Erdély sajátos etnikai és vallási helyzete a XIV-XVIII.

században

Erdély földrajzi helyzete:

� A magyar királyság legkeletibb része 1541-ig (Magyarország három részre szakadása) � Földrajzi szempontból a Kárpátok hegyvonulatai határolják, gazdag nemesfém, vasérc

és sóbányákban. Ezen kívül folyókban és erdőkben is bővelkedik. � A fejedelemséget keletről és délről a két román fejedelemség Moldva és Havasföld

határolja. � Élén a király által kinevezett vajda áll a XII. századtól. � A térség nem esett a török terjeszkedés irányába, nincs török megszállás, helyette laza

függés, Erdély az Oszmán Birodalom hűbérese. (Moldva, Havasföld szintén, de náluk a török beleszól a belpolitikába is)

Politikai események:

1437 – Budai Nagy Antal féle parasztfelkelés leverésére megkötik a kápolnai – úniót a három rendi nemzet: magyarok, székelyek, szászok 1526 – Mohácsi csata után kettős királyválasztás Szapolyai János, I. Habsburg Ferdinánd 1541 – Buda elfoglalásával az ország 3 részre szakad, János Zsigmond lesz a fejedelem, de gyámja Fráter György a tényleges vezető. A törökök vazallusállama lesz Erdély, de a fejedelemválasztásba nem szól bele, és a politikába sem, de adót fizetnek a töröknek. Az önálló erdélyi fejedelemség a XIV. század második felére tehető, Fráter György nevéhez köthető. 1570. speyeri – egyezmény: Habsburg Miksa, János Zsigmond. János Zsigmond lemondott a királyi címről, cserébe megkapta az erdélyi fejedelmi címet. A speyeri – egyezmény értelmében János Zsigmond halála után fiú utód nélkül a fejedelemség Habsburg kézbe kerül. Erdélyi fejedelemség:

központja: Gyulafehérvár területi tagozódás: Partium+Erdély, székely-, szász-székek, magyar vármegyék lakosság: német, román, székely, magyar – politikailag 3 nemzet (székely, magyar, szász) vallás: katolikus, evangélikus, református, unitárius, ortodox külpolitika: nem független: Hűbérura a szultán, akinek adót fizet + a választott fejedelmet is ő erősítette meg ceremóniával, oklevéllel. (A fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt ugyan, de ez nem jelentette a törökök közvetlen uralmát az ország fölött. Ez inkább két uralkodó kölcsönös szerződése volt, amelyet az erdélyi fejedelmek önként vállaltak.) Az ország uralkodóit az erdélyi országgyűlés szabadon választotta. A megválasztott fejedelem ugyanakkor hatalmi jelvényeit a szultántól kapta, uralkodásához annak jóváhagyására volt szükség. Kül- és hadügyeiben általában nem cselekedett a szultán egyetértése nélkül. A külpolitikában óvatos hintapolitika, mert ellen kellett állni a Habsburg hódítási kísérleteknek (ez csak török szövetségben megvalósítható), illetve meg kellett szabadulni a török fennhatóságtól is (ami pedig csak Habsburg szövetségben volt lehetséges). belpolitika: független, Erdélyben nem állomásozott török hadsereg

Etnikai helyzet: „négy nép és három nemzet”

Erdélynek három alapvető etnikuma volt: a magyar, a román és a német (szász). A korabeli fogalmak szerinti, jogállást is jelentő három „nemzet” a magyar etnikum két eltérő jogállású csoportjából (székelyek és magyarok), valamint a szászokból állt. A román nép fiai ezekbe a nációkba tagolódtak, jogállásuk szerint. „Három nemzet” Csak részben azonos a három „nemzet”– a három etnikummal. A magyar etnikum két nemzetet alkot: a Mohács előtti korból külön jogállást öröklő székelyeket és a magyarországi rendekkel azonos jogállású magyarokat. Külön jogállással bír az erdélyi szászság (németek). Az erdélyi románoknak nincs külön jogállása. A három natio rendjei 1437-ben, a felkelt parasztok elleni védekezés során unióra léptek egymással; az unió ettől kezdve egészen 1848-ig az erdélyi rendiség egyik alapja. Erdély sajátos etnikai helyzete abból adódik, hogy az Árpád-kortól kezdve fontos határőrvidék volt, ezért különböző etnikumokat telepítettek le, akiknek a király autonómiát adott. Így volt ez a határvédő székelyekkel is, akik megőrizték személyes szabadságukat, és hadkötelezettségüket, és adómentességüket. Rájuk nem terjedt ki a vajda közigazgatása, saját székekre tagolódtak, melyek élén királybírák álltak, és saját igazságszolgáltatási fórummal rendelkeztek. A szászok betelepítése a XIII. századtól tudatos királyi politika volt. II. Andrástól kaptak kiváltságlevelet, mely önkormányzatot adott nekik. A szászok székei saját gyűlést tarthattak, saját törvényeket hozhattak, külön adóztak és katonát kellett adniuk a védelemhez. Területi irányításban a patrícius családoknak volt döntő szerepe. A török kiűzése és a Rákóczi szabadságharc után az erdélyi szászok a Habsburgok fontos támaszai voltak és emiatt kiváltságaik megmaradtak. A románok betelepülése több hullámban történt az Árpád-kortól kezdve. Saját vajdáik vezetése alatt érkeztek, csoportosan telepedtek le. Jórészt állattartó parasztok voltak, de idővel mind többen tértek át a földművelésre. A XVI. században a havasalföldi és moldvai helyzet romlása a románok tömeges betelepülését vonta magával. A románok nem kaptak politikai státuszt, és országgyűlési képviselettel sem bírtak. A felemelkedő román családok igyekeztek etnikai gyökerüktől elszakadni, és a magyarságba beolvadni. Vallási helyzet:

Erdély vallási sokszínűsége, a négy „bevett”, tehát törvényesen elismert vallás rendszere a XVI. század közepére alakult ki, sajátos etnikai és politikai sokszínűségének következtében. A székelyek katolikusok, a szászok reformátusok, a románok pedig görög keletiek (ortodox). A reformáció németországi „megalakulása” után nem sokkal Erdélyben is elterjed, ahol komoly támogatottság övezte. (a négy vallás: katolikus, evangélikus, református, unitárius). 1568-ban a tordai országgyűlés határozott a gyülekezetek szabad vallásválasztásáról, ami megvonta a birtokosok beleszólását a kérdésbe. Bevett vallásként azonban csak az evangélikust és a reformátust ismerték el, a katolicizmust, az antitrinitárius (unitárius) felekezetet és a szombatosokat csak megtűrték. A vallási sokszínűség részben az etnikai kevertség következménye, részben a fejedelmi politika eredményeképpen alakulhatott ki.

A katolikus vallás Báthori István alatt erősödik meg annyira, hogy 1573-ban, Erdély történetében először, a négy vallás szabadságát lehessen törvénybe iktatni. Báthori ugyanis visszaadta a katolikusok vagyonát, de toleráns volt a protestánsokkal is.

Erdélyben Bocskaitól (1604-1606) kezdve 1690-ig református fejedelmek uralkodnak. A katolikus vallással szemben bizonyos korlátozások voltak érvényben. A katolikus egyház híveit azonban nem háborgatta a vallásukban senki. Erdély református fejedelmei józanul kezelték a katolicizmus ügyét, de azért a református felekezeté volt a hegemón szerep. Az erdélyi evangélikusságot majdnem kizárólag a szászok teszik ki. Így felekezetüket kettős védelem védi: a vallás szabad gyakorlását biztosító törvények és a szász nemzeti privilégiumok. Helyzetük a XVI-XVII. század Erdélyében: a két nemesi natióval (magyar, székely) nem egyenrangúnak tekintett, de egyenjogú natio és felekezet; vallási jogaikban nem háborgatja őket senki. Szabad polgárok, szabad vallásgyakorlattal. A szászok voltak azok akik az evangélikus vallást terjesztették. 1550-es években a szászoknak már lett evangélikus egyházszervezete. Az unitáriusok helyzete rosszabb ennél. Hivatalosan mindvégig bevett felekezet maradnak, de lassan félreszorítják őket. Iskoláztatásuk zavartalan, kolozsvári szellemi központjuk megmarad (ezt csak az 1710-es évek második felében veri szét az ellenreformáció), de a református hegemónia árnyékában nem kaphatnak erőre. Ez a négy vallás rendszere. Nem zavartalan egyenrangúság, de mégis több, emberségesebb, mint a korabeli Európa reformációjának és ellenreformációjának legtöbbször türelmetlen világa. Egyedül csak Erdélyben honosodott meg a reformáció úgy, hogy nem lett belőle vallásháború. Erdélyben jelentős, de hivatalosan nem elfogadott vallások az ortodoxia, amelyet túlnyomó többségében az erdélyi románság képvisel, törvényesen létező, de nem bevett, csak megtűrt felekezet volt. Püspöke volt, papsága, egyházközségei működhettek, csak nem olyan biztos jogi alapon, mint a négy bevett felekezeté (nem élvezhetett állami támogatást). Ez volt a három nép, három nemzet és négy vallás Erdélye. Erősen különböző jogállású népcsoportok rendezett, törvények szabályozta együttélése, bizonyos nyitottsággal.