A SZENT KORONAÉS A KORONÁZÁS

KÖZJOGI JELENTŐSÉGE

ÍRTA

TIMON ÁKOS

BUDAPEST, 1907RÁKOSI JBNÓ BUDAPESTI HÍRLAP ÚJSÁGVÁLLALATA

Ára 60 fillér.

BUDAPESTI HÍRLAP NYOMDÁJA

A szent korona és a koronázásközjogi jelentősége.

A magyar nemzet a koronát Szent Istvánkoronáját szentnek tartja s ezzel a fölfogásávala monarchikus államformában élő nemzetekkőzött egyedül áll. Ez a fölfogás a magyarnemzetben akkor vert gyökeret, akkor lépettelőtérbe, amidőn egyfelől a koronázás tényealkotmányjogi jelentőséget nyer, elveszti tisztánegyházi jellegét, másfelől kifejlődik a koronaközjogi fogalma.

A koronázás nálunk is, mint általán a közép-kori népeknél, a keresztény egyháztól vetteeredetét és így eredetében egyházi, nem állam-jogi, nem alkotmánybiztosító intézmény. Ezutóbbi jelentőségét csak akkor nyeri, amidőn

4

királyaink koronázásuk alkalmával nem csak azegyházi esküt, az úgynevezett „iuramentumkistitiae et pacis”-t teszik le; hanem megesküsz-nek az alkotmányra: a nemzet jogainak, törvé-nyeinek, kiváltságainak és szabadságának fenn-tartására. Ezt minálunk okmányilag II. Endreóta lehet igazolni. Ettől az időtől számítjuk akoronázásnak alkotmányszerű jelentőségét s innen-től kezdve tapasztaljuk annak a nagyfontosságúközjogi elvnek érvényre emelkedését, hogycsak az tekinthető a magyar állam törvényesenuralkodó királyának akit Szent István koroná-jával megkoronáztak.

A koronázás alkotmányjogi jelentőségévelkapcsolatosan fejlődik ki a magyar nemzet köz-meggyőződésében a szent korona közjogi for-galma, mysteriuma,* ami által a magyar nép azállamiság és a valódi közhatalom fogalmahozvalamennyi nyugati népnél korábban eljutottEz képezi a magyar állami élet és a magyarközjog középkori fejlődésének sajátos jellem-vonását napjainkig, amely azt az egykorú nyu-gati államszervezetektől megkülömbözteti

* A mysterium kifejezést már az 1440. évi - manifesztumban meg-találjuk. — V. ö. Timon. Magyar alkotmány és jogtort. III. kiadás, 495. 1.

5

A magyar nép az államot, mint az összességérdekében szervezett társadalmat, mint szervesegységet a szent koronában látja megtestesítve.Ehhez képest a szent koronát úgy fogja föl,mint egyfelől a magyar állam szuverenitásának,nemzetközi önállóságának symbolumát; más-felől személyesítve, mint a nemzetben gyökeredző,a királyt és a nemzetet együtt megillető fő-hatalom birtokosát. A szent korona mysterium-mal bír, a főhatalom bennrejlőnek tekintetik.

Amióta nálunk a szent korona közjogifogalma, személyisége, vagy ami ezzel egyetjelent, mysteríuma kifejlődik, ez képezi az államiszervezet talpkövét, kiindulási alapját Az államiélet és szervezet minden tényezője közvetlenkapcsolatban áll a szent koronával s attól nyeriéltető erejét Egyfelől minden jognak és hata-lomnak forrása a szent korona, másfelől azösszesség, az állam érdekében teljesítendő szol-gálatok és közkötelességek a szent korona feléirányulnak.

Az állami főhatalom, ellentétben a nyugatinépek fölfogásával, nem a király személyéhezfűződő hatalom, hanem a szent korona hatalma(jurisdictio Sacrae Regni Coronae), az állami fel-

6

ségjogok nem királyi felségjogok, hanem a szentkorona jogai (Jura Sacrae Regni Coronae), ame-lyek a szent koronát, mint eszmei személytilletik meg és attól szállanak át a királyra.Az ország területe, a szent korona területe, akirályi jövedelmek, a szent korona jövedelmeiés mindaddig, amíg az ősiségi birtokrend fönn-állott, minden szabad birtokjog a szent koronától,mint gyökértől vette eredetét (radix omniumpossessionum) s arra szállott vissza.

A szent korona mysteriumához tartozik azis, hogy a magyar nemzet a szent koronábanegyesül királyával. Egykoron mindaz, aki szabadbirtokjogát a szent koronától származtatta, tagjavolt a szent koronának (membrum Sacrae RegníCoronae) és ez alapon résztvett a szent koronátmegillető főhatalmi jogok gyakorlásában; mapedig az 1848. évi törvények óta az egész ma-gyar nemzet a szent koronát fején viselő király-ival egyetemben alkotja azt az egységes közjogiegészet, élő szervezetet, amit a középkori for-rások a szent korona egész testének (totumcorpus Sacrae Regni Coronae) neveznek, nap-jainkban pedig államnak nevezünk.

A szent korona közjogi fogalmának, szemé-

7

lyiségének kifejlődése hozta létre nálunk a valódiközhatalomnak, az állami hatalomnak tisztafogalmát, mely a nemzetben, az állammá szer-vezett népben bírja gyökerét és annak akarataalapján, a koronázás útján száll át a királyra.Ehhez képest a szent korona mysteriuma ésazzal kapcsolatosan a „totum corpus SacraeRegni Coronae” mint a főhatalom tulajdonkép-peni birtokosa, korántsem egyházi eredetű foga-lom, nem a „Mysterium Christi” utánzata, hanemvalóságos államjogi constructio, amely a magyarközjognak és államszervezetnek jelenleg is kiin-dulási alapját, sarktételét képezi.

Amióta a magyar nemzet a szent koronábanlátta az önálló állami lét jelképét és személye-sítve a főhatalom birtokosát, szükségképpenérvényre kellett emelkedni annak a közjogitételnek, hogy a koronázás a királyi hatalomalkotmányszerű birtoklásának és gyakorlásánaknélkülőzhetlen feltétele, mert a királyi hataloma szent koronával a koronázás által száll át akirályra. Világosan kimondja ezt már HunyadiMátyás Pozsony városához intézett meghívólevelében: „törekszünk az ország koronájánakfelvételére, mint amelyben az egész királyi mél-

8

tóság ereje és összessége rejlik.” Ugyanezt aközjogi tételt tanítja Werbőczy is, midőn elő-adja, hogy már Szent István óta a birtokado-mányozásnak joga és teljes hatalma az ural-kodással és kormányzással együtt az összességtől(communitas) és az összesség hatalmából azország szent koronájára és következésképpenfejedelmünkre és királyunkra lett átruházva.

Nem is volt szükség nálunk a koronázáskötelezettségét törvényben előírni. Pótolta a tör-vényt a nemzetben élő az a köztudat, az a jog-meggyőződés, mely az állami hatalomban foglaltjogokat a szent koronában rejlőnek tekintvén, akirályi hatalom törvényességét is a koronázás-hoz kötötte. Erre a nemzeti közmeggyőződésretámaszkodva tanítja a mi öreg mesterünkWerbőczy, hogy Magyarország mindenik kirá-lyát a szent koronával megkoronázni szokták;valamint mondja az 1572. évi II. decretum J.cikke, hogy „Rudolf fejedelmet Magyarországrégi törvényei és intézményei értelmében a ma-gyar szent koronával megkoronázták.” A régitörvények és intézmények alatt itt a régi szo-kásjogot, a nemzetben élő jogmeggyőződést kellértenünk, mert az 1687. évi decretum előtt nin-

9

csen törvényünk, mely a koronázást kötelezőenelőírná.

A magyar nemzet a trónöröklés! rend elfoga-dásával az 1687. évi decretumban, majd az 1723.évi pragmatika szankcióban a Habsburg-dinasztiatrónra jogosult ágainak javára királyválasztásijogáról lemondott ugyan, de azért az öröklésjogán álló király is a szent koronától koronázásútján nyeri törvényes hatalmát A magyar köz-jognak az az alaptétele, hogy a főhatalom aszent koronától származik át a királyra, továbbrais érvényben maradt Úgy az 1687. évi decretum,mint a pragmatika szankció világosan előírja,hogy az öröklés jogán álló király tartozik ma-gát a hitlevél kibocsájtása és az alkotmánytbiztosító eskü letétele mellett megkoronáztatni.

Koronázás nélkül a magyar közjog szerintnincs törvényes király, nincs törvényes királyihatalom, mert ezt a hatalmat a trónra jogosította nemzet akaratából a szent koronától kapja.Nincs alattvalói kötelesség, mert a nemzet szabadtagjai, a nemesek — amint azt Werbőczy taní-tásából világosan látjuk — csak a törvényesenmegkoronázott király (rez legitime coronatus)hatalmának vannak alávetve. Csak a megkoro-

l

10

názott király szentesíthet törvényeket s adomá-nyozhat a szent korona jogán birtokokat ésegyéb kiváltságokat

Ugyanezek a közjogi tételek tükröződnekvissza az 1790. évi decretum 3-ik cikkében is,mely a koronázás határidejét a trónüresedésbeálltától hat hónapban állapítja meg. A koro-názásnak hat hónap alatt okvetlenül (inomisse)meg kell történnie. Ez alatt az idő alatt atrónutód, a haereditarius rex, csak az alkotmány-nyal megegyező kormányzati hatalmat gyakorol-hatja, de a kiváltságok osztogatása, ami alattrégi jogunk szerint a törvények szentesítése isértendőd csak a törvényesen megkoronázottkirályt illeti meg. Ha a törvényben előírt határ-idő sikertelenül folyik le, a jogfolytonosság meg-szakad, a trónutód uralkodása törvényellenesséválik, tényei és rendelkezései a közjog szempont-jából semmisek és érvénytelenek, nemcsak tör-vényeket nem szentesíthet, de semmiféle állam-hatalmi ténykedést jogérvényesen ki nem fejthetAz alattvalói hűség is csak a koronázási határ-időként megszabott hat hónapon belül áll fenn,mert valamint 1848 előtt a nemesek, úgy jelen-leg az állampolgárok, mint a szent koronának

11

tagjai csak a megkoronázott király törvényeshatalmának vannak alávetve.

A koronázás tényével két nagyfontosságúalkotmánybiztosíték áll közvetlen kapcsolatban:a koronázási eskü és a hitlevél. Az egyik a magyarállam alkotmányos jogrendjének vallásos, a másikirásos jellegű biztosítása. Mindkettőben erőteljeskülső kifejezésre jut a koronázás nagy közjogijelentősége. Úgy a koronázási esküt mint a hit-levél azt célozza, hogy a szent koronát fejénviselő király, mint a főhatalom alkotmányszerűbirtokosat ezzel a nagy hatalmával vissza neelhessent hogy a magyar állam alkotmányos jog-rendjét nemzetközi függetlenségét területi épsé-gét valamint az állampolgároknak törvénybenbiztosított jogait és szabadságát sértetlenül fen-tartsa és másokkal is megtartassa. A hitlevél5-ik pontja a jogfolytonosságot a legélesebbendomborítja ki, amelyben a megkoronázott királyaz ő örököseit és utódait is kötelezi; hogy majdanmint megkoronázandó örökös királyok a hitlevél-belí biztosítások elfogadását előrebocsájtani ésarra az esküt letenni tartoznak.

A koronázásnak az e célra összehívott ország-gyűlésen a kath. egyház részvétele mellett kell

12

történnie. A magyar közjognak az a régi tételethogy „a királyok koronázása mindig a nemzetakaratától függ és a korona hatása és ereje anemzet beleegyezésében rejlik” — jelenleg is ér-vényben van olyan értelemben, hogy a nemzetetképviselő országgyűlésnek joga és feladata meg-vizsgálni, vájjon a megkoronázandó a pragmatikaszankció alapján jogosan igényelheti-e a magyarkirályi trónt, valamint feladata gondoskodni azirántis, hogy a trónutód a koronázás alkotmányszerűfeltételeinek eleget tegyen. Ez a közjogi tételközvetlenül kifejezésre jut az által, hogy a szentkoronát a király fejére az ország első főpapja,a hercegprímás és az előtt hivatalánál fogva anádor, jelenleg pedig az országgyűlés külön meg-bízottja együttesen teszik fel.

Az is egyik alaptétele a magyar közjognak,hogy a koronázást Szent István koronájával, aszent koronával kell eszközölni, mert a nemzetiköztudat szerint a koronázás alkotmányjogihatása, mysteriuma, mely a főhatalom átruhá-zásában áll, a szent koronához van kötve. Eléggébizonyítja ezt II. Endre, Károly Róbert, I Ulászlóés I. Mátyás koronázásának története, valaminta koronaőri méltóság keletkezése, amelyhez

13

hasonló közjogi intézményt egyik európai állam-ban sem találunk.

A szent koronában jut külső kifejezésreSzent István birodalmának közjogi egysége,egységes főhatalmi szervezete, amelybe a társ-országok is bele vannak foglalva, mert ők istagjai a szent koronának. Valamint egy a ko-rona, mint a főhatalom symboluma és szemé-lyesítve annak birtokosa; úgy egységes magaa királyi hatalom is. Egy a koronázás, egy azeskü és a hitlevél, valamint egységes az állam-polgárság.

A magyar nemzet ezeréves állami léte ésígy világtörténeti szereplése, léte, fennmaradásaa szent koronával a legszorosabban van egybe-forrva. A magyar nemzet önálló állami élete,nemzetközi függetlensége a szent koronával állvagy bukik. Ez a nemzeti közmeggyőződés adjamagyarázatát a magyar nép erőteljes monarchikusérzetének, mely talán erősebb, mint bármely máseurópai nemzeté. A magyar nép a szent koroná-ban látja alkotmányos állami életének, köz-szabadságának legnagyobb biztosítékát, pallá-diumát. Ezért nagy ünnep, a legnagyobb nemzetiünnep visszatérte, felséges királyunk megkoroná-

14

sásának negyvenéves évfordulója. mely mindenmagyar szivében felkent királya iránt őszintehálaérzetet és hódolatot fakaszt örömünnepeez a szent koronának, amelyben a szent koronátfején viselő királyunk az ő hűséges nemzetévelés alattvalóival, mint a szent korona tagjaivalegy testté válik.