1800-AS ÉVEK DIVATJA

Készítette: Fazekas Anna

ALSÓNEMŰKKezdjük azzal az egyszerű

ténnyel, hogy a mai értelembenvett modern fehérnemű egészen

az 1920-as évekig nem islétezett. Ráadásul sokkal inkábbtakart, mint megmutatott. Arról

nem is beszélve, hogy az eseteknagy többségében nem fehér,hanem nyers színű volt, éppen

ezért érdemes őket inkábbalsóneműnek nevezni. Azemberek mindig az udvartkövették öltözködésben.

FŰZŐK,MELLTARTÓKA korábban bálnacsonttal,

később acéllal merevített fűzőkannyira összenyomták a belsőszerveket, hogy volt olyan nő,

aki abba halt bele, hogy abordája átszúrta a máját.A

melltartó akkor került a képbe,amikor a fűző eltűnt. Az

akkori melltartók egyetlen célja, hogy a fűző tartásához

hozzászokott nők továbbra se érezzék teljesen csupasznak

magukat..

TRIKÓ,HARISNYAA mai értelemben vett harisnya elődje térd

fölött masnival megkötött ruhanemű volt. A masnin kívül

azért fantáziadúsabb díszítések is előfordultak a

divattörténet során: az 1830-as években

gyönyörű, bokán és lábfejen hímzett

darabok ékesítették a nők .

A leheletvékony pamutmuszlinból készült ruha

alatt csak egy vékony, testszínű selyemtrikót viseltek,

ésgyakran mezítláb jártak-keltek a házban. Nem csoda, ha a

legtöbb nő úgynevezett muszlinbetegségben

szenvedett, azaz folyamatosan felfázott vagy

tüdőgyulladást kapott.

A HÁZASTÁRSI ÉLET

A házasság előtt a felek nem

is látták egymást, utána meg

már – néhány kivételtől

eltekintve – mindegy volt, ki

hogyan néz ki. A házastársak

sokszor egész életükben nem

látták egymást meztelenül,

csak hálóruhában.

NŐK.

Hiába született valaki gazdagnak, ha az akkor divatos

muszlinruhákban nem mutatott jól, a szétfolyt test összetartására pedig

fűzőt sem viselhetett azon egyszerű oknál fogva, hogy az éppen nem

volt divatos. A leheletvékony pamutmuszlinból készült ruha alatt

csak egy vékony, testszínű selyemtrikót viseltek, és gyakran mezítláb jártak-keltek a házban.

Nem csoda, ha a legtöbb nő úgynevezett muszlinbetegségben

szenvedett, azaz folyamatosan felfázott vagy tüdőgyulladást kapott.

A történelemben a mostani testkultuszhoz és kivetkőzéshez hasonló időszak az ókoron kívül csupán a francia direktórium idején fordult elő. Az emberek mindig az udvart követték öltözködésben, de mivel akkor a francia forradalom alatt meggazdagodott, születési előjogokkal nem rendelkező polgárságnak volt igazán hatalma, sokkal inkább a szépség volt a nő értékének fokmérője, mint a rang.

CIPŐKHa erre a korra gondolunk, puffos 'gigot' ujjat, ejtett vállat, krinolinokkal merevített aljat és húzott darázsderekat képzelünk el, amelyek

1820 körül végleg száműzték az empire vonal mell alatti szabását és természetesebb

sziluettjeit. Az empír divatja nem igényelte a derék elszorítását, így a nők szó szerint

lélegzethez jutottak. A szabadabb szellem a cipőkészítésben is megnyilvánult: sehol egy

kényelmetlen sarok, inkább puha anyagokból készített papucscipők domináltak, amelyek a kor

ízlése szerint pasztellszínekben pompáztak. A lapos sarkak térhódításában a francia

forradalom is szerepet játszik: az emelt sarok a burzsoázia megtestesítője, így érthetően

lázadnak ellene

KIEGÉSZITŐ

Az 1800-as évektől a szoknya milliméterekkel kezd egyre feljebb

kúszni, míg végre 1830 körül a bokát már szabadon hagyja - így végre a cipőre is eshet néhány pillantás. A reformkor szendének tűnő hölgyei

ezt ki is használják, és mívesen hímzett selyemharisnyákkal és cipőcskékkel próbálják a férfiak figyelmét lábikóikra irányítani

MAGASSARKUMíg itthon a kiegyezés tartja lázban

az urakat, a hölgyek az 1860-as évek trendjének hódolnak: hétköznapokra

sötét harisnya dukál, a cipő pedig enyhén hegyes orrú. Divatos a Lajos-

sarok a századfordulón, népszerűsége az Edward-korban teljesedik ki; ekkor a viktoriánusan

szemérmes fekete, fűzős bokacsizmát váltja egy jóval frivolabb cipőfazon,

amely majd az 1920-as évek divatjának előfutára lesz. Az eszményi

láb kicsi, formás, magas boltozattal rendelkezik, ezt igyekeznek 12-15

centis cipősarkakkal hangsúlyozni – megteremtve a fétiscipők első

generációját.

KÖSZÖNÖM FIGYELMÉT!