalba rendeződnek a . kanalasok ", és úgy szürcsölik a vi­zet. Európa nagy részén megtalálható faj. Magyarországon kis­szárnú fész kelő, leginkább a tiszánt úli terül eteken. Országos ál­lom ányát 500-600 párta becsülik. Mocsarak , halastavak és másállóvizek kö lt őfaja. Ked veli agyékénnye l, kákaval és zsiókával

benőtt vizeket. Bár sokszor már februárban megérkezik a költő­

helyre , az időjárástól függően csak április végé n kez di meg ak öltest. A gácsér nászruhájában feltűnő jelenség: a gesz tenye­barna hatalmas folt az alsótesté n nagyon élese n határolódik el atest töb bi rész ér ól. illetve az alul fehér színű szárnyakt ól. A tojó

három hétig ül a tojásokon. Ha hirtelen felriasztják , akko r ürü­lékkel vegyes váladé ko t fröccsen t a tojásokra, hogy az ese tlegesragadozókat elriassza. Más ese tbe n fűszálakkal fedi be a tojáso­kat , hogy azo k ne keltsék fel a ragadozók érdeklődését. A fió­kák feln övekedését követően nagy csapatokat alko t, amelyekho sszan időznek a kedvező táp lálkozóhelyen. Október-nove m­berben többezres csapatait lehet megfigyelni zavartalanabb vi­zes élóh elyeinken. Enyhébb teleken megkísé rli az átte le lést is.

A fütyülő réce nevét onnan kap ta, hogy a gácsérok sípo ló vagyfüttyszerű hangot hallatnak. aminek szerepe van a csa pat össze­tartásában (különösen rossz látási viszonyok között, példáu l kö­d ös id óben), Északi elterjed ésú faj, Skandinávia j elentős részén ,

Nagy-Britanniába n, lzlandon és Észak-Ázsiában Kamcsatkáighúz ódik fészkelőterülete . Délen Kazahsztánig megtalálhat ó. Ta­vakon , víztároz ókon, ho ltágakon él, fészkét általába n vízpa rti faalá építi. A fészek a sűrű növényzetbe rejtett kis mélyedés , né­hány fűszállal és növ énydarabbal. valamint kevés tollal bélelve .Tojásainak száma 6-11; eze ken a tojó 22- 25 napig ko tlik. A fió­kák alig másfél hónap alatt válnak ropk épessé. Augusztusban acsaládo k nagy csapa tokba verődnek és megindulnak dél felé .Magyarországon fők ént az ország keleti felén vonulnak át, oly­kor többszázas, ez res csapa tokban. a Tisza vonalát követve.A Dunántúlon is megjelen ik, de csak kisebb csapatokban.Az úszórécék különleges faja a márvá nyos réce (Marmaronettaangustirostris), amely ma már globá lisan veszé lyeztetett madá r­faj; hazánkban rendk ívül ritkán bukkan fel. A Földközi-tengermed encéjében húzódik elterjedési terül ete egészen Kis-Ázsiáig,de term észetes populációi kihalás közeléb en vanna k.

Page 25: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Böjti réceAlias querquedula

RécefélékAnatidael. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XI!0 0 ••••••••00

CsörgöréceAnas crecea

RécefélékAnatidae2. kép

I II III IV V VI VI! VIII IX X XI XII••••0 0 00••••

46

A böjti réce nevét tavaszi érkezésének időpontjáról kapta . Kistermetű récefa j, a gácsérnak semmivel össze nem keverhető fe­hér szemsáv ja van , repülés közbe n mindkét nemen feltCínő akékess zürke szárnyfo lt. Eurázsia mérséke lt övi részén elterjedt.Hazánkban a dom b- és hegyvidéket leszámítva mindenütt elő­

fordul, a síksági vizenyős területeket kedve li. Szikes tavakon ,mocsarakban telepedik meg előszeretettel , de anyagnyerő ta­vakban, holtágakb an is felbu kkan . Jellegzetes nászrepülése na­gyon látványos: általában több hím és egy-két tojó száll fel egy­szerre, majd a gácsérok kereplő hangokat hallatva üldözik a me­nekülni igyekvő tojót. A fészkét a vízpart közelébe építi, melykis mélyedésból és az arra hozott növényi darabokból, valamintpehelytollakból áll. A tojások lerakása közben is folyamatosanépíti a tojó a fészket, ami ritkaság a récé knél. A fészekalj 8-10tojásból áll. Tápláléka elsősorban növényi eredetCí: gyommag­vakat, egyéb növé nyi részeket , valamint rovarokat fogyaszt.A csapa tok szeptember végén kere kednek fel. Korábban va­dászható faj volt, a legújabb változtatások nem állapítottak megrá türelmi időt. Meg is érde mli a védelmet, ugyanis Nyugat-Eu­rópában töredé kére ese tt vissza állománya .

Cherne l István korában "apró récének" nevezték e fajt. Körülbe­lül galamb méretCí madá r, a gácsérokra nászidőszakban jellem­ző a fémes zöld pofaoldal, amely alulról-felülról vöröses barnaszínne l határo lt. Eurázsia és Észak-Amerika nagy részé n előfor­

dul, de Közép- és Dél-Európa már nem tartozik elterjedés i terü­letébe. Hazánkban tavaszi-őszi átvonu ló, kis számban fészkelé­sét is megfigyelték. Élóh elye fás vagy bokros növényzettel fedettállóvizek melléke, mocsarak. Parti nádasokban , fCízbokrosokb anépíti fészkét, melyet sás- és nádlevelekkel , mohával bélel. A gá­csér a költés folyamán a tojóval együtt a fészek körül marad.8-10 tojásábó l mintegy három hét kotlási időszak után kelnekki a fiókák. A fiókák eh'Y idóben kelnek ki, mivel a kotlás azuto lsó tojás lerakásától indul meg. A fiókák megszáradásukatkövetően azonn al a vízre menn ek és megkezdik a táplálkozást.Magvakat, hínár- és más vízinövé ny-sarjakat, egyéb növényi ré­szeke t fogyaszt, de felveszi a puhatestCíeket, rovarlárvákat is.További három hét szükséges a fiókák önállóvá válásához. Ma­gyarországon az év minden hónapjában rnegfigyelheró, de a vo­nulás időszakában tömeges és a tók és réce után a második leg­gyakoribb réce. Szeptember-októberben nagy csapa tokban gyü­lekezn ek a szikes tavainkon, halastavakon. Enyhé bb teleinken abe nem fagyó vizeken áttelel. Költését bizonyították a Hortobá­gyon és a Duna mellett is.

Page 26: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

BarátréceAytbya [erina

RécefélékAnatidae1-2. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X Xl XII00•••••••••0

CigányréceAytbya nyroca

RécefélékAnatidae3. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••••0

A bukórécék mind testfelépítésükben, mind pedig életmódjuk­ban különböznek az úszóréc éktó1 . Csőrük laposabb végű, detöve meredek ebb , elsősorban az állati táplálék felvételére spe­cializálódott. Testük jobban a vízbe süllyed, farkuk sokkal rövi­deb b. Jobban úsznak és nagy mélységekbe merülnek. A gácsé­rok fejtollai sokszor meghosszabbodva üstököt vagy bóbitát for­máinak.A barátréce gyakori fészkelő Magyarországon, és vonulás soránis sokfelé találkozhatunk a fajjal. Elterjedési területe Eurázsiárakorlátozódik, Skandináviab ól és az északi területekró1 azonbanhiányzik. Élóhelyét tekintve nem válogatós: víztározókon, álló­vizeken, halastavakon és szikes tavainkon megtelepszik, de asűrű parti növényzetet, növé nyzettel benőtt csendes öblöketigényli. A párok megérkezésüket követően áprilisban fészkeIés­be fognak, a fészket a tojó építi egyedül. A legnagyobb fészketép íti a récefélék között, gyakran külön kis feljárót kell építenihozzá. 8-11 tojásból áll fészekalja, de előfordul , hogy több tojóugyanabba a fészekbe tojik, illetve az is, hogy más réce fészké­be tojnak. Táplálékát inélven a víz alá bu kva szerzi, növényi ré­szeke t, puhatestűeket , magvakat fogyaszt.

Az előző fajtól e ltérően világszerte megritkult madár, amelynekMagyarországon szeren csére még erős populációi vannak. Or­szágos állományát 1000 párra becsülik. Egyöntetű gesztenyebar­na színű, tavasszal a gácsé roknak élénk fehér szemgyűrűje van.Röptében messziró1 felismerhető fehér szárnycsíkja van, ennekellenére sokszor esik áldozatul illegális vadászatoknak. Keleti el­terjed és ú madár, a mérsékelt öv déli peremén, a füves pusztaövben húzódik elterjedés i területe (egésze n Mongóliáig), Min­dig sűrű növényzettel fede tt állóvizek, mocsarak mellett telepe­dik meg. A part menti gyékényes-nádas foltokba építi fészkét,de sirálytelepeken is fészkel. Március közepén érkeznek visszaa telel őterületról. Fészkét nád-, sás- és gyékénylevelekbó1, fű­

szálakból építi és pihetollak kal béleli. Tojásainak száma általá­ban 8-12 , de a tojók gyakran összetojnak egy-egy fészekbe.Sokszor más madár fészkébe (akár dankasirályéba is) is tojnaktojást. Míg a tojó ül a tojásokon, a gácsér őrködik a fészek kö­rül. A fiókákra sok veszé ly leselkedik , és az első néhány hetetcsak kevés éli túl. Táplálékát víz alá bukva szerzi; hínár, gyom­magvak, növényi hajtások mellett rovarlárv ák. csigák, kagylók,olykor halak is előfordulnak étlapján. A családok augusztus vé­gén kezdenek nagyobb csapa tokba verődni, és egésze n a jégbeálltáig kitartanak egyes példányok. A telet a gyűrűzési adatokalapján a Mediterráneumban tölti.

48

Page 27: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

ÜstökösréceNetta rufina

RécefélékAnatida el. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00••••••••00

KerceréceBneephala dangula

Récefé lékAnatidae

2. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••000 0 0 •••

so

Az üstökösréce nászruhás gácsérja színpompás madár: ez azegyetlen európai buk óréce, amelyn ek a csőre és a lába ismeggyp iros színű. Feje vörösesbarna, alsóteste feket e, és repü ­lés közben látszik széles fehér szárnycsíkja. Elterjed ési terület enem összefüggő, Közép-Ázsiában , a Kaszpi-teng er mellékén ésEurópa egyes országaiban vannak állományai (utóbbiakat csaka közelmúltban foglalta el). Terjeszkedése során Magyarország­ra is eljutott , ped ig azt megelőzően nálunk csak kóborlóként le­hetett megfigyelni. A nyolcvana s éve kben a Dunántúl egyes szi­kes tavain . állóvizein telepe dett meg (Fenő tó , Sopo nya, Kis-Ba­laton), a Dunától keletre azonban még mindig csak kóborlókéntvetődik. Országos állományát 60-70 fészkelő párra becsülik .Költési időszaka május elejétó1 július végéig tan, bár a pótkölté­sek augusztusig elh úzódhatnak. Fészke sokszor magas peremű,

a tojó megmagasítja a vízszintingadozások miatt. Ked velt fész­kel őhelyei a ritkás, sekély vizű öblök gyékényes szegélye. Fé­szekparazita hajlama megfigyelhető, gyakor iak az .ősszetoj á ­

sok", illetve az, hogy más vízimadarak fészkébe is becsempésztojásokat. Kontyos, barát , tőkés és kendermagos récék fészkébetojja előszeretette l tojásait. Vízinövények termését és raktározószerve it túrja ki az iszapból, de kisebb csigákat, lárvakat is elfo­

gyaszt.

Télen a Duna mellett j árv a gyakran akadnak szemü nk elé feke­te-fehér tollazat ú récék , amelyek a gyors sodrásban fel-le buk­dácsolnak. A csinos küllemű kercerécék háromszög alakú fejfor­mája semmihez nem hasonlítható: meredeken emelkedik felfe­lé, majd egy hátsó kiöblö söd ésben végződik . A nászru hás gá­csér szemgyűrűje élénksárga színű. Hidegkedvelő madár, az er­dős rundrát ól egésze n az erdős sztyepp zónáig húzódik élterje­dési terü lete. Kizárólag ott telepedik meg, ahol fás növén yzetvan , ugyanis a legtöbb récétó1 eltérően csak faoelvakban költ,magasan a talajszint felett . Gyakran a fekete harkály által vájtüregeket foglalja el, de kikorhadt üregekben is megtelep szik.A fiókák a kikelést követően kiugrálnak a fészekbó1, majd a ta­

lajszinten követik anyjukat.Kedvelt tápláléka i a kagylók és vízicsigák; nagy menn yiségbenfogyasztja a vándorkagyl ót. Kisebb rovarlárvákat, halakat iszsákmányol, de növén yi részeket is fogyaszt. Gyakori téli ven­dég Magyarországon ; létszámát minde n bizo nnyal meghatároz­za az északi vidékeken a tél keménysége. Be nem fagyo folyóin­kon, általában a Dunántúlon jelenik meg , aho l nagyobb, akártöbbszázas csapa tok is előfordulhatnak. Átnyara ló példányokattöbb ízbe n figyeltek meg , sőt, az utóbbi éve kben költését is bi­zonyították Észak-Magyarországo n (Sajó-völgy).

Page 28: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Kontyos réceAythya[uligula

RécefélékAnatidael. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••Hegyi réceAythya marita

RécefélékAnatidae2. kép

I II IH tv V VI VII VlII IX X XI XII•••000000•••

52

Nem túl változatos sz ínezetű , ám mégis elegá ns kinézetű réce­faj. Korábban bóbitás récének is nevezték, utalva a hímek hát­ranyúló kontyára. Nász időszakban a gácsérok szemgyűrűje

krómsárga színű . Európa nagy részén elterjedt , de inkább azészakabb i területek lakója; Nyugat- és Dél-Európáb an nem fész­kel. Hazánkban gyakori őszi-tavaszi átvonuló, kis számban fész­kei, elsősorban a Dunántúl nagyobb vizes élőhelye in. Kisebbkolóniákban , áp rilis-július közö tt költ. Fészké t a sűrű parti nö­vényzetbe rejti, alapját nád- és gyékénylevelek adják, amelyrevastag pehelytollréteg kerül. 5-1 2 tojását áp rilis végé tó1 rakja leés mintegy három hét ig kotlik. A fészekhagyó fiókák kikelésü­ket követően követik a szülórnadarakat, és 60 nap alatt válnakrepülőssé . A víz alá mélyre lebukva keresi táplálékát, növényirészeket és rovaro kat fogyaszt. Állománya a 20. században je­lentősen növekedett és kelet feló1 fokozatosan délnyugat feléterjeszkedett. Magyarországon mintegy 80--100 párra becsülik ál­lományát, a Dunántúl nagyobb tavain , halastórendszerein van­nak állományai. Vonulás során folyóvizeken is megjelenik . A Ba­latonon többezres csapatokban is megfigyelhető.

Északi e lterjedésű madár: Skandinávia északi peremterületein ,Oroszország tundra vidéken költ egészen Kamcsatkáig. Izlandonis fészkel. Tengeröbl ök , part menti lagúnák, növényzettel gaz­dagon borított állóvizek mentén él. A tundrán található nagyobbtavakon és folyótorkolatoknál sokszor kisebb kolón iákat alkot.A tojó keres i meg az alkalmas fészke lóhelyet, amelyben aztánsekély mélyedést kapar . Kisebb fűszálakkal, növén yi részekk el,a tojások lerak ása folyamán pedig pehelytollakkal béleli a csé­szét. Társul sirály- vagy csértelepekhez is, ahol kisebb szigete­ken , kiemelkedéseken költ. Április végén vagy május elején rak­ja le tojásait. A fészekaljak általában 6-1 2 tojásból állnak, denem ritka, hogy két-háro m tojó egy fészekb e rakja tojásait. Így20--22 tojás is előfordu lhat egy fészekaljban . A gácsér kezdetbenőrzi a párját, alkalmilag még a fiókák felnevelésébe is bese gít.Csaknem két hónap szükséges a fiókák felnövek edéséhez; a ha­mar beköszöntő északi fagyok eló1 a családoknak el kell vonul­niuk. Nálunk szórványos téli vendég, kisebb csapatai más buk ó­récék közé vegyülnek. A Dunántúl kisebb-nagyobb tavain fi­gyelhető meg legtöbbször; hazánkban a Balaton az egyike ha­gyomán yos telel őhelyeinek .

Page 29: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

PehelyrécékSomateria spp.

RécefélékAnatidae

Pehelyrécegácséljánakportréja

Cifrapehelyréce gácsérjának:portréja

l II III IV V VI VII VIII IX X XI XII•••000000•••

54

Dunnarécéknek nevezték korább an ezeket a nagyobb termetű

teng eri récéket. Csőrük hosszú, és mivel homlokuk lapított ,ezért a luda kéra hasonlít a fejform ájuk. Tengerek lakói, a konti ­nens be lsejébe csak kivételes ese tbe n vetődnek; hazánkban kétfajukat figyelték meg. A pehelyréce (Somateria mollissima ­]-2. kép) alkalmi vendég a Kárpát-medencében, ősztó1 tavaszigbu kkan fel magányosan alföldi állóvizeinken. ritkább an folyóin­kori; egy esetbe n nyáron figyelték meg . Az "áldás madarán ak"nevezik északon, ugyanis a fészek béleléséh ez használt pehel y­réteget már nagyon régóta összegyűj tik , és párn ák vagy papla­nok bé lelésére használják kit űn ő sz igetelőanyagként. A nyugat ­európai, m érs ékelt övi tengerpartoktó l kezd ve egészen a sarkiten gerekig mindenütt megtaláljuk , egés zen Kamcsatkáig. A gá­csé r nászruhája nagyon jellegze tes: a fehér felsőtesten elmosó ­dott világoszö ld és r ózsaszínes foltok láthatók. A tojó egyöntetű

foltos barna, ame ly kiváló rejtőszín a fészken lapu ló madá r szá­mára. Megfelelő tengeröblökben nemri tkán többezres kolóniá­kat alkot, fészke lését májusban kezd i meg. A telepeken több gá­csé r közül választ párt a tojó . A fészek általába n sziklák között ,a part menti ritkás növén yzetb en vagy folyótorkolatok mentimaga slatokon készül, helyét a tojó választja ki. A kis mélyed éstnövé nyi darabokkal, fűsz álu kka l béleli, aztán fokozatosan kibé­leli a peh elytollaival. A to l lgy űj t é s során kezd etben nem voltaktekin tettel a kotló madárra , és sok fészekalj elpusztult a kímélet­len zavarás miatt. Újabban gondosa n ügyelnek arra, hogy a tol­lak összegyűj tése ne veszé lyeztesse a költés sikerességét. Egypélda a begyűj t ö tt toll mennyiségére: a Novaja Zemlián éventetöbb tonna tollat gyűjtenek be a helybéli emberek. Táplálékátmélyen lebukva szerzi; csigák , kagylók és tenger isünö k a leg­gyakoribb zsákmányállatai. A folyók vizébó1 elsősorban vándo r­kagylókat szedege t. Költőterüle tén állandó madár, csak a ke­mény tél, a vizek befagyása kényszeríti a csapato kat dél felé .A cifra pehelyréce (Soma/eria spectabilis) még ritkább an jelenikmeg a kont inens be lsejéb en , mint az előző faj. Mind össze há­rom alkalommal figyelték meg a Kárpát-medenc ében, a Tiszament én és a Dunán. Egyes sarkvidé ki szigetcsopo rt belső, a ten­gerpartoktól távol eső részén fordul elő, Észak-Amerikában ,Grönl andon , a Novaja Zemlján és a Spitzbergákon. Élóbelye afüves tundra i mocsa rak, kisebb vízfolyások, állóvizek. Költésétjúnius végé n, a hó elolvadásakor kezdi, és a pá r hetes kotlást ésa fiókanevelési időszakot követően a nyílt tenge rre húzódnak a

csapatok.

Page 30: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Füstös réceMe/an/Itafusca

RécefélékAnatidael. kép

Füstös récegácséljánakportréja

Fekete réce gácséljánakportréja

I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII•••0000000••

Jeges réceClangula byemalts

RécefélékAnatidae2. kép

I II III IV V VI VII VIli IX X XI XII••••000000••

56

E faj csőre tavasszal világosabb sárga színű, a szem e körü l pe­dig fehé res foltocska látható . Amikor felrepül, jól megfigyelhe ­tővé válik a szárnyon található fehér s áv, amely a karevez ók szí­nébó1 adódik. Északon az erdős tundra elterjedési területének ahatára . Folyó menti vizenyős-lápos területeken, állóvizekben ésmocsarakban fészkel, Évente egy költése van május-július kö­zött, az első fészekalj pusztulása esetén azonban pótkö ltésbekezd . 6-11 tojásár a talajba kapart mélyed ésbe rakja. A fészke­lőterület zord téli időjárása eló1 a családok dél felé vándorolnak,fok ént a tengerpartokon maradva, de a kontinens belsejére is el­jutnak csapatok. Másik telelőterületük a Kaszpi-tenger t érs ége,A Kárpát-meden cében rendszeres őszi -tavasz i átvonu ló, o lykornagyobb csapatokban (S0-200 példány) is feltűnik. A Dun án(Dunakanyarban) , a Balátonon és nagyobb halastavakon ismegfigyelhető.

A fekete réce (Melanitta nigra) az egyetlen tiszta fekete színű

récefaj . Költés idején a gács érek bü tykös csőre narancssárga szí­nű. A tojók szerényebb tollazatúak. a teljesen barna testüktó1csak világos po faoldaluk tér el. A Kárpát-medencében kisszá­m ú, ren dszeresen megjelenő őszi-téli vendég, általában csakmagányosan vagy kis csoportban vegyül más récék csapataihoz.

A lehető legészakabbra fészkelő récefaj: aká r a 83. szé lességikörig felhatol, és fészkelőterü letén előfordul, hogy a legmele­gebb nyári nap ok sem tudják felolvasz tani a vizek jégtakaróját.Ekkor még költése is elmaradhat. A sarkvidéki területeken Eur­ázsiába n és Észak-Amerikában egyarán t megtalálhat ó. Kedve li amély tavakat és a folyók torkolatvidékét. Nászidőszakban

messze hangzó jódlizó hanggal csalogatják a gácsérok a tojókat.A tundrai gyér növén yzet közé rejti talajra épített fészkét , melyetzuzmóval, rnoh ával és a peh elytolla ival bélel a tojó. S-ll tojá­sát május-június k öz ött rakja, a kotlás három-négy hétig tart.A nagy testű sirályok és a rabl ósirályok ellen a tojó véde lmez i ape lyhes kicsiket. A fiókák a récefélék k özött a leggyorsabban,alig S hét alatt nőnek fel. Tápláléka leginkább állati eredetű: fő­

ként kagylókat és csigákat fogyaszt , emellett más vízi gerincte­leneket (rákokat, lárvákat) is zsákmányol. Gyak ran vesz fel kö­vet, hogy az a kemén y héjak és rovarpáncélok felaprírását meg­könnyítse . Moszatokat és tengeri hínárt is fogyaszt kiegészítés­képpen. A telet Nyugat- és Észak-Európa tengerpartjain tölti, aszáraz föld belsejébe csak kisebb csapatokban jut el. Hazánkbankisebb csapa tokban rendszeres őszi-tavaszi átvo nuló.

Page 31: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

BukókJlergl/ s spp.

RécefélékAnatidae

Nagy bukó esőre

Öm)s bl/ká csőre

1 II III IV V VI VII VIII IX X XI XII•••••00000••

58

A récefélék közé tartoz ó , halfogásra specializálód ott bukók cső­

rén a sza rulapocskák ann yira megerősödtek , hogy szinte fűré­

szes élt adnak a csórkáváknak (ezért is nevezték korábban a bu ­kókat "fogascsőrűeknek"). A kis bukó (Mergus albelllls - 2. kép)régiónk legfeh érebb tollazatú apró réceféléje . A fekete csíkok­kal mintázort gácsér messziról hófehérnek tűnik. Elterjed ési te­rülete a tajgaövezetben hú zódik, Skandin áviat ól egészen Karn­csatkáig. Tip ikus fé szkel őhelye i a fenyőerdő zónában húzódókisebb-nagyob b tavak , tórendszerek . Faodvakban, kikorhad tágak helyé n támadt üregekben fész kel, sokszor több méter ma­gasság ra a földtól . Fészekanyagot nem hord a tojó az üregbe , acsupasz aljzatra tojja &-9 tojás ár . A fiókák mintegy 4 hét múlvakelnek ki, és egy-másfél nap után ugrá lnak ki az odúból. Fóleghalakat, vízi rovarokat zsákmányol, de puhatestűeket (kagylók,csigák) is fogyaszt. A Dun án , nagyobb állóvizeinken és halasta­vainkon aká r többszázas áttelelő csapatokat is alkothat.A nemzetség legnagyobb faja a nagy bukó (Mergus merganser) .E réceféle gácsérja fekete-fehér színű, feje fémes zöld . Eurázsiá­

ban , Észak-Amerikában és egyes magashegységi területekenfordulnak elő populációi. Erde i tavakon, szikl ás-kavicsos ten­gerpartokon és mocsarakban egyaránt megtelepedik. Faodvak­ban - akár a földtól 18 méteres magasságban is - fészkel. Fákhiányában szik lahasa déko kban , gyö kerek között vagy mestersé­ges helyeken (elhagyott építményekben) készíti fészkét. Magyar ­

országon rendszeres átvo nu ló , kisebb-nagyobb vizes é lőhelye in­

ken , de fók ént a Duna ment én jelenik meg .Az örvös bukó (Mergus sen"alor - 1. kép) hasonló az előző faj­hoz , de annál kisebb, nászruhában pedig sokkal díszesebb.Ilyenk or a gácsérok melle vörös színben pompázik, oldalt feke­te alap on fehér foltos kerettel; fején hátranyúló üstök látható.Eurázsiában és Észak -Amerikában egyaránt előfordul. Folyók

torkolatában, tiszta vizű tavak partján telep edik meg . A fészketa tojó készíti a sűrű növényzetbe, de olykor más állat üregébe

is beköltözik. Május elejétól július végé ig kö lt, 9-12 tojását szá­raz fűvel és pehelytollakka l bé lelt fészkéb e rakja. Vonulás és te­lelés sorá n jobban ragasz kodik a tengerekhez, táp láléká t is jó­részt innen sze rzi. Fok ént tengeri angoln ákat, pikó- és g ébfajo­

kat fogyaszt. A tengerpartok körn yékéról, a szárazföld be lsejéb eritkán téved . A Kárp át-meden cében szórványos átvonuló , né­hány példányból álló csap atai hala stavakon, folyók mellett buk­kann ak fel.

Page 32: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

RablósirályokStetcorarius spp.

Sterco rariidaeHalfarkasfélék

A rablósirályok learnposfelsőcsorleáudját elkülönzUőszarupajzsok bontják

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII000 0 0 ••••••0

60

A rablósirályok Cvagy más néven halfarkasok) a sirályokhoz ha­sonló testalkatú , általába n barnás színezetű mada rak. Sirálymódjára köröz nek a levegóben, keskeny és hosszú szárnyaik kalmeglehetősen fordulékony a röpt ük . Csőrük kampó ban végző­

dik, karmaik erősen görbültek, lábuk at vértszerú pikkelyek fe­dik. Szinte sirálybőrbe bú jt ragadozó madarak ók , ame lyekugya n elpus ztult állatokat is fogyasztanak, de legjellemz öbb va­dászati mód szerük mégis az, hogy kisebb vízimadarakat addigzaklatnak, míg azo k el nem ejtik a megfogott zsákmányukat.A nemzetség legnagyobb képviselője a nagy halfarkas (Sterco­rarius skua - 1. kép), egybe n a legsötétebb tollazatú is. Evező­

tollainak töve feh éres foltot alkot a szárnyo n. Mindk ét féltekénelőforduló faj, Európában csak Izlando n és Skócia egyes része­in fészkel. Kedve li a nyílt, fátlan domboldalakat, mocsárvid éke­ket és ten gerpart okat. Fészke száraz fűszálakkal , mohával ésegyéb növénydarabokkal bélelt sekély mélyedés, amelybe 1-2tojását május-júniu sban rakja. Előfordul magányos költése is, deáltalában kisebb kolóniákban fészkel. A hím és a tojó egyarántkotlik , a fiókák 2&-30 nap múlva kelnek ki. A fiókanevelés csak­nem két hónapot vesz igénybe; mind két szüló hordj a a táplálé­kot a fiókáknak. A fészek közelébe tévedt be tolakod ókat a fel­nőtt madarak zuhanórepüléssel és heves csőrvágásokkal próbál ­ják elűzni. A kontinens belsejéb e kivételes alkalmakkor, általá­ban nagy viharok által elsodorva jut el. Magyarországon össze­sen öt alkalommal figyelték meg. A szélesfarkú halfarkas (S.po­ma rinus) kisebb termetű, keskenyebb szárnyú madár, és táplá­lékában nagyobb arányban szerepelne k rágcsálók (pé ldául lern­mingek). A kisemlős-populáció nagysága olyannyira jelentős

életükben, hogy sokszo r a költés is elmarad , ha azok állományaéppen mélyponton van. Európ a északi részein az Urál hegysé­gig fészkel , de megtalálható Észak-Amerikában is. A 2-3 fiókafelnevelését követően a telet a család a nyílt óce ánon és a ten ­gerparti sávban tölti. Magyarországon ritka átvonuló . Az ékfar­kú halfarkas (S. parasiticus - 3. kép) a leggyako ribb rablósi­rályfaj. F é szkel őhely én április-májusba n látható látványos nász­repü lése, amely során akroba tikus lebuk ásokat és pörgest mu­tat be. Vonulás során nagy távolságokat tesz meg, egészen Dél­Afrika vagy Dél-Amerika partvidékéig. A nyílfarkú halfarkast(S. longicauda tus - 2 . kép) a hosszan megn yúlt középsó farok­tollak jellemzik. A tundrák fészkelője , a telet általában a nyílt ví­zen tölti. A szárazföld bel sejéb e ritkán vetődik , hazánkban ritkakóborló.

Page 33: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

DankasirályLarus rtdibundus

Sirályfé lékLaridae]-2. kép

Dankasirály röpképe

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••62

A Kárpát-med ence leggyakoribb sirályfaja; a csak rá j ellemző fe­hér szarny élról és a nászruh áho z tartozó fejmintá zatáról kön y­nyen felismerhető. Alkalmazkodóképessége révén még a nagy­városok által kínált , meglehetősen korlátozott életteret is betöl­ti. Télen és kora tavasszal a lakótelepeken, folyók mentén jelen­nek meg csapatai, amelyek előszeretettel keresik fel a szenny­vízcsatornák folyókba torkolló részeit. Az állandó és nagymennyiségű szerves hulladék sok halat vonz, ez pedig a sirályo­kat csalogatja . Konyhai hulladékot is szívese n fogyaszt, sőt a hi­dakról dobált kenyérdarabokra - szinte pillanatok alatt - hata l­mas kavargó sirálycsapat verődik össze. Bámulatos ez a csapat­szellem , ugyan is mindegyik madár a másikat is figyeli, és aholtáplá lékot talál valamely ik, ott azonnal megjelenik a többi egyedis. Szemé ttelepeken is gyakori vendégek , aho l a számukra méghas znosítható táplálékot szedik össze . A tavasz közeledtével ­az addig egyszínű fehér-szürke madarak - fokozatosan öltik ma­gukra nászruhájukat, ame lynek legfontosabb eleme a söté tbar­

na fej.Kolóniákban költő faj lévén nem könnyű megfelelő f észkelóhe­lyet választaniuk. Általában kopár, szilárd talapzatú vagy úszószigetekre telepednek, egymás szomszédságába akár több százpéldány is. A telepes fészkelés az egyedek számára előnyös , hi­szen a fiatalok túlélési valószínűsége magasabb, mint a magá­nyosan költő pároknál. A madárfiókákat ugyanis a rókák, varjakés más predátorok szívese n elrabolnák. A hatalmas telep szinteelrettentő hatásu, annak lakó i a betévedő ragadozót könnyedénelüldözik. A fészke t ápri lis folyamá n készítik aszülőmadarak .

A talajra vastagabb nádszálakat és sásleveleket he lyeznek, ame­lyen belül aztán kialakítják a pu hább anyaggal, tollal bé lelt csé­szét. A fészeka lj 2-4 tojásból áll, a fiókák mintegy háromheteskotlást követően kelnek ki. Pehelytollazatuk sárgásbarna alaponfekete foltokka l tarkított , amellyel a környezetbe kitűnően bele ­olvadnak. A pár napos fiókák leginkább rovarokat kapnak, ké­s óbb halakkal és más táplá lékka l is etetik öket a szülók. Egyesrovarok rajzása idején a szülók szinte csak a túlkínálatban ren­delkezésre álló táp láléko t hordják a kicsiknek. A szántó traktortsokszor nagy csapat sirály köve ti; ezek az eke által kifordítottférgeket, látvákat kapkodják össze. Szeptemberben vonul el ahazai állomá ny, a telet a Földközi-tenger vidékén töltik. A ná­lunk télen látható egyedek észak felól jutnak a Kárpát -meden­

céb e.

Page 34: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

SzerecsensirályLarus melanccephalus

SirályfélékLaridael. kép

Szerecsensirályröpképe

I II HI IV V VI VII VIII IX X XI xu00•••••••000

Kis sirályLarus ni in utus

SirályfélekLarídae2. kép

Kissirátyröpképe

I II 111 IV V VI VII VIII IX X XI XII

000••00•••00

A szerecse nsirály rend szertanilag nem a danka- és a kis sirály­hoz áll közel, hanem az úgynevezett "nagy sirályok" rokona.Nászruhában szép fekete feje, vörös csőre és a szem körüli fe­hér foltok különösen elegánssá teszik. Jelenleg is terjeszked és­ben l évő faj: míg korábban csak a Földközi-tenger keleti me­dencéjében fordult elő költőfajként , az utóbb i évtizedekbenésza knyugati irányba hatolva több országban is megfigyeltékfészkelését. A Kárpát-medencében az 1940-es éve kben jegyez­ték fel költését először. Jelen leg Magyarországon már közel 200pár költ , számuk örvendetesen emelkedik. Halastavako n ésegyes szikes tavainkon fészkel, általában dankasirálytelepekh eztársulva. Fészekalja 2-3 tojásból áll; mindk ét szü lő részt vesz afiókák felnevelésében. A fiókák kikelésüket követően a fészekkörn yékén maradn ak egészen addig, míg meg nem tanul nak re­pülni . Tápláléka elsősorban repülő rovarokból , kisebb halakb ólés puhatestűekb ól áll, de előszeretettel jár ki a frissen szánto ttföldekre pockokat, ege reket zsákmá nyolni. Vonu ló faj, a telet aFöldközi-tenger nyugati mellékén töltik . Hazai fiókák színesgyűrűvel való jelölése rengeteg eredménnyel szo lgált a vonulá­

si útvon al feltérképezésében .

A legkisebb termetű sirály; rigó nagyságú , de annál hosszabbszárnyú madár. Más sirályok társaságában érzékelhető legjob­ban a jelentős méretbeli különbség a többi sirályhoz kép est. Vi­selkedése, könnyed röpte a csérekére emlékeztet. Európa ésÁzsia erd óstundra-tundra zónájában fészkel, korábban több al­kalmi fészkelését figyelték meg Közép-Európában. A Kárpát­medencében is megfigyeltek már költésére utaló jeleket. Fész­kelőhelyükre való visszatérésüket követően nászrepül ésbe kez­denek az egyede k, ami során egymást kergetik , majd körözvefelrepülnek, végül pedig a talajon "harcolnak" - minde z megle­hetősen sze katlan a sirályok között. Kisebb , általában 50-SO pá­ros költőtelepeken fészkel, de előfordul, hogy csatlakozik adankasi rály- vagy csértelepekhez . Általába n 3 tokas t rak ; a fiata­lok mintegy 3 hét alatt tanu lnak meg repü lni, de másodéveskéntmég nem ivar érettek. azt csak harmadik évesként érik el. Táp­lálékszerzésük speciális: leginkább a víz felett repülő rovarok atkapd ossák össze vagy a víz felszínéró1 szedegetik fel tápláléku ­kat. A Kárpát-medencében rendszeres tavaszi-őszi átvonuló, na­gyobb állóvizeken (pé ldául Balaton , Fertő tó) vagy szikes tava­inkon. Folyókon ritkábbari jelenn ek meg egyede ik, viszont al­kalomadtán árnyaralnak. illetó1eg enyhe teleken áttelelnek.

64

Page 35: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

ViharsirályLarus canzls

SirályfélékLaridae

l. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X Xl XII••••••••••••Sárgalábú sirályLarus cacbinnans

SirályfélékLaridae

2. kép

l II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••66

A pihenő sirálycsapatokban zöldessá rga színű lábáról, valaminta sárga, folt nélküli csőréró1 ismerhető fel. Csőrén, az orrnyílásfelett egy kisebb dudor látható , ame ly az orrmirigyekkel áll ösz­szeköttetésbe n. Mint más tengeri madaraknak, nagyon fontosszámára a s óháztartás megfele lő szabályozása. A felesleges sóezeken a nyílásokon tud eltávozni, ugyanis a madár gyakortasós vízzel együtt veszi fel a táp láléko t. Nagyobb testű a danka­sírályn ál, szárnya hosszabb . Elsősorban Európ a mérsékel t övi te­Iü letei észak i felén fordul elő, a Kárpát-medencébe n azonbanköltését 1988-ban sikerült bebizonyítani . Sík vidéki fészkelő faj:tengerpartokon. lápokon. mocsarakban vagy szigeteke n költ.Fészkét leginkább talajra készíti, e lőfordult azonban már fészke­lése fán is. Májusban kezd a költéshez; kiseb b-nagyobb állomá­nyokban telepedik meg egy területen, de magányos költése iselőfordu l. Törzsalakja (L. canus canus) mellett, amely gyakor iősz i -tavaszi vonuló és vendég nagyobb tavainkon , folyóinkon,előfordu lt nálunk a L. canus heinei alfaja is, azo nban ez utóbbi­nak csak mindössze 2 elfogadott megfigyelési adata van.

Korábban ezüstsirálynak nevezték hazánkban ezt a fajt, és csakaz alaposa bb kuta tások különítették el ön álló fajjá. Az északimérsékelt övben ugya nis a sirályok egymást váltva különbözófajokra. illetó1eg alfajokra külö nülnek, és sajnos az átmenetekmeghatározása még a spec ialisták számára is meglehetősen bo­nyolult feladat. Mindenesetre az ezüstsirály (L. argentatus) iselőfordu l a Kárpát-medencében , de csak kis egyedszámban, ál­talában az alföldi halastavakon és a Duna mellett. Sárgalábú tár­sa ezzel szemben rendszeres - és olykor nagyobb tömegekbenfelbukkanó - faj, az év minden hónapjában megfigyelhetők pél­dányai, elszórt fészkelése is bizonyított 1988 óta. F é szkel őhelye

nagy terü letre terjed ki, egészen az észak i sarkkörig. Sziklás ten­gerpartokon . mocsarakban és nádasokban. olyko r még mező­

gazdasági területeken is fészkel. 3-4 tojását földbe kapart és fű­

szálakkal bélelt mélyedésbe rakja. Tápláléka dögökbó1, kisem­lősökbó1 , rovarokb ól és kétéltűekbó1 áll, de ha teheti, más ma­dártól is rabol táp lálékot. Nagyvárosi szeméttelepek gyakori lá­togatója, sokszor még fiókáit is a hulladékban talált ételmara­dékkai eteti. A Kárpát-medencében mind a cachin na IlS, mindped ig a mich ahellis alfaja előfordul (e l őbbi csak a keleti ország­

részben).

Page 36: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Egyéb sirályfajok 1.Larus spp.

SirályfélékLaridae

A dolmányos sirály (Larus marinus - 2. kép) hatalmas terme­tű, jellegzetes csőrű sirályfaj. esőre sokkal vastagabb és erőtel­

jesebb, mint a többi sirályé. Igazi tengerparti madár, sajátoshangja a többi sirály panaszos kiáltásával együ tt a kikötők és atenger hang ulatát idézi, bárhol is hangozzék fel. Hazánkban ahetvenes évek előtt szinte egyáltalán nem jelent meg, azt köve ­ten ritka őszi és tavaszi átvonu ló vendég, elsősorban a dél-a lföl­di szikes tavaink és halastórendszereink mellett. Alkatából kö­vetkezően szinte ragadozó életmódot folytat, a környezetébennincsenek tóle biztonságban sem a magukra hagyott tojások,sem a fiókák, de még a nála gyengébb madarak felnőtt egyede­it is elkaphatja. Fészkelő állományainak növekedésével valósz í­nűleg hazánkban is egyre gyakrabban megfigyelhető faj lesz.A jeges sirály (Larus byperboreus - 1. kép) nevéhez méltóan ahideg égöv, a sarkvidéki tengerek madara. Sziklás hegyo ldala­kon, partvidéki, folyók torko latánál található szigeteken, rend­szerint nagyobb kolón iákban fészkelnek. A költés májustól egé ­szen július közepéig elhúzódhat (az időjárástó l függoen) . Gya­korta más úszómadarak, alkák, csüllők vagy ludak társaságábanfészke l. A Kárpát-medencében rendkívü l ritka kóborló, eddigösszesen 7 megfigyelési adata van .A sarki sirály (Larus glaucoides) az elózóhöz hasonló, de annálegy árnyalatta l világosabb hátú faj. Grön landi fészkelő területe­iról csak telelni jár Izlandra, a kontinens belsejébe pedig csaknagyon ritkán vetődik. Fészkét sokszor akár 100 méteresnél ismagasabb sziklafalakon építi. Szomszédságában gyakra n találniesüllöket. Olykor a más sirályfajokkal, pé ldául a jeges sirállyal iskereszteződhet. Táplálékát tüskésbőrűek, puhatestűek, rákok éskülönféle dögök képezik. Magyarországon 1934-ben (Balaton ­

szemesen) gyűjtötték be es'Y bizonyító példányát.Ahalászsirály (Larus ichthyaetus) a Fekete -tengertól egészenMongóliáig és Tibetig elterjedt sirályfaj. Kolóniái egymástólgyakran igen nagy távolságokra vannak. A fészke lőtelepekben

egyszerre akár több száz pár is költhet. Magyarországon első al­kalommal 1992-be n figyelték meg, majd az azóta eltelt évek so­rán egyre több példányát regisztrá lták a hazai orn itológusok.Mint a nagyobb sirályfélék általában , a halászsirály is elfogja ahalak mellett a kisemlősöket, a hüllóket, a kétéltűeket és a kü­Iönféle rákokat is. Időszakosan sok rovart is fogyaszthat, de be­érheti dögökkel is, s ha alkalom adódik, a kisebb madaraktól el­

rabo lja azok zsákmányát is.

68

Page 37: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Egyéb sirályfajok 2.Larus spp.Sirályfé lékIa ridae

70

A heringsirály (Larus fuscus - 1. kép) a többi nagytermetű si­rályfajtól eltérően viszo nylag szűk elterjedésű faj: Európa észak irészén , valamint Oroszország eu rópai részein költ. Telepes fész­kelő, gyakran települések közelében, hidakon is megtelepszik.Vonuló faj, télen nagy távo lságokra elkóborolhat. Mindenevő,

táp láléka azonban szinte kizárólag állati eredetű. Nagy magas­ságbó l lecsapva vadász ik a vízen , madártojásokat vagy fiókákatrabol, de az elhullott állatoka t is elfogyasztja. Nagyvárosok kör­nyékén szeméttelepeke n keres táp lálékot. A Kárpát-mede ncé­ben szórvá nyos tavaszi és őszi átvonuló . A szapo rodási időn kí­vül az ivarérett példányok is elkóboroInak hozzánk, a fiatal,nem ivarérett egyedek pedig bármelyik hónapban felbukkan-hatna k. .Aprérisirály (Latus piptxcan) amerikai mad árfaj. amely Európá­ban rendkívül ritka kóborlóként fordul elő; Magyaro rszágonelőször 1992 szeptemberében figyelték meg . Mint neve is rnu­tatja , élóh elyül a préri mocsarasabb vidékeit választja . Télen aCsendes-óceán pa rtvidékén tartózkodik, déli irányban egészenChiléig, aho l gyakran igen nagy csapatokba verődik.

A fecskesirály (Xema sabini = Larus sabini) küllemében kisséemlékeztet a dankasírályra vagy a kis sirályra, termetét tekintveis e két faj közö tt található . Farka enyhén villás, szárnya kont­rasztosan mintázott . Kontin en sünkhöz legközelebb a Spitzber­gákon és Grönlandon fészkel. Telepese n költő madár, kolóniáigyakran átfedne k a sarki csé rekével. Egy-egy fészkelóhelyenmérsékelten nagy telepet alkot , aho l általába n csak néhány tu­cat pár fészkel együtt. Az európa i teng erp artok ment én a na­gyobb viharokat követően figyelik meg; magyaro rszági bizon yí­tó példányát 1941-ben ejtették el.A gyürüscsörü sirály (Larus delawarensis- 2. kép) ritka észak­amerikai vándor, amely azo nban egyre több alkalommal buk­kan fel Európ ában a tengerpartok ment én (fók ént a Brit-szige­tek partjainál), olykor pedig még a szárazföldi terü leteken is. Ezvalószin űleg azzal magyarázható , hog y a faj amerikai élóh elyénis terjeszkedett az utóbbi évtizedekben. A faj állománya elérh e­ti a 4 millió párt is. A gyűrűscsőrű sirályok fészkelőterületüket

augusztus első feléig elhagyják; a tél során egészen Mexikóigvándorolnak. Ez a sirályfaj Magyarországon rendkívül ritka kó­bo rlónak számít, első bizonyított előfordulását Sü ttő mellett re­gisztrálták az ornitológuso k 0990. december 21-én) . E faj alka­tába n a viharsirályra emlékez tet, amelytó1 - többek között - acsőr mintázata és a szeméne k sárga színeze te alap ján lehet el­

külön íten i.

Page 38: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

CsüllöRissa tridactyla

SirályfélékIaridael. kép

A cs/illő

bátulsó lábujjacsoeeiényes

A sirályok többségénéla btitulss) l ábuj]viszol1ylagfej/ell

I II III IV V VI vuvm IX x XI XII•••••000••••

Vékonycsőrü

sirályLarus genei

Sirályfé lékLaridae2. kép

!

Külföld i ter mészetfilmekb en gyakran tűnnek fel olyan mered eksziklafalak, sziklás tengerpartok . ahol több eze r, ese tenkénttöbb tízezer madár költ. Ezek az úgynevezett .madárhegyek"mindig is az érdeklődés középpont jában álltak, Herman Ottómár 1888-ban meglátoga tta az egyiket. A madárhegyeken általá­ban a sirályokka l köze lebb i rokonságban nem lévő esü llök alegtömegesebbek. Latin nevük találó: ténylegese n három lábuj­juk van, a negyedik Ca hátsó) csö kevé nyes. Sárga csőrű, sö tét lá­bú sirályféle. A sirályfajok között a leginkább tengerhez kötődő

faj. F é szkel őhely tek intetében nem válogatós , azonban szeretibiztonságban tudni utódait sarki róka vagy más ragadozó táma­dásai elól, ezé rt leh etó1eg nehezen elérhető helyre fészke l. Ten ­gerparti halászfalvakban nem ritka jelenség az, hogya házak te­tejére építik fészküket. Újabban magas épületek tetején is meg­figyelték költését. Míg a hasonló helyeken való költés j elentő­

sen csök kenti a fészekaljak kifosztásának veszé lyét, addig a fió­kák számára a vízhez történő lejutás jelent kockázatot. Észak­Amerika, Európa és Ázsia arktikus és szuba rktikus tenger pa rtja­in sokfelé előfordul. A párok április végén, május elején térn ekvissza a költóhelyekre. Nagy termetű , kúp alakú fészke szikla­pe remeken , repedések ben épül. Tojásai világos zöldes szín üek ,számuk általában 1-3. Mintegy 30 nap kotlást követően a kike­lő fiókák nem hagyják el a fészket , és további 40- 50 napig a fé­szekben tartózkodnak. Fióka nevelés idején töb bnyire halakatfogyaszt; alkalmas táplálkozóhelyen több eze r egyed is össze­gyűlhet. Ezenkívül növén yi terméseket, bo gyókat és más nö­vénydarabokat is összeszed . A fészkelőterületról olykor igennagy távolságokra is elkóborolnak egyes példányok. Egészen aFöldk özi-tengerig hatolnak ek kor, de azo n be lül föként a nyu­gati területekre jut el. A kont inens belsejéb e csak kis csapatok­ban jut el, a Kárpát-medencében ped ig rendszeresen megjelenő,

de viszonylag ritka faj.

A vékonycs őrű sirály az egyik legszínp ompásabb sirályfaj Euró ­pában: meggypi ros, keskeny és kissé hajlott csőre és rózsa színalsó teste nászidőszakban a l egfeltűnóbb . Déli e lterjedésű faj, aFöldközi -tenge r medencéjében , annak is inkább a keleti ré­szén, Kis-Ázsiában , a Fekete-, valamint a Kaszpi-ten ger mellé­ké n ford ulnak elő telep ei. A vizes élóhe lyek általános pu sztu­lása miatt erősen megritk ult, állományai minden hol kiemelt vé­delme t élvezne k. Rendkívül ritka kóbor ló, csak két megfigyelé­

se van eddig.

72

Page 39: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

KacagócsérGetocbe íidon Ililotica

SirályfélékLaridael. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI xuDDD•••••DDDD

Kenti csérSterna san duicensis

SirályfélékLaridae2. kép

!

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

DDDD••••DDDD74

A csérek a sirályoknál karcsú bb , nyúlánkabb madarak, jobbanalkalmazk odtak a levegoben való élethez, viszont esetlenebbeka szárazföldö n. Csőrük ívelt, vékon y, szárnyuk keskenyebb éshosszabb , csüdjük rövidebb , ezért kevésbé szeretnek járni , in­kább csak egy he lyben üldögélnek, vagy úsznak a vízen. Kitar­tóan, néha csapongva szállnak a vizek felett , közben táplálékután kutatva kémlelik a felszínt. Gyakran egy helyben verdesvefüggnek a víz felett, majd zuhan órepülésben csap nak a vízbe.Fészkük néhány lazán összerakott növényi szál. A kacagócsér adankasirállyal megegyező nagyságú és ahh oz hasonló életmódúmadár. Nevetéshez hasonló hangjáról kapt a magyar nevét. Rö­vid, fekete csőre sirályokhoz teszi hasonlatossá, és táplálkozásá­ban is inkább a sirályok hoz hasonlít. Valamenn yi kontin ensenelőfordul , kedveli a tengerpartokat és a rövid füvű pusz tákat. Fi­ókáinak változatos táplálékot hord: madárfiókáktól kezdve bo­garakig mindent elfogyaszt. Vízimadá r létére gyakran keresizsákmányát a sztyeppek , mezőgazdasági terü letek felett vadász­va. Vonul ó faj, a telet a Szaharától délre fekvő rövid füvű sza­vanna területeken tölti. A Kárpát-medencében ritka nyári ven­dég , fóleg szikes tavakon , halastavakon bukkanhat fel. Az 1950­es években szórványos fészke lését is feljegyezték.

Az előző fajhoz hasonló, de már .cséresebb" megjelenésű ma­dár. Feket e színű csőre hosszabb és keskenyebb , a vége króm­sárga. Tarkótollai felmereszthető bóbitát képeznek (fóleg izgal­mi állapo tban). Farka rövid és mélyen villás. Európa teng erpart ­jain mindenfelé fészkel, Dél-Svédországtó l egészen a mediterránországokig. F észke l őhe ly ét homokos vagy kavicsos tengeröb­lökben , homokpadokon és zátonyokon találni. Előfordu l , hogytöbb ezer pár költ egy fészektelepen. Áprilisban , május elejénérkeznek vissza a párok a relelóterületról . Kis mélyedést kapar ­nak a talajba, ame lybe néhány fűszálat vagy kavicsdarab ot tesz­nek . Két tojásukon mintegy 4 héten keres ztül kotlan ak a szüló­madarak , majd a kikelő fiókák szétszélednek a Fészek körül. Va­dászás közben a víz Felszíne alatt mozgó halakat figyelik , és rö­vid helyben lebegés ("szitálás") után lecsapnak. Sokszo r másod­percekig elmerü lnek a habo kban. Kisebb halakat , garn élaráko­kat és puhatestűeket fogyasztanak . Augusztusban kezdenek acsapa tok dél felé vándorolni, a telet Nyugat- és Dél-Afrika part ­vidék én töltik. A Kárpát-medencében rendkívül ritkán jelenikmeg, Magyarországon mindö ssze 10 esetben figyelték meg.A keleti elterjedésű lócsér (S. easpia) nagy termetű, feltűnően

nagy csőrű csérfaj. A Kárpát-medencében rend szeres tavaszi­

őszi átvonuló .

Page 40: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Küszvágó csérSterna birundoSírályfélékLaridae

l. kép

!

I II III IV v VI VII VIII IX X XIXI1000••••••000

Sarki csérStent a paradisea

SirályfélekIa rídae2. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

000•••••00••

A vizek felett gyakran találkozhatunk e kecses r öptű madárral.Mint a vércse , lebegve kémleli a tájat, csőrét pedig jellegzet esenszögbe n tartja lefelé . Amint megpi llant egy kisebb halat, kő

módjára zuhan csőrrel lefelé , és szinte teljesen e ltűnik a vízalatt. Olykor felkeresi a vízparti növén yzetet is, és kisebb boga­rakat, rovarokat fog el. Napi tevékenysége legnagyobb részbenélelemkereséssel telik, és csak a déli órákban pihen le egy-egyzátonyra, kopár szigetre vagy más kieme lkedésre. Népi nevei iserre az életformára utaltak. halászmadá r, halkapó. Egész Euró­pában elterjedt, de fészkel Ázsiában, Észak-Amerikában ésÉszak-Afrika egyes területein. F észkelőhelye mindig lapos, lehe­tó1eg fátlan homok- vagy kavicspad. sziget, esetleg vízinövé ­nyekbó1 összeállt úszósz iget. Kivételesen zsombékokra is épí tfészket , egyébként nem foglalkozik sokat az otthonteremtéssel.Telepesen költ; az áprilisban megérkező egyedek látványosnászrepül éssel készítik elő a párzási. A magasba felrepülnek,zuhan órepül ésben forognak, majd a földön bókolnak egymásfelé , ide-oda topogva . A leendő fészekanyagból egy-egy kis da­rabot a csőrükbe vesznek, és azt kínálják társuk felé. Április kö­zepén teljes a 3--4 tojásból álló fészekalj. Bár a tojások mimikri­je nagyon jó, ennek ellenére h'Yakran esnek ragado zók áldoza­tául a tojások vagy a fi ókák; ekkor pótköltésbe fog a pár. A Kár­pát-medencében még j elentős számban van jelen, fó1eg halasta­vako n, szikes tavakon és a folyók környékén. Hazai állományát

800-900 párta becsülik.

Amikor a madárvonulásról esik szó , általában szóba kerül a sar­ki csér. Nem csoda, hiszen ez a faj a legnagyobb távolságotmegtévő madarak egyike: mintegy 40 OOO kilométer vagy méganná l több is lehet a sark i csér által évent e megtett út hossza'Észak-Amerika és Eurázsia tengerpartjain, dél felé egészen afrancia vagy a lengyel partokig fészke l, a telelőterülete azonbanaz Antarktisz, illetve annak perem területei. Jóformán egész éle­tében vándoro l: a költés röpke két-három hónapos idejét leszá­mítva állandóa n úton van . Az előző fajhoz nagyon hasonlít,mindö ssze abban különbözik, hogy az ülő madár faroktollal túl­érnek az összecsukott szárn y végénél , esőre ped ig teljesen vö­rös színű, fekete csúcs nélkül. Áprilisban érkeznek vissza az el­ső példányok a költőterületre , mely általában homokos-kavicsostengerparti terület. Költőtelepein korábban tojásait kiszedték,vonulás során pedig szárnos tényező veszélyezteti a csérek túl­élését. A kis terme t ellenére hosszú életet élnek meg az egye­dek; volt olyan szabadban gyűrűzött pé ldány, amely csaknem30 évig élt! A Kárpát-med encében rendkívül ritka kóborlókéntjelenik meg, eddig hazánkban 4 alkalomma l látták.

76

Page 41: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

I II III IV V VI VII Vin IX x XI XII

000••••••00078

Kis csérSterna albifrons

SirályfélékLaridae1 kép

A csérek lábán azúszobártya visz ony lag fejlett

I II III IV V VI VII VIII IX X Xl XII

0000•••••000

FattyúszerköChlidonias bybridus

SirályfélékLaridae2. kép

A szerkök lábán azúszóhártya csökevényes

A legkisebb csé rfaj, mindössze rigó méretű madár. Nászruhábantetszetős tollruh ája van. Előfordul a legtö bb éghajlati övben, ésmajdnem mind en kontine nsen . A Kárpát-medencében mindigköltött, de általában kis számban és rendsze l1elenü l. Állóvizekmellett a hetvenes éve kig fészkelt, a nyolcvanas-kilencven esé vekt ől azo nban hazai fészkelőterü leteiként csupán a drávai ka­vicszátonyok maradtak meg. Ezen a terü leten 10-1 5 pár isfészelhe t, a költés azo nban mindig a megfelelő vízszinttól függ .Későn, csak júniusban kezd a fészkelésbe. Jellegzetes udvarlá­suk sorá n kis halat tartanak a csőrükben az egyedek, és azt jel­kép esen átnyú jtják párjuknak. Fészket nem épít , a talajra, kismélyedésbe tojja 2-3 tojását, ame lyek töké letese n a környezet­be olvadna k. Ennélfogva a tojásokat - a kotló madár hiányában_ megta lálni szinte lehetetlen. Apró halakat, rákokat és más ge­rinctelen eket zsákmányol. Lecsapása kissé ferde vona lú, nemfüggó1eges, mint a küszvágó cséré. Augusztusban kezden ek las­san elvándorolni az egye de k, a telet Afrikában töltik. A Kárpát­meden cében von ulási időszakban többfelé leh et megfigyelni

egye deit.

A sirályfélék rokonságán belül a szerkők külön nemzetséget al­kotnak. Finomabb, gyengé bb testfelépítésűek, mint a csérek,farkuk nem mélyen villás, hanem csak kimetszett ; általában ri­gó nagyságú madarak. Színeze tükbe n a sötét és a szürke színekdomin álnak a fehérrel szembe n. Kevésbé fogyasztják a halak at,inkább vízi rovarokat, kisebb puhatestűeket és más alacso nyabbrendű állatot zsákmányolnak. A Kárpát-medencében a fattyú­szerkő a leggyakoribb a három hazai fajból, költőállományát

1700-1900 párra becsülik. Elterjed ési területe meglehetősen

szaggatott, kisebb állományo kban egész Európ ában előfordul.

Lassú Iolyás ú és állóvizek környékén telep edik meg , de előny­

ben részesíti a mélyebb vizű területeket. Ennek megfelelően

morotvák és halastavak mentén szeret kisebb-nagyobb kolóniák­ban megtelep edni. Április végétó1 figyelhető meg különlegesnászrepülése : a pár fészekanyaggal a csőrében magasra repül,és onnan leejtve csapnak le a növényi részekr e. Fészkét vízinö ­vények levelére úszó szigetként építi; 2-3 tojásár május elejénrakja le a tojó , mindk ét szüló kotlik. Jellegzetes viselkedésfor­mája a fészekan yag-Iopkodás, ami egészen a fiókák kikelésé igis tarthat . A fiókák a kikelést követően szétszé lednek a környe­ző növényzetben, és gyorsa n a víz alá is buknak a ragadozók

közeledtére .Tápláléka vízi rovarokból, kisebb részbe n puhatestűekbó1 vagykétéltűekbó1 tevődik össze, kisebb halakat is megfog. Vonuló, a

telet a Földközi-tenger vidékén tölti.

Page 42: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Kormos szerkőCblidonias nigra

SirályfélékLaridael kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII000 ••••••000

FehérszárnyúszerkőChlidonias leucopterus

SirályfélékLaridae2. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

0 0 0 ••••••0 0 0

A vizek fecské inek nevezték korá bban a sze rk ök et, ami nagyontalálóan jellemzi ezeket a madarakat. Egy telepüket nézve szin­te nincs olyan perc, amelybe n ne lenne néhány szerkó a leve­gób en . A leb ego rep ülést ídónk ét egy-egy lecsapás (vízbe csa­pódás) váltja fel. Elsosorban keleti elterjedésű faj, de elszórt ál­lományai majdn em minde n európai országban megtalálhatók.É lőhelye már közelír a kö vetkez ő faj é lőhely é hez . Sekély, nádas

mocsarak , szikes tavak lakója. Áprilisban érkeznek vissza a pá­rok , de a 2-3 tojásból álló fészekalj csak május második feléreteljes. Telep es fé szkel ő, általában más madárfajjal (pé ldául dan­kasirály vagy feketenyakú vöcsök) egy helyen telep edik meg.Fészke egysze rúo b a másik két szerköfaj fészkéh ez kép est: vízi­növények (nád, gyékény) leveleibó1 épül meg az alapja. A fió­kanevelés fárad ságos munkáj ában és a kotlásban is segédkezika hím. A fiókák kikelésüket k ö vet ően a fészek körül maradnaknap okig , majd háromhetes korukra repülni is megtanulnak.A kormos szerkó állománya a Kárpát-meden cében drasztiku sanvisszaese tt az elmúlt 2-3 évtizedben - ennek pontos oka egyeléí­re nem ismert. Vonuló faj, a telet Afrikában tölti. Hazai állomá­nyát mindössze 500-600 párra becsülik.

Kele ti elterjedésű faj, melynek Nyugat-Európában csak elszórt,kis állományai fordulnak eló. Költ még Afrikában is. Elegáns ki­nézetű faj, ame ly a legsekélyebb vizeket (elöntött mocsárréte­ket, szikes mocsarakat és zsomb ékosokat) kedveli. Alkalomad­tán növényzettel és hínárral gazdagon benéítt halastavak on , demég más szerk ó- vagy esértelepekhez társulva is fészk elhet. Kö­zép-Eur ópá ban hazánkban van legjelentéísebb állománya, de aköltéípárok száma mindig a rendelkezésre álló vízmennyiségtó1függ. 1999-ben és 2000-ben csak a Hortobágyon többezres fész­keló állománya alakult ki, viszont szárazabb években ennekcsak töredéke mutatkozik. Évente egyszer költ , május végétó1július végéig. Leginkább zsombékok tetejére építi fészkét , de rit­kán úszó fészket is készít a lebeg ő hínárnövényzetre. Fészeka l­ja 3 tojásból áll, pótköltés esetén már csak 2 tojása van. A víz­felszín felett repül ve kémleli a vizet és azonnal lecsap, ha zsák­mány állatot pillant meg . Árvaszúnyogok és más vízi rovarok, ki­sebb csigák és kétéltűek sze repe lnek étlapján. Vonuló, a csapa­tok augu sztus végén kezdik elhagyni a fé szkel őhelyet. és általá­

ban a Szaharától dé lre húzódó terü leteken töltik a telet.

80

Page 43: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

LundaFratercula arctica

AlkafélékAlcídae1. kép

Alka (téli tollazatban ésnászrubában)

A Kárpát-medencében a kivételesen ritka kóborlók közé tarto­zik a lunda (Fratercula arctica) és az alka (Alca torda). Mind­két fajt csupán egy-egy példány ada ta alap ján vették fel a hazaimadarak névjegyzékébe . az ajkát egy 1935. év i hajdúböszörm é­nyi, a lundát pedig egy 1862. évi hódmezővásárhelyi ada t alap ­ján. Nem is annyira az meglepő, hogy e fajok csupá n egy alka­lommal lettek nálunk regisztrálva, inkább az különös , hogyezek az egyedek egyáltalán elvetődtek a kon tine ns be lsejébe .Az alkafélék (Alcídae) családjába ugyanis erősen specializálttengeri madarak tartoznak, az ide sorolt fajok mindegyike szo­rosan kötődik a tengeri környezeth ez . Evolú ciójuk során - azeoc énben leválva a sirályokkal k ő z ö s evolúci ós vonalról - azészaki félgömbön élő alkafélék a dé li félgömb pingvinjeivel pár­hu zamos fejlődési utat vá lasztottak. Ellentétben a táplálék ot röp­tükben kereső sirályok kal, az alkafélék - fó1eg kisebb halakbólálló - zsákmányukat a mélyebb vízrétegekben úszva keresik.A víz alatti mozgás sorá n szárnyukkal éppúgy eveznek, mint apingvinek, manőverezéskor lábukat is kor mányzásra használják ,ennek köve tkez tébe n a szárazfö ldö n, a szikláko n a pingvinek­he z nagyon haso nlóan, testük et maga sra emelve szö kdécselne k.Küllemi hason lóságuk magyarázza még a pingvin szó eredetétis, hiszen ezze l a névvel erede tileg egy alkafélét, a röpképtelen ,s 1844-ben kipu sztított óriásalkát (Pinguinus impennis) jelölték.Abban is hasonlit anak a déli féltekén élő pingvinekr e az északialkafélék , hogy hasoldalu k feh ér, amitó1 hátoldaluk fekete színeéles vona llal válik el. Ez a színezet számos vízi éló1ényre jellem­ző, hiszen így a vízbe n tartózkodó test - felülró1 nézve - bele­olvad a mélység sötétjébe , alu lról sze mlélve viszont a felszín vi­lágos színébe olvad bele . A ten germélyben történő halászat azalkafélék tes talkatát erősen átalakította. Bár a pingvine któ1 elté­rően - a már emlitett óriásalkát leszámítva - röpképességü ketmegőrizték , nagyobb távolságokat inkább úszva tesznek meg.Szárnyukkal gyors iramban verdesve elég ese tlenül repülnek ,így pihenő- és fészkelóhelyüket egyaránt a teng erp arti sziklákontaláljuk. A lundák a szik laszirtek felső részén , a földbe kapartüregekben költik ki tojásaikat, az alkák pedig a többi rokonnalvegyes ko lóniákban, a csupasz sziklákra helyezik tojásuk at.Az alkatojás körteszerű alakja lehetővé tesz i, hogy az a sík felü­letre helyezve csak kis körben képes elgurulni, vagyis a maguk­ra hagyott tojás is nagy biztonsággal marad meg a sziklaszirten.

82

Page 44: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

SzárcsaFulica afra

Guvatfél ékRallidael. kép

A szárcsa lábujjai n kii/önálló

börlehenyek növelik azúszofel ű letet

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••VízityúkGallinula cbloropus

Guvatfél ékRallidae2. kép

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII000•••••••00

84

A guvatfél ék a darvak rokonai , vagyis a szárcsák és a kacsák kö­zötti hasonlóságot csupán a hasonló (úszó) életmód eredmé­nyezte. A szárcsának nincsen úszóhártyája: lábujjainak rugalmasbőrlebenyei segítik az úszásba n. A madár egyöntetű szürkésfe­kete színétó1 elüt a világítóan fehér homlokpajzsa, amely a hí­meken nagyobb , a tojókon kisebb kiterjedésű. Lekerekített, rö­vid szárnyával nem képes túlságosan jól repülni, felszálláskor ahattyúkhoz hasonlóan , a szárnyával csapkodva hosszan fut a vízfelszínén. Bármerre járunk a Kárpát-medencében , szarcsávalmindenfelé találkozhatunk. Mocsarakban, tavakon, de folyókmellett is e lőforduló , hangos és feltűnő tagja a vízimad ár-közös­ségeknek. Telelőterületéró1 március végén-áprilisban érkezikvissza. Április és július között gyakran két fészekalja is lehet.Szapora madár, 6-12 tojásból áll a teljes fészekalj. Ennek ellené­re a nagyszámú fióka közül csak néhán y éri meg a következő

tavaszt, a gyengébbek ragadozó k áldozatává válnak. A szárcsaa víz felszínén kisebb-nagyobb vízirovarokat, növényei része­ket, terméseket szedeget, alkalomadtán a zavartalan part mentigyepekre, mezőgazdasági földekre is kimerészkedik legelészniés bogará szni. Ősszel nagy csapatokba verődve figyelhető mega vizes élőhelyeken , a telet a Mediterráneumban tölti. Északrólérkezett egyedeit egész télen megfigyelhetjük be nem fagyó vi­zeinken. Hazai állományát SO 000- 120 OOO párra becsülik.

A szárcsához hasonlóan sötét színű vízimadár, csőre piros, an­nak hegye sárga. Lába zöldes színű; hosszú lábujjain nincs sem­miféle felületnagyobbító bőrképlet (hártya vagy lebeny). Vízinö­vényeken és hínármezőn kitűnően képes lépegetni, itt szedege­ti össze rovarokból, pókokból, növényi részekbó1 álló táplálé­kát. A hím a fészket a sűrű növén yzetbe építi, gyakran egyszer­re többet is. A használaton kívüli fészkekbe a tojó táplálékbő­

ség ide jén további tojásokat rak. A kikelő fiókák különlegessé­ge a mellső végtago n csökevényes formában megjelenő karmosujj. Ez az ősi bélyeg a guvatfélékre jellemző. Nyár végén a Föld­közi-tenger melléki telelőterü letekre vándorolnak a családok.A Kárpát-medencében még szerencsére sokfelé előfordul, ma­gyarországi állományát 12000-15 OOO párra becsülik.A guvatfél ék egyik legimpozánsabb faja, a kék fú (Porphyriaporphyrio) hazánkban rendk ívül ritka kóborló, mindössze egyalkalomm al figyelték meg a Velencei-tavon. Nagy termetű, ké­kes sz ínű madár, szultántyúknak is hívják.

Page 45: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

DaruGrus grus

DarufélekGruidae1-2 kép

Pártásdani

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••••0

86

Az utóbbi három-négy évtizedben szekatlan változás követke­zett be a darvak vándorlásában. a korábbi viszo nylag szé les sáv­ban zajló vándorlás fokozatosan a Kárpá t-mede ncé re, azo n be ­lül ped ig a Hortobágyra szűkü lt össze; mára elmo ndható, hogyMagyarországo n keresztül vonul az európai állomány jelentős

része. A szakembe rek már korán felfigyeltek a jelenség re , mi­sze rint az átvonuló pé ldányok száma folyamatosa n emelkedett,és az eddig megfigye lt legnagyobb daruállomá ny már elérte aSO OOO pé ldányt! A darvak vonu lási útvon alának áthelyeződése

jórészt a megfelelő táplálékadottságoknak, továbbá a háborítat­lan él óh elyekne k köszönhető. A nagyüzemi kuk oricabetakarít ásmindig term el olyan felesleget, amely még a learatott táblákonkiszóródik a földre - és ez a legfon tosabb tápláléka a darvak­nak! Nappal a darucsapa tok ezeket a learatott kukoricafölde ketkeresik fel, hogy összeszedegethessék az elhullott magokat.Délután egyre izgatottabban mozogna k, majd sö tétedés kor elin­dul a csapat a biztonságos éjszakázóhelyre. ami rendszerint egy

nagy és sekély tó vagy zavartalan pusztaság. A daru - széles el­terjed ése ellenére - a veszélyeztetett fajok közé tartozik, léte avizes é lőhelyek ökológiai állapo tától függ . A Kárpát-med en cé­ben fészkelt is a 20. száza d elejéig, az utolsó ismert fészkeléséta Nagy-Berekb ól (Fonyó d) jegyezték fel. A daru mindig is az

em berek által kedve lt fajok közé tartozott , foszlós szárnyto llaitpe dig kalapjuk mellé tűzték a tehetősebb emberek. Trombita­szerú kiáltását egy rezon átor segí ti, amelyet lényegében a meg­hosszabbodott, a szegycsontba is bekanyarodo légcső alkotja.Magyarországon gyakorlatilag minden hón ap ban előfordul , atöb b száz átnyaraló egyed közül még olyan is aka dt, amely fel­teh etó1eg a költéssel is megpróbá lkozott (de ezt nem tudták bi­zonyítani). Táp lálékában fó1eg növényi részek , magvak sze re­pe lnek jelentős arányban. A csapatok egy része a hidegebbé vá­ló időjárás hatására elindul az észak-afrikai és kis-ázsiai telelő­

területek felé . Ennek ellenére még a kemény teleken is megp ró­bál néhá ny tucat egyed áttelelni. Tavassza l már áp rilis-májustólvisszatérnek Iészelóhelyeikre, és a nemek csodálatos táncca l tet­szelegnek egymás nak. A táncnak a páro k összetartásában, kap ­csolatuk megerősítésében van fontos szerepe. Fészkét hatalmasmocsárvidékeken, lápren dszereken a növényzettó1 takart hábo­rítatlan részre építi. Fészeka lja mindössze 2 tojásbó l áll.A darufél ék másik faja, a pártásdaru (Anthropoides virgo) az el­

múlt évtizedekbe n viszonylag gyakrabba n fordult elő Magyaror­szágon, de még mindig a ritka madárvendégek közé tartozik.

Page 46: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

BölömbikaBotaurus stellaris

GémfélékArdeidael. kép

Az igazi gémJélék középsőlábujjának karmán

szoeattan szarueepziidménytalálhatö

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••88

A gémek közé általában nagy termetű madarak tartoznak, ame­lyek közül sok faj szép válltollakkal, bó bitával és más díszítő tol­lazattaI rendelkezik. Nyakuk kígyószelűen hossz ú, amelyetazo nba n kön nyedén a vállaik közé h úzhatnak. Reptükben agémféléket éppen az S alakban begörbülő nyakról ismerhetjükfel (ellenté tben például a gólyafélékke l, ame lyek nyújtott nyak ­kal repülnek). Csőrük egyenes és éles, lábujjaikkal ügyesen ka­paszkodnak. A gémek középső lábu jjának karma szoka tlanszerkezetű : oldalán apró szarufogacs kák sorakoznak (ezek vél­het óen a tollazat gon dozásában játszanak szerepet).A társas gémfé léktó1 eltérőe n a bölömb ika nem képez kolóniá­kat. Dobosgémnek hívták eleink e sárgásbarna alapon söté ttelcsíkozott mada rat. Amennyi re jellegze tes mély búgó, akár kilo­méterekre is hallatszó hangja , olyannyira rejrózköd ó életmódotél ez a madár. Hangadását korábban azzal magyarázták, hogy avíz alatt adja ki ezt a furcsa búgó hangot. Csak k és öbb de rült ki,hogy a felfújt táp csatorn a erősíti fel a hangját ennyire. Erró1 akülönleges, sem mi máshoz ne m fogható hangról kap ta ma ér­vényes nevét is a bölömbika (nem összetévesztendő az ökör­szemmel!).Csak nagyritkán repül fel magától, felriasztani pedig szinte csakpár lép ésró1 leh et , mikor már más menekvési lehetősége nin­csen. Bagolyszerű tollazatával remekül beilleszkedik a nádasba,kinyújtott nyakával és fejével még a nádszálak ingadozását isképes utánozni. Ezt a mimikrizó viselkedését elsosorban veszé lyközeledtek or alkalmazza. Elsősorban Európa középső és keletirészein elterjedt, a nyugati állományo k sok helyen a kipusztu lásszélére sodródtak már. A Kárpát-mede ncébe n sze rencsé re mégmindenütt el ófordul állóvizek, folyó menti holtágak nádas sze­gélyében.Magányos madár, fészké t a legsűrűbb növé nyzetbe építi. 4-6 to­jásból áll fészekalja, a hím nem vesz részt a kotlás ban. A kikelofiókák sok rovartáp lálékot kapnak eleinte, késöb b aztán kétél­tűeket, halakat , puhatestűeket hordanak a szülók a kicsinyeikszámára. Vadászatát szinte kizárólag növényzet takarásában vég­zi, rágcsálókat vagy madárfiókákat is fogyaszt. A lesbó1 való tá­madást nagyban elősegíti a környezetbe illeszked ő rejtőszíne­

zet, amelynek köszönhetóen még a fejlett ideg rendsze rrel ren­delkez ö, gyors menek ülésre képes gerincesek is könnyen a bö ­lömbika zsákmányává válnak. Vonuló faj, március elején érkez­nek vissza és októberig maradnak az egye de k. Minde n évbenmegpróbá lkozik egy-egy példány az átte lelésse l, ame ly az eny­he teleken általában sikerü l is. A faj hazai állományá t 400-500párra becs ülik.

Page 47: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

rörpegémIxobrycbus minntus

Gé mfélékArdeidae1-2 kép

"Cövekelő" torpegém

l II III IV V VI VII Vili IX X XI XII0000•••••000

90

Korább an poeg émne k hívták legkisebb termetű gémfajunka t,amely roko nai között egyben az egyik legszínesebb is. A hímhátoldala fekete , világos vállfoltokka l, testa lja okke rsárga , csőrea párzási idob en piros . A tojó színei kevésbé kontrasztosak,barnásabb árnyalatúak , a hasoldal csíkozott. A fiatalok hátolda­la szintén mintázott , így némiképp a bölömbikára hasonlítanak.Hosszú láb ujjaival ez a gémfaj kitűnően ké pes a nádszálak kö­zött mozogni, és rej tőzködő éle tmódjába alig enge d bepillanta­ni a megfigyelőnek; még a táplálékszerzésének mód ját is ritkánlehet megfigyelni. Ugyanakko r e kis termetű gémfélét viszony­lag gyakran lehet látni röpt éb en , amikor az egyik nádfoltból amásikba igyekszik, gyors szárnycsapáso kkal. A hím egye de kszárnyán ilyenk or jól kivehető a kiterjedt, rózsaszínű folt. Párzá­si idob en hallatott hangja távoli kutyauga tásra hasonlít.Eurá zsiában, Afrikában és Ausztráliába n is előfordul, de állomá­nyai - fó1eg Nyugat-Európában - erősen megfogyatkoztak azutóbbi évtizede kbe n. A Kárpát- med en céb en szerencsére mégegyará nt megtaláljuk sík és dombvidéki vizes élóhe lyeinke n. Ta­vaink, halastavaink, víztározóink és moro tváink j ellemző fészke­lője . Mivel zavarás ra kevésbé érzé keny, egés zen kicsi nádfolttalis beéri, akár embe ri települések közelében is fészk elhet.Május elején érkezik vissza telelőterületéró1 . A hím ek választ­ják ki a territ órium okat , a k és öbb érkező tojók pedig a fésze k­ép ítésbe n serényke dne k. Néhá ny pár júliusban másod szor is

kö lthe t.Nem annyira magányos életmódot folytató madár, mint a bö­lömbika; fészkét gyakran más gémfajok fészke közeléb en , vagyéppe n azok fészke alatt lehet megtaláln i. Optimális élóhelyenhektáronként 3- S pár is költhet , de általában csak S-10 hektá ­ronként található 1 fészek. Általában 6 tojásból áll a fészekalja;a fiókák a kikelés után alig egy héttel már szé tszéledne k a fé­szek körüli növényzetb en. A még röpk éptelen fiata lok - az öregmadarakho z hasonl óan - hosszú ujjaik seg ítségéve l ügyesenmásznak a nád szálakon. A bölömbikára j ellemző "cövekelés" atörpegémn él is megfigyelhető; veszé lyesetén már a pár nap osfióka is kihúz za magát , csőrét felemeli, s így prób ál "be leo lvad-ni" a nádasba . .Táplálékát lesben állva szigonyozz a meg . Kétéltűeket , azo k lár­váit, kisebb halakat , továbbá j elentős mennyiségű vízirovart fo­gyaszt el. Augusztus végé tó1 a törp egém lassan megke zdi vonu­lását a tele lőterület irányába. A telet Közép- és Dél-Afrikábantölti (nagy ritkán egy-egy példány nálunk is áttelelhet) , Hazai ál­

lományát 4000--6000 párra becsülik.

Page 48: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

BakcsóNycticorax nyct icorax

GémfélékArdeida el. kép

!!

A bakcsó fia /al egyedei ­a " úszn/ bús felnőttek/ó7

eltérően - barnásrej tösz ínez etlíek

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII0 0 ••••••••00

92

Halastavaink , folyóágai nk mellett alkonyatkor középes méretű ,

bagolyszerű gémek kelnek szárnyra a fákró l, és hangos .kvak"kiáltásoka t hall átva tűnnek el a söté tben. Elődeink ezért vakvar­júnak nevezték a bakcsót , ame ly eb'Y éjszaka is aktív gé mfaj.Egyes nyelvterületeken éppen ezért "éjjeli gémnek" is hívják .Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen előfordul, Euró­pában azonban foltszerű az elterjedés e. A Kárpát-medencétó1északra j elentősebb állományai nincsenek.A öreg bakcsók fejteteje, tark ója és háta fényes fekete , a hom­lok és a szem körn yéke fehér, a nyak és a pofák szürkék, az al­sótest fehér, a szárny és a farok szürke. Az ivarérett egyede k tar­kótollai meghosszabb od va dísztollakat alkotnak. A fiatalok vilá­gosbarn a alapon pettyesek , foltosak , ezért esetleg a bölömbika­val lehet őket össze téveszte ni. Március végén érkez nek vissza abakcsók a telelőterületró1 , és azo nnal megkezdik az előző évifészkek felújítását. Telep esen fészkelő gém , akár több 100 pároskolón iái is előfordulhatnak . Gyakran a szürke gémekkel együttalkot fészke lő cso portokat. A sűrű növényzetb en, általában ma­gas fákon , de azok hiányában fűzbokrosban telepedik meg .A fészket mindig a legbiztonságosabb helyre , a csúcs körü l épí­ti. Újabban a nagyobb, zavartalan halastavak gátjain l evő facso­portokon is létrejöttek költőtelepei. Víztó1 távol található helye­ken és nádasokban csak ritkán telepszik meg. Méretéhez képestviszonylag kicsi, lazán összera kott fészkébe a tojó 3-5 tojásármájus folyamán rakja le. Monog ám faj, a költésbe n mindk ét ivarrészt vesz. Költési időszaka - a pótköltésekkel együtt - augu sz­

tus elejéig is eltarthat.Háromhetes kotlási időszakot követően kelnek ki a fiókák; párnapos koruktól kezdve a fészekbó1 a környező ágakra kapasz­kodnak ki, ott várják a táplálékkal érkező szülőmadarakat. Al­konyatkor élénkülnek meg az addig a zsombékokon , fűzfákon

pihenő mad arak , majd elindulnak vadászni . Az éj sötétjében fő­

leg békákat fognak , de kisebb halakat, lárvákat vagy k isemlősö­

ket is megszigonyoznak hegyes csőrükkel. A fészkelő kolóniahelye és a vadász terület egymástól olykor jelentős távolságra ta­lálható. A nyár végé n a családo k nagyobb csapatokba gyűlnek;

a Földközi-tenger mellékén keresztül a Nílus-vidé kére, illetvemég délebbre v ándo rolnak. A Kárpát-medencében számukmegfogyatkozott, hazai állorná nyuk nem éri el a 2000 költőpárt .

Page 49: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

ÜstökösgémArdeo/a ralloides

GémfélékArdeidae

1. kép

!!

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00 0 ••••••000

PásztorgémEubu/eus ibis

GémfélékArdeidae

2. kép

!

Az üstökösgém et korá bban selyemgémnek is nevezték (ezzelutalva a nászruh ás madarak tollazat ára) . Repülés közben feh ér­nek tűnő gázlómadá r, azo nba n ha leszáll, színezete nyombanbe leolvad a vízparti növén yzetb e. Kedveli a folyó menti ártere­ket , a növényzettel dú san benőtt mocsárvilágot. Általában a fá­kon fészkel a vegyes gémtelep ekben, de ritkán a nádasokban ismegtelep edhet. Sekély vízborítású tocsogókban , kiöntésekb entáp lálkozik, de a felszínen úszó leveleken , a különféle hínárnö­vén yek által alkotott "szőnyegen" is előszeretettel vadászik a ki­sebb halakra, kétéltűekre vagy vízi rovarokra. Déli elterjedésű

faj, amely a Kárpát-medencétól északra már nem fészkel. Álta­lában május végén lát költéshez , évente csupán egy fészekaljatnevel (az első fészekalj elpusztulása esetén újra költésbe kezd ).A tojások száma fészekaljank ént általában 4-6. A szülók felvált­va ülnek a tojásokon; a fiókák mintegy 23 napos kotlást köve­tően kelnek ki, majd egy hónap elteltéve l elhagyják a fészket.Az üstökösgém elterjedés i területe a Pireneu si-félszigettól Kö­zép -Ázsiáig tart, továbbá Afrikában is költ. Csökkenő állomá­nyú , veszélyeztetett faj, hazai állományát 200- 300 párra becsü­lik. Az aszályos éve k visszavethetik e sérülékeny faj állományát.

A különböző gémfajok - más éló1ényekhez hasonlóan - csakakkor élhetnek egyazon élóh elyen , ha a körn yezettel szembentáma sztott igényük, viselkedésük né miképp eltér. Ilyen leh et afészkelóhely megválasztása, a preferált táp lálék-összetétel , a va­dászat módja, esetleg időpontja. A gémfélék között, mint láttuk ,vannak aktívan kereső fajok (mint például a kis kócsag), ésolyanok is, amel yek mo zdulatlanul várna k, hogy a zsákmányközelít sen hozzájuk (mint pé ldául a lesból szigon yozó bö lömbi­ka). Mint magyar neve is mutatja, a kis termetű, pirosas csőrű

pásztorgém igen külön ős módját választotta a zsák mányszerzés­nek. Általában legelő csordák közelében, gyakran a szarvasmar­hák , lovak vagy más patás állatok hátán lehet megfigyelni. Azélósködóket és a legelésző állatok által felzavart rovarokat fo­gyasztja, de kisebb kétéltűeket, halak at is megfog. Elterjedési te­rülete eredetileg Afrikára , Dél-Spanyo lországra és Dél-Ázsiárakorlátozódott, de a 20. század elején fokozatosan elterjedt aFöld szinte valamennyi trópusi, szubtrópusi vidékén. Európábana legnagyobb állománya Dél-Spanyolor szágban van , ahol ve­gyes kolóniákban, más gázlómadarakkal (gémekkel, kócsagok­kal, g ólyákkal) együtt fészke l. A Kárpát-m edencében alkalmivendég, alig tucatnyi alka lommal figyelték meg halastavainkon.

94

Page 50: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Nagy kócsagEgrotta alba

GémfélékArdeidael. kép

!!

l II III IV V VI VII VIII IX X XI XII0 ••••••••••0

Kis kócsagE. garzetta

GémfélékArdeidae2. kép

!!

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

00•••••••000

96

Nemes kócsag volt régi neve en nek az elegáns kü lsejű madár­nak. Válláról leom ló dísztollait nagy becsben tartották, és csak akiváltságos embereknek adatott meg, hogy kalapjuk mellé tűz­

hessék a foszló selymes tollakat. Ez a hóbort majdnem a vesz­tét okozta a fajnak, a 20. század első felében olyannyira megr it­kult az üldözés miatt, hogy az első természetvédelmi őrt 1951­be n .k ócsagórként" kellett alkalmazn i az uto lsó fészkelő párokmegmentése érdekében! Késöbb a természetvédelem címerá lla­ta lett, és szerencsére sikerült megmenteni a kipusztulástól. Je­lenleg a kárpát-medencei állománya nincs közvet len veszély­ben, és halastavakon, folyómenti galéríaerdókben, szikes tava­inkon, mocsarakban sokfelé előfordul. Korán , már április elejénfészket építenek a párok, a fészekaljuk 3-4 tojásból áll. A fészekáltalában a nádasban található, ritkán fákon is fészkelnek egyespárok. Viszonylag mélyebb vizektól kezdve egészen a rövid fü­vű pusztá kig sokfelé keresi táplálékát. Pockokat, egereket, sás­kákat és más rovarokat fogyaszt, a vizek mellett pedig puhates­tűeket és kisebb halakat, békákat zsákmányol. Augusztus végé nvagy szeptembe r elején elvonul a hazai állomány egy része , deegészen novemberig leh et egyes példányokat megfigyelni. A te­let a Föld közi-ten ger partvidékén tölti , hazai állományát

1400-1500 párra becsülik .

Európ ában , Dél-Ázsiában , Afrikában és Ausztrália északi részénfordul elő ez a gémfaj. Méretét tekint ve csak alig kisebb, mintaz előző roko na, csőre azo nban feket e , lábujja i pedig mindigcitromsárga sz ínűek . Tarkóján nászidőszakban néh ány dísztoll­ból álló üstök látható . Folyók árterébe n, holtágako n találjuk leg­inkább , ritkábban nagy kiterjedésú, zavarta lan halastavakon .Kolóniában költ, rendszerint más gémekkel együtt. Fészké t fákágvilláiba, nagyobb fűzbokrok felső részé re épí ti. Májustól egé ­szen augusztusig költhet; a fészeka lja átlagosan 4 tojásbó l áll.A fiókák három-négy hetes kotlást követően kelnek ki; csaknemegy hónap kell a felnevelésükhöz . Az előző fajhoz képest sok ­kal aktívabban vadász ik, élénk mozgással , lépegetve keresi táp­lálékát. Halak , békák és puhatestűek szerepelnek étlapján, degyako rlatilag minden vízi gerincte len állatot elfogyaszthat. Nyárvégén partmenti gyepekre is kijár pockokra vadászni. Az időjá­

rástól függően szeptember elején kezd i vonulását, a telet Afrikaközépső részei n tölti. Magyarországi állomá nyát 300-350 párrabecsülik . A zátonykócsag (E. gu /aris) kétféle színváltozata közü la feh ér megszólalásig haso nlít a kis kócsaghoz. A Közel-Keletfészkelő faja, a Kárpát-medencében rend kívül ritka kób orló; ha­zánkban eddig egy alkalommal figyelték meg.

Page 51: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Szürke gémArdea cinerea

GémfélekArdeidae\-2. kép

A gémJélék repűlésűk: soránáltalában S alakbanhegörbítik nyakukat

J II III IV V VI VII vm IX x XI XII0 ••••••••••0

98

Gólya nagyságú gázlómadár, távolról akár darun ak vélhetné nkszürke színe miatt. Eurázsiában és Afrikában is költ; az egyikleggyakoribb gémfé le. Eltűri , sőt néha kifejezetten keresi az em­ber által létesített élóh elyeket, így egyes nyugat-európai ország­ban a városi parkok egyik jellemző faja, ame ly nem zavartatjamagá t a j ár ókel ők vagy az autóforgalom miatt. A Kárpát-meden­cében is a leggyako ribb gémfé léne k számít. A gé mek között alegkevésbé igényli a víz köze lségé t, néha több száz vagy eze rméterre fészkel a vízt ól . Röpte lomh a, nagy csapásokkal emel­ked ik a l eveg őbe , majd mint minden igazi gém, a hosszú nya­kát S alakban begörbítve repül. Tavasszal - a korán érkező fa­jok között - a szürke gémek is megérkeznek . Nászviselkedésükjellegzetes, a hímek a kiszemelt fészkelóhelyen kiemeIt pontonvárakoz nak, közbe n rekedt kiáltásokat hallatnak. Egy alkalmastojó láttán tollukat felborzolva bó kolnak a hímek. A fészket aszülók együtt építik maga s fák tetejé re, sűrű, zavarta lan nádasfoltokba. A gallyfészek alapja vastagabb ágakból áll, amelyet fű­

szálakkal bé lelnek. Előfordul néha , hogy fenyőfára építi fészkét.A megfelelő fészke t éve kig haszná lják, amely a költések előtt i

tatarozás és hozzáépítés miatt tekint élyes méretűvé válik. Rend­szerint 4-5 világos színű tojásbó l áll a fészekalja, amelyen a hímés a tojó egymást váltva kotlik. 3 hét alatt kelnek ki a pelyhesfiókák , viszont röpképess é válásukig csakn em 2 hóna p telik el.A kis fiókákat a szülók előemésztett táplálékk al etetik. A gémte­lepre érkező hívatlan látogatót ezze l az anyaggal, valamint ürü­lékükkel .bombázzák" a fiatalok . Vadásza ta során igyekszik fel­keres ni a halban gazdagabb, mélyebb vizeket, ahol lassú rnoz­dulatokkal halad, közben kivárja, míg a víz alatt megmozdul azsákmány. Mélyebb vízben úszn i is képes , sekélyebb vízpa rt­okon viszont gyorsa bba n lépdel. Halakat, kisemlősöket , kétéltű­

eket és h üll őket fogyaszt, nyár végé n pedig a lege l ők ön , a szán­tó gépek mögött gyűjti össze a pockokat , ege reke t vagy rovaro ­kat. Egyes becslések sze rint 25 dkg táplálékot fogyaszt napon­ta. Szepremb er elején nagy csapatokban gyülekezik lecsapolthalastavak med rében, szikes tavakon, folyóártereken. Októb erelső felében lassan elindulnak dél felé; a gyűrűzési adatok alap­ján a telet Észak-Afrikába n, illetve a Földközi-tenger mellékéntöltik. Magyarországo n gyakori költő gém, országos állományát160G-1900 párra becsülik. Nagyobb állományai a Duna és a Ti­sza menti ártér i erdökben vannak.

Page 52: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Vörös gémArdeapurpureaGémfélékArdeidae1. kép

!!

I II 111 IV V VI VII VIII IX X XI XII0 0 0 ••••••000

100

A szürke gémhez hasonló méretű madár, de annál díszesebbtollazatú. Repülés közben sokkal sötétebbnek tűnik; Szárnyánakjellegzetes íveltsége akkor látható jól, ha szembó1 vagy hátulróllátjuk a repülő madarat. Melegkedve!ő, déli elterjedésű madár,a Kárpát-medencétó1 keletre nagyobb összefüggő állományaivannak, északabbra viszont alig fordul elő. Európán kívül Afri­kában , Délnyugat-Ázsiában és a Közel-Keleten találjuk megfészkelő fajként. Ártereken, morotvák környéké n és mocsarak­ban találjuk, kedveli a sűrű vízparti növényze tet, a nagy kiterje­désű nádasokat. A bölömbikához hasonló az életmódja, de an­nál azért könnyebben és gyakrabban lehet megfigyelni. Ápriliselején térnek vissza az első példányok a telelőterületró1, amikora vizek már kezdenek felmelegedni. Fészkét általában a többéves, avas nádfoltokba építi, méghozzá a nádszálak derékba tö­résével. A fészek nagy kiterjedésű növénykupac, amelyet fino­mabb növényi részekkel bélel. Általában a fészek alatt még ma­rad annyi hely, hogy kisebb nádi madarak (például vízityúkvagy kis vöcsök) fészküket oda építhessék. Előfordul a fán va­ló költése is. Kevésbé kolóniaalkotó faj, olykor magányos köl­tése is előfordu lhat. A telepesen fészkelő állományokná l nagylehet a fiókák korkülönbsége, mert vannak párok, amelyek mégáprilisban megkezdik a szaporodás t, míg mások csak egész ké­sőn, május végén kezdenek el kotlani. Fészekalja 4-6 tojásbóláll, a kotlás csaknem egy hónap ig tart (mindkét szülő részvéte­lével). Az öreg madarak a sűrű növényzet kisebb tisztásain les­nek zsákmányra, szoborszerű merevséggel figyelnek percekig.majd hirtelen csőrvágással szigonyozzák meg a táplálékot. Elő­

fordul, hogy a partmenti sásos-zsombékos foltba járnak ki va­dászni, ritkán vizenyős réteken is lehet velük találkozni. Csüdjerövid, ezért a lebegő, úszó vízinövényeken kiválóan képes meg­kapaszkodni. Gyakorta szitakötőket és más nagyobb termetű

vízirovarokat kap el, de kisebb halakat, kétéltűeket és hüllőket

is megfog. A gémek középső lábujjának karmán érdekes fűrész­

fogszerű redő van, amelynek egyes feltételezések szerint a tol­lazat rendezge tésében van szerepe. Augusztus elején a családoklassan megindulnak dél felé. A telelőterületet a Földközi-tengermellékén keresztülhaladva Afrikában érik el. A Kárpát-meden­cében - hasonlóan más tájakhoz - csökken állománya; elsősor­

ban a vizes é lőhelyek pusztulása és a szárazság okoz drasztikusegyedszám-csökkenés t a fajnál. Hazai popu lációját 650-800 pár­ra becsülik.

Page 53: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Fehér gólyaCiconia ciconta

GólyafélékCiconiidae]-2. kép

!!

l;Fehérgólya rópképe

l II til IV V VI VUVIII IX X XI XII00•••••••0 00

102

Kevés olyan ismert és közkedvelt madárfaj van, mint a gólya.Sok országban nemzeti madárn ak tartják, szinte mindenütt vé­dik, óvják. Sok legenda fűződik a nevéhez, a legismertebb kö­zülük a gyermekáldáshoz kapcsolódik. Kérdéses azonban, hogymi késztette valójában a fajt eredeti fé szkel őhelyeinek (sziklafa­lak, zárt erdőségek) elhagyásá ra, majd az ember közelségénekkeresésére. A világ 17 gólyafajára egyöntetűen jellemző a feke­te-fehér színezet és a nagy termet. Csőre és lába élénkpiros szí­nű, repülés közben mindig nyújtott nyakkal repül. Mára márszinte kizárólag az ember közelségében fészkel. Korábban ház­tet ókön, kéménye n, házkörül fákon telepedett meg, aztán a vil­lanyoszlopokra épített fészkek váltak a legelterjedrebb é a 20.században . A tartóos zlopokra épített fészkek gyakran ráhajlottaka vezetékekre, és áramkimaradásokat okoztak. Ugyanakkor arepüln i tanuló fiatalok is gyakran nekirepü ltek a vezetékeknek,és egyre gyakrabban pusztultak el (vagy sérü ltek meg) emiatt agólyák. Ezt a problémát felismerve kezdték meg a természetvé­delmi sze rvezetek a nyolcvanas évek végétó1 a fészkeket fészek­tartó állványokra áthelyezni, ami mind a madarak számára biz­tonságossá tette a fiókanevelést, mind az áramszolgáltatási prob­lémákat kiküszöbölte. Jelenleg a hazai villanyoszlopra építettgólyafészkek túlnyomó több sége állványra van helyezve. A gó­lyák megtelepedésében kulcsfontosságú a megfelelő vízellátás,ennek hiányában elób b-utóbb máshová költöznek e kedves ma­darak. A nagy kiterjedésű nedves, vízállásos réteket, kaszálókatkedveli, és azokat a vidéke ket, ahol exten zív gazdálkodást foly­tatnak. A nagyfokú gép esítés és a növényvédő vegyszerek állan­dó használata miatt több nyugati országbó l kipusztultak a gó­Iyák, míg a keleti országokban szerencsére még stabil állomá­nyokban fordul elő. A páro k többsége egyesével költ, de van­nak falvak, ahol akár 28 pár is költ! A tojások (és a kirepített fi­ókák) száma jól követi a rendelkezésre álló táplálék mennyisé­gét. Csapad ékba n bő, "vizes" években 4-5 fiókát is reptethetegy pár, szárazabb évek ben csak 2-3 utódot nevelnek fel. A gó­lya fészekalj-világrekord hazánkból került elő, a 8 tojásos fé­szekalj egy hortobágyi faluban került kiköltésre és felnevelésre .Tápláléka sokféle: nagyobb rovaroktól kezdve egészen a rág­csálókig mindent összeszed . Hosszútávú vonuló faj, a csapatokaugusztus első napjaitól kezdve gyülekeznek és ekkor lehetmegfigyelni jellegzete s csapatos keringésüket, körözésüket. Atelet Dél-Afrikában tölti, a vonulás során sok egyed elpusztul.Mintegy 5000 párra tehető a hazai állomány nagysága.

Page 54: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Fekete gólyaCiconia nigra

GólyafélékCiconiidae1-2. kép

!!

Fekete gólya rópképe

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••000

104

A fehér gólyához képes jóval félénkebb, rejtőzködő életmódúmadár. Spanyolországot és Portugáliát leszámítva nem fordulelő Európa nyugati felében. Csehországtól kezdve a mérsékeltövi lomberdő zónában húzódik elterjedési területe, de seholsem gyakori madár. A Kárpát-medencében elsősorban hegyvi­dékek háborítatlan erdőségeiben , nagy folyók menti galériaer­dókben és rnocsárerdókben fordul elő. Magyarországon a Szi­getköz , Gemenc, a Dél-Dunántúl és a Tisza vonala emelhető ki,mint fontos költőhelyei. Hegyvidéken bükkösökben, de gyak­ran fenyvesben telepedik meg, legtöbbször hegyoldalakon. Apárok március közep éri érkeznek vissza a telelőterületró1, ésazonnal nekilátnak a fészeképítéshez vagy a tavalyi fészek "ta­tarozásához". Ha fészke megsemmisül, gyakran elfoglalja másnagyobb madár (például héja vagy rétisas) elhagyott fészkét.Mindig a fák lombkoronájának alsó részére építi fészkét, kihaj­ló vastag ágra, vagy közvetlenül az elágazáshoz. Frissen építettfészkeiben általában nem költ, csak a második vagy a harmadikévben. 3-S tojásán mintegy S hétig kotlik a hím és a tojó. A fé­szek közelében rendkívül rejtőzködő e faj; az utolsó métereketcsak ugrálva, a feltűnést kerülve teszik meg a szülók, Az áradá­sok nyomán visszamaradt kiöntések, kubikok és vizenyős foltoka kedvelt táplálkozóhelyei. Hegy- és dombvidéken patakvöl­gyekben, a vízfolyásokat kísérő üde füves vegetációban, alkalo­madtán pedig víztározók, erdei tavak szegélyében keresi táplá­lékát. Lassan lépdelve meg-megáll , kémleli a vizet, majd gyorscsapássa l ragadja meg zsákmányát. Olykor fehér gólyákkal,egyes gémfajokkal vegyes csapatban tűnik fel tarlókon és másnyílt mezőgazdasági helyen, ilyenkor pockokat, egereket szede ­getnek öszsze. Mintegy másfél hónapig etetik a szülóka fészek­ben a fiókákat, amelyek július közepétó1 kezd ik próbálgatniszárnyaikat, majd kis idővel ezután elhagyják a fészket. Júliusvégétól sokfelé lehet találkozni kóborló példányaikkal, fó1eg aTiszántúlon. Hagyományos őszi gyülekezőhelyen több száz pél­dány összesereglik; a táplálékban gazdag területeken napokateltöltenek a vándorlás előtt. Közép- és Dél-Afrikában tölti a te­let. Mind az élóhelyeinekveszélyeztetése, mind pedig a vándor­lás során nagyon sok veszély fenyegeti a fekete gólyát. Elsősor­ban a nem megfelelően végzett erdészeti tevékenység miattpusztulnak el fészekaljai. Magyarországon állományát lS0--200párra becsülik.

Page 55: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

KanalasgémPlatalea leucorodia

IbiszfélékThreskiornithidae1-2. kép

!!

Kanalasgém portréja

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••0 00

Nevével ellentétben nem a gémekkel, hanem a gólyákkal rokonmadár , amit az is elárul, hogy repülés közben hosszú nyakát ki­nyújtva tartja. Bohókás kinézetű gázlómadár, hosszú csőre ki­szélesedve kanálra emlékeztet. Fején nászidőszakban a meg­hosszabbodott tarkótollak kisebb üstököt alkotnak. A mellén lé­vő sárgás foltot leszámítva hófehér tollazatú . Korábban a pász­torok evőeszközöket (kanalat és villát) készítettek csőrébó1.

Csőrkávái idegvégződésekkel gazdagon behálózottak, segítsé­gükkel a madár könnyedén érzékeli az iszapban megbúvó táp­lálékállatokat, majd erőteljesen megragadja a tapintással észleltzsákmányt. A vízben lépegető madár jobbra-balra kaszáló moz­dulatokat tesz félig nyitott csőrével , amely hatására a felkavartzavaros vízbó1 is könnyen elkapja zsákmányát. Iszaplakó férge­ket , csigákat és rovarlárvákat szűr ki különleges halászó szerszá­mával. Világállománya sajnálatos módon drasztikusan megfo­gyatkozott, és több európai országból kipusztult e faj. Tó1ünknyugatra Spanyolországban és Hollandiában fordulnak elő mégkisebb-nagyobb állományai. Keletebbre Romániában és Orosz­országban költ még jelentősebb mennyiségben. Mocsaraink, ha­lastavaink fészkelő faja, alkalomadtán ártéri erdőkben is megte­lepedik. Csoportosan fészkel , a kolónia tagjai a fészkek megépí­tése előtt együttesen készítenek egy nagyobb tisztást a nádas­ban . A 3--4 tojást április végén vagy május elején rakja le a tojó.Három hétig ülnek a szülők a tojásokon, majd egy hónap kell afiókák felneveléséhez. A szétszéledő fiatalok ekkor még nemképesek repülni, azt újabb három-négy hetes gyakorlással elsa­játítani. Repülés közben jól megismerhetök a fiatal madarak,mert az első néhány szárnytolluk (kézevezőjük) vége fekete ,ami sötét csúcsot alkot a kinyújtott szárnyon. Nyár vége felékezdenek elvándorolni, azonban egyes példányok egészen a fa­gyok beálltáig, decemberig jelen vannak a vizes élőhelyeken.

Az utóbbi években nemzetközi színes gyűrűs jelölési programkezdődött a kanalasgémekkel. a program célja, hogy minél pon­tosabban meghatározzák a vándorlási útvonalakat, majd ezáltala védelem hatékonyabbá válhasson. A színes gyűrű sokkal többadatot szolgáltat a hagyományos fémgyűrűvel szemben, miveltávcsővel is könnyedén leolvasható (akár nagyobb távolságrólis). Magyarországon a Hortobágyon, a Kiskunságban, a Tisza-tó­nál és egyes morotvatavakon (például Labodár) vannak állomá­nyai; a Dunántúlon csak a Kis-Balatonon és a Fertő-mellékén

költ. Hazai állományát 600-750 párra becsülik.

106

Page 56: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

BadaPlegadis [a lcinel lus

IbiszfélékThresk iornithidael. kép

!!

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII000••••••000

Rózsás flamingóPboenicopterus ruber

FlamingófélékPhoenic opt eridae2. kép

Rózsásflamingó

.\

108

A kanalasgémmel együ tt a batla is az ibiszfélék családjába tarto­zik. Egyiptomi rokonát szent madárként tisztelték (bebalzsa­mozták testüket , hogy az örökkévalóságnak megőrződjenek) .

Mint a legtöbb ibiszféléé , a batla csőre is a pólingokéhoz hason­lóan hosszú, lefelé görbült. Tollazata szép bro nzos csillogású,messziró1 egyöntetű barnának tűnik . Világpolgár faj, a dél-ame­rikai kontin enst leszámítva mindenh ol előfordul, azo nban seho lsem mondható gyakorinak. Euró pa dé li részein, fők é nt a Föld­közi-tenger keleti medencéjében költ, de megta lálható a Feke­te-tenger és a Kaszpi-tó partvidékein is, legtöbbször nagy fo­lyók , folyamok torko lati részein. A Kárpát-medencében koráb ­ban nagyobb állományokban költött, majd az 1950-es évekreszinte teljesen eltűnt. A hetvenes évektó1 bukka nt fel újra; nap­jainkban mintegy 20 pár fészkel nálun k évr ől- évre . A mocsá rré­tek , zsombékosok jellegzetes mada ra. Fészkét nádszálakból, avízszinthez közel építi; fás vegetáció esetén gallyfészket épí t azágvillákba. Fészekalja 3-5 tojásból áll. Fiókái a telepes fészkelésesetén sokszor csoportokat alkotnak; az ilyen kolóniában azöreg madarak válogatás nélkü l etetik az eléjük kerülő - örökkééhes - fiókákat. Vonul ó, a telet Közép-Afrikában tölti.

A flamingók a legkülönösebb testfelépítésű madarak közé tar­toznak . Nyakuk, lábuk rendkívül hosszú; erős , ugyanakkorkönnyű csőrük szögben lefelé hajlik. Rózsaszín tollazatukat atáplálékukban található színanyagnak köszönhetik. Állatkertipé ldányok tollazata sokszo r kifehéredik, ha nem fogyaszthatn akilyen táplálékot. Jellegzetes melegkedvelő madár, a mediterránés trópusi tengerpartok , szikes tavak és sólepá rlók adják legfon­tosabb é lőhelyeit . Spanyolországban, Olaszországban és Görö­gországban j elentős populációi vannak még, a kontinens belse ­jébe észak felé csak nagyon ritkán vetődik; Magyarországo nmindössze 11 alkalommal figyelték meg. Telepes fészkelő. Fész­ke kúp alakú iszapsziget, erre rakja a tojó egyetle n tojását.A szülók felváltva kotlanak; a kotlás egy hónapig tart, a fiókafelnövekedése több mint két hónapot vesz igénybe. A fiókákcsőre még egye nes , ami bizonyítja, hogy a flamingók ősének isegyen es volt a csőre. A fiókákat előemésztett, tejszerű folyadék­kal táplálják az öreg madarak. A flamingókn ál a táplálékszerzésis csapatosan történik. Elóbb felkavarják a vizet topogásukkal,majd kaszáló mozdulatokat téve szívják fel csőrükbe a vizet.Nyelvükkel kipréselik a csőrkávák szarulemezein keresztül a vi­zet, s így csak a sórákok és sólegyek lárvái maradnak a csőrben .

Vonuló faj, a telet Észak-Afrikában tölti.

Page 57: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Aix galericulata 38Alca torda 82AJka 82

Alopocben aegyptiacus 34Anas penelepe 44Anas acuta 42Anas C!ypeata 44Anas erecea 46Anas platyrhynehos 40Anas querquedula 46Anas strepera 42Anseralbifrons 26Anser anser 30Anser bracbyryncbus 28Anser caerulescens 34Anser erytbropus 26Anserfa halis 28Anser indicus 34Anthropoidesvirgo86

Apáca lúd 32

Ardea cinerea 98Ardeapurpurea 100Ardeolaralloides 94Aythyaferina 48Aythya fuligula 52Aythya marila 52Aythya nyroca48Bakcsó 92

Barátréce 48

Batla 108

Böjti réce 46

Bölömbika 88

Borzas gödény 18

Botaurus stellaris 88Branta bernic!a32Branta eanadensis 32Branta leucopsis 32

Branta ruficollis 34Búbos vöcsö k 14

Bubulcus ibis 94

110

Névmutató

Bucephala dangula 50Bütykös ásólúd 36

Bütykös hattyú 22

Chlidonias hybridus 78Chlidonias leucopterus 80Chlidonias nigra 80Cieonia eiconia 102Ciconia nigra 104

Cifra pe helyréce 54

Cigányréce 48

Clangula hyemalis 56Csörgő réce 46

Csüllő 72

Cygnus columbianus 24Cygnuseygnus 24Cygnus olor 22Dankasirály 62

Daru 86

Dolmányos sirály 68

Egretta alba 96Egretta garzetta 96Egretta gularis 96Ékfarkú halfarkas 60

Énekes hattyú 24

Északi búvár 10

Ezüstsirály 66

Fattyúszerkő 78

Fecskesirály 70

Fehér gólya 102

Fehércsőrű búvár 10

Fehérszárnyú szerkő 80

Fekete gólya 104

Fekete réce 56

Feketenyakú vöcsök 12

Fratercula arctica 82Füles vöcsök 12

Fuiica atra 84Füstös réce 56

Fütyülő réce 44

Gallinula chloropus 84

Gatna adamsii 10

Gavia aretiea 10Gallia immer 10

Gallia stellata 10

Geloehelidon nilotiea 74Grusgrus SoGyűrűscsőrű sirály 70

Halászsirály 68

Halcsontfarkú réce 38

Hegyi réce 52

Heringsirály 70

Indiai lúd 34

Ixobrycbus minutus 90j eges búvár 10

jeges réce 56

jeges sirály 68

Kacagócsér 74

Kanadai lúd 32

Kanalas réce 44

Kanalasgé m 106

Kék fú 84

Kékcsőrű réce 38

Kendermagos réce 42

Kenti csér 74

Kerceréce 50

Kis bukó 58

Kis csér 78

Kis hattyú 24

Kis kárókatona 20

Kis kócsag 96

Kis lilik 26

Kis sirály 64

Kis vöcsök 16

Kontyos réce 52

Kormos szerkő 80

Küszvágó csér 76

Larus argentotus 66Laruscachinnans 66Larus canus 66Larus delawarensis70

Larus fu scus 70

Larus genei 72Larusglaucoides68Larusbyperboreus 68Larus icbtbyaetus 68Larus marinus 68

Larus melanocepbalus 64Larus minutus 64Larus pipixcan 70

Larus ridibundus 62Lócsér 74

Lunda 82

Mandarinréce 38

Marmaronettaangustirostris 44

Márványos réce 44

Melanitta fu sca 56Melanitta nigra 56Mergus albellus 58Mergus merganser 58Mergus serrator 58Nagy buk ó 58

Nagy halfarkas 60

Nagy kárókaton a 20

Nagy kócsag 96

Nagy lilik 26

Netta rufina 50Nílusi lúd 34

Nyári lúd 30

Nyeticorax nyeticorax 92Nyílfarkú halfarkas 60

Nyílfarkú réce 42

Örvös buk ó 58

Örvöslúd 32

Oxyurajamaicensis38Oxyura leucocepbala 38Pártásdaru 86

Pásztorgém 94

Pehelyréce 54

Pelecanus crispus 18Pelecanus onocrotalus 18Phalaeroeoraxearbo 20Phalaerocoraxpygmeus 20Pboenicpterus ruber 108Platalea leucorodia 106Plegadis[alcinellus 108

Podiceps auritus 12Podiceps cristatus 14

Podieeps griseigena 16Podiceps nigricollis 12Porpbyrio porpbyrio84Prérisirály 70

Rissa tridaetyla 72Rövidcsőrű lúd 28

Rózsás flamingó 108

Rózsás gödény 18

Sárgalábú sirály 66

Sarki búvár 10

Sarki csér 76

Sarki lúd 34

Sarki sirály 68

Somateria mollissima 54

Somateria spectabilis54Stercorarius longicaudatus 60Stercorariusparasiticus60Stercorariuspoman nus 60Stercorarius skua 60Sterna albifrons 78Sterna easpia 74

Sterna birundo 76

Sternaparadisea76Sterna sanduicensis 74Szárcsa 84

Szélesfarkú halfarkas 60

Szerecsensirály 64

Szürke gém 98

Tacbybaptus ruficollis 16Tadorna ferruginea 36Tadorna tadorna 36TÓKés réce 40

Törpegém 90

Üstökös réce 50

Üstökösgé m 94

Vékonycsőrű sirály 72

Vetési lúd 28

Viharsirály 66

Vízityúk 84

Vörös ásólúd 36

Vörös gém 100

Vörösnyakú lúd 34

Vörösnyakú vöcsök 16

Xema sabini 70

Zátonykócsag 96

111

Page 58: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK

Irodalom

ANON. (2001): A Ramsari Egyezmény Kézikönyve. Kézikönyv a vizes területekró1 szóló egyezményhez(Ramsar, Irán, 1971). - KöM Természetvédelmi Hivatal, Budapest

BOROS E. (999): A magyarországi szikes tavak és vizek ökológiai értékelése. - Acta Biologica DebrecinaCecologia Hu ngarica (Suppl .) 9:13-80

B6HM A. (2004): Különleges vizes é lőhelyeink Természet Világa 135/9: 418-419CHERNEL I. ( 899): Magyarország madarai (különös tekintettel gazdasági jelentós égökre). - A magyar királyi

földmívelésügyi minister kiadványa, Budapest (reprint kiadás: Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1985)CRAMI', S., SIMMONS, K. E. L., PERRINS, C. M. (eds., 1977-1994): The birds of the Western Palearctic. Vol. 1-9.

- Oxford University Press, OxfordDÉVAI Gy. et al. (2001): A vízi és a vizes élóhelyek sajátosságai és tipológiája. ln: Bóhm A. - Szabó M.

(szerk): Vizes élóhelyek: a természeti és a társadalmi környezet kapcsolata. ELTE- TTK- SZIE-KöMTermészetvédelmi Hivatal, Budapest

ELPHICK, j . (szerk., 1996): A madárvonulás atlasza. - Cser Kiadó, BudapestFELFÖLDY L. (981): A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. - Mezőgazdasági Kiadó, BudapestGwrz VON BLOTZHEIM, U. N, BAUER, K., BUZEL, E. et al. 0966-1997): Handbuch der Vögel Mitteleuropas.

Band 1-14. - Aula-Verlag, WiesbadenHARASZTHYL. (998): Magyarországmadarai. - Mezőgazda Kiadó, BudapestHEINZEL, H., FITTER, R., PARSLOW, J. (2000): Európa madarai. Collins képes határozó. - Panem Könyvkiadó,

Grafo Kiadó: BudapestHERMANO. (901): A madarak hasznáról és káráról. - A magyar királyi földmívelésügyi minister kiadványa,

BudapestIVANOV, A. !., STIGMAN, B. K. (964): Kratkij opregyelityel' ptyic SzSzSzR. - Izdatyelsztvo Nauka, MoszkvaKEVE A. (984): Magyarország madarainak névjegyzéke. - Akadémiai Kiadó, BudapestKRISKA Gy. (2003): Az édesvizek és védelmük. Elméleti és gyakorlati kézikönyv. - Műszak i Kiadó,

BudapestLAMBRECHT K. (933): Handbuch der Palornithologie. - Borntraeger, BerlinLÁNG I. (2002): Környezet- és természetvédelmi lexikon. - Akadémiai Kiadó, BudapestLÁNG1., Bedő Z., Csere L. (szerk., 2003): Növény, állat, élóhe ly Cin: Glatz F. [szerk.]: MagyarTudo mánytár,

3. kötet). - MTA Társadalomkutató Központ, Kossuth Kiadó, BudapestMADARÁSZ Gy. 0899-1903): Magyarországmadarai. - BudapestMAGYAR G., HADARICS T , WAUCZKY Z., SCHMIDT A., NAGY T , BANKOVICS A. (998): Nomenelator avium

Hungariae. Magyarország madarainak névjegyzéke. - KTM Madártani Intézete, MME, Winter Fair,Budapest - Szeged

MONROE, B. L., SIBLEY, C. G. (993): A World Checklist of Birds. - Yale University Press, New Haven ­London

MULLARNEY, K., SVENSSON, L., ZETI'ERSTRÖM , D., GRANT, P. J. (2002): Madárhatározó. - Park Könyvkiadó,Budapest

PAPI' L. (szerk., 1996): Zootaxonómia. - Állatorvostudományi Egyetem, Magyar TermészettudományiMúzeum, Budapest

PETERSON, R. T , MOUNTFORT, G., HOLLOM, P. A. D. ( 969): Európa madarai. - Gondolat Kiadó, BudapestRADETZKY JENŐ ( 984): Madarakról, tájakról Fejér megyében. - Magyar Agrártudományi Egyesület, Velencei­

tavi Intéző Bizarrság, SzékesfehérvárSCHMIDT E. (2000): Kócsagok birodalma. - Dénes Natur Múhely, BudapestSIBLEY, C. G., AHLQL1ST, j . E. (990): Phylogeny and classification of birds. - Yale University Press, New

HavenSTRESEMANN, E. ( 985): Exkursionfauna, Wirbeltiere. - Volk und Wissen Volkseigener Verlag, BerlinSULYOK J. - ILONCZAl Z. (2002) tá pok. Nemzeti Ökológiai Hálózat 3. - KöM Természetvédelmi Hivatal,

BudapestSZÉKESSY V. (szerk., 1958): Magyarország Állatvilága XXl., Aves - Madarak. - Akadémiai Kiadó, BudapestUJIIELYI P. (szerk., 2001-2003): É16Világ - A Kárpát-medence természeti enciklopédiája, 1-52. - Kossuth

Kiadó, Budapest

112

Page 59: Bőhm András - ÚSZÓ ÉS GÁZLÓMADARAK