A cigánysággal kapcsolatos attitűdök hátterében álló pszichológiai tényezők

A cigánysággal kapcsolatos attitűdök

hátterében álló pszichológiai tényezők

- előítéletesség a mai Magyarországon -

Vida László

PPKE-BTK, pszichológia

Szociálpszichológia műhelymunka (BBNPS06400)

2011/2012. tanév őszi szemeszter

Témavezető: Mohácsi Ágnes

- 1 -

Tartalom

Tartalom .................................................................................................................................- 1 -

Absztrakt ................................................................................................................................- 3 -

I. Bevezetés ............................................................................................................................- 3 -

I./ 1. Észlelt fenyegetettség ...............................................................................................- 6 -

I./ 2. Csoportközi kapcsolatok ..........................................................................................- 9 -

I./ 3. Azonosulás a saját csoporttal ..................................................................................- 10 -

I./ 4. Multikulturális világnézet .......................................................................................- 13 -

I./ 5. Vallásosság .............................................................................................................- 14 -

I./ 6. További, a cigányellenességet vizsgáló hazai kutatások ........................................- 15 -

a, A cigányellenesség struktúráját vizsgáló kutatások ...............................................- 15 -

b; A cigányellenesség hátterében álló demográfiai tényezőket vizsgáló kutatások ..- 16 -

I./ 7. Összegzés, a kutatás célkitűzései ...........................................................................- 18 -

I./ 8. A vizsgálat hipotézisei ............................................................................................- 19 -

II. Módszer ...........................................................................................................................- 20 -

II./ 1. A vizsgálati személyek ..........................................................................................- 20 -

II./ 2. A kutatás során alkalmazott eszközök ..................................................................- 21 -

II./ 3. Az eljárás ismertetése ............................................................................................- 24 -

III. Eredmények ....................................................................................................................- 25 -

III./ 1. A demográfiai tényezők mentén mért különbségek ............................................- 25 -

a, Nem ........................................................................................................................- 25 -

b, Életkor ...................................................................................................................- 25 -

c, Végzettség ..............................................................................................................- 25 -

d, Pártpreferencia .......................................................................................................- 26 -

III./ 2. A cigányellenesség struktúrája ............................................................................- 27 -

III./ 3. A cigányellenesség kognitív modellje .................................................................- 29 -

- 2 -

IV. Eredmények értelmezése, diszkusszió ...........................................................................- 32 -

IV./ 1. A minta ................................................................................................................- 32 -

IV./ 2. A demográfiai tényezők mentén mért különbségek ............................................- 33 -

IV./ 3. A cigányellenesség struktúrája ............................................................................- 35 -

IV./ 4. A cigányellenesség kognitív modellje .................................................................- 37 -

IV./ 5. Záró megjegyzések, kritikák, kitekintés ..............................................................- 41 -

Bibliográfia ...........................................................................................................................- 44 -

Melléklet .................................................................................................................................- 1 -

III. számú melléklet - A fordítás során vitásnak minősülő tételek ...................................- 1 -

- 3 -

Absztrakt

Jelen kutatás célja az volt, hogy olyan pszichológiai faktorokat vizsgáljon, amelyek

kapcsolatban lehetnek a cigányellenes attitűddel, továbbá, hogy ezek segítségével egy

magyarázó modellt állításon fel. Valamint része volt a vizsgálatnak a cigányokkal kapcsolatos

kutatásokban hagyományosan elemzett demográfiai tényezők (nem, életkor, iskolai végzettség,

pártpreferencia) és a romaellenes attitűd kapcsolatának a mérése. Illetve a kutatás kitér a

cigányellenesség struktúrájában esetlegesen bekövetkezett változásokra is.

A kutatás nem reprezentatív mintán, 77 fiatal felnőtt korú (18-39 év) alany bevonásával

történt. Mivel jelen vizsgálat számos tényező kölcsönhatását vizsgálja, ennél jóval nagyobb

mintára lett volna szükség, így ez a kutatás inkább elővizsgálatnak tekinthető.

Az eredmények némelyike a korábbi kutatásoktól eltérően nem hozott szignifikáns eredményt

(nem, életkor, végzettség és romákhoz fűződő negatív viszony - fordított - kapcsolata nem volt

szignifikáns), viszont érdemi változásokra sikerült rámutatni a strukturális vizsgálatokban.

Valamint a kutatás fő vonulatát képező modellvizsgálat is eredménnyel zárult. Sikerült

igazolni, hogy a cigányellenesség kutatásában a kognitív magyarázó modelleknek is lehet

létjogosultsága.

I. Bevezetés

„Az emberek nem rosszak, és az emberek nem jók.

Az emberek: emberek” 1

(Székely János)

Amikor felvetődött bennem, hogy a cigánysággal kapcsolatos attitűdök témájában végezzem a

kutatásom, volt egy kis félsz bennem azzal kapcsolatban, hogy mennyire sikerül majd

objektíven, tudományosan tárgyalni a kérdésről. Hiszen egy olyan közegben próbálkozom

ezzel, ahol az utóbbi években, a többségi magyarok és a kisebbségi romák közötti feszültség

egyre inkább kiéleződni látszik, és a mindennapi egymásról való gondolkozás súlyos

értékítéletektől terhelt. Mindazonáltal remélem, hogy sikerül majd Székely János gondolatát

követnem, és az emberekről egyszerűen emberekként gondolkoznom, beszélnem, írnom…

1 (Székely, 1972, old.: 347)

- 4 -

De, hogy miért is kell egyáltalán pszichológiai perspektívából foglalkozni a többségi

csoportok kisebbségekről alkotott előítéleteivel, sztereotípiáival, diszkriminatív

viselkedésével? Amellett, az egyértelmű válasz mellett, hogy ha valami igazán központi az

emberek életében, akkor azok a társas viszonyok, a téma egyik legjelentősebb hazai kutatója

fogalmazza meg a legfőbb érvet: „A kisebbségekhez való viszony az egyik legfontosabb

fokmérője egy társadalom lelkiállapotának” (Erős, 1998, old.: 237).

És valóban a szociálpszichológiai attitűdkutatásokon belül kiemelt jelentőségű a

kisebbségekkel kapcsolatos - elsősorban negatív - viszonyulások vizsgálata (Erős, 1998). A

téma kutatása különösen a második világháborús népirtások révén került a figyelem

középpontjába. A témában született egyik első átfogó munka Gordon Allport 1954-ben

megjelent The Nature of Prejudice2 című könyve volt, amelynek egyik központi vonulata - a

”fokozatossági modell” bemutatása - azt tárgyalja, hogy a sztereotípiák, hogyan vezetnek

előítéletességhez, végül diszkriminációhoz, a másik csoport tagjainak üldözéséhez,

kiirtásához.

Szintén klasszikus az előítélet kutatás irodalmában Adorno és munkatársai tekintélyelvű

személyiségről szóló műve (1950), melyben a szerzők a fasisztoid, tekintélyelvű személyiség

jellemzőit igyekeztek megragadni. A tekintélyelvűséget azóta is, az elméletet ért számos

kritika ellenére, az egyik legfontosabb előítéletességet magyarázó faktornak tekintik (Balassa,

2007), és igen gyakran ez a pszichodinamikus elmélet a hazai előítélet kutatások

kiindulópontja (lsd. Enyedi, Erős és Fábián, 1997, 2001; Erős, 1996; Erős és Fábián, 1995,

1996).

Sajnos a világháború óta sem csökkent a téma aktualitása, sőt, mondhatni, újabb és újabb

lendületet kap (pl.: Nyugat-Európában, Amerikában a fokozódó muszlimellenesség; a

délszláv háború etnikai tisztogatásai; a kelet-európai cigányság és a többségi csoportok feszült

viszonya), így azóta is számos országban születnek kutatások az előítéletek kialakulásáról,

azokat befolyásoló demográfiai, pszichológiai tényezőkről, csökkentésének esetleges

lehetőségeiről (lsd. Enyedi, Erős és Fábián, 1997, 2001; Erős, 1996; Erős és Fábián, 1995,

1996; Hjerm és Nagayoshi, 2011; Ljujic, Vedder, Dekker és van Geel, 2011; Todosijevič,

1998; Van der Nool, Poppe és Verkuyten, 2010; Velasco González, Verkuyten, Weesie és

Poppe, 2008). Jelen kutatás is illeszkedik ebbe a sorba, hiszen az elsődleges célja egy olyan

modell ”felállítása”, amely a cigánysággal szembeni negatív attitűdöket, előítéletességet

magyarázza. Hangsúlyoznom kell, hogy a nemzetközi előítélet kutatásokban ez a modell nem

2 Magyarul Az előítélet címen jelent meg először 1977-ben.

- 5 -

minősül nóvumnak. Velasco González és munkatársai (2008) állítottak fel a muszlimokkal

szembeni előítéletekre egy modellt, melyben az észlelt fenyegetettségek, a csoportközi

kontaktus, a saját csoporttal való azonosulás, a multikulturális világnézet kapott szerepet.

Jelen kutatás ezeket a tényezők vizsgálva, illetve Wulff vallásos attitűdjeivel kiegészítve,

igyekszik ezt a modellt alkalmazni a cigányellenességre.

Hazánkban az 1970-es években indultak az előítélet kutatások, Tomka Miklós és munkatársai

munkáival (Balassa, 2003), lendületet viszont a rendszerváltás utáni években kapott igazán,

amikor is sorban születtek, hazánk két legjelentősebb kisebbségével, a cigánysággal és a

zsidósággal kapcsolatos előítéletekről szóló kutatások (lsd. Erős és Fábián, 1995; Lázár, 1996;

Postma, 1996; Tomka, 1991).

Mielőtt a témában született releváns kutatásokat, eredményeket áttekintenénk, meg kell

határoznunk az előítéletesség fogalmát. Mindenképp fontosnak tartom elválasztani az

előítéletességet a sztereotípia és a diszkrimináció fogalmától. Bár ezt a három fogalmat

sokszor együtt használjuk, és az ebben a vizsgálatban a cigánysággal kapcsolatos

előítéletesség mérésére használt skála (lsd. A kutatás során alkalmazott eszközök alfejezetben)

sem választja szét ezeket élesen, ennek ellenére fontosnak tartom tisztázásukat. Jelen kutatás

két előítélet definícióra támaszkodik, az egyik a klasszikus allport-i meghatározás, mely

szerint az „előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd,

melynek alapja pusztán annyi, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek

következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is

rendelkezik” (Allport, 1999, old.: 36). Míg a másik Rot definíciója, amely szerint az előítélet

valamely attitűdtárgy, vagy attitűdtárgyak csoportjára vonatkozó logikailag alaptalan,

makacsul fenntartott és intenzív érzelmekkel kísért attitűd (1989, idézi: Todosijevič, 1998). A

kutatásom szempontjából fontos mindkettőt alapul vennem, mivel, míg az allport-i definíció

hangsúlyozza, hogy csoporthoz tartozása miatt van ez a negatív viszonyulás a személyhez,

addig a rot-i értelmezés az előítélethez kapcsolódó intenzív érzelmeket, valamint ennek a

szilárdságát emeli ki.

A „sztereotípiák kategóriával társult túlzáson alapuló nézetek” (Allport, 1999, old.: 245),

amelyek az előítéletek alapját képezik (Bindorffer, 2006). Míg a diszkrimináció

következménye lehet az előítéleteknek, amennyiben az érzelmi viszonyulás valamilyen

elkülönítő, megkülönböztető viselkedési szándékot is magával hoz (Allport, 1999) és a

szándék végül is ténylegesen diszkriminatív viselkedéshez vezet.

A fogalmi tisztázás után tekintsük át a jelen kutatás szempontjából lényeges korábbi

empíriákat. A szakirodalmi áttekintés során először a felállítani kívánt modellben -

- 6 -

feltételezetten - szerepet játszó tényezők elméleti hátterét igyekszem bemutatni, valamint

vázolni kívánom ezeknek a konstruktumoknak, a kisebbségekkel szembeni előítéletekkel való

kapcsolatát vizsgáló, és amennyiben születtek, konkrétan a cigányellenességgel való

viszonyát ellenőrző kutatásokat. Majd az áttekintés ”második felében” a kutatásom másik

részéhez, a romákkal szembeni előítéletesség demográfiai különbségeihez kapcsolódó

empirikus vizsgálatokat veszem sorra, illetve a cigányellenesség struktúráját elemző

kutatásokat. Bár a logika talán azt diktálná, hogy a magyar viszonylatban nóvumnak számító

kognitív modell tárgyalása kerüljön az áttekintés ”második részébe”, azonban ez a

tölcsérszerkezet kívánalmainak mondana ellent, ugyanis a demográfia tényezőknél és a

struktúránál csak a konkrétan a cigánysággal kapcsolatos kutatásokat tekintettem át, míg a

modell elemeinél, ahogy azt fentebb is említettem, az általánosabb elméleti alapokból

kiindulva, a tágabb kutatásokon át jutottam el a romákkal kapcsolatosan végzett vizsgálatokig.

I./ 1. Észlelt fenyegetettség

Az észlelt fenyegetettség és az előítéletesség kapcsolatának a kutatása már évtizedekre tekint

vissza. A téma kurrens összefoglaló elméletét - az Integrált Fenyegetettség Elméletet3 -

Stephan és munkatársai dolgozták ki még a kilencvenes évek elején (Stephan és Stephan,

1996). Az ITT az észlelt fenyegetettség két típusát különíti el: az észlelt reális fenyegetettséget

és az észlelt szimbolikus fenyegetettséget.

Az észlelt reális fenyegetettség – annak az észlelése, hogy egy másik csoport (tagja) a saját

(vagy a saját csoport) gazdasági, politikai érdekeit, vagy a fizikai biztonságát veszélyezteti -

alapjait a reális konfliktus elméletig4 (Campbell, 1965; LeVine és Campbell, 1972; Sherif,

1966, idézi: Stephan és Stephan, 2000) lehet visszavezetni. A reális konfliktus elmélet szerint

a csoportok között versengés alakul ki a szűkös erőforrások miatt, ebből adódóan saját

csoportjuknak kedveznek, míg a másik csoportot hátrányba kívánják hozni. Míg a fent

említett elméletben és kutatásokban a hangsúly a valós, reális érdekellentétre épül, addig

Stephan-ék vizsgálataiban (1998, 2000) az észlelt konfliktuson van a hangsúly. A szerzők

szerint, és ezt empirikus kutatásaik is igazolták, az előítélet kialakulásához nem kell tényleges

3 ~ ”Integrated Threat Theory (ITT)” 4 ~ ”Realistic group conflict theory”

(Az elméleteknek a magyar szakirodalomban előforduló elnevezését használom, amennyiben lehetséges, egyéb

esetekben saját fordítást használok, viszont az eredeti elnevezést a lábjegyzetben mindig közlöm.)

- 7 -

érdekellentét, elég, ha ezt észleli az egyén (Stephan és Stephan, 2000). A kutatásokban újabb

tendencia, hogy az észlelt reális fenyegetettség helyett az észlelt fizikai fenyegetettséget és az

észlelt gazdasági fenyegetettséget elválasztva használják (lsd. Hjerm és Nagayoshi, 2011;

Ljujic et al., 2011; Van der Nool et al., 2010, Velasco González et al., 2008). Az észlelt fizikai

fenyegetettség megélése esetén a személy a fizikai biztonságát érzi fenyegetve egy külső

csoport tagja által, vagyis tart attól, hogy a másik bántalmazza, vagy megtámadja őt. Az

észlelt gazdasági fenyegetettség percipiálása során az egyén úgy érzi, hogy a külső csoport

tagja gazdasági pozícióját, munkaerő-piaci lehetőségeit, szociális juttatásainak mértékét és

ezzel egész egzisztenciális létét, továbbá politikai befolyását, hatalmát fenyegeti.

Nyugat-Európában az észlelt reális fenyegetettség elválasztásának az igénye egy konkrét

eseményhez, eseménysorozathoz köthető. Mivel ebben a térségben, az utóbbi 10-15 évben az

előítélet kutatások egy jelentős hányada a muszlim kisebbségekhez fűződő viszonyokkal

foglalkozik, az észlelt fizikai fenyegetettség kihangsúlyozása a 2001. szeptember 11-ei

események, illetve az azt követő, szélsőséges muszlim csoportokhoz köthető, európai

terrortámadások után kezdődött el. Egyes kutatók úgy látják, hogy ezen események után a

nyugati világban már sokkal inkább az észlelt fizikai fenyegetettség a döntő faktora az észlelt

reális fenyegetettségnek, semmint a gazdasági oldala (D’Haenens és Bink, 2007; Shadid,

2005, idézi: Van der Nool et al., 2010). Talán ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben

több olyan eredménnyel is találkozhattunk a szakirodalomban, amelyek nem mutattak

összefüggést az észlelt gazdasági fenyegetettség percepciója és a csoportközi előítéletesség

között (Dekker és Van der Noll, 2007; Hjerm és Nagayoshi, 2011; Velasco González,

Verkuyten, Weesie és Poppe, 2008). Kelet-Európában, a cigánysággal kapcsolatos

kutatásokban (lsd. Ljujic et al., 2011) mostanában indul az a tendencia, hogy

megkülönböztessék az észlelt gazdasági fenyegetettséget és észlelt fizikai fenyegetettséget,

azonban ez esetben a szakirodalom nem említ olyan katalizátor eseményt, tényezőt, mint, amit

a muszlimok kapcsán láttunk. Mindazonáltal azoknak a népszerű sztereotípiáknak a fényében,

amelyek a romák erőszakosságára vonatkoznak, lehet relevanciája az észlelt reális

fenyegetettség ilyen jellegű kettébontásának. Hozzá kell tenni, hogy ebben a régióban az

észlelt gazdasági fenyegetettség érzése még mindig jelentős meghatározója a kisebbségekkel

szembeni előítéletességnek (Jaksic, 2002, idézi: Ljujic, 2011).

A különböző csoportok természetes módon eltérő hagyományokkal, szokásokkal, értékekkel,

morális szabályokkal, normákkal, attitűdökkel és hiedelmekkel rendelkeznek. A szimbolikus

- 8 -

fenyegetettség5 észlelése azt fejezi ki, hogy egy csoporttag a saját csoportjának a világlátását -

hagyományait, szokásait, értékekeit, morális szabályait, normáit, attitűdjeit és hiedelmeit -

érzi fenyegetve egy másik csoport világlátása - hagyományai, szokásai, értékekei, morális

szabályai, normái, attitűdjei és hiedelmei által (Stephan és Stephan, 2000). Az észlelt

fenyegetettség ezzel a típusával foglalkozó szakirodalom rendkívül egységes, és szinte

minden kutatás megerősíti ennek és az előítéletességnek a korrelációját (lsd. Dekker és Van

der Nool, 2007; Ljujic et al., 2011; Hjerm és Nagayoshi, 2011; Stephan et al., 1998, 2000;

Tausch et al., 2007; Van der Nool et al., 2010; Velasco González et al., 2008).

Stephan és Stephan (1996) azt is kiemelik, hogy kulturális közegtől függően különbség lehet,

hogy az előítéletet alátámasztó észlelt fenyegetettségek közül inkább a reális vagy inkább a

szimbolikus dominál. Ezt kutatások meg is erősítették, míg Izraelben az észlelt reális

fenyegetettség volt az előítéletesség alapja (Bizman és Yinon, 2001, idézi: Velasco González

et al., 2008), addig Észak-Írországban az észlelt szimbolikus fenyegetettség (Tausch et al.,

2007).

Az észlelt fenyegetettség kiemelt szerepére mutatnak rá azon kutatások, melyek kognitív

tényezőkkel igyekeznek az előítéletességet magyarázni (Stephan és Stephan, 2000; Stephan et

al., 2002; Tausch et al., 2007; Velasco González et al., 2008; Ward és Masgrote, 2006). Ezek

a - következő fejezetekben részletesen tárgyalt - vizsgálatok az észlelt fenyegetettség

közvetítő szerepére mutatnak rá az előítéletesség és számos pszichológia konstruktum között.

Vizsgálatok, az észlelt fenyegetettség és előítéletesség kapcsolatáról, amelyekben a cigányság

szerepelt, mint kisebbségi csoport, elsősorban tőlünk délre, a volt Jugoszlávia területén

születtek. Amellett, hogy a romákkal szembeni előítéletesség és az észlelt fenyegetettség

szignifikáns kapcsolatát mutatták ki (Ivekovic, 2002, Pesic, 1996; Ramet, 2006 idézi: Ljujic et

al., 2011), ezek a kutatások keresték a választ arra, hogy mi állhat a cigánysággal kapcsolatos

fenyegetettség érzésének a hátterében. Egyes magyarázatok, amelyek például a háború

következményeként értékelik (Ivekovic, 2002, idézi: Ljujic et al., 2011), túlzottan kontextus

specifikusak, hogy egy, a magyarországi cigánysággal kapcsolatos előítélet kutatás

szempontjából, relevánsak legyenek. Azonban vannak, akik a rendszerváltás utáni drasztikus

szocio-ökonómiai változásokat jelölték meg, mint lehetséges okot (Pesic, 1996; Ramet, 2006,

idézi: Ljujic et al., 2011), ami összhangban van számos hazai kutatás feltételezésével (lsd.

Erős, 1998, Fábián és Sik, 1996; Lázár, 1996; Postma, 1998). Ljujic és munkatársai (2011)

csak az észlelt fenyegetettség szimbolikus változatára adnak magyarázatot: lehetségesnek

5 Újabban, egyes kutatások a kulturális fenyegetettség megnevezést használják (lsd. Hjerm és Nagayoshi, 2011)

- 9 -

tartják, hogy ezt a fenyegetettség érzést a kulturális homogenitás iránti vágy, illetve az attól

való félelem idézi elő, hogy a romák ehhez nem fognak alkalmazkodni.

I./ 2. Csoportközi kapcsolatok

A csoportközi kontaktusok és az előítéletesség kapcsolatának az első ízben történő felvetését

Allport-hoz (1999) köthetjük. Amellett, hogy felállította a modellt, ami elvezet a szóbeli

előítéletességtől a másik megsemmisítéséig, kereste a választ arra is, hogy alakul ki maga az

előítélet. Az okokat a csoportközi észlelésben és az egymásnak külső csoporttagok közötti

interperszonális viszonyok percepciójában látta. Leírta, hogy ezeket a percepciókat az

egymásnak külső csoportok, csoportok tagjai közötti kapcsolatok mennyisége és milyensége

nagyban meghatározzák, tehát, ezáltal az előítéletességet is. A Csoportok közötti kontaktus

elmélet6 szerint megfelelő körülmények - csoportok egyenlő státusza az adott helyzetben,

közös célok, önkéntes alapon nyugvó kooperáció megvalósulása, szervezeti (jogi)

támogatottság - esetén a csoporttagok közötti kontaktusok, interakciók számának a

növekedése, csökkenti az előítéletességet (Allport, 1999). Hangsúlyozni kell, hogy a

megfelelő körülmények valójában inkább feltételek, amelyek nélkül nincs hatása a

csoportközi interakciók mennyiségének (Allport, 1999).

Pettigrew és Tropp (2006) metaanalízis alá vették a korábban a témában született kutatásokat,

és megerősítették, hogy a csoporttagok közötti kontaktusok számának növekedése együtt jár

az előítéletesség csökkenésével. Az analízis kitért a feltételekre is, és részben azokkal

összhangban, a szerzők azt a megállapítást tették, hogy a kapcsolatok előítéletesség csökkentő

hatását a tényleges, önkéntes részvétellel történő együttműködés és a pozitív végkimenetel

facilitálja leginkább. A kutatások során az is felmerült, hogy a kontaktus mennyisége nem

közvetlenül hat az előítéletességre, hanem az észlelt fenyegetettség közvetít. Ez ugyan nem

igazolódott be, az előítéletesség és a kapcsolat mennyisége között egyenes utat találtak, de a

kapcsolat minősége és az előítéletesség között az észlelt fenyegetettség közvetít (Stephan és

Stephan, 2000; Tausch et al., 2007).

A csoportközi kapcsolatok cigányellenességre gyakorolt hatásának vizsgálatára néhány hazai

kutatás is vállalkozott. Az eredmények nem egészen ellentmondásmentesek. Tomka Miklós

azt találta, hogy akik barátságban, szomszédsági vagy munkatársi kapcsolatban állnak

6 ~ ”Intergroup Contact Theory”

- 10 -

romákkal, és ezáltal jobban ismerik őket, „erőteljesebben követelik a cigányok jogait és

támogatását, mint a cigányokkal kapcsolatban nem állók.” (Tomka, 1991, old.: 29). Hasonló

eredményre jutott Diószegi és Fehér (2005) gyakorlati megközelítésű vizsgálata is,

kiegészítve azzal ezt az eredményt, hogy a múltbeli kapcsolatok nem befolyásolják az

előítéletességet.

A fenti eredményeknek némiképp ellentmondó megállapításra jutott Dencső és Sik (2007).

Megmutatták, hogy, ha általánosságban nagy az előítéletesség mértéke - márpedig hazánkra

ez igaz, különösen a romákkal szemben -, akkor a nagyobb létszám melletti - tehát a

városokban történő - interetnikus kapcsolatok inkább növelik, míg kisebb létszám mellett -

vagyis falvakban - inkább csökkentik a cigányellenesség esélyét. Erre a következő

magyarázatot adták: városokban nagyobb az esélye a személytelen konfliktusoknak és így a

sztereotipizálásnak, míg falvakban személyesebbek a konfliktusok, és, ha még rossz is az

interetnikus kapcsolat, az is személyes szinten az, nem általános szinten. Meg kell azonban

jegyezni, hogy ennek meg azok az eredmények mondhatnak ellent, amelyek azt mutatják,

hogy a település méretének a csökkenésével az előítéletesség nő (Enyedi, Fábián és Sik,

2004). Újabb adalék lehet - bár erre egyelőre még nincsenek szisztematikus kutatási

eredmények, hogy milyen tényezők is állnak pontosan a hátterében -, de amennyiben a roma

kisebbséget ért atrocitásokra vonatkozó híreket nézzük, azt látjuk, hogy ezek elsősorban

kisebb településeken történnek (Amnesty International, 2010). Persze ezt a felvetést óvatosan

kell, kezeljük, hiszen korábban számos vizsgálat (lsd. Dekker és Van der Nool, 2007; Ljujic et

al., 2011; Hjerm és Nagayoshi, 2011; Stephan et al., 1998, 2000; Tausch et al., 2007; Van der

Nool et al., 2010; Velasco González et al., 2008) bizonyította már - és remélhetőleg majd ez a

kutatás is igazolni fogja -, az előítéletnek számos összetevője van.

Dencső és Sik (2007) kutatása nemi különbségekre is rámutatott a témában, a kutatók

eredményei azt mutatták, hogy a nők esetén a személyes ismeretség, kapcsolat nem csökkenti

a cigányokkal szembeni előítéletesség esélyét, míg a férfiaknál igen.

I./ 3. Azonosulás a saját csoporttal

Az előítéletesség kutatása kapcsán, természetesen, a saját csoporttal való azonosulás mértéke,

illetve az ahhoz való viszonyulás jellege is felmerült, mint lehetséges befolyásoló tényező.

Ennek az elméleti alapját Tajfel és Turner (1979) társas identitás elmélete7 adja, amely azt

7 ~ ”Social Identity Theory”

- 11 -

mondja, hogy az emberek arra motiváltak, hogy építsék és fenntartsák a pozitív

önértékelésüket, amelynek az egyik módja, hogy a saját csoportunk ”erényeiből” merítünk,

így torzítani fogunk a saját csoportunk javára. Ez egy oda-vissza folyamat, azáltal, hogy

kedvezünk a csoportunknak, az jobbnak, pozitívabbnak fog mutatkozni, amiből aztán meríteni

tud az egyén. A torzítás sokszor nem merül ki a saját csoportunk favorizálásában, előfordul,

hogy a külső csoport hátrányba taszításával, diszkriminációjával történik a saját csoportunk

előnybe hozása. A szakirodalomban egyébként ez egy vitatott kérdés, hogy itt az érem két

oldaláról beszélünk-e, és azzal, hogy az egyik torzítási módot alkalmazzuk, szisztematikusan

együtt jár-e vele a másik, vagy két különálló dolog. Többnyire az együttes megjelenést

támogató felfogás a jellemző, bár vannak kutatók, akik ezt vitatni igyekeznek (lsd. Brewer,

1999).

Jelen esetben fogadjuk el a többségi véleményt. Viszont ez alapján, azt kell mondanunk, hogy

mindenki, aki egy csoporthoz tartozik, az előítéletesen, sőt diszkriminatívan viselkedik egy

(vagy több) külső csoporttal szemben. Ez, bár elsőre talán meghökkentőnek tűnik, azért

jobban belegondolva nem is feltétlenül szélsőséges gondolat, azt hiszem, ha elgondolkozik az

ember, mindenki talál az életében olyan esetet, amikor akár csak a saját csoportja

favorizálásával, akarva-akaratlanul is hátrányba hozott, azaz diszkriminált egy másik

csoportot. Mindazonáltal azt is látjuk, hogy a megkülönböztetés mértékben, milyenségében

vannak különbségek az emberek között (Tajfel, 1970). De ez vajon szisztematikusan együtt

jár a csoporttal való azonosulás mértékével? És, ha igen, akkor milyen magyarázatot kínál

erre a szakirodalom?

Többen mutattak rá, hogy igen, van kapcsolat az előítéletesség és a csoporttal való azonosulás

mértéke között. Branscombe, Ellemers, Spears és Doosje (1999) az előítéletesség és a

csoporttal való azonosulás együtt járását a következőképpen interpretálják: a nagyobb

mértékben azonosulók sokkal inkább csoportokban gondolkoznak, mint egyénekben, így

gondolkodásuk jobban a sztereotípiákra épül, ennélfogva előítéletesebben fognak gondolkozni

a külső csoport tagjáról. Stephan és munkatársai (2002) azt találták, hogy a hatás nem

közvetlen, a két pszichológiai konstruktum között az észlelt fenyegetettség közvetít. Velasco

González és munkatársai (2008) megerősítik ezt az eredményt, illetve annyiban pontosítják,

hogy az észlelt szimbolikus fenyegetettség közvetít.

A saját csoporttal való azonosulás kérdéskörén belül van egy speciálisabb terület, a saját

nemzettel való azonosulás. Mivel a saját nemzetéhez, mint csoporthoz minden embernek van

valamilyen - természetesen, akár komoly eltéréseket mutató - viszonya, így érthető, hogy

kiemelten kezelik a kutatók. Jelen kutatás kapcsán Dekker és Malová (1995, idézi: Dekker,

- 12 -

Malová és Hoogendoorn, 2003)

Nacionalizmus modelljét tárgyalom,

mivel ehhez kapcsolódik korábbi magyar

vizsgálat (lsd. Kelemen, 1999). A

modell szerint a nemzethez, mint saját

csoporthoz való viszonyulások, azaz a

nemzeti attitűdök egy kumulatív

hierarchiába szerveződnek, így

legegyszerűbben egy piramisstruktúrában írhatóak le. Ahogy azt az I. számú ábra is mutatja a

leggyengébb - a szerzők szerint semleges - azonosulás a nemzeti érzés, míg a legerősebb a

nacionalizmus. Kumulatív volta miatt az elmélet szerint, csak akkor tud egy magasabb

azonosulási szintre lépni az egyén, ha a piramisban lentebbi érzelmek már megvannak a

személyben (például, aki nemzeti büszkeséget él át, az a nemzet szeretetét és a nemzeti érzést

is átéli). A szerzők a nemzeti érzést úgy írják le, mint a nemzethez tartozás érzését megélni, a

nemzet szeretete már egy egyértelműen pozitív viszonyulás, és azt takarja, hogy az egyén

szereti is a nemzetéhez tartozó egyéneket, országát. A nemzeti büszkeség - büszkeséget érez

az egyén, országa és honfitársai iránt - egy még intenzívebb, de a szerzők meglátása szerint

még mindig egy mérsékelten pozitív viszonyulás. A nemzeti preferencia, vagyis a saját

nemzethez tartozók a saját ország előnyben részesítése másokkal szemben már egy erős

pozitív érzés a nemzet iránt, míg a nemzeti felsőbbrendűség - annak az érzése, hogy az ország

és a honfitársak jobbak másoknál - egy nagyon erős azonosulást mutat és a piramis tetején a

szélsőségesen pozitív nacionalizmust találjuk. Az azonosulás ilyen mérvű szintje a nemzet

”tisztán tartásának” szándékával jár, homogén, nemzetállamot szorgalmaz, a ”másokat”

kizárná, elszeparálná (Dekker et al., 2003). Bár ennek a kutatásnak nem témája, említést

tennék róla, hogy a szerzők természetesen nem hagyták figyelmen kívül, hogy a nemzethez

negatívan is lehet viszonyulni, itt a következő szintekkel találkozhatunk: nemzeti

elidegenedés, nemzeti szégyen, nemzettől való undorodás, a nemzet gyűlölete (Dekker et al.,

2003). A modellt egyébként empirikusan igazolták több helyen is, itthon Kelemen Ágnes

(1999).

Az itthoni kisebbségekkel szembeni előítéletesség és a magyar nemzettel (mint saját

csoporttal) való azonosulás mértéke, milyensége közötti összefüggéseket viszonylag kevesen

vizsgálták. Kelemen (1999), aki a fenti Dekker-Malová modellel dolgozott, pozitív korrelációt

talált a cigányellenesség és a nemzettel való azonosulás mértéke között. Továbbá Balassa

(2007) vizsgálta a kérdést, és talált összefüggést a nacionalizmus és a cigányellenesség között.

I. számú ábra: A Dekker-Malová Nacionalizmus modell(Forrás: Kelemen, 1999)

- 13 -

I./ 4. Multikulturális világnézet

A multikulturális világnézetet, mint az interkulturális, interetnikus kapcsolatok lehetséges

befolyásoló tényezőjét az 1970-es években, Kanadában kezdték vizsgálni (Berry és Kalin,

1977, idézi: Berry, 2011). A multikulturális világnézet fogalma leginkább abban ragadható

meg, hogy az ilyen nézetet valló egyén fontosnak tartja a társadalom kulturális diverzitását, és

szorgalmazza a plurális társadalomban élő minden nemzetiség, etnikum kibontakozásának

egyenlő esélyeit.

Kalin és Berry (1977, idézi: Berry, 2011) multikulturalizmus hipotézisében8 feltételezte, hogy

az ilyen világnézetet valló személyek jobban elfogadják a külső csoportokat. A hipotézis

megfogalmazása szerint ez, azért van így, mert az ilyen világnézettel rendelkező egyének

biztonságban érzik a saját identitásukat, és ez a biztonságérzet nagyobb elfogadást tesz

lehetővé. Ez láthatóan igencsak összhangban van Stephan és Stephan (2000) észlelt

fenyegetettség elméletével, ami, mint korábban láthattuk, lényegében a jelenség másik oldalát

fogalmazza meg, azaz, hogy az észlelt fenyegetettség növekedése, növeli az előítéletességet.

Az elmélet igazolására számos empirikus kísérlet született (Berry és Kalin, 1977, 2000, idézi:

Berry, 2011; Verkuyten, 2005 Ward és Masgrote, 2006). Ward és Masgrote (2006) a hipotézis

igazolásán felül azt találta, hogy a multikulturális világnézetnek a bevándorlókkal szemben

megjelenő előítéletes gondolkodásra nem kizárólag közvetlen úton van hatása, hanem az

észlelt reális és az észlelt szimbolikus közvetítésével is. Verkuyten (2005) ellenőrzővizsgálata

azt is megmutatta, hogy a többségi csoportban a multikulturális világnézet és a saját csoporttal

való azonosulás mértéke fordított kapcsolatban vannak egymással.

Hazai kutatások még nem foglalkoztak a multikulturális világnézet és a cigányellenesség

kapcsolatának ilyen jellegű vizsgálatával, bár részben megjelenik a probléma elemzése egyes

alternatív pedagógiai módszerek, programok - multikulturális/ interkulturális nevelés -

empirikus kutatása kapcsán (lsd. Torgyik és Karlovitz, 2006). A modell ezen eleme tehát

külön figyelmet érdemel, hiszen egy teljesen új szempontként merül fel a roma kisebbséggel

szembeni előítéletek hazai kutatásában.

8 ~ ”Multiculuralism Hypothesis”

- 14 -

I./ 5. Vallásosság

A vallásosság és előítélet kapcsolatának a vizsgálata szintén Allport-ig tekint vissza. A szerző

szerint egy igen nehéz kérdésről van szó, hiszen a Biblia szövege is kettős ebből a

szempontból. Rengeteg szöveg rész vonatkozik az emberek Isten előtti egyenlőségére,

ugyanakkor bizonyos emberek kívül rekesztése is megjelenik a Bibliában. Továbbá egy-egy

felekezethez tartozni egy erős saját csoporthoz tartozást jelent, ami, mint korábban tárgyaltuk,

növelheti az előítéletességet. Ráadásul nem ritkák az ezekhez a vallásos csoportokhoz

köthető, másokat kirekesztő jelszavak használata (”Got mit uns”9, ”Kiválasztott nép”), ami

még tovább erősítheti a felsőbbrendűségi érzést, ezáltal az előítéletességet a külső

csoportokkal szemben. Allport (1999) ezekből a megállapításokból, azt a következtetést vonta

le, hogy a vallás egyszerre oldja és köti az előítéletességet. Hogy melyik érvényesül, az pedig

attól függ, hogyan hisz az egyén. Allport (1999) az intrinsic és extrinsic vallásosságot

különítette el, amely elválasztás alapja a hit hétköznapi szerepének a mértéke volt. A két

csoport előítéletesség szempontjából történő összehasonlításakor azt találta, hogy az intrinsic

vallásosság csökkenti, míg az extrinsic növeli az előítéletesség esélyét. Batson és munkatársai

(1978, idézi: Duriez és Hutsebaut, 2000) erre azt a magyarázatot adják, hogy az intrisic

vallásos egyének jobban figyelnek a társadalmi kívánatosságra.

Az európai valláspszichológiai kutatások kritizálták Allport elméletet, főként az intrinsic-

extrinsic elkülönítés miatt. Wulff (1991, idézi: Duriez és Hutsebaut, 2000) volt az, aki egy

teljesen új modellt vezetett be és két dimenzió - a hit és a vallásos szövegek értelmezése -

mentén különített el négy vallásos

attitűdöt: az ortodoxiát, a külső kritikai

vallásosságot, relativizmust és második

naivitást (lsd. II. számú ábra). Ennek a

négy vallásos attitűdnek a mérésére

született meg a Kritika Utáni Vallásosság

Skála (Hutsebout, 1996). A magyar

validálás során egy ötödik alskála is

létrejött, ez azonban nem önálló, hanem

másik két skála (második naivitás és

relativizmus néhány tételéből) tevődik

9 ~ ”Isten velünk (van)!”

II. számú ábra: Wulff vallásosság modellje.(Forrás: Martos et al., 2009)

- 15 -

össze (Horváth-Szabó, 2003). Fontos megemlíteni, hogy bár az elmélet dimenzionális

felfogású, azonban a skála nem követi ezt, a négy (illetve öt) attitűdöt külön-külön alskálákon

méri. Ennélfogva egy személy - legalábbis a mérés alapján - egyszerre több vallásos attitűddel

is rendelkezhet.

Az ezzel az eszközzel folytatott előítélet kutatások értelmezik (Duriez és Hutsebaut, 2000),

azt mutatták meg, hogy azok a személyek, akik az ortodoxia és külső kritikai vallásos

attitűdskálán magasabb pontot érnek el, előítéletesebbek. Ha az elméleti dimenziókat nézzük

az ilyen attitűdökkel rendelkező személyekben az a közös, hogy a vallásos szövegeket szó

szerint értelmezik. Míg a másik két vallásos attitűdskála (relativizmus, második naivitás),

amelyekben a vallásos szövegek szimbolikus értelmezése a közös - az elméleti háttér alapján -

nem járt együtt az előítéletességgel.

Itthon a vallásosság és a cigányellenesség kapcsolatát először Erős Ferenc és Fábián Zoltán

(1995, 1996) vizsgálta, és azt találták, hogy a fiatalabb csoportoknál (csak náluk!) a vallásos

elköteleződés kevésbé előítéletes attitűddel jár együtt. Balassa Szilvia (2007) szintén vizsgálta

a két tényező kapcsolatát, ám szignifikáns kapcsolatot nem talált. Azonban e kutatásokkal

kapcsolatban felvetődhet, hogy esetleg, az európai valláspszichológiai főáramába tartozó

kutatások (Duriez és Hutsebaut, 2000; Hutsebaut, 1996) által használt, a vallásosságot

mélyebben megközelítő, mérések megbízhatóbbak lehetnek, mint egy önjellemző kérdés

(”Mennyire vallásos Ön?”) és a templomba járás mennyiségének a felmérése. Utóbbi kérdés

reliabiltása különösen problematikus az Európában tapasztalható szekularizáció miatt (Duriez

és Hutsebaut, 2000), míg az előbbi kérdés nem választja el egymástól a különböző típusú

vallásos attitűdöket, amely pedig, mint azt a nyugat-európai kutatások megmutatták, alapvető

feltétele annak, hogy a vallásosság és az előítéletesség kapcsolatát vizsgálni tudjuk (Duriez és

Hutsebaut, 2000; Hutsebaut, 1996).

I./ 6. További, a cigányellenességet vizsgáló hazai kutatások

a, A cigányellenesség struktúráját vizsgáló kutatások

Hazánkban a cigányok elutasítottsága kiemelkedik a többi csoport elutasítottságához képest

(Balassa, 2003; Enyedi, Fábián és Sik, 2004; Erős, 1998; Fábián és Sik, 1996; Lázár, 1996,

Kelemen, 1999), így értelemszerűen számos vizsgálat született, születik a cigányellenesség

témájában.

- 16 -

A hazai kutatások egy jelentős hányada foglalkozik a cigányellenesség struktúrájának időről-

időre történő változásaival. A 90-es években született vizsgálatok a cigányellenesség

strukturálatlanságát emeli ki - az antiszemitizmus strukturáltságához képest (Erős, 1998,

Fábián és Sik, 1996). Azt, hogy a cigányellenesség ”egydimenziós” attitűdként jelenik meg,

vagyis a politikai cigányellenesség nem válik el élesen a diszkriminatív cigányellenességtől, a

kutatók úgy magyarázzák, hogy a cigányok nyílt diszkriminálása nem ütközik ”kulturális

tabukba” (Erős, 1998). Ennek ellentmondanak némileg Lázár (1996) és Postma (1998)

eredményei, amelyek a szegregáció szorgalmazóinak fokozatos csökkenését mutatták ki a

nyolcvanas évek végéhez képest. Ezt a csökkenést, a nyílt diszkriminatív cigányellenesség

tabuvá válásának tulajdonították, aminek a hátterében a ”politikai korrektség” társadalmi

normává válását látták. Bár Erős (1998, old.: 12) szerint „Magyarországon még igen távol

állunk attól, hogy a politikai korrektség jegyében tabusodjanak az előítéletek.” Balassa (2007)

összehasonlította a fent említett kutatásokat a 2000-es évek elején, a témában született

vizsgálatának (Balassa, 2003) az eredményeivel, és ő is rámutatott a nyílt cigányellenesség

csökkenésére, ugyanakkor ezzel párhuzamosan megfigyelte, hogy a személyek nagyobb

arányban tértek ki a válaszadás elől a „nem tudom” kategória választásával. Mindazonáltal az

évek múlásával, a szociális normák változásának köszönhetően - még, ha nem is olyan tisztán,

mint az antiszemitizmus esetén - egy kétdimenziós struktúra látszik kirajzolódni, ahol „egy

nyíltan diszkriminatív és faji alapú cigányellenességet, illetve egy ”puhább”, burkoltabb

előítéletet tudunk megkülönböztetni” (Balassa, 2007, old.: 5). Azt, hogy mégsem

beszélhetünk ”tiszta” elkülönülésről, az annak köszönhető, hogy a puha/ burkolt/ kulturális/

szimbolikus (Brown, 1995) cigányellenességet elfogadók továbbra is vallanak olyan

sztereotípiákat, amelyek a hagyományos, faji alapú, diszkriminatív előítéletesség bázisához

tartoznak. Ezek legjellemzőbbike: „A bűnözési hajlam a cigányok vérében van.” tétellel való

egyetértés. Mind a kilencvenes, mind a kétezres években született kutatások adatai alapján az

emberek kb. kétharmada fogadja el ezt az állítást (Lázár, 1996; Dencső és Sik, 2007).

b; A cigányellenesség hátterében álló demográfiai tényezőket vizsgáló kutatások

A demográfiai tényezők mentén született előítélet kutatások számos eredménnyel szolgálnak.

Több empirikus felmérés bizonyította, hogy az iskolai végzettség negatívan korrelál a

cigányellenességgel (Enyedi, Erős és Fábián, 2001; Enyedi, Fábián és Sik, 2004).

Ugyanakkor Sik és Simonovits (2011) egy legutóbbi előadásában arról számolt be, hogy a

fiatalok körében a diplomások a legellenségesebbek a romákkal szemben, míg az alacsonyabb

- 17 -

végzettségűek inkább fogadják be őket. Az életkor tekintetében, az idősebbek

cigányellenesebb beállítódására mutattak rá, viszont nem lineáris összefüggést találtak,

ugyanis a középkorúak kevésbé voltak előítéletesek a romákkal szemben, mint a fiatalok

(Enyedi, Erős és Fábián, 2001; Sik, 2002). Annak ellenére, hogy a nemzetközi

szakirodalomban találunk vizsgálatokat, amelyek az előítéletesség kapcsán nemi különbségre

mutatnak rá (Hoxter és Lester, 1994; Qualls, Cox és Schehr, 1992), itthon a cigányellenesség

nők és férfiak közötti eltéréseit nem vizsgálták. A fent említett kutatások egyébként azt

találták, hogy a nők kevésbé előítéletesek. A pártpreferencia és a cigányellenesség

kapcsolatát vizsgáló kutatások eredményeire nehéz a hivatkozás, mivel azóta jelentősen

átrendeződtek a politikai erőviszonyok és egyelőre kevés adat áll rendelkezésre. Lényegében

az új erőviszonyok kirajzolódása óta csak egy, napi- és hetilapokban, részleteiben közölt

kutatást említhetünk. A Tárki 2011-es felméréséből10 az derül ki, hogy a romák Bogardus-

skálán mért elfogadottsága a Jobbik (23%) szavazók körében a legalacsonyabb, míg az LMP

(35%), Fidesz-KDNP (36%) és MSZP (36%) szavazók között nincs igazán különbség. A

korábbi kutatások megállapításai közül releváns, hogy, a már jó ideje, két legnagyobb bázissal

rendelkező - MSZP és Fidesz -, pártok szimpatizánsainak egyikéhez vagy másikához nem

köthető a cigányellenesség (Enyedi, Fábián és Sík, 2004). Ezt a Tárki 2011-es adatai is

megerősíteni látszanak. A korábbiakban egyes kutatók fel tették a kérdést, hogy egyáltalán

van-e értelme a cigányellenesség és a pártszimpátia kapcsolatát vizsgálni, hiszen kérdés, hogy

„a lakosság nagy része által osztott cigányellenes nézetek mennyire ideologizáltak,

politizálódtak át ma Magyarországon” (Balassa, 2007, old.: 11).

Említés szinten szólnék még néhány demográfiai tényezőről - amit sajnos ennek a kutatásnak

nem volt módja vizsgálni -, amelynek a cigányellenességgel való kapcsolatáról születtek hazai

eredmények. Ezek a kutatások (lsd. Enyedi, Erős és Fábián, 2001; Enyedi, Fábián és Sik,

2004) fordított korrelációt találtak a státusszal, vagyis a magasabb jövedelemmel, pozícióval

rendelkezők kevésbé voltak cigányellenesek, mint az alacsonyabb pozíciókban lévők. És

ugyanilyen - ellentétes irányú - összefüggést találtak a településméret és a cigányellenesség

között, azaz a nagyvárosokban élők sokkal kevésbé előítéletesek a romákkal szemben, mint a

kisvárosban élők, illetve még kevésbé, mint a falvakban élők.

10 Részleteket közöl:

Nyusztay Máté (2011. december 5.), Még az LMP-szimpatizánsok fele is előítéletes, Népszabadság Online,

URL: http://nol.hu/lap/mo/20111205-a_rejtett_ketharmad, Letöltés dátuma: 2011. december 15.

- 18 -

I./ 7. Összegzés, a kutatás célkitűzései

A hazai előítélet kutatások egy jelentős részének, mint ahogy fentebb már utaltam rá, az

adorno-i pszichodinamikus elmélet a kiindulópontja. Ezek a kutatások többnyire találnak is

kapcsolatot a cigányellenesség és a tekintélyelvűség között (lsd. Enyedi, Erős és Fábián,

1997, 2001; Erős, 1996, 1998; Erős és Fábián, 1995, 1996). A másik domináns megközelítés,

- amely gyakran társul, vagy összehasonlítási pontként szolgál az előzőhöz - a szocio-

ökonómiai változók hatásának a vizsgálatára épít, illetve az ezekben a társadalmi és gazdasági

tényezőkben időről-időre bekövetkező változásokból fakadó, az előítéletességben

tapasztalható, módosulásokat igyekszik követni. Újabban, az előítélet kutatások harmadik

irányzata, a Nyugat-Európában domináló, úgynevezett előítéletességet magyarázó útmodellek

is kezdenek teret kapni, bár még ezek is a tekintélyelvűségből kiindulva (lsd. Balassa, 2007).

A kutatásom célja egy kognitív szemléletű cigányellenességet magyarázó modell ”felállítása”,

amelynek más csoportokkal kapcsolatban az európai szakirodalomban vannak már

előzményei (lsd. Van der Nool et al., 201011; Velasco González et al., 2008), azonban a hazai

szakirodalomból hiányoznak. Mint már a bevezetés elején is kiemeltem, de újfent

megemlíteném, hogy ez a modell nem egy nóvum az európai előítélet kutatásokban, még

akkor sem, ha a vallásossággal, pontosabban a vallásos attitűdökkel ki is egészül.

Tehát a modellben feltételezésem szerint a cigányellenességet a fent részletezett tényezők

fogják magyarázni: az észlelt fenyegetettség, az interakció mennyisége (a nem közvetlen,

észlelt fenyegetettségeken keresztül történő utat is vizsgálom), a saját csoporttal való

azonosulás mértéke (ez indirekt úton az észlelt szimbolikus/ kulturális fenyegetettségen

keresztül is). Továbbá a modell részét képezte a multikulturális világnézet, amelynek ”hiánya”

magyarázhatja a cigányellenességet (közvetlenül és a csoporttal való azonosulás mértékén

keresztül), valamint azok a vallásos attitűdök, amelyekhez a vallásos szövegek szószerinti

értelmezése köthető.

Továbbá jelen kutatás vizsgálja a cigányellenesség struktúrájában esetlegesen bekövetkezett

változásokat is, melyhez az összehasonlítási adatokat, Balassa (2007) kutatása szolgáltatja.

Ennek vizsgálatát, azért tartom fontosnak, hogy választ kapjunk arra, hogy valóban egyre

inkább a burkolt előítéletek dominálnak, vagy esetleg visszafordult ez a tendencia az utóbbi

évek politikai változásainak - gazdasági válság, szélsőjobboldal megerősödése - a hatására.

11 Meg kell jegyezni, hogy Van der Nool és munkatársai (2010) nem az előítéletességet, hanem a politikai

toleranciát modellezték, csak a két téma közelsége miatt idéztem.

- 19 -

Továbbá célom ellenőrizni a hazai, cigányellenességgel foglalkozó kutatásokban

tradicionálisan vizsgált demográfiai tényezők - úgymint a nem, az életkor, az iskolázottság és

a pártpreferencia - mentén talált különbségeket.

I./ 8. A vizsgálat hipotézisei

1. A cigányellenesség magyarázatára felállítható egy kognitív modell, amelyben a

magyarázó tényezők:

a) Észlelt reális (gazdasági és fizikai), észlelt szimbolikus (kulturális) fenyegetettség.

b) Kapcsolatok, interakciók mennyisége.

a. direkt úton

b. indirekt úton az észlelt fenyegetettségen keresztül

c) Saját csoporttal való azonosulás mértéke

a. direkt úton

b. indirekt úton az észlelt szimbolikus fenyegetettség közvetítésével

d) Multikulturális világnézet hiánya

a. direkt úton

b. indirekt úton a saját csoporttal való azonosulás mértékén keresztül és az észlelt

fenyegetettségen keresztül

e) Az olyan vallásos attitűd, amely a vallási szövegek szószerinti értelmezésével jár

(ortodoxia és külső kritikai vallásos beállítódás).

2. A cigányellenesség struktúrája az eddigi tendenciáknak megfelelően változott:

a) A nyílt diszkriminációt mérő tételek elfogadottsága tovább csökkent.

b) A Cigányellenesség Skála hagyományos, genetikai rasszizmust mérő tételének („A

bűnözési hajlam a cigányok vérében van.”) elfogadása az utóbbi években nem csökkent,

és így továbbra is a cigányság kapcsán az egyik legelfogadottabb sztereotípia.

3. A demográfiai tényezők mentén különbségek lesznek a cigányellenesség mértékében.

a) A nők kevésbé cigányellenesek.

b) A fiatal felnőtt korú mintában az idősebbek (vagyis a középkorhoz közelebb állók)

kevésbé lesznek cigányellenesek, mint a fiatal felnőttkor elején járók, vagyis fordított

korrelációt fogok találni ebben a mintában.

c) A végzettség negatívan korrelál a cigányellenességgel.

d) A különböző pártszimpátiával rendelkező személyek szignifikánsan különböznek a

cigányellenesség mértékében.

- 20 -

II. Módszer

II./ 1. A vizsgálati személyek

Az adatfelvétel során a kérdőíveket 105-en töltötték ki, azonban csak a 77 fiatal felnőtt korú

(18-39 év) személy adataival dolgoztam, a nagymértékű szóródás kiküszöbölése miatt

(valójában még két személy beleesett ebbe az életkori övezetbe, azonban ők hiányosan

töltötték ki a kérdéssort, így az ő adataikkal sem tudtam dolgozni a továbbiakban). Jelen

kutatásban az életkori övezet kijelölése a korábbi hazai előítélet kutatásokban használt

életkori övezetek alapján történt (lsd. Dencső és Sik, 2007). A műhelymunka keretei sajnos

csak ennek az övezetnek az elemzését tették lehetővé. A mintában 48 nő (a résztvevők 62,3%-

a), valamint 29 férfi (a résztvevők 37,7%-a) szerepel. A kutatásban résztvevők átlagéletkora

24,98 év (SD=5,22).

A demográfiai adatfelvétel során a vizsgálati személyek legmagasabb iskolai végzettségére is

rákérdeztem. A minta végzettségének megoszlását az I. számú táblázat foglalja össze:

Végzettség

Általános iskola

Szakmunkás bizonyítvány/

Technikusi végzettség Érettségi

Folyamatban lévő felsőfokú tanulmány

Felsőfokú végzettség

Elemszám 2 11 5 30 29

I. számú táblázat: A minta gyakorisági eloszlása végzettség szerint.

A demográfiai kérdéssor tartalmazott a pártpreferenciára vonatkozó kérdéseket is. A

következő táblázat (II. számú táblázat) az elsődleges és másodlagos (a nem szavazók

választása után) választás adatait foglalja össze (lsd. A kutatás során alkalmazott eszközöknél

a részletes kifejtést).

Pártszimpátia (elsődleges választás) Pártszimpátia (másodlagos preferenciákkal)

Elemszám Gyakoriság (%) Elemszám Gyakoriság (%)

FIDESZ-KDNP 16 20,8 20 26,0 MSZP 6 7,8 9 11,7 LMP 22 28,6 31 40,3

Jobbik 8 10,4 13 16,9 MDF 2 2,6 2 2,6 Egyéb 2 2,6 2 2,6

Nem szavazott 21 27,3 - - II. számú táblázat: A minta gyakorisági eloszlása elsődleges és másodlagos pártpreferencia szempontjából.

Az I. számú diagram

A vizsgálatom s

egy, a

alanyok

adat kapcsán, bár

személyeket egy újabb kérdés

volna a legjobban?”

kellett kötelez

adathalmazból, akik esetleg csak azért válaszoltak úgy, hogy nem szav

választás alkalmával még nem voltak szavazókorúak. Továbbá, azokat is preferenciájuk

kinyilvánítására szerettem volna bírni, akik ugyan annyira er

rendelkeznek, hogy az szavazásra késztesse

preferencia is képes

bizonyos kérdésekben.

A következ

1998) volt. A skála 11 té

négyfokú Likert

A skála

romákkal kapcsolatos hazai kutatások alap mér

I. számú diagram

I. számú

A vizsgálatom során alkalmazott kérd

egy, a demográfiai adataikra

alanyok nemére, életkorára

adat kapcsán, bár


volna a legjobban?”

kellett köteleződnie





preferencia is képes


A következő, amit a vizsgálati személyek kitöltöttek, az a

1998) volt. A skála 11 té

négyfokú Likert-skálán kell megítélni, hogy mennyire értenek, vagy nem értenek egyet azzal.

A skála - egyes kutatások esetén néhány további tétellel kiegészül


I. számú diagram a másodlagos preferenciák

számú diagram: A minta

II./ 2.

orán alkalmazott kérd

demográfiai adataikra

életkorára, végzettségére

adat kapcsán, bár - természetesen


volna a legjobban?”) megválaszolására kértem, ahol valamelyik párt mellett mindenképpen el

ődnie. Tettem ezt azért, hogy az olyan személyek ne essenek ki ebb





preferencia is képes - legalább implicit módón


, amit a vizsgálati személyek kitöltöttek, az a

1998) volt. A skála 11 tételt tartalmaz, és a személyeknek, minden egyes állítás kapcsán, egy

skálán kell megítélni, hogy mennyire értenek, vagy nem értenek egyet azzal.

egyes kutatások esetén néhány további tétellel kiegészül


Jobbik17%

másodlagos preferenciák

A minta (másodlagos)

II./ 2. A kutatás során alkalmazott eszközök

orán alkalmazott kérdőívcsomag

demográfiai adataikra vonatkozó

végzettségére

természetesen - volt lehet

személyeket egy újabb kérdés („Amennyiben NEM SZAVAZOTT, kinek a gy

) megválaszolására kértem, ahol valamelyik párt mellett mindenképpen el

Tettem ezt azért, hogy az olyan személyek ne essenek ki ebb





legalább implicit módón


telt tartalmaz, és a személyeknek, minden egyes állítás kapcsán, egy




LMP40%

MDF3%

- 21 -

másodlagos preferenciák gyakorisági eloszlását szemlélteti.

(másodlagos) pártpreferencia sz

A kutatás során alkalmazott eszközök

őívcsomag (lsd.

vonatkozó kérdéssorral találkoztak. A

végzettségére, valamint

volt lehetőség

(„Amennyiben NEM SZAVAZOTT, kinek a gy






rendelkeznek, hogy az szavazásra késztesse őket, de feltételez

legalább implicit módón - befolyásolni a személy véleményalkotását





romákkal kapcsolatos hazai kutatások alap mérőeszköze.

Egyéb3%

gyakorisági eloszlását szemlélteti.

pártpreferencia szerinti


lsd. II. számú melléklet

kérdéssorral találkoztak. A

, valamint pártpreferenciájára

őség nem szavazott







ket, de feltételeztem, hogy még ez a másodlagos

befolyásolni a személy véleményalkotását

, amit a vizsgálati személyek kitöltöttek, az a Cigányellenesség Skála




őeszköze. Az eszköz kapcsán megállapítható,

FIDESZ-KDNP26%


erinti gyakorisági eloszlása.


II. számú melléklet) elején a személyek

kérdéssorral találkoztak. A tételek

pártpreferenciájára kérdeztek rá. Utóbbi

nem szavazott választ adni, az ilyen




adathalmazból, akik esetleg csak azért válaszoltak úgy, hogy nem szavaztak, mert a legutóbbi


kinyilvánítására szerettem volna bírni, akik ugyan annyira erős elkötelez

tem, hogy még ez a másodlagos


Cigányellenesség Skála



egyes kutatások esetén néhány további tétellel kiegészülve - most már hosszú ideje a

Az eszköz kapcsán megállapítható,

KDNP

MSZP12%


eloszlása.

) elején a személyek

tételek a vizsgálati

kérdeztek rá. Utóbbi

választ adni, az ilyen

(„Amennyiben NEM SZAVAZOTT, kinek a győzelmén



aztak, mert a legutóbbi


s elköteleződéssel nem



Cigányellenesség Skála



most már hosszú ideje a


) elején a személyek

a vizsgálati

kérdeztek rá. Utóbbi

választ adni, az ilyen

zelmének örült


Tettem ezt azért, hogy az olyan személyek ne essenek ki ebből az

aztak, mert a legutóbbi


ődéssel nem



Cigányellenesség Skála (Erős,



most már hosszú ideje a


- 22 -

hogy a tételek között vegyesen találhatóak nyílt diszkriminációra és burkoltabb

előítéletességre vonatkozó állítások (Erős, 1998). Továbbá Balassa (2008)12 faktoranalízissel

elkülönítette a modern cigányellenesség faktort, valamint a hagyományos - genetikai alapú -

cigányellenesség faktort. Eredetileg a kérdőíven elért alacsony pontszám jelezte a romák

nagyobb mérvű elutasítását, azonban ezt a kényelmesebb értelmezhetőség végett átkódoltam

(a fordított tételeket csillaggal jelöltem a Mellékletben csatolt kérdőívben).

Itt említeném meg Dencső és Sík (2007) egy érdekes módszertani kísérletét, amelyet egy, az

Erős-féle Cigányellenesség Skálával paralel, attitűdskálával végeztek; a szerzők kipróbálták,

hogy okoz-e különbséget az eredményben, hogy az állításokban a roma vagy a cigány

kifejezést használják, és azt találták, hogy ennek nincs hatása. Egyébiránt a mostani, romákkal

kapcsolatos tudományos kutatási trend a roma/ cigány megnevezést részesíti előnyben,

amelyet az újonnan fordított eszközök esetén én is követek, azonban a Cigányellenesség Skála

esetén - amely végig a cigány/cigányság kifejezést használja - természetesen az eredeti

állításokat használom.

Ezután a személyek csoportközi kontaktusainak a számát mértem egy három tételes rövid

kérdőív (Cronbach α= 0,633) segítségével, amelyeket Van der Nool és munkatársai (2010)

hasonló témájú kutatásukban használtak. A kérdések fordítását két angol szakos kollégám

segítségével végeztem. A fordítás során, a fent említett trendnek megfelelően, az állításokban

a roma/ cigány megnevezést használtuk. A személyeknek itt is egy négyfokú Likert-skálán

kellett döntést hozniuk az állításokról. A kontaktusok nagy számát a magas pontszám jelezte.

A tesz battéria következő mérőeszköze a nemzeti - magyarsággal kapcsolatos - attitűdök

minőségére vonatkozott. A kutatásban segédkező személyeknek Dekker és Malová (1995)

által kifejlesztett és Kelemen Ágnes (1999) révén magyarra fordított és validált

Nacionalizmus Kérdőív 19 tételéről kellett nyilatkozniuk egy ötfokú skálán aszerint, hogy

mennyire érzik magukra igaznak. A kérdőív, Dekker és Malová (1995) már korábban említett

nacionalizmus modelljén alapszik, és ennek megfelelően 6 faktoron - nemzeti érzés, nemzet

szeretete, nemzeti büszkeség, nemzeti preferencia, nemzeti felsőbbrendűség és nacionalizmus

- mér. A magyar validálás során végzett faktoranalízis nem különítette el egyértelműen a

nemzeti érzés és a nemzet szeretete alskálák elemeit (Kelemen, 1999). A magasabb pontszám

nagyobb fokú azonosulást jelent a skálán.

12 Valójában nem ezt a 11 tételes változatot, hanem egy hosszabb változatát vizsgálták a kérdőívnek, amelyben

ezeken a tételeken kívül egyebek is megtalálhatóak.

- 23 -

A sorban ezt a Reális és Szimbolikus Fenyegetettség Kérdőív (Stephan et al., 2002; Ljujic et

al., 2011) követte (Cronbach α= 0,967). Az eredetileg Stephan és munkatársai (2002) által

bevándorlókra kidolgozott kérdőívet, Ljujic és munkatársai (2011) adaptálták cigány

kisebbségre, és kiegészítették az észlelt fizikai fenyegetettségre vonatkozó 5 tétellel. A

fordítás során két független változatot készítettünk kollégáimmal, amelyeket összevetettünk

egymással. A két változatban egymástól jelentősen eltérő tételek esetén egy harmadik kolléga

elbírálásával választottuk ki a végleges változatot (a fordítás során jelentősen eltérő

fordításokat hozó tételeket lásd a III. számú mellékletben).

A fordítás során itt is a roma/ cigány megnevezést használtuk az egyes tételek

megfogalmazásaiban.

A kérdőív 27 tételes és a személyeknek egy ötfokú Likert-skálán kellett ítéletet mondaniuk az

állításokról. A tételek három alskálába szervezhetőek aszerint, hogy az észlelt reális/gazdasági

fenyegetettséggel kapcsolatos állításról - első 11 tétel (Cronbach α= 0,940) -, vagy az észlelt

szimbolikus fenyegetettséggel kapcsolatosról - második 11 tétel (Cronbach α= 0,915) -,

esetleg az észlelt reális/fizikai fenyegetettségre vonatkozóról - utolsó 5 tétel (Cronbach α=

0,922) - van szó. A magasabb pontszám jelentette a magasabb fenyegetettség percepciót.

A kérdőívcsomag következő eleme a Multikulturális Világnézet Kérdőív (Kalin és Berry,

1995, Berry, 2011) volt (Cronbach α= 0,835). A kérdőív fordítását kollégáim segítségével

végeztem. Akárcsak a Reális és Szimbolikus Fenyegetettség Kérdőív fordítási munkálata

során, ezúttal is két független változatot készítettünk, amelyeket összehasonlítottunk

egymással, és azoknál a tételeknél, ahol a két változat egymástól jelentősen eltért, most is egy

harmadik kolléga megítélése alapján választottuk ki a végleges változatot. A problematikus

tételeket lásd a III. számú mellékletben.

A személyeknek a kérdőív tíz, a társadalmi diverzitás pozitívumairól és negatívumairól

megfogalmazott, állításával kapcsolatban kellett egy ötfokú skálán jelezniük viszonyulásukat

a kérdéskörhöz. (A fordított tételeket csillaggal jelöltem a Mellékletben csatolt kérdőívben.) A

magas pontszám nagyobb fokú multikulturális világnézetet jelentett a skálán.

A vizsgálat során utoljára alkalmazott mérőeszköz Hutsebout (1996) Kritika Utáni

Vallásosság Skálája volt. A kérdőív magyar nyelvre való fordítását és validálását Horváth-

Szabó Katalin (2003) végezte. A skála 33 itemet tartalmaz és ezek 4 alskálába szerveződnek:

az ortodoxia, más néven fundamentalista (8 tétel); külső kritikai (9 tétel); második naivitás (8

tétel); valamint relativizmus (8 tétel), valamint egy ötödik - nem önálló, másik két skálából

felépülő - alskála is létezik, amely a történelmi relativizmus nevet viseli. Jelen kutatásban

- 24 -

csak az önálló alskálákkal foglalkozom, mivel jelen esetben, ez a relativizmus és második

naivitás alskálák részeiből összetevődő, ötödik alskála nem nyújt többlet információt a

cigányellenességről.

A vizsgálati személyeknek egy 1-7-ig tartó Likert-skálán kellett az állítások tartalmáról

dönteniük aszerint, hogy mennyire értenek azokkal egyet.

II./ 3. Az eljárás ismertetése

A vizsgálatom során alkalmazott, körülbelül 15-20 perc alatt kitölthető, 6 kérdőívből,

valamint néhány demográfiai kérdésből álló kérdőívcsomagot a kísérletben résztvevő

személyek két módon tölthették ki: online módon (a kitöltések 84,4%-a), vagy

hagyományosan, nyomtatott formában (kitöltések 15,6%-a). Az online felvétel során a

kérdőív linkjét közösségi portálokra (Iwiw, Facebook) és onnan elérhető fórumokra tettem fel,

valamint internetes hírportálok (Index, Origo), továbbá napi- (Népszabadság, Magyar

Nemzet, Nemzeti Sport) és hetilapok (Heti Válasz) online kiadásainak felületén jelentettem

meg. A link melletti kérés nem tartalmazott konkrét leírást a vizsgálatról, csupán annyit, hogy

egy szociálpszichológiai kutatásról van szó. Részletes tájékoztatást (lsd. I. számú melléklet)

csak a kérdőív felületre ugorva kaptak.

A két felületen megegyeztek az instrukciók. Valamint minden esetben teljesen azonos volt

mind a mérőeszközök, mind azon belül a kérdések sorrendje. Bár módszertanilag

szerencsésebb lett volna a szisztematikus rotálás, azonban a műhelymunka keretében erre

sajnos nem volt mód. A demográfiai kérdések között a pártszimpátiára rákérdező kérdés

előhangolhat egy attitűdnyalábot, továbbá a kérdőívek is hatással lehetnek egymásra, vagyis

így a kérdések implicit befolyásoló hatását (Nosek, Greenway és Banaji, 1998) nem

küszöböljük ki. Azonban egy szisztematikusnak (mindenki esetében egyformának) tekinthető

hibát vétek, amelyet a következtetések levonásánál figyelembe kell venni.

A személyek a tájékoztató szöveg elolvasása után elkezdhették a kitöltést, ezzel

beleegyezésüket adva válaszaik, a tájékoztatóban leírtaknak (lsd. I. számú melléklet)

megfelelő, felhasználására.

A teszt battéria elején a személyek 4+1, a nemükre, életkorukra, iskolai végzettségükre és

pártpreferenciájukra vonatkozó, demográfiai kérdést töltöttek ki. Ezután Cigányellenesség

Skála 11 tételére válaszoltak egy négyfokú Likert-skálán. Ezt követte a csoportközi

kapcsolatra vonatkozó, szintén négyfokú skálát használó, három kérdés. Utána a 27 tételes

Reális és Szimbolikus Fenyegetettség Kérdőív tételeiről döntötték el az alanyok egy ötfokú

- 25 -

skálán, hogy mennyire értenek egyet azokkal. Következett a 10 itemből álló Multikulturális

Világnézet Kérdőív, itt szintén ötfokú Likert-skálán kellett ítéletet mondaniuk a személyeknek

az állításokról. Az utolsó pedig a Kritika Utáni Vallásosság Skála volt, amit a vallásosság

mértékére vonatkozó kérdés előzött meg. Az utolsó kérdőív 33 tételéről egy hétfokú skálán

tudtak dönteni a vizsgálati alanyok.

III. Eredmények

III./ 1. A demográfiai tényezők mentén mért különbségek

a, Nem

A nemi különbségeket függetlenmintás t-próbával vizsgálhattam a függő változó normális (a

Kolmogorov-Smirnov próba eredménye: z= 0,799; p= 0,546) eloszlásnak köszönhetően.

Azonban szignifikáns különbség (t= -0,194; p= 0,847) nem mutatkozott a férfiak és a nők

között a cigányellenesség tekintetében.

b, Életkor

Az életkor és a cigányellenesség korrelációjának a vizsgálatát Spearman-féle

rangkorrelációval vizsgáltam, mivel az életkori adatok nem mutattak normális eloszlást a K-S

próba (z= 2,082, p= 0) alapján. A Cigányellenesség Skálán mért adatok természetesen itt is

normális eloszlást mutattak (K-S próba, z= 0,799; p= 0,546).

A próba elvégzése után a mintámban nem találtam szignifikáns kapcsolatot az életkor és a

cigányellenesség között (r= -0,149; p= 0,195)

c, Végzettség

Az iskolai végzettség és a cigányellenesség korrelációs vizsgálatát nem tudtam elvégezni,

mivel egyes csoportokban nagyon kevés adat állt a rendelkezésemre és a végzettségi adatok

eloszlása nem követ normál eloszlást (z= 2,246; p= 0).

Helyette egy különbség vizsgálatot végeztem, méghozzá két újonnan alakítatott csoport -

felsőoktatásban részesülők/ részesültek (4-es, 5-ös választ jelölők) és alapfokú, illetve

középfokú végzettséggel rendelkezők (1-es, 2-es, 3-as választ jelölők) - között.

- 26 -

A függő változó - cigányellenesség - normális eloszlást mutatott (K-S próba; z= 0,799; p=

0,546), azonban az egyik csoport kis elemszáma (nalap+közép= 18) miatt a függetlenmintás t-

próba helyett egy nem paraméteres eljárást választottam (Mann-Whitney próba). A próba nem

mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között (z= -0,886; p= 0,376).

d, Pártpreferencia

A cigányellenességben, a pártpreferencia mentén jelentkező különbségek vizsgálatát, miután a

próbavégzés feltételei teljesültek, egyutas ANOVA-val végeztem (a függő változó normális

eloszlást követ: z= 0,777; p= 0,583). Az adatelemzésből az Egyéb kategóriát kihagytam,

annak kis elemszáma, illetve mivel eleve nagyon eltérő pártokat tömörített ez a csoport.

Továbbá az MDF-et is, mivel ebben a csoportban is csak két fő szerepelt. Vagyis ez esetben

73 adattal dolgoztam.

A próba elvégzése szignifikáns különbséget mutatott a különböző pártok támogatói között

cigányellenesség tekintetében (F= 12,084; p= 0). Az eredményt a II. számú diagram

szemlélteti.

IIII. számú diagram: A pártok szimpatizánsai közötti különbségek cigányellenesség tekintetében.

Mivel a varianciaanalízis csak az eltérés meglétére mutat rá, a különbségek pontosabb

feltárására post hoc vizsgálatot (Tukey B - a szórások megegyezése: L= 1,526; p= 0,215 és a

független változó normál eloszlása miatt választható ez a próba) végeztem, melynek

eredményét a III. számú táblázat foglalja össze. A táblázatból leolvashatóak az egyes pártok

szimpatizánsainak a Cigányellenesség Skálán elért átlaga, valamint a szórás. A három oszlop

pedig a szignifikáns különbségeket mutatja, vagyis azok az átlagok, amelyek külön oszlopban

olvashatóak, szignifikánsan eltérnek, míg az egy oszlopban lévők nem. Vagyis a mintámban

0

5

10

15

20

25

30

35

40

FIDESZ-KDNP MSZP LMP Jobbik

A Cigányellenesség Skálán elért átlagpontszám pártszimpátia szerint

Cig

ánye

llene

sség

(po

nt)

- 27 -

lévő LMP-sek szignifikánsan pozitívabban viszonyulnak a cigányokhoz, mint a másik három

párt szimpatizánsai. Az MSZP és a Fidesz-KDNP szimpatizánsai szignifikánsan nem térnek el

egymástól ebben a tekintetben, azonban az LMP-seknél szignifikánsan negatívabban

viszonyulnak a romákhoz, míg szignifikánsan kevésbé romaellenesek, mint a Jobbikosok. A

mintámban lévő Jobbikosok pedig szignifikánsan cigányellenesebbek, mint a mintámban

található többi párt szimpatizánsa.

Pártszimpátia N

Szignifikancia szint = 0.05

Szórás 1 2 3

(Tukey B) LMP 31 24,5806

6,423

FIDESZ-KDNP 20 29,9000 5,609

MSZP 9 30,7778 8,438

Jobbik 13

36,6154 4,718

III. számú táblázat: A post hoc (Tukey B) vizsgálat eredménye alapján a cigányellenesség tekintetében a

pártok szimpatizánsai között kirajzolódó különbségek.

III./ 2. A cigányellenesség struktúrája

A Cigányellenesség Skála (Erős, 1998) 4 tétele fogalmaz meg nyílt diszkriminatív állítást. A

kutatás során ezekre a tételekre kapott válaszok megoszlását, valamint a korábbi évek

kutatásaiban a négy kritikus tételre vonatkozó adatokat az IV. számú táblázat13 foglalja össze.

Az összehasonlítási alapként szolgáló kutatásokban kitérhettek a válaszadás elől a személyek

a nem tudom választásával (illetve a tétel kihagyásával), jelen esetben erre az online keretek

között nem volt lehetőség, míg a papír-alapú felvételből a hiányosan kitöltött kérdéssort nem

vettem figyelembe. A korábbi kutatásokban az ilyen esetek arányát a táblázat nem tudom

oszlopa foglalja össze. Fontos azonban, hogy ezek nem befolyásolták az egyes tételekre

vonatkozó átlagokat, szórásokat, ezek számításainál kihagyták a kitérő válaszokat adókat,

azaz ugyanúgy, mint a jelen kutatásban, a négyfokú Likert-skála alapján lettek számolva (1:

erős egyet nem értés, 4: erős egyetértés).

Mivel a korábbi kutatások adatbázisai nem álltak a rendelkezésemre, jelen kutatás átlagait a

korábbi vizsgálatok átlagaival egymintás t-próba segítségével vetettem össze. Az egyes

válaszok gyakoriságán és az egyes kritikus tételek átlagán és szórásán túl a t-értékeket és

hozzájuk tartozó valószínűségi értékeket is jelöltem az alábbi táblázatban. A szignifikáns

különbségeket csillaggal jelöltem.

13 A korábbi adatok Balassa (2003) összehasonlító vizsgálatából származnak.

- 28 -

Tétel Év Erős egyet nem értés

(%)

Egyet nem értés (%)

Egyetér-tés (%)

Erős egyetértés

(%)

Nem tudom (%)

Átlag Szórás t érték

(egymintás t-próba)

p

5.

A cigányokat teljesen el kell különíteni a társadalom

többi részétől, mivel képtelenek az együttélésre.

1994 33,1 33,2 15,3 16,2 2,2 2,15 1,07 -1,023 ,309

2000 33,9 36,4 15,7 9,1 4,8 2,00 0,95 0,214 ,831

2002 45,0 32,3 11,1 6,8 4,8 1,79 0,91 1,947 ,055

2011 44,2 19,5 26,0 10,4 - 2,02 1,06 - -

8.

Csak helyeselni lehet, hogy vannak még olyan

szórakozóhelyek, ahová a cigányokat nem engedik be.

1994 26,5 23,8 18,8 25,1 5,9 2,45 1,16 -0,720 ,474

1997 24,3 20,6 18,8 25,5 10,8 2,51 1,17 -1,154 ,252

2000 23,1 27,5 21,4 16,2 11,7 2,35 1,06 0,005 ,996

2002 28,2 20,2 20,3 11,7 13,7 2,18 1,04 1,236 ,220

2011 35,1 20,8 18,2 26,0 - 2,35 1,21 - -

9.

A cigány lakosság számának a növekedése

veszélyezteti a társadalom biztonságát.

1994 10,9 16,2 28,1 40,2 4,6 3,02 1,02 -1,417 ,161

1995 23,1 73,1 3,9 - - - -

2000 10,3 17,4 30,6 33,8 7,9 2,95 1,00 -0,853 ,396

2002 14,5 21,2 34,8 21,9 7,6 2,69 1,00 1,242 ,218

2011 15,8 20,8 27,3 36,4 - 2,84 1,09 - -

10.

Mindenkinek joga van arra, hogy a gyermekét olyan

iskolába járassa, ahol nincsenek cigány gyerekek.

1994 18,6 21,5 21,9 35,3 2,8 2,76 1,14 0,565 ,574

1995 37,4 57,3 4,9 - - - -

2011 15,6 23,4 23,4 37,7 - 2,83 1,11 - -

IV. számú táblázat: A nyílt diszkriminatív tételekre adott válaszokban jelentkező változások. (A szignifikancia szintek jelölése:

p≤0,001***; p≤0,010**; p≤0,050*)

A cigányellenesség struktúrája kapcsán kiemelten vizsgálják a faji, genetikai rasszizmust

mérő tételt is. Az ebben bekövetkező változásokat mutatja be a V. számú táblázat.14 A kitérő

válaszokkal kapcsolatban, a nyílt diszkriminatív tételeknél leírtak erre a tételre is érvényesek.

A táblázat ez esetben is az egyes válaszok gyakoriságát, a tételekre érkező válaszok átlagát és

szórását, valamint az egymintás t-próba eredményeit és a hozzájuk tartozó valószínűségeket

tartalmazza. A szignifikáns különbségeket csillaggal jelöltem.

Tétel Év

Erős egyet nem értés

(%)

Egyet nem értés (%)

Egyetér-tés (%)

Erős egyetértés

(%)

Nem tudom (%)

Átlag Szórás t érték

(egymintás t-próba)

p

11. A bűnözési hajlam a

cigányok vérében van.

1994 14,5 17,9 22,7 40,9 3,9 2,94 1,10 -6,220 ,000***

2000 14,6 21,5 26,1 29,5 8,3 2,77 1,07 -4,880 ,000***

2002 15,9 21,0 30,8 23,3 9,0 2,68 1,04 -4,150 ,000***

2011 35,1 28,6 20,8 15,6 - 2,17 1,08 - -

V. számú táblázat: A genetikai rasszizmus alapjaként szolgáló sztereotípiát mérő tételre adott válaszok változása az évek során. (A

szignifikancia szintek jelölése: p≤0,001***; p≤0,010**; p≤0,050*)

14 Korábbi adatok: Balassa (2003)

- 29 -

III./ 3. A cigányellenesség kognitív modellje

A cigányellenesség modellezése során hét paraméter egyéni és együttes magyarázóerejét

vizsgáltam. Az elemzésbe külön-külön vettem be az észlelt szimbolikus fenyegetettséget és az

észlelt reális fenyegetettség két összetevőjét, az észlelt gazdasági fenyegetettséget és az észlelt

fizikális fenyegetettséget. Valamint a csoportközi kontaktus mennyisége, a saját csoporttal

való azonosulás (”nemzeti attitűd”) és a multikulturális világnézet volt. Vagyis eddig a

Velasco González és munkatársai (2008) által a muszlimellenesség modellezésében is

használt szempontok szerepelnek itt is. A cigányellenesség kognitív modelljébe ezeken kívül

szerepet szántam a vallásosságnak is, azaz pontosabban - az irodalmi áttekintés nyomán

(Duriez és Hutsebaut, 2000) - egyes vallásos attitűdök (Wulff, 1991, idézi: Duriez és

Hutsebaut, 2000) cigányellenességet növelő befolyását feltételeztem, méghozzá azé a kettőét,

amelyekben a közös, hogy a vallásos szövegeket szó szerint értelmezik (ortodoxia és külső

kritikai vallásosság). Ezeken kívül a modellvizsgálatba a másik kettő - relativizmus és

második naivitás - vallásos attitűdöt is (esetleges cigányellenességet csökkentő befolyása

miatt) bevettem. Erre a kissé nehézkesnek tűnő elemzésre azért van szükség, mivel a Kritika

Utáni Vallásosság Skála klasszikus kiértékelése (Horváth-Szabó, 2003) nem dimenzionális

alapú, így az elemzésbe nem a vallásos szövegek szó szerint értelmezése és szimbolikus

értelmezései közötti dimenzió kerül be, hanem az egyes alskálák külön-külön.

Mielőtt a modellvizsgálat statisztikai elemzésére tértem, a cigányellenesség és a modellbe

szánt tényezők korrelációját is megvizsgáltam. Ezen mérések adatait tartalmazza az alábbi

korrelációs mátrix (VI. számú táblázat). Az első oszlopban található sorszámok a mellettük

lévő konstruktumokhoz tartoznak és a fejlécben az egyes konstruktumok elnevezését

helyettesítik.

- 30 -

VI. számú táblázat: A cigányellenesség és a magyarázó modellben vizsgált paraméterek korrelációs mátrixa.

(A szignifikancia szintek jelölése: p≤0,001***; p≤0,010**; p≤0,050*)

A modellvizsgálatra alkalmazott lineáris regresszió analízist az SPSS Statistics 19 Amos

kiegészítő programjával végeztem. Az elemzés előtt természetesen ellenőriztem a változók

eloszlását, melyek egy kivételével (Csoportközi kontaktus: z= 1,386; p= 0,043) normális

eloszlást mutattak. A próba bár érzékeny, egy független változó normalitásának a hiányát

(mivel más eloszlást sem követ) elbírja.

A lineáris regresszió analízisbe beépített ellenőrző vizsgálat megmutatta, hogy szignifikáns

magyarázóerővel bír az ezekből a paraméterekből felállított modell (χ2= 310,548 /df=33/; p=

0). A modell paraméterei összességében a cigányellenesség 66,2%-át magyarázzák (R2=

0,662).

További információt a modell egyes változóiról a következő táblázat (VII. számú táblázat)

nyújt. A táblázatból leolvashatóak az egyes tényezők regressziós súlyértékei (a nem

sztenderdizált értéke, és a sztenderdizált értéke is), amelyek azt mutatják meg, hogy milyen

mértékben magyarázzák ezek a paraméterek a vizsgált konstruktumot. Illetve, hogy ezek

közül melyek tekinthetőek szignifikánsnak, azaz mely paramétereknek van szignifikáns

magyarázóerejük a cigányellenesség modelljében (természetesen a t értéket is mutatja a

táblázat, amelyekhez az egyes valószínűségek tartoznak).

Korrelációs mátrix

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

1. Cigányellenesség 1,000 -,071 ,375*** ,775*** ,794*** ,827*** -,609*** ,286* ,087 -,022 -,076

2. Csoportközi kapcsolat -,071 1,000 ,145 ,078 -,053 -,021 -,031 ,111 ,132 ,158 ,227

3. Nemzeti attitűd ,375*** ,145 1,000 ,328*** ,368*** ,328*** -,314*** ,199 -,053 ,079 ,177

4. Észlelt gazdasági

fenyegetettség ,775*** ,078 ,328*** 1,000 ,837*** ,778*** -,620*** ,220 ,171 ,012 -,099

5. Észlelt szimbolikus

fenyegetettség ,794*** -,053 ,368*** ,837*** 1,000 ,862*** -,617*** ,353** ,091 ,019 -,027

6. Észlelt fizikális fenyegetettség

,827*** -,021 ,328*** ,778*** ,862*** 1,000 -,556*** ,397*** ,037 ,038 -,038

7. Multikulturális

világnézet -,609*** -,031 -,314*** -,620*** -,617*** -,556*** 1,000 -,156 -,199 -,053 ,135

8. Ortodoxia ,286* ,111 ,199 ,220 ,353** ,397** -,156 1,000 -,370*** -,105 ,367***

9. Külső kritikai vallásosság

,087 ,132 -,053 ,171 ,091 ,037 -,199 -,370*** 1,000 ,464*** -,317**

10. Relativizmus -,022 ,158 ,079 ,012 ,019 ,038 -,053 -,105 ,464*** 1,000 ,203

11. Második naivitás -,076 ,227 ,177 -,099 -,027 -,038 ,135 ,367*** -,317** ,203 1,000

- 31 -

A cigányellenességet magyarázó tényezők regressziós súlyértékei és szignifikanciájuk

Regressziós súlyértékek Standard hiba t érték p

Nem sztenderdizált (B) Sztenderdizált (β)

Csoportközi kontaktus -0,571 -0,179 0,238 -2,397 0,017*

Nemzeti attitűd 0,079 0,195 0,032 2,515 0,012*

Észlelt gazdasági fenyegetettség 0,220 0,430 0,040 5,499 0,000***

Észlelt fizikális fenyegetettség 0,642 0,592 0,076 8,506 0,000***

Észlelt szimbolikus fenyegetettség 0,110 0,179 0,047 2,323 0,020*

Multikulturális világnézet -0,111 -0,122 0,071 -1,563 0,118

Ortodoxia 0,274 0,052 0,349 0,784 0,433

Külső kritikai vallásosság 0,632 0,130 0,324 1,951 0,051

Relativizmus -0,892 -0,121 0,491 -1,814 0,070

Második naivitás 0,319 0,062 0,344 0,928 0,353

VII. számú táblázat: A cigányellenességet magyarázó paraméterek szignifikancia szintjei és regressziós súlyértékeik.

(A szignifikancia szintek jelölése: p≤0,001***; p≤0,010**; p≤0,050*)

A következő ábra (III. számú ábra) az eredmények alapján felállított cigányellenességet

magyarázó modell. Az útmodellen - megvastagított fekete nyilakkal - ábrázolva vannak a

szignifikáns direkt magyarázó utak (amelyek a fenti táblázatból is leolvashatóak), valamint

vékony vonalakkal a szignifikáns kovarianciák. A nyilak mellett a sztenderd

magyarázóértékek is fel vannak tüntetve (a kovarianciáké dőlt betűvel szedve, két tizedes

pontosságig). A szignifikancia szinteket itt is, a már korábbi táblázatokban is alkalmazott

módon, jelöltem: p≤0,001***; p≤0,010**; p≤0,050*.

III. számú ábra: A cigányellenesség útmodellje.

- 32 -

IV. Eredmények értelmezése, diszkusszió

IV./ 1. A minta

Mielőtt az egyes eredmények tárgyalására kitérnék, a mintával kapcsolatban kell kiemelnem

néhány fontos, a következtetések levonásánál szem előtt tartandó információt. Itt csak azokat

emelem ki, amely minden tényezőre hatással lehet, a csak egyes tényezőket érintő

információkra az aktuális helyen térek ki.

Először is jelen kutatás egy szűkebb életkori övezettel dolgozott, méghozzá fiatal felnőtt korú

(18-39 év) személyekkel. Bár nem ritka, hogy az előítélet kutatások életkori övezetekkel

dolgoznak (lsd. Dencső és Sik, 2007; Erős és Fábián, 1999), azonban többnyire nem egyet

emelnek ki. Erre jelen kutatásban egyszerűen azért volt szükség, mert a műhelymunka

kereteiben a másik két hagyományosan használt övezetbe (középkor, időskor) nem volt mód

megfelelő mennyiségű alanyt toborozni. Mindazonáltal minden, a későbbiekben általános

érvényűen, a magyarországi cigányellenességre levont következtetésnél figyelembe kell

venni, hogy ezeket csak egy életkori övezet alapján tettem és az idősebb alanyok esetlegesen

módosíthatnának ezen.

Másodszor a mintámon belüli pártpreferencia megoszlásra kell kitérnem. A mintavétel során

igyekeztem törekedni (lsd. Az eljárás menete), hogy minden oldalt bevonjak a kutatásba.

Azonban azt nem sikerült elérni, hogy a mintám eloszlása megegyezzen a reprezentatív

felmérések által mért arányokkal. És mivel a pártpreferencia impliciten olyan

attitűdnyalábokat aktivizál, ami jelentős befolyással van az egyes kisebbségekkel kapcsolatos

viszonyulásokra (lsd. Nosek et al., 1998), ezáltal megint csak a hazai előítéletekre levont

következtetéseknél emlékezni kell a minta e jellegű aránytalanságára, és az ebből adódó

esetleges torzításokra.

A minta ilyen jellegű ”hibáiból” kifolyólag, mint ahogy azt már korábban is említettem ez a

kutatás inkább egy előkutatásnak minősül.

- 33 -

IV./ 2. A demográfiai tényezők mentén mért különbségek

Először is tekintsük át a nemek, az életkor, a végzettség és a pártpreferencia mentén mért

romaellenességre vonatkozó adatokat.

A mintámban nem mutatkozott szignifikáns nemi különbség a cigányellenesség tekintetében.

Korábbi, konkrétan a roma kisebbséggel szembeni előítélet nemi különbségeiről végzett

mérések hiányában, kétséges, hogy miként is értelmezzük ezt az eredményt. Egyrészt

elképzelhető, hogy a nemzetközi kutatásokban (lsd. Hoxter, és Lester, 1994; Qualls, Cox és

Schehr, 1992), más kisebbségek kapcsán a nők és férfiak előítéletességében mutatkozó

különbségek nem általánosíthatóak a cigányellenes előítéletekre. Másrészt, viszont a mintám

nemi eloszlásában mutatkozó egyenlőtlenség óvatosságra int bármilyen általános érvényű

következtetés levonásával kapcsolatban. Így ennek a kérdésnek az eldöntése mindenképpen a

jövő kutatásaira vár.

A fiatal felnőtt korú mintámon belül nem kaptam szignifikáns negatív korrelációt az életkor és

a cigányellenesség között, bár a tendencia kirajzolódott (r= -0,149; p= 0,195). De

összességében nem tudtam megerősíteni a hipotézisem, és a korábbi kutatások által erre az

életkori övezetre feltárt összefüggéseket, azaz, hogy a fiatal felnőttkor elején járók inkább

előítéletesebbek a romákkal szemben, mint a középkor elején járók (Enyedi, Erős és Fábián,

2001; Sik, 2002).

A végzettségi adataim eloszlása szintén rendkívül aránytalan volt, egyes csoportokban az

elemszám olyannyira kicsi volt (lsd. I. számú táblázat), ami lehetetlenné tette volna a

vizsgálat elvégzését. Mint, ahogy már korábban is említettem, ahhoz, hogy érdemi vizsgálatot

tudjak folytatni kettő összevont - felsőoktatásban részesülők/ részesültek és alapfokú, illetve

középfokú végzettséggel rendelkezők - csoportot kellett kialakítanom. Meg kell jegyeznem,

hogy ezek aránya sem volt kiegyenlített és bár igyekeztem olyan nem paraméteres statisztikai

eljárást választani, amely kevéssé érzékeny a két csoport közötti elemszám különbségeire.

Azonban e két csoport között sem találtam szignifikáns különbség a cigányellenesség

tekintetében, bár a tendencia megegyezett a korábbi kutatásokban kapott összefüggés

irányával, vagyis, hogy a magasabb végzettség kisebb mérvű romaellenességgel párosul

(Enyedi, Erős és Fábián, 2001; Enyedi, Fábián és Sik, 2004).

Az utolsó demográfiai tényező, amivel foglalkoztam, a pártpreferencia volt. Az eredmények

tárgyalása előtt ki kell emelnem, hogy az alapvetően kis mintám 6 csoportban oszlott meg, így

több csoport esetében is igen kicsi elemszámmal kellett dolgoznom, így ezt mindenképpen

figyelembe kell venni a megállapítások korlátjaként.

- 34 -

Ennél a változónál a hipotézisemnek megfelelő eredményt kaptam, vagyis szignifikáns

különbséget találtam cigányellenesség tekintetében a különböző pártok szimpatizánsai között.

Az elemzésnél ki kellett hagynom az MDF-eseket, a csoport rendkívül kicsi elemszáma miatt

(nMDF= 2), illetve az Egyéb kategóriát is, hiszen egy olyan csoport, amely öt meglehetősen

eltérő ideológiájú pártot tömörített és összesen két tagot számlált, nem szolgálhat érdemi

következtetések alapjául. A szórásokat vizsgálva azt láthatjuk, hogy az MSZP-sek eredményei

szórnak a leginkább (sMSZP= 8,438), a többi párt esetében kisebbek ezek a számok, a legkisebb

a Jobbikosok esetén (sJobbik= 4,718) (lsd. III. számú táblázat). Ezekből a számokból arra a

következtetésre juthatnánk, hogy a szocialisták vélekednek a legkevésbé egységesen a

romákkal kapcsolatban, míg a Jobbikosok a leginkább egyformán, persze egy ekkora mintán

óvatosan kell kezelni ezt a feltételezést, ennek az eldöntése mindenképpen ellenőrzésre vár.

Mint már említettem a varianciaanalízis különbséget mutatott a pártok között, ennek

pontosítását a post hoc vizsgálat alapján tudtam megtenni. A mintámban szereplő Jobbik

szavazók szignifikánsan cigányellenesebbek a többi párt szavazóinál, míg az LMP-sek

szignifikánsan elfogadóbbak, mint a többi párt (lsd. III. számú táblázat). Ez az eredmény a

Jobbik szélsőséges retorikája alapján nem tűnik meglepőnek, korábbi kutatások (Enyedi,

Fábián és Sik, 1996) is bizonyították, hogy egy szélsőséges álláspontot elfoglaló párt - az

akkori vizsgálatban ez a MIÉP volt - szimpatizánsai cigányellenesebbek a többi párt

szimpatizánsainál. Az eredmény összecseng a Tárki 2011-es15 felmérésének adataival is. A

kutatásomban kapott eredmények megerősítik Enyedi, Fábián és Sík (2004) azon eredményét

is, miszerint a két legjelentősebb bázissal rendelkező pártot - Fidesz-KDNP, MSZP -

támogató szimpatizánsok nem térnek el szignifikánsan a cigányellenesség tekintetében.

Összességében az eredményeim kapcsán talán reagálhatok Balassa (2007) azon felvetésére,

amely a romák széleskörű elutasítottsága miatt vitatja a pártszimpátia mentén történő

vizsgálódások érdemi voltát a cigányellenesség kérdésében. Bár kétségtelenül igaz a gondolat

azon része, hogy a társadalom egy igen széles rétege elutasító a romákkal szemben, ezt

számos kutatás is igazolta (Balassa, 2003; Enyedi, Fábián és Sik, 2004; Erős, 1998; Fábián és

Sik, 1996; Lázár, 1996, Kelemen, 1999), mégis a pártpreferenciák mentén a romaellenesség

mértékében megmutatkozó különbségek alapján a cigányellenesség egy bizonyos szintű

átpolitizálódását feltételezhetjük.

15 Idézi: Nol.hu (2011. december 5.)

URL: http://nol.hu/lap/mo/20111205-a_rejtett_ketharmad, Letöltés dátuma: 2011. december 15.

- 35 -

IV./ 3. A cigányellenesség struktúrája

A cigányellenesség struktúrája kapcsán két hipotézist fogalmaztam meg.

Először is tekintsük át a romákkal szembeni nyílt diszkrimináció támogatásában beállt

változásokat. Erős (1998) Cigányellenesség Skálájának 4 tételére adott jelenlegi válaszok

arányait hasonlítottam össze a korábbi kutatásokban ezekre a tételekre kapott válaszok

arányával. A hipotézisemben azt fogalmaztam meg, hogy a nyílt diszkriminációval, illetve az

ezt mérő tételekkel való egyetértés az eddigi tendenciáknak megfelelően tovább csökken.

A hipotézisem nem igazolódott, hiszen a mintámban kapott eredmények alapján egy tétel

támogatottsága se csökkent szignifikánsan a korábbi kutatásokhoz képest (lsd. IV. számú

táblázat). Sőt, a tendencia fordulni is látszik, a kétezres évek elején mért (Balassa, 2003)

adatokhoz képest ezeknek a nyílt diszkriminációt mérő tételeknek egy, egyelőre nem

szignifikánsan, de növekedő támogatása látszik kirajzolódni. Ezt, a nyílt diszkriminatív

tételek támogatásában jelentkezni látszó - ezt hangsúlyoznám, hiszen nem szignifikáns

növekedésről beszélünk - fordulatot többféleképpen interpretálhatjuk. Lehetséges, mint ahogy

azt Balassa (2003) fel is veti, hogy a nyílt diszkriminativitás korábbi években tapasztalható

csökkenése valójában a ”látencia” növekedése volt, vagyis a nem tudom válaszok elfedték a

tényleges viszonyulást. Ezt a gondolatmenetet követve, a semleges, el nem köteleződő

válaszok többnyire olyanoktól érkeztek, akik bár a diszkriminatív tételek elfogadása felé

hajlottak, talán (lsd. erről Erős (1998) már korábban is említett ellenvéleményét) a politikai

korrektség jegyében inkább kitértek a válaszadás elől. Azzal viszont, hogy jelen esetben nem

volt erre lehetőség, a valós viszonyulásuk irányába ”köteleződtek el”, ami statisztikailag,

növekedésként jelenik meg. De elfogadható magyarázat lehet az is, hogy a korábbi évek

válsága, a szélsőséges politikai megnyilvánulások felerősítették a romákkal szembeni

ellenségességet, amely a nyílt diszkriminancia támogatásában kulminálódik (Karácsony és

Róna, 2010; Kovács, 199916). Bár meg kell jegyezni, hogy a drasztikus jellege miatt, az ezzel

az eseménnyel párhuzamba állítható rendszerváltás okozta gazdasági, társadalmi

bizonytalanság annak idején nem növelte a cigányellenességet, illetve azon belül a nyílt

diszkriminációt (Lázár, 1996; Postma, 1998).

A strukturális vizsgálatom másik része a Cigányellenesség Skála (Erős, 1998) utolsó tételének

a vizsgálatára tért ki, amely egy olyan sztereotípiát fogalmaz meg, amely a faji, genetikai

rasszizmus bázisaként szolgál. Balassa (2003) ellenőrző vizsgálatában több tétel is szerepel a

16 Kovács (1999) valójában az antiszemitizmussal kapcsolatban jutott hasonló következtetésekre.

- 36 -

genetikai rasszizmust mérő tételek között, mivel a korábbi kutatások némelyike nem a 11

tételes Cigányellenesség Kérdőívvel (Erős, 1998), hanem ennek egy hosszabb ”változatával”

dolgozott. A jelen kutatásban használt kérdőívben Balassa (2003) besorolása alapján faji,

genetikai rasszizmus mérő állítások közül csak ez az egy szerepelt, így ezt állt módomban

összevetni a korábbi kutatásokkal.

A korábbi adatok ennek a tételnek jelentős elfogadottságát mutatták, körülbelül az emberek

kétharmada értett egyet ezzel az állítással valamilyen mértékben (Balassa, 2003; Lázár, 1996;

Dencső és Sik, 2007), azonban gyengén ugyan, de az egyetértők aránya csökkenni látszott

(Balassa, 2003). Ennek ellenére a feltételezésemben azt fogalmaztam meg, hogy ez, a tétel

elfogadásának csökkenését mutató tendencia nem folytatódott, mivel az utóbbi években

rendkívül explicitté vált ez a kérdés17. Azonban a hipotézisemmel ellentétes eredményre

jutottam. A mintámban kapott adatok alapján szignifikánsan csökkent (lsd. V. számú táblázat)

azok aránya, akik egyetértenek azzal, hogy „A bűnözés a cigányok vérében van”. Az

arányokat tekintve ráadásul egy jelentős csökkenés látszik kirajzolódni, az eddig a többség

által támogatott tételt a többség most már elveti (63,4%). De mi is lehet ennek a jelentős

csökkenésnek a hátterében? Meg kell említenem, hogy az alábbi elgondolások a további

gondolkodás elősegítését szolgálják, és mint ilyenek, ellenőrzésre várnak. Egyrészt felvetődik,

hogy egyszerűen, a mindenhol tapasztalható tendencia folytatódik, és a hagyományos

előítéletességet felváltja a modern előítéletesség (Brown, 1995). Másrészt az is egy

elképzelhető magyarázat, hogy a téma explicitté válása terelte ilyen irányba az attitűdöket.

Azzal, hogy vita folyik róla, elképzelhető, hogy az emberek szisztematikus feldolgozásra

váltottak az eddigi heurisztikus helyett, és az addig automatikusan elfogadott kijelentés

valóságtartalmát sokan felülvizsgálták (Freeley és Steinberg, 2009). Másrészről, egy személy

gondolkodását meghatározhatja - ellentétes irányba fordíthatja - egy negatív referenciacsoport

gondolkozása (Turner, 1975). Elképzelhető, hogy sok, magát toleráns személynek percipiáló

egyénnél szelfdiszkrepancia lép fel, azáltal, hogy realizálja, hogy egy olyan csoport

véleményét osztja ő is, akit amúgy intoleránsnak tart, ezért tudatosan változtatott az erről a

kijelentésről alkotott - lehet, hogy eddig nem is igazán explicit - attitűdjén, hogy leküzdje a

diszkrepanciából származó negatív érzését (Higgins, 1987).

17 Lásd a ”cigánybűnözéssel” kapcsolatos blogokat: http://ciganybunozes.blog.hu/; http://ciganyvadasz.b13.hu/;

http://ciganybunozes.zxq.net/. Illetve az ezt hangoztató politikai beszédeket (pl. Bíber József Tibor, 2007.

december 9., Tatárszentgyörgy, URL: http://www.antidogma.hu/node/1457)

- 37 -

Összességében, persze a minta korábban, a konkrét eredmények értelmezése előtti részben,

kiemelt hiányosságait figyelembe véve, és ezért az alábbi következtetést fenntartással kezelve,

de elmondhatjuk, hogy a mintában kapott eredmények szerint a nyílt diszkrimináció

hangoztatása továbbra is jelentős hazánkban, azonban a faji, genetikai alapú sztereotípia

elfogadása visszaszorulni látszik.

IV./ 4. A cigányellenesség kognitív modellje

A modellvizsgálat eredményeinek értelmezése során először egy általános összefoglalóval

igyekszem segíteni a megértést, majd pedig külön-külön áttekintem a modellben szerepet

játszó tényezőket.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a főhipotézisemnek megfelelően ezekből a - korábban

már a muszlim ellenességgel kapcsolatosan alkalmazott (lsd. Van der Nool et al., 2010;

Velasco González et al., 2008) - paraméterekből összeállítható egy cigányellenességet

magyarázó, kognitív alapokon nyugvó modell, amely 66,2%-kát magyarázza a romákkal

szembeni negatív viszonyulásnak. Ezt persze tökéletes modellnek nem lehet nevezni,

mindazonáltal a konstruktum egy elég jelentős részét magyarázza és talán a minta

szélesítésével növelni lehetne a mutató értékét. Azt is megállapíthatom, hogy, bár szignifikáns

modellt kaptam, az előzetes várakozások nem mindegyike teljesült.

Az észlelt fenyegetettség kiemelt konstruktum volt a modellben, hisz, mint említettem a

bevezetőben, korábbi kutatások a jelentős magyarázóereje mellett mediátor funkciójára is

rámutattak (Stephan és Stephan, 2000; Stephan et al., 2002; Tausch et al., 2007; Velasco

González et al., 2008; Ward és Masgrote, 2006), amely funkcióra én is találtam

bizonyítékokat. Ezeket minden esetben a közvetített tényező tárgyalásánál részletezem.

Összességében azt mondhatom, hogy a hipotézisnek megfelelően az észlelt fenyegetettségek

szignifikáns magyarázóerővel bírnak a cigányellenesség útmodelljében (lsd. VII. számú

táblázat és a III. számú ábra).

De, nézzük részletesen, egyesével az észlelt fenyegetettség különböző típusait.

Kezdjük a romákkal szembeni ellenérzést leginkább magyarázó (minden magyarázó

paraméter közül) észlelt fizikális fenyegetettséggel (β= 0,592; p= 0) és az észlelt reális

fenyegetettség másik, szintén szignifikáns magyarázó erővel rendelkező alfaktorával, az

észlelt gazdasági fenyegetettséggel (β= 0,430; p= 0). De, hogy miért is az észlelt fizikális

fenyegetettség a döntő a cigányellenességben? Erre a kérdésre talán magyarázatot adhat egy

korábbi - politikatudományi - vizsgálat eredménye, mely szerint a korábbi, romákról alkotott,

- 38 -

viszonylag ”jóindulatú” sztereotípiák (buta, műveletlen, kicsit lusta, de amúgy ártalmatlan)

helyett a cigányság kapcsán egyre inkább az agresszivitásukat, veszélyességüket és fenyegető

voltukat hangsúlyozó sztereotípiák élnek a köztudatban (Gimes, Juhász, Kiss, Krekó és

Somogyi, 2008). Mindazonáltal a pontos okok feltárása remélhetőleg egy jövőbeni kutatás

keretében megtörténik. Az észlelet reális fenyegetettség két alfaktorának külön-külön

elemezésbe vétele eredményesnek bizonyult, hiszen az így kapott árnyaltabb eredmény

megerősíteni látszik azokat az elgondolásokat, amely szerint az észlelt reális fenyegetettség

alfaktorain belül hangsúly-áthelyeződés történt az utóbbi időben (D’Haenens és Bink, 2007;

Shadid, 2005, idézi: Van der Nool et al., 2010). Amellett, hogy eredményeim alapján -

melyek egybecsengenek Jaksic (2002, idézi: Ljujic, 2011) korábbi megállapításával -, az

észlelt gazdasági fenyegetettség a régióban még mindig jelentős meghatározója a

kisebbségekkel szembeni előítéletességnek. A hangsúlyváltozásról szóló megállapítást

kiegészíteném még azzal, az óvatosságra intő megjegyzéssel, hogy a cigányellenesség és az

észlelt fenyegetettség kapcsolatáról szóló korábbi irodalom csekély összehasonlítási alappal

szolgál, így meglehet, hogy a jelen kutatásban tapasztalt arányok régebben is ugyanígy

alakultak, és ezek valójában kulturális eredetűek (Bizman és Yinon, 2001, idézi: Velasco

González et al., 2008; Stephan és Stephan, 2000; Tausch et al., 2007).

Mint láthattuk az észlelt reális fenyegetettség két alfaktora rendkívül jelentős szereppel bír a

cigányellenesség útmodelljében, azonban a várakozásoknak megfelelően az észlelt

szimbolikus fenyegetettség is szignifikáns magyarázóerővel bír a modellben (β= 0,179; p=

0,020). Annak, hogy ez kisebb szereppel bír a modellben, elképzelhető magyarázata, hogy a

különböző kultúrákban különböző mértékben határozzák meg az egyes észlelt

fenyegetettségek az adott kisebbséggel szembeni ellenérzést (Bizman és Yinon, 2001, idézi:

Velasco González et al., 2008; Stephan és Stephan, 2000; Tausch et al., 2007).

A hipotézisemnek megfelelően a kontaktus mennyiségének közvetlen magyarázóereje, a

cigányellenesség modelljében, szignifikáns (β= -0,179; p= 0,017). Az irány - vagyis, hogy

csökkenti a kisebbségekkel szembeni előítéletességet - is megegyezik a korábbi

eredményekkel (Allport, 1999; Diószegi és Fehér, 2005; Pettigrew és Tropp, 2006; Tomka,

1991). A hipotézisemnek megfelelően közvetett utat, utakat is sikerült találni. Az egyik a

vártaknak megfelelő, a másik némiképp meglepő. Nézzük ez utóbbit: a mintám adataiból

kapott eredmények alapján a kontaktus mennyisége és az észlelt gazdasági fenyegetettség

együtt változik (r2= 0,31; p= 0,008), azaz, ha növekedik a kontaktus mennyisége, növekedik

az észlelt gazdasági fenyegetettség. Ez az eredmény ellentmond némiképp az elvárásoknak, és

a hipotézisben megfogalmazottaknak. Ennek az eredménynek az ellenőrzése, illetve,

- 39 -

amennyiben megerősítést nyer, a magyarázata is egy következő kutatás témája kell, hogy

legyen.

Az észlelt szimbolikus fenyegetettséget, a hipotézisnek megfelelően, csökkenti a csoportközi

kontaktus mennyisége (r2= -0,22; p= 0,044). Ha valaki több időt tölt egy külső csoport

tagjaival, azoknak a világnézetét, normáit, szokásrendszerét kevésbé fogja fenyegetőnek

érezni a saját csoportja szokásrendszerére, normáira, világnézetére vonatkoztatva. Ez az

eredmény sem teljesen igazodik a korábbi kutatások megállapításaihoz, hiszen azok azt

hangsúlyozták, hogy az észlelt fenyegetettség közvetítésével a kapcsolat minősége hat a

cigányellenességre. A kapcsolat mennyisége és az előítéletesség között csak közvetlen utat

találtak (Stephan és Stephan, 2000; Tausch et al., 2007). Azonban jelen vizsgálat során

alkalmazott 3 tételes kérdőív nem tudja elkülöníteni egymástól a kapcsolat mennyiségét és a

kapcsolat minőségét, így meglehet, hogy a mintámban a kapcsolat mennyisége nagyon erősen

együtt jár a kapcsolat minőségével, vagyis, akik több kapcsolatot ápolnak, ők egyben nagyon

jó kapcsolatot is ápolnak a romákkal. Így ez az eredmény nem értelmezhető egyértelműen a

korábbi kutatásoktól eltérőnek.

A saját csoporttal való azonosulás mértéke (nemzeti attitűd) a hipotézisnek megfelelően,

szintén közvetlen úton szignifikáns magyarázóerővel (β= 0,195; p= 0,012) rendelkezik a

cigányellenesség modelljében. Ez az eredmény tehát illeszkedik a korábbi szakirodalom

eredményeihez, ahol szignifikáns kapcsolatot mutattak ki a saját csoporttal való azonosulás és

a cigányellenesség között (Balassa, 2007; Kelemen, 1999). A modellből kitűnik, ennek a

paraméternek a kovarianciája az észlelt szimbolikus fenyegetettséggel (r2= 0,34; p= 0,003),

vagyis ez alapján azt mondhatjuk, hogy a hipotézisben megfogalmazottaknak megfelelően

cigányellenesség és a saját csoporttal való azonosulás között létezik egy - az észlelt

szimbolikus fenyegetettség által mediált - indirekt út is. Azonban az észlelt fenyegetettségek

közül, a várttal szemben, nem csak ezen keresztül kapcsolódik a cigányellenesség és a saját

csoporttal való azonosulás mértéke: az észlelt gazdasági fenyegetettségen (r2= 0,23; p= 0,033)

és az észlelt fizikális fenyegetettségen (r2= -0,21; p= 0,046) mediálásával is. Az utóbbi

indirekt út némiképp meglepőnek hathat, hiszen itt azt látjuk, hogy a saját csoporttal,

nemzettel való azonosulás nagyobb mértéke csökkenti a fizikális fenyegetettség percepcióját

és ezzel, közvetve a cigányellenességet. Ennek lehetséges magyarázatába - korábbi

szisztematikus vizsgálatok hiányában - nem bonyolódnék bele. Mindenesetre egy igen

izgalmas kutatási témát vett fel a nagyon erős azonosulás a nemzettel (nacionalizmus, sőt

inkább sovinizmus) esetleges kapcsolata az erő, a bátorság, keménység, törhetetlenség

igényével.

- 40 -

Talán nem meglepő módon a saját csoporttal való azonosulás mértéke a multikulturális

világnézettel fordítottan határozzák meg egymást (r2= -0,24; p= 0,035). Ez egybecseng a

korábbi kutatásokban (Verkuyten, 2005) talált kapcsolattal.

A multikulturális világnézet, illetve annak hiánya, a hipotézisben megfogalmazottakkal

szemben, közvetlen úton nem magyarázza szignifikánsan a cigányellenességet (β= -0,122; p=

0,118). Mindazonáltal a korrelációs vizsgálatok során (lsd. VI. számú táblázat)

cigányellenességgel való fordított együtt járását sikerült feltárni (r= -0,609; p= 0), amely

igazodik a korábbi kutatások azon eredményeihez, amelyek bizonyították a világban élő

csoportok azonos feltételek melletti önmegjelenítését, a kulturális színességet támogató

egyének kevésbé előítéletesek (Berry és Kalin, 1977, 2000, idézi: Berry, 2011). Ez a

tendencia a cigányellenesség kapcsán is érvényes. Ennek az eredménynek mindenképpen

hangsúlyt kell adnom, akkor is, ha a modellben szignifikáns magyarázóerővel nem

rendelkezik ez a paraméter, hiszen a hazai kutatásokból eddig hiányzott a multikulturális

világnézet és a cigányellenesség kapcsolatának a vizsgálata.

És ugyan közvetlen utat nem sikerült feltárni, indirekt úton szerepet játszik a multikulturális

világnézet is a cigányellenesség útmodelljében. Az elemzés, a korábbi kutatásoknak (Berry és

Kalin, 1977, 2000, idézi: Berry, 2011; Verkuyten, 2005 Ward és Masgrote, 2006) és a

hipotézisben megfogalmazottaknak megfelelően, megmutatta, hogy a multikulturális

világnézet az észlelt szimbolikus fenyegetettség mediálásával (r2= -0,259; p= 0,012)

befolyásolja a cigányellenességet, méghozzá csökkenti azt. Azzal, hogy valaki nyíltan, a

társadalmi diverzitás előnyösségét vallja, kisebb mértékben érzi fenyegetőnek más csoportok,

kisebbségek, etnikumok kultúráját, eszmevilágát. Ezenkívül az észlelt gazdasági

fenyegetettséggel is fordított együttváltozást mutatnak az eredmények (r2= -0,433; p= 0). A

korábbi kutatások alapján ez az út nem fogalmazódott meg a hipotézisben, de jelen mintán

úgy látszik, hogy a multikulturális világnézet a gazdasági fenyegetettség érzését is képes

csökkenteni, és ezen keresztül a cigányellenességet. A korábbiakban említettem már, így itt

csak utalok a multikulturális identitás és a saját csoporttal való azonosulás mértékének

fordított együttváltozására.

A modellbe szánt utolsó paraméterek a vallásos attitűdök voltak, amelyekkel kapcsolatban azt

feltételeztem, hogy az olyan vallásos attitűd, amely a vallási szövegek szószerinti

értelmezésével jár - vagyis az ortodoxia és külső kritikai vallásos beállítódás - növeli a

cigányellenességet, vagyis arra számítottam, hogy ezek a vallásos felfogások, beállítódások

közvetlen úton fogják növelni a cigányellenességet. Azonban a statisztikai próbák alapján

nem rendelkeznek szignifikáns magyarázó erővel az útmodellben (Ortodoxia: β= 0,052; p=

- 41 -

0,433; Külső kritikai vallásosság: β= 0,130; p= 0,051). Bár a hipotézisbe nem fogalmaztam

bele, de a másik két vallásos attitűdöt is beemeltem a modellvizsgálat során, azzal a

feltételezéssel, hogy azok esetlegesen csökkentik a romákhoz való negatív viszonyulást,

azonban ezeknek a paramétereknek is a szignifikancia szint alatt maradt a magyarázó ereje

(Második naivitás: β= 0,062; p= 0,353; Relativizmus: β= -0,121; p= 0,070). Előbbi kettőnél a

korábbi kutatásokban kapott tendencia azért megmutatkozik (Duriez és Hutsebaut, 2000), sőt

a korrelációs vizsgálat (lsd. VI. számú táblázat) az ortodoxia alskála és a cigányellenesség

között szignifikáns kapcsolatot mutatott ki (r= 0,268; p≤0,050). Míg utóbbi kettőnél is

elmondható, hogy ez az eredmény illeszkedik a korábban ezzel a skálával végzett előítélet

kutatásokhoz (Duriez és Hutsebaut, 2000), amelyek nem találtak szignifikáns kapcsolatot a

második naivitás és az előítéletesség között. Míg a relativizmus tendenciájában - csökkenti az

előítéletességet - idomul a korábbi eredményekhez.

IV./ 5. Záró megjegyzések, kritikák, kitekintés

A kutatás legjelentősebb eredményének azt tartom, hogy megmutatta, lehet létjogosultsága

egy kognitív alapokon nyugvó modellnek a cigánysággal kapcsolatos attitűdkutatások

területén. Természetesen ennek az újabb iránynak a felvillantása mellett a már

hagyományosan vizsgált összefüggések ellenőrzése is számos fontos eredménnyel szolgált.

Bár sajnos a demográfiai adatok mentén történő ellenőrző vizsgálatok többsége nem hozott

szignifikáns eredményeket, a strukturális vizsgálatok izgalmas eredményekkel szolgáltak.

Mindazonáltal látni kell ennek a vizsgálatnak a korlátait is, és azokat a pontokat, amelyeket

ellenőrizni, pontosítani kellene a jövőbeni kutatásokban. Először is mindenképpen érdemes

lenne a kérdőívek szisztematikus rotálásával elvégezni a vizsgálatot. Ezzel kiküszöbölhető

lenne az, a kérdéssorok egymás implicit befolyásolásából adódó, hiba, amellyel ez a kutatás,

szűkös keretei miatt, terhelt.

Továbbá érdemes volna egy olyan mintán ellenőrizni az eredményeket, amely nem csak a

fiatal felnőtt korúak életkori övezetével dolgozik, hiszen a középkorúakkal és idősekkel

kiegészülve, egy sokkal pontosabb képet kaphatnánk a strukturális változásokról, és a modell

általánosíthatóvá válna. Illetve, mint ahogy a szakasz (lsd. IV./ 1. A minta) elején kifejtettem a

mintám nem csak ebből a szempontból ”torzított”, a pártpreferenciák mentén sem igazodik a

reprezentatív felmérések alapján mért eloszláshoz. Erre ugyan törekedtem (lsd. Az eljárás

menete), azonban a műhelymunka keretei a mintagyűjtésnek is határt szabnak.

- 42 -

A mintagyűjtés online részével kapcsolatban egyébként felmerült egy érdekes, a

cigányellenességet implicit módón mérő kutatás lehetősége. Ez annak fényében, hogy az

implicit vizsgálatok az előítélet kutatások kurrens irányát képviselik (lsd. Nosek et al., 1998)

különösen érdemes téma lenne. Nos, mint, ahogy említettem a módszertani részben számos

napi- és hetilap (amelyek többnyire valamelyik politikai oldalhoz köthetőek) online kiadására

feltettem a kérésem, hogy segítsenek egy szociálpszichológiai kutatásban, és mint írtam csak

a kérdőívfelületre ”ugorva” kaptak információt a kutatásom témájáról. Izgalmas

információkkal szolgálhatna, hogy az egyes lapok olvasói közül hányan lépnek tovább a

kérdőívfelületre (az úgymond ”semleges” kérés alapján) és végül is a téma ismeretében

hányan töltik ki közülük valóban a kérdőívsort.

Szükséges lenne az észlelt fenyegetettségek altípusainak a cigányellenességre gyakorolt

különböző mértékű hatásainak a háttérvizsgálata is, hiszen a modell központi elemeiről

beszélünk.

Az elméleti bevezető vallásosság és cigányellenesség kapcsolatáról szóló szakaszában már

kitértem a korábban a hazai kutatásokban használt mérési módok problematikájára, amelyet

jelen kutatás megkísérelt túllépni. Bár szignifikáns eredményekkel nem szolgálhattam, a

Kritika Utáni Vallásosság Skála jövőbeni előítélet kutatásokban való felhasználása

mindenképpen üdvözlendő lenne, hiszen az egyes vallásos attitűdök differenciáltabb képet

nyújthatnak. A kutatásokat segítheti a jövőben az újabb, dimenzionális kiértékelés (Martos,

Kézdy, Robu, Urbán, Horváth-Szabó, 2009) is.

Dencső és Sik (2007) egy korábbi kutatásában felvetette, hogy bizonyos tényezők

előítéletességre gyakorolt hatásában nemi különbségek mutatkozhatnak, így mint lehetséges

jövőbeni kutatás, a modell esetleges nemi különbségeit is érdemes lenne megvizsgálni.

A hazai előítélet kutatásokat érő általános kritikákról is említést kell tenni. Erőss és Gárdos

(2007) szerint a kérdőívek egyszerűen nem képesek megfelelő módon mérni az előítéleteket,

egyrészt mert torzítottak normák, elvárások által, másrészt pedig ugyanazt a kritikát

fogalmazták meg, mint LaPiere (1981) az attitűdkutatás hajnalán, vagyis, hogy a mindennapi

diszkriminatív aktusokat egyszerűen nem mérhetik biztosan a kérdőívek. Az előbbi problémát

kiküszöbölheti esetleg, az a legújabb irányvonal, amely az attitűdöket implicit módon próbálja

mérni. Az egyik első próbálkozás az implicit - ennek mérése során képekre, nevekre és

kijelentésekre kellet az alanyoknak reagálniuk - és az explicit cigányellenes attitűdök

elválasztására Ligeti (2006) nevéhez fűződik, amelyben talált is különbséget az előítéletekben

(cigányellenességet, antiszemitizmust egyaránt vizsgált) a két mérési mód alapján.

Amerikában az előítéletek számos válfajra (etnikai kisebbségekkel, idősekkel, nőkkel, stb.

- 43 -

kapcsolatos előítéletekre) dolgoztak ki egy implicit asszociációs teszt elnevezésű módszert

(lsd. Nosek et al., 1998). Ezzel a módszerrel a szerzők állítása szerint az önbemutatás -

szociális kívánatosságból következő - torzító hatását ki lehet szűrni, így jóval pontosabb

adatokat lehet kapni. Ehhez a programhoz csatlakozott Magyarország is, így a cigánysággal

kapcsolatos attitűdök kapcsán is elérhető ez a lehetőség. Nyilvánvalóan ezzel a módszerrel is

érdemes lenne vizsgálatokat folytatni, ellenőrizni a kutatásomban bemutatott eredményeket.

Az előbbi kritika kapcsán említett szerzőpáros (Erőss és Gárdos, 2007) a módszertani

problémán túl megkérdőjelezi a cigányellenes beállítódást vizsgáló kutatások alapjait is.

Véleményük szerint hibás az a kiindulópont, amely a romák hátrányos megkülönböztetését az

etnikai hovatartozásukkal hozza összefüggésbe. Szerintük „ők [ti. a romák] elsősorban a

decentralizált magyar politikai-önkormányzati rendszernek az áldozatai” (Erőss és Gárdos,

2007, old.: 34).

Zárásként azt fogalmaznám meg, hogy bár egy rendkívül komoly társadalmi problémáról

beszélünk, az mindenképp bíztató, hogy a tudományos élet számos oldalról igyekszik

megvilágítani a kérdést. Erre törekedni is kell, hogy ez a jövőben is így legyen, sőt, hogy

tovább szélesedjen a perspektíva, állandóan köztudatban legyen a téma, bővüljön az objektív

tudás, mert ezek azok a dolgok, amelyek előrébb vihetnek a konfliktus, feszültség

feloldásához.

- 44 -

Bibliográfia

Adorno, T. W., Frenkel-Brunswik, E., Levinson, D. J., Sanford, N. (1950). The Authorian

Personality. New York: Harper & Row.

Allport, G. W. (1999). Az előítélet. Budapest: Osiris Kiadó.

Amnesty International (2010). Erőszakos támadások a romák ellen Magyarországon.

London: Amnesty International Publications.

Balassa Sz. (2003). Longitudinal Analysis Of Ethnic Prejudice In Hungary. [MA

szakdolgozat] Central European University, Budapest.

Balassa Sz. (2007). Antiszemiták, cigányellenesek, xenofóbok. In: Bakó B., Papp R., Szarka

L. (szerk.), Mindennapi előítéletek. Társadalmi távolságok és etnikai sztereotípiák. Tér és

terep 5. Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet Évkönyve (old.: 205-240). Budapest,

Balassi Kiadó

Batson, C. D., Naifeh, S. J., Pate, S. (1978). Social Desirability, Religious Orientation, and

Racial Prejudice. Journal for the Scientific Study of Religion, 17, 31-41. (Idézi: Duriez és

Hutsebaut, 2000)

Berry, J. W. (2011). Immigrant acculturation: Psychological and social adaptations. Előadás

a “The Others in Europe and Beyond” Kongresszuson, 2011. április 28-29., Brüsszel,

Belgium

Berry, J. W., Kalin, R. (1995). Multicultural and Ethnic Attitudes in Canada: An Overview

of the 1991 National Survey. Canadian Journal of Behavioural Science, 27, 301. (Idézi:

Berry, 2011)

Berry, J. W., Kalin, R., Taylor, D. M. (1977). Multiculturalism and ethnic attitudes in

Canada. Ottawa: Minister of Supply and Services. (Idézi: Berry, 2011)

Bindorffer Gy. (2006). Sztereotipizáció az interetnikus kapcsolatokban. In Bakó B., Papp R.,

& Szarka L., Mindennapi előítéletek. Társadalmi távolságok és etnikai sztereotípiák. (old.: 9-

35). Budapest: Balassi Kiadó.

Bizman, A., Yinon, Y. (2001). Intergroup and Interpersonal Threats as Determinants of

Prejudice: The Moderating Role of In-Group Identification. Basic and Applied Social

Psychology, 23, 191-196. (Idézi: Velasco González et al., 2008)

Branscombe, N. R., Ellemers, N., Spears, R.,. & Doosje, B. (1999). The context and

content of social identity threat. In N. Ellemers, R. Spears, B. Doosje (szerk.), Social Identity:

Context, commitment, content. Oxford: Blackwell

- 45 -

Brewer, M. B. (1999). The Psychology of Prejudice: Ingroup Love and Outgroup

Hate?. Journal of Social Issues, 55, 429-444.

Brown, R. (1995) Prejudice: Its Social Psychology. Blackwell, Oxford, UK.

Brubaker, R. (2012). Religion and Nationalism: Four Approaches. Nations and Nationalism,

2-20. (Online megjelenés: 2011. november, URL:

http://www.sscnet.ucla.edu/soc/faculty/brubaker/)

Corenblum, B., Stephan, W. G. (2001). White Fears and Native Apprehensions: An

Integrated Threat Theory Approach to Intergroup Attitudes. Canadian Journal of Behavioural

Science, 33, 251. (Idézi: Van der Nool et al., 2010)

Dekker, H., Malová, D. (1995). The concept of nationalism. In Cross, M. (szerk.),

Nationalism, Ethnic Conflict and Conceptions of Citizenship and Democracy in Western and

Eastern Europe, Volume 1: Theories and concepts (old.: 15-56). Utrecht: ERCOMER

Dekker, H., Malová, D., Hoogendoorn, S. (2003). Nationalism and its explanations,

Political Psychology, 24, 345-376.

Dekker, H., Van der Noll, J. (2007). Islamophobia and its origins. Előadás a: "4th European

Consortium for Political Research" Konferencián, 2007. szeptember 6-8., Pisa, Olaszország.

Dencső B., Sik E. (2007). Adalékok az előítéletesség mértékének és okainak megismeréséhez

a mai Magyarországon. Educatio, 1, 50–66.

Diószegi B., Fehér B. (2005). A deliberációs csoportok társadalmi távolságérzetének a

változása és ennek okai. Deliberatív közvélemény-kutatás a magyarországi romák és nem

romák viszonyáról (old.: 159-170), Budapest: Magyar Agora

D'Haenens, L., Bink, S. (2007). Islam in the Dutch press: with special attention to the

Algemeen Dagblad. Media, Culture & Society, 29, 135-149 (Idézi: Van der Nool et al., 2010)

Duriez, B., Hutsebaut, D. (2000). The relation between religion and racism: The role of post-

critical beliefs. Mental Health, Religion & Culture, 3, 185-102.

Enyedi, Zs.; Erős, F.; Fábián, Z. (2001): Tekintélyelvűség és előítélet: újabb Magyarországi

vizsgálatok. In Hunyady Gy (szerk.) Sztereotípiakutatás (old.: 391-403). Budapest: Osiris

Kiadó

Enyedi Zs., Fábián Z., Sik E. (2004). Nõttek-e az elõítéletek Magyarországon?

Antiszemitizmus, cigányellenesség és xenofóbia változása az elmúlt évtizedben. In Kolosi T.,

Tóth I. Gy., Vukovich Gy. (szerk.). Társadalmi Riport 2004 (old.: 375–399). Budapest: Tárki

Erős F. (1998). Előítélet és etnicitás: a cigányellenesség dimenziói a mai magyar

társadalomban. In Erős F. (szerk.), Megismerős, előítélet, identitás (old.: 237-245). Budapest:

Új Mandátum Könyvkiadó.

- 46 -

Erős F., Fábián Z. (1995). Politikai antiszemitizmus és diszkrimináció. Szombat, 7 (1)

Erős F., Fábián Z. (1995). Autoritarizmus és társadalmi tényezõk a cigányellenesség

magyarázatában. In Erős F. (szerk.), Azonosság és különbözőség. Tanulmányok az identitásról

és az előítéletről (old.: 182–200). Budapest: Scientia Humana

Erős F., Fábián Z. (2005). Cigányellenesség Magyarországon. Egy 2002-es kutatás

eredményei. In Tamás P., Erőss G., Tibori T. (szerk.), Kisebbség-többség. Nemzetfelfogások I.

(old.: 204–211). Budapest: VMK–MTA SZKI

Erőss G. , Gárdos J. (2007). Az előítélet-kutatások bírálatához. A „rasszista” nyugdíjasoktól

a kirekesztő iskolákig. Educatio, 1, 17-37.

Fábián Z., Sik E. (1996). Előítéletesség és tekintélyelvűség. In: Andorka R., Kolosi T.,

Vukovich Gy. (szerk.), Társadalmi riport 1996 (old.: 381–413). Budapest: Tárki

Fishbein, M., Ajzen, I. (1975). Belief, Attitude, Intention, and Behavior: An Introduction to

Theory and Research. Reading: Addison-Wesley.

Freeley, A. J., Steinberg, D. L. (2005). Argumentation and debate: Critical thinking for

reasoned decision making. Belmont, CA: Thomson Wadsworth.

Gimes G., Juhász A., Kiss K., Krekó P., Somogyi Z. (2008) Látlelet 2008. Tanulmány az

előítéletesség és intolerancia hazai helyzetéről. Budapest: Magyar Antirasszista Alapítvány

Hjerm, M., Nagayoshi, K. (2011). The composition of the minority population as a threat:

Can real economic and cultural threats explain xenophobia?. International Sociology, 26, 815-

843.

Horváth-Szabó K. (2003). Hazai vizsgálatok a Kritika Utáni Vallásosság skálával. Magyar

Pszichológiai Szemle, 58, 127–152.

Hoxter, A. L., Lester, D. (1994). Gender differences in prejudice. Perceptual and Motor

Skills, 79, 1666.

Higgins, E. T. (1987). Self-discrepancy: A theory relating self and affect. Psychological

Review, 94, 319-340.

Hutsebaut, D. (1996) Post-Critical Belief: a new approach to the religious attitude problem.

Journal of Empirical Theology, 9, 48–66.

Ivekovic, I. (2002). Nationalism and the political use and abuse of religion: The politicization

of Orthodoxy, Catholicism and Islam in Yugoslav successor states. Social Compass, 49, 523-

536. (Idézi: Ljujic et al., 2011)

Jaksic, B. (2002). Romi izmedju integracije i magrinalizacije: Drustvene promene i polozaj

Roma. Filozofija i drustvo, 19-20, 333-355. (Idézi: Ljujic et al., 2011)

- 47 -

Karácsony G., Róna D. (2010). A Jobbik Titka. A szélsőjobb magyarországi

megerősödésének lehetséges okairól. Politikatudományi Szemle, 9, 31–63.

Kelemen Á. (1999). Nemzeti érzelmek és a kisebbségek iránti attitûdök a mai

Magyarországon. Szociológiai Szemle, 9, 77-100.

Kovács A. (1999). Antisemitic Prejudices in Contemporary Hungary. ACTA, Analysis of

Current Trends in Anti-Semitism, No. 16. The Vidal Sassoon International Center for the

Study of Anti-Semitism (URL: http://sicsa.huji.ac.il/16Kovacs.html).

LaPiere, R.T. (1981) Az attitűdök mások, mint a viselkedés. In Csepeli Gy. (szerk) A

kísérleti társadalomlélektan főárama (old.: 107-119). Budapest: Gondolat Könyvkiadó

Lázár G. (1996). A felnőtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony

tükrében. In T. Terestyéni (Szerk.), Többség-kisebbség (old.: 9-116). Budapest: Osiris Kiadó.

LeVine, R. A., Campbell, D. T. (1972). Ethnocentrism: Theories of conflict, ethnic attitudes,

and group behavior. New York: John Wiley. (Idézi: Stephan és Stephan, 2000)

Ljujic, V., Vedder, P., Dekker, H., van Geel, M. (2011, in press). Serbian adolescents’

Romaphobia and their acculturation orientations towards the Roma minority. International

Journal of Intercultural Relations

Martos, T., Kézdy, A., Robu, M., Urbán, Sz., Horváth-Szabó, K. (2009). Újabb adatok a

Kritika Utáni Vallásosság Skála alkalmazásához – elmélet és módszertan. Magyar

Pszichológiai Szemle, 64, 643-669.

Nosek, B., Greenwald, A., Banaji, M. (2005). Understanding and Using the Implicit

Association Test: II. Method Variables and Construct Validity. Personality and Social

Psychology Bulletin, 31, 166-180.

Nyusztay M. (2011. december 5.), Még az LMP-szimpatizánsok fele is előítéletes,

Népszabadság Online, URL: http://nol.hu/lap/mo/20111205-a_rejtett_ketharmad, Letöltés

dátuma: 2011. december 15.

Pesic, V. (1996). Serbian nationalism and the origins of the Yugoslav crisis.Washington, DC:

United States Institute of Peace. (Idézi: Ljujic et al., 2011)

Pettigrew, T.F. (1959) Regional Differences in Anti-Negro Prejudices. Journal of Abnormal

and Social Psychology, 59, 28-36.

Pettigrew, T. F., Tropp, L. R. (2006). A meta-analytic test of intergroup contact theory.

Journal of Personality and Social Psychology, 90, 751–783.

Postma, K. (1998). A cigányokkal szembeni előítéletek alakulása Magyarországon. Regio:

kisebbség, politika, társadalom, 9, 109-127.

- 48 -

Qualls, R. C., Cox, M. B., Schehr, T. L. (1992). Racial attitudes on campus: Are there

gender differences? Journal of College Student Development, 33, 524-530

Ramet, S. (2006). The three Yugoslavias: State building and legitimization 1918-

2005.Washington, DC:WoodrowWilson Center Press. (Idézi: Ljujic et al., 2011)

Rot, N. (1989). Osnovi socijalne psihologije. Beograd: Zavod za udžbenike i nastavna

sredstva. (Idézi: Todosijevič, 1998)

Shadid, W. (2005). Berichtgeving over moslims en de islam in de westerse media:

Beeldvorming, oorzaken en alternatieve strategieen. Tijdschrift Voor

Communicatiewetenschap, 33, 330. (Idézi: Van der Nool et al., 2010)

Sherif, M. (1966). Group conflict and cooperation. London: Routledge Kegan Paul.

Stephan, W. G., Boniecki, K. A., Ybarra, O., Bettencourt, A., Ervin, K. S., Jackson, L.

A., et al. (2002). The role of threats in the racial attitudes of Blacks and Whites. Personality

and Social Psychology Bulletin, 28, 1242–1254.

Stephan, W. G., Diaz-Loving, R., Duran, A. (2000). Integrated threat theory and

intercultural attitudes: Mexico and the United States. Journal of Cross-Cultural Psychology,

31, 240–249. (Idézi: Van der Nool et al., 2010)

Stephan, W. G., Stephan, C. W. (1996). Predicting prejudice. International Journal of

Intercultural Relations, 20, 409–426

Stephan,W. G., Stephan, C. W. (2000). An integrated threat theory of prejudice. In Oskamp,

S. (szerk.), Reducing prejudice and discrimination (old.: 23-46). Hillsdale, NJ: Lawrence

Erlbaum.

Stephan, W. G., Ybarra, O., Martinez, C., Schwarzwald, J., Tur-Kaspa, M. (1998).

Prejudice toward immigrants to Spain and Israel: An integrated threat theory analysis.

Journal of Cross-Cultitral Psychology, 29, 559-576.

Sik E., Simonovits B. (2011). Xenophobia among Hungarian Youth. Előadás a: “Youth and

Extremism" Szimpóziumon, 2011. november 28-30., Budapest, Magyarország.

Székely J. (1972). Kísértés. Budapest: Magvető.

Tajfel, H. (1970). Experiments in intergroup discrimination. Scientific American, 223, 96-

102.

Tajfel, H., Turner, J. C. (1979). An integrative theory of intergroup conflict. In Austin, W.

G., Worchel, S. (szerk.), The social psychology of intergroup relations (old. 33-48).

Monterey, CA: Brooks/Cole.

- 49 -

Tausch, N., Tam, T., Hewstone, M., Kenworthy, J., Cairns, E (2007). Individual-level and

group-level mediators of contact effects in Northern Ireland: The moderating role of social

identification. British Journal of Social Psychology, 46, 541–556.

Todosijevič, B. (1998). Anti-Jewish and Anti-Gypsy Attitudes in Hungary and Yugoslavia:

Social And Psychological Determinants. [MA szakdolgozat] Central European University,

Budapest.

Tomka M. (1991). Gazdasági változás és a cigánysággal kapcsolatos közvélemény. In: Utasi

Á., Mészáros Á. (szerk.). Cigánylét. Budapest: MTA PTI.

Torgyik J., Karlovitz J. T. (2006) Multikulturális nevelés. Budapest: Bölcsész Konzorcium

Velasco González, K., Verkuyten, M., Weesie, J., Poppe, E. (2008). Prejudice towards

Muslims in the Netherlands: Testing the Integrated threat theory. British Journal of Social

Psychology, 47, 667–685.

Verkuyten, M. (2005). Ethnic group identification and group evaluation among minority and

majority groups: Testing the multiculturalism hypothesis. Journal of Personality and Social

Psychology, 88, 121–138.

Ward, C., Masgoret, A. (2006). An integrative model of attitudes toward immigrants.

International Journal of Intercultural Relations, 30, 671–682.

Wulff, D. M. (1991). Psychology of religion. Classic and temporary views. New York:

Wiley. (Idézi: Duriez és Hutsebaut, 2000)

Melléklet - 1 -

Melléklet

III. számú melléklet - A fordítás során vitásnak minősülő tételek

A következő táblázatok azokat a tételeket foglalják össze, amelyeknél a fordítás során nehézségekbe

ütköztünk, vitatkoztunk a fordítást segítő kollégáimmal. Az első táblázat Reális és Szimbolikus

Fenyegetettség Kérdőív fordításakor egymástól jelentősen eltérő tételeket és a végleges fordításukat

foglalja össze.

Tétel Eredeti Fordítás 1. Fordítás 2. Végleges változat

10. Public services favor the Roma. A társadalmi juttatások rendszere a romáknak kedvez.

Közigazgatás / Közszolgálat a cigányoknak kedvez.

A közszolgáltatások a romáknak/cigányoknak

kedveznek. (A romák/cigányok a hozzájárulásukhoz képest nagyobb

mértékben részesülnek a közszolgáltatásokból.)

13. The Roma have no right to think that they have better values then

non-Roma

A romáknak nincs joguk azt gondolni, hogy kultúrájuk,

hagyományaik értékesebbek, mint a nem romáké.

A cigányoknak nincs joguk, hogy azt higgyék, az ő értékeik jobbak.

A romáknak/cigányoknak nincs joguk azt gondolni, hogy az ő értékeik jobbak mint a nem

romáké/cigányoké. 18. Roma think that they are morally

superior to non-Roma. A romák morálisan feljebbvalónak

gondolják magukat. A cigányok azt hiszik, hogy

erkölcsileg a nem cigányok felett állnak.

A romák/cigányok morálisan felsőbbrendűnek gondolják

magukat a nem romáknál/cigányoknál.

Míg a következő táblázatban a Multikulturális Világnézet Kérdőív fordításakor egymástól jelentősen

eltérő tételek és a végleges fordításukat tartalmazza.

Tétel Eredeti Fordítás 1. Fordítás 2. Végleges változat

5. The unity of this country is weakened by people of different ethnic and cultural backgrounds

sticking to their old ways.

Az ország egységét gyengítik azok a kisebbségi csoportokhoz tartozó egyének, akik ragaszkodnak saját

csoportjuk kulturális szokásrendszeréhez.

Az ország egységét gyengítik a különböző etnikai és kulturális

háttérrel rendelkező emberek, akik a saját értékeikhez ragaszkodnak.

Az ország egységét gyengítik a különböző etnikai és kulturális

háttérrel rendelkező emberek, akik ragaszkodnak bevett szokásaikhoz.

9. Immigrant/ethnic parents must encourage their children to retain the culture and traditions of their

homeland.

A kisebbségi szülőknek bátorítaniuk kell arra a

gyermekeiket, hogy megőrizzék a népük kultúráját, tradícióit.

A kisebbségi szülőknek arra kell biztatniuk a gyermekeiket, hogy

megtartsák a népük/ hazájuk kultúráját és tradícióit.

A bevándorló/kisebbségi szülőknek bátorítaniuk kell arra a gyermekeiket, hogy megtartsák a

népük kultúráját, tradícióit. 10. People who come to

[country/region] should change their behaviour to be more like

us.

A Magyarországra települő embereknek úgy kellene

megváltoztatniuk a viselkedésüket, hogy az olyan legyen, mint a

miénk.

Azoknak az embereknek, akik Magyarországra települnek, meg

kellene változtatniuk a viselkedésüket, hogy jobban

hasonlítsanak ránk.

Azoknak az embereknek, akik Magyarországra települnek, úgy

kellene megváltoztatniuk a viselkedésüket, hogy minél inkább

olyanná váljanak, mint mi.

Documents

A cigánysággal kapcsolatos attitűdök hátterében álló pszichológiai tényezők